Világok között. II.

Világok között. II.

Az igazság odaát van...

...pedig sokan azt hiszik, hogy itt a Földön, a mai embernek nagyobb, erősebb az igazsága, mint őseinknek. Hiányzik a tisztelet és alázat a múlt tudása felé, és itt akarnak az emberek igazságot szolgáltatni téves vagy valós eszmékért, és közben elpusztítják őseik értékeit. Legyenek azok anyagi valóságban, vagy szellemiben. Túl gyakori, hogy a meglévő elpusztításával képesek csak új alkotásra.

Obeliszkek Egyiptomban

Több ezer évvel ezelőtt már kőből faragott obeliszkeket, égbe nyúló oszlopokat faragtak és állítottak fel az emberek saját dicsőségük magasztalására, szinte a formával mutatva az istenek felé törekvést. Tették mindezt úgy, hogy az oszlopok mind a mai napig fejtörést okoznak tudósoknak és építészeknek, művészeknek. Hiszen vagy egyetlen óriási kődarabból vannak kifaragva, vagy pedig olyan módon és pontossággal vannak a részei összeillesztve, hogy ahhoz a kötőanyagot nem ismerik, vagy nincs is. Az az oszlop, ami valamilyen katasztrófa során eltört, mind a mai napig nem összeilleszthető, mert a technikáját nem ismerik a XXI. században sem. Arról nem is beszélve, hogy a szállítása, felállítása  komoly gondot jelent mind a mai napig.

Obeliszkek világvárosokban

Az egyiptomiak luxori obeliszket ajándékoztak a Vatikánnak, Párizsnak, Washingtonnak. Mindenütt fejtörést okozott a felállítása, a karbantartása, az odaszállítása.

 

Több száz ember, rengeteg kötél- és csiga rendszerrel küzdött azért, hogy az oszlop a helyére kerüljön. Csakhogy ugyanezek az eszközök annak idején nem álltak az egyiptomiak rendelkezésére, mégis megoldották valahogy. Vagy nem jól hisszük? (Az egyiptomiak még mindig a piramisok építési titkát feszegetve is megmaradnak a földi, fizikai magyarázatoknál, miközben a tudományos-spirituális világ rég a rendkívüli energiák felhasználási lehetőségeiben találja a megoldást. Vagy az Univerzum más lakóinak segítségét látják benne felismerni. Mi az igazság? Odaát?)

Csodák után összeomlás

Miután az egyiptomiak megalkották a világ csodáinak egyikét – a piramisokat - , amik természetesen nem temetkezési, hanem beavató helyek – jelenleg építési nehézségekkel küzdenek. Nagyon rossz minőségű házakat, telepeket építenek ezerszámra úgy, hogy azok befejezetlenek és lakatlanok. Hová lett az egykori tudás? Hol veszett el? Ki vétett ez ügyben?

 A jelen kor földi emberének gőgje

Ez a gőg a hibás abban, hogy a tisztelet és alázat helyett, amivel megőrizhetnénk őseink tudását mindent újból fel akarunk fedezni magunknak és közben pusztítunk, és nem túlhaladjuk, hanem sokszor alulmúljuk őseinket. A több ezer éves obeliszkek stabilak még ma is és fejtörést okoznak, egy-egy manapság épített híd tartópillér meg néhány évtized alatt elporlad alattunk. (Pl. Lágymányosi-Rákóczi híd esete) Azt gyanítom, hogy talán a technikai megoldásokban is túlságosan a földi tudáshoz ragaszkodunk (és sokszor ahhoz is rosszul) ahelyett, hogy megpróbálnánk bepillantást nyerni az ősi technológiai trükkökbe és hallgatnánk azokra, akiket a tudósok ma esetleg lehurrognak.

Sokszor a régi lerombolása ad helyet az újnak. De nem mindig ez jelenti a megoldást! A felhasználás ne legyen azonos a régi értékek elpusztításával! Mert ezt látom az építészetben, a tudományban, a spiritualitásban, az emberi hétköznapi gondolkozásban egyaránt.

 -e

Pszichológia és spiritualitás: két külön út?

A pszichológia és a spiritualitás képviselői között sok esetben éles ellentét alakul ki: az egyik oldalon a fősodrású pszichológia képviselői állnak, akik a tudatossággal, a spirituális élményekkel kapcsolatos ismereteket figyelmen kívül hagyják, és elutasítanak mindent, ami tudományosan nem mérhető. A másik oldalt a spirituális hagyományok képviselik azzal a nézetükkel, hogy a psziché csak illúzió, és a pszichológiai munka nem több, mint a hamis én megerősítésére tett gyenge próbálkozás.

A két véglet között számos megközelítés foglal helyet, amelyek a személyes és az énen túli élményeket is figyelembe veszik, elfogadva, hogy egyes élmények empirikus módon bizonyíthatóak, és olyanok is vannak, amelyek rendkívül misztikusak, de attól még valódi élmények. Sok pszichoterapeuta és páciense számára rejtve maradnak a spirituális bölcseletek jótékony hatásai, miközben a nyugati spirituális tanítók és követőik súlyos hibát követnek el a pszichológiai ismeretek elutasításával, ahelyett, hogy megfelelő és hatékonyan alkalmazható készségeket fejlesztenének ki.

Végtére is a pszichológiának és a spiritualitásnak nem kellene egymástól elhatárolódnia; de hasznos különbséget tenni köztük, hogy megérthessük, melyiknek mi a szerepe a másik szempontjából. Így fölfedezhetjük, hogyan egészíti ki és támogatja egymást ez a két megközelítés, lehetővé téve az ember megértésének egy olyan komplex módját, amelyre önmagában egyik sem lenne képes.

A spirituális megértés egy magasabb intelligencia, erő, hatalom közvetlen megtapasztalásából fakad, amit egyesek nondualitásnak, mások Istennek vagy Allahnak neveznek. A spirituális módszerek hozzásegítenek a magasabb tudatosság megtapasztalásához és kitartó gyakorlással könnyebben érzékelhetővé válnak a létezés magasabb síkjai; a pszichológiai munka pedig lehetővé teszi a személyiségünket alkotó komplex rendszer megismerését és helyrehozását. Ezek hiányában a berögzült viselkedésmódjaink és sérüléseink gátolhatják a fejlődésünket és akadályozhatják a spirituális valóság észlelését.

1994-ben egy évet Indiában tanultam, ezalatt egy európai embertől – nevezzük őt most Hansnak – béreltem szobát. Gyerekként a II. világháború alatt Hans több évet egy japán koncentrációs táborban töltött, ahol hatalmas traumát szenvedett el a kínzásoktól és a családjától való elszakítottság miatt. Fiatal felnőttként Indiába ment, és amikor találkoztam vele, már több mint ötven éve ott élt. Szellemi képességeit tekintve Hans egy zseni volt, kiemelkedő intelligenciájával a hindu vallás komoly tudósává vált. Elszánt gyakorlóként betartotta a megterhelő és önmegtartóztatást követelő spirituális előírásokat, és többször is része volt misztikus élményekben.

Amikor az élete vége felé találkoztam vele, mély bánat sújtotta azért, mert nem sikerült beteljesítenie a spirituális törekvéseit, és a ki nem mondott érzése miatt, hogy Isten becsapta őt: ő mindenét odaadta a spirituális út követéséért, mégsem érte el vele céljait.

Kívülről nézve, az őt jól ismerők számára gyorsan világossá vált, hogy képtelen volt szembenézni a gyerekkorában elszenvedett traumákkal, és feldolgozni azokat. A spirituális gyakorlatok és a szigorú önmegtartozás által folyamatosan próbálta elfojtani a fájdalmát, ami miatt egyre nárcisztikusabbá vált. Mialatt másokat elkápráztatott az ezoterikus rituáléival, a hindu mitológiáról és a védikus szertartásokról való óriási tudásával, én legszívesebben az ölembe vettem volna, hogy a benne lévő gyermek addig sírhasson, míg a könnyeinek tengere ledönti a szívét a szeretettől elzáró falakat.

Fontos megérteni, hogy a lelki elakadásaink útjába állhatnak a spirituális élményeknek és megértéseknek. A gyermekkori traumák és a becsapottság érzése, amelyet mindannyian megtapasztaltunk különböző mértékben, okozhatja azt, hogy képtelenek leszünk megbízni Istenben, és így nem tudjuk magunkat teljesen átadni az ismeretlennek. Már kora gyerekkorunkban megtanulhatjuk, hogy a világ egy veszélyes hely, és ha van is Isten, nem képes megvédeni minket.

A gyermekkori elhagyatottság később megnehezíti a meditáció által kínált tágasság megtapasztalását, mert nehéz megkülönböztethetni a meditációban átélhető nonduális állapotot a hiányérzettől és a pszichológiai értelemben vett belső ürességtől. A gyermekkori autoritásszemélyekben, tanárokban, vallási vezetőkben való csalódások is megnehezítik a későbbi spirituális tanításokba, tanítókba vagy akár saját magunkba vetett bizalom kialakulását. A múlthoz kötődő feldolgozatlan érzelmek mélyen meghatározzák a spirituális nézetekhez, gyakorlatokhoz, élményekhez fűződő viszonyunkat.

Másrészről a pszichológiai folyamatainkban is elmerülhetünk annyira, hogy az már egy nárcissztikus köldöknézéssé válik, így egy olyan zsákutcába jutunk, amely sem a spirituális gyakorlatok által elérhető együttérzéshez és bölcsességhez, sem a másokért való felelősségvállalás képességéhez nem vezet el bennünket.
A fősodrású pszichológiai iskolák közül jó néhány nem vesz tudomást az egyébként szélesebb perspektívát nyújtó spirituális ismeretekről. A spirituális élményeket egyszerű neurotikus fantáziáknak, infantilis regressziónak, idealizált projekcióknak tekintik. Például egyszer egy, a harmincas éveiben járó pszichológussal beszéltem, aki éppen egy krízist élt át a spirituális életét illetően, mert a terapeutája meggyőzte arról, hogy a spirituális mesterével való kapcsolata nem több, mint egy kielégítetlen gyerekkori szükségleteken alapuló romantikus projekció, amely az apjáról való leválási folyamat elakadását jelzi.
Meg vagyok arról győződve, hogy a legtöbb botránynak és a gyakorlók kiábrándultságának hátterében az áll, hogy egyes tanítók pszichológiai értelemben vakok bizonyos területekre, és azt hiszik, hogy a szellemi nagyságuk majd megoldja a lelki sérüléseiket is. Pedig nem.
Nem gyengeség, hanem bátorság az, ha szembe merünk nézni azokkal a dolgokkal, amiket legszívesebben meg sem látnánk – így megszabadítjuk magunkat azoktól a terhektől, amelyek eltakarnák előlünk saját teljességünket.
Szerző: Mariana Caplan
Forrás: Huffington Post 
Magyar nyelvű forrás: Integrál Önismeret

Az élet építőelemei akár a világűrből is érkezhettek

A világűrben uralkodó állapotokat szimulálva amerikai kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a kozmoszban található objektumok - például porfelhők - jeges felületén létrejöhettek olyan komplex szerves molekulák, amelyek a Földre jutva az élet alapvető építőelemeiként szolgálhattak.

A Kaliforniai Egyetem (Berkeley) és a Hawaii Egyetem (Manoa) tudósainak kísérlete azt mutatta, hogy a világűrben megvannak a feltételek ahhoz, hogy két aminosavból álló dipeptidek alakuljanak ki, amelyek a fehérjék nélkülözhetetlen építőkövei, és minden élő szervezetben megtalálhatók. A kutatók véleménye szerint felfedezésük felveti azt a lehetőséget, hogy a szóban forgó szerves molekulák a világűrből érkeztek a Földre - akár üstökösök, akár meteorok felszínén -, ahol aztán elindították azt a folyamatot, amelynek eredményeként fehérjék és enzimek, vagy még összetettebb, az élethez szükséges vegyületek - például cukormolekulák - formálódtak ki.
"Lenyűgöző belegondolni abba, hogy a legalapvetőbb biokémiai építőelemek, amelyek a földi élet kialakulásához vezettek, akár földönkívüli eredetűek is lehettek" - idézte a SienceDaily.com tudományos portál Richard Mathiest, a Kaliforniai Egyetem (UC) kémikusát, a kutatók egyikét. (Tanulmányuk a The Astrophysical Journal vasárnapi számában fog megjelenni.)
Jóllehet tudósok számos Földre hullott meteoriton találtak már olyan alapvető szerves molekulákat, mint amilyenek az aminosavak, mindeddig azonban nem tudtak rábukkanni arra a komplex szerkezetű molekulára, amely elengedhetetlen feltétele az élet biológiai kialakulásának. Ezért úgy gondolták, hogy az élet kémiailag összetett eredeti forrását az ősi óceánokban kell keresni.
Az amerikai kutatók a kísérlethez egy olyan vákuumkamrát használtak, amelyben a hőmérsékletet tíz Kelvin-fokkal volt az abszolút nulla fog fölött. (Az abszolút nulla fok az a hőmérséklet, amelynél a testből nem nyerhető ki hőenergia. A Kelvin-skálán ez 0 K, a Celsius-skálán -273,15 C.) Egy "kozmoszbeli" jeges hólabdát szimuláltak, amely szén-dioxidot, nitrogénből és hidrogénből álló ammóniát, illetve szénhidrogéneket - metánt, etánt és propánt - tartalmazott. Amikor a kozmikus sugárzásnak megfelelő nagyenergiájú elektronokkal bombázták az "égi objektumot", reakcióként a kémiai anyagok komplex szerves vegyületekké - kiváltképpen dipeptidekké - kezdtek átalakulni.
A berkeleyi egyetem tudósai a Mars Szerves Analizátor elnevezésű, roppant érzékeny berendezéssel - amelyet azért fejlesztettek ki, hogy felfedezhessék és azonosíthassák a legparányibb szerves molekulákat a Naprendszerben - elemezték a kísérlet eredményeként létrejött üledéket. Jó néhány olyan komplex molekula - köztük kilenc aminosav és legalább két dipeptid - jelenlétét tudták kimutatni, amely egyfajta katalizátorként képes (lehetett) a biológiai evolúció beindítására.
Forrás: Hír3

Léteznek párhuzamos világok?

Vajon léteznek párhuzamos világok? Mi van, ha igen? Mi van, ha a tér-idő képződménye nem más, mint egy óriási kozmikus mesekönyv, amiben kedvünk szerint haladunk előre, ugrunk át fejezeteket, leszünk gonosz királyné, avagy legkisebb királylány - és nem is tudunk róla?

Milyen lenne találkozni egy korábbi önmagunkkal, vagy egy jelenleg létező, ám másik világban élő énünkkel? Ha semmissé tehetnénk a teret, és utazhatnánk az időben, hogy lássuk, kikké válhatunk, és milyen döntéseken keresztül vezet az út? Mi van, ha a tudatunk végtelen kifejeződése jóval hatalmasabb, mint valaha képzeltük volna? Ha minden elképzelhető dolog már egyszer megvalósult, és csak azt hisszük, hogy újat találtunk fel?

Én és Én

A párhuzamos világok - vagy idősíkok, dimenziók - Richard Bach-féle hívei azt vallják, hogy az életünk, az előzőek és az eljövendőek is valami mátrix-szerű összefonódásban léteznek: végtelen számú útvonal, és mind az egy-egy elágazásnál hozott döntés szerint alakul. És bár "beszélhetünk" valamelyik régi önmagunkkal, hogy más döntést hozzon az út során, a végeredmény ugyanaz lesz: egy másik régi önmagunk majd kiegyenlíti a sors matekját.

Egy másik elképzelés szerint a párhuzamos dimenziókban élő önmagunk ugyanaz a személyiség, ám más környezetben, más képességekkel, más kapcsolatokkal és más motivációkkal létezik. Lehet, hogy a mostani, jelen önmagunk számára tudatos énünk egy teljesen szociális, hasznos honpolgár, míg egy párhuzamos dimenzióban épp halomra öljük a politikusokat, értelmi fogyatékosak vagyunk, vagy különc zseniként tengetjük napjainkat.

A polaritás törvénye

A párhuzamos életek úgynevezett nem-fizikai életek, amelyek kiegészítik, ellenpontozzák a jelen életet. Ha most nagyon gazdag vagy, egyik párhuzamos életedben biztos, hogy szegénységben élsz. Ha itt magányos vagy, egy párhuzamos világban boldog családod van. A polaritás törvénye értelmében bármilyen teremtés az ellentétes teremtést hozza létre egy másik, párhuzamos világban. Ennek a célja az energiák egyensúlyának fenntartása, ami legtöbbször az álommal valósul meg.

Az álmok üzenete

A párhuzamos síkok teljes, összeadott realitását nevezhetjük felettes tudatnak - néha tudatalattinak hívják. Állítólag ezt tapasztaljuk meg álmunkban, és a célja a folyamatnak az, hogy ezeket az élményeket apránként belevegyük a tudatos működésbe ebben az idősíkban. Aki hisz a párhuzamos világokban, különösen figyeljen az álmaira, mert sokszor szükséges és hasznos a jelen élethez az, amit egy párhuzamos énünk üzen vagy tanít. Ha nem tud fizikai formát ölteni énünk ellentétes polaritása, akkor nem-fizikai módon fejezi ki magát: álmunkban élünk át különböző eseményeket, és a gondolatok velünk maradnak.
Mit kezdhetsz a párhuzamos világokkal?

Azt javasolják, engedd be a tudatodba. Olyan információk, készségek birtokába juthatsz így, amiket teljesen bele tudsz illeszteni a jelenlegi életedbe, és gazdagíthatod vele azt. "Lenyúlhatsz" párhuzamos világokból olyan tudásokat, mint például hogyan kell zenét szerezni, szellemi tanítóvá válni, találhatsz nálunk ismeretlen gyógymódokat vagy technikai újításokat, de saját magad más oldalait, emócióit, hozzáállásait is megismerheted. Ki tudja, talán életcélt, vagy küldetést is kaphatsz, talán egészen más irányt vesz az életed, ha kinyitod magad a párhuzamos dimenziók üzeneteire.

Állítólag 36 különböző valóságsík létezik, és mindegyiken ugyanolyan meggyőződéssel játsszák az "egyetlen" élet nevű játszmát, mint mi itt. És persze azok is mi vagyunk, csak más felállásban... 

Forrás: Kiskegyed

A 100. majom elmélete és a mindent összekötö energiamezők

Létezik valami olyasmi az emberekkel kapcsolatban is, amiről eddig nem volt tudomásunk. Az ausztrál bennszülöttek már hosszú ideje ismerik ezt az "ismeretlen" részünket. Tisztában vannak vele, hogy létezik egy mindannyiunkat összefűző energiamező.

″A 100. majom″ elmélet egy 30 évet felölelő, a japán makákó majmon végzett megfigyelésen alapul.

Ezt a metaforát Lyall Watson alkotta a kritikus tömeg meghatározására (Életfolyam: a tudattalan biológiája). Később, ilyen címmel jelent meg Ken Keyes (A századik majom című) könyve, melyben magát a megfigyelést is leírja, és a 100. majom kifejezést metaforaként használja.

A Csendes-óceán Japán délnyugati partjainál lévő egy részét Hyūga-nada-tengernek nevezik. Itt (Miyazaki megyében) található Kōjima (japán írásmóddal: 幸島) sziget, a Kushima nevű település van hozzá legközelebb. Ez a sziget elsősorban a vadon élő japán makákó kolóniáiról ismert. Az állatok megfigyelése 1947-ben kezdődött, és 1952-től minden egyedet megjelölnek, hogy a szaporodást, az egyedek családi szálait nyomon lehessen követni.

A japán makákó (Macaca fuscata) igen értelmes faj, "hómajom"-nak is nevezik. Fürdőzésre használja a vulkánok melegítette kellemes hőmérsékeltű tavakat, illetve hógolyókat formál saját szórakoztatására. A Kiotói Egyetem Főemlős-kutató Intézete a főemlősök nemzeti kutatási központja is tanulmányozza az itt élő állatokat. A megfigyelések az állatok csoportos viselkedési szokásaira irányulnak, illetve kísérletek is zajlanak.

Az alábbi megfigyeléseket 1952 és 1958 között jegyezték fel (ezt a megfigyelést tartalmazza Ken Keyes könyve):

A szigeten élő vad kolóniát a kutatók folyamatosan a homokba dobott édesburgonyával látták el. A majmoknak ízlett az édesburgonya, az ételre ráragadt homok azonban zavarta őket. Az „Imo-nak nevezett tizennyolc hónapos nőstény megmosta a burgonyákat, és ezzel megszüntette a zavaró motívumot. A fortélyra anyját is megtanította. Játszótársai szintén elsajátították az új módszert, és szüleiknek is megmutatták. Rövidesen az összes fiatal egyed megmosta burgonyáit, de csak a gyermekeiket utánzó felnőttek tanulták meg ezt a viselkedést. 1958 őszén az eképpen eljáró majmok száma a szigeten már jócskán megnövekedett, a szám nagyságrendjét Dr. Watson 100 egyedben határozta meg. Ekkor csaknem az összes, a szigeten élő majom, minden további behatás nélkül, egyszerre csak mosni kezdte a burgonyákat.

Ha az esemény kizárólag azon az egy szigeten történt volna meg, alighanem úgy gondolták volna, hogy létezik valamiféle kommunikáció a majmok között, s hozzákezdtek volna ennek a kommunikációs módnak a felkutatásához. Ám a környező szigeteken élő majmok szintén mosni kezdték a burgonyákat. Még a japán szárazföldön honos majmok is így cselekedtek. Semmiképpen sem lehetséges tehát, hogy ezek a majmok bármilyen, általunk ismert módon kommunikáltak volna egymással.

Ez volt az első eset ilyen megfigyelésre. Feltételezték, hogy léteznie kell valamiféle, ezekre a szigetekre kiterjedő morfogenetikus struktúrának vagy mezőnek, amelyen keresztül a majmok képesek voltak egymással kapcsolatba lépni.

Sok embert gondolkodtatott el ″a századik majom″ jelensége. Néhány évvel később egy brit és egy ausztrál kutatócsoport azon tűnődött, hogy vajon az ember is rendelkezik-e a majmokéhoz hasonló hálóval. 1987-ben Sheldrake közreműködésével elvégeztek egy kísérletet. Készítettek egy fényképet, melyen emberarcok százai szerepeltek. Kicsik, nagyok, arcok a szemekben stb. A képen minden ezekből az arcokból épült fel. Első pillantásra csupán hat-hét arcot lehetett könnyedén felfedezni rajta, rendszerint valakinek meg kellett mutatnia, hogy hol rejtőzik a többi.

Elsőként Ausztráliába vitték a képet, és ott folytattak tanulmányokat a mezővel kapcsolatban. A népesség egy adott spektrumából kiválasztottak bizonyos számú embert, majd mindegyiküknek megmutatták a fotót, meghatározott időt hagyva a megtekintésére. A kiválasztott személy elé tartották a képet, majd feljegyezték, hogy hány arcot tud felfedezni a fényképen. A rendelkezésre álló idő alatt az alanyok általában hat, hét, nyolc, kilenc, esetleg tíz arcot láttak. Kevés ember ismert fel csak ennél többet.

Amikor néhány száz ember szerepelt már statisztikai kimutatás listáján, egy pár kutató átment Angliába, – a föld túlsó oldalára – és a képet bemutatták a BBC egyik kábeltelevíziós állomásán, amely kizárólag Anglia területén sugározza adását. Gondosan megmutattak a képben rejlő minden egyes arcot. Néhány perccel később a többi kutató Ausztráliában új alanyokkal megismételte az eredeti kísérletet. Az emberek hirtelenjében könnyedén fel tudták fedezni az arcok többségét.

Ettől a pillanattól kezdve biztosak voltak abban, hogy létezik valami olyasmi az emberekkel kapcsolatban is, amiről eddig nem volt tudomásunk. Az ausztrál bennszülöttek már hosszú ideje ismerik ezt az „ismeretlen″ részünket. Tisztában vannak vele, hogy létezik egy mindannyiunkat összefűző energiamező.

Rupert Sheldrake hasonló kísérletet végzett szintén emberekkel. Azt vizsgálta, hogy mennyi idő alatt tanulják meg olyan emberek a morze ábécét, akik korábban semmit nem tudtak arról. A használatban lévő morze ábécé mellé készített egy olyant is, amelynél a betűkhöz más jeleket rendelt. A vizsgált csoportban az emberek a használatban lévő ábécét lényegesen rövideb idő alatt tanulták meg, mint a kitalált ábécét.

Magunk is megfigyelhettünk olyan eseteket, hogy valaki a bolygó egyik felén feltalált valamilyen bonyolult dolgot, s szinte ugyanabban a pillanatban, ugyanazoktól az alapelvektől és ötletektől vezérelve, másvalaki a Föld túlsó oldalán felfedezte ugyanazt. Mindkét feltaláló azt állíthatta: „Elloptad tőlem. Az én ötletem volt. Én találtam meg először.” Számtalanszor megesett már ez.

Valami kétségkívül összekapcsol valamennyiünket! Nevezhetjük úgy is, hogy morfogenetikus mező ...

Forrás: A nyúl ürege

Papa üzent

Bármerre jártam, mindenhol azt hallottam: el kell olvasnom, mert alapmű. Igazuk lett. WM. Paul Young A viskó című könyvét nem lehet kihagyni.

A fiamat vittem edzésre. Szabadtéri tréning volt, és annyira szépen sütött a nap, hogy nem volt kedvem hazamenni.
Gondoltam, leülök a fűbe, és megvárom a másfél órás edzés végét.
Ahogy a napsütést élveztem, eszembe jutott a VISKÓ.
Kocsiba pattantam, és elrohantam a legközelebbi könyvesboltba, majd a frissen megszerzett zsákmányommal diadalittasan tértem vissza a helyemre, a fűbe.
Nagyon szép nap volt, és így utólag elmondhatom, igazán "viskós" körülményeket teremtettem, illetve teremtett nekem APU :-).

Hát így kezdődött...
...a könyv meg úgy, hogy Mack – egy három gyermekes apuka –  üzenetet kap, amelyben valaki, aki magát "Papának" nevezi, meghívja őt a következő hétvégére a viskóba. 
Abba a viskóba, ahol élete legszörnyűbb pillanatait élte át, amikor megtalálta legkisebb gyermeke, Missy véres ruhácskáját. 
A levél előtt négy évvel ugyanis a család a Wallowa-tónál kempingezett. 
Mack két nagyobbik gyermeke kenuzás közben felborult, és mivel fiát a fulladás veszélye fenyegette, az apa a segítségére sietett, s míg ő a fiát mentette, addig Missy eltűnt. 
Miután eredménytelenül kutatták fel a helyet, kihívták a rendőrséget, s nemsokára megállapították: Missyt nagy valószínűséggel a "katicás gyilkosnak" titulált pedofil rabolta el. 
Sejtéseik beigazolódtak, amikor nem messze, egy elhagyatott viskóban megtalálták a kislány véráztatta és összeszaggatott ruhácskáját, amit aznap viselt. 
A kicsi holteste nem került elő, ahogyan az előtte lévő áldozatoké sem. 
A gyilkost azért nevezték "katicásnak", mert a gyerekekrablások helyén egy katicás kitűzőt hagyott hátra, amire annyi pöttyöt rajzolt, ahányadik kislányt rabolta el. Missy volt az ötödik. 
A levél furcsaságát csak növelte, hogy Mack nem tudta a "Papa" aláírás kire vonatkozhatott. Hiszen az apja alkoholista volt, aki részegségében az egész családját – köztük a fiát – állandóan verte, s emiatt Mack 13 évesen elment hazulról, és a saját lábán volt kénytelen megállni. 
Vagy a Papa Istenre vonatkozhatott? 
Hiszen Mack feleségének olyan bensőséges kapcsolata volt Istennel, hogy egyszerűen csak Papának szólította. Vagy esetleg a katicás gyilkos rossz viccéről lett volna szó? 
Furcsa, személyes vonulata az életemnek, hogy mióta az eszemet tudom, beszélgetek Istennel. Pici lány korom óta megnyugtatott, ha lefekvés előtt az ágyban elmotyogtam neki a  az óvodai csetepatékat, az iskolai problémákat, a szerelmes ügyeimet, stb.
Mindent megosztottam vele, és nemes egyszerűséggel APU-nak szólítottam.
Mack felesége és a gyerekek elmentek meglátogatni feleségének testvérét, és Mack elhatározta: enged a hívásnak, és elmegy a viskóba. 
Amikor megérkezett, csak egy üres és elhagyatott kalyiba várta; a közepén még felfedezhető volt egy vérfolt, ami Missytől származott. 
Dührohamot kapott, s miután kitombolta magát, elhatározta, hogy ezután nem törődik egy ilyen kegyetlen Istennel – már ha egyáltalán van Isten... 
Kirohant a viskóból, ám mielőtt beszállt volna a teherautójába, a viskó átváltozott. 
A hó elolvadt, és csodálatos tavasz lett, sok-sok virággal. 
A viskó helyén pedig egy barátságos rönkház állt hívogatón. 
Mack visszament, és nem hitt a szemének. 
Amikor belépett, a Szentháromság három alakjával találkozott. Egy barátságos néger nővel, aki magát "Papának" hívta, Jézus Krisztussal, aki egy jellegzetesen zsidó kinézetű ács képében volt jelen, s egy légies ázsiai nővel, aki Sarayuként mutatkozott be.
A regény ezután a Mack és a Szentháromság alakjai közötti kapcsolatra és párbeszédekre fókuszál. Olyan párbeszédek ezek, amelyek abban segítenek, hogy más szemszögből tekintsük a Szentháromságra, Jézus kereszthalálára, s a hit egyéb alapvető kérdéseire. 
Vissza-vissza lapoztan egy-egy fejezethez, oldalhoz. 
Olyan mély, olyan alapvető mondandót taglal, hogy nem lehet falni a könyvet. 
Többször letettem, hogy elmélkedjek az olvasottakon. 
A szereplők beszélgetnek a világ rendjéről, a teremtésről, az élet dolgairól, a szeretetről. 
Papa sokat beszélt a megbocsájtásról. 
Erre nagyon kiváncsi voltam: vajon mit tud mondani Mack-nek, mit lehet mondani egy szülőnek, miért tudjon megbocsájtani annak az embernek, aki... 
A "megbocsájtani kötelező, mert különben egész életünkben cipeljük a harag terhét" magyarázaton kívül magam gondolkodtam el valamin, amit talán a könyv sugallt, de kimondva nem volt. 
Mack nagyobbik lánya magát okolta Missy haláláért, hiszen ha nem borulnak fel a kenuval, nem történt volna meg baj. 
A nagy szomorúság után a lány teljesen befordult, nem kommunikált, dühös volt a világra. 
Azt éreztem, hogy ez a düh akár átváltozhatott volna ártó dühhé, ha az apjával nem történik az ami, és ha nem segít majd Kate-nek is elfogadni a történteket. 
Lehet, hogy ennek a szívtelen gyilkosnak is valami hasonló dolog történt az életében? 
Meg lehet egy gyerekgyilkosságot bocsájtani? 
Meg lehet egy gyilkosságot bocsájtani? 
Mi van, ha megismervén a gyilkost, és annak előéletét, igenis képesek vagyunk rá? 
Miközben ezek a gondolatok forgolódtak az agyamban, a szívem folyamatosan erősebben lüktetett. Anyai létem tiltakozott, és még csak gondolkodni sem volt hajlandó ezen az egészen. 
Mindenesetre a párbeszédek hatására Mack képes volt rá, hogy megbocsásson apjának, sőt, annak a férfinak is, aki megölte Missyt. 
Az utolsó nap reggelén gyalogtúrára indultak Papával, aki megmutatja Macknek azt a helyet, ahol a gyilkos Missy holttestét elrejtette.
A hétvége elteltével Mack tudta, hogy haza kell térnie, s elbúcsúzott Papától, Jézustól és Sarayutól. 
A Szentháromság távoztával a táj és a viskó visszaalakult, Mack pedig elindult hazafelé. 
Az egyik kereszteződésnél önhibáján kívül súlyos kimenetelű autóbalesetet szenvedett, s napokat töltött az intenzíven, eszméletlenül. 
Amikor magához tért, megtudta, hogy a balesete pénteken történt, s gondolkodóba esett, hogy álmodta-e az egészet, vagy ez az egész csak egyike a Sarayu-féle tér-idő görbületes trükköknek...
Bárhogy is volt, felépülése után nem hagyták nyugodni az elmúlt nap történései, és elment a helyre, ahol Papa megmutatta Missy holttestének helyét. Megdöbbenve vette észre, hogy a jelek valóban ott voltak, és a kislány teste is pontosan ott volt, ahol Papa mutatta. 
A barlangban talált nyomok segítségével sikerül felderíteni a katicás gyilkos kilétét, és így rács mögé juttatni. 
Mack segített a családnak tovább lépni, és mély hitben élték tovább az életüket. 
Pár nappal a regény elolvasása után folyton azon kaptam magam, hogy gondolkodom és töprengek. 
Azt vettem észre, hogy rengeteget csatáztam magamban "a megbocsájtható vagy sem?" kérdésen. 
Van egy kedvenc regényem: Steinbecktől az "Egerek és emberek". 
Még főiskolás koromban olvastam, ezerszer megnéztem John Malkovich főszereplésével a filmet, majd láthattam színházban is. 
Mintha első alkalommal láttam volna, úgy sodortak magával a történések. Imádtam a darabot. Hazafelé a kocsiban szokatlanul csendben voltam. 
Azt vettem észre, hogy a gondolataim mérföldekre előre hasítottak. A mű végén az egyik főszereplő megöli a másikat. Gyilkosság történt, mégis mindenki sajnálja a gyilkost. 
Lehet, hogy tényleg megbocsájtható egy ilyen szörnyű tett? 
Anyai létem még mindig kiabált, de gondolataim már szelíd elhatározással próbálja bevenni a várat. Van az, amit meg lehet… Lennie megölését mindenképp, Missy ügyében még vívom a csatámat. 
Egy hozzám nagyon közel álló barátnőmet, aki szintén olvasta a regényt, megkértem, hogy írja le pár szóval, mit gondol, mit érez a könyvvel kapcsolatban. Íme a szavai: 
"Miután van két gyermekem, az elején minden erőmmel küzdöttem az ellen, hogy ez egy igaz történet legyen. Oldalakat ugrottam át, hogy ne kelljen azt a fájdalmat éreznem, amit a főhősnek, majd később óvatoskodva visszatértem, és egy-egy oldalt elolvastam a kihagyottak közül. A drámai esemény után mégis két órát sírtam.
Aztán tovább olvastam, és végül akartam, hogy ez egy igaz történet lehessen, mely választ adhat azokra a kisebb-nagyobb kérdésekre, melyet hívőként és nem hívőként is feltehetünk magunkban."
A könyv sok mindenben segített.
A legfontosabb: most már mosolyogva tudom nézni azoknak az embereknek a hatalmi harcait, akiktől ez bántóan hatott. Most pont nem érdekel, hogy Ő szerintük, én alájuk tartozom. 
Mert elfogadtam, és látom, hogy ez NEM FONTOS! 
És azt is tudom már, hogy mi a lényeg…
Csak egy szó: SZERETET… 
Szeretet – mindenek felett.
Annusné T. Mónika

Egy afrikai nép titka: az emberiség a Szíriuszról ered?

Azt tudtuk, hogy a Szíriusz fontos helyet töltött be az ókori népek mitológiájában - elég, ha az egyiptomiakra gondolunk -, ám az a gondolat, hogy az emberiség a Szíriuszról származik, teljesen egyedülálló a néprajz történetében.

Azt tudtuk, hogy a Szíriusz fontos helyet töltött be az ókori népek mitológiájában - elég, ha az egyiptomiakra gondolunk, ahol július 20. táján a csillag heliakus (a Nappal együtt történő) felkelése jelezte a Nílus áradásának kezdetét -, ám az a gondolat, hogy az emberiség a Szíriuszról származik, valószínűleg egyedülálló a néprajz történetében.

Az érthetőség kedvéért vissza kell utaznunk 1968-ba, amikor Eric Gurrirer, marseille-i építész, a holdra szállás közvetítését nézte. A porban hagyott első emberi lábnyom valamiért furcsa deja-vu élményt ébresztett benne, és mert alapos ember volt, elkezdte keresni, hol is találkozott már ezzel a motívummal. Meglepetésére az Afrikanisztikai Társaság 1965-ben kiadott évkönyvében lelt az ominózus bejegyzésre. A leírás Marcell Griaule és Germaine Dieterlen francia néprajzosok afrikai kutatásairól szóltak.

A dogonok otthona

A két kutató az 1930-as évek elejétől (a legtöbb forrás szerint 1931-től) évtizedekig éltek Afrikában, és egy, a világ előtt ismeretlen nép, a dogonok hagyományinak leírásával foglalkoztak. Kutatásaikat a ’30-as évek végétől publikálták a „Journal de la Sociéte des Africanistes” című párizsi szaklapban, majd a fent említett évkönyv hozta le munkájuk összefoglalását.

A dogonok a Niger folyó nagy kanyarulatában – nagyrészt a mai Mali Köztársaság területén – élnek, mintegy ötszáz éve telepedtek meg ott. Létszámuk manapság 300 ezer körül járhat, szétszórt törzsekben, apró falvakban élnek, építészetük kimerül a sárból rakott kunyhók építésében, köles, millet – ez egyfajta gabona – és hagymatermesztésből élnek, az extrém éghajlati körülmények miatt – a Szahara peremén állnak falvaik – állattartásuk kecskék tenyésztésére korlátozódik. Minden mondát, mítoszt kizárólag élőszóban hagyományoznak a következő generációra, lévén, hogy a kis nép teljességgel írástudatlan.

A két francia néprajzkutató szorgosan – és tudományos alapossággal – jegyzetelte a dogon nép mitológiáját, rituáléit, amit aztán a szokásos tudományos érdektelenség közepette publikáltak. Pedig már tanulmányuk címe is sokat mondó volt: „Egy szudáni Sirius-rendszer” – lévén, hogy akkoriban még Szudánhoz tartozott a terület. Mégsem tartotta fontosnak senki, hogy csillagászati összefüggéseket keressen, és el is merült volna az egész kutatómunka a szokásos tudományos süllyesztőben, ha nincs Eric Gurrirer.

A marseille-i építész jól emlékezett, az egyik dogon mondában szó volt arról, hogy a Szíriuszról „bárkán” érkező Nommo a porban olyan nyomot hagyott, „mint egy rézszandál”. Mivel az építész amatőr csillagász is volt, ebből a szempontból kezdte elemezni a leírtakat, és megdöbbentő felfedezéseket tett.

 (Fontos megjegyezni, hogy az következőkben leírt elemek csupán részét képezik egy komplex mitológiának, mely nem különbözik jelentősen a világ más részein fellelhető mítoszoktól. Az itt leírt információkat természetesen saját szavaikkal adták át a kutatóknak, a csillagászati vonatkozásokat szakemberek bogarászták ki a mondák közül.)

A dogon mítosz

A világ teremtését a következőképpen tanítják: kezdetben volt Amma isten egy gömbbe zárva, ezen kívül semmi nem létezett. Nem volt tér és idő, így nem lehet arról beszélni, hogy ez mikor volt, és meddig tartott. Amikor Amma isten kinyitotta a szemét, méhéből spirális irányban kiáradt a mindenség, így kezdődött a világ teremtése.

 

A dogonok szerint Amma isten nem a világot teremtette meg, hanem a világot mozgató törvényeket. Ennek megfelelően ez a nép monoteista, ami elég ritka a természeti népeknél – elég Ehnaton fáraó próbálkozására gondolnunk az egyistenhit afrikai terjesztését illetően –, ráadásul nem egy megszemélyesített istenről beszélnek, hanem amolyan világlélekről, egy energia- és tudásgócról.

A dogonok meg tudják különböztetni a bolygókat (ezek egy nap körül keringenek), holdakat (ezek a bolygók körül keringenek), és az állócsillagokat. A csillagvilág – aminek ez a föld is a részét képezi – szerintük spirális alakban mozog, és az általuk ismert „energiaisten” nem egy, de sok ilyen spirálisan forgó világot teremtett.

A fent leírtak kísértetiesen emlékeztetnek az ősrobbanás elméletére, és a spirál alakú galaxisok leírására, pedig a dogonok az 1930-as évek előtt ezekről nem szerezhettek tudomást, lévén, hogy az ősrobbanás elméletét a ’30-as, ’40-es években kezdték elfogadni, ekkor pedig a két jeles kutató már javában jegyzetelte eme kis nép mondáit.

A dogonok beszámolnak a Naprendszer szemmel látható bolygóiról, ismerik a Jupiter négy holdját, tudnak a Szaturnusz gyűrűjéről, vagyis ugyan hiányos, mégis eléggé meglepő ismeretekről tesznek tanúbizonyságot, viszont különös módon nem ismerik a külső három bolygót. Van azonban valami, ami még ennél is meghökkentőbb. A dogonok titkos tanításai között szerepel egy hosszú történet Ogoról és Nommoról, akik a Szíriuszról érkeztek a Földre, a hagyomány szerint azért, hogy benépesítsék a bolygót.

Amit a dogonok a Szíriuszról tudnak

Az első Ogo volt, aki idefelé jövet hajótörést szenvedett, és Afrika azon táján ért földet, ahol akkoriban a mai dogon nép ősei éltek. Nem sokkal később követte őt Nommo, aki már kifejezetten erre a bolygóra indult. A mondák hosszasan mesélik az utazást, leírják a hatalmas űrhajót, és amikor Nommo megérkezik a Földre akkor találkozunk a porban hagyott rézszandálra hasonlító lábnyommal.

Szíriusz A, B és C

Mivel hitük szerint őseik a Szíriuszról érkeztek, a dogonoknak elég pontos ismereteik vannak a csillagról. Tudják, hogy van egy kisebb, szabad szemmel láthatatlan társa, és hogy közös tömegközéppont körül mozognak, az sem titok előttük, hogy ötven évente kerüli meg a Szíriusz B az A jelű társát, ráadásul a két csillag pályáját minden alkalommal ellipszisnek ábrázolják. Elmagyarázták a két kutatónak, hogy a Szíriusz B valami nagyon kicsi dolog, és hogy egy kis darabkáját sok ember együtt sem tudná megemelni. Ennek a csillagnak a létéről az 1820-as években beszélt először Friedrich W. Bessel csillagász, aki a Szíriusz A pályaingadozásai alapján tételezte fel egy láthatatlan, nagy tömegű test jelenlétét a rendszerben, de csak 1861-ben pillantotta meg Alvan Clark optikus, amikor egy új távcsövet próbált ki. A csillag tömegét az első világháború előtt sikerült megállapítani spektrumanalízissel, a kapott eredmény szerint az égitest sűrűsége 37 kg/cm3, vagyis egy kis darabkája tényleg nagyon súlyosnak bizonyulna. Ez volt az első fehér törpe, amiről tudomást szerzett a tudomány.

A dogon vallás említést tesz egy harmadik csillagról is, ezt nevezzük – a változatosság kedvéért – Szíriusz C-nek. A tudomány máig nem foglalt állást sem léte, sem nemléte mellett, bár egyes csillagászok szerint a Szíriusz B pályájában kimutatható ingadozások feltételezik egy harmadik objektum jelenlétét.

A szeptikus kutatók – élükön Carl Sagannal – természetesen tagadják a valamikori űrhajósok létét – csillagász expedíciókkal, utazókkal magyarázzák a dogonok hihetetlen tudását –, de írásaikban legtöbbször a saját maguk által szőtt hálóba gabalyodnak bele. Ha átgondoljuk a dolgot, egy kronológiai rémálomra bukkanunk, ugyanis:

• amikor az ősrobbanás elmélete kezdett teret nyerni, a francia kutatók már Afrikában voltak, tehát nem épülhetett be a dogon mitológiába az információ;

• amikor megismertük a Szíriusz B sűrűségét, már tudtuk, hogy a Naprendszer nem hat bolygóból áll (1915-ben már ismerték az Uránuszt és Neptunuszt), a Jupiternek nem csak négy holdja van (hivatalosan 16 hold létezik, plusz a gyűrű), és nem a Szíriusz rendszer a Tejút középpontja, ahogyan azt a dogonok hiszik… és e felsorolást sokáig lehetne folytatni.

Meg kell még említeni, hogy nem maradt fenn egyetlen visszaemlékezés sem olyan utazókról, akik megfordultak volna Szudán környékén, és leírták volna, hogy „van itt egy nép, amelyik a csillagászat iránt roppant érdeklődést árul el, mindent kiszedtek belőlem, amit csak tudok a Naprendszerről, a közeli és távoli csillagokról…”

Hangsúlyozzuk, nem maradt fenn ilyesmi, pedig a szkeptikus tudósok minden követ megmozgattak egy ilyen leírás kézre kerítésére, mégsem sikerült. Ez persze nem bizonyítja, hogy nincs ilyen beszámoló.

Máig érvényes maradt tehát a két jeles kutató Marcell Griaule és Germaine Dieterlen megjegyzése: „Mindezidáig tisztázatlan, mi több fel sem merült a kérdés, hogy csillagászati eszközökkel nem rendelkező emberek hogyan ismerhetik szemmel aligha látható égitestek mozgását és tulajdonságait”.

A dogonok az ősöktől örökölt rajzaikban a Szíriusz A és B egymáshoz viszonyított mozgási pályáját a legkisebb tévedés nélkül napjainkban is bármikor megrajzolják Afrika száraz homokjában, és nem feledkeznek meg az "emma ya"-ról sem. Melyet a tudomány egykor Szíriusz C-nek nevez majd, ha végre bebizonyosodik, hogy tényleg létezik. A dogonok tudják, mi még nem.

sfportal.hu
iqdepo.hu

Érzelmeink rendkívüli hatása az emberi szervezetre

Az érzelmek az úgynevezett limbikus rendszerben képződnek az agyunkban. Pozitív érzéseink hatására az izmaink elernyednek, a szívverésünk, légzésünk lelassul, a vérnyomásunk alacsonyabb lesz, sejtjeink oxigénfogyasztása csökken, és az immunrendszerünk is fellélegzik. A negatív érzelmi állapotot ellenben az agy fenyegetésnek értelmezi. A vegetatív idegrendszer ilyenkor mozgósítja az egész szervezetet. Ez a krónikus stresszhatás számos betegség okozója.

Kémcsőbe zárt harag

Elmer Gates professzor a washingtoni egyetem pszichológiai laboratóriumában érdekes biokémiai kísérleteket folytatott. Kimutatta, hogy az emberi szervezetben lelki hatások, érzelmek következtében mérgek termelődnek.

A professzor a következő kísérletet végezte el: cseppfolyós levegő elpárologtatásával –271 Celsius-fokra hűtött le kémcsöveket, s aztán különböző lelkiállapotban lévő egyének leheltek az üvegcsövekbe. Pár perc után az egészséges és normális lelkiállapotú ember kilégzésének párája színtelen cseppek formájában csapódott le a lehűtött üvegcső falára. De ha a kísérleti alany erős haragot érzett abban az időpontban, a lecsapódó folyadék nem színtelen, hanem barna színű lett, bánat esetén szürke, lelkiismeret-furdaláskor pedig rózsaszín. A csapadéknak természetesen nemcsak a színe, hanem a kémiai összetétele is más és más volt.

A kísérletek folyamán Gates professzornak lassanként elegendő ilyen anyag állt rendelkezésére ahhoz, hogy tengeri malacokkal végezhessen kísérleteket. Amikor a barna anyagot beoltotta a kísérleti állatba, az eleinte rendkívül ingerlékeny lett, majd valóságos dührohamot kapott, fogaival nekiesett a ketrec falának. Gates többször megismételte a kísérleteit, és az eredmények reprodukálhatók voltak. Annak az embernek a leheletéből kiválasztott méreg, akiben erős gyűlölet tombolt, a kísérleti állatokat nyomban megölte.
A professzor megállapította, hogy tíz percig tartó erős gyűlölet elegendő mérget tartalmaz ahhoz, hogy azzal több személyt el lehessen pusztítani. Ez a méreg egyike a legerősebbeknek, amelyet a tudomány ismer.

A gyűlölet salakja

Az ember szervezete felszívja az érzelmek, gondolatok hatására képződő mérget, és így önmagát mérgezi meg vele. Ezek a mérgek éppúgy, mint a hormonok, már a legparányibb mennyiségben is igen hatásosak, és salakként gyülemlenek fel a szervezetben. Valahányszor haragszunk vagy gyűlölködünk, a szervezetünk mérget választ ki. Ezt a mérget kétségtelenül az ellenségnek szánjuk. Azonban az ember ilyenkor önmaga esik áldozatul, ha nem korlátozza rosszindulatú érzéseit.
Érdekes dr. Vasant Lad közlése, mely szerint az elfojtott mohóság, birtoklási vágy a szívre és a lépre is hatással lehet, az elfojtott félelem és szorongás a veseműködésre, de megváltoztathatja a vastagbél flóráját is. Ennek eredményeképpen a has a képződő gázoktól felfúvódik és fájdalmat okoz (ezt a fájdalmat össze lehet téveszteni a szív- és májbántalmakkal). Az elfojtott érzelmek az immunrendszerre is hatnak, és ez allergiás reakciókhoz vezethet (por-, virágpor-, ételallergia stb.). Gates professzor kísérleteiből az is kiderült – s megállapítását már sokan igazolták –, hogy a jó hangulat a szervezet számára rendkívül hasznos kémiai anyagokat állít elő, például endorfinokat, amelyek morfinszerű, fájdalomcsillapító vegyületek.
Forrás: Új Életmód

A legmasszívabb fekete lyukat mérték meg amerikai csillagászok

A kutatók a Texasi Egyetem 9,2 méteres tükörátmérőjű Hobby-Eberly teleszkópjával, a masszív galaxisfelmérési program (MGS/ Massive Galaxy Survey) keretében végezték a vizsgálatokat - olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon (http://phys.org/news/2012-11-astronomers-massive-unusual-black-hole.html).

A projekt során figyeltek fel a 220 millió fényévnyire, a Perszeusz-csillagképben lévő NGC 1277 katalógusjelű csillagvárosra. A galaxis mérete és tömege a Tejútrendszerének alig 10 százalékát teszi ki, apró "termete" ellenére az ismert legnagyobb fekete lyuknak ad otthont: a képződmény tömege 17 milliárdszor múlja felül a Napét, átmérője pedig 11-szer nagyobb, mint a Neptunusznak a Nap körüli pályájának a szélessége. A szokatlan fekete lyuk a galaxis tömegének 14 százalékát teszi ki, szemben az átlagos 0,1 százalékkal.

"Ez egy igazán különc galaxis, hiszen majdnem teljes egészében fekete lyukból áll" - hangsúlyozta Karl Gebbhardt, a Texasi Egyetem csillagásza, a kutatócsoport tagja, aki szerint az NGC 1277 a galaxisok és fekete lyukak alkotta rendszerek új osztályának első képviselője.
"Az eddig felfedezett legmasszívabb fekete lyukak a gigantikus elliptikus galaxisokban helyezkednek el, az NGC 1277 viszont egy viszonylag kicsi, lencse alakú csillagvárosban lakozik" - mondta Gebbhardt, hozzátéve: a kutatások segítenek jobban megérteni, hogy hogyan képződnek és fejlődnek a fekete lyukak és a galaxisok.
Romeo van der Bosch, a Nature-tanulmány vezető szerzője arra mutatott rá, hogy jelenleg három teljesen eltérő elmélet létezik a fekete lyukak tömege és az őket "vendégül látó" galaxisok jellemzői közötti összefüggések megmagyarázására. "Jelenleg nem tudjuk eldönteni, hogy közülük melyik teória a helytálló" - húzta alá.
Az elsődleges probléma a csillagász szerint az információhiány, hiszen eddig alig 100 fekete lyuk tömegét mérték meg. A Texasi Egyetem asztronómusai azért indították a masszív galaxisfelmérési programot, hogy minél több szokatlan csillagvárost térképezzenek fel.
Forrás: Galamus

Nagy felfedezés történhetett a Marson

Számos híroldal mellett a legnagyobb űrportál, a Space.com is arról ír, hogy a Curiosity valami nagyon érdekes dolgot találhatott a Marson. A találgatások a Mars-járó mintavevő- és -elemző berendezéseivel kapcsolatban jelentek meg.

A hatkerekű jármű egyik legfontosabb berendezése a Sample Analysis at Mars (röviden SAM) elnevezésű műszeregyüttes, amely elsősorban a széntartalmú (szerves) molekulák kimutatására alkalmas a robotkar által gyűjtött kőzet- és törmelékmintákban. Emellett vizsgálja a (földi, általunk ismert) biokémiai folyamatokban részt vevő további vegyületek jelenlétét, illetve bizonyos elemek, például légköri gázok izotóp-arányát is.

Mindezek lehetővé teszik a bolygó jelenlegi lakhatósági viszonyainak nagyon pontos feltárását, továbbá - a legoptimistább forgatókönyv szerint akár - a múltban esetleg létezett marsi életformák szerves anyagú maradványainak felfedezését is.

A találgatások azután kaptak szárnyra, hogy John Gotzinger, a Curiosity küldetésének egyik vezetője a National Public Radio (NPR) nevű amerikai, közszolgálati jellegű rádiónak elmondta: olyan dolgot találtak a minták elemzése során, amely valóban falrengető eredmény lehet, és bekerülhet a történelemkönyvekbe. Az eredmények bejelentésére azonban még várni kell néhány hetet. Grotzinger a Space.com-nak elmondta, hogy az eredményeket az Amerikai Geofizikai Szövetség konferenciáján jelentik be, amelyre december 3-7. között kerül sor.

A Marssal kapcsolatos egyik legnagyobb kérdés, hogy vannak-e szerves molekulák a felszíni törmeléktakaróban. Az 1970-es években a Viking-űrszondák nem találtak ilyeneket, de lehetséges, hogy csak nem voltak képesek kimutatni őket.
Forrás: Origo

Nagy tömegekre ható energiajelenségek

A XXI. század küszöbére érve az emberiség olyan különleges helyzetbe került, amelybe eddig még sohasem. Eddigi ismereteink szerint bolygónkon egy idõben még sohasem élt ennyi ember, mint manapság. Nem voltak olyan nagyszabású események, amelyek fizikailag vagy virtuálisan több százezres, akár többmilliós tömegeket egyesítettek volna. Ma egy könnyûzenei koncerten olykor sokkal többen jelennek meg, mint ahányan egy átlagos középkori csatában részt vettek annak idején.

Eddigi tudásunk szerint még nem volt olyan idõszak az emberiség történetében, amikor ennyire gyors lett volna az utazás, a hírközlés, vagyis a személyek és információk igen rövid idõ alatti eljuttatása egyik helyrõl a másikra. (Úgy tûnik, mintha az ember valami elvesztett telepatikus, teleportációs tudást kívánna visszanyerni talán egy oly õsi, misztikus kor kultúrájából, amelyben a gondolatok és tárgyak távolba küldése egyetlen pillanat mûve lehetett.)

A nagy tömegekre tett egyidejû hatás leglátványosabb formája a film, Illetve a televíziós közvetítés. Mivel az agy képekben gondolkodik, a képekben átvitt üzeneteket azonnal megérti, akár ki is lehet kapcsolni a tudatosabb értelmi szférákat. Ennek azonban megvannak a veszélyei, hiszen ha csökken a kontroll, olyan információk is elérhetnek bennünket, amelyeknek a tudatunkba való beépülését valójában nem óhajtjuk. Különösen az egyértelmû képek, illetve az erõteljes érzelmek, indulatok vizuális lenyomatainak közvetítése válthat ki elementális reakciókat. Nagyon jellemzõ volt például az a mérhetetlen részvét és gyász, amikor Diana hercegnõ temetését követte figyelemmel az adatok szerint több milliárd nézõ, de az egyes sportesemények is megdöbbentõ intenzitású indulati feszültséget képesek felszabadítani.

Energetikailag azt mondhatjuk, minél nagyobb a tömeg, annál erõteljesebb energiákat tud generálni, ha figyelmét vagy indulati erejét egy célra tudja valaki fókuszálni. Ezért lettek a XX. század közepén sokkal veszélyesebbek a hitleri fasizmus náci nagygyûlései, mint az Oroszországon kívüli baloldaliak néhány fõs, földalatti mozgalomban mûködõ sejtcsoportjai. A kommunizmus sztálini vagy maoista jelzõvel illetett eszmerendszere is akkor lett igazán embertelen, amikor már hatalmas tömegdemonstrációkon hirdették elveit. Valószínûleg ezért szeretik a diktatúrák a nagyszabású, sok tízezer fõs eseményeket mert az ilyen közegben megteremtõdõ indulati olvasztótégelyben irtózatos energiák akkumulálódnak, ezeket pedig az ösztönösen vagy tudatosan manipuláló vezetõk gyakorlatilag bármilyen irányba tudják mozgatni, ráadásul a tömegek részvétele azt az érzést kelti a diktátorokban, hogy uralkodásuk legitim. Különösen a különbözõ hitek, eszmék nevében mûködtetett energiák tudnak elsöprõ befolyást gyakorolni a lélekre természetesen nemcsak negatív, hanem pozitív értelemben is.

Sajnos azonban jelenlegi világunkban mintha sokkal ritkább volna a fejlesztõ, harmonikus, békés irányba vivõ ráhatás, éppen ezért kell minden eddiginél nagyobb óvatossággal szemlélnünk az olyan jelenségeket, amelyek sok emberre képesek benyomást tenni, és akár milliók érzelmi, akarati életét mozgathatják meg. Idetartozik a televíziózás, tömegtájékoztatás, filmgyártás, az internet világa, de még az óriási bevásárlóközpontoké is. Ez nem azt jelenti, hogy ezek a találmányok rosszak, de azt igen, hogy mindenkinek tudnia kell, aki használja õket: képesek az ember gondolkodásmódjának megváltoztatására.

Elõvigyázatosnak érdemes lenni a politikusok szerepléseivel, a háborús vagy agresszív hírek közvetítésével, heves tüntetésekkel, utcai eseményekkel, azon hitszónokok fellépésével, akik destruktív fellépésre biztatják hallgatóságukat (például közös öngyilkosságra), azokkal a zenei programokkal, amelyek szabályozatlan õrjöngést válthatnak ki, de a listát még kibõvíthetnénk minden olyan elképzeléssel, amely a földlakókból egységes, azonos elvek, igények, vágyak által irányított masszát próbál formálni. Ezt a célt manapság leginkább a folyton "vásárlóerõt" éhezõ multinacionális cégek akarják elérni. A tömegtermelésbe kényszerített, majd ugyanannak a termelésnek az eredményét akciókban is drágán megvásároló shoppingolók láttán nem érthetetlen azoknak az aggodalma, akik attól tartanak, hogy a személytelen vevõközönséget elõbb-utóbb már nemcsak az áruházak gondolái között lehet nyilakkal irányítani. (A folyamat nyugtalanítóan hasonlít a fekete mágiából ismert sötét praktikákhoz, amelyekkel egyes személyek rendkívüli személyes és anyagi hatalomra tettek szert mások tudatának, hit és eszmerendszerének manipulálásával de erre a gondolatkörre késõbb még visszatérek.)

Az, hogy ma a Föld bolygón olyan sokan élünk, egy másik kockázatot is hordoz. Elképzelések szerint a népesség 1 százaléka kell ugyanis ahhoz, hogy egy adott közösségben kimutatható változásokat okozzon gondolkodós módjával, nézeteivel!. Ez az a legkisebb hányad, az a "kritikus tömeg", amely minõségi ugrást eredményezhet a magasabb eszmeiség síkjain. Ha 6 milliárd lélekkel számolunk, az 1 százalékhoz 60 millió embernek kellene szoros összefogásban, szellemi együttmûködésben dolgoznia egyszerre, egy idõben környezete, a Föld felemelkedéséért. Ma ezen a bolygón ennyi embert ilyen célra ismereteim szerint még nem egyesített senki.
A nagy tömegekre ható energia jelenségek, a modern kori távolba hatás gyakorlata, úgy vélem, olyan problémákat vet fel, amelyekrõl az emberiségnek korábban csak ritkán volt tapasztalata. Az etikai, szociológiai 'és egyéb megfontolások helyett most azonban, ebben a könyvben csak azokra a folyamatokra szeretnék utalni, amelyek akkor érik az aurát, amikor valamilyen tömeghatásnak van kitéve.
Vizsgálódásaim szerint a tömeghatás három fõ módon érheti a személyes erõterünket: katartikusan, vagyis megváltoztató, megtisztító és felemelõ módon; eksztatikusan, vagyis elragadtatottan, rajongva és önkívületben; illetve hisztérikusan, vagyis önuralmat vesztve, ingerülten, az önvalóból kifordulva.
A katartikus hatások közé a mûvészet, a gyógyulás és az ima tartozik, az eksztatikus hatások közé soroltam a táncot a zenét és egyes közösségi eseményeket míg hisztérikus mûködés a pánik, a lincshangulat és a vakhit.
Hodnik Ildikó: A lélek teste (Alexandra kiadó)
Forrás: EzoTop

Hatalmas gázfelhő veszi körbe galaxisunkat

Csillagászok egy hatalmas gázfelhőt fedeztek fel, ami beborítja galaxisunkat. Ha a Tejút körüli felhő méretét és tömegét sikerül megerősíteni, azzal megfejthetünk egy régi csillagászati rejtélyt is.

A felhő - szakszóval haló - hatalmasnak tűnik, több százezer fényév lehet az átmérője. A tudósok szerint főként hidrogénből áll, némi oxigénnel és más elemekkel vegyítve. A haló hőmérsékletét, méretét és tömegét a NASA Chandra röntgentartományban működő űrtávcsöve, az ESA XMM-Newton űrobszervatóriuma és a japán Suzaku műhold adatai alapján becsülték meg. A kutatók meggyőződése, hogy a haló tömege választ adhat az úgynevezett "hiányzó barion problémára".

A barionok olyan szubatomi részecskék, melyek minden alapvető kölcsönhatásban részt vesznek, közéjük tartoznak a csillagok és galaxisok atomjait felépítő protonok és neutronok. A világegyetem kialakulásáról és fejlődéséről szóló elméletek szerint sokkal több barionnak kellene lenni, mint amit látunk. Valójában az a barion mennyiség, amit saját helyi kozmikus szomszédságunkban felleltünk, csupán fele az elméletek szerinti mennyiségnek. Az új kutatás szerint, ami az Ohio Állami Egyetem csillagászának, Anjali Gupta nevéhez fűződik, a Tejutat is körbe vevő, galaxisokat beburkoló gázhalók lehetnek a hiányzó barionok többségének a rejtekhelyei. "Bár vannak bizonytalanságok, Gupta és kollégáinak munkája az eddigi legjobb bizonyíték, mely szerint a galaxis hiányzó barionjai egy, a galaxist körülölelő, millió Kelvin fokos gázfelhőben rejtőznek" - olvasható a NASA közleményében. "Ennek a halónak a becsült sűrűsége annyira alacsony, hogy a más galaxisok körüli hasonló halók elkerülhették a figyelmünket"

A Tejutat körülvevő haló első jelei a Chandra obszervatóriumtól származnak, ami nyolc fényes röntgensugár forrást figyelt meg, melyből kitűnt, hogy fényük egy részét töltéssel rendelkező oxigén atomok nyelik el. A tudósok megállapították, hogy ez a galaxisunkat körülvevő gáz 1 millió és 2,5 millió Kelvin fok közötti hőmérsékletű, ami több százszorosa a napfelszín hőmérsékletének. "Ismerjük a galaxis körüli gázt és ismerjük a hőmérsékletét is" - írta Gupta az Astrophysical Journalban közzétett tanulmányában. "A nagy kérdés az, hogy milyen nagy a haló, és mekkora a tömege?"
Az XMM-Newton és a Suzaku észlelései szerint a gáz súlya 10-60 milliárd naptömeg között lehet. "Munkánk azt bizonyítja, hogy a Chandra észlelések egy hatalmas forró gáz gyűjtőre utalnak a Tejút körül" - mondta Smita Mathur, a tanulmány társszerzője. "Elképzelhető, hogy kiterjedése a Tejút körül néhány százezer fényév, de ennél messzebbre is nyúlhat, egészen a környező galaxis csoportokig. Akárhogy is, a tömege nagyon nagynak tűnik" 
Forrás: SG

Földön kívüli anyagból készült szobrot szereztek a nácik

Egy 1938-as náci expedíció Németországba vitt egy kisebb szobrot. Most kiderült: a Vaisravana istent ábrázoló buddhista alkotásnak nincs párja az egész világon: ugyanis meteoritból faragták ki, 1000 évvel ezelőtt.

A Stuttgarti Egyetem munkatársa, Elmar Buchner szerint Földön kívüli eredetű anyagból, ataxitból, azaz magas nikkeltartalmú vasmeteoritból faragták ki azt a szobrot, amelyet egy 1938-as német expedíció szerzett meg. A "Vasembernek" is nevezett, mindössze 25 centiméteres, de majdnem tízkilós(!) szobor ismeretlen ázsiai helyről került elő, tömör anyaga pedig a Chinga meteoritból származik.

A Chinga 15 ezer éve csapódott be Szibéria és Mongólia határvidékén, és több darabja is ismert a kutatók körében. Hivatalosan a Chingát aranyásók találták meg 1913-ban, de persze a környéken élők akár már ezer évvel ezelőtt is rábukkanhattak egyes töredékeire.

Az ataxit rendkívül kemény anyag, fáradságos munkával csiszolhatta, faraghatta készítője, amíg elkészült belőle a "Vasember". A német kutatók szerint készítője tudhatta, hogy nem szokványos anyagról van szó, és az sem lehet véletlen, hogy istenszobrot faragtak belőle. (A meteoritok érkezését Buchner szerint az ősi kultúrákban az istenek "üzeneteiként" fogták fel.)

Az Ernst Schäfer zoológus által vezetett tibeti expedíciót, amely a szobrot begyűjtötte, Heinrich Himmler, az SS főnöke küldte ki 1938-ban, hogy az "árja eredetet" kutassák. Az általuk beszerzett szobor Vaisravanát, a gazdagság, illetve a háború buddhista istenét ábrázolja. (Más források szerint Vaisravana az "Észak Királya" is a buddhista mitológiában.)

Az alkotás később eltűnt a nyilvánosság elől, 2009-től, egy árverés nyomán kezdték el vizsgálni a tudósok. Elmar Buchner és kollégái a Metoritics and Planetary Science című szaklapban publikálták friss eredményeiket.

A szobor pontos származási helye ismeretlen, de a nácikat alighanem az ragadhatta meg, hogy a figura közepén egy horogkereszt látható. (A horogkereszt a keleti és más kultúrákból ismert, ősi szimbólum, a nácik ezt használták fel jelvényeiken és zászlóikon.) 
A szobor - bár biztosat nehéz róla Buchner szerint mondani - alighanem ezer évvel ezelőtt keletkezhetett, a Bon-kultúra egyik alkotásaként. (A kultúra nem teljesen egyértelműen sorolható be minden szakaszában buddhistának, ezért előfordul ezzel kapcsolatban a "pre-buddhista" jelző is. Buchnerék is ezt használják a Bon-műveltséggel kapcsolatban. A kultúrára amúgy jellemző a horogkeresztek használata is, mintegy ezer évvel ezelőtt.)
A "Vasember" szobra a kutatók szerint azért különleges és egyedülálló, mert a meteoritok ugyan számos vallási kultuszban fontos szerepet töltenek be, vallásos tisztelet övezi ezeket sok helyen, de egyelőre ez az egyetlen ismert, meteoritból faragott ember alakú figura. Vagyis - bár az árverésen 20 ezer dollárra becsülték a Vaisravana-szobor értékét -, most kiderült, hogy felbecsülhetetlen értékű, páratlan műtárgy bukkant elő. 
Forrás: Origo

Hipertérugrásra készül a NASA?

A fény sebességénél tízszer gyorsabb tempóra képes hajtómű elméleti alapjain dolgoznak az amerikai űrhivatal legnagyobb koponyái.

Köztudomású, hogy a jelenleg elfogadott fizika egyik alaptétele, hogy a fénynél semmi sem haladhat gyorsabban – ez viszont jelentős problémát jelent, ha az emberiség a galaktikus szomszédságánál távolabbra is el szeretne jutni. Az adódó ellentmondást az utóbbi évtizedek sci-fi szerzői megoldás helyett általában megkerülték – hipertér-hajtóművekkel, csillagkapukkal stb. –, és most a NASA szakemberei próbálják tudományossá tenni a fantasztikumot.
Ennek érdekében – a fizikát tiszteletben tartva – nem próbálják megelőzni a fényt, inkább a teret görbítenék úgy, hogy az űrhajó a fénynél hamarabb érjen oda A pontból B-be. S bár ennek elméleti részét már korábban megalapozták, az akkori számítások szerint egy-egy ilyen út megtételéhez annyi energiára lenne szükség, amennyi felemésztené az egész Jupitert.
A megvalósíthatatlannak tűnő projektet most a NASA egyik munkatársa, Harold White és csapata emelte át a megvalósítható ötletek közé. A korábbi elmélet módosításával már elég lenne a majdnem egytonnás Voyager-1 űrszonda tömegét elpusztító mennyiségű energia. Ugyan ez még mindig rengeteg, és ezért extrém magas energiakoncentrációval bíró forrásra (például antianyagra) lenne szükség a hajtómű meghajtásához, a megoldás mégis olyannak tűnik, amit érdemes kutatni és tökéletesíteni. White-nak egyébként már most vannak arra ötletei, mivel lehetne további nagyságrendekkel csökkenteni az energiaigényt..
Bárhogy is legyen, a lényeg az, hogy a sci-fik írói után már a NASA kutatói szerint is elképzelhető a hipertérhajtómű, vagyis egy újabb Star Trek kütyü valósulhat meg, és (legalább elméletben) elérhető távolságba kerülnek a csillagok.
Forrás: Hír24

A Tesla-tekercs - Ingyenenergia az éterből

Ki ne hallott volna már Nikola Tesláról (1856 - 1943), a híres szerb feltalálóról, akinek többek között a váltóáramot, indukciós motort és az első rádiót köszönhetjük. Találmányai kétségkívül mai modern világunk létezését alapozták meg; azonban Tesla legnagyobb találmányának, a Tesla-tekercsnek és a hozzá kapcsolódó drótnélküli energiaátviteli rendszernek a jelentőségét manapság jócskán alábecsülik. Tesla találmánya az Univerzum kifogyhatatlan energiájához, az éterhez biztosít hozzáférést.

Nagyon sok félreértés van a Tesla-tekercs működése körül. Sokan úgy gondolják, hogy ez csak egy nagyfeszültségű transzformátor, melynek segítségével hatalmas elektromos kisüléseket lehet előidézni. A legtöbb embernek nagyméretű, gyűrűs oszlopok jutnak az eszébe, amiből sistergő, villámszerű kisülések indulnak ki. Ezek kétség kívül nagyon szépek és érdekesek, azonban semmi közük a Tesla-tekercs valódi funkciójához.

Egy jól működő Tesla-tekercs segítségével ingyenenergiához (másnéven nullaponti energia vagy éter) lehet jutni, ami azt jelenti, hogy nagyobb a szerkezet kimeneti energiája, mint a bemeneti, vagyis a "semmiből" nyertünk energiát a működése közben (működési hatékonysága nagyobb, mint 100%). A legtöbb tudós ennél a résznél megáll, és mindenféle fizikai törvényt felhozva lehetetlenségnek, átverésnek titulálja az egészet.

Egy ilyen tekercs jóval több, mint egyszerű transzformátor: kibocsátott impulzusaik gyorsabban terjednek, mint a fény, minden anyagon képesek áthatolni (Faraday-kalitkákon is, ami mutatja, hogy nem elektromágneses jellegűek), nagy távolságokra képesek utazni gyengülés nélkül, mely drótnélküli energiaátvitelt tesz lehetővé, valamint ingyenenergia kinyerésére képesek. Lássuk, hogy fedezte fel Tesla ezt a hihetetlen dolgokra képes szerkezetet!

Nagyfeszültségű áramkör nyitásakor vagy záráskor egy rövid, nagyfeszültségű kisülés keletkezik (biztos, hogy mindenkinek beugrik a kép, amikor régebbi filmekben vagy régi kort ábrázoló filmekben felnyomnak egy hatalmas kapcsolót, amit szikrázás követ), ami az ő korában számos technikus halálát okozta, és amit ő diszruptív kisülésnek nevezett. Tesla a laboratóriumában nagyfeszültségű dinamó és szikraköz (hasonló az autó gyújtógyertyájához) segítségével modellezte a jelenséget. A szikraközön működés közben gyors, rövid feszültségimpulzusok haladtak át, melyek során a közelben állók a bőrükön nyomást érzékeltek.

Tesla először azt gondolta, hogy valamiféle fizikai anyagból álló hullámok okozzák ezeket az érzéseket. Ezt elvetette, mikor rájött, hogy semmiféle anyag nem képes feltartóztatni a hullámokat - emiatt nem lehetnek elektromágneses hullámok sem.

Ezután növelni kezdte a feszültséget és az impulzusok gyorsaságát, és úgy találta, hogy ez a bőrön érzékelhető nyomás nagyságát is megnövelte. Kísérletei során kiküszöbölte a szikraközön áthaladó kisülés visszafelé vándorlását, mert ez csökkentette az eszköz hatékonyságát. Mikor a nagyfeszültségű impulzus átugrott a szikraközön, a vezető anyagának elektromos ellenállása megakadályozta, hogy azonnal áram tudjon folyni rajta. Megfelelően gyors impulzusokkal Tesla teljesen megakadályozta, hogy áram folyjon a vezetőben a szikra átugrása után, ami aztán visszafele sem tudott távozni; Tesla ezáltal sikeresen elválasztotta a feszültséget az áramtól. A tiszta elektromos potenciál (azaz feszültség) ezután érzékelhető lökéshullámokban távozott a szikraközből.

Tesla úgy gondolta, hogy a feszültséget az éter áramlása hozza létre a vezetőben, és az éter közegében terjednek az elektromágneses hullámok. Ez az éter fénysebességnél nagyobb sebességgel volt képes haladni és minden anyagon áthatolt; ez az anyag lehet az Univerzum alapanyaga. Tesla diszruptív kisülései longitudinális hullámokat hoztak létre az éterben, melyek terjedési iránya megegyezik a rezgési irányukkal (ilyen hullámok a hanghullámok is). Ezeket a hullámokat néha "skaláris" hullámoknak hívják (innen ered a skaláris fegyver vagy skalárfegyver elnevezés, ami az éter hullámait használó fegyvereket jelent).

Tesla a kísérletei során rájött, hogy a kisülések időtartama és gyakorisága fontos tényező volt a biztonság szempontjából. A kisülés időtartamának csökkentésével és frekvenciájának növelésével a kisülés egyre veszélytelenebb volt az emberre nézve. Nagyobb frekvenciájú (tehát gyakoribb), rövid kisüléseknél teljes egészében megszűnt a fájdalom, a csípés valamint a hőhatás is, de a nyomás érzése megmaradt. Ezért volt az lehetséges, hogy gépeinek működés közben Tesla nyugodtan üldögélhetett a csapkodó szikrák mellett, ugyanis azok nem voltak rá veszélyesek. Ezt láthattuk a The Prestige (A tökéletes trükk) című filmben is, valamint, ha Tesla engedte az étert keresztülfolyni a testén, világított az égő a kezében.

Ha Tesla a szikraköz közelébe kondenzátort helyezett, az feltöltődött, valamint fémlemezzel összekötött égő világított. Ezek alapján rájött, hogy a rendszert drótnélküli energiaátvitelre is lehetne használni. Tesla jegyzeteiben arról beszélt, hogy ily módon az egész világot energiával tudná ellátni, de még szükség volt további fejlesztésekre.

Ezek közül az egyik a Tesla-tekercs volt. Szabadalmaztatott egy találmányt, ami során a diszruptív kisülések két vastag, rúd alakú vezetőn (primer tekercs) keresztül folynak. Ezeket egy lapos, csigavonalban haladó tekercs (szekunder tekercs, lásd a bal oldali képen) köré tekerte néhányszor, melynek drótja jóval vékonyabb volt, mint az előzőjé. A primer és szekunder tekercsek tömegét úgy állította be, hogy azok rezonanciában legyenek egymással. A szekunder tekercs egyik végét földelte (ez növelte a hatékonyságot), a másikat pedig szabadon hagyta. A szikraközből kiinduló hullámok a primer tekercs felszínén haladnak, majd átugranak a másodlagos tekercsre, mely során a feszültség hatalmas mértékben megnő, és kisülések jelennek meg a szekunder tekercs végén. Bár a konstrukció nagyban hasonlít a hagyományos transzformátorokhoz, működési mechanizmusa nagyon távol áll tőlük.

• A Tesla-tekercsben nem folyik áram.
• Mivel nincs áram, ezért nincs mágneses indukció sem, ami a transzformátorok alapelve.
• A feszültség nem a legkisebb ellenállás irányába áramlik (lásd még pl. Tesla hairpin áramkörét).
• A szekunder tekercs nyitott, ami kizárja, hogy transzformátorként működjön.

Tesla ezután továbbfejlesztette a rendszert: egy fémgömböt helyezett a szekunder tekercs végére, mely megnövelte a hatásfokát valamint a kisugárzott impulzusokat egyenletesebben osztotta el, és a szekunder tekercs fölé további tekercset helyezett, aminél úgy találta, hogy a kúp alak volt a leghatékonyabb (más forrásokból is tudni lehet, hogy ez a forma hatékonyan gyűjti az enerigát az éterből). A fejlesztések után több millió voltos feszültség létrehozására volt képes berendezésével. A hatalmas elektromos kisülések veszteségek a rendszerben, ezeket csupán szemléltetésre és kísérletezésre használta Tesla.

A gömb lehetővé tette, hogy az impulzusok egyenletesen terjedjenek minden irányban; az energiát sugárzó berendezés már kész volt, már csak egy vevőt kellett készíteni. Tesla számos vevőt tervezett. Ezekből néhány fémlemezekből állt, melyekbe a longitudinális hullámok beleütköztek, és feszültséget keltettek. Ezután ezt elektromos eszközök működtetésére lehetett használni. Tesla rájött, hogy a kibocsátott hullámokat egy szűk sugárba képes összpontosítani egy speciális csővel. Megfigyelte, hogy miután egy ilyen sugár egy ideig aktív volt, majd lekapcsolta a gépét, az éter ugyanúgy áramlott tovább a sugár helyén. Ilyenkor ha fémlapot tett az útjába, elektromos szerkezeteket tudott működtetni vele anélkül, hogy be lenne kapcsolva a gépe!

Az éter egyik különleges tulajdonsága, hogy bizonyos fajta momentum, lendület megtartására képes, ezért Tesla gépe még kikapcsolása után is képes energiát sugározni. A fizika törvényeit már eddig is leromboló Tesla-tekercs ezek után már kétséget sem hagy afelől, hogy a fizika törvényeivel valami nincs rendben. Ezen kívül berendezései körül fényes aura alakult ki, ami idővel egyre csak nőtt.

Tesla felfedezte, hogy ha hasonló szerkezetű vevőtekercseket készít, mint amilyen az adó (csak megfordítja a két tekercs helyét), sokkal nagyobb hatásfokkal tudja felfogni a sugárzott energiát. Ehhez a két tekercsnek rezonanciában kellett lennie egymással, ami szigorúan meghatározott méretparamétereket jelentett. Egy ilyen vevő segítségével több energiát volt képes nyerni, mint amit az adó sugárzott! A rendszer ugyanolyan jól működött, ha az adót is és a vevőt is Faraday-kalitkába tette, ami kizárja, hogy elekromágneses hullámok hozzák létre a jelenséget. Azt is megfigyelte, hogy ha az adót és a vevőt is földeli, több energiát tud begyűjteni. A Földet egy hatalmas éterraktárnak gondolta, amiből párhuzamosan tud a találmánya energiát nyerni a szikraköz mellett, vagyis a Földben és a levegőben sugárzott hullámokat is fel tudta fogni.

Hatalmas adótornyokat épített, melyek minden irányba sugározták az éterhullámokat, melyeket ezután különböző távolságra elhelyezett vevők fogtak fel. A hullám intenzitása a távolsággal nem csökkent vagy csak elenyésző mértékben, sőt, néha nőtt. Egy alkalommal egy 40 km-re lévő ház összes elektromos szerkezetét (égők, motorok, fűtőtestek) ezzel a rendszerrel működtette.

Tesla ezt a technológiát tekintette élete legnagyobb művének, ami nem csoda, hiszen ezzel korlátlan, drót nélkül továbbított energiához lehetne juttatni az egész világot. Nem kell mást tenni, csak adótornyokat építeni és vevőket tenni a háztartásokba; a rendszer jóval több energiát termelt, mint amennyit használt, ezáltal megoldhatta volna a világ energetikai problémáját, és már 60-70 évvel ezelőtt beköszönthetett volna az emberiség Aranykora.

De igen, ott a nagy DE. Mint ahogy sejthető, ez nem tetszett a hatalomnak, olajbáróknak, akik nem hagyhatták, hogy ingyenenergiát sugározzon bárki is a világ körül, mert ezzel kicsúszott volna az irányítás a kezükből. A villamos energia nagy függőséget okoz: képzeljük csak el mai világunkat áram nélkül. Mi történik, ha áramszünet van? Megáll az élet. Tesla technológiájával mindenki függetlenedhetett volna az energiacégektől, a villanyszámlától valamint az áramszünettől. Egy háború során az egyik legnagyobb gond az áramszünet. Ennek is vége lehetett volna. De ahol nincs függőség, ott nincs hatalom sem, ezért nem hagyhatták, hogy Tesla találmánya elterjedjen. New York-i laboratóriumát felgyújtották, a tornyok építésének finanszírozását visszavonták, valamint lebontották őket.

Meg kell jegyezni még, hogy Tesla számos alternatív felhasználási területet javasolt találmányának. Úgy gondolta, ha két torony között az ionoszférában továbbítja az energiát, azzal kivilágíthatja az eget éjszaka, mesterséges északi fényt létrehozva. Elméletben technológiájával antigravitációs szerkezetek meghajtása is lehetséges valamint fénysebességnél gyorsabb kommunikációra is felhasználható. Mivel egy csővel irányítani és fókuszálni tudta az éter hullámait, ezt fegyverként is fel lehetett volna használni. A koncepció a halálsugár nevet kapta. Részecskéket lehetett volna felgyorsítani hatalmas sebességre a segítségével, amivel aztán az ellenséges repülőgépeket több ezer kilométerről el lehetett volna pusztítani - ezzel védelmi pajzsokat lehetett volna vonni városok, országok köré. Számos ország vezetőjének felajánlotta technológiáját, nem sok sikerrel.
Tesla úgy gondolta, hogy ha terve megvalósulhatna, az a háborúk végét jelentené, ami az egyik álma volt. Ezzel párhuzamosan egy globális drótnélküli energiaátviteli rendszer kiépítése után az emberiség minden problémája megoldódhatott volna.
Tesla egyedül, nagy szegénységben halt meg egy New York-i hotelszobában...
A Tesla-tekercset azóta számtalan tudós (pl. Eric Dollard, Steve Jackson, Prof. Konstantin Meyl) és lelkes amatőr építette meg és bizonyította be róla, hogy valóban működik, és a fizika törvényeinek ellentmondó jelenségek létrehozására képes.
Összefoglalásul:
A Tesla-tekercs a diszruptív kisülés feszültségét növeli meg. A végső feszültség többezerszerese lehet a bemeneti feszültségnek. Mindez úgy történik, hogy a tekercs nem transzformátorként működik és nem folyik benne áram.
Az éter hullámait, melyeket a tekercs begyűjt és felerősít, és ami az áramtól elválasztott feszültség, felfogás után elektromos szerkezetek működtetésére lehet használni.
Ezen hullámok intenzitása a távolsággal nem csökken vagy csak elenyésző mértékben, sőt, néha nő
A hullámok bármilyen anyagon áthatolnak, Faraday-kalitka sem állítja meg őket.
A hullámok egy bizonyos idő után akkor is tovább mozognak, ha a berendezés le van kapcsolva.
A hullámok fénysebességnél nagyobb sebességen képesek haladni.
És a legfontosabb: a rendszer több ponton is ingyenenergiát termel (1. szikraköz, ahonnan is nagyobb feszültségű impulzusok távoztak, mint amire a dinamó képes 2. maga a tekercs, 3. hullámok akkor is mozognak, ha a berendezés nincs bekapcsolva, 4. rezonanciában lévő vevő), azaz hatékonysága nagyobb, mint 100%.

Források:
http://meyl.eu/
http://pesn.com/
http://peswiki.com/
http://pesn.com/2011/04/19/9501813_Tesla_Coils_Unleash_Aether/
http://pesn.com/2011/04/29/9501818_Tesla_Coils_for_Dummies/
http://davidszondy.com/future/tesla/teslaray.htm
http://www.pbs.org/tesla/ll/ll_wendwar.html
http://montalk.net/notes/tesla-wireless-technology
Forrás: Van Magyarázat

A reinkarnáció egy tudományosan bizonyított tény!

Dr. Ian Stevenson (1918-2007), a Virginiai Egyetem Orvostudományi Karának volt pszichiátria professzora, az egyetem Személyiségkutatási Tanszékének volt igazgatója több, mint 40 évet töltött el olyan gyerekek felkutatásával, akiknek pontos, részletes emlékeik vannak előző életükből, és hipnózis használata nélkül is képesek felidézni őket. Több, mint 3000 gyerek esetét dokumentálta.

A gyerekek közül sokan meg tudták mondani, mi volt az előző életükben a nevük és kik voltak a barátaik, családtagjaik. Gyakran emlékeztek arra, hogy mikor és hogyan haltak meg és még sok meglepően pontos részletre, amiket egy kis kutatással könnyen bizonyítani vagy cáfolni lehet. Személyiség- és viselkedésjegyeket örököltek előző életükből és meglepő külső hasonlóságot mutattak azzal, akik állítólag előző életükben voltak.

Újra és újra, Dr. Stevenson úgy találta, hogy a gyerekek által megadott nevek stimmeltek. A még élő, előző életbeli rokonok megkeresése után kiderült, hogy a megadott részletes információk is helyesek. Egy libanoni lány előző életéből 25 ember nevére és a közöttük lévő pontos kapcsolatra is emlékezett úgy, hogy ebben az életében nem is találkozott velük vagy bárkivel, aki ismerhette volna őket. Tekintélyes akadémikusok mondták, mint például Dr. Jim Tucker, a Virginiai Egyetem Gyermek- és Családügyi Pszichiátriájának igazgatója, hogy a reinkarnáció a legvalószínűbb magyarázat néhány esetre. Dr. Tucker folytatta Stevenson kutatását, és további új eseteket kutatott fel dokumentálható bizonyítékok után kutatva, mint például specifikus emlékek, melyeket igazolni lehet, anyajegyek, foltok, melyek gyakran jelennek meg az új testen azokon a helyeken, ahol az előző test halálos sebet kapott, valamint arcfelismerő programot használt a hasonlóságok bizonyítására.

A következő videóban a Georgia Állami Egyetem filozófiaprofesszora, Dr. Robert Almeder beszél Stevenson munkásságáról:

Dr. Ian Stevenson több, mint 40 évnyi kutatása bizonyította, hogy reinkarnáció létezik. Ez azt jelenti, hogy határozott, mély, belső tudással kijelentheted magadnak, hogy te örökké létezni fogsz, és ezután a nemlét, a halál rejtett félelme nélkül egy sokkal boldogabb életet élhetsz.
David Wilcock - The Source Field Investigations
Angol nyelvű interjú Stevensonnal itt!
Ian Stevenson könyve: Twenty cases suggestive of reincarnation
Forrás: Van Magyarázat

Milarepa, a nagy tibeti jógi

Milarepa 1038 táján született Tibetben. Atyja még a fiú hétéves korában meghalt, családja pedig kegyetlen rokonainak köszönhetõen mindenét elvesztette. Tíz év elteltével anyja azt mondta Milarepának, menjen, keressen egy varázslót és tanulja meg tõle a fekete mágia mesterségét, hogy bosszút állhasson.

A fiú eleget is tett anyja kívánságának, és mágikus erõ segítségével elpusztította ellenségeik házát és termését.

Harmincnyolc éves korában, hogy gonosz cselekedeteiért bûnbocsánatot nyerjen, Milarepa a tibeti buddhizmus nagy gurujának, Marpának a tanítványává szegõdött, és a hit és az odaadás számos szigorú próbájának alávetve magát, a megvilágosodáshoz vezetõ utat követte. Marpa elõbb azt a feladatot adta neki, hogy újra meg újra felépítsen és mindannyiszor le is romboljon egy kõházat, majd 44 éves korában végül is a beavatottak közé fogadta.

Anyja halálakor Milarepa barlangba vonult vissza a hegyek közé, hogy élete hátralévõ részét meditációval töltse. A bölcs csalánból fõzött ételeken élt, és bár mindössze egy vászonköntös volt rajta (Milarepa annyit jelent: "Mila, a vászonba öltözött"), a legkeményebb telet is átvészelte, pszichikai hõt, tumót gerjesztve).

A Harvard Egyetem egyik tanára, Herbert Benson 1981-ben az indiai Dharszalában három tibeti lámán tanulmányozta ezt a képességet. Azt találta, hogy a lámák meditálás közben kéz- vagy lábujjuk hõjét akár 8°C-kal is növelni tudják. Úgy vélte, a jelenség egyetlen magyarázata a vérerek akaratlagos, a jóga segítségével történõ kitágítása és összehúzás a lehet.

Mint mondják, Milarepa a remeteként eltöltött évek során hihetetlen pszichikai erõre tett szert, és a teljes megvilágosodás állapotába jutott. Képes volt önnön testébõl "kilépve" közlekedni, néha más világokban is, és át tudta alakítani magát madárrá, lánggá vagy folyóvízzé - vagyis olyasmire volt képes, ami a lung-gomra emlékeztet. A tibeti lung szó levegõt vagy energiát jelent, a gom pedig a valamire összpontosított meditálást, amíg meg nem valósul az azzal való azonosulás. A beavatottak vagy lung-gom-pák feltehetõen azért tudnak nagyon gyorsan közlekedni, mert rendkívül könnyûvé válnak. Megfigyelõk szerint ezek a személyek tulajdonképpen nem futnak, hanem mintha ritmikus ugrómozdulatokkal el-elemelkednének a földrõl, miközben egyfajta transzállapotban vannak. Hasonlóképességet tulajdonítanak Ausztrália õslakóinak.
Milarepa 84 éves korában halt meg. Úgy beszélik, miközben Tibet nagy jógiját elhamvasztották, üstökösök száguldottak át az égen és vírágok hullottak a semmibõl. Népe ma is tiszteli, dicsõíti Milarepát.
Forrás: Ezotop

Hogyan működik a morfogenetikus mező

Az előttünk álló, nem mindennapi fejlődés átéléshez az utca emberének is meg kell értenie, hogyan működik az a „valami”, ami által a tényleges előrelépés rövidesen megtörténik. Ami által végre valóban változást láthatunk az emberi lét minőségében… ez valami, ami véget vet a válságnak, a széthúzásnak, és egy korszakot befejező csúnya évek sorozatának. „Válság” van! Már szinte divat mondani. És tényleg az van. Az emberi tudat válsága zajlik, a polaritás, avagy dualizmus korának alkonya, annak is végnapjai. Ezért e káosz. De a romokból egy szépséges világ születik hamarosan.

A Kis-szótár 2012-höz c. írásban szó esett már ezen írás névadó arról a közegéről, mely egyre több kvantumfizikus figyelmét köti le: az úgynevezett Morfogenetikus mező. A „Kis-szótár 2012-höz” című cikk a Morfo-genetikus mezőt a következőképpen határozza meg:

„Morfogenetikus mező – Olyan energia-mező, mely által az emberi faj egyedei nem fizikai módon kommunikálnak egymással. A morfogenetikus mező metafizikai energia-formák összekapcsolódósából keletkező információs közeg: az emberi faj gondolatainak és érzelmeinek összessége akkor is kapcsolatba lép egymással, ha erre az adott ember nem tudatos. A tudatos emberek ezt a mezőt képesek nagymértékben pozitív irányba „hangolni”, míg egyes érdek-csoportok ugyanezt a mezőt használják alvó tudatok irányításához, médián, reklámokon és pornográfián keresztül”

A közös tudat-mező, avagy háló tehát ez információs közeg, melyen keresztül metafizikai energiaminták, gondolatok és érzelmek „találkoznak” Olyan ez, mint az emberi faj közös kompjútere. Nem véletlen tehát, hogy ennek a közegnek a segítségével bizonyos érdekcsoportok gyakorlatilag vegetáló állapotban tartják az emberiség nagy részét. A média tökéletes eszköz arra, hogy mesterségesen állítsák be mindazt, hogy mit higgy. Behatárolják „fontos” politikai csoportokról a véleményed, megmondják, neked, milyen ruhában leszel vonzó az ellenkező nem számára, és elhitetik, hogy a Föld kocka, csak tulajdonképpen gömbnek tűnik. 

Figyeld meg, hogy a híradóban a hírek túlnyomó többsége nemcsak negatív, de valójában lényegtelen is. Az ember természeténél fogva hajlamos pozitív gondolkodásra, mert így született, ez a természete. Ha viszonylag több időt töltöttél már külföldön, megfigyelheted: idegen származású, vallású, politikai ideológiákat magukénak valló emberek is nagyon könnyen összebarátkoznak hasonló körülmények között, (közös munkahely, például) HA nincs közöttük mesterséges szítás (gyakran még akkor is). Az emberi faj nem bűnben született, nagyon is harmonikus állapotban élhetne és élni foga természettel, amint egy picit is tudatosabb lesz önmagára és személyes energiáira.

A közös tudatháló segítségével az emberi faj is nagyon gyorsan (a jelenleginél sokkal gyorsabban) fejlődhetne és fejlődni is fog. Itt most nem a kéthavonta megjelenő telekommunikációs és informatikai fejlesztésekre gondolok, hanem az emberi lét értelmének, a tudatnak előrelépésére, ami által lehullik a maszlag erről a reklám-cukormázas kirakatvilágról. Ami által az emberiség és a bolygó jelentős problémai végre megoldódhatnak. 

Ha nincs fék. Csakhogy a média még milliók tudatát mossa nap, mint nap. Most nem arról van szó, hogy minden műsor rossz, és szándékos butítás. Bár ezekből is akad szép-számmal, korántsem ez a fontos. A gazdasági elitnek éppen elég, ha tömeg-tudat hálóját jelentéktelen dolgokkal köti le, mert az leköti a figyelmet: ahol a figyelem ott pedig az energia, és aki jelentéktelen dolgokkal tölti az idejét, az nem ér gondolkodni: így eszébe sem jut, hogy szolgaként él. Nagy trükk ez, és az alvó tudat szépen be is veszi. Jól tudják azok ott az elitben, hogy lehet az emberből szorgos dolgozót faragni, úgy hogy az még kérdezni sem fog. Miért kell nekem 12 órát dolgozni? És miért nem tudok megélni belőle? Az „Azért mert nincs más” és az „azért mert válság van” válaszok pedig elégségesek egy mélyen alvó tudat számára. Jól tudják azok ott az elitben: add meg nekik a szabadság illúzióját, és a nép kezes báránycsordaként válik irányíthatóvá. Irányítsd a gondolkodásukat és ők meg sem fogják kérdezni, hogy mi miért történik.

Szabad fordításban idézném John Lennon szavait: „Kábítanak vallással, szexszel, TV – vel. Azt gondolod, annyira okos vagy, és a társadalmi rétegek szabadok. De amennyire én látom, ti még mindig kibaszott rabszolgák vagytok” 

Mikor ültél le utoljára úgy híradót nézni, hogy feszülésig tele voltál izgalmakkal és alig vártad, hogy kezdődjön? Mert valójában így kellene történnie… tele izgalmas és érdekes, fejlődést képviselő eseményekkel. Új anyagot fedeztek fel, új expedíció a holdra, megszűnt az AIDS, gyógyíthatóvá vált a rák Megélénkülne és pezsdülne a világ, hiszen ahol a figyelem, ott az energia. Ehelyett elég a figyelmet érdektelen politikai és gazdasági adatokon, és celebek magánéletén tartani. Így tartják álomban a jóravaló munkásembert, aki melója után, ha van még neki (persze ez is „normális”, hiszen „válság” van) hazatérve csak TV mellett szeretne vacsorázni… és várni, hogy lassú haldoklása egyszer véget érjen. Talán majd ez a kormány… most már biztosan jobb lesz… jobbnak kell lennie.

Képzeld el, hogy ha Híradóban minden este bemutatnák a szabad energia-energia jelenségét, és az ahhoz kapcsolódó fejlesztéseket. (Csak itt jegyzem meg, hogy bár technológiai fejlesztések sohasem állnak meg, a szabad-energia jelensége már több éve felhasználható lehetne!) A morfogenetikus mező által a tömegtudat robbanna… Néhány hónap alatt, ténylegesen fűthetnénk és közlekedhetnénk segítségével – gyakorlatilag ingyen. Mi szükséges ehhez? Mindössze a szabad energia témájára irányuló, megfelelő mennyiségű figyelem. Minél több ember foglalkozik és gondol a szabad-energiára, a válság, egyetlen gyors, és végleges megoldásaként, a valóság annál hamarabb fogja ezt a gondolati mintát követni. Persze ehhez fel kéne nőni, kollektív tudatossági szinten is.

Gondolkoztál azon, mi az akadálya, hogy az autód nem forgó-mágneses motorral szállít reggelente téged – ingyen - a munkahelyedre, ahonnan egy fél délelőttnyi „munka” után már mehetnél is a családodhoz, barátaidhoz, szerelmedhez?

Mi vagyunk az oka. Mert még mindig alszunk. Még mindig azt várjuk, hogy majd bemondja a TV… meg majd megtörténik magától az egész. Nem nem, ideje rájönni, hogy az a doboz nem tartozik a barátaink közé. Tudod, a „rosszak” legnagyobb fegyvere, hogy a „jó” emberek gyakran nem tesznek semmit. Tudják, hogy a birkanyáj közepén vannak, de nem cselekednek. Az elit pedig elégedetten néz végig a cseléd-seregen. 

Mi a megoldás? A megoldás az információ terjesztése, most már széles körű társadalmi rétegekben is. Nem csupán ezoterikus weboldalak cikkeiben, de életmód és természet témájú magazinok, online és nyomtatott verziójában, ismereterjesztő könyvek és folyóiratok formájában, de akár egy-egy cikk erejéig Kiskegyed vagy a Nők Lapja hasábjain is. A szabad energia nem misztikum és nem alternatív technológia, hanem a globális válság, a dualizmus válságából az egyetlen kivezető út. Könyvkiadók és magán-tulajdonú médiumok előtt itt a lehetőség, hogy korszakalkotó technológia témáját végre felvállalják, és széles körben juttassák el az arra kiéhezett társadalom felé. Gondolj rá, beszélj róla, esetleg írj róla vagy tarts előadást ismerőseidnek!
Minden Magyarnak hallania kell a szabad-energiáról, tudnia azt, hogy ez nép rendeltetett arra, hogy az Új világ új technológiáját a bolygó többi részébe kisugározza. Mert - bár ez a jelenünkben gyakran nem látszik – a Magyar ősi, spirituális gyökerekkel rendelkező nép, amely el fogja hozni a szabad-energiát a Kárpát-medence majd a Földanya többi vidékére is.
Így lesz, méghozzá nagyon hamarosan.
Forrás: Ezotop

Visszalüktetett a napkitörésnek a Föld - a tudósok sem értik

Rejtélyes pulzálással válaszolt Földünk egy közelmúltban történt Napkitörésre. A reakció előtt egyelőre értetlenül állnak a tudósok.

Egy szokatlanul hosszú csendes periódus után egy közepesen erős, M-osztályú kitörést produkált központi csillagunk, mely elviekben nem egy kiemelkedően érdekes jelenség. Az erupció azonban egy nem várt, egyúttal megmagyarázhatatlan reakciót generált a Földön, az érzékelők szerint ugyanis szülőbolygónk "pulzálni" kezdett, neutronokat bocsátott ki válaszul a csillagból érkező kitörésre - írja a Daily Mail.
A szakemberek szerint ilyennek nem is szabadott volna megtörténnie, nagy erőkkel dolgoznak azon, hogy mi is okozhatta ezt a rendhagyó reakciót. A napkitörést M6-os erősségűként kategorizálták, ami nem volt különösen erős, sem pedig látványos. A tudósok a 2006-ban fellőtt, a kozmikus sugárzást vizsgáló PAMELA (Payload for Antimatter Matter Exploration and Light-nuclei Astrophysics) műhold adatai elemzésével próbálják megmagyarázni, mi is történt pontosan és miért is ment végbe. Az űreszközt egyébként mindössze az ominózus kitörés előtt két héttel állították át úgy, hogy központi csillagunkat figyelje. 
Forrás: Stop

Mégis átlépték a fény sebességét?

A speciális relativitás elméletének talán legismertebb része az, hogy a vákuumban haladó fénynél semmi sem lehet gyorsabb. A fizikusok azonban - rendes tudósok lévén - sosem elégednek meg a meglévővel, próbálják feszegetni a határokat.

Amerikai tudósoknak sikerült kicselezniük Einstein speciális relativitáselméletét. Mégis átlépték a fény sebességét?

Szemben a tavalyi felfedezéssel - amelyről későbbi kiderült, hogy mérési hiba volt -, a mostani tanulmány szerzői nem azt állítják, hogy leelőzték volna a fényt, csupán egy kiskaput fedeztek fel Einstein elméletében. Igaz, annyira kicsit, hogy emberi érzékekkel felfoghatatlan.
A tudósok egy régóta ismert elméletet, a négy-hullám keverést próbálták ki egy új kísérletben. A roppant komplikáltnak tűnő fizika lényege (jelentősen leegyszerűsítve) az, hogy különböző frekvenciájú jeleket úgy egyesítenek, hogy az új jel négy különböző frekvenciát tartalmazzon. Jelen esetben egy 200 nanoszekundumos fényimpulzusba egy másikat ágyaztak, a beágyazott jel pedig 50 nanoszekundummal gyorsabban ért célba, mint amennyi idő alatt a fény tette volna meg ugyanazt az utat. (A nano előtag a másodperc milliárdod részét jelöli.)
Gyakorlatilag egy olyan matematikai trükköt sikerült megalkotniuk, amelyben egy apró darabka információ (vagyis nem anyag) alig észrevehetően gyorsabb volt, mivel egy hordozó jelbe volt ágyazva. Ez azonban még azt sem jelenti, hogy az adatok gyorsabban mozoghatnának, mint a fény, mivel (a kvantum számítógépekhez hasonló módon) itt nem egy egyes vagy egy nulla került átadásra, hanem egy olyan jel, amely bármilyen értéket felvehet - ráadásul irányítani sem tudjuk.
Összességében tehát jelenleg csak annyi mondható el, hogy valami (alig) gyorsabb volt a fénynél, és bár ezúttal nem mérési hibáról van szó, nem szegte meg Einstein elméletét. Hipertérugrás, miért váratsz magadra?
Forrás: Hír24

Pálmalevél átverés

Ki ne hallott volna a pálmalevelekről? Ezoterikus körökben mindig felkapja a fejét valami új őrület, valami szenzáció, ami felkelti az érdeklődést. Miután hatalmas viharokat képes kavarni felkapja a média, a hír terjed, a kíváncsiság nő. De legtöbbször csak évek múlva derül ki, hogy valódi szenzáció volt-e mögötte, vagy valamilyen újabb árverés, ami üzletnek viszont nagyon is bevált.

Sokáig ellenálltam a témának, de nem bírtam tovább, mert mindenfajta parasztvakítás elemi tiltakozási ösztönt vált ki belőlem. Nem szeretem, ha félrevezetik a naív embereket. A Titok és a lájfkócs-őrület után ugyanis itt van a legújabb ezo-hullám, a pálmalevél-láz! Hogy mi is ez tulajdonképpen, arról a pálmalevelek.hu honlapon tájékozódhatunk bővebben. Nade kezdjük az elején, és talán világossá válik, hogy mi a tiltakozásom oka.
 

Jómagam több, mint tizenöt éve foglalkozom védikus asztrológiával, tehát nem arról van szó, hogy nem hiszek abban, hogy a sorsunk előre feltérképezhező a születési adataink és egyéb információk, például a kéz vonalai alapján. A védikus asztrológiának több ága van. A legismertebb ág, a Parásara-asztrológia, olyan általános szabályokat tartalmaz, melyek segítségével a születési horoszkóp kielemezhető. Itt a pontos születési adat és a bolygók akkori helyzete szolgál kiindulási pontként. Az asztrológia másik ágába tartozik a Bhrigu-asztrológia. Ez már egy kicsit más, és ez az, ami India-szerte pálmalevél-könyvtárként van elhíresülve.
 

Bhrigu Muni ugyanis egy olyan áldást kapott Brahmától, a félistenek vezetőjétől, hogy megismerte az emberiség karmáját, és lejegyezte azt egy szanszkrit nyelvű írásban, a Bhrigu-szamhitában. Sok vita folyik arról, hogy melyik gyűjtemény a hiteles. Én magam négy olyan helyről tudok, ahol ez megtalálható. Az egyiken jártam is, egy kis radzsasztáni faluban, Karoi-ban van. Egy szimpatikus öreg pap őrizgeti az iratokat, akinek Pandit Nathulal a neve. Csak hindiül beszél, és csak telefonon lehet időpontot egyeztetni nála.
 

Negyedmagammal érkeztem oda egy forró márciusi nap reggelén, jó pár órás utat megtéve a poros sivatagon át. Az öreg már várt, és le is ültetett bennünket. Az egyik fontos rész, most figyeljetek - a beazonosítás. A Brigu-szamhitá több százezer fejezetéből kettő egymást követő fejezet szól egy emberről. Ez két, kb. egy oldalas szanszkrit szöveget jelent, ami tőszavakban értekezik az ember jelenlegi életéről, már megtörtént eseményekről (hogy be tudjuk azonosítani, és felébredjen a hitünk az egészben). Utána beszél arról, hogyan alakul az életünk további része, hol éltünk, mik voltunk előző életünkben, és mi lesz velünk a következőben. Nem megyek most bele a személyes részletekbe, mert vissza kéne nézni még egyszer a videó-felvételt. Talán majd egyszer leírom. Elég annyi hozzá, hogy érdekes dolgokat mondott, de még nem minden jött be belőle. Van egy második fejezet is, de azt nem olvassa fel egyszerre, azért még vissza kell menni, minimum 3 hónap múlva. A fenti képen látható az öreg munka közben.

Szóval, hogyan történik a bezaonosítás? Az asztrológus elkéri a születési adataidat, és felskiccel egy horoszkópot. Utának megnézi azt, hogy mikor érkeztél hozzá, ugyanis a Bhrigu-szamhitában utalás van arra, hogy melyik napon fog megérkezni az illető, akiről a horoszkóp szól. Nekünk például azt mondta, hogy jó nyomon vagyunk, mert azt írja, hogy ezen és ezen a holdnapon négy külföldi fog jönni hozzá, és az egyikük neve ezzel a betűvel kezdődik. A harmadik dolog viszont, ami kell ahhoz, hogy megtalálja a rólad szóló fejezetet, ahhoz is elengedheteten a személyes jelenlét. Eléd tol egy papírt, amin egy csomó horoszkóp-ábra van (lásd a mellékelt ábrán), és rá kell mutatni valamelyikre. Ennek össze kell illenie a születési adatoddal és az érkezésed időpontjával. Nekem háromszor kellett mutatni, mert csak csóválta a fejét.

Hozzátenném még, hogy konkrét pálmalevelekről szó sem volt, csupán fénymásolt szanszkrit szövegek tömkelegéről, amelyeket vagy egy tucat óriási alumínium ládában tárolt az öreg. Gondolom, a papír jobban bírja az időjárást, mint a pálmalevelek, amelyek 20-30 évenként elporladnak, és újra kell őket másolni.
 

Oszter Tamás, a magyarországi pálmalevél-nagykövet személyesen nyilatkozta az egyik műsorban: "Aki nem utazik ide, annak az életrajza nincs meg, vagyis a pálmalevelek írói tudták előre, hogy a könyvtárak látogatói kik lesznek." Na ebben rejlik az átverés, ugyanis Bhrigu nem dolgozott fölöslegesen: ha nem vagy ott, akkor az iratod sincs ott. Ez az internetes skype-os globalizációs szolgáltatás 30 ezer foritért teljesen nevetséges. Tőlünk például csak adományt kértek, de nem is az számít, hogy mennyit fizet az ember, hanem inkább az, hogy tényleg megbízható információt kapjon cserébe, amit ebben az esetben én nem látok garantáltnak. De erről, és a pálmalevél-láz jógikus vonatkozásairól még egy pár gondolatot megeresztek a holnapi bejegyzésben, mert ez így is túl hosszúra sikeredett. Addig is itt van egy többé-kevésbé elfogulatlan cikk a témáról. Itt pedig egy kis ízelítő Oszter Tamás nagykövet fülbemászó ezó szövegéből. Nem is elemzem, gyönyörködjön benne mindenki saját maga:
 

Még egy bejegyzés a pálmalevél-hoaxról, aztán megyünk tovább, elvégre a jógi az gyakorol, ha világvége van, ha nincs. Oszter Tamás, a pálmalevél-nagykövet érdekes jelenség. Engem leginkább Fenyő Mikire emlékeztet, így akár azt is énekelhetné, hogy "kitört a pesti pálma-láz" vagy esetleg, hogy "aranyba borultak a pálmafák" mert egy dolog az tutifix, hogy ő remelkül keres ezen az egész őrületen.

Nos, akkor nézzünk bele ebbe a pálmalevél-jelenségbe egy kicsit mélyebben! Itt van egy tavalyi hírlevél a Pálmalevél-kutatók szövetségétől, amelyből sok érdekes dolog kiderül. Például az, hogy két éve még kb 20 ezerbe került az egész buli, tavaly már 30 ezer, idén pedig 60 ezer az összköltség. Ennek nagylelkűen csak a felét kell befizetni előre, viszont a pálmalevelet most már nem egy évig keresik, mint tavagy, hanem 3+3, azaz hat évig bent tarthatod a pénzedet kamatmentesen a Pálma-bankban! Állítólag, ha nem találják meg a leveledet, visszaadják, de szerintem sok hiszékeny ember bent hagyja, sőt, elképzelhető, hogy a végén valami vigasztaló pooját (karmaoldó szertartást) is bemutatnak a pénzedért, még ha nincs is meg az infó.

De hogyan is működik a dolog? A hivatalos honlap szerint 110 millió ma élő embernek van pálmalevele, köztük 162 ezer magyarnak is. A kiválasztottak! De hogy ezt honnan a fenéből tudják ilyen pontosan? Én szinte biztos vagyok benne, hogy a "magyar" szó egyszer sem szerepel a pálmalevelek egyikén sem! A találati arány viszont csábító: azt ígérik, hogy 92% eséllyel megtalálják a tiédet is! Nos, rendben van, bedőltél, regisztráltál, megadtad az adataidat, elküldted az ujjelnyomatodat, befizetted a fele summát, és vársz. Bíztatásképpen a honlap közli azon 1082 ember kódszámát, akiknek már megtalátlák a pálmalevelét. Közben elmehetsz egy párszor Oszter Tamás és indiai barátja, Suresh előadására, 3000 Ft-ért, ahol esetleg még egy karmaoldó pooját (ceremóniát) is bemutatnak az üdvösséged érdekében.  

Tegyük fel, hogy sikeres volt a folyamat, és megvan a pálmaleveled. Ha időközben megváltozott az "árfolyam", akkor a szerződésben lekötöttnek a másfélszereséért fel is olvassák a pálmaleveledet, de ki is mehetsz érte Indiába. Oszter Tamás azt állítja, hogy majdnem 200 könyvtárban keresgélik a pálmaleveleket. Aról mondujuk fogalmam sincs, hogyan tartja velük a kapcsolatot, mert garantálom, hogy nincs mind a 200-nak internet-elérése. Legalábbis annak, ahol én voltam, nem volt. És mi van, ha éppen ott rejlik a tiéd? Akkor hoppon maradtál.

Gondolom, az első fejezet után újabb hatvanasért felolvassák a másodikat is, és a végén elmondják, mit tehetsz annak érdekében, hogy a karmádat javítsd. Ha pedig nem vagy képes vagy hajlandó elmondani a kijelölt szanszkrit mantrákat akárhány csilliószor, akkor adakozz az indiai papoknak egy újabb hantvanast, mert annyiért simán rendbeteszik a karmádat. Punktum. Satisfaction guaranteed or your money refunded :-).

Ezt hívják úgy, hogy népbutítás. Ha megnéztétek a tegnapi blogba belinkelt videót, Oszter Tamás auralátó nagy kegyesen némileg kitolta a vilgávége (vagy ahogyan ő nevezi, apokalipszis) határidejét 2050-60-ra. Szóval akkor van még élet 2012 után is! Ez legalább jó hír. A jógit azonban nem igazán érdekli a világvége, mert tudja, hogy az anyagi test múlandó, és aki megszületett, az meg is fog halni. Az már részletkérdés, hogy mikor. A lényeg a tudatállapot, amit a jógi elér, és az, hogy mennyire valósította meg örök lelki azonosságát. E folyamat közben pedig a karmája is hamuvá ég, mint ahogyan a pálmalevelek is elporladnak pár száz év alatt. Úgyhogy 2500 éves eredeti pálmalevél tutira nem létezik, mert a restaurátorok szerint 300, maximum 600 évet bír ki a legtartósabb pálmalevél is.

Mindenesetre én azt gondolom, hogy a horoszkóp, vagy pálmalevél-útmutatás hasznos dolog lehet, ha télyeg nem keverik véletlenül össze, és nagy erőkkel valaki másnak a sorsát igyekszel megvalósítani. De nem szabad abba a csapdába esni, hogy széttárt kezekkel várjuk a jószerencsét vagy a világ végét. Cselekedni kell, hiszen a karma az a múltbeli döntéseink következménye, és a jelenlegi döntéseinkkel befolyásolni tudjuk a jövőt. Ettől eltekintve én még mindig azt gondolom, hogy Bhrigu (akiről egyébként Oszter Tamás említést sem tesz, mert ő csak az Agastya Nadira hivatkozik), nem készült fel a digitális rohamra, és tényleg csak azoknak a sorsát írta meg, akik valaha felkeresik a fennmaradt néhány hiteles gyűjtemény valamelyikét, mint ahogyan én is tettem. A képen látható a bizonyítéák, ahogyan ott ülünk Bogyó barátommal a pandit alumínium-ládái között, és éppen a horoszkópunkat skicceli fel a palatáblára. Itt nem nagyon volt online adatbázis :-). A legutóbbi képen pedig az öreg névtáblája látható, a telefonszámával. Ha valaki kíváncsi, és rászán egy repülőjegynyit, megkeresheti, amíg még életben van.

Forrás:

Facebook

Ezotop

A titokzatos sötét anyag nincs ott, ahol várták

A Tejutat fürkésző Európai Déli Obszervatórium (ESO) csillagászait meglepetésként érte, hogy nem találták a titokzatos sötét anyagot a Nap környezetében ott, ahol a jelenleg elfogadott modell szerint lennie kellene.

A csoport az úgynevezett sötét anyag létére keresett igazolást, amelyről úgy vélik a kutatók, hogy az Univerzum tömegének 22 százalékát teszi ki, azonban sem szabad szemmel, sem a jelenleg létező csillagászati eszközökkel nem figyelhető meg. Detektálása közvetett módon történhet, abból a gravitációs vonzásból, amelyet más objektumokra kifejt. Az ESO csillagászai arra számítottak, hogy bizonyítékot találnak a Nap körüli térségben előforduló sötét anyag létére, miután a Tejút több mint négyszáz csillagának mozgását feltérképezték. Közleményük szerint azonban nem találták a keresett anyagot.

"Az általunk számított tömeg mennyisége jól egyezik azzal, amit látunk - a csillagokat, a port és a gázokat együttesen - a Nap körüli régióban" - magyarázta Christian Moni Bidin kutatásvezető, a chilei Concepción Egyetem munkatársa. "Ez azonban nem hagy teret többlet anyag, a sötét anyag számára, melyet vártunk volna. Előzetes kalkulációink azt mutatják, hogy világosan fel kellett volna bukkannia a méréseinkben. De egyszerűen nem volt ott" - mondta a kutató.
A szakember hangsúlyozta ugyanakkor, hogy az új eredmények ellenére egyértelmű, hogy a Tejút nyilvánvalóan gyorsabban forog, mint amit a látható anyag önmagában indokolna, és ezt a gyorsabb sebességet a sötét anyag gravitációs hatása magyarázhatná. "Ha tehát a sötét anyag nincs jelen ott, ahol számítottunk rá, akkor a hiányzó tömeg problémájára új megoldást kell találnunk. Eredményeink ellentmondanak a jelenleg elfogadott modelleknek. A sötét anyag rejtélye csak még titokzatosabb lett" - értékelte a tapasztaltakat. A kutatócsoport a chilei Atacama sivatagban található La Silla Obszervatóriumban 2,2 méteres teleszkópja segítségével végzi megfigyeléseit. A témakörben a további megfigyelések remélehetőleg rámutatnak, pontosan mennyi sötét anyag is van a Tejútrerndszerben.
Forrás: Origo

Fibonacci spirál - nincs egy a kettő nélkül

Tehát, mi a Mátrix? Információ, egy konfekcióvilág és hitrendszer, amit a DNS-nek sugároznak, mint frekvenciákat, és holografikus, háromdimenziós, kollektív valósággá dekódolunk. Olyan, mint egy fejünkben beszélő hang, ami megmondja, mit higgyünk valósnak.

A Mátrix filmekben, amikor a zöld jelekkel teli számítógép-képernyőkre néztek, utcai jeleneteket és embereket láttak. Ugyanez a helyzet illuzórikus valóságunkkal. Tudósok és ezoterikusok a természetben mindenfelé visszatérő matematikai kódokat azonosítottak, mint a Fibonacci számsor.

Ebben a számsorban minden tagot az előző két tag összegeként képzünk, pl.: 1,1,2,3,5,8,13,21… Ezt a sorozatot megtalálhatjuk sokfelé, az emberi testarányaitól kezdve a bolygók növekedéséig. Más matematikai és mértani kódok és visszatérő sorozatok léteznek, beleértve a hi arányokat, az aranymetszést az úgynevezett „szent geometriai” számelméletet, a kínai I Chinget, az asztrológiát és sok egyebet.

Ez a Mátrix matematikája, ami, legalábbis ezen a valóságszinten, lebontható számokra és kódokra, ugyanúgy, mint a DNS. Ennek megfelelően, és nem véletlenül, ez az, ahogy a számítógépek működnek. Minden, amit egy számítógép képernyőjén látsz, beleértve a színeket, a kettes számrendszeren alapuló,0-ból és 1-ből álló számsorozat.
Ez a Mátrix kettősségének kifejezése, mint a negatív és pozitív, a jin és a jang, jó és rossz. Az Illuminátusok jelképei közül sokat azonosítottam más könyveimben, mint pl. az egyenlő szárú ötszög (pentagramm) kódok, amelyek a Mátrix matematikájához kapcsolódnak, és kihatnak a DNS valóságértelmezésére. Ezeket a kódokat mindenfelé elhelyezik, hogy manipulálják a módot, ahogy valóságunkat holografikus tapasztalatokká dekódoljuk.
Mint ahogy én és mások régóta rávilágítunk, a városok, mint Washington D.C., a valóság letöltése, a Mátrix geometriájának megfelelően épültek. A bolygó csakrapontjai és tökéletes energiaháló mintája szintén e matematikai építmény része, és a Mátrixot manipulálni lehet ezeken a helyszíneken.
A kőkörök, mint Stonehenge és Avebury, és az Illuminátusok titkos társaságainak templomai ezeken a csakrapontokon épültek, és ezeken a helyeken hajtják végre sátánista rituáléikat. Mindent ki lehet fejezni számokban a Mátrixon belül. Stephen Marquardt, egy amerikai orvos, aki a Fibonacci számokat tanulmányozta az emberi arcon, helyesen vonta le a következtetést: „Minden élet biológia. Minden biológia fiziológia. Minden fiziológia kémia. Minden kémia fizika. Minden fizika matematika.” Hozzátehette volna, hogy minden matematika energia, és minden energia tudatosság.
A DNS/RNS hálózat a hullámformák „megfigyelésekor” átalakítja azokat holografikus illúzióvá, és az ógörög filozófus, Pláton helyesen mondta, hogy az emberi lények olyanok, mint a barlangban ülő emberek, akik mindig a fal felé fordulnak. Az univerzum a falra vetített árnyékok – az illúzió, amit az emberek tévesen valóságnak hisznek. Ez tökéletes leírása mindannak, amit itt felvázoltam. Minden, amit látni vélsz, beleértve saját testedet, egy hologram, egy háromdimenziós illúzió, amit belédtáplálnak, hogy a megbabonázott rabszolgaság csapdájába ejtsék tudatosságodat. Gondolj a molylepkére. Gondolj a fényre. Ezek vagyunk mi, és az a Mátrix.
Forrás: Paramoral

Nem véletlenül vagy itt a Földön - A létnek szüksége van Rád

Nélküled ...a létből hiányozna valami, amit senki más nem képes pótolni. Ez ad Neked méltóságot: mindenki hiányolna, ha nem lennél itt!

A csillagok, a Nap, a Hold, a fák, a madarak, a Föld-a világon minden érezné, hogy valahol egy pici vákum van, és ezt az űrt rajtad kívül senki más nem töltheti be. Hidd el, hogy minden irányból csak hatalmas szeretet árad feléd. Vannak olyan időszakok az életünkben, amikor úgy tűnik, minden és mindenki ellenünk van, túl sok minden húz minket ide-oda.

Ha megtalálod az igazságot önmagadban, akkor mindent megtaláltál ebben a világban. Csak a saját életedért vagy felelös. Az igazság rajtad keresztül találja meg az útját.

A lényeg, hogy nyitottá válj arra, ami rajtad keresztül akar kifejezésre jutni. Előtted is csak a természet van, utánad is csak a természet van... miért kell a közepén ennyire aggódni, ennyit nyugtalankodni? Miért ez a kétségbeesés?
Az egész út a semmiségből indul, és a semmiségbenvégződik. Ne a múlt emlékeivel és a jövő várakozásaival megterhelve éld az életed-a minimumon. Légy éber a jelenben, és élj a maximumon.
Minden olyan alkalommal, amikor egy rendkívül nehéz helyzetbe kerülsz, mint mindig, ott van előtted a választás lehetősége: megsértődsz és keresel egybűnbakot, akit vagy amit majd hibáztathatsz a nehézségekért, vagy szembenézel a kihívással, és fejlődsz. Csak saját magadat tudod kivezetni az árnyékból a fényre. Minden ember útja nagyon viszontagságos. Sok bátorság kell hozzá.
Buddhának egyik legjelentősebb, az emberiség spirituális fejlődését segítő tanítása ez: 
"Légy önmagad fénye!"
Mindenkinek ki kell fejlesztenie magában a képességet arra, hogy bármilyen kísérő, térkép vagy útmutató nélkül megtalálja a kiutat a sötétségből. Az egyetlen változatlan dolog a világban a változás maga.
Az élet folyton önmagát ismétli. Ha nem figyelsz oda, tovább ismétli magát. Amint meglátod a sablont, ki tudsz ugrani belőle. A hajnal nincs messze, -de mielőtt eljutsz a hajnalhoz, keresztül kell menned a sötét éjszakán is. És ahogy a hajnal egyre közeledik, az éj egyre sötétebbé válik.
Ez egy új megértés hajnala. Az égbolt mindig is ott volt, hogy felfedezd. Érezd, ahogy meg - megrebbennek a szárnyaid legbelül. Tárd ki őket és légy szabad!
Te nem vagy börtönben, nem vagy kalitkában.Kitárhatod a szárnyaid, és Tiéd az egész égbolt. A Hold, a Nap, az összes csillag mind-mind hozzád tartozik. Beleveszhetsz a végtelen kékségbe... Csak hagyd ott végre azt a kalitkát, lépj ki
belőle, és Tiéd az egész égbolt! Tárd ki a szárnyaid, és repülj a nap felé, mint a sasmadár. A belső világban, a belső égbolton a szabadság a legnagyobb érték-minden más, még a boldogság is másodlagos mellette..."
Forrás: The Secret

Léteznek párhuzamos világok?

Vajon léteznek párhuzamos világok? Mi van, ha igen? Mi van, ha a tér-idő képződménye nem más, mint egy óriási kozmikus mesekönyv, amiben kedvünk szerint haladunk előre, ugrunk át fejezeteket, leszünk gonosz királyné, avagy legkisebb királylány - és nem is tudunk róla?

Milyen lenne találkozni egy korábbi önmagunkkal, vagy egy jelenleg létező, ám másik világban élő énünkkel? Ha semmissé tehetnénk a teret, és utazhatnánk az időben, hogy lássuk, kikké válhatunk, és milyen döntéseken keresztül vezet az út? Mi van, ha a tudatunk végtelen kifejeződése jóval hatalmasabb, mint valaha képzeltük volna? Ha minden elképzelhető dolog már egyszer megvalósult, és csak azt hisszük, hogy újat találtunk fel?

Én és én

A párhuzamos világok – vagy idősíkok, dimenziók – Richard Bach-féle hívei azt vallják, hogy az életünk, az előzőek és az eljövendőek is valami mátrix-szerű összefonódásban léteznek: végtelen számú útvonal, és mind az egy-egy elágazásnál hozott döntés szerint alakul. És bár „beszélhetünk” valamelyik régi önmagunkkal, hogy más döntést hozzon az út során, a végeredmény ugyanaz lesz: egy másik régi önmagunk majd kiegyenlíti a sors matekját. 

Egy másik elképzelés szerint a párhuzamos dimenziókban élő önmagunk ugyanaz a személyiség, ám más környezetben, más képességekkel, más kapcsolatokkal és más motivációkkal létezik. Lehet, hogy a mostani, jelen önmagunk számára tudatos énünk egy teljesen szociális, hasznos honpolgár, míg egy párhuzamos dimenzióban épp halomra öljük a politikusokat, értelmi fogyatékosak vagyunk, vagy különc zseniként tengetjük napjainkat. 

A polaritás törvénye

A párhuzamos életek úgynevezett nem-fizikai életek, amelyek kiegészítik, ellenpontozzák a jelen életet. Ha most nagyon gazdag vagy, egyik párhuzamos életedben biztos, hogy szegénységben élsz. Ha itt magányos vagy, egy párhuzamos világban boldog családod van. A polaritás törvénye értelmében bármilyen teremtés az ellentétes teremtést hozza létre egy másik, párhuzamos világban. Ennek a célja az energiák egyensúlyának fenntartása, ami legtöbbször az álommal valósul meg.

Az álmok üzenete

A párhuzamos síkok teljes, összeadott realitását nevezhetjük felettes tudatnak – néha tudatalattinak hívják. Állítólag ezt tapasztaljuk meg álmunkban, és a célja a folyamatnak az, hogy ezeket az élményeket apránként belevegyük a tudatos működésbe ebben az idősíkban. Aki hisz a párhuzamos világokban, különösen figyeljen az álmaira, mert sokszor szükséges és hasznos a jelen élethez az, amit egy párhuzamos énünk üzen vagy tanít. Ha nem tud fizikai formát ölteni énünk ellentétes polaritása, akkor nem-fizikai módon fejezi ki magát:álmunkban élünk át különböző eseményeket, és a gondolatok velünk maradnak. 
Mit kezdhetsz a párhuzamos világokkal?
Azt javasolják, engedd be a tudatodba. Olyan információk, készségek birtokába juthatsz így, amiket teljesen bele tudsz illeszteni a jelenlegi életedbe, és gazdagíthatod vele azt.„Lenyúlhatsz” párhuzamos világokból olyan tudásokat, mint például hogyan kell zenét szerezni, szellemi tanítóvá válni, találhatsz nálunk ismeretlen gyógymódokat vagy technikai újításokat, de saját magad más oldalait, emócióit, hozzáállásait is megismerheted. Ki tudja, talán életcélt, vagy küldetést is kaphatsz, talán egészen más irányt vesz az életed, ha kinyitod magada párhuzamos dimenziók üzeneteire.
Állítólag 36 különböző valóságsík létezik, és mindegyiken ugyanolyan meggyőződéssel játsszák az „egyetlen” élet nevű játszmát, mint mi itt. És persze azok is mi vagyunk, csak más felállásban…
Forrás: Kiskegyed 

A magyar házak mágikus ereje 1.

Miközben a keleti térrendezés - a kínai feng shui és az indiai vasati - divatja egyre szélesebb körben terjed, már-már a feledés homályába merül az ezeréves magyar házépítési szokásrend, mely nemcsak a földrajzi adottságainkra épült, hanem a magyar lélek mágikus erejét is keretbe foglalta.

Van egy álmom. Ebben az álomban Magyarországon olyan házak épülnek, amelyekből teljesen egyértelműen kiderül egy idegen számára, hogy csakis Magyarországon járhat. Ezek a házak őseink tudása alapján, természetes anyagokból, a magyar térrendezés jól bevált szabályai szerint készülnek, és jó bennük élni. Nekünk, magyaroknak olyan magas szintű építészeti, térrendezési hagyományunk és jelképrendszerünk van, amely minden utánzást fölöslegessé tesz, és amelyben az idegen elvek meghonosítása csupán zűrzavart okoz. - írja A magyar ház mágikus titka című könyv ajánlójában Színia, a szerző. Ez a könyv jó két évvel ezelőtt került a könyvesboltok polcaira, s szinte észrevétlenül simult a sok-sok feng shuit és egyéb keleti térrendezést dicsőítő, tanító kiadványok közé. Ebben a könyvben megtalálhatók azok az elvek, amelyek szerint őseink építkeztek, így az is kiderül, hogy a magyar ház szerkezete bizony olyan kozmikus alapokon és jelképrendszeren nyugszik, amely a Teremtés folyamatának valós ismeretéből születtek. Nem véletlenül négyszögletes a házak alaprajza, nem véletlen az ablakok formája, osztása, nem véletlen a házak tájolása, a kapuk elhelyezése, s nem véletlenek a különböző díszítések, ugyanis a magyar ház egy térbeli összetett rovásjel, amely a jelképek ismerői számára pontosan olvasható.

Minden ház teremtés eredménye, egy-egy megvalósult gondolat. A gondolat nagyon finom erőforma, és megváltoztatni is csak gondolati úton lehet. Ezt az erőt még nem nagyon lehet mérni, a hatását viszont igen. A pozitív illetve negatív gondolatok megváltoztatják az izmok erejét, a bőr állapotát, amit a műszerek kimutatnak (lásd hazugságvizsgáló). A ház tehát egyéni gondolatok, illetve nagyon erős kollektív gondolatok együttes eredménye. A nagyon erős, régóta működő kollektív gondolat a HAGYOMÁNY. Őseink pontosan tudták, hogyan építkezzenek. A magyar térrendezés csodálatosan következetes és egységes rendszert alkot, amely évezredeken keresztül "bevált" a magyarság körében. Ha valaki más nép hagyományrendszerét kezdi alkalmazni, annak meg kell ismernie teljes mélységében ahhoz, hogy valóban működjön.
Az ősmagyarok legfontosabb, szent égtája a kelet volt, színe a fehér, állata a ló. A feng shuit hirdető kínaiaknál a kelet csak a második legfontosabb irány, színük a zöld, állatuk a sárkány. A fehér szín a kínaiaknál a nyugati irányt jelöli, a ló pedig a dél állata. Amennyiben tehát egy magyar térben a fehér színt a nyugati oldal erejének megerősítésére akarja használni valaki, azzal káoszt okoz, mert nálunk évezredek óta a fehér keleti erőt jelöl. Nem beszélve a sárkányról, mely negatív alakja a magyar népmeséknek.
Az égtájaknak minden népnél fontos szerepük, jelentőségük van. A magyar elnevezések sok mindent elárulnak:
KELET - az ébredést, a megújulást, a feltámadást, jelenti. Keletkezik igénk szintén valami új létrejöttét, megteremtődését mutatja.
DÉL - az éltető energia, feltöltő erő
NYUGAT - a megnyugvásra, pihenésre utal. Energiája összehúz, összetart, körülölel, biztonságot ad.
ÉSZAK - az éjszakával, a sötétséggel, mozdulatlansággal kapcsolatos.
A legtöbb régi kultúrában a ház a Világegyetem kicsinyített mása volt,amelyet az adott hitrendszernek megfelelően tájoltak.
A magyar parasztház formája általában egy hosszú téglalap volt, amely a rövidebbik végével az utcafrontra nézett, és az utcafront felé a tetőt egy ágasfa tartotta. Ezt az ágasfát Boldogasszony fájának nevezték, és a házat, amikor lehetett, keletre tájolták. (A Boldogasszony a magyar hitvilágban az Istenanya, kit a népmesék Tündér Ilonaként őriztek meg, így ez az ágasfa más néven Tündér Ilona fája. A házat hosszában mestergerenda osztja, amelynek faragása a Tejutat jelképezi. A Tejút a népi csillagászat nyelvén Tündérek útja vagy Hadak útja, Lelkek útja, a végénél fekvő Szíriusz csillag pedig a Tündérfő.
Ha a ház szerkezetét lefordítjuk a csillagok nyelvére, akkor a mestergerenda jelképezi a Tejutat, a Mestergerenda végénél lévő Boldogasszonyfája pedig nem más, mint a Tündérfő csillag, vagy az Istenanya lakhelye (ez a Szíriusz, amely évente egyszer, július 23-án együtt kel a Nappal, vagyis ilyenkor "Napba öltözik".) Őseink ezt a csillagtérképet emlékeztetőként beépítették a házaikba, elmondták a meséikben, ráhímezték a ruháikra, abroszaikra, ágyneműjükre. 

Forrás: Lakáskultúra 

A magyar házak mágikus ereje 2.

Miközben a keleti térrendezés - a kínai feng shui és az indiai vasati - divatja egyre szélesebb körben terjed, már-már a feledés homályába merül az ezeréves magyar házépítési szokásrend, mely nemcsak a földrajzi adottságainkra épült, hanem a magyar lélek mágikus erejét is keretbe foglalta.

A tető

A parasztházak teteje nagyon hosszú ideig kizárólag sátortető volt, amit kontyos tetőnek vagy süvegnek hívtak. Ezt később sokfelé felváltotta a nyeregetető, mert a ház alapterülete hosszában megnyúlt. Nemcsak azért ilyen a formája, mert a hó és a víz könnyen lecsúszik ezekről a tetőkről. A tetőt a ház hosszában minden esetben a mestergerenda tartja. Hogy mitől mester ez a gerenda? Mert fontos szerepe van a házban. Ha egy gyermek megszületett, arccal kelet felé, a mestergerenda alá fektették a bölcsőjébe. Ha valaki meghalt, ugyancsak a mestergerenda alatt ravatalozták fel, és éppen fordítva, arccal nyugatnak. A mestergerenda mutatta az utat a léleknek, hová érkezzen és merre távozzon. A "Mester" segítette az érkezőt és a távozót. A Mestergerendára csillagot, tejutat, szárnyas napot, illetve teremtés-szimbólumokat faragtak. Régen pontosan tudták azt is, hogy a gerenda melyik részére kell faragni azt a csillagot, vagyis pontosan ismerték a szimbólum jelentését.

Az apajogú nagycsaládok általában arccal kelet felé állnak be a világba, erre fordul a sátruk ajtaja is. Fő égitestük a Nap. Az észak-déli beállású rendszerek? még az anyajogú társadalmat képviselik, s a Hold tiszteletének nyomait találjuk körükben. (László Gyula.)

A csúcsjel

A tetőszerkezet tetején a legtöbb régi házon megtalálható valamilyen csúcsjel. Általában tulipánt, csillagot, keresztet, X-jelet, gömböket, kettős keresztet faragtak egymás fölé. (hogy miért épp ezeket a jeleket? Mert az ősi rovásírás első betűi egyben isteni jelképek. Az A betű az Anyaisten (4), a B betű az Atyaisten (X), a D betű pedig a testet öltött Atyaisten, vagyis a Fiúisten (+) és főnökük a Teremtő, vagy ahogy az ősi magyar hitvilág nevezte: "öregisten" - az ő jele az "Us+ (mint Ős).

A homlokzat

Hasonló szimbólumokat faragtak rá, mint a csúcsdíszekre, a szerepük is azonos. Nagyon gyakori a homlokzaton a Nap!

A bejárat

Magyarországon nagy hagyománya volt (és egyre inkább ismét van) a faragott vagy festett kapubejáratoknak. Ezek a kapuk nagyon sok olyan ősi szimbólumot "felvonultattak", amelyek a ház lakóinak spirituális védelmét szolgálták. A kapuk boltíve természetesen itt is az égboltot jelképezte: a kapu fölötti galambdúc a portát védő szellemek, az ősök lakhelyeként készült.
Annak idején a kapura festett, illetve faragott jelek pontosan úgy olvashatóak voltak, mint ma bármelyik betűvel írt szöveg.

Régen létezett a magyar kapukon egy "lélektükörnek" nevezett domború, fényes Nap-forma. Aki belépett, először mindenképpen szembetalálkozott saját képmásával, így megvizsgálhatta a lelkiismeretét, vajon jó szándékkal jött-e. A kapura feliratok is kerültek, amelyeknek természetesen szintén védő, áldó szerepük volt. Mint például: "A bejövőnek szállás, a kimenőnek békesség." Vagy: "Jószívű jóbarát kapumon béjöhetsz."
A sok kapun ma is látható körbefutó hullámvonal-faragás eredetileg olyan kétfejű kígyó volt, amely védte-őrizte a portát. Ez a kétfejű kígyó egy csillagkép az ég északi sarkkörén.

Minden ember ismerje és becsülje saját műveltségét, hagyományait és azok szerint éljen boldogan. Azokat feladni nincs értelme. A magyarok kövessék a a magyar szokásokat hibátlanul, és a többi nép is a sajátjait? (Láma Ngawang, tibeti tanító)

A ház bejárata

A régi házak ajtaja köztudottan nagyon alacsony volt, aki belépett rajta, mindenképpen fejet hajtott és levette a kalapját. A ház másik neve egyébként a "hajlék", amelyben egyértelműen megmaradt a meghajlásra, tiszteletadásra való utalás.

A Tűzhely

A ház lelke. Ezért is került mindig a ház közepére. Őseink a tűznek különös jelentőséget tulajdonítottak, Bármilyen nagy ünnep volt, a családból valaki mindig otthon maradt, hogy vigyázzon a tűzre. Ugyanis a tűznek folyamatosan égnie kellett, az év egyetlen napját kivéve, amikor megszentelték és újragyújtották. A tüzet tilos volt piszkálni, nem volt szabad szemetet beledobni, nehogy megsértsék az Ős szellemét. A családi tűzhely azonos volt a családi múlttal, jövővel, jelennel, összetartozással, ezért óriási illetlenségnek számított, ha valaki például a szomszédba ment parazsat kérni, mert a saját tüze kialudt. (Még ma is él a mondás: háztűznézőbe mennek a lányok a fiús házhoz - ez is abból ered, hogy a tűzben a ház szelleme lakik, így a "háztűz" az egész családot, nemzetséget, vérvonalat jelképezte).
A magyar térrendezés a tűzhelytől indul. A tűzhely mögül kelet felé nézve látható a ház legértékesebb része. Ez után következik a jobb kéz felé eső rész, majd a bal kéz felé eső, és végül, a legkevésbé értékes az, ami a hátunk mögé kerül.
Ablakok
Ha a ház az ember testét, a kemence a lelkét szimbolizálja, akkor az ablak nem más, mint a ház szeme (azt is mondjuk: ablakszem).
Erőterek a magyar házban
Amikor a két alaperő - a férfi és a női erő - éppen megfelelő arányban van, akkor harmónia uralkodik, kiegyensúlyozott a ház.
1. A szellem erejének gyűjtőpontja a házban a keletre, délkeletre és délre nyíló ajtók, ablakok, illetve a padlás. Erőformája a megtisztító, növekedést beindító, kelet típusú fa-energia és a déli feltöltő tűz-erő. Az ötletek, az ihlet, a tervek, az álmok mind a szellemi erő következményei. A teremtés első fázisa, a gondolatok keletkezése. A házban a szellemi erőt "katalizáló" helyek a keleti és a déli oldalak, illetve a tetőtér. Ezekre a részekre érdemes azokat a helyiségeket építeni, ahol alkotunk, szellemi munkát végzünk: dolgozószobát, műtermet, gyerekszobát.
2. A lélek erejének központi helye: a tetőgerendák által alkotott térbeli kereszt metszéspontja, ezen kívül a tűz helye, a délnyugatra és északkeletre néző ajtók-ablakok, valamint a ház közepe. Erőformája kiegyensúlyozott, stabil földerő. Ide érdemes tenni a konyhát, étkezőt, nappalit, minden olyan helyiséget, ahol a társasági élet zajlik.
3. A teremtő-megtermékenyítő erő: a házban nyugati, illetve az északnyugati és északi oldal - a pihenés, érlelődés, a befelé fordulás helye. A hálószobák, fürdőszoba és éléskamra legjobb helye.
Forrás: Lakáskultúra 

Mint látod a Fényportáltól elég sok információt vettem át , mert érdekes , és úgy gondoltam , hogy számunkra is tud újjat mondani és mutatni , ezért egy kicsit elidőztem az oldalon , és itt volna az alkalom , hogy megköszönjem ezeket az ismereteket , és tovább adjam felétek , hogy másnak is élményt nyújtsunk. Esetleg elindítsuk egy olyan úton ahol hasonló ismeretekre tehet szert az ember , és ez előre viszi a fejlődésünket , nem kell mindig a süket zsidó média dumát hallgatni , ahol biorobottá akarnak képezni bennünket . Hát épp erre való a második nyilvánosság az internet , ahol az általuk nem megszűrt ismeretekhez is eljuthatunk. Hát tekints ezekre az ismeretekre úgy mint a szabad világ korlátlan megnyilvánulásaira, amiből neked kell leszűrnöd a lényeget , de már az is jó megközelítés , ha úgy osztályzol , hogy hasznos e énnekem ez az ismeret .

Azt hiszem a Fényportál létrehozói is így gondolták volna az eszmélyük áramlását . Köszönjük az ismereteket , és további jó munkát kívánunk a folytatáshoz. Sodródunk .