Túlélési technikák extrém helyzetekben

 Túlélési technikák extrém helyzetekben

Mindannyian tegyük össze a kezünket, és fohászkodjunk azért, hogy soha ne kerüljünk olyan helyzetbe, amikor az életünk azon múlik, hogy képesek vagyunk-e életben maradni egy olyan környezetben, amely idegen számunkra, és csak magunkra vagyunk utalva. Az alábbiakban igyekszem azokat a túlélési technikákat összegyűjteni, amelyek életmentőek lehetnek a számunkra, ha mégis valami baleset következtében ez a helyzet előállna.

Az első dolog, amit szeretnék leszögezni az, hogy teljesen mindegy, milyen közegbe kerülünk, milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre, ha mi magunk nem akarunk élni, akkor nem fogjuk semmiképp túlélni. Az életösztön viszont, a legerősebb minden emberben, amely képes arra, hogy megsokszorozza a fizikai, szellemi erőinket. Ha képesek vagyunk a veszély okozta sokkhatás, trauma legyőzésére magunkban, és logikusan tudunk gondolkodni, akkor képesek leszünk észrevenni, használni az adott környezet kínálta mindenféle lehetőséget, amely segíthet rajtunk. Ez a legeslegfontosabb dolog! Akarjunk élni!!! Ne adjuk fel!!! Akkor sikerülhet!!!A második lépés, hogy nagyon figyelmesen mérjük fel a körülöttünk lévő dolgokat, értékeljük azok hasznosíthatóságát, és gondolkozzunk logikusan. Ebben a stádiumban a régi mondás az életet jelentheti számunkra: Cogito, ergo sum! (Gondolkodom, tehát vagyok!)
Mire van szüksége egy embernek az élethez?

1.	Oxigén dús levegő	1. oldalon
2.	Ivóvíz	2. oldalon
3.	Élelem	2. oldalon
4.	Megfelelő hőmérséklet	3. oldalon
5.	Az esetleges sérülések ellátása	4. oldalon
6.	Önvédelem	5. oldalon
7.	Tájékozódás	6. oldalon
8.	Segítség kérés	7. oldalon

Milyen eszközök szükségesek a túléléshez?
Minimum!
1. Kulacs, vagy vizestömlő, vagy bármi, amiben folyadékot lehet tárolni. 
2. Bicska, vagy kés, vagy  bármi, amivel vágni, szúrni lehet. 
3. Gyufa, vagy öngyújtó, vagy szemüveglencse, vagy bármilyen tűzszerszám, amely vízmentesen van csomagolva. 
4. Bot, vagy túrabot, vagy bármi, amire támaszkodni lehet, és fegyverként is szolgálhat. 
Optimum!
5. Alkohol, vagy valamilyen szesz légmentesen zárva, ha lehet fémpalackban, a fertőtlenítéshez, ideig-óráig a szervezetünk melegen tartásához. 
6. Gyógyszerek, kötszerek, rovarcsípések elleni krém, fényvédő krém, az elsősegélyhez, víztisztító tabletta, hypermangán. Csak pár darab! 
7. Élelem tárolására alkalmas nylon tasakok, és élelem - szendvicsek, de szőlőcukor, csokoládé is legyen a pakkban!  
8. Tájoló, iránytű 
9. Fejfedő - kalap, sapka, kendő, bármi, ami erre alkalmas. 
10. Zárt cipő! Ha lehet túrabakancs. 
11. Varrókészlet   biztosítótű 
Szerencsés esetben!
11. Karabinerek 
12. Kötél 
13. Térkép 
14. Magas UV szűrésű napszemüveg 
15. Vízhatlan, hőszigetelő esőkabát, vagy anorák.   
16. Megfelelő öltözet - pamut alsóruha, fölötte több rétegben a felső ruhadarabok.
Egy váltás tartaléknak. 
17. Védőkesztyű 
18. Lábszárvédő 
18. Hálózsák 
19. Mindezek tárolására alkalmas vízhatlan hátizsák. 
20. Sátor 
21. Híradó eszköz - telefon, rádió adóvevő, bármi, ami erre alkalmas, például egy kisebb tükör. 
22. Vízszűrő berendezés 
Szuper!
Szoba, konyha, mellékhelyiségek mindennel felszerelve, autó, tévé, stb. Na, jó! Ez csak vicc! 
1. Oxigén dús levegő
Az ember oxigént lélegzik be. Ha ez nincs, vagy nem megfelelő a levegő összetétele, akkor megfulladunk, és nincs tovább miről beszélni. Ilyen eset könnyebben adódik, mint gondolnánk. Például, tűz keletkezik az épületben, ahol vagyunk, gázömlés esetén, valamilyen mérges gáz kerül a levegőbe, porviharba kerülünk.
Az első, amit tennünk kell éppen az, hogy nem venni levegőt! A légzést addig próbáljuk visszatartani, amíg nem tudjuk a szánkat, orrunkat eltakarni valami ruhafélével. Ami rajtunk van, tökéletesen megfelel egy ideig. Ha módunk van, akkor vizezzük is be, és úgy tegyük, kössük az arcunk elé. Minél hamarabb próbáljunk kijutni a nyílt levegőre. Itt a gyorsaságunkra nagy szükség van! Természetesen a gázmaszk, oxigénpalack lenne a legalkalmasabb, de nagy valószínűséggel ilyen eszközök kevés embernek állnak a rendelkezésére.
Extrémebb eset, ha egy folyóban örvénybe kerülünk. Ha az örvény lehúz, akkor addig kell hagyni magunkat sodortatni, amíg ki nem dob. Mert ki fog dobni! Néhány pillanat az egész, így egy levegővételnyi oxigénnel ki tudjuk bírni. Ha kapálózunk, és próbálunk az örvény ellen dolgozni, akkor rosszabb helyzetbe hozzuk magunkat. Ebben az esetben alapból feltételezem, hogy tud úszni valaki!

Túlélési technikák víz, élelem nélkül

2. Ivóvíz

Az édesvíz a földi élet alapja. Nélküle nem léteznénk. Az ember folyadékbevitel nélkül maximum 5 napig bírja, de sokszor ez inkább kevesebb idő. Másfél napig kibírjuk, utána már a szervezetünkben a kiszáradás jelei mutatkoznak. Aceton szagú lehelet, később hallucináció jelentkezik, és ha nem jutunk vízhez, szomjan halunk.
Ilyen eset földrengések miatt betemetett emberekkel sokszor fordul elő, illetve sivatagos klímán érheti az embert, ahol nincs folyó, kút ahol ivóvízhez juthatunk. A földrengések áldozatai sajnos nem tudnak maguk számára vizet találni, csak a mentő csapat segíthet rajtuk.
Ha kirándulni, túrára megyünk, mindenképpen legyen víz nálunk!
A forró, sivatagi klímán tett kiránduláskor több liter vizet is érdemes bepakolni a hátizsákba, hisz ott a testünk fokozottan veszít a nedvességéből.
Afrika déli részén, a Kalahári-sivatagban élő busmanok képesek vizet találni a sivatagi homok alatt. Megkeresik a mélyedéseket, és leásnak. A lapályosabb területeken közelebb van a felszínhez a talajvíz, mint a magasabb helyeken. Ha minden kötél szakad, akkor a saját vizeletünk is megmenthet. Gondosan össze kell gyűjteni, várni egy-két órát, amíg ülepedik, és egy-egy kortyot inni belőle. Másik megoldás, hogy egy zsákmányolt állat vérét visszük be a szervezetünkbe. Ilyenkor nem szabad finnyáskodni, mert az életünk múlik a folyadékbevitelen.
Megint csak extrém eset, ha hajótörést szenvedünk az óceánon, tengeren. Rengeteg víz vesz körül, ám az ihatatlan. A tengervíz sótartalma annyira magas, hogy a szervezetünk számára alkalmatlan. Sokan esnek abba a hibába a hajótöröttek közül, hogy szomjúságukat viselhetetlennek érezve, tengervizet isznak. Ez még nagyobb szomjúságérzethez vezet. Ilyenkor sokkal jobb megoldás valahogy halat zsákmányolni, és nyersen elfogyasztani, vagy a húsában lévő nedvességet kiszívni. Ha tengeri növények, algák, moszatok  is találhatók ott, akkor azokat elfogyasztani. A bennük lévő nedv megmenthet minket.
Érdekes megoldást használnak az India területén lévő Thar-sivatag lakói. Ők a sós vízhez kecskék tejét keverik hozzá, hogy oldják a sótartalmat. Mondjuk, ha látunk olyan állatot, amely tejet adhat nekünk, akkor már meg is menekültünk.
A világ más részein, ahol kókuszpálmák is vannak a tengerparton, ott kitűnő folyadékforrás a kókuszdióban lévő folyadék.
Ha mindez nincs, akkor bizony magunkra vagyunk utalva.
Ha eszközök is állnak rendelkezésünkre, tüzet is tudunk készíteni, akkor a vizeletünk, illetve sós víz lepárlásával iható vizet nyerhetünk: Egy lefedett edényben forraljuk fel a vizeletet, sós vizet, és a fedélen képződött gőz kicsapódásából származó nedvességet gyűjtsük össze. Ha még csövünk is van, azon el is vezethetjük egy másik edénybe a keletkezett vizet.
Ha van a közelben folyóvíz, akkor is óvatosan kell eljárnunk, mert rengeteg baktérium lehet benne. Több rétegű ruhán szűrjük át a vizet. Ha van víztisztító tablettánk, használjuk is! Ha rendelkezünk vízszűrő berendezéssel, evidens, hogy könnyebb dolgunk van.
Ha olyan helyen járunk, ahol sűrűbb a növényzet, a fák levein lévő nedvességet keressük meg, illetve a levelek nedvességtartalma jól jöhet, ha elrágcsáljuk azokat. Ezzel azonban vigyázni kell, mert nem minden növény levele ehető számunkra. Alább erről bővebben is írok. 
3. Élelem
Élelem nélkül sokkal tovább bírjuk, mint víz nélkül. Ennek ellenére, ha utazunk, legyen nálunk pár darab szendvics, csokoládé, egy csomag szőlőcukor, biztos, ami biztos alapon.
Természetesen, a napokig tartó éhezés előbb-utóbb káros a szervezetünknek, tehát gondoskodni kell táplálékról. Őseink vadászattal, halászattal, gyűjtögetéssel szereztek táplálékot maguknak. Ezt kell tenni nekünk is. Minden, ami fehérjét, szénhidrátot tartalmaz, és nem mérgező hatású, jöhet! A magasabb rendű állatok elejtésétől kezdve, a vízi élőlényeken, rovarokon keresztül rengeteg növény alkalmas táplálkozásra.
Amikor valaki kirándul, készít magának útravaló élelmet. Ha eltéved, akkor ez az élelem alaposan beosztva - egy-egy falatot kell csak ilyenkor fogyasztani - sokáig elég lehet. Praktikus jól zárható tárolóban - nylon tasakban tartani ezeket a rovarok, egyéb ragadozók ellen, mert messziről megérzik az élelem szagát. Ha konzervet viszünk magunkkal ilyen esetben, az a legalkalmasabb, mert az hermetikusan zárva van. Az ilyen elemózsiás csomagban mindig legyen csokoládé, vagy szőlőcukor is, ahogy már említettem, mert az agyunkat felépítő idegsejtek szénhidráttal "táplálkoznak". Ennek híján, előbb-utóbb nem tudunk majd logikusan gondolkodni, lassul a gondolkodásunk, és nem tudunk kellően reagálni a körülöttünk lévő dolgokra. Szénhidrátot a növények szolgáltatnak, hiszen a termésük, gyümölcsük tartalmazhat számunkra alkalmas cukrot.
Ha nem ismerjük fel az adott növényt, és nem tudjuk eldönteni, hogy ehető-e a termése, akkor figyeljük meg a rovarokat, magasabb rendű állatokat, hogy fogyasztják-e. Ami nekik jó, az nekünk is megfelel.
Ha sikerül valamilyen melegvérű állatot elejteni, akkor annak minden részét hasznosíthatjuk a magunk számára. A húsát, vérét elfogyaszthatjuk, a vázát, csontjait fegyvernek, "szögeknek", bothegyeknek, kialakíthatjuk, irháját használhatjuk ruhafélének.
Kezdetleges csapdát készíthetünk a fák vékonyabb ágait lehántva, a rostokból készült kötélből, vagy egy erősebb husángot kihegyezve dárdaként használva.
Arra mindig figyelni kell, hogy az elhullott ételmaradványokat gondosan el kell ásni, mert vonzani fogja a rovarokat, ragadozókat.
Hogyan tudjuk kipróbálni a számunkra ismeretlen növényt?
1. Szagoljuk meg! Ha nem érzünk mandula illatot, amely cián tartalomra utalna, már egy jó pont.2. Érintsük meg vele a csuklónkat, vagy könyökhajlatunkat, ahol az ereink közel vannak a bőrünkhöz. Várjunk 10-15 percet. Ha nem érzünk égető, szúró fájdalmat, akkor megint jó pont.3. Érintsük a szánkhoz, amely nagyon sok idegvégződést tartalmaz. Megint várjunk 10-15 percig. Ha nem érzünk kellemetlen hatást, akkor újabb jó pont.4. Vegyünk a szánkba egy csipetnyi darabot, anélkül, hogy megrágnánk, és lenyelnénk. Várjunk türelmesen! Ha nem szédülünk, nem érzünk hányingert, jó pont.5. Rágjuk meg. Még mindig ne nyeljük le! Az összezúzott növényi rostok meglepetést is tartogathatnak, tehát várjunk! Ha nem történik semmi, jó pont.6. Nyeljük le azt az egy pici falatot. Várjunk 20-30 percig. Ha szintén nem érzünk émelygést, szédülést, akkor ehetőnek bizonyul az a valami.Figyelem!! Egy növény egyik része lehet ehető, a másik része lehet mérgező! Tehát, ha más részeit is szeretnénk fogyasztani, akkor ezt a tesztet végig kell csinálni a többi részével is!
Ha van lehetőségünk párolásra, akkor az egész folyamat előtt pároljuk meg a növény különböző részeit. Egyszerre soha az egészet!
Mielőtt a tesztet elkezdenénk, előtte ne fogyasszunk semmit! Koplaljunk, hogy a kísérletünk csak arra a falatra koncentráljon, és ne tévesszen meg a gyomrunkban lévő egyéb élelem.
Amit kerüljünk el!
1. Minden gombát! Ha csak 100%-ig nem vagyunk biztosak az ehetőségében.2. Túlérett, penészes gyümölcsöt.3. Mandula illatú a növény bármelyik része (cián vegyületet tartalmaz) - gyökér, szár, levél, termés.4. Háromlevelű növényeket.5. Babokat, gumókat, hüvelyes magvakat.6. Olyan növényt, amelynek petrezselyemhez, kaporhoz hasonlító levélzete van.7. Rózsaszínű, bíbor színű, vagy fekete nyúlványokkal rendelkező magokat.

Túlélés hideget, meleget

4. Megfelelő hőmérséklet

Szervezetünk rendkívül elkényeztetett lett az évezredek folyamán. Ráadásul, nincs tollruhánk, szőrmebundánk, hogy az időjárás szélsőségeitől képes legyen megvédeni bennünket, ha nagyon hideg, vagy nagyon meleg hőmérsékleti viszonyok közé kerülünk. Ezt csak akkor tudjuk elviselni, ha megfelelő ruházat borítja a csupasz testünket. Ha olyan helyzetbe kerülünk, hogy a rajtunk lévő öltözet nem alkalmas teljesen az adott terület éghajlatához, akkor is vannak megoldások, amelyek valamennyire segíthetnek rajtunk. Több dolog, amit alább ajánlani fogok, mindkét végletű hőmérséklet esetén, hidegnél és melegnél is jól alkalmazható.
1.  
Dús növényzetű helyen a fűből, falevelekből kibélelhetjük a rajtunk lévő ruhát, cipőt. Ebben az esetben nagyon alaposan ki kell rázogatni a növényeket, figyelmesen meg kell vizsgálni, hogy ne legyen benne rovar, csúszómászó, féreg, mert az több kárt tehet bennünk, mint gondolnánk. A nagyobb felületű levelek levélnyelét összekötözve akár palástot is tudunk készíteni.

2. 
Forró, száraz, sivatagos területen a vizeletünket (az ivóvizet erre ne pocsékoljuk!) összegyűjtve és a porral, homokkal elkeverve egy masszát kapunk, amelyet a bőrünkre kenhetünk. Ez, miután megszárad, szabályos páncélt képezve, hőszigetelő és fényvédő szerepet is betölthet. Ilyen klímán élő természeti népek ezt a módszert rendszeresen alkalmazzák. Hasznosabb a nappali időben beásni magunkat a homok alá, ha lehet egy homokdombnak arra az oldalára, amelyet kisebb szögben érnek a napsugarak, és inkább éjszaka, miután lehűlt a levegő folytatni az utunkat.
3. 
Hideg, hegyvidéki területen kézenfekvő megoldás a sziklák üregeiben, barlangokban keresni menedéket. Nagyon alaposan vizsgáljuk meg a kiválasztott mélyedést, hogy nincs-e már lakója. Medvéktől kezdve mindenféle állat tanyázhat ott. Mivel a rovarok, kígyók rejtő színűek, sokkal nehezebb őket felfedezni az üreg belsejében, mint egy nagytestű állatot. Ha a házigazda később érkezik, még a menekülési útvonal is el lesz zárva. A lábnyomok, az ürülékmaradványok segítenek abban, hogy van e ott valaki, vagy szabad a helyszín.
4. 
Hideg, havas közegben minden, ami a lábunk, kezünk, fülünk, orrunk, vagyis a "kiálló" testrészeinket védheti, hasznos. Leghamarabb ezek fagyhatnak meg. Papírral, nylonnal, egyéb ruhadarabokból készített "kapcával" vegyük körbe a lábunkat, vagy béleljük ki ezekkel a lábbelinket. Hasonló formában védjük a többi testrészünket is. A fagyos szél ellen beáshatjuk magunkat a hó alá, mert valamennyi védelmet biztosít. Ha van krémünk, vastagon kenjük be a bőrünket. Erre mindenféle zsírszerű anyag tökéletesen megfelel. A hóvakság ellen - a fehér színű hó és jégfelület sokkal jobban visszaveri a napsugarakat, és a szemünk ezt nem bírja korrigálni, így könnyen megvakulhatunk! - védjük  a szemünket árnyékolással. Minél jobban húzzuk össze a szemünket, hogy csak kis résen keresztül lássunk, vagy, ha van napszemüveg, amely nagy UV-szűrésű, mindig legyen rajtunk! Mozogjunk! Az izmaink hőt termelnek, ha használjuk őket! Egy helyben állva gyorsan lehűlünk.
Vigyázat!
a.) Ha nagyon felmelegedik a szervezetünk egy forró éghajlatú közegben, akkor tilos belecsobbanni a hideg vízbe, amely egy folyó vagy tó fellelésekor adódhat számunkra! Először a lábunkat tegyük bele, majd a kezünkkel locsolgassunk magunkra vizet, hogy a szervezetünk megszokja azt a hőmérsékletet. Ha nem ezt követjük, nagyon könnyen szívmegállás lehet a vége!
b.) Ha nagyon lehült a szervezetünk, "elfagyott" a kezünk, lábunk, akkor tilos nagyon meleg, forró vízbe dugni azonnal! A forró fürdő rémes fájdalomérzettel is jár, de az izmaink, a bőrünk nem viselik jól a nagy hőmérséklet különbséget. Ezért, előbb csak a testünk hőérzeténél egy-két fokkal magasabb vízben melengetni magunkat, majd fokozatosan emelni a hőfokot, hogy fokozatosan szokjon hozzá a testünk az egyre melegebb közeghez. Szépen el lehet jutni a jó forró vízhez ezzel, anélkül, hogy traumát csinálnánk magunknak. 

Túlélés sérüléseket

5. Esetleges sérülések ellátása

Azok a vészhelyzetek, amelyek abnormális környezetbe juttatnak minket, nagyon sokszor valamilyen természeti katasztrófa, vagy baleset eredményei. Ebből fakadóan, számolni kell a sebesülésekkel. Ha olyan sérülésünk van, amely végzetes, és nincs orvosi segítség, akkor örülhetünk annak, ha nem sokáig szenvedünk. Bizony, régen az ilyen esetekben a "kegyelemdöfés" megkímélte az áldozatot a kínoktól.
Én nem ezekkel foglalkozom most, hanem olyan sérülésekkel, amelyek kezelhetőek, ám ha ezt nem tesszük meg, akkor szintén végzetesek lehetnek. Extrém környezetben a pici felületi sérülés, horzsolás is, amelyet normális esetben észre sem vennénk, a halálunkat idézheti elő. Tehát igenis foglalkozni kell velük!
Ha ilyen baleset előáll, akkor nagy a valószínűsége, hogy nem vagyunk egyedül. Ha az agyunkkal is felfogtuk, hogy a túlélők közé tartozunk, és képesek vagyunk a mozgásra, akkor gondoljunk a társainkra is, mert lehet, hogy közöttük van olyan, aki sokkal súlyosabb sérüléseket szenvedett, és mi képesek lennénk a segítségükre sietni! Ez emberi kötelességünk! Az alábbiakban olyan elsősegélynyújtó lehetőségeket sorolok fel, amelyek "kéznél lehetnek", csak észre kell venni őket, és használni a fejünket! Megint ez a legfontosabb! Gondolkodni kell, aztán cselekedni!
1. Saját biztonság!Ha az életünket veszélyeztetjük azzal, hogy odarohanunk, berohanunk, beugrunk valahová, ahol robbanhatunk, meggyulladhatunk, megfulladhatunk, mindezt ész nélkül, akkor csak azt érjük el, hogy akiért mentünk az is meghal, meg mi is! Ennek semmi értelme nincs! Hősök lehet, hogy leszünk ideig-óráig, de azzal hullaként nem sokra megyünk. Fel kell mérni a lehetőségeinket! Csak akkor kezdjünk rohanni, ha vissza is tudunk futni!
2. Biztonságba helyezés!Miután szerencsésen elértük a sérültet, akkor húzzuk olyan helyre, ahol nem fenyeget robbanásveszély, ami üzemanyagtartályok, gázvezeték és hasonlók közelében rövid időn belül meg fog történni. Lehet, hogy fájdalmat okozunk neki, ám ha felrobban, akkor fájdalma nem lesz, de nem is él tovább.
3. Ne mozgassuk, ha nem muszáj!Ha nem fenyeget robbanás, kőomlás, akármi, akkor hagyjuk ott a sérültet, ahol van! Lehetséges, hogy a mozgatással több kárt okozunk, mint hasznot. Például, bordatörés esetén a mozgatás következtében a sérült borda átszúrhatja a tüdőt.
4. Életjelenségek ellenőrzése! - Szívműködés: nyaki ütőér kitapintásával győződjünk meg, hogy él-e. Ha érzünk valamicske lüktetést, akkor folytassuk. (Sokan nekiesnek ilyenkor egy halottat is mesterséges légzésben részesíteni, mert nem ellenőrzik a szívműködést. Ha abban a pillanatban szűnik meg a szívműködés, amikor már segíthetünk neki, azonnal alkalmazzunk szívmasszázst. Két tenyerünket fektessük egymásra, és ütemesen lökjük meg a mellkasát a balközép oldalon. Ha szívverés van, jöhet a következő lépés.
 Szívmasszázs

- Légzés ellenőrzése: győződjünk meg arról, hogy lélegzik-e a sérült. Szemmel, füllel ez érzékelhető, ám sokszor annyira gyenge, hogy más eszközt kell alkalmazni. Ezt legkönnyebben úgy tudjuk megnézni, ha egy tükröt tartunk a szája elé, és ha bepárásodik, akkor van légzés. Ha nincs légzés, akkor vizsgáljuk meg a szájüreget, hogy szabad-e a légút. Sürgősen el kell távolítani az idegen tárgyat, váladékot, esetleg a saját nyelvét kell helyre igazítani, amely hátra esett, bármit, ami elzárja a levegő útját. Miután ezt megtettük, és még mindig nincs légzés, azonnal kezdjük meg a mesterséges lélegeztetést.
- Öntudat ellenőrzése: ha a sérült szívműködése és légzése is normalizálódik, ellenőriznünk kell azt, hogy mennyire van tudatánál. Reagál e hangra, válaszol-e kérdésünkre. Ha a válaszok logikusak, akkor rendben van, ha összevissza beszél, akkor nagy valószínűséggel sérült a feje, amely agyrázkódást feltételez. Ennek az esetek többségében hányás lesz a következménye, amelyre számítva helyezzük olyan pozícióba, amely lehetővé teszi számára azt, hogy ne saját hányásába fulladjon bele. Erre a stabil oldalfektetés a legalkalmasabb. Óvatosan fordítsuk fél oldalra, jobb karját behajlítva, kezét helyezzük a feje alá, bal karját enyhén kinyújtva a fej másik oldalán a talajra. Jobb lábát térdben hajlítsuk meg, és kisterpesz helyzetben a talpát támasszuk a bal kinyújtott lábnak. Folyamatos figyelmet igényel, mert az öntudatlan ember nem tudja kontrolálni mozgását, és ezzel kárt okozhat önmagának.
 Stabil oldalfekvés

- Reflexek ellenőrzése: Pupilla reflex, tapintás érzése, végtagok mozgása. Egyszerűen kérjük meg a sérültet, hogy nézzen jobbra-balra, szorítsa meg a kezünket, próbálja mozdítani a végtagjait.
- Fájdalom érzet definiálása: Kérdezzük meg a sérültet, hol érez fájdalmat. Óvatosan tapogassuk végig a testét, és ahol a nyomásra érzékenyen reagál, vélhetően rendellenesség van. A belső sérüléseket csak így tudjuk felfedni. A külső sérüléseket magunk is feltérképezhetjük úgy, hogy alaposan átvizsgáljuk a sérült testét.
5. Vérzések megállítása:Az artériás vérzést azonnal kezelni kell, mert nagy vérveszteséget okozhat a sérültnek. A szív dobbanásainak megfelelően szinte szökőkút szerűen tőr ki a sebnyíláson. Kezünkkel, vagy ha van, több réteg gézzel szorítsuk le a sebet. Próbáljuk meg valamivel - kötél, gumi, ruhából lenyesett csík, vagy bármi - elkötni a seb fölötti (szívhez közelebbi) testrészt. Ha jól csináljuk, csökkeni fog a vérzés. Ha komoly baj van, próbáljuk meg összecsippenteni az ereket. Addig tartani, amíg nem tudjuk elkötni őket. A nyomókötés vélhetően hamar átvérzik, de ne vegyük le, hanem tegyünk újabb rétegeket rá.
A vénás vérzés, és hajszáleres vérzés könnyebben kezelhető, de ezeket is a lehető leggondosabb módon fertőtlenítsük, és kössük be:
~ Minden ruhadarabot a seb környékéről távolítsunk el.
~ Öblítsük le a sebet tiszta vízzel, hogy ne maradjon benne szennyeződés.
~ Ha van fertőtlenítő szerünk, használjuk is.
~ Tiszta ruhával fedjük le az így megtisztított sebet.
~ Kössük körbe.
~ Mondjunk el egy fohászt, hogy ne fertőződjön el a munkánk gyümölcse. (Na, jó! Csak vicceltem! Vagy mégsem?)
A túlélő csomagunkban ezért is jó, ha van steril géz, fertőtlenítőszer!
6. Törések rögzítése:
Végtag törések: Ha kiderült, hogy valamelyik végtag eltörhetett, rögzítenünk kell azt. Nem kell azzal foglalkozni, hogy a sérült csontokat helyükre illesszük - feltéve, hogy nem profik vagyunk ezen a téren -, hanem abban a helyzetben, ahogy vannak, tegyük sínbe. Az igazítást majd később szakember elvégzi. Erre alkalmas akár néhány bot, husáng, összetekert újságpapír, vagy a láb töréseknél a másik ép láb is megteszi ideig-óráig, illetve a kart is rögzíthetjük a törzshöz, a lényeg, hogy merev legyen. Amikor rögzítjük a sínt, a törés fölött és alatt 2-2 ponton tegyünk csomót, ami a testtől kifelé helyezkedik el. A rögzítésnél a törött csont végein lévő mindkét ízületet is rögzítsük, hogy ne lehessen mozgatni azokat. Olyan szoros legyen a kötés, hogy a sínt jól tartsa, de ne akadályozza a vérkeringést.Nyakcsigolya törés: Ez bizony, már gázosabb dolog! Tekerjünk össze egy törülközőt, vagy bármilyen vastagabb ruhadarabot, és tegyük a nyak köré, miközben minimálisan mozgatjuk a sérültet. A fejét két oldalon támasszuk meg valami keményebb tárgyal, hogy ne mozoghasson. A szállításakor hanyatfekvésben legyen, és próbáljuk a testét is úgy rögzíteni, hogy ne mozogjon nagyon a zökkenőknél.
Ehhez hordágyat kell fabrikálni:
Két vastagabb (kb. karvastagságú) faágat tegyünk egymás mellé párhuzamosan, körülbelül a beteg legszélesebb pontjaitól még 10-10 centi távolságban. Kötelekkel, vékonyabb ágakkal úgy fonjuk be a köztük lévő távolságot, mint amikor a cipőbe fűzünk cipőfűzőt.  Egyenletesen, nagyobb hézagok nélkül készítsük el a "hordágyat". Erre emeljük rá a sérültet, és kössük is rá az alkalmi hordozóra. Lassan, bukkanókat kerülve húzzuk magunk után. Ha két segítő is van, akkor felemelve is vihető igy.Gerinccsigolya törés: Ez még sokkal nagyobb baj. Az egész embert próbáljuk nyugalmi helyzetbe tenni hanyatfekvésben. Ha tehetjük, egyáltalán ne mozdítsuk, amíg szakember segítség nem érkezik. Ha ez nincs, akkor az előbb leírt hordágyat készítsük el, és óvatosan emeljük rá a sérültet. Úgy rögzítsük, hogy moccani se tudjon, de levegőt tudjon azért nyugodtan venni, illetve a vérkeringését se fojtsuk le.
7. Halott a terepen:Talán nem kell mondani, hogy ez megrázó élmény lesz. Ha egy jónak induló túra, kirándulás tragédiával zárul, az örök élmény marad. Lehet, hogy épp a rokonunk, barátunk, ismerősünk fekszik élettelenül előttünk, amit magunknak is nehéz feldolgozni, de akkor is tennünk kell valamit! Ha az életünk a tét, akkor nem cipelhetjük magunkkal, hiszen alapból nehezítené a haladást, a túlélésünket. Ott is hagyhatnánk ebek harmincadjára, de ez annyira nem humánus dolog, hogy inkább ne is gondoljunk erre. El kell temetni!
Minden értékét, igazolványát vegyük magunkhoz. Ássunk olyan mély gödröt, hogy a vadállatok ne tudják kikaparni. Ez legalább 1-1,5 méter mély gödör, és a hossza feleljen meg a halott magasságának. Fektessük bele a gödörbe hanyatfekvésben, az arcára tegyünk valami ruhafélét, ha volt neki, akkor előzőleg a hálózsákjába is csavarhatjuk a testét, és így szórjuk vissza a földet rá. Ha van lehetőség, köveket is tegyünk a sírra, mert ezeket még nehezebb a vadállatoknak megbontani. Olyan jelölést tegyünk a sírhoz, amit később megismerünk. Ha tudjuk, pontosan jegyezzük le a helyet, és ne csak emlékezetből rögzítsük. Ha sikerül magunknak megmenekülni, akkor a hatóságoknak azonnal jelezni kell, hogy mi történt, és a pontos leírás birtokában már megtalálhatják, és elszállíthatják, hogy a családja méltó módon eltemethesse. Az értékeit természetesen nekik kell átadni hiánytalanul.
Őszintén kívánom, hogy ilyen esetek senkivel nem forduljanak elő, és remekül érjen véget a kirándulás, túra.
  

Túlélés támadásokat

6. Önvédelem

Ha számunkra idegen környezetbe kerülünk, akkor számolnunk kell az ott élő emberekkel, állatokkal egyaránt. Mivel betolakodók vagyunk, egyáltalán nem biztos, hogy örülnek nekünk, tehát nekünk kell alkalmazkodni hozzájuk!
1. Emberek: Ha baleset ér bennünket, akkor ezt bárhol lennénk is a Földön, minden normális ember úgy reagálja le, hogy igyekszik segíteni. Önzetlenül felajánlják az élelmüket, otthonukat. A gond akkor van, ha mi nem megfelelően viselkedünk velük. Lekezelő, lefitymáló magatartásunk ellenszenvet vált ki - jegyzem teljesen normálisan - és akkor már megvonják a segítséget is tőlünk. Alkalmazkodnunk kell hozzájuk! A természeti népeknél a táplálkozási szokások, a tisztálkodási szokások, az otthonokban való együttélés merőben más lehet, mint amit megszoktunk. De nincs mese, azt kell tennünk, amit ők csinálnak. Természetesen, a kommunikáció alapvető fontosságú! A széttárt, tenyérrel felfelé álló kéz mindenhol azt jelzi, hogy nem támadó szándékunk van. A meghajlás mindenhol a tisztelet jele. A mosoly olyan emberi tulajdonság, amely a világ minden pontján jól jöhet. Ezeket kell alkalmaznunk.
Egy jó tanács: Ha idegen nyelven, mosolyogva mondunk csúnya megjegyzést az ott élőkre, nem vehetjük készpénznek, hogy nem értik! Tehát, ne is mondjunk csúnyákat, akkor bajunk sem származhat belőle!
Ugyanakkor,  mint bárhol a világon, vannak nem normális, mi több, rossz emberek is. A nálunk lévő értékek ezeknél a birtoklás vágyát keltik fel, és ha nem vigyázunk, akkor már nem is lesz a sajátunk. Pénzt, iratokat, ékszereket soha ne tartsunk egy helyen! Én speciel az ékszerek viselését nem is javaslom olyan kirándulások alkalmával, ahol számunkra idegen világ van. De pénzre, iratokra viszont szükségünk van. Gondosan osszuk el, és különböző helyeken helyezzük el magunkon. Zsebbe, nyitott szatyorba soha! Manapság már kapni is lehet olyan egyszerű tépőzáras holmit, amit lábszárra, karra lehet erősíteni a ruha alatt. Az övtáska praktikus megoldás, feltéve, hogy a tároló része a szemünk látóterében van, és nem a hátunkon fityeg. Pénzt is, iratokat is mindig tegyük vízhatlan tokba! Speciel, én halkan azt is megsúgom, hogy sokszor nagyon is jól jön az alábbi művelet: egy kis papír pénzt, természetesen szintén jól becsomagolva egy nylonba, csúsztassunk a cipőnk talpbélése alá, biztos ami biztos alapon. Legalább telefonra fussa, ha mindenünk odavész!
A turisták elengedhetetlen tartozéka a fényképezőgép, kamera. Ezek is a saját tokukban a nyakunkba akasztva, a mellkason pihenjenek, ha nem használjuk őket. A tolvajok, rablók azokat, akik "közszemlére" teszik értékeiket, nagyon hamar kipécézik. 
(Egy kis pletyka: A lányom Miskolcon tanult, és a kolihoz, később az albérlethez olyan utakon kellett közlekednie, amelyen többször fordult elő "vetkőztetés", vagyis elrabolták az illetők ruháját, értékeit. Vettem neki - csak úgy önszorgalomból - egy jó nagy adidas sporttáskát. Nagy elánnal magyaráztam neki, hogy milyen sok tárhely van benne, és milyen jó lesz, amikor majd megy vissza a koliba, és viszi magával a sok váltás cuccot és kaját. Mire ő: "Anyaaaa! Csak nem képzeled, hogy ilyen jó cuccal fogok mászkálni ott? Eszemben sincs! Ha meglátják, azonnal elveszik tőlem. Tökéletesen jó a szakadt táska, az ócska kabát, mert nem feltűnő." Igaza volt. Őt soha nem nyúlták le, de a barátai közül páran nem úszták meg. Ha valahova flancosabban kellett mégis mennie, inkább taxit rendelt közösen a barátaival, de az utcán nem flangált dámát játszva. Persze, ez Miskolc! Néhány részén szabályosan dzsungeltörvények uralkodnak.) 
Mivel a lányomtól eltanultam ezt a bevált módszert, ajánlom mindenkinek. Beolvadás, "rejtő szín", mint az állatvilágban, csórónak tűnés. A kutya sem fog törődni veled. Persze, ez olyan vidékekre igaz, ahol a kis és nagystílű bűnözés elterjedt. Itt nálunk a városunkban nyugodtan végig lehet késő este is menni egyedül,  senki nem fog bántani. Sajnos, ez nem mindenhol igaz.
Ha mégis rád támad valaki, akkor viszont szó nélkül oda kell adni a cuccot, amit kér, hogy a fizikai erőszaktól megóvd magad. Ha valaki jártas a harcművészetekben, akkor szembeszállhat a támadóval, feltéve, hogy az nincs túlerőben a társaival. Egy magányos támadót könnyebb elűzni, ezért a manapság használt eszközök - kulcscsomó, spray, és társaik jó, ha kézközelben vannak. Manapság, lehet olyan sípot kapni, amelyet gumipánttal a csuklóra lehet húzni, mint egy karkötőt. Aki olyan helyen tévelyeg, ahol számítani lehet arra, hogy megtámadják az embert, ez az apróság nagyon hasznos lehet, hiszen, ha sikerül belefújni, az bizony megriasztja a támadót, és jelzés lehet mások számára, hogy segítsenek. Nekem is van. Ha utazom, mindig felveszem.
Egy valamit ne tegyünk: Ne kezdjünk el kakaskodni a helyiekkel, mert ők alapból többen vannak. Idegen helyen a legjobb önvédelem a béke, a nyugis viselkedés, és igen a némaság. Hiába kötnek belénk szóval, ne kapjuk fel a vizet, hanem szépen nyeljük le ezt a békát.
 
2. Állatok: Ez már más tészta! Velük szemben védekeznünk kell! A vérszívó rovaroktól kezdve, a nagyobb vadakig, sok féle állattal akadhatunk össze, ha nem a megfelelő utakon járunk, bolyongunk.
a; Rovarok, pókok: Krémekkel, rovarriasztó kencefencékkel, spray-vel távol tudjuk tartani magunktól őket. Ha sérülés van rajtunk, és trópusi környezetben vagyunk, akkor a legyek azonnal "beköpik" a sebet. Ilyen esetben bizony fel kell metszeni a sérült részt, egy fertőtlenített késsel, vagy bármilyen éles eszközzel, és kitisztítani belőle a rovarpetéket. Ha bekerülnek a véráramba, nagyobb bajunk is lehet. A mérges csípéssel rendelkező pókok, rovarok (pl. skorpió) kivédése csak úgy lehetséges, hogy mindig figyelmesen vizsgáljuk át a ruhánkat, cipőnket, amikor szeretnénk felvenni, illetve a fekvőhely környékét nézzük meg alaposan. A lábszárvédő, sapka sok rovartól megóv.
b; Kígyók: Eldugott helyeken, bokrok, sziklák alatt gyakran bújnak meg. Ha figyelmetlenül, óvatlanul haladunk el ilyen mellett, vagy megbolygatjuk pihenőhelyét, azonnal támadhat. A kígyómarás sok féle következményű lehet, attól függően, hogy milyen kígyó mar meg. Lehet szerezni kígyómarás elleni szérumot, és magunkkal vinni, ha olyan helyre megyünk, ahol gyakoriak. A marás esetén is a seb kitisztítása akár az életünket is megmentheti. Ajánlott Y végű botot szereznünk, és azzal, közlekedni, mert ha szükséges, meg tudjuk fékezni a támadót, az Y végével leszorítva a fejét.
c; Ragadozók: Figyelni kell a lábnyomokat, ürülékmaradványokat, hogy ha lehet, elkerüljük őket. Éjszaka tüzet gyújtva távol tarthatjuk őket, vagy a fák ágaira készítsünk függőágyat, vagy oda kötözzük magunkat egy vastagabb ágra, mert akkor a többség nem jut fel hozzánk. Velük szemben a puszta kéz sajnos nem sokat véd, így aki olyan helyen van, ahol nagyvadak is előfordulnak, ott lőfegyvert praktikus tartani magánál, de minimum egy jó éles bicskát, tőrt. 
Figyelem!!!Ajánlatos a rovarok, pókok, kígyók esetén alapos "személyleírást" megjegyezni az elkövetőről, ha mégis áldozatul esnénk, mert ha sikerül orvoshoz jutnunk, akkor ő ez alapján könnyebben ad olyan ellenszérumot, amely tényleg hatni is fog. Ha nem tudjuk elmondani, hogy mi csípett, vagy mi mart meg, akkor az orvos számára csak sötétben tapogatózást eredményezünk, ami, lássuk be, hogy ront az esélyeinken.

Túlélés tájékozódással

7. Tájékozódás

"Az ember a szájával mindenhova elér!" tartja a mondás. Ez így is van. Ha lakott területen vagyunk, és eltévedünk, csak kérdezni kell, és már egyenesben is vagyunk. (Vagy, néhány vargabetű után mindenképpen.) Ám a lakatlan területeken, ez ugyebár nem működik. Szükség van olyan ismeretekre, amelyek helyes irányba juttatnak minket. Ha van térképünk, iránytűnk, a gond már meg is van oldva. Ezek segítségével könnyű helyzetben vagyunk. Mi van akkor, ha ezek az eszközök nem állnak a rendelkezésünkre?
a. Ha folyó van a közelünkben, akkor a folyással megegyező irányban haladva, nagy valószínűséggel településre juthatunk. Szinte mindenhol a világon, a folyók mentére halászfalvak települtek. Ezek elérése után, már élelmet, vizet, segítséget tudunk szerezni.
b. Hegyes vidéken a lejtőn lefelé haladjunk, mert nagy valószínűséggel völgybe érhetünk, ahol víz is lehet, patakra találhatunk. Ennek mentén már szintén településhez érhetünk, ahogy az előbbi pontban leírtam.
c. Kietlen vidéken a helyzet bonyolultabb:
1. Kezdjük azzal, hogy valamivel jelöljük meg a helyzetünket. Bármi alkalmas erre: letört faág, szikladarab, egy rongydarab, stb. A lényeg, hogy felismerjük. Miért? Mert gyakran fordul elő, hogy ilyen esetekben körbejár az ember. Azt hiszi, hogy előre halad, ám folyamatosan egy görbe mentén teszi ezt, ami visszavezeti a kiindulási helyre. Ha megint látjuk a jelünket, akkor tudható, hogy valamit rosszul csináltunk. Egy valamit soha ne használjunk jelzésként, mégpedig ételt, vagy az azt tartalmazó, már kiürült konzervdobozt, zacskót. Miért? Mert annak a szagát messziről megérzik az állatok, többek között a ragadozók is. Úgy fognak követni minket, hogy észre sem vesszük, és már ott is vannak. Ételmaradványt, akár milyen penészes is, mindig gondosan ássuk el, vagy inkább vigyük magunkkal, hogy biztonságos helyen tudjuk elásni, kidobni egy szeméttárolóba, ha már olyan helyzetben leszünk. Magam részéről inkább azt javaslom, hogy még idejében szépen meg kell enni mindent. Ne pocsékoljon senki, amikor nem tudható még a kimenetele a "kis kirándulásnak"!
2. Határozzunk meg egy irányt, amely felé folyamatosan szeretnénk haladni. Ha van némi sejtésünk, hogy hol vagyunk, és tőlünk valamilyen irányban településre lehet számítani, akkor arra felé kell menni. Ha nem tudjuk, hogy hol vagyunk, akkor a négy égtáj közül szimpátia alapján válasszunk. Legpraktikusabb a keleti, vagy nyugati irányt választani, mert nappal a Nap irányába kell csak menni, vagy éppen háttal neki. Vezet minket, ha a szemünk előtt van, vagy az árnyékunk van pontosan előttünk. Előbb - utóbb eljutunk valamilyen lakott helyre. Ha a Nap vezérel, értelem szerűen éjszaka nem mehetünk egy lépést sem tovább, mert letérhetünk a kijelölt útunkról.
3. Éjszaka a csillagok segítenek! Már, ha nem felhős az ég. Azt hívják pechnek. Ha az éjjeli menetelés mellett döntünk, tiszta idő esetén, az északi féltekén a Sarkcsillag az északi irányt jelzi számunkra. Ezen a féltekén a Göncölszekér (Ursa Maior) viszonylag jól kivehető csillagalakzat. Ha a "szekér" két hátsó csillagát összekötjük, és a közöttük lévő látszólagos távolságot ezen az egyenesen haladva még 5-ször felmérjük, ott lesz a Sarkcsillag. A déli féltekén a Dél Keresztje csillagalakzat hosszabb tengelyét kell 5-ször venni, amely a déli irányt jelzi számunkra.
4. Iránymeghatározásban segítenek a növények is! 
~ A virágok általában a Nap irányába nőnek.
~ A fák lombkoronája a naposabb oldalon dúsabb.
~ A moha a fák kérgén, a hűvösebb oldalon található, vagyis a Nappal ellentétes oldalon. Ez azt jelenti, hogy az Északi-féltekén a fák északi oldalán található, a Déli-féltekén a fák déli oldalán nőnek nagyobb mennyiségben.

Túlélés segítség kéréssel

8. Segítség kérés

Ha valamilyen baleset ér minket, olyan helyre kerülünk, ahol az életünk, testi épségünk veszélyben van, a leghamarabb el kell szabadulnunk. Ezt legkönnyebben úgy tudjuk elérni, ha segítséget kérünk, és egy mentő alakulat kisegít minket a bajból. Sokszor azonban a keresők nem tudják, hogy hova is menjenek. A nagy semmi közepén jeleznünk kell a számukra. Bármilyen eszköz, amely fel tudja ránk hívni a figyelmet alkalmas.
1.) Modern világunk egyik nagy találmánya a mobil telefon. Mindössze arra kell figyelnünk, hogy legyen feltöltve az akkumulátora, legyen rajta elég pénz, amikor elindulunk az utazásra. Ha olyan helyen vagyunk, ahol nincs térerő, még akkor is sok hasznát vesszük.
2.) A nagyobb túrákra, utazásokra indulók - hegymászók, hajósok, stb. - jelzőrakétákkal is felszerelkeznek, amelyeket aztán kilőve, jelzéseket adhatnak a külvilág felé.
a./ Piros rakéta:     S O S , "Segítségre van szükség"
b./ Fehér rakéta:    "Üzenet vételét és megértését jelző válasz"
c./ Zöld rakéta:      "Visszatérés a bázisra" 
3.) Fényjelzéseket adhatunk minden olyan tárggyal, amely a napfényt visszaveri: tükör, üveg, fém, bizonyos műanyagok. Ezeknél arra kell ügyelni, hogy olyan szögben tartsuk, hogy a Nap is látszódjon rajta, illetve a célszemély, aki felé üzenni akarunk szintén meglássa. Hiába tükrözünk vele, ha háttal állunk a célnak. Az sem elég, hogy csak tartjuk a kezünkben a vakító tárgyat, ugyanis a távoli szemlélő hiheti azt, hogy egy véletlenül ott hagyott fémdarab tükröződését látja. Mozgatnunk kell, eltakarni a fénytől, újra a fény felé tartani, hogy a szemlélő értse, hogy ott valaki direkt jelez. Legpraktikusabb az S O S jelzést mutatni. Alább erről bővebben írok.
4.) Tüzet rakhatunk, és a tűz fénye messzire ellátszik, illetve a füst szintén jelzés mások számára. Ennél a megoldásnál azért nagyon kell vigyázni a tűzrakás elemi szabályaira, mert ha azokat nem tartjuk be, akkor óriási károkat okozhatunk a környezetünkben, illetve magunkban is. a./ A tűzrakás helyét mindig alaposan  tisztítsuk meg a száraz levelektől, törmeléktől. Legalább másfél méter sugarú körrel nagyobb területen, mint maga a tűzrakás. b./ Ha tehetjük, ássuk is körbe. c./ Fák alatt soha ne gyújtsunk tüzet, csak nyílt terepen. d./ Legyen valamilyen oltásra alkalmas folyadék, anyag a kezünk ügyében, ha egy szikra mégis kipattanna, és valami olyat is meggyújtana, ami nem oda való. Erre legalkalmasabb folyadék a víz, de ha ennek híján vagyunk, akkor a vizelet is tökéletesen megteszi. A szilárd anyagok közül a föld, homok alkalmas oltásra.
5.) Bizonyos esetekben a hangjelzés is szükséges. Kiabálnunk kell, vagy bármilyen tárggyal kopácsolva jelezni a helyzetünket.
6.) Szükség lehet üzenetküldésre is. A MORZE-ABC jelrendszere, bár már hivatalosan nem használják a legtöbb országban, ma is alkalmas erre:
(A . - ) (B - . . . ) (C - . - . ) (D - . . ) (E . ) (F . . - . ) (G - - . )
(H . . . . ) (I . . ) (J . - - - ) (K - . - ) (L . - . . ) (M - - ) (N - . )
(O - - - ) (P . - - . ) (Q - - . - ) (R . - . ) (S . . . ) (T - ) (U . . - )
(V . . . - ) (W . - - ) (X - . . - ) (Y - . - - ) (Z - - . . - )
(1 . - - - - ) (2 . . - - ) (3 . . . - - ) (4 . . . . - ) (5 . . . . . )
(6 - . . . . ) (7 - - . . . ) (8 - - - . . ) (9 - - - - . ) (0 - - - - - )
7.) A nemzetközileg elfogadott segélyhívó jel az S O S.
Ez 3 rövid, 3 hosszú, 3 rövid jelzést jelent: ti-ti-ti --tá-tá-tá--ti-ti-ti ( . . . - - - . . . )
Az S O S jelzést fénnyel, hanggal egyformán lehet jelezni.

Egy igen részletes útmutató házipatika összeállításához:

Letöltések mappa megnyitása Összes törlése

hazipatika.pdf

http://www.gyogyszer.hu/admin/upload/hasznos/hazipatika.pdf