“MOST LÉLEKVADÁSZAT FOLYIK A FÖLDÖN”

“MOST LÉLEKVADÁSZAT FOLYIK A FÖLDÖN”

Sosem kaptam vallásos nevelést, a családunkban nem volt szó hitről, Istenről. Már elmúltam harminc, amikor először a kezembe került a Biblia. Elolvastam ugyan elejétől a végéig, de nem értettem, és nem is mondott nekem semmit, így hát éveken át érintetlenül állt.

1984-ben a kisfiam egy könnyebb betegségből egy súlyosabb betegségbe esett. Abban az időben került a kezembe egy magazin talpmasszírozásról szóló cikke, mely a módszer eredményességét bizonygatta. Nagyon hamar kipróbáltam a családomon és magamon is. Ezután minden könyvet megvettem, ami ezzel kapcsolatos volt, és néhány évig autodidakta módon tanultam. Hamarosan elvégeztem az első talpmasszázs tanfolyamot, amit rövidesen követett még jó néhány. Az egyik kurzuson radiesztéziát is tanultunk, a sugárzásokkal kapcsolatosan felmerültek az .,energiák”, az energiacsere kérdése. Felhívták a figyelmünket arra, hogy talpmasszírozás közben ilyen “energiacsere” történik. Ez annyit jelent, hogy a reflexológus (talpmasszírozó) saját jó, egészséges “energiáját” átadja a betegnek, aki viszont rossz, beteg energiáját a masszírozóra “ragasztja”. Emiatt a reflexológus legyengül, megbetegszik, a beteg pedig kivirulva, erőre kapva távozik. Ennek “igazságát” csak később ismertem fel, amikor már főállású természetgyógyászként dolgoztam, és napi 9-10 beteget masszíroztam meg. Mindig lelkiismeretes voltam abban amit csinálok, így nálam egy kezelés 40-5O percig is eltartott. Nemsokára érezni kezdtem, hogy valami nincs rendben, mert estére bizony néha jártányi erőm sem maradt. Azonnal eszembe jutott egykori tanárom figyelmeztetése. Arra persze nem is gondoltam, hogy napi tíz óra kemény fizikai munka - mert a masszázs az -, mellette a család körüli teendők ellátása, az éjszakákon át való tanulás, a hétvégi tanfolyamok éppen elég okot szolgáltatnak a fáradtságra, s nem kellett volna feltétlenül misztikumot keresni a háttérben. Éppen ebben az időben hirdette Majoros János csodákkal kecsegtető bioenergetikai tanfolyamát, mellyel kifejezetten reflexológusokat, fényadókat, reikiseket célzott meg. Nem kevesebbet ígért, minthogy aki elvégzi a két napos tanfolyamot, és tőle beavatásban részesül, annak több százszorosára nő az “energiaszintje”. Ezzel úgy tűnt, hogy az én problémám megoldódik, hiszen ilyen nagy energiakészletből jut is, marad is. Azonnal jelentkeztem a tanfolyamra, mely után jött a többi - gyors egymásutánban. Nem volt többé megállás.

Most a teljesség igénye nélkül szeretném felsorolni az általam elvégzett tanfolyamokat, kurzusokat, illetve azokat az irányzatokat, amelyeket könyvből ismertem meg. Először azokat említem meg, amelyek valóban természetgyógyászati ismereteket adtak:

Négy talpmasszázs tanfolyam, ebből egy felsőfokú, két alapfokú akupresszúra, gyógynövényismeret, egészséges táplálkozás, általános természetgyógyászat,vízgyógyászat, az Andrássy úti Akupunktúra Klinikán; alap- és haladó fokú akupresszúra, moxaterápia, köpölyözés, fülakupresszúra, kínai izom- és csontmasszázs. Elkezdtem még a három éves posztgraduális akupunktúra tanfolyamot, amit csak orvosok látogathatnak, de megtérésem miatt nem folytattam. Beiratkoztam még a Természetgyógyász Unió Természetgyógyászati Akadémiájára, de szintén a fenti ok miatt már el sem kezdtem a tanulmányaimat. Itt megjegyzem, hogy az Akadémián - aminek elvégzése valószínűleg kötelező lesz praktizáló természetgyógyászok számára - kötelező tárgyként tanítják a reikit, a bioenergetikát, az extraszensz bionergetikát, a radiesztéziát és a keleti vallásfilozófiát. . .

Radiesztézia, fényadás, reiki, Majoros János alapfokú bioenergetikai tanfolyama háromszor, és egy kiemelt szintű, Béky László bioenergetika, dr. Taraczközi István: extraszensz bioenergetika, Beöthy Mihály: holisztikus gyógyítás, asztrológia, Pszichotronika: Csontos Vilmos, Természetgyógyászati diagnosztika (dr. Salajev), új homeopátia (dr. Sági Ilona, Sági István), agykontroll (dr. Domján László), extraszenez (dr. Jurij Zsepalo), sámánmasszázs, Bach-féle virágterápia, Arkánum Szellemi Iskola (Bistey Zsuzsa), “keresztény” meditációk (Kenderesi Tibor), táltos tanfolyam (Tálas László).

Előadások, könyvek az alábbi témákban: Bakos József előadásai (Buddhista főiskolai tanár), csillagjóslás, tenyérdiagnosztika, Tarot-kártya, Tao, Zen-buddhizmus, Buddha-tanításai, Dharma, Védák, Upanisadok, Krsnatanok, metafizikai írások, Sant Mat mesterek, színgyógyászat, nemeskőgyógyászat, keleti energiatan, csakra-tan, Csikung, jóga, Dianetika, Couémódszer, rózsakeresztes tanítás, reinkarnációs-tan (tanfolyam), részt vettem az első Ezoterikus - Szellemtudományi - Parapszichológiai Fórumon, használtamingát, varázsvesszőt, állandó olvasmányaim voltak: Szepes Mária, Victor Charon, Rudolf Steiner, Helena Blavatsky, Müller Péter, valamint minden Édesvíz és Teozófiai Társulat által kiadott könyv.

1994 nyarán az életemet csodálatosnak, tökéletesnek éreztem. Minden nagyon jól alakult. Azt csináltam, amit szerettem, “gyógyítottam az embereket”, tanfolyamokra jártam - ahol mindig egyfajta elfogadás légköre uralkodott, amit én akkor szeretetnek véltem -, faltam az ezoterikus könyveket, népszerű voltam a betegek és a természetgyógyászok körében is.

Nagyon sok betegem volt, és kiemelkedően jó eredményeim. A Természetgyógyász Unió megyei titkáraként tanfolyamokat szerveztem, de tartottam is tanfolyamokat és elvadásokat. Kiegyensúlyozottnak, boldognak hittem magam. Szerettek az emberek és adtak a véleményemre, még más megyékből is felkerestek tanácsért. Itt tartottam tehát, amikor egyik idős barátnőm, Pollner Lászlóné Marika, aki szintén természetgyógyászattal foglalkozott, az Úr eszközeként eljött hozzám, és elmesélte, hogy találkozott egy pappal, aki nemsokára indítani fog egy gyógyító imaszemináriumot. Megkérdezte, nincs-e kedvem elmenni. Nem gondoltam akkoriban, hogy nekem bármiféle dolgom is lehetne egy pappal, de úgy láttam, ez a gyógyító imaszeminárium elfér a többi tanfolyam mellett, s hátha itt is tanulok valami hasznosat, amivel még hatékonyabban gyógyíthatok. Így hát bejelentkeztem az atyához, amúgy is kíváncsi voltam, milyen egy pap közelről. Mindenesetre jól felkészültem arra az esetre, ha meg akarna téríteni. Ennek ugyanis még a gondolatától is ideges voltam. Miután ez nem következett be, eléggé zavarba jöttem, mert én egy jó kis vitára számítottam, ahol majd én beolvasok, és elmondom a véleményemet végre egy keresztény papnak, akinek természetesen fogalma sincs az igazságról és a valódi tudásról, amivel én már rendelkezem. Tekintve, hogy ő nem akart engem megtéríteni, sem az igaz bölcsességről vitatkozni velem, így nem tudtam mihez kezdjek, s zavaromban beleegyeztem, hogy elmegyek arra az előkészítő beszélgetés-sorozatra, amit ő nekünk szán a szeminárium előtt. Én még mindig abban a hitben voltam, hogy a gyógyító szemináriumról beszélünk. Amikor eljött a szeptember és üzenetet kaptam, hogy megkezdődik ez a felkészítő, már nem nagyon volt kedvem elmenni, “valami” azt súgta: ne menj, nincs neked arra semmi szükséged. Az első alkalommal el is maradtam, könnyen találtam magamnak helyette más elfoglaltságot. A többiek unszolására - mert akkor már négyen, később öten voltunk - mégis rászántam magam, és a következő héten elmentem. Érdekes, hogy tulajdonképpen nem igazán tudtam, mit keresek én ott, és mi lesz ennek a vége.

Szentírást olvastunk, elmélkedtünk rajta, imádkoztunk, beszélgettünk. Száz és száz kérdéssel bombáztuk az atyát, kíváncsi voltam, mikor fogjuk meg. Nem sikerült. Ez hónapokon át tartott, minden hétfőn este. És továbbra is dolgoztam mint természetgyógyász, sőt még egy tanfolyamot is megszerveztem a kezdeti időben, de szinte észrevétlenül kezdett valami megváltozni bennem. Akkor csodálkoztam el, hogy a rendelőben, ahol a betegeket fogadom, már jó ideje Jézus képe van a falon, hogy gyógyítás közben egyre többet gondolok rá és kérem az Ő segítségét, hogy a betegeknek egyre gyakrabban beszélek róla, és bíztatom őket, hogy tőle kérjék a gyógyulást, hogy bízzák rá magukat, hogy imádkozzanak hozzá, hogy bánják meg a bűneiket és másokkal legyenek megbocsátóak. Ezek szinte észrevétlenül történtek, sokáig észre sem vettem magamon, hogy lassan átalakulok. Később már feltűnő volt, hogy a természetgyógyászok között nem igazán éreztem jól magam, s amit addig a legfontosabbnak tartottam, az eltörpült, háttérbe szorult, s kezdte mindezek helyét kitölteni Jézus. Eleinte szenvedést okozott ez az eltávolodás, fájt amiért olyan másnak látom az embereket, mint eddig. Azt hiszem, az volt a legszörnyűbb, hogy tükörképei voltak nem is oly régi önmagamnak. Láttam rajtuk az erőlködést, hogy népszerűek legyenek, szinte kikényszerítették maguk számára az elismerést, nagy szavakkal dobálóztak, fitogtatták különleges tudásukat, rendkívüli képességeikről beszéltek, próbáltak mindenáron a figyelem középpontjában lenni. Borzadva állapítottam meg magamban, hogy én is ilyen vagyok, voltam, s legszívesebben azonnal elmenekültem volna közülük. Akkor határoztam el, hogy elviszem nekik a “New Age - keresztény szemmel” c. videofilmet, hátha felnyílik a szemük. Nem sokan voltak rá kíváncsiak, s akik megnézték, azok is lehurrogták. Amikor megkérdeztem tőlük őszinteségüket firtatva, hányan vannak, akik nem csak önzetlen szeretetből gyógyítanak, hanem a pénzért, a hírnévért, a becsvágyért, egyetlen jelentkező sem volt, csak én. Ekkor jelentettem be, hogy lemondok titkári posztomról. Úgy éreztem, hogy nem tudok tovább ezek között az emberek között maradni. Tulajdonképpen meg is ijedtem saját érzéseimtől. Utána többen kértek, hogy ne mondjak le, de az atyával való beszélgetés után véglegessé vált elhatározásom, s ma is tudom, így kellett tennem. Továbbra is gyógyítottam, de már teljesen Krisztusra tekintve.

Hamarosan kiderült, hogy nem gyógyító imaszemináriumra készülök, hanem Szentlélek-szemináriumra. Engem azonban már ez sem tudott eltéríteni. Nem igazán voltam vele akkor még tisztában, mit is jelent ez számomra. Mindenesetre, amikor az atya megkért, hogy a szeminárium idejére hagyjam abba a gyógyító munkát, mert teljesen kiüresedve lehet igazán várni a Szentlelket, nem sokat rágódtam ezen. Tulajdonképpen örültem is egy kis pihenésnek. Csak a férjemmel kellett megbeszélni, mert ez azt jelentette, hogy a keresetem kiesik a családi kasszából. Én akkor úgy gondoltam, hogy ez átmeneti lesz csak, hiszen a szeminárium után újra dolgozni fogok. Egyik beszélgetésünk alkalmával véletlenül derült ki, hogy tanulok a Kínai Klinikán, és készülök a Természetgyógyászati Akadémiára. Nem akartam én ezt eltitkolni, csak nem is gondoltam rá, hogy mondanom kellene. Említettem már, hogy akkoriban a jövőt még mindig Természetgyógyászként képzeltem el, s ehhez tanulnom kellett. Akkor az atya választás elé állított: iskolák vagy szeminárium. Próbáltam vele megértem, hogy ezek az iskolák nem befolyásolják a szemináriumot, de ő hajthatatlan maradt. Azt javasolta, végezzem el azokat az iskolákat, ha annyira fontosak nekem, s majd utána jöjjek a szemináriumra. Ez nekem nagyon rosszul esett. Kavarogtak bennem a gondolatok és az indulatok, hiszen ezért a szemináriumért már abbahagytam a munkámat, de én ezt nem véglegesnek tekintettem.

Hiába hoztam volna ezt az áldozatot? Olyan düh fogott el, hogy igen nagyokat kellett nyelnem, hogy ki ne törjön belőlem. Így viszont úgy éreztem magam, mint akinek a szíve helyén malomkő van, úgy tűnt, mindjárt megfulladok. Ezek után imádkoztunk, de én nem tudtam, mert úgy éreztem ha kinyitom a számat, sírva fakadok. Közben mintha egy kéz nyúlt volna le a szívemig, hogy onnan ezt a követ felszakítsa. Én azonban ellenálltam, mert féltem, hogy sírok, és nem akartam, hogy ez megtörténjen, méltóságomon alulinak tartottam volna. Úgy mentem el akkor este, hogy többé nem jövök. Egészen hazáig tartottam magam, otthon aztán rávetettem magam az ágyra, és kitört belőlem a zokogás. Azt hiszem órákig sírtam, rendkívül nagy fájdalom volt bennem, úgy éreztem, elillan tőlem az, amit már majdnem magaménak tudhattam. Nem tudtam; hogyan tovább. Egyben biztos voltam, már nem az vagyok, aki voltam, és nem folytathatom ott, ahol abbahagytam. Tökéletes kétségbeesés jellemezte az állapotomat. Olyan érzés volt, mint amikor elveszíti az ember a lába alól a talajt, légüres térben lebegtem, és nem tudtam, hogy felemelkedem, vagy lezuhanok valahová.

Két napi sírás, belső harc, küzdelem után este letérdeltem tehetetlenül, s azt mondtam az Úrnak: “Jézusom! Nem tudom. mit akarsz tőlem, csak azt érzem, hogy terved van velem. Kérek, vedd el tőlem a fájdalmakat, én Rád akarom magam bízni. Legyen meg a Te akaratod, én alávetem magam, bármit is kívánsz tőlem “. Abban a pillanatban megéreztem, hogy ott van. A szeretetnek olyan ereje borított el, amilyet még soha nem éreztem. Tudtam, hogy nagyon szeret, hogy minden bűnömet megbocsátotta, éreztem kegyelmének áradását, és a fölémhajló irgalmát. Olyan döbbenetes élmény volt számomra ez a tapintható jelenlét, hogy újból nagy erővel tört fel bennem a sírás, de ez már nem fájó, nem keserves, hanem felszabadító, könnyebbséget adó, megtisztító sírás volt.

Miután lecsillapodtam, az Ő kezébe téve sorsomat elmentem aludni. Másnap reggel úgy ébredtem, hogy határtalan nyugalom és béke volt bennem, s tudtam teljes bizonyossággal, hogy végeztem mindennel, amit eddig csináltam, nem tudtaín, íni lesz velem ezután, csak azt, hogy az Úr akarja, s majd Ő vezet, irányít engem és nem fog cserben hagyni. (Ez így is történt.) Rendkívüli boldogság öntött el, s letérdeltem újra, megköszöntem szeretetét, gondoskodását, hogy nem hagyott magamra gőgömben, hanem szelíden vezetett maga felé. Ekkor a hátam mögött hatalmas csattanást hallottam. Ijedtemben azonnal felugrottam, mert azt hittem, hogy a falióra esett le. Megdöbbenve láttam, hogy az óra a helyén van. Akkor az jutott az eszembe, talán van “valaki”, akinek ez nagyon nem tetszik? Azt hiszem ez volt az első megtérésem, az első igen, amit az Úr hívására kimondtam, s másfél év távlatából csak megerősíthetem, hogy életem legjobb döntése volt. Azóta az Úrtól számtalan kegyelmet kaptam, megismertem, mi az igazi békesség, kiegyensúlyozottság, milyen a valódi boldogság és szeretet. Azóta az Úr fokról-fokra felnyitotta a szemem Szentlelke által, imádságokon és könyveken keresztül. Megértettette velem, milyen mély és sötét dolgokban merültem el, lelkem nyitottsága mi mindennek adott szabad bejárást, és hogy megszabadultam, az csak az Ő határtalan kegyelmének, végtelen szeretetének köszönhető. Egyre jobban látom, micsoda veszélyt jelentenek a lélek számára a New Age praktikái, az újraéledő gnoszticizmus, okkultizmus, és minden manapság terjedő hasonló áramlat.

Megpróbálom néhány szellemi technika csúsztatásait megvilágítani. A szép szavak mögé tekinteni: mit takarnak valójában? Talán sikerül felfedezni, milyen veszélyeket rejtenek magukban a keresztény ember számára. Azért emelem ki a “keresztény” embert, mert a nemhívők előtt hiába is érvelek Istennel, Jézussal vagy a Szentírással, ezek a nevek számukra nem mondanak semmit. Akkor meg miért hinnének nekem, és nem az ezoterikus könyveknek. Először is tudni kell, hol áll a háttérben a New Age. Ahol reinkarnációról tanítanak, ahol tagadják Krisztus isteni mivoltát, ahol arra bíztatnak, hogy csak nyugodtan keressük a szellemvilággal a kapcsolatot, ott szinte biztosra vehetjük ezt. Sajnos mégis nagyon sok keresztény ember esik csapdába - még papok is. Nem tudom megmagyarázni, mi ennek az oka, de a vasárnapi hívők esetében talán felületesség, a hit nem-ismerete. A hozzám hasonló tévelygőknél megértem, mert akinek nincs hite, az olyan, mint én voltam, mint a pillangó, aki a vélt tudás lámpájának fényétől megbűvölve körbe-körbe száll, s nem tud onnan elszakadni, mert azt hiszi, ez az igazi világosság, ahelyett, hogy a napfényre vágyakozna, és az igazi fényt - Isten szavát - inná magába.

Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy vannak a természetgyógyászatnak olyan területei, amelyeket ma is elfogadhatónak tartok, és ajánlok is. Ez személyes véleményem és természetesen csak az általam ismert módszerekről beszélek. Ilyen a gyógynövények alkalmazása, a táplálkozási ismeretek, a különböző testmasszázsok, a vízkúrák, a napkúra, a levegőkúra. Állítom, hogy ezek főleg a megelőzésben, de az orvosi kezelés kiegészítéseként is nagyon eredményesek. De ne gondolja senki, hogy ezekben az ártatlannak tűnő dolgokban nem lehet eltévelyedni. Saját példámat említettem már, hogy az egyszerű talpmasszázsból hogyan következtek egymás után a legkülönbözőbb tanfolyamok. Nem árt, ha lehántjuk róla a szándékos misztifikálást, és megelégszünk azzal a nagyon is földi magyarázattal, ami orvosilag is elfogadható.

Most térjünk át az ingoványos területekre.

Talán azért kezdeném az agykontrollal, mert ez manapság a legnagyobb körben hódít, senki nem talál benne veszélyes elemeket, emellett az agykontroll oktató sűrűn hangoztatja, hogy hívő ember, ezzel mintegy megnyugtatja az esetleges kételkedőket. Ráadásul, mint hallom, tagja az egyik budapesti plébánia képviselőtestületének is. Rendkívüli “jóságtól” átitatva a papok számára ingyenessé teszik az agykontroll elvégzését, s úgy tudom jónéhányan el is fogadták ezt a “vendégszeretetet”. Ez a hívekre is “jó” hatással van, mert amit a pap jónak lát, az nekik sem lehet rossz. Az egyházba így szép lassan beszivárognak, majd megszilárdulnak a New Age eszméi s előbb-utóbb kiszoríthatják az evangéliumi tanítást. (Egy álom jut eszembe, aminek lényege az volt, hogy templomba akartam menni. A kapuk be voltak zárva, s én próbáltam befelé nyitni, de valami nem engedte. Sokáig erőlködtem, hogy be tudjam nyomni az ajtót, s csak nehezen sikerült valamennyire, hogy a fejemet bedughattam, s megnézhettem mi az, ami akadályoz. Megrettenve láttam, hogy két hatalmas krokodil fekszik az ajtóban.)

Nem kételkedem az agykontroll-oktató szavaiban, amikor kijelenti, hogy ő istenfélő ember, bár mostanában az Isten szó alatt nagyon sok mindent szoktak érteni. Abban viszont már igazán nem vagyok biztos, hogy keresztény is. A keresztény ember alapállása az élethez: az Istenben való feltétlen bizalom, a ráhagyatkozás, legalábbis az én nézeteim szerint. Az agykontrollos viszont mindent saját maga akar elérni, előbb-utóbb tudatosul is benne az a hit, hogy ő egymaga képes mindeme, énje az, akit a legnagyobb polcra helyez. s Isten lekerül onnan, többé nincs is rá szüksége. A cél: a tökéletesen egészséges, sikeres, gazdag, az élet minden terén bármit elérni képes ember. Az agykontroll mindezt ígéri. Életük, sorsuk alakításából ezzel mintegy kizárják Istent, szinte a helyébe léptetik saját magukat. Ez bizony erősen emlékeztet engem a bűnbeesés történetére, mintha ott is hasonló szólamokkal vette volna rá a kísértő az embert az Isten elleni lázadásra. Ez a hasonlatosság valóban nem tűnne fel? Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy néha az Úrnak terve van azzal, hogy megengedi számunkra a testi és lelki szenvedéseket, a nehéz élethelyzeteket. Az világos előttem, hogy az Úr akarata mindenféle agykontrollozás ellenére is érvényesül, de ez nem menti fel az agykontrollozót. Az agykontroll tanfolyam ígér sikert, gazdagságot, sőt, embertársaink feletti hatalmat. Ki próbálta ezzel tévútra vinni mindig a történelem során az embert?... Megtanítják, hogyan befolyásold a másik ember viselkedését, s felhívják figyelmedet, hogy a tudásodat csak jóra használd. De a jelentkezőket erkölcsi szempontból nem szűrik meg, így hát ki felel azért, hogy olyan emberek is megszerzik a “tudást”, akik bizony nem éppen a tiszta lelkiismeret mintái? Mi a jelentkezés feltétele a pénz befizetésén túl? Semmi. Kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy az agykontroll tanfolyamokon csupa szent ül, mert ha nem így lenne, az bizony elég nagy aggodalomra adna okot. Azzal ugyanis egy percig sem álltatok senkit, hogy ez nem működik. Sajnos hatékony, s ezért veszélyes! Mire hív meg az agykontroll? Lépj kapcsolatba a szellemvilággal! Hogyan? Kérj magadnak két szellemi segítőt, akik majd a társaid lesznek mindenben, amit el akarsz érni. Ez megvalósulhat az agykontrollhoz nélkülözhetetlen alfa állapotban. Az alfa állapot lelkileg, szellemileg nyitottá tesz bennünket, s szabad prédáivá válunk a szellemvilágnak, s ezek ellenőrizhetetlen és nagyon veszélyes területek, ugyanis minden olyan ismeretlen erőnek kitesszük magunkat, melyek “normális” állapotban nem férhetnek hozzánk. Mostanában hallottam a hírt, hogy Kecskeméten egy 20 éves fiú, aki 17 évesen végezte el az agykontroll tanfolyamot, idegen szellemi erők segítségével különleges dolgokra képes, ezzel együtt azonban megtagadta Istent, Jézust, s magát mindenhatónak képzeli és vallja. Dr. Taraczközi István, a Természetgyógyász Unió főtitkára, egy tanfolyamán elmondta, hogy az ország elmegyógyintézetei nagyrészt agykontrollosokkal és reikisekkel vannak tele. S ha még nem volna ennyi bizonyíték elég arra, hogy ez a módszer bizony nem Istentől való, akkor menjünk tovább, s vizsgáljuk meg, milyen kurzusai vannak még? Talán elég lesz csupán a reinkarnációs kurzust megemlíteni, amelyen mindenki szabadon visszamehet az összes “előző életeibe” . . .

Összefoglalva az agykontrollal kapcsolatos véleményemet, úgy gondolom, hogy élő hittel rendelkező keresztény ember számára nem járható, és mindenkire nézve rendkívül veszélyes út, mert egyesíti magában a New Age összes jellemzőjét: Krisztus istenségét, megváltó művét tagadja, mert reinkarnációt hirdet és önmegváltást, a szellemvilággal való kapcsolatfelvételre bíztat, kiszolgáltatva ezzel rossz szellemi erőknek, Isten helyébe az embert állítja, hatalmat ígér, gőgre nevel. (Csak egy utolsó kis példa; vonaton utaztunk néhányan, s felhős volt az ég. Én felsóhajtottam, hogy jó lenne, ha szép idő lenne másnap. Erre az egyik útitársunk, aki agykontrollos volt, megszólalt; semmi probléma, majd én megoldom, természetesen agykontrollal ez nem lehet gond számomra. )

A másik rendkívül népszerű és gyorsan tért hódító szellemi technika a reiki. A reiki japán szó, és kozmikus erőt jelent. A japán Usui, a reiki atyja, állítólag keresztény lelkész volt. Egyik alkalommal az egyetemen, ahol tanított, egyik tanítványa olyan kérdést tett fel neki a hitével kapcsolatosan, amire ő nem tudott válaszolni. (?) Emiatt elhagyta az egyetemet, s felment egy hegyre, ahol 40 napig meditált és böjtölt, melynek eredménye az lett, hogy az égből egy fénysugár (reiki) vetődött rá, s ezután különleges erő birtokába került. Ezt ő először ingyen, majd látva, hogy visszaélnek vele, pénzért adta tovább. Mostanára a reikinek tudomásom szerint három változata ismert hazánkban, az eredeti “Usui”-féle, a “RAI” és a “tibeti”. Az Usui-féle rendszerben még megmaradtak az eredeti formulák, bár egyes mai mesterek már ezeket is kiforgatják, és a megfelelő bevétel érdekében Jézust is belekeverik a dologba, a RAI-féle változat pedig már kifejezetten “angyalokra épít”, s “Jézus” itt velük egyenlő gyógyító szellemként működik. A reiki valódi alapja keleti tanításokon áll, melyek közül leglényegesebbek a csakra- és auratan, a keleti energiatanok, és a reinkarnáció. A reiki - amit isten erőnek fordítanak általában - nem más, mint kozmikus vagy univerzális “energia”, ami egész világunkat áthatja, (tehát vigyázzunk, nem a mi személyes Istenünkről van szó!), s a beavatás során a beavatott csatornájává válik ennek az erőnek. Az engem beavató mester Kun István volt, (egri, Usui-féle reiki mester), aki közölte velünk, hogy ezt az energiát mindenki annak nevezi, ami neki szimpatikus, nem a név a lényeg. Szerinte a keresztény nyugodtan nevezheti Istennek, vagy Jézusnak, az ateista pedig Marxnak is, teljesen mindegy, mert a beavatás után az erő jön, a csatorna működik, s akárhogy is szólítjuk, egy helyről jön. Éppen ez az, ami félelemre adhat okot, az a tény, hogy a behangolás révén visszavonhatatlanul össze lettem kötve egy erővel, amiről nem tudom, hogy kicsoda-micsoda. Ha ez az erő Isten vagy Krisztus lenne, valószínűleg ezt konkrétan megmondanák. De erről szó sincs. Akkor tehát miféle erővel vagyunk összekötve? Miféle erő az, amit egyes felelőtlen reikisek, és erkölcstelen reiki mesterek arra tudnak felhasználni, hogy mások életébe kérés és felhatalmazás nélkül be tudnak avatkozni, arról nem is beszélve, hogy kifejezetten rossz célokra is használják. A felelősség óriási, mert a reikit gyógyításra is használják (gyógyítani a sátán is tud), és ezzel a gyógyulásra váró beteget is kiteszik ennek a sötét erőnek, kiszolgáltatják ennek az ismeretlen hatalomnak. Lehet, hogy kezdetben csak megfelelő erkölcsi tartású embereket avattak mesterré, sajnos manapság ez nem így van, mert többnyire már csak a pénz dominál. Ismerek olyan reiki mesternőt, aki pénzért vette meg a mesteri fokozatot, de tudása, etikai érzéke bizony sok kívánnivalót hagy maga után, s ez a hölgy az egész országot bejárta és járja most is, és avatja az embereket egymás után. A reiki mester felhívja figyelmünket, hogy a behangolás az összes elkövetkező életünkre már érvényes, megmarad a szellemünkön a jele. Itt bizony eszembe jut a Jelenések könyvének figyelmeztetése, hogy a gonosz is megjelöli a benne hívők homlokát (vö. Jel 13,14-17).

Milyen további ellenvetéseim vannak még a reikivel kapcsolatban? A szellemvilággal való kapcsolatfelvételre bíztat. Először is maga a mester is kijelenti, hogy a behangolásnál az ő szellemi segítőtársai is megjelennek, s erősítik őt. “Megnyitja energiarendszerünket”, s ezzel hozzáférhetővé tesz bennünket az ellenőrizhetetlen, ismeretlen szellemvilág számára. Hamarosan kialakul bennünk a kiválasztottság-érzés, ezt a mester maga is erősíti. Elhiteti, hogy “olyan erő és tudás birtokába jutottunk, ami más számára elképzelhetetlen, s ez minket üdvösségre visz”. A reinkarnáció-hit szorosan kapcsolódik a reikihez.

Most nézzük meg közelebbről, mi is a reinkarnáció. Abban különbözik a lélekvándorlás hitétől, hogy az utóbbi szerint halálom után a lelkem bármilyen élőlényben, tehát állatban is újjászülethet a földön, míg a reinkarnáció csak emberi testben való újjászületést feltételez. Mindkettő lényege, hogy halálunk után újra és újra testet öltünk a földön, míg teljesen meg nem tisztulunk minden bűnünktől.

Ez az önmegváltás tévtana, amelynél nincs szükség Krisztusra, hiszen ha magunkat váltjuk meg, akkor Ő nem válthatott meg bennünket, ebből következik, hogy Őt pusztán “a nagy mesterek, próféták, csodagyógyítók” egyikének tartják, istenségét eleve kizárja a személyes Isten létét is elvető tanítás. Ebben a rendszerben ugyanis Isten nem más, mint maga a kozmoszt átitató nagy “energiatömeg”, amelybe mi teljes megtisztulásunk után visszatérünk, beolvadunk. Ez a Nirvána, melynek részévé válva éntudatunk feloldódik, mint csepp ` a tengerben. Ebben az értelemben üdvösségünk egyedül csak tőlünk függ. Hogyan? Egyszerű a dolog. Amit ebben az életemben elrontok, rosszul csinálok, azt majd a következő életemben kijavítom. Természetesen akkor is fogok elkövetni bűnöket, de egészen addig mindig újraszületek a földön, míg teljesen tisztává, bűntelenné nem válok. Ha ezt elérem, beolvadhatok a Nirvánába, elveszítve saját identitásomat.

Vonzó ez számunkra? De gondolkodjunk el azon is, hogy amióta emberiség létezik, hány olyan ember volt, aki tökéletesen bűntelennek tarthatta magát? Nézzük meg a körülöttünk élőket, vajon hányan méltóak a “tiszta” jelzőre, hányan akadnak, akik nem lennének kénytelenek újjászületni? Én úgy gondolom, egyedül Krisztus volt bűntelen és tiszta, tehát a reinkarnáció elvei alapján Ő méltó egyedül az örök életre. De Isten szerencsénkre sokkal nagylelkűbb, mint mi vagyunk, és Ő Krisztus áldozatát eleve elfogadta, s az Ószövetség tanúsága alapján fel sem merült benne, hogy az emberiséget a reinkarnáció taposómalmába kényszerítse... A reinkarnáció elfogadása esetén bizony még szentjeinket sem találhatnánk méltónak az üdvösségre, s nekik is vissza kellene térniük újra közénk, pályájukat újra megfutni.

Sokat hallani, hogy reiki beavatottak “megvilágosodnak”, és tisztán felmerülnek előttük előző életeik. Már több élő Szent Kláráról, Szent Erzsébetről, Jézusról, Máriáról hallottam, sőt, senki ne nevessen, de elterjedt a hír “benső köreikben”, hogy a Mennyei Atya is itt él köztünk!

Be kell látnunk, hogy a New Age által elindított őrületnek nincsenek határai. Ugyan esetleg érvelhetnének ezek az emelkedett szellemű, “újra köztünk élő szentek” azzal, hogy a reinkarnáció fokozatos fejlődést, előrehaladást tételez fel. Szerintem azonban határozott visszaesés volna Szent Klára számára az, hogy ma egy önmaga nagyságától megszédült, gőgtől nem látó, Istent nem ismerő tudatlanságban össze-vissza beszélő reiki mesternő testében él... És sajnos, ez a többi “újra köztünk járó szentre” is érvényes. Nézzük, mit mond ezzel kapcsolatosan Urunk? Már az Ószövetség is figyelmeztet, hogy senki sem jön vissza a holtak országából, de Krisztus egészen határozottan válaszol tanítványainak arra a kérdésére, hogy ki üdvözülhet? “Embernek ez lehetetlen, de az Istennek nem, mert az Istennek minden lehetséges” (Mk 10, 26-27). Nézzük meg a reinkarnációs tant másik szemszögből is. Tekintve, hogy magamat kell megváltanom, minden elkövetett bűnömért vezekelnem kell egy következő életben. Mielőtt újra megszületnék. eltetvezem előre az új életemet, s terveimben szerepelnek betegségek, élethelyzetbeli nehézségek, tragikus fordulatok, melyekkel könnyítek bűneim mérlegén. Az öntudatos reinkarnációt-hívő ember természetesen tisztában van azzal, hogy nehézségeit mindenki saját magának köszönheti. Ezért ha szenvedő, éhező, elesett embert látok, nem segítek neki, mert ezzel megakadályozom, hogy maga választotta sorsát beteljesítse. Sőt, abban az esetben, ha segítenék neki, kifejezetten rosszat tennék vele, mert a következő életében újra nehézségeket kellene vállalnia az én beavatkozásom miatt, hisz én voltam az, aki karmája (sorsa) beteljesítésében megakadályoztam. Ezért van az, hogy Indiában nem zavarják el az útról a forgalmat akadályozó .tehenet (lélekvándorlás-hit), nem tapossák el a férget, de elmennek az utcán haldokló emberek mellett segítségnyújtás nélkül. Ezért van ott szükség Teréz Anyára és lányaira, hogy felkarolják a “lélekvándorlás áldozatait”. S teszi ezt szerényen, felhajtás és elvárás nélkül, nem kér érte köszönetet sem, mert Ő Krisztus tanításából él; “... amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” (Mt 25, 40). Mindenkinek jő lenne elgondolkodnia ezeken, mielőtt belevágna egy reiki tanfolyamba. Gondoljuk csak végig, Jézus mit követelt azoktól, akik követni akarták Őt. S mit követel tőlünk a reiki? Pénzt, pénzt, pénzt.

Mit kínál? “Szeretetet”, amit én a reinkarnáció tükrében nem tudok értelmezni, mert számomra a szeretet aktív cselekvést jelent, megtenni mindent a másik emberért, még azon az áron is, hogy áldozatot kell hoznom. Meg kell vallanom, hogy régebben komolyan hittem a reinkarnációban, mert nem ismertem Jézust és a Szentírást. Számomra ma már csak Krisztus az Út, az Igazság, és az Élet (vö. Jn 14,6). A reiki nem az élet felé vezet, hanem éppen ellenkezőleg, a lelki halálba, hiszen Jézus mondta, hogy két úrnak nem szolgálhatunk. A reiki nem Jézust szolgálja, nem is próbálja ezt velünk elhitetni. Akkor miért rohanunk önként a vesztünkbe? Nagyon elszomorodva hallottam, hogy már ez is behatolt az egyházba, hogy papok is engedték magukat “beavatni és behangolni”, és használják a reikit. Vajon jobban bíznak ebben a sötét erőben, mint Istenben? Sajnos, ezek a módszerek annyira kezdenek tért hódítani, hogy lassan már azt fogják különcnek tekinteni, aki ezekből kimarad, elhatárolja magát. Újra a Jelenések könyvére kell gondolnom, amikor az apostol látomásában már csak azok adhatnak-vehetnek, akiken a vadállat jele látható (Jel 13,14-17). Szeretnék elmesélni egy esetet, amit saját fülemmel hallottam egy római katolikus hitoktató hölgy szájából, akivel egy reiki-körben találkoztam - a végzett reikisek között. Elmesélte, hogy néhány nappal a beavatása után éjszaka otthon dolgozott egy papírvágó késsel, s egyszer csak valami azt sugallta neki, hogy vágja fel az ereit ezzel a késsel. Ő “hívő” katolikus lévén ettől nagyon megrettent, és rögtön letette a kezéből, s próbált megnyugodni. Nemsokára jobban lett, és újra dolgozni kezdett. Most jött egy újabb sugallat, hogy a szobában alvó kisfiának a torkát vágja el. Ijedtében kidobta a kést az ablakon, attól tartva, nehogy megtegye, amit “valaki” sugallt számára. Azt hiszem, Isten vigyázott rá, és nagyon nagy hálával tartozik érte. Vajon ki sugallta neki ezeket a szörnyű dolgokat? A reiki mester válasza az volt erre a történetre, hogy “a rossz erők akarják őt elijeszteni ennek a csodálatos energiának a használatától, és csak bátrantovábbra is használja a reikit, mindennap töltse fel magát ez erővel”. Nem tudom miként él azóta ez a hölgy, csak remélhetem, hogy már abbahagyta az egészet.

Megkísérelve a reiki jellemzőinek összefoglalását, elsőként említhetjük a reinkarnáció-tant, mely önmegváltást hirdet, tehát tagadja a krisztusi megváltást, keleti módra Jézust egy sorba állítja a szellemvilág alakjaival. Bíztat a szellemvilággal való kapcsolatfelvételre, sőt a beavatás során összeköttetést létesít köztem és egy ismeretlen, de nyilvánvalóan ördögi (mivel nem isteni) erő között, önzésre, részvétlenségre, szeretetlenségre nevel.

Ezek után néhány általam elvégzett kurzus fonákságait, a bennük rejlő veszélyeket szeretném a teljesség igénye nélkül megemlítem. Majoros János energetikai tanfolyamának résztvevői olyan ígéretet kapnak, hogy a beavatás hatására energiaszintjük több százszorosára nő meg. Ezért bár óva int attól, hogy ezt rosszra használja valaki, hiszen “akár ölhetünk is egy gondolattal”, ám ő maga mit sem törődik a ráháruló felelősséggel. Ilyen előzmények után ugyanis azt gondolhatná az ember, hogy nagyon megszűnik az ide jelentkezőket. Nos, a szűrés nem más csupán, mint a pénz befizetése. Ezek után mindenki azt csinál majd a hatalmas energiaszintjével, amit akar. Miközben gyakran hangsúlyozza, hogy ne legyünk anyagiasak, ne ragadjunk az anyaghoz, mert ez ilyen emelkedett szellemű embereknél nem való, ő maga viszont egyáltalán nem vetette meg az anyagi javakat, hiszen egy-egy hétvégén besöpört akár 200.000 forintot is. Előadásaiban egyveleget adott elő a buddhizmusból, Krsna-tudatból és a Szentháromságból. Nála is egyenrangú Krsna, Buddha, Jézus.

A fényadás is a szeretetet hirdeti. A fényadás lényege, hogy egy beavatás után én mint csatorna, mint eszköz, képes vagyok a “Mindenség szívének”, szeretetét közvetíteni az emberek számára. Ez a “fény” testi-lelki gyógyulásokat eredményez. Megmondom őszintén, hogy ez rendkívül szimpatikus volt számomra, mert a fényt csak ingyen lehet közvetíteni, tehát itt a nemes szándék fogott meg. Gondjaim adódtak a “mindenség szíve” fogalom értelmezésénél is. Nem világos előttem ugyanis, hogy ha Jézus áll a háttérben, akkor miért nem nevezzük őt a nevén? Miért kell ilyen megfoghatatlan elnevezést kitalálni? Talán azért, mert neon Ő az, akitől jön a “fény”? De akkor ki? - Lucifer nevének a jelentése: “fényhozó”...

A szlovákiai Csontos Vilmos által terjesztett “pszichotronika”, azaz léleksebészet szintén magán hordozza a New Age összes jegyeit. Van itt tanítás reinkarnációról, ufókról, a megtévesztés szellemében itt is emlegetik a Szentháromságot. Ez a tanfolyam eleinte három fokozatúnak indult, de már 14 fokozatnál tartanak, természetesen minden fokozatért külön kell fizetni. A résztvevőkkel természetesen közlik, hogy ők a kiválasztottak, s ők ezt el is hiszik. A módszer lényege egyébként a “gyógyítás”, mely úgy zajlik, hogy gondolati (szellemi) úton egyszerűen kicserélik a beteg szerveket egészségesre. Csak azon gondolkodtam el mostanában, hogy a léleksebészet egyik legismertebb képviselőjének, Kovács András nyíregyházi csontkovácsnak vajon miért kellett műtéti úton gyógyítani a gerincsérvét? Nem egyszerűbb lett volna számára kicserélni azt a hibás gerincoszlopot, ugyanúgy, mint annak a katolikus papnak a szívét, aki a Kovács úr videofilmjében tesz tanúságot a léleksebészet csodás hatékonyságáról? Megemlítem még Kenderesi Tibor harmadik-szem nyitogató meditációit, melyek igen népszerűek Miskolcon, főleg keresztények körében. Kétségtelenül sokat említi Krisztust, de megváltó szerepétől itt is megfosztva, mivel a bűntől való megtisztuláshoz elég egy irányított meditáció, sőt, képes azt állítani,. hogy meditációval még a pokolban szenvedő lelkeket is kiszabadíthatók, s felvihetők a mennyországba... Egy médium által - automata írással - kapott új szövegű Miatyánkot terjeszt, és már előre reklámoz egy új “Szentírást”, amit szintén ez a médium készít “felsőbb” utasításra.

A különböző ingák használata szintén magán hordozza a New Age jegyeit és veszélyeit. Az ingázás megkezdése előtt kifejezetten kapcsolatot kell teremtenünk a szellemvilággal. Ezt úgy tanítják, hogy megállapodom az ingával, hogyan jelzi számomra az igent és a nemet. Ugye nem hihetjük, hogy az élettelen inga az valóban, “akihez” szólnunk kell? Nos ezt a radiesztéziát oktató “mester” sem akarja velünk elfogadtatni. Ehelyett azt magyarázza, hogy mi magunk, a “magasabbik” énünk az, aki az ingát mozgatja úgy hogy fölveszi a jeleket, s az ingát testünk közvetítésével lendíti ki. Igen ám, de ha saját énünk az, aki felveszi a jeleket, és mozgatja az ingát, akkor miért kell vele külön megállapodnunk, illetve megkérdezni tőle, hogy hogyan jelzi az igent és a nemet? Miért nem jelentjük ki egyszerűen, hogy jobbra lengés igent, balra lengés nemet jelent? Miért kell minden egyes “vizsgálódásnál” megkérdezni az “ingát”? Nem is beszélve arról, mennyire veszélyes vizekre tévedhetünk az ingázással. Bevonjuk mindenféle “orvosi vizsgálatba”, s tényként közöljük az inga által adott választ. Egyik természetgyógyász ismerősöm egy betegnek rákot “diagnosztizált”, s a páciensét aztán csak nehezen lehetett lebeszélni az öngyilkosságról, amit a fájdalmas haláltól való félelmében tervezett el. (Természetesen nem volt rákos. ) Sok természetgyógyász használja az ingát teljes nyugalommal, s megméri vele a vércukorszinttől kezdve a vérnyomást, sőt a hátralévő éveink számát is. Ki vonja őket felelősségre egy elhibázott mérésért? Addig amíg egész komoly bajt nem okoznak, addig senki. Sokan mondják, hogy mennyire jól működik, és biztos eredményeket mutat az inga. Itt is gondoljunk bele, Hogy 90% lehet, hogy igaz, hiszen esetleg éppen így akar bennünket megnyugtatni az, “aki” a válaszok mögött van, de miután kialakul a biztonságérzetünk, elkezdődhetnek a tévedések, egészen addig, amíg visszavonhatatlanul rossz dolog történik. Vajon véletlen-e, hogy max. 10-15 percig lehet ingázni, mert utána az ingát használó elfárad, zavarttá válik, esetleg teljesen kimerül - s ezek még csak a szerencsésebb tünetek. Sajnos nagyon sokan használják az ingát jóslásra is, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. Ugyanúgy mint a tenyérjóslásnak, és a többi okkult praktikának. Ezért nagyon üdvös lenne távol maradni az összes ma divatos szeánsztól, asztaltáncoltatástól, Tatot és jóskártya használattól, s minden olyan technikától, amely megnyílásra késztet a szellemvilág felé, a jövőt és az “elmúlt” életeket kutatja, s alkalmat ad a démoni erőknek, hogy bennünket befolyásoljanak, vagy még ennél is rosszabb történjen velünk, megszálljanak.

Godfried Daneels bíboros “Krisztus, vagy a Vízöntő?” c. könyve szerint a New Age egyes megnyilvánulásaiban 90 % -ban igaz dolgokról beszél, de a 10% hazugság, s ez a 10% hitünk alapjait rendíti meg. Így a hazugság könnyen elvegyül az igazságok között, s mire észrevesszük, már kételkedünk a keresztény igazságokban. Példa erre a szenvedés kérdése. Mi keresztények is nagyon nehezen tudjuk elfogadni, hogy bizonyos szenvedéseknek értelmük, értékük van. Nem szeretünk szenvedni. Ez érthető, de bizonyos esetekben el kell fogadnunk. A mi hitünk szerint a szenvedéseknek helyettesítő értékükvan, és nem feltétlenül kell isteni büntetésként értékelni. Mi azonban képtelenek vagyunk megérteni, miért szenvedünk, amikor nem érdemeljük meg. A reinkarnáció tanításával azonnal kész és egyszerű “választ” kapunk: előző életünk bűnei miatt szenvedünk. Ez olyan megnyugtató tud lenni... Lám, van már magyarázat a szenvedésre. Amint azonban magunkévá tettük ezeket az eszméket, kivetettük magunkból az értünk szenvedett és kereszthalált halt, Megváltó Krisztust, hiszen a szenvedéssel mi magunk váltjuk meg magunkat. Sajnos, az a baj, hogy ezt nem szokták így végiggondolni az emberek, megmaradnak a felületes hit talaján. Azt hiszem nagyon sokat segítene, ha rendszeresen olvasnánk a Szentírást, és megpróbálnánk megérteni az abban rejlő igazságokat.

A másik bevált módszer az, hogy Istent letaszítják az őt megillető legmagasabb helyről, s az embert állítják a helyére. “Miért alázatoskodnál, miért vetnéd magad alá Istennek, főleg az Egyháznak?” Az ember mindent tud, mindent képes elérni, akár teremteni is képes. Ezt vágta hozzám egy fiatal hölgy, aki buzgó katolikusból lett a keleti tanok híve, teljesen elfordult Jézustól, s a tűzönjáróstól kezdve csupa olyan dolgot művel, ami az “Úr előtt utálatos”. A New Age tanítóinak szólamai közé tartozik a titkos tudással való kecsegtetés. Senkinek sem szúr szemet, hogy ezt az ún. “titkos tudást” tömegméretű tanfolyamokon bárki megszerezheti, ha pénze van rá, s hogy az utcai könyvsátrak ezoterikus, azaz titkos tudományoktól terhes könyvekkel vannak teli. A Bibliában minden benne van, amit az igaz és az örök élethez tudni kell. Abban valóban igazi tudás van elrejtve, azok számára, akik az igazságot keresik. A New Age tudást, hatalmat, gazdagságot ígérő szólamai kapcsán jusson eszünkbe, hogyan kísértette az ördög az asszonyt. “Semmi esetre; nem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat”. Ugye, mintha csak most is pontosan ezeket a kísértő szavakat hallanánk a New Age hazai (Szepes Mária, Müller Péter, stb. ) és külföldi mestereitől.

Azt mondta az Úr: “Álkrisztusok és álpróféták lépnek fel, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is félrevezessék” lásd ma: Sai Baba, Sri Chimnoy stb. Bizony, még a választottakat is úgy látszik, sikerült félrevezetni, hiszen papok agykontroll, reiki tanfolyamokat végeznek, és alkalmazzák az ott tanultakat, s ezzel híveiket is maguk után viszik. Vajon miért bíznak jobban egy ismeretlen, megfoghatatlan erőben, mint Krisztusban?

Természetgyógyász körökben és a New Age berkeiben is nagyon divatossá lett Krisztus nevének - vulgárisan szólva - “használata”. Csakhogy ezek közül az emberek közül Krisztus nevét és őt magát is csak eszköznek tekintik. Legtöbben nem is tudnak róla többet, csak annyit, hogy gyógyított, s különleges ereje volt. Ezért úgy gondolják, gyógyításaikhoz előrángatják őt a “szellemvilágból”, de ha netán sikeres a gyógyítás, annak eredményét egyedül maguknak tulajdonítják.

Azt hiszem, a bajok egyik gyökere az ember gőgjében keresendő (a sátán ezt igyekszik megerősíteni bennünk), abban hogy a ma embere számára egyáltalán nem vonzó tulajdonságok az alázat, a szelídség, a békesség és az engedelmesség, hiszen korunk és a “siker” eszménye nem ezt diktálja. Számunkra bálvány lett az egészség, a pénz, a gazdagság, és a hatalom minden áron. Pedig keresztény hitünk számunkra mindent kínál: szeretetet, biztonságot, örök életet. Egyetlen vallás sincs, amely ennyi ajándékot kínálna az embernek, s egyetlen vallás ,,istene” sincs a mi Istenünkhöz hasonlítható, aki úgy szerette a világot, Hogy egyszülött Fiát adta oda érte. És mi elutasítjuk ezt a felénk kinyújtott kezet, ellökjük magunktól, s hamis bálványokba kapaszkodva ragaszkodunk ahhoz, hogy mi is egyenlőek vagyunk Vele.

Jézus szavait ajánlom azoknak figyelmébe, akik úgy gondolják, hogy az apostoloknak adott ígéret mindenkinek szól, aki csak elhatározza, hogy kézrátétellel gyógyítani fog, s buzgón idézgeti is Őt: “Nem mindaz, aki azt mondja nekem; Uram, Uram! jut be a mennyek országába. Csak aki mennyei Atyám akaratát teljesíti. Sokan mondják majd nekem azon a napon; Uram, Uram! Nem a Te nevedben jövendöltünk? Nem a Te nevedben űztünk ördögöt? Nem a Te nevedben tettünk annyi csodát? Én akkor kijelentem nekik: sohasem ismertelek titeket. Takarodjatok előlem, ti gonosztevők!”(Mt 7,21-23).

Jézus valóban megígéri az Őt követőknek a gyógyítás adományát, de annak előfeltétele is van; “Menjetek, az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz elkárhozik. A hívőket ezek a jelek fogják kísérni: Az én nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vesznek majd a kezükbe, és ha valami halálos mérget isznak, nem árt meg nekik, betegekre teszik a kezüket és azok meggyógyulnak” (Mk 16, 15-18). Eddig hány Jézusra hivatkozó természetgyógyásszal találkoztunk, aki az evangéliumot is hirdeti (méghozzá az el nem ferdített evangéliumot hirdeti, ahogy azt az egyház ránk hagyta)? Azt hiszem, nem könnyen találunk ilyet.

Még a beteg emberhez is szeretnék szólni néhány szót, aki saját, vagy hozzátartozói betegsége miatt természetesen mindent megpróbál. Én meg értem, hogy szenvedni nem jó, és sokan szeretnék elkerülni a szenvedést, a fájdalmakat. Azt vallom, hogy meg is kellmindent tenni egy bizonyos határig ennek érdekében. Nézzük, mi áll rendelkezésünkre; orvos, gyógyszer, műtét (tehát a hagyományos tudományos módszer), ezenfelül jönnek a természet adta lehetőségek: a gyógynövény, a vízkúra, a levegő és a napkúra, mozgás,végül a masszázs. Mindezeket úgy vegyük igénybe, hogy kérjük hozzá Istenünk jóindulatát, és segítségét. Higgyük el, ha Jézus megígérte nekünk, hogy segítségünkre lesz, amikor kérjük, akkor biztosan meg is teszi. Ő nem csap be minket. Miért gondolnánk arra, hogy csodagyógyítóhoz menjünk, aki energiával gyógyít, amikor senkinek olyan gyógyító ereje nincs, mint Jézusnak. Ha Ő nem akar azonnal meggyógyítani bennünket, annak oka van. Ezen a ponton kellene, hogy belépjen. az Isten iránti engedelmességünk, és a benne való feltétlen bizalmunk. Higgyük el, hogy ha Ő akarja, különösebb kunsztok nélkül, imádságunkért is meggyógyít. Előfordulhat, hogy ami - a világ szemével nézve -imádsággal “nem sikerült”, az sikerül egy bioenergetikusnak. De tudnunk kell, hogy az ördög is tud gyógyítani - s ha ő gyógyít, előbb-utóbb be is nyújtja a számlát. Szabad akaratunkon áll, hogy elfogadjuk Istentől a szenvedést, ha Ő ezt kívánja. Jusson eszünkbe Jézus intő szava: “Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja? Mert mit adhat az ember cserébe a lelkéért? “

Ragadjunk meg tehát minden Isten által kínált és megengedett módot a szenvedés leküzdésére - ám a végeredményt imánkban bízzuk rá, és legyünk erősek elfogadni az Ő akaratát, de ne hagyjuk elveszni a lelkünket. (Sok városban működnek már Jézus gyógyítását kérő katolikus imacsoportok, kérjük ezek segítségét, ha saját imáinkban nem bízunk eléggé, talán az ő hitük kipótolja a miénk hiányosságait).

Végül szeretnék kiutat mutatni azon sorstársaim számára, akik szintén megjárták a New Age útvesztőit, és talán alaposan belekeveredtek a beavatások sűrűjébe. Vajon örökre homlokukon a vadállat bélyege? Bízom az Úrban, hatalmában, irgalmasságában és végtelen jóságában. Sohasem késő neki igent mondani. A szabadulás útja: dönteni Jézus Krisztus mellett. Nekem ebben a Szentlélek-szeminárium volt nagy segítségemre. Amikor megértettem, mi ennek a lelkigyakorlatnak az igazi lényege, azonnal tudtam, hogy számomra ez a menedék, és a megtisztulás útja is. Eljutottam oda, hogy kész voltam minden bűnömet megvallani és mélyen megbánni. Az Úr kegyelme meggyógyította lelkem sebeit, ereje segített legyőzni bennem a gőgöt, a becsvágyat. Megérett bennem a visszavonhatatlan elhatározás, hogy születésemtől tartó hívására igent mondok, hogy feltételek nélkül, vakon és teljesen átadom neki az életemet, a sorsom feletti irányítást, s mindenestül a kezébe adom magam. Tudom, hogy ez az igen lemosta rólam a gonosz bélyegét, s a tudatosan megújított keresztségi fogadalmam ajándékául, a Szentlélek kiárasztásakor az Úr saját ujjával rajzolta homlokomra az Ő jelét.

Régi kollégáim közül, de sokan mások is csodabogárnak tartanak, amiért képes voltam a “bizonytalanságra'' cserélni a biztos megélhetésemet, egy “megfoghatatlan”' eszméért feladni a komoly praxisomat. Sajnálkoztak rajtam, haragudtak rám, értetlenkedtek fölöttem, gúnyolódások céltáblája lettem, de ezek engem nem érintenek. Én tudom, hogy csoda történt velem, Krisztus csodát tett, Neki köszönhetem, hogy igazán élek, hogy újjászülettem Őbenne.

Ő megbocsátott nekem mindent, s ezzel elvette bűnömet, ezt biztosan tudom, s előbb szeretett engem, minthogy én Őt ismertem volna. Szeretett végig, egész életemben, akkor is, amikor a legrettenetesebb bűnöket követtem e1 ellene. S ha ezelőtt azt hittem, hogy boldog vagyok, akkor tévedtem, mert fogalmam sem volt róla, milyen az igazi boldogság. Régen ez nekem a sikert, a hírnevet, a dicsőséget jelentette, és az anyagi jólétet. Most a boldogság több mindezeknél. Egy mély, nagyon mély érzés, ami Krisztusban gyökerezik, és az emberi szívbe nő bele. A tökéletes biztonság érzése, a tudat, hogy egy erős és hatalmas Isten kíséri figyelemmel minden lépésemet, és azonnal kezét nyújtja és felemel, la elesem. Ha éhes vagyok, ennem ad, ha szomorú vagyok megvigasztal. Ő akkor is elfogad engem, amikor én méltatlannak érzem magam a szeretetére. Megértettem, hogy nincs más út, Ő az egyetlen, Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia.

Hálás köszönet Antal testvérnek, aki az egyetlen igaz útra elvezetett, továbbá köszönet Szent Ferenc kistestvéreinek és a nővéreknek, akiktől sok szeretetet, támogatást, biztatást kaptam, és jó példájuk nyomán eljutottam az Egyház iránti szeretetre is.

Utóirat:

Feltétlenül szeretném még elmondani, hogy tisztában vagyok azzal, milyen gyűlölethullámot indítok el magam ellen ezzel a tanúságtétellel, tudom, hogy jó néhány támadás fog érni az érintettek részéről. Nem tagadom, hogy van bennem némi félelem, de sokkal nagyobb az Úr iránti bizalmam, tudom, hogy Ő megvéd engem. Egyre nagyobb a meggyőződésem, hogy a New Age a sátán eszköze, s igyekszik minél több embert megszédítve a halál felé vonzani. Emlékszem. amikor egy természetgyógyász azt mondta: “tudod, most “lélekvadászat folyik a földön”. Azt hiszem most értettem meg, mennyire igaza van, s milyen fontos felhívni a figyelmet a lelkekre leselkedő veszélyekre. Mostanában értettem meg azt is, mit jelentenek számomra az evangélium szavai: “aki meg akarja találni életét, elveszíti azt, de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt” (Mt 10,39). Én el akartam és el is veszítettem az Úrért a régi életemet, s valóban újat találtam helyette, igazi életet Őbenne. Szilárd elhatározásom, hogy egész életemben Őt szolgálom, minden eszközzel, amit nekem adott. Figyelmeztetését szem előtt tartva fogom leélni az életemet: “Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket meg a testet is a pokolba taszíthatja “ (Mt 10, 28).

Juhász Zoltánné, Aranka

Forrás: New Age Keresztény szemmel-Gál Péter

* * *

"Sem, magasság sem mélység sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van." (Róma 8,39) Amen.

Ha segítségre szorulsz akkor hívjál minket és imádkozunk érted!

Emmanuel * Velünk az Isten! * SOS ima: 214 - 21 - 25

Bővebben: http://maranatha.freeweb.hu