Városi túlélő II.

Vendégposzt: Az új fiú

2013.02.10. 12:04 Martin Blake

A mai posztban egy újdonsült prepper osztja meg a gondolatait velünk. Mivel még nagyon az elején jár és sok mindennel csak elméletben foglalkozik, ezért arra gondoltam, hogy a blog veterán olvasóival közösen "zsürizhetnénk" az írót a poszt végén található útmutató alapján. Csak annyit kérnék szokás szerint, hogy ha valamit kritizálni szeretnénk, akkor ne azt mondjuk, hogy "az hülyeség!", hanem hogy mi lenne talán jobb megoldás helyette, azaz legyünk ismét konstruktívak! De akkor jöjjön először a poszt.

Bevezető:

Szeretném azzal kezdeni, hogy bizonyos fokig csak elméletben foglakozom a felkészüléssel, de ezt később kifejtem. Azt is hozzá kell tenni, hogy ezt régóta teszem, mert már apám is, aki átvészelte az 56’-os időket mondogatta, hogy készülni kell, mert ha megint bekövetkezik, újra valami esemény ne legyen olyan tehetetlen és felkészületlen az ember, mint akkor. Bár engem jobban foglalkoztat a túlélés második szakasza, amit nevezhetünk újrakezdésnek. Azt is tudni kell, hogy én kicsit gyakorlatiasabb részről közelitek dolgokat és csak a helyi viszonyokkal foglalkozom, mint Magyarország azon belül is Budapest. Teszem ezt, azért mert meggyőződésem, hogy a jó helyismeret legalább annyit segít, mint egy jó felszerelés.

Megpróbálom témakörönként összefoglalni gondolataimat.

Mivel nem határoztuk meg milyen eseményre készülünk fel, megpróbálok általánosítani.

Élelem:

Készítsünk listát az élelmiszerekről lejárati idő szerint. Bizonyos termékek, mint pl.: rizs, tészta, vákuumcsomagolás nélkül is 2-3 évig eltartható. Tésztából a durum tészta 3 éves szavatossági idővel rendelkezik a rizs szintén 2 év, de az úgynevezett parboleid (előgőzölt) rizs 3-4 évig jó. Smack levesek 2 év szavatossággal rendelkeznek ( többet is kibírnak, az ’E’ betű nem romlik meg J ). Cukor jódozott só korlátlan ideig eláll. Konzervek 5 évig, de mint tudjuk ezek is tovább jók. Olaj fajtákból az olívaolaj kizárólag fém dobozban 8-10 évig jó hűvös helyen tárolva. ( Én bontottam fel 6 éves ilyen olajat semmi baja nem volt). Bab, lencse, sárgaborsó, csomagolva szintén 2-3 évig gond nélkül tárolható.

Napi adag 2 x étkezzéssel:

rizs       150 g *365 nap = 54,7 kg

tészta   250 g *365 nap = 91,2 kg

hús       300 g *100 nap = 30    kg

kenyér 400 g *180 nap = 72 kg  ( 550-600 g liszt és 3,5-4 dl víz kell 1 kg kenyérhez és szárazélesztő ami 1 év szavatossággal rendelkezik.)

Ez kombinálva konzervvel kb. 2 évre elég. Kicsit egyhangú de a túlélés a cél.

Élelmiszert külön tárolva dobozokban elzárva érdemes tartani, mert a penészedés vagy egyéb fertőzés továbbterjedését meg tudjuk gátolni.

Víz mint emberi létszükséglet. Több helyen is egyetértettek abban, hogy napi 3-4 liter vízre van szükségünk. Természetesen fürdésre és mosásra, mosogatásra nem kell ivóvíz minőségű víz. Ez lehet esővíz vagy egyéb helyről származó, de azért kezelt víz. Vizeknek is van szavatossági idejük de hűvös helyen fénytől védve nem gondolom hogy bármi baja lenne. A víztisztításról sok lehetőségről hallani. Ezt mindenki kedve és hite szerint alkalmazhatja. Én Németországban láttam egy öko rendszert, ami több eltérő méretű kavics tálcánkon folyik át és a végén egy aktív szenes szűrőn. Aktív szenes szűrő szerezhető a légtisztítókból nem is komoly összegért. Van még a forralásos módszer és víztisztító tabletta ( 10 db 2000-2500 Ft, 50 db 7000-9000 Ft ) egy liter vízhez 1 tabletta, 15 perc várakozás feloldódás után és iható is. Az ára miatt hosszú távon nem jó megoldás, de életmentő esetekre jó.

Azért nem szeretném a tárolást nagyon ragozni, mert úgy gondolom, mindenképpen újra kell indítani az élelmiszertermelést. Vetőmagok beszerzése és tárolása elengedhetetlen ezért.

Lapos tetejű, mint pl. panelházak tetején termőföld felhordása után lehet konyhakerti növényeket termeszteni, de erről máshol bővebben. Én kipróbáltam és a szobában tudtam paprika és paradicsom palántát nevelni.

Magok: paradicsom, paprika, borsó, uborka, hagyma, kelkáposzta,

Közösség:

Közösségben nőnek a túlélés esélyei. Célszerű lakóparkot vagy lakótelepi részt védetté tenni. Egy közösség hatékonyan tud működni, ha fel vannak osztva a munkaterületek. Mindenki másban tud hatékony lenni.

Külön csoportokat létrehozni, akik az élelmet felügyelik, akik beszerző utakra járnak, gyerekre vigyáznak, harcoló és őrködő egységek, valamint műszakiak, orvosok. Ilyen módon mindennek van felelőse és egyre nagyobb rutint szerez a munkaterületén.

Bár ez csak fikció és hely specifikus, de egy 50-70 fős csoporttal beköltöznék a Margit szigetre. Miért ? Nos saját vízbázisa van víztoronnyal, szálloda lakni, főzni, élelmiszert tárolni, rádióadó (stúdió), orvosi rendelő, állatkert (bezárt) haszonállat tartására.

Védelem:

Mivel Magyarországon szinte lehetetlen a legális fegyvertartás (vadászat, sport lövészet – nagyon drága és körülményes mindkettő) ezért ebben a témában sok alternatíva nincs. Az íjak-számszeríjak, csúzli, kés, bunkósbot, nem kimondottan hatásos önvédelmi eszköz. Szerintem bármilyen esemény bekövetkezte esetén a lakosság (valós példákból merítve) az élelmiszer boltokat és a műszaki boltokat (minek azt nem tudom) fosztja ki. Én a vadász boltot céloznám meg (szélsőséges esetben rendőrőrsöt). Számolni kell azzal is, hogy kijárási tilalmat vezetnek, be ezért csak nappal tudsz mozogni éjjel viszont némileg nyugalmad van. Lakókörnyezetünkben barikádok kerítések megfigyelő pontok létesítése, belső mozgásteret tudunk kialakítani magunknak akár több lépcsős védelmi vonalakkal. Ezekhez már közösségben kell élnünk. Praktikus dolog karantén zónát kialakítani az esetleges fertőzések megállítására vagy a később befogadott menekültek időszakos elkülönítésére, amíg nem bizonyosodunk, meg hogy nem fertőzőek.

Kommunikáció:

Amennyiben nem működnek a hagyományos eszközök (vezetékes, mobiltelefon, internet) használhatóak a kézi adóvevők CB rádió illetve walki talki, érdemes megpróbálni a rendőrségi, mentő, tűzoltóság rádióit, hiszen azok átjátszó adókkal nagy hatótávolságúak. Átjátszó adók már sok helyen napelemmel üzemelnek így van esély a működésre.

Célszerű szórólapokat készíteni, hogy a többi túlélőt tájékoztassuk létezésünkről.

Mivel nem tudjuk mire várunk én faraday ketrecben tárolnám az eszközeimet.

Egészség és Higiénia:

Bátran kijelenthetjük, hogy a betegségeke nem lehet felkészülni. Egy vakbél vagy epegyulladás halálos lehet műtét nélkül. Sajnos a gyógyszereknek is általában 1 évig marad meg a hatásuk. Vannak kivételek és a 8-10 celsius körüli tárolás hosszabbítja a szavatossági időt. Célszerű védőmaszkokat tartani-tárolni. Csatornarendszer hiányában gondot fog okozni az emberi melléktermékek elhelyezése. Beszerezhető mobil wc és hozzá fertőtlenítő folyadék de a klórmész is hatékony. Érdemes több távol eső helyen gödröket ásni e-célból. Szemetet el kell égetni szinte azonnal és így meleg vizet nyerni.

Energia fűtés:

Áram hiányában generátorok használata de figyelembe kell venni, hogy egy átlagos 60 m2 lakás áramfogyasztása 500 kW ezért egy 1,5kw/h aggregátorra van szükségünk, aminek a fogyasztása. 2 – 2.5 liter / óra. Tehát ez hosszú távon nem megoldás, mert rengeteg üzemanyagra van szükségünk.

Építhetünk szélgenerátort a gépkocsikból kiszedett generátorokkal kombinálva. Ezekkel lehet akkumulátorokat tölteni és akár inverterrel 220 voltot nyerni. Ezek teljesítménye korlátozott de viszonylag sok telepíthető és folyamatos a működésük. Szélgenerátor építésére a neten sok leírást találni amik nem is tűnnek kivitelezhetetlennek.

Vizet fúrt kutakból nyerhetünk, amit magunk is tudunk fúrni. Melegvizet és fűtés kiegészítést napkollektorokból nyerhetünk. Fűtésre érdemes vegyestüzelésű kazánokat beszerezni, mert abban a szemét egy részét is elégethetjük.

Felszerelések és egyebek:

A kereső csoportoknak érdemes mindent begyűjteni, amit csak találnak könyvek, számítógépek hátha találnak hasznos információkat. Én szereznék éjjellátót ( 50-70e ), lézeres távmérőt ( 1000 méterig mér 60 e ), hő kamerát ( a legolcsóbb 2 Millió )  J . Időjárás előrejelző állomást vezeték nélküli külső egységgel ( kb. 30 e ). Mivel nem készülök vándorolni mert ez nővel és kis gyerekkel veszélyesnek tartom inkább a rejtőzködésben és védelemben gondolkodom. Amennyiben menni kell megoszlottak a vélemények a kocsiról. Szerintem a városban gyors, erős kocsi kell de ezek sokat fogyasztanak. Terepezéstől óva intem azokat akinek nincs gyakorlata hiába van terepjárója. A terepjáró és a pick up teherbírása kb. 600-700 kg. Amit én választanék az egy VW transporter syncro. Elmegy könnyebb terepen is 1000 kg teherbírása van.

Minden info gyűjtése fontos lehet ezért én már letöltöttem több alternatív energiáról és ezek építéséről szóló könyvet valamint a növénytermesztés és gyógynövényekről szóló könyveket. Ezen felül rengetek barkács és építési könyvet.  Azért hogy ne unatkozzunk, mert néha pihenni is kell kb. 7000 könyvet, 5000 CD albumot, 500 filmet is.

Kedves Olvasó, így pontozz:

1. Víz: mennyit, milyen minőségűt, hol tároljon... utánpótlási lehetőségek (van-e folyó, patak stb. a közelben), víztisztítás (rendelkezik-e szűrővel, klórtablettával stb.) - további ötletek itt
2. Élelmiszer: mennyit, milyen minőségűt, hol tároljon... utánpótlási lehetőségek (vadászat, halászat, gyűjtögetés stb.), újrakezdés (növénytermesztés, állatok nevelése) stb. - további ötletek itt
3. Otthon + védelem: biztonsági megoldások külső fenyegetettség, behatolók ellen; önvédelmi technikák és eszközök; rejtekhely; menedékhely (alfabázis ;) )
4. Társadalom és fenntarthatóság: tervek a jövőre nézve; kapcsolatok, kommunikáció; újrakezdéshez szükséges eszközök, felszerelések; a "tudás" megőrzése, gyakorlása; energia, fűtés; higiénia, egészségügy
5. Egyéb: minden egyéb szempont prepper szemszögből, ami szerinted kifejezetten jó vagy éppen rossz

Összesen tehát 5 kategóriában pontozhatsz, kategóriánként 0-10-ig, ahol 0 a legrosszabb, 10 a legjobb besorolás. Kérlek ne csak pontozz, de indokolj is, legfeljebb 5 sorban kategóriánként!

Vitaindító: a fegyverekről

2013.01.24. 08:14 Martin Blake

Esett már szó a passzív biztonsági megoldásokról egy korábbi posztban, ezúttal az aktív védelem egyik legelterjedtebb módszeréről lesz szó, azaz a lőfegyverekről. A mai írás egy lelkes olvasónk gyűjtése alapján született, ezúton is külön köszönet neki a fáradozásáért! Remek ötleteket kaphatunk a magyarországi helyzetről, hogy milyen fegyverekben, lőszerekben érdemes gondolkodnia a magyar preppereknek. Azaz ha nem vagyunk hivatásos Rambók, de ötletekre lenne szükségünk az elinduláshoz, akkor a mai poszt kiváló kiindulópont lehet. Egyúttal azt is kérném tőletek, hogy szokásotokhoz hűen ezúttal is konstruktívan álljatok a témához és osszátok meg saját gondolataitokat is!

Prepperként két alapvető nézőpontból érdemes megközelíteni a kérdést. A legfontosabb, hogy a fegyver megbízható és könnyen karbantartható legyen, valamint az, hogy elegendő utánpótlás legyen lőszerből.

Lőszerutánpótlás

Magyarországon a legkönnyebben fellelhető lőszerek (rendőrség, katonaság, belügy stb.) a következők:

• .22 “kispuska” (ár: 20+ HUF)
• 9mm Parabellum (ár: 60+ HUF), az egyik legelterjedtebb lőszer a világon
• 7.62x39 AK “család” lőszer (AK-X, VZ-58, AMD stb. - ár: 100+ HUF)
• 7.62x54R a fenti lőszer nagy testvére (Dragunov + PKM - ár: 200+ HUF)
• 12/70 sörét (ár típus és töltet függő 80+ HUF)

Ezeken kívül természetesen még elég sok minden van, de ha azt nézzük, hogy a belügy mit vásárol teherautó szám, ezek lesznek a nyerők.

Megbízhatóság / Karbantartás

• Pisztolyok: csak Glock-ot (G-17) vennék. Legkevesebb alkatrészből áll és nincsenek rajta felesleges biztosítók amit majd stressz alatt elfelejtesz használni, nem áll el tőle a kakas ami közé kosz szorulhat ha mászol vele a koszban, erdőben stb. 1db célszerszámmal szétszedhető a legapróbb darabig, ennek ára 700-1000 HUF körül mozog. Maga a fegyver 200,000 HUF körül mozog dobozosan (újonnan). Használt árak igen nagyot szórhatnak mert kicsi a kereslet. Ha valaki nagyon el akar adni akkor nagyot kell engedni. A tárban elfér 18db lőszer de lehet 30-as tárat is kapni, sok van az országban ha szükséges találni fogsz hozzá alkatrészt. Hatásos lőtávolság* ~25m

• Gépkarabély (divatos nevén assult rifle): csak AK-X családból valamit vagy mondjuk a VZ-58-at. AMD-t nem ismerem de állítólag nem az igazi. Ezek a fegyverek arra lettek tervezve, hogy működjenek. Nem annyira pontosak mint egy .223 M-X (M-16, M-4, AR stb.), viszont szinte elpusztíthatatlanok. SHTF szitura csak ezek kellenek, mert ha a karbantartás abban kimerül hogy szétszeded es kimosod vízzel azt a legtöbb precíziós eszköz nem szereti. Egy AK 200,000 körül van, a hírneve felveri az árát. A VZ-58 250-300 Euro Szlovákiában mindenki onnan hozza be, akinek van erre 1 napja. Annyi szépséghibája van a családnak, hogy mivel a lőszer nagyon erős, az egész puska hajlik szó szerint minden lövésnél. Ettől lesz kevésbe pontos a fegyver, mint a híres M széria. Hatásos lőtávolság* ~200m

American M16 vs Soviet AK-47

http://www.youtube.com/watch?v=RuwR4LLvoc4

• Puskák: a lőszer miatt amit fent említettem itt csak a Dragunov jöhet szóba, majdnem mint fent csak kicsit nagyobb, nehezebb, viszont nagyobb távolságra is pontos. Távcsővel együtt ~250e+ HUF. Hatásos lőtávolság* ~400m (természetesen vannak más puskák is ezzel a kaliberrel)

• Sörétes: csak és kizárólag pump-action-t ilyen célra! Nehezen romlik el, alig van benne alkatrész és mindenre használható megfelelő töltettel. Márkától/felszereltségtől függően az ár 150+. Használtan ~100e+ HUF* már meg lehet venni 1-1 darabot ha sikerül kifogni. Hatásos lőtávolság* [0-200m]

*Hatásos lőtávolság: sok mindent kipróbáltam, több ezret lőttem ezekkel a típusokkal nekem ez a reális. Mások nyilván ügyesebbek/jobbak/szebbek/bla-bla nekem ez a határ, és mielőtt mindenki idemásolja, hogy ennek a lőszernek ennyi meg annyi a hatásos lőtávja gondolkozzon el azon, hogy akik ezt lövik profik és ez a szakmájuk és minden nap ezzel foglalkoznak. Lőni megtanulni egy dolog de már maga a szinten tartás is elég komoly anyagi hátteret kíván.

Érdekes adatok

• Glock-17 üres súlya 630g, töltve 910g. Ebből következik, hogy 1 tár 280g. A puska mellé rakjunk egy ilyet 2 tárral az ~1.5kg és még kell egy megfelelő tok, legyen a sum 2kg (forrás: http://us.glock.com/products/model/g17)
• AK-47 üres súlya ~3.5kg / tár 30 lőszerrel : 0.8kg => Puska + lőszer (5 tár/150lőszer) = 3.5 + 4kg ~ [kerekítsd fel] 8kg. Ha mondjuk súlyod 30%-ával sétálsz ami elég sok csak ez a combo elviszi egy 100kg férfi csomagjának 30% át! (forrás:http://en.wikipedia.org/wiki/Comparison_of_the_AK-47_and_M16)
• Sörétes: túl sok a kombináció/lehetőség itt szét lehet nézni :http://www.remington.com/product-families/firearms/shotgun-families/pump-action-model-870.aspx

Prepperként én a következőt csinálnám

• Fegyvertartási engedély megszerzése (ezt nem részletezném, a sport klubok segítenek, nem kell megkenni senkit, teljesen legálisan kb 1 év alatt meg lehet szerezni 100-200e HUF)
• Glock-17 (kizárólag önvédelemre, ha nagyon közel kerülnek hozzád)
• Sörétes (minden másra megfelelő lőszert kiválasztva lásd fent)
• “A golyóálló mellényeket 2007 február 28-i kormányrendelet sorolta a különösen veszélyes eszközök közé.” (szerk.: én nem találtam ilyen rendeletet, majd a közösben megbeszéljük)

Tippek, gondolatok a fegyvertartásról:

• Ezt a hobbyt/sportot KI KELL PRÓBÁLNI mielőtt belevágsz! Menj el többször, minden lőtér szívesen fogad és mindenben segítenek (amerre eddig én voltam)
• Sokat kell majd kempingezned az örsön a millió papírmunka miatt (bármit csinálsz, veszel/eladsz/cserélsz/sportorvosi stb., be kell menned és bejelentened 5 munkanapon belül)
• Kijönnek hozzád évente szétnézni
• Ha bármit elbénázol (nem, nem lelősz valakit csak valamilyen szabályt nem tartasz be (pl. mikor a lőtérre mész/szállítasz), évekre eltilthatnak!
• Kell hozzá szekrény/tároló.
• Szerintem legyen riasztód is hiszem könnyen mozdítható értéked lesz otthon (lásd még korábbi posztunkat erről)
• Ha egyedül élsz könnyebb, de ha családos vagy akkor el kell adni az ötletet az asszonynak, és a családi kassza terhére költekezel…
• Gyerekesek ne tartsanak!!! Vagy ha mégis mindenkibe legyen belenevelve az összes alapszabály, vidd el őket is a lőtérre vagy ne, nem vitatkozom senkivel
• Gyakorlás-gyakorlás-gyakorlás különben csak magadra vagy környezetedre leszel veszélyes
• Ahhoz, hogy elérj egy alapszintet, többezret kell lőjj! Olyan ez mint a sportautók: nem megvenni a legnehezebb hanem ha ingázni akarsz vele :D
• A lőszer robbanóanyag! Bután hangzik de ezt sem árt kiemelni (ha valami miatt gáz van, pl. kigyullad az autód és a lőszer meg a csomagtartóban volt, akkor jobb futni)
• A legfontosabb a végére K***A nagy felelősség, nincs spawn point ha magadba, rosszabb esetben másba lősz véletlen. Esélyes, hogy meghurcolnak ilyen esetben.

A kaméleon

2013.01.30. 01:13 Martin Blake

Megunhatatlanok Selco írásai a délszláv háború napjairól. Egy teljesen átlagos, az egészségügyben dolgozó hétköznapi ember beszámolói szinte érinthető közelségbe helyezik a húsz évvel ezelőtti háború napjait. A Magyarországtól szó szerint kőhajításnyira történt események egyik túlélőjétől remek gondolatokat olvashattok ismét.

Mindannyiunknak beugrik valamilyen, a filmekből ismert kép, ha a "rosszfiúra" gondolunk: egy motoros, bőrszerkós alak, egy tetovált, kopaszra nyírt izomagy stb. Ha beütne a krach, akkor viszont könnyen a túlvilágra kerülhetünk, amikor egy 70 éves mami szétloccsantja a shotgunjával a fejünket. Így érdemes gondolkodni, nem pedig mint egy átlagembernek. Biztosnak kell lenni abban, hogy ha elérkezne az idő, akkor néha erősebbnek, néha viszont gyengébbnek kell látszanunk annál, mint amilyenek valójában vagyunk.

Volt például egy férfi a városban, aki mindig tudott mindenről: mit hol lehet beszerezni, kit érdemes keresni ha csereberélni akarunk és ilyenek. Például ha szükségem volt valamire, teszem azt 10 liter üzemanyagra, akkor mindig a szerencsére kellett hagyatkoznom: először a közelemben élőket kérdeztem meg, vagy hogy tudnak-e valakit, akinek van. Aztán néha szerencsével jártam, máskor pedig nem. De ott volt ez a figura, aki mindig jó információkkal szolgált, szinte bármiről.

Rengeteg szóbeszéd járt körbe a fazonról, majdhogynem legenda volt az illető. Szóval mindenféle sztorik keringtek, hogy "fontos emberek a barátai", "kívülről* szerzi be a cuccokat" vagy hogy "befolyásos emberek védik őt". (*az író városát egy évre teljesen elzárta a külvilágtól a hadsereg, lásd a teljes beszámolótitt). Ránézésre nem tűnt sem erősnek, sem agresszívnak, de mindig magánál hordta azt a régi, nagyon szemétnek látszó gépfegyverét, a vállain és mellkasán pedig lőszerhevederek voltak átvetve.

A háború után évekig nem láttam, míg egy nap összefutottam vele a helyi bevásárlóközpontban, amikor éppen játékokat vett az unokáinak. Elkezdtünk beszélgetni, megittunk egy kávét együtt. Megkérdeztem, mivel foglalkozik, mire teljes megrökönyödésemre azt válaszolta: ügyvédként dolgozik. Mondta, hogy már a SHTF előtt is ügyvéd volt. Képtelen voltam feldolgozni ezt az infót, de később minden megvilágosodott előttem. Elhívott magához, hogy ott folytassuk a beszélgetést a régi időkről.

Már nála voltunk, amikor lehívott a pincébe. Egy nagy faládát húzott elő, amit több lakat is védett. Kinyitotta, majd a fedelet felhajtva megpillantottam azt a régi gépfegyvert. Természetesen rögtön kézbevettem és megnéztem alaposabban. Ekkor vettem észre, hogy a csövet folyékony vassal töltötték ki, használhatatlanná téve azt. Kérdeztem tőle, hogy mégis miért csinálta ezt, hiszen bármikor jól jöhet egy fegyver, sosem tudhatja, mikor lesz rá szüksége!? Hangosan felnevetett: "De hiszen mindig ilyen volt, használhatatlan!". Na ekkor már teljesen összezavarodtam, de végül elmesélte a történetét.

Szóval ügyvédként dolgozott még a gebasz előtt, soha nem lőtt fegyverrel, az erőszak teljesen ismeretlen volt számára. A SHTF után vette észre az utcákat járva, hogy az emberek minden üzletet és bevásárlóközpontot módszeresen kifosztottak kisebb csoportokban. Alig pár perccel később már ő is hozzáverődött egy ilyen társasághoz és az egyik múzeumot rohamozták meg. Minden mozdíthatót elvittek onnan. Azt mondta: "Amikor láttam a helyi rendőrt csaprészegen, amint egy német egyenruhát próbál fel éppen poénból, akkor tudatosult bennem, hogy érdekes időszak elé nézünk". Végül egy régi gépfegyvert meg néhány hevedert vitt magával az épületből.

Tíz nappal később késekkel és csavarhúzókkal felszerelt fosztogatók jelentek meg a lakásában. "Felkaptam a gépfegyvert, magamra erősítettem a hevedereket és üvöltöttem nekik, hogy ha nem takarodnak el, akkor szitává lövöm őket. Persze, rögtön eltűntek." Azt mondta, hogy még ha működött is volna a fegyvere sem biztos, hogy elsütötte volna azt, annyira idegen volt neki ez az egész szituáció. Ugyanakkor felismerte azt, hogy nem mindig az a fontos, hogy a dolgok milyenek valójában, hanem hogy hogyan néznek ki.

Sorra alakultak a városban a fegyveres csoportok, akik színes karszalaggal különböztették meg egymást - ő pedig elkezdte beszerezni ezeket a szalagokat. Amikor végül kialakult a rendszer, hogy ki, mikor, milyen színű szalagot visel, akkor ő lefizette a banda tagjait, hogy elárulják neki a színkódot. Például ha a vörösszalagosok felügyelték a város azon részét hétfőn és szerdán, a feketeszalagosok pedig szombaton és vasárnap, akkor ő mindig tudott a beosztásról. Ezt a rendszert felhasználva tudott mozogni bármikor a városban. Éjjel, a káosz közepette igen hasznosnak bizonyult a helyes szalagok viselése, így a helyi bandákban könnyen el tudott vegyülni. Szóval minden bandában benne volt, mindegyiknek ismerte a szokásait és kódjait, így pedig "mindenhol ott volt egyszerre", mindig tudott mindenről és minden információt be tudott szerezni.

Tudta, minek fog felmenni az ára, mikor érkezik a következő segélyszállítmány. Kérdeztem tőle, hogy mégis hogyan tudott ennyi mindent fejben tartani? "Ha valamit nem tudtam, akkor csak füllentettem egyet, kitaláltam valamit gyorsan."Tulajdonképpen az árakkal, a kereslet-kínálattal játszott. Ő diktálta az árakat. Egy idő után annyira népszerű lett, hogy ha azt mondta: "jövő héten nem lesz elegendő konzerv", akkor az emberek hittek neki. Tehát ilyenkor például magasabb áron adta el a konzerveket - persze nem ő személyesen -, mivel ismert valakit, aki alacsonyabb áron adta el, neki. Ő pedig a különbözetből élt túl, mindenből lecsípett egy kicsit magának.

Az ismerősi körének beadta, hogy "befolyásos emberek védik őt", így elterjesztette ezt a pletykát is önmagáról. Másrészt pedig - mivel sok információval tudott szolgálni - az emberek nem is nagyon akartak vele problémázni, inkább a társaságát keresték. Egy másik dolog, ami segített neki, hogy a krach után nem sokkal begyűjtötte 5-6 csúnyán összelőtt ember hulláját az utcáról. A testeket kitette a háza elé egy táblával a nyakukban: "Ezek az emberek belémkötöttek, de a barátaim megvédtek." Ha mégis valami nagyon erős banda tévedt a háza környékére, akkor egyszerűen csak elment otthonról arra az időre. Nem volt gond, mivel igazán értékes holmijai nem voltak a lakásában, a cuccait a barátainál tartotta. Az egyetlen igazi értéke az esze volt.

Érdemes tehát észben tartani, hogy nincs minden veszve, ha nem maradt semmink sem. Mielőtt végképp feladnánk, használjuk az eszünket és egy kis fortélyt, alakítsuk ki a saját kis rendszerünket. Egy káosszal teli város temérdek lehetőséget biztosít ehhez.

A cserekereskedelem 10 alapszabálya

2012.12.30. 14:11 Martin Blake

Sokat tanulhattunk Selcótól, aki át- és túlélte a délszláv háborút. Ismét az ő írása következik, néhány jótanáccsal és tapasztalattal szolgálva számunkra. Ezúttal arról lesz szó, hogy egy összeomlott gazdasági helyzetben, ahol gyakorlatilag ismeretlen a pénz fogalma, a bankok stb., hogyan lehet boldogulni, áruhoz, szolgáltatásokhoz jutni. Mert bármennyire is felkészült egy prepper, mindig lesz egy-két olyan apróság, amit mástól kell beszereznie, vagy olyan munkát kell elvégeznie, amit saját kútfőből nem tud megoldani.

Mindannyian a tudásunkra kell hagyatkoznunk SHTF esetén, ezért abban reménykedünk, hogy az ismereteink segítségével átvészelhetjük a nehezebb időszakokat. Választhatunk, hogy mit tanulunk: önvédelmet, élelmiszertartósítási praktikákat, növénytermesztést vagy hogy hogyan gyógyítsunk meg másokat. Ennek megfelelően szerezzük be a felszerelésünket is. Mindenki másként áll hozzá a dologhoz: van, aki sokfélét tanul, mindenből egy kicsit, lefedve a teljes palettát, míg van, aki egy dologba ássa bele magát mélyebben.

Mégis, az átlagember úgy képzeli el a cserekereskedelmet, mint valami jelenetet egy hollywoodi filmből: a hátunkra kapunk egy zsák krumplit és elcseréljük mondjuk elemekre. Vagy hogy lesz egy hely, egy piactér, ahol megnézhetjük a kínálatot. Bármennyire is felkészült a prepper, egy igazi SHTF szituációban az életének szerves részét fogja képezni a cserebere, ez lesz az egyik módja annak, hogy különböző dolgokat beszerezzen magának.

Érdemes még ma elgondolkodni ezen. Ha okosan készülünk fel a SHTF-re, akkor rengeteg hasznos felszerelést tudunk majd beszerezni és jobb életkörülményeket tudunk majd biztosítani magunknak.

1. SHTF (igazi) = nincsenek többé törvények

Ha lesz egy kis időd ma elgondolkodni a cserekereskedelmen, kezdd annak a felismerésével, hogy igazi SHTF esetén semmilyen törvény nincs.Csak ennek tudatában lépj tovább! A lényeg az, hogy kulcsfontosságú megértened mennyire megváltozik körülötted a világ, ha nincsenek szabályok. Ezt elég nehéz elképzelni, de ha egy teljesen más nézőpontból tekintesz a világra, akkor abból a szemszögből kell a kereskedelemre is tekinteni.

2. Nézz körül, még ma

Egy kis józan paraszti ész kell ehhez: ha az emberek kínlódnak, akkor mindenre szükségük lesz. De használd az eszed, mielőtt elkezded összeállítani a felszerelést! Például nincs sok értelme olyan dolgot felhalmoznod, amiből könnyen található körülötted nagyobb mennyiségben.

3. "Apróságok"

Bármit és bármikor is kereskedsz, mindig kis mennyiséggel tedd! Például ne 5 liter alkoholt cserélj valamire, hanem fél litert. Miért érdemes így csinálni? Először is, mások kisebb valószínűséggel fognak az életedre törni egy kis üveg alkohol miatt, és nem fogják feltételezni, hogy esetleg több is van még nálad otthon. Másrészt pedig könnyebb kisebb mennyiséggel közlekedni, mint mondjuk 10 liter üzemanyaggal.

4. Nagyban utaznál? Felejtsd el!

Ha van valamilyen remek ötleted, hogy hogyan éld túl a SHTF-et és sok hasznos holmid van, akkor ne kürtöld szét a világban, maradj észrevétlen! Ha mégis "nagykereskedő" szeretnél lenni, soha senkinek nem szabad elmondanod, mi található nálad.

Az egyetlen dolog, ami közted és a rosszfiúk között áll az az, hogy nem találnak téged elég érdekes prédának. Mondogathatod, hogy milyen sok fegyvered és lőszered van. Előbb-utóbb egy jól felfegyverzett banda fog betoppanni hozzád, mindened elveszik és talán meg is ölnek.

Úgyhogy maradj észrevétlen! Bármivel is kereskedj, egy ügyes stratégiára lesz szükséged. Figyelj az egódra is! A sok felszerelés erőt adhat, de ne szálljon el az önbizalmad!  Ha fitogtatod az erődet, hamar megölnek.

5. A közvetítő - az aduász

Huzamosabb ideig tartó SHTF szituációban az a legjobb megoldás, ha te vagy a "közvetítő", nem pedig az eladó. És persze el kell hitetned mindenkivel, hogy te csak a közvetítőt ismered. Ha tehát kereskedni akarsz, akkor nem a sajátodat ajánlod fel, hanem "te leszel az, aki segít beszerezni a dolgokat".

Például van 1000 darab öngyújtód és holnap beüt a gebasz. Egy hónappal később rájössz, hogy az öngyújtó értéke megnőtt, hiszen hiánycikké vált. Ekkor ha néhány öngyújtóval a zsebedben sétálgatsz vevőt keresve, azok "nem a te öngyújtóid", csak ismered az illetőt, akié.

6. Alapvető biztonsági szabályok

• Soha ne kereskedj a saját házad előtt!
• Ha ismeretlen emberekkel üzletelsz, mindig nézz a hátad mögé, hogy nem követnek-e hazafelé!
• Bármennyire is csábító egy nagyobb üzletet nyélbeütni, soha ne bizniszelj ugyanazzal az emberrel egy rövid időszak alatt! Például ne adj el heti háromszor 10 liter üzemanyagot ugyanannak az embernek, ugyanabban az utcában.
• Köss kompromisszumot! Mindig veszélyes ismerősökkel, szomszédokkal üzletelni, hiszen ők tudják, hol laksz és hogy esetleg van nálad valami értékes otthon. Nyilvánvalóan az ismeretlenektől is óvakodnod kell - találd meg az arany középutat!
• Én soha nem cserélek nagyobb, értékesebb dolgot ismerősökkel, hacsak nem bízom meg bennük 100%-ig, ami általában nincs így. Ha mégis valami ilyet szeretnék eladni, akkor a város másik részére utazom, ismeretleneknek adom el, akik nem tudják, hol élek.

7. Ár és érték

Régiónként eltérhet, hogy mi lesz értékes és mi nem. Gondolhatsz arra, hogy például az élelmiszernek nagyobb lesz az értéke, de különbséget kell tenni a mindig szükséges, alapvető dolgok és a legnagyobb értékű dolgok között. Szóval igen, valószínűleg értékes lesz az élelmiszer, de jobb ötlet lehet olyan dolgokat is tárolni, amiket aztán te válthatsz élelmiszerre.

Elsősorban a fényt és energiát adó tárgyakra koncentrálj: lámpa, elem, gyufa, gyertya, kovakő, napelemes töltő, üzemanyag stb. stb.

Talán azt gondolhatod, hogy az embereknek megváltoznak a szokásaik SHTF esetén és csak vízen, kenyéren fognak élni attól a ponttól kezdve, hogy túléljenek. Valóban, elég sokan voltak így, de csak és kizárólag azért, mert nem voltak olyan eszközeik, felszerelésük, tárgyaik, vagy nem volt mivel kereskedniük, amivel kicsit komfortosabbá tehették volna életüket. Ha lett volna lehetőségük, ők is éltek volna vele.

Nálunk ez azt jelentette, hogy sokan ittak kávét és sokan dohányoztak. Ez egyfajta szokás, mindenkinek más. Teázni, kávézni a barátokkal, leülni egy-egy alkalomhoz mindig fontos része az életnek. Ha beüt a krach, az emberek nem szeretik feladni ezeket a szokásaikat, a keményebb idők miatt pedig megnő ezeknek az összejöveteleknek a szerepe.

Ennek eredményeképpen a kávé nagyon értékes lett. Mármint nagyon, nagyon értékes. Még a legkisebb mennyiség is nagy értékkel bírt. Ugyanez volt a helyzet a cigarettával. Szóval attól függően, hogy hol laksz, nézz körül és szerezz be ilyen dolgokat: kávét, cigarettát, teát, sört...

Készíts valamilyen rendszert magadnak, hogy miként tárolod a felszerelésedet. Például az élelmiszert csak magadnak és családodnak raktározod, míg az elemeket magadnak is és csereberére is.

8. Jótékonykodás

Nincsenek kőbe vésett szabályok a kereskedelmet illetően, leginkább a biztonságra kell ügyelni szerintem. De van még néhány dolog, amin érdemes elgondolkodni.

A jótékonykodás jó időkben nemes gesztus, kemény időkben veszélyes és kerülendő. Tudom, hogy a véleményem sokakat megoszt a kérdésben, de szerintem őrültség ingyen odaadni különböző dolgokat anélkül, hogy kapnánk érte valamit. Segíthetsz ugyan embereken, de mindig kérj cserébe valamit. Ha csak adsz és nem kérsz cserébe semmit, annak hamar híre megy és nem lesz jó vége. Láttam a saját szememmel számos alkalommal.

9. Átverés

Természetesen készülj fel arra, hogysokszor megpróbálnak majd átverni. Egészen elképesztő dolgokat láttam, például maltert tettek a bébitápszeres doboz alsó felébe és csak a felső felét töltötték meg, hogy telinek tűnjön a csomag.

Én például tudom, hogyan lehet 1 kiló kávét előállítani 20% valódi kávé felhasználásával. Úgy néz ki mint az igazi, olyan az illata is, de 80%-ban más anyagot tartalmaz. Az emberek 90%-a nem veszi észre a különbséget. Ez csak egy példa.

A józan paraszti ész tehát itt is fontos: ismeretlenekkel csak biztosan bontatlan, lezárt dolgokat kereskedjünk. Ha valaki felajánl egy fél csomag tejport vagy valamit, akkor egyedül az ő szavában bízhatsz, hogy tényleg tejpor lesz a tasakban, nem valami más. Különböző szárított növényeket lehet keverni a cigarettába, őrölt magokat a kávéba, alkoholt pancsolni...

10. A megfelelő pillanat a kereskedelemre

Az áruk értéke folyamatosan változott a háború évében, attól függően, hogy éppen mi érkezett a városba, milyen pletykák keringtek vagy hogy milyen volt a feketepiac helyzete. Az első hónapban egy csomag elemért 5 kiló lisztet lehetett kapni, de a harmadik hónapban már 15 kilót.

Egy másik jó példa a gyertya, aminek viszont lement az értéke egy idő után. Például az emberek rájöttek, hogy mással oldják meg a világítást, kevesebb szobában gyújtottak világosságot, mert az egyszerűen luxus volt.

Óvatosan kezeld az utcán keringő pletykákat! Ne cseréld el rögtön az értékesebb holmijaidat például gázmaszkra, csak mert valaki azt mondta, hogy szükséged lesz rá. Természetesen valakinek éppen sok volt belőle és csak szeretne megszabadulni tőlük. A pletyka ugyanakkor dolgozhat neked is. A te döntésed, hogy mikor hiszel neki, mert előfordul, hogy valaki szándékosan terjeszt valamilyen hírt, hogy előnyhöz jusson a javakat illetően.

Ezek csak az alapvető tudnivalók hosszútávú SHTF esetére.

Te hogyan készülsz fel a cserekereskedelemre?

Túlélni a délszláv háborút

2012.09.23. 18:21 Martin Blake

Selco egy kisvárosi átlagember, akinek életét teljesen felforgatta a délszláv háború. Tapasztalatait először egy internetes fórumon osztotta meg, majd a nagy érdeklődés miatt végül egy nagyobb terjedelmű írásban összegezte. Ezt az írást fordítottam le magyarra, amit most közzéteszek ezen a blogon. Sok érdekességet tartogat az írás, úgyhogy nem is húzom tovább, innentől Selcóé a szó.

Bevezetés

A Balkánról származom, s mint sokan tudjátok, '92 és '95 között ez maga volt a földi pokol. Egy teljes évig kellett élnem és túlélnem egy 50-60 ezer lelket számláló kisvárosban áram, üzemanyag, csapvíz, élelmiszerellátás vagy bármilyen más termék nélkül, semmilyen törvény és kormány nem létezett. A város egy éven át volt bekerítve, elzárva a külvilágtól és az tényleg egy SHTF szituáció volt.

Nem volt szervezett hadsereg vagy rendőrség, ehelyett azok akiknek fegyvere volt, csoportokba verődve próbálták megvédeni házukat, családjukat. Néhányan közülünk jobban fel voltak készülve, de a legtöbb család csak néhány napra való tartalékkal rendelkezett, csak néhányunknak volt pisztolya vagy kalasnyikovja, amikor az egész elkezdődött.

Alig egy-két hónapon belül megjelentek az első szervezett rablóbandák, a kórházak úgy néztek ki, mint a hentesbolt, az egészségügyi alkalmazottak 80%-a nem ment be dolgozni, a rendőrség eltűnt.

Én a szerencsésebbek közé tartoztam, mert ekkoriban nagy volt a családom (15-en laktunk egy nagy házban, 5-6 pisztollyal, 3 kalasnyikovval), úgyhogy legtöbben közülünk túlélték a helyzetet.

Emlékszem, az USA légiereje 10 naponta ledobott némi segélyt a körbezárt városba, főleg élelmiszert, de ez nem volt elég. Néhány ház kertjében zöldséget termeltek, de a legtöbb helyen semmit.

3 hónappal később kezdtek el terjedni az első pletykák éhhalálról, halálra fagyott emberekről. Mi minden ajtót, ablakkeretet kiszaggattunk az elhagyatott házakból, én az összes bútoromat elégettem, hogy legyen fűtésem. Sokan meghaltak különböző fertőzésekben, főleg a szennyezett víz miatt (az én családomból ketten), esővizet ittunk, számos alkalommal ettem galambot és egyszer patkányt is. A pénz szart sem ért.

Cserekereskedelmet folytattunk a helyi feketepiacon, pl. egy szelet marhahúsért kaphattál több órára egy nőt (ami borzalmasan hangzik, de ez volt a valóság), emlékszem legtöbbjük kétségbeesett anyuka volt. Gyertyák, öngyújtók, antibiotikumok, üzemanyag, elemek, lőszer és természetesen étel - állatokként harcoltunk ezekért. Ebben a  helyzetben sok minden megváltozott, a legtöbb emberből szörnyeteg lett, borzalmas volt.

Az erő a számokban rejlett: ha egyedül voltál otthon, szinte biztosan kiraboltak és megöltek, bármennyire is fel voltál fegyverkezve. Mindegy, a háborúnak vége, köszönhetően Amerikának. De nem volt fontos, hogy melyik oldalnak volt igaza.

Csaknem 20 éve volt mindez, de higgyétek el, nekem olyan, mintha tegnap történt volna. Mindenre tisztán emlékszem és azt hiszem, sokat megtanultam akkoriban.

A feleségem és én most már jól fel vagyunk készülve, felfegyverkeztünk, tartalékoltunk és tanultunk. Mindegy, hogy mi fog történni, földrengés, háború, cunami vagy földönkívüliek támadása, a legfontosabb, hogy meg fog történni.

Tapasztalatom alapján a számokban rejlik az erő, egyedül nem lehet túlélni. Legyen a családtagjaiddal szoros a kapcsolat, válogasd meg barátaidat alaposan és készülj fel mindegyikükkel!

/a továbbiakban a fórumtársak kérdéseit, majd Selco válaszait olvashatjátok - szerk./

 

Kérdés: "Hogyan közlekedtél biztonsággal?"

A város egyfajta utcaközösségekre volt lebontva. A mi utcánkban (kb. 15-20 ház)őrjáratokat szerveztünk (5 fegyveres éjjelente), hogy szemmel tartsuk az ellenségeket és a bandákat.

Egymással kereskedtünk abban az utcában. Pár km-re onnan volt egy valamiféle szervezett piac is, de nagyon veszélyes volt oda eljutni. Csak éjszakánként volt nyitva (nappal a mesterlövészeké volt a terep), és nagyobb esélye volt annak, hogy kirabolnak, minthogy kereskedni tudjunk. Én összesen kétszer jártam ott, kizárólag akkor, amikor nagyon szükséges volt.

Autók szinte egyáltalán nem voltak, mert az utak törmelékkel és elhagyatott jármúvekkel voltak eltorlaszolva, az üzemanyag pedig kincset ért.

Ha mégis el kellett mennem valahova, akkor általában éjszaka mentem,sohasem egyedül, de sohasem nagyobb csoportokban. 2-3 férfi, alaposan felfegyverezve, gyorsan haladva, mindig árnyékban haladva, a törmeléken, torlaszokon átvágva, mindig rejtőzködve, de sohasem a nyílt utcán. Nem volt külvárosunk, nem voltak tanyák, mert ezeket bevette az ellenség addigra. Körbe voltunk kerítve, a városon belül pedig nem tudhattuk ki az ellenség és ki nem.

Igen, szervezett bűnözők járták az utcákat, 10-15 ember, néha akár 50-en is, de azért voltak rendes emberek is, apák, nagyapák, mint te és én, akik öltek és raboltak. Nem igazán volt jó és rossz oldal, mindannyian szürkék voltunk és készek bármire.

"Mi volt a helyzet a fával? Úgy tűnik, hogy a városod körül rengeteg erdő van, miért kellett elégetni a bútoraidat és az ajtókat?"

A környéken tényleg sok az erdő, de a városrész ahol éltem, inkább sziklás-bokros részen feküdt. Másrészt nagyon közel volt az ellenség, ezért nem lehetett eljutni az erdős részekig. Volt néhány fa a városban, a parkokban, gyümölcsfák stb., de több volt az épület a környéken. Hidd el, amikor nincs áram, hogy fűthessés főzhess, nagyon gyorsan elég az összes fa! Miután minden fa eltűnt, következnek a bútorok, a parketta, az ajtók (és ezek is nagyon gyorsan elégnek...).

"Te felkészültél előtte? Milyen tudásra, ismeretekre volt szükséged?"

Azt használtuk, amink volt. Nem voltunk felkészülve a helyzetre, nem tudtunk semmit a preppingről. Úgyhogy képzelheted, sok dologban visszarepültünk a kőkorszakba - szinte mindenben.

Mindent felhasználtunk, például nekem volt egy gáztűzhelyem és gázpalackom. Nem használtam ezeket fűtésre vagy főzésre, mert annyira értékesek voltak. Helyette az egyik barátommal átalakítottuk a palackot és utántölthető öngyújtókat töltögettünk újra a gázból. Ezek az öngyújtók kisebb vagyont értek akkoriban. Röviden: ha valaki jött, hogy utántöltsem az öngyújtóját, akkor mindig kaptam valamit érte cserébe: egy gyertyát, egy doboz konzervet, amit tudott ajánlani.

Egy másik példa, én akkoriban az egészségügyben dolgoztam. Ezt a tudást cserélhettem árura. Igen, tanulj és képezd magad, mert kincset érhet az, ha meg tudsz valamit javítani. Minden készlet elfogy előbb-utóbb, de a tudásoddal élelmiszerhez juthatsz. Úgy értem, tanulj megjavítani valamit (pl. cipőket vagy akármit amit tudsz). A szomszédom valamilyen olajat állított elő, amit olajlámpákban lehetett használni. Soha nem éhezett, de még nekem sem mondta meg, honnan származik az az olaj. Szerintem a hátsó kertjében lévő fát és valamennyi benzint használt fel az előállításhoz.

A lényeg, hogy képezd magad! Az embereknek mindig kell valaki, aki segít megjavítani dolgokat. Ez nem egy túlélőfilm volt, hanem az undorító valóság, azt tettük amit kellett, hogy túléljük.

"Kire támaszkodhattál leginkább?"

Az én csoportom a vér szerinti családom a volt (nagybáty, nagymama stb.). Az utcában és a város más részein voltak még ismerőseim, de a legjobb barátaim a családom volt. Soha nem fogadok be idegent ebbe a kis közösségbe.

"Ha lenne rá három hónapod, hogy felkészülj, mit tennél?"

Ha lenne három hónapom? Elmenekülnék a tengeren túlra! Jó, csak viccelek.

Ma már tisztában vagyok vele, hogy milyen hamar rosszra fordulhatnak a dolgok, úgyhogy tartalékoltam élelmiszert, tisztálkodószereket, üzemanyagot, tüzelőanyagot stb. kb. 6 hónapra elegendőt. Megfelelő biztonsági berendezéseim vannak a lakásomban és van egy kisebb házam vidéken, pár km-re a lakásomtól. Abban a házban is van 6 hónapra elegendő tartalékom. Az a falu egy kis közösség, nagyrészt a családtagjaim és nekik is ugyanennyi tartalékuk van (tanultak a háborúból). Négyféle fegyverem van, egyenként mintegy 2000 lőszerrel (részleteket sajnos nem mondhatok erről). Ahhoz a házamhoz egy nagy kert is tartozik, tudok kertészkedni is szükség esetén.

Úgy érzem, ma már megneszelem a bajt. Amikor mindenki azt mondogatja, hogy majd minden rendben lesz, akkor valahogy megérzi az ember, hogy valójában minden a darabjaira fog hullani.

Szerintem ma már erős vagyok ahhoz, hogy bármit megtegyek a családom túlélése érdekében, mert ha beüt a krach, akkor néhány csúnya dolgot is meg kell tenni a gyerekeid miatt. Nem kell hősnek lenni, de valahogy túl kell élni a helyzetet neked és a családodnak.

A magányos túlélőknek nincs esélyük (OK, ez az én véleményem csak), bármennyire is felkészült és felfegyverzett legyen az illető. Sok ilyet láttam meghalni. Családok vagy közeli barátok csoportjai elegendő tartalékkal és különböző szaktudással, szerintem ez a legjobb megoldás.

"Mit tartalékoljunk?"

/itt sok más kérdésre is egyben válaszolt - szerk./

Attól függ, gondolom nem jó csak egyfajta dolgot tartalékolni, hacsak nem rablók vagyunk. Akkor elég néhány fegyver és rengeteg lőszer.

Szerintem a fegyverek mellett, a tisztálkodószereken és különböző energiaforrásokon (elemek stb.) kívül érdemes apróbb tárgyakat beszerezni, amit aztán elcserélhetünk: zsebkést, öngyújtót, tűzkövet.

Emellett még nagyon sok alkoholt, olyat, ami sok ideig eláll, mint pl. a whisky. Mindegy milyen fajta, lehet a legolcsóbb is, de ezek nagyon jól jönnek a csereberénél ínséges időkben.

A tisztálkodás hiánya miatt sok ember meghalt, láttam olyat is.

Rengeteg olyan egyszerű dologra lesz szükséged, mint pl. a szemeteszsák. Nagyon sok dologra használható, sok kell majd belőle, ahogy ragasztószalagból is rengeteg!

Fegyverből törekedjünk az egyszerűségre. Én egy Glock 45-öst hordok magamnál, amit szeretek, de mivel nem egy gyakori típus, ezért van két orosz 7.62-es TT-m is, mert szinte mindenkinek olyan van és rengeteg lőszer áll rendelkezésre. Én személy szerint nem rajongok a kalasnyikovért, de itt szinte minden harmadik házban van egy belőle, szóval...

A háború idején négy nagy műanyagtartályba gyűjtöttem az esővizet a tetőről, amit aztán felforraltam a fertőtlenítés végett. Van egy folyó is a városban, de nagyon szennyezett volt akkoriban, bár ha nincs más választás...

Gondolom attól is függ, hogy milyen messzire kell elmenned a túlélés érdekében, de fel kell készülni arra, hogy jónéhány undorító dolgot kell majd megtenned.

Óh, még valami: megváltoztatta a gondolkodásomat, az életről kialakított képemet. Ma már tudom, hogy rossz dolgok megtörténhetnek, de ami ennél is fontosabb: ma már nem hiszek semmilyen kormánynak, egyáltalán. Amikor a tőlük telhető legtöbbet megteszik annak érdekében, hogy elhitessék veled: minden rendben, akkor biztos lehetsz benne, hogy valami rossz történik. Ne csak higgy, járj utána!

A higiéniáról, műanyag vagy papírpoharak, tányérok, ezekből rengeteg kellett, állandóan hiánycikk volt. Véleményem szerint a higiéniai termékek talán még az élelmiszernél is fontosabbak. Lőhetsz galambot, a nagymama talán ismeri a gyógynövényeket a közeli tisztáson, de sosem lőhetsz vagy gyűjthetsz magadnak kézfertőtlenítőt.

Víztisztító tabletták és mindenféle tisztítószer, fertőtlenítőszerek, rengetegszappan, eldobható kesztyűk és maszkok stb. Érdemes elvégezni egy elsősegély-tanfolyamot, hogyan lássunk el kisebb sérüléseket, égéseket, vagy akár lőfegyver okozta sebeket. Nincsenek kórházak és ha még találnál is egy orvost, aki ellát, nem lesz neki se felszerelése, vagy nem tudsz mivel fizetni érte.

Tanuld meg, hogy mikor van szükség antibiotikumra és szerezz be elegendőt! Hidd el, megfelelő ismeretekkel és elegendő gyógyszerrel "gazdag lehetsz".

Kisállatok? Hm, nekem nincs és nem láttam sokat belőlük a háború idején, talán megették őket? Nem tudom, valószínű.

Kis család, hm, nem a legjobb megoldás, általában a kisebb családok összeköltöznek a legnagyobb házba és együtt maradnak (nálunk is így volt). Kisebb családok vagy egyedül élők városban nem a legesélyesebbek SHTF esetén, talán a vadonban (de ilyen tapasztalatom nincs). Még ha meg is húzod magad, csendben az erdő mélyén sok tartalékkal, előbb-utóbb rádbukkan egy csoport, neked meg legfeljebb egy-két fegyvered van - nehéz ügy. Egyetértek azzal, hogy csendben meghúzzuk magunkat, a feltűnést kerülve, de ha jön egy nagyon banda, akkor több emberre és fegyverre lesz szükséged, a legjobb választás pedig a családod lesz.

A közlekedésről: ahogy már írtam, lehetőleg mindig csak éjjel, sohasem egyedül, 2-3 fős csoportban, gyorsan haladva, feltűnést kerülve, elvegyülve a tömegben. Ha a legtöbb ember kétségbeesett, koszos és szegény, akkor neked is így kell kinézned és viselkedned. Nincs rá semmi szükség, hogy mindenki tudjon a fegyvereidről, élelmiszeredről, tiszta ruháidról otthon. Viselkedj és öltözz úgy, ahogy minden ember!

"Segített valamennyit az arany és ezüst, hogyan szerezted be az alkoholt és mást?"

Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem most rengeteg alkohol van tartalékban. A háború elején egy tank kilőtte a közeli szeszgyár falát és kb. 500 liter rakiát (népszerű pálinkaszerű ital a Balkánon - szerk.) hoztunk el onnan. Ez nagyszerű dolog volt, az emberek sokat isznak háborúban, gondolom a kilátástalanság miatt, de fertőtlenítésre is lehet használni.

Az aranyról és ezüstről, igen, én akkoriban minden ékszerünket lőszerre cseréltem, de sokat nem ért maga a fém.

"Mi történt az elhunytakkal? Honnan szereztek az emberek tüzelőanyagot?"

Nos, bárki aki meghalt vagy megölték abban az időszakban, nem lett rendesen eltemetve.

Az emberek minden rendelkezésre álló földdarabot felhasználtak a célra, közel a házhoz, sokszor a saját kertben. 2-3 park átalakult temetővé, majd a háború után exhumálták a testeket és végső nyugalomra helyezték őket. Tudomásom szerint nem égettek el holttesteket, semmi ilyenről nem hallottam.

Óh, egy sokkal érdekesebb dolog a tűzzel kapcsolatban: néhány ember kilométereket gyalogolt az éjjel kellős közepén, hogy tüzet találjanak, majd egy égő fadarabbal a kezükben "vitték haza", hogy aztán begyújtsanak vagy főzzenek. Az öngyújtók és gyufák ritkaságszámba mentek és a legtöbb embernek nem volt annyi tüzelőanyaga, hogy folyton éghessen a láng. A legtöbb embernek egy folyamatos keresgélést jelentett az az időszak: élelmiszert, tüzet, fát, lőszert...

"Értékes volt a só?"

Igen, értékes, de nem annyira. A kávé és cigaretta többet ért.

"Mi a helyzet a cigarettával?"

Ahogy említettem már, alkoholból viszonylag sok volt, szinte bármire elcserélhettem gond nélkül. Szerintem akkoriban tízszer annyi alkohol fogyott, mint normális esetben, mert tisztításra, fertőtlenítésre is azt használták.

Másik oldalról nézve jó ötletet adtál. Ha van rá pénzed és helyed, akkor jó megoldás cigarettát, gyertyát és elemeket tartalékolni, amit aztán élelmiszerre cserélhetsz.

Azelőtt nem voltam prepper, nem volt időnk felkészülni. Néhány nappal a SHTF előtt még azt nyilatkozták a politikusok a tévében, hogy minden a legnagyobb rendben van. Amikor összedőlt a világ, akkor abból éltünk, amink volt.

"Mesélj többet a főzésről és az elérhető ételekről! Nem aggódtál amiatt, hogy az illatok odacsábíthatnak másokat is?"

A SHTF előtt árammal fűtöttem és főztem, ezért a krach után elcseréltem néhány holmimat egy öreg fakályhára. Betettem a konyhába, a kályhacsövet pedig egy falon át fúrt lyukon vezettem ki. Ezt használtam főzésre és fűtésre is.

Nyáron a hátsókertben főztem (téglakerítés körben, szerencsére).

Az étel illatáról: hm, ha elképzelem a helyzetet, ahol nincs áram, nincs csapvíz, csatorna hónapok óta, bomló testek az elhagyatott házakban, mocsok és szeméthegyek mindenhol, hidd el, nehéz bármilyen finom illatot érezni. Nem olyan volt, mint a filmekben, minden undorító, koszos és bödös volt.

Akadt néhány gond a főzéssel, de csak néhány. Mint korábban már mondtam, ha van elegendő ember, fegyver és akarat, akkor a legtöbb problémát meg lehet oldani.

Többnyire egyszerű tésztákat ettem, helyi növényekkel (ami nem igényelt túl sok sütést és olajat), és persze bármit megettem, amit be lehetett szerezni. A rizs pl. nagyon jó volt, mert kevés tüzelőanyag kellett hozzá. Azt hiszem szerencsés voltam, csak néhányszor fordult elő, hogy érdekes dolgokat, pl. galambot kellett ennem. Mindig volt valami, amit elcserélhettem, szerintem ez mentett meg, meg a fegyverek persze.

"Miért volt biztonságosabb éjjel közlekedni?"

Nappal alig voltak az utcán, mert egyrészt közel volt a frontvonal, másrészt mesterlövészek uralták a terepet. Úgyhogy bármi elintéznivalód volt, vagy valamit be kellett szerezni (pl. tüzelőanyagot: nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez mennyire fontos volt!), akkor éjjel kellett menni. Nagyon fontos a friss információk beszerzése is, ekkoriban sokan meghaltak emiatt (mert el kellett hagyni otthonukat). Ne feledd, nem volt se újság, se tévé, se rádió, semmi, egyedül a pletykák terjedtek.

"Miért kellett egyáltalán kimenni éjjel?"

Otthon maradhatsz és megfagysz, éhenhalsz, vagy valamilyen fertőzésbe halsz bele. Vagy az életed kockáztatásával kimész és beszerzed ami kell.

"Hogyan kezelted a helyzetet, ha rádtámadt egy nagyobb banda?"

Engem csak a saját házam érdekelt. Körben téglafal volt, rengeteg fegyverrel rendelkeztünk, nem részletezném tovább. Már említettem a szomszédokból verbuvált védőszolgálatot, ami jól szervezett volt és távoltartotta a bandákat. Rengeteg lövöldözés volt, az biztos. Az elején nem volt sok fegyverem, csak egy világháborús pisztoly és egy puska, talán 100 lőszerrel, később pedig elcseréltem pár dolgot jobb fegyverekre. Emlékszem, egyszer egy autóakkumulátort adtam két puskáért. Na meg persze rengeteg lőszer kellett.

"Hogyan döntötted el, ki az ellenség és ki az, akiben megbízhatsz?"

A legtöbbször nem tudod megállapítani, hogy ki az ellenség vagy a barát, ez alól egyedül a családom és néhány barát a kivétel. De ha a barátodnak a gyereke és a te életed között kell választania, képzelheted ki fogja a rövidebbet húzni.

"Honnan szereztél tudomást a cserélhető tárgyakról, hogyan zajlott a kereskedés?"

A szóbeszéd alapján. Ha valaki azt mondta, hogy néhány házzal arrébb egy fickónak van néhány doboz konzerve amit elcserélne pl. lőszerre, akkor elmentem megkérdezni, mindig úton voltam keresni valamit. Ugyanígy, néhány ember a mi utcánkba is eljött kereskedni. Késő éjjel volt valamilyen piac a közeli sportcsarnok romjai között, de nagyon veszélyes volt odamenni, mert nem volt semmilyen biztonsági felügyelet.

"Hogyan barikádoztad el a házad, milyen biztonsági rendszerek védtek?"

Elég primitív módon, egyszerű téglafal a ház körül, homokzsákok az ablakban, ajtókban. Ezeket mindennel befedtük, amivel tudtuk: nagyobb fémtárgyakkal, kövekkel. A házon belül csak néhány lőrést hagytunk az "ablakokon". 5 fő mindig készen állt a harcra, egy ember pedig mindig az utcán őrködött, elrejtőzve.

"Hogyan kerülted el a mesterlövészeket? Mit lehet tenni ellenük?"

A legegyszerűbb, ha nappal nem közlekedik az ember, hanem otthon marad. Kevés mesterlövész volt, aki éjjel "dolgozott", de még éjjel sem merészkedtünk a nyílt utcára. Mindig kerestünk egy egérutat, törmelékeken keresztül, csöndben és gyorsan haladva.

"Mi volt a helyzet a vécézéssel? Hova mentél ki? Mivel törölted ki a feneked? Elnézést a kérdésért, de mindig ezen gondolkodtam, hogy ilyen helyzetben hogyan oldják meg ezt az emberek?"

Volt egy lapátunk és bármilyen közeli földdarab a ház körül megfelelő volt a célra, ami undorítóan hangzik, mert az is volt. Mosásra esővizet használtunk, néha lementünk a folyóra (de legtöbbször ez veszélyes volt). Többnyire nem volt vécépapírunk, ha sikerült is szerezni, akkoris csak cserével. Végig nagyon rossz volt a helyzet.

Ha adhatok egy tanácsot: először fegyvert és lőszereket szerezz be, minél többet. Ezután jöhet minden más a pénztárcádtól függően. Ha valamit elfelejtettél, nincs gond, mert mindig lesz valaki, akivel cserélhetsz. De ha nincs fegyvered, akkor nem fogsz tudni eljutni a piacra. Az első időszakban eltűnnek a gyengék, a többi harcolni fog.

Törekedj az apróbb dolgok beszerzésére, öngyújtóra, gyertyákra, tűzkövekre. Jó dolog, ha van egy áramfejlesztőd, de szerintem jobb ötlet ehelyett ezer öngyújtót venni. Az áramfejlesztő egy egész hadsereget fog vonzani, és üzemanyag sem lesz hozzá. Ezer öngyújtó nem foglal sok helyet, olcsó és bármire elcserélhető. Egy igazi SHTF helyzet teljesen átalakítja a gondolkodásmódodat, nehéz elmagyarázni, ezért mondok ennyi példát.

"Milyen egészségügyi ellátásban részesültek azok, akik megsérültek?"

A legtöbb seb lőtt seb volt, ami megfelelő kezelés hiányában legtöbbször halált jelentett. Az emberek mintegy 30%-a éli túl a lövést. Nagyon sokan haltak meg a sebek elfertőződése miatt. Nekem 3-4 kezelésre elegendő antibiotikumom volt, persze csak a saját családom részére.

Egyszerű dolgok tizedelték az embereket, mint pl. a hasmenés, ami megfelelő folyadékutánpótlás és gyógyszer nélkül néhány nap alatt halált okozhat (különösen gyerekeknél). Rengeteg gombás bőrfertőzés ésételmérgezéses eset volt, de tenni ellene nem lehetett szinte semmit. Alapvetően helyi gyógynövényekkel gyógyítottunk és ha megsebesült valakit, rakiát tettünk rá, amíg antibiotikumot nem találtunk. Én viszonylag jó voltam a sürgősségi eseteket tekintve, sebek ellátásában stb. Hogy mit tanultam ebből?

Hogy sok dolgot érdemes megtanulni még időben. Nézz utána az interneten, menj tanfolyamokra, elsősegélyre például. SHTF helyzetben minden megváltozik. Érdemes megtanulni, hogyan szúrjuk be az intravénás injekciót, mikor és milyen gyógyszert kell használni. Szerezzünk be tetanusz elleni oltást, kígyóméreg elleni szert, adrenalint (allergiás esetekre) stb. Nem nehéz megtanulni, hogyan kell használni ezeket.

Tisztázzunk valamit. Természetesen a való világban semmi ilyet nem csinálhat az ember, ha nincs megfelelő végzettsége hozzá (pl. orvosok, nővérek). SHTF szituációban viszont senki nem fogja elkérni a papírokat. Érdemes megtanulni pár dolgot és megfelelő egészségügyi csomagot összeállítani magunknak.

"A helyi pénz ért még valamit? Lehetett használni vásárlásra?"

Nem, nem igazán. Néha külföldi valutával fizettünk (dollárral vagy német márkával), de a váltási arány elképesztő volt. Például egy doboz babkonzerv 30-40 dollárba került (ami normális esetben talán csak 50 cent?). Gondolom valakinek volt feketepiaci kapcsolata és jó üzletet csinált ebből. De ez ritka volt, többnyire egymással cseréltek az emberek. A helyi pénz néhány hét, talán néhány hónap alatt teljesen összeomlott.

"Milyen volt a biztonság általában?"

Nagyon primitív volt ez is, hiszen erre sem készült fel senki. Az ablakok kitörve, helyettük homokzsákok és kövek mindenhol, a tetők megrongálódtak az ágyúzás miatt. Én minden este eltorlaszoltam a bejáratot törmelékkel és egy létrával közlekedtem a kerítésen át. Amikor hazaértem, akkor kiabáltam a bent lévőknek, akik odahozták a létrát és így tudtam bemenni.

Talán furán hangzik, de a legbiztonságosabb házakat törték fel először. Volt jónéhány szép ház a szomszédságban, magas téglakerítéssel, kutyával, riasztóval, acélráccsal az ablakokon stb. Sejtheted, mi történt: a rablóbandák első célpontjai ezek voltak.

Szóval a biztonság egy fontos dolog, de ne csináld feltűnően! Az én lakásajtóm acélból készült, de csak azért, hogy egy rövid ideig biztonságot tudjon nyújtani. Ezután elhagyom az épületet, hogy egy nagyobb fegyveres csoporthoz csatlakozzam vidéken (családhoz, barátokhoz).

Az én esetemben a migráció nem történhetett meg, mert annyira gyorsan történtek az események: az ellenséges csapatok körbezárták a várost és kész, semmilyen úton nem lehetett elmenekülni. De hallottam, hogy vidéken valamivel jobb volt a helyzet, mert volt földjük, kukoricájuk, búzájuk, gyümölcsfáik stb. Rossz volt ugyan, de mégis egy kicsivel jobb a városiakénál. Egy dolog biztos, ha lett volna kiút, akkor használtuk volna - de nem volt.

"Mi volt a helyzet a bankokkal, üzletekkel?"

A teljes pénzügyi rendszer összeomlott, egy évig se bank, se kölcsön, se hitelkártya nem volt. Bonyolult kérdés, hiszen van, aki még most, csaknem 20 évvel később is pereskedik az Európai Bíróságon a pénzéért a bankokkal. A bankok átalakultak, más fizetőeszközt használunk, a nevüket többször is megváltoztatták, hiperinfláció köszöntött be, eltűntek papírok stb...

Sok probléma adódott az ingatlanok tulajdonjoga miatt. Az apámnak volt például egy lakása, amit a háború miatt el kellett hagynia. A háború befejeztével négy évig kellett bíróságra járnia, hogy bizonyítsa, tényleg övé a lakás (nem volt elég papírja róla, mert attól fontosabb dolgokat vitt csak magával). Másrészről a háború idején egyszerűen csak beköltöztek az emberek az üresen álló házakba.

Korábban már említettem a vidéki településeket. Abban az időszakban alig volt mozdítható jármű. Emlékszem egy tank és egy Lada Niva párosról a frontvonalról. A Lada tetejét levágták és egy gépfegyvert hegesztettek rá. Csak akkor mozdultak meg, amikor lőni kellett, többnyire lerombolt házak mögött parkoltak. A civil lakosság számára gyakorlatilag nem volt közlekedés, az utakat törmelék borította, nem volt biztonságos rajtuk haladni és az üzemanyag is drága volt.

Hogy ne keltsenek feltűnést, az emberek nagy figyelmet szenteltek az öltözködésre. Városon belül nem volt érdemes jól kinézni, mert rögtön értékes célponttá vált az ember. Nem volt érdemes a legjobb fegyvert beszerezni, mert lőszert alig lehetett hozzá kapni (és szintén feltűnő).

Mondjuk úgy, hogy ha holnap lenne a SHTF, mindent meg fogok próbálni, hogy úgy nézzek ki, mint bárki más az utcán. Ha mindenki retteg, kétségbeesett, zavart és esetleg sikít, akkor én is azt fogom tenni. Semmi csicsás dolgot nem fogok hordani, hogy azzal kiabáljam a nagyvilágba: "Gyertek rablók és vegyétek el tőlem!". Csendben, feltűnés nélkül fogok maradni, megfelelően felfegyverezve és felkészülten fogom várni, hogy mik a lehetőségeim. Ha teljesen el is kell menekülnöm, egyetlen éjszaka alatt megtehetem a bátyámmal és a barátaimmal. Talán nevetségesen hangzik, de soha senkinek ne mutasd meg a felszerelésedet a családodon kívül!

Bármilyen biztonságos is a házad, bármilyen jó is a fegyvered, ha azt látják az emberek, hogy téged érdemes kirabolni, akkor ki is fognak. Légy unalmas! Ez csak az én véleményem, talán nem minden esetben a legjobb megoldás.

Néhány szó még az üzletek és benzinkutak kirablásáról. Annyira gyorsan és hirtelen történt az egész, hogy mire a lövöldözés egyáltalán elkezdődött, már minden üres volt. Törekedtek ugyan a biztonságra a szervek, de néhány hét alatt darabjaira hullott az egész.

Eddig tartott Selco beszámolója, az eredeti verziót a http://shtfschool.com/ oldalon lehet olvasni.

Várom a kommenteket, véleményeket (ha valamit elgépeltem, vagy hülyén fogalmaztam, azt is lehet)!

Túlélni az argentin államcsődöt - I. Rész

2012.09.02. 15:39 Martin Blake

Találtam egy érdekes írást az 1999-2002 között csődbement ország egyik túlélőjétől, bizonyos Fernandótól, aki FerFal néven publikálta akkori tapasztalatait. Az írás eredetileg angolul jelent meg egy amerikai oldalon, melyet tc nevű blogoló fordított le magyar nyelvre. Elég hosszú, mintegy 35 oldalas cikkről van szó, amelyből néhány részletet ragadnék ki egy cikksorozat erejéig. A szövegen nem változtattam, mindent az eredeti állapotban hagytam néhány apró elütés kijavítását kivéve.

Jó olvasgatást!

Néhány hete meglátogatott a fivérem, aki pár éve már Spanyolországban él. Az első héten elkapott valami nyavalyát, annak ellenére, hogy a klíma itt nem különösebben hideg, és hogy jó kondiban tartja magát, kétségtelenül annak következtében, hogy itt elszaporodott mindenféle új vírus, ami még nem lelhető fel a nyugati világban. A nyomorúság és az éhínség olyan helyzetbe hozta országunkat és a régiót, hogy annak ellenére, hogy némelyeknek telik ennivalóra, van tető a fejük felett, és jut még orvosra is, a többségnek nem, tehát megbetegszenek, és mindenféle kórokat terjesztenek szerteszét.

Ami igazából ennek a sorozatnak az elkezdésére bírt az volt, hogy előre láttam az említett jelenség keletkezését, valamint írtam is erről a újfajta krízisről(mármint ezeknek az új vírusoknak a terjedéséről) az országban hónapokkal azelőtt, hogy a sajtónk elkezdte volna pedzeni ezt a témát, ami fényesen bizonyítja, hogy az információk szabad áramlása és azok megosztása hasonszőrű(mint ti) fickókkal, azok kielemzése néha időt és lehetőséget is ád az azokra való felkészülésre. Szóval elkezdtem tűnődni mindazokról a körülményekről amikkel szembe kellet néznünk egy, azóta összeomlott gazdaságú országban abból a vonatkozásból(a túlélői szemlélet) amit e szent helyen ti is képviseltek: Azaz hogy amit itt tanultam tőletek az idők folyamán, mennyire is állta ki a gyakorlat próbáját. Annak ellenére, hogy nem vagyok penge angolból, remélem, hogy át tudom adni gondolataim és koncepcióim lényegét annak érdekében, hogy tisztább képet kaphassatok arról, hogy mivel kell számolnotok, amikor is majd megrántják a nemzeti gazdaságotok lehúzózsinórját. Egyelőre ennyire jutottam:
Város vagy vidék?

Valaki itt a minap azt kérdezte tőlem, hogy a „falut” mennyire rázta meg a dolog. Hogy simábban tudtak-é alkalmazkodni mint a városiak... Nos, mint sehol máshol, itt sincsenek egyszerű válaszok. Szép lenne, ha azt tudnám mondani, hogy vidék „jó” város pedig „rossz”, mivel, ha teljesen őszinte akarok lenni, és ez a szándékom, néhány összetevőjét ennek a képletnek szét kell választanunk, különös hangsúlyt fektetve a „biztonság” kérdéskörére. Természetesen azon vidékiek, akik gazdálkodtak, és rendelkeztek némi földdel valamint állat-állománnyal, jobban el voltak eresztve a kaja szintjén és ehhez nem is kellett több holdnyi ültetvény. Néhány gyümölcsfa, pár háziállat pl. baromfi, tehén, nyúl és egy kis háztáji fényévekkel a városi lakosság fölé helyezte őket. A szárnyasok, tojások, nyulak jelentették a fehérje szükséglet kielégítését, a tehén tejet meg sajtot ad, a háztáji a zöldségek és gyümölcsök nagy résztét biztosítja, pár tojást vagy nyulat meg mindig kenyérhez való lisztre, tésztára, cukorra, vagy sóra lehet csereberélni.

Természetesen itt is voltak kivételek, mivelhogy néhány északi megyénkben nagyon sivatagos az éghajlat, alig esik valami eső, így hát nemigen lehet megélni abból, amit a föld tud nyújtani, az állataidat is vásárolt táppal és vízzel tudod csak fenntartani. Az északiaknak nem volt szerencséjük, ők jártak legrosszabbul.

A városiaknak meg, hát, ők sincsenek rózsás helyzetben, mivel az élelmiszerárak felugrottak vagy 200-300 %-kal. Az emberek azon spórolnak amin éppen tudnak, annak érdekében, hogy enni tudjanak. Sokan azt ettek amit találtak, madarakra vadásztak, megették a kóbor kutyákat, macskákat, sokan éheztek. Étel szempontjából a városi lét krízishelyzetben nem mennyország. Általában az éhség az, ami zavargásokhoz és fosztogatáshoz vezet egy ilyen SHTF (shit hits the fan - amikor szar kerül a ventillátorba, szerk.) helyzetben.

Amikor pedig a biztonság témakörét vesszük számba, a helyzet még összetettebbé válik. Felejtsd el azt, hogy 200 méterről leszeded a banditákat a távcsöveseddel, hagyd ezt a maszlagot a fotel-kommandósok, meg a neten pózoló gyerkőcök számára.

Pár tény:

1. Azok, akik téged megrövidítenének egy fejjel avagy egy kis apróval, nem fogják kalózlobogóval jelezni szándékukat.

2. Se nem fognak lövöldözni 100 méterről.

3. Se nem fognak üvöltő motorkerékpárokon száguldozni csíkos, „frissen szökött elítélt” pizsamáikban, csakhogy könnyebben kiszúrhasd őket. Sem nem viselnek tüskés nyakörvet bőr kabátjaikhoz. Ha minden alkalomra lenne egy dolcsim, amikor is a kárvallott azt mesélte nekem, hogy: „Te, teljesen normálisan néztek ki, és jobban öltözöttek voltak mint mi” - lenne elég pénzem egy frankó pisztolyra. Természetesen vannak kivételek itt is, de felejtsd el a mozikban látottakat.

4. Egy családos ember két, három poronttyal meg az asszonnyal a nyakában egyszerűen ülő préda. Nem érdekel, ha maga vagy a megtestesült Rambó Kommandós, még a hatodik érzéked sem fogja megsúgni neked melyik szarházi fog a fejedhez nyomni egy fegyvert, amikor az elszállt vízpumpát próbálod helyben megbütykölni, vagy egy zsák frissen szerzett lisztet cipelsz hazafele.

A lehető legjobb előrejelző rendszer, amit csak beszerezhetsz egy vidéki kertben: az a kutya. De persze azokat is meg lehet ölni, mérgezni. Egy barátomnak egyetlen éjszaka 4 kutyáját tették el láb alól méreggel. Az utóbbi években megtanultam, hogy bár a vidéken élő ember nincs annyira kitéve a kisstílű rablásoknak, rosszabb helyzetben van az extrém erőszakkal operáló, házát megszálló bűnözőkkel szemben. Ezek tudják, hogy amikor egyedülálló tanyákat, satöbbi támadnak meg, viszonylagos biztonsággal tehetik azt, és többnyire napokig kínozzák áldozataikat. Ezen a téren már nem tudsz újat mondani, mind hallottam – asszonyok és gyermekek megerőszakolása, emberek ágyhoz való kötözése, elektromossággal, hegesztőpisztollyal való és másnemű kínzása, verése...

De a nagyvárosok sem sokkal jobbak a túlélő-mentalitással a városban maradóak számára. Expressz-emberrablással, rablásokkal, kell számolniok, illetve hogy lelövik őket pusztán azért, amit zsebeik esetlegesen tartalmazhatnak...vagy akár a ruhájukért.

Szóval – hol is húzza meg magát az emberfia? A betondzsungel is veszélyes, meg egyedül, mindentől távol is - a megoldás tehát ezeket a megoldásokat kerülni, és kisebb közösségekbe költözni, kertvárosokba ha lehet, avagy közösségeket alkotni, tömörülni a hasonló beállítottságú barátokkal, ismerősökkel, családtagokkal. Sokan vallják, hogy szomszéd, látó avagy hallótávolságon belül, a privát szféra megnyirbálását jelenti, de ezt az árat meg kell fizetnie annak, aki aki szükség esetén segítségért szeretne kiáltani. Azok, akik azt hiszik, hogy sohasem fognak segítségre szorulni, mivel ötpercenként átfésülik majd a horizontot puskájuk távcsövén keresztül, valamint megpakolt túlélési hátizsákkal a hátukon teszik a mindennapi dolgukat... nőjetek fel végre...
A mindennapi szolgáltatások, ellátások helyzete:

Akármiféle forgatókönyvvel is számolunk, a szolgáltatások minősége mindenféleképpen szenvedni fog, hacsak teljesen meg nem szűnnek. Gondolj előre, analizáld a legvalószínűbb SHTF eshetőségeket, és hogy melyik szolgáltatói ágazatot érintheti az adott eset legvalószínűbben a térségedben, de ne hagyd ki a valószínűtlent se. Mi az, ami megtörténhet? Tornádó? Aszály? Árvíz? Terrorista támadás? Nem oly elvetélt gondolat, mint pár éve hitted, ugye? Benzinhiány? Gáz? Áram? Miért? És analizáld mi lesz annak a következménye? Ha elmegy az áram mit csinálsz a hússal a mélyhűtőben? Ki tudod-e szárítani? Füstűni? Konzerválni? Ahhoz miféle felszerelés kéne? Most... hogy még nincs rájuk szükséged... Persze, mindezt már rég letöltötted a netről a számítógépedre, ott guggol a winchestereden, igaz? Csak most, hogy nincs áram, nem tudod azt bekapcsolni...vajh mért nem nyomtattad mindezt ki, mikor még megtehetted?

Víz:

Senki nem húzza sokáig víz nélkül. A városi túlélő hamar rájöhet, hogy nagyon leromlott az ivóvíz minősége, ezért jó hasznát veheti egy szűrőnek, vagy azon kaphatja magát – hogy nincs vize. Amikor is ilyesmi megtörténik, egy nagyobb város boltjaiból percek alatt elfogy a palackozott víz. Az én esetemben a csapvíz – csapnivaló. Fekete szennyeződés van benne, meg valami, ami döglött moszatnak néz ki. Ízre viszont nem rossz. Ez van, viszont tudom, hogy az ország nagy részén a helyzet még rosszabb. Van ahol nincs ivóvíz. Egyáltalán.

Ha van kútfúrásra lehetőséged, tedd azt meg, illetve tedd ezt a túlélési listád leges-legtetejére.

A víz előbbre való a fegyvernél, a gyógyszernél, de még az ételnél is. Hordj össze egy kis víztartalékot. Használj műanyagpalackokat, üvegeket, akármit és lehetőleg tárold azokat sötét hűvös helyen. A víz átvesz kissé a műanyag ízéből pár hónap után, de akármi legyek, ha egy kissé műanyag ízű víz nem jobb, mint a semmi. Akármiféle SHTF szituáció fog bekövetkezni, a vízellátás azt meg fogja sínyleni. A mi esetünkben az Argentin gazdasági krach arra kényszerítette a vízműveket, hogy a karbantartás és minőségi ellenőrzés mellőzése által kompenzálja a kieső jövedelmeit, amit a csakis külföldről beszerezhető alkatrészek, műszerek, és vegyszerek árának a vagy 300%-os drágulása okozott a 2001-es válság bekövetkezte után. Mint mindig és mindenütt, megint csak a kisember fizet mindenért. Ugyanez lenne a következménye árvizeknek vagy terrorista bio-kémiai támadásoknak is. A víztisztítás elég kényes folyamat, ezért az ellátás valamiféle módon mindenféleképpen károsodni fog egy SHTF esemény által. Még akkor is, amikor a szolgálat fennmarad, egy jó szűrő kívánatos, egy jó kis kézi pumpával egyetemben. Számolj 4 liter vízre személyenként naponta. A minimum: 2-4 hetes készlet, ha van rá módod, tárolj többet.

(korábbi cikkemet víztárolási tippekről a linkre kattintva olvashatod)
Áram:

Gusztustalanul sok időt töltöttem áram nélkül. Nálunk az áramellátás még a 2001-es krízis előtt is darabos volt. Az igazi probléma akkor jelentkezik, amikor is pár óránál többet kell világ nélkül töltened. Közvetlenül a 2001-es SHTF után Argentína három napig áram nélkül volt. Buenos Aires egy nagy, sötét temetővé vált. Emberek szorultak napokra liftekbe, az étel rohadt, kórházak, ahol csak pár órai tartalék üzemanyagot tartalékoltak generátoraik számára, sötétbe borultak. Áram nélkül alaposan megrövidülnek a napok. Nem sok mindenhez tudsz kezdeni miután lemegy a nap. Olvastam gyertyafénynél, zseblámpafénynél, de az ember feje megfájdul egy idő után. Dolgozgathatsz egy kicsit a kertben is, de csak ha nem használsz elektromos szerszámokat. Persze a bűnözés is megugrik a sötétben, úgyhogy akármiféle dolgod akad egy elsötétült körzetben, egyik kezedben a zseblámpa, a másikban pisztoly.

Summa summárum, egy kis idő után elég depressziós dolog egy elsötétített városban lébecolni. Lehúztam a magam adagját magányosan, rádiót hallgatva, konzervet kajálva, pisztolypucolással a diódás fejre-csatolható lámpácskám fényénél. Azután megházasodtam, született egy fiam, és rájöttem, hogy szeretteiddel körülvéve, nem is annyira rossz a sötétben. A család nagyot dob az ember közérzetén.

Egy szó zseblámpákról. Légyen 2-3 LED (diódás) fejre csatolható, fejpántos lámpásod. Olcsóak, és megérik a súlyukat aranyban. Egy erős lámpás is szükséges, talán egy Maglite vagy még inkább egy SureFire (ez a márkára vonatkozik) különösen behatolók felkutatására hasznosak, de olyan egyszerű hétköznapi tevékenység elvégzéséhez, mint a főzőcskézés a WC-re járás vagy a ház körülötti piszmogás a kis LED-es fejlámpák nélkülözhetetlenek. Próbálj meg mosogatni, mialatt egy kézzel tartasz egy 60 lumen-es zseblámpát és hamar rájössz miről is beszélek. A LED-eknek amúgy is megvan az az előnyük, hogy egy töltésen elmennek egy hétig is folyamatosan, valamint maguk a diódák gyakorlatilag örök életűek. Az újratölthető elemek (akksik) megint csak nélkülözhetetlenek, mivelhogy ha gyakran nincs delej, rámegy a gatyád is az elemekre. Légyen egészséges készleted valamiéle jó minőségű elemből és próbáld egységesíteni készülékeidet. Nekem egy tucat Samsung NM 2500mAh AA (ceruza) és 8 AAA 800mAh-asom van a lámpásaimhoz, valamint ezeket használom egy D-s átalakítóval a 3D-s Maglite-omhoz. Ez jobban bevált, mint arra eredetileg számítottam. Ezenkívül tartok itthon 2-3 csomag normál Duracel-t 2012-es szavatossági idejűt, mindenesetre. A NM-os elemeknek megvan az a rossz tulajdonsága, hogy spontán elvesztik a töltésüket egy idő után, úgyhogy ellenőrizd őket sűrűn, és mindig legyen tartalékod.

Miután évek óta küzdök ezekkel az áramszünetekkel, mit is szeretnék Karácsonyra?

1. Nem nyilvánvaló? Egy generátort. Túlságosan sok alkalommal cipeltem a kaját szüleim házához. Probléma, hogy manapság már túl drágák.

2. Egy olyan aksi-töltőt, ami működik mind a napról, mind tekeréssel. Itt nincsenek forgalomban, de úgy tudom elég olcsóak az USA-ban. Tégy magadnak egy szívességet és szerezz be párat azokból. Még ha nem is adnak teljes töltést, a LED lámpáidnak az pont elég
Gáz

A gáz minősége is csúszik a lejtőn, valamint nemigen van sok belőle. Jó lenne egy elektromos rezsó is mindenesetre. Ha mind a gáz mind az áram gáz, azok a kis kemping-rezsók is megteszik, különösen azok, amelyek valamiféle folyékony üzemanyaggal mennek, mert azok kiválthatják egymást. Egyébként is a gáz tárolása veszélyesebb, nehézkesebb, mint a folyadékoké, meg ha kifogyott a boltokból, nincs mit tenni.

Ha már itt tartunk, ha egy városban megszűnik a gáz és villanyellátás több mint két hétre, az már halálos csapda : hanyatt homlok menekülj, míg megteheted!!!

Mentalitásváltás

A minap People&Arts (TV) csatornát néztük a feleségemmel, azt az adást, amikor is kamerával követnek egy-egy párt egy ideig és azután megszavaztatják a közönséget, hogy melyeknek a legrosszabbak a szokásaik, melyek a legidegesítőbbek. Ágyból néztük, és noha ilyenkor én már húzom a lóbőrt, mivel az ürge éppen egy rendőrségi fegyveres kiképző volt, sikerült ébren maradnom. A felesége azt nyilatkozta a pacákról, hogy furcsállja, hogy az vagy 500$-t elkölt piperecuccokra havonta. 5 kilót arc habra, spéci samponra, kondicionálókra, nomeg fényezteti a körmeit. Ha te vagy ez az ember, avagy ismered őt, sajnálom, de ekkora egy idiótát! „Az az 5 kiló az egy kisebb generátor, vagy egy pisztoly a hozzá tartozó pár doboz munícióval” - mondottam volt a nejemnek.

„Két hónapi ennivaló”-tette ő hozzá.

Mindketten hasznos, gyakorlati helyet találtunk annak a píznek amit az a pojáca úgymond kidobott az ablakon. Ahogy a SHTF, a pénz elveszti az „értékét”, csakis úgy kezdesz viszonyulni hozzá, mint valamihez, amit a nélkülözhetetlen árucikkekre cserélhetsz. Mint étel, gyógyszer, benzin, vagy orvosi számla. Számomra 500-at elkölteni piperére, és mitöbb - egy férfinak? Hallatlan. Ahogy innen látom, egy ilyen ember egy hétig nem húzza ki a hitelkártyája nélkül sem, úgyhogy felejtsük el nyugodtan a túlélését egy SHTF szituációban.

És ez az ember egy lőfegyver-kiképző?...Valószínűleg olyasvalaki, aki vallja, hogy a pisztolyát csak arra használná, hogy átverekedje magát a puskájáig... nomeg az arcszeszéig...

Ahogy megtapasztalod a hiányát azoknak a dolgoknak, melyeknek létét most természetesnek veszed, a prioritásaid nagy hirtelenjében meg fognak változni. Példának okáért tavaly ki kellett húzatnom két bölcsességfogamat. Mindkét alkalommal felírtak antibiotikumokat erős Ibuprofen fájdalomcsillapítóval. A antibiotikumokat bevettem(bár azokból is dupla adagot vásártam ugyanazzal a recepttel a biztonság kedvéért), de az Ibuprofent hozzácsaptam a magán patikám tartalmához. Miért? Mert nem lehet őket mindig kapni. Persze hogy fájt, de azt túl lehet élni, nomeg személyiség-építő hatása is van ha engem kérdezel.

Gyakorolj önmegtartóztatást egy jobb jövő érdekében – ez az a szemlélet, amit el kell sajátítanod, ha fel akarod készíteni magad. Van egy csomó „király-cucc”, amiről le kell hogy mondjál annak érdekében, hogy a nélkülözhetetlen holmira jusson. Meg van más is, ami nem alapvetően nélkülözhetetlen, de valamiféleképpen fontos. Az asszony bejelentkezik a fodrászhoz egy-két havonta. Nem életbevágóan fontos, de jól érzi magát tőle, és ez emel a közérzetén.

Én meg néhanap veszek egy videójátékot az Xbox-hoz, vagy hazaviszek egy filmet amit együtt megnézhetünk. 7-10 dolcsi nem fog hazavágni, de a kikapcsolódás jól esik. Viszont egy túlélőnek az alkoholt, a drogokat, de még a cigarettát is kerülnie kell. Egészségtelenek, sokba pízbe kerülnek aminek máshol jobb helye lenne, és függőségeket ébresztenek olyasvalami iránt, amit nem valószínű, hogy a jövőben mindig be tudsz szerezni. Ki fogja elviselni a mogorvaságodat, amikor kedvenc cigimárkádat már nem importálják a SHTF következményeként?

FerFAL (blogja itt érhető el)

Eddig tartott a cikk első része, hamarosan következik a második rész, szürkekereskedelemről, csereberéről, közbiztonságról és piramisokról.

További cikkek a sorozatban:

Túlélni az argentin államcsődöt - II. rész

Túlélni az argentin államcsődöt - III. rész

Köszönet tc-nek a fordításért!

Képeket itt találtam.

Túlélni az argentin államcsődöt - II. Rész

2012.09.09. 16:52 Martin Blake

Az argentin államcsődöt túlélő Fernando beszámolójának második része következik a mai cikkben. Az írást ezúttal is eredeti formájában olvashatjátok.

A szürkegazdaság - feketepiac

Amint a SHTF, a feketepiac pillanatokon belül felüti a fejét mindenütt.

Hazámban a „szürke gazdaság” gyakorlatilag mindenhol elfogadottá vált végül is. Eleinte a hangsúly a szakmunka és iparcikkek ételre cserélésére helyeződött. Egyes körzetek, városok kialakították saját csere-piacaikat, és létrehozták saját „értékpapírjaikat” amit pénzként, pénz helyett használtak a cserekereskedelemben. Ez persze nem tartott sokáig. Ezek az „értékpapírok” könnyen másolhatóak voltak akárki házi számítógépén, így hát mindenki visszaállt az „igazi” pénz használatára.

Ezen piacok általában valamiféle üres raktárhelyiségben v. telken kaptak otthont, amely felett az ellenőrzést egyik v. másik gengszter gyakorolja biztonsági szolgálatával. Akárki bérelhet egy standot 50-100 peso-ért (20-30$US) ezeken a piacokon, és árúba bocsáthatja portékáját, tehetségét. Nagy általánosságban kimondhatjuk, hogy béke honol ezeken a területeken, mivel a biztonsági szolgálatok sehol sem kötik a rendőrség orrára kisebb problémáikat, mint pl. egy lopás, verekedés avagy nők elleni vétségek. Az ilyenfajta zűrök nem tesznek jót az üzletnek, és mint ilyen, elkövetőik hamar megtapasztalják mennyi fájdalmat is képes elviselni az emberi test... vagy kapnak egy ingyen beutalót Szent Péterhez. Néha még egyenruhás rendőrök is fusiznak ilyen helyeken. De mint mindenhol, itt is ügyelned kell magadra. A zsebtolvajok itt sem ritkák és persze meg is támadhatnak, ahogy elhagytad a piacot, ahol természetesen biztonságod már a saját felelősséged.

Ezek a piacok persze nagy fejlődésen mentek keresztül és ma már mindent meg lehet találni bennük. Ma például jártam a helyi piacon, egy volt raktárépület területén, amely egész jól meg van szervezve és tisztán üzemel. Néhány napja viszont problémáik voltak lopott árukból és hamis címkékből kifolyólag. Mit is lehet itt venni? Többnyire élelmiszert és ruhát. Vannak kisebbek és nagyobbak, de a sajt, konzerv, fűszerek, méz, tojás, gyümölcs, zöldség, sör, bor, meg szárított hús majd mindenhol megtalálható, ugyanúgy mint a pékáruk és tésztafélék, általában olcsóbban is mint a szupermarketekben. Friss hal is akad néhol, de az emberek többsége hűtést igénylő élelmiszert inkább a szupermarketekben vásárol.

A ruhanemű is népszerű portékájuk, megtalálsz mindenféle utánzatot, de még lopott eredetit is, ugyanez vonatkozik a cipőkre meg az edzőcipőkre. A gyermekruhák, alsóneműk, zoknik, törölközők is nagyon népszerűek. Játékokat és szerszámokat is kapni, de azok majd mindegyike kínai gyártmány, és silány. Megint mások javítószolgálatot állítottak fel. El lennél képedve, mi mindent meg tudnak buherálni: TV-ket, CD lejátszókat, elektromos szerszámokat, néha még leégett integrált áramköröket is. Adj ezeknek a fickóknak egy csavarhúzót meg egy tábla csokit és megjavítják az atomtengeralattjáródat...

Élelem és ruházati cikkek után a legkelendőbb áruk bizonyosan a CD-k, DVD-k, filmek, zene, PlayStation2 meg Xbox játékok, programok. Pár nappal az Amerikai megjelenésük után miden kapható. Mintha egy emberük elrejtőzött volna Bill Gates asztala alatt. Majd minden megvan itt és ha érdekel, tuti hogy találsz itt mindenféle illegális cuccot is, drogokat, fegyvert meg muníciót. Persze a minőség színvonalon aluli és sok drogfüggő hal meg kotyvasztmányaiktól. A pisztolyok főleg FM High Power-ek, kiselejtezett 1911-esek, Colt.45-ösök, Systema-ák, meg régi Colt Detectiv-ek, melyek utat találtak a rendőrség és a sereg fegyvertáraiból a feketepiacra. Minőségileg nem nagyon jók, de ha van egy kis pénzed, meg leszel lepve mit meg nem kapsz. Minden, amit a sereg meg a kopók valaha is használtak, beleértve SMG-ket, és Browning 50 BMG golyószórókat, és még repeszgránátokra is bukkanhat a kliens, ha van elég pénze no meg egy kis türelme. A puskákra néha várni kell, de a pisztolyok meg a kézigránátok ott helyben kaphatók.
Arany!

Verjen fejbe valaki, mert majdnem megfeledkeztem az aranyról!!!

Mindenki keresi! „Aranyat veszek, KP-vel fizetek” hirdetések mindenütt, ideértve a TV-t is. Nem hiszem el, hogy ilyen bolond vagyok. Azért is nem kapcsoltam korábban,mert az aranykereskedelem igazából a törtarany meg a lopott ékszerek - megszorult emberek kisebb értékei- adásvételével van kapcsolatban, nem azokkal az aranyérmékkel, amiről ti beszéltek általában. Persze senki sem adja meg az arany hivatalos árát, szóval VIGYÁZAT mindazoknak, akik minőségi aranyérmékbe fektetnek. Mivel nehéz megállapítani az arany összetételét, a kisebb kereskedések törtaranyként fizetnek érte. Ha helyetekben lennék, érmék mellett és HELYETT vennék egy halom kisebb értékű gyűrűt és ékszert, s mivel ezek amúgy is olcsóbbak, mint a különböző címletű érmék, és ha a SHTF elég mély, nem fogtok veszíteni azáltal, hogy prémium minőségű és minősítésű aranyérméiteket törtarany értékben lesztek kénytelenek elkótyavetyélni. Ha visszamehetnék az időben vennék egy kis zsák aranygyűrűt. Zsebmetszők és kisstílű tolvajok egyenesen a nyakadról szedik le az aranyláncokat és adják tova azokat a kereskedőknek. Ez igen elterjedt vasútállomásokon, a metróban és hasonlóan zsúfolt helyeken.

Egyszóval amondó vagyok, ha egy sekélyebb gazdasági válságot láttok a jövőtökben, az érmékbe való befektetésnek van létjogosultsága. Mivel el fogjátok tudni adni azokat az aranyárusoknak és tán hasonló túlélő-mentalitással rendelkezőeknek, akik ismerik az árú valós értékét, nem fogtok veszíteni az akción. Az én helyzetemben is kitűnő befektetést jelentettek volna, megakadályozták volna, hogy az infláció felőrölje a megtakarított pénzem vásárlóértékét. Még a mai elfuserált helyzetünkben is be tudnék menni a belvárosi bankok akármelyikébe és túl tudnék adni rajtuk valós, piaci árakon. Ugyanez vonatkozik az ezüstre is. De lakóhelyemen, a kisstílű boltocskák csakis törtarany áron adják és veszik a cuccot, függetlenül attól, hogy miféle aranyad van. Tehát azt kell, hogy mondjam, hogy az apró csecsebecsék itt és most ebben a mély és hosszú terjedelmű SHTF szituációban hasznosabbak lennének az érméknél. Bocsássatok meg, hogy eddig erről nem beszéltem, de teljesen elfelejtkeztem róla, míg ma a piacon szemembe ötlöttek az „aranyat vásárlok” hirdetések.

(a tegnapi cikk /"A legfontosabb túlélési technikák"/ utolsó pontja éppen erről szólt - befektetés a jövőbe)

Közjáték – Sötét Ómen – SHTF tanulmányok az egyetemen.

Ezt is elfelejtettem! A fene egye meg. Valami olyasmi, mint ami az arannyal kapcsolatban történt, csak – rosszabb, sokkal rosszabb. Soha nem volt tehetségem a számok, nevek megjegyzéséhez, egyik fülemen be, a másikon ki, de van ami megragad, apró dolgok, amik fel sem tűnnek az embernek, csak jóval később. Emlékszem, gyerekkoromban az Államokban éltünk. Emlékszem az iskolámra, valami Pierce-ről volt elnevezve, nem is tudom hol volt, mert laktunk Bostonban(Mass) is meg New Hampshire-ben is. Emlékszem a legjobb haveromra Freddy-re, meg egy lányra(miért is kell mindenütt ott lennie egy lánynak), Samantha, Sam-re. Vöröhajú volt és magas, volt is egy fényképem, amin együtt játszunk, de már nincs meg. Valahol 3 és 26 éves korom között elvesztettem ezt a fényképet, mely oly becses volt számomra. Emlékszem egy narancs formájú és szagú dörzs- matrica illatára, amit egy óvónéni ragasztott be a kis munkafüzetembe...

De Erről majdnem megfeledkeztem örökre. Ez, EZ, egy fontos pillanat volt, amikor is vagy hatvanunk, mind hallgatók egy lerobbant, iskolának használt épületben, egyszerre jöttünk rá, hogy az, amit mi valaha AZ életnek ismertünk, nos AZ megszűnt létezni.

Hajnali 1:06 van. Épp most jöttem ki a zuhanyból, a feleségem meg a fiam alszanak. Éppen dörzsöltem be a sampont a hajamba, és azt vettem számba, mit is írtam ide a mai üzenetembe, amikor is belém nyílalt annak a pillanatnak az emléke amikor is többed-magammal együtt tudatosult bennünk, hogy ami körülvesz bennünket nem csak a SHTF (amint ezt mind tudtuk), hanem, hogy egy világ megszűnt létezni, az, hogy nem egy tornádó vágtatott át világunkon, hanem egy hosszú, el nem múló jégkorszak vette kezdetét.

Pontosan olyan módon értettük ezt meg, mint ahogy a gyerek megérti a fotoszintézist: Egy tanár hidegen elmagyarázta nekünk, még táblázatai is voltak.

Tegnap 5 órát aludtam, 2-t tennapelőtt. Szombaton semmit. Már hozzászoktam. Egyetemi határidők, éjszakázás a CAD 3D-rajzaira várva, könyörtelen világ ez itt körülöttünk, senkit nem érdekel, mi eszi a lelked, csak teljesíts az elvárásoknak megfelelően, és azok mindig magasak. 4 éve történt, majd egy évvel a 2001 decemberében beütött krízis után. Társadalomtudomány-óra volt és a tanár éppen a különböző társadalmi elrendezkedések piramisait magyarázta. Istenem, most is látom magam előtt. Még a könyveinkben is benne voltak azok az átkozott, kegyetlen piramisok. Az első, a példapiramist két vízszintes vonal szelte 3 részre, az elitet, a középosztályt és a szegény, proletár rétegeket ábrázolva. A tanár elmagyarázta, hogy a piramis középső szelete, a középosztály, mintegy ütközési zónaként nyeli el a gazdagok és a szegények között felgyülemlő társadalmi feszültséget. A második piramis kövér középső szeletet ábrázolt, vékony alsó és felső szelettel, kétirányú nyilakkal ábrázolva, hogy az osztályok közötti mobilitás útja nyitva áll. Ez volt a klasszikus demokratikus kapitalista társadalom sémája. A harmadik fajta csak annyiban különbözött ettől, hogy a piramis kissé laposabb volt, azt jelképezve, hogy az alja és a csúcsa közötti különbség nem olyan nagy. Ez az Európai Nyugati, szocialista-jellegű társadalmakat jelképezte. E három ábra között nem volt nagy az eltérés.

A negyedik piramis a kommunista társadalmakat ábrázolta, ahol is a nyilak a középső és alsó osztályokból a legfelső szintet ostromolták, de ott áthatolhatatlan rétegbe ütköztek. Egy picike elit, alatta kis középpel, és egy hatalmas alsó szint.

Azután lapoztunk egyet és jött az a rohadt ötödik piramis. Ennél a középső szeletből a nyilak az alsó szintbe irányultak.

-Ez mi? - kérdezte valamelyikőnk

A tanár ránk nézett: - „Nos, ez itt mi vagyunk.” - mondotta.

„Ez egy összeomlófélben lévő társadalom, egy, amelyikből hamarosan harmadik világ-béli lesz, ahol a középosztály említésre sem méltó, amelyet hatalmas szegénység és egy parányi, de mesésen gazdag elit jellemez”

„Mik azok a nyilak, melyek középről tartanak lefelé” - kérdezte valaki.

„Az ott az eltűnő-félben lévő középosztály” - mondta a tanár.

Halálos csend támadt, ha valaki leejtett volna egy tűt, meghallottuk volna. Nem hazudok, senki nem sírt, de sokan dörzsölték a szemeiket, feledtek el levegőt venni... mindnyájan tudtuk, hogy valami megváltozott körülöttünk…

„Tudni-illik a középosztály jövedelme már nem elegendő ahhoz, hogy betöltse funkcióját. Az elit egy kis része középosztálybélivé züllik, a középosztály nagy része viszont elszegényedik.”

Nem tudom hányan értették meg abban a pillanatban, hogy szegénység a sorsuk...

„ A helyzet az, hogy van itt egy középosztály, mely hirtelen elszegényedik, és ezzel gyakorlatilag egy olyan társadalom jön létre, mely szegényekből áll, középosztály nélkül, ami társadalmi villámhárítóként működhetne. Ez a lesüllyedt középosztály hamar rájön, hogy azokhoz az állásokhoz, amelyeket egyáltalán találnak, túlképzettek, de alternatívájuk nem lévén minden adódó lehetőséget meg kell ragadniok – tehát a kínálat-kereslet elve szerint, a munkanélküliség az égbe szökik, az bérek pedig a béka segge alá. Tanulnak, készülnek egy állás betöltésére, amelyet soha nem fognak megkapni, mert az nem létezik. Ti, srácok, ti építészetet tanultok, pusztán azért, mert per pillanat ezt kívánjátok tenni, vagy ez a hobbitok, vagy mert nincs más dolgotok. Csak 3-4%-otok fog valaha is valami építészettel kapcsolatos dologhoz kezdeni.” - folytatta a tanár.

Csak ültünk ott mindnyájan, próbáltuk megemészteni az imént hallottakat. Pár hónapon belül kiderült, hogy a tanár túlságosan is a fején találta szöget. Még az iskola is ezt tükrözte: a hallgatók vagy 50%-a kimaradt: vagy nem látták további értelmét, hogy olyasmivel vesztegessék az idejüket, aminek semmi köze nem lesz a jövendőbeli fizetéseikhez, vagy elfogyott a pénz a tandíjra, vagy családjaik túlélése érdekében valamiféle munkát kellett vállalniok.

Valaki itt ezen a fórumon azt írta, hogyha ez megtörténik az Államokban, a zavargások sokkal intenzívebbek lesznek, mert a Dél Amerikaiak szívósabbak. Először nem értettem vele egyet, mert úgy gondoltam, hogy az emberek mind alkalmazkodnak majd valahogy, amikor ilyen helyzetbe kerülnek, de most, hogy volt időm tűnődni a dolgon, azt hiszem igaza volt. Nem igazán azért, mert erősebbek, hanem mert ellenállóbbak, jobban hozzá vannak szokva a sorscsapásokhoz. Többségünk nagyszülőktől származik, akik a Spanyol polgárháború elől menekültek ide, mások az Olasz diktátor elől, a szüleink túlélték a piszkos háborúkat a saját diktátoraikkal és gyerekeik is ebből az anyagból gyúrattak. Vajon az USA-béliek is túlélnék mindezt? Persze hogy, de azt hiszem, ma túlontúl sokan vannak ott nálatok, akik nem olyanok mint ti vagytok, akik nem készülnek fel minden eshetőségre, akik nem értik milyen instabil is ez az egész. Ezek lesznek azok, akik a zavargásokat fogják okozni, azok, akik túl lusták, hogy mindenkor ellássák saját szükségleteiket, mielőtt túl késő, meg azok, akik elpuhultak az évek során abban a hitben, hogy a kormány majd megvédi őket, mint tisztességes adófizető állampolgárokat. De a többség azért megmarad. Az ember alkalmazkodik, mint mindig. Jobban mint hinnéd. Azok pedig, akik nem tudják vagy akarják az új realitásokat tudomásul venni el fognak pusztulni, így tisztítván a genetikai állományt és adván át az élőhelyet a fajfenntartás érdekében. Így megy ez már évezredek óta.

Megjegyzés: Bocs, hogy nem jelentkeztem pár napja, egy egyetemi vizsgatézisen futtatom a számítógépet, nagyon nagy kapacitás-igényű 3D grafika, 3 héten belül kész kell hogy legyen egy 4 tagú tanári bizottság elbírálására.
Bűnözés és létbizonytalanság

Annak ellenére, hogy a bűnözés soha nem volt ismeretlen Dél Amerikában, hazám nagyon is kivétel volt ez alól. Mindig is észnél kellett lenni, de az semmi volt ahhoz képest, ami a 2001-es gazdasági válság óta megy. Előtte leengedhetted a gyerekeket a ház elé játszani, vagy megengedhetted, hogy egyedül sétáljanak haza egy-egy házibuli után a szomszédságból, de ez mára már a múlté. Ma már nem látsz lenn gyerekeket. Hadd hangsúlyozzam ezt még egyszer: Egyet sem. SOHA! Néhanap egy kölök bringázik pár métert ide vagy oda, de mindig egy felnőtt felügyelete alatt. Egy magában bringázó srác alól pillanatok alatt el fog tűnni a drót, és nagy válószínűséggel ő sem úszná meg szárazon, úgyhogy egy valamirevaló szülő nem engedi a szeme elől a gyerekét. A kamaszok már nagyobb problémát jelentenek. Nem tarthatsz egy 15-16 évest lakat alatt egész nap annak ellenére, hogy elvileg már elég nagyok lennének ahhoz, hogy vigyázzanak magukra. Amikor meg lemegy a nap a dolgok még rosszabbra is fordulnak.

Ilyenkor a szülők összeállnak, és vagy valamelyikőjük házánál tartanak összejöveteleket, vagy kibérelnek egy klubot, ahonnan azután begyűjtik a csemetéiket idővel. Egykor taxikat és bérkocsikat is használtak ilyen célokra, de sok lányt megerőszakoltak ilyen módon, úgyhogy mára már egy tisztes szülő sem hagyja idegenek gondjaira gyermekét. Mivel évek óta így élünk, mára már a vérünkben van az óvatosság: sokan sajnos a saját kárukon tanultak. Soha nem fogsz egy nyitott ajtót vagy ablakot találni. Szomszédok már soha nem tereferélnek házaik előtt. Egy rosszfiú még meglephetné őket, s mint könnyű célpontot begyűjthetné jogos jutalmát.

A régi közhely, hogy add oda a banditának amit akar és nem lesz bántódásod már rég nem érvényes.

Ezek a fickók vagy be vannak tépve, vagy elszipuzták az eszüket, vagy egyszerűen csak gyűlölnek, mert neked jobb élet jutott mint nekik, vagy születésüktől verték őket, úgyhogy már kifejezetten élvezik, hogy annyi fájdalmat okozhatnak neked, úgy megaláznak, ahogy csak tudnak. Ha valaki bejut a házadba, garantálom, hogy ami csak él és mozog meg lesz erőszakolva, bántalmazni fogják, meg lesz kínozva...

Én, személyesen, miután hosszasan elbeszélgettem a feleségemmel pár éve, elhatároztam, hogy soha, senki, semmi áron nem juthat be otthonunkba. Vannak dolgok, melyek rosszabbak a halálnál.

Ezért azután mindig van nálam fegyver. Drágán fognak fizetni az életemért – kamatostul!!!

A nap leges-legveszélyesebb pillanata kétségtelenül az, amikor akármelyikőnk elhagyja a házat vagy hazatér. Egy masszív, lebiztosított házba nem könnyű betörni, ezért a bűnözők lesben állnak arra a pillanatra várva, amikor is ott állsz a küszöbön kulccsal a kezedben. Ezért figyel különösen az ember minden körülményre, akármire, ami szokatlan és ha valami -akármi - nincs rendben megy még egy kört, nem áll meg az autóval. Soha senki nem nyit ajtót, ha ismeretlen van a közelben.

Ha ismeretlen kopog vagy csönget, mindig egy második emeleti ablakból veszi fel az ember a kapcsolatot vele.

A bűnözők gyakran villany ill. gázszerelőknek öltözve próbálnak bejutni házadba azzal az ürüggyel, hogy meg kell javítaniuk valamit. Soha! Akármit, ami javításra szorul, meg lehet javítani kinn a járdán, ami pedig a házadban van azt az ellátók amúgy sem fogják számodra megjavítani. Mindenesetre jobb, ha az ember udvariatlan, mint ha halott lenne.

Az új autóvezetési elvek, szokások megérdemelnek egy külön fejezetet. Mostanra legyen elég annyi , hogy ajtó, ablak zárva, fegyver a kezed ügyében, valamint a KRESZ mint olyan, megszűnik létezni. Ha hazád valaha is olyan helyzetbe kerül, mint az enyém, emlékezni fogsz arra, amit most mondok. Soha ne állj meg a pirosnál, vagy a stoptáblánál, ha nincs forgalom, különösen sötétben.

Eleinte a zsaruk próbálták megbüntetni az embert, ha véletlenül elkapták amint átmegy a piroson (más szóval megpróbálták levenni), de pár hónap elteltével rájöttek, hogy a sofőrök inkább a büntetést kockáztatják meg mint az életüket, ezért ma már villogó sárgára állítják a közlekedési lámpákat este 8-9 után. Ez persze irtó veszélyes. Az éjszakai balesetek mind gyakoriak, mind brutálisak, mivel az autók teljes sebességgel kapják oldalba egymást.

MissinLink-nek volt pár jó, általános érdeklődésre számot tartható kérdése, úgyhogy mivel úgyis a biztonság problematikájánál járunk, itt következnek:

Kérdés: „A otthont-megszállók milyen taktikával közelítik meg a házakat falun illetve városban? Autókat, vagy furgonokat preferálnak?”

Néha megállnak melletted, ha falun, a házadtól távol dolgozol, de többnyire megpróbálnak meglepni valamivel. A bűnözők nem ostobák, néha napokat töltenek farmod, lakóhelyed és különösképpen SZOKÁSAID kikémlelésével. Például, észreveszik, hogy esténként bezárod a kapudat, mint az szokás, és elbújnak a közelben. Ez elég gyakori. A kutyáknál jobb riasztórendszert keresve sem találnál, és ők is tisztában vannak ezzel. Megmérgezik őket és álmodban próbálnak meglepni az éjszaka közepén. Sokakat ismerek, akiknek megmérgezték kutyáikat. Ha úgy érzik, hogy szigorúak a biztonsági rendszabályaid, megvárnak, amíg ki\be mégy a főkapun, ahol is ki kell szállnod a járművedből és ott próbálnak lecsapni rád. Azt mondom hát, hogy a leggyakoribb alkalom az, amikor is elhagyod avagy visszatérsz otthonodba.

Kérdés: „A támadások jellemző időpontja? Nappal, éjjel, reggel, este?”

Reggel 7, 9, délután 1, 7 mind megesik. Nincs „biztonságos” napszak. Az éjszaka viszont fokozottan veszélyes. A nappali támadások talán felületesebbek, gyorsabbak, talán csak elszedik amid van, pízt, ékszert, éjjel viszont alaposabban kiforgatnak, soká maradnak, de sablon az nincs. Ha egy tanácsot adhatnék csak: akkor hegyezd füled, s minden porcikádat, amikor is ki\be lépsz az ajtón. Ha lehetséges, legyen fegyver a kezed ügyében, amikor is ezt teszed. Ha hatodik érzéked azt mondja, hogy valami nincs rendjén, ne kockáztass, menj még egy kört a ház körül, és figyelj. Ha még mindig nem tiszta a levegő hívd a zsarukat(ha azok reagálnak az ilyesmire egyáltalán), szerezz segítséget. Ha többed-magaddal közelítitek meg a házad, általában el fognak távozni. Egy alkalommal egy pár gyanús fickót láttam az ajtómnál lébecolni, úgyhogy megkerültem a blokkot. Amikor visszatértem, még mindig ott voltak, úgyhogy elkezdtem villogni, meg dudálni rájuk. Erre elhúztak. Persze volt fegyverem az autóban, anélkül nem ezt tettem volna. Azt se felejtsd el, hogy az autó maga is egy nehéz, erőteljes gépezet. Ismerek egy tagot, aki felszerelte a pick-up-ját azoknak a nehéz, vastag króm lökhárítóknak az egyikével abból a célból, hogy következmények nélkül üthesse el azokat, akik úgy akarják őt megállítani, hogy eléje ugranak...

Ha nekem teherautóm lenne, ugyanezt tenném. De, mint ahogy nem is szokásom, nem járatnám a számat róla. Ha valaki kérdené, azt mondanám azért kell, mert faszán néz ki vagy valami. Még manapság is elém ugrik itt-ott egy fazon hátha megállok(ki tudja, tán még mindig van aki megáll és így ki lehet rabolni). Megcélzom őket, és padlógázt adok. Eddig még midig elugrottak előlem. Eleinte az embernek torkában a szíve, manapság már olyan rutin, mint a sebességváltás. Szomorú ha engem kérdezel.

Az első részt itt olvashatjátok, a harmadik, befejező rész nemsokára következik. Szó lesz benne felszerelésről és közlekedésről, addig is várom a kommenteket a témával kapcsolatban.

Túlélni az argentin államcsődöt - III. Rész

2012.09.14. 14:08 Martin Blake

A sorozat befejező darabjáról esik szó ebben a cikkben, jó olvasgatást!

A lista

„Állíts össze egy listát arról, hogy mit szereznél be, ha újból csinálhatnád”

Nomad kért meg erre. No, ez itt egy jó ötlet, tán tanultok a hibáimból. Sok olyan dolog van amire az ember nem gondol míg túl késő.

OK, szóval vissza az egész. Megjelenik nekem a jótündér 2 évvel a krízis előtt és azt mondja:

-„A hazád 2 éven belül belecsúszik a pöcegödörbe aranyom, ez az utolsó figyelmeztetésed!”

Nos, számos olyan dolog van, amit másképp tennék, meg számos olyan dolog, amit vennék.:
Élelmiszer!

Mindjárt kitérek rá, de az bizonyos, hogy soha nem lehet túl sok konzerved valamint tartósan tárolható élelmiszered odahaza. Talán itt hibáztam a legnagyobbat, ez bizony elkerülte a figyelmemet.

Ma beszélgettem Nomad kérdéséről az asszonnyal, megkérdeztem tőle neki mi a véleménye, és annak ellenére, hogy ő tán nem annyira fanatikus ezzel az egész túlélési stratégiával kapcsolatban mint én, rögtön rávágta: „Ételt vennék. Emlékszel amikor csak egy kis üveg olajat, tejet, cukrot meg lisztet lehetett venni egyszerre? Emlékszel az üres polcokra a boltokban?”

Igen, határozottan több élelmiszert! Különösképpen olyat, mely évekig eláll.
Autó

Vennék egy összkerék-meghajtásút, annak ellenére, hogy városlakó vagyok. Egy ilyennel az ember fel tud kaptatni a járdára, át tud vágni a terepen, ha ki kell kerülni egy útelzárást vagy utcai zavargást. Nem egyszer tapasztaltam, amint ezek a járgányok átmentek terepesbe vagy átvágtak a boulevardokon, míg mi szegény autótulajdonosok meg voltunk rekedve.

Ugyancsak, egy 4X4-es általában nehezebb olyan esetekre, amikor valaki le akar szorítani az útról, valamint mivel terepre van kalibrálva, a motor sokkal védettebb, tehát megbízhatóbb, arra az esetre, ha el kell ütnöd valakit vagy valakiket.
Üzemanyagtartályokat: Nem csak azokat a kisebb hordozható kannákat, hanem olyasvalamit is, amibe belefér 400-500 liter. A 2001-es krízis előtt építkezéseken lehetett őket lelni, de már rég eltűntek.
Egy generátort: Import, tehát méregdrága. Mintha már itthon is gyártanák őket, de nem tudom milyen minőségűek.
Egy jó kis TV, DVD lejátszóval. Tudom, tudom mit gondoltok: ennek elmentek...de hadd magyarázzam meg. Mozizni, vagy étterembe járni nemcsak hogy veszélyes, de nem is olcsó mulatság. Hasznosabb helyet is fogsz találni annak a píznek amikor TSHTF.

Vannak persze éttermek, mozik, vagy színházak Buenos Airesben is, ahol biztonságban szórakozhatsz. Vagy magán őrző-védő szolgálatuk van, vagy a zsarukkal egyeznek meg egy kis külön védelemről. Ezek azok a helyek, ahol te is kikötnél nagy valószínűséggel, ha idetolnád a képedet turistaként. Ezeket biztonságossá teszik a turisták kedvéért. De ezek nem az átlagos Argentin pénztárcához vannak méretezve. Az én társadalmi státuszom az Argentin lakosság mintegy 96%-a főlé sorol, ha életkörülményeimet vesszük, és ennek ellenére nem engedhetném meg magamnak, hogy akár havonta kétszer is elmenjek szórakozni. Sétálni ki lehet menni a környékünkön és mi élünk is ezzel, de hogy is mondjam: a kilátás nem igazán megnyerő, nemis beszélve arról, hogy csak vagy 6 blokknyit lehet lófrálni, mielőtt az ember kiér a védett zónából, azután magadra vess. Persze, oda megy az ember ahova akar, (akár Afganisztánban vagy Szomáliában) de nem igazán ajánlatos...

Nemrégiben lőtt le egy rendőr egy anyát a 6 hónapos kislányával együtt, amikor tüzet nyitott egy menekülő rosszfiúra, nem nézvén sem istent sem embert, amint ez náluk szokás. A 9mm-es fémköpenyes lövedék átment a gyermek popsiján, át az anyján is, de szerencséjükre nem érintett egy létfontosságú szervet sem. Az anya is kijött a kórházból pár héten belül. Szerencse? Nem tudom, tán Isten malmai... Sok ilyesfajta esetről hallani, amikor a rendőrség ártatlanokat lő le, és az általuk használt 124grain (kb 8g) tömegű fémköpenyes lőszer csak ront a helyzeten, mivel falakon, ablakokon, és még a rosszfiúkon is áthatolva sebesít vagy öl ártatlanokat.

Visszatérvén a TV-hez, a jó szórakozóhelyek túl drágák sétafikálni a barátnőddel éjnek idején pedig kész öngyilkosság. Hirtelenjében egy kis pattogatott kukorica, pizzával meg egy film a TV-n nem is hangzik rosszul mi? Nem mondom hogy azt bámulja az ember éjt nappallá téve mint egy zombi. Olvasni is OK persze, magam is szeretek, csak azt próbáltam illusztrálni, hogy miután a SHTF, nem olyan egyszerű nőismerősöddel kijárni szórakozni, se nem aprópénz. Extrát kell fizetned mindenhova ahová csak mégy a plusz biztonsági őrökért, kiket a helyiség tulajdonosa fizet, add hozzá a bengát meg a vacsora árát és helyben vagyunk, míg egy DVD ára alig pár dolcsi. Miután a SHTF, sok ilyen : „nem akarod megnézni ezt meg ezt a filmet drágám” -ra alapozott estét látok a jövődben. Tetszik vagy sem, de a TV olcsó és biztonságos mulatság. Egy PlayStation vagy Xbox is jó ha van. Akármi is történik a gazdasággal, garantálom neked, hogy mindig akad egy srác akinek van DVD írója. Csak azért mondom, ha szeretsz mozizni...

Jut eszembe: Könyvek!: Ha szeretsz olvasni, kezdd gyűjteni őket, még ha el sem akarod hamarjában olvasni őket. A válság bekövetkeztével, maga a papír is sokak jövedelemforrásává válik. Ezrek tengődnek karton, meg mindenféle más papírszemét gyűjtögetéséből. Következésképpen a könyveknek az ára is megugrik. Azt is illik tudni, hogy a könyvek nehezek, szállításuk nehézkes, gyakran külföldön nyomják őket. Példának okáért: miután meglátogattam a szüléimet Spanyolországban hazafelé 3 bőröndöm volt. Egy közülük teli könyvekkel. A könyvek két, háromszor annyiba kerülnek idehaza, mint Spanyolországban vagy az Államokban.
Fegyverzet: Mindig is szerettem célba lőni, vadászni, úgyhogy világéletemben tartottam fegyvert, de gyűjteményem korántsem volt alkalmas hogy betöltse mostani feladatát. Ha te is ugyanebben a cipőben jársz, ne habozz, vásárolj, ahogy a pénztárcád engedi. A fontossági sorrendben közvetlenül az élelmiszer, víz és a lakhelyed előkészítése után iktasd be őket. Mint mondtam, a variációk száma végtelen,de próbálj meg beszerezni legalább egy szolgalati autó pisztolyt, egy katonai félautomatát 308-asban(7.62mm), .22-es pisztolyt és puskát, egy vadászpuskát, lehetőleg ugyanabban a kaliberben mint a félautomatád, egy 12-es kaliberű pumpálós töltésű sörétes puskát, valamint egy SMG és\vagy egy 9mm-es karabélyból álló arzenál szép és hasznos lenne. Én magam elfelejtettem beszerezni egy .22-es pisztolyt 2001 utánig, és akkor annyit fizettem egy Norinco.22-esért, mint amennyit egy Ruger-ért fizettem volna a válság előtt.
Satöbbi: Azt tanácsolom, hogy nézzél széjjel, mi az, amit hiányolnál, miután a SHTF? Nézd meg hol készülnek. Ha külföldi gyártmány, fel fog menni az ára, ha egyáltalán lehet majd kapni. Esetemben jó példa(többek között) a Gilette eldobható beretva. Az államokban gyártják és ma már méregdrága. Mint mondtam, nézd meg a „Made In ...” címkét, nincs sok értelme Kubai szivart halmozni fel csereáru gyanánt, ha Kubában élsz így van? Egyébként nem is úgy tekintenék ezekre az eszközökre, mint csereárura, hanem inkább mint ajándékokra annak érdekében, hogy bizonyos bürokraták, rendőrök, orvosok „jóindulatát magam felé terelgessem”. Apróságok, mint egy üveg szesz\bor, egy szép toll, parfüm, meg piperecuccok igen jól jöhetnek olyan alkalmakkor, amikor egy baráti szóra van szükséged bizonyos körökben, de nem csak maguk a csecsebecsék, hanem pár nyájas szó sem árt ilyenkor.

Tegyük föl, hogy meg kell hosszabbítanod a jogsidat a XXXX évi nagy válság bekövetkezte után. A probléma abból adódik, hogy a hivatal nem dúskál éppen alkalmazottakban( negyedüket elbocsájtották, 50%-uk meg éppen sztrájkol), tehát csak mától négy hónapra tudod magadat bejelenteni. Odasomfordálsz az információhoz, ahol is Betty-t találod. Namost, a mi Betty-nknek utoljára 10 esztendős korában volt randija, és legalább annyit nyom mint egy egészséges viziló, ha nem is olyan vonzó mint az. Barátságosan megkéred, hogy segítsen kitöltened az űrlapokat, és végig a keresztnevén szólítod, míg cseverészel véle, és noha szegényke olyan rideg, mint egy jégcsap, mire kész vagytok, mosolyogva váltok el.

Másnap, mintegy „beugrassz” és hozol neki egy Revlon rúzst amiért volt oly kedves tennap, hogy kisegített azoknak a trükkös kérdéseknek az útvesztőjéből mint pl. : Neve, Született...

A SHTF előtt belekerült vagy 4 dolcsiba, de mivel Párizsból importálják, felment az ára 20-ra...már amikor még lehetett kapni... A Revlon rájött, hogy a 4 eurós rúzsuk piaca felszáradt, mivel miután az egy kemény 20-asba kerül, a régi kliensek inkább kajára költik azt. Betty imádta azt a rúzst, szerinte olyan volt az ajka vele mint Cindy Crawford-é (szegénykém) de amikor végre megspórolta azt a húszast a nem-elfogyasztott cukorkán, közölték vele, hogy azt bizony már nem importálják.

Kivirul, amikor átveszi az ajándékod, és persze megkérdezi, hogy sikerült-é elintézni a dolgodat. Te persze megosztod vele bánatodat és megkéred nem tudna-e utána nézni a dolognak...satöbbi, satöbbi...szóval, valahogy így.

Máskor, mások kerek perec megmondják, hogy le kell zsírozni a dolgot, és az 50-100 dolcsi elintézi a dógot. Használtam már „ajándékot”(parfüm), hogy gyorsabban megkaphassam az útlevelet, spóroltam rajta pár hónapot, és minden egyes alkalommal megkentem a zsarut, aki megállított közúti ellenőrzésre hivatkozva. Tudom, hogy ez nem vonatkozik a nyugati világ rendjének őreire, akik többnyire becsületes és önérzetes emberek, és nem akarom megbántani a büntetés-végrehajtó közösséget ezen a fórumon, de el kell, hogy fogadjátok, hogy ezek a harmadik világban való lét velejárói és én nem fogom lelövetni magam egy morcos rendőrrel, 10-20 pesó-ért. Egyszer megtettem – soha többé. Megmakacsoltam magam és követeltem a bírságot, de ő egyáltalában nem akart engem megbüntetni, csak pénzt akart. Nem volt szép jelenet. Nem is fogom megismételni soha.
Naszóval: Kaja.

Kényes egy téma. Ugyan nem ugyanúgy, de mindnyájunkat érint valami módon. Ne feledd, hogy amikor a SHTF, ekörül fog kószálni minden gondolatod. Ha nincs, MINDENT meg fogsz tenni, hogy szerezz, ha meg éppen fel van töltve a kamrád, állandóan arról fogsz agyalni, hogy hogyan szerezhetnél belőle többet a jövőben. Ahogy az élelem ára megugrik vagy 2-3szorosára, vagy egyszerűen eltűnik a polcokról, rá fogsz eszmélni milyen értékes áru is igazából az élelmiszer. Aki azt képzeli, hogy ez soha sem történhet meg az Államokban, annak azt ajánlom, hogy látogasson el hozzánk. Noha van némi sivatagos területünk északon, hazánk területének túlnyomó része termékeny „pampa”.

Közvetlenül a második világháború után Argentína gyakorlatilag egész Európát ellátta élelemmel, Európában a világ éléskamrájának is becéztek bennünket. Gabonából és szarvasmarhából annyi volt, hogy nem csak mi laktunk jól belőle, hanem egy egész másik kontinens is. Szóval, mi is történt itt? Hogyan is van, hogy annyian éheznek, kukából esznek? Nos, ugyanaz az ország – a világ éléskamrája – apró változtatásokkal...

Hatalmas nemzetközi részvénytársaságok, mint például a Benetton, vásárolták fel természeti kincseinket, s a termőterületek holdjainak százezreit. Nem tudok hirtelenjében konkrét számokat idézni, de el tudod képzelni a nagyságrendet, ha elmondom, hogy a médiában egyesek elkezdték az ország szuverenitását kétségbe vonni ebből kifolyólag. Azután a média varázslatosan ejtette a témát... vágod?

A képlet másik oldala úgy néz ki, hogy ebben a mi új gazdasági berendezkedésünkben nem igazándiból éri meg argentin kaját argentinoknak eladni. Miért is vesztegetnének el egy kiló húst 17 pesoért a honi piacon, amikor el lehet nyomni 17 euróért a spanyoloknak. Az átváltási arány 1:3.5 körül forog. Számolj. [Mint ahogy az Ír krumplivész sem a termés hiánya miatt alakult ki, hanem mert az Ír paraszt nem tudta megfizetni azt az árat érte, amiért azt az Angol birtokos máshol is el tudta azt adni – A Moderátor megjegyzése] Mindezt add hozzá a magas munkanélküliséghez, fizetésekhez, melyek nem elégségesek ahhoz, hogy az ember elegendő kalóriával lássa el a családját, keverd és rázd: kész egy éhező ország képlete.

Megint csak rá tudok mutatni a pontos momentumra, amikor az ország egy emberként jutott arra a következtetésre, hogy itt valami bűzlik. A 2001-es krízis után a helyzet folyamatosan romlott, de a főváros és egyben a leggazdagabb körzet központja, Buenos Aires lakossága nem igazából érzékelte mennyire leromlott a helyzet a perifériákon. Mindaddig, míg a tanárok nem vették eszre, hogy a gyerekeknek hirtelen problémáik támadtak. Azt észlelték, hogy hogy nagyot romlott a lurkók koncentrációs készsége, gyakran elaludtak, nehézkesen gyűrtek le egyszerű matematikai problémákat.

Később rájöttek, hogy mindez az alultápláltság következménye. A gyerkőcök nem jutottak hozzá a minimálisan szükséges élelemhez sem. Akkor esett le mindenkinek, amikor egy 8-9 éves kislánnyal készített interjút sugároztak a TV-ben. Az riporter a szokásos gyerekekhez intézett kérdéseket tette fel neki, tudod: mi leszel, ha nagy leszel satöbbi, amikor is a kislány sírva fakadt. A kérdésre, hogy miért is sír azt felelte, hogy nem akar semmit, hogy nem érdekli semmi, csak az, hogy éhes és hogy napok óta nem evett, se sokat se keveset... és ekkor tűnt csak fel, hogy milyen sovány is szegény.

Az éhező gyerekek látványa szívfacsaró és bar mindenki látta már mi megy Afrikában, amikor a szerencsétlenek a saját nyelvedet beszélik, azzal a tájszolassal amit te magad is, az fejbe kólint. Az emberek hetekig taglalták az esetet, politikusok nyilatkoztak a legújabb riasztó gyermekhalálozási statisztikákról, melyeket az éhezésnek lehetett csak betudni. Nos, akármi is történik, legyen az hurrikán, gazdasági válság, földrengés vagy egy meteortalálat:Az étel és ital az elsődleges szempontok...

Ideálisan már megtervezted az élelmiszerellátásodat, és elraktároztál a pincében egy évi elemózsiát...avagy mégsem? Hm... nekem sem volt amikor a SHTF, és mondjuk úgy, hogy a tojásaim állandóan a torkomban keringőztek attól a gondolattól, hogy a szupermarketek végleg be fognak zárni egy szép napon, és én a családommal együtt nyelhetem az éhkoppot. Ha még nem képeztél élelmiszertartalékot, tedd azt, amit én is tettem, és vásárolj egy kevéssel többet mint amennyi kell minden egyes alkalommal, amikor boltban jársz. A következő szempontok alapján és fontossági sorrendben járj el:

1) Nincs hűtésigénye

2) Nagy a tápérteke

3) Hosszú ideig(1-5 év) tárolható

4) Nem kell víz az elkészítéséhez

5) Főzés nélkül fogyasztható

Ezt magyarra lefordítva nagyjából a következő fog kijönni: konzerv (húsok, halak, zöldségek, sűrített tej), szárított tésztafélék, dehidratált levesek, csokoládé, tejpor, lekvár, levesek, rizs, liszt, cukor, szárított bab. A konzervek nagyszerűen elállnak. Többnyire víz sem kell elkészítésükhöz, úgyhogy felnyitásuk után azonnal fogyaszthatóak. Csak arra vigyázz, hogy a doboz ne legyen sérült, mert az olyan megromolhat. Ha ilyet találsz, fogyaszd el elsőként. Arra is ügyelj, hogy amint kinyitottad a dobozt, azonnal távolítsd el a bádogból tartalmat. Az én személyes kedvencem a tonhal. Ezer évig eláll, tele van fehérjével, és ízlik mind a mai napig. Emellett a fagyasztott zöldségeket, rizst is feldobja.

A konzervált zöldségek és gyümölcsök is nagyszerűek, csak azt ne feledje az ember, hogy sokkal kevesebb vitamint tartalmaznak, mint frissen és azok nagy része is a lében van feloldva.

A szárított tésztafélék sok vizet igényelnek főzésnél, de ezeknél jobb szénhidrát forrást keresve sem találni. A liszt és a gabonafélék is jól tárolhatok és táplálóak is nagy mennyiségben, csak nagyobb befektetést igényel elfogyasztásuk.

Mára már egész függetlenek vagyunk a hűtőszekrénytől, csak a friss tésztaféléinket(noqui), pizzát és zöldségeinket fagyasztjuk benne. Gyakorlatilag mindent lefagyasztunk, mert így minden eláll majd' örökké, hameg szünetel az áramellátás, a sok fagyasztott cucc napokig nem enged ki. Minél nagyobb tömeget fagyasztasz, annál tovább marad lefagyva. A városi túlélőnek egyébként ajánlatos minél kevésbé hagyatkozni a hűtőre. A konzervek és a dehidratált ételek a legjobb barátai. Ennek ellenére, mint mindenki, aki huzamosabb ideig nélkülözte friss zöldség és gyümölcsfélék fogyasztását tudja, hogy az ember bőre, főleg az inye és ajkai kirepedeznek. Ennek a hiánybetegségnek skorbut a neve. Amint friss vitaminforráshoz jut az ember, a tünetek elmúlnak. Velem is megesett egyszer. Ezert javasolt, hogy friss gyümölccsel egészítsd ki az étrendedet. Nem art, ha van egy kis háztáji veteményesed, pár gyümölcsfával.

Mialatt ezt írom itt: Hirek a TV-ben! Múlt hét vasárnapján választottuk a felsőházat itt Argentínában. Kiderült, hogy az egyik északi provinciánkban a választásra jogosultak beszolgáltatták a személyieiket, némelyek egy zacskó ételért, némelyek vízért, volt aki 10 peso-ért. Ezután raktárakba terelték őket éjszakára, majd másnap állatszállító vagonokban elvittek őket szavazni, ahol is visszakapták az okmányaikat, majd felügyelet alatt leadták a voksukat...
Egészségügy: Menj, és tettesd magad rendbe. Látogasd meg a fogászt, és javíttasd ki minden fogadat. Nincs rosszabba fogfájásnál, amin nincs ki segítsen. Ne feledd, hogy az orvosok sem lesznek annyira elérhetőek mint ma. Én például megoperáltattam a szemem. Tökéletesen látok szemüveg nélkül, aminek van előnye azon kívül is, hogy nem fogok még egy pár szemüveget összetörni ezekben az ínséges időkben: az emberek is másképp viszonyulnak hozzam, hiába no, ösztönlények lennénk vagy mi a fene. Az útonállók is mindig téged fognak kiszúrni, ha szemüveges vagy. Lehet hogy ez ösztönös náluk, lehet, hogy tudatos, de tény. Ne hidd hogy képzelődöm. Az öregebbek és nők is sokkal veszélyeztetebbek. Ezek után a gyerekek jönnek a sorban, minél kisebb, gyengébbnek néz ki az ember annál nagyobb az esélye, hogy belekötnek. Ez így működik. Egy nagy darab izmos fiatalembernek magabiztos arckifejezéssel nemigen van félnivalója a kisstílű gazemberektől, de persze ez nem vonatkozik a profi bandákra.

Beszélj meg mindent az orvosoddal. Mint a Kis Herceg: soha ne habozz ha kérdésed van. Terjeszd ki ezt a viselkedésmódot mindenkire akinek van valamiféle szakértelme, szakterülete: szerelőkre, orvosokra, a Yardra, és így mindennap tanulsz majd valami hasznosat. Minden információfoszlány értékes lehet. Légy kíváncsi. Így tudtam meg például, hogy be kellene szereznem többfajta antibiotikumot, mivel ha az ember csak egyfélét szed, az gyorsan hatását veszti. Ez különösen a gyerekek számára fontos, úgyhogy ma két különböző fajtát tartok belőlük.
Pár óra edzésbe heti három alkalommal nem fogsz belehalni. Én otthon gyúrok, van egy padom pár súlyzóval. Egészítsd ki a súlyokat némi aerobikus mozgással is. Zsákolni nagyon jó ötlet, mindent megmozgat, no meg ád egy kis nyomatékot is pofonjaidnak. Azért ne feledd, hogy a zsák nem üt vissza, nem ájul el, tehát semmi sem helyettesít egy edzőpartnert. Fontos, hogy ne bízd el magad.

Azok a futószalagok a nagyszobában meg a szoba-kerékpárok is hasznosak lehetnek. Tanulmányozd a témát és próbáld kidolgozni saját rutinodat, vagy lépjél be egy edző-klubba, kérd ki egy hivatásos véleményét ha lehetséges. Akármit is teszel, a cél az, hogy tested megedzd, nincs sok értelme annak, hogy eltalálj egy 100 forintos érmét 100 méterről, ha hasad a térdedig lóg, s nem tudsz ugyanennyit szaladni anélkül, hogy oxigénre lenne szükséged. Tudom, hogy a lövészet jó szórakozás a testedzés pedig sokaknak nem szükségszerűen az, de mivel jót tesz az ember hangulatának, állóképességének is javára válik, idővel az ember megkedveli, még hiányzik is neki.

Az, aki heti 3 órát tölt lövészettel, és elhanyagolja a testét, nem cselekszik helyesen. Képzelj csak bele, hogy gyalog kell menekülnöd valami zavargás/tűzharc/támadás elől a cuccoddal a hátadon, vagy puszta kézzel kell felvenned a harcot egy támadóval. Ez egyébként szerintem vonatkozik minden egészséges emberre, még egy normálisan működő társadalom keretei között is: harcolni, verekedni tudni kell. Nem kell, hogy Bruce Lee vagy Mike Tyson váljék belőled, de azért el kell hogy tudjál helyezni egy pofont, tudnod kell, hogy védd az arcod, fejed ismerned kell pár önvédelmi trükköt.

Volt egy összetűzésem, ami elég csúnyán sült el. Anyósomék házában történt, ami csak azt bizonyítja, hogy bármi megeshet bármikor. Sógornőm udvarlójával támadt nézeteltérésem, mely tettlegességhez vezetett. Volt már priusza is az illetőnek egy előző barátnője bántalmazásából kifolyólag (amire egyébként büszke volt), meg ült 2 évet autólopásért. A sógornőmön meg titokzatos aláfutások kezdtek el megjelenni, amit ő testedzési belesetekkel magyarázott. Egyszóval nem kedveltem az ürgét. Vita közben váratlanul torkon ragadott. Én erre elkaptam ezt a kezét, egyik kezemmel a kézfejét, másikkal a könyökét és csavarintottam rajta egyet. Erre kénytelen volt elengedni a nyakamat, én meg tovább tekertem a karját. Megpróbált megütni, de ekkorra már nem volt pozícióban. Megpróbált a hátával eltaszítani magától, erre én ballal könyékhajlatba kaptam a torkát. Erre azután elszabadult a pokol, és megpróbált lerázni mindenáron. Falhoz, bútorokhoz vágta magát – velem együtt, de rá sem hederítettem, mivel erről a fogásról tudtam, hogy vagy 30 másodperce van, míg elájul. Az ürge vergődött, én meg számoltam magamban. Úgy is lett. 25 körül tartottam, amikor térdre rogyott, mint egy rongybaba és ekkor elengedtem. Közben feleségem, az anyósom, meg a sógornőm engem szapultak, hogy hagyjam már abba. Ahogy a tag lélegzethez jutott azt próbálta bemesélni, hogy ő csak marhult és én tényleg közveszélyes vagyok. Mivel amúgy is távozófélben voltunk, együtt búcsúztunk, és szálltunk be a liftbe. Alighogy a liftajtó becsukódott, a szarházi megint nekem esett. Úgy látszik ki akarta köszörülni a becsületén esett csorbát, mert ugyanazzal a fogással kísérletezett amit rajta alkalmaztam. Erre már teljesen elvesztettem a türelmemet. Előhúztam a zsebemből a kedves cimborámat, és a penge tompa részét a karjához szorítottam. Vette a lapot, mert rögtön elengedett. Erre nekiszorítottam a lift falának alkarommal, nomeg a pengével a torka alatt. Azonnal megnyugodott, bocsánatot kért, satöbbi, satöbbi. Amint kiszálltunk a liftből megmondtam neki, hogyha még egyszer a szemem elé kerül, vagy a családot zaklatja, golyót röpítek a fejébe. Ekkor láttam utoljára. Tolvaj volt, és verte a párját, nem egy főnyeremény a szememben. Emellett ezek azok a patkányok, akik betörnek a házadba miután elmégy otthonról...vagy még rosszabb.

Francba, már megint fecsegek. Arra akartam kilyukadni, hogy kifizetődik az önvédelmet gyakorolni, különösen ha van akivel, aki maga se kutya. A barátom, akivel gyúrunk, júdós. Megnyerte a megyei bajnokságot és harmadik lett országosan. Azt gyakorold, aminek a való világban hasznát láthatod. Nem valami kellemes amint fojtogatnak, de rá fogsz jönni mivel is állsz szemben és mit tehetsz ellene. A jó kondi ugyancsak biztosítás sok nyavalya ( mint a magas vérnyomás, szívelégtelenségek) ellen, valamint az immunrendszeredet is erősíti.

Hasznos az elsősegély-nyújtási tudnivalók elsajátítása is. Idén nyáron el fogok végezni egy vöröskereszt-tanfolyamot. Tarts elsősegély készletet mindenféle gyógyszerrel kiegészítve amire csak szükséged lehet. Ha állandó jelleggel szedsz valamit, próbálj meg belőle legalább egy évi készletet felhalmozni. A gyógyszerek nálunk már nehezen beszerezhetőek, drágák, többnyire külföldi készítmények és amikor a SHTF, nem biztos, hogy nem tűnnek el a patikákból. Apósom Parkínson-kórban szenved, a spéci orvosságát itthon már rég nem kapni, úgyhogy a külföldre látogató barátait kéri arra, hogy hozzanak neki.

Én is minden gyógyszert összegyűjtök amit csak tudok. Azon felül amit általában egy ilyen otthoni patikában találsz, én fájdalomcsillapítókra (Ibuprofen) és antibiotikumokra koncentrálok, mind felnőttek, mind gyerekek számára. Az antibiotikumok nélkülözhetetlenek errefelé a sok különböző és gyakran előforduló vírus miatt. Különösen a tüdőfertőzések veszélyesek. Ne feledd, hogy egy tiszta és gondosan szellőztetett ház sok problémát meg tud előzni. Nem könnyű feladat, amikor a város koszos és teli van patkánnyal, de megoldható. A mi környékünk egész tűrhető, de vannak sokkal, de sokkal rosszabb helyzetben lévők, ahol is az emberek a patkányokkal versengenek az ennivalóért, alvóhelyért. A csótányok is problémát jelentenek, így mindent megteszek, hogy kordában tartsam őket méreggel.

Jut eszembe: halmozz fel némi patkány- és csótánymérget. A városi szolgáltatások nem állnak a helyzet magaslatán – ez alól a szemétbegyűjtés sem kivétel. Egy alkalommal egy hétig sztrájkoltak (vannak helyek, ahol hónapokat hagynak ki) és fényes nappal lehetett patkányokat rohangálni látni a szeméthegyek körül. Nem egy szanatórium...
Megint csak Biztonság: Emberrablás

Az emberrablás alapvető koncepcióját nem nehéz megérteni, viszont nálunk ez művészetté alakult, úgyhogy egy túlélőnek illik ismerni különböző formáit, hogy fel tudja venni vele a harcot. A mód, ahogyan maga a jelenség megjelent egyik napról a másikra lélegzetelállító volt hogy mást ne mondjak. Ma még a kifejezést sem ismered, pár hónappal később meg már napi 3-5, de néha még 10 ilyen bűntényről is hallhatsz Buenos Aires városában.

Az idő múltával viszont az ilyesfajta hírek kezdtek megritkulni. Azt jelentette-e vajon ez, hogy alábbhagyott az emberrablási hullám? Kétlem. Még mindig sok ilyen fajta expressz emberrablásról (erre mindjárt kitérek) hallok a közvetlen környezetemben. Mivel a környékünk „jó”-nak számít Buenos Airesben, azt kell hogy feltételezzem, hogy az emberrablás még mindig nagyon „népszerű”, csak a média hagyott fel a tudósításokkal a nyilvánvaló politikai felhangok miatt.

Hogyan is kezdődött az egész egy olyan országban, ahol gyakorlatilag egyetlen esetet sem regisztráltak előtte? Amikor a gazdaság összeomlott, hirtelen megnőtt a nincstelenek száma, akai nem tudtak megélhetést biztosítani családjaiknak. Ez volt a fő kiváltó ok, de nem az egyetlen. Az első nagyszabású zavargások és fosztogatások következményeképpen a nép rájött, hogy a kormány és a rendőrség nem ura a helyzetnek, túl vannak terhelve.

Amikor is a bűn=bűnhődés leple lehullik, az emberek rájönnek, hogy nem kell tetteik következményeitől tartaniok: ez a vég kezdete. Hirtelen a bankrablás, rablás, lopás, emberrablás, gyilkosság már csak a személy egyéni morális beállítottságának, bátorságának, elszántságának a függvényévé válik, a büntetésvégrehajtást szinte ki lehet hagyni az egyenletből.

1. Az első fajta emberrablás amely megjelent az a klasszikus, leggyakoribb fajta volt. Egy 5-6 tagú állig felfegyverzett banda 2 autóval vagy a kocsijaikból, vagy a járdáról rabolta el áldozatait. Nehogy félreértés essék: Ezek a fickók tudják mit csinálnak, van közöttük többnyire egy zsaru is, aki így egészíti ki satnya kis bérét, melyet az államtól kap. Az áldozatot Buenos Aires számtalan kieső nyomortelepeinek egyikére viszik. Felhívják a családot, kérnek egy nevetségesen magas váltságdíjat, és megkezdődik az alkudozás. Ez eltart pár napig, hétig. Ha egy hónapig sem sikerül tisztába tenni a helyzetet, felejtsd el, a személy halott. Néha a kínzás bizonyult halálosnak, néha csak a TV-ben látott ragasztószalag a szájra fojtotta meg, néha szívbajban halt meg, néha meg csak megijedtek és lelőtték túszukat. Nem a rendőröktől félnek, hanem mert az esetek többségében a bandatagok egyike a túsz személyes ismerőse. Egy alkalmazott, barát, szomszéd vagy rokon, aki hallotta, hogy MrX gazdag, eladott valamit, örökölt egy nagyobb summát, tehát nagyobb mennyiségű készpénz áll rendelkezésére. Ezek általában elég hátborzongatóak, mivel kínzásokat szoktak lefilmezni, ujjakat levágni, és más kreatív módozatokat kieszelni, hogy így ösztökéljék a családot az váltságdíj kifizetésére. Túlélési esélyed egy ilyen helyzetben 60-70% körül mozog. Nem igazán jó.

(szerk.: a második rész hiányzik)

3. A harmadik fajta közel sem olyan veszélyes, mint az első kettő, de azért tudjál róla, hogy fel tudj készülni rá. Minél többet tudsz, annál jobban tudsz felkészülni az eshetőségekre nem igaz? A virtuális emberrablások mindenkit meglepetésként értek. A lényege az, hogy mondjuk ismered egy vagyonos ember terveit pár nappal előre, tudod mikor nem lesz elérhető semmilyen úton sem, és ezt használod ki. Ekkor felhívod a családot és közlöd velük az emberrablás tényét, a váltságdíj összegét és hogy van 30-60 percük a fizetés eszközölésére, néha több, függően attól, hogy a személy mennyi ideig nem lesz elérhető. A család pedig, mivel kommunikációjuk a „tússzal” megszakadt, fizet mint a katonatiszt. Csak később jönnek rá, hogy rászedték őket.

Néhány igazi szemes még azt is megtette, hogy valós emberrablások során felvette a kapcsolatot a családdal, még mielőtt az igazi emberrablóknak ez sikerült volna. Ez a fajta nem igazán gyakori, de azért előfordul. Aki tanul mások kárán, igyekszik mindig tisztában lenni azzal, hogy hol vannak családjának tagjai mindenkor, mobilon tartják a kapcsolatot, és tisztában vannak egymás időbeosztásával.

Azért időztem ennél a témánál, mert hiszem, hogy amikor a gazdaság összeomlik akármilyen oknál fogva, kétségbeesett és alantas emberek elég hamar rá fognak lelni a pénzkeresetnek eme művészeti ágára, és az Amerikaiaknak is hozzá kell majd szokniuk ehhez az ez idáig ott nem létező bűncselekmény elterjedéséhez. Én személyesen ismerek egy fazont, aki háromszor szökött meg őrzői orra elöl, egyszer a ház bádogtetején keresztül, ahol fogva tartották, kétszer pedig kiugrott a mozgó kocsiból, amivel szállították. Azt hihetnéd, hogy az illető egy két méter magas profi biztonsági izomkolosszus, pedig csak egy köpcös kis 50-es éveiben járó alak, aki úgy néz ki mint akárki helyi hentese.

Mit gondolsz milyen fegyverzetet hord magánál? Kukoricagránát, megy egy 357-es revolver. Utoljára azt csiripelték felőle, hogy karambolt szenvedett, amikor az elejtett gránát után matatott a kocsi pedáljai között. Egyszer még saját anyját is csípőn lőtte a 357-esével. Valami elmebeteg elszabadult egy közeli intézetből és bejutott az illető anyjának házába a hátsó ajtón keresztül. Az felhívta fiait és elsőnek a „gránátos” érkezett. Kérdés nélkül lőtt az elmebetegre amint a házba lépett, de anyját találta el helyette. A bolond meg megmerevedett a félelemtől. Ekkor jött meg az asszony másik fia és azt hitte a vért látva, hogy a bolond bántalmazta anyját. Nem sokon múlt, hogy szerencsétlen félnótás túlélte a dolgot. Nos, ez az ember nyilvánvalóan nem sokat konyít az önvédelemhez, de ki vagyok én, hogy kritizáljak olyasvalakit, aki három különböző alkalommal megúszta? Ha akármi: kivívta tiszteletemet. De mi is ebből a tanulság? Az, hogy annak ellenére, hogy fegyverzete súrolta az „egzotikus”-t, hacsak nem nyilvánítjuk egyszerű nemességgel alkalmatlannak, puszta elszántság, keménység(egy jó adagszerencsével megspékelve) is elegendő lehet. A felkészülés, gyakorlatozás, felszerelés fontos, de a hozzáállásnak meghatározó szerepe van.

Ez a fazon megbukott ami a fegyverzetét és lövészeti képességét illeti, de taktikája, és túlélés-orientált hozzáállása problémáihoz meghozta gyümölcsét. Megtestesítője a SSS (shoot, shovel and shut up – lőj, temesd el és kussolj) embertípusnak, bizonyos vagyok, hogy nem egy emberélet szárad a lelkén. Soha nem fogom megtudni. Sikerült a papír-újrafelhasználásban, egy olyan üzletben életben maradnia s mitöbb, megtollasodnia, ahol is nap mint nap papírgyűjtőkkel kell dolgoznia, akik pedig nem kiscserkészek...

Azzal hencegni, hogy hány embert lőttél le ostoba dolog. De most komolyan: ha nem tudod befogni a szádat ezekről a dolgokról, nagyon komolyan szállj magadba. Ugyanez vonatkozik fegyvergyűjteményedre, komolyabb élelmiszertartalékodra, újabb felszereléseidre, akárrmire, amire éppen büszke vagy. A falnak is füle van, úgyhogy tartsd a szádat.

És ez visszaröppent bennünket az emberrabláshoz.

Az én Scout/Squad M1A1-om a legkirályabb: szeget lehet vele verni száz méterről! Még a válság előtt vettem és most nincs annyi pénz a világon amiért ilyesmit kapni – mondod az autószerelődnek, akit évek óta ismersz. De azt nem tudod, hogy frissen fogadott segédje is hallotta ezt, akiről semmit sem tudsz. Azt pedig végképp nem tudod, hogy az ürge függő, az isten pénze is kevés lenne neki habitusa táplálására, következésképpen mindig agyal.

Akkor kapcsolsz, amikor pár nappal később az irodából kilépvén a fejednek szegeznek egy pisztolyt és az ipse első szava: „a fegyvereidet akarom.”

Hogyan is óvhatod meg a családot az ilyesmitől?

1. Semmiféle értékes holmidat ne említsd senkinek, sem családtagjaid időbeosztásáról ne beszélj. Különösképpen ne bízz drogosokban, lecsúszott alakokban. Ne bízd az alkalmazottakra céged bizalmasabb, bennfentesebb ügyeit, ne feledd, hogy a fülest a bandáknak általában egy közeli ismerős szolgáltatja.

2. Élj visszafogottan, szerényen. Ismerek sokakat, akik annak ellenére, hogy akármilyen kocsit megengedhetnének maguknak, átlagos, szürke autóval rendelkeznek. Még a magániskola, ahova én is jártam annó, azt kérte a szülőktől, hogy az iskolai uniformis helyett utcai ruhában hordják iskolába a gyerekeket. A magániskolai egyenruhát viselő gyerekeket igen nagy előszeretettel ejtik túszul.

3. Tanulj meg defenzíven (NEM összetévesztendő a KRESZ-szerinti defenzív fogalmával; inkább nevezném „Aktívan elkerülő” stílusnak) vezetni. Soha ne hagyd, hogy elvágják az egérútjaidat. Itt a golyóálló mellény jelentheti egy jól szervezett emberrablási csapdából való meglépést.
Közlekedés a SHTF után

Helyezd magad kényelembe, önts egy csésze kávét, mert ez a témakör egy saját könyvet érdemelne. Azért megpróbálom összefoglalni amennyire lehet, az összeomlás utáni stílusváltás mibenlétét. A bűnözési hullám alapvetően meg fogja változtatni azt, ahogy vezetsz. Mint ahogy az alkatrészellátás és a kocsi megbízhatósága alapvető befolyással kell hogy legyen arra, hogy miféle járgányt választasz. Emlékszel, amikor azt mondtam, hogy a SHTF bekövetkeztét az alapvető szolgáltatások minősége meg fogja sínyleni: ilyen az út burkolatának minősége is.

Az elsővilágbéli országok polgárai ápolt, jó minőségű utcákhoz, utakhoz szoktak. Hadd mondjam el, hogy karbantartás nélkül röpke pár hónap alatt, ugyanezek az utak úgy fognak kinézni, mintha lebombázták volna őket. Az eső és a hőmérséklet-ingadozás gyorsan kikezdi a burkolatot. Ma, Buenos Airesben teherautó-méretű „lyukak” vannak az utcákon. Ha elmondom, hogy autók estek bele ezekbe a kráterekbe, el fogod tudni képzelni az uralkodó állapotokat.

Egy alacsony építésű, jó minőségű utakra tervezett autót akkor se vegyél, ha ingyen adják. Ezért mondtam, hogy ma már 4X4-est választanék.

Ez nem azt jelenti, hogy egy hatalmas 4X4-es hajtású teherautót válassz városbéli furikázásaidhoz. Nem lenne praktikus, mivel az üzemanyag is drága, meg igazából egy fürge, fordulékony és gyors 4X4-esre van szükséged, amivel el tudod hagyni a húzósabb helyzeteket. Egy közepes méretű családi terepjáró pont megfelel a követelményeknek. Nincs sok teteje, hogy a verdád hatalmas méretei miatt ne tudj elmenni egy úttorlasz mellett.

Nagy a kínálat. A kis Suzuki 4X4-esek nem rosszak, de nem elég robusztusak az ízlésemnek, egy Jeep Wrangler jobb lenne. Az optimális csomag a gyorsaság, manőverezési készség, megbízhatóság és a 4X4-es meghajtás kombinációja.

Nos, osztottál, szoroztál, neteztél, és megvetted azt a vadiúj SHTF autócsodát. Kész is vagy? Ennyi vót? Sajnos nem. Az optimális autó a szerszámod, csakhogy most meg is kell tanulnod használni azt, és amit akkor tanultál, amikor a jogsidat megkaptad – nos - azt a tudást úgy ahogy van felejtsd el. Tudom mire gondolsz: Menj aludni, FerFAL,már megint összevissza beszélsz – de hadd magyarázzam meg:

Hunyd be a szemed. Koncentrálj! Keresd meg azt a politikailag korrekt kiscserkészt, aki akkor született, amikor kézhezkaptad a jogsidat. Megvan? Jó! Namost ragadd meg a grabancát, fojtsd meg, verd agyon, öld meg bármi áron! Az enyém már évek óta halott. Vagy két évbe került, mire ide eljutottam, mármint ,hogy gondolkodás, habozás nélkül reagáljak akármire. Mit jelent ez a gyakorlati életben? Többé már nem rezzenek össze, nem húzom el a kormányt, ha túl közel kerülök valakihez: megyek mint a vakegér. Átfut egy kutya előttem, semmi reakció, labda a szélvédőn, nem jelent nekem semmit. A kiscserkész, aki azt szokta vót üvölteni, hogy vigyázz, még elütsz valakit/vmit, lassíts, kerüld ki - nos - ő halott. Ha hallgattam volna rá, már én is az lennék.

Emberek, fel kell hogy készüljetek arra, hogy meg fogják dobálni az autótótokat, eléd ugranak hogy megállásra vagy arra kényszerítsenek, hogy őket kikerülvén nekimenj valaminek, hogy azután kirabolhassanak. Nem kis időt és eltökéltséget kíván, de meg kell tanulnotok, hogy ha a szélvédő kirobban, mégy tovább ahogyan csak tudsz, ha szögekkel szórták fel az utat és defektet kapsz nem lassítasz, nem lassítasz soha, míg nem érsz biztos helyre, mint amilyen pl. egy benzinkút. Különösen éjjel és hajnalban mindenáron mozgásban kell tartanod járművedet. Persze ez nem mindig lehetséges. Néha meg kell állnod a forgalom miatt. Ilyenkor lassíts, lassan gurulj az előtted álló autó felé amíg a lámpa nem vált zöldre, soha ne gurulj rá, hagyj legalább 5 métert köztetek, nehogy beszorulj valahová.

Éjszaka senki nem áll meg a pirosra Buenos Airesben. Ezért vált sok kerület villogó sárgára éjszakára a balesetek számának csökkentése érdekében. Vannak a fővárosnak olyan részei, ahol még nappal sem áll meg senki a pirosra. Ma, amint hazafalé hajtottam, du. fél kettő körül, áthajtottam a piroson egy yard orra előtt. Szót sem szólt. Elfogadta, hogy soha senki nem áll meg azon az utcán, hacsak nem muszáj. Vannak rendőrök persze, akik erősködnek, de többségük nemcsak, hogy elfogadta az új rendet, maguk is így tesznek.

A másik bizonytalansági tényezőt az utakon a többi autós jelenti. Azok akik az első világbéli államokban élnek nincsenek kitéve annak a stressznek, amit mi élünk át amikor el sem tudjuk képzelni, hogy honnan jut majd kaja a konyha-asztalra a jövő héten, hol talál az ember végre munkát. A jobb világban a legrosszabb esetben is csak elpáholják egymást a kedves sofőrök. Itt, az emberek idegesek, agresszívak, sok gyilkosság történik a sofőrök közötti összetűzések során. Ez itt egy lényeges pont emberek. Amikor a SHTF, a birkák agresszívvá fognak válni, veszélyesek is lehetnek. Bolhából fognak elefántot fújni, csakis azért, mert idegesek, dühösek az egész világra. Egy bottal, vagy puszta kézzel is agyon lehet verni vkit, remélem tudod. Az autóban hordott fegyvereidet úgy válaszd, hogy mindezt vedd figyelembe. Kell, hogy legyen egy pisztoly kéznél, de lehet, hogy használata túlzás lenne egy ilyen futóbolond ellen. Bors-spray meg valami szerszámnyél v. baseball-ütő többnyire megteszi, ha az agresszor fegyvertelen. Mindig van nálam ilyesmi a 9mm-esemen kívül az autóban.

A bors-sprayt a következő módon célszerű alkalmazni:

Idiótával vitába keveredsz valami miatt

1. Idióta követ, villogtatja lámpáját, dudál, gesztikulál

2. Lassítasz és hagyod, hogy melléd kerüljön

3. Tíz az egyhez, hogy ekkor lehúzza az ablakát

4. Ekkor nyitod te is az ablakodat sprayvel a kezedben,és alaposan beszórod az utasterét

Ettől tuti, hogy meggondolja magát, ami azért kívánatos, mert így megspórolod, hogy halálos erőt alkalmazz ellene. Nekem is volt pár összezördülésem. Egy szombat este egy páncélozott pick-up követett jó pár blokknyira, villogtatva dudálva. Nem tudom mi ette a máját, lehet hogy drogos volt v. részeg v. rablási kísérlet volt. Itt kisebb, gyorsabb autóm húzott ki a csávából. Egyszer egy seggfej lesodorta a jobb oldali tükrömet. Egy alkalommal pedig egy ürge kiszállt a kocsijából a piros lámpánál, és elkezdte püfölni az enyémet. Persze hülye lettem volna kiszállni. Ostoba és veszélyes cselekedet lett volna. Mit tettem? Volt némi helyem a kocsim és az előttem lévő között. Az ürge a jobb oldalon püfölte a kocsimat. Rükvercbe tettem az autót, és tolatva, rákormányozva megsodortam a pasast az én és a saját autója között, mint egy palacsintát. Nem tudom mi baja lett, de az aszfalton kötött ki. Nem hiszem, hogy komolyan megsérült, mert a kocsimon még egy kis horpadás sem volt észlelhető. Nem is érdekel különösképpen. Pár méternyi tolatás után elkanyarodtam balra és elhúztam a csíkot.

Jó ha tisztában vagy járgányod képességeivel is. A rendőrfordulók nem nagy kunsztok egy kis gyakorlás után. Ha komoly helyzetben vagy és valaki a seggedbe mászik, egy hirtelen nagyobb fékezés biztos hogy azzal az eredménnyel fog járni, hogy míg a te autódnak kissé összetörik a hátulja, az övének az eleje fog összetörni, a hűtőjével és a motorjával egyetemben. A tiéd még mindig üzemképes lesz.

Ha autós torlaszokkal találkozol(tolvajok, útonállók), a rendőrkanyar a legjobb megoldás. Ha nincs kiút, akkor se hajts bele a torlaszba padlógázzal, amint azt a TV-ben láttad, hanem finoman tolass neki a torlaszt alkotó gépkocsi farának, és akkor adj padlógázt. A mai járművek többsége nem farmotoros, tehát a farát sokkal könnyebb eltolni, mint az orrát. Ha leadsz pár lövést mialatt ezt teszed, az biztosítani fogja, hogy behúzzák a nyakukat a manőver alatt.

Persze ez csak pár trükk a sok közül. Ha teheted, fizess be egy ilyen jellegű aktív-defenzív tanfolyamra, ennek legalább annyi jelentősége lehet jövőd szempontjából, mint egy jó lőfegyver kiképzésnek. Még valami. Mint mindenki, én is szeretek zenét hallgatni vezetés közben és hangosan. Hamar rájöttem viszont, hogy ez nem a legokosabb dolog, hiszen a zene miatt nem hallod mi megy körülötted, nem hallod a kiabálást, nem veszed észre az ámokfutó autóst, nem hallod a lövések zaját, s nem tudsz a helyzetre reagálni. Halkítsd le és figyelj, vagy akár ki is kapcsolhatod, ha veszélyes területet keresztezel.

Ajtó, ablak természetesen zárva mindenkor. Legyen gondod rá, hogy mindig van vagy 20 liter dugi üzemanyagod a csomagtartóban. Gyakran megesik, hogy egy útlezárás eltérít az útitervedtől, így a plusz üzemanyag életet menthet. És mindig ügyelj az orrod elé, pásztázd az utat jó előre, vigyázz a kátyúkra és minden egyébre, amit azok rakhatnak ki, akik megállásra akarnak kényszeríteni.

Hát ennyi: FerFAL

Hétvégi bevásárlólista

2012.12.16. 11:58 Martin Blake

Egy ideig beteg voltam, megtalált az influenza, de már nagyjából túl vagyok rajta. Aminek viszont nagyon tudtam örülni, hogy prepper vagyok. Munkából hazaérve csak bedobtam magam az ágyba, aztán 3-4 napig ki se mozdultam a lakásból, még a sarki boltig se kellett elsétálnom. :) Nem nagy dolog, de amikor félpercenként egy teljes papírzsepit teletrombitál az ember, akkor bizony az a húsz perces séta is idegőrlő tud lenni. Most már majdnem teljesen meggyógyultam és van egy szabad vasárnapom is, ezért hamarosan elindulok venni egy-két dolgot, kissé megcsappant készleteimet újra feltölteni és venni egy-két más apróságot is. Itt a lista, fontossági sorrend nélkül.

Chips

Bár nem ezzel fogok jóllakni, de jó sok energia van egy csomag chipsben. A 6x1-es csomagolás kényelmes: egy kis adag pont elég egy kis nassolásra, nincs gond a visszacsomagolással, ha nem tudnám megenni az egészet. Veszek belőle néhányat, ami hetekre elegendő lesz. Hagyományos, sósat, esetleg barbeque ízesítésűt, a 2 darab 6-os csomag kb. 700 forint lesz.

Mogyoró

Hasonló az előzőhöz: sok energia, meg amúgyis imádom. Szóbajöhet még a mindenféle hasonló termék, pisztácia, mandula, dióbél, meglátjuk mit találok majd jó áron. Kb. 250-300 forint lesz egy 20 dekás csomaggal.

Papírzsepi

Az influenza kissé megtizedelte a készletet (tudom, tudom, a textilzsebkendő jobb megoldás lenne), ezért veszek egy 18-as, négyrétegű pakkot, kb. 350-400 forint lesz.

Törlőkendő

Ebből is sikerült jó sokat elpocsékolnom az elmúlt hetekben. Pár napja vettem egy csomaggal hazafelé jövet, ma beszerzek megint egyet, kb. 350 forint egy 6-os kiszerelésű.

Toalettpapír

A különféle papírtermékekben az a jó, hogy van "átjárás" közöttük. Ha az egyik kifogyna, akkor használhatunk helyette mást. Persze más minőségűek, méretűek, de szükség esetén ez nem szempont. Egy 4-es csomag szintén 350 forint körül lesz. Én a zsepire mondanám azt, hogy a legideálisabb papírtermék preppereknek, mert minden célra viszonylag jól használható, kisebb, tíz darabos csomagokban pedig könnyen tárolható, szállítható.

Cukor

Sok hozzáfűznivaló nincs, a cukor az egyik legalapvetőbb élelmiszer. Egy kiló kb. 250 forint lesz.

Fogkrém

Ha már cukor, akkor eszembejutott, hogy kellene egy kis tubusos fogkrém a túlélőzsákomba. A hagyományos méretű elég sok helyet foglal, egy kicsi viszont pont passzolna a csomagba. Kb. 3-400 forint, kicsit drágább sajnos a hagyományosnál, de egye fene. SHTF esetén fogkrém helyett használhatunk sót például.

Csokoládé

Sosem elég belőle. :) Sok energiát tartalmaz, az én kedvencem egy "gazdaságos" kiszerelésű, kb. 90 forint egy táblával, veszek egy marékkal megint, ahogy tegnap is.

Mogyorókrém

Édességek közül az egyik legjobb megoldás, szintén sok energiát tartalmaz és finom is.

Gyümölcskonzervek

Mielőtt valaki azt hinné, hogy csak csokival pakolom meg a bevásárlókosarat. :D Most elég sok barack van itthon, úgyhogy körtét, almát vagy hasonlót fogok keresni. Kb. 200 forint egy konzerv, majd meglátjuk, miből választhatok. Közben rápillantottam, egy ilyen konzerv 2-3 évig bírja elvileg, gyakorlatilag akár tovább is, szóval ez remek beruházás preppereknek.

Félkész zsömle, kifli

Sokáig ódzkodtam tőle, de mára teljesen rákattantam a félkész kiflire. Nem is volt annál jobb, amikor teljesen betegen csak bedobtam néhány darabot a sütőbe és 10 perc múlva friss, ropogós, finom kiflit ehettem. Megsüthető tűz felett is, 3 hónapig eláll, nincs vacakolás a tésztagyúrással. Egy 4 kiflit tartalmazó csomag kb. 100 forint, veszek néhányat belőle.

Szörp

Egyik rossz tulajdonságom az ízesített löttyök iránti vonzalmam. Igyekszem nem kólát vagy hasonlókat venni, hanem valamilyen egyszerű szörpöt, ami sokáig fedezi a "függőségemet". Másfél liter kb. 450 forint.

Teamécses

Bár férfiból vagyok, a tél beálltával, a nappalok rövidülésével, most pedig karácsony közeledtével egészen jó dolognak tartom néhány gyertya meggyújtását a délutáni órákban. Egy százas csomag mécses kb. 700 forintba kerül. Nappali világosságot ugyan nem ad, de ha elmenne az áram, a semminél még ez a kicsi is jobb. Múltkor mértem az időt, egy kis mécses kb. 3-4 óráig bírja. Remek, olcsó megoldás.

Tea

Előbbiről eszembejutott, hogy a nátha miatt eléggé megcsappant a teakészletem is. 160 filteres csomag kb. 1000 forint. Én mondjuk nem fogyasztom, de a tea mellett a másik megoldás az éberség megőrzésére a kávé. Ha beütne a gebasz, kevesebbet és rosszabbul fogunk aludni, ami már rövidtávon érezteti hatását. Hamar elfárad az ember, lassabban gondolkodik - ami viszont katasztrofális következményekkel járhat túlélés szempontjából. Érdemes tehát felkészülni ilyenekből is, emellett még energiaitalt vagy koffeinrágót is beszerezhetünk.

Gyufa, öngyújtó

Rájöttem, hogy nincs belőle elég itthon, ezért ma veszek néhány csomaggal. Sosem elég belőle. Selco írta erről, hogy a háború idején voltak olyanok, akik kilométereket gyalogoltak egy égő fadrabbal a kezükben, mert nem volt otthon gyufájuk, hogy meggyújtsák azt. Spejzoljunk be tehát tűzgyújtó eszközökből. Délután rendelek pár darab magnéziumos szikravetőt is, olcsó és nagyon jó megoldás tűzgyújtáshoz.

Konzervek

Ahogy szinte mindig, ezúttal is veszek egy pár darab konzervet, mindenféléből. Általában a magas energiatartalmút keresem, babot, tésztaételeket, stb. Egy babkonzerv 150-200 forint, húsgombócos tészta borsóval, répával kb. 450 forint - utóbbi ráadásul nagy kiszerelésű, két főre is elég. Nézek még bolognai spagettit (marhával) is, szintén 200 forint körül.

A fenti lista nem fedi a teljes étrendemet, mielőtt valaki megijedne, hogy csak ezeken élek. :) Természetesen veszek friss kenyeret, gyömölcsöt stb.-t is a mindennapokra, a fentiek pedig mennek a tartalékba, a többi közé.

Kíváncsi vagyok, ti mivel töltitek fel ezen a hétvégén a készleteiteket? Várom a kommenteket!