A
rabló bankárkaszt
nemzeti
hírháló riportjaiból
Bene
Gábor: Vádolom a bankárkasztot!
Vádolom azzal is, hogy a privatizációnak elkeresztelt szabadrablással eltulajdonította a nemzet és az értékteremtő nép közvagyonát, s olyan állapotokat hozott létre ahol a közüzemi számlák befizetése is gondot okoz sokaknak, mert alacsony bér mellett szinte megfizethetetlen magasságokba szöktek az árak.
Vádolom azzal is, hogy a kezébe kaparintott média segítségével olyan erkölcsi züllést és vele párhuzamosan, teljes társadalmi agymosást valósított meg, amely szinte felszámolta a józan magyar gondolkodás maradványait is. A bolsevik korszak agymosása ugyanis kétségkívül nagy károkat okozott a tudati és erkölcsi szinteken, de meg sem közelítette azt a szellemi és vagyoni kárt, amit a globalista-bankárkaszt okozott nekünk az elmúlt 22 esztendőben. Egyedül a fizikai kínzásokban és az emberélet elvételében vezetett a bolsevizmus, bár napjaink barbár cigánybűnözése és a bankárkaszt által gerjesztett „válság korszak” okán már az emberélet elvétele – bár nem koncepciós perek utáni akasztással, vagy az AVH általi agyonkínzással – de stessz és „modernizációs mérgek”, valamint a kilátástalanság miatti öngyilkosság formáiban, lassan utoléri azt a számot, amit a bolsevik korszak produkált.
Vádolom továbbá a bankárkasztot azzal is, hogy az 1956 utáni 200.000 menekülésre kényszerült létszámot, már meghaladja azok száma, akik a helyzet jelentős romlása okán kimenekültek a hazánkból, mert nem képesek megélni az alacsony bérek, vagy a munkanélküliség, esetleg a közbiztonság alacsony szintje okán.
A szociálliberális értelmiség és a vele egy követ fújó MASZIHISZ, ilyen mondatok után azonnal fölhördül és antiszemitizmust kiállt, sőt azonnal rohan és nyugaton is lobogtatja „rasszizmusunk hamis bizonyítékait”.
Valóban antiszemita lennék azért, mert le merem írni az igazságot? Valóban antiszemita ebben az országban mindenki, aki nem tudja ajnározni azokat a zsidó vagy nemzsidó banktulajdonosokat, akik visszaélve a helyzet adta lehetőségükkel, először adósságcsapdába csalták a kommunista nomenklatúra döntéshozóin keresztül az egyébként illegitim és máig pénzügyi megszállás alatt tartott Magyarországot. Majd ugyanezt tették a hiszékeny polgárainak jelentős részével is? Akik nemcsak hitelcsalók, hanem magát a tisztességes hitel fogalmát is száműzték már régen a szótárukból!
Sajnos nemcsak a kis zsidók tömegeit fertőzte meg a bankárkaszt és annak lakájmédiája ezzel a tévképzettel, hanem az átlag magyar értelmiség egy jó részét is. Az ugyanis fájdalmasan drámai, hogy a kis zsidók sem értik az antiszemitizmus szerepét a bankárkaszt terveiben, de az, hogy a magyar értelmiség sem látja át a ravaszul mesterkedő háttérhatalmi tevékenységet, amellyel a bankárkaszt maga elé tolja a cigányságot és állandóan a rasszizmus vádjával szereli le az igazságot leírók, vagy kimondók mondatait, az egyszerűen megdöbbentő!
Mert a zsidóság szegényebb rétege egyszerűen képtelen megérteni, hogy az antiszemitizmust, (bocsika: antijudaizmust )nem az úgynevezett zsidóellenes „izgatók“, vagy a szélsőjobboldali csinálja, hanem mindig és mindenütt maguk a zsidók, különös tekintettel arra a cionista rétegre, akik már tudják, hogy Izraelnek folyamatosan katonai utanpótlásra van szüksége, mert a kiűzött és nyomorba taszított palesztínok nem adják olcsón a hazájukat. Eszterházi Péter a „Hogyan gondozd a magyarodat” c versével, vagy Kertész Ákos legutóbbi magyargyalázó cikkével, stb. bizony a túlzásba vitte a magyargyűlöletet. A mindenkori kormányok, pedig a beilleszkedésre képtelenek (egyes cigányok és zsidók, stb.), ajnározó védelmével, valamint az egyre jobban érezhető magyarüldözéssel, illetve a média gyalázkodásaival többet ártott a magyarországi zsidók ügyének, mint az egész zsidóellenes sajtó és irodalom, ami az interneten ma már szabadon terjed. Csak a kultúrális kreatívok is vegyék már észre az egyetlen alternatív utat, a bevált magyar közjogi rendet, amely persze soha nem volt hibátlan, de rugalmasságával nem versenyezhet a világ egyetlen más történerlmi alkotmányával.
Végül vádolom a bankárkasztott, mert megakadályozta nemzetközi nyomással és az agymosó technika segítségével a valódi, magyar alkotmányhoz! Ezt pedig nem kerülhetjük el!
Szeged, 2012-09-23
Megtért
őseihez egy magyar történelemtanár...
B. Szabó Palival, küzdőtársak voltunk. Megismerkedtünk, amikor a „kanadaiaktól” jelképesen visszavettük a Szent Korona tulajdonát képező gázmezőt, s később is többször találkoztunk. Például amikor a haza becsületét kellett védeni a 2006-os Kossuth téren, de az egri Dobó téren is Ő fogadta a Magyar Nemzeti Bizottságunk küldötteit, mikor szinte az egész város felsorakozott a kórház védelmében, de a Hun Fokos Szövetség rendezvényén is.
Palit három napja – szeptember 7-én – feldúlt lakásában találták meg holtan és sebekkel a testén. Egy harcos hazafi halt meg, aki békés polgárként volt a szellemi vezetője, valamint önszerveződő egyesületük elnökségi tagja az egri kórházvédőknek. Vajon kinek lehetett ennyire az útjában? Talán a WikiLeaks-dokumentumok adnak majd erre támpontokat? Hiszen például amerikaiak a Tubesen építendő radarállomás ellenzőinek adatait akarták megkapni, s így lehetséges az is, hogy másokat nemzeti tudaterősítő szerepük miatt, más államok szeretnének listázni, nyilvántartani, sőt likvidálni?
Talán ráébredt az egyre kevésbé titkos háttérhatalom, hogy nem elég csak Budaházyt börtönben tartani, mert az ellene felhozott vádak nevetségessége csak a további ellenállást fogja fokozni? Vagy talán a HOSPINVEST nevű cég tulajdonosi köre nem tudta elviselni a végső fiaskót, s így akart bosszút állni a bátor kórházvédő közösségen, s a jövőben ilyen módon gondolja a hasonlóan elszánt nemzeti ellenállást megfélemlíteni? Akik ilyenre gondolnak, azok bizony nem ismerik a magyarokat.
Dr. Pócs Alfréd főorvos, a Hun Fokos Szövetség elnöke szerint az intézkedő rendőr kijelentette: „Az ügy lezárva!”. S másnap már így írt az esetről a globalisták legrejtettebb, de legfőbb szócsöve - a szabadsághoz és a néphez abszolút hűtlen - „Népszababadság”:
„Betegség következtében 55 éves korában tegnap elhunyt Szabó Pál, a Magyar Demokrata Fórum egri szervezetének egyik alapítója, a párt volt egri elnöke, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének volt helyi vezetője. Szabó Pál 2008-ban vált ismertté a szélesebb közvélemény előtt, amikor az egri Markhot Ferenc Kórházban megalakult sztrájkbizottság elnökévé választották. A "kórházvédők" néven elhíresült egészségügyi dolgozók Szabó Pál vezetésével az ellen tiltakoztak, hogy a Heves megyei közgyűlés a HospInvest nevű magáncég működtetésébe adta a kórházat. Szabó Pál 1956-ban született a Heves megyei Besenyőtelken. Az egri tanárképző főiskolán szerzett történelem-népművelő szakos diplomát, később elvégezte a szociológia szakot is”
Talán az lehetett a legfőbb bűne, hogy magasan képzett volt, s népszerű helyi értelmiségiként nem állt át a kiválasztottság biztos tudatával bíró (globalista) értelmiségi lobbi mellé? Vagy egyszerűen ráuszították a megélhetési bűnözőket azért, hogy azok végre olyan tettet kövessenek el, ami kiveri a biztosítékot a Palit jól ismerő és szerető magyaroknál? Hogy legyen már végre egy kis lehetőség bevetni a méregdrága pénzen felállított terrorelhárító egységet? Legyen lehetőség az egységek éles gyakorlatozásra, mint 2006-ban?
Az autoritás és szilárd legitimitás megszerzéséért semmit sem tevő, s ráadásul magyarnak mondott rendőrség – éppen úgy, mint maga az állam –, ismételten vizsgázni fog, hiszen az áldozat hozzátartozói ismeretlen tettes ellen feljelentést tettek, mert a halál körülményei nemhogy kizárják az idegenkezűséget, hanem ordítóan bizonyítják azt! Nehéz lesz elhitetni az őt ismerőknek és tisztelőknek a „betegség következtében” való elhalálozást.
Meghalt tehát egy magyar történelemtanár, aki ismerte az igaz magyar történelmet, s nem is tanított volna mást. Meg kellett tehát halnia, mert még szociológus is volt, s így tudományosan látta át a hazugságállam csalási technikáit, s nem volt hajlandó megalkudni egy zsíros állás kedvéért, inkább vállalta a megalázóan szerény fizetést kórházi portásként. Bár a Fidesz önkormányzat még ezt sem volt képes neki visszaadni, hiszen a nyílt és tiszta beszéd csak a pártkatonáknak van megengedve ott is. (bár azoknak is csak módjával) Ugye milyen érdekes, hogy a vállaltan MSZP színekbe öltözött globalista médium, mégis megemlékezett róla.
Tetszenek ugye érteni? Azonnal ki kell használni az egyik globalista pártnak a másik hibáit! Azonnal úgy kell tennie, mintha kettejük közül ők lennének a különbek, s a halott hazafitól már nem kell félni, s így még azon sem csodálkoznék, ha egy csöpögős nekrológot írnának.
B. Szabó Pál igaz magyar ember volt, aki nem ezt érdemelte volna! Csakhogy a globalistáknak kizárólag a politikai haszon számit, mert az szerzi meg számukra az anyagi hasznot. A politikai haszonlesők pedig nem emberek, hanem - ahogy egy agyondédelgetett írócskájuk mondta a napokban -, genetikailag alattvalók!
B. Szabó Pál azonban nem alattvalóként távozott el, hanem a Szent Korona egyenrangú és hűséges tagjaként, akinek halhatatlan lelke tovább fogja segíteni a hazát szolgálókat. Példája előttünk lebeg, s érte imádkozva jut eszembe a fohász, amit az Ő hitével szabad csak továbbadnunk: "Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!"
Szeged, 2011-09-10 Dr. Bene Gábor S.
Majd
az új ciklusban , csak már nem ő vele .
A „rendszerváltás” kormányai nem olyan gazdasági, ill. szociális szabályozókat vezettek be, amelyek a jogok és kötelezettségek egyensúlyát valósította volna meg, hanem éppen fordítva. Márpedig a bolsevikok által bevezetett kapitalizmusnak csak akkor érdeke a népszaporulat, ha azok a munkaerőpiacon számukra hasznos és értéktermelésre alkalmas, tehát képzett egyedeket jelent. Ha ezen racionalitás ellenére is támogat egy állam olyan népszaporulatot, amely e kritériumoknak nem felel meg, sőt kifejezetten a bűn útjára tér akkor, ha nincs számára megfelelő munkahely és kontroll, nos, akkor alaposan el kell gondolkodni az állam alapvető szerepéről, illetve az adott államot irányítok nemzeti elkötelezettségéről.
Az, hogy az analfabéták újratermelése káros, szerintem közérthető. A liberális iskolarendszer azonban alkalmatlan a cigányság oktatására, mert kiszámíthatóan nem szerez a többségük olyan tudásszintet, amely a munkanélküliségtől megmentené őket. Ha pedig előreláthatóan csak az állam nyakán kívánnak élni, akkor ezzel az oktatással a fejlődés lehetetlensége nemcsak személyes életükre lesz kihatással, hanem az állam mozgásterét is jelentősen szűkítik. (vagy ez lenne a cél?)
Nem akarok most itt hivatkozni a nagyszerű „érpataki modellre”, bár az szemléletesen megmutatná a kivezető utat Pintér Sándornak is.
Egykori Fideszes képviselő és polgármester merte kimondani azt az igazságot, hogy egyes cigány családokban szántszándékkal károsítják az anyaméhben a magzatot. Az illető már nem Fideszes képviselő, de még polgármester. (Ebből is látszik, hogy mekkora szükség lenne az önkormányzatiságot a nemzet civil tagjai részére biztosítani, onnan a pártokat teljes mértékben kizárni, hiszen most egypólusú a hatalom)
A magzatkárosító cselekmények látszólag ellentétesek a cigányság gyermek és családszeretetével, de ha beássuk magunkat a problémába, akkor megtalálhatjuk a motiváció lényegét, ami szintén családszeretet. Ha ugyanis nem képes eltartani gyermekeit egy anya, mert nincs neki munkahelye és így jövedelmese sem, akkor bizony rákényszerül erre megdöbbentő cselekedetre. A gumikalapácsos szisztéma tehát nem valami légből kapott kacsa, hanem a bolsevikok által már 1987-ben bevezetni kezdett rablókapitalizmus természetes velejárója egy olyan közösség számára, akik a munkanélküliség miatti időfelesleg és unalom elűzésére is választják az utódnemzést, amelynek mértéke messze nem a racionális bevételekhez, hanem a népcsoport egy részének a felelőtlenséghez igazodik. Ám ebben is van jelentős racionalitás a részükről, hiszen ha a gyermek úgyis a munkanélküliek táborát fogja szaporítani, akkor miért ne járjon neki élete végéig állami segély a fogyatékossága okán? S, addig, amíg a szülők élnek, ráadásul még gondozói díjat is kapnak az államtól, tehát a saját megélhetésük is így lesz biztosított. Mindez tehát nem lehet véletlen, hanem nagyon is tervszerű: a globalista bankárkasztnak „bedolgozók” manipulációja a nemzetállamok szétrohasztására. Ugyan hihetetlenül hangzik mindez, de sajnos igaz. A nemzetállamra ugyanis végképp nincs szüksége az említett globalista bankárkasztnak, hiszen a saját világuralmi hatalmát csak és kizárólag nemzetek tudnák korlátozni, s a nemzeteket felszámolni csak belső feszültséggel és külső hatalmi diktátummal lehet. Az előbbieket a migránsok és az élősködésre alkalmas népcsoportok jogainak növelése, az utóbbit meg a különböző „nemzetközi” szervek (EU, ENSZ, IMF, BIS, stb.) fogják biztosítani.
Mi volt a Magyarok Szövetségének a javaslata a Nemzetvédő Alaptörvényben ennek a probléma halmaznak a kezelésére?
Mivel nemcsak kriminalisztikai, népesedéspolitikai és szociológiai megoldásokat kínáltunk, de éppen a legfontosabb területen az állam szerepének, feladatai meghatározásának és az önrendelkezés, oktatás, sőt a kultúra területén tettünk egyszerű, nagyon praktikus javaslatokat, amelyek a múlt mintái alapján a jelen gondjait is megoldhatják:
„2.§ (7) A joguralmi államban a nemzeti értékrend és az erkölcs: alkotmányos norma. Az ősi alkotmány hatálya alatt az volt a felfogás, hogy az alkotmány életforma. E szokásjogi könyv ezen életformához való visszatérést is hivatott elősegíteni, szolgálni.
(11) A Magyarország nem csak alkotmányos hagyományához ragaszkodó joguralmi állam, hanem 1956 elvei szerinti szociális és semleges állam is. Elkötelezett az őskeresztény és szociális értékek iránt, s alapvető feladata az állampolgárok gazdasági és szellemi jólétének elősegítése is. Azonban feladata az indokolatlan szociális juttatások elvonása és munkahelyek biztosításával bérré alakítása. A semlegesség 1956-os követelés, melyet meg kell valósítanunk. Ki kell lépünk a –gazdasági kiszolgáltatottságunk katonai biztosítékát jelentő – NATO-ból, s teljesítve 1848 követelését és haza is kell hoznunk a katonáinkat. Ha az EU rövid időn belül nem alakul át - nemzeti érdekek mentén működő konföderációvá - kell lépünk belőle.
(INDOKA: nemzetközi jogilag sem létező köztársaság írta alá a csatlakozást KÖVETKEZMÉNYE: korrekt adósság elszámolást kell kezdeményeznünk, ahol csak a legitim államunk adósságait vállaljuk)
(12) Az állam feladatainak ellátásához mozgósító erejű nemzeti humán programot kell alkotni, s az állampolgárokban fel kell szabadítani a siker és cselekvési vágyat azzal, hogy megvalósítható célokat, s erkölcsös gazdasági jövőképet mutat fel számukra az állam..
16.§
(1) A magyar állam a bejegyzett népcsoportok nyilvántartásba vett tagjai számára biztosítja a belső önrendelkezés(autonómia) lehetőségét, melynek keretében maguk határozzák meg az alkotmányosság keretein belül, együttélésük alapelveit; saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvi oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát.
(2) Ezen jogok gyakorlása azonban nem vezethet mások jogainak sérelméhez, s nem jelenthet közpénzből, anyagi támogatást sem.
(3) A magyar állam biztosítja a nemzetiségeknek az egyéni és közösségi részvételt a közéletben, s helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre.
(4) Sem a nemzetiségek tagjaival, sem bármely magyar állampolgárral szemben semmiféle megkülönböztetés (sem negatív, sem pozitív) nem engedhető meg. A megkülönbözetés ugyanis a BTK szerint is büntetni rendelt bűncselekmény.
20.§ (2) Pártpolitikai célt szolgáló fegyveres szervezet az egyesülési jog alapján nem hozható létre, viszont civilek bármely önszerveződő, valamint rendfenntartást segítő csoportosulást az államnak támogatnia kell, ha valós feladatot látnak el.
26.§ (1) Magyarországon mindenkinek joga a munka és foglalkozás szabad megválasztására, a kényszermunka viszont tilos.
(2) Nem minősül azonban kényszermunkának a bűncselekmény miatt elítélt személy munkára kötelezése, teljesítményéhez igazodó béréből azonban a különböző tartási költségeket le kell vonni.
(6)Az állam kötelessége, hogy minden ésszerű eszközt felhasználva, pl. a hivatalos munkaidő lecsökkentésével, állami beruházásokkal, vállalkozást segítő módszerekkel, kert / termőföld biztosítással és az élelmiszer feldolgozóipar ujjászervezésével, a dolgozni akaró és tudó személynek biztosítsa a tevékeny élet lehetőségét a megalázó segélyezés helyett.
29.§ (1) A házasság és a család – valamint a legmagasabb rendű női hívatás az anyaság – az államrend különleges védelme és ellenőrzése alatt áll.
(2) A gyermekek gondozása és nevelése a szülők természetes joga és elsőrendű kötelessége.
(3) A szülők kötelesek kiskorú gyermekük erkölcsi, lelki, szellemi és testi neveléséről-oktatásáról gondoskodni, ellenkező esetben állami kollégiumban kell azt megvalósítani.
33.§ (2) B) Az önadózás rendszerét meg kell szüntetni. Minden jövedelemből - munkabér, tőke, kamat, osztalék, stb. után, vonják le az adót, s a kifizetőhelyeket terhelje ezért felelősség.S legyen lehetőség az igazolatlan jövedelmek állami számonkérésére.
(3) A közterhekre vonatkozó részletes szabályokat külön törvény tartalmazza, amelyben az egyetlen adókedvezmény a nevelt gyermekek számával lesz arányos.
36.§ A magyar állam kötelessége, hogy valamennyi állampolgára érdekeit képviselje. Hatásosan szervezze ésbiztosítsa számukra a társadalmilag hasznos munkát és jövedelmet, valamint a szociális biztonságot, az öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság, és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetéshez szükséges ellátást.
Aki nem bűnöző, csak munkakerülővé vált, annak éppen a jogok és a kötelezettségek egyensúlya okán, legyen kötelező a közmunka, ha nincs semmiféle felélhető vagyona, vagy megélhetéshez elegendő egyéb jövedelme.”
Ha Pintér Sándor komolyan gondolta volna azt a bizonyos két hetes rendbetételi időt – amiről a hazai közvélemény már sajnos megfeledkezett – akkor bizony az általunk ajánlott jogszabályokat már régen elfogadtatta volna az Országgyűléssel. Mindez sajnos azt jelzi vissza a számunkra, hogy nem Magyarország valóságos rendbetétele a célja, hanem a globális bankárkasztnak megfelelés. A kormány ugyanis nem a vidéken lakó többségi magyarság életének és tulajdonának védelmére, hanem az utcai rendőri jelenlét „adószedő” jellegére helyezi a hangsúlyt, ahol azonban nem a mercis bűnözőkkel, hanem a munkában elfáradt alsóközéposztállyal fizettetnek mindent. Máig nem változott az a rendőri szemlélet, hogy tanuljunk meg végre együttélni a „demokratikus” bűnözéssel, mert az erőszak monopólium és a közhasznú rendvédelmi önkéntesség nem fér össze, szerintük.
S ezek szerint hiába telt el az a két hét, de sokszorosan. Csak akkor lesz itt változás, ha a pártokrácia helyett a nép fog törvénykezni!
Szeged, 2012-09-27 Dr. Bene Gábor
Több
kritikát is kaptam a Vádolom a bankárkasztot c. irásomért. A
kritikák azonban kétirányúak voltak. Akadt aki kodolt
antiszemitizmussal vádolt, de olyan is, aki a zsidók eltúlzott
védelmét olvasta ki az írásból. Mivel mindkét vád alaptalan,
így megpróbálok pontosítani a következő változatban:
A
bankárkasztot vádolom, nem a kis-zsidókat! II.
„A zsidókérdést nem tartom sem társadalmi, sem vallási kérdésnek, ha még olyan és más színezetűnek is látszik. Nemzeti kérdés ez és hogy megoldhassuk, mindenek előtt világkérdéssé kell azt tennünk,…..” (Theodor Herczl)
Ám nemcsak azzal vádolom a bankárkasztot, hogy határokat nem ismerő, telhetetlen gátlástalanságával és csalárd módon, a szakemberek által előreláthatóan emelkedő, ún. menekülővalutákban számolta a hitelt. De a rákényszerülő kisembereket megtévesztő módon vezette rá a hitelnek e fajtájára, s ez a lelkiismeretlen „deviza alapú” hitelfolyósítás tette nincstelenné az alsóbb rétegeket, valamint kizsigerelte a maradék középosztályt is. Sőt, vádolom azzal is, hogy a privatizációnak elkeresztelt szabadrablással eltulajdonította a magyar nemzet és az értékteremtő nép bankjait, közvagyonát. S olyan állapotokat hozott létre, ahol közpénz rendszer helyett magánpénz rendszer működik. Ahol a közüzemi számlák befizetése is gondot okoz sokaknak, mert alacsony bér mellett szinte megfizethetetlen magasságokba szöktek az árak. Vádolom azzal is, hogy a magas inflációval, tehát a szegények adójával a fizetések és nyugdíjak értékét is folyamatosan csökkenti. De azzal is vádolom, hogy a kezébe kaparintott média segítségével olyan erkölcsi züllést és vele párhuzamosan, teljes társadalmi agymosást valósított meg, amely szinte felszámolta a józan magyar gondolkodás maradványait is.
A bolsevik korszak agymosása ugyanis kétségkívül nagy károkat okozott tudati és erkölcsi szinteken, de meg sem közelítette azt a szellemi és vagyoni kárt, amit a bankárkaszt kufár-globalista fertőzése okozott nekünk az elmúlt 22 esztendőben. Egyedül a fizikai kínzásokban és az emberélet elvételében vezetett a szocialista-bolsevizmus, bár napjaink megtapasztalt, barbár cigánybűnözése, valamint a bankárkaszt által gerjesztett „válság korszak” okán már az emberélet elvétele – bár nem koncepciós perek utáni akasztással, vagy az AVH általi agyonkínzással – de a stessz és a „modernizációs mérgek”, valamint a kilátástalanság miatti öngyilkosság formáiban, lassan utoléri azt a számot, amit a bolsevik korszak produkált.
Vádolom továbbá a bankárkasztot azzal is, hogy az 1956 utáni 200.000 menekülésre kényszerültek létszámát, már meghaladja azok száma, akik most menekültek ki a hazánkból, mert nem képesek megélni az alacsony bérek, vagy a munkanélküliség, esetleg a közbiztonság alacsony szintje okán. A szociálliberális értelmiség és a vele egy követ fújó MASZIHISZ, ilyen mondatok után azonnal fölhördül és antiszemitizmust kiállt, sőt azonnal rohan és nyugaton is lobogtatja „rasszizmusunk hamis bizonyítékait”.
Valóban antiszemita az a személy. aki lemeri írni az igazságot? Valóban antiszemita ebben az országban mindenki, aki nem tudja ajnározni azokat a zsidó vagy nemzsidó banktulajdonosokat, akik visszaélve a helyzet adta lehetőségükkel, először adósságcsapdába csalták a kommunista nomenklatúra döntéshozóin keresztül - az egyébként illegitim és megszállás alatt tartott – Magyar Államot, majd ugyanezt tették a hiszékeny polgárainak jelentős részével is? Kik is ezek a hitelcsalók, akik már magát tisztességes hitel lehetőségét is száműzték hazánkból? Mert ezek a személyek már nem azok a zsidó kiskereskedők, akik kisegítették a szegényeket akkor, ha kifogytak valamiből. Ám azok a zsidók nem is kértek az akkori hitelezés ellenében semmiféle ellenszolgáltatást, mert a kuncsaft fontos volt a számukra, s tudták: vissza is kapják azt, amit adtak. Mert a magyar becsületes nép. Csakhogy a mostani államadósságot nem a nép vette fel, hanem a pénzmanipuláló bankárkaszt irányította: pártpolitikai elit!
Mára azonban nemcsak a kis zsidók tömegeit fertőzte meg a bankárkaszt kufár vírusa, hiszen a jólfizetett lakájmédia azzal a tévképzettel hiteget bennünket, hogy ”Ön alszik, a pénze dolgozik ön helyett”! Ezzel a hamis értékrenddel, ahol az aranyborjú az Isten, sikerült az átlag magyar értelmiség nagyobb részét is a kufár vírus fertőzésébe kergetni. Az ugyanis fájdalmasan drámai, hogy a kis zsidók sem értik az antiszemitizmus szerepét a bankárkaszt távlati terveiben. De az, hogy a magyar értelmiség sem látja át a ravaszul mesterkedő háttérhatalmi tevékenységet, amellyel a bankárkaszt maga elé tolja a cigányságot és állandóan a rasszizmus vádjával szereli le az igazságot leírók, vagy kimondók mondatait -, az egyszerűen megdöbbentő! Különösen annak fényében, hogy megpróbálták ugyanezt bevezetni Szlovákiában is, ahol az értelmiség és a politikai osztály egyértelműen elutasította az értékteremtésre képtelenek zsarolását, s bevetette a hadsereget is a bűnöző és fosztogató cigány-bandákkal szemben.
Az a legnagyobb probléma e hamis közbeszéddel, hogy a zsidóság szegényebb rétege egyszerűen képtelen megérteni azt a tényt, hogy az antiszemitizmust,(pontosabban:antijudaizmust) nem az úgynevezett zsidókat kritizáló gárdisták, „izgatók“, vagy a szélsőjobboldal pártjai csinálják, hanem mindig és mindenütt maguk a „kiszolgáló” zsidók. Például Eszterházi Péter a „Hogyan gondozd a magyarodat” c. szövegével, vagy Kertész Ákos legutóbbi magyargyalázó cikkével. S bizony ezzel a nyílt magyargyűlölettel és a bűnöző cigányok és bűnöző zsidók érthetetlen védelmével, valamint a magyarság hazai és nemzetközi lejáratásával és üldözésével, többet ártott néhány zsidó személy a magyarországi zsidók ügyének, mint az egész zsidóellenes sajtó és irodalom, ami pedig az interneten ma már szabadon terjed a zsidó médiahegemónia ellenében is. Vajon kinek az érdeke mindez?
A háttérben meghúzódó bankárkaszt közben elégedetten dörzsölgeti a kezét, s várja, hogy mikor lesz már hazánkban is zsidó pogrom, ahol a szerencsétlen kis-zsidókon áll majd bosszút a megtévesztett és megalázott nép egyszerű fia. A svájcisapkázó és bőgatyázó provokációkat finanszírozó bankárkaszt pedig, harcba indíthatja majd a Mazsihiszes és hitgyülis liberálkommandóit, hogy végre lehetősége legyen ezen vérszomjasoknak belerúgni az általuk „antiszemitává” tett emberekbe, mert nekik a gyűlöletkeltés egy mindennapi tevékenység, amelyhez a legártatlanabb álarc mögé rejtik a saját arcukat. Ám sajnos ma már semmi nem az, aminek látszik. Ők toleránsnak és békésnek látszanak, de valójában farkasok. A bárányok azonban vérengző farkasnak látszanak, pedig bégetésük oly kétségbeesett, hogy az igaz embernek megszakadna értük a szíve, ha nem mosták volna ki az agyát. Ám ne feledkezzünk meg a nagy liberális apostolról: Konrád Györgyről sem, aki bizony a vadkender élvezetének egyik élharcosa is! Soha nem tagadtam, hogy a zsidóságban jelentős számban vannak tehetségek, de ez jellemző a magyarságra is. Mi viszont soha nem próbáltunk ebből ideológiát gyártani, s a felsőbbrendűséget, vagy kiválasztottságot hirdetni azért, hogy eltakarjuk azt a bűnt, amit a kufár vírus által vezérelt bankárkaszt követ el az emberiség ellen nap, mint nap. Ám Konrád még ráadásul egy speciális fajelmélet híve is, amelyet így fogalmaz meg: "A zsidók (sehol) nem lesznek utcaseprők, mert a sok évezred alatt felhalmozódó intellektuális tőke tovább öröklődik az utódokra. Az érzékenységet, az alkatot és valószínűleg intelligenciánk természetét is összeadjuk abban a génkoktélban (!), amik: a gyerekeink. Hordozható örökség ez, és bárhol működtethető."
Ha mindezt összevetjük azzal, hogy a hagyományos zsidó családban elképzelhetetlen a házasság egy nemzsidóval, akkor az elkülönülés és faji tisztaság ilyen megőrzése a liberális elvek szerint: fajgyűlölet!
Ezzel szemben bennünk soha nem volt semmiféle fajgyűlölet, hiszen mindenkit be tudtunk fogadni, aki nem a köz ellen tevékenykedett, s aki elfogadta azt az értékrendet, amely nekünk oly fontos volt mindig: a tisztességes élet értékrendjét! Igaz, voltak és vannak is olyan magyar gondolkodók, akik leleplezik a csalókat és a kufárokat, de azokban sem a zsidót, hanem inkább a bűnözőt látja, pl. Kossuth Lajos is: „Egész helységeket tudok, ahol a szegény földművelő nép nem magának, de a kortsmáros zsidónak szánt, vet és arat... (...) Creditum ígéretével betudja tsalni küszöbén s ha egy lépést tett a szegény paraszt, menthetetlen oda van... (...) Nints azon törvény, melynek célját, végét a fortélyos zsidó kijátszani ne tudná - valamint nints egy tsalás, nints egy tolvajlás, amely zsidó orgazdára, biztatóra, titkolóra ne találna."
Mindeközben a nemcsak zsidókból álló, sőt kifejezetten nemzetközi bankárkaszt vagyon gyarapodása évszázadok óta töretlen, s a profit iránti étvágyuk egyre erősebb. Mára a közvagyon megcsapolása is napi rutinná vált a számukra de tehetik, hiszen mind a társadalmat butító médiát, mind a közbeszédet és a pártpolitikai színpadot szinte kisajátították már, így számukra az, egy pénztermelő vállalkozássá vált. Márpedig a mai világban a pénz a legfőbb fegyverré lett, s ez a fegyver birtoklása valamint a médiabefolyásolást uraló „intellektuális tőke” olyan erős hatalmat biztosít számukra, hogy szinte minden területen befolyásuk alá hajtják a társadalom tagjait. Annak a szűk, zsidó értelmiségi rétegnek – amelynek az említett írók a tagjai – nincs is más feladata, mint a faji gyűlöletkeltés és a zsidók összetartozás érzésének fenntartása az állandó veszélyhelyzet gerjesztésével. Ezen feladat ellátására nem közvetlenül kapják a pénzt a bankárkaszttól, hanem nagyon is közvetetten. Ilyen például a sekélyesebb műveik megjelentetése, reklámozása, a különböző irodalmi díjak, külföldi utak (ahol hatalmas gázsiért népszerűsítik a munkáikat), de az állami kitüntetések és megrendelések egy része is ide tartozik. A bankárkaszt ugyanis pontosan tudja, hogyan kell tematizálni a közkultúrát és a közéletet.
A magyar mesék úgy szoktak záródni, hogy: aki nem hiszi, járjon utána. Én azonban nem mesét írok, s így (Eszterházy?) Eszterházi Péter írásából idézek azért, hogy mindenki számára egyértelmű legyen az a kiválasztottság tudat, amely más népeket mélyen lenéz, megaláz, s mindezt művészi szabadságnak hívja. Eszterházi az „Így gondozd a magyarod” című írásában többek között ezt ajánlja az elbutított olvasóinak és fajtársainak:
„- A csokorba kötött magyart szétbontjuk, és éles késsel ferdén visszavágjuk. Kivétel a fásszárúak, mert azokat törjük vagy kalapáccsal zúzzuk.
- Nehogy megrohadjon a magyar. Az összement magyart a savó leöntése és Trianon után túrónak használhatjuk...
- A magyar emlős. Egy magyar nem csinál nyarat.
- A magyar a sötét, ahová Európa ugrik.
- A magyar az új nincs. Az új semmi. Az árnyék.
- Ki tartson magyart? Kezdő magyarbarát inkább kanmagyart tartson, ne szukát! Tanácsosabb fajtiszta magyart beszerezni, mint valami bizonytalan származású magyart.
- Öreg magyart ne vegyünk! A magyart következetesen dicsérjük vagy dorgáljuk! Lágy, barátságos hang: jól van, jó magyar, illetve keményen, határozottan: pfuj, magyar, helyedre!
- A magyar a tartós fogyasztási cikkek kategóriájába tartozik.
- Olcsó magyarnak híg a leve!"
Vajon megengedhette volna magának ezt az „irodalmi alkotást” mondjuk Romániában, vagy Szerbiában? De bennem nincs iránta gyűlölet, csak sajnálom az alig leplezett és primitív fajgyűlölete okán. Aki így tud gyűlölni egy másik népet, annak szenvedés lehet közöttük élni. De ki kényszeríti erre? Ki kényszeríti a Nobel-díjas Kertészt arra, hogy a magyar nyelvet használja munkája során? S mi okból gyűlnek és élnek itt azok az emberek, akik nem szeretik ezt a népet, megvetik kultúráját? Csak a bankárkaszt rejtőzködő szolgálata miatt laknak velünk? Ez a valószínű, mert soha egyetlen zsidó rabszolgát sem hurcoltak be az országunkba őseink! (Ugyan ez a helyzet a szintén beilleszkedési gondokkal küzdő cigányokkal is, bár azokkal, akik az európai-magyar értékrendet elsajátították, nincs is gondja a társadalomnak!) Vajon a bankárkasztba beilleszkedő „gojok” mit gondolhatnak erről a problémáról? De vajon a kereszténység is miért erősíti a zsidó kiválasztottság mítoszát, hiszen a misék többségében azt tapasztalom, hogy olyan ószövetségi részt emelnek ki a papjaink, ami kifejezetten ezt szolgálja! Pedig Jézus így szólt a zsidókhoz: "A ti atyátok az ördög, és atyátok kívánságát akarjátok követni. Gyilkos az kezdet óta. Amikor hazudik, saját természete szerint beszél(János 8,44)
(Amikor Gyurcsány az „igazságbeszédet” elmondta éppen ezt ismerte be a párttársai előtt, hiszen a saját természete szerint beszélt mindig.)
Vádolom a bankárkasztot, mert gyűlölködővé teszi az emberiséget, s Jézust a fenti szavai miatt rasszistának, antiszemitának, vagy pedig szélsőségesnek minősíti. (Ha nem is mondja ki, de velünk érezteti!)
Vádolom tehát a bankárkasztot, hogy megtévesztik a világot a pénz szerepének eltorzításával, a gyűlöletkeltés, butítás média eszközeivel. Valamint az emberiség sok ezer éves szellemi fejlődésének, technikai fejlődéssé való átalakításával. Vádolom Őket, mert ez nemcsak a társadalmakat és az emberi kultúrát teszi tönkre, hanem az ellustított emberiség erkölcsi szintjét is a mélybe taszítják, s ezzel a természet kirablását - az Isteni adomány felélésének stációit - teremtik meg, amely maga az emberiség pusztulása felé vivő legbiztosabb út!
A hatalmukat féltő farizeus pénzemberek számára nincsen mentség! De a kiszolgáló személyzet – Kertész, Eszterházi, Konrád, stb. – számára sincs, bár ők hisznek a saját igazukban úgy, ahogyan a kommunisták is hittek, de a történelem nem fogja őket igazolni. A magyar testvéreimtől pedig azt kérem, hogy ne tanulja el a farizeus zsidók gyűlölködő stílusát, mert akkor legyőznek bennünket, hiszen a saját képükre formálnak minket is. A vírust a tegnap és ma farizeusai terjesztik a földön, de a kufárság fertőzése nem tarthat örökké, mert semmi sem tart örökké, csak az Isteni lélek. A kiszolgáló személyzet zsidó származása sem lényeges számunkra, mert nem az a legfőbb jellemzőjük hogy zsidók, hanem álarcos, gonosz, farizeusok. Sajnos a képmutatás, kétszínűség, álnokság, mind a kufár vírus mellékhatása, s így szerencsésebb ha „ördögtől valónak” mondjuk, mintha zsidóktól valóknak! Mert a bankárkaszt már nem csak zsidókból áll, hanem nagyon is internacionalista lett! De soha nem tudott volna ilyen nagy befolyásoló erőre, hatalomra jutni, ha nincs kiszolgáló személyzetük! Ha a cionizmus atyjának soraival kezdtem írásomat, akkor zárásként is Őt idézem: „A zsidókérdés mindenütt megvan, ahol zsidók nagyobb számban élnek. Ahol nincs, oda magukkal hurcolják a bevándorló zsidók. Mi természetszerűleg oda húzódunk, ahol nem üldöznek bennünket; megjelenésünk által azután jelentkezik az üldözés. Ez igaz, igaznak kell maradnia mindenütt, még a magasan fejlett országokban is - példa ráFranciaország - amíg a zsidókérdés politikailag megoldva nincs. A zsidók most Angliába hurcolják be az antiszemitizmust, Amerikába már bevitték.”
Mert mi az oka a zsidókérdésnek Theodor Herczl szerint? A zsidó lét a zsidó államon kívül? Hiszen állítása szerint ahol nincs zsidókérdés, oda magukkal hurcolják a bevándorló zsidók! Ha ez valóban így van, akkor a cionista eszme szerette volna a világot megszabadítani ettől a visszatérően jelentkező problémától? Ezen kérdés messzire vezetne, de inkább lezárom az írást éppen azzal az idézettel, mellyel kezdtem:
„A zsidókérdést nem tartom sem társadalmi, sem vallási kérdésnek, ha még olyan és más színezetűnek is látszik. Nemzeti kérdés ez és hogy megoldhassuk, mindenek előtt világkérdéssé kell azt tennünk,…..” A világkérdéssé tétel már megtörtént, de ne tévesszük össze a bankárkasztot a teljes zsidósággal, amely hazánkban még a nemzetiségként sem hajlandó megjelenni a nyilvánosság előtt! Miért is? Vádolom a bankárkasztot ennek a manipulálásával is! A kis zsidókat pedig óva intem a bankárkaszt további kiszolgálásától, a teljes társadalomnak pedig üzenem, hogy a kufár vírusból való kigyógyulás csak rajtunk múlik!
Szeged, 2012-10-26 Dr. Bene Gábor
Egy
újabb összeesküvéselmélet ezúttal a gyógyszeripar területén?
Vagy
inkább egy egyszerű összeesküvésgyakorlat az emberiség
kiirtására és beteggé tételére?
Már
töbször kaptam hasonló tartalmú írásokat, de eddig még név
nélkül érkezett mind. Most pedig valaki vállalja a nevát is az
írás végén. Ezzel a hitelessége jelentősen megnőtt az eddig
félvállról vett anyagnak, s szeretném ha eljutna olyan
szakemberekhez akik e megállapításokat megerősítik, vagy
megcáfolják. Bár valószínű, hogy magam is ki fogom próbálni a
cikkben leírt szemfelnyitó tanítást, mert aqnnyit hazudoztak már
nekem, hogy csak a saját empirikus érzéseimre tudok csak
hallgatni. Ha pedig a tapasztalataim is egybevágnak majd a
leírtakkal, akkor azt is közzé fogom tenni! BG
Ez
érdekes. Az a tény ismert, hogy a kecskék imádják a
parlagfüvet.
AMBRÓZIA.... Miért tiltják? Miért is kell irtani a parlag füvet? Parlagfű: őssejt-szaporító, a rákot is gyógyítja. A Parlagfű kiirtása megvezetés ! Gyógyszerhatalom áll a parlagfű, mint GYÓGYNÖVÉNYkiirtása mögött. A parlagfű hasznos növény, az emberiség számára is ehető, s rendszeresen fogyasztható, az év mindennapján. Ilyenkor, amikor még zsenge, összevágom apróra egy kis petrezselyem, vagy zeller zölddel, vagy önmagában, és rászórom a szendvicseimre, a kiszedett ételeimre (leves, kása, tészta, főzelék, barna rizs). Ebben a zsenge korban nagyon sokat leszedek és leszárítom, majd szárítva tárolom, s így egész évben tudom az ételeimbe, ételeimre tenni a szárított, megőrölt porát. Sokan nem hitték el, hogy jómagam eszem a parlagfüvet, ezért rám küldték a különböző tv-s társaságokat is, akik felvették, ahogy a parlagfüvet fogyasztom. Veterán dobóatléta vagyok, és sokszor vannak olyan monstre versenyek, ahol több órán keresztül kell dobálni különböző súlyú nehéz kalapácsokat. Ilyenkor szoktam a teljesítményem fokozása céljából a verseny színhelye körül talált parlagfűből fogyasztani, önmagában és nyersen. El is neveztek a sporttársaim fűevőnek. Aztán megdöbbentette őket, hogy a parlagfű-evésem után kb. 20 percen belül egyre javultak az eredményeim. Néhány követőm is akad majdnem mindig és náluk is hasonló teljesítményjavulásokat lehetett tapasztalni. Pár évvel ezelőtt el akartak adni nekem egy gyufásdoboznyi zöld port több tízezer forintért. Kérdeztem, hogy mi van a dobozban és miért olyan drága?Erre azt felelték, hogy a szervezet őssejt termelését fokozza a zöld por és ez által minden betegséget helyrehoz a szervezetben.Nem vettem meg a port pedig tudtam, hogy egy keletet, nyugatot is megjárt, neves magyar orvostól származik, inkább megízleltem s megszagoltam.
Kellemes
volt a meglepetésem, ugyanis a
zöld por a parlagfű pora volt,
amelyet
jómagam már régóta napi szinten fogyasztok! Lajos Atya nekem
is
beszélt
arról, hogy a parlagfű minden betegséget helyrehoz a
szervezetben, de
nyilván azt Ő sem tudta, hogy ezt a szervezet őssejt-termelésének fokozásával éri el. Szerintem sem baj, ha nem ismerjük az elméletet, hanem csak az adott növény hasznosságáról győződünk meg a fogyasztása
során.
Az is igaz, hogy akiket eddig meg tudtam győzni arról, hogy a
parlagfű
rendszeres fogyasztása milyen hasznos, bármilyen betegségük is volt, meggyógyultak belőle, még a rákból is, vagy a parlagfű allergiából is. A fentiek ismeretében merül fel a kérdés, hogy akkor miért irtatják velünk
a
parlagfüvet?
Ráadásul még büntetés kiszabását is kilátásba helyezik, ha nem irtjuk azt! Nekem erre is meg van a válaszom! A Földünk túlnépesedése már napjainkban is veszélyezteti a Föld valamennyi élőlényét és lakóját is! Ez ellen a Világkormánynak (én csak háttérhatalomnak nevezem) tennie kell valamit. Nos, a világunk ezen urai fő részvényesei a gyógyszeriparnak is. Ha a világon mindenki megtudná azt, amit az indiánok közöltek a franciákkal, jelesül, hogy a parlagfű, mintegy csodaszer minden betegségnélvisszafordítja és normalizálja a szervezetben zajló rendellenességeket, azaz a betegségeket, akkor senki nem venne gyógyszert, és akkor nem lenne óriási bevétele a világ urainak, s még így a Föld is túlnépesedhetne. Ezért a világ urai, a fizetett bértollnokaikkal és bértudósaik által úgy rendelkeztek, hogy első számú közellenségnek kiáltották ki a parlagfüvet, ezt az embernél is intelligensebb, több földtörténeti katasztrófát is átélt csodálatos ősi növényt, hogy a tudatlan és megtévesztett embereknek még véletlenül se jusson eszébe, hogy a kötelező irtás mögött egy más célja van ezen uraknak. Ez a cél pedig a lakosság gyérítése, a Földünk megóvása a túlnépesedéstől. A gyógyszerek mellékhatásai következtében ugyanis, csak Magyarországon minden órában meghal egy ember, de sokkal többen halnak
bele
abba, amit a patológusok már régóta tudnak, hogy minden
második
felboncolt
embert tévesen diagnosztizáltak és tévesen gyógyszereztek,
mivel
nem
az volt a halál oka, amivel kezelték a betegségüket!
AMBROSIA. Magyarul
azt jelenti: AZ
ISTENEK ELEDELE.A parlagfű latinneve : Weil-Várhegyi László feltaláló, mérnök-radiesztéta, bioenergetikus, fitoterapeuta, életmód- és táplálkozási tanácsadó és terapeuta, természetgyógyász, a Magyar Természetgyógyászok Szövetsége, a Magyar Természetgyógyászok és Életreformerek Tudományos Egyesület tagja, a Tudományos Rendőrség alapító tagja és szóvivője. |
Hátha
valaki nem tudja.
Hirosima és Nagaszaki. Ki ne ismerné az amerikai hadsereg által 1945.augusztusának elején ledobott két atombomba által elpusztított városok nevét, mely két atombomba azonnal térdre kényszerítette az akkor még harcoló japán hadsereget, s ez az ország feltétel nélküli kapitulációjához vezetett. Az eset szörnyű, bár ha belegondolunk, hogy az Európát addigra már maga alá gyűrő szovjet Vörös Hadsereg milyen elánnal fordult szembe Japánnal, elképzelhetjük, hogy nem elégszik meg az azóta is birtokolt négyKuril-sziget (Kunasirira, Itoropura, Sikotanra és Habomai) elfoglalásával, s a Szovjet-Japán határ valahol Tokiótól pár kilométerre húzódna. Belegondolni is szörnyű!
Mindezen túllépve, s fejet hajtva a két atomcsapás áldozatainak emléke előtt, idézzünk fel egy másik, "kicsit" agyonhallgatott atomcsapás történetét.
Szovjetunió kilenc évvel a fent említett amerikai atombombák ledobása után - kicsit "romantikus" módon - szintén birtokába jutott az atomfegyverelőállításának titkához, de személyes tapasztalattal nem rendelkezve, működését, s hatását mindenképpen ki akarta próbálni. A feladatot az Európa leigázásával már hírnevet szerzett G. K. Zsukov marsall kapta. Zsukov, mint más esetekben is, nem sokat teketóriázott, s úgy határozott, hogy egyszerre próbálja ki a szovjet atombomba hatását mind a katonákon, mind pedig a civil lakosságon. Így került sor 1954. szeptember 14-én az Orenburgi területhez tartozó, az Uráltól délre fekvő Tockoje község felett az atombombafelrobbantására. A hadgyakorlatnak álcázott akció fedőneve "Sznyezsok" azaz"Hópehely" (pontosabban: Kis hó - DM) volt.
A szovjet légierő 1954. szeptember 14-én egy TU-4-es nehézbombázója 13 kmmagasságból dobott le a Hirosimát és Nagaszakit elpusztító bombákkal azonos, kb. 40 kilotonna TNT hatóerejű atombombát, mely bomba hozzávetőleg 350 mmagasban robbant. A cél az volt, hogy egyrészt információt gyűjtsenek azatomrobbantás hatásairól, másrészt az akciót katonai gyakorlatnak szánták egy esetleges nukleáris támadás ellen. A gyakorlat keretén belül a katonáknak, meg kellett szállniuk a területet a robbanás után. Ebben az időben még úgy vélték, hogy az atomot képesek lesznek a tüzérséghez hasonlóan, taktikai fegyverként bevetni. Később, a robbantás utáni sugárzás következtében közel 55 ezer ember (!) veszítette életét, katonai és aközelben élő civil személyek is.
Itt adjuk át a szót Földi Pál ezredes: "Az igazi Zsukov" c. könyvének: "Akivédelmi háborúra készül, annak ilyesmire nincs szüksége.
Az egész nyugati világot bejárta a nyugati szövetségesek nyavalygása és ahadtörténészek vitája, hogy az SS Le Paradisnél vagy Malmedynél most 5, 10, vagy 30 hadifoglyot végzett ki. De ezeknek a már Lenin által "hasznos idiótáknak" nevezett nyugati intellektueleknek egy szava sem volt, hogy 5000 német hadifoglyot porrá és hamuvá változtattak szovjet barátaik pármásodperc alatt ... - Ezek után már azt se említsük, hogy a környék civillakosságát sem telepítették ki, és a területen ezrével tartózkodtak házi és egyéb állatok. ... (181. old.). A nukleáris csapás sújtotta területrebehatolt a támadó fél, vagyis a Vörös Hadsereg 45 ezer katonája. Ezek részben harckocsiban ültek, részben csapatszállító járműveken, mindannyian gázálarcban és impregnált papírköpenyben. (181-182. old.)"
Eddig az idézet, mi pedig elgondolkozhatunk a pusztítás nagyságán, mely pusztítás nem csak a katonákat, hanem a civil lakosságot sújtotta, s melynek áldozataira a kommunizmus évtizedei alatt még gondolni sem volt szabad. Pedig, és itt ismét Földi Pál ezredes könyvét idézzük: "Topszkojéban már a harmadik napon tömegesen jelentkeztek a megbetegedések. Egy karantént hoztak létre Cskalov faluban, sokszoros szögesdrót mellett egy sátorvárost, amelyben ezrével hullottak el hetek alatt a gyakorlat résztvevői. ... Akik messzebb voltak a robbanás epicentrumától, azok úgy vélték, szerencsések voltak. De amikor megszületett vízfejű, gyenge csontozatú, vagy éppen kéznélküli gyerekük, akkor elhagyta őket a szerencse. Igazi szerencséje csakZsukovnak volt, aki messze a robbanástól egy sugárbiztos óvóhelyen lapult (186. old.). Előléptették, majd az SZKP KB állandó tagja lett. (183. old.)".
Egy másik dokumentum szerint: "Első gyermeke halmozottan fogyatékoskéntszületett, 12 éves korában meghalt. A második megérte a 36. életévét -tolószékben. Totkoj környékén sok száz gyerek született torzulásokkal, a rákos megbetegedések huszonötször gyakoribbak, mint máshol. Bata István egykori honvédelmi miniszter és Székely Béla vezérkari főnök is részt vett a Moszkvától pár száz kilométernyire levő Totkoj közelében, 1954 szeptemberében végzett és eltitkolt kísérleti atomrobbantáskor - tudtuk meg a Magyar Nemzetben közölt írás nyomán jelentkező Köves Istvántól, a Koliszka Bölcső Alapítvány igazgatójától, az atomrobbantások következményeinekkutatójától.
Hát ezekre az áldozatokra (is) kell a művelt világnak emlékezni!
Dobai Miklós
A
Csendes háború
c.
könyvet magam is olvastam még a nyolcvanas években. S többször
is eszembe jutott, hogy a "rendszerváltók" miért nem
állították bíróság elé ezt az aljas ügynököt, akinek a
jelentései alapján sok tisztességes magyar került kutyaszorítóba,
vagy került az életébe a Szabó Miklóssal való egyszerű
találkozás is.
Ez
a könyv egyik legnagyobb bizonyíték arra, hogy létezik "rózsdombi
paktum"! Bár lehet, hogy nem az a neve, de a mai napig betartja
valamennyi magyarnak nevezett kormány és a magyar nemzettől
elozozott illegitim állam minden intézménye.A könyv bizonyíték arra, hogy milyen lelkülete van egy kisgazdából kommunistává vedlett féregnek, aki minden hazugságra és csalásra hajlandó csak azért, hogy megsimogassák a fejét, s megtöltsék a zsebét az elvtársai.
Szomorú kép ez, mert azt bizonyítja, hogy mennyire igaz volt 2006 célkitűzése az erkölcsi forradalomról, s mennyire nevetséges helyette fülkeforradalomról beszélni.
A Csendes háború ma is folyik, de sajnos nagyon kevesen látják pontosan a frontvonalakat! Ez a jegyzet egy kicsit segít a tisztánlátásban, s köszönjük Miklódy úrnak a visszaemlékezést!
BG
Miklódy Molnár István: Jegyzetem
Hosszú ideig az angol titkosszolgálat munkatársa voltam, és az osztrák elhárítás munkatársa. Majd 8 év börtön után szabadultam és egy Bécsben megismert barátom adta ezt a könyvet a (Szabó Miklós: Csendes háború) kezembe. Ő is Szabó Miklós áldozata volt. Ez a Szabó Miklós jelenleg a Társadalmi Unió elnöke és a „Kiáltás” című lap főszerkesztője.
Furcsa találkozó Bécsben, az Am Modena parkban, 1957-ben. Valamilyen ünnepi találkozó volt, nem nagyjelentőségű. Azon késő tavaszi napon váratlanul, úgy délfelé 5-6 olyan magyar találkozott a bécsi Am Modena parkban, akik azelőtt soha sem látták egymást. Elsőként Vidovics Ferencet kell megemlíteni, aki az 1945-ös választás után Kaposváron lett főispán, a Kisgazda Párt jelöltjeként. Másodikként Szabó Miklós, korábbi kisgazda képviselő érdemel említést. Ezt a „politikust” Kádárék titkos szolgálata küldte nyugatra azzal a feladattal, hogy kisgazda jelmezben mérje fel a nyugatra menekült FKgP politikusokat, s akadályozza munkájukat, főleg az emigráció vezetői (pl. Kéthly Anna stb.) megtévesztésével. Volt ott még 2 vagy 3 egykori magyar honvédtiszt is, Dömötör Ferenc alez. Ferenc nevű fia, aki a határon menekülés közben aknára lépett, s elvesztette egyik lábát, valamint egy cseh származású osztrák rendőr, akinek a nevére már nem emlékszem. Jómagam, aki a háború végén kerültem Ausztriába, s akkor Bécsben éltem, szintén tagja voltam a csoportnak. Az osztrák rendőrség elhárító csoportjával álltam kapcsolatban, amelynek főnöke akkor dr. Hjkrlik őrnagy volt, beosztottja pedig Balog Főtörzsőrmester. Rendszeres kapcsolatomon kívül ifj. Dömötör Ferenc tartozott még a csoporthoz. Ez a színes, sokféle múltú csoport akkori politikai beállítottságát tekintve is vegyes volt. Vidovics kiégett ember volt, mindenkitől félt, semmire sem vállalkozott. Szabó Miklós a magyar politikai rendőrség ügynöke volt nyugaton. A két Dömötör hitvaló, jó magyar ember volt, katonai szokásaikat már régen levetkőzték és valóban személyes kapcsolatban álltak Nagy Ferenccel. A politikában ennek ellenére sem avatkoztak bele, de nézeteik megvédésére mindig készen álltak. Szabó Miklós kipécézte Dömötör alezredest, elhalmozta sértő megjegyzésekkel a háta mögött, mert feladata szerint hitelteleníteni és lejáratni kellett. Szemben azonban hízelgett neki, mert Nagy Ferenc köreihez tartozott. A két Dömötör és a harmadik ember (talán Bagoly) az ún. Goldene Stiege menekültcsoporthoz tartozott. Valamilyen osztrák vagy német újságíró „antikommunista Hírszerző Csoportnak”nevezte el ezt a társaságot, s ez a szerencsétlen név rajtuk is ragadt.
Itt kell meg említenem, hogy abban az időben az egész osztrák rendőrséget átszőtték a kommunista, illetve a szovjet és a magyar ügynökök, akiket a szovjet megszállást követően szerveztek be, állítottak hadrendbe, annak ellenére, hogy Ausztriának csak negyedrésze volt szovjet zóna, s választásokon az OKP a szavazatoknak mind össze 13%-át kapta. Ezt használta ki Szabó Miklós, aki úgy szerepelhetett, mintha komoly befolyással rendelkezett volna az osztrák hatóságoknál. A valóságban semmi tekintélye sem volt az osztrák rendőrség előtt, de az említett ügynökök segítették.
1956 tavaszán, a magyar határzár lebontása után sok menekült érkezett Ausztriába. nem csak becsületes emberek voltak köztük, hanem menekültként érkeztek a magyar titkos szolgálat ügynökei, a világot látni kívánó, kalandot vágyó fiatalok és a hazai kommunista rendszer, Kádár politikája által a továbbtanulási lehetőségtől megfosztott ifjú tehetségek is.
Majd ’56-tól a nagy tömeges menekülés idején már bűnözők és szélhámosok, tehát felhígult az emigráció 20% összetétele. Szabó Miklósnak ezért könnyebb lett a bomlasztó széthúzást gerjesztő munkája. Kopcsa Sándor ’56után érkezett. jó kiállású bokszoló volt, akinek komoly lehetőségei lettek volna odakint, ha leszokik a hazudásról és nem kerül Szabó Miklós társaságába. Szabó ugyanis, akit csak ismert - akár látásból is -, mindenféle jelentést kreált róluk, s többek között jelentette, tehát le is írta az általa kitalált történeteket, hogy valamelyik kémszervezet tagja. Szerencsétlenek, azt sem tudták mi az – eszik-e vagy iszák -, de Szabó gátlástalanul alkalmazta írói fantáziáját, nevüket az általa kitalált történethez, és ezért nagyon sok fiatal életét tette tönkre, vagy halálát is okozhatta hazugságaival. Megbízói ezzel igazolhatták, hogy nyugat ügynököket küld a népidemokrácia meg döntésére. Kopcsa eleinte elég jól keresett. Egy bizonyos Köhler úr a Gehlen csoport vezetője küldte hozzám, hogy foglalkozzak vele. Sokakkal együtt engem is becsapott, mert hetekig Fizette a szállását, aztán nyomtalanul eltűnt. (Kopcsát 1956. novemberében Magyarországon elfogták és beszervezték, majd visszaküldték Ausztriába többféle feladattal, majd 1958-banhazatért, mert menekülni kellett vissza. Később kint is szerveztek be jó néhányat. Sajtótájékoztatót tartott, lakást és pénzt kapott, majd később elítélték 15 évre, melyet le is ült.) S meg tudtam, hogy a börtönben EÜ kórházi alkalmazott lett és vamzer. A forradalom után megjelent a Goldene Stiege csoportnál, amelynek népszerűsége váratlanul megnőtt. sajnos, senki sem ellenőrizte a tagokat, így azután sok volt köztük a beépülő. ’56-ban hallomásom szerint kb. 20.000 ügynököt küldött ki a magyar kommunista hatalom, mint menekültet. Ezek talán még ma is végrehajtják megbízóik utasításait.
Kopcsa véletlenül keveredett a Goldene Stiege csoportba, amelynek feladata volt az otthon maradt családtagok és veszélybe került, forradalmárok kicsempészése Ausztriába. Kopcsánál rengeteg információ halmozódott föl, s valószínűleg megtudta az igazi nevemet is, amit Szabó Miklósnak elárult. (Én is meg tudtam, hogy a magyar beszervezői a Budai fedőnevet adták neki, s már az ítéletet Budai Kopcsa néven mondták ki, de Én nem hangoztattam. )
Amikor a „furcsa találkozó”negyedik tagját, Molnár Istvánt is elfogták, s elítélték, ez a Kopcsa vesztét jelentette. A sok hazudozás visszaütött. Ez az ember ugyanis eljátszotta kisded játékait Ausztriában, s a kénytelen volt hazatérni. Kádár rendőrsége boldogan szedte ki belőle az információkat, utána viszont életfogytra ítélték. (ez kapta jutalomként.)
Szabó Miklós igazi arcára akkor jöttem rá, amikor kezembe akadt itthon a könyve, a Csendes háború. Példátlanul sok benne a hazugság, s a szerző nyilván azt hitte, hogy akiket ő lebuktatott, azok soha sem fognak beszélni. A „szabadság” beköszöntével azonban a Csendes háború beszélni kezdett! Most csak arról a részről legyen szó, amely szinte kizárólag a mödlingi csoporttal és annak negyedik emberével foglalkozik.
Felteszem a kérdést: Szabó Miklós „úr” vagy „elvtárs”, érdemes volt-e hazudni? A következő pontokban sorolom föl hamis állításainak cáfolatát:
1.) A mödlingi villában nem volt telefon, Ön tehát nem utasíthatta rendre Dömötör alezredest, mert Önt akkor már figyelték, mivel 1956. július-augusztusban az osztrák titkos szolgálat és a rendőrség ismerte ügynöki tevékenységét.
2.) Éppen ezért nem folytathatta le azt az inkriminált beszélgetést vele, amely szerint otthon „képzett tisztekre, fegyverre és lőszerre van szükségünk a gerilla háborúhoz” Ezt Ön találta ki, és azt is utasításra írta, hogy a bécsi követséget meg akarták támadni. Kompromittálni kellett az emigrációt. Mind ezt azért írta, mert ezt várták Öntől.
3.) A KÜM ’56 október 1-jei szóbeli jegyzéke, amely szerint ’58 júniusában megkezdték egy magyar hadosztály szervezését az ausztriai magyar emigráció vezetőinek tevékeny részvételével. Ebben vezető szerepet játszott (Miklódy) Molnár István, aki Kozák fedőnéven az osztrák BM-nek dolgozik. Ez minden az Ön fantáziája volt, így ezt is parancsra, megrendelésre írta.
4.) Dömötör alez. Spanyol pénzzel készít fel embereket.
5.) Kiképzőtábor működik Marokkóban!
Az 1, 2, 3, 4, 5, bekezdésekből szó sem volt soha, Ön gátlástalanul hazudott, olyan emberek nevével élt vissza, akiknek Ön még a lába nyomába sem érhetett, akkor sem, de most sem. Ön aljas hazaáruló, gátlástalan féreg, hazugnak tartják, de arra sem érdemesítik, hogy a nevét a szájukra vegyék.
Meg jegyzem még: Szabó Miklós szoros kapcsolatban volt az elrabolt Ábrányi Auréllal, akit a magyar titkos szolgálat gyilkolt meg tudomásom szerint, mert kettős ügynök volt. Ábrányi itthon a Fő utcán abban a börtönrészben volt, ahol Én. (Ábrányit holttestét állítólag később Csehszlovákiában egy szemetes autó kerekei alatt találták meg)
Szóval ezek az „emberek”és hálózatok a most a civil Ernyő szervezetek vezetői, akik „lelkén” sok magyar élete szárad, s még több gyanútlan, hiszékeny fiatal életpályáját nyomorították meg. Igaz, amit magukról mondanak, valóban Ernyő szervezetek és befedik az egész országot, nyugatot, illetve Európát. Mert Ők voltak a széleskörű titkosszolgálat hű, jól megfizetett munkatársai, s ebből a hálózatból lettek, vagy váltak civil szervezetté. (Talán jó részük nemzetközi vállalkozóvá változott, mert a volt megbízói még most is támogatják)
Amíg ezek a demokrácia jegyében ma is teszik, amit tesznek és egyre keményebben tenni fogják, ha nem lesz átvilágítva az összes civil szervezet és aktivistái, addig bármilyen kormány lesz, ami nem áll közel a volt kommunista rendszer híveihez akadályozni fogják a kibontakozás lehetőségeit. Ez csak egyetlen szelet a kommunista rendszer hívei közül. Ők a Civilszférát bomlasszák és manipulálják, a másik szelet sztrájkot szervez, a harmadik lerohasztja a gazdaságot és tönkreteszi az országot. A negyedik hozzájárul a bűnözés virágzásához, az ötödik médiaháborút vív a kibontakozás meg nehezítésére. Bomlasztanak a pártokon belül, a hivatalokban. Sok a kompromittált ember és a megvásárolható sem kevés. Az iskolákban ott hagyták azokat, akik a nagy lenini, sztálini eszmével fertőzték meg a magyar generációkat, lelkileg, erkölcsileg a prostituáltak útjára indították, s bűnözőket produkáltak (Ez a fiatalkorú bűnözés kimutatásában és a jelenlegi bűnügyi krónikában figyelemmel kísérhető). Fiatalokat szerveznek be olyan cselekmények elkövetésére, amely szabotázsnak számit. S ezek nem büntethetők, hagyják: had képezzenek profikat.
Én, Miklódy Molnár István, valóban hosszú ideig az angol titkosszolgálat munkatársa voltam, és az osztrák elhárításnak is. A háború idején Ludovikát végzett katonatiszt és egy évig német, tiszti tovább képzésben volt részem.
Most kaptam meg Bencsik úr írását, aki velem egyformán - tehát reálisan - látja annak a hisztériának a hátterét, ami végigsöpört a sajtóban. Pedig nagyon fontos lenne ha mások is észrevennék már, hogy mi folyik hazánk ellen! BG
Amerikában listázzák a zsidó képviselőket!
Bár a nyugati sajtó egymással versenyt futva háborodott fel Gyöngyösi Márton hétfői parlamenti felszólalásán, a világ más országaiban bevett szokás a választott politikai tisztviselők állampolgárságának nyilvántartása, sőt, számos demokratikusnak mondott jogállam vezetett be e téren korlátozásokat.
Származási és vallási listázás az Egyesült Államokban
A sort kezdjük rögtön az Egyesült Államokkal, amelynek nagykövete kedden „a lehető leghatározottabban” elutasította a jobbikos felszólalást, az MTI-nek eljuttatott közleményükben kiemelték: „az ilyen gyalázatos és rendkívül sértő megnyilvánulásokat köteles minden demokráciában élő személy azonnal és keményen elítélni”.
A közlemény már csak azért is megmosolyogtató, mivel a „szabadság és a lehetőségek hazájában” nem csak a politikusok állampolgársága, hanem vallása és etnikai hovatartozása is nyilvános adat. Angolul értő olvasóink asaját szenmükkel győzödhetnek meg arról, hogyan „listázza” kongresszusi képviselőit és szenátorait Amerika. A PEW Research Center nevű agytröszt összeállításából például kiderül, az egyes vallási csoportok számarányukhoz mérten mekkora súllyal vannak jelen az amerikai törvényhozásban, és ezek az adatok hogyan változtak az évek során.
Az adatokból például kiolvasható, hogy az Egyesült Államok lakosságának alig két százalékát kitevő zsidó kisebbség a Képviselőházban 5, a Szenátusban 10 százalékban van jelen, ezzel messze a legfelülreprezentetáltabb vallási csoport. (2010-ben még 8,4, illetve 13 százalék volt az arány.)
Az alábbi linkre kattintva megtekinthetjük az Egyesült Államok összes szenátorának és kongresszusi képviselőjének vallási hovatartozását – államokra lebontva.
Az antiszemita Wikipedia nem szégyellte lajstromba venni a zsidó származású amerikai képviselőket.
Aki eddig még nem kapott sokkot, az kapaszkodjon, mert az Amerikai Tudósok Szövetsége (Federation of American Scientists - FAS) a nyilvános adatokból egy olyan összeállítást közölt, amelyből kiderül, hány afro-amerikai, latin, ázsiai és indián származású képviselője van a Fehér Háznak.
Országok, amelyek a Jobbiknál is radikálisabbak
A sort folytassuk Franciaországgal, ahol törvény tiltja, hogy egy gall másik országban töltsön be kormányzati vagy katonai pozíciót. Ennek lett a foglya a haiti születésű Michaëlle Jean, aki egy Kanadában élő, francia állampolgárságú filmrendezőhöz ment feleségül, és ezáltal megkapta a francia állampolgárságot. Amikor 2005-ben Jeant a kanadai hadsereg főparancsnokának nevezték ki, le kellett mondania francia állampolgárságáról, hogy tisztségét betölthesse.
Hasonló a helyzet két balti államban, az észteknél és a litvánoknál is. Toomas Hendrik Ilves jelenlegi észt elnöknek 1993-ban, Valdas Adamkus volt litvániai elnöknek 1998-ban kellett lemondani amerikai állampolgárságáról, mert enélkül egyikük sem lehetett volna államfő.
Ausztrália alkotmánya kifejezetten megtiltja, hogy külföldi állampolgársággal rendelkezők beülhessenek a camberrai parlamentben, Új-Zélandon pedig akkor veszíti el valaki az állampolgárságát, ha hivatala elfoglalása után kérvényezi egy másik országét.
Izrael, a faji diszkrimináció iskolapéldája
A világon az egyik legkirekesztőbb állampolgársági törvénye minden kétséget kizáróan Izraelnek van. A zsidó állam 2003-ban olyan jogszabályt fogadott el, amely megtagadja a házasság útján szerzett állampolgárságot az iraki, iráni, szíriai, libanoni, líbiai, szudáni, jemeni, afganisztáni, pakisztáni és palesztin lakosoktól.
Az ENSZ és számos emberjogi szervezet tiltakozása ellenére az izraeli legfelsőbb bíróság 2006-ban, majd 2012 januárjában is megerősítette a diszkriminatív törvényt, a bírói indoklás szerint „az emberi jogok nem írják elő a nemzeti öngyilkosságot”.
Az izraeli nemzetbiztonsági törvény ezenkívül előírja, hogy ha egy izraeli állampolgárnak más állampolgársága is van, akkor őt külföldinek kell tekinteni, és kötelező katonai vizsgálatnak kell alávetni.
Ehhez képest a Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő hétfőn azt vetette fel a magyar Országgyűlésben, hogy érdemes lenne felmérni – nem kitiltani, lemondatni, megfosztani: felmérni – az országot vezető izraeli-magyar kettős állampolgárokat.
Bencsik János
Nemzetbiztonsági
kockázat vagy listázás? I.rész.
Tehát ha valaki bűnöző Magyarországon, annak lehet szökni is a 8 év börtön elől, sőt valószínű, még megbízást is kap egy miniszterelnöktől az ottani befektetésének az ellenőrzésére, vagy elkendőzésére? Furcsa világ ez, s ráadásul nekünk megszokhatatlanul hamis, hazug és aljas. Tóth Gy. László írja ezt: „A népszerűtlenné vált, megbukott baloldal számára az erkölcsi legitimizáció visszaszerzésének legkézenfekvőbb taktikai eszköze feszültséget szítani a magyar zsidóság és a többségi társadalom között, majd ezt követően látványosan kiállni a zsidóság mellett, hangsúlyozva, hogy a zsidóság mindig számíthat a baloldalra. Mondanivaló hiányában a baloldal mindig az antiszemitizmus elleni harcba kezd. A háborúhoz antiszemitákra nincs is szükség” Sajnos egyet kell értenem e mondatokkal, sőt mintha már előre látta volna a Gyöngyösi Márton körül sűrűsödő – mondvacsinált – eseményeket. A kérdés alaposabb megértéséhez komolyabb elemzés kell majd, de most, ismét a szerzőt idézem: „Sajnálatos tény, hogy a rendszerváltás óta amagyarországi zsidóság képviseletét kisajátította egy politikailag rendkívül aktív és agresszív baloldali és liberális értelmiségi csoport.”
Ez a csoport próbálja hazánkat lejáratni a világban, s nem tisztességes zsidók hazudoznak a nyugati sajtónak, hanem a politikai-köztörvényes bűnözés gátlástalan figurái. De mit várhatunk egy párttitkár-pufajkás Zoltai Gusztáv vezette szervezettől, ha a vallásos zsidók sem ítélik el az igen gyanús előélete miatt, és azon meghatározása okán, hogy nem faj a zsidóság, nem vallás, nem etnikum, hanem életforma. Ha ehhez azt is hozzátesszük, amit egy másik zsidó fantaszta mondott, akkor az agresszív beolvasztó-politika nyílt vállalását is felismerhetjük végre! (Bacher Iván: Magyarországon minden becsületes embernek előbb-utóbb muszáj lesz zsidónak lennie.)
Ha ennek a fényében vizsgáljuk meg Gyöngyösi Márton mondatát, amelyre azonnal riasztották a nyugati elvbarátokat a baloldaliak, s a médiavilág véleménydiktatúrájának összes lakájmédiumát, akkor tökéletesen érthető az, amit az egykori kémelhárító tiszt (Kozenkay Jenő) a Demokratának nyilatkozott jó pár évvel ezelőtt: „Az izraeli titkosszolgálat keresztbe-kasul átszövi a magyar közigazgatást, a tömegtájékoztatást, a hatalmi szerveket, beleértve a titkosszolgálato-kat is. Olyanok vagyunk, mint egy lyukaktól hemzsegő ementáli sajt. Tény, hogy a magyar nemzetbiztonság aláásása nem magyar, hanem idegen érdek. A mélységes hallgatás bizonyítja, hogy telibe találtam. Legfőképp két ember hallgatott, akiknek meg kellett volna szólalni ebben az ügyben. Az egyik Lamperth Mónika belügyminiszter asszony, a titokgazda, a másik Gyurcsány Ferenc, aki amúgy mindenhez hozzászól. Ebben az ügyben azonban még véletlenül sem hallatta a hangját. Azok, akik ebben a szakmában, ebben a titkosszolgálati közegben dolgoztak vagy dolgoznak, tudják, hogy nem csak arra kell figyelni, hogy ki mit mond, hanem arra is, hogy ki mit nem mond, vagy ki az, aki hallgat. Gyakran kell a sorok között olvasni.”
Mivel Gyöngyösi Márton féle mondat lényege a „nemzetbiztonsági kockázat” kifejezés volt, így nekem olyan érzésem van, hogy csupán azért dagadt ekkorára a hisztéria, mert e kifejezést szerették volna elfedni azok, akik nagyon is találva érezték magukat. (Hiszen akinek nem inge, ne vegye magára!) Ezen érzést erősíti meg a Magyarok Szövetségének anyaga, amire a következő részben fogok hivatkozni.
Szeged, 2012-12-10 Dr. Bene Gábor
Nemzetbiztonsági
kockázat vagy listázás?
„Sajnálatos tény, hogy a rendszerváltás óta a magyarországi zsidóság képviseletét kisajátította egy politikailag rendkívül aktív és agresszív baloldali és liberális értelmiségi csoport.” Tóth Gy. L.
Ez a kisajátítás azonban egyre erőteljesebb, s egyre gátlástalanabb, pedig a hazai zsidóságnak nem a konfrontáció az érdeke a többségi társadalommal, hanem éppen a nyugodt légkör és higgadt kibeszélése az esetleg felmerülő problémáknak. Azonban sem egyik, sem másik nem következhet be akkor, ha mesterségesen szítják az ellenséges légkört a vezetők, akiknek éppen beígért valamit a bankárkaszt, vagy úgy beleestek már a gyűlölködés mocsarába, hogy képtelenek abból kikecmeregni! A Fidesz vezérkarhoz közelálló Tóth Gy. Lászlónak a „Kik támadják Magyarországot és miért?”című könyve, 59.-ik oldalán olvasható fogalmazása ad képet az antiszemita kártya előhúzásának valóságos okairól: „A népszerűtlenné vált, megbukott baloldaliak számára az erkölcsi legitimizáció visszaszerzésének legkézenfekvőbb taktikai eszköze feszültséget szítani a magyar zsidóság és a többségi (magyar) társadalom között, majd ezt követően látványosan kiállni a zsidóság mellett, hangsúlyozva, hogy a zsidóság mindig számíthat a baloldalra. Mondanivaló hiányában a baloldal mindig az antiszemitizmus elleni harcba kezd. E háborúhoz antiszemitákra nincs is szükség.” Ehhez már csak azt kell hozzátenni, hogy ez a bukott garnitúra juttatta el a nyugati lakájmédiához az adatokat arról, hogy micsoda „antiszemita” kijelentések hangzanak el a magyar Országgyűlésben! Ne feledjük, hogy a „listázó ügy" így kezdődött: 2012. november 26-án Gyöngyösi Márton, képviselő e kérdésére várt választ a miniszterelnöktől: mikor várható már, hogy a magyar kormány kiáll a szenvedő palesztinok mellett?
Mert Izrael különös kegyetlenséggel visel hadat a szinte fegyvertelen civil őslakosság ellen, s a palesztinok földjén létrehozott Izraelben folyamatos faji megkülönböztetésnek és jogfosztásnak vannak kitéve, s nem csak a szabadságharcosok, hanem az ártatlan gyermekek és a polgári lakosság is! Németh Zsolt reagált e felvetésre és kifejtette: A magyar kormány a két nép közös érdekeit akarja képviselni, mivel kb. kétszázezer magyar ajkú él Izraelben, de itt Magyarországon is él kétszázezer körüli zsidó lakik, sőt élnek itt palesztinok is, több ezren. Ezért hazánk a tűzszünetben érdekelt, s szerinte csak a két különálló állam létrehozásának van esélye és az hozhat csak békés megoldást a régóta háborús térségben. Gyöngyösi Márton erre válaszolt azzal, hogy tudja nagyjából hány izraeli zsidó él Magyarországon, és szerinte itt lenne az ideje felmérni, hogy a magyar Országgyűlésben és kormányban hány olyan zsidó származású ember van, akik esetleg nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetnek hazánk számára a kettős izraeli-magyar állampolgárságuk kapcsán.
Aki nem hiszi katt ide: http://www.youtube.com/watch?v=QAdQHUcFlu4
Szerintem az ezt követő hisztériával a legfőbb gond a kiváltott reakció kiszámíthatósága, hiszen azt mindenki tudja, hogy most még a bölcs, a művelt, és a leginkább toleráns hazai polgár rétegnél is sikerült végül túlfeszíteni a húrt, nemcsak a nemzeti radikálisoknál. Pedig a magyar polgár már nagyon régen tolerálja ezeket a kellemetlen intellektuális visítozókat, miközben a tisztességes zsidók itt élnek velünk és dolgoznak, alkotnak, s nem a konfrontációra törekednek. Épp ezért akarja az antiszemitizmust gerjesztő arcátlan horda, hogy a magyarság fakadjon ki a zsidók ellen. Hiszen csak úgy tudná a teljes zsidóközösséget maga mellé felsorakoztatni, ha elhiteti velük, hogy félniük kell, mert listázás következik…..A magyar pedig megtanulta az elmúlt évszázadok alatt a higgadt türelmet felmutatni, s inkább csak mosolyogni, nem ugrani a saját népük ellen is vad utálatot provokálni akarók ormótlan hisztériakeltésén, illetve átlátszó érzékenységén és kiválasztottsági mítoszának rettenetes avultságán. Mert az általuk sűrűn alkalmazott kettősmérce, már oly sokszor lepleződött le, hogy már szinte unalmas is emlegetni ezt.
De nézzük most rá a valódi listakészítők munkájára!
A Tilos rádióban tényszerűen elhangzott kereszténygyilkosság vágya által régóta hajtott értelmiségi réteg a HVG-ben, nemrég közzétett egy listát. Igen: egy LISTÁT!
Azon például tankerületi igazgatók nevei olvashatók, s mellettük – az újság megfogalmazásában – a nyilvános felekezeti kötődésük is szerepel. Az ember esze megáll, hogy éppen a liberális-baloldali hisztériázók azok, akikkimentek tüntetni az általuk Parlamentnek nevezett Országház elé, s ott a keresztényeket listázók vérlázító módon dohogtak az ellen, amit maguk csinálnak. (s közben létrejött az általuk olyannyira vágyott „nagykoalíció”is ),
A Fideszes Bayer Zsolt erről így ír: „… amennyiben az a felekezeti kötődés nem zsidó felekezeti kötődés, úgy az adott személy alkalmatlan feladata ellátására (?). Nyilvános keresztény felekezeti kötődéssel nem lehet az ember tankerületi igazgató, s ha tagja valamilyen keresztény énekkarnak, abban az esetben még nyilván tanár sem lehet(ne).”
A HVG kereszténylistázására Stágel Bence az IKSz elnöke is reagált. Szerinte ma is folyik a világban a keresztényüldözés, hiszen az elmúlt 10 évben az áldozatok száma meghaladta a tíz milliót, ami napi 270 keresztény ember vértanúságát jelenti. A vallása miatt meggyilkoltak 75 százaléka még ma is keresztény és nem muszlim, de nem is zsidó! Ezek tehát tények és mivel manapság történtek/történnek, így nem kellene állandóan megfeledkezni róluk, hanem éppen erről kellene beszélni hazánkban, s nem csak a holokauszt egykori történéseiről. De ugynígy beszélhetnénk Spíró György „Jönnek” c. vérlázítóan magyargyalázó verséről, esetleg Landeszmann György főrabbinak a döbbenetes „bőgatyás” kijelentéseiről, vagy a hasonló gyűlölködők fröcsögéseiről. Viszont a Fekete György által is emlegetett művész - Konrád György - egy nyilatkozata is megérne egy misét, hisz azt állította, hogy: „..erősen emlékezteti 1933-ra (a mai magyar helyzet?), amikor az NSDAP (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) látszólag (nem vicces!) demokratikus feltételek között, választási többséggel hatalomra jutott.”Konrád tehát konkrétan lenácizta azt a pártot és kormányt, melyet 2/3-ad választott meg hazánkban, s melynek a képviselője most ott szónokolt velük a hazánkban nemlétező fasizmus és nácizmus ellen! Csak azt nem értem, hogy miért nem vette észre Rogán Antal, hogy csapdába csalta egy gátlástalan, bal-liberális bűnbanda? S most, Konrád György irracionalitása helyett a nagyon is reális Tóth Gy. Lászlót idézem:„Magyarország elemi érdeke az Európai Unióhoz való tartozás, hiszen hosszú távon……….ez a szervezet lesz a fehér ember által létrehozott, és a keresztény értékrenden alapuló Nyugat mentsvára. UgyanakkorMagyarországnak változtatnia kell atlantista-cionista elköteleződésén.” Szerintem Tóth Gy. Fején találta a szöget, mert pontosan erre lenne szükségünk és nem az elvtelen kiszolgálás és behódolás maximális teljesítésére, aminek semmi haszna, csak belénk törlik a lábukat olyanok, akiknek semmi joguk itt bármiféle hatalmi törekvéseket kisajátítani, megszerezni.
Az atlantista-cionista köteléken való lazításhoz pedig az alábbi állásfoglalást tudnám javasolni a magyarországi pártpolitikai elitnek:
*Magyarok Szövetségének állásfoglalása a népámító hisztéria ellen:*
1./ Elítéljük az antiszemitizmus gerjesztőit.
2./ Szerintünk azzal, hogy nem tisztázta a nemzetbiztonsági kockázat helyzetét az Alsóház, szőnyeg alá söpörte a vélt vagy valós problémát.
3./ Az antiszemita kártya előhúzása blokkolja a magyar társadalom tisztánlátását és lejáratja a magyar népet.
A 2011. évi CXII. Tv. 19. §-a szerint " Az érintettnek …jogait törvény korlátozhatja az állam külső és belső biztonsága, így a honvédelem, a nemzetbiztonság .... érdekében "
„Ha
a földünk a miénk, a Hazánk is a miénk”!
Az
alábbi levelet és a Közérdekű Felhívást 2012-12-03-án
villámpostán megküldtem 385 országgyűlési képviselőnek.
Egyedül
Schön Péter válaszolt azonnal, s a következő szöveget küldte:Tisztelt Bene Úr! Frakciónk nevében Varga Géza képviselőtársam válaszol megtisztelő levelére. Tisztelettel: Schön Péter
Magyar Zoltán Jobbikos képviselő egy nappal később írta a következőket:
Tisztelt Dr. Bene Gábor!
Köszönöm értékes gondolataikat és javaslataikat!
Azóta azonban, egyetlen visszajelzés nem érkezett a további 383 képviselőtől. Tehát ajánlom az alábbiak olvasását és komoly töprengést azon, hogy a felhívásban szereplő 7 kérdésre miért nem válaszol a magyar Országgyűlés alsóházából senki, egyetlen egy kérdésre sem? Pedig nem kis erőfeszítésbe került olyan szöveget írni, amely a tisztelet hangán szól azokhoz, akik csak a közpénzekből csapolják le a "költségtérítéseiket", s komoly havi fizetésért megélhetési, de nem népképviselők, hanem pártképviselők és megélhetési lakájpolitikusok! BG
Képviselő Úr!
Kérjük Önt, hogy a Nemzeti Együttműködés szellemében vegye figyelembe véleményünket, ill. az egész civil szféra álláspontját ebben a nemzet megmaradását biztosító, igen fontos kérdésben.
A 2011-es alaptörvénynek nagy előnye, hogy az alkotmányosság nem csak az alaptörvényből levezetve látszik érvényesülni. Tehát ama 1961-es császári pátens, amellyel a koronától – vagyis a nemzet teljességétől - elszakították a föld tulajdonjogát, nem a magyar alkotmányosság vívmányainak szellemében született, hanem egyike volt a történelem során, monetáris nyomásra megszületett: élesen, alkotmányt sértő rendelkezéseknek.
A Magyarok Szövetsége meggyőződéssel vallja, hogy egy nép önmagában semmit sem ér, ha nem tudja közös értékeit megvédeni. Elvész az etnikum és a kultúra, ha vezető rétege nem látja be a sajátos nemzeti lét fenntartásának és az állam területi szuverenitásának védelmét szolgáló, alapvető igényt: a magyar föld, közösségi tulajdonban és így állampolgárainak birtokában való tartását. Ezt ugyanis nem tiltja az EU!
A magyar kormányzat kiemelt feladata és küldetése, hogy a nemzeti örökséget megőrizze, akár az ősi alkotmányosság elvei, vívmányai, akár az emberi létünk alapjait jelentő termőföld és lakóterület vonatkozásában. Ezeket szükséges biztosítania és átadnia az utókor számára, hiszen erre kapott példátlanul nagy, kétharmados felhatalmazást a magyar néptől.
Tisztelettel kérjük az Ön fellépését annak érdekében, hogy ne olyan idegen példák valósuljanak meg a földtörvényben, amelyek kiskapukat nyitnak a monetáris diktatúra további előretörése és a föld gátlástalan természeti kirablása előtt.
Bízunk az Ön és a képviselőtársai segítségében, hogy nem engedik át az unokáink jövőjét is biztosító földet a nemzetközi és a hazai nagytőkének, hanem ismét koronaalapú köztulajdonba, és a földművesek birtokába jut!
Tisztelettel és nagyrabecsüléssel:
A Magyarok Szövetségének, Országos Elöljárói Tanácsa tagjai
Kelt Budapesten, 2012. november 20-án
KÖZÉRDEKŰ FELHÍVÁS: „Ha a földünk a miénk, a Hazánk is a miénk”!
„Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn” – Gróf Széchenyi István
A Magyarok Szövetsége felhívja az államfő, a kormány és a képviselők figyelmét az Országgyűlés Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságaés az Országgyűlés Alkotmány-előkészítő eseti bizottsága által 2010.december 10-én megrendezett tudományos konferencián elhangzott előadások alapján kiadott ”Történelmi tradíciók és az új alkotmány” c. tanulmánykötet 132.-ik oldalán kezdődő előadásra. A szerző Stathis Banakas, aki PhD, angol egyetemi docens, többek között az Összehasonlító Jog Nemzetközi Akadémiája közjogi szekciójának tagja. Mint az összehasonlító jog előadó professzora az Egyesült Államokban, Bordeauxi-i, Strasbourgi, Barcelonai, Hamburgi, Luzerni egyetemeken tartott előadása és állításai alapján, az alábbi kérdéseket tesszük fel a törvényhozói tisztánlátás érdekében:
1./ Ha az Egyesült Királyságban a korona a tulajdonosa az összes földnek(140.-ik oldal), akkor mi oka lehet annak, hogy ugyanez hazánkban – ahol ennek évezredes hagyománya van – nem érvényesül?
2./ Az Európai Közösségekről szóló egyezmény „nem hivatott megítélni a tagállamok ingatlantulajdonlási rendszerét” (142. o.) Ezen állítást valóban egy tudós angol tette, nem egy szélsőséges magyar?
3./ Nincs egyéni ingatlantulajdon abban a Kínában se, amellyel a kapcsolataink erősödnek. Van viszont lehetőség arra, hogy vásároljanak „földhasználati jogokat”, amely nem vonja maga után a földben rejlő természeti erőforrások, ásványok használati jogát. A használati jognak időkorlátai és piaci értéke is van. (143.o) Tehát a föld ott sem adható el, hanem csupán a használati joga értékesíthető?
4./ A brit korona nem szimbólum, de intézmény és minden jog forrása: a miénk miért nem az? (146.o.)
5./ Angliában (de Izraelben is) két jogcím létezik az ingatlanra: örök haszonélvezeti jog (freehold tenure) és bérleti haszonélvezeti jog (leasehold tenure). Az első se minősül szoros értelemben vett tulajdonnak, bár átruházható! (146.o.) Ezek után, hogy lehet hazánkban társaságoknak is földtulajdona?
6./ „A földtörvény kívül esik az EU hatáskörén, ami annyit jelent, hogy az EU-nak nincs joga a földjog harmonizálására. (ez főleg Franciaországnak köszönhető”) 146.o. Tudnak erről a mi képviselőink?
7./ A Korona Anglia és a magyar alkotmányosságnak is része. Miért csak nekünk nem lehet erősíteni jogi hagyományaink szerepét? A szuverenitás szempontjából ugyanilyen fontos kérdés a föld is, mert nem lehet állam föld nélkül, de idegenek által tulajdonolt föld esetén szuverenitás sem lehetséges. (146.o.)
Szándékosan akarja elveszíteni egy kiskapukkal teli földtörvénnyel a szuverenitását a magyar állam?
A jövendő nemzedékek és az állam szuverenitása érdekében felhívjuk a kormány és a törvényhozók figyelmét a következőkre is. Az ószövetség –Károli Gáspár fordításában – így fogalmaz: A földet pedig senki el ne adja örökre, mert enyém a föld, csak jövevények és zsellérek vagytok ti nálam. (Mózes III. Könyve 25. rész 23.)
A történeti magyar Alkotmányosság szerint teljes legitimitását még vissza nem nyert, bár (amit csak bátorítani tudunk) egyes jelek szerinti irányultságában a tényleges alkotmányosság felé törekvő Országgyűlés és államhatalom, amely – hatalmi pozíciójának indoklásában egyenlőre még mindig – az 1949. évi XX. Tv.-re, ill. az 1989. évi XXXI. Tv.-re hivatkozik az Alaptörvényében, most végre bizonyíthatná az elkötelezettségét a történelmi magyar államok sorával, a közjogi jogfolytonosság és az ősiség törvényének –körültekintően modernizált – változatának elfogadásával.
Végül szükségesnek látjuk, hogy felhívjuk a döntéshozók figyelmét Tanka Endre professzor 10 pontos javaslatára is. Kérjük, hogy legalább azt vegye figyelembe az átmeneti időre szóló, jelenleg elfogadás előtti vitára bocsátott földtörvény tekintetében. A Magyarok Szövetsége álláspontja, s a történeti alkotmányosságunk szerint a föld ugyanis nem tőke és tulajdonolható. Ezért csupán birtokolható, de csak helyben lakó, legalább 10 éve földet művelő, magyar állampolgár számára.
A felhívásunkban megfogalmazott kérdésekre vagy konkrét válaszokat kérünk, vagy konzultációs lehetőséget azokkal, akik a törvényt előkészítették, illetve a döntésben részt vesznek! (MSZ AJET)
Évek
óta tudjuk - hiszen
érezhető és nyomon is követhető -
az ország kirablása és tönkretétele. Az, hogy a közbeszédben
csak mostanában kezdtek erről beszélni azt jelenti, hogy a
pártpolitikai és gazdasági elit ma már nem tud kitérni az
igazság kimondása elől, viszont a szavak és a tettek még ma
sincsenek egyensúllyban.
Gyakorlailag
a beidegződés és a bankárkaszttól, valamint a vele szövetséges
maffiabűnözéstől való rettegés a pártpolitikai hatalmasságok
körében is uralkodik. Mára azonban már az is megtörténhet, hogy
egy volt offshore bankár hozza nyilvánosságra azokat a
mnegdöbbentő adatokat, amelyek hazánk gazdasági gyarmatosítását
egyértelműen bizonyítják, s ezzel le is leplezik azon
politikusokat, akik a monetáris diktatúra támogatói itthon.
Sajnos persze az is elképzelhető, hogy az alábbi anyag
kiszivárogtatása is egy olyan rejtőzködő célt szolgál, amit ma
még nem láthatunk tisztán, de a hitelügyi diktatúrának nagyon
fontos érdekei fűződnek hozzá! BG
Magyarországról
a nyolcvanas évek óta 242 milliárd dollárnyi magántőkét
menekítettek ki a világ különböző adóparadicsomaiba.
Most
akkor ezt forintosítjuk, hogy a nagyságrend még jobban látszódjon:
48, 000, 000, 000, 000, azaz 48 ezer milliárd forintot!!! (200
forintos dollár árfolyamon)
(John
Christensen, a Tax Justice Network igazgatója. Közgazdász,
korábban offshore bankár volt.)
Sajnos
hazánk ezzel az eredménnyel a világon a 12. helyen áll a kirabolt
országok között.
Sokkal
korruptabb hírben álló országokat, például Ukrajnát,
Törökországot és Kazahsztánt is megelőzzük, ezt egy nemzetközi
jelentés állítja.
John
Christensen a Hetek című újságnak ma elmondta, hogy példátlan,
hogy egy ország a teljes államadósságának két és félszeresét
külföldre engedje úgy, hogy abból semmiféle bevétele nem
származik.
A
megdöbbentő adatok arra utalnak, hogy az elmúlt 30 év sorozatos
külföldi hitelfelvételei és megszorításai jórészt
értelmetlenül történtek.
Offshore
számlákon az államadósság duplája! Ez az államadósság két
és félszerese!!!
Többéves
kutatás után a héten jelent meg az
első átfogó
világjelentés az
adóparadicsomokba menekített magánvagyonokról. Az igazságos
adózásért küzdő, vezető közgazdászokból és
bankszakemberekből álló Tax Justice Network civil szervezetazt
állítja, hogy 2010 végén legalább 21 ezer milliárd dollár
értékű magánvagyon rejtőzött offshore számlákon. Ez
az összeg - ami csak a pénzeszközöket vette számba, és nem
tartalmazza az offshore ingatlanokat, jachtokat és céges tulajdont
- megegyezik az Egyesült Államok és Japán együttes éves nemzeti
össztermékével (GDP).
"Az
adóparadicsomok száma a gazdasági válság óta folyamatosan
növekszik, csakúgy mint az ide menekített vagyonok mértéke" -
mondta a Heteknek a Tax Justice Network igazgatója, John
Christensen. Jelenleg 73 ilyen állam és önálló adójogi
státussal rendelkező tartomány van, amelyek a nulla összegű vagy
minimális adókulcsok mellett titoktartást - beazonosíthatatlan
tulajdonú, anonim számlákat, alapítványokat és cégeket -
kínálnak a külföldiek számára.
"Az
adóparadicsomokba nem azért viszik a vagyonokat, hogy ott kedvezőbb
feltételek mellett forgassák a tőkét. A legtöbb ilyen helyre a
milliárdosok be sem teszik a lábukat, nem költenek és nem
termelnek itt, egyszerűen csak odaviszik a pénzüket, hogy teljesen
kivonják az országuk adózása alól" -
állítja Christensen.
Az
offshore ára (The Price of Offshore) című kutatás során a világ
legnagyobb adatbázisainak, a nemzetközi szervezetek jelentéseinek
és az egyes országok költségvetési összesítéseinek
felhasználásával a kutatók azt állapították meg, hogy a
világgazdaság "fekete lyukaiban" több pénz tűnt el
adómentesen az elmúlt években, mint amennyit a kormányok
megpróbáltak - az adófizetők pénzéből - a válságkezelésre
biztosítani.
"Ezek
a pénzek nem vesznek részt az értékteremtésben, nem teremtenek
munkahelyeket, legfeljebb a spekulatív tőkepiacokon jelennek meg" -
állítja Christensen, aki elmondta: a legnagyobb offshore vagyonokat
nem ismeretlen "no name" bankok, hanem a világ top
pénzintézetei kezelik.
A
pénzügyi válság éveiben a világ 50 legnagyobb bankja évente 16
százalékkal növelte az ügyfeleik által offshore számlákon
elhelyezett összegeket.
Ez
a privátbanki prémium szolgáltatás a legjövedelmezőbb banki
üzletág, ennek ellenére a bankok egy része állami mentőövet
igényelt.
"A
szuper bankokon belül is kiemelkedik három pénzintézet - a svájci
UBS, a szintén svájci Credit Suisse és az amerikai Goldman Sachs
-, amelyek a világelit kedvenc bankjai. Ezek mind prémium
szolgáltatást nyújtanak és kiterjedt hálózattal rendelkeznek a
népszerű adóparadicsomokban."
A
Tax Justice Network adatai szerint Magyarország méretéhez és
tőkeerejéhez képest példátlanul nagy veszteségeket szenvedett
az elmúlt évtizedekben az offshore jelenség miatt. 242 milliárd
dollár magántőke - a teljes magyar államadósság két és
félszerese - került offshore számlára. Az
összeg abszolút mértékben is hatalmas: ezzel a világranglista
12. helyét foglaljuk el. Európából
senki nem előz meg bennünket, és a többi kontinensről is csak
gazdasági világhatalmak és néhány olajország. A
sokat szidott európai válságállamok - például Görögország -
nincsenek az első húszban sem. Tekintve,
hogy a kommunizmus alatt nem léteztek jelentős magánvagyonok,
ezért megkockáztatható az állítás, hogy a 242 milliárd
dollárnyi offshore pénz nagy része a privatizáció során került
magánkézbe.
Az
ország ezzel kétszeresen is pórul járt: a gyakran érték alatt
dobra vert állami javak nem is maradtak az országban, hanem
adómentesen külföldön fialtak tovább. Magyarországnak maradt a
folyamatos eladósodás, hitelfelvételek és megszorítások ördögi
köre - kormányzatoktól függetlenül.
Ráadásul
a magyar offshore milliárdosok közül még Berezovszkijok és
Abramovicsok sem kerültek ki.
Pedig
a külföldi milliárdosokat sorozatban termelő Oroszországból is
csak alig több mint háromszor annyi pénzt sikerült külföldre
juttatni, mint Magyarországról.
Ráadásul
Magyarországnak nem volt olyan vezetője sem, mint Vlagyimir Putyin,
aki - vitatható módszerekkel, de - hazahozatta az offshore
paradicsomokba síbolt vagyonok jelentős részét. Ebből
a szempontból új megvilágításba kerülhet a magyar
adósságválság: valóban nem lett volna szükség IMF-re és uniós
mentőövre - de Bokros-, Gyurcsány- és Orbán-csomagra sem -, ha a
politikai elit az elmúlt 20-25 évben hatékonyan fellép az
országkárosító jelenséggel szemben.
A
jelentés nemcsak az egyes országok veszteségét vizsgálta, hanem
a nyerteseket is. "A szupergazdagok egyre jobban elhúznak.
Ma
a világ összes magánvagyonának mintegy 30 százaléka egy nagyobb
futballstadionnyi ember - 91 ezer fő - kezében van.
Ők
azok, akiknek egyenként 30 millió (ez a szövegkörnyezet alapján
valószínűleg elírás, és 30 milliárd lehet a helyes összeg -
NIF szerk. megj.) dollárt meghaladó vagyonuk van. Utánuk
következnek az 1-30 milliárd dollár közötti vagyonnal
rendelkezők (9,3 millióan), akik a világ magánvagyonának további
51 százalékát birtokolják. Ez a maroknyi elit - amely a világ
lakosságának 0,14 százalékát teszi ki - négyszer annyi pénzzel
(44 800 milliárd dollárral) rendelkezik, mint a többi 6,7 milliárd
ember - a világ lakosságának 99,86 százaléka -, akik nem
dollármilliomosok.
Ennek
a hatalmas vagyonnak a fele (a szupergazdagok esetében a 70
százaléka) offshore számlákon van.
A
számok azt mutatják, hogy az Occupy-mozgalom híres jelszava - "mi
vagyunk a 99 százalék, ők az 1 százalék" - inkább
alulbecsülte a valóságot.
A
hangzatos ígéretek ellenére ezen a téren nagyon gyenge a
nemzetközi felügyelet. Hiába ígért például a G20-csoport
hathatós összefogást, a gyakorlatban nem sok történt. Ezért az
egyes országok - például a német adóhatóság - megpróbálnak a
feketepiacon hozzájutni bizalmas adatokhoz a külföldre menekített
vagyonokról.
"Ez
a globalizáció gyenge pontja -
mondja Christensen. -Felszabadítottuk
a globális tőkemozgásokat, de nem szerveztük meg az
együttműködést az országok között, hogy a pénz ne tűnhessen
el az adóparadicsomokba. Ezért azt javasoljuk, hogy a világ
valamennyi országának részvételével jöjjön létre egy globális
adózási egyezmény. Ez automatikus információcserét biztosítana
az adóhatóságok között. Csak azok a bankok működhetnének,
amelyek alávetik magukat az offshore információk átadásának,
beleértve az offshore cégek, részvénytársaságok és
alapítványok valódi tulajdonosainak adatait is."
A
szakember elismeri, hogy ez nem fog egyik évről a másikra
megtörténni, de - mint mondja - az adómentes vagyonokból származó
jövedelem megadóztatása olyan jövedelmet szabadíthat fel, ami
megoldást jelentene például az európai adósságválság
megoldására vagy számos ínségben élő ország valódi
megmentésére.
A
végét járjuk? De minek a végét?
Az pedig, hogy a régi közjogot alkotmányosságnak, vagy szokásjogi rendnek hívjuk, szerintem mindegy. Mint ahogy az is, hogy a pártokráciát és a jelen monetáris diktatúrát felismerjük vagy nem. Ugyanis még a pártok aljasságait, hatalmi vágyaikat is korlátozná a régi közjogunk, ha az abban lévő hibás, vagy idejét múlt részleteket a szerves jogfejlődés szellemében megújítanánk. Persze, hogy nem új alkotmány kell, hanem a rossz kijavítása, s a jó megtartása. Mindehhez pedig fel kellene ismerni a vezérlőcsillagot, akinek a kizárólagos tulajdonában kellene maradnia a termőföldnek azért, hogy az utódaink is képesek legyenek fennmaradni. Ezt az igazságot azonban nem én találtam ki, hanem őseink, akik még képesek voltak az önálló és elemző gondolkodásra. Ma azonban már csak az esti televíziózás maradt, ahol a készen kapott gondolatokat még meg is magyarázzák nekünk, nehogy gondolkodásra késztessen minket egy váratlan esemény.
Stoffán György azonban nagyon is gondolkodó magyar, s így egyet is értek vele a pártpolitikusok erkölcstelenségét illetően. Csakhogy Ő, csupán politikusokról beszél, s Én is az vagyok! Igaz, nem pártpolitikus, hanem nemzetpolitikus. Bár ezt a fogalmat is elorozták már tőlünk a pártpolitikai hiénák, sőt már ki is üresítették éppúgy, mint a Nemzet fogalmát. Ez utóbbi kapcsán is teszek pár apró megjegyzést az alábbi íráshoz, s köszönöm a szerzőnek, hogy lehetőséget adott írásával erre.
Honféltő szeretettel és kék színnel írtam a megjegyzéseimet:Bene G.
„Európa szégyene”…. avagy, a végét járjuk?
Amikor az MSZP-t Kolozsvárott fogadta az RMDSZ, a magyarok nagyobbik része felháborodottan vette tudomásul ezt a tényt. Ki-ki hangot is adott ennek a felháborodásnak. A vélemények egy pontban találkoztak: az MSZP aljassága változatlan. Hazudoznak, s érdekeik szerint hol átkozzák, hol áhítják az erdélyi magyarságot. Amikor a kettős állampolgárságról szóló – egyébként ostoba és lelketlen – népszavazási kísérlet volt 2004-ben, az MSZP kígyót-békát hazudozott az erdélyi magyarokról a műveletlen és mélyprimitívségben leledző magyarországi társadalomnak.
(Ezen ’ostoba és lelketlen’ népszavazás döbbentette rá gúnyhatárainkon belül élő kisszámú Nemzetet arra, hogy missziós terület lettünk, mert a bolsevik agymosást megerősítette és túlszárnyalta a globalista médiadiktatúra. A ’műveletlen és mélyprimitívségben’ leledzők ugyanis a véleményipar gátlástalansága okán, és a gyáva pártpolitikai elit megalkuvása miatt váltak ilyenné, s nem gének által meghatározva.)
Ma, amikor az erdélyi magyar állampolgárok is választhatnak, Mesterházy lihegve siet bocsánatot kérni, s bizonygatni, hogy ők már nem azok, mint kovácslacibácsi, aki 23 millió román repatriálásáról tartott bölcs előadást… Pedig az MSZP 1919 óta ugyanaz a moslék. Ha kellett eladták a hazát, meggyilkolták, kitelepítették, elüldözték a magyarságot, máskor kikiáltották a ki tudja hányadik köztársaságot, és fűt-fát ígértek… mert ezt kapták parancsba. Hiszen az MSZP mindig kiszolgál valakit, valamely hatalmat, de soha nem a magyar nemzetet, mert azt gyűlöli, mint maga a választási tanácsadójuk, a zsidó Ron Werber, vagy az öreg Schweitzer József rabbi, aki a parlament falai között ígérte meg, hogy amíg él a magyarok ellen tevékenykedik… Ez pontosan a következőképpen hangzott el. Schweitzer 2000-ben a magyar parlamentben: - "Önök magyarok, Kelet-Európa szégyene. Egész életemet arra fogom szentelni népemmel együtt, hogy önöknek ott ártsak, ahol tudok."
(Itt meg kell megállni egy pillanatra, mert a „Magyar Holokauszt-2014 Emlékbizottság” jövőre a mi hazánkban fog tevékenykedni, s nem az 1945-től kegyetlenül lemészárolt, vagy öngyilkosságba kényszerített magyarságról fog szólni mindez, hanem arról a zsidóságról, akiket Horthy és a magyarság menteni igyekezett a német szocialisták nemzeti szárnyától. Mindezért „hálából” a bolsevik szocialisták – akiket nagyrészt elvakult utódállami nacionalisták és zsidó származásúak irányítottak –, végrehajtottak + 1 holokausztot, de a magyarságon. A fenti kijelentéssel Schweitzer ezek szintjére ereszkedett. S a Fidesz nem határolódott el?)
A kolozsvári látogatás az MSZP ismételt ostobasága volt, és hála Istennek ez az ostobaság nem szolgálja ezt a lélek és nemzettudat nélküli liberális, magyarok százezreit megsemmisítő szocialista pártot, amely számos alkalommal eljátszotta már saját becsületét, és annyiban különbözik a hitleri szocialistáktól, hogy azok nem csak a nevükben voltak nemzetiek, mint az MSZP-ben az M-betű. Tehát az RMDSZ azzal a magyarellenes párttal kötött támogatási szerződést, amely párt – és itt térjünk vissza 2004-hez -, elárulta és hazaáruló módon a nemzetközi politika elé vitte az állampolgárságról szóló népszavazást, mint súlyos, és a demokráciát, sőt, Európa békéjét veszélyeztető népszavazást.
(A demokráciát lassan el kellene felejtenünk. Nemcsak azért, mert a hazai rendszernek és a világban működő képviseleti demokráciáknak nincs hozzá semmi köze, mert az agymosott népet csak felhasználják a választások látszathitelesítésére, hanem azért is, mert Arisztotelész óta tudni lehet, hogy a demokrácia nem a közjó irányába mutat, tehát rossz!)
Bizonyos vagyok abban, hogy ezt a tényt az RMDSZ is figyelembe vette és ennek tudatában diplomáciai elképzelések és szokások mentén szerződött ezzel a magyarországi söpredékkel, hiszen nem utasíthat vissza egyetlen párt sem effélét, kivált, ha mindkettő magyarnak neveztetik. Kár tehát zsigerből okádni az RMDSZ-re emiatt, s kár messzemenő következtetéseket levonni mindebből a kolozsvári intermezzóból. Mindössze egy gerinctelen és aljas kis párt buzgó, és a fenéknyalásig menő szavazatszerző körútjáról beszélhetünk… amely most a Kárpátalján folytatódik Szanyi kapitány vezetésével. Szanyinak pedig mindegy - olyan javadalmazásért, amelyet havi rendszerességgel kap pártjától -, hogy hol és mit kell hazudnia. Most a kárpátaljaiakat fogja elkápráztatni, s talán azt is megígéri nekik, hogy visszacsatolják őket az anyaországhoz, ha szavazataikkal támogatják a kommunista-liberális szemetet a Parlamentbe bejutni. Azon pedig elhiszik, mert annyira elzártan élnek a világtól, hogy magyarul bármit elhisznek – még Szanyi Tibornak is. Werber pedig már élezi a kést, amit második menetben majd a kárpátaljaiak nyakára szorítanak, ha önként nem adják vissza a 2010. után igényelt és megkapott magyar állampolgárságot a választások után.
Felvetődik még egy kérdés az ellenzéket illetően: van-e Európában még egy ilyen alja, hazaáruló réteg, mint ezek? Van-e lejjebb annál, mint amit Magyarországon látunk, tapasztalunk, és amiben élni vagyunk kénytelenek? Véleményem szerint nincsen. És mert nincsen, a magyarság lesz az első, amely nyomtalanul eltűnik a történelem süllyesztőjében, mert képtelen megtisztulni, képtelen levonni a megfelelő konzekvenciákat múltjából, képtelen összefogni a nemzet érdekében, s már nem is tudja mi az a nemzet. (Talán kicsit depresszívnek tűnik a gondolatom is, de nem lesz az ha a kedves olvasó végig is olvassa a jelen írást! Mert valóban nem tudja a nép, hogy mi is a Nemzet! Márpedig addig, amíg ezt nem tudjuk a népünk tagjaival megértetni, addig nincs előrelépés, mert épp a Nemzet adná meg a népnek az erőt és tudást, ami kivetné a jelen drámájából. A nép ugyanis: többnyire etnikai sorsközösség, mely tisztességgel dolgozik, alkot, de ezen nemigen lép túl. Bár közös a kultúrája, a szokásai és az értékrendje, sőt a nyelve is, de a Nemzet lenne az értelmisége, harcosa és képviselője. Ma viszont nincs a néphez hű értelmiség, harcos és képviselő. Vagy ha van is, nem látható, mert a médiadiktatúra eltakarja, s másokat emel fel, s az igaz és nemesen gondolkodó nemzettagokat takarja, agyonhallgatja. Ezért nem a magyarság és nem a nép az mely képtelen megtisztulni. Sokkal inkább a közélet, amelyet nem a nép, hanem a lakosság egyes elemei uralnak. A nép képes lenne megtisztulni, sőt magára is találni, ha a Nemzete vezetné, ha hitet, stratégiát és célt adna neki. Mivel Stoffán urat a nemzet tagjának érzem, így arra kérem: beszélgessünk el egyszer erről!)
Az a hazugságáradat, amely ma elöntötte a magyar társadalmat az ellenzék részéről, már-már elviselhetetlen. Az a békétlenség és az az erkölcstelen nemzetellenesség, amely a Jobbiktól az LMP-ig, a most alakulgató új liberális és vörös-kapitalista pártokig mindenhol kézzel fogható, a többségi társadalom mulyaságát, a kormány drámai tehetetlenségét tükrözi. Ugyanis nem hiszem, hogy egy jobboldali összefogással nem lehetne rendet teremteni ebben a kis – lassan elfogyó – országban. A nemzetben gondolkodó ember még mindig nem látja a kommunista söpredék valódi arcát, még mindig azt gondolja, hogy a házmesterrel lehet Mozartról beszélgetni, és nagyon elcsodálkozik, amikor ehelyett két hatalmas pofont kap a lépcsőházban… mert zseblámpáját nem kapcsolta be, nehogy felébresszen bárkit… és csak a két pofon után jön rá – normális esetben -, hogy nem kell mindig mindenkire tekintettel lenni. Normális esetben… Itt azonban nincs normális eset, mert 1919 óta a magyar csak pofont kapott a kommunista liberális csürhétől, de ezt visszaadni soha nem volt sem mersze, sem ereje, de kivált az probléma, hogy mire felemelte volna a kezét viszonzásul, már akadt egy „hű és becsületes nemzettárs”, aki beárulta, s már a mozdulatot sem volt képes emiatt befejezni. (A szerző nem írna itt nemzettársról, ha tudná, hogy az ilyen személy a lakossághoz tartozik és nem a Nemzethez. Ezért lenne nagyon fontos meghatároznunk közösen a nemzet, a lakosság, a nép és a társadalom fogalmát. Persze nem agyontudományoskodni, hanem közérthetően meghatározni ezt, hogy legalább Mi – akik a Nemzet tagjainak gondoljuk magunkat –, tudjuk egységesen továbbadni. Mert ezek nem azonos jelentésű szavak, hiába használja így a közbeszéd és a teljes véleménymanipuláló lakájmédia. S egyébként is: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan” írta Tamási, s aki magyart árul be, az nem lehet magyar! )
Ma is a meggondolatlanság, az ostoba megfogalmazások, a rossz, a hibás mondanivaló, az egymás froclizása a fő, nem a nemzet sorsa, annak jobbá tétele, a béke megteremtése, ha kell szigorral és a törvények következetes betartásával. (A Nemzet tehát egy vezetőréteg, amely felelős a népe sorsáért, hiszen annak értelmisége, harcosa és képviselője. Ez a felelősség érzete az, ami hiányzik a mai értelmiségből, harcosokból és képviselőkből. S akikben ez megvan, azok nem lehetnek sem értelmiségiek, sem harcosok, sem képviselők. Így a törvények nem törvényesek, azok betartása csak a pénzmanipulációs demokrácia fenntartását, a nép kizsákmányolását és valódi nemzetünk elnyomását okozza. Miért nem lehet az ősi magyar alkotmányosságot visszaállítani? Miért nem lehet közjót szolgáló törvényeket hozni, s azokat betartatni?)
Pedig, ez így nem lesz jó. Ennek a mostani mentalitásnak végzetes következményei lesznek, mert az erő sokszor erény is, amely ma a magyarság minden porcikájából hiányzik, s csak ellenségeink „áldattak” meg vele - ellenünk…
A kolozsvári látogatás tehát semmit nem jelent, és nincs hatással a nemzet életére. Csupán két párt vezetői mosolyogtak egymásra a diplomácia követelménye szerint, s hogy ki mit gondolt másikról, azt csak sejteni lehet. Illetve tudni is. Az MSZP miközben Mesterházyja Kolozsvárott csókolgatta az RMDSZ vezetőit, mint koldus a talált garast, addig Miskolcon az MSZP úgy szidta az erdélyi magyarságot, ahogyan azt húsz évvel ezelőtt tették. Ugyanis az MSZP-nek és minden idegenszívű liberálisnak és kommunistának az a meggyőződése, hogy Trianon igazságos és jó döntés volt, s hogy legjobb lenne, ha már „végre” beolvadna a mai hatalmat gyakorló nemzetbe az a kis magyar tömeg, amely még küzd a megmaradásért, a nyelvéért, az oktatásügyéért, vallásáért… etc. Így tehát a Markónak adott Júdás-csók közben Mesterházy is bizonyára átkozódott magában, hogy itt kell csókolgatnia egy „koszos oláhot”, azért a néhányezer szavazatért – amit amúgy is a Fidesz kap majd meg….
S Markó mit gondolhatott? Talán azt, hogy „lám itt ez a kis szarházi, akinek a pártja ellenünk beszélt, minket mocskolt 2004-ben, és most ilyen helyzetbe hoz azok után, hogy jó elvtársa, a Ceauseşcu mellett álldogáló, úttörőnyakkendős Ponta elvtárs is átvert minket, mint a sz…t a palánkon….”.
Nem irigylem Markót… Neki jutott a magyar politikai oldal nemzetáruló szemetjével való bratyizás undorító feladata. Mert a politika nem más, mint ide-oda bratyizni, itt-ott elárulni vagy a sajátjaikat vagy a másokéit, majd rezzenéstelen arccal letagadni mindent. Mindezért pedig felvenni a pénzt, élni a gondtalan életet, és haláluk után is elviselni azt a sok átkot, amelyet a nemzet rájuk szór…
Azonban van egy bökkenő: - mint az emberi élet ideje, a nemzet életének az ideje is lejár, ha nem vigyáznak rá. Megbetegszik, elveszti a tudatát (a nemzettudatot), gyenge lesz, remeg a keze, a lába, nem tud védekezni… és szellemileg is csak annyira lesz képes, hogy mindenkire mosolyog, vagy ráront bárkire, ha ingerlik. A betegség észrevétlenül közeledik, mint a rák, majd rátör a nemzetre, és az erőtlenség végül a halálhoz vezet. Ma a politikusok és a rossz törvények, a bíróságok és a bíróságokat fel-és kihasználó bűnözők és ügyvédjeik a rákfene a nemzet életétben. Az árulások és a gyűlölet rákfenéje. Mindezt a politikusok, s főként – ma - az ellenzék teszi. A politika elerőtleníti a nemzetet és lealjasítja a társadalmat…
(Maga a szerző is érzi tehát, hogy a nemzet és a társadalom nem egy. Mi is a politika, amiről állandóan lebeszélnek minket? A polisz ügyeivel való foglalkozás. Csakhogy a polisz ma a haza. Tehát ne foglakozzunk a haza ügyeivel? Hagyjuk rá a bolsevik utódokra? Vagy az újgazdag tolvajok hadára? Szerintem viszont nem a politika, hanem a pártpolitika erőtleníti el a népet, s a kisszámú Nemzet képtelen ezt elmondani, mert el van zárva minden komoly közlési lehetőségtől, hiszen nem is érti a nép amit mondunk, annyira lebutították és a szavakat kiüresítették, vagy eltorzították az értelmét. A nép pedig már nem hisz senkinek, hiszen már sokszorosan becsapták és kihasználták naivságát. Nem akar politizálni! Marad tehát a pártérdek, amit ha lefordítunk magyarra: részérdek marad. A rész érdeke pedig az eddigi közvagyon kifosztás törvényesítése. Most, sajnos ez folyik, s a liberális egyetemeken nevelt jogászok bólogatnak.)
Nyugati emigránsok, akik évtizedekig hazájuk ellen dolgoztak új hazájuk titkosszolgálatainál, ma tábornoki rangban feszítenek, s megcsalják mind új, mind régi hazájukat, mások friss magyar állampolgárként igyekeznek egykori kommunista hazájukban, magyar nemzettársaik ellen elkövetett bűneiket magyarországi bíróságokkal tisztára mosatni, s ebben vitéz-ügyvéd, nemzeti jogvédő segédkezik olykor, jobbikos módon, hazát és nemzetet árulva el. A diákokat politikusok hergelik a tiltakozásra, s mindenki elégedetlen, mert bezárnak az iskolák, elbocsáttatnak a pedagógusok… De miért is? Mert nincs elég gyerek… miért nincs? Mert a kommunista söpredék belenevelte a nőkbe, hogy a magzatgyilkosság nem bűn… és miért hal ki a magyarság? Mert ezt a nők saját jólétük érdekében el is fogadták… és számba vehetnénk minden okot, de erre sem szükség, sem hely nincs. Ráadásul alig van ember, aki érti miről is beszélünk… Ezért csak megállapítjuk… nincs lejjebb és nincs visszaút.
(Sajnos van lejjebb, de hála Istennek van visszaút! A monetáris hatalom profitéhsége ugyanis feneketlen, tehát a pénzszivattyúkat le nem fogják állítani, csak akkor, ha a Nemzet valódi és érthető célokat fogalmaz meg a nép számára. Van visszaút, mert aNEMZET: a legmagasabb szintű lelki és tudati összetartozás, de a nép politikai képviselete is, mert a vezetésére legalkalmasabbakból áll. Sőt a Nemzet a nép katonai védelme is, mert az igazi Nemzet olyan harcosokból áll, akik önfeláldozóan szeretik népüket, és akár az életüket is adják értük.)
A magyarság Kolozsvárral vagy anélkül, MSZP-vel és RMDSZ-el vagy ezek nélkül, de a vesztébe rohan, kihal és még csak történelmi emlék sem marad, hiszen a tótok már bizonygatják húsz éves államuk történelmével, hogy Liszt, Bartók és Jedlik tót volt. S talán a románok is találnak maguknak való magyar tudóst, költőt, zenészt… ránk, magyarokra tehát nincs is szükség ebben a megcsúfolt és kereszténységét megtagadó, és iszlamizálódásában is liberális zsidónak tűnő Európában. Valami hasonló összevisszaság jellemzi a magyarságot is itt, a Kárpátok gyűrűjében 1920. óta, s ezt a káoszt az 1989-es hatalomváltás csak még inkább megkeverte. Mára a bűn és az erkölcstelenség lett a normális, az erkölcs, a hazaszeretet és a hit az elítélendő... Közben pedig Kolozsvárott bizonyítja gerinctelenségét az MSZP… Werber receptje alapján… lejáratva az RMDSZ-t is. Két legyet egy csapásra….
Nem tudom, sírjak vagy nevessek… de, hogy a végét járjuk, az biztos…
(Igen, a monetáris diktatúrának lassan vége, mert már nemcsak Dél-Amerika egyes országaiban, de az Európához tartozó Izlandon is megdőlt. Nekünk csak gyermekeket kell nemzeni, szülni, nevelni és megtanítani a túlélésre. Nekünk csak újjá kell építeni a Nemzetet. Szívós munkával visszaszerezni a hitet, az erkölcsöket, a hazaszeretetet és a tudást. Tudom, hogy mi a válasz ma erre! Nincs elég erőnk és minta sincs, amit követni lehetne. Pedig ha magyar tudást, kreativitást veszünk elő, akkor rájövünk, hogy minden van. Hiszen nem pénzt eszünk, hanem kenyeret. Azt pedig bármikor meg tudjuk termelni, ha nem engedjük ki a kezünkből a földet, hazát és megtartó erőt. S ha kiizzadjuk magunkból a Nemzetet! Mert a Nemzeten múlik minden. BG)
Európai Idő
S. Gy. főszerk.h.
Igen
a végét járjuk , ha a monetáris jogot nem szerezzük vissza ,
bármilyen politikai kurzust megtudnak buktatni , mert akinél a
pénzkibocsájtás joga , és a monetáris jog gyakorlása azé a
hatalom . Mi meg marhák fizethetjük a vissza fizethetetlen
államadósságot amit nem is tudjuk , hogy mire vették fel , és
kikre költötték el , remélem nem csak zsidó kárpótlásra telt
belőle, de jutott a politikusi maffia zsebébe is , hisz létrejött
a politikai maffia milliárdosok hada , kik ugyan egy kapavágást
sem dolgoztak életükben , de milliárdosok lettek a nemzeti
vagyonunk elrablásából , és az olajszőkítésből beforgatott
vagyonokból
A
Draskovics villák beszélni tudnának erről , meg az államtitkokról
is , de szóra bírnánk mi még egy pár jól irányzott benzines
palackkal is , ha égő kanóccal megdobálnánk a rablott villáit ,
melyek égnének mint a Rejsztág , persze ezeket is a kommunisták
gyújtanák fel , mint azt a sok zsidó ingatlant amit összeraboltak
tőlünk. Kezdve a svájci hitelesek kirablásával .
A
NEMZETEK MEGSEMMISÍTÉSÉRŐL
„A totalitárius hatalom nemcsak a cselekvés képességétől fosztja meg az embert, éppen ellenkezőleg: kérlelhetetlen következetességgel tettestárssá teszi a hatalom minden akciójában és bűntettében is, mintha egyetlen személlyé olvasztaná az egyedek sokaságát.“ Hannah Arendt
A fent idézett szövegben szereplő totális diktatúrát akadályozta meg a magyar nemzet az ősi alkotmányosságban, amelyet ma már nagyon is kevesen ismernek, s azok is többnyire felületesen. Épp e felületesség akadályozza pedig annak megértését, hogy nemzeteket miért akarja a globalista világ felszámolni és a középosztályt kifosztani, megtörni.
A mai pénzdiktatúra és a megbukott kommunista diktatúra egy-egy nagy kísérlet két ága, de lehetséges ikertestvéreknek is hívni őket, mert az ál-humánum szabadkőművességének a felhasználásával alakította ki mindkettőt a bankárkaszt. Napjainkban pedig – amikor az ún. kommunista diktatúrát, mint kísérleti terepet felszámolták –, egy új típust vetettek be, amelynek a neve EU. Ez a szuperállam az európai nemzetek kulturális, és a nemzeti középosztályok felszámolásának lassú, fizikai kerete csupán, melyben jól tenyészik a pénzdiktatúra.
Amint már az előző dolgozataimban írtam, a pártok nem alkalmasak a nép politikai képviseletére, de már a hagyományos „nemesség” sem. Csak nemesen gondolkodni képes személyek alkalmasak erre, akik világosan látják a globális nemzetpusztítás mai okait, módszereit, sőt képesek ellene ideológiát és stratégiát kidolgozni, s azt a gyakorlatban megvalósítani.Ma már nem titkolja a szervezett magánpénz-hatalom sem azt a tényt, hogy minden valószínűség szerint az I. vh. kirobbantásának nem az volt az oka, amit iskolákban tanítanak. Szerintem a Kárpát-medence feldarabolása, nemzetünk öntudatának és államunk szétrombolása, sőt a hagyományos magyar jogrend elpusztítása volt a cél. Létezik egy másik elmélet is az I. világháború okainak kimutatására, ez pedig a Balfour-doktrinában rejlik, mely 1917. november 2.-án keletkezett, a Brit kormány nyilatkozataként. Ami egy félig titkos állami jelentés a háborút követő időszakra, s a legyőzött Oszmán Birodalom területiszétosztása tárgyában. Ebben a kormány támogatni vállalja a „zsidó nemzeti haza” létrehozásában a cionistákat akkor, ha ez nem jár az ott élő más népek önrendelkezési jogának korlátozásával. Mindezt a párizsi béke és a palesztinai brit mandátumot létrehozó megállapodás is tartalmazta. Ennek az ügynek érdekessége – s egyben bizonyíték a bankárkaszt erejére az–, hogy a brit külügyminiszter (Arthur James Balfour) ezen levele, melyet ma a Brit Nemzeti Könyvtárban őriznek, egyenesen Walter Rothschild bárónak lett címezve, aki természetesen azonnal eljuttatta a kiválasztottsági mítosz által megfertőzött zsidóság akkor legnagyobb szervezetének, a Cionista Világszövetségnek.
E levél szövegében szerepel az alábbi idézet: „Őfelsége kormánya jóindulatúlag tekint a zsidó nemzeti haza megteremtésére Palesztinában, és minden tőle telhetőt megtesz e cél elérésének elősegítésére, miközben világosan kell látnunk, hogy semmi sem csorbíthatja a Palesztinában fennálló nem zsidó közösségek polgári és vallási jogait, illetve a bármely más országban élő zsidók jogait és politikai státusát.”
Az a tény, hogy napjainkban is folyik egy komoly belső polgárháború a zsidó és a palesztin lakosság között, világosan megmutatja: mennyit ért a nem zsidók (arabok?) számára a Balfour által kikötött polgári és vallási jogok csorbíthatatlansága. Maga a doktrína megszületésének okai között pedig ott szerepel az I. vh. kitörésének, sőt az Egyesült Államok belépésének a megszervezése. Hiszen a háborúk nem azért törnek ki, hogy az emberek vagy uralkodók jólétét biztosítsák, hanem szinte minden esetben olyan (a háttérben meghúzódó érdekek, vagy) célok rejlenek a „színfalak” mögött, amit csak később – több évtized, vagy évszázad múlva – ismer meg az emberiség, ha akkor éppen az ellenkező érdekűek kezébe kerül a „kísérleti előadás” szövegkönyvíró v. rendezői szerepe. Ennek a két ellenkezőnek látszó, háborút indító oknak az összeolvadása az, amely jelen dolgozat megírását inspirálta.
Az emberi történelemben a szkíta erkölcsök részleges kiirtása óta, már egyre erőteljesebben próbálja a pénzhatalom felszámolni a fennmaradt ősi erkölcsöket. Ezzel akar maga alá gyűrni minden értéket, ami az ősi igazságosság és a mai közjó érdekében felléphetne. Machiavelli óta pedig tudjuk, hogy a hatalom akkor lesz erős, ha a teljes társadalmat a félelem és a kiszolgáltatottság útjára tereli. Chomsky óta pedig azt is, hogy ennek vannak kicsiszolt és beváltnak is mondható technikái. Pl.: Az embereket atomizálni kell, tudatukat és figyelmüket le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Főleg olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen hatnak rájuk. Az atomizációval a népet úgy kell lebutítani és ízekre szétszedni, hogy hősökként tisztelje politikai vezetőit - mint a társadalom megmentőit -annak ellenére, hogy azok nem hősnek születtek, csak a média emelte őket azzá. A tömegtájékoztatás tömje őket hamis hír-magyarázatokkal, terelje őket szorongás és félelem zsákutcájába, s ha majd a szorongás elérte a kívánt hatást, e „műhősöknek” kell a mesterségesen kialakított „válságot” megoldani. A pártpolitika hatalomrendszerét úgy kell tehát felépíteni, hogy az a bankárkaszt jóindulatától, tehát hitelfolyósítástól kerüljön függőségbe. Ez a hitel azonban nem valóságos értékjelekből áll, hanem abból a hatalom által elért hamis hitből és bizalomból, amit a pénzfunkció „modern” átalakítása ért el azzal, hogy az értékjelből spekulációs eszközt teremtett, s ezzel az emberiségnek a legrosszabb tulajdonságát hozta felszínre: a gátlástalan kapzsiságot. Ráadásul ezzel még azt is elérte, hogy az így kialakított „hamispénz” rendszere vonzó és erkölcstelenítő hatással lett az élet minden területére. Az emberiség eközben nem ismerte fel a közhatalom mögé lopakodó kufárszellemet, pontosabban annak rejtőzködő és társadalomromboló mibenlétét.
A „műhősök” kormányra kerülve a lobbi-érdekeket kezdik szolgálni. S ha pártjaik a hitelfolyósítás utáni kamatokat tudják csak megfizetni, ezzel függő viszonyba, kiszolgáltatott helyzetbe kerül az adott párt a bankoktól. Kormányon a párt, kénytelen lesz újra és újra megszorító intézkedéseket bevezetni, hogy vissza tudja adni a függőséget okozó hitelt, viszont csak fokozatosan kell majd a „megszorítást” bevezetnie, mert így az emberek szépen hozzászoknak, sőt örülnek majd, hogy eddig még nem a legrosszabb következett be, hálából pedig önmaguk kérik a politika „hőseit”, hogy a jövő érdekében szabadságjogaikat is korlátozzák.(lásd pl. USA :George W. Bush elnök 2001. Október 26-án aláírt, Patriot Act. S erre mondják egyesek, hogy ez összeesküvés elmélet. Pedig ez nem elmélet, hanem a gyakorlat megvalósulása, ami valamennyiünk szeme előtt folyik, csak sokan nem észlelik) A médiabutítás egyenes eredménye a gondolkodásra képes nemzet felszámolása, s a népnek pedig így – gondolkodó vezetőréteg nélkül –, mindig készen kell állnia a jelennél rosszabb befogadására. Ennek a sulykolása érdekében használják fel a propaganda minden válfaját. S mivel az agymosáson átesett emberek naivságát csak hiszékenységük múlja felül, így készpénznek veszik: áldozatot kell hozniuk a jövőért. Mivel azonban az embereket már régen leszoktatták a gondolkodásról, sőt az elemző készségük hiányában képtelenek már a történésekben felfedezni a lényeget, sőt még az alapvető ok-okozati összefüggéseket is! A lakájmédia által „legyártott nemzeti hősök” pedig, egy minimális szókinccsel rendelkezve, tőmondatokban nyomják az „üzenetet”, mely még jobban lerántja a mélybe, felületessé, primitívvé teszi a népét is. Az infantilis szintű politikai közbeszéd okán pedig a népből, lassan lakossággá süllyed a többség, s így szabadon manipulálhatja a párt és a kormány a hallgatóságát, mert megszokja a polkorrekt maszlagot.
A pártpolitikusokat különleges „kiképzésnek” kellene alávetni, hogy képesek legyenek minden helyzetben hatni az emberek érzelmeire. Így tudják majd alkalmazni a racionális gondolkodás ellen bevált média eszközt, a féligazságok és a logikus rendben felépített hazugságok rendszerét. Bár az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt, de mindkét vonalra fel kell készülni a képzett pártpolitikusnak. Már a bolsevik korszakban felismerték és alkalmazták az oktatásügy lehetőségeit, s ezt ma, a bolognai-rendszerrel tökéletesítették! „Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.” Mivel mára a felsőoktatásban tanulók specializáltan vannak képezve, így nem lesznek képesek átfogó módon gondolkodni. Mivel bárki felvételt nyerhet bizonyos pontszámmal, nagyon felhígul a felsőoktatás első 1-2 éve, s csak a későbbiekben lesz emelhető az oktatás színvonala, amikor már sokan kihullottak a rostán. (bár ez utóbbi az egyetemi finanszírozás okán nem érdeke az oktatónak sem!)
Az alsó és középiskolákban viszont a tananyag felduzzasztása a cél, mert ezzel részben túlterhelhetőek a gyermekek, részben elveszik az a „nevelési” lehetőség, amit egy tekintélyt sugárzó pedagógus adhatna. A saját gyermekeim egyházi iskolába járnak, de már ott is jelentősen érezhető ennek hatása, s a liberalizmus álságossága nehezíti a nevelést
Ha így megszűnik a helyes nemzeti motiváció, s a nép gyermekeit el zárják pl. a helyes történelem szemlélettől, akkor ne csodálkozzunk, hogy csak a trendi dolgok érdeklik őket. Felnőttként e gyermekeket már nem kell elzárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás valódi forrásaitól, mert nem is lesz rá igénye. (hiszen nem is tudja miről is van szó). Gazdaságilag pedig azt az intézményt, médiumot kell támogatni, mely félrenevel vagy félretájékoztat, a többit pedig el kell lehetetleníteni. (ez régóta folyik, de lassan már az Internet következik)
Mivel véleménydiktatúra az iskolától a médiavilágon át a közbeszédig minden szinten fellelhető, így tisztázni kellene néhány fontos fogalmat ahhoz, hogy a nemzet felszámolásának ne csak egyes stációi, hanem a teljes keresztmetszete jól látható legyen. A nemzet szó valódi értelmét ugyanis csak akkor érthetjük meg tökéletesen, ha a nép és a lakosság szavakkal összevetve ejtjük meg az elhatárolását ezektől. Ám ezen elhatárolás egyúttal megmutatja azt is, hogy mi az oka e szavaknak az összemosásának és szinte azonos fogalomként való használatának.
A nép a köztudatban, egy etnikai közösség. Elfelejtődik, hogy inkább együttélési és csak többnyire etnikai közösség, mert így azonnal létre lehet hozni egy megosztást, amely pl. a svábok kitelepítése kapcsán nagyon tetten is érhető volt. A nép tehát sokkal inkább együttélési közösség, hisz a köztudattal ellentétben éppen mi vagyunk Európa leghomogénebb népcsoportja, de soha nem űztük ki magunk közül az idetelepülő idegeneket. (érdekes, hogy ezt sem tanítják iskoláinkban) Mindez nem azt jelenti, amit sugallnak nekünk, hogy „átjáróházban” élünk és leigáztunk itt élő őshonos népeket, hanem ennek éppen az ellenkezőjét. Mert legalább 40. 000 éve őshonosak vagyunk itt, s nem igáztunk le senkit, sőt a saját jogrendünk védőernyőjét terjesztettük ki a hozzánk bekéredzkedő népekre is. Mindez ellentétben áll a nyugati világban (sőt sajnos nálunk is!) elterjedt nemzetfogalommal, ami csak etnikai alapra helyezi mind a nép, mind a nemzet alapjait, ráadásul még hatalmi kategóriává is teszi, pedig az szellemi és nem hatalmi.
A magyar nép tehát az, amely közösségi életösztönnel, sőt közösen kialakított kultúrával, szokásrendszerrel, hagyománnyal és nyelvvel rendelkezik. S e népnek a szellemisége csúcsosodik ki anemzetében, amely lelki és szellemi értelmisége, valamint politikai képviselete és katonai védelme is egyben. A nép önvédelmét mindig a nemzete szervezi meg, akár fegyveres, akár közjogi harcról van szó, mert a nemzet a nép vezetőrétege, s a nemzet mindig a népből táplálkozik.
Ez tehát a közvetlen ok arra, hogy ma, a monetáris diktatúra globális előtörésének korszakában, a nép lebutítása folytán eltűnőben van a nemzet is. Azonban a nép valójában passzív nemzet, de bármikor képes annak tudati és szervezői szintjére emelkedni, hiszen mindez világosan kiderült 1956-ban, amikor a fegyveres ellenállás mellett a vidék élelmiszerrel, szellemi támogatással és önszerveződő erővel is jelentkezett, hiszen napok alatt megszerveződött az új hatalmi erő: a munkástanácsok, forradalmi bizottságok egész országra kiterjedően. A nyugati nemzetfogalommal szemben tehát nálunk népi közösségrész tudatosodik nemzetté, viszont a nép nem etnikai, hanem értékrendi szerveződés, s így azzal válik nemzetté, ha sorsának intézését a saját kezébe veszi, és önálló államot alapít, amelynek öncéljai vannak!
A nép tehát ezt megelőzően passzív nemzet, amely közös túlélési ösztönnel, kultúrával, szokásrendszerrel, hagyománnyal és nyelvvel rendelkezik. A nép szellemisége a nemzetében csúcsosodik ki, bár vannak történelmi pillanatok, amikor a nép java nemzetté emelkedik. Felismeri az ellene irányuló veszélyt, s önvédelmi harcba kezd, vagy közjogi küzdelmet, esetleg ellenállást folytat. Minden nép önvédelmét a nemzet – lelki értelmisége, közjót szolgáló tudatos rétege – szervezi meg, s ők adják a túléléshez a szükséges stratégiát és taktikát, de még a célhoz vezető, önvédő ideológiát is.
A bankárkaszt által manipulált világban ezt az erőt kell a hatalmuk megtartása érdekében meggyengíteni, majd egy részben felszámolni, másrészt megvásárolni. E folyamatnak az elrejtése folyik a lakájmédia berkeiben, ahol az agymosás mellett anyájszellem beültetése folyik. Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s az igazodási, csatlakozási kényszert. Mert az egyéniségeket nélkülöző tömegembert mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni. Erre szolgál a modern kor titkosszolgálati adatnyilvántartása is, ahol a legmodernebb tudományos eszközökkel és a legnagyobb titoktartás mellett térképezik fel az állampolgárok belső motivációit, a lélektan, a csoportképzés pszichológiája, stb. segítségével, hogy a hatalmi helyzet nehogy visszakerüljön a nép, pontosabban a valóban népet képviselő nemzet kezébe. elkötelezettséget hirdet, amely válasz lehet azon kihívásokra, ami a mai posztmodern világban vár ránk. A világban azonban megindult már az ébredezés, csak még keveset tapasztalunk belőle. Ám létezik pl. Thomas Hübl egy spirituális tanító, aki 2008-ban megalapította az Academy of Inner Science-t, ahol olyan képzés folyik, amely aktív elkötelezettséget hirdet, s amely válasz lehet azon kihívásokra, ami a mai posztmodern világban vár ránk. Hübl írja:"A nemzeteket úgy likvidálják, hogy legelőször elveszik emlékezetüket. Megsemmisítik könyveiket, műveltségüket, történelmüket. És valaki másféle könyveket ír, más műveltséget nyújt, és másfajta történelmet gondol ki nekik. A nemzet aztán lassan elfelejti múltját és nem érti jelenét. A környező világ még sokkal hamarabb felejt. Hát a nyelv? Azt minek vennék el tőlük? Puszta folklórrá válik, és előbb-utóbb természetes halállal kimúlik."
A globalizációnak nevezett pénzügyi forradalommal felszámolták a polgári demokráciák szociális piacgazdaságon alapuló jóléti államát, magukhoz ragadva a szuverén nemzetállamoktól a legfontosabb uralmi eszközt: a gazdasági és pénzügyi hatalmat. A marxizmus-leninizmus tehát csak arra szolgált a pénzmanipulációs háttérhatalomnak, hogy a szakrális társadalmakat szétzúzzák, a népet pedig annyira lebutítsák, hogy ne legyen képes önmagából kitermelni egy új és erkölcsös vezetőréteget. Így az „eszme“ betöltötte történelmi hívatását, s szemétre lett dobva. S mivel a bolsevik korszakban a nemzetet teljesen földönfutóvá tették, vagy likvidálták, ezért a nagy kísérlet két ága közül az egyik már feleslegessé vált, hiszen se erkölcs, se nemzeti öntudat, de még népi önszerveződés sem maradhatott meg a vörösök által lepusztított országokban. Magyarország 1956-ban olyan életjelt mutatott azonban, amire a bankárkaszt különösen felfigyelt. S mivel nem akarta, hogy egy életrevaló nép – az íjfeszítő népek egyetlen egységben megőrződött utóda – beleköpjön a levesébe, így nálunk különösen precízen történt meg a köz tulajdonának privatizációja. Semmi nem maradhatott olyan személyek kezében, akitől várható lett volna a nemzetépítés. Ez a nagy feladat a népünk mai generációjára vár! Minden magyar feladata ez, s itt nem lehet semmire hívatkozni, vagy síránkozni! Ezen emberpróbáló feladatunk mellé biztatásul, olvassuk el ismét Berzsenyi sorait:
„Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély: Nem
félek.....Nem
sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.“
Szeged,
2013-01-20 Dr.
Bene Gábor
Népünknek
a legfontosabb…..
Horváth Ádám alábbi írását a barikád.hu oldalról csak most küldte el valaki, aki szeretne választ kapni tőlem, hogy igaz-e a cikk utolsó mondatainak állítása Vukics Ferenccel kapcsolatban. Nem értem ugyan, hogy miért éppen engem szólított meg, de a Magyarok Szövetségének egyik választott élenjárójaként úgy érzem, hogy minden tévhitet eloszlatni, minden gyanúsítgatást elhárítani csak úgy lehet, ha nem söpörjük az ügyet a szőnyeg alá, s megkérdezzük az illetékest az ügyben. Vukics Ferenc válasza pedig, ezért olvasható az alábbi szöveggyűjteményben.
Rovatom szerkesztésének mottói pedig az alábbiak:
„Ne hagyjuk magunkat megtéveszteni. Ne engedjük soha, hogy figyelmünket eltereljék a lényegről.
Azt tartsuk szívünkben-lelkünkben, gondolatunkban a legféltettebb helyen, ami fontos a népünknek.
Azt soha ne feledjük, el ne engedjük, halálig ragaszkodjunk hozzá, így egy nap majd: valósággá lesz.” BG
1./ Íme a barrikád.hu írása:
Borbély József a közelmúltban kétes közéleti tevékenységével vált ismertté. Jelesül azzal, hogy kikiáltotta magát apostoli kormányzónak és vélt hatalmánál fogva betiltotta a magyar politikai pártokat. Tevékenysége innen nézve nem volt komolyan vehető.
Annál inkább lett az, amikor feljelentést tett a Kossuth Holding Válságkezelő és Felszámoló Zrt. ellen, ügyével akkoriban országos médiumok is foglalkoztak. Az MSZP-közeli Kossuth Holding ezernél is több céget számolt föl úgy, hogy a társaság nem felel meg a felszámolásra vonatkozó jogszabályoknak. Több százmillió forintnyi felszámolási vagyonról törvénysértően rendelkeztek. A törvénysértően felszámolt cégek közé tartozik egyebek mellett a Tutto Mobili, a Budaprint, a Rákóczi MG szövetkezet és a Möbinter kft.
A cégeket olyan személy nevében és olyan okiratok felhasználásával számolták és számolják föl, amelyek kiállítására az adott időben nem volt törvényes mód. A törvénysértő felszámolás tényét a Fővárosi Bíróság sajtóközleményben ismerte el 2008. november 19.-én.
Az egykori vállalkozó Borbély Józsefet feljelentette rágalmazásért a Kossuth Holding egyik tisztviselője, nevezetesen Kissné Ágics Ilona könyvvizsgáló. Rágalmazási ügyekben - amennyiben a bíróság jogerősen helyt ad a vádnak - a gyakorlat szerint legrosszabb esetben pénzbírság szokott járni, de általában megrovás.
Az ügy magánvádasnak indult, ám később elképesztő, a gyakorlattal ellentétes módon a vádat átvette az ügyészség. Ilyesmi sima magánvádas rágalmazási perben nem szokott történni.
Tavaly december 7.-én immár az ügyészség volt a vádló és a magánvádasnak indult rágalmazási ügy tárgyalásán az eljáró bíró mindenki számára váratlanul előzetes letartóztatásba (!) helyezte a rágalmazásért följelentett Borbély Józsefet és elmekórtani kényszermegfigyelésre utalta be. Az előzetes letartóztatás indokaként Kajtár Gergely bíró az ügyben kirendelt igazságügyi orvosszakértőre hivatkozott, aki szerint Borbély kivonta magát a bíróság által elrendelt vizsgálat alól. Borbélynak a vizsgálaton a tárgyalás előtti napon kellett volna megjelennie. Ez meg is történt, azonban a meghatározott időpontban a vizsgálatot végző orvos nem volt a helyszínen. Borbély húsz perc várakozás után távozott.
A büntetésvégrehajtás elmegyógyintézetébe, az IMEI-be szállították. Az IMEI-ről érdemes tudni, hogy ezt a mozaikszót a börtönben lévők, kemény sittesek is csak félve emlegetik, senki nem akar még csak véletlenül sem oda kerülni. Az IMEI-ben Borbély Józseftől gyakorlatilag mindent megvontak: senkivel nem érintkezhetett sem személyesen, sem telefonon, csomagokat nem kaphatott. Krónikus betegségére (cukorbetegség) nem kapta meg a megfelelő kezelést és gyógyszereket, vérnyomása öt napig 200/100-as volt, az élete is veszélyben forgott, emiatt át kellett szállítani a tököli rabkórházba.
- Elképesztő, hogy egy embert olyan mértékben akarnak tönkre tenni, csak mert feljelentette az egyértelműen “sáros” Kossuth Holdingot, hogy az élete is veszélyben foroghat- mondta portálunknak Zagyva György Gyula jobbikos országgyűlési képviselő, aki a múlt héten a tököli rabkórházban látogatta meg Borbély Józsefet.
- Borbély politikai tevékenységével semmilyen mértékben nem értek egyet, viszont az országgyűlés Emberi Jogi bizottság tagjaként kutya kötelességem volt hogylétéről érdeklődni, mert olyan, hogy valakit rágalmazásért följelentenek, majd gyógyszerek, telefon és minden nélkül másfél hónapig bűnözők között fogva tartanak, ilyen utoljára legfeljebb a legsötétebb kommunista időkben, a Rákosi-rendszerben fordult elő. Kajtár Gergely bíró eljárását rosszhiszeműnek és megtorló intézkedésnek tartom. Bárki bármilyen politikai nézeteket valljon, nem csinálhatnak belőle emberi roncsot, csak mert “belenyúlt” egy több százmilliós pénzeltüntetési ügybe.- tette hozzá Zagyva György Gyula.
A barikad.hu információi szerint Kajtor Gergely bíró annak a III. Béla Lovagrendnek a tagja, amelynek a nevében egy, a közvélemény előtt ismeretlen kilétű illető magát I. Levente Királynak kiáltotta ki. Innentől még mulatságos is lenne a történet, ha nem lenne a magát magyar királynak tartó személyt adó lovagrend tagja több bíró és ügyvéd is. Egyebek mellett Töpler László Fidesz- közeli ügyvéd és testvére, Töpler Péter bíró. A lovagrend tagja Hankó Ildikó, az ügynökbotrányba keveredett, nemrég elhunyt Kiszely István antropológus özvegye és (testvérével együtt) Vukics Ferenc, a Magyarok szövetsége vezetője.
Tegnap Borbély József előzetes letartóztatását megszüntették, ügyében Zagyva György Gyula mellett közbenjárt Morvai Krisztina EP-képviselő és Gaudi-Nagy Tamás országgyűlési képviselő is.
Horváth Ádám
barikad.hu
Hozzáteszem, hogy Vukics Ferenc a Magyarok Szövetségének alapítója ugyan, de már nem vezetője az Egyesületnek, s bár a mozgalomból – ami szerintem maga a nemzet, nem lehet kilépni – de Feri önmagát nem tekinti tagnak abban sem. (ez utóbbit aktív tagjaink,sajnálják)
2./ Vukics Ferenc reagálása a Horváth felvetésére:
1991-ben kezdtem katonai hagyományőrző munkámat Visegrádon. A hagyományőrző tagozat tagjaként hagyományőrző csapatok felállítása, rendezvények szervezése és azokon való részvétel volt a feladatom. Ebben az időben kezdtem meg az önálló magyar testkultúra kutatását. Elismeréséül 1997-ben lovaggá avattak a Visegrádi Szent György Lovagrendben. A visegrádi Cseke család által vezetett közösség legnagyobb rendezvénye a Visegrádi Palotajátékok voltak, ami akkoriban a magyar hagyományőrzés legfontosabb eseménye volt. 1998-ban megkeresett Töler László fehérvári ügyvéd, hogy legyünk segítségére abban, hogy a székesfehérvári Nemzeti Emlékhely akkor futó elképzelését az építő hatóságok elvessék (egy hangárt akartak építeni a feltételezett koronázó templom maradványai fölé). A terv tényleg fertelmes volt és nem csoda, hogy a legtöbb hagyományok iránt fogékony ember kegyeletsértőnek tartotta. Az akkor III. BÉLA REND arra jött létre, hogy a feltételezett koronázó templomot újjáépítsék és itt elhelyezzék az egyetlen beazonosíthatónak vélt Árpád leszármazott, III. Béla és felesége Antiochiai Anna maradványait. A célokkal egyetértettem és segítségükre voltam több megemlékezés megszervezésében (bemutatók,Királyi Napok szervezése) stb. A rendnek ekkor néhány tucat szimpatizáns tagja volt /történelemtanárok, ügyvédek, mérnökök, színházi rendezők, írók/. Az akkori lovagrendekhez hasonlóan egy kissé fejlettebb, kedves gittegyletként működtek. Akkoriban tucatszámra alakultak az ilyen csoportok. Az évtizedekig leszabályozott társadalom ebben élte ki elnyomott vágyait.
Az akkori tagok igazából nem nagyon végeztek jelentősebb munkát. A tagság döntő részében egyfajta adományozott tagság volt. dr. Töpler László, aki a célokat legelőször megfogalmazta és leginkább a szívén viselte, egy-egy támogató újságcikkért, rendezvényen való segédkezésért is szívesen adományozott tagságot. A csoport ennek ellenére híján volt az igazán aktív, cselekvőképes tagoknak. Az általam Szentendrén működtetett hagyományőrző baranta csapat azonban tele volt egyetemista, főiskolás fiatalokkal, így az a megállapodás született, hogy a rend átalakításával megalakul egy ún. Baranta had, ami egyfajta ifjúsági, hagyományőrző tagozatként segítene a célok elérésében. Ezután alakult ki az avatás szokása /virrasztással, avatási ceremóniával stb,- a történelmi altemplomban/. Öcsémmel együtt városzerte tucatnyi rendezvényt szerveztünk annak érdekében, hogy a célokra felhívjuk a figyelmet. A legemlékezetesebbek a III. Béla koronázását és Mátyás esküvőjét bemutató nagy történelmi szabadtéri játékok voltak. A III. Béla Lovagrend egyszerű hagyományőrző közösségként működött. Az aktivitásának a jelentős részét a katonai hagyományőrző rendezvényeken való részvétel merítette ki. A fehérvári alapok lefektetéséhez ott is meghirdettük egy újabb Baranta csapat létrehozását (ez volt a negyedik). Szentendréről Fehérvárra jártam edzéseket tartani. A csapatba minden korosztályból voltak érdeklődők és hamarosan egy 30-40 tagot számláló csoportot sikerült kialakítani. Amire a csoport nagyjából bemutatóképes lett, a közösségfejlődés kezdeti buktatói kapcsán kialakuló konfliktusok miatt megszakítottam a a kapcsolatot a III. Béla Lovagrenddel és velem együtt kivonultak a szentendrei és budapesti baranta csapatok is. /2000 környékén a őszintén már csak azt tudtam mondani, hogy a mostani Székesfehérvár csak feltételezett koronázóváros./ A Fehérváron létrehozott közösség döntő többsége szintén távozott és megalakította a Fejér Baranta SE-t. Ebből később tucatnyi csapat alakult Veszprémtől-Kisbérig. Körülbelül ebben az időpontban a Somogy Baranta közösséget is felváltotta Kaposváron a Fekete Hollók Rendje nevű szervezet. Ettől a pillanattól fogva a baranta közösségeket leginkább sportszervezetek létrehozására buzdítottuk. A III. Béla Lovagrendben a megmaradt fiatalokból megalakították a Koronázó Templom Őrségét és a baranta pótlására EUROLUCTÁT /lovagi hadviselésre épülő európai harcművészetet/ tanítottak az oda érkező fiataloknak. Immáron tíz éve nincs kapcsolatom a csoporttal. Ismereteim szerint a jelképes tagfelvétel továbbra is tart. Mivel a szervező ügyvéd, a felesége bírónő, gondolom elsősorban saját ismeretségi körükből próbálkoztak támogatókat találni.
A korábban köztünk lévő ellentét ellenére nem hinném, hogy a III. Béla Lovagrend titkos társasággá vált volna. Az persze elképzelhető, hogy a későbbi tagokkal olyan emberek is bekerültek a címerbirtokosok körébe, akikre ők maguk sem büszkék, de ilyenre minden épülő szervezetben láttam példát. Dr. Töpler Lászlóban agilis, sajátos mentalitású, olykor ingerlékeny, de eltökélt nemzeti érzelmű embert ismertem meg. Felesége kedves, szerény és áldozatkész. Sokadik emeleti lakótelepi lakásban laktak akkoriban. Ellopott használt kocsijukat sem tudták pótolni. Az ügyvéd úr rászorultaknak olykor ingyen látta el a jogvédelmét (pl. mongol bevándorlók esetében), olykor nehéz anyagi helyzetbe kerültek közösségi vállalásaik miatt.
Én abban reménykedem, hogy az idő előre haladtával mindannyian /ők is / csupán bölcsebbé váltunk. Bár a TEMPO-s ügyek esetében felmerülő jogásznak volt, vagy van kapcsolata velük, de ez még nem jelent cinkosságot. Úgy látom, hogy a magát nemzetinek nevező oldal megint ott keres magának ellenséget, ahol nincs. Jellemző és fájdalmas stratégiai hiba.
Bárkivel kapcsolatban lehetnek nézetkülönbségek. Sok mindennel nem tudunk azonosulni, amit a másik tesz, cselekszik, ahogy gondolkodik. Így voltam én Töpler Lászlóval, de az ügyben szereplő Borbély Józseffel is. Sok mindent gondolhatunk máskép mint a többiek, de bűnnek ne rójuk fel a másiknak, hogy még nálunk is nagyobb idealisták.
Az idők során nagyon sokat tanultam. Ennek a tanulási folyamatnak sok lépcsőfoka van. Én köszönöm mindenkinek, aki segített megismerni a valódi Magyarországot. Akkor tudunk elindulni valahonnan, ha tudjuk, hogy hol vagyunk jelen pillanatban. Az akkori III. Béla Lovagrend is ilyen hely volt. Az áltatásból a realitásig vezető hosszú út egyik állomása. Köszönet érte nekik...
Amúgy velem kapcsolatos lovagi címmel az 1997-es Szent György Lovagrendbeli lovaggá ütés és a 2006. januári Magyar Kultúra Lovagja cím odaadományozása kapcsán találkozhat valaki.
Tisztelettel: Vukics Ferenc
U.i: Öcsém Vukics Norbert. A legbecsületesebb rendőr (korábban tüzér altiszt és szintén idealista)...Büszke vagyok rá
3./ S végül ezt írtam a Borbély ügyről szóló cikkem végén.
„A Kormányzói tisztség: hívatás, de választás eredménye is.” című elemző cikkem utóírata:
Egyértelműen és büntetőjogi felelősségemnek a teljes tudatában állítom, hogy Borbély Józsefet ismerem, s Ő teljesen normális. Így ha a 30 nap megfigyelés, vagy az egy előzetes letartóztatás alatt tudatmódosító szerekkel fogják „kezelni”, akkor Borbély József a „demokrácia” áldozata lesz. Borbély Józsefet nagyon sajnálom, mert annak a maffiának az áldozata, amely az országot is tönkre tette és még ma is ezzel foglalkozik. Viszont Borbély úr nem azt az utat járta, amit nemzetépítésnek nevezünk, hanem először az egyéni kárai okán kezdett bele a harcba, s csak később kezdett a közjó érdekében munkálkodni.
Katt ide, s innen többet megtudhatsz Borbély Józsefről!
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=-Jzv0dSqNsk#!
Honféltő szeretettel: BG
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése