Orosz-kínai szervezkedés az USA ellen
A Sanghaji Együttműködési Szervezet nemzetközi elismertségre törekvése során segítőkezet nyújt Afganisztánnak: elengedhetetlenül szükséges a nemzetközi összefogás a terrorizmus, a szervezett bűnözés és a drogkereskedelem ellen.
Kiszorítanák az USA-t?
Az Egyesült Államok attól tart, hogy az SCO megalakulásával csökkenhet saját geopolitikai szerepe, valamint befolyása a térségben. Elsősorban az energiapiacról való kiszorulása miatt aggódhat, hiszen Kína máris kedvező kölcsönökkel segíti partnereit.
Stratégiai szempontból is aggasztó lehet az együttműködés Amerika számára. A 2001-ben a tálibok ellen indított hadműveletek során több volt szovjet állam átengedte a katonai támaszpontokat az amerikai seregeknek, azonban az SCO szorgalmazni kezdte az érintett országokban lévő támaszpontok felszámolását. A tényeket ismerve az USA joggal tart a feltörekvő szervezettől, amely erőforrások és lakosság tekintetében felülmúlja a teljes Európai Uniót és az Egyesült Államokat is.
2001 júniusában Kína, Oroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán vezetői a kínai Sanghajban aláírták a Sanghaji Együttműködési Szervezet nyilatkozatát, amely szerint egy regionálisan együttműködő többoldalú kormányközi szervezetet hoznak létre, azaz a Sanghaji Együttműködési Szervezetet (SCO). Gyakorlatilag a szervezet már 1996-ban megalakult Sanghaji Ötök néven, azonban Üzbegisztán 2001-ben történő csatlakozása után átnevezték és újjáalakították. A szervezet célja az, hogy megerősítse a tagországok közötti bizalmat, ösztönözze az együttműködést politikai, gazdasági, műszaki, tudományos, kulturális, energetikai, közlekedési és környezetvédelmi területen, mindezt egy demokratikus nemzetközi politikai és gazdasági rend kialakításával társítva. Céljai közt "három veszedelem" foglal helyet, így különösen a terrorizmus, a szeparatizmus és az extrémizmus elleni küzdelem. A szervezeten belül az Államfők Tanácsa a legfőbb döntéshozó szerv, mely az SCO csúcson találkozik évente egyszer a soros elnöki posztot betöltő ország fővárosában.
Az SCO által kezdeményezett március 27-i moszkvai Afganisztán-konferencia keretet biztosított a kontinens csúcsvezetőinek találkozójához. A konferenciát rendszertelen időközönként hívják össze és célja ez alkalommal a 23 évnyi háború által sújtott ország újjáépítésének koordinálása volt. Nem véletlen ez a komoly érdeklődés az ország belső ügyei iránt, hiszen Afganisztán az ópiumtermesztés szülőhazája, tranzitország az olajkereskedelemben valamint fontos geopolitikai régió. Ebből kifolyólag egyetlen nagyhatalom sem lehet közömbös az ország iránt - és nem is az.
A jelenlegi afganisztáni helyzet meglehetősen drámai, állandó a terrorveszély, a drogkereskedelem és a szervezett bűnözés mindennapos, azonban ezek az események a környező régiókra és országokra is kihatással vannak. Az SCO megoldási javaslatokkal és iránymutatásokkal állt elő a konferencián. Afganisztánnal szorosan együttműködve kívánja kezelni a krízist. Valamennyi területen a kooperációt szorgalmazza, erősíteni kívánja a határvédelmet, egy külön drogdealerek ellen specializálódott részleggel akadályozná meg a drogok még nagyobb mértékben történő elterjedését. Emellett az SCO biztosította Afganisztánt afelől, hogy közreműködik gazdaságának helyreállításában. Így a geopolitikai érdekeltség tisztán kivehető, a verseny Afganisztánért az SCO államok és Washington illetve szövetségesei között éleződik.
Medvegyev kijelentette, hogy mindenkivel együttműködik, aki az afganisztáni helyzet normalizálása mellett áll ki. A tanácskozás során az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov felajánlotta a NATO-nak a diplomáciai kapcsolatok elmélyítésének lehetőségét. A NATO utánpótlás Afganisztánba történő eljuttatásához szükséges tranzitengedély után Oroszország készen áll újabb kooperációs lehetőségek megfontolására. Spanta, az afgán külügyminiszter szerint már több mint ezer kábítószerkereskedőt vontak felelősségre és több drogbárót elítéltek. Meglátása szerint országa nem a terrorizmus bölcsője, hanem annak az áldozata.
A moszkvai konferencia után április elsején Hágában is tartottak egy csúcsot, mely amerikai válaszként értelmezhető az SCO túlzott befolyása ellen Afganisztán-ügyben.
Mihail Margelov a Sanghaji Együttműködési szervezet és a BRIK csúcstalálkozóiról
Ma a Sanghaji Együttműködési szervezet csúcstalálkozója végeredményeképpen deklarációt fogadtak el Jekatyerinburgban. Ez a dokumentum a „regionális aspektus szerepe növekedésének visszavonhatatlanságát” hangsúlyozza a regionális problémák megoldásában. A BRIK ma megnyilt csúcstalálkozóján a résztvevők, többek közt, a gazdasági válsággal és a terrorizmussal való küzdelem, valamint az energetikai biztonság kérdéseit vitatták meg. Ezeknek a regionális szervezeteknek a világban játszott növekvő szerepéről az orosz parlament felsőháza – a Föderáció Tanácsa – nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottságának elnöke Mihail Margelov a következőket mondja:
„A Sanghaji Együttműködési Szervezet a tagországok számára regionális biztonságuk fontos szintjét szavatolja. Oroszország számára e biztonság prioritásjellegű szintje a stabilitás a posztszovjet térségben. De a stabilitás szavatolásának feladata itt e terület határain kivülre terjed és ezt a funkciót a Sanghaji Együttműködési Szervezet teljesiti. Tagjai magukra vállalták a felelősséget egész Eurázsia biztonságáért. Nem szabad elfeledkezni a szervezet másik céljáról sem – a tagországok gazdasági integrációjáról, amiért létrehozták a Sanghaji Együttműködési Szervezet Gazdasági tanácsát. Természetesen, a válságellenes lépések fontos helyet foglaltak el a találkozó napirendjén. Áttekintették a tagországok gazdaságainak vezető ágazatai, többek közt, az energetika területén történő együttműködése erősitésének kérdéseit. Arról volt szó, hogy enyhitsék az energia termelői, tranzitőrei és fogyasztói közötti hagyományos ellentéteket. Fontos helyet foglalt el a záródeklarációban a sokpólusú világ koncepciójának és a régióknak a globális problémák megoldásában játszott szerepének a hangoztatása. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a Sanghaji Együttműködési Szervezet országai meddőnek tartják a megbékéltetés egyesitését az agresszióval a sokpólusú világ élete bármelyik oldalában”.
A BRIK csúcstalálkozója eredményeivel kapcsolatban Mihail Margelov ezt mondta:
„A BRIK jelenleg egy olyan struktúra, amelyik egyelőre még formálódik. Brazilia, Oroszország, India és Kina – négy olyan gazdaság, amely körülbelül ugyanolyan tempóban fejlődik. Nyugat-Európában őket néha bizonyos új gazdasági realitásoknak nevezik. Némely analitikusok úgy tartják, hogy a BRIK BRIIK-ké változhat, mert ide egy ötödik elem is kapcsolódhat – Indonézia, amely gazdasági fejlődése tempói és a stabilitás szempontjából egyre inkább közelebb kerül a négy alapitó országhoz. Egyelőre ilyen feltevések csak a sajtóban hangzanak el, de a BRIK ellenőrzése alatt már új struktúrák, új szervezetek nőnek fel, ami a BRIK megerősödését tanusitja. Nagyon fontosnak látszik az a tény is, hogy éppen orosz földön, Jekatyerinburgban tartották meg a BRIK első teljes formátumú csúcstalálkozóját, amelyen a vezetők megvitatták a nemzeti valutákban történő elszámolás része növelésének lehetőségét az egymásközti kereskedelemben, valamint, lehet, hogy azt a kérdést is, hogy Oroszország tartalékai részét a BRIK többi tagja által forgalomba hozott pénzügyi eszközökben helyezzék el. Ezen országok pénzügyi-gazdasági rendszereinek ilyen közeledése annak a záloga, hogy egyre nagyobb szerepet fognak játszani a formálódó sokpólusú világban”, — mondta befejezésül Mihail Margelov, a Föderáció Tanácsa nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottságának elnöke.
„A Sanghaji Együttműködési Szervezet a tagországok számára regionális biztonságuk fontos szintjét szavatolja. Oroszország számára e biztonság prioritásjellegű szintje a stabilitás a posztszovjet térségben. De a stabilitás szavatolásának feladata itt e terület határain kivülre terjed és ezt a funkciót a Sanghaji Együttműködési Szervezet teljesiti. Tagjai magukra vállalták a felelősséget egész Eurázsia biztonságáért. Nem szabad elfeledkezni a szervezet másik céljáról sem – a tagországok gazdasági integrációjáról, amiért létrehozták a Sanghaji Együttműködési Szervezet Gazdasági tanácsát. Természetesen, a válságellenes lépések fontos helyet foglaltak el a találkozó napirendjén. Áttekintették a tagországok gazdaságainak vezető ágazatai, többek közt, az energetika területén történő együttműködése erősitésének kérdéseit. Arról volt szó, hogy enyhitsék az energia termelői, tranzitőrei és fogyasztói közötti hagyományos ellentéteket. Fontos helyet foglalt el a záródeklarációban a sokpólusú világ koncepciójának és a régióknak a globális problémák megoldásában játszott szerepének a hangoztatása. Azt is hangsúlyozni kell, hogy a Sanghaji Együttműködési Szervezet országai meddőnek tartják a megbékéltetés egyesitését az agresszióval a sokpólusú világ élete bármelyik oldalában”.
A BRIK csúcstalálkozója eredményeivel kapcsolatban Mihail Margelov ezt mondta:
„A BRIK jelenleg egy olyan struktúra, amelyik egyelőre még formálódik. Brazilia, Oroszország, India és Kina – négy olyan gazdaság, amely körülbelül ugyanolyan tempóban fejlődik. Nyugat-Európában őket néha bizonyos új gazdasági realitásoknak nevezik. Némely analitikusok úgy tartják, hogy a BRIK BRIIK-ké változhat, mert ide egy ötödik elem is kapcsolódhat – Indonézia, amely gazdasági fejlődése tempói és a stabilitás szempontjából egyre inkább közelebb kerül a négy alapitó országhoz. Egyelőre ilyen feltevések csak a sajtóban hangzanak el, de a BRIK ellenőrzése alatt már új struktúrák, új szervezetek nőnek fel, ami a BRIK megerősödését tanusitja. Nagyon fontosnak látszik az a tény is, hogy éppen orosz földön, Jekatyerinburgban tartották meg a BRIK első teljes formátumú csúcstalálkozóját, amelyen a vezetők megvitatták a nemzeti valutákban történő elszámolás része növelésének lehetőségét az egymásközti kereskedelemben, valamint, lehet, hogy azt a kérdést is, hogy Oroszország tartalékai részét a BRIK többi tagja által forgalomba hozott pénzügyi eszközökben helyezzék el. Ezen országok pénzügyi-gazdasági rendszereinek ilyen közeledése annak a záloga, hogy egyre nagyobb szerepet fognak játszani a formálódó sokpólusú világban”, — mondta befejezésül Mihail Margelov, a Föderáció Tanácsa nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottságának elnöke.
Megnyílt a Sanghaji Együttműködési Szervezet tagállamai csúcsszervének 8. ülése
Augusztus 28-án a tádzsik fővárosban, Dusanbében kezdődött a Sanghaji Együttműködési Szervezet tagállamai csúcsszervének 8. ülése, amelyen részt vesz a kínai, az orosz, a tádzsik, a kirgiz, az üzbég és a kirgiz elnök.
Az ülésen a hat vezető aláírta a Sanghaji Együttműködési Szervezet tagállamai csúcsszervének kiáltványát, jóváhagyták a Sanghaji Együttműködési Szervezet párbeszéd-partnereivel kapcsolatos rendelkezést, és a Sanghaji Együttműködési Szervezet tagállamai közös terrorelhárító gyakorlatának szervezéséről és megtartásáról szóló egyezményt, továbbá jelen volt más fontos egyezmények aláírásánál.
A csúcstalálkozón Hu Jintao kínai államfő fontos beszédet tartott, amelyben nagyra értékelte a Sanghaji Együttműködési Szervezet eredményeit. Elmondta: a szervezet tagállamainak szorosabban kell összefogniuk, közösen szembe kell nézniük a kihívásokkal, meg kell osztaniuk a fejlesztési lehetőségeket, átfogóan meg kell valósítaniuk a hosszú távú jószomszédi, baráti együttműködést, a szervezet hosszú távú feladata pedig az, hogy egy fenntartható békés, közös virágzó, harmonikus térséget építsenek ki.
Ezekkel kapcsolatban Hu Jintao kínai államfő öt javaslatot tett: először, meg kell erősíteni a stratégiai véleménycserét, meg kell szilárdítani a politikai bizalmat, be kell tartani a szervezet alkotmányát és a hosszú távú jószomszédi, baráti együttműködési rendelkezést; meg kell erősíteni a tagállamok közötti támogatást a biztonságot, a stabilitást, a fejlesztést és más fontos területeket érintő kérdésekben.
Másodszor, el kell mélyíteni a biztonsági együttműködéseket, meg kell védeni a térség békéjét. A kínai fél azt javasolta, hogy körültekintően összegezzék a pekingi olimpiai játékok idején a tagállamok biztonsági együttműködésében szerzett tapasztalatokat, s a jövőben továbbra is szorosan működjenek együtt hasonló területen; a tagállamok közösen lépjenek fel a terrorizmus, a szeparatizmus és extrémizmus, valamint a kábítószerrel összefüggő bűncselekmények ellen.
Harmadszor, mélyítsék el a gazdasági együttműködést, valósítsák meg a közös nyereségen alapuló viszonyt, a tagállamok saját előnyeik alapján segítsék elő a kereskedelem és beruházási körülményeket, erősítsék meg az együttműködést a pénzügyi és mezőgazdasági területen. Negyedszer, mozdítsák elő a civil és a kulturális együttműködést, építsék fel a barátság hídjai. Ötödször, hajtsák végre a nyitás politikát, valósítsák meg a térség harmóniáját.
Putyin furcsállja a Nyugat Észak-Afrika-politikáját
Az orosz kormányfő a Sanghaji Együttműködési Szervezet hétfői szentpétervári ülésén furcsának nevezte a Nyugat Észak-Afrika-politikáját.
Vlagyimir Putyin a szervezet kormányfőinek tanácskozásán úgy vélte, hogy a világ vezető országainak az Afrika északi államaival kapcsolatos politikája következetlen - jelentette az Interfax hírügynökség.
Az orosz miniszterelnök, egyetértve Ali Akbar Szálehi iráni külügyminiszterrel, így fogalmazott: "valóban, ahogy ön mondja, ezek a gőgös világhatalmak a korábbi észak-afrikai rezsimeket is támogatták, s ami érdekes, az észak-afrikai forradalmakat is segítették, amelyek leváltották a korábbi rezsimeket."
Az iráni külügyminiszter a szentpétervári tanácskozáson bonyolultnak nevezte a közel-keleti, illetve az észak-afrikai helyzetet. Kijelentette, hogy "az Iráni Iszlám Köztársaság szerint a régióban bekövetkezett események, a népfelkelések oka a gőgös világhatalmak népellenes rezsimeknek nyújtott támogatása."
Szálehi hangsúlyozta, hogy Irán az észak-afrikai kormányok és a felkelők közötti párbeszéd mellett van, és ragaszkodik ahhoz, hogy a többség követelései valósuljanak meg. Az iráni külügyminiszter hozzátette: országa elítéli, ha független államokat fenyegetnek katonai támadással.
A Sanghaji Együttműködési Szervezet 10 éve alakult meg. Hat állandó tagja van: Kazahsztán, Kirgizisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Kína és Oroszország. Az éves miniszterelnöki csúcson a tagállamokon kívül a négy megfigyelő státust élvező ország, India, Pakisztán, Irán és Mongólia, valamint a tagságért folyamodó Afganisztán képviselői is részt vettek.
Kínai előretörés Közép-Ázsiában
Július elsején befejeződött a kaszpi-tengeri kazah olajmezőket Kínával összekötő olajvezeték kivitelezése. Ez azt jelenti, hogy Kazahsztán egyre inkább függetleníti magát az orosz szállítási infrastruktúrától, valamint Kína is egyre nagyobb befolyást szerez Közép-Ázsiában. A vezeték 3.000 kilométer hosszan kanyarog a kazah sztyeppén, és évi 20 millió tonna olaj szállítására képes. A kazah források közölték, nem maradt szabad forrásuk a Nabuccoban való részvételre.
Peking az 1990-es évektől fokozatosan aktivizálta magát Közép-Ázsiában, amikor energiaigényét kielégítendő új források után nézett. Kézenfekvő választásnak tűnt a szomszédos Közép-Ázsia, amely azonban nem rendelkezett Kína felé megfelelő szállítási infrastruktúrával. Annak ellenére, hogy Kazahsztán a kilencvenes években kis tételben vasúton exportált olajat Kínába, ez a mennyiség nem volt jelentős.
A Kaszpi-tengeren felfedezett olajmezők hamar felkeltették a Kínai Állami Olajvállalat (Chinese National Petroleum Corporation, CNPC) figyelmét, amely komoly érdeklődést tanúsított a különféle kazah olajcégek iránt, és részesedést szerzett ezekben a vállalatokban. A gondot az jelentette, hogy a kazah olajmezők az ország nyugati részén helyezkednek el, míg a felvevőpiac a keleti oldalon található. Ez nem jelentett azonban problémát a CNPC-nek, amely jelentős kínai állami támogatással vágott bele a Kazahsztánt átszelő olajvezeték megépítésének.
Kína eredményesen megnyerte magának a közép-ázsiai vezetőket, de politikai támogatás azonban csak kezdetett jelentette. A kínai vállalatok, különösen a CNPC és a Sinopec komoly felvásárlásokba kezdtek Kazahsztánban és Üzbegisztánban, és a kínai kormány támogatást nyújtott ezen országok infrastruktúrájának fejlesztéséhez. Üzbegisztánban például egy fontos vasútvonal felújítását vállalták testvéri segítségnyújtás keretében.
Kína igyekszik tovább növelni politikai befolyását a térségben, melyhez nem csak a bilaterális megoldásokat használja fel. A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) is többek között azért jött létre, hogy intézményesítse a kínai befolyást Közép-Ázsiában, úgy hogy ez az oroszoknak is elfogadható legyen. Nem csoda hogy Kína inkább az SCO gazdasági vonalát támogatja, míg Oroszország a katonai együttműködést igyekszik fejleszteni.
A közép-ázsiai országok számára is fontosak az erősödő kínai kapcsolatok, hiszen ennek segítségével kitörhetnek az orosz érdekszférából, és diverzifikálhatják energiaexportjukat. Nem is olyan régen az oroszok még rendívül nyomott árakon vásárolták fel a térségbeli országok nyersanyagait, hogy azt hatalmas haszonnal exportálják Európába. A kínaiakkal zajló együttműködés ezt a lehetőséget szünteti meg, mert újabb piacot nyit meg a közép-ázsiai olaj és földgáz számára.
A kínaiakkal kialakított együttműködés eddigi legnagyobb nyertesei Kazahsztán és Türkmenisztán. Előbbi olaja, utóbbi földgázkészlete miatt bír különös jelentőséggel Peking számára. A Nyugat-Kazahsztánból induló olajexport lehetőségét egy 1997-es megállapodás tette lehetővé, melynek következményeként megkezdődött a kazah olajmezőket a nyugat-kínai Hszincsiang (Xinjiang) tartománnyal összekötő vezeték építése. Ezt a vezetéket fejezték be most. A türkmén-kínai gázvezeték építése csak 2007-ben kezdődött, de a kivitelezés jó ütemben halad, és hamarosan Kína a türkmén gáz egyik legfontosabb vásárlója lesz.
A kínai térnyerés ellenérzéseket vált ki Oroszországból, és Moszkva igyekszik ismét befolyása alá vonni a térség államait. Az orosz vezetés ennek számos eszközét alkalmazza, a gazdasági nyomásgyakorlástól kezdve egészen a katonai együttműködésig. Nem véletlen hogy a CSTO szerepe az utóbbi időben felértékelődött, továbbá Moszkva vámuniót akar kialakítani Kazahsztánnal és Üzbegisztánnal. A Kreml a FÁK országok együttműködését is fokozni akarja annak érdekében, hogy megőrizze befolyását a térségben.
A kínai előretörés Európa számára is komoly következményekkel jár. Kazahsztán eddig is exportált olajat nyugat felé a Baku-Tbiliszi-Ceyhan (BTC) olajvezetéken keresztül, de a Kínáig futó vezeték ennek komoly konkurenciát jelent. A kínai-türkmén gázvezeték pedig a Nabucco-projekt számára jelent konkurenciát, hiszen az oroszok mellett immár a kínaiak is versenyben vannak az itteni földgázért, és egy harmadik szereplőnek már nem feltétlenül jut elegendő földgáz. A kazah energiaügyi miniszter már be is jelentette, hogy országa nem tud részt venni a Nabucco majdani gázellátásában, mert egyszerűen nem rendelkezik szabad forrásokkal.
Egy biztos: a térség államai üdvözlik a fokozódó kínai jelenlétet, mert keletről komoly tőkeinjekció érkezik a válság által megtépázott gazdaságokba, és az exportcikkek felvevőpiaca is bővül. A térség autokratikus vezetőinek pedig égető szükségük van a kínai pénzforrásra, mert uralmuk egyik pillére a jólét, amellyel alattvalóik hallgatását és beleegyezését vásárolják meg.
A Moszkva–Teherán–Peking tengely
"Átalakulhat a világ szerkezete" – ígérik az orosz radikálisok
"Átalakulhat a világ szerkezete" – ígérik az orosz radikálisok
Néhány nappal a grúz-orosz konfliktust követõen Tádzsikisztánban rendezték meg a Sanghaji Együttmûködési Szervezet (SCO) csúcstalálkozóját. A Föld lakosságának a közel felét, hárommilliárd embert tömörítõ ázsiai fórumot Vlagyimir Putyin kezdeményezésére hozták létre még 2004-ben. Most a gazdasági célok mellett katonai együttmûködésrõl is tárgyalt a hat tagállam.
Az alapítók: Oroszország, Kína, Tádzsikisztán, Kazahsztán, Kirgizisztán és Üzbegisztán mellett az SCO-ban megfigyelõi státusszal rendelkezik India, Pakisztán, Irán és Mongólia, és az összekötõ csoport keretében együttmûködik Afganisztán is.
A Sanghaj-csoport hivatalosan gazdasági és humanitárius célokra jött létre, ugyanakkor elemzõk felhívják rá a figyelmet, hogy a hat tagállam a Föld lakosságának majdnem a felét, két hatalmas nukleáris arzenált, és több mint 4 millió - vagyis a NATO haderejének létszámát meghaladó számú - katonát egyesít magában.
Moszkva a grúziai beavatkozással is jelezte, hogy a NATO és az Európai Unió ázsiai befolyásával szemben új erõegyensúlyt szeretne létrehozni, és ebben fontos szerepet kaphat a Sanghaji Együttmûködési Szerzõdés keretében kibontakozó katonai szövetség is.
„Moszkva nagyon sokat vár a rendezvénytõl” - írta a Novije Izvesztija egy nappal a találkozó kezdete elõtt. - „Az SCO-országok - melyek nagyobb része Moszkva szövetségesének tekinthetõ - a grúz kérdést illetõen eddig vagy mellõzték a kommentárokat, vagy csak absztrakt módon fejezték ki a béke és a diplomáciai rendezés iránti igényüket. Most viszont, akarják vagy sem, muszáj lesz állást foglalniuk az ügyben. A kérdés csak az, hogy mit fog ehhez szólni Moszkva.”
Ez az elõrejelzés nagyrészt bevált, de nem teljesen. A Független Államok Közösségének gyakorlatilag egyetlen tagja sem támogatta a katonai akciót, és Moszkvának nem sikerült az SCO-tagországoktól sem kicsikarnia a szükséges támogatást. Ahogy az utro.ru tudósítója írja: „Dmitrij Medvegyev elnöki debütálása az SCO-találkozón majdnem kudarcként végzõdött.”
Az SCO hallgatásának komoly okai vannak. Valamennyi résztvevõ soknemzetiségû állam, és mind rendelkeznek Dél-Oszétiához és Abháziához hasonló forró pontokkal. A volt szovjet tagállamok fenyegetésként értékelik azt, hogy Oroszország kész fegyverrel is megvédeni állampolgárait. India, Kína és Irán a maguk részérõl ugyan nem tartanak Oroszország efféle fellépésétõl, ám mégsem akarnak ürügyet adni a Nyugatnak vagy szomszédaiknak a beavatkozásra. Elég problémájuk van így is mind a Nyugattal, mind a saját szeparatistáikkal. Ráadásul Kína gazdaságilag ugyanúgy kötõdik Amerikához, mint Oroszországhoz - írja a Novije Izvesztija.
Oroszországnak viszont érdekében állna az SCO-tagországok katonáinak a mozgósítása, miután Grúzia nemzetközi békefenntartó kontingens bevonulását követeli a területére. Ezzel ugyanis megzavarná a NATO kaukázusbeli terjeszkedését, és cáfolná a birodalmi törekvéseire tett utalásokat is. Ugyanakkor a résztvevõk a találkozó záróokmányában csak mély aggályukat fejezték ki. Az SCO államfõi, miközben támogatták Oroszország békefenntartói és együttmûködési szerepét, a konfliktus megoldásának Sarkozy részvételével kidolgozott pontját is aláírták.
Alekszandr Dugin, az Eurázsiai Nemzetközi Mozgalom vezetõje is megszólalt az ügyben. A radikális nézeteirõl ismert filozófus-politikus legutóbb a grúz konfliktus kapcsán hallatott magáról, amikor felszólította Putyint és Medvegyevet, hogy avatkozzanak be a konfliktusba, ellenkezõ esetben, ahogy figyelmeztetett, államcsíny lehet Oroszországban. Legújabb nyilatkozatában pedig azt állítja, hogy „a közeljövõben megváltozik a világ szerkezete”: közepes intenzitású helyi háborúk sora fog végigsöpörni a földön. Dugin szerint másfél-két hónap múlva Kína és más országok elismerik Dél-Oszétia függetlenségét azért, hogy Oroszország segítségét kérhessék a saját területükön fennálló saját konfliktusaik megoldásához. „Kína még egy ideig folytatja a játszmát, de hamarosan rá fog jönni, hogy nemcsak Tibettel vannak gondjai, hanem Tajvannal is - értékeli Dugin a nemzetközi politikai helyzetet. - Ez a Tajvant érintõ probléma pedig csak ugyanúgy oldható meg, mint Abházia és Dél-Oszétia konfliktusa. Kínának orosz támogatásra lesz ehhez szüksége, ami miatt kénytelen lesz felülvizsgálni álláspontját Dél-Oszétiát és Abháziát illetõen.”
Dugin szerint az is elképzelhetõ, hogy Irán még Kínánál is korábban ismeri majd el a szakadár köztársaságok függetlenségét, és lehet, hogy Örményország is ezt teszi, csak hogy megoldhassa az örmények lakta Hegyi Karabah problémáját Azerbajdzsánban.
Dugin azt sürgeti, hogy Oroszország érvényesítse érdekeit: „Valós sokpólusú világra van szükségünk, itt az ideje, hogy bepótoljuk, amit elmulasztottunk. Kína még jobban függ a kõolajunktól és a földgázunktól, mint az Európai Unió. Ha pedig megtaláljuk az együttmûködést Iránnal, gyorsan megoldjuk a problémákat a barátainkkal, Fehéroroszországgal és Kazahsztánnal, amivel akkora adut kapunk, hogy beleremeg az egész világ. Most beléptünk a világ szerkezetének átalakításába” - nyilatkozta Dugin.
A Sanghaj-csoport hivatalosan gazdasági és humanitárius célokra jött létre, ugyanakkor elemzõk felhívják rá a figyelmet, hogy a hat tagállam a Föld lakosságának majdnem a felét, két hatalmas nukleáris arzenált, és több mint 4 millió - vagyis a NATO haderejének létszámát meghaladó számú - katonát egyesít magában.
Moszkva a grúziai beavatkozással is jelezte, hogy a NATO és az Európai Unió ázsiai befolyásával szemben új erõegyensúlyt szeretne létrehozni, és ebben fontos szerepet kaphat a Sanghaji Együttmûködési Szerzõdés keretében kibontakozó katonai szövetség is.
„Moszkva nagyon sokat vár a rendezvénytõl” - írta a Novije Izvesztija egy nappal a találkozó kezdete elõtt. - „Az SCO-országok - melyek nagyobb része Moszkva szövetségesének tekinthetõ - a grúz kérdést illetõen eddig vagy mellõzték a kommentárokat, vagy csak absztrakt módon fejezték ki a béke és a diplomáciai rendezés iránti igényüket. Most viszont, akarják vagy sem, muszáj lesz állást foglalniuk az ügyben. A kérdés csak az, hogy mit fog ehhez szólni Moszkva.”
Ez az elõrejelzés nagyrészt bevált, de nem teljesen. A Független Államok Közösségének gyakorlatilag egyetlen tagja sem támogatta a katonai akciót, és Moszkvának nem sikerült az SCO-tagországoktól sem kicsikarnia a szükséges támogatást. Ahogy az utro.ru tudósítója írja: „Dmitrij Medvegyev elnöki debütálása az SCO-találkozón majdnem kudarcként végzõdött.”
Az SCO hallgatásának komoly okai vannak. Valamennyi résztvevõ soknemzetiségû állam, és mind rendelkeznek Dél-Oszétiához és Abháziához hasonló forró pontokkal. A volt szovjet tagállamok fenyegetésként értékelik azt, hogy Oroszország kész fegyverrel is megvédeni állampolgárait. India, Kína és Irán a maguk részérõl ugyan nem tartanak Oroszország efféle fellépésétõl, ám mégsem akarnak ürügyet adni a Nyugatnak vagy szomszédaiknak a beavatkozásra. Elég problémájuk van így is mind a Nyugattal, mind a saját szeparatistáikkal. Ráadásul Kína gazdaságilag ugyanúgy kötõdik Amerikához, mint Oroszországhoz - írja a Novije Izvesztija.
Oroszországnak viszont érdekében állna az SCO-tagországok katonáinak a mozgósítása, miután Grúzia nemzetközi békefenntartó kontingens bevonulását követeli a területére. Ezzel ugyanis megzavarná a NATO kaukázusbeli terjeszkedését, és cáfolná a birodalmi törekvéseire tett utalásokat is. Ugyanakkor a résztvevõk a találkozó záróokmányában csak mély aggályukat fejezték ki. Az SCO államfõi, miközben támogatták Oroszország békefenntartói és együttmûködési szerepét, a konfliktus megoldásának Sarkozy részvételével kidolgozott pontját is aláírták.
Alekszandr Dugin, az Eurázsiai Nemzetközi Mozgalom vezetõje is megszólalt az ügyben. A radikális nézeteirõl ismert filozófus-politikus legutóbb a grúz konfliktus kapcsán hallatott magáról, amikor felszólította Putyint és Medvegyevet, hogy avatkozzanak be a konfliktusba, ellenkezõ esetben, ahogy figyelmeztetett, államcsíny lehet Oroszországban. Legújabb nyilatkozatában pedig azt állítja, hogy „a közeljövõben megváltozik a világ szerkezete”: közepes intenzitású helyi háborúk sora fog végigsöpörni a földön. Dugin szerint másfél-két hónap múlva Kína és más országok elismerik Dél-Oszétia függetlenségét azért, hogy Oroszország segítségét kérhessék a saját területükön fennálló saját konfliktusaik megoldásához. „Kína még egy ideig folytatja a játszmát, de hamarosan rá fog jönni, hogy nemcsak Tibettel vannak gondjai, hanem Tajvannal is - értékeli Dugin a nemzetközi politikai helyzetet. - Ez a Tajvant érintõ probléma pedig csak ugyanúgy oldható meg, mint Abházia és Dél-Oszétia konfliktusa. Kínának orosz támogatásra lesz ehhez szüksége, ami miatt kénytelen lesz felülvizsgálni álláspontját Dél-Oszétiát és Abháziát illetõen.”
Dugin szerint az is elképzelhetõ, hogy Irán még Kínánál is korábban ismeri majd el a szakadár köztársaságok függetlenségét, és lehet, hogy Örményország is ezt teszi, csak hogy megoldhassa az örmények lakta Hegyi Karabah problémáját Azerbajdzsánban.
Dugin azt sürgeti, hogy Oroszország érvényesítse érdekeit: „Valós sokpólusú világra van szükségünk, itt az ideje, hogy bepótoljuk, amit elmulasztottunk. Kína még jobban függ a kõolajunktól és a földgázunktól, mint az Európai Unió. Ha pedig megtaláljuk az együttmûködést Iránnal, gyorsan megoldjuk a problémákat a barátainkkal, Fehéroroszországgal és Kazahsztánnal, amivel akkora adut kapunk, hogy beleremeg az egész világ. Most beléptünk a világ szerkezetének átalakításába” - nyilatkozta Dugin.
Az orosz politika nagy rejtélye
Oroszországban már létezik az úgynevezett „2008-as probléma”. Ez a kód Vlagyimir Putyin utódlásának kérdését fedi. Mivel az elnök bejelentette, hogy nem jelölteti magát harmadszor, egyre több a találgatás a szóba jöhető jelöltekről. Június végén az ázsiai csúcstalálkozón Sanghajban Putyin is megszólalt az ügyben és jelezte: korántsem biztos, hogy az ismert esélyesek közül kerül majd ki az utódja.
A lehetséges esélyesek
Júniusban Putyin két nagyszabású rendezvényen is képviselte Oroszországot. A szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon a Független Államok Közösségének (FÁK) befektetési projektjeit mutatták be; az előrejelzések pedig optimista várakozásokról és a jövőbeli gazdasági növekedésről szóltak.
Az „orosz Davos” fő politikai történése Putyin és a grúz elnök, Mihail Szakasvili találkozója volt. Kétórás beszélgetésük során az orosz elnök elismerte, hogy a két ország közötti viszony nem éppen harmonikus. Ahogy az Izvesztyija írja, mindkét vezető egyetértett abban, hogy fel kell oldani a feszültségeket, mindemellett azonban egyetlen problémás kérdésben sem tudtak közös nevezőre jutni.
Oroszország Grúziához, illetve Ukrajnához fűződő viszonya egyaránt a FÁK-on belüli komoly válság jele, s ez ráadásul egyre mélyül, kimenetele pedig bizonytalan. Az orosz társadalom egyre nagyobb ellenérzéssel viseltetik Ukrajna és vezetői iránt. Ennek fő oka Kijev demonstratív orientációja a Nyugat és a NATO felé, amiben az utolsó cseppet az amerikai hadtesteknek a Krímbe történő „beköltözése” jelentette. Az eseményt az orosz ajkú ukrán lakosok, valamint az orosz média és a közvélemény is élesen elítélte, mivel a Krím-félszigetet még mindig saját területnek tartják, ami törvénytelen úton került Ukrajna birtokába a Szovjetunió széthullásakor. Az országban újból felerősödött a NATO-ellenes hangulat, melyet sikeresen kihasználnak olyan politikusok, mint például a botrányairól elhíresült Vlagyimir Zsirinovszkij.
Moszkva számára a válság hírei után némi kompenzációt jelentett a jubileumi sanghaji találkozó. Itt egyértelműen érzékelhető volt, hogy az öt éve, 2001-ben alakult Sanghaji Együttműködési Egyezmény (SEE) reális erőt jelent Ázsiában, és az Egyesült Államoknak amolyan ellensúlyaként is megállja a helyét a régióban.
Az „orosz Davos” fő politikai történése Putyin és a grúz elnök, Mihail Szakasvili találkozója volt. Kétórás beszélgetésük során az orosz elnök elismerte, hogy a két ország közötti viszony nem éppen harmonikus. Ahogy az Izvesztyija írja, mindkét vezető egyetértett abban, hogy fel kell oldani a feszültségeket, mindemellett azonban egyetlen problémás kérdésben sem tudtak közös nevezőre jutni.
Oroszország Grúziához, illetve Ukrajnához fűződő viszonya egyaránt a FÁK-on belüli komoly válság jele, s ez ráadásul egyre mélyül, kimenetele pedig bizonytalan. Az orosz társadalom egyre nagyobb ellenérzéssel viseltetik Ukrajna és vezetői iránt. Ennek fő oka Kijev demonstratív orientációja a Nyugat és a NATO felé, amiben az utolsó cseppet az amerikai hadtesteknek a Krímbe történő „beköltözése” jelentette. Az eseményt az orosz ajkú ukrán lakosok, valamint az orosz média és a közvélemény is élesen elítélte, mivel a Krím-félszigetet még mindig saját területnek tartják, ami törvénytelen úton került Ukrajna birtokába a Szovjetunió széthullásakor. Az országban újból felerősödött a NATO-ellenes hangulat, melyet sikeresen kihasználnak olyan politikusok, mint például a botrányairól elhíresült Vlagyimir Zsirinovszkij.
Moszkva számára a válság hírei után némi kompenzációt jelentett a jubileumi sanghaji találkozó. Itt egyértelműen érzékelhető volt, hogy az öt éve, 2001-ben alakult Sanghaji Együttműködési Egyezmény (SEE) reális erőt jelent Ázsiában, és az Egyesült Államoknak amolyan ellensúlyaként is megállja a helyét a régióban.
Putyin és Szakasvili grúz elnök
Fotók: AP
Egyre több környékbeli ország törekszik eleinte megfigyelőként, majd tagként is részt venni a szervezet munkájában. Az SEE fő tagországainak vezetői egyébként minduntalan kiemelik, hogy szervezetük az emberiség felét magába foglalja – lévén az egyik tag Kína, India pedig megfigyelőként van jelen. Az orosz média és a lakosság számára a jubileumi találkozó nemcsak e nemzetközi szervezet erejének és tekintélyének nyilvánvalóvá tétele miatt volt érdekes, hanem Putyinnak az itt elhangzott, Oroszország belpolitikáját érintő kijelentései miatt is.
Az újságírók Putyint az orosz belpolitika legfrissebb fordulatairól is faggatták, köztük Vlagyimir Usztyinov főügyész sokak számára váratlan leváltásáról, amely pánikhangulatot gerjesztett a vezetői elitben. Annál is inkább, mert ezzel egy időben néhány kormányzó és polgármester letartóztatására is sor került – korrupció és hivatali hatalommal való visszaélés vádjával. Usztyinov ügyész pedig éppen a korrupció elleni harc egyik főszerepőjeként lépett fel – így hát mindjárt megjelentek a találgatások, köztük olyan is, hogy azok távolították el őt a posztjáról, akiknek kellemetlen ez a hadjárat. Egyesek szerint azért volt szükség a leváltására, hogy egyensúlyba kerüljenek a két szembenálló fél közötti erőviszonyok Putyin elnöki hivatalában, de olyan vélemény is elhangzott, hogy a főügyész az elnöki poszt egyik lehetséges várományosa, és leváltása csak taktikai lépés. Az utódlás kérdését jelenleg a lakosság és a média élénk érdeklődése kíséri. Putyin első ízben a sanghaji találkozón fejezte ki, hogy ez lehet egy olyan személy is, aki most még nem is szerepel a politológusok és újságírók által használatos „lehetséges jelöltek listáján”. Itt szerepel jelenleg többek között Dmitrij Medvegyev miniszterelnök-helyettes és Szergej Ivanov védelmi miniszter is. „Putyin sanghaji nyilatkozatai után ez a lista újra a végtelenségig bővült” – írja az egyik vezető orosz lap.
A legtöbb eséllyel egyébként maga Putyin indulhatna a 2008-as elnökválasztáson. A közvélemény-kutatások eredményei szerint a lakosság legalább hatvan százaléka támogatná a harmadik kört. Az elnök azonban sokadszorra is leszögezte az újságíróknak: nem szándékozik megváltoztatni az alkotmányt, amely kimondja, hogy egy elnök csak kétszer választható meg egymás után. A 2008 utáni időket feszegető kérdésekre pedig Putyin viccesen azt válaszolta, hogy az ellenzékiek élére áll majd. Az elemzők szerint egyébként már formálódik egy új, erős párt, amely méltóképpen ellensúlyozná a jelenleg regnáló Egységes Oroszországot. Amennyiben ez valóban megtörténne, az országnak lenne esélye egy teljes értékű kétpártrendszer kialakítására, ami sokkal kiszámíthatóbbá tenné az ország politikai életét, és az utódlás kérdése sem borzolná fel annyira a kedélyeket.
Az újságírók Putyint az orosz belpolitika legfrissebb fordulatairól is faggatták, köztük Vlagyimir Usztyinov főügyész sokak számára váratlan leváltásáról, amely pánikhangulatot gerjesztett a vezetői elitben. Annál is inkább, mert ezzel egy időben néhány kormányzó és polgármester letartóztatására is sor került – korrupció és hivatali hatalommal való visszaélés vádjával. Usztyinov ügyész pedig éppen a korrupció elleni harc egyik főszerepőjeként lépett fel – így hát mindjárt megjelentek a találgatások, köztük olyan is, hogy azok távolították el őt a posztjáról, akiknek kellemetlen ez a hadjárat. Egyesek szerint azért volt szükség a leváltására, hogy egyensúlyba kerüljenek a két szembenálló fél közötti erőviszonyok Putyin elnöki hivatalában, de olyan vélemény is elhangzott, hogy a főügyész az elnöki poszt egyik lehetséges várományosa, és leváltása csak taktikai lépés. Az utódlás kérdését jelenleg a lakosság és a média élénk érdeklődése kíséri. Putyin első ízben a sanghaji találkozón fejezte ki, hogy ez lehet egy olyan személy is, aki most még nem is szerepel a politológusok és újságírók által használatos „lehetséges jelöltek listáján”. Itt szerepel jelenleg többek között Dmitrij Medvegyev miniszterelnök-helyettes és Szergej Ivanov védelmi miniszter is. „Putyin sanghaji nyilatkozatai után ez a lista újra a végtelenségig bővült” – írja az egyik vezető orosz lap.
A legtöbb eséllyel egyébként maga Putyin indulhatna a 2008-as elnökválasztáson. A közvélemény-kutatások eredményei szerint a lakosság legalább hatvan százaléka támogatná a harmadik kört. Az elnök azonban sokadszorra is leszögezte az újságíróknak: nem szándékozik megváltoztatni az alkotmányt, amely kimondja, hogy egy elnök csak kétszer választható meg egymás után. A 2008 utáni időket feszegető kérdésekre pedig Putyin viccesen azt válaszolta, hogy az ellenzékiek élére áll majd. Az elemzők szerint egyébként már formálódik egy új, erős párt, amely méltóképpen ellensúlyozná a jelenleg regnáló Egységes Oroszországot. Amennyiben ez valóban megtörténne, az országnak lenne esélye egy teljes értékű kétpártrendszer kialakítására, ami sokkal kiszámíthatóbbá tenné az ország politikai életét, és az utódlás kérdése sem borzolná fel annyira a kedélyeket.
Oroszország ázsiai aduja
2001. július 16-án Csiang Cö-min kínai elnök és Vlagyimir Putyin egyezményt írtak alá Moszkvában, amelyből hamarosan egy új, összázsiai hatalmi blokk körvonalai rajzolódtak ki. Először Jevgenyij Primakov orosz külügyminiszter vetette fel a kilencvenes évek közepén azt, hogy olyan új, sokpólusú világ lenne kívánatos, amelyben egyetlen ország vagy csoport sem jogosult a domináns szerepre. Az Egyesült Államok és a NATO világpolitikai fölényével szemben az ellensúly szerepét a Primakov által indítványozott Moszkva–Peking– Delhi stratégiai háromszög töltötte be. Ilyen módon Oroszország külpolitikája újból nyugatról keletre tájolódott. Míg azonban Indiával mindig is kiegyensúlyozott volt a kapcsolata Oroszországnak, addig Kínával a hatvanas évektől fogva elhidegült volt a viszony. A helyzet 1996-tól kezdett megváltozni. A Kínához való közeledés irányvonala még jobban megerősödött a Jugoszlávia elleni NATO-hadművelet idején és Vlagyimir Putyin hatalomra lépésével. A Kínához való közeledés öt, közös határral rendelkező állam csoportjának létrehozását is eredményezte: így született a „Shanghai ötös” (Oroszország, Kína, Kazahsztán, Kirgízia és Tadzsikisztán). Az egyesülés célja a Szovjetunió széthullása utáni határviták megoldása volt. Azonban Oroszország az „ötös” keretein belül más feladatokat is megoldott: például az iszlám radikalizmus és szeparatizmus elleni fellépés a déli tagállamokban, valamint ázsiai partnereire (Kazahsztán, Kirgízia és Tadzsikisztán) való befolyás megerősítése. Üzbegisztán nemrég csatlakozott az „ötök”-höz, mely ilyen módon „hatok” lett. A hivatalos elnevezése Shanghai Együttműködési Egyesülés (SEE), és megfigyelőként részt vesz benne India is.
Kazah-kínai-orosz hadgyakorlat a Sanghaji Együttműködési Szervezet keretében
Orosz, kínai és kazah katonák ezrei kezdtek kéthetes közös hadgyakorlatot hétfőn Kazahsztánban, hogy felkészüljenek a térséget fenyegető olyan veszélyekre, mint a kábítószer-kereskedelem és az iszlám szélsőségesek tevékenysége.
A Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) keretében szervezett hadmozdulatokban több mint háromezer katona vesz részt, közel egyharmad részben kínaiak. Hírügynökségi jelentés szerint ez Peking fokozódó érdeklődését mutatja a közép-ázsiai volt szovjetköztársaságok iránt, amelyeket Moszkva még mindig a saját befolyási övezetéhez tartozónak tekint.
A mostani, Békemisszió 2010 elnevezésű műveletben a kazah védelmi minisztérium közlése szerint több mint 300 katonai járművet és ötven repülőgépet, illetve helikoptert vetnek be. Ez a legnagyobb a 2001-ben létrehozott - Kirgizisztánt, Tádzsikisztánt és Üzbegisztánt is magába foglaló - regionális szervezet elmúlt három évi hadgyakorlatai közül.
A Föld lakosságának mintegy negyedét adó, együttesen több mint 1,5 milliárd lakosú SCO-tagállamok az elmúlt hónapokban a terrorizmus és a szélsőséges erők, illetve az Afganisztánból kiinduló kábítószer-kereskedelem elleni harcra összpontosították együttműködésüket, s ennek kiemelt jelentőségét hangsúlyozta a hadgyakorlat megnyitóján Ma Hsziao-tien (Ma Xiaotian), a kínai fegyveres erők vezérkari főnökének helyettese is.
MTI-barikad.hu
Dollár helyett rubel
Dátum: 2012. January 13. Friday, 20:42
Rovat: Külföld
Dátum: 2012. January 13. Friday, 20:42
Rovat: Külföld
Oroszország és Irán kétoldalú kereskedelmi kapcsolataiban az orosz rubel lesz az elszámolási valuta. Ilyen nyilatkozatot tett Szejed Mahmud-Reza Szadzsadi, a perzsa állam moszkvai nagykövete.
Elmondta, hogy a Sanghaji Együttműködési Szervezet múlt évi csúcstalálkozóján Dmitrij Medvegyev orosz államfő javasolta iráni kollégájának, Mahmud Ahmadinezsádnak, hogy a kölcsönös elszámolásokban térjenek át a rubelre. „Ettől kezdve számos kereskedőnk, nem dollárban, mint korábban, hanem rubelben számolt el az orosz féllel” – mondta az iráni nagykövet. Most minden elszámolás rubelben folyik Oroszországgal.
Teherán akciója elsősorban válaszlépés az Egyesült Államok Irán elleni újabb szankcióira. Mint ismeretes, január elején Barack Obama elnök rendeletével lezárta az amerikai pénzügyi rendszerbe való bejutást azok előtt a külföldi cégek előtt, amelyek együttműködnek az iráni Központi Bankkal.
Oroszország álláspontja szerint törvényellenesek az iráni Központi Bank elleni szankciók. Moszkva értésre adta, hogy az iráni nukleáris programmal kapcsolatos problémák csakis tárgyalásokkal rendezhetők – jelentette ki Szadzsadi.
Ugyanakkor Oroszország álláspontja mögött nemcsak politika áll, hanem gazdasági számítás is – jelentette ki Leonyid Poljakov.
- Az utóbbi öt évben a rubel többé-kevésbé megbízható valutának mutatkozott a nemzetközi porondon. Ezt segíti elő Medvegyev orosz elnöknek az az elgondolása is, hogy hozzanak létre Moszkvában egy nemzetközi pénzügyi központot. Az is tény, hogy megbízhatóbb dolog a nemzeti valuta használata olyan helyzetben, amikor világviszonylatban globális kockázatok állnak fenn.
Irán megjelenése újabb ösztönzést ad az orosz gazdaságnak, növeli az orosz nemzeti valuta iránti keresletet – állapítja meg Dmitrij Alekszandrov szakértő.
- Vannak országaink között kétoldalú kapcsolatok? Igen. Vannak közös projektek? Igen. A kérdés az, tud-e idejében fizetni Irán. Bár korábban, a krízises időszakokban is megbízható partnernek bizonyult. A fő dolog az, hogy ne legyen valamiféle politikai félreértés európai és amerikai partnereinkkel.
Erre nemigen lehet számítani, mert Irán lemondott a dollárról a kereskedelmi elszámolásokban nemcsak Oroszország, hanem Kína, Japán és India vonatkozásában is.
Oroszország Hangja
Nemzeti InternetFigyelő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése