Hová tart a haditengerészet

Hová tart a haditengerészet

Végrehajtották az X-47B első gőzkatapultos indítását – VIDEÓVAL

2012. november 30., péntek - 10:05

AIM-120

Repüléstörténeti fontosságú eseményre került sor november 29-én, az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének Patuxent River légitámaszpontján: a Northrop Grumman által fejlesztett X-47B pilóta nélküli harci repülőgép (UCAV) végrehajtotta az első gőzkatapultos indítását. Miután néhány nappal ezelőtt a másik prototípust daruval a USS Harry S. Truman (CVN-75) repülőgép-hordozó fedélzetére emelték, a Haditengerészeti Légügyi Parancsnokság (Naval Air Systems Command – NAVAIR) szakembereinek felügyelete alatt berepülési programját végző másik X-47B-vel sikeresen kipróbálták, hogy a típus ténylegesen megfelel-e a gőzkatapultos felszállás jelentette speciális követelményeknek.

Útjára indul az X-47B |Fotó: US Navy

Amint azt Jaime Engdahl kapitány, a UCAS-D program felelőse elmondta: a tegnapi tesztet számos szimuláció és kiterjedt modellezési munka előzte meg, így teljes mértékben felkészülten vághattak neki az első „éles” próbának. Várakozásaikat siker koronázta: az X-47B minden gond nélkül felszállt, és a repülés közben, valamint leszállás utáni ellenőrzés során sem találtak semmilyen rendellenességet sem a fedélzeti rendszerekben, sem a szerkezeti elemekben. A tegnapi teszt, melyet még számos ilyen indítás követ majd, már önmagában is történelmi jelentőségű, hiszen még soha nem került sor pilóta nélküli harci repülőgép gőzkatapulttal történő indítására. A következő lépcsőfok, melyen már jelenleg is dolgoznak, a repülőgép-hordozó fedélzetéről történő felszállás lesz, amire várhatóan 2013 januárjában kerül sor.

„A repülőgép-hordozó fedélzetéről üzemeltethető pilóta nélküli harci repülőgépek új korszakot nyitnak a haditengerészeti repülés történetében, és jelentősen átalakítják a csapásmérő műveletek koncepcióját.” – nyilatkozta az esemény kapcsán Mat Winter altengernagy. „Az UCAS-D program célja, hogy bizonyítsuk: lehetséges egy pilóta nélküli csapásmérő harci repülőgép biztonságos, kockázatoktól mentes üzemeltetése repülőgép-hordozókról, megnyitva ezzel az utat a jövő még nagyobb kapacitású UCAV-jai felé.”

Hamarosan repülőgép-hordozó fedélzetéről is felszállhat |Fotó: US Navy

A USS Harry S. Truman (CVN-75) fedélzetén dolgozó csapat már korábban elvégzett egy sor szimulációt, valamin beépítették a szükséges rendszereket a hordozóra, melyekkel irányítható az X-47B fel- és leszállása a hajóra. Mint említésre került, a másik repülőképes prototípus már a hordozón van, a következő hetekben a fedélzeten történő irányítását tesztelik majd, amit az első felszállás követhet.

Videó az eseményről:

NAVAIR Clips: X-47B UCAS Inaugural Land-Based Catapult Launch

http://www.youtube.com/watch?v=gHtMowd8eWc&feature=player_embedded

Újabb Oscart vágnak szét

2012. november 29., csütörtök - 11:40

Tcat

A Project 949A típusú robotrepülőgép hordozó atom-tengeralattjárók (NATO: Oscar II, HTKA: Lepényhal) az elmúlt időszakban egyrészt élettartam növelő felújításuk, illetve fő csapásmérő fegyverzetük cseréje kapcsán szerepeltek híreink között.

A téma iránt érdeklődők számára így ismert lehet, hogy az Északi- és Csendes-óceáni Flották 3, illetve 4 – jelenleg nem mind bevethető – Oscar II SSGN-je a jövőben a felújítási, modernizálási munkálatok mellett a kiöregedett, mára egykori komoly harcértékéből sokat vesztett P-700 Granit helyét a P-800 Oniksz veszi majd át a közelmúltban komolyabb médiafigyelmet kapó Kalibr robotrepülőgéppel karöltve.

A P-700 mérete, illetve az indítócsövek elhelyezése miatt derékben tekintélyes méretekkel rendelkező Oscarok közül azonban ezt nem mind érhette meg: a nagyjából a 80-as évek első felében hadrendbe állított 2 Oscar I és 2 Oscar II-est már vagy szétvágták, vagy ezen sorsuk beteljesülését várják.

Az Oscar SSGN-ek összesen 24 P-700 hordozására képesek. A külső és belső törzs közti részen oldalanként 12-12 indító került elhelyezésre 40 fokos szögben.

Gránit betöltése egy Oscar II-esbe | Forrás: blog.daum.net

Az 1980 decemberében, illetve 1983 novemberében hadrendbe állt, Project 949 / Oscar I osztályú K-525 Arhangelszk és K-206 Murmanszk a Kooperatív Fenyegetéscsökkentési Program részeként angol pénzügyi segítséggel kerültek a lángvágók alá 2004-től kezdődően, míg az 1986 szeptemberében, valamint decemberében hadrendbe állított K-148 Krasznodar és K-173 Krasznojarszk egyelőre várja megsemmisítését.

Az első Oscar II-es, a K-148 Krasznodar esetében nemrégiben kezdődtek meg a munkálatok, amit részben olasz pénzből (5 millió euró) hajtanak végre a murmanszki régióban üzemelő, az Északi Flotta tengeralattjáróinak javítására, illetve szétvágására szakosodott Nyerpa hajógyárban.

Kész a hajófedélzeti üzemre az X-47B

2012. november 27., kedd - 11:19

Phoenix

Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete azon munkálkodik, hogy pilóta nélküli harci repülőgépet üzemeltessen a repülőgép-hordozói fedélzetéről. A combos feladatot számos szárazföldi teszt előzte meg, de hamarosan megkezdődnek a hajófedélzeti próbák is.

A Northrop Grumman és a US Navy szakemberei befejezték a Patuxent River haditengerészeti támaszpont területén az X-47B hajófedélzeti mozgatásának szimulálását. Az autonóm bevetésekre is képes masinát a hordozón egy CDU (Control Display Unit) jelzéssel illetett, hordozható kütyüvel irányították, mely vezeték nélküli adatkapcsolatban volt a géppel. Ezzel bizonyították, hogy nem kell vontató jármű a UCAS-D fedélzeti helyváltoztatásához, saját erőből is boldogul. A repülőgépek fedélzeti mozgatását irányító tiszt továbbra is kézjelekkel vezényel majd a légijárműnek, melyet a gépet a CDU-val a nyakában kísérő operátor értelmez és “kommunikál” a drón felé.

Várhatóan még november folyamán megkezdik a katapultos indítások és fékezőhorgos leszállások szárazföldi gyakorlását, majd a Haditengerészeti Légügyi Parancsnokság (Naval Air Systems Command – NAVAIR) tervei szerint 2013 folyamán megkezdik az UCAS-D program keretében létrejött Northrop Grumman X-47B tényleges hajófedélzeti tesztjeit. (Ehhez az egyik repülőképes példányt már az USS Harry S. Truman (CVN-75) fedélzetére szállították.)

A most befejezett próbák mellett a hordozófedélzeti vezérlés-integrációs csapat tagjai például nyáron fejeztek be egy szimulációs projektet a Truman fedélzetén, melynek keretében kipróbálták az X-47B szoftvereinek működését az új körülmények között, szimulált fel- és leszállások végrehajtásával. A Trumant jelölték ki ugyanis az éles repülési tesztek végrehajtására is, az itt bizonyított technológia kerülhet majd a többi Nimitz- és Ford-osztályú repülőgép-hordozóra.

Képek – X-47B és a Truman:

Fotó: US Navy

Fotó: US Navy

Fotó: US Navy

Fotó: US Navy

Fotó: US Navy

Fotó: US Navy

Fotó: US Navy

Hamarosan visszatér a Verkhoturie

2012. november 25., vasárnap - 15:14

GrGLy

Hajógyári hírek szerint a Delta IV-osztályú K-51 Verkhoturie éppen a tengeri tesztjeit végzi és ha azok sikerrel zárulnak, akkor visszatérhet az Orosz Haditengerészet kötelékébe.

Oroszország már régóta munkálkodik rajta, hogy a Szovjetunió összeomlásával egyidejűleg nagymértékben leépült haditengerészet fényét visszavarázsolja és az ehhez szükséges tennivalók listáján igen előkelő helyet foglal el a tengeri nukleáris csapásmérő képesség fejlesztése. Még 3 éve írtunk róla, hogy SSBN-ek, azaz ballisztikus rakétahordozó atom-tengeralattjárók terén miből gazdálkodhatnak Moszkvában, azóta persze változtak a számok, például folyamatosan épülnek a Borejek, illetve a Jekatyerinburgra megrágyújtották a dokkot, de ezen kívül a Delták egyelőre különösebb probléma nélkül tartják a frontot.

Háttérben a Verhoturje még márciusban | Forrás: bemil.chosun.com

Ez utóbbi osztálynál ehhez persze nem árt némi nagygenerál és megújulás is, ezért az ezredforduló óta folyamatosan kalapálják ki az acélbálnákat, illetve fegyverzik át őket az újabb R-29RMU Szinyevára, hogy az évtized végéig és a Borejek szolgálatba állásáig el tudják látni a kölcsönös megsemmisítésen alapuló béke őrzésének megtisztelő feladatát. Mint ahogy azt már említettem, a 2010-ben már második nagyjavítása miatt a szárazdokkba vonuló K-51 Verkhoturie-nél lassan véget is ér ez a folyamat, mivel november 22-én zavarták ki a kényelmes hazai kikötőből, hogy elvégezzék rajta a 15 naposra tervezett tengeri teszteket. Ha minden rendben megy, akkor az 1984-ben hadrendbe állított Delta még 2019-ig járhatja a vizeket.

Komppal ütközött az indiai repülőgép-hordozó

2012. november 24., szombat - 13:53

Phoenix

Személyszállító hajóval ütközött az egyetlen szolgálatban álló indiai repülőgép-hordozó, az INS Viraat. Az esetnek szerencsére még sérültje sem volt.

A KSWTD (Kerala State Water Transport Department) által működtetett vízi jármű Vypeenbe tartott 100 utassal a fedélzetén, amikor a német Celebrity Solistice óceánjáró sziréna használata nélkül hagyta el a “Q” kikötőt és a hajózott be a csatornába. A komp személyzete az óceánjáró hullámaiba kerülve elvesztette az uralmat a hajó felett és az ott horgonyzó INS Viraatnak ütköztek.

Az időszakos karbantartási munkálatokra váró indiai hordozón nem keletkezett számottevő sérülés, a komp teteje azonban megrongálódott. A hírek szerint az eset során személyi sérülés nem történt. A hatóságok vizsgálatot rendeltek el.

Az öreg hölgy, amelynek a fedélzetéről lassan már csak helikopterek szállnak fel | Forrás: Bharat Rakshak

A korábban brit zászlók alatt hajózó INS Viraat az időszakos karbantartási munkálatokra vár, melyet a Cochin hajógyár végez majd el és várhatóan 2013 februárjában fejeződnek be. Az Indiai Haditengerészet zászlóshajójának törzsét átvizsgálják és korrózióálló festékkel vonják be, emellett a hajó víz alatti berendezéseit is felújítják.

Egy repülőgép-hordozó marad csak a Arab-tengeren

2012. november 22., csütörtök - 14:05

Tcat

Ugyan szigorúan csak átmenetileg és előre nem tervezett módon, de a jövő év elejéig egyetlen Nimitz-osztályú repülőgép-hordozóval gazdálkodhat a U.S. Navy az 5. Flotta felelősségi területének vonatkozásában. Az USS Enterprise távozása után 2 Nimitz maradt a térségben: az igényekre hivatkozván 4 hónappal a tervezett idő előtt a térségbe küldött USS John C. Stennis (CVN 74), valamint a júniusban kihajózott USS Dwight D. Eisenhower (CVN 69).

Éjszakai repülésekhez készülődnek a USS Dwight D. Eisenhower (CVN 69) fedélzetén. | Fotó: Greg Linderman, U.S. Navy

A korábbi, immáron megborult menetrend szerint a jelenleg átlagosnak mondható 7-8 hónapos kiküldetésekhez mérten is hosszú, 9 hónapos feladatra kihajózott USS Eisenhowert a USS Nimitz (CVN 68) váltotta volna 2013 elején, csakhogy… Csakhogy a 2010 végén felújítási munkálatok és új honi kikötő végett Washington államba hajózott, lassan ugrásra kész USS Nimitz kapcsán váratlan javítási feladat állt elő, mely a Navy Times 2 forrása szerint is a meghajtási rendszer hűtőrendszeréhez kötődik és várhatóan 2 hónapot vesz majd igénybe a kikalapálása.

A Navy illetékesei osztottak-szoroztak és arra a döntésre jutottak, hogy 2 hónapra hazahívják az Ike-ot, mely alatt regenerálják a repfedélzet burkolatát, majd a következő év elején visszazavarják az arab országok partjainak közelébe. Ezen döntésükkel sok családnak adtak előre szép karácsonyi ajándékot, hiszen így együtt lehetnek az ünnepek alatt, ám ennek az ára, hogy mindössze 2 hónapot lehetnek otthon.

Irány haza! | Fotó: Greg Linderman, U.S. Navy

Az Eisenhower visszahívása, majd rövid időn belüli újabb hosszú feladatra kiküldése természetesen egyrészt borítani fogja a többi repülőgép-hordozó csoport menetrendjét is, másrészt a Navy illetékeseinek elmondása szerint némi extra időt biztosít a többi hajón elvégezendő karbantartási feladat elvégzéséhez.

2013 nyaráig amúgy 3 csoport hajózik majd ki: az Eisenhowerhez hasonlóan a jövő év elején kel útra a USS Harry S. Truman és kísérete, míg a nyáron a USS George H. W. Bush hajózik ki éles feladatra – ennek megvalósíthatósága érdekében a legénység kiképzési programjának tempóját fokozni kívánják.

Kalibr robotrepülőgépet kapnak a Kilo-k és az Akulák is?

2012. november 20., kedd - 12:14

Tcat

A Kalibr robotrepülőgép az utóbbi időkben elég sokat szerepel az Orosz Haditengerészettel kapcsolatos hírek között. Az oroszok persze nem hazudtolják meg magukat és ködösítenek – konkrétan arra gondolunk, hogy a Kalibr megnevezés előszeretettel emlegetnek egy 300 km és egy 2 500+ km hatótávolságú, kilotonnás kaliberben játszó nukleáris töltet célba juttatáséra is alkalmas robotrepülőgépet is.

Elvi síkon a 300 km hatótávolságú az nem más, mint a felszíni hajókról és tengeralattjárókról is indítható Klub család valamelyik tagja – a szárazföldi célpontok ellen bevethető 3M-14E (SS-N-30) futott korábban P-900 Kalibr név alatt, és 275 kilométerben megnevezett hatótávval. Megjegyzendő, hogy mind a 3M-14E, mind pedig a hajók és tengeralattjárók elleni hadviselésre szánt rokon, a 3M-54E/E1 (SS-N-27) hatótávolsága nagyjából 300 kilométer, illetve jóféle orosz gombapörköltettel (nukleáris töltetet) sem tudnak a címzetthez bekopogtatni. Avagy véleményünk szerint az elhintett paraméterei alapján más ligában játszó 2 500+ kilométer hatótávolságú nagytesót szintén Kalibr névvel illetni talán kissé túlzó, bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ha nem is ekkora, de hasonló eltérések fellelhetők a másik oldalon is – a Klub-hoz hasonlóan szintén “nagycsaládos” Tomahawkra tessék gondolni. Tömören és velősen: jelenleg kisebb kavar van a Kalibr név körül – vagy csak nekem nem sikerült kibogozni :)

A Klub család tengerelattjáró és hadihajó vadász tagjai. Balról jobbra: a tengó elleni 91RE2 és 91RE1, illetve a végfázisban szuperszonikus, felszíni hajók elleni 3M54E, illetve szubszonikus testvére, a 3M54E1

No, de ezen kis eszmefuttatás után talán térjünk is rá a hír tényleges apropójára, mely nem más, mint hogy az orosz haditengerészeti illetékesek elképzelése szerint a Kalibr változat a modernizálás és átfegyverzés alatt álló Project 949A / Oscar II SSGN-ek, illetve a hadrendbe állítás küszöbén álló Project 855 / Jaszen-osztályú SSN-ek mellett visszaköszön majd az Akulák és a Kilo-k arzenáljában is. (A Kilo-osztály számára eddig sem volt ismeretlen a Klub család természetesen.)

Az orosz Izvesztyija napilap értesülései szerint az első Akula, illetve Kilo már 2013-ban megkapná a fegyverarzenál bővítést. Akula vonatkozásban a 2011 nyara óta szeverodvinszki wellness kezelésen dagonyázó K-328 Leopard, míg Kilo vonatkozásban a Fekete-tengeri Flotta számára gőzerővel épített 3 Project 636.3 változatú acélcápa első tagja, a B-261 Novorosszijszk a kiszemelt.

Ha minden az elképzelések szerint megy, akkor 2014-15 folyamán a másik két 636.3-as Kilo is elkészül és megkapná a Klaibr-t. A távolabbi jövőre nézve a tervek között szerepel az Északi-Flotta Kilo-inak fegyverzetbővítése is. Apropó, ha már Északi Flotta: az értesülések szerint Akula vonalon elsőként az Északi Flotta SSN-jei kapnák meg az új fegyvert, a csendes-óceániak csak ez után. Természetesen megfontolás alatt van az egyelőre egyetlen Lada esetében is a móka.

Zárásként nem tudunk elmenni az Izvesztyija híranyagban szereplő egyik idézet felett: a napilap által kifaggatott illető a Kalibr fényezése mellett, – miszerint még az orosz Sz-300 és Sz-400-as légvédelmi rendszerek sem tudják lemeszelni – elvileg tett egy olyan kijelentést is, miszerint egy Kalibr robotrepülőgépekkel felfegyverzett, hirtelen felemelkedő tengeralattjáró komoly pusztítást tud véghezvinni. Mi azért megnéznénk azt a tengeralattjáró kapitányt, aki a felszínre emelkedne a fegyverzet útnak indítása érdekében… :) (Természetesen elképzelhető, hogy az angol változat ferdítésre sikeredett fordítás helyett…)

Túl lassú, veszélyes és megbízhatatlan: egyre több a gond az HMS Astute körül

2012. november 17., szombat - 10:03

AIM-120

A The Guardian brit napilap érdekes cikket közölt a minap, melynek középpontjában a Brit Királyi Haditengerészet egyik legújabb és egyben legdrágább felszín alatti egysége, az HMS Astute (S119) nukleáris meghajtású vadász-tengeralattjáró áll. Illetve pontosítanunk kell, ugyanis a hangsúly a tengeralattjáróval az utóbbi időben előfordult hibákon van, ugyanis, mint kiderült, több gyártási, minőség-ellenőrzési és rendszerhiba bukkant elő, mint amennyi még elfogadható lenne egy tesztelés alatt álló, új típus esetében.

A brit sajtó által leginkább hangoztatott hiányosság, hogy az Astute nem volt képes elérni a kívánt csúcssebességét a tesztek alatt, így például egy támadás esetén nem tudna olyan gyorsan elmenekülni, de felhánytorgatták neki, hogy a készülőben lévő új brit repülőgép-hordozót sem tudná megfelelően kísérni, mivel annak maximális sebessége nagyobb lesz, mint amit az S119 ki tudott préselni magából.

Először is vegyük sorra, hogy milyen hibák léptek fel az utóbbi hónapokban az HMS Astute tesztelése során:

• Egy rutin merülési feladat során vízbetörés történt, ami miatt vészhelyzeti felszínre emelkedést kellett végrehajtani.
• A teljesen új gyártású, alig pár éves hajótest több pontján korróziós sérüléseket fedeztek fel.
• Több fontos számítógép áramkörét kellett cserélni vagy javítani, mert nem feleltek meg a biztonsági előírásoknak.
• A nukleáris reaktor teljesítményének mérésére szolgáló kábel szigetelése hibás volt, ezért fals adatokat mutatott.
• Több kisebb szerkezeti elem és fedélzeti rendszer minőségét illetően merültek fel kételyek a személyzet részéről a mindennapos használat során.

A brit védelmi tárca hamar reagált a vádakra. Szóvivőjük szerint a problémák sora egyáltalán nem természetellenes, ilyesmi egy olyan összetett és sokrétű rendszernél, mint amilyen az HMS Astute, bőven előfordulhat a tesztelési periódusa idején. (Mint ismeretes, az S119 hadrendben áll, de még mindig nem bevethető, mivel még nem fejezték be a csapatpróbáit.) John Large, független nukleáris biztonságtechnikai szakértő és mérnök szerint egy új típusú atom-tengeralattjáróval természetesen előfordulhatnak kisebb-nagyobb gondok, ám az HMS Astute esetében a fenti esetek nagyon aggasztóak, hiszen létfontosságú rendszerekkel történtek.

„Különösen a reaktor körüli méréstechnikai problémák, illetve a sebességet érintő hiányosságok keltenek aggodalmat bennem, és több más szakértőben. Ha a Royal Navy nem tudja rövid időn belül megoldani ezeket, akkor nem csak a hajó válik alkalmatlanná a tengeri hadviselésre, hanem az egész program veszélybe kerülhet.” – nyilatkozta Large.

Az HMS Astute eddigi szerencsétlen karrierjét (mint ismeretes, egy ízben megfeneklett, detörtént már gyilkosság is a fedélzetén) tovább nehezítik a folyamatos szivárgások. A fentebb említett vészhelyzeti felemelkedést egy, az Amerikai Egyesült Államok keleti partjai mentén végrehajtott út alatt kellett megejteni. A jelentések szerint egy nyomásálló zár mondta be az unalmast a hajó egyik hátsó szekciójában, ami miatt tengervíz kezdett beömleni a hajótestbe, ráadásul pont a reaktor közelében. Egy rekesz majdnem teljesen megtelt vízzel, mire sikerült a felszínre érni és megakadályozni a katasztrófát. Szerencsére személyi sérülés nem történt, és a kár sem volt végzetes, ám kiderült, hogy a hibás zár rossz minőségű acélból készült. Ez felveti a gyártó BAE Systems felelősségét: részükről az ominózus alkatrész a legkiválóbb minősítést kapta a gyártás során, mivel – elméletileg – a legszigorúbb minőségbiztosítási ellenőrzést hajtották végre rajta.

A Brit Királyi Haditengerészet problémáktól súlytott büszkesége - az HMS Astute |Fotó: Royal Navy

Haditengerészeti források szerint ezzel elsősorban az a probléma, hogy bizalmatlanságot ébreszthet – és ébresztett is – a hajóval szemben mind a politikusok, mind pedig a személyzet részéről. Ugyebár a szigorú ellenőrzés miatt rossz alkatrész nem kerülhetett volna beépítésre, de mégis így történt, ezért sokakban felmerült, hogy ez bármelyik fedélzeti rendszerrel vagy fontosabb szerkezeti elemmel bekövetkezhet (elég csak a szennyvíztisztító rendszer hibájára gondolni). A hivatalos, védelmi minisztériumi közlemény szerint a zár valójában nem volt hibás, csak idő előtt korrodálódott, de a BAE Systems segítségével még a tengeren kicserélték, így a hajó biztonságosan folytathatta feladatát. Azonban ez újabb kérdést vet fel: hogyan lehet, hogy egy alig pár éves tengeralattjárón elkorrodálódjon egy alkatrész, aminek sok évig kellene ellátnia feladatát, és amin korábban nem találtak ilyen jellegű hibát?

A másik súlyos kérdés a reaktor körül bonyolódik, melyről korábban már volt szó oldalunkon is. Mint ismeretes, az HMS Astute Rolls-Royce PWR2 Core H típusú, nyomottvizes reakatort használ, aminek sem teljesítménye, sem biztonságossága nem megfelelő, de cserélni nem fogják – viszont például az utolsó Astute-osztályú hajó már PWR3-ast kap.

A most szóba hozott probléma a reaktor mérőrendszerével kapcsolatos. A vastag ólomréteg mögé rejtett mag körül több vezeték fut, amik adatokkal szolgálnak a reaktorról az üzemeltető személyzet számára. Nos, mint kiderült, ezek gyártásánál szintén nem megfelelő anyagot – ólmot – használtak, így azok hibás adatokat küldtek. Ez adott esetben súlyos katasztrófához is vezethet, de önmagában is sok veszélyt rejt. A vezeték anyagának teljesen „szűznek” kell lennie, ami azt jelenti, hogy semmilyen elektromos töltést nem szabad felvennie és továbbítania, mert ebben az esetben ad hibás jeleket. Sőt, a feltöltött fém a radioaktív sugárzást is átsugározhatja a reaktor burkolatán kívülre, ami egészségügyi károsodást okozhat a kezelőinek.

Kezdetben a védelmi tárca még tagadta az egészet, ám később beismerték a hibát és azonnal nekiláttak a kijavításának. Ettől függetlenül továbbra is próbálják elhárítani a felelősséget: szerintük a gyártó hibázott, amikor nem megfelelően tiszta fémet használt.

Ezzel valószínűleg még nincs vége az Astute-osztály és az HMS Astute körüli bonyodalmaknak, mivel a jövőben fény derülhet további hibákra is a hajóval kapcsolatban, nem beszélve a többi ilyen típusú tengeralattjáróról. John Large szerint csak reménykedhetünk benne, hogy a reaktor és a főbb szerkezeti elemek kapcsán nem történik semmilyen komolyabb galiba, mert ezek akár több emberéletet követelő katasztrófákhoz is vezethetnek.

Irán harci légpárnást mutatott be

2012. november 15., csütörtök - 11:23

GrGLy

Irán egy új, Tondar, azaz Mennydörgés névre keresztelt, teljesen hazai gyártású fegyveres légpárnás hajót leplezett le az utóbbi napokban egy hadgyakorlaton.

A hírek szerint az új masinát géppuskákkal és rakétákkal lehet felszerelni, valamint emellett elvileg képes pilóta nélküli eszközök indítására is. Ezt kombinálva az elegendően nagy sebességgel ezen képességek kiváló felderítőjárművé teszik a Tondart, de persze nem csak ezt a feladatkört szánják neki, hanem akár civil változatban kikötővel nem rendelkező helyekre tudna eljutni vagy katasztrófahelyzetekben hasznos segítség lehetne a hatóságoknak.

A Tondar debütálása az iráni Press TV-n | Forrás presstv.com

A leleplezés egyébként az iszlám állam eddig talán legnagyobb hadgyakorlatán történt, amelyen nagyjából nyolcezer katona vesz részt mintegy 330 ezer négyzetkilométernyi területen vadász- és bombázó repülőgépekkel, UAV-okkal és légvédelmi rakétarendszerekkel. A gyakorlaton minden bizonnyal nem csak a képességek szinten tartása, esetleg új képességek gyakorlása a cél, hanem ez egyfajta erődemonstráció is lehet a nyugati országok felé, hogy “jól gondolják meg az Irán elleni akciókat”.

Az iráni védelmi miniszter, Ahmad Vahidi szerint a Tondarral Irán belépett abba az ötfős elit klubba, akik “ismerik a tudást egy légpárnás megépítéséhez”, bár ezt nyilván csak a katonai változatokra érthette. Egy másik nyilatkozata szerint az újdonsült vízi egységet a rendszeresítés mellet hamarosan elkezdik árusítani is.

Vízen a USNS Montford Point, a US Navy új hajóosztályának első tagja

2012. november 15., csütörtök - 08:05

AIM-120

Alig több, mint egy évvel azután, hogy 2011 júliusában elkezdték építését, november 13-án vízre bocsájtották az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészetének egyik legújabb hajóját, mely egyben egy teljesen új kategóriát képviselő hajóosztály első képviselője is. Nem másról van szó, mint a USNS Montford Point-ról (T-MLP-1), melyet a General Dynamics leányvállalata, a National Steel and Shipbuilding Company (NASSCO) épített meg San Diegóban, és amit 2010-ben rendelt meg a US Navy, két másik ilyen egységgel együtt. A USNS Montford Point megjelölésében az MLP mozaikszó a Mobile Landing Platform szavakat rejti magában, amik pedig egy olyan felszíni egységet takarnak, mellyel partraszálló műveletek támogatása válik lehetővé olyan módon, hogy a nagyobb méretű és ezáltal sebezhetőbb partraszálló dokkhajók „utasait”, vagyis az LCAC-ket gyorsan és nagy tömegben lehet a sekélyebb vizekbe fuvarozni.

A US Navy stratégáinak fejében 2005-ben pattant ki az MLP-hajók kivitelezésének ötlete. Akkor még olyan egységeket vázoltak fel, melyek hat LCAC-t tudnának fedélzetükre venni olyan módon, hogy félig a vízfelszín alá süllyednek, a légpárnások rájuk úszank, majd újra felemelkednek. Ezek közül szimultán kettő indítása-fogadása lett volna megoldható partraszálló műveleteknél, ami mellett a fedélzeten tartósan elszállásolásra kerülhetett volna egy teljes tengerészgyalogos dandár. A hajónak 20 csomós (37 km/h) maximális sebességet és 9000 tengeri mérföldes (17 000 km) hatótávolságot kellett volna hoznia, ám 1,5 milliárd dolláros ára miatt a 2009-es pénzügyi évben a teljes áttervezés mellett döntöttek, mivel tudni lehetett, hogy 2011-től komoly megszorítások jönnek, amik nem tennék lehetővé mérvadó mennyiség szolgálatba állítását.

A USNS Montford Point (T-MLP-1) a General Dynamics (és leányvállalata, a NASSCO) hajógyárának dokkjában, San Diegóban |Fotó: NASSCO

Így tehát a General Dynamics által végül 500 millió dolláros darabáron elkészítendő három MLP (idén augusztusban felmerült egy negyedik megrendelésének ötlete is), melyeket az Alaska-osztályú olajtankerek alapján terveztek, csak három roham-légpárnást tudnak a fedélzetükre venni, csúcssebességük 15 csomóra (28 km/h) redukálódott, hatótávolságuk viszont 9500 tengeri mérföldre (17 600 km) nőtt. Hosszuk 255 méter, legnagyobb szélességük pedig 50 méter. Teljesen megpakolva vízkiszorításuk elérheti a 80 000 tonnát. Fedélzetükön 2322 négyzetméternyi területen lehet hasznos terhet elhelyezni, illetve közel 1,5 millió liter JP-5 üzemanyag tárolható bennük.

Maga a félig lemerülő koncepció már bizonyította hatékonyságát: 2005 és 2010 februárja között a US Navy több tesztet is elvégzett az MV Mighty Servant 1 és 3 félig lemerülő nehéz teherszállító hajók, valamint a USNS Watkins, a USNS Red Cloud és a USNS Söderman közreműködésével, melyek sikeresnek bizonyultak. Ezek során felszerelést és járműveket, köztük HMMWV-ket és M1 Abrams harckocsikat pakoltak át a félig lemerülő hajókra, ahonnan azok az LCAC-k segítségével kijutottak a partra.
A haditengerészet és a tengerészgyalogság a jövőben aktívan kívánja alkalmazni ezeket az egységeket a partraszálló műveleteknél, mivel olyan képesség birtokába jutnak általuk, amivel eddig nem rendelkeztek.

Számítógépes grafika egy MLP-hajóról

Az osztálynak, mint már említésre került, három tagja lesz, ezekből a másodikat, a USNS John Glennt (T-MLP-2) már építik, a harmadiknak (USNS Lewis B. Puller (T-MLP-3)) pedig 2015-ben kezdik el a munkálatait. A USNS Montford Point szolgálatba állítását 2015-re datálják, míg a Lewis B. Pullernek 2018-ra kell bevethetővé válnia.

Odasózott a Szeverodvinszk

2012. november 9., péntek - 14:08

Tcat

Az orosz illetékesek tartani akarják magukat azon korábbi kijelentésükhöz, miszerint a Project 855 / Jaszen-osztály első tagja, a K-329 Szeverodvinszk még az év vége előtt hadrendbe áll. Ettől egyelőre a tesztelési programjának utolsónak szánt, nagyjából 1 hónapos szakasza választja el.

November folyamán a jelenleg legmodernebbnek tekinthető orosz atom-tengeralattjáró számos rendszere újból alapos vizsgálaton esik át a megrendelő által. A nevét “szülővárosa” után kapott SSN igazából már több mint egy hete el is hagyta a Szevmash hajógyár területét – a Szeverodvinszk október 30-án hajózott ki a Barents-tenger irányába. Ahol, hírünk címéből leszűrhetően már végrehajtott egy lőgyakorlatot is.

A Szeverodvinszk a szeverodvinszki kertek alatt. A fotó a K-329-es tesztelési programjának egy korábbi szakaszában készült. Forrás: kuleshovoleg.livejournal.com/

Az ITAR-TASSZ hírügynökség értesülései szerint a jelenleg a Fehér-tengeren tartózkodó Szeverodvinszk fedélzetéről annak nagy hatótávolságú (hagyományos robbanófej esetén 2 500+ km) fegyverzetének számító Caliber típusú szuperszonikus robotrepülőgépből eresztettek el egyet – ami ezt követően később sikeresen találkozott vízfelszíni célpontjával.

A tavaly cirka 120, az idén idén pedig eddig már több mint 100 napot a tengeren töltött Szeveredvinszk próbái ezzel persze még nem fejeződtek be, azok november 25-ig tartanak – a záróteszt a maximális merülési mélység elérésére lesz a tervek szerint.

A K-329 Szeverodvinszk | Fotó: kuleshovoleg.livejournal.com

Befejeződtek a MiG-29K hajófedélzeti tesztjei

2012. november 4., vasárnap - 08:08

Phoenix

A RAC MiG bejelentette, hogy befejezték az Indiai Haditengerészet megrendelésére készülő MiG-29K/KUB típusú repülőgépek hajófedélzeti tesztjeit.

A teszteket még 2009 szeptemberében kezdték, mivel akkor még nem állt készen az Admiral Gorskov átalakításával létrehozott INS Vikramaditya, így az Orosz Haditengerészet egyetlen repülőgép-hordozóján, az Admiral Kuznyecov fedélzetét használva hajtottak végre le- és felszállásokat, emellett tesztelték a gépek fedélzeten történő mozgathatóságát is. Későbbhasonlóan cselekedtek az időközben tengeri próbákra kifutó, majd lerobbanóVikramadityán is.

“Minden hajófedélzeti tesztet sikerrel teljesítettünk, és a megrendelő aláírta az átvételi dokumentumot. Nincs szükségünk többet a repülőgép-hordozókra (további próbákhoz) – mondta el Szergej Korotkov, a RAC MiG igazgatója.

MiG-29KUB az INS Vikramadityán | Fotó: Kuleshov Oleg

A kazánok megjavítása után a Vikramaditya várhatóan 2013 első felében állhat hadrendbe az Indiai Haditengerészet színeiben. A hordozó az oroszoktól történő megvásárlás után egy 2 milliárd dolláros átalakítás keretében “síugró sáncot” és három leszállást segítő fékezőrendszert kapott. A teljesen felújított hajóra 16 darab MiG-29K/KUB vadászbombázót rendelt India mintegy 530 millió dollárért, továbbá 29 gép vásárlása biztos, ám szerződés még nem köttetett. Az opció érvényesítésével beszerzendő gépek a hazai gyártású hordozóikra kerülnek majd.

Év vége előtt megkezdődnek az AIP tesztek a Szarov segítségével

2012. október 31., szerda - 17:06

Tcat

Az Izvesztyija értesülései szerint még az év vége előtt megkezdődnek az üzemanyagcellás megoldáson alapuló orosz AIP megoldás tesztjei. A védelmi minisztériumból származó információk alapján a Lada/Amur-osztály kapcsán igen komoly problémát okozó AIP rendszer tesztelésében a kísérleti célokat szolgáló Project 20120 egyetlen egysége, a B-90 Szarov lesz a fejlesztők segítségére.

Nemrégiben írtunk róla, hogy jelenleg azért folyik a harc, hogy a Project 677 Lada osztály 2. és 3. egységének leállított építésének folytatásához a 2013-as költségvetésben legyen anyagi támogatás. Ugyanakkor úgy néz ki, hogy az AIP rendszerrel még birkózó oroszok csak a 3. egységtől tudják majd az elvárásoknak megfelelő AIP rendszert szállítani.

Ám ha már a Szarov szóba került, csak szólnánk róla néhány gondolatot. Sokat egyrészt azért nem, mert az 1989-ben a Rubin tervezőiroda tervei alapján elkezdett építésű, anyagi okokból csak 2008-ban hadrendbe állított tengeralattjáró kapcsán sok érdemi információ az oroszok aktív ködösítése miatt ma sem áll rendelkezésre, másrészt GrGLy munkássága révén talonban van egy kisebb írás a szóban forgó, kísérleti célokat szolgálón acélcápáról. Szóval nem is feszegetnénk tovább ezt a témát… :)

A B-90 Szarov a 2007-es vízbe tétele előtt | Forrás: forums.airbase.ru

Idén mégsem áll hadrendbe egy Borej sem

2012. október 24., szerda - 11:02

Tcat

Mondhatni a behívót már rég kézhez kapták, ám egyelőre egy Borej sem jelent meg honi kikötőjében. Sőt, legalább még pár hónapig nem is áll szándékukban. Azaz valami még mindig nem kerek a Borej/Bulava felállásban, ugyanis újabb halasztást ütemeztek be a veszedelmes páros hadrendbe állítása kapcsán.

Anatolij Szergyukov védelmi miniszter hétfői közlése szerint az Orosz Haditengerészet első Borej-osztályú atom-tengeralattjárója a tervezetekkel ellentétben csak 2013-ban áll majd hadrendbe. A korábbi tervek ugye arról szóltak, hogy a szóban forgó SSBN és elsődleges fegyverzetéül szolgáló, göröngyös múlttal rendelkező, sorozatgyártás szempontjából 2011 végén zöld lámpát kapott Bulava SLBM még az idei év őszén hadrendbe áll.

Az orosz védelmi miniszter arról nem értekezett, hogy a K-535 Jurij Dolgorukij hadrendbe állítására pontosan mikor lehet számítani, arra azonban annál inkább kitért, hogy az osztály második tagja, a hajógyári tesztjeit amúgy a közelmúltban teljesített K-550 Alexander Nyevszkij várhatóan 2014-ben veszi majd fel a szolgálatot.

Két dolgot megjegyeznénk. Egyrészt az első Borej őszi hadrendbe állítása már eleve egy eltolt dátum volt, lévén a K-535-öst már a nyáron hadrendbe akarták állítani, ám ezt a menetközben, többek között a ballisztikus rakéták indító rendszerében felfedezett problémák ezt ellehetetlenítették. A Szevmash hajógyártól a problémamentesített Borejt elvileg október elején vette át az Orosz Haditengerészet. Másrészt 2. Borej kapcsán meg az volt a terv, hogy az év vége előtt útnak indít 1-2 Bulavát és decemberben hadrendbe áll.

Azt ugyan nem lehetett tudni, hogy melyik flottánál. Persze papíron a Csendes-óceáninál, de az nem volt egyértelműsítve, hogy egyből Viljucsinszkba kerül-e, vagy a K-535 Jurij Dolgorukijhoz hasonlóan eleinte az Északi Flottánál marad – a K-84 helyettesítése végett, illetve a viljucsinszki infrastruktúra véglegesítésére várva.

Nos az orosz védelmi miniszter a K-550 2014-es hadrendbe állításával kapcsolatos közlése ezt sokban nem módosította, mert bár a Csendes-óceáni Flottát nevezte meg, arról nem beszélt, hogy lesz-e kitérő. Ugyanakkor ha valóban 2014-ig Szeverodvinszkben és környékén téblábol majd, akkor tippünk szerint esetében már nem lesz átmeneti kitérő az Északi Flottánál és a megnevezett évre készen áll majd Viljucsinszk is – ezúttal tényleg.

Cirkáló ütközött atom-tengeralattjáróval Florida partjainál

2012. október 14., vasárnap - 13:13

Tcat

Szerencsés kimenetelű ütközésre került sor szombat délután Florida partjai mentén a Ticonderoga-osztályú cirkáló, a USS San Jacinto (CG 56) és a Los Angeles-osztályú atom-tengeralattjáró, a USS Montpelier (SSN 765) között – áll a U.S. Navy közleményében. A haditengerészet által közzétett, egyelőre szűkszavú sajtóanyagban olvashatóak szerint az összeütközésre helyi idő szerint 15:30-kor került sor Florida állam északkeleti partjainak mentén, konkrétabban Jacksonville körzetében.

A honi kikötőjüket a virginiai Norfolkban tudó AEGIS cirkáló és Los Angeles-osztályú kollégája közös gyakorlaton vettek részt, minek folyamán az elérhető információk szerint a periszkóp magassága emelkedő Montpelier nem kívánt kapcsolatba keveredett vízfelszíni kollégájával. Szerencsére az esetnek nem lett komolyabb kimenetele, a közlemény szerint mindkét résztvevő saját erejéből hagyta el a baleset helyszínét.

Személyi sérülés nem történt, ám hogy az anyagi károk milyen mértékűek, azt egyelőre nem lehet tudni., lévén ez egyelőre vizsgálat alatt áll. A Navy részéről jelenleg csak annyit közöltek, hogy a tengeralattjáró reaktora semmilyen károsodást nem szenvedett, ám a Ticonderoga-osztályú cirkáló szonárdómja megsérült az ütközésben.

A USS San Jacinto (CG 56) az Atlanti-óceánon 2012 júniusában. | Fotó: Tommy Lamkin, U.S. 

2 elsüllyedt orosz atom-tengeralattjáró kiemelése mellett döntöttek

2012. október 12., péntek - 11:04

Tcat

2011 nyarán a Jamal nevezetű nukleáris meghajtású jégtörő fedélzetén az orosz állami tulajdonú atomenergiai cég, a Roszatom igazgatóhelyettese, Ivan Kamenszkih arról beszélt, hogy a Barents és Kara-tengerek védelme érdekében Oroszországnak legkésőbb 2013-ig el kell döntenie mit kíván tenni a megnevezett tengereken hullámsírba merült 2 atom-tengeralattjárójával. A Roszatom álláspontját kommunikálva arról beszélt, hogy a K-27, illetve a K-159 sorsáról 2012 folyamán döntésnek kell születnie.

Az illetékeseknek alapvetően két lehetőség között kellett dönteniük: kiemelik az állítások szerint egyelőre még veszélyt nem jelentő két atom-tengeralattjárót, vagy biztonságos módon eltemetik a tengerfenéken.

Nos a legfrissebb fejlemények szerint az oroszok a kiemelés mellett döntöttek. Ám mivel Oroszország nem rendelkezik a megfelelő felszereléssel ilyen műveletekhez, – a Kursz tragédiája után beszerzett angol és izlandi mélytengeri eszközök csak kutató-mentő feladatokra alkalmasak – ezért nemzetközi tender lesz kiírva, amire várhatóan francia, holland, dél-koreai és amerikai cégek jelentkeznek majd. (A Kurszkot például a holland Mammoet and Smit International emelte ki.)

A K-27 és K-159 mellett jelenleg további 5 atom-tengeralattjáró nyugszik tengerfenéken – ezek mindegyike aktív szolgálati ideje alatt, baleset következtében süllyedt el – adott esetben nukleáris fegyverekkel fedélzetükön. Ezen 5 tengeralattjáró a USS Thresher (SSN, 1963 április 10., ~ 2 500 m), a USS Scorpion (SSN, 1968 június 30., 3 000 m), a K-8 (SSN, 1970 április 11. ~ 4 700 m), a K-219 (SSBN, 1986 október 3., 6 000 m), és a K-278 Komszomolec (SSN, 1989 április 7. ~ 1 670 m).

A K-27 és K-159 elsüllyedéséről picit bővebben korábbi, 2011-es hírünkben lehet olvasni.

Elsüllyedt atom-tengeralattjáró

Novemberben megkezdődnek az Admiral Gorskov tesztjei

2012. október 10., szerda - 14:04

Tcat

A part menti sekélyebb vizeken történő ténykedésre optimalizált és a sorozatgyártás megkezdése óta jelentős, tűzerőt fokozó módosításokon átesett Sztereguscsij-osztályú korvettek mellett az Orosz Haditengerészet legújabb tervezésű hajóosztálya a Project 22350-es fregattok. A Szergej Gorskov admirálisról elnevezett hajóosztály első tagját, az Admiral Gorskovot nagyjából 2 évvel ezelőtt, 2010. október 29-én tették vízre.

Eredetileg 2011-es átadást és 2012-es hadrendbe állítást terveztek, ám ez nem jött össze. Ugyanakkor a friss hírek szerint a majdan az Északi Flottánál hadrendbe álló Admiral Gorskov tengeri tesztjei végre megkezdődnek – az orosz Izvesztyija napilapnak a haditengerészettől származó értesülései szerint legkésőbb az idei év novemberében.

A csökkentett észlelhetőségű, – és ennek elemeként a felépítményben kompozit anyagok alkalmazásával készülő – 4 500 tonna vízkiszorítású hajóosztályból további kettő áll építés alatt: az Admiral Kaszatonov várhatóan 1 évvel a hajóosztály névadója után, 2014-ben állhat majd hadrendbe, míg az Arszenyij Golovko admirálisról elnevezett 3., vagy másképp nézve a sorozatban gyártott 2. fregatt gerincfektetésére pedig az idei év februárjában került sor.

A leendő Admiral Golovko a 2012. februári gerincfektetéskor készült felvételen. | Fotó: Szervernaja hajógyár

Kapcsolódó, bár nem friss hír hír, hogy a Gorskov-osztályú fregattok építésének finanszírozására az állami tulajdonú Sberbanktól a Szervernaja hajógyár 510 millió dollár értékű hitelt vehet fel egy augusztus végi döntés értelmében.

Csak 2 Kirov maradhat

2012. szeptember 27., csütörtök - 11:02

Tcat

A Szovjetunió pályafutásának utolsó másfél évtizede alatt 4 félelmetes tűzerejű cirkáló kezdett realizálódni – ki ne ismerné az 1980-tól kezdődően hadrendbe állt nagyvadakat, a Kirov-osztályú csatacirkálókat. Szintén ismert lehet, hogy ezen nukleáris meghajtású fenevadakból jelenleg csak a legifjabb, az Orosz Haditengerészet által csak 1998-ban átvehetett Nagy Péter áll aktív szolgálatban. Megjegyzendő, hogy immáron több éve napirendi ponton van a másik 3 Kirov reaktiválása.

Az 1988-ban harmadikként, Kalinyin néven hadrendbe állt, jelenleg Admiral Nahimov név alatt ismert cirkálón már 2008-ban elkezdtek felújítási munkálatokat azon céllal, hogy az utoljára 1997-ben kihajózott cirkálót 2012-re újból hadrendbe állítható szintre kalapálják. A Kirovoknak a jelenlegi fejlemények szempontjából lényeges történelmének következő fontosabb állomása 2010 volt, mikor is olyan nyilatkozatok hangzottak el, hogy 2020-ig mind a 4 cirkáló aktív állományban lesz. Még az 1990-ben a Földközi-tengeren reaktorbalesetet szenvedett ex-Kirov / Admiral Usakov kapcsán sem nyilatkoztak úgy, hogy a sok évvel korábbi terveknek megfelelően lángvágós kezelést kap.

A tervezett modernizálás, illetve átfegyverzés előtt álló Kirovokkal Moszkva egy korábbi pedzegetés szerint számol egy esetleges orosz tengeri telepítésű rakétavédelmi rendszerkapcsán. Ez persze a szóban forgó behemótok hatalmas kapacitása végett nem is meglepő, ám az Egyesített Hajóépítő Vállalat védelmi megrendelésekért felelős részlegének igazgatója által nemrégiben közöltek alapján úgy tűnik hogy ezen szerepkörre csak 2 Kirovnak van némi esélye.

A Nagy Péter mellé várhatóan elsőként csatlakozó Admiral Nahimov döngicsélő Kamovokkal. Az Sz-300 -> Sz-400 átállás mellett P-700 -> P-800 cserét is emlegetnek. Összességében a Kirvok mellett a Halálcsillag továbbra is kispályás marad... :)

Anatolij Shlemov nemrégiben az Admiral Nahimov felújításának költségeiről értekezett, melyhez kötődően kitért arra is, hogy részükről a másik két inaktív Kirov, az Admiral Usakov és az Admiral Lazarev ócskavasként van kezelve, felújításra alkalmatlannak minősítették őket. Ezzel ellentétben azonban az Admiral Nahimov mintegy 50 milliárd rubeles rendbehozatali költségét elvileg tartalmazza az orosz haderő 2011-2020 közti reformja. Shlemov elmondása szerint ezen összegből mintegy 30 milliárd rubelt tesz ki a felújítás, a maradékot pedig a modernizálási és átfegyverzési munkálatok vinnék el.

50 milliárd rubel az jelenleg 1,24 milliárd euró körüli összeg, ami nem kevés. Összehasonlításképpen 1,5 milliárd euró körülire becslik a franciákkal tető alá hozott Mistral üzlet anyagi ellentételezésének nagyságát. Az Orosz Haditengerészeten belülről érkező füles alapján a Nahimov felújítása ezen vaskos árcédula ellenére is már eldöntött tény, a jövőre megkezdendő munkálatok 2017-re fejeződnének be.

A névtelenségbe burkolózó forrás szerint az Admiral Nahimov a modernizálása után az Északi Flottához kerülne – ahol vélhetően átvenné majd a Nagy Péter szerepét, míg utóbbi felújítását végzik majd. A forrás közlése szerint jelenleg a modernizálási folyamat elemeinek összeállítása zajlik és az év vége felé várható döntés arról, melyik összeállítás realizálódhat.

A tervezett felújítással szemben persze vannak elemzők részéről megfogalmazott aggályok is – egyes vélemények szerint túl magas az ár, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a modernizálás után várhatóan csak 15-20 évet maradhatnak majd szolgálatban. Az állítólagosan az Északi Flottán belül megfogalmazott kételyek egyike, hogy lesz-e elegendő képzett tengerész ezen hatalmas hajókra olyan időkben, mikor a tervezett tempós flottabővítés kapcsán számos új hadihajóra is kell majd legénység.

"Nagy Péter" Kirov Nuclear Missile Cruiser

http://www.youtube.com/watch?v=VoKCSKIra88&feature=player_embedded

Izrael beleszólna a német fegyverexportba

2012. szeptember 26., szerda - 13:43

admin

Izrael katonai dominanciáját félti a német-arab fegyverüzletek miatt és beleszólást követel a térségbe irányuló fegyverexportokba. Mint ismeretes korábban Szaúd-Arábia érdeklődött Leopard 2 páncélosok iránt, Algéria fregattokat rendelt, Egyiptom pedig tengeralattjárók iránt érdeklődött.

A Haaretz nevű újság magas rangú katonai vezetőktől származó információi szerint, szeptember elején Amos Gilad, az izraeli védelmi minisztérium politikai és katonai ügyekkel foglalkozó igazgatója látogatott Németországba, hogy ez ügyben tárgyalásokat kezdeményezzen a német kormánnyal.

Leopard 2E harcskocsik | Forrás: armyrecognition.com

A Haaretz az ezzel foglalkozó cikket néhány órával az előtt jelentette meg, hogy Guido Westerwelle német külügyminiszter látogatásra érkezett volna a zsidó államba. Megérkezését követően rövid tárgyalást folytatott Ehud Barak izraeli védelmi miniszterrel mely során támogatásáról biztosította az izraeli félt az iráni atomvitával kapcsolatban. Guido véleménye szerint „Egy iráni nukleáris fegyverkezés nem fogadható el.” Ezt követően Ehud Barak köszönetet mondott Németországnak az ország védelmében tett segítségéért és egyértelműen utalt a hamarosan izraeli kézbe kerülő 6 db atomfegyverek hordozására is alkalmas német tengeralattjárókra.

Izrael volt annak a többnapos diplomácia körútnak a végső állomása mely során a német külügyminiszter a szíriai helyzetről és az iráni atomprogramról igyekezett tájékozódni. Az iráni helyzettel kapcsolatban a német miniszter felszólította Iránt, hogy térjen vissza a tárgyalóasztalhoz.

Írta: forest

Átadták a kínai haditengerészet első repülőgép-hordozóját

2012. szeptember 24., hétfő - 12:52

Tcat

Az Admiral Kuznyecov nem befejezett, Ukrajnától megszerzett testvérhajója, a Varjag sokat szerepelt oldalunkon, különösen az után, hogy a szorgos kínai hajógyári munkások befejezték az egykoron még a szovjet haditengerészet számára elkezdett repülőgép-hordozót és 2011. augusztusában megkezdték vele a tengeri teszteket. A szóban forgó hordozóra sokáig eredeti nevén, vagy épp Shi Lang néven hivatkozott mindneki, ám pár hete tudni lehet, hogy a hadrendbe állítás előtt álló repülőgép-hordozó nevét azután a tartomány után kapja, ahol a kínai haditengerészet számára hasznosítható állapotba hozták. A jelenleg a 16-os oldalszámot viselő kínai hadihajó így a Liaoning nevet kapja várhatóan.

A jövőbeni projectekhez a kínai tervezőmérnökök tanulómunkájának is tekinthető Liaoning egy lépéssel közelebb került a hadrendbe állításához: vasárnap hivatalosan is átadták a haditengerészet részére. Az egyelőre nem ismert, hogy az átadási eseményre a nemzeti lobogóval, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg, továbbá a haditengerészet zászlajával felékesített repülőgép-hordozó tényleges hadrendbe állítására pontosan mikor kerül majd sor, annyi azonban bizonyos, hogy már nincs messze.

A Liaoning átadása kapcsán készült fotók egyike | Forrás: huanqiu.com

Kifilézték a Typhoonok utolsó tokhalát is

2012. szeptember 22., szombat - 15:00

Tcat

A címben ugyan elrejtettük a segítséget, de ha a tokhal helyett “NATO-san” azt mondjuk, hogy Sturgeon, akkor a szintén NATO elnevezéssel, a Typhoon-nal párosítva már biztosan adja magát, hogy az SS-N-20 SLBM-ről van szó – amit hívhatunk egyik orosz jelölésével R-39 Rif-nek is. Ezen szilárd hajtóanyagú ballisztikus rakéták egykoron a legnagyobb nukleáris meghajtású ballisztikus rakéta hordozó tengeralattjárók, az Akulák fő csapásmérő fegyverzetét alkották. Mert hogy a Typhoon orosz megnevezése Akula, azaz cápa.

R-39 / SS-N-20 betöltése az egyik Typhoonba. Az R-39 maximálisan 10 darab visszatérő egységet volt képes eljuttatni 8 300 kilométeres távolságba, így a 6 Typhoon rogyásig megrakva akár 1 200 nukleáris töltet célbajuttatását is lehetővé tette volna. Az orosz állítások szerint a visszatérő egységekben 100, a nyugati álláspont szerint 200 kT hatóerejű nukleártis töltetek lapultak. | Forrás: warfare.ru

No, de az elnevezéseken történő rugózás helyett lássuk inkább a nem túl vaskos híranyag érdemi részét, ami nem más, mint hogy az Egyesült Államok oroszországi nagykövetségének nyilatkozata szerint nemrégiben sor került az utolsó R-39-es megsemmisítésére is. Az Egyesült Államok a Nunn-Lugar Kooperatív Fenyegetéscsökkentési Program (Nunn-Lugar Cooperative Threat Reduction Programme, CTR) kapcsán jön a képbe. Ezen együttműködési program keretében az USA és Oroszország közösen semlegesítették többek között az SS-N-20 / R-39 SLBM-eket. Már ami az R-39 készletből az azok megsemmisítését célzó program 12 évvel ezelőtti megkezdődésekor még megvolt.

Lévén Moszkva már ezen együttműködés előtt is semlegesített nagyobb mennyiséget ezen típusú ballisztikus rakétájából. A 70-es évek folyamán a Makejev tervezőirodában kifejlesztett, majd a Zlatouszti Gépgyárban gyártott, 1984 – 2004 között hadrenden állt SLBM arzenált a START I és START II egyezményeknek megfelelően kezdték el drasztikusan csökkenteni. Az 1990-es adatok tanúsága alapján összesen 151 R-39 készült erl, melyből 120 volt telepítve a 6 Typhoon-on, míg további 31 állt raktárban. A START I egyezmény 1994-es hatályba lépésekor még továbbra is 120 R-39 volt telepítve, azonban a raktározott mennyiség már 10 darabra csökkent, azaz 1990 – 1994 között 21 SS-N-20 megsemmisítésére került sor. 1996 és 1997 folyamán további 39 darabot semmisítettek meg, ezúttal kilövések formájában. Az említett két év folyamán elviekben 2 alkalommal került sor 20-as szalvó indításra – egy rakéta indítása sikertelen volt, így jött össze a 39 darabos mennyiség.

Уничтожение ракет Р-39 системы "Тайфун"

http://www.youtube.com/watch?v=aP6gaZWP-qk&feature=player_embedded

Az indítások utáni 23. másodpercben került sor az 1. fokozat kiiktatására.

A CTR program keretén belül mostanáig további 78 rakéta megsemmisítése valósult meg. Mivel az SS-N-20 immáron múlt idő, így ha a fentebbi számokat összeadjuk, látható, hogy nem jön ki a 151, tehát az oroszok a CTR program R-39 vonalas részének 2000-ben történő elstartolását megelőzően további 13 rakétát is megsemmisítettek.

Algéria további tengeralattjárókat vesz

2012. szeptember 22., szombat - 07:57

Tcat

Olvasóink számára nyilván nem ismeretlen, hogy a Földközi-tenger déli partján, Afrika északnyugati régiójában akad két szomszéd, akiket nem a felhőtlen diplomáciai kapcsolatok jellemeznek – ennek részeként Marokkó és Algéria konkrétan fegyverkezési versenyt folytat. Míg Marokkót főként az Egyesült Államok és Európa nyugati államai támogatják, addig Algéria elsősorban Moszkva támogatását élvezi – igaz nem kizárólagosan, lévén Algír nyugati haditechnika beszerzése mellett is voksolt haditengerészete kapcsán. Vízfelszín alatti képességek tekintetében ugyanakkor az orosz technika az általuk járt út.

Mint ezen hírünk címből könnyedén leszűrhető az algériai haditengerészet újabb Kilo-osztályú tengeralattjárókhoz jut majd pár éven belül. Minderről a Kommerszant értekezett orosz védelmi minisztériumi források alapján. Az orosz gazdasági napilap által leközöltek szerint Algéria formálisan jelezte igényét két további Project 636M típusú tengeralattjáróra – a források szerint konkrétan a szentpétervári Admiralitás Hajógyárt akarják kivitelezőként, amit az orosz Kereskedelmi- és Iparügyi Minisztérium elvileg már ki is jelölt kivitelezőként.

Algéria számára nem ismeretlen a hajóosztály, lévén ezidáig négy egységet rendeltek. Kettőt még a 80-as évek második felében vehetettek át – ezek a Kilo-osztály régebbi változatát jelentő Project 877 exportváltozatai, Project 877EKM jelölésű tengeralattjárók. A Nyizsnyij Novgorod-i Krasznoje Szoromovo hajógyár Algériának készített produktumainak 1986, illetve 1987-es hadrendbe állítását követően legközelebb 2010 folyamán állíthatott hadrendbe új tengeralattjárót Algéria haditengerészete. Egyből többet is, lévén a 2006-os, 600 millió dolláros, az Admiralitás hajógyár által teljesített szerződésben 2 Project 636M egység leszállítása szerepelt.

Algéria elsőként hadrendbe állított Kilo-osztályú tengeralattjárója, a Project 877EKM változatú Rais Hadi Mubarek 2006 novemberében. A két algériai Project 877EKMRais Hadi Mubarek jelenlegi állapotáról nem találtam megbízható információt. | Fotó: Cohen Mashaoul

Ám ha már az áraknál tartunk, akkor megemlítendő, hogy az újabb két Kilo-ról szóló szerződés összege egyelőre nem ismert, de vélhetően legkésőbb jövőre kiderül, ugyanis a végleges szerződés realizálódását a jövő év folyamán várják az információt megosztó források. Mivel még nincs végleges szerződés, így az árcédula mellett az sem ismert, hogy a marokkóiak jövőre hadrendbe álló tengeralattjáró vadász FREMM fregattja mikor futhat majd össze először jövőbeni játszópajtásaival.

Algéria haditengerészeti vonalas fejlesztései természetesen nem korlátozódnak a tengeralattjárókra, hiszen a felszíni egységek terén is folyik modernizálás, illetve új hajók beszerzése. A beszerzések részben orosz, részben pedig német és olasz eredetűek. Az orosz és német vonatkozásokról korábban írtunk már – a Sztereguscsij és Molnija típusú korvettek, valamint a MEKO A200 fregattok beszerzése mellett azonban valahogy nem történt említés azon bő 1 évvel ezelőtti szerződésről, melyben az olaszoktól rendeltek egy partraszállást támogató dokkhajót. Ez elvileg az Olasz Haditengerészetnél San Giorgio osztálynév alatt hadrendben álló LPD-k ráncfelvarráson átesett változata lesz.

1987 - 1994 között ezen LPD hajóosztályból 3 állt hadrendbe az Olasz Haditengerészet színeiben. Mint arról korábban írtunk ezen 8 000 tonnás dokkhajók közül az első kettő sorsa megpecsételődött, a jövőben 2 db 20 000 tonnás LHD váltja majd őket. A fenti, 2005-ben készült fotón a fotón az 1994-ben hadrendbe állított San Giusto látható. | Fotó: Dave Fliesen, U.S. Navy