A terroristák Európában is háborút kezdtek . A fősodor média terrorizálja a világot Posted on 2014/06/16 Szerző: Admin A bankárkaszt háborúban áll a világgal, internacionalista média birodalmát ötödik hadoszlopként működteti. Agresszívan dezinformál és lebutít mindenkit. Elhallgatott tények, hazugságok – tájékoztatás és az igazság helyett Immár trend, hogy az ukrajnai eseményeket (is!) a fősodrású média, ha tudja letagadja, ha nem, akkor egyszerűen elferdítve közli, vagy csak egy kiragadott részletét tálalja, azt viszont hazugsággal gazdagon körítve. Leggyakrabban azonban az elhallgatást választja, megpróbálva a figyelmet valami lényegtelen általa felfújt eseményre terelni. Ezzel az „amiről nem beszélek, az nem is létezik” pszichológiai hadviselést követi. Amikor hazugságait terjeszti, épp ellentétes irányú a módszer; folyamatosan ismételgeti az elhitetni próbált hazugságot, majd kiszínezi, és újra teríti. Ennek motivációja ellenkező hatású az előbbivel, itt ugyanis az „addig ismételjük és nyomjuk bele a köztudatba, míg mindenki valóságnak hiszi” pszichológiára alapoznak. Most éppen „csak” az alábbi tényekről „felejtették” el az embereket tájékoztatni. Június 13-án a luhanszki repülőtérnél ismét kiújultak a harcok, mikor a bekerített ukrán terroristákat próbálta meg saját kijevi vezetése légi úton megtámogatni, amit a városvédők milíciája nem nézhetett tétlenül. A Bal-Rad hírportál valószínűsíti, hogy a luhanszki repülőtér ostromával függhet össze a június 14-én este Oroszország felett lelőtt ukrán helikopter esete is. Sem Prohorovszkij, a puccsisták pünkösdi királyának szóvivője, sem a terrorista Jobb Szektor IDF-es vezetése, sem más szervezett egységek vezetője, sem senki nem adott még magyarázatot arra, hogy mit keresett az orosz légtérben a kijevi junta – később teljes joggal lelőtt- helikoptere. Miközben se hivatalos vizsgálat, se hivatalos magyarázat nem történ, ahogyan az ilyenkor elengedhetetlen sűrű bocsánatkérés is elmaradt, a kijevi junta a maga fizetett és cenzúrázott médiáival üzen; miszerint, „az oroszok úgy akarják élezni a helyzetet, hogy ÁTFESTETTEK EGY HELIKOPTERT “UKRÁNOSRA”-ODAVITTÉK A HATÁR KÖZELÉBE ÉS FÖLGYÚJTOTTÁK!” Az orosz légteret megsértő harci helikopter behatolását megelőzően a kijevi népirtók 2 BTR-je is behatolt orosz területre Millerovo térségében. Egyetlen napon két olyan tényt hallgatott el a mainstream média, mely lényegét tekintve Oroszország szándékos provokációját jelenti, azzal, hogy a kijevi junta és a Jobb Szektor immár a NATO nyíltan felvállalt támogatását is maga mögött tudhatja. A cél pedig, hogy bármely válaszlépéssel háborúba kényszerítsék Oroszországot. Ahogyan erre irányuló provokációk is azok, amikor szándékosan támadnak az orosz ajkú lakosságra nehéz fegyverekkel. Továbbá ugyanez az internacionális fősodor média hallgatta el a fent felsoroltak által elkövetett Dél-Kelet Ukrajnában zajló népirtást és háborús bűncselekményeket, melyeket az ott élő civil lakosság ellen folytatnak jelenleg is! Miként hallgatnak arról is, hogy koncentrációs táborokat építenek – méghozzá rohamtempóban – a népirtást túlélők számára. Ez a genocídium az orosz ajkú lakosságot érinti lényegében, hiszen ez a terület eredetileg az orosz nép hazája és földje, melyet az illegitim, főként zsidó pénzoligarchákból összeállt ukrán vezetés most is megbecstelenít. És természetesen a június 14-én, a kijevi Orosz Nagykövetség elleni indított támadás sem kapott túlzott nyilvánosságot. Különösen nem az a tény, hogy a támadást ugyanazok a zsidó irányítású főként jobbszektoros majdanisták hajtották végre, akiknek soraiból azt az úgynevezett „büntető század”-ot állították ki, mely halomra lőtte a hirtelen besorozott zömében kiképzetlen kiskatonák tucatjait, akik nem voltak hajlandók részt venni a népirtásban, illetve a népellenes parancs végrehajtását megtagadták. És egy friss kiegészítés természetesen nem a mainstream cion médiából, hanem az Oroszország Hangjáról: “A nyugati országok ugyanakkor megvétózták az ENSZ Biztonsági Tanácsában az orosz fél által tett azon javaslatot, miszerint nyilatkozzanak elítélően az Orosz Nagykövetség elleni támadás kapcsán. Alekszej Muhin politológus úgy véli, hogy a kijevi Orosz Nagykövetség elleni támadás kiválóan tükrözi az ukrán vezetés jellegét: A mostani helyzet arról tanúskodik, hogy az ukrán vezetés vagy rendkívül gyenge, vagy csak nem kívánta megvédeni az Orosz Nagykövetséget a nemzetközi jog ellenére. Ez pedig azt jelenti, hogy az ukrán hatóságok semmibe veszik a nemzetközi jogot és megtehetik azt az Egyesült Államok védelme alatt. Ahogyan arról az ukrán média beszámolt, Andrej Descsica megbízott külügyminiszter, aki szombaton a szélsőségesek által megtámadott Orosz Nagykövetség kijevi épületéhez látogatott el, az újságírók jelenlétében és a jelenlévők éljenzése mellett obszcén megjegyzéseket tett Vlagyimir Putyin orosz elnök személyét illetően. Alekszander Konykov politikai elemző úgy véli, hogy az orosz diplomáciának el kell határolódnia az ukrán vezetéssel való tárgyalásoktól, amíg nem tesznek bocsánatkérést és megfelelő lépéseket a helyzet megoldására: Meglep, ahogyan az ukrán külügyminiszter viselkedett, aki állítólag a tüntetők akciójának megfékezésére érkezett oda, mégis aktívan részt vett az orosz diplomácia és Oroszország megsértésében. Véleményem szerint jogos az ukrán külügyminiszter lemondását követelni azért, amit ő elkövetett.” Miért kel dezinformálni a világot? Annak okát is pontosan tudjuk, hogy miért hallgat, vagy hazudik, a mainstream média ezekről az atlantista politika számára igencsak szégyenletes tényekről. Ugyanis, ha elismernék, akkor az érintetteknek be kellene vallani, hogy nem csak tudtak róla, de a kitervelésében és finanszírozásában már a kezdetektől aktív szerepet játszottak. Valamint válaszolniuk kellene rengeteg kellemetlen kérdésre is. Például, hogy hogyan egyeztetik össze az általuk előszeretettel hirdetett, demokrácia -, a népek önrendelkezéséhez való jogának lábbal tiprását, saját országaikban és a világban. Vagy arra, hogy a NATO miért bitorolja az ENSZ jogait? El kellene ismernie, hogy a NATO azért szállta meg és vonta gazdasági politikai nyomás alá Európát, különösen Kelet-Európát, mert az ukrán, valamint az atlantista cion-pénzoligarchák és multik által finanszírozott sőt irányított terroristáinak puccsistáinak katonai támogatását, (egyúttal rémtetteit) így kívánja legalizálni, de legalább hivatalos színezetet adni neki. Mindeközben kétségbeesetten próbálja elterelni a figyelmet a valódi szándékáról, arról, hogy ezekkel a puccsistákkal akarja elsöpörni a föld színéről a vele szembeforduló ukrán és orosz népet. Arról, hogy Oroszországot mindenáron le akarja gázolni, hatalmas tudását, egyedülálló technikáit és természeti kincseit akarja erőszakkal megszerezni. Világok harca Korábban már írtuk, hogy az atlantista banda egyetlen ütőképes ellenlábasa az eurázsiai tömörülés. Jelenleg e két világ élethalálharca zajlik a szemünk előtt, csak éppen grúz, iraki, szíriai, ukrán stb. válságnak, ilyen-olyan jelzőjű „tavasznak” álcázva. Ne engedje magát megtéveszteni senki, ez már a világok harca, melyet az atlantisa, deviáns és szabados sátán, a mesterséges genetikai keveredés és a pénzimádat ördögi birodalma vív a tisztaság az erkölcs és az igazság képviselői ellen. A valódi értékeket, a szeretetet fontosnak tartó milliók jelenleg csak az eurázsiai szövetség győzelmében reménykedhetnek, ezt kell támogatniuk minden erejükkel, ha élhető világra, egészséges utódokra vágynak a jövőben. Egy – talán néhányaknak nem tetsző -, ennek ellenére valós tényt is észben kell tartani, hogy e harc utolsó ütőképes bástyája Oroszország. Méghozzá az a Putyin vezette Oroszország, mely nemet mondott a buziságra, a devianciákra, mely megőrizte az eredeti kereszténységet a pápai judeo-kereszténységgel szemben. Az az Oroszország, amely tiszteli az életet, elődeit, gyökereit és hőseit, mely felveszi a harcot a génmanipuláció és a betolakodó korrupció ellen, mely nem engedi elkorcsosulni a fiataljait. Az az Oroszország, mely nem hajítja utcára állampolgárai millióit, és nem nézi el tétlenül, hogy az iskolás gyermekek fele éhezzen. Ha erről nem felejtkezünk meg, akkor máris egyértelmű, hogy Oroszországot és a korábbi Szovjetuniót miért démonizálja a Nyugat, miért tett meg mindent, hogy feldarabolja, és miért ünnepel, illetve mér kettős mércével minden aljas támadást ellene. Mint például a fent említett illegális szárazföldi katonai behatolást és légtérsértést, vagy éppen a nagykövetsége elleni támadást. Ez a harc, nem országok, még csak nem is népek egymás elleni harca. Ez a világuralomra törő cionista bankárkaszt háborúja minden nép erkölcsös, igazság szerető fiai, lányai ellen, a hatalmat gyakorló kormányoké a néppel szemben. Mi magyarok vajon hol állunk? Nem túlságosan meglepően, egy alig pár hetes felmérés szerint a magyarok többsége a regnáló „kormányával” és parlamenti pártjaival ellentétben, inkább támogatja Oroszországot. Ez már csak azért sem meglepő, mert a regnáló „2/3-ados” kormányra a magyar lakosság alig 20%-a szavazott. A többire meg még kevesebben. Sajnálatosan az ukrán kérdésben az Orbán-kormány továbbra is a magyar nép pusztulását segítő NATO és EU talpnyaló taktikát folytat. Némi „Kállai-kettőssel” cifrázva. Volt ugyan egy, – a mi szempontunkból nem valami okosan tető alá hozott – paksi egyezmény, melynek pozitívumát annulálja az ukránok számára történő „reverz” gázeladás. Ugyanez a 2/3-ados Orbán vezetés, egy szó nélkül vette tudomásul Magyarország izraeli, majd a mostani NATO megszállását, sőt önként szolgáltatja ki a magyar népet az atlantista pénz- és katonai hatalom számára. A megvezető szlogen, az hogy Magyarországot meg kell védeni Oroszországtól. Hát ez éppen fordítva van. Magyarországot a NATO-tól, az EU-tól meg persze az atlantisták többi szervezetétől és a hazai kormánypozícióban lévő talpnyalóiktól kell megvédeni s a lehető legtávolabb tartani. Különös tekintettel a pénzintézeteikre, mint az IMF, és a nagy hazai bankok leányvállalatai. Nem hitelfelvételeket és az ezzel járó korrupciót kellene forszírozni, hanem a már többszörösen kifizetett erkölcstelen kamatadóssággal terhelt hitelek további kifizetését kell leállítani. A rendbetételt a devizahitelekkel kell kezdeni, majd ezután mindjárt a nemzetközi bankok és pénzszivattyúk azonnali kirúgásával kell folytatni. (Ha nem tudják hogyan, talán kérdezzék meg Putyint.) Noha mi magyarok, bár zömében támogatjuk Oroszországot, támogatjuk Dombasz önvédelmi törekvéseit és önrendelkezési jogát, az ország szempontjából „öngyilkos hajlamú” Orbán-kormány ezzel szembe megy. A magyar nép tisztességét az a néhány önkéntes őrzi, akik a maguk eszközeivel tevőlegesen is segítenek a megtámadott dél-kelet ukrajnaiaknak. Audie – Szabad Riport A nemzetek megsemmisítéséről Posted on 2013/01/20 by Nifadmin „Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély: Nem félek…..Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.“ Berzsenyi Dániel „A totalitárius hatalom nemcsak a cselekvés képességétől fosztja meg az embert, éppen ellenkezőleg: kérlelhetetlen következetességgel tettestárssá teszi a hatalom minden akciójában és bűntettében is, mintha egyetlen személlyé olvasztaná az egyedek sokaságát.“ Hannah Arendt A fent idézett szövegben szereplő totális diktatúrát akadályozta meg a magyar nemzet az ősi alkotmányosságban, amelyet ma már nagyon is kevesen ismernek, s azok is többnyire felületesen. Épp e felületesség akadályozza pedig annak megértését, hogy nemzeteket miért akarja a globalista világ felszámolni és a középosztályt kifosztani, megtörni. A mai pénzdiktatúra és a megbukott kommunista diktatúra egy-egy nagy kísérlet két ága, de lehetséges ikertestvéreknek is hívni őket, mert az ál-humánum szabadkőművességének a felhasználásával alakította ki mindkettőt a bankárkaszt. Napjainkban pedig – amikor az ún. kommunista diktatúrát, mint kísérleti terepet felszámolták –, egy új típust vetettek be, amelynek a neve EU. Ez a szuperállam az európai nemzetek kulturális, és a nemzeti középosztályok felszámolásának lassú, fizikai kerete csupán, melyben jól tenyészik a pénzdiktatúra. Amint már az előző dolgozataimban írtam, a pártok nem alkalmasak a nép politikai képviseletére, de már a hagyományos „nemesség” sem. Csak nemesen gondolkodni képes személyek alkalmasak erre, akik világosan látják a globális nemzetpusztítás mai okait, módszereit, sőt képesek ellene ideológiát és stratégiát kidolgozni, s azt a gyakorlatban megvalósítani. Ma már nem titkolja a szervezett magánpénz-hatalom sem azt a tényt, hogy minden valószínűség szerint az I. vh. kirobbantásának nem az volt az oka, amit iskolákban tanítanak. Szerintem a Kárpát-medence feldarabolása, nemzetünk öntudatának és államunk szétrombolása, sőt a hagyományos magyar jogrend elpusztítása volt a cél. Létezik egy másik elmélet is az I. világháború okainak kimutatására, ez pedig a Balfour-doktrinában rejlik, mely 1917. november 2.-án keletkezett, a Brit kormány nyilatkozataként. Ami egy félig titkos állami jelentés a háborút követő időszakra, s a legyőzött Oszmán Birodalom területiszétosztása tárgyában. Ebben a kormány támogatni vállalja a „zsidó nemzeti haza” létrehozásában a cionistákat akkor, ha ez nem jár az ott élő más népek önrendelkezési jogának korlátozásával. Mindezt a párizsi béke és a palesztinai brit mandátumot létrehozó megállapodás is tartalmazta. Ennek az ügynek érdekessége – s egyben bizonyíték a bankárkaszt erejére az–, hogy a brit külügyminiszter (Arthur James Balfour) ezen levele, melyet ma a Brit Nemzeti Könyvtárban őriznek, egyenesen Walter Rothschild bárónak lett címezve, aki természetesen azonnal eljuttatta a kiválasztottsági mítosz által megfertőzött zsidóság akkor legnagyobb szervezetének, a Cionista Világszövetségnek. E levél szövegében szerepel az alábbi idézet: „Őfelsége kormánya jóindulatúlag tekint a zsidó nemzeti haza megteremtésére Palesztinában, és minden tőle telhetőt megtesz e cél elérésének elősegítésére, miközben világosan kell látnunk, hogy semmi sem csorbíthatja a Palesztinában fennálló nem zsidó közösségek polgári és vallási jogait, illetve a bármely más országban élő zsidók jogait és politikai státusát.” Az a tény, hogy napjainkban is folyik egy komoly belső polgárháború a zsidó és a palesztin lakosság között, világosan megmutatja: mennyit ért a nem zsidók (arabok?) számára a Balfour által kikötött polgári és vallási jogok csorbíthatatlansága. Maga a doktrína megszületésének okai között pedig ott szerepel az I. vh. kitörésének, sőt az Egyesült Államok belépésének a megszervezése. Hiszen a háborúk nem azért törnek ki, hogy az emberek vagy uralkodók jólétét biztosítsák, hanem szinte minden esetben olyan (a háttérben meghúzódó érdekek, vagy) célok rejlenek a „színfalak” mögött, amit csak később – több évtized, vagy évszázad múlva – ismer meg az emberiség, ha akkor éppen az ellenkező érdekűek kezébe kerül a „kísérleti előadás” szövegkönyvíró v. rendezői szerepe. Ennek a két ellenkezőnek látszó, háborút indító oknak az összeolvadása az, amely jelen dolgozat megírását inspirálta. Az emberi történelemben a szkíta erkölcsök részleges kiirtása óta, már egyre erőteljesebben próbálja a pénzhatalom felszámolni a fennmaradt ősi erkölcsöket. Ezzel akar maga alá gyűrni minden értéket, ami az ősi igazságosság és a mai közjó érdekében felléphetne. Machiavelli óta pedig tudjuk, hogy a hatalom akkor lesz erős, ha a teljes társadalmat a félelem és a kiszolgáltatottság útjára tereli. Chomsky óta pedig azt is, hogy ennek vannak kicsiszolt és beváltnak is mondható technikái. Pl.: Az embereket atomizálni kell, tudatukat és figyelmüket le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Főleg olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen hatnak rájuk. Az atomizációval a népet úgy kell lebutítani és ízekre szétszedni, hogy hősökként tisztelje politikai vezetőit – mint a társadalom megmentőit -annak ellenére, hogy azok nem hősnek születtek, csak a média emelte őket azzá. A tömegtájékoztatás tömje őket hamis hír-magyarázatokkal, terelje őket szorongás és félelem zsákutcájába, s ha majd a szorongás elérte a kívánt hatást, e „műhősöknek” kell a mesterségesen kialakított „válságot” megoldani. A pártpolitika hatalomrendszerét úgy kell tehát felépíteni, hogy az a bankárkaszt jóindulatától, tehát hitelfolyósítástól kerüljön függőségbe. Ez a hitel azonban nem valóságos értékjelekből áll, hanem abból a hatalom által elért hamis hitből és bizalomból, amit a pénzfunkció „modern” átalakítása ért el azzal, hogy az értékjelből spekulációs eszközt teremtett, s ezzel az emberiségnek a legrosszabb tulajdonságát hozta felszínre: a gátlástalan kapzsiságot. Ráadásul ezzel még azt is elérte, hogy az így kialakított „hamispénz” rendszere vonzó és erkölcstelenítő hatással lett az élet minden területére. Az emberiség eközben nem ismerte fel a közhatalom mögé lopakodó kufárszellemet, pontosabban annak rejtőzködő és társadalomromboló mibenlétét. A „műhősök” kormányra kerülve a lobbi-érdekeket kezdik szolgálni. S ha pártjaik a hitelfolyósítás utáni kamatokat tudják csak megfizetni, ezzel függő viszonyba, kiszolgáltatott helyzetbe kerül az adott párt a bankoktól. Kormányon a párt, kénytelen lesz újra és újra megszorító intézkedéseket bevezetni, hogy vissza tudja adni a függőséget okozó hitelt, viszont csak fokozatosan kell majd a „megszorítást” bevezetnie, mert így az emberek szépen hozzászoknak, sőt örülnek majd, hogy eddig még nem a legrosszabb következett be, hálából pedig önmaguk kérik a politika „hőseit”, hogy a jövő érdekében szabadságjogaikat is korlátozzák.(lásd pl. USA :George W. Bush elnök 2001. Október 26-án aláírt, Patriot Act. S erre mondják egyesek, hogy ez összeesküvés elmélet. Pedig ez nem elmélet, hanem a gyakorlat megvalósulása, ami valamennyiünk szeme előtt folyik, csak sokan nem észlelik) A médiabutítás egyenes eredménye a gondolkodásra képes nemzet felszámolása, s a népnek pedig így – gondolkodó vezetőréteg nélkül –, mindig készen kell állnia a jelennél rosszabb befogadására. Ennek a sulykolása érdekében használják fel a propaganda minden válfaját. S mivel az agymosáson átesett emberek naivságát csak hiszékenységük múlja felül, így készpénznek veszik: áldozatot kell hozniuk a jövőért. Mivel azonban az embereket már régen leszoktatták a gondolkodásról, sőt az elemző készségük hiányában képtelenek már a történésekben felfedezni a lényeget, sőt még az alapvető ok-okozati összefüggéseket is! A lakájmédia által „legyártott nemzeti hősök” pedig, egy minimális szókinccsel rendelkezve, tőmondatokban nyomják az „üzenetet”, mely még jobban lerántja a mélybe, felületessé, primitívvé teszi a népét is. Az infantilis szintű politikai közbeszéd okán pedig a népből, lassan lakossággá süllyed a többség, s így szabadon manipulálhatja a párt és a kormány a hallgatóságát, mert megszokja a polkorrekt maszlagot. A pártpolitikusokat különleges „kiképzésnek” kellene alávetni, hogy képesek legyenek minden helyzetben hatni az emberek érzelmeire. Így tudják majd alkalmazni a racionális gondolkodás ellen bevált média eszközt, a féligazságok és a logikus rendben felépített hazugságok rendszerét. Bár az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt, de mindkét vonalra fel kell készülni a képzett pártpolitikusnak. Már a bolsevik korszakban felismerték és alkalmazták az oktatásügy lehetőségeit, s ezt ma, a bolognai-rendszerrel tökéletesítették! „Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.” Mivel mára a felsőoktatásban tanulók specializáltan vannak képezve, így nem lesznek képesek átfogó módon gondolkodni. Mivel bárki felvételt nyerhet bizonyos pontszámmal, nagyon felhígul a felsőoktatás első 1-2 éve, s csak a későbbiekben lesz emelhető az oktatás színvonala, amikor már sokan kihullottak a rostán. (bár ez utóbbi az egyetemi finanszírozás okán nem érdeke az oktatónak sem!) Az alsó és középiskolákban viszont a tananyag felduzzasztása a cél, mert ezzel részben túlterhelhetőek a gyermekek, részben elveszik az a „nevelési” lehetőség, amit egy tekintélyt sugárzó pedagógus adhatna. A saját gyermekeim egyházi iskolába járnak, de már ott is jelentősen érezhető ennek hatása, s a liberalizmus álságossága nehezíti a nevelést Ha így megszűnik a helyes nemzeti motiváció, s a nép gyermekeit el zárják pl. a helyes történelem szemlélettől, akkor ne csodálkozzunk, hogy csak a trendi dolgok érdeklik őket. Felnőttként e gyermekeket már nem kell elzárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás valódi forrásaitól, mert nem is lesz rá igénye. (hiszen nem is tudja miről is van szó). Gazdaságilag pedig azt az intézményt, médiumot kell támogatni, mely félrenevel vagy félretájékoztat, a többit pedig el kell lehetetleníteni. (ez régóta folyik, de lassan már az Internet következik) Mivel véleménydiktatúra az iskolától a médiavilágon át a közbeszédig minden szinten fellelhető, így tisztázni kellene néhány fontos fogalmat ahhoz, hogy a nemzet felszámolásának ne csak egyes stációi, hanem a teljes keresztmetszete jól látható legyen. A nemzet szó valódi értelmét ugyanis csak akkor érthetjük meg tökéletesen, ha a nép és a lakosság szavakkal összevetve ejtjük meg az elhatárolását ezektől. Ám ezen elhatárolás egyúttal megmutatja azt is, hogy mi az oka e szavaknak az összemosásának és szinte azonos fogalomként való használatának. A nép a köztudatban, egy etnikai közösség. Elfelejtődik, hogy inkább együttélési és csak többnyire etnikai közösség, mert így azonnal létre lehet hozni egy megosztást, amely pl. a svábok kitelepítése kapcsán nagyon tetten is érhető volt. A nép tehát sokkal inkább együttélési közösség, hisz a köztudattal ellentétben éppen mi vagyunk Európa leghomogénebb népcsoportja, de soha nem űztük ki magunk közül az idetelepülő idegeneket. (érdekes, hogy ezt sem tanítják iskoláinkban) Mindez nem azt jelenti, amit sugallnak nekünk, hogy „átjáróházban” élünk és leigáztunk itt élő őshonos népeket, hanem ennek éppen az ellenkezőjét. Mert legalább 40. 000 éve őshonosak vagyunk itt, s nem igáztunk le senkit, sőt a saját jogrendünk védőernyőjét terjesztettük ki a hozzánk bekéredzkedő népekre is. Mindez ellentétben áll a nyugati világban (sőt sajnos nálunk is!) elterjedt nemzetfogalommal, ami csak etnikai alapra helyezi mind a nép, mind a nemzet alapjait, ráadásul még hatalmi kategóriává is teszi, pedig az szellemi és nem hatalmi. A magyar nép tehát az, amely közösségi életösztönnel, sőt közösen kialakított kultúrával, szokásrendszerrel, hagyománnyal és nyelvvel rendelkezik. S e népnek a szellemisége csúcsosodik ki anemzetében, amely lelki és szellemi értelmisége, valamint politikai képviselete és katonai védelme is egyben. A nép önvédelmét mindig a nemzete szervezi meg, akár fegyveres, akár közjogi harcról van szó, mert a nemzet a nép vezetőrétege, s a nemzet mindig a népből táplálkozik. Ez tehát a közvetlen ok arra, hogy ma, a monetáris diktatúra globális előtörésének korszakában, a nép lebutítása folytán eltűnőben van a nemzet is. Azonban a nép valójában passzív nemzet, de bármikor képes annak tudati és szervezői szintjére emelkedni, hiszen mindez világosan kiderült 1956-ban, amikor a fegyveres ellenállás mellett a vidék élelmiszerrel, szellemi támogatással és önszerveződő erővel is jelentkezett, hiszen napok alatt megszerveződött az új hatalmi erő: a munkástanácsok, forradalmi bizottságok egész országra kiterjedően. A nyugati nemzetfogalommal szemben tehát nálunk népi közösségrész tudatosodik nemzetté, viszont a nép nem etnikai, hanem értékrendi szerveződés, s így azzal válik nemzetté, ha sorsának intézését a saját kezébe veszi, és önálló államot alapít, amelynek öncéljai vannak! A nép tehát ezt megelőzően passzív nemzet, amely közös túlélési ösztönnel, kultúrával, szokásrendszerrel, hagyománnyal és nyelvvel rendelkezik. A nép szellemisége a nemzetében csúcsosodik ki, bár vannak történelmi pillanatok, amikor a nép java nemzetté emelkedik. Felismeri az ellene irányuló veszélyt, s önvédelmi harcba kezd, vagy közjogi küzdelmet, esetleg ellenállást folytat. Minden nép önvédelmét a nemzet – lelki értelmisége, közjót szolgáló tudatos rétege – szervezi meg, s ők adják a túléléshez a szükséges stratégiát és taktikát, de még a célhoz vezető, önvédő ideológiát is. A bankárkaszt által manipulált világban ezt az erőt kell a hatalmuk megtartása érdekében meggyengíteni, majd egy részben felszámolni, másrészt megvásárolni. E folyamatnak az elrejtése folyik a lakájmédia berkeiben, ahol az agymosás mellett a nyájszellem beültetése folyik. Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s az igazodási, csatlakozási kényszert. Mert az egyéniségeket nélkülöző tömegembert mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni. Erre szolgál a modern kor titkosszolgálati adatnyilvántartása is, ahol a legmodernebb tudományos eszközökkel és a legnagyobb titoktartás mellett térképezik fel az állampolgárok belső motivációit, a lélektan, a csoportképzés pszichológiája, stb. segítségével, hogy a hatalmi helyzet nehogy visszakerüljön a nép, pontosabban a valóban népet képviselő nemzet kezébe. elkötelezettséget hirdet, amely válasz lehet azon kihívásokra, ami a mai posztmodern világban vár ránk. A világban azonban megindult már az ébredezés, csak még keveset tapasztalunk belőle. Ám létezik pl. Thomas Hübl egy spirituális tanító, aki 2008-ban megalapította az Academy of Inner Science-t, ahol olyan képzés folyik, amely aktív elkötelezettséget hirdet, s amely válasz lehet azon kihívásokra, ami a mai posztmodern világban vár ránk. Hübl írja:“A nemzeteket úgy likvidálják, hogy legelőször elveszik emlékezetüket. Megsemmisítik könyveiket, műveltségüket, történelmüket. És valaki másféle könyveket ír, más műveltséget nyújt, és másfajta történelmet gondol ki nekik. A nemzet aztán lassan elfelejti múltját és nem érti jelenét. A környező világ még sokkal hamarabb felejt. Hát a nyelv? Azt minek vennék el tőlük? Puszta folklórrá válik, és előbb-utóbb természetes halállal kimúlik.” A globalizációnak nevezett pénzügyi forradalommal felszámolták a polgári demokráciák szociális piacgazdaságon alapuló jóléti államát, magukhoz ragadva a szuverén nemzetállamoktól a legfontosabb uralmi eszközt: a gazdasági és pénzügyi hatalmat. A marxizmus-leninizmus tehát csak arra szolgált a pénzmanipulációs háttérhatalomnak, hogy a szakrális társadalmakat szétzúzzák, a népet pedig annyira lebutítsák, hogy ne legyen képes önmagából kitermelni egy új és erkölcsös vezetőréteget. Így az „eszme“ betöltötte történelmi hívatását, s szemétre lett dobva. S mivel a bolsevik korszakban a nemzetet teljesen földönfutóvá tették, vagy likvidálták, ezért a nagy kísérlet két ága közül az egyik már feleslegessé vált, hiszen se erkölcs, se nemzeti öntudat, de még népi önszerveződés sem maradhatott meg a vörösök által lepusztított országokban. Magyarország 1956-ban olyan életjelt mutatott azonban, amire a bankárkaszt különösen felfigyelt. S mivel nem akarta, hogy egy életrevaló nép – az íjfeszítő népek egyetlen egységben megőrződött utóda – beleköpjön a levesébe, így nálunk különösen precízen történt meg a köz tulajdonának privatizációja. Semmi nem maradhatott olyan személyek kezében, akitől várható lett volna a nemzetépítés. Ez a nagy feladat a népünk mai generációjára vár! Minden magyar feladata ez, s itt nem lehet semmire hivatkozni, vagy síránkozni! Ezen emberpróbáló feladatunk mellé biztatásul, olvassuk el ismét Berzsenyi sorait: „Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély: Nem félek…..Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.“ Dr. Bene Gábor Csapó Endre: Ukrajna nagyhatalmi játéktér Posted on 2014/10/01 by Nifadmin Megjelent a Magyar Élet 2014. augusztus 28-i számában Ukrajna későszülött állam azon a területen, amelyen a nagyhatalmi erőszak nemzetállamok sorát hozta létre a száz évvel ezelőtt elkezdett háború által. Akkor még csak Közép-Európa rendjének felszámolása volt a szövetkezett, majd győztessé vált hatalmak szándéka, de annak logikája mentén, hogy a földrész egyik felének szétverése a másik pusztulását is magával hozza, 1945-ben a rommá bombázott Európa történelemalakító szerepe is porbahullt, talán véglegesen. Az történt, hogy a két nagy háborúban erővel szétrombolták Európa központi területének geopolitikai adottságait érvényesítő hatalmait – Németorszgot és az Osztrák–Magyar Monarchiát, ami a hatalmi erők törvényeinek megfelelően hozta magával a győzelemre segített Orosz Birodalom (akkor Szovjetunió) helyben maradását a teljes összeomlás idején kialakult határvonalig, ami vasfüggöny néven vált hírhedett történelmi határrá. A két háború valóságos győztese és a legnagyobb zsákmány bezsebelője (gondoljunk Európán kívül az európai hatalmak gyarmataira is) a vasfüggönytől nyugatra terülő fél-Európa védelmezőjeként parádézó Amerika annyira beleélte magát ebbe a szerepbe, hogy a „szovjetorosz veszély” elmúltával is ottmaradt, teljes katonai erővel és gazdasági felügyeleti intézményeivel. A múlt század kilencedik évtizedére teljesen új geopolitikai helyzet állt elő. Eladdig – minden szovjet állampolgár melldagasztó büszkeségére – a Szovjetunió egy kétpólusú világuralmi időszaknak minden hatalmat és dicsőséget felesben élvező partnere volt – 45 évig. Ennyi idő elég volt arra, hogy a micsurini hibrid „szovjetember” megfeledkezett a világ megváltásának russo–jid messianizmusáról, bolsevik elitje megfertőződött hollywoodi filmek és nyugati utazások baktériumaitól, és attól a korruptív és destruktív szereptől, amire a nyugati pénzhatalmi – mondjuk ki világnézetileg: burzsoá-kapitalista-népnyúzó – világhatalom őket felhasználta. Az előadásnak vége, a vasfüggöny legördült. A Szovjetunió rothadása visszautasította Oroszországot eredeti geopolitikai területére. Pedig ha tudnák a mai oroszok, hogy milyen dicső jövőről ábrándoztak a nagy elődök. A szláv népek nacionalista tervezői a világforradalomhoz kapcsolták közép-európai uralmuk elképzeléseit. A XIX. század első felében a liberális baloldal táborán belül német és orosz vetélkedés folyt. Marx és Engels a német népre alapították elképzeléseiket, Bakunin a „népek unióját” gondolta létrehozni szláv vezetéssel. Bakunin, Feuerbach követőjeként az „elnyomott” szláv népekre akarta építeni a liberális világot. „Egy orosz hazafi kiáltványa a szláv népekhez” című írásában, 1848 végén, így fogalmazta meg Moszkva szerepét: „Mint orosz és szláv nem hiszek a történelmi Oroszország rendeltetésében, de hiszek egy új, forradalmi Oroszországban, amely vérének tüzével bevilágosítja egész Európát. … Moszkvából fog kiindulni az a vihar, amely az orosz jogar által leigázott népek és az összes szláv népek szolgaságát együtt fogja az egész európai népelnyomás romjai alá temetni. Vér és tűz óceánjából fog felszökni Moszkvából a magas égre a forradalom csillaga, és az lesz a vezérlője a felszabadult emberiségnek.” Ebből az a mai tanulság, hogy a liberalizmus megszállottjaiban fogalmazódott meg a világforradalom eszméje, amit a kommunisták íme elrontottak. Másik tanulság ez éppen napjainkra, hogy végülis nem a nacionalizmus hozza létre a népeket egyesítő nagy egységeket, hanem éppen a liberalizmus. (Sztalin elrontotta a világforradalmat, amit Troczkij képviselt.) Ezt a szabályt Bakunin bő évszázaddal előbb felfedezte, mint az amerikaiak. Jól látta, hogy nagy területre kiterjedő dominanciát nacionalista alapon nem lehet megvalósítani (kár, hogy nem figyelt fel rá Hitler), és azt is helyesen mérlegelte, hogy ahhoz internacionalista kötőanyag kell, de azzal nem számolt, hogy a libaralista ideológiatartalomhoz monumentális monetáris tartalom is kelletik. A kétpólusú világhatalom leáldozásával egyetlen világhatalmi ideológia (megtámogatva az említett monetáris tartalommal) maradt: a liberális demokrácia. Ezzel szembeszegülni fedetlen sisakkal életveszélyes. (Isten óvja Magyarországot!) Tehát új geopolitikai helyzet állt elő a Szovjetunió, illetve Oroszország valóságra ébredésével. Nemcsak az anyagi feltápászkodása részére (ten-gerentúli nagylelkűséggel) átengedett országok feletti politikai és gazdasági gyámkodást veszítette el, hanem füg-getlenné lettek a korábban elfoglalt, szovjet államszövetségbe csatolt államok is. Lehet, hogy ezek elvesztése gondoktól mentesüléssel is járt, a lényegesebb szovjet társ-tagállamok megmaradtak, mint a FÁK (Független Államok Közössége) névleges önállósággal élő tagjai. A régi kötődések nyomán ezeknek ma még jobb együtt lenni, mint a szépen hangzó függetlenség zord magányában. Ezek egyike, Ukrajna most megkívánta a függetlenség teljes tartalmát. Ez a kívánság aktív cselekedetre váltott, ami nyugati nagyhatalmi támogatást kap – vagy inkább biztatást. Az ukrán mozgolódást az Egyesült Államok támogatja. Fontos ismerni az előzményeket. A Szovjetunió megszűntével Oroszország is a parlamenti demokrácia útjára lépett, elfogadta a nyugati kapitalizmus gazdasági rendjét. Megjelent a nyugati tőke, megindult az állami gazdálkodás szétszerelése. Úgy mint Magyarországon. A szétszedett államvagyonból meggazdagodott oroszok és külföldiek új gazdálkodása súlyos politikai és gazdasági feszültséget okozott. Az ország gazdasági összeomlás szélére került. A régi apparátus egy csoportja megtámadta ezt a rendszert, az ellenállásból kormányhatalom lett, amelynek élén Putyin megindította az anarchikus gazdálkodás felszámolását. A liberális nyomulás felszámolása súlyosan érintette az amerikai bázisú tőkés társaságokat. Oroszország szerencséjére a nyersolaj és földgáz ára épp jókor négyszeresére emelkedett, ez kihúzta az országot a gödörből, sőt emelkedő pályára lépett. A tét sokkal nagyobb, mint az amerikai tőkés társaságok elkergetése. Valami kiesett Amerika kezéből, nevezetesen a hozzájutás a mérhetetlen ásványkincsekhez, amik a világ legterjedelmesebb országában várnak feltárásra. Amerika ma vezető világhatalom, aminek megtartásához mind több gazdasági háttér kell. A vezető világhatalom hasonló aggodalma lett Kína rohamos fejlődése is. Aggasztja az is, hogy Oroszország Kína-barát politikát folytat, a két ország elrendezte vitás dolgait. Ehhez járult az új tapasztalat, Oroszország is erősödik gazdaságilag. Gondoljuk meg, Oroszország és Kína Európában és Ázsiában otthon van. Ha Amerikának egyszerre kell mindkettő terjeszkedése ellenében megvédeni világhatalmi pozícióját, nagyon nehéz helyzetbe kerül. A Közel-Kelet ugyancsak orosz és kínai szomszédság. A geopolitikai játékban a feltételek és esélyek Amerika részére kedvezőtlenek. Európa gazdaságilag reményteljesen felzárkózhat a három nagyhatalom mellé, de katonai erejét tekintve világhatalmi súlya jelentéktelen. Élvezi a nyugalmi állapotot, Amerika katonai kalandjaihoz tessék-lássék hozzájárul bővérű fiatalokból álló csoportok rendelkezésre állításával. Európát a NATO védi, elméletileg, minthogy égen-földön nincs ellenség a láthatáron. Hadászatilag Európában csak Amerikának van védenivalója. Megvédeni a liberális demokráciát, azaz saját gazdasági terjeszkedése szabadságát. Az Európai Unió amerikai érdekű kreatúra, tehát Amerikának van mit védelmezni az orosz–európai határ mentén. Európának minden jól felfogott érdeke a jelen helyzetben az, hogy ne legyen konfliktus a keleti határain. A technológiai fejlettség mai állapotában az energiaforrásokhoz való hozzájutás létkérdés. Ha leáll az energiahordozók szállítása, leáll az élet Európában. Itt jön számításba a kontinentális egymásrautaltság témája. Ha az élet követelményei előírják, a politika az eurázsiai nagytérség adottságaihoz fog igazodni. Európa nem keveredhet háborús konfliktusba akármilyen ukrajnai függetlenségi törekvés miatt. A probléma azonban az, hogy a szóban forgó törekvést Amerika támogatja – saját geopolitikai érdekeit követve. Ez is történelmi esetlegesség. Közép-Európában történelmileg Amerika a nyugat-balkáni (jugoszláv) háborúban jelent meg első ízben rendezőhatalmi fegyveres erővel, ami fölveti a kérdést, hogy bevetne-e katonai erőket az ukrajnai függetlenségi törekvések mellett? Elemzők egyértelműen állítják, hogy esélytelen vállalkozás lenne az orosz erőkkel szemben. Fegyveres konfliktus kimenetele az lenne, hogy Oroszország integrálná Ukrajnát a jelenlegi független státusz megszüntetésével. Ezzel a cselekedetével valójában helyreállítana egy korábbi történelmi állapotot, mivel olyan, hogy független Ukrajna, mindössze 25 éve létezik, ugyanakkor az orosz tudatban a szóban forgó terület a birodalom elidegeníthetetlen része. Minden bolygatás a szorosabb kötés állapotát eredményezné. Két szemlélet ütközik a jelen vitában. Egyik a teljes állami függetlenség, vagyis a Moszkvától való sokrétű függés szétszakítása, szemben az orosz Eurázsiai Unió (orosz–fehérorosz–kazah–örmény vámunió) gazdasági szövetség megvalósítása, ami hasonló elképzelésen létesült, mint az Európai Unió. Emiatt a nyugati törekvést, Ukrajna EU-tagsági szándékát Oroszország ellenséges lépésnek, birodalmi területi integritása megsértésének tekinti. Érdekeit máris érvényesítette Krím esetében. Nagyon jól tudhatták az amerikai ukrán-stratégia kidolgozói, hogy a kijevi lázadást követően Moszkva haladék nélkül visszafoglalja Krímet. Az orosz tengeri hatalom létének bázisa a fekete-tengeri Szevasztopol, az egyetlen orosz haditengerészeti kikötő. Ukrajna valódi, tehát nemcsak névlegesen független ukrán államként csak a szovjet állam megszűnte óta igyekszik magát meghatározni. A jelenlegi zavargásokból hatalomra került, inkább csak különböző érdeket szolgáló csoport erősen nacionalista részei az érzelmekre hatnak, azzal szereznek támogató híveket, hogy az Európai Unióhoz csatlakozás megold minden problémát, csak ki kell nyilvánítani a nép akaratát erős nemzetállam létrehozására. A nyugati politika nemcsak ismeri ezt a politikai csoportosulást, de fel is használja őket. Szervezeteik korábban együttműködtek a megszálló németekkel, tömegesen kerültek nyugati emigrációba, ahol erős antikommunista szervezeteket hoztak létre. Annyira sikeresek voltak a nyugati hatalmaknál, hogy számottevő politikai erőt képeztek a hidegháború idején. Ausztráliában is a szovjetellenes emigráció élenjáró szervezeteit képezték, a magyar emigráció is hasznosan együttműködött velük. A németországi bázisú Magyar Szabadság Mozgalom megszakította kapcsolatát az ukrán mozgalommal, Kárpátalja hovatartozása miatti vita során. Most újra szerepet kaptak a felújított hidegháborúban, Amerika oldalán. Ukrajna kevert lakosságával aligha képezne békés szándékú országot az Európai Unió keretében. Nagyonis bizonytalan az uniós tagság létrejötte. A jelenlegi geopolitikai helyzetben Ukrajna ütköző terület, ami kétségessé teszi a független államiságot. Kevés a valószínűség arra, hogy Ukrajna mai teljes területi épségével elszakad az orosz állam hatásköréből. Valószínűbb az ukrán állam szétesése. Ami az Európai Uniót illeti, nehéz helyzetben van az atlantista szövetségi viszony miatt. Erős amerikai befolyás ütközik európai érdekekkel. Európának nem érdeke ingerelni az orosz medvét. A szovjet állam kudarca eléggé visszavetette Oroszországot Európa hátárain túlra, ennek az állapotnak a tartósítása európai érdek. Azt természetesen észben kell tartani, hogy Oroszország megerősödésével, 20, 30, 40 év múlva visszatérhet azoknak a területeknek „jogos visszavételére”, amiket valamikor egy időre birtokolt. Ez nála alkati kérdés, történelmi tradíció, hacsak valamilyen új konstelláció nem kényszeríti ki az orosz mentalitás általános pacifikálódását. Jó ha van egy ütköző állam a nagy orosz birodalom és a mi kis országunk között, de annál is rosszabb, ha Ukrajna nemzetállami mámorában üldözi a határai közt élő magyarokat. A románok nagyon számítanak Ukrajna szétesésére, amiből területi gyarapodást remélnek mind Moldova, mind Bukovina területéből. Ez készteti a románokat a legodaadóbb atlantista magatartásra, aminek hevében a román kormányzati körök részére mellékes, hogy az ország népét miként érinti a liberális kitárulkozás. Attól ők még bárcás nacionalista kedvencek lesznek az amerikai politika számára. – Az Oroszország elleni szankciók éves szinten 80 millió euró veszteséget jelentenek a magyar mezőgazdasági exportnak – nyilatkozta Navracsics Tibor külgazdasági és külügyminiszter. Az EU augusztus 1-jétől léptette életbe az Oroszország elleni szankciók úgynevezett harmadik lépcsőjét. Az uniós intézkedések korlátozzák Oroszország hozzáférését a nemzetközi tőkepiacokhoz, fegyverembargót vezetnek be, valamint megtiltják az úgynevezett kettős felhasználású, polgári és védelmi célokra is használható termékek katonai célú exportját, emellett pedig azt is meggátolják, hogy Oroszország olajkitermeléshez használt technológiákhoz juthasson hozzá az EU tagállamaiból. Mindez, minden tekintetben ellenkezik a nyugati nagyhatalmi alapigazsággal, az áru, a tőke, a munka szabad áramlásának elvével. Oroszország – válaszul az ellene bevezetett nyugati szankciókra – bejelentette, hogy egy éven át nem engedi be a területére az Európai Unióból, az Egyesült Államokból, Ausztráliából, Kanadából és Norvégiából származó marhahúst, sertéshúst, gyümölcs- és zöldségtermékeket, baromfit, halat, sajtot, tejet és tejtermékeket. Az embargó több száz millió euró kárt okozhat az európai uniós termelőknek. Orbán Viktor miniszterelnök szerint az Oroszországgal szembeni gazdasági szankció politikája ellentétes a magyar nemzeti érdekkel. A Nyugat által szorgalmazott szankció politikája „többet árt nekünk, mint az oroszoknak. Lábon lőttük magunkat”–fogalmazott. Orbán Viktor elmondta: keresi a partnereket ahhoz, hogy változtasson az Európai Unió ezen a politikáján. Egy exportra épülő gazdaság számára a gazdasági szankció mindig ellentétes a nemzeti érdekkel. A román atlantista feltárulkozással ellentétben Magyarország kormányát és személy szerint Orbán Viktor miniszterelnököt az ukrán ügy miatt most a liberalista Nyugat ellenségeként kezelt orosz „diktátor” szövetségesének, és így a Nyugat árulójának nyilvánítják. A magyar „diktátor” a nyugati liberális-demokrata média célpontja lett, akinek letaglózása, tönkretétele lehet az a könnyű eset, amivel példát lehet felmutatni – lám így jár az, aki a liberális demokrácia hitehagyottjává válik. Lássuk, miről is van szó: A liberális irányzat kezdettől fogva vallásellenes volt és végig az is maradt. Ugyanakkor megtapasztalták azt is, hogy az emberi természet megkívánja a tudatalatti irányítást, a szellemi-lelki eligazítást, amit a kereszténység sikeresen kiművelt és alkalmaz. Nem bajlódhat minden egyén társadalomfilozófiai kiértékeléssel független világszemlélete kialakítására, tehát elfogadja azt, amit készen kap a környezetétől. Minden irányzat akkor lehet sikeres, ha elülteti a tudatot a társadalom jelentős részében a megfelelőségéről, a hasznosságáról. A liberális demokrácia rendkívül sikeres ezen a téren, valóságos vallássá emelte hirdetett elveit a propaganda. A kommunizmusban csalódottak is könnyen átváltottak egyik bigottságból a másikba. Csak egy példa: Fodor Gábor szerint a liberális pártban való szerepvállalása, számára nem kaland, hanem hitvallás. Az SZDSZ elnökjelöltje erről Salgótarjánban, pártja Nógrád megyei választmányi ülésén beszélt 2007. március 2-án. A liberális demokrácia egyre inkább közeledik a fundamentalizmushoz, ami azt jelenti, hogy türelmetlen mindenki mással szemben, ahol teheti, megköveteli annak felsőbbrendűségét. Ez most könyörtelen módon mutatkozik meg az amerikai politikai magatartáson. Jó kérdés, hogyan számol el ez a mai liberalista a liberalizmus alapjául hirdetett egyéni szabadság elvével. Tény hogy Amerikában, az amerikai politikában és médiában mára eluralkodott a fundamentalizmus, az a türelmetlenség, ami eltakarítana mindent, ami útjában áll. A magyar nép nagy várakozása nagy csalódássá vált az amerikai viselkedés nyomán. Nem a nyugati fejlett gazdaság partneri támogatását hozták a felfejlődés előmozdítására, hanem a liberális demokrácia libere letarolt és gründolt azokban az országokban, amelyek a felszabadítást várták. Húsz év után sem tudta elérni az ország azt a szintet sok tekintetben, amiben a kommunizmus bukásakor volt. Orbán Viktor és baráti és eredeti párttársi környezete is azt várták – már tanulmányaik révén is –, hogy a gazdasági kötöttség rendje után a liberális elvek szerint elinduló gazdaság felemeli az országot a nyugati fejlődési pályára. Mit látunk most? Orbán „szembeszáll a nyugati világgal, árulója annak, Putyin szolgája.” Nem igaz! Orbán és a magyar nép nem azt kapta amit várt, egyrészt nem ismerhette, másrészt tetemesen meg is változott minden nyugaton politikai és gazdasági meg erkölcsi téren az utóbbi évtizedekben. Ezért kell „szakítani a liberális társadalomszervezési elvekkel, módszerekkel és egyáltalán a társadalom liberális megértésével” – mondta Orbán Viktor Tusványoson, és tett olyan ígéretet, hogy: „megkeressük, megpróbáljuk megtalálni a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva, tőlük magunkat függetlenítve azt a közösségszervezési formát, azt az új magyar államot, amely képes arra, hogy a mi közösségünket évtizedes távlatban versenyképessé tegye a nagy világversenyfutásban.” Mert nem Orbán Viktor tagadta meg a hűséget elveitől, hanem a mai liberális nemzetközi közösség. A magyar álláspont: az önvédelem alapvető emberi jog! Nemzeti InternetFigyelő (NIF) 2014. Szeptember 01., Hétfő 09:44 Lépjünk ki a NATO-ból, mielőtt késő lesz! Írta: Bene Gábor Egy gyors reagálás a Szociális Fórum nyilatkozatára! „Nemzeti érdekünk a jó viszony Oroszországgal. Helyes politikával elérhetjük, hogy Moszkva hatályon kívül helyezze a magyar élelmiszerek behozatali tilalmát, és az eddiginél is több árunk juthasson be a termékeinkre hagyományosan igényt tartó orosz piacra. Helyes politikával azt is elérhetjük, hogy Magyarország baráti áron kapjon orosz földgázt, többek között az épülő Déli Áramlat vezetéken keresztül" – áll a Békekör nyilatkozatában, melyet döbbenten olvastam, hiszen ezzel a Békekör nem a nemzetközi jog egyik fontos alapelvét – az önrendelkezés jogát – hanem hazánk piaci érdekeit emeli a nyilatkozat lényegi elemévé. Pedig mi magyarok nem azért ellenezzük a háborút, mert hasznot akarunk a békéből húzni, hanem a háború értelmetlensége és annak haszonélvezőinek – a bankárkasztnak – a hazug, gátlástalansága okán. A szenvedés, ami a háborúval jár, éppen a monetáris diktatúra célja, mert így két legyet is üthet egy csapásra. Amíg tart a háború, addig el fogják adósítani Ukrajnát úgy, hogy az adósságcsapdából soha többé ki ne kerüljön. S amikor véget ér az általuk szított belháború: akkor békecsinálóként tetszeleghetnek majd a pénzpórázra vett politikusaik. A Magyar Szociális Fórum által közzétett anyagból sajnos azt a következtetést vontam le, hogy a tisztánlátás még azokat a jószándékú embereket sem érte utol, akik pedig más területeken fellépnek a pénz hatalmi elitének a gátlástalan manipulációi ellen. (Pl. deviza ügyben.) A nyilatkozat szövegében szerepel a következő mondat is: „Fontos volna, hogy a magyar kormány megjelölje a politikai rendezés mibenlétét is, nevezetesen támogassa a szemben álló ukrán felek között februárban létrejött megállapodást egy nemzeti egységkormány létrehozásáról, és a nemzetiségi jogok feltétlen biztosításáról.” Sajnos alapvető tévedésben vannak a nyilatkozat megszövegezői. Nem szemben álló ukrán felek vannak ott, hanem külföldi zsoldosok és a Gládió speciális egységei harcolnak azért, hogy az egyszerű népet romlásba, az államot pedig a modern gyarmatosítás alanyává tudják tenni. Azért nem egyezett bele a népszavazásba az EU, mert tudják, hogy akkor rendeződne a helyzet, s nem lehetne tovább folytatni a vérontást és kiépíteni a soha meg nem szűnő adósságcsapdát! Az pedig, hogy a kárpátaljai magyarságot és a ruszinokat viszik leginkább a harctérre, az részben Kárpátalja egységesítését jelenti a regnáló, szélsőséges ukrán nacionalisták számára, s részben szkíta hagyomány és lélek kiirtását célozza a bankárkaszt rendelése alapján. Hasonlóan ahhoz az esethez, amikor az USA a sivatagot bombázta Irakban azért, hogy minél több ősi agyagtábla elpusztuljon, kutathatatlanná váljon. Itt az ideje, hogy beváltsuk 1956 egyik legfontosabb célkitűzését: a semleges Magyarországot. Azonnal ki kell lépni a NATO-ból! S erre a Gládio ukrajnai jelenléte tökéletes indokul szolgálhat a kormánynak! Ráadásul ezzel a gyakorlatban nyilvánítjuk ki hazánk békeszándékát! Szeged 2014-08-31 Dr. Bene Gábor ESÉLY 1956 egyik célkitűzésére: a semlegességre! A „Lépjünk ki a NATO-ból, mielőtt késő lesz” – című rövid írásomra reagált pár gondolattal egy olvasó.Korrekt írását magam egészítettem ki – szokásomhoz híven – és kék színnel, mert ezzel válik érthetőbbé a két írás. A második Orbán kormány megalakulását követően a „pénzügyi szabadságharc” jegyében a kormány meg kívánt szabadulni az IMF-től. Ehhez kapcsolódóan, rövid időn belül Amerika figyelmeztette Magyarországot, hogy ez egyet jelentene a NATO-ból kilépéssel is. Ezt a „figyelmeztetést” a magyar sajtó csak egyszer említette meg, majd azóta is, mély csönd övezi ezt a hírt. Mert az adósságcsapda a Wall street új típusú gyarmatosítási eszközrendszere, melynek kijelölt politikai-gazdasági ellenőrei az EU intézményei, viszont az adósság katonai biztosítéka egyedül a NATO. Csupán ennyi az összefüggés! Meglepő kapcsolat az IMF és a NATO összekapcsolódásáról, pedig látszólag semmi közük egymáshoz. Vagy mégis. Legyen egy történelmi példa Függetlenség kérdésköréhez. A titói Jugoszlávia az egyik leggazdagabb országnak minősült a 70-es években. Mert akkor még a bankárkaszt azzal volt elfoglalva, hogy a nagy, bolsevik kísérletének a feladását úgy tudja majd kommunikálni az agymosott és már fogyasztói gondolkodású kelet-európaiaknak, hogy azok ne vegyék észre a nyilvánvaló csalást! Messze felülmúlta a többi szocialista országot Jugoszlávia abban a korban és ami fontos független volt mind kelettől, mind nyugattól. De ennek meg volt a veszélye. Már Titó életében titkos paktumok jöttek létre az akkori Jugoszlávi feldarabolására és pénzügyi rabszolgaságba hajtásáról. Így már csak idő kérdése volt, hogy mikor látnak esélyt erre az érdekelt pénzügyi és katonai, politikai nagyhatalmak. De ez már másik történet, hogyan kreáltak polgárháborút ebben az országban, és hogy hogyan varrták a nyugat felelősségét a szerbek nyakába. Ahogy velünk Trianonnál, úgy most ugyanaz az érdekkör Jugoszlávokkal és főleg a szerbekkel bánt el hasonlóan...Egyébként minden nemzetállam sorra fog majd kerülni, ha későn veszik észre a helyi polgárháborúval kiteljesedő demokráciát – pontosabban elfajzott népuralmat – , amikor már nem lehet kitérni a csak halálos szorításra alkalmas, „ölelő karok” elől! Az eredményt mindenki láthatja, a gazdag Jugoszlávia a mély szegénységbe zuhant. Mert az államok és polgáraik adósságcsapdába csalása az új típusú gyarmatosítás fontos eszköze, melynek kijelölt politikai-gazdasági ellenőre az EU, és egyetlen katonai biztosítéka a NATO. Az "nyertes" Szlovénia és Horvátország sem sokáig élvezhette a győzelmét. Az Eu-ba kényszerítésükkel (meghamisított népszavazási eredmények) ugyanarra a sorsra jutottak, mint mi is az elmúlt 20 évben. De az igazság bár mindenki számára elérhető - senkit sem érdekel, mert a médiáknak tilos a valóságról informálni. Az új típusú gyarmatosításnak ugyanis egy másik eszköze a hamis közbeszéd, amely a bolsevik agymosást követően a fogyasztástól teszi függővé az embereket, így ők nem láthatják tisztán a valós helyzetet. Jugoszláviáról írtam, mert érintett vagyok az ott történtekben, De érdemes csak az elmúlt pár év eseményeire gondolni. Hasonló játszódott le : Irakban, Szíriában, Libiában... és most Ukrajnában is. És mindenhol hazugságok, látszat okok a támadásra: Irakban állítólagos tömegpusztító fegyverek, melyekről már akkor is tudni lehetett, hogy hazugság. Szíriában a mérgesgáz bevetése, amivel a gond, hogy vélhetően nem a kormánycsapatok használták... Ukrajnában pedig már megegyezés volt az ellenzék (és az őket támogató Eu) és a kormányerők között, amikor orrlövészek lőni kezdték a tömeget. Az orrvlövészek pedig a NATO titkos egységeiből, a GLADIO-ból érkezetek Ukrajnában, s így már lassan kialakulhat a kép mindenkiben, hogy mi az összefüggés a NATO és az IMF között! Az ukrán elit alakulat meg várt a "szomszéd utcában", hogy leszedhesse az orrlövészeket, de mégsem tehette. Az amerikai nagykövetség utasítására nem lehetett közbelépniük. Az eredmény azóta ismert: polgárháború Ukrajnában, sőt... De a fő kérdés továbbra is: Megéri-e kilépni e a NATO-ból. Egy NATO kilépés azt a lehetőséget biztosítja a bármely NATO országnak, hogy bármikor hamis ok alapján megtámadják a nem NATO országot (ahogy ezt tették Jugoszlávia esetében is). Egy háborús konfliktus esetén viszont a többi NATO országnak is be kell lépnie a konfliktusba. Most érdemes a térképre nézni... És bármikor lehet találni olyan politikust, hamis indokot bármelyik szomszéd országban, aki hajlandó ehhez a nevét adni (természetesen nyugati utasításnak megfelelően). Így a korrekt nyugat megint „ártatlan”, de újra egyedüli pénzügyi győztese egy újabb háború kirobbantásában. Nevezzük már meg ezt a „nyugatot”, hiszen nem a nyugati kisvállalkozók vagy munkások azok, hanem a bankárkaszt, amely akár hadiszállítóként, akár hitelezőként, de évszázadok óta ott van minden fegyveres konfliktus mögött! E nyugatnak alkonyult most be, s nekünk ezt az alkonyt kell feltérképezni, hogy nyugodtan várjuk a gazdasági összeomlást és a hivatalos pénzrendszer csődjével. Továbbá érdemes végiggondolni, mai napig milyen terveket szőnek a szomszédos nacionalista országok a csonka Mo-gal szemben. Ki meddig képzeli el a saját ország határát kitolni az amúgy is csonka Mo-gal szemben. Ez nem nacionalizmus a nyugat szemében, de az igen, ha valaki meg meri említeni Trianon jogtalanságát... Ezek után a felvetést érdemes újra átgondolni: Kilépni, vagy pedig passzívan távol maradni a konfliktustól... Álláspontom szerint a magyar társadalomban megjelenő lumpen elemek többszörösére duzzasztás ugyanazt szorgalmazza, mint amit az többi államban, ahol szeretne végre a pénzhatalom, egy számára profitszerző és a hitelfelvevőnek örökre eladósító, polgárháborút kirobbantani….. Ha kilépünk, akkor talán van esély arra, hogy ezt megússzuk, ha nem lépünk ki, akkor semmi! 2014. Augusztus 24., Vasárnap 20:25 A kettős mérce végső lelepleződése Kelet-Ukrajna kapcsán. Írta: Bene Gábor Koszovó esetében működni látszott a népek önrendelkezése, Ukrajna esetében viszont ezt eleve és nagyképűen elutasítja a bankárkaszti gyarmatosítás eszközrendszereként működő EU. Ráadásul az Oroszországgal kapcsolatos logikátlan döntéseknek a levét mi – kisemberek – fogjuk meginni, mihelyt itt a fűtésszezon. Számomra nem elfogadható az ukrajnai oroszok és más népek jogának a lábbal tiprása, sőt a kárpátaljai magyarság és a ruszinok – etnikai tisztogatás jellegű – háborúba hurcolása egyenesen vérlázító. (ezért gyűjtöttem az aláírásokat) A népek önrendelkezésnek jogát az ENSZ 1514-es közgyűlési határozata szabályozza, amely 1960-ban született. A mai nemzetközi jog egyik legelismertebb elve az önrendelkezési jog, melyet a törvényes Ukrán államvezetést megpuccsoló és az un. Gladio egységeinek a gyilkos mesterlövészeit felhasználó, valamint a média hamisítás eszközével gátlástalanul visszaélő szélsőségesek – természetesen az EU támogatásával – lábbal tipornak, s nem szól ellene egy európai államvezetés sem. Mindez magáért beszél. Az ukrajnai válság valójában, a Susan George által megjósolt belső polgárháború, amelyet szerinte minden országban előkészítenek, s amely a túlnépesedő földünk lakosságának a drasztikus csökkentését célozza. A halottak, sebesültek és menekülők száma ezért nő napról napra, s egyre erősebb a veszélye az említett fiktív regény – a Lugánói tanulmány – egyik legfőbb tételének a megdöntésére. Világháborút ugyanis az atomháború veszélye miatt nem akart még akkor a bankárkaszt és annak pénzpórázon tartott kiszolgáló személyzete sem. Legalábbis a regény születésekor. Mára azonban vagy gátlástalanabbak lettek a bankárkaszt tagjai, vagy megtalálták a saját megmentésük technikai módszerét atom-biztos bunkerekben, vagy akár speciális, földalatt felépített városrészekben. Ez a veszély tehát itt van a kapuk előtt, s Ukrajna szomszédai – közöttünk hazánk is – egyre rosszabb gazdasági és politikai helyzetbe kerülnek. Sőt az un. Oroszország elleni szankciók, újabb öngólokat jelent majd. Így érthetetlen számomra az, hogy miért nem ismeri fel a magyar (?) kormány a helyzet tarthatatlanságát, s miért nem kezd egyrészt lobbizni, másrészt nyíltan is fellépni a jogok – alapvetően az önrendelkezés jogának – a betartása és nemzetközileg ellenőrzött népszavazás kiírása érdekében. Ennek több, komoly eredménye is lenne. Először is lehetőséget adna arra, hogy világossá tegyük a világ előtt, hogy nem gyáva, megalkuvó és nem Brüsszelből vezérelt kormányunk van, másodsorban arra, hogy a magyarságot ért legnagyobb traumát feltárjuk a nemzetközi közvélemény előtt. Hiszen ha 1920-ban, nyúlszájú puccsistánknak a hadsereget lefegyverző manőverének sikere ellenére is meg lehetett volna győzni a világot arról, hogy a wilsoni pontok szerint kötelező a népszavazás az elcsatolni szándékozott területeken, akkor bizony egy centit sem tudtak volna elcsatolni hazánktól. Ugyanis akkor még elevenen élt a Kárpát-medencében élő emberekben – ruszinokban, rácokban, tótokban, oláhokban, stb. – az egyetlen bevált módon működő un. harmóniateremtő állameszme: a Szentkorona. Ha ma nem a bankárkaszti diktátumok, nem a pénzpóráz szájkosara vezérlik hazánk pártpolitikai vezető rétegét, akkor egyértelműen kiáll a Kelet-Ukrajnában oly annyira szükséges népszavazás mellett, hiszen ez egy ENSZ alapelv is! Sajnos azonban nincsenek illúzióim. A világot gazdaságilag és politikailag irányítani tudó bankárkaszt, nem tűri az ellentmondást, s azonnal reagálna is egy ilyen lépére. Csakhogy ezzel rögtön le is leplezné azt a kettősmércét, amit mi magyarok - legalább már egy évszázada - a bőrünkön érzünk. Ha a donyecki és a luhanszki lakosság az önálló állam kialakítását választaná, akkor ez ellen nem tehetne semmit a világ, de főleg az Ukrán állam nem. Bár, ahogy Kárpátalja 1992-es népszavazását elhallgatták, félretették, sajnos még ez sem biztos. Az 1975-ös Helsinki Alapokmány szerint - amelyet egy véreskezű magyar diktátor is aláírt - az európai status quót nem lehet, nem szabad megváltoztatni. Ez a kádári kompromisszum azonban mélyen erkölcstelen volt, s ha a korszak erőviszonyai érhetővé is teszik az aláírását, de ettől még nem lett igazságos. Azóta azonban ez már nem betartható, s Németország egyesítése, Jugoszlávia, Csehszlovákia szétesése alaposan megtépázta elfogadhatóságát, s kiderült róla – amit mi magyarok régóta tudunk és érzünk –, hogy alapvetően igazságtalan. Így ha az önrendelkezés kérdésében Kelet-Ukrajna mellé állunk, akkor a határainkon kívülre szakított magyarjaink önrendelkezéséért is kiállunk! Legyen már vége a kettősmércének! Szeged, 2014-08-20 BG 2014. Augusztus 24., Vasárnap 22:00 USA, Európa, Ukrajna, Gáza – cionizmus (kötelező videók) Írta: NIF Egy kis történelmi és pillanatnyi politikai áttekintés az ukrán és európai helyzetről Szaniszló Ferenccel mely a VILÁG-PANORÁMA legutóbbi, pénteki adásában hangzott el. Szaniszló Ferenc ugyan egy szóval nem említi a cionisták megnevezést, csupán háttérhatalomról tesz említést, ugyanakkor mindenki tudja (kivéve a szocion-liberális médiából tájékozatlanokat), hogy a kettő egy és ugyanaz. Az összefoglaló világosan rávilágít arra, amit már a nemzeti radikális oldal hosszú évek óta mond, vagyis, hogy a magyarországi politikai palettán működő jobb- és balliberális erők (ide tartozik a Fidesz is), mennyire egy irányba húzzák, vagy éppen tolják az ország szekerét, mely irány sehogysem a magyar nemzet érdekeit képviseli. Megint a rossz oldalon állunk, a hintapolitikával pedig csak elnyújtani lehet azt az agóniát, amiben az ország vergődik. Mammont és Istent egyszerre szolgálni nem lehet. Ezt már több írásunkban is kifejtettük itt, a NIF oldalain. Miközben az ország gazdasági megszállása folytatódik, egyre nagyobb a valós politikai veszélye annak, hogy hamarosan eljön a katonai megszállás is. Akkor pedig már nem lehet mit tenni, mert lényegében ugyanaz megtörténik, ami már megtörtént 1944-ben. Figyelem! A videót szigorúan tilos megnézniük a mindennel elégedetteknek, a könnyű bulvármajomságokat kedvelőknek, a hitetleneknek, a politikai szűk-látókörűeknek és a kiemelt “IQ-bajnokoknak”. VILÁG-PANORÁMA Szaniszló Fereccel (2014.08.22.) https://www.youtube.com/watch?v=UZxRxfp5OxY Szaniszló Ferenc videó-jegyzetét kitűnően kiegészíti Imran N. Hosein sejk közismert író, filozófus, az iszlám vallás szakértőjének, a cionisták céljait és eddigi tevékenységét elemző és tételesen bemutató gondolatsora, mely sevaster1 jóvoltából magyarul is olvasható. Imran N. Hosein sejk több egyetemen végzett tanulmányokat, amerikai és kanadai egyetemeken oktatott. Számos könyve megjelent. Aki még nem nézte meg ezt az anyagot, annak melegen ajánljuk. Aki ismeri a valós történelmet, de még nem igazán biztos saját következtetéseinek helyességében, az most megerősítést nyerhet ennek az anyagnak a megtekintése után. Figyelem! A Nemzeti InternetFigyelő nem alkalmazza a hozzászólások esetében a gondolatok cenzúrázását. Most kivételt teszünk, és minden troll hozzászólást és a valóságtól valamint a történelmi tényektől elrugaszkodott, esetleg kifejezetten uszító, hazug véleménymegnyilvánulást kivételesen kegyetlenül kitakarítunk a hozzászólások közül. Ott az írás a falon - Imran Hosein sejk az ukrán-orosz helyzetről https://www.youtube.com/watch?v=xdXQHEXOwCE NIF megjegyzés: 1975. novemberében az ENSZ a cionizmust a rasszizmus és a faji megkülönböztetés egyik fajtájának nevezte meg határozatában. A cionistáknak az ENSZ-be egyre több, beültetett, megvásárolt képviselője 1991-ben visszavonta ezt a határozatot. A cionizmus azóta, lényegében az ENSZ jóváhagyásával, úgymond “törvényesen”, mindenkin és mindenek felett állóan terrorizálja emberek millióit szerte a világban. A cionizmus ma már világosan látható, hogy a fasizmus egyik válfaja, melynek megtestesítője Izrael állam, mely palesztinok ezreit gyilkolja naponta, holmi önvédelmi okokra hivatkozva. Olyan palesztinokat, akiknek földjét elrabolva, őket betonkerítéssel körbevett koncentrációs táborokba zárva, évtizedek óta, ivóvíz, élelem, gyógyszerek, megfelelő egészségügyi ellátás, a normális emberi életet jelentő infrastruktúráktól megfosztva tart teljes, Izrael általi függőségi viszonyban. Bármit mondjanak is az izraeli és egyéb cionista hazudozók, ez az igazság. Ön kedves Olvasó, hogyan érezné magát gettóba zárva, víz, áram, élelem, egészségügyi ellátás, jogfosztottság közepette, szenvedő gyermekeit látva? Vajon Ön mit tenne? Meddig tűrné ezt a megalázó, állati sorba taszító helyzetet? Ön mit tenne meg gyermekei és saját életének, szabadságának védelmében, pláne, amikor már semmi vesztenivalója nincs? Nemzeti InternetFigyelő (NIF) Beküldte: Ballán Mária

A terroristák Európában

is

háborút kezdtek .

A fősodor média terrorizálja a világot

Posted on 2014/06/16 Szerző: Admin

A bankárkaszt háborúban áll a világgal, internacionalista média birodalmát ötödik hadoszlopként működteti. Agresszívan dezinformál és lebutít mindenkit.

Elhallgatott tények, hazugságok – tájékoztatás és az igazság helyett
Immár trend, hogy az ukrajnai eseményeket (is!) a fősodrású média, ha tudja letagadja, ha nem, akkor egyszerűen elferdítve közli, vagy csak egy kiragadott részletét tálalja, azt viszont hazugsággal gazdagon körítve. Leggyakrabban azonban az elhallgatást választja, megpróbálva a figyelmet valami lényegtelen általa felfújt eseményre terelni. Ezzel az „amiről nem beszélek, az nem is létezik” pszichológiai hadviselést követi.
Amikor hazugságait terjeszti, épp ellentétes irányú a módszer; folyamatosan ismételgeti az elhitetni próbált hazugságot, majd kiszínezi, és újra teríti. Ennek motivációja ellenkező hatású az előbbivel, itt ugyanis az „addig ismételjük és nyomjuk bele a köztudatba, míg mindenki valóságnak hiszi” pszichológiára alapoznak.

Most éppen „csak” az alábbi tényekről „felejtették” el az embereket tájékoztatni.
Június 13-án a luhanszki repülőtérnél ismét kiújultak a harcok, mikor a bekerített ukrán terroristákat próbálta meg saját kijevi vezetése légi úton megtámogatni, amit a városvédők milíciája nem nézhetett tétlenül.

A Bal-Rad hírportál valószínűsíti, hogy a luhanszki repülőtér ostromával függhet össze a június 14-én este Oroszország felett lelőtt ukrán helikopter esete is. Sem Prohorovszkij, a puccsisták pünkösdi királyának szóvivője, sem a terrorista Jobb Szektor IDF-es vezetése, sem más szervezett egységek vezetője, sem senki nem adott még magyarázatot arra, hogy mit keresett az orosz légtérben a kijevi junta – később teljes joggal lelőtt- helikoptere.Miközben se hivatalos vizsgálat, se hivatalos magyarázat nem történ, ahogyan az ilyenkor elengedhetetlen sűrű bocsánatkérés is elmaradt, a kijevi junta a maga fizetett és cenzúrázott médiáival üzen; miszerint, „az oroszok úgy akarják élezni a helyzetet, hogy ÁTFESTETTEK EGY HELIKOPTERT “UKRÁNOSRA”-ODAVITTÉK A HATÁR KÖZELÉBE ÉS FÖLGYÚJTOTTÁK!”

Az orosz légteret megsértő harci helikopter behatolását megelőzően a kijevi népirtók 2 BTR-je is behatolt orosz területre Millerovo térségében.

Egyetlen napon két olyan tényt hallgatott el a mainstream média, mely lényegét tekintve Oroszország szándékos provokációját jelenti, azzal, hogy a kijevi junta és a Jobb Szektor immár a NATO nyíltan felvállalt támogatását is maga mögött tudhatja. A cél pedig, hogy bármely válaszlépéssel háborúba kényszerítsék Oroszországot. Ahogyan erre irányuló provokációk is azok, amikor szándékosan támadnak az orosz ajkú lakosságra nehéz fegyverekkel.

Továbbá ugyanez az internacionális fősodor média hallgatta el a fent felsoroltak által elkövetett Dél-Kelet Ukrajnában zajló népirtást és háborús bűncselekményeket, melyeket az ott élő civil lakosság ellen folytatnak jelenleg is!

Miként hallgatnak arról is, hogy koncentrációs táborokat építenek – méghozzá rohamtempóban – a népirtást túlélők számára. Ez a genocídium az orosz ajkú lakosságot érinti lényegében, hiszen ez a terület eredetileg az orosz nép hazája és földje, melyet az illegitim, főként zsidó pénzoligarchákból összeállt ukrán vezetés most is megbecstelenít.

És természetesen a június 14-én, a kijevi Orosz Nagykövetség elleni indított támadás sem kapott túlzott nyilvánosságot. Különösen nem az a tény, hogy a támadást ugyanazok a zsidó irányítású főként jobbszektoros majdanisták hajtották végre, akiknek soraiból azt az úgynevezett „büntető század”-ot állították ki, mely halomra lőtte a hirtelen besorozott zömében kiképzetlen kiskatonák tucatjait, akik nem voltak hajlandók részt venni a népirtásban, illetve a népellenes parancs végrehajtását megtagadták.
És egy friss kiegészítés természetesen nem a mainstream cion médiából, hanem az Oroszország Hangjáról:

“A nyugati országok ugyanakkor megvétózták az ENSZ Biztonsági Tanácsában az orosz fél által tett azon javaslatot, miszerint nyilatkozzanak elítélően az Orosz Nagykövetség elleni támadás kapcsán.
Alekszej Muhin politológus úgy véli, hogy a kijevi Orosz Nagykövetség elleni támadás kiválóan tükrözi az ukrán vezetés jellegét: A mostani helyzet arról tanúskodik, hogy az ukrán vezetés vagy rendkívül gyenge, vagy csak nem kívánta megvédeni az Orosz Nagykövetséget a nemzetközi jog ellenére. Ez pedig azt jelenti, hogy az ukrán hatóságok semmibe veszik a nemzetközi jogot és megtehetik azt az Egyesült Államok védelme alatt. Ahogyan arról az ukrán média beszámolt, Andrej Descsica megbízott külügyminiszter, aki szombaton a szélsőségesek által megtámadott Orosz Nagykövetség kijevi épületéhez látogatott el, az újságírók jelenlétében és a jelenlévők éljenzése mellett obszcén megjegyzéseket tett Vlagyimir Putyin orosz elnök személyét illetően. Alekszander Konykov politikai elemző úgy véli, hogy az orosz diplomáciának el kell határolódnia az ukrán vezetéssel való tárgyalásoktól, amíg nem tesznek bocsánatkérést és megfelelő lépéseket a helyzet megoldására: Meglep, ahogyan az ukrán külügyminiszter viselkedett, aki állítólag a tüntetők akciójának megfékezésére érkezett oda, mégis aktívan részt vett az orosz diplomácia és Oroszország megsértésében. Véleményem szerint jogos az ukrán külügyminiszter lemondását követelni azért, amit ő elkövetett.”

Miért kel dezinformálni a világot?
Annak okát is pontosan tudjuk, hogy miért hallgat, vagy hazudik, a mainstream média ezekről az atlantista politika számára igencsak szégyenletes tényekről. Ugyanis, ha elismernék, akkor az érintetteknek be kellene vallani, hogy nem csak tudtak róla, de a kitervelésében és finanszírozásában már a kezdetektől aktív szerepet játszottak.
Valamint válaszolniuk kellene rengeteg kellemetlen kérdésre is.Például, hogy hogyan egyeztetik össze az általuk előszeretettel hirdetett, demokrácia -, a népek önrendelkezéséhez való jogának lábbal tiprását, saját országaikban és a világban.
Vagy arra, hogy a NATO miért bitorolja az ENSZ jogait?
El kellene ismernie, hogy a NATO azért szállta meg és vonta gazdasági politikai nyomás alá Európát, különösen Kelet-Európát, mert az ukrán, valamint az atlantista cion-pénzoligarchák és multik által finanszírozott sőt irányított terroristáinak puccsistáinak katonai támogatását, (egyúttal rémtetteit) így kívánja legalizálni, de legalább hivatalos színezetet adni neki.
Mindeközben kétségbeesetten próbálja elterelni a figyelmet a valódi szándékáról, arról, hogy ezekkel a puccsistákkal akarja elsöpörni a föld színéről a vele szembeforduló ukrán és orosz népet. Arról, hogy Oroszországot mindenáron le akarja gázolni, hatalmas tudását, egyedülálló technikáit és természeti kincseit akarja erőszakkal megszerezni.

Világok harca
Korábban már írtuk, hogy az atlantista banda egyetlen ütőképes ellenlábasa az eurázsiai tömörülés. Jelenleg e két világ élethalálharca zajlik a szemünk előtt, csak éppen grúz, iraki, szíriai, ukrán stb. válságnak, ilyen-olyan jelzőjű „tavasznak” álcázva.

Ne engedje magát megtéveszteni senki, ez már a világok harca, melyet az atlantisa, deviáns és szabados sátán, a mesterséges genetikai keveredés és a pénzimádat ördögi birodalma vív a tisztaság az erkölcs és az igazság képviselői ellen. A valódi értékeket, a szeretetet fontosnak tartó milliók jelenleg csak az eurázsiai szövetség győzelmében reménykedhetnek, ezt kell támogatniuk minden erejükkel, ha élhető világra, egészséges utódokra vágynak a jövőben.

Egy – talán néhányaknak nem tetsző -, ennek ellenére valós tényt is észben kell tartani, hogy e harc utolsó ütőképes bástyája Oroszország. Méghozzá az a Putyin vezette Oroszország, mely nemet mondott a buziságra, a devianciákra, mely megőrizte az eredeti kereszténységet a pápai judeo-kereszténységgel szemben. Az az Oroszország, amely tiszteli az életet, elődeit, gyökereit és hőseit, mely felveszi a harcot a génmanipuláció és a betolakodó korrupció ellen, mely nem engedi elkorcsosulni a fiataljait. Az az Oroszország, mely nem hajítja utcára állampolgárai millióit, és nem nézi el tétlenül, hogy az iskolás gyermekek fele éhezzen.

Ha erről nem felejtkezünk meg, akkor máris egyértelmű, hogy Oroszországot és a korábbi Szovjetuniót miért démonizálja a Nyugat, miért tett meg mindent, hogy feldarabolja, és miért ünnepel, illetve mér kettős mércével minden aljas támadást ellene. Mint például a fent említett illegális szárazföldi katonai behatolást és légtérsértést, vagy éppen a nagykövetsége elleni támadást.

Ez a harc, nem országok, még csak nem is népek egymás elleni harca. Ez a világuralomra törő cionista bankárkaszt háborúja minden nép erkölcsös, igazság szerető fiai, lányai ellen, a hatalmat gyakorló kormányoké a néppel szemben.

Mi magyarok vajon hol állunk?
Nem túlságosan meglepően, egy alig pár hetes felmérés szerint a magyarok többsége a regnáló „kormányával” és parlamenti pártjaival ellentétben, inkább támogatja Oroszországot. Ez már csak azért sem meglepő, mert a regnáló „2/3-ados” kormányra a magyar lakosság alig 20%-a szavazott. A többire meg még kevesebben.
Sajnálatosan az ukrán kérdésben az Orbán-kormány továbbra is a magyar nép pusztulását segítő NATO és EU talpnyaló taktikát folytat.
Némi „Kállai-kettőssel” cifrázva.
Volt ugyan egy, – a mi szempontunkból nem valami okosan tető alá hozott – paksi egyezmény, melynek pozitívumát annulálja az ukránok számára történő „reverz” gázeladás.

Ugyanez a 2/3-ados Orbán vezetés, egy szó nélkül vette tudomásul Magyarország izraeli, majd a mostani NATO megszállását, sőt önként szolgáltatja ki a magyar népet az atlantista pénz- és katonai hatalom számára. A megvezető szlogen, az hogy Magyarországot meg kell védeni Oroszországtól.
Hát ez éppen fordítva van.
Magyarországot a NATO-tól, az EU-tól meg persze az atlantisták többi szervezetétől és a hazai kormánypozícióban lévő talpnyalóiktól kell megvédeni s a lehető legtávolabb tartani. Különös tekintettel a pénzintézeteikre, mint az IMF, és a nagy hazai bankok leányvállalatai.
Nem hitelfelvételeket és az ezzel járó korrupciót kellene forszírozni, hanem a már többszörösen kifizetett erkölcstelen kamatadóssággal terhelt hitelek további kifizetését kell leállítani. A rendbetételt a devizahitelekkel kell kezdeni, majd ezután mindjárt a nemzetközi bankok és pénzszivattyúk azonnali kirúgásával kell folytatni. (Ha nem tudják hogyan, talán kérdezzék meg Putyint.)

Noha mi magyarok, bár zömében támogatjuk Oroszországot, támogatjuk Dombasz önvédelmi törekvéseit és önrendelkezési jogát, az ország szempontjából „öngyilkos hajlamú” Orbán-kormány ezzel szembe megy. A magyar nép tisztességét az a néhány önkéntes őrzi, akik a maguk eszközeivel tevőlegesen is segítenek a megtámadott dél-kelet ukrajnaiaknak.

Audie – Szabad Riport

A nemzetek megsemmisítéséről

Posted on 2013/01/20 by Nifadmin

„Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély: Nem félek…..Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.“  Berzsenyi Dániel

„A totalitárius hatalom nemcsak a cselekvés képességétől fosztja meg az embert, éppen ellenkezőleg: kérlelhetetlen következetességgel tettestárssá teszi a hatalom minden akciójában és bűntettében is, mintha egyetlen személlyé olvasztaná az egyedek sokaságát.“ Hannah Arendt

A fent idézett szövegben szereplő totális diktatúrát akadályozta meg a magyar nemzet az ősi alkotmányosságban, amelyet ma már nagyon is kevesen ismernek, s azok is többnyire felületesen. Épp e felületesség akadályozza pedig annak megértését, hogy nemzeteket miért akarja a globalista világ felszámolni és a középosztályt kifosztani, megtörni.

A mai pénzdiktatúra és a megbukott kommunista diktatúra egy-egy nagy kísérlet két ága, de lehetséges ikertestvéreknek is hívni őket, mert az ál-humánum szabadkőművességének a felhasználásával alakította ki mindkettőt a bankárkaszt. Napjainkban pedig – amikor az ún. kommunista diktatúrát, mint kísérleti terepet felszámolták –, egy új típust vetettek be, amelynek a neve EU. Ez a szuperállam az európai nemzetek kulturális, és a nemzeti középosztályok felszámolásának lassú, fizikai kerete csupán, melyben jól tenyészik a pénzdiktatúra.

Amint már az előző dolgozataimban írtam, a pártok nem alkalmasak a nép politikai képviseletére, de már a hagyományos „nemesség” sem. Csak nemesen gondolkodni képes személyek alkalmasak erre, akik világosan látják a globális nemzetpusztítás mai okait, módszereit, sőt képesek ellene ideológiát és stratégiát kidolgozni, s azt a gyakorlatban megvalósítani.

Ma már nem titkolja a szervezett magánpénz-hatalom sem azt a tényt, hogy minden valószínűség szerint az I. vh. kirobbantásának nem az volt az oka, amit iskolákban tanítanak. Szerintem a Kárpát-medence feldarabolása, nemzetünk öntudatának és államunk szétrombolása, sőt a hagyományos magyar jogrend elpusztítása volt a cél. Létezik egy másik elmélet is az I. világháború okainak kimutatására, ez pedig a Balfour-doktrinában rejlik, mely 1917. november 2.-án keletkezett, a Brit kormány nyilatkozataként. Ami egy félig titkos állami jelentés a háborút követő időszakra, s a legyőzött Oszmán Birodalom területiszétosztása tárgyában. Ebben a kormány támogatni vállalja a „zsidó nemzeti haza” létrehozásában a cionistákat akkor, ha ez nem jár az ott élő más népek önrendelkezési jogának korlátozásával. Mindezt a párizsi béke és a palesztinai brit mandátumot létrehozó megállapodás is tartalmazta. Ennek az ügynek érdekessége – s egyben bizonyíték a bankárkaszt erejére az–, hogy a brit külügyminiszter (Arthur James Balfour) ezen levele, melyet ma a Brit Nemzeti Könyvtárban őriznek, egyenesen Walter Rothschild bárónak lett címezve, aki természetesen azonnal eljuttatta a kiválasztottsági mítosz által megfertőzött zsidóság akkor legnagyobb szervezetének, a Cionista Világszövetségnek.

E levél szövegében szerepel az alábbi idézet: „Őfelsége kormánya jóindulatúlag tekint a zsidó nemzeti haza megteremtésére Palesztinában, és minden tőle telhetőt megtesz e cél elérésének elősegítésére, miközben világosan kell látnunk, hogy semmi sem csorbíthatja a Palesztinában fennálló nem zsidó közösségek polgári és vallási jogait, illetve a bármely más országban élő zsidók jogait és politikai státusát.”

Az a tény, hogy napjainkban is folyik egy komoly belső polgárháború a zsidó és a palesztin lakosság között, világosan megmutatja: mennyit ért a nem zsidók (arabok?) számára a Balfour által kikötött polgári és vallási jogok csorbíthatatlansága. Maga a doktrína megszületésének okai között pedig ott szerepel az I. vh. kitörésének, sőt az Egyesült Államok belépésének a megszervezése. Hiszen a háborúk nem azért törnek ki, hogy az emberek vagy uralkodók jólétét biztosítsák, hanem szinte minden esetben olyan (a háttérben meghúzódó érdekek, vagy) célok rejlenek a „színfalak” mögött, amit csak később – több évtized, vagy évszázad múlva – ismer meg az emberiség, ha akkor éppen az ellenkező érdekűek kezébe kerül a „kísérleti előadás” szövegkönyvíró v. rendezői szerepe. Ennek a két ellenkezőnek látszó, háborút indító oknak az összeolvadása az, amely jelen dolgozat megírását inspirálta.

Az emberi történelemben a szkíta erkölcsök részleges kiirtása óta, már egyre erőteljesebben próbálja a pénzhatalom felszámolni a fennmaradt ősi erkölcsöket. Ezzel akar maga alá gyűrni minden értéket, ami az ősi igazságosság és a mai közjó érdekében felléphetne. Machiavelli óta pedig tudjuk, hogy a hatalom akkor lesz erős, ha a teljes társadalmat a félelem és a kiszolgáltatottság útjára tereli. Chomsky óta pedig azt is, hogy ennek vannak kicsiszolt és beváltnak is mondható technikái. Pl.: Az embereket atomizálni kell, tudatukat és figyelmüket le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Főleg olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen hatnak rájuk. Az atomizációval a népet úgy kell lebutítani és ízekre szétszedni, hogy hősökként tisztelje politikai vezetőit – mint a társadalom megmentőit -annak ellenére, hogy azok nem hősnek születtek, csak a média emelte őket azzá. A tömegtájékoztatás tömje őket hamis hír-magyarázatokkal, terelje őket szorongás és félelem zsákutcájába, s ha majd a szorongás elérte a kívánt hatást, e „műhősöknek” kell a mesterségesen kialakított „válságot” megoldani. A pártpolitika hatalomrendszerét úgy kell tehát felépíteni, hogy az a bankárkaszt jóindulatától, tehát hitelfolyósítástól kerüljön függőségbe. Ez a hitel azonban nem valóságos értékjelekből áll, hanem abból a hatalom által elért hamis hitből és bizalomból, amit a pénzfunkció „modern” átalakítása ért el azzal, hogy az értékjelből spekulációs eszközt teremtett, s ezzel az emberiségnek a legrosszabb tulajdonságát hozta felszínre: a gátlástalan kapzsiságot. Ráadásul ezzel még azt is elérte, hogy az így kialakított „hamispénz” rendszere vonzó és erkölcstelenítő hatással lett az élet minden területére. Az emberiség eközben nem ismerte fel a közhatalom mögé lopakodó kufárszellemet, pontosabban annak rejtőzködő és társadalomromboló mibenlétét.

A „műhősök” kormányra kerülve a lobbi-érdekeket kezdik szolgálni. S ha pártjaik a hitelfolyósítás utáni kamatokat tudják csak megfizetni, ezzel függő viszonyba, kiszolgáltatott helyzetbe kerül az adott párt a bankoktól. Kormányon a párt, kénytelen lesz újra és újra megszorító intézkedéseket bevezetni, hogy vissza tudja adni a függőséget okozó hitelt, viszont csak fokozatosan kell majd a „megszorítást” bevezetnie, mert így az emberek szépen hozzászoknak, sőt örülnek majd, hogy eddig még nem a legrosszabb következett be, hálából pedig önmaguk kérik a politika „hőseit”, hogy a jövő érdekében szabadságjogaikat is korlátozzák.(lásd pl. USA :George W. Bush elnök 2001. Október 26-án aláírt, Patriot Act. S erre mondják egyesek, hogy ez összeesküvés elmélet. Pedig ez nem elmélet, hanem a gyakorlat megvalósulása, ami valamennyiünk szeme előtt folyik, csak sokan nem észlelik) A médiabutítás egyenes eredménye a gondolkodásra képes nemzet felszámolása, s a népnek pedig így – gondolkodó vezetőréteg nélkül –, mindig készen kell állnia a jelennél rosszabb befogadására. Ennek a sulykolása érdekében használják fel a propaganda minden válfaját. S mivel az agymosáson átesett emberek naivságát csak hiszékenységük múlja felül, így készpénznek veszik: áldozatot kell hozniuk a jövőért. Mivel azonban az embereket már régen leszoktatták a gondolkodásról, sőt az elemző készségük hiányában képtelenek már a történésekben felfedezni a lényeget, sőt még az alapvető ok-okozati összefüggéseket is! A lakájmédia által „legyártott nemzeti hősök” pedig, egy minimális szókinccsel rendelkezve, tőmondatokban nyomják az „üzenetet”, mely még jobban lerántja a mélybe, felületessé, primitívvé teszi a népét is. Az infantilis szintű politikai közbeszéd okán pedig a népből, lassan lakossággá süllyed a többség, s így szabadon manipulálhatja a párt és a kormány a hallgatóságát, mert megszokja a polkorrekt maszlagot.

A pártpolitikusokat különleges „kiképzésnek” kellene alávetni, hogy képesek legyenek minden helyzetben hatni az emberek érzelmeire. Így tudják majd alkalmazni a racionális gondolkodás ellen bevált média eszközt, a féligazságok és a logikus rendben felépített hazugságok rendszerét. Bár az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt, de mindkét vonalra fel kell készülni a képzett pártpolitikusnak. Már a bolsevik korszakban felismerték és alkalmazták az oktatásügy lehetőségeit, s ezt ma, a bolognai-rendszerrel tökéletesítették! „Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.” Mivel mára a felsőoktatásban tanulók specializáltan vannak képezve, így nem lesznek képesek átfogó módon gondolkodni. Mivel bárki felvételt nyerhet bizonyos pontszámmal, nagyon felhígul a felsőoktatás első 1-2 éve, s csak a későbbiekben lesz emelhető az oktatás színvonala, amikor már sokan kihullottak a rostán. (bár ez utóbbi az egyetemi finanszírozás okán nem érdeke az oktatónak sem!)

Az alsó és középiskolákban viszont a tananyag felduzzasztása a cél, mert ezzel részben túlterhelhetőek a gyermekek, részben elveszik az a „nevelési” lehetőség, amit egy tekintélyt sugárzó pedagógus adhatna. A saját gyermekeim egyházi iskolába járnak, de már ott is jelentősen érezhető ennek hatása, s a liberalizmus álságossága nehezíti a nevelést

Ha így megszűnik a helyes nemzeti motiváció, s a nép gyermekeit el zárják pl. a helyes történelem szemlélettől, akkor ne csodálkozzunk, hogy csak a trendi dolgok érdeklik őket. Felnőttként e gyermekeket már nem kell elzárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás valódi forrásaitól, mert nem is lesz rá igénye. (hiszen nem is tudja miről is van szó). Gazdaságilag pedig azt az intézményt, médiumot kell támogatni, mely félrenevel vagy félretájékoztat, a többit pedig el kell lehetetleníteni. (ez régóta folyik, de lassan már az Internet következik)

Mivel véleménydiktatúra az iskolától a médiavilágon át a közbeszédig minden szinten fellelhető, így tisztázni kellene néhány fontos fogalmat ahhoz, hogy a nemzet felszámolásának ne csak egyes stációi, hanem a teljes keresztmetszete jól látható legyen. A nemzet szó valódi értelmét ugyanis csak akkor érthetjük meg tökéletesen, ha a nép és a lakosság szavakkal összevetve ejtjük meg az elhatárolását ezektől. Ám ezen elhatárolás egyúttal megmutatja azt is, hogy mi az oka e szavaknak az összemosásának és szinte azonos fogalomként való használatának.

A nép a köztudatban, egy etnikai közösség. Elfelejtődik, hogy inkább együttélési és csak többnyire etnikai közösség, mert így azonnal létre lehet hozni egy megosztást, amely pl. a svábok kitelepítése kapcsán nagyon tetten is érhető volt. A nép tehát sokkal inkább együttélési közösség, hisz a köztudattal ellentétben éppen mi vagyunk Európa leghomogénebb népcsoportja, de soha nem űztük ki magunk közül az idetelepülő idegeneket. (érdekes, hogy ezt sem tanítják iskoláinkban) Mindez nem azt jelenti, amit sugallnak nekünk, hogy „átjáróházban” élünk és leigáztunk itt élő őshonos népeket, hanem ennek éppen az ellenkezőjét. Mert legalább 40. 000 éve őshonosak vagyunk itt, s nem igáztunk le senkit, sőt a saját jogrendünk védőernyőjét terjesztettük ki a hozzánk bekéredzkedő népekre is. Mindez ellentétben áll a nyugati világban (sőt sajnos nálunk is!) elterjedt nemzetfogalommal, ami csak etnikai alapra helyezi mind a nép, mind a nemzet alapjait, ráadásul még hatalmi kategóriává is teszi, pedig az szellemi és nem hatalmi.

A magyar nép tehát az, amely közösségi életösztönnel, sőt közösen kialakított kultúrával, szokásrendszerrel, hagyománnyal és nyelvvel rendelkezik. S e népnek a szellemisége csúcsosodik ki anemzetében, amely lelki és szellemi értelmisége, valamint politikai képviselete és katonai védelme is egyben. A nép önvédelmét mindig a nemzete szervezi meg, akár fegyveres, akár közjogi harcról van szó, mert a nemzet a nép vezetőrétege, s a nemzet mindig a népből táplálkozik.

Ez tehát a közvetlen ok arra, hogy ma, a monetáris diktatúra globális előtörésének korszakában, a nép lebutítása folytán eltűnőben van a nemzet is. Azonban a nép valójában passzív nemzet, de bármikor képes annak tudati és szervezői szintjére emelkedni, hiszen mindez világosan kiderült 1956-ban, amikor a fegyveres ellenállás mellett a vidék élelmiszerrel, szellemi támogatással és önszerveződő erővel is jelentkezett, hiszen napok alatt megszerveződött az új hatalmi erő: a munkástanácsok, forradalmi bizottságok egész országra kiterjedően. A nyugati nemzetfogalommal szemben tehát nálunk népi közösségrész tudatosodik nemzetté, viszont a nép nem etnikai, hanem értékrendi szerveződés, s így azzal válik nemzetté, ha sorsának intézését a saját kezébe veszi, és önálló államot alapít, amelynek öncéljai vannak!

A nép tehát ezt megelőzően passzív nemzet, amely közös túlélési ösztönnel, kultúrával, szokásrendszerrel, hagyománnyal és nyelvvel rendelkezik. A nép szellemisége a nemzetében csúcsosodik ki, bár vannak történelmi pillanatok, amikor a nép java nemzetté emelkedik. Felismeri az ellene irányuló veszélyt, s önvédelmi harcba kezd, vagy közjogi küzdelmet, esetleg ellenállást folytat. Minden nép önvédelmét a nemzet – lelki értelmisége, közjót szolgáló tudatos rétege – szervezi meg, s ők adják a túléléshez a szükséges stratégiát és taktikát, de még a célhoz vezető, önvédő ideológiát is.

A bankárkaszt által manipulált világban ezt az erőt kell a hatalmuk megtartása érdekében meggyengíteni, majd egy részben felszámolni, másrészt megvásárolni. E folyamatnak az elrejtése folyik a lakájmédia berkeiben, ahol az agymosás mellett a nyájszellem beültetése folyik. Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s az igazodási, csatlakozási kényszert. Mert az egyéniségeket nélkülöző tömegembert mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni. Erre szolgál a modern kor titkosszolgálati adatnyilvántartása is, ahol a legmodernebb tudományos eszközökkel és a legnagyobb titoktartás mellett térképezik fel az állampolgárok belső motivációit, a lélektan, a csoportképzés pszichológiája, stb. segítségével, hogy a hatalmi helyzet nehogy visszakerüljön a nép, pontosabban a valóban népet képviselő nemzet kezébe. elkötelezettséget hirdet, amely válasz lehet azon kihívásokra, ami a mai posztmodern világban vár ránk. A világban azonban megindult már az ébredezés, csak még keveset tapasztalunk belőle. Ám létezik pl. Thomas Hübl egy spirituális tanító, aki 2008-ban megalapította az Academy of Inner Science-t, ahol olyan képzés folyik, amely aktív elkötelezettséget hirdet, s amely válasz lehet azon kihívásokra, ami a mai posztmodern világban vár ránk. Hübl írja:“A nemzeteket úgy likvidálják, hogy legelőször elveszik emlékezetüket. Megsemmisítik könyveiket, műveltségüket, történelmüket. És valaki másféle könyveket ír, más műveltséget nyújt, és másfajta történelmet gondol ki nekik. A nemzet aztán lassan elfelejti múltját és nem érti jelenét. A környező világ még sokkal hamarabb felejt. Hát a nyelv? Azt minek vennék el tőlük? Puszta folklórrá válik, és előbb-utóbb természetes halállal kimúlik.”

A globalizációnak nevezett pénzügyi forradalommal felszámolták a polgári demokráciák szociális piacgazdaságon alapuló jóléti államát, magukhoz ragadva a szuverén nemzetállamoktól a legfontosabb uralmi eszközt: a gazdasági és pénzügyi hatalmat. A marxizmus-leninizmus tehát csak arra szolgált a pénzmanipulációs háttérhatalomnak, hogy a szakrális társadalmakat szétzúzzák, a népet pedig annyira lebutítsák, hogy ne legyen képes önmagából kitermelni egy új és erkölcsös vezetőréteget. Így az „eszme“ betöltötte történelmi hívatását, s szemétre lett dobva. S mivel a bolsevik korszakban a nemzetet teljesen földönfutóvá tették, vagy likvidálták, ezért a nagy kísérlet két ága közül az egyik már feleslegessé vált, hiszen se erkölcs, se nemzeti öntudat, de még népi önszerveződés sem maradhatott meg a vörösök által lepusztított országokban. Magyarország 1956-ban olyan életjelt mutatott azonban, amire a bankárkaszt különösen felfigyelt. S mivel nem akarta, hogy egy életrevaló nép – az íjfeszítő népek egyetlen egységben megőrződött utóda – beleköpjön a levesébe, így nálunk különösen precízen történt meg a köz tulajdonának privatizációja. Semmi nem maradhatott olyan személyek kezében, akitől várható lett volna a nemzetépítés. Ez a nagy feladat a népünk mai generációjára vár! Minden magyar feladata ez, s itt nem lehet semmire hivatkozni, vagy síránkozni! Ezen emberpróbáló feladatunk mellé biztatásul, olvassuk el ismét Berzsenyi sorait:

„Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! Ordítson orkán, jöjjön ezer veszély: Nem

félek…..Nem sokaság, hanem Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.“

Dr. Bene Gábor

Csapó Endre: Ukrajna nagyhatalmi játéktér

Posted on 2014/10/01 by Nifadmin

Megjelent a Magyar Élet 2014. augusztus 28-i számában

Ukrajna későszülött állam azon a területen, amelyen a nagyhatalmi erőszak nemzetállamok sorát hozta létre a száz évvel ezelőtt elkezdett háború által. Akkor még csak Közép-Európa rendjének felszámolása volt a szövetkezett, majd győztessé vált hatalmak szándéka, de annak logikája mentén, hogy a földrész egyik felének szétverése a másik pusztulását is magával hozza, 1945-ben a rommá bombázott Európa történelemalakító szerepe is porbahullt, talán véglegesen.

Az történt, hogy a két nagy háborúban erővel szétrombolták Európa központi területének geopolitikai adottságait érvényesítő hatalmait – Németorszgot és az Osztrák–Magyar Monarchiát, ami a hatalmi erők törvényeinek megfelelően hozta magával a győzelemre segített Orosz Birodalom (akkor Szovjetunió) helyben maradását a teljes összeomlás idején kialakult határvonalig, ami vasfüggöny néven vált hírhedett történelmi határrá. A két háború valóságos győztese és a legnagyobb zsákmány bezsebelője (gondoljunk Európán kívül az európai hatalmak gyarmataira is) a vasfüggönytől nyugatra terülő fél-Európa védelmezőjeként parádézó Amerika annyira beleélte magát ebbe a szerepbe, hogy a „szovjetorosz veszély” elmúltával is ottmaradt, teljes katonai erővel és gazdasági felügyeleti intézményeivel.

A múlt század kilencedik évtizedére teljesen új geopolitikai helyzet állt elő. Eladdig – minden szovjet állampolgár melldagasztó büszkeségére – a Szovjetunió egy kétpólusú világuralmi időszaknak minden hatalmat és dicsőséget felesben élvező partnere volt – 45 évig. Ennyi idő elég volt arra, hogy a micsurini hibrid „szovjetember” megfeledkezett a világ megváltásának russo–jid messianizmusáról, bolsevik elitje megfertőződött hollywoodi filmek és nyugati utazások baktériumaitól, és attól a korruptív és destruktív szereptől, amire a nyugati pénzhatalmi – mondjuk ki világnézetileg: burzsoá-kapitalista-népnyúzó – világhatalom őket felhasználta. Az előadásnak vége, a vasfüggöny legördült.

A Szovjetunió rothadása visszautasította Oroszországot eredeti geopolitikai területére. Pedig ha tudnák a mai oroszok, hogy milyen dicső jövőről ábrándoztak a nagy elődök. A szláv népek nacionalista tervezői a világforradalomhoz kapcsolták közép-európai uralmuk elképzeléseit. A XIX. század első felében a liberális baloldal táborán belül német és orosz vetélkedés folyt. Marx és Engels a német népre alapították elképzeléseiket, Bakunin a „népek unióját” gondolta létrehozni szláv vezetéssel. Bakunin, Feuerbach követőjeként az „elnyomott” szláv népekre akarta építeni a liberális világot. „Egy orosz hazafi kiáltványa a szláv népekhez” című írásában, 1848 végén, így fogalmazta meg Moszkva szerepét: „Mint orosz és szláv nem hiszek a történelmi Oroszország rendeltetésében, de hiszek egy új, forradalmi Oroszországban, amely vérének tüzével bevilágosítja egész Európát. … Moszkvából fog kiindulni az a vihar, amely az orosz jogar által leigázott népek és az összes szláv népek szolgaságát együtt fogja az egész európai népelnyomás romjai alá temetni. Vér és tűz óceánjából fog felszökni Moszkvából a magas égre a forradalom csillaga, és az lesz a vezérlője a felszabadult emberiségnek.”

Ebből az a mai tanulság, hogy a liberalizmus megszállottjaiban fogalmazódott meg a világforradalom eszméje, amit a kommunisták íme elrontottak. Másik tanulság ez éppen napjainkra, hogy végülis nem a nacionalizmus hozza létre a népeket egyesítő nagy egységeket, hanem éppen a liberalizmus. (Sztalin elrontotta a világforradalmat, amit Troczkij képviselt.) Ezt a szabályt Bakunin bő évszázaddal előbb felfedezte, mint az amerikaiak. Jól látta, hogy nagy területre kiterjedő dominanciát nacionalista alapon nem lehet megvalósítani (kár, hogy nem figyelt fel rá Hitler), és azt is helyesen mérlegelte, hogy ahhoz internacionalista kötőanyag kell, de azzal nem számolt, hogy a libaralista ideológiatartalomhoz monumentális monetáris tartalom is kelletik. A kétpólusú világhatalom leáldozásával egyetlen világhatalmi ideológia (megtámogatva az említett monetáris tartalommal) maradt: a liberális demokrácia. Ezzel szembeszegülni fedetlen sisakkal életveszélyes. (Isten óvja Magyarországot!)

Tehát új geopolitikai helyzet állt elő a Szovjetunió, illetve Oroszország valóságra ébredésével. Nemcsak az anyagi feltápászkodása részére (ten-gerentúli nagylelkűséggel) átengedett országok feletti politikai és gazdasági gyámkodást veszítette el, hanem füg-getlenné lettek a korábban elfoglalt, szovjet államszövetségbe csatolt államok is. Lehet, hogy ezek elvesztése gondoktól mentesüléssel is járt, a lényegesebb szovjet társ-tagállamok megmaradtak, mint a FÁK (Független Államok Közössége) névleges önállósággal élő tagjai.  A régi kötődések nyomán ezeknek ma még jobb együtt lenni, mint a szépen hangzó függetlenség zord magányában. Ezek egyike, Ukrajna most megkívánta a függetlenség teljes tartalmát. Ez a kívánság aktív cselekedetre váltott, ami nyugati nagyhatalmi támogatást kap – vagy inkább biztatást.

Az ukrán mozgolódást az Egyesült Államok támogatja. Fontos ismerni az előzményeket. A Szovjetunió megszűntével Oroszország is a parlamenti demokrácia útjára lépett, elfogadta a nyugati kapitalizmus gazdasági rendjét. Megjelent a nyugati tőke, megindult az állami gazdálkodás szétszerelése. Úgy mint Magyarországon. A szétszedett államvagyonból meggazdagodott oroszok és külföldiek új gazdálkodása súlyos politikai és gazdasági feszültséget okozott. Az ország gazdasági összeomlás szélére került. A régi apparátus egy csoportja megtámadta ezt a rendszert, az ellenállásból kormányhatalom lett, amelynek élén Putyin megindította az anarchikus gazdálkodás felszámolását. A liberális nyomulás felszámolása súlyosan érintette az amerikai bázisú tőkés társaságokat. Oroszország szerencséjére a nyersolaj és földgáz ára épp jókor négyszeresére emelkedett, ez kihúzta az országot a gödörből, sőt emelkedő pályára lépett.

A tét sokkal nagyobb, mint az amerikai tőkés társaságok elkergetése. Valami kiesett Amerika kezéből, nevezetesen a hozzájutás a mérhetetlen ásványkincsekhez, amik a világ legterjedelmesebb országában várnak feltárásra. Amerika ma vezető világhatalom, aminek megtartásához mind több gazdasági háttér kell. A vezető világhatalom hasonló aggodalma lett Kína rohamos fejlődése is. Aggasztja az is, hogy Oroszország Kína-barát politikát folytat, a két ország elrendezte vitás dolgait. Ehhez járult az új tapasztalat, Oroszország is erősödik gazdaságilag. Gondoljuk meg, Oroszország és Kína Európában és Ázsiában otthon van. Ha Amerikának  egyszerre kell mindkettő terjeszkedése ellenében megvédeni világhatalmi pozícióját, nagyon nehéz helyzetbe kerül. A Közel-Kelet ugyancsak orosz és kínai szomszédság. A geopolitikai játékban a feltételek és esélyek Amerika részére kedvezőtlenek.

Európa gazdaságilag reményteljesen felzárkózhat a három nagyhatalom mellé, de katonai erejét tekintve világhatalmi súlya jelentéktelen. Élvezi a nyugalmi állapotot, Amerika katonai kalandjaihoz tessék-lássék hozzájárul bővérű fiatalokból álló csoportok rendelkezésre állításával. Európát a NATO védi, elméletileg, minthogy égen-földön nincs ellenség a láthatáron. Hadászatilag Európában csak Amerikának van védenivalója. Megvédeni a liberális demokráciát, azaz saját gazdasági terjeszkedése szabadságát. Az Európai Unió amerikai érdekű kreatúra, tehát Amerikának van mit védelmezni az orosz–európai határ mentén.

Európának minden jól felfogott érdeke a jelen helyzetben az, hogy ne legyen konfliktus a keleti határain. A technológiai fejlettség mai állapotában az energiaforrásokhoz való hozzájutás létkérdés. Ha leáll az energiahordozók szállítása, leáll az élet Európában. Itt jön számításba a kontinentális egymásrautaltság témája. Ha az élet követelményei előírják, a politika az eurázsiai nagytérség adottságaihoz fog igazodni. Európa nem keveredhet háborús konfliktusba akármilyen ukrajnai függetlenségi törekvés miatt. A probléma azonban az, hogy a szóban forgó törekvést Amerika támogatja – saját geopolitikai érdekeit követve.

Ez is történelmi esetlegesség. Közép-Európában történelmileg Amerika a nyugat-balkáni (jugoszláv) háborúban jelent meg első ízben rendezőhatalmi fegyveres erővel, ami fölveti a kérdést, hogy bevetne-e katonai erőket az ukrajnai függetlenségi törekvések mellett? Elemzők egyértelműen állítják, hogy esélytelen vállalkozás lenne az orosz erőkkel szemben. Fegyveres konfliktus kimenetele az lenne, hogy Oroszország integrálná Ukrajnát a jelenlegi független státusz megszüntetésével. Ezzel a cselekedetével valójában helyreállítana  egy korábbi történelmi állapotot, mivel olyan, hogy független Ukrajna, mindössze 25 éve létezik, ugyanakkor az orosz tudatban a szóban forgó terület a birodalom elidegeníthetetlen része. Minden bolygatás a szorosabb kötés állapotát eredményezné.

Két szemlélet ütközik a jelen vitában. Egyik a teljes állami függetlenség, vagyis a Moszkvától való sokrétű függés szétszakítása, szemben az orosz Eurázsiai Unió (orosz–fehérorosz–kazah–örmény vámunió) gazdasági szövetség megvalósítása, ami hasonló elképzelésen létesült, mint az Európai Unió. Emiatt a nyugati törekvést, Ukrajna EU-tagsági szándékát Oroszország ellenséges lépésnek, birodalmi területi integritása megsértésének tekinti. Érdekeit máris érvényesítette Krím esetében. Nagyon jól tudhatták az amerikai ukrán-stratégia kidolgozói, hogy a kijevi lázadást követően Moszkva haladék nélkül visszafoglalja Krímet. Az orosz tengeri hatalom létének bázisa a fekete-tengeri Szevasztopol, az egyetlen orosz haditengerészeti kikötő.

Ukrajna valódi, tehát nemcsak névlegesen független ukrán államként csak a szovjet állam megszűnte óta igyekszik magát meghatározni. A jelenlegi zavargásokból  hatalomra került, inkább csak különböző érdeket szolgáló csoport erősen nacionalista részei az érzelmekre hatnak, azzal szereznek támogató híveket, hogy az Európai Unióhoz csatlakozás megold minden problémát, csak ki kell nyilvánítani a nép akaratát erős nemzetállam létrehozására. A nyugati politika nemcsak ismeri ezt a politikai csoportosulást, de fel is használja őket. Szervezeteik korábban együttműködtek a megszálló németekkel, tömegesen kerültek nyugati emigrációba, ahol erős antikommunista szervezeteket hoztak létre. Annyira sikeresek voltak a nyugati hatalmaknál, hogy számottevő politikai erőt képeztek a hidegháború idején. Ausztráliában is a szovjetellenes emigráció élenjáró szervezeteit képezték, a magyar emigráció is hasznosan együttműködött velük. A németországi bázisú Magyar Szabadság Mozgalom megszakította kapcsolatát az ukrán mozgalommal, Kárpátalja hovatartozása miatti vita során. Most újra szerepet kaptak a felújított hidegháborúban, Amerika oldalán.

Ukrajna kevert lakosságával aligha képezne békés szándékú országot az Európai Unió keretében. Nagyonis bizonytalan az uniós tagság létrejötte. A jelenlegi geopolitikai helyzetben Ukrajna ütköző terület, ami kétségessé teszi a független államiságot. Kevés a valószínűség arra, hogy Ukrajna mai teljes területi épségével elszakad az orosz állam hatásköréből. Valószínűbb az ukrán állam szétesése.

Ami az Európai Uniót illeti, nehéz helyzetben van az atlantista szövetségi viszony miatt. Erős amerikai befolyás ütközik európai érdekekkel. Európának nem érdeke ingerelni az orosz medvét. A szovjet állam kudarca eléggé visszavetette Oroszországot Európa hátárain túlra, ennek az állapotnak a tartósítása európai érdek. Azt természetesen észben kell tartani, hogy Oroszország megerősödésével, 20, 30, 40 év múlva visszatérhet azoknak a területeknek „jogos visszavételére”, amiket valamikor egy időre birtokolt. Ez nála alkati kérdés, történelmi tradíció, hacsak valamilyen új konstelláció nem kényszeríti ki az orosz mentalitás általános pacifikálódását.

Jó ha van egy ütköző állam a nagy orosz birodalom és a mi kis országunk között, de annál is rosszabb, ha Ukrajna nemzetállami mámorában üldözi a határai közt élő magyarokat. A románok nagyon számítanak Ukrajna szétesésére, amiből területi gyarapodást remélnek mind Moldova, mind Bukovina területéből. Ez készteti a románokat a legodaadóbb atlantista magatartásra, aminek hevében a román kormányzati körök részére mellékes, hogy az ország népét miként érinti a liberális kitárulkozás. Attól ők még bárcás nacionalista kedvencek lesznek az amerikai politika számára.

– Az Oroszország elleni szankciók éves szinten 80 millió euró veszteséget jelentenek a magyar mezőgazdasági exportnak – nyilatkozta Navracsics Tibor külgazdasági és külügyminiszter. Az EU augusztus 1-jétől léptette életbe az Oroszország elleni szankciók úgynevezett harmadik lépcsőjét. Az uniós intézkedések korlátozzák Oroszország hozzáférését a nemzetközi tőkepiacokhoz, fegyverembargót vezetnek be, valamint megtiltják az úgynevezett kettős felhasználású, polgári és védelmi célokra is használható termékek katonai célú exportját, emellett pedig azt is meggátolják, hogy Oroszország olajkitermeléshez használt technológiákhoz juthasson hozzá az EU tagállamaiból. Mindez, minden tekintetben ellenkezik a nyugati nagyhatalmi alapigazsággal, az áru, a tőke, a munka szabad áramlásának elvével.

Oroszország – válaszul az ellene bevezetett nyugati szankciókra – bejelentette, hogy egy éven át nem engedi be a területére az Európai Unióból, az Egyesült Államokból, Ausztráliából, Kanadából és Norvégiából származó marhahúst, sertéshúst, gyümölcs- és zöldségtermékeket, baromfit, halat, sajtot, tejet és tejtermékeket. Az embargó több száz millió euró kárt okozhat az európai uniós termelőknek.

Orbán Viktor miniszterelnök szerint az Oroszországgal szembeni gazdasági szankció politikája ellentétes a magyar nemzeti érdekkel. A Nyugat által szorgalmazott szankció politikája „többet árt nekünk, mint az oroszoknak. Lábon lőttük magunkat”–fogalmazott. Orbán Viktor elmondta: keresi a partnereket ahhoz, hogy változtasson az Európai Unió ezen a politikáján. Egy exportra épülő gazdaság számára a gazdasági szankció mindig ellentétes a nemzeti érdekkel.

A román atlantista feltárulkozással ellentétben Magyarország kormányát és személy szerint Orbán Viktor miniszterelnököt az ukrán ügy miatt most a liberalista Nyugat ellenségeként kezelt orosz „diktátor” szövetségesének, és így a Nyugat árulójának nyilvánítják. A magyar „diktátor” a nyugati liberális-demokrata média célpontja lett, akinek letaglózása, tönkretétele lehet az a könnyű eset, amivel példát lehet felmutatni – lám így jár az, aki a liberális demokrácia hitehagyottjává válik. Lássuk, miről is van szó:

A liberális irányzat kezdettől fogva vallásellenes volt és végig az is maradt. Ugyanakkor megtapasztalták azt is, hogy az emberi természet megkívánja a tudatalatti irányítást, a szellemi-lelki eligazítást, amit a kereszténység sikeresen kiművelt és alkalmaz. Nem bajlódhat minden egyén társadalomfilozófiai kiértékeléssel független világszemlélete kialakítására, tehát elfogadja azt, amit készen kap a környezetétől. Minden irányzat akkor lehet sikeres, ha elülteti a tudatot a társadalom jelentős részében a megfelelőségéről, a hasznosságáról. A liberális demokrácia rendkívül sikeres ezen a téren, valóságos vallássá emelte hirdetett elveit a propaganda. A kommunizmusban csalódottak is könnyen átváltottak egyik bigottságból a másikba. Csak egy példa: Fodor Gábor szerint a liberális pártban való szerepvállalása, számára nem kaland, hanem hitvallás. Az SZDSZ elnökjelöltje erről Salgótarjánban, pártja Nógrád megyei választmányi ülésén beszélt 2007. március 2-án. A liberális demokrácia egyre inkább közeledik a fundamentalizmushoz, ami azt jelenti, hogy türelmetlen mindenki mással szemben, ahol teheti, megköveteli annak felsőbbrendűségét. Ez most könyörtelen módon mutatkozik meg az amerikai politikai magatartáson. Jó kérdés, hogyan számol el ez a mai liberalista a liberalizmus alapjául hirdetett egyéni szabadság elvével.

Tény hogy Amerikában, az amerikai politikában és médiában mára eluralkodott a fundamentalizmus, az a türelmetlenség, ami eltakarítana mindent, ami útjában áll. A magyar nép nagy várakozása nagy csalódássá vált az amerikai viselkedés nyomán. Nem a nyugati fejlett gazdaság partneri támogatását hozták a felfejlődés előmozdítására, hanem a liberális demokrácia libere letarolt és gründolt azokban az országokban, amelyek a felszabadítást várták. Húsz év után sem tudta elérni az ország azt a szintet sok tekintetben, amiben a kommunizmus bukásakor volt. Orbán Viktor és baráti és eredeti párttársi környezete is azt várták – már tanulmányaik révén is –, hogy a gazdasági kötöttség rendje után a liberális elvek szerint elinduló gazdaság felemeli az országot a nyugati fejlődési pályára. Mit látunk most? Orbán „szembeszáll a nyugati világgal, árulója annak, Putyin szolgája.” Nem igaz! Orbán és a magyar nép nem azt kapta amit várt, egyrészt nem ismerhette, másrészt tetemesen meg is változott minden nyugaton politikai és gazdasági meg erkölcsi téren az utóbbi évtizedekben.

Ezért kell „szakítani a liberális társadalomszervezési elvekkel, módszerekkel és egyáltalán a társadalom liberális megértésével” – mondta Orbán Viktor Tusványoson, és tett olyan ígéretet, hogy: „megkeressük, megpróbáljuk megtalálni a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva, tőlük magunkat függetlenítve azt a közösségszervezési formát, azt az új magyar államot, amely képes arra, hogy a mi közösségünket évtizedes távlatban versenyképessé tegye a nagy világversenyfutásban.” Mert nem Orbán Viktor tagadta meg a hűséget elveitől, hanem a mai liberális nemzetközi közösség. A magyar álláspont: az önvédelem alapvető emberi jog!

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

2014. Szeptember 01., Hétfő 09:44

Lépjünk ki a NATO-ból, mielőtt késő lesz!

Írta:  Bene Gábor

Egy gyors reagálás a Szociális Fórum nyilatkozatára! 

„Nemzeti érdekünk a jó viszony Oroszországgal. Helyes politikával elérhetjük, hogy Moszkva hatályon kívül helyezze a magyar élelmiszerek behozatali tilalmát, és az eddiginél is több árunk juthasson be a termékeinkre hagyományosan igényt tartó orosz piacra. Helyes politikával azt is elérhetjük, hogy Magyarország baráti áron kapjon orosz földgázt, többek között az épülő Déli Áramlat vezetéken keresztül" – áll a Békekör nyilatkozatában, melyet döbbenten olvastam, hiszen ezzel a Békekör nem a nemzetközi jog egyik fontos alapelvét – az önrendelkezés jogát – hanem hazánk piaci érdekeit emeli a nyilatkozat lényegi elemévé. 

Pedig mi magyarok nem azért ellenezzük a háborút, mert hasznot akarunk a békéből húzni, hanem a háború értelmetlensége és annak haszonélvezőinek – a bankárkasztnak – a hazug, gátlástalansága okán. A szenvedés, ami a háborúval jár, éppen a monetáris diktatúra célja, mert így két legyet is üthet egy csapásra. Amíg tart a háború, addig el fogják adósítani Ukrajnát úgy, hogy az adósságcsapdából soha többé ki ne kerüljön. S amikor véget ér az általuk szított belháború: akkor békecsinálóként tetszeleghetnek majd a pénzpórázra vett politikusaik.

A Magyar Szociális Fórum által közzétett anyagból sajnos azt a következtetést vontam le, hogy a tisztánlátás még azokat a jószándékú embereket sem érte utol, akik pedig más területeken fellépnek a pénz hatalmi elitének a gátlástalan manipulációi ellen. (Pl. deviza ügyben.)

A nyilatkozat szövegében szerepel a következő mondat is: „Fontos volna, hogy a magyar kormány megjelölje a politikai rendezés mibenlétét is, nevezetesen támogassa a szemben álló ukrán felek között februárban létrejött megállapodást egy nemzeti egységkormány
létrehozásáról, és a nemzetiségi jogok feltétlen biztosításáról.”

Sajnos alapvető tévedésben vannak a nyilatkozat megszövegezői. Nem szemben álló ukrán felek vannak ott, hanem külföldi zsoldosok és a Gládió speciális egységei harcolnak azért, hogy az egyszerű népet romlásba, az államot pedig a modern gyarmatosítás alanyává tudják tenni. Azért nem egyezett bele a népszavazásba az EU, mert tudják, hogy akkor rendeződne a helyzet, s nem lehetne tovább folytatni a vérontást és kiépíteni a soha meg nem szűnő adósságcsapdát! Az pedig, hogy a kárpátaljai magyarságot és a ruszinokat viszik leginkább a harctérre, az részben Kárpátalja egységesítését jelenti a regnáló, szélsőséges ukrán nacionalisták számára, s részben szkíta hagyomány és lélek kiirtását célozza a bankárkaszt rendelése alapján. Hasonlóan ahhoz az esethez, amikor az USA a sivatagot bombázta Irakban azért, hogy minél több ősi agyagtábla elpusztuljon, kutathatatlanná váljon.

Itt az ideje, hogy beváltsuk 1956 egyik legfontosabb célkitűzését: a semleges Magyarországot. Azonnal ki kell lépni a NATO-ból! S erre a Gládio ukrajnai jelenléte tökéletes indokul szolgálhat a kormánynak! Ráadásul ezzel a gyakorlatban nyilvánítjuk ki hazánk békeszándékát!

Szeged 2014-08-31 Dr. Bene Gábor

---

 ESÉLY 1956 egyik célkitűzésére: a semlegességre!

A „Lépjünk ki a NATO-ból, mielőtt késő lesz” – című rövid írásomra reagált pár gondolattal egy olvasó.Korrekt írását magam egészítettem ki – szokásomhoz híven – és kék színnel, mert ezzel válik érthetőbbé a két írás.

A második Orbán kormány megalakulását követően a „pénzügyi szabadságharc” jegyében a kormány meg kívánt szabadulni az IMF-től. Ehhez kapcsolódóan, rövid időn belül Amerika figyelmeztette Magyarországot, hogy ez egyet jelentene a NATO-ból kilépéssel is. Ezt a „figyelmeztetést” a magyar sajtó csak egyszer említette meg, majd azóta is, mély csönd övezi ezt a hírt. Mert az adósságcsapda a Wall street új típusú gyarmatosítási eszközrendszere, melynek kijelölt politikai-gazdasági ellenőrei az EU intézményei, viszont az adósság katonai biztosítéka egyedül a NATO. Csupán ennyi az összefüggés!
Meglepő kapcsolat az IMF és a NATO összekapcsolódásáról, pedig látszólag semmi közük egymáshoz. Vagy mégis.

Legyen egy történelmi példa Függetlenség kérdésköréhez. A titói Jugoszlávia az egyik leggazdagabb országnak minősült a 70-es években. Mert akkor még a bankárkaszt azzal volt elfoglalva, hogy a nagy, bolsevik kísérletének a feladását úgy tudja majd kommunikálni az agymosott és már fogyasztói gondolkodású kelet-európaiaknak, hogy azok ne vegyék észre a nyilvánvaló csalást! Messze felülmúlta a többi szocialista országot Jugoszlávia abban a korban és ami fontos független volt mind kelettől, mind nyugattól. De ennek meg volt a veszélye. Már Titó életében titkos paktumok jöttek létre az akkori Jugoszlávi feldarabolására és pénzügyi rabszolgaságba hajtásáról. Így már csak idő kérdése volt, hogy mikor látnak esélyt erre az érdekelt pénzügyi és katonai, politikai nagyhatalmak. De ez már másik történet, hogyan kreáltak polgárháborút ebben az országban, és hogy hogyan varrták a nyugat felelősségét a szerbek nyakába. Ahogy velünk Trianonnál, úgy most ugyanaz az érdekkör Jugoszlávokkal és főleg a szerbekkel bánt el hasonlóan...Egyébként minden nemzetállam sorra fog majd kerülni, ha későn veszik észre a helyi polgárháborúval kiteljesedő demokráciát – pontosabban elfajzott népuralmat – , amikor már nem lehet kitérni a csak halálos szorításra alkalmas, „ölelő karok” elől! Az eredményt mindenki láthatja, a gazdag Jugoszlávia a mély szegénységbe zuhant. Mert az államok és polgáraik adósságcsapdába csalása az új típusú gyarmatosítás fontos eszköze, melynek kijelölt politikai-gazdasági ellenőre az EU, és egyetlen katonai biztosítéka a NATO.

Az "nyertes" Szlovénia és Horvátország sem sokáig élvezhette a győzelmét. Az Eu-ba kényszerítésükkel (meghamisított népszavazási eredmények) ugyanarra a sorsra jutottak, mint mi is az elmúlt 20 évben. De az igazság bár mindenki számára elérhető - senkit sem érdekel, mert a médiáknak tilos a valóságról informálni.
Az új típusú gyarmatosításnak ugyanis egy másik eszköze  a hamis közbeszéd, amely a bolsevik agymosást követően a fogyasztástól teszi függővé az embereket, így ők nem láthatják tisztán a valós helyzetet.
Jugoszláviáról írtam, mert érintett vagyok az ott történtekben, De érdemes csak az elmúlt pár év eseményeire gondolni. Hasonló játszódott le : Irakban, Szíriában, Libiában... és most Ukrajnában is.
És mindenhol hazugságok, látszat okok a támadásra: Irakban állítólagos tömegpusztító fegyverek, melyekről már akkor is tudni lehetett, hogy hazugság. Szíriában a mérgesgáz bevetése, amivel a gond, hogy vélhetően nem a kormánycsapatok használták... Ukrajnában pedig már megegyezés volt az ellenzék (és az őket támogató Eu) és a kormányerők között, amikor orrlövészek lőni kezdték a tömeget. Az orrvlövészek pedig a NATO titkos egységeiből, a GLADIO-ból érkezetek Ukrajnában, s így már lassan kialakulhat a kép mindenkiben, hogy mi az összefüggés a NATO és az IMF között!

Az ukrán elit alakulat meg várt a "szomszéd utcában", hogy leszedhesse az orrlövészeket, de mégsem tehette. Az amerikai nagykövetség utasítására nem lehetett közbelépniük. Az eredmény azóta ismert: polgárháború Ukrajnában, sőt...

De a fő kérdés továbbra is: Megéri-e kilépni e a NATO-ból. Egy NATO kilépés azt a lehetőséget biztosítja a bármely NATO országnak, hogy bármikor hamis ok alapján megtámadják a nem NATO országot (ahogy ezt tették Jugoszlávia esetében is). Egy háborús konfliktus esetén viszont a többi NATO országnak is be kell lépnie a konfliktusba. Most érdemes a térképre nézni...
És bármikor lehet találni olyan politikust, hamis indokot bármelyik szomszéd országban, aki hajlandó ehhez a nevét adni (természetesen nyugati utasításnak megfelelően). Így a korrekt nyugat megint „ártatlan”, de újra egyedüli pénzügyi győztese egy újabb háború kirobbantásában. Nevezzük már meg ezt a „nyugatot”, hiszen nem a nyugati kisvállalkozók vagy munkások azok, hanem a bankárkaszt, amely akár hadiszállítóként, akár hitelezőként, de évszázadok óta ott van minden fegyveres konfliktus mögött! E nyugatnak alkonyult most be, s nekünk ezt az alkonyt kell feltérképezni, hogy nyugodtan várjuk a gazdasági összeomlást és a hivatalos pénzrendszer csődjével.

Továbbá érdemes végiggondolni, mai napig milyen terveket szőnek a szomszédos nacionalista országok a csonka Mo-gal szemben. Ki meddig képzeli el a saját ország határát kitolni az amúgy is csonka Mo-gal szemben. Ez nem nacionalizmus a nyugat szemében, de az igen, ha valaki meg meri említeni Trianon jogtalanságát...

Ezek után a felvetést érdemes újra átgondolni: Kilépni, vagy pedig passzívan távol maradni a konfliktustól...

Álláspontom szerint a magyar társadalomban megjelenő lumpen elemek többszörösére duzzasztás ugyanazt szorgalmazza, mint amit az többi államban, ahol szeretne végre a pénzhatalom, egy számára profitszerző és a hitelfelvevőnek örökre eladósító, polgárháborút kirobbantani…..

Ha kilépünk, akkor talán van esély arra, hogy ezt megússzuk, ha nem lépünk ki, akkor semmi!

2014. Augusztus 24., Vasárnap 20:25

A kettős mérce végső lelepleződése Kelet-Ukrajna kapcsán.

Írta:  Bene Gábor

Koszovó esetében működni látszott a népek önrendelkezése, Ukrajna esetében viszont ezt eleve és nagyképűen elutasítja a bankárkaszti gyarmatosítás eszközrendszereként működő EU. Ráadásul az Oroszországgal kapcsolatos logikátlan döntéseknek a levét mi – kisemberek – fogjuk meginni, mihelyt itt a fűtésszezon. Számomra nem elfogadható az ukrajnai oroszok és más népek jogának a lábbal tiprása, sőt a kárpátaljai magyarság és a ruszinok – etnikai tisztogatás jellegű – háborúba hurcolása egyenesen vérlázító. (ezért gyűjtöttem az aláírásokat)

A népek önrendelkezésnek jogát az ENSZ 1514-es közgyűlési határozata szabályozza, amely 1960-ban született. A mai nemzetközi jog egyik legelismertebb elve az önrendelkezési jog, melyet a törvényes Ukrán államvezetést megpuccsoló és az un. Gladio egységeinek a gyilkos mesterlövészeit felhasználó, valamint a média hamisítás eszközével gátlástalanul visszaélő szélsőségesek – természetesen az EU támogatásával – lábbal tipornak, s nem szól ellene egy európai államvezetés sem. Mindez magáért beszél.

Az ukrajnai válság valójában, a Susan George által megjósolt belső polgárháború, amelyet szerinte minden országban előkészítenek, s amely a túlnépesedő földünk lakosságának a drasztikus csökkentését célozza. A halottak, sebesültek és menekülők száma ezért nő napról napra, s egyre erősebb a veszélye az említett fiktív regény – a Lugánói tanulmány – egyik legfőbb tételének a megdöntésére. Világháborút ugyanis az atomháború veszélye miatt nem akart még akkor a bankárkaszt és annak pénzpórázon tartott kiszolgáló személyzete sem. Legalábbis a regény születésekor. Mára azonban vagy gátlástalanabbak lettek a bankárkaszt tagjai, vagy megtalálták a saját megmentésük technikai módszerét atom-biztos bunkerekben, vagy akár speciális, földalatt felépített városrészekben. Ez a veszély tehát itt van a kapuk előtt, s Ukrajna szomszédai – közöttünk hazánk is – egyre rosszabb gazdasági és politikai helyzetbe kerülnek. Sőt az un. Oroszország elleni szankciók, újabb öngólokat jelent majd.

Így érthetetlen számomra az, hogy miért nem ismeri fel a magyar (?) kormány a helyzet tarthatatlanságát, s miért nem kezd egyrészt lobbizni, másrészt nyíltan is fellépni a jogok – alapvetően az önrendelkezés jogának – a betartása és nemzetközileg ellenőrzött népszavazás kiírása érdekében. Ennek több, komoly eredménye is lenne. Először is lehetőséget adna arra, hogy világossá tegyük a világ előtt, hogy nem gyáva, megalkuvó és nem Brüsszelből vezérelt kormányunk van, másodsorban arra, hogy a magyarságot ért legnagyobb traumát feltárjuk a nemzetközi közvélemény előtt.

Hiszen ha 1920-ban, nyúlszájú puccsistánknak a hadsereget lefegyverző manőverének sikere ellenére is meg lehetett volna győzni a világot arról, hogy a wilsoni pontok szerint kötelező a népszavazás az elcsatolni szándékozott területeken, akkor bizony egy centit sem tudtak volna elcsatolni hazánktól. Ugyanis akkor még elevenen élt a Kárpát-medencében élő emberekben – ruszinokban, rácokban, tótokban, oláhokban, stb. – az egyetlen bevált módon működő un. harmóniateremtő állameszme: a Szentkorona. Ha ma nem a bankárkaszti diktátumok, nem a pénzpóráz szájkosara vezérlik hazánk pártpolitikai vezető rétegét, akkor egyértelműen kiáll a Kelet-Ukrajnában oly annyira szükséges népszavazás mellett, hiszen ez egy ENSZ alapelv is! Sajnos azonban nincsenek illúzióim. A világot gazdaságilag és politikailag irányítani tudó bankárkaszt, nem tűri az ellentmondást, s azonnal reagálna is egy ilyen lépére. Csakhogy ezzel rögtön le is leplezné azt a kettősmércét, amit mi magyarok - legalább már egy évszázada - a bőrünkön érzünk. Ha a donyecki és a luhanszki lakosság az önálló állam kialakítását választaná, akkor ez ellen nem tehetne semmit a világ, de főleg az Ukrán állam nem. Bár, ahogy Kárpátalja 1992-es népszavazását elhallgatták, félretették, sajnos még ez sem biztos.

Az 1975-ös Helsinki Alapokmány szerint - amelyet egy véreskezű magyar diktátor is aláírt - az európai status quót nem lehet, nem szabad megváltoztatni. Ez a kádári kompromisszum azonban mélyen erkölcstelen volt, s ha a korszak erőviszonyai érhetővé is teszik az aláírását, de ettől még nem lett igazságos. Azóta azonban ez már nem betartható, s Németország egyesítése, Jugoszlávia, Csehszlovákia szétesése alaposan megtépázta elfogadhatóságát, s kiderült róla – amit mi magyarok régóta tudunk és érzünk –, hogy alapvetően igazságtalan. Így ha az önrendelkezés kérdésében Kelet-Ukrajna mellé állunk, akkor a határainkon kívülre szakított magyarjaink önrendelkezéséért is kiállunk! Legyen már vége a kettősmércének!

Szeged, 2014-08-20 BG

2014. Augusztus 24., Vasárnap 22:00

USA, Európa, Ukrajna, Gáza – cionizmus (kötelező videók)

Írta:  NIF

Egy kis történelmi és pillanatnyi politikai áttekintés az ukrán és európai helyzetről Szaniszló Ferenccel mely a VILÁG-PANORÁMA legutóbbi, pénteki adásában hangzott el. Szaniszló Ferenc ugyan egy szóval nem említi a cionisták megnevezést, csupán háttérhatalomról tesz említést, ugyanakkor mindenki tudja (kivéve a szocion-liberális médiából tájékozatlanokat), hogy a kettő egy és ugyanaz.

Az összefoglaló világosan rávilágít arra, amit már a nemzeti radikális oldal hosszú évek óta mond, vagyis, hogy a magyarországi politikai palettán működő jobb- és balliberális erők (ide tartozik a Fidesz is), mennyire egy irányba húzzák, vagy éppen tolják az ország szekerét, mely irány sehogysem a magyar nemzet érdekeit képviseli. Megint a rossz oldalon állunk, a hintapolitikával pedig csak elnyújtani lehet azt az agóniát, amiben az ország vergődik. Mammont és Istent egyszerre szolgálni nem lehet. Ezt már több írásunkban is kifejtettük itt, a NIF oldalain. 

Miközben az ország gazdasági megszállása folytatódik, egyre nagyobb a valós politikai veszélye annak, hogy hamarosan eljön a katonai megszállás is. Akkor pedig már nem lehet mit tenni, mert lényegében ugyanaz megtörténik, ami már megtörtént 1944-ben.

Figyelem! A videót szigorúan tilos megnézniük a mindennel elégedetteknek, a könnyű bulvármajomságokat kedvelőknek, a hitetleneknek, a politikai szűk-látókörűeknek és a kiemelt “IQ-bajnokoknak”.

VILÁG-PANORÁMA Szaniszló Fereccel (2014.08.22.)

https://www.youtube.com/watch?v=UZxRxfp5OxY

Szaniszló Ferenc videó-jegyzetét kitűnően kiegészíti Imran N. Hosein sejk közismert író, filozófus, az iszlám vallás szakértőjének, a cionisták céljait és eddigi tevékenységét elemző és tételesen bemutató gondolatsora, mely sevaster1 jóvoltából magyarul is olvasható. Imran N. Hosein sejk több egyetemen végzett tanulmányokat, amerikai és kanadai egyetemeken oktatott. Számos könyve megjelent. Aki még nem nézte meg ezt az anyagot, annak melegen ajánljuk. Aki ismeri a valós történelmet, de még nem igazán biztos saját következtetéseinek helyességében, az most megerősítést nyerhet ennek az anyagnak a megtekintése után.

Figyelem! A Nemzeti InternetFigyelő nem alkalmazza a hozzászólások esetében a gondolatok cenzúrázását. Most kivételt teszünk, és minden troll hozzászólást és a valóságtól valamint a történelmi tényektől elrugaszkodott, esetleg kifejezetten uszító, hazug véleménymegnyilvánulást kivételesen kegyetlenül kitakarítunk a hozzászólások közül.

Ott az írás a falon - Imran Hosein sejk az ukrán-orosz helyzetről

https://www.youtube.com/watch?v=xdXQHEXOwCE

 NIF megjegyzés:

1975. novemberében az ENSZ a cionizmust a rasszizmus és a faji megkülönböztetés egyik fajtájának nevezte meg határozatában. A cionistáknak az ENSZ-be egyre több, beültetett, megvásárolt képviselője 1991-ben visszavonta ezt a határozatot. A cionizmus azóta, lényegében az ENSZ jóváhagyásával, úgymond “törvényesen”, mindenkin és mindenek felett állóan terrorizálja emberek millióit szerte a világban. A cionizmus ma már világosan látható, hogy a fasizmus egyik válfaja, melynek megtestesítője Izrael állam, mely palesztinok ezreit gyilkolja naponta, holmi önvédelmi okokra hivatkozva. Olyan palesztinokat, akiknek földjét elrabolva, őket betonkerítéssel körbevett koncentrációs táborokba zárva, évtizedek óta, ivóvíz, élelem, gyógyszerek, megfelelő egészségügyi ellátás, a normális emberi életet jelentő infrastruktúráktól megfosztva tart teljes, Izrael általi függőségi viszonyban. Bármit mondjanak is az izraeli és egyéb cionista hazudozók, ez az igazság. Ön kedves Olvasó, hogyan érezné magát gettóba zárva, víz, áram, élelem, egészségügyi ellátás, jogfosztottság közepette, szenvedő gyermekeit látva? Vajon Ön mit tenne? Meddig tűrné ezt a megalázó, állati sorba taszító helyzetet? Ön mit tenne meg gyermekei és saját életének, szabadságának védelmében, pláne, amikor már semmi vesztenivalója nincs?

Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

Beküldte: Ballán Mária