Vérvádak
a zsidókért milliók haltak meg , míg ők lapultak a sötétben
!!!
Vérvád? Íme az igazság róla!
2014.
március 05. 16:22
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
Ifj. Tompó László – Hunhír.info
Amint
a Mazsihisz honlapján olvasható, március 8-án Kende Tamás
történész tart előadást a lágymányosi Bét Sálom zsinagógában
e tárgyban, tekintettel arra, hogy szerinte a vérvád hallatán
„Magyarországon a legtöbb embernek Solymosi Eszter, Tiszaeszlár,
az antiszemita izgatás jut eszébe, főleg annak a fényében, hogy
még a rendszerváltozás utáni demokratikus Országgyűlésben is
beszéltek még erről az esetről”.
Kíváncsian
várjuk a nevezett előadását, amelynek megtartásához segítségül
az alábbiakban újfent összegezzük, e tárgyban mi is az
igazság?
Krisztus keresztáldozatáig a bűnök kiengeszteléséül nemcsak állatáldozatok voltak (ilyenkor az áldozatot bemutató pap kezét az állatra tette, majd elvágta torkát, és vérét vagy egy edénybe fogta föl, vagy az oltárra öntötte (3 Móz 1, 4.), majd testét feldarabolta és elégette (Bangha Béla SJ (szerk.): Katolikus Lexikon, 1931), hanem emberáldozatok (főleg Főniciában), mi több, égőáldozatok is. Innen a ma oly sokat emlegetett holocaust kifejezés eredeti értelme, ugyanis eredetileg („holocaustum”) Isten tetszésére bemutatott „egészen elégő áldozat”-ot jelentett.
A leginkább az ószövetségi könyvekből ismert áldozati rítusokat azonban Krisztus keresztáldozata, a leölt Bárány vére eltörölte mindörökre. Az így értelmüket veszített szertartásokhoz (gondoljunk csak a ma is űzött kóser vágásra!) azonban továbbra is ragaszkodott a zsidóság. Krisztus istenségét elvetették, amiért nem politikai messiásként lépett fel, hogy őket világuralomhoz juttassa. Megszűnt számukra a templom, vagyis az áldozat bemutatására szentelt hely, így csak zsinagógájuk maradt, változatlan szertartásaikkal, telve Krisztus és követői gyűlöletével, a „rosszaság és gonoszság kovászá”-val (1 Kor 5, 7-8.). Gyűlöletük olyannyira megmaradt, hogy például a Katolikus Egyházba befurakodott huszadik századi követőik azt is elérték a II. Vatikáni Zsinaton (a zsidó és szabadkőműves Annibale Bugnini javaslatára), hogy az új misekönyvből kimaradt a hagyományos Római Misekönyvben (Dr. Szunyogh-Xavér Ferenc OSB (ford.): Magyar-Latin Misszálé, 1933) szereplő nagypénteki könyörgések egyike, nehogy megsértsük érzékenységüket azzal, hogy bűnükre rámutatunk:
„Omnipotens sempitérne Deus, qui étiam judáicam perfidiam a tua misericórdia non repéllis: exáudi preces nostras, quas pro illius pópuli obcaecatióne deférimus; ut, ágnita veritátis tuae luce, quae Christus est, a suis ténebris eruántur.”
Magyarul:
„Mindenható örök Isten, ki a hűtelen zsidóktól sem tagadod meg irgalmasságodat, hallgasd meg könyörgéseinket, melyeket e nép vakságának elhárításáért neked fölajánlunk, hogy megismerve igazságodnak világát, Krisztust, kibontakozzanak a sötétségből.”
Krisztus az egyetlen engesztelő áldozat
A keresztény tanítás tehát elvált a politikai messiást váró, vagyis őket a földkerekség uraivá tevő zsidókétól, akik mindmáig nem ismerik az egyetlen engesztelő áldozatot, Jézus Krisztusét, éspedig olyannyira nem, hogy Mosé bar Majemon spanyolországi rabbi a XII. század végén leszögezte: a Teremtő testetlen, vagyis nincs megtestesülés (incarnatio), és Mózes helyébe nem léphet az Evangélium. (Luzsénszky Alfonz: A zsidó nép bűnei, 1941)
Kérdés, mégis van-e és ha igen milyen konkrét alapja az általuk elkövetett „vérgyilkosság”-oknak, más szóval „rituális gyilkosság”-oknak? A válasz a fentiek alapján kézenfekvő: a Talmud tanítása, miszerint csak a zsidó a teljes értékű ember, míg a nem zsidó (a „gój”) – különösen, ha keresztény – tisztátalan, kifosztható, sőt megölhető. „A Talmud az „idegen kultusz” (Aboda zara) című traktátus 26b. lapján a Tosephothban (adalék) így szól: „A gójok legjobbikát öld meg.” (Tob sebaggoim harog.)” A Talmud-kommentárok szerint továbbá a felnőtt – 18 év feletti – házas nők megrontása ugyan törvénytelen, de törvényen kívül (titokban) elkövetve már nem az, akárcsak a rabbik kisgyermekekkel való nemi aktusa. (Minderről részletesebben beszámol a Jewish Encyclopedia, vagy Ted Pike dokumentumfilmje (A másik Izrael), illetve David Duketörténész magyarul is olvasható könyve (Zsidó szupremácizmus. A zsidókérdés amerikai szemmel).
Mikor rontanák meg leginkább a nem zsidókat, ha nem a megváltás fő ünnepe, húsvétvasárnap körül? Számukra Krisztus élete, de különösen is kereszthalála és feltámadása botrány. Miért? Válaszul elég a zsidóság mibenlétét kutató szerzőikhez fordulnunk (Karl Marx-Mordechaj, Werner Sombart, Giovanni Papini, Otto Weininger, Fejér Lajos), akik rámutattak arra, hogy a zsidóság valójában nem vallás, hanem faj, amely nem ismer Istent, túlvilágot, természetfelettiséget, művészi egyéniséget, hanem csak önimádatot. Istene a pénz (Marx), amellyel a gazdasági élet kizárólagos irányítására törekszik világszerte (Werner Sombart), minden más vallás – elsősorban a kereszténység – eszményeinek tudatos tagadásával (Giovanni Papini), talmudi tanaitól való elszakadni nem tudásával, amiért képtelen beolvadni (asszimilálódni) más nemzetek közé, velük sorsközösséget vállalni (Fejér Lajos), amiért mindenhol és mindenkor idegenek, ami lelki ziláltságukat, konfliktuskereső- és teremtő helyzetüket erősíti, így nem véletlen, ha állandóan véres összeütközésekre került sor a történelemben köztük és az őket befogadó népek között.
A liberális történészek mindmáig antiszemita uszításnak és vádaskodásnak tekintik a zsidó rituális gyilkosságok tényként való megállapítását. Azt állítják, hogy ilyenek sohasem voltak, hanem azokat csak a zsidók gazdasági, szellemi, politikai terjeszkedését megakadályozni akaró, gazdagságukra irigy társadalmak terjesztették. A zsidó rituális emberölésekről többnyire katolikus teológusok, történészek írta, általunk is idézett könyveket fércműveknek tartják, és ahelyett, hogy tartalmukat megcáfolnák, mindmáig elhallgattatják őket.
Megtörtént rituális gyilkosságok
Martin Konrad paderborni püspök, aki módszeresen tanulmányozta a zsidó rituális gyilkosságokat, megállapította, hogy „a zsidók tagadhatatlanul követtek el ilyen bűntetteket”: erre számos zsidó forrás (például a Kabbala) egyértelműen utal. (Katholische Vierteljahrschrift für Kunst und Wissenschaft, 1848. évfolyam). Kutatásai alapján később Freimut Bernardinleszögezte, hogy „a zsidóságnak nagy rétegei és a főrabbik és rabbik vezetése alatt éppen az előkelő és művelt zsidók hódolnak az emberölésnek és az emberi vér élvezetének” (A zsidó vérgyilkosságok története napjainkig. Die jüdischen Blutmorde von ihrem ersten Erscheinen in der Geschichte bis auf unsere Zeit, 1894). Hasonló következtetésekre jutott a huszadik században Huber Lipót kalocsai kanonok.
A már idézett Luzsénszky Alfonz hivatkozik arra, hogy „Simon ben Haddarsan az ő „Gyűjteményé”-ben (4 Móz 25, 8. versének fejtegetésében) így szól: „Mindaz, aki a gonoszok (Rásáim) vérét ontja, annyit tesz, mintha áldozatot mutatna be Istennek.” A „gonoszok” kifejezés a Talmudban következetesen a „goj”-ok – a nem zsidók – rokon értelmű szava.
Luzsénszky kimutatása szerint több mint félmillió nem zsidó lett eddig a történelemben bizonyíthatóan rituális gyilkosságok áldozata. Csak valóban bizonyított eseteket sorol fel az ókeresztény kortól. Rámutat, hogy például már Krisztus után 418-ban Alexandriában a zsidók azzal csalták utcára a keresztényeket, hogy ég a templomuk, majd az utcán leölték őket. A következő évben Chalkis és Antióchia között egy fiút kéjelegve keresztre feszítettek és megostoroztak. 1475-ben nagycsütörtökjén „Sámuel zsidó, ennek fiai Izrael és Mózes, ennek fiai Moher és Bonaventura ölték meg a 29 hónapos Simeont éjféltájban, Sámuel házában. Sámuel a gyermeket térdére fektette, Mózes pedig egy törülközővel a torkát összeszorította, majd Sámuel egy késsel a nyakából kivágott egy darabot, a többiek pedig a vért egy csészében felfogták. Ugyanakkor a levetkőztetett gyermeket tűkkel szurkálták, miközben héber nyelven átkozódásokat mormoltak. Azután a karjából és a combjából egy-egy darabot levágtak és a vért egy edénybe eresztették. A hóhérok végre a keresztre feszítést utánozva, a vonagló testet kifeszítve tartották. A vallatásnál azt jelentették ki, hogy „jóllehet, bármikor meg lehet ölni egy gyermeket, és a vérét lehet venni, azonban a vér jobb és Isten előtt kedvesebb áldozat, ha az ő húsvétjához közeli napokban veszik’. Azt is vallották, hogy „szükséges, hogy a gyermek megkínoztassék és megfeszítessék, különben nem hatásos a vére”.”
Luzsénszky a továbbiakban a XI. századtól mintegy 120 bizonyított rituális gyilkosságot sorol fel egyházi és világi forrásmunkák alapján: közös bennük a fiatal (nem zsidó) fiúk és leányok vérének vétele.
Mi történt Tiszaeszláron?
Bennünket, magyarokat mégis leginkább az érdekel, mi is történt Tiszaeszláron, a Tokaj-környéki faluban 1882. április 1-jén? Eltűnt egy 14 éves leány, Solymosi Eszter, akit alkalmazója a falu másik végébe küldött festéket vásárolni. Soha többé nem látták. Két nap múlva édesanyja kérte a hatóságok segítségét. A falu népe egyöntetűen a zsidókat tette felelőssé eltűnéséért.
Tiszaeszláron és a hozzá közeli Olaszliszkán, a tizennyolcadik század közepe óta éltek zsidók, akik a lengyel és orosz pogromok elől menekülve telepedtek le ott. Magyar vendégszeretettel fogadták őket eleink. Ha furcsának találták is őket télen-nyáron hordott fekete kaftánjukkal, kalapjukkal, a homlokuk oldaláról lelógó hajtincsükkel, „huncutkájuk”-kal, amit tréfából a falubeli gyermekek meg-meghúztak, mégsem bántották őket soha.
Solymosi Eszter édesanyja kérésére a főszolgabíró megindította a nyomozást, amelynek során Scharf József, a tiszaeszlári zsinagóga szolgájának két fia, az 5 éves Sámuel és a 11 éves Móric bevallották: a kulcslyukon át meglátták, apjuk miként erőszakolta a zsinagógába Solymosi Esztert, akit levetkőztetett és elvágta a nyakát. A sakter először azt mondta, hogy a leány holttestét előbb elrejtette, majd a Tiszába dobta. Ezt a főtárgyaláson visszavonta. Négy hónappal később bár a víz a partra vetett egy női hullát, de az orvosi vizsgálat kiderítette: nem Solymosi Eszteré, hanem egy idősebb nőé volt. A hullacserét két zsidó művelte, amit azonban tagadtak a főtárgyaláson. A per első vizsgálóbíróját halálba kergették, a második vizsgálóbírót, Bary Józsefet, megpróbálták lefizetni zsidó körök, de eredménytelenül. A királyi ügyész a perben zsidó nyomásra öngyilkos lett. A bírósági elnöke pedig megtiltotta Solymosi Eszter édesanyja ügyvédjének, hogy kiejtse száján a „rituális gyilkosság” kifejezést.
Tiszaeszlár egyszerre a világ érdeklődésének középpontjába került 1882-ben. Minden országos heti- és napilap beszámolt a per eseményeiről. A zsidó szervezetek szerecsenmosdatásukkal egyre szélesebb körű ellenszenvet váltottak ki. Rágalmazták a kormányt, az ügyészséget, a bíróságot, hogy őket „rituális gyilkossággal” vádolja. A zsidó világszervezetek láthatatlannak hitt szálai egyszerre láthatóvá váltak: Rotschild Alfonz báró magát a miniszterelnököt, gróf Tisza Kálmánt megfenyegette, hogy ha nem mentik fel a zsidó vádlottakat, nem ad többé pénzt a vasút építésére. A kormány az iszonyú nyomásnak engedve végül is 1883. augusztus 3-án a perben illetékes nyíregyházai törvényszékkel felmenttette a vádlottakat.
A felmentő ítélet népharagot váltott ki országszerte. Utcai tüntetések kígyóztak végig különösen is Nyugat-Dunántúlon, ahol a zsidóellenes zavargásokat a kormány katonai erőkkel verte le. A zsidóknak főleg a per során tanúsított magatartása ugyanakkor sokakat antiszemitává tett, olyanokat, akik korábban még élesen tiltakoztak bármiféle zsidóbírálattól. Családjukat, hivatásukat féltve azonban a nyilvános fellépéstől távol maradtak.
A zsidó politikai és gazdasági körök diadalittasan ünnepelték a rituális gyilkosság lefolyását elbeszélésével eleinte megerősítő, majd zsidó körök nyomására megkérdőjelezni kényszerülő Scharf Móricot és Eötvös Károlyt, az írót, védőbeszédéért, amelyben kijelentette: „Legyenek ezen akták örökre bezárva és soha többé fel nem nyitva.” (Marschalkó Lajos: Tiszaeszlár. A magyar fajvédelem hőskora, 1943) Megírta aztán a per megrendelt történetét (A nagy per): százezer forintot kapott érte. A zsidó szervezetek megkörnyékezték később Krúdy Gyulát is, akit szintén sikerült rávenniük egy szerecsenmosdató regény megírására.
A per hiteles történetét Bary József, a második vizsgálóbíró írta meg: 1933-ban jelent meg először, amit tüstént fel is vásároltak. Érdemes ma is idéznünk tanulságait a perről: „A zsidó érzékenység volt végeredményében az indító oka a zsidóság magatartásának a tiszaeszlári perben, s ez az érzékenység teszi megoldhatatlanná a zsidókérdést is, amely ma éppúgy meg van, mint 1883-ban meg volt, de amelyről beszélni nem szabad, mert aki a zsidókérdés egyszerű létezését állítja, az már középkori gondolkozású, elmaradt gyűlölködőnek számít a zsidóság szemében.”
A tiszaeszlári rituális gyilkosság előtti eseteket és a per felerősítette antiszemita politikai mozgalom (amelynek vezére az Istóczy Győző országgyűlési képviselő alapította Országos Magyar Antiszemita Párt lett) eseményeiről Baryn kívül Ónody Géza (Tisza-Eszlár a multban és jelenben, 1883), majd Marschalkó Lajos (Tiszaeszlár. A magyar fajvédelem hőskora, 1943) írt könyvet. Mindmáig agyonhallgatott irodalmunkban – Donáth Endre 1882-ben megjelent regénytöredékén kívül – mindössze két regény szól Solymosi Eszter tragédiájáról: Kászonyi Dánielé (Solymosi Eszter, a Tisza-Eszlári véráldozat, 1882) és Szépvizi Balázs Béláé (Kánaán pusztulása, 1921), és egy vers, Erdélyi Józsefé (Solymosi Eszter vére, Bary József emlékének):
Megöltek egy kis libapásztort.
Égre kiált a régi vád
úgy ölték meg Solymosi Esztert
mint egy tokos, pihés libát,
mint egy síró galambfiókot,
szűz juhocskát húsvét előtt…
Valami vérengző bolondok
úgy fogták el és ölték meg őt,
a nótás ajkú kis magyar lányt,
valami vérengző vadak,
Vademberek… Elfolyt a vére,
Mint egy párás, piros patak…
Ítélt a bíró – Félkegyelmű,
képzelődő a szemtanú,
alaptalan a vád, a vérvád,
a hátborzongató gyanú…
Ítélt a bíró. – Elmehetnek
a reszkető kaftánosok:
nem ölték meg Solymosi Esztert,
nem bűnösök, nem gyilkosok.
Nem sütöttek húsvéti ostyát
embervérrel. Ország-világ
tudja meg, hogy gyermekijesztő
dajkamese a vér, a vád…
Ítélt a bíró, s fellélekzett
a zsidóság, az „üldözött”,
de terjedt a „mese”, a „vakhit”
a szegény magyar nép között,
zengett a dal, s a vérpatakból
vérfolyó gyűlt és hömpölyög,
tenger, vértenger gyűlt belőle
mérhetetlen, mély és örök,
mint Jézus vére, a világot
megváltó Istenemberé.
Az Ő vére, a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré!
Minden kiontott ártatlan vér,
s minden magyar vér, ami folyt,
párolgott és virult belőle
idegen trón, élősdi bolt.
Minden kiontott ártatlan vér,
harctéren ontott hősi vér
és munkában csorgott verejték,
és megrablott bér és babér,
az én vérem is, az anyámé,
a régi libapásztoré:
az Ő vére s a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré.
Égre kiáltom akkor is, ha
élettel és vérrel tilos,
leírom akkor is, ha rögtön
lángot vet a szűz papiros:
beh piros vagy, Solymosi Eszter
kiontott vére s beh meleg!...
Hajnalt festek a magyar égre
és felkelő napot veled,
hogy ne vesszen kárba a vérünk,
s emléked árva hajadon,
Solymosi Eszter árva népét
ébressze bátran, szabadon.
Tanulság: a bűn csak bűn marad, hiába tagadják!
„Aki a zsidó nép bűneit felsorolja, ismerteti, amíg a történetírás szigorú tárgyilagosságának színvonalán marad, nem végez antiszemita munkát. A zsidó nép bűneiről szólottak a próféták is, akiket antiszemitáknak nevezni nem lehet, és amint ők szent célzattal ostorozták népük bűneit”– írta Luzsénszky Alfonz idézett művében. Akárcsak Tacitus, Aranyszájú Szent János, Aquinói Szent Tamás, Luther, Shakespeare, Goethe, Nietzsche, Schopenhauer, Wagner, Liszt, Szolzsenyicin, Széchenyi István, Kölcsey Ferenc, Berzsenyi Dániel, Bartha Miklós, Sértő Kálmán, Kodolányi János, Veres Péter, Wass Albert, sokszor a legellentétesebb gondolkodású nagyjai az emberiségnek.
A bűn tehát csak bűn marad, ellene legfőbb fegyverünk ma is az igazság kimondása, hiszen „a világhódítók hatalmát csak az igazság kimondásával lehet megtörnünk!” (Marschalkó Lajos)
Krisztus keresztáldozatáig a bűnök kiengeszteléséül nemcsak állatáldozatok voltak (ilyenkor az áldozatot bemutató pap kezét az állatra tette, majd elvágta torkát, és vérét vagy egy edénybe fogta föl, vagy az oltárra öntötte (3 Móz 1, 4.), majd testét feldarabolta és elégette (Bangha Béla SJ (szerk.): Katolikus Lexikon, 1931), hanem emberáldozatok (főleg Főniciában), mi több, égőáldozatok is. Innen a ma oly sokat emlegetett holocaust kifejezés eredeti értelme, ugyanis eredetileg („holocaustum”) Isten tetszésére bemutatott „egészen elégő áldozat”-ot jelentett.
A leginkább az ószövetségi könyvekből ismert áldozati rítusokat azonban Krisztus keresztáldozata, a leölt Bárány vére eltörölte mindörökre. Az így értelmüket veszített szertartásokhoz (gondoljunk csak a ma is űzött kóser vágásra!) azonban továbbra is ragaszkodott a zsidóság. Krisztus istenségét elvetették, amiért nem politikai messiásként lépett fel, hogy őket világuralomhoz juttassa. Megszűnt számukra a templom, vagyis az áldozat bemutatására szentelt hely, így csak zsinagógájuk maradt, változatlan szertartásaikkal, telve Krisztus és követői gyűlöletével, a „rosszaság és gonoszság kovászá”-val (1 Kor 5, 7-8.). Gyűlöletük olyannyira megmaradt, hogy például a Katolikus Egyházba befurakodott huszadik századi követőik azt is elérték a II. Vatikáni Zsinaton (a zsidó és szabadkőműves Annibale Bugnini javaslatára), hogy az új misekönyvből kimaradt a hagyományos Római Misekönyvben (Dr. Szunyogh-Xavér Ferenc OSB (ford.): Magyar-Latin Misszálé, 1933) szereplő nagypénteki könyörgések egyike, nehogy megsértsük érzékenységüket azzal, hogy bűnükre rámutatunk:
„Omnipotens sempitérne Deus, qui étiam judáicam perfidiam a tua misericórdia non repéllis: exáudi preces nostras, quas pro illius pópuli obcaecatióne deférimus; ut, ágnita veritátis tuae luce, quae Christus est, a suis ténebris eruántur.”
Magyarul:
„Mindenható örök Isten, ki a hűtelen zsidóktól sem tagadod meg irgalmasságodat, hallgasd meg könyörgéseinket, melyeket e nép vakságának elhárításáért neked fölajánlunk, hogy megismerve igazságodnak világát, Krisztust, kibontakozzanak a sötétségből.”
Krisztus az egyetlen engesztelő áldozat
A keresztény tanítás tehát elvált a politikai messiást váró, vagyis őket a földkerekség uraivá tevő zsidókétól, akik mindmáig nem ismerik az egyetlen engesztelő áldozatot, Jézus Krisztusét, éspedig olyannyira nem, hogy Mosé bar Majemon spanyolországi rabbi a XII. század végén leszögezte: a Teremtő testetlen, vagyis nincs megtestesülés (incarnatio), és Mózes helyébe nem léphet az Evangélium. (Luzsénszky Alfonz: A zsidó nép bűnei, 1941)
Kérdés, mégis van-e és ha igen milyen konkrét alapja az általuk elkövetett „vérgyilkosság”-oknak, más szóval „rituális gyilkosság”-oknak? A válasz a fentiek alapján kézenfekvő: a Talmud tanítása, miszerint csak a zsidó a teljes értékű ember, míg a nem zsidó (a „gój”) – különösen, ha keresztény – tisztátalan, kifosztható, sőt megölhető. „A Talmud az „idegen kultusz” (Aboda zara) című traktátus 26b. lapján a Tosephothban (adalék) így szól: „A gójok legjobbikát öld meg.” (Tob sebaggoim harog.)” A Talmud-kommentárok szerint továbbá a felnőtt – 18 év feletti – házas nők megrontása ugyan törvénytelen, de törvényen kívül (titokban) elkövetve már nem az, akárcsak a rabbik kisgyermekekkel való nemi aktusa. (Minderről részletesebben beszámol a Jewish Encyclopedia, vagy Ted Pike dokumentumfilmje (A másik Izrael), illetve David Duketörténész magyarul is olvasható könyve (Zsidó szupremácizmus. A zsidókérdés amerikai szemmel).
Mikor rontanák meg leginkább a nem zsidókat, ha nem a megváltás fő ünnepe, húsvétvasárnap körül? Számukra Krisztus élete, de különösen is kereszthalála és feltámadása botrány. Miért? Válaszul elég a zsidóság mibenlétét kutató szerzőikhez fordulnunk (Karl Marx-Mordechaj, Werner Sombart, Giovanni Papini, Otto Weininger, Fejér Lajos), akik rámutattak arra, hogy a zsidóság valójában nem vallás, hanem faj, amely nem ismer Istent, túlvilágot, természetfelettiséget, művészi egyéniséget, hanem csak önimádatot. Istene a pénz (Marx), amellyel a gazdasági élet kizárólagos irányítására törekszik világszerte (Werner Sombart), minden más vallás – elsősorban a kereszténység – eszményeinek tudatos tagadásával (Giovanni Papini), talmudi tanaitól való elszakadni nem tudásával, amiért képtelen beolvadni (asszimilálódni) más nemzetek közé, velük sorsközösséget vállalni (Fejér Lajos), amiért mindenhol és mindenkor idegenek, ami lelki ziláltságukat, konfliktuskereső- és teremtő helyzetüket erősíti, így nem véletlen, ha állandóan véres összeütközésekre került sor a történelemben köztük és az őket befogadó népek között.
A liberális történészek mindmáig antiszemita uszításnak és vádaskodásnak tekintik a zsidó rituális gyilkosságok tényként való megállapítását. Azt állítják, hogy ilyenek sohasem voltak, hanem azokat csak a zsidók gazdasági, szellemi, politikai terjeszkedését megakadályozni akaró, gazdagságukra irigy társadalmak terjesztették. A zsidó rituális emberölésekről többnyire katolikus teológusok, történészek írta, általunk is idézett könyveket fércműveknek tartják, és ahelyett, hogy tartalmukat megcáfolnák, mindmáig elhallgattatják őket.
Megtörtént rituális gyilkosságok
Martin Konrad paderborni püspök, aki módszeresen tanulmányozta a zsidó rituális gyilkosságokat, megállapította, hogy „a zsidók tagadhatatlanul követtek el ilyen bűntetteket”: erre számos zsidó forrás (például a Kabbala) egyértelműen utal. (Katholische Vierteljahrschrift für Kunst und Wissenschaft, 1848. évfolyam). Kutatásai alapján később Freimut Bernardinleszögezte, hogy „a zsidóságnak nagy rétegei és a főrabbik és rabbik vezetése alatt éppen az előkelő és művelt zsidók hódolnak az emberölésnek és az emberi vér élvezetének” (A zsidó vérgyilkosságok története napjainkig. Die jüdischen Blutmorde von ihrem ersten Erscheinen in der Geschichte bis auf unsere Zeit, 1894). Hasonló következtetésekre jutott a huszadik században Huber Lipót kalocsai kanonok.
A már idézett Luzsénszky Alfonz hivatkozik arra, hogy „Simon ben Haddarsan az ő „Gyűjteményé”-ben (4 Móz 25, 8. versének fejtegetésében) így szól: „Mindaz, aki a gonoszok (Rásáim) vérét ontja, annyit tesz, mintha áldozatot mutatna be Istennek.” A „gonoszok” kifejezés a Talmudban következetesen a „goj”-ok – a nem zsidók – rokon értelmű szava.
Luzsénszky kimutatása szerint több mint félmillió nem zsidó lett eddig a történelemben bizonyíthatóan rituális gyilkosságok áldozata. Csak valóban bizonyított eseteket sorol fel az ókeresztény kortól. Rámutat, hogy például már Krisztus után 418-ban Alexandriában a zsidók azzal csalták utcára a keresztényeket, hogy ég a templomuk, majd az utcán leölték őket. A következő évben Chalkis és Antióchia között egy fiút kéjelegve keresztre feszítettek és megostoroztak. 1475-ben nagycsütörtökjén „Sámuel zsidó, ennek fiai Izrael és Mózes, ennek fiai Moher és Bonaventura ölték meg a 29 hónapos Simeont éjféltájban, Sámuel házában. Sámuel a gyermeket térdére fektette, Mózes pedig egy törülközővel a torkát összeszorította, majd Sámuel egy késsel a nyakából kivágott egy darabot, a többiek pedig a vért egy csészében felfogták. Ugyanakkor a levetkőztetett gyermeket tűkkel szurkálták, miközben héber nyelven átkozódásokat mormoltak. Azután a karjából és a combjából egy-egy darabot levágtak és a vért egy edénybe eresztették. A hóhérok végre a keresztre feszítést utánozva, a vonagló testet kifeszítve tartották. A vallatásnál azt jelentették ki, hogy „jóllehet, bármikor meg lehet ölni egy gyermeket, és a vérét lehet venni, azonban a vér jobb és Isten előtt kedvesebb áldozat, ha az ő húsvétjához közeli napokban veszik’. Azt is vallották, hogy „szükséges, hogy a gyermek megkínoztassék és megfeszítessék, különben nem hatásos a vére”.”
Luzsénszky a továbbiakban a XI. századtól mintegy 120 bizonyított rituális gyilkosságot sorol fel egyházi és világi forrásmunkák alapján: közös bennük a fiatal (nem zsidó) fiúk és leányok vérének vétele.
Mi történt Tiszaeszláron?
Bennünket, magyarokat mégis leginkább az érdekel, mi is történt Tiszaeszláron, a Tokaj-környéki faluban 1882. április 1-jén? Eltűnt egy 14 éves leány, Solymosi Eszter, akit alkalmazója a falu másik végébe küldött festéket vásárolni. Soha többé nem látták. Két nap múlva édesanyja kérte a hatóságok segítségét. A falu népe egyöntetűen a zsidókat tette felelőssé eltűnéséért.
Tiszaeszláron és a hozzá közeli Olaszliszkán, a tizennyolcadik század közepe óta éltek zsidók, akik a lengyel és orosz pogromok elől menekülve telepedtek le ott. Magyar vendégszeretettel fogadták őket eleink. Ha furcsának találták is őket télen-nyáron hordott fekete kaftánjukkal, kalapjukkal, a homlokuk oldaláról lelógó hajtincsükkel, „huncutkájuk”-kal, amit tréfából a falubeli gyermekek meg-meghúztak, mégsem bántották őket soha.
Solymosi Eszter édesanyja kérésére a főszolgabíró megindította a nyomozást, amelynek során Scharf József, a tiszaeszlári zsinagóga szolgájának két fia, az 5 éves Sámuel és a 11 éves Móric bevallották: a kulcslyukon át meglátták, apjuk miként erőszakolta a zsinagógába Solymosi Esztert, akit levetkőztetett és elvágta a nyakát. A sakter először azt mondta, hogy a leány holttestét előbb elrejtette, majd a Tiszába dobta. Ezt a főtárgyaláson visszavonta. Négy hónappal később bár a víz a partra vetett egy női hullát, de az orvosi vizsgálat kiderítette: nem Solymosi Eszteré, hanem egy idősebb nőé volt. A hullacserét két zsidó művelte, amit azonban tagadtak a főtárgyaláson. A per első vizsgálóbíróját halálba kergették, a második vizsgálóbírót, Bary Józsefet, megpróbálták lefizetni zsidó körök, de eredménytelenül. A királyi ügyész a perben zsidó nyomásra öngyilkos lett. A bírósági elnöke pedig megtiltotta Solymosi Eszter édesanyja ügyvédjének, hogy kiejtse száján a „rituális gyilkosság” kifejezést.
Tiszaeszlár egyszerre a világ érdeklődésének középpontjába került 1882-ben. Minden országos heti- és napilap beszámolt a per eseményeiről. A zsidó szervezetek szerecsenmosdatásukkal egyre szélesebb körű ellenszenvet váltottak ki. Rágalmazták a kormányt, az ügyészséget, a bíróságot, hogy őket „rituális gyilkossággal” vádolja. A zsidó világszervezetek láthatatlannak hitt szálai egyszerre láthatóvá váltak: Rotschild Alfonz báró magát a miniszterelnököt, gróf Tisza Kálmánt megfenyegette, hogy ha nem mentik fel a zsidó vádlottakat, nem ad többé pénzt a vasút építésére. A kormány az iszonyú nyomásnak engedve végül is 1883. augusztus 3-án a perben illetékes nyíregyházai törvényszékkel felmenttette a vádlottakat.
A felmentő ítélet népharagot váltott ki országszerte. Utcai tüntetések kígyóztak végig különösen is Nyugat-Dunántúlon, ahol a zsidóellenes zavargásokat a kormány katonai erőkkel verte le. A zsidóknak főleg a per során tanúsított magatartása ugyanakkor sokakat antiszemitává tett, olyanokat, akik korábban még élesen tiltakoztak bármiféle zsidóbírálattól. Családjukat, hivatásukat féltve azonban a nyilvános fellépéstől távol maradtak.
A zsidó politikai és gazdasági körök diadalittasan ünnepelték a rituális gyilkosság lefolyását elbeszélésével eleinte megerősítő, majd zsidó körök nyomására megkérdőjelezni kényszerülő Scharf Móricot és Eötvös Károlyt, az írót, védőbeszédéért, amelyben kijelentette: „Legyenek ezen akták örökre bezárva és soha többé fel nem nyitva.” (Marschalkó Lajos: Tiszaeszlár. A magyar fajvédelem hőskora, 1943) Megírta aztán a per megrendelt történetét (A nagy per): százezer forintot kapott érte. A zsidó szervezetek megkörnyékezték később Krúdy Gyulát is, akit szintén sikerült rávenniük egy szerecsenmosdató regény megírására.
A per hiteles történetét Bary József, a második vizsgálóbíró írta meg: 1933-ban jelent meg először, amit tüstént fel is vásároltak. Érdemes ma is idéznünk tanulságait a perről: „A zsidó érzékenység volt végeredményében az indító oka a zsidóság magatartásának a tiszaeszlári perben, s ez az érzékenység teszi megoldhatatlanná a zsidókérdést is, amely ma éppúgy meg van, mint 1883-ban meg volt, de amelyről beszélni nem szabad, mert aki a zsidókérdés egyszerű létezését állítja, az már középkori gondolkozású, elmaradt gyűlölködőnek számít a zsidóság szemében.”
A tiszaeszlári rituális gyilkosság előtti eseteket és a per felerősítette antiszemita politikai mozgalom (amelynek vezére az Istóczy Győző országgyűlési képviselő alapította Országos Magyar Antiszemita Párt lett) eseményeiről Baryn kívül Ónody Géza (Tisza-Eszlár a multban és jelenben, 1883), majd Marschalkó Lajos (Tiszaeszlár. A magyar fajvédelem hőskora, 1943) írt könyvet. Mindmáig agyonhallgatott irodalmunkban – Donáth Endre 1882-ben megjelent regénytöredékén kívül – mindössze két regény szól Solymosi Eszter tragédiájáról: Kászonyi Dánielé (Solymosi Eszter, a Tisza-Eszlári véráldozat, 1882) és Szépvizi Balázs Béláé (Kánaán pusztulása, 1921), és egy vers, Erdélyi Józsefé (Solymosi Eszter vére, Bary József emlékének):
Megöltek egy kis libapásztort.
Égre kiált a régi vád
úgy ölték meg Solymosi Esztert
mint egy tokos, pihés libát,
mint egy síró galambfiókot,
szűz juhocskát húsvét előtt…
Valami vérengző bolondok
úgy fogták el és ölték meg őt,
a nótás ajkú kis magyar lányt,
valami vérengző vadak,
Vademberek… Elfolyt a vére,
Mint egy párás, piros patak…
Ítélt a bíró – Félkegyelmű,
képzelődő a szemtanú,
alaptalan a vád, a vérvád,
a hátborzongató gyanú…
Ítélt a bíró. – Elmehetnek
a reszkető kaftánosok:
nem ölték meg Solymosi Esztert,
nem bűnösök, nem gyilkosok.
Nem sütöttek húsvéti ostyát
embervérrel. Ország-világ
tudja meg, hogy gyermekijesztő
dajkamese a vér, a vád…
Ítélt a bíró, s fellélekzett
a zsidóság, az „üldözött”,
de terjedt a „mese”, a „vakhit”
a szegény magyar nép között,
zengett a dal, s a vérpatakból
vérfolyó gyűlt és hömpölyög,
tenger, vértenger gyűlt belőle
mérhetetlen, mély és örök,
mint Jézus vére, a világot
megváltó Istenemberé.
Az Ő vére, a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré!
Minden kiontott ártatlan vér,
s minden magyar vér, ami folyt,
párolgott és virult belőle
idegen trón, élősdi bolt.
Minden kiontott ártatlan vér,
harctéren ontott hősi vér
és munkában csorgott verejték,
és megrablott bér és babér,
az én vérem is, az anyámé,
a régi libapásztoré:
az Ő vére s a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré.
Égre kiáltom akkor is, ha
élettel és vérrel tilos,
leírom akkor is, ha rögtön
lángot vet a szűz papiros:
beh piros vagy, Solymosi Eszter
kiontott vére s beh meleg!...
Hajnalt festek a magyar égre
és felkelő napot veled,
hogy ne vesszen kárba a vérünk,
s emléked árva hajadon,
Solymosi Eszter árva népét
ébressze bátran, szabadon.
Tanulság: a bűn csak bűn marad, hiába tagadják!
„Aki a zsidó nép bűneit felsorolja, ismerteti, amíg a történetírás szigorú tárgyilagosságának színvonalán marad, nem végez antiszemita munkát. A zsidó nép bűneiről szólottak a próféták is, akiket antiszemitáknak nevezni nem lehet, és amint ők szent célzattal ostorozták népük bűneit”– írta Luzsénszky Alfonz idézett művében. Akárcsak Tacitus, Aranyszájú Szent János, Aquinói Szent Tamás, Luther, Shakespeare, Goethe, Nietzsche, Schopenhauer, Wagner, Liszt, Szolzsenyicin, Széchenyi István, Kölcsey Ferenc, Berzsenyi Dániel, Bartha Miklós, Sértő Kálmán, Kodolányi János, Veres Péter, Wass Albert, sokszor a legellentétesebb gondolkodású nagyjai az emberiségnek.
A bűn tehát csak bűn marad, ellene legfőbb fegyverünk ma is az igazság kimondása, hiszen „a világhódítók hatalmát csak az igazság kimondásával lehet megtörnünk!” (Marschalkó Lajos)
Retteg édesanyja Tánczos Gábor életéért
A
8 éve szabad Tánczos Gábor teljesen elszigetelte magát a
külvilágtó
Körmend
— Még nyolc évvel szabadulása után sem képes új életet
kezdeni Tánczos Gábor. yi
idő után is elengedni egy történetet, ha ártatlan.
–
Természetesen
előfordulhat az is, hogy ennek a borzalmas ügynek a folyamatos
átbeszélése a legfőbb kapocs a mai napig anya és fia között.
Ezért egyikük sem akarja lezárni, mert akkor légüres térbe
kerülnének, amit egyikük sem bírna elviselni – vélekedett a
szakember.
A
szakértő szerint ártatlan volt
Az
Európa-szerte nagy elismerésnek örvendő dr. Lépold Józsefné
grafológus szakértő, miután megnézte Tánczos írását,
határozottan kijelentette: a férfi ártatlan, semmi köze a
gyilkossághoz.
Michael Jackson lánya is az Illuminatira figyelmeztetett öngyilkossági kísérlete előtt
Amiről most írni fogok, az a VilagHelyzete olvasók számára érthető lesz, de néha beleképzelem magam egy átlagos információkkal rendelkező ember helyébe, aki talán most kezd “ébredezni” és még először találkozik ezekkel a kifejezésekkel, gondolhatja magában:
“- Miket hadoválnak ezek össze ? Meg miféle összeesküvésekről hablatyolnak ? Milyen Illuminati ? az csak egy kitaláció…. és benne volt igen…az Angyalok és Démonok c. filmben és a Da Vinci Kódban talán…Jaaaaa ?!, az csak mese….”
Ők biztos nehezen dolgozzák fel azokat a híreket, amik már kőkeményen a Matrix-on kívülről érkeznek, onnan, ami a valósággal, a valódi történésekkel kapcsolatban van. Ezért kell kiszakadni abból a dobozból és a lényeg, hogy nem egy másik, nagyobb dobozba átülve gondolkodni, hanem teljesen a dobozon kívül ! De erről már annyit beszéltem, hogy nektek a könyökötökön jön ki, tudom…
Nála és családjánál jobban senki nem értheti, mit jelent az, hogy Illuminati uralta zeneipar.
Igen, ők azok, akik a sikerért cserébe eladják a lelküket. Tudjuk kiknek, hiszen a sztárok saját szavaikkal is elmondják ugyanezt (“we are selling our soul to the devil”, vagy kézjeleikkel jelzik, hová tartoznak és kiket kell szolgálniuk. (A legismertebbek Lady Gaga, Rihanna, Jay-Z, Beyoncé, Kanye West, Keisha, Niki Minaj…stb sorolhatnám napestig… Ti tudjátok úgyis….. A facebook-on lévő albumunk is önmagáért beszél.
Igen ők ott vannak mindenhol és mindent uralnak, tudjuk. De más erről írni, mint napi szinten benne élni – gondolom… Mind ugyanazt a hatalmat szolgálják, amiről mi nagyon keveset tudunk. Pedig tudtunkon kívül minket is arra használnak…de ez egy másik cikk témája már….
Szórakoztatóipar: Politika … Vallás ….
Michael
Jackson “kislánya” egy hónappal ezelőtt ezt írta ki az
üzenőfalára, majd öngyilkosságot próbált elkövetni, de
életben maradt.
Paris
Jackson: – 2013.Június 13.
Ne várj arra, hogy ez a tudás eljusson hozzád, mert magadnak kell megkeresned !”
Korábban már októberben is írogatott ki dolgokat (ahogy szépen ő is ráébredt sokakkal egyetemben):
Nincs
aki ne ismerné a zeneszámot és klipet 1996-ból. Akkoriban
természetesen úgy értettük, illetve azt hittük, hogy az
Elit-nek címezte a dalt…. Ma már tudjuk, hogy itt sokkal többről
van szó…..
“Mondd
mi lett a jogaimmal !/ Láthatatlan vagyok csak azért, mert nem
vesztek tudomást rólam ? / A propagandátok szabadságot ígért,
most meg belefáradok, hogy a szégyen áldozata legyek / Beledobnak
egy társadalmi osztályba egy hamis névvel / Nem tudom elhinni,
hogy ez az föld, ahonnan származom / A kormány nem akarja
látni“ …. stb…
A
videó, melyben Michael Jackson egy hatalmas mindent látó
szem-szimbóluma mellett énekel megadja a kontextust, amiről szó
van.
Akkor még mi sem értettük, mert nem voltunk a tudás birtokában, viszont már volt nekünk 2 Pac Shakur, Bob Marley és Michael Jackson, aki ki merte mondani, hogy hatalmas összeesküvés áll a háttérben, mely mindent irányít. (2 PAC és az összefüggések ebben a videóban)
Miután kimondták, azóta
tudjuk hol végezték mindannyian. Pont
ott, ahol John Fitzgerald Kennedy.Akkor még mi sem értettük, mert nem voltunk a tudás birtokában, viszont már volt nekünk 2 Pac Shakur, Bob Marley és Michael Jackson, aki ki merte mondani, hogy hatalmas összeesküvés áll a háttérben, mely mindent irányít. (2 PAC és az összefüggések ebben a videóban)
Talán
Paris Jackson is próbálta növelni a tudatosságunkat és
hogy ébredjenek rá minél többen az igazságra ? Talán…..
“Bárcsak
tudnátok az igazat !” – írta
Az
orvos, akit gondatlanságból elkövetett emberöléssel
megvádoltak, Conrad
Murray (egyáltalán
nem meglepetés persze, de) egy
szabadkőműves páholy tagja volt /“United
Most Worshipful Scottish Grand Lodge of Texas”/ (kikerestem
az oldalukat is, itt megnézheti, akit érdekel). Miután a 4
éves börtönbüntetését töltő orvos értesült Paris
öngyilkossági kísérletéről, a következő furcsa üzenetet
küldte neki:
“Szeretlek, mint drága apa szereti a saját gyermekét és mindig is foglak”. És ez attól a férfitől származik, aki az apja megöléséért ül !!! Tehát vannak itt még sötét foltok rendesen….
“Szeretlek, mint drága apa szereti a saját gyermekét és mindig is foglak”. És ez attól a férfitől származik, aki az apja megöléséért ül !!! Tehát vannak itt még sötét foltok rendesen….
Az egész annak fényében is érdekes, hogy Paris Jackson apróbb kis rajzok formájában is üzent, amikben szimbólumok formájában is megjelennek utalások. Tehát Ő is ugyanazt a megoldást alkalmazza: hogy akinek “füle van a hallásra”, az megérthesse.
1., Hexagram mindent
látó szemmel és egy véres tőrrel, a vértócsába pedig
beleírva, hogy 666.
2., A
“keleti csillag rendjének” szimbóluma (Order of the Eastern
Star). A szabadkőművesség női megfelelője. Érdemes megnézni
hozzá a Pentagon mai felépítését….
3., Betört
koponya, mely a titoktartásra és a hallgatásra figyelmeztet….4., Ez pedig mindenki által ismert : a szabadkőművesség nagy szimbóluma. (körző és vonalzó közepében a nagy “G”-betűvel utal az isteni küldetésre, amit maguknak tartanak fent…)
Egy biztos: a pop-legenda lánya láthatóan tudatában van a szórakoztatóipar sötét oldalának és megpróbált követőinek egy kis képzést adni erről. De az élete az elmúlt hónapban rossz fordulatot vett, amikor június 5-én, 15 évesen az UCLA orvosi központba szállították(ugyanaz a kórház, ahol apja is meghalt), miután öngyilkossági kísérletet követett el. Konyhakéssel felvágta az ereit és 20 ibuprofen tablettát vett be.
Most szombaton, 13-án kiengedték a kórházból, és egy nem tisztázott kezelési központba szállították – amit orvosai tanácsoltak neki. A People magazin szerint azért, mert még mindig “veszélyes magára nézve”…. Vagy ki tudja…. Ha rosszindulatú lennék, azt mondanám, kap egy kis MK ULTRA programozást és “helyre rakják”…. mit szabad és mit nem szabad mondani…
“Belefáradtam, teljesen belefáradtam a manipulációba, ahogyan a sajtó manipulál mindent, ami történik egy bizonyos szituációban. Ők nem mondják el nektek az igazságot, hazudnak nektek!
Akik manipulálják a médiát, azok manipulálják a történelem könyveket is.
Azt hisszük igazak, de a történelem könyvek hazugságok. Ezt tudnotok kell !
Mindent megtettek, hogy a közönséget ellenem fordítsák…
Tudnotok kell, hogy itt egy hatalmas összeesküvés van.
Itt az ideje a változásnak! Halljátok meg, amit mondok: Tegyétek bele a szívetekbe, a tudatos elmétekbe, és csináljunk végre vele valamit! Meg kell tenni! Szeretlek Benneteket! ”
Testvére LaToya nagyon egyértelműen és tisztán összeesküvésről beszél, emberek egy csoportjáról, akik az egész médiát irányítják és mindent birtokolnak. És arról is, hogy tű nyoma volt Michael nyakán és valószínűleg nem Ő injekciózta be magát, ahogy később mondták…
“Michael többször is mondta nekem, ha valami történne velem, akkor megöltek, mert ezek meg akarnak ölni…”
(SBG Buddha – ◄ http://www.VilagHelyzete.com/ ►Kapcsolódó bejegyzések:
TABU #1 – Miért van okkult Szaturnália kultusz nyíltan és burkoltan ? A Mágia létezik!
Milyen célokkal menetelünk büszkén és tudatlanul ? Az Illuminati célkitűzései....
1776. május 1-jén a bajorországi Ingolstadt egyetemének fiatal tanára, Ádám Weishaupt, megalakította az Illuminátus Rendet, azaz a megvilágosodottak és beavatottak rendjét.
Nem volt véletlen, hogy a baloldali pártok és a szakszervezetek május 1-jét nevezték ki a “munka ünnepének”. A szovjet birodalom fennállása idején ez volt az egyik legnagyobb ünnep. A hivatalos történetírás még mindig vonakodik feltárni, milyen szoros a kapcsolat a kommunista világmozgalom és az Illuminátus Rend között. De a történelmi tények azért még tények maradnak, akkor is, ha a hivatalos történetírás nem szeret velük foglalkozni.
Adam
Weishaupt a
katolikus hitben nőtt fel. Ingolstadt jezsuita egyetemén
már egész fiatalon az egyházi jog tanára lett. 1771-ben, 23
évesen, azonban váratlanul lemondott tanári megbízatásáról,
állítólag azért, hogy a következő öt éven át minden idejét
egy szabadkőműves jellegű titkos társaság létrehozásának
szentelje. Ezt a társaságot sokkal szigorúbb szabályok szerint
akarta felállítani és vezetni, mint a már létező szabadkőműves
páholyokat. A
tervbe vett titkos társaság célja “az új világrend”
létrehozása volt. Ezt
az új világrendet természetesen csak úgy lehet megvalósítani,
ha a régi világrend lebontásra és megsemmisítésre kerül,
azaz, ha eltávolítják az útból. Ezért az új titkos
társaságnak támadnia kellett az akkor fennálló egyházi és
világi hatalmat, a Vatikánt és a dinasztikus monarchiákat, hogy
meggyöngülve eltávolíthatók legyenek.
Weishaupt
kezdettől fogva arra törekedett, hogy a szabadkőművességet
bekapcsolja az Illuminátus Rend tevékenységébe.
Weishaupt három osztályba sorolta a mozgalmában résztvevőket.
Az elsőbe tartoztak a novíciusok, a minerválok és az alacsonyabb fokozatú illuminusok.
A második osztályba tartoztak a szabadkőművesek, a szokásos és a skót rítusú lovagok.
A harmadik osztályba, a Misztériumok Osztályába, tartoztak a papok, a régensek, a mágus és a király. A király természetesen maga Ádám Weishaupt volt.
Weishaupt mindent elkövetett, hogy tekintélyes embereket nyerjen meg a maga számára. Már kezdettől fogva az Illuminátus Rend első fokozataként olyan erkölcsi tanításokat és szabályokat írt elő, amelyek a Rendhez csatlakozót minden ellenállásától megfosztották.
Hermann Ahlwardt írja “Mehr Licht – Der Orden Jesu” (Több fényt – a Jezsuita Rend) című munkájában, hogy amikor Weishaupt Frankfurtban megismerkedett báró von Knigge-vel, akkor a “nemes proletár” személyében eszméi lelkes terjesztőjére talált. Ezt követően egész Észak-Németországban, így Poroszországban és Szászországban is, számos nemes lépett be az Illuminátus Rendbe. Ennek lett az eredménye, hogy Weishaupt Rendjében hamarosan megtalálhatóak voltak a magasrangú katonatisztek, állami hivatalnokok, de a nagy gondolkodók, írók és művészek is.
Weishaupt három osztályba sorolta a mozgalmában résztvevőket.
Az elsőbe tartoztak a novíciusok, a minerválok és az alacsonyabb fokozatú illuminusok.
A második osztályba tartoztak a szabadkőművesek, a szokásos és a skót rítusú lovagok.
A harmadik osztályba, a Misztériumok Osztályába, tartoztak a papok, a régensek, a mágus és a király. A király természetesen maga Ádám Weishaupt volt.
Weishaupt mindent elkövetett, hogy tekintélyes embereket nyerjen meg a maga számára. Már kezdettől fogva az Illuminátus Rend első fokozataként olyan erkölcsi tanításokat és szabályokat írt elő, amelyek a Rendhez csatlakozót minden ellenállásától megfosztották.
Hermann Ahlwardt írja “Mehr Licht – Der Orden Jesu” (Több fényt – a Jezsuita Rend) című munkájában, hogy amikor Weishaupt Frankfurtban megismerkedett báró von Knigge-vel, akkor a “nemes proletár” személyében eszméi lelkes terjesztőjére talált. Ezt követően egész Észak-Németországban, így Poroszországban és Szászországban is, számos nemes lépett be az Illuminátus Rendbe. Ennek lett az eredménye, hogy Weishaupt Rendjében hamarosan megtalálhatóak voltak a magasrangú katonatisztek, állami hivatalnokok, de a nagy gondolkodók, írók és művészek is.
A
két tekintélyes szabadkőműves, Knigge és a darmstadti titkos
tanácsos Bode, révén Weishauptnak is sikerült csatlakoznia a
szabadkőművességhez. Már 1777-ben, egy évvel az Illuminátus
Rend megalakulását követően, tagja lett az egyik müncheni
szabadkőműves páholynak. Weishaupt könyvében megírja, hogy
formálisan mindenkinek meg volt engedve, hogy az Illuminátus
Rendből kiléphessen. Az ismertté vált tények azonban azt
bizonyítják, hogy akik beléptek az Illuminátus Rendbe,
halálbüntetés terhe mellett teljesíteni voltak kötelesek egész
életükön át annak utasításait. Még azokat a parancsokat is
teljesíteniük kellett minden ellenvetés nélkül, amelyekhez
bűncselekmény elkövetésére volt szükség. Aki megtagadta az
engedelmességet, azt halálbüntetéssel sújtották. Már a Rend
kezdő tagjainak, a novíciusoknak is félelmetes esküt kellett
letenniük, amelyben feltétlen engedelmességet fogadtak, tudomásul
véve, hogy ha azt megszegik, az egész Renddel kerülnek szembe. A
legszigorúbb titoktartási kötelezettség terhelte őket és
hallgatniuk kellett mindenről, ami a Renden belül történt. Egy
rendtagot csak akkor avattak be a Rend végső céljaiba, ha
előzetesen sikerült az Illuminátus Rend belső köreibe
bekerülnie.
A
végső célokat röviden így foglalhatjuk össze:
1.
Minden meglévő kormány leváltása,
2. A magántulajdon eltörlése,
3. Az örökösödési jog megszüntetése,
4. A hazafiság elpusztítása,
5. Valamennyi vallás felszámolása,
6. A család felbomlasztása,
7. Egy új világrend létesítése.
Weishauptnak sikerült Németország protestáns fejedelmeinek az érdeklődését megszereznie. A protestáns fejedelmek nem azért csatlakoztak Weishaupt-hoz, mert részükre már a kezdő fokozatokban is több bölcsességet és titkot árultak el, mint a többieknek, hanem azért, mert a protestáns német fejedelmek hatékonyan gyöngíthették a katolikus egyházat, amely az illuminátusok egyik fő ellenfelének számított. Ezek a fejedelmek csatlakoztak Weishaupt Rendjéhez, de magasabb fokozatot nem értek el, így rejtve maradtak előttük az Illuminátus Rend valódi szándékai és céljai. Ezeknek az előkelő személyiségeknek köszönhetően Weishauptnak sikerült a szabadkőművesség centrumaiba behatolnia. 1782. július 16-án a németországi Wilhelmsbad-ban került sor arra a kongresszusra, ahol megpecsételték a szövetséget a szabadkőművesség és az Illuminátus Rend között, vagyis az a két titkos társaság, amely ebben az időben a leghatalmasabb, legbefolyásosabb és leggazdagabb embereket tömörítette, szövetséget kötött, hogy céljai érdekében együttesen cselekedjen.
Az Illuminátus Rendet szervezetileg a jezsuita rend mintájára építették fel. Mindenki ismerte a saját fokozatának megfelelő rendtársát és a személyes előjáróját. Minden előjáró köteles volt évente kétszer minden rendtagról jelentést készíteni. De valamennyi rendtag is kötelezve volt arra, hogy zárt borítékban jelentést készítsen a feletteseiről, ezen kívül minden rendtag köteles volt rendszeresen gyónni is.
2. A magántulajdon eltörlése,
3. Az örökösödési jog megszüntetése,
4. A hazafiság elpusztítása,
5. Valamennyi vallás felszámolása,
6. A család felbomlasztása,
7. Egy új világrend létesítése.
Weishauptnak sikerült Németország protestáns fejedelmeinek az érdeklődését megszereznie. A protestáns fejedelmek nem azért csatlakoztak Weishaupt-hoz, mert részükre már a kezdő fokozatokban is több bölcsességet és titkot árultak el, mint a többieknek, hanem azért, mert a protestáns német fejedelmek hatékonyan gyöngíthették a katolikus egyházat, amely az illuminátusok egyik fő ellenfelének számított. Ezek a fejedelmek csatlakoztak Weishaupt Rendjéhez, de magasabb fokozatot nem értek el, így rejtve maradtak előttük az Illuminátus Rend valódi szándékai és céljai. Ezeknek az előkelő személyiségeknek köszönhetően Weishauptnak sikerült a szabadkőművesség centrumaiba behatolnia. 1782. július 16-án a németországi Wilhelmsbad-ban került sor arra a kongresszusra, ahol megpecsételték a szövetséget a szabadkőművesség és az Illuminátus Rend között, vagyis az a két titkos társaság, amely ebben az időben a leghatalmasabb, legbefolyásosabb és leggazdagabb embereket tömörítette, szövetséget kötött, hogy céljai érdekében együttesen cselekedjen.
Az Illuminátus Rendet szervezetileg a jezsuita rend mintájára építették fel. Mindenki ismerte a saját fokozatának megfelelő rendtársát és a személyes előjáróját. Minden előjáró köteles volt évente kétszer minden rendtagról jelentést készíteni. De valamennyi rendtag is kötelezve volt arra, hogy zárt borítékban jelentést készítsen a feletteseiről, ezen kívül minden rendtag köteles volt rendszeresen gyónni is.
II.
Katalin orosz cárnő,
aki – anélkül, hogy a Rend legféltettebb titkait ismerte volna
– a kor divatjának engedve maga is aktív illuminátus volt,
gyakran panaszkodott az előbb felsorolt kényelmetlenségek
miatt.
Az Illuminátus Rend tagjainak tehát meg kellett egymást figyelniük, kémkedni kellett egymásra, jelentéseket kellett írniuk, egymás felett gyámkodniuk kellett, azaz minden olyan természetellenes módszert alkalmazniuk kellett, amely ellenkezik az emberi szabadsággal és a nemes emberi törekvésekkel. Ez a módszer azonban szükséges volt ahhoz, hogy valamennyi szál néhány kézben fusson össze, és így a szerteágazó szervezetet néhány ember irányíthassa. Jól tükrözi az illuminátusok dinasztiaellenes és egyházellenes beállítódását az a beavatási rituálé, amelyet a legmagasabb fokot elérő rendtagoknak írtak elő.
Az Illuminátus Rend tagjainak tehát meg kellett egymást figyelniük, kémkedni kellett egymásra, jelentéseket kellett írniuk, egymás felett gyámkodniuk kellett, azaz minden olyan természetellenes módszert alkalmazniuk kellett, amely ellenkezik az emberi szabadsággal és a nemes emberi törekvésekkel. Ez a módszer azonban szükséges volt ahhoz, hogy valamennyi szál néhány kézben fusson össze, és így a szerteágazó szervezetet néhány ember irányíthassa. Jól tükrözi az illuminátusok dinasztiaellenes és egyházellenes beállítódását az a beavatási rituálé, amelyet a legmagasabb fokot elérő rendtagoknak írtak elő.
A
pályázót egy olyan terembe vezették, amelyben a trón előtt egy
asztal állott a királyi hatalom szimbólumaival: a jogarral, a
karddal és a koronával. A beavatottakat felszólították, hogy
vegyék magukhoz ezeket a tárgyakat, egyidejűleg figyelmeztették
őket, hogy ha ezt megteszik, akkor nem léphetnek be a Rendbe. Ezt
követően a pályázót egy másik, teljesen sötét terembe
vezették. Itt fellebbentették a függönyt egy oltárról, amelyet
fekete terítő fedett, és amelyen egy üres kereszt és egy vörös
frígiai sapka volt, hasonlóan a Mithras misztérium esetében. Ezt
a rituális sapkát átadták a pályázónak a következő
szavakkal: “Hord ezt, mert többet jelent, mint a
királyok koronája”. Ez a rituálé nagyon hasonló a
Mithras misztériumba történő beavatáshoz, ahol a pályázóknak
egy kard és egy korona kerül átnyújtásra, és amit ezekkel a
szavakkal kell visszautasítaniuk: “Mithras
egyedül az én koronám”.
Weishaupt
fokozatosan elhelyezte ügynökeit az akkori Európa döntési
központjaiba, ahol azok kapcsolatba tudtak kerülni a
bíborosokkal, a hercegekkel, a fejedelmekkel és a királyokkal.
Ezek az illuminátus ügynökök hűségesen küldték a
jelentéseiket mesterüknek, amelyeket Weishaupt kihasznált
politikai céljai elérésére. Az illuminátusok egyik dicséretes
alapelve volt, pl., hogy férfiakat és nőket egyaránt
beszerveztek és a nemek egyenjogúsága mellett szálltak síkra.
Hirdették a vallásszabadságot is, amely természetesen
szembeállította őket az egyházzal. Weishaupt úgy gondolta, ha a
tömegeket megszabadítják az egyház puritanizmusának az
igájától, akkor egy szexuálisan szabadabb életnek
örvendhetnének. Egyes kutatók szélsőségesen anyagias
beállítottságúnak írják le az Illuminátus Rendet. Weishaupt
szinte patologikusan gyűlölte a fennálló egyházakat, noha maga
is bizonyos spirituális erők befolyása alatt állott. Olyan
felszabadult emberiségben hitt, amely az egykori aranykor
tökéletességében élhetne. Az egyházat korrupt
szervezetnek tekintette, amely Jézus Krisztus eredeti tanításait
elveszítette, és csupán anyagias, nagyon is földi természetű
okokból hatalmának megtartására törekszik.
Ezen
túlmenően Weishaupt arról is meg volt győződve, hogy Jézus
Krisztus titkos tanításait nem az egyházak, hanem a
rózsakeresztesek és a szabadkőművesek őrizték meg. A
katolikus Habsburg dinasztia elleni harcában Weishaupt elfogadta
azt a jezsuita elvet, hogy a cél szentesíti az eszközt. Az
illuminátusoknak ez a törekvése végül is oda vezetett, hogy a
bajor rendőrség 1785-ben valamennyi titkos társaságot betiltott,
köztük az Illuminátus Rendet is. A hivatalos történetírás ezt
a dátumot jelöli meg az Illuminátus Rend megszűnésének az
időpontjaként. A Rend azonban nem szűnt meg, csupán
alámerült és titokban folytatta tovább tevékenységét.
Egy
sokat idézett legendás eset szerint 1785-ben, vagyis 9 évvel az
Illuminátus Rend megalapítása után, egy bizalmas híreket
továbbító illuminátus küldönc Regensburg közelében
villámcsapás következtében életét vesztette. A rendőrség
számos dokumentumot talált a halott embernél, aki Párizsba
igyekezett. Az egyik dokumentum ismerteti az illuminátusok
tevékenységét és részletes utasításokat ad a tervbe vett
francia forradalom előkészítésére vonatkozóan. A
hivatalos iratok a németországi illuminátusoktól származtak és
Franciaország szabadkőműves nagypáholya vezetőjének voltak
címezve Párizsba.
Az Illuminátus Rend egyes tagjai állítólag megrettentek ezeknek a titkos okmányoknak a tartalmától. Úgy döntöttek, hogy tanúvallomást tesznek a bíróság előtt. Mindez arra késztette a bajor rendőrséget, hogy razziát tartson néhány vezető illuminátus házában. Ezeken a helyeken további nagy mennyiségű titkos anyagot foglaltak le, amelyeknek a tartalma riasztotta a bajor kormányt. Úgy döntött, hogy fehér könyv formájában nyilvánosságra hozza azokat. “Az Illuminátus Rend és Szekta eredeti írásai” című dokumentumkötetet aztán a bajor kormány megküldte a különböző európai országok, köztük Anglia és Oroszország uralkodóinak. Mivel ezen országok uralkodóinak környezete és kormányzati szervei a szabadkőművesek és az illuminátusok erős befolyása alatt állottak, a bajor kormány kezdeményezése nem járt sikerrel. Sem Londonban, sem Szentpéterváron nem tettek komoly erőfeszítéseket az illuminátus összeesküvés felgöngyölítésére, és az Illuminátus Rend tevékenységének a beszüntetésére.
Az Illuminátus Rend egyes tagjai állítólag megrettentek ezeknek a titkos okmányoknak a tartalmától. Úgy döntöttek, hogy tanúvallomást tesznek a bíróság előtt. Mindez arra késztette a bajor rendőrséget, hogy razziát tartson néhány vezető illuminátus házában. Ezeken a helyeken további nagy mennyiségű titkos anyagot foglaltak le, amelyeknek a tartalma riasztotta a bajor kormányt. Úgy döntött, hogy fehér könyv formájában nyilvánosságra hozza azokat. “Az Illuminátus Rend és Szekta eredeti írásai” című dokumentumkötetet aztán a bajor kormány megküldte a különböző európai országok, köztük Anglia és Oroszország uralkodóinak. Mivel ezen országok uralkodóinak környezete és kormányzati szervei a szabadkőművesek és az illuminátusok erős befolyása alatt állottak, a bajor kormány kezdeményezése nem járt sikerrel. Sem Londonban, sem Szentpéterváron nem tettek komoly erőfeszítéseket az illuminátus összeesküvés felgöngyölítésére, és az Illuminátus Rend tevékenységének a beszüntetésére.
Hermann Ahlwardt német kutató idéz könyvében a lefoglalt dokumentumokból. Így ismerteti Zwack kormánytanácsos Landshut-i házában 1786. október 12-én tartott házkutatás során lefoglalt eredeti illuminátus iratokat.
Milyen
kérdéseket tettek fel a belépni szándékozóknak?
Az egyik írás 1776-ból arról szól, hogy milyen kérdéseket tettek fel az illuminátusokhoz belépni szándékozó jogásznak, Franz Antonnak:
“6.
kérdés: Ha méltánytalan, igazságtalan dolog történik, miként
viselkedne?
Válasz: Ha ezt a Rend megparancsolja, akkor megtennék olyasmit, amelybe én esetleg nem látnék bele, vajon valóban igazságtalan vagy sem? Továbbá ha ez valamilyen más szempont szerint lenne igazságtalan, akkor se kellene már annak tekinteni, ha az eszközül szolgál a boldogság vagy a végcél eléréséhez.11. kérdés: Milyen jogon illeti meg vagy sem ezt a Társaságot vagy Rendet az élet és halál feletti rendelkezés joga?
Válasz: Igen, miért ne? Ha már más nem történhet, és ha a Társaság szükséghelyzetben érzi magát, és ha nem nyúl ehhez az eszközhöz, akkor saját elpusztulásától kell tartania. A fennálló politikai rend keveset veszítene ezzel, mert más ezrek léphetnek a helyükre. Egyébként utalok itt a 6. pontra adott válaszomra.20. kérdés: Hajlandó-e feltétlen engedelmességet fogadni és tudja-e, hogy mi ez?
Válasz: Természetesen ez fontos, ugyanakkor meg vagyok győződve, hogy a Rend ezzel csak a legjobbat kívánja elérni.24. kérdés: Milyen büntetést, fenyítést, biztosítékot kapcsolna ön ehhez a kötelezettséghez?
Válasz: Mindazokat, amelyeket a Rend jónak talál az én 20. pontban foglalt feltétlen engedelmességet fogadó eskümhöz mérten.
Egy másik jogásznak a felvételi jegyzőkönyvében a következők találhatók:12. kérdés: Milyen okból jár, vagy nem jár ennek a Társaságnak vagy ennek a Rendnek az élet és halál feletti jog?
Válasz: A világ régenseit (urait D. J.) megillető jogból ered az, hogy rendelkeznek az emberek élete és halála felett. Ebből fakadóan ismerem el a saját Rendemnek is ezt a jogot, mivel a világ régenseihez hasonlóan ő is az emberiség javát szolgálja.29. kérdés: Milyen büntetést, fenyítést, biztosítékot kapcsolna ön ehhez a kötelezettséghez?
Válasz: Hibámért becsületem és életem elvesztése legyen a büntetés.”
Gerald
Rudolph Ford - Az
Usa 38. elnöke
Válasz: Ha ezt a Rend megparancsolja, akkor megtennék olyasmit, amelybe én esetleg nem látnék bele, vajon valóban igazságtalan vagy sem? Továbbá ha ez valamilyen más szempont szerint lenne igazságtalan, akkor se kellene már annak tekinteni, ha az eszközül szolgál a boldogság vagy a végcél eléréséhez.11. kérdés: Milyen jogon illeti meg vagy sem ezt a Társaságot vagy Rendet az élet és halál feletti rendelkezés joga?
Válasz: Igen, miért ne? Ha már más nem történhet, és ha a Társaság szükséghelyzetben érzi magát, és ha nem nyúl ehhez az eszközhöz, akkor saját elpusztulásától kell tartania. A fennálló politikai rend keveset veszítene ezzel, mert más ezrek léphetnek a helyükre. Egyébként utalok itt a 6. pontra adott válaszomra.20. kérdés: Hajlandó-e feltétlen engedelmességet fogadni és tudja-e, hogy mi ez?
Válasz: Természetesen ez fontos, ugyanakkor meg vagyok győződve, hogy a Rend ezzel csak a legjobbat kívánja elérni.24. kérdés: Milyen büntetést, fenyítést, biztosítékot kapcsolna ön ehhez a kötelezettséghez?
Válasz: Mindazokat, amelyeket a Rend jónak talál az én 20. pontban foglalt feltétlen engedelmességet fogadó eskümhöz mérten.
Egy másik jogásznak a felvételi jegyzőkönyvében a következők találhatók:12. kérdés: Milyen okból jár, vagy nem jár ennek a Társaságnak vagy ennek a Rendnek az élet és halál feletti jog?
Válasz: A világ régenseit (urait D. J.) megillető jogból ered az, hogy rendelkeznek az emberek élete és halála felett. Ebből fakadóan ismerem el a saját Rendemnek is ezt a jogot, mivel a világ régenseihez hasonlóan ő is az emberiség javát szolgálja.29. kérdés: Milyen büntetést, fenyítést, biztosítékot kapcsolna ön ehhez a kötelezettséghez?
Válasz: Hibámért becsületem és életem elvesztése legyen a büntetés.”
Gerald
Rudolph Ford - Az
Usa 38. elnöke
Az
Illuminati célkitűzései
Az első ilyen cél volt a fennálló kormányok eltávolítása. Ezt tágan úgy is értelmezhetjük, mint az Európában akkor hatalmat gyakorló uralkodói dinasztiák és örökletes arisztokrácia eltávolítása a hatalomból. A vezető dinasztiák, úgy mint az osztrák Habsburgok, a német Hohenzollerek és az orosz Romanovok, valamint a német, az osztrák és az orosz arisztokrácia el is lett távolítva a hatalomból. Kivételt képeznek a Windsorok Angliában, őket azonban a revizionista történészek szerint az illuminátus pénzoligarchia helyezte trónra és a Windsor család maga is az új nemzetközi hatalmi elitnek a része. Személyükben maga a nemzetközi pénzügyi közösség elit csoportja uralkodik Nagy Britanniában. Ez mondható el a kisebb nyugati országok szabadkőműves uralkodóiról és született arisztokráciájának legelőkelőbb tagjairól.
A
második cél a magántulajdon
megszüntetése. Ennek az egyik módja,
amikor egy ország nemzeti vagyona az állam tulajdoni monopóliuma
révén kerül annak a szűk elitnek a rendelkezésébe, amelyik ezt
az államot az uralmába kerítette. Ez volt a helyzet az ugyancsak
a nemzetközi pénzoligarchia által hatalomra segített
államszocialista rendszer esetében. A magánpénzmonopólium
rendszerében pedig úgy számolódik fel a magántulajdon, hogy
annak a túlnyomó része a magánpénzrendszert irányító
pénzvagyonos elit tulajdonába megy át. A társadalom többsége
vagyontalan, és a pénzoligarchia tulajdonában lévő
korporációknál, mint alkalmazott dolgozik. Vagyis a társadalom
nagy többsége számára csak az alkalmazotti, illetve bérmunkás
lét lehetséges, mivel ki van zárva a magántulajdonból. Az ilyen
bérmunkás olyan függőségek közepette él, hogy alávetettsége
miatt valóban önálló akaratképzésre már nem képes.
A
harmadik cél volt az öröklési
jog megszüntetése. A nemzetközi
pénzoligarchia az ellenőrzése alatt álló vagyon jelentős
részét alapítványokba vitte át, és itt tartotta meg
adómentesen a rendelkezése alatt. Több pénzdinasztia is van, így
pl. a Rothschildok, akik Family Trust-ban, családi alapítványban
tartják vagyonukat, amelyet nem osztanak fel, amely nem öröklődik,
amelyért nem fizetnek örökösödési adót, de amely vagyon a
bázisa az adott pénzdinasztiához tartozó családok jólétének
és hatalmának. Tehát az öröklési jog is, noha megvan,
lényegében az illuminátusok programjának megfelelően módosult
fokozatosan. A társadalom túlnyomó többsége számára csak
elvont lehetőségként létezik, gyakorlatilag nem. Akinek nincs
számottevő vagyona (mint, pl. a bérből és fizetésből élő,
máról-hónapra tengődő millióknak), annak örökbehagynivalója
sincs.
Stratégiájuk negyedik célkitűzése a nemzetállamok és a nemzetállamokat fenntartó patriotizmus felszámolása. A szabadkőműves világállam útjában állanak a hagyományos nemzetállamok a maguk külön-külön szuverenitás igényével. Ezért a kozmopolita szekuláris világállam érdekében szükséges a nemzeti összetartozás érzésének az elgyöngítése, hogy helyébe a “világpolgár” léphessen, aki a világ minden táján, a földgolyó minden országában egyaránt otthon van. Az ilyen nemzeti gyökereitől megfosztott “világpolgár” olyan, mint a futóhomok, nincs közösségi összetartozása, nemzeti identitása és ezért korunk neo-illuminátus pénzoligarchiája számára jól gyúrható embermassza, amely felett könnyű uralmat gyakorolni.
Ha nincs nemzetállam, akkor az uralmat gyakorló elit szerepét az adott néphez nem tartozó, ahhoz érzelmileg, kulturálisan nem kötődő személyek is betölthetik. Ez megkönnyíti a nemzetközi pénzoligarchia számára saját embereinek a kormányra segítését. Elég ha a politikai irányításra előre kiválasztott és e célra kiképzett személyek a formális jogi követelményeknek eleget tesznek. Elég az állampolgárság, és az alkotmányhoz való formális kötődés, hazára, és nemzeti töltetű hazafiságra nincs többé szükség.
Stratégiájuk negyedik célkitűzése a nemzetállamok és a nemzetállamokat fenntartó patriotizmus felszámolása. A szabadkőműves világállam útjában állanak a hagyományos nemzetállamok a maguk külön-külön szuverenitás igényével. Ezért a kozmopolita szekuláris világállam érdekében szükséges a nemzeti összetartozás érzésének az elgyöngítése, hogy helyébe a “világpolgár” léphessen, aki a világ minden táján, a földgolyó minden országában egyaránt otthon van. Az ilyen nemzeti gyökereitől megfosztott “világpolgár” olyan, mint a futóhomok, nincs közösségi összetartozása, nemzeti identitása és ezért korunk neo-illuminátus pénzoligarchiája számára jól gyúrható embermassza, amely felett könnyű uralmat gyakorolni.
Ha nincs nemzetállam, akkor az uralmat gyakorló elit szerepét az adott néphez nem tartozó, ahhoz érzelmileg, kulturálisan nem kötődő személyek is betölthetik. Ez megkönnyíti a nemzetközi pénzoligarchia számára saját embereinek a kormányra segítését. Elég ha a politikai irányításra előre kiválasztott és e célra kiképzett személyek a formális jogi követelményeknek eleget tesznek. Elég az állampolgárság, és az alkotmányhoz való formális kötődés, hazára, és nemzeti töltetű hazafiságra nincs többé szükség.
Az
ötödik célkitűzés a vallásoknak
a meggyöngítése, illetve felszámolása. Ennek
egyik útja a vallásos nevelés, a vallásos hit aláásása,
másrészt pedig a keresztény egyházak minél több kisegyházzá
való atomizálása, az egyház közösségformáló szerepének
csökkentése, a valódi egyházak és a kvázi egyházak
egyenlősítése a relativizmus túlfeszítésével és a vallási
türelem átértelmezésével. A vallási közösségek
atomizálásának is az a célja, hogy az egyént megfossza attól a
védelemtől és erőtől, amit a közösséghez tartozás jelent a
számára. Ezzel az egyént védtelenné teszi a nemzetközi
pénzoligarchiával és uralmi rendszerével szemben. Másik útja
egy felvizezett, eklektikus – illuminizált – világvallás
kialakítása, amely a pénzoligarchia küszöbön álló
világállamának a szinkretizált államvallása lenne.
A hatodik cél a család felbomlasztása, illetve megszüntetése, szintén az egyén elszigetelését célozza.Egy családi közösségtől – és az általa tovább adott értékrendtől és kötelékektől – megfosztott egyén teljesen védtelenül áll a pénzoligarchia hatalmi hálózatával, személyiséget romboló destruktív értékrendjével szemben. Egy erős családi közösség a maga összetartó erejével, és közösségi hálójával, védelmet nyújthat a pénzoligarchia tömegtájékoztatási eszközökkel végzett agymosásával szemben.
A hetedik cél a pénzoligarchia uralmát biztosító szabadkőműves (pontosabban illuminista) világállam, – a világköztársaság – létrehozása volt. Ez a világállam formálisan még nem jött létre, de egyes alkotóelemei már készen vannak. A nemzetközi rendszerben kialakult regionális egységek – összekapcsolódva az ENSZ égisze alatt – rövid idő alatt formálisan is világot átfogó konföderációvá fejleszthetők. Ebben a világállamban a főhatalom a pénzügyi rendszert birtokló nemzetközi pénzoligarchiái, amely ellenőrzése alatt tartja a világ energiaellátását és élelmiszertermelését is.
Yehezkel Dror professzor “Ist die Erde noch regierbar?” (Kormányozható-e még a föld?) című, 1994-ben publikált tanulmányában, amelyet elfogadtak a Római Klub hivatalos jelentésének, megállapítja, hogy a világállam működtetéséhez a nemzetközi pénzoligarchiának államonként 100-tól 1000-ig terjedően van szüksége kiszolgáló személyzetre a politikai hatalom gyakorlásához. Ez világszinten 50 ezer kiválasztott személyt jelent. Mindössze ennyi embert kell a pénzoligarchiának kiképeznie a világ kormányzását végző elit személyi bázisa számára.
Ebben
a létszámban már benne foglaltatnak az egyes államok vezetőin
kívül a nemzetközi vállalatokat, a nemzetek feletti és
nemzetközi politikai intézményeket irányító menedzserek is.
Azok a vezetői és kormányzói feladatokat ellátó személyek,
akik a pénzoligarchia informális utasításait végrehajtva
meghozzák a formális döntéseket, és gondoskodnak azok
végrehajtásáról, az 50 ezres létszámon belül mintegy 5 ezer
főből álló kisebb és zártabb elit-csoportot képeznek. Ezeken
belül is elkülöníthető egy még szűkebb, mintegy 1000 főből
álló szuperelit, amely az emberiséget érintő legfontosabb
kérdésekről dönt. A Római Klub szakértője szerint ehhez csak
400 politikus tartozna, akik közül mindössze 200-at kell a ma
nyugaton elfogadott demokratikus játékszabályok szerint
megválasztatni a lakossággal.
A pénzoligarchia kiemelt fontosságú célja a választott képviselők számának a minimálisra csökkentése. Minél kevesebb a választott politikus, annál könnyebb őket az ellenőrzése alatt tartania. A demokratikus formák között tartott választások során ugyanis mindig fennáll annak a kockázata, hogy “műhiba folytán” nem a pénzelit kiválasztottja kerül a törvényhozói és kormányzati testületekbe. Ezért a pénzoligarchia – a takarékosság átlátszó ürügyével – ügynökei útján mindenütt a választott képviselők számának a csökkentésére törekszik. Erre jó példa az a kampány, amelyet a pénztőkét mindenben kiszolgáló MSZP-nek a fináncoligarchiához tartozó miniszterelnök-jelöltje indított 2001 nyarán a választott képviselők számának a csökkentésére, és a kétkamarás törvényhozás bevezetésére Magyarországon. A lényeg itt is a választott személyek kiszorítása a közügyek intézéséből.Áttekintve az illuminátus rend stratégiai céljait, megállapíthatjuk, hogy ezek a célok vagy megvalósultak, vagy nagyon közel kerültek a megvalósuláshoz. Az illuminátusok rendje ezen a név alatt már nem működik, de utódszervezetei működnek. Onnan lehet felismerni, hogy mely szervezetek, társaságok, zártkörű klubok és más rejtett struktúrák tekinthetők az illuminátusok utódszervezeteinek, hogy ugyanezekért, vagy hasonló célokért küzdenek – nyíltan vagy titokban – vagy sem? Ha ugyanazt akarják, mint az illuminátusok, akkor – jelenlegi nevükre való tekintet nélkül – az illuminátusok utódainak tekinthetők.
Forrás: 2002. / Dr. Drábik János: Uzsoracivilizáció:http://mek.niif.hu/06800/06897/html/0208.htm
A pénzoligarchia kiemelt fontosságú célja a választott képviselők számának a minimálisra csökkentése. Minél kevesebb a választott politikus, annál könnyebb őket az ellenőrzése alatt tartania. A demokratikus formák között tartott választások során ugyanis mindig fennáll annak a kockázata, hogy “műhiba folytán” nem a pénzelit kiválasztottja kerül a törvényhozói és kormányzati testületekbe. Ezért a pénzoligarchia – a takarékosság átlátszó ürügyével – ügynökei útján mindenütt a választott képviselők számának a csökkentésére törekszik. Erre jó példa az a kampány, amelyet a pénztőkét mindenben kiszolgáló MSZP-nek a fináncoligarchiához tartozó miniszterelnök-jelöltje indított 2001 nyarán a választott képviselők számának a csökkentésére, és a kétkamarás törvényhozás bevezetésére Magyarországon. A lényeg itt is a választott személyek kiszorítása a közügyek intézéséből.Áttekintve az illuminátus rend stratégiai céljait, megállapíthatjuk, hogy ezek a célok vagy megvalósultak, vagy nagyon közel kerültek a megvalósuláshoz. Az illuminátusok rendje ezen a név alatt már nem működik, de utódszervezetei működnek. Onnan lehet felismerni, hogy mely szervezetek, társaságok, zártkörű klubok és más rejtett struktúrák tekinthetők az illuminátusok utódszervezeteinek, hogy ugyanezekért, vagy hasonló célokért küzdenek – nyíltan vagy titokban – vagy sem? Ha ugyanazt akarják, mint az illuminátusok, akkor – jelenlegi nevükre való tekintet nélkül – az illuminátusok utódainak tekinthetők.
Forrás: 2002. / Dr. Drábik János: Uzsoracivilizáció:http://mek.niif.hu/06800/06897/html/0208.htm
(SBG
Buddha - VilagHelyzete.com)
◢ BLOG: VilagHelyzete.com)
◢ Youtube-csatorna: VilagHelyzeteTV
◢ Legnagyobb FB-oldal: https://www.facebook.com/AWAKENINGtheWORLD
◢ Párhuzamosan futó FB-oldal (az előző törlése esetére) : https://www.facebook.com/VilagHelyzete
◢ FB-oldal 'vész' esetére: https://www.facebook.com/VilagHelyzeteBlog
◢ BLOG: VilagHelyzete.com)
◢ Youtube-csatorna: VilagHelyzeteTV
◢ Legnagyobb FB-oldal: https://www.facebook.com/AWAKENINGtheWORLD
◢ Párhuzamosan futó FB-oldal (az előző törlése esetére) : https://www.facebook.com/VilagHelyzete
◢ FB-oldal 'vész' esetére: https://www.facebook.com/VilagHelyzeteBlog
A “tökéletes katona”-projekt
Az
emberiség történelmének valamennyi politikai vezetője (a
kőkorszaki szakiktól a sumérokon és a honfoglaló őseinken
keresztül az összes, jól ismert huszadik századi tömeggyilkosig)
arról ábrándozott, hogy egyszer csak olyan tökéletes katonák
(esetleg civil bérgyilkosok) fognak a rendelkezésére állni, akik
nem kérdeznek, nem ugatnak vissza, nincs ügyvédjük, nem tagjai a
szakszervezetnek és csak a parancsokat teljesítik.
Mielőtt
még Jean-Claude
van Damme-ra
gondolva elkuncognátok magatokat, felhívom a figyelmet, hogy a
projekt nem Roland Emmerich agyában fogant meg először.
Idei
első posztunk a kábítószerrel és hipnózissal programozott
katonák és titkos ügynökök világába kalauzol minden visszatérő
(és újdonatúj) olvasót.
A
nagyszerű huszadik század bővelkedett olyan (többé-kevésbé
közhasznú) gyilkosságokban, amelyek elkövetője vagy ismeretlen
maradt, vagy olyan átlátszó módon verték rá a balhét, hogy
még egy átlagos magyar bíróság is hezitálna, ha az illető
bűnösségéről kellene döntenie. Csodálatos példaképünk és
legnagyobb szövetségesünk, az Amerikai Egyesült Államok (és
hősies hadserege) nem véletlenül kerül mindig szóba olyankor,
amikor tisztázatlan és kétes körülmények között halálozik el
az ember faj egy-egy kiemelkedő képviselője.
A
titkosítási határidők lejártának, valamint pár tökös
amerikai kongresszusi képviselő kitartó nyomozásának
köszönhetően a világ érdeklődő 0,0002 tízezreléke már évek
óta tisztában van azzal, hogy a második világháború óta az USA
fegyveres és titkosszolgálati szervezetei a fejükön átbucskázva
is megpróbáltak haladást elérni a kutatások/fejlesztések azon
területén, amit mindközönségesen (és 
nagyon
tudománytalanul) gondolatellenőrzésnek
nevezünk.
nagyon
tudománytalanul) gondolatellenőrzésnek
nevezünk.
A Chatter (Csevegő)
projekt az amerikai haditengerészet kezdeményezésére indult
1947-ben, mert a US Navy illetékeseinek a fülébe jutott, hogy
szovjet szövetségeseik egészen szép eredményeket értek el olyan
vegyi anyagok felhasználásával, amelyek lenyelését követően az
ember ellenállhatatlan kényszert érzett minden kérdésre az
igazat válaszolni – márpedig ennél veszélyesebb fegyvert azóta
se dolgozott ki senki.
A
CIA sem akart lemaradni az izgalmasnak ígérkező témáról:
1949-ben elindítja a Bluebird (Kékmadár))
műveletet, ami később az Artichoke-ba
(Articsóka) lényegül át, s amelynek a különleges, mindenféle
kotyvalékkal és pszichológiai ráhatással megerősített
kihallgatási módszerek tanulmányozása volt a fő célja. Az
öltönyös fiúk nagyon komoly napi- és szakértői díjakat
fizettek egy John
Mulholland nevű
„mágusnak” (itt jobbra; olyan lehetett, mint napjaink Uri
Gellere, csak sokkal komolyabban vették), 
aki
1953-tól kezdve kidolgozta azt a programot, amit később „A
mandzsúriai jelölt”
kódnéven illettek még Langleyben is. A lényege az volt, hogy egy
totális agymosáson átesett, tisztára sikált memóriájú,
emlékek nélküli embert fel lehet tölteni olyan új (de számára
réginek, tehát eredetinek ható) emlékekkel, amelyek következtében
ez az illető valóban úgy machinálható, mint egy programozott
robot.
Az
Articsókából a hatvanas évek elejére MK-Ultra lesz
(legalábbis fedőnév szintjén), de a lényeg nem változik:
amerikai katonák (és civilek) százai kapnak beleegyezésük nélkül
olyan vegyi anyagokat (az LSD az enyhébbek közé tartozott),
amelyek hatására nemcsak anyagcseréjük változik meg, hanem agyi
folyamataik is. Hogy átérezzük az MK-Ultra jelentőségét: 1955
és 1969 között évente a
CIA
költségvetésének közel nyolc százalékát erre a projektre
áldozták, ami – ugyancsak évente – több százmillió
(akkori!) dollárt jelentett.
CIA
költségvetésének közel nyolc százalékát erre a projektre
áldozták, ami – ugyancsak évente – több százmillió
(akkori!) dollárt jelentett.
Hivatalosan
azzal indokolták az elképesztő összegeket, hogy ki kell szűrniük
azokat az amerikai hadifoglyokat, akik hónapokat, esetleg éveket
töltöttek kínai vagy koreai hadifogságban,
s akik olyan agymosáson mentek keresztül kommunista vallatóik
részéről, 
hogy
az USA-ba történt visszatérésüket követően bármikor
„aktivizálhatóak” és 
akár
gyilkosságok, akár öngyilkos merényletek elkövetői is lehetnek,
amelyek célpontjai az USA politikai és katonai vezetői.
hogy
az USA-ba történt visszatérésüket követően bármikor
„aktivizálhatóak” és akár
gyilkosságok, akár öngyilkos merényletek elkövetői is lehetnek,
amelyek célpontjai az USA politikai és katonai vezetői.
Persze
a háttérben azért arra is odafigyeltek, hogy ne csak az ellenséges
kémek agymosását tudják feltérképezni és kimutatni, hanem –
ha a Haza érdekei úgy kívánják – a sajátjaik memóriáját is
ki lehessen tisztítani és újratölteni; gondoljátok csak el,
milyen kényelmes dolog biztonságban tudni a roppant titkos
terveidet, hiszen az esetleg lebukott embereid még kínzások
hatására sem fogják elmondani a nagy okosságokat – ha egyszer
ezeket kitörölték az agyukból és helyettük mondjuk a Micimackó
szövege, a
pulykakakas-here pörkölt receptje vagy
a Jelenések Könyve van rögzítve azokon a tekervényeken.
Az
MK-Ultra évei alatt a szűk keresztmetszetet mindig is az alanyok
jelentették. Mégiscsak az ötvenes-hatvanas években, az Egyesült
Államokban voltak, ahol (egyesek legnagyobb sajnálkozására) nem
lehetett kimenni a rabszolgapiacra és készpénzért bevásárolni
egészséges férfiakat és nőket, akikből aztán laboratóriumi
kísérleti állatokat csinálnak. A CIA első körben saját
embereihez nyúlt, akiket prémiumokkal, előléptetésekkel és más
előnyökkel próbált meg rábírni, hogy
vegyenek
részt holmi „ártatlan, de a Haza üdve szempontjából nagyon
fontos, kommunistaellenes” kísérletekben. McCarthy szenátor meg
a kezeit dörzsölte elégedettségében…
Az
MK-Ultra évei alatt a szűk keresztmetszetet mindig is az alanyok
jelentették. Mégiscsak az ötvenes-hatvanas években, az Egyesült
Államokban voltak, ahol (egyesek legnagyobb sajnálkozására) nem
lehetett kimenni a rabszolgapiacra és készpénzért bevásárolni
egészséges férfiakat és nőket, akikből aztán laboratóriumi
kísérleti állatokat csinálnak. A CIA első körben saját
embereihez nyúlt, akiket prémiumokkal, előléptetésekkel és más
előnyökkel próbált meg rábírni, hogy vegyenek
részt holmi „ártatlan, de a Haza üdve szempontjából nagyon
fontos, kommunistaellenes” kísérletekben. McCarthy szenátor meg
a kezeit dörzsölte elégedettségében…
Miután
a nagyon hülye/karrierista/félős [nem kívánt jelző törlendő]
CIA-alkalmazottak elfogytak, a Cég – mint már annyiszor – a
hadsereghez fordult, ahonnan (teljesen azóta sem tisztázódott
ellentételezések és viszontszívességek fejében) több száz
katonát kaptak, akik nagyon fegyelmezetten alávetették magukat a
főként dr.
Sidney Gottlieb (itt
balra) által irányított biokémiai kísérleteknek (Gottlieb
doktor egy bronxi vegyész volt, aki tíz évig irányította az
MK-Ultra kémiai kísérleteit, s jelleméről csak annyit, hogy az
őt jól ismerők szerint ő szolgáltatta a modellt a Stanley
Kubrick-féle őrült tudós, dr.
Strangelove megformálásához).
Amikor
már katonából sem volt elég, a CIA fedőintézmények
alkalmazásáról döntött.
Fedőintézményeknek nevezzük azokat a vállalkozásokat, cégeket, amelyek mögött egy-egy rendvédelmi vagy titkosszolgálati szervezet van, s amelyek fő célját nem a hivatalos tevékenységi körben leírtak jelentik, hanem az őt létrehozó szervezet feladatai. Nos, a CIA létrehozott egy pár bordélyházat és callgirl-hálózatot, mint fedőintézményt, ahonnan zsarolás útján toborozta az MK-Ultrához az új alanyokat.
„Részt veszel egy ártatlan és hazafias orvosi kísérletben, vagy ezeket a fotókat és/vagy hangfelvételeket elküldjük a feleségednek / egyházadnak / iskoládnak / főnöködnek?”
Kevesen voltak, akik erre az alternatívára a második opciót választották.
Gottlieb
munkásságát leginkább akkor tudjuk elképzelni, ha mondjuk
Hieronymus Bosch képi fantáziáját keresztezzük Idi Amin tábornok
gyöngédségével. Távolról sem legdurvább kísérletei során az
alanyokat hipnotizálták, 
majd
LSD-t (esetleg ketamint, pszilocibint, heroint, szkopolamint és/vagy
meszkalint, a szerencsésebbeknek alkoholt és füvet) adtak, ezt
követően elektrosokkok, jeges víz, alvásmegvonás, esetleg
kisebb-nagyobb sugárdózisok, netán szélsőségesen alacsony vagy
magas légnyomás következett, majd a legpechesebbek egy kis
lobotómiát is kénytelenek voltak elszenvedni.
majd
LSD-t (esetleg ketamint, pszilocibint, heroint, szkopolamint és/vagy
meszkalint, a szerencsésebbeknek alkoholt és füvet) adtak, ezt
követően elektrosokkok, jeges víz, alvásmegvonás, esetleg
kisebb-nagyobb sugárdózisok, netán szélsőségesen alacsony vagy
magas légnyomás következett, majd a legpechesebbek egy kis
lobotómiát is kénytelenek voltak elszenvedni.Hogyan is szól az USA himnusza? The land of the free and the home of the brave! A szabadok földje, a bátrak otthona. Hát igen, az.
Voltak,
akiket napokra süketkamrába zárt (tudjátok, egy olyan kis szoba,
ahová semmi, de tényleg SEMMI külső inger nem jut be: sem hang,
sem fény, sem illat, sem íz, semmi).
Ne
lepődjünk meg hát azon, hogy több alany elhunyt, jó páran
öngyilkosok lettek (például egy Frank
Olson nevű
orvostársa is (itt balra); habár lehet, hogy őt pont
meggyilkolták), sokan megtébolyodtak – Gottlieb pedig élte
világát és rendszeresen felmarkolta a CIA-pénzeket.
Nemcsak
ezek a gonosz gumitalpú titokzatos szolgák
voltak ám ilyen elvetelmültek; a US Army vegyvédelmi csapatainak
főnöke, William
Creasy vezérőrnagy
(itt jobbra lent) 1961-ben nyugodt lelkiismerettel
jelentette 
ki
egy szakmai konferencián,hogy ami őt illeti, veleszületett
embersége, valamint vallásos neveltetése tiltakozna az atomfegyver
bevetése ellen, s helyette tisztelettel azt ajánlaná a vietnámiak
ellen harcolóknak, hogy mérgezzék meg az indokínai folyókat és
a települések ivóvíz-hálózatát sok-sok kábítószerrel.
ki
egy szakmai konferencián,hogy ami őt illeti, veleszületett
embersége, valamint vallásos neveltetése tiltakozna az atomfegyver
bevetése ellen, s helyette tisztelettel azt ajánlaná a vietnámiak
ellen harcolóknak, hogy mérgezzék meg az indokínai folyókat és
a települések ivóvíz-hálózatát sok-sok kábítószerrel.
Noha
bizonyíték nincs rá, konteósok állítják, hogy Robert
Kennedy és John
Lennon meggyilkolásában
is egykori ultrások vettek részt, és nem rajtuk múlt, hogy
a Fidel
Castrónak szánt
mérgezett szivarok és egyéb nyalánkságok végül nem érkeztek
célba. Gottlieb még Patrice
Lumumbának
is összeállított egy mérgezett fogkrémes tubust, amit aztán a
biztosabb eredményt hozó kivégzőosztaggal helyettesítettek.
Kísérleteztek
a gondolatolvasással, a távbefolyásolással, a teleportációval
és a telepátiával is, de amikor 1973 
januárjában
a CIA illetékesei nagytakarítást rendelnek el az MK-Ultra
irattárában, a dossziék 95 százalékát (körülbelül 300 ezer
oldalnyi aktát) megsemmisítik – legalábbis az erről szóló
jegyzőkönyveket mutatták be annak a kongresszusi
vizsgálóbizottságnak (a Church-, majd a Rockefeller-bizottságnak),
amely 1975-ben elkezdett szaglászni a CIA szemétdombja körül.
Gerald Ford 1976-ban elnöki rendeletben tiltotta meg valamennyi
amerikai állami szervnek a „gondolat-ellenőrzéssel” összefüggő
minden további kutatást.
januárjában
a CIA illetékesei nagytakarítást rendelnek el az MK-Ultra
irattárában, a dossziék 95 százalékát (körülbelül 300 ezer
oldalnyi aktát) megsemmisítik – legalábbis az erről szóló
jegyzőkönyveket mutatták be annak a kongresszusi
vizsgálóbizottságnak (a Church-, majd a Rockefeller-bizottságnak),
amely 1975-ben elkezdett szaglászni a CIA szemétdombja körül.
Gerald Ford 1976-ban elnöki rendeletben tiltotta meg valamennyi
amerikai állami szervnek a „gondolat-ellenőrzéssel” összefüggő
minden további kutatást.
A
hazafiasabb amerikai konteósok természetesen nem tudták elfogadni,
hogy honfitársaik maguktól képesek lennének olyan és akkora
disznóságokra, mint amilyenek és amekkorák az MK-Ultra művelet
során bebizonyosodtak. Csakis külső szereplő, vagyis külföldi
lehetett a háttérben, minimum felbújtóként – mondták, és
máris rámutattak Josef
Mengele doktorra,
a nácik fehérköpenyes tömeggyilkosára, akit – szól a teória
– a második világháború után, a Paperclip (Iratkapocs)
fedőnevű nácikimenekítési művelet során hoztak az USA-ba.
Mengele azzal a feltétellel kapott menedéket az USA-ban, hogy
minden addigi kísérlete dokumentációját átadja a CIA-nek (azaz
akkor még az OSS-nek), és a továbbiakban is feltétel nélkül
együttműködik az amerikai hatóságokkal. Máskülönben
választhat, hogy kinek adják ki: a szovjeteknek, a lengyeleknek
vagy a zsidóknak.
Ezen
barátságos szavak után Mengele állítólag nem is kért
gondolkodási időt, amit valahogy meg is tudok érteni.
Mengele
aztán egészen 1978 nyaráig élt az Államokban (közelebbről a
Montauk-szigeten), s amikor nyilvánvalóvá vált, hogy egyfelől
mindent átadott, amit tudott, másfelől pedig a gyógyíthatatlan
betegsége is kiderült, akkor gyorsan elvitték Paraguayba, ahol pár
hónapra rá meg is halt.
A
témába vágó összeesküvéselméletek másik kedvelt hívószava
tehát a Montauk-sziget,
illetve a Montauk-fiúk.
Lássuk, mi is ez.
A montauk egy
indián törzs volt, akik a 19. század közepéig a mostani New York
állam Suffolk megyéjében éltek, a long islandi szigeten. A
közvélekedés szerint a második világháború után az amerikaiak
erre a 
szigetre
telepítették át a teljes náci tudományos értelmiség
színe-javát (már akire nem a ruszkik tették rá a kezüket). A
hetvenes években ugyancsak ide húzódtak vissza a CIA
tudományos-műszaki igazgatóságának azon munkatársai, akik
továbbra is az olyan elvontabb, misztikusabb és ezoterikusabb
területekkel akartak foglalkozni, mint például a parajelenségek.
Innen nem messze zuhant le a TWA 800-as járata (amiről szintén be
fogunk számolni egyszer), s errefelé vélték felbukkanni látni jó
pár percre 1983-ban a
Philadelphia-kísérlet hajóját,
az Eldridge rombolót.
szigetre
telepítették át a teljes náci tudományos értelmiség
színe-javát (már akire nem a ruszkik tették rá a kezüket). A
hetvenes években ugyancsak ide húzódtak vissza a CIA
tudományos-műszaki igazgatóságának azon munkatársai, akik
továbbra is az olyan elvontabb, misztikusabb és ezoterikusabb
területekkel akartak foglalkozni, mint például a parajelenségek.
Innen nem messze zuhant le a TWA 800-as járata (amiről szintén be
fogunk számolni egyszer), s errefelé vélték felbukkanni látni jó
pár percre 1983-ban a
Philadelphia-kísérlet hajóját,
az Eldridge rombolót.
A
Montauk-fiúk pedig nem mások, mint a náci fajelmélet bázisán,
genetikai alapossággal „kitenyésztett” katonák, akik csak
abban különböznek a hétköznapi embertől, 
hogy
agyuk – egy winchesterhez hasonlóan – tetszés szerinti
gyakorisággal törölhető és újraírható. A fiúk (akikből
évente átlagosan 50-100 darabot hoznak létre 1976-1977 óta)
különféle kínos és kényes állami megrendelésekhez kellenek,
de az USA kölcsön is szokott adni párat a
legközelebbi szövetségeseinek – hiszen a feltöltött
programtól függően ezek a srácok bármilyen nyelvet, kultúrát,
ismeretanyagot és hátteret el tudnak sajátítani napok alatt.
Sokan közülük hétköznapi emberekként (mérnökök, orvosok,
újságírók, rendőrök, katonák, bloggerek) élnek, mindaddig,
amíg az alvó programjuk szerint nem lesz rájuk szükség valahol,
valamikor.
hogy
agyuk – egy winchesterhez hasonlóan – tetszés szerinti
gyakorisággal törölhető és újraírható. A fiúk (akikből
évente átlagosan 50-100 darabot hoznak létre 1976-1977 óta)
különféle kínos és kényes állami megrendelésekhez kellenek,
de az USA kölcsön is szokott adni párat a
legközelebbi szövetségeseinek – hiszen a feltöltött
programtól függően ezek a srácok bármilyen nyelvet, kultúrát,
ismeretanyagot és hátteret el tudnak sajátítani napok alatt.
Sokan közülük hétköznapi emberekként (mérnökök, orvosok,
újságírók, rendőrök, katonák, bloggerek) élnek, mindaddig,
amíg az alvó programjuk szerint nem lesz rájuk szükség valahol,
valamikor.
Egy
lelkes Montauk-hívő a hetvenes években még azt is elterjesztette,
hogy nem nácik, hanem egyenesen földönkívüliek bázisa van a
sziget északi csücskében; ezeket maga az USA kormánya telepítette
volna oda, hogy szem előtt legyenek és a technológiájukért
cserébe ideiglenes menedéket kaptak (az anyabolygójukról pont egy
atomkatasztrófa miatt kellett elvándorolniuk).
A
konteósok tényként kezelik, hogy az „Unabomber” néven
hírhedtté vált Theodore
Kaczynski az
MK-Ultra kísérletsorozat alanya volt, akárcsak Ken
Kesey író
(Száll a kakukk fészkére), Allen
Ginsbergköltő 
vagy Timothy
Leary pszichológus,
művész és az LSD pápája, sokak kedvence.
vagy Timothy
Leary pszichológus,
művész és az LSD pápája, sokak kedvence.
Ennek
az összeesküvéselméletnek vannak nagyon-nagyon szórakoztató
vetületei is. A hetvenes-nyolcvanas évek Amerikájában átlagosan
kéthetente bukkant fel egy-egy szőke, kékszemű, nagymellű
leányzó, aki szent esküvéssel állította, hogy ő a CIA
különlegesen titkos programja alanyaként éveken keresztül
szexrabszolgaként szolgált, de csak azért, mert különféle
vegyszerek adagolásával megfosztották szabad akaratától és
minden reggel újraírták az agyát.
Igen,
az agyát. Feltételezem, hogy a Ctrl-Alt-Del után 30 másodperc
elég volt.
Szóval
ezek a leánykák kivétel nélkül társultak egy-egy újságíróval,
akivel közösen (khm) írtak egy-egy 600-800 oldalas könyvet arról,
hogy melyik politikus, magas beosztású katona vagy más közéleti
szereplőnek dobták oda őket időről időre a CIA-s fiúklányok.
Azoknak,
akik vevők az ilyesmire, ajánlom
Cathy O’Brien oldalát.
Cathy (aki sajnos már jócskán túl van első virágzásán) többek
között Ronald Reagan, az öreg Bush, valamint Hillary Clinton (igen
bizony; NEM Bill, hanem Hillary!) szexuális kényszerjátszótársa
is volt – ő legalábbis erre emlékszik…
Ápdét: úgy tűnik, a CIA-nél is vége a felelőtlen játszadozás időszakának.
És
ha úgy érzed, a te fejedbe is ültettek valamit, esetleg te tetted
ezt felebarátoddal, de már megbántad: kukkants
be ide,
könnyebbülj meg, majd oszd meg velünk is élményeidet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése