-
mert ez a cipő szorít bennünket -
Kezdjük
egy olyan mindenki számára elfogadott ténnyel, amivel
kedvencbackstabistáink sem
tudnak vitázni, és ez nem semmi: minden hatalom, minden hatalmi
rendszer, rezsim, elnyomó diktatúra, okos
ötlet, demokrata emberi(bb)
gondolat elbukik egyszer, hiszen ez a változó világ (kissé
beteges) rendje! Valamiért még bele is törődünk (tudom,
miért)(te is tudod), és valamiért egy-egy vállrándítással
vesszük tudomásul, hogy ugyan volt
valami változás,
de teljesen mindegy, mert a hétköznapok továbbra is szürkék,
és…
Nos,
vannak emberek, akik bátran megvezethetők, irányíthatók, szebb
szóval élve: birkák, és ez nem sértés, csak tény.
Képzeld
el, hogy közel húsz évvel ezelőtt változás történt ebben az
országban, ahol most élsz! A fiatalabbak természetesen nem
emlékeznek semmire, mert vagy akkortájt születtek, vagy éppen
cumiztak, esetleg a tejbepapival ismerkedtek, és bőgtek, mert nőtt
a foguk, de a harmincas és negyvenes korosztály (illetve az „ezek
feletti”) tudja, miről beszélek.
Úgy
nevezték, hogy rendszerváltás, mert egy meglévő politikai
rendszert szépen kitéptünk a Nyugattól ajándékba kapott
virtuális füzetünkből, jól összegyűrtünk, de úgy, hogy soha
többé ne lehessen ráismerni, teszem fel: megismerni,
és kidobtuk a selejtbe kukábaszemetesbe,
ami (részben) hiba lehetett. Nem tudom pontosan.
Tehát
fogtuk az akkori rendszert, és máról holnapra megváltoztattuk.
Leváltottuk.
Pedig
minden maradt a régiben, csak a vezetőink változtak meg.
Ja,
hogy többen is gengszterváltásnak merik hívni
azt a paródiát, ami 1989-ben zajlott ebben az országban? Talán
nem véletlenül, mit gondolsz? Talán van valami alapja ennek?
Nézzük
meg, hogyan kellett volna valóban rendszert váltani? Van kedved?
Gyere!
Ismerkedjünk
meg báró Dahrendorf-fal, aki egy német-brit szociológus,
politikus, filozófus volt, vagyis nagyságrendekkel nagyobb arc,
mint az itthon megismert „igazmondók”! Ez az ember úgy volt
vele, hogy ha már nem tetszik valami, mondjuk is ki, így
„természetesen” járt koncentrációs táborban, ott jól
megrabosították, drótkerítés mögött tartották, de aztán
eljött a felszabadulás napja, és elkezdte mélyreható nemzetközi
tanulmányait, melyeknek ez a mondás lett a vége: „Egy
politikai rendszert hat hónap alatt le lehet váltani, egy
gazdasági rendszert hat év alatt át lehet alakítani, a
társadalmihoz hatvan év kell”.
Vesézzünk!
Ralf
Dahrendorf látta, ahogy megbukik Hitler rendszere. Most ne
nyilatkozzunk róla, hogy milyen rendszer volt; megbukott! Aztán
látta bukni a szovjetek rendszerét, melyet sok-sok kis állam
(köztük Magyarország) rendszerének bukása előzött meg, és
még láthatta „bukni” (inkább: furán, de működőképesen
átfordulni) a kínai rendszert, de (sajnos) már nem láthatja,
amint az a fajta rendszer, amiben a legjobban hitt, és élete
javarészét töltötte, az amerikai-angol mintájú furcsa
demokrácia is elbukik.
Láthatta,
hogyan áll talpra Németország gazdasági rendszere, láthatta az
angol, a francia, és a többi kizsákmányoló „győztes hatalom”
rendszereinek érdekes talpra állását, illetve reszkethetett
tőle, hogy pár év alatt a japánok gazdasága is elkezdett
szárnyalni. Hát igen: érdekes vesztesek voltak a németek és a
japánok, mert pár évvel a súlyos vereségeket
követően már diktáltak a világ gazdaságában, nem pedig
kullogtak a többiek után!
Láthatta
a magyar gazdasági rendszert is. Ahogy „talpra áll”. Hogyne.
Azt
mondom, hogy híres mondata csak akkor helyes, ha kiegészítjük,
és így tálaljuk (ez most az én mondásom lesz, jegyezz!): „Egy
politikai rendszert hat hónap alatt tanácsos leváltani, egy
gazdasági rendszert kellő akarattal hat év alatt át lehetne
alakítani, a társadalmihoz legalább hatvan év szükséges, de
melegen ajánlott, hogy ahhoz ne nyúljon senki sem!”.
Érezni
a különbséget?
Magyarországon
1989 októberében kikiáltották a köztársaságot.
Röviden
összefoglaljuk, hogyan jutottunk el ide, és az biztos, hogy
nem lesz könnyű felsorolás, de végre megértheted, hol a helyed
a világban:
· 1980.
szeptember 17-én egy lengyel villanyszerelő morcosan ébredt, és
„önigazgató szakszervezetet” hozott létre, hogy csipkedhesse
kicsit az állam egyre jobban viszkető bőrét. A srácot Lech
Walesának hívták, és pár éve még hallottál róla.
· 1981-ben
Lengyelországban szükségállapotot vezettek be, ami azzal járt,
hogy katonák és katonai gépek masíroztak az utcákon, kijárási
tilalom volt, és sokat lőttek, néha ész gond
nélkül, néha parancsra, mintha csak
valamibanánköztársaságban lennél.
· 1985-ben
egy „leszart fejű csávó”, bizonyos Gorbacsov lett minden
szovjetek istene, és ez az ember úgy döntött, véget kell vetni
annak, ami addig elfogadottnak volt tekinthető; bár szerintem
fogalma sem lehetett, mi történt addig, és hogyan lehetne ennek
véget vetni. De legalább bátor volt, és bevállalta. Meg is
bukott.
· 1986-ban
derék Jani Bácsink (Kádár)(nem Betlen,
ne tévedjünk el!) kijelentette, hogy nem, nincs és soha nem is
volt válsághelyzet Magyarországon, és aki mást mond,
az felforgató hazudik,
s ugyebár tudjuk, hogy a ’80-as években a hazug embert hamarább
utolérték, mint a (későbbi) sánta patkányokat!
· 1987-ben
megalakult az MDF, az első új párt 1956 óta. Azért
ez nagy dolog!
· 1988-tól
az ország vezetése (a gengszterek?) már elkezdtek rákészülni a
váltásra, hiszen bevezették a személyi jövedelemadót, mert így
ezt a „lehúzást” könnyebb volt „megetetni” az
agymosottakkal, mint a váltás utáni (kissé már gondolkodóbb)
emberekkel.
· 1988
márciusában megalakult az újkori rémek egyik legnagyobbja:
a FIDESZ. Akkoriban még csak kicsiben játszottak, mint
mikor dedósok akarják másolni a dobozban látott UEFA-mérkőzést,
de csak egy rongylabdájuk van hozzá, és rájönnek, hogy heten
vannak a tizenegyből, és csak egyetlen kapura lőhetnek.
· Két
hónappal ezután Jani Bácsi nyugdíjba ment. Küldték. Van ez
így. Egy legenda távozott.
· 1989.
szeptember 10-én a magyar kormány megnyitotta a határokat, és
emberek tízezrei rohantak nyugatra. Mint egy most ébredező,
valóságos csürhe. Ne csodálkozzunk: senki sem tudta, meddig tart
ez az állapot!
· 1989.
október 23-án kikiáltották a (rosszul számolt) harmadik magyar
köztársaságot, és ezzel megalakult a második magyar köztársaság
(ha nem feledjük, hogy a szerintük második, az bizony az 1919-es
népköztársaság volt, a terror köztársasága).
Így
történt, hogy egyik nap hazamentél a miséről, megetted a
tyúkhúslevest, kora délután szépen elgereblyézted a füvet,
este pedig meglested, hogyan is foglalták vissza a hős szovjetek
Bulivan városát a náciktól, aztán hétfő reggel dolgozni
mentél, és a gépsor megállt dél előtt 10 perccel.
Minden délben
meg szokott állni a gépsor.
De
ez a dél más volt, mint a többi. Mert 12 óra 3 perc és 28
másodperckor Szűrös Mátyás Bácsi, aki valami ördögi oknál
fogva ezért a tettéért ideiglenes köztársasági elnök
lett, szépen kihirdette a sorrendben harmadikat, ami (mondtam
már) a második volt. Azért elgondolkoztál rajta, hogy ha Lujza,
a fejkendős takarító néni véletlenül úgy sertepertél, hogy
kikeveredik arra az erkélyre ott a magyar „Fehér Házban”, a
Parlamentben, és megfordulva csak azt látja, hogy egy súgólap
van a mikrofon mellé rakva, odalenn a téren meg a nagy tömeg,
szájtátva, akik lesik isszák minden
szavát, és ekkor elkiáltja magát, hogy „Királyom, királyom!”,
és ettől a meghívott Ottó Bácsi (mármint nem a Hákettő,
hanem a Habsburg) a szívéhez kap, és fejbiccentve azt vallja,
hogy: „Legyen, ha már nem bírtok magatokkal, s bár
visszautasítottam, de királyotok leszek, ha ezt akarjátok”,
vajon akkor Lujza, aki világéletében porolt, súrolt, felszedett,
lerakott, térült és fordult, hirtelen kinevezett köztársasági
elnök lesz, csak mert nem kapta be tövig (a mikrofont)?
Nem
tudom a választ.
A
majomkodás, a gengsztermajmok korszaka ezen a
napon kezdődött.
Bevezették
tehát az SZJA-t, kaptunk útlevelet, indulhattunk
Amerikába, Ausztráliába, Angliába, Németországba,
Svédországba, hol rokonokhoz, hol úgy, hogy vissza sem jövünk.
Olyan világot mutattak nekünk, amely elkezdett tetszeni. Miért
is?
A
birkaságunk miatt.
És
érdekes: a hatalmas szabadság mámorában úszva azért már
akkoriban is voltak olyan „látók”, emberek, akiket nem
lehetett átverni, nem lehetett a sok színnel és csillogással
„megvenni”, mert pontosan értették, pontosan tudták, pontosan
megjövendölték, hová jutunk. Nem tudom, honnan volt ez a
képességük, de megvolt, és személyesen én beszélhettem is
egyikükkel.
A
srác (idősebb embert képzelj el, apám lehetett volna) közölte,
hogy nem lesz ez így jó, hogy az országot elkezdjük eladni a
külföldieknek, illetve, hogy engedjük a beáramlásukat,
a szar régen lejárt, csak átcímkézett,
senkinek sem kellő termékeiket, hagyjuk, hogy ingyen építhessenek
a földünkön áruházakat, ahonnan a bevételt (állami
szerződések szerint) hosszú évekig, esetleg évtizedekig
kivihetik az országból – adómentesen!
Azt
mondta a srác, hogy rabszolgák leszünk. Akkoriban kezdtek
emelkedni a bérek. Azt feleltem neki, hogy engem nem érdekel, hogy
rabszolgának tartanak, mert egy idő után olyan szintre emelkedik
majd a fizetésem, mint a Nyugaton élőknek, és akkor jön el az
igazi Kánaán, de akkor fenekestül!
Nem
tudtam, mit beszélek.
A
Kánaán, amit 1990-91-ben vizionáltam, nincsen. Emelkedtek a
bérek, tényleg úgy látszott, a magyar ember „belépett
Európába”, miközben csak kihasználták szűzieszöldfülűségünket –
és a vicc az egészben az, hogy nem is a minden hájjal megkent
francia, angol, német vagy holland üzletemberek, hanem a saját,
választott kormányunk, a gengszterek!
Nem
tudtad?
Azt
mertem mondani, hogy leszek én rabszolga, ha megfizetnek – és
most rabszolga vagyok, akinek egyre kevesebb (és kevesebbet is ér)
a fizetése. Ha tegnap 100 ezerért dolgoztál, ma 90 lesz a
fizetésed, és holnap 85-re csökken, miközben az árak jelentősen
szaladgálnak felfelé, és a határ a csillagos ég, ezt mindketten
tudjuk!
A
gengszterváltás lényege semmi más nem volt, mint a
stabil társadalmi helyzetmegtartása,
és erről ne nyissunk vitát! A birkáknak, nekünk (ebből te se
vond ki magad!) szükségünk volt egy új, eddig nem tapasztalt
jelenségre, a szabad választásoknak hazudott, előre lepacsizott
dologra, amiben köbö 2006-ig hittünk, ugyebár.
Megkaptuk a nyugati jólét ábrándját, némelyek
még el is hitték, hogy odakinn így élnek az emberek, miközben
cirka 40 évvel el vagyunk maradva (minden tekintetben), és ezt a
40 évet nem szabad behoznunk, hiszen akkor egy tökéletesnek
hazudott, demokratikus rendszer omlana össze.
Érted
már?
Lábjegyzetben
írom le, hogy a „felszabadító” és „rettentően
demokratikus” Nyugatnak szerencsére nem kell aggódnia, mert
tudomásom szerint 1989-ben tehát köbö 40 évvel
voltunk elmaradva az ottani élettől életszínvonaltól,
és ez a szám mára (2009 év végére) legalább 55-60 évre
változott, nem éppen előnyünkre.
Na, ezt érted-e
már?
A
gengszterváltás a történelmi könyvekben tehát 1989-ben
kezdődött, bár én sejtem, hogy már valamikor a nyolcvanas évek
elején vagy közepe táján többen felvetették, hogy ha enyhül
az a bitangerős szovjet szorítás, akkor bizonyos gyors,
kíméletlen, de a nép (birkák) által homályos, egyáltalán nem
észlelhető, gazdagon megtérülő lépéseket kell megtenni.
Soroljam?
Be
kellett vezetni a többpártrendszert, melynek lényege,
hogy az emberek, a megvezetettek, a birkák azt gondolják, képesek
egy-egy szavazással, választással változásokat kieszközölni,
és végreeltűntetni a pufajkásokat a hatalom
közeléből – miközben pont ezen pufajkások intézték a
dolgokat, ők irányították a szálakat, kötötték az
egyezségeket.
Nem
hiszed?
Hogy
a fenébe lehetséges, hogy Magyarországon a gengszterváltást
követően háromszor is
olyan párt került hatalomra, amelyiknek elődje, a
rettegett MSZMP előtte
évtizedekig uralkodott? Miért akarod olyan görcsösen elhinni,
hogy a félreinformált emberek tömegei juttatták hatalomra ismét
és ismét ezeket a rezsimkutyákat,
miért nem gondolkozol, és jelented ki: azért vannak újra és
újra a tűz közelében, mert el
sem mentek onnan,
mert tök mindegy, hogyan nevezzük őket, hogy melyik párt
színeiben vigyorognak, ők mindenképpen
ott maradtak a porondon,
és most is maradni fognak, mikor pedig reméljük, hogy végleg
eltöröljük őket a Föld felszínéről?
Hidd
el: nem kergetek illúziókat!
Egyetlen
és igaz módja van a rendszerváltásnak, és ezt a körülöttünk
lévő országokban meg is mutatták. Nem nehéz a dolog, csak egy
kis józan ész kell hozzá, semmi több. Le is írom gyorsan,
nehogy elfelejtsem: ki kell rúgni, felelősségre kell
vonni, meg kell büntetni minden előző rendszerben tisztséget
viselt embert, legyen az akár egykibaszott tehetetlen
takarítónő (a példánál maradva: Lujza)(a fejkendős)(lázadó
természet), mert ha bárki bármit (bármit, de leginkább
förmedvényeket) művelhetett az elmúlt közel 40-45 évben, és
ezért nem számoltatjuk el, akkor gyengék vagyunk, nem érettek
semmiféle változásra.
1989-ben
Magyarország nem volt érett egy változásra.
Semmiféle
változásra nem voltunk felkészülve, felkészítve.
Érdekes,
hogy sokan azt gondolták, vége a „vörösök korszakának”,
holott valójában csak most kezdődött. Hiszen láss a világban
is: a „vörös Kína” egyre inkább érdekes egyvelegű, már-már
meghatározhatatlan állammá lesz, egyike a leggazdagabb,
legerősebb hatalmaknak a Földön, míg az Egyesült Államok,
amelyik évtizedeken keresztül üldözte a vörösöket,
lassan olyan tervezetten szocialista országgá lesz (he-he-he),
hogy talán most fel is röhögsz ezen a mondaton, pedig betegesen
sírnod kellene, barátom, mert igaz! Kuba sosem érezte még ilyen
jól magát, egyre növekszik a gazdasága, egyre több bevétele
van abból, hogy „enyhül”, miközben az egyik (ha nem a)
legnagyobb „vörös ördög” a térségben, és persze ott van
Venezuela a maga úttörő nyakkendős, bátor Chávez pajtásával,
nem feledve, hogy ez a jelenség olyasmi, mint valami
átkozott influenza –
időnként
elbújik, de nem szűnik meg, és aztán előtör a nagyfene
semmiből, hogy ismét és ismét pusztítson.
Ilyen
dolog a szocializmus.
Semmi
sem változott, csak a változás változott át úgy, hogy
változásnak gondoltad, miközben nem változtattak, csak egy
érdekes lepelt húztak a szemeid elé.
A
körülöttünk lévő országokban természetesen emberként álltak
fel, mikor távozásra kellett bírni az addig uralkodó kétbalkezes
rezsimkutyákat, és irányt mutattak a pribékeknek; kinek egy-egy
rács mögé, kinek bírósági termekbe (hosszú évekre), kinek a
határon túlra, figyelmeztetve, hogy nem kéne visszatérnie, és
minden bizonnyal voltak olyanok is, akiknek már nem kellett
semmiféle utat mutatni, mert tudták maguktól is, hová valók.
Ámen.
Igen
ám, de Magyarországon másként értelmezték, és az eddig
olvasottak szerint tehát másként is vitték véghez a
változásokat. Azt kérded, mit kellett volna tennünk 1989.
október 23-án? Azt felelem: rendet kellett volna tennünk,
méghozzá akkora rendet, amekkorát utoljára 1933-ban látott
Európa!
Ja,
hogy ez fájdalmas mondat volt? Kinek is fájt?
1989.
október 20-án mindenféle előzetes bejelentés (és jogutód)
nélkül hirtelen feloszlatták a Munkásőrséget. Matekozzunk, nem
árt! Három nappal azelőtt, hogy a minden koszt eltűntető Lujza
néni helyett a bambán körbetekintő és majdhogynem semmit sem
értő Szűrös Mátyás Bácsi kihirdette azt a fenemód bögyömben
lévő, hazug harmadik köztársaságot, valakinek hirtelen feltűnt,
hogy közel 60 ezer felfegyverzett (és fegyveréhez kiválóan
értő) munkásőr él széles e hazában, akik arra esküdtek,
hogy bármi áronmegvédik a szocializmust.
Hoppá.
1989.
október 20-án este az egész ország területén lecsapott a
magyar honvédség, és átvette az ellenőrzést a munkásőrök
felszerelése, lőszerraktárai, ellátó központjai felett.
Egyetlen éjszaka történt! Olyan ez, mint mikor megbeszéled a
családdal, hogy el fogtok utazni, változás lesz az életetekben,
de hirtelen eszébe jut valamelyikőtöknek, hogy nem is vettétek
meg a jegyeket, és az utolsó előtti pillanatban, mielőtt
meghiúsulhatna a várva-várt utazás, gyorsan, kapkodva, egyetlen
éjszaka alatt vásároltok jegyeket!
1989-ben
a gengszterváltozást hirdető gengsztermajmok igenis
elkövették azt a végzetes hibát, hogy majdnem belebuktak a saját
őrült tervükbe, hiszen ha meghagyták volna ezt a papíron 60
ezres, de lélekben (és otthon tartott ilyen-olyan fegyverekben)
legalább 140-160 ezres, javarészt kiképzett és elszánt
egységet, akkor nem történt volna meg ez a világraszóló
hazugság.
Ezt
ki merem jelenteni.
Ki
merem jelenteni, hogy hiába próbálod megfelelően álcázni
magad, úgyis észre lehet venni, ha vörös vagy,
ha velük szimpatizálsz, ha az ő szekerüket
akarod tolni – és ezzel talán nincs is baj, mert mindenki úgy
lehet félhülye, hogy büszkén emelheti fel a fejét, de ne
feledd: nem tudsz a tömegben elbújni, mert szagod van,
mert látunk, mert sosem vetkőzöd le azt a jelmezt,
amit még a változtatások előtt vettél magadra! Ez van, el kell
fogadnod; ez a mostani világ, világod rendje. És nyugodtan
álcázhatod magad backstab módjára, állíthatod,
hogy üldözött cigány vagy, noha bőrszíned olyan fehér, mint a
hó, és időnként még arra is vetemedhetsz, hogy velünk együtt
járj rendezvényekre, ahol te is magasba emeled a karodat, amikor
magasba kell emelni – ettől még mindenki tudja, tudni fogja,
hogy ki vagy.
Nem
menekülhetsz ez elől.
Érdekesség:
másfél héttel azt követően, hogy a bátor kiskatonák honvédek
elkoboztak minden fegyvert a szürke egyenruhát viselő
mogorváktól, és hivatalosan is feloszlattákmegszűntették
a Munkásőrséget, azért a szocializmusból hirtelen
kapitalizmusba átcsapópártelit feltette a kérdést a
népnek, hogy meg kell-e szűntetni a szervezetet, és a válaszok
95 százaléka igen volt.
Csodálod?
A
birkák az utolsó mentvárukat szavazták a föld alá.
Azt
mondom, hogy rendszert változtatni csakis tökéletes magyarsággal
szabad.
Azt
mondom, a teljes magyarsághoz nem elég csak az öntudat; azt
folyamatosan éreztetni kell.
Azt
mondom, hogy nemzeti öntudattal és teljes nemzettel szabad
csak rendszert változtatni.
Nem
elég 10 millió magyar vezetőjének lenni. Érted-e?
1989-ben,
mikor Magyarországon eldőlt, hogy a pufajkások megindítják a
folyamatot, amit tehát rendszerváltozásnak hazudnak (a mai
napig), valaki hirtelen úgy döntött, hogy meg
kell nyitni a határokat. Igen ám, de a döntés mögött érdekes
folyamat állt, ugyanis valami kisember döntötte el, hogy az NDK-s
menekülteket át kell engedni Nyugatra, ámde nem szóltak a
határőrségnek, főképp a megnyitni kívánt helyőrség
parancsnokának.
Magyaros
virtus, igaz-e?
Így
történhetett (a legendák szerint), hogy a helyőrség parancsnoka
később azt nyilatkozta, hogy ha egy kicsit is marconább lett
volna azon a napon, ha egy kicsit is csúnyábban néz rá reggel az
asszony (ha-ha-ha), akkor lövet, méghozzá sortűzzel, baszod,
hadd hulljon a menekülője! Tiszta őrület.
Horn
Gyula Bácsi, az egyik legnagyobb és legfázósabb (értsd:
folyamatosan pufajkát viselő)kis nagy ember magyar
külügyminiszter volt az a valaki, aki hirtelen úgy döntött,
hogy akkor most nyíljanak fel a sorompók, ereszkedjenek föld felé
a kibiztosított karabélyok, és nézzük, ahogy ezer, tízezer
német állampolgár ugrik át Nyugatra, de olyan gyorsan, hogy nem
is porzik, hanem felgyűrődik az út utánuk! A
megalkuvó kerti törpék országos versenyén is sírva leszereplő
Gyula Bácsi pontos példája annak, hogyan lesz a harapós kutyából
látszólag a fülét farkát csóváló,
barátságosnak látszó élőlény, akit igazság szerint mindenki
jól ismer, akiről mindenki tudja, jól tudja, hogy mit művelt
előtte – és akinek ép eszű ember sosem bocsájt meg.
Egy
igazi rendszerváltozásnál az ilyen embereket begyűjtik
és megbüntetik.
Sajnálom
(és tudom, hogy velem együtt te is sajnálod), hogy ez az egész
ceremónia így zajlott, ahogyan, mert ez csak egy nevetséges
bohózat, ami immáron 20 éve tart. Nem, barátom, nem történt
itt semmiféle rendszerváltozás, mert csupán azt vettük észre,
hogy az egyik cipő régi volt, kissé szorított bennünket, és
ekkor ráleltünk egy másabb, modernebb, jobbnak tűnő cipőre, és
azt húztuk fel a lábunkra.
Csodálkozunk,
hogy manapság mindenki lámpavasakról és késői büntetésekről
álmodozik?
Pontosan
azt kellett volna tennünk, amit odaát Japánban tesznek. A föld
nem eladó. Nem kell ide felkiáltójel, nem kellenek törvények,
mert ez alkotmányos érdek, magyaros érdek kell,
hogy legyen – a magyar föld a magyaroké, maximum bérelni lehet,
de épeszű szerződésekkel, vigyázva az érdekeinkre, a jövőnkre,
ergo: drágán, csak akkora kicsiny hasznot hozva az idegennek, hogy
épp megérje neki művelni, és gondoskodva arról, hogysose
vehesse el, még akkor sem, ha a kis bolond Hágáig rohan
mindenféle leszármazotti meg egyéb jogokra hivatkozva!
Igen,
a föld nemzeti értéken, nemzet kezében tartása létfontosságú,
mint ahogy az is az, hogy a földben megtermelt javakat elosszuk,
megvegyük, forgalmazzuk, vagyis érdeke legyen a paraszt
(földművelő) legényeknek és leányoknak, hogy szőlészetük,
almásuk, körtésük, búzamezőik, kukoricájuk, veteményeseik
legyenek.
Pontokba
szedem, úgy jobban érthető, mit gondolok egy igazi váltásról:
· Az
előző kormány (rezsim) összes hivatalnoka, mindenki,
aki benne dolgozott az elnyomó hatalomban, pártban, szervezetben
(nevezhetjük akárhogy) soha többé ne viselhessen
semmiféle tisztséget semmiféle (akár társadalmi)
szervezetben – magyarul: soha többé ne kerülhessen a tűz
közelébe.
· Ehhez
a ponthoz kapcsolódóan: mindenkit
átvizsgálni,
aki addig a
rezsim diszkrét arca volt
a hatalomban, megvizsgálni, miféle tetteket hajtott végre, milyen
törvényekhez és milyen rendeletekhez adta a nevét, mit
szavaztatott meg, miért kampányolt, mit sikerült elérnie, amivel
akár rontott, akár javított az állampolgárok helyzetén.
· Adatbázisba
írva a nevek, mely adatbázist kötelező minden
munkaadónak átböngésznie és a benne tárolt adatok
alapján kötelező nyilatkoznia, hogy az
alkalmazott irodakukac, aki nála munkára jelentkezett, az előző
rendszerben pártkatona volt-e vagy sem (ennek alapján kaphatna
állami támogatásokat – pölöegészségügyit). Azt
mondom, elégedjenek meg a rezsimkutyák egy-egy segédmunkás
munkakörrel, ha már annyira erőltették ezt a „régi”
rendszert!
· A
legfelsőbb vezetőknek (ez a rendelkezés akár ma is érvényes
lehetne)(vagy éppen azért olyan időtálló, mert nem léptük meg
’89-ben) teljes vagyonelkobzás, nem feledve, hogy a
rokonok, és barátok hirtelen vagyongyarapodása esetén a törvény
ne tehessen semmiféle különbséget saját vagyon és úgynevezett
„holdudvari vagyon” között – vagyis elkobzás jár a
rokonoknak és barátoknak is, ha hirtelen oda menekült át a
lopott pénz.
· A
halálbüntetés (egyelőre) ideiglenes visszaállítása, és a
sortűz-parancsokat kiadóknak, a rendszer- és emberelleneseknek, a
legfelsőbb (így milliók sorsa fölött) uralkodóknak rögtön
halálbüntetés, magyarosan szólva kötél jár, nem
feledve, hogy senkinek sem volt kötelező pártkutyává válnia,
senkinek sem volt kötelező beépülnie a hatalomba, és azon
viccelődni, ahogy a szocializmus útján sanyarog a nép, miközben
számukra létfontosságú volt a jólét. Tudom, mit beszélek.
· A
termelőszövetkezetek francia nemzetközi
mintára való átállítása, megtartva a rengeteg (akkor még)
korszerű gépet, a hihetetlenül termékeny földeket. Immáron
tehát nem kötelező jelleggel kell művelni a földet, hanem
jelentős árbevételért, ami árbevételt a TSZ-dolgozók végre
maguk kapják meg, nem pedig a TSZ-elnök, meg a titkár, meg a
tanácselnök, meg a kis tizenhatodik titkárnő. A ’48-ban
államosított földeket csak úgy lehet visszaadni az eredeti
tulajdonosának, hogy legfeljebb 15 éves szerződést köt, melyben
kimondja, hogy nem válik el a TSZ-től, vagyis földjét egységesen
a többi földdel együtt művelik. Ez fontos. Mert így 15 éve van
a magyar mezőgazdaságnak arra, hogy egy rossz oldalról egy
meglehetősen életképes oldalra álljon át, hogy „felfogja”,
miről szól a termesztés, a piacgazdaság, a munka.
· A
stratégiai cégek, vállalatok összeírása, azok átállásra
való felkészítése. Lényeges dolog, hogy valóban nincs szüksége
az országnak amolyan fals cégekre, amik mondjuk,
kétszer lyukas, foltozhatatlan zoknikat gyártanak, de milliót,
méghozzá olyan minőségben, ami még a legelmaradottabb afrikai
államok legeldugottabb falujának,
legmocskosabb niggereinek trógereinek sem
kellene. Csak azok az életképes cégek, azok képesek öregbíteni
hírnevünket (akármilyen rettenetesenszarul
is hangzott ez a mondatrész), amelyek megfelelő minőségű,
megfelelő mennyiségű, és megfelelő piacra orientált árúval
tudnak előállni. Az átállás, barátom, egyszerre jelezné azt,
hogy a magyar cégek végre ki tudnak tekinteni az országhatáron,
mert tárt karokkal fogadják messze földön reklámozott (és
várva-várt) termékeiket, másrészt jelezné, hogy hazánkban is
léteznek okos, rátermett, célorientált vezetők, dolgozók,
vállalatok. Mert ami magyar, az nem feltétlenül rossz, ez csak
egy ostoba beidegződés!
· A
külföldi piacok átrendezése; a meglévő profi piacok megtartása
(orosz, kelet-európai, afrikai), illetve új lehetőségek
keresése. Tudtad, hogy például Kanadában, ahol a világ
édesvízkészletének a 25 százaléka található, alig van
palackozott, jó minőségű ásvány- vagy
forrásvíz a boltok polcain? A világhírű, díjakat nyert magyar
ásvány- és forrásvizek legnagyobb piaca lehetne a kanadai.
· Adóátrendezések,
adócsökkentések, különleges adók bevezetése, esélyegyenlőség
és életminőség megteremtése a középosztálynak, illetve az
alsóbb rétegeknek. Azt mondod, hogy ez demagógia? Azt mondom,
legyen egységesen 10 százalék az ÁFA, és erre még pakoljunk 5
százalék „magyaradót”, egy olyan adófajtát, melyet az állam
csak és kizárólag a magyar termékek gyártói és forgalmazói
között oszt el, kizárólag a magyar áruféléket megtermelő,
előállító gazdáknak/iparosoknak ad, ezzel is elősegítve a
mezőgazdaság és az ipar magyarosítását,
fenntartását, fejlődését.
És
külön emelném ki a legfontosabbat, melyről fentebb már szóltam
egyszer: a magyar nemzeti öntudatot. Írjuk le csak így,
nagybetűvel, hogy lássuk, hogyan néz ez ki:MAGYAR NEMZETI
ÖNTUDAT.
Szeretnék
hinni egy olyan nemzetben, amelyik büszkén húzza ki magát a
Himnuszt hallva, és amelyik büszke arra, hogy kik voltak az ősei,
miféle nemzeti jelképei vannak, miféle múltja, és hogy milyen
jövője lehet így, ezen az úton haladva.
Fontos érdek érték
a nemzeti öntudat, mert egy igazi rendszerváltás igenis
elősegítette volna, talán még elő is segítheti a büszkeséget,
rátermettséget, erőt, kitartást, határozottságot, ami bizony
igencsak hiányzik manapság a magyarokból.
Egy
valódi rendszerváltás sokszor arról is szól, hogy megfelelő
emberek egy csoportja megfelelő helyen és időpontban rendesen oda
tud baszni, és az, aki elszenvedi ezt, soha többé nem hallatja a
hangját.
Na,
barátom, ez nagyon hiányzott 1989-ben!
Te
is tudod.
Nem
mondhatom tehát, hogy én (és kizárólag csak én) pontosan
tudom, hogyan kell rendszert váltani, milyen módozatai vannak a
kiskirályok elűzésének, hangtalan (néma) leventévé tételének,
mert nem biztos, hogy én vagyok a legalkalmasabb ember erre. Azt
sem állíthatom, hogy egy valódi rendszerváltásnál csak és
kizárólag szépen és jól mennek a dolgok, mert mindketten
tudjuk, hogy a kosz, mocsok, por, sár még a csukott ajtón
keresztül is be fog jönni, ha akarjuk, ha nem, tehát ne
dédelgessünk semmiféle lányálmot:képtelenség úgy váltani,
hogy minden szar eltűnjön a süllyesztőben, és ez maradjon
örökérvényű törvény tény!
Azt
viszont bátran kijelenthetem (és itt mindenki figyeljen, aki 1989
után született!)(vagy akörül még csecsszopó volt), hogy
Magyarországon, egyedülálló módon Kelet-Európában, nem
történt semmiféle rendszerváltás. Valójában csak annyi
történt, hogy bátran hangoztattunk valamit, amit a nép elhitt,
és aztán ment minden úgy, mint régen, kisebb-nagyobb
változtatásokkal, egy kis életminőség-emelkedéssel (egészen
1996-ig tartott)(már akinek), többpártrendszernek hazudott
egypártrendszerrel, ébredező
cigányokkal(mint
elnyomott kisebbség), leépített belső és külső piacokkal,
érdekes nózival ellátottbevándorlókkal,
rabszolgákkal, növekvő munkanélküliséggel, érdekes
segélyezési elosztási rendszerrel, hazug prófétákkal,
szónokokkal, és egymást boldog mosollyal váltó, egymásnak az
ország koronáját átadó pufajkásokkal,
illetve azok halovány, de ettől függetlenül élethű utódaival.
Magyarország
ezért tart itt.
Egymásra
acsarkodunk, hibáztatjuk a másikat, cigányok a magyarokat
gyűlölik, magyarok ezeket a mocskos állatokat, a rezsim röhög a
markába, látván tehetetlenségünket, akülföldiek egyre
több földet, ingatlant vásárolnak, lassan nyakunkon a
betelepülésük – és észre sem vettük, hogy ennek a sok
rossznak egyetlen kiindulópontja van.
Szükségünk
lenne végre egy rendszerváltozásra.
Gyorsan.
Hatékonyan.
Lehetőleg
kevés áldozattal.
Mondom:
kevéssel. Mert vér nélkül nem fog menni.
Mert
ez a cipő, barátom, ami most van rajtunk, szorít bennünket. Te
is tudod, én is tudom.
De
meddig még?
FELHÁBORODÁSI
MÉRTÉKEM: 10/10
AGYMOSOTT
INDEX:
FÜGGELÉK
AZ ÉRTELMEZÉSHEZ:
MDF: -
Egy 1987-ben, tehát még a szocializmus alatt alapított párt,
melynek kimagasló szerepe lett abban, hogy Magyarország
a gengszterváltást követően területileg és
népességét tekintve ugyanolyan „törpe” tudjon maradni, mint
annak előtte, holott a környező államok gondolkodás nélkül
adták volna vissza a magyarlakta, Trianon óta elrabolt
területeket, lakosaikkal együtt. Ez a párt a hibás abban, hogy
ma itt tart a magyaridentitás, ahol. Az aljasság pártja, a
magyarok egyik legfőbb ellensége. Punktum.
MUNKÁSŐRSÉG: -
Egy 1957. február 18-án létrehozott fegyveres testület,
politikailag igencsak hasonlatos az SS-hez, és ez nem vicc.
Soha nem vetették be - bár megtették volna!
MSZMP: -
Magyar Szocialista Munkáspárt. Az egypártrendszer „kiemelkedően”
magas pártja, a szocialisták mentsvára. Az oroszok segédletével
ők terrorizálták a magyar lakosságot 1956 novembere és 1989
októbere között. A gengszterváltás után
kettészakadt, a kabátosok jelentős része megalakította a
Munkáspártot, míg a pufajkások álnok módon Magyar Szocialista
Párt néven tovább vitték az „érdemeket”.
LEVENTE: -
Szerb-horvát eredetű szó, jelentése: kis létező.
Magyarországon személynévként is használatos. Latin
megfelelője: Luenta.
ILLÚZIÓ: -
Az érzékcsalódás egy olyan érdekes formája, amikor a felénk
robbanó ingert kissé tévesen értelmezzük. Legjobb példa erre
jelen cikk, és ami mögötte van.
BANÁNKÖZTÁRSASÁG: -
Politikailag instabil államokat nevezünk így, leginkább
latin-amerikai, afrikai, karibi országokat illetünk ezzel, holott
a kifejezés szerint minden olyan államra érvényes, ahol
korrupt és törvénytelen eszközökkel kormányoz egy
párt, egy hatalom, rezsim, vagy pedig valamiféle őrült diktátor
ragadta magához a hatalmat. Nem ismerős?
PUFAJKÁSOK: -
Az MSZMP-s srácok, régebben embereket gond nélkül agyonlövetők,
manapság „csak” szemeket kilövető utódokkal, akik olyan
sokáig ellátták a dajka szerepét felettünk.
FIDESZ: -
1988-ban, fiatal értelmiségiek által alapított párt, amelyik
rövid időn belül (1990) be tudott jutni a Parlamentbe, ott
tanulgatott kicsit, aztán 1998-ban választásokat nyert, és (ezt
be kell valljam), a sok-sok mutyizás közepette
azért építgette az országot. Rosszmájúként: ők a
szocializmus egy másik arca. Tévedtem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése