Az elme meg erőszakolása
Óriási tudományos felfedezés: megvan a 4. dimenzió, és nem az idő az
Nagy
port kavart a tudományos világban az európai és amerikai tudósok
nagyjából egyidőben tett közlése: úgy vélekednek, hogy most
először ténylegesen sikerült megfigyelniük az általunk
megtapasztalt világon túli negyedik, térbeli dimenziót. Hatalmas
áttörésről van szó.
Jelentős
felfedezésről számoltak be a napokban a Nature nevű
tudományos folyóiratban publikált tanulmányokban
dimenziókutatással foglalkozó tudósok, bizonyítva a negyedik
térdimenzió létezését: laborkörülmények között sikerült
reprezentálniuk a világunk egy új, ismeretlen világ “részét”,
mely alapjaiban változtathat meg mindent, amit eddig a négydimenziós
valóságról tudni véltünk.
A jelenlegi
ismeretek szerint az általunk ismert világegyetemet
háromdimenziósnak tartjuk, amiben a tárgyaknak szélessége,
hosszúsága és magassága van. A negyedik dimenzió ezzel szemben a
tárgyak kiterjedését írja le.
©
Penn State University / Rechtsman Laboratory
A
szakemberek szerint a felfedezés a tudomány szempontjából is
komoly hatással lehet az emberiségre: új határok nyílhatnak meg
a területtel foglalkozó tudósok előtt, amelyek végső soron
számos új ismerettel gazdagíthatják a téma érint érdeklődőket.
De a felfedezésnek fontos következményei is lehetnek az alapvető
tudományokra nézve, így aztán idővel mindennapi életünkre
nézve is.
“Fizikai
értelemben nem rendelkezünk olyan térbeli rendszerrel vagy
eszközzel, amivel egyszerűen beléphetnénk ebbe az új világba”
– magyarázta a felfedezés egyik leglényegesebb pontját Mikael
Rechtsman, a Pennsylvaniai Egyetem professzora. (A vonatkozó
tanulmányokat itt és itt találja.)
Vagyis a kutatók a szó legszorosabb értelmében véve nem átléptek
egy eddig, az emberiség előtt még ismeretlen térbe, csupán
megtalálták azt az ajtót, azt a módot, ami szükséges a negyedik
dimenzióban tapasztalható jelenségek alapvető megértéséhez,
későbbi tanulmányozásához. Azt is elsősorban matematikai alapú
áttörések révén.
A
kísérletek egyik részében a tudósok a könnyű részecskék
viselkedését tanulmányozták egy speciálisan készített üveg és
a fény segítségével: a fizikai bemenetek elektromos
töltéssel való szimulálásával megfigyelték, hogyan viselkedett
a fény, mely idő alatt egy sor szabálytalanságra lettek
figyelmesek: például visszapattant a szélekről.
A kutatás
nagyszerűsége pedig épp ebben rejlik: ezen szabálytalanságok
többsége “hivatalosan”, az eddigi ismeretek birtokában nem
lehetett volna megfigyelhető, hacsak nem a negyedik dimenzióra
jellemző paraméterek dolgoznak a háttérben.
Mindez
nehezen érthető lehet még annak is, aki értően tudja elolvasni a
teljes tanulmányokat. A Gizmodónak jutott eszébe egy
játék, amelynek rövid bemutatójából ha nem is fogja azonnal
megérteni tudományosan a dolgot, kicsit talán érthetőbbé válik,
hogy nagyjából miről is lehet szó. Íme tehát a videó, ezzel
igyekszünk talán egy fokkal érthetőbb formában illusztrálni a
felfedezés gyakorlati lényegét. Erről van szó:
Miegakure: Explaining the Fourth Dimension | PS4
A Journey into the 4th Dimension - Perspective [Part 1]
Visualizing 4D Geometry - A Journey Into the 4th Dimension [Part 2]
Eltűnt Asztronauták, Amiről Hallanotok Kell...
Absztrakt
Az anyag topológiai
állapotának felfedezése nagymértékben javította a fizikai
rendszerek fázisátalakulásának megértését. A topológiai
fázisokat a helyi rendparaméterek leírása helyett globális
topológiai invariánsok írják le, és ezért robusztusak a
perturbációk ellen. Jellemző példa a kétdimenziós
(2D) egész kvantum Hall-effektus 1 :
az első Chern-szám jellemzi, amely a 2 kvantált Hall válaszban
nyilvánul meg, amelyet egy külső elektromos mező 2 indukál . A
kvantum Hall hatásának négydimenziós (4D) rendszerekre való
általánosítása további kvantált Hall válasz megjelenését
eredményezi, de egy nemlineáris és 4D topológiai invariáns
által leírt - a második Chern szám 3 , 4. Itt
jelentjük a 4D topológiájú ömlesztett válasz megfigyelését,
és bemutatjuk kvantálását a társított második Chern szám
mérésével. Egy 2D-s topológiai töltő szivattyú
alkalmazásával, ultrahangos bóniás atomokkal, szögletes
optikai szuperkoncentrációban megvalósítjuk a 4D egész szám
kvantum Hall effektus 5 , 6 dinamikus
változatát . Az atomok kis mérete helyi szondaként
teljes egészében jellemezzük a rendszer nemlineáris válaszát in
situ képalkotás
és helymeghatározott sávszűrés segítségével. Eredményeink
megkönnyítik a magasabb dimenziós kvantumcsarnokrendszerek
kísérleti kipróbálásának útját, ahol további erősen
korrelált topológiai fázisok, egzotikus kollektív gerjesztések
és határjelenségek, mint például az izolált Weyl-fermionok
várhatóak 4.
Absztrakt
Ha kétdimenziós (2D)
elektrongáz kerül elhelyezésre merőleges mágneses mezőbe,
akkor a síkbeli keresztirányú vezetőképessége kvantálódik; ez
a kvantum Hall effektus 1 . Ez
a rendszer elektronikus sávszerkezetének nem triviális
topológiájából származik, ahol az egész topológiai invariáns
(az első Chern szám) kvantált Hall vezetőképességhez
vezet. Elméletileg kimutatták, hogy a kvantumcsarnokhatás
négy térbeli dimenzióra 2 , 3 , 4
általánosítható,
de ez eddig nem valósult meg kísérletileg, mert a kísérleti
rendszerek három térbeli dimenzióra korlátozódnak. Itt a
foton hullámvezetők hangolható 2D tömbjeit használjuk, hogy
dinamikusan létrehozott, négydimenziós (4D) kvantumcsarnok
rendszert valósítsunk meg kísérletileg. A hullámvezető
elválasztás a tömbben oly módon van kialakítva, hogy a fény
áthaladása a készülék mintáin keresztül a pillanat alatt két
további szintetikus dimenzióban, így megvalósítva
az 5 , 6 , 7 , 8 2D
topológiai szivattyút . Ennek eredményeképpen a
sávszerkezet 4D topológiai invarianttal rendelkezik (a második
Chern számok), amelyek 4D szimmetriával 7 támogatják
a kvantált ömlesztett Hall választ.. Egy véges méretű
rendszerben a 4D topológiai ömlesztett válasz lokalizált
élmódokkal történik, amelyek átmennek a mintán, amikor a
szintetikus momentát moduláljuk. Ezt a kereszteződést
közvetlenül a rendszerünk fotonszivattyúzásával látjuk el a
széltől a szélig és a saroktól a sarokig. Ezek a
kereszteződések egyenértékűek a 4D-s rendszeren belüli
töltéssel az egyik háromdimenziós hiperszervtől a térbeli
ellentétes és egy 2D-s hipergéztől a másikig. Eredményeink
a magasabb dimenziós topológiai fizika tanulmányozásának
platformját jelentik.
Project MKULTRA és a többi…
Miután
a CIA és a Nemzetbiztonsági Tanács megszilárdította helyzetét,
1947-ben beindult egy szigorúan titokban tartott kísérletsorozat
az “agymosásnak” nevezett tudatbefolyásolás technikáinak a
kidolgozására.
Ezt
a Project CHATTER nevet viselő kísérletsorozatot válasznak
szánták a Szovjetunióban végzett ún. “igazság-drogok”
sikereire. A kutatás azonban elsősorban arra összpontosított,
hogy kipróbálja azokat a kábítószereket, amelyeket hatékonyan
lehet használni a titkosszolgálati ügynökök felvételekor. A
Project CHATTER-t 1953-ban leállították.
A
Központi Hírszerző Szolgálat ekkor döntött úgy, hogy fokozza
erőfeszítéseit a magatartás megváltoztatása terén. E célból
dolgozták ki a Project
Bluebird-öt,
amelyet Allen Dulles hagyott jóvá 1950-ben. A Bluebird céljai közé
tartozott olyan eszközök felkutatása, amelyek segítségével úgy
lehet kondicionálni személyeket, hogy azoktól nem lehet
megszerezni titkos információkat. Másik célja az volt, hogy
különleges kihallgatási technikák alkalmazásával fokozzák az
adott személy kontrollját. A harmadik cél volt az emlékezet
kapacitásának a megnövelése.
Egy
negyedik cél pedig arra irányult, hogy az ügynökség
alkalmazottait ellenséges szolgálatok ne tudják ellenőrzésük
alá vonni. A Bluebird-öt 1951-ben átnevezték Project
ARTICHOKE-nak.
Ennek keretében kiértékelték azokat az agresszív kihallgatási
technikákat, amelyeknek a keretében hipnózist és kábítószereket
is alkalmaztak. Ez a program 1956-ban befejeződött, de még
1953-ban beindult egy másik program,
a Project MKULTRA, amelyet Richard
Helms,
a CIA akkori helyettes-igazgatója kezdeményezett. A kutatók az MK
szó jelentését, a “Mind Kontrolle”, vagyis az angol-német
keverék elnevezésre vezetik vissza (A Kontrolle németül ugyanazt
jelenti, mint az angol control, vagyis ellenőrzést.)
A
kísérlet-sorozatban számos német orvos vett részt, és az
egykori német koncentrációs táborokban folytatott kísérletek,
valamint az MKULTRA egyes részprogramjai szorosan kapcsolódtak
egymáshoz. Az MKULTRA keretében az emberi viselkedést olyan
módszerekkel befolyásolták, mint a besugárzás, az elektrosokk, a
pszichológiai, a pszichiátriai, a szociológiai, az antropológiai
módszerek. De használták a grafológiát is, és olyan anyagokat
is, mint az akkor már létező LSD. Az MKULTRA külföldi
programjainak az ellenőrzésére létrehozták az MKDELTA
eljárást.
Project MONARCH
Az
MKULTRA keretében 149 kisebb programot tartottak nyilván. A címben
megjelölt program nem szerepel a hivatalosan azonosított
kormánydokumentumok között, mert ezt valószínűleg egyfajta
becenévként használták a bennfentesek, akik közé a túlélő
kísérleti alanyokat, a terapeutákat, valamint a lehetséges
“beavatottakat” számítjuk. Feltételezhető, hogy ez a program
az MKSEARCH alprogramból
ágazott el, amelynek a neve “Operation SPELLBINDER” volt.
Az elnevezés a kulcsszavakkal való irányításra utal. A
SPELLBINDER célja az volt, hogy olyan “alvó” ügynököket
képezzenek ki (“Manchurian candidates”), akik bizonyos
kulcsszavak vagy szófordulatok útján aktivizálhatók egy ún.
poszt-hipnotikus transzállapot után, azaz hipnózis utáni
önkívületi állapotot követően. Az “Operation
OFTEN” című
tanulmány kísérletet tett az okkult erők bekapcsolására a
kutatásba, azzal a céllal, hogy álcázásként elfedje a Project
MONARCHvalódi
célját és természetét.
A
MONARCH szó itt nem valamiféle monarchiára vagy uralkodóra, hanem
egy Monarch nevű pillangóra utal. Amikor egy személyt
elektrosokkal okozott pszichés traumának vetnek alá, akkor gyakran
olyan könnyedséget, lebegést érez, mint egy repülő pillangó.
De ezen túlmenően a Monarch szó jelképesen utal arra a minőségi
átalakulási folyamatra is, amelyen a lepke keresztülmegy. Először
hernyó alakban létezik, majd begubózva alvó, inaktív állapotba
kerül (például a selyemgubó) míg, végül is visszatér a
szárnyaló pillangó formájába. Az okkultizmus további jelképes
értelmet is adhat mindehhez, ha a lelket, amely szárnyalni képes a
pillangóhoz hasonlítjuk. Egyébként a reinkarnáció, vagyis a
lélekvándorlás okkult tanításai szerint az emberi lélek
pillangó alakban keresi azt az új élőlényt, amelyben
reinkarnálódva tovább folytatja életét.
A gnoszticizmus ősi
misztikus tanításai szerint a pillangó a romlandó test
szimbóluma. A gnosztikus művészetben “a halál angyalát” az
összepréselt pillangóval ábrázolták. A tudat-befolyásoló
programok ismertetésekor fontos szerephez jut a marionett, vagyis a
zsinóron rángatott bábu, azaz az olyan ember, aki idegen akarat
vak és engedelmes eszköze. A MONARCH kísérletekben gyakran
szerepel a “marionett-szindróma”, valamint az “Imperial
Conditioning” (birodalmi
kondicionálás). Egyes terapeuták, vagyis kísérletező
elmegyógyászok ezt “Conditioned Stimulus Response Sequences”-nek
nevezték, azaz Kondícionált Inger-válasz Szekvenciáknak.
A
Project MONARCH úgy is leírható, mint az összehangolt agyműködés
struktúráinak a felbontása és más szerkezetű újra-integrációja
azért, hogy az emberi agy tudati működését egymástól
elkülönülő autonóm egységekre lehessen bontani (angolul:
compartmentalize) és ezáltal az adott emberben többféle
személyiséget lehessen egy meghatározott pszichés rendszer
keretében kialakítani. Ez rendkívül bonyolult folyamat, amelynek
a keretében a sátánizmusban ismert rituálékat is felhasználják,
valamint a kabalista miszticizmust. Ennek az a célja, hogy egy
meghatározott démont vagy démoncsoportot lehessen hozzákapcsolni
az emberi tudatban mesterségesen létrehozott önálló rekeszekhez.
Több kutató ezt a magyarázatot erős kétellyel fogadja és az
agyműködés “file”-okra, elkülönülő állományokra bontását
a kísérleti alanynak okozott lelki-trauma fokozásának tekintik.
Ezek a kutatók tagadnak minden irracionális magyarázatot,
elutasítják a démonok és más misztikus vonatkozások jelenlétét.
Az emberi tudat mesterséges “fülkéi”
Megközelíthetjük
a test és a lélek eme kificamodott befolyásolásának a
megértését, ha egy komplex komputer-programhoz hasonlítjuk. Egy
“file” (egy állomány) – vagy ahogy mi korábban írtuk, egy
rekesz vagy fülke – a
trauma segítségével, vagyis lelki sérülés vagy fájdalom
okozásával hozható létre, amelyhez még szervesen hozzátartozik
a rendszeres ismétlés és újra-megerősítés. Azért, hogy az így
leválasztott és önálló életet élő “file” aktivizálható
legyen, meghatározott kódokra, jelszavakra, vagyis kioldó,
beindító parancsokra van szükség. Ezeket angolul “triggers”-eknek
nevezik (trigger = elsütő billentyű, ravasz, elsütő szerkezet,
indító jel). A kísérleti személy, akit “victim”-nek
(áldozatnak) vagy “survivor”-nak (túlélőnek) neveznek
valójában az ő irányítójának (“programmer” vagy “handler”)
a rabszolgája, mert teljesen tőle függ. Ezért a rabszolga
(“slave”) az irányítóját mesternek (“master”) vagy
istennek (“god”) tekinti. A “slave”-ek 75%-a nő, ugyanis a
nők általában jóval magasabb tűrési küszöbbel rendelkeznek,
jobban elviselik a fájdalmat és ezért sokkal könnyebb egységes
tudatuknak az önálló részekre való felbontása (angolul:
dissociation), mint a férfiaknál. A kísérleti alanyokat főleg
titkos műveletek elvégzéséhez, illetve prostitúcióra és
pornográfia készítésére használják. A szórakoztató ipar
bevonása a kísérletekbe éppen ezért jelentékeny.
A
MONARCH kísérleti személyei az élet minden területén
megtalálhatók az utcai csavargótól a legmagasabb körökben mozgó
személyekig. Egy már nyugdíjazott CIA-munkatárs arra is utalt,
hogy a beprogramozott kísérleti alanyokat beépített ügynökökként
is használták azért, hogy “téglaként” információkat
gyűjtsenek, illetve az adott csoportban a kapott utasításoknak
megfelelő zavaró feladatokat végrehajtsák. A kísérleti alanyok
magatartása aszerint változik, hogy tudatuknak melyik leválasztott
része van éppen aktivizálva. Szakértők ezt úgy írják le, hogy
létezik egy ún. light-side vagy good (világos vagy jó) oldal; és
létezik egy dark-side vagy bad (sötét vagy rossz) oldal. Az ehhez
tartozó “file”-ok pedig összefonódva a tudatban egy tengely
körül végeznek rotációs mozgást. Az egyik legfontosabb
struktúra az adott “file” rendszerén belül hét szintből álló
kettős spirál található. Minden ilyen rendszer egy belső
programozóval rendelkezik, amely figyeli a “gatekeeper”-t,
vagyis a “kapu őrzőjét”, mert ez a mini-program utasítja el
vagy engedi be a különböző kívülről jövő impulzusokat az
adott lelki parcellába.
A kísérleti
alanyok elmondása szerint egy részük egyfajta életfát (“Tree
of Life”) lát, amelynek meghatározott gyökérrendszerei vannak,
számos göcsörttel és szúrágta vájattal, ősi szimbólumokkal,
levelekkel, pókhálókkal, tükrökkel vagy maszkokkal, tengeri
kagylókkal, lepkékkel, kígyókkal, szalagokkal, csokrokkal,
órákkal, robotokkal, parancsnoki diagramokkal és komputer
áramköröket tartalmazó kapcsolótáblákkal.
A vérségi kapcsolatok fontossága
A
kísérleti alanyok többsége olyan családból származik, amelyek
nemzedékről-nemzedékre ún. sátánista vérvonalat hordoznak
magukban, és ezért – állítólag – arra vannak beprogramozva,
hogy mint kiválasztott személyek, vagy kiválasztott nemzedékek,
beteljesítsék sorsukat. Ezt a “kiválasztott nemzedék”
meghatározást a hírhedt auschwitzi orvos, dr. Joseph Mengele
eszelte ki. Számos áldozat azonos családból került kiemelésre,
megint mások úgy lettek kísérleti nyulak, hogy árvaházakból,
nevelőotthonokból szerezték be őket, vagy olyan vérfertőző
nemi életet folytató családokból, amelyeknél nemzedékekre
visszamenően szokásos volt a pedofília.
Sok
gyermek jön katolikus, mormon vagy más karizmatikusan keresztény
hátterű családból, de szinte valamennyi vallási csoport
képviselői megtalálhatók. A kísérletet folytató szakemberek
úgy találták, hogy az erősen vallásos alanyok már hozzá vannak
szoktatva a dogmatikus, hierarchikus struktúrákhoz, a dogmáknak és
a feletteseknek való feltétlen engedelmességhez és ez nagyon
hasonlít a tudat programozásához. Minthogy az ilyen alanyok
számára a tekintély feltétlen, ezért már kondicionálva vannak
a parancs általi külső irányításra.
Ha
orvosok és más szakértők közelebbről szemügyre veszik az
áldozatok vagy túlélők fiziológiai, testi jellemzőit, akkor
gyakran láthatják az elektromos szúróeszközökkel okozott
vágásokat vagy forradásokat a bőrön. Ezek a test legkülönbözőbb
részein fellelhető sérülések lehetnek: késsel okozott
csonkítások, tüzes vassal vagy tűvel való égetés, durva
tetoválások és ehhez hasonlók. Azok, akik a vérvonalhoz tartozó,
és így előkelőbbnek és védettebbnek számító kísérleti
alanyok köréhez tartoznak, kevesebb ilyen testi sérüléssel vagy
jelzéssel bírnak – az ő bőrük általában megmarad tisztának
és folttalannak. Ezen kifinomult manipulációk magyarázata attól
függ, hogy fizikai, orvosi válaszokat adunk-e rá, vagy pedig
spirituális, lelki érvekkel próbáljuk megvilágítani őket.
Ezek
az új világrendhez kapcsolódó tudatfájlok a feltételezések
szerint olyan visszakapcsolási parancsokat tartalmaznak, amelyek
lehetővé teszik a tudatbefolyás hatékony kiterjesztését
nagyszámú kísérleti alanyra.
Másféle
agykontroll-technikát jelent az ún. “non-biological twinning”,
azaz két egymással rokoni kapcsolatban nem álló gyermek arra
történő ünnepélyes programozása, hogy őket mágikus lelki
kötelék kapcsolja össze, ezért az örökkévalóságig
elválaszthatatlanok egymástól. Ez a MONARCH programban alkalmazott
technika abból állt, hogy a tudatba helyezett információs
programot megfelezték és az egyiket az egyik kísérleti alany
agyába, a másikat pedig a másik kísérleti alanyéba ültették.
A két fél program csak együtt képes működni, így ez a két
személy kölcsönösen egymásra lett utalva. Az olyan paranormális
jelenségek, mint az “astral-projection” (“csillaghatás”),
telepátia (gondolatolvasás), ESP – “extra-sensory perceptions”
(érzéken túli észlelet) hatékonyabban kifejleszthetők és
működtethetők azokban a személyekben, akik az ilyen “ikresítésen”
keresztülmennek.
A MONARCH programozás egyes szintjei a következők:
Alpha-szint: Ezt
tekintik az általános vagy szokásos programozásnak egy személy
tudatának az ellenőrzés alá vételekor. Ezt az alapprogramot a
memória megtartó képességének a rendkívüli bővülése
jellemzi, a fizikai erőnlét és a látóképesség nagyarányú
növekedésével. Az Alpha-programot a kísérleti alany
személyiségének a tudatos felosztásával hatják végre.
Lényegében az történik, hogy az agy jobb féltekéjét és bal
féltekéjét leválasztják egymásról azáltal, hogy csak egy
program által vezérelt kapcsolódás jöhet létre a bal és a jobb
agyfélteke között, meghatározott neuronpályák stimulálásával.
Béta-szint:
Ez a program eltörli az összes korábban elsajátított erkölcsi
meggyőződést, serkenti a legprimitívebb késztetéseket a
gátlások kiiktatásával. Úgynevezett “cat-alters”-ek
(cica-fájlok) hozhatók így létre az agy béta-szintű
programozásával.
Delta-szint: Ezt
ún. “killer” (ölési, gyilkolási) programozásnak is nevezik.
Eredetileg különleges ügynökök és elit katonák kiképzésére
fejlesztették ki. Használták a Delta-erők, az Első Szárazföldi
Zászlóalj és a MOSZAD kiképzési programjaiban. Ezen a
programozási szinten a mellékvese optimális működtetése és a
kontrollált agresszió nyilvánvaló. A kísérleti alanyok
elveszítik félelemérzetüket. Szervezetten hajtják végre a
kapott megbízatásokat. Az önpusztító vagy öngyilkosságot
eredményező instrukciók is a programozásnak e delta-szintjén
kerülnek rögzítésre az agyban.
Téta-szint: Ezt
pszichikai programozásnak tekintik. Azok a kísérleti személyek,
akik több generációs, ún. sátánista családokból származnak,
a kísérletek tanúsága szerint nagyobb fogékonyságot mutatnak a
telepatikus képességek elsajátítására, mint azok, amelyek ilyen
vérségi származással nem rendelkeznek. Ennek a származási
korlátozásnak köszönhetően az elektronikus
agykontroll-rendszerek változatos formáit fejlesztették ki és
alkalmazták, nevezetesen a “bio-medical” emberi telemetrikus
eszközöket (agyban elhelyezett implantátumokat, irányított
energia-lézereket használva, mikrohullámú és elektromágneses
sugárzásra). Jelentések szerint ezeket rendkívül fejlett
komputerekkel és csúcstechnológiájú műholdkövető-rendszerekkel
összekapcsolva alkalmazták.
Omega-szint: Ez
az ún. önpusztító (self-destruct) formája a programozásnak,
amit úgy is ismernek, mint “Code Green” (Zöld Kód). Az ennek
megfelelő viselkedési formák magukban foglalják az öngyilkossági
késztetéseket és az öncsonkítást. Ezt a programot rendszerint
akkor aktivizálják, amikor az agykontroll alanya (victim or
survivor – áldozat vagy túlélő) elkezdi a terápiát vagy a
kihallgatást és túlságosan sok anyag kerül elő sértetlenül az
emlékezetéből.
Gamma-szint: Ez
a rendszer-védelemnek egy másik formája, mégpedig megtévesztő
programozáson keresztül, amely kiváltja a félrevezetést és a
félreértelmezést. Ez a szint össze van kapcsolva a démonológiával
és hajlamos arra, hogy regenerálja önmagát egy későbbi időben,
ha nem megfelelően kapcsolták ki. (A démonológia a
boszorkányokra, ördögökre és gonosz szellemekre vonatkozó
babonás hiedelmek összessége, amelynek azonban a tudatbefolyásolás
bizonyos formáinál fontos szerepe van.)
A tudatbefolyásolás módszerei és összetevői
A
kezdő lépés a tudatműködés szétválasztása a kísérleti
alanyban. Ez rendszerint a születéstől kezdődően mintegy 6 évig
tart. Ezt elsősorban elektrosokk alkalmazásával végzik és egyes
esetekben már akkor megkezdik, amikor még a gyermek az anyja
méhében tartózkodik. Az elektrosokk által okozott súlyos
sérülésnek, a zaklatásnak és más módszereknek betudhatóan az
agy széthasad elkülönülő személyiségekre a tudati működés
legmélyén. Korábban ezt “Multiple
Personality Disorder“-nek, MPD-nek
(tudathasadásos személyiségzavarnak) nevezték; jelenleg azonban
“Dissociative
Identity Disordernek”
(DID),
vagyis tudathasadásos identitás-zavarnak hívják. Ez képezte
a MONARCH-programozás alapját.
A kísérleti alany vagy áldozat agyát tovább kondicionálják
fokozott hipnózissal kettősirányú lelki kényszerrel, gyönyör
és fájdalom váltakozó okozásával, az élelem, a víz, az alvás
megvonásával, az érzékeléstől való megfosztással,
párhuzamosan különböző tudatbefolyásoló drogok alkalmazásával,
amelyek megváltoztatják az agyi funkciókat.
A
következő lépés a szétválasztott specifikus agyfájlokba
(alterek-be) a részletes parancsok és üzenetek bevitele és
bevésése. Ezt csúcstechnológiájú fejhallgató készülékeken
keresztül végzik, amelyek össze vannak kapcsolva komputerekkel
hajtott generátorokkal, amelyek nem hallható hanghullámokat és
hangfrekvenciákat bocsátanak ki, és amelyek hatnak
az RNA-ra (Rybo-nuclein
Acid – Rybo-nuclein sav), arra a biokémiai anyagra, amely befedi
az agy tudatos és tudatalatti része közti kapcsolatot biztosító
idegpályákat. Az úgynevezett “virtuális valóság”-gal
kapcsolatos optikai eszközök is időnként felhasználásra
kerülnek, párhuzamosan a frekvencia generátorokkal, amelyek színes
pulzáló fényeket bocsátanak ki tudatalatti és ún.
“split-screen” látványokkal. (A split-screen, vagy megosztott
képernyő olyan megjelenítési technika, amelyben a képernyő fel
van osztva két ablakra. Például a szövegszerkesztő programok,
amelyek képesek a képernyő megosztásra, alkalmasak arra, hogy
ugyanannak a dokumentumnak egyszerre jelenítsék meg a két
különböző részét, mintha két különböző dokumentumot
mutatnának. Ez hasznos akkor, amikor írás közben a dokumentum egy
másik részére kívánunk hivatkozni.) Magas-feszültségű
elektrosokkot is használnak, amikor a memóriát törölni kívánják.
Ezt a
programozást ismétlődő időközönként megújítják, valamint
látható, hallható és írott közvetítőeszközök segítségével
újra erősítik. Az első programtémák közé tartozott “Óz a
varázsló” és “Alice a csodák országában”. Mindkettő
mélyen telítve van okkult szimbolizmussal. A Disney-filmek
legtöbbje kétféle módon használatos. Egyrészt érzéketlenné
teszik a lakosság többségét a tudatküszöb-alatti és
neurolingvisztikus programozással szemben, továbbá szándékosan
létrehoznak meghatározott tudatimpulzusokat és kulcsszavakat a
MONARCH-gyerekek rendkívül érzékeny alapprogramozására. (A
neurolingvisztika a nyelvtudománynak a nyelv és az agyműködés
közötti összefüggéseit vizsgáló ága.)
Jó
példa a tudatküszöb alatti programozásra a Pochahontas nevű
Disney-film. Ezt a rajzfilmet a 33. jelzéssel látták el, ami a
skót rítusú szabadkőművességnek a legmagasabb foka. A filmben
Willow-nagymama, vagyis Fűzfa-nagymama egy misztikus 400 éves öreg
fa, amely tanácsokkal látja el az árva Pochahontast, azt
sugalmazva neki, hogy hallgassa a szívét és találja meg a
válaszokat abban. Fűzfa-nagymama folyamatosan kétértelműségeket
mond tele értelmi irányváltoztatásokkal, például “néha a
jobb út (right path) nem a legkönnyebb”. Az ezoterikus
következtetés: “a balra vezető út (left path, vagyis a
pusztuláshoz vezető rossz út) a könnyebbik.
Az
Illuminátus gondolat-rendszer szerint strukturált lélekben a fűzfa
a druida-vallás okkult erőit jelképezi. A fa ágainak, leveleinek
és gyökérrendszerének az átható képe nagyon fontos, minthogy
bizonyos sötét lelki tulajdonságok kapcsolódnak a
Fűzfa-nagymama-programozáshoz.
Először
is, az ágakat arra használják, hogy megvesszőzzék az áldozatokat
a szertartások során lélektisztítási célból.
Másodszor
a fűzfa kiállja a legszigorúbb időjárási megpróbáltatásokat
is, mint például a viharokat, és közismert a hajlékonyságáról,
rugalmasságáról. A programok alanyai, az áldozatok és a túlélők,
úgy írják le a fűzfa ágait, mint amelyek átfonják és
körülölelik őket, azt sugalmazva: nincs remény az elmenekülésre.
Harmadszor,
a fűzfa mély gyökérrendszere azt a benyomást kelti a kísérleti
alanyban, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre zuhan egy szakadékba,
miközben hipnotikus transzban van.
A
zene is meghatározó szerepet játszik a programozásban, különböző
hangzatok, ritmusok és szavak kombinációján keresztül. A
rémisztgetés mestere, Stephen
King,
számos regényt és forgatókönyvet írt, amelyeket hiteles
források szerint szintén ilyen programozási célokra használtak.
King egyik legutóbbi könyve az “Insomnia” (Álmatlanság) azt a
kulcskifejezést tartalmazza, hogy “We never sleep”, vagyis “Soha
nem alszunk.”, amely vezérszava minden MPD és DID programozásnak,
és a mindent-látó szemre utal.
A
kutatók nem tudják egyértelműen megmondani, hogy ezt a programot
elsőként ki dolgozta ki. A különböző forrásból származó
információk szerint egyik kidolgozójának kódneve Dr.
Green,
akinek az igazi neve Dr.
Greenbaum.
Ő állítólag együttműködött a II. Világháború alatt a
hírhedt náci orvossal, Dr. Joseph Mengelével, aki hidegvérű és
különösen kegyetlen brutalitással végezte kísérleteit
Auschwitzban. Mengelének a kegyetlenségeit a nürnbergi per során
meglehetősen alulbecsülték, és nem is tettek amerikai részről
komoly erőfeszítéseket az elfogására. A Mengele utáni nyomozást
azzal vezették félre, hogy olyan jelentést tettek közzé
hivatalos részről, amely szerint Mengele egy paraguayi illetve
brazíliai rejtekhelyen tartózkodik, és ezért már nem jelent
fenyegetést. De bizonyos csodálatos megjelenésekről is érkeztek
hébe-hóba információk, amelyek szerint a “Halál Angyalát”
itt vagy ott lehetett látni. Az azonban már tényként elfogadható,
hogy ezrek és ezrek életének a feláldozásával végzett
kísérletei jelentékenyen hozzájárultak az agykontrollal
kapcsolatos amerikai kutatásokhoz.
Valószínűleg
Mengele használta a már említett Dr. Green álnevet, akit egyes
kísérleti alanyok csak Vaterchen-ként (Apácskaként) emlegettek
vagy Schoner Josef-nek (Szép József), illetve David és
Fairchild-nak neveztek. Mengele karcsú, jó megjelenésű ember
volt, megnyerő modorral – ugyanakkor a legdurvább dührohamokat
is megengedte időnként magának. A túlélő kísérleti alanyok
gyakran emlegetik fényes fekete csizmáit, amint ide-oda járkált a
szobában, és a százszorszép leveleit húzogatva mondogatta:
szeretlek, nem szeretlek, szeretlek, nem szeretlek… Amikor az
utolsó levélszirmot is letépte, akkor a leggonoszabb módon
megkínozta azt a kisgyermeket – a többi gyermek jelenlétében -,
akit éppen pszichikailag programozott. A lelkileg meggyötört
túlélők arra is visszaemlékeznek, hogy meztelenül majmok közé,
ketrecekbe zárták őket. A majmok arra voltak trenírozva, hogy
bántalmazzák őket. Mindebből arra lehet következtetni, hogy
Mengele az emberek állati szintre történő visszavetését
fontosnak tartotta. Arra is törekedett, hogy kísérleti alanyait
leszoktassa a sírásról, a jajgatásról vagy bármilyen erőteljes
emóció kinyilvánításáról.
Dr.
D. Ewen Cameron, egy
másik kísérletező orvos Kanadából, aki Dr. White néven is
ismert, korábban Kanada és Amerika Pszichiátriai Társaságának,
majd pedig a Világ Pszichiátriai Társaságnak volt a vezetője.
Cameron széles körű tapasztalatokkal és kitűnő
bizonyítványokkal rendelkezett, ezért a CIA részéről Allen
Dulles több millió dollárt juttatott el hozzá olyan társaságokon
keresztül, mint például a “Society for the Investigation of
Human Ecology” (a Humán-ökológiát Kutató Társaság), amelynek
szintén Cameron volt az elnöke. A kísérleteket a McGill Egyetemen
és a St. Mary Kórházban és az Allan Memorial Intézetben
végezték.
Cameron
alkalmazta az olyan szokásos módszereket, mint az elektrosokk, a
különböző drogok és kábítószerek beadása, valamint az
agylebenyek műtéti eltávolítása. Cameron azonban egy sajátos
technikát is kidolgozott, amelyet “psychic
driving”-nak
(pszichikai vezetésnek) nevezett el. Ennek keretében a gyanútlan
kísérleti alanyokat drogok segítségével több héten át kómában
tartották és rendszeresen elektrosokkot hajtottak rajtuk végre.
Eközben egy elektronikus sisak volt a fejükre rögzítve és
ismétlődő üzeneteket továbbítottak hozzájuk különböző
sebességgel. Sok kísérleti alany olyan gyermek volt, akiket
Cameron a római-katolikus árvaházi rendszertől kölcsönzött ki.
Dr. Cameron-t a pszichiátriai szaklapok többsége meg sem említi.
Ez nagyrészt annak is betudható, hogy a Project MK-Ultra 1970-ben
lelepleződött és számos kanadai kísérleti alany és családjuk
kártérítési pert indított. A CIA és a kanadai kormány bírósági
egyezséget kötött, amelynek keretében a sértettek úgy kaptak
kártérítést, hogy nem volt szükség bármiféle törvénysértő
magatartás hivatalos elismerésére.
Michael
Aquino alezredes,
aki a katonai hírszerző szolgálatnál dolgozott, a legutóbb
nyilvánosságra került adatok szerint állítólag szintén részt
vett a kormányzat által szponzorált kísérletekben. Aquino-t
különcködő zseninek tartják, akit elbűvöltek a náci, pogány
rituálék és megalapította a “Temple
of Set”-et.
(Seth vagy Széth Osiris fivére és gyilkosa az egyiptomi
mitológiában; a természet vad, pusztító erőinek a
megszemélyesítője.) A “Temple of Set” az Anton
LaVey (vagyis
Lövey Antal) “Church of Satan” (a Sátán Egyháza) nevű
“vallási” szervezete elágazásának tekinthető. Aquino
kapcsolatban állt a san fransico-i Golden Gate Bridge déli részénél
lévő Presidio Parkban található katonai támaszponton kirobbant
botránnyal. Ennek keretében gyermekek molesztálásával vádolták.
A gyermekáldozatok szüleinek a mély csalódására Aquino-t
azonban valamennyi vádpont alól felmentették. Aquino
kódneve “Malcolm” volt,
és ilyen név alatt fejlesztett ki olyan kiképzésre szolgáló és
magnószalagra rögzített tananyagot, amely tájékoztat arról,
hogy hogyan kell MONARCH-slave-eket (“slave=rabszolga”) – azaz
teljesen függő helyzetbe taszított biorobotokat előállítani.
Aquino, alias Malcolm, együttműködött a kormányzati és a
katonai hírszerzéssel, valamint számos bűnözői szervezettel és
okkult csoporttal a MONARCH-slave-ek szétosztásában.
Egy
másik fontos programozónak Heinrich
Muller tekinthető,
akit “Dr.
Blue” vagy “Dr.
Gog” kódnevek
alatt is ismertek. Heinrich Mullernek valószínűleg volt két fia,
akik folytatták apjuk foglalkozását. Részt vett a
programozásban “Dr.
Black”, aki
minden bizonnyal Leo
Wheeler volt,
annak az Earl G. Wheeler tábornoknak az unokaöccse, aki a vietnami
háború idején a Vezérkari Főnökök Egyesített Tanácsának az
élén állt. További szakértő programozók voltak még E.
Hummel és W.
Bowers.
A
CIA apró részletprogramokra osztotta szét az MK-Ultra projectet
azért, hogy kevésbé legyen szembetűnő. Az egyes specializált
részfeladatokra vonatkozó kísérleteket különböző egyetemeken,
börtönökben, magánlaboratóriumokban és kórházakban végeztette
el. Ezekért a kísérletekért nagyvonalú juttatásokban
részesítette kormányzati és más pénzforrásokból a
kísérleteket végző csoportokat. A MONARCH-programozással
kapcsolatos kísérletekben résztvevő legfontosabb intézmények
között ott találjuk a Cornell, a Duke, a Princeton, a UCLA, a
University of Rochester, az MIT nevű egyetemeket; a Georgetown
University Hospital-t, a Maimonides Medical Center-t, a St.Elisabeth
Hospital-t (Washington D.C.-ben), a Bell Laboratories-t, a Stanford
Research Institute-ot, a Westinghouse Friendship Laboratories-t, a
General Electric-et, az ARCO-t és a Mankind Research Unlimited-et.
A
nem teljes felsorolásból is kiderül, hogy a részfeladatokat igen
sok helyen kellett elvégeztetni. A kísérleti eredményeket
rendszerint katonai támaszpontokon működő létesítményekben
elemezték, összegezték és így született meg a “végtermék”.
Ezekre a létesítményekre, mint programozó, vagy újraprogramozó
központokra, illetve csaknem halált okozó traumaközpontokra
hivatkoztak. Közülük is felsorolunk néhányat: China Lake Naval
Weapons Center, The Presidio, Ft. Dietrick, Ft. Campell, Ft. Lewis,
Ft. Hood, Redstone Arsenal, Homestead AFB, Grissom AFB (AFB=Army
Facility Basis). Ugyancsak kiemelkedő programozó központként
emlegetik szakértők a Langley Research Center-t, a Los Alamos
National Laboratories-t, Tavistock Institutes-ot valamint olyan
környékeket, mint Mt. Shasta, Lampe és Las Vegas.
forrás:Drábik
János – Tudatmódosítás című könyve
A gondolat-gép, mint a megfigyelés és a kihallgatás eszköze
Amióta
a “Thoughts Reading Machine”-t – TRM-et (Gondolatolvasó Gépet)
feltalálták szigorú államtitoknak számít, és ennek megfelelően
a hatóságok intézkedtek mind a rendszer,mind azok kezelőinek a
biztonságáról.
Ha valaki panaszkodni mer e
tudatgép működtetése miatt, akkor ráfogják, hogy elmebeteg,
vagy valamilyen más módon elhallgattatják, tekintet nélkül az
Alkotmányban biztosított emberi jogaira.
A TRM a speciális távolból
történő megfigyelő-rendszerrel kombinálva képes egy kilométer
távolságból megtalálni egy legyet, vagy negyven kilométer
távolságból egy személyt. Van olyan PSI Tech. Vállalat, amely a
távolbalátás (remote viewing) technikát dolgozta ki,amellyel a
sivatagi vihar hadművelet idején megtalálták Szaddam Husszein
SCUD-rakétakilövőit. Az EMR (Electromagnetic Radiation –
Elektromágneses sugárzás) agykontroll-gép összekapcsolható a
középületekre telepített megfigyelő-rendszer videokameráival.
A megfigyelőrendszer részelemeit
az épületek tetejére és a villanypóznákra szerelik fel.
Julianne McKinney, az amerikai hadsereg korábbi hírszerzője,
számol be a Project Slammer-ről, amely egy olyan CIA által
finanszírozott tanulmány, amelyet magatartás-kutató tudósok
készítettek, és amely a biztonsági kockázattal kapcsolatos
problémákat elemzi.
McKinney tanulmányára az FBI
szóvivője dühösen reagált, hangoztatva, hogy McKinney nem tudja
megmondani: ki működteti a megfigyelési rendszert, s hogy vajon az
szövetségi rendőri megfigyelés, vagy a helyi rendőrség
irányítása alatt áll, és egyáltalán ki irányítja?Minden
esetre a válaszból kiderül, hogy az FBI elismeri: van egy ilyen
megfigyelési rendszerés, hogy azt a helyi rendőrségen keresztül
az állami rendőrségen át egészen a Szövetségi Nyomozóirodáig,
az FBI-ig és a CIA-ig igénybe lehet venni.
Az agykontroll technológia azért
is alkalmas az átfogó megfigyelési rendszer működtetésére,mert
számos láthatatlan fegyvert kísérleteztek ki, amelyeket
kombináltak a TRM gépekkel. Ezek viszont olyan eszközöket
használnak, mint a mikrohullámú kibocsátó, az elektromágneses
generátor és az ultrahang-fegyver. Valamennyi alkalmas a
vallatásra, a célszemély agyműködésébe való elektromos
beavatkozásra.
Mivel ezek a fegyverek zajtalanok
és láthatatlanok, ezért nem keltenek feltűnést, s elkerülik a
közvélemény figyelmét.Ez teszi lehetővé, hogy az
elektromágneses sugárzást fegyverként alkalmazók azt
higgyék:tetszésük szerint kínozhatják az embereket, anélkül,
hogy jogilag felelősségre vonhatóak lennének.
Egy harmadik ok, amiért kiválóan
lehet alkalmazni a TRM agykontroll-gépeket az a tulajdonságuk, hogy
távolból irányíthatóak, és ugyanúgy felszerelhetőek egy
járműre, mint a mobiltelefonok. Így bárhová is megy az illető,
folyamatosan ellenőrzés alatt tartható.
A washingtoni törvényhozás jelentése 1984-ben
Ez a
jelentés megállapítja, hogy Amerikában számos áruház
alkalmazza a magas frekvenciájú adókat, amelyek az emberi fül
számára nem hallható módon figyelmeztetnek az üzleti lopás
veszélyeire. Az egyik keleti parti áruház láncolat felmérése
szerint ennek eredményeként annyira csökkent az áruházi lopások
száma, hogy kilenc hónap alatt 600 000 dollárt takarítottak meg.
A
Képviselőház jelentése megállapítja, hogy országosan 80%-kal
csökkent a lopások száma. Ez önmagában örvendetes tény lenne,
ami aggasztó az az, hogy az alacsony denzitású mikrohullámokat
vagy rádiófrekvenciákat más befolyás érvényesítésére is
lehet használni. Ma már ismert, hogy biológiai frekvenciákat is
lehet információk átvitelére használni, és meg lehet erősíteni
az agyhullámok ritmusát, amelyek kapcsolatban állnak a
kondicionáló és információs folyamattal.
Richard
Helms, a CIA korábbi igazgatója megállapította, hogy szóbeli
üzeneteket az emberi hallás számára nem érzékelhető
frekvenciákon továbbítottak. A kereskedelmi alkalmazás nagyon
változatos, az egyik ilyen üzeneteket készítő stúdió rétegesen
alkalmazza a frekvenciákat és 31 csatornájú szalagokat készít.
Richard
Helms
Egy másik
az ún. kettős-kódolás megközelítést veszi igénybe a két
agyfélteke információ feldolgozó módozatainak a tudományos
ismereteit integrálva. Van olyan egyszerűbb technika is, ahol a
fogyasztóhoz úgy szólnak, mint egy hároméves gyermekhez.
Ami
közérdekű fontosságú az az, hogy ha az ipar és a kereskedelem
már alkalmazza biztonsági célokból a nem érzékelhető
hanghullámok sugárzását, akkor alappal feltételezhető, hogy
ugyanezt a technológiát a fegyveres testületek és a
hírszerző-szolgálatok is kihasználják a maguk számára,
méghozzá a legfejlettebb formában.Természetesen vannak legitim
hírszerzői és biztonsági érdekek, és ugyanilyen
természetes,hogy ezen érdekek védelme miatt nem lehet lemondani a
legfejlettebb technológiáról.
Különösen
akkor nem, ha ezt a feltételezett az ellenfél is alkalmazza. Ami
azonban komolyan sértheti a közérdeket az az, ha az illetékes
állami szolgálatok nem jogilag szigorúan szabályozott keretek
között használják ezeket az eszközöket és technológiákat.
Önmagában
az, hogy a titkolódzást és a titoktartást mindenek fölé
helyezik, még nem segíti elő a bűnöző vagy a kém megtalálását.
Az igazi problémát az jelenti, hogy ezt a láthatatlan
eszközrendszert elsősorban a törvénytisztelő polgárok ellen
használják, mivel a bűnözőkkel szemben nem hatékony.
Ennek
egyszerű oka az, hogy a jogtisztelő polgárnak rendszerint van
munkahelye és lakása, rendezett életet él. Ezért az
agykontroll-gép kezelője őt könnyen felleli, egyszerű a nyomon
követése, és a teljes ellenőrzés alá helyezése. Ezzel szemben
a bűnözők vagy a kémek nem rendelkeznek állandó munkahellyel és
lakóhellyel.
Nem élnek
szabályozott életritmus szerint, és ezért velük szemben nehéz
az agykontroll-gép alkalmazása.Ezzel a technikával nehéz
megjósolni egy bűnöző várható akcióit és nem is csökkenti a
bűncselekmények számát. Egy kémet pedig még a bűnözőnél is
nehezebb megtalálni, mivel a kémeket általában az alkalmazó
ország is kiképzi a TRM gépekkel szembeni védekezésre.
Ha nincs
szigorúan szabályozva az agykontroll-gépek kezelőinek a
tevékenysége, akkor hogyan lehet azt megakadályozni, hogy ne
alkalmazzák ezeket az eszközöket politikusok és más fontos
közéleti szereplők ellen?
Amennyiben
hatékonyan működik az országos megfigyelési rendszer, akkor
azzal e rendszer működtetői – ha nincs kellő törvényi
korlátozás – bármikor visszaélhetnek. A visszaélés
megakadályozásának egyik jó módszere lenne, ha nyilvánosságra
hoznák az agykontroll technológiára vonatkozó titkos ismereteket.
Jogi keretek között ellenőrzött módon működhetnének ezek az
eszközök.
Ez etikus és
jogtisztelő magatartásra szorítaná azok működtetőit. Rendkívül
fontos lenne, hogy az agykontroll-technológia civil tudósok számára
is teljes mértékben megismerhetővé és kutathatóvá váljék,
sőt az egyetemeken is tanítsák.
Autóbalesetek a TRM működtetésével
A TRM működtetéséhez
szükséges egyes szerkezeteket, mivel távirányítással
működtethetőek, be lehet építeni a járművekbe. Két
speciálisan kialakított kis adókészülék -emitter –
elektromágneses hullámokat bocsát ki olyan hullámhosszon, amelyek
igazodnak az agyhullámok frekvenciáihoz. Egy másik készülék egy
speciális radar, amely távirányítású megfigyelő készülék,
és az általa kibocsátott hullámok segítségével pontosan be
lehet határolni, és követni lehet az adott járműben a
kiválasztott célszemélyt. Miután az említett adó-és
radarkészüléket beszerelték egy autóba, az elkezd
elektromágneses hullámokat kibocsátani vezetés közben. Azért
van ez így, mert az adó kapcsolatban áll a kibocsátó rendszerrel
és a motorral.
Az agyhullámok vevőkészülékeit
fel lehet szerelni az útkereszteződéseknél, és ezek felfogják
az autóból érkező agyhullámokat.Ha már a világító oszlopok
el vannak látva ezekkel a készülékekkel, akkor már sikeresen
lehet nyomon követni az autóban utazó célszemélyeket. Hasonlóan
működik ez a rendszer a mobiltelefonokhoz.
Az köztük a lényeges
különbség, hogy speciális alacsony frekvenciájú rádiócsatornát
használ. Ezen kívül minden páros kibocsátónak különböző
kódokat kell használnia, ahogyan a különböző mobiltelefonok is
eltérő telefonszámokat használnak azért,hogy meg lehessen
különböztetni a különböző autókból érkező agyhullámokat.
Ezzel a módszerrel a nyomkövetők az ellenőrző központokban
figyelemmel tudják kísérni, hogy milyen gondolatok járnak az
autót vezető személy fejében.
Képesek arra is, hogy
távirányítással a kis adó olyan magas frekvenciájú sugárzást
bocsásson ki, amely beavatkozik a gondolkodási folyamatba, s így
elő tudja idézni, hogy az autó vezetője hirtelen
elálmosodjék vagy szédülés fogja el.
Ennek
következtében teljesen váratlanul elaludhat, miközben az
autópályán hajt, és ez súlyos balesethez vezethet. Ezt akkor
alkalmazzák, amikor a gondolatgép kezelői meg akarnak valakitől
szabadulni. Elsősorban a biztonsági kockázatot jelentő
személyekkel bánnak így.Alan Yu-val egy Lundis nevű személy
közölte, hogy az Egyesült Államokban 1983-tól kezdve úgy
tervezik az autókat, hogy azok elektromágneses jeleket bocsáthatnak
ki egy műbolygóra.
Ily módon
a hatóságok nyomon tudják követni bármely autónak a mozgását.
Ez hasonlóan működik, mint az állatokba implantált mikrochip. Ez
azt is bizonyítja, hogy már régóta megtervezték, és működésbe
állították az általános megfigyelési rendszert, még pedig
azért, hogy az agyműködés megfigyelésével információkhoz
jussanak. A megfigyelőrendszernek célja lehet a nyomkövetésen túl
a célszemély gondolatainak az elolvasása is.
Mivel Alan
Yu szavahihető embernek ismerte Lundis-t, ezért úgy döntött,
hogy a tőle kapott információ alapján alaposan átvizsgálja
saját autóját. Úgy gondolta, hogy egy elektromágneses
hullámkibocsátó készülékhez a legjobb hely az autóban a
kormánykerék tengelye, mivel az áll legközelebb az autóvezető
arcához, továbbá ezen a helyen kevés probléma szokott adódni.
Amikor szétszedte a kormányszerkezetet egy nehéz és vastag
hatszögletű fémszerkezetet talált a tengelyében, amely össze
volt kapcsolva egy “elektromágnessel”.
A vastag és
“kerek alakú elektromágnes” valójában nem nélkülözhetetlen
alkatrész. Biztosítja a kürthöz a kapcsolatot, de erre a célra
drótvezeték is megfelelne. Azaz egy komplikált és teljesen
felesleges elektromágnes helyett egy sokkal egyszerűbb megoldást
is lehetne alkalmazni, ahogyan azt korábban tették.
Az
elektromágnest úgy tervezték, hogy teljesen elrejthető legyen a
kormánykerék tengelyében. Alan Yu, aki a tajvani hadsereg
tisztjeként alapos autóműszaki képzésben is részesült, első
lépésként kivette ezt a hatszögletű fémszerkezetet, és olyan
anyaggal helyettesítette, amely nem vezeti az elektromos áramot.
Erre azért volt szüksége, hogy elkerülje a kapcsolódást az
elektromágneshez olyan anyaggal, amely vezeti az áramot.
Ezt a
műveletet azért hajtotta végre, mert az elektromágnest úgy
tervezték meg, és úgy szerelték be, hogy az nem volt
elmozdítható.A hatszögletű fémszerkezet körülbelül 90
dekagramm súlyú.
Található
benne egy fekete műgumihoz hasonló rész, amely hasonló módon
zárja az áramkört, mint ahogy az a videojáték-vezérlőknél
van. Ez a dolog tartja a hatszögletű fémet és kapcsolatban áll
egy háromszög-alakú fémmel ugyanazon a hat ponton.
Tehát ezt a hatszögletű
fémdarabot használják arra, hogy rögzített állásban tartsák
az ugyancsak hatszögletű fémszerkezetet, és összekössék azt az
elektromágnessel. Alan Yu azt követően, hogy áramot nem vezető
szigetelőanyaggal fedte be az elektromágnest,ezután a többi
fémrészeket is lefedte szigetelő anyagokkal. Így próbálta
megakadályozni,hogy az elektromágnes sugarakat bocsáthasson ki.
Miután ezt a változtatást elvégezte a saját autóján, többé
nem érezte azt az abnormálisnak tekinthető szédülést és
kábultságot, amelyet korábban már rövidtávú vezetésnél is
érzett.
Vannak, akik azt állítják,
hogy ez az elektromágnes egy érzékelő-szerkezet, és ez határozza
meg a kormánykerék helyzetét. Ezt Alan Yu a leghatározottabban
tagadja, mert amikor a hadseregnél meg kellett tanulnia autót
vezetnie, először a műszaki ismereteket és a karbantartást
kellett a legalaposabban elsajátítania.
Tehát nem csak az Amerikában
szokásos karbantartást tudja elvégezni, hanem a motor optimális
teljesítményének biztosításához szükséges beállítást és
tunningot is. Ezért tudja biztosan megállapítani, hogy melyek azok
a szerkezeti elemek, amelyek szükségesek és melyek nem. Így
például ha a háromszögletű fém szükséges a kerék helyzetének
a meghatározásához, akkor ugyanerre a célra nincs szükség a
hatszögletű fémszerkezetre.A lényeges az, hogy az elektromágnes
és a hatszögletű fém ki tud bocsátani elektromágneses
hullámokat.
Miután Alan Yu teljesen
normálisan tudta vezetni az autóját azt követően is, hogy
kiszerelte a vastag és súlyos hatszögletű fémet, arra utal, hogy
az nem szükséges az autó normális működéséhez. Ha pedig azt
is figyelembe vesszük, hogy az autókonstruktőrök és gyártók
arra törekednek, hogy a nélkülözhető részeket kiiktassák és
így csökkentsék az autó súlyát, és növeljék teljesítményét,
akkor nyilvánvalóvá válik, hogy e vezetéshez nem szükséges
szerkezetek valamilyen más célt szolgálnak. Bárki, aki kétségbe
vonja ezeket az állításokat, vizsgálja meg maga is személyesen –
vagy hozzáértő szakember segítségével – a saját
autóját.További bizonyíték, hogy abban a fém keretben, amely
elválasztja a vezető és az utas ajtaját,van egy drótvezeték,
amely az áramot továbbítja a hátsó ajtóban lévő
ajtóvilágításhoz. Alan Yu úgy találta, hogy ez a drótvezeték
négy részre van osztva.
A legfurcsábbnak azt
találta,hogy az egyik közülük hozzá van kötve a fémkereten
belül valami olyasmihez, amely egy dobozhoz hasonlóan volt
betakarva, befedve. Így nehezen látható, de ez a drót szállítja
az elektromos áramot valamihez, ami ebben a dobozban van. Alan Yu
ezt a drótot elvágta, és mégis normálisan tudja használni
autóját. Az autó mindkét oldalán lévő fémkeretek tartalmazzák
ezt a megoldást. Az egyik oldalon lévő fémkeret a vezető oldalán
van.
Ha az agyhullámokat összegyűjtő
szerkezet a kereten belül, közel a vezető fejéhez található,
akkor nem csak olvasni lehet az autót vezető személynek a
gondolatait, de szavakat is lehet továbbítani az agyához, amely
feszült állapotot idézhet elő, vagy pedig olyan elektromágneses
besugárzásban részesíthetik, amely szédülést okoz, és
autóbalesethez vezethet.Létezik egy olyan elektromos vezeték is,
amely akár negatív, akár pozitív töltésű áramot is vezethet.
Ennek a vezetéknek a végén van
egy lekerekített hurok, amely kapcsolatban áll egy csavarral, amely
viszont összeköttetésben van az autó karosszériájával. Ez a
drótvezeték el van rejtve az autó karosszériájában a vezető
lába közelében. Ez a drótvezeték be van fedve a rögzített
plasztik szőnyeggel, amely nem elmozdítható. Az első ajtó
mindkét oldalán megtalálható ugyanez a vezeték, amely
összeköttetésben áll az autó karosszériájával.
Amikor Alan Yu eltávolította
ezeket a drótvezetékeket, rájött, hogy egy ilyen vezeték még
mindig maradt az autója karosszériájában. Bebizonyosodott, hogy
az acélkeretben lévő drótvezeték ténylegesen azt a célt
szolgálta, amit róla Alan Yu feltételezett.
A kormánykerék tengelye
kibocsátja az elektromágneses hullámokat és a keretbe rejtett
doboz összegyűjti az agyhullámokat. Ha az agykontroll távirányítói
balesetet akarnak előidézni, akkor a tengelybe elhelyezett
mágnessel nagy erejű elektromágneses sugárzást kell
kibocsátaniuk, amely az autóvezetőjét elkábítja. Amikor
lényegesen csökken az autó vezetőjének koncentrációs
képessége,akkor könnyen elaludhat.
Ez a fajta elalvás abban
különbözik a normális fáradtságtól, hogy az fokozatosan alakul
ki, és az emberi szervezet ebben az esetben olyan válaszreakciókat
aktivál,amelyek elősegítik az ébren maradást. Ez lehetővé
teszi az autó vezetője számára, hogy pihenést iktasson be. Ha
viszont nagy erejű elektromágneses besugárzástól lesz álmos
vagy kábult, akkor ez hirtelen történik, és egyes esetekben a
vezető el is ájulhat.
Ezért különösen azok az
autóvezetők, akik nem számolnak a távirányítású agykontroll
lehetőségével,veszélyes helyzetbe kerülnek, és súlyos
balesetet okozhatnak.A kétkedőknek módjukban áll, hogy
szakemberekkel átvizsgáltassák autójukat, és választ kapjanak
arra, hogy mi azoknak a beépített szerkezeteknek és vezetékeknek
a célja, amelyek egyébként nem szükségesek az autó normális
működtetéséhez, és ezért korábban nem is kerültek beépítésre.
Ha viszont ez mégis bizonyítható
valóság, akkor arra is keresniük kell a választ, hogy mi ennek a
valódi célja. A távirányítású agykontroll-berendezések
működtetői eltudják olvasni az autó vezetőjének a gondolatait.
Ezenkívül a szívre irányított erőteljes elektromágneses
besugárzással – látszólag természetes okból bekövetkezett –
halált tudokozni, vagy a már ismertetett módon balesetet
előidézni.
Állítása alátámasztására
Alan Yu – többek között – egy másik kínai származású
amerikait idéz, akinek Internetes címét is megadja: Dallas, Texas,
USA – john@jho.com. E szerint egy dallasi nagy telekommunikációs
cég Los Angeles belvárosában kipróbált egy PCS (Personal
Communication System) rendszert, amelyhez arra volt szüksége, hogy
a lámpatartó oszlopokra kis vevőkészülékeket helyezzen el.
Amikor a műszakiak felszerelték
ezeket a kis berendezéseket, ismeretlen rendeltetésű kis
dobozkákat találtak felfüggesztve a lámpaoszlopokra és még a
legképzettebb szerelő sem tudta megmondani, hogy mi ezeknek a
funkciója. Az egyik szerelő hozzányúlt ehhez a dobozkához és
néhány napra rá a vállalat dallasi központjában felhívták
telefonon, majd figyelmeztették, hogy ne nyúljon többé ezekhez a
dobozokhoz. A telefonhívó az FBI volt. Legalább két kérdésre
kell itt válaszolni:Mi ezeknek a dobozoknak a rendeltetése? Hogyan
kapcsolódik hozzájuk az FBI?
Alan Yu, amióta autójából
kiszerelte a távirányítású agykontrollhoz szükséges
eszközöket,azóta nem küszködik leküzdhetetlen alvási
kényszerrel, ami korábban olyan rövid távú utazásokon is
rátört, amikor, pl. csak a közeli iskolába vitte el gyermekét.
Természetesen fel lehet vetni a kérdést, hogy mit szólnak
mindehhez az autógyártó vállalatok Amerikában és mindazokban az
országokban, amelyek beszállítanak az amerikai autópiacra.
Az egyértelmű,hogy a gyártó
vállalatok abban érdekeltek, hogy az erre vonatkozó tények és
bizonyítékok titokban maradjanak.
Az is nyilvánvaló, hogy csak
magas fokú műszaki ismeretekkel rendelkező személy képes
szétszerelni saját autóját és meggyőződni mindarról, amit
Alan Yués sokan mások állítanak, és amelyre vonatkozóan szinte
korlátlan mennyiségben található anyag az Interneten. Ha pedig a
bizonyítási teher azon van, aki állít valamit, akkor a
távirányítású agykontrolltól szenvedőkre hárul az a teher,
hogy saját autóikat felkészült szakemberekkel átvizsgáltassák
és az eredményeket széles körben ismerté tegyék.
A gyártó vállalatok
ellenérdekűek, tehát mindent el fognak követni azért, hogy az
erre vonatkozó tényfeltáró tevékenységet megakadályozzák,
vagy ha ezt nem tudják megtenni, akkor ez erre vonatkozó tényeket
elhallgassák és elzárják a széles közvélemény elől.
De abból még, hogy az
ellenérdekű vállalatok vonatkozó adatokat nem közlik a
veszélyeztetett lakossággal, még nem következik, hogy az
állítások minden alapot nélkülöznek.Ma már arra is
hivatkoznak, hogy az autólopások megelőzésére, illetve gyors és
eredményes felderítésére van szükség a szatelliták
bekapcsolásával végzett nyomkövetésre.
Ez bizonyos esetekben
indokolhatja az adó-vevő készülékek jelenlétét. Szakértői
vizsgálat azonban azt is meg tudja állapítani, hogy a műholdas
kapcsolattartásra vajon pont olyan eszközökre és technológiára
van-e szükség, mint az agyműködés elektromágneses sugárzással
történő távbefolyásolásához?
S vajon igényt tart-e minden
autótulajdonos a műholdas nyomkövetésre?És tudják-e az
autóvásárlók, hogy agykontrollra alkalmas berendezésekkel is fel
van szerelveaz az autó, amit éppen megvettek?A civil szervezeteknek
ki kellene kényszerítenie a demokratikusan megválasztott
képviselőiktől, hogy a hatóságok végezzék el ezeket a
vizsgálatokat a civil szervezetek közreműködése és ellenőrzése
mellett. Az így feltárt ténymegállapításokat pedig a
tömegtájékoztatási intézményrendszer útján nyilvánosságra
kellene hozni.
Ha egy ilyen alapos vizsgálat is
azt derítené ki, hogy Alan Yu-nak és társainak az állításai
megalapozatlanok, csak akkor lehetne felelősségteljesen félretolni
az egészet. Ha azonban e megállapításokat egybevetjük az
agykontrollra vonatkozó eddig már bizonyított ismeretekkel és
tényanyaggal, akkor már hatósági vizsgálat lefolytatása előtt
is hitelesnek tekinthetjük őket. Alan Yu, mint bevándorló
amerikai, természetesen rendkívül tiszteli választott hazájának
alkotmányát. Az a meggyőződése alakult ki, hogy azok az állami
alkalmazottak, akik titokban használják az agykontroll technológiát
gyanútlan amerikai polgárokkal szemben, valójában megszegik az
amerikai alkotmányt.
Ha már
létezik ez a fegyverfajta, akkor legitimnek tekinthető, hogy az
Egyesült Államok illetékes szervei is rendelkezzenek vele. De
ennek a fegyverzetnek a használatát a társadalom szigorú
ellenőrzése alá kellene helyezni, hogy csak rendeltetésszerűen
lehessen, kizárólag a nemzetbiztonság érdekében használni.
E
technológiának csak egyes részletei váltak eddig ismerté a
szigorú titkosítás miatt. Ezért még mindig le lehet tagadni
ezeket a fegyvereket. Ez annak dacára lehetséges, hogy az eddig
ismertté vált tények alapján több elnöki és kongresszusi
vizsgálat is folytatott e tárgyban vizsgálódást. A polgárok
túlnyomó része tájékozatlan, és ezért még nem kényszerítették
ki e rendkívül veszélyes fegyverzet törvényi szabályozását és
korlátozását.
A törvényi
korlátok megakadályoznák, hogy egy privilegizált csoport,
számítva arra, hogy a felkészületlen polgárok nem tudják sem
leleplezni ezt a fegyvert, sem megtalálni azokat a személyeket,
akik vele visszaélnek, felelőtlenül használhassa ezt a
technológiát a törvénytisztelő állampolgárok zaklatására.
Alan Yu már
idézett tanulmányában elmondja, hogy tapasztalatai szerint a
távirányítású tudatolvasó géppel először megzavarják a
kiiktatni szándékozott célszemély tudatműködését.Ha ez nem
sikerül, akkor lehetőleg autóbalesetet idéznek elő az
autópályán, ha pedig ez sem sikerül, akkor oly módon helyezik
sugárzás alá az illetőt, hogy az fokozatosan megbetegedik,ami
végül is a halálához vezet.
Mivel itt
tehát nem csupán elektromágneses hullámok segítségével történő
megfigyelésről, tudatbefolyásolásról van szó, hanem olyan
fegyver alkalmazásáról, amely súlyosan árt az egészségnek, s
fájdalmat okozva megbünteti a célszemélyt, sőt az életét is
fenyegeti, ezért ez a rendszer nem maradhat szabályozás és
ellenőrzés nélkül.
A tajvani
hadseregben az ő hatáskörébe tartozott e fegyvereknek a
kifizetése, s arra is alkalma volt, hogy tájékozódjon ezek
hatékonyságáról. Ha pedig ezt mártöbb mint 10 évvel ezelőtt
eredményesen használták Tajvanon, akkor logikusan lehet
feltételezni, hogy hasonlóan, vagy még hatékonyabban lehet
felhasználni ezeket az Egyesült Államokban.Alan Yu végül
összefoglalja, miként lehet kideríteni, hogy valakivel szemben
bevetették-emár az elektromágneses technológiával működtetett
eszközöket? E szerint egy egészséges,kiegyensúlyozott lelki
állapotban lévő személynek, aki kipihent és egyéb stressz-hatás
sem érte, a következőkre kell figyelnie:
1. Amikor
alszik, és váratlanul nagyon régen történt eseményekről
álmodik, gondoljon arra,hogy normális körülmények között egy
ember arról álmodik, hogy a közeli napokban mit tett,kivel
találkozott vagy mit szándékozik tenni? Ha tehát álmában
hirtelen évekkel korábbi emlékképek bukkannak fel, akkor az az
álom nem hozzá tartozik, hanem az elektromágneses gondolatolvasó
gép kezelője akart korábbi életszakaszáról információkat
megtudni.
2. Ha
valaki úgy érzi, hogy rendkívül könnyen alszik el nappal, vagy
hirtelen megváltoztatja alvási idejét, s alvását számos álom
kíséri, ez is a gépezet működésére utalhat.
3. Ha
valaki egyedül tartózkodik hivatalában vagy otthonában, s
kénytelen egy bizonyos dologra gondolni, noha az nincs kapcsolatban
azzal, amit csinál, akkor ez is elektromágneses sugárzás
jelenlétére utalhat. Ha tehát valaki megpróbál bizonyos dolgokra
nem gondolni, de képtelen kényszeres gondolataitól megszabadulni,
akkor csaknem biztos, hogy ezek a gondolatok nem az ő gondolatai.
Elképzelhető, hogy csupán a rendszer működtetője lapoz az
agyában, mint egy könyvben, keresve a számára fontos
információkat.
4. Ha valaki sokkal könnyedébben
alszik el, mint korábban szokott, és nem tud időben felébredni, s
ebben a helyzetben sokat álmodik, akkor ez már az elektromágneses
behatás következménye lehet.
5. Végül, ha az alvási idő
hosszabb a szokásosnál és mégis kábultan ébred az illető,
akkor szintén lehetséges az illetéktelen külső beavatkozás. Ha
sok az álom, az megerősítheti a gondolatolvasó gép működését,
ha viszont nincs álom, akkor az azt is jelentheti, hogy a
sugárberendezések kezelői valójában már nem információk
szerzésére törekednek, hanem a célszemély bántalmazására.
Alan Yu végül megmagyarázza,
hogy azért nyilatkozhat ezekről a kérdésekről, mert már nem
tagja a tajvani hadseregnek, és régóta amerikai állampolgár. De
lelkiismereti okokból továbbra is betartja a titoktartási
szabályokat. Ez alól azonban a TRM gép esetében kivételt tett.
Itt nemcsak arról van szó, hogy illetéktelen személyek, megsértve
más polgártársaik emberi jogait, kifürkészik legféltettebb
titkait is, hanem ezzel a gépezettel egyes kezelők rendkívül
durván és kegyetlenül vissza is élnek. Alan Yu úgy véli, hogy
közszolgálatban álló személyeknek ezt nem szabad megengedni.
Egyes kezelők azonban a törvény felett állónak képzelik
magukat, mert nem kell számolniuk azzal, hogy felelősségre lesznek
vonva. A szabályozás meg azért késik, mert az emberek túlnyomó
többsége nincs tájékozódva a tudatbefolyásoló technológiák
és eszközök létezéséről, és ezért nem is követelik, hogy az
arra illetékes szervek – a Kongresszus és a kormányzat –
szabályozzák e rendkívül veszélyes fegyverek használatát.
Forrás:
Drábik János: Tudatmódosítás
Brice Taylor és az agykontroll
Brice
Taylor a trauma okozással végzett agykontroll kísérletek
egyik bátor túlélője.
Miután
átélte a csúcstechnológiával gyakorolt kísérletezést, megírta
kellően dokumentálva élettörténetét részletesen beszámolva
arról, hogy milyen kínzásokat kellett elszenvednie olyan ünnepelt
közéleti személyiségektől, mint Bob Hope, Henry Kissinger és
még sokan mások.
“Thanks
for the Memories” (Köszönet az emlékekért) című könyvében
Taylor ezt írja:
“Amiről
az önök többsége nem tudhatott, az az, hogy évekkel ezelőtt a
Hidegháború kezdetén ún. hivatásos szakemberek és vezetők egy
titkos csoportja engedélyt kapott gyanútlan amerikai lakosokon
végzett kísérletekre azért, hogy a fejlett technológia egy
változatát továbbfejlessze…
Az
amerikai vezetők, hivatásos orvosok és tudósok által
összegyűjtött technológia, a bio-elektromágneses
frekvencia-gyógyászat, a génmanipuláció, agykontroll,agykutatás,
halálközeli állapottal való kísérletezés, a parapszichológiai
kutatások, a távolbalátás, az idő- és térben való utazás
formájában létezett és létezik, s ehhez képest mindennapi
felfogásunk elavultnak számít.”
Brice
Taylor mesterségesen előidézett Multiple PersonalityDisorder-ben
(tudathasadásos személyiségzavarban), mai nevén Dissociative
IdentityDisorderben (tudathasadásos identitás-zavarban) szenvedett.
Ez
a trauma-okozással szabályozott technika képes létrehozni számos
elkülönülő “személyiséget” ugyanazon személyen belül.
Ezek
az elkülönülő személyiségek önállóan programozhatók, mint
egy komputer azért, hogy különböző specifikus feladatokat
lássanak el.
Így
beprogramozható az egyik elkülönített személyiség
rabszolga-prostituáltnak, a másik bizalmas információkat
továbbító futárnak, vagy adatokat rögzítő agyfájlnak.
Ezek
az elkülönített személyiségek csak azon személy számára
hozzáférhetőek, aki ismeri a speciális kódjelzéseket, mert csak
ezek segítségével lehet működtetni (aktivizálni, be-és
kikapcsolni) az adott elkülönült személyiségbe beépített
programot.
Sok
évig tartó terápia és gondos kezelés révén Brice Taylornak
sikerült rekonstruálnia saját emlékeit, amelyek a programozás
révén nem voltak hozzáférhetőek a saját maga számára,mert
azokat a rituális kínzások és tudatmanipulációk elrejtettek
előle.
“Amit
ön olvas ebben a könyvben, bepillantás az eseményekbe
programozott ‘személyiségek’szemén keresztül, mindazon
keresztül, amit ezek a ‘személyiségek’ megtapasztaltak és
átéltek.”
– írja
könyvének bevezetőjében, hozzátéve “az információk többsége
egyszerű kópia,amelyet gyakran szó szerint lemásoltam a saját
magán-újságjaimról. Éveken keresztül naponta kínos
pontossággal dokumentáltam emlékeimet azért, hogy kiválasszam a
gyakran eleven, bár zavaros emlékképeket, amelyeket őriztem.
Amire emlékeztem olyan messze volt attól, amiről azt hittem, hogy
átéltem – hogy mélyen megrázott.”
Brice
Taylor memoárja éveken át tartó gyötrő visszaemlékezés az
átélt események részleteire.A programozás eredményeként szinte
tökéletes fényképezőgéphez hasonló memóriára tett szert, és
ez tette lehetővé, hogy a legapróbb részletekről is be tudjon
számolni.
“Az
a képzés, amelyben irányítóim részesítettek visszalőtt rájuk.
Amikor titkos életem emlékei kezdtek benyomulni a tudatos
agyműködésembe, sok olyan tolakodó emléknyom villant fel,
nemcsak az agyamban, de a testemben is, amely arra kényszerített,
hogy újra felidézzem ezeket a tapasztalatokat teljes
részletességgel. Ez addig a pontig haladt, hogy teljesen
felborította mindennapi élettevékenységemet…”
“Olyan
mértékig, hogy abba kellett hagyni a “master degree”-ért
folytatott egyetemi tanulmányaimat és mindennap fel kellett keresni
orvosomat folyamatos terápia keretében… Megkíséreltem megérteni
és megtartani mindazt az információt, amely visszaáramlott a
tudatomba, és ezért éveken át arra kényszerültem, hogy minden
egyes emlékemet – úgy, ahogyan azt lelki szemeimmel
láttam,hallottam és a szagát érzékeltem, és ahogyan azt a
testemben éreztem – leírjam. Így tudtam megőrizni némi
hasonlóságot a valódi személyiségemhez.”
Brice
Taylor visszaemlékezései 14 évet fognak át. Ez arról szól, hogy
hogyan hoznak létre egy emberi robotot. Brice Taylor felvett név.
Kislányként Brice folyamatosan alá volt vetve traumáknak, testi
és lelki sérüléseknek, lelki megrázkódtatásoknak, mivel apja
folyamatosan megerőszakolta, gyermekprostitúcióra kényszerítette,
és pornográfia készítésére használta.
“Apám
éveken át rituális jellegű brutális fizikai és lelki
kínzásokkal gyötört. Többek között bezárt szekrényekbe,
ketrecekbe és koporsókba, miközben közölte velem, hogy itt hagy
meghalni. Csaknem megfulladva, magányosan, tűket szúrtak az
érzékeny testrészeimbe,megfosztottak az élelemtől és az
alvástól. Elektrosokkot kaptam, elektromos vezetékeken,forrasztó
készülékeken és állatok hajtásához használt
ösztökével. Kábítószereztek. Kifinomult módszerekkel
hipnotizáltak és elektronikusan programoztak…”
Brice
Taylort kényszerítették, hogy kínzási rituálékon és orgiákon
vegyen részt. Végül is eladták egy “rabszolga-aukción”.”Az
agykontroll rabszolgák piacán az elit tagjai felkeresik az
aukciókat, amelyek első látásra gyermek divatbemutatóknak
látszanak.
Később
sztriptíz következik. Számos ilyen showműsorban felléptem,
mielőtt ténylegesen szponzoráltak vagy eladtak.”Nos, Brice
Taylor “tulajdonosa” a közismert színész és komikus: Bob Hope
volt. Később felfedezte, hogy egy másik szponzora, akit Charlie
nagybácsinak hívott: Charles L. Horn volt, a Federal Cartridge
Company tulajdonosa, a későbbi Olin Alapítvány létrehozója és
elnöke. Charlie mutatta be Brice Taylort Henry Kissingernek, aki
folytatta agykontroll programozását,felkészítve őt arra, hogy a
későbbiekben “mind file”-nak (agy-fájlnak), élő memóriának,
információ-raktárnak használja a személyi komputerhez hasonlóan.
Henry
Kissinger
A
tudatába elhelyezett szigorúan titkos kormányzati adatokhoz
kizárólag Kissinger tudott hozzáférni.Taylor keresztülment a
NASA (National Security Agency – Nemzetbiztonsági Hivatal) által
kidolgozott magasabb szintű agykontroll programozáson is, valamint
az “Óz a varázsló”,”Apád, anyád idejöjjön” történetén
alapuló agykontrollon. Ezen túlmenően a hatalmi elit igényeinek
kiszolgálására is felkészítették, mint prostituáltat.
Brice
Taylor ilyen minőségben kiszolgálta John F. Kennedy-t, Lyndon
Johnsont, Richard Nixont, Gerald Fordotés még kormányzóként
Ronald Reagant. Beceneve: “a million dollar baby” (milliódolláros
baba) volt. Könyvében Taylor leírja, hogy fültanúja volt olyan
beszélgetéseknek, ahol az Egyesült Államok elnökének és más
magas rangú politikusoknak felkínálták az “escortok”,azaz a
kísérőhölgyek szolgálatait, a CIA emberi robot technológiájának
legújabb,legmodernebb termékeit: a programozott
hírszerző-rabszolgákat.
Bátorították
őket, hogy emocionális szükségleteik kielégítésére ezeket a
társalgó hölgyeket vegyék igénybe a kívülállókkal folytatott
ilyen kapcsolat helyett. Taylor később megtudta, hogy a Project
MONARCH Beta-típusú programozásán átesett személyeket nevezték
“milliódollárosbabáknak”, mivel ekkora nagyságú közpénzt
kellett minden így programozott kísérleti alanyba invesztálni
kisgyermek korától a felnőtt koráig.A Project MONARCH keretében
kiképzett “Presidential Model” (“Elnöki
modell”)szolgálatainak az igénybevétele egy estére az 1960-as
években 1200 dollárba került. Henry Kissinger Brice Taylor-t az ő
“egymillió dolláros gépének” nevezte.
Mint
már utaltunk rá Kissinger élő személyi komputerként használta
Brice Taylort, hozzáférhetővé téve az agyában létrehozott
információs fájlokat az Energia Bizottság, a NATO, a
Külkapcsolatok Tanácsa, a Trilaterális Bizottság, valamint a
Képviselőház azon tanácskozásain, ahol a közpénzek
szétosztásáról döntöttek.
Brice
Taylor részletesen ír könyvében a “Council”-ról
(a”Tanácsről”), amely a színfalak mögül irányítja a
világpolitikát és a globális eseményeket.
“Henry
volt a legnagyobb kutya, ami a Council-t illeti. Neki volt az a
tehetsége, amelyre szükségük volt, és aki gondosan előre
kidolgozta a stratégiai terveket és rendszerint el is érte a
kívánt eredményeket.
A
Council szemében Rockefeller inkább nélkülözhető volt, mert övé
volt ugyan a pénz és a hatalom, de nem volt sajátja az a
mélyenszántó gondolkodás, amit Henry-ben megtaláltak.”
E
sorok írója a “Council”-t, a Council on Foreign Relations-zel
(Külkapcsolatok Tanácsa NewYorkban) azonosítja, amely 1921 óta a
háttérhatalom legfontosabb koordináló intézménye, a City of
Londonban működő ikerintézményével, a Royal Institute of
International Affairs-zel(Királyi Külügyi Intézettel)
együtt.Kissingerről még a következőket írja Taylor:”A
színfalak mögött Henry ellenőrizte a külkapcsolatokra
vonatkozóan a Külügyminisztérium által hozott döntéseket és
akciókat. Mindig kísérletet tett arra, hogy olyan szituációt
teremtsen, amelyben a Council globális méretekben tartotta kézben
a teljes ellenőrzést.
Úgy
tekintették mindezt, mint egy játékot, egy életre szóló tervet,
melynek várható kimenetele végül is lehetővé teszi, hogy a
globális elitnek ez a nemzedéke nyerje meg azt a játszmát,amely
elődeinek nem sikerült. Ez ambicionálta és ösztönözte
őket.”Brice Taylor könyvének egyik fejezete a “Baby Monarchs
Are Born” (Monarchs bébik születnek) címet viseli és ebben azt
állítja, hogy Reagan elnöksége idején az alelnök, vagyis id.
George Bush pedofil volt.
George
Bush
A
következőket írja szó szerint arról, miként traumatizálta
Kelly nevű leányát:
“Éveken
keresztül Kelly szorosan kapcsolódott ahhoz a traumához, amit én
kaptam.Ismétlődően kínozták és traumatizálták a jelenlétemben
abból a célból, hogy engem”vonalban tartsanak”.
A
kínzással fragmentálták a pszichéjét azért, hogy létrehozzák
benne a tudathasadásos személyiségzavar állapotát, hogy ő is a
nyomdokaimba léphessen és használhassák, mint “Presidential
Model”-t. Szerencsétlenségére nem sokáig kellett várnia,hogy
ehhez az ún. “privilégiumhoz” hozzájusson, minthogy ezidőtájt
a mi újonnan választott alelnökünk, George Bush, pedofil volt, és
Kelly-t olyanná formálták, amit “Bush-baby”-nek neveztek,
amint azt később meg tudtam egy korábbi
CIA-alkalmazottól.”Alátámasztja ezt a gyermekek elleni bűnös
eljárást az a másik könyv is, amelyet Cathy O’Brien írt/
“Trance Formation in America”/
O’Brien
leányát – véletlenül vagy sem – szintén Kelly-nek
nevezték.Kormányzati forrásokból származó értesülések
szerint, a “Bush-baby”-khez sorolt kislányokat Kelly-nek
nevezték el, így bárki is volt, aki kezelésbe vette őket, nem
kellett emlékeznie a nevükre. Brice Taylor is – véletlenül vagy
sem – beszámol egy esetről, amikor vadászott rá George Bush Bob
Hope-nak a Jordan Ranch nevű birtokán.
Ennek
a vadászatnak a neve volt “The Most Dangerous Game”, azaz “a
legveszélyesebb játék”. Emlékeztetjük olvasóinkat,hogy Cathy
O’Brien is beszámol könyvében ehhez hasonló történetről.Brice
Taylor, aki időközben vallásos lett, úgy látja, hogy egyfajta
spirituális háború folyik Földgolyónkon, egy láthatatlan
küzdelem az életekért, a szabad akaratért. Az agykontroll az
egyik végső eszköz a világuralom megszerzéséhez:
“Megtanultam,
hogy a szabadság nem szabad, és küzdelembe kell bocsátkoznunk nem
erőszak és háború útján, de a tudás, az igazság és a
szeretet, az igazi spirituális erő és kiállás segítségével,
úgy, hogy hallani lehessen bennünket.” – írja Taylor
forrás:Drábik
János – Tudatmódosítás című könyve
“Project Superman” – Andy Pero története
“Project Superman” – Andy Pero története
KATEGÓRIA: HÁTTÉRHATALOM
A
magyar, román és cseh felmenőkkel rendelkező Andy Pero a nevadai
Fallonban született 1969-ben. Apja az ottani légi bázis helyettes
parancsnoka volt.
Andy Pero
anélkül, hogy ehhez hozzájárult volna, olyan tudatmódosító
kísérleti programnak lett alávetve, amely a Monarch Project
elágazásának tekinthető.
Pero azt
állítja, hogy genetikus manipulációval trauma okozásával
végzett agykontrollal, valamint a Jose Silva nevével fémjelzett
relaxációs tréninggel, illetve e három módszer kombinációjával
rendkívüli tulajdonságokat fejlesztettek ki benne. Ezen túlmenően
Pero azt is állítja, hogy akaratlanul úgynevezett “Manchurian
Candidate”-ként is felhasználták, a Montauk Project keretében.
Andy
Pero először 1998. augusztusában hozta nyilvánosságra
élettörténetét,
Preston Nichols különleges
vendégeként. Preston előadássorozatára Philadelphiában került
sor. Andy Pero úgy véli, hogy az első kísérletek vele akkor
kezdődtek, amikor két és fél éves volt.
Öt éves
korában Münchenbe került, ahol két különböző óvodába, egy
német nyelvűbe és egy angol nyelvű amerikaiba járt. Felvillanó
emléknyomok arra utalnak, hogy bizonyos kísérleti kínzásokon már
két éves korában is keresztülment, amikor is elektrosokkolták,
és tűket szurkáltak a fülébe illetve a nemi szervébe. Ezeknek a
kísérleteknek az a célja, hogy olyan extrém traumának vessék
alá, amely elválasztja az agy működését a test működésétől.
Ezt úgy érik
el, hogy a tudatot különböző önálló részekre hasítják,
amelyeket aztán egymástól függetlenül lehet programozni, és így
el lehet vele érni emberfeletti tulajdonságok létrehozását. Az
történik, hogy az emberi agy normális impulzusait, az emóciók
normális folyamatát szétválasztják, majd a szétválasztott
tudatrészeket újra programozzák.
Ezen
keresztül el tudják távolítani a félelmet, és el tudják érni,
hogy az új program nyomán eltűnnek az ösztönös gátlások és a
“de én nem tudom, de én félek…” típusú válaszok. A
program arra irányul, hogy a kísérleti alany tegye meg, amit
mondanak neki, és ne gondolkozzék. Lényegében úgy kezelik az
emberi tudatot, mint egy komputert.
Az ehhez
hasonló tudatmódosító programokat, pl. a Monarch és a Montauk
Project-et a kormányzat finanszírozza. A II. világháborút
követően számos egykori náci tudós érkezett az Egyesült
Államokba a titkos szolgálatok útján. Ők korábban a
koncentrációs táborokban végeztek agykontroll kísérleteket.
Andy Pero
tréningjét, tudatmódosító “kezelését” a New York államban
lévő Rochester Egyetemén végezték. Vagy egy padlásszobába
vitték fel, vagy pedig a könyvtár legfelső emeletére.
Programozásának döntő része a New York államban lévő Rome
helység légi bázisának a nagyméretű laboratóriumában folyt.
Perot bekapcsolták a “Montauk chair” (“Montauk szék”) nevű
kísérleti programba is Camp Hero-ban, amely a New York Államhoz
tartozó Long Island sziget Montauk nevű városkájában van. A nők
programozását a New Jersey-ben lévő Paramus-ban végzik. Az
itteni kísérleti alanyok 99 %-a akaratlanul vesz részt ebben a
programozásban, és így válnak irányított tudatú ügynökökké.
Andy Perot
édesanyja még 10 éves korában beíratta a Silva-féle agykontroll
kurzusra. A Silva-módszer önhipnózisnak is felfogható, amelynek
keretében meg lehet tanulni a különböző tudatszintek
bekapcsolását, és ezáltal öngyógyítást, ellazulást,
emlékképek felidézését, sőt a tudatunk erejével történő
kanálhajlítást is meg lehet tanulni. Andy Pero ekkor találkozott
először két különösen viselkedő egyenruhás személlyel, akik
aztán rendszeres időközönként felkeresték.
Mivel Andy
kiválóan szerepelt a Silva-féle kiképzésen, valamint a különböző
sportokban, a két egyenruhás egyik alkalommal közölte is vele:
“hallottuk, hogy bizonyos nagyon különös képességekkel
rendelkezel. Egy napon számunkra fogsz dolgozni.” Először még
nem fogta fel e kijelentés értelmét, de később a két férfi
fontos szerepet játszott valamennyi tréningjén egyetemi évei
egész időszakában. Andy Pero nemcsak a különböző sportokban
tűnt ki, de intelligencia hányadosa is a legjobbak közé
tartozott. Ennek ellenére nem tartották különösebben okosnak,
mivel az elektrosokk kezelések következtében dadogott.
Amióta
fokozatosan helyreállt emlékezetének a működése, már vissza
tud emlékezni arra, hogy számos alkalommal elektrosokk kezelést
kapott, miközben egy zárt víztárolóba helyezték és azt az
utasítást kapta, hogy a víz alatt lélegezzen. Ennek eredményeként
több alkalommal is csaknem megfulladt, és az agyában kísérletileg
létrehozott öngyógyítási képesség segítségével tudta
visszanyerni eszméletét. Megtanulta, hogy létrehozza saját lelki
laboratóriumát a Silva agykontroll segítségével, amely tele van
szuper-hatékony gyógyító eszközökkel, amelyek bármely
elszenvedett sérülést képesek gyógyítani. Kényszerítették,
hogy elviseljen minden képzeletet felülmúló fájdalmat, és
ezáltal emberfeletti erőre és önuralomra tegyen szert, és
rendkívüli körülmények között is életben maradjon.
A kiképzők
hipnotikus önkívületi állapotában közölték vele, hogy ugorjon
le egy létráról csekély magasságból. Majd fokozatosan növelték
a magasságot, végül már sikeresen leugrott egy épület
tetejéről, sőt kisebb magasságban repülőgépből is ejtőernyő
nélkül. Amikor tudatkontroll alatt volt, szinte bármit végre
tudott hajtani egészen addig, amíg hitt a feladat
végrehajthatóságában. El tudott végezni több száz
fekvőtámaszt, amelyet több mint fél órán át megállás nélkül
volt képes csinálni. Az ugrásai azért voltak sikeresek, mert a
macskához hasonlóan hajtotta végre: nyugodtan, hideg fejjel,
félelem nélkül, kizárólag arra koncentrálva, hogy a
legmegfelelőbben érjen talajt.
Andy
Pero azt állítja, hogy több ezer más gyerek és felnőtt ment át
ilyen kísérleteken. Sokan meg is haltak ezek során. Őket
feláldozhatónak minősítették. Azok lettek a “Montauk-fiúk”,
akik a legszigorúbb programozást is túlélték. Duncan
Cameron az
egyik ilyen személy. Ezek a fiúk, illetve fiatalemberek
futárszolgálatra, szuper katonának és merényletek
végrehajtójának lettek kiképezve. A nőket általában
intim megbízatások teljesítésére is használták. Erre jó
példa Cathy O’Brian élettörténete.
Egyes
különleges kiképzési feladatok során F-16-os gépekkel elvitték
Rochesterből az Egyesült Államok délnyugati sivatagos területére,
ahol speciális katonai kiképzésen különleges akadályok
leküzdésén kellett részt vennie. Egyik ilyen alkalommal számos
fekete ingbe és nadrágba öltözött férfi volt jelent. Más
alkalommal egy repülőgép anyahajón találta magát. A kiképzések
után visszavitték az egyetemre, de ő valójában semmire nem
emlékezett, hogy mi történt vele. Ezek a kísérletek 15 éves
korától folytatódtak egészen 1988-ig, illetve azt követően
1992-ig, mély hipnotikus programozás keretében, amikor is
memóriáját törölték, és így nem is emlékezett vissza a
történtekre. Csak akkor kezdtek emlékei foszlányokban, majd egyre
nagyobb mértékben visszatérni, amikor tudatosan törekedett
agyműködésének a visszaprogramozására.
Andy Perot
arra is megtanították, hogy bánni tudjon a különböző típusú
fegyverekkel, szét tudja szedni őket, meg tudja tisztítani és
természetesen tölténnyel feltölteni. Kiképzése arra irányult,
hogy pontosan lőjön és habozás nélkül, hibátlanul hajtsa végre
a kapott parancsot.
forrás: Drábik
János – Tudatmódosítás
Hogyan tereli el a tudomány a figyelmet tiszta teremtő emberi tudat erejéről?
Agykontroll kísérletek vagy téveszmék?
Az
embereket gyakorta egyszerűen elhajtják, amikor azt állítják,
agykontroll fegyverek teszteléseinek áldozataivá váltak.
Ami
azt illeti, a “Dél-Floridai Egyetem kutatói tanulmányt tettek
közzé, mely rávilágít arra, hogy újabban az internettől való
rettegés veszi át a CIA-tól és a rádióhullámoktól való
félelem helyét a pszichiátriai betegek téveszméiben.A kutatók
által dokumentált, s az internettel kapcsolatos téveszmék minden
esetében a páciens igazából csekély számítógépes
tapasztalattal rendelkezett.” (AP.
“Internet Feeds Delusions” 1999. július 5.)
A problémát
valójában az jelenti, hogy rendkívül nehéz, ha nem lehetetlen
kiválasztani, melyik ember lehet ténylegesen áldozat, s melyiknél
jelentkeznek érzékcsalódások. A panaszok valódiságának
megállapítására tett kísérletek sokszor tréfa és félelemből
fakadó hallucinációk céltáblájává válnak.
Például
az “Albany Egyetem beszüntette egy, a kormány hírszerzési és
agykontroll “X-akták”-szerű világát vizsgáló pszichológia
professzor kutatásait. Konferenciákon, tanulmányokban és
kutatások során Kathryn
Kelley professzor
két szemeszteren keresztül azon páciensek állításainak
igyekezett a mélyére hatolni, akik azzal a panasszal érkeztek,
hogy gondolataik
elolvasása céljából műtéti úton kommunikációs eszközöket
ültettek beléjük.”
Manapság
is emberek százai számolnak be hasonlókról. Megállapítani
azonban igen nehéz, hogy melyek takarnak valós élményeket, s
melyek születtek pusztán a páciens képzeletében. Mindazonáltal
az állításokat igenis komolyan kell venni, hiszen az USA története
tele van a sötétség leple alatt dolgozó, és “fekete
költségvetésből” finanszírozott tudósok által kihasznált
emberek példáival.
A
kormány azon törekvését, hogy az agykontroll technikákon
keresztül akaratát a lakosságra kényszerítse, egy Franklin
D. Roosevelt emlékművén
díszelgő felirat foglalja össze a legtalálóbban:
“Azok, akik azon igyekeznek, hogy olyan kormányzati rendszert hozzanak létre, mely az emberiséget néhány uralkodó egyén irányítására bízza…új rendnek nevezik ezt. Ez nem új, és nem rend.”
(Anthony
N. Lalli “Human Research Subject Protection”.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése