Project MK ULTRA és a többi…

Miután a CIA és a Nemzetbiztonsági Tanács megszilárdította helyzetét, 1947-ben beindult egy szigorúan titokban tartott kísérletsorozat az “agymosásnak” nevezett tudatbefolyásolás technikáinak a kidolgozására. Ezt a Project CHATTER nevet viselő kísérletsorozatot válasznak szánták a Szovjetunióban végzett ún. “igazság-drogok” sikereire. A kutatás azonban elsősorban arra összpontosított, hogy kipróbálja azokat a kábítószereket, amelyeket hatékonyan lehet használni a titkosszolgálati ügynökök felvételekor. A Project CHATTER-t 1953-ban leállították.

A Központi Hírszerző Szolgálat ekkor döntött úgy, hogy fokozza erőfeszítéseit a magatartás megváltoztatása terén. E célból dolgozták ki a Project Bluebird-öt, amelyet Allen Dulles hagyott jóvá 1950-ben. A Bluebird céljai közé tartozott olyan eszközök felkutatása, amelyek segítségével úgy lehet kondicionálni személyeket, hogy azoktól nem lehet megszerezni titkos információkat. Másik célja az volt, hogy különleges kihallgatási technikák alkalmazásával fokozzák az adott személy kontrollját. A harmadik cél volt az emlékezet kapacitásának a megnövelése.

Egy negyedik cél pedig arra irányult, hogy az ügynökség alkalmazottait ellenséges szolgálatok ne tudják ellenőrzésük alá vonni. A Bluebird-öt 1951-ben átnevezték Project ARTICHOKE-nak. Ennek keretében kiértékelték azokat az agresszív kihallgatási technikákat, amelyeknek a keretében hipnózist és kábítószereket is alkalmaztak. Ez a program 1956-ban befejeződött, de még 1953-ban beindult egy másik program, a Project MKULTRA, amelyet Richard Helms, a CIA akkori helyettes-igazgatója kezdeményezett. A kutatók az MK szó jelentését, a “Mind Kontrolle”, vagyis az angol-német keverék elnevezésre vezetik vissza (A Kontrolle németül ugyanazt jelenti, mint az angol control, vagyis ellenőrzést.)

A kísérlet-sorozatban számos német orvos vett részt, és az egykori német koncentrációs táborokban folytatott kísérletek, valamint az MKULTRA egyes részprogramjai szorosan kapcsolódtak egymáshoz. Az MKULTRA keretében az emberi viselkedést olyan módszerekkel befolyásolták, mint a besugárzás, az elektrosokk, a pszichológiai, a pszichiátriai, a szociológiai, az antropológiai módszerek. De használták a grafológiát is, és olyan anyagokat is, mint az akkor már létező LSD. Az MKULTRA külföldi programjainak az ellenőrzésére létrehozták az MKDELTA eljárást.

Project MONARCH

Az MKULTRA keretében 149 kisebb programot tartottak nyilván. A címben megjelölt program nem szerepel a hivatalosan azonosított kormánydokumentumok között, mert ezt valószínűleg egyfajta becenévként használták a bennfentesek, akik közé a túlélő kísérleti alanyokat, a terapeutákat, valamint a lehetséges “beavatottakat” számítjuk. Feltételezhető, hogy ez a program az MKSEARCH alprogramból ágazott el, amelynek a neve “Operation SPELLBINDER” volt. Az elnevezés a kulcsszavakkal való irányításra utal. A SPELLBINDER célja az volt, hogy olyan “alvó” ügynököket képezzenek ki (“Manchurian candidates”), akik bizonyos kulcsszavak vagy szófordulatok útján aktivizálhatók egy ún. poszt-hipnotikus transzállapot után, azaz hipnózis utáni önkívületi állapotot követően. Az “Operation OFTEN” című tanulmány kísérletet tett az okkult erők bekapcsolására a kutatásba, azzal a céllal, hogy álcázásként elfedje a Project MONARCHvalódi célját és természetét.

A MONARCH szó itt nem valamiféle monarchiára vagy uralkodóra, hanem egy Monarch nevű pillangóra utal. Amikor egy személyt elektrosokkal okozott pszichés traumának vetnek alá, akkor gyakran olyan könnyedséget, lebegést érez, mint egy repülő pillangó. De ezen túlmenően a Monarch szó jelképesen utal arra a minőségi átalakulási folyamatra is, amelyen a lepke keresztülmegy. Először hernyó alakban létezik, majd begubózva alvó, inaktív állapotba kerül (például a selyemgubó) míg, végül is visszatér a szárnyaló pillangó formájába. Az okkultizmus további jelképes értelmet is adhat mindehhez, ha a lelket, amely szárnyalni képes a pillangóhoz hasonlítjuk. Egyébként a reinkarnáció, vagyis a lélekvándorlás okkult tanításai szerint az emberi lélek pillangó alakban keresi azt az új élőlényt, amelyben reinkarnálódva tovább folytatja életét.

A gnoszticizmus ősi misztikus tanításai szerint a pillangó a romlandó test szimbóluma. A gnosztikus művészetben “a halál angyalát” az összepréselt pillangóval ábrázolták. A tudat-befolyásoló programok ismertetésekor fontos szerephez jut a marionett, vagyis a zsinóron rángatott bábu, azaz az olyan ember, aki idegen akarat vak és engedelmes eszköze. A MONARCH kísérletekben gyakran szerepel a “marionett-szindróma”, valamint az “Imperial Conditioning” (birodalmi kondicionálás). Egyes terapeuták, vagyis kísérletező elmegyógyászok ezt “Conditioned Stimulus Response Sequences”-nek nevezték, azaz Kondícionált Inger-válasz Szekvenciáknak.

A Project MONARCH úgy is leírható, mint az összehangolt agyműködés struktúráinak a felbontása és más szerkezetű újra-integrációja azért, hogy az emberi agy tudati működését egymástól elkülönülő autonóm egységekre lehessen bontani (angolul: compartmentalize) és ezáltal az adott emberben többféle személyiséget lehessen egy meghatározott pszichés rendszer keretében kialakítani. Ez rendkívül bonyolult folyamat, amelynek a keretében a sátánizmusban ismert rituálékat is felhasználják, valamint a kabalista miszticizmust. Ennek az a célja, hogy egy meghatározott démont vagy démoncsoportot lehessen hozzákapcsolni az emberi tudatban mesterségesen létrehozott önálló rekeszekhez. Több kutató ezt a magyarázatot erős kétellyel fogadja és az agyműködés “file”-okra, elkülönülő állományokra bontását a kísérleti alanynak okozott lelki-trauma fokozásának tekintik. Ezek a kutatók tagadnak minden irracionális magyarázatot, elutasítják a démonok és más misztikus vonatkozások jelenlétét.

Az emberi tudat mesterséges “fülkéi”

Megközelíthetjük a test és a lélek eme kificamodott befolyásolásának a megértését, ha egy komplex komputer-programhoz hasonlítjuk. Egy “file” (egy állomány) – vagy ahogy mi korábban írtuk, egy rekesz vagy fülke – a trauma segítségével, vagyis lelki sérülés vagy fájdalom okozásával hozható létre, amelyhez még szervesen hozzátartozik a rendszeres ismétlés és újra-megerősítés. Azért, hogy az így leválasztott és önálló életet élő “file” aktivizálható legyen, meghatározott kódokra, jelszavakra, vagyis kioldó, beindító parancsokra van szükség. Ezeket angolul “triggers”-eknek nevezik (trigger = elsütő billentyű, ravasz, elsütő szerkezet, indító jel). A kísérleti személy, akit “victim”-nek (áldozatnak) vagy “survivor”-nak (túlélőnek) neveznek valójában az ő irányítójának (“programmer” vagy “handler”) a rabszolgája, mert teljesen tőle függ. Ezért a rabszolga (“slave”) az irányítóját mesternek (“master”) vagy istennek (“god”) tekinti. A “slave”-ek 75%-a nő, ugyanis a nők általában jóval magasabb tűrési küszöbbel rendelkeznek, jobban elviselik a fájdalmat és ezért sokkal könnyebb egységes tudatuknak az önálló részekre való felbontása (angolul: dissociation), mint a férfiaknál. A kísérleti alanyokat főleg titkos műveletek elvégzéséhez, illetve prostitúcióra és pornográfia készítésére használják. A szórakoztató ipar bevonása a kísérletekbe éppen ezért jelentékeny.

A MONARCH kísérleti személyei az élet minden területén megtalálhatók az utcai csavargótól a legmagasabb körökben mozgó személyekig. Egy már nyugdíjazott CIA-munkatárs arra is utalt, hogy a beprogramozott kísérleti alanyokat beépített ügynökökként is használták azért, hogy “téglaként” információkat gyűjtsenek, illetve az adott csoportban a kapott utasításoknak megfelelő zavaró feladatokat végrehajtsák. A kísérleti alanyok magatartása aszerint változik, hogy tudatuknak melyik leválasztott része van éppen aktivizálva. Szakértők ezt úgy írják le, hogy létezik egy ún. light-side vagy good (világos vagy jó) oldal; és létezik egy dark-side vagy bad (sötét vagy rossz) oldal. Az ehhez tartozó “file”-ok pedig összefonódva a tudatban egy tengely körül végeznek rotációs mozgást. Az egyik legfontosabb struktúra az adott “file” rendszerén belül hét szintből álló kettős spirál található. Minden ilyen rendszer egy belső programozóval rendelkezik, amely figyeli a “gatekeeper”-t, vagyis a “kapu őrzőjét”, mert ez a mini-program utasítja el vagy engedi be a különböző kívülről jövő impulzusokat az adott lelki parcellába.

A kísérleti alanyok elmondása szerint egy részük egyfajta életfát (“Tree of Life”) lát, amelynek meghatározott gyökérrendszerei vannak, számos göcsörttel és szúrágta vájattal, ősi szimbólumokkal, levelekkel, pókhálókkal, tükrökkel vagy maszkokkal, tengeri kagylókkal, lepkékkel, kígyókkal, szalagokkal, csokrokkal, órákkal, robotokkal, parancsnoki diagramokkal és komputer áramköröket tartalmazó kapcsolótáblákkal.

A vérségi kapcsolatok fontossága

A kísérleti alanyok többsége olyan családból származik, amelyek nemzedékről-nemzedékre ún. sátánista vérvonalat hordoznak magukban, és ezért – állítólag – arra vannak beprogramozva, hogy mint kiválasztott személyek, vagy kiválasztott nemzedékek, beteljesítsék sorsukat. Ezt a “kiválasztott nemzedék” meghatározást a hírhedt auschwitzi orvos, dr. Joseph Mengele eszelte ki. Számos áldozat azonos családból került kiemelésre, megint mások úgy lettek kísérleti nyulak, hogy árvaházakból, nevelőotthonokból szerezték be őket, vagy olyan vérfertőző nemi életet folytató családokból, amelyeknél nemzedékekre visszamenően szokásos volt a pedofília.

Sok gyermek jön katolikus, mormon vagy más karizmatikusan keresztény hátterű családból, de szinte valamennyi vallási csoport képviselői megtalálhatók. A kísérletet folytató szakemberek úgy találták, hogy az erősen vallásos alanyok már hozzá vannak szoktatva a dogmatikus, hierarchikus struktúrákhoz, a dogmáknak és a feletteseknek való feltétlen engedelmességhez és ez nagyon hasonlít a tudat programozásához. Minthogy az ilyen alanyok számára a tekintély feltétlen, ezért már kondicionálva vannak a parancs általi külső irányításra.

Ha orvosok és más szakértők közelebbről szemügyre veszik az áldozatok vagy túlélők fiziológiai, testi jellemzőit, akkor gyakran láthatják az elektromos szúróeszközökkel okozott vágásokat vagy forradásokat a bőrön. Ezek a test legkülönbözőbb részein fellelhető sérülések lehetnek: késsel okozott csonkítások, tüzes vassal vagy tűvel való égetés, durva tetoválások és ehhez hasonlók. Azok, akik a vérvonalhoz tartozó, és így előkelőbbnek és védettebbnek számító kísérleti alanyok köréhez tartoznak, kevesebb ilyen testi sérüléssel vagy jelzéssel bírnak – az ő bőrük általában megmarad tisztának és folttalannak. Ezen kifinomult manipulációk magyarázata attól függ, hogy fizikai, orvosi válaszokat adunk-e rá, vagy pedig spirituális, lelki érvekkel próbáljuk megvilágítani őket.

Ezek az új világrendhez kapcsolódó tudatfájlok a feltételezések szerint olyan visszakapcsolási parancsokat tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik a tudatbefolyás hatékony kiterjesztését nagyszámú kísérleti alanyra.

Másféle agykontroll-technikát jelent az ún. “non-biological twinning”, azaz két egymással rokoni kapcsolatban nem álló gyermek arra történő ünnepélyes programozása, hogy őket mágikus lelki kötelék kapcsolja össze, ezért az örökkévalóságig elválaszthatatlanok egymástól. Ez a MONARCH programban alkalmazott technika abból állt, hogy a tudatba helyezett információs programot megfelezték és az egyiket az egyik kísérleti alany agyába, a másikat pedig a másik kísérleti alanyéba ültették. A két fél program csak együtt képes működni, így ez a két személy kölcsönösen egymásra lett utalva. Az olyan paranormális jelenségek, mint az “astral-projection” (“csillaghatás”), telepátia (gondolatolvasás), ESP – “extra-sensory perceptions” (érzéken túli észlelet) hatékonyabban kifejleszthetők és működtethetők azokban a személyekben, akik az ilyen “ikresítésen” keresztülmennek.

A MONARCH programozás egyes szintjei a következők:

Alpha-szint: Ezt tekintik az általános vagy szokásos programozásnak egy személy tudatának az ellenőrzés alá vételekor. Ezt az alapprogramot a memória megtartó képességének a rendkívüli bővülése jellemzi, a fizikai erőnlét és a látóképesség nagyarányú növekedésével. Az Alpha-programot a kísérleti alany személyiségének a tudatos felosztásával hatják végre. Lényegében az történik, hogy az agy jobb féltekéjét és bal féltekéjét leválasztják egymásról azáltal, hogy csak egy program által vezérelt kapcsolódás jöhet létre a bal és a jobb agyfélteke között, meghatározott neuronpályák stimulálásával.

Béta-szint: Ezt szexuális programozásnak is hívják. Ez a program eltörli az összes korábban elsajátított erkölcsi meggyőződést, serkenti a legprimitívebb szexuális késztetéseket a gátlások kiiktatásával. Úgynevezett “cat-alters”-ek (cica-fájlok) hozhatók így létre az agy béta-szintű programozásával.

Delta-szint: Ezt ún. “killer” (ölési, gyilkolási) programozásnak is nevezik. Eredetileg különleges ügynökök és elit katonák kiképzésére fejlesztették ki. Használták a Delta-erők, az Első Szárazföldi Zászlóalj és a MOSZAD kiképzési programjaiban. Ezen a programozási szinten a mellékvese optimális működtetése és a kontrollált agresszió nyilvánvaló. A kísérleti alanyok elveszítik félelemérzetüket. Szervezetten hajtják végre a kapott megbízatásokat. Az önpusztító vagy öngyilkosságot eredményező instrukciók is a programozásnak e delta-szintjén kerülnek rögzítésre az agyban.

Téta-szint: Ezt pszichikai programozásnak tekintik. Azok a kísérleti személyek, akik több generációs, ún. sátánista családokból származnak, a kísérletek tanúsága szerint nagyobb fogékonyságot mutatnak a telepatikus képességek elsajátítására, mint azok, amelyek ilyen vérségi származással nem rendelkeznek. Ennek a származási korlátozásnak köszönhetően az elektronikus agykontroll-rendszerek változatos formáit fejlesztették ki és alkalmazták, nevezetesen a “bio-medical” emberi telemetrikus eszközöket (agyban elhelyezett implantátumokat, irányított energia-lézereket használva, mikrohullámú és elektromágneses sugárzásra). Jelentések szerint ezeket rendkívül fejlett komputerekkel és csúcstechnológiájú műholdkövető-rendszerekkel összekapcsolva alkalmazták.

Omega-szint: Ez az ún. önpusztító (self-destruct) formája a programozásnak, amit úgy is ismernek, mint “Code Green” (Zöld Kód). Az ennek megfelelő viselkedési formák magukban foglalják az öngyilkossági késztetéseket és az öncsonkítást. Ezt a programot rendszerint akkor aktivizálják, amikor az agykontroll alanya (victim or survivor – áldozat vagy túlélő) elkezdi a terápiát vagy a kihallgatást és túlságosan sok anyag kerül elő sértetlenül az emlékezetéből.

Gamma-szint: Ez a rendszer-védelemnek egy másik formája, mégpedig megtévesztő programozáson keresztül, amely kiváltja a félrevezetést és a félreértelmezést. Ez a szint össze van kapcsolva a démonológiával és hajlamos arra, hogy regenerálja önmagát egy későbbi időben, ha nem megfelelően kapcsolták ki. (A démonológia a boszorkányokra, ördögökre és gonosz szellemekre vonatkozó babonás hiedelmek összessége, amelynek azonban a tudatbefolyásolás bizonyos formáinál fontos szerepe van.)

A tudatbefolyásolás módszerei és összetevői

A kezdő lépés a tudatműködés szétválasztása a kísérleti alanyban. Ez rendszerint a születéstől kezdődően mintegy 6 évig tart. Ezt elsősorban elektrosokk alkalmazásával végzik és egyes esetekben már akkor megkezdik, amikor még a gyermek az anyja méhében tartózkodik. Az elektrosokk által okozott súlyos sérülésnek, a szexuális zaklatásnak és más módszereknek betudhatóan az agy széthasad elkülönülő személyiségekre a tudati működés legmélyén. Korábban ezt “Multiple Personality Disorder“-nek, MPD-nek (tudathasadásos személyiségzavarnak) nevezték; jelenleg azonban “Dissociative Identity Disordernek” (DID), vagyis tudathasadásos identitás-zavarnak hívják. Ez képezte a MONARCH-programozás alapját. A kísérleti alany vagy áldozat agyát tovább kondicionálják fokozott hipnózissal kettősirányú lelki kényszerrel, gyönyör és fájdalom váltakozó okozásával, az élelem, a víz, az alvás megvonásával, az érzékeléstől való megfosztással, párhuzamosan különböző tudatbefolyásoló drogok alkalmazásával, amelyek megváltoztatják az agyi funkciókat.

A következő lépés a szétválasztott specifikus agyfájlokba (alterek-be) a részletes parancsok és üzenetek bevitele és bevésése. Ezt csúcstechnológiájú fejhallgató készülékeken keresztül végzik, amelyek össze vannak kapcsolva komputerekkel hajtott generátorokkal, amelyek nem hallható hanghullámokat és hangfrekvenciákat bocsátanak ki, és amelyek hatnak az RNA-ra (Rybo-nuclein Acid – Rybo-nuclein sav), arra a biokémiai anyagra, amely befedi az agy tudatos és tudatalatti része közti kapcsolatot biztosító idegpályákat. Az úgynevezett “virtuális valóság”-gal kapcsolatos optikai eszközök is időnként felhasználásra kerülnek, párhuzamosan a frekvencia generátorokkal, amelyek színes pulzáló fényeket bocsátanak ki tudatalatti és ún. “split-screen” látványokkal. (A split-screen, vagy megosztott képernyő olyan megjelenítési technika, amelyben a képernyő fel van osztva két ablakra. Például a szövegszerkesztő programok, amelyek képesek a képernyő megosztásra, alkalmasak arra, hogy ugyanannak a dokumentumnak egyszerre jelenítsék meg a két különböző részét, mintha két különböző dokumentumot mutatnának. Ez hasznos akkor, amikor írás közben a dokumentum egy másik részére kívánunk hivatkozni.) Magas-feszültségű elektrosokkot is használnak, amikor a memóriát törölni kívánják.

Ezt a programozást ismétlődő időközönként megújítják, valamint látható, hallható és írott közvetítőeszközök segítségével újra erősítik. Az első programtémák közé tartozott “Óz a varázsló” és “Alice a csodák országában”. Mindkettő mélyen telítve van okkult szimbolizmussal. A Disney-filmek legtöbbje kétféle módon használatos. Egyrészt érzéketlenné teszik a lakosság többségét a tudatküszöb-alatti és neurolingvisztikus programozással szemben, továbbá szándékosan létrehoznak meghatározott tudatimpulzusokat és kulcsszavakat a MONARCH-gyerekek rendkívül érzékeny alapprogramozására. (A neurolingvisztika a nyelvtudománynak a nyelv és az agyműködés közötti összefüggéseit vizsgáló ága.)

Jó példa a tudatküszöb alatti programozásra a Pochahontas nevű Disney-film. Ezt a rajzfilmet a 33. jelzéssel látták el, ami a skót rítusú szabadkőművességnek a legmagasabb foka. A filmben Willow-nagymama, vagyis Fűzfa-nagymama egy misztikus 400 éves öreg fa, amely tanácsokkal látja el az árva Pochahontast, azt sugalmazva neki, hogy hallgassa a szívét és találja meg a válaszokat abban. Fűzfa-nagymama folyamatosan kétértelműségeket mond tele értelmi irányváltoztatásokkal, például “néha a jobb út (right path) nem a legkönnyebb”. Az ezoterikus következtetés: “a balra vezető út (left path, vagyis a pusztuláshoz vezető rossz út) a könnyebbik.

Az Illuminátus gondolat-rendszer szerint strukturált lélekben a fűzfa a druida-vallás okkult erőit jelképezi. A fa ágainak, leveleinek és gyökérrendszerének az átható képe nagyon fontos, minthogy bizonyos sötét lelki tulajdonságok kapcsolódnak a Fűzfa-nagymama-programozáshoz.

Először is, az ágakat arra használják, hogy megvesszőzzék az áldozatokat a szertartások során lélektisztítási célból.

Másodszor a fűzfa kiállja a legszigorúbb időjárási megpróbáltatásokat is, mint például a viharokat, és közismert a hajlékonyságáról, rugalmasságáról. A programok alanyai, az áldozatok és a túlélők, úgy írják le a fűzfa ágait, mint amelyek átfonják és körülölelik őket, azt sugalmazva: nincs remény az elmenekülésre.

Harmadszor, a fűzfa mély gyökérrendszere azt a benyomást kelti a kísérleti alanyban, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre zuhan egy szakadékba, miközben hipnotikus transzban van.

A zene is meghatározó szerepet játszik a programozásban, különböző hangzatok, ritmusok és szavak kombinációján keresztül. A rémisztgetés mestere, Stephen King, számos regényt és forgatókönyvet írt, amelyeket hiteles források szerint szintén ilyen programozási célokra használtak. King egyik legutóbbi könyve az “Insomnia” (Álmatlanság) azt a kulcskifejezést tartalmazza, hogy “We never sleep”, vagyis “Soha nem alszunk.”, amely vezérszava minden MPD és DID programozásnak, és a mindent-látó szemre utal.

A kutatók nem tudják egyértelműen megmondani, hogy ezt a programot elsőként ki dolgozta ki. A különböző forrásból származó információk szerint egyik kidolgozójának kódneve Dr. Green, akinek az igazi neve Dr. Greenbaum. Ő állítólag együttműködött a II. Világháború alatt a hírhedt náci orvossal, Dr. Joseph Mengelével, aki hidegvérű és különösen kegyetlen brutalitással végezte kísérleteit Auschwitzban. Mengelének a kegyetlenségeit a nürnbergi per során meglehetősen alulbecsülték, és nem is tettek amerikai részről komoly erőfeszítéseket az elfogására. A Mengele utáni nyomozást azzal vezették félre, hogy olyan jelentést tettek közzé hivatalos részről, amely szerint Mengele egy paraguayi illetve brazíliai rejtekhelyen tartózkodik, és ezért már nem jelent fenyegetést. De bizonyos csodálatos megjelenésekről is érkeztek hébe-hóba információk, amelyek szerint a “Halál Angyalát” itt vagy ott lehetett látni. Az azonban már tényként elfogadható, hogy ezrek és ezrek életének a feláldozásával végzett kísérletei jelentékenyen hozzájárultak az agykontrollal kapcsolatos amerikai kutatásokhoz.

Valószínűleg Mengele használta a már említett Dr. Green álnevet, akit egyes kísérleti alanyok csak Vaterchen-ként (Apácskaként) emlegettek vagy Schoner Josef-nek (Szép József), illetve David és Fairchild-nak neveztek. Mengele karcsú, jó megjelenésű ember volt, megnyerő modorral – ugyanakkor a legdurvább dührohamokat is megengedte időnként magának. A túlélő kísérleti alanyok gyakran emlegetik fényes fekete csizmáit, amint ide-oda járkált a szobában, és a százszorszép leveleit húzogatva mondogatta: szeretlek, nem szeretlek, szeretlek, nem szeretlek… Amikor az utolsó levélszirmot is letépte, akkor a leggonoszabb módon megkínozta azt a kisgyermeket – a többi gyermek jelenlétében -, akit éppen pszichikailag programozott. A lelkileg meggyötört túlélők arra is visszaemlékeznek, hogy meztelenül majmok közé, ketrecekbe zárták őket. A majmok arra voltak trenírozva, hogy bántalmazzák őket. Mindebből arra lehet következtetni, hogy Mengele az emberek állati szintre történő visszavetését fontosnak tartotta. Arra is törekedett, hogy kísérleti alanyait leszoktassa a sírásról, a jajgatásról vagy bármilyen erőteljes emóció kinyilvánításáról.

Dr. D. Ewen Cameron, egy másik kísérletező orvos Kanadából, aki Dr. White néven is ismert, korábban Kanada és Amerika Pszichiátriai Társaságának, majd pedig a Világ Pszichiátriai Társaságnak volt a vezetője. Cameron széles körű tapasztalatokkal és kitűnő bizonyítványokkal rendelkezett, ezért a CIA részéről Allen Dulles több millió dollárt juttatott el hozzá olyan társaságokon keresztül, mint például a “Society for the Investigation of Human Ecology” (a Humán-ökológiát Kutató Társaság), amelynek szintén Cameron volt az elnöke. A kísérleteket a McGill Egyetemen és a St. Mary Kórházban és az Allan Memorial Intézetben végezték.

Cameron alkalmazta az olyan szokásos módszereket, mint az elektrosokk, a különböző drogok és kábítószerek beadása, valamint az agylebenyek műtéti eltávolítása. Cameron azonban egy sajátos technikát is kidolgozott, amelyet “psychic driving”-nak (pszichikai vezetésnek) nevezett el. Ennek keretében a gyanútlan kísérleti alanyokat drogok segítségével több héten át kómában tartották és rendszeresen elektrosokkot hajtottak rajtuk végre. Eközben egy elektronikus sisak volt a fejükre rögzítve és ismétlődő üzeneteket továbbítottak hozzájuk különböző sebességgel. Sok kísérleti alany olyan gyermek volt, akiket Cameron a római-katolikus árvaházi rendszertől kölcsönzött ki. Dr. Cameron-t a pszichiátriai szaklapok többsége meg sem említi. Ez nagyrészt annak is betudható, hogy a Project MK-Ultra 1970-ben lelepleződött és számos kanadai kísérleti alany és családjuk kártérítési pert indított. A CIA és a kanadai kormány bírósági egyezséget kötött, amelynek keretében a sértettek úgy kaptak kártérítést, hogy nem volt szükség bármiféle törvénysértő magatartás hivatalos elismerésére.

Michael Aquino alezredes, aki a katonai hírszerző szolgálatnál dolgozott, a legutóbb nyilvánosságra került adatok szerint állítólag szintén részt vett a kormányzat által szponzorált kísérletekben. Aquino-t különcködő zseninek tartják, akit elbűvöltek a náci, pogány rituálék és megalapította a “Temple of Set”-et. (Seth vagy Széth Osiris fivére és gyilkosa az egyiptomi mitológiában; a természet vad, pusztító erőinek a megszemélyesítője.) A “Temple of Set” az Anton LaVey (vagyis Lövey Antal) “Church of Satan” (a Sátán Egyháza) nevű “vallási” szervezete elágazásának tekinthető. Aquino kapcsolatban állt a san fransico-i Golden Gate Bridge déli részénél lévő Presidio Parkban található katonai támaszponton kirobbant botránnyal. Ennek keretében gyermekek molesztálásával vádolták. A gyermekáldozatok szüleinek a mély csalódására Aquino-t azonban valamennyi vádpont alól felmentették. Aquino kódneve “Malcolm” volt, és ilyen név alatt fejlesztett ki olyan kiképzésre szolgáló és magnószalagra rögzített tananyagot, amely tájékoztat arról, hogy hogyan kell MONARCH-slave-eket (“slave=rabszolga”) – azaz teljesen függő helyzetbe taszított biorobotokat előállítani. Aquino, alias Malcolm, együttműködött a kormányzati és a katonai hírszerzéssel, valamint számos bűnözői szervezettel és okkult csoporttal a MONARCH-slave-ek szétosztásában.

Egy másik fontos programozónak Heinrich Muller tekinthető, akit “Dr. Blue” vagy “Dr. Gog” kódnevek alatt is ismertek. Heinrich Mullernek valószínűleg volt két fia, akik folytatták apjuk foglalkozását. Részt vett a programozásban “Dr. Black”, aki minden bizonnyal Leo Wheeler volt, annak az Earl G. Wheeler tábornoknak az unokaöccse, aki a vietnami háború idején a Vezérkari Főnökök Egyesített Tanácsának az élén állt. További szakértő programozók voltak még E. Hummel és W. Bowers.

A CIA apró részletprogramokra osztotta szét az MK-Ultra projectet azért, hogy kevésbé legyen szembetűnő. Az egyes specializált részfeladatokra vonatkozó kísérleteket különböző egyetemeken, börtönökben, magánlaboratóriumokban és kórházakban végeztette el. Ezekért a kísérletekért nagyvonalú juttatásokban részesítette kormányzati és más pénzforrásokból a kísérleteket végző csoportokat. A MONARCH-programozással kapcsolatos kísérletekben résztvevő legfontosabb intézmények között ott találjuk a Cornell, a Duke, a Princeton, a UCLA, a University of Rochester, az MIT nevű egyetemeket; a Georgetown University Hospital-t, a Maimonides Medical Center-t, a St.Elisabeth Hospital-t (Washington D.C.-ben), a Bell Laboratories-t, a Stanford Research Institute-ot, a Westinghouse Friendship Laboratories-t, a General Electric-et, az ARCO-t és a Mankind Research Unlimited-et.

A nem teljes felsorolásból is kiderül, hogy a részfeladatokat igen sok helyen kellett elvégeztetni. A kísérleti eredményeket rendszerint katonai támaszpontokon működő létesítményekben elemezték, összegezték és így született meg a “végtermék”. Ezekre a létesítményekre, mint programozó, vagy újraprogramozó központokra, illetve csaknem halált okozó traumaközpontokra hivatkoztak. Közülük is felsorolunk néhányat: China Lake Naval Weapons Center, The Presidio, Ft. Dietrick, Ft. Campell, Ft. Lewis, Ft. Hood, Redstone Arsenal, Homestead AFB, Grissom AFB (AFB=Army Facility Basis). Ugyancsak kiemelkedő programozó központként emlegetik szakértők a Langley Research Center-t, a Los Alamos National Laboratories-t, Tavistock Institutes-ot valamint olyan környékeket, mint Mt. Shasta, Lampe és Las Vegas.

Távolról tudja lehallgatni az Android mobiltelefonok mikrofonját az FBI – Kikapcsolt mobil is lehet poloska

A nemrégiben kirobbant internetes megfigyelési botrány híreit olvasgatva az ember néha már nem tudja, hogy még a valóságban van -e vagy egy paranoid elme rémálmaiba csöppent -e át. Főleg, ha elolvassa a Wall Street Journal az ügyben született legújabb cikkét is, amely nem kevesebbet állít, mint hogy az amerikai szövetségi nyomozóhatóság távolról képes aktiválni az Android telefonok és egyes laptopok mikrofonját, kvázi maga a megfigyelt személy által biztosított lehallgatókészülékké átfunkcionálva azokat.

A közismert újság – melynek információi állítólag az FBI-hoz “közelálló” személyektől származnak – azt állítja, hogy ilyen és hasonló, gyakorlatilag a céleszközök meghackelését jelentő módszereket a hatóság rendszeresen alkalmaz, elsősorban a szervezett bűnözéssel, a gyermekpornográfiával és a terrorizmussal kapcsolatba hozható ügyekben.

Ugyanakkor az elektronikus bűnözési nyomozások során tartózkodnak ezen módszerek használatától, mert attól félnek, hogy az ilyen ügyekben érintett informatikai szakemberek rájönnek a megfigyelés tényére és módjára, illetve akár publikálják is annak részleteit – ami nyilvánvalóan az említett módszer használati lehetőségén megszűnését jelentené az FBI számára.

Az írásból nem derül ki, hogy a hatóság a telefonok és laptopok lehallgatására valamilyen kifejezetten erre a célra – akár a gyártó közreműködésével – beépített hátsó kaput vagy kvázi kutyaközönséges biztonsági réseket használ úgy, ahogy azt maguk a bűnözők is teszik. Az mindenesetre biztos, hogy az erre alkalmas eszközöket az FBI már legalább egy évtized óta fejleszti és rutinszerűen veti be a nyomozásokban.

A lehallgatásra alkalmas mellett egyébként a szövetségi nyomozóirodának olyan szoftverei is vannak, amik a webkamerákat képesek aktiválni a kiszemelt célszemélyek gépein, hogy azok segítségével képeket rögzítsenek, míg más programok tetszőleges fájlok letöltését teszik lehetővé a gyanúsítottak masináiról.

Utóbbi azért is külön érdekes, hiszen ha a fájlokat esetleg nem csak letölteni, de feltölteni vagy esetleg törölni is lehet vele, akkor egy ilyen program könnyen felhasználható kvázi bizonyítékok gyártására, meghamisítására vagy éppen eltüntetésére is a hatóság által.

Újfajta technikát alkalmaz az FBI a bűnözők lehallgatására: az ügynökök távolból képesek aktiválni akár egy kikapcsolt mobiltelefon mikrofonját is s annak segítségével lehallgatni a közelben zajló beszélgetéseket.

A vándorbogár elnevezésű technológiát az amerikai igazságügyi minisztérium jóváhagyásával a New York-i szervezett bűnözők elleni nyomozások során már alkalmazták. A megoldás lehetővé teszi, hogy a Szövetségi Nyomozó Iroda ügynökei a távolból aktiválják egy mobiltelefon mikrofonját – akár a telefon kikapcsolt állapotában is – s azon keresztül lehallgassák a közelben zajló párbeszédeket.

Noha a technikát valószínűleg többször alkalmazta az FBI, a megoldás nemrég került a reflektorfénybe: Lewis Kaplan kerületi bíró ítéletében kimondta, a vándorbogarat jogszerűen alkalmazta a nyomozó iroda, amikor segítségével a New York-i alvilág két tagját hallgatták le – számolt be a News.com. A maffiózókat 2003-ban hagyományos poloskákkal is megpróbálták lehallgatni éttermekben, ám a bűnözők felfedezték az FBI által telepített apró mikrofonokat, ezért döntöttek a hatóságok az új technika alkalmazása mellett.

A Financial Times már tavaly beszámolt arról, hogy a mobilszolgáltatók a hatóságok kérésére a tulajdonos tudta nélkül képesek a távolból olyan szoftvert telepíteni a mobilkészülékekre, mely lehetővé teszi a telefon mikrofonjának észrevétlen aktiválását. Természetesen a lehallgatás csak akkor lehetséges, ha az akkumulátort nem távolították el a készülékből, viszont akár kikapcsolt mobiltelefon esetében is aktiválni lehet a mikrofont, s nem igényel fizikai beavatkozást.

James Atkinson, a News.com által megkérdezett biztonsági szakértő szerint az amerikai Nextel szolgáltató, illetve a Samsung, valamint a Motorola Razr mobilok kimondottan alkalmasak a lehallgatásra, azonban a technikát csak hatóságok alkalmazhatják.

Nagytestvér már a hálózaton kívüli eszközökhöz is hozzáfér

Az informatikusok egy olyan malware-t (rosszindulatú szoftvert) fejlesztettek ki, amelyik képes kapcsolatot létesíteni olyan eszközökkel, amik nincsenek rákötve egyetlen hálózatra sem. A felfedezés megmutatta, hogy az utolsó védelmi vonal, tehát az önálló eszközök közötti térbeli távolság sem jelenthet biztos védelmet a nem kívánt behatolók ellen.

A számítógépeken található beépített mikrofon és hangszóró felhasználásával egy olyan szoftvert állítottak elő, ami emberi füllel nem hallható audio jelek segítségével apró adatcsomagokat továbbít a gépre bizonyos titkos csatornákon, akár 20 méteres távolságból. A távolságot szükség szerint növelni is lehet, ha több eszközt kötnek össze, amelyek megismétlik a jeleket.

A Journal of Communications folyóiratban közölt megvalósíthatósági példaszoftver bizonyítja, hogy az Internetkapcsolat hiánya nem képes megvédeni egy belső számítógép hálózatot a külvilágtól. A kutatást azért indították, hogy fény derüljön egy nem olyan régen észlelt rejtélyes malware működési mechanizmusára, ami magas frekvenciájú jelek segítségével ugrált egyik eszközről a másikra, amelyek egyike sem volt a hálózatra kötve.

A kutatók két Lenovo T400 mikrofonjainak és hangszóróinak segítségével úgy alakították át az eredeti szoftvert, hogy erőteljes víz alatti kommunikációra is képesek legyenek. A Víz alatti Akusztikus és Tengeri Geofizikai Kutatóintézet által kifejlesztett, nyílt forráskódú fejlesztői jelfeldolgozó eszköztárakon alapuló alkalmazkodó kommunikációs rendszermodem 20mps sebességes adatátvitelre volt képes 19,7 méteres távolságból. Nagyobb távolságot hálószerűen összekötött akusztikus hálózattal lehetne elérni.

A kutatók figyelmeztettek, hogy az alacsony átviteli sebesség és átvitt adatmennyiség is bőven elég ahhoz, hogy egy keylogger (billentyűzet aktivitás rögzítő) segítségével érzékeny információkat, például jelszavakat szerezzenek meg.

„Az akusztikus hálózat koncepciója számos hagyományos biztonsági módszert tesz használhatatlanná, mivel ezek az ilyen jellegű támadások ellen nem védenek,” írják a kutatók.

Védelemként egy helyi, az audio jeleket elemző behatolásjelző rendszer, valamint egy olyan filter telepítését javasolják, ami az alacsonyabb frekvenciájú jeleket átengedi, a magasabb tartományok erejét viszont csökkenti vagy szűri.

Időkjelei: A kérdés, hogy az új módszert Nagytestvér vagy a hekkerek (amennyiben az első különbözik a másodiktól) veti majd be elsőként. Azt tudjuk, hogy a mobiltelefonok hangszóróit és mikrofonját, mindegy, hogy okosak vagy „buták”, távirányítással is aktiválni lehet, tehát valószínűleg az audio jelek leadásához nem lesz szükség arra, hogy egy külön eszközt helyezzenek el a közelben, csupán a legközelebbi mobilt kell lokalizálni a művelethez. Egyes szakemberek szerint a mobiltelefonok operációs rendszereibe olyan kódot telepítettek, ami mintát vesz a felhasználó hangjából és képes mások mobiltelefon mikrofonján keresztül lokalizálni az illetőt, ha netán a saját telefonja teljesen ki lenne kapcsolva (az akkumulátor kivételével).

A hatalmi elit és Sátán kizárólag ilyen technológiák segítségével tud „isteni” erőkre szert tenni, hiszen Lucifer, mint teremtett lény, nem mindentudó és nincs mindenhol jelen, viszont mindenről tudni akar, azt remélve, hogy így átveheti Isten helyét.

„Ez majd ellene támad, és fölébe emeli magát mindennek, amit istennek vagy szentnek mondanak, úgyhogy beül az Isten templomába is, azt állítva magáról, hogy ő isten.” – II. Thesszalonika. 2:4

A rejtélyes csillagtérkép

Rejtélyes csillagtérképet találtak az ősi japán sírbolt mennyezetén.

“Idegen” égboltot ábrázoló rejtélyes csillagtérkép díszíti az ősi japán temetkezés, a Kitora-sírbolt mennyezetét. A csillagokat aranyozással emelték ki, a három cinóbervörössel festett koncentrikus kör pedig az égi objektumok, köztük a Nap mozgását jelöli.

A Kr.u. 7-8. századi sírboltot 1998-ban tárták fel Nara-prefektúrában, Aszuka közelében. A kőépítmény mindössze 1 méter magas, 1 méter széles, hossza alig 2,5 méteres, a rég kifosztott sír érdekessége a falait és mennyezetét borító színpompás freskók – olvasható a Yahoo hírportálon. A sírkamra falait a négy égtáj felé tájolták, az északit a fekete teknős, a délit a vörös a főnixmadár, a nyugatit a fehér tigris, míg a keletit a kék sárkány ábrázolása díszíti.

A mennyezet viszont az éjszakai égboltot jeleníti meg, a térképen 68 csillagkép különböztethető meg. A csillagokat aranyozással emelték ki, a három cinóbervörössel festett koncentrikus kör pedig az égi objektumok, köztük a Nap mozgását jelöli.

Két kutató, Szoma Mitszuru, a Japán Nemzeti Csillagászati Obszervatórium asztronómusa és Nakamura Tszuko, a Daito Bunka Egyetem tudósa külön-külön elemezték az ősi csillagtérképet, és arra a következtetésre jutottak, hogy az “idegen” égboltot ábrázol, olyan pozícióban jeleníti az égitesteket, ahogy azokat Kínában, Hsziánban (Xi’an), vagy Lojangban (Luoyang) végzett megfigyelések során észlelhették.

A tudósok abban is egyetértettek, hogy a csillagtérkép a sírbolt építését több évszázaddal megelőző állapotokat tükröz. Ám míg Szoma Mitszuru az i.sz. 240-520 közötti időszakra datálja a csillagtérképet, Nakamura Tszuko i.e. 120-40 közötti periódusra teszi a megfigyeléseket. Egész más véleményen van Mijadzsima Kazuhiko, a Dosisa Egyetem professzora, aki a sírkamra felfedezése után közvetlenül tanulmányozta a mennyezeti freskót. Meggyőződése szerint az ősi csillagtérkép a Koreából i.e. 65 táján végzett megfigyeléseket tükrözi.

Forrás: mult-kor.hu

Fejlett civilizáció maradványaira bukkantak az Antarktisz alatt

Állítólag már a nácik is felfedezték a maradványokat, és érdekes bizonyítékok is

napvilágot láttak.

Az Antarktisz egy lakatlan, ugyanakkor csodálatos vidék, egyszerre veszélyes és veszélynek kitett hely. Éles kontrasztok jellemzik ezt a rejtélyes kontinenst, mely első látásra lakatlannak tűnik, pedig mégsem az: az összeesküvés-elméletekkel foglalkozók igaznak hiszik, hogy az Antarktiszon élők léteznek, és rejtőznek mások elől.

A nácik már ismerhették a titkot

1938-ban a náci Németország szervezte az Antarktiszon a kor legszerteágazóbb kutatássorozatát, sajátjának nyilvánítva a területet, átnevezte azt Neuschwabenlandnak. Ismeretes, hogy a náci párt belsőbb körei különös jelentőséget tulajdonítottak az Antarktisznak, és a második világháború ideje alatt folyamatosan jelen voltak a területen.

Az összeesküvés-elméletekkel foglalkozó szakemberek egyetértenek abban, hogy az Antarktisz jege alatt egy hatalmas világkatasztrófa által elpusztított, fejlett civilizáció maradványai találhatók. Feltehetően ez az a rejtély, melyre a nácik véletlenül rájöttek, és úgy vélik, azóta sötét erők szövetkeznek arra, hogy mindezt titokban tartsák.

Nemzetek közötti megállapodások védik

Az Antarktiszt több nagyhatalom által aláírt szerződés szerint irányítják, ami megakadályozza a túlzott fejlesztéseket és a természeti erőforrások kiaknázását. Figyelembe véve, hogy a kormányok a környezet védelmében általában nem a jó úton járnak, ez kicsit furcsának tűnhet. A feltételezések szerint az Antarktisz-szerződés igazi célja, hogy megakadályozza a nemkívánatos szervezeteket abban, hogy a három kilométer vastag jégpáncél alatt rábukkanjanak az igazságra.

Nixon titkos szervezete és a Titkos Föld program

Az elméletek szerint az Amerikai Egyesült Államokban 1973-ban jött létre egy titkos szervezet, a Jason Társaság, melyet feltehetően Nixon elnök hozott létre. A szervezet szigorúan bizalmas célja a Titkos Föld névre keresztelt program irányítása, valamint az Antarktisz alatt található fejlett civilizáció maradványainak felderítése mellett egy vagy két másik helyszín feltérképezése volt.

Az összeesküvések hátterében álló más csoportoktól eltérően a Jason Társaság feltehetően félig-meddig jó szándékból tette volna mindezt, az volt a célja, hogy az Antarktisz rejtélye titok maradjon örökre.

Állítólag a társaság arra törekedett, hogy elegendő információt szerezzen az eltűnt, felsőbbrendű fajról, és megvédje az emberiséget attól, hogy hasonló sorsa jusson.

Idegenek lehettek?

Egyes vélemények szerint, amennyiben az Antarktisz jege alatt valóban egy eltemetett ősi kultúra maradványai találhatók, akkor az feltehetően nem emberi természetű, hanem egy idegen civilizációé. A teória hívei szerint az összeesküvés célja az, hogy eltitkolják, hogy egykor idegen lények éltek a Földön.

A Piri Reis-térkép – a legmeggyőzőbb bizonyíték

Az egyetlen megdöbbentő bizonyítékot, mely arra enged következtetni, hogy az Antarktisszal kapcsolatos összeesküvés-elmélet megalapozott lehet, egy eredeti dokumentum jelenti, az 1513-ban Konstantinápolyban rajzolt Piri Reis-térkép. Ezen a térképen nem csupán Afrika nyugati partja és Dél-Amerika keleti partja látható egyértelműen, hanem az antarktiszi kontinens jég nélküli partvidéke is, melyet Maud királynő földjének hívtak.

Az Antarktiszt csak 1818-ban fedezték fel, a meglepő precizitással megrajzolt térképet pedig csak az 1950-es években hozták nyilvánosságra, amikor a föld mélyére hatoló radartechnológia lehetővé tette a geológusok számára azt, hogy elsőként pillantsák meg a jégpáncél alatti birodalmat. A térképet korábbi tengerészeti térképek alapján rajzolták meg, arra viszont senki sem tudott meggyőző magyarázattal szolgálni, hogy hogyan ábrázolhatja egyáltalán azt, ami rajta szerepel. Más hasonló térképek is léteznek, melyek alátámaszthatják azt az elképzelést, miszerint az Antarktisz szolgált otthonául annak a sokak által ismert, elveszettnek hitt civilizációnak, melyet Atlantisznak hívnak.

A tudomány nem talált még elfogadható bizonyítékot

Ezidáig nem találtak a tudomány számára is elfogadható bizonyítékot arra, hogy az Antarktiszt egykor nem borította jég, ezért sokak szerint képtelenség az a feltételezés, mely szerint egy civilizáció élt ott – legalábbis az utóbbi 15 millió évben. Olyan régészeti leletekre sem bukkantak, melyek esetleg a kontinensen egykor élő, fejlettebb kultúráról árulkodnának.

Ám az 1998-as eseményekre sincs válasza a mai napig a tudósoknak: ekkor egy, a Richter-skálán 8,1-es erősségű földrengés rázta meg az Antarktiszt.

A történtek felajzották a világ hírügynökségeit, megtörténtek a szükséges előkészületek, mozgósították Ausztrália teljes keleti partját – a hatóságok attól tartottak, hogy egy hatalmas szökőár tart feléjük.

A kórházakat, a rendőrséget és a katonaságot is mozgósították, de a várt cunami nem jött. Az ügy azért érdekes, mert a Déli-sark egyetlen lemezből áll, így nem létezik logikus magyarázat arra, hogy mi okozhatott ott ilyen erősségű földrengést.

A titokzatos fekete tükör, mely kapcsolatot létesít a túlvilággal

A XVI. században John Dee, híres angol matematikus, csillagász és asztrológus egy azték tükröt használt a halottakkal való kapcsolatteremtéshez.

Tanulmányozta az alkímiát, a jóslást, a tudományt, valamint a mágiát és széleskörűen használta tükrét, okkult érdeklődését kielégítve. Dee egyébként I. Erzsébet Királynő hivatalos jósa volt.

A fekete tükröt, mely precízen polírozott obszidiánból készült, Mexikó meghódítása után hozta Európába Cortes, 1527 és 1530 között.

Mexikóban a tükröket Tezcatlipocaval, a háború sötét istenével azonosították, akinek a neve „füstölgő tükröt” jelent. Az azték papok ezeket a tükröket jósláshoz és a látomások előidézésére használták.

Kétségtelen, hogy Dee ismerte a régi görögök pszichomanteumát, vagy „tükörbámulását”, az azték tükör iránti rajongása azonban teljesen megbabonázta.

Tükörnézés

Az ókori görögök tükörnézése jól ismert volt, ugyanis ezzel teremtettek kapcsolatot az ősökkel, és főleg útmutatás céljából alkalmazták. Gyakran vonultak félre egy olyan elkülönített helyiségbe, ahol tükör, vagy bármilyen más tükröződő felület volt, pl. egy víztócsa. Biztosan hallottál a híres Delphoi Jósdáról, ahova a görögök azért utaztak, hogy meghallgassák a papnők jövendöléseit.

Azt azonban kevesen tudják, hogy a Halotti Jósda, Észak-nyugat Görögországban van, ahova a zarándokok azért utaztak, hogy kapcsolatba lépjenek a halottakkal, és megismerjék a jövőjüket. A Halotti Jósda időszámításunk előtt a III. században épült, komplex földalatti járatokkal, és elkülönítő kamrákkal. Ez volt a régi görögök elsőrangú pszichomanteuma, és Ephyra Necromanteionjaként is ismeretes volt.

A zarándokok, akiket a kamrákban szállásoltak el, böjtöltek, érzékszervi tisztuláson, kimerítésen és figyelmük elterelésén mentek keresztül – mindezt azért, hogy olyan körülményeket teremtsenek, mely víziókat indukál. Ráadásul sötét átjárókon, és egy kőlabirintuson haladtak keresztül. Napokkal, vagy hetekkel később, a zarándokok készek voltak arra, hogy találkozzanak a holtak lelkeivel.

Lementek a Szent Csarnokba, egy földalatti barlangba, ahol hallucinogén leveleket, vagy magokat vetek magukhoz, majd belenéztek egy nagy vízzel telt réz üstbe, és a tükröződő felületen – a sötétségnek köszönhetően – megláthatták halottaikat. Ebben az állapotukban állítólag halott barátaik és rokonaik kiemelkedtek a tükröződő üstből és úgy tűnt, mintha fizikai valójukban lennének jelen.

1958-ig nagyon keveset tudtunk a görög pszichomanteumokról, amikor is a régész Sotirios Dakaris és teamje felfedezett egy sor apró földalatti termet, melyek egy átjáróval voltak összekötve, és egy fő kamrába vezettek, ahol megtalálták a hatalmas rézüst maradványait, egy korláttal körülvéve. Így fedezték fel a Halotti Jósdát, melyről már Homérosz és Hérodotosz is beszélt.

Raymond Moody Pszichomanteuma

Raymond Moody pszichiáter, a XX. században egy pszichomanteumot hozott létre. Évekkel az után, hogy megírta az Élet az Élet után című klasszikus könyvét a halál utáni élményekről, meg akarta találni a módját, hogy bárki kapcsolatba tudjon lépni a túlvilággal anélkül, hogy meghalna és újraélesztenék.

Moody beleásta magát az ókori görögök jóstechnikáiba, és meg is találta a választ, amikor elolvasta a görög mágikus papirusztekercseket, melyeken Egyiptomban talált mágikus recepteket talált, de görögül. Követte a leírt utasításokat, és megalkotta a modern pszichomanteumot, a régi görögök stílusában.

Pszichomanteumát John Dee Színházának nevezte el, és olyan embereket keresett, akik hajlandóak voltak belépni a jelenésfülkébe.

Célja az volt, hogy választ találjon a kérdésre: az elhunytak egy ellenőrzött környezetben vajon normális egészséges emberként jelennek meg, vagy pusztán egy jelenés az egész?

Előkészületként órákat töltött a pácienssel, sokat beszéltek az elhunytról, akivel az illető találkozni akart.

Aztán bevezette a személyt a tükörnéző fülkébe, ahol mindössze annyi világosság volt, amennyit egy szál gyertya képes biztosítani Megkérte a pácienst, hogy relaxáljon, bámuljon mélyen a tükörbe és gondoljon arra, akit látni szeretne.

Az alanyok addig maradhattak a fülkében, ameddig csak akartak, de Moody utána mindenről alaposan kifaggatta őket. Igencsak meglepődött, mert azt tapasztalta, hogy az első 10 alanyból öten látták és kommunikáltak a jelenéssel, és mind az öten hitték, hogy ténylegesen kapcsolatba léptek elhunyt szerettükkel.

Legelső alanya, egy 44 éves ápolónő volt, akinek a férje két évvel az előtt halt meg, kapcsolatba került néhai hitvesével, de nem úgy, ahogy ő vagy Moody várta volna. Órákig beszéltek a néhai férjről, ám amikor a nő kijött a fülkéből, rettenetesen zavarban volt, ugyanis nem a férjével találkozott, hanem az édesapjával. Az élmények hatására a nő teljesen ledöbbent, mert a saját szemével látta, ahogyan édesapja kilép a tükörből és beszédbe elegyedik vele.

Moody összesen 300 embert vezetett be a pszichomanteumba, és erről a Kedves kísértetek című könyvében is írt.

Forrás: noiportal.hu

A Tesla milliárdos alapítója szerint szimulált világban élünk – 10 jel, ami arra utalhat, hogy igaza van

A Tesla milliárdos alapítója, Elon Musk szerint mivel csupán egy a több milliárdhoz az esélye annak, hogy a világ, amiben élünk, az alapvalóság, tehát szinte biztos, hogy szimulált valóságban élünk.

Musk szerint minden fejlett civilizációról feltételezhetjük, hogy univerzumszimulációkat hoz létre. Az univerzum foglalmunk sincs, mekkora, de minimum hatalmas, így nagy az esély arra, hogy a miénknél jóval fejlettebb civilizációk egyike valóságszimulációjának vagyunk “áldozatai”. Musk a kaliforniai Code konferencián beszélt elméletéről:

[youtube]https://youtu.be/2KK_kzrJPS8[/youtube]

A bejelentés okán kapva kapunk az alkalmon, hogy leírhassuk azt a tíz jelet, ami arra utalhat, hogy egy nagy videojátékban élünk:

1. Szimulációk

Már mi, földiek is szuperszámítógépeket működtetünk, és összetett szimulációkat futtatunk, gondoljunk csak azokra a számítógépes játékokra, amelyekben egy komplett világban játszhatunk, aminek megvannak a maga törvényei, fizikája és szabályai.

2. Ha képesek leszünk rá, meg is tesszük

Elképzelhető, hogy olyan technológiai fejlettségi szintre érünk el, hogy mi is szimulált világokat hozunk létre. Mivel az emberi – vagy akármilyen – lények szabad akarattal és érzelmekkel bírnak, nem lenne túl etikus. De mióta érdekli a tudományt, hogy mi etikus, és mi nem? Túl nagy ötlet lenne egy szimuláció ahhoz, hogy ne akarjuk megvalósítani.

3. Látható hibák

A Truman-show óta mindenki tudja, hogy ha létrehozunk egy szimulált világot, azt illik hiba nélkül tenni, hogy az alanyok ne jöjjenek rá, nem a valóságban élnek. De minden megírt programban vannak hibák. Ha mi emberek egy szimuláció részei vagyunk, észrevesszük a repedéseket a rendszeren? Sokak szerint a Mátrixban a rendszer hibájaként felvetett déja vu érzés, vagy a paranormális tevékenység jele annak, hogy ha más nem, legalább érezzük őket.

4. Matematikailag leírható az életünk

Ha szimulációban élünk, az matematikailag rendezett. A fizikai jelenségek, az emberi géntérkép, szinte minden leírható számokkal, sőt, a világegyetem eddigi összes rejtélyét a matematika segítségével oldották meg. Lehet, hogy a jövőben odáig jutunk, hogy a matematika segítségével felépítünk egy emberi lényt a virtuális térben? Ha igen, miért ne tennék ezt mások is?

5. Antropikus elv

Ahhoz, hogy az ember mint faj létrejöjjön, rengeteg dolognak kellett egyszerre és jól működnie. Bolygónk tökéletes távolságra van a Naptól, az atmoszféra az élet kialakulásának megfelelő, a természeti állandók lehetővé teszik az élet és az értelem megjelenését. A tudósok egy része szerint ez arra utal, hogy Isten létezik, és ő alkotta ezt a világot, mások szerint inkább arra, hogy multiverzumok léteznek.

6. Párhuzamos univerzumok

Régóta feltételezik, hogy léteznek párhuzamos univerzumok, ahogy azt is, hogy különböző szimulációk futnak egyszerre. A párhuzamos világok hasonlíthatnak egymásra, de az eredmény más és más lesz minden esetben.

7. A Fermi-paradoxon

A hangzatos kifejezés egy feltételezhető ellentmondást takar: ha valóban azt feltételezzük, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban, akkor már találkoznunk kellett volna idegen civilizációkkal. Eddig azonban semmilyen jel nem utal arra, hogy bárki más is lenne rajtunk kívül – de lehet, hogy csak azért, mert nem állunk olyan szinten, hogy befogjuk a jeleiket, vagy épp a fent említett játékszabályok miatt nem lenne jó, ha rájönnénk, hogy szimulációban élünk.

8. Isten egy programozó

Az univerzum rendezettsége mindenképpen felveti egy felsőbb hatalom, egy isten létezését, de állandó vita van arról, hogy ez a vallásosak istene, vagy egy felsőbb, de szigorúan matematikai hatalom. A legújabb elméletek szerint mindkettő igaz, és ez a lény egy programozó, aki számítógépen hozta létre a világunkat.

9. Az univerzumon túl

Az nem lehet, hogy az általunk ismert pontokon túl nincs semmi az univerzumban. Így elméletileg bármire megvan a lehetőség, sőt, arra is, ahogy akik minket futtatnak a szimulációjukban, maguk is egy szimuláció résztvevői.

10. Egyszerűbb szimulációk

Ha minden szimulációban fut, akkor az elképesztő számítógépes kapacitást igényel. A szimulációs elmélet hívei szerint világunk emiatt sokkal egyszerűbb, mint gondoljuk. Például honnan tudjuk, hogy amit nem nézünk és fogunk fel éppen, az valóban ott van, és létezik? Ha nem nyitjuk ki a szekrény ajtaját, akkor is benne vannak a ruhák? Mi van, ha addig a pillanatig nem is létezik benne semmi, míg ki nem nyitjuk? Ha az emlékeink is csak illúziók? Ha igaz, hogy szimulációban élünk, teljesen alá vagyunk rendelve alkotóink kénye kedvének, mint a számítógépes játékok figurái.

Forrás: lemon.hu

Tiltott találmányok, melyeket soha nem fogunk látni

2017. június 27., kedd 

Az itt felsorolt találmányok ötletgazdái elkövettek egy súlyos hibát: a találmányuk messze megelőzte a korát, és a hatalmasságok - ipari és nagyvállalatok - profitjának útjában álltak.

Wilhelm Reich esőcsináló gépe

Az egyik ilyen elsőre bizarrul hangzó találmány egy bizonyos Wilhelm Reich nevéhez fűződik. A tudósnak hatalmas áfonyafarmja volt Maine megyében, az USA-ban, de állandó szárazság sújtotta a területet.

Akkor találta ki, hogy valamit feltalál a szárazság ellen. Létrehozott egy olyan speciális szerkezetet, mely állítólag képes volt esőt csinálni. Egy nagyon meleg nyári napon ki is próbálta, amikorra nem volt várható egyetlen csepp eső sem a területen.

A szerkezet bevált és 0.64 centiméternyi eső esett a területen teljesen váratlanul. Akkor terjedt el, hogy Wilhelm épített valamit, ami képes felhőket létrehozni. A találmány azonban nem működhetett sokáig, mert Wilhelmet megkeresték a kormányhoz közeli csoportok, és megfenyegették, hogy nem használhatja újra a gépet.

Sokak szerint maga a HAARP emberei lehettek, akik attól tartottak, hogy a férfi rájöhetett a HAARP által használt ionoszféra manipulációs technológia kicsinyített verziójának előállítására. 

Ha ma létezne a szerkezet, és az emberek kezében lenne, sokkal több zöld terület lenne a bolygón, és rengeteg mára kiszáradt vidéket lehetett volna megmenteni az infrastruktúra leépülésétől.

Lakossági felhasználású nukleáris energia

A nukleáros energiát mindig is veszélyesnek gondolta és gondolja ma is a közvélemény. Ugyanakkor kicsiben, lakossági felhasználásra szánva, eszközökben és tárgyakban elrejtve sokkal kisebb veszélyforrások lehettek volna.

Több tervezet is felmerült a kormányokban, némelyiken még kutatók és mérnökök is elkezdtek dolgozni. Pedig léteztek olyan titkos tervrajzok, melyek apró, kamraszerű épületekről, dobozokról készültek, melyekben nukleáris folyamatok termelték volna meg a háztartásokhoz szükséges energiamennyiséget.

Ezek a dobozok atombiztosra lettek volna tervezve, a Starlite nevű anyaggal, melyet egy másik feltaláló talált föl, akit később szintén elhallgattattak. Sokak szerint ugyanis egy-egy ilyen nukleáris mini erőmű örökre megoldotta volna az emberek energia problémáit, így a nagy energiavállalatok tönkrementek volna.

Ugyanakkor könnyű volt a biztonság szempontja felől kikezdeni ezen törekvéseket, és elhitetni az emberekkel, hogy a nukleáris energia túlságosan veszélyes lakossági felhasználásra.

Bioüzemanyag kenderolajból

A kenderolaj üzemanyagként való használata már nem először merült fel az emberekben, de a legnagyobb feltalálók és iparmágnások is belebuktak az elterjesztésében, mivel nagyon komoly ipari érdekekkel ütközött.

Maga Henry Ford, az első automobilok atyja egy teljesen kender alapú autót gyártott le, mely kenderolajjal működött Ennek előállítása sokkal olcsóbb volt, mint a benzines, vagy egyéb elven működő autóké.

Ráadásul ZÉRÓ károsanyag kibocsátással rendelkezett. Azonban volt egy nagyon nagy bibi: mégpedig az, hogy ez a megjelenése után azonnal tönkretette volna a nagy olajipari vállalatokat, üzemanyaggyártó cégeket. Éppen ezért minden fronton próbálták ellehetetleníteni a technológia térnyerését, és végül sikerrel jártak.

A Rife-gépezet

Dr. Royal Raymond Rife orvos és kutató olyan dolgot vitt véghez, amit azelőtt soha senki, és ami forradalmasíthatta volna az orvostudományt. 1934-ben ugyanis egy olyan gépezetet alkotott, mely frekvenciák segítségével volt képes gyógyítani a rákot.

Sokan azt gondolták később róla, hogy ez valami átverés, vagy család, de Rife frekvenciagépezetének voltak klinika, orvosilag dokumentált vizsgálatai, melyet a Mayo klinikán végeztek el. 14 rákos beteg közül mind a 14 meggyógyult a rákból, ezeket pedig az AMA - Amerikai Orvosi Társaság - emberi is dokumentálták, és feljegyezték.

A "buli" akkor kezdett el elfajulni, amikor az AMA meg akarta venni a találmányt, hogy végül a polcra tegye, mivel neki nem volt érdeke egy olyan eszköz, ami fillérekből előállítható, és instant tudta gyógyítani azt, amit ők több ezer dollárért tettek személyenként.

Egyszerűen sokkal nagyobb biznisz volt. Rife kuruzslással lett megvádolva, orvosi laborjában pedig rejtélyes tűz keletkezett, és éveken át szisztematikusan lejáratták, míg Dr. Rife az alkoholizmusba menekülve meg nem halt.

A Tesla-féle szabadenergia

Tesla a kutatásai és bizonyos kísérletei során rájött, hogyan állíthat elő szabadenergiát, azaz olyan energiaforrást, mely végtelen utánpótlása rendelkezik, mivel az éterből szívja el a működéséhez szükséges energiát, és termel belőle áramot.

Amikor már a technológia széleskörű kiterjesztésére vonatkozó terveket dédelgetett, melyeket Tesla tornyokkal oldott volna meg, így az egész világot ellátva ingyen árammal, a CIA és az FBI is felfigyelt rá.

Sok vállalat és magánszemély, köztük Thomas Edison tyúkszemére is rálépett ezzel, ugyanis ez utóbbi úriember technológiájába már sokat öltek bele, rengeteg befektetés és egyéb támogatást toltak bele a szekérbe.

Nem örültek volna, ha minden borult volna, csak mert valami bolond Tesla feltalál valamit, amivel végtelen energiát biztosíthat mindenki számára. Ráadásul INGYEN! Hol lett volna ebben a biznisz?

Teslát is szintén módszeresen lehetetlenítették el, hogy soha ne tudja megvalósítani a terveit, és a szabadenergia projekt örök utópia maradjon.

OSZD MEG másokkal is!

Megfejthetetlen rejtély: az akkumulátor, ami majdnem kétszáz éve működik, és még mindig nem merült le

Az Oxfordi Egyetem egyik laboratóriumában áll egy fura alakú csengő, ami látszólag nem csinál semmit. Hangja nincs, nem is mozog, de ha jobban szemügyre vesszük, akkor egészen megdöbbentő felfedezésre juthatunk. Először is arra, hogy a csengő, ha egészen észrevehetetlenül is, de folyamatos mozgásban van.

A másik a csengő alján található felirat, amin mindössze négy szó szerepel: “Set up in 1840”, azaz “1840-ben indították be.”

Az Oxfordi Elektromos Csengő azóta, vagyis 178 éve folyamatosan működésben van, és senki sem érti, hogy lehet, hogy még mindig nem merült le. Hogy egy kicsit kontextusba helyezzük, ez mit is jelent, íme néhány történelmi párhuzam: amikor a csengőt beindították

–Magyarországon még nem állt a Lánchíd, a Parlament, a Szent István bazilika

–Petőfi Sándor egy névtelen senki volt

–Olaszország és Németország a mai formájában még nem is létezett

–Az USA-ban még bőven rabszolgaság volt

–Beethoven alig tizenhárom éve halt meg

–Magyarország királyát pedig V. Ferdinándnak hívták

Oxford Electric Bell

https://www.youtube.com/watch?v=1Dx1-f8xQio

Franklin's Bell - How it Works

https://www.youtube.com/watch?v=fEqudsyIWzk

Szóval nagyon-nagyon-nagyon régóta működik, de mivel a megvizsgálása minden bizonnyal egyet jelentene a tönkretételével, így a Guinness Rekordok Könyve által a világ legtartósabb akkumulátoraként számon tartott elemről még a szakértők sem tudják, pontosan hogyan működhet ennyire hosszú ideje.

Ami biztos, hogy a csengőt működtető akksi egy nagyon kezdetleges szárazelem, ami cink, ezüst és kén érmék kölcsönhatásából hozza létre az elektromosságot – csengetésenként egy nanoampert, ami meg is magyarázza, hogy miért nem sietnek a szakértők a szétkapásával, hiszen ez annyira kevés energia, ami a primitív csengőn kívül gyakorlatilag semmilyen más eszköz működtetéséhez nem lenne elegendő.

A lítium-ion akkumulátornak tehát nincs félnivalója, még akkor sem, ha a telefonunkat naponta kell a töltőre dugnunk, hogy legalább a következő napig kihúzza.

Forrás: player.hu

Nikola Tesla hat fantasztikus találmánya, amely sohasem készült el

A 20. század egyik legnagyobb tudósaként számon tartott Nikola Tesla mérhetetlen érdemeket szerzett olyan, mind a mai napig alkalmazott eszközök kifejlesztésében mint a rádió vagy éppen a váltóáram. Karrierje emellett bővelkedik olyan fantasztikus találmányokban (pontosabban inkább tervekben) is, amelyek még ma is inkább a sci-fi kategóriába sorolhatnánk.

Az eltitkolt földrengés

1893-ban Tesla szabadalmaztatott egy gőzmeghajtású rezgésgerjesztő gépet, amelynek célja az volt, hogy egy folyamatos fel-le mozgással állítson elő elektromosságot. Évtizedekkel később, 1935-ben az akkor éppen 79. születésnapját ünneplő feltaláló egy fantasztikus történetet osztott meg a nyilvánossággal. Elmondása szerint az általa fejlesztett oszcillátor egy korai típusa nem várt hatást váltott kit. A gép vibrálása egy tesztelés során egy valóságos földrengést váltott ki. A New York-i laboratóriumban „hirtelen elkezdtek össze-vissza repkedni a nehéz berendezések.” Az épület leomlását Tesla azzal akadályozta meg, hogy gyorsan kalapácsot ragadott és szétverte a földrengéskeltő szerkezetet. Ezt követően pedig utasította asszisztenseit, hogy titkolják el az eset pontos körülményeit a kiérkező hatóságok elől és mondják azt, hogy csak egy egyszerű földrengés volt.

A gondolatkamera

Tesla úgy vélte, hogy a különböző, gondolatainkban megjelenő képek, amelyeket akkor látunk, ha behunyjuk a szemünket, nyomot hagynak a retinán is. Elképzelése szerint így lehetséges lenne egy mesterséges retina elkészítése, amelynek lefényképezése révén kivetíthetővé válhatnának az emberek gondolatai. „Így az elménk tényleg olyan lehetne mint egy nyitott könyv” – fogalmazott a híres tudós.

Áram a levegőben

1901-ben Tesla 150 ezer dollár támogatást szerzett a korszak dúsgazdag befektetési bankárától, J. P. Morgantól. A pénzből Tesla egy 56 méter magas, gomba alakú tornyot épített Long Island északi partjainál, amely a tervek szerint az Atlanti-óceán teljes egészére képes lett volna üzeneteket és képeket továbbítani, valamint telefonkapcsolatot létesíteni az éppen úton lévő hajókkal a Földet használva –mint vezetőt – a továbbítani kívánt jelek számára.

Az Wardenclyffe Torony építése közben Tesla fejében azonban egy még ambíciózusabb gondolat született meg. A feltaláló meg volt róla győződve, hogy lehetséges az elektromos áram és így az energia továbbítása a puszta levegőben, mindenféle vezeték nélkül. A tornyot ezért arra akarta használni, hogy azzal több millió volt elektromosságot továbbítson New York felé, biztosítva ezzel az egész város áramellátását.

A terv megvalósításához – és az azzal járó többletköltségekhez – azonban a projektet finanszírozó Morgan már nem járult hozzá. (Egyesek szerint azért vonta meg a támogatását, mert attól félt, hogy Tesla találmánya tönkreteheti a többi energiaipari vállalkozását.) A tudós így 1906-ban még a torony befejezése és működésbe hozatala előtt kénytelen volt felhagyni a projekttel. A Wardenclyffe Tornyot végül 1917-ben bontották le.

Mesterséges cunami

1907-ben a New York World című napilap számolt be Tesla legújabb fantasztikus tervéről. A feltaláló elképzelése szerint egy vezeték nélküli távíró révén lehetővé válna nagy erejű robbanószer működésbe hozása a tenger alatt is. Egy ilyen robbantás pedig képes lenne egy cunamit kiváltani, amelynek hadászati alkalmazása lényegében hasztalanná tehetné a tengeri flottákat. A pusztító fegyver mögött álló motiváció azonban nemes volt. Tesla úgy gondolta, hogy egy ilyen eszköz alkalmazásától való általános félelem hosszú távon hozzájárulna a világbéke eléréséhez és megőrzéséhez.

New York-London három óra alatt

Teslát már egészen fiatal kora óta foglalkoztatta a repülés gondolata. A Wardenclyffe Torony projektjének bukását követően ezért egy olyan léghajó terveivel kezdett foglalkozni, amely mintegy 13 km magasságban haladna és elektromos árammal működne. A Reconstruction magazinban 1919-ben megjelent cikkben úgy fogalmazott, hogy egy ilyen jármű képes lenne átlépni a hangsebességet is, így a New York és London közti utazási idő alig 3 órára rövidülhetne. A koncepció szerint a léghajókat földi erőművek táplálták volna a már korábban is vizionált vezeték nélküli módszerrel. Így azok lényegében megállás nélkül, végtelen energiával üzemelhettek volna, minthogy az erőművek olyan infrastruktúrát biztosítottak volna a léghajóknak, mint a sínek és vezetéket a vonatoknak.

A békét hozó halálsugár

Hasonlóan a metserséges cunami gondolatához, ugyancsak a világbéke biztosítása céljából tervezte meg Tesla hírhedt halálsugarát. A fegyver tervei szerint úgy működött volna, hogy egy vákumkamrában higanyrészecskéket a hangsebesség 48-szorosára gyorsított volna, majd azokat egy sugár formájában kilőtte volna. Egy ilyen sugárnyaláb Tesla szerint olyan hatalmas energiával bír, hogy képes akár „10 ezer ellenséges repülőgépet is elpusztítani 400 km távolságból.

A halálsugár nevet a sajtó aggatta rá a találmányra, Tesla maga „békesugárként” hivatkozott rá, amely szerinte úgy szolgálna „mint egy láthatatlan kínai nagy fal, csak egymilliószor áthatolhatatlanabb lenne.” A részecskefegyver terveit számos kormánynak felajánlotta, köztük az Egyesült Államoknak is, de végül csak a Szovjetunió mutatott komoly érdeklődést és 25 ezer dollárt fizetett Teslának a fegyver specifikációiért. Nincs azonban adat arról, hogy valaha is készült volna fegyver a tudós tervei alapján.

Forrás: mult-kor.hu/

A Kardasev-skála

Elméleti fizikusok szerint választóponthoz érkeztünk az emberiség történetében: az fogja meghatározni, hogy túlélünk-e, vagy eltűnünk a Föld színéről, hogy mit teszünk az elkövetkezendő száz évben. Ha sikerül visszahoznunk a kihalás széléről a fajunkat, akkor akár a Kardasev-skála első típusú civilizációihoz is tartozhatunk majd – de mit jelent ez pontosan?

A skála nevét az azt megalkotó orosz asztrofizikusról, Nikolaj Kardasevről kapta, aki a hatvanas években kutatta a földönkívüli élet létezését. Kardasev munkája valami olyasmi lehetett, mint most a SETI-é, a tudós más civilizációkra utaló jeleket keresett. Bőven felkészült az eshetőségre, hogy meg is találja őket, ugyanis jó előre létrehozott egy elméleti skálát, ami energiaigény szerint besorolta a különböző idegen civilizációkat. A skála mércéje a társadalom energiafelhasználása, ami az információmennyiség birtoklásával is egyenes arányban van.

Hogy ez mit jelent? Kardasev szerint az I-es típusú civilizációk bolygójuk csillagának energiáját fölözik le, de olyan mértékben, hogy azzal képesek fedezni a növekvő civilizációjuk energiaigényeit. A II-es típusú civilizáció már nemcsak a szomszédos csillagból nyer energiát, hanem magát a csillagot is képes irányítani, méghozzá úgy, hogy minél több energiát termeljen. Ez az energiatárolásban és a különböző fúziós és hidrogénreaktorokból is áll. A III-as típusú civilizációk nem saját csillaguk, de a környező csillagok és egyéb energiakibocsájtásra alkalmas objektumok energiáját is képesek lefölözni. Ezzel gyakorlatilag uralhatnak egész galaxisokat, és fejlettebb fajjá válnak. Itt már a kolonizációról is szót kell ejteni.

Kardasev csak három különböző szintet állapított meg, később azonban hozzákerült még kettő is. A IV-es típusú civilizációk munkája már tényleg az elképzelhetetlen határát súrolja – tagjai képesek lennének az egész univerzumot uralni, és olyan távolságokba utazni, amilyeneket még nem is ismerünk. Az V-ös típusú civilizációk pedig olyan fejlettek volnának, hogy talán fel sem ismernénk, hogy élőlénnyel van dolgunk, ha elérkeznének hozzánk – ha pedig mégis, nagyjából az istenek szóval tudnánk leírni őket.

És hogy hol tart most az emberiség? Sajnos mi még az első szintet sem értük el, hiszen jobbára egyelőre halott állatok és növények elégetésével nyerünk annyi energiát, ami éppen csak elég a növekvő társadalmunknak. A következő száz évben elérhetjük az I-es civilizáció szintjét, de csak akkor, ha valóban elkezdünk komolyabban foglalkozni a megújuló energia adta lehetőségekkel.

Forrás: m5tv.hu

A Vatikán találta fel, majd tüntette is el az időgépet – Pellegrino Ernetti atya kronovizora

Adott nekünk egy Pellegrino Ernetti nevű atya, aki atyasága ellenére igazi kíváncsi természet volt. A Vatikán terültén dolgozott és azzal vált mondhatni híressé, hogy az 1950-es években megépítette a modern kori időgépet, az úgynevezett kronovizort, amivel képesek voltak kifürkészni a múlt titkait. Elvileg pont ez okozta a szerkezet „halálát”, mert olyat mutatott Jézusról, amit a Vatikán úgy ítélt, hogy jobb, ha mi nem tudunk róla.

Szóval, van nekünk ez a csodálatos bencés szerzetesünk, Ernetti, aki nem csak atya volt, hanem tudós és fizikus is. Annak idején a velencei Benedetto Marcello konzervatóriumban egy tanszéket is vezetett docensként. Tehát egy komoly, tisztességes, hitelképes, szavahihető emberről beszélünk, aki egyszer csak előállt azzal, hogy egy szerkezettel képes betekintetni a múltba. 

Mert ne úgy képzeljük el a már középkorban kitalált szerkezet alapjaiból készített időgépet, hogy egy gombnyomásra visszarepülünk vagy előre ugrunk egy meghatározott napra. Az Ernetti által épített szerkezetet kronovizornak hívták, amit az előbb is említett középkori tervek alapján készített el. Ha minden igaz, a Vatikán titkos archívumában ma is fellelhetőek ezek a rajzok, tervek, az atya saját terveivel együtt. A gép csodálatossága pedig abban állt, hogy a segítségével bepillantást nyerhetett a nézője a múltba, ugyanis a kronovizor egy tévéképernyőre volt képes kivetíteni a múltat. Az alábbi képen látható kütyüről van szó.

Ernettit rendkívül izgatták a kvantumfizikával és a szubatomi részecskékkel kapcsolatos elméletek, és kísérleti modellek. Így mikor hozzájutott a középkorból származó leírásokhoz, az szubatomi részecskékkel kapcsolatok elvek segítségével megoldást találhat arra, hogy megalkossa a szerkezetet.

Hivatalosan 1972-ben állt elő azzal, hogy elkészítette az időbe belelátó szerkezetet tudós társai segítségével, ugyanis számos fizikussal és híradástechnikai szakemberrel dolgozott együtt. (A laikusok gondolkodjanak el azon, hogy mégis mely tudós dolgozott volna egy kamugépen? És hogy a Vatikán képes lett volna fizetni a koholmányért?)
Egészen addig, de még utána is rengeteg fejlesztést eszközölt ki és még bemutatókat is tartott vele, amelyek értelemszerűen mindenkit lenyűgöztek és meggyőztek.

Ám igazából 1986. október 18-án debütált a szerkezettel már még nagyobb közönség előtt a Riva del Gardában. Az i.e 169-ből származó görög előadás megjelenő emlékeit elképedve bámulta a közönség, a szakemberek és a média is. Mert bizony a média is felfigyelt rá, és a későbbiekben egy a kronovizor segítségével, Jézusról készített is képet is leközöltek, ahogy azt alább láthatod is.

Később már Benito Mussolini életébe is belenéztek a géppel és úgy találták, hogy ugyanazt látták megtörténni, ami a valóságban is zajlott, illetve és ugyanazt hallották tőle a beszédein, amiknek már akkor is ismeretes volt az írásos változata.

A kronovizor működött. És bár nem egy mindennapi dologról beszélünk, mivel a sajtó nem kapta fel, a csoda és vele együtt a találmány kezdett is feledésbe merülni.

Azonban Ernetti halála után a Vatikán nem hagyta, hogy a kronovizor fennmaradjon, ezért állítólag megsemmisítette, a terveket meg a rajzokat pedig nagy valószínűleg eldugták az archívumban. Mindezt miért? Mert állítólag a kronovizorban olyat láttak Jézus keresztre feszítéséről, amely lehet, hogy véget vetne az egyház létezésének. Elvileg, de lehet ez a rész már csak az összeesküvés elméletek gyártóinak agyszüleményei.

Bár az is érthető lett volna, hogy bármit is láttak Jézussal kapcsolatban, Ernetti halálával úgy érezték, hogy nem kerülhet nem megfelelő kezekbe a gép és ezért látták jobbnak eltüntetni.

Forrás: noiportal.hu – Wadolowska Balogh Orsolya

Az FBI-t is érdekelhette Tesla halálsugara

Nikola Tesla vitathatatlanul a tudománytörténet egyik legérdekesebb figurája. Több száz szabadalom fűződik a nevéhez, a máig használatban lévő váltóáramú rendszerek mellett foglalkozott a röntgensugárzással, kísérletezett rádióval, sőt egyik szabadalmában a mai rádió-távirányítású játékok elődjét is leírta. Nemcsak termékeny feltaláló volt, hanem színes, különc egyéniség is. Humanista elveket vallott, szeretett viccelődni, ám létezett egy sokak számára kevésbé ismert, bizarr oldala is. Az amerikai kormányt különösen foglalkoztatták a tudós eredményei, többek között rejtélyes „halálsugara”. Összeállításunkban részben W. Bernard Carlson Tesla – Az elektromosság korának feltalálója, valamint Marc Seifer Varázsló: Nikola Tesla élete és kora című könyvéből szemlézünk érdekesebb részleteket.

Vihar idején született

Nikola Tesla 1856. július 10-én éjféltájt született, ekkor épp vakítóan fényes villámlásokkal tarkított, hatalmas vihar tombolt. A családi legendárium szerint a bába valósággal pánikhangulatban volt, úgy vélte, Tesla világrajöttének körülményei rossz ómenre utalnak. „Meglátja, ez a fiú a sötétség sarja lesz” – mondta a szülésznő, mire az édesanya így felelt: „Nem, ő a fény gyermekévé fog válni”.

Egy valóban szórakoztató egyéniség

Valószínűleg a legtöbb ember fejében Tesla egy magának való, sótlan kockaként jelenik meg, az elképzelés viszont nem is lehetne távolabb a valóságtól. Seifer szerint zseniális humorral rendelkezett. Egyszer például a híres íróval, Rudyard Kiplinggel ebédelt, a lakomáról a következő, viccesnek szánt levélben számolt be közeli barátjának:

1901. április 1.

Kedves Mrs. Johnson!

Vajon mi baja lehet velem ennek a tintalötyögtető Kiplingnek? Olyan tizedrangú szállodába merészelt meghívni, ahol garantáltan hajat és csótányokat tartalmazó levest szolgálnak fel előételként.

Tisztelettel:

N. Tesla

A titokzatos halálsugár az amerikai kormány fantáziáját is megmozgatta

A feltaláló 1943-ban bekövetkező halála után örökségének legnagyobb része a családtagokhoz került, több tárgyát pedig a belgrádi Tesla Múzeum vette magához. Állítólag néhány fontos iromány viszont az Egyesült Államok kormányához került, amit aztán titkosítottak. A titkosszolgálatok bizonyosan érdeklődhettek a tudós munkássága iránt, erről árulkodnak az FBI 2016-ban nyilvánosságra került dokumentumai. Az iratok Tesla kísérleteivel és az általa kigondolt „halálsugárral” foglalkoznak. Utóbbit egy „láthatatlan erőfalként“ jellemzik, ami megakadályozna bármilyen USA ellen irányuló katonai támadást.

Edison és Tesla: riválisok, de nem ellenségek

A köztudatban az a kép él, hogy Tesla és Edison esküdt ellenségei voltak egymásnak, Carlson ellenben azt állítja, kapcsolatukat sokan félreértelmezik.

Karrierjének elején Tesla még Edisonnak dolgozott, feladata a neves feltaláló motorjainak és generátorainak tökéletesítése volt, de rövidesen felmondott, hogy saját projektjét valósítsa meg: a váltakozó áramú indukciós motor megalkotását.

Az úgynevezett „áramok harca” során a két férfi eltérő térfélen foglalt helyet: Edison az egyenáramú rendszer elkötelezett hívének számított, Tesla ezzel szemben a váltakozó áramú rendszer mellett tette le voksát. Carlson ugyanakkor kihangsúlyozza, hogy kapcsolatukat tekintve a két feltaláló inkább korának Steve Jobsa és Bill Gatese volt: az egyik briliáns üzletember, a másik látnok, egy valóságos „techguru”.

A környezetvédő

Tesla aggódott amiatt, hogy az emberek a természeti erőforrásokat túl gyorsan felélik, ezért a megújuló energiaforrásokban látta a jövőt. Olyan módszerek kifejlesztésén dolgozott, amikkel energia nyerhető ki a levegőből és a földből. Ennek része volt például, hogy mesterséges villámokat hozott létre laboratóriumában. A természeti erőforrások jobb kihasználásáról a feltaláló így nyilatkozott egy korabeli interjúban. “Jóval azelőtt, hogy a következő század felvirradna, a módszeres újraerdősítés és a természeti erőforrások tudományos kezelése véget vet a pusztító szárazságoknak, erdőtüzeknek és árvizeknek. A vízenergia általános használata és az energia nagy távolságra való eljuttatása minden háztartást ellát olcsó energiával, és megszünteti az üzemanyagok elégetésének szükségességét.”

A humanista

Környezetvédő szemlélete mellett emberszeretetéről is ismert volt. Soha nem a pénz, hanem az emberiség jóléte motiválta kutatásaiban, írják a szerzők. Ennek persze megvolt a maga hátulütője:állandóan anyagi gondokkal küzdött, több kutatási terve azért nem valósulhatott meg, mert nem tudta megteremteni hozzájuk a szükséges forrásokat.

Pénzügyi nehézségein nem éppen a legbölcsebb módon igyekezett enyhíteni, egyes források alapján biliárd- és kártyajátékosként is tevékenykedett. E próbálkozások nem vezettek tartós eredményre. Ellentétben Edisonnal – aki kiváló üzleti érzékkel rendelkezett – nem halmozott fel jelentősebb vagyont, és végül – sokak állítása szerint – szegényen halt meg. Tesla idealizmusára utal, hogy egy olyan világot képzelt el, ahol nem a háború, hanem az új tudományos felfedezések válnak az emberiség prioritásává.

Megálmodta az okostelefont

Kétségtelen, hogy Tesla egy zseni volt, elképzeléseit azonban sokszor nem sikerült gyakorlatba ültetnie.

A transzatlanti rádió-összeköttetés megvalósításáért folytatott versenyben az azonnali üzenetküldés egy újfajta formáján gondolkodott, elképzelését mecénásának és üzlettársának, J. P. Morgan bankárnak vázolta fel. Eszerint Tesla összegyűjtötte volna a táviratokat és tőzsdejelentéseket a laboratóriumában, ahol az információk kódolása után mindegyik üzenethez új frekvenciát rendelt volna. Az adott frekvenciát végül egy kisebb, emberi kézben is simán elférő készülék kapta volna meg. Más szóval, Tesla fejében az okostelefon és a wifi egy őse öltött testet. Az elgondolást természetesen sosem sikerült megvalósítania.

Hasonlóképpen nem tudta realizálni radar- és röntgenkészülékekkel, rádiócsillagászattal kapcsolatos ötleteit sem.

A földrengéskeltő készülék legendája

Az egyik, Teslát övező mítosz szerint sikerült egy földrengést előidéző találmányt alkotnia, amelyet manhattani laborjában őrzött. Többen úgy hitték, a kísérletek során a berendezés képes volt olyan földmozgást előidézni, ami kis híján romba döntötte a szomszédos épületeket.

Persze erről szó sem volt, Tesla valójában egy nagyfrekvenciás oszcillátort alkotott. A remegő platform egyáltalán nem volt alkalmas egy város romba döntésére, de segített az emésztési problémákkal küzdő Mark Twainen. A villamosmérnök egy nap ráállította találmányára az írót, aki 90 másodperces intenzív rázkódás után olyan gyorsan szaladt a mellékhelyiségbe, mintha puskából lőtték volna ki. A szokatlan „emberkísérlet” egy szoros barátságot eredményezett a két férfi között.

Szokatlan nézetek

Több területen vallott furcsa, visszatetsző elveket. Bár az elektromosság kiemelkedő szakértője volt, mélyen hitt a rejtélyes képességekkel rendelkező éter létezésében, a kor tudományos elméleteivel szemben.Einstein relativitáselméletét nem fogadta el, mert nem illett össze a világképével. Többször beszélt élete során az általa kidolgozott fizikai rendszerről, ám ezt soha nem foglalta írásba.

A feltaláló abban is mélyen hitt, hogy az emberiség megtisztítható és megtisztítandó a selejttől. Az 1930-as években támogatta a bűnözők és mentális betegségektől szenvedők sterilizálását, mert úgy gondolta, hogy ezáltal a világ a 2100-as évekre megszabadulhat a “nemkívánatos” elemektől. Arról is meg volt győződve, hogy a jobban üzemelő világot a nők uralnák úgy, ahogy a méhcsaládokat irányítják a királynők.

Álmatlanság és kényszerbetegség

Tesla igyekezett minden idejét a munkának szentelni, ez leginkább alvásszokásaiban érhető tetten: mindössze két órát aludt éjszakánként, habár délutánonként egyszer-kétszer megejtett egy kisebb szunyókálást.

Ugyanakkor nemcsak a munkamánia, hanem a kényszerbetegségek is meghatározták az életét. Ki nem állhatta például a gömbölyű tárgyakat és az ékszereket. Főleg a gyöngyöktől borsódzott a háta: amikor egyszer a titkárnője ilyenfajta fülbevalót viselt, egyszerűen hazaküldte az asszonyt a munkából. Mindezek mellett a 3-as számjegy bűvöletében élt, és hatalmas gondot fordított arra, hogy evőeszközei a legfényesebben ragyogjanak.Rettenetesen félt a kórokozóktól, ami nagy valószínűséggel arra vezethető vissza, hogy gyermekkorában elkapta a kolerát, amibe majdnem belehalt.

Tesla nézete szerint ahhoz, hogy az ember sikeres legyen, jól is kell kinéznie, ezért mindig nagy figyelmet fordított az öltözködésére és arra, hogy a fényképeken megnyerő módon pózoljon.

Rémálmok formálták a képzelőerejét

Teslának úgynevezett fotografikus memóriája volt, azaz az agya úgy működött, akár egy fényképezőgép, képes volt megjegyezni akár teljes könyveket is. Erős képzelőereje volt, a legenda szerint azért, mert gyermekkorában folyton rémálmok gyötörték, és csak elmebeli képességeinek fejlesztésével vált képessé arra, hogy irányítsa az ijesztő víziókat.

Egy álom bukása

Tesla legmerészebb álma egy olyan világméretű kommunikációs rendszer kidolgozása volt, amellyel nemcsak információkat sugároztak volna az embereknek,hanem ingyenes elektromosságot is. Ezt a feladatot hatalmas tornyoknak kellett volna ellátniuk, amelyekből végül csak egyetlenegy készült el Long Islanden: a Wardenclyffe-torony egy 56 méter magas építmény volt, amely azonban nem bizonyult hosszú életűnek, mivel 1917-ben lebontották.

Egyesek az amerikai kormányt hibáztatták a kudarcért, az ország vezetői azt gondolták, a tornyot a németek kémkedés céljára használhatják.Az igazság ennél prózaibb: nem volt pénz a projekt folytatására, és a megfelelő technika sem állt rendelkezésre egy ilyen volumenű vállalkozáshoz.

Forrás: origo.hu

Amikor az ember teremtőt játszik: Klímamódosítás mesterségesen

Míg az ember az ipari forradalommal és a tömeges erdőirtással kezdett hatást gyakorolni az időjárásra és a klímára, most a folyamatok visszafordításáért küzd. Ehhez pedig olyan eszközöket is bevet, melyek hosszútávú hatásai jelenleg még nem ismertek. Ilyen az időjárás mesterséges módosítása is, melyről korábban már cikkeztünk. Most ismét visszatérünk a témához, melynek apropóját az ősszel bemutatásra kerülő “Geostorm” című film adja.

Mi lesz, ha eljön az idő, amikor mesterségesen, speciális műholdakkal irányítják majd a globális időjárást, mely az éghajlatunkra is hatással van? – Az elképzelés elsőre talán kézenfekvő megoldásnak tűnhet a klímaváltozás visszaszorítása érdekében, zajlanak is kísérletek az időjárás átfogó irányítására. Igen ám, de mi történik, ha az ellenőrzött “klíma-processzor” meghibásodik és elszabadul? Erről a helyzetről vázol elénk egy igencsak apokaliptikus víziót az ősszel debütáló Űrvihar (Geostorm) című katasztrófathriller: A kontrollálatlan időjárási űrállomás soha nem tapasztalt pusztító viharokat, szupervillámlásokat, áradásokat, hirtelen lehülésekkel érkező szupercellákat okoz. A film mindazokat a jóslatokat jeleníti meg, melyeket az időjárásmódosítás ellenzői rendre felhoznak a mesterséges beavatkozással szemben. Ők abból indulnak ki – szerintünk nagyon is helyesen, – hogy ha az ember globálisan manipulálja az időjárást (így a klímát is), akkor bizony felborul a természeti egyensúly, és a helyzet még katasztrofálisabbá válik.

Az időjárásmódosítás témája 2009 és 2012 között élte virágkorát, ekkor több kutatás, illetve ötlet is született róla az angolszász területeken. A tanulmányokat többek között a Brit Királyi Társaság (UK’s Royal Society) és az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiája (U.S. National Academy of Sciences) publikálta.

És itt most álljunk is meg egy pillanatra, hiszen rendet kell tennünk a fogalmak között: Az időjárás lokális szintű irányítása ugyanis nem egyenlő a klíma mesterséges módosításával, még ha van is közöttük kapcsolat.

Például esőt már fakasztanak most is, többek közt Kínában. Ott az időjárás befolyásolásával évente ötvenmilliárd tonna csapadékot idéznek elő, ami mintegy ötmillió négyzetkilométeren, az ország teljes területének felén oszlik el, több mint 2200 megyében (2014 évi adat). Ezzel igyekeznek ellensúlyozni az országot sújtó aszályt, hogy garantálni tudják a búzatermés volumenét. Kína egyébként a tervek szerint drasztikusan szándékozik emelni ezt a csapadékmennyiséget, így elősegítvén a gabonatermés növelését. A kínai “esőcsinálásról” bővebben itt olvashat. Ők az ún. felhővetést alkalmazzák, melynek során repülőről juttatnak a légkörbe olyan vegyi anyagokat, amelyek esőcseppek kialakulását indukálják (ilyen módszer például a kondenzációs magvak (CCN-ek) szórása, ezek egyfajta páralecsapódást, vízgőzképződést eredményeznek). A leggyakrabban használt vegyi anyagok az ezüst-jodid és a szárazjég (szilárd szén-dioxid), amelyeknek hatására jégkristályok jönnek létre. Hasonló elven működik a jégeső megakadályozása is, ekkor légvédelmi rakétákkal juttatják fel azt a hatóanyagot, mely által a vízcseppek nem képesek összeállni nagyobb jégtömbbé, így a föld felé esve elpárolognak, és eső formájában érnek le. A jelenlegi technológiák közül megemlítendő még a köd eloszlatása is, ezt szilárd szénsav porlasztásával érik el.

A klíma befolyásolásának – elméleti szinten – két iránya van. Az egyik azt kutatja, hogyan lehetne a szén-dioxidot eltávolítani a légkörből, a másik pedig azt, miként lehet a napsugárzást visszaverni a világűrbe. (A légkör egyre nagyobb mértékű metán-koncentrációja miatt várható, hogy a metángáz eltávolításával is bővülni fognak ezek a kutatások.) A módszerek között több olyan eljárást is találhatunk, melyek a természetes folyamatokat utánoznák. – Feltételes módban kell persze fogalmaznunk, hiszen legtöbbjük még kísérleti fázisban van, ellenben azokkal a metódusokkal. Az éghajlat mesterséges módosítása ennél egy sokkal összetettebb feladat, hiszen nem helyi szinten történik meg a beavatkozás egy adott időjárási jelenségbe, hanem globálisan igyekeznek megváltoztatni azt az éghajlatot, amit az emberiségnek sikerült néhány évtized leforgása alatt szélsőséges irányba terelnie, elsősorban a víz- és légszennyezéssel, valamint a környezet átfogó lerombolásával.

A széndioxid eltávolítására az egyik lehetőség, hogy areszolokat juttatnak a légkörbe (melyekkel egyébként – lásd lentebb – a napfényt is képesek lennének visszaverni). Ezzel az eljárással azt a hűtő hatást céloznák, amit a vulkánkitörésekkel a levegőbe kerülő részecskék is okoznak. Hasonló az eljárás mint a már létező kínai példánál, a különbség a permet eljuttatásának módszerében és a permet összetételében mutatkozik meg. A CO2 visszaszorításának van persze egy jóval zöldebb módja is, a tömeges erdőtelepítés, azonban ez az aeroszol-párti tudósok szerint hosszadalmas időbe telik, a végeredmény hatásfoka pedig kérdéses.

Szóba jön még az óceánokban élő szén-dioxidmegkötő élőlények szaporítása, valamint az óceánok lúgosítása olyan ásványokkal, melyek növelik a víz karbonmegkötő képességét és visszafordítják a savasodást (mészkő, szilikátok, kalcium-hidroxid). Ez utóbbival összefüggésben folynak kutatások különböző, széndioxiddal reakcióba lépő ásványokkal is, melyek segítségével az üvegházgázt a talajban vagy az óceánban lehetne tárolni.

És természetesen a technológia is bejön a képbe: egyes laborok olyan gépek fejlesztésén munkálkodnak, melyek segítségével a levegőből közvetlenül vonnák ki a szén-dioxidot. Ez lényegében már majdnem olyan fejlettségi szintet képvisel, mint az Aliens (A bolygó neve: Halál) c. filmben látható atmoszféra-processzor.

A napfényvisszaverő technikák csoportjába tartozhatna (egyelőre csak elméletileg) az albedó növelése, melynek során a felhők és a földfelületek fényvisszaverő képességét fokoznák, valamint az űrreflektorok, melyekkel megállítanák a napfény egy részét, mielőtt elérné a földet. És a már említett aeroszolos permetezés is szóba jöhet, itt a vegyi anyagok a sztratoszférába juttatva vernék vissza a sugarakat.

Ezekkel az eljárásokkal a legnagyobb probléma, hogy csakis nagyléptékű tesztelés során derülhetne ki, milyen hatásaik vannak. Vagyis “kísérletezni” nem lehet velük, egyből éles bevetésre kerülne sor anélkül, hogy meg lehetne jósolni a várható következményeket.

Klímánk működése ugyanis – Földünk teljes ökoszisztémájával együtt – olyan, mint egy sok milliárd fogaskerékből és mechanikusan mozgó alkatrészből álló finom óraszerkezet, melyben minden egyes alkotóelemnek (az oxigéntermelő moszatoktól át egészen a széláramlatokig) megvan a maga feladata és célja. Ezek a részek egyúttal alkalmazkodóak is, valamelyest képesek az önjavításra és az öngyógyításra.

Így juttatnák a légkörbe az aeroszolokat

Csodálatos alkotásról van tehát szó, melyet a teljes harmónia jellemez.

Ez a precíz óraszerkezet azonban napjainkban egyre megbízhatatlanabbul működik. Gazdája ugyanis, az ember, aki valójában csak kölcsönkapta ezt az végtelenül értékes alkotást, nem vigyáz rá. Holott szimbiózisban kellene hogy éljenek egymással. Óra nélkül idő sincs, az ember pedig, mint tudjuk, nem fér bele az időtlenség állapotába, így ha az óra tönkremegy, maga az ember is megszűnik létezni.

A precíz szerkezet most még mutatja az időt, ám percmutatója sokszor kiakad, másodpercmutatója ide-oda rángatózik. Talán csak a teremtői gondviselésnek köszönhető, hogy még nem ment tönkre…

Az ember persze az utolsó pillanatban ráeszmél minderre, ám ahelyett, hogy végre megbecsülné, óvná ajándékát, és időt adna arra, hogy annak élő alkatrészei regenerálódhassanak, másként cselekszik: Rossz szokásain továbbra sem hajlandó változtatni. Öntelt módon inkább okoskodik, a szerinte hibásan működő fogaskerekeket pedig a saját kreálmányaival igyekszik helyettesíteni. – Eljátsza az órásmestert.

Forrás: ecolounge.hu

10 tény az első holdraszállásról

Armstrong történelmi „kis lépése” valójában egy kisebbfajta ugrás volt. A holdkomp létrájától a holdfelszínig 110 centimétert ugrott.

1. Az Apollo-11 volt az első olyan sikeres küldetés, amely során ember lépett a Holdra 1969. július 20-án. Neil Armstrongék összesen 21 órát és 36 percet töltöttek bolygónk égi kísérőjén.

2. Maga a holdséta ugyanakkor csupán két órára korlátozódott, ugyanis a NASA szakembereinek akkor még fogalmuk sem volt, hogy a szkafanderek mennyi ideig tudnak ellenállni az extrém (éjszaka akár mínusz 180, nappal pedig 140 °C között ingadozó) hőmérsékletnek.

3. Miután visszatértek a sétáról a holdkompra, a csizmájukra tapadt, mintegy négy milliárd éves „holdpornak” elmondásuk szerint olyan volt a szaga, mint a használt puskapornak.

4. Becslések szerint 500-600 millió ember nézte a tévéképernyőkön keresztül élőben a holdraszállást. Az arányosítás miatt érdemes megemlíteni, hogy a mostani 7,5 milliárd emberrel szemben akkoriban „csupán” 3,6 milliárdan laktak a Földön.

5. Armstrong történelmi „kis lépése” valójában egy kisebbfajta ugrás volt. A holdkomp létrájától a holdfelszínig 110 centimétert ugrott.

6. Neil Armstrong az utazásra magával vitt néhány fadarabot abból a repülőgépből, amellyel a Wright-testvérek 1903-ban úttörő repülésüket megejtették.

7. Az armalcolit ásványt, amelyet az első holdraszállás során fedeztek fel Aldrinék, az Apollo-11 három asztronautája nevének első néhány betűi alapján nevezték el: ARMstrong, ALdrin és COLlins.

8. Armstrong és Aldrin kis híján a Holdon ragadtak, mivel a holdkomp motorja egy törött kapcsoló miatt nem akart beindulni. Végül egy golyóstoll segítségével sikerült aktiválni.

9. Az amerikai zászló, amelyet a Holdon járt első emberek állítottak, valójában alig néhány óráig állt, ugyanis ledöntötte a felemelkedő holdkomp keltette nyomáshullám.

10. Miután visszatértek a Földre, az Apollo-11 legénységének 21 napot kellett karanténban töltenie.

Forrás: mult-kor.hu

Mégis hologram lehetett az univerzum

A kutatók (és a laikusok is) már évtizedek óta játszadoznak a gondolattal, hogy az univerzumunk valójában egy óriási hologram – vagy legalábbis az volt valamikor. Ebben a fizika törvényeihez csupán csak két dimenzióra van szükség, de számunkra minden három dimenzióban jelenik meg.

Könnyű belátni, hogy ezt a hipotézist nem egyszerű bizonyítani, de egy nemrég megjelent tanulmányukban fizikusok azt állítják, hogy megfigyelési bizonyítékaik vannak a korai univerzumból arra, hogy a világegyetem ugyanolyan tökéletesen beilleszthető az úgynevezett hologramelvbe, amennyire a standard Nagy Bumm, azaz az ősrobbanás modellbe. 

Csak a múltban volt kétdimenziós 

“Javasoljuk a holografikus univerzum használatát, ami nagyon eltér az általánosan elfogadott és a gravitáción és táguláson alapuló ősrobbanásos modelltől” – mondta a csoport egyik tagja, Niayesh Afshordi, a kanadai Waterlooi Egyetem asztrofizikusa. 

Tegyük egyértelművé: a kutatók nem azt mondják, hogy a jelen pillanatban hologramban élünk. Ők azt állítják, hogy a világegyetem nagyon korai állapotaiban, néhány százezer évvel a Nagy Bumm után – minden egy kétdimenziós határról volt három dimenzióba kivetítve. 

Az egész „a világegyetemünk egy hologram” történet az 1990-es évekre nyúlik vissza, amikor Leonard Susskind fizikus népszerűsítette azt az elképzelést, miszerint a fizika törvényeihez (amennyire értjük azokat) a szó szoros értelmében nem szükséges a három dimenzió. 

Hogyan nézhet ki 3D-snek a 2D-s univerzum?

Az alapvető elképzelés az, hogy a világegyetem térfogata egy határfelületre – más szóval a megfigyelőtől függő gravitációs horizontra – van kódolva, ami azt jelenti, hogy eggyel kevesebb dimenzióra van szükség, mint ami a látszatból következne.

Tehát éppúgy, ahogy egy 3D-s hologramot egy kétdimenziós lapról vetítenek ki, a hipotézis azt állítja, hogy az univerzumunk három dimenziója egy kétdimenziós határfelületről vetül ki. 

Mikrohullámú háttérsugárzás 

1997 óta több mint 10 ezer cikk jelent meg, amely támogatja az elképzelést, tehát sokkal kevésbé őrült gondolat, mint amilyennek első hallásra tűnik. 

A holografikus univerzum modellje

Most Afshordi és csoportja arról számolt be a Phisical Review Letters folyóiratban, hogy miután megvizsgálták a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást – az ősrobbanás „utóragyogását” – erős bizonyítékot találtak a korai világegyetem holografikus magyarázatára. 

„Képzeljük el, hogy bármi, amit látunk, érzünk és hallunk a három dimenzióban (és még az időérzet is) valójában egy lapos, kétdimenziós területről sugárzódik ki” – mondta Kostas Skenderis, a csoport egyik tagja, a Southamptoni Egyetem munkatársa. 

„Az elképzelés hasonló egy szokványos hologramhoz, ahol a háromdimenziós képet egy kétdimenziós felület kódolja, például egy hitelkártyán. Ebben az esetben azonban az egész univerzum be van kódolva” – tette hozzá Skenderis. 

Miért tetszik a fizikusoknak az elmélet? 

A fizikusok közül sokan megfontolásra érdemesnek tartják a hologramelvet. Ennek fő oka az, hogy noha az ősrobbanás standard elmélete sokkal kézzelfoghatóbbnak tűnik, mint a hologramelv, a Nagy Bumm elméletében akad néhány olyan alapvető lyuk, ami jelenlegi fizikai tudásunkkal megmagyarázhatatlan. 

A Nagy Bumm szerint például az univerzum jószerivel rögtön golflabda méretűre dagadt a szubatomi méretből. Ehhez pedig a fénysebességnél is gyorsabban kellett volna tágulnia, aminek mechanizmusára jelenleg még ötlet szinten sincs magyarázat.

A holografikus világegyetem feltételezése kiküszöböli ezeket a problémákat és a jelenlegi adatokkal jó összhangban van. Egy buktatója azonban van. Az egész csak addig illeszkedik az univerzum modelljébe, amíg a világegyetem szélessége (a kezdőponttól nézve) nem nagyobb 10 foknál.

A mai világ háromdimenziós

A kutatók azt mondják, hogy természetesen még messze vannak annak bizonyításától, hogy a korai univerzum valójában egy holografikus kivetülés, de az a tény, hogy a való világból származó megfigyelési bizonyítékok két dimenzióban képesek megmagyarázni a fizikai törvényszerűségek hiányzó részeit, arra utal, hogy nem lenne észszerű eleve kizárni a feltételezést.  

Tehát mindez azt jelenti, hogy van arra esély, hogy valamennyien egy hologramban élünk itt és most? Nem egészen, mondta Afshordi a Gizmodo magazinnak. Modelljük csak a világegyetem nagyon korai szakaszaira alkalmazható. 

Hogy miként játszódhatott le a két dimenzióról a három dimenzióra való átmenet, arról senkinek sincs fogalma.

„Azt mondanám, hogy nem élhet senki egy hologramban, de lehetséges egy kiút a hologramból” – mondta Afshordi a Gizmodo magazinnak. „Jelenleg egyértelműen három dimenzió létezik.”

Forrás: origo.hu

Gigantikus galaxisgyűrű kérdőjelezi meg Einstein elméletét

A csillagászok felfedezték, hogy egy 10 millió fényév széles, több galaxisból álló gigantikus galaxisgyűrű olyan gyorsan távolodik a mi galaxisunktól, hogy arra nem tudnak magyarázatot adni a jelenlegi fizikai modelljeink. 

Az NGC 5426 és az NGC 5427 spirálgalaxis

Ez a kis galaxisokból álló hatalmas gyűrű olyan gyorsan tágul, mintha egy mini Big Bang játszódna le. A csoport úgy véli, hogy a miénkkel szomszédos galaxis, az Androméda valaha olyan közel repült el galaxisunk mellett, hogy majdnem összeütköztek, és ennek hatására több kis galaxis repült szanaszét, mintha parittyából lőtték volna ki őket. 

Jelenleg egymás felé tart a két galaxis

Az egyetlen gond az, hogy az eredmények ellentmondásban állnak az Einstein-féle relativitáselmélet által megjósolt feltételekkel. 

„Ha Einstein gravitációs elmélete helyes, akkor a galaxisunk soha nem kerülhetett olyan közel az Andromedához, hogy bármit szétszórjon ilyen sebességgel” – mondta Hongsheng Zhao, a csoport egyik tagja, a skóciai St. Andrews Egyetem munkatársa.

Zhao és csoportja az univerzum Lokális galaxiscsoport nevű részén lévő kis galaxisok alkotta gyűrű mozgásait vizsgálta. A Lokális galaxiscsoport (LGCs) legalább 54 galaxis alkotta csoport, amelynek két legnagyobb galaxisa – a Tejútrendszer és az Androméda galaxis – nagyjából a középpontjában helyezkedik el.

A Tejútrendszer jelenleg nagyjából 2,5 millió fényévnyire van az Andromedától, de a szomszédos galaxis hozzávetőleg 402 336 km/óra sebességgel sodródik felénk. Einstein relativitáselméletére támaszkodva a csillagászok úgy becsülik, hogy mostantól számítva 3,75 milliárd év múlva a Tejútrendszer és az Androméda galaxis összeütközik, és az ezt követő évmilliárdokban a kettő szétszakad, és egy teljesen új galaxist alkot. 

Korábban már majdnem összeütközött a két galaxis?

2013-ban Zhao és munkatársai felvetették, hogy 7–11 milliárd éve a Tejútrendszer és az Androméda galaxis már ijesztően közel került egymáshoz, ami cunamiszerű hullámot generált az űrben, és ez kirepítette a kisebb galaxisokat a jelenlegi helyzetükbe. 

A képen egy ilyen esemény időben jóval közelebbi példáját láthatjuk, amikor majdnem összeütközött egymással az NGC 5426 és az NGC 5427 spirálgalaxis. 

A jelenlegi modellek nem magyarázzák a nagy sebességet

A hipotézist tovább vizsgálva, a csoport most azt állítja, hogy ezeknek a galaxisoknak a jelenlegi sebessége megfelel a vázolt szcenáriónak, azaz úgy tűnik, hogy olyan gyorsan távolodnak tőlünk, hogy arra a jelenlegi fizikai modelljeink nem tudnak magyarázatot adni. 

„A Lokális galaxiscsoportba tartozó egyes galaxisok nagy galaktocentrikus radiális sebességét olyan rájuk ható erőknek kell okozniuk, amelyekkel a modellünk nem számol” – vonják le a következtetést a szerzők a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society folyóiratban megjelent cikkükben. 

Gondot okoz a sötét anyag

„A galaxisok gyűrűszerű eloszlása nagyon különleges. E kis galaxisok [elhelyezkedése] olyan, mint amikor egy pörgő esernyőről leválik az esőcseppek sora” – mondta a kutatók egyike, Indranil Banik. „Azt találtam, hogy 1 a 640-hez az esélye annak, hogy a galaxisok a megfigyelt módon sorakozzanak fel. 

“Egy dinamikus eseményre vezettem vissza az eredetüket, ami az univerzum feleennyi idős korában játszódott le.”

Ezzel a forgatókönyvvel nemcsak az a baj, hogy Einstein relativitáselmélete nem tudja megmagyarázni e galaxisoknak a sebességét, hanem az is, hogy azt állítja, hogy ennek a majdnem ütközésnek a Tejútrendszer és az Androméda galaxis összeolvadását kellett volna eredményeznie több milliárd éve – ami nyilvánvalóan sosem történt meg. 

Legközelebbi csillagváros szomszédunk, az Androméda-galaxis 2,5 millió fényévre fekszik a Naptól

Felül kell vizsgálni a gravitációs elméletet?

A jelenlegi gravitációs modellünk Einstein teóriájának egyik legellentmondásosabb része – a sötét anyag feltételezése – miatt követeli meg a fentiek megtörténtét. 

“Einstein gravitációs paradigmájában mindig szerepelt a hipotetikus sötét anyag.” – mondta Banik. „Ilyen hatalmas sebesség 60-szor akkora tömeget követel meg, mint amennyi a Tejútrendszer és az Androméda összes csillagában fellelhető. A hozzájuk tartozó sötét anyag nagy halói közti súrlódás azonban inkább az összeolvadásukat okozná ahelyett, hogy 2,5 millió fényévnyire szétrepülnének, ahogy az megtörtént.” 

Zhao és csoportja szerint két lehetőséget kell mérlegelni ebben az esetben. Az egyik, hogy nincs semmi gond Einstein relativitáselméletével, és valami más magyarázat létezik arra, miért száguld ez a galaxisgyűrű ilyen gyorsan (és miért nem tudjuk detektálni a sötét anyagot). A másik lehetőség viszont az, hogy a jelenlegi gravitációs modellünk hibás, és alapos felülvizsgálatnak kell alávetni. 

Forrás: origo.hu