Hírszerzés

Hírszerzés

Jövőnk infó a hírszerzésről

10 pont - egy zsidó színvallása a szellemi szolgaság fenntartásáról

2014. február 21. - 20:09

Rovatok: 

Lapszemle

|

"1.) Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.

2.) A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.

3.) A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a "fehér" propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a "szürkét" (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a "feketét" (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.

4.) A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek, akik ezt az érvet ("majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk") évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.

5.) Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naív lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.

6.) Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.

7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.

8.) A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.

9.) A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.

10.) Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni kell."

Noam Chomsky - zsidó származású nyelvészprofesszor, filozófus
Jövőnk.info - Hírfigyelő Szolgálat

1. Hírszerző szolgálatok a II. Világszabadságharcban

2014. február 19. - 18:44

Rovatok: 

Lapszemle

Magazin: 

Történelem

|

Bevezetés

Egy rövid, de annál átfogóbb, és objektív képet próbálunk adni a hírszerzés jelentőségéről, problémáiról - 5 fejezetben - az un. éles hadi tapasztalatszerzés Mekkájából – a II. Világszabadságharc hibáinak és erényeinek elemzésével. Ma ez a téma információs hadviseléssé fajult a „békeidők” mementójaként szolgálva napjaink Titkos háborúját egészen a bőröd alá kúszva. Mint látható az I. Világszabadságharc szereplői még nem tulajdonítottak neki akkora jelentőséget. Persze itt is megjelentek a kémek, de inkább egyéni akcióknak tekinthetők ezek a cselekmények, mintsem vezetés alatt álló szervezett formáknak. Az igazi áttörést ezen a téren a XX. Század első negyedétől számítják és napjainkban szó szerint a csillagos ég a határ. A történelem hosszú századai során színes legendák szövődtek a hírszerzők mitikus homályba burkolt alakjai köré, nagy eseményeket, birodalmak sorsát eldöntő fordulatokat tulajdonítottak tevékenységüknek. Mata Hari, Redl ezredes, Karl Schumacher, „a császár kéme” és társaik élete mindmáig hálás témája a bestseller- és forgatókönyvíróknak. Ugyanezt tapasztalhatjuk a II. világszabadságharc hírszerzőinél is: Richard Sorge, a „Vörös Zenekar” önfeláldozó hősei és Wilhelm Canaris életéről könyvtárnyi munka jelent meg. Egy fontos dologra azonban csak óvatosan utal a legtöbb szerző: a technika, főleg a híradástechnika fejlődése, a rádiólehallgatás, a gondos és aprólékos, leginkább nyílt forrásokból merítő kiértékelő, elemző munka sokkal több, s főleg megbízhatóbb adatot szolgáltatott az ellenfél erőforrásairól, szándékairól vagy csapatmozdulatairól, mint a legmegbízhatóbb és legeredményesebb hírszerzők.

A rádiótechnika fejlődése és elterjedése forradalmasította a hírszerzést. A rádió jelentőségét először a szovjet hírszerző szolgálatok ismerték fel, amelyek már a harmincas évek elején ellátták megbízottaikat adó-vevő készülékekkel. Röviddel ezután a német katonai hírszerzés, az Abwehr is követte a szovjet példát, majd az évtized végére valamennyi jelentősebb hírszerzőszolgálat tevékenységének fő területét az éteren át nyert információk gyűjtése, az üzenetek megfejtése képezte. A rádióháború leglényegesebb részét asiffrírozott jelentések megfejtésére, az ellenséges kódrendszer megismerésére történő erőfeszítések alkották. E téren a háború előtt a németek pillanatnyi előnyre tettek szert az ún. Enigma kódoló és dekódoló gép megtervezésével. Olyan írógép volt, amelynél rotorok szabályozták bizonyos kódnak megfelelően az egyes billentyűk transzponálását. A rotorok minden leütés után átfordultak, ily módon ugyanazon szövegben bármely betű vagy szám tetszés szerinti variációban jelent meg a szövegben. A ragyogó és szinte megfejthetetlen gép azonban nem segített a németeken, mivel már 1939 szeptemberében Colin Gubbins őrnagy, az angol M. I. 6 (Military Intelligence) osztályvezetője megszerezte lengyel segítséggel a gép egyik példányát, és kalandos úton kimentette a lángban álló Varsóból. A titok birtokában az angolok a Londontól mintegy 100 km távolságban fekvő Bletchley városában, kiváló tudósok bevonásával, létrehozták az Ultra fedőnevű dekódoló központot, mely a háború alatt a német jelentések megfejtésével és hamis információk továbbításával segítette az antifasiszta szövetség háborús erőfeszítéseit. Az ugyancsak nehezen megközelíthető japán kódot viszont az amerikaiak fejtették meg, így a szövetségeseknek sikerült megnyerniük a „titkos háború” egyik jelentős csatáját. Természetesen a „hagyományos” hírszerző ügynökök is megmaradtak, sőt számuk minden eddiginél magasabbra emelkedett. Ez a jelenség a globális és totális méretű háború követelményein túlmenően azzal is magyarázható, hogy a veszélyes kémszolgálatelvállalásának korábbi motivációi – hazaszeretet, kalandvágy, anyagi előnyök szerzése – mellett új tényező is hatott: az ideológiai elkötelezettség. A legsikeresebb hírszerzők ún. „alvó” kémként kezdték veszélyes pályájukat, vagyis hosszú évekkel tényleges működésük előtt beépültek az ellenséges országba, itt egzisztenciát teremtettek maguknak, esetenként fontos beosztásba emelkedtek. Csupán akkor kezdték el kémtevékenységüket, amikor már minden gyanún felül állottak. A kommunista Richard Sorge pl., aki már az 1920-as évek végén kapcsolatba került a szovjet hírszerző szervekkel, csupán 1939-től küldött rendszeres és fontos jelentéseket Vlagyivosztokba. A titkos háború fontos elemét képezte az antifasiszta partizánmozgalmak irányítása és támogatása. A legsikeresebben a Szovjetunió oldotta meg a megszállt területeken működő partizánosztagok tevékenységének összehangolását. Ugyanekkor a partizán csoportok és a német vonalak mögé beszivárgott felderítő alegységek rádióadásaikkal nagy szolgálatot tettek az ellenség szándékainak, csapatösszevonásainak feltárásában. Az egyébként jól működő német lehallgató szolgálat 1943-tól kezdve tehetetlenül állt a nagyszámú, jól rejtett, eredményesen dolgozó szovjet felderítővel szemben. Többnyire sikerek jellemezték a felettébb kalandos módszerekkel dolgozó angol SOE (Special Operation Executive) tevékenységét is. Folytatjuk…

Jövőnk.info – Hírfigyelő Szolgálat

2. Hírszerző és elhárító szervek a Harmadik Birodalomban

2014. február 22. - 22:47

Rovatok: 

Lapszemle

Magazin: 

Történelem

|

A legbonyolultabb és ezért legkevésbé hatékony hírszerző és elhárító szervezet az akkori szemben álló felek között, Németországban alakult ki sajnos a közismert precízség ellenére. Hét fontosabb és több kevésbé jelentős szervezet foglalkozott „kémügyekkel”; tevékenységüket kölcsönös féltékenység, a túlszervezettségből fakadó zűrzavar, ám egyszersmind rosszul előkészített, meggondolatlan akciók jellemezték. A háború előtt és annak első szakaszában a legfontosabb hírszerző szerv a hadügyminisztérium alárendeltségébe tartozó Amtsgruppe Ausland Abwehr volt, melynek élén 1935. január 1. és 1944. február 8. között Wilhelm Canaris tengernagy, a hírszerzés történetének egyik legellentmondásosabb alakja állott. Tehetséges, hadászati és hírszerzési kérdésekben egyaránt képzett, jó szervezőkészségű parancsnok, ám a korabeli beszámolók alapján egyszersmind túlzottan becsvágyó, ugyanakkor ingatag jellem volt. A módszeresség sem tartozott erényei közé, gyakran küldte ügynökeit kalandor, eleve kilátástalan akciókra. Sztálingrád után már nem bízott a győzelemben, mégis, ingadozva bár, tovább szolgálta a Führert. Csupán annyit tett (árulásával), hogy igyekezett fedezni a Hitler-ellenes összeesküvésben aktív szerepet játszó Abwehr-tiszteket, Hans von Oster tábornokot, Hans von Dohnányit, Hans Giseviust és a többieket. Ez a tény, párosulva az Abwehr egyre inkább megnyilvánuló kudarcaival, leváltásához, majd bebörtönzéséhez vezetett. 1945. április 7-én, más források szerint 8-án, a Flossenburg melletti koncentrációs táborban kivégezték. Canaris uralma alatt az Abwehr szerény minisztériumi osztályból egy, az OKW (Oberkommando der Wehrmacht = a véderő főparancsnoksága) közvetlen alárendeltségébe tartozó, hatalmas szervezetté fejlődött. Központja két osztályból: az Abwehr Ausland (külföldi elhárítás) részlegből és az Abwehr I., II, III. osztályokból állt. Előbbinek harcias neve ellenére nem sok köze volt a tényleges hírszerzéshez, sajtófigyelő és propaganda szolgálatot végzett az OKW számára és tartotta a kapcsolatokat a külföldön szolgálatot teljesítő katonai attasékkal. Az Abwehr I. feladata a katonai hírszerzés volt, az Abwehr II. a szabotázs és diverziós műveletek megszervezésével és az ehhez kapcsolódó technikai problémákkal, míg az Abwehr III. a kémelhárítással foglalkozott. Utóbbi egyre inkább függő helyzetbe került az RSHA (Reichssicherheitshauptamt = Birodalmi Biztonsági Főhivatal) hírhedt IV. osztályával, a Gestapóval szemben. Az Abwehr-centrum egyik súlyos fogyatékossága abban rejlett, hogy nem rendelkezett külön értékelő csoporttal, így a kémjelentéseket szinte válogatás nélkül továbbították Hitlerhez és a német katonai vezető szervekhez.

Az OKH (Oberkommando des Heeres = a hadsereg főparancsnoksága) vezérkarának két osztálya: a Fremde Heere Ost/West (idegen hadseregek kelet/nyugat) ugyancsak hírszerzéssel, pontosabban a különböző forrásokból – sajtó- és rádiófigyelés, lehallgatás, ügynökjelentések – nyert információk feldolgozásával foglalkozott. Legismertebb vezetőjük Reinhard Gehlen vezérőrnagy volt, aki 1942. április 1-jétől 1945 márciusáig állt a Fremde Heere Ost élén. E központi katonai szervek mellett a légierőnek, a haditengerészetnek, a külügyminisztériumnak, az NSDAP-nak (Nationalsozialistischen Deutschen Arbeiterpartei = Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, a párt hivatalos elnevezése), a Goebbels-féle propagandaminisztériumnak, Rosenberg „Keleti Hivatal”-ának is megvoltak a maguk tájékoztató, hírszerző szervei. A fejetlenséget tovább fokozta a német államban szinte külön államot alkotó SS bekapcsolódása a hírszerző tevékenységbe. Himmler helyettese, Reinhard Heydrich, az SS hatalmát megerősítendő, vezetése alatt, összevonta a Birodalom biztonsági szerveit és 1939. szeptember 27-én létrehozta a Birodalmi biztonsági Főhivatalt. A hírszerzéssel foglalkozó VI. ügyosztály élére 1941 júniusában egy tehetséges vezető, Walter Schellenberg SS Standartenführer (ezredes) került. Tulajdonképpen egyetlen dolgot tudtak csak ekkorra megvalósítani: 1944 februárjától az Abwehr is, az akkor már vezérőrnaggyá (SS-Oberführer) előléptetett Schellenberg hatáskörébe került. Ekkorra azonban már teljesen szétesett a német kémszolgálat. Folytatjuk…

Jövőnk.info – Hírfigyelő Szolgálat

Katonai hírszerzés: A feltörhetetlen titkosítás?

2014. február 16. - 20:34

Rovatok: 

Lapszemle

Magazin: 

Katonadolog

|

Hamarosan komoly áttörés jöhet a kriptográfiában egy fiatal kutatónak köszönhetően. Amit Sahai a Massachusetts Institute of Technologyn (MIT) diplomázott 1996-ban, mára a University of California professzora. Mindig is érdekelte az úgynevezett nulla ismeret problémája: ez egy olyan matematikai protokoll, ami a nélkül tud bárkit meggyőzni arról, hogy igaz, hogy felfedné a részleteket. Miért az? Sahai továbbgondolta a koncepciót: mi van, ha a belső működést úgy el lehet rejteni, hogy nemcsak a bizonyítás van benne, hanem egy egész program! Amit az emberek úgy használhatnának, hogy nem visszafejthető a működése? – ezzel a kérdéssel foglakozik a Wired legfrissebb értekezése.

 Az úgynevezett összezavaró-program ötlete nem új, de egyelőre senki nem tudott belőle működő verziót készíteni: a lényege, hogy a saját kódját, a működését úgy összekuszálja, hogy a fontos információk nem visszafejthetőek.

 A cégek már több ilyennel is próbálkoztak, ezeket tényleg nehéz megérteni, de végül egyelőre az összes ilyen próbálkozást sikerült feltörni: a támadónak talán nem pár perc kell, de pár nap alatt megvannak. A matematikailag bizonyítottan feltörhetetlen, úgynevezett OTP-típusú titkosítás azonban már 1882 óta létezik. Az elrejtett, biztonságos programok sok helyen hasznosak lehetnek: például védhetnék a szoftvereket, elfedhetnék a chipek működését, így tényleg komolyan titkosítani lehetne például a DVD-k másolásvédelmét, vagy akár a katonai drónok működését. Sahai szerint, ha a koncepció egyszer megvalósul, ezeket a programokat ki lehet adni bárhová! Elfoghatja az ellenség, lehallgathatja és darabjaira szedheti, de meg nem fejtheti. Ez megoldaná a kriptográfia elmúlt negyven évének nagyjából összes fontos problémáját, amelyek mind abból a tényből származnak, hogy hogyan tudunk kapcsolatba lépni a másik féllel biztonságosan, például az interneten, ahol sosem bízhatunk a másik oldalban. A kriptográfusok sokáig úgy gondolták, hogy erre a kérdésre nincs megoldás. 2013. július 20-án azonban mégis megtörtént az áttörés! Sahai öt másik kutatóval közösen megjelentetett egy tanulmányt a Cryptology ePrint Archive című kiptorgráfiai szaklapban. Ebben bemutatnak egy lehetséges protokollt a fenti problémák megoldására. A bemutatott folyamatot Megkülönböztethetetlen (össze)Zavarásnak (Indistinguis-Hability Obfuscation) nevezték el. Két nappal később kiegészítették tanulmányukat, így már elméletben megvalósították a kriptográfusok álmát, a feltörhetetlen összezavarást. A tanulmányok után hat hónappal – vagyis mostanában pedzegetik – több, a témával kapcsolatos cikk jelent meg a Wired-ban, mint az elmúlt 17 évben összesen ezen a kényes és oly elengedhetetlen szakterületen. Ennek ellenére az új technológia még messze van a kereskedelmi használattól. A kicsi, egyszerű programokból az álcázáshoz egyelőre hatalmas monstrumokat készít. Feltörni azonban az első próbálkozók nem tudták. Ez pedig az utóbbi idők legnagyobb előrelépése. Amikor a kutatók elkezdett dolgozni a problémán, először úgynevezett fekete dobozban (black box) gondolkodtak. Ez annyira összekuszálja a programot, hogy a legnagyobb számítási kapacitással sem lehet semmit megállapítani róla, kivéve az elérhető bemenetet és kimenetet - a működése azonban rejtett marad. Például nem lehet kitalálni egy jelszót, amit a program rejt, kivéve, ha ez az egyik kimenete. Ha létezne a fekete doboz, forradalmasítaná a kriptográfiát: nagyon könnyen lehetne például olyan titkosító-kulcsokat készíteni, amihez nem kell a másik fél közreműködése, csak lefuttatja a szintén álcázott szoftvert – illetéktelen kezek viszont nem férnének hozzá. 2001-ben azonban Sahai és több más szerző bebizonyította, hogy ilyen program megalkotása lehetetlen.

 Sahai azonban nem adta fel: egy gyengébb összezavarás definiálásán dolgoztak tovább, az úgynevezett megkülönböztethetetlen zavarás koncepcióján. Az ezen az elven működő program úgy módosítja a benne lévő dolgokat, hogy a kimenete olyan, amit nem lehet megkülönböztetni attól, mintha egy másik program készítette volna (összezavarás nélkül). Az azonban nem volt egyértelmű, hogy mire is jó ez a koncepció: bár senki nem tud megkülönböztetni két álcázott programot, lehetséges lett volna a zavarószoftver vizsgálatával információkat kinyerni. 2007-ben Shafi Goldwasser, a MIT és Guy Rothblum (természetesen mindketten zsidók) a Microsoft Research kutatói kimutatták, hogy ha a Megkülönböztethetetlen Zavaró megépíthető lenne, ez lenne a legjobb összezavaró. Az ötlet annyi, hogyha van más zavaró, ami a legjobb összezavart kódot készíti, lehetne arra használni, hogy összekeverje a programot, ez után az eredeti programot és az összekevert verziót bele lehetne rakni egy Megkülönböztethetetlen Zavaróba, hogy még egy réteggel zavarosabb legyen a kód. Mint ez a mondat. De a koncepció tényleg erről szól. Kívülről nem lehetne megállapítani, hogy az eredeti kód vagy az még egy zavaráson átesett párja, amit éppen látunk, ez azt jelenti, hogy ez a megoldás is ugyanolyan jól elrejtené a titkokat, mint a másik, „legjobb” zavaró. A gond az, hogy senki nem tudott megépíteni ilyen gépet. Egészen 2013 nyaráig. Ekkor Sahai kollégáival együtt letett valamit az asztalra, ami nagyon sok, kusza al-kódból állt, viszont működött. Amikor megpróbálták tisztítani a kódot, kiderült, hogy meg tudja csinálni a Megkülönböztethetetlen Zavarást. Gyakorlatilag megalkották a fekete dobozt! Használható nyilvános kulcsok előállítására, digitális aláírásokra és más alapvető kriptografikus protokollokhoz (például két korábban nem megoldotthoz a funkcionális titkosításhoz és a megtagadható tokosításhoz). Úgy működik, mint egy multi-lineáris kirakós! Az eredeti program minden darabját jól kiválasztott darabokkal véletlenszerűen kuszálják össze. Ha viszont megfelelő módon futtatják a programot, akkor a véletlenszerűség megszűnik, a darabok összefüggnek, és a megfelelő kimenetet adják. A kutatócsoport megmutatta, hogy zavarási sémájuk törhetetlen, feltéve, hogy bizonyos új keletű, rácsokkal kapcsolatos matematikai problémákat valóban olyan nehéz megoldani, mint ahogy a csapat gondolja. Ezt a kérdést az idő majd eldönti, de több egyetem és a Microsoft kutatói már bizonyították, hogy a szokásos eljárásokkal nem lehet feltörni a megoldást.

Forrás: Wired portál
Jövőnk.info - Hírfigyelő Szolgálat

Valóban a háború küszöbén áll a világ? Hasonlóságok 1914 és 2014 között

2014. január 26. - 11:22

Rovatok: 

Lapszemle

|

Egy évszázaddal ezelőtt az osztrák trónörökös elleni merénylet elég volt ahhoz, hogy az ó- és újvilág közötti érzékeny egyensúlyt felborítsa és egy sok millió életet követelő háborúba taszítsa a világot. Vajon a történelem megismétli önmagát?

1914-ben a világ elkezdett kísérletezni a gazdasági globalizációval.

Az optimisták azt gondolták, hogy a kísérlet segítségével véget lehet vetni minden háborúnak.

A koncepcióról azonban kiderült, hogy a régi birodalmi és az új terjeszkedési nézetekkel is ellentétes.

Feszültség alakult ki az óvilág ipari és katonai hatalmai és az újraéledt „új” gazdaságok ambíciói között.

Ugorjunk az időben száz évet és tegyük fel a kérdést: Nem emlékeztet ez a felállás valamire?

Margaret MacMillan, az Oxford Egyetem nemzetközi történelem professzora (akinek Kína jelenkori gazdasági és katonai erőfitogtatásáról írt tanulmánya felborzolta a tudományos körök kedélyeit) szerint igen.

Margaret nincs egyedül a véleményével. Számos diplomata, tudós, szerző és újságíró jutott hasonló következtetésre.

És így vélekednek a kínai szakértők is.

„Akik nem tanulnak a történelemből, megismétlik a hibákat,” mondják egyesek.

Talán.

Mark Twain szerint „a történelem nem ismétli magát, de rímel.”

Amennyiben ez igaz, lássunk néhány sort a versből:

- Letűnő birodalmak: a jövőtől félve megragadnak mindent, amit lehet;

- Előkelő hely a világban: az új hatalmak nagy ambíciókkal érkeznek;

- Globális forráspontok: szakadár államok és vitatott területek;

- Globalizáció: annak minden „előnyével” és nyomásával;

- Fegyverkezési verseny: az új technológiák semmisé teszik a régi erőviszonyokat.

A rím mindenképpen fellelhető.

Lássuk akkor a két „14” közötti hasonlóságokat:

Hanyatló birodalom

Melyik volt a világ szinte rivális nélküli gazdasági és katonai nagyhatalma csaknem egy évszázadon át? A brit birodalom. Az ipari forradalom, ami először hihetetlen erőt biztosított és végül mérhetetlen arroganciát eredményezett, lett a veszte is egyben, mivel a birodalom katonai fölénye szinte egyik napról a másikra megszűnt a kialakuló fegyverkezési versenyben.

[Időkjelei: Azért itt fontos megjegyezni, hogy csupán a mindenki számára látható hatalmi erők változtak, a világot ténylegesen irányító családok nem.]

Vajon most az Egyesült Államok van hasonló helyzetben?

2013-ban komoly csorba esett a világ jelenlegi szuperhatalmának szavahihetőségén. A Julian Assange, Bradley Manning és Edward Snowden által kiszivárogtatott információk leleplezték az Egyesült Államokra jellemző kettős mércét. (Időkjelei: Igen, tudjuk, hogy ezek az emberek megrendelésre adhatták a kiszivárogtatott információkat, de attól még az információk hasznosak maradnak számunkra. Főleg, ha tudjuk, hogy ez csak a jéghegy csúcsa és tisztában vagyunk a nyilvánosságra kerülés okaival. Diplomáciai és erkölcsi hírneve darabokban, ugyanakkor továbbra is magának követeli a világ elsőszámú nagyhatalma és erkölcsi irányadója címet. Az ország nemcsak nemzetközi, de számos belső gonddal küzd, miközben Barack Obama egy olyan egyetemes egészségbiztosítási rendszert akar ráerőltetni a lakosságra, amit ma már szinte mindenki gyanakodva fogad. Egy olyan nemzetről beszélünk, amely súlyos kritikákat fogalmaz meg Kína kémkedési politikájával szemben, miközben felfoghatatlan mennyiségű adatot gyűjt a világ minden, beleértve saját állampolgárairól. Egy olyan nemzetről, amely felháborodik a terrorista cselekményeken, miközben saját drónjai esküvői meneteket bombáznak. Egy évtized óta először ennek az országnak a hatalmas hadserege nem áll hadban egyetlen országgal sem. Ez a masszív intézmény kénytelen lesz egy új ügyet találni magának, hogy megőrizze immunitását az egyre több területet érintő költségvetési kiadáscsökkentésekkel szemben. Az Egyesült Államok jó ideje tovább nyújtózik, mint ameddig a takarója ér. De vajon képes lesz szembenézni a valósággal? A csökkenő forrásokat és halmozódó adósságokat látva, az Egyesült Államok egyre inkább úgy érezheti, hogy bizonyítania kell a világ előtt. Demonstrálnia kell, hogy még mindig ő a világ jóságos bírája, esküdtszéke és ítéletvégrehajtója. Irakban és Afganisztánban már láthattuk, hogy milyen végletekig képes elmenni ennek bizonyítására.

Előkelő hely a világban

Akkoriban Németország volt az új világhatalom. Modernizálta a gazdaságát és rendbe tette pénzügyeit. Ami hiányzott az a birodalmi státusz és nemzetközi befolyás, valamint a növekvő ipar ellátásához szükséges nyersanyagok voltak. Emellett számos régi sérelmet táplált a múlt háborúi és területi kompromisszumai kapcsán. Ahogy erősödött, egyre agresszívabb követelésekkel állt elő. A világ bizonytalanul és békéltető hangnemben fogadta a különböző provokatív „incidenseket”, ami megerősítette, még magabiztosabbá és arrogánsabbá tette a császárt, a háború kirobbanását eredményezve 14-re. Vajon láthatók párhuzamok a mai Kínával? Gazdasági növekedése egyetlen más gazdasághoz sem hasonlítható. (IJ: Bár ezzel kapcsolatban vannak kétségek.) Ipara vezető pozíciót élvez a világban. Katonai ereje pedig folyamatosan nő. Kína elkezdte újdonsült erejének fitogtatását. A Dél- és Kelet-Kínai tengerekkel kapcsolatos ambíciói nem számítanak titoknak a világ előtt. A „védelmi légibázis” agresszív terjeszkedése miatt Japánnal és Dél-Koreával folyó komoly vita csak egy az elmúlt évek ilyen jellegű konfliktusai közül, amelyekkel Kína a nemzetközi hangulatot teszteli. Ide sorolhatjuk az új kínai repülőhordozó anyahajót „megfigyelő” amerikai cirkáló „majdnem” megtámadását is. Ezek mellett Kína is táplál sérelmeket. Számos olyan háborút vívott, amivel más országok nem igen törődtek. Több olyan egyezmény is született, ami a belső forrongásokon keresztül kihasználta és elnyomta az országot. Újabban pedig egy olyan világrendbe próbálják belekényszeríteni, ami nyugati értékeken alapul. Ez pedig igencsak sérti a több ezer éves kultúrával rendelkező ország nemzeti büszkeségét. Kína úgy érzi, többé nem kell csendben eltűrnie az ilyen bánásmódot. És akkor ott van még India is. Ez az egymilliárd lakosú, szintén folyamatosan erősödő gazdasággal, katonasággal, de leginkább egyre ütőképesebb haditengerészettel rendelkező ország egy újabb tényező, amivel az amerikai katonai stratégáknak számolniuk kell. Zavargásokkal terhes idők – A globális bizonytalanság és polgári felkelések megint csak összekötik napjainkat az egy évszázaddal ezelőtti időkkel.

Globális forráspontok

Ma terrorizmusnak nevezzük. Egy évszázada az anarchia szót használták. Autóba rejtett pokolgépek, politikai merényletek. Látszólag véletlenszerű politikailag motivált, erőszakos cselekmények. Akkoriban is éppen ilyen hírek töltötték meg az újságok címlapjait. Valamennyi eseményt a társadalmi elégedetlenség számlájára írták, ami minden határon, nyelven és valláson túllép. A magányos farkasnak, akkor is, most is, hatalmában állt megváltoztatni a világot. Akkor is, most is, egyetlen jól irányzott és időzített golyó, a megfelelő környezetben és pontosan kiszámított reakcióval elég volt a komoly nemzetközi hatást kiváltani. Akkor az osztrák trónörökös ellen, a bosnyák anarchista mozgalom kivitelezésében elkövetett merénylet indította el a sikertelen diplomáciai folyamatot és szolgáltatta az ürügyet a háború kirobbantásához. A nemzeteknek ma is vannak területi ambícióik. Akkor Elzász Lotaringia volt. 2014-ben ott van például Tajvan. Kína számára talán ez a legkínosabb ügy. Ez a „régi Kína” utolsó bástyája, amit Mao Ce-tung meg akart szerezni. És még mindig ott van. Kína még mindig saját területének és saját népe részének tekinti és úgy gondolja, hogy a világnak semmi köze az ügyhöz. Az Egyesült Államok természetesen ebben az esetben sem maradhat ki a disputából. A világ rendfenntartójaként, megvilágosult önérdeke által diktálva, mindent megtesz, hogy Tajvan gazdasági erejét távol tartsa Kína szorító ölelésétől. Tajvan emellett egy elsüllyeszthetetlen repülőgép hordozó is, ahonnan az USA területi befolyását érvényesítheti. Az ősi japán-kínai ellenségeskedésről se feledkezzünk meg. Az 1930-as évek brutális japán területfoglalásai, aminek a nankingi mészárlás lett az eredménye, még mindig nyílt seb Kína testén. A múlt hibáinak folyamatos tagadása Japán által szintén nem segít a helyzeten.

Ott vannak továbbá a világ különböző pontjain található, egymástól szinte független ambíciók. Oroszország. Dél-Amerika. Észak-Korea.

Ezek mind egyre erősödő és egyre nagyobb önbizalommal rendelkező „szakadár” államok/régiók.

Mindegyik képes lenne olyan konfliktust kirobbantani, ami az egész világot lángba boríthatja.

Hatalmi átrendeződés – Az Egyesült Államok, amely sok éven keresztül szinte az egyetlen biztos pontnak számított a világ gazdaságában, hihetetlen mértékben eladósodott. Vajon Kína veszi át helyét a gazdasági befolyás terén?

Globalizáció

1914-ben a brit birodalom volt a világgazdaság központja. Innen indult az ipari forradalom. Tengerészeti fölényével a kis szigetcsoport a föld területének egyharmada felett uralkodott és lefektette a szabályokat egy új világ számára. A fejlett orvostudomány, technológia és kommunikáció világa számára.

Korábbi birodalmakhoz hasonlóan önelégült lett, és túlságosan bízott saját erejében. Idővel más nemzetek is elindultak a modernizáció útján, megreformálták gazdaságukat, a brit birodalom pedig stagnálni kezdett.

Ráismerünk a mai Egyesült Államokra?

Az „Újvilág” ipari ereje egészen az űr- és információ koráig repítette a világot.

Azonban ugyanaz a fegyverkezési verseny, ami a Szovjetunió gazdaságát romba döntötte, az Egyesült Államokat pedig szuperhatalmi státuszra emelte, most visszaüt.

Az Egyesült Államok továbbra is megszállottan fejleszti az újabbnál újabb fegyvereket, amelyeket nem habozik bevetni az 1990 óta folyó „kisebb” háborúiban.

Ma új fegyverkezési verseny folyik, aminek Ázsia a központja.

Az Egyesült Államok számára központi fontossággal bír, hogy haderejének legjavát ebbe a térségbe vigye át. Ez a szuperhatalom első reakciója, azonban a lépés számos, potenciálisan bénító hatású kihívással jár.

Az Internet elterjedése néhány nem várt következménnyel járt, aminek eredményeként a világ a vártnál lényegesen gyorsabb ütemben halad a globalizált gazdaság felé.

Ennek eredményeként az Egyesült Államok eladósodott. Mégpedig nagyon.

Fő hitelezője pedig nem más, mint Kína.

Ez a rendkívül instabil kapcsolat komoly fennakadásokat okoz a globális gazdaságban szerte a világon.

Kína gazdasága nagyjából olyan ütemben növekszik, amilyen ütemben zsugorodik az Egyesült Államoké. Ez a váltás minden bizonnyal alapjaiban rázza majd meg a világot.

Közel-Kelet

Bár a történelem nem pontosan ismétli önmagát, a mai Közel-Kelet aggasztó módon hasonlít az akkori balkánra. A toxikus nacionalizmusnak a régihez hasonló keveréke azzal a veszéllyel fenyeget, hogy külső hatalmakat is beleránt a konfliktusba, miközben az Egyesült Államok, Törökország, Oroszország és Irán saját és „ügyfeleik” érdekeit próbálják védeni. Vajon Oroszország úgy érzi majd, hogy támogatnia kell Szíriát, mint ahogy azt korábban tette Szerbiával vagy, ahogy Németország tette az Osztrák-Magyar Monarchiával?

Fegyverkezési verseny

Akkoriban Anglia uralta a tengereket.

Flottájának nem volt riválisa, sem erő sem pedig méret tekintetében. Majd megépítették a Dreadnought csatahajót, ami minden korábban épült csatahajót egy csapásra elavulttá tett. Egyik napról a másikra évtizedek befektetése vált elavulttá. Nagy-Britannia akaratán kívül kiegyenlítette az esélyeket.

Új és igen költséges verseny indult a legnagyobb és legjobb haditengerészet címért.

Mindeközben az új csatahajók is fokozatosan fölöslegessé váltak: a légierő fejlődése szinte észrevétlenül folyt.

Most az Egyesült Államok uralja a vizeket.

Hihetetlen flottájának se méreteit, se erejét tekintve nincs párja.

Emellett a légtereket is uralja, ami tovább növeli önbizalmát.

A világ azonban változik. Mégpedig szédítő ütemben.

Az aduásznak számító atomfegyverek egyre több nemzet kártyái között szerepelnek. Vajon az egyre olcsóbb pilótanélküli gépek hasonló szerepet töltenek majd be, mint 1914-ben a gépfegyverek, amiknek erejével szinte senki sem számolt akkoriban?

És ott van a kiberháború. Vajon mekkora csapásokat képes egy számítógép alapú támadás mérni egy nemzetre?

Sajnos ezt csak egy komoly háború kirobbanásával fogjuk megtudni.

Forrás: heraldsun.com.au - idők jelei fordítása és összegzése

Titokban felvételt készíthet rólunk a számítógépünk vagy a telefonunk

2013. december 28. - 18:49

Rovatok: 

Lapszemle

|

Gyakran hallani olyan emberekről, akik elővigyázatosságból leragasztják telefonjaik vagy laptopjaik beépített kameráit attól tartva, hogy az akkor készít felvételeket róluk, lakóhelyükről, amikor ők azt nem szeretnék. Az utóbbi hónapok tapasztalatait megvizsgálva ezen félelmük nem teljesen alaptalan.

Egyre gyakoribbak azok a visszaélések, amelyek az eszközökre települő rosszindulatú szoftverrel az eszközök kameráival felvételeket tudnak készíteni és azokat harmadik fél részére eljuttatni. Ezeket a programokat távoli hozzáférésű trójainak vagy más néven creepware-nek nevezik.

Léteznek nem rosszindulatú távoli hozzáférést biztosító szoftverek, amivel a felhasználók például saját gépeikhez tudnak hozzáférni és azokkal műveleteket végrehajtani interneten keresztül. A trójaik szintén kliens-szerver rendszerben működő alkalmazások, amelyek maguktól vagy a felhasználók figyelmetlenségéből adódóan települnek az eszközökre. Ezek a rosszindulatú programok azonban megváltoztatják a kapcsolat jellegét, és a korrumpált eszközt teszik meg szervernek, míg a gazdájukét a kliensnek, így nehezebb ezeket detektálni. 

Mindenkit érint

A már megfertőzött eszközökön található creepware-programokkal többféle módon tudnak a behatolók a bizalmas adatokkal visszaélni. És a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem csak a Ghostnet néven elhíresült szoftverről van szó, amivel a kínai kormányzat kémkedett így a dalai láma után - a veszély hétköznapi felhasználóknál is fennáll, csak tőlük persze nem bizalmas közéleti információkat próbálnak megszerezni.

A creepware-eket magánszemélyeknél eleinte csak átverésekre, trollkodásra használták az elkövetők, ám a helyzet eldurvult, és többen a felvételek publikálását elkerülendő, megzsarolják az áldozatokat, akiktől vagy pénzt vagy ruha nélkül készült felvételeket is követelnek. Az elkövetők különböző hackerfórumokon olvasható diskurzusaiból kiderül, hogy gyakran nem is tartják elítélendőnek, amit csinálnak, mivel akik ennyire buták, hogy ezeknek a programoknak bedőlnek, megérdemlik, hogy „megtréfálják” őket.

Kikapcsolható az aktív kamerát jelző LED

Pedig a creepware-ek működésében nem mindig kizárólagos tényező a felhasználó ügyetlensége. Bár a számítógép megfertőzéséhez általában valóban szükség van egy-két rossz kattintásra, utána viszonylag feltűnően is működnek a megfigyelésre használt programok. A Johns Hopkins Egyetem kutatói szerint például sok számítógépnél - például a 2008 előtt gyártott MacBookoknál, illetve sok pc-nél is - a kémprogram pofonegyszerűen ki tudja kapcsolni a laptopba épített kamera aktivitását jelző LED-et.

A Symantec derítette fel a Pandora nevű kártevőt, amivel jól illusztrálható, mire is képes egy ilyen program. Hozzá tud férni például az alkalmazásokhoz, hálózati kapcsolatokhoz, a rendszerfolyamatokhoz, a vágólaphoz és az eszközön tárolt fájlokhoz. A rosszindulatú szoftver gazdája képes többek között képi és hangi felvételeket készíteni a telefon beépített kép- és hangrögzítő eszközeivel, képes pillanatképet készíteni a képernyőről, rögzíteni a billentyűhasználatot, jelszavakat megszerezni, letölteni fájlokat az internetről, de az adott eszköz képernyőjén üzenetet is képes lehet megjeleníteni. A fejlesztők a feketepiacon sok esetben áruba is bocsátják creepware alkalmazásaikat, amelyekért az azokat célzottan használni kívánók akár több tízezer forintnyi összeget is kifizetnek.

Érdemes tehát elővigyázatosságra törekedni telefonjaink és számítógépeink használatakor, a biztonságunk megőrzése érdekében mindig legyen naprakész vírusvédelmünk, ismeretlen, gyanús e-mailek és programok letöltésétől tartózkodjunk, és kövessük figyelemmel a webkamerás vagy egyéb felvétel készítésére alkalmas programjaink működését, ügyelve a gyanús, nem szabályos működésre.

(HVG)

Az NSA új adatközpontja sok sebből vérzik

2013. október 18. - 14:03

Rovatok: 

Lapszemle

|

A kisült áramkörök több százezer dollár értékű alkatrészt tettek tönkre, tovább késleltetve az NSA eddigi legnagyobb adatközpontjának megnyitását, derül ki egy jelentésből. Az érzékeny dokumentumok kiszivárgása és a magas kvalitású alkalmazottak hiánya mellett egyéb csapások is érik az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatalt mostanában. A legújabb problémákat az ügynökség Bluffdale-ben felépült, állítólag a Google legnagyobb adatközpontjánál is nagyobb létesítményében tapasztalták.

Az elmúlt 13 hónapban bekövetkezett összesen tíz elektromos feszültségingadozás megolvasztotta a vezetékeket és kisütötte az áramköröket a központ áramellátó és hűtőrendszereiben. A létesítmény elsőszámú feladata az ügynökség által amerikai állampolgárokról összegyűjtött információk, telefonbeszélgetések, online tevékenységek, kommunikációk tárolása lenne, a kiberbiztonság és a terrorizmus elleni harc nevében.

Egyelőre nem világos, hogy megtalálták-e a probléma eredetét, illetve, hogy sikerült-e orvosolni. A Wall Street Journal szerint a problémával foglalkozó csapat tízből nyolc esetnél nem tudta megállapítani a kiváltó okot és „semmi sem garantálja, hogy a javasolt változtatások a használt berendezésekben képesek lesznek megakadályozni hasonló esetek előfordulását a jövőben.” 

Az adatközpont építési költségei, a használatba kerülő szuperszámítógépek nélkül, hozzávetőleg 1,4 milliárd dollárnál fognak megállni. A folyamatos 65 megawattos fogyasztás mellett havi 1 millió dolláros villanyszámlára számítanak. Ez az áramfelhasználás elegendő lenne egy 20.000 lakost számláló város teljes energiaszükségletének ellátására.

A gondok miatt a létesítmény végleges üzembe helyezése legalább egy évet késik.

(idokjelei.hu)

43 millió embernek nincs elég ennivalója Európában

2013. október 13. - 10:25

Rovatok: 

Lapszemle

|

A Vöröskereszt adatai szerint a pénzügyi válság hatására 43 millió embernek nincs elég ennivalója Európában, ami az elmúlt fél évszázad legsúlyosabb humanitárius válságának tekinthető. Bekele Geleta, a Vöröskereszt Nemzetközi Szövetség és a Vörös Félhold Társaságok (IFRC) főtitkára csütörtökön nyújtotta be a gazdasági válság hatásairól szóló jelentését Genfben. A jelentés rámutat, hogy hozzávetőleg 120 millió európait fenyeget az igazi szegénység kockázata és a pénzügyi problémák hatását továbbra is elszenvedő országokban ez még jó darabig tömegeket érint.

 „Az emberek élete teljesen feje tetejére állt és az elszegényedés folyamatos. Milliók élnek egyik napról a másikra, megtakarítások, biztonsági tartalék nélkül,” mondja Geleta, hozzátéve, hogy „Európa az elmúlt hat évtized legsúlyosabb humanitárius katasztrófáját éli.”

A felmérést a Vöröskereszt 22 különböző országban működő országos szervezetének bevonásával készítette, aminek eredményeként kiderült, hogy az euró válság miatt sokkal többen fordulnak segítségéért a szervezethez, legyen az anyagi, orvosi vagy egyéb jellegű mint korábbi években. A jelentés szerint jelenleg 3,5 millió ember kap élelmiszersegélyt a szervezettől, ami 75 százalékos emelkedés a három évvel ezelőtti számokhoz képest.

„Bár megértjük, hogy a kormányok próbálják csökkenteni a kiadásokat, ugyanakkor nyomatékosan tanácsoljuk, hogy ezt ne a közegészségügyi és szociális támogatások csökkentésével tegyék, mert ez hosszú távon még sokba kerülhet az egyes országoknak,” figyelmeztetett Geleta.

A jelentésből az is kiderült, hogy a válság nemcsak az olyan országokat érint, mint például Lettország, ahol az élelmiszersegélyek megháromszorozódtak az elmúlt három évben, hanem gazdagabb országokat, például Franciaországot is. 2009 óta több mint 350.000 ember szegényedett el Franciaországban és a tendencia sajnos sok más európai országban is megfigyelhető, írja a jelentés. A pénzügyi válság 2008 elején kezdődött Európában és a fizetésképtelenség jelenleg is számos országot fenyeget, köztük Görögországgal, Portugáliával, Olaszországgal, Írországgal és Spanyolországgal.

A II. Világháború befejezése óta első alkalommal a Vöröskereszt Nagy-Britanniában is elkezd ételt gyűjteni és osztani a rászorulóknak, mivel a szigetországban is jelentősen csökkentették a szociális támogatásokat és az ingyen konyháknál egyre hosszabb sorokban várakoznak az éhes emberek. A helyzet romlása komoly megszorító intézkedések és gazdasági reformok bevezetésére kényszerítette az EU kormányait, amelyek széleskörű ellenállásba ütköztek több országban is.

 
(idokjelei.hu)

Harc a vízért

2013. október 12. - 20:08

Rovatok: 

Lapszemle

|

Azt szoktuk mondani, hogy a víz az élet forrása. A Föld lakossága nő, egyre több természeti készletet használ fel. Már akár a közeli időben is fenyegethet a globális vízhiány. Az ivóvíz már most drágább, mint a kőolaj. De idővel akár oka lehet a világ újrafelosztásának is.

Ismeretes, hogy Földünkön felmelegedés tapasztalható. A nemzetközi szakértők szerint száz év múlva akár 1,5-4 fokkal is nőhet a hőmérséklet. Egész sor ország, így Közép-Ázsia számára ez a katasztrófával egyenlő. Őket pusztító aszály fenyegeti. Alekszej Kokorin, a WWC Klíma és energetika c. programjának vezetője így látja a helyzetet.

Jó, hogy vannak korszerű hidrotechnikai berendezések. De ezek elég költségesek. Nagyon sok esetben számos országban igen régiek ezek az objektumok, és nem képesek funkcióikat teljesíteni. Az újabb gátak, töltések emelése nemzetközi viszályokat vált ki. Üzbegisztán nyíltan háborúval fenyegeti Tádzsikisztánt, amennyiben Dusanbe mégis felépítené a roguni vízierőművet a Vahs folyón, és ezzel lecsökkenne a folyásirányban a víz mennyisége.

Hasonló a helyzet Afrikában is. A Nílus folyó medencéjén számos ország osztozik, meg van határozva a kvóta a vízkészletek használatára. De még a gyarmati időktől kezdve a fő vízmennyiség Egyiptomé. Kairó mindeddig nemet mondott a régi egyezmények felülvizsgálatára irányuló próbálkozásokra, más országok kvótáinak növelésére. Csakhogy most Egyiptom belső válsággal küzd, és ezt a helyzetet megpróbálja kihasználni Etiópia, amelynek területén indul ki a Nílus egyik forrásága, a Kék-Nílus. Addisz-Abeba ott kezdte el a duzzasztómű építését. Etiópia azt állítja, hogy miután lehetőséget kap az öntözésre, le tud mondani a külső élelmiszer segélyről. Az egyiptomiak viszont ezen felháborodtak, és akár fegyverrel a kézben is készek jogaikat védeni.

A Föld lakosságának növekedése azt jelenti, hogy a természeti készletek felhasználása gyorsabb ütemű, mint a tartalékok megújulása. Az ENSZ adatai alapján, a jelenlegi felhasználási ütemet nézve a kőolaj 50 évre, a földgáz 60 évre elegendő. Az édesvíz éles hiánya már tíz év múlva sújthatja a világ lakosságának közel a felét. Akkor pedig elkerülhetetlen lesz a háború. Nyilván először az információs hadviselés, aztán majd kiderül, hogyan tovább. Oroszország a jelentős vízkészleteivel és a különleges Bajkál-tóval a támadás első célpontja lehet – mondja Oleg Matvejcsev politológus.

Az információs háború azt jelenti, hogy a világközösség értésére hozzák: a készletek közös kincsek. Így megpróbálják rákényszeríteni Oroszországot, hogy engedje a korlátlan hozzájutást a Bajkálhoz és általában az édesvízhez. Úgymond ugyanazt a levegőt szívjuk, így a vizet is így kell használni.

A víztartalékokért folyó küzdelmeket csak az ésszerű felhasználással lehet elkerülni. Takarékosság és korszerű technológiák: csak így lehet mentesülni az ökológiai katasztrófától, elkerülni azt, hogy a víz az élet forrásából a gyilkosság ürügye lehessen.

(Oroszország Hangja)

Bloomberg megjósolta a világgazdaság apokalipszisét

2013. október 12. - 14:12

Rovatok: 

Lapszemle

|

Az USA még mindig nem tudott dűlőre jutni a költségvetést illetően. Ez viszont érint egy másik nagyon fontos kérdést, mégpedig az államadósság plafonjának emelését. Az amerikai hírek hiányában pedig a világpiac kezd nyugtalanná válni. 

A Bloomberg ügynökség egy globális apokalipszist jósol, ha az amerikai kongresszusban nem tudják megtalálni a kompromisszumot október 17-ig, amikor is az USA költségvetésében összesen 30 milliárd dollár marad, ami a legnagyobb gazdasági nagyhatalom fizetésképtelenségével egyenlő.

Az üzleti világ egyik legelismertebb ügynöksége, a Bloomberg a világgazdaság csődjét jósolja, amennyiben az USA bejelenti a fizetésképtelenséget. Az elemzők összehasonlítják a Lehman Brothers befektetési bank 2008-as csődjét az ország fizetőképtelenségével és azt állítják, hogy most minden rosszabb lesz. Akkor a Lehman Brothers csődje a nagy gazdasági világválság óta az USA legnagyobb recesszióját indította el és a globális pénzügyi válság kiindulópontjává vált, amelyet a világ még a mai napig nem hevert ki.

Amennyiben az USA nem fogja kifizetni a számláit, az a pénzpiacok destabilizációjához vezet Brazíliától egészen Zürichig, a dollár elértéktelenedik és a világgazdaságot a „világ végéhez” sodorja – vélik a Bloombergnél.

A Kongresszusnak az ország megmentésére 9 napja maradt. Ugyanakkor továbbra is ellentét van a republikánusok és a demokraták között. Sok elemző nem osztja a Bloomberg pesszimizmusát, amelyet korainak tartanak. Szerintük a fizetésképtelenségre nem kerül sor. A republikánusok és a demokraták előbb vagy utóbb megállapodnak a költségek lehetséges csökkentéséről és az államadósság plafonjának emeléséről is – feltételezi az Arbat Kapital cég elnöke, Alekszej Golubovics:

Az, hogy az államadóssági plafont nem tudják nem megemelni, egyértelmű a komoly közgazdászok és a pénzpiacok szakemberi számára, éppen ezért nem beszélhetünk az USA fizetőképtelenségéről. Amerikában megtalálják a módját, hogy megegyezzenek és folytassák az állami költségek kifizetését. A legjobb esetben a republikánusok nyomására faragnak egy kicsit a költségvetésen, a legrosszabb esetben pedig a republikánusok megadják magukat.

Abban, hogy az USA fizetőképtelensége kevéssé valószínű, nem kételkedik egy másik befolyásos hitelminősítő intézet, a Moody’s igazgató-helyettese, Raymond McDaniel sem. A fizetések leállítását fikciónak nevezi és a két évvel ezelőtti eseményekre hivatkozik. Akkor az államadósság plafonjának emelése szintén sokáig nem dőlt el a két párt szembenállása miatt, végül azonban megegyezés született.

(Oroszország Hangja)

A Világbank volt munkatársa az elit világuralmi terveiről

2013. október 03. - 08:18

Rovatok: 

Lapszemle

|

Karen Hudes a Yale Egyetem jogi karán végzett és több mint 20 évig volt a Világbank jogi osztályának munkatársa. Amikor a bankon belüli korrupció leleplezése miatt elbocsátották, már a szervezet vezető jogtanácsosa volt. Pozíciójának köszönhetően pontosan látta, miként uralkodik a globális elit a világ felett és ezt az információt most nyilvánosságra hozta.

Karen Hudes szerint azt elit legfőképpen egy maroknyi, szorosan ellenőrzött pénzintézet és mega-vállalat segítségével uralja bolygónkat. A cél a teljes dominancia, valamint, hogy minden ember és kormány adósságban ússzon. A folyamat részeként a politikusokat hozzászoktatták a kampányaik támogatásaként folyósított hatalmas pénzjuttatásokhoz. Mivel a nagy médiabirodalmak is az elit tulajdonában vannak, a tömegmédia szorosan felügyelt információfolyama nem engedi, hogy az igazság kiderüljön, és az emberek rájöjjenek, hogy valami nagyon nincs rendben a rendszerrel.

Ezúttal senki sem mondhatja, hogy egy összeesküvés-elméleteket gyártó őrültről van szó. Karen Hudes először az amerikai Export Import Bank, majd 1986-tól 2007-ig a Világbank munkatársa volt és több jogi szervezetet alapított. Ma leginkább az elit által a világ vagyonának megszerzéséhez használt korrupt pénzügyi rendszer leleplezésére koncentrál.

A New American-nek adott interjúban kifejtette, hogy az emberek szinte ellenállás nélkül hagyják, hogy az elit egyeduralmat szerezzen a föld forrásai felett:

A Világbank volt vezető jogtanácsosa, Karen Hudes szerint a globális pénzrendszert korrupt, hataloméhes egyének kis csoportja uralja, akiknek érdekei a magánkézben lévő amerikai Federal Reserve Bank körül forognak. Ez a hálózat a médiát is uralja, így bűntetteiket könnyűszerrel elfedezhetik, magyarázza. Az interjú során elmondta, hogy amikor megpróbálta leleplezni a Világbank körüli problémákat, elbocsátották. Jelenleg, más leleplező informátorokkal közösen eltökélt szándéka, hogy feltárja és felszámolja ezt a korrupciót. Karen biztos a sikerben.

A svájci PLoS ONE csoport által az üzletvilág feletti hatalom központosításáról készült tanulmányt idézve rámutatott, hogy a főleg pénzintézetekből és központi bankokból álló szervezetek kis csoportja hihetetlen hatalommal bír az egész világ felett. „A világ erőforrásait ez a kis csoport birtokolja,” mondja, hozzátéve, hogy „a korrupt hatalomszerzők” a médiát is a markukban tartják. „És hagyják nekik, hogy mindezt megtegyék.”

A Karen által idézett svájci tanulmányról már korábban is szó volt:

A tanulmány a világ 43 060 transznacionális vállalatát és az azok közötti tulajdonosi hálózatot vizsgálta. Ennek alapján felállították a globális gazdaság magját alkotó 1318 vállalatot feltüntető „térképet”.

A kutatás megállapította, hogy a csoporton belül 147 vállalat egy szuper-egységet alkot, ami a csoport vagyonának 40%-a felett rendelkezik. Valamennyien tulajdonosai egymás cégei egy részének vagy teljes egészének. Ezek közül a legtöbb bank, a legnagyobb 20 között a Barclays és a Goldman Sachs is szerepel.

„Tulajdonképpen a cégek kevesebb, mint 1%-a irányítja az egész hálózat 40%-át,” mondja James Glattfelder, a zürichi Svájci Állami Intézet komplex rendszerelméleti kutatója, a PLoS One folyóiratban hamarosan megjelenő tanulmány társszerzője.

A globális elit persze nem csupán ezeket a mega-vállalatokat irányítja. Hudes szerint a föld szinte valamennyi országának pénzügyeit irányító, nem a nép által választott, felelősségre soha nem vonható szervezeteket is ők uralják. A Világbank, az IMF és a Federal Reserve-höz hasonló központi bankok irányítják a világ pénzforgását és kényük kedve szerint állítják elő valutáikat.

Ezeknek az intézményeknek a csúcsán pedig a Nemzetközi Fizetések Bankja, a BIS található, ami nem egyéb, mint a központi bankok központi bankja. Sokan még a létezéséről sem tudnak, pedig igen fontos szervezetről van szó. Egy korábbi (az idők jelei oldalon is megjelent) cikkben részletesen foglalkoztunk az intézmény történetével: 

A világ pénzügyeit egy, a legtöbb ember számára teljesen ismeretlen, rendkívüli hatalommal rendelkező nemzetközi szervezet irányítja. A szervezet, ami tulajdonképpen a központi bankok központi bankja, a Nemzetközi Fizetések Bankja nevet viseli. Központja Svájcban található, de rendelkezik irodákkal Hongkongban és Mexikóvárosban is. Nem tartozik beszámolási kötelezettséggel egyetlen hatóság felé sem, nem fizet adót és minden törvény felett áll. Még a Wikipedia is elismeri, hogy „egyetlen nemzeti kormány felé sem tartozik felelősséggel”.

A II. Világháború alatt még a nácik pénzét mosta tisztára, ma azonban legfőbb feladata a központilag megtervezett globális pénzrendszer irányítása. 58 központi bank tartozik hatáskörébe a világon és sokkal nagyobb beleszólása van egyes országok, például az Egyesült Államok irányításába, mint bármelyik politikusnak a világon.

A központi bankok vezetői kéthavonta összegyűlnek a svájci Bázelben, ahol mindannyiunkat érintő kérdésekről döntenek úgy, hogy az elhangzottakról rajtuk kívül nem igen tud senki. A szervezetet a globális elit alapította, a globális elit javára és a fokozatosan kialakuló globális gazdasági rendszer egyik legfontosabb szereplőjének szánják.

Ez a rendszer nem a véletlen műve és nem is a közelmúltban kezdték kiépítését. Egy korábbi cikkben többek között Carroll Quigley történelemprofesszor 1966-ban kiadott könyvéből is olvashattunk egy részletet, amiben a szerző az elit által a Nemzetközi Fizetések Bankjának szánt szerepről is ír:

A pénzügyi kapitalizmus erőinek egy másik messze nyúló célja is volt, ami nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi hatalom magánkézben lévő globális rendszerét, ami minden ország politikai rendszere és a teljes világgazdaság felett is hatalmat gyakorolhat. A tervek szerint ezt a rendszert, feudalista módon, a világ központi bankjai közös erővel irányítják majd, magán összejövetelek során hozott titkos megállapodásokon keresztül. Ennek a rendszernek a gerincét a svájci bázeli központú Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) alkotja, ami a világ központi (szintén magánkézen lévő) bankjai tulajdonában lévő magánbank. 

Ma pontosan ez a helyzet.

Egy neo-feudalista rendszerben élünk, ahol az állampolgárok és kormányaik az adósság rabszolgái. A rendszert a központi bankok és a Nemzetközi Fizetések Bankja felügyelik. Irányításuk alatt a világ vagyona szép fokozatosan a globális elit markába vándorol.

Ami a legszomorúbb a helyzetben, hogy mivel az elit irányítja, hogy mit lát, hall és gondol a többség, csak kevesen látják, hogy mi történik valójában. Az Egyesült Államok csatornáin látható hírek és szórakoztató műsorok 90 százalékát hat óriási társaság felügyeli.

Ez az a rendszer, amit sok korábbi próbálkozáshoz hasonlóan, most Karen Hudes is megpróbál leleplezni.

World Bank: Money Laundering Criminals | Interview with Whistleblo

http://www.youtube.com/watch?v=c7E9SUwlooE

Moszad-ügynököket akasztottak fel Iránban

2013. május 27. - 19:16

Rovatok: 

Lapszemle

|

Izraelnek és az Egyesült Államoknak kémkedett az a két férfi, akiket vasárnap felakasztottak Iránban. 

A teheráni főügyészség szerint Mohammad Heidarit a Moszad hírszerzője, Kuros Ahmadi pedig a CIA embere volt. Az ügyészségi közlemény nem szólt arról, hogy mikor tartóztatták le őket és mikor állították bíróság elé. Irán rendszeresen beszámol olyan akciókról, amelyek szerint hatóságai felszámoltak különböző cionista kémhálózatokat az országban, valamint hogy ezekkel kapcsolatban letartóztattak kémeket. Teherán azzal vádolja az Egyesült Államokat és Izraelt, hogy legkényesebb titkai után kutat, különösen atomprogramja részletei után. 

(harcunk.info)

Nálunk mikor kezdik akasztani az ÁVH – s zsidó MOSZAD - os mocskokat. Több itt a hazaáruló , és helytartó mint a becsületes magyar állampolgár. Pedig már alig van család akinek a lakását nem árverezné el a zsidó végrehajtó maffia . Hol vannak azok az égő benzines palackok amelyeket ezekre a rohadékokra szán a magyar közösség . Az első helyen az olajos banda szerepel , és a Pintér -féle gyilkosság BT , Draskoviccsal az élen , a rohadt olajbáró égjen a családja , hogy ne keljen neki lopni a családjának . És persze mindegyiknél a családjuk is égjen , hisz amit ők tettek az a magyar családokat érinti , és nincs az hogy csak a férjet , vagy az asszonyt . Égő benzines palackot minden rohadt rabló ÁVH – s zsidóra , vagy moszados besugóra , és a kettős állampolgárságú hazaárulóra.

Egy Topol leszedéséhez 5-7 elfogórakéta kellhet

2013. április 08. - 11:36

Rovatok: 

Lapszemle

|

Egy Topol-M nukleáris ballisztikus rakéta elhárításához az Egyesült Államoknak 5-7 darab GBI* (Ground Based Interceptor) elfogórakétára lehet szüksége – állítja egy orosz szakértő.

A szóban forgó szakértő Viktor Jeszin vezérezredes, az Orosz Hadászati Rakétaerők volt parancsnoka, aki egy, az amerikai Rakétavédelmi Ügynökséghez közelálló kapcsolatra hivatkozik állításában, bár azt nem részletezte, hogy pontosan miként is jutott hozzá ehhez az információhoz. Hozzátette azt is, hogy az Egyesült Államok jelenleg 30 darab GBI-t telepített, 28-at Alaszkában és négyet Kaliforniában, ezért az USA rakétaelhárító-képessége “némiképp korlátozott”.

Training Fast start Topol M SS-27

http://www.youtube.com/watch?v=RqDE1It1I-0

SS-25 & SS-27 Sickle , Russian Mobile ICBM Launcher "Topol" & "

http://www.youtube.com/watch?v=wOQNJ58YIoo

THE PROVING GROUND: AN ELUSIVE AVENGER! (English Su

http://www.youtube.com/watch?v=rWgtJDmUGkk

Időközben az amerikaiak szanálták a Lengyelországba telepítendő védelmi ernyőt és – a hivatalos indoklás szerint a nukleáris létesítményeit újraindító Észak-Korea jelentette fenyegetés miatt – inkább az alaszkai Fort Greely-ben található telepet bővítik ki, illetve Japánba is telepítenek egy előrejelző radart. Az oroszok természetesen továbbra is aggodalmukat fejezték ki aziránt, hogy mindez ellenük irányul és az amerikaiak megpróbálják ellehetetleníteni Oroszország nukleáris csapásmérő képességeit (ami a világ legnagyobb atomarzenálján csücsülő országától érdekes kijelentés, de azért van benne némi ráció is). Még korábban Anatolij Antonov helyettes védelmi miniszter arról adott tájékoztatást, hogy az amerikai és orosz illetékesek május 23-24-én összeülnek tárgyalni a helyzetről. 

*A GBI, azaz Ground Based Interceptor egy silóba telepített elfogórakéta-egységet jelent, amely része az ún. GMD-nek, vagyis Ground-Based Midcourse Defense rendszernek és elsődlegesen ez utóbbi hivatott ellátni az Egyesült Államok védelmét ballisztikus fegyverekkel szemben. 

Egy GBI-t tuszkolnak bele a silóba

(htka.hu)

Egy hős élete a II. világháború előtt, alatt és után: Otto von Skorzeny

2013. március 27. - 17:12

Rovatok: 

Lapszemle

|

Otto Skorzeny (Bécs, 1908. június 12. – Madrid, 1975. július 6.) a Waffen-SS különösen tehetséges tisztje volt, valamint egy valódi nemzetiszocialista, aki sohasem tagadta meg Führerét és bajtársait.

1908. Június 12-én született Bécsben. Utolsó középiskolai vizsgáinak letétele után a bécsi Müszaki Egyetemre jelentkezett és kapott felvételt. 1931-ben mérnöki diplomával a kezében nemcsak szakemberként, hanem politikailag is felvilágosultan hagyta el az egyetemet: a helyi ifjúsági egyesület és saját éleslátásának köszönhetöen társait is az új eszme iránti vonzalomra mozgósította. Meggyözödéssel fordult Németország és Ausztria egyesítésének mielöbbi megvalósításáért, ezért az ezt a politikai platformot megvalósító egyetlen párt, az NSDAP tagjai közé lépett 1932-ben.

Amikor Ausztria 1938-ban a Müncheni Egyezménnyel belépett a Reich-be (Anschluss), Skorzeny a Waffen-SS tagja lett. 1939. Szeptemberétöl a berlini Leibstandarte-SS Adolf Hitler tagjaként elsöosztályú kiképzést kapott. Résztvett a nyugati fronton végzett kampányban a Germania regiment élén, ennek köszönhetöen SS-Untersturmführer rangra léptették elö, 1941. Január 30-án.

1941. Áprilisától a keleti frontra került, a kommunista partizánokkal fertözött Szerbiába. Innen a keleti arcvonalhoz került, ahol az SS Das Reich regimenttel harcolt a körbezárt szovjet csapatok ellen Kiev alatt. Az itt tanúsított kiemelkedö bátorságáért a Vaskereszt elsö fokozatát kapta. A harcászati müveleteket egészen a moszkvai csatáig folytatta egységével.

1943 Áprilisában egy új feladat várt Skorzenyre. Egy frissen alakult egység, az Oranienburg Waffen-SS élére tapasztalt vezetö szükségeltetett, aki egy speciális alakulat (a világ elsö kommandó-csoportjaként) az ellenséges vonalak mögött hajtana végre különleges manövereket. Skorzeny elfogadta az felajánlott lehetöséget: azonnal egy különálló osztag élére került, mint SS-Obersturmführer és aminek a neve Amt IV, SD-Ausland (Külföldi Hírszerzö Szolgálat), közvetlenül a Reichssicherheitshauptamt (RSHA) alá rendelve. Helyettesével, a kiváló harcászati-érzékkel rendelkezö Karl Radl SS-Obersturmführer-el, Skorzeny kiválogatta a legbátrabb és legélesebb gondolkodású közkatonák közül azokat, akiknek merészsége harcban edzödött. Minden egyes szituációt egyénileg vizsgáltak ki és tanulmányozták kommandós jellegét. Ezeknek a speciális kommandó egységeknek a következö feladataik voltak: lovassági- és tüzérségi kiképzés, gránátvetök kezelése, könnyü légelhárító fegyverzetek, tank-vezetök kiképzése és oldalkocsis motorkerékpár-vezetö képzés, mozgó géppuskás egységek taktikai kiképzése, úgymint folyami motorcsónakok vezetöinek harci kiképzése, síelö- és ejtöernyös, valamint vízalatti (búvár) egységek felállítása és a lovas mozgósított egységek tréningelése. Külön speciális egységet (detachment) hoztak létre az ellenség háta mögötti, átdobott, diverziós csoportoknak, bizonyos katonai aktivitás zavarása, az ellenség félreinformálása, pszichológiai gyengítése céljából.

Nem sokáig volt idejük azonban a feladatok gyakorlására; a háború komoly feladatok elé állította Skorzeny csapatát.

1943. Július 25-én - az olasz Fasiszta Párton belüli összeesküvés révén - egyes tisztek letartóztatták és ismeretlen helyre szállították Benito Mussolinit, az olasz nép vezérét. Skorzenyt a Führerhauptquartier-be hívták, ahol Hitler azonnal különleges feladattal bízta meg: kiszabadítani Mussolinit! A Führernek meggyözödése volt, hogy Itália a vezetöje nélkül hamarosan a 'szövetségesek' karmai közé kerül, gyengítve a közép-európai helyzetet. Skorzeny a mentés körülményeit egy öttagú kommandós-egységgel dolgozta ki, amihez elöször is azt kellett megtudni, hogy hol rejtegetik a Ducét. Az SD (Sicherheits-Dienst = Biztonsági Szolgálat) kiterjedt információ-begyüjtései alapján feltérképeztek 3 helyet, ahol az olasz vezetöt fogva tarthatták. A helyzetet bonyolította az, hogy az árulók, félve a felfedezéstöl, állandóan cserélgették, szinte másnaponként a Duce fogvatartásának helyeit. A Führer föhadiszállásáról Berlin irányába adott utasításában Skorzenyék egy Einsatzgruppe megalakítására adtak irányelveket. Még a hajnali órákban mintegy 40 speciálisan kiképzett ember, felszerelve trópikus egyenruhákkal, civil ruházattal, fegyverekkel, robbanóanyagokkal, ejtöernyökkel, rádió adóvevökkel és hamis útiokmányokkal készen állt a bevetésre. A római Német Követség attaséjának rendörségi kapcsolatainak segítségével Herbert Kappler SS-Sturmführer felderítette Mussolini éppen "soros" rejtekhelyét, amely a Szardínia szigetén lévö Maddalena várkastély volt. Az akció nem várhatott egy percet sem. Skorzeny két osztagot indíttatott útnak: az egyik polgári ruhákban, "részeg halászokként", mint figyelemelterelök léptek színre. Ugyanabban a másodpercben egy másik kommandó-egység indult az útjára, másik irányban. A szigetre a halálos csendben és elszántsággal menö egységet motoros torpedó-csónakokkal vitték, amig a sötétség leple alatt észrevétlenül és hangtalanul megközelíthették a célpontot.

1943. Augusztus 28-i támadást azonban el kellett halasztani, mert Skorzenyék tudomására hozták, hogy csak percekkel indulásuk után Mussolinit újra átköltöztették ismeretlen helyre... Újra kellett tehát az adatszerzést, információgyüjtést kezdeni. Közben a bátor Skorzeny a görög zsidó származású árulóra, Canaris "admirálisra" terhelö bizonyítékokat talált, aki a támadás tervét kiszolgáltatta az új olasz kormánynak.

Egy megfigyelö közben jelentette a hírt, miszerint megtalálták Mussolini új fogvatartási helyét: a Gran Sasso-i Sport Hotelban, egy 2000 méter magasan fekvö elszigetelt helyen. Skorzenynek új taktikát kellett kidolgoznia a megváltozott körülményekhez. Magánrepülögéppel ö és Radl elrepültek a havas hegytetö felett és számos fotót készítettek. A felvételek elöhívása után Skorzenynek máris megvolt a terve a Duce kiszabadítására. Azonnal német és olasz speciális egységek érkeztek a közelbe. A hotel elleni támadásra csak egyféleképpen: a levegöböl és paramilitáris síelö-egységekkel volt lehetöség. Közben híre jött, hogy az új kormányzat kapitulálni akar, ez viszont Mussolini átadását jelentené a 'szövetséges' betolakodóknak. A gyanút el kellett oszlatni azzal is, hogy nem egy katonai, vagy nagyobb repülögéppel közelítik meg a hegycsúcsot, hanem egy kis magángéppel. Ez maximum 9 embert és a pilótát tud csak szállítani. Ezért Skorzeny 12 másik hasonló repülögépet rendelt Dél-Franciaországból a térségbe. Közben a fotók alapján egyeztették másodpercekre (!) a landolás, a földi alakulatok megérkezésének idöpontját, felállási helyeit, valamint a hegyi felvonó biztosítását a támadást megelözö percekben. Karl Radl jött elö azzal az ötlettel, hogy a karabinierik tábornokát, Soleti-t állítják az elsö vonalba, aki olaszul fog kiáltani az örségre, nehogy német katonákra löjenek.

Szeptember 12-én a müvelet végre megindult. Student tábornok vezetésével egy 17-fös Waffen-SS egység és 90 paramilitáris kommandóssal felszállt Pratica di Mare repülöteréröl. Skorzeny elsönek érkezett a hotel közelébe. A szük leszállóhely miatt (csak egy sí-lefutó állt rendelkezésre) a gépet orral meredeken leszállva kellett "letenni". A sikeres leszállásra csak 15 méterre az épülettöl került sor. Skorzeny és néhány embere, Soleti tábornok voltak az elsök között, akik a meglepett olasz katonákra szegezték a fegyvereiket. Soleti tábornok olaszul kiáltotta: "Ne löjetek! Ne löjetek!" Karl Radl visszaemlékezéseiben írja erröl a pillanatról a következö sorokat: "Befreier fallen vom Himmel!". Ebböl a könyvböl idézünk:

"Az olasz ör leteszi a fegyverét. Elvesszük és behatolunk a faházba. Az ajtó mögött a rádiós szobája. A székben egy katona ül fülhallgatóval. Hangtalanul leteperjük és a géppisztoly agyával szétzúzzuk a katonai adókészüléket. Segítség hívása lehetetlen. A Ducét kell megtalálnunk. Vissza a szabadba. Mégegy ör fegyverrel. "Ne löjj! Ne löjj!" Ez a katona is átadja a fegyverét. A betonfal két méter magas amin át kell másznunk. Skorzeny felkúszik a katonák vállára állva, a többiek is követik a módszert. Feljutottunk a hotel elöterébe, a föbejárathoz.

Skorzeny az órájára néz: most kell a repülösöknek érkezniök!S már hallatszik is a zúgás: itt vannak! Az ejtöernyök egymás után nyílnak és selymes huppanással érnek talajt a paratrooperek. Az emeleten megjelenik a Duce az egyik ablak mögött. Skorzeny feléje kiált: "El az ablaktól, Duce! El az ablaktól!". Attól tart, hogy egy esetleges lövöldözés során golyó éri. Elérjük a hotelt. Skorzeny és Schwerdt megtisztították az utat az olasz vezérig, egyetlen lövés nélkül! A karabinierik látják a német kommandósok között a tábornokukat, akit mindannyian ismernek és senkinek sem jut eszébe löni.

Skorzeny felrohan a második emeletre és benyit a szobába, ahol Mussolini és 2 katonatiszt meg egy civilruhás tartózkodik. Skorzeny katona módjára jelentkezik és közli a Ducéval, hogy Adolf Hitler parancsára kimentette fogságából, ugyanakkor sürgeti öket a távozásra. Mussolini elégedetten jegyzi meg: "Tudtam, hogy a Führer nem fog magamra hagyni!" Ezután kezet ráz kiszabadítóival, majd megölel bennünket. A hotel katonai parancsnoka álmosan kászálódik elö, már vége az akciónak mire nagynehezen felfogja mi történt: azonnal kapitulál..!

Egy Frieseler Storch gép landol percek múltán a havon és a Ducét Bécsbe viszi Skorzenyvel, ahonnan Skorzeny azonnal jelenti a Führernek a sikeres akciót. Hitler rendkívül elégedett és így válaszol: "Skorzeny, Ön véghezvitt egy sikeresen végzödött katonai manövert, amely a történelembe kerül! Azonkívül visszaadta barátomat Mussolinit. Kitüntetem Önt a Lovagkereszt Elsö fokozatával és elöléptetem SS-Sturmbannführer-ré. Gratulálok Önnek!"

Az elkövetkezendö hónapokban Otto von Skorzeny igen elfoglalt ember lett: kommandó-egységét felfrissítette harcedzett, valamilyen harcászati módban tapasztalt és tanult emberekkel. Felállítottak egy minöségi és egy személyi értékrendet; meghatározták milyen feltételekkel, kik és melyik harcászati nemben alkalmazhatóak a legjobban. A felvételi követelményeket tíz pontba sürítették (Csak összehasonlításul: a Waffen-SS kötelékébe való belépéshez öt pontos fizikai és fajtisztasági követelménynek kellett a jelentkezönek megfelelnie).

Ezen felül a Birodalom technikusai által kifejlesztett új fegyverekkel való megismerkedés és különleges harcászati felállások kialakítása szerepelt még. Skorzeny gyakran hangoztatta katonái elött: "A gyorsaság, a rajtaütésszerü akció, a nem-várt fellépés dupla sikert jelent!" Ezért speciális egységét 5 kisebb osztagba, közöttük egy "operációs, irányító egységbe tömörítette", amelyet Jagdverband Mitte néven hívtak.

Szinte a szerencsének köszönhetö, hogy az 1944. Július 20-i, Stauffenberg örnagy által összeesküvés-szerüen véghezvitt Adolf Hitler elleni bombamerényletet követöen Skorzeny és különleges csapata létezett! A Führerhauptquartier területén tartott katonai megmozdulásokról tartott tanácskozáson elrejtett bomba célja az volt, hogy a merénylök Hitler meggyilkolása utáni követö káoszban tartalékos csapatok veszik át a politikai és katonai hatalmat.

Szerencsére Skorzeny SS-Sturmbannführer éppen megérkezett Bécsbe, amikor a merénylet végbement és saját szemével látta a pályaudvaron a tartalékos osztagok sietös mozgósítását az összeesküvök által Berlinbe. Skorzeny azonnal egy kisebb létszámú osztaggal a tartalékosok föhadiszállására ment. A parancsnoknak jelentette, hogy ö is az "új hatalom oldalán" áll. Ez meggyözte a parancsnokságot Skorzeny "árulásáról". Amikor a helyzetet már világosan látta és feltérképezte az árulók létszámát, helyzetét és felfegyverzettségét, Skorzeny utasítást adott az egységének az összeesküvök lefegyverzésére és a puccs megsemmisítésére. Az árulók egy része, látva a helyzet pálfordulását és Skorzeny sikeres fellépését, mégis ellenállt. Ezeket agyonlötték és a parancsnokot felmentették további szolgálattevékenysége alól. Nem több mint húsz perc elteltével Skorzeny jelentette Berlinnek, hogy a "helyzet stabilizálódott". A megmaradtakat eskütétel alatt kötelezte a harc folytatására, amelynek eleget is tettek.

1944. Szeptemberében egy újabb, kemény feladat várt Skorzeny és csapatára: a Führer a magyarországi helyzet stabilizálására adott utasítást. Ugyanis Budapeströl jelentették a Birodalommal szimpatizáló katonai egyének, hogy Horthy admirális a szovjettel és a "szövetségesekkel" kétirányú "tárgyalásokat" kezdeményezett a fegyverletétel ügyén. Hitler utasította Skorzenyt, hogy kövessen el mindent, hogy Horthy és családja a nemzetével ellentétes akaratot valósítsa meg és odadobja Magyarországot akár a szovjet, akár az angolszász martalócoknak.

Skorzeny tehát a stratégiáját így dolgozta ki: új jármüveket és hadianyagokat koncentrálva Bécs és a magyar határ között, civil ruhában, magánemberként Budapestre utazott. 5 héten át csak a Horthyt körülvevö környezetet és azok körülményeit tanulmányozta. Megfigyelte, hogy a honvédség, rendörség és az "utca embere", az átlag magyar a kommunizmus-elleni harc folytatását akarja. Azt is megtudta, hogy Horthy fia, Miklós kapcsolatot létesített a jugoszláv kommunista terrorista-vezér Titón keresztül a szovjettel a kapitulációt illetöen. Egy pár órával késöbb az agg Horthy 1944. Október 15-én "rádió-szózatot" intézett a magyar nemzethez, bejelentve a szégyenletes fegyverletételt, árulást és szembefordulást a szövetséges Német haderökkel. Skorzeny ebben a pillanatban elérkezettnek látta az akcióba lépés idejét: elrendelte csapatainak, hogy szállják meg a Budai Várat és várjanak további utasításra. Ezt Skorzeny azért adta parancsba, mert nem akart sem magyar, sem német vért ontani. Igyekezett rajtaütésszerüen és minnél kisebb feltünéssel a helyzetet stabilizálni.

Október 16-ára virradóra, csak néhány perccel éjfél után, Skorzeny csapatai a Vár felé nyomultak különbözö irányból, különbözö utakon. Az SS-Sturmbannführer azt a látszatot akarta kelteni, hogy a csapatok mozgása egy már megegyezéses alapokon elvégzett katonai offenzíva. A terv bevált! A magyar fegyverek nem tüzeltek német testvéreikre és fegyvertársaikra. Horthyt letartóztatták és felmentették minden döntési és irányítói feladatai alól. A magyar tisztek, honvédek teljes egyetértésben megismételték elkötelezettségüket a Német Birodalom által meghirdetett szent háború mellett. A júdeó-bolsevizmus elleni kíméletlen küzdelem folytatódott! Még aznap reggel egy új kormány, a nemzetiszocialista Hungarista Kormányzat vette át a hatalmat Szálasi Ferenc Nemzetvezetö eskütételével.

Amikor késöbb Skorzeny elmesélte a budapesti puccs meghiúsításának történetét, a Führer igy szólt hozzá: "Ön nagyon derekasan cselekedett, kedves Skorzeny! Mindenképpen elöléptetem Önt SS-Obersturmführerré, Október 16-tól számítva és a Lovagkereszt Aranyfokozatával tüntetem ki!"

Megintcsak, Skorzenynek nem sok ideje maradt a babérokon üldögélni: Adolf Hitler máris új megbízatással látta el.

A nyugati frontokon az angolszász erök elörenyomulása megtorpant a határoknál. A Führer egy új offenzívát készített elö a hadvezetéssel, amelyet Aachen és Luxemburg közötti térfélre tervezett, egészen a Ardennesen keresztül a Csatorna partjáig húzódva és megsemmisítö csapást mérve a 'szövetségesekre'. A hadmüveletek kiterjedtek volna egészen a Bastogne-Brüsszel-Antwerpen területek északi vonaláig. Skorzeny feladata itt kezdödött: amerikai és angol egyenruhákba öltöztetett diverzáns egységei birtokukba vették a Meuse folyó hídjait Liége és Namur között, megakadályozva, hogy az angolszászok felrobbantsák az elörenyomulás szempontjából fontos összekötö hídakat (A "Halál 50 Órája" címü film ezzel és az Ardennes-i tankcsatával is foglalkozott). A német kommandósok egy kisebb egysége az ellenséges vonalak mögött - természetesen angol/amerikai egyenruhákban - félrevezetö utasításokat adtak, zavarták, megsemmisítették a katonai telefonvonalakat, elállították az úti jelzötáblákat, a rádióadásokat az egyes parancsnokságok között zavarták. Ez a fajta "háttér-aktivitás" hatásosnak bizonyult: az egyik angol század parancsnoka rossz irányba küldte a tankokat, amelyek ezután csapdába kerülve megadásra kényszerültek, a fegyverzetüket megsemmisítették, öket pedig fogságba vetették. Más esetekben a hibás információk miatt az amerikaiak saját telefonvonalaikat lötték szét tankokkal, a jó útijelzö tablákat szereltették le, stb. Sokkal hatásosabb volt azonban a vonalak mögötti és belüli zavar és a szabotázs-hisztéria, amely az angolszászokat gyötörte.

A keleti front összeomlása után Otto Skorzeny és hüséges emberei utasítást kaptak, hogy a németországi Odera folyótól keletre fekvö Schwedt városka hídföjénél helyezkedjenek el és figyeljék meg a Vörös Horda inváziós seregét. Skorzeny tehát elfoglalta pozícióját és odarendelte még 4 egységét. Közben a frontról visszatérö német katonák segítségével menekültek ezreit segítette az Odera folyón túlra a gyilkoló, raboló, eröszakoskodó kommunista csürhe elöl.

1945. Február 28-án a Führer fogadta Skorzenyt és ezekkel a szavakkal méltatta: "Skorzeny SS-Sturmbannführer, meg kell köszönjem Önnek az Odera folyómenti hösiességét és leleményességét. Az Ön bátorsága többezer ember életét mentette meg a biztos pusztulástól! Ezennel személyesen átadom Önnek a Lovagkereszt Tölgyfalevél érdemrendjét."

A háború vége elött két héttel, Április 20-án (a Führer 56. születésnapján) Otto von Skorzenyt ismét elöléptették: SS-Standartenführerré. 12 nappal késöbb amerikai fogságba esett Salzburg mellett. 1947-ig tartották fogva, majd zsidó-bolsevik "nácitlanítási" eröszaktervnek megfelelöen a Dachau-i nevelötáborba szállították. Egyenruháját mindvégig megtarthatta, söt: az amerikai tisztek még tisztelegtek is neki, elismerve katonai zsenialitását és bátorságát. Fogvatartói sohasem éreztették vele, hogy hadifogoly. Mivel "háborús büntetteket" nem tudtak rábizonyítani, ezért a Darmstadt melletti rehabilitációs táborba került. Itt a négyhatalmi katonai bíróság már arrogánsabban bánt vele; kihallgatásait mindig újra és újra elhalasztották, így felügyelet alatt tartották, amig csak lehetett. 1948. Júliusáig türelmesen várt, ezután saját magát "szöktette" meg: elöbb Németországban, majd Franciaországban bújkált, mig végül 1951-ben a spanyol nép és a Fallangista Párt vezetöje Francisco Franco tábornok menedéket adott számára. Azonnal munkát kapott és mint mérnök dolgozott egy nagyvállalatnál. Részt vett az egyiptomi titkosszolgálat megalapításához nyújtott segítségben és Moukhabarat név alatt müködött az egyiptomi kormány részére.

1975-ben egy tüdögyulladás miatt a németországi Heidelberg egyetemi kórházába került kezelésre. Spanyolországba való visszatértekor már elörehaladott, gyógyíthatatlan beteg. 8 nappal halála elött találkozik a régi kamerádokkal: Hans-Ulrich Rudel és Waldemar Schütz-el. Itt mondta el a régi bajtársaknak, hogy amikor 1944 öszén a Führerhauptquartierben meglátogatta a a betegeskedö Führert, elárulta neki, hogy "a Harmadik Birodalom elött készen voltak a végsö tervek az atombomba elöállítására, de az utolsó percben elvetette a gondolatát is a megvalósításra, mert a Vezér nem akarta a felelösséget vállalni, hogy a világot ez az 'ördögi' találmány megsemmisítse".

1975. Július 5-én Otto von Skorzeny Madridban elhunyt. Holttestét elhamvasztották és urnáját Bécsben örzik. 

HEIL HITLER! 

(H. H. Noorden írása) 

(harcunk.info)

10 ezer agymosott állta útját a Drezda terrorbombázására emlékező nemzetiszocialistáknak

2013. február 19. - 10:32

Rovatok: 

Lapszemle

|

Körül-belül 10 ezer agymosott ellentüntető állta útját a nacionalistáknak Drezdában, akik a szövetséges erők második világháborús drezdai tömeggyilkosságára akartak emlékezni. 

A rendszer pártjai által pénzelt ellentüntetők kígyózó "élő kordonnal" vették körbe a várost, hogy a körül-belül ezer fős nacionalista menet ne tudjon elindulni a drezdai központi pályaudvarról. Végül a rendőrség néhány méter után megállította a hazafiak menetoszlopát arra hivatkozva, hogy így akarják elkerülni az összecsapásokat, amelyek a korábbi megemlékezéseket jellemezték, leginkább a balhét kereső anarchisták jóvoltából. 

A 3500 fős kivezényelt rendőri erők parancsnoka végül elégedetten közölte, hogy a rendezvény békésen ért véget, arról azonban nem szólt a fáma, hogy a saját játékszabályaikat sem betartva tiltották le a megemlékezést arról a 250 ezer és 500 közötti számúra becsület ártatlan áldozatról, akiket a szövetséges légierő Wintson Churchill parancsára 68. évvel korábban hamuvá égetett, mindösszesen egyetlen éjszaka alatt.

A Lancaster és Mosquito gépekből álló bombázókötelék 3000 tonna hagyományos, és 650 000 darab gyújtóbombát dobott le a semmilyen katonai erővel nem védett városra. A világtörténelem mindeddig legnagyobb áldozattal járó légitámadása egy hatalmas krematóriummá változtatta Drezdát, az 1600 fokon izzó 200-300 km-eres óránkénti sebességgel közlekedő tűztenger hatására élve porladtak hamuvá százezrek, s az ártatlan emberáldozatok száma nagyobb volt, mint az amerikai atomcsapásoké Hirosima és Nagaszaki ellen együttvéve. 

A "demokraták", akik azt állították, hogy "felszabadították" a németeket Hitler uralma alól, nem hoztak egyebet, mint terrort és pusztítást. 

(harcunk.info)

Pedofília miatt 103 évre ítélték egy New York-i ortodox zsidó közösség rabbiját

2013. január 24. - 12:13

Rovatok: 

Lapszemle

|

Washington, 2013. január 23., szerda (MTI) – Kiskorúval szemben többszörösen elkövetett nemi erőszak miatt 103 évi szabadságvesztére ítélték egy igen zárkózott és befolyásos brooklyni ultraortodox zsidó közösség egy prominens tagját – közölte szerdán a The New York Times.

A szatmári haszid közösséghez tartozó, 54 éves Nechemya Webermant, aki képesítés nélküli terapeutaként egy viselkedészavaros lányt részesített “kezelésben” 12 és 15 esztendős kora között, decemberben 59 rendbeli szexuális bűncselekményben marasztalták el. A kedden kihirdetett ítélet mindössze 14 évvel maradt alatta a kiszabható maximumnak.

“Ön életekkel játszadozott, és úgy tette őket tönkre, mintha ha csak játékszerek lettek volna” – jelentette ki a bíróságon Weberman jelenleg 18 éves áldozata, akinek a nevét nem hozták nyilvánosságra. A lány könyörtelenséggel vádolta meg az elítéltet, és a bírótól a lehető legszigorúbb büntetést kérte.

Az ügy megkülönböztetett figyelmet kapott a New York-i médiában, mert ez volt az első eset, hogy a több mint két évtizede hivatalban lévő brooklyni államügyész, Charles J. Hynes pedofil bűncselekmény miatt vádat emelt egy ultaortodox csoport egy képviselője ellen.

Hynes hivatala további hét ultraortodox férfi ellen amiatt emelt vádat, hogy megvesztegetéssel és megfélemlítéssel próbálták meg elhallgattatni Weberman áldozatát.

A lányt a Brooklyn Williamsburg negyedében működő vallási iskola irányította a semmilyen engedéllyel nem rendelkező Webermanhoz, hogy terápiában részesítse. A férfi azonban, aki óránként 150 dolláros díjazást kapott a kezelésért, molesztáltaés – az egyik rokon vallomása szerint – megfenyegette páciensét, hogy kicsapják az iskolából, ha erről szólni mer.

A lány később egy másik iskolába, valamint egy igazi terapeutához került, aki páciensének elbeszélése nyomán feljelentést tett. Webermant 2011-ben letartóztatták, utána a vallási közösségen belül a vád szerint kampány indult a vádló és annak barátja (azóta férje), a 25 éves Hershy Deutsch elhallgattatására. Az erőszaktevő védelmezőit egytől hét évig terjedő szabadságvesztésre ítélhetik.

A párt egyebek között azzal fenyegették meg, hogy visszavetetik a Deutsch által vezetett williamsburgi étterem kóser minősítését. A vallomás visszavonásának fejében a fiataloknak félmillió dollárt ajánlottak fel azzal, hogy kezdjenek a pénzzel új életet Izraelben.

A haszid közösség több vezetője kiállt Weberman mellett, és adakozást is szerveztek a férfiak között a vádlott védelmének javára. Deutsch tiltakozó megmozdulást hívott össze az adománygyűjtés helyszínének közelébe.

“A tanúk megfélemlítése az ultraortodox közösségben rosszabb, mint a szervezett bűnözés világában” –nyilatkozott korábban a The New York Timesnak Hynes államügyész. A lap rámutatott, hogy noha több ultraortodox rabbi is azt vallja, hogy agyerekmolesztálókat fel kell jelenteni a rendőrségen, a vallási csoportban erősen él még az az ősi tilalom, amelynek értelmében tilos egy zsidót kiadni a nem zsidó hatóságoknak.

Az áldozatok ezért vagy hallgatásra kényszerülnek, vagy a vallási elöljárókra bízzák az ügy kezelését. A lap egy tavaly júniusi riportja szerint noha szexuális bűncselekmény ügyében a tanúk megfélemlítése miatt legalább két évtizede nem emeltek vádat ultraortodox zsidók ellen, többen azt állítják, hogy a probléma nem új keletű a közösség körében.

Hynes hivatala tavaly nyáron megszégyenítő kudarcot szenvedett egy másik ügyben, amelyben a vádló a lubavicsi ortodox közösséghez tartozott. A vád szerint négy férfi megerőszakolt és tíz éven át prostitúcióra kényszerített egy a csoporthoz tartozó asszonyt. Eljárási hiba miatt azonban – az államügyészség nem osztott meg egyes bizonyítékokat a védelemmel – a vádat ejtették.

- MTI -

Titkok és szolgák: a hülyének nézett ország

2012. december 17. - 16:32

Rovatok: 

Lapszemle

|  

Parlamenti munkacsoportot terveznek létrehozni annak érdekében, hogy feltárják, milyen kapcsolatot ápolhatott az egykori Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója Portik Tamással, a ’90-es évek olajügyeinek főszereplőjével, akit a rendőrség - felbujtóként - több leszámolásos gyilkossággal hozott összefüggésbe. Egyre többen vélik úgy, a titkosszolgálat segítséget nyújtott a magyarországi szervezett bűnözés több vezető alakjának. Ez a vélekedés azonban nem teljesen helytálló. Ugyanis a szervezett bűnözést maga a titkosszolgálat hozta létre hazánkban.

A „pajszerosok” és az állambiztonsági szolgálat

Volt egyszer egy betörőbanda, amelynek tagjai a '70-es évek vége felé tehetős kisiparosok, kereskedők, művészek lakásait fosztották ki. Budapestről kamionokkal, furgonokkal, személygépkocsikkal, diplomata útlevelek és diplomata rendszámok árnyékába bújva, tonnaszámra csempészték ki Münchenbe, majd onnan tovább, Kaliforniába, Los Angelesbe a betörések útján szerzett értékeket (festmények, antik tárgyak, arany- és ezüstékszerek, stb.). A szállítások professzionális megszervezése vélhetően nem az iskolázatlan, erőszakos fellépésű, késsel-villával étkezni nem tudó „pajszerosok” szellemi képességeit dicsérték… Nem hivatalos becslések szerint - akkori értéken számolva - a százmillió forintot is meghaladhatta a külföldre csempészett vagyontárgyak összértéke - amikor 1 kg. kenyér 3,60 forintba került…

Az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Csoportfőnöksége a nyolcvanas évek legelején, „Presztízs” fedőnévvel akciót indított a szervezett módon elkövetett lakásbetörések elkövetőinek felderítésére.

A budapesti betőrőcsapat egyik agytrösztjének Gy. Pétert tartották, aki nem mellesleg COCOM-listás termékek Ausztriából Magyarországra történő csempészésével is foglalkozott. Gy. a titkosszolgálat embere volt, és - természetesen - a haja szála sem görbült a bűncselekmény-sorozattal összefüggésben. Ugyancsak az állambiztonsági szolgálat védelmét élvezte a bűnszervezet másik meghatározó alakja, N. Ferenc is, akit a „Cég” emberei azzal vittek el egyik kihallgatásáról, hogy majd ők veszik „kezelésbe”. N. magyar konzuli útlevéllel rendelkezett, és a titkosszolgálati „kezelésbe” vétele annyira jól sikerült, hogy kevéssel később feleségül vehetett egy osztrák hölgyet, és a sógorokhoz távozhatott…

Ugyancsak a lakásfosztogató brigád oszlopos tagjaként működött R. László, akit „láthatatlan kezek” szintén „kimostak” a büntetőeljárásból, hogy aztán - mintegy másfél évtizeddel később - egy nagyhatalmú, volt rendőrségi csúcsvezetővel (pontosabban: annak strómanjával) közös vállalkozást hozzanak létre, és százmilliókat keressenek. Az R. László személyét érintő, a ’80-as évek elején keletkezett kompromittáló dokumentumok ma már nem fellelhetőek a rendőrség irattárában - „eltűntek”… 

„1980-ban is komoly ütközések voltak a titkosszolgálattal a Presztízs-ügy nyomozása kapcsán. Külön engedély kellett, külön pecsétes írás bizonyos személyek őrizetbe vételéhez, akit meg akartak lógatni előlünk. A háttér vizsgálata során kiderült, hogy Los Angelesben milyen magyar maffia alakult ki. Aztán később ezek az emberek megjelentek itt, Magyarországon, később egy részüket felrobbantották, más részüket lelőtték. Akkor el kellett gondolkoznom azon, hogy milyen szervezetek tagjai voltak valójában. A mindenféle vizsgálódás azt mutatja, hogy a titkosszolgálatok egy árnyék-kormányként működnek, összeszedik az információkat és azt megfelelően csoportosítva a politikusok kezébe adják” - nyilatkozta Tonhauser László nyugalmazott rendőrezredes, 2000. október 30-án, az Országgyűlés olajbizottsága előtt.

A volt rendőrnyomozó szerint a „bűnözői csoport vezéregyéniségeit az ország legjobb és legdrágább ügyvédjei védték, nem egyet az USA-ból, Los Angelesből fizettek dollárban”. Egy Bujtor néven ismert betörő ügyvédje például különösebb nehézség nélkül kiutazhatott Los Angelesbe, ahol az ottani magyar maffia vezetőivel találkozott. Ez nem történhetett volna meg abban az időben, anélkül, hogy az ügyvédnek ne lettek volna magas belügyes vagy titkosszolgálati kapcsolatai.

Tonhauser „Nem kérek bocsánatot” című könyvében is utalt arra, hogy a Presztízs-ügy nyomozása során világossá vált: a titkosszolgálat és a fővárosi bűnözői csoport több tagja, valamint a Los Angeles-i magyar maffia között kapcsolat van. „A Budapest II. kerületben tartottunk házkutatást egy gyanúsítottnál. Már ki voltak téve az asztalra a megtalált bűnjelek, amikor megjelent két jól öltözött úriember, és kihívott a lakásból engem, mint az eljárás parancsnokát, majd elvitték a teljes aktát, bűnjeleket és magát a személyt is, aki a továbbiakban nem szerepelt az ügyben” - írta a volt rendőrtiszt.

Ennek a kiterjedt betörőhálózatnak a tagja volt - úgynevezett tippadóként - Jakubinyi Róbert is. A férfi az 1990-es évek elején került kapcsolatba Földesi-Szabó Lászlóval - ekkor még csak Szabó Lászlóként -, aki abban az időben az ORFK-n dolgozott nyomozóként, és egy részvénycsalási ügyben vizsgálódott Jakubinyi ellen. Jakubinyi hamis váltókkal több, mint háromszázmillió forintot csalt ki a Merkantil Banktól. Jakubinyi Róbertet elítélték, de a büntetés alól mentesült, a köztársasági elnöktől kegyelmet kapott. Az elnöki kegyelmet állítólag nemzetbiztonságis vonalról járták ki számára. Miután Földesi-Szabó leszereltették a rendőrségtől, Jakubinyi fiával, Roland Róberttel összeállva közösen alapítottak céget, és együtt léptek be az Egymásért Egy-Másért „kiemelten közhasznú” szervezetbe is. 

Az Egymásért Egy-Másért Kiemelten Közhasznú Alapítvány 2004-ben jött létre. Az ötletgazda Jakubinyi Róbert volt, az alapító a fia, Jakubinyi Roland Róbert, a kuratórium elnöke Földesi-Szabó László. A kuratóriumnak az elnök mellett három tagja volt: dr. Simon Ibolya, az Nemzetbiztonsági Hivatal jogásza, aki egyúttal az alapítvány jogi képviseletét is ellátta, Nagy Lajos és Nagy Sándor. Nagy Lajos volt a Nemzetbiztonsági Hivatal első főigazgatója. Menesztése után, 1991-ben, az S-Komplex Nemzetközi Biztonságvédelmi Részvénytársaság elnök-vezérigazgatója lett, a cég felügyelőbizottságának a megalakulástól kezdve tagja volt dr. Apró Piroska, aki később Horn Gyula miniszterelnök kabinetfőnökeként tevékenykedett (és akinek a veje lett Gyurcsány Ferenc). Nagy Lajos elhunyta (2006) után helyét a kuratóriumban dr. Gyarmati György, az Nemzetbiztonsági Hivatal főosztályvezetője foglalta el.

Köztudott: az alapítványnál néhány éve milliárdos áfacsalást és sikkasztást tártak fel a nyomozóhatóságok, Földesi-Szabó Lászlót - jogerősen - 6 év börtönre ítélték. A többiek köszönik, jól vannak…

Amint az ismert, az 1984-es, Los Angeles-i olimpiát bojkottálták a szocialista blokk államai. Sportvezetőink, sportújságíróink azonban megjelentek a játékok helyszínén. Így - mások mellett - Békesi László, mint a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, a Magyar Atlétikai Szövetség vezetője, Vitray Tamás, mint a Magyar Televízió főmunkatársa és Gyárfás Tamás, a Népsport külföldi rovatának vezetője is. Gyárfás példaképként tekintett Vitrayra, kettejük között mély, szoros kapcsolat szövődött. Nagyon szoros…

Los Angelesben a magyar delegáció több prominense megismerkedett Bodnár Györggyel (George Bodnar), aki 1956-ban hagyta el Magyarországot. Bécsig „disszidenstársa” volt az a Vitray Tamás, akivel gyerekkori pajtások voltak, és aki később évtizedekig a szocialista Állambiztonsági Szolgálat „Szigorúan Titkos” tisztjeként (SZT) működött. (Vitray az osztrák fővárosban meggondolta magát, és hazatért.) Bodnár pazar luxusvillájában etette, itatta, szórakoztatta a magyarokat, akik közül nem tudni, hányan lehettek tisztában vendéglátójuk rovott múltjával. 

„Ungarnkreis”, azaz „Magyar Kör” néven vált hírhedté a’70-es években az a - főleg magyar disszidensekből álló - hamisító bűnbanda, amelynek tagjai az egész világra kiterjesztették bankcsaló tevékenységüket. Ennek a csoportnak volt tagja Bodnár György, akit a korabeli nemzetközi sajtó csak „hétnevű szélhámosként” emlegetett, ugyanis - idézet a Die Presse 1978. április 21-i lapszámából - „hamis papírokkal tökéletesen el volt látva. Argentínában szerzett állampolgárságot, ott Jorge Otto Bodnar néven szerepelt. Az Egyesült Államokban Stephen Goldberg, majd Steven Blomm állt a „miszter” útlevelében. Londonba már úgy érkezett, mint Georges Berland, más országokban Georg Bodner, majd Juan Marek néven bukkant fel. Zseniális irathamisítóként tartották számon, bandájával főként csekkekre, értékpapírokra és hitellevelekre szakosította magát. 1974-ben, Los Angelesben már lefülelték csalás miatt, de ott akkor még nem tudták, hogy kivel van dolguk, mindössze 30 hónapra ítélték. Bodnár (azaz akkor Stephen Goldberg) azonban ezt sem tudta kivárni, öt hónap múlva megszökött, hogy minél előbb folytathassa szenvedélyét, a csekkhamisítást.” A bécsi Kurier című napilap így emlékezett meg 1978. április 21-én Bodnárról: „A 41 éves George Otto Bodnarral nagy hal akadt a bécsi rendőrség hálójába. Három éve keresték már a magyar származású kereskedőt, nem csak Észak- és Dél-Amerikában, hanem szerte Európában is, az USA történelmének egyik legnagyobb csalási ügyében, amikoris 4 millió dollárnyi kárt okozott az ottani bankoknak. Bodnart elítélték és egy kaliforniai börtönbe zárták, ahonnan azonban megszökött. A bűnügyi hivatal már hónapokkal ezelőtt tudomást szerzett a nagy csaló titkos bécsi lakcíméről, de hiába érdeklődtek a szomszédoktól, senki sem látta mostanában az argentin útlevéllel, uruguayi jogosítvánnyal és német rendszámú Mercedes-szel közlekedő bűnözőt. De a nyomozók Amerikából értesítést kaptak, hogy Bodnar haza készül Magyarországra, hogy édesanyjának pénzt vigyen. Szerda délután meglepték őt Bécs-Döblingenben a biztonsági hivatal emberei… A „Magyar Kör” 1975 tájékán kezdte meg működését, Európa és az USA majdnem minden nagy bankjában találtak a kezeik nyomát viselő hamis kártyákat és hitelleveleket.”

Bodnár György 1988-ban elérkezettnek érezte az időt, hogy meghódítsa Magyarországot. Bizonyára nem a déli szellő hordta a fülébe az információt, hogy rövid időn belül hatalmas változások történnek hazánkban…

1988. december 16-án megalakult a HTD Nyomdaipari és Adatfeldolgozó Kft. Ez a cég lett a kiadója a Szaknévsornak - „aki kimarad, az lemarad”… Nos, a társaságból nem maradt ki az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat (amely az állambiztonsági szolgálat közvetlen fennhatósága alá tartozott), a Demján Sándor vezette Magyar Hitel Bank Rt., az akkoriban ugyancsak Demjánhoz kötődő Reform Lap- és Könyvkiadó Rt., valamint Bodnár amerikai vállalkozása, a Directory Processing Center Inc.. A kft. ügyvezetője Gyárfás Tamás lett. 1990. július 31-én a cég felügyelőbizottsági elnökévé választották Békesi Lászlót, aki 100 ezer forintos üzletrészt kapott tisztsége mellé.

Három és fél hónappal korábban, 1990. április közepén Békesi László - pénzügyminiszterként - engedélyt adott a Panama Blackburn International Inc. nevű társaságnak, hogy kaszinó működtetése céljából, Blackburn International Casino Kft. néven, 100 százalékban külföldi tulajdonban álló gazdasági társaságot alapítson. A cég székhelye - Bp., XIV. Gyarmat u. 52. - megegyezett a Szaknévsort kiadó HTD Kft. székhelyével.

A pénzügyminiszteri engedély címzettje, a Panama Blackburn International Inc. 1983. május 11-én, Panamavárosban került bejegyzésre. Alapító-tulajdonosa: Várszegi Gábor, későbbi Fotex-vezér…

Annak ellenére, hogy a kaszinónyitási engedély a vonatkozó törvény szerint nem volt átruházható, az 1991. július 22-én bejegyzett - és 1998-ig Bodnár, majd pedig a neves filmproducer, Andrew G. Vajna által ügyvezetett - Blackburn International Kaszinó Kft. alapítójaként már az ugyancsak Panamavárosban - 1990. december 5-én - nyilvántartásba vett, az eredeti jogtulajdonos elnevezéséhez megtévesztésig hasonló névre keresztelt Panama Blackburn International Casino S.A. szerepelt a cégiratokban. A panamai vállalat elnöki tisztségét Andrew G. Vajna, alelnöki posztját George Bodnar töltötte be. Kevéssel később Sylvester Stallone megnyitotta a budapesti Las Vegas Casinót…

Játékkaszinók létesítésére a 3054./1990.Mt. határozat szerint a pénzügyminiszter egyedi elbírálás alapján adhatott engedélyt. A "nem nyilvános" határozatnak nem volt eljárási szabálya, és nem volt szabályozva az sem, hogy az engedély milyen szempontok és feltételek megléte esetén adható ki. "Az engedélyeztetést semmi nem kötötte feddhetetlenségi vizsgálathoz, tehát senkinek az előéletét nem boncolgattuk" - nyilatkozta Békesi László az Új Magyarország című napilap 1994. október 22-i számában. Magyarul: amennyiben még élt volna, akár Al Capone is nyithatott volna kaszinót 1990-ben, Budapesten. Az ominózus minisztertanácsi határozat szövegét egyébként maga Békesi készítette, s javasolta elfogadásra. 

(Érdekesség, hogy a kaszinóügyben érintett Várszegi Gábor magyarországi karrierjének kiinduló pontja ugyancsak kapcsolódik Demján Sándorhoz. A Fotex alapját képező első gyorselőhívó berendezést Várszegi a Demján igazgatta budai Skála áruházban helyezte üzembe. A fotótechnikai eszközt attól a Putter Tamástól örökölte meg a későbbi milliárdos vállalkozó, akinek holttestét saját gépkocsijának csomagtartójában találták meg, Los Angelesben - több lövéssel végzett vele az ismeretlen tettes…)

Bodnár György a ’90-es években szédítő karriert futott be - és óriási pénzeket keresett - hazánkban: a kaszinózás és a Szaknévsor megjelentetése mellett hosszú évekig cége, a Football Duó Kft. kizárólagos tulajdonát képezte az NB I-es labdarúgó-mérkőzések televíziós közvetítési joga, valamint beválasztották a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségébe is. Nem mellékesen: jelentős mértékben ő finanszírozta - az érdekeltségébe tartozó HTD Kft. és a Ribbon Kft. révén - a Gyárfás Tamás nevével fémjelzett Nap TV indulását, és működésének első éveit (a televíziós vállalkozásban 1991 és 1993 között szerepet vállalt a Princz Gábor irányítása alatt álló Postabank és Takarékpénztár Rt. is).

Bodnár, Gyárfás és Princz a Ribbon Kft-ben is egy gyékényen árult. A társaság tagjai között tartották nyilván 1989 és 1991 között a Bodnár tulajdonában álló, Kaliforniában bejegyzett Marketing Data Compilation Ltd. nevű társaságot, 1990 és 1998 között a Postabank Takarékpénztár Rt-t (illetve annak különböző leányvállalatait), valamint 1989 és 1991 között Gyárfás Tamást (aki az elmúlt negyedszázadban többször is összeveszett Bodnárral, de végül mindig kibékültek). 

Bodnár „hátterét” jól illusztrálja egy, az 1990-es évek elején történt súlyos közlekedési baleset. A vállalkozó személygépkocsijával a Városligetben elgázolt egy - a kijelölt gyalogátkelőhelyen szabályosan közlekedő - állapotos fiatalasszonyt. A kismama - és a szíve alatt hordott magzat - elhunyt. Ilyen esetben, általában, egy „mezei” sofőrt a helyszínen őrizetbe vesznek a rendőrök. Bodnár azonban nem volt „mezei”: másnap reggelre már el volt „sikálva” az ügy, eltűnt az akta, nem történt semmi, arra sem járt, sem ő, sem a halálra gázolt nő…

Dolgoztak a „titokzatos kezek”.

Ahogy dolgoztak Gyárfás estében is, 1994-ben. E sorok íróját a Budapesti Rendőr-főkapitányság egyik gazdaságvédelmi nyomozója azzal kereste meg, hogy dokumentumokkal alátámasztott információkat szolgáltatna a médiavállalkozó ingatlan-beruházásaival összefüggésben elkövetett, áfacsalások gyanúját felvető visszaélésekről. A rendőrtiszt azt ígérte, hogy néhány napon belül jelentkezik a sztorival. Eltelt közel három hét - semmi. Telefon a rendőrségre, a válasz: a nyomozó már nem tartozik a testület kötelékébe. Mint később kiderült, két lehetőséget vázoltak fel neki felettesei: vagy azonnali hatállyal „önként” leszerel, vagy ellehetetlenítik, kicsinálják. Az előbbit választotta. „Nagyon kérem, felejtsük el azt az ügyet, mert még élni szeretnék egy kicsit” - mondta megtörten a telefonba.

Ők is Tökölről startoltak: lakkozott ingatlanbiznisz

Portikhoz hasonlóan a tököli fiatalkorúak börtönében majszolta a rabkosztot a nyolcvanas évek első felében Rózsa Ferenc és Kovács Tibor. Amolyan börtönbarátság szövődött közöttük. Kettejüknek - együttesen - éppen megvolt a tizenhat általánosa, nyolc itt, nyolc ott. Rózsa két hónap raboskodás után kegyelemben részesült, és elhagyhatta a tököli rácsos intézményt, hogy aztán egy évvel később már az az állambiztonsági szolgálat fedőcégeként működő Sprint-Börze Kisszövetkezet elnöki bőrfoteljébe huppanjon. Rózsa levelet íratott a munkáltatójával, a „Cég” garanciát vállalt Kovácsért, akit feltételesen szabadlábra helyeztek. Újra összeállt a „nyerő páros”, immár a szabadlevegőn.

1994-ben a két cimbora gondolt egy merészet és elindultak a Budalakk ÉTA, a Budalakk, valamint a Dunalakk festékgyárak privatizációjára kiírt pályázatokon. És mit ad Isten, nyertek! Nem is akármilyen módon: egy forintjuk sem volt. Fillérekért felvásárolt kárpótlási jegyekkel, és „soha vissza nem fizetendő” Egzisztencia-hitelből fizették meg a festékgyárak vételárát. A kölcsönöket (több százmillió forintot) a Kunos Péter-vezette Agrobank, illetve a Fekete János-féle Leumi Bank folyósították. A sikereken felbuzdulva Rózsáék szemet vetettek a Fővárosi Ingatlanközvetítő (FIK) Rt-re is. A FIK komoly „falat” volt, működését - egészen a rendszerváltásig - a Belügyminisztérium felügyelte, feladata volt Budapest ingatlanforgalmának bonyolítása, ellenőrzése. 1990-ig a vállalat intézte az úgynevezett kiemelt lakásügyeket (miniszterelnök, miniszterek, miniszterhelyettesek, KB-titkárok, stb.), és ide tartoztak az úgynevezett titkos (T) lakások is, amelyekkel az állambiztonsági szolgálat rendelkezett. A FIK-en keresztül jutottak lakáshoz az MSZMP vezető személyiségei, és sok, később az MDF, az SZDSZ és a Fidesz színeiben felbukkanó, ellenzékinek álcázott politikusnak is ez a cég oldotta meg a lakhatási problémáját. 1990 tájékán megindult a tömeges lakásprivatizáció, az állam, majd pedig az önkormányzatok a FIK-et bízták meg a bérlakások értékesítésével, a vételárak törlesztőrészletei a vállalat kasszájába futottak be, amelyekkel negyedévente kellett elszámolnia az önkormányzatok felé. Becslések szerint közel 30 ezer bérlakás értékesítésében közreműködött a társaság.

Háromszor írták ki a pályázatot a részvénytársaság privatizációjára, mert nem az nyert, akit a hatalom szeretett volna. Állítólag egy akkori állami vezető (B. P.) családjának szánták a céget, de a terv valahogy kiszivárgott és nem merték végrehajtani az ügyletet. Rózsa és Kovács névtelen strómanokat vetett be a győzelem érdekében, akiktől a pályázat eredményének kihirdetését követően magukhoz ragadták a társaság irányítását.

A vásárlási módszer ugyanaz volt, mint a lakkos cégek esetében: aprópénzért megszerzett kárpótlási jegyek, és „ne fizesd vissza” E-hitelek.

Az új tulajdonosok gyakorlatilag a cég birtokba vételével egyidőben „lopikázó funkcióba” kapcsoltak, bődületes pénzeket talicskáztak ki a részvénytársaságból, amely összegek - mint az értékesített bérlakások vételárának részletei - valójában az önkormányzatok tulajdonát képezték. A FIK csak beszedte és kezelte - helyesebben: „elkezelte” - ezeket a pénzeket.

1996-1998 között a FIK Rt. szponzorálta az Országgyűlés labdarúgócsapatát, évi 3 millió forinttal és mezgarnitúrákkal támogatva a honatyák sportolását. Kovács a parlamenti focicsapat egyik mérkőzésén mosolyogva mondta az egyik volt országgyűlési képviselőnek: „Látod, ezek mind az én együttesemben fociznak, az én mezemben szaladgálnak!” Több politikusnak a FIK fizette a mobiltelefon-költségét, így a részletes számlák által Kovács és Rózsa ellenőrizhették, hogy a képviselők kikkel tartanak kapcsolatot. „Az én zsebemben cincognak a politikusok, a rendőrök, az APEH-vezetők! Mindenki tehet egy szívességet nekem” - jelentette ki több alkalommal Kovács, aki egyébként jól választott feleséget is, párja a 2003-ban elhunyt, 1998 és 2002 között az FKGP országgyűlési képviselőjeként munkálkodó dr. Orosházi

Nem hazudott. A FIK Rt. vezetésében megjelentek a „nagyágyúk”: Dr. Nagy Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnökhelyettese, Simon Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal ezredese, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának volt titkára, Gera Károly, a Nemzetbiztonsági Hivatal ezredese, Székely Gábor (SZDSZ) volt főpolgármester-helyettes, Páva Zoltán (MSZP) volt országgyűlési képviselő, dr. Kőrösi Imre (MDF) volt országgyűlési képviselő, Berecz János, az MSZMP Központi Bizottsága volt titkára, Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának egykori vezetője, dr. Horváth István, a Kádár-rezsim volt belügyminisztere (az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere, Stumpf István apósa), Valenta László, az Országos Rendőr-főkapitányság volt gazdasági főigazgatója (Pintér Sándor legbizalmasabb munkatársa), és - Kovács Tibor ügyvédjeként - dr. Boross Ildikó, Boross Péter egykori miniszterelnök lánya, aki a '90-es évek végén közös vállalkozásban szerepelt Pintér Sándor feleségével. Az Omega-Tabak Rt-ben az ügyvédnő 1997-1999-ben felügyelőbizottsági tagként, Pintérné pedig 1997-1998-ban igazgatósági tagként működött. 

Illusztris névsor. Ki hiszi el, hogy ezeket a közismert személyeket a csupán általános iskolai végzettséggel, és „börtönszakosítóval” rendelkező Kovács és Rózsa „édesgették” a szabadrablás tárgyává tett FIK Rt-hez? Ahhoz a céghez, ahol néhány év leforgása alatt milliárdok tűntek el, ahol vittek szinte mindent, ami nem volt lebetonozva vagy ólomba öntve.

1998. június 5-én a FIK Rt. "megbízási szerződést" kötött az Autarkia Kft-vel, annak érdekében, hogy "az rt. volt vezérigazgatója által 1997. május 23. után jogellenesen elidegenített ingó és ingatlan vagyontárgyait, különösen a Megbízó tulajdonát képező bérlemények (ingatlanok) tekintetében a tulajdonjog és a bérleti jog átruházási szerződések érvénytelenítése tárgyában az eredeti állapot visszaállítása érdekében eljárjon. Ugyancsak a megbízás tárgyát képezik a Társaság tulajdonát képező pénzforrások, valamint a kezelőként rábízott pénzforrások és az ebből keletkező befektetések FIK Rt. részére történő érvényesítése." A megbízást az Autarkia Kft. képviseletében Boros József Károly (Boros Tamás) szignálta. Borost alig egy hónnappal később a belvárosi Aranykéz utcában felrobbantották.

Kovács Tibor egyik alapítója volt a Buda-Cash Brókerháznak, valamint szoros üzleti kapcsolatot ápolt a rosszemlékű London Bróker Rt. fő tulajdonosával, Reichardt Ignáccal, akivel 2000 elején - máig ismeretlen tettesek, máig ismeretlen indítékból - a saját terepjárójában végeztek. Az ügyészség megállapítása szerint a brókercégnél 1999 augusztusára a nyilvántartási rendszer hiányosságai, az ügyfélmegbízások és a saját ügyletek fedezet nélküli teljesítése és egyéb szabálytalanságok miatt mintegy 2 milliárd forint értékű értékpapír, valamint közel 300 millió forint készpénz hiányzott. A FIK Rt. részvényeit Kovács Tibor a London Brókernél helyezte letétbe. 1998-2000 között a London Bróker Rt. felügyelőbizottságában tevékenykedett ifj. Apró Antal, Apró Piroska testvére.

Ma már se FIK, se Budalakk, se Dunalakk, se London Bróker nem létezik. Viszont az elsíbolt milliárdok dolgozhatnak „valahol”, „valakiknek”. Ami biztosnak látszik: nem Kovácsnak és Rózsának, ők ugyanis évek óta nincstelenként tengetik életüket. „Valakik” mindent elszedtek tőlük. Az életüket, a szabadságukat viszont meghagyták - mert nem ellenkeztek, amikor az összeharácsolt vagyont úgymond "elvonták" tőlük. Nem mindenki volt ilyen szerencsés…

A Magyar Köztársaság 1990-ben megalakult, első szabadon választott parlamentjében a 386 képviselő közel harmada a Kádár-rendszer állambiztonsági szolgálatának ügynöke/besúgója volt, a honatyák és honanyák mintegy tíz százaléka pedig szigorúan titkos (SZT) állományú tisztként teljesített szolgálatot az egypártrendszer titkosszolgálati szerveinél, közülük legtöbben az MDF és az SZDSZ színeiben nyomkodták a szavazógombokat. Ugyanis ez a két párt volt a legesélyesebb a választások megnyerésére, ezért tömte tele a "Cég" a nyolcvanas évek végén a nevezett politikai szervezeteket (ki)szolgálóival - a „láthatatlan erő” így biztosította a továbbélését, befolyását a legmagasabb szinten. Zsarolható, fogható, gerinctelen emberekkel. Kevesen tudják, hogy az 1990-ben megalakult Országgyűlésben közel 240 képviselő jelentkezett a nemzetbiztonsági bizottságba. A kompromittálódott politikusok közül sokan szerették volna tudni, milyen dehonesztáló információkat tartanak nyilván róluk a "szervek"... Kijelenthető, hogy az úgynevezett rendszerváltást a titkosszolgálatok vezényelték le. Miért is?

Azért, hogy a törvénykezésben irányítottan, célzottan keletkeztetett kiskapukat, joghézagokat a titkosszolgálatok által kreált szervezett bűnözés kíméletlenül kihasználhassa. Nem lehet nem észre venni, hogy a "nagy pénzcsinálások" környékén - így vagy úgy - rendszerint felbukkan(t) a "Cég". Komolyan gondolja bárki is, hogy iskolázatlan sutyerákok, írni-olvasni alig tudó együgyűek éjjel-nappal a Magyar Közlönyt bújták, keresve a jogszabályok gyenge pontjait? Ugyan már! Legtöbbjüknek már a Gőgös Gúnár Gedeon mesekönyv tartalma is megterhelő szellemileg. Súlyos tévedés azt gondolni, az alvilág kereste/keresi a kapcsolatot a titkosszolgálatokkal. A valóság az, hogy a szervezett bűnözést maguk a titkosszolgálatok hozták létre, és választották ki a megfelelő „gombokat” az adott „kabátokhoz”.

A kényelmetlenné vált, magukat egy idő után "önjárónak" képzelő, és ebből következően kockázatot jelentő végrehajtókat pedig „titokzatos kezek” időnként lecserélték/lecserélik. Olykor akár egy komplett sort is - mint a jégkorongban…

A kivégzőket, a felbujtókat "ismeretleneknek" aposztrofálták/aposztrofálják. Pedig nem azok. A "láthatatlan erő" számára biztosan nem. 

Hülyének vagyunk nézve. Már elég régóta.

(V. F. - privatkopo.hu)

Angol hírszerző szervezetek

4. március 06. - 07:24

Rovatok: 

Nagyvilág

|

A leghosszabb és legeredményesebb múltra az angol titkosszolgálat tekinthet vissza. Sir Francis Walsingham, I. Erzsébet királynő nagyhatalmú minisztere már a 16. század második felében kiválóan működő ügynökhálózatot létesített „Ő Felsége ellenségeinek megfigyelésére”. A második világszabadságharc évei alatt is sikeresen tevékenykedett az általában Intelligence Service néven közismert brit titkosszolgálat. Történetéről számos visszaemlékezés és feldolgozás jelent meg az óta, mégsem tudjuk teljes pontossággal leírni szervezetét és munkáját. Az angolok ma is igyekeznek megőrizni titkaikat.

A két legfontosabb szervezet a kémelhárítással foglalkozó M. I. 5 (Military Intelligence = katonai hírszerzés) és az offenzív hírszerző szolgálat, az M. I. 6 volt. Az M. I. 5 vezetője feltehetőleg Sir David Petrie volt, aki a Scotland Yard speciális osztályával együttműködve derítette fel ügyosztályával az Angliában ténykedő ellenséges hírszerzőket. A közvélemény elégedetlenkedett munkájukkal, mivel csupán 15 német kémet állítottak bíróság elé, azt azonban nem tudták, hogy a B 1. A osztály, mely a később szolgálataiért bárói címmel kitüntetett John C. Mastermann (zsidó származású), oxfordi professzor vezetésével az elfogott kémek átállításán fáradozott, az elfogott hírszerzők többségét visszafordította. Ugyancsak az M. I. 5 érdeme, hogy a partraszállást megelőző sorsdöntő hónapokban a németek nem kaphattak megbízható híreket az inváziós csapatok összevonási körleteiről, ellenkezőleg, „biztos információik” szerint nagy, a valóságban nem létező erők állomásoztak Kelet-Angliában. Tehát főleg a dezinformációs hálózatra építették hadi stratégiáik sikerességét, ami nem mindig jött be, főleg a háború első éveiben. A már említett „Ultra” dekódoló-szervezet is az M. I. 5 hatáskörébe tartozott, mely kezdetben szinte teljesen „amatőrökből”, nyelvészekből, matematikusokból és más polgári szakértőkből állt. A regényekben és a publicisztikában Intelligence Service, vagy Secret Service néven szereplő szervezet az M. I. 6-ot takarja. Valóban titokzatos szervezet, vezetőjét maga a király nevezi ki, de csak a miniszterelnöknek tartozik beszámolni, ugyanakkor a hadügyminisztérium alárendeltségébe tartozik. A második világháború alatt először Sir Hugh Sinclair, majd 1940 májusa után Stewart Menzies töltötte be e fontos, „C” fedőnéven ismert funkciót. Az M. I. 6 szervezeti felépítéséről csupán annyit tudunk, hogy területi, központi adminisztratív, technikai és kiképző részlegekkel rendelkezett, apparátusa létszámban messze elmaradt a német Abwehr mögött. A szervezet alárendeltségébe számos, főleg diverziós cselekményeket szervező és lebonyolító csoport tartozott. Közülük a legjelentősebb a SOE (Special Operation Executive = Különleges Műveletek Végrehajtó Szerve), más néven „Baker utcai Irregulárisok” volt (Sherlock Holmes lakásáról nyerte ezt a nevet). A „nem gentleman módszerekkel” dolgozó amatőrök mindenre elszánt és találékony csoportját az Enigma megszerzője, Colin Gubbins alapította 1939 őszén. A szervezet főleg a francia és a norvég, nem kommunista partizáncsoportokat támogatta, de csápjait Magyarország felé is kinyújtotta. Legsikeresebb akciójuk során a norvég partizáncsoportokkal együttműködve a német nehézvízüzemet robbantották fel 1943 februárjában. A Military Intelligence mellett a külügyminisztérium, a flotta, a légierő és a gazdasági minisztérium is foglalkoztatott hírszerző szolgálatot, itt főleg a haditengerészet játszott hagyományosan nagy szerepet. Az Admiralitás B. 4 osztálya megkapta az összes kémszervezet jelentését és feldolgozta azokat. Csak évtizedekkel a háború után – elsőnek a szovjet hírszerző, Kim Philby jóvoltából – szivárgott ki az egyik leglényegesebb angol hírszerző és koordináló szervezet, a BSC (British Security Coordination) titka, de amit megtudhattak róla, azt ők sem adták ki az óta sem. Az angol radar alkalmazásáról, mint „kém(lelő)” eszköz - egy külön fejezetben foglalkozunk. Folytatjuk....

Jövőnk.info – Hírfigyelő Szolgálat

Hírszerzés

Jövőnk infó a hírszerzésről

10 pont - egy zsidó színvallása a szellemi szolgaság fenntartásáról

2014. február 21. - 20:09

Rovatok: 

Lapszemle

|

"1.) Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.

2.) A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.

3.) A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a "fehér" propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a "szürkét" (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a "feketét" (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.

4.) A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek, akik ezt az érvet ("majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk") évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.

5.) Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naív lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.

6.) Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.

7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.

8.) A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.

9.) A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.

10.) Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni kell."

Noam Chomsky - zsidó származású nyelvészprofesszor, filozófus
Jövőnk.info - Hírfigyelő Szolgálat

1. Hírszerző szolgálatok a II. Világszabadságharcban

2014. február 19. - 18:44

Rovatok: 

Lapszemle

Magazin: 

Történelem

|

Bevezetés

Egy rövid, de annál átfogóbb, és objektív képet próbálunk adni a hírszerzés jelentőségéről, problémáiról - 5 fejezetben - az un. éles hadi tapasztalatszerzés Mekkájából – a II. Világszabadságharc hibáinak és erényeinek elemzésével. Ma ez a téma információs hadviseléssé fajult a „békeidők” mementójaként szolgálva napjaink Titkos háborúját egészen a bőröd alá kúszva. Mint látható az I. Világszabadságharc szereplői még nem tulajdonítottak neki akkora jelentőséget. Persze itt is megjelentek a kémek, de inkább egyéni akcióknak tekinthetők ezek a cselekmények, mintsem vezetés alatt álló szervezett formáknak. Az igazi áttörést ezen a téren a XX. Század első negyedétől számítják és napjainkban szó szerint a csillagos ég a határ. A történelem hosszú századai során színes legendák szövődtek a hírszerzők mitikus homályba burkolt alakjai köré, nagy eseményeket, birodalmak sorsát eldöntő fordulatokat tulajdonítottak tevékenységüknek. Mata Hari, Redl ezredes, Karl Schumacher, „a császár kéme” és társaik élete mindmáig hálás témája a bestseller- és forgatókönyvíróknak. Ugyanezt tapasztalhatjuk a II. világszabadságharc hírszerzőinél is: Richard Sorge, a „Vörös Zenekar” önfeláldozó hősei és Wilhelm Canaris életéről könyvtárnyi munka jelent meg. Egy fontos dologra azonban csak óvatosan utal a legtöbb szerző: a technika, főleg a híradástechnika fejlődése, a rádiólehallgatás, a gondos és aprólékos, leginkább nyílt forrásokból merítő kiértékelő, elemző munka sokkal több, s főleg megbízhatóbb adatot szolgáltatott az ellenfél erőforrásairól, szándékairól vagy csapatmozdulatairól, mint a legmegbízhatóbb és legeredményesebb hírszerzők.

A rádiótechnika fejlődése és elterjedése forradalmasította a hírszerzést. A rádió jelentőségét először a szovjet hírszerző szolgálatok ismerték fel, amelyek már a harmincas évek elején ellátták megbízottaikat adó-vevő készülékekkel. Röviddel ezután a német katonai hírszerzés, az Abwehr is követte a szovjet példát, majd az évtized végére valamennyi jelentősebb hírszerzőszolgálat tevékenységének fő területét az éteren át nyert információk gyűjtése, az üzenetek megfejtése képezte. A rádióháború leglényegesebb részét asiffrírozott jelentések megfejtésére, az ellenséges kódrendszer megismerésére történő erőfeszítések alkották. E téren a háború előtt a németek pillanatnyi előnyre tettek szert az ún. Enigma kódoló és dekódoló gép megtervezésével. Olyan írógép volt, amelynél rotorok szabályozták bizonyos kódnak megfelelően az egyes billentyűk transzponálását. A rotorok minden leütés után átfordultak, ily módon ugyanazon szövegben bármely betű vagy szám tetszés szerinti variációban jelent meg a szövegben. A ragyogó és szinte megfejthetetlen gép azonban nem segített a németeken, mivel már 1939 szeptemberében Colin Gubbins őrnagy, az angol M. I. 6 (Military Intelligence) osztályvezetője megszerezte lengyel segítséggel a gép egyik példányát, és kalandos úton kimentette a lángban álló Varsóból. A titok birtokában az angolok a Londontól mintegy 100 km távolságban fekvő Bletchley városában, kiváló tudósok bevonásával, létrehozták az Ultra fedőnevű dekódoló központot, mely a háború alatt a német jelentések megfejtésével és hamis információk továbbításával segítette az antifasiszta szövetség háborús erőfeszítéseit. Az ugyancsak nehezen megközelíthető japán kódot viszont az amerikaiak fejtették meg, így a szövetségeseknek sikerült megnyerniük a „titkos háború” egyik jelentős csatáját. Természetesen a „hagyományos” hírszerző ügynökök is megmaradtak, sőt számuk minden eddiginél magasabbra emelkedett. Ez a jelenség a globális és totális méretű háború követelményein túlmenően azzal is magyarázható, hogy a veszélyes kémszolgálatelvállalásának korábbi motivációi – hazaszeretet, kalandvágy, anyagi előnyök szerzése – mellett új tényező is hatott: az ideológiai elkötelezettség. A legsikeresebb hírszerzők ún. „alvó” kémként kezdték veszélyes pályájukat, vagyis hosszú évekkel tényleges működésük előtt beépültek az ellenséges országba, itt egzisztenciát teremtettek maguknak, esetenként fontos beosztásba emelkedtek. Csupán akkor kezdték el kémtevékenységüket, amikor már minden gyanún felül állottak. A kommunista Richard Sorge pl., aki már az 1920-as évek végén kapcsolatba került a szovjet hírszerző szervekkel, csupán 1939-től küldött rendszeres és fontos jelentéseket Vlagyivosztokba. A titkos háború fontos elemét képezte az antifasiszta partizánmozgalmak irányítása és támogatása. A legsikeresebben a Szovjetunió oldotta meg a megszállt területeken működő partizánosztagok tevékenységének összehangolását. Ugyanekkor a partizán csoportok és a német vonalak mögé beszivárgott felderítő alegységek rádióadásaikkal nagy szolgálatot tettek az ellenség szándékainak, csapatösszevonásainak feltárásában. Az egyébként jól működő német lehallgató szolgálat 1943-tól kezdve tehetetlenül állt a nagyszámú, jól rejtett, eredményesen dolgozó szovjet felderítővel szemben. Többnyire sikerek jellemezték a felettébb kalandos módszerekkel dolgozó angol SOE (Special Operation Executive) tevékenységét is. Folytatjuk…

Jövőnk.info – Hírfigyelő Szolgálat

2. Hírszerző és elhárító szervek a Harmadik Birodalomban

2014. február 22. - 22:47

Rovatok: 

Lapszemle

Magazin: 

Történelem

|

A legbonyolultabb és ezért legkevésbé hatékony hírszerző és elhárító szervezet az akkori szemben álló felek között, Németországban alakult ki sajnos a közismert precízség ellenére. Hét fontosabb és több kevésbé jelentős szervezet foglalkozott „kémügyekkel”; tevékenységüket kölcsönös féltékenység, a túlszervezettségből fakadó zűrzavar, ám egyszersmind rosszul előkészített, meggondolatlan akciók jellemezték. A háború előtt és annak első szakaszában a legfontosabb hírszerző szerv a hadügyminisztérium alárendeltségébe tartozó Amtsgruppe Ausland Abwehr volt, melynek élén 1935. január 1. és 1944. február 8. között Wilhelm Canaris tengernagy, a hírszerzés történetének egyik legellentmondásosabb alakja állott. Tehetséges, hadászati és hírszerzési kérdésekben egyaránt képzett, jó szervezőkészségű parancsnok, ám a korabeli beszámolók alapján egyszersmind túlzottan becsvágyó, ugyanakkor ingatag jellem volt. A módszeresség sem tartozott erényei közé, gyakran küldte ügynökeit kalandor, eleve kilátástalan akciókra. Sztálingrád után már nem bízott a győzelemben, mégis, ingadozva bár, tovább szolgálta a Führert. Csupán annyit tett (árulásával), hogy igyekezett fedezni a Hitler-ellenes összeesküvésben aktív szerepet játszó Abwehr-tiszteket, Hans von Oster tábornokot, Hans von Dohnányit, Hans Giseviust és a többieket. Ez a tény, párosulva az Abwehr egyre inkább megnyilvánuló kudarcaival, leváltásához, majd bebörtönzéséhez vezetett. 1945. április 7-én, más források szerint 8-án, a Flossenburg melletti koncentrációs táborban kivégezték. Canaris uralma alatt az Abwehr szerény minisztériumi osztályból egy, az OKW (Oberkommando der Wehrmacht = a véderő főparancsnoksága) közvetlen alárendeltségébe tartozó, hatalmas szervezetté fejlődött. Központja két osztályból: az Abwehr Ausland (külföldi elhárítás) részlegből és az Abwehr I., II, III. osztályokból állt. Előbbinek harcias neve ellenére nem sok köze volt a tényleges hírszerzéshez, sajtófigyelő és propaganda szolgálatot végzett az OKW számára és tartotta a kapcsolatokat a külföldön szolgálatot teljesítő katonai attasékkal. Az Abwehr I. feladata a katonai hírszerzés volt, az Abwehr II. a szabotázs és diverziós műveletek megszervezésével és az ehhez kapcsolódó technikai problémákkal, míg az Abwehr III. a kémelhárítással foglalkozott. Utóbbi egyre inkább függő helyzetbe került az RSHA (Reichssicherheitshauptamt = Birodalmi Biztonsági Főhivatal) hírhedt IV. osztályával, a Gestapóval szemben. Az Abwehr-centrum egyik súlyos fogyatékossága abban rejlett, hogy nem rendelkezett külön értékelő csoporttal, így a kémjelentéseket szinte válogatás nélkül továbbították Hitlerhez és a német katonai vezető szervekhez.

Az OKH (Oberkommando des Heeres = a hadsereg főparancsnoksága) vezérkarának két osztálya: a Fremde Heere Ost/West (idegen hadseregek kelet/nyugat) ugyancsak hírszerzéssel, pontosabban a különböző forrásokból – sajtó- és rádiófigyelés, lehallgatás, ügynökjelentések – nyert információk feldolgozásával foglalkozott. Legismertebb vezetőjük Reinhard Gehlen vezérőrnagy volt, aki 1942. április 1-jétől 1945 márciusáig állt a Fremde Heere Ost élén. E központi katonai szervek mellett a légierőnek, a haditengerészetnek, a külügyminisztériumnak, az NSDAP-nak (Nationalsozialistischen Deutschen Arbeiterpartei = Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, a párt hivatalos elnevezése), a Goebbels-féle propagandaminisztériumnak, Rosenberg „Keleti Hivatal”-ának is megvoltak a maguk tájékoztató, hírszerző szervei. A fejetlenséget tovább fokozta a német államban szinte külön államot alkotó SS bekapcsolódása a hírszerző tevékenységbe. Himmler helyettese, Reinhard Heydrich, az SS hatalmát megerősítendő, vezetése alatt, összevonta a Birodalom biztonsági szerveit és 1939. szeptember 27-én létrehozta a Birodalmi biztonsági Főhivatalt. A hírszerzéssel foglalkozó VI. ügyosztály élére 1941 júniusában egy tehetséges vezető, Walter Schellenberg SS Standartenführer (ezredes) került. Tulajdonképpen egyetlen dolgot tudtak csak ekkorra megvalósítani: 1944 februárjától az Abwehr is, az akkor már vezérőrnaggyá (SS-Oberführer) előléptetett Schellenberg hatáskörébe került. Ekkorra azonban már teljesen szétesett a német kémszolgálat. Folytatjuk…

Jövőnk.info – Hírfigyelő Szolgálat

Katonai hírszerzés: A feltörhetetlen titkosítás?

2014. február 16. - 20:34

Rovatok: 

Lapszemle

Magazin: 

Katonadolog

|

Hamarosan komoly áttörés jöhet a kriptográfiában egy fiatal kutatónak köszönhetően. Amit Sahai a Massachusetts Institute of Technologyn (MIT) diplomázott 1996-ban, mára a University of California professzora. Mindig is érdekelte az úgynevezett nulla ismeret problémája: ez egy olyan matematikai protokoll, ami a nélkül tud bárkit meggyőzni arról, hogy igaz, hogy felfedné a részleteket. Miért az? Sahai továbbgondolta a koncepciót: mi van, ha a belső működést úgy el lehet rejteni, hogy nemcsak a bizonyítás van benne, hanem egy egész program! Amit az emberek úgy használhatnának, hogy nem visszafejthető a működése? – ezzel a kérdéssel foglakozik a Wired legfrissebb értekezése.

 Az úgynevezett összezavaró-program ötlete nem új, de egyelőre senki nem tudott belőle működő verziót készíteni: a lényege, hogy a saját kódját, a működését úgy összekuszálja, hogy a fontos információk nem visszafejthetőek.

 A cégek már több ilyennel is próbálkoztak, ezeket tényleg nehéz megérteni, de végül egyelőre az összes ilyen próbálkozást sikerült feltörni: a támadónak talán nem pár perc kell, de pár nap alatt megvannak. A matematikailag bizonyítottan feltörhetetlen, úgynevezett OTP-típusú titkosítás azonban már 1882 óta létezik. Az elrejtett, biztonságos programok sok helyen hasznosak lehetnek: például védhetnék a szoftvereket, elfedhetnék a chipek működését, így tényleg komolyan titkosítani lehetne például a DVD-k másolásvédelmét, vagy akár a katonai drónok működését. Sahai szerint, ha a koncepció egyszer megvalósul, ezeket a programokat ki lehet adni bárhová! Elfoghatja az ellenség, lehallgathatja és darabjaira szedheti, de meg nem fejtheti. Ez megoldaná a kriptográfia elmúlt negyven évének nagyjából összes fontos problémáját, amelyek mind abból a tényből származnak, hogy hogyan tudunk kapcsolatba lépni a másik féllel biztonságosan, például az interneten, ahol sosem bízhatunk a másik oldalban. A kriptográfusok sokáig úgy gondolták, hogy erre a kérdésre nincs megoldás. 2013. július 20-án azonban mégis megtörtént az áttörés! Sahai öt másik kutatóval közösen megjelentetett egy tanulmányt a Cryptology ePrint Archive című kiptorgráfiai szaklapban. Ebben bemutatnak egy lehetséges protokollt a fenti problémák megoldására. A bemutatott folyamatot Megkülönböztethetetlen (össze)Zavarásnak (Indistinguis-Hability Obfuscation) nevezték el. Két nappal később kiegészítették tanulmányukat, így már elméletben megvalósították a kriptográfusok álmát, a feltörhetetlen összezavarást. A tanulmányok után hat hónappal – vagyis mostanában pedzegetik – több, a témával kapcsolatos cikk jelent meg a Wired-ban, mint az elmúlt 17 évben összesen ezen a kényes és oly elengedhetetlen szakterületen. Ennek ellenére az új technológia még messze van a kereskedelmi használattól. A kicsi, egyszerű programokból az álcázáshoz egyelőre hatalmas monstrumokat készít. Feltörni azonban az első próbálkozók nem tudták. Ez pedig az utóbbi idők legnagyobb előrelépése. Amikor a kutatók elkezdett dolgozni a problémán, először úgynevezett fekete dobozban (black box) gondolkodtak. Ez annyira összekuszálja a programot, hogy a legnagyobb számítási kapacitással sem lehet semmit megállapítani róla, kivéve az elérhető bemenetet és kimenetet - a működése azonban rejtett marad. Például nem lehet kitalálni egy jelszót, amit a program rejt, kivéve, ha ez az egyik kimenete. Ha létezne a fekete doboz, forradalmasítaná a kriptográfiát: nagyon könnyen lehetne például olyan titkosító-kulcsokat készíteni, amihez nem kell a másik fél közreműködése, csak lefuttatja a szintén álcázott szoftvert – illetéktelen kezek viszont nem férnének hozzá. 2001-ben azonban Sahai és több más szerző bebizonyította, hogy ilyen program megalkotása lehetetlen.

 Sahai azonban nem adta fel: egy gyengébb összezavarás definiálásán dolgoztak tovább, az úgynevezett megkülönböztethetetlen zavarás koncepcióján. Az ezen az elven működő program úgy módosítja a benne lévő dolgokat, hogy a kimenete olyan, amit nem lehet megkülönböztetni attól, mintha egy másik program készítette volna (összezavarás nélkül). Az azonban nem volt egyértelmű, hogy mire is jó ez a koncepció: bár senki nem tud megkülönböztetni két álcázott programot, lehetséges lett volna a zavarószoftver vizsgálatával információkat kinyerni. 2007-ben Shafi Goldwasser, a MIT és Guy Rothblum (természetesen mindketten zsidók) a Microsoft Research kutatói kimutatták, hogy ha a Megkülönböztethetetlen Zavaró megépíthető lenne, ez lenne a legjobb összezavaró. Az ötlet annyi, hogyha van más zavaró, ami a legjobb összezavart kódot készíti, lehetne arra használni, hogy összekeverje a programot, ez után az eredeti programot és az összekevert verziót bele lehetne rakni egy Megkülönböztethetetlen Zavaróba, hogy még egy réteggel zavarosabb legyen a kód. Mint ez a mondat. De a koncepció tényleg erről szól. Kívülről nem lehetne megállapítani, hogy az eredeti kód vagy az még egy zavaráson átesett párja, amit éppen látunk, ez azt jelenti, hogy ez a megoldás is ugyanolyan jól elrejtené a titkokat, mint a másik, „legjobb” zavaró. A gond az, hogy senki nem tudott megépíteni ilyen gépet. Egészen 2013 nyaráig. Ekkor Sahai kollégáival együtt letett valamit az asztalra, ami nagyon sok, kusza al-kódból állt, viszont működött. Amikor megpróbálták tisztítani a kódot, kiderült, hogy meg tudja csinálni a Megkülönböztethetetlen Zavarást. Gyakorlatilag megalkották a fekete dobozt! Használható nyilvános kulcsok előállítására, digitális aláírásokra és más alapvető kriptografikus protokollokhoz (például két korábban nem megoldotthoz a funkcionális titkosításhoz és a megtagadható tokosításhoz). Úgy működik, mint egy multi-lineáris kirakós! Az eredeti program minden darabját jól kiválasztott darabokkal véletlenszerűen kuszálják össze. Ha viszont megfelelő módon futtatják a programot, akkor a véletlenszerűség megszűnik, a darabok összefüggnek, és a megfelelő kimenetet adják. A kutatócsoport megmutatta, hogy zavarási sémájuk törhetetlen, feltéve, hogy bizonyos új keletű, rácsokkal kapcsolatos matematikai problémákat valóban olyan nehéz megoldani, mint ahogy a csapat gondolja. Ezt a kérdést az idő majd eldönti, de több egyetem és a Microsoft kutatói már bizonyították, hogy a szokásos eljárásokkal nem lehet feltörni a megoldást.

Forrás: Wired portál
Jövőnk.info - Hírfigyelő Szolgálat

Valóban a háború küszöbén áll a világ? Hasonlóságok 1914 és 2014 között

2014. január 26. - 11:22

Rovatok: 

Lapszemle

|

Egy évszázaddal ezelőtt az osztrák trónörökös elleni merénylet elég volt ahhoz, hogy az ó- és újvilág közötti érzékeny egyensúlyt felborítsa és egy sok millió életet követelő háborúba taszítsa a világot. Vajon a történelem megismétli önmagát?

1914-ben a világ elkezdett kísérletezni a gazdasági globalizációval.

Az optimisták azt gondolták, hogy a kísérlet segítségével véget lehet vetni minden háborúnak.

A koncepcióról azonban kiderült, hogy a régi birodalmi és az új terjeszkedési nézetekkel is ellentétes.

Feszültség alakult ki az óvilág ipari és katonai hatalmai és az újraéledt „új” gazdaságok ambíciói között.

Ugorjunk az időben száz évet és tegyük fel a kérdést: Nem emlékeztet ez a felállás valamire?

Margaret MacMillan, az Oxford Egyetem nemzetközi történelem professzora (akinek Kína jelenkori gazdasági és katonai erőfitogtatásáról írt tanulmánya felborzolta a tudományos körök kedélyeit) szerint igen.

Margaret nincs egyedül a véleményével. Számos diplomata, tudós, szerző és újságíró jutott hasonló következtetésre.

És így vélekednek a kínai szakértők is.

„Akik nem tanulnak a történelemből, megismétlik a hibákat,” mondják egyesek.

Talán.

Mark Twain szerint „a történelem nem ismétli magát, de rímel.”

Amennyiben ez igaz, lássunk néhány sort a versből:

- Letűnő birodalmak: a jövőtől félve megragadnak mindent, amit lehet;

- Előkelő hely a világban: az új hatalmak nagy ambíciókkal érkeznek;

- Globális forráspontok: szakadár államok és vitatott területek;

- Globalizáció: annak minden „előnyével” és nyomásával;

- Fegyverkezési verseny: az új technológiák semmisé teszik a régi erőviszonyokat.

A rím mindenképpen fellelhető.

Lássuk akkor a két „14” közötti hasonlóságokat:

Hanyatló birodalom

Melyik volt a világ szinte rivális nélküli gazdasági és katonai nagyhatalma csaknem egy évszázadon át? A brit birodalom. Az ipari forradalom, ami először hihetetlen erőt biztosított és végül mérhetetlen arroganciát eredményezett, lett a veszte is egyben, mivel a birodalom katonai fölénye szinte egyik napról a másikra megszűnt a kialakuló fegyverkezési versenyben.

[Időkjelei: Azért itt fontos megjegyezni, hogy csupán a mindenki számára látható hatalmi erők változtak, a világot ténylegesen irányító családok nem.]

Vajon most az Egyesült Államok van hasonló helyzetben?

2013-ban komoly csorba esett a világ jelenlegi szuperhatalmának szavahihetőségén. A Julian Assange, Bradley Manning és Edward Snowden által kiszivárogtatott információk leleplezték az Egyesült Államokra jellemző kettős mércét. (Időkjelei: Igen, tudjuk, hogy ezek az emberek megrendelésre adhatták a kiszivárogtatott információkat, de attól még az információk hasznosak maradnak számunkra. Főleg, ha tudjuk, hogy ez csak a jéghegy csúcsa és tisztában vagyunk a nyilvánosságra kerülés okaival. Diplomáciai és erkölcsi hírneve darabokban, ugyanakkor továbbra is magának követeli a világ elsőszámú nagyhatalma és erkölcsi irányadója címet. Az ország nemcsak nemzetközi, de számos belső gonddal küzd, miközben Barack Obama egy olyan egyetemes egészségbiztosítási rendszert akar ráerőltetni a lakosságra, amit ma már szinte mindenki gyanakodva fogad. Egy olyan nemzetről beszélünk, amely súlyos kritikákat fogalmaz meg Kína kémkedési politikájával szemben, miközben felfoghatatlan mennyiségű adatot gyűjt a világ minden, beleértve saját állampolgárairól. Egy olyan nemzetről, amely felháborodik a terrorista cselekményeken, miközben saját drónjai esküvői meneteket bombáznak. Egy évtized óta először ennek az országnak a hatalmas hadserege nem áll hadban egyetlen országgal sem. Ez a masszív intézmény kénytelen lesz egy új ügyet találni magának, hogy megőrizze immunitását az egyre több területet érintő költségvetési kiadáscsökkentésekkel szemben. Az Egyesült Államok jó ideje tovább nyújtózik, mint ameddig a takarója ér. De vajon képes lesz szembenézni a valósággal? A csökkenő forrásokat és halmozódó adósságokat látva, az Egyesült Államok egyre inkább úgy érezheti, hogy bizonyítania kell a világ előtt. Demonstrálnia kell, hogy még mindig ő a világ jóságos bírája, esküdtszéke és ítéletvégrehajtója. Irakban és Afganisztánban már láthattuk, hogy milyen végletekig képes elmenni ennek bizonyítására.

Előkelő hely a világban

Akkoriban Németország volt az új világhatalom. Modernizálta a gazdaságát és rendbe tette pénzügyeit. Ami hiányzott az a birodalmi státusz és nemzetközi befolyás, valamint a növekvő ipar ellátásához szükséges nyersanyagok voltak. Emellett számos régi sérelmet táplált a múlt háborúi és területi kompromisszumai kapcsán. Ahogy erősödött, egyre agresszívabb követelésekkel állt elő. A világ bizonytalanul és békéltető hangnemben fogadta a különböző provokatív „incidenseket”, ami megerősítette, még magabiztosabbá és arrogánsabbá tette a császárt, a háború kirobbanását eredményezve 14-re. Vajon láthatók párhuzamok a mai Kínával? Gazdasági növekedése egyetlen más gazdasághoz sem hasonlítható. (IJ: Bár ezzel kapcsolatban vannak kétségek.) Ipara vezető pozíciót élvez a világban. Katonai ereje pedig folyamatosan nő. Kína elkezdte újdonsült erejének fitogtatását. A Dél- és Kelet-Kínai tengerekkel kapcsolatos ambíciói nem számítanak titoknak a világ előtt. A „védelmi légibázis” agresszív terjeszkedése miatt Japánnal és Dél-Koreával folyó komoly vita csak egy az elmúlt évek ilyen jellegű konfliktusai közül, amelyekkel Kína a nemzetközi hangulatot teszteli. Ide sorolhatjuk az új kínai repülőhordozó anyahajót „megfigyelő” amerikai cirkáló „majdnem” megtámadását is. Ezek mellett Kína is táplál sérelmeket. Számos olyan háborút vívott, amivel más országok nem igen törődtek. Több olyan egyezmény is született, ami a belső forrongásokon keresztül kihasználta és elnyomta az országot. Újabban pedig egy olyan világrendbe próbálják belekényszeríteni, ami nyugati értékeken alapul. Ez pedig igencsak sérti a több ezer éves kultúrával rendelkező ország nemzeti büszkeségét. Kína úgy érzi, többé nem kell csendben eltűrnie az ilyen bánásmódot. És akkor ott van még India is. Ez az egymilliárd lakosú, szintén folyamatosan erősödő gazdasággal, katonasággal, de leginkább egyre ütőképesebb haditengerészettel rendelkező ország egy újabb tényező, amivel az amerikai katonai stratégáknak számolniuk kell. Zavargásokkal terhes idők – A globális bizonytalanság és polgári felkelések megint csak összekötik napjainkat az egy évszázaddal ezelőtti időkkel.

Globális forráspontok

Ma terrorizmusnak nevezzük. Egy évszázada az anarchia szót használták. Autóba rejtett pokolgépek, politikai merényletek. Látszólag véletlenszerű politikailag motivált, erőszakos cselekmények. Akkoriban is éppen ilyen hírek töltötték meg az újságok címlapjait. Valamennyi eseményt a társadalmi elégedetlenség számlájára írták, ami minden határon, nyelven és valláson túllép. A magányos farkasnak, akkor is, most is, hatalmában állt megváltoztatni a világot. Akkor is, most is, egyetlen jól irányzott és időzített golyó, a megfelelő környezetben és pontosan kiszámított reakcióval elég volt a komoly nemzetközi hatást kiváltani. Akkor az osztrák trónörökös ellen, a bosnyák anarchista mozgalom kivitelezésében elkövetett merénylet indította el a sikertelen diplomáciai folyamatot és szolgáltatta az ürügyet a háború kirobbantásához. A nemzeteknek ma is vannak területi ambícióik. Akkor Elzász Lotaringia volt. 2014-ben ott van például Tajvan. Kína számára talán ez a legkínosabb ügy. Ez a „régi Kína” utolsó bástyája, amit Mao Ce-tung meg akart szerezni. És még mindig ott van. Kína még mindig saját területének és saját népe részének tekinti és úgy gondolja, hogy a világnak semmi köze az ügyhöz. Az Egyesült Államok természetesen ebben az esetben sem maradhat ki a disputából. A világ rendfenntartójaként, megvilágosult önérdeke által diktálva, mindent megtesz, hogy Tajvan gazdasági erejét távol tartsa Kína szorító ölelésétől. Tajvan emellett egy elsüllyeszthetetlen repülőgép hordozó is, ahonnan az USA területi befolyását érvényesítheti. Az ősi japán-kínai ellenségeskedésről se feledkezzünk meg. Az 1930-as évek brutális japán területfoglalásai, aminek a nankingi mészárlás lett az eredménye, még mindig nyílt seb Kína testén. A múlt hibáinak folyamatos tagadása Japán által szintén nem segít a helyzeten.

Ott vannak továbbá a világ különböző pontjain található, egymástól szinte független ambíciók. Oroszország. Dél-Amerika. Észak-Korea.

Ezek mind egyre erősödő és egyre nagyobb önbizalommal rendelkező „szakadár” államok/régiók.

Mindegyik képes lenne olyan konfliktust kirobbantani, ami az egész világot lángba boríthatja.

Hatalmi átrendeződés – Az Egyesült Államok, amely sok éven keresztül szinte az egyetlen biztos pontnak számított a világ gazdaságában, hihetetlen mértékben eladósodott. Vajon Kína veszi át helyét a gazdasági befolyás terén?

Globalizáció

1914-ben a brit birodalom volt a világgazdaság központja. Innen indult az ipari forradalom. Tengerészeti fölényével a kis szigetcsoport a föld területének egyharmada felett uralkodott és lefektette a szabályokat egy új világ számára. A fejlett orvostudomány, technológia és kommunikáció világa számára.

Korábbi birodalmakhoz hasonlóan önelégült lett, és túlságosan bízott saját erejében. Idővel más nemzetek is elindultak a modernizáció útján, megreformálták gazdaságukat, a brit birodalom pedig stagnálni kezdett.

Ráismerünk a mai Egyesült Államokra?

Az „Újvilág” ipari ereje egészen az űr- és információ koráig repítette a világot.

Azonban ugyanaz a fegyverkezési verseny, ami a Szovjetunió gazdaságát romba döntötte, az Egyesült Államokat pedig szuperhatalmi státuszra emelte, most visszaüt.

Az Egyesült Államok továbbra is megszállottan fejleszti az újabbnál újabb fegyvereket, amelyeket nem habozik bevetni az 1990 óta folyó „kisebb” háborúiban.

Ma új fegyverkezési verseny folyik, aminek Ázsia a központja.

Az Egyesült Államok számára központi fontossággal bír, hogy haderejének legjavát ebbe a térségbe vigye át. Ez a szuperhatalom első reakciója, azonban a lépés számos, potenciálisan bénító hatású kihívással jár.

Az Internet elterjedése néhány nem várt következménnyel járt, aminek eredményeként a világ a vártnál lényegesen gyorsabb ütemben halad a globalizált gazdaság felé.

Ennek eredményeként az Egyesült Államok eladósodott. Mégpedig nagyon.

Fő hitelezője pedig nem más, mint Kína.

Ez a rendkívül instabil kapcsolat komoly fennakadásokat okoz a globális gazdaságban szerte a világon.

Kína gazdasága nagyjából olyan ütemben növekszik, amilyen ütemben zsugorodik az Egyesült Államoké. Ez a váltás minden bizonnyal alapjaiban rázza majd meg a világot.

Közel-Kelet

Bár a történelem nem pontosan ismétli önmagát, a mai Közel-Kelet aggasztó módon hasonlít az akkori balkánra. A toxikus nacionalizmusnak a régihez hasonló keveréke azzal a veszéllyel fenyeget, hogy külső hatalmakat is beleránt a konfliktusba, miközben az Egyesült Államok, Törökország, Oroszország és Irán saját és „ügyfeleik” érdekeit próbálják védeni. Vajon Oroszország úgy érzi majd, hogy támogatnia kell Szíriát, mint ahogy azt korábban tette Szerbiával vagy, ahogy Németország tette az Osztrák-Magyar Monarchiával?

Fegyverkezési verseny

Akkoriban Anglia uralta a tengereket.

Flottájának nem volt riválisa, sem erő sem pedig méret tekintetében. Majd megépítették a Dreadnought csatahajót, ami minden korábban épült csatahajót egy csapásra elavulttá tett. Egyik napról a másikra évtizedek befektetése vált elavulttá. Nagy-Britannia akaratán kívül kiegyenlítette az esélyeket.

Új és igen költséges verseny indult a legnagyobb és legjobb haditengerészet címért.

Mindeközben az új csatahajók is fokozatosan fölöslegessé váltak: a légierő fejlődése szinte észrevétlenül folyt.

Most az Egyesült Államok uralja a vizeket.

Hihetetlen flottájának se méreteit, se erejét tekintve nincs párja.

Emellett a légtereket is uralja, ami tovább növeli önbizalmát.

A világ azonban változik. Mégpedig szédítő ütemben.

Az aduásznak számító atomfegyverek egyre több nemzet kártyái között szerepelnek. Vajon az egyre olcsóbb pilótanélküli gépek hasonló szerepet töltenek majd be, mint 1914-ben a gépfegyverek, amiknek erejével szinte senki sem számolt akkoriban?

És ott van a kiberháború. Vajon mekkora csapásokat képes egy számítógép alapú támadás mérni egy nemzetre?

Sajnos ezt csak egy komoly háború kirobbanásával fogjuk megtudni.

Forrás: heraldsun.com.au - idők jelei fordítása és összegzése

Titokban felvételt készíthet rólunk a számítógépünk vagy a telefonunk

2013. december 28. - 18:49

Rovatok: 

Lapszemle

|

Gyakran hallani olyan emberekről, akik elővigyázatosságból leragasztják telefonjaik vagy laptopjaik beépített kameráit attól tartva, hogy az akkor készít felvételeket róluk, lakóhelyükről, amikor ők azt nem szeretnék. Az utóbbi hónapok tapasztalatait megvizsgálva ezen félelmük nem teljesen alaptalan.

Egyre gyakoribbak azok a visszaélések, amelyek az eszközökre települő rosszindulatú szoftverrel az eszközök kameráival felvételeket tudnak készíteni és azokat harmadik fél részére eljuttatni. Ezeket a programokat távoli hozzáférésű trójainak vagy más néven creepware-nek nevezik.

Léteznek nem rosszindulatú távoli hozzáférést biztosító szoftverek, amivel a felhasználók például saját gépeikhez tudnak hozzáférni és azokkal műveleteket végrehajtani interneten keresztül. A trójaik szintén kliens-szerver rendszerben működő alkalmazások, amelyek maguktól vagy a felhasználók figyelmetlenségéből adódóan települnek az eszközökre. Ezek a rosszindulatú programok azonban megváltoztatják a kapcsolat jellegét, és a korrumpált eszközt teszik meg szervernek, míg a gazdájukét a kliensnek, így nehezebb ezeket detektálni. 

Mindenkit érint

A már megfertőzött eszközökön található creepware-programokkal többféle módon tudnak a behatolók a bizalmas adatokkal visszaélni. És a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem csak a Ghostnet néven elhíresült szoftverről van szó, amivel a kínai kormányzat kémkedett így a dalai láma után - a veszély hétköznapi felhasználóknál is fennáll, csak tőlük persze nem bizalmas közéleti információkat próbálnak megszerezni.

A creepware-eket magánszemélyeknél eleinte csak átverésekre, trollkodásra használták az elkövetők, ám a helyzet eldurvult, és többen a felvételek publikálását elkerülendő, megzsarolják az áldozatokat, akiktől vagy pénzt vagy ruha nélkül készült felvételeket is követelnek. Az elkövetők különböző hackerfórumokon olvasható diskurzusaiból kiderül, hogy gyakran nem is tartják elítélendőnek, amit csinálnak, mivel akik ennyire buták, hogy ezeknek a programoknak bedőlnek, megérdemlik, hogy „megtréfálják” őket.

Kikapcsolható az aktív kamerát jelző LED

Pedig a creepware-ek működésében nem mindig kizárólagos tényező a felhasználó ügyetlensége. Bár a számítógép megfertőzéséhez általában valóban szükség van egy-két rossz kattintásra, utána viszonylag feltűnően is működnek a megfigyelésre használt programok. A Johns Hopkins Egyetem kutatói szerint például sok számítógépnél - például a 2008 előtt gyártott MacBookoknál, illetve sok pc-nél is - a kémprogram pofonegyszerűen ki tudja kapcsolni a laptopba épített kamera aktivitását jelző LED-et.

A Symantec derítette fel a Pandora nevű kártevőt, amivel jól illusztrálható, mire is képes egy ilyen program. Hozzá tud férni például az alkalmazásokhoz, hálózati kapcsolatokhoz, a rendszerfolyamatokhoz, a vágólaphoz és az eszközön tárolt fájlokhoz. A rosszindulatú szoftver gazdája képes többek között képi és hangi felvételeket készíteni a telefon beépített kép- és hangrögzítő eszközeivel, képes pillanatképet készíteni a képernyőről, rögzíteni a billentyűhasználatot, jelszavakat megszerezni, letölteni fájlokat az internetről, de az adott eszköz képernyőjén üzenetet is képes lehet megjeleníteni. A fejlesztők a feketepiacon sok esetben áruba is bocsátják creepware alkalmazásaikat, amelyekért az azokat célzottan használni kívánók akár több tízezer forintnyi összeget is kifizetnek.

Érdemes tehát elővigyázatosságra törekedni telefonjaink és számítógépeink használatakor, a biztonságunk megőrzése érdekében mindig legyen naprakész vírusvédelmünk, ismeretlen, gyanús e-mailek és programok letöltésétől tartózkodjunk, és kövessük figyelemmel a webkamerás vagy egyéb felvétel készítésére alkalmas programjaink működését, ügyelve a gyanús, nem szabályos működésre.

(HVG)

Az NSA új adatközpontja sok sebből vérzik

2013. október 18. - 14:03

Rovatok: 

Lapszemle

|

A kisült áramkörök több százezer dollár értékű alkatrészt tettek tönkre, tovább késleltetve az NSA eddigi legnagyobb adatközpontjának megnyitását, derül ki egy jelentésből. Az érzékeny dokumentumok kiszivárgása és a magas kvalitású alkalmazottak hiánya mellett egyéb csapások is érik az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatalt mostanában. A legújabb problémákat az ügynökség Bluffdale-ben felépült, állítólag a Google legnagyobb adatközpontjánál is nagyobb létesítményében tapasztalták.

Az elmúlt 13 hónapban bekövetkezett összesen tíz elektromos feszültségingadozás megolvasztotta a vezetékeket és kisütötte az áramköröket a központ áramellátó és hűtőrendszereiben. A létesítmény elsőszámú feladata az ügynökség által amerikai állampolgárokról összegyűjtött információk, telefonbeszélgetések, online tevékenységek, kommunikációk tárolása lenne, a kiberbiztonság és a terrorizmus elleni harc nevében.

Egyelőre nem világos, hogy megtalálták-e a probléma eredetét, illetve, hogy sikerült-e orvosolni. A Wall Street Journal szerint a problémával foglalkozó csapat tízből nyolc esetnél nem tudta megállapítani a kiváltó okot és „semmi sem garantálja, hogy a javasolt változtatások a használt berendezésekben képesek lesznek megakadályozni hasonló esetek előfordulását a jövőben.” 

Az adatközpont építési költségei, a használatba kerülő szuperszámítógépek nélkül, hozzávetőleg 1,4 milliárd dollárnál fognak megállni. A folyamatos 65 megawattos fogyasztás mellett havi 1 millió dolláros villanyszámlára számítanak. Ez az áramfelhasználás elegendő lenne egy 20.000 lakost számláló város teljes energiaszükségletének ellátására.

A gondok miatt a létesítmény végleges üzembe helyezése legalább egy évet késik.

(idokjelei.hu)

43 millió embernek nincs elég ennivalója Európában

2013. október 13. - 10:25

Rovatok: 

Lapszemle

|

A Vöröskereszt adatai szerint a pénzügyi válság hatására 43 millió embernek nincs elég ennivalója Európában, ami az elmúlt fél évszázad legsúlyosabb humanitárius válságának tekinthető. Bekele Geleta, a Vöröskereszt Nemzetközi Szövetség és a Vörös Félhold Társaságok (IFRC) főtitkára csütörtökön nyújtotta be a gazdasági válság hatásairól szóló jelentését Genfben. A jelentés rámutat, hogy hozzávetőleg 120 millió európait fenyeget az igazi szegénység kockázata és a pénzügyi problémák hatását továbbra is elszenvedő országokban ez még jó darabig tömegeket érint.

 „Az emberek élete teljesen feje tetejére állt és az elszegényedés folyamatos. Milliók élnek egyik napról a másikra, megtakarítások, biztonsági tartalék nélkül,” mondja Geleta, hozzátéve, hogy „Európa az elmúlt hat évtized legsúlyosabb humanitárius katasztrófáját éli.”

A felmérést a Vöröskereszt 22 különböző országban működő országos szervezetének bevonásával készítette, aminek eredményeként kiderült, hogy az euró válság miatt sokkal többen fordulnak segítségéért a szervezethez, legyen az anyagi, orvosi vagy egyéb jellegű mint korábbi években. A jelentés szerint jelenleg 3,5 millió ember kap élelmiszersegélyt a szervezettől, ami 75 százalékos emelkedés a három évvel ezelőtti számokhoz képest.

„Bár megértjük, hogy a kormányok próbálják csökkenteni a kiadásokat, ugyanakkor nyomatékosan tanácsoljuk, hogy ezt ne a közegészségügyi és szociális támogatások csökkentésével tegyék, mert ez hosszú távon még sokba kerülhet az egyes országoknak,” figyelmeztetett Geleta.

A jelentésből az is kiderült, hogy a válság nemcsak az olyan országokat érint, mint például Lettország, ahol az élelmiszersegélyek megháromszorozódtak az elmúlt három évben, hanem gazdagabb országokat, például Franciaországot is. 2009 óta több mint 350.000 ember szegényedett el Franciaországban és a tendencia sajnos sok más európai országban is megfigyelhető, írja a jelentés. A pénzügyi válság 2008 elején kezdődött Európában és a fizetésképtelenség jelenleg is számos országot fenyeget, köztük Görögországgal, Portugáliával, Olaszországgal, Írországgal és Spanyolországgal.

A II. Világháború befejezése óta első alkalommal a Vöröskereszt Nagy-Britanniában is elkezd ételt gyűjteni és osztani a rászorulóknak, mivel a szigetországban is jelentősen csökkentették a szociális támogatásokat és az ingyen konyháknál egyre hosszabb sorokban várakoznak az éhes emberek. A helyzet romlása komoly megszorító intézkedések és gazdasági reformok bevezetésére kényszerítette az EU kormányait, amelyek széleskörű ellenállásba ütköztek több országban is.

 
(idokjelei.hu)

Harc a vízért

2013. október 12. - 20:08

Rovatok: 

Lapszemle

|

Azt szoktuk mondani, hogy a víz az élet forrása. A Föld lakossága nő, egyre több természeti készletet használ fel. Már akár a közeli időben is fenyegethet a globális vízhiány. Az ivóvíz már most drágább, mint a kőolaj. De idővel akár oka lehet a világ újrafelosztásának is.

Ismeretes, hogy Földünkön felmelegedés tapasztalható. A nemzetközi szakértők szerint száz év múlva akár 1,5-4 fokkal is nőhet a hőmérséklet. Egész sor ország, így Közép-Ázsia számára ez a katasztrófával egyenlő. Őket pusztító aszály fenyegeti. Alekszej Kokorin, a WWC Klíma és energetika c. programjának vezetője így látja a helyzetet.

Jó, hogy vannak korszerű hidrotechnikai berendezések. De ezek elég költségesek. Nagyon sok esetben számos országban igen régiek ezek az objektumok, és nem képesek funkcióikat teljesíteni. Az újabb gátak, töltések emelése nemzetközi viszályokat vált ki. Üzbegisztán nyíltan háborúval fenyegeti Tádzsikisztánt, amennyiben Dusanbe mégis felépítené a roguni vízierőművet a Vahs folyón, és ezzel lecsökkenne a folyásirányban a víz mennyisége.

Hasonló a helyzet Afrikában is. A Nílus folyó medencéjén számos ország osztozik, meg van határozva a kvóta a vízkészletek használatára. De még a gyarmati időktől kezdve a fő vízmennyiség Egyiptomé. Kairó mindeddig nemet mondott a régi egyezmények felülvizsgálatára irányuló próbálkozásokra, más országok kvótáinak növelésére. Csakhogy most Egyiptom belső válsággal küzd, és ezt a helyzetet megpróbálja kihasználni Etiópia, amelynek területén indul ki a Nílus egyik forrásága, a Kék-Nílus. Addisz-Abeba ott kezdte el a duzzasztómű építését. Etiópia azt állítja, hogy miután lehetőséget kap az öntözésre, le tud mondani a külső élelmiszer segélyről. Az egyiptomiak viszont ezen felháborodtak, és akár fegyverrel a kézben is készek jogaikat védeni.

A Föld lakosságának növekedése azt jelenti, hogy a természeti készletek felhasználása gyorsabb ütemű, mint a tartalékok megújulása. Az ENSZ adatai alapján, a jelenlegi felhasználási ütemet nézve a kőolaj 50 évre, a földgáz 60 évre elegendő. Az édesvíz éles hiánya már tíz év múlva sújthatja a világ lakosságának közel a felét. Akkor pedig elkerülhetetlen lesz a háború. Nyilván először az információs hadviselés, aztán majd kiderül, hogyan tovább. Oroszország a jelentős vízkészleteivel és a különleges Bajkál-tóval a támadás első célpontja lehet – mondja Oleg Matvejcsev politológus.

Az információs háború azt jelenti, hogy a világközösség értésére hozzák: a készletek közös kincsek. Így megpróbálják rákényszeríteni Oroszországot, hogy engedje a korlátlan hozzájutást a Bajkálhoz és általában az édesvízhez. Úgymond ugyanazt a levegőt szívjuk, így a vizet is így kell használni.

A víztartalékokért folyó küzdelmeket csak az ésszerű felhasználással lehet elkerülni. Takarékosság és korszerű technológiák: csak így lehet mentesülni az ökológiai katasztrófától, elkerülni azt, hogy a víz az élet forrásából a gyilkosság ürügye lehessen.

(Oroszország Hangja)

Bloomberg megjósolta a világgazdaság apokalipszisét

2013. október 12. - 14:12

Rovatok: 

Lapszemle

|

Az USA még mindig nem tudott dűlőre jutni a költségvetést illetően. Ez viszont érint egy másik nagyon fontos kérdést, mégpedig az államadósság plafonjának emelését. Az amerikai hírek hiányában pedig a világpiac kezd nyugtalanná válni. 

A Bloomberg ügynökség egy globális apokalipszist jósol, ha az amerikai kongresszusban nem tudják megtalálni a kompromisszumot október 17-ig, amikor is az USA költségvetésében összesen 30 milliárd dollár marad, ami a legnagyobb gazdasági nagyhatalom fizetésképtelenségével egyenlő.

Az üzleti világ egyik legelismertebb ügynöksége, a Bloomberg a világgazdaság csődjét jósolja, amennyiben az USA bejelenti a fizetésképtelenséget. Az elemzők összehasonlítják a Lehman Brothers befektetési bank 2008-as csődjét az ország fizetőképtelenségével és azt állítják, hogy most minden rosszabb lesz. Akkor a Lehman Brothers csődje a nagy gazdasági világválság óta az USA legnagyobb recesszióját indította el és a globális pénzügyi válság kiindulópontjává vált, amelyet a világ még a mai napig nem hevert ki.

Amennyiben az USA nem fogja kifizetni a számláit, az a pénzpiacok destabilizációjához vezet Brazíliától egészen Zürichig, a dollár elértéktelenedik és a világgazdaságot a „világ végéhez” sodorja – vélik a Bloombergnél.

A Kongresszusnak az ország megmentésére 9 napja maradt. Ugyanakkor továbbra is ellentét van a republikánusok és a demokraták között. Sok elemző nem osztja a Bloomberg pesszimizmusát, amelyet korainak tartanak. Szerintük a fizetésképtelenségre nem kerül sor. A republikánusok és a demokraták előbb vagy utóbb megállapodnak a költségek lehetséges csökkentéséről és az államadósság plafonjának emeléséről is – feltételezi az Arbat Kapital cég elnöke, Alekszej Golubovics:

Az, hogy az államadóssági plafont nem tudják nem megemelni, egyértelmű a komoly közgazdászok és a pénzpiacok szakemberi számára, éppen ezért nem beszélhetünk az USA fizetőképtelenségéről. Amerikában megtalálják a módját, hogy megegyezzenek és folytassák az állami költségek kifizetését. A legjobb esetben a republikánusok nyomására faragnak egy kicsit a költségvetésen, a legrosszabb esetben pedig a republikánusok megadják magukat.

Abban, hogy az USA fizetőképtelensége kevéssé valószínű, nem kételkedik egy másik befolyásos hitelminősítő intézet, a Moody’s igazgató-helyettese, Raymond McDaniel sem. A fizetések leállítását fikciónak nevezi és a két évvel ezelőtti eseményekre hivatkozik. Akkor az államadósság plafonjának emelése szintén sokáig nem dőlt el a két párt szembenállása miatt, végül azonban megegyezés született.

(Oroszország Hangja)

A Világbank volt munkatársa az elit világuralmi terveiről

2013. október 03. - 08:18

Rovatok: 

Lapszemle

|

Karen Hudes a Yale Egyetem jogi karán végzett és több mint 20 évig volt a Világbank jogi osztályának munkatársa. Amikor a bankon belüli korrupció leleplezése miatt elbocsátották, már a szervezet vezető jogtanácsosa volt. Pozíciójának köszönhetően pontosan látta, miként uralkodik a globális elit a világ felett és ezt az információt most nyilvánosságra hozta.

Karen Hudes szerint azt elit legfőképpen egy maroknyi, szorosan ellenőrzött pénzintézet és mega-vállalat segítségével uralja bolygónkat. A cél a teljes dominancia, valamint, hogy minden ember és kormány adósságban ússzon. A folyamat részeként a politikusokat hozzászoktatták a kampányaik támogatásaként folyósított hatalmas pénzjuttatásokhoz. Mivel a nagy médiabirodalmak is az elit tulajdonában vannak, a tömegmédia szorosan felügyelt információfolyama nem engedi, hogy az igazság kiderüljön, és az emberek rájöjjenek, hogy valami nagyon nincs rendben a rendszerrel.

Ezúttal senki sem mondhatja, hogy egy összeesküvés-elméleteket gyártó őrültről van szó. Karen Hudes először az amerikai Export Import Bank, majd 1986-tól 2007-ig a Világbank munkatársa volt és több jogi szervezetet alapított. Ma leginkább az elit által a világ vagyonának megszerzéséhez használt korrupt pénzügyi rendszer leleplezésére koncentrál.

A New American-nek adott interjúban kifejtette, hogy az emberek szinte ellenállás nélkül hagyják, hogy az elit egyeduralmat szerezzen a föld forrásai felett:

A Világbank volt vezető jogtanácsosa, Karen Hudes szerint a globális pénzrendszert korrupt, hataloméhes egyének kis csoportja uralja, akiknek érdekei a magánkézben lévő amerikai Federal Reserve Bank körül forognak. Ez a hálózat a médiát is uralja, így bűntetteiket könnyűszerrel elfedezhetik, magyarázza. Az interjú során elmondta, hogy amikor megpróbálta leleplezni a Világbank körüli problémákat, elbocsátották. Jelenleg, más leleplező informátorokkal közösen eltökélt szándéka, hogy feltárja és felszámolja ezt a korrupciót. Karen biztos a sikerben.

A svájci PLoS ONE csoport által az üzletvilág feletti hatalom központosításáról készült tanulmányt idézve rámutatott, hogy a főleg pénzintézetekből és központi bankokból álló szervezetek kis csoportja hihetetlen hatalommal bír az egész világ felett. „A világ erőforrásait ez a kis csoport birtokolja,” mondja, hozzátéve, hogy „a korrupt hatalomszerzők” a médiát is a markukban tartják. „És hagyják nekik, hogy mindezt megtegyék.”

A Karen által idézett svájci tanulmányról már korábban is szó volt:

A tanulmány a világ 43 060 transznacionális vállalatát és az azok közötti tulajdonosi hálózatot vizsgálta. Ennek alapján felállították a globális gazdaság magját alkotó 1318 vállalatot feltüntető „térképet”.

A kutatás megállapította, hogy a csoporton belül 147 vállalat egy szuper-egységet alkot, ami a csoport vagyonának 40%-a felett rendelkezik. Valamennyien tulajdonosai egymás cégei egy részének vagy teljes egészének. Ezek közül a legtöbb bank, a legnagyobb 20 között a Barclays és a Goldman Sachs is szerepel.

„Tulajdonképpen a cégek kevesebb, mint 1%-a irányítja az egész hálózat 40%-át,” mondja James Glattfelder, a zürichi Svájci Állami Intézet komplex rendszerelméleti kutatója, a PLoS One folyóiratban hamarosan megjelenő tanulmány társszerzője.

A globális elit persze nem csupán ezeket a mega-vállalatokat irányítja. Hudes szerint a föld szinte valamennyi országának pénzügyeit irányító, nem a nép által választott, felelősségre soha nem vonható szervezeteket is ők uralják. A Világbank, az IMF és a Federal Reserve-höz hasonló központi bankok irányítják a világ pénzforgását és kényük kedve szerint állítják elő valutáikat.

Ezeknek az intézményeknek a csúcsán pedig a Nemzetközi Fizetések Bankja, a BIS található, ami nem egyéb, mint a központi bankok központi bankja. Sokan még a létezéséről sem tudnak, pedig igen fontos szervezetről van szó. Egy korábbi (az idők jelei oldalon is megjelent) cikkben részletesen foglalkoztunk az intézmény történetével: 

A világ pénzügyeit egy, a legtöbb ember számára teljesen ismeretlen, rendkívüli hatalommal rendelkező nemzetközi szervezet irányítja. A szervezet, ami tulajdonképpen a központi bankok központi bankja, a Nemzetközi Fizetések Bankja nevet viseli. Központja Svájcban található, de rendelkezik irodákkal Hongkongban és Mexikóvárosban is. Nem tartozik beszámolási kötelezettséggel egyetlen hatóság felé sem, nem fizet adót és minden törvény felett áll. Még a Wikipedia is elismeri, hogy „egyetlen nemzeti kormány felé sem tartozik felelősséggel”.

A II. Világháború alatt még a nácik pénzét mosta tisztára, ma azonban legfőbb feladata a központilag megtervezett globális pénzrendszer irányítása. 58 központi bank tartozik hatáskörébe a világon és sokkal nagyobb beleszólása van egyes országok, például az Egyesült Államok irányításába, mint bármelyik politikusnak a világon.

A központi bankok vezetői kéthavonta összegyűlnek a svájci Bázelben, ahol mindannyiunkat érintő kérdésekről döntenek úgy, hogy az elhangzottakról rajtuk kívül nem igen tud senki. A szervezetet a globális elit alapította, a globális elit javára és a fokozatosan kialakuló globális gazdasági rendszer egyik legfontosabb szereplőjének szánják.

Ez a rendszer nem a véletlen műve és nem is a közelmúltban kezdték kiépítését. Egy korábbi cikkben többek között Carroll Quigley történelemprofesszor 1966-ban kiadott könyvéből is olvashattunk egy részletet, amiben a szerző az elit által a Nemzetközi Fizetések Bankjának szánt szerepről is ír:

A pénzügyi kapitalizmus erőinek egy másik messze nyúló célja is volt, ami nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi hatalom magánkézben lévő globális rendszerét, ami minden ország politikai rendszere és a teljes világgazdaság felett is hatalmat gyakorolhat. A tervek szerint ezt a rendszert, feudalista módon, a világ központi bankjai közös erővel irányítják majd, magán összejövetelek során hozott titkos megállapodásokon keresztül. Ennek a rendszernek a gerincét a svájci bázeli központú Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) alkotja, ami a világ központi (szintén magánkézen lévő) bankjai tulajdonában lévő magánbank. 

Ma pontosan ez a helyzet.

Egy neo-feudalista rendszerben élünk, ahol az állampolgárok és kormányaik az adósság rabszolgái. A rendszert a központi bankok és a Nemzetközi Fizetések Bankja felügyelik. Irányításuk alatt a világ vagyona szép fokozatosan a globális elit markába vándorol.

Ami a legszomorúbb a helyzetben, hogy mivel az elit irányítja, hogy mit lát, hall és gondol a többség, csak kevesen látják, hogy mi történik valójában. Az Egyesült Államok csatornáin látható hírek és szórakoztató műsorok 90 százalékát hat óriási társaság felügyeli.

Ez az a rendszer, amit sok korábbi próbálkozáshoz hasonlóan, most Karen Hudes is megpróbál leleplezni.

World Bank: Money Laundering Criminals | Interview with Whistleblo

http://www.youtube.com/watch?v=c7E9SUwlooE

Moszad-ügynököket akasztottak fel Iránban

2013. május 27. - 19:16

Rovatok: 

Lapszemle

|

Izraelnek és az Egyesült Államoknak kémkedett az a két férfi, akiket vasárnap felakasztottak Iránban. 

A teheráni főügyészség szerint Mohammad Heidarit a Moszad hírszerzője, Kuros Ahmadi pedig a CIA embere volt. Az ügyészségi közlemény nem szólt arról, hogy mikor tartóztatták le őket és mikor állították bíróság elé. Irán rendszeresen beszámol olyan akciókról, amelyek szerint hatóságai felszámoltak különböző cionista kémhálózatokat az országban, valamint hogy ezekkel kapcsolatban letartóztattak kémeket. Teherán azzal vádolja az Egyesült Államokat és Izraelt, hogy legkényesebb titkai után kutat, különösen atomprogramja részletei után. 

(harcunk.info)

Nálunk mikor kezdik akasztani az ÁVH – s zsidó MOSZAD - os mocskokat. Több itt a hazaáruló , és helytartó mint a becsületes magyar állampolgár. Pedig már alig van család akinek a lakását nem árverezné el a zsidó végrehajtó maffia . Hol vannak azok az égő benzines palackok amelyeket ezekre a rohadékokra szán a magyar közösség . Az első helyen az olajos banda szerepel , és a Pintér -féle gyilkosság BT , Draskoviccsal az élen , a rohadt olajbáró égjen a családja , hogy ne keljen neki lopni a családjának . És persze mindegyiknél a családjuk is égjen , hisz amit ők tettek az a magyar családokat érinti , és nincs az hogy csak a férjet , vagy az asszonyt . Égő benzines palackot minden rohadt rabló ÁVH – s zsidóra , vagy moszados besugóra , és a kettős állampolgárságú hazaárulóra.

Egy Topol leszedéséhez 5-7 elfogórakéta kellhet

2013. április 08. - 11:36

Rovatok: 

Lapszemle

|

Egy Topol-M nukleáris ballisztikus rakéta elhárításához az Egyesült Államoknak 5-7 darab GBI* (Ground Based Interceptor) elfogórakétára lehet szüksége – állítja egy orosz szakértő.

A szóban forgó szakértő Viktor Jeszin vezérezredes, az Orosz Hadászati Rakétaerők volt parancsnoka, aki egy, az amerikai Rakétavédelmi Ügynökséghez közelálló kapcsolatra hivatkozik állításában, bár azt nem részletezte, hogy pontosan miként is jutott hozzá ehhez az információhoz. Hozzátette azt is, hogy az Egyesült Államok jelenleg 30 darab GBI-t telepített, 28-at Alaszkában és négyet Kaliforniában, ezért az USA rakétaelhárító-képessége “némiképp korlátozott”.

Training Fast start Topol M SS-27

http://www.youtube.com/watch?v=RqDE1It1I-0

SS-25 & SS-27 Sickle , Russian Mobile ICBM Launcher "Topol" & "

http://www.youtube.com/watch?v=wOQNJ58YIoo

THE PROVING GROUND: AN ELUSIVE AVENGER! (English Su

http://www.youtube.com/watch?v=rWgtJDmUGkk

Időközben az amerikaiak szanálták a Lengyelországba telepítendő védelmi ernyőt és – a hivatalos indoklás szerint a nukleáris létesítményeit újraindító Észak-Korea jelentette fenyegetés miatt – inkább az alaszkai Fort Greely-ben található telepet bővítik ki, illetve Japánba is telepítenek egy előrejelző radart. Az oroszok természetesen továbbra is aggodalmukat fejezték ki aziránt, hogy mindez ellenük irányul és az amerikaiak megpróbálják ellehetetleníteni Oroszország nukleáris csapásmérő képességeit (ami a világ legnagyobb atomarzenálján csücsülő országától érdekes kijelentés, de azért van benne némi ráció is). Még korábban Anatolij Antonov helyettes védelmi miniszter arról adott tájékoztatást, hogy az amerikai és orosz illetékesek május 23-24-én összeülnek tárgyalni a helyzetről. 

*A GBI, azaz Ground Based Interceptor egy silóba telepített elfogórakéta-egységet jelent, amely része az ún. GMD-nek, vagyis Ground-Based Midcourse Defense rendszernek és elsődlegesen ez utóbbi hivatott ellátni az Egyesült Államok védelmét ballisztikus fegyverekkel szemben. 

Egy GBI-t tuszkolnak bele a silóba

(htka.hu)

Egy hős élete a II. világháború előtt, alatt és után: Otto von Skorzeny

2013. március 27. - 17:12

Rovatok: 

Lapszemle

|

Otto Skorzeny (Bécs, 1908. június 12. – Madrid, 1975. július 6.) a Waffen-SS különösen tehetséges tisztje volt, valamint egy valódi nemzetiszocialista, aki sohasem tagadta meg Führerét és bajtársait.

1908. Június 12-én született Bécsben. Utolsó középiskolai vizsgáinak letétele után a bécsi Müszaki Egyetemre jelentkezett és kapott felvételt. 1931-ben mérnöki diplomával a kezében nemcsak szakemberként, hanem politikailag is felvilágosultan hagyta el az egyetemet: a helyi ifjúsági egyesület és saját éleslátásának köszönhetöen társait is az új eszme iránti vonzalomra mozgósította. Meggyözödéssel fordult Németország és Ausztria egyesítésének mielöbbi megvalósításáért, ezért az ezt a politikai platformot megvalósító egyetlen párt, az NSDAP tagjai közé lépett 1932-ben.

Amikor Ausztria 1938-ban a Müncheni Egyezménnyel belépett a Reich-be (Anschluss), Skorzeny a Waffen-SS tagja lett. 1939. Szeptemberétöl a berlini Leibstandarte-SS Adolf Hitler tagjaként elsöosztályú kiképzést kapott. Résztvett a nyugati fronton végzett kampányban a Germania regiment élén, ennek köszönhetöen SS-Untersturmführer rangra léptették elö, 1941. Január 30-án.

1941. Áprilisától a keleti frontra került, a kommunista partizánokkal fertözött Szerbiába. Innen a keleti arcvonalhoz került, ahol az SS Das Reich regimenttel harcolt a körbezárt szovjet csapatok ellen Kiev alatt. Az itt tanúsított kiemelkedö bátorságáért a Vaskereszt elsö fokozatát kapta. A harcászati müveleteket egészen a moszkvai csatáig folytatta egységével.

1943 Áprilisában egy új feladat várt Skorzenyre. Egy frissen alakult egység, az Oranienburg Waffen-SS élére tapasztalt vezetö szükségeltetett, aki egy speciális alakulat (a világ elsö kommandó-csoportjaként) az ellenséges vonalak mögött hajtana végre különleges manövereket. Skorzeny elfogadta az felajánlott lehetöséget: azonnal egy különálló osztag élére került, mint SS-Obersturmführer és aminek a neve Amt IV, SD-Ausland (Külföldi Hírszerzö Szolgálat), közvetlenül a Reichssicherheitshauptamt (RSHA) alá rendelve. Helyettesével, a kiváló harcászati-érzékkel rendelkezö Karl Radl SS-Obersturmführer-el, Skorzeny kiválogatta a legbátrabb és legélesebb gondolkodású közkatonák közül azokat, akiknek merészsége harcban edzödött. Minden egyes szituációt egyénileg vizsgáltak ki és tanulmányozták kommandós jellegét. Ezeknek a speciális kommandó egységeknek a következö feladataik voltak: lovassági- és tüzérségi kiképzés, gránátvetök kezelése, könnyü légelhárító fegyverzetek, tank-vezetök kiképzése és oldalkocsis motorkerékpár-vezetö képzés, mozgó géppuskás egységek taktikai kiképzése, úgymint folyami motorcsónakok vezetöinek harci kiképzése, síelö- és ejtöernyös, valamint vízalatti (búvár) egységek felállítása és a lovas mozgósított egységek tréningelése. Külön speciális egységet (detachment) hoztak létre az ellenség háta mögötti, átdobott, diverziós csoportoknak, bizonyos katonai aktivitás zavarása, az ellenség félreinformálása, pszichológiai gyengítése céljából.

Nem sokáig volt idejük azonban a feladatok gyakorlására; a háború komoly feladatok elé állította Skorzeny csapatát.

1943. Július 25-én - az olasz Fasiszta Párton belüli összeesküvés révén - egyes tisztek letartóztatták és ismeretlen helyre szállították Benito Mussolinit, az olasz nép vezérét. Skorzenyt a Führerhauptquartier-be hívták, ahol Hitler azonnal különleges feladattal bízta meg: kiszabadítani Mussolinit! A Führernek meggyözödése volt, hogy Itália a vezetöje nélkül hamarosan a 'szövetségesek' karmai közé kerül, gyengítve a közép-európai helyzetet. Skorzeny a mentés körülményeit egy öttagú kommandós-egységgel dolgozta ki, amihez elöször is azt kellett megtudni, hogy hol rejtegetik a Ducét. Az SD (Sicherheits-Dienst = Biztonsági Szolgálat) kiterjedt információ-begyüjtései alapján feltérképeztek 3 helyet, ahol az olasz vezetöt fogva tarthatták. A helyzetet bonyolította az, hogy az árulók, félve a felfedezéstöl, állandóan cserélgették, szinte másnaponként a Duce fogvatartásának helyeit. A Führer föhadiszállásáról Berlin irányába adott utasításában Skorzenyék egy Einsatzgruppe megalakítására adtak irányelveket. Még a hajnali órákban mintegy 40 speciálisan kiképzett ember, felszerelve trópikus egyenruhákkal, civil ruházattal, fegyverekkel, robbanóanyagokkal, ejtöernyökkel, rádió adóvevökkel és hamis útiokmányokkal készen állt a bevetésre. A római Német Követség attaséjának rendörségi kapcsolatainak segítségével Herbert Kappler SS-Sturmführer felderítette Mussolini éppen "soros" rejtekhelyét, amely a Szardínia szigetén lévö Maddalena várkastély volt. Az akció nem várhatott egy percet sem. Skorzeny két osztagot indíttatott útnak: az egyik polgári ruhákban, "részeg halászokként", mint figyelemelterelök léptek színre. Ugyanabban a másodpercben egy másik kommandó-egység indult az útjára, másik irányban. A szigetre a halálos csendben és elszántsággal menö egységet motoros torpedó-csónakokkal vitték, amig a sötétség leple alatt észrevétlenül és hangtalanul megközelíthették a célpontot.

1943. Augusztus 28-i támadást azonban el kellett halasztani, mert Skorzenyék tudomására hozták, hogy csak percekkel indulásuk után Mussolinit újra átköltöztették ismeretlen helyre... Újra kellett tehát az adatszerzést, információgyüjtést kezdeni. Közben a bátor Skorzeny a görög zsidó származású árulóra, Canaris "admirálisra" terhelö bizonyítékokat talált, aki a támadás tervét kiszolgáltatta az új olasz kormánynak.

Egy megfigyelö közben jelentette a hírt, miszerint megtalálták Mussolini új fogvatartási helyét: a Gran Sasso-i Sport Hotelban, egy 2000 méter magasan fekvö elszigetelt helyen. Skorzenynek új taktikát kellett kidolgoznia a megváltozott körülményekhez. Magánrepülögéppel ö és Radl elrepültek a havas hegytetö felett és számos fotót készítettek. A felvételek elöhívása után Skorzenynek máris megvolt a terve a Duce kiszabadítására. Azonnal német és olasz speciális egységek érkeztek a közelbe. A hotel elleni támadásra csak egyféleképpen: a levegöböl és paramilitáris síelö-egységekkel volt lehetöség. Közben híre jött, hogy az új kormányzat kapitulálni akar, ez viszont Mussolini átadását jelentené a 'szövetséges' betolakodóknak. A gyanút el kellett oszlatni azzal is, hogy nem egy katonai, vagy nagyobb repülögéppel közelítik meg a hegycsúcsot, hanem egy kis magángéppel. Ez maximum 9 embert és a pilótát tud csak szállítani. Ezért Skorzeny 12 másik hasonló repülögépet rendelt Dél-Franciaországból a térségbe. Közben a fotók alapján egyeztették másodpercekre (!) a landolás, a földi alakulatok megérkezésének idöpontját, felállási helyeit, valamint a hegyi felvonó biztosítását a támadást megelözö percekben. Karl Radl jött elö azzal az ötlettel, hogy a karabinierik tábornokát, Soleti-t állítják az elsö vonalba, aki olaszul fog kiáltani az örségre, nehogy német katonákra löjenek.

Szeptember 12-én a müvelet végre megindult. Student tábornok vezetésével egy 17-fös Waffen-SS egység és 90 paramilitáris kommandóssal felszállt Pratica di Mare repülöteréröl. Skorzeny elsönek érkezett a hotel közelébe. A szük leszállóhely miatt (csak egy sí-lefutó állt rendelkezésre) a gépet orral meredeken leszállva kellett "letenni". A sikeres leszállásra csak 15 méterre az épülettöl került sor. Skorzeny és néhány embere, Soleti tábornok voltak az elsök között, akik a meglepett olasz katonákra szegezték a fegyvereiket. Soleti tábornok olaszul kiáltotta: "Ne löjetek! Ne löjetek!" Karl Radl visszaemlékezéseiben írja erröl a pillanatról a következö sorokat: "Befreier fallen vom Himmel!". Ebböl a könyvböl idézünk:

"Az olasz ör leteszi a fegyverét. Elvesszük és behatolunk a faházba. Az ajtó mögött a rádiós szobája. A székben egy katona ül fülhallgatóval. Hangtalanul leteperjük és a géppisztoly agyával szétzúzzuk a katonai adókészüléket. Segítség hívása lehetetlen. A Ducét kell megtalálnunk. Vissza a szabadba. Mégegy ör fegyverrel. "Ne löjj! Ne löjj!" Ez a katona is átadja a fegyverét. A betonfal két méter magas amin át kell másznunk. Skorzeny felkúszik a katonák vállára állva, a többiek is követik a módszert. Feljutottunk a hotel elöterébe, a föbejárathoz.

Skorzeny az órájára néz: most kell a repülösöknek érkezniök!S már hallatszik is a zúgás: itt vannak! Az ejtöernyök egymás után nyílnak és selymes huppanással érnek talajt a paratrooperek. Az emeleten megjelenik a Duce az egyik ablak mögött. Skorzeny feléje kiált: "El az ablaktól, Duce! El az ablaktól!". Attól tart, hogy egy esetleges lövöldözés során golyó éri. Elérjük a hotelt. Skorzeny és Schwerdt megtisztították az utat az olasz vezérig, egyetlen lövés nélkül! A karabinierik látják a német kommandósok között a tábornokukat, akit mindannyian ismernek és senkinek sem jut eszébe löni.

Skorzeny felrohan a második emeletre és benyit a szobába, ahol Mussolini és 2 katonatiszt meg egy civilruhás tartózkodik. Skorzeny katona módjára jelentkezik és közli a Ducéval, hogy Adolf Hitler parancsára kimentette fogságából, ugyanakkor sürgeti öket a távozásra. Mussolini elégedetten jegyzi meg: "Tudtam, hogy a Führer nem fog magamra hagyni!" Ezután kezet ráz kiszabadítóival, majd megölel bennünket. A hotel katonai parancsnoka álmosan kászálódik elö, már vége az akciónak mire nagynehezen felfogja mi történt: azonnal kapitulál..!

Egy Frieseler Storch gép landol percek múltán a havon és a Ducét Bécsbe viszi Skorzenyvel, ahonnan Skorzeny azonnal jelenti a Führernek a sikeres akciót. Hitler rendkívül elégedett és így válaszol: "Skorzeny, Ön véghezvitt egy sikeresen végzödött katonai manövert, amely a történelembe kerül! Azonkívül visszaadta barátomat Mussolinit. Kitüntetem Önt a Lovagkereszt Elsö fokozatával és elöléptetem SS-Sturmbannführer-ré. Gratulálok Önnek!"

Az elkövetkezendö hónapokban Otto von Skorzeny igen elfoglalt ember lett: kommandó-egységét felfrissítette harcedzett, valamilyen harcászati módban tapasztalt és tanult emberekkel. Felállítottak egy minöségi és egy személyi értékrendet; meghatározták milyen feltételekkel, kik és melyik harcászati nemben alkalmazhatóak a legjobban. A felvételi követelményeket tíz pontba sürítették (Csak összehasonlításul: a Waffen-SS kötelékébe való belépéshez öt pontos fizikai és fajtisztasági követelménynek kellett a jelentkezönek megfelelnie).

Ezen felül a Birodalom technikusai által kifejlesztett új fegyverekkel való megismerkedés és különleges harcászati felállások kialakítása szerepelt még. Skorzeny gyakran hangoztatta katonái elött: "A gyorsaság, a rajtaütésszerü akció, a nem-várt fellépés dupla sikert jelent!" Ezért speciális egységét 5 kisebb osztagba, közöttük egy "operációs, irányító egységbe tömörítette", amelyet Jagdverband Mitte néven hívtak.

Szinte a szerencsének köszönhetö, hogy az 1944. Július 20-i, Stauffenberg örnagy által összeesküvés-szerüen véghezvitt Adolf Hitler elleni bombamerényletet követöen Skorzeny és különleges csapata létezett! A Führerhauptquartier területén tartott katonai megmozdulásokról tartott tanácskozáson elrejtett bomba célja az volt, hogy a merénylök Hitler meggyilkolása utáni követö káoszban tartalékos csapatok veszik át a politikai és katonai hatalmat.

Szerencsére Skorzeny SS-Sturmbannführer éppen megérkezett Bécsbe, amikor a merénylet végbement és saját szemével látta a pályaudvaron a tartalékos osztagok sietös mozgósítását az összeesküvök által Berlinbe. Skorzeny azonnal egy kisebb létszámú osztaggal a tartalékosok föhadiszállására ment. A parancsnoknak jelentette, hogy ö is az "új hatalom oldalán" áll. Ez meggyözte a parancsnokságot Skorzeny "árulásáról". Amikor a helyzetet már világosan látta és feltérképezte az árulók létszámát, helyzetét és felfegyverzettségét, Skorzeny utasítást adott az egységének az összeesküvök lefegyverzésére és a puccs megsemmisítésére. Az árulók egy része, látva a helyzet pálfordulását és Skorzeny sikeres fellépését, mégis ellenállt. Ezeket agyonlötték és a parancsnokot felmentették további szolgálattevékenysége alól. Nem több mint húsz perc elteltével Skorzeny jelentette Berlinnek, hogy a "helyzet stabilizálódott". A megmaradtakat eskütétel alatt kötelezte a harc folytatására, amelynek eleget is tettek.

1944. Szeptemberében egy újabb, kemény feladat várt Skorzeny és csapatára: a Führer a magyarországi helyzet stabilizálására adott utasítást. Ugyanis Budapeströl jelentették a Birodalommal szimpatizáló katonai egyének, hogy Horthy admirális a szovjettel és a "szövetségesekkel" kétirányú "tárgyalásokat" kezdeményezett a fegyverletétel ügyén. Hitler utasította Skorzenyt, hogy kövessen el mindent, hogy Horthy és családja a nemzetével ellentétes akaratot valósítsa meg és odadobja Magyarországot akár a szovjet, akár az angolszász martalócoknak.

Skorzeny tehát a stratégiáját így dolgozta ki: új jármüveket és hadianyagokat koncentrálva Bécs és a magyar határ között, civil ruhában, magánemberként Budapestre utazott. 5 héten át csak a Horthyt körülvevö környezetet és azok körülményeit tanulmányozta. Megfigyelte, hogy a honvédség, rendörség és az "utca embere", az átlag magyar a kommunizmus-elleni harc folytatását akarja. Azt is megtudta, hogy Horthy fia, Miklós kapcsolatot létesített a jugoszláv kommunista terrorista-vezér Titón keresztül a szovjettel a kapitulációt illetöen. Egy pár órával késöbb az agg Horthy 1944. Október 15-én "rádió-szózatot" intézett a magyar nemzethez, bejelentve a szégyenletes fegyverletételt, árulást és szembefordulást a szövetséges Német haderökkel. Skorzeny ebben a pillanatban elérkezettnek látta az akcióba lépés idejét: elrendelte csapatainak, hogy szállják meg a Budai Várat és várjanak további utasításra. Ezt Skorzeny azért adta parancsba, mert nem akart sem magyar, sem német vért ontani. Igyekezett rajtaütésszerüen és minnél kisebb feltünéssel a helyzetet stabilizálni.

Október 16-ára virradóra, csak néhány perccel éjfél után, Skorzeny csapatai a Vár felé nyomultak különbözö irányból, különbözö utakon. Az SS-Sturmbannführer azt a látszatot akarta kelteni, hogy a csapatok mozgása egy már megegyezéses alapokon elvégzett katonai offenzíva. A terv bevált! A magyar fegyverek nem tüzeltek német testvéreikre és fegyvertársaikra. Horthyt letartóztatták és felmentették minden döntési és irányítói feladatai alól. A magyar tisztek, honvédek teljes egyetértésben megismételték elkötelezettségüket a Német Birodalom által meghirdetett szent háború mellett. A júdeó-bolsevizmus elleni kíméletlen küzdelem folytatódott! Még aznap reggel egy új kormány, a nemzetiszocialista Hungarista Kormányzat vette át a hatalmat Szálasi Ferenc Nemzetvezetö eskütételével.

Amikor késöbb Skorzeny elmesélte a budapesti puccs meghiúsításának történetét, a Führer igy szólt hozzá: "Ön nagyon derekasan cselekedett, kedves Skorzeny! Mindenképpen elöléptetem Önt SS-Obersturmführerré, Október 16-tól számítva és a Lovagkereszt Aranyfokozatával tüntetem ki!"

Megintcsak, Skorzenynek nem sok ideje maradt a babérokon üldögélni: Adolf Hitler máris új megbízatással látta el.

A nyugati frontokon az angolszász erök elörenyomulása megtorpant a határoknál. A Führer egy új offenzívát készített elö a hadvezetéssel, amelyet Aachen és Luxemburg közötti térfélre tervezett, egészen a Ardennesen keresztül a Csatorna partjáig húzódva és megsemmisítö csapást mérve a 'szövetségesekre'. A hadmüveletek kiterjedtek volna egészen a Bastogne-Brüsszel-Antwerpen területek északi vonaláig. Skorzeny feladata itt kezdödött: amerikai és angol egyenruhákba öltöztetett diverzáns egységei birtokukba vették a Meuse folyó hídjait Liége és Namur között, megakadályozva, hogy az angolszászok felrobbantsák az elörenyomulás szempontjából fontos összekötö hídakat (A "Halál 50 Órája" címü film ezzel és az Ardennes-i tankcsatával is foglalkozott). A német kommandósok egy kisebb egysége az ellenséges vonalak mögött - természetesen angol/amerikai egyenruhákban - félrevezetö utasításokat adtak, zavarták, megsemmisítették a katonai telefonvonalakat, elállították az úti jelzötáblákat, a rádióadásokat az egyes parancsnokságok között zavarták. Ez a fajta "háttér-aktivitás" hatásosnak bizonyult: az egyik angol század parancsnoka rossz irányba küldte a tankokat, amelyek ezután csapdába kerülve megadásra kényszerültek, a fegyverzetüket megsemmisítették, öket pedig fogságba vetették. Más esetekben a hibás információk miatt az amerikaiak saját telefonvonalaikat lötték szét tankokkal, a jó útijelzö tablákat szereltették le, stb. Sokkal hatásosabb volt azonban a vonalak mögötti és belüli zavar és a szabotázs-hisztéria, amely az angolszászokat gyötörte.

A keleti front összeomlása után Otto Skorzeny és hüséges emberei utasítást kaptak, hogy a németországi Odera folyótól keletre fekvö Schwedt városka hídföjénél helyezkedjenek el és figyeljék meg a Vörös Horda inváziós seregét. Skorzeny tehát elfoglalta pozícióját és odarendelte még 4 egységét. Közben a frontról visszatérö német katonák segítségével menekültek ezreit segítette az Odera folyón túlra a gyilkoló, raboló, eröszakoskodó kommunista csürhe elöl.

1945. Február 28-án a Führer fogadta Skorzenyt és ezekkel a szavakkal méltatta: "Skorzeny SS-Sturmbannführer, meg kell köszönjem Önnek az Odera folyómenti hösiességét és leleményességét. Az Ön bátorsága többezer ember életét mentette meg a biztos pusztulástól! Ezennel személyesen átadom Önnek a Lovagkereszt Tölgyfalevél érdemrendjét."

A háború vége elött két héttel, Április 20-án (a Führer 56. születésnapján) Otto von Skorzenyt ismét elöléptették: SS-Standartenführerré. 12 nappal késöbb amerikai fogságba esett Salzburg mellett. 1947-ig tartották fogva, majd zsidó-bolsevik "nácitlanítási" eröszaktervnek megfelelöen a Dachau-i nevelötáborba szállították. Egyenruháját mindvégig megtarthatta, söt: az amerikai tisztek még tisztelegtek is neki, elismerve katonai zsenialitását és bátorságát. Fogvatartói sohasem éreztették vele, hogy hadifogoly. Mivel "háborús büntetteket" nem tudtak rábizonyítani, ezért a Darmstadt melletti rehabilitációs táborba került. Itt a négyhatalmi katonai bíróság már arrogánsabban bánt vele; kihallgatásait mindig újra és újra elhalasztották, így felügyelet alatt tartották, amig csak lehetett. 1948. Júliusáig türelmesen várt, ezután saját magát "szöktette" meg: elöbb Németországban, majd Franciaországban bújkált, mig végül 1951-ben a spanyol nép és a Fallangista Párt vezetöje Francisco Franco tábornok menedéket adott számára. Azonnal munkát kapott és mint mérnök dolgozott egy nagyvállalatnál. Részt vett az egyiptomi titkosszolgálat megalapításához nyújtott segítségben és Moukhabarat név alatt müködött az egyiptomi kormány részére.

1975-ben egy tüdögyulladás miatt a németországi Heidelberg egyetemi kórházába került kezelésre. Spanyolországba való visszatértekor már elörehaladott, gyógyíthatatlan beteg. 8 nappal halála elött találkozik a régi kamerádokkal: Hans-Ulrich Rudel és Waldemar Schütz-el. Itt mondta el a régi bajtársaknak, hogy amikor 1944 öszén a Führerhauptquartierben meglátogatta a a betegeskedö Führert, elárulta neki, hogy "a Harmadik Birodalom elött készen voltak a végsö tervek az atombomba elöállítására, de az utolsó percben elvetette a gondolatát is a megvalósításra, mert a Vezér nem akarta a felelösséget vállalni, hogy a világot ez az 'ördögi' találmány megsemmisítse".

1975. Július 5-én Otto von Skorzeny Madridban elhunyt. Holttestét elhamvasztották és urnáját Bécsben örzik. 

HEIL HITLER! 

(H. H. Noorden írása) 

(harcunk.info)

10 ezer agymosott állta útját a Drezda terrorbombázására emlékező nemzetiszocialistáknak

2013. február 19. - 10:32

Rovatok: 

Lapszemle

|

Körül-belül 10 ezer agymosott ellentüntető állta útját a nacionalistáknak Drezdában, akik a szövetséges erők második világháborús drezdai tömeggyilkosságára akartak emlékezni. 

A rendszer pártjai által pénzelt ellentüntetők kígyózó "élő kordonnal" vették körbe a várost, hogy a körül-belül ezer fős nacionalista menet ne tudjon elindulni a drezdai központi pályaudvarról. Végül a rendőrség néhány méter után megállította a hazafiak menetoszlopát arra hivatkozva, hogy így akarják elkerülni az összecsapásokat, amelyek a korábbi megemlékezéseket jellemezték, leginkább a balhét kereső anarchisták jóvoltából. 

A 3500 fős kivezényelt rendőri erők parancsnoka végül elégedetten közölte, hogy a rendezvény békésen ért véget, arról azonban nem szólt a fáma, hogy a saját játékszabályaikat sem betartva tiltották le a megemlékezést arról a 250 ezer és 500 közötti számúra becsület ártatlan áldozatról, akiket a szövetséges légierő Wintson Churchill parancsára 68. évvel korábban hamuvá égetett, mindösszesen egyetlen éjszaka alatt.

A Lancaster és Mosquito gépekből álló bombázókötelék 3000 tonna hagyományos, és 650 000 darab gyújtóbombát dobott le a semmilyen katonai erővel nem védett városra. A világtörténelem mindeddig legnagyobb áldozattal járó légitámadása egy hatalmas krematóriummá változtatta Drezdát, az 1600 fokon izzó 200-300 km-eres óránkénti sebességgel közlekedő tűztenger hatására élve porladtak hamuvá százezrek, s az ártatlan emberáldozatok száma nagyobb volt, mint az amerikai atomcsapásoké Hirosima és Nagaszaki ellen együttvéve. 

A "demokraták", akik azt állították, hogy "felszabadították" a németeket Hitler uralma alól, nem hoztak egyebet, mint terrort és pusztítást. 

(harcunk.info)

Pedofília miatt 103 évre ítélték egy New York-i ortodox zsidó közösség rabbiját

2013. január 24. - 12:13

Rovatok: 

Lapszemle

|

Washington, 2013. január 23., szerda (MTI) – Kiskorúval szemben többszörösen elkövetett nemi erőszak miatt 103 évi szabadságvesztére ítélték egy igen zárkózott és befolyásos brooklyni ultraortodox zsidó közösség egy prominens tagját – közölte szerdán a The New York Times.

A szatmári haszid közösséghez tartozó, 54 éves Nechemya Webermant, aki képesítés nélküli terapeutaként egy viselkedészavaros lányt részesített “kezelésben” 12 és 15 esztendős kora között, decemberben 59 rendbeli szexuális bűncselekményben marasztalták el. A kedden kihirdetett ítélet mindössze 14 évvel maradt alatta a kiszabható maximumnak.

“Ön életekkel játszadozott, és úgy tette őket tönkre, mintha ha csak játékszerek lettek volna” – jelentette ki a bíróságon Weberman jelenleg 18 éves áldozata, akinek a nevét nem hozták nyilvánosságra. A lány könyörtelenséggel vádolta meg az elítéltet, és a bírótól a lehető legszigorúbb büntetést kérte.

Az ügy megkülönböztetett figyelmet kapott a New York-i médiában, mert ez volt az első eset, hogy a több mint két évtizede hivatalban lévő brooklyni államügyész, Charles J. Hynes pedofil bűncselekmény miatt vádat emelt egy ultaortodox csoport egy képviselője ellen.

Hynes hivatala további hét ultraortodox férfi ellen amiatt emelt vádat, hogy megvesztegetéssel és megfélemlítéssel próbálták meg elhallgattatni Weberman áldozatát.

A lányt a Brooklyn Williamsburg negyedében működő vallási iskola irányította a semmilyen engedéllyel nem rendelkező Webermanhoz, hogy terápiában részesítse. A férfi azonban, aki óránként 150 dolláros díjazást kapott a kezelésért, molesztáltaés – az egyik rokon vallomása szerint – megfenyegette páciensét, hogy kicsapják az iskolából, ha erről szólni mer.

A lány később egy másik iskolába, valamint egy igazi terapeutához került, aki páciensének elbeszélése nyomán feljelentést tett. Webermant 2011-ben letartóztatták, utána a vallási közösségen belül a vád szerint kampány indult a vádló és annak barátja (azóta férje), a 25 éves Hershy Deutsch elhallgattatására. Az erőszaktevő védelmezőit egytől hét évig terjedő szabadságvesztésre ítélhetik.

A párt egyebek között azzal fenyegették meg, hogy visszavetetik a Deutsch által vezetett williamsburgi étterem kóser minősítését. A vallomás visszavonásának fejében a fiataloknak félmillió dollárt ajánlottak fel azzal, hogy kezdjenek a pénzzel új életet Izraelben.

A haszid közösség több vezetője kiállt Weberman mellett, és adakozást is szerveztek a férfiak között a vádlott védelmének javára. Deutsch tiltakozó megmozdulást hívott össze az adománygyűjtés helyszínének közelébe.

“A tanúk megfélemlítése az ultraortodox közösségben rosszabb, mint a szervezett bűnözés világában” –nyilatkozott korábban a The New York Timesnak Hynes államügyész. A lap rámutatott, hogy noha több ultraortodox rabbi is azt vallja, hogy agyerekmolesztálókat fel kell jelenteni a rendőrségen, a vallási csoportban erősen él még az az ősi tilalom, amelynek értelmében tilos egy zsidót kiadni a nem zsidó hatóságoknak.

Az áldozatok ezért vagy hallgatásra kényszerülnek, vagy a vallási elöljárókra bízzák az ügy kezelését. A lap egy tavaly júniusi riportja szerint noha szexuális bűncselekmény ügyében a tanúk megfélemlítése miatt legalább két évtizede nem emeltek vádat ultraortodox zsidók ellen, többen azt állítják, hogy a probléma nem új keletű a közösség körében.

Hynes hivatala tavaly nyáron megszégyenítő kudarcot szenvedett egy másik ügyben, amelyben a vádló a lubavicsi ortodox közösséghez tartozott. A vád szerint négy férfi megerőszakolt és tíz éven át prostitúcióra kényszerített egy a csoporthoz tartozó asszonyt. Eljárási hiba miatt azonban – az államügyészség nem osztott meg egyes bizonyítékokat a védelemmel – a vádat ejtették.

- MTI -

Titkok és szolgák: a hülyének nézett ország

2012. december 17. - 16:32

Rovatok: 

Lapszemle

|  

Parlamenti munkacsoportot terveznek létrehozni annak érdekében, hogy feltárják, milyen kapcsolatot ápolhatott az egykori Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója Portik Tamással, a ’90-es évek olajügyeinek főszereplőjével, akit a rendőrség - felbujtóként - több leszámolásos gyilkossággal hozott összefüggésbe. Egyre többen vélik úgy, a titkosszolgálat segítséget nyújtott a magyarországi szervezett bűnözés több vezető alakjának. Ez a vélekedés azonban nem teljesen helytálló. Ugyanis a szervezett bűnözést maga a titkosszolgálat hozta létre hazánkban.

A „pajszerosok” és az állambiztonsági szolgálat

Volt egyszer egy betörőbanda, amelynek tagjai a '70-es évek vége felé tehetős kisiparosok, kereskedők, művészek lakásait fosztották ki. Budapestről kamionokkal, furgonokkal, személygépkocsikkal, diplomata útlevelek és diplomata rendszámok árnyékába bújva, tonnaszámra csempészték ki Münchenbe, majd onnan tovább, Kaliforniába, Los Angelesbe a betörések útján szerzett értékeket (festmények, antik tárgyak, arany- és ezüstékszerek, stb.). A szállítások professzionális megszervezése vélhetően nem az iskolázatlan, erőszakos fellépésű, késsel-villával étkezni nem tudó „pajszerosok” szellemi képességeit dicsérték… Nem hivatalos becslések szerint - akkori értéken számolva - a százmillió forintot is meghaladhatta a külföldre csempészett vagyontárgyak összértéke - amikor 1 kg. kenyér 3,60 forintba került…

Az Országos Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Csoportfőnöksége a nyolcvanas évek legelején, „Presztízs” fedőnévvel akciót indított a szervezett módon elkövetett lakásbetörések elkövetőinek felderítésére.

A budapesti betőrőcsapat egyik agytrösztjének Gy. Pétert tartották, aki nem mellesleg COCOM-listás termékek Ausztriából Magyarországra történő csempészésével is foglalkozott. Gy. a titkosszolgálat embere volt, és - természetesen - a haja szála sem görbült a bűncselekmény-sorozattal összefüggésben. Ugyancsak az állambiztonsági szolgálat védelmét élvezte a bűnszervezet másik meghatározó alakja, N. Ferenc is, akit a „Cég” emberei azzal vittek el egyik kihallgatásáról, hogy majd ők veszik „kezelésbe”. N. magyar konzuli útlevéllel rendelkezett, és a titkosszolgálati „kezelésbe” vétele annyira jól sikerült, hogy kevéssel később feleségül vehetett egy osztrák hölgyet, és a sógorokhoz távozhatott…

Ugyancsak a lakásfosztogató brigád oszlopos tagjaként működött R. László, akit „láthatatlan kezek” szintén „kimostak” a büntetőeljárásból, hogy aztán - mintegy másfél évtizeddel később - egy nagyhatalmú, volt rendőrségi csúcsvezetővel (pontosabban: annak strómanjával) közös vállalkozást hozzanak létre, és százmilliókat keressenek. Az R. László személyét érintő, a ’80-as évek elején keletkezett kompromittáló dokumentumok ma már nem fellelhetőek a rendőrség irattárában - „eltűntek”… 

„1980-ban is komoly ütközések voltak a titkosszolgálattal a Presztízs-ügy nyomozása kapcsán. Külön engedély kellett, külön pecsétes írás bizonyos személyek őrizetbe vételéhez, akit meg akartak lógatni előlünk. A háttér vizsgálata során kiderült, hogy Los Angelesben milyen magyar maffia alakult ki. Aztán később ezek az emberek megjelentek itt, Magyarországon, később egy részüket felrobbantották, más részüket lelőtték. Akkor el kellett gondolkoznom azon, hogy milyen szervezetek tagjai voltak valójában. A mindenféle vizsgálódás azt mutatja, hogy a titkosszolgálatok egy árnyék-kormányként működnek, összeszedik az információkat és azt megfelelően csoportosítva a politikusok kezébe adják” - nyilatkozta Tonhauser László nyugalmazott rendőrezredes, 2000. október 30-án, az Országgyűlés olajbizottsága előtt.

A volt rendőrnyomozó szerint a „bűnözői csoport vezéregyéniségeit az ország legjobb és legdrágább ügyvédjei védték, nem egyet az USA-ból, Los Angelesből fizettek dollárban”. Egy Bujtor néven ismert betörő ügyvédje például különösebb nehézség nélkül kiutazhatott Los Angelesbe, ahol az ottani magyar maffia vezetőivel találkozott. Ez nem történhetett volna meg abban az időben, anélkül, hogy az ügyvédnek ne lettek volna magas belügyes vagy titkosszolgálati kapcsolatai.

Tonhauser „Nem kérek bocsánatot” című könyvében is utalt arra, hogy a Presztízs-ügy nyomozása során világossá vált: a titkosszolgálat és a fővárosi bűnözői csoport több tagja, valamint a Los Angeles-i magyar maffia között kapcsolat van. „A Budapest II. kerületben tartottunk házkutatást egy gyanúsítottnál. Már ki voltak téve az asztalra a megtalált bűnjelek, amikor megjelent két jól öltözött úriember, és kihívott a lakásból engem, mint az eljárás parancsnokát, majd elvitték a teljes aktát, bűnjeleket és magát a személyt is, aki a továbbiakban nem szerepelt az ügyben” - írta a volt rendőrtiszt.

Ennek a kiterjedt betörőhálózatnak a tagja volt - úgynevezett tippadóként - Jakubinyi Róbert is. A férfi az 1990-es évek elején került kapcsolatba Földesi-Szabó Lászlóval - ekkor még csak Szabó Lászlóként -, aki abban az időben az ORFK-n dolgozott nyomozóként, és egy részvénycsalási ügyben vizsgálódott Jakubinyi ellen. Jakubinyi hamis váltókkal több, mint háromszázmillió forintot csalt ki a Merkantil Banktól. Jakubinyi Róbertet elítélték, de a büntetés alól mentesült, a köztársasági elnöktől kegyelmet kapott. Az elnöki kegyelmet állítólag nemzetbiztonságis vonalról járták ki számára. Miután Földesi-Szabó leszereltették a rendőrségtől, Jakubinyi fiával, Roland Róberttel összeállva közösen alapítottak céget, és együtt léptek be az Egymásért Egy-Másért „kiemelten közhasznú” szervezetbe is. 

Az Egymásért Egy-Másért Kiemelten Közhasznú Alapítvány 2004-ben jött létre. Az ötletgazda Jakubinyi Róbert volt, az alapító a fia, Jakubinyi Roland Róbert, a kuratórium elnöke Földesi-Szabó László. A kuratóriumnak az elnök mellett három tagja volt: dr. Simon Ibolya, az Nemzetbiztonsági Hivatal jogásza, aki egyúttal az alapítvány jogi képviseletét is ellátta, Nagy Lajos és Nagy Sándor. Nagy Lajos volt a Nemzetbiztonsági Hivatal első főigazgatója. Menesztése után, 1991-ben, az S-Komplex Nemzetközi Biztonságvédelmi Részvénytársaság elnök-vezérigazgatója lett, a cég felügyelőbizottságának a megalakulástól kezdve tagja volt dr. Apró Piroska, aki később Horn Gyula miniszterelnök kabinetfőnökeként tevékenykedett (és akinek a veje lett Gyurcsány Ferenc). Nagy Lajos elhunyta (2006) után helyét a kuratóriumban dr. Gyarmati György, az Nemzetbiztonsági Hivatal főosztályvezetője foglalta el.

Köztudott: az alapítványnál néhány éve milliárdos áfacsalást és sikkasztást tártak fel a nyomozóhatóságok, Földesi-Szabó Lászlót - jogerősen - 6 év börtönre ítélték. A többiek köszönik, jól vannak…

Amint az ismert, az 1984-es, Los Angeles-i olimpiát bojkottálták a szocialista blokk államai. Sportvezetőink, sportújságíróink azonban megjelentek a játékok helyszínén. Így - mások mellett - Békesi László, mint a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, a Magyar Atlétikai Szövetség vezetője, Vitray Tamás, mint a Magyar Televízió főmunkatársa és Gyárfás Tamás, a Népsport külföldi rovatának vezetője is. Gyárfás példaképként tekintett Vitrayra, kettejük között mély, szoros kapcsolat szövődött. Nagyon szoros…

Los Angelesben a magyar delegáció több prominense megismerkedett Bodnár Györggyel (George Bodnar), aki 1956-ban hagyta el Magyarországot. Bécsig „disszidenstársa” volt az a Vitray Tamás, akivel gyerekkori pajtások voltak, és aki később évtizedekig a szocialista Állambiztonsági Szolgálat „Szigorúan Titkos” tisztjeként (SZT) működött. (Vitray az osztrák fővárosban meggondolta magát, és hazatért.) Bodnár pazar luxusvillájában etette, itatta, szórakoztatta a magyarokat, akik közül nem tudni, hányan lehettek tisztában vendéglátójuk rovott múltjával. 

„Ungarnkreis”, azaz „Magyar Kör” néven vált hírhedté a’70-es években az a - főleg magyar disszidensekből álló - hamisító bűnbanda, amelynek tagjai az egész világra kiterjesztették bankcsaló tevékenységüket. Ennek a csoportnak volt tagja Bodnár György, akit a korabeli nemzetközi sajtó csak „hétnevű szélhámosként” emlegetett, ugyanis - idézet a Die Presse 1978. április 21-i lapszámából - „hamis papírokkal tökéletesen el volt látva. Argentínában szerzett állampolgárságot, ott Jorge Otto Bodnar néven szerepelt. Az Egyesült Államokban Stephen Goldberg, majd Steven Blomm állt a „miszter” útlevelében. Londonba már úgy érkezett, mint Georges Berland, más országokban Georg Bodner, majd Juan Marek néven bukkant fel. Zseniális irathamisítóként tartották számon, bandájával főként csekkekre, értékpapírokra és hitellevelekre szakosította magát. 1974-ben, Los Angelesben már lefülelték csalás miatt, de ott akkor még nem tudták, hogy kivel van dolguk, mindössze 30 hónapra ítélték. Bodnár (azaz akkor Stephen Goldberg) azonban ezt sem tudta kivárni, öt hónap múlva megszökött, hogy minél előbb folytathassa szenvedélyét, a csekkhamisítást.” A bécsi Kurier című napilap így emlékezett meg 1978. április 21-én Bodnárról: „A 41 éves George Otto Bodnarral nagy hal akadt a bécsi rendőrség hálójába. Három éve keresték már a magyar származású kereskedőt, nem csak Észak- és Dél-Amerikában, hanem szerte Európában is, az USA történelmének egyik legnagyobb csalási ügyében, amikoris 4 millió dollárnyi kárt okozott az ottani bankoknak. Bodnart elítélték és egy kaliforniai börtönbe zárták, ahonnan azonban megszökött. A bűnügyi hivatal már hónapokkal ezelőtt tudomást szerzett a nagy csaló titkos bécsi lakcíméről, de hiába érdeklődtek a szomszédoktól, senki sem látta mostanában az argentin útlevéllel, uruguayi jogosítvánnyal és német rendszámú Mercedes-szel közlekedő bűnözőt. De a nyomozók Amerikából értesítést kaptak, hogy Bodnar haza készül Magyarországra, hogy édesanyjának pénzt vigyen. Szerda délután meglepték őt Bécs-Döblingenben a biztonsági hivatal emberei… A „Magyar Kör” 1975 tájékán kezdte meg működését, Európa és az USA majdnem minden nagy bankjában találtak a kezeik nyomát viselő hamis kártyákat és hitelleveleket.”

Bodnár György 1988-ban elérkezettnek érezte az időt, hogy meghódítsa Magyarországot. Bizonyára nem a déli szellő hordta a fülébe az információt, hogy rövid időn belül hatalmas változások történnek hazánkban…

1988. december 16-án megalakult a HTD Nyomdaipari és Adatfeldolgozó Kft. Ez a cég lett a kiadója a Szaknévsornak - „aki kimarad, az lemarad”… Nos, a társaságból nem maradt ki az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat (amely az állambiztonsági szolgálat közvetlen fennhatósága alá tartozott), a Demján Sándor vezette Magyar Hitel Bank Rt., az akkoriban ugyancsak Demjánhoz kötődő Reform Lap- és Könyvkiadó Rt., valamint Bodnár amerikai vállalkozása, a Directory Processing Center Inc.. A kft. ügyvezetője Gyárfás Tamás lett. 1990. július 31-én a cég felügyelőbizottsági elnökévé választották Békesi Lászlót, aki 100 ezer forintos üzletrészt kapott tisztsége mellé.

Három és fél hónappal korábban, 1990. április közepén Békesi László - pénzügyminiszterként - engedélyt adott a Panama Blackburn International Inc. nevű társaságnak, hogy kaszinó működtetése céljából, Blackburn International Casino Kft. néven, 100 százalékban külföldi tulajdonban álló gazdasági társaságot alapítson. A cég székhelye - Bp., XIV. Gyarmat u. 52. - megegyezett a Szaknévsort kiadó HTD Kft. székhelyével.

A pénzügyminiszteri engedély címzettje, a Panama Blackburn International Inc. 1983. május 11-én, Panamavárosban került bejegyzésre. Alapító-tulajdonosa: Várszegi Gábor, későbbi Fotex-vezér…

Annak ellenére, hogy a kaszinónyitási engedély a vonatkozó törvény szerint nem volt átruházható, az 1991. július 22-én bejegyzett - és 1998-ig Bodnár, majd pedig a neves filmproducer, Andrew G. Vajna által ügyvezetett - Blackburn International Kaszinó Kft. alapítójaként már az ugyancsak Panamavárosban - 1990. december 5-én - nyilvántartásba vett, az eredeti jogtulajdonos elnevezéséhez megtévesztésig hasonló névre keresztelt Panama Blackburn International Casino S.A. szerepelt a cégiratokban. A panamai vállalat elnöki tisztségét Andrew G. Vajna, alelnöki posztját George Bodnar töltötte be. Kevéssel később Sylvester Stallone megnyitotta a budapesti Las Vegas Casinót…

Játékkaszinók létesítésére a 3054./1990.Mt. határozat szerint a pénzügyminiszter egyedi elbírálás alapján adhatott engedélyt. A "nem nyilvános" határozatnak nem volt eljárási szabálya, és nem volt szabályozva az sem, hogy az engedély milyen szempontok és feltételek megléte esetén adható ki. "Az engedélyeztetést semmi nem kötötte feddhetetlenségi vizsgálathoz, tehát senkinek az előéletét nem boncolgattuk" - nyilatkozta Békesi László az Új Magyarország című napilap 1994. október 22-i számában. Magyarul: amennyiben még élt volna, akár Al Capone is nyithatott volna kaszinót 1990-ben, Budapesten. Az ominózus minisztertanácsi határozat szövegét egyébként maga Békesi készítette, s javasolta elfogadásra. 

(Érdekesség, hogy a kaszinóügyben érintett Várszegi Gábor magyarországi karrierjének kiinduló pontja ugyancsak kapcsolódik Demján Sándorhoz. A Fotex alapját képező első gyorselőhívó berendezést Várszegi a Demján igazgatta budai Skála áruházban helyezte üzembe. A fotótechnikai eszközt attól a Putter Tamástól örökölte meg a későbbi milliárdos vállalkozó, akinek holttestét saját gépkocsijának csomagtartójában találták meg, Los Angelesben - több lövéssel végzett vele az ismeretlen tettes…)

Bodnár György a ’90-es években szédítő karriert futott be - és óriási pénzeket keresett - hazánkban: a kaszinózás és a Szaknévsor megjelentetése mellett hosszú évekig cége, a Football Duó Kft. kizárólagos tulajdonát képezte az NB I-es labdarúgó-mérkőzések televíziós közvetítési joga, valamint beválasztották a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségébe is. Nem mellékesen: jelentős mértékben ő finanszírozta - az érdekeltségébe tartozó HTD Kft. és a Ribbon Kft. révén - a Gyárfás Tamás nevével fémjelzett Nap TV indulását, és működésének első éveit (a televíziós vállalkozásban 1991 és 1993 között szerepet vállalt a Princz Gábor irányítása alatt álló Postabank és Takarékpénztár Rt. is).

Bodnár, Gyárfás és Princz a Ribbon Kft-ben is egy gyékényen árult. A társaság tagjai között tartották nyilván 1989 és 1991 között a Bodnár tulajdonában álló, Kaliforniában bejegyzett Marketing Data Compilation Ltd. nevű társaságot, 1990 és 1998 között a Postabank Takarékpénztár Rt-t (illetve annak különböző leányvállalatait), valamint 1989 és 1991 között Gyárfás Tamást (aki az elmúlt negyedszázadban többször is összeveszett Bodnárral, de végül mindig kibékültek). 

Bodnár „hátterét” jól illusztrálja egy, az 1990-es évek elején történt súlyos közlekedési baleset. A vállalkozó személygépkocsijával a Városligetben elgázolt egy - a kijelölt gyalogátkelőhelyen szabályosan közlekedő - állapotos fiatalasszonyt. A kismama - és a szíve alatt hordott magzat - elhunyt. Ilyen esetben, általában, egy „mezei” sofőrt a helyszínen őrizetbe vesznek a rendőrök. Bodnár azonban nem volt „mezei”: másnap reggelre már el volt „sikálva” az ügy, eltűnt az akta, nem történt semmi, arra sem járt, sem ő, sem a halálra gázolt nő…

Dolgoztak a „titokzatos kezek”.

Ahogy dolgoztak Gyárfás estében is, 1994-ben. E sorok íróját a Budapesti Rendőr-főkapitányság egyik gazdaságvédelmi nyomozója azzal kereste meg, hogy dokumentumokkal alátámasztott információkat szolgáltatna a médiavállalkozó ingatlan-beruházásaival összefüggésben elkövetett, áfacsalások gyanúját felvető visszaélésekről. A rendőrtiszt azt ígérte, hogy néhány napon belül jelentkezik a sztorival. Eltelt közel három hét - semmi. Telefon a rendőrségre, a válasz: a nyomozó már nem tartozik a testület kötelékébe. Mint később kiderült, két lehetőséget vázoltak fel neki felettesei: vagy azonnali hatállyal „önként” leszerel, vagy ellehetetlenítik, kicsinálják. Az előbbit választotta. „Nagyon kérem, felejtsük el azt az ügyet, mert még élni szeretnék egy kicsit” - mondta megtörten a telefonba.

Ők is Tökölről startoltak: lakkozott ingatlanbiznisz

Portikhoz hasonlóan a tököli fiatalkorúak börtönében majszolta a rabkosztot a nyolcvanas évek első felében Rózsa Ferenc és Kovács Tibor. Amolyan börtönbarátság szövődött közöttük. Kettejüknek - együttesen - éppen megvolt a tizenhat általánosa, nyolc itt, nyolc ott. Rózsa két hónap raboskodás után kegyelemben részesült, és elhagyhatta a tököli rácsos intézményt, hogy aztán egy évvel később már az az állambiztonsági szolgálat fedőcégeként működő Sprint-Börze Kisszövetkezet elnöki bőrfoteljébe huppanjon. Rózsa levelet íratott a munkáltatójával, a „Cég” garanciát vállalt Kovácsért, akit feltételesen szabadlábra helyeztek. Újra összeállt a „nyerő páros”, immár a szabadlevegőn.

1994-ben a két cimbora gondolt egy merészet és elindultak a Budalakk ÉTA, a Budalakk, valamint a Dunalakk festékgyárak privatizációjára kiírt pályázatokon. És mit ad Isten, nyertek! Nem is akármilyen módon: egy forintjuk sem volt. Fillérekért felvásárolt kárpótlási jegyekkel, és „soha vissza nem fizetendő” Egzisztencia-hitelből fizették meg a festékgyárak vételárát. A kölcsönöket (több százmillió forintot) a Kunos Péter-vezette Agrobank, illetve a Fekete János-féle Leumi Bank folyósították. A sikereken felbuzdulva Rózsáék szemet vetettek a Fővárosi Ingatlanközvetítő (FIK) Rt-re is. A FIK komoly „falat” volt, működését - egészen a rendszerváltásig - a Belügyminisztérium felügyelte, feladata volt Budapest ingatlanforgalmának bonyolítása, ellenőrzése. 1990-ig a vállalat intézte az úgynevezett kiemelt lakásügyeket (miniszterelnök, miniszterek, miniszterhelyettesek, KB-titkárok, stb.), és ide tartoztak az úgynevezett titkos (T) lakások is, amelyekkel az állambiztonsági szolgálat rendelkezett. A FIK-en keresztül jutottak lakáshoz az MSZMP vezető személyiségei, és sok, később az MDF, az SZDSZ és a Fidesz színeiben felbukkanó, ellenzékinek álcázott politikusnak is ez a cég oldotta meg a lakhatási problémáját. 1990 tájékán megindult a tömeges lakásprivatizáció, az állam, majd pedig az önkormányzatok a FIK-et bízták meg a bérlakások értékesítésével, a vételárak törlesztőrészletei a vállalat kasszájába futottak be, amelyekkel negyedévente kellett elszámolnia az önkormányzatok felé. Becslések szerint közel 30 ezer bérlakás értékesítésében közreműködött a társaság.

Háromszor írták ki a pályázatot a részvénytársaság privatizációjára, mert nem az nyert, akit a hatalom szeretett volna. Állítólag egy akkori állami vezető (B. P.) családjának szánták a céget, de a terv valahogy kiszivárgott és nem merték végrehajtani az ügyletet. Rózsa és Kovács névtelen strómanokat vetett be a győzelem érdekében, akiktől a pályázat eredményének kihirdetését követően magukhoz ragadták a társaság irányítását.

A vásárlási módszer ugyanaz volt, mint a lakkos cégek esetében: aprópénzért megszerzett kárpótlási jegyek, és „ne fizesd vissza” E-hitelek.

Az új tulajdonosok gyakorlatilag a cég birtokba vételével egyidőben „lopikázó funkcióba” kapcsoltak, bődületes pénzeket talicskáztak ki a részvénytársaságból, amely összegek - mint az értékesített bérlakások vételárának részletei - valójában az önkormányzatok tulajdonát képezték. A FIK csak beszedte és kezelte - helyesebben: „elkezelte” - ezeket a pénzeket.

1996-1998 között a FIK Rt. szponzorálta az Országgyűlés labdarúgócsapatát, évi 3 millió forinttal és mezgarnitúrákkal támogatva a honatyák sportolását. Kovács a parlamenti focicsapat egyik mérkőzésén mosolyogva mondta az egyik volt országgyűlési képviselőnek: „Látod, ezek mind az én együttesemben fociznak, az én mezemben szaladgálnak!” Több politikusnak a FIK fizette a mobiltelefon-költségét, így a részletes számlák által Kovács és Rózsa ellenőrizhették, hogy a képviselők kikkel tartanak kapcsolatot. „Az én zsebemben cincognak a politikusok, a rendőrök, az APEH-vezetők! Mindenki tehet egy szívességet nekem” - jelentette ki több alkalommal Kovács, aki egyébként jól választott feleséget is, párja a 2003-ban elhunyt, 1998 és 2002 között az FKGP országgyűlési képviselőjeként munkálkodó dr. Orosházi

Nem hazudott. A FIK Rt. vezetésében megjelentek a „nagyágyúk”: Dr. Nagy Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnökhelyettese, Simon Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal ezredese, az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának volt titkára, Gera Károly, a Nemzetbiztonsági Hivatal ezredese, Székely Gábor (SZDSZ) volt főpolgármester-helyettes, Páva Zoltán (MSZP) volt országgyűlési képviselő, dr. Kőrösi Imre (MDF) volt országgyűlési képviselő, Berecz János, az MSZMP Központi Bizottsága volt titkára, Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Osztályának egykori vezetője, dr. Horváth István, a Kádár-rezsim volt belügyminisztere (az első Orbán-kormány kancelláriaminisztere, Stumpf István apósa), Valenta László, az Országos Rendőr-főkapitányság volt gazdasági főigazgatója (Pintér Sándor legbizalmasabb munkatársa), és - Kovács Tibor ügyvédjeként - dr. Boross Ildikó, Boross Péter egykori miniszterelnök lánya, aki a '90-es évek végén közös vállalkozásban szerepelt Pintér Sándor feleségével. Az Omega-Tabak Rt-ben az ügyvédnő 1997-1999-ben felügyelőbizottsági tagként, Pintérné pedig 1997-1998-ban igazgatósági tagként működött. 

Illusztris névsor. Ki hiszi el, hogy ezeket a közismert személyeket a csupán általános iskolai végzettséggel, és „börtönszakosítóval” rendelkező Kovács és Rózsa „édesgették” a szabadrablás tárgyává tett FIK Rt-hez? Ahhoz a céghez, ahol néhány év leforgása alatt milliárdok tűntek el, ahol vittek szinte mindent, ami nem volt lebetonozva vagy ólomba öntve.

1998. június 5-én a FIK Rt. "megbízási szerződést" kötött az Autarkia Kft-vel, annak érdekében, hogy "az rt. volt vezérigazgatója által 1997. május 23. után jogellenesen elidegenített ingó és ingatlan vagyontárgyait, különösen a Megbízó tulajdonát képező bérlemények (ingatlanok) tekintetében a tulajdonjog és a bérleti jog átruházási szerződések érvénytelenítése tárgyában az eredeti állapot visszaállítása érdekében eljárjon. Ugyancsak a megbízás tárgyát képezik a Társaság tulajdonát képező pénzforrások, valamint a kezelőként rábízott pénzforrások és az ebből keletkező befektetések FIK Rt. részére történő érvényesítése." A megbízást az Autarkia Kft. képviseletében Boros József Károly (Boros Tamás) szignálta. Borost alig egy hónnappal később a belvárosi Aranykéz utcában felrobbantották.

Kovács Tibor egyik alapítója volt a Buda-Cash Brókerháznak, valamint szoros üzleti kapcsolatot ápolt a rosszemlékű London Bróker Rt. fő tulajdonosával, Reichardt Ignáccal, akivel 2000 elején - máig ismeretlen tettesek, máig ismeretlen indítékból - a saját terepjárójában végeztek. Az ügyészség megállapítása szerint a brókercégnél 1999 augusztusára a nyilvántartási rendszer hiányosságai, az ügyfélmegbízások és a saját ügyletek fedezet nélküli teljesítése és egyéb szabálytalanságok miatt mintegy 2 milliárd forint értékű értékpapír, valamint közel 300 millió forint készpénz hiányzott. A FIK Rt. részvényeit Kovács Tibor a London Brókernél helyezte letétbe. 1998-2000 között a London Bróker Rt. felügyelőbizottságában tevékenykedett ifj. Apró Antal, Apró Piroska testvére.

Ma már se FIK, se Budalakk, se Dunalakk, se London Bróker nem létezik. Viszont az elsíbolt milliárdok dolgozhatnak „valahol”, „valakiknek”. Ami biztosnak látszik: nem Kovácsnak és Rózsának, ők ugyanis évek óta nincstelenként tengetik életüket. „Valakik” mindent elszedtek tőlük. Az életüket, a szabadságukat viszont meghagyták - mert nem ellenkeztek, amikor az összeharácsolt vagyont úgymond "elvonták" tőlük. Nem mindenki volt ilyen szerencsés…

A Magyar Köztársaság 1990-ben megalakult, első szabadon választott parlamentjében a 386 képviselő közel harmada a Kádár-rendszer állambiztonsági szolgálatának ügynöke/besúgója volt, a honatyák és honanyák mintegy tíz százaléka pedig szigorúan titkos (SZT) állományú tisztként teljesített szolgálatot az egypártrendszer titkosszolgálati szerveinél, közülük legtöbben az MDF és az SZDSZ színeiben nyomkodták a szavazógombokat. Ugyanis ez a két párt volt a legesélyesebb a választások megnyerésére, ezért tömte tele a "Cég" a nyolcvanas évek végén a nevezett politikai szervezeteket (ki)szolgálóival - a „láthatatlan erő” így biztosította a továbbélését, befolyását a legmagasabb szinten. Zsarolható, fogható, gerinctelen emberekkel. Kevesen tudják, hogy az 1990-ben megalakult Országgyűlésben közel 240 képviselő jelentkezett a nemzetbiztonsági bizottságba. A kompromittálódott politikusok közül sokan szerették volna tudni, milyen dehonesztáló információkat tartanak nyilván róluk a "szervek"... Kijelenthető, hogy az úgynevezett rendszerváltást a titkosszolgálatok vezényelték le. Miért is?

Azért, hogy a törvénykezésben irányítottan, célzottan keletkeztetett kiskapukat, joghézagokat a titkosszolgálatok által kreált szervezett bűnözés kíméletlenül kihasználhassa. Nem lehet nem észre venni, hogy a "nagy pénzcsinálások" környékén - így vagy úgy - rendszerint felbukkan(t) a "Cég". Komolyan gondolja bárki is, hogy iskolázatlan sutyerákok, írni-olvasni alig tudó együgyűek éjjel-nappal a Magyar Közlönyt bújták, keresve a jogszabályok gyenge pontjait? Ugyan már! Legtöbbjüknek már a Gőgös Gúnár Gedeon mesekönyv tartalma is megterhelő szellemileg. Súlyos tévedés azt gondolni, az alvilág kereste/keresi a kapcsolatot a titkosszolgálatokkal. A valóság az, hogy a szervezett bűnözést maguk a titkosszolgálatok hozták létre, és választották ki a megfelelő „gombokat” az adott „kabátokhoz”.

A kényelmetlenné vált, magukat egy idő után "önjárónak" képzelő, és ebből következően kockázatot jelentő végrehajtókat pedig „titokzatos kezek” időnként lecserélték/lecserélik. Olykor akár egy komplett sort is - mint a jégkorongban…

A kivégzőket, a felbujtókat "ismeretleneknek" aposztrofálták/aposztrofálják. Pedig nem azok. A "láthatatlan erő" számára biztosan nem. 

Hülyének vagyunk nézve. Már elég régóta.

(V. F. - privatkopo.hu)

Angol hírszerző szervezetek

4. március 06. - 07:24

Rovatok: 

Nagyvilág

|

A leghosszabb és legeredményesebb múltra az angol titkosszolgálat tekinthet vissza. Sir Francis Walsingham, I. Erzsébet királynő nagyhatalmú minisztere már a 16. század második felében kiválóan működő ügynökhálózatot létesített „Ő Felsége ellenségeinek megfigyelésére”. A második világszabadságharc évei alatt is sikeresen tevékenykedett az általában Intelligence Service néven közismert brit titkosszolgálat. Történetéről számos visszaemlékezés és feldolgozás jelent meg az óta, mégsem tudjuk teljes pontossággal leírni szervezetét és munkáját. Az angolok ma is igyekeznek megőrizni titkaikat.

A két legfontosabb szervezet a kémelhárítással foglalkozó M. I. 5 (Military Intelligence = katonai hírszerzés) és az offenzív hírszerző szolgálat, az M. I. 6 volt. Az M. I. 5 vezetője feltehetőleg Sir David Petrie volt, aki a Scotland Yard speciális osztályával együttműködve derítette fel ügyosztályával az Angliában ténykedő ellenséges hírszerzőket. A közvélemény elégedetlenkedett munkájukkal, mivel csupán 15 német kémet állítottak bíróság elé, azt azonban nem tudták, hogy a B 1. A osztály, mely a később szolgálataiért bárói címmel kitüntetett John C. Mastermann (zsidó származású), oxfordi professzor vezetésével az elfogott kémek átállításán fáradozott, az elfogott hírszerzők többségét visszafordította. Ugyancsak az M. I. 5 érdeme, hogy a partraszállást megelőző sorsdöntő hónapokban a németek nem kaphattak megbízható híreket az inváziós csapatok összevonási körleteiről, ellenkezőleg, „biztos információik” szerint nagy, a valóságban nem létező erők állomásoztak Kelet-Angliában. Tehát főleg a dezinformációs hálózatra építették hadi stratégiáik sikerességét, ami nem mindig jött be, főleg a háború első éveiben. A már említett „Ultra” dekódoló-szervezet is az M. I. 5 hatáskörébe tartozott, mely kezdetben szinte teljesen „amatőrökből”, nyelvészekből, matematikusokból és más polgári szakértőkből állt. A regényekben és a publicisztikában Intelligence Service, vagy Secret Service néven szereplő szervezet az M. I. 6-ot takarja. Valóban titokzatos szervezet, vezetőjét maga a király nevezi ki, de csak a miniszterelnöknek tartozik beszámolni, ugyanakkor a hadügyminisztérium alárendeltségébe tartozik. A második világháború alatt először Sir Hugh Sinclair, majd 1940 májusa után Stewart Menzies töltötte be e fontos, „C” fedőnéven ismert funkciót. Az M. I. 6 szervezeti felépítéséről csupán annyit tudunk, hogy területi, központi adminisztratív, technikai és kiképző részlegekkel rendelkezett, apparátusa létszámban messze elmaradt a német Abwehr mögött. A szervezet alárendeltségébe számos, főleg diverziós cselekményeket szervező és lebonyolító csoport tartozott. Közülük a legjelentősebb a SOE (Special Operation Executive = Különleges Műveletek Végrehajtó Szerve), más néven „Baker utcai Irregulárisok” volt (Sherlock Holmes lakásáról nyerte ezt a nevet). A „nem gentleman módszerekkel” dolgozó amatőrök mindenre elszánt és találékony csoportját az Enigma megszerzője, Colin Gubbins alapította 1939 őszén. A szervezet főleg a francia és a norvég, nem kommunista partizáncsoportokat támogatta, de csápjait Magyarország felé is kinyújtotta. Legsikeresebb akciójuk során a norvég partizáncsoportokkal együttműködve a német nehézvízüzemet robbantották fel 1943 februárjában. A Military Intelligence mellett a külügyminisztérium, a flotta, a légierő és a gazdasági minisztérium is foglalkoztatott hírszerző szolgálatot, itt főleg a haditengerészet játszott hagyományosan nagy szerepet. Az Admiralitás B. 4 osztálya megkapta az összes kémszervezet jelentését és feldolgozta azokat. Csak évtizedekkel a háború után – elsőnek a szovjet hírszerző, Kim Philby jóvoltából – szivárgott ki az egyik leglényegesebb angol hírszerző és koordináló szervezet, a BSC (British Security Coordination) titka, de amit megtudhattak róla, azt ők sem adták ki az óta sem. Az angol radar alkalmazásáról, mint „kém(lelő)” eszköz - egy külön fejezetben foglalkozunk. Folytatjuk....

Jövőnk.info – Hírfigyelő Szolgálat