Vírus védelem II.

Vírus védelem II.

7. fejezet: Számítógépes vírusok

Befejezve: 2005.

1992 táján az egyik ismerősöm mondta, hogy odabent az irodájukban minden alkalmazott retteg a számítógépek által (!) terjesztett vírusoktól, így már a lehető legkevesebbet nyúlnak eme gépekhez. Megkérdezte azt is, hogy szerintem milyen betegségeket lehet kapni a számítógépektől!? Sajnos ez nem vicc, hanem komoly, megtörtént eset!

Szóval miről is van szó? A számítógépekben, mint tudjuk, a hajlékony és a merevlemezen tárolva találhatók különböző programok, adatok. Eme adatok és programok sajnos nincsenek mindig biztonságban, mivel vannak speciális programok. Eme speciális programok gyakorlatilag semmire sem jók, csak arra, hogy tönkretegyék a fontos adatokat, illetve a hasznos programokat. Tudom, hogy ebben látszólag nincsen logika. De a dolog megértéséhez elő kell venni a vírusok állítólagos történelmét. Az 1980-as évek legelején a számítógépek már tudtak kommunikálni egymással telefonvonalakon keresztül és az amerikai telekommunikáció olcsósága miatt ez nem volt egyedi, ritka esemény. Eme számítógépes vonalakon keresztül cseréltek egymással adatokat, illetve információkat. Eme információk között persze megbújtak (igen gyakran) egyes kisebb-nagyobb játékok. A számítógépek telefonszámaira persze amatőr felhasználók is rájöttek és szerették volna a nagygépeken lévő játékokat ellopni a saját kicsi gépeikre. Persze addig nem akarták használni a méregdrága távolsági hívásokat, így olyan speciális programkákat írogattak, amik eme játékokat megkeresik és elküldik az ő otthoni számítógépükre. A keresőprogram olyannyira profira sikeredett, hogy átment sok nagyszámítógépbe is és ott tovább kutakodott. Egy idő után az USA szinte valamennyi nagyszámítógépe csak ezt a keresőprogramot kutatta. A nagygépeken dolgozó profi programozók persze fejvesztve kutatták az kereső program megállításának, illetve kiirtásának ellenszerét. A keresőprogram olyannyira elfajult, hogy már az interkontinentális ballisztikus (nukleáris robbanófejjel felszerelt) rakéták indítókódját is majdnem feltörte. Ekkor sikerült az első ellen-programot megírni. Az ellenprogram olyannyira sikeres volt, hogy valamennyi nagygépen felrakták és így nem bénult le az USA teljes szuperszámítógép-parkja. A következő betörési kísérlet már a nagyprogramok speciális fajtáját akarta letörölni és a gépeket használhatatlanná tenni. Ezt is sikerült kicselezni. A programok és az ellenprogramok párharca azóta is tart. Az állítólag igaz történet legjobb részét még nem említettem: az eredeti keresőprogramot egy egyszerű tinédzser írta! Nem tudom, hogy a sztori igaz-e, de az tény, hogy valami hasonló történhetett valójában!

Ma a helyzet a következő: legalább 30000 ismert vírus van. A fertőzésük különböző. Az alapok mindegyik főfajtánál azonosak. Adott egy programkód, a vírus. Ez a fertőzés általában egy floppy-n, hordozható HDD-n, CD-n vagy egy hálózati kapcsolaton keresztül bejut a számítógép belsejébe és ott beágyazódik az egészséges programok közé. Itt vagy töröl ezt-azt, esetleg mindent, vagy ami ennél gyakoribb: az eddig egészséges programok testébe beágyazódva továbbadja magát. Hogyan tudja ezt megvalósítani? A régebbi nagygépekben is, de a mai asztali PC-ken is egyszerre több program fut a memóriában. Ezeket azonnal meg tudja fertőzni a vírus. A többit viszont csak akkor, ha betör a könyvtárukba és hozzákapcsolódik az egészséges programtörzshöz. Egy ilyen fertőzött programtörzs futtatásakor az immár hibás program alig hajtja végre az eredeti feladatát. Helyette újragyártja a vírust és megfertőz minden elérhető (eddig egészséges) programot. Így a vírus újra kitermeli magát. (A jobb oldali kép eredetije: http://www.slais.ubc.ca/)

Manapság a legtöbb vírust már könnyű felismerni. A nagygépes felhasználók kivétel nélkül valamennyien védekeznek a vírustámadások ellen. Hogy miért kell ezt a szót - vírustámadás - komolyan venni? Egyszerű! Talán annyit elég mondanom, hogy a rendszerváltás előtti román és szovjet (!) katonai vírusok voltak talán a legveszélyesebbek. Ezeket ugyanis az akkori szocialista országok rendkívül tehetséges programozók írták, hogy az USA atom- és egyéb fegyvertitkait kifürkésszék, illetve elpusztítsák a titkos állományokat. A legtöbb vírus persze a számítógépekkel legjobban ellátott USA-ból származik. Szerencsére Magyarországon nem túl sok vírus okozott kárt az Internet komoly elterjedéséig, de amióta a számítógépes világhálózat ennyire elterjedt hazánkban is, azóta igen sok vírus terjed el éppen az Internetet használva. A számítógépes magazinok óriási népszerűsége is a vírusok egyik terjedési okozója, ugyanis most, 2003-ban a számítógépes magazinok döntő többsége CD-melléklettel jelenik meg. (Lásd: Chip, PC-World, Computer Panoráma, …) Sajnos az óriási mennyiségű adathalmazban, ami minden számban kb. 1-2 GByte-ot jelent, időnként becsúszik egy-egy vírusos program is. Sajnos tudjuk, hogy a CHIP magazin 1997. júliusi számának CD-melléklete vírusos volt. A fő indítófájlba beágyazódott magyar készítésű vírus neve: HDD Cleaner 2.0. Neve alapján kitalálható, hogy mit csinál, ha elindítják a CD-t, de szerencsére az "áldásos tevékenységét" csak szeptember 8-án kezdi meg! Az újság kiadója, a Vogel több gyors megoldást is kínál a probléma kiküszöbölésére: bárki kicserélhette ingyen a CD-jét annál az újságosnál, ahol vette a lapot, illetve az előfizetőknek ingyen küldték a javított változatot. Szóval ilyen is van! Megelőzés, illetve a beteg programok meggyógyítása vírusirtóval lehetséges. Ezek is speciális programok. A vírusirtók legtöbbje több száz, esetenként pár ezer vírusmintát ismer. Használatuk egyszerű: le kell futtatni a vírusirtót és majd egy üzenetet küld, ha valami fertőzést, vagy gyanút talál. Az irtók többsége automatikusan megpróbálja kiirtani a fertőzést. Ez többnyire a fertőzött rész kivágásával lehetséges. Ha ez nem sikerül egyik vírusirtóval sem, akkor sajnos kénytelenek vagyunk törölni az egész programot. Ha továbbra is használni akarjuk a törölt programot, akkor újra fel kell telepítenünk a HDD-re. Sajnos van olyan vírus is, amelyet csak úgy sikerül kiirtani, ha a HDD-t formattáljuk. Ez csak azzal a bizonyos FORMAT C: paranccsal lehetséges. EZ AZ, AMIT HA LEHET, SOHA NE HASZNÁLJUNK! Hogyan ismeri fel az irtó a fertőzést? Nos, erre annyi módszer van, ahány irtó. A legtöbb irtó úgy csinálja, hogy első körben végignézi a memóriát, majd saját programkódját. Utoljára végignéz minden egyes programot, illetve adatot a beállított forráseszközön (floppy, HDD, CD, egyéb). Az éppen vizsgált programban az irtó által ismert vírusok kódját keresi. Ez csak látszólag bonyolult! Valójában az iskolai Pentium-II kategóriájú gépek a 4 GB körüli hard disk-jét a legtöbb vírusirtó alig 1-2 perc alatt végignézi. (Bal oldali kép eredetije: http://www.service911.com/)

Mielőtt végignéznénk néhány vírusirtót, meg kell tanulnunk a vírusirtók forgalmazásának üzleti alapjait. A legtöbb vírusirtó-készítő, aki ad magára valamit legalább havonta frissíti az irtóját. Az első megvett vírusirtóért egy komolyabb összeget kell kifizetni, majd a folyamatosan érkező felújításokért vagy semmit, vagy csak egy csekélyke összeget. Sajnos egyetlen egy komoly vírusirtó sem tud 100 %-os vírusvédelmet garantálni, de egy-két komolyabb vírusirtó beszerzésével a nem szándékos betörés elleni védelem gyakorlatilag teljes. A szándékos betörés egy másik téma: erre amatőr felhasználó soha nem kényszerül. Profik, nagy forgalmú cégek, kormányhivatalok, óriási adatbázist kezelők persze nem elégedhetnek meg ilyen olcsóbb megoldással: nekik jóval komolyabban kell venni a vírusok okozta problémát. 

7.1. kép: Víruspajzs-védelem

A programok egy része a memóriába is hajlandó betelepülni. Eme darabkát nevezzük memória-rezidens résznek. A dolognak óriási előnye, hogy helyes beállítás esetén szinte tökéletessé teszi a vírusvédelmet. Ezt a fajta módszert hívjuk víruspajzs-védelemnek.  Természetesen kell hagyni egy kis rést, ahol a szükséges adatok többszöri ellenőrzés után ki-be mászkálhatnak, de ehhez igen jól megerősített biztonsági őr-programokra van szükség.

7.2. kép: Többszörös víruspajzs

A többszörös víruspajzs-módszer esetében, mint az ábrán is látható, 4 víruspajzs van egymáson belül. Mindegyik más és más módszerrel ellenőrzi a bejövő adatot, mindegyiknél különbözik az eggyel befelé menést engedélyező jelszó, mindegyiket külön-külön kell feltörni. A dolognak további előnye: ha pl. a legkülső falat sikerül feltörni egy vírusnak, azaz a fal összeomlik, akkor az összes többi pajzs azonnal bezárul és nem enged be semmit. A módszer nagyon jó, de méregdrága!

7.3. kép: Tűzfal-védelem

A dolog még komolyabbik változata az, amikor egy kicsi részt szabadon hagynak a bejövő programok számára. Itt szabadon garázdálkodhat bármelyik bejövő, vagy frissen telepített program. Ha a számítógép teljes memóriájához hozzá akar férni a program, akkor egy igen szűk résen kell átférnie egy abszolút biztonsági ellenőrzésen. Ezután a számítógép nagy-memóriájából kap egy részt, ami csak az övé. Itt újfent szabadon garázdálkodhat. Ha az így (tulajdonképpen falak közé) zárt program bármi más programba bele akar nyúlni, vagy olyan helyen akar kutakodni, ahol semmi dolga, akkor a központi vezérlő program azonnal agyoncsapja és maradéktalanul letörli. Ehhez a védelemhez komoly méretű memória kell, egy igen jó központi vezérlő program, valamint egy igen gyors gép. A védelmet magát tűzfalnak hívjuk és általában igen drága, de nagyon hatásos módszer. Ezt a módszert legnehezebb átverni, gyakorlatilag lehetetlen. De azért ez sem nyújt 100 %-os biztonságot!

7.1) Saját gépünk védelme

A következő intézkedéseket érdemes megtenni a saját számítógépünk védelemében:
- Csak saját floppyt használunk, amit már jóval előre megtisztítottunk.
- Idegen floppyt csak formattálás után, vagy alapos vírusirtás után teszünk be a gépünkbe.
- Soha fertőzött lemezt nem tartunk meg és soha, semmilyen körülmények között nem adunk tovább!
- Saját gépünk esetén kínosan ügyelünk arra, hogy mindig vírusmentes legyen.
- Mindig legyen a gépünknél egy kipróbált, biztosan működő BOOT-lemez, amit jól is tudunk használni. A BOOT-lemezen a hagyományos három file-on kívül (Ezek: MSDOS.SYS, IO.SYS és COMMAND.COM) legyen rajta egy jó vírusirtó. Ez a lemez nagyon hasznos lesz a memória-rezidens BOOT-vírusok ellen.
- Nem sértődünk meg, ha valaki szemünk láttára ellenőrzi a mi általunk adott lemez vírus-mentességét. Sőt, az esetleges sértődöttséget elkerülendő ezt az ellenőrzést mi ajánljuk fel!
- Saját gépünkre igyekszünk mindig a legjobb vírusirtókat megszerezni. (pl. CD-mellékletekről)
- Pénzért vett vírusirtót soha nem kérünk el mástól, mert annak átmásolásával bűncselekményt követünk el.
- Ingyen kapott, vagy nem jogdíjas vírusirtót gond nélkül átmásolunk bárkinek, hogy nyugodtan tudja ő is használni.
- Itt szeretném megemlíteni a saját iskolánk példáját. Az iskola megrendeli a jobb számítástechnikai magazinokat. (Chip, PC World, Computer Panoráma, ...) Eme magazinok CD-mellékleteit a diákok nyugodtan elkérhetik 1-2 napra, hogy a saját gépükre is tudják telepíteni a szükséges vírusirtókat. Szükség esetén az is megoldható, hogy az iskolában frissen formázott floppy-lemezeken hazavigyék a szükséges fájlokat.

7.2.) Konkrét vírusok

Példaként néhány vírust szeretnék itt ismertetni, csak nagy vonalakban:

Név:	Mit fertőz? Gyorsaság	Leírás: (MR=memória-rezidens)
AIDS	*.COM, igen gyors	Nem MR.
AIDS Test	*.COM és *.EXE, közepes	MR. Nem igen ártalmas.
Andromeda.1140	*.COM, közepes	Megtámad néhány vírusirtót!
Andromeda.634	*.COM és *.EXE, lassú	Üzenet kiírása.
Beer	*.COM és *.EXE, gyors	Zenél és csörög.
Bloody	*.COM és *.EXE, gyors	BOOT-vírus. Üzenetet is kiír!
Civil.6672	*.EXE, lassú	BOOT-vírus. Lelassítja a gépet.
DBF	*.COM, közepes	MR. Hard disk átírás. Rejtett file-ok.
Disk eater	*.EXE, közepes	MR. Hibás szektorokat csinál.
Disk Killer	?, Igen gyors	MR. Boot-vírus. HDD tönkretétele!
Friday 13th	*.COM, közepes	Péntek 13-án üzenetet ír ki.
Friday 13th dr	*.COM, közepes	Törli a fájlokat.
Gotcha.732	*.COM és *.EXE, lassú	MR. Megtámadja és kiirtja az irtókat.
Hungarian	*.COM, lassú	MR. Disket megtámadja és törli.
Jerusalem	*.COM és *.EXE, gyors	MR. Gépet lassítja.
Lenin.943	*.COM és *.EXE, lassú	Képernyőt összezagyválja.
Macrosoft	*.COM és *.EXE, lassú	Más programokat irt ki végleg.
Marijuana	?, igen gyors	Disket átirogatja. BOOT-vírus.
Metallica.1103	*.COM és *.EXE, lassú	MR. Megöli a vírusirtókat.
Michelangelo	*.COM és *.EXE, lassú	Boot-vírus. Diszket átirogatja. Csak Michelangelo születésnapján öl!
Minsk Ghost	*.COM és *.EXE, lassú	MR. A belső órát állítgatja.
Red Devil	*.COM, lassú	File-okat töröl.
Thursday-12	*.COM és *.EXE, gyors	Megtámadja a vírusirtókat.
Xmas Companion	*.COM és *.EXE, közepes	Felülírja a fertőzött file-okat.

A fenti adatokat a “Dr. Solomon's Anti-Virus Toolkit”, valamint az “AVP Virus Encyclopedia” programokból fordítottam át. Természetesen számtalan sok másik vírus is létezik. Ez a pár darab mindössze egy kis szemelvény ...

7.2.a.) Vírusok típusai

Több típus is létezik, de az alábbi csoportosítás nagyjából lefedi a lényeget:

• EXE-COM vírusok. Csak eme fájlokat támadja meg. Irtásuk: egyszerűbb vírusirtókkal.
• BOOT-vírusok. A HDD boot-szektorába költözik bele bekapcsoláskor. Irtása: tiszta Boot-lemezről való gépindítással lehetséges.
• MR-vírusok. Memóriába fészkeli be magát a vírus. (memória-rezidens) Irtása: tiszta boot- lemezről való gépindítással lehetséges.
• Makróvírusok. Főleg a DOC és XLS file-okat támadja makróként. Irtás többnyire könnyű!
• NewExe vírusok: Csak a Windows ‘9x/ME/NT/... operációs rendszerek alatt terjed. Irtásuk: ottani vírusirtókkal többnyire lehetséges.
• Multiplatform vírusok: Többféle operációs rendszer alatt is működő vírusok. Irtásuk elég nehézkes, de nem lehetetlen.
• Önátíró (polimorf) vírusok: Saját kódjukat és/vagy hosszukat időnként megváltoztatják eme vírusok. Észlelésük igen nehéz.
• E-mail vírusok: Az Internet rohamos elterjedésének köszönhetően megjelentek az eleddig teljesen ismeretlen, elektronikus levélben terjedő vírusok. Tapasztalatom szerint ezek legfőképp a Microsoft agyonreklámozott Outlook, illetve Outlook Express levelezőprogramjában terjednek. A kezdő tanulók gyenge ismeretei miatt iskolánk ezt a programot nem használja! A vírusok első példánya a "Melissa" nevű volt.

7.3.) Vírusirtók alapszavai

Néhány egyszerű szót kell megtanulni, melyeket gyakran kell használni. Sajnos az angolul nem értők számára van egy rossz hírem: a vírusirtók majdnem kizárólag angol nyelvűek.
SCAN: (vírus) keresése.
KILL: (vírus) megölése.
HELP: segítség.
REMOVE: (vírus) kiirtása.
DELETE: törlés.
A legtöbb program eleve Windows alapú és menüverézelt. Gyakorlatilag kivesztek a DOS-alapú törpe-méretű irtók (sajnos ...). A beállítások egyre bonyolultabbak és nehezebbek. Szinte minden típusú irtó kapható a boltokban és/vagy az interneten is megrendelhető. Frissítéseik legtöbbször naponta letölthetőek az interneten és ezt érdemes is megtenni! Az árak az egyszerűbb irtók esetén 5-10 ezer Ft körül mozognak, de a komolyabb, jó minőségű és garanciális irtókért komoly összegeket kell fizetni.
Fontos figyelmeztetés, hogy két vírusirtó szinte soha nem működhet egyetlen rendszeren belül, mivel gyakran "ütik" egymást! A következőkben felsorolok néhány fajtát.

7.3.a.) Dr. Solomon's Anti-Virus Toolkit

Egy menüvezérelt, viszonylag egyszerű program, sajnos nem a leggyorsabbak közül való. Használata igen könnyed, jó. Az alapparancsok könnyen érthető menüpontokba vannak szedve. A program óriási előnye, hogy az általa ismert vírusokról kb. 10-20 sornyi információt tartalmaz - akár kinyomtatható módon is. Példának okáért a fenti táblázatot is eme vírusirtó segítségével írtam. A gyártó Internet címe: http://www.sands.com/prods/toolkit

7.3.b.) TBAV

Teljes nevén: ThunderByte AntiVirus
Ez is egy menüvezérelt program, szintén könnyű használattal. Az alapjai hasonlóak, mint a Toolkit-é, csak valamivel összetettebb és több célú a program, mint az előző. A beállításnál (SETUP) alaposan kell figyelni. A programot át lehet állítani memória-rezidens működésre is, azaz ha akarjuk, akkor állandóan a memóriában ül és egyfolytában figyeli a különböző írási-olvasási műveleteket, valamint az összes többi program minden igényét. Ha nem tökéletesen sikerül a beállítás, akkor sajnos a program hajlandó minden írási-olvasási műveletnél riadóztatni, magyarul tönkreteszi és ellehetetleníti a munkát. Ára: megfizethető! Az eredeti forgalmazónak van Internet címe is, ahol vagy a hivatalos forgalmazók listáját lehet megnézni, vagy a Thunderbyte program régebbi verzióját lehet letölteni.
A Windows alatti verzió az egyik legnépszerűbb vírus-ellenőrző, vírusírtó rengeteg opcióval. Nagy tudású. egyszerűen kezelhető. Az új verzió Office 2000 makróvírusokat is felismer.
A gyártó Internet címe: http://www.norman.nl/

7.3.c.) McAfee Scan

Teljes nevén: McAfee VirusScan
Fejlesztő: Network Associates
Az egyik legnépszerűbb vírusirtó. Ára: közepes. A régebbi verziók igen olcsók, illetve ingyenesek.
A vírusirtó eredeti gyártója lehetőséget ad a program, illetve demójának ingyenes letöltésére az Internet segítségével.
A gyártó Internet címe (és a kép eredetije): http://www.mcafee.com

7.3.d.) F-Secure

Teljes nevén: F-Secure AntiVirus System.
Egy igen hatékony és gyors program. Ára is elviselhető. A világ egyetlen moduláris, több víruskereső maggal rendelkező víruskereső rendszere munkaállomásokra, szerverekre, hálózatokra, átjárókra /gateway-ekre/ (levelező szerverekre, tűzfalakra, stb.). Három keresőmagja révén hatékonysága a beépített három mag egyesített hatékonyságával egyenlő. Képes ellátni minden, vírusokkal kapcsolatos teendőt az otthoni- vagy hordozható gépektől a többezer gépes hálózatokig. Különböző elemeinek alkalmazásával bármilyen hálózat vírusvédelmi feladatai megoldhatók. Hálózati menedzsment eszközei könnyű hálózati telepítést és adminisztrációt tesznek lehetővé. Az F-Secure család kriptográfiai termékeivel történő integrációja pedig egy átfogó, teljes hálózatra kiterjedő, mégis jól menedzselhető biztonsági rendszer kialakítására ad lehetőséget.
Fejlesztő: F-Secure Ltd.
Magyar forgalmazó: 2F 2000 Kft.
Internet címe (és a kép forrása): http://www.2f.hu/

7.3.e.) Kaspersky

Teljes nevén: Kaspersky Anti-Virus
A vírusvédelem összes típusát ellátja: vírusvédelmi szűrők, valósidejű vírusellenőrzők, viselkedés blokkolók és módosításfigyelők szerepelnek tárházában. Támogatja a legtöbb használatban lévő operációs rendszert, levelező gateway-t és tűzfalat. Szemmel tartja a vírusok lehetséges támadásának összes pontját. A szoftver erős és rugalmas helyi és hálózatos menedzsment eszközzel rendelkezik, hogy a telepítés, a frissítés és a karbantartás központosításával és automatizálásával a vírusok elleni védekezés a maximális hatékonyságát és kényelmét minimális időráfordítással lehessen megvalósítani.
Fejlesztő: Kaspersky Lab.
Magyar forgalmazó: 2F 2000 Kft.
Internet címe:http://www.2f.hu/

7.3.f.) Norton AntiVirus

Teljes nevén: Norton AntiVirus
Fejlesztő: Symantec Inc.
Az egyik legnépszerűbb vírusirtó. Szerencsére a kezelőfelülete teljesen magyar nyelvű. Célszerű az adatbázis frissítését automatikusra állítani!
A legismertebb név a kategóriában, az egyik legjobb szoftver. Inline DAT frissítés, védelem makró-vírusok ellen, vizsgálja a tömörített fájlokat is. Tartalmazza a Quarantine segédprogramot is.
Magyar forgalmazó: Symantec Magyarország
Internet címe: http://www.symantec.hu/
Eredeti gyártó (és a kép eredetije): http://www.symantec.com/

7.3.g.) VBuster

Teljes nevén: VirusBuster
Ez a program a maga nemében unikumnak számít, mivel teljes egészében magyar fejlesztésű és magyar nyelvű! Gyakorlatilag ugyanannyit tud, mint a nagy nemzetköziek, de speciálisan magyar vírusokra van kitalálva. Szerintem érdemes megfizetni, ha valaki hajlandó áldozni a vírusvédelem oltárán havonta pár ezer forintot.
Szerencsére a VirusBuster időnként speciálisan magyar akciókat is indít, melynek keretében a megcélzott vevőkör igen kedvező áron vehet VBuster termékeket. Egy ilyen akcióban iskolánk is részt vett, így az iskola összes gépén teljesen jogtiszta vírusirtó üzemel, melyet akár naponta is lehet az internetről frissíteni. Gyakorlatban ezt úgy oldottuk meg, hogy a szerver minden éjjel letölti a cég FTP-oldaláról a friss adatbázist, melyet az egyedi gépek minden reggel, bekapcsoláskor letöltenek.
Magában a programban nagyon egyértelmű magyar nyelvű menük és jól áttekinthető ikonok állnak rendelkezésünkre. Ha van vírustalálat, akkor azt alapértelmezésben megpróbálja kiirtani. Érdemes úgy beállítani a programot, hogy ha csupán vírusgyanús állományt talál, akkor azt tegye karanténba. Ez egy olyan speciális terület, ahová a gyanús programok kerülnek. A legközelebbi adatbázis-frissítéskor aztán az alkalmazás nekiáll a karantén elemeinek. Természetesen arra is nyílik mód, hogy a karanténba zárt elemeket a rendszer automatikusan (vagy a felhasználó akarata szerint) elküldje a cégnek. Mivel én már túlestem egy ilyenen, ezért saját tapasztalatomból mondhatom, hogy a VirusBuster 1-2 nap alatt válaszol egy névre küldött és személyesen megfogalmazott levélben. (értsd: nem lista, nem automata, stb.) Itt egyértelműen és érthetően megfogalmazzák a teendőket. Ugyanez érvényes a telefonos tanácsadásra is.
A gyártó Internet-címe: http://www.virusbuster.hu/

7.3.h.) Panda AntiVirus Platinum

Védi az öszes lehetséges vírus támadási felületet. Megsemmisíti a vírusokat mielőtt a legcsekélyebb kárt is okoznának a számítógépen, függetlenül attól melyik felületen keresztül próbálnak meg bejutni: floppy lemez, CD-ROM, E-mail, vagy file letöltés az Internet-ről. Az e-mail üzenetekhez csatolt file-okban elrejtett vírusok felismerése és megsemmisítése.
A gyártó internet-címe: http://www.pandasoftware.com/

7.4.) Összefoglalás

A vírusok speciális számítógépes programok, melyek egyetlen célja a terjeszkedés és az ártás, illetve más programok tönkretétele. Sajnos időnként előfordul, hogy egy felhasználó önhibáján kívül is vírust kap. Ezért nem kell öngyilkosnak lenni, mivel ez bárkivel megtörténhet. De azért fel kell készülni rá. A következő módszereket javaslom:

• Rendszeresen tartsunk vírusirtást mindig újított irtókkal.
• Soha nem szabad egyetlen idegen programban, floppyban, vagy CD-ben megbízni.
• Nem kell megsértődni, ha valaki nem bízik meg a saját lemezeinkben.
• Mindig legyen előkészítve egy-két jól működő BOOT-lemez vírusirtóval.
• Próbáljuk meg csak a megfertőzött részt kioperálni az egészséges programból.
• Ne habozzunk soha! Egy vírus sokkal többet árthat, mint egy újra felrakott program!
• Csak a legeslegvégső megoldásként formattáljuk a hard disket.
• Minden felrakott programhoz kellenek az eredeti lemezek, mint biztonsági másolatok.

Még valami, ami egy meglepő, de igen jó kezdeményezés: több regisztrált vírusirtó is azt csinálja, hogy minden vírusgyanús file-t "karanténba" zár és a legközelebbi Internetre való fellépéskor elküldi a gyártónak.
További információkért érdemes felkeresni a magyar antivírus oldalt: http://www.antivirus.hu/

7.5.) Teljes(?) védelem(?)

Ahhoz, hogy a saját gépünket megfelelővédelem alatt tartsuk, 1-2 trükköt be kell vetnünk. Jelenleg, 2006 nyár végén több lehetőség is előttünk áll:

7.5.a.) Munkahelyi gép

Ez a legegyszerűbb, mivel erre az esetek 90%-ában semmit sem tehetünk fel. Elméletileg a rendszergazda gondoskodik mindenről, így az egyszerű felhasználónak csupán annyi dolga van, hogy idegen programokat/alkalmazásokat ne rakjon fel a gépére - még egy sima játékot sem!

7.5.b.) Otthoni gép internet nélkül

Nos, a dolog egy kicsit izgalmasabb, ugyanis itt már saját magunk felelünk a rendszerünkért. A legtöbb modern gépenWindows XP van, sőt már az SP2 (2. számú szervizcsomag) is telepítve van. Ez tartalmaz egy egyszerű tűzfalat, de vírusirtót nem. Ha soha nem akarunk semmilyen idegen programot/adatot/fájlt feltelepíteni, akkor ez elegendő is. Ám ha a gépet szeretnénk is használni, akkor 1-2 alkalmazást fel kell rá rakni. Ekkor jól jöhet egy vírusirtó. A sok lehetőség közül válasszunk ki egyet és 1-2 hetente frissítsük. Ez elegendő védelmet szokott nyújtani az átlagos felhasználónak...

7.5.c.) Otthoni gép telefonmodemes internettel

Itt már van fertőzésveszély, így az előbbiek nem pontosan igazak. Alapesetben megbízhatunk a Microsoft op.-rendszerébe beépített tűzfalban, de azért vegyük tudomásul, hogy ez nem egy komoly védelem! Vírusirtónk adatbázisát viszont gyarkan frissítsük, lehetőleg 1-2 naponta. Így valószínűleg nem lesz különösebb bajunk. Biztonság kedvéért telepítsünk fel egy kémprogram-irtót is, hogy ne kelljen külön aggódnunk. Beállításokban az alapvető (alapértelmezett) beállítások megfelelőek lesznek, de legalább havonta egyszer mindenképpen végezzünk teljes vírusirtást, valamint kb. 2 hetente kémprogram-irtást. Ha szerencsénk van, akkor nem találnak semmit, de ebben ne bízzunk túlságosan!

7.5.d.) Otthoni gép szélessávú internettel

Ez a konfiguráció elég gyakori és szerencsére egyre gyakoribb lesz. Fontos, hogy a Windows XP-nket mindig frissítsük. Nem elegendő az, hogy az SP2-t felraktuk, azt is be kell állítanunk, hogy a frissítéseket sutomatikusan töltse le és telepítse. Ehhez persze jogosított XP kell, de tételezzük fel, hogy ez rendelkezésre áll!
Tűzfal tekintetében legyünk körültekintőek. Fontos, hogy egyszerre csak egyetlen tűzfal legyen, mivel két tűzfal nem csupán instabilitást okozhat, hanem az egész op. rendszert feldöntheti! Ha soha nem tévedünk játékkal, erotikával, zenével, vagy letöltéssel foglalkozó (főleg illegális) oldalakra, akkor elegendő lesz az XP beépített tűzfala. De az esetek többségében azért nem erről van szó, ugye? Ilyenkor kell egy jó alternatívát keresni! Olyan tűzfalat kell találni, ami megfelelő a pénztárcánknak (sajnos az árak időnként durvák lehetnek), esetleg ingyenes. Az utóbbitól sem kell félni, mivel felveszik a versenyt a fizetős társaikkal. A könnyű, egyszerű kezelhetőség sajnos nem minden tűzfalnál alapértelmezés. 1-2 program pontos beállításához jóformán rendszerinformatikus végzettség kell! Ha hadilábon állunk az angol nyelvvel, akkor feltétlenül olyan alkalmazást válasszunk, amely magyar nyelven kommunikál - szerencsére egyre több ilyen van!
Nem kell megijedni attól, hogy a tűzfalak eleinte sok mindent megkérdeznek (mit szabad és mit nem; mit engedjen át; stb.) Ez a betanulási időszak. Ez általában 1-2 hét, ritkán több. A tanulási időszak után már csak akkor zaklatnak minket, ha valamilyen program megváltozik - például frissítettünk rajta. Még egy személyes tapasztalat: a tűzfalak egy része olyan mértékben rátelepszik a gépre, hogy komolyan lecsökkenti a megszokott sebességet vagy az internet-használatot korlátozza le draszikus mértékben! Éppen ezért érdemes a programokat megvásárlásuk előtt kipróbálni és csak a 20-60 napos próba-időszak után dönteni a vásárlásról!
Vírusirtóra is érvényes a tűzfalra elmondottak többsége. Itt is fontos, hogy csak egy vírusirtó lehet, nem több! A helyes program kiválasztásánál az ár mellett mindenképpen figyeljünk arra, hogy gyakran frissüljön. A minimum napi frissítés mostanában már alapkövetelmény. A víruskergetők többsége automatikusan frissül bizonyos időközönként. Ezt mindenképpen hagyjuk meg, így legalább "nem felejtődik el". Átlagos internet-használat mellett kb. hetente mindenképpen végezzünk teljes körű vírusirtást - hátha valamire nem csapott le a program menet közben.
Minimális angol tudással is elboldogulunk egy vírusirtóval - nem kell megijedni a kiírásoktól! Érteni fogjuk! Azért nem árt, ha magyarul beszél... A program kiválasztásánál nem elegendő, hogy a gépen lévő fájlokban irtson, hanem mindenképpen legyen egy levélfigyelő része, valamint egy internet-forgalmat vizslató az operatív memóriában lévő része is. Érdemes figyelni arra is, hogy a kibocsájtó cég normális méretű (tehát gyorsan letöltődő) csomagokkal frissítse az irtónkat! Ezek az alapkövetelmények, persze lehet többet is kívánni, de ezek mindenképpen teljesüljenek!
A mai vírusirtók többsége már nem csökkenti le gépünk teljesítményét, de amikor a tisztességes vírusirtást végezzük a saját gépen, akkor nem érdemes mással foglalkozni! Hagyjuk a vírusirtónkat nyugodtan dolgozni!
Kémprogram-felderítő: ez a harmadik, amit érdemes a biztonságos internet-használatért karbantartani. Itt szerencsére jó minőségű ingyenes alkalmazások vannak és nem kell állandóan a memóriában futnia, csak időnként, kézzel kell indítani - bár egyes alkamazások szeretnek állandóan a memóriában fürkészni. Ha elegendő a gépünk teljesítménye és nagy a memóriája, akkor ez nem okoz gondot. Kisebb gépnél sajnos komoly fennakadásokat okozhat!

7.5.e.) De mégis melyiket válasszam?

Az itt ajánlott programok saját véleményemet tükrözik. Természetesen más választás is lehet, sőt kérem is, hogy ha valakinek van hozzáfűznivalója/véleménye, ne habozzon és ossza meg velem! (E-mail: tferi@ tferi. hu) 

Tűzfal:
• Windows XP SP2 beépített (gyenge)
• Jetico (ingyenes)
• Sunbelt Kerio Personal Firewall
• Outpost Firewall Pro
• Tiny Firewall
• ZoneAlarm (ingyenes)
  Vírusirtó:
• AntiVir Personal Edition (ingyenes)
• Avast Home (ingyenes, magyarul)
• AVG (ingyenes, magyarul)
• Bitdefender (ingyenes)
• F-Prot
• F-Secure
• Kaspersky Anti-Virus Personal
• McAfee VirusScan
• NOD32 (igen jó, magyarul)
• Panda (elég jó)
• ThunderByte
• VirusBuster (magyarul)
  Kémprogram-eltávolító:
• Ad-Aware SE (ingyenes, magyarul)
• Disspy Lite (ingyenes)
• SpyBot (ingyenes)
• Spyware Terminator Free (ingyenes, magyarul)

Ismétlő kérdések

7.1. feladat: Milyen víruspajzs-védelmek lehetségesek?
7.2. feladat: Milyen komoly védelmet érdemes megfizetni?
7.3. feladat: Milyen lépéseket érdemes megtenni a saját gépünk védelme érdekében?
7.4. feladat: Lehet-e büntetlenül átmásolni jogosított vírusirtót?
7.5. feladat: Honnan lehet beszerezni legálisan vírusirtót?
7.6. feladat: Mit csinál a memória-rezidens vírus?
7.7. feladat: Milyen főbb vírus-típusok léteznek?
7.8. feladat: Mi az E-mail vírus?
7.9. feladat: Milyen bűvszavak léteznek, amiket angol nyelvű vírusirtáskor nem árt tudni?

Felhasznált irodalom:

• Microsoft kiadás: MD-DOS 6.22
• Microsoft kiadás: MS-DOS User's Guide
• ComputerBooks kiadás:  MS-DOS 6, 6.2, 6.22 kiegészítéssel
• LSI Oktatóközpont: Operációs rendszerek (Knapp Gábor-Adamis Gusztáv)
• Alaplap könyvek: Új víruslélektan (Kis János-Szegedi Imre)

5. Számítógépes vírusok
   
   Írta: Paul Mobbs az Association for Progressive Communications számára, 2002. márciusában.
   Fordította: Hasznos Erika
1. 
   

5.02 Hogyan működnek a vírusok

Sima szöveges, formázatlan elektronikus üzenetben vagy egyszerűbb dokumentumfájlokban, tömörített adatállományokon (pkzip, gzip, arj), adatbázis vagy táblázatkezelő fájlokon keresztül nem kaphatunk vírust - ezek ugyanis nem futtatható programok. Az egyetlen kivétel, ha az adott fájl tartalmaz VisualBasic kódot vagy egyéb makrókat, amelyet az alkalmazás automatikusan futtathat a dokumentum megnyitásakor. Pl. ily módon terjednek a Word és Excel makrovírusok.

Ahhoz, hogy a vírus bekerüljön a rendszerünkbe, végre kell hajtanunk a programot. Ez azt jelenti, hogy:
Futtatnunk kell egy, az Internetről származó, vírussal fertőzött programot - megfelelő ellenszer, ha az ilyen programokat előbb vírusirtóval ellenőrizzük.

A vírus származhat fertőzött floppyról is - itt is az a megoldás, ha előbb vírusirtóval megvizsgáljuk a lemezt.
Meg kell nyitnunk/futtatnunk egy más programnyelven (Basic, C stb.) írt fájlt, amelyben vírus van elhelyezve; ezt kikerülhetjük, ha inkább nem futtatunk olyan programot, amelyet nem értünk.
Meg kell nyitnunk egy fejlettebb szövegszerkesztő vagy táblázatkezelő programmal egy olyan fájlt, amely 'objektum kódot' vagy 'makrót' (felhasználó által definiált utasítássorozatot) tartalmaz - a legegyszerűbb megoldás ilyenkor az adott alkalmazás beállításainál a "makrók letiltása" opciót kiválasztani.
A fájlokban lapuló vírusok, amelyeknél a programkód egyik fájlról a másikra terjed, néhány éve súlyos gondot jelentettek; ma már ez nem jellemző. Az utóbbi időben komoly problémát okoznak:

A "makro-vírusok", kicsiny beágyazott programok, amelyek elektronikus levélben terjednek; és Férgek és más programok, amelyek emailek csatolmányaként terjednek.

Az olyan programok, mint a Microsoft Outlook Express, egyáltalán nem biztonságosak, mivel megpróbálják az e-mailt integrálni az operációs rendszer többi részébe. Kétségtelen, hogy ez jelentően leegyszerűsíti a számítógép használatát a kezdő számára, de komoly biztonsági kockázatot jelent. A víruskészítők ki is használják ezt a gyengeséget, hogy vírust telepítsenek a rendszerünkre. A Windows-ról nem lehet leválasztani ezt a vonást; bár az "I love you" pusztítása után néhány cég előállt már olyan szoftverrel, amely képes megállítani a Microsoft Outlook hibáira épülő vírusokat.

Amikor olyan elektronikus levelet próbálunk elolvasni, amely visual basic kódot tartalmaz, az Outlook lefuttatja a kódot és ezzel aktiválja a makróvírust.

A csatolmányok további gondot jelentenek. Mivel nincsenek tisztában a kockázattal, sokan futtatják a programot, ha képernyővédő vagy "promóciós programot" kapnak. Viszonylag immúnisak a vírusveszélyre a Macintosh- és Linux-felhasználók, mivel a vírusok túlnyomó többsége kifejezetten a Microsoft programokhoz lett kitalálva.

Az általában hozzáférhető levelezőprogramokon keresztül elküldött bármely üzenet vagy sima szöveg, vagy kódolt szöveges állomány. Mint ilyen, nem tartalmazhat végrehajtható kódot. Ezért attól, hogy elolvasunk egy emailt, vagy ha a szövegét egy másik alkalmazásba átmásoljuk, még nem kaphatunk el semmilyen vírust.

Veszélyt csak az jelenthet, ha tudtunkon kívül letöltünk egy email csatolmányaként érkezett programot. Ám ha a levelek csatolmányainak tárolására használt könyvtárat elkülönítjük a rendszerfájloktól, a programot véletlenül nem, csak kifejezett utasításra lehet futtatni.

Miként nyelik el a vírusok a számítógépet?

Manapság az a legvalószínűbb, hogy az Internetről fertőz meg minket valamilyen vírus. A vírusirtók használatának köszönhetőn a lemezeken terjedő vírusok nagyrészt eltűntek. De a vírusok kihasználják azt a lehetőséget, hogy a számítógépek végrehajtják azokat a programokat vagy szkripteket, amelyek elektronikus levelek vagy Interneten terjesztett szoftverek részeiként érkeznek.Az internetes vírusoknak négy fő formája van: 

1. számítógépes programok - 99%-os biztonság érhető el, ha naprakész vírusirtóval ellenőrizzük őket futtatás előtt. Ez persze nem véd meg a teljesen új vírusoktól.

2. java- és egyéb internetes/weben használt szkripteket - a számítógépek képesek gépedre feltölteni kódokat (pl. zárt szerveroldali programként, mint amelyeket a banki szolgáltatások használnak). Egyre általánosabbá válik, hogy egy-egy honlapról java-szkriptek - rövid kis programok - töltődnek be a böngésződbe, hogy hang-effekteket és animált grafikákat játsszanak le (viszont az elérhető instrukciók korlátozottak, így jelenleg nincs túl sok gond velük). Korlátozhatod az okozható kárt azzal, hogy kikapcsolod a java- és egyéb plug-inek futtathatóságát a böngésződben. Alapelv, hogy ne mondj igent, ha egy nem biztonságos honlapon vagy.

3. beágyazott kód - ezek olyan programkódban (Visual Basicben, C-ben stb.) írt programok, amelyeket beépítenek a modern szövegszerkesztőkbe, táblázat- és adatbáziskezelő alkalmazásokba. Ahogy az alkalmazások egyre összetettebbek lesznek, a programozók nem programozhatnak be minden eshetőséget. Hogy ezt megoldják, apró kódot építenek bele a fájlba, amelynek elmentésével végrehajthatóak a speciális funkciók is. A felhasználó által definiált funkciókat - főleg szövegszerkesztő, táblázatkezelő és adatbázis alkalmazások esetén - rövid "szkriptekben" tároljuk, Lehetséges olyan utasításokat is beépíteni egy szkriptbe - főleg objektum kódban -, amelyek úgy viselkednek, mint egy vírus, trójai vagy egyéb káros program: megtámadja a gépet egy előre meghatározott időpontban. A legtöbb alkalmazás lehetővé teszi, hogy egy fájlt makrók aktiválása nélkül nyisd meg, ha ezt engedélyezed a program beállításainál. Természetesen az ilyen problémák kiküszöbölésére a legjobb módszer, ha csak olyan, régi formában fogadsz el fájlokat, amelyek nem tartalmaznak ilyen lehetőségeket, vagy csak megbízható helyről fogadsz el fájlokat.

4. forráskód -a számítógépes programokat alapvetően utasítássorozatok formájában írják meg, amelyeket azután speciális (interpreter) programok futtatnak vagy egy ún. compiler segítségével lefordítják őket számítógép által közvetlenül futtatható programmá. Ez az, amit gyakrabban használnak a Linux-rendszerek, mivel sok programot forráskódban terjesztenek, amelyet aztán lefordítasz, hogy saját gépeden fusson. Sok Basic, C, Pascal stb. nyelven írt program érhető el az Interneten. Nagy programokban, különösen, ha a felhasználó nem ismeri eléggé a programnyelvet, vagy ha a program gyengén strukturált, könnyű elrejteni kártékony hatású utasításokat, trójai programokat vagy vírusokat. Ne fordíts le vagy ne futtass egyetlen forrás fájlt se, kivéve, ha tudod, hogy az biztonságos! A forráskód nem ártalmas, még levelek csatolmányaként sem. Csak akkor válhat veszélyessé, ha egy fordító programmal lefordítod vagy interpreterrel futtatod.

A fentiek alapvető tanulsága, hogy nem kaphatsz vírust egy sima szöveges fájlban vagy egyszerű, tiszta HTML fájlban vagy FTP/telnet kapcsolat keretében. A fő veszélyt a böngésző és az olyan levelező programok jelentik, amelyek úgy vannak beállítva, hogy automatikusan futtassanak '.EXE' vagy '.BAT' vagy egyéb kiterjesztésű programokat. Ilyen esetekben nem leszel képes megakadályozni vírusok elindítását.

Az a szerepünkön is múlik, hogy miként kezeljük a vírusok okozta problémát. Ez a füzet elsősorban az egyéni számítógép-felhasználó számára íródott. Azok a felhasználók, akik helyi hálózatokhoz tartoznak, más, a hálózati rendszerekhez kapcsolódó kérdésekkel is szembesülnek. Rendkívül lényeges például, hogy megelőzzük a vírusok beférkőzését a hálózat valamely részébe; ezért a floppyhasználat hálózati számítógépeken korlátozott lehet. Fontos feladatuk van azoknak is, akik email-szervert működtetnek. Elláthatják a szervert olyan antivírus szoftverrel, amely megakadályozza a vírust tartalmazó csatolmányok továbbítását. Ha Internetet használunk, nem árt érdeklődnünk a szolgáltatónknál: védekeznek-e a vírusok ellen a szerveren, és ha nem, kérhetjük, hogy gondoskodjanak róla.

5. Számítógépes vírusok
   
   Írta: Paul Mobbs az Association for Progressive Communications számára, 2002. márciusában.Fordította: Hasznos Erika
6. 
   

5.03 Ötletek a vírusok elleni védekezéshez

Három nagyon egyszerű ötlet, hogyan csökkenthetjük a vírusokkal kapcsolatos kockázatot:
Legyünk óvatosak az Internet-szolgáltatások használata során -

• ne kattintsunk rá a csatolmányokra
• kapcsoljuk ki a makrókat a Wordben
• kapcsoljuk ki a Javascriptek végrehajtását
• úgy állítsuk be a böngészőt, hogy ne futtasson programokat
• amennyiben lehetséges, ne a Microsoft Outlook-ot használjuk (a Microsoft Outlook az általában használatos levelezőprogramok közül a legkevésbé biztonságos);

Ha mégis a Microsoft Outlook mellett döntünk, szerezzük be a legújabb verziót, vagy a létezőverziók javított változatát, és úgy állítsuk be, hogy ne futtasson csatolmányokat vagy programokat;

Használjunk valamilyen vírusirtó programot, és vizsgáljunk át minden csatolmányként érkezett, vagy lemezen kapott fájlt.

Ha már valamivel többet tudunk a számítógép használatáról, a következőtanácsok is segítségünkre lehetnek:

• Úgy állítsuk be operációs rendszerünket, hogy megmutassa a fájlnév kiterjesztését - ez lehetőé teszi, hogy lássuk, milyen típusú fájl van előttünk, és megkülönböztethetjük a végrehajtható fájlokat a nem-végrehajthatóaktól. Óvakodjunk az olyan fájloktól, melyeknek kétszeres/dupla kiterjesztése van, például "picture.jpeg.vb".
• Ne futtassunk mágneslemezen vagy Interneten kapott programokat, mielőtt átvizsgáltuk volna vírusirtóval, vagy ellenőriztük volna, hogy milyen utasításokat tartalmaz a kód. Ez vonatkozik a futtatható ('.exe'/'.com') fájlokra, képernyővédőkre ('.scr'), futtatható ('.exe') PKZIP vagy egyéb tömörített fájlokra, Visual Basic vagy egyéb szkript fájlokra, mint például VBScript ('.vbs'/'.bas') és minden programra, amit forráskódból fordítottunk vagy futtatunk.
• Biztosítsuk, hogy a böngésző beállításainál az '.exe', '.bat', '.doc', '.vbs' stb. (alapvetően minden olyan kiterjesztés, amely potenciálisan megfertőzhető, futtatható kódot tartalmazhat) kiterjesztésű fájlokra vonatkozó kapcsoló "Kérdezze meg a felhasználót" (vagy a böngészőben ennek megfelelő) módra van beállítva. Ne hagyjuk, hogy a böngésző döntsön automatikusan egyetlen program futtatásáról sem! Minden Java és egy plug-int KIKAPCSOLVA vagy KÉRDEZZE MEG állapotba állítsunk! Ez a webes böngészést kicsit lassabbá, körülményesebbé, viszont biztonságosabbá teszi.
• Biztosítsuk, hogy gépünk BIOS-ában a boot-szektor védelem be van kapcsolva, hogy megvédje merevlemezünk boot-szektorát attól, hogy egy régebbi fajta boot vírus azt felülírja.
• Biztosítsuk, hogy gépünkön a boot sorrend kapcsoló "csak C:-ről" (vagy ha a "csak C:-ről" hiányzik, akkor "C:, A:") állapotba legyen állítva - ezáltal ha egy mágneslemezt bennfelejtve indítjuk el a gépet, még akkor sem okozunk kárt, ha azon esetleg egy boot-vírus van.
• Biztosítsuk, hogy a levelezőprogramunk által letöltött csatolmányok olyan könyvtárban tárolódnak, amely nem szerepel gépünk 'path' bejegyzésében (a 'path' bejegyzés az 'autoexec.bat' állományban jelöli gépünk számára azokat a könyvtárakat, amelyekben egy-egy futtatni kívánt programot keres, ha az éppenséggel nem található meg az aktuális munkakönyvtárunkban - általában 'path' vagy 'set path' formában szerepel a bejegyzés). A legegyszerűbb megoldás, ha készítünk egy saját könyvtárat, és a levelezőprogramban ezt állítjuk be.
• A leghatékonyabb és legegyszerűbb módja a vírusok elleni védekezésnek, gépünk rendszeres, teljes ellenőrzése legalább hetente, vagy nagyszámú program letöltése után.
• Ne futtassunk ismeretlen forrásból származó programokat, még akkor sem, ha a víruskereső nem találta fertőzöttnek. Nagyon könnyű a programba apró, finom utasításokat illeszteni, amelyet esetleg a víruskereső sem fedez fel és ezáltal a gépünk is komoly kárt szenvedhet.
• Legyen kéznél vírus(ellenes) programot is tartalmazó backup system/boot up lemez, arra az esetre, ha rendszerünket megfertőzné egy vírus; ennek segítségével bootolhatunk? a floppyról is, anélkül, hogy aktiválnánk a vírust merevlemezen: aztán pedig megtisztíthatjuk a rendszert.
• Rendszeresen tisztítsuk meg a rendszerünket Scandisk-kel; ez eltakarít mindenféle kóbor adatot, megcsonkított fájlt stb. a lemezeinkről. Figyeljünk a letöröletlen átmeneti ("tmp") fájlokra.

5. 
   
6. 
   
7. Számítógépes vírusok
   
   Írta: Paul Mobbs az Association for Progressive Communications számára, 2002. márciusában.
   Fordította: Hasznos Erika

5.04 Ingyenes dokumentum-licenc

Minden jog fenntartva C 2001,2002 Association for Progressive Communications (APC) és Paul Mobbs. A szerkesztésben és a fordításban közreműködött Karen Banks, Michael de Beer, Roman Chumuch, Jim Holland, Marek Hudema, Pavel Prokopenko és Pep Turro. A dokumentumok az Association for Progressive Communications felügyelete alatt, az OSI pénzügyi támogatásával készültek.
A mű másolása, terjesztése és/vagy módosítása az 1.1 vagy későbbi verziójú GNU Ingyenes Dokumentumlicencnek megfelelően engedélyezett (a licenc megtalálható ahttp://www.gnu.org/copyleft/fdl.html címen).
Figyelem! A lecke címe és az "Ingyenes Dokumentumlicenc" fejezet a dokumentum nem módosítható részeit képezik.
"A számítógép biztonságos használata" című munkával kapcsolatban további információkért forduljon kérdéseivel a secdocs@apc.org e-mail címre.

5. Számítógépes vírusok 

Írta: Paul Mobbs AZ Association for Progressive Communications számára, 2002. márciusában.
Fordította: Hasznos Erika

5,05 Free Documentation License

Szerzői C 2001, 2002 Association for Progressive Communications (APC) és Paul Mobbs. Továbbá hozzájárulások, szerkesztési és fordítási Karen Banks, Michael de Beer, Roman Chumuch, Jim Holland, Marek Hudema, Pavel Prokopenko és Pep Turro. A projekt kidolgozása ez a sorozat a tájékoztatók által irányított Egyesület Progressive Communications, és a finanszírozott OSI.
Engedélyezett a dokumentum másolása, terjesztése és / vagy módosítása ezen dokumentum alapján a GNU Free Documentation License, Version 1.1or későbbi version (lásd http://www.gnu.org/copyleft/fdl.html egy példányát az engedély.)
Kérjük, vegye figyelembe, hogy a cím az eligazítás, és a "szabad dokumentációs licenc" részben védett, mint "állandó szakaszok és nem kell módosítani.
További információt a résztvevő biztonsági projekt, vagy ha kérdése van a tájékoztatók, forduljonsecdocs@apc.org

6. Biztonság az Interneten
7. 
   Írta: Paul Mobbs az Association for Progressive Communications számára, 2002. márciusában.Fordította: Korn András

6.01    Online tevékenységünket figyelhetik az Internet segítségével
6.02    On-line tevékenységünk megfigyelésének megnehezítése
6.03    A számítógépünket fenyegető veszélyek csökkentése
6.04    A magánszféra védelme és a rendszer ápolása
6.05    Nyilvános "személyiséglenyomat", profil
6.06    Ingyenes dokumentum-licenc
6.07    Free Documentation License

1. Online tevékenységünket 
2. 
   
3. figyelhetik az Internet 
4. 
   
5. segítségével

Azzal, hogy egy számítógép és a külvilág (pl. egy belső hálózat vagy az Internet) között kapcsolatot teremtünk, potenciális megfigyelőeszközt csinálunk a számítógépből.

Az Interneten keresztül bizalmas adatokat továbbítani nem könnyű. Vegyük például az e-mailt: elküldésének folyamata hasonlít a papíralapú levél elküldéséhez, úgyhogy képzeljük el, hogy levelet, ráadásul bizalmas tartalmú levelet írunk valakinek. Lássuk, hogyan szivároghat ki információ a levél tartalmával kapcsolatban!

Ha a levél piszkozatát a lakásunkban hagyjuk, valaki megtalálhatja. A postaládát ürítő postás megnézheti, kinek küldjük, és megmérheti, mennyit nyom. Ha nagyon kíváncsi típus, kinyithatja és elolvashatja.

Idővel a levél eljut egy postahivatalba. A hivatal feljegyezheti, ki, kinek, mikor írt levelet, és ok is felbonthatják, ha akarják. Ugyanez a helyzet a címzetthez közeli postahivatalban, ahová a leveled ezután jut.

Ha pedig maga a címzett óvatlanul elöl hagyja a levelet, nála is megtalálhatják illetéktelenek.

Az e-mailre ebből a szempontból több és nagyobb veszély leselkedik, mint a hagyományos levelekre. Lássuk csak, mi micsoda a papírleveles párhuzamban: a postás az az összeköttetés, amellyel az internet-szolgáltatónkhoz kapcsolódunk (ennek első szakasza lehet pl. a telefonvonalunk). A postahivatal az a szerver, amelynek kimenő leveleinket továbbítjuk.

A címzett postahivatala az a szervezet, amely a címzett postafiókját üzemelteti (pl. valamilyen webes e-mail-szolgáltató); a címzett postása pedig a címzett internetkapcsolata.

Csakhogy a helyzet sokkal rosszabb, mint a valódi postánál! Az Interneten az e-mail-szolgáltatók minden esetben automatikusan naplózzák, ki, kinek, mikor, milyen hosszú e-mailt ír. Arról már nem is beszélve, hogy maga az e-mail olyan, mint egy levelezőlap: "felbontás" nélkül elolvashatja akár a postás, akár a postahivatal egy alkalmazottja.

Minden internetes tevékenységünket az internetszolgáltatónkon (az ISP-n) keresztül bonyolítjuk le. A legtöbb szolgáltatással összefüggő adatok titkosítás (rejtjelezés, "kódolás") nélkül kerülnek továbbításra. Ez többek között azt jelenti, hogy bárki, aki fizikailag hozzáfér a helyi hálózatunkhoz, vagy az internetszolgáltatónkéhoz, különösebb erőlködés nélkül elolvashatja azokat az e-maileket, amelyeket éppen le- vagy feltöltünk.

Szerencsére bizonyos szolgáltatásoknál lehet az adatok titkosítására utasítani a számítógépet. A web-böngészésnél például egyre többször találkozhatunk a biztonságos "https" protokollal, amely a hagyományos "http" titkosított, és a kommunikáció megkezdése előtt a partnert hitelesítő változata. Emiatt az összes, internetes banki szolgáltatást nyújtó webhely, és számos jelszavas bejelentkezést igénylő oldal ezt használja. Egyre több webes e-mail-szolgáltató érhető el https-sel is.

Ha az e-mail-szolgáltatónk támogatja az SSL-t vagy a TLS-t (ez az a titkosító-hitelesítő keretrendszer, amit a https is használ), és az e-mail programunkban beállítottuk, hogy éljen is ezzel a lehetőséggel, akkor az e-mailjeink fel- és letöltése egy biztonságos, titkosított "alagúton" keresztül megy végbe; a két végpont között nem lehet az átvitt szöveget lehallgatni. Maga az e-mail-szolgáltató, aki a postafiókunk tartalmát tárolja, amíg le nem töltjük, természetesen továbbra is elolvashatja a leveleinket.

Jelen sorozat negyedik leckéje a titkosítás alapfogalmait ismerteti. Lehetőség van arra, hogy valamilyen titkosítóprogrammal, pl. a PGP-vel, rejtjelezzük a kimenő leveleinket. Így azonban csak a levél törzsét (szövegét) tesszük olvashatatlanná; a fejlécek, tehát pl. a From:, a To: és a Subject: ("Tárgy:") mező továbbra is titkosítatlan marad. A fejlécben található információk segítségével elkészíthető egy személy vagy egy csoport kommunikációs profilja: ki, kivel, mikor, sőt: honnan, milyen témában váltott levelet.

Példaként bemutatunk egy titkosított e-mailt. Jól látható, hogy a fejlécre (amelyet félkövér betűkkel szedtünk) nem vonatkozik a titkosítás. Vegyük észre, mennyi, a levélre vonatkozó információ marad titkosítatlan! 

Delivered-To: an-email-list@seven.gn.apc.org
Received: from nfs1.gn.apc.org
(nfs1.gn.apc.org [194.202.158.5])
by seven.gn.apc.org (Postfix) with ESMTP id 3BBC23957
for ; Mon, 7 Jan 2002 09:58:52 +0000 (GMT)
Received: from KBLAP.gn.apc.org ([194.202.158.101])
by nfs1.gn.apc.org (8.9.3/8.8.8) with ESMTP id KAA17178
for ; Mon, 7 Jan 2002 10:02:03 GMT
Message-Id: <4.3.2.7.2.20020107095742.028fc888@pop.gn.apc.org>
X-Sender: person@pop.gn.apc.org
X-Mailer: QUALCOMM Windows Eudora Version 4.3.2
To: an-email-list@gn.apc.org
From: a.person
Subject: Re: [an-email-list] new member
Content-Type: text/plain; charset="us-ascii"; format=flowed
Sender: an-email-list-admin@gn.apc.org
Errors-To: an-email-list-admin@gn.apc.org
X-BeenThere: an-email-list@gn.apc.org
X-Mailman-Version: 2.0.6
Reply-To: an-email-list@gn.apc.org
List-Help:
List-Post:
List-Subscribe: ,

List-Id:
List-Unsubscribe: ,

List-Archive:
Date: Mon, 07 Jan 2002 09:59:37 +0000
X-UIDL: 6cc!!S;n"!LjD"!~L-!!

-----BEGIN PGP MESSAGE-----
Version: PGPfreeware 7.0.3 for non-commercial use

buqZ7/TNFRl5HU+Nenl+dOchFoAzh4rQTea/AFUlhdy3XLXTORAxb8vme9NM8YIP sM4RE73ByoS/ll/lLrb3GG4QsX51GIiVwO6J0HzXGEbsQqcmQDdVLe2P7FDokI4r UvhO+Q2oHn9oiE/JRxz5OHprwl2ThvXsxRhKvIXiszzkzxSoEG1D9gLci44iy47P crzGA1pfOZIAgifhHeQtk4mseUO4BSlbRk1/K1HAbeJ9lSc+mVEL3V2tLxT3Eq6x ggNnhiyqYcnAkTw2FKvaYsHmrOH0cnxfypFjBvNiQEk0qq5rr4lJQ8ItIlr2lzSE 0XRXT+2GkIELlpuuY2U2BpYs7wAHPO8hp+nQTQQscSttE2utleC4n958DUE5w3zU Zd+S0Rqy7M6J6CJcAc4AVPK4X5A2abrsttVxEdeNXDvDIdAbfFHpm0qHqoB2iUKl MbL+y9k+mPXVe6eRzb6j47/by/PuYLlE8i1cVVvYACMbjfIJAtukFMRFqsDp7EWu pz9NPB4wCEL4qXQpMUHbM9FlVkmNJ3Y5UINsIxsWlU241AZi+vPk1x/saLclN5Kd JgoGkQaHLVvhKvAACdISgojemFfaCDe+buZ+qimBfhLj6GnadTMk84oIlX9j6evm f4zHj354IjQ2aGOrqdCoO6sn7LVR2VaXP0U2/O5Vy/zPn1dPy4kY2JsqeN/30nX8
WN8CAce0l2WWvJE=
=LZSS
-----END PGP MESSAGE-----
_________________________________________
an-email-list mailing list
an-email-list@gn.apc.org
http://mailman.greennet.org.uk/mailman/listinfo/an-email-list

2. On-line tevékenységünk 
3. 
   
4. megfigyelésének 
5. 
   
6. megnehezítése
6. 
   

Számos on-line szolgáltatást és szoftvert használhatunk magánszféránk fokozottabb védelmére. A következő oldalon található táblázat néhány elterjedtebb szoftvert sorol fel ezek közül; ezután leírjuk, melyiket mikor érdemes használni.

Biztonságos e-mail

Ha leveleinket internetszolgáltatónkon keresztül küldjük el és az ottani postafiókból töltjük le, a szolgáltató valamennyi levelünket elolvashatja. Ha ez a kockázat elfogadhatatlan, a következőket tehetjük:

Használhatjuk az alábbi, az átlagosnál biztonságosabb ingyenes e-mail-szolgáltatók valamelyikét:

• S-Mail 
  A http://www.s-mail.com címen regisztrálhatunk (készíthetünk postafiókot). A leveleket a biztonságosnak számító https protokoll segítségével érhetjük el a böngészőből. Ha az S-Mail-en keresztül küldjük el a leveleinket, akkor saját szolgáltatónk nem olvashatja el őket, az S-Mail alkalmazottai viszont esetleg igen. Ha pedig a címzett szolgáltatójában sem bízhatunk, őt is megkérhetjük, hogy hozzon létre S-Mail postafiókot; magában az S-Mailben azonban továbbra is bíznunk kell.
• Lokmail 
  A Lokmail (http://www.lokmail.com) szintén https-t használ, ám levelinket képes szerveroldalon PGP-vel titkosítani, így nekünk nem kell a PGP-t saját számítógépünkre telepítenünk. Mivel azonban itt is titkosítás nélkül töltjük fel a levél szövegét, a rendszer nem nyújt számottevően nagyobb biztonságot az S-Mailnél.
• Zöld Pók
  A Zöld Pók Alapítvány (http://www.zpok.hu) által szolgáltatott postafiókokokat tikosított SSL/TLS protokollokkal is el lehet érni. A webmailt és az üzenetek küldését (SMTP) szintúgy titkosított csatornán is lehet bonyolítani.

Elterjedt anonimizáló, titkosító és adatkezelő szolgáltatások és szoftverek

Név	Elérhetőség	Ár	Jelleg	Megj.	Ajánlottfelhasználás	Hátrányok
Titkosítás
Hushmail	http://www.hushmail.com	Ingyenes	Webes e-mail, titkosítással	Java-alapú	Titkosított e-mail bárhol, bárhonnan. Szükség esetére legyen itt postafiókunk	A titkosítás csak a Hushmailen belül működik, kívülre nem. Modemről lassú
s-mail	http://www.s-mail.com	Ingyenes	Webes e-mail, titkosítással	Java-alapú, de a Hushmailnél gyorsabb; nincs lejárati idő, kevésbé megbízható	Titkosított e-mail bárhol, bárhonnan. Szükség esetére legyen itt postafiókunk	A titkosítás csak az S-Mailen belül működik, kívülre nem. Modemről lassú
Zixmail	http://www.zixit.com	24 USD/ év	Titkosított e-mail		Külső felhasználóknak is küldhetünk innen titkosított levelet
LokMail	http://www.lokmail.com	Ingyenes	Webes e-mail PGP-s titkosítással	Nem kell hozzá JavaBármely PGP-felhasználónak tud küldeni
PGP	http://www.pgpi.com	Nem-üzleti célra ingyenes	Általános titkosítás (e-mail, fájlok is)		Mindennapi titkosításra. Windows-felhasználóknak ajánlható	Üzleti célú felhasználásért fizetni kell. Várhatóan megszűnik az ingyenesség
GnuPG	http://www.gnupg.org	Ingyenes	Általános titkosítás (e-mail, fájlok is)	Nem használ szabadalmaztatott algoritmusokat	Mindennapi titkosításra. Nem Windowst használóknak ezt ajánljuk	Windows alatt kényelmetlen a használata
Anonimitás
Anonymizer.com	http://www.anonymizer.com	Tunnel-ing: 30 USD/ negyedév	Biztonságos, névtelen tunnelezés	SSH-alapú, úgyhogy eleve titkosít	Mindenféle kommunikáció anonimizálására (smtp, pop, http, stb)
Anonymous remailers (anonim e-mail továbbítók)	Állandóan változik. Lásd:http://www.sendfakemail.com/~raph/remailer-list.html	Ingyenes	E-mail anonimizáló.	Teljesen e-mail-alapú; a feladó azonosítása a kriptográfiai megoldások miatt szinte lehetetlen	Offline anonim e-mail küldés
Egyéb hasznos eszközök
Cyber Scrub	http://cyberscrub.com	40 - 60 USD	Fájlok biztonságos törlése		"Bizonyítékok" eltüntetésére jobb a PGP-nél	Csak Windowsra
APC Rapid Response Network	http://www.apc.org/english/rights/alerts/index.shtml	Ingyenes	Tükörszerver-hálózat veszélyeztetett tartalom számára		Cenzúrázott oldalak eléréséhez
The Freenet Project	http://freenet.sourceforge.net	Ingyenes	A segítségével szabadon, névtelenül publikálhatunk	Külön szoftver kell mind a publikáláshoz, mind a böngészéshez		Külön szoftver kell mind a publikáláshoz, mind a böngészéshez
Webes tárhely-szolgáltatók	http://www.globedesk.com http://www.freedrive.com http://www.groups.yahoo.com http://www.streamload.com	Változó	Fájlok távoli tárolása	A Yahoo groups 20 Mb-ot ingyen ad	Telephelyen kívüli biztonsági másolatok
Spam Mimic	http://www.spammimic.com	Ingyenes	Üzenetek elrejtése szteganográfiával	Rövid üzeneteket kódol spam-nek látszó levelekbe	Az üzenet létezésének eltitkolására kiváló	Valójában nem titkosítja az üzenetet
Wigwam	http://www.wigwam.info		Magyar nyelvű információk az internetes biztonságról

Az S-Mail és a LokMail ingyenesek, a használatuk egyszerű, és meglehetősen biztonságosak. Szigorúan véve azonban nem nyújtanak akkora védelmet, mint a PGP vagy a Hushmail (amelyről rövidesen szólunk). Mégis az S-Mailt ajánljuk a Hushmail helyett, mert egyrészt az utóbbi lassúbb, másrészt három hét után törli az inaktív felhasználókat. Ha nagyon fontos a számunkra a biztonság, és nem bízunk meg sem az S-mailben, sem a LokMailben, de arra sincs lehetőségünk, hogy titkosítószoftvert telepítsünk, érdemes fontolóra venni a Hushmail előfizetéses szolgáltatásának igénybevételét.

Ha csak ritkán, rendszertelenül van szükségünk titkosított e-mail-küldésre, de olyankor erős titkosítást szeretnénk használni, a Hushmail jó választás lehet; nagyon erős titkosítást használ, emellett pedig könnyű beállítani. Ha azonban rendszeresen használni szeretnénk, és megbízható szolgáltatást várunk, fizetnünk kell érte.

Ha mind mi, mind kommunikációs partnerünk a Hushmailt használja, a kommunikációt senki sem tudja lehallgatni. Modemről azonban a Hushmail lassú.

A Hushmail az ingyenes postafiókokat három hét inaktivitás után megszünteti. Ha azt szeretnénk, hogy mások titkosított leveleket tudjanak nekünk küldeni a Hushmailre, előfizethetünk rá és mindenkinek megadhatjuk ottani e-mail-címünket. Ilyenkor lehetőségünk van arra is, hogy új Hushmail üzenet érkezéséről értesítést kérjünk a hagyományos e-mail-címünkre.

Egy további lehetőség olyan - általában fizetős - levelezőprogram használata, amely képes együttműködni a PGP-vel; ilyen például a Microsoft Outlook vagy az Eudora. A PGP a legelterjedtebb, e-maileket titkosító szoftver; nagyon erős titkosítást használ (l. a 4. leckét), így megakadályozza, hogy internetszolgáltatónk lehallgassa a (titkosított) üzeneteinket.

Vannak azonban hátrányai:

• Eleinte nehéz lehet átlátni, hogyan működik a nyilvános kulcsú titkosítás, mire valók az egyes kulcsok.
• Partnereinknek nehézséget okozhat a PGP használata.
• Még ha leveleinket titkosítjuk is, a fejléc olvasható marad, így megállapítható, kinek milyen tárgy-mezővel küldünk titkosított e-mailt. Az, hogy kivel levelezünk, nagyon fontos lehet azok számára, akik kommunikációnkat lehallgatják.

Az utolsó problémát elkerülhetjük, ha SSL-lel titkosítva töltjük le és adjuk fel leveleinket, vagyis ha letöltéshez POP3/SSL-t, a feladáshoz pedig SMTP/SSL-t használunk (és bízunk abban, hogy maga a szolgáltató nem adja ki a forgalmi adatokat). Számos szolgáltató kínál SSL-es POP3 és SMTP szolgáltatást; e-mail szoftverünkben csak engedélyeznünk az SSL használatát, ami általában nem nehéz.

Időnként arra is szükségünk lehet, hogy úgy küldjünk e-mailt, hogy lehetetlen legyen megállapítani, az üzenetet ki adta fel. Ez azonban egyáltalán nem könnyű.

Az e-mail visszakövethetősége problémájának megoldására jöttek létre az anonim levéltovábbítók (anonymous remailers). Amikor "névtelen levelet" akarunk küldeni valakinek, akkor a levelet nem a tényleges címzettnek címezzük, hanem egy ilyen remailernek, aki aztán továbbítja a tényleges címzettnek (akit persze a levélben meg kell jelölni). Olyan megoldások is vannak, ahol több ilyen remaileren is keresztülmegy a levél, ezáltal szinte lehetetlenné téve a feladó azonosítását. Egyes rendszerek a kimenő üzenetekhez tartozó válaszcímeket is generálnak, így a rajtuk keresztül küldött levelekre a címzettek válaszolhatnak is. Az elmúlt években számos anonim levéltovábbító szűnt meg, részben a bűnüldöző szervezetek nyomásának köszönhetően, részben pedig azért, mert a névtelen levelek címzettjeinek némelyike pert indított ellenük, vagy legalábbis ezzel fenyegetőzött.

A remailerek használatának feltételei változóak. Némelyik teljesen anonim, és semmilyen, a felhasználók későbbi azonosítását megkönnyítő adatot nem naplóz; mások használatához regisztrálnunk kell magunkat. Egyesek ingyenesek, mások használatáért fizetnünk kell. Szinte lehetetlen a remailereket listába gyűjteni, mivel gyakorlatilag naponta szűnnek meg régiek és jönnek létre újak. A legegyszerűbb egy keresővel, pl. a Google-lal az "anonymous remailers" kulcsszóra keresni, így biztos találunk néhányat.

• Számos e-mail továbbküldő rögzíti az átmenő forgalmat, hogy a későbbiekben - ha valamely hatóság ezt kérné - az üzenetek feladóit azonosítani lehessen. Hogy egy adott remailer mennyire anonim valójában, az általában elsősorban attól függ, hogy az adott országban (amelyben a szerver található) mit tesznek lehetővé a hatályos jogszabályok.

Ha teljesen anonim levelet szeretnénk küldeni, szakértőhöz kell fordulnunk, vagy azzá kell válnunk, mivel hozzáértés hiányában nagyon könnyen követhetünk el olyan apró hibát, amelynek a segítségével mégis azonosíthatók lehetünk. A táblázatban szereplő web-címen (http://www.sendfakemail.com/~raph/remailer-list.html) található információk jó kiindulási alapot képeznek a további kutatásokhoz.

Anonim webszerverek

Általában, ha a weben böngészünk, legalább az alábbi két szervezet tudni fogja, ha egy site-ot meglátogatunk:

• Maga a meglátogatott site feljegyzi, hogy mikor melyik IP-címről látogatták meg (ebből pedig némi ráfordítás árán - ha az internetszolgáltató együttműködik - általában a látogató személyazonosságára is következtetni lehet).
• Az internetszolgáltatónk naplózhatja, mely URL-eket látogatjuk meg.

Úgynevezett anonim proxyk, proxy szerverek segítségével anonimizálhatjuk webes tevékenységünket. Ezek olyan szerverek, amelyek letöltik helyettünk a kért weboldalt, majd továbbadják nekünk; így az a szerver, amelyen az oldal ténylegesen található, csak annyit lát, hogy az anonim proxy letöltötte az oldalt. A mi saját IP-címünkről nem szerez tudomást.

Kétféle web-anonimizáló proxy létezik: az egyik fajta technikai értelemben is "proxy", tehát őt kell megadnunk a böngészőnkben az Internet-szolgáltató proxyja helyett. Ilyenkor automatikusan minden Web-hozzáférésünk névtelen lesz. A másik típusnál egy webes felületen kell beírnunk a letölteni kívánt oldal címét; az oldalt a szerver aztán letölti, és a linkeket (hiperhivatkozásokat) úgy módosítja benne, hogy szintén az anonimizálóra mutassanak; ilyen módon, ha egy linket követünk, továbbra is névtelenek maradunk.

Mielőtt Web-anonimitást biztosító szolgáltatást kezdenénk használni, mindenképpen győződjünk meg arról, hogy a szerver üzemeltetőiben meg lehet bízni! Azt se felejtsük el, hogy maga az anonimizáló is naplózhatja a forgalmat.

További probléma, hogy saját gépünk és az anonimizáló proxy közötti hálózati szakaszt saját Internet-szolgáltatónk kedvére lehallgathatja. Ezt a problémát csak úgy lehet megoldani, hogy titkosított "alagutat" hozunk létre saját gépünk és az anonimizáló között. A http://www.anonymizer.com/ címen megrendelhető ez a szolgáltatás, ám sajnos fizetnünk kell érte. Korábban ugyan működött hasonló ingyenes szolgáltatás is, de 2001. végén megszűnt.

3. A számítógépünket fenyegető 
4. 
   
5. veszélyek csökkentése

Akár az Internethez, akár helyi hálózathoz csatlakoztatjuk számítógépünket, bizonyos kockázatot vállalunk. Az operációs rendszer vagy más szoftvereink, esetleg ezek beállításainak hibái lehetővé tehetik, hogy mások tudtunk nélkül ártó szándékú programokat futtassanak számítógépünkön. Hogy ezeket a kockázatokat kézben tarthassuk, kétféle szoftvert kell telepítenünk: egy személyi tűzfalat, amely nyomon követi, melyik szoftver kezdeményez hálózati kommunikációt (természetesen be is állíthatjuk, melyik programoknak akarjuk megengedni a hálózat használatát, és melyeknek nem); valamint egy víruskeresőt, amely a gépen található fájlokat és programokat vizsgálja folyamatosan, vírusokat és egyéb kártevőket (pl. kémprogramokat) keresve.

Tűzfalak

Internet-kapcsolatunk kétirányú. Ahogyan mi küldhetünk kéréseket a hálózaton található szervereknek, úgy a hálózat többi résztvevője is küldhet kéréseket a mi számítógépünknek; általában egyáltalán nem kívánatos, hogy gépünk ezekre válaszoljon. A tűzfalprogramok egyik feladata az ilyen külső próbálkozások kiszűrése.

Másik feladatuk annak megakadályozása, hogy egy program tudtunk és beleegyezésünk nélkül információt cseréljen a hálózattal (az Internettel vagy a helyivel).

Általában minden alkalommal, ha egy olyan program próbálna "kimenni a hálózatra", amely korábban még nem, a tűzfalprogram megkérdezi, engedélyezni kívánjuk-e a műveletet. Ha nem látszik indokoltnak, hogy az adott program a hálózaton bármit is csináljon (egy egyszerű szövegszerkesztőnek pl. semmi keresnivalója az Interneten), a program további próbálkozásait letilthatjuk; ha a program kérése jogos, a továbbiakban kérdés nélkül engedélyezhetjük a számára az Internet-hozzáférést. Ha nem akarunk ilyen végleges döntést hozni, általában lehetőség van arra is, hogy csak az adott próbálkozást engedélyezzük, vagy tiltsuk.

Ilyen módon nem fordulhat elő, hogy egy a háttérben futó program szép csendben "hazatelefonáljon" és bizalmas információinkat kiszivárogtassa.

A bejövő próbálkozásokra a tűzfalprogram hasonlóan reagál: megkérdezi a felhasználót, hogy kívánja-e engedélyezni a kommunikációt a hálózati számítógép és saját gépe között. Otthon, Internetezés közben általában semmi sem indokolja, hogy bármivel is foglalkozzunk, ami kérés nélkül érkezik hozzánk.

Számos tűzfalszoftver kapható Windowst futtató számítógépek számára. A Microsoft Windows XP beépített tűzfalat is tartalmaz, ez azonban csak a kívülről kezdeményezett kapcsolatokat utasítja el; a gépen található programok akadálytalanul kommunikálhatnak az Internettel. Emiatt mindenképpen javasolt valamilyen olyan, fejlettebb tűzfalszoftver beszerzése, amely a kifelé irányuló kapcsolatokkal is foglalkozik.

Az elérhető ingyenes és fizetős személyi tűzfalakról az Interneten informálódhatunk: látogassunk el a www.firewallguide.com címre, vagy írjuk be a "personal firewall" ("személyi tűzfal") kifejezést egy keresőbe. [A fordító megjegyzése: a http://wigwam.info és a http://wigwam.sztaki.hu oldalakon magyar nyelvű tanácsokat olvashatunk a személyi tűzfalak használatával és beállításával kapcsolatban.]

Linux alatt sokféle program könnyíti meg a tűzfal beállítását; emellett a legtöbb újabb disztribúció telepítéskor automatikusan tűzfallal védi a gépet.

Víruskeresők

A vírusok elsősorban a Microsoft szoftvereit futtató számítógépeken jelentenek problémát. A Microsoft szoftvereinek hiányosságait kihasználva "megfertőzik" a számítógépet és továbbmásolják magukat más számítógépekre, fájlokban vagy e-mailekben utazva. A víruskeresők felismerik a vírust a fájlokban és e-mailekben, és nem hagyják, hogy a fájl vagy üzenet megnyitásával elindítsuk a vírust (ezáltal megfertőzve a számítógépet).

A víruskeresők az ismert vírusokat ún. szignatúrák (ismert byte-sorozatok) alapján ismerik fel; emellett a fájlok tartalmát vizsgálva bizonyos "gyanús" elemek után kutatva az ismeretlen vírusok egy részét is azonosíthatják (ez utóbbi technikát nevezik heurisztikának). A heurisztika azonban mindkét irányban tévedhet: vírusosnak vélhet egy teljesen ártalmatlan fájlt, és, ami nagyobb baj: nem minden vírust ismer fel. Emiatt nagyon fontos rendszeresen frissíteni a víruskereső szoftver szignatúra-adatbázisát. A legtöbb fejlett víruskereső automatikusan le tudja tölteni a frissítéseket az Internetről. A néhány hétnél régebbi adatbázissal dolgozó víruskereső gyakorlatilag nem ér semmit. Az egyik leggyakoribb hiba, amit a felhasználók elkövetnek, az, hogy vásárolnak egy víruskeresőt, és úgy érzik, ezzel kipipálhatják a vírusvédelmet, a továbbiakban nem kell vele foglalkozniuk. Ezért nem győzzük hangsúlyozni, hogy a víruskeresők adatbázisát igenis rendszeresen frissíteni kell, és évente magából a szoftverből is érdemes megvenni a legújabb verziót.

Ha a víruskereső vírust talál egy fájlban vagy e-mailben, akkor erre általában üzenettel figyelmezteti a felhasználót, majd a "karanténba" (egy speciális mappába, alkönyvtárba) helyezi a fertőzött anyagot, és nem hagyja, hogy hozzáférjünk. A hozzáértő felhasználók és a rendszergazdák ezután nyugodtan megvizsgálhatják a karantén tartalmát.

Bizonyos vírusok olyan fájlokban terjednek, amelyek a víruson kívül hasznos információt is tartalmaznak; a víruskeresők általában képesek a vírus eltávolítására, így az adatok visszanyerhetők.

A vírusfertőzés elkerülésének legegyszerűbb módja, ha nem használunk olyan szoftvereket, amelyek vírusok futtatására és terjesztésére alkalmasak. A legtöbb mai vírus e-mailben terjed, és a Microsoft Outlook vagy Outlook Express hibáit használja ki; ha tehát más levelezőprogramot használunk, máris csökkentettük a kockázatot. A színes-szagos, a szövegen kívül mindenféle HTML-formátumú csicsát tartalmazó levelektől óvakodjunk: a HTML-ben könnyű futtatható programokat (pl. vírust) elrejteni. Emiatt célszerű letiltani az e-mailekben található Visual Basic, ActiveX és Java programok futtatását.

Sajnos minden alkalommal, amikor a Microsoft új operációs rendszerrel rukkol elő, az új rendszer hibáit kihasználó vírusok is elszaporodnak; érdemes lehet megvárni, amíg a legsúlyosabb hibákra fény derül, és kijavítják őket, mielőtt az új operációs rendszerre áttérnénk.

Egyszerűbb megoldás eleve nem a Microsofttól származó operációs rendszert, például Apple Macintosh számítógépet, vagy Linuxot használni; ezek a rendszerek felépítésükből adódóan eleve kevésbé vonzóak a vírusírók számára. A létező vírusok döntő többsége csak Microsoft-környezetben működőképes.

Sorozatunk ötödik leckéje részletesen ismerteti a vírusokat és az ellenük való védekezés lehetőségeit.

4. A magánszféra védelme és a 
5. 
   
6. rendszer ápolása

Sorozatunk első leckéjében már utaltunk arra, hogy aránylag könnyű egy számítógépen adatokat felhalmozni, de nehéz lehet a bizalmas adatokat letörölni.

Ha használjuk az Internetet, számítógépünkön sok, az általunk meglátogatott oldalakra és levelezőpartnereinkre vonatkozó információ gyűlik össze; ezeket az ember általában bizalmasnak tekinti.

Az Internet használata közben számottevő mennyiségű adat halmozódhat fel számítógépünkön, akár akarjuk, akár nem. Ezeknek az adatoknak a kezelése hozzá tartozik magánszféránk védelméhez. A felhalmozódott adatokkal kapcsolatban a legnagyobb kockázat az, hogy ha valaki ellopja vagy elkobozza számítógépünket (esetleg távolról sikerül hozzáférnie), a megtalált adatokat ellenünk vagy mások ellen használhatja fel. Ezt a kockázatot csak csökkenteni lehet, teljesen megszüntetni nem.

Elektronikus levelezés, E-mail

A legtöbb levelezőszoftver a számítógép merevlemezén tárolja a leveleket. Ez alól a webes e-mail site-ok jelentik a legfontosabb kivételt: az ő esetükben valaki másnak a szerverén tárolódnak leveleink, már persze ha nem mentjük el őket a saját gépünkre is. Számos levelezőprogram a levelekhez csatolt fájlokat a levelektől elkülönítve, másik könyvtárban tárolja. A levelezőprogram adatkönyvtárai huzamosabb használat után megtelhetnek haszontalan, aktualitásukat vesztett fájlokkal; hasonlóan maguk a postafiókokban is egyre több és több haszontalanná vált levél halmozódik fel az idő múlásával. Rendszeresen vegyük magunknak a fáradságot, és töröljük le azokat a leveleket és csatolmányokat, amleyekre a továbbiakban már nem lesz szükségünk. Így nemcsak a levelezőprogram működését gyorsítjuk meg és könyvtárainkat tesszük átláthatóbbá, hanem az adatokkal visszaélni próbálók kezéből is kiütjük az egyik fegyvert. Attól ugyanis, hogy egy levél számunkra már értéktelen, rosszindulatú személyek még képesek lehetnek fontos következtetéseket levonni belőle.

Titkosítás

Ha titkosítószoftvert használunk, a titkosított levelek a lemezen titkosítva tárolódnak, és megnyitásukkor a szoftver automatikusan dekódolja őket.

• Vigyázat! Az e-mailek csatolmányaira a titkosítás nem vonatkozik automatikusan. Ezeket külön kell titkosítani és dekódolni, pl. a PGP Tools vagy hasonló szoftver segítségével (l. a 4. leckét). Ha vannak bizalmas tartalmú titkosítatlan leveleink, célszerű lehet ezeket szövegfájlokba menteni és a fájlokat saját kulcsunkkal titkosítani, hogy mások ne férhessenek hozzá könnyen a bennük foglalt bizalmas adatokhoz.

A böngészők gyorsítótárai

A web-böngészők, hogy a már letöltött oldalakhoz való ismételt hozzáférést meggyorsítsák, a letöltött oldalak elemeit a számítógép merevlemezén létrehozott ideiglenes tárolóhelyen, az úgynevezett gyorsítótárban vagy cache-ben tárolják. Így, ha újra megtekintenénk egy korábban már látott oldalt, nem kell újra megvárnunk, amíg az adatok lecammognak hozzánk a szolgáltató szerveréről, mert böngészőnk villámsebesen előrántja a nemrégiben elmentett másolatot. Ez még a gyakran változó oldalaknál is hasznos, mert általában ezek is tartalmaznak állandó elemeket, pl. képeket, logókat; így, ha maga a szöveg meg is változik, a képeket nem kell újra letölteni. A gyorsítótár méretét a böngészőben beállíthatjuk, emellett azonban rendszeresen ki is kell ürítenünk, különösen, ha bizalmas adatokkal dolgoztunk a weben. Ha ezt elmulasztjuk, a gyorsítótárban egy támadó megtalálhatja azoknak a site-oknak a listáját, amelyeket az elmúlt hetekben meglátogattunk, és azokat az adatokat is, amelyeket onnan letöltöttünk (webmail esetén pl. a leveleinket; online banki szolgáltatás esetén akár a számlánk egyenlegét vagy egyéb adatait). Ezzel azonban nincs vége: a weboldalak olyan elemeket is tartalmazhatnak, amelyeket a böngésző nem jelenít meg látható módon, csak letölt (pl. 1x1 képpont méretű áttetsző képek, vagy ún. sütik, cookie-k). Ezekbe az oldalak karbantartói a tevékenységünk nyomonkövetésére alkalmas adatokat ágyazhatnak, amik aztán hónapokig ott lapulhatnak a gyorsítótárban.

• A gyorsítótár ürítése tehát egyszerű és hatékony módja annak, hogy a szörfözés közben akaratlanul felhalmozott adatoktól megszabaduljunk.

A nemrégiben látogatott oldalak listája

A böngészők a gyorsítótáron kívül egy további módon is tárolnak potenciálisan bizalmas információt: megjegyzik, melyik oldalakra látogattunk el (pl. azért, hogy ezeket egy listában meg tudják jeleníteni, és mi könnyen kiválaszthassuk közülük azt, amelyet ismét fel akarunk keresni; valamint azért, hogy a rájuk mutató hivatkozásokat, linkeket más színnel jeleníthessék meg).

Hogy a böngésző mennyi ideig jegyzi meg egy oldalról, hogy meglátogattuk, az általában beállítható. Ha 30 napra állítjuk a böngésző "emlékezetét", bárki, aki hozzáfér a listához, megnézheti, mely oldalakat látogattuk meg az elmúlt hónap során. A magánszféránk védelme szempontjából még rosszabb beállítás az, ha a lista sosem jár le: ilyenkor az összes, általunk valaha megnézett oldal címét megtudhatja a támadó.

• A böngészőt utasíthatjuk a meglátogatott oldalak listájának törlésére. Ezt okvetlenül tegyük meg rendszeresen. Ezen túlmenően a kedvencek (könyvjelzők, bookmarks, favourites) közül is rendszeresen távolítsuk el azokat, amelyeket már nem használunk.

Fájlok biztonságos törlése

Az 1-es leckében már kitértünk arra, hogy ha egy állományt törlünk, akkor valójában csak egy hivatkozást törlünk egy listából.

E-mailjeink és csatolt fájljaik törlése, a böngésző gyorsítótárának kiürítése, a meglátogatott oldalak listájának törlése és a kedvencek listájának karcsúsítása önmagában nem tünteti el a kérdéses adatokat a számítógépről, csak az alkönyvtárakból (mappákból) távolítja el a fájlokkal kapcsolatos bejegyzéseket.

Ha tehát rendrakás után tényleg törölni akarjuk ezeket az adatokat, olyan programot kell használnunk, amely a merevlemez szabad (egyetlen fájl által sem használt) területeit felülírja. Windows alatt a Scandisk vagy a Defrag (Töredezettségmentesítő) alkalmas lehet erre. Ha azonban teljesen biztosra akarunk menni, használjunk célszoftvert: a titkosító programcsomagok általában tartalmaznak ilyet. Ezek véletlenszerű "szeméttel" írják felül a merevlemez nem használt területeit, ezáltal teljesen eltüntetve az ott korábban tárolt adatokat. Bővebben l. a 4. lecke PGP-vel foglalkozó függelékében.

5. Nyilvános
6. 
   
7.  "személyiséglenyomat", profil
8. 
   

Internetes megnyilvánulásainkat cégek vagy más szervezetek összegyűjthetik, és az önmagukban érdektelen információmorzsák kombinálása révén nem kívánt mértékű bepillantást nyerhetnek magánéletünkbe. Hogy ezt megnehezítsük, először is meg kell értenünk, milyen jellegű információk használhatók fel ilyen célokra, milyen nyomokat hagyunk a Világhálón:

• Szinte biztosan van e-mail-címünk. Ez a cím egyértelműen azonosít bennünket egy hálózat (szolgáltató) felhasználói között; a "kukac" ("@") utáni rész pedig azonosítja azt a szervezetet, amely az e-mail szolgáltatást nyújtja nekünk. Ha valaki rólunk akar többet megtudni, ennél a szervezetnél valószínűleg talál további adatokat.
• Ha van honlapunk, megállapítható, ki jegyezte be a domaint, amiben található; a névhez tartozó IP-címből pedig következtetni lehet az oldalt tároló szerver földrajzi helyzetére, és arra is, hogy melyik cég hálózatában található.
• Ha levelezési listákra vagy hírcsoportokba írunk, számolnunk kell azzal, hogy ezeknek a forgalmát archiválják, és webes keresőkkel akár évekkel később is bárki megtalálhatja, amit írtunk. Így következtetni lehet arra, hogy mely területek érdekelnek bennünket, illetve látható, mely más személyekkel volt kapcsolatunk egy adott területen.
• Böngészés során az ún. "sütik" (cookie-k) segítségével a weboldalak egyértelműen azonosíthatják számítógépünket; első látogatásunk alkalmával küldenek egy sütit, amelyet aztán böngészőnk minden további látogatásnál visszaküld a szervernek. Így az oldal üzemeltetője (anélkül, hogy feltétlenül tudomást szerezne személyazonosságunkról) nyomon követheti, hogy mely látogatások alkalmával mely oldalakat nézzük meg. Más oldalakon esetleg az e-mail-címünket kell megadnunk ahhoz, hogy a szolgáltatásaikat használhassuk; így a felhasználó tevékenysége az e-mail címhez köthető, és a sütis módszernél is könnyebb kapcsolatot találni a valós személy és az internetes tevékenység között.
• Valószínűleg sok helyen adunk meg magunkról információkat, hogy valamilyen szolgáltatást használhassunk. Ennek az információnak a nagy részét marketingcégek vásárolják fel, akik később továbbadják bárkinek, aki hajlandó fizetni érte. Ugyan nagyon költséges, de nem lehetetlen egy felhasználó "személyiséglenyomatának", profiljának létrehozása az illető internetes tevékenysége nyomainak kombinálásával, korrelálásával. Vannak cégek, amelyek az ilyen jellegű adatbányászatból élnek.
• A legnagyobb biztonsági kockázat az, hogy valaki az összes velünk kapcsolatos információt kombinálva létrehozza a profilunkat. Ezután a crackerek, nyomozók vagy titkosszolgálatok sokkal könnyebben tervezhetik meg megfigyelésünk további lépéseit. Rendelkezésükre áll munkatársaink, on-line beszélgetőtársaink listája, tudják, merre lakunk, és mikor dolgozunk. Az Internetre felkerült írásaink alapján kikövetkeztethetik, milyen jellegű erőforrásokhoz férünk hozzá, mihez mennyire értünk, és kinek állhat érdekében ránk nézve terhelő adatokat a rendelkezésükre bocsátani.

Alternatív személyiségek használata

Mint láttuk, saját identitásunk on-line használata komoly kockázatokkal járhat. Mivel azonban számos esetben személyes adatokat kell megadnunk ahhoz, hogy egy szolgáltatást igénybe vehessünk, ajánlatos lehet egy vagy több "álszemélyiség" létrehozása; ezeknek a fiktív személyiségeknek az adatait nem kell annyira féltenünk, mint a sajátjainkat.
Gondosan jegyezzük fel álszemélyiségünk már kitalált jellemzőit, hogy mindenhol konzisztens módon használhassuk őket. Ilyen jellemzők például:

• Név. Ez lehet egy becenév, vagy egy nyilvánvalóan hamis név - pl. Gáz Géza, Gipsz Jakab, Cserepes Virág, Túró Gombóc.
• Felhasználói fiók. Azt szeretnénk, ha a böngészőnk és a levelezőprogramunk a fiktív személy adatait továbbítaná; ezt pedig úgy a legegyszerűbb biztosítani, ha a fiktív személynek saját fiókja van a számítógépünkön. Ha fájlokat töltünk fel, az azokba ágyazott információ azonban továbbra is következtetni engedhet valódi identitásunkra.
• Lakcím. Nem egyszerű feladat, mert azt szeretnénk, ha nem létező hely címe lenne, de annak tűnne. A legtöbb rendszer, amely a megadott lakcímek valódiságát ellenőrizni próbálja, megelégszik azzal, ha a megadott helységnévhez tartozó irányítószám megegyezik a megadottal. Vegyük tehát elő a telefonkönyvet, keressünk ki egy távoli kisvárost, és találjunk ki egy olyan utcanevet, amely az adott városban valószínűleg nem létezik (pl. "Kék Hadsereg útja").
• E-mail-cím. Ha az előfizetésünkhöz több e-mail-cím jár, használhatjuk valamelyik további címet, de ügyeljünk rá, hogy a szolgáltatón keresztül ne legyen könnyű megállapítani, hogy a két cím ugyanahhoz a személyhez tartozik.
• Jelszavak. Ügyeljünk arra, hogy az alternatív személyiség jelszavai ne keveredjenek össze a sajátjainkkal, és ne is hasonlítsanak azokra.
• Élmények, háttér. Életkor, nem, érdeklődési területek, hobbik, stb.
• Szóhasználat. Igyekezzünk a sajátunktól különböző stílusban írni, amikor az álszemélyiséget használjuk. Kerüljük saját bevett szófordulatainkat, és használjunk helyettük másokat.

A legegyszerűbb ezeket az adatokat egy szövegfájlban vagy adatbázisban tárolni, hogy szükség esetén könnyen és gyorsan hozzájuk férhessünk.

• Az álszemélyiség szerepe nem az, hogy anonimitást biztosítson, hanem az, hogy saját tényleges identitásunk helyett használjuk olyan helyeken, ahol személyes adatainkat nem érezzük biztonságban. Így megnehezíthetjük, hogy mások olyan adatokat szerezzenek rólunk, amelyeket direktmarketing-, vagy akár megfigyelési célokra használhat.

A nevünkben írt hamis e-mailekről

Identitásunk védelmének egyik legfontosabb mozzanata az e-mail-címünkkel való visszaélések megakadályozása. A webmail-lel, vagyis a webes felületen keresztül elérhető e-mail-rendszerekkel kapcsolatos problémák alapjaikban nagyon hasonlóak, úgyhogy azokat is itt tárgyaljuk.

Háromféleképpen tulajdoníthatják el internetes identitásunkat:

• Valaki írhat olyan e-mailt, amiben minket jelöl meg feladóként, pl. továbbított levélnek álcázva a küldeményt, vagy az e-mail programban a saját nevét a miénkre átírva. Sajnos számos elterjedt levelezőprogram a bejövő levelek fejlécében csak a feladó által megadott nevet jeleníti meg, az e?mail-címet nem, így a címzett valószínűleg nem veszi észre, hogy a küldemény nem a mi címünkről érkezett.
• Az e-mail hamisítható (az angol szakirodalomban "spoofing"-nak nevezik a feladó címének hamisítását). A leveleket továbbító szerverek általában nem ellenőrzik, hogy a nekik átadott levél feladója a szervert üzemeltető szervezet felhasználója-e. Így lényegében csak a levelezőprogram beállításait kell módosítanunk ahhoz, hogy tetszőleges - hamis - címről küldhessünk levelet. Egy rosszakarónk minden további nélkül írhat olyan levelet, amely még mérsékelten tüzetes vizsgálat után is tőlünk látszik jönni; ezt a levelet akár egy levelezési listára is elküldheti, mert a levelezési listákat kezelő szoftverek általában a feladó e-mail-címe alapján döntik el, hogy továbbítják-e a küldeményt a többi résztvevőnek, avagy sem. Ha tehát a mi címünk van megadva feladóként, és mi küldhetünk levelet az adott listára, akkor bárki küldhet rá a mi nevünkben. A hamis leveleket csak a fejlécek gondos vizsgálatával lehet leleplezni, erre pedig levelezőpartnereink zöme valószínűleg se nem képes, se nem hajlandó. Az ilyenfajta e-mail-hamisítás számos országban nem is ütközik törvénybe, ha nem más bűncselekmény (pl. csalás) elkövetésének szándékával követik el.
• E-mail-postafiókunkat feltörhetik. Ez sokkal nehezebb feladat, mint a fenti kettő, mivel általában a jelszavunkat is meg kell szerezni hozzá. A jelszót akkor lehet könnyű megszerezni, ha saját számítógépünk, különösen hordozható számítógépünk biztonságáról nem gondoskodunk. Internetszolgáltatónk ügyfélszolgálata is szélhámosság áldozatává válhat: ha valaki elegendően sokat tud rólunk, felhívhatja őket, és a nevünkben pl. új jelszót kérhet magának a mi postafiókunkhoz. Sajnos ez sokkal könnyebb, mint amilyennek hangzik, mivel a szolgáltatók általában nem ismerik az ügyfeleiket személyesen. Egy további lehetőség az e-mail-szerver feltörése, ez azonban még nehezebb; csak legelszántabb és legfelkészültebb ellenfeleink lehetnek rá képesek. Akárhogy is, az ebben a bekezdésben leírt módszerek az országok többségében törvénysértőek, mivel jogosulatlan számítógép-hozzáféréssel járnak.
• Mindezek a kockázatok (a saját számítógépünk biztonsági hiányosságaiból eredőket leszámítva) számottevően csökkenthetők, ha leveleinket digitálisan aláírjuk. Erről részletesebben a negyedik, a titkosítással és a digitális aláírásokkal foglalkozó leckében írtunk.

Beágyazott azonosítók

A számítógépek az adatfájlokban tudtunkon kívül személyes adatokat helyezhetnek el. A Microsoft Word például minden dokumentumban feltünteti, ki módosította, és ki hozta létre. Az ilyen, elsősorban szoftverekbe ágyazott információ a készítők eredeti szándéka szerint a szerzői jogok védelmét szolgálta volna. A kereskedelmi értékkel bíró információkat ma is ellátják ún. digitális vízjellel, amelynek a segítségével egy másolatról bebizonyítható, hogy a tényleges szerző által készített eredetiről készítették (így bizonyítható lehet a szerzői és szomszédos jogok megsértése). A beágyazott információ további felhasználási lehetősége a felhasználók egyéni beállításainak mentése, vagy annak nyomon követése, hogyan használnak egy szolgáltatást.

A digitális vízjelek és a beágyazott információk komoly problémát jelentenek a lelkiismeret szabadsága és a szólásszabadság szempontjából. Veszélyeztetik azt a jogunkat, hogy névtelenül vegyünk részt párbeszédben, vagy névtelenül közöljünk tényeket. Ahogy a szoftverek és számítógépek egyre bonyolultabbakká válnak, és ahogy az Internet egyre inkább elkereskedelmiesedik, úgy csökkennek a lehetőségeink arra, hogy névtelenek maradjunk.

A beágyazott információ következő lépcsőfoka az on-line szoftverregisztráció; a regisztráció folyamatát olyan programok irányítják, amelyeket a szoftver fejlesztője írt. Általában nem tudunk meggyőződni arról, hogy a program nem küld készítőjének a számítógépünk egyedi azonosítását lehetővé tevő adatokat, vagy hogy nem továbbítja a merevlemezen tárolt adatok egy részét.

A Windows 95 operációs rendszer on-line regisztrációja során például a számítógép jellemzőit a program továbbította a Microsoftnak. A Windows XP-ben a Microsoft tovább ment: az on-line regisztráció során egy a számítógép hardverére jellemző kulcsot kapunk, amellyel "aktiválhatjuk" a Windowst. Ha a későbbiekben számottevően módosítjuk a számítógép konfigurációját (alkatrészeket cserélünk benne), a Windows nem fog működni, amíg újra nem regisztráljuk. Ilyen módon minden számítógép egyedi azonosítót kap a Microsofttól; elvileg lehetséges, hogy a Windows a létrehozott fájlokban elhelyezi ezt az azonosítót, hogy később bizonyítható legyen, hogy az adott fájlt az adott gépen készítették.

Akár regisztráljuk őket, akár nem, a programok egy része rendszeresen megpróbál kapcsolatba lépni készítője szerverével az Interneten keresztül, például azért, hogy megnézze, nem érhető-e el frissebb verzió. Sajnos nem tudhatjuk, nem küld-e a program adatokat rólunk, a számítógépünkről, vagy arról, milyen gyakran és hogyan használjuk a programot.

Számos országban bűncselekmény egy számítógépet olyan művelet elvégzésére utasítani, amelyet a tulajdonos nem hagyott jóvá. Azonban a szoftverek nagy részének telepítése során el kell fogadnunk egy licencszerződést (amelyet a felhasználók többsége nem olvas el); ez a szerződés pedig felhatalmazhatja a programot arra, hogy az Interneten keresztül "hazatelefonáljon".

A beágyazott információval kapcsolatos kockázatok közül a legfontosabb talán az, hogy a beágyazott információk segítségével azonosíthatók lehetünk egy szándékaink szerint névtelen dokumentum szerzőjeként. Számos szövegszerkesztő tárolja a dokumentumban a létrehozás napját és óráját, és a szerző nevét. Azonban, ha ezeket a mezőket ki is töröljük, a program regisztrált tulajdonosára vonatkozó adatok, a nevet is beleértve, még mindig belekerülhetnek a fájlba.

• A beágyazott információval kapcsolatos kockázatokat a legegyszerűbben úgy kerülhetjük el, ha szövegfájlokat használunk. Ha azonban formázott szövegre van szükségünk, használjunk régebbi formátumokat, amelyekbe kevesebb információ ágyazódik: ilyen például az RTF (Rich Text Format), vagy a Word 6.

6. Ingyenes dokumentum-licenc

Minden jog fenntartva C 2001,2002 Association for Progressive Communications (APC) és Paul Mobbs. A szerkesztésben és a fordításban közreműködött Karen Banks, Michael de Beer, Roman Chumuch, Jim Holland, Marek Hudema, Pavel Prokopenko és Pep Turro. A dokumentumok az Association for Progressive Communications felügyelete alatt, az OSI pénzügyi támogatásával készültek.
A mű másolása, terjesztése és/vagy módosítása az 1.1 vagy későbbi verziójú GNU Ingyenes Dokumentumlicencnek megfelelően engedélyezett (a licenc megtalálható ahttp://www.gnu.org/copyleft/fdl.html címen).
Figyelem! A lecke címe és az "Ingyenes Dokumentumlicenc" fejezet a dokumentum nem módosítható részeit képezik.
"A számítógép biztonságos használata" című munkával kapcsolatban további információkért forduljon kérdéseivel a secdocs@apc.org e-mail címre.

6,07 Free Documentation License

Szerzői C 2001, 2002 Association for Progressive Communications (APC) és Paul Mobbs. Továbbá hozzájárulások, szerkesztési és fordítási Karen Banks, Michael de Beer, Roman Chumuch, Jim Holland, Marek Hudema, Pavel Prokopenko és Pep Turro. A projekt kidolgozása ez a sorozat a tájékoztatók által irányított Egyesület Progressive Communications, és a finanszírozott OSI.
Engedélyezett a dokumentum másolása, terjesztése és / vagy módosítása ezen dokumentum alapján a GNU Free Documentation License, Version 1.1or későbbi version (lásd http://www.gnu.org/copyleft/fdl.html egy példányát az engedély.)
Kérjük, vegye figyelembe, hogy a cím az eligazítás, és a "szabad dokumentációs licenc" részben védett, mint "állandó szakaszok és nem kell módosítani.
További információt a résztvevő biztonsági projekt, vagy ha kérdése van a tájékoztatók, forduljonsecdocs@apc.org