2015. december 13., vasárnap

Haditechnikák




Haditechnikák



A Fekete-tengeri flottánál rendszeresítették a megfoghatatlan Fekete lyukot





A Fekete-tengeri flottánál rendszeresítették a megfoghatatlan Fekete lyukot
Archív fotó. Fotó: RIA Novosztyi
A Varsavjanka projekt Novorosszijszk fő tengeralattjáróját hadrendbe állították az orosz Fekete-tengeri flottánál.
2016-ig a nevezett projekt keretében 6 tengeralattjárót számítanak előállítani, amelyeket mind a Fekete-tengeri flottánál rendszeresítenek majd.
A Varsavjanka projekt tengeralattjárói 3950 tonnásak, sebességük 20 csomót tesz ki, merülésük mélysége 300 m, legénysége 52 fő. A tengeralattjárót 6 db 533 mm-es torpedóval, 1 Kalibr csapásmérő rakétarendszerrel látják el.
A tengeralattjáró hajók olyan távolságban észlelhetnek célpontot, amelyik háromszorosát-négyszeresét teszi ki annak, amelyen az ellenfél képes célpontot észlelni. Ezen utóbbi tulajdonságuknak köszönhetően a Varsavjanka hajók a NATO besorolása szerint kiérdemelték a Fekete lyuk elnevezést.
Teljes szöveg: http://hungarian.ruvr.ru/news/2014_09_17/A-Fekete-tengeri-flottanal-rendszeres-tettek-a-megfoghatatlan-Fekete-lyukot-3693/




Az európai rakétavédelem hírneve csorbát szenvedett



Az európai rakétavédelem hírneve csorbát szenvedett


Az amerikai védelmi tárca tudományügyi tanácsa jelentést

Az amerikai védelmi tárca tudományügyi tanácsa jelentést terjesztett elő a szenátusnak, amelyikben az európai rakétavédelmi rendszer elfogórakétáit jellemző paramétereket elemezte ki. A Pentagon szakértői szerint a rendszer nem teszi lehetővé, hogy az amerikai elfogórakéták megsemmisítsék az ellenség rakétáit azok repülésének korai fázisában, és ezen kívül további lényeges hiányosságai is vannak. A jelentés levonja azt a következtetést, hogy az európai rakétavédelem  hatástalan és lényegesen alulmarad az amerikai hajókora telepített elfogó rakéták mögött. Előrebocsátjuk, hogy a 2009-ben elfogadott európai rakétavédelmi rendszer kiépítését előirányozó tervezet elsősorban az iráni, 1000-5500 kilométer hatótávolságú rakéták elfogását tűzi ki feladatául. Az ehhez szükséges fegyverzetek kísérleti indításai 2005-ben indultak és az amerikai katonaság szavai szerint sikeresek voltak. A tudományügyi tanács szakembereinek  véleménye szerint azonban ellentmond ennek az állításnak.  Szerintük az ellenséges rakéták sebessége nem hagy kellő időt a döntéshozatalra, ami oda vezethet, hogy rések keletkeznek a rakétapajzsban.
Az európai rakétavédelem hatékonytalanságáról érkeztek hírek, miközben Oroszország és az Egyesült Államok akadozva párbeszédet folytat a globális rakétavédelem kialakításáról. Washington közismerten nem módosítja stratégiáját az európai rakétavédelem kérdésében: 2020-ra  több mint 400 ellenrakétát kíván elhelyezni csupán Lengyelországban és Romániában. Az ún. harmadik kelet- és középe-európai álláskörzet kialakítására vonatkozó amerikai tervek Moszkva heves ellenzését váltották ki. Az előretolt állások  kiépítése az orosz határ viszonylagos közelében a katonai szakértők szerint kihat az orosz hadászati nukleáris erők alkalmazásának hatékonyságára.
Az európai rakétavédelem körüli helyzet rendkívül átpolitizált – véli Mihail Nejzsmakov politológus.
„A Reagan-féle csillagháborúkhoz hasonló bizonyos programot láthatunk, amikor is a Szovjetunióra gyakorolt pszichológiai nyomás fontosabb volt, mint maga a program. A szakértők tisztában vannak azzal, hogy semmilyen iráni rakéta sem lehet veszélyes Európa szempontjából. Oroszország részéről Európát pláne nem fenyegeti veszély. Vagyis az európai rakétavédelmi rendszer körüli helyzet az Oroszországra gyakorolt nyomás elemét képezi.”
Washington és a NATO képviselői ígérik, hogy az európai rakétavédelem nem irányul Oroszország ellen, de jogilag kötelező erővel bíró dokumentumokkal ezt nem hajlandók megerősíteni. Így, nagyon is realisztikusnak tűnhetnek Medvegyev elnöknek a közelmúltban elhangzott szavai, hogy 2020-ra elérhetik a „holtpontot”, ami újabb fegyverkezési versenyt indíthat el. De ez a legkevésbé sem kívánatos.
Teljes szöveg: http://hungarian.ruvr.ru/2011/06/27/52465321/


Amerikai rakétavédelmi rendszerek körbe veszik Oroszországot



Amerikai rakétavédelmi rendszerek körbe veszik Oroszországot
Fotó: RIA Novosztyi

Az ukrajnai válság, az Oroszország elleni szankciók keresztülhúzták Moszkva minden kísérletét, hogy megállapodásra jusson Washingtonnal az ABM-kérdésben. De a párbeszéd nem volt eredményes a kapcsolatok elhidegülése előtt sem.

Olyan benyomás alakul ki, hogy az USA nem is szándékozott megállpodni valamiben, egyszerűen időt húzta, közben modernizálta rendszereit, és egyre közelebb lopakodott az orosz határokhoz, nem csak Nyugat felől, hanem Kelet felől is.
Az elmúlt néhány évben Oroszország több kísérletet tett, hogy legalább valamilyen megállapodáshoz jusson mindkét hatalom számára e kényes kérdésben. Moszkva javasolta Washingtonnak egy közös rakétavédelmi rendszer létrehozását, amelyben fel lehetne osztani a felelősségi zónákat. A logika egyszerű: az Oroszország területe felett repülő rakétákat orosz eszközökkel semmisítik meg, az Európa felett repülőket viszont amerikaival. De az USA rendszeresen figyelmen kívül hagyta az orosz kezdeményezéséket, és folyamatosan vissza szorította Moszkvát az összeurópai biztonsági rendszer építéséből. Ezt megerősíti az éves nemzetközi ABM-konferencia is, amelyre június végén került sor Németországban. Az orosz delegációt egyszerűen nem is hívták meg. Egész idő alatt az orosz-amerikai párbeszéd csak formaság volt – véli Pavel Zolotarjov vezérőrnagy, a Hadtudományi Akadémia professora.
Az amerikaiak egyértelműen fogalmazták, hogy olyan rendszert építenek ki, amilyet szükségesnek tartanak. Sokan tévednek, amikor azt mondják, hogy az adaptív megközelítés, amit Obama jelentett be az európai rakétavédelemben, bizonyos mértékig az oroszoknak tett engedmény volt. Ez nem így van. Uganez mondható el a NATO-ról is. Mindezek a struktúrák, mint például a NATO-Oroszország Tanács, bizonyos mértékig álcázták a NATO-bővítés folyamatát, amely nem is állt meg.
Ugyanakkor a szakértők rámutatnak, hogy az USA továbblépett a rakétavédelemben. A földi telepítésű elfogó rendszerek teszteléséről, az Aegis rakétavédelmi rendszerrel felszerelt amerikai hajócsoport bővítéséről van szó a Földközi-tengeren. E tekintetben Ukrajna is érdekes Amerikának. Ha Kijev csatlakozik a NATO-hoz, az ABM komplexumokat Ukrajna területén lehet elhelyezni – jegyzi meg Grigorij Dobromelov a Politikatudományi Kutatóintézet elemzője.
Úgy vélem, hogyha az ukrán konfliktus Dél-Keleten Kijev győzelmével ér véget, az ABM-elemek azonnal megjelennek az orosz határ mellett. Nyilvánvaló, hogy elhelyezésük Oroszország közvetlen közelében automatikusan azt jelenti, hogy az orosz nukleáris csapás leblokkolásának lehetősége többszörösére növekszik.
Az USA nem csak Európában, hanem Ázsiában is helyezi el az ABM-rendszereit. Formális okául ehhez a észak-koreai helyzet romlása szolgált. Bár milyen fenyegetésről lehet szó Phenjan részéről?! Az USA aktívan valósítja meg saját politikáját, és nemcsak Oroszországot veszi körül rakétaelhárító rendszereivel. Ilyen körülmények között a jelenlegi válság a két ország közötti kapcsolatokban elkerülhetetlen volt.
Teljes szöveg: http://hungarian.ruvr.ru/2014_07_17/Amerikai-raketavedelmi-rendszerek-korbe-veszik-Oroszorszagot-2961/



Az amerikai ABM rendszer nem szavatolhatja a biztonságot



Az amerikai ABM rendszer nem szavatolhatja a biztonságot
Archívum © Fotó: AP/Lockheed Martin

Amerikai szakértők egyre gyakrabban beszélnek az amerikai globális rakétavédelmi rendszer hatástalanságáról. Szerintük a valódi biztonság csak a tárgyalóasztalnál érhető el.

Katonai szakértők már hosszú ideje beszélnek arról, hogy jelentősen eltúlzott a Ground-based Midcourse Defense system (GMD), amerikai rakétavédelmi rendszer megbízhatósága. Adataik szerint a tesztelések során a balesetek és üzemzavarok a vártnál sokkal gyakrabban történnek. Nemrég a Los Angeles Times befolyásos kiadvány beszámolt arról, hogy a GMD még a tesztelés során is nehezen végzi feladatát, és az utolsó sikeres lelövés csaknem hat évvel ezelőtt történt.
Szakértők úgy vélik, hogy a GMD rendszert, amely most 30 elfogó rakétából áll, mindössze néhány robbanófej segítségével át lehet törni a támadás során. Az USA reális geopolitikai ellenfelei számára ez a rendszer nem jelent komoly veszélyt - mondja Viktor Litovkin katonai szakértő.
- Az egy mítosz, hogy az amerikai rakétavédelmi rendszert Észak-Korea és Irán elleni harchoz fejlsztették ki. Sem az egyik, sem a másik állam nem rendelkezik, és a következő 20 évben sem fog erendelkezni olyan rakétával, amely képes elérni az Egyesült Államok vagy Európa területét. Az egész rendszert úgy tervezték, hogy bekerítsék vele Oroszországot, és ezzel csökkentsék képességét válaszcsapásra. Úgy vélem, hogy nem lehet százszázalékosan megvédeni az Egyesült Államok területét az orosz rakétáktól. Ma az amerikaiak olyan rendszert próbálják ki, amely csak egyes rakéták ellen véd. És, mint tudjuk, 50 indítás sikertelen volt. De hiszen több tucat rakéta repülhet egyszerre, és mindegyiknek tíz robbanófeje van csalikkal együtt!
Szakértők megjegyzik, hogy az amerikai globális ABM program, aláássa a stratégiai biztonságot, amely mind harminc évvel ezelőtt, mind pedig ma garantált kölcsönös megsemmisítésre épült. Az 1972-ben aláírt ABM korlátozásáról szóló szerződés csak megerősítette ezt a doktrinát, amely mindegyik geopolitikai játékosnak megtiltotta az interkontinentális elfogó rakéták telepítését. 2001-ben azonban az ifjabb George Bush úgy döntött, hogy kilép az ABM-szerződésből. Akkor a gazdaságot és a józan észt feláldozták annak a koncepciónak, amely szerint az Egyesült Államok a világ vitathatatlan vezetője. Azóta sok minden megváltozott, de az amerikai politikai elit véleménye régi maradt. Az USA nem konstruktív együttműködésre törekszik az általánosan elismert nemzetközi jogi normák keretében, hanem újra és újra megpróbálja elérni az erőn alapuló uralmat.
Teljes szöveg: http://hungarian.ruvr.ru/2014_06_20/Az-amerikai-ABM-rendszer-nem-szavatolhatja-a-biztonsagot-4410/


Oroszországban előkészítették az iratokat a Mistral-ügyben benyújtandó keresethez



Oroszországban előkészítették az iratokat a Mistral-ügyben benyújtandó keresethez
Archív fotó. © Fotó: RIA Novosztyi/Grigorij Sziszojev

Készen állnak az iratok a Franciaországgal szembeni bírósági kereset benyújtásához. Erre abban az esetben kerül sor, ha Párizs nem teljesíti a Mistral helikopterhordozó anyahajók szállítására vonatkozó szerződésben vállalt kötelezettségeit – közölte Vlagyimir Kozsin, az orosz elnök haditechnikai együttműködés témakörében illetékes tanácsadója.

Ma korábban Dmitrij Rogozin kormányfő-helyettes a francia Mistral anyahajók beszerzésére vonatkozó szerződést az orosz védelmi tárca előző vezetősége hibájának nevezte.
Azonkívül megjegyezte, hogy Oroszország egyelőre nem tervezi a Mistralhoz hasonló helikopter-hordozó anyahajó építését Oroszországban. Ugyanakkor Rogozin rámutatott, hogy Oroszország „már képes ilyen technika előállítására”.
Teljes szöveg: http://hungarian.ruvr.ru/news/2014_12_04/Oroszorszagban-elokesz-tettek-az-iratokat-a-Mistral-ugyben-benyujtando-keresethez-5531/




Putyin: a hidegháború „győztesei” át akarják szabdalni az egész világot





Putyin: a hidegháború „győztesei” át akarják szabdalni az egész világot
© Fotó: RIA Novosztyi/Mihail Voszkreszenszkij

Olyan benyomás alakul ki, hogy a hidegháború „győztesei” a saját elképzeléseik szerin akarják átszabdalni a világot. Ezt Putyin orosz elnök jelentette ki, az USA politikáját kommentálva.

Meggyőződését fejezte ki, hogy nem volt szabad szétzúzni a „fékek és ellensúlyok” mechanizmusát, amely oly nehezen alakult ki, olykor kínlódva épült fel az előző évtizedek során.
Putyin szerint ésszerű rekonstrukciót kellett volna elvégezni, az új nemzetközi kapcsolatok rendszeréhez alakítani ki.

Moszkva az év végéig vár Párizs döntésére



Moszkva az év végéig vár Párizs döntésére
Fotó: RIA Novosztyi

Moszkva nem kapott semmiféle értesítést Párizsból az első Mistral szállításával kapcsolatos szerződés elhalasztásáról, felfüggesztéséről, érvénytelenítéséről, és az év végéig fog várni a francia fél döntésére – jelentette ki Oroszország magas beosztású képviselője a haditechnikai együttműködés terén.



Az európai palaforradalom alkonya



Az európai palaforradalom alkonya
Archív fotó. © Flickr.com/wcn247/сс-by


Európában befellegzett a palaforradalomnak. A legnagyobb játékosok kilépnek a projektekből, a szakértők pedig azt javasolják az európaiaknak, hogy sürgősen rendezzék a Moszkvával ápolt kapcsolataikat.

Európa lemond a palagáz kitermeléséről, ugyanis ez drága és nem biztonságos dolog. A transzatlanti cégek leállítják a munkálatokat. Ennek legutóbbi példáját az Exxon Mobilszolgáltatta, amelyik nem kifizetőnek minősítette a lengyelországi kitermelést. Közben éppen Lengyelországot tartják a legnagyobb ilyen készletekkel rendelkező európai országnak. Mindez azt bizonyítja, hogy Európában aligha lehet számítani palaforradalomra – véli Alekszandr Paszecsnyik orosz elemző.
Azok a játékosok, akik potenciálisan érdekeltek voltak a palaprojektekben, elvesztették optimizmusukat a tesztfúrás stádiumában. Nem sugall optimizmust az olajárak dinamikája sem. Néhány hónap múlva a gázárak is vissza fognak esni. A palagáz kitermelése pedig komoly kiadásokkal jár, pláne az európai piacon.
Egyébként nem ez az első eset, amikor európai palagáz-kitermelőhelyek nem hoztak sikert. Az Exxon korábban 2009-ben egy 75 millió dollár értékű magyarországi projektből lépett ki: a kutakban ugyanis több volt a víz, mint a gáz. Közben hangsúlyozni kell, hogy Európa-szerte hasonló a helyzet. Az Alpari társaság elemzője, Anna Kokoreva hangoztatta:
Arról van szó tulajdonképpen, hogy a palagáz kitermelése elvileg nem nyereséges, még a magas olajárak mellett is. Az árkorrekció folytán pedig a palagáz-kitermelés rentabilitása még alacsonyabb lett. A kezdet kezdetétől tudni lehetett, hogy a palagáz európai kitermelésének perspektívái nagyon homályosak. Túl nagyok a költségek. És nem csak anyagi költségekről van szó, hanem ökológiaiakról is. Például, a palagáz kitermelése nagyon sok édesvizet követel. Európában pedig ez problémát jelent. Ugyanezen ok miatt nem termel ki palagázt Kína, bár ott nagyon sok ilyen gáz van.
Egyszóval, az amerikaiak által oly sokat erőltetett európai palaforradalom megtévesztésnek bizonyult. Ennélfogva a józan belátású elemzők azt tanácsolják az európaiaknak, hogy ne „veszítsék el” Oroszországot, már csak a kontinens energiabiztonsága szempontjából vezérelve is.
Teljes szöveg: http://hungarian.ruvr.ru/2014_11_19/Az-europai-palaforradalom-alkonya-6876/


Vajon Kelet és Nyugat közötti híd szerepét tölti-e be majd a visegrádi csoport?



Vajon Kelet és Nyugat közötti híd szerepét tölti-e be majd a visegrádi csoport?

  A „visegrádi négyek” pozsonyi csúcstalálkozójá

 
A „visegrádi négyek” pozsonyi csúcstalálkozóján Szlovákia átadja az elnökséget Csehországnak és egyben megvonja az elmúlt év mérlegét. Vajon milyennek marad meg emlékezetünkben az elmúlt év? Bizonyára, emlékezetes lesz, hogy az európai porondon  nagyobb erőre kapott a „négyek”  hangja. A V4 csoport hangját meghallották, amikor az EU külpolitikai szolgálata alakult. A visegrádiak akkor követelték, hogy az uniós külpolitika vegye figyelembe mindegyik tagország tapasztalatait. A napokban pedig a saját gyorsreagálású csapatok, a lengyel parancsnokságú mobil „harci csoport”  kialakítására vonatkozó indítványnak adtak hangot. A szervezet váratlan kezdeményezéséről, a problémákról és feladatokról beszélt a visegrádi csoport  megalakulása 20. évfordulója alkalmából rendezett moszkvai tudományos konferencián Wojciech Zajaczkowski moszkvai lengyel nagykövet.
„Mindannyiunkanak megvannak a saját érdekei. Vannak kérdések, amelyek fontosabbak Csehország számára, vannak olyanok, amelyek fontosabbak Magyarország, illetve Lengyelország számára. De ez nem jelent akadályt az együttes fellépésben. Az elmúlt 20 évnek csupán négy lényeges mozzanatára kívánom felhívni figyelmüket. A nehéz 1992. esztendő – és a közép-európai szabadkereskedelmi övezet kialakítása,  2002 – a humanitárius kapcsolatok fejlesztése céljából létesített Visegrádi Alapítvány, majd az energetikai munkacsoport szervezetének megalakítása, és végül a  visegrádi „harci csoport” létrehozása. Jelenleg számunkra kulcskérdés az Európai Unió fejlődésére gyakorolt befolyás  kialakítása. Ezzel kapcsolatban felmerül a V4 és Oroszország viszonyának kérdése.  Itt a gazdaság a kiindulópont. De hogyan tovább? Mi  lesz a távlatokban? Egyelőre nem tudok választ adni erre a kérdésre.
„Óhatatlanul választ találunk rá, de csak egy feltétellel” – jegyezte meg a konferencián felszólaló Oleg Nyemenszkij politológus és történész.
„Oroszországnak kérdése van a visegrádi csoporthoz: miként pozicionálja magát? Minek tartja magát: a nyugati civilizáció előretolt védbástyájának a Kelet, azaz a velünk szembeni harcban? Vagy pedig hídnak, amelyik segít a kapcsolatok kiépítésében?  Bizonyára, ezt még nem döntötte el.  Vagyis kiderül, hogy a „négyek” lényegében egy kisebb alakzat, amelyiket különböző történelmi korszakokban különböző tartalommal töltenek fel. A régió vajon miért nem használja ki nyilvánvaló előnyeit? Közép-Európa! Történelmi missziót teljesíthetne – a  kölcsönös megértés hídja, Oroszország és az Európai Unió közeledésének hídja lehetne! Egyébként ez gazdasági szempontból is előnyös volna.”
A visegrádi négyek „kapcsolatteremtő missziójáról” sok szó esett Moszkvában. De a  Pozsonyból érkező információk szerint jelenleg a V4 politikájának vektora a Portugáliával, Skandináviával és Benelux-szal, Szlovéniával és Ausztriával ápolt kapcsolatok  bővítésére irányul. Az erőfeszítések további irányvonalát jelenti az amerikai vízumkötelezettség törlése  Csehország, Magyarország, Szlovákia és Lengyelország állampolgárai számára. A tengerentúlon, bizonyára, nagyobb érdekek és ügyek forognak kockán, mint a szomszédos Oroszországban.
Teljes szöveg: http://hungarian.ruvr.ru/2011/06/16/51917961/




Orosz kontra amerikai haditechnika – Vajon megfordult a helyzet?


“Szu-24 inflight Mishin” by Alexander Mishin

A nagy globális kirakó néhány napja előbukkant új darabja arra enged következtetni, hogy az amerikai-orosz erőviszonyok megfordulhatnak, de legalábbis jelentős változáson mennek át mostanában.
Még 2014 novemberében olyan hírek árasztották el az alternatív médiát, amelyek szerint egy 2014 áprilisi incidens szó szerint „demoralizálta” az amerikai USS Donald Cook hadihajó legénységét, miután egy orosz Szu-24 harcászati bombázó, amelyen semmilyen bomba vagy rakéta nem volt, több rárepüléssel szó szerint működésképtelenné tette a hadihajó Aegis rendszerét, a bombázóra felszerelt új zavaró berendezés segítségével.
„Április 10-én a Donald Cook behatolt a Fekete-tenger semleges vizeire. Oroszország válaszként egy Szu-24-es bombázót küldött az amerikai torpedóromboló hajó körberepülésére. Az orosz repülőgép fegyvertelen volt, azonban szakértők állítása szerint a legújabb orosz rádió elektronikus harci rendszerrel volt felszerelve. Az Aegis már távolról észlelte a Szu-24-es közeledését és harci riadót fújt. Az amerikai radarok bemérték a közeledés irányvonalát, majd a képernyők egyszer csak kialudtak és az Aegis megszűnt üzemelni. Közben a Szu-24-es átrepült a torpedóromboló fedélzete felett, megfordult és rakétatámadást imitált, majd a manővert 12-szer megismételte.
Vagyis amikor üzemelt a Szu-24-es fedélzeti rádió elektronikus zavaró berendezése, a modern Aegis rendszer üzemképtelenné vált.” (forrás)
Az incidenst követően, amiről elsőként a Rosszíjszkaja Gazeta 2014. április 30-i számában lehetett olvasni, a Donald Cook sürgősen betért egy romániai kikötőbe. Érdekes részlet, hogy az amerikai tengerészethivatalos oldalán, az esetről tudósító cikk alatt a hozzászólók szintén az alternatív médiában keringő sztori valóságtartalmának valószínűségét latolgatták.
Miután a fővonalas média csupán érintőlegesen és egészen más megvilágításban írt az esetről (például: link) és először orosz részről sem érkezett megerősítés, eleinte a legtöbben pletykának tartva félresöpörték a történteket, azonban a részben orosz állami tulajdonban lévő Sputnik hírportál 2015. március 4-én bemutatta a forradalmian új elektronikus harcászati eszközt:
Az új orosz Richag-AV radar és hanglokátor zavarórendszert helikopterre, hajóra és más harcászati eszközökre is fel lehet szerelni, amelyek így több száz kilométeres távolságból is képesek megzavarni az ellenség hadászati rendszereit. Fejlesztői szerint az új rendszerhez még csak hasonló sem létezik máshol a világon.
Nagyon úgy hangzik, hogy a tavalyi incidensnél használt technológiáról van szó, ami azt jelenti, hogy Oroszország az Egyesült Államok legmodernebb rombolóit is képes harcképtelenné tenni.
Emellett az orosz haditengerészet állománya egyedül 2015-ben 50 új hajóval bővül.
Szintén idén márciusban a Sputnik egy másik említésre méltó „katasztrófáról” is beszámolt, amikor az Egyesült Államok egyik katonai műholdja „hirtelen felmelegedés miatt” felrobbant, a robbanásból származó törmelék pedig jelenleg is a Föld körül kering.
Vajon ez is Oroszország új harcászati képességeinek demonstrálása volt az Egyesült Államok felé vagy csupán egy kiöregedett műhold mondta fel végleg a szolgálatot?



10 jelzés, hogy Oroszország atomháborúra készülhet az USA ellen



Egy amerikai-orosz atomháború esetén ki kerülne ki győztesen? A válasz nem olyan egyértelmű, mint gondolnánk.
Barack Obama vezetése alatt folyamatosan csökken az Egyesült Államok amúgy is fokozatosan elavuló stratégiai atomfegyver arzenálja. Eközben Oroszország új generációs vadászrepülőket, tengeralattjárókat és rakétákat fejleszt, amelyekkel mindent megbénító elsőcsapást mérhet ellenfeleire.
A legtöbb amerikai szerint lehetetlen, hogy valaha is atomháború törjön ki. Természetesen Oroszország sem akar nukleáris háborút, hiszen az kimondhatatlan szörnyűségekkel járna az egész világra nézve, de amennyiben mégis kitörne, felkészülten akar szembenézni vele.
Sokan most is úgy gondolják, hogy a „kölcsönösen garantált pusztítás” elve még mindig érvényben van. Ennek lényege, hogy mindkét fél annyi nukleáris fegyverrel rendelkezik, hogy egy támadás garantálná mindkét oldal pusztulását.
A helyzet azonban megváltozott.
Először is, az amerikai atomfegyver arzenál sokkal kisebb, mint régen. 1967-ben az Egyesült Államok több, mint 31.000 stratégiai nukleáris töltettel rendelkezett. Jelenleg összesen 1642 van használatban, amit a tervek szerint további 1500 darabbal csökkentenek majd.
Barack Obama pedig kijelentette, hogy a teljes stratégiai nukleáris arzenált 300 darabra akarja csökkenteni.
Eközben Oroszország néhány igen ígéretesnek hangzó lopakodó rendszert fejlesztett ki, amelyek a tűzparancs kiadásától számított néhány percen belül képesek célba érni az Egyesült Államokon belül. Ez különösen igaz a tengeralattjáróról indított rakéták esetében. A legújabb orosz tengeralattjárók ugyanis képesek észrevétlenül megközelíteni az amerikai partokat. Amennyiben Oroszország úgy érzi, hogy az USA elleni háború elkerülhetetlen, egy tengeralattjárókról indított elsőcsapással szinte a teljes amerikai arzenált meg tudja semmisíteni. Az amerikaiak által válaszként kilőtt, korlátozott számú rakétát pedig az orosz rakétaelhárító rendszer elég hatékonyan védheti, így a tengeralattjárók akár sértetlenül távozhatnak.
A „kölcsönösen garantált pusztítás” elve csak akkor működne, ha az Egyesült Államok időben tudná észlelni az érkező orosz rakétákat ahhoz, hogy választámadást indítson. A feljövőben lévő technológiáknak köszönhetően az erőegyensúly felborult. A régi gondolkodásmód már nem érvényes és ezt Oroszország jól tudja.
Most nézzünk meg 10 fontos hírt ezzel kapcsolatban:
1. Oroszország hihetetlen pénzeket költ a PAK DA stratégiai lopakodó bombázó kifejlesztésére, amiről egyelőre nem sokat tudni:
Oroszország válasza az amerikai B-2 „Spirit” lopakodó nehézbombázóra, a PAK DA stratégiai bombázó, ami a tervek szerint szinte teljesen láthatatlan lesz a radarok számára és rendkívül sokféle hagyományos vagy atomtöltet célba juttatására alkalmas. Ennél többet nem igen tudni a gépről, illetve még annyit, hogy hadrendbe állításának tervezett ideje 2023-2025. (Lásd még: link)
2. Az orosz bombázók folyamatosan repkednek Észak-Európa és Alaszka partjai felett. Úgy tűnik, a NATO védelmi rendszereit tesztelik…
Legújabb erőfitogtatásként az orosz stratégiai nukleáris bombázók Alaszka partjai közelében és Észak-Európa felett hajtottak végre berepüléseket a héten [szeptemberben]. (forrás)
Hasonló eset történt októberben is, amiről néhány magyar hírportál is írt:
Nehézbombázók és üzemanyagtöltő repülőgépek, több csoportban hajtottak végre katonai manővereket a Balti-, az Északi-, és a Fekete-tenger légterében kedden és szerdán – áll a NATO jelentésében. A szervezet aggodalmát fokozza, hogy a katonai gépek nem osztják meg repülési terveiket a polgári légi irányítókkal, nem válaszolnak a civil repülésbiztonsági szervezetek rádióhívásaira és nem használnak transzpondereket.
A NATO szerint a kedd és szerda késő éjjel között eltelt huszonnégy órában tizenkilenc esetben mértek be orosz katonai gépeket Európában. (forrás)
3. Szergej Sojgu, orosz védelmi miniszter azt nyilatkozta, hogy az orosz bombázók mostantól rendszeres repüléseket hajtanak végre „az Atlanti-óceán nyugati és a Csendes-óceán keleti részén, valamint a Karib-tenger és a Mexikói-öböl térségében”.
4. A hírek szerint Oroszország olyan ballisztikus rakéta-elhárító rendszert épít, ami fejlettebb lesz, minden jelenlegi amerikai rendszernél:
00 repülő-fedélzeti korai előrejelző rendszerrel együtt, a tervek szerint képes lesz elhárítani az interkontinentális ballisztikus rakétákat. Állítólag a rendszer 10 szuperszonikus célpont egyidejű kilövésére alkalmas 40 kilométeres magasságig.
5. Oroszország sikeres tengeralattjáróról indított, interkontinentális rakétatesztet hajtott végre:
Russian-Northern-Fleet-nuclear-submarineBulava típusú interkontinentális ballisztikus rakétával hajtottak végre sikeres próbakilövést egy átadás előtt álló orosz atom-tengeralattjáróról – közölte az orosz védelmi minisztérium szerdán.
A rakétát a 955-ös típusú, Borej osztályhoz tartozó Vlagyimir Monomah atom-tengeralattjáróról bocsátották fel. A víz alóli próbakilövést az északi Fehér-tengeren hajtották végre. A rakéta, ahogyan tervezték, egy Kura nevű kamcsatkai gyakorlóterepen csapódott be.
Az orosz kormánylap online kiadásában közölt adatok szerint az orosz északi-tengeri flotta jelenleg 27 Bulava típusú interkontinentális ballisztikus rakétával rendelkezik. (forrás)
6. Oroszország már egy ideje rendelkezik radar által szinte egyáltalán nem észlelhető tengeralattjáróval. Amerikai tengerészeti körökben az ilyen tengeralattjárókat „fekete lyukaknak” nevezik:
„Egy orosz, nagy hatótávolságú cirkálórakétákkal felfegyverzett atom-tengeralattjáró több héten át észrevétlenül cirkált a Mexikói-öbölben és jelenlétét a stratégiai fontosságú amerikai vizeken csak távozása után erősítették meg. 2009 óta ez a második alkalom, hogy orosz támadó tengeralattjáró ilyen közel kerülhetett az Egyesült Államok partjaihoz.” (forrás)
Ez azt jelenti, hogy bármikor megközelíthetik az Egyesült Államokat.
7. Orosz médiumok szerint 2016-ra az ország nukleáris rakétáinak 60 százaléka rendelkezni fog az észlelést megakadályozó technológiával:
Az orosz védelmi minisztérium szerint a stratégiai rakéták modernizálása 6 éven belül befejeződik. „2016-ra az új rakétarendszer 60 százaléka elkészül, 2021-re pedig az arány eléri a 98 százalékot. Emellett az irányítórendszerek és egyéb hadieszközök fejlesztése is folyik, ezek között első helyen a rakétavédelmi radarok elhárítása terén,” nyilatkozta Igor Jegorov ezredes.
8. A modernkori történelemben először fordult elő, hogy Oroszországban több stratégiai atomtöltet van használatban, mint az Egyesült Államokban:
Az amerikai külügyminisztérium szerint első ízben fordult elő, hogy a katonai modernizáció program kellős közepén járó Oroszországban, több atomtöltet áll bevetésre készen, mint az Egyesült Államokban.
Oroszországnak összesen 1643 töltete van interkontinentális ballisztikus rakétáiban, tengeralattjáróról kilőhető rakétáiban és nehézbombázóiban, míg az Egyesült Államoknál ez a szám 1642, áll a külügyminisztérium által kiadott adatlapon.
9. A taktikai atomfegyverek terén is Oroszországnál az előny:
nuclear-warheadsTaktikai atomfegyverek terén a mai Oroszország előnye a NATO-val szemben még nagyobb.
Az Egyesült Államok tisztában van ezzel. Korábban azt gondolták, hogy Oroszország soha nem fog talpra állni többé, most viszont már késő.
Jelenleg a NATO országok 260 taktikai nukleáris fegyverrel rendelkeznek az európai hadszíntéren. Az Egyesült Államok 200, összesen 18 megatonna erejű bombával rendelkezik. Ezek hat légibázison találhatók Németországban, Olaszországban, Belgiumban, Hollandiában és Törökországban. Franciaország további 60 atombombával rendelkezik és a lista ezzel nagyjából véget is ér. Óvatos becslések szerint Oroszország 5000 darab különböző osztályú taktikai atombombával rendelkezik. Az Egyesült Államok 300 taktikai B-61-es bombával rendelkezik saját területén, de ez sem sokat változtat az erőviszonyok egyenlőtlenségén.
10. Vlagyimir Putyin 540 milliárd dolláros modernizációs programot indított az orosz hadseregben:
Putyin elmondta, hogy 2015 és 2016 során az orosz hadsereg modernizációs programja elsősorban az új támadófegyverekre fog összpontosítani a „nukleáris elrettentés” biztosítása érdekében, emellett felújítják stratégiai és hosszú hatótávolságú repülőgépflottájukat, létrehoznak egy új légvédelmi rendszert és új, magas pontosságú hagyományos fegyvereket fejlesztenek ki.
Putyin nem bocsátkozott részletekbe az új fegyvereket illetően, de korábban, más orosz vezetőkkel egyetemben, olyan nukleáris rakétákkal dicsekedett, amik bármilyen rakétapajzson képesek áthatolni.
A tervek szerint 2020-ig tartó, ambiciózus modernizációs program keretein belül a Kreml jelentősen fokozta hadikiadásait az elmúlt néhány év során, amire 540 milliárd dollárnak megfelelő összeget szán.
Eközben Kína sem tétlenkedik, és komoly befektetéseket eszközöl a haditechnológiában. Épp a napokban hajtottak végre egy újabb sikeres tesztet a több mint 7400 kilométeres hatótávolságú JL 2-es tengeralattjáróról indítható interkontinentális ballisztikus rakétával…







Valóban a háború küszöbén áll a világ? Hasonlóságok 1914 és 2014 között



Források: Wikimedia Commons/photo credit: drakegoodman via photopin cc

Forrás: heraldsun.com.au
Egy évszázaddal ezelőtt az osztrák trónörökös elleni merénylet elég volt ahhoz, hogy az ó- és újvilág közötti érzékeny egyensúlyt felborítsa és egy sok millió életet követelő háborúba taszítsa a világot. Vajon a történelem megismétli önmagát?
1914-ben a világ elkezdett kísérletezni a gazdasági globalizációval.
Az optimisták azt gondolták, hogy a kísérlet segítségével véget lehet vetni minden háborúnak.
A koncepcióról azonban kiderült, hogy a régi birodalmi és az új terjeszkedési nézetekkel is ellentétes.
Feszültség alakult ki az óvilág ipari és katonai hatalmai és az újraéledt „új” gazdaságok ambíciói között.
Ugorjunk az időben száz évet és tegyük fel a kérdést: Nem emlékeztet ez a felállás valamire?
Margaret MacMillan, az Oxford Egyetem nemzetközi történelem professzora (akinek Kína jelenkori gazdasági és katonai erőfitogtatásáról írt tanulmánya felborzolta a tudományos körök kedélyeit) szerint igen.
Margaret nincs egyedül a véleményével. Számos diplomata, tudós, szerző és újságíró jutott hasonló következtetésre.
És így vélekednek a kínai szakértők is.
„Akik nem tanulnak a történelemből, megismétlik a hibákat,” mondják egyesek.
Talán.
Mark Twain szerint „a történelem nem ismétli magát, de rímel.”
Amennyiben ez igaz, lássunk néhány sort a versből:
– Letűnő birodalmak: a jövőtől félve megragadnak mindent, amit lehet;
– Előkelő hely a világban: az új hatalmak nagy ambíciókkal érkeznek;
– Globális forráspontok: szakadár államok és vitatott területek;
– Globalizáció: annak minden „előnyével” és nyomásával;
– Fegyverkezési verseny: az új technológiák semmisé teszik a régi erőviszonyokat.
A rím mindenképpen fellelhető.
Lássuk akkor a két „14” közötti hasonlóságokat:

Hanyatló birodalom

Melyik volt a világ szinte rivális nélküli gazdasági és katonai nagyhatalma csaknem egy évszázadon át? A brit birodalom. Az ipari forradalom, ami először hihetetlen erőt biztosított és végül mérhetetlen arroganciát eredményezett, lett a veszte is egyben, mivel a birodalom katonai fölénye szinte egyik napról a másikra megszűnt a kialakuló fegyverkezési versenyben.
mára látható hatalmi erők változtak, a világot ténylegesen irányító családok nem.]
Vajon most az Egyesült Államok van hasonló helyzetben?
2013-ban komoly csorba esett a világ jelenlegi szuperhatalmának szavahihetőségén. A Julian Assange, Bradley Manning és Edward Snowden által kiszivárogtatott információk leleplezték az Egyesült Államokra jellemző kettős mércét. (Időkjelei: Igen, tudjuk, hogy ezek az emberek megrendelésre adhatták a kiszivárogtatott információkat, de attól még az információk hasznosak maradnak számunkra. Főleg, ha tudjuk, hogy ez csak a jéghegy csúcsa és tisztában vagyunk a nyilvánosságra kerülés okaival. Új összefoglaló a témában angol nyelven: http://www.youtube.com/watch?v=LjzXqJi2494)
Diplomáciai és erkölcsi hírneve darabokban, ugyanakkor továbbra is magának követeli a világ elsőszámú nagyhatalma és erkölcsi irányadója címet.
Az ország nemcsak nemzetközi, de számos belső gonddal küzd, miközben Barack Obama egy olyan egyetemes egészségbiztosítási rendszert akar ráerőltetni a lakosságra, amit ma már szinte mindenki gyanakodva fogad.
Egy olyan nemzetről beszélünk, amely súlyos kritikákat fogalmaz meg Kína kémkedési politikájával szemben, miközben felfoghatatlan mennyiségű adatot gyűjt a világ minden, beleértve saját állampolgárairól.
Egy olyan nemzetről, amely felháborodik a terrorista cselekményeken, miközben saját drónjai esküvői meneteket bombáznak.
Egy évtized óta először ennek az országnak a hatalmas hadserege nem áll hadban egyetlen országgal sem. Ez a masszív intézmény kénytelen lesz egy új ügyet találni magának, hogy megőrizze immunitását az egyre több területet érintő költségvetési kiadáscsökkentésekkel szemben.
Az Egyesült Államok jó ideje tovább nyújtózik, mint ameddig a takarója ér. De vajon képes lesz szembenézni a valósággal?
A csökkenő forrásokat és halmozódó adósságokat látva, az Egyesült Államok egyre inkább úgy érezheti, hogy bizonyítania kell a világ előtt. Demonstrálnia kell, hogy még mindig ő a világ jóságos bírája, esküdtszéke és ítéletvégrehajtója.
Irakban és Afganisztánban már láthattuk, hogy milyen végletekig képes elmenni ennek bizonyítására.

Előkelő hely a világban

II. Vilmos 1905-ben
Akkoriban Németország volt az új világhatalom. Modernizálta a gazdaságát és rendbe tette pénzügyeit. Ami hiányzott az a birodalmi státusz és nemzetközi befolyás, valamint a növekvő ipar ellátásához szükséges nyersanyagok voltak. Emellett számos régi sérelmet táplált a múlt háborúi és területi kompromisszumai kapcsán. Ahogy erősödött, egyre agresszívabb követelésekkel állt elő. A világ bizonytalanul és békéltető hangnemben fogadta a különböző provokatív „incidenseket”, ami megerősítette, még magabiztosabbá és arrogánsabbá tette a császárt, a háború kirobbanását eredményezve 14-re.
Vajon láthatók párhuzamok a mai Kínával?
Gazdasági növekedése egyetlen más gazdasághoz sem hasonlítható. (IJ: Bár ezzel kapcsolatban vannak kétségek.) Ipara vezető pozíciót élvez a világban. Katonai ereje pedig folyamatosan nő.
Kína elkezdte újdonsült erejének fitogtatását.
A Dél- és Kelet-Kínai tengerekkel kapcsolatos ambíciói nem számítanak titoknak a világ előtt. A „védelmi légibázis” agresszív terjeszkedése miatt Japánnal és Dél-Koreával folyó komoly vita csak egy az elmúlt évek ilyen jellegű konfliktusai közül, amelyekkel Kína a nemzetközi hangulatot teszteli. Ide sorolhatjuk az új kínai repülőhordozó anyahajót „megfigyelő” amerikai cirkáló „majdnem” megtámadását is.
Ezek mellett Kína is táplál sérelmeket.
Számos olyan háborút vívott, amivel más országok nem igen törődtek. Több olyan egyezmény is született, ami a belső forrongásokon keresztül kihasználta és elnyomta az országot.
Újabban pedig egy olyan világrendbe próbálják belekényszeríteni, ami nyugati értékeken alapul. Ez pedig igencsak sérti a több ezer éves kultúrával rendelkező ország nemzeti büszkeségét.
Kína úgy érzi, többé nem kell csendben eltűrnie az ilyen bánásmódot.
És akkor ott van még India is. Ez az egymilliárd lakosú, szintén folyamatosan erősödő gazdasággal, katonasággal, de leginkább egyre ütőképesebb haditengerészettel rendelkező ország egy újabb tényező, amivel az amerikai katonai stratégáknak számolniuk kell.
Zavargásokkal terhes idők – A globális bizonytalanság és polgári felkelések megint csak összekötik napjainkat az egy évszázaddal ezelőtti időkkel.

Globális forráspontok

A bostoni hajtóvadászat
Ma terrorizmusnak nevezzük. Egy évszázada az anarchia szót használták.
Autóba rejtett pokolgépek, politikai merényletek. Látszólag véletlenszerű politikailag motivált, erőszakos cselekmények. Akkoriban is éppen ilyen hírek töltötték meg az újságok címlapjait.
Valamennyi eseményt a társadalmi elégedetlenség számlájára írták, ami minden határon, nyelven és valláson túllép.
A magányos farkasnak, akkor is, most is, hatalmában állt megváltoztatni a világot.
Akkor is, most is, egyetlen jól irányzott és időzített golyó, a megfelelő környezetben és pontosan kiszámított reakcióval elég volt a komoly nemzetközi hatást kiváltani.
Akkor az osztrák trónörökös ellen, a bosnyák anarchista mozgalom kivitelezésében elkövetett merénylet indította el a sikertelen diplomáciai folyamatot és szolgáltatta az ürügyet a háború kirobbantásához.
A nemzeteknek ma is vannak területi ambícióik.
Akkor Elzász Lotaringia volt.
2014-ben ott van például Tajvan.
Kína számára talán ez a legkínosabb ügy. Ez a „régi Kína” utolsó bástyája, amit Mao Ce-tung meg akart szerezni. És még mindig ott van. Kína még mindig saját területének és saját népe részének tekinti és úgy gondolja, hogy a világnak semmi köze az ügyhöz.
Az Egyesült Államok természetesen ebben az esetben sem maradhat ki a disputából. A világ rendfenntartójaként, megvilágosult önérdeke által diktálva, mindent megtesz, hogy Tajvan gazdasági erejét távol tartsa Kína szorító ölelésétől. Tajvan emellett egy elsüllyeszthetetlen repülőgép hordozó is, ahonnan az USA területi befolyását érvényesítheti.
Japán tisztek újságcikkben közölt versenye arról, melyikük vágja le több kínai fejét karddal. A verseny állása 106–105
Az ősi japán-kínai ellenségeskedésről se feledkezzünk meg. Az 1930-as évek brutális japán területfoglalásai, aminek a nankingi mészárlás lett az eredménye, még mindig nyílt seb Kína testén. A múlt hibáinak folyamatos tagadása Japán által szintén nem segít a helyzeten.
Ott vannak továbbá a világ különböző pontjain található, egymástól szinte független ambíciók. Oroszország. Dél-Amerika. Észak-Korea.
Ezek mind egyre erősödő és egyre nagyobb önbizalommal rendelkező „szakadár” államok/régiók.
Mindegyik képes lenne olyan konfliktust kirobbantani, ami az egész világot lángba boríthatja.
Hatalmi átrendeződés – Az Egyesült Államok, amely sok éven keresztül szinte az egyetlen biztos pontnak számított a világ gazdaságában, hihetetlen mértékben eladósodott. Vajon Kína veszi át helyét a gazdasági befolyás terén?

Globalizáció

1914-ben a brit birodalom volt a világgazdaság központja. Innen indult az ipari forradalom. Tengerészeti fölényével a kis szigetcsoport a föld területének egyharmada felett uralkodott és lefektette a szabályokat egy új világ számára. A fejlett orvostudomány, technológia és kommunikáció világa számára.
Korábbi birodalmakhoz hasonlóan önelégült lett, és túlságosan bízott saját erejében. Idővel más nemzetek is elindultak a modernizáció útján, megreformálták gazdaságukat, a brit birodalom pedig stagnálni kezdett.
Ráismerünk a mai Egyesült Államokra?
Az „Újvilág” ipari ereje egészen az űr- és információ koráig repítette a világot.
Azonban ugyanaz a fegyverkezési verseny, ami a Szovjetunió gazdaságát romba döntötte, az Egyesült Államokat pedig szuperhatalmi státuszra emelte, most visszaüt.
Az Egyesült Államok továbbra is megszállottan fejleszti az újabbnál újabb fegyvereket, amelyeket nem habozik bevetni az 1990 óta folyó „kisebb” háborúiban.
Ma új fegyverkezési verseny folyik, aminek Ázsia a központja.
Az Egyesült Államok számára központi fontossággal bír, hogy haderejének legjavát ebbe a térségbe vigye át. Ez a szuperhatalom első reakciója, azonban a lépés számos, potenciálisan bénító hatású kihívással jár.
Az Internet elterjedése néhány nem várt következménnyel járt, aminek eredményeként a világ a vártnál lényegesen gyorsabb ütemben halad a globalizált gazdaság felé.
Ennek eredményeként az Egyesült Államok eladósodott. Mégpedig nagyon.
Fő hitelezője pedig nem más, mint Kína.
Ez a rendkívül instabil kapcsolat komoly fennakadásokat okoz a globális gazdaságban szerte a világon.
Kína gazdasága nagyjából olyan ütemben növekszik, amilyen ütemben zsugorodik az Egyesült Államoké. Ez a váltás minden bizonnyal alapjaiban rázza majd meg a világot.

Közel-Kelet

Bár a történelem nem pontosan ismétli önmagát, a mai Közel-Kelet aggasztó módon hasonlít az akkori balkánra. A toxikus nacionalizmusnak a régihez hasonló keveréke azzal a veszéllyel fenyeget, hogy külső hatalmakat is beleránt a konfliktusba, miközben az Egyesült Államok, Törökország, Oroszország és Irán saját és „ügyfeleik” érdekeit próbálják védeni. Vajon Oroszország úgy érzi majd, hogy támogatnia kell Szíriát, mint ahogy azt korábban tette Szerbiával vagy, ahogy Németország tette az Osztrák-Magyar Monarchiával? (forrás: A cikk alapjául szolgáló tanulmány)

Fegyverkezési verseny

Akkoriban Anglia uralta a tengereket.
Flottájának nem volt riválisa, sem erő sem pedig méret tekintetében. Majd megépítették a Dreadnought csatahajót, ami minden korábban épült csatahajót egy csapásra elavulttá tett. Egyik napról a másikra évtizedek befektetése vált elavulttá. Nagy-Britannia akaratán kívül kiegyenlítette az esélyeket.
Új és igen költséges verseny indult a legnagyobb és legjobb haditengerészet címért.
Mindeközben az új csatahajók is fokozatosan fölöslegessé váltak: a légierő fejlődése szinte észrevétlenül folyt.
Most az Egyesült Államok uralja a vizeket.
Hihetetlen flottájának se méreteit, se erejét tekintve nincs párja.
Emellett a légtereket is uralja, ami tovább növeli önbizalmát.
A világ azonban változik. Mégpedig szédítő ütemben.
Balra: Vickers, angol gyártmányú géppuska az I. világháborúban – Jobbra: Az amerikai határőrség tisztjei pilótanélküli repülőket irányítanak – Forrás: Wikimedia Commons
Az aduásznak számító atomfegyverek egyre több nemzet kártyái között szerepelnek. Vajon az egyre olcsóbb pilótanélküli gépek hasonló szerepet töltenek majd be, mint 1914-ben a gépfegyverek, amiknek erejével szinte senki sem számolt akkoriban?
És ott van a kiberháború. Vajon mekkora csapásokat képes egy számítógép alapú támadás mérni egy nemzetre?
Sajnos ezt csak egy komoly háború kirobbanásával fogjuk megtudni.
Időkjelei: A fenti írás a szokásostól eltérő megközelítésben érvel egy komoly háború kirobbanásának veszélye mellett. Érdekes lenne hallani, ki mennyire tartja helyénvalónak, illetve, hogy miként illik ez bele a Bibliából ismert (esetleg az Albert Pike által felvázolt) forgatókönyvbe. Nagyon fontos információ, hogy atanulmányt, ami alapján a Hearald Sun újságírója a cikket készítette, az elit egyik fontos szócsöve, a Brookings Intézet adta ki. Erről bővebben itt: http://idokjelei.hu/2012/01/miert-publikusak-a-globalista-elit-bizonyos-dokumentumai/
Az egyik legfontosabb tényező, ami az írásból kimaradt, az a szándékosság kérdése.




A közel-keleten soha nem használt fegyvereket kap Szíria Oroszországtól



Forrás: shftplan.com


A béke Nobel-díjas Barack Obama azt tanácsolta kabinetjének, hogy fegyverezzék fel a Szír Felszabadító Hadsereg terroristáit, hogy erőfölényt szerezhessenek Bashar Assad jelenlegi szír elnök csapatai felett. Emellett egy részleges repüléstilalmi zóna felállítása is terítéken van a líbiai invázió mintájára.
Az amerikai szárazföldi egységek jelenléte a szír határ körül arra enged következtetni, hogy az USA ismét komolyabb beavatkozásra készül a térségben, miközben még pusztítóbb fegyverekkel látja el a lázadókat egy olyan országban, ahol a konfliktusok már eddig is több tízezer emberéletet követeltek az elmúlt év során.
Az Obama kormány úgy gondolja, hogy ezek a fegyverek a lázadók javára billentik a mérleg nyelvét, ezzel az Egyesült Államok főellenségének kikiáltott al-Kaida szervezet képviselőinek adva az erőfölényt.
A KGB berkeiben edződött Vlagyimir Putyin azonban másképp vélekedik a felállásról.
Brit titkosszolgálati jelentések szerint Putyin diplomáciai kommünikét küldött az Egyesült Államok és Franciaország számára David Cameron, brit miniszterelnök közvetítésével.
A szíriai Dam Press oldal és a Dyar lap cikkei szerint az oroszok nem hátrálnak meg Szíriával kapcsolatos politikájukban, sőt, Assad csapatainak felfegyverzésével készülnek visszavágni. Az értesülések szerint olyan fegyverekről van szó, amilyeneket a közel-keleten még soha nem láttak.
Amennyiben a nyugati erők valóban harcba szállnak a szír erők ellen, biztosak lehetünk benne, hogy nem a 91-es iraki konfliktus megismétlődését fogjuk látni, ahol Saddam Hussein százezer katonája adta meg magát egyetlen lövés nélkül. A repüléstilalmi zóna esetében sem valószínű, hogy a nyugat olyan zavartalanul támadhasson meg katonai célpontokat, mint tette azt Líbiában.
Az idők megváltoztak.
Ez alkalommal Oroszország és az Egyesült Államok a tűzzel játszik. Méghozzá olyan tűzzel, ami könnyen egy harmadik világháború felé taszíthatja a világot.
S 300 SAM
A Global Research a következőket írja:
A Patriot rakétákat S 300 SAM rakétákkal készülnek hárítani (ezek már Szíriában vannak). Putyin azt is kijelentette, hogy az S 300-asoknál is fejlettebb S 400-as légvédelmi elhárítórakétákból is szállít Szíriának, amelyek sokkal modernebbek a Patriot rakétáknál és a világ legfejlettebb védelmi rendszerét képviselik.
24 töltetű rakétakilövő















Oroszország 400 darab rendkívül modern, 60 kilométeres hatótávolságú 24-Barrel (24 töltetű) rakétakilövőt is szállít még, amelyek Szíria bármelyik határszakaszáig elérnek.
A brit titkosszolgálati oldal arról is írt, hogy Putyin egy titkos, orosz gyártmányú fegyver szállításáról is beszélt, ami Szíria javára billentené az erőviszonyokat, hozzátéve, hogy ezeket a fegyvereket nem fogják Izrael ellen bevetni, amennyiben Izrael nem vesz részt a Szíria vagy bármely szomszédos ország (Libanon, Jordánia) elleni konfliktusban.
Putyin válasza 24 órával Obama szombati bejelentését követően érkezett.
Putyin egyértelműen kijelentette, hogy aközel-kelet jelentős változások szemtanúja lesz. Szíria olyan fegyvereket kap, amelyeket nem láttak még a közel-keleten, beleértve olyan számítógépes vezérlésű okosrakétákat, amelyek soha nem tévesztenek célt.
Oroszország olyan Skean 5 levegő-víz rakétákat is készül szállítani Szíriának, amelyek a szír partoktól 250 kilométerre tartózkodó célpontokat is képesek elsüllyeszteni.
Stratégiai Áttelepítés című dokumentumfilmjében Joel Skousen arról beszél, hogy a világot fenyegető legnagyobb veszély jelenleg egy esetleges jövőbeli nukleáris összecsapás Oroszország és az Egyesült Államok között.
Bár a szír konfliktus két szembenálló oldalának szánt fegyverek nem atomfegyverek, a két nagyhatalom jelenlegi hozzáállása könnyen direkt konfrontációvá fajulhat.
Vlagymir Putyin a régi, keményvonalas orosz vezetőség leszármazottja, aki hisz az orosz katonai fölényben, vasököllel irányítja országát és nem habozna háborút indítani országa hosszú távú érdekeinek védelmében
A másik oldalon Barack Obama egyik botrányt a másik után próbálja hárítani, miközben országának gazdasága a teljes összeomlás szélén áll, komoly indokokat szolgáltatva számára a figyelemelterelésre.
A két vezető múltját és hozzáállását figyelembe véve feltételezhető, hogy egyikük sem érezne túlzott lelkiismeret furdalást a háborúval járó sok millió emberáldozat miatt, amennyiben az saját és globalista irányítóik érdekeit szolgálja.
A XX. század háborúit az állami mészárlás jellemezte. A sok millió áldozat csupán statisztikai adat a vezetők történelemkönyvében. A hatalomvágy, a kapzsiság és a korrupció oltárain ártatlanok millióit áldozták már fel és ebben a XXI. század sem különb.
Ami megkülönbözteti a jelent, hogy ma már az egész emberiség elpusztítására képes fegyverekkel rendelkeznek.
Ebben az évszázadban is háborúk várnak a világra.





Az Irakban „bevált” forgatókönyv Szíria ellen



orrás: Tony Cartalluci, Activist Post
Miközben a NATO terror frontja összeomlóban van Szíriában, az intervenció szükségességét a múltból sajnos igen jól ismert „tömegpusztító fegyver” vádakkal próbálják igazolni.
Az Independent, szinte pontosan egy évvel ezelőtt, a következőket írta:
„A férfi, akinek a tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos hazugságai 100.000 ember halálát okozták mindent kitálal: a disszidens elmondta, hogyan színezték ki az amerikai illetékesek az általa szolgáltatott kitalációkat, amivel a 2003-as megszállást igazolták.”
Az elit médiának nem okoz gondot utólag elismerni ezeket a szörnyű hazugságokat, amikkel Irak megszállását indokolták. Az azt követő háború egy egészen másik történet. Ezeknek a ma már köztudott hazugságoknak a szó szerinti megismétlését hallhatjuk most Szíriára vonatkozóan, miközben a nyugat képtelen terrorista alvállalkozóin keresztül megdönteni az ország jelenlegi vezetését.
Az elmúlt két hét során a szíriai hadsereg számos győzelmet aratott az országban. Úgy tűnik, hogy két teljes „Szír Felszabadító Hadsereg” egységet semmisítettek meg Damaszkusz közelében, miközben a kormány erői helyreállították a rendet Hom városának egyes részein és a libanoni-szír határ mentén.
A nyugat kezd kifutni az időből és úgy tűnik, hogy minden lehetőséget megragadnak, hogy összeomlóban lévő marionett-háborújúkat valahogy megmentsék. Amikor sürgős, de egyébként minden jogalapot nélkülöző katonai intervencióra van szükség, általában a „humanitárius” álcát vetik be, mint ahogy azt Líbia esetében is láthattuk. Amikor ez nem jár sikerrel, mint most Szíriában, egy még átlátszóbb forgatókönyvet támasztanak fel a sírból.
A CNN a következőket írta csütörtökön:
Chuck Hagel, amerikai védelmi miniszter csütörtökön bejelentette, hogy bizonyítékai vannak arra vonatkozóan, hogy Szíria vegyi fegyvereket vetett be.
Érdekes módon néhány nappal korábban egy izraeli titkosszolgálati tiszt azt mondta, hogy Damaszkusz a nemzetközi törvények által tiltott fegyvereket vetett be saját állampolgárai ellen. Szíria szerint viszont a vegyi fegyvereket a lázadók használták. Barack Obama már kijelentette, hogy amennyiben a szíriai kormány vegyi fegyvert vetne be saját állampolgárai ellen, az teljesen megváltoztatná a helyzet megítélését.
Nehéz elhinni, de a nyugat ismét a tömegpusztító fegyver forgatókönyvet vette elő Szíria ellen, ahogyan azt Irak esetében is tette.
A Washington Post a következőképpen írja le a tömegpusztító fegyverek bevetésére vonatkozó „bizonyíték” természetét:
Hagel elmondta, hogy a titkosszolgálati ügynökségek helyzetelemzései „eltérő mértékű bizonyosságot” nyújtottak, ami azt jelenti, hogy igazából nincs bizonyíték illetve, ha van, az nem egyértelmű. Azt is elmondta, hogy „24 óra alatt jutottak erre a következtetésre” és a Fehérház csütörtök reggel átadta a feltárt információk kivonatát tartalmazó levelet a kongresszusnak.
A Washington Post a Fehérház Carl Levin szenátornak írt levelét is közzétette, ami még inkább kiemeli, milyen gyenge bizonyítékokról van szó:
yossággal, azt találták, hogy a szíriai rezsim kis mennyiségű vegyi fegyvert, leginkább szarin gázt használt Szíriában. Az elemzések alapját, legalábbis részben, élettani minták alkotják. A bizonyítékokat ezekre a titkosszolgálati értékelésekre kell alapozni, hogy megtalálhassuk az ezeket alátámasztó, hitelt érdemlő tényeket. Például egyelőre nem világos a birtoklási lánc, így nem tudjuk megerősíteni milyen módon kerültek a minták kapcsolatba az anyaggal. Hisszük, hogy a vegyi fegyverek bármilyen formában történő bevetése Szíriában leginkább az Assad rezsimtől származhatott.
Szarin gázra utaló élettani minták. Más szóval olyan emberektől vett minták, akik valamilyen kapcsolatba kerültek az anyaggal, ami számos úton megtörténhetett. Megerősített információ, hogy a líbiai vegyi fegyver arzenál szarin és mustárgázt is tartalmazott. A Washington Post 2011-es „Líbia mérgező gázait érintetlenül hagyta a felfordulás” című cikke a következőket állította:
A szakértők úgy gondolják, hogy Líbia hozzávetőleg 3300 mustár és szaringáz kijuttatására készült gránátot semmisített meg több évvel ezelőtt, a nyugattól való több évtizedes elszigeteltség felszámolása érdekében.
Körülbelül 10 tonna, hordókban tárolt kén-mustár és szaringáz elővegyület maradt, összesen három helyszínen, a Tripolitól délre található sivatagos területen, ahol Moammer Kadhafi meggyilkolásáig rejtőzködött.
Sokan attól tartanak, hogy az al-Kaidához köthető terroristák hozzájuthatnak ezekhez a hordókhoz.
2011 óta persze megerősítést nyert, hogy az úgynevezett „líbiai lázadók” tulajdonképpen a Líbiai Iszlamista Harcoló Csoport zászlaja alatt harcoló al-Kaida terroristák voltak, akik a líbiai események után átvándoroltak Szíriába, hogy az al-Kaida franchise al-Nustra színeiben folytassák a harcot a NATO marionett-háborújában.
Éppen ezért ugyanúgy lehetséges, hogy a NATO megbízott erői nemcsak kisfegyvereket és pénzt vittek magukkal Líbiából, hanem komolyabb fegyvereket is, például szarint és mustárgázt.
Figyelembe véve, hogy a szíriai kormány nagyon is tudja, hogy vegyi fegyverek bevetésével tulajdonképpen átadnák az erkölcsi, stratégiai és geopolitikai fölényt a nyugatnak, valamint számolva a közelmúltban hagyományos fegyverekkel és taktikákkal elért kormánygyőzelmekkel, sokkal valószínűbb, hogy amennyiben tényleg van szaringáz Szíriában, az inkább a háborús indíték után kutató NATO alvállalkozók birtokában található.  A Szíriában ténykedő terroristákat már amúgy is rajtakapták más vegyi fegyverek használatán.
A sok kétely ellenére a nyugati politikai hatalom „a helyzetet alapjában megváltoztató felfedezésekről” beszél, ami zöld utat adhat az amerikai intervenciónak.

„Csavart labda”

A férfi, akinek a tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos hazugságai 100.000 ember halálát okozták mindent kitálal: a disszidens elmondta, hogy színezték ki az amerikai illetékesek az általa szolgáltatott kitalációkat, amivel a 2003-as megszállást igazolták.”
Fontos felidézni az Irak megszállását megelőző propaganda hadjáratot. Akkor is a vegyi fegyvereket hozták fel egyik ürügyként az alaptalan háború igazolására. A Hagel elődei által használt titkosszolgálati „információkat” megrendelésre gyártották.
Az Independent 2012-es cikkében a következőket olvashattuk:
A férfi, akinek hazugságait Irak megszállásának igazolására használták, egy olyan háborút indítva el ezzel, ami több mint 100.000 emberéletbe és több százmilliárd fontba került, mindent bevall első televíziós interjújában.
„Csavart labda”, az iraki disszidens, aki az iraki tömegpusztító fegyverekről szóló állításokat kitalálta, mosolyogva erősíti meg, hogy hogyan találta ki az egészet. Az Irak elleni háború indítékául szolgáló csalás megváltoztatta a történelem folyását.
Tettét azzal magyarázta, hogy „meg akarta dönteni a diktátor hatalmát, mert amíg a diktátor hatalmon van az irakiak szenvedni fognak az elnyomástól.”
Már előre láthatjuk, amint a hatalom utólag „a szíriai diktátor hatalmának megdöntésével” próbálja magyarázni a következő „nemes hazugság” szükségességét.
A cikk így folytatódik:
Rafid Ahmed Alwan al-Janab szerint semmi sem volt igaz belőle. Nekiszegezve a kérdést, hogy „Hiszen egy hazugság alapján indítottunk háborút Irak ellen, és ez az ön hazugsága volt!” – csupán annyit válaszol, hogy „Igen.”
Az amerikai illetékesek kicsit „feljavították” Mr. Janabi rajzait a mobil biológiai fegyverlaborról, hogy szalonképesebbek legyenek, vallotta be Lawrence Wilkerson ezredes, Powell tábornok korábbi vezérkari főnöke. „Bevontam a Fehérház csapatát a grafikák elkészítésébe,” mondja, hozzátéve, hogy „a titkosszolgálati információkat úgy alakították, hogy passzoljanak az irányelvhez.”
Az információknak a követendő vonalhoz történő alakítása volt az egyik legfontosabb elem az iraki háború előkészítésében és minden bizonnyal most is ezt teszik Szíria esetében.
Az Irak esetében használt hazugságokat most Szíriánál is előveszi a nyugat, amely már minden trükköt kipróbált, így kénytelen visszatérni a könyv elejére. A kérdés, hogy képesek lesznek-e ismét megvezetni a világot, tudva, hogy mindez hová vezet. A háborús agressziót csak a Wall-Street-London nemzetközi renden kívüli országok lennének képesek megakadályozni, és ezúttal nem hivatkozhatnak a tudatlanságra.






Orosz zavaróberendezés...


Talpi ajánlására; Érdekesség a www.hidfö.net oldalról:
Megerősítették: orosz zavaróberendezés tette harcképtelenné az Aegis rendszert

Egy héttel ezelőtt hoztuk le a US Donald Cook esetének hátterét feldolgozó írásunkat, az információ akkor még alternatív forrásból származott. Sokan kételyüknek adtak hangot a történtekkel kapcsolatban. Forrásaink szerint akkor a Fekete-tengeren közvetlen összeütközött az egyik legmodernebb NATO-technika az orosz hadsereg egy új fejlesztésével, az összecsapás pedig a nyugati technológia teljes vereségével zárult. A US Donald Cook berendezései megszűntek működni, az Aegis rendszer használhatatlan vasdarabbá változott az új elektronikai zavaró rendszerekkel felszerelt Szu-24-es vadászgép rárepülései alatti másfél órában.

Most a hírt megerősítette az orosz állami média. Az Aegis rendszerrel felszerelt rombolót valóban az új orosz Hibini nevet viselő elektronikai blokkolórendszer tette ártalmatlanná, olyan szinten demoralizálva a hajó legénységét, hogy a rombolót azonnal a kikötőbe vezényelték, ahol 27 személy a legénységből azonnal kilépett a sereg állományából.

Az Aegis rendszer levizsgázott, még arra sem volt képes, hogy bemérje az ellenfél repülőgépét. Ezzel a technológiával pedig láthatóan a vén csatalónak tartott Szu-24-eket is felszerelték. Ha ilyen technológiát szerelnek a régebbi gépekre, mit tudnak akkor a legújabb gépek?

Annak idején, a grúziai háborúban a nyugat nem értette, hogyan lehetséges az, hogy a Csecsenföldről átdobott 30 000 orosz katona jószerével öreg, ósdi fegyverekkel felszerelve képes volt 5 nap alatt teljes vereséget mérni a csúcstechnikával felszerelkezett, modern hadviselésre kiképzett 35 000 fős grúz haderőre. A mai napig szégyenkezve tekint a nyugati katonai stratégiai tervező részleg emiatt a csúfos kudarcra. A grúz haderő az első naptól kezdve egyetlen támadó hadmozdulatra sem volt képes, és folyamatosan csak hátrálni kényszerült.

Egyszerű az ok; talán nem voltak minden információ birtokában, milyen eszközöket is használtak az oroszok a háború során. Íme egy kis ízelítő a nyugatnak, mire is számítsanak. Az orosz állami média beszámol róla, milyen hatékonysággal működik az az Aegis rendszer, amivel az Egyesült Államok NATO-szövetségeseit akarja "megvédeni".
Az amerikai flotta büszkesége - egy darab ócskavas lett, mikor találkozott az első orosz vadászgéppel

"Április 10-én a Donald Cook a Tomahawk szárnyas rakétákkal együtt behatolt a Fekete-tenger semleges vizeire. Oroszország erre egy Szu-24-es repülőgépet küldött az amerikai torpedóromboló hajó körberepülésére. Az orosz repülőgép fegyvertelen volt, azonban szakértők állítása szerint rendelkezett legújabb orosz rádióelektronikus harci rendszerrel. Az Aegis már távolról észlelte a Szu-24-es közeledését, harci riadót fújt. Amerikai radarok a célponttal való közeledés irányvonalát mérték be. És egyszerre csak a képernyők kialudtak, az Aegis megszűnt üzemelni. Közben a Szu-24-es a torpedóromboló fedélzete felett vonult el, megfordult és rakétatámadást imitált. Aztán megfordult és megismételte ezt a manővert. És ezt megtette 12-szer.

Vagyis amikor üzemelt a Szu-24-es fedélzeti rádióelektronikus elnyomási rendszere, a modern Aegis rendszer üzemképtelenné vált.

Külföldi médiák írják, hogy az incidenst követően a Donald Cook sürgősen betért egy romániai kikötőbe. A hajó személyzetének 27 tagja benyújtotta lemondási kérelmét. Állítják, hogy mind a 27 személy azt írta, hogy nem kívánja életét kockáztatni. Ezt közvetve megerősíti a Pentagon nyilatkozata is. Ebben olvasható, hogy az akció demoralizálta az amerikai hajó csapatát.

A rendszer, amellyel az orosz Szu-24-es sokkolta az amerikai Donald Cook-ot, a Hibini nevet viseli. A Hibini egyébként egy hegygerinc a sarkvidéki Kola-félszigeten. A Hibini az ellenfél rádióelektronikus elnyomásának legújabb rendszere, amellyel ellátnak majd minden ígéretes orosz repülőgépet."

Íme egy gyakorlati példa arra, hogy a NATO nem csak harcképtelen az orosz haditechnikával szemben, de az Egyesült Államok nyugati "szövetségeseit" sem képes megvédeni. Információink szerint a közelmúltban Szíriából Oroszországba szállítottak minden Szu-24-es vadászgépet. Lehetséges, hogy ezeket a gépeket már a legmodernebb zavaróeszközökkel szerelik fel, ami a NATO teljes vereségéhez vezetne a Közel-Keleten vívott háborúkban. Nem kérdés, hogy az új technológiához ilyen úton hozzájuthat a Szíria védelmében harcoló Hezbollah, Irán pedig már birtokában van az új technológiának. A NATO teljes katonai vereségének lehetünk szemtanúi. 




Háború az új technológiákért - a nyugat elvesztette helyzeti előnyét


2014.04.19 21:11

Share on print Share on gmail

A nyugat egymásutánban kapja a megrendítő erejű csapásokat az orosz katonai technológiáktól. A közelmúltban a US Donald Cook legénységének lemondásáról kerültek elő információk, majd nem sokkal utána nyilvánosságra jutott a román kikötőbe "visszahívott" amerikai hajó matrózának a feleségéhez írt levele. Ezt a levelet az amerikai elhárítás pillanatok alatt eltüntette a világhálóról, de szemfüles emberek mindig vannak, és nagyon hamar a megfelelő helyeken olvasható volt.

Az első, amelyet a nyugat mindenáron kipuhatolni és megszerezni akart, az orosz S-500 légvédelmi rendszer. Miután Törökország még Jelcin ideje alatt megkaparintott párat az akkori S-300 légvédelmi rendszerből, annak minden tulajdonságát hamar kiismerték. Amerikai mérnökök szedték darabjaira és elemezték a technológiát, majd lemásolták, és máig az új elhárító rendszereik gerincét képezi. A "mindenek felett álló" Aegis rendszerük technológiai alapját is ez adja. Honnan vesszük ezt? Abból az egyszerű okból kiindulva, hogy orosz szaklapok máig foglalkoznak a kérdéssel, hogyan lehetséges az, hogy az új amerikai rendszerek műszaki paraméterei pontosan olyanok, mint a hajdani S-300 adatai. Hogyan lehetséges az, hogy egy ország, ami 30 éve nem fejlesztett ki semmilyen új rakétatechnológiát, hirtelen egy merőben új rakétarendszerrel áll elő, ami ráadásul rendkívül hasonlít az S-300-ra? Emiatt Putyin korábban kiadta az utasítást, hogy Oroszország védelmében egy merőben új légvédelmi rendszert kell kidolgozni. Először megszületett az S-400, amely az S-300 alapjaira készült, de egy teljesen új bemérési technológiát használt, majd röviddel utána elkészült az S-500. Ez már egy teljesen új rendszer. Törökország jelezte, hogy ilyen rendszert szándékozik venni, csakhogy ezt már az oroszoktól nem kapta meg. Érdekes módon, azok után, hogy Oroszország megtagadta az új rendszerek eladását, Törökország elhárító-rendszer vásárlási láza egyből lelohadt, majd megakadt. Más forrásból nem is próbáltak hasonló adottságú rendszert beszerezni.

Majd jött a szíriai rakétaincidens. A Szíria partjainak közelében állomásozó hajók megsemmisítettek valamennyi amerikai hajóról kilőtt cirkálórakétát. Az amerikai vezérkar elképzelni sem tudta, hogy erre az orosz technológia képes lehet. A NATO-flotta visszavonult Szíria partjaitól, az incidensről érthető okokból mindkét fél mélységesen hallgatott, azonban a NATO partnerországok sorban kezdték megkeresni Moszkvát, hogy új orosz elhárító rendszereket akarnak vásárolni (többnyire arab államok, például Bahrein). Ezek az országok, ha nem is NATO tagok, de mindenképpen nyugatbarát államok. A vételár többszörösét is felajánlották, mégsem kaptak semmit. Valamit az USA nagyon, de nagyon tudni szeretne ezekről a rendszerekről. Valószínűleg azért, mert olyan technológiával állnak szemben, amelyről fogalmuk sincs.

Az elmúlt hetekben egy újabb jelentős incidens történt, ami összefüggésben van egy két évvel ezelőtti másik esettel. Egy hete egy orosz Szu-24 repülőgép 12 rárepülést végzett az amerikai haditengerészet egy Aegis-rendszerrel felszerelt hajójára, az US Donald Cook rombolóra. Az incidens közvetlen katonai összetűzésként értékelhető. A számítógép rendszer ugyanis elemzéseket végez a támadó repülőkről, és ha azokat fegyverzetük és mozgásuk alapján veszélyesnek minősíti, egyes fokozatú riadót jelez. Ezek után a kapitány rendeli el a riadót, és ad utasítást a repülő lelövésére. A kapitány a fent említett levél szerint utasítást is adott a hajó megvédésére, és beélesítették az elhárító rendszert. Majd olyan dolog történt, amely megmagyarázhatatlan, és amely miatt a hajó legénységének egy része azonnal felmondott, amint kikötöttek. A hajó valamennyi elektronikája leállt. A monitorok elsötétedtek, az Aegis-rendszer leállt valamennyi műszerrel együtt, majd pár pillanat múlva a hajó motorja is. A Szu-24 olyan mértékű elektronikai zavarást végzett, amely az egész hajót megbénította. "Mint egy döglött teknős, úgy vergődtünk a hullámokon" - írta a hajó legénységének egy azóta felmondott tagja. "Volt, aki üvöltött tehetetlenségében, volt aki sírt. A kapitány zöld volt a dühtől, a másodkapitány elővett egy üveg rumot, majd feltette a lábát, mondván most már úgyis minden mindegy. Az utolsó rárepüléskor a pilóta kiintett az ablakon, majd megbillegette a szárnyait, jelezvén, hogy ő végzett. Biztosak voltunk benne, hogy hatalmasakat röhögött rajtunk. Volt is rá oka. Vele együtt rájöttünk, hogy a csúcstechnikás hajónk egy darab ócskavas" - írta a volt matróz.

Ez a történés szintén összefüggésben van egy másik, korábbi incidenssel. Alig néhány éve egy iráni rádiós-műszaki alakulat átvette az irányítást egy amerikai drón felet, majd azt sértetlenül leszállította egy iráni reptérre. Feltételeztük, hogy mindez valószínűleg orosz elektronikai segítséggel valósult meg, - majd egy évre rá el is ismerték, hogy valóban az új orosz elhárító rendszer volt képes leszállítani a drónt. Ezek szerint az oroszok valamilyen új elektronikai zavaró és irányító rendszert fejlesztettek ki, amely képes arra, hogy műholdról rejtjelesen kommunikáló eszközöket megbénítson, elektronikai rendszerek felett vegye át az irányítást.

Ezek után feltették a kérdést bizonyos újságok, mit keresett Iránban egy USA lajstromszámú repülőgép a héten, - főleg úgy, hogy arról semmiféle előzetes bejelentés nem történt. Az első feltételezés szerint az olajembargót akarták kikerülni bizonyos cégek. Csakhogy a repülőgép használói (bérlői) után nyomozva nagyon érdekes dolog derült ki: először az, hogy a repülőt a ghánai kormány használja - állítólag. A hivatalos magyarázatban is ez szerepel. Később egy újságíró jelezte, hogy ez a gép feltűnt Zürichben a világgazdasági fórum idején is, majd tovább nyomozva a reptereket állandóan figyelő repülőmániások közt kiderült, hogy ez a gép folyamatosan ott jelenik meg, ahol nagy nemzetközi konferenciák zajlanak, és ahol Ghánának semmi keresnivalója. Eddigre kifejezetten érdekes volt az ügy, így tehát megkeresték a gép tulajdonosi cégét, és ott információkat szereztek a valódi használókról. A gép vagyonkezelője a Bank of Utah, és a gépet a Bilderberg csoporthoz tartozó biztonsági és elektronikai cég használja, amely hivatalosan a védett technológiákkal foglalkozik, és (amerikai fejlesztések esetén) azok országból kijutását kontrollálja. Vagyis egy titkos technológiákkal foglalkozó cég munkatársai jártak Iránban. Vajon miért? Azok után, hogy az Aegis ilyen durván leszerepelt, vajon mi keresnivalójuk van egy olyan országban, amelyet embargóval sújtanak, amelyet minden igyekezetével démonizálni próbál a nyugati média? Annyi a magyarázat, hogy ez az ország rendelkezik egy újfajta orosz technológiával. Ez a technológia blokkolni képes mindazt, ami modern, amire olyan nagyon büszkék, és amitől azt remélik, hogy felveheti a harcot az orosz birodalommal, - de nem így, hogy az egekig magasztalt technikáik sorra mondanak csődöt. 

Az USA kétségbeesetten kutatja és próbálja megszerezni ezeknek a számukra halálos eszközöknek a technikai adatait. Eljátszották az időt. Elszórták a drága éveket hiábavaló hadakozásokra, egészen addig, amíg a Jelcin alatt Oroszországból szétlopott információkat felélték, az előnyüket elvesztették.

Érdekes az is, hogy egész a 2000-es évekig a nyilvánosan propagált amerikai lézerfegyvereket csak filmeken, tanulmányokon lehetett látni. Milyen is lenne, hogy képzelik el, - a Csillagok Háborúja mesefilmhez hasonló filmeken mutatták be. Egészen addig, amik az USA Jelcin alatt ki nem foszthatta az orosz fejlesztések aktáit, és milyen meglepő, az utóbbi években már lézerfegyverek tesztelését végzik. Csakhogy érdekes módon ez a lézerfegyver megszólalásig hasonlít az orosz telepített lézerfegyverekhez. Az oroszok ugyanis nem csak beszéltek és álmodoztak róla sci-fi filmeken, hanem meg is építették. Egy harvardi professzor szerint - akit bevontak az ilyen titkos utakon megszerzett orosz technológiák vizsgálatába - kijelentette; az oroszok titokban végeztek e téren jelentős kutatásokat, és bizonyos dolgokban évtizedekkel előttünk járnak, például a plazma-technológiában.

Az USA elvesztette a Szovjetunió összeomlásával szerzett előnyét, - olyannyira, hogy védekezésbe kényszerül, főleg politikai vonalon, és minden erejét arra fordítja, hogy újra kieszközölje a hidegháborús állapotokat.

Kemény Gábor






Elkezdődött a legújabb orosz korai előrjelző radar tesztelése

2012. március 23., péntek - 14:12
Anatolij Szergyukov orosz védelmi miniszter a napokban úgy nyilatkozott, miszerint az irkutszki régióban található Mishelevka bázison elkezdődött a kivitelezés alatt álló Voronyezs radar tesztelése. Mint talán olvasóink emlékeznek rá, a Bajkál-tó közelében található, korábban is korai előrejelző szerepet betöltő bázis kapcsán 2010 végén jelentették be, hogy a radarokat a modern Voronyezs rendszerre cserélik.
Akkor még nem lehetett tudni, hogy a deciméteres hullámhossz tartományban (UHF) üzemelő Voronyezs-DM, vagy a méteres tartományban (VHF) dolgozó Voronyezs-M változat kerül majd telepítésre. Azóta persze már publikus infó, és mi is említettük már miszerint a helycsinálás végett felrobbantott inaktív Darjal-U radar helyén Voronyezs-M rendszer kerül felépítésre. Pontosabban… Pontosabban érdemes megjegyezni, hogy elviekben nem is Voronyezs-M, hanem a szintén a VHF tartományban dolgozó Voronyezs-VP változat kerül(t) felépítésre. Sőt, állítólag nem is egy lesz, hanem kettő – az egyik dél, a másik pedig délkelet felé tájolva.
Orosz korai előrejelző radarállomás
A Lekhtusi-ban található Voronyezs-M radar antennája | Fotó: mil.ru
A mishelevkai Voronyezs-VP radar antennája a kerítésen kívülről fotózva
A mishelevkai Voronyezs-VP radar 2011 őszén | Fotó: http://avanturist.org
Voronyezs-VP vonalon érdemes megemlíteni, hogy az évtized második felében ilyen rendszerű radarok telepítésének megkezdését tervezi Moszkva Pecsorában és Olenegorszkban is.

A szovjet érából megmaradt korai előrejelző hálózatnak az utóbbi években magasabb fokozatba kapcsolása kapcsán látható, hogy a Voronyezs radarok a szovjet elődjeikhez képest relatíve gyorsan kivitelezhetőek – legalábbis szerkezetileg mindenképp. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy Szergyukov nyilatkozata a tesztelés beindításáról nem sok információt árul el, azzal kapcsolatban, hogy milyen is a rendszer teljes készültségi állapota a kivitelezés szempontjából, illetve hogy mikorra várható az éles üzemre váltása. Jelenleg ugyanis még csak egyetlen Voronyezs rendszer ad teljes értékű készültséget – a legelsőként megépített, Szentpétervár közeli Lekhtusinál található Voronyezs-M. (Műholdkép)
Aminek korai tesztelését ugyan már 2005-ben, még az építés ideje alatt elkezdték, 2009-ben pedig átvette a haderő, de elviekben csak 2011 vége óta ad teljes szolgálatot. Ezzel azt akartuk mondani, hogy ezidáig csak a rendszer első példánya kapcsán vannak adatok a teljes harcértékig vezető időszakról, ami pedig nem feltétlenül nevezhető mérvadónak az újabb létesítések során.
Némiképp kapcsolódóan: a kalinyingrádi régióban létesített, szintén Voronyezs-DM típusú radar ugyan már online, azonban képességeinek töredéke érhető még csak el. A teljes értékű üzemet korábban 2016-ra jelölték meg, ugyanakkor Dmitrij Rogozin orosz miniszterelnök-helyettes február végi látogatása során már 2014-es dátum volt emlegetve




A kalinyingrádi radar aktiválásról





2011. december 3., szombat - 08:12


A napokban az amerikaiak és a NATO kapott rendesen a választások előtt álló Oroszországból az Európába telepítendő rakétavédelmi rendszer kapcsán. Dimitrij Medvegyev elnök kinyilatkoztatásai alapvetően felelevenítik azon ígéreteket, melyek a Bush adminisztráció ideje alatt az abszolút mélypontot elérő vita idejében születtek: Iszkanderek Kalinyingrádba, – és most már Oroszország egyéb, a vita szempontjábóllényeges határterületeire is – illetve fegyverkorlátozási szerződésekből visszalépés. (A CFE után ezúttal az Új START egyezményt lebegtetik Moszkvában.) Mellékesen megjegyzendő, hogy a befenyítő nyilatkozatok mellett a védelmi miniszter helyettesnek meg pont a nyugtató szerep jutott: Anatolij Antonov nyilatkozata szerint azért nem eszik olyan forrón azt a bizonyos kását, az elnök mondatai igazából felhívást jelentenek a tárgyalások folytatására.
Hírünk apropója ugyanakkor nem ez, hanem Oleg Osztyapenko tábornoknak, az Orosz Űrerők parancsnokának ezen múlt heti műsorban megejtett nyilatkozata. Igen, arra gondolunk, ami még valamelyik magyar híradóban is szerepelt: Medvegyev elnök látogatása az üzembe állított kalinyingrádi radarbázison. Mert mint tudjuk az aktuális bejelentés szerint aktiválták Oroszország nyugati exlávéjában felhúzott radart. Legalábbis bizonyos szinten…
Dimitrij Medvegyev és Anatolij Szergyukov a kalinyingrádi Voronyez-DM radarbázison
'Oleg, az ott ugye nem egy pár Trident?' | Fotó: orosz védelmi minisztérium / mil.ru
Mint olvasóink talán emlékeznek rá, orosz barátaink az idei év januárjában jelentették be, hogy Kalinyingrádban bizony egy újabb korai előrejelző radaruk épül. Osztyapenko akkor úgy nyilatkozott, hogy az építési folyamatok ugyan még zajlanak, de a radar már online üzemre kész. Nem egészen egy hónapra rá, az Abu Dhabiban zajló IDEX-2011 védelmi expón Vlagyimir Popovkin helyettes védelmi miniszter többek közt ezen radarról is értekezett. A korai előrejelző szerepkört megerősítette, ám a teljes harckészültség elérését 2016-ban jelölte meg.
Államfői látogatás a kalinyingrádi radarbázison
Dimitrj Medvegyev a kalinyingrádi Voronyezs-DM radarbázison tett látogatása közben - a háttérben Anatolij Szergyukov védelmi miniszter | Fotó: orosz védelmi minisztérium / mil.ru
A radart ellenben formálisan üzembe helyezték nemrégiben – végül is megtehették, hiszen ezen diplomáciai töltetet eldurranthatták úgy, hogy ne kerüljenek korábbi nyilatkozataikkal ellentmondásba. (Ha rosszindulatúak lennénk, akkor azt mondanánk, hogy az inkonzisztens nyilatkozatok nem mindig szokták zavarni őket, mint tudjuk. De persze nem mondunk ilyet… :) )
Megtehették, lévén a Voronyezs radarok moduláris rendszerűek, tehát az eddig elkészült komponensek már használhatóak, csak épp a bázis nem üzemel teljes kapacitással, képességeinek csak egy része áll rendelkezésre. És hogy milyen mértékű a készültség? Nos, ezt hivatalosan nyilván nem kötötték a nagyérdemű orrára, azonban egészen bizonyosan nem 100 százalékról van szó. A többek közt ezen témában régóta utazó russianforces.org becslései szerint 12 százalék körüli lehet. Mindezt elvileg a védelmi minisztérium általközzétett fotókból, illetve az antennarendszer azokból saccolt készültségének mértékéből matekozták ki.
A kalinyingrádi Voronyezs-DM radarépület
A kalinyingrádi Voronyezs-DM radarnak otthont adó épület. Korai előrejelző radar lévén az antennafelületeknek célravezető, ha felfelé néznek, ergo némiképp döntöttek. A Voronyezs-M radarokkal ellentétben a deciméteres hullámhosszal operáló változat házikóban lakik, az antennafelületek nem látszanak, de nyilván döntöttek. | Fotó: orosz védelmi minisztérium / mil.ru




Újabb orosz radar állt üzembe



2011. január 30., vasárnap - 16:14
Az Orosz Űrerők parancsnoka, Oleg Osztyapenko a napokban úgy nyilatkozott az orosz RIA Novosztyi hírügynökségnek, hogy új radar váltott online üzemre a kalinyingrádi régióban.
“A radar már üzemel, bár az építkezés egy része még folyamatban van” – nyilatkozta az általa korai előrejelző feladatkörűnek megnevezett radarral kapcsolatban, miközben megerősítette azt is, hogy az irkutszki régióban jól haladnak az új korai előrejelző radar munkálatai.
Mindenesetre ha Kalinyingrádba valóban korai előrejelző radart telepítettek, akkor az egy érdekes lépés, hiszen elvileg nem indokolt, hiszen tájolásától függően átfedésben van a fehéroroszországi Baranovicsi közelébe telepített Volga, illetve a Szentpétervár közelében, Lekhtusinál üzemben álló Voronyezs-M típusú radarokkal. Mindkét radar meglehetősen új, hiszen a Baranovicsi melletti 2002-ben, a Lekhtusinál lévő pedig 2006-ban lépett üzembe és természetesen egyiket sem pár év üzemre tervezték…
Gabala és a 2002 óta létesített új radarbázisok nyújtotta valószínűsített lefedettség a megbízhatónak tekinthető russianforces.org értelmezésében
Gabala és a 2002 óta létesített új radarbázisok nyújtotta valószínűsített lefedettség a megbízhatónak tekinthető russianforces.org értelmezésében
Egyelőre sajnos csak ennyit tudni, lévén a radar konkrét típusa nem került megnevezésre, így csak találgatni lehet és ennél fogva egyelőre kérdőjelesen kezelni a korai előrejelző voltát.




Újabb nagy hatótávolságú radar tesztelése kezdődött Oroszországban



2013. december 11., szerda - 07:51
Az elmúlt 1-2 évben relatíve sokszor számolhattunk be hasonló fejleményekről, hiszen mint Oroszországban sok minden, a korai előrejelző radarrendszer is megújítás alatt áll. Most azonban nem egy, elsősorban a ballisztikus rakéták ellen tervezett radar tesztüzembe léptetéséről számolhatunk be, hanem egy az európai légtérre irányított, légijárművek és robotrepülőgépek hatékony észlelésére képes, 3 000 kilométer hatótávolságú radarról van szó.
A 29B6 jelölésű, “Контейнер” megnevezés alatt is futó radart a mordvinföldi Kovjlkino közelében állították tesztüzemben még a hónap elején.
A 29B6 Контейнер antennái - ha jók az információk, akkor 144 db áll a sorban. | Fotó: orosz védelmi minisztérium
A 29B6 Контейнер antennái – ha jók az információk, akkor 144 db áll a sorban. | Fotó: orosz védelmi minisztérium
Szergej Sojgu védelmi miniszter kapcsolódó nyilatkozatában arról tett említést, hogy az illetékesek részére azon utasítás lett kiadva, hogy az európai légtér nagy részét lefedni képes radarnak 2015-re teljes értékű üzemre kell készen állnia. A szóban forgó, 29B6 “Контейнер” radar műholdas felvétele az orosz Yanded Maps-en.
A fentebb összeírt soványka információmorzsákon felül annyit lehet még tudni, hogy az oroszok tervei között több ilyen radar szerepel, ám hogy ezen rendszer további elemei hol lesznek kiépítve és mikortól, arról egyelőre nincs érdemi információ.










A kazah határnál épül a legújabb orosz korai előrejelző radar





2013. augusztus 13., kedd - 14:04
A modern rendszerekkel, avagy a Voronyezs radarcsaláddal újjáépítés alatt álló orosz korai előrejelző hálózat kapcsán az elmúlt években számos alkalommal írtunk már – ahogy a Voronyezs radarrendszer korai tesztjeinek lefutásával egyre gyakrabban jelentettek be 1-1 új radart, úgy egyre sűrűbben jelentkeztünk mi is információkkal.
Legutóbb az idei év januárjában került napvilágra érdemi információ, melyben a tavalyi év végén kiadott és az idei évre előrejelzett fejlesztéseket fejelték meg az oroszok azzal, hogy a 2013-ra eredetileg betervezett 2 újabb Voronyezs radar építésének elkezdése helyett inkábbhárom helyszínen kezdődnek meg munkálatok.
Az utólag bejelentett radar helyszínének a másik kettőhöz hasonlóan a “déli-végek”, konkrétabban az Orenburgi terület lett megjelölve, ám hogy azon belül területileg hol és milyen alváltozatú Voronyezst építenének, arról még nem volt akkor publikus információ. Nos, most már van, lévén az orosz védelmi minisztérium közlése szerint a mai napon, azaz augusztus 13-án sor kerül az új radar alapkőletételére. A Voronyezs rendszer átlagos, 12-18 hónapos kivitelezési idejének végére pedig egy Voronyezs-M, azaz a méteres, VHF frekvenciatartományban dolgozó radar kerül átadásra az orosz – kazah határ mentén fekvő Orszk városának közelében.
A Lekhtusi-ban található Voronyezs-M radar antennája, előtte 2 emberrel
Voronyezs-M radar Lekhtusi közelében
A minisztérium tájékoztatásából az jön le, hogy a másik kettő, a kelet-szibériai Krasznojarszk régióban, Jenyiszejszk városának közelébe és a dél-szibériai Altaj Köztársaságba, Barnaul mellé szánt Voronyezs-DM radarok építése még nem kezdődött el, de erre hamarosan sor kerül.
A kalinyingrádi Voronyezs-DM radarépület
A kalinyingrádi Voronyezs-DM radarnak otthont adó épület. Korai előrejelző radar lévén az antennafelületeknek célravezető, ha felfelé néznek, ergo némiképp döntöttek. A Voronyezs-M radarokkal ellentétben a deciméteres hullámhosszal operáló változat házikóban lakik, az antennafelületek nem látszanak, de nyilván döntöttek. | Fotó: orosz védelmi minisztérium / mil.ru
A cél az, hogy a haderőfejlesztés számos vonala kapcsán már igen jól ismert 2020-as céldátumra teljesen megújítsák a korai előrejelző hálózatot. A lenti térképen a már teljes (zöld), vagy részleges (sárga) üzemben lévő Voronyezs radarok láthatóak megfejelve az 2013-ban (kék), vagy később (piros) megkezdődő építésűekkel.








Oroszország nem mond le a szír P-800 üzletről



2010. szeptember 20., hétfő - 07:58
Szeptember 17-én Anatolij Szergyukov orosz védelmi miniszter az ITAR-TASS hírügynökségnek elmondta: semmi esetre sem állnak el attól, hogy P-800 Oniksz (NATO: SS-N-26), azaz a BrahMos kiindulási alapjául szolgált cirkálórakétákat adjon el Szíriának. Szergyukov a napokban Washingtonban járt, ahol az Amerikai Egyesült Államokkal való katonai kapcsolatok szorosabbra fűzéséről folytatott tárgyalásokat a Pentagonban, ezzel egyetemben viszont közölte, hogy országa nem kíván lemondani a Nyugatnak nem tetsző fegyvereladásaitól.
A szeptember eleji orosz-izraeli együttműködési tárgyalások kapcsán már felmerült, hogy a zsidó állam szeretné, ha Oroszország lemondana azon szándékáról, hogy cirkálórakétákat adjon el szomszédjának. Ez azonban nem jött össze, ugyanis Szergyukov szerint, ha nem adják át a fegyvereket, akkor nem teljesítik a szerződést, így jelentős bevételtől esnek el. Ráadásul ezt a megállapodást már 2007-ben aláírták Szíriával, így mostanra fölösleges is firtatni a dolgot – legalábbis ők így gondolják.
Izrael és az Egyesült Államok már régóta aggodalommal figyeli a Szíriába érkező orosz fegyvereket: legutóbb idén májusban akadtak ki az izraeliek, mikor is Moszkva MiG-29 vadászbombázók, légvédelmi rendszerek és páncélozott járművek eladásába egyezett bele Szíria számára. Nem meglepő módon a mostani eladás is erős visszhangot keltett a zsidó állam részéről, mely szerint a cirkálórakéták eladása komolyan veszélyezteti a térség egyébként is törékeny erőegyensúlyát.
A BrahMos légi indítású változatának makettja @ MAKSZ 2009
A BrahMos légi indítású változatának makettja | Forrás
’Ez a döntés nagyon nagy felelőtlenség egy olyan ország részéről, mely azt hangoztatja, hogy a regionális stabilitás fenntartására törekszik.’ – nyilatkozta az AFP hírügynökségnek egy magát megnevezni nem kívánó izraeli hivatali forrás szeptember 19-én. A közel 300 millió dolláros üzlet keretein belül nagyjából 72 P-800 kerül majd Szíriába, s az izraeli félelmek szerint ezek jó része a Hezbollah kezére juthat, így veszélyeztetve nemzetük biztonságát. ’Ráadásul pont most kerül sor az üzletre, mikor a béketárgyalások kezdik meghozni eredményüket.’ – tette hozzá a forrás.
Szergyukov az efféle félelmeket indokolatlannak nevezte.
’Az Amerikai Egyesült Államok és Izrael arra kérnek minket, hogy ne adjunk el fegyvereket Szíriának, mert azok ellenséges milíciák kezére juthatnak. Részünkről azonban nem látjuk okát ezeknek az aggodalmaknak, így folytatni fogjuk a megrendelések teljesítését.’
A védelmi miniszter washingtoni látogatása során a Konvencionális Erők Európában (Conventional Forces in Europe, CFE) szerződésről is, melyből Oroszország 2007-ben lépett ki azt követően, hogy az USA bejelentette az európai rakétapajzs létrehozását. A NATO-országok álláspontja pedig az, hogy csak akkor hajlandóak ratifikálni az egyezmény módosításait, ha Oroszország kivonja csapatait az ex-szovjet köztársaságokból, például Grúziából és Moldovából. A CFE kapcsán fennálló vitás kérdésről a novemberi NATO-Oroszország találkozón dönthetnek a felek.






Amerika a legújabb atombombákat telepítené Európába



Az amerikai kormány azt tervezi, hogy újgenerációs atombombákra cseréli az Európában telepített nukleáris fegyvereit - írta vasárnap a Der Spiegel.
A német hírmagazin szerint a washingtoni vezetés a 2015-ös költségvetési javaslatban jelezte, hogy forrásokat kell elkülöníteni a B61-12 jelzésű új generációs atombombák európai telepítésére. A tervezett menetrend szerint 2015 tavaszán elkezdik felkészíteni az európai NATO-partnerek atomfegyvereket hordozó repülőgépeit az új töltetek hadrendbe állítására. Elsőként a repülők - Tornado és F-16-os vadászbombázók - szoftvereit frissítik majd. 
A régi bombák kivonása és az új fegyverek telepítése a jelenlegi becslések szerint 10 milliárd dollárba kerülhet. Az első B61-12-esek 2020-ban érkezhetnek Európába. 
Az állomány felújításával párhuzamosan erősítik az atomfegyvereket tároló raktárak biztonságát, amire a tervek szerint 154 millió dollárt fordítanak. A költségek csaknem 20 százalékát Németország fedezi majd - írta a Der Spiegel, források megjelölése nélkül, hozzátéve, hogy a felújítandó raktárak között van az egyetlen németországi atomfegyverbázis, a bücheli. 
A Der Spiegel egy 2013 tavaszán közölt cikke szerint a Rajna-Pfalz tartománybeli bázison nagyjából 20 darab B–61-es atombombát tárolnak. A Pentagon egy nyilvános jelentésére hivatkozva hozzátették, hogy az újgenerációs, B61-12 jelzésű bomba nemcsak a korábbi típusokat - a B61-3, 4 és 10 jelzésű bombákat - helyettesíti, hanem leváltja a föld alá telepített bunkerek, raktárak lerombolására kifejlesztett B61-11-est, és a B83 jelzésű stratégiai nukleáris bombát is, amely a hirosimai atombombánál több mint 90-szer nagyobb robbanóerővel rendelkezik.








Az oroszok a jövő szupertankját tervezik







Május 9-én, a Győzelem napján tartott moszkvai felvonuláson mutatják be hivatalosan is az orosz hadsereg legújabb harckocsiját, a T–14 Armatát. Az oroszok 15 éve fejlesztik a típust, ami szokatlan módon nem a sci-fi, hanem a használhatóság irányába indult el, ráadásul nem is egy járműről van szó, hanem egy egészen új járműcsaládról. Az Armata alapjára óriási ágyút vagy lángszórót is szerelhetnek majd.
Az orosz medve megrázza magát, Putyin elképesztő összegeket költ a hadsereg technikai eszközparkjának megújítására, de új légvédelmi eszközök, repülőgépek, puskák és egyéb apróságok mellett a tervek szerint új lánctalpas platformot is bevezetnek majd. Az Armata (fegyver) elnevezésű rendszerről egyelőre csak annyit tudni biztosan, hogy a fő csapás a T–14-es harckocsi lesz, de az oroszok nem kicsiben játszanak: az alapra bármit rá lehet majd építeni, lehet belőle lángszórós gyalogsági harcjármű, hídvető harckocsi, aknatelepítő páncélos, vagy önjáró löveg is.
De elsősorban tankról van szó, legalábbis ezzel kapcsolatban van a legtöbb megbízható, vagy inkább hihető információ, illetve ezek azok, amikről már készült videó. Természetesen milyen más videó készült volna, mint klasszikus autós-belső kamerás felvétel.

Régi-új fejlesztés

A harckocsi korábbi, azóta elkaszált fejlesztési projektből, sőt projektekből is felhasznál ötleteket, állítólag a végül meg nem valósuló Objekt 195-ösök és Objekt 640-esek, ismertebb nevükön Black Eagle-ök egy-egy alegységét is beolvasztja a végső kialakítást megtervező Uralvagonzavod harckocsiüzem. A tank fő fegyvere valószínűleg egy 125 milliméteres löveg lesz, amiből (állítólag) páncéltörő lőszer mellett akár lézerirányítású rakétát is kilőhetnek majd.
A további fegyverzet egy kisebb, 30 milliméteres gránátvető, illetve egy 12,7 milliméteres toronygéppuska lehet, illetve az egyes alváltozatokra szinte bármit fel lehet tenni, amit úgy általában is harckocsira szoktak szerelni. A találatok pontosságáról nemcsak a füstön és sötéten is átlátó irányzórendszer felel majd, de az a speciális felfüggesztés is, ami az ötven tonna körül alakuló súllyal tervezett óriást stabilan tartja majd a különböző terepviszonyok között is, lehetővé téve, hogy 25 kilométerrel száguldva is el lehessen sütni a tank majdnem 8 méter hosszú ágyúját. Egyesek szerint a nyolcsebességes váltóval szerelt 1500 lóerős dízelmotor mellé akár hibridmeghajtás is kerülhet, de ez már tényleg a hihetetlen kategória, aminek a végeredménye egy szinte zaj nélkül mozgó, már-már lopakodó tank lenne.
A T–14-es esetében egy halom olyan megoldást alkalmaztak a tervezők, ami a most használt T–90-esek esetében még szóba sem jöhetett. A T–90-est az oroszok ugyan harmadik generációsnak mondják, vagyis egy osztályba sorolják az amerikai M1 Abramshoz vagy az izraeli Merkava korábbi változataihoz hasonló harckocsikkal, valójában a koncepciónak több köze van a nálunk is használt T–72-esekhez, mint a modern szempontokat felhasználó nyugati megoldásokhoz.



Fantáziarajz a T-14 Armatáról
Fantáziarajz a T-14 Armatáról
Az Armata ezzel szemben (állítólag) mindent bevet, amit pillanatnyilag a tankipar tud. Egy orosznyilatkozat szerint az Armata legalább négyszer jobb, erősebb és használhatóbb tank a T–72-esnél. A legfontosabb dolog talán az, hogy a lövegtoronyban nem ül majd senki, a forgatható felső részt a tank teknőjében ülő, háromtagú személyzet távirányítással kezeli majd. Ennek több előnye is van.
Az egyik, hogy az ellenséges találatoknak még inkább ellenálló kialakítás megtervezésekor nem kell arra figyelni, hogy oké, legyen a lehető leglaposabb, de azért férjen bele egy ember. Ha valaki ült már tankban, tudja, mennyire nem úgy vannak azok tervezve, hogy a személyzet kényelmesen elférjen, a távirányítású lövegtorony viszont lehetőséget ad arra, hogy a tank egy jobban védett részében részébe vigye a kezelőt, ahol a tervezők minden szükséges high-tech eszközzel, szenzorral, és a kezeléshez kellő alapdolgokkal is körbeépíthetik a fülkét. Mindez ráadásul azt is magával hozza, hogy a találat esetén könnyen berobbanó lőszerektől mindenki olyan távol kerül, amennyire csak a tankban maradva lehet. Ez fontosabb, mint gondolnánk, a T–72-eseknél rendszeresen történik az (ahogy az a lenti, szíriában készült videón látszik), hogy egy elsőre nem is feltétlenül súlyos találat berobbantja a tank lőszereit, ami katasztrofális következményeket jelent minden bent ülőre. A lőszertároló részt a T–90-esben sem sikerült igazán jól elhatárolni, így hatalmas előrelépés lehet, ha az Armatában ez sikerül.

Gyilkos robotok

A távirányítású löveg ráadásul a jelenleg még igencsak sci-fi-szerű jövőt is közelebb hozza, amelyben a tankokban már nem ül senki, hanem a drónokhoz hasonló módon irányítják őket, akár több ezer kilométer távolságból, légkondis irodában, kényelmes székben ülő emberek. Persze szakértők szerint még igen távoli dolog, a tankok jóval többször robbannak le annál, mintsem robotokra lehetne bízni a kezelésüket.
Legalábbis akkor, ha mindent elhiszünk, ami a neten kering a típusról. A májusi bemutató előtt egyelőre csak annyi biztos, hogy az oroszok tényleg újratervezik a szárazföldi haderő gerincét alkotó páncélosaikat, méghozzá úgy, hogy valami olyan eszközt kapjanak eredményként, ami egyrészt megfelel a közeljövő céljainak, másrészt fejleszteni is lehet, ha úgy hozza a sors.
Az Armatában ugyanis nem is feltétlenül az új tank lehetősége a legérdekesebb, hanem az a legózhatóság, ami az egész platform lelkét adja. A harckocsi alapja ugyanis lehetőséget ad arra, hogy gyalogsági harcjárműként, rakétavetőként, lángszóróként, önjáró lövegként vagy épp a sérült páncélosokat mentő eszközként vessék be. Az felszerelés nyilvánvaló eltérésein túl az orosz hadsereg így egy olyan platformhoz jut, aminek gyártása, szervizelése és továbbfejlesztése jóval egyszerűbb és olcsóbb, mintha a fenti szerepkörökre mind eltérő eszközöket használnának. Ha ehhez hozzávesszük a törekvést, hogy a tervezők a személyzet védelmét sorolták az első helyre, akár azt is mondhatnánk, hogy példa nélküli, ami az orosz tankokkal történik. Talán itt látszik legjobban, hogy az orosz fegyveripar már nem a második világháborús doktrína alapján dolgozik, és azt vallják, amit inkább a nyugati hadseregeknek szoktunk tulajdonítani: a drágán kiképzett, tapasztalt szakembert kell védeni, mert a tankot lehet pótolni, de a jó katonát nem lehet csak úgy újra legyártani, ha meghal.
Persze azért túl szép lenne, ha minden ennyire egyszerűen menne egy tank, pláne egy orosz tank fejlesztésénél. Orosz cikkek szerint az Armata fejlesztése ugyan nagyjából 2000 körül kezdődött el, a projekt igazán az elmúlt néhány évben kapott lendületet. Ez egyben azt is jelenti, hogy az eredetileg olcsónak és egyszerűnek szánt platformra elképesztő mennyiségű plusz rubelt kellett elkölteni, és a tervezők az orosz sajtóban már most azzal védekeznek, amivel amerikai kollégáik szoktak, mikor az ottani, szintén elképzelhetetlen mennyiségű pénzt felemésztő projekteket magyarázzák. Majd a gyártásban olcsóbb lesz, mondják, és valószínűleg ők maguk is nagyon bíznak abban, hogy igazuk lesz: az elérhető (hivatalosan természetesen meg nem erősített) adatok alapján a T–90-es 70 millió rubeles, és az amerikai Abrams tank 217 millió rubeles árával szemben egy Armata 400 millió rubelbe, vagyis nagyjából 1,8 milliárd forintba kerül. Más források szerint egy Abrams vagy egy német Leopard legyártása sem úszható meg sokkal kevesebből, de a lényeg: az Armata egyelőre nem olcsóbb, mint a vetélytársai.

Végy egy frissen felújított gyártósort

Ez a bekerülési költség azonban több forrásból jön össze. Az egész fejlesztés vége abban a nehézipari ágba fut bele, amit szinte a semmiből kellett újraépíteni: 2011-ben Putyin elnök 64 milliárd rubelt adott az Uralvagonzavodnak arra, hogy gyártósorokat és javítóműhelyeket létesítsenek az elmúlt évtizedben teljesen leépített harckocsiüzemekben. Az Armata-platform ráadásul teljesen új, legalábbis sorozatban semmiképp nem gyártott megoldásokat is használ, így nem túl meglepő, hogy az egyelőre legyártott tucatnyi, csapatpróbára bocsátott T–14-es a szokottnál jóval drágább, mint azt eleinte bárki is tippelni merte volna. Mire a 2020-as évek elejére érünk, és az orosz hadsereg a terveknek megfelelően a harckocsiállomány 70 százalékát, vagyis mintegy 2300 tankot lecseréli, a fajlagos költségek is csökkenni fognak.



Orosz szeparatisták egy T-72-esen, Ukrajnában
Orosz szeparatisták egy T-72-esen, Ukrajnában
Fotó: Dominique Faget / AFP
Elemzők szerint ráadásul a szokatlanul modern orosz harckocsi megjelenése akár újabb nagy lökést is adhat a globális fegyverkezésnek, az oroszok ugyanis vállaltan a 21. század kihívásainak megfelelő, sokoldalú, könnyen testre szabható szupertankot építik. Az amerikai, francia, izraeli és német hadseregben használt, a T–14-gyel szembeállítható méretű és teljesítményű harckocsikat ugyan többször is modernizálták az 1970-es és 1980-as évek alapdizájnjához képest, de a tervezés mögött álló koncepciók ettől még megragadtak a 30-40 évvel ezelőtti állapotoknál.
Ugyanakkor a T–14-ben használt fegyverzet önmagában nem valószínű, hogy fejlesztésre sarkallná az új hidegháború elején álló feleket. A szinte minden szakértő által biztosra vett, 125 milliméteres löveg nem sok újat mutat az eddig használtakhoz képest, nem lesz tehát hirtelen égető szükség egy olyan technológiai lépésre, ami pár év alatt elavulttá teszi a most nagy számban rendszeresített, viszont fegyveres konfliktusokban alig használt harckocsikat. Igazi, hagyományos értelemben vett tankcsatára utoljára a második öbölháború idején volt példa, a terrorizmus elleni harcban a tankok inkább elrettentő erőként, illetve jó zsíros célpontként jelentek meg a harcokban. A fő csapás mostanában inkább a páncélozott csapatszállítókra, illetve a harcokat közvetlenül támogató harcjárművekre van szüksége a városi összecsapásokat vívó, vagy járőröző reguláris hadseregeknek.
Ez persze nem jelenti azt, hogy másik szuperhatalom státuszáról lemondani nem akaró, a NATO bajuszát folyamatosan rángató oroszok ne fejleszthetnének egy olyan jövő alapján, amiben nem az dzsihádisták megrendszabályozása, hanem például a korábbi szovjet birodalom bizonyos mértékű visszaállítása, esetleg a sarkkörön túli területek, illetve az ott most még csak kitermelni tervezett ásványok biztosítása a fő feladat. Erre pedig semmi sem megfelelőbb, mint egy jó alapra épített, legóként pakolható harckocsicsalád, amit gyártani és a harcmezőre küldeni is egyszerű. Most ugyan úgy tűnik, hogy a páncélos hadviselés a háttérbe szorult, de jól páncélozott, nagy tűzerejű és mozgékony járművekre indig szükség lesz, az oroszoknak pedig most van esélyük, pénzük és idejük a fejlesztésre. És ha ez az elképzelt konfliktus, amiben megint jól jön majd egy ilyen tank, csak húsz év múlva következik be, akkor sem lesz baj: az oroszok az Armata alapjaiból addig a távvezérelt robottank-hadsereget is kifejleszthetik.
Köszönjük a Haditechnikai Kerekasztal segítségét. Ha kíváncsi minden, az Armatával kapcsolatos pletykára, olvasson bele, mit mondanak a szakértők a HTKA fórumán.







Bejegyezte: dátum:

1 megjegyzés:

  1. Unknown2017. november 18. 2:29

    A nevem Lara Andrew. Néhány hónappal ezelőtt a cégem nagy veszteséget szenvedett. Vele voltam a cégem és a házam elvesztése miatt rossz hitelek és kifizetetlen adósságok miatt. Nagyon kétségbeesett voltam, nem tudtam, mit kell tennie a helyzet megmentése érdekében, nem tudtam hitelt venni a bankoktól és más pénzügyi intézményektől a rossz hitelem miatt. Aztán elkezdtem keresni az online hiteleket, de elvitték a maradék kis pénzt (4 000 euró), és soha nem kaptam meg a kölcsönt a számlámon. Egy nap az én szomszédom elmondta a JOAN NORMA LOAN COMPANY nevű társaságról, és megadta nekem a cég e-mailjét (joannormaloancompany@gmail.com), de a korábbi csalásokkal kapcsolatos tapasztalataim miatt vonakodtam, de ismeretlen számomra, hogy a férjem alkalmazta a Társaság 120 000 eurós hitelért. 48 órán belül kaptam egy üzenetet arról, hogy a vállalat jóváírta a számlámat a hitel összegével. Ma már többet állítok a vállalatnál a termelésben, és az adósságokat fizetik. Ha megbízható hitelt nyújtó hitelre van szüksége, akkor a JOAN NORMA LOAN COMPANY e-mail címén keresztül küldjön kapcsolatot: joannormaloancompany@gmail.com

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)