Izrael érdeke mindenek felett
„Izrael
továbbra is a biztonság szigete marad az ellenséges iszlám
mozgalmak tengerében” –jelentette ki Benjamin Netanjahu az „Arab
tavaszt” értékelve, majd hozzátette „ az igaz, hogy nehezebben
fogunk tudni békét kötni az egyre inkább iszlamizálodó
szomszédainkkal, de az arab világ felfordulása ugyanakkor a
malmunkra hajtja a vizet.”
Az
izraeli miniszterelnök száját ritkán hagyják el ilyen igaz
szavak. Mert Izrael valójában nem az arab országok demokratikus
átalakulásában érdekelt, mint ahogy az „Arab tavaszt” az USA
és a nyugati államok beállítani igyekeznek, hanem a zűrzavarban.
Amíg az arab
országok belső konfliktusaikkal vannak elfoglalva, amíg az
erőviszonyok ki nem alakulnak az adott országon belül, addig
Izrael békében érezheti magát, hiszen a belviszályoktól
meggyengült arab államok egyáltalán nem veszélyesek rá.
Ráadásul mindezt „el lehet adni” a demokratikus átalakulás
jeleként. Végül is az „Arab tavasz” megdöntött négy
diktatúrát ( Tunéziában, Egyiptomban, Jemenben és Líbiában),
és az USA támogatásával előbb utóbb megdől az ötödik is,
Szíriában.
Az is igaz,
hogy szabad választásokat tartottak Egyiptomban és Tunéziában,
amit felfoghatunk a demokratikus átalakulás jeleként, a kialakult
viszonyokat tekintve azonban kétséges, hogy lesz e következő
szabad választás ezekben az országokban. A demokratikus
intézmények igencsak gyöngék maradtak, és Egyiptomban újra
fenyeget az elnöki hatalom kialakulása, Morsi-t csak a népharag
tántorította vissza attól, hogy ugyanolyan teljhatalmat adjon
magának, mint elődje Mubarak. A ma elfogadásra kerülő alkotmány
sem azt a „demokratikus” utat szabja meg az országnak, amit a
vezető nyugati nagyhatalmak elképzeltek neki.
Izrael
természetesen örül annak, hogy az egyiptomi hadsereg, amellyel
Mubarak bukása előtt igen feszült volt a kapcsolata, nagymértékben
meggyöngült. Azzal Izrael azonban nem számolt, hogy a jelenlegi
kaotikus helyzetben olyan szélsőséges csoportok erősödnek meg,
amelyek ugyan jóval kisebb fenyegetést jelentenek a zsidó államra,
mint az egyiptomi hadsereg, de mivel nehezebb tevékenységüket
nyomon követni, elég komoly károkat okozhatnak.
Azért
támogatja most az izraeli vezetés a szír felkelőket, azért
szeretné megbuktatni Bassár al-Aszad elnök hatalmát, mert a szír
hadsereg ugyanis legalább olyan fenyegetést jelentett rá nézve,
mint az egyiptomi. A zsidó állam soha nem felejti el az 1973-as jom
kippuri háborút, amikor a szír csapatok 1000 harckocsival és
30 000 gyalogossal indultak el a Golán-fennsík visszaszerzésére,
míg az egyiptomi csaptok 70 000 gyalogossal átkeltek a
Szuezi-csatornán és elárasztották a Sínai- félszigetet.
Az „Arab
tavasz” beindításával Izrael mindenek előtt azt kívánta
elérni, hogy a szíriai és az egyiptomi határa biztonságban
legyen. A terv majdnem a visszájára fordult. Fennállt a veszélye
annak, hogy a novemberi nyolcnapos „Felhőoszlop" hadművelet
során a Hamasz belerángatja a Muzulmán Testvériség által
vezetett Egyiptomot a harcokba. Nem véletlenül repült Hillary
Clinton Kairóba. Még időben közölte az egyiptomi vezetéssel:
amennyiben Egyiptom az Izrael által megtámadott palesztinok
megsegítésére indul és beavatkozik a hadműveletekbe, az Egyesült
Államok megvonja a katonai, és azt a pénzügyi támogatását az
országtól, ami nélkül gazdasága összeomlana.
Az
Izrael által kiagyalt, és a CIA segítségével lebonyolított
„Arab tavasz” végül nem hozta meg a várt eredményt, a
demokratikus átalakulás helyett az érintett arab országok
káoszba süllyedtek. De Izraelnek még ez is jobb, mint egy diktátor
által irányított erős arab állam.
Az arabok megint Izrael biztonsági érdekei miatt szenvedhetnek.
Ordosz műhely
Az arabok megint Izrael biztonsági érdekei miatt szenvedhetnek.
Ordosz műhely
A „szabad”, demokratikus nyugat cenzúrázással zárt évet
Szenteste
előtt két nappal a Mediapro, a Hispasat spanyol műhold
működtetője megszüntette az iráni IRIB rádió-televízió
spanyolországi sugárzását, miután korábban már megszüntették
a szintén iráni, angol nyelvű Press TV és a spanyol nyelvű iráni
Hispan TV sugárzását Spanyolország és Latin-Amerika felé.
A működtető közölte, a kormány felkérésének tett eleget. Mohammed Sarafraz, az Irib nemzetközi kapcsolatokért felelős ügyvivője közölte, Irán meg fogja tenni a megfelelő válaszlépéseket. A Press TV és a Hispan TV közös közleményében a kifejezés szabadsága elleni újabb támadásként értékelte a lépést, amelynek az a célja, hogy az igazságot kimondó médiumokat elhallgattassák.
Mint olvasóinkat tájékoztattuk, korábban már a francia Eutelsat és előtte a brit Arquiva műhold működtető cég hasonló lépéseket tett.
Mint akkor beszámoltunk róla, a Magyar Nemzet kérdésére Catherine Ashton, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főmegbízottja tagadta, hogy bármilyen köze lenne az iráni tévék égi sugárzásának letiltásához, de azt nem volt hajlandó elítélni.
A Hispasat ügyében most a francia AFP hírügynökség tette fel Ashton-nak a kérdést, aki most ugyanazzal válaszolt: az EU Irán ellen a kereskedelem, az energia, a pénzügyek és közlekedés terén hozott korlátozó intézkedéseket, de ezek nem késztethették a Hispasat-ot a betiltásra.
Műhelyünk kérdezi akkor: milyen nyomásnak engedett tehát e három ország médiahatósága? Sőt négy, ha beleszámítjuk a bajor médiahatóságot, amely hasonlóan leparancsolta az iráni Press TV sugárzását egy német működtetésű műholdról, de az ő intézkedését egy müncheni közigazgatási bíróság megsemmisítette.
Feltehetően nem Albánia vagy Észtország parancsára történt mindez.
Nem nehéz persze a válasz: izraeli ösztönzésre az Egyesült Államok gyakorolt diplomáciai nyomást az említett országokra. Arról az országról van szó tehát, amely nagyhangon állítja, számára a kifejezés szabadsága szent. Főként a saját maga hazug kifejezésének szabadsága.
Ordosz műhely
A működtető közölte, a kormány felkérésének tett eleget. Mohammed Sarafraz, az Irib nemzetközi kapcsolatokért felelős ügyvivője közölte, Irán meg fogja tenni a megfelelő válaszlépéseket. A Press TV és a Hispan TV közös közleményében a kifejezés szabadsága elleni újabb támadásként értékelte a lépést, amelynek az a célja, hogy az igazságot kimondó médiumokat elhallgattassák.
Mint olvasóinkat tájékoztattuk, korábban már a francia Eutelsat és előtte a brit Arquiva műhold működtető cég hasonló lépéseket tett.
Mint akkor beszámoltunk róla, a Magyar Nemzet kérdésére Catherine Ashton, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főmegbízottja tagadta, hogy bármilyen köze lenne az iráni tévék égi sugárzásának letiltásához, de azt nem volt hajlandó elítélni.
A Hispasat ügyében most a francia AFP hírügynökség tette fel Ashton-nak a kérdést, aki most ugyanazzal válaszolt: az EU Irán ellen a kereskedelem, az energia, a pénzügyek és közlekedés terén hozott korlátozó intézkedéseket, de ezek nem késztethették a Hispasat-ot a betiltásra.
Műhelyünk kérdezi akkor: milyen nyomásnak engedett tehát e három ország médiahatósága? Sőt négy, ha beleszámítjuk a bajor médiahatóságot, amely hasonlóan leparancsolta az iráni Press TV sugárzását egy német működtetésű műholdról, de az ő intézkedését egy müncheni közigazgatási bíróság megsemmisítette.
Feltehetően nem Albánia vagy Észtország parancsára történt mindez.
Nem nehéz persze a válasz: izraeli ösztönzésre az Egyesült Államok gyakorolt diplomáciai nyomást az említett országokra. Arról az országról van szó tehát, amely nagyhangon állítja, számára a kifejezés szabadsága szent. Főként a saját maga hazug kifejezésének szabadsága.
Ordosz műhely
A pofátlanság határa
Vajon
meddig packázhat a világ valamennyi országával Izrael? Bizonyára
addig, amíg maga mellett tudhatja az Egyesült Államokat, amely
ország képes saját érdekeivel is szembe menni, csak azért, hogy
Izrael érdekeit szolgálhassa. Az egyelőre még a világ vezető
katonai nagyhatalmának egyik legsebezhetőbb pontja, hogy teljes
mértékben kiszolgáltatja magát Izraelnek. Ezzel a megalkuvó
magatartással szabad kezet ad a zsidó ország vezetőinek ahhoz,
hogy Izrael a nemzetközi jog semmibevételével, minden korlátozás
nélkül érvényesíthesse gyarmatosító politikáját a
Közel-Keleten.
És Izrael nem
habozik élni, sőt visszaélni ezzel a lehetőséggel. Módszeresen
és tudatosan írtja a palesztinokat, szabadon tarolja le, tapossa
össze a palesztin településeket, megtorlás nélkül terjeszkedik
a számára kijelölt és meghatározott területeken túl,
lakótelepeivel visszafordíthatatlanná téve a hódítás
eredményét, csak azért, hogy amennyiben mégis megszületne a
független palesztin állam, akkor annak területén nagy számban
éljenek zsidók, akik bármikor elkezdhetnek küzdeni
„függetlenségükért” és követelhessék csatlakozásukat az
anyaországhoz, csökkentve ezzel a majdani Palesztin állam
területét.
Jól ki van ez
találva, és egyelőre működik is, hála az Egyesült Államok
határtalan szervilizmusának. Az amerikai külügyminisztérium
hivatalos álláspontja tökéletesen egybeesik a világ valamennyi
más államának álláspontjával. Ahogyan azt Victoria Nuland, a
minisztérium szóvivője bejelentette: ”Az Egyesült Államok
mélységesen elítéli Izrael folyamatos provokatív akcióit. Az
újabb és újabb telepek építésének bejelentésével
megtorpedózza a Közel-keleti békefolyamatot. Izrael vezetői
megállás nélkül arra hivatkoznak, hogy támogatják a „két
állam” megoldást, miközben minden lépésükkel ennek a célnak
az aláásásán dolgoznak.”
Nos, amennyiben
ez az Egyesült Államok hivatalos álláspontja, akkor hogyan
lehetséges az, hogy az ENSZ-ben minden alkalommal megvétóz
valamennyi Izrael érdekeit sértő döntést? Ahogy tette azt a
Biztonsági Tanács tegnap esti ülésén is, ahol az USA a Tanács
15 tagállama közül egyedül vétózta meg azt a határozatot,
amely arra irányult volna, hogy megálljt parancsoljon az izraeli
gyarmatosításnak.
Nem mintha
Izraelt valaha is érdekelte volna bármiféle ENSZ határozat,
azokat sorra semmibe veszi. Nem hajlandó sem a számára az ENSZ
által kijelölt, határok közé visszavonulni, nem hajlandó az
ENSZ főtitkárának külön kérése ellenére sem kifizetni a
palesztinoknak jogosan járó összegeket, amit bosszúból
fagyasztott be, amiért Mahmud Abbasz az ENSZ-ben kérni merészelte,
hogy Palesztina a „ nem tag megfigyelő állam” rangjára
emelkedjék, és amit a Közgyűlés 138 állama, 9 ellenében, el is
fogadott.
Izrael dacol a
világgal, továbbra is fegyverkezik, mert a maga és az USA katonai
fölényével egyelőre akadálytalanul érvényesítheti akaratát.
Kérdés: meddig tűri még a világ ezt az arcátlan viselkedést?
Mert a pofátlanságnak is van határa.
Ordosz
műhely
Jewish Chronicle ügy: lelepleződött a lejáratás munkamódszere
Mesterházy
Attila az immár Ron Werber, a gyűlöletkampányok parádés izraeli
képviselőjével is támogatott szocialista vezére frakciótársával,
Steiner Pállal közösen feljelentették Gyöngyösi Márton
jobbikos országgyűlési képviselőt, megfogalmazásuk szerint a
"nemzetiszocialista rendszer bűneinek tagadása" miatt. A
feljelentés tárgyát képező, Gyöngyösivel készült
interjút a Jewish Chronicle (JC) című lap közölte.
A
hatósági vizsgálat eredményét látva nyilvánvalóvá vált,
miért nem tett eleget a szerkesztőség Gyöngyösi azon kérésének,
hogy hozzák nyilvánosságra az interjú teljes felvett szövegét.
Az általa írt helyreigazításra a JC azzal válaszolt, hogy
bizony az írásban megjelent interjú pontosan megfelelt annak,
ami elhangzott. A képviselő elleni feljelentés ugyanakkor
bumerángként ütött vissza mind a manipulátorokra, mind a
feljelentőkre, akik - mint kiderült - árnyékra vetődtek. A
hatósági eljárás során ugyanis sor került az eredeti
hangfelvétel meghallgatására és teljes leírására, így a
hazugság immár dokumentáltan lelepleződött.
„A
Központi Nyomozó Főügyészség az angol hatóságtól megkapott
hangfelvétel hiteles másolata alapján megállapította: Gyöngyösi
Márton az angol hetilap cikkével ellentétben nem kérdőjelezte
meg a holokauszt áldozatainak számát, a holokauszt megtörténtének
tényét elismerte, az áldozatok számát illetően pedig az
újságíró többszöri kérdése ellenére sem kívánt
sem nyilatkozni, sem becslésekbe bocsátkozni. Az interjú során a
képviselő semmi olyan kijelentést nem tett, vagy számadatot nem
közölt, amellyel a nemzetiszocialista rendszer által elkövetett
emberiség elleni cselekményt jelentéktelen színben tüntette
volna fel, ezért a nyomozást bűncselekmény hiányában
megszűntették” – olvasható az MTI-jelentésben.
Ezt nem lehet
másképp értelmezni, mint hogy a Jewish Chronicle február 2-i
cikkében hazudott, Gyöngyösi Márton pedig – mint már korábban
is nem egyszer elmondta – igazat mondott akkor, amikor
manipulációról beszélt. Annál szomorúbb látlelet
Magyarországról, hogy a - mint bebizonyosodott, manipulált -
cikk nyomán a magyar külügyminisztérium elítélte Gyöngyösit.
Mesterházy és
Steiner pedig sietett teljesíteni. Amit éppen úgy megszoktuk, mint
a Jewish Chronicle és a globális fősodratú sajtó
munkamódszerét.
Kitalálnak egy
agyrémet, majd eljönnek hazánkba, hogy ahhoz keressenek
„bizonyítékokat”. Ha nem találnak, kreálnak. Mint Gyöngyösi
esetében, amikor a JC lap meghamisította az Országgyűlés Külügyi
Bizottsága alelnökének szavait.
Vajon mi lenne
fordított esetben?
Mi lenne, ha
például a Magyar Nemzet egy újságírója - előítélete
alátámasztására - a Bundestag egy képviselőjének vagy Merkel
kancellárnak a szavait hamisítaná meg olyan durván, mint tette
ezt a brit lap Gyöngyösivel? Skandalum, diplomáciai botrány és
hetekig lőnék a „kormány lapját”, amiért meg akarja mérgezni
a magyar-német kapcsolatokat.
A Jewish
Chronicle és a vele azonos munkamódszert használó nyugati sajtó
mindezt büntetlenül teheti. Nincs bocsánatkérés. Készülhet az
újabb hamisítás.
Ez náluk
dicséretes metodológiai eljárás. Aki pedig bírálni
merészeli, az is antiszemita. Sőt, holokauszt-tagadó.
Az meg már a
magyar sajtóviszonyokat jellemzi, hogy a hír a legtöbb helyen
azzal a címmel jelent meg: elutasították Gyöngyösi
feljelentését. A képviselő ugyanis hamis vád miatt tett
feljelentést a két szocialista pártkatona ellen. Az elutasítás
oka azonban a főügyészség álláspontja szerint az volt,
hogy "mivel a feljelentők nem tudták azt, hogy a
nyilatkozatban nem hangzott el az interjúban megjelent állítás,
nem követhették el a hamis vád bűntettét." Vagyis a
lényeget ez az indoklás is megerősíti: a Jewish Cronicle
meghamisította az interjút. Az újságírói szakma és a józan
paraszti ész szerint ez a fő hír, ez a fő üzenet. Amit ezzel a
"másodlagos manipulációval" sikerült úgy elrejtenie a
szerkesztőknek, hogy csak annak tűnjön fel, aki figyelmesen
végigolvassa a teljes cikket.
Orwwlli
világban élünk.
Ordosz
műhely
Izrael minden állampolgárát fajilag listázza
Tegnap
Vona Gábor, a Jobbik elnöke nyílt levelet írt Ilan Mornak,
amelyben arra kéri a magyar politikai életbe magát ismét beleártó
izraeli nagykövetet, hogy magyarázza el, „Izraelben hogyan
tartják nyilván a képviselők és kormánytagok egyéb
állampolgárságát és annak megléte esetén hogyan biztosítják
számukra a politikai tevékenység folytatásához szükséges
feltételeket”.
Az
udvarias levél és a kérdés azonban az izraeli valóságnak csak
egy részét érinti. Ugyanis a zsidó államban a faji alapú
nyilvántartás ennél sokkal tovább megy. Mégpedig egészen addig,
hogy minden izraeli személyigazolványban és útlevélben kötelező
jelleggel írják be a „nemzetiséget”, azaz az etnikumot vagy
rasszt. Ez a zsidóknál „zsidó” (Jewish), az araboknál az
„arab”, a nem araboknál a „nem zsidó” jelölést eredményez
az említett igazolványokban. A „nem zsidók” esetében ott áll
a származási ország is (Belgium, Brazília, stb.). A „nemzetiség”
kategória neve héberül le’om, arabul „kaumijja”.
Ezen túlmenően az izraeli belügyminisztérium hivatalosan nyilvántartást vezet az Izraelben élő egyéb kisebbségek tekintetében a saját kategóriái szerint: örmény, asszír, drúz, cserkesz, héber (az utóbbi a szamaritánus zsidókat jelöli).
Mint látható, a demokratikus zsidó államnak van mit tanítania nekünk.Ordosz műhely
Ezen túlmenően az izraeli belügyminisztérium hivatalosan nyilvántartást vezet az Izraelben élő egyéb kisebbségek tekintetében a saját kategóriái szerint: örmény, asszír, drúz, cserkesz, héber (az utóbbi a szamaritánus zsidókat jelöli).
Mint látható, a demokratikus zsidó államnak van mit tanítania nekünk.Ordosz műhely
Nem
kellene észhez térni, Ilan Mor és
követői?
Ami
Magyarországon a fősodratú médiában Izrael védelmében
megengedett, annak máshol a marginális médiában is csodájára
járnak, pedig Izrael-barátságért nekik sem kell a szomszédba
menni.
Akik
a napokban hallgatták a közszolgálati – adófizetői pénzen
fenntartott - Kossuth Rádió Déli Krónikáját követő fél
órában az Izraelről és Palesztináról szóló vitát,
megdöbbenhettek, amiért a háromszereplős vita közismerten
cionista képviselője, Bányai László, az egységes Magyarországi
izraelita hitközség vezetőségi tagja tagadhatta, hogy létezik
palesztin nép és létezett/létezik Palesztina.
Tegnap
előtt pedig a Népszabadságban Kőbányai János azt hirdethette –
ismét -, hogy Simon Peresz izraeli miniszterelnök soha nem beszélt
Manhattan, Magyarország, Lengyelország és Románia
felvásárlásáról és az csupán a szélsőjobboldali
fantáziákban rakódott le.
Izraeli Elnök: Mi felvásárlása Manhattan, Magyarország, Románia és Lengyelo
http://www.youtube.com/watch?v=JL4Cu-K17vE&feature=player_embeddedIzrael ölte meg Kennedyt, hogy megpróbálta megállítani az Izrael-lobbi Am
http://www.youtube.com/watch?v=kPotKe1GPU8Kadhafi azt mondja, JFK meggyilkolták Izrael
Az sem semmi,
hogy Ilan Mor budapesti izraeli nagykövet rendszeresen beleszól a
magyar belpolitikai életbe az itt élő zsidók védelmében, miután
balliberális hazai támaszai azt állítják naponta, az itteni
zsidókat semmiféle különleges kapcsolat nem köti Izraelhez.
Legutóbb
Gyöngyösi Márton olyan kijelentését támadta, amelyet a jobbikos
országgyűlési képviselő helyesbített és érte bocsánatot
kért.
És vajon mikor
lesz az, hogy Szentgyörgyi Zoltán, tel-avivi magyar
nagykövet viszonozza Ilan Mor „szívességét” és beleszól
Izrael belügyeibe?
Ugyanis ott
összehasonlíthatatlanul nagyobb veszélyek leselkednek
embertársainkra, mint nálunk.
Akik hajlandóak
felülemelkedni a naponta fejükbe vert propaganda nyomain, egyetlen
kérdést engedjenek meg. Vajon melyik a nagyobb valós veszély: ha
egy magyarországi izraeli-magyar kettős állampolgárt egy
bocsánatkérés előtt az összeírás verbális „fenyegetése”
ér, vagy ha egy palesztin kórházat/iskolát bombáz meg egy
izraeli rakéta? Ön melyik potenciális áldozat helyébe szeretne
lenni? És melyiknek görbülhet meg a haja szála? Hogy finoman
fogalmazzunk.
Ami a
Bányai-félék arcátlan hazugságát illeti, az ENSZ
1947. november 29-i keltezésű, tehát 65 éve érvényben lévő
181-es határozata egyértelműen leszögezi, a zsidó állam
megalapítása nem eredményezheti azt, hogy a Palesztin Állam
továbbra is ne szabadságban, leigázottságtól mentesen létezzen
a létrehozott Izrael mellett.
Hogy ez ma mit
jelent, milliárdok számára ténykérdés. Iszonyatos, évtizedek
óta tartó kegyetlen gyarmatosítás, elnyomás, miközben
a palesztinokat izraeli politikusok szó szerint „csótányoknak”
nevezik. Ami pedig a „szabad” Gázai övezet mindennapjait
illeti, csupán egyetlen idézet a Save the Children nemzetközi
gyerekvédő szervezet néhány héttel ezelőtti nyilatkozatából:
„Gázában nincs tiszta víz, úgyhogy a gyerekeknek szennyezett
csapvizet kell vinniük, ami igen súlyos egészségügyi
problémákhoz vezet. Amikor megbetegednek, szüleik nem vihetik őket
kórházba.”
Hé, tel-avivi
magyar nagykövet! Ébresztő!
Ordosz
műhely
Az USA és Izrael totális elszigetelődése tegnap folytatódott
Tegnap
nagy nap volt az ENSZ-ben és ismét megmutatkozott, hogy a
sajtószabadságot Kínán számon kérő nyugati média miként
szabotálja elemi kötelezettségét: a tájékoztatást.
A
világszervezet közgyűlésében 174 tagország fogadta el azt a
határozatot, amely felszólítja Izraelt, hogy azonnal nyissa meg
atomfegyver programját a Nemzetközi Atomenergia Hivatal ellenőrzése
előtt. A határozat egyben felszólítja a világszervezetet, hogy
folytassanak tárgyalásokat a Közel-Kelet atomfegyver
mentesítésére. Mivel a Közel-Keleten egyetlen hatalomnak –
Izraelnek – vannak atomfegyverei, nem igazán van szükség
Sherlock Holmes-ra annak kitalálására, hogy ez esetben is ki ellen
irányul a határozat.
A határozat
ellen hatan voksoltak. Vagyis töredezik az 9 tagú „hatalmas”
tömb, amely múlt csütörtökön ellenezte Palesztina
megfigyelői nem tagállami státuszának elfogadását. A világ
szégyenpadján ez a hat ország maradt: Izrael, az Egyesült
Államok, Kanada, a Marshall-szigetek, Mikronézia és Palau. Az első
hármat ismerjük.
Ami a három
csendes-óceániai pöttyöt illeti, tudnunk kell, hogy azok
valamennyien az amerikai csendes óceániai szigetek korábbi
amerikai térségi felügyeleti rendszere alá tartoztak. Még ma is
amerikai postai irányítószámuk van és a felügyeleti korszakot
felváltott „szabad társulási” szerződés értelmében
követniük kell az amerikai külpolitikát.
Vagyis a
világon most 3 ország – Izrael, az Egyesült Államok és Kanada
– ül a szégyenpadon. „A morális többség”, hogy felidézzük
azt az izraeli szócsinálmányt, amelyet a pro-Izrael frontra
akartak használni lányos zavarukban azon államokról, amelyek majd
a palesztinok ellen szavaznak – egészen addig, ameddig ki nem
derült, a franciák a palesztinok mellett voksolnak, a németek
tartózkodnak.
Egyszerűen
lélegzetállító az elszigetelődés és annak üteme.
De az is,
ahogyan a hírt a Washington Post közölte: a lapban jól eldugva.
Az a lap, amely örömmel ad hírt arról, ha Irán vagy Belarusz
ellen a négyezer ötszázadik szankciót vezetik be.
Megkezdődött
a világon az újkori felvilágosodás kora.
Ordosz
műhely
Történelmi lépés - földcsuszamlásszerű győzelem
Hatvanöt
évvel ezelőtt döntött az ENSZ közgyűlése arról, hogy az ősi
palesztin földet két államra kell osztani. A döntéssel
megszületett Izrael, amely azóta folyamatosan sérti meg az akkori
határozatot. Messze túlterjeszkedik az ENSZ által a számára
kijelölt határokon, folyamatosan stratégiai és biztonságpolitikai
szempontokra hivatkozva foglal el egyre több területet a
palesztinoktól, és annak érdekében, hogy életterét arcátlanul
tovább növelhesse, gátlástalanul rombolja, dozerolja le a
palesztin otthonokat, miközben minden lehető eszközzel írtja
palesztin népet.
Ehhez,
az emberi jogokat a legmagasabb fokon semmibe vevő politikájához
szeretne többségi támogatást szerezni a világban. A világ
országai tegnap este az ENSZ Közgyűlésben egyértelmű választ
adtak a zsidó államnak: eddig és ne tovább! Elismerésünk
azoknak az államoknak, amelyek bátran kiálltak az izraeli
terrorizmus és népirtás megfékezése mellett.
Izrael tegnap
este az ENSZ-ben is megmutatta igazi agresszor arcát. A szavazás
előtt felszólaló Ron Posor, Izrael ENSZ nagykövete minden második
mondatában arra hivatkozott, hogy Izrael békét akar Palesztinával,
amit maguk a palesztinok akadályoznak meg azzal, hogy nem hajlandók
elismerni Izrael „jogát a létezéshez”. Miközben azt
állította, Izrael kiáll a két ország megoldás mellett,
folyamatosan becsmérelte a palesztinokat, cinikusan a szemükre
vetve, hogy valójában milyen országhoz is kérik a „születési
anyakönyvi kivonatot”.
„Miféle
országról beszél Abbasz úr, hiszen az ön által függetlenné
kikiáltani kívánó terület fele felett nem is rendelkezik,
mert Gázában nem ön, hanem a Hamasz uralkodik. Azon felül milyen
jogon formál ön igényt Jeruzsálemre, amikor ott már háromezer
évvel ezelőtt is csak zsidók éltek, akkor, amikor a világban
jószerivel más város még nem is létezett. Kívánhat ön
bármiféle szavazást, semmiféle ENSZ döntés nem lesz képes
elszakítani azt a 4000 éves köteléket, amely Izrael népét
Izrael földjéhez köti.” –jelentette ki, ami egyértelmű
megfogalmazása annak, hogy a területhez a zsidóknak ősi joga van,
míg a palesztinok „területfoglalók” csupán. Micsoda
szemérmetlen meghazudtolása ez a történelemnek. És még Benjamin
Netanjahu merészelte azt mondani Mahmud Abbasz tegnapi beszédére,
hogy az „tele volt hazugsággal.”
Szerencsére a
világ országainak nemcsak kinyílt szeme, hanem már felemelni is
merészelik a hangjukat az izraeli hazugság ellen. Davutoglu
török külügyminiszter, aki ugyancsak szót kapott a tegnapi
szavazás előtt alaposan lerántotta a leplet Törökország egykori
fegyverbarátjának, Izraelnek a hazugságairól. „ Izrael
folyamatosan arra hivatkozik, hogy Palesztina csak a közvetlen
kétoldalú tárgyalások útján születhet meg, de akárhányszor a
palesztin vezetés Izraelhez fordult, hogy járuljon hozzá a
független Palesztina kikiáltásához, mindig az volt a válasz,
hogy még nincs itt az ideje. Ennek az időhúzásnak véget kell
vetni. Az idő elérkezett, itt és most.”
Igen, az idő
elérkezett itt és most ahhoz, hogy megálljt parancsoljon az
izraeli hazugságnak, agressziónak és erőszaknak. Az igazság
végül mégis győzedelmeskedik a képmutatás felett.
Bravó
palesztinok! Teljes szívből gratulálunk a győzelemhez!
Amerika félelme
Miközben
minden szem Görögország felé fordul, és mindenki azt lesi, hogy
vajon a görögök faképnél hagyják e az eurózónát vagy sem,
addig az Unióra és az Egyesült Államokra jóval nagyobb veszély
leselkedik: Nagy-Britannia kilépése az EU-ból. Ez a lépés
valóságos csapás lesz az európai szolidaritást hirdető
neoliberálisok számára, és valóságos tőrdöfés az
transzatlanti szövetség szívébe.
Egyre inkább
kirajzolódni látszik ez a forgatókönyv: Nagy-Britannia elindult a
kiválás útján, és a folyamat egyes szakértők szerint
visszafordíthatatlan. David Cameron, a pártján belül egyre
erősebbé és hangsúlyosabbá váló euró-szkeptikusok nyomására
a kilépés élére állt. Az angolok eddig is kellő
távolságtartással kezelték a francia-német tengely által egyre
erősebbé váló brüsszeli bürokráciát, ahol lehetett vörös
vonalat húztak, vagyis nem engedtek az EU nyomásának, és most úgy
tűnik visszatérnek a kellemes elszigetelődésbe, a „splendid
isolation” számukra a jelenlegi helyzetnél sokkal kellemesebb
világba.
Az angolok
kezdettől nem szívlelték a II. világháborút követő európai
integrációt, sokáig csak kívülről figyelték, végül 1973-ban
beadták a derekukat, és beléptek az Európai Közösségbe, de
azóta is távol tartják magukat a közös európai fizetőeszköztől,
az eurótól, és más uniós kezdeményezéstől. A brit
szuverenitás védelme érdekében folyamatosa hadban állnak a
brüsszeli „eurokratákkal.”
Az
euró-szkepticizmus elérte az angol parlamentet is, amelyik a múlt
héten leszavazta Cameron javaslatát arra nézve, hogy
Nagy-Britannia mennyit fizessen be a közösbe a következő hétéves
periódusban. Nincs egyébként ez másként a többi nettó befizető
uniós tagországban sem, amennyivel kevesebbet fizetnek ők be, mi
annyival kevesebbet kapunk kohéziós támogatásként. Hiába az
orbáni hősködés, ez tiszta matematika.
Cameron a múlt
heti EU csúcson két javaslatot tett le az asztalra, az egyik:
legyen Európa „két sebességes”, az eurózóna tagjai
fizessenek többet, és alakítsanak egy külön blokkot, az
eurózónán kívüliek pedig fizessenek kevesebbet a közösbe. A
másik egy nyílt követelés: az angol kormány vissza kívánja
venni Brüsszeltől és ismét saját hatáskörbe vonni a szociális
ügyeket, és a jogalkotást.
És ez mind nem
elég, Cameron saját pártja követeli a népszavazás kiírását
Nagy-Britannia EU tagságáról. A legutóbbi közvélemény kutatás
szerint az angolok 48%-a a kilépés mellett, 31%-uk a kilépés
ellen szavazna. Idehaza vajon mikor lehetne egy ilyen népszavazást
kiírni?
Az angolok
kilépésével megroppanna az egységes piac, a nehezen épülgető
közös pénzügyi struktúra, és összedőlne az a
biztonságpolitikai híd, amely az egyesült Államokat összeköti
Európával. Az a híd, ami az amerikai értékek és érdekek
európai megjelenését szolgálja. Nagy Britannia kilépése az
EU-ból biztonságpolitikai szempontból nagyon rosszul jönne az
amerikaiaknak, elveszítenék leghűségesebb, és legerősebb
európai katonai partnerüket, akkor, amikor az amerikai költségvetés
visszaszorította a hadikiadásokat, miközben Kína és Oroszország
növelte a sajátját. „Abban az esetben, ha Nagy Britannia távozik
az EU-ból, Európa végleg lekerül az Egyesült Államok radarjának
képernyőjéről.” –írja Council on Foregn Relations.
Ordosz
műhely
A tanulságot Izraelnek kell levonnia
Irán
gratulált a Hamasznak az Izrael felett aratott győzelméért. Saeed
Jalili, az Iráni Legfelső Nemzeti Védelmi Bizottság titkára
üzentében kiemelte: „Irán továbbra is támogatja a palesztinok
ellenállási mozgalmát, ahogy az Egyesült Államok és nyugati
szövetségesei a cionista rezsimet.”
A nyolcnapos
véres összetűzésből, ha létesítményeit szét is bombázta az
izraeli hadsereg, ha lőszerraktárait, rakétáit nagyrészt
sikerült is megsemmisíteni, ha katonai vezetőjét sikerült is
likvidálnia Izraelnek, mégis a Hamasz került ki győztesen.
A Hamasznak
mindenek előtt alaposan megnőtt a nemzetközi tekintélye. Már az
is nagy szó volt, hogy az egyiptomi miniszterelnök látogatást
tett a Gáza övezetben. Annak, hogy nem maga az elnök, Mohammed
Morszi látogatott a zsidó állam által blokád alatt tartott
területre egyedüli oka az, hogy Egyiptomnak, amennyiben továbbra
is a békéltető szerepét kívánja játszani Izrael és az arabok
között, amennyiben meg akarja őrizni vezető szerepét a muzulmán
világban, és kiemelkedő szerepet kíván játszani a térségben
és a globális politikában, akkor meg kell őriznie a pártatlanság
látszatát. Ebből az aspektusból a miniszterelnöki látogatásnak
még nagyobb a diplomáciai értéke.
Az egyiptomit a
katari miniszterelnök követte, aki pénzügyi segélyt ígért a
Hamasznak. Korábban maga a török miniszterelnök, Erdogán is
tervezte látogatását. Az összecsapás idején pedig azt ígérte,
hogy külügyminiszterét küldi az övezetbe, aki az Arab Liga
elnökével és néhány arab ország külügyminiszterével az
izraeli rakétatűzben szenvedő palesztin nép melletti
szolidaritást szándékozik kifejezni a tisztelgő látogatással.
A megnövekedett
nemzetközi támogatás nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Izrael nem
tudta feltétel nélkül érvényesíteni akaratát a tűzszüneti
tárgyaláson. Már csak azért sem, mert az Egyesült Államok is
kénytelen volt engedni az Izraeli erőszak és elnyomás ellen egyre
erősödő, egyre meghatározóbb, egyre hangsúlyosabb koalíció
nyomásának. Hiszen olyan országokkal kell szembenéznie, mint
Egyiptom, Törökország, Irán, Szíria, Katar, Bahrein és
sorolhatnánk.
Maga az USA is
érzi, hogy ki kell lépni az „ördögi körből”, a rövid
szüneteket követő kegyetlen öldöklés láncolatából, és egyre
inkább elfogadni látszik azt az álláspontot, hogy ehhez a
Hamaszt, amely a mostani összecsapással odahaza rendkívüli
népszerűségre tett szert, Izraelnek egyenrangú partnerként kell
elfogadnia.
Ezt a
gondolatot erősíti Richard N. Haass, az amerikai külügyi
kormányzatnak tanácsot adó Council on Foireign Relations elnöke
is, aki szerint a megoldáshoz az észak-ír konfliktust kell
példának venni. Haass tanulmányában azt írja, hogy Izraelnek meg
kell értenie, hogy a katonai erő alkalmazása nem vezethet
eredményre. Izrael katonai erővel nem képes megtörni a palesztin
nép ellenállását. Izrael azzal sem érne el eredményt, ha újra
bevonulna Gázába.
„Ha
Izrael békét és biztonságot szeretne, egyre fejlődő zsidó
országot, akkor nem tehet mást, mint azt, hogy a Hamaszt
partnerként fogadja el, mint tette azt az ellene fegyverrel fellépő
IRA-val az angol kormány” – olvashatjuk az eddig
elképzelhetetlennek hitt megállapítást.
Hány
ártatlan palesztin életébe került, mire az amerikai külpolitika
eljutott erre az álláspontra? És mit szól ehhez a jelenlegi
izraeli vezetés? Műhelyünk bizonyára nem téved, ha úgy érzi:
az igazi béke még sokáig várat magára a palesztinok megtépázott,
vérrel ázatott földjén.
Az eltűnt nemzedék
Adie
Mormechnek, a Mondoweiss Közel-keleti témákra szakosodott
amerikai internetes hírportál gázai tudósítójának a
hírportálon megjelent, és lapszemlénkben nagyon röviden
ismertetett hosszú helyszíni beszámolója vádirat lehetne
bármelyik nemzetközi bíróságon. Gyengébb idegzetűeknek nem is
ajánljuk elolvasását. Ezért inkább a hírportálnak rendszeresen
anyagokat küldő, Gázában élő, palesztin, angol szakos egyetemi
hallgató, Rawan Yagi: „Itt Gázában” című írását
ismertetjük, mivel maguk a palesztinok eddig nem szólalhattak meg a
hazai sajtóban:
„… Egy
mártír itt, egy mártír ott. Egy gyermek itt, egy gyermek ott. Egy
asszony itt, egy asszony ott. Egy, két, három sebesült érkezik az
Alshifa kórházba. Megpróbálom elrejteni az érzelmeimet hét
napig. Tudósításaimban igyekszem lényegre törően, tárgyilagosan
fogalmazni. Ma összetörtem. Egyik pillanatról a másikra már nem
érdekelt, hol következett be az utóbbi robbanás. Amit romba
döntött, az romba dőlt, mit tehetek én minderről,
gondoltam. Anyám mondja meg a nevét a helynek, amit célba vettek.
Meglepődöm. Miért vagy még mindig meglepődve? Az elmúlt hét
napban folyamatosan bombázták a gyerekeket. Mi a pokolért lepődsz
hát meg még mindig azon, hogy a legforgalmasabb bevásárló
központokat veszik célba?
Itt Gázában a
gyerekek, ha sikerült életben maradniuk, a kórházban várakoznak,
bekötözve, sebekkel telve várják, hogy halott anyjuk értük
menjen. Mások vagy egyedül fekszenek, vagy testvéreikkel, vagy
az apjukkal, mély sebekkel az arcukon, összeroncsolódott szívvel,
szemükben üresség, mintha az előző éjjel nem aludtak volna.
Fekszenek mozdulatlanul, nem lélegeznek többé.
Itt Gázában
egy anya rohan be a kórházba imádkozva és reménykedve, hogy az
ismeretlen, összeroncsolódott gyerek nem az övé. De tudja, hogy ő
az. Néhány pillanattal ezelőtt még az utcán focizott. Cafatokra
tépett dzsekije ott hever az utcán, a házuk előtt. Biztos benne,
hogy ő az. De csak akkor esik össze, amikor szembesül az
igazsággal.
Itt Gázában a
férfi, vérrel áztatott ingében összeroppan, amikor megtudja,
hogy a fia már nem él. Nem tudja, hová rejtse el az arcát. Egy
fal kerül az útjába. A tövében omlik össze.
Itt Gázában
egy fiú nem beszél azóta, hogy megtudta, barátját elveszítette.
Elmegy a temetésére, üres szeme mindvégig a semmibe mered.
Itt Gázában
négy generáció élt. A legfiatalabbat eltemették.”
Műhelyünk
kérdése: azok az újságírók, akik Gázában tartózkodnak, és
akikre az izraeli hadsereg a legnagyobb közönnyel rárobbantotta a
szerkesztőséget vajon miért nem merik leírni az igazságot?
A kérdés
költői: a választ nagyon is jól ismerjük.
Ordosz
műhely
A képmutatás magasiskolája
Amint
a Haaretz egyik írásából kiderül, igen komoly volt az aggodalom
az izraeli vezetésben amiatt, hogy mivel Netanjahu nyíltan Mitt
Romney mellé állt az amerikai elnökválasztási kampányban, Obama
bosszúból nem támogatja Izrael legújabb katonai akcióját a
Gázai övezetben. Tegnapra kiderült, fölösleges volt rettegni,
akárcsak az eddigi amerikai elnökök mind, Obama is szép
engedelmesen zöld utat adott egy újabb izraeli agresszióhoz. Igaz,
a tegnapi bangkoki sajtótájékoztatóján kérte Izraelt, próbálja
meg „visszafogni magát”, és elkerülni a szárazföldi
hadműveletet, mert „az jobb lenne a Gázai övezet népe számára”,
de ez a kitétel édes kevés ahhoz, hogy az agresszort az újabb
kegyetlen vérfürdőtől visszatartsa.
Bár az izraeli
szárazföldi csapatok még nem indultak el a palesztin otthonok
lerombolására, ártatlan palesztin nők és gyerekek
legyilkolására, az izraeli hadipropaganda már teljes lendülettel
beindult. Azok az európai szerkesztőségek, amelyek feliratkoztak
valamelyik izraeli napilap vagy hírportál hírlevelére szinte
tízpercenként kapnak újabb és újabb propaganda-anyagokat. Ezek
közül több az „Izraelre zúduló rakéta zápor” okozta
károkat igyekszik nagymértékben felnagyítva bemutatni, de egy
balkonról leomlott néhány beton törmeléken, és néhány
repeszen kívül semmit nem tudnak felmutatni.
Szemforgató
módon, videókon teszik közzé, hogy az izraeli hadsereg milyen
„önként vállalt, kifinomult eszközökkel” igyekszik elkerülni
a fölösleges civil áldozatokat. A széles körben terjesztett
propaganda videón arról értesülünk, hogy az izraeli katonai
vezetés telefonon(!) hívja fel a bombázásra kijelölt helyen lakó
családokat, felkérve őket a menekülésre, sőt „kérésre még
a támadás időpontját is hajlandók késleltetni”, hogy a család
minden tagja biztos helyre távozzon. Ha nagyobb területet vesznek
célba, nincs idő a telefonálgatásra, ezért röpcédulákon
értesítik a lakosságot, hogy hagyják el a támadásra kijelölt
körzetet. Micsoda emberbaráti cselekedet! Hiába látjuk a
levegőben szállingózó röpcédulák százait a videón, pontosan
tudjuk mekkora hazugsággal állunk szemben, amit bizonyít az
ártatlanul megölt palesztinok óráról órára növekvő száma.
Az izraeli
propaganda legújabb hazugsága, hogy a Hamasz újságírókat tart
fogva, hogy „élő pajzsként” használják őket az izraeli
rakétákkal szemben. A propaganda videók szerint azért működött
a harci repülőgépek teljesen lerombolt Hamász gázai székházában
a libanoni al-Kudsz tévé, a német ARD, a Kuvait tévé, az orosz
Russia Today és az olasz RAI helyi irodája, mert a Hamász vezetői
úgy gondolták, az izraeli hadsereg nem dob bombát újságírókra.
A székház szétbombázásánál az „emberbarát” izraeli
hadsereget nem érdekelte, hogy megölnek e ártatlan újságírókat
vagy sem.
Az izareli
propaganda-gépezet legfőbb hazugsága mégis az, hogy a palesztinok
módszeres és ördögi módon kitervelt irtása, nem egyéb
honvédelemnél. A propaganda-gépezet arra hivatkozik, hogy a Hamász
kezdte a konfliktust, Izrael „csak megvédi önmagát és
polgárait.” De vajon a végtelenségig megnyomorított,
kiéheztetett, megzsarolt, földjéről egyre inkább elűzött
palesztin népnek nincs e joga megvédeni önmagát az életét
lehetetlenné tevő agresszortól?
Vajon a
palesztinoknak az alapvető emberi jogát a szabad és független
életre miért nem ismerik el a magukat demokratikusnak kikiáltó
nemzetek és szervezetek?
A gyomorforgató
képmutatásnak már soha nem lesz vége?
Ordosz
műhely
Ismét ölik Gáza népét, de…
Világszerte
több száz millió ember volt a tanúja annak, ahogyan a BBC vezető
híradásában mutatott be két jelenetet. Az egyik Netanjahu izraeli
miniszterelnököt mutatta, aki – mint az izraeli vezetők ezt
minden esetben teszik, ha az általuk megszállt palesztinokról
beszélnek – már egyetlen mondatán belül is annyiszor mondta ki
a „terrorista” és „terror” szavakat, hogy azt nehéz lett
volna fokozni. Mely szavak természetesen a gázaiakra vonatkoztak.
Ezt követően
a nézők azt láthatták, miként viszi karjaiban 11 hónapos halott
kisfiát a BBC ottani tudósítója, aki sírva mondta el, hogy más
rokonait is megölték az izraeliek.
A nézők saját
szemükkel láthatták tehát, hogy kik a „terroristák”.
Ugyanezen a
napon – tegnap – az izraeli hadsereg az ENSZ palesztin
menekülőket segítő szervezetének, az UNWRA-nak is megölt egy
tanárát. Nyilván ő is terrorista volt.
Tegnap az
amerikai és a brit kormány azonnal kiállt Izrael mellett, hiszen
minden állam joga megvédenie magát. És mely állam tűrné el, ha
területét rakétával lőnék? Az automatikus választ tudjuk.
Csakhogy ennek a retorikai kérdésnek lenne egy megelőző kérdése:
vajon a világon melyik állam tűrné el, ha évtizedeken át
megszállnák, majd blokád alá helyeznék úgy, hogy a megszálló
által elpusztított infrastruktúráját sem engednék
helyreállítani? Csak nem Izrael lenne a kivétel? (És itt hadd
tegyük szóvá újra a "szokásos" manipulatív
félrefordítást: amit a palesztin fegyveresek időnként kilőnek,
az a szó katonai értelmében nem rakéta (missile), hanem olyan
röppentyű (rocket), ami legfeljebb abban tesz kárt, akinek éppen
a fejére esik.)
Nagyon
szeretjük persze az „egyrészt-másrészt” nyilatkozatokat is.
Mint amilyet 500 millió európai nevében adott ki tegnap késő
délután az Európai Parlament szocialista elnöke, Martin Schulz,
aki kijelentette: „Elítélem a Hamasz és Izrael között az
erőszak eszkalálódását. Mindkét felet felhívom, hogy mutasson
maximális visszafogottságot és kerülje el a további életek
kioltását.”
Ez a
mellébeszélés is évtizedek óta folyik. És szándékosan nem
említi, hogy Izrael folytatta területrablását majdnem négy éve,
hogy befejezte legutóbbi gázai tömegmészárlását. De azt sem
említi, hogy a gázaiak most is azért kezdték el Izraelt lőni,
mert november 8-án a zsidó hadsereg egy gázai kisgyereket ölt
meg.
Morszi
egyiptomi elnök nem kertelt tegnap és a vérontás valódi okát
emelte ki: Egyiptom, mondta egyebek között, elfogadhatatlannak
tartja a palesztinok elleni blokádot és a palesztin nép
szenvedését.
A Nyugatnak –
bármennyire nem tetszik neki - az arab világban bekövetkezett
változások („arab tavasz”) miatt már soha nem lesz úgy,
mint eddig volt, amikor az izraeli hadsereg palesztinokat mészárol
le tömegesen, minden következmény nélkül.
Hogy a
következő napok mit hoznak, nem tudni. De hogy az erőviszonyok
súlyosan megváltoztak a térségben az tény. Az Egyesült Államok
befolyása erősen csökkent és az Izraellel szemben állóké –
elsősorban Törökországra és Egyiptomra gondolunk – ugyanilyen
mértékben nőtt.
Ma
az egyiptomi miniszterelnök a rafahi átkelőn „sétál” át
Gázába. Az izraelieknek ez hatalmas lórúgás: le
kell állítaniuk az övezet támadását, mert tudják, ha egy haja
szála is görbül Egyiptom második emberének, az tragikus
következményekkel jár a zsidó államra nézve.
Ha meg
szüneteltetik az övezet lövését, kiderül, ki az úr a háznál.
Ez pedig olyan fordulat, amire nem sokan számítottak akár
tegnapelőtt is.
Ordosz
műhely
Újra kellene írni a második világháború történetét?
Talán
érthető, hogy műhelyünk a napi nemzetközi sajtószemle
elkészítéséhez nem néz át minden lapot, illetőleg e lapok
hírportálját, csak az általunk legfontosabbnak tartottakat. A
brit konzervatív félburvárlap, a Daily Mail online kiadása sem
tartozik az említettek közé.
Máshonnan
szereztünk tudomást annak egy olyan cikkéről, amelyet a portál
október 26-án késő este tett ki közszemlére.
A megdöbbentő
írás lényege: a britek Londonban 1946-ban német hadifoglyokat
kínoztak azért, hogy vallomást csikarjanak ki belőlük. Több
ezer németről volt szó, akik közül nem egyet halálra kínoztak.
Másokat azzal fenyegettek, hogy olyanok hajtanak végre rajtuk
sebészeti beavatkozást, akiknek semmi közük az orvostudományhoz.
Mindez a „londoni ketrecnek” elnevezett kínzóközpontban
történt, amit az ottani őrök az „angol Gestapónak” neveztek.
A londoni
kínzóközpont egyike volt a Nagy-Britanniában üzemeltetett kilenc
„ketrecnek”. Ezeket a Hadifogoly Vallató Részleg üzemeltette,
amely a katonai hírszerzési igazgatóság alá tartozott.
Erről az egyik
kihallgató, Alexander Scotland alezredes a London Cage (londoni
ketrec) című, először 1957-ben megjelent könyvében már írt.
Most pedig a
cikk írója, Ian Cobain ismertette, hogy ő mit tudott még meg.
Messze nem mindent, mert az iratok jó része még mindig titkos.
Az viszont
kiderült, a ketrecen – a rendkívül drága Kensington Palace
Gardens-ben lévő sorházakon – áthaladó 3573 hadifogoly közül
több mint ezret kényszerítettek arra, hogy háborús perekben
használható tanúvallomásokat írjanak alá. Noha a londoni
kormány akkor már a hadifoglyokkal való humánus bánásmódot
előíró genfi egyezményt aláírta.
A nürnbergi
perben is használtak fel megkínzott német foglyok vallomását.
Vajon ha az
erről szóló iratok is szabadon kutathatóvá válnak, át kell
majd írni a II. világháború történetét? Vagy addigra már
minden nyugati országban törvény tiltja meg e téren a kutatást,
azt a szentként kezelt egyetlen verzió „revideálásának”,
„relativizálásának” tekintve?
Ordosz
műhely
Olaszliszka Párizs mellett
Szerda
este 9 óra tájban egy 54 éves férfi két gyermekével a Párizstól
keleti irányban mintegy 20 kilométerre fekvő Noisy le Grand
településen egy illegális cigánytábor mellett vezette autóját,
amikor hirtelen elé hajtott egy kerékpár, amelyen két tinédzser
ült. A balesetben az egyik, 15 éves cigány életét vesztette, 12
éves társát életveszélyes állapotban kórházba szállították.
A munkahelyéről
hazafelé tartó apa azonnal megállította kocsiját, de a
cigánytáborból kiáramlók megtámadták. Ezért azonnal a helyi
rendőrőrsre hajtott. Az elvégzett alkoholvizsgálat eredménye
szerint a volánnál ülő férfi nem fogyasztott szeszes italt és
nem állt kábítószer hatása alatt.
Kiderült, a
kerékpár kivilágítatlan volt.
A helyszínelő
rendőröket a telep cigányai megtámadták, úgyhogy azoknak elő
kellett venniük gumibotjukat és erősítést híva könnygáz
gránáttal verték vissza a cigányokat.
Olaszliszka
Párizs mellett.
Vajon mi lehet
az oka annak, hogy oly nagy távolságban egymástól két,
hajmeresztően hasonló eset történhet meg úgy, hogy egyik oldalon
a cigányok, másik oldalon a fehér európaiak állnak?
A választ
várjuk genetikusoktól is.
Ordosz
műhely
Nehéz
ma Jeszenszkynek lenni. A holokauszt is norvégiai és izlandi
nagykövetünket húzza, pedig annyira szerette az erre emlékezést.
Jeszenszky
Géza, az unalmas, vonalas pozőr maga a karrierista megalázkodás
szobra. Nincs olyan zsidó vagy izraeli esemény, amelyre ne
akaszkodott volna és ne bizonyította volna hűségét.
Vagy ne lett
volna aktív mozgatója, mint most, amikor törtető éltanulóként
szervezett tegnap előttre oslói állomáshelyén
Wallenberg-szimpóziumot, amelyről éppen őt tiltották ki.
Az ok: az
atlatszo.hu oldal közzétette egyetemi jegyzetét, amelyben a cigány
kisebbségben nagy arányban előforduló mentális betegségeket
azzal magyarázta, hogy a cigányoknál megengedett a testvérek és
unokatestvérek közötti házasság vagy „szimpla szexuális
kapcsolat”.
Szórakoztató
volt, ahogyan a rutinszerűen igazodótól elhatárolódott
rutinszerűen igazodó munkáltatója, a budapesti
külügyminisztérium, kezeit mosva a „rasszistává” vált
misszióvezetőjétől. Közleményében hangsúlyozva, hogy
Jeszenszky Géza nem nagykövetként, hanem egyetemi tanárként írta
a jegyzetét.
Páratlan, hogy
egy állami apparátus így, ilyen könnyen vesse oda az őt
támadóknak egyik emberét. Elképzelhető, hogy Párizs,
Washington, Pozsony, Moszkva vagy Tel-Aviv ne védené
foggal-körömmel diplomatáját, bárhol, bármilyen súlyú hibát
is vagy félrelépést követne is az el? A mondat utáni kérdőjel
felesleges.
Jeszenszkyvel
rovatunkban egyszer foglalkoztunk, mégpedig tavaly, február 8-i
jegyzetünkben (melyet lásd ITT).
Akkor azért, mert Balczó Zoltánt antiszemitának nevezte, amiért
Izrael politikáját bírálta, kijelentve, hogy a zsidó állam
kritikája burkolt antiszemitizmus.
Amikor egy
szolgát lerúgnak a lépcsőn, az sajnálatot ébreszt, ugyanakkor
szánalmasan komikus is a jelenség. Egy abszurd világ abszurd
megnyilvánulásaként.
Ordosz
műhely
Izraeli zászlót égetni? És egy népet éheztetni hat és fél éve?
2012, október 25 - 10:29
Mai
lapszemlénkben (lásd ITT)
olvasható, hogy Izraelben egy felmérés készült, amely
fekete-fehéren leleplezte az ottani társadalom mély rasszizmusát.
Az izraeliek
nemcsak szélsőjobboldali kormányt választanak, amelynek azt olyan
figurái fémjelzik, mint Avigdor Liberman külügyminiszter, de
boldog örömmel látják a palesztinok megszállását, rabigába
hajtását, napi kínszenvedését, beleértve a számukra faji
alapon engedélyezett úthasználati rendszert. Sőt, nagy többségük
azt szeretné, ha deportálnák őket más országba és addig is
elvennék tőlük a szavazati jogot.
Hogy eközben
éppen tegnap az Európai Parlamentben a többség megszavazta az EU
és Izrael között a kereskedelmi kapcsolatok elmélyítését,
mutatja, mennyire őszinte az az Európa, amely tudósítók hadát
küldte Gyöngyöspatára, hogy onnan tollal, számítógéppel és
tévékamerákkal terjesszék hazugságaikat.
De tegnap este
egy másik tényre is fény derült az izraeli valóságról.
Jonathan Cook, a világhírű újságíró, aki a ciszjordániai
Názáretből tudósítja a világot arról, hogy valójában is mi
történik a megszállt palesztin területeken, most érzékletesen
bemutatta, hogy hat és fél évvel ezelőtt – amikor a Hamasz
demokratikus módon megnyerte a választásokat Gázában – Dov
Weiszglassz, Ehud Olmert akkori miniszterelnök tanácsadója nem
csupán képletesen beszélt, hanem alaposan elszólta magát, amikor
azt mondta, „a palesztinokat koplaltatni fogjuk, de vigyázunk rá,
hogy ne haljanak éhen”. Mindezt tettek követték, amit Cook
részletesen felsorol.
Ha ennyit írt
volna, már az is elég lenne ahhoz, hogy az ENSZ és a világ
valamennyi parlamentje felkapja a fejét, netán megálljon
munkájában egy kis időre a páratlan aljasság és kegyetlenség
keverékének megvizsgálására. De Cook azt írja, Izraelben pontos
tervek alapján hoztak számos más intézkedést is az élethez
éppen szükséges villanyáram, víz és munkahely biztosítására.
Ha nem így lenne, vajon miért bombázták le 2006-ban Gáza
egyetlen erőművét és azóta sem engedik, hogy azt helyreállítsák?
Miért nem adnak engedélyt tengervíz sótlanító üzem
létrehozására? Miért blokkolják hatalmas termőföld területek
hasznosítását biztonsági okokra hivatkozva? Miért blokkolják a
gázai exportot?
Micsoda
muníció ez a világlapoknak, ugye?
De nem: ők
arról írnak, hogy Budapesten a központi zsinagóga előtt egy
izraeli zászlót égettek el.
A valódi
tragédiáról pedig mély hallgatás.
Ordosz
műhely
Iráni tévécsatornákat hallgattatott el az unió
Az
iráni angol nyelvű Press TV Facebook petíciót indított, hogy
megmentse saját és 18 más iráni hírcsatorna európai adását,
miután az európai Eutelsat SA műholdas szolgáltató az Európai
Bizottság parancsára megszüntette több iráni műholdas csatorna
európai sugárzását.
Olvasóinkat
emlékeztetjük arra, hogy ez ugyanaz az Európai Bizottság, mint
amely hetente áll ki a legnagyobb hangerővel sugárzó Klubrádió
„elhallgattatása” ellen.
A bizottsági
döntés előtt az iráni csatornákat az európai műholdas
társaságok már hónapok óta zavarták.
Az iráni
PressTV adását korábban igyekeztek korlátozni. Először a brit
hatóságok adtak utasítást egy brit műholdas társaságnak, hogy
szüntesse be sugárzását. Majd jöttek a bajor hatóságok, de ott
egy müncheni közigazgatási bíróság döntése nyomán az Astrára
ismét felkerült a csatorna.
A Magyar Nemzet
arról tudósított, hogy Neelie Kroes digitális politikáért
felelős uniós biztos azt állította, az ilyen leparancsolások
nemzeti hatáskörbe tartoznak és neki ehhez semmi köze. Az igazság
most a biztos képébe vágott: olyannyira köze van a bizottságnak
a levételhez, hogy most az parancsolt le számos iráni csatornát,
beleértve a Press TV adását. Hogy kinek a nyomása áll a
háttérben, nem kétséges: a Press TV és a többi iráni csatorna
szorgalmasan tudósított arról, hogy mi történik a Közel-Keleten
valójában és naponta számolt be az izraeli megszállás alatt
szenvedő palesztinok életéről és szenvedéséről. Újabban
pedig igen sokszor mutatta a megszorítások ellen tiltakozó
görögöket, spanyolokat és portugálokat.
A Nyugat
megszámlálhatatlan milliárdokat költött eddig arra, hogy a
„szólásszabadságot” és az „emberi jogokat” eszköznek
használja a számára kellemetlen rendszerek megdöntésére,
Ukrajnától Grúzián át Venezueláig, változó sikerrel.
Rendszeresen
hallhattuk az olyan érveket, mely szerint a szólás- és
sajtószabadság elfojtásának hosszú távon negatív gazdasági
következményei vannak és az „civil lázadásokhoz és nem
biztonsághoz” vezet.
Most lehullott
a béke Nobel-díjazottról az álarc. Kiderült, ezek az értékek
egészen mást takarnak. Nyers, meztelen világhatalmi törekvéseket,
amelyeket leginkább a Press TV és a szintén angol nyelvű orosz
Russia Today zavarja, amelyek nem a megszokott globális nótát
fújják.
Ma Teheránban
jelen van a nyugati média. Londonban, Párizsban, Rómában,
Berlinben, Budapesten már nem fogható az angol nyelvű iráni
hírtévé.
A PRESS TV és
18 másik iráni hírcsatorna letiltása háborús tett. Amelynek
várhatóan igencsak súlyos következményei lesznek.
Ordosz
műhely
Tanuljunk érvelni a „miért éppen Izrael?” vitában
Vajon
milyen „sajtója” lenne annak, ha valaki azt a kérdést tenné
fel mondjuk egy Németországban a magyar demokrácia súlyos
hiányosságait tárgyaló előadás szervezőinek, hogy miért nem a
palesztinok elnyomásáról beszélnek?
A kérdezőt
paranoidnak állítanák be, akinek „be van akadva” az
antiszemitizmusa és Izrael-ellenessége.
Ez fordított
helyzetben persze egészen másként van.
Példa erre a
New Yorkban tegnap a Palesztináról tartott úgynevezett
Russell-bíróság ülése, illetőleg annak mai visszhangja a Wall
Street Journal című globális amerikai lapban.
A kérdés
feltevését már vártuk és várakozásunk nem volt hiábavaló. A
bíróságon ott járt újságíró bevezetőként habzó szájjal
húzta le a vizeslepedőt a Russel-bíróságról visszamenőleg is.
Felemlegette, hogy azt 1966-ban hozta létre Bertrand Russell brit
filozófus, mert meg akarta vizsgálni a Vietnamban elkövetett
amerikai háborús bűnöket. Az ítélet ott sem volt kétséges,
írja a lap újságírója, hiszen abban olyanok foglaltak helyet,
mint a francia egzisztencialista filozófus, szovjetbarát Jean-Paul
Sartre és barátnője, az ugyancsak kommunistabarát Simone de
Beauvoir, a marxista történész Isaac Deutscher és hasonló
figurák.
Most pedig
olyanok vettek részt benne, mint a Pink Floyd dalszövegírója,
Roger Waters, az egykori Fekete Párduc mozgalom Angela Davis-e (a
fekete filozófusnő a kaliforniai Berkeley Egyetemen tanított
akkoriban és világszerte ismert volt afrofrizurája) és az
antiszemita Cynthia McKinney volt kongresszusi képviselő.
A
Russell-bíróság vizsgálta az 1973-as chilei államcsínyt és az
iraki háborút is, sorolta a lap a bűnlajstromot.
És most
ugorjunk a kérdésre, amelyet Sohrab Ahmari, a WStJ embere tett fel.
„Vajon nem kellene a Russell-bíróságnak Szíriával
foglalkoznia?” – kérdezte Waterst, amire szerinte a zenész
zavartan felelt azzal, hogy nem tagja a bíróságnak.
Ez az a kérdés,
amit n-edik alkalommal tesznek fel ilyen esetekben. Mint azt, amit
Izrael apologétái, amikor televíziós vitákon azt kérdezik
elterelve a figyelmet annak magyarázatáról, hogy miért ölik
halomra a palesztin nőket és gyermekeket: „Mit tenne ön, ha
városát rakétával lőnék? Amire persze obligát zavarodottság a
válasz és nem az, hogy „Én ugyanazt tenném, mint amit a
palesztinok, ha városomat önök évtizedek óta megszállva
tartanák”.
Watersnek pedig
ezt kellett volna válaszolnia: „A Russell-bíróság minden
esetben magukat demokratikusnak tartó rendszerek által elkövetett,
emberiség ellenes bűnökkel foglalkozik. Nem demokratikus
államoktól ugyanis nem várjuk el, hogy betartsák a demokratikus
államokra vonatkozó játékszabályokat.”
Olvasóinkat
arra kérjük, ha netán hasonló helyzetben akarnák zavarba hozni,
ne feledje el az adekvát választ és így forrassza a szót
kérdezője szájára. Garantáljuk, hogy válasza nem lát
napvilágot.
Ordosz
műhely
Az antiszemita Svédország
Elesett
az antiszemitizmus elleni harc utolsó bástyája Európában: a
svédországi Malmőben pénteken robbanás rázta meg az ottani
zsidó közösség épületét. A pokolgépet a központ közelében
robbantották fel.
Moshe
Kantor, az Európai Zsidó Kongresszus elnöke elítélte és
„elfogadhatatlannak” nevezte az európai zsidó közösség
elleni „elviselhetetlen eszkalációt”. Zárójelben jegyezzünk
meg, Kantor elfelejtette saját tiltakozását átolvasni kiadás
előtt, ugyanis kimaradt, hogy mi eszkalálódik (erőszak, a
libazsír hiánya, stb.).
A tiltakozás szerint „Európában a zsidó élet elleni fenyegetés Európa alapjai elleni fenyegetés”. Súlyos szavak: már látjuk, ahogyan repedezik a kontinens talapzata Grúzia keleti határától Lisszabonig.
Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke szintén tiltakozó nyilatkozatot adott ki, amely így kezdődik: „Immár évek óta Malmö a zsidók elleni tevékenység kellős közepe… A zsidók félnek attól, hogy kippát viseljenek vagy másként mutassák vallási hovatartozásukat.”
Ehhez képest nálunk Dániel Péter, a Horthy-szobor leöntője tárgyalásán olyan kippában jelent meg, amelyen ez a felirat állt: Izraeli hadsereg.
Mai lapszemlénkben pedig a Jewish Chronicle-ben megjelent cikk veszi észre – most először a zsidó médiumokban -, hogy Magyarországon virágzik a zsidó élet és nagyon is jó zsidónak lenni Magyarországon.
Még egy-két fegyveres diákirtás Franciaországban, robbantás Skandináviában és egy-két ilyen cikk, máris valóra válhat azok aggodalma, akik szerint bizonyos céllal épültek Magyarországon egyes, izraeli vállalkozók által épített lakóparkok.Ordosz műhely
A tiltakozás szerint „Európában a zsidó élet elleni fenyegetés Európa alapjai elleni fenyegetés”. Súlyos szavak: már látjuk, ahogyan repedezik a kontinens talapzata Grúzia keleti határától Lisszabonig.
Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus elnöke szintén tiltakozó nyilatkozatot adott ki, amely így kezdődik: „Immár évek óta Malmö a zsidók elleni tevékenység kellős közepe… A zsidók félnek attól, hogy kippát viseljenek vagy másként mutassák vallási hovatartozásukat.”
Ehhez képest nálunk Dániel Péter, a Horthy-szobor leöntője tárgyalásán olyan kippában jelent meg, amelyen ez a felirat állt: Izraeli hadsereg.
Mai lapszemlénkben pedig a Jewish Chronicle-ben megjelent cikk veszi észre – most először a zsidó médiumokban -, hogy Magyarországon virágzik a zsidó élet és nagyon is jó zsidónak lenni Magyarországon.
Még egy-két fegyveres diákirtás Franciaországban, robbantás Skandináviában és egy-két ilyen cikk, máris valóra válhat azok aggodalma, akik szerint bizonyos céllal épültek Magyarországon egyes, izraeli vállalkozók által épített lakóparkok.Ordosz műhely
Cigánytábort büntetlenül felgyújtani
A
franciaországi kikötőváros, Marseille 15-ik kerületében a
helyiek maguk kezébe vették saját nyugalmukat. Elsétáltak egy
illegális cigánytelephez és azt felgyújtották. A gyújtogatás
olyan hatékonynak és gyorsnak bizonyult, mint a zacskós
teakészítés: az eredmény azonnal megmutatkozott.
35 cigány
azonnal elmenekült, miután látta, hogy ruháik és egyéb
ingóságaik a lángok martalékává lett. De riadtukban
hátrahagyták azt is, ami (még) nem égett.
A helyi
tisztségviselők a politikai korrektségnek megfelelő nyelven
fejezték ki felháborodásukat, de – nem fogják olvasóink
elhinni – senkit sem tartóztattak le, mert – hangzott az érvelés
-, „erőszak elkövetésére nem került sor”.
A helyben lakók
úgy nyilatkoztak a helyi médiának, hogy elegük volt az állandó
lopásokból.
Most az első
nekifutásban képzeljük el, mi lett volna, ha Marseilleben egy kis
antiszemita égetést hajtanak végre. Arról a Franciaországról
van szó, amelynek fővárosában tegnap azonnal megindult a rendőri
vizsgálat, amiért egy lakóépület előterének falaira
horogkeresztet és antiszemita szövegeket mázoltak. Még Párizs
polgármestere is tiltakozott és ígérte, mindent megtesznek a
tettes(ek) kézre kerítésére.
A második
nekifutásra pedig azt képzeljük el, hogy nálunk gyújtanak fel –
például Gyöngyöspatán – néhány cigány suhogót, melynek
nyomán az ottani romák felkerekednek, hogy máshol próbáljanak
szerencsét.
Ugye ne
folytassuk? A német, osztrák és holland lapokból a téma
kiszorítaná még a belpolitikai híreket is. Az ordító címeket
olyan kövér betűkkel szednék, hogy leesne a lapszélről. És
mi van e sajtóban most? Totális némaság honol.
Európa,
segíts! Rád ég a kettős mérce!
Ordosz
műhely
Ahmadinedzsad ENSZ-beszéde globális meglepetést okozott
Az
egész világ – beleértve Műhelyünket – arra várt, hogy
Mahmud Ahmadinedzsád iráni elnök a zsidó jom kippur ünnepére
eső szerdai, ENSZ közgyűlésen elmondott beszédében konkrét
témákkal fog foglalkozni.
Arról, hogy
hazáját Izrael és az Egyesült Államok szünet nélkül katonai
támadással fenyegeti, holott Iránnak csak békés és jogszerű
atomprogramja van. Arról, hogy Izrael és az Egyesült Államok
hibájából nincs béke a Közel-Keleten, elsősorban a palesztin
területek megszállása miatt. És sokan számítottak arra is, hogy
az elnök ejt néhány szót Szíriáról is.
E helyett egy
szelíd beszédet hallottunk, középpontjában a Megváltóval és
erkölcsi kérdésekkel. Egy-egy keményebb mondatot kivéve, amikor
a jelenlegi világrendet és a cionistákat kárhoztatta.
Mi történt
Ahmadinedzsáddal, aki New Yorkban a beszédét megelőző napokban
egyáltalában nem tett lakatot a szájára?
Vajon hatott
rá, hogy Ban-ki Mun ENSZ főtitkár magánbeszélgetésen kérte, ne
támadja Izraelt és ne tegyen antiszemita megjegyzéseket?
Az elnöki
hatalmától nemsokára búcsúzó Ahmadinedzsádot nem így ismerik.
Rejtély és
érthetetlen ez a szelídülés.
Egy biztos: az
„új hang” nem fog Iránnak és elnökének barátokat szerezni.
Sőt: arra nem is kíváncsiak azok, akik az iráni fenyegetés
bizniszében utaznak. Jellemző, hogy kedden az ENSZ-közgyűlés
előtt a mások iránti toleranciát hangsúlyozó Obama
amerikai elnök diplomatái az izraeliekkel és kanadaiakkal együtt
már a beszéd megkezdése előtt elhagyták a termet. Felőlük
Ahmadinedzsád szerelmet is vallhat nekik.
Azt pedig, hogy
az ENSZ-nek otthont adó New York-ban mire számíthat Irán és
vezetője, azt jellemzi az a döbbenetes gyűlöletcímlap (lásd
fotónkat), amelyen egy szójátékkal Irán elnökét „egy darab
szarnak” nevezik (a „piece” – darab – és a „peace” –
béke – szavakat angolul egyformán ejtik). Vajon mi lenne, ha egy
magyar napilap címoldalán Simon Pereszt szarnak nevezné?
Ha már a hazai
vizeken evezünk: ma reggel híradásában sem a közszolgálati
rádió, sem az Inforádió, sem a Klubrádió, sem a Lánchíd rádió
egyetlen szóval nem említette a tegnapi ENSZ-beszédeket. Nyilván
nem az egyiptomi Mohamed Morszi vagy a jemeni Abed Rabbu Manszur Hadi
beszéde volt kínos nekik. Hogy a privát kézben lévő rádiók
mit hallgatnak el, az ő dolguk. Hogy a közszolgálati rádió az
ott dolgozók érzékenységére jobban figyelemmel van, mint a
nyilvánosság tájékoztatására, közbotrány.
Évekkel
ezelőtt, az első Orbán-kormány idején Pető Iván a magyar
Országgyűlésben a közszolgálati televízió és rádió műsorát
bírálta.
Nem lenne rossz
egy fordított Pető Iván felszólalás a parlament mai ülésén.
Ordosz
műhely
Állítsák meg a terroristákat!
Elegünk
van a terrorizmusból! Követeljük, hogy vonják felelősségre a
terroristákat! A megszállt Ciszjordániában élő zsidó telepesek
által elkövetett terrorcselekményeit vizsgáló ENSZ-jelentés
szerint 2011-ben a szélsőséges telepesek 300 támadást hajtottak
végre palesztin tulajdon ellen.
E
terrortámadások során száz palesztin halt meg és – egyebek
között – a palesztin gazdálkodók földjén lévő olajfákból
tízezret pusztítottak el vagy rongáltak meg. Az ENSZ-jelentés azt
is feltárja, hogy a palesztinok elleni támadások száma nő.
2009-ben még „csak” kétszáz támadást hajtottak végre, míg
2011-ben több mint négyszázat. Ez a növekedés annak ellenére
történt, hogy ugyanezen időszakban a palesztinok által elkövetett
terrorizmus drámai módon csökkent.
Mint tudjuk,
Ciszjordániában is apertheid uralkodik. Ott a polgári törvények
csak az ott illegálisan élő zsidókra vonatkozik. A palesztinokra
a megszálló hatalom „törvényei”. Így azután az ottani
terroristák tettei fölött az izraeli hatóságok szemet húnynak.
Ennek fényében
különösen érthető az a hazai és nemzetközi felháborodás,
amelyet az a hír keltett, hogy Schweitzer nyugalmazott főrabbit
elmondása szerint a nyílt utcán illetlenül beszéltek vele.
Ordosz
műhely
Mi ez a nagy csönd? Keresztények leköphetők büntetlenül?
Mai
sajtószemlénkben beszámoltunk az
izraeli Hárec című, angol nyelvű napilap cikkéről, amely arról
ír, hogy miután vandálok Izraelben a latruni katolikus monostorra
olyan mondatokat mázoltak, minthogy „Jézus majom”, és
felégették a bejárati kaput, Pierbattista Pizzaballa, a
Közel-Keleten tevékenykedő franciskánusok rendfőnöke is
azok között a katolikus egyházi vezetők között volt, akik
tiltakozást írtak alá.
Pizzaballa
kijelentette, elfogadhatatlan, ahogyan Izraelben bánnak a
keresztényekkel. „Amikor valaki kimondja a ’keresztény’ szót
izraelieknek, azonnal a holokausztra és a spanyol inkvizícióra
gondolnak… Amikor ide érkeztem, azt mondták nekem, tudnom kell,
hogyha Jeruzsálem városában szerzetesi ruhában sétálok, az
emberek leköpnek, de ezen nem lenne szabad megsértődnöm, mert ez
itt normális dolog.” Hozzátette, függetlenül attól, hogy
milyen magas rendű egyházi vezetőről van szó, ha most
valamelyikük a városban sétál, azt előbb vagy utóbb leköpi egy
jesiva diák.
Az egész
világon nagy a csend. Fülsiketítően nagy. Képzeljük el, mi lett
volna nálunk például, ha a nyugállományú Schweitzer főrabbit
az utcán leköpték volna. Áder János köztársasági elnök
nyilván megtépte volna saját kabátját és elzarándokolt volna a
Páva utcai holokauszt múzeumba, ahol bejelenti, mindenkinek az
áldozatok oldalát kell fognia, majd utána a bugaci pusztát
ideiglenesen a Negev sivatagnak átkeresztelve ott süvet (zsidó
gyász) ül.
A rendfőnök
22 évet töltött el Jeruzsálemben és – latinul - „custos”,
vagyis a szent helyek őre is. Most tér vissza a Vatikánba.
Korábban az is
a „bűne” volt, hogy amikor az izraeli parlamentben egy
képviselő széttépett egy Új Testamentumot, kijelentette: „ha a
zsidók tiszteletet akartak, nekik is tisztelniük kell másokat… 3
milliárd keresztény él a Földön, akik számára e könyv szent”.
Ami azt mutatja, a rendfőnök igencsak bátor ember, hiszen a mai
körülmények között egy ilyen kijelentést hol durván, hol
finoman megtorolnak.
Korábban
levelet írt Simon Peresz elnöknek, amelyben közli vele, ő és
társai megtanulták figyelmen kívül hagyni a provokációkat, de
most már azok olyan fokot értek el, amelyek elviselhetetlenek.
A világ
eközben hallgat. A máskor oly' hangos jogvédők most némák
maradnak.
Ordosz
műhely
Célzott gyilkosságok
Megszületett
az ítélet a norvég tömeggyilkos, Anders Behring Breivik ügyében,
aki huszonegy évet kapott 77 norvég meggyilkolásáért.
Többségüket Utoya szigetén, a kormányzó Norvég Munkáspárt
ifjúsági táborában kaszálta le, ami jól mutatja a tett
politikai, ideológiai jellegét.
A gyilkosság a
Biblia szerint az egyik fő bűn. Ne ölj! – mondja a
Tízparancsolat. De gyilkosság és gyilkosság között nagy
különbség van. Breivik a multikulturalizmus ellen kívánt harcot
indítani. Az önmagukat korábban egységes nemzetként meghatározó
országokat sikerült a multikulturalizmus hamis eszméjével tévútra
vezetni. A Nagy Britanniában befogadott idegenek 300 nyelven
beszélnek, és ki tudja hány vallási közösséghez tartoznak,
soha nem fognak tudni beilleszkedni egy számukra idegen kultúrájú
társadalomba. A megnyomorító neoliberális politikának
köszönhetően egyre nagyobb számban vannak azok az európai
fiatalok, akiknek nincs munkájuk, miközben Afrikából és más
elmaradt országokból a jobb élet reményében özönlenek
Európába az illegális bevándorlók. Közeledik az
idő, amikor kontinensünket máshonnan érkezettek népesítik majd
be.
Breivik
szörnyű tette jól mutatja, beérett az idő: Európának most kell
szembesülnie az évtizedeken át folytatott hamis és hazug alapokra
épülő bevándorlás politikájának eredményével. Ha az unió
politikusai tovább folytatják eddigi neoliberális szemléletű
politikájukat, és e politika ellen fellépők üldözését, akkor
Európának, annak a kultúrának, amit több ezer éven át a
világban képviselt befellegzett.
Breiviket,
a gyilkost elítélték. Más gyilkosságok ezzel szemben még az ún.
"politikai korrektség" kategóriájába is beleférnek, az
erősebb előjogai alapján.
A
Foreign Policy, a neoliberálisok vezető külpolitikai magazinjának
legújabb száma hosszú írást közöl „célzott gyilkosságok”
címmel, amiben arról olvashatunk, hogy Bush terrorellenes háborúját
Obama új szintre emelte az általa terroristának titulált muzulmán
politikai vezetők elleni célzott gyilkosságok általánossá
tételével. Az Egyesült Államok csak Pakisztánban 264, drónokkal
végrehajtott célzott gyilkosságot követett el idén júniusig,
nem is beszélve a Szomáliában és Jemenben, és máshol
végrehajtott célzott kivégzésekről.
Vajon milyen
jog hatalmazza fel az Egyesült Államok elnökét, hogy maga
határozza meg a meggyilkolandó személy kilétét? Milyen jog
hatalmazza fel arra, hogy egyszemélyben eldöntse, ellenségei közül
ki maradhat életben, és kinek kell meghalnia? A drónnal
kivégzendők listáját, ugyanis személyesen Obama elnök állítja
össze.
Ha
összeadjuk a célzott gyilkosságokkal kivégzettek számát, akkor
amellett Breivik rémtette szinte eltörpül. A kérdés költői:
vajon milyen bíróság fog az amerikai elnök fejére ezekért a
gyilkosságokért ítéletet mondani?
Ordosz
műhely
Az USA lassan elsüllyed a kábítószermocsárba
Baltimore
egyike annak a 109 USA városnak, amelyet velejéig megfertőzött a
kábítószer. A munkanélküliség okozta kilátástalan helyzetben
egyre többen menekültek a kábítószer okozta mámorba, és egyre
többeknek ez lett az egyetlen megélhetési forrása. A fogyasztók
és a kereskedők fokozatosan átálltak a méregdrága kokainról, a
marihuánáról, és az ópiumszármazékokról az új
szintetikus drogokra. A természetes alapú drogokat ugyanis a
munkanélküliségből tengődő fiatalok nem voltak képesek
megfizetni. Mivel pénzük nem volt rá, igényük annál
inkább, a Baltimore-i fiatalok ráálltak arra, hogy kenyerüket
saját kezű kábítószer-előállítással keressék meg.
De felejtsük
el az „ecstasy, Eki, X”, valamint valamennyi eddig ismert
„könnyű” drogot, a város fiataljai igen találékony módon
olyan szintetikus kábítószereket kísérleteztek ki, amelyekről
eddig még soha senki nem hallott, és amelyek sokkal hatékonyabbak
és ártalmasabbak az eddig ismert valamennyi szintetikus drognál.
A városban
elindult a „kábítószer háború” (war on drug). Szép számmal
voltak ugyanis olyanok, akiknek még a szintetikus drog is
megfizethetetlen volt, ezért képesek voltak betörni, fegyverrel
rabolni, sőt ölni is, hogy hozzájuthassanak. Így könnyen
szembetalálták magukat a kábítószerkereskedelem-elhárító
csoport fegyveres rendőreivel, akik minden tétovázás nélkül
képesek bármikor meghúzni a ravaszt.
Az ABC2News
részletesen számol be azokról a kíméletlen, naponta ismétlődő
fegyveres tűzharcokról, ami a Baltimore-i rendőrség és a
helybéli fiatalok között zajlik. Az Aljazeera szerint a városban
már egyáltalán nem a kábítószer ellen lépnek fel a rendőrök,
az csak ürügy számukra arra, hogy fegyvert emeljenek mindenkire,
akinek „nem tetszik a pofája”.
„ Ami
Baltimore-ban folyik az nem kábítószer-háború, az háború
minden elesett, szegény baltimore-i polgár ellen. Kezdetben a
feketék voltak a fő ellenség, azután a bevándorló spanyolok
lettek, most már a szegény bennszülött amerikai fehérek váltak
a rendőrség fő célpontjává. A rendőrség elsőrendű célja,
hogy lerombolja a város polgárjogi mozgalmait, kiölje az
emberekből az ellenállás szellemét” –mondja Ed Burns, aki a
városban fellelhető lehetetlen állapotokról televíziós
sorozatot készített.
A helybéli
polgárjogi vezetők szerint egy Baltimore-i fiatalnak, legyen
fekete, vagy fehér, spanyol bevándorló, vagy csak helybéli
szegény munkanélküli család gyermeke, semmi esélye sincs arra,
hogy képes legyen normális módon beilleszkedni a társdalomba,
hiszen munka nincs a számára, így marad az egyetlen bevételi
lehetősége: a szintetikus kábítószer előállítása és
kereskedelme. Majd elkerülhetetlenül, a fogyasztása. Számukra az
út az iskolából egyenesen a börtönbe vezet.
Az USA másik
108 városában közel hasonló a helyzet. Az ország lassan
elsüllyed a kábítószer-előállítás, és
kábítószer-kereskedelem mocsarában. Ezek a fiatalok, akik négy
évvel ezelőtt annyira bíztak Obamában, az első színesbőrű
elnökben, most végtelenül kiábrándultak belőle, mivel életük
az elmúlt négy év alatt pokollá változott, és még csak
reményük sincs arra, hogy az a közeli jövőben helyzetük jobbra
fordulhat. A fiatalok többségét ezért nem is érdekli, hogy
életét veszti a rendőrökkel vívott tűzharcban.
Ordosz
műhely
barikad.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése