Moralizálásaink III. rész

Moralizálásaink III. rész

Gondolatok a TMRSZ felhívásáról - 1. rész

A bajok 1992-ben kezdődtek, amikor a következő mondat hangzott el: „a szakmai tapasztalattal rendelkező rendőröket ki kell rúgni, vagy olyan helyzetet kell teremteni, hogy maguktól menjenek el” . A privatizáció hivatalos ideje is pont 1992. Majd egy rádióriport hangzott el 2-3 év múlva egy riporternő közreműködésével, akinek az akkori gazdasági maffia interjút adott azzal a feltétellel, hogy nem kérdezi, hol voltak. A riporternő szemét az utazás során bekötötték, utólagos kommentárja szerint egy Balaton környéki pincében lehettek. A riport lényege, mely egy 40 körüli férfi szájából hangzott el kb. 20 percben, hogy a magyar emberek vegyék tudomásul, hogy a rendszerváltozással végi a régi világnak, a gazdasági maffia- vagyis ők- átvették a teljes irányítást Magyarországon, beépültek a rendőrség, ügyészség, bíróság, államhatalom felső soraiba, és mindenkit kivégeznek, aki nem áll be a sorba, vagy ellenük van. Innentől kezdődött a rendőrség szándékos szétverése különböző intézkedésekkel, a nyugdíjas rendőrök megírhatnák, megbeszélhetnék és nyilvánosságra hozhatnák ez irányú tapasztalataikat. Ja hogy félnek…….. Aztán jöttek az olajszőkítések. Hogyan áll Lakatos Pál „Ellopott rendszerváltás „ c. könyvében? Hogy kb. 4000 ember lett megölve, egy részük holttesteit vágóhídon dolgozták fel és disznókkal etették fel. Meg leírja hogy volt medve és oroszlán is. Rendőrtisztek halála. Hogy Kuzma Mihály r.alezredes( Békéscsaba) telefonált Budapestre, hogy küldi a futárt a jelentéssel. A futár soha nem érkezett meg. És Kuzma Mihály is meghalt. Meg Dénes Gábor is. Meg Forgách László r. vezérőrnagy. Hogy hogyan haltak meg, mindenki maga döntse el. Emlékezzenek a rendőrök Karancsi Tibor r.századosra, szintén az olajügyekkel kapcsolatban. Nézzenek utána, hogy ki volt akkor a miniszterelnök, a belügyminiszter, az ORFK és BRFK , illetve megyei rendőr-főkapitányságok vezetői. Ki Arnold Mihály? Nagyon szerencsétlennek érzem a TMRSZ által közzétett felhívást, pont akkor, amikor maga a rendőrség már annyira lesüllyedt, hogy saját magyarsága ellen megy. Szándékosan írtam magyarságot, mert Magyarországon ma a magyar fajú, fehér bőrű emberek az ellenség, a célpont, a kiirtandó, bírságolandó, elüldözendő. Kizárólag. És pont ekkor akarnak a rendőrök maguknak becsületet, mindezek ellenére? Tavaly nyáron a Kossuth téri, majd Bohóc forradalomnak nevezett nevetséges rendőri bohóckodáson volt egy transzparens, az egyetlen, aminek értelme is volt. Sajnálatos, hogy a rendőrök csak azért fényképezgették, hogy otthoni saját gyönyörködésük és lelki kielégülésük pótcselekvésére szolgáljon és nem adott okot arra, hogy elgondolkodjanak, majd valóban tegyenek is. A transzparens az elmúlt 20 év jelentős bűncselekményeit tartalmazta, meggyilkolt rendőrök neveivel együtt, illetve volt rajta két izraeli repülőgép, plusz Tatárszentgyörgy, Olaszliszka , Meggyesi ügy-Esztergom , és a Kubatov lista. Sajnálatos, hogy a rendőrök jogainak tüntetésén a készítő rendőrön kívül csak egy civil tartotta pluszban a transzparenst, majd még egy nyugdíjas rendőr. Senki más. Szóval civil állt ki a rendőrök jogaiért!!!!! Szégyen!!!!! Elnézegettem a reakciókat. Az egy dolog, hogy a HVG-n kívül más napilapok valahogy nemigen akaróztak a transzparenst leközölni, hisz 20 év bűncselekményei ugye minden pártot érintenek a Jobbikon kívül. Az LMp-ről szándékosan nem beszélek, mert azt az SZDSZ utódpártjának tartjuk. És az SZDSZ ugye szintén bent volt a buliban, már ha csak a Gaby-Gaby partikat nézzük is …. Annak idején az érintett Kuncze Gábor, Gergényi Péter, Lengyel r. százados nevével fémjelzett rendőr felszereléssel-rendőrlovakkal tartott szexuális orgiákat leíró „ Lófasz a seggetekbe Gabikám” c. cikket egy újságíró elküldte Budapest Rendőrkapitányságaira, ahol bár a járőrök undorodva, felháborodva olvasgatták, de valahogy ez akkor (2008-2009? ) nem zavarta az önérzetüket, becsületüket. Kuzma Mihály r.alezredes és Dénes Gábor nevét olvasva odajöttek nyugdíjas rendőrök és azt mondták, hogy „ köszönjük hogy megemlékeztetek róluk, mindent tudunk de semmit nem tehetünk mert félünk”. Volt egy hölgy, az egyik feltüntetett, meghalt rendőr a hozzátartozója lehetett, mert sírni kezdett. - Sokan elolvasták, és egyesek megköszönték a transzparenst, de senki nem tett semmit. A transzparens készítője és két tartani segítője egész nap tartották a transzparenst a 30 fok fölötti melegben. Senki nem jött váltani, vagy legalább vizet kínálni és beszélgetni. No comment. Említsük meg Molnár Csaba r.alezredes ügyét a Kulcsár Attila féle K and H Eqities- üggyel kapcsolatban. Először hamisan megvádolták, hogy egy arabtól bizsu ékszereket meg édességet fogadott el ( sütis ügy), de hogy tutitra menjenek, és a Kulcsár ügyet el lehessen simítani, megvádolták ez ügyben is. 7 évig tartott a kálváriája, de végül is felmentették. Miért hurcolták meg hamisan? Mert nyilvánosságra hozták egy VIP-lista picinyke szeletét, amiben fel voltak sorolva politikusok nevei, hogy kiknek adott Kulcsár pénzt. A VIP-lista zsarolás volt, hogy amennyiben nem ejtik az ügyet, a teljes lista nyilvánosságra kerül. Nézzetek utána a teljes anyagnak. Volt-e, voltak-e rendőrök, akik kiálltak akkor Molnár Csabáért? Vagy a rendőrtüntetéseken? Fontos volt-e eddig a rendőrbecsület? Molnár Csaba a következőket nyilatkozta: „ nem mehetnék vissza a rendőrségre, és nem is mernék visszamenni.” Elgondolkodtatok-e azon, hogy mit jelentenek a sorok????? Aztán: „ ne legyen rendőr, akinek „ turul népe” felirat van a kezén. Ki nyilatkozta ezt? A volt főrendőr, Doszpot Péter, amikor a cigánygyilkosságok állítólagos gyanúsítottját kísérte egy rendőr, akinek csuklóján rovásírással „turul népe” szöveg volt. Miért zavarta a főrendőrt a rendőr csuklóján lévő szöveg? Elgondolkodtatok-e akkor és ma is rendőrök? Baj-e, ha van ma magát magyarnak, turul népének valló rendőr köztetek ? Ti kinek valljátok magatokat ma? És ki Doszpot Péter, ha zavarja őt a felirat? Menjünk tovább: 2006.október 23: leültetek-e valaha egymással, akár fórumon is összeülve, a tényeket, eseményeket, híreszteléseket, rendőrségi rádiókon hallott, civilektől és egymástól is hallott- mert ilyen is volt – információkat összegezve kibeszélni? Hogy pl. a volt Pest megyei RFK-val összerúgta a BRFK a port az eseményekről írt jelentés miatt? Ami általam elolvasva ,megítéésem szerint nagyon is korrekt volt. ,és hazai napilapokban olvasni lehetett a jelentés egy jelentős részét. Ez miatt Ignácz István r.dandártábornok ellen elfogultságot jelentettek be. Tényleg ellenség a babakocsiját tologató édesanya, akinek a babakocsijába a csecsemőre gázsprayt fújtak a rendőrök? Vagy a tinilányok, azért mert árpádsávos zászlót tartottak, szét kellett taposni a kezüket? Miért nem elemzitek legalább a felvételeket? Miért nem jelentettétek fel tömegesen a parancsnokaitokat az MTV-székháznál történtek miatt? És elgondolkodtatok-e azon, hogy a vízágyúból kiszedett rendőrt a tömeg nem bántotta, hanem sajátjaihoz kísérte… tehettek volna mást is. Kik gyújtották fel Balóék gépkocsiját? Miért szállították le az MTV-székház ostroma miatt 200 milliós kárigényt Toroczkainál hirtelen 20 millióra? Tudjátok-e, hogy –pontosan nem emlékszem, hogy REBISZ vagy más egység, de láttam a könyvet - egyik tiszt, akit ezért kirúgtak, írt egy könyvet a tömegoszlatásokról, amiben leírta, hogy mit csináltak a rendőrök és egyben ő maga is? A Kormányőrségnél lévő botrányok, és azt követő események után Posta Imre pszichológus kirúgása? Vagy a Teve utcai székházban a rendőrségi pszichológusnő szexuális molesztálása, aki ezek után azonnal felmondott????????????? Gárdaavatás, 2009, fűben ülés bűncselekménye: megnéztétek a gyalázatos felvételeket? Fűben ülő embereket tényleg ilyen irtózatos kínzásokkal kell előállítani? Ezt megmeritek tenni a VIII. kerületi demonstrációknál az LMP-s fiatalokkal is, ugyanilyen kegyetlenül? Tényleg antiszemita-náci-fasiszta-rasszista a gárdista? Tudjátok-e hogy mi a különbség a nácizmus és fasizmus között? És hogy Magyarországon egyik sem létezett magyar részről? És hogy a gárda miért jött létre? Mert a magyarországi, becsületét féltő rendőrök nem teljesítik szolgálati feladataikat, nem védik meg azon településeken élő magyar és hozzájuk hasonló normális cigányemberek életét, akiket bűnözésből élő cigányok terrorizálnak, meglopnak, legyilkolnak, napi szinten reménytelenségben tartanak, megfélemlítenek. Gondolkodjatok el azon, hogy miért nem lehet önvédelmet gyakorolni a magyaroknak, és titeket miért csak és kizárólagosan a honi kisebbségben lévők ( lassan többség) érdekében vesznek igénybe, a magyarokkal szemben? „ Nem maradhat meg az az ország, amely önmagában meghasonlik” — mondta Jézus Krisztus. Telegdi Zsolt rendőr-tiszthelyettes felült a műszaki hibás motorra és ez miatt meghalt. Kollégája, aki nem akart felülni az ilyen motorra és nem akart meghalni, eljárás alá vonták. Meghurcolták. Demonstráltatok-e érte, értük? Gamauf János halálával, agyonlövésével, és az azt követő cirkusszal kapcsolatban tettetek-e valamit az igazság felderítésére, akár saját szakállatokra is a becsület érdekében? Szima Juditot eltávolították. Tüntettek-e érte, tiltakozotok-e, készítetek-e összehasonlítást nyilvánosan, hogy jóval nagyobb gazdasági-és egyéb bűncselekmények esetén szinte semmi büntetést nem kapnak a politikus-és egyéb bűnözők? Tesztek-e folyamatosan fel hivatalos kérdéseket megfelelő forrásokra, törvényekre, jogszabályokra, magyarázatokra, állásfoglalásokra hivatkozva az ügyészség, bíróság, és saját vezetőitek felé, hogy miért engedik meg azokat a folyamatokat, ami miatt a felhívást közzétettétek? Tiltakoznak-e nyugdíjasaitok, vagy belenyugodtak a nyugdíj járadékra minősítésébe( kulák példára padláslesöprés) , jogtalan megadóztatásába, minden kedvezmény eltörlésébe? Ez becsület? Gerinces tartás? Feltérképeztétek-e hogy saját vezetőitek, főnökeitek, ellenetek hoznak intézkedéseket és rövidítenek meg járandóságaitokban? Tönkretesznek titeket, saját magyar fajtátok ellen küldenek, még temetőkben gyászszertartásoknál is vegzáljátok a gárdistákat, napi szinten lesznek kilakoltatások miatt magyar emberek öngyilkosok, és titeket küldenek az otthont vesztő emberek elleni végrehajtók védelmére? Siófoki cigányfelvonulás. Ismerős? Összefogtatok-e, kibeszéltétek-e, hogy mit kellene tenni a rendőri vezetők és politikusok felétek történő megfélemlítése, és az ilyen események ellen? A titeket tönkretevő ügyészek, bírók eljárása ellen? Gyűjtitek-e az adatokat? Miért csak most eszméltek? Európára nézve: észrevettétek-e, hogy a fehér bőrű ember és a kereszténység teljes eltüntetése a cél, minden lehetséges eszközzel???? Kutatjátok-e a múltat, mondjuk pont a trianoni országvesztést, és hogy a rendszerváltásnak nevezett módszerváltásig miért KUN (KOHN) Béla nevét viselte a Böszörményi úti iskola? Tudjátok-e, hogy ki volt Kun( KOHN) Béla, Szamuelly (Sámuel) Tibor), és mit csináltak a magyar emberekkel? Budapest ostroma? 1956? Péter Gábor, eredeti neve Eisenberger Benjámin? Nézzetek utána a belügyminiszternek, aki rendőri vezető is volt. Ha titeket nem zavar, akkor ne hivatkozzatok szerintem becsületre. Hol a feddhetetlenség???? Utánanéztetek-e kedves rendőrök, hogy Bozsó Zoltán pest-megyei rendőr-főkapitány helyettest miért tették ki Gödöllőre? Egyáltalán, tudjátok-e hogy mi folyik rendőrségen belül? (kordon-ügy) Ő akkor gerinces rendőr volt. Hányan álltak ki mellette? Ti írjátok: „Isten az embert értelemmel és szabadsággal ruházta fel.” Hát éljetek az értelemmel és a szabadsággal, ne csak beszéljetek, írkáljatok róla. Hányan tettetek hamis vád miatt feljelentést Draskovics ellen, aki a bonyhádi robbantást a Magyarok Nyilaira fogta és kiderült hogy hazugság? „ebben a helyzetben, amikor senki sem áll ki a rendőrök védelmében”- kérdésem: törvényileg, jogilag ki köteles kiállni a rendőrök védelmében? Nos, akinek ez a kötelessége és akár szándékosan, akár mulasztásból elköveti, azt fel kell jelenteni, és kérni kell a felelősségre vonását, és az általa okozott kár megtérítését , kamatostól( pl. rendőrhalál, baleset, becsületsértés, jogtalan leszereltetés, hamis vád, jogtalan vagy elfogult ügyészségi , bírósági , vezető eljárások, és ezek nyilvánosságra hozatala, statisztikára bontva, hogy jól látható legyen!!!!! stb.). „Ha a rendőr(rendőrség) méltóságát elveszik, alapjaiban inog meg a társadalom közösségbe, végső soron az élet értelmébe vetett hite” :erre azt tudom mondani, hogy a társadalom már régen elveszette a hitét a rendőrségben, erre jelzés értékű Gyöngyöspata, Hajdúhadház, Kiskunlacháza, borsodi települések, tényői láncfűrészes (ön???????)gyilkosság, 2006.október 23, 2009.júl.04: gárdaavatás, a magyar rendezvények rendőrök részéről történő piszkálgatása, legutóbb Komáromban a nagyon furcsa rendőri részvétel a motoros felvonulásnál, és a homokos-meg más jellegű, a magyar-keresztény életvitel-és jóérzés,- erkölcs elleni szándékos provokációk miatti demonstrációk ellen történő szándékos, hatalom által rendőrségre kényszerített magyar nép ellenes intézkedések. Magyarország szétrothadt, közállapotaira az anarchia, bürökratizmus, és magyarellenesség a jellemző. Hatalmas adóemelések, hatalmas bírságok- már a tűzoltók által IS kikényszerítve, bűnözés , jogtalan kilakoltatások, másoknak milliárdos kárpótlás, orvosok, fiatalok elkényszerítése az országból, tiltakozók brutális szétverése, pszichiátriák bezárása ,betegek utcára dobása, míg komoly ügyben feljelentők-sértettek jogtalan elmebeteggé nyilvánítása, és közben dőlnek a panaszok az emberekből(civilekből), hogy a rendőrök sorra lebeszélik őket a feljelentésekről, vagy megszüntetik a feljelentéseket. És kizárólag az jellemző, hogy a magyar fajú, tiltakozó emberek adatait, fényképeit gyűjtik a rendőrök. Csak az övéket. Mi folyik itt, Ti rendőrök miben vesztek részt, elgondolkodtatok-e már ezen????? Ezernyi a panasz a rendőrség és a településeken garázdálkodó maffiózók összefonódására, ha csak azt az egyet nézzük is, amikor a kapitány fiát lelőtte a panziós önvédelemből, és őt is jogtalanul lecsukták, összezárták ellenfeleivel, kínozták. 7 év után szabadult, most kártérítési kérelme folyik. Számoljátok össze kedves rendőrök hogy az első hivatalos intézkedéstől fogva hány hivatalos személy van érintve az ügyben a szabadulás napjáig. Tegyétek meg Ti a tényfeltárást, vessétek ki magatok közül a bűnösöket, tiltakozzatok a cégen belüli bűncselekmények ellen ( ne csak a kisrendőrök esetében) és lesz becsületetek! Addig nem !!!!!!!!!!! Veletek hajtatják végre az összes magyar ellenes intézkedést, és közben titeket is tönkretesznek!!!! Idegen lakóparkok várnak új gazdáikra, míg a magyar embert az ingatlanából kiüldözik, hajléktalanként pedig veletek üldöztetik! Nem engedik, hogy a kisebbséggel szemben intézkedjetek, és ha mégis megteszitek, titeket hurcol meg az ügyészség!!! LINK: A cikk!

Gondolatok a TMRSZ felhívásáról - 2. rész

Jöjjenek a bűnesetek: Molnár Csaba r.alezredesről. A felmentő ítélet ellenére a volt rendőr alezredes nem érez elégtételt, csak ürességet – Két eljárás indult ön ellen a brókerbotrány kirobbanása után. Most minden vádpont alól felmentették. Érez elégtételt? – Semmit. Inkább még nagyobb ürességet, mint eddig bármikor. Nagyon hosszú volt ez a hét év, nem lehet egyetlen nap alatt feldolgozni, hogy mégiscsak nekem volt igazam, és már nem csak én állítom, hogy nem követtem el azokat a bűncselekményeket, amelyekkel vádoltak. Az lenne az elégtétel, ha most mindent ott folytathatnék, ahol 2003 decemberében kényszerűségből abbahagytam. Ez azonban nyilvánvalóan lehetetlen. Nem mehetnék vissza a rendőrségre, és nem is mernék visszamenni. – Miért, mitől fél? – Megtapasztaltam, főleg a második ügyemben, milyen könnyen tönkre lehet tenni egy embert. A karrierjét, az életét, mindenét. A második büntetőeljárás azzal a váddal indult ellenem, hogy 2003 nyarán azért utasítottam el a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének feljelentését a Pannonplast-ügyben, mert segíteni akartam Kulcsár Attilának abban, hogy elkerülje a felelősségre vonást. Először a bíróságon tették fel a kérdést: miért? Tényleg, miért segítettem volna egy olyan embernek, akit nem is ismertem? - Mondjuk, pénzért? Felsőbb utasításra? Politikai utasításra? – Azt Kulcsár Attila sem állította soha, hogy pénzt adott volna nekem a „segítségért”. Ha másképp vall, akkor nyilván korrupcióval is megvádoltak volna. Ő azt mondta az ügyészeknek, hogy látta az asztalomon azt az általa írt listát, amelyet ő juttatott el Bácskai Jánosnak, a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ akkori, az ügy miatt később posztjáról távozni kényszerült vezetőjének arról, hogy milyen iratokat kellene megsemmisíteni a K & H Equities nél, hogy ne derüljenek ki a visszaélések, s máris tudta, bennem megbízhat, én segíteni fogok neki. – Láthatta az asztalán e listát? – Szerintem nem is létezett ilyen lista. Sem a Kulcsár-, sem a Bácskai-perben, sem az én ügyemben nem került elő. – A karrierjét azonban nem ez a második eljárás tette tönkre, hanem már az első, az úgynevezett „arab sütis ügy”. – A két eljárás szorosan összefügg. Előbb, még 2003 decemberében, megjelent egy cikk a Magyar Nemzetben, hogy belső vizsgálat indult ellenem, mert túl közeli kapcsolatba kerültem az arab alvilággal. Nyilván merő véletlen, hogy aznap a parlament illetékes bizottsága politikusokat hallgatott volna meg a K & H-ügyben. Kell-e mondanom, nem sok figyelmet kaptak, mindenki velem volt elfoglalva. – És mi köze a sütis ügynek a másikhoz? Annak idején az a hír járta, Kulcsár bosszút akart állni önön, amiért Bécsben tőrbe csalta, és ezért vallotta, hogy segíteni akart neki. – Én is hallottam, hogy Kulcsár a hazahozatala után állítólag azt mondta, hogy négy emberre nagyon haragszik, s őket tönkre fogja tenni – köztük voltam én is –, de ez csak szóbeszéd. Bár tény, hogy az ő vallomása sok álmatlan éjszakát okozott számomra, és valahogy nagyon is kapóra jött az ügyészségnek. A nyomozás kezdete egybeesett a „sütis ügy” tárgyalásával. Ha kedden a bíróságra kellett mennem, hétfőre gyanúsítottként beidéztek az ügyészségi nyomozó hivatalba, és másnap minden újság címoldalán az volt, hogy „Molnár Csabát ezzel és ezzel gyanúsítják”. Ügyvédem a második eset után megkérte az ügyészeket, hogy bár ő tudja, mindez merő véletlen, de ha lehetséges volna, a jövőben ne a bírósági perek előtti napokra időzítsék a kihallgatásunkat. Úgy időzítették. – Magára szállt az ügyészség? – Azt gondolták, javítja az esélyeiket a sütis ügyben, ha a bíróságnak egy másik büntetőeljárással is igazolni tudják, hogy Molnár Csaba bűnöző, aki gyanúsítottakkal játszik össze, nyomozást tagad meg, hivatalos iratokat dátumoz vissza az érdekükben. Pedig az ügyészség is pontosan tudta, hogy ebből semmi nem igaz. – Kulcsár Attila nekem azt mondta, Bécsben ki akarta teríteni a lapjait ön előtt, de lefogatta, mielőtt beszélhettek volna. – E-mail kapcsolatban álltunk. Leleveleztük, hogy ötkor találkozunk a bécsi Operánál, de nem értem volna oda, ezért áttettük a randevút hatra. Azt kértem az osztrák kollégáktól, hogy hadd beszéljek vele egy órát, aztán tegyék, amit tenniük kell. Ehhez képest, amikor meglátták, földre vitték, megbilincselték. Ezt azzal magyarázták, „nem kockáztathatták meg, hogy egy körözött bűnöző szabadon lófráljon a városukban”. Idővel aztán azt is elmondták, hogy parancsot kaptak, ne engedjék, hogy négyszemközt beszélhessek Kulcsárral. Nekem csak annyit mondtak, hogy a „parancs” Budapestről érkezett. – Amit eddig elmondott, azt sejteti, hogy valaki vagy valakik meg akartak szabadulni magától. De attól még nem áll le a nyomozás, ha önt tönkreteszik! – Én is azt hittem. Ma már tudom, hogy nem így van. Miután engem kinyírtak, és meggyőződésem, hogy a brókerügy miatt tették, a kollégáim is visszafogottabbak lettek. Már nem nagyon tettek fel kérdéseket, végrehajtották, amit a szakmai szabályok előírtak, és amire utasította őket az ügyész, de egy lépéssel sem tettek többet a siker érdekében. Látták, mi történt velem, s attól kezdve sodródtak az eseményekkel. – Hét éve szerelt le. Mit csinált azóta? – Ügyvédek négereként dolgoztam. Mivel büntetőeljárás hatálya alatt álltam, nem lehettem önálló ügyvéd. Sokan megkerestek ugyanakkor, akiknek a pénzmosás elleni osztályon megszerzett speciális tudásomra volt szükségük. Én kerestem egy ügyvédet, aki felvállalta az adott ügyet, aztán elvégeztem a munka érdemi részét, majd a kolléga rányomta az ügyre a szárazbélyegzőjét. Aztán elfeleztük a honoráriumot. – Minden vád alól felmentették. Felteszem, kártérítést kér. * Természetesen. Negyvenmillió forint vagyoni és ötmillió forint nem vagyoni kártérítést kérek az államtól. Tudni kell, hogy ha nincs a sütis ügy, még 2004-ben leszereltem volna. Kaptam egy felkérést ugyanis, hogy szervezzem meg Svájc pénzmosás elleni szolgálatát, magyar állampolgárként, de svájci köztisztviselőként. Az ott beígért fizetésemet kérem a magyar államtól kártérítésként. Megjegyzem, ezért sem értem azokat, akik „kilövési parancsot” adtak ellenem. Nem tudom, hogy a sok lehetséges érintett közül kinek voltam a leginkább az útjában, ki lövetett ki végül, de biztos, hogy tájékozatlan volt. Ha vár pár hónapot, elmegyek magamtól is. * És egy másik eset: Doszpot Péterről * Az ATV bűnügyi magazinjában ma a romagyilkosság nyomozását és az elmúlt hetekben ezzel kapcsolatban napvilágot látott érdekességeket elemzi a volt főnyomozó. Az a már híressé vált fotó is szóba kerül, amelyen az látszik, hogy a romagyilkosokat kísérő rendőrök közül az egyiknek rovásírás tetováltak a csuklójára. „Ne legyen rendőr, akinek „turul népe” felirat van a kezén!” – vélekedik Doszpot Péter.lt. Következő eset: A Fidesz után az SZDSZ is lemondatná Draskovics Tibor rendészeti minisztert, mert pénteken bizonyítékként mutatott be egy homályos eredetű videót. Az MSZP azonban bízik Draskovicsban, inkább egy beosztottjával vitetnék el a látványos bakit. Draskovics nem először futott lyukra, voltak már tévesnek bizonyult bejelentései korábban is. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter távozását követeli az SZDSZ. A kormányt kívülről támogató párt szerint elfogadhatatlan, hogy pénteken azt mondta egy videóról, hogy azon magyar terroristák robbantottak, holott kiderült, erre semmilyen bizonyíték sincs. Sőt valószínű, hogy a film teljesen más körülmények között készült, mint azt a miniszter megpróbálta beállítani. A Fidesz már a hétvége óta támadja a videó-ügy miatt Draskovics Tibort. Bajnai Gordon miniszterelnök és az MSZP viszont továbbra is bízik benne. Draskovics Tibor pénteken újságíróknak kiosztott egy filmet, amin egy üres földterületen bekövetkező robbanás látható. „Azt a bombát sajnos valódi magyar terroristák helyezték ott el, ők robbantották föl, ők készítették el a felvételt. Ki akarták próbálni azt az eszközt, amit használni akartak" – fogalmazott. Draskovics a Magyarok Nyilai nevű szervezethez kötötte a robbantást. A szervezet több tagja előzetes letartóztatásban van, a gyanú szerint robbantásos merényletre készültek baloldali politikusok ellen. draskovics tibor A hétvégén a Hír tévé vetette fel, hogy a jelenet nagyon hasonlít egy 2007-es amatőr filmfelvételre, amit Bonyhád határában kísérletező fiatalok készítettek, házilag barkácsolt bombájukról. A bonyhádi robbantás elkövetője azt mondta a Magyar Nemzetnek, hogy a Draskovics által kiosztott felvételen az ő robbantásuk látható. A bonyhádi esetet a rendőrség már felderítette, annak terrorizmushoz vagy a Magyarok Nyilaihoz semmi köze sem volt.A Nemzeti Nyomozó Iroda annyit igazolt hétfőn, hogy a felvételt a Magyarok Nyilai csoporthoz kötődő egyik gyanúsított számítógépén találták, de azt ők sem tudják, hogy a felvétel miért került a gépre. A Központi Nyomozó Főügyészség szóvivője pedig korábban azt mondta, hogy ők a felvételt nem tekinti bizonyítéknak. Vagyis nyilvánvalónak tűnik, hogy Draskovics pénteki állításai légből kapottak voltak. A Fidesz és az SZDSZ lemondatná Kedden ezért az SZDSZ közleményt adott ki, ami szerint „Draskovics Tibor néhány napja olyan súlyos hibát követett el, amely után rendészeti miniszter egyetlen demokratikus országban sem maradhat székében". Ugyanakkor kétséges, hogy az SZDSZ mit ér el a miniszter elleni kampányával: a párt vezetésével szemben a szabad demokrata parlamenti képviselők többsége teljesen lojális a kormányhoz. Ráadásul hiába támogatják kívülről a kormányt, annak összetételébe ellenzéki pártként nincs beleszólásuk. A Fidesz már hétvége óta támadja Draskovicsot a videó miatt. Navracsics Tibor frakcióvezető szerint a miniszter vagy az MSZP illetve Bajnai Gordon megrendelésére hamis bizonyítékot kreált, vagy pedig "elszabadult", és saját szakállára „hiszterizálja a közhangulatot". Következő eset: Bozsó Zoltán, a BRFK közbiztonsági igazgatója tavaly június 9-én saját kérésére mondott le posztjáról, miután a tábornok egy nézeteltérés során nemet mondott felettesének, Samu Istvánnak, az Országos Rendőr-főkapitányság közbiztonsági főigazgatójának. A felettes kérése az volt, hogy Bozsó egy aktuális létesítménybiztonsági kérdésben újra egyeztessen a Köztársasági Őrezred parancsnokával. Értesülések szerint arról volt szó, hogy körbekordonoznák a Parlamentet, mert arra számítottak, hogy az EP-választások eredményének kihirdetése után spontán tüntetések lehetnek a Kossuth téren. Egy nap múlva azonban kiderült, Bozsó Zoltán mégsem távozik a posztjáról. A parancs iránti engedetlenség miatt azonban büntetőeljárás indult a tábornokkal szemben. Következő eset: - A Fekete Sereg néven ismertté vált bűnszervezet két tagjára lőtt rá önvédelemből 2001-ben, egyikük meghalt a lövéstől. Emberölés miatt először 13 év fegyházbüntetést kapott, majdnem hét évet ebből le is töltött, de az újra lefolytatott eljárásban felmentették, és kedden kimondták az ártatlanságát. Enyhe kifejezés, hogy megkönnyebbült? - Ki ne könnyebbült volna meg az én helyzetemben? El tudja képzelni, mennyit bosszankodtam a helyzetemen az alatt a hat év kilenc hónap alatt, amelyet rácsok mögött töltöttem? Én a családomat, a panziómat és magamat akartam megvédeni a bűnözőktől, de ez nem érdekelte a bíróságot. - Gondolom, ezerszer elátkozta a napot, amikor kapcsolatba került a Fekete Sereggel. Ez hogyan történt, egyik nap beállítottak a sashalmi panziójába? - Nekem senki nem mondta, hogy "én a Fekete Sereg vagyok". 2000. december 19-én volt nálam egy rablás, kihívtam a rendőrséget. Három rendőr jelent meg, és azonnal meg is mondták, hogy valószínűleg egy hónap múlva lezárják az ügyet, amely nem lesz felderítve. Az egyik rendőr ekkor közölte, hogy tud egy megoldást a biztos védelemre, és bemutatott egy férfinak, aki havi 300 ezer forintot kért azért, hogy megvédjen. - Mit szólt a férfi, amikor elutasította a védelmi pénz kifizetését? - Később többen jelentek meg, és érzékeltették, hogy nekik nem lehet ellentmondani. Egy alkalommal az egyik bandatag idejött, felült a bárszékre, és szótlanul csattogtatta a nála lévő kést. Kinyitotta, becsukta. Ő volt az, akit később önvédelemből megöltem. - Végül miért lőtt rájuk? - A panzió előtt a levegőbe lőttem többször, hogy lássák, nem riasztópisztoly, hanem éles fegyver. Az egyik, V. József ennek ellenére el akarta venni a fegyveremet, amely ekkor elsült. A mellkasán ment be a golyó és a fenekén távozott. Később tudtam meg, hogy meghalt. Mint ahogy azt is később tudtam meg, hogy V. József egy rendőr alezredes fia, aki bűnözők közé keveredett. Így talán érthetőbb, hogy a rendőrség miért nem velem, hanem ellenem volt azokban az időkben. LINK: A cikk!

Mikor dől már össze minden?

Az MNA az elmúlt tíz év során rendszeresen kifejtette álláspontját, miszerint az idő a változásra nem érett meg. Amikor 2006 őszén megtörtént ami megtörtént, az úgynevezett nemzeti radikálisok szemünkre hányták, miért nem voltunk mi is ott az utcán. Érveinket, akinek füle volt meghallotta. Amikor azt mondtuk, 2012 környékére várhatóak azok az események, melyek beindítják a valódi változásokat, sokan újfent nekünk estek, mondván már azonnal itt az idő. De hogy ki mit szeretne, az nem mérvadó, mivel a valódi tényállást kell figyelembe venni. Most újabb kérdés vetődik fel. Néhányan szavainkat úgy értékelték, 2012-ben, lehetőleg január elsején harcok kezdődnek Magyarországon. Most, hogy itt van 2012, egyesek gunyoros felhanggal kérdezik tőlünk, hol van a várva várt összeomlás? Nos őket megnyugtatjuk, hogy a várva várt összeomlás nem jön, hanem nyakig benne ülünk. És akár milyen óvatosan is süllyedünk bele, azért süllyedünk. Az összeomlás nem csak Magyarországot, hanem az egész nyugati társadalmat megrengeti. Ám először nézzük meg, mi az, aminek úgymond össze kellene dőlni? Adott egy kapitalista gazdasági alapokon álló, liberális cionista világ, melyet leginkább multikulturális társadalomnak szoktak hívni. Adott egy EU vezetés, mely cionista hatás alatt áll, ezek alatt pedig a kis cionista kormányok, amelyek éppen azt hazudnak a népnek, amit hallani akarnak. Itt tehát nem egy adott régiónak, népnek vagy országnak kell összeomlani, hanem ezeknek szépen sorban. Tavaly év közepén Merkel kancellár tett egy érdekes és nagyon fontos kijelentést: "a multikulturális társadalom összeomlott". Sokan akkor fel sem fogták, mekkora jelentőségű kijelentés volt ez. Ezzel ugyanis a kancellár asszony semmi mást nem jelentett ki, mint azt, hogy a felsorolt tartópillérek közül az egyik összedőlt. Méghozzá a két legfontosabb közül az egyik, a kapitalizmus és a liberális életfelfogás közül a liberalizmus csődjét ismerte be ezzel. Az ő kijelentésével valójában az egész nyugati társadalmi rend ideológiai alapja megszűnt létezni. Maradt a kapitalista gazdaság, ami mostantól kezdve a pénz nyílt terrorisztikus uralkodása, mindenféle megideologizált felhangok nélkül. A minap Sárközy francia elnök a következőket mondta: vagy határvizsgálatot vezetnek be és kilépnek a Shengeni Egyezményből, vagy az országok komolyan fellépnek az illegális bevándorlókkal szemben. Mivel az ilyen fellépésnek esélye sincs, ezért a kijelentés második része csak retorikai megnyilvánulás. Vagyis az egész EU nagy mesevilága még azelőtt összeomlásba kezdett, hogy egyáltalán kiépülhetett volna. Soros György zsidó milliárdos, a liberális kapitalista világ oszlopos tagja szerint az EU nem éli túl a közelgő időszakot. Van még egy nagyon fontos esemény, ez pedig az orosz választások. Az elmúlt évben volt szerencsém több orosz, politikával foglalkozó személlyel beszélni, alacsonytól a magasabb beosztásúig. Valamennyien valóságos félelemként élték meg, és valós fenyegetésnek tartották, hogy a Nyugat képes lesz exportálni a narancsos pestist Oroszországba. Ez nem sikerült. Csakhogy Oroszország az első, ahol ez nem sikerült. Idáig ez a fajta felforgatás mindenhol sikerre vezetett, csak itt nem. De nem csak az oroszok ellenállása miatt, hanem azért is, mert a Nyugat már nyakig ül velünk együtt a teljes összeomlásban, és már csak erre képes. Most fog kibontakozni a tavalyi visszafogott orosz év után a visszavágó, ami úgy néz ki Szíriában fog elkezdődni, ahol a nagyhatalmak között a Nyugattal szemben a rendezést már az oroszok ragadták magukhoz. A Nyugat ugyan mindent elkövet, hogy fenntartsa a káoszt, de a katonai beavatkozásnak egyre kevesebb az esélye. Irán ügyében szintén Oroszország lépett fel a mostani tárgyalások előtt hathatósan, jelenleg ennek is megvan az eredménye. Hazánkban a változásra vonatkozó jelzéseink szinte pontosan, az általunk megjelölt időben jelentkeztek. Többen mondogatják, hogy állandóan csak azt mondjuk, hogy jön, de sosem jön el. Különösen fontos kiemelni, hogy régóta beszélünk a változásokról, de annak időpontját, illetve a változásokat kiváltó folyamatok beindulását soha nem tettük 2012 elé, még 8-10 évvel ezelőtt sem. Ezt azért emeljük ki kétszer aláhúzva, mert valóban sok olyan személy irkált az interneten, akik jövő hónapra, sőt már azonnal jelezték az összeomlást. Ezekkel a személyekkel a kapcsolataink pontosan ezekből az okokból szakadtak meg. Fontos az is, hogy körbenézzünk magunk körül az országban, és mérlegeljünk. Hazánkban a gazdasági mutatók a legrosszabbak egész Európában. Az államcsőd mutatóink folyamatosan a legmagasabb fokon állnak. Nyugodtan utána lehet nézni a nemzetközi elemzőintézetek irányadó elemzéseinek. Az országot semmi egyéb nem tartja álló helyzetben, mint saját állampolgárai tehetetlensége. Mint kísérleti nyulak, a magyarokon tesztelik, meddig lehet elmenni. A magyarok szempontjából nézve azonban az összeomlás már bekövetkezett, és nem részleges, hanem a totális összeomlás. Itt már csak egyetlen kérdés van, beismerem-e az összeomlást, vagy nem. Ahogy egy évvel ezelőtt Orbán az érdekképviseleti tárgyalásra megüzente, "uraim vegyék tudomásul, sokkal rosszabbul állunk mint a görögök, csak ők beismerik, mi meg nem". Az érdekképviseleti szervezetek jó része lefizetett, de ez az év lesz, amikor ezeknek komoly döntést kell meghozni. Vagy valóban érdekképviseleti szervekként viselkednek, vagy saját tagjaik fognak ellenük fordulni. Az adórendszerünk gyakorlatilag szintén a káosz és az összeomlás szélén táncol. Bevételeit az ország rendezetlenül elkótyavetyéli, bizonyos szinteken a pazarlás olyan szintű, hogy az már fájdalmas, másik oldalon egyszerűen semmire sincs pénz, szó szerint népnyúzó sarcokat vetnek ki. De ami ennél sokkal fontosabb, hogy már láthatóak a Fidesz és a felső pénzkörök részéről a vagyonkimentés jelei. Ilyenkor kezdődnek a mozdítható értékekbe való befektetések, valamit az ingatlan ügyletek, főleg a közeli országokban. Ez magyar részről újra leginkább a horvátországi területekre jellemző. "Valamit sejtenek?" - szokott ilyenkor elhangzani a szintén költői kérdés. A változás beindulása az idei Élet Menete rendezvényen is felmérhető volt. Eddig ugyanis ezen a jelentéktelen felvonuláson alig téblábolt valaki. Idén nagyon nagy tömeg jelent meg, és ennek az az oka, hogy a nemzetidegenek megérezték: süllyed a hajó! Rettegnek! Félnek a most beindult változásoktól és így akarnak tömeget, erőt demonstrálni. A zsidók akkor tömörülnek, amikor veszélyt éreznek, és minél nagyobbat, annál többen jönnek össze. Látható volt a zavarodottság és a tanácstalanság. A mennyiséggel akartak valamiféle erőt, védekező erőt felmutatni, de csak növelték az ellenszenvet, mert most legalább láthatóvá vált, hogy mennyien is vannak. A politikusok beszédei is a félelem megnyilatkozásai voltak. Egyszóval: tényleg nagy a baj. Annak jeleit is komolyan érzékeljük, hogy elkezdődött egy nagy összerendeződés a nemzeti ellenállás vonalán. Ezekből az idáig nagyszájú utcahuligánok már kimaradnak, ők már eljátszották a maguk játékait. Most azok jönnek, akik eddig csendben tették a dolgukat, és végezték a monoton kemény építkezést és munkát. A jövő az övék lesz. Az összeomlásról pedig csak annyit a vakoknak, hogy van egy tökéletes hasonlat erre. Ha a békát forróvízbe dobják, akkor kiugrik a vízből. Ha hideg vízbe teszik és lassan megforralják, akkor pedig csendben megfő. Attól, hogy valaki nem látja a folyamatokat, azok még működnek, és bekövetkezésükre már várni sem kell, csak körül kell nézni. A változás már zajlik. LINK: A cikk!

Magyar népakaratlanság

A minap került a kezembe egy könyv, aminek a címe: Hogy éljük túl az összeomlást. Nem igazán olvastam el, csak beleolvastam. Ugyanis nem nagyon érdekel az, hogy kinek mi a meglátása, hogyan akarja ő túlélni a változásokat. Én ugyanis nem túlélni, hanem megélni, megharcolni akarom, a többi nem érdekel. Két dolgot tartottam fontosnak megnézni. Az egyik az, hogy a könyv valóban a túlélésre koncentrál, vagy valódi jó tanácsokat ad arra, hogyan védjük meg a családunkat, vagyonunkat. Nos, alapvetően menekülő stílus, elolvasni is felesleges. A másik dolog azonban már érdekesebb volt. Egy hivatalos, társadalomkutatók által megfogalmazott elmélet arra, mi számít összeomlásnak. Két dolgot állapítottak meg. Az egyik, hogy alapvetően az az összeomlás határa, amikor az infrastruktúra, a rendvédelmi és egészségügyi rendszerek nem működnek. Tehát nem működik a víz, gáz, és áram szolgáltatás. A másik az, hogy az egészségügyi ellátás kénytelen leállni anyagi és az eszközhiány miatt. A rendfenntartás sem működik. Ezek után jön a második fokozat. Az összeomlás akkor áll be, mikor a nép elfogadja annak tényét. Vagyis a nép felismeri, hogy ez nem megy tovább, és a társadalom elfogadja, hogy eddig működött, most pedig már nem működik a rendszer. Olyan ez, mint a pénz. Amíg elfogadom egy papírfecniről, hogy az ezer forintot ér, addig ezer forintot ér. Ha kijelentem, hogy ez egy darab fecni és nem ér számomra egy lyukas garast sem, azonnal elvesztette az értékét. Amikor a társadalom elfogadja a rendszer bedőlésének tényét, a fennálló politikai rendszer mindenképpen bukásra van ítélve. Itt azonban van egy fontos tényező, és ez az ingerküszöb kérdése. Vannak népek, melyek még viszonylagos jó körülmények fennállásakor is már már forronganak, és vannak olyanok, melyek szinte az éhhalálig képesek tűrni a sorsukat. Az, hogy egy adott országban mikor tudatosul az összeomlás ténye, népi jellemző is. Hogy is állunk ezzel az összeomlás dologgal hazánk vonatkozásában? A víz, gáz, áram ellátás nem fog leállni. Több okból sem. Eleve azért, mert a nyugati tulajdonú rabszolgatartó vállalatokat nem lehet leválasztani a rendszerről, valamint az összeomlás nem a társadalom 100 százalékát érinti, csak magával ragadja. Az viszont egy más kérdés, hogy hány tízezer család van elmaradva közüzemi számlákkal. Ha a szolgáltatók a számla elmaradása után azonnal kikötnék a szolgáltatást, sok tízezer család maradna gáz vagy áram nélkül. Ebben az értelemben véve viszont már látható, hogy a szolgáltatói rendszer nem azért működik még, mert minden rendben van, hanem a nagyvállalatok a hatalom alá dolgoznak a különböző fizetési csúsztatásokkal. Érdekeltek a rend fenntartásában. Az áramszolgáltató például egyszerűen a nemfizetők által elhasznált árammenyiséget hálózati veszteség címén kiszámlázza a többi még fizetőképes felhasználóra. A víz valóságos árához képest olyan drága, hogy a szolgáltatót egyáltalán nem érdekli, van-e némi vesztesége vagy nincs. A gáz kényesebb kérdés, de itt is olyan a haszonkulcs, hogy a cég elbírja a minimális kieséseket. Azonban valóságos, normál díjazás mellett ezek a cégek már becsődöltek volna. A rend fennállása már kényesebb kérdés, főleg hazánkban. Csökkent a statisztika szerint a bűncselekmények száma, azt azonban elfelejtik hozzátenni, hogy az ügyek jelentős hányadát már le sem papírozzák, a rendőr ki sem megy a helyszínre. (Erre lakókörnyezetemben több példa is volt az elmúlt időben). Így azért elég radikálisan lehet csökkenteni a bűncselekmények számát. Amint a tolvaj cigány család neve felmerül betelefonáláskor, a rendőrség már ki sem megy, közli a telefonálóval, hogy azok tolvajok, bevinni sem érdemes, estére otthon lesz. A közbiztonság az országban romokban hever, és ezt majdnem szó szerint lehet venni. Az egészségügyről pedig ne is beszéljünk. Az ott fennálló állapotok már nehogy megközelítik, hanem le is kőrözik az összeomlás állapotát. Ugyanis Japánban a cunami kellős közepén ennél jóval gyorsabban és rugalmasabban működött az egészségügy. Ha valahol, hát ott aztán volt összeomlás. Egészségügyünkről nyugodtan jelentsük ki, hogy a normális állapotokhoz képest már összeomlott. Orvosaink kiválóak, és teszik a dolgukat összeszorított fogakkal is, nehogy hallani lehessen a szitkozódást. Nővérek olyan körülmények között dolgoznak, hogy szinte nincs olyan közöttük, akinek ne sínylené meg látványosan a családja a folyamatos 12 órázásokat. De nekik nem szakmájuk, hanem hivatásuk van, és ezzel a hivatástudattal él vissza a kormány a végtelenségig. Egy olyan ország, ahol hónapokat kell egy általános vizsgálatra várni, ahol műtétek azért csúsznak hónapokat, mert nincs eszköz, sőt, egyre több levél, információ érkezik, hogy már kézzelfoghatóan nincs orvos sem. Győrben például a bőrgyógyászaton egy orvos van, aki már felmondási idejét tölti, megy nyugatra. Orvoshoz bejutni másfél hónapot kell várni. Egy sima hasi ultrahangra két hónap a várakozási idő. Orvos ismerős elmondta, hogy szívműtéten kinyitották az illető mellkasát, aztán visszacsukták, mert akkor derült ki, hogy nincs olyan méretű szívbillentyű, mint amire a betegnek szüksége lenne. 40 éves röntgengépek, felszínes toldozások és foltozások mindenütt. Ami modernizálás történik, az olyan mennyiségű hitelre készül, amit még az unokáink is nyögni fognak. Ha összegeznünk kell a társadalomkutatók megállapítását, akkor helyénvaló módon az összeomlás Magyarországon már bekövetkezett. Arra azonban a tanulmányuk nem tér ki, hogy mi a működésképtelenség határa, vagy fokozata. Az, hogy az államgépezet, a hatalomgyakorlás, a rendőrség vagy az egészségügy teljesen leálljon, felesleges várni, mert olyan soha nem következik be. Az orvosok, a fronton még akkor is műtenek, ha egy bicskával és egy kanállal kell a műtétet elvégezni. Vagyis teljes összeomlás nem létezik. Az összeomlás határa tehát két pillérre helyezhető, amikor közveszélyessé minősíthető, és amikor a nép megelégeli. Valójában a helyzet az, hogy Magyarország már egy normális állam mértékével mérve összeomlott. Semmi egyéb nem tartja életben, amint a magyar népre mostanában oly jellemző birka mentalitás. Itt jön a képbe a fenti könyv társadalomkutatók általi megállapítása, hogy az összeomlás akkor következik, be, mikor a nép elfogadja annak bekövetkezését. A magyar számára az összeomlás mikor éri el a felismerést? Sajnos a magyar népről egyáltalán nem hízelgő megállapításokat lehet csak tenni. Ha az átlagembert nézzük, akkor egy tányér moslékért is képes eladni a jövőjét (lencse már extra lenne). Az ellenállónak nevezhető jobboldal is a társadalomban tapasztalható atomizált állapotban van, összefogásra vajmi kevés lehetőség van. Fiataljaink pedig özönlenek ki az országból, megindult a harmadik nagy elvándorlási hullám. Azt, hogy féreg kormányunk csak a pillanatnyi dolgokkal foglalkozik, vagyis csak azzal, hogy a semmi kis hatalmacskáját megtartsa, jól mutatja ez a kormány által reklámozott folyamat, melyet minden esetben a folyamat lezajlása után egy-két évtizeddel rengette meg az országot, a kieső utódok miatt. A magyar nép olyan sorsfordító döntést igénylő helyzetben van, amely a Trianon után megmaradt ország sorsát eldönti. Hosszú-hosszú időre, olyannyira, hogy önmagába véve az ország fennmaradásának sorsa is kérdéses. És ha valaki úgy hiszi, hogy Trianon után egyharmadra csökkent országot nem lehet elvenni, tovább osztani, az nagyon téved. Ahogy Skócia is Írországhoz hasonlóan a különváláson kezd gondolkodni, ahogy legalább négy részre szedték szét Líbiát, ahogy a kurdok miatt könnyen lehet egy szír vagy török szétesés, ahogy Szerbiában is lezajlott a koszovói szakítás, úgy ez a folyamat bárhol tovább folytatódhat. Hazánkban is. Most etnikai, erkölcsi és gazdasági gondok együtt jelentkeznek, egymást nem kioltva, hanem erősítve. Sajnos látszólag ezzel egyenesen arányosan hülyül el a nép, ahelyett, hogy egyre erőszakosabban követelné a jogait. A kutatók megállapításai tehát alapvetően helyesek, csak éppen a néppel van gond. Nem hajlandó felismerni a nyilvánvalót. Ez pedig nem tudatlanságból ered, hanem legelső sorban gyávaságból. Sajnos igen, ki kell mondanunk, a magyar alapvetően gyáva lett. (Ismételten a nagy átlagról beszélek, és nem azokról a kevesekről, akik pontosan tudják mire gondolok). A gyávaságra azonban nincs orvosság, az a lelkiségből ered. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy minden adott ahhoz, hogy az ország sorsa jobb forduljon, csak éppen a nép nem foglalkozik vele. Mert gyáva. Gyáva ahhoz, hogy megmondja a főnökének, hogy sztrájkot kezdjen, hogy ha kell, ráborítsa az asztalt a nyugati tetves rabszolgatartókra. Az MNA már megtette ezt nem egy helyen, de amint mondják, egy fecske nem csinál nyarat. A népi ellenállásnak spontán kell kialakulnia, és ha szerveződésbe kezd, amint felsorakozik egy elv mögé, csak és kizárólag akkor lehet elsöprő erejű. Ezt a folyamatot lehet halasztgatni, időhúzásra játszani, de kicselezni, megállítani nem. Az időhúzás pedig alapvetően csak mérgesíti a kitörés pillanatát. Az ugyanis nem mindegy, hogy az elvek a vezérlők, vagy az elkeseredettség. A másodikban nincs elvszerűség, tervszerűség, vezénylés, és cél, csak egy van, az indulat. Az pedig nem gondolkozik, csak húzza a fára, akire rámutat. 1956-ban 50 000 ÁVO-s volt, és két nap alatt összeomlott az ÁVO. Mit is mondjunk erre? Ébresztő? - már régen kellett volna. Gondolkodni? Ideje lenne. LINK: A cikk!

Az USA már a magánkezekben lévő aranytartalékokat mustrálgatja

Az USA-ban egyre gyakrabban merül fel az ötlet, hogy ellenőrzés alá kellene vonni a magánkézben levő aranykészleteket, ami (egyelőre) annyit jelentene, hogy az arany tulajdonosa köteles lesz bizonyítani, hogy "tisztességes", adózás utáni jövedelméből vásárolta az aranyat. Ez a lépés elvileg az adócsalások meggátolására lett kitalálva, mert aki nem tudja bizonyítani, hogy legálisan vásárolta az aranyát, az a potenciális adócsalók listájára kerülhet. (Olaszországban a rendőrök már ma is ellenőrzik a luxusautók tulajdonosait, hogy legális jövedelemből vette-e a járgányt – ennek egyetlen látható eredménye egyelőre a Ferrari-eladások durva esése...) Ebben talán lehet is némi ráció, bár az is világos, hogy "valakiknek" (és gyaníthatóan megint "azoknak") majd most is sikerül kibújniuk a törvény szigora alól. A valóság azonban az, hogy Kína, az USA legnagyobb hitelezője egyre kevésbé bízik az amerikai gazdaságban és a jüan fedezetét egyre inkább aranyban és nem amerikai államkötvényekben tárolja. Ami katasztrófa az USA számára. Mit lehet tenni, hogy visszatérjen a befektetői bizalom? Hát vissza kell térni legalább részben az aranyfedezethez (mert az a dollárnak Nixon elnöksége, 1971 óta nincs). Az ötlet egyszerűségében is nagyszerű, csupán egy apró hibája van: arany kell hozzá. Az pedig az USA-nak lehet, hogy még annyi sincs, mint amennyit hivatalosan deklarál magáról – annak idején elhangzottak olyan vélemények, hogy Dominik Strauss-Kahn kurta-furcsa eltávolításának egyik vagy fő (vagy akár egyetlen) oka az volt, hogy elkezdett nyugtalankodni a Fort Knoxban őrzött nemzeti aranytartalék megléte felől. Ámde manapság, amikor már mindenkinek nyilvánvaló, hogy egy nagy gazdasági krízis szakad rövidesen a nyakunkba – hála a globalizációnak szinte mindenhol a világon – minden szakértő két dolgot szokott javasolni: 1, farmot kell venni (nomeg fegyvert), ahol az ember meg tudja magának termelni a legszükségesebbeket és 2, aranyba kell fektetni a pénzt. Aki mostanában aranyat vesz, az tehát nem feltétlenül adócsaló, hanem egyszerűen megpróbál felkészülni a krízisre. Ha hozzánk most bekopogtatnának a rendőrök, én sem tudnám bizonyítani, hogy adózott pénzen vettem az esküvői gyűrűmet. Sőt azt sem, hogy egyáltalán vettem és nem loptam. Hasonló helyzetet azonban már ismerünk az 1929-33-as nagy gazdasági világválság idejéből. Az ok akkor is hasonló volt, mint ma. A bankármaffia krémje 1913-ban megalapította a Fed-et (Federal Reserve System), s ennek létrejötte után már nem az amerikai államkincstár adta ki a pénzt és garantálta annak értékét aranyban, hanem a Fed. És mivel a Fed nevével ellentétben nem szövetségi, hanem magánintézmény, természetesen ezeket a szinte semmilyen fedezettel (talán ha egy harmaduknak volt fedezete, de azért rájuk hazudták, hogy van) nem rendelkező kis ronda papírdarabkákat kamatra adta kölcsön az államnak. A húszas években a rendszerbe ilyen módon hirtelen bekerült pénz felpörgette a gazdaságot és vele a kölcsönöket is, ám logikus módon ez nem tarthatott a végtelenségig. Ekkor "kitört" a válság, milliók mentek tönkre, kerültek nyomorba vagy lettek öngyilkosok. Akkor is a pórnép szenvedte meg legjobban a mesterségesen előidézett krízist, majd amikor már az egész társadalom kellőképpen kivérzett, Franklin Delano Roosevelt 1933-ban gyakorlatilag elkobozta (rendkívül lenyomott áron, unciánként 20,67 dollár ellenében kötelező volt beszolgáltatni) az állampolgárok tulajdonában levő aranyat – hogy aztán "kisegítse" vele az amerikai jegybankként (is) működő Fed-et. S láss csudát: amikor a Fed az aranyat már bezsebelte a néptől, hirtelen majdnem kétszeresére, 35 dollárra ugrott az ára. Roosevelt akkor egy 1917-es, "az ellenséggel való kereskedelmről" szóló törvény kiskapuit használta ki, Obamának pedig többek szerint az egészségügyi törvénybe (!) eldugott 9006-os pont fog segíteni. Meg bizonyára más "törvények" is. Néha leporolhatnánk a mondást: "historia est magistra vitae" – a történelem az élet tanítómestere. LINK: A cikk!

Francia mesterlövészek tizedelik az embereket Szíriában

Előző cikkünkben nyitva hagytuk a kérdést: miért lett olyan fontos hirtelen a szíriai beavatkozás? A választ természetesen nem a nyugati és hazai sajtóban találtuk meg, hanem kicsit keletebbre. A forrás egy régóta Damaszkuszban élő újságíró, Ankhara Kochneva. A cikket az orosz Szabad Újság közölte, majd a hiteles tájékoztatás miatt sokan átvették. Nos, miért is olyan fontos, hogy elejét vegyék bármi áron annak, hogy Asszad csapatai egész Homsz városát felügyelet alá vonják? Mert nem sokkal ezelőtt a szíriai hadsereg egyik akciójában 300 francia, líbiai, katari idegenlégióst (zsoldost) kerítettek be. Az újságíró elmondta, hogy Homsz városágban a mesterlövészek kivétel nélkül francia katonák, akik mindenre és mindenkire lőnek, legyen az jármű, katona, civil, vagy gyerek. Volt olyan nap, hogy 15 katonát lőttek le a harcok alatt. Eddig összesen nagyjából 150 idegen katonát ejtett fogságba a szíriai hadsereg. Miért nem hozzák ezt nyilvánosságra? Mert jelenleg Asszad kezében ez az egyik legnagyobb diplomáciai fegyver. Ez egy titkos alku tárgya lehet. A hadsereg egyre jobb pozícióból harcol, a zsoldosok helyzete pedig egyre reménytelenebb. A Vöröskereszt nem véletlenül próbálta kieszközölni, hogy bejuthasson katonai kísérettel, mert fontos lett volna lőszert és ételt juttatni a zsoldosaiknak. Asszad csak a felügyelet alá vont városrészekbe engedi be őket, erős katonai kísérettel. A hadsereg szó szerint vadászik az idegen katonákra. Nagyon nehéz a hadsereg helyzete, mert élve kell elfogni őket, ami sokkal nehezebb, mint lelövöldözni. Homszban kizárólag ilyen idegenek harcolnak, szíriait alig találni közöttük. Ezek nem csak kiképzők és tanácsadók? Nem. A legtöbben részt vesznek a harcokban. Az idegen kormányok úgy akarják feltüntetni, hogy Homsz az ellenállás központja. Ezzel szemben, itt nincs másról szó, mint hogy a Nyugat rászabadított a városra 5-10 ezer banditát, zsoldosok segítségével. Ezek ölnek, pusztítanak amerre járnak, nőket erőszakolnak. Többen közöttük mint kiderült, ejtőernyős különleges alakulatok katonája, és mesterlövészek. Aki tehette, elmenekült a városból. Csak azokon a területeken tudnak visszatérni otthonaikba, ahol már a hadsereg felügyeli a rendet. Ugyanis a mesterlövészek valóban mindenkire lőttek, nőkre gyerekere is. Becsléseik szerint nagyjából 2000 fegyveres lehet még a városban. Homsz az új Bengázi lehet? Semmiképpen. Itt ugyanis nincs lakossági támogatás. Az, hogy becsempésznek és összevonnak az országban pár ezer zsoldost, és azok ölnek és pusztítanak, az nem ellenállási központ. Semmilyen mértékű lakossági támogatás nincs ezek mögött. Semmi egyéb, mint a nemzetközi porondon ordítanak, hogy felhívják magukra a figyelmet. Látható, hogy Homszban kudarcot vallottak. Nem volt nehéz dolguk ide csődíteni idegeneket, Törökország, Irak, Libanon felől a határ olyan mintha nem is lenne. Most viszont bajban vannak. Miért nincs támogatása a szabadságharcnak? Mert nem szabadságharc. A felesleges gyilkolás nem az. És Asszad rendszere egy stabil rendszer. Szíriában az emberek látják Líbia esetét, és félnek attól, hogy arra a sorsra jutnak, így semmi nem maradt a zsoldosok mögött. A kurdokat sem tudják fellázítani, mert a törökök olyan brutalitással irtják a kurdokat Törökországban, hogy semmiképpen sem fognak a NATO mellé állni. Sőt. Ha Asszad igazi bosszút akarna most állni, akkor elkezdene fegyvert eladni a törökországi kurdoknak. Törökországban pillanatok alatt kitörne a belháború. A drúzok kitartanak, mert Asszad igen nagy szabadságot biztosított nekik és jobban élnek itt, mintha Izraelben élnének. Az alaviták szintúgy kitartanak a jelenlegi rendszer mellett, mert Asszad biztosítja számunkra a szabadságot a vallásukban. A Szíriai Nemzeti Tanács bukásra van ítélve, külföldről próbál okoskodni, de nem lát bele a helyzetbe, fogalma sincs, mi van az országban. Azt hiszik Szíria hadserege gyenge. De nem az. Nem megosztható, mint Líbia a törzsi ellentétek miatt. Katarnak nagyon jól kiképzett elit alakulatai vannak, de a szír elit alakulatok zsebre vágják őket. Ha Katar idedugja az orrát, elmondhatjuk, hogy az egér is kibújt az egérlyukból. Azt nem képesek felfogni, hogy ha a szír nép meg akarja buktatni Asszadot, akkor megteszi, nem kell ahhoz sem francia, sem német, angol, vagy amerikai beleokoskodás. Mi lesz a diplomáciai hatása a francia katonák ügyének? Igazából semmi. Sarkozy elbukja a választásokat és ennyi. Az idegenlégiósok egyszerű ágyútöltelékek. Ha túlélik, kapnak állampolgárságot, ha nem, akkor hol zavarja az a franciákat? LINK: A cikk!

Európa új reménye: Oroszország

Döbbenetes fejlődésen ment keresztül Oroszország fél évszázad – különösen az utóbbi néhány év – alatt. Nem csupán a gazdasági fejlődésre gondolunk, a szociális erősödésre, a társadalmi egyensúly helyreállítására. Hanem arra az erkölcsi magasságra, amibe Oroszország a legsötétebb sátáni bolsevizmus állapotából jutott. A sztálini Szovjetunió bár világbirodalom volt, a judeo-bolsevizmus gyilkos megtestesítőjeként írta be nevét a történelembe. Meggyötörte az orosz népet, és mindazokat, akik a Szovjetunió területén éltek. Hasonló rendszereket ültetett fél Európa nyakába. A bolsevizmus 100 millió emberi életet követelt! Sztálin halálával a Szovjetunió a legvadabb judeo-bolsevizmusból egy mérsékeltebb népi kommunizmus felé mozdult el. Hamarosan letörte a szovjet blokkhoz tartozó országok judeo-bolsevik vezetését is. Mi magyarok jól tudjuk, miért lehetett nekünk 1956-unk, és azt is, hogy kezdődött az el. Azt is tapasztalhattuk: valami változott. Míg 1945-ben a Magyarországot elfoglaló szovjet hadsereg tagjai rablást, gyilkolást, tömeges nemi erőszakot hoztak, 1956-ban az ilyen jellegű atrocitás már nem volt napirenden. A ’80-as évek végén az orosz katonák hazamentek. Az sem volt véletlen, hogy ez megtörténhetett. A blokkhoz tartozó államok felszabadítása szintén része volt az orosz tervnek. A kelet-európai országokban mély és keserű nyomot, valamint berögződött oroszellenességet hagyott a negyven éves szovjet uralom. Az új idők demokratikus államközi együttműködéseitől függetlenül a nép rossz emlékei megmaradtak. A nemzeti gondolkodású emberek pedig tudatosan őrizték a múlt árnyait, okulásul. Most azonban itt az ideje, hogy felülvizsgáljuk történelmi előítéleteinket! Tisztán kell látnunk, mi miért történt. Józanul kell szemlélnünk a jelent, és számot kell vetnünk a jövőről. Világosan kell látnunk, hogy a második világháború végén országainkat elfoglaló orosz katonák totális judeo-bolsevista befolyás alatt álltak. A minden nemzettől idegen ’szovjet’ vezetés mindent megtett, hogy állattá aljasítsa az orosz katonát. Ismerjük Ilja Ehrenburg talmudista gyűlölettől hajtott kiáltványait, melyben állatoknak nevezte az ellenséget, asszonyaikat, lányaikat pedig megerőszakolandó prédának. Az orosz katona áldozatul esett az állati gyűlöletnek, mely sokukból lelketlen gyilkológépet csinált. Az orosz nép ugyanolyan áldozata volt a judeo-bolsevizmusnak, mint a megszállt országok. A Magyar Nemzeti Arcvonal – Hungarista Mozgalom 1995-ben új nemzeti ünnepet teremtett Becsület Napja elnevezéssel. Az ünnepen azokra a hősökre emlékezünk, akik 1945. február 11-én kitörtek a Budai Várat körülzáró szovjet ostromgyűrűből. Vezetői határozat alapján 2007-től megemlékezéseink során a magyar és a szövetséges német katonák sírjainak, emlékműveinek megkoszorúzása után egy szál fehér szegfűt helyezünk az orosz emlékművekre, ezzel tisztelegve mindazon egykor ellenséges katonák előtt, akik az ismert körülmények között is meg tudták őrizni emberi mivoltukat, és mindazok előtt, akik a másik oldalon áldozatává váltak a bolsevizmus sátáni eszméjének. Értelmetlennek tartjuk mindazon megnyilvánulásokat, amelyek az orosz népet teszik felelőssé egy életidegen eszmeiség bűneiért. Felesleges feszültségszításnak tartjuk azokat az akciókat is, melyek célja az orosz katonai emlékművek elleni támadás. Továbbá felhívjuk a figyelmet, hogy az a világ, ami ma Oroszországban épül, pontosan az a cél, melyért annak idején a mi katonáink harcoltak a bolsevizmussal szemben! És ma Oroszország vezetheti nemzeteinket – feltéve, hogy országink jó oldalra állnak. És egyáltalán nem mindegy, hogy a hazafias erők milyen álláspontra helyezkednek Oroszországot illetően. Vlagyimir Putyin, a koronázatlan cár ma Európa legnagyobb politikusa. A Németországban tapasztalatot szerzett hajdani KGB-tiszt határozottan szembefordult a cionista világuralommal. Országát rövid idő alatt felemelte, és olyan államrend kiépítésébe kezdett, mely örömteli példa minden nemzet gondolkodó, honszerető népének. A zsidó iparmágnások, bankárok az orosz börtönökben rohadnak meg az orosz nép és állam kirablásáért. A rend ellen izgató, bomlasztó újságírók, áruló ügynökök is megérdemelték a sorsukat. Az idegen érdekek kiiktatását követően elkezdődhetett a belső rendrakás, melynek révén olyan államkép jön létre, amely a szándékos rombolás nélkül a legtermészetesebb lenne minden igazságosan működő államban. Felszámolták a szektákat, szigorú gyermek- és ifjúságvédelmi intézkedéseket vezettek be. A gazdasági fellendülés egyértelmű, és az orosz katonai potenciál is legyőzhetetlennek tűnik. Oroszország kétségkívül nemzeti és szociális jellegű úton halad. A fokozatos történelmi átértékelések, valamint az ország külpolitikája, világhatalmi szerepvállalása szintén rokonszenvet ébresztenek a világ jóra törekvő népeiben. Európa népei számára örömteli az orosz újjászületés. Örömteli és reményteli! Irigyeljük az orosz népet, és tiszteljük vezetőiket. Bizakodva tekintünk Oroszország felé, mert az ott zajló folyamatok reménnyel töltenek el bennünket is. Hisszük, hogy Oroszország vezetésével Európa is felemelkedhet! LINK: A cikk!

Visegrádi Négyek: A NATO pajzsa Oroszország ellen - 1. rész

Bár az együttműködés előremozdítására Magyarország kormányzati ciklusokon átívelő jelleggel, folyamatosan nagy hangsúlyt fektetett, a Visegrádi Négyek szervezetének jelentősége még mindig nem került be a köztudatba Magyarországon. A fővonalú média a Visegrádi országok biztonságpolitikai együttműködésének elmélyítéséről szóló hírek kapcsán kezdett el foglalkozni a Lengyelország, Szlovákia, a Cseh köztársaság és Magyarország közt megvalósított hosszú távú programmal. 1992-ben a visegrádi országok létrehozták a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodást (CEFTA). Ez a szervezet a nyugat-európai minta alkalmazását jelentette a négy ország által alkotott kereskedelmi övezet vonatkozásában. Az együttműködés médiában való kommunikálása részét képezte a nemzetgazdaságok leépítésére kidolgozott folyamathoz társított propagandának, amely a privatizációs program rövid távú bevétel-növekedését gazdasági fejlődésnek mutatta fel a térség valamennyi országában. Elegendő arra gondolni, hogy hazánkban a privatizációs programot még mindig a gazdasági növekedés motorjának állítják be, ami csak és kizárólag a hazai korrupt viszonyok miatt "siklott félre". Az eredeti CEFTA egyezményt a visegrádi négyek néven ismert országok (Lengyelország, Magyarország, Csehszlovákia (később Csehország és Szlovákia) írták alá 1992. december 21-én Krakkóban. A hivatalosan megfogalmazott célok szerint a CEFTA-n keresztül a tagországok célja volt 1.) a nyugat-európai intézményekkel való integráció felgyorsítása, 2.) az európai politikai, gazdasági, védelempolitikai és jogi rendszerbe való bekapcsolódás, 3.) a tagállamok demokratikus politikai- és szabadpiaci gazdasági rendszerének megszilárdítása. Szlovénia 1996-ban csatlakozott a CEFTA-hoz, amelyet 1997-ben Románia, 1999-ban Bulgária, 2002-ben Horvátország és 2006-ban Macedónia követett. Az összes korábbi tagország már kötött társulási megállapodást az Európai Unióval, így a CEFTA a teljes jogú EU-tagság előkészítését végezte. Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia 2004. május 1-jén vált az Európai Unió tagjává, Bulgária és Románia pedig 2007. január 1-jén. Horvátország esetében a csatlakozási tárgyalások folyamatban vannak, Macedónia pedig hivatalos EU-tagjelölt. Az EU irányelvei mentén a jövőbeli tagországok szabadkereskedelmi zónák megalapításával készülnek fel a tagságra, amihez nagyarányú privatizációs program társul, azt követően pedig az államadósság fokozatos növekedése. Az egyezményhez csatlakozó országok kollaboráns vezetői a kormányprogram keretein belül lehetővé teszik a nyugati cégek monopolhelyzetének kialakítását. Ezt alátámasztja az a tény, hogy a CEFTA-országok külkereskedelme nagyrészt az EU tagállamokra korlátozódik. Vagyis a CEFTA szervezete az a gépezet, ami a Szovjetunió felbomlása után lehetővé tette a nyugati szövetségi rendszer Oroszország felé terjeszkedését a posztszovjet országok beolvasztásával, és évtizedes munkának köszönhetően a folyamat ott tart, hogy a politikai közbeszéd tárgya az Európai Egyesült Államok megalakítása, miközben a NATO igényt tart az egész európai térségre. A posztszovjet államok EU- és NATO-csatlakozása minden esetben az után zajlott le, hogy a privatizációs programnak köszönhetően a nyugati érdekeltségek kezébe, vagy felszámolásra kerültek a nemzetstratégiailag fontos ágazatok. A nyugati érdekeltségeknek nem volt érdeke a gazdasági növekedés ebben a térségben, mivel a térség egésze a NATO szövetségi rendszerének perifériáját képezi, és eltérő nagyhatalmi érdekek potenciális ütközőpontja. A NATO vesztes háborúi, és a 2008-as gazdasági világválság során az Amerikai Egyesült Államok esetében a sorozatosan elszakadni akaró tagállamok felhívták a figyelmet arra, hogy a NATO nem rendelkezik elég stabilizációs erővel ahhoz, hogy egy átfogó válság esetén megőrizze a nyugati szövetségi rendszer katonai, politikai és gazdasági egységét. Az Egyesült Államok területén történt természeti katasztrófákat követően kialakuló kaotikus állapotok, illetve a nyugati országok nagyvárosaiban egyre rendszeresebben megjelenő zavargások okozta problémák egyértelművé tették, hogy egy átfogó válság esetén a NATO haderők tekintélyes része le lenne kötve a gazdasági központok stabilizálásával, ami nagy valószínűséggel a perifériaállamok leszakadásához vezetne, mind Európában, mind pedig a NATO-által uralt afrikai és ázsiai térségekben. Ezért a négy ország közt immár célszerűsített biztonságpolitikai együttműködés van. A Visegrádi Négyek együttműködés a NATO pajzsa Oroszországgal szemben, és egy olyan stabilizációs erő, ami a nyugati szövetség - katonai - válsága esetén helyi szinten azonnal, gyors reakcióra képes, és ellensúlyozza a NATO legfőbb gyengeségét, az átcsoportosítás lassúságát. A Visegrádi Négyek együttműködést már a kezdetektől fogva erre tervezték, amire az elmúlt évek történései is egyre több bizonyítékot szolgálnak. A 2009. október 8-án Budapesten megrendezett miniszteri találkozón már központi téma volt a Visegrádi Harccsoport létrehozása. Akkor a Visegrádi Négyek és Ukrajna honvédelmi miniszterei megegyeztek egy gyorsreagálású harccsoport létrehozásáról. A tárgyalás később kibővült négy nyugat-balkáni ország képviselőivel, és a V4 országok képviselői kinyilvánították, valamennyien célként tekintenek arra, hogy Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró és Macedónia a NATO-hoz és az Európai Unióhoz csatlakozzon. A találkozón Szekeres Imre kijelentette: "Magyarország azon három ország közé tartozik, amely szárazföldi erőinek több mint 10 százalékát a közös feladatokra ajánlotta fel, és egyedüliként tudott megvalósítani egy olyan szövetségi projektet, amely a NATO egyik képességhiányát, a stratégiai légi szállítás nehézségeit orvosolja", amely kijelentés a későbbiekben még fontos lesz a Visegrádi Négyek együttműködés hosszú távú céljai szempontjából. 2010. június 21-22-én Balatonőszödön került megrendezésre a V4-es vezérkari főnökök találkozója. Az eseményt követően Benkő Tibor altábornagy kijelentette, hogy az EU Harccsoport mintájára megalkották a Visegrádi Harccsoport megvalósíthatósági tanulmányát. Mint azt elmondta, a szervezet körülbelül 1000-1200 fős kontingenst jelent, amely feladatai közé többek között a békefenntartás és a kríziskezelés tartozik, valamint a találkozón érintett témaként említette az előretolt repülésirányítók képzését, az improvizált robbanóeszközök elleni védekező képesség kialakításában folytatott együttműködést, valamint a helikopterkezdeményezés feltételeinek áttekintését. A közvélemény csak ezt követően értesült az együttműködés valós súlyáról. 2011. május 12-én a négy ország védelmi miniszterei Lőcsén megállapodtak egy közös, az EU követelményeinek megfelelő harccsoport létrehozásáról. Azt követően a Strategic Forecasting (Stratfor) főigazgatójával, George Friedmannel készített interjú terjedt el a világhálón, "A magyarok végre kezükbe vették sorsukat" címmel. A média rögtönzött, újonnan felmerült "ötlet" jelleget akar adni az együttműködésnek mondván, hogy az kifejezetten az Orbán-kormányhoz köthető, de az előzményekre tekintve azt láthatjuk, hogy az egyezmény mögött egy olyan, előre célszerűen eltervezett és hosszú távú program van, ami a közeljövőben a magyarság egészének sorsára kihatással lesz. 2011. október 4-én Orbán Viktor Rijádban a szaúdi kereskedelmi és ipari kamarák tagjai előtt mondta, hogy "az elkövetkező öt-tíz évben Európa gazdaság növekedését elsősorban nem a régi hagyományos, nagy európai gazdaságok adják majd, hanem a Balti-tengertől az Adriai-tengerig húzódó közép-európai térség". Orbán Viktor és más szabadkőműves politikusok kijelentései arról, hogy a jövőben a közép-európai térség lesz az európai gazdaság motorja, egyáltalán nem alaptalanok, hanem épp ellenkezőleg, tudatában vannak olyan terveknek, amiket a nyilvánosság számára egyetlen politikus sem közöl. 2011. november 16-án a külügyminiszter és a honvédelmi miniszter előterjesztést adott be az Európai Hagyományos Fegyveres Erőkről szóló Szerződés (CFE) és kiegészítendő dokumentumai Oroszországi Föderáció viszonylatában való részleges felfüggesztéséről. Ennek értelmében Magyarországnak a továbbiakban nem kötelessége tájékoztatni az Orosz Föderációt az esetleges NATO-csapatmozgásokról, ami a közelmúlt történéseivel együtt nagyarányú NATO-átcsoportosítást vetít előre. November 17-én az Európai Unió elfogadott egy ENSZ határozatot, miszerint Dél-Oszétia és Abházia megszállt terület, és Grúzia jogosan tart igényt rájuk, az orosz hadsereg pedig megszállóként tartózkodik grúz területen. Még aznap az orosz vezérkar főnöke, Nyikolaj Makarov hadseregtábornok bejelentette, hogy 700 000 tartalékost készenlétbe helyeznek, és megkezdik behívásukat. 2011. november 23-án az Egyesült Államok is felmondta a CFE-egyezményt, ezzel eddig összesen 15 NATO-tagállam vonta ki magát az egyezmény alól, köztük hazánk is és a visegrádi együttműködés tagállamai. FOLYT. KÖV. LINK: A cikk!

Visegrádi Négyek: A NATO pajzsa Oroszország ellen

A NATO újabb háborúra készül, és a lakosság figyelmét elvonják róla a mindenre kiterjedt médiagépezettel. Az európai médiában csak a válságról hallani, a bankrendszer közelgő összeomlásáról, a leminősítési hullámról. A Szíria katonai megszállásának Oroszország általi megvétózását követő események voltak a nyílt szembenállás első eseménysorozata, de ahogy az ENSZ határozat létrejött Dél-Oszétia és Abházia területe kapcsán - ami az orosz érdekszférába való beavatkozás szándékának hivatalossá tétele -, mintegy varázsütésre megkezdődött a félelem a periféria államok államcsődjétől (köztük Magyarországétól). A hazai fővonalú média is ezzel van elfoglalva, miközben a kormány kommunikációja az újabb IMF-hitel elfogadtatására és a forint elleni állítólagos spekulatív támadás boncolgatására korlátozódik. A Moody's leminősítette Magyarországot, Giró-Szász András kormányszóvivő pedig a Moody's döntésével kapcsolatban kijelentette, hogy hasonló spekulatív támadás zajlik a forint ellen, mint 2008-ban, és megerősítette, hogy nemzetbiztonsági kérdésnek tekintik és vizsgálják, kik állhatnak a támadás hátterében. A Magyarország destabilizálására irányuló törekvések részét képezik annak a propaganda-hadjáratnak, ami eltereli a figyelmet az ország geopolitikai helyzetéről és arról, hogy a közeljövőben hazánk logisztikai központja lesz a NATO keleti terjeszkedésének. A teljes európai média hallgat róla, és a gazdasági helyzettel elterelik az emberek figyelmét, pedig az elmúlt napok történései alátámasztják, hogy az ország jelenlegi vezetése - mint a nyugati szabadkőműves rendszer helyi kirendeltsége - tudatosan részt vesz a NATO háborús előkészületeiben. A NATO jelenleg megteremti az orosz érdekszféra elleni katonai beavatkozás jogi feltételeit, Magyarország törvényeit pedig ehhez azonnali hatállyal hozzáigazították. Az Európai Unió - fél éves váltással - folyamatosan többnemzeti harccsoportokat tart készenlétben arra az esetre, hogy azok a politikai döntés követően 10 napon belül bárhol bevethetőek legyenek az unió területén belül. Magyarország legközelebb 2012 második felében lát el készenléti feladatkört, így a kormánynak meglesz az ürügye a mozgósításra. Hogy a Visegrádi Együttműködés nem a közép-európai nemzetek önrendelkezését védi, hanem a NATO pajzsaként és stabilizációs erejeként szolgál, arra elég beszédes állásfoglalást ad Szekeres Imre 2009. október 8-án Budapesten megrendezett miniszteri találkozón tett kijelentése, miszerint az együttműködés "a NATO egyik képességhiányát, a stratégiai légi szállítás nehézségeit orvosolja". Nem csak orosz szakértők hívták rá a figyelmet, hanem a Friedman-interjúnak is egyik kiemelkedő pontja az a megállapítás, hogy a NATO hadműveletek többnyire az Egyesült Államok stratégiai légi szállítási képességére támaszkodnak. A NATO gyenge pontjai a líbiai hadműveletek során a korábbiaknál is látványosabban mutatkoztak meg, és nyilvánvalóvá vált, hogy a NATO életképtelen az amerikai haderő nélkül, az amerikai haderő Közép-Európába történő átcsoportosítása pedig roppant időigényes. Arról nem is beszélve, hogy a CFE-egyezmény miatt az európai NATO-tagállamok néhány nappal ezelőttig kötelesek voltak jelenteni az Orosz Föderáció felé minden csapatmozgást. Ezt a problémát sikeresen megoldották egy rendelettel. Ez a fajta ködbe burkolózás és az európai kormányzatok oroszellenes retorikája nyilvánvalóvá teszi az ellenséges szándékot. Hogy a naivak elgondolásaival ellentétben az ellenséges retorika nem csak a hétköznapi politikában jelenik meg, és a visegrádi együttműködés pajzsként szolgál a NATO számára egy esetleges orosz válaszreakció esetén, azt igen jól szemlélteti a Friedman-interjú: "Ez a négy ország, de hozzájuk vehetjük bátran Romániát, Bulgáriát, Szerbiát, sőt, Ukrajnát is, harapófogóba kezd kerülni. A közép-kelet európai térség vákuummá válhat. Először is azért, mert Oroszország lassan, de biztosan stratégiát váltott és ismét terjeszkedő politikát folytat. Egyelőre a volt szovjet köztársaságokat hálózza be – Moszkva minden téren függőségi viszonyba sodorja őket. Az igazi, drámaian érzékelhető váltást Oroszország Grúzia ellen indított háborúja jelezte. Oroszország szomszédainak be kell látniuk, hogy ők is bármikor sorra kerülhetnek." Jól látható, hogy az Oroszországgal, mint agresszívan terjeszkedő, „világuralomra törő” nagyhatalommal való látványos rémisztgetés jól bevett eszköznek számít, amely történelmi traumákra épít, és így a NATO számára hatékony érdekérvényesítési eszköz volt valamennyi posztszovjet országban. Mindazonáltal figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy jelenleg a NATO az, aminek a fennmaradásához újabb erőforrásszerző háborúkra van szüksége, amit jól mutatnak mind a nyugati szövetési államok gazdasági helyzete, mind pedig a NATO egyre inkább kiütköző gyenge pontjai. Az együttműködés egyik fő aspektusa - vagyis hogy a NATO a stratégiai légi szállítás nehézségeit orvosolja - is arra enged következtetni, hogy a visegrádi együttműködésnek nem a tagállamok biztonsága szempontjából van kiemelkedő feladata, hanem a NATO egésze szempontjából, vagyis elsődleges feladatának tekinthető, hogy biztosítsa a NATO számára a megfelelő légi szállítást egy keleti irányba történő csapásmérésre, ami egyébként az amerikai rendszerek átcsoportosításával roppantul nehézkes vállalkozás lenne. Az Orosz Föderáció felvetette annak a lehetőségét, hogy megtiltják a területükön áthaladó, Afganisztánba irányuló légi szállítást, vagyis az orosz állam potenciális veszélyként számol azzal, hogy a közeljövőben a NATO "békefenntartókat" küld az ENSZ által "orosz megszállás alatt lévő területnek" nyilvánított Abházia és Dél-Oszétia területére, ami a NATO-haderő egy újabb hídfőállása lenne az átcsoportosítások könnyebb lebonyolítására. Hogy a magyarországi kormányzat a visegrádi együttműködés keretén belül részt vesz ennek a háttér-tervezetnek a végrehajtásában, az jelent közvetlen veszélyt az ország lakosságára nézve, nem pedig a NATO által elfoglalt területeken történő orosz érdekérvényesítés. Ugyanis a NATO hódító háborúinak köszönhetően minden NATO-tagállam potenciális katonai célpont. Kár áltatni magunkat azzal, hogy a Visegrádi együttműködés a közép-európai országok biztonságpolitikája szempontjából fontos. Már az 1994-es prágai csúcs azért is vált nevezetessé, mert a négy tagország miniszterelnökein és elnökein kívül a találkozón részt vett Bill Clinton amerikai elnök is. Akkor ez kifejezte, hogy az ország egy újabb szövetségi rendszerrel kötődik a hanyatló Nyugathoz. Az azóta sincs ez másképp, ennek ékes bizonyítéka a közelmúlt történései. Minden szempontból egy újabb NATO-hídfőállásnak tekinthető, ami a nyugati szövetségi rendszer gyengeségeit helyi forrásokból ellensúlyozza. Hogy hazánk a közeljövőben egy kelet felé irányuló NATO-beavatkozás logisztikai központja lesz, azt hűen mutatja, hogy a kollaboráns kormánynak hirtelen nagyon sürgőssé vált a hazai fegyveres szakszervezetek eltávolítása. Magyarországon eddig sem volt működőképes szakszervezeti érdekképviselet, de a hatalom mindeddig megelégedett a szakszervezeti vezetők kézben tartásával, lefizetésével, akit nem tudtak lefizetni, azt pedig megfélemlítették, vagy belekényszerítették egy erejét felőrlő, elnyújtott "igazságügyi" procedúrába. Szima Judit letartóztatása annyit jelent, hogy valami készülőben van Magyarországon: egy olyan folyamat, aminek egy életképes fegyveres rendvédelmi szakszervezet a megvalósítás szempontjából túl magas biztonsági kockázatot jelentett volna. Forrásaink szerint a közelmúltban Magyarországra olyan mennyiségű katonai logisztikai rendszer lett beszállítva, ami a térség védelmi feladatainak ellátásával már meg nem magyarázható, sokkal inkább egy invázió előkészületeit vetíti előre. A Nemzeti Információs és Bűnügyi Elemző Központ létrehozása is ezzel összhangban történik. A Belügyminisztérium közleménye szerint "a korszerű technikák felhasználásával a NIBEK egységesíti a különböző nemzetbiztonsági és rendészeti szervek adatkezelését, gyorsítja az adatelemzéseket, és fontos feladata lesz, hogy kiszűrje az együttműködő szervek működésbeli párhuzamosságait." Az új szervezet akadálytalanul hozzáférhet az adatkezelőktől minden információhoz, és mivel ez a rendészeti szervekre is vonatkozik, ezért kijelenthetjük, hogy a szervezet eszköz a karhatalmi erők vezetőinek és személyi állományának teljes ellenőrzés alatt tartására, valamint a belső politikai ellenzék teljes körű megfigyelésére, és ennél fogva célja minden, az újabb NATO hadművelet elé álló akadály felszámolása. Akkor is, ha ez a nép szemében egyetlen hiteles szakszervezeti vezető nyilvánvalóan koholt vádak alapján történő letartóztatását jelenti. Hogy mindez kinek az érdekében történik, afelől sem lehet semmi kétségünk, ugyanis a Nemzeti Információs és Bűnügyi Elemző Központ név rövidítése (NIBEK = ניבע) jiddisül annyit jelent: "új". LINK: A cikk!

Az USA a Perzsa-öbölben akar egy újabb Pearl Harbor-t rendezni?

A USS Enterprise az általa vezetett csapásmérő erők jelenleg haditengerészeti gyakorlatot tartanak, ami az Irán elleni háború egy vonatkozását szimulálja. A gyakorlat Florida partjainál zajlik. A szimuláció kilenc ország részvételét képezi le, ebből kettő olyan "fundamentális iszlám teokrácia, ami terrorista csoportok támogatásával gyanúsított". A gyakorlat térképe tartalmaz egy 56 kilométer széles szorost, ami a parttól 320 kilométerre található. A szoros alakja és szélessége megegyezik a Hormuzi-szoroséval - azzal a tengeri olajkereskedelmi csomóponttal, ami jelenleg Irán irányítása alatt áll. Az USA katonai tisztviselői persze tagadják, hogy a gyakorlatnak köze lenne az iráni helyzethez, mondván hogy "a csoport több lehetséges küldetés területének szimulációjával gyakorlatozik". Dennis Fitzpatrick, az atlanti csapásmérő erők kiképzésének koordinációjáért felelős tiszt mindenesetre azt mondta, a csoport azokra a gyakorlatokra összpontosít, ami a flotta úti céljával kapcsolatos. Az ötven éves repülőgép-hordozó anyahajó, a USS Enterprise vezeti a gyakorlatot, és márciusban csatlakozik a Perzsa-öbölhöz tartózkodó csapásmérő erőkhöz. Hivatalos nyilatkozatok szerint ez lesz a hajó utolsó küldetése. A USS Abraham Lincoln már január 22-én belépett a Perzsa-öbölbe egy cirkálóval és két rombolóval, egy brit és egy francia hajóval. Egy másik anyahajó, a USS Carl Vinson is a Hormuzi-szorostól keletre állomásozik az Arab-tenger északi részén, Irán délnyugati partjainál. Az Egyesült Államok 15000 tengerészgyalogost telepített Kuvaitba, egy expedíciós tengeri zászlóaljat illetve kétéltű partraszálló csoportot. Figyelemreméltó, hogy a három repülőhordozó-anyahajó kísérete nem a szokásos 2-4 cirkáló és 3-6 romboló, hanem annak fele-harmada. Ám ez a harcrend meglehetősen szokatlan, sőt teljesen ésszerűtlen, hiszen éppen ezek az egységek biztosítják a légvédelmet a csapásmérő erők számára (természetesen az E-2 Hawkeye AEW és F/A-18-asok mellett), valamint a Tomahawk támadó kapacitást. A három hordozó kötelékből az egyik éppen a USS Enterprise, amelyet 2013-ban terveznek leselejtezni. Ennek a költsége - nukleáris és más veszélyes hulladék - iszonyatos. Ez is alátámasztja azt a feltételezést, hogy az USA olyan egységeket vezényel a térségbe, és olyan mennyiségben, melyek elvesztésével számol. Irán megtámadását igen nagy eseménnyel lehet csak indokolttá tenni, ezért a Perzsa-öbölben egy új Pearl Harbor-t akarnak megrendezni. Csak egy ilyen esemény tudna hatni a hazai közvéleményre. A kiváltó provokáció egy izraeli támadás lenne, melyre válaszul az irániak minden számukra veszélyesnek tekinthető célpontot igyekeznének megsemmisíteni. Tehát egy óriási provokáció előkészületeinek vagyunk a tanúi. Semmilyen katonai szempont (sem stratégiai, sem taktikai) nem támasztja alá az irániak által könnyedén elérhető kuvaiti társégben történő erőösszevonást. Még az is elképzelhető, hogy izraeliek mérnek csapást az USA hadihajókra, és izraeli gépek iráni felségjelzéssel "látványrepüléseket" végeznek a művelet helyszínén. Az USA 1915-ben a Lusitania óceánjáró állítólagos német tengeralattjáró általi megtorpedózására hivatkozva, 1941-ben Pearl Harborra hivatkozva lépett be a világháborúkba. Most a Pentagon - a szokás hatalma következtében - Kuvaitot jelölte meg egy újabb "hajótemetőnek". Ezért ilyen kérdőjeles ez a szokatlan felvonulás. LINK: A cikk!

A MALÉV felszámolása az IMF álatal szabott feltétel volt

Az ál-nemzeti, magyarkodó kormányzat a csakazértis hőzöngés után elkezdte feladni állásait, a Soros-fióka fideszes nagyokosok komolyan belekezdtek az országot felszámoló üzelmeikbe. Önálló magyar államról már nem beszélhetünk, de ettől függetlenül amink még van, arról az Orbán-kormány lemond, önként és dalolva. Kissé naivnak kell lenni ahhoz, hogy azt mondja az ember, hogy ez nem volt benne a tervekben, és az úgynevezett miniszterelnök a kormányával egyetemben a nemzetet akarta szolgálni, csak hát győzött a nyugati túlerő. Nem volt itt szó semmilyen valós szembenállásról, csak cionista érdekellentétről. A MALÉV kivégzése az ország felszámolásának egyik stációja. Egy a Liszt Ferenc 'Ferihegyi' repülőtér biztonsági részlegén dolgozó középvezető ismerősünktől kaptuk azt a hírt, miszerint a MALÉV csődhelyzetbe kényszerítése az IMF feltétele volt. "Mindent előre lezsíroztak", a biztonságiakat előre tájékoztatták, "fel tudtunk készülni a várható káoszra" - fogalmazott ismerősünk. Elmondása szerint a repülőtéren dolgozók előtt nyílt titok, hogy az IMF áll a MALÉV bedöntése mögött. "Nem volt olyan ok, amiért ne mehetett volna minden tovább, ahogy eddig. Persze voltak adósságok, de az minden társaságnál van, még az amúgy nyereségesen működőknél is." A pilóták és a kiszolgáló személyzet is mind erről beszél. Néhány ember, akiket átvettek a diszkont légitársaságok, befogják a szájukat, mert félnek, de a többség tisztában van a történtek hátterével. Számunkra egyáltalán nem meglepő a cionista rendszer legutóbbi, burkolt intézkedése. Tudomásul kell venni, hogy az országot irányító klikk, a hozzájuk tartozó holdudvarral, és az úgynevezett ellenzékkel, illetve többpártrendszerrel, mind idegen érdeket szolgálnak. Ám nemcsak hogy idegent, de ellenségeset is. Ez az egész színjáték már jó ideje az ország felszámolásáról, ellenség kezére való átjátszásáról szól. A korrupt rendszerben senkinek semmi köze a magyarság érdekeinek képviseletéhez. LINK: A cikk!

India nem dollárban, hanem aranyban fizet az iráni olajért

India lett az első ország, mely az iráni olajszállítmányok esetében eláll a dollár használatától, és közvetlen aranyban fog fizetni az import olajért. A közeljövőben várhatóan Kína is követni fogja ezt a példát. India és Kína vásárlásai napi egymillió hordó olajat jelentenek, ami az iráni olajbevételek 40%-át hozza. Az aranyban történő kifizetések lehetővé teszik az iráni gazdaság számára, hogy ellensúlyozza az Európai Központi Bankban befagyasztott pénzek hiányát. Az olajembargó bevezetését követően az Európai Unió olajfelhasználásának már csak 20%-a érkezik Iránból, ami így is azt jelenti, hogy az unió nem hozhat valóban hatékony gazdasági intézkedéseket az iráni állammal szembeni kényszer gyakorlására anélkül, hogy az saját gazdaságát is próba elé állítaná. Orosz szakértők szerint ez már részét képezi Irán és szövetségesei gazdasági ellentámadásának, ami az arany árának felpörgetésére és a dollár értékének csökkentésére irányul. Korábban a szerződő felek hivatalosan az iráni pénz használatában egyeztek meg, az aranyra mint fizetőeszközre való átállás ezidáig titokban volt tartva. Kína után India vásárol második legnagyobb mennyiségű iráni olajat éves szinten, ami összességében 12 milliárd dollár értékű üzletet jelent. India két állami tulajdonú bankon, az UCO Bank és a Reserve Bank of India rendszerén keresztül fog fizetni az iráni olajért. LINK: A cikk!

Összeomlás előtti gondolatok

Olyan napokat élünk és olyan idők állnak előttünk, melyek történései, tendenciái messzemenőkig alátámasztják, illetőleg alá fogják támasztani azokat a jövővel kapcsolatos meglátásainkat, melyek bekövetkeztéről Mozgalmunk már hosszú évek óta beszél. Hasonló esetben a liberáldemokrácia és a parlamentarizmus pusztán hatalomra, pénzre, hírnévre éhes, pártos gondolkodású politikai erői örömtáncot lejtenének, örülve annak, hogy úgymond "bejött amit mondtak". Mivel magunk részéről a liberalizmussal és a parlamentarizmussal kikövetkezett utat erkölcstelennek, vacaknak, minőségtelennek tartjuk, nekünk nincs okunk örömre. Tudtuk jól, hogy el fog érkezni ez az időszak, melynek főbb jellemvonásait, eshetőségeit az utóbbi három évben felvázoltuk a Jövőnk.info hírportál hasábjain. Számolva azzal, hogy az elviselhetetlen, reménytelen helyzet sokakat visz közelebb az igazság és a miértek kereséséhez, az alábbiakban - mintegy összefoglaló jelleggel - nagy vonalakban bemutatjuk magunkat, és néhány alapvetésünket. Kik vagyunk? Nemzeti létünk és a magyarság megmaradásának kérdéskörét tekintve, valamint a jövőnk meghatározásának útjait illetően gyökeresen szembemegyünk az általánosan elfogadhatónak, politikailag korrektnek minősített, fősodratú médiában hallható válaszokkal. Éppen ezért merülhet fel több olvasóban, hogy kik vagyunk mi, "ki a megbízónk", esetleg "honnan vesszük a bátorságot". Nos, mi - azaz a Jövőnk.info szerkesztősége - mindannyian a Magyar Nemzeti Arcvonal és az Egységes Magyarország Mozgalom tagjai, illetőleg szimpatizánsai vagyunk. Keresztények vagyunk és nemzetállami keretek között képzeljük el a magyarság jövőjét. Küldetésünk a magyar érdekű jövőt építő politikai válaszok megadása. Önkéntes, bajtársi alapon üzemeltetjük hírportálunkat, szerkesztőségünk tagjai munka mellett képesek rendre hozni az elvárt magas színvonalat. Az utóbbi években alaposan melléfogtak azok, akik minket mint valamiféle félelemkeltő, szélsőséges gyűlöletcsoportot próbáltak beállítani a szélesebb közönség előtt. Elemzéseinket a legmagasabb kormányzati körökben is mértékadónak tartják, odáig menően, hogy rendszeresen halljuk vissza meglátásainkat a jelenlegi államvezetés némely tagjaitól is. Demokráciát vagy diktatúrát akarunk? Elterjedt egy téves képzet az elmúlt évtizedek alatt, miszerint a demokrácia és a diktatúra egymás pontos ellentétei. A diktatúrával szembemenően - ahol egy teljhatalmú diktátor vagy egy szűk kör gyakorolja a hatalmat - a demokráciát sokan a nép véleményének megfelelő uralmi rendszernek gondolják, ahol a nép uralkodik. Ennek tarthatatlanságát aztán a 2006-os események után többen észrevették, ám az elmúlt másfél év történései még több ember szemét nyitották fel. A demokrácia többé nem szent tehén, hanem egy uralmi rendszer, ahol négyévente az urnákhoz járulnak a szavazók és megválasztják a kormányalakításhoz szükséges többséget. Az 1990 óta eltelt parlamenti ciklusok tapasztalata alapján elmondható, hogy a beszavazott politikusok a "néptől kapott" mandátumukat önérdekérvényesítésre használják, semmi közük a nép érdekeinek képviseletéhez. Az utóbbi hetek pedig még a legnaivabbaknak is megmutatták, hogy abban az esetben, ha a parlamentnek felelős kormány a nép érdekeit kívánná szolgálni, arra se lenne semmiféle lehetősége. Ehhez a helyzethez az 1990 óta hivatalban lévő összes kormány és ezek politikai döntéshozóinak minősített hazaárulása járult hozzá, hogy tehát az állami vagyonon túl a politikai hatalmat is idegen - és ellenséges - kézre játszották át. Ez a jelenlegi köztársaság demokráciája. Hogy mentse a menthetőt, a jelenlegi miniszterelnök - számunkra el nem ítélhető módon - megkezdte a liberális demokrácia intézményrendszerének lebontását, ezzel párhuzamosan pedig a keleti nyitás rosszul kivitelezett - majd ezt követően gyorsan felrúgott - politikáját. Egyetlen óriási bökkenő ezzel a politizálással az, hogy általa a még egy darabig hivatalban lévő kormányfő saját mentorát, Soros Györgyöt, a hírhedt amerikai pénzügyi és politikai spekulánst árulta el. Az árulás soha nem vezet jóra, bárkit is árul el az ember. Érdemesebb lett volna kitartani a behódoló politizálás mellett, akkor hosszabb ideig ki lehetett volna húzni. Bár a rendszer akkor is összeomlott volna előbb vagy utóbb. Ezután a rendszer után mi semmiféle népbutító demokráciát, de népnyomorító diktatúrát sem akarunk bevezetni. Rendnek kell lennie, dolgozni kell, a fogyasztói társadalmat pedig egy önművelésre és szellemi-erkölcsi felemelkedésre fogékony nemzeti sorsközösséggé kívánjuk összekovácsolni. Amit a tenni akarónak most tenni érdemes A tájékozottság legyőzi a félelmet és reményt ad. A Jövőnk.info hasábjain olvasóink rendszeresen a legfontosabb hírekkel, azok háttérelemzéseivel találkozhatnak. Nyilvános előadásainkról, túráinkról, egyéb kulturális programokról is itt tájékoztatjuk a szélesebb közönséget. Az elszánt férfiakat és fiatalokat várják a Népi Akciócsoportok folyamatos erőnléti edzésekkel, képzésekkel. Politikai-társadalmi vonalon pedig az Egységes Magyarország Mozgalom csoportjai várják a folyamatos munkába bekapcsolódni kész hazafiakat, a régi rendszer lebontására és az új felépítésére. Mindenki hozzá tud tenni az egészhez, nincs felesleges ember. Mozgalmunk világ- és létszemlélete, politikafelfogása az egyetlen életképes alternatíva a magyarság számára. Ezért hát annak, aki tisztában van céljainkkal, utunkkal, és ezekkel azonosulni is tud, nem szabad kitérnie a feladatok elől. LINK: A cikk!

Érdekövezetek

A II. világháború fordulópontján és a végső szakaszában a már biztosan győztes nagyhatalmak találkozókat tartottak (Teherán, Jalta). Ezeken a találkozókon érdekövezetekre osztották fel a világot a háború utáni időszakra nézve. Ki-ki a saját súlyának megfelelő mértékben részesedett. Európában az oroszlánrész a Szovjetuniónak járt, ez nem kérdéses. A borzalmas harcokban a szovjet hadsereg semmisítette meg a Wehrmacht 80%-át illetve a Waffen SS alakulatoknak pedig közel 100%-át. Pozíciójából adódóan végig diktálni tudott a tárgyalásokon Sztálin. Megegyeztek a terület, a technológia, az ásványkincsek és a szellemi tőke (találmányok, tudósok) tekintetében is. A '45 május 9-e utáni határok és történések ezt tükrözték. A megállapodások most is érvényben vannak! Ennek a megállapodásnak, amely a Nyugat részére enyhén szólva is megalázó volt, többször feszegették a határait különböző konfliktusokat gerjesztve. Ide sorolható; Korea, Szuez, Vietnam, Izraeli háborúk, stb. Évtizedeken át folyamatosan támadták a szovjet érdekeket, de a végsőkig nem mertek elmenni. Őket terhelte volna egy esetleges atomháború felelőssége. A Szovjetunió különböző hollywoodi produkciók következtében (holdra szállás, űrfegyver program) óriási fejlesztésekbe és fegyverkezési hajszába kezdett, melybe végül beleroppant. Igaz, ez alatt a túlpörgetett fejlesztési verseny alatt hihetetlenül magas technológiára tett szert, melyet most tud kamatoztatni. Az erkölcsi és gazdasági válságba süllyedt birodalmat az orosz hazafias gondolkodású elit valahogy meg akarta menteni, idegen erők pedig a pusztulásba dönteni. Ezek az idegen erők a valamikori jaltai megbeszéléseken háttérbe szorult hatalmak utódai voltak. Az immár körvonalazódó Orosz Birodalom első lépésként, mely részben tudatos és szükségszerű volt, visszahúzódott a hátországába. A kommunista hatalom helyet adott egy ravasz és hazafias (nacionalista), a KGB és a hadsereg által létrehozott vezetésnek, mely valójában a vezéri elv működését alkalmazza. Ez a működési elv hatásos. Oroszország hihetetlen mértékben fejlődik, a világgazdaság egyik motorjának tartják. Oroszország ásványi anyag készletei felmérhetetlenek. A saját kommunikációjuk szerint több száz évre elegendő a nyersolaj és földgáz (Szergej Ivanov nyilatkozata 2011. május) a fokozódó felhasználás mellett is. Többek között a Kaszpi-tenger környéki óriás lelőhelyek, melyek egyelőre tartalékot képeznek. Inkább az Északi-sarkkörön belül található nagy olajmezőkre összpontosítanak, ahol nagy helyzeti előnnyel bírnak (csak ők rendelkeznek atom jégtörő flottával). Az orosz ásványi anyag kincseknek és tartalékoknak az interneten mindenki utána nézhet, döbbenetes adatokat találni. (Megjegyzendő, hogy Putyin doktori disszertációjának címe: "Az ásványkincsmezők kiaknázásának stratégiai tervezése a piaci viszonyokhoz igazítva") Ez a szinte határtalan vagyon, melyhez társul egy rendkívül kifinomult (hadi) technika és a nacionalista vezéri elvű működés, szinte határtalan távlatokat jelent. Tudják ezt az oroszok, de az ellenségeik is. Mindezzel szemben ott áll a hanyatló Nyugat és a kifosztott Kelet-Európa. Az EU előtt nincs jövő, ezt mindig hangsúlyoztuk, működési elve, a liberalizmus képtelen a megújulásra és az idő múlásával ez csak egyre fokozódik. Aki ezt nem látja, az vak. Gazdaságát már csak a nagy mennyiségű keleti megrendelések tartják fent a belső piacán kívül. Ez elsősorban gépekben és luxuscikkekben valósul meg, melyek nagy részét a távol-keleti üzemek ki fogják váltani. Valamikor a Telefunken és a Grundig is nagy nevek voltak. Hol vannak most? A Nyugat, amikor elkezd leépülni, ugyanazt fogja csinálni, mint a Szovjetunió. Leválasztja a peremkerületeit, csak jó nyugati szokáshoz híven először teljesen kifosztja azokat. Ilyen például a frankhitelekből származó extraprofit. Ez a leépülés megkezdődött, idővel magára marad a kifosztott és legatyásodott Kelet-Európa. Gondoljuk el, hány üzemünk lenne, ha kivonulna az összes nyugati ipari üzem. Enyhe túlzással kapát, vagy kaszát nem tudnánk sorozatban gyártani. Magára fog maradni egy több, mint száz milliós népességű Kelet-Európa. Az oroszok ki fogják tölteni ezt a politikai és gazdasági vákuumot, másnak nincs is rá lehetősége. Majd hivatkoznak különböző szerződésekre és stratégiai érdekekre. Ha igen piszkálják őket, akkor végül meglebegtetik az adu-ászt; a "holocaust igaz történetét". A történelmet befolyásoló legenda ötlete majd a cionbolsevisták nyakába lesz varrva, a tények, bizonyítékok pedig erkölcsileg padlóra fogják küldeni a Nyugatot! A Nyugat lehet, hogy gondolkozott egy európai háborún, de azzal már elkéstek. Katonai elrettentő erejük ott porladt most szét a Közel-keleten. Ha itt katonai mozgás lesz, az esetleg egy sima orosz bevonulás lehet - megelőző jelleggel. Fiataljaink tanuljanak oroszul. Az se baj, ha ismerik az AK-t. Tanulmányozzák az orosz történelmet és kultúrát. Az oroszok keresztények, nem pedig egy zavaros holocaust-vallás hívői, mint a Nyugat. Ne féljünk a Kelettől és nehogy el akarjuk játszani a minket mindig kifosztó Nyugat védőbástyáját. Mi magunk is keletről jöttünk. Atilla vezérünk földjén most az oroszok uralkodnak. Valahol testvérek vagyunk... Magyarország számára a függetlenség elérése a cél. Melyhez elengedhetetlen a nemzet egysége, az erős honvédség és a dinamikus nemzetgazdaság léte (nem külföldi tulajdonú). Ezekkel most nem rendelkezünk. A Nyugathoz hű politikusainknak ez nem cél és soha nem lesz az, mert a Nyugatnak mindig egy kiszolgáltatott, kifosztható Magyarország volt a cél. Gigászi munka vár az elkövetkező magyar vezetőkre és a nemzetre is, miután megtisztultunk. A megtisztulás a létkérdés. Az érdekövezeti határok mozgásával erre lehetőség fog nyílni. A feladat adott. (E sorok írója látta, amikor Putyin letérdelt az '56-osok emlékműve előtt és bocsánatot kért. Ekkor kezdődött Magyarország számára egy új kor. Csak nehogy lemaradjunk róla!) LINK: A cikk!

Az MTA tudomány- és nemzetellenességéről

Az MTA szükséges reformjáról Az MTA intézményei a tudomány művelését az emberiség javára, a nemzet felemelkedése érdekében végzik. A kutatás eredményeivel a nemzetet szolgálják. MTAtv. 2. §. Asz. 1. §. (2) pontja. Az Akadémia közfeladata: f.) Segíteni a magyar nyelv fejlődését és a tudomány magyar nyelven való művelését. MTAtv. 3. §. (1) pontja. Nos, lássuk hogyan próbálja megakadályozni az MTA Elnöksége, hogy kutatásainkkal a magyar nemzetet, ezen keresztül az egész emberiség javát szolgáljuk: A magyar agrártudomány működésére szánt milliárdokat hosszú évek óta azoknak a biotechnológiával (génmódosítással) foglalkozó kutatóknak és intézményeknek juttatja, melyek itthon a nemzetközi biotechnológiai ipar kiszolgálói. Lásd az OTKA adatbázisát, valamint az MTA Elnökének legutóbb tartott beszámolójának eredményközlését, grafikáit. Az MTA Alelnöke szerkesztésében olyan ingyenes propaganda folyóirat is megjelenik és széleskörűen terjesztett, mely egyoldalúan és gátlástalanul a génmódosítást hirdeti a magyar közvélemény és a kormány elutasításával szemben. Az előző MTA vezetés megkísérelte jogutód nélkül felszámolni agrárkutató intézeteit és vagyonukat a biotechnológiai ipar érdekeit képviselő nemesítő intézeteknek átadni. A titkos terv kitudódott, botrányba fulladt és megbukott. Lásd: Akadémiai terv dokumentációi, visszhangja MTA-n belül! Az új MTA vezetés most készül éppen „integrálni” hagyományos agrárintézeteit (talajtani, állatorvosi, növényvédelmi) a korábban kiszemelt nemesítő, biotechnológiai irányultsággal megáldott intézetébe. Megjegyezzük, véleményünk szerint hibás döntésnek bizonyult, hogy jó fél évszázaddal ezelőtt az MTA javaslatára két hatalmas agrár-biotechnológiai központot (Szeged, Gödöllő) is létrehoztak és a mai napig fenntartanak - hagyományos agrárkutató intézetek hálózata folyamatos leépülése árán. Zsákutcának bizonyult a döntés, hiszen egyetlen fajtát sem állítottak elő. A búza azóta sem köt nitrogént, ahogy pl. minden évtizedben ezzel a várható „áttöréssel” érveltek. Ezek az intézmények, illetve vezetőik mind a mai napig idegen érdekeket tartanak szem előtt, a nemzeti érdekek és a hazai agrártudományok prioritásával szemben. Ráerőltették az MTA segédletével az úgynevezett impakt faktort az agrártudományokra. Az uralkodó szemlélet szerint csak az olyan idegen nyelvű publikáció lehet „tudományos”, mely nem a nemzeti problémák megoldására irányul. Tehát, amely az akadémiai törvénnyel ellentétben, eredményeivel nem a magyar gazdaság érdekeit szolgálja és nem segíti a tudomány magyar nyelven való művelését. Elterjedt kutatóintézeti körökben, hogy az akadémiánkat, akadémikusainkat az intézetek, kutatók valódi teljesítménye, hozzájárulásuk a nemzetgazdaság fejlődéséhez nem is érdekli. Legfeljebb a zavaros, manipulatív impakt faktor (IF), melynek valójában semmi köze hasznosítható eredményeinkhez. Arról az Akadémián szó sem esik, hogy mi a valódi impakt, a valódi hatás. Az a megfogható érdemi hatás, amit gyakorolunk a tudományra, oktatásra, nemzetgazdaságra. Tevékenységünk tudományra gyakorolt hatását a megjelent munkáinkra való hazai és nemzetközi hivatkozások jelzik. Ez mérhető és a kutató az évi jelentésében közzé teszi. Az oktatásban is megjelenik az impakt. A tankönyvek beépítik kutatási eredményeinket, részben mi írjuk a jegyzeteket vagy tankönyveket. A szaktanácsadó vagy a gazda általában nem ír tudományos műveket. Munkánk hatása itt közvetlenül jelenik meg a szaktanácsadásban, termelésirányításban, Környezetvédelmi Felügyelőségek tevékenységében. Amennyiben mi állítjuk össze a Földművelési vagy Környezetvédelmi hatóságok, hivatalok számára a kézikönyveket, szakmai útmutatókat (Lásd: MÉM NAK szaktanácsadási kiadványok, KTM Kármentesítési Módszertani Kézikönyv, Miniszteri vagy kormányrendeletek szakmai előkészítése stb.) A természeti erőforrásokhoz (talaj, víz, éghajlat, föld), illetve a bioszféra elemeihez kapcsolódó kutatások bizonyos specifikumokkal rendelkeznek, a nemzeti tudományok (Hungaricum) körébe tartoznak. Létezik ugyanis magyar talaj, valamint földtani, hidrológiai, éghajlati, agronómiai, gazdálkodási környezet. Az eltérő körülmények között nyert összefüggések, kutatási eredmények nem vihetők át közvetlenül más helyre, mert adataik részben érvényüket vesztik és félrevezetők. A természeti erőforrásokhoz kapcsolódó hazai kutatások helyettesíthetetlenek, másutt és mások által nem végezhetők. Ezzel szemben a „tiszta alaptudományok” törvényszerűségei (matematika, fizika, genetika stb.) bárhol megismerhetők és feltárhatók, igazságai általános érvényűek. A nemzetközi IF (impakt faktor) ezeket a tudományterületeket jellemzi érthetően. Művelésük élvonalában természetesen a nagy és gazdag országok kutatói jeleskednek. A kadmium pl. ugyan úgy hatol át a sejtmembránon Tokióban vagy Pécelen, a jelenség nem hordoz lokális jelleget, nagy IF-ral kutatható. A természeti erőforrásainkkal összefüggő kutatásaink eredményeire viszont gazdasági döntések, hazai szabványok, környezetvédelmi előírások, hasznosítással kapcsolatos szaktanácsadás, miniszteri és kormányrendeletek épülnek. A vizsgálatok eredményei közvetlenül hasznosíthatók, illetve az alkalmazott kutatások minősége, mélysége és mennyisége határozza meg a gazdasági döntések, a szaktanácsadás, összességében a gazdálkodás hatékonyságát és ezzel az ország anyagi jólétét. Az MTA tudományellenessége még egy ponton tetten érhető. Intézményeire, kutatóira hivatali szellemet erőltet, növeli a bürokráciát. Az elmélyült kutatói munkát burkoltan úgy lehet közismerten akadályozni, hogy folyamatosan "átszervezzük". Minden átszervezés egy tatárjárással ér fel. De ha még ez sem elég hatásos, akkor 30-50 oldalas „iratkezelési” és számos egyéb szabályzatot telepítünk vagy írunk elő a szerencsétlen intézeti vezetőknek és beosztottjaiknak. A kutatói alkotó szabad szellemet a hivatalnoki szellemmel helyettesítjük, melyek egymást kizáró kategóriák, mint a tűz és víz. A 2011. évben az intézetünk dolgozói aláírásukkal vették tudomásul, hogy a 47 db szabályzat „naprakész ismerete munkájuk ellátásához elengedhetetlenül szükséges, azok tartalmáról naprakész ismerettel rendelkeznek.” Az MTA új tagjait maguk az akadémikusok választják. Választás az MTA Doktora fokozattal bírók közül történik. Ez az utolsó tudományos fokozat, mely teljesítményhez kötött. A választást korrupttá teszi a pénz, a vele járó nagy tiszteletdíj. Nincs teljesítményhez kötve. Döntő szerepet itt már nem a tudományos érdem, hanem a hűbéri attitűd, illetve az érdekszférák „maffia” kapcsolatai játsszák. Egyébként aránytalanság is fellelhető a tudományterületek között. Van ahol szinte minden 3-4-ik jelöltből (MTA Doktora fokozattal bíróból) akadémikus válhat. És van olyan tudományterület, ahol 15-20 MTA Doktora közül jó, ha egy bejuthat. Érvényesül a tudományterületek diszkriminációja. Célszerű volna mihamarabb megszüntetni a tiszteletdíjak rendszerét, mely a magyar tudomány egészséges fejlődését gátolja, korrupt, igazságtalan és nemzetközileg is egyedülállóan abnormális. Más államokban vagy csupán jelképes tiszteletdíjat kapnak (pl. az itthoni 1/10-ét jövedelemarányosan), vagy nem kapnak, illetve a választott tagok fizetnek hozzájárulva a tudóstársaság működéséhez (Thaer Gesellschaft, Liebig Gesellshcaft, New York Academy stb.). Itthon általában egy tucat tagot számlálnak a nemzet sportolói, színészei. A nemzet tudósai már 365-en vannak, mindenféle teljesítménykényszer nélkül. Úgy tűnik kissé elszaladt a ló. Az akadémiai törvény jelentős része már nem a magyar tudományról és intézeteiről szól, hanem az akadémiai tagság és hivatala előjogait, járandóságait részletezi. Az MTA vezetésének mohósága már nem ismer józan határt. Sokan felveszik teljes fizetésüket „munkahelyükön”. Nyugdíjukat kapják a nyugdíjintézettől. Tiszteletdíjukat az Akadémián. Mindezt általában - ismételjük - mindenféle teljesítmény nélkül. Az MTA Elnöke legutóbb bevezette a „professzor emeritus” intézményét is, alapvetően a tagjai számára, hogy még egy címen jövedelemhez juthassanak „munkahelyükön”, valamelyik egyetemen. Emellett különböző címeken évente kitűntetéseket, tekintélyes pénzjutalmakkal járó oklevelet stb. adományoznak egymásnak az MTA bő kereteiből. Mindezt olyan országban teszik, ahol a népesség 1/3-a már a létminimum alatt él, a gyermekek alultápláltak, az ország eladósodott és az MTA kutatóhálózata folyamatosan leépül. A fenti gondolatok alapján kérjük a Kormány felelős vezetőit, hogy az MTA működésével kapcsolatos észrevételeinket megvizsgálni szíveskedjék. Amennyiben a felvetéseink helyénvalónak bizonyulnak, az Akadémia működésének visszásságait felszámolni segítsenek. Felvetéseink a köztestületi tagság sokezres tömegének véleményét tükrözhetik. Sőt, négyszemközti beszélgetéseken az akadémikusaink jelentős része is elvi egyetértését hangoztatja. Hiszen mindnyájunk érdeke, hogy az Akadémia betöltse méltó helyét a tudományban és a társadalomban. Váljon igazi feladatává a nemzet szolgálata, ne pedig feudális előjogokkal körülbástyázott klubként működjön, mely élősködik a nemzeten. LINK: A cikk!

Globalizmus vs. szociális államkapitalizmus

Úgy hiszem, az orosz külügyminiszter Szergej Lavrov aggodalmai az Egyesült Államokkal és az Egyesült Államok kormányzatával kapcsolatban megalapozottak. Az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov, az orosz elnök, Dimitrij Medvegyev, és az orosz miniszterelnök, Vlagyimir Putyin három különösen ragyogó elme, és többévnyi munkájuk során végig tolerálták az Egyesült Államok választott adminisztrációját. Az orosz kormányzat mostanra már figyelembe veszi az Egyesült Államok kormányzatával kapcsolatban a következő tényeket: 1) Az Egyesült Államokban 1970-ben tetőzött az olajkitermelés. A 2020-as és 2030-as év közt már számolni kell az olajkészletek kimerülésével. Az Egyesült Államok szállítási rendszere jelenleg teljes egészében a fosszilis energiahordozókra épül. De a helyzet ennél bonyolultabb, mert az olajat ennél sokkal több mindenre használják, beleértve a műtrágya, a műanyag, és a kozmetikumok előállítására. 2) Mivel az Egyesült Államok nagyon is tisztában van az olaj sebezhetőségével és azzal, hogy nem áll rendelkezésre a szükséges mennyiség, ezért az Egyesült Államok kormányának elsődleges célja, hogy biztosítsa az olaj- és földgáztartalékokat, legyenek azok akárhol a világon. Ez a probléma egyre sürgetőbbé válik, figyelembe véve azt a tényt, hogy a mexikói olajmezők 2020-ra kimerülnek. Ezeken az olajmezőkön évről évre 30-35%-kal csökken a kitermelés. Mexikó exportálja az olaját az Egyesült Államokba. Kanada az Egyesült Államok fő olajbeszállítójává vált az Alberta területén folytatott kitermeléssel. Észak-Albertában az olajhomokot bányásznak nagyon közel a felszínhez, és ez így lesz 2020-ig. 2020 után az olajhomok bányászásának költségei fokozatosan növekedni fognak, ahogy egyre mélyebb és mélyebb gödrökre lesz szükség. Az olajhomok készletek is fokozatosan csökkenni fognak. Végül nem tudnak elég olajat beszállítani az Egyesült Államokba ahhoz, hogy fenntartsák a jelenlegi olaj alapú gazdaságot. 3) Szerte a világban vannak olyan országok, melyek nem akarják eladni az olaj- és földgáz tartalékaikat az Egyesült Államoknak. Ezeket az országokat sorra megszállják, hogy hozzáférjenek a készletekhez. Afganisztán (az olaj- és gázvezetékekért), Irak (a nyersolaj készletekért) és Líbia (nyersolaj készletek) erre a legjobb példa. A líbiai konfliktus könnyebben érthető, ha valaki tudja, hogy a Brit-szigeteket jelenleg olajjal ellátó északi-tengeri olajkészletek a mexikóihoz hasonlóan kimerülnek a közeljövőben. Az Északi-tenger olajmezőinek kitermelhetősége már most évente 30-35%-al csökken évente, kimerülésük 2020-ra várható. Így a líbiai olajtartalékok biztosítása különösen fontos volt az Egyesült Királyság, Európa, az Egyesült Államok és Kanada számára. Az Egyesült Államok, Kanada, a NATO a líbiai kormány fölötti teljes ellenőrzést akarják, hogy ezzel biztosítsák az olaj- és földgázkészletekhez szükség esetén az azonnali hozzáférést. A líbiai konfliktus legnagyobb vesztese Kína volt, akit így kizártak az energiaforráshoz való hozzáférésből. (ahogy várhatóan Oroszországot is) Líbia másik értékes "árucikke" a hatalmas földalatti édesvizi tava. Aki ellenőrzése alatt tartja Líbiát, az hozzáfér a három legfőbb természeti erőforráshoz, az olajhoz, a földgázhoz és az iható édesvízhez, valamint értékesíteni tudja azt. 4) Meg kell érteni az Egyesült Államok kormánya és a nyugati demokráciák működését. Az Egyesült Államokban a demokrácia illúziója van csupán, két politikai párttal, a Republikánus és a Demokrata Párttal, ami ugyanazon érem két oldala. Az Egyesült Államok igazi kormányát nem választják, az egy másik hatalmi bázison alapul. Ez a hatalom gondosan megtervezi és végrehajtja a politikai döntéseket, amiket a megválasztott kormányzatnak követnie kell. Így a választott kormányzat csak bábja egy az országot irányító sokkal hatalmasabb szervezetnek. 5) Az Egyesült Államok pénzforgalmát nem az Egyesült Államok kormányzata irányítja, hanem a Federeal Reserve Bank. A Federal Reserve Bank egy privát banki intézmény. Ez a privát banki intézmény irányítja az Egyesült Államok, Kanada, az Egyesült Királyság és Európa pénzkészletét. A pénzkínálat ellenőrzésével a magánintézmény bankárai a világpolitikát is irányítják. 6) A világ pénzügyi szabályainak megállapításával ez a csoport a világ pénzügyi rendszerét irányítja. Ez a WTO (Világkereskedelmi Szervezet) és az IMF (Nemzetközi Valutaalap) működésével teljesedik ki. Ha egy szegény országnak pénzre van szüksége, és azt akarják, hogy a fent említett szervezetek szabályai szerint működjön, az USA dollárhoz folyamodnak, ami jelenleg alapértelmezett pénznem a világon mindenhol. Ez a helyzet állt elő, miután az első és második világháború mondhatni megsemmisítette a gyáripart a Brit-szigeteken, Európában, Oroszországban, Japánban és Kínában. Az Egyesült Államok volt az egyedüli modern ipari nagyhatalom, melyet nem érintettek a világháborúk. A két világháborút követően az érintett országok mind az Egyesült Államok valutáját fogadták el szabványnak, mert ez volt az egyetlen módja, hogy a lehető leggyorsabban import áruhoz jussanak. Miután az Egyesült Államok olajkitermelése 1970-ben elérte a csúcspontot, ez a pénzügyi felépítmény határozta meg a teljes világgazdaságot. Ez a pénzügyi szabályozás arra lett felhasználva, hogy az Egyesült Államok kormánya irányíthassa a világ azon országainak gazdaságát, melyekből nyereséghez juthatnak. 7) A pénzügyi hatalmi bázis megváltoztatására irányuló törekvéseket nem tolerálják. A pénz, a hatalom, és az irányítás kéz a kézben jár. Mikor John F. kennedy elnök kísérletet tett arra, hogy az Egyesült Államok pénzügyi ellenőrzését elvegye a Federal Reservtől és visszaadja az Egyesült Államok kormányának, azonnal meggyilkolták. Ezt követően egyetlen amerikai politikus sem próbálta vissza szerzeni a pénzkészlet irányítását az Egyesült Államok kormányának. 8) Miért épült az Egyesült Államok európai rakétavédelmi pajzsa? Két fő oka van az Egyesült Államok európai rakétavédelmi pajzsa megépítésének, és annak, hogy Oroszország is része akar lenni, de egyszerre aggódik is miatta. Oroszország a bolygó legnagyobb olaj- és földgázkészleteivel rendelkezik. Az orosz olaj és földgázkészletekre igényt tart Kína, India, Európa, az Egyesült Államok, és Oroszország maga. Oroszország ezen kívül számos más természeti erőforrással rendelkezik és kolonizálható területekkel. Oroszország lakossága 135 millió fő és egyre csökken - mellette az egymilliárdos kínai lakossággal, aminek nem áll rendekezésre elég élettér, fogynak az erőforrásaik, gazdaságuk pedig évente 9%-ot növekszik. Oroszország egy elfogadható terület Kína számára, hogy megszállásával és irányításával növelje saját birodalmát pusztán a társadalom elemi szükségletei okán. Az Egyesült Államokkal és az Európával való partnerség segítségével kiépített Európai Rakétavédelmi pajzs segítséget is jelent Oroszországnak olaj- és földgáztartalékainak, valamint termőterületeinek megvédésében. Természetesen cserébe az export olajért és földgázért. Semmi sincs ingyen. Mindazonáltal 2020 és 2030 között a bolygó összes ismert olajtartaléka olyan mértékig csökken, hogy az Egyesült Államok számára szükségessé válik a Kaszpi-tenger olaj- és földgázkészletei feletti irányítás megszerzése. Ebben az esetben az európai rakétavédelmi pajzs az orosz haderő ellen fordul és biztosítja a könnyű és gyors katonai megszállást. A probléma ebben az esetben az, hogy Kínának szüksége van az orosz kőolaj- és földgáztartalékokra és nem tűri el, hogy elvágják attól. 9) Tehát Oroszországnak szüksége van egy gazdasági megoldásra, ami függetleníti a magánbankok által előállított nyugati pénzkészlettől, attól a folyamattól, amivel a FED gazdaságilag és politikailag irányítása alatt tartja az országokat. Csak egy független pénzügyi rendszer biztosíthatja, hogy Oroszország saját maga teremtse meg jövőjét. Ellenkező esetben a magánbankok a WTO és az IMF megállapodásain keresztül fogják diktálni a feltételeket. Egy ilyen lehetséges megoldás Orosszország számára a kreditrendszer. A kreditrendszer pénzügyi felépítménye megváltoztatja az ország pénzkészlete kezelésének módját, amivel az rábírja az állampolgárokat a munkavégzésre, hogy azok a közösség, a város, az állam és az ország érdekében dolgozzanak. A kreditrendszer alapú társadalomban az ember válik a legértékesebb természeti erőforrássá, és a társadalom minden tagja a hozzáadott munkának megfelelő juttatásban részesül. Tegyük fel, Dimitrij Medvegyev orosz elnök azt akarja, hogy minden orosz állampolgár 50000 dollárnyi összeget keresssen egy évben. Ennek értelmében a következőket veszik számításba: A személy gazdasági értéke a nemzetgazdaság szempontjából = (100 év - a személy életkora) x 50000 dollár évente Az ország teljes pénzkészlete = (100 év - a lakosság életkorának mediánban vett értéke) x 50000 dollár évente Az állam pénzügyi alapja = az ország pénzkészlete x 7% (például) Az orosz társadalom mindenféleképpen nyer rajta: A munkanélküliség elképzelhetetlen. Minden fiatal 50000 dollár gazdasági értékkel kezdi a pályát, amit a kormányzat felé le kell dolgoznia (helyi, országos vagy szövetségi) katonai, társasági, magánvállalkozói, kereskedői-közvetítői téren, otthon szülőként gyermekneveléssel, vagy akár a felsőoktatásban való részvétellel. A szegénység megszűnik. Mindenkinek van egy alap 50000 dolláros gazdasági értéke egy évben, amit le kell dolgoznia a közösség javára. A hajléktalanság megszűnik létezni, mivel az emberek azonnal meg tudják fizetni saját otthonuk árát vagy másnak meg tudják fizetni, hogy megépítse azt. A gyermek gazdasági befektetéssé válik a szülők számára, ami arra ösztönzi a szülőket, hogy gyermeket vállaljanak. Minden gyermek után évente 50000 dollár jár, ami ételre, ruhára, lakhatásra, oktatásra és más, gyermekneveléssel kapcsolatos dolgokra költhető. A gyermekek többé nem maradnak szülő nélkül, mert az örökbefogadás is megéri gazdaságilag, jó befektetéssé válik. Az orosz lakosság növekszik és erősebbé, magasabban képzettebbé válik, és boldogabbá, mit a történelemben eddig bármikor. Az orosz lakosság a világ legmagasabban képzett lakosságává válik. A tanulmányok fizetett foglalkozássá válnak 4 éves kortól egészen 24 éves korig, vagy az idősebbek számára is. A lakosság fejleszeteni fogja képességeit és növelni tudását, miután éveken át a közösség javára munkát végzett. Az orosz kormányzat nem szenved hiányt az államigazgatásban dolgozók kifizetése terén, mert minden, az államigazgatásban dolgozó személy évente 50000 dollárnyi gazdasági értéket képvisel. Az orosz hadsereg többé nem szenved pénzhiányban, annyi katonát foglalkoztat Oroszország védelmére, amennyi szükséges, és ki tudja fejleszteni a szükséges védelmi rendszereket, hogy megvédje Oroszországot a megszállástól. Minden orosz katona 50000 dollár alap gazdasági értékkel bír évente. Az orosz cégek nem szenvednek pénzhiányban az orosz állampolgárok foglalkoztatása terén, mert minden foglalkoztatott eleve 50000 dolláros gaazdasági értéket jelent egy évben, és ez rendelkezésére áll. Az orosz vállalkozóknak rendelkezésre áll 50000 dollár kredit a közvetítő tevékenység folytatásáért, mert az a közösség érdekében történik. Az újonnan kezdő vállalkozók meg merik valósítani az új ideákat és ötleteket, és a kreativitás utat tört Oroszországban, mert a kezdetektől fogva meg lesznek fizetve ezért a munkáért, így a kezdő vállalkozások nagy része nem lesz eleve halálra ítélve. A teljes orosz társadalom érdekelt lesz a munkahelyteremtésben, a termelésben, a közvetítésben, az oktatásban, a lakosság számának növekedésében, és az általános jólétben. A kreditrendszer nem az egyenlőségről szól. A kreditrendszer arra ösztönzi a lakosságot, hogy vállaljanak munkát azon a téren, ami hozzájárul a közösség egészéhez. Minden személy 50000 dollárnyi hozzárendelt gazdasági értékkel rendelkezik évente. A hiányszakmák terén további kreditekkel ellensúlyozzák a hiányt, és a jelenleg is uralkodó önzés fel fogja tölteni a megüresedett pozíciókat. Az emberek azt fogják csinálni, amit szeretnek, az orosz állam pedig fizetni fogja őket ezért, és ezzel az orosz társadalom hatalmasabbá válik, mint valaha. A kreditrendszer független lesz az energiaforrásoktól. Ez azt jelenti, hogy mikor a fosszilis erőforrások kimerülnek 2030-ban, az orosz gazdaság és az orosz bankrendszer tovább fog működni bármilyen különösebb probléma nélkül. Ez nem lesz igaz a nyugati és az európai bankrendszerre, ami csak a fosszilis erőforrások olcsósága esetén működőképes. Mikor a jelenleg leggyakoribban felhasznált fosszilis erőforrások, az olaj és a földgáz többé nem elérhető, a nyugati és az eurpai bankrendszer össze fog omlani, milliók válnak munkanélkülivé és a vállalatok csődbe mennek. Az orosz kreditrendszer egy stabilabb pénzügyi rendszert fog jelenteni 10) A legnagyobb veszély, ami az Egyesült Államok és Európa hatalmi központjaira leselkedik az, hogy Oroszország ki fogja építeni ezt a kreditrendszert, amivel létezni tud a befolyásuk és irányításuk nélkül is. És ha Oroszország meg tudja tenni, megteszi Kína is, India, és más országok is újraértékelik a pénzkészleteiket. 11) A kreditrendszer nem váltja fel a kapitalizmust, hanem felerősíti azt, így hatalmas gazdasági növekedéssel kell számolni. 12) A kreditrendszer pénzügyi felépítménye megoldja az orosz társadalom alapvető problémáit azzal, hogy munkára ösztönzi a társadalom minden tagját, így megszűnteti a munkanélküliséget, a szegénységet és a hajléktalanságot, beindítja a lakosság számának növekedését, fokozza a bevándorlást, hatékonyabban védi Oroszország határait, erőforrásait. Oroszország független marad a nyugat gazdasági rendszerétől, nem irányítható a WTO és az IMF szervezetén keresztül. LINK: A cikk!

Teljes készültségben az orosz és a kínai haderő

A 2007-ben Münchenben tartott Nemzetközi Biztonsági Konferencián Vlagyimir Putyin figyelmeztette a nyugati vezetőket, hogy a NATO példátlanul agresszív terjeszkedése közelebb hozta a világot egy harmadik világháborúhoz, mint az valaha volt. Ezt a figyelmeztetést a NATO évekkel a líbiai agresszió és a Szíria, illetve Pakisztán ellen folytatott nemhivatalos (új típusú) háborúja előtt kapta. Az amerikai csapatok Ugandába való telepítésével és a Pakisztánnal szembeni közvetlen katonai fenyegetéssel a NATO, Oroszország és Kína fegyveres erői ma minden eddiginél közelebb kerültek egy nyílt fegyveres összecsapáshoz. Az orosz hírszerző szolgálat legutóbbi kijózanító jelentése rámutatott, hogy az USA és a NATO egy minden kontinensre kiterjedő háborút tervez és aktívan előkészíti azt. Az orosz miniszterelnök Vlagyimir Putyin és a kínai miniszterelnök, Hu Jintao korábbi találkozóját követően az orosz és a kínai hadseregben is a legmagasabb fokú riasztás lépett érvénybe. Putyin beszéde a 43. Nemzetközi Biztonsági Konferencián és Putyin azon állítása, miszerint a NATO agressziója a harmadik világháború kirobbanásához vezet, sokakra kijózanítólag hatott. Hogy a mindenre kiterjedő konfliktust idáig elkerülte a világ, az nem annak köszönhető, hogy a NATO szakított volna a katonai terjeszkedés agresszív politikájával. Putyin beszédét 2007-ben csak kevesen értették meg teljes jelentőségében. Az elmúlt három hónap fejleményei azonban rávilágítottak, hogy a lassan már csak megalomániás őrületnek nevezhető agressziót sürgősen meg kell állítani. 2011 szeptembere óta az orosz politikusok az Állami Dumában annak megvitatásába kezdtek, hogy a NATO-nak csökkentenie kell a katonai jelenlétet a volt szovjet köztársaságok területén. Október elejére a javaslatokból követelések lettek, Oroszország kinyilvánította, hogy megvédi érdekeltségeit a volt Szovjetunió területén, különösen délen. A Szovjetunió felbomlását és a NATO Afganisztáni háborúját követően a NATO növelte a katonai jelenlétet az Oroszországgal és Kínával határos területeken, mint például Kazahsztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán, és nem utolsósorban Grúzia területein. Az a tény, hogy a NATO és Oroszország hadereje közt nyílt fegyveres konfliktus alakult ki, mikor Grúzia megtámadta Dél-Oszétiát, és nem utolsósorban a Csecsenföldön kirobbantott fegyveres felkelés során, fokozott veszélyt jelent Oroszországra nézve. Putyin az Állami Duma igényeinek megfelelően határozott választ adott október 3-án a politikai változásokat követően, miután egy kijózanító titkosszolgálati jelentést kapott, ami figyelmeztetett, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a NATO globális háborúra készül. Október 3-án, alig pár nappal a Hu Jintaoval egyeztetett találkozója előtt Putyin bejelentette az Eurázsiai Unió létrehozásának tervét. Amikor az orosz miniszterelnök - aki valószínűleg a következő választások győztese - Vlagyimir Putyin Hu Jintaoval találkozott október 12-én, a hivatalos indok a kölcsönös előnyös barátság jegyében kereskedelmi szerződések megkötése volt. A hirtelen látogatás legfontosabb oka azonban nem szerepelt az újságok címlapján. Mielőtt Pekingbe indult, megkapta az orosz titkosszolgálat (FSB) egy jelentését, amit a kínai hírszerzés és a kínai Állambiztonsági Minisztérium is alátámasztott egy volt Blackwater zsoldos - Brian Underwood - forrásai alapján. Underwood ellen kémkedés vádjával jelenleg is eljárás van folyamatban az Egyesült Államokban. A források alapján Kína figyelmeztette Oroszországot, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a NATO globális fegyveres konfliktus kirobbantására készül, és ez a tervezőasztalról már a megvalósítás fázisba jutott. A kínai és orosz titkosszolgálatok információi szerint az Amerikai Egyesült Államok és a NATO sorra bedönti az amerikai és európai gazdaságokat, hogy összeomlassza a világ pénzügyi rendszerét, és egy teljes Észak-Amerikára, Afrikára, a Közel-Keletre és Ázsiára kiterjedő háborút robbant ki. A háborús tervnek részét képezi olyan biológia fegyverek elszabadítása is, amit célzottan emberek millióinak elpusztítására hoztak létre. A NATO stratégiája arra támaszkodik, hogy amikor a háború tetőfokára hág, felhívást intéznek a globális kormányzat, az "Új Világrend" létrehozására azzal az ürüggyel, hogy így akadályozzák meg a bolygó és a ma ismert civilizáció pusztulását. Ennek értelmében az előkészítő fázisban a hagyományos hadviselési formákat fogják előtérbe hozni, hogy a megmaradó lakosság a háború borzalmaitól való rettegés okán elfogadja az új rendszert. Az FSB jelentés szerint a globális háború gépezetének beindítása a közeljövőben várható, mivel az Egyesült Államok és a NATO előretelepített 2000 M1-es tankot Irakba, és másik 2000-et Afganisztánba. A Közel-Kelet és Ázsia közti területekre több tízezer páncélozott járművet telepítettek. Az FSB jelentés annyira fenyegetőnek ítéli meg a helyzetet, hogy az egyetlen dolog, ami a háborús terv beindításához szükséges, hogy mozgósíthatóvá tegyék a 1,5 milliós amerikai tartalékot. Az aktiválás bármelyik pillanatban megtörténhet, és ehhez nem szükséges az Egyesült Államok kongresszusának engedélye. Az Egyesült Államok világuralmi törekvései az 1998-as év elejére és a "Project for a New American Century" tervhez nyúlnak vissza. A volt amerikai védelmi miniszter, Donald Rumsfeld figyelmeztetett 2001 szeptember 1-én, hogy ha a háború nem változtatja meg tartósan a világ geopolitikai térképét, az USA többé nem lehet a világ legmeghatározóbb szuperhatalma. Az iraki háború mozgatórugója nem csak az olaj volt. Az iraki kormány megdöntésének legfőbb mozgatórugója az volt, hogy Irak többé nem dollárban, hanem euróban értékesítette az olajat. A Líbia elleni agresszió oka az volt, hogy a líbiai kormány törekedett egy pánafrikai, arany alapú gazdaság kiépítésére, és támogatta Ggabo visszatérését Elefántcsontpartra, hogy így a térség elszakadhasson a CFA egyezménytől (francia irányítású fizetőeszköz, amit nyolc afrikai állam használ, és a CFA feletti uralom a francia gazdaság húzóereje). Az egyetlen ország, amely megszabadult a dollártól, az Irán. Az Iráni Iszlám Köztársaság 2009 óta nem fogadja el fizetőeszköznek a dollárt az olajkereskedelemben. Az egyetlen ok, amiért nem támadták meg az országot az, hogy Irán számos X-55-ös (Kh-55) rakétával rendelkezik, ami nukleáris robbanófejjel felszerelhető. Az orosz hírszerzés szerint valószínűtlen, hogy Ukrajna nem szállította le Iránnak a nukleáris robbanófejeket is a rakétákkal együtt. A másik ok, amiért még nem támadták meg az országot az, hogy Irán támogatja a felkelést Líbiában, ami összhangban van a NATO céljaival. Hogy Irán miért játssza ezt a veszélyes diplomáciai játékot, már több szakértőt elnémított. Lehetséges, hogy Irán tud az Egyesült Államok és a NATO háborús terveiről, és az észak-afrikai NATO beavatkozást biztosítékként használja fel, amivel időt nyer a várható támadásra való felkészülésre. Kína és Oroszország egyaránt felháborodott a NATO az 1973-as ENSZ BT határozattal való visszaélésén, és a Líbia elleni háborún. Mind az orosz, mind pedig a kínai vétó a Szíria elleni beavatkozás ügyében annak köszönhető, hogy a két ország tud a NATO terveiről. Az a tény, hogy az ENSZ amerikai képviselője elhagyta a Biztonsági Tanács ülését a vétót követően tiltakozásul, nem tekinthető a globális biztonság diplomatikus megvalósítására való törekvésnek. Korábban az indiai kormányzat beleegyezett 20000 kínai katona Kasmír India által igazgatott területére való telepítésébe a NATO agressziójának ellensúlya képen. Afganisztán már jelezte, hogy Pakisztán mellett harcolna abban az esetben, ha Pakisztánt amerikai támadás éri. Kína, Oroszország, Pakisztán és Afganisztán a Sanghai Együttműködési Szervezet (SCO) október 15-i ülésén a szükséges biztonsági intézkedésekről tárgyalt. Valószínűleg központi kérdés volt az USA Oroszország és Kína elleni agressziója is. Mikor az orosz hadsereg kiadta a vörös riasztást, Vlagyimir Putyin állítólag azt mondta, hogy készüljenek fel a világvégére. A hadsereg több tisztjének társaságában. LINK: A cikk!

A nyugati világot irányító legnagyobb családok

Sokan felismerték már, hogy vannak olyan pénzügyi csoportok, melyek uralják a világgazdaságot. Felejtsék el a politikai cselszövések, összetűzések, forradalmak és háborúk okozta változásokat, a történések többnyire előre eltervezettek, már hosszú idő óta. Nevezzék "összeesküvés-elméletnek" vagy "Új Világrendnek", a jelenlegi politikai és gazdasági események mögötti mozgatórugó a legnagyobb gazdasági és következésképpen politikai erővel rendelkező családok elszigetelt csoportja. 6, 8 vagy akár 12 családról beszélhetünk mindösszesen, akik tényleges hatalmat gyakorolnak. Nem vagyunk távol az igazságtól, ha a Goldman Sachs-t, a Rockefellereket, Loebs Kuh-ot és Lehmanokat nevezzük meg New Yorkban, a Rotshildokat Párizsban és Londonban, a Warburgokat Hamburgban, Párizsban, és a Lazardokat Izraelben, a Moses Seifeket Rómában. Sokan hallottak már a Bilderberg csoportról, az Illuminatiról vagy a Trilateriális Bizottságról. De mik azok a nevek, amik az államok és olyan nemzetközi szervezetek, mint például az ENSZ, a NATO és az IMF fölötti hatalomgyakorláshoz köthetőek? Hogy ezt a kérdést megválaszoljuk, kezdjük a legegyszerűbb módon: listázzuk a világ legnagyobb bankjait, hogy lássuk, kik a tulajdonosok, és kik azok, akik a döntéseket hozzák. Jelenleg a világ legnagyobb vállalatai a Bank of America, a JP Morgan, a Citigroup, a Wells Fargo, a Goldman Sachs és a Morgan Stanley. Most lássuk, kik a tulajdonosaik: Bank of America: State Street Corporation, Vanguard Group, BlackRock, FMR (Fidelity), Paulson, JP Morgan, T. Rowe, Capital World Investors, AXA, Bank of NY, Mellon. JP Morgan: State Street Corp., Vanguard Group, FMR, BlackRock, T. Rowe, AXA, Capital World Investor, Capital Research Global Investor, Northern Trust Corp. és Bank of Mellon. Citigroup: State Street Corporation, Vanguard Group, BlackRock, Paulson, FMR, Capital World Investor, JP Morgan, Northern Trust Corporation, Fairhome Capital Mgmt és Bank of NY, Mellon. Wells Fargo: Berkshire Hathaway, FMR, State Street, Vanguard Group, Capital World Investors, BlackRock, Wellington Mgmt, AXA, T. Rowe és Davis Selected Advisers. Láthatjuk, hogy vannak köztük olyanok, melyek minden banknál jelen vannak: State Street Corporation, Vanguard Group, BlackRock and FMR (Fidelity). Hogy ne kelljen ismételgetni őket, hívjuk őket "a négy legnagyobbnak". Goldman Sachs: "A négy legnagyobb", Wellington, Capital World Investors, AXA, Massachusetts Financial Service és T. Rowe. Morgan Stanley: "A négy legnagyobb", Mitsubishi UFJ, Franklin Resources, AXA, T. Rowe, Bank of NY Mellon, Jennison Associates. Ezzel meghatároztuk a legnagyobb tulajdonosokat. Hogy továbbléphessünk, határozzuk meg a tulajdonosait ezeknek a vállalatoknak is, és a világ legnagyobb bankjainak tulajdonosait. Bank of NY Mellon: Davis Selected, Massachusetts Financial Services, Capital Research Global Investor, Dodge, Cox, Southeatern Asset Mgmt. és ... "A négy legnagyobb". State Street Corporation (A négy legnagyobb egyike): Massachusetts Financial Services, Capital Research Global Investor, Barrow Hanley, GE, Putnam Investment és ... "A négy legnagyobb" (egymást tulajdonolják). BlackRock (A négy legnagyobb közül a második): PNC, Barclays e CIC. Ki van a PNC mögött? FMR (Fidelity), BlackRock, State Street, stb. És a Barclays mögött? BlackRock. És folytathatnánk még órákig a monakói, kajmán-szigeteki adóparadicsomokkal, vagy a Shell liechtensteini székhelyével. Egy hálózat, ahol a cégek mindig ugyanazok, de a család neve soha. Röviden: A nyolc legnagyobb amerikai pénzügyi érdekeltség (JP Morgan, Wells Fargo, Bank of America, Citigroup, Goldman Sachs, U.S. Bancorp, Bank of New York Mellon és Morgan Stanley) mögött 100%-ban ugyanaz a tíz tulajdonos áll, és van négy olyan vállalat, ami mindig minden döntéshozatalban jelen van: BlackRock, State Street, Vanguard és Fidelity. Ezen felül a Federal Reserve 12 bank fóruma, a képviseletében 7 emberrel, akik egyben a négy legnagyobb vállalat képviseletét is jelentik, és jelen vannak minden más szervezetben. Vagyis a Federal Reserve szervezetét négy nagy magáncég ellenőrzi: BlackRock, State Street, Vanguard és Fidelity. Ezek a cégek irányítják az Amerikai Egyesült Államok költségvetését, őket pedig lehetetlen ellenőrizni, nincs "demokratikus" választás. Ezek a cégek indították a jelenlegi világméretű gazdasági válságot, és így sikerült még jobban meggazdagodniuk. Végül nézzük át azokat a cégeket, amiket a "négy legnagyobb" irányít: Alcoa Inc. Altria Group Inc. American International Group Inc. AT&T Inc. Boeing Co. Caterpillar Inc. Coca-Cola Co. DuPont & Co. Exxon Mobil Corp. General Electric Co. General Motors Corporation Hewlett-Packard Co. Home Depot Inc. Honeywell International Inc. Intel Corp. International Business Machines Corp Johnson & Johnson JP Morgan Chase & Co. McDonald's Corp. Merck & Co. Inc. Microsoft Corp. 3M Co. Pfizer Inc. Procter & Gamble Co. United Technologies Corp. Verizon Communications Inc. Wal-Mart Stores Inc. Time Warner Walt Disney Viacom Rupert Murdoch's News Corporation., CBS Corporation NBC Universal Ugyanaz a négy nagy cég irányítja az európai tőzsdéken jegyzett cégek nagy részét. Ráadásul ezek tulajdonosai hozták létre, és jelenleg is ők vezetik az olyan nagy pénzügyi szervezeteket, mint az IMF, az Európai Központi Bank, a Világbank, melyek mindig is megmaradnak a "négy legnagyobb" irányítása alatt. A "négy legnagyobb" céget vezető családok nevei pedig soha sehol nem tűnnek fel. LINK: A cikk!

A Líbia elleni összeesküvésről

2011. október 6-án egy különleges műsort mutatott be a szíriai televízió Thierry Meyssan íróval, a Réseau Voltaire politológiai központ elnökével. Meyssan elmesélte a líbiai munkája során szerzett tapasztalatait, mint újságíró érkezett oda, hogy objektív képet alkosson a történtekről. Íme, a története: Észrevettem, hogy azok az események, amelyekről mindenki beszél, valójában meg se történtek. Nem volt Kadhafi ellenes forradalom, más történt… 10 évvel ezelőtt született a Líbia elleni háborúról a döntés, és így az nem lehetett kapcsolatban a nemrégen lezajlott „arab tavasz” eseményeivel. Nem sokkal szeptember 11-e eseményei után, pontosabban 4 nappal később, a Bush kormány Camp David-ben határozta el, hogy 7 ország ellen indít támadást sorban – Afganisztán, Irak… és végül Irán. Erről később William Clark, korábbi NATO tábornok tájékoztatott, aki ellenezte a tervet. Az elkövetkezendő években a líbiaiak tárgyalásokat folytattak Washingtonnal, megegyezésre törekedtek, el szerették volna kerülni a háborút. De ez a részükről hiba volt, mivel az USA legfőbb követelése az volt, hogy megállapodjanak, hogy Líbiában saját katonai bázist hoznak létre, hogy innen terjeszkedhessenek tovább Afrikában. Emlékezzünk, 2003-ban Bagdad eleste után nagyon erős nyomás nehezedett Líbiára. Akkor Kadhafi nyitottabbá tette az országot, tárgyalásokat kezdett Washingtonnal, elfogadta az amerikaiak gazdasági feltételeit, hogy csökkentse a feszültséget a kapcsolatukban. De az USA továbbra is készülődött mindkét ország – Líbia és Szíria – egyidejű megtámadására. Az igaz, hogy Szíria helyzete más volt, olyan nemzetközi egyezményekkel rendelkeztek, melyek biztosították a védelmet. Mi is történt? Washington Franciaországhoz és Nagy-Britanniához fordult, hogy ezek az országok legyenek a vezetők a Líbia elleni harci cselekményekben, mivel Obama nem tudta volna elfogadtatni az amerikaiakkal az újabb háborút… Líbiában Kadhafi a lakosság komoly támogatásával rendelkezett. Sok emberrel találkoztam, akik hagyományosan Kadhafi ellenzői közé tartoztak, de a hazaszeretetük Kadhafi mellé állította őket a NATO agressziójával szemben. Július 1-én Tripoliban hatalmas tömegtüntetés zajlott le. Míg a város lélekszáma 1,5 millió volt, addig a megmozduláson 1,7 millióan vettek részt, vagyis mindenhonnan érkeztek emberek, hogy támogassák a kormányt a NATO elleni harcban. Továbbá, láttam azokat a bűntetteket, melyeket az úgynevezett „felkelők” követtek el. Igazából ezek nem voltak felkelők, hanem főleg külföldi zsoldosok. A Kadhafi ellen fegyvert fogó líbiaiak elég kevesen voltak. A felkelők zöme amerikai és izraeli fegyverekkel felszerelt zsoldos. Rajtuk kívül komoly jelenléttel bír az Al-Kaida. Líbiában már régóta befolyásos szervezettel jelen van az Al-Kaida, Irakba szállították a harcosokat. Ők a szélsőséges erőszak hívei. Mikor a falvakat támadták (pontosabban először a NATO erői, majd utánuk következtek az Al-Kaida harcosai), kábítószer hatása alatt szörnyű tetteket hajtottak végre. Levágták a férfiak fejét, a nők mellét, és mindezt nyilvánosan, minél több szemtanú előtt, hogy félelmet gerjesszenek. Elkergették a lakosságot, így terjesztették tovább a Bengáziban megalakult tanács hatalmát. Líbia nem igazán népes ország, alig 6 millió a lakosság száma, és közülük 2 millió hagyta el az otthonát. A külföldi újságírók munkájáról csak egyet tudok mondani: mind barátian hazudtak. Ők a nagy médiák riporterei – BBC, СNN, France-24, France-TV (az Al-Jazeera még nem volt jelen, nem engedték be). Általában az akkreditációt kapott televíziós csoportok két főből álltak – a riporterből és az operatőrből, de ide hárman, négyen, sőt még heten is érkeztek, és egyértelmű volt, ők nem csak újságírók, kigyúrt emberek jelentek meg, az alkatuk alapján inkább jól kiképzett katonák lehettek, de mind újságírói igazolvánnyal rendelkeztek. Láttam, hogyan készítették a hazugságokat. A líbiai kormányban éles viták folytak arról, hogy mit tegyenek ezekkel az emberekkel. Dr. Shakir, vezető líbiai újságíró, és mások is azt javasolták, hogy ki kell őket utasítani, míg Saif al-Islam Kadhafi úgy vélte, ha kitessékelik ezt a társaságot, akkor a líbiai eseményekről egyáltalán nem fognak hírt adni és az agyonhallgatás alatt mindenkit kiirtanak. Én úgy gondolom, hogy ez súlyos hiba volt. Amikor arról vitatkoztunk, hogy ki lehet az igazi, és ki a hamis riporter, én elkezdtem az interneten keresgélni és kiderült, hogy igaziak csak a kamerák előtt szereplő riporterek voltak, a többiek katonák. Amikor a líbiai titkosszolgálat elkezdte a sajtóközpontban dolgozó összes újságíró elektronikus levelezését vizsgálni, hihetetlen dologra bukkantak: még az igazi újságírók is jelentettek a MI-6-nak, a francia titkosszolgálatoknak, a Moszadnak, vagyis mindenki ügynök volt. Líbia titkosszolgálata elfogott egy meghökkentő dokumentumot – egy egyszerű tudományos értekezés-szerű anyagot, amit az Aegis magán katonai vállalat (az amerikai Blackwater angol megfelelője) adott ki. Ebből kiderült, hogy az összes „újságíró” egy csoportot alkot, és együtt dolgoznak. A tanulmányból, többek között, kiderült, hogy amikor az amerikaiak elindítják a támadást, Tripolit lerombolni, 3 órával azelőtt minden újságírót el kell távolítani a líbiai fővárosból, különben Kadhafi túszként tarthatja őket. Létezett egy kiürítési terv, miszerint az Aegis rendelkezett egy titkos bázissal Tripoliban és a török titkosszolgálatok segítették volna az evakuációt. Az összes újságírót a kikötőbe vitték volna, onnan egy NATO hadihajóra – és mindezt pontosan órával a Tripoli elleni fő támadás előtt. France-24, a francia kormány hivatalos csatornája, aláírt egy szerződést a bengázi tanáccsal, hogy segítik őt a tömegkommunikációban és nemzetközi kapcsolatokat biztosítanak a felkelőknek. Miközben a francia újságírók hangoztatták, hogy objektív információt adnak, igazából a felkelést támogatták. A France-24 riportereinek megengedték, hogy bárhol megjelenhessenek, autóval utazhassanak a bombázások helyszíneire, Tripoli kerületeit látogathassák, és végül is megállapíthatjuk: amikor ezek az újságírók egy csoportja megjelent a város egy részén, hogy megnézze a kormány valamelyik épületét – 15 perc múlva a távozásuk után bombatámadás érte a házat. Vagyis ezek az „újságírók” célmegjelölők voltak. Történt egy elég megrázó eset. Mindenki tudja, hogy a NATO ugyanazt a szokást alkalmazza, mint Izrael – a vezetők és családtagjainak megölését. Ha magát a vezetőt nem tudják likvidálni, megölik a nőket, gyermekeket. Az egyik magas beosztású líbiai katonánál családi ünnepet tartottak, ahova meghívtak néhány újságírót is. Nem tudni, hogy ki, de valaki közülük egy GPS-t tartalmazó bőröndöt rejtett a gyerekszobába. Amikor éjjel a NATO bombázott, pontosan a gyerekszobába hullottak a bombák. Az összes gyermek meghalt. Az egyik kis líbiai faluban tömeges kivégzés volt. A falu egy dombra épült és a NATO-nak kellett ez a domb, hogy biztosítsák a felkelők számára a szabad utat. Végül lebombázták és megsemmisítették a falut. A líbiai kormány katonai bűncselekménynek nevezte az esetet. A NATO képviselői azt válaszolták, hogy nem, mivel az ő információik szerint ott katonák bújtak meg. A líbiaiak az újságírókhoz fordultak, kérve őket, hogy menjenek a helyszínre és ott vizsgálják meg, mi is történt. Megérkezvén szörnyű mészárlást láttak, mindenfele testrészek hevertek. Ekkor műholdas telefonjaikon felhívták a brüsszeli NATO központot, hogy utasításokat kérjenek onnan. A NATO tisztjei diktálták le a cikk szövegét, pontosan megadva, mit kell írniuk: a célpont katonai volt, de sajnálatos módon civilek kerültek oda, róluk nem tudott senki, stb. Ez egy hazugság gyártó üzem volt… Az Al-Jazeera felszerelt egy tv stúdiót Katarban, és felépítették benne a tripoli Zöld-tér és a Bab el-Aziz-tér másolatát. Majd a NATO csapatok elkezdték a bombázást. Lángokban állt az egész város, mindenhol bombáztak, két napig folyamatosan remegett a föld, eközben az Al-Jazeera a stúdióban készült felvételeket vetítette, ahogy az ujjongó felkelők bevonulnak a Zöld-térre… Utána pedig a felkelő „átmeneti tanács” vezetője kijelentette, hogy ez csak „katonai csel” volt. A líbiai titkosszolgálatok, ahogy kiderült, nem tudtak megbirkózni mindezekkel. Nem tudták, hogyan reagáljanak. Ez annyira különleges helyzet volt, hogy senki se tudott benne eligazodni. Csak néhány újságíró cikkeit vették figyelembe… Egyszer, például, Kadhafi a törzsek vezetőivel találkozott abban a hotelben, ahol a sajtóközpont is elhelyezkedett. Az amerikaiak vadásznak Kadhafira, likvidálni szeretnék – és akkor ő megjelenik a sajtóközpontban, amit bombázni tilos, hiszen itt tanyázik teljes létszámban az összes „újságíró”. Senki se tudja, hogy került oda, és hogyan távozott. Úgy gondolták, hogy titkos járatok lehetnek ott, és éjjel észrevették, hogy a Washington Post egyik újságírója a földalatti helységekben, kezében ultrahangos keresővel kutat a titkos járat után, amelyen közlekedhetett Kadhafi is. Kiutasították a férfit… A NATO országok összes tv stúdiója szorosan együttműködött, míg Líbia egyetlen egy csatornáját az amerikaiak elzárták a műholdaktól, így a líbiaiak nem tudtak külföldre sugározni. Mindent belefojtottak a hazugság óceánjába. Az európaiak komolyan azt gondolták, hogy Líbiában tényleg forradalom zajlott, hogy Kadhafi gyilkolta az embereket, és hogy ez a katonai intervenció – teljesen helyénvaló. Nem értették meg, ez inkább egyfajta gyarmatosító expedíció volt, Európa visszatért a gyarmatosító gyakorlathoz. És most azt látjuk, hogy ugyanezek a módszerek, ugyanez a propaganda bontakozik ki a műholdas csatornákon Szíria ellen. Jelenleg az Al-Jazeera stúdiót épít, ahol felépítik az a damaszkuszi Abbasid-teret, az Omayyad-teret, vagyis ugyanazt készülnek megismételni, amit Líbiában tettek… A NATO-val együttműködő líbiaiak nem tudták elképzelni, mivé fajul mindez. Végeredményben több mint 50 ezer embert öltek meg, 200 ezer a sérült, 2 millió a menekült. El tudják képzelni, mi lesz Szíriában? A líbiai tapasztalat azért is fontos, mert az elején Líbia és Szíria ellen egyidejű támadást terveztek. Ez nem sikerült, de senki se védte meg Kadhafit – mindenki elhitte, amit a vezető csatornák sugároztak. A támadás kellős közepén Líbiában csak Venezuela, Kuba és Szíria követei maradtak… (meg a magyarországi... - szerk.) Franciaország és Nagy-Britannia még 2010 novemberében aláírta a megállapodást egy közös expedíciós hadtest létrehozásáról. A megállapodáshoz tartozott egy kiegészítés is, ami szerint a résztvevő egységek pontos megnevezésével közös hadgyakorlatot tartanak. A gyakorlat menetrendje: a brit csapatok behatolnak Észak-Afrikába az uralkodó által elnyomott békés lakosság védelmében. A szöveg szerint a gyakorlatot 2011. március 21-én tartanák. A brit hadsereg március 19-én támadta meg Líbiát. Vagyis 2010 novemberében mindenki tudta, mi fog következni, háborúra készültek… Viszont a gyökerek mélyebbre nyúlnak. Ezt a háborút 2001-ben eltervezték, és a tervező az USA volt. Az angolok és a franciák – csak alvállalkozók. Az USA ugyanezt tervezi végrehajtani Szíriában is, de még nem sikerült két ok miatt. Először, hatalmas fegyver készletet kellett volna helyben felhalmozniuk. Líbiában sikerült a fegyverarzenált megszerezniük, de nem sikerült ugyanezt megtenniük Szíriában, ezért Jordánián, Libanonon és Törökországon keresztül kellett fegyvert szállítani oda. Vagyis nem sikerült egyből egy hatalmas, mindent eldöntő csapást mérniük. Látjuk, hogy a harcosok egész Szíria területét beutazzák, hol itt, hol ott támadnak, de döntő csapást nem tudnak összehozni. Másodszor, Líbia el volt különülve, míg Szíria sok politikai szövetségessel rendelkezik. És nemcsak Iránról és Oroszországról van szó. Láthattuk, hogy az ENSZ BT-ben milyen sikeres volt Oroszország és Kína vétója. Vagyis még Szíria meg tudja magát védeni, de ez elég törékeny. Hiszen az amerikaiak nem állnak meg. A líbiaiak hibáztak, mikor azt gondolták, hogy meg tudják saját maguk is védeni magukat, de a világ másképp működik… LINK: A cikk!

Kína gazdasági háborúja

Ami egy évtizede még hatalmas haszon volt, mára nagyon veszélyessé vált a világ gazdaságai számára. Kína feltörekvése. Pár évtizede még élethalál harcot vívott egymással az Egyesült Államok és Kína, akár a koreai, akár a vietnami szerepvállalását nézzük a távol-keleti országnak. Amikor először írtuk meg, úgy 12 évvel ezelőtt, hogy a kínai vezetés és embertípus morálját ismerve az ország nemsokára a világ éllovasai között lesz, akkor a nemzeti sajtó hatalmas felháborodással és patáliával válaszolt rá (akkor még a Jövőnk nyomtatott formában, kéthavonta jelent meg). Röviddel utána megkezdődött a Kínával szembeni sajtóhadjárat. Minden felkerült a világhálóra, és a nyomtatott sajtó a keleti népek hulladék voltát elemezgette. A nemzeti sajtó arról cikkezett, hogy Kínában megeszik a gyerekeket, meg a kínai kultúra embertelenségéről és a makogó sárgákról. A liberális sajtó pedig követelte az emberi jogokat, és számos ellenérvet hoztak fel a kínai térnyerés lehetősége ellen. Kulturálatlan, barbár sárgák, akik csak a fehér embernek köszönhetik, hogy eddig nem haltak ki. Zengjenek hálát a fehéreknek, hogy egyáltalán szóba állunk velük, mit is képzelnek ezek... Nagyjából ennyi volt a lényege eszmefuttatásaiknak. Aki egy kicsit is rálátott a dolgokra, azonnal fel tudta mérni a következőt. Japán egy százmilliós nemzet, és hatalmas ütést vitt be a nyugati cégeknek. A japán autók megjelenése végezte ki például az angol autógyárakat, a japán motorok megjelenése pedig egy-két motorgyár kivételével valamennyit leradírozta a térképről. A ma kapható komolyabb fényképezőgépek szinte mindegyike japán fejlesztés (bár a gyártást és összeszerelést ők is kihelyezték Tajvanra és Kínába). Ez csak pár példa. Kína lakossága Japán tizenötszöröse. Olyan mennyiségű befektetés után, amennyit a nyugati cégek a 90-es években folytattak Kína viszonylatában, nyilvánvaló volt a végeredmény. Azután jöttek a sorozatos gyár-bezárások. Például a fehérvári Kenwood gyár esete, ahol sok ezer ember (8000?) került egyik percről a másikra az utcára. Miért? A gyár igazgatója közölte, ha azonnal nem települnek át a Távol-Keletre, akkor a gyár fél év múlva nem létezik. Kína a nyugati gyárak befektetési paradicsoma lett. Ugyanazon az áron, negyedakkora előállítási költséggel. Többszörös haszonnal. Ekkor jött a hallgatás időszaka. Előrejelzéseinket nem vette komolyan senki, egészen eddig a pillanatig. Akár a nemzeti oldal, akár a fősodratú média hatalmas hallgatásba burkolózott. A nyugati (cionista) cégek ugyanis a haszonért egyetlen pillanat alatt dobták a nemrég még oly nagy elánnal felkarolt kelet-európai országokat. A kínai gazdaság pedig rekord sebességgel hízott. Olyan gyorsasággal épültek a hatalmas gyárak, hogy szinte gombaként nőttek a város nagyságú gyártelepek - egyik napról a másikra. Számunkra az elsődleges fontossággal az bírt, hogy biztosra mentünk abban, hogy a kínaiak nem fogják szótlanul nézni, hogy újra gyarmatosítsák Kínát, most éppen a gyárakon keresztül. És valóban így is lett. A kínai cselt nagyon sok nyugati cég bevette. Kína ugyanis a nyugati cégek mellé legyártja saját cégeit is. Ugyanazokat a termékeket állítja elő egy-két hónapos késéssel, mint a nyugati tulajdonú cégek. Mivel Kína lehetőségei messze megelőzik a többi országét, a saját olcsó termékeit rekord mennyiségben kezdi forgalmazni. Ezekkel az olcsó dolgokkal senki nem foglalkozott, mivel úgy gondolták, a minőség úgyis megelőzi a mennyiséget. Nem jött be az elmélet. Az olcsó és alacsony minőségű termékek letarolták a világot. Ugyanazt a 2500 forintos gyökköszörűt lehetett kapni Budapesten, mint Kairóban. Amerikában pedig nem mosták ki a népek a pólókat, mert olcsóbb volt a kínai póló, mint a mosószer. Ezzel a gazdasági stratégiával Kína a nyugati cégek tapasztalatainak megszerzése és saját szakembereinek képzése mellett hatalmas haszonra tett szert. Ekkor már kezdték komolyan venni, amit írtunk, hogy nemsokára a kínai gazdaság kivégezheti a nyugati gazdaság jó részét, és megroppanthatja a cionista világuralmat. Valamennyi oldal a saját ötleteként (feltalálták a spanyolviaszt) kezdte tálalni meglátásait a kínai gazdaságról. Éppúgy, mint az oroszokkal szembeni álláspontunkat, amit már szintén 15 évvel ezelőtt a nagyközönség elé tártunk. Most abban a kérdésben is mindenki arra akar nyitni, persze mivel csak másolnak, valójában fogalmuk sincs miért is kellene. De mivel a meglátásaink bejöttek szinte száz százalékra, ebben is valószínűleg igazunk van. Kína gazdasága és az orosz nyersanyag iránti igény nyomása alatt a világcsendőr cionizmus kénytelen lesz egyezkedni. Egy ideig háborúkkal pótolják valamennyire a gazdasági bevételeik hiányát, valamint igyekeznek Kínát elvágni a nyersanyagoktól. Mindkét ország ellen különböző műveletek indultak, a CIA pedig minden lehetséges módon bevetett mindent, hogy megingassák stabilitásukat. Eddig a fenyegetés időszaka volt, majd jött a tétlen szemlélés, és ötletelés időszaka. Most a menekülés időszaka van. A Nyugat létrehozta a világkereskedelmi hálózatot, és most nagyon szeretne ebből kihátrálni. Ugyanis az az út, amire ők azt hitték, hogy Kínába mutat, oda viszi a munkát, és vagonszámra hozza a hasznot, nos erre az útra egyszer csak Kína kitette az egyirányú forgalom táblát. A munka özönlik Kínába, a világhálón keresztül egyre többen rendelnek közvetlenül onnan, saját állami gyáraik elképesztő mennyiséget állítanak elő a különféle termékekből, a haszon pedig egyre kevésbé jön kifelé, mert azt az kínai állam vágja zsebre, illetve befekteti a világ számos részén, például értékpapírok formájában. Kína bevetette a vezércselt. Mesterségesen alacsonyan tartja a valutáját. Így a nyugati befektetőknek még mindig megéri ott gyártatni (még ha nem is annyira, mint kezdetben), a kínai termék pedig olyan olcsó, hogy lehetetlen versenyezni vele. A pekingi vezetésnek egyetlen dolgot kellett megoldania, hogy az élelmiszer és az energia árakat alacsonyan tudja tartani, így a dolgozóknak fizetett kevesebb fizetésből is normálisan meg lehet élni. Ezért bolond lenne a valutáját erősíteni, mert azzal a versenyképességét tenné kockára. Kína infúzión tartotta az Egyesült Államok gazdaságát egészen idáig. Hatalmas mennyiségű tőkét áramoltatott vissza az Egyesült Államokba kölcsönök formájában úgy, hogy minden nap 0 óra 1 perckor automatikusan egymilliárd dollár átmegy a kínai bankból az USA-ba, ami évi 365 milliárd dollár – ez az alapkölcsön. Erre jön a többi kölcsön. Kínának el kell döntenie mit tesz, mert pillanatnyilag Kína a legnagyobb szabadon mozgatható tőke tulajdonosa. Peking döntése mellett azonban Brüsszelnek és Washingtonnak is mérlegelnie kell. Utóbbi úgy tűnik a menekülés mellett dönt. Obama már egyszer próbálkozott a „vegyél amerikai terméket" szlogennel, de senkit sem érdekelt. Október 3-án az Egyesült Államok szenátusa 63-35 arányban elfogadta az „Anti-Kínai törvényt". A törvény indoka, hogy Kína mesterségesen alacsonyan tartja a jüant, ezzel megszegi a WTO íratlan szabályait. Ellenérvként egy republikánus képviselő a más országok valuta és belpolitikai ügyébe való beavatkozásnak nevezte ezt az indokot. Az egyetlen gond ezzel a törvénnyel, hogy Kínát elfelejtették megkérdezni. Peking azonnal tiltakozott, és kereskedelmi háború kirobbantásával vádolta meg az USA-t. A kínai központi bank elnöke szintén felháborodott a híren, és kifejtette, az Egyesült Állalmoknak a gondjait ez a törvény nem fogja megoldani. Ráadásul utalt rá, hogy a kínai valutát már így is 30 %-kal felértékelte a kínai állam. Az alacsonyan tartott valuta pedig Kínának is gondokat okoz, mivel rengeteg nyersanyagot kell vásárolni, ami gyenge valutával drága mulatság. A kínai valuta azonban stabil a jelen körülmények között, éppen ezért senki nem várhatja el, hogy meggondolatlanul változtassanak ezen. A kínai külügyminiszter dühödt kirohanással reagált a WTO szabályainak ilyen önkényes és durva megszegése ellen, valamint közölte, hogy megteszik a megfelelő ellenlépéseket, ha erre az USA rákényszeríti őket. Kína felmérte, hogy a jelenlegi világgazdasági helyzet gyors megváltozása rendkívül rossz helyzetbe hozná, ezért politikájának kettős irányt szabott. Az USA háborús előkészületei miatt pedig elhatározta, hogy kiélezi a gazdasági versenyt az USA és Európa között. Az Európának nyújtandó kölcsönök és segélyek oka valójában az, hogy az összeomlás szélén táncoló EU addig még bírja szusszal, amíg az USA kénytelen lesz elfogadni a többpólusú világot. Ugyanis ez ellen rendkívüli módon küzd az Egyesült Államok cion-imperialista vezetése. A mai napig nem hajlandó a világcsendőri pozícióját feladni, és elfogadni, hogy nem egyedüli vezető hatalom többé. A kínai bank igazgatója azonban felhívta a figyelmet: ma Kínának tizenötször akkora valutatartaléka van, mint az Egyesült Államoknak, és nincs olyan jellegű belső gazdasági gondja sem, mint az Egyesült Államok gazdasági válsága, amelyből szemmel láthatóan nem tud kikeveredni. Az USA most elfogadott gazdaságélénkítő programja 470 milliárd dollárt pumpálna a gazdaságba, ezzel szemben a haderő költségvetése 600 milliárd dollár. Nem különös ez a helyzet? Kína gazdasága piacorientált, a piacok összeomlásával a bevételei is megszűnnének. Csakhogy Kína igen okosan megszerezte azokat a piacokat, amelyekkel idézőjelbe téve a kutya sem foglalkozott: Afrika, és Dél-Amerika. Európai befektetésekkel és hatalmas megrendelésekkel tartja életben Európát, ami egyrészt jó befektetés lehet, másrészt az európai piacot is fenntartja. Ha az eurózóna bele akarna kötni Kínába, az az Európai Unió azonnali összeomlását eredményezné, ugyanis Kína már megelőzve az USA-t, az eurózóna legnagyobb kereskedelmi partnere, és megrendelője. A német ipar azonnal összeomlana abban az esetben, ha Kína visszamondaná óriási megrendeléseit, a német ipar és főleg a nehézipar legalább 40 százalékban a kínai piacból él. Kína viszont egyre többször kezdi hangsúlyozni, a segítségért cserébe elvárásai vannak. Többek között az is, hogy Európa nem szólhat bele abba, merre és hogyan terjeszkedik Kína gazdaságilag. Elvárása az is, hogy az országok csökkentsék kiadásaikat, hogy befektetései stabilak maradhassanak, különben nem fektet több tőkét állampapírokba, ami a túlélésre játszó kormányok legkönnyebb bevételi forrásai. A líbiai események azonban elgondolkoztatták Kínát. Át kell értékelnie hozzáállását, mert az EU vezető hatalmai kérdés nélkül a kínai érdekek ellen léptek fel Líbiában. Kína nagyon könnyen válthat stratégiát, és hatalmas tőketartalékait akár a harmadik világban is befektetheti mint gazdaságélénkítő befektetéseket, hogy a növekvő gazdaságok jobb piacokká váljanak. Ezzel azonban mind az USA, mind az EU cionista hatalmai alól kirántaná a szőnyeget. A válasz kizárásos alapon nem lehet más, mint egy hatalmas háború. A líbiai eset után egyre világosabbá válik, hogy a cion-imperialistáknak feltett szándéka Kína és Oroszország megbuktatása, ezért valószínű, hogy a stratégiaváltás sem fog sokat váratni magára. Peking azonnal rendelkezett róla, hogy külföldi befektetéseit csak jüanban teszi meg. Ezzel kihagyta a befektetéseiből a dollár átváltást, ami a jüan szerepét a nemzetközi valutaforgalomban erősíti. A kínai befektetések mértéke miatt ez sok tízmilliárd dollár kiesés a FED-nek. Valamint Kína 6 bázisponttal erősítette a jüant (0.5 %). Ezt a belső infláció visszaszorítása miatt foganatosította, nem az USA nyomására. Ugyanis Kína már érzi annak hatását, hogy Washington kezdi elvágni a nyersanyagoktól és a nyersanyagot egyre nehezebben szerzik be. Kína egy másik stratégiát is bevezetett, sokszorosára növelte kivándorlóinak számát az Egyesült Államokba. Komoly gazdasági támogatást kapnak azok a kínaiak, akik az Egyesült Államok felé veszik az irányt. Államilag támogatott honfoglalás? Olyan szinten, hogy már a kínai sajtó is a témával foglalkozik, merre mennek ilyen nagy számban a kínai fiatalok. Ezek az emberek pedig a gazdasági támogatás miatt a kormány lekötelezettjei. Előretolt gazdasági hadosztály? Kína továbbra is alacsonyan fogja tartani a jüant (az utóbbi emelés nullának nevezhető) és ha kell, csökkenteni fogja a kivitelre gyártott termékei árát, hogy ellensúlyozza az USA védővámot - ésszerű keretek között. Amennyiben ezt megteszi, és az új amerikai gazdasági rendelkezés Kína ellen hatástalan lesz, Kína rendkívüli módon be fog keményíteni az USA-val szemben. Amennyiben ez sem lenne elég, egyszerűen kivonja a tőkéjét az Egyesült Államokból, és az ezáltal kialakuló felfordulásban pedig aktivizálja az USA lakosságát jelentős arányban kitevő kínaiakat (ami nagyjából 8 százalék), akik eléggé centralizáltan helyezkednek el. Egy amerikai felfordulás után felálló új rend talán más alapokon kezdene politizálni Kínával, Oroszországgal, az arab világgal szemben, és az USA is visszatérhetne a régi kerékvágásba, ahol csak egy volt a nagyobb hatalmak között. Az USA részéről a menekülés utolsó fázisa lenne, ha saját WTO rendszeréből kimenekülve letiltaná a kínai áruk bevitelét az Egyesült Államokba, ez azonban egyértelmű és nyílt hadüzenet. Kína azonnal megkezdené az afganisztáni, iraki, líbiai, szomáliai, jemeni, iráni hadseregek és lázadók felfegyverzését a legmodernebb fegyverekkel, és az esetleges tanácsadók mellé kölcsönadna pár ezer katonát. A háborúk így rendkívül gyorsan érnének véget. Kína gazdasági háborút folytat, és nem egy semmibe vehető kis ellenfél, ötezer éves kultúrával a háta mögött... LINK: A cikk!

Az évszázad pénzügyi csalása - A deviza alapú hitel

A megtévesztés céljából alkalmazott kifejezések és magyarázatok elhagyásával nézzük, hogyan is történtek ezek a hírhedté vált CHF alapú kölcsönzések! A CHF alapú hitelek esetében a csalásnak egy különös minősített esete áll fenn, mert hatalmas tömegeket szedtek rá, jelentős összegekben, szervezetten, bűnszövetkezésben. A Magyar Nemzeti Bank, Simor András vezetésével kiszolgáltatta a magyar népet a nemzetközi finánctőkének. A megtévesztés céljából alkalmazott kifejezések és magyarázatok elhagyásával nézzük, hogyan is történtek ezek a hírhedté vált CHF alapú kölcsönzések! Rászedett János és Jánosné magyar állampolgárokat az egyik, lakóparkokat építő vállalkozás sikeresen megkörnyékezte. Rászedették tehát elhatározták, hogy 14 millió forintért vesznek egy temetőre néző lakást a külső Bécsi úton. Ötletüknek egyetlen szépséghibája az volt, hogy a nagymamától örökölt vidéki házért mindössze 7 milliót kaptak. Szükségük volt tehát 7 millió kölcsönre. Teljesen, mindegy, melyik bankot keresték fel, mert ott a következőket közölték velük: jelzálog bejegyzése mellett megkaphatják a hiányzó 7 milliót 20 éves futamidőre, CHF alapon 5 % kamat, HUF alapon 10 % kamat mellett. CHF alap esetén a havi törlesztőrészlet 38.600 Ft, míg HUF alap esetén 98.000 Ft lesz. Tekintettel arra, hogy az ügyletnél egyetlen egy darab svájci Frank se jelent meg, se fizikai, se átvitt értelemben, a két, erősen eltérő kamatláb és törlesztőrészlet kifejezetten a megtévesztés célját szolgálta. Rászedették természetesen a sokkal vonzóbb CHF alapot választották, magyarul bekapták a horgot. Nézzük, mi is történt tulajdonképpen! A bank Rászedettéknek kölcsönadott kvázi 50.000 svájci Frankot, évi 5 % kamatra. Viszont a lakópark-építők nem 100.000 CHF-et kértek a lakásért, hanem 14.000.000 forintot. Ezért Rászedették a kölcsönkapott 50.000 svájci frankot egy füst alatt eladták a banknak 7.000.000 forintért (természetesen vételi árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa). Kifizették a 14 milliót az építőknek és tudomásul vették, hogy havonta 276 svájci frank a törlesztőrészletük. Mivel Rászedettéknek a banknál forint számlájuk volt - miért is lett volna más, hiszen az átutalt fizetéseiket forintban kapták -, a bank a számláról minden hónapban leemelte a 276 CHF-nek megfelelő forintot (természetesen eladási árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa), azaz a csalinak szánt 38.600 forintot, de csak addig, amíg a CHF árfolyama 140 forinton állt, vagyis legfeljebb egy hónapig. A következő esedékességi napokon a mindenkori 276 CHF vételi árfolyamon kiszámított árát emelte le a forintszámláról, amikor a CHF 150 forint volt, akkor 41.400 forintot, amikor 180 lett, akkor 49.600 forintot, és amikor 240 lett, akkor 66.200 forintot. De nem csak a törlesztőrészlet emelkedett, emelkedett a tartozás is. Ugyanis Rászedették nem 7 millió forinttal tartoztak (mínusz néhány havi törlesztő részlet), hanem 50.000 svájci frankkal, aminek időközben a forintban kifejezett értéke 12.000.000-ra emelkedett. Mit számít az, hogy soha senki egyetlen egy svájci frankot se látott, a tartozás svájci frankban volt nyilvántartva, mert azt vették fel. De pénzügyileg mi is történt valójában? Kölcsönügylet? Másodlagosan, de esőlegesen egészen más. Valójában egyszerű spekulációról van szó. A bank arra spekulált, hogy a svájci frank erősödni fog a forinthoz viszonyítva, míg Rászedették - tudtukon kívül - arra spekuláltak, hogy a svájci frank árfolyama 20 éven keresztül nem fog megváltozni. Akinek egy egészen apró közgazdasági ismerete van, az pontosan tudta, hogy 20 év távlatában a svájci frank egészen biztos erősödni fog a forinthoz képest. Ezt tudva, a Magyarországon működő bankok úgy is spekulálhattak volna, hogy 3.000 milliárd forintért vesznek CHF-et a 140 HUF/CHF árfolyamon, és akkor most eladhatnák 240 HUF/CHF-nél, kaszálva ezzel 2.142 milliárdot. De mennyivel kényelmesebb volt virtuálisan spekulálni nem létező pénzekkel... Persze, most a bankok úgy tesznek, mintha ők vettek volna fel svájci frankot a kölcsönzések kielégítésére, de erről szó sincs. 2008 novemberéig a bankok kötelező tartalékrátája 5 % volt. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésükre álló tényleges pénzeszköz hússzorosát kölcsönözhetik ki. Minden 5 forint tényleges pénz mellett 95 forint virtuális pénzt is kölcsönadhatnak. Az állampolgárok csőbehúzása olyan jól sikerült, hogy a bankoknak 2008 végére likviditási gondjaik lettek, vagyis túlkölcsönözték magukat. A „likviditás” ugyanis azt jelenti, mennyi szabad tőkéje van a banknak, olyan szabad tőke, amit kikölcsönözhet. És akkor tegyük hozzá, hogy ennek a „szabad” tőkének 95 százaléka virtuális, nem létező. A világgazdaság begyűrűző válságára hivatkozva a MNB a kötelező tartalékrátát lecsökkentette egy nevetséges 2 százalékra (jegyezzük meg, hogy „békeidőben” a nyugati bankok kötelező tartalékrátája általában 10%), lehetővé téve, hogy a bankok további virtuális forintokat kölcsönözzenek ki, természetesen CHF alapon. A Magyar Nemzeti Bank, Simor András vezetésével kiszolgáltatta a magyar népet a nemzetközi finánctőkének. [a legújabb WikiLeaks feltárás szerint ő táviratozta az USA-ba, hogy „a magyarok tanulják meg, nincs ingyen vacsora, nem kell megmenteni az eladósodottakat"] Foglaljuk össze, mi történt jogi értelemben. Tekintettel arra, hogy mind a forintalapú, mind pedig a valutaalapú hitelezések esetén a bankok ténylegesen forintot és csakis forintot kölcsönöztek ki, az égvilágon semmi se indokolta, hogy a valutalapú hitelek esetén jelentősen kisebb kamatlábat számoljon fel. Logikusan feltételezhető tehát, hogy az alacsonyabb kamatláb egyetlen célja a kölcsönért folyamodók lépre csalása volt. Az nem várható el a széles lakosságtól, hogy komoly pénzügyi ismeretekkel rendelkezzen. Borítékolni lehetett, ha havi 38 és 98 ezer forintos törlesztőrészlet között választhat, akkor a 38-at fogja választani, mert neki a CHF alap nem jelent semmit, hiszen ez csak kvázi CHF, a valóságban a svájci franknak semmi köze nem volt a hitelügylethez. Nem vetem tehát el a sulykot, ha a csalás bűntettének alapos gyanújával élek. A Btk. 318. § (1) bekezdés így rendelkezik: „Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.” A CHF alapú hitelek esetében mind a három kitétel megvalósult. A bankok részéről jogtalan volt a haszonszerzés, az ügyfeleket tévedésbe ejtették, és ezzel nekik igen jelentős kárt okoztak. A büntetőeljárás szükségességén kívül polgári peres eljárásban lehetséges a hitelszerződések semmissé nyilváníttatása, hivatkozással a csalásra. Befejezésül meg kell jegyeznem, hogy a CHF alapú hitelek esetében a csalásnak - az én szerény véleményem szerint - egy különös minősített esete áll fenn, mert hatalmas tömegeket szedtek rá, jelentős összegekben, szervezetten, bűnszövetkezésben. A végső kár ezermilliárdokban mérhető, ami már veszélyezteti a nemzetgazdaságot is. Éppen ezért, végső soron levezethető a hazaárulás is. LINK: A cikk!

Líbia után Algéria?

A nyugati erők Szíriában nem tudják a várt eredményeket elérni, és sokan azt mondják, Líbia után a NATO következő célpontja Algéria lesz. Az igazság az, hogy a háború Algéria ellen már megkezdődött, ezt mutatják a fél évvel ezelőtti zavargások és az Al-Kaida ellen vívott ördögi harc. Az algériai és líbiai kormányerők akár a mai napon egyesülhetnének anélkül, hogy arról a nyilvánosságot értesítenék, ugyanis Algéria és Líbia ugyanazon erők ellen harcol. Mindazonáltal egyesülniük kell ahhoz, hogy győzelmeskedhessenek. Dr. Webster Tarpley évekkel ezelőtt kijelentette, hogy az Al-Kaida a CIA magánhadserege. Jelenleg már nem is akarják ezt megcáfolni, végülis Obama nyíltan kijelentette, hogy az Al-Kaida Tripoliban van. Az USA célja a nemzetállam megsemmisítése, különösen azon nemzetállamoké, amelyek teljes egészében függetlenek. A Líbia elleni agresszió csak az első ütés. Az igazi harc az irányításért zajlik, először Észak-Afrikában, majd egész Afrikában, mert rabszolgákat akarnak és erőforrásokat. Érdemes észrevenni, hogy az egyenlőség eszméjét szajkózó nyugati államok soha nem ismerték el egyenlőnek a feketéket, a nyugati világ csak annyit változott az évszázadok során, hogy nem behozzák a rabszolgákat, hanem az ipart telepítik oda a rabszolgákhoz. Ez a folyamat előbb vagy utóbb, de rákényszeríti majd az afrikai államokat, hogy egységesüljenek. A kezdetek kezdetén erre Líbiának és Algériának van meg a lehetősége a közös fenyegetettség miatt, és az Észak-Afrika területén vívott függetlenségi háborúban több front nyílik majd. Nem a Kadhafi-által képviselt idea okán, hanem a saját túlélésük miatt. A nyugati média azt szajkózza, hogy Kadhafi elmenekült az országból, az aranyat pedig a szomszédos országokba menti. Annyira elvesznek a saját propagandájuk hazugságaiban, hogy nem látják, ami az orruk előtt van: Kadhafi évtizedeken át legfőbb támogatója volt a szomszédos államoknak, és ha nagy mennyiségű pénzt visz külföldre, annak egy oka lehet: Algériából, Nigériából és Csádból fog érkezni a támogatás a nyugatiak által megszállt líbiai területek felszabadítására. A NATO agressziója, nem a líbiaiak gondja, hanem minden észak-afrikai ország problémájává válhat, ha nem lépnek fel egységesen már a kezdetekkor. LINK: A cikk!

Budaházy és Stadler

Stadler Mária neve az elmúlt napokban a politizáló emberek körében eléggé ismertté vált. Szópárbajba keveredett a két éve vizsgálati fogságban tartott Budaházyval. A médiában közismertté vált Stadler feltételes módban történő kijelentése, melyet egy beszélgetésük alkalmával tett, nevezetesen: hogy Budaházy és társai nem is terroristák, mert akkor talán Gyurcsányt kellett volna elintézniük. Stadler fején találta a szöget. Erre válaszul Budaházy azzal vádolta Stadlert, hogy pénzt ajánlott a betelefonálóknak a Fidesz melletti kiállásért. Ezt Stadler sem hagyta válasz nélkül, és egy rádióriportban kétkulacsos provokátornak minősítette Budaházyt. Mi már egyszer, jó másfél évvel ezelőtt véleményt nyilvánítottunk Budaházyról, illetve csoportjának tevékenységéről. Akkor súlyos garázdaságnak minősítettük akcióikat, és kizártuk a terrorizmus lehetőségét részükről. A terrorista minősítés ugyanis nem mond semmit, különösen a nyugati demokráciák világában. Nincs is rendesen meghatározva (definiálva) a terrorizmus, és így a terrorista fogalma sem. Életellenes fenyegetést alkalmazó, félelemgerjesztő tevékenységnek is nevezik, de ez sem mond semmit. Minden katonai tevékenység ilyen. A fennálló rend elleni erőszakos fellépés? Az ünnepelt szabadságharcosok mind ezt tették. Ha a minden jogos indok nélküli gyilkosságokat, különösen a tömeggyilkosságokat nevezzük terrorizmusnak, akkor közelebb járunk az igazsághoz. Drezda, Hirosima, Nagaszaki valóban a terror állomásai voltak, ahol a vérgőzös terroristák örömmel öltek százezreket. Terrorizmusnak, és terroristáknak nevezzük azt a tevékenységet, illetve azokat, akik a közösség döntő többsége által elfogadott és támogatott, minden vonatkozásában megfelelőnek minősíthető rend ellen a halálos erőszak megfélemlítő eszközeit alkalmazzák. Ezért több ország egész vezetői garnitúráját jó okkal terroristáknak lehet minősíteni a népük ellen elkövetett tetteik miatt. Magyarországon a hatalom már nem legitim, mert az ország lakosságának döntő többsége nem azonosul a hatalmi képlettel. Ez azt jelenti, hogy a hatalom elleni fellépés eleve nem minősíthető terrorizmusnak, mert egy kisebbség, egy elutasított kisebbség ellen irányul az a cselekedet, mely nyomokban némi erőszakot is alkalmaz. Ilyen elutasító közösségi felállás esetén csak a hatalom tud a terror eszközeivel élni, terrorizálva a vele nem rokonszenvező közösséget. Ezt nevezzük diktatúrának. Terrorcselekmény ennek ellenére érheti az országot idegen, külső erők részéről, de ennek most, a Budaházy-ügy vonatkozásában nincs jelentősége. Ha valóban elutasított a hatalmi képlet a társadalom részéről, akkor minek nevezhetjük a hatalmi személyek és bázisok elleni támadásokat? Ezt a támadások célja és a támadásokat végrehajtók személye határozza meg. Az alapvető szabadságjogokért, az elnyomás és a kizsákmányolás elleni társadalmi fellépés erőszakos formája a felkelés. Ideológiákkal kiegészülve: forradalom. (A hatalmi harc ekkor ideológiai különbözőségek miatt polgárháborúvá is szélesedhet.) Ideológia nélküli, időben és térben korlátozott, csoportosulás alapú rendbontás zavargás, esetleg egy meghatározott kereten belül zendülés. Nem csoportosulások, hanem személyek által végrehajtott erőszakos törvénysértéseket csoportos garázdaságnak nevezzük. A terror a halálos félelemmel való fenyegetés, a terrorista ennek a végrehajtója. Tehát a terrorcselakmény mindig az élet ellen irányul, minden más, legyen bármekkora is az okozott kár, csak rombolás (szabotázs). A terroristák, illetve a terrorcsoportok minden esetben arra törekednek, hogy a bemutatkozásuk elrettentő legyen. Sok halott, még több sebesült és hatalmas anyagi kár. Ez lesz a névjegyük, ez szabja meg számukra a jövőt. Így akarnak beiratkozni a történelembe. Ezek ismeretében Budaházyt és társait terroristáknak minősíteni óriási balfogás. Rombolás sem történt, mert az anyagi kár egyenlő a nullával. A zavargás, különösképp pedig a zendülés kizárt, mert a TV-székházi eseményeket nem ők szervezték (ahol megvalósult a zavargás és a rombolás bűncselekménye). Budaházyék esetében kisebb anyagi kárral járó csoportos garázdaság az egyetlen valós ok, mely miatt eljárás indulhatna ellenük. Az a gyenge minőségű és hatásfokú robbanóanyag, mellyel még kisebb tűzeseteket sem tudtak előidézni, egyenlő egy szilveszteri házi mulatságnál használt rakéták és röppentyűk robbanóerejével. Igaz, nem szilveszterkor használták. Ha így áll a bál, akkor Budaházy miért ül? Azért, mert ha az elmúlt évek minden zavargását, rombolását megrendező védett személyeket nem lehet kivonni a forgalomból, akkor valakit be kell áldozni a megvezetettek, a becsapottak közül. A zavarossá kavart ügynek az az igazi oka, hogy valakit meghurcoljanak a társadalom felé azt üzenve: nem lehet büntetlenül zavarogni! Budaházy tett annyit az Erzsébet-hídtól a Szovjet Hősi Emlékmű megrongálásáig, hogy neve sokkal jobban rögzüljön (mert rögzítették) a társadalom tudatában, mint a valódi bajkeverőké. Ez akkor még legyezgette a hiúságát is, de voltak figyelmeztető jelek, amiket nem akart tudomásul venni. Játszotta a neki kiosztott népvezéri szerepet, és amikor elérkezettnek látta a hatalom a végjáték idejét, becsukták. Budaházynak egyetlen akciója sem szolgálta a magyarság ügyét. Akár hülyeségnek is nevezhetjük mindahányat, úgy az Erzsébet-hídi Fideszt támogató akcióját, mint az emlékmű rombolást. (Az emlékművet nem lerombolni kell, hanem a téren felépíteni a magyar katonák hősi emlékműjét is. Esetleg jóval nagyobbra, mint a szovjetet. Na de rombolni könnyebb, mint építeni.) A "Szabadságot a politikai foglyoknak" HVIM akcióról meg csak annyit, hogy ha véletlenül mostanában kiengednék pártfogoltjukat, ugyancsak elkámpicsorodna a díszes társaság. Istencsapása lenne számukra, mert ha más nem is történt az elmúlt két év alatt, annyi bizonyosan, hogy Budaházy rájött, kik ültették a körhintába. Most még erről nem beszél, mert nem érdeke, de ha kijönne, óriási botrányt kavarna, és a "bajtársaival" - a legnagyobb ellenségeivel -, soha többé szóba sem állna. LINK: A cikk!

Borzalmas polgárháborúk jönnek? Alapjaiban gyengült meg az Egyesült Államok – jelentette ki az MNO-nak Magyarics Tamás. Az Amerika-szakértő szerint ugyanakkor az ország története a folyamatos megújulásról szól. Bogár László lapunknak arról beszélt: Amerika az ismert emberi történelem legdestruktívabb konstrukciója, bizonyos folyamatok odáig vezethetnek, hogy az „amerikai álom” polgárháborús rémálommá válik. Az utóbbi években az amerikai hatalom alapjaiban gyengült meg, mivel a gazdasági-pénzügyi erő alapvetően szóródott a világban – mondta el az MNO érdeklődésre Magyarics Tamás, a Magyar Külügyi Intézet volt igazgatója, Amerika-szakértő. Példaként hozta föl: megerősödött Kína, India és Brazília, amelyek révén természetesen csökkent az USA gazdasági befolyása, s ez a csökkenés a jövőben vélhetően folytatódni fog. Ennek ellenére az Egyesült Államok nem fogja elveszíteni a globális vezető szerepét – tette hozzá. A külpolitikai szakértő rámutatott arra is, hogy a második világháború végén az ország a világ ipari termelésének a 44 százalékát adta, míg napjainkban csupán a 20 százalékát. Rosszkor, rossz időben Az emberi létezés kritikus elágazási ponthoz érkezett – állítja az MNO-nak Bogár László. A közgazdászprofesszor szerint jelenleg több történelmi ciklus vége is egybecsúszik, és ez okozza a mély válságot. Az első a már ismert, 40 éves szakaszokban jelentkező Kondratyev-ciklus, amely eddigi utolsó mélypontját a 70-es években érte el. „A másik egy még kevésbé feltárt, 200-250 éves megaciklus, amely a francia forradalom kataklizmájában pusztított utoljára.” De nagy valószínűséggel vége felé közeledik az a roppant ívű, körülbelül háromezer éves elsötétedési korszak is, amelynek során az emberiség szembemegy a létezés alapvető törvényeivel, felszámolja természetes létmódját, a szakrális tradicionalitást – teszi hozzá a professzor. Amerika az elmúlt nagyjából 250 éves megaciklus kapitalizmusának olyan csúcsfegyvere, amely az ismert emberi történelem legdestruktívabb konstrukciója – jelentette ki Bogár, s mint fogalmazott, a kapitalizmus lényege abban áll, hogy a profit érdekében képes elpusztítani akár az egész emberi létezést is. Ez a – közgazdász szerint – rákos burjánzásként viselkedő konstrukció különösen az elmúlt négy évtizedben válik egyre gáttalanabbá. „Ehhez immár eddig elképzelhetetlen erejű technológiai támogatást is kap.” Kettős szerkezet Szavai szerint az USA nem más, mint egy nemzetállam-Amerika és egy globális Amerika alkotta, rejtett kettős szerkezet, amelyeknek viszont „közös költségvetése” van. Így a nemzetállam-Amerika fedezi a globális Amerika olyan pusztító szükségleteit is, mint például az afganisztáni háború, amelynek éves költségei Magyarország éves GDP-jének kétszeresét teszik ki. Arról van szó, hogy a globális Amerika a nemzetállam erőforrásait használja föl, amikor pedig – ahogy jelenleg is – válságos helyzet áll elő, a legkiszolgáltatottabb csoportoktól várja el, hogy fedezzék a birodalom globális kiadásait – állítja a közgazdászprofesszor. A költségek rohamosan emelkednek, „így minél nagyobb bajban van a birodalom, annál brutálisabban akarja kifosztani a nemzetállam-Amerikát” – mondja. A világ többi része is egyre kevésbé engedelmeskedik a birodalomnak. Magyarics: Fel kell számolni a politikai zsákutcát Magyarics az ország esetleges megújulása kapcsán kifejtette, hogy először is ideális lenne, ha megszűnne a mostani politikai zsákutca. A republikánusok és a demokraták fele-fele arányban birtokolják a hatalmat, és sok esetben egyszerűen blokkolják egymást, ami a mostani válságban nem biztos, hogy eredményes politika – mutatott rá a szakértő. Úgy látja, hogy a válságos időkben sokkal jobb egy erős felhatalmazású kabinet, mint amilyennel az 1930-as években a demokraták rendelkeztek. Magyarics szerint az USA története mindig a folyamatos megújulásról szólt. Negatív jel, hogy sokkal kevesebben mennek az országba, főként a tudásipar területén, de a bevándorlók számára még mindig kedvelt célpont. A külpolitikai szakértő úgy látja, hogy a következő hónapokban az ellenzék mindenképpen az elnök szemére fogja vetni, hogy az ő kormányzása alatt minősítették le az országot, ami vélhetően negatív hatással lesz az esetleges újraválasztására. Obamának nem sikerült jelentős mértékben csökkentenie a munkanélküliséget, és az ideológiai viták is élesek maradtak – tette hozzá. Magyarics szerint ezzel szemben a republikánusok nem tudnak alternatívát mutatni, és amit mutatnak, az is sok embert riaszt. A választások még viszonylag messze vannak, ezért még egyáltalán nem lehet tudni, hogy addig milyen változások állnak be a szemben álló erők támogatottságában – jelentette ki a szakértő. Egyezkedés, háború, idiotizált középosztály Bogár pedig állítja: az ilyen válság megoldása vagy egy új globális egyezség vagy permanens planetáris háború. Az utóbbi esetben a globális Amerika ezzel demonstrálhatja, hogy „bárkit brutálisan szétver”, aki a törekvései útjában áll. Az egyezkedés ugyanakkor nagyon kényelmetlen, mert „fel kellene adni Amerika kitartottjait, illetve sorsára kellene hagyni a nemzetállam idiotizált középosztályát is”. Utóbbi Bogár szerint a birodalom kirakatbábuja, s ezért is teszi számára lehetővé, hogy az életszínvonala háromszor nagyobb legyen, mint amit a gazdasági teljesítménye alapján megérdemelne. Ha ezt megvonják tőle, az „amerikai álom” polgárháborús rémálommá válik. Nem tudni, hogy mi lesz ennek a folyamatnak a vége, mindkét lehetőség apokalipszissel járna – teszi hozzá Bogár. „A világ érzi, hogy a birodalom bajban van, talán össze is omlik, és abból évtizedekig tartó anarchia és káosz lesz.” Mindenki kétségbeesetten keresi a számára legbiztosabb fogódzót. Ezért szárnyal a svájci frank és az arany, mert most az tűnik biztos menedéknek, de ezek nem ehetők meg – fogalmaz Bogár. Szerinte minden emberi közösség elemi érdeke, hogy vigyázzon az élelemtermelésére, tiszta vizére, földjére és levegőjére. „A káosz után az élet visszatér a normális kerékvágásba, és akkor kiderül, hogy az élethez ezekre az őselemekre van szükség, nem pedig elvont, mesterséges, hamis értékekre.” LINK: A cikk!

USA: A szétesés megkezdődött - Újra feléled a Déli Konföderáció? 150 év telt el azóta, hogy az Amerikai Déli Konföderációs Államok első és egyetlen elnökét, Jefferson Davis-t feleskették a Hazára és beiktatták hivatalába. Erre emlékeztek az egykori eskü és beiktatás helyszínén, az alabamai Montgomery városában, 2011. február 19-én. Az eskü és a beiktatás szimbolikusan újra megtörtént, mely nemcsak a múltnak szólt, hanem a jelennek és méginkább a jövőnek is! Az 1861-ben kezdődött és "Amerikai Polgárháborúnak" nevezett küzdelem, mely lényegében a Déli Államok szabadságharca volt, ma már történelem. Ám, mint ahogy a történelem megismétli önmagát, éppen úgy lehet a múltból jövő és változhat meg minden, ami eddig meghatározta az emberek életét. Éppen ennek a jövőnek első megvalósulásaként történt ez az ünnepi megemlékezés, az egykori események 150-ik évfordulóján, a Déli Konföderáció akkori fővárosában: Montgomeryben. Az egykori Parlament lépcsőin újra felelevenítették, s eljátszották az elnök; Jefferson Davis felesketésének és beiktatásának ceremóniáját. Ám most a szenátorok helyett, a Konföderális Haderő Veterán hőseinek Emlékét és Hagyományait Őrző Egyesület lelkes hazafijainak részvételével, akik már a kiskorukban a saját családjukban magukba szívták a Déli Konföderáció népének szabadságvágyát és az ezt célzó hagyományait. A valós tények és történések meghamisításával telített hazugság 150 évvel ezelőtt is egy chicagoi ügyvéd szájából jött, és a történelem fintoraként, ugyanígy egy chichagoi ügyvéd szájából jön mai is. Csakhogy ez a mai ügyvéd részben kenyai származású. De neki is hasonlók a szándékai, mint 150 évvel ezelőtti elődjének; lenyomni a nép torkán a Cion bankárjait ezután is támogató intézkedéseket, melyek a végtelenségig próbálnák biztosítani a cionista pénzoligarchia, a Federeal Reserve uralmát. Ám ez manapság már sokkal nehezebben fog menni, mint 150 évvel ezelőtt. A déli nép, ahogy régen sem, most sem fog megtörni, és nem hiszi el a kormányzat hazugságait. A déli nép ismételten kimondja és nyíltan deklarálja is; hogy a bankár kormányzat által polgárháborúnak nevezett 150 évvel ezelőtti küzdelem nem volt más, mint szabadságharc, melyet a déli államok vívtak északi elnyomóik ellen! Igen, így hívják ma is délen azt a háborút; "The war for Southern Independence". Ma is sok párhuzam van a mai és a a 150 évvel ezelőtti helyzet között. Egyik állam a másik után adja be Obamának a szuverenitását kijelentő nyilatkozatokat! Mondván, hogy a szövetségi államnak többé semmi köze az Ő államuk belügyeihez. Kétségtelen, hogy azelőtt a feketék rabszolgák voltak. Ám ma mindenki az! Az Egyesült Államok cionista bankár kormánya szemében minden állampolgára potenciális rabszolga és ki is szolgáltatja őket a rabszolga-kereskedőknek, akik manapság nem mások, mint maguk a bankok! Több állam is bejelentette már a függetlenné válási szándékát. Virginia, saját aranyára támaszkodva, állami értékpapír alapját saját pénzre váltja át, miközben a dollárt kivonja a forgalomból. De ugyanezt az utat követi Dél Carolina, Idaho és Arizona is. Montana állam már évekkel ezelőtt hatályon kívül helyezett olyan szövetségi törvényeket, mint például a sebességkorlátozás az autóutakon, vagy a Fegyvertörvényt, mely a fegyverek gyártását, forgalmazását és viselését szabályozza. Montana honatyái kijelentették: "A szövetségi kormánynak semmi köze ahhoz, ami Montanaban folyik, de leginkább semmi köze a Montanaban gyártott fegyverekhez! Obama módszerei nagyon hasonlítanak a 150 évvel ezelőtt lincolni módszerekre, éppen olyan agresszív és hazug. Keményen támadja most Arizona államának népét is, akik talpra álltak a saját hazájuk védelmére. Arizona kormányzója viszont beperelte Obamát, mondván, elhagyta az államot, elhagyta és elárulta a népét, mert a határokat nem védi, a népét nem védi, hanem inkább a "narko-terroristákat" segíti letelepedni Amerikában, veszélyeztetve ezzel mindenki biztonságát. Mindenki tudja, hogy az elszakadás folyamatát ilyen precedens pernek kell megelőznie, ám a médiában tabu beszélni róla. Arizona persze nem az első ebben a folyamatban. Másfél éve Texas kormányzója jelentette be, hogy Texas kiválik az Unióból. Ezen bejelentés után Perry kormányzó hivatala ezrével kapta a telefonhívásokat, melyekben biztató szavakat mondtak a texasi hazafiak, és bejelentették, hogy az elszakadás esetén készek akár harccal is megvédeni Texas állam függetlenségét! Nos, igen! 150 év után újra ismétli magát a történelem, ám most nagyon nem valószínű, hogy az egyre gyengülő szövetségi kormányzat, az ingatag lábakon álló Unió győzedelmeskedni fog a kitartó szeparatista törekvéseken. Dél újra független lehet, és ezt borítékolva, már nagy felvonulásokat terveznek a Konföderáció második fővárosában, mivel 1862-ben odaköltözött Montgomeryből a Kapitolium. Ám ezúttal a rengeteg hazugságra és történelemhamisításra fény derül. Pédául arra, hogy a rabszolga-felszabadítás csak egy ürügy volt. A területfoglalás és a Déli Államok rabságba döntése volt az igazi cél. De most, a XXI. században minden megváltozik, s a küzdelem végkimenetele teljesen más lesz. Nem a bankárok önző uralma győzedelmeskedik majd, hanem Amerika népeire, a hosszú és kemény harcok után, ráköszönt a függetlenség és a szabadság.