Tanulmányok
III.
Eurázsiai
Unió: problémák, perspektívák
Az
„Új Oroszország” létezésének elmúlt 20 éve alatt az
összes nemzetközi probléma mellett legélesebben a volt szovjet
államok közötti kapcsolatok alakulása jelent meg. Az egykor
egységes államot alkotó, egy egyedi civilizációt létrehozó
közel 200 nép tagjai sorsának összefonódása továbbra is
nyugtalanítja a posztszovjet világ lakosainak összes rétegét.
És ez nemcsak egyfajta nosztalgia az anyagi jólétért, hanem
ennél mélyebb, valami más. Szerintem, ezt az érzést jól
kifejezte egy antik szerző, mikor azt mondta: „… az embernek a
teljes boldogság eléréséhez dicső hazára van szüksége”.
Bármennyire is igyekeznek befeketíteni a szovjet múltat, a
nagyság és a dicsőség érzete megmaradt a volt Szovjetunió
összes népében.
És
mivel újra megjelent az egyesülés iránti vonzerő, ezért
találják ki népeik történelmében az új államok
„történészei” a saját „dicsőséges múltat”, az orosz
történelmet, az orosz nép szerepét pedig igyekeznek
bagatellizálni, meg nem történté tenni. Például, így
állították be a 90-es években Oroszországot és az orosz
népet, mint agresszorokat, megszállókat, gyarmatosítókat Soros
pénzén a FÁK országok történelemkönyveiben. Kivételnek
számít félig-meddig Belorusszia és Örményország, ahol a
közös történelmünket viszonylag objektívan írják le. De
kiirtani a népek történelmi emlékezetét, határokkal
választani el az egységes kulturális, történelmi és szellemi
világot nem sikerült. Eltérő korú emberek folytatják ebben az
életüket. Az összes választási kampány során, legyen az
elnöki vagy képviselői, és nemcsak Oroszországban, a FÁK
országok integrációja elsőbbséget élvez. Jelcin, a 2006-os
elnökválasztások előestéjén bejelentette az Orosz és
Belorusz Egyesült Állam megalakulását, vagy még 1995
szeptemberében aláírt egy rendeletet, miszerint az orosz
politika legfőbb nemzetközi prioritása a volt szovjet államok
mély integrációja. Az igaz, hogy se az első, se a második nem
valósult meg.
Az
okok eltérőek, de egy világos: a politikai döntések
megkövetelik a komoly tudományos előkészületeket, a megfelelő
koncepció megállapítását, a folyamatok modellezését, a
tervezést. Sajnos a legtöbb felhozott ötlet nem részesül a
megfelelő fejlesztésben és az adott pillanat politikai jelszava
marad. Vegyük az előbb említett Egyesült Államot. A mai napig
senki sem tudja, mit is jelent. Nincs elmélete, a gyakorlatban
nincs példája (valami hasonló létezik, Bosznia és Hercegovina,
de ez csak ideiglenes és kikényszerített, perspektíva nélküli
állapot), nincs tervezete, csak a szándéknyilatkozat van. Akkor
jogos a kérdés: mit is építünk és építünk-e valamit
egyáltalán? Szeretnénk reménykedni, hogy ezúttal V. Putyin az
Eurázsiai szövetségről szóló ötletei megkapják a megfelelő
körvonalakat, és a bevezetés stádiumába lépnek mind
tudományos tervezet formában, mind a politikai gyakorlatban. Mert
ez az idő követelése, válasz a modern világ kihívásaira.
Az
emberi világ globalizációjának egyik megjelenési formája
olyan geopolitikai alanyok megjelenése, akik a világ eseményeit
alakítják. Ezek az alanyok gyakran veszik magukra az állam
feladatait, míg azok pedig sok értelemben elveszítik a
szubjektivitásukat a politikában, a gazdaságban és a szociális
kérdésekben. A világ színpadon megjelentek már olyan
transznacionális szervezetek, akik kihívás elé állították az
államokat. Az egyik ilyen alany a világpolitikában mára a
legerősebb lett: 45 ezer multinacionális vállalat, több mint
ezer bank, 16 nemzetközi pénzügyi központ, saját irányító
szervezetek, mint az IMF, a Világbank, saját pénznyomda – FED.
Az egyet nem értők kényszerítésére ott vannak a NATO, az USA
titkosszolgálatai. Éppen ez a monstrum az, aki alakítja a világ
eseményeit. Az ő erőivel következett be a forradalmi változás
a világgazdaságban: a pénz elszakadt a termeléstől, nemcsak,
mint fizető eszköz létezik, hanem maga is áru lett, sőt az
élet értelme. Válaszként kulturális és történelmi alapokon
nyugvó világi és vallási egyesülések keletkeztek. Mint
például – a Nagy Kína, Európa, India, az aktívan egyesülő
Latin-Amerika, és soron következik az iszlám világ.
3
geopolitikai központ határozza meg jelenleg a világ eseményeit,
egyidejűleg könyörtelen harcot vívnak egymással, és
megteremtik a feszültségek globális harcmezejét. Ezek –
Észak-Amerika, Európa, Kína. Ők rendelkeznek azokkal a
feltételekkel, amelyek a világ vezetőivé teszik őket: önálló
gazdasági terület legalább 400 milliónyi saját fogyasztóval,
nem kevesebb, mint 20 trillió dollárnyi GDP, saját világpénz,
a világ bármely pontján, tengerén és az űrben bevethető
hadsereg, geopolitikai doktrína és globális stratégia, saját
stratégiai fejlődéstervezet. Oroszországot a játékosok
második vonalának tartják, és elsősorban az
atomfegyverzetének, továbbá földrajzi helyzetének, természeti
kincseinek, és a Szovjetunió geopolitikai nagyságának
jogfolytonossága miatt ismerik el, hogy egy a világbirodalmak
közül. De mindez csak a múlt hagyatéka, új geopolitikai
potenciált az Új Oroszország nem hozott létre. A milliárdosok,
a limuzinok számának növekedése, a korrupció erősödése
koránt sem a geopolitikai színpadhoz tartozik. És ha a jelenlegi
Orosz Föderáció nem változat a fejlődés irányán, úgy az
elkövetkező pár évtized alatt átcsúszunk a harmadik vonalba,
a nyersanyag bázisok és a kevésbé vagyonosok közé. Habár
továbbra is rendelkezni fogunk pár ballisztikus rakétával.
Ha
megfelelően tekintünk a „szovjet tervre”, észrevesszük,
hogy az nem volt más, mint a jelenlegi geopolitikai központok
„próbaterme”. Ezért nevezte A.G. Lukasenko, miután elolvasta
Putyin cikkét az „Eurázsiai szövetségről” az
„Izvesztyijában”, „a Szovjetunió szétesését a 20. század
legnagyobb, legtragikusabb hibájának” (maga Putyin korábban
úgy beszélt a Szovjetunió tragédiájáról, mint egy
„geopolitikai katasztrófáról”).
Az
Eurázsia szövetség tervezete igencsak aktuális, perspektívával
is rendelkezik, de van benne sok „de” is. Először, az
eurázsiai térség feletti ellenőrzésért, a kincseiért, az
infrastruktúrájáért és a piacaiért a világ geopolitikai
központjai küzdenek – USA, Kína, Európa. Ráadásul a
Közép-Ázsia feletti befolyásért 3 iszlám szervezet vezetői
is harcban állnak egymással: Törökország, Irán, Szaúd-Arábia.
Türkmenisztán és Üzbegisztán vezetői nem igazán hajlanak
feladni a nemzeti önállóságukat, vagyis a hatalmukat.
Kirgizisztán kötelezettségekkel terhelt, mint a WTO tagja.
Tádzsikisztán pedig nem tud belépni az egységes vám és
gazdasági szövetségbe, az Oroszországtól és Kazahsztántól
való földrajzi elszigeteltsége miatt. A Kaukázusban
Örményországon kívül más nem igazán érdeklődik Putyin
javaslata iránt, ő meg nem rendelkezik közös határral se
Oroszországgal, se a jövőbeni tagokkal. És végül Ukrajna. Az
elit és persze a lakosság jelentős része Európában, és nem
Ázsiában szeretne élni. Maga Oroszország se vonzó perspektíva
a maga mélyvidéki valóságával, a kőolaj és a gáz inkább az
irigység tárgyai, de nem többek. Ráadásul Európa az uniós
tagság lehetőségét, mint a mézesmadzagot húzza Ukrajna orra
előtt. A szövetség jövőbeli tagjai közé Oroszországon,
Belorusszián és Kazahsztánon kívül nincs más jelentkező.
Ettől függetlenül fel kell építeni az Eurázsia Szövetséget.
De nem szabad csak a gazdaságra koncentrálni. A kínaiak,
indiaiak, brazilok, illetve korábban a japánok gazdasági
sikereit megelőzte a nemzeti értékekhez való visszatérés, a
kulturális és történelmi hagyományok és a technológiai
fejlődés eredmények sikeres összekapcsolása. Teng Hsziao-ping
legfőbb erénye volt, hogy visszavezette a kínaiakat a
konfucianizmushoz, a „Változások könyvéhez”, a kínai
civilizáció gyökereihez. A világon mindenhol a „Tianxia”
(Tjanszjan, az ég alatti) jel lett a kínaiak nemzeti
(geopolitikai) vezérlő elve. A kínaiak sikerét nemcsak a
gazdaságban láthatjuk, hanem az oktatásban, a kultúrában, a
tudományban, a szociális életben. A reformok alatt a kínaiak
átlag magassága 11 cm-rel nőtt. Ez a személyiség fejlődése,
a jövőbe vetett hit eredménye. Ezért az Eurázsiai Szövetség
tervezetében a gazdaság, mint az egyén és a társadalom komplex
fejlődésének feltétele, és nem, mint célja, kell, hogy
megjelenjen. A liberális gazdasági modell, a lét nyugati értékei
ellentmondanak az orosz (szovjet) értékeknek, melyek Oroszország
és a Szovjetunió minden népébe beleívódtak. Erről már írtak
a XIX. – XX. század kiemelkedő orosz írói is. Meg vagyok
győződve arról, hogy a Szövetség első sikerei után a
Közösség további államai is keresni fogják a csatlakozási
lehetőségeket. De, még ha a FÁK összes tagállam csatlakozik a
Szövetséghez, az is kevés lesz sikeresen versenyezni Kínával,
az USA-val, Európával és a transznacionális pénzügyi
óriással. Egy világ alapjait kell lerakni, összegyűjteni a
jelenlegi rendszerrel egyet nem értőket. Egy ilyen szövetségnek
már kirajzolódtak a körvonalai: Sanghaji szerződés, BRICS,
ASEAN, stb. Az Eurázsiai Szövetségnek Oroszországgal egy teljes
egészet kell alkotnia. Majd egy önálló geopolitikai központ
létrehozásába kell fogni (kezdetben – gazdasági területen).
És itt megint csak szükség van komoly tudományos alapokra és
alaposan kidolgozott stratégiára.
Létezik
még egy komoly probléma a Szövetséghez vezető úton. Ez a
bürokrácia. A Szovjetunió szétesést követően egy teljesen új
típusú bürokrata született. A szovjet bürokrata erős
felelősségtudattal rendelkezett a neki kiosztott feladatokat
illetően. A felelősségre vonás lehetett adminisztratív,
pártoldali, társadalmi és büntetőjogi. Már a munkahelyi,
illetve pártfegyelmi elegendő volt egy karrier derékba töréséhez
és a megfelelő végrehajtást serkentette. Mára a hivatalnokokat
egyáltalán nem a hozzáértésük alapján válogatják ki, nem
valamiféle állami vagy társadalmi célért vállalják el a
pozícióikat, hanem általában vagy a saját boldogulásukért
vagy azéért, aki odajuttatta őket a pozícióra. A vezető erő
nem az SZKP (kommunista párt) volt, még Gorbacsov idejében sem.
Mindettől
függetlenül az Eurázsiai Szövetségre a FÁK összes népének
szüksége van, ezért azonnal neki kell fogni a megvalósításának.
A Közösség országainak kormányai nemrég megállapodtak egy
szabadkereskedelmi zóna létrehozásáról – ez egy jó
gyakorlati lépés a megfelelő irányba. Azonban a folyamat már
itt fennakadhat a bürokrácia tüskéin – a hivatalnokok
elkezdik fejni a vállalkozói szférát, így fékezik az elnöki
és kormányrendeleteket. Az üzleti tervekhez szükség lesz egy
védelmi és támogatói rendszerre mind az állam részéről,
mind pedig az üzleti élet szereplőitől saját maguk védelmére
és támogatására, egyfajta „Rendkívüli Helyzetek Alap”.
Egy hasonlót a „Gyelovaja Rosszija” (Üzleti Oroszország)
szervezet kezdeményezhetne, például A.R. Petroszján levédett
elméleti munkája, az „Egyenlő esélyek ügynöksége”
alapján, de lehetne más, hasonló is. De megint csak: elmélet
nélkül nem boldogulunk.
Végezetül
még egy érv a szövetség mellett. A szovjet vezetők egyik
mondása volt: ha az ellenség kritizál, akkor jó úton haladunk.
Putyin javaslata könnyű pánikot és erős kritikát váltott ki
nyugaton. A Szovjetunió feltámadásáról kezdtek el beszélni,
méghozzá nyugtalanul. Távol áll tőlem az a gondolat, hogy a
nyugati politikusok a válság közepén épp a mi boldogulásunkért
aggódnának: ők a saját érdekeikért aggódnak, ami helyes is.
Vagyis az Eurázsiai Szövetség – a Közösség népeinek
érdeke. A keretei között ott kell lennie a közös (de legalább
igen hasonló) külpolitikai pozíciónak, a gazdasági érdekek
együttes védelmi gyakorlatának, a kollektív önvédelem
rendszerének. A Nyugatnak természetesen egyszerűbb lenne a dolga
a különálló, posztszovjet államokkal, és éppen ezért kell
az országainknak egyesülniük.
2011.
október 30.
Szerző:
Leonyid Ivasov – vezérezredes, a Geopolitikai Problémák
Akadémiájának elnöke
Topwar.ru
A cigánykérdés megoldása a Hungarista Munkásállamban
(A
Jövőnk.info-n megjelent: 2011.10.27.)
Részlet
az MNA államépítési alapjai című munkaanyagból. A tőlünk
másolók és ötleteket lopkodók is bátran olvashatják, bár
nem hisszük, hogy a miniszterelnök egy héten belül fölolvassa
a Parlamentben...
Vannak
népcsoportok (nem használjuk most a fajok kitételt), akik
önerőből képtelenek a környezetük kulturális és
civilizációs szintjére felemelkedni. A cigányság esetében ezt
több évszázados tapasztalat bizonyítja. Mária Terézia
cigánytörvényeitől kezdve napjainkig minden igyekezet
hiábavalónak bizonyult. Ez csak részben írható a cigányság
rovására, mert másrészt a módszerek voltak rosszak. A szabad
mozgás tiltásától kezdve napjaink segélyezési módszeréig -
beleértve a Harmadik Birodalom kategorizálását is - csak tüneti
kezelések voltak, és a lényeget nem érintették.
Mindenekelőtt
le kell szögeznünk, hogy a cigány soha nem lesz képes arra a
szintre felemelkedni, amire más civilizált kultúrnépek. Ezt nem
is lehet elvárni, de azt igen, hogy a képességeiknek megfelelő
módon hasznos tagjai legyenek a társadalomnak. Erre a műveletre
a demokrácia alkalmatlan, és a cigányproblémát az egész
társadalom lezüllesztésével igyekszik megoldani, miközben a
kiváltságos réteg jól őrzött és védhető területeken él,
és szinte semmilyen formában nem vesz részt a lezüllesztett
társadalom életében.
A
Hungarista Munkásállam minden egyes tagja számára előírja,
tőle megköveteli a munkát, és ezért megfelelő díjazásban
részesíti. A cigányoktól is. Még az analfabéta cigányoktól
is, mert egy társadalomban vannak olyan műveletek, munkakörök,
amit így is megfelelően el lehet végezni. Azokat pedig, akik a
tőlük elvárható munkát (nemzetszolgálatot) megtagadják,
átnevelő intézményekben, táborokban addig tartják felügyelet
és munkavégzési kötelezettség alatt, amíg gondolkodásuk jó
irányban meg nem változik. A változást oktatással segíti az
átnevelő intézmény.
Azokban
a térségekben, ahol rendkívül rossz az általános helyzet
(lakás, ellátás, bűnözés, munkakerülés, stb.), tíz-tíz
problémás családot egy-egy szociális munkás felügyel, aki
rendőri státusszal rendelkezik. Jogában áll figyelmeztetni,
ellenőrizni és végső esetben átnevelő intézménybe küldeni
az arra rászolgálókat. Minden bírósági eljárás nélül
három hónapos időtartamra. További sorsáról az intézmény
szakembere a bírósággal együtt dönt.
Ki
kell iktatni azokat az elemeket, melyek akadályozzák a cigányság
beilleszkedését a munkástársadalomba. Mindenekelőtt az
alkoholfogyasztás, a szerencsejáték és a prostitúció
lehetőségét kell megakadályozni, akár részleges, helyi
alkoholtilalommal, illetve a szórakozóhelyek, kocsmák
bezárásával. A hatósági intézkedések ellenszegülőivel
szemben elrettentő jellegű ítéleteket kell hozni, és ennek
megfelelő propagandát kell biztosítani. Általános nyugtalanság
esetén a helyi statárium is alkalmazható.
A
beilleszkedett, munkás cigány teljes jogú tagja a társadalomnak,
hátrányos megkülönböztetés nem érheti. A segélyezés,
cigányprogramok, pozitiv jellegű megkülönböztetések tiltott
műveletek, mert akadályozzák a program sikerét. A munkával
megkeresett pénz értékesebb, mint a segélyként kiosztott, és
ezt az értékalapú szemléletet kell erősíteni, nem pedig
további vegetálásra kényszeríteni a cigányság százezreit.
Az egyik a feltörekvő akaratot támogatja, a másik a züllést
és a bűnözői életformát erősíti.
A
program sikerét csak az erős állam képes biztosítani. A
demokrácia gyenge, korrupt és bűnöző jellegű. Amíg a
Hungarista Munkásállam hatalmi helyzetbe nem kerül, a
cigánykérdés megoldására semmi remény, és a jövőben a
helyzet csak rosszabbodni fog. A cigány-autonómia a demokrácia
terméke, és olyan helyzetet teremtene, mely örök időkre
konzerválná a cigányság mai helyzetét és elviselhetetlen
terhet jelentene a dolgozó, értékteremtő társadalom számára.
Kassai
Ferenc - Jövőnk.info
A demokrácia összeomlása felé – üzenet sokaknak és keveseknek
(A
Jövőnk.info-n megjelent: 2009.06.12.)
Továbbra
is sok levelet kapunk olyan emberektől, akik megoldásnak tekintik
a demokratikus rendszer játszmáiban való részvételt. A levelek
témája a választások, a demokratikus út, a Jobbik. Figyelmen
kívül is hagyhatnánk az érveléseket, a kérdéseket.
Határozott véleményünk van, hol kezeljük ezeket a dolgokat, a
hungarizmushoz közeli körökben sem vitatéma ez. Amiért mégis
foglalkozunk ezekkel a megkeresésekkel, mert ezek az emberek, bár
nem értik elutasító álláspontunkat, mégis keresnek minket.
Érvelnek, kérdeznek, lelkesek. Jó magyarok, akik tenni akarnak.
És figyelnek ránk. Ezúton tisztázzuk, kikhez kívánunk szólni,
és miért nem vagyunk tekintettel arra, hogy a véleményünk
esetleg sokaknak nem tetszik.
A
választásokon a távolmaradásra buzdítottunk. Nem látjuk
célravezetőnek a demokratikus játszmákban való részvételt,
és nem támogatjuk a Jobbikot. Ezekkel kapcsolatban sok mindent
leírtunk pár napja a jobbikosokhoz szóló nyílt levélben.
Ezért most elsősorban arra szorítkozunk, hogy tisztázzuk a
viszonyunkat, hozzáállásunkat a demokratikus nemzeti oldalt
támogatókhoz.
A
véleményünket, meglátásainkat ki kell mondanunk, ha tetszik ez
másoknak, ha nem. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy mi
egyáltalán nem látjuk ilyen szépnek a jövőt, és nem hiszünk
a könnyű útban. Nem
hiszünk az elénk tolt, ’kézenfekvő’ lehetőségben, és nem
bízunk olyan körökben, amelyekben zsidók is részt vesznek. Az
eseményeket összerakva mi egy olyan jövőképet látunk, aminek
semmi köze a demokratikus nemzeti győzelemhez. Mi
nem azt látjuk, hogy a ’szebb jövő elkezdődött’, hanem
azt, hogy az igazi baj itt áll a kapuban. Ezért nem
hallgathatunk. Akkor sem, ha ez sokaknak – akik egyébként
jóakaratú, igaz magyar emberek – nem tetszik.
Elöljáróban
tisztázzuk a demokratikus utat járókhoz való hozzáállásunkat.
A demokratikus játszmákban való részvételről a polgári
társadalmi rend összeomlásának fényében már kifejtettük
álláspontunkat. Ettől
függetlenül nem kellene feltétlenül szemben állnunk egy olyan
szervezettel, amelyik mégis nekivágna ennek az útnak. Feltéve,
ha a párt következetesen védené ki az ellenséges beszivárgást,
és nem öltene filoszemita arcot. Nem engedne a soraiba zsidókat,
és nem gyakorolna szalon-gesztusokat a zsidók felé. A
figyelmet akkor is fel kellene hívnunk arra, ahogy mi látjuk a
jövőt. Mert ha nekünk lesz igazunk – megjegyezzük, az MNA
jövőértékelései eddig minden esetben beigazolódtak –, és a
tettre kész magyarokat teljesen felkészületlenül éri az
összeomlás, akkor a nemzetnek vége.
Teljesen
tisztában vagyunk vele, hogy az emberektől manapság az is
teljesítménynek számít, ha berajzolják a keresztet a
szavazólapra. Az is természetesnek tekinthető, hogy a szem elé
tolt, ’kézenfekvő’ megoldást, pártot választják. Azért
sem ítélkezhetünk, ha még hisznek a demokráciában. Tudjuk,
hogy igaz magyarok, és a legjobbat akarják. Ez azonban nem indok
arra, hogy ne mondjuk ki amit látunk, azért, hogy a
szimpátiájukat bírjuk. A legkevésbé sem lehetünk tekintettel
a tömegek véleményére. Jelen
helyzetben nem is őket kívánjuk megszólítani. Csak a leginkább
tettre kész, gondolkodó emberekhez szólunk. Azokhoz, akik nem
eszik meg feltétel nélkül a demokratikus maszlagot. A lakosság
morális állapota, a hatalom csapdái, félrevezetése miatt
jelenleg meg kell elégednünk azzal, hogy ezen kevesek figyelmét
felhívjuk arra, ami jönni fog, és párhuzamosan figyelmeztetünk
a kilógó lólábakra. Nem lehetünk tekintettel rá, hogy
mindenkinek a kedvében járjunk. Pont elég, ha a gondolkodók,
cselekvőképesek figyelnek ránk. A tömegek miatt nem aggódunk.
Tudni kell, hogy a tömeg bármikor melléd állhat, ott nincsen
következetes ragaszkodás eszméhez, szervezethez, akármihez.
Ezért nem csinálunk problémát abból sem, ha mondjuk a Jobbik
tagjainak, szavazóinak – az általunk is jó magyaroknak tartott
embereknek – esetleg ellenszenves, amit kimondunk.
Azt
sem várjuk, hogy a világosabban látó, tettre kész emberek
rohanjanak hozzánk. Elég, ha gondolkodnak. És elég sokan
figyelnek ránk. Ez esélyt ad arra, hogy ha beüt a villám, akkor
nem lesznek elveszve az emberek. Mert ha úgy szakad ránk az ég,
hogy mindenki a demokrácia kábulatában van, akkor baj van. És
még így is fenn áll a kockázat, hogy abban az esetben is
megvezeti a hatalom a jó magyarokat. Mert mindig könnyebb oda
besorolni, amit elénk tolnak.
Alternatívát
mi azoknak tudunk nyújtani, akik hajlandóak benézni a függöny
mögé, és el tudják fogadni a fájó igazságot: nem ilyen
egyszerű! A többinek majd a történelem nyújt alternatívát.
A
magyarság általános demográfiai folyamata
A
magyarság
általános demográfiai folyamata. A materializmus mesterséges
meghonosítása. A nemzet születésszabályozásának jelei. A
lakosság életkori összetétele és egészségi állapota. A
rendelkezésre álló emberanyag mennyisége és minősége. Egy
rejtett lakosságtervezési program jelei a magyar társadalomban.
Mindenek
előtt szeretnénk rámutatni a politikai, gazdasági és
világnézeti rendszerek, valamint a demokratikus rendszeren belüli
törvényhozás felőli viták értelmetlenségére és annak
abszolút másodlagos jellegére. Nem azért, mert egyik nem lehet
jobb, mint a másik - hiszen a jelenlegi rendszer lényegét
tekintve önpusztító jellegű – hanem mert az úgynevezett
modern világ forgatagában a magyar ember megfeledkezik arról, a
korábban még használatos, de mára sikeresen kiiktatott józan
paraszti ész által sugallt gondolatról, hogy értelmetlen
beszélni a tartalomról, ha nincs forma, ami megjelenítené azt.
Jelen
esetben ez alatt a magyar lakosság elfogyását kell
érteni.
Még
a demokratikus rendszerre kritikus szemmel tekintők körében is
sokan a rendszer gyengeségének tartják, hogy egy demokratikus
berendezkedésű országban nincsen hosszú távú tervezés, ami a
lakosság számának növekedését elősegíthetné, mert egy-egy
érdekcsoport csak néhány évig tudja gyakorolni a hatalmat, ami
nem teszi lehetővé a demográfiai folyamat formálását. Ez
legalább akkora illúzió, minthogy a demokratikus rendszerben a
megválasztott képviselők a lakosság érdekeit képviselik majd.
Ahogy ez a rendszer jellegéből és a mai ember szellemi
színvonalából fakadóan lehetetlen, úgy a demográfiai folyamat
is irányított, de ezen irányítás ellenőrzése nem magyar
vezetők kezében van. Így a lakosság annak céljairól sem
tudhat semmit, mivel ezen vezetők érdeke a magyar lakosság
további számbéli csökkenése és nemzettest életösztönének
módszeres, generációkon átívelő lefojtása egy olyan globális
társadalom létrehozásának érdekében, ami fajilag kevert,
jellemében egységes, lelki alkatát az abszolút nemtelenség,
szolgalelkűség és simulékonyság, valamint az analitikus
gondolkodásra való alkalmatlanság és a saját létezésről
alkotott tudatos kép teljes hiánya jellemzi.
Mivel
a demográfiai folyamatokról nem áll rendelkezésre elégséges
mennyiségű és kellően megbízható adat a második világháború
előtti időkből, (többnyire birodalmi, vagy ideológiai érdekek
főződtek az adatok nyilvántartásához és így
meghamisításához) ezért csak a közvetlen azt követő
demográfiai adatokat tudjuk összehasonlítani az utóbbi húsz év
demokratikus rendszerének folyományával, azonban a kettő
közötti különbség még így is látványos. Mint a
későbbiekben az kifejtésre kerül, ma a lakosság fogyásának
és elöregedésének statisztikái csak igen alacsony mértékben
manipuláltak, mivel a jelenlegi hatalmi viszonyok között a
globalizációs érdekeltségek kezében fegyver a lakosság saját
elfogyásával való szembesítése.
Bár
a lakosság számának alakulása egy normális társadalomban
egyáltalán nincs összeköttetésben gazdasági tényezőkkel, a
materializmus terjedésével a természetes szaporulat alakulása
nyitottá válik egy sor olyan befolyásra, aminek megjelenése
korábban még a megszokottól merőben eltérő, vad gondolatként
sem volt megengedett. Mivel sem a gazdasági önellátásra való
törekvés, sem a hosszú távú tervezés nem érhető tetten a
jelenkori magyar gondolkodásban, a kommunizmus egyetlen hosszú
távú hatásának a materialista gondolatrendszer meghonosodását
tekinthetjük. Mivel az anyagelvű ember előbbre tartja az anyagi
javak halmozását a családalapításnál és mindennemű szellemi
növekedésnél, a magyarországi demográfiai folyamat teljes
egészében védtelenné vált a gazdasági behatásokkal szemben,
ami a társadalom gazdasági önellátottságának
ellehetetlenítése folytán új lehetőséget adott a globalista
erőknek a nemzet életerejének lefojtására.
A
kommunista rendszer kiépülésének folyamata nem csak a kezdeti
megfélemlítés hatásai miatt okozta a születések számának
drasztikus csökkenését, hanem bevégezte a lakosság
gondolkodásának sajátos átlényegítését, ami a magyar
lakosság faji összetétele okán széleskörűen jelen lévő
lelki jellegzetességek miatt könnyen befogadásra lelt. A két
világháború közti időszakban készült rasszantropológiai
felmérések statisztikáiból következtethetünk a magyarországi
kommunista rendszer lakosságának faji összetételére is, mert
akkor még a néptömeg valamennyi rétege rendelkezett természetes
hajlammal a reprodukcióra. (a későbbiekben ez egészen másképp
alakul) A korai kommunizmus idejében a magyar lakosság
tekintélyes része már olyan faji adottságokkal bírt, melynek
lelki alkata lehetővé tette az épp kiépülő rendszernek a
lakosság tűrésre, beletörődésre, a kisebbik rossz
elfogadására való hajlamának kihasználását, ha cserébe
korlátozott jelleggel ugyan, de anyagi javak terén az állam
biztosít egyfajta elfogadhatónak tekinthető életszínvonalat.
Bár ez a véletlenszerű kihasználtság korántsem nevezhető
előre megfontolt, célszerű tervezésnek, a nemzet hosszú távú
felépítése során számolni kell ennek hatásaival. A lakosság
lelki alkata alkalmassá volt az anyagi javak állandó megléte
mellett a megfelelő erő láttán feladni minden korábbi
meggyőződését és teljes egészében hozzásimulni a rendszer
által nyújtott érzelem- és gondolatvilághoz - és jelen
esetben csak a nemzet testét alkotó elemekről van szó, az
idegen elemek lelki alkata által gyakorolt hatás nem lett számba
véve. (Azok az idegen befolyást saját „kiközösítettségük”
okán mindenkoron előnyben részesítik a magyarral szemben,
legyen az akárhonnan származó, akármilyen távoli.)
Mivel
a modern, kevert fajú társadalomban az egyén faji adottságai
egyszerűen tabunak számítanak - és mindent összevetve, a jól
körülhatárolható fajták léte már önmagában tabunak számít
az egyenlőséghívő társadalomban – nem kezdünk a rétegződés
elemzésébe, és a lakosság lelki alkatának vizsgálata helyet
érdemes arra figyelni, ami a lakosság jövőképének legfőbb
indikátora, vagyis hogy mekkora a gyermekvállalási hajlandóság.
További
következtetések levonása előtt érdemes szemügyre venni a
következő idősoros adatokat, melyeken tetten érhető a
kommunista rendszer kiépítésétől kezdődő befolyások főbb
demográfiai jellemzőkre gyakorolt hatása.
Az
idősoros adatokban az első dolog, ami magyarázatra szorul az,
hogy az 1949-es évet követő alig több mint egy évtized alatt a
születések száma alig háromnegyedére esett vissza. Ennek több,
egyesével is igen összetett hatást kifejtő oka van.
Az
Osztrák-Magyar Monarchia népszaporulatáról tudni lehet, hogy a
születési arányszám a kiegyezést követően 43-ról 34
ezrelékre esett vissza a magyarlakta területeken. Bár a
monarchia lakossága akkor mintegy 20,9 millió fő volt, ez
megvetette a lakosság elöregedési folyamatának alapjait. Ez is
jól mutatja a magyar állam hiányának tragikus voltát –
akkoriban a probléma még könnyedén kezelhető lett volna, ha
van magyar érdekeltségű, hosszú távú populációtervezési
program. A kiegyezés, az első világháború, a trianoni
nemzetvesztés okozta trauma mind hozzájárultak a magyar lakosság
elöregedésének folyamatához, ami mára a hosszú távú
tervezés képessége híján már megállíthatatlannak látszik.
Ezen események eredményeképpen mintegy 80 év alatt a magyar
lakosság reprodukciós rátája alig a harmadára csökkent. Az
első világháború társadalmi konfliktusai okozta sokk már
akkor olyan drasztikus hatást gyakorolt a gyermekvállalási kedv
alakulására, hogy az akkor születő generáció már eleve nem
volt olyan széles társadalmi réteg, ami célszerű állami
beavatkozás nélkül képes lehetett volna a korábbi reprodukciós
ráta fenntartására. A kommunista rendszer kiépítése idején a
nemzet korfája már a kezdetekkor annyira eltorzult állapotban
volt, hogy az egy évszázadra előrevetítette a társadalom
elöregedését, ami intő jelként kellett volna, hogy szolgáljon.
Az egyszerű emberek tömegeinek megfélemlítése és a
gazdaságban eszközölt szerkezeti átalakítások olyan
drasztikus hatást gyakoroltak az életszínvonalra, ami további
sokkhatást jelentett a nemzet regenerációs képessége
szempontjából, elmérgesítvén ezzel a több mint fél évszázada
megoldatlanul hagyott problémát. A Ratkó-korszak évei alatt
végrehajtott beavatkozások tüneti kezelést nyújtottak a
gyermektelenségi adó bevezetése és az abortusztilalomnak
köszönhetően, és azért csak tüneti kezelést, mert az 1956-os
forradalom után ezen intézkedéseket szinte azonnal eltörölték,
mivel a fent említett két törvény hatására a születések
száma hihetetlen mértékben megugrott. A magyar nemzet harcias
jelleme miatt ez nem sok jóval kecsegtetett az azt elnyomó
hatalmi elit számára. Szépen fogalmazva féltek a tömeg
erejétől, féltek az egészséges nemzet életösztönétől,
ezért magyar gyermekek helyett további intézkedések fogantak
annak elfojtására.
Azt
követően a születések száma újra visszaesett, és
stabilizálódott 130-150 ezres szinten, ami a nemzetellenes erők
számára még így is túl magas volt. Egészen addig, ameddig a
Ratkó-korszak gyermekei fel nem nőttek, és el nem érték a
gyermekvállalási kort. Mivel 1975-ben a születések száma már
majdnem meghaladta a 200 ezret és az erőszakos társadalmi
mozgások lanyhulása majd lassú megszűnése a magyarság
feltámadásához vezethetett volna, még keményebb intézkedéseket
kellett hozni, és a hatalmi elit hozzálátott a gazdaság
szerkezeti átalakításához - az általános kifárasztás
elmélete alapján.
Ennek
értelmében a lakosság olyan mértékű fizikai vagy szellemi
lekötöttségét kellett megvalósítani, ami a hétköznapi élet
frusztráltságából és a stresszes életmódból kifolyólag
lehetetlenné teszi az egészséges érzelmi élet kialakítását,
ami majd a hosszú távú párkapcsolat fenntarthatatlanságát,
így a házasságkötések számának csökkenését, majd végül
a születések számának hosszú távon való folyamatos és
drasztikus csökkenését teremti meg.
Ennek
értelmében a zsidó szellemi vezetés hozzákezdett a kommunista
rendszer kereteinek fellazításához, teret engedvén a rendszer
gyengeségei felnagyításának és a nyílt kritikának - ami
korábban kivitelezhetetlen lett volna a lakosság részéről, így
a rendszer „meggyengülése” láttán a kritikák hatalmas
társadalmi támogatottságot kaptak. Mesterségesen előtérbe
lettek hozva a rendszer olyan fogyatékosságai, amik önmagukban
véve még nem indították volna meg a változást, és háttérbe
lettek szorítva az olyan pozitív tulajdonságok, mint például
az önellátás kiépítésének lehetőségei, vagy a teljes körű
foglalkoztatottság. Ezzel párhuzamosan hozzákezdtek a nyugati
befolyás mesterséges felerősítéséhez, így az azt célzó
civil kezdeményezések is támogatásra leltek. A formálódó
demokratikus ellenzék egy akkor még 150 fős szabadkőműves
csoportosulás látható szervezeti kereteit jelentette, ami saját
hatalma bebetonozásának érdekében megkezdte az állami vagyon
magánkézbe való átmentését. Ennek értelmében a vezetőség
a gazdasági rendszernek a lakosság ellátására való
képtelenségére hivatkozva, és az olajárrobbanás hullámát
meglovagolva felvette az első külföldi hiteleket, amivel
megkezdődött az államadósság bilincsének kiépítése.
A
gazdaság életképtelenségére való hivatkozás már egyfajta
közvélemény-fellazítás volt, ugyanis előkészítette a
terepet annak a propagandának, ami a természeti erőforrások
kitermelésének „nem éri meg, gazdaságtalan” alapon való
beszüntetését előzte meg, hogy azok idegen kézre való
átjátszása „értékvesztettségük” folytán ne válthassa a
ki széles néptömegek olyan mértékű felháborodását, ami már
nem tartható irányítás alatt.
Bár
az ország eladósodása nem a kommunizmus idejében felvett
hiteleken alapszik, hiszen az már kezdetét vette az 1924-es
Népszövetségi Kölcsön folyósításával (legnagyobb részét
természetesen a Bank of England nyújtotta) későbbiekben mégis
arra építve alapozták meg az adósságspirál kiépítését.
Már a kommunizmus korszakának kezdetétől hivatalosan
megszakadtak a kapcsolatok a nyugati államokkal és az ország a
teljes fizetésképtelenség állapotában volt, a későbbiekben a
nyugati befolyás erősítése során pedig ezt többszörösen
kihasználták Magyarország szempontjából az alárendelt viszony
automatikus felvételére. Az első hitelek felvétele már az
1970-es évek folyamán megtörtént. Bizonyos előre manipulált
makrogazdasági adatokra és a gazdasági szerkezet eltorzulására
hivatkozva beadagolták a lakosságnak a hitelfelvétel
szükségességét. Bár az első hitelek nem hitelnek, hanem
szinte „segítségnek” lettek lekommunikálva, szükségessé
vált a lakosság nyugtatása, hiszen 1979-re Magyarország
adósságállománya már meghaladta a 10 Milliárd dollárt.
Mivel
nem volt magyar állam – és itt megjegyeznénk, azóta sem
létezik magyar állam – az úgynevezett magyarországi kormány
egyfajta "elhibázott" gazdaságpolitika folytán az
1973-74-es világpiaci olajárrobbanást követő
nyersanyagár-emelkedést nem kezelte, vagyis az ilyen fokú
kiszolgáltatottság ellenére fel sem merült az energetikai
önállóságnak még a gondolata sem, mivel az nem volt érdekük,
viszont a gazdaság energetikailag továbbra is a fosszilis
erőforrásokra épült, amihez a lakosság állami támogatással
jutott hozzá. Ezen rendszer életben tartására újabb és újabb
hiteleket vettek fel, és a lakosság túlnyomó részének fogalma
sem volt az eladósodás valós súlyáról, hiszen a rendszer a
fokozatos eladósodás közepette igyekezett a változatlanság
látszatát fenntartani. Ennél fogva a felvett hitelek a lakossági
fogyasztás csökkenésének kiküszöbölésére lettek
felhasználva, illetve korábbi hitelek törlesztésére, amit a
továbbiakban is csak részlegesen törlesztettek, törekedvén a
további kamatok felhalmozásának lehetőségére. (soha nem a
hitel teljes összegét fizették vissza az újabb felvett
hitelből, hanem annak csak egy részét)
Az
1970-es években megkezdődött a privatizáció előtárgyalása.
Mivel a kiépítendő rendszer való arcát nem mutathatták meg a
lakosságnak – az azonnali elsöprő népharagot váltott volna
ki – a lakossági fogyasztás fedezésére felvett hitelek egy
részét a magyar állami tulajdon kiárusításával fizették
vissza, amit a későbbiekben részletezünk. Itt ki kell
hangsúlyoznunk, hogy a hitelek egy részét, mivel az államadósság
teljes visszafizetése soha nem is volt cél. A nemzetellenes erők
számára az ideális állapot az állam és később a lakosság
minél több irányú eladósodása, hiszen így ők határozhatják
meg, mikor hova kell fizetni, és a már visszatörlesztett
adósságállomány árfolyam-manipulációval könnyen
újratermelhető. A lakosság pedig könnyen elhiszi, hogy ez
valamiféle szerencsétlen véletlennek köszönhető, ami ellen
nincs mit tenni. A többirányú eladósodás rendszerének
kiépítése során a nép tovább volt altatható azáltal, hogy
az adósság teljes összege a „rendszerváltás” előtti
évtizedben szinten lett tartva – hiszen a cél nem a teljes
ellehetetlenítés volt, hanem a néptömegek és az állam hosszú
távú fizetőképessége.
Az
1980-as évek végére a hiteltörlesztés okán túlfűtött
kivitel és a többirányú eladósodottság segítségével
megvalósult a „magyar” gazdaság teljes védtelensége a piaci
viszonyokkal szemben. Ennek értelmében a folyamat következő
fázisába léphetett, az általános kifárasztás rendszerének
kiépítése második lépcsőfokaként elkezdték a terheket
áthárítani a lakosságra. Ehhez szükséges volt a gazdaság
szerkezeti átalakítása, amihez egyfajta túlfűtött nyugati
propaganda útján nyerték el a lakosság támogatását. Néhány
évnyi, a média útján eszközölt változás segítségével
könnyedén igen széles társadalmi támogatottságra lelt a
„szabadpiac” rendszerideája, és ezzel párhuzamosan megjelent
a kezdetben a hosszú távú párkapcsolatra való igény
megszűnésének elfogadottságát előkészítő liberalizmus.
Azonban a népesség faji összetétele az egyes fajták lelki
alkata miatt egyben meghatározza a párkapcsolati formához való
viszonyulást is, így a liberalizmus mesterséges ideájának
hatása csak hosszú távon végezhet komolyabb rombolást, emiatt
pedig szükséges volt egy újabb elem, a fajkeveredés rejtett
propagálásának beépítése a médiagépezetbe. A párkapcsolati
szerkezet hosszú távú megváltoztatására tett kísérlet
rövidtávon való sikertelenségét még ma, a fiatalság körében
végzett attitűdvizsgálatok is igazolják, amik rávilágítanak,
hogy a párkapcsolattal kapcsolatos attitűdök nem változnak meg
a rendszer szerkezetváltásával.
Az
egyén a szocializáció során bár elsajátítja az alkalmazott
primitív viselkedésmintákat, a viselkedés természetes jellege
külső behatás nélkül előre meghatározott, a ráhatás
megszűnésével visszarendeződik, vagyis a mesterséges
változtatás hosszú távon nem állandósítható az ösztönöket
szabadon engedő liberalizmus által. A változtatásokat célzó
gépezet működési elvére és a felmérések eredményeire a
későbbiekben kitérünk.
Mivel
a kommunizmus hosszú távon is elterjesztette, mondhatni
meghonosította a materialista gondolati szerkezetet, a népesség
szaporasági (mennyiségi) jellemzői teljességgel nyitottak
lettek a gazdasági jellegű behatásokra is, ezért a liberalizmus
ideájával támogatott gazdasági szerkezetváltás könnyen
elfogadtatásra került, aminek köszönhetően felépült az
általános kifárasztás rendszerének mai formája. Ezzel
kiépítésre került a modern, rabszolgatartó társadalom, a
médiagépezet és a gazdasági szerkezet megváltoztatása útján
teljes irányítás alá lett véve és meg lett fékezve a magyar
népszaporulat.
A
születések számának csökkenése a kapitalista rendszer
kiépítésének előrehaladtával és az ahhoz kapcsolódó új
életforma felvételével párhuzamosan fokozatosan megszilárdult.
Míg a természetes szaporodás a monarchia korszakában a mai
magyarországi területeken évente meghaladta a 100 ezret, a
kommunista rendszer kiépítése során ez egy átlag 20-40 ezer
közötti értékre csökkent, majd a demokratizálódás és
kapitalizálódás során megindult a lakosság látványos
fogyása. A következő táblázat a demokratizálódás idejében
történő demográfiai változás előszelét mutatja. A
halálozások számának állandó jellege miatt a lakosság
fogyását kezdetben csak a születések számának fokozatos, még
viszonylag alacsony csökkenése okozza. Viszonylag, hiszen ez a
folyamatnak csak kezdeti szakasza.
Az
idősoros adatokban megfigyelhető, hogy a születések számának
csökkenése azokban az években kezdődött, amikor a
Ratkó-korszak gyermekei meghaladták az átlagos gyermekvállalási
életkort. Az azt követő generációk az abortusz útján történő
születés-korlátozásnak köszönhetően nem tudták fenntartani
a korábbi generáció szaporaságát, így a halálozások
számának viszonylagos állandósága mellett a születések
számának csökkenése ahhoz vezetett, hogy a természetes
szaporodás a természetellenes fogyás folyamatába csapott át.
Bár az akkor gyermekvállalási korban lévő generáció
biológiailag még alkalmas volt a gyermekszülésre, az egyre
inkább népszerűsített liberalizmus szelleme lehetővé tette a
magzatgyilkosságot, bátran megtagadván a puszta létezés jogát
is. A későbbi generációk már biológiailag is terméketlenebbé
lettek téve, ami a későbbiekben még kifejtésre kerül.
A
nyílt liberalizmus és a demokratikus rendszer kikiáltásával az
élet kilátástalansága teret nyert, ami a későbbiekben a
születések számának alakulásán és a párkapcsolati szerkezet
degenerálódásán is láthatóvá vált. A nyílt demokratikus
rendszer lehetővé tette, hogy a hazai és az idegen érdekek
azonos súllyal kerüljenek mérlegre, a mindent kétségbe vonó
szellemi relativizmus mocskában pedig a lakosság még azt is
megkérdőjelezte, hogy joga van-e megkérdőjelezni az idegen
tulajdon kizárólagosságát. A médiapropaganda azt sugallta, a
gazdasági helyzet javulni fog a külföldi tőke beáramlásával,
azonban az elmúlt húsz évben a lakosság az általános
kifárasztás rendszerének és a folytonos ígérgetéseknek
sajátos kettősségének köszönhetően alkalmatlanná vált a
probléma gyökereinek felismerésére. A születések számának
további csökkenése igazolja a megélhetési viszonyok egyre
nehézkesebbé válását, mert az új rendszerben a
gyermekvállalás csak "anyagi terhet" jelent a fiatal
pároknak, és egyre inkább háttérbe szorítják azt a
gyermekáldás visszautasítása útján nyerhető anyagi kényelem
illúziója okán – egy olyan kényelemben reménykedve, aminek a
rendszer szerkezete és kiépítésének alapvető céljai folytán
a megakadályozására, megzavarására törekszik. A magyar nemzet
korábbi szaporaságával ellentétben a demokratikus rendszerben
egy mínusz 30-40 ezer közötti „természetes szaporodás”
szilárdult meg, ami a lakosság különösen gyors fogyását
jelenti, és mivel ennek utánpótlása a gyermekvállalási kedv
tömeges kiiktatása miatt nem megoldott, a korfa eltorzulásával
összeadódva a folyamat a közeljövőben előrevetíti a magyar
lakosság két évtized alatti megfeleződését – ellentétben a
zsidó szociológusok számításaival, akik egy nyolcmilliós
magyarság illúziójával altatnak. Ezen számítások már csak
azért is hamisak és altató jellegűek, mert egyáltalán nem
veszik figyelembe a korfa eltorzulását. Csak 1957-1966 között
1 642 417 regisztrált magzatgyilkosságot hajtottak
végre az országban, és a
törvény által támogatott magzatgyilkosságok száma 1957 és
1990 között több mint hétmillió volt.
Mivel a Ratkó-korszakban megindult népszaporulat a későbbiekben
ennek köszönhetően elapadt, az azt követően születő
generáció a születések számának csökkenése miatt már egy
lényegesen vékonyabb társadalmi réteget jelent. Egyrészt
mennyiségi elégtelensége okán, másrészt a szinte teljesen
kiiktatott gyermekvállalási kedv miatt nem képes ellensúlyozni
a jelenleg elöregedő társadalmi réteg halála okozta mennyiségi
csökkenést, arról nem is beszélve, hogy a ma gyermekvállalási
korban lévő generáció biológiailag is terméketlenebb az
elődeinél, amivel majd külön fejezetben foglalkozunk.
Jelenleg
a nyugdíjas korú népesség az ország lakosságának mintegy
egyharmadát teszi ki, és ez a szám drasztikusan és ugrásszerűen
fog növekedni az elkövetkező 5 évben, mert a magyar társadalom
egyik legszélesebb réteget alkotó korosztálya most éri el a
nyugdíjkorhatárt. A probléma súlyának érzékeltetésére itt
kiemelnénk, hogy a Ratkó-korszak gyermekeinek nyugdíjba vonulása
a következő három évben mintegy 760 ezer újabb nyugdíjast
jelentene a nyugdíjkorhatár megemelése nélkül, az azt követő
öt évben pedig újabb 730 ezer öregségi nyugdíjast. Ne
feledjük, az a társadalmi réteg éri el most a nyugdíjkorhatárt,
aminek létrejötte után a születések száma drasztikus
csökkenésnek indult, tehát esély nincs a probléma természetes
úton való ellensúlyozására. A nyugdíjas korú lakosság
létszáma már évek óta stabilan 3 millió felett van, így
legkésőbb 5-10 éven belül előáll az a helyzet, hogy a
magyarországi lakosság fele nyugdíjas, ami a korfát figyelembe
véve előreveti a magyarországi lakosság természetes úton való
gyors megfogyatkozását. Mivel a demokrácia keretein belül nem
lehetséges befolyásolni a demográfiai folyamatot, a kormány a
nyugdíjkorhatár emelgetésével próbálja átvészelni az
elkövetkező éveket, mert abban reménykednek, hogy ha elég
embert dolgoztatnak tovább még néhány évig, akkor ezzel majd a
következő kormányzatra tolhatják át a nyugdíjrendszer
összeomlásának társadalmi következményeit.
Ez,
és nem a gazdasági vagy ideológiai tényezők azok, amik
szükségessé teszik a demokratikus rendszerrel való azonnali
szakítást: a demográfiai problémák jelen keretek közötti
megoldhatatlansága. Hosszú távon való gondolkodással a
probléma megoldható – erre éppen a Ratkó-korszak idejében
mesterségesen elfojtott népességrobbanás jelensége az élő
bizonyíték, ahogyan arra is, hogy a magyar nemzet felett hatalmat
gyakorló csoportok nem érdekeltek a magyar nemzet túlélésében.
Ez a hosszú távon összehangolt rejtett cselekvés olyan
rendszerét kívánja meg a nemzet legjobbjaitól, ami a hatalmat
gyakorló érdekközösségek háta mögött a lehető
legkiszámíthatatlanabb módon van kivitelezve, hiszen a
folyamatban megfigyelhető jelekből is egyértelműsíthető, hogy
a magyar nemzet ilyen mértékű megfogyatkozása a jéghideg
logika alapján előre eltervezett, aminek sajátsága a teljes
kiszámíthatóság.
Természetesen
a legnagyobb problémát nem a lakosság mennyiségi
megfogyatkozása jelenti, hiszen az célszerűen kivitelezett
populációtervezési programmal helyreállítható, hanem a
minőség fokozatos romlásának irányvonala. A lakosság mentális
állapotáról a későbbiekben bővebben értekezünk, először
érdemes figyelembe venni a kézzel fogható jeleket, az
egészségügyi állapotot.
A
rendellenes életvitel tömeges elterjedésével a lakosságnak
szembe kell néznie olyan a mindennapi élet során gyötrő
problémákkal, amik a jelenlegi rendszerben teljesen elfogadottnak
minősülnek, mivel a hibás életforma tömeges jelleget öltött,
és sokakban fel sem merül, miközben újabb és újabb
statisztikák készülnek a lakosság egészségügyi állapotáról,
azok csak a betegség látható vagy nem látható voltára képesek
rámutatni. Azonban az egészség nem definiálható a betegség
hiányaként, ez csak a pusztítás szellemére épült rendszer
felfogásában van így. Érdemes végignézni statisztikákat a
lakosság egészségügyi állapotával kapcsolatban, végső soron
mindből az derül ki, hogy a betegség időről időre való újra
megjelenése társadalmilag teljesen elfogadott, és a
megkérdezésekben részt vevő személy sokszor akkor is
egészségesnek tartja magát, mikor testileg már teljesen
leépült, vagyis a
tömegeknek fogalma sincs arról, milyen is az egészséges ember.
Már
a lakosság egészségügyi állapota kérdésének felvetése
során szembesülnünk kell azzal a problémával, hogy az arról
készülő statisztikák többsége olyan alapvető mennyiségi
tényezőket vesz figyelembe, mint például hány orvos van az
országban, hány betegágy van és milyen a kórházak
ellátottsága, milyen rendszerességgel és mekkora tömegek
részesültek ebben és ebben a kezelésben, de nincs tömeges
adatgyűjtés arról, hogy a lakosság milyen egészségügyi
állapotban van a hétköznapok során, amikor az úgynevezett
egészségüggyel (ami gyakorlatilag betegségügy) éppen nincs
kapcsolatban. Természetesen rendelkezésre állnak olyan
felmérések, amik néhány ezres, vagy néhány tízezres
mintavétellel készültek, de ezek nevetségesen kevésnek
bizonyulnak a teljes társadalomhoz képest. (legutóbb 2009-ben a
KSH egy európai lakosságfelmérés keretében mindösszesen 449
településen 7000 fő megkérdezésével végezte a felmérést)
Ez rámutat a rendszer egyik fontos jellemzőjére, vagyis hogy a
globális kapitalista rendszer egészének az egyén csak
munkabírása szempontjából számít, az adott személy egészségi
állapota kizárólag akkor kezd fontossá válni, mikor az
megzavarja a hétköznapi tevékenységében, mikor megbetegszik.
Először
is érdemes szemügyre venni a halálozás mint fő demográfiai
tényező okozóit, a legelterjedtebb halálokokat. A halál egyik
leggyakoribb formája évtizedek óta a daganatos megbetegedés. A
diszfunkcionális sejtek kialakulása és burjánzása közvetlenül
visszavezethető az irányítás zavart voltára, mivel az emberi
test egyes funkciói olyan elektromos jelek által irányítottak,
amire egy közönséges elektromos készülék által létrehozott
mező is hatással lehet. A minket körülvevő elektromosság
ilyen tömeges volta könnyűszerrel zavar bele a testet összetartó
erőkbe, melynek során a diszfunkcionális sejtek már nem az agy
utasításait teljesítik, hanem túlsúlyba kerülnek a
külvilágból érkező zavaró hatások, és mondhatni „kiütik”
a központi irányítást, vagyis a
rákos megbetegedések tömeges volta visszavezethető a városi
életforma átvételére is.
A főbb halálokok között évtizedek óta az első helyen áll a
rosszindulatú daganat, évente több mint 30 ezer fő hal meg
daganatos megbetegedésben. Az elektromosság-alapú technológia
térnyerésével párhuzamosan a rákban meghalt lakosság aránya
is növekszik. Bár a statisztikát általában annak bizonyítására
használják, hogy a rákos megbetegedések száma nem növekszik,
észre kell vennünk, hogy a stabilan 33-34 ezer rosszindulatú
daganat okozta haláleset nem ugyanazt jelenti 220 ezres és 70-80
ezres születési szám mellett. Jelenleg a lakosság kétharmada
él nagyvárosban vagy annak vonzáskörzetében, és a polgári
társadalom elérkezett arra a pontra, hogy lassan minden második
ember rákban hal meg.
A
polgári társadalom alkalmazkodásra való képességének hiányát
mutatja, hogy ezek a tények még mindig nem elég erős érvek a
felvett életforma a lakosság egészségügyi állapotára
gyakorolt hatásának felülvizsgálására és célszerű
módosítására, ami annak tudható be, hogy a társadalom
atomizálódásával a társadalom alkalmazkodóképessége végleg
megszűnt létezni. A jelenlegi szerveződési forma már rég
elérte és meghaladta a kritikus pontot. Ha a tízmillió „egyén”
úgy dönt, hogy önpusztító életformát folytat, erre a
társadalomnak mint felsőbb erőnek nincs semmiféle ráhatása,
és ezzel a társadalom végül elpusztítja önmagát. Az egyéni
érdek túlfűtöttsége és a rövid távú gondolkodás
elterjedése meghozta gyümölcsét. Többé nincs társadalmi
önvédelem és alkalmazkodás, és mint a későbbiekben azt
kifejtésre kerül, a hibás életforma jelentős túlsúlya miatt
vált alapvető közösségi érdekké a még egészséges részek
elkülönítése egy új szervezetbe, hogy így annak alapját
teremtsük meg, s ne ússzunk szemben olyan árral, ami tízezerszer
ennyi szemben úszót is elsodorna.
A
halálozási adatok alapján évente 7-10 ezer fő halálának oka
szívizom-elhalás, az egyéb szívbetegségek száma a
„rendszerváltás” óta pedig a duplájára nőtt. (2010-ben
25533 fő) Az érszűkület és a szív vérellátási zavara (mely
a betegség kiváltó oka) tipikus tünete a hosszú távon
folytatott mozgáshiányos városi életformának, amihez
hozzájárul az egészségtelen táplálkozás is. Az érszűkületre
hajlamosító anyagcserezavarok (diabétesz, magas vérzsírszint)
kiváltó oka az esetek többségében visszavezethető a megfelelő
fizikai aktivitás hiányára, a stresszre, a dohányzásra. A
városi életformának általános jellemzője a fizikai aktivitás
hiánya, a mindennapos stressz, és a stressz csökkentése végett
a dohányzás és más, nyugtató hatású szerek elterjedtsége.
Értelmetlen lenne újra és újra hangsúlyozni, hogy a társadalom
épp elfojtja utolsó lehetőségeit is a megújulásra, hiszen a
szocializáció egyik alapeleme a jelenlegi életforma
elfogadtatása, és a változással szembeni ellenérzések
kifejlesztése. A jelenlegi életforma pedig önpusztító és
társadalomleépítő jellegű.
A
lakosság ilyen mértékű fogyása és minőségi romlása
kiszolgáltatottá teszi a társadalmat bármiféle külső
behatással szemben. A városi életforma kizárólagossá
válásával egyetemben terjed a szellemi képességeket tovább
degradáló monoton munkavégzés, az analitikus gondolkodásra és
hosszú távú tervezésre való alkalmatlanság, ami egyre inkább
lehetetlenné teszi a társadalmi betegségek megszüntetését. A
demográfiai folyamat során kizárólag azért nem foglalkoztunk
eddig az ezen a téren már klasszikusnak számító „a cigányok
szaporodnak, a magyar meg csak fogy” témakörrel, mert a
társadalom betegsége sokkal mélyebb annál, hogy az a faji
átrendezés és gazdasági szerkezeti problémák körében
megoldható lenne. Mint az a későbbiekben bővebben is kifejtésre
kerül, a
magyar társadalom minőségi romlása az elsődleges kiváltó oka
a faji arányok felborulásának,
az idegen gondolkodásmód és viselkedésminták átvételének.
Az utóbbi problémákra adott bármiféle reakció csak tüneti
kezelés, ez önmagában nem fogja visszaadni a magyar társadalom
életerejét, a magyar gondolkodásmódot, a magyar
viselkedéskultúrát és a magyarságra jellemző szellemi
sajátosságokat, de leköti az egyébként annak feltámasztására
fordítandó energiákat. Ez még nem lenne probléma egy
fizikailag gyarapodó nemzet esetében, ahol bőven van utánpótlás,
azonban hatalmas probléma egy a végleges elfogyás szélén álló,
rossz fizikai és szellemi állapotban lévő lakosság esetében,
ami egy utolsó támadásba fekteti minden erejét, a megújulás
megszervezése helyett. Épp itt az ideje, hogy a magyar társadalom
esetében a fizikailag egészséges nemzetekre jellemző
terjeszkedési ösztönt felváltsa a befelé fordulás, a saját
társadalom újjászervezésére tett magas szinten összehangolt
erőfeszítés, és a birtok visszaszerzését egy belső
öntisztítási folyamatnak kell megelőznie, mind szellemileg,
mind pedig fizikailag. Ennek kezdete pedig a mind fajilag, mind
pedig szokásaiban, lelkületében és szellemiségében magyar
közösségek által alkotott formáló rendszer felépítése, ami
a magyar állam csíráját képezi.
Jövőnk
Társadalmi és Politikai Stratégiai Elemző Intézet
Ilyen
közel a vég?
Elemzőintézetünk
rendszeresen figyelemmel kíséri a politikai, társadalmi és
gazdasági folyamatokat. Az alábbiakban az önkormányzati
rendszerrel, illetve a politikai részvétellel kapcsolatos
legújabb felmérések eredményeit ismertetjük és foglaljuk egy
elemzés keretébe. Nem járhat messze az összeomlástól a 89-es
rendszer, illetve annak utolsó állomása, a jelenlegi
miniszterelnök által üzembe helyezett politikai modell, ha a
kormánypárthoz informálisan közel álló források ilyen
árulkodó információkat tárnak a nyilvánosság elé, mint
amikről legújabb elemzésünk szól.
Az
Állami Számvevőszék fideszes elnöke, Domokos László szerint
akár heteken belül egész intézményrendszerek dőlhetnek össze
állami segítség hiányában. Az önkormányzati szféra - a 19
megye, 23 megyei jogú város és Budapest - pénzügyi helyzetét
vizsgáló friss számvevőszéki jelentést Domokos az
InfoRádióban kommentálta.
Az
ÁSZ-elnök szerint égető szükség van a kormány és a
parlament segítségére, mert már csak napok kérdése, hogy az
önkormányzatok tudják-e fizetni a béreket és a számláikat.
Az ország 19 megyéje nagyrészt napi finanszírozási gondokkal
küzd, a megyei jogú városok 40 százaléka kiemelten nehéz
helyzetben van, Budapestet pedig a nagy beruházások teszik
kockázatossá. Domokos - tavaly év végi adatokkal, a helyzet
drámaiságát mintegy tompítva - számszerűsítette az általa
felvázoltakat: Budapest adóssága 220 milliárd forint, a 23
megyei jogú város adóssága 310 milliárd forintot, a 19 megyei
önkormányzaté pedig 190 milliárd forintot tesz ki. Kiemelte,
hogy a külső banki finanszírozás növekedése, illetve
beszállítói hitelek nélkül - és ezekre nem lát esélyt - a
rendszer bedől. Szükség van tehát állami forrásokra az egyre
nagyobb lyukak befoltozásához, kérdéses azonban, hogy miként
teremti majd elő ezeket a kormányzat.
Az
önkormányzatok tehát már az utolsó órában vannak, de a
politikai rendszer legitimációvesztése is egyre szembetűnőbb.
A Fidesz-holdudvarhoz tartozó Nézőpont Intézet meglepő
elemzést tett közzé a pártok támogatottságával kapcsolatban.
Ez az elemzői kör is tisztában van a rendszer agóniájával,
ezért Mráz Ágoston Sámuel csapata kénytelen volt egy fogalmi
trükkel élni. Az „aktív szavazó” fogalmának bevezetésére
gondolunk, mely szegmens a felmérés alkalmával a választási
részvételét biztosra ígérőket hivatott jelölni. E trükk
hátterében az húzódik meg, hogy a kormányzati kutatási
igények kielégítését biztosító Nézőpontnál minél nagyobb
arányt kell kihozniuk a Fidesz-szavazók számát tekintve, ám az
érvényes választásokhoz már nincs meg az elegendő szavazó,
ezért szűkíteniük kellett az összegzést „aktív
szavazókra”. Tehát odáig jutottak a dolgok, hogy a
félhivatalos kormányzati műhely is trükközni kénytelen. A
Jövőnk Társadalmi és Politikai Stratégiai Elemző Intézet
egyébként legfeljebb 20-30% közé teszi az összes biztos
szavazók arányát az arra jogosultakhoz mérten.
A
- politológiai kifejezéssel élve - politikai participáció,
tehát a demokratikus politikában való választói részvétel
minimalizálódása a Nézőpont Intézetet az „aktív szavazók”
fogalmának bevezetésére késztette. Intézetünket pedig az
alábbiakban bizonyos alapvető tendenciák összegzésére.
Amennyiben szigorúan az 1989-ben megalapított rendszer politikai
szférájára tekintünk, egy romhalmazt látunk. Ennek legfőbb
okai az alábbiak:
1.
A kormányzó párt - és az önmagát minden eszmei alapot
nélkülözve kereszténynek tituláló csökevénye - képtelen a
paradgimaváltásra. Belső magját a liberáldemokrácia
kiterjesztésére szocializálták, és ez a szellemiség
világszinten képtelen a változtatásra.
2.
A jelenlegi miniszterelnök által kiépített politikai modell
ellenzéke ugyanannak a liberáldemokráciának a letéteményese,
de több kormányzati ciklusa volt arra, hogy teljes hitelét
veszítse. A régi és az új jakobinusok okozhatnak némi zavart
egy valós paradigmaváltás folyamatában, de szerepük elenyésző
lesz.
3.
A parlamentáris jobboldali alternatíva gyakorlatilag fából
vaskarika, a Jobbik betagozódása fennálló keretekbe a
demokratikus politika ékes példája. Kommunikáció szintjén
lehetnek még akcióik, de ezek csak egy bizonyos szintig tudnak
eljutni. Teljességében szemlélve a Jobbikot, ez a párt sem
képes a paradigmaváltásra.
Jövőnk
Társadalmi és Politikai Stratégiai Elemző Intézet
Rivális
országvesztők - átcsomagoltan bővülő pártokrácia
A
már csak formálisan, illetőleg
valamiféle megfoghatatlan, illegitim nemzetközi joganyag révén
fennálló Magyarország további belső bomlasztására
jelentkezett be a minap néhány elszánt demokrata. Gyurcsány
Ferenc volt miniszterelnök pártcsökevénye végre kiteljesedett,
valamint pártként kíván tovább működni néhány Facebook-on,
"spontán" szerveződött civil is. Azokra a kérdésekre
keressük a választ az alábbiakban, hogy mi áll az új
demokratikus aktivitás háttérben, illetve milyen fejlemények
bontakozhatnak ki az "új erők" megjelenéséből.
Régi
jakobinusok
Aki
a XXI. század elejének magyarországi pártokráciáját, illetve
a kormánypárt vezetésének politikai szocializációját csak
felületesen ismeri, annak furcsa lehet az a paradox helyzet ami
itt most kibontakozóban van. Nevezetesen jakobinus-szabadkőműves
erők szembenállása. Adott egy amerikai pénzügyi spekuláns
által felnevelt államvezetés. Ennek magja a 80-as években a
liberáldemokrata politikai menedzser-ismeretek mellett magába
szívta többek azt a polgári demokratikus szellemiséget is, mely
gyökereit tekintve teljes mértékben szabadkőműves befolyás
hatására alakult ki a XIX-XX. században. A hatékonyság
kedvéért "tananyagukból" kikerültek a nyíltan
forradalmi jakobinus jelszavak és célkitűzések, azok gyakorlati
alkalmazásáról a résztvevők azt tanulták, hogy mintegy
becsomagolva, a valós tartalmat rejtve kell majd alkalmazniuk. A
Fidesz gyakorlatilag maga a komplex és manipulatív kommunikáció.
A kommunikációból kirajzolódó párt felülete, illetve befelé
haladva, a másodlagos, harmadlagos szintje - akár tartalmilag is
- változtatható, de ami legbelül van, annak változatlannak kell
maradnia. Az határozza meg az egészet. Ezt konstatálva
elmondható, hogy a Fidesz beszélhet erős nemzetállamról,
nemzetpolitikai prioritásait tekintve "foglalkozhat" a
határon túli magyarsággal, piedesztálra emelheti a keresztény
felekezeteket, de legbelül mindig ugyanazon érdekek
érvényesítésére fog összpontosítani, amelyeket feladatul
szabtak neki. Ezt mutatják az Oroszországgal kapcsolatos
műveleteik is (kapcsolatfelvétel, próbálkozás, kudarc, régi-új
ellenségkép burkolt felépítése). A nemzetközi pénzügyi
oligarchiával való szembenállás puszta politikai kommunikáció,
melyhez szabad utat ad a tény, hogy maga George Soros is többször
a pénzügyi világ megregulázásáról beszél.
Új
jakobinusok
A
most felbukkant politikai tömörülések határozott célokkal
jöttek létre. Naivitás lenne részünkről azt gondolni, hogy
ezek a pártok meg szeretnének állni a Fidesz-kormányzat által
felépített politikai modell lebontásánál. Persze azzal sem
lesz könnyű dolguk. A korábbi liberáldemokratikus eljárásokkal
formálisan szakító államvezetéssel meggyűlik majd a baja a
lelkes jakobinusoknak.
A
magukat baloldaliként definiáló "új" pártokat
vizsgálva a fentiek fényében könnyen megállapítható, hogy
valódi tevékenységük és célkitűzéseik, valamint politikai
kommunikációjuk között a Fideszhez képest jóval enyhébb
eltérést mutatnak. Gyurcsány Ferenc MSZP-s pártcsökevénye
párttá alakulásakor fő célkitűzésként a jelenlegi "rezsim"
megbuktatását jelölte meg. Ezen felül kis pártja egy új
köztársaság felépítését tartja feladatának, mindezt egy
"nyugatos, polgári balközép párt" keretein belülről.
Új
baloldalt szeretne felépíteni az úgynevezett 4K! (Negyedik
Köztársaságot) nevű csoport. A szovjet típusú modellekkel,
tehát az 1989 előtti kommunista örökséggel leszámolni kívánó
4K! a progresszív-jakobinus köztársasági perverzióval kíván
az élre törni. Istennel szembeszálló ember- és
nemzetellenességük méltán teszi őket az 1789-es jakobinusok
autentikus szellemi örököseivé.
Senkit
ne tévesszen meg, hogy mint kis pártról, illetve csoportként
írtunk az új jakobinusokról. Az általuk potenciálisan
megmozgatható pénzmennyiség jóval nagyobb annál, mint amennyit
józan ésszel, laikusként el lehet képzelni. Amennyiben a
történelem számukra engedi, könnyűszerrel felépíthetnek egy
új elitet és akár több köztársaságot is; legyenek bármilyen
illegitimek is törekvéseik.
Köztársaság:
ugyan, kinek?
Az
új jakobinusok új köztársaságot akarnak, érdemes ehhez
felidézni a köztársasági gondolat megjelenésének kérdéskörét.
A modern korban a XVIII. században jelent meg a köztársasági
gondolat, bizonyos háttérerők nem elhanyagolható befolyásának
következtében. A köztársasági téveszmét megjelenítő
szabadkőműves tudósok először legitimációs problémaként
kezdték kezelni a királyságot mint államformát. Szabadkőműves
érvelés szerint állami főhatalom Istentől nem, csak a néptől
eredhet, kizárólag a tömegek ruházhatják fel az uralkodót
hatalommal. Innen már csak néhány lépcsőfok vezetett a modern
demokratikus törekvések megjelenéséig. Meg kell jegyezni, hogy
a demokratizmus ott tehet szert népszerűségre, ahonnan már
"sikerült száműzni" Istent, úgymond a racionalizmus
nevében. Sarkosan fogalmazva, a megbetegített tudományosság
számára ami nem kézzelfogható, az nem is létezik. A
"legitimációs problémát" hamarosan megfűszerezték
az emberi egyenlőség mítoszával. E felfogás szerint minden
ember egyenlő. Ilyen módon lehet közös nevezőre hozni például
egy elmélyült teológust akár egy deviáns prostituálttal is.
Az egyenlőség eszméje szellemi és erkölcsi síkon
tarthatatlan. Ez a köz társasága. Független individuumok
racionális társulása. Hol van ez szellemileg és erkölcsileg a
szakrális eredetű, tradicionálisan-harmónikusan, szervesen
kiépült államtól?
Bomlasztás
és uszítás: jakobinus indulatok
A
spekulatív szabadkőművességgel kapcsolatos fontos tapasztalat,
hogy cselekvésének fő eszköze a fennálló struktúrák
bomlasztása. Ebbe beletartozik a szakrális legitimációjú
állami szervezetrendszer dezintegrációja, a fennálló rendek
hatalmának megtörése, illetve a tradiconális-harmónikus
közösségek szétzilálása; magyarán: a hierarchiák romba
döntése. Ellenhierachiát építenek ezután, mely demokratikus
és szekuláris, azaz az "ancien régime" torz tükörképe.
A hierarchizációban ezentúl szimpla anyagi megfontolások
játszanak szerepet (lásd napjaink mammon- és
konzumperverzióját). Minél inkább feláldozza tehát valaki
maradék hitét, minél keményebben dolgozik az "ancien
régime" magas rendű szellemi-erkölcsi értékei ellen,
annál előrébb lép az ellenhierarchiában. Ezek már
gyakorlatilag a bomlasztás legfelsőbb fokozatai. A XXI. század
Magyarországával kapcsolatosan természetesen semmiféle
tradicionális struktúráról nem beszélhetünk, sokkal inkább
egy formálisan antiliberális liberáldemokráciáról. Itt egy
magasabb szinteken illetve mélyebb rétegekben realizálható
konzervációról és hatalomátmentő műveletről van szó.
Magyarán: a műveletnek úgy kell kinéznie, mintha egy a szó
szoros értelmében vett szabadságkorlátozó rezsim megdöntéséről
lenne szó.
Ha
a politikai környezetet körülölelő társadalom beletőrödötten
az inaktivitás képét mutatja, a jakobinus szellemiség
megragadja az uszítást mint eszközt. Jelen gazdasági-társadalmi
klímáról elmondható, hogy az egyéneket nehéz a politikum
szférájába terelni. Az idáig vezető utat most nem vázoljuk
fel, itt nagyobb jelentűségű magának az uszításnak a
szemügyre vétele. A legutóbbi - és a megszokott értelemben
talán utolsó - parlamenti választásokon a Jobbik élt a
leginkább a szavazatok érzelmi-indulati síkról való
megszerzésével. Mivel mostanában nem lesznek választások, a
politikai aktivitás is alacsony. A változtató szándéknak fel
kell korbácsolnia az indulatokat.
Az
uszításra visszatérve - egy fontos művelet egyik
rész-eszközének bemutatásaként - közreadunk egy az új
jakobinusok e pillanatban formális parlamenti képviselet nélküli
részének szellemiségét tükröző videóklipet. A klip az
urbánus-nagyvárosi szabados lelkület leképeződése.
Nem
tetszik a rendszer
A
benne szereplőknek "nem tetszik a rendszer", azon
egyszerű oknál fogva mert az valamelyest - főként külső
szempontjait tekintve - a rendre törekszik. Újabb paradoxon áll
elő a klip szereplőit szemügyre véve, hiszen ők a 89-es
rendszer egyértelmű haszonélvezői. Idegen szellemiségek
képviselői, homoszexuálisok, kábítószeresek és más alacsony
szintű körök jogvédői, deviánsok, a szingli- és
abortuszkultusz megtestesítői.
Alaposan
melléfogtak a művelet tervezői, ha e szellemiséggel tömegekre
kívántak volna hatni. A magyarság ilyen és ehhez hasonló
lelkületű személyekkel nem tud azonosulni. Valószínűbb, hogy
a "budapesti elit"-re számítanak. Nekik szánják az
átfogó művelet másik részét, a Soros-intézethálózat egyik
magyarországi lerakata, az Athéna Intézetet. Ennek az
úgynevezett szellemi központnak az a feladata, hogy ellenségképet
gyártson az új jakobinusok számára. Hiszen a valódi ellenségük
nem a Fidesz, velük csak felületes harcot kell majd megvívniuk,
mert mint feljebb jeleztük, a Fidesz nem árulja el gyökereit. A
valódi kihívás számukra egy olyan erőben jelentkezik, mint a
Magyar Nemzeti Arcvonal. Egy potenciális totális paradigmaváltó,
óriási szellemi és fizikai erővel rendelkező szervezettel
vívják majd meg az igazi küzdelmet a lelkes jakobinusok, akiknek
"nem tetszik a rendszer".
Gyurcsányék
szerepe
A
volt miniszterelnök lemondott káderképzőjének vezetéséről,
de hűséges katonái követni fogják őt. Gyurcsány előnye
abban rejlik, hogy már "bejáratott" politikus. Ha
személyesen ő nem is - mert lejáratottsága bejáratottságát
felülmúlja -, de káderképzős elvbarátai felmerülhetnek az
orbáni modell-ellenzék vezetőiként.
Hogyan
tovább?
A
fent felvázoltakat részbeni bekövetkezettségük, illetve
valószínű bekövetkezésük okán tettük közzé. Egyes
szereplők vándorolhatnak ide-oda a későbbiekben, de a részbeni
alapképlet és a művelet egyik felvonása ez lesz. Felesleges
fantáziálásokat nem jelentetünk meg, mert nincs dezinformációs
szándékunk. Az idő múlásával és a dolgok változásával
természetesen kiegészítjük a képet, újabb elemzés
formájában.
Jövőnk
Társadalmi és Politikai Stratégiai Elemző Intézet
A
győzteseket nem ítélik el?
Az
Egyesült Államok és Nagy-Britannia
hírszerző ügynökségei Líbiában is hosszú ideig készítették
elő a ”demokratikus forradalmat”, bár a civilizált világban
ezt a puccsnak nevezik. Mivel a hatalom önkéntes átadása a
”demokratikus” választásokon szóba sem jöhetett, precedenst
kellett teremteni a ”forradalom”-ra. A titkosszolgálatok
aktívan elkezdték szervezni az országot vezető Kadhafi rezsim
ellenzékét magában Líbiában és határain túl is. Líbiával
párhuzamosan ezen a Közel-Kelet és Észak-Afrika számos más
országában is dolgoztak. Nyilvánvaló okokból ezeknek az
országoknak a kormányai nem reklámozták titkosszolgálataik
munkáját.
2008-ban
az USA különleges műveleti erőinek (SOF) vezetése Európában
megkezdte az amerikai elnök azon határozatának végrehajtását,
hogy hozzon létre SOCAFRICA néven egy speciális ”Afrikai
Parancsnokságot”. Az Afrikai Parancsnokság működési és
harci felkészítése 2009 elején fejeződött be teljesen. A
SOCAFRICA fő alkalmazási területei a következők: válságok
esetén különleges műveletek tervezése és végrehajtása,
együttműködés a közigazgatással, információs műveletek,
valamint fegyveres alakulatok oktatása és kiképzése. A
SOCAFRICA felállítása után azonnal több mint negyven feladatot
kapott tizenhárom afrikai országban. Ezen kívül SOCAFRICA
elindította azt a programját is, amelynek keretében egyes
afrikai államok fegyveres erőinek tartanak előkészítő
szemináriumokat és tanfolyamokat. Ezzel párhuzamosan
előszeretettel hoztak olyan intézkedéseket közigazgatási
vonalon, amelyek célja elsősorban a kontinensen működő
szélsőséges és terrorista szervezetek társadalmi
támogatottságának aláásása. Ezzel az ürüggyel
próbáltak hiteltelenné tenni néhány, az USA-hoz és a NATO
tagországokhoz nem különösebben lojális vezető rezsimet. A fő
célok Észak- és Közép-Afrika stratégiailag fontos régiói.
Ennek
a politikának az első gyümölcsei Egyiptomban és Tunéziában
értek be, ahol vérontás nélkül sikerült elérni a
rendszerváltást. Azonban a Kadhafihoz hű erők és az Átmenti
Nemzeti Tanács (ÁNT) csapatai között kialakult hét hónapos
patthelyzet azt mutatja, hogy Líbiában még az egyiptomi és a
tunéziai forgatókönyv szerint bevetett hatalmas légi támogatás
és haditengerészeti blokád ellenére sem sikerült valami. Ez
alapvetően a líbiai lakosság szomszédos országokhoz képest
viszonylag magas életszínvonalának köszönhető. A
Kadhafi-rezsim szociálpolitikája az ország bennszülött
lakosságának olyan hatalmas szociális juttatásokat biztosított,
mint például az ingyenes lakhatás, az állami támogatások,
stb. A beduinokat - Líbia őslakosait – az arab világban már
régóta a legjobb katonának tartják. Nem csoda, hogy még az
izraeli hadseregben is találhatóak különleges beduin törzsi
egységek, amelyeknek fő feladata felderítő és szabotázs
akciók végrehajtása az ellenséges vonalak mögött. Az ÁNT
fegyveres erők magvát viszont a Líbiába a szegényebb arab
országból érkezett külföldi munkavállalók adják, egy kisebb
részét pedig az a városi lakosság, amely már régen abbahagyta
a nomád életmódot és elvesztette harci képességeit. Ezeknek
az egységeknek a magas szintű harci kiképzése szóra sem
érdemes, amint azt reguláris líbiai hadsereg nagy sikerei
bizonyították az ellenállás első hónapjaiban. Az Al-Kaida
líbiai állampolgárságú fegyvereseinek, akik részt vettek az
Irakban és Afganisztánban zajló hadműveletekben, bár volt
gyakorlatuk a gerilla hadviselésben, de a nagyszabású katonai
műveletekhez ez már nem volt elegendő. És íme az éles
fordulat: szinte az egész ország az átmeneti kormány
ellenőrzése alatt, Tripoli a lázadók kezében, az egész
”demokratikus világban” eufória. És senki nem kérdezi
meg, hogy miként lehetséges az, hogy fegyveres felkelők
gyakorlatlan csoportjai egy-két hónap alatt erős harci egységbe
tömörültek. Pedig egyszerű a válasz - külföldi országok
segítségével.
Ebben
az előadásban az egyik főszerepet a brit titkosszolgálat (MI-6)
és a brit hadsereg különleges rendeltetésű egységei (SAS)
játszották. Ma már nem titok, hogy Nagy-Britannia Királyi
Ezredének több mint 600 olyan fegyverest számláló harmadik
zászlóalja, akik közül a legtöbb harcolt Afganisztánban,
február végétől teljes harci készültségben állt,
folyamatosan készen a líbiai bevetésre. Március elején
Benghazi kikötőjébe érkezett Nagy-Britannia Királyi
Flottájának hadihajója, Líbia területén pedig már ott voltak
a SAS különleges rendeltetésű csapatok fegyveresei, akik
hivatalosan a brit állampolgárok biztonságát és evakuálását
biztosították. És hogy kerültek be egy idegen állam területére
brit fegyveresek? Válasz: polgári személyként időben mentek
Líbiába és Benghazi-ban telepedtek meg. A brit konzulátuson
fegyverek és felszerelés várta őket, furcsa véletlen, hogy
éppen Benghazi lett a ”forradalom” gócpontja és
védőbástyája. Ha ebből a nézőpontból nézzük az
eseményeket, világosan látszik a brit katonai és hírszerző
ügynökségek közvetlen részvétele a puccsban. De nem csak brit
fegyveresek voltak Líbiában, bár a nyugati politikusok
folyamatosan próbálták tagadni külföldi erők részvételét a
líbiai háborúban, a líbiai hadsereg már a lázadás első
napjaitól kezdve ”ismeretlen” katonai alakulatokkal
találkozott az összecsapásokban. A lepel véglegesen 2011.
március 31-én hullott le, amikor Peter Bouckaert, Human Rights
Watch nemzetközi emberi jogi szervezet képviselője, véletlenül
olyan érdekes tényeket ismertetett az újságírókkal, amelyek
alátámasztották a külföldi csapatok jelenlétét Líbiában.
Többek között azt mutatta be, hogy az ÁNT fegyveres erői
utászainak sikerült átjáró sávot létrehozni az aknamezőkön
Adzsdabija város körzetében, és ez alatt több mint 50 külföldi
gyártású gyalogsági és harckocsi aknát semlegesítettek.
Természetesen meg lehet tanítani egy hónap alatt a géppuska
kezelését, de kvalifikált aknászokat, akik képesek gyalogsági
aknákat semlegesíteni, ennyi idő alatt gyakorlatilag lehetetlen.
Az Al-Kaida fegyvereseinek természetesen van fogalma az aknákról,
de nem valószínű, hogy képesek lennének hadműveleti átjáró
sávot létesíteni egy aknamezőn, és mégis: egy aknászcsoport
minden nehézség nélkül megbirkózik ezzel a feladattal.
Az
ENSZ Biztonsági Tanácsának az 1973-as számú rendelete nem csak
szabad utat biztosított a különösen lelkes NATO tagoknak légi
csapások végrehajtásához, de lehetővé tette azt is, hogy
szinte hivatalosan készítsék elő és hajtsák végre a
Kadhafinak a hatalomból történő eltávolítására irányuló
földi műveleteket. A lázadók önmagukban nem voltak képesek
Kadhafi eltávolítására, szükség volt sürgős külső
beavatkozásra. Egy hónap, talán - kettő, és a lázadásból
nem maradt volna semmit. Ugyanakkor ebben az időszakban
megfigyelhető volt Franciaország, Katar, az Egyesült Arab
Emírségek és Jordánia különleges erőinek aktivizálása
amelyek fegyveres alakulatok kiképzésének támogatása mellett
egyre inkább aktív harci műveletekbe kezdtek. Idézzük fel a
katari különleges erők sikertelen kísérletét Kadhafi
elfogására Aisha-ban. A művelet során Aisha védői
elpusztították a támadók több mint felét és a túlélők is
gyorsan visszavonultak, otthagyva halott bajtársaikat. A kormány
fegyveres erőire mért első légi csapások jelentős károkat
okoztak. De a parancsnokság megváltoztatta a taktikáját, és a
lázadókhoz hasonlóan a tankokból és gyalogsági harci
járművekből terepjárókba és kisteherautókba ültek át. A
légi támadások hatékonysága csökkent és nem ritkán a
lázadók pozícióinak bombázásához vezetett. A pontos csapások
beviteléhez jó megfigyelők kellenek, a lázadók soraiban nem
voltak ilyenek, és az ilyen specialisták felkészítésére idő
sem volt. Az ilyen jellegű korrekcióhoz a felkészített
specialistákon kívül még megfelelő technika is szükséges. A
nyugati országok azonban nem siettek az ilyen high-tech fegyverek
szállításával a felkelőknek, attól félve, hogy azok más
kezébe kerülnek. Emlékeztetünk arra, hogy Afganisztánban a
szovjet csapatok visszavonása után, az amerikaiaknak meg kellett
vásárolni a csapatok parancsnokaitól a saját vállról
indítható Stinger rakétáikat, nehogy polgári repülőgépek
ellen használják azokat. A korrekciós feladatokat a brit és a
francia kommandósok vették át. Egy kicsit később csatlakoztak
hozzájuk a francia idegenlégió második ezredének egységei.
Ezek a kommandósok egyenesen a felkelők soraiba álltak be és
közvetlenül a harcok helyszínein szervezték meg a repülőgépek
és szárnyas rakéták célravezetését. Annak érdekében, hogy
valamilyen módon elfedjék ott-tartózkodásuk tényét, líbiai
népviseletbe öltöztették őket. A NATO vezetésének egyik
legmagasabb rangú tisztviselője szeptember 24-én egy CNN
televíziós interjúban kijelentette, hogy ”Nagy-Britannia,
Franciaország, Jordánia és Katar különleges erőinek Líbiában
tartózkodó egységei az elmúlt napokban elkezdtek aktívan
tevékenykedni azzal a céllal, hogy a lehető leghatékonyabban
segítsék a lázadók előretörését Líbia belsejébe".
Brit
kommandósok minden lehetséges módon segítik a lázadó erőket
a műveletek megszervezésében és végrehajtásában, több
külföldi kommandós kíséri a lázadókat Líbia egész
területén. Általában a külföldi különleges erők segítették
a felkelőket a katonai műveletek taktikájának minőségi
javításában. A különleges erők a szövetség légierejét is
minden lehetséges módon támogatták: a légi csapások céljainak
pontos meghatározásával, lézerfénnyel segítve a cirkáló
rakéták rávezetését, sőt, Tripoliban operatív felderítő
műveletek végrehajtásával is. Különösen aktuális volt ez az
elmúlt néhány napban, amikor a két hadviselő fél közelharcot
folytatott. ”Mindezzel együtt a különleges erők legfőbb
érdeme - a kommunikáció biztosítása volt Tripoli elfoglalása
során.” Ez vajon nem közvetlen bizonyíték a földi
műveletekre, amelynek beismerésétől minden módon ódzkodtak a
NATO vezetői. Azonban létezik-e konfliktus az Egyesült Államok
nélkül? Az amerikai tisztviselők tagadják az USA közvetlen
részvételét a Líbiában zajló eseményekben, a Fehér Ház
tagadta kommandósainak részvételét a légi csapások
segítésében, és lázadóknak a szárazföldi műveletekben
történő támogatásában. Az Egyesült Államok Központi
Hírszerző Ügynökségének (CIA) vezetése bejelentette, hogy
még februárban a CIA néhány speciális alakulatot küldött
Líbiába a lázadók megsegítésére, bár nem ellenőrzött
információk szerint, ezek a csoportok már sokkal korábban
Líbiában voltak. Hogy jobban megértsük az USA szerepét a
líbiai eseményekben, fel kell idézni a különleges erők
működését Afganisztánban. Az amerikai katonai vezetés új
taktikát dolgozott ki ezekre a hadműveletekre. Az új
taktika tömeges légi csapások kombinálását jelentette
egyidejűleg a különleges erők műveleteivel. A különleges
erők feladata Afganisztánban eredetileg az volt, hogy irányítsák
a légierőt és maximálisan támogassák a tálib ellenes
fegyveres alakulatokat. Ennek a taktikának az a célja, hogy az
afgánokat egymás ellen kényszerítse harcolni, így csökkentve
a saját veszteségeket. Ez pedig a régi római elv ”oszd meg és
uralkodj”. Ez a taktika eleinte lehetővé tette, hogy súlyos
veszteségeket okozzanak a táliboknak nagyszabású földi
hadműveletek nélkül. A célt elérték, és az immár több mint
tíz éve tartó háború - a ”termelés” apró kiadása. Most
ezt a kidolgozott és korrigált taktikát alkalmazzák
Líbiában. Ha sikeres, és ez elkerülhetetlen, az USA és az
Egyesült Királyság kormánya a jövőben képes lesz bármilyen
fordulatot megszervezni minden számukra ”nem kívánatos”
államban. Erről később többet, most térjünk vissza a
líbiai eseményekhez.
Természetesen
a külföldi katonai jelenlét csúcspontja Trpolinak, a líbiai
fővárosnak az elfoglalása volt. A művelet fedőneve a ”Hableány
hajnala” volt. Elejétől a végéig, teljes egészében a
MI-6 a brit titkosszolgálat tervezte szoros együttműködésben
az ÁNT legfelsőbb vezetésével. A művelet első szakasza az
önkéntesek kiválasztásából és kiképzéséből állt, akik
egyszerű líbiai polgároknak kiadva magukat titokban
beszivárogtak Tripoliba és ott vártak a megbeszélt jelre. Az
önkéntesek felkészítését és kiképzését a Benghazi
melletti táborokban a brit és a francia különleges erők
specialistái végezték. A részletes betanítást a MI-6 végezte.
Ezzel párhuzamosan folytatták a lázadó fegyveres alakulatok
felkészítését a városi harcokra, aknák és bombák
elhelyezésére, rádiós kommunikáció felállítására és
fenntartására, mivel a harcok legnehezebb fajtája az utcai harc
és sok függ a támadó erők szervezeti egységei közötti
együttműködéstől. Tripoliba jó előre, teljes titokban
beszállítottak és elrejtettek titkos raktárakban több tonna
lőszert, fegyvereket és robbanóanyagokat. Hasonló
intézkedésekre került sor más, Tripolihoz közeli városokban
is. A Benghazi-ban kiképzett önkéntesekkel és külföldi
kommandósokkal együtt részt vettek Tripoli ostromában a líbiai
kormányzó hatalom dühödt ellenségei közül kikerülő líbiai
etnikumok csoportjai is, akik az utóbbi években az Egyesült
Királyságban éltek.
A
mintegy 350 embert számláló úgynevezett ”Sheikh Mahdi”
brigádot Liverpoolban, Birminghamban, Manchesterben és Dublinban
élő líbiai emigránsokból állították össze. Ezt az brigádot
az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Katar
különleges alakulataival együtt Líbia nyugati hegyvidékében
képezték ki 4 hónapon keresztül. Augusztus 20-án este a
csapat Tripoliba ment és megkezdte a harci küldetés
végrehajtását. Amikor megérkezett a Tripoli ostromának
megkezdését jelentő jelzés, a fegyveres csoportok cselekedni
kezdtek. Elkezdődött a műveletek következő fázisa is,
amelynek célja a helyi lakosság pszichológiai megdolgozása volt
az újsütetű líbiaiak által irányított tömegtájékoztatás
eszközeivel. A főváros szinte minden lakója egyidejűleg kapott
a mobil telefonjára szöveges SMS-üzenetet azzal a felhívással,
hogy támogassák a felkelést, valamint arról, hogy mit tegyenek
ebben a helyzetben. A városért folytatott csata közepén Tripoli
kikötőjébe NATO-hadihajók érkeztek, amelyekről a lázadók
nehézfegyverzetet és felszereléseket kaptak. Így esett el Líbia
fővárosa. A ”Hableány hajnala” művelet minden fázisát
a legszigorúbb titokban hajtották végre. Bár a britek
kulcsfontosságú szerepet játszottak benne, a brit kormány
számos tagja csak a tömegtájékoztatásból szerzett tudomást
róla.
Azokban
a napokban Sunday Times hivatalos forrásokat idézve arról
számolt be, hogy Líbiában az események felgyorsulásának
legfőbb oka ”az Egyesült Királyság, Franciaország és Katar
speciális csoportjainak helyszíni működése”. A külföldi
specialisták egy hatékony rendszert dolgoztak ki a légi
csapásokat segítő információk gyűjtésére és cseréjére. A
lázadók műholdas kommunikáción keresztül tájékoztattak a
hadszíntéren uralkodó helyzetről, és ennek alapján a
szövetséges légierő csapásokat mért a megjelölt objektumokra
és kormányerőkre. Ennek a rendszernek a közvetlen tartozékai a
pilóta nélküli légi járművek (UAV), a NATO felderítő légi
járművei, a francia elit csapatok parancsnoki állása Zuvaytina
városban, Benghazi-tól 150 km-re délnyugatra. A műveletek alatt
a Líbia területén az összes rádió és telefon kommunikáció
teljes egészében az Egyesült Államok elektronikus
felderítésének ellenőrzése alatt állt. A felkelők támogatása
érdekében a szövetségi légierő jelentősen megnövelte
aktivitását, augusztus 20-tól kezdve folyamatosan mér
csapásokat minden objektumra, amely a kormányzati erők
ellenőrzése alatt áll. A csapásokat irányítását a brit
különleges erők végzik, valamint a folyamatosan a város felett
állomásozó és az amerikai szakértők által vezérelt pilóta
nélküli légi járművek. Augusztus 21-e éjszakáján a
NATO repülőgépek több mint negyven alkalommal támadták
Tripolit. A brit légierő pedig műholdról irányított Paveway-4
nehézbombákat vetett be. Természetesen Tripoli bevétele nem
ment olyan simán, ahogy ezt a nyugati média bemutatta, de a
nyugati vezetők erről is hallgatnak. Tripoli francia és
angol részeinek kitelepítése nem igazán sikerült, a nyugati
média ezt ”a felkelők sikertelen támadásának” nevezi.
Különös módon Nagy-Britannia és Franciaország veszteségeinek
csúcsa Afganisztánban valamiért egybeesett Tripoli bevételének
végrehajtásával. Lehet, hogy ez csak véletlen egybeesés?
De
még Tripoli bukása és az ÁNT vezetőinek az ország csaknem
teljes területét ellenőrzése alá vételéről szóló
bejelentése után a Kadhafihoz hű erők ellenállása a
felkelőkkel szemben folytatódik. És folytatódik a NATO-erők
működése is Líbiában, bár a szövetség parancsnoksága már
nem egyszer jelentette be a műveletek megszakítását. A
lázadók fegyveres alakulatai a külföldi kommandósokkal együtt
továbbra is ostromolják Kadhafi utolsó támaszait. Ezen felül,
a különleges légierők 22. ezredének katonái személyes
parancsot kaptak a brit miniszterelnöktől arra, hogy vegyék át
a lázadók Kadhafi felkutatását végző csapatai felett az
irányítást, azaz Nagy-Britannia miniszterelnöke gyakorlatilag
arra adott személyes parancsot a katonáinak, hogy kutassák fel
és lehetőség szerint tárgyalás és következmények nélkül
semmisítsék meg egy másik állam polgárát. Ráadásul
kiszivárgott az az információ is, hogy Franciaország is segíti
az Átmeneti Nemzeti Tanácsot Kadhafi elfogásában azzal, hogy
szakértői megpróbálják lenyomozni a gyanús telefonhívásokat
és kideríteni azok forrását. Kadhafi kereséséhez csatlakozott
a CIA és több ország titkosszolgálata is.
Ebben
az időszakban az ÁNT táborában egyre többször került sor a
lázadók vezetésén belüli belső határozatlansággal és
ellentétekkel kapcsolatos nézeteltérésekre. Miközben a
Kadhafihoz hű erők még kitartanak, ezek a különbségek még
nem túl markánsan jelennek meg, és a nemzetközi média is
eltakarja a szemét. De mi történik, ha az ellenállást végleg
legyőzik és Kadhafi még mindig él? A hatalommegosztás
vérontáshoz vezet. A beduinoknál erősek a vérbosszú
hagyományai, amely hosszú ideig eltart. De, ahogy Irak és
Afganisztán esetében is, ezek csak a ”termelés” apró
kiadásai, és a győzteseket soha nem ítélik el. De térjünk
vissza a NATO országok stratégiájához ebben a konfliktusban.
Minden vezető politológus és szakértő a konfliktus részletes
elemzése során egy dologban egyetért: Líbiával kapcsolatosan
számos különböző szintű és bonyolultságú intézkedést
hoztak, kezdve provokációk és rendzavarások szervezésétől a
jól ismert az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1973-as számú
határozatáig, ami a NATO légi csapások kezdetét jelentette.
Mindezek a tevékenységek szervesen illeszkednek a nyugaton ma
annyira divatos és elterjedt az erő puha alkalmazásának
koncepciójába. A koncepció megvalósításának alapjául
különböző intézkedések szolgálnak, elsősorban a
tömegtájékoztatás területén. Az átlagos nyugati ember ”igaz”
információt csak egy oldalról kaphat, a másik oldal mindig
”hazudik”. A következő lépés a titkosszolgálatok
által lefolytatott operatív műveletek és tevékenységek,
amelyek az ellenzék megjelenéséhez vezetnek, és a harmadik
szakasz - aktív fellépések, amelyek közvetlen fegyveres
összecsapásokat generálnak a lázadók és a kormányerők
között. És az ezt követő, a nemzetközi közösség könnyen
kiszámítható reakciója. Bár kezdetben a szövetségesek
nem voltak hajlandóak szárazföldi műveletek végrehajtására
Líbiában, mégis kénytelenek voltak megtenni ezt a lépést.
Ennek fő oka magukban a lázadókban rejlett, vagyis inkább
abban, hogy vonakodtak a kormányzati csapatok ellen harcolni, még
a teljes légi támogatással is. A művelet során a NATO
légiereje több mint 22.000 bevetést hajtott végre, amelyek
eredménye elég messze van az ideálistól. A komplex szárazföldi
műveleti tervet végrehajtották, kezdve az ellenzéki vezetők
támogatásától, a tartalékok biztosításától, a
sajtótámogatástól a felderítés megszervezéséig és a
felkelők fegyveres kiképzéséig.
És
csak ezek végrehajtás után kezdtek el a felkelők sikeresen
harcolni Kadhafi ezredes hadserege ellen. Ha áttekintjük a NATO
líbiai műveleteivel kapcsolatos kérdések során felmerült
problémákat, az első helyen a NATO küldetés korábban említett
céljainak közvetlen ellentmondása áll. Ha a líbiai
szerepvállalásban elsődlegesen meghatározott céloknak a civil
lakosság védelmét és a humanitárius segítségnyújtást
vesszük, a misszió közvetlen katonai invázióba ment át. A
NATO vezetői számára a kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy
a feladatot nem lehet másképp megoldani, amíg Líbiában Kadhafi
van hatalmon. Mindazonáltal a szövetség nyilvánosan lemondott
az erőszakos rendszerváltásról, és így kezdetben nem
hajthatott végre katonai műveleteket. A helyzet gyökeresen
megváltozott miután Nagy-Britannia, Franciaország és
Olaszország az USA támogatásával különleges tanácsadókat
küldött Líbiába, elkezdték a fegyverek és lőszerek közvetlen
szállítását és hatékony telekommunikációs rendszerek
felállítását. Megkezdték a lázadók számára operatív
felderítési információk közlését és NATO légi és a
tengeri csapásainak koordinálását azokra helyekre, ahol a
kormány erői koncentrálódtak. De miért ilyen határozatlanul
lépett fel eredetileg a NATO Líbiában? A válasz lényege az,
hogy a szövetségben minden döntést konszenzussal hoznak meg, és
az olyan nagy játékosok, mint Németország és Törökország
számos más tagországgal együtt az aktív szárazföldi
műveletek ellen voltak. Mivel az ENSZ Biztonsági Tanács
határozata csak a civil lakosság védelmét engedélyezte, a
szövetség tagjai nem nagyon akartak annál többet tenni, mint
amit a Biztonsági Tanács előírt. Ráadásul Németország
időben kivonta hadihajóit a Földközi-tenger térségéből,
hogy elkerülje a véletlen belekeveredést a harci műveletekbe. A
Líbia körüli események rámutattak a NATO egyik legnagyobb
problémájára, mégpedig az egyes tagországok érdekellentétére
a katonai erő alkalmazásával kapcsolatosan másokéval szemben.
Nagy-Britannia és Franciaország hosszú szünet után elkezdték
kinyilvánítani világhatalmi jogaikat. Minden egyéb
ellenére a szövetségi erők győzelme Líbiában visszaadta a
NATO-országok hitét saját katonai erejükben, amely az
Afganisztánban elkövetett katasztrofális hibák miatt súlyosan
megrongálódott az elmúlt években. Az ENSZ-határozatok és
valamilyen sajátságos ”demokrácia” leple alatt kidolgozzák
a nem kívánatos kormányok leváltásának mechanizmusát és
összeállítják a kilógó államok listáját. Ez a politika a
globális közösség fokozott Amerika- és Nyugat ellenes
hangulatához vezet és tömegpusztító fegyverek beszerzésére
kényszeríti a harmadik világ országainak vezetőit. Mert a
gyakorlat azt mutatja, hogy aki nem rendelkezik tömegpusztító
fegyverrel, az nincs biztosítva a hirtelen ”forradalom”
ellen. Moammar Kadhafi rendszerének összeomlása után
néhány NATO országban már nyíltan beszélnek Szíriáról és
Iránról, amelyeknek a sorsa hamarosan a következő regionális
konfliktus epicentruma lehet. Oroszország és Kína egyelőre
korlátozza ezeket a kitöréseket az ENSZ Biztonsági Tanácsában,
ami megakadályozhatja a líbiai ”forradalom” forgatókönyvének
másodszori, harmadszori és negyedszeri megismétlését.
Beköszönt a ”nem hagyományos hadviselés” korszaka. Az
USA és a NATO katonai és politikai teoretikusai a ”nem
hagyományos hadviselés” fogalmába igen széles körű katonai
és félkatonai feladatokat pakolnak bele, gyakran olyanokat,
amelyeket hosszú időtávra terveztek. A nem hagyományos
hadviselés nagyon kényelmes a ”nagyhatalmaknak”, végre lehet
hajtani a jelenlétük meghirdetése nélkül minden olyan
területen, amelyet az ellenfél tart ellenőrzése alatt, valamint
a szövetség tagjai számára geopolitikailag és különösen
gazdaságilag fontos területeken is. Ezt a háborút elsősorban a
lojális helyi lakosság, a belőle alakult gerilla-és félkatonai
csoportok bevonásával vívják, és ezeknek a bázisán a
különleges erők megszervezik a lázadást. Ilyen módon a
saját veszteség is minimalizálható. Ennek a stratégiának
a fő megvalósítási formái úgy a gerilla taktikán alapuló
időben elnyújtott harci tevékenység mint a polgári
engedetlenségi, továbbá szabotázs akciók.
Hogy
jobban megértsük a NATO Líbia ellen folytatott műveleteinek
taktikáját, azt a szerepet, amit ezekben a különleges műveleti
erők játszottak, az USA és más NATO tagországok fegyveres
erőinek eredeti forrásait kell elővenni. Ezek a források
határozzák meg hivatalosan a katonai vezetés minden
beosztottjának hatáskörét, valamint szigorúan megszabják a
tisztviselők kötelezettségi körét a műveletek előkészítése
és végrehajtása során, továbbá az e célokra kijelölt erők
és eszközök felhasználását. Az amerikai fegyveres erőknél
egyértelműen meg van határozva a különleges műveleti erők
alapvető és kiegészítő feladatainak listája korszerű
feltételek között. A fő célkitűzések az alábbiak: a
terrorizmus elleni küzdelem, a tömegpusztító fegyverek
terjesztésének megakadályozása, speciális felderítő,
irányított tevékenységek, információs műveletek,
pszichológiai műveletek, közigazgatási műveletek, külföldi
államok támogatása belső biztonságuk fenntartásában.
Kiegészítő
feladataik közé tartoznak a következők: koalíciós támogatás,
harc a kábítószerek és a kábítószerüzlet ellen, a
felkutatási és kiszabadítási műveletek, humanitárius
segítségnyújtás, különleges intézkedések.
Nézzük
meg részletesen ezeket a problémákat
A
terrorizmus elleni harc a
különleges műveleti erők egyik fő feladata, amelyet az USA
legfőbb katonai és politikai vezetése tűzött ki. Ez a
vezetés úgy tekinti, hogy az MDA a leghatékonyabb eszköz
bármilyen terroristaellenes művelet végrehajtására a világ
bármely részén. Az USA elképzelése szerint a SOF aktív és
agresszív harcot kell folytasson a terrorizmus ellen, azzal a
céllal, hogy a szélsőséges terrorszervezetek fenyegetésének
teljes spektrumát felderítse és megsemmisítse. Ezen a területen
a különleges műveleti erők tevékenysége két irányban
valósul meg: az egyik irány - a terrorizmus elleni intézkedése
alkalmazása a terrorcselekményektől való veszélyeztetettség
csökkentése érdekében, a második irány - különleges
intézkedések végrehajtása, amelyek célja a terrorcselekmények
megszüntetése azok végrehajtási helyétől függetlenül. A
műveletek formái és módszerei eltérőek, és az alábbiak
lehetnek: terrorista szervezetek vezetőinek eltávolítása,
operatív műveletek, túszok kiszabadítása, terrorista hálózatok
és infrastruktúrájuk megtámadása, terrorista tevékenység
folytatására okot adó ideológiai indokok megszüntetése,
terrorista szervezetek elleni információs és elemző
tevékenységek.
A
tömegpusztító fegyverek terjesztésének megakadályozása
(WMD) a
nukleáris, biológiai és vegyi fegyverek terjesztése elleni
harcot jelenti. Célja, hogy megvédje az USA területét és
érdekeit, valamint az amerikai állampolgárokat külföldön. A
különleges műveleti erők intézkedéseinek fő célja, hogy
megakadályozzák vagy korlátozzák a tömegpusztító
fegyvereknek és azok szállítóeszközeinek, továbbá a
megfelelő technológiák kifejlesztésének és gyártásának
terjesztését. Ez a feladat olyan tevékenységeket foglal
magában, mint például hírszerzési információk gyűjtése és
elemzése meghatározott anyagokról, azok feldolgozásáról a
tömegpusztító fegyverek gyártásának területén végzett
kutatások és kísérletek, diplomaták erőfeszítéseinek
támogatása a tömegpusztító fegyverek terjesztése ellen,
tömegpusztító fegyverek meghatározott mintái feletti
ellenőrzés megvalósítása, kiviteli ellenőrzés.
Ezen
a területen különleges műveleti erők szorosan együttműködnek
az USA és a NATO tagországok más állami szerveivel.
Különleges
felderítés. A
különleges műveleti erők tekintettel speciális kiképzésükre
folytathatnak speciális felderítést bármely állam területén
azzal a céllal, hogy a céltárgyakat operatív vagy stratégiai
szinten begyűjtse és ellenőrizze. A speciális felderítés
célja annak az információnak a megszerzése vagy ellenőrzése,
amely a tényleges vagy potenciális ellenség szándékait és
képességeit határozza meg. A különleges felderítés feladatai
közé tartozik a hatékony segítségnyújtás mindenhol az
általános célú csapatok felé operatív és stratégiai
feladatok végrehajtása során. A különleges felderítési
tevékenység irányulhat földrajzi, hidrológiai, demográfiai,
meteorológiai, gazdasági, és egyéb információk gyűjtésére,
koordináták meghatározására a rákövetkező légi- vagy
rakétatámadások számára, a bevitt csapások eredményességének
vizsgálatára.
Irányított
intézkedések. A
különleges erők számára biztosítja azonnali és méreteiben
és idejében korlátozott mértékű különleges műveletek
végrehajtását bárhol a világon annak érdekében, hogy
elfoglaljon, megszerezzen, foglyul ejtsen, megrongáljon vagy
teljesen megsemmisítsen olyan célokat és objektumokat, amelyek
meghatározott műveleti feladatokra irányulnak, valamint az
általános célú erőket támogató intézkedések végrehajtása
stratégiai célok érdekében. Ezek közé tartoznak: csapda,
razziák, robbanó anyagok elhelyezése, objektumok megtámadása,
az ellenség közvetlen övezetén kívül található szárazföldi
és tengeri célpontok meghatározása légi csapások bevitelének
céljából. Nagypontosságú fegyverek célpontjainak
kijelölése, az általános rendeltetésű erők műveleteinek
támogatása, szabotázs, rongálás, parancsnoki személyek
elfogása vagy megsemmisítése ellenséges területen.
Információs
művelete. Információs
műveletek - ez az a fajta különleges művelet, amely viszonylag
új az USA különleges műveleti erőinek tevékenységében és a
fölény megszerzésére irányul az információ terjesztésével
vagy az emberek tudatát befolyásoló félretájékoztatással,
vagy az ellenség információs rendszereinek és döntéshozatali
képességeinek lelassításával, a saját információk és
információs rendszerek védelmével.
Lélektani
hadviselés. A
lélektani hadviselés - egy speciálisan megtervezett
intézkedéscsomag, amelynek célja a speciálisan kiválasztott
információk átadása emberek meghatározott csoportjának, azzal
a céllal, hogy befolyásolja a tudatot, az érzelmi állapotot és
a motivációt, és ezáltal befolyásolja különböző társadalmi
csoportok és egyének viselkedését. A végső cél -
kedvező feltételek megteremtése az USA fegyveres erői elé
kitűzött feladatok végrehajtására.
Támogatás
külföldi államoknak a belső biztonság fenntartásában. Az
amerikai kormány azon irányvonalának keretében zajlik, amelyben
segítséget nyújt külföldi államoknak a közrend és belső
biztonság megerősítésében. A különleges műveleti erők
részt vesznek katonai és félkatonai alakulatok felállításának
és kiképzésének folyamatában. Annak a programnak a
végrehajtása, amelyben megvédik a társadalmat a kormány
megdöntésétől és más felforgató és lázadó, továbbá
gerilla tevékenységtől, zendülés kitörésétől és
törvénytelenségtől. A különleges műveleti erők
segítséget nyújtanak közvetítők számára a politikai,
gazdasági, katonai és szociális intézmények fejlesztésének
elősegítése kérdéseiben.
Közigazgatási
műveletek. Ezek
a különleges műveleti erők által végrehajtott különleges
műveletek háború vagy fegyveres konfliktus által érintett
országokban. Ezek biztosítják helyi lakosság különböző
problémáit megoldó ideiglenes adminisztráció létrehozását
és fenntartását.
Koalíciós
támogatás. A
különleges műveleti erők végzik a számukra kijelölt
feladatok részeként a koalíciós erőkkel együtt
multinacionális hadműveletek során. A koalíciós partnerek
kiképzése a hadviselés taktikájára és módszereire. Baráti
viszony kialakítása a helyi lakossággal.
A
kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem. A
különleges erők közvetlenül veszek részt a kábítószerek
illegális kereskedelme elleni harcban, megszervezik és elvégzik
a külföldi szakcsoportok felkészítését a kábítószerek
törvénytelen kereskedelme elleni harcban. Elvégzik az
előkészítését és közvetlenül részt vesznek azokban a
műveletekben, amelyekben a narkotikumok és preparátumok
termesztési, előállítási és kereskedelmi helyeinek
felderítése folyik.
Felkutatási
és kiszabadítási műveletek. Azzal
a céllal hajtják végre, hogy felkutassák és visszahozzák
saját területükre az eltűnt amerikai katonákat és civileket,
akik ellenséges területre vagy konfliktus zónába kerültek.
Humanitárius
segítségnyújtás,
amely abból áll, hogy segítséget nyújtsanak a civil lakosság
számára hadműveletek, természeti csapások vagy ember által
előidézett vészhelyzet következményeinek lokalizálásában.
Különleges
intézkedések az
Egyesült Államokon kívül folynak külpolitikai jellegű
feladatok végrehajtása céljából. A különleges
helyzetekben a kormány szerepe nem publikus.
Ilyen
módon, miután megvizsgáltuk a különleges erők alkalmazásának
spektrumát, nem nehéz megítélni a líbiai eseményekben
játszott, akár burkolt szerepüket. A jövőben többször lesz
alkalmunk megfigyelni hasonló sémák alkalmazását. Végtére
is, nem számít, mennyit beszélnek ”demokráciáról” és a
”szabadságról”, mindig valamilyen érdekek vannak az
előtérben. Legyenek ezek akár pénzügyiek, akár
politikaiak, a győzteseket, mint köztudott, nem ítélik el.
topwar.ru
Megkezdődött a hatalomátmentés: zászlót bontott a részvételi demokrácia
MNA-tagoknak
kötelező olvasmány
"Mozgalmunk
nem ismer el megosztó eszméket, csoportokat és eszközöket,
mint országok, kormányzatok, tőkerendszerek, fajok, vallások,
hitek, politikai pártok, vagy osztályok. A világra, és azon
belül a bolygóra egyetlen, összefüggő organizmusként
tekintünk, melyben az emberi faj egy minden szinten egymásra
utalt család. Kizárólag az önmagukat szervező, nem felülről
irányított, a természettel és mindenki mással békés
harmóniában élő közösségekben hiszünk."
Egy
olyan, virtuális mozgalom honlapjának nyitólapján olvasható
ez, ami jelen helyzetben talán még a parlamenti környezetbe
beépülő nemzeti radikális pártnál is nagyobb veszélyt jelent
a magyarság számára. Többek között azért mondjuk ezt, mert
az újabb mennyiség-elvű, demokrata mozgalom a szabadkőművesek
eddigi próbálkozásainál sokkal hatékonyabban szedte egy
csokorba azokat az ígéreteket, amivel a demokráciából épphogy
kiábránduló magyarság most mozgósítható, és visszaterelhető
a karámba. A kor technikai szintjének megfelelő ígéreteket
láthatunk gazdasági vonatkozásban, összességében olyan
irányvonalat, amiben az emberek nagy része egyetért, hogy a
jövőben megvalósítandó. A propaganda tekintetében azt
láthatjuk, hogy egy olyan környezetben, ahol a kollaboráns
kormányok kormányzati ciklusokon keresztül mindent megtettek
azért, hogy a lakossági életszínvonal a minimumra csökkenjen,
egy olyan program lett az emberek elé letéve, ami mindent megígér
alanyi jogon, természetesen ingyenesen. Semmit nem kell dolgozni
érte, csak szavazni kell, és tüntetéseken "kiharcolni"
a változást. Így már kezdenek ismerőssé válni az alapvető
jellegzetességek: újabb demokrata berendezkedéssel van dolgunk.
Újabb
ígéretek, pozitív jövőkép. Mindenki megkap mindent: ingyen az
internetet, vizet, áramot, 2012-ben még a megvilágosodást is -
mindezért semmit nem kell tenni, a gonosz politikusok pedig csak
úgy eltűnnek a hatalomból. Hogy jön mindehhez a részvételi
demokrácia? Sehogy. Épp erről szól a csapda. A részvételi
demokrácia egy olyan, modern technológiai diktatúra lehetőségét
hordozza magában, ami örökre bebetonozná a szabadkőművesség
monopolhelyzetét.
Igyekszünk
kihangsúlyozni a demokrata program kifejezetten káros, veszélyes
elemeit. Mindenek előtt szögezzük le azt, hogy a részvételi
demokrácia mint politikai rendszer kezdeményezésének semmi köze
az alább látható célokhoz. A részvételi demokrácia egy
politikai rendszer, aminek önmagában semmi köze nincs azokhoz a
célokhoz, amivel a kezdeményezés kiötlői megpróbálják
megszerezni a tömegtámogatást. Összességében kijelenthetjük,
hogy a részvételi demokrácia kezdeményezés programja
önellentmondásban van, mivel az általuk felkínált politikai
rendszerrel nemhogy az általuk felmutatott célokat, ígéreteket
nem tudják megvalósítani, hanem semmiféle eredményt nem tudnak
elérni társadalmi vonatkozásban.
Kapcsolódó cikk:
Kifejezetten
népbutító jellegű összemosni olyan tényezőket, amelyek
egymástól még csak nem is függenek. A demokratikus politikai
rendszer semmiféle javító hatással nem lehet a gazdasági
rendszerre, napjainkban pedig azt láthatjuk, hogy a reálgazdaság
és a pénzügyi rendszer olyan mértékben elkülönül, hogy a
reálgazdaság helyzete szinte egyáltalán nincs kapcsolatban az
általános életszínvonallal. A termelési feltételek, a
felhasznált erőforrások nem határozzák meg az egyén gazdasági
lehetőségeit. A pénzügyi helyzet határozza meg.
Ez
a demokrata program kizárólag a tömegtámogatás megszerzésének
célját szolgálja, mivel nem ad választ a mai társadalmi
környezetet meghatározó alapvető problémára, az
erkölcsi-szellemi hanyatlásra. Nem ismerik el a vallásokat,
ennek ellenére a helyére állítanának egy a nagy világvallások
könnyen emészthető elemeiből összegyúrt egyveleget, a szintén
szabadkőműves eredetű New Age hitet. Szabadkőműves eszmék,
szabadság-egyenlőség-testvériség jellegű mondandó, mindent
átható mennyiségi szemlélet. A látszat kedvéért fellelhetőek
utalások a minőségi szemlélet kialakítására, ami éles
ellentmondásban van azzal, hogy mindezt a mennyiségi szemlélet
gyakorlatával kívánják elérni. A felajánlott jövőkép el
nem érhető a mennyiségi szemlélet gyakorlatával, mivel egy
ilyen rendszernek mindenféleképpen tömegek kellenek a
kibontakozásához. Aki ebben a kibontakozásban részt vesz, az -
mivel elismeri a demokratikus rendszert, a mennyiségi szemléletet
- a mennyiségi szemléletet viszi tovább a politikai
gyakorlatban. A társadalom minőségi áthangolását pedig nem
tudja véghez vinni egy olyan csoport, ami a jelenlegi rendszer
hatása alatt van, vagyis értékrendjét a mennyiségi szemlélet
határozza meg.
Aki
a demokratikus úton akar változást elérni, az a könnyebb utat
választotta, és ha döntéshozó helyzetbe kerül, akkor is a
könnyebb utat fogja választani.
Egy
demokratikus, mennyiségi alapú rendszerben aki jobban tud
helyezkedni, aki nagyobbat tud hazudni, aki alattomosabb,
ravaszabb, az tud érvényesülni. Mert akárhogy is nézzük,
tízmillió ember nem irányíthat egy országot, egy részvételi
demokráciában is vannak megválasztott vezetők. Aki a tízmillió
állampolgár (nyolcmillió szavazásra jogosult) interneten
leadott törvényjavaslatait megszűri, az is megválasztott
vezető. Ő is juthat előnyösebb helyzetbe, ha a szavazás
eredményét úgy módosítja, ahogy a befolyásos érdekcsoportok
akarják. Ha vannak megválasztott vezetők, teljesen mindegy, hogy
tíz emberrel választatja meg magát, vagy százezerrel. Ígérni
ugyanúgy kell, mert ha nem lenne ígéret, a választópolgárok
nem tudnának mi alapján választani. Ahol ígéret van, ott pedig
átverés is lesz. Aki nagyobbat tud mondani, aki csábítóbbat
ajánl, azt választják meg. Egy részvételi demokrácia alapú
politikai rendszer kiépülése ennél fogva nem változtatja meg a
jelenlegi rendszer kiválasztási mechanizmusát, ami az
alattomost, a kétszínűt, a ravaszt részesíti előnyben a
becsületessel, a tisztességessel szemben. Ha valaki tisztes,
becsületes, egyszerű ember, de teljesen ismeretlen, a vetélytársa
pedig alattomos, ravasz, törtető, de magas végzettségű,
társadalmilag elismert, és az előző rendszerben felfuttatott
karrierje miatt tisztelet övezi, hát az utóbbit fogják
megválasztani. A tízmillió (vagy nyolc millió) ember választhat
a szabadkőműves intellektuelek közül, hogy melyik ellenőrizze
majd a szavazások eredményét, melyik öntse végleges formába
az állampolgárok törvényjavaslatait. Csak a forma változik, a
lényeg ugyanaz marad. Hogy valamelyiket megválasszák, ahhoz
kifelé kell mutatni egy olyan képet, ami alapján a tízmillió
megválasztja.
Kiválasztódik
a ravasz, a számító, a kétszínű, és az ilyen egyének
érdekei ráadásul egymással ellentétesek. Persze, felhasználja
propagandaként, hogy ő bizony a közösség egészének érdekét
nézi, ez alapján választják meg. Kap nyolcmillió szavazatot,
ha el tudja adni magát. De a gyakorlatban önző és szűk
látókörű. A részvételi demokráciában szavazhat róla
tízmillió állampolgár interneten, és mivel az eredményt egy
program összesíti, ami kijön eredménynek, azt elfogadja a
tömeg. Aki a programot tervezi, irányítja, ellenőrzi a
működését, annak ígérni kell, és az eredmény
megváltoztatható. Az egyéni érdek megint győzedelmeskedett a
társadalom egészének érdeke felett, a társadalom érdeke
háttérbe szorult az alantas ösztönökkel szemben vívott
harcban.
Csakhogy
közben elment újabb két évtized, amiben az emberek
reménykedtek, hogy majd jobb lesz, és közben a magyarság végleg
elfogy, az alapvető társadalmi problémák pedig nem lettek
megoldva, hanem még jobban elmérgesedtek. Aki most még
cselekvőképes, az addigra megöregszik és cselekvőképtelen
lesz. A helyét pedig nem veszi át senki, mert a magyar párok nem
vállalnak gyereket. Erre értelmetlen lenne azt válaszolni, hogy
majd ha ingyen lesz az áram meg a víz, kényelmesebb lesz az
élet, nem lesznek gazdasági gondok, akkor több gyermeket
vállalnak. Nem fognak! A gyermekvállalási hajlandóság csak
annyiban van összefüggésben a gazdasági helyzettel, hogy a
rossz gazdasági helyzet csökkenti a gyermekvállalási
hajlandóságot. Viszont a javuló gazdasági helyzet nem növeli.
Miért nem? A magyar párok nem azért nem vállalnak gyermeket,
mert nincs rá elég pénz. Aki 8-10 gyermeket vállal, az nem
azért vállal annyit, mert 8-10-szer annyi pénze van, vagy mert
annyival kényelmesebb az élete. Épp ellenkezőleg! Aki
hozzászokott a kényelemhez, az nem vállal gyermeket. A
demokratikus rendszer kiépülése óta folyamatosan csökken a
gyermekvállalási hajlandóság. Nem csak hazánkban, az összes
nyugati államban. Nem véletlenül haldoklik a polgári társadalmi
rend: a demokrácia hozzászoktatja az embert a kényelemhez.
Ikszelni kell csak, meg véleményt nyilvánítani, de tenni nem
kell semmit. Felelősségvállalás sincs. A részvételi
demokrácia ezen nem változtat, vagyis módszeresen kivégzi a
társadalmat, megadja a kegyelemdöfést.
De
mit tekint ez a kezdeményezés társadalomnak? Milyen szinten
"szocialista", hol határozza meg azt a szintet, aminek
mint közösségnek alá kell rendelni az egyéni érdeket. Ha
országot, fajt, vallást nem ismer el, akkor mi a közösség?
Mert a felszín alatt láthatjuk, hogy nem a nemzet. Természetesen
az emberiség egésze, ahogy a szabadkőműves eredetű eszméknél
az lenni szokott. Itt álljunk meg egy ponton. A fajilag egységes
emberiség pusztán mítosz. Az USA gyarmatosító külpolitikájától
kezdve a Galamus csoporton és egy sor másik szabadkőműves
páholyon át az határozza meg a küldetéstudatot, hogy "mi
az emberiség egészének érdekét nézzük". Hallottuk már
ezt, és emberek százezrei haltak meg olyanok fegyverei és bombái
által, akik az emberiség egészének érdekét nézték.
A
népek közös érdeke lehet a béke, de a fajilag egységes
emberiség attól még mítosz marad. Tagadni a fajtákat pedig nem
vakság (hiszen látható az elkülönülés) hanem hülyeség. Ez
a jelenlegi társadalmi környezetet meghatározó problémák
szándékos figyelmen kívül hagyása. Sokan már azt a tényt sem
hajlandóak elismerni, hogy az emberiség több, elkülönülő
alfajból áll, pedig aki tanulmányai során egy kicsit is
odafigyelt biológia órán, az ismerheti Mendel törvényeit. A
hasadás törvénye kimondja, hogy ha eltérő genotípusú
homozigóta szülőket keresztezünk, az első utódnemzedékben a
szülői tulajdonságok nem olvadnak össze, hanem ezt a nemzedéket
továbbkeresztezve változatlanul megjelennek a második
utódnemzedékben. A kevert alfajú egyének mindkét szülő
genetikai tulajdonságaival rendelkeznek, és a kevert szülők
gyermekeként az egyik, elkülönülő fajtára jellemző
tulajdonságok felszínre kerülhetnek. Egyszerűen megfogalmazva,
egy fekete apa és egy fehér anya gyermeke egy hozzá hasonló
keverékkel nemzett gyermeke lehet tiszta néger is, vagy tisztán
fehér. Nem ennyire sarkítottan, hiszen az egyes tulajdonságok
egymástól függetlenül öröklődnek (tehát fehér gyermek
esetében a fekete, fekete esetében a fehérre jellemző
tulajdonságok több generáción keresztül is megmaradhatnak), de
a tudomány jelenlegi állása szerint is a fajták nem tudnak
véglegesen összeolvadni. Hogy a politika a tudományt mire
használja fel, az már más kérdés. Brit kutatók eltérő
etnikai hovatartozású személyeken tesztelnek bizonyos
antibiotikumokat, mert egyes esetekben az a gyógyszer, ami a fehér
alany esetében a gyógyulást elősegíti, egy amerikai őslakos
esetében bizonyos belső szervekre károsan hathat. Nem vakság
tehát a faji különbözőségeket tagadni, hanem tudatlanság,
vagy szándékos rosszakarat.
Ezzel
a kitétellel nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyják a
jelenkori társadalom egyik meghatározó törésvonalát. Nem
szükséges figyelembe venni a faji/etnikai tényezőt, de attól
az még ott marad, és rejtve hatást gyakorol a társadalom
egészére. Ehhez nem kell semmilyen fajelmélet, egyszerűen
tudomásul kell venni, hogy az eltérő fajták több szempontból
különböznek egymástól. Ez önmagában még nem ok semmilyen
értékítélet kialakítására, szimpátiára, vagy gyűlöletre,
ellenségeskedésre. De tegyünk egy próbát. Ha nem vesszük
figyelembe a látható különbségeket, akkor is szándékosan
(vagy tudatlanságból) nem vesszük figyelembe azt a tényt, hogy
az eltérő fajták egymástól nagyban különböző lelki mintát
hajlamosak kialakítani. Ez megnyilvánul az egyes értékrendszerek
elfogadására mutatkozó hajlandóságban, de megmutatkozik a
hétköznapok során is az eltérő vérmérsékleten.
Nem
feltétlenül lehet egy-egy tulajdonságot egy-egy adott
népcsoporthoz kapcsolni, de ahogy az évszázadok során az
emberekben felhalmozott tapasztalat is mutatja, egy-egy adott
etnikum igen nagy valószínűséggel rendelkezik egy-egy jól
körülhatárolható mentális tulajdonsággal, még ha rengeteg
kivételt lehet is felmutatni. A faji törésvonal előkelő helyen
van a jelenkori társadalmi környezetet meghatározó tényezők
között, és a magyar társadalom legsúlyosabb problémája, a
közerkölcs hiánya mögött is ott van. Az egyes fajták eltérő
értékrendszereket hajlamosak elfogadni, és mikor egy idegen
kisebbség a teljes társadalomra ráerőlteti a saját, a többségi
társadaloméval ellentétes értékrendszerét, az hatalmas
pusztításra képes. A részvételi demokrácia ezt nem oldhatja
meg, mert nem tudja megoldani. Pusztán néhány alapvető
társadalmi törvényszerűség tagadása miatt nem foglalkozik
olyan megkerülhetetlen problémákkal, mint a zsidóság
monopolhelyzete a kultúra, a média és az oktatás terén. Egy
demokratikus rendszerben az egyéni érdekek egymásnak feszülnek,
és teljesen mindegy, hogy egy vezető hány emberrel választatja
meg magát, még a pénzügyi helyzet meghatározó erejét
kiiktatva is mindenféleképpen az jut előnyösebb helyzetbe, aki
nagyobb társadalmi, illetve kulturális tőkére tett szert.
Márpedig ebben a zsidóság monopolhelyzetben van, és az emberek
sokkal nagyobb valószínűséggel választják meg a magasabb
végzettséggel, nagyobb lexikai tudással, nagyobb társadalmi
elismertséggel rendelkező személyeket. Egy részvételi
demokrácia alapú politikai rendszerben ezért a zsidóság
monopolhelyzetben marad. Ha a zsidóság monopolhelyzetben marad,
akkor az oktatás és a média gépezete a magyarság lelkületével
alapvetően ellentétes lelki mintát fog közvetíteni. Ezért a
közerkölcs nem javulhat, az egyéni haszonlesés pedig
fontosságát tekintve a közösségi érdek fölött marad. A
politikai rendszer jellegénél fogva a társadalmi kiválasztás
irányultsága sem változik meg, a ravasz, a hazug előnyhöz jut,
a becsületes alul marad.
Azonban
nem árt figyelembe venni azt, hogy ha egy részvételi demokrácia
kiépülése a jelenlegi szabadkőműves elit hatalmának
átmentését szolgálja, az új rendszer egy az eddigieknél
sokkal kegyetlenebb, modern technológiai diktatúra kiépülését
jelenti. Egy részvételi demokráciában a hatalomnak nincs
szüksége akkora államapparátusra, mint a képviseleti
demokráciának nevezett rendszerben. A hatalom gyakorlásához
elég az a szűk csoport, akár néhány tucatnyi személy, aki a
törvényjavaslatok elbírálása mögött ott van, aki a
szavazások eredményét közli. Tízmillió választópolgár
interneten leadott szavazatát ugyan ki tudná ellenőrizni? A
megfelelő emberek a megfelelő helyen, és a gép azt dobja ki,
amit a szűk hatalmi elit akar. 72% egyetért abban, hogy az
állampolgárok biztonsága érdekében mindenkinek chipet kell
ültetni csuklójába. Vagy épp 80% veszélynek tekinti a
nemzetben gondolkodó szervezeteket, és csak 9% ért egyet azzal,
hogy megtarthassák szabadságjogaikat, és a hatalom ne
végezhessen ki mindenkit, aki az egységes emberiség
világmegmentő eszményével szemben felszólal. Ki tudná
leellenőrizni az eredményeket? A többség ugyanúgy igaznak
hinné az eredményt, mint ahogy most is biztosak abban, hogy
szavazás alkalmával dönthetnek az ország sorsáról.
A
politikai átalakulás demokratikus lehetőségeiről
Az
első, ami a program kapcsán szembe tűnik, hogy már megint egy
demokratikus tervezettel van dolgunk. Természetes reakció, hogy a
hatalom felkap egy ilyen kezdeményezést, mivel a hatalom számára
jelenleg az elsődleges probléma, hogy az emberek kiábrándulnak
a demokráciából, és Magyarországon van egy szervezet, ami
valós alternatívát képvisel a demokratikus berendezkedéssel
szemben. Mindemellett a hatalom véleményformálói is fennakadnak
a szűrőn.
Több
mondatot is ki kell ragadni a propaganda-videóból, mert rengeteg
torzítás került felszínre. "Nem
körvonalazódik, hogy az emberek 99%-a mit szeretne, mert a
történések az alapján szerveződnek, hogy mit nem." Az
emberek 99%-a mindig ugyanazt akarja. Boldogulni a hétköznapi
életben, boldog családi életet élni, és biztos megélhetést
szeretnének. Az emberek többségét egyáltalán nem érdekli,
hogy ezeket a feltételeket milyen politikai berendezkedés
biztosítja! Az érdekcsoportok véleményformálóin kívül
senkit nem érdekel, hogy ezt a rendszert minek nevezik, ezért
felesleges azt bizonygatni, hogy az emberek többsége demokráciát
akar. Aki demokráciát akar, azért akar demokráciát, mert nem
ismer jobb alternatívát, szerinte ez a legalkalmasabb arra, hogy
ezeket a feltételeket a lehető legszélesebb társadalmi réteg
számára biztosítsa. Ezért felesleges a tüntetéseken látható
"valódi demokráciát" jelszót úgy feltüntetni,
mintha az általános érvényű lenne.
"Ameddig
az emberek nem valamiért, hanem valami ellen foglalnak állást,
könnyű a tüntetés élére állni, és elvinni azt más
irányba."Egy
tüntetést - attól függetlenül, hogy miért szerveződik - a
hatalom olyan irányba viszi el, amilyenbe épp akarja. Vagy ha nem
sikerül, akkor a médiában úgy lesz feltüntetve. Vagy éppen
nem lesz feltüntetve. Ha a hatalom nem akarja, nem bontakozik ki
tömeges tüntetés, mert csak azok az emberek fognak tudni róla,
akik személyes kapcsolathálón vagy szervezeti kereteken
keresztül értesülnek.
"Magyarországon
és a világ azon részein, ahol egyre erőteljesebbek a hatalommal
szembeni fellépések, képviseleti demokrácia működik." Ez
egy alapvető tévedés. Egyrészt azt kívánja sugallni, hogy a
tüntetés a hatalommal szembeni fellépésnek minősül. Pedig nem
az. Ha a hatalom nem akar valamit, egy tüntetés nem jelent rá
nézve semmiféle kényszerítő erőt. Akkoriban Gyurcsány is
megmondta: "majd megunják, és hazamennek". Úgy is
lett. Egy tüntetés általában indulati alapú, és egy-két
különleges helyzettől eltekintve értelmetlen is. Viszont a
hatalom a tüntetésen megjelenő jelszavaktól függetlenül úgy
használja fel a tüntetést, ahogy akarja. Tárgyalásokat,
egyeztetéseket írhat ki, húzhatja az időt egészen addig,
ameddig valamelyik hangadó lefizethetőnek nem bizonyul. Az egyéni
érdek mindig felülkerekedik. Egy tüntetéssorozat kimenetele
bizonytalan. Az elitváltás még inkább, főleg ha egy mozgalom
nem rendelkezik semmiféle kényszerítő erővel. A küldöttek is
tudják ezt, amikor elfogadják azokat a hatalmas juttatásokat a
hatalomtól, amiket a tüntetés, a "forradalom" sikere
esetén talán soha nem kapnának meg, vagy csak évtizedek múlva.
Az egyéni érdek felülkerekedik, mert ilyen a mai ember. Ha a
tüntetés kényszerítő eszközzé akar válni, és tömeges
erőszakká fajul, azt a hatalom pedig felhasználhatja saját
érdeke szerint. Erre hivatkozva szűkíti az állampolgári
jogokat, szigorítja a társadalom fölötti ellenőrzést,
központosíthatja a hatalmat. A tüntetést felhasználva a
hatalomnak sokkal több eszköze van saját hatalmi helyzetének
bebetonozására, mint ha a tüntetés meg sem kezdődött volna. A
szakszervezetek is tüntethetnek. Csakhogy valaki őket is fizeti.
Ha beszünteti a munkát, nincs pénz, nincs megélhetés.
Magyarország a legjobb példa arra, hogy a szakszervezeti
vezetőket egyszerűen le lehet fizetni. Az egyéni érdek
felülkerekedik. Vagy a félelem kerekedik felül. Egyik sem teszi
lehetővé a demokratikus változtatást.
Erős
torzítás az is, hogy a jelenlegi politikai rendszer képviseleti
demokrácia. Formálisan igen, de a demokrácia rendszerideája azt
feltételezi, hogy a többség gyakorolja a hatalmat. Ez azt
feltételezi, hogy a többség az aktív fél, míg a megválasztott
kisebbség a passzív fél, aki csak feladatát látja el. Ezzel
szemben a gyakorlatban azt láthatjuk, hogy a megválasztott
kisebbség az aktív fél, és az őket megválasztó többség a
passzív. Egyszerűen azért, mert nem az emberek választanak meg
egy politikust, hanem a politikus választatja meg magát az
emberekkel. A tömeg a politikustól kapott ígéretek mentén,
saját személyes érdekei alapján, hitegetés és
médiamanipuláció által befolyásoltan választ. Általában
nincs is szükség a választások meghamisítására, elég, ha
valaki beletalál a közepébe és tud ígérni néhány lényegre
törőt. Társadalmi felmérések hosszú sora biztosítja ehhez a
megfelelő hátteret. Ezért a képviseletei demokrácia eleve nem
létezik. A törtető politikus az aktív fél, az emberek pedig
passzívak, nekik csak választani kell, és véleményt
nyilvánítani.
Ez
a részvételi demokráciában sincs másként. A szavazatot ott is
leadják az emberek, a politikai programot ott is az érvényesülni
akarók öntik végleges formába. Erre ott a kézenfekvő válasz,
hogy "nem,
mert interneten közvetlenül írhatják meg a törvényeket".
Na de ki az, aki mindezt összesíti? Beérkezik több százezer
törvényjavaslat. Ki az, aki mindezt megszűri? Ott lesz a
választott személy, akit arra választottak meg, hogy mindezt
összesítse és megszűrje. A választott személy megválasztatja
magát. Jelenlegi viszonyok között valószínűleg a saját
páholytársai választják meg, és a saját páholytársai közül
kerül ki a vetélytársak egy része is. Aztán mi alapján szűrik
meg a törvényjavaslatokat? Kifinomultság alapján, stílus
mentén, és az alapján, hogy a javaslat mennyire igazodik a
polgári normákhoz. A polgári normákkal ellentétes tételt nem
fognak beleírni az alkotmányba. Itt nagy szerepe van a kulturális
tőkének, és a zsidóság ebben a tekintetben monopolhelyzetben
van. Ezt a monopolhelyzetet egy részvételi demokrácia csak
tovább élteti.
"Két
lehetőség van a hatalom birtoklóinak eltávolítására.
Erőszakos eltávolítás, amit a tömeg nem akar. Senki nem
szeretne vért az utcákon, bizonytalan szükségállapotot, és
még bizonytalanabb végkimenetelt. Általános történelmi
tapasztalat, hogy az ilyen forradalmak soha nem érték el a
céljukat, valahogy mindig holtvágányra futottak."
Valóban,
a tömeg nem akarja a hatalmi elit erőszakos eltávolítását.
Még most sem, a legrosszabb állapotok közepette. Azért nem,
mert a tömeg a polgári rend szabályai szerint él, arra van
nevelve. A polgári normák számára idegen a harcos szellemiség,
ezért a tömeg csak békés úton, olyan polgári módon lenne
hajlandó elitet váltani. A tömeg nem alkalmas arra, hogy
leváltsa a hatalmi elitet, mert a tömeg nem tudja megszervezni
önmagát. Jelszavak mentén fel tud vonulni, de a hatalom
irányítás alatt fogja tartani. Ezért futottak holtvágányra az
ilyen "forradalmak" (szándékosan idézőjelben), mert a
hatalom vagy irányítás alatt tartotta, félrevitte, vagy eleve a
hatalom szervezte őket hatalomátmentés céljából. A mostani
tömegmozgások esetében is erről van szó. Ha egyelőre még
nem, akkor előbb-vagy utóbb, de a hatalom felhasználja a hatalom
átmentésére, és ugyanazon érdekcsoport fog vezető pozíciókhoz
jutni, ami most is fojtogatja a magyarságot. A többség mindig
hajlamos a könnyebb utat választani, mert a polgári normák ezt
diktálják. Mindazonáltal, elég erős gyomor kell hozzá, hogy
valaki belesimuljon a polgári rendszerbe.
"Második
lehetőség az előrehozott választások, vagy megvárva 2014-et a
normál mederben maradva váltani le a hatalmon lévőket."
Emiatt
fog nagyobb tömegbázist kapni a kezdeményezés. Az emberek a
könnyebb utat választják, és petíciókat fognak aláírogatni,
vagy a választáson ikszelnek egyet. A könnyebb út vonzza a
polgárokat, mert a könnyebb úton nem kell harcolni az
eredményért, nem kell a mindennapokban építeni a végkifejletet.
Elég aláírni, és ikszelni néhányat, esetleg beülni a
számítógép elég és elküldeni egy rövid törvényjavaslatot.
A hatalmi elitet nem lehet ilyen módon leváltani. Ha látszólag
mégis, akkor nem történt elitváltás.
"Ehhez
több millió ember együttes akaratára lenne szükség."
"Felhívás civil szervezetekhez, hogy alakuljon ki az
összefogás az alábbi célok mentén".
A tömeg soha nem szervezi meg magát, mivel a tömeg nem
rendelkezik akarattal. Még az egyén sem rendelkezik akarattal,
mert ha rendelkezne, akkor a társadalom nem itt tartana, és lenne
magyar állam. Az egyéni érdekek egymásnak feszülnek, és a sok
egyéni érdek eredőjét lehet esetleg több millió ember
együttes "akaratának" nevezni, de attól még az nem
lesz más, mint sok millió egyén ösztönös szükségleteinek
eredője. Az egyéni érdekek rengeteg társadalmi törésvonal
mentén különböznek, és ezeknek csak egy része a vallási,
vagy faji különbözőség. Ha meg is valósul valamiféle
társadalmi összefogás (mivel az ígéretek jóval meghaladják
az ingerküszöböt, ezért akár létre is jöhet) ha kialakul a
részvételi demokrácia mint politikai rendszer, ugyanaz lesz a
helyzet, mint most. Az eltérő értékpreferenciák egyenlő
súllyal jelenhetnek meg egy demokratikus rendszerben (a szavazatok
tekintetében), így a haladást több törésvonal is
megakadályozza. Valaki önszabályozó piacot akar majd, valaki
meg erős, kollektív államot, ami részletekbe menően
szabályozza a gazdasági életet. Mi fogja eldönteni, hogy melyik
valósuljon meg? A szavazati arány miatt nem valósul meg egyik
sem. Egy rendszeren belül két ellentétes dolog nem valósulhat
meg, így nem jön létre se a szabad piac, se a kollektív,
gazdaságot irányító állam. A eltérő nézetek képviselői
rákényszerülnek a kompromisszumra, így egyik lehetőség sem
valósulhat meg két ellentétes nézetből. A fenti ellentétpár
esetében a szabad piac nem valósul meg, az állam pedig megmarad,
és adóztatja a vállalatokat, vagyis "korlátozza a piacot".
Két ellentétes gazdasági/társadalmi modell közül egyik sem
valósul meg. Teljesen mindegy, hogy képviseleti, vagy részvételi
demokrácia, mert a demokratikus berendezkedés látszata ugyanaz,
a mögötte lévő érdekcsoport diktatórikus hatalomgyakorlása
ugyanaz. A mennyiségi elv ugyanaz. A döntésképtelenség, a
kompromisszum kényszere ugyanaz.
Hiába
akarja azt a hatást kelteni, hogy a társadalom még egy "valódi,
működő demokráciával"
megmenthető, mert a társadalomnak olyan betegségei halmozódtak
fel az elmúlt évtizedek folyamán, hogy azt nem lehet megoldani
szavazgatással. A demokrácia elsődleges akadályává vált
bármiféle változásnak, és a problémákat nem lehet megoldani
olyan úton, ami eltűri a kompromisszumot. Minden más csak üres
ígérgetés. Ami a demokratikus rendszer sajátja, mert egyedül
annak kell ígérgetnie, aki a tömegek támogatását akarja maga
mögött tudni. És aki egy ilyen rendszerhez megnyeri a tömeg
támogatását, az az eddigi történelem legprecízebben
irányított diktatúráját tudja megvalósítani.
A
program céljai és a politikai rendszer kapcsolata
1.
A politikai elit leváltása. közéletből való eltávolítás,
közügyektől való eltiltás, elszámoltatás.
Egyértelmű,
hogy a politikai elitet le kell váltani. De nem csak a politikai
elitet, hanem a zsidó monopóliumot kell megszüntetni a gazdaság,
az oktatás, a kultúra, és a médiagépezet terén. A közéletből
való eltávolítás és a közügyektől való eltiltás
édeskevés, mert az eddigi vezetőkről nem mint személyekről
van szó, hanem a teljes kapcsolathálójukról, a pártrendszerben
részt vevő összes emberről, és a teljes alapítványi
hátterükkel kapcsolatban lévő személyekről. Ezek az emberek
mind nemzetbiztonsági átvilágításon fognak átesni. Egyesek
kapcsolathálójával már most tisztában vagyunk. A hatalom most
több hónapra, több évre juttatja börtönbe a politikai
ellenfeleit bármiféle alaposabb indok nélkül (pl. az egyetlen
működőképes hazai szakszervezet vezetője, Szima Judit ügye).
Nem csak az ellehetetlenítés és kifárasztás miatt, hanem mert
a vele kapcsolatba került személyek kapcsolathálójának
elemzése rendkívül időigényes. A jelenlegi elit leváltása
pedig több mint 12 ezer főt fog érinteni.
2.
A pártrendszer felszámolása. A gazdasági háttérérdekek
igényeit szolgáló párt és egyéb tömörülések jövőbeli
létrejöttének megakadályozása. kizárólag visszahívható,
egyéni képviselők delegálása az országházba.
A
pártrendszer felszámolása szükségszerű. Annak helyébe
azonban nem mennyiségi alapon nyugvó, egyéni választási
rendszer fog kerülni, hanem szigorúan munkaalapú
érdek-képviseleti rendszer. Az átmeneti időszakban a katonai
közigazgatás megkerülhetetlen követelmény a közrend
biztosítása miatt. Ennél fogva pártok sem lesznek, de nem a
pártok betiltása a lényeg, mivel a pártok csak a látható
szervezeti keretet, a hatalomgyakorlás legitimációját jelentik.
Az "egyéb" kategóriához tartozó gazdasági
érdek-képviseleti tömörülések létrejöttét pedig nem lehet
megakadályozni, mert azok személyes kapcsolaton alapulnak -
legfeljebb a megnyilvánulási formát lehet eltüntetni.
Közösségek mindig jönnek létre, ez természetes folyamat.
Betiltani lehet szervezeteket, de ha tényleg szervezetről van szó
(valós kapcsolatokon alapul), akkor a betiltás hasztalan. Hiába
lennének betiltva a szabadkőműves páholyok, azok ugyanúgy
tovább működnének. Hogy a "gazdasági érdekcsoportok"
ne befolyásolják a politikát, ahhoz két tényező szükséges.
Szilárd erkölcsi alapokon álló politikai elit, ami nem
lefizethető, és hatékony, magyar érdeket szolgáló
nemzetbiztonsági szolgálat, ami nem a hazafias szervezetek
számítógépeit figyeli a kémprogramjaival, hanem a politikai
befolyásra törekvő gazdasági érdekcsoportokat.
3.
Közvetlen részvételi demokrácia gyors ütemű, de fokozatos
bevezetése. Alanyi jogon járó ingyenes internet-hozzáférés
valamennyi állampolgár számára.
A
demokratikus rendszer akadálya minden pozitív változásnak, ezt
már részletesen kifejtettük. Az alanyi jogon járó juttatás
szintén az egyenlőségelv megnyilvánulása. Az alanyi jogon járó
juttatások káros hatással vannak a gazdaság egészére és
teljes társadalmi rétegek társadalmi megítélésére, mert azt
a nézetet erősítik, hogy aki nem tesz semmit a társadalomért,
az is megkap mindent. A részvételi demokráciával foglalkozó
internetes fórumok bejegyzései a legjobb példa erre. "Bazz,
ha ezt megcsináljátok, én többet nem melózok xD" és
hasonló reakciókat vált ki az emberek egy részéből. Ez a
mondat hűen lefesti a mai magyar társadalom felelőtlenségét,
nagy méretekben ennek megnyilvánulása a demokratikus rendszer.
Ezzel szemben a hungarista államrend a munkakötelesség mentén
szerveződik meg, így helyreállítja a munka becsületét és új
rendezőelvet ad a társadalomnak.
4.
Az átmeneti időszakra szakértői kormány megbízása.
Széleskörű társadalmi és szakmai konszenzus.
Nem
az átmeneti időszakra kell szakértői kormány, hanem az
országot szakértőknek kell irányítania. Nem megválasztott
színészeknek, nem olyanoknak, akiknek nagy tehetsége van azon a
téren, hogy kifelé mutassanak egy képet, amivel el tudják adni
magukat. Hanem olyan szakértőknek, akik megfelelnek az alapvető
erkölcsi és életviteli elvárásoknak, akikről tudni lehet,
hogy nem idegen érdekek, vagy valamiféle zavaros nézetek
megtestesítői. Akinek az életútja önmagában is bizonyítja,
hogy ha dönteni kell, nem választja a könnyebb utat, nem arra
megy, amerre kisebb a konfrontáció veszélye. A demokratikus
rendszer egy olyan cirkusz, amiben lehet honvédelmi miniszter
olyan ember is, aki nem volt katona, lehet családpolitikáért
felelős olyan személy, aki elvált, lehet nemzetgazdasági
miniszter olyan, aki megbukott matematikából, és magánéletében
lehet pedofil olyan személy, aki hivatását tekintve
gyermekvédelmi biztos. Ez a mennyiségelvű rendszerben
megengedhető, de a hungarista államrendben vezető tisztséget
csak az életút alapján lehet betölteni. Ez tiszta eszmeiséget
megjelenítő mozgalmi kereteken kívül kivitelezhetetlen, minden
más próbálkozás csak a nép átverése.
5.
Alanyi jogon járó juttatások. Lakhatás, alapszükségletű
energia, víz, villany, fűtés, és tisztességes mennyiségű és
minőségű élelmiszer tekintetében. Alanyi jogon járó
alapjövedelmek.
Aki
azt mondja, minden alanyi jogon jár majd, az egyben azt is
kijelenti, hogy tizedére csökkentjük a termelékenységet. Az
lenne csak igazán gazdasági összeomlás! A pénz most a
társadalmat mozgató erő. Ameddig ez nem változik meg, addig ha
nem kell a pénzért megdolgozni, senki nem fog dolgozni. Egy
vékony társadalmi réteget jelentenek csak azok az emberek, akik
akkor is végeznék a munkájukat pusztán hivatástudatból, ha
anélkül is megkapnának mindent. Ha mindenki ingyen kap mindent,
ki fogja mindezt előteremteni? Persze, nem utópia, ha van elég
lakás, ha van elég energia, és élelmiszer. Csakhogy jelenleg az
építőipar mélyponton, az ország a jelenlegi rendszer teljes
átállítása és az energiaexport teljes beszüntetése esetén
saját áramfogyasztásának 57,4%-át tudja fedezni, nemhogy még
100%-ban automatizált termelésben gondolkodjunk. Az
élelmiszerellátás terén ott tartunk, hogy a nyugati export
leállása esetén katasztrofális hiánnyal és éhséglázadásokkal
kell számolni. Ilyen állapotok közepette nincs helye ilyesféle
hedonizmusnak, és semmit nem lehet alanyi jogon adni! A munka
becsületét kell helyreállítani, és több generációnak kell
felnőnie ahhoz, hogy a magyarság el tudjon szakadni a jelenlegi
hedonista életszemlélettől! Természetesen ez a nézet nem lesz
túl népszerű, mert a tömeget az ösztönei hajtják, és
mindent akar azonnal, lehetőleg minimális erőbefektetéssel és
ingyenesen. Ennek ellenére kár ámítani a tömeget a gyors
megváltás ígéretével. Ezt csakis egy gyors népszerűségre
törekedő, demokrata szervezet engedheti meg magának.
6.
Hazai kézben lévő fizetőeszköz. A jelenleg kártékonyan
működő bankrendszer teljes átalakítása. Fokozatos és
folyamatos áttérés elektronikus fizetőeszközre a korrupció és
a bűnözés visszaszorításának érdekében. Államadósság
kérdésének felülvizsgálata, esetleges eltörlése.
A
hazai kézben lévő fizetőeszköz és a bankrendszer átalakítása
elsődleges. Mindazonáltal a pénzügyi rendszer alapjainál fogva
lesz átalakítva, de nem a szokványos nemzeti elgondolások
alapján, mert a jelenlegi pénzügyi rendszer még államosított
bankrendszer és hazai fizetőeszköz esetén is a pénz
elértéktelenedéséhez, a tömegek tovább szegényedéséhez
vezet, és az ország a globális pénzközpontok játékszere
marad. Ez a folyamat a pénzügyi rendszer alapjaiba van kódolva,
ezért az EMM szakértői kidolgozták a probléma megszüntetésének
módját. Felesleges ígérgetni, a nemzetnek a gyakorlati
megvalósításra van szüksége, nem ígéretekre. A korrupció
felszámolására szintén több alternatív lehetőség van, de
azt tudni kell, hogy a korrupció felszámolása nem lehetséges
olyan rendszerekben, ahol a társadalmi kiválasztás nem
meghatározott feltételek mellett, hanem az egyének egymásról
alkotott véleménye alapján történik (pl. választások).
7.
Erőforrás alapú, hosszú távon fenntartható gazdaság a
profitalapú kapitalizmus helyett. Multinacionális,
közösségellenes érdekek kizárása minden területen.
A
Zeitgeist mozgalom hazai politikai szárnyaként a részvételi
demokrácia mint politikai rendszer túl kevés ahhoz, hogy az
"erőforrás alapú gazdaságra" való átállást
megvalósítsa. A jelenlegi gazdasági felépítményt működtető
fosszilis erőforrásokból hiány fog jelentkezni már akkor,
mikor egy ilyen jellegű demokratikus rendszer még csak ott
tartana, hogy hivatalosan megszavaztatja a bankok államosítását,
hogy az átállás megkezdéséhez szükséges forrásokat
előteremtse. A demokrácia döntésmechanizmusa kínosan lassú,
és alkalmatlan arra, hogy egy teljes társadalom ilyen horderejű
alkalmazkodását levezényelje. A közeljövőben globális hiány
fog jelentkezni, ennek előszelét jelenti a már most zajló
világháború, az olajlelőhelyekért folyó egyre mérgesedő
harcok. A képviseleti demokráciában az érdekegyeztetés, a
lobbi és a szavazást megelőző háttéralkuk sorozata lassítja
a döntésmechanizmust, a részvételi demokráciában pedig a több
százezer lakossági törvényjavaslat fontossági sorrend alapján
való megszűrése és a szavazás előkészítése (a
kérdésfeltevések optimalizálása, stb.). Arról nem is
beszélve, hogy a népszavazásokhoz szükséges informatikai
ellátottság országos kiépítése is hatalmas feladat, ami
központosított politikai akarat nélkül csak nehézkesen, hosszú
évek alatt zajlik le. A bankrendszer államosítását követően
az elektronikus fizetőeszközhöz használt rendszerek
biztosítása, az eszközbeszerzés, az országos kiépítés mind
időigényes, és központosított politikai akarat nélkül hosszú
évek alatt lezajló folyamat. Az ország megújuló rendszerekre
való átállása jelenlegi feltételek mellett szintén kínosan
időigényes. A hungarista államvezetés rendelkezik azzal a
központosított politikai akarattal, ami a megújuló
energiaforrásokra való átállást levezényli, de ennek
sikeressége és időigénye a termelékenység maximalizálásának
sikerességén múlik - egy demokratikus berendezkedés pedig csak
hosszú évtizedek alatt lenne képes egy ehhez hasonló átállásra.
Nem ártana figyelembe venni a realitásokat is. Jelenleg az
országban sem elég szakképzett munkaerő, sem elég kiterjedt
vállalati háttér nem áll rendelkezésre egy ehhez hasonló
művelet gyors levezényléséhez. Ennek előteremtésére is elő
kell teremteni a forrásokat. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a
gyors, azonnali megoldás ígérete mindenkor csak átverés lehet,
csak és kizárólag a tömegtámogatás megszerzését szolgálja.
Elutasítjuk
azt a lehetőséget, hogy ugyanazok az érdekközösségek, amik
korábban a fosszilis energiaforrások szabadrablásával hatalmas
nyereségre tettek szert, az erőforrás-válságot kihasználva
anyagi tőkéjüket a megújuló energiaforrásokba fektessék,
mert az a kapitalista rendszer továbbélését, az
erőforrás-viszonyokhoz való alkalmazkodást, és egy minden
eddiginél kegyetlenebb elnyomó, modern technológiai
rabszolgatartó rendszer kiépülését jelentené. Mivel ezen
érdekközösségek korábbi működéseit senki és semmi nem
ellenőrizte, így hiteles adat sincs róla, ezért potenciális
hatalomátmentési kísérletnek értékelünk minden szabadkőműves
vagy zsidó eredetű eszmeiséget, közte a részvételi
demokráciát és az annak hátszelét adó Zeitgeist mozgalmat.
Elutasítjuk, hogy a jelenlegi szabadkőműves elit egy újabb
demokrata mozgalommal a gazdasági szerkezet kizsákmányoló
jellegét megtartva, az erőforrás-viszonyokhoz alkalmazkodva
saját hatalmát bebetonozza. A hungarista vezetés végre fogja
hajtani a gazdaság szerkezeti átállítását, de az nem
valamiféle nemzetközi eredetű szellemi áramlatnak, hanem a
magyar viszonyoknak, és a mindenkori magyar érdeknek megfelelően
fog történni.
8.
A korrupció 100%-os felszámolása teljes körű nyilvánosság
bevonásával. Döntési helyzetben lévő személyek folyamatos
közösségi ellenőrzése, titkosítások feloldása.
A
korrupció felszámolása nem lehetséges egy olyan rendszerben,
ahol egy hivatali személy más személyektől olyan előnyökre
tehet szert, amivel jobb helyzetbe hozhatja magát, mint anélkül
lett volna. A korrupció nem csak anyagi juttatások formájában
jelenik meg, hanem olyan kölcsönös szívességek formájában,
amik ma behálózzák az államgépezetet és egyben tartják az
elit holdudvarát jelentő kapcsolathálót.
Bármennyire
is tömegbázishoz akarnak jutni az azonnali megvalósulással
kecsegtető ígéretekkel, a jelenlegi helyzet nagyon távol áll
attól, hogy olyan gazdasági helyzetről beszélhetnénk, amiben
csak elosztási problémák vannak, a termelés pedig kiválóan
megoldott. Távol állunk az általuk vizionált automatizált
rendszerek tömeges elterjedésétől is. Ez mind-mind hatalmas
mennyiségű erőforrást igényel, és egy demokrata szerveződés
a tömegtámogatásra épít, vagyis ígérnie kell. A tömeg pedig
számon fogja majd kérni az ígéretet. Ha minden azonnal
ingyenessé válik, nem lesz elég munkaerő a gazdaság
átállítására és az új rendszerek kiépítésére. A munka
alapú társadalom korszaka következik, nem a hedonizmusé. Csak
egy munkásállam képes arra, hogy egyszer majd beálljon az az
állapot, amiben rendelkezésre állnak azok a feltételek, amik
egyáltalán képesek előteremteni a teljes társadalom elégséges
boldogulásához szükséges javakat. Ameddig ez nem valósul meg,
addig a korrupció felszámolása nem lehetséges. Ugyanis
alapvetően hibás az a szemlélet, ahogy a korrupciót
megközelítik. Nem azért korrupt valaki, mert nincs elég pénze,
és így többhöz juthat. A korrupció nem vezethető vissza
pusztán gazdasági okokra. Már maga a felvetés is a marxizmus
utóhatásának tekinthető. A korrupciót csak úgy lehet
felszámolni, ha olyan emberek alkotják az államgépezetet, akik
nem hajlamosak a korrupcióra. Választásokkal ezt nem lehet
elérni. Mennyiségi szemlélettel nem lehet. Ehhez szilárd
erkölcsi alapokon nyugvó eszmeiség, mozgalmi háttér szükséges,
minőségi szemlélet.
9.
A hazai média teljes felülvizsgálata. A háttérérdekek
száműzése mind a kereskedelmi, mind a közszolgálati
vonalakról. Értékalapú televíziózás és rádiózás
működtetése. Színvonalas szórakoztatás előnyben részesítése
a tömegbutítóval szemben. Reklámtörvények szigorítása az
értelmetlen fogyasztás visszaszorítása érdekében.
A
háttérérdeket valóban száműzni kell a médiából. Meg kell
tisztítani a médiát az idegen kulturális befolyás minden
elemétől, főleg a zsidó monopólium társadalomra gyakorolt
hatása az, amit fel kell számolni. Ez egy olyan szervezettől el
nem várható, aminek főbb hangadói és gondolkodói többségében
zsidók. Helyette értékalapú szemlélet fog megvalósulni. De ez
önmagában csak üres jelszó a tömegnek, mert egyáltalán nem
mindegy, hogy milyen érték. Nem az egyesült emberiség, vagy
valamiféle szabadkőműves globális állam az, aminek az
eszmeisége meg fog jelenni a médiában. Úgy tartja a mondás,
előbb a saját házad táján söprögess. A modern nemzetállamok
korszaka következik most, és a nemzetek közül példamutatással
fognak kiemelkedni azok, akik valóban hatást gyakorolhatnak más
nemzetekre. Eddig egyetlen egy embercsoport nem tudott a saját
háza táján rendet tenni, ők mégis mindent akarnak egyszerre.
Ez a szabadkőműves páholyok agyréme, az egész emberiség
megváltása. Hallották már a nemzetek, hogy "mi a teljes
emberiség érdekét tartjuk szem előtt", de akik ezt
mondták, százezrek haláláért felelősek. A világ megváltása
valahogy mindig bombákkal és fegyverekkel zajlik, még akkor is,
ha a nagy kozmikus békesség új korszakának eszmeisége van
mögötte körítésnek. Hogy ez a Zeitgeist mozgalom ugyanazon
szellemi áramlat egyenes ágú folytatása, mint ami a
nemzetgazdaságok leépítéséért és a közelmúltban Líbia
lerombolásáért és líbiai civilek tízezreinek meggyilkolásáért
felelős, ahhoz elég megnézni, kik a főbb magyarországi
hangadók. Balogh Béla a Fehér Sas Páholy részéről, Bogár
László közgazdász. Róna Péter közgazdász, Pallas Páholy.
Müller Péter zsidó filozófus, illetve Varga Csaba, Galilei
Páholy. Hogy Drábik Jánost már ne is említsük... Tisztán
szabadkőműves eredetű eszmeiségtől nem várható el, hogy a
nemzeti értékekért emeljen szót.
10.
Teljes körű munkahely és munkaerőigény-felmérés elkészítése.
Munkalehetőségektől független életszínvonal megtartás.
A
munkalehetőségektől független életszínvonal megtartás akár
a mai segélyezési rendszer kiterjesztése is lehetne, mivel a
társadalom jelenlegi mentalitása alapján kijelenthetjük, hogy
ha munka nélkül minden biztosítva lenne, egy szűk társadalmi
réteget leszámítva senki nem dolgozna. Az emberek most a pénzért
dolgoznak, nem a munka szeretetéből fakadóan, a társadalom
építéséért. No de nem úgy nem fognak dolgozni, hogy nincsen
rá szükség, mert minden rendelkezésre áll, hanem annyira nem
fognak dolgozni, hogy az ígéretek betartásához elegendő
erőforrások biztosításához szükséges eszközök sem lesznek
legyártva, mert nem lesz munkaerő. Hacsak a Zeitgeist mozgalom
tagjai nem rejtegetik a tízmillió ember ellátásához szükséges
automatizált termelőeszközöket egy titkos földalatti
barlangban. Mert jelenleg azok nem állnak rendelkezésre, le kell
őket gyártani. Ami munkaerő nélkül nem kivitelezhető. A
munkakötelességgel való kampányolás pedig másfél millióval
csökkentené a potenciális szavazóbázist...
11.
Energiafüggetlenség gyors elérése megújuló energiákkal,
geotermikus energia, hőenergia, szélenergia, vízenergia
hasznosításával. Közösségi kézben lévő víz-, energia- és
földgazdálkodás. Helyi energiatermelés ösztönzése tanyák,
közintézmények, stb. esetében.
A
gazdasági felépítmény teljes átállítása megújuló
energiaforrások használatára megvalósítható a
Kárpát-medencében, mivel hazánk kifejezetten jó természeti
adottságokkal rendelkezik ezen a téren. Az EMM szakértői
kidolgozták ennek módozatát a fosszilis erőforrások
kitermelésére szakosodott vállalkozások tőkeátmentési
folyamatának kezdetekor íródott kutatási eredmények figyelembe
vételével (pl. Mol Nyrt.), miközben megállapítás nyert, hogy
Magyarország se az átállás gyors végrehajtásához elegendő
szakmai bázissal nem rendelkezik, se a szükséges technológiák
legkorszerűbb változatával az ország területén, így a
megvalósításhoz mindenféleképpen keleti országok szakértői
bázisának bevonására lesz szükség, és a politikai
rendszernek elsődlegesnek kell nyilvánítania az átállás
folyamatát, így se a hedonizmusnak nincs helye az új
rendszerben, se a munkakötelesség alóli kibújásnak. Ha ezt nem
hosszadalmas, tíz-tizenkét évig elnyúló folyamatként akarjuk
megvalósítani - miközben a szállítási rendszer megbénulhat
az olajlelőhelyek kimerülésével és a gazdaság egésze
működésképtelenné válhat - szakítani kell mind az egyéni
érdek felsőbbségével, mind az egyéni kényelem elsőbbségével.
Az alanyi jogon járó juttatások az egyéni érdek közösségi
érdek fölé helyezését jelentik, mert a közösség érdeke,
hogy a társadalom minden tagja dolgozzon a társadalom
újjáépítésén, az egyén polgári rendszerben megszokott
kényelme pedig azt diktálja, hogy a lehető legkevesebb
fáradalommal a lehető legtöbbet kapja.
12.
Közösségi tömegközlekedés alanyi jogon való bizonyos fokú
ingyenessé tétele, átfogó korszerűsítése. Egyéni közlekedés
korszerűsítése környezetbarát technológiák fokozatos
bevezetésével.
Nem
lehet valamit bizonyos fokúan ingyenessé tenni. Vagy ingyenes,
vagy nem az. A tömegközlekedés túlzott szerepének megtartása
a városi életforma aránytalanul magas jelenlétét jelenti, ami
az egyén és a társadalom egésze szempontjából káros. Káros
az egyén szempontjából, mert nem teszi lehetővé a természettel
való harmónia kialakítását, a mesterséges világítás
lehangolja az egyént a természet ritmusáról, a zajszennyezés
stresszes életmódhoz vezet, ami a társadalmi feszültségek
fokozódásának katalizátoraként működik. Az átfogó
korszerűsítés fogalma azt vetíti előre, hogy nagyobb arányú
tömegközlekedés jelenlétével számol, az egyéni közlekedés
lassú, fokozatos átalakítása pedig a piacrendszer fennmaradását
jelenti, miközben éppen ezek ellenkezőjére van szükség. Az új
technológiák elterjesztése nem tűr halasztást és
'fokozatosságot', mivel az üzemanyagárak emelkedése előbb vagy
utóbb, de előidézi azt az állapotot, hogy a lakosság
egyszerűen nem tud eljutni a munkahelyére, ami a gazdaság teljes
megbénulását idézi elő. A tömegközlekedés korszerűsítése
ezt nem képes ellensúlyozni, mert az elsődlegesen a nagyvárosi
lakosságot érinti, miközben a termelés tekintélyes része nem
a nagyvárosokban zajlik.
13.
Ingyenes oktatás és nevelés. Átszervezés használható tudás
megszerzése irányába. A felesleges diplomás képzések
leállítása. Preferált gyakorlati szakmák felértékelése,
ösztönzése. Új értékrendszer bevezetése: közösségi érdek
az egyéni érdekekkel szemben.
A
munkaerőviszonyok irányítás alatt tartása, az oktatási
rendszer jelenleg rendelkezésre álló munkaerőhöz hangolása,
az egyes területeken a jövőbéli munkaerőhiány előrejelzése,
és a rendelkezésre álló munkaerő rendelkezésre álló
erőforrásokhoz hangolása olyan központosított államgépezet
meglétét feltételezi, amivel egy demokratikus rendszer soha nem
rendelkezhet. Vagy ha rendelkezik, akkor nem demokratikus. A
megvalósítás során háttérbe kell szorítani egy sor olyan
tényezőt, amit a demokrácia "alapvető értékeként"
tartanak számon. Többek között az egyéni képzettségek és
képességek teljes körű nyilvántartását feltételezi, aminek
feltétele egy olyan gépezet, amivel az állam teljes ellenőrzést
tud gyakorolni a társadalom felett. Ha az állam teljes
ellenőrzést gyakorol a társadalom felett, akkor nem kell
demokráciának nevezni. Ismét az kerül a felszínre, hogy a
demokratikus berendezkedés határait túlfeszítve próbálnának
végrehajtani alapvetően nem demokratikus feladatokat, de úgy,
hogy a demokrácia látszata megmaradjon. Az emberi társadalmak
mindig visszarendeződnek központosított állammá.
14.
Teljes körű és ingyenes egészségügyi ellátás biztosítása
alanyi jogon. Nyugdíjaskorúak teljes körű társadalmi ellátása.
Gyógyszerlobbi kizárása. Természetes Gyógymódok és megelőzés
ösztönzése. Teljes körű egészségügyi felmérés, ingyenes
és minimálisan kötelező tömegsport lehetőségek.
A
gyógyszerlobbi kizárása a jelenlegi rendszer keretein belül nem
lehetséges (és egy újabb demokratikus rendszer nem jelent
rendszerváltást). Ahhoz alapjainál fogva kell újra felépíteni
az egészségügyi rendszert. Az egészségügybe ma az ellátott
betegek száma alapján, mennyiségi alapon áramlik a pénz. Ma
nem az az egészségügy érdeke, hogy az emberek a lehető
legkevesebbet (vagy soha ne) szoruljanak egészségügyi ellátásra,
hanem az, hogy mindig és folyamatosan legyenek potenciális beteg
emberek, akik egészségügyi ellátásra szorulnak. A megelőzés
szó szintén sok mindenre vonatkozhat. Jelentheti azt is, hogy
kötelezően beoltatnak mindenkit.
Egyébként
a leghatásosabb megelőzés, ha a beteg meg sem születik. A
Zeitgeist mozgalom fő magyarországi hangadóinak páholytestvérei
mesélhetnek róla, hogyan harcolták ki az alapvető emberi
szabadságjogok nevében a magzatgyilkosság legalizálását.
Ennek köszönhetően több mint 7 millió magyar, életében csak
egyszer került kapcsolatba az egészségügyi rendszerrel. A
számonkérés ezen a vonalon is meg fog történni. A hosszú távú
demográfiai program végrehajtása során majd beteljesíthetik a
'karmájukat'. Amit tettek másokkal, ők is azt fogják
megtapasztalni.
15.
Lecsúszott társadalmi rétegek felzárkóztatása,
visszairányítása a társadalomba közösségek és civil
szervezetek bevonásával.
Ez
megint egy olyan társítás, amit a demokrata szervezetek szívesen
alkalmaznak: a társadalom egésze az aktív fél, a
felzárkóztatandó embertömeg a passzív fél. Politikailag
korrekt nyelvezettel ez a cigánykérdés megoldását is jelenti.
A civil szervezetek bevonása az elmúlt húsz évben kudarcot
vallott, mert a célréteg nem akar felzárkózni. Arról van szó
ugyanis, hogy többségi társadalom (kollaboráns vezetése)
folyamatos forrásellátást biztosít a leszakadt társadalmi
rétegek számára, így azok nincsenek rákényszerítve, hogy
felzárkózzanak. Az aktív-passzív fél változat
működésképtelen. Ezt lehet színezni, többféleképpen
megfogalmazni, új ötletként előadni, újra és újra pazarolni
rá a forrásokat, de attól még működésképtelen marad, és a
helyzet robbanás-közeli. A leszakadt társadalmi rétegek, és a
cigányság felzárkóztatását (nem integrálását) csak egy
erős, központosított állam tudja végrehajtani, mert egyedül
az tud olyan társadalmi környezetet teremteni, ami az aktív
rendfenntartást és a hatékony munkahelyteremtést biztosítja,
miközben ellehetetleníti a munka nélküli megélhetést.
16.
Közösségek összefogásának erősítése, kalákarendszer
felújítása. Vidéki letelepedés ösztönzése. Széleskörű
önrendelkezés.
A
közösségek szoros összefogására nem látunk lehetőséget egy
ilyen program keretein belül, mivel a klasszikus
baloldal-jobboldal elkülönülés már évekkel ezelőtt
átlényegült globalista és nemzeti erők ellentétére, és a
program külföldi mozgalmi háttere, a kifejtett világnézet
sokkal nagyobb arányban mozgathatja meg a globális identitásra
fogékony szavazókat, liberálisokat, jogvédőket, a jelenlegi
rendszer károkozó elemeit, mint a nemzeti oldalt, ugyanis egy
hazafi számára az első, ami szembeötlik, hogy már a honlap
címlapja tagadja az országok és fajták létjogosultságát,
amiket következetesen megosztó tényezőnek állít be, vagyis a
mozgalom első ránézésre is a globális állam kiépítésének
eszköze, következésképpen szabadkőműves eredetű. Második
pillantásra pedig szembeötlőek a főbb véleményformálók már
ismert nevei. A propaganda nagyon alaposan felépített, de ennek
ellenére a jelenlegi rendszer hibáinak alapos kielemzését
követően nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a program célja
célzottan egy globális társadalom létrehozása. Mivel azt valós
elitváltás nélkül akarja megvalósítani, ezért ez a retorika
kifejezetten káros és veszélyes. Nem hagyjuk figyelmen kívül
azt a tényezőt, hogy bár zsidó gondolkodók folyamatosan
sulykolják, hogy a vallásoknak és a nemzeteknek el kell tűnnie,
ők mint zsidók valahogy mégis mindig zsidók maradnak, és nem
olvadnak be a többségi társadalomba, mivel zsidó identitásuk
akár tudatosan, akár öntudatlanul, de elkülöníti őket a
többségtől, meghatározza a kapcsolathálót, meghatározza a
stílust, és meghatározza az értékítéletet. Ez már önmagában
rámutat arra, mekkora hazugság rejlik a propaganda mögött.
A
kisebbségeknek önrendelkezés akkor adható, ha a magyarságnak
lesz önrendelkezése, és nem megy annak kárára. Az annyit
jelent, hogy ebben az évszázadban ez a lehetőség fel sem
merülhet épeszű ember részéről. A zsidóság
monopolhelyzetben van Magyarországon és így nincs szüksége
autonómiára az érdekérvényesítéshez, a cigányság
autonómiája pedig zsidó gondolkodók agyszüleménye, bár más
is felvetette már a jobboldalon, és ez a nézete csak erősödött,
miután hosszas börtönbüntetése közben elbeszélgetett az
érintett kisebbség bűnözőivel. Arról nem is beszélve, hogy
egy esetleges cigány autonómia olyan szabadkőműves szellemi
alapokon lenne kiharcolva, amelyek nyilvánvalóan nem tennék
lehetővé, hogy az ország többi részéből a cigány lakosság
az autóm területre 'távozzon'. Köszönhetően az emberi
jogoknak és más 'nemes' eszményeknek, a gyermekvállalási
hajlandóság viszonyait tekintve néhány éven belül újabb
területi követelésekkel állhatnának elő. Nekünk nincs már
semmink, így nem engedünk belőle. Ami névlegesen a miénk, azt
pedig visszavesszük.
Itt
érdemes még megemlíteni, hogy a vidéki letelepedés támogatása
majdnem minden korábbi kormányzat retorikájában jelen volt, de
a vidéki letelepedés többnyire csak Borsod környékén a cigány
mintagazdaságok kialakítását jelentette. Hogy most egy
demokrata irányzat előállt a vidéki letelepülés, önellátás
gondolatával, az pusztán a fosszilis erőforrások elfogyásának
rémképe miatt került elő, vagyis visszavezethető pusztán
gazdasági okokra és alapvető emberi ösztönökre. Nem méltó,
és nem is lehet alkalmas egy ország vezetésére egy olyan
mozgalom, ami a nyers elemi ösztönöknél fogva, pusztán
félelemből fogalmaz meg egy programot. Álszent módon a
természet szeretetére hivatkoznak, a természettel való
egységre, de ha nem ment volna hosszú éveken keresztül a
"2012-ben jön a világvége" New Age propaganda, és nem
fenyegetné a gazdaságot a szállítási rendszer összeomlása,
még mindig a városi életforma határozná meg az
értékrendszerüket.
A
kalákarendszer újraindításáról is ez a véleményünk, mert a
közösségi élet nem gazdasági okoknál fogva fog
újjászerveződni (a világnézet itt több szempontból is a
marxizmus utóhatása alatt van), hanem az ember belső lényegénél
fogva.
17.
Hosszú élettartamú eszközök gyártásának támogatása.
Tudatos újrahasznosítás minden területen, tucatkacatok
kiszorítása a mindennapokból. Hazai találmányok itthon
tartása, megvalósítása, támogatása.
Ezen
a ponton ütközik ki leginkább, hogy egy globalista szervezet
akarja felfogni mind a globalista, mind a nemzeti oldalt. A
szervezet nem ismer el országokat, és az egyik főbb hangadójuk
többek között David Rockefellertől idézett: „Lesz
világkormányunk, akár tetszik, akár nem. Az egyetlen kérdés,
hogy ez a kormány, hódítással vagy megegyezéssel jön létre.”
Mivel a hódítás egyre inkább nem bizonyul megvalósíthatónak,
ezért ezt a mézesmadzagot találták ki: közös megegyezés.
Ismételten megjegyezzük: elutasítjuk azt a folyamatot, hogy a
nemzetgazdaságok leépítéséért, emberéletek millióinak
megnyomorításáért felelős csoportosulás kapcsolathálója
átmentse hatalmát az elkövetkező korszakba, vagy hogy ezek
szellemi áramlatának egyenes folytonossága rákapcsolódjon a
változás hullámára.
Mivel
nem ismer el országokat, határokat, ezért célzott hazugságnak,
pusztán a tömegtámogatás megszerzése eszközének értékeljük
azt a programpontot, miszerint a hazai találmányokat itthon
akarják tartani. Ez kizárólag a hazai jobboldal megcélzását
jelenti, és így a szervezet lehető leggyorsabb térnyerését.
Ugyanezt
a "tucatkacatok" vonatkozásában. Jelenleg a világ
legnagyobb vállalatai a Bank of America, a JP Morgan, a Citigroup,
a Wells Fargo, a Goldman Sachs és a Morgan Stanley. Ezek
tulajdonosi szerkezetét kielemezve azt láthatjuk, hogy a világ
legnagyobb pénzintézetei áttételesen egymást tulajdonolják,
és a legnagyobb multinacionális vállalatok beruházásai is ezen
pénzintézetek vezetőinek kezében vannak. Rotschild, Wartburg,
és akitől a buzgó aktivista is idézett: Rockefeller. A
kapitalista gazdaságban minden termékbe bele van építve egy
előre tervezett elévülés, vagyis "tucatkacatról"
beszélhetünk. Ha a szellemi áramlat vezetői úgy akarnák, akár
most azonnal megszüntethetnék a "tucatkacatok"
gyártását és innentől előállíthatnának csak tartós
termékeket. Mivel a multinacionális vállalatok többsége a
közvetlen tulajdonukban van, ezért ehhez nem kell politikai
mozgalom. Hogy a Venus-project, és a részvételi demokrácia főbb
hangadói is szabadkőműves páholyokból kerülnek ki, csak
annyit jelent, hogy a globális elit gyarmatosító törekvései
egyre több ponton sikertelenek, ezért a bukás előtt még
megadják az embereknek a lehetőséget, hogy "önként"
besoroljanak a globális kormányzatuk alá. Nem kell ehhez
semmiféle globális project, vagy mozgalom! A mozgalmuk amerikai
vezetői ha akarnák, most azonnal átállíthatnák a termelést,
mivel közvetlen tulajdonosi státuszuk ezt lehetővé teszi. Ha
már itt tartunk, mi is hadd mondjunk egy idézetet: "mi
leszünk saját magunk ellenzéke".
18.
Hazai rendfenntartó erők szakmai irányítása. Független
bíróságok. Sorkötelesség újbóli bevezetése.
Felmerül
a kérdés: ha nem fogadják el az országok, fajták, vallások
létezését, akkor mi alapján vezetnének be sorkötelességet?
Egy ilyen sorozás a nemzet halálát jelentené. A besorozott
magyar fiatalok a globális elit által irányított mozgalom
rendeletére védjék a globális államot a globális elit más,
nemzetközi képződményeivel szemben? Abszurd kép. Ezekről a
csoportokról már tudható, hogy egyetlen céljuk a háború és a
gyarmatosítás. Vietnam, Irak, Afganisztán, Líbia. Aki a saját
portáján nem tud rendet tenni, az ne akarja megváltoztatni a
világot. Ha a kiindulópont egy szilárd erkölcsű,
testileg-szellemileg egészséges nemzet lenne, ami kulturálisan
fejlett, gazdaságilag nem függ a fosszilis erőforrásoktól, és
békében él a világgal, akkor a mozgalom által sugalltak is
némileg hitelesebbek lennének. Ehelyett Rockefeller pénzügyi
hátterét, szabadkőműveseket, és zsidó filozófusokat
láthatunk, akik kapcsolathálójukat tekintve ugyanabból a körből
kerülnek ki, ami napjaink legkegyetlenebb népirtásait folytatja.
Ennek fényében nem is érdemes részletekbe menően foglalkozni
az ígéreteikkel.
19.
Nemzetközi kapcsolatok felülvizsgálata, az előnytelen uniós
elkötelezettségek újraértékelése, a NATO-val való
kapcsolatunk átértékelése. Teljes körű függetlenség
szövetségben Európával, és valamennyi nemzettel. Európai
közösség új alapelveinek kidolgozása. Kisebbségi és helyi
közösségek önrendelkezésének teljes körű támogatása a
központosított érdekekkel szemben.
A
NATO-val való kapcsolatunkat nem átértékelni kell, hanem
azonnal kilépni a NATO-ból. A NATO létrejötte óta folyamatosan
háborúban van, ami nemhogy a nemzeti érdek kérdéskörét nem
érinti, de potenciális veszélyt jelent a civil lakosságra. A
NATO döntéshozói több százezer ember haláláért felelősek,
miközben szövetségeseik az egyenlőség eszméjét hangoztatják,
és parancsukra a NATO-haderő országokat rombolt le, emberek
millióinak életét nyomorította meg, miközben ugyanezek a
vezetők a szabadságról és emberi méltóságról prédikálnak.
Maga
a megfogalmazás, miszerint "átértékelni" kell, már
magában hordozza annak a lehetőségét, hogy mikor az illető
döntéshozó pozícióba kerülne, nem merné kimondani, hogy
kilépünk a NATO-ból. Mert félne a következményektől, mert a
demokratikus út választása már önmagában a nyílt konfliktus
kerülésére való hajlamot jelenti. Részvételi demokráciában
elméletileg népszavazás döntene róla, de a népszavazás
kérdéskörei felől nem a nép dönt, hanem a szavazást kiíró
bizottság, aki - mivel a tömeggel választatta magát - ugyanúgy
hajlamos a korrupcióra, a megvesztegetésre, és ha a politikai
ellenfél megfenyegeti, kerülni fogja a nyílt szembenállást, és
nem fogja kiírni a népszavazást a szövetségi rendszerből való
kilépésről. Ugyanez a helyzet az Európai Unió, és minden más
nyugati elköteleződés esetében.
Összességében
kijelentethetjük, hogy ez az újabb mozgalom a jelenleg is
munkálkodó globális hatalmi elit civil programja a globális
állam kiépítésére. Ezért a mozgalmat egy különösen
veszélyes hatalomátmentési kísérletnek értékeljük, ami egy
olyan környezetben, ahol a lakosság teljes nélkülözésben él,
mindent megígér az embereknek, akik elemi ösztöneiknél fogva
hajlamosak lehetnek arra, hogy hagyják megint becsapni magukat.
Bár propagandája és szellemi háttere nagyon aprólékosan
kiépített és tagad minden korábbi ideológiát, alapvetően
marxista alapokon nyugszik, mivel az emberi viselkedést a
gazdasági viszonyok által meghatározottnak állítja be, az
erkölcsiséget, a kultúrát és minden szellemi tényezőt
pusztán a gazdasági viszonyok következményeinek tart. Egy
mindent átható materialista szemlélet rejtőzik a
"spiritualitás" álarca mögött, ami a tömegek
támogatásának elnyerése esetén a materializmus és a
mennyiségi szemlélet modern, technológiai diktatúrája
kiépítésének lehetőségét hordozza magában ugyanazon
csoportok által, akik ma is ott vannak a világban zajló háborúk,
merényletek, és a tömeges szegénység mögött. A részvételi
demokrácia kezdeményezés és az annak hátterét képező
Zeitgeist mozgalom minden szempontból a globális hatalmi elit
belső hierarchiája széles néptömegekre való kiterjesztésének
tekinthető.
Hungarista
Szellemi Közösség - Jövőnk.info
Kapcsolódó
videó:
19 pont - új világ születhet
Hogyan vernek át minket "szabad rabszolgákat" már évszázadok óta? 1/8
http://www.youtube.com/watch?v=A28QXONS2MgHogyan vernek át minket "szabad rabszolgákat" már évszázadok óta? 2/8
http://www.youtube.com/watch?v=kS6vTtnwiE4Hogyan vernek át minket "szabad rabszolgákat" már évszázadok óta? 3/8
http://www.youtube.com/watch?v=28Pus_kgTooHogyan vernek át minket "szabad rabszolgákat" már évszázadok óta? 4/8
http://www.youtube.com/watch?v=6yvwQeeRtrsHogyan vernek át minket "szabad rabszolgákat" már évszázadok óta? 5/8
http://www.youtube.com/watch?v=WBYbZFA3i44Hogyan vernek át minket "szabad rabszolgákat" már évszázadok óta? 6/8
http://www.youtube.com/watch?v=JImGNvXg-1UHogyan vernek át minket "szabad rabszolgákat" már évszázadok óta? 7/8
http://www.youtube.com/watch?v=t8h5ehHy0C8Hogyan vernek át minket "szabad rabszolgákat" már évszázadok óta? 8/8
http://www.youtube.com/watch?v=DjW1iwSqDxQ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése