POLITIKAI ÜLDÖZÖTT WEBOLDALA

POLITIKAI ÜLDÖZÖTT WEBOLDALA

Tisztelt Látogató!

Örülök, hogy megtisztelte weboldalaimat látogatásával. Igyekszem legjobb tudásomhoz mérten feltárni Ön előtt olyan tényeket és összefüggéseket, melyekre sem a hazai írott, sem az elektronikus sajtóból nem tehet szert.
Ön most egy internetes szamizdatkiadványt olvas. A kiadvány nem esik a szerzői jogok védelme alá, bárki szabadon, saját felelősségére terjesztheti. A kiadvány szövegi és képi elemeinek nyilvánosság előtt történő ismertetése nem valósít meg ugyan bűncselekményt vagy szabálysértést, de magával vonhatja a kiadványban érintett személyek, csoportok és politikai szervezetek bosszúját. Ennek okán kérem, hogy a kiadvány tartalmának terjesztésekor erre kellő figyelmet szenteljen, hiszen az én személyemet is érték már emiatt különféle támadások, melyek közül a legenyhébbek közé tartoztak az ellenem tett büntető feljelentések és vírusos tartalmú levelek küldése, melyekkel az ellenem törők írásaim nyilvánosság elé tárását remélték meghiusítani.
Én egy 30 éves vállalkozó vagyok, egy boldog, kétgyermekes család feje, több vállalkozás tulajdonosa. A honlap indításával meg szeretném osztani Önnel az általam hosszú ével alatt összegyűjtött ismereteket és olyan támpontokat kívánok adni, melyek segítenek eligazodni a napi politika, az élő történelem rejtelmeiben. Ez év eleje óta publikálok rendszeresen az interneten, ám ez alatt a rövid idő alatt én lettem az Internettón és az Indexen író szociálliberális, filoszemita hozzászólók első számú közellensége.
Eddigi rövid internetes pályafutásom komoly vihart kavart a politikai vitafórumok résztvevői között. A miértre mindannyian tudjuk a választ: olyan történelmi, politikai tényeket, és az azok alapjain álló gondolatokat, következtetéseket közöltem, melyek segítettek megvilágítani századunk talán legnagyobb hatású ideológiájának, a cionizmusnak a lényegét.
Sokan kezelik prekoncepciós módon hozzászólásaimat. Nem hajlandóak észrevenni következetes és folyamatos elhatárolódásomat a fasiszta eszmeiségtől, és azt, hogy én SOHA nem a zsidó nép egészét ítéltem el, hanem csupán annak egy döntő befolyással rendelkező, vezető részét, mely az európai normákkal ellentétes módon, antihumánus és kirekesztő elveket vallva és gyakorolva él.
Zsidókról jót, vagy semmit! Ez az Internetto Politika rovatának meghatározó moderálási elve. Jót? Igen sokat lehet felsorolni, hiszen zsidó honfitársaink jelentős része építi magyar hazánkat, ezáltal gyarapítva évezredes államunkat. Sok naggyá lett zsidó származású, magyar ember vitte országunk jó hírét határainkon túlra, sokan gazdagították kultúránkat örökérvényű alkotásaikkal, és még többen maradnak Magyarország szürke eminenciásai, kiknek nevét soha nem ismerjük meg. Ők a – reményeim szerinti – becsületes többség.
Van azonban a zsidóságnak egy komoly, világuralmi befolyással rendelkező, militáns része is, mely a becsületes zsidó többségnek (is) igen sokat árt. Ők azok, akik ellen fel kell vennünk a harcot. A harc természetesen NEM LEHET FIZIKAI HARC. Századunk őrült diktátora, a szabadkőműves zsidó nagytőke pénzén felkapaszkodott Hitler már bebizonyította, hogy tízmilliók eshetnek áldozatául ennek a leszámolásnak. A harc akkor sem válhat fizikaivá, ha semmi kétségünk nincs afelől, hogy a másik oldal a mi helyünkben azzá tenné. Nem süllyedhet a keresztényi értékrendet magáénak valló, fejlett világban élő emberiség oda, hogy lealacsonyodjon az idő kerekét évezredekkel visszafordító barbár erkölcsiség szintjére. Más megoldás kell: a hit, a szeretet erejében, az emberi tudás hatalmában bízva kell a gátra állnunk. Ebből az erkölcsi magasságból kell felnyitni az emberek millióinak a szemét, innen kell felmutatni a helyes utat. Ez az amit el szeretnék mondani. Elhallgattatásomra azonban minden, rendelkezésükre álló eszközt bevetnek: feljelentéssel fenyegetnek, mocskolnak, rágalmaznak, vírustartalmú és életveszélyes fenyegetéseket magukban foglaló üzenetekkel bombázzák internetes postafiókomat.

Miért e vad gyűlölet? Miért e vad sietség? A válasz egyszerű: egy kontraszelektáltan gondolkodó, fasiszta erkölcsiségű kisebbség csak a többség tudatlanságának tétlen segítségével képes megragadni a hatalmat. Ezért kell letagadni a Talmud fasiszta tanait, ezért kell letagadni a szabadkőműves páholyok létezését, ezért kell letagadni a Cion bölcseinek jegyzőkönyvét. Mindennek, melyből a kívülálló gójok számára kiderülhet a végső cél, rejtve kell maradnia. Rejtve, hiszen egy jól tájékozott, humánus gondolkodású, egységesen a fasiszta eszmeiséggel szemben fellépő emberiség könnyedén meghiúsíthatja a zsidó világuralom évezredes álmát. Ne feledjük el: az ordas eszméknek a kiművelt emberfők sokaságában lakozik az ellenszere. Nekünk nem kell az, mi ellenfelünk éltetője: ellenségkép. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a zsidóságnak nemtelen eszközökkel harcoló, agresszív része ránk erőltetheti az álszemérmességet. Látnunk kell, ki mit, és miért tesz. Az emberi tudás, melyet több emberöltőn keresztül kell a fejekbe plántálni, ez lehet a népek megmentője. A globalizmus népet, hazát elnyelő, kultúrát, identitást felégető pusztítása az, mellyel reánk támadnak. A támadást követően bontakozna ki az ellenünk törők Talmud-álma: a jól irányítható és kézben tartható nemzetietlen, multikultúrát fogyasztó emberi massza. Ők lennének azok, akik a nemzetek halálát túlélve teljesedhetnének ki, önnön téves kiválasztottságtudatuk vad hitével utódaikat táplálva.

Nagyapám emlékére

Nagyszüleim bajor-németek, ükapám Münchenből vándorolt a Monarchiába, ahol kedvesét nőül vette. Családunk a hagyományosan erős német és magyar erkölcs elveinek megfelelően élt, becsületben, a magyar nemzet oldalán a fronton harcolva és túlélve az I. világháborút, küzdve a magyar népet tizedelő, zsidó vezetők által végrehajtott merénylet, a Tanácsköztársaság ellen. Mélyen keresztény értékrendjüket alapjaiban sértette a Kohn Béláék által, az őket befogadó magyar és német kultúrnemzet hátbadöfése, mely a hadban álló magyar és német népnek egy világháború elvesztését jelentette. A patkányok által szervezett sztrájkok következtében magyarok és németek vére patakokban folyt a harcmezőn, nem volt mit enniük, s nem volt lőszer a puskában. A hatalomra jutó zsidó származású vezetők mindkét ország hadseregét feloszlatták, szétzüllesztették, nehogy egyetlen zászlóaljnyi katona eltapossa őket, mint a férgeket szokás. Az eredmény ismert. Az állóháborút Németország idegen földön veszítette el, hatalmas háborús jóvátétel fizetése mellett, mely nagyban hozzájárult az 1929-33 közti világgazdasági válság súlyos nehézségeihez. Magyarország területeinek kétharmadát veszítette el Kohn Béláék csalárd árulása folytán.
Magyar és német könny és vér indult el csermelyként, majd patakká, folyóvá egyesülve mosta el a nemzetietlen, az anyanemzetet mérgező vezetőket és tanaikat. A Csonka-Magyarország újra élni kezdett. Horthy végtelen hazaszeretete egyesült a magyar népével és túléltük az árulást. Németország talpra állt, és a japán ipari forradalomra előre rácáfolva emelkedett ki a nyomorból, a német nép szorgalmának és hazaszeretetének köszönhetően.
Jött a II. világháború. Nagyapám egy magyar elit alakulat tagjaként harcolt a háborúban. Igazi hős volt, magyar és német népét egyformán szerette. Többször sebesült meg súlyosan, testében élete végéig megmaradtak az aknaszilánkok, de nem adta fel. Önként újra és újra visszatért a frontra, vállvetve harcolni a magyar és sváb véreivel. Volt, hogy a 40 fokos hidegben fagyott krumplit evett, volt, hogy azt sem. Sírt akkor, amikor az előrenyomuló oroszok átkeltek a Kárpátokon, és mocskos csizmáikkal a magyar földet taposták. Sírt akkor, amikor az ellentámadások után az oroszoktól visszafoglalt falvakban magyar és német lányokat, asszonyokat látott meggyalázva és lemészárolva. Zokogott akkor, amikor Magyarországot elhagyta a visszavonuló német hadsereghez csapódva. Sajnálta a testvéri magyar népet, sajnálta és féltette a barbár győztesektől. Németország területén, súlyosan megsebesülve esett amerikai fogságba. Alakulatának 1200 tagjából 42 szerencsés(?) élte túl a világégést. Megszökött két mankóval a hóna alatt, csodával határos módon, mivel hazavágyott. Rövid úton elfogták az oroszok. Agyon akarták lőni, mivel ilyen állapotban nem volt jó egy kis "málenkij robotra" sem. Nyelvtudása mentette meg. Bevagonírozták, hogy ismeretlen helyre szállítsák. Éjszaka szétfeszegette társaival a vagon deszkáit, és a döcögő vonatból mankóit maga alá kapva kivetette magát. Több csontja törött, de mellette voltak bajtársai, akik keresztényi könyörületességgel felemelték és támogatták. Így érkezett haza. Nagymamám nem ismerte meg. Talán az ő szeretetének köszönhetően felgyógyult és talpra állt. Rákosi Rosenfeld Mátyás őrült magyarellenes diktatúrájában kitelepítették, nyelvismeretének és mérnöki diplomájának egy vidéki TSZ disznóhizlaldájában vette állatgondozóként hasznát. Az ÁVÓ többször elvitte, mint reakciós elemet, német származása miatt. Véresre verték, megkínozták. Keserűen nézte, hogy az ávós zsidó családok miképpen fordítanak köpönyeget, és a magyar nép jószándékát és becsületességéből eredő naivitását kihasználva miképpen ragadják magukhoz '94-ben a hatalmat. Keserűen nézte, hogy a háborúban a munkatáborok biztonságát élvező zsidóság egy része meghamisítja a történelmet a többi cinkos hallgatása közepette, majd az általuk százszor-ezerszer meglopott és elárult magyar és német kultúrnemzetet kárpótlás révén (is) miként szipolyozza. Nagyanyám volt a vigasza, aki az asszonyok bölcsességével nyugtatta meg felháborodott urát. Egymás kezét fogva éltek életük hátralevő részében, míg rövid idő leforgása alatt egyiküket a rák, másikukat a bánat vitte el. Az egész falu búcsúztatta mindkettőjüket.
Nagyapám az őt ért tengernyi szenvedés miatt soha nem kért kárpótlást. Azt mondta, "csak megcselekedte, amit megkövetelt a haza". Nem tartoznak neki semmivel.

BECSÜLETES EMBER VOLT. PÉLDÁVAL SZOLGÁLHATNA A GUSZTUSTALANUL MEGHAMISÍTOTT TÖRTÉNELMET KIHASZNÁLÓ, KÁRPÓTLÁSÉRT SORBANÁLLÓ ZSIDÓSÁG RÉSZÉRE IS.
Politikai Üldözött

Boleslaw Bierut a bolsevik-szabadkőműves ügynök

A KGB (Állambiztonsági Bizottság) akkori elődje, az MGB (Állambiztonsági Minisztérium) titkos, 45 pontból álló dokumentuma már megjelent korábban néhány magyar folyóiratban. Mind az utasítások szellemisége, mind módszertana kísérteties hasonlóságot mutat a Cion bölcseinek jegyzőkönyveiben szereplő utasításokkal, ezért úgy döntöttem, közreadom az alábbi dokumentumot, bízva olvasóim értékelő-elemző képességében. A hasonlóság, a közös szellemi eredet léte a dokumentumot a Jegyzőkönyvek tartalmával összevetve teljesen nyilvánvaló. Óriási hasonlóság mutatható ki ennek megfelelően a Honlapban szintén szereplő König-memorandummal, mellyel az izraeli fasisztoid rendszer olyan törvényeket kívánt a gyakorlatba emelni, mely garantálja a palesztinokkal szembeni uralmát, és a leigázott nép alávetett helyzetének konzerválását.
Az alábbiakban közölt titkos utasítások állítólag Lengyelországból jutottak el Magyarországra. Az eredeti orosz nyelvű változatot Boleslaw Bierut (született: Rury Jezuickie), egykori lengyel köztársasági elnök dolgozószobájában találták meg, - aki mellesleg az MGB és a háború előtti NKVD (Belügyi Népbiztosság) lengyel ügynöke is volt. Habár az alapelvek csak Lengyelországra vonatkoznak, mégis könnyen párhuzamot lehet vonni az elmúlt évtizedek magyarországi történései és a "bennszülöttekre" vonatkozó használati utasítás között.
Moszkva, 2. 6. 1947.
(Szigorúan titkos)
K. AA/CC 113
Utasítás NK/003/47
1. A Nagykövetség épületeinek területén tilos a bennszülöttek soraiból általunk beszervezett informátorokat fogadni. Az ezekkel az emberekkel való találkozásokat egy erre kijelölt szolgálat szervezi, a találkozók kizárólag nyilvános helyeken történhetnek. Az információkat a nagykövetség veszi át különleges szolgálatunk közreműködése mellett.
2. Főként annak kell nagy figyelmet szentelni, hogy katonáink és a civil lakosság között semmiféle kapcsolat ne jöhessen létre. Megengedhetetlen, hogy tiszti kádereink a bennszülötteket azok lakásaiban látogassák, szintén megengedhetetlen egyszerű sorkatonák bennszülött nőkkel való érintkezése, megengedhetetlen katonáink és a bennszülött lakosság, katonaság közötti kapcsolatteremtés.
3. Meggyorsítani azon bennszülöttek likvidálását, akik Lengyelország Kommunista Pártjával, a Lengyel Szocialista Párttal, az Interbrigadistákkal, a Lengyel Kommunista Ifjúsági Szövetséggel, a Hazai Hadsereggel, a parasztzászlóaljakkal és más társaságokkal és szervezetekkel állnak kapcsolatban, amelyek nem a mi kezdeményezésünk folytán keletkeztek. Ennek az ügynek az érdekében ki kell használni a fegyveres ellenzék jelenlétét.
4. Ügyelni kell arra, hogy minden fegyveres akcióban azok a katonák vegyenek részt, akik a Kosciuszko-hadseregbe (a Szovjetunió területén a Vörös Hadsereg oldalán harcoló lengyel hadsereg) való belépésük előtt országunk (a Szovjetunió) területén tartózkodtak. És elérni teljes megsemmisítésüket.
5. Meg kell gyorsítani az összes párt egy szervezetbe történő egyesítését, ügyelve arra, hogy minden kulcsszerep olyan embereknek jusson, akik a különleges osztályunk szolgálatában állnak.
6. Egyesíteni kell az összes ifjúsági szervezetet, és járási vezetőktől felfelé a vezető helyekre különleges szolgálatunk által jóváhagyott embereket kell helyezni. Még a végső egyesítés előtt likvidálni kell a cserkészmozgalom ismert vezetőit.
7. Megszervezni és figyelni arra, hogy a pártkongresszusok küldöttei által megválasztott funkcionáriusok az előttük álló teljes időszakra ne tarthassák meg mandátumaikat. A küldöttek semmi esetre sem hívhatnak össze vállalatok közötti gyűléseket. Ha nincs más megoldás, és ha egy ilyen gyűlést mindenképpen össze kell hívni, el kell távolítani azokat az embereket, akik a koncepciók tervezésében és a követelések felterjesztésében aktivitást fejtenek ki. Minden elkövetkezendő kongresszusra új küldötteket kell válogatni, csakis olyanokat, akiket különleges szolgálatunk szemel ki.
8. Különös figyelmet kell szentelni a szervezési képességekkel rendelkező és népszerűségre esélyes egyéneknek. Az ilyen embereket be kell szervezni, amennyiben ellenállást tanúsítanak, nem engedni őket magasabb posztra.
9. Elintézni, hogy az állami alkalmazottak (a biztonsági szerveket és a bányaipart kivéve) alacsony fizetést kapjanak. Ez elsősorban az egészségügyet, a bíróságokat, a közművelődési szférát, valamint a vezető beosztásban dolgozókat érinti.
10. Minden kormányszervbe, valamint az üzemek többségébe különleges szolgálatunkkal együttműködő egyéneket kell beépíteni. (A helyi közigazgatási szervek tudomása nélkül)
11. Különleges figyelmet kell szentelni annak, hogy a bennszülött sajtó ne közölje a hozzánk szállított áru mennyiségét és fajtáit. Úgy szintén nem szabad ezt üzletnek nevezni. Ügyelni kell arra is, hogy a sajtó kiemelten írjon a bennszülötteknek kiszállított áru mennyiségéről. Emellett meg kell említeni, hogy ez az árucsere-forgalom keretén belül történik.
12. Nyomást kell gyakorolni a bennszülött hivatalokra, hogy azon személyek, akik földet, parcellát, telket szereznek, ne arról kapjának papírt, hogy tulajdonosok, hanem csak arról, hogy azt kiutalták.
13. A paraszti magángazdálkodással szemben olyan politikát kell folytatni, hogy a magángazdálkodás ráfizetéses legyen, esetleg minimális haszonnal járhasson. Ezután pedig el kell kezdeni vidéken a kollektivizálást. Amennyiben nagyobb ellenállás keletkezik, csökkenteni kell a termelőeszközök kiosztását, és növelni az állami beszolgáltatási kötelezettségek kvótáit. Ha mindez nem vezetne eredményre, meg kell szervezni, hogy a mezőgazdaság ne tudja fedezni az ország élelmiszer-ellátását, a hiányzó mennyiséget behozatallal kell pótolni.
14. Mindent megtenni annak érdekében, hogy a határozatok és rendeletek, legyenek azok jogi, gazdasági vagy szervezeti jellegűek, megfelelően pontatlanok legyenek.
15. Mindent elkövetni annak érdekében, hogy az egyes ügyek tágyalásával egyszerre több komisszió, hivatal és intézmény foglalkozzon, de egyikük sem hozhat határozatot, mielőtt a többiekkel nem konzultált. (Kivételt képeznek a bányaipart érintő ügyek.)
16. Az üzemi önkormányzatok semmiféleképpen sem fejthetnek kihatást az üzem tevékenységére. Kizárólag a határozatok teljesítésén dolgozhatnak.
17. A szakszervezetek nem szegülhetnek ellen az igazgatóság utasításainak. A szakszervezeteket más feladatokkal kell elfoglalni, úgymint a vállalati üdültetések szervezése, a nyugdíj- és kölcsönkérelmek elbírálása, kulturális és szórakoztató programok, kirándulások szervezése, a hiánycikkek elosztásának megszervezése, a politikai vezetés határozatainak és nézetetinek az igazolása.
18. Meg kell szervezni, hogy csak azokat a dolgozókat és vezetőket léptessék elő, akik a rájuk bízott feladatokat példamutatóan végrehajtják, és akik nem hajlamosak azon problémák analizálására, melyek túlérnek tevékenységük határain.
19. Azon bennszülöttek tevékenységéhez, aki párt-, állami és gazdasági funkciókat viselnek, olyan feltételeket kell kialakítani, hogy azok alkalmazottaik szemében kompromittálják őket, és lehetetlenné tegyék visszatérésüket eredeti környezetükbe.
20. A bennszülött tiszti káderekre csak ott bízható felelős pozíció, ahol már el vannak helyezve különleges szolgálatunk emberei.
21. Minden fegyveres akció és éleslövészet alatt a lőszer mennyiségét fegyverre való tekintet nélkül állandóan szigorúan ellenőrizni kell.
22. Megfigyelés alatt kell tartani minden tudományos kutatóintézetet és laboratóriumot.
23. Nagy figyelmet kell szentelni a feltalálóknak és újítóknak valamint fejleszteni és támogatni tevékenységüket, de minden egyes találmányt következetesen fel kell jegyezni, a jelentés pedig a központba küldendő. Csak azon találmányok megvalósításához szabad hozzájárulni, melyek a bányaiparban hasznosíthatók, valamint azokat, melyek különleges utasításainkban vannak feltüntetve. Nem valósíthatók meg azok a találmányok, amelyek a termelés növelését, ezzel párhuzamban pedig nyersanyagtermelés és nyersanyagbányászat visszaesését eredményeznék vagy akadályoznák a határozatok teljesítését. Ha egy találmány már ismertté vált, meg kell szervezni annak külföldre való eladását. A találmány értékéről és leírásáról szóló dokumentumok közlése megengedhetetlen.
24. Az egyes szállítmányok pontosságában zavarokat kell előidézni. (Kivéve az NK 552-46. Számú utasításban szereplő szállítmányokat.)
25. Az üzemekben kezdeményezni kell a különböző problémafelvető és szakmai értekezletek összehívását, feljegyezni az ott elhangzott javaslatokat, észrevételeket és azok szerzőit.
26. Népszerűsíteni kell a dolgozókkal folytatott beszélgetéseket, melyek időszerű termelési témákkal foglalkoznak, valamint olyan beszélgetéseket, melyeken helyet kap a múlt és a helyi problémák bírálata. Nem szabad megengedni azonban a bírált jelenségek okainak megszüntetését.
27. A bennszülött vezetés nyilvános fellépései lehetnek nemzeti és történelmi színezetűek, de azok nem vezethetnek a nemzet egységéhez.
28. Figyelni kell arra, nehogy az újjáépítés alatt álló vagy az újonnan felépített városokban és lakótelepeken léteznek-e olyan vízvezetékrendszerek, melyek nincsenek rákötve a fő vízhálózati rendszerre. A régi, nem bekötött vízvezetékeket és az utcai kutakat szisztematikusan fel kell számolni.
29. Az ipari objektumok rekonstrukciója és építése során ügyelni kell arra, hogy az ipari hulladék azon folyókba legyen irányítva, ivóvíztartalékként szolgálhatnak.
30. Az újjáépített városok és az új lakótelepek lakásaiban nem lehetnek többlethelyiségek, melyekben hosszabb időre háziállatokat lehetne tartani vagy nagyobb mennyiségű élelmiszer-tartalékot felhalmozni.
31. A magántulajdonban lévő termelő vállalatok és az iparosok csak olyan alapanyagokat és berendezéseket kaphassanak, amelyek meggátolják a jó minőségű áruk előállítását. Ezen termékek árai magasabbak legyenek, mint az állami vállalatok hasonló termékei.
32. Elő kell idézni a hivatali adminisztráció minden szinten történő maximális terebélyesedését. Megengedhető az adminisztratív szervek bírálata, de semmiképpen sem engedhető meg számbeli megfogyatkozásuk és normális működésük sem.
33. Ügyelni kell minden gyártási tervre a bányaiparban, valamint a megfelelő instrukciókkal megjelölt vállalatokban. Meggátolni a belföldi piac ellátását.
34. Különös figyelmet kell szentelni az egyházaknak. A kulturális nevelőmunkát úgy irányítani, hogy általános ellenszenv alakuljon ki ezen intézmények ellen. Figyelni és ellenőrizni az egyházi nyomdákat, levéltárakat, a prédikációkat, az énekeket, a vallásoktatás tartalmát, de még a temetési szertartásokat is.
35. Az alap- illetve szakiskolákból, de különösen a közép- és főiskolákból el kell távolítani azokat a tanítókat, akik köztekintélynek és népszerűségnek örvendenek. Helyüket kinevezett emberekkel kell feltölteni. Megszüntetni a tantárgyak közötti különbségeket, korlátozni a forrásmunkák kiadását, és a középiskolákban beszüntetni a latin és az ógörög nyelv, az általános filozófia, a logika és a genetika oktatását. A történelem oktatásában nem szabad megemlíteni, hogy melyik uralkodó szolgálta vagy akarta szolgálni az ország javát, hanem rá kell mutatni a királyok zsarnokságára és az elnyomott nép harcára. A szakiskolákban be kell vezetni a szűk specializációkat.
36. Inspirálni kell olyan állami művészeti és sportrendezvények megrendezését, amelyek a bennszülöttek harcát ünneplik a (az oroszokat kivéve, különösen a német) megszállókkal szemben, s melyek a szocializmusért vívott harcot hirdetik.
37. A helyi kiadványokban nem engedhető meg azon bennszülöttekről szóló művek megjelenése, akik a forradalomig és a második világháború alatt nálunk éltek.
38. Ha létrejön egy olyanjellegű szervezet, amelyik ugyan támogatná az országunkkal való szövetséget, de ugyanakkor szorgalmazná a hivatalos vezetés gazdasági tevékenységének ellenőrzését, azonnal be kell indítani ellene nacionalizmus és sovinizmus vádjával egy rágalomhadjaíratot. Ezt a következőképpen kell csinálni: emlékhelyeink megszégyenítése, temetőink megrongálása, nemzetünk és kultúránk befeketítését. hirdető, és a velük kötött egyezmények értelmét kétségbe vonó röplapok kiadása. A propagandamunkába be kell vonni a bennszülötteket, és kihasználni a velük szemben létező gyűlöletet.
39. Gondoskodni a hidak, utak és az összekötő-hálózat kiépítéséről és felújításáról, hogy egy szükséges katonai intervenció esetén gyorsan és minden oldalról elérhető legyen az ellenállás helyszíne vagy az ellenzéki erők összpontosításának helye.
40. Odafigyelni arra, hogy a politikai ellenzék képviselőit lecsukják. Megdolgozni azokat az ellenzékieket, akik a bennszülött lakosság tekintélyét élvezik. Az úgynevezett véletlen események során, mielőtt még betörnének a köztudatba, likvidálni vagy köztörvényes kihágás vádjával bezárni őket.
41. Meg kell gátolni a politikai perekben elítélt személyek rehabilitációját. Amennyiben ez a rehabilitáció elkerülhetetlen, csak azzal a feltétellel lehetséges ezt megtenni, hogy az eset bírói műhibának minősül, nem lesz perújrafelvétel, valamint a hibás ítélet okozói (bírák, tanúk, vádlók és informátorok) nem lesznek beidézve.
42. Azokat a párt által kinevezett vezetőket, akik tevékenységükkel károkat okoztak vagy az alkalmazottak elégedetlenségét idézték elő, állítsák bíróság elé. Drasztrikus esetekben vissza kell hívni őket funkciójukból, más hasonló vagy magasabb szintű pozíciókba helyezni őket. Végső esetben vezető állásba kell tenni őket, és a későbbi változások idejére kádertartalékként számolni velük.
43. Nyilvánosságra kell hozni azoknak a vezető pozíciókban dolgozó személyeknek pereit (elsősorban a hadügyben, minisztériumokban, főbb hivatalokban, iskolaügyben dolgozókról van szó), akiket népellenes, szocializmusellenes és az iparosítást ellenző tevékenységgel vádolnak. Ez a dolgozó tömegek figyelmét felkelti.
44. A munkahelyeken gondoskodni kell a különböző funkciókban dolgozó emberek leváltásáról, és a legkisebb szakértelemmel rendelkező iskolázatlan munkásokkal helyettesíteni őket.
45. Meg kell szervezni, hogy a főiskolákra a legalacsonyabb társadalmi rétegekből származók kerüljenek be elsősorban, akiknek nem érdekük szakértelmük növelése, csupán a diploma megszerzése.

Vajon ki és mikor fogja felelősségre vonni azokat a mindmáig köztünk élő exkommunista cégéres gazembereket, akik a Cion bölcseinek jegyzőkönyveiben foglalt tanácsokat 40 éven át ilyen remekül átültették a mindennapok kádárista egyhangúságába?

Hitler és az amerikai jegybank a zsidók zsebében

"Ha a zsidók ezen a világon egyedül lennének, akkor megfulladnának a piszokban, szennyben és gyűlöletteljes küzdelemben próbálkoznának egymást rászedni és kiirtani, ha áldozatkészségüknek gyávaságukban megnyilvánuló teljes hiánya nem csinálna eme küzdelemből merő színházat."

A fenti sorok Adolf Hitler: Mein Kampf című könyvéből valók. Elolvasván ezt a súlyosan általánosító, kirekesztő elvekről tanúskodó könyvet, az előlünk elzárt információk miatt nem érthetjük, s ekként felháborodottan utasíthatjuk vissza azt a vádat, mely szerint a tízmilliók életét követelő második világháborút, s annak törvényi erőre emelt zsidóüldözéseit maga a szabadkőműves zsidóság készítette elő és szervezte meg.

Kutatásaim során már előre kitaposott ösvényeken járhattam: kiváló írók és történészek eleddig az üldöztetés és cenzúra homályába taszított művei részletesen ismertetik az erre vonatkozó bizonyítékokat, melyeket a világégésben bűnös szabadkőműves mozgalom elemi érdekeiből adódóan igyekszik az általános ismeretek perifériájára taszítani. Az internet térhódításával eljött annak az ideje, hogy a szándékosan tudatlanságban tartott emberiség megismerhesse saját múltját s jelenét, mentesen a történelemhamisítók hatalomba jutott hazug éneket harsogó szindikátusától.

Tekintsük át a történtek teljes megértéséhez elsőnként az amerikai szabadkőműves mozgalom fejlődését, mely a megalapítástól számított nem egészen 200 év elteltével a világot behálózó titkos szervezetet a Federal Reserve System, azaz az amerikai jegybank tulajdonosává tette.

Az első bizonyítottan szabadkőműves, Andrew Bekher 1704-ben érkezett a mozgalom előfutáraként Észak-Amerikába. Az Angliai Nagypáholy 1730-ban bízta meg Daniel Coxe-ot a páholyok megszervezésével, 3 évre rá Bostonban megalakult az első hivatalos páholy Henry Prince nagymester vezetésével, majd Benjamin Franklin, a híres tudós-politikus vezetésével Philadelphiában. A páholyok hatalma elsősorban az ő tevékenységének és a személyének köszönhető szellemi kohéziónak folyományaként növekedett rohamosan az első években. A tudattalan strómanszerepet vállalt Franklin feltehetően nem volt tisztában a szabadkőműves mozgalom valódi céljaival, hiszen a zsidókról nem éppen hízelgő módon eképp vélekedett:

„Több mint 1700 esztendeje sírnak szomorú sorsukról, hogy kiűzték őket az anyaországukból. De uraim! Ha a civilizált világ ma visszaadná nekik Palesztinát a tulajdonukba, azonnal kitalálnának valami nyomós okot, hogy máshol éljenek. Miért?”

Franklin beszervezésének történetéből kitűnik az évszázados ármányokon nyugvó, a Cion bölcseinek jegyzőkönyveiben megfogalmazott módszertan hatásossága: olyan embert tudott a szabadkőművesség saját szolgálatába állítani, kinek legrosszabb rémálmaiban sem fordulhatott volna elő az, hogy tevékenysége egy, a jövőben uralomra jutó zsidó császár hatalmának építését célozza. A IV. jegyzőkönyv ezt a zseniálisan ördögi tervet az alábbiakban fogalmazza meg:

"A nemzsidó szabadkőművesség vakon szolgál kulisszául számunkra és céljaink számára; hatalmunk cselekvési terve azonban, sőt székhelye is, ismeretlen titok marad az egész nép számára. "

A páholyok titkos összefogáson alapuló, a kívülállókat kirekesztő és a rovásukra terjeszkedő tevékenysége meghozta eredményét: az európai zsidó bankár- és iparos dinasztiák gazdasági hatalma és politikai befolyása rohamos mértékben növekedett az Újvilágban is. Nem változtatott ezen a zsidók és a homályba burkolózó szabadkőművesség negatív megítélése sem, mely szemléletesen öltött testet George Washington, amerikai elnök kijelentésében is:

„A zsidó hatásosabban dolgozik, mint egy ellenséges hadsereg. Százszor veszélyesebb a mi szabadságunkra és a mi nagy célunk számára. Nagyon sajnálatos, hogy az államok már régen nem tiltották ki őket. Amerika boldogulásának legnagyobb ellenségei.”

Mivel az amerikai páholyok az első időkben jórészt az angol páholyok közvetlen alárendeltségében működtek, az angliai zsidók befolyása a XX. század elejéig igen erős maradt Amerika szabadkőműves mozgalmaiban. Az amerikai zsidó páholytagok függetlenedési törekvései az 1800-as évek derekára oly mértékben beértek, hogy 1843. október 13-án, egy New York-i kávéházban 15 alapító taggal létrehozták (a jelen időkre 450 ezer tagra duzzadt) a világ máig legnagyobb szabadkőműves szervezetét, a B' nai B' rith (a Szövetség Fiai) mozgalmat, kettős feladattal:

1. A zsidók faji tisztaságának megőrzése

2. A világ alávetése egy zsidó császár uralmának, mesterségesen előidézett fajkeveredés által.

A szabadkőművesség hatalma nőttön nőtt. Cecil Rhodes 1888-ban írt harmadik végrendeletében évi egymillió fontot jövedelmező vagyonát lord Rothschildra, a nemzetközi hírű zsidó szabadkőműves pénzemberre hagyta azzal a kikötéssel, hogy alapítson egy titkos társaságot, mely az angol világbirodalom roskadozó romjain létrehoz egy angol nyelvet beszélő, az egész földet uralma alatt tartó birodalmat. Rothschild az új mozgalom irányítását lord Alfred Milnerre bízta. A mozgalom a legnagyobb titoktartás közepette ma is működik Council on Foreign Relations néven, melynek mai működését és eszközrendszerét a Honlap más részein tárgyalni fogom. A Rothschild által alapított szervezetnek komoly szerepe volt abban, hogy a zsidó nagytőke 1913. decemberében, Woodrow Wilson, elnöksége alatt immár hivatalosan is megkaparintotta az Amerikai Egyesült Államok jegybankját! S tette ezt dacára annak, hogy az alapító iratokat aláíró Wilson, az Államok 28. elnöke erről az aktusról az alábbiak szerint vélekedett:

"Ezt a nagy ipari nemzetet most már a pénzhitel rendszere ellenőrzi. A hitelek nyújtása központosítva lett. Ezáltal az ország növekedése és valamennyi tevékenység ellenőrzése néhány ember kezébe ment át. A legrosszabb uralom alá kerültünk, kormányzatunk egyike a civilizált világ leginkább ellenőrzött és dominált kormányzatának. Ez a kormány többé nem a választók szabad döntésének, hanem befolyásos csoportok véleményének és kényszerének megfelelően cselekszik."

Az amerikai jegybankot megkaparintó szabadkőműves zsidó gazdasági elit uralmának sötétségéről 1920-ban az alábbiakat állította:

"Az Egyesült Államok kereskedelmének és iparának még a legnagyobbjai is félnek valakitől, félnek valamitől. Tudják, hogy létezik valahol egy hatalom, amely olyan szervezett, kifinomult és mindenre figyelő, olyan összefonódott és mindent átható, hogy jobban teszik, ha nem beszélnek hangosan, amikor elítélőleg nyilatkoznak róla."

Azért, hogy a közvélemény előtt ismeretlen maradjon a jegybankot alapító magánbankok tulajdonosi köre, az alapító okiratban kikötötték annak titkosítását, mára azonban ismertté váltak:

Rothschild Banks of London and Paris, Lazard Brothers Banks of Paris, Israel Moses Seif Banks of Italy, Warburg Bank of Hamburg and Amsterdam, Lehman Brothers Bank of New York, Kuhn, Loeb Bank of New York, Chase Manhattan of New York, Goldman, Sachs Bank of New York. Az előzmények ismeretében és a neveket olvasva nem nehéz kitalálnunk: az amerikai jegybank kivétel nélkül zsidó családok kezébe került - állami tulajdon helyett. A bank alapító társaságai mind a mai napig ugyanazok a bankok, vagy jogutódjaik, így a szabadkőműves hatalmi elit uralma az amerikai gazdaság felett töretlen maradhatott.

Az Egyesült Államok feletti korlátlan hatalmat magához kaparintó szabadkőművesség tevékeny részt vállalt már az első világháború kirobbantásában is, hiszen az erősen iparosodó, megerősödött központi hatalmak fejlettsége erősen veszélyeztette az ingadozó angol világbirodalom és az egyre erősödő Egyesült Államok világhatalmi pozícióit. A fegyverkezési verseny fokozásában levő óriási üzlet és a Központi Hatalmak gazdasági visszavetésében hosszabb távon megnyilvánuló stratégiai előny lépésekre sarkallta a szabadkőműveseket: Walter Rathenau, a Rothschildok pénzügyi tanácsadója, a B' nai B' rith szabadkőműves rend tagja lett Németország hadiiparának irányítója, egyúttal -rövid időre bár- a német külkapcsolatok romlásáért felelős német külügyminiszter. Az előzmények után természetesen nem csoda, hogy Németországot sikerült szövetségeseivel belehajszolni az I. világháborúba (a szabadkőműves rend magyarországi és németországi destruktív tevékenységét és az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásában véghezvitt központi szerepét a Honlap más részein tárgyalom).

"Forrongást, viszályt és ellenségeskedést kell előidéznünk egész Európában és az Európával fennálló kapcsolatok révén más földrészeken is. Ebből kétszeres hasznot húzunk. Egyrészt sakkban tartjuk az összes országot, mert ezek nagyon is jól tudják, hogy megvan a hatalmunk ahhoz, hogy bármikor tetszés szerint nyugtalanságot okozzunk, vagy helyreállítsuk a rendet. Mindezek az országok hozzászoktak ahhoz, hogy bennünk elkerülhetetlen kényszererőt lássanak. Másrészt intrikáinkkal össze fogjuk kuszálni mindazokat a szálakat, melyeket politikai eszközökkel, gazdasági szerződések vagy kölcsönügyletek segítségével valamennyi állam kormányzatában szőttünk."

7. jegyzőkönyv

A háború nem úgy alakult, ahogyan azt Cion Bölcsei eltervezték: Németország és a Monarchia a sokszoros túlerő ellenében is állta a sarat, s bár a villámháborús tervek kudarcot vallottak, a kialakult állófrontok mindenhol a központi hatalmak egykori határain kívül merevedtek meg. Szükségessé vált a Szekta titkos adujának bevetése: a szinte teljes egészében zsidók alkotta kommunista mozgalom bevetése, mely végül is a központi hatalmak belső összeomlásához vezetett.

"A munkásokat elnyomatásuktól állítólagos megmentők képében jelenünk meg a színen, amikor azt javasoljuk nekik, hogy lépjenek be harcos erőink - a szocialisták, anarchisták, kommunisták - soraiba, akiknek mindenkor támogatást nyújtunk szociális szabadkőművességünk állítólagos testvériségének (az egész emberiség szolidaritásának) megfelelően."

(3. jegyzőkönyv)

Az Antant nem volt képes katonailag a győzelemre, így a központi hatalmak belső, társadalmi válságát kellett egy-egy szocialista forradalommal előidézni. Az általuk kirobbantott háborúról a Cion bölcseinek jegyzőkönyveinek 3. jegyzőkönyve az alábbiakat fogalmazza meg:

"Elengedhetetlen céljaink elérésében, hogy a háborúk lehetőleg ne eredményezzenek területi nyereségeket: ilyen módon a háború ki fogja kezdeni a gazdasági alapokat, a mikoris a nemzeteknek érezniük kell majd felsőbbségünket."

A 3. jegyzőkönyv az alábbi indoklást adta a gazdaság válságának fenntartására:

"A nemességnek, amely a törvénynél fogva élvezte a dolgozók munkájának gyümölcsét, érdeke volt gondoskodni arról, hogy a munkások jól tápláltak, egészségesek és erősek legyenek. Nekünk ennek éppen az ellenkezője az érdekünk - a gójok megfogyatkozása, elkorcsosodása. A mi hatalmunk a munkás állandó élelmiszerhiányában és testi gyengeségében rejlik. Csak ezáltal válik akaratunk rabszolgájává. És saját hatóságaiknál sem erőt, sem elszántságot nem fognak találni arra, hogy azok szembehelyezkedjenek a mi szándékainkkal. Az éhség jobban biztosítja a tőke jogát ahhoz, hogy uralkodjék a munkás felett, mint ahogy a királyok törvényes hatalma biztosította a nemességnek ezt a jogot."

És a 6. jegyzőkönyvmegfogalmazza ennek módszertanát is:

"Emelni fogjuk a munkabéreket, ez azonban semmiféle előnyt nem fog jelenteni a munkások számára,
mert ugyanakkor elő fogjuk idézni a legfontosabb közszükségleti cikkek árának emelkedését is azzal az ürüggyel, hogy a mezőgazdaság és állattenyésztés hanyatlásának következménye."

A gazdasági válság -bár évekre megnyomorította a háborúban vesztes, hadisarcot nyögő államok gazdaságát- nem a hagyományos baloldali erők, a kommunista és szociáldemokrata párt megerősödését eredményezte, hanem az előző években a Hitler szervezőmunkájának és Cion Bölcseinek pénzének köszönhetően egyre szervezettebbé vált NSDAP-t, a Német Nemzeti Szocialista Munkáspártot tolta egyre inkább előtérbe. S hogy kik jelentették a zsidó szabadkőműves mozgalom és a Hitler közötti az összekötő kapcsot? A válasz megdöbbentő: a Warburg család. Ugyanazok az emberek, akik a fentiekben feltárt módon, a zsidó szabadkőművesség hatalmát alkotva és azt felhasználva saját bankjuk révén az amerikai jegybank tulajdonosai, az 1913-as megalapítástól egészen napjainkig! A zsidó származású Jacques Attali: Un homme d' influence (Egy befolyásos ember) címmel írt könyvében konkrét bizonyítékokat tár az olvasó elé ennek igazolására, melyeket a magyar olvasóközönség Mónus Áron: Összeesküvés: a nietzschei birodalom című könyvéből ismerhet meg. A Warburgok egyengették a szintén zsidó Hjalmar Schacht-nak a pályafutását, aki Hitler választási kampányát pénzelte - a szabadkőművesség többek között a német államtól kisíbolt pénzén keresztül. A gój szabadkőműves Schacht már 1930 októberében elutazik New York-ba, hogy találkozzon Cion Bölcseivel, azaz a nemzetközi szabadkőműves mozgalom bankár irányítóival, hogy átvegye tőlük a Németország jövőjére vonatkozó titkos utasításokat. Döntés született: Schacht személyes biztosítékul szolgál a továbbiakban Hitlernek arra, hogy uralomra jutása érdekében használhatja a szabadkőművesség pénzét és kapcsolatrendszerét, a Warburgokon aktív közreműködésével. A Warburg család kivételezett helyzetére és a náci vezetéssel fenntartott remek kapcsolatára jellemző volt az a puszta tény is, hogy a család tagjai -dacára nyilvánvaló zsidó származásuknak- a III. Birodalomban semminemű jogsérelmet nem szenvedtek el, s a háború ideje alatt is szabadon közlekedhettek az országban, s hagyhatták el kedvük szerint azt. Az Egy befolyásos ember említést tesz egy másik szabadkőműves, az akkori német kancellár, Papen erőfeszítéseiről is, aki a Hitler által megfogalmazott politikai program végrehajtása érdekében Cion Bölcseinek szándéka szerint cselekszik:

"Az 1932 júliusi országgyűlési választásokon, melyek (a parlament) június 4-i feloszlatását követik, a nácik 123 mandátumot szereznek, és így 230-at számlálnak a 607-ből. Schacht ekkor Hitler mögé sorakozik fel. Von Papen kancellár marad."

"1932 őszén az ország kormányozhatatlanná válik. Sokasodnak a zavargások. Most már több, mint 6 millió munkanélküli van. Hindenburg novemberben elhatározza a parlament újabb feloszlatását. A nácik ekkor 34 mandátumot veszítenek. Von Scheicher tábornokot nevezik ki kancellárrá. Schacht (német) bankárokat toboroz Hitler pénzügyi támogatására. Így is tesznek. Von Papen ekkor meg akarja győzni az öreg tábornokot, hogy forduljon Hitlerhez és ajánlja fel neki az alkancellári posztot. 1933. január 28-án Scheicher kéri Hindenburgot, hogy ismét oszlassa fel a Reichstagot: az elnök elutasítja, és Scheicher lemond. 30-án von Papen kérésére, aki azt gondolhatja, hogy manipulálhatja a leendő Führert, Hindenburg kancellárrá nevezi ki Hitlert, de csupán három náci miniszterrel a tizenegy közül."

Schacht Hitler kancellárrá választását követően ismét a Reichsbank, azaz a német jegybank elnöke lesz! Hitlert tehát abszolút mértékben, minden lehetséges módon, anyagilag és kapcsolatrendszerével egyaránt támogatta a zsidó szabadkőművesség. S hogy mi lehetett ennek a támogatásnak a célja, megmagyarázzák a fentiekben már a Cion bölcseinek jegyzőkönyveiből kiragadott idézetek. Ugyanaz a gój kormányokat elgyengítő, egymással szembefordító háború kirobbantása, mint az I. világháború idején, változatlan célokkal. S hogy miért volt, s van szükségük a zsidó vezetőknek az antiszemitizmusra? A 9. jegyzőkönyv választ ad a kérdésre:

"Ha manapság egyes államok tiltakoznak ellenünk, ez csak a forma kedvéért, beleegyezésünkkel és utasításunkra történik, az ő antiszemitizmusukra ugyanis elengedhetetlenül szükségünk van az alsóbb rétegekhez tartozó testvéreink kézbentartásához."

Látható a múlt és a jelenbeli zsidó vezetők nyilatkozataiból egyaránt, hogy az antiszemitizmus segít fenntartani a zsidókban az identitástudatot, s míg más népek az üldöztetések és hátrányos megkülönböztetések hatására rohamosan asszimilálódnak, a zsidóság vallásának, illetve az abból fakadó neveltetésének köszönhetően még inkább elkülönül a gazdanéptől, megőrizve a Talmudban foglalt majmonedeszi intelmeknek megfelelően vérének tisztaságát.

Még egy komoly oka van annak, hogy a zsidó szabadkőművesség támogatta a kezdetektől antiszemita programmal fellépő Hitlert: az 1897-es, bázeli cionista kongresszuson megfogalmazódott az önálló zsidó államnak a kérdése. Mivel Palesztína ezidőtájt brit mandátumterület volt, a világháborút követően nem lehetett volna a 6 millió zsidó holo-áldozat hamis mítosza nélkül hivatkozási alapot találni a zsidók számára ahhoz, hogy egy népet saját hazájából erőszakkal, a nemzetközi szervezetek tétlen bűnösségével elűzzenek saját hazájából, s földönfutóvá tegyék azon a földön, melyet a nemzetközi ármánnyal a Szentföldre küldött zsidók kétezer év távlatából a magukénak éreztek. Szintén nem elhanyagolható szempont a világháborús kárpótlást jelentő dollármilliárdok sorsa sem: az egykori kis zsidók által összegyűjtött anyagiak, melyek többszörös mértékűre felfújva jelennek meg a háború utáni 55. évben, bár már a világégés során közvetlenül átkerültek a nemzetközi szabadkőművesség zsebébe, a soha nem volt áldozatok kárpótlása gyanánt újólag ugyanott kötnek ki.

A nácik által a kis zsidóktól elvett arany sorsáról érdekes információk láttak a közelmúltban napvilágot Licio Gelli, a hírhedt Propaganda 2 (ismertebb nevén: P2) páholy 1967-es megalapítójának főszereplésével. Ki is ő? Olaszország akkor hagyományosan ingatag belpolitikai életét felhasználva 1970-ben tevékenyen részt vett a Borghese-féle fasiszta államcsínykísérletben. Tetszik érteni? A történelem ismétli önmagát... Dacára bizonyított szerepének, Gelli elkerülte a felelősségrevonást, nyilván a szabadkőműves mozgalom erős befolyására, sőt ő lett a nemzetközi szervezet soros elnöke és nagymestere! Természetesen Gelli titokban tovább folytatta a szabadkőműves szervezet a Cion bölcseinek jegyzőkönyveibe foglalt elvei szerint a szekta szervezését, melyek, ha egy végzetes malőr nem történt volna, minden bizonnyal a többi szervezet viselt dolgaihoz hasonlóan soha nem derültek volna ki. Az alábbaikban Seres Attila tollából idézem a történteket:

"1981 márciusában két milánói ügyész, Turone és Colombo vizsgálatot kezdett az úgynevezett Sindona-ügyben. Nyomozásuk során az Amerikába szökött, s ott 25 évi börtönre ítélt maffiabankár (mellesleg az olasz kereszténydemokraták jobbszárnyát is pénzelő) Michele Sindona bűnösségének igazolására kerestek bizonyítékokat, s legnagyobb meglepetésükre a P2 nyomaira bukkantak. Ezt követően jutottak el a páholy vezetőjének, Licio Gellinek a luxusnyaralójába, a Villa Wandába. Krimibe illő körülmények között, egy reneszánsz díszkútban bukkantak rá arra a dokumentumkötegre, amelyből többet tudtak meg a P2-ről, mint magáról a Sindona-ügyről.

Földrengéshez hasonlítható az a reakció, amit a két vizsgálóbíró felfedezése keltett. A P2 bűnlajstromára összeesküvés, államellenes szervezkedés, szélsőjobboldali csoportokkal, terroristákkal, a maffiával fenntartott kapcsolatok, politikai és pénzügyi visszaélések és zsarolások vádja került. Csaknem ezer, Olaszországban köztiszteletnek örvendő személy neve szerepelt a P2 taglistáján, de ennél jóval több, mintegy 1700 személy kompromittálódott az előkerült dokumentumok alapján. Köztük volt három miniszter, három államtitkár, 53 helyi választott vezető, 43 szenátor, illetve képviselő, 179 magas rangú katona-, illetve rendőrtiszt, 49 bankvezető, 83 vállalkozó és ipari vezető, 40 szerkesztő, újságíró. Az akkor létező szinte valamennyi olasz politikai formáció képviselve volt.

De nemcsak a névsort találták meg – rajta precízen vezetve a tagok anyagi hozzájárulása, a Gelli számlájára érkezett bankátutalások –, hanem kormányülések, titkosnak minősített politikai megbeszélések jegyzőkönyveit, korábbi korrupciós botrányok dokumentumait, olyan megsemmisített dossziék másolatait, amelyeket a feloszlatott titkosszolgálat, a Sifar készített törvénytelen úton vezető politikusokról, szakszervezeti vezetőkről. A listán megtalálták az 1969-es milánói újfasiszta bombamerénylet elkövetőit fedező hatósági emberek nevét. Cáfolhatatlan bizonyítékokra bukkantak a P2 és a maffia, valamint különböző terrorszervezetek kapcsolatáról, s előkerültek dokumentumok a tekintélyes kereszténydemokrata politikus, Aldo Moro 1978-as elrablásáról és meggyilkolásáról is. A talált anyagok alapján kitudódott, hogy Gellit szoros szálak fűzték az amerikai hírszerzéshez, a CIA-hoz is.

Forlani, akkori olasz miniszterelnök egy pillanat alatt átlátta, hogy a két milánói bíró felfedezésének közkinccsé tétele földinduláshoz hasonló következményekkel járna, s az ügy eltussolását szorgalmazta. Pertini elnök azonban hajthatatlan maradt és a felfedezés nyilvánosságra hozatala mellett döntött. Így derült ki, hogy Olaszországban egy zárt körű titkos szervezet tevékenykedik, amelynek létezéséről már korábban is legendák keringtek, de aztán feledésbe merültek. A hírzárlat érdekeltjei úgy érveltek, hogy ilyen szervezetek máshol is működnek, vagy szabadkőműves társaságként, vagy klubként, esetleg vadásztársaságként. A P2-ről azonban hamarosan kiderült, hogy tagjai nem ártatlan szarvasbikákra lövöldöznek. A páholy valóságos állam az államban, s fő célja az alkotmányos rend megdöntése. Jellegzetessége emellett egy sajátságos hatalmi háromszög volt, amelyben a tagok „kéz kezet mos” alapon működtek együtt. A katonák szabadkőműveseknek adták a hadi megrendeléseket, persze politikai jóváhagyással, az üzletemberek hasznukból jutalmazták a szabadkőműves politikusokat, s vállalataiknál hálából jól jövedelmező állásokhoz juttatták a nyugalomba vonult szabadkőműves tiszteket.

A szálak gyakorlatilag egy ember, Licio Gelli kezében futottak össze. Ő volt az ország alighanem legtájékozottabb embere, keze mindenhová elért. A tagok hűséget és titoktartást fogadtak neki, s politikai vagy gazdasági hatalmukat a páholy érdekében kellett érvényesíteniük. A szabadkőműves eskü arra kötelezte őket, hogy lebukás esetén hallgassanak, mint a sír, illetve segítsék a bajba jutottakat. Gelli szürke eminenciásként a háttérből szervezte a dolgokat, ha érdeke úgy kívánta, megzsarolhatott bárkit, előmozdíthatta emberei előmenetelét vagy megakadályozhatta azokét, akik keresztezték a P2 útjait.

Másutt az eddigieknek a töredéke is elég lett volna ahhoz, hogy a gyanúsítottat letartóztassák és súlyos börtönbüntetésre ítéljék, de a hetvenes-nyolcvanas évek Olaszországában nem így működtek a dolgok. Gelli barátai révén idejében tudomást szerzett az ellene kiadott elfogatóparancsról és megszökött. Később Svájcban, egy bankfiókban letartóztatták, börtönbe csukták, ahonnan négy hónap elteltével, rejtélyes körülmények között ismét csak kereket oldott. Ezután évekig Latin-Amerikában bujkált, s úgy ítélhette meg, hogy ügye feledésbe merült, mert visszaköltözött Európába. Ismét Svájcban bukott le, ahonnan kiadták Olaszországnak, ám nagyvonalú hazájában megengedték neki, hogy egészségi okok miatt szabadlábon védekezhessék. Egy római bíró fontosnak tartotta volna, hogy letartóztassák, ám kérelmét a jelenlegi igazságügy-miniszter, Giovanni Maria Flick – ki tudja miért – elutasította. Amikor idén májusban a rendőrök mégis megjelentek a Villa Wandában, kezükben a letartóztatási paranccsal, Gelli már nem volt ott. Nálánál 29 évvel fiatalabb élettársával, a román Gabriela Vasilével együtt Franciaországba távozott.

Azért a nyomozók, ha már ott jártak, körülnéztek kissé a rejtélyes Villa Wandában. Ugyanott, ahol 18 évvel ezelőtt a reneszánsz díszkútban megtalálták a P2-t kompromittáló dokumentumokat. Nem kellett csalódniuk, ezúttal sem távoztak üres kézzel. A villa kertjében, a rózsák, dáliák és petúniák gyökerei alatt 30 centivel titkos széfre bukkantak. Ami a szemük elé tárult, ahhoz hasonlót korábban csak filmekben láttak. A virágok takarta raktár nem kevesebb, mint 164 kiló aranyat rejtett.

A váratlan felfedezés nyomán újra életre keltek az egykori pletykák, amelyek arról szóltak, hogy Gelli mesés vagyona voltaképpen a háború alatt keletkezett. Az mindenesetre tény, hogy 1942-ben, még ifjonc feketeinges korában ő is jelen volt Cattaróban, abban a kis kikötővárosban, ahol a németek által Jugoszláviából elrabolt kincseket őrizték. A 60 tonna aranyrúdból 20 tonna akkor nyomtalanul eltűnt, s máig sem bukkantak a nyomára.

Azazhogy... A háború óta 35 alkalommal tartottak házkutatást Gellinél. Buenos Airesben 1983-ban tíz aranyrudat foglaltak le nála, különböző svájci bankokban 250 kiló sárga fémre bukkantak, egy arezzói lakásban hatmilliárd líra értékű külföldi valutát találtak, és most ez a 164 kiló arany. Nem különös, hogy ez az ember mostanáig – néhány hónapot leszámítva – szabadon élvezhette az életet? Hogy soha semmit nem tudtak rábizonyítani?

Végül szeptember 10-én cannes-i luxusnyaralója közelében tartóztatták le, ám ezúttal sem Olaszországba, hanem egy nizzai kórházba szállították. Igaz, kisebbfajta hadsereg kíséretében. A Prodi-kormányra is árnyékként vetül ugyanis a P2 ügye, s Rómában is akadnak, akik arról suttognak, hogy a jelenlegi, balközép kormányban is számos páholytag akadhat. Ennek a mendemondának akarhatta elejét venni Romano Prodi miniszterelnök, aki Gelli cannes-i lebukásának tényét nemzetközi sajtótájékoztatón, kellemes hírként jelentette be.

Az ellenzék vezére, Silvio Berlusconi viszont a legkevésbé sem örülhet a történteknek. Róla ugyanis köztudott, hogy a ’70-es években felvételét kérte a P2-be. Noha az összeesküvési terv kirobbanását követően törvény tiltotta meg, hogy a páholyok tagjait közhivatalokban alkalmazzák, ez nem volt akadálya annak, hogy Berlusconi miniszterelnök legyen.

Természetesen, hiszen Olaszországban vagyunk."

Szeretném én is azt hinni, hogy ilyen csak Olaszországban történhet meg. Az események és a feltárt tények azonban mást mutatnak. Megmutatják a két világégésben főszerepet játszó, a háttérben sunyin meglapuló zsidó szabadkőművességet, mely magát nemzetközi zsidó szervezetekként feltüntetve kárpótlást kér az általa elorzott zsidó vagyonok után, a nem létező holocaust-áldozatok után, a milliószám dolgoztatott, a világháborúkat arányaiban a gój népeknél jóval kisebb emberáldozatokkal túlélő zsidóság után, melyet egyszerre gázosítottak el, és dolgoztattak kényszermunkásként az állítások tanubizonysága szerint.

De vajon ki fogja kárpótolni a világ népeit az általuk okozott tengernyi baj és szenvedés után? Ki fogja visszaadni a világháborúkban tízmilliószám elvett emberi életeket? Ki fogja visszaadni azt a pénzt, melyet a hiszékeny gójok zsebéből síboltak ki évezredes ármányokkal ezek a zsidó gazemberek? Ki teszi meg az elnyomottaknak mindezt?

GENETIKAI CIONIZMUS?

A londoni Times vasárnapi kiadása, a Sunday Times november 15-i száma hírt ad egy biológia fegyverről, melyre már korábban a Genetics Forum nevű genetikai szakfolyóirat 1997 februári száma felhívta a figyelmet. Ez a biológiai fegyver nem Irakban, hanem Izraelben, a Nesz Ciona laboratóriumban készül. Nem is igazán biológiai fegyverről van szó, hanem annál többről: genetikai alapon működő faji fegyverről, génsebészeti úton előállított halálos mikororganizmusokról, melyek csak az előre kiválasztott genetikai tulajdonságokkal rendelkező egyedekre hatnak.
David Cohen amerikai védelmi miniszter kijelentette: kapott olyan jelentéseket, melyek szerint valahol
"bizonyos fajta patogéneket hoznak létre, melyek etnikum specifikusak."
Az Egyesült Királyság biológiai védelmi intézménye nyilatkozatot adott ki, melyben szóvívőjük kijelentette:
"elértünk egy olyan pontot, ahol nyilvánvalóan szükség van nemzetközi egyezményre a biológia fegyverek megállítása érdekében."
A Brit Orvosok Egyesülete szerint
"az etnikailag célzott biológia fegyverrel a lakosság kisebb csoportjait is meg lehet célozni. Miután a hadtörténelem hemzseg az etnikai okokból kiváltott konfliktusoktól -láthatjuk milyen veszélyről van szó."
Az izraeli parlament, a Knesszet egyes képviselői a kormányt azzal vádolják, hogy
"Dr Mengele munkáját folytatja."
Dedi Zucker a Knesszet tagja november 14-én kijelentette:
"Morálisan, történelmünk, hagyományaink és tapasztalataink alapján az ilyen fegyver iszonyatos szörnyeteg, amelyet be kell tiltani."
A csodafegyver "lekáderezi" a célbavett személy DNS-ét, és csak akkor lép működésbe, ha a célszemélyben nem talál olyan specifikus géneket, melyeket Nesz Cionában elkülönítettek, és amelyek ezer és ezer éven át átöröklöttek, változatlanok, "fajspecifikusak". Így el tuddja választani a zsidókat az amerikaiaktól, franciáktól, magyaroktól, araboktól stb.
A dologban az a különös, hogy az egész, hogy a fegyver éppen azt a fajelméletet igazolja, amelyre Hitler épített. A továbbiakban genetikai alapon nincs szükség lekáderezésre, a szülők, nagyszülők vizsgálatára, vagy, mint a nácik tették, néhány ősre visszamenőleg a születési papírok beszerzésére.
A Brit Orvostudományi Egyetem a múlt héten nyilvánosságra hozta jelentését, amelyben részletesen foglalkozik a genetikai biológiai fegyverek elkészítésének lehetőségével. Az”etnikai bombát” taglaló jelentésről a Daily Telegraph múlt pénteki száma adott hírt.
A Sunday Times cikke alapján több hazai lap, (Magyar Demokrata, napi Magyarország, Népszabadság,stb.) még decemberben megírta, hogy az Izraeli Nesz Cionában titkos kisérletek folynak olyan biológia fegyverek kifejlesztésére, melyek hatóanyaga különbséget tud tenni az egyes etnikai csoportok között.
Annak idején a Népszabadság izraeli tudósítója, Yehuva Lahav sci-fik-ből merített fantazmagóriának nevezte a Sunday Times hírét, és az egészet annak tulajdonította, hogy a az embereket megzavarja a Moszad (izraeli titkosszolgálat) és Izrael „határtalan teljesítménye”, ezért egyesek ilyen ostobaságokat találnak ki.
A Brit Orvostudományi Társaság a tudósító vélekedését megcáfolja.
„A genetikát fel lehet használni a tisztogatásra” címmel, a múlt pénteken a Daily Telegraphban megjelent cikk szerint a Brit Orvostudományi Társaság jelentése leszögezi: a biológia fegyverek régóta ott vannak a hadseregek arzenáljaiban, bevetésüket eddig akadályozta, hogy a fegyver használóját is veszélyeztetik. A Human Genome Project (az emberi génkészlet feltérképezését célzó nemzetközi program) és a Genetic Diversity Project (a veszélyeztetett etnikai csoportok génállományának megőrzésére irányuló nemzetközi tudományos program) révén a biológia fegyverek alkalmazhatóságának terén nagy „áttörés”várható. A jelentés így fogalmaz:
„Igaz, hogy az emberiség genetikailag egységes, azaz a különböző népek és emberek között a genetikai hasonlóság nagyobb, mint a különbség, de valóban léteznek specifikus jegyek, melyek külön-külön, vagy együttvéve megkülönböztethetővé teszik egy-egy társadalmi csoport tagjait.”
Az ilyen megkülönböztető jegyek ismeretében előállíthatók olyan mesterséges, betegségokozó és hordozó vírusok, melyek ártalmatlanok egyes olyan csoportokra, melyek egy-egy adott genetikai jeggyel rendelkeznek.
A jelentés megállapítja: egyre több tudós figyelmeztet arra: ez a technológia hamarosan a biológiai fegyvereket gyártók rendelkezésére állhat.
Speaker írásaiból szerkesztve


Vajon megfelelő kezekben van-e ez a fegyver?

Erről talán az agyonlőtt palesztin gyermekek tízezreit és a zsidó fasizmus által hazájuk földjéről elűzött, majd oda vissza nem engedett kisemmizett szenvedők százezreit kellene megkérdezni...

A népirtás izraeli programja

1981-ben a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent egy könyv Mit kell tudni a palesztinokról? címmel, Böcz Sándor tollából. Szenzációs adatokkal szolgál a zsidó állam, illetve a cionizmus történelmével kapcsolatban. Szinte elképzelhetetlen, hogy 17 évvel ezelőtt megjelenhetett Magyarországon. Biztos, ami biztos - kis példányszámban látott napvilágot, feltételezem, hivatalosan bizonyítandó a moszkvai elvtársaknak, hogy pártunk és kormányunk elvi ellentétben leledzik Izraellel. Azért gondolom, hogy csak kis példányszámban jelenhetett meg, mert teljesen véletlenül bukkantam rá egy antikvárium turkálódobozában, sem azelőtt, sem azóta ezzel a könyvvel sehol nem találkoztam, pedig szakmámból adódóan is komoly kapcsolat fűz a könyvekhez. Az antikváriumosnak szerintem fogalma sem volt, mit árazott be 40 forintra, én is csak akkor néztem nagyot, amikor otthon beleolvastam. Minden tiszteletem Bartha Miklósé és örökbecsű Kazárföldön című művéé, de a Mit kell tudni a palesztinokról? minden eddig magyarul megjelent könyvnél hatásosabban leplezi le a cionizmus lényegét. Kemény történelmi tények ismertetése olvasható a maguk naturális valóságában, ráadásul ezt a könyvet a Kossuth, az MSZMP kiadója adta ki, tehát magyar bíróságon be sem lehet tiltani.
Lássunk egy részletet a mű 71. oldaláról!
"A cionista politikusok afféle rákos daganatot látnak az arab kisebbségben, amelynek az eltávolítását fölöttébb kívánatosnak tartják. Ez a szándék botrányt keltő módon fogalmazódott meg a hírhedt König-memorandumban, amelyet a galileai megbízott terjesztett az izraeli miniszterelnök elé 1976 tavaszán. A memorandum főbb pontjai: szigorítani kell az arabok rendőri, katonai ellenőrzését; olyan nemzeti pártot kell rákényszeríteni az arabokra, amely az izraeli hírszerzés irányítása alatt áll: különleges hírszerző rendszert kell kiépíteni a kommunista párt vezetői ellen folytatott kémkedésre, lejáratásuk végett; szigorú intézkedéseket kell hozni a diákvezetők megrendszabályozására, be kell zárni az egyetemeket az arab diákok előtt, meg kell akadályozni tanulmányaik folytatását, és egyidejűleg ösztönözni kell őket az ország elhagyására, majd meg kell tiltani számukra a visszatérést; el kell érni, hogy az arabok a nap huszonnégy óráját megélhetésük biztosítására fordítsák, s ne maradjon idejük arra, hogy általános helyzetükkel, oktatási igényeikkel törődjenek; súlyos adók és bírságok kivetésével kell megfosztani az arabokat azoktól a pénzügyi, gazdasági eszközöktől, amelyek révén életszínvonalukat és társadalmi pozícióikat javíthatnák; ki kell rekeszteni az arabokat a társadalombiztosítási juttatásokból, úgy, hogy azokból kizárólag a zsidók részesülhessenek: folytatni kell az arab földek elkobzását új zsidó települések létesítése céljából; meg kell akadályozni az arab népesség természetes szaporodását, és intézkedéseket kell tenni az arabok számának csökkentésére. A miniszterelnök nem cáfolta, hogy a König-memorandum a hivatalos kormánypolitika kifejezője."
Újvári Gábor

A zsidó fasizmus alapja: a Talmud

A feudalizmus európai megszűntét követően, de különösen a XX. században óriási zsidó térnyerés figyelhető meg a gazdasági élet szinte minden szegmensében. Ez a térnyerés, melynek mértéke robbanásszerű volt, a zsidóság számarányit sokszorosan meghaladó mértékben következett be. Az "ősiség törvényének" eltörlésével, az addigi erkölcsi, társadalmi normák kezdődő fellazulásával a földtulajdon szabadon adható-vehető lett, megszűnt a feudalizmus számtalan kötöttsége, melyeket az ipari forradalmat megélő emberiség már jogos szabadságvágyának tudatában nem bírt, és nem is akart elviselni. A fejlődés szükségszerű volt, még ha annak voltak árnyoldalai is. Ebben a változó közegben élték meg az európai népek és a zsidóság is a gazdasági, társadalmi változásokat.
Az európai erkölcs alapja a Bibliában gyökerező keresztényi értékrend. Mondom ezt annak ellenére, hogy jómagam megrögzött ateista vagyok. A zsidó erkölcsiség alapját a Talmud képzi. Mindkét esetben függetlenül attól, hogy az illető vallását gyakorolja-e vagy sem.
A keresztény vallás miről is szól? Mások szeretetéről, olyan társadalmi magatartásról, mely európai emberré tette a kontinens fiait, sőt még az Újvilágot meghódító Európából érkező széles tömegek is ezt az erkölcsiséget vitték magukkal. Ez segített az első telepeseknek egy fehér ember által még soha nem érintett új földön abban, milyen normák szerint éljenek ott egymással, valóban emberek módjára. A keresztény vallás defenzív jellegű: ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel, ha megütnek, tartsd oda a másik orcádat is, szeresd felebarátodat, ne lopj, ne hazudj stb... Ez tette értékesebbé az európai embert korábbi önmagánál azáltal, hogy szigorú és erős normákkal bástyázta körül azt a mozgásteret, mely még belefért az etikus, másokat ki nem használó, fejlett közösségben élő ember mindennapi életvitelébe.
A zsidó vallás ezzel szember határozottan offenzív, terjeszkedni, másokon uralkodni vágyó. Elhiteti egy néppel azt, hogy Isten, aki igazságos, kiválasztott egy népet - persze pont őket a sokezerből - arra, hogy általa teljesedjenek ki, és uralkodjanak a világ fölött. Ennek az isteni kiválasztottságtudattól hajtott népnek a világ meghódítására olyan eszköz, talán fegyver adatott, melyet Talmudnak hívnak. A Talmud a keresztény Bibliáéhoz hasonlóan szigorú normák közé szorítja a zsidó erkölcsiséget és magatartásformát. A zsidók egymáshoz fűződő viszonyát a keresztényi értékrend kétségkívül emberi normáinak megfelelően szabályozza: tiltja a hazugságot, a csalást, a gyilkosságot, a lopást, és jószerivel mindent, melyet a keresztényi életközösségben élők sem követhetnek el.
Óriási különbözőséget mutat azonban a keresztény ideológiától egy ponton: míg a keresztény ember számára minden ember egyenlő, a Talmud már megkülönböztet, sorrendet állít fel a népek között és ennek alapján szabályozza a zsidó és a gój ( nem zsidó ) viszonyát.
Az alábbiakban a Talmudból idézek szó szerint:
1. A gójok nem emberek. Testük szamártest, magvuk lómag.
2. Vedd a gójnak vérét, amint teheted.
3. A gójnak tett esküd nem kötelez semmire.
4. Aki a gójnak elbitangolt jószágát visszaadja, Isten ellen való bűnt követ el.
5. Ha gój zsidót arcul üt, olyan bűnt követ el, mintha a földre szállt Istent ütötte volna arcul.
6. Ha egy zsidó és egy gój vitájában te döntesz, és a zsidó törvények szerint a zsidónak, a világi törvények szerint a gójnak van igaza, adj igazat a zsidónak, és mondd a gójnak azt, hogy igaza van a zsidónak a mi törvényeink szerint. Ha mégis a gój mellett kellett döntened, zaklasd őt különféle fortélyokkal addig, mígnem a zsidónak lesz igaza.

Aschi rabbi kérte egy szőlőfürt láttán: "Ha gójé, hozd el nekem, ha zsidóé, ne bántsd!" - a faji egyenlőség jegyében természetesen...
" Ha a zsidó ökre megdöfi az idegen ökrét, a zsidó ártatlan; de ha az idegen ökre megdöfi a zsidő ökrét, az idegennek meg kell térítenie az egész kárt."
Csoda-e hát ezek után, hogy a zsidóság egy része ( ki tudja mekkora hányada? ) függetlenül attól, hogy vallásos-e, saját erkölcsük törvényei szerint világgá élve a Talmudot előrébb jut, kirekeszt, kihasznál, nyerészkedik? Mi lenne a világgal, ha az emberek így, a négyezer évvel ezelőtti barbár ázsia erkölcsisége szerint élnének egymás mellett? Vajon mi lenne a világgal, ha csupa Talmud-farkas élne itt? Hova tűnne a nyáj?

Drábik János: Blokád a nemzetek ellen

A pénzvagyon-tulajdonosok által kisajátított monetáris hatalom ma a népszuverenitás érvényesülésének a legnagyobb akadálya a fejlett nyugati világ egészében. A demokratikusan választott intézmények, a törvényhozó testületek, parlamentek és a kormányok csak a privát érdekek szolgálatában álló monetáris hatalom által meghagyott - másodlagos - fiskális eszközökkel kormányozhatnak, intézhetik a közügyeket. Ez ítéli eleve kudarcra a munkáspárti Tony Blair "harmadik útját" és a francia, valamint a német szocialisták programjait, amelyek munkához szeretnék juttatni az Európai Unió évek óta reménytelenül munkát kereső 18 millió polgárát.

Magyarországon az intézményesült pénzrendszer és új tulajdonviszonyok, mindenekelőtt a demokratikus ellenőrzés alól kikerült monetáris hatalom következtében, már másfél évtizede kiáramlik az országból évente mintegy hárommilliárd dollár adósságszolgálat. Ehhez alig egy évtized alatt olyan mértékű belső adósság is társult - hatezermilliárd forint -, amelynek kamatterhei 1997-ben már 835 milliárd forintra rúgtak és elvitték a költségvetés 1/3-át. A külső és a belső adósság terhei folyamatosan elszívják a magyar társadalom erőforrásait. Az 1999. évi költségvetésnek is a kamatterhek jelentik a legnagyobb kiadási tételét. Tényként állapíthatjuk meg, hogy a rákényszerített, privát kezekben lévő monetáris hatalom következtében a magyar nép elsősorban nem önmagának, hanem a pénzvagyon nemzetközi és hazai tulajdonosainak dolgozik, saját fogyasztására, az ország fejlesztésére alig marad. A monetarista diktatúra miatt Magyarországon nemcsak lemaradt, de súlyos hátrányba is került a termelés, a kutatás, a tárgyi infrastruktúra kialakítása az értéket nem termelő spekuláns, parazita pénzgazdasággal szemben. Ezt csak felerősítette a szociálliberális kormányzás, amely állami eszközökkel mesterségesen csökkentette a reálbéreket és a fogyasztást. A pénzvagyon nemzetközi tulajdonosai és a szolgálatukba szegődött hazai elit elérték, hogy a választott demokratikus intézmények, az Országgyűlés és a kormány, kiadja kezéből a pénzteremtés és pénzközvetítés monetáris eszközeit. A népszuverenitás intézményei csupán a másodlagos fiskális eszközöket tarthatták meg. A kormány és a parlament ma már az összes állami feladatot fiskális eszközökkel kényszerül megoldani, azaz adózás útján, a költségvetés segítségével. A költségvetés ezáltal túl lett terhelve, a demokratikus közhatalom pedig gúzsba lett kötve, gyakorlatilag tehetetlenné vált. Hiszen az adóztatással és az adójövedelem újraelosztásával egyedül nem lehet biztosítani a tartós gazdasági növekedést, a munkanélküliség csökkentését és a szociális intézményrendszer működtetését.

A főhatalom birtokába került abszolutista monetáris uralom a fiskális szférát még arra is kényszeríti, hogy ingyenes állami pénzbehajtóként biztosítsa az improduktív pénzvagyon kényelmes, kockázat- és felelősségvállalás nélküli automatikus növekedését. A lakosságból kipréselt adó 1/3-a ugyan-is a pénzvagyon bel- és külföldi tulajdonosaihoz vándorol adósság-szolgálat formájában, amiért a magyar társadalom semmit sem kap cserébe.

A közvélemény tájékozatlan és nincs tisztában szegénysége valódi okaival. A nemzetközi pénzügyi közösség és hazai kiszolgálóik viszont jól ismerik a monetáris rendszert, hiszen szabályait ők találták ki, és legkirívóbb visszaéléseit sem tekintik elítélendőnek, mert jól szolgálja érdekeiket. A Bokros-csomag feladata az volt, hogy a társadalmi fogyasztás szigorú korlátozásával több pénz szabaduljon fel a nyerészkedni idekívánkozó nemzetközi tőke kamatigényeinek a teljesítésére. A gyors jövedelemre vadászó tőke biztonságát pedig a csúszó leértékelés teremtette meg, a nagy jövedelmet pedig a magas reálkamat biztosította. Mindennek az volt az előfeltétele, hogy a magyar állam mondjon le a kamatmentes finanszírozás minden módjáról, ne bocsásson ki pénzt és ne finanszírozza a költségvetési hiányt kamatmentes pénzteremtéssel, amely pedig minden szuverén államot megillető jog. A kamatfizetéssel terhelt, drága pénzkibocsátásra kellett áttérni. A súlyos kamatfizetéssel terhes államkötvények kibocsátásának a kényszerét a bank- és adóskonszolidáció teremtette meg. Ezt a programot még az Antall-kormány indította be, de azóta is egyfolytában tart. A bankkonszolidáció összege a kamatok révén már meghaladja az 1000 milliárd forintot és ezen összeg után kell még több mint 10 éven át fizetni a magas kamatokat, plusz lejáratkor megfizetni a főkövetelést is.

A spekuláns tőke hazánkban ma még nagyobb reáljövedelemhez jut, mint korábban, mivel Nyugaton fokozatosan csökkentek a kamatok, Magyarországon viszont még mindig 20 százalék körül mozog a kamatláb. Az infláció levonása után fennmaradó reálkamat is kiemelkedően nagy. Ennek a magas reálkamatnak a biztosítására van szükség, pl. a benzin árának a 10 százalékos emelésére olyan időszakban, amikor csökken a kőolaj világ-piaci ára és a forgalmazott üzemanyag árában már amúgy is tetemes az állam részesedése adó és illeték formájában.

A költségvetés beszedése és elosztása csak másodlagos fontosságú, függő változó. Arról kellene vitázni, hol az ország sorsát elsődlegesen meghatározó pénzek egésze. Ki dönt felőle? Ki számol el, kinek vele? Ha nincs pénz, akkor indokolják meg a felelősök, hogy miért nincs? Ma a GDP jóval nagyobb, mint 1965-ben volt, viszont a bérek színvonala jelenleg az 1965-ös szinten van. Állami beruházások nincsenek, hát akkor hová tűnik el a pénz? A pénz és a pénzrendszer nyilvánossága nem azonos a költségvetéssel és annak a nyilvánosságával. A költségvetés ugyanis csak része a pénzrendszer egészének. De még a költségvetés sem igazán nyilvános. A költségvetés egyszámláját, mivel mindannyiunk pénze van rajta, nyilvánossá kell tenni, hogy hónapról hónapra nyomon lehessen követni, miként mozog rajta a pénz. Azonnal kiugrana, hogy miközben több százmilliárd forint hever rajta kihasználatlanul, a kormány és a Nemzeti Bank folyamatosan magas kamatozású hiteleket vesz fel a pénzpiacról szükségtelenül és arra kényszeríti az államot, hogy a LIBOR-nál, a Londonban meghatározott nemzetközi kamatszintnél jóval magasabb kamathozamú államkötvényeket bocsásson ki.

Miért vehet fel a kormány és az MNB akár-mennyi hitelt a most élő magyar adófizetők és a jövőbeni magyar nemzedékek terhére? Miért nincs az Országgyűlésnek tényleges hatalma ennek a súlyos kérdésnek az ellenőrzésére? Hogyan adósíthatja el a kormány és az MNB az országot a parlament felhatalmazása nélkül? Nem igaz az, hogy nem képviselhetnénk határozottabban nemzeti érdekeinket a nemzetközi pénzügyi közösséggel szemben.

Ma Magyarországon fele annyi pénz van forgalomban a reálgazdaság igényeinek a kiszolgálására, mint 1986-ban. Ugyanakkor a gazdasági rendszer átalakulása következtében lényegesen megnőtt a gazdasági szereplők száma, vagyis jóval nagyobb utat tesz meg a termék és szolgáltatás. Ennek megfelelően jóval nagyobb volumenű közvetítő közegre, pénzre lenne szükség. Míg 1986-ban a nemzeti össztermék 22 százalékának megfelelő mennyiségű pénz volt forgalomban, ma csak a GDP 11 százalékának megfelelő. Az üzleti bankok együttes mérleg főösszege Magyarországon csak a GDP 67 százaléka. Ez Nyugat-Európában 200 százalék, de még Csehországban is eléri a 150 százalékot. Oroszországban viszont csak 17 százalék. Ez döntően járult hozzá az orosz gazdasági élet tragikus összeomlásához. Mindez nem véletlenül van így. A központi bankok fő feladata a pénzszűke mesterséges létrehozása és ezzel a hiteligény állandó fenntartása. A pénzszűkítésre a további eladósítás végett van szüksége a pénzvagyon bel- és külföldi tulajdonosainak. Ez a pénzszűkítés egyben a hatalmi elit kialakításának is az egyik előfeltétele. Így kerül kevesek kezébe a domináns pénzvagyon, mert kiküszöböli a pénzhiánnyal a versenytársakat a reálgazdaságból, akik veszélyeztethetnék a pénzvagyon tulajdonosok monopolhelyzetét és kamatok formájában kényelmesen bezsebelt munka nélküli jövedelmét.

Mindez a pazarlás és visszaélés az adófizetők pénzével elsősorban azért lehetséges, mert a kormány többé nem számoltathatja be a központi bankot. Az 1989 utáni kormányok kivonultak az elsődleges és a valóban fontos pénzügyekből, de vitték magukkal a parlamentet is, amelynek az MNB alibiből rendszeresen "beszámol", de csak arról, amiről akar. Ez az alibi beszámolás azonban semmiképpen nem felelősségteljes és tételes elszámolás, a nem pénzügyi szakértőkből álló, laikus parlament általi meghallgatása pedig nem tényleges ellenőrzés. Az MNB nem vonható felelősségre lépéseiért és fontos döntéseit, saját hatáskörben, 20 évre letitkosíthatja. Ez ugyan alkotmányellenes, de az Alkotmánybíróság - noha több év állott a rendelkezésére - még nem foglalt állást az emiatt benyújtott állampolgári panasz tárgyában.

A Surányi György irányításával készült MNB-törvény szerint, ha az MNB-nek nyeresége van, az az övé, ha vesztesége van, azt a kormány a költségvetésből megtéríti, de ugyanez a kormány nem láthat bele az MNB intézkedéseibe. 1997-ben pl. az állam nem használt fel 40 milliárd forintot a munkaerőfejlesztési alapból, egyidejűleg 60 milliárdot átutalt az MNB-nek veszteségei pótlására. Azaz pénzügyi átcsoportosítást hajtott végre a közpénzek terhére és a privát pénztulajdonosok javára. Itt meg kell jegyezni, hogy az MNB vesztesége csak kvázi veszteség, azaz nem valóságos, hanem álveszteség, mivel az MNB és vele együtt a többi központi bank sem lehet veszteséges. Egyszerűen azért nem, mert a központi banknak pénzteremtési monopóliuma van és ennek révén bármikor tetszés szerinti összeget írhat a kettős könyvelés követelési oldalára. Ezért szükségszerűen fiktív minden MNB-mérleg. A kereskedelmi és gazdálkodó szervezetek számára kialakított kettős könyvelést nem szabadna alkalmazni egy pénzteremtési monopóliummal rendelkező szervezet esetében. Az MNB pénzt teremt és pénzt semmisít meg. Nem kereskedelmi bank, amelynek ilyen jogosultságai természetesen nincsenek.

Az MNB "vesztesége" is lényegét tekintve könyvelési trükk, amely arra szolgál, hogy további közpénzt vonjon el a költségvetésből és szivattyúzzon át a pénzvagyon tulajdonosokhoz. Az MNB pl. részt vesz igen kockázatos Hedge Fund-műveletekben. Jelenleg is 8-9 milliárd dollár tartaléka van. Az olyan Hedge Fundok, amilyen pl. Soros György Quantum Fundja is, kiemelik az MNB tartalékából a köztulajdonú pénzt képező milliárdokat és a maguk spekulációs műveleteihez használják eszközül. Így keletkezhet az MNB "vesztesége". Miért nem ellenőrzi ezt a kormány és az Országgyűlés, amikor neki ezt a veszteséget pótolnia kell a költségvetésből?

Az új kormánynak tehát vissza kellene szereznie a nemzetgazdaság befolyásolásának tőle elvett monetáris eszközeit.

Meg kellene szüntetnie a restrikciót, és hitelekkel kellene ellátnia a kis- és középvállalkozásokat.

Növelnie kellene jelentősen a bérből és fizetésből élők reálkeresetét.

Fokozatosan át kellene térni a kamatmentes, nemzeti finanszírozásra a függőséget jelentő nemzetközi és belföldi hitelfelvételek helyett.

Az új kormány egyelőre nem korlátozta a magyar társadalom sorsát meghatározó monetáris diktatúrát. 

dr. Drábik János: Demokrácia vagy tragikomédia?

– Gazdasági elemzés –

1. Központi bankok magánkézben
A központi bankok – Magyarországon a Magyar Nemzeti Bank – célja, hogy stabilizálja az adott ország nemzetgazdaságát, pénzkibocsátással, hitelnyújtással, a kamatlábak és a valutaátváltási kulcsok szabályozásával. Ha demokratikusan választott törvényhozás vagy kormányzat ellenőrzi egy ország költségvetési (fiskális) és a forgalomban lévő pénz mennyiségét szabályozó (monetáris) politikáját, akkor a központi bank az egész társadalom érdekét szem előtt tartva kénytelen működni. Ha viszont magántulajdonban van a központi bank részvényeinek többsége, akkor ez a szervezet elsősorban a tulajdonosok privát hasznára van tekintettel. Helyesen állapította meg már csaknem kétszáz évvel ezelőtt Meyer Rothschild, hogy "egy központi bank magántulajdonba vételének valódi oka a részvényesek személyes vagyonának a gyarapítása." Ugyancsak tőle származik az a kijelentés is, hogy "engedjék meg nekem egy ország pénzügyeinek az ellenőrzését, hogy aztán ki hozza törvényeit, az már nem érdekel." A Magyar Nemzeti Bank teljes kivonása a kormány hatásköre alól már valóság. További függetlenítése most már magától az Országgyűléstől is folyamatban van. Erre utalnak a jelenlegi alkotmány módosítására készült tervezetek.

Már arról is érkeztek – egyelőre még nem megerősített – híre, hogy nagy titokban elkezdődtek az MNB formális privatizálását szolgáló előzetes tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal. Az MNB hatáskörének és függetlenségének további növelése az is, hogy 1996 nyarán a pénzügyminiszter megállapodott a Nemzeti Bank elnökével az ún. nullás adósságállomány kötvényesítéséről, azaz arról, hogy az eddig csupán elszámolási tételt jelentő kamatmentes és lejárat nélküli adósság a költségvetést terhelő és kamatozó valóságos adósságként legyen kezelve a jövőben. Ebben az írásban most csak arra kívánok utalni, hogy ezzel a lépéssel a már meglévő államadósság után fizetett évi 550 milliárd forintot kitevő kamatösszeget 850 milliárda növelik, azaz egycsapásra 300 milliárddal emelkedik a költségvetést terhelő kamatfizetési kötelezettség. Ez a kamagfizetési kötelezettség ezentúl egyenrangúan versenyez majd az életbevágó oktatási, egészségügyi és szociális kiadásokkal a szűkös költségvetési forrásokért.

Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a nyugdíjrendszer folyamatban lévő megreformálása címén kötelezővé kívánják tenni Magyarországon – egyedül Európában! – az egyéni befizetéseken alapuló nyugdíjbiztosítást, további tíz és tíz milliárdokhoz juttatva a bankokat, akkor világosabb képet kaphatunk arról, hogy milyen ütemben építi ki pozícióit a bankhatalom, és válik a kormányál is fontosabb döntési központtá hazánkban.Hogy mekkora hatalma vagy egy központi banknak, azzal kapcsolatosan érdemes Lincolnnak azokat a szavait idézni, amelyeket az Egyesült Államok nemzeti banktörvénye elfogadásakor mondott 1863 februárjában: "A pénzhatalom élősködik a nemzeten békeidőben és összeesküszik ellene válságos időkben. Ez a hatalom despotikusabb, mint a monarchia, arcátlanabb, mint az autokrácia, önzőbb, mint a bürokrácia. Olyan válság közeledtét látom, amelytől megfagy ereimben a vér és reszketnem kell hazám biztonságáért. A korporációk kerülnek trónra, a korrupció korszaka köszönt ránk és a pénzhatalom, kihasználva a nép hiszékenységét, mindent elkövet uralmának fenntartásáért egészen addig, amíg a gazdagság néhány kézben halmozódik fel és a köztársaság tönkremegy." Néhány hónapra azután, hogy az említett banktörvény elfogadásra került, a City of Londonban működő Rothschild bank bizalmas levelet írt a new yorki bankárokhoz. Ebből is érdemes idézni néhány mondatot: "Azok a kevesek, akik kiismerik magukat a kamatozó fedezet nélküli pénz rendszerén, vagy csak abban lesznek érdekeltek, hogy minél több hasznot húzzanak belőle, vagy annyira függenek majd kegyeitől, hogy nem fogják ellenezni. A nép többsége viszont nem lesz képes szellemileg felfogni, hogy a pénztőke milyen hatalmas előnyökre tehet szert e rendszer segítségével. Ők zokszó nélkül viselik majd terheiket és talán még csak nem is sejtik, hogy ez a rendszer mennyire sérti érdekeiket."
2. A fedezetlen pénz rendszerének lényege
A fedezettel (pl. aranyalappal) rendelkező pénz bármilyen mennyiségben nem növelhető, ezért ez az új rendszer először korlátozza, majd teljesen kiszorítja a használatból a fedezettel rendelkező pénzt. Az így forgalomba kerülő pénz most már csak hitelpénz, amely egy tollvonással vagy egy billentyű lenyomásával nemcsak korlátlanul növelhető, hiszen a semmiből állítják elő, de amely után mindenki kénytelen kamatot is fizetni a bankoknak. A semmiből teremtett és csak hitel, illetve adósság formájában létező pénz – hitelpénz – után felszámított bármilyen mértékű kamat morálisan elfogadhatatlan és ezért uzsorának tekintendő. De nemcsak a kamat létével, de a mértékével és azzal is probléma van, hogy azt akkor is előre rögzített mértékben és időpontban fizetniük kell a vállalkozóknak, ha vállalkozásuk csak kis mértékben volt nyereséges, vagy nem is sikerült értéktöbbletet előállítani. Holott a kamat az elért értéktöbblet azon része, amelyre a pénzét befektető tarthat igényt egy sikeres vállalkozás esetén. És ha nem volt a vállalkozás sikeres, ha nem sikerült értéktöbbletet előállítani? A kamatot a bankoknak akkor is fizetni kell. Ha pedig a vállalkozó erre nem képes, akkor jön a végrehajtó. A bank aztán árverezés útján lesz fiktív pénzéért valódi értéket hordozó vagyontárgyak tulajdonosa a reálgazdaságban. A fedezetlen pénz rendszerének másik fontos jellemzője, hogy a növekvő gazdasági pénzszükséglete csak fokozott eladósodás és kamatteher vállalásával növelhető. A fedezetlen pénz folyamatos szétterítése a reálgazdaságban tartósan gerjeszti az inflációt. De inflációs hatásúak az exponenciálisan emelkedő kamatterhek is, mert beépülve a termelési költségekbe állandóan felfelé hajtják az árakat. A bakokhoz áramló hatalmas összegű kamatok viszont csökkentik a reálgazdaságban mozgó pénz mennyiségét, amely ciklikusan pénzhiányhoz vezet. A pénzhiány pedig azt jelenti, hogy egyes gazdasági szereplők, bármilyen jól dolgoztak is, nem tudják értékesíteni áruikat, szolgáltatásaikat. Ez csődöket, recessziót, munkanélküliséget vált ki. De hová teszik a bankok a kamatmilliárdokat? Egy részüket visszaforgatják a termelő gazdaságba, újabb hiteleket nyújtva. Ez további eladósodást, növekvő kamatterheket jelent az értéket előállító reálszféra számára. Az eladósodás és kamatfizetés spirálja pedig folytatódik, de most már magasabb szinten. A kamatjövedelem többi része azonban nem tér vissza a termelési szférába, hanem parazita tőkeként spekulál a pénzpiacokon, mivel így több profitot tud elérni, mint az értéket előállító termelő reálszférában.
3. A "stabilitás" megőrzése
A fedezetlen pénz rendszere belső ellentomondásai miatt szükségszerűen nagyon ingatag, törékeny és ezért működtetése folyamatosan stabilizáló erőfeszítéseket igényel. Ezért a pénzvilágban hallható legtöbbet hangoztatott jelszó ma a "stabilitás megőrzése". A stabilitás itt a folyamatosan híguló, elértéktelenedő pénz relatív értékének megőrzésére tett sziszifuszi erőfeszítés: azaz a fogyasztás és a gazdasági növekedés korlátozásával a költségvetés és a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának a megtartása. Ez a fajta stabilitás azok legfőbb érdeke, akik a fedezetlen pénz kibocsátásával és a ráépülő kamatok behajtásával a saját pénzrendszerük egyensúlyát minduntalan felborítják. A megbomló monetáris egyensúlyt ideig-óráig fenn lehet tartani a társadalmi erőforrások átcsoportosításával (lásd Bokros-csomag Magyarországon, a szociális rendszerek beindult fokozatos leépítése Amerikában, Német- és Franciaországban), azaz az adósságszolgálat maradéktalan teljesítése végett csökkenteni lehet a jóléti állam szociális kiadásait egészen addig, amíg azok nem ütköznek a társadalom többségének kemény ellenállásába. A fedezetlen pénz világrendszerré alakítása és fenntartása csak a központi bankok minőségileg új szerepvállalásával volt lehetséges.4. Kiket szolgálnak a központi bankok?
De kiknek engedelmeskednek a független központi bankok, legyenek magántulajdonúak vagy formálisan még köztulajdonban állók? Kiknek az érdekében gyakorolják a pénzügyi és gazdasági élet ellenőrzésének a monopóliumára támaszkodó növekvő hatalmukat? A népszuverenitás elve alapján választott demokratikus kormányoknak és törvényhozó szerveknek, azaz a társadalom egészének a szükségleteit és érdekeit képviselik vagy pedig a magukat előszeretettel "objektív piaci erőknek" feltüntető nemzetközi pénzcsoportok monopolhatalmát, privát érdekeit? Bármilyen lengyen is válaszunk ezekre a kérdésekre, tény, hogy a központi bankok ma már átfogó rendszerré integrálódtak és szerepük egyre növekszik. A rendszer élén a központi bankok központi bankjának a szerepét betöltő bankhármas – a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és a Nemzetközi Fizetések Bankja – áll.
5. Pénzmonopólium vagy szabadpiac
A központi bankok annyiban piacbarát intézmények, hogy alapvető érdekük a nemzetközi pénzpiac fenntartása. A pénzpiac szabályozásának monopóliumával viszont kézben tartják a termelő szféra piaci mozgásait is. Ez pedig gátolja a vállalkozói szabadságot, az áruk és szolgáltatások szabadpiaci versenyét. A nemzetközi pénzpiac ellenőrzésének monopóliuma tehát nem egyeztethető össze a szabadpiaci versennyel. A központi bankok a társadalom demokratikus ellenőrzése alatt nem álló szervezett magánhatalom legfontosabb szerveiként alapvető közfeladatokat vontak magukhoz, ugyanakkor döntéseikben magántulajdonosaik személyes érdekeit tartják szem előtt. Ezen közfeladatok ellátása kapcsán hozott döntéseik kihatnak a társadalom egészénak sorsára, miközben ennek a társadalomnak semmilyen beleszólási lehetősége sincs a központi bankok tevékenységébe. Pl. a formailag még állami tulajdonban álló MNB saját rendeletével 20 évre szólóan hivatali titokká minősítette a hitel- és tartalékállomány szerkezetére, változásaira és döntéseire vonatkozó információkat. Az MNB állami alkalmazott elnökének jelenlegi fizetése pedig havi 3,6 millió forint, ami mintegy hatszorosan múlja felül a miniszterelnök fizetését. A központi bankok a választott kormányok megkerülésével, azok kezét gyakran megkötve irányítják a pénzügyi- és gazdasági életet. Holott a kormányok tagjainak választóik elé kell állniuk és viselniük kell a politikai felelősséget, míg a központi bankok vezetőnek nem kell megmérettetniük magukat demokratikus választásokon. De akarjuk vagy sem, mint tényt tudomásul kell vennünk, hogy ezek az új pénzügyi szervezetek ma már meghatározóan szólnak bele sorsunk alakulásába.
6. Miért kerültek előtérbe a központi bankok?
Miért fejlődhettek az elmúlt két évtized során a kormányoknál is fontosabb intézménnyé a központi bankok? Az egyik ok az volt, hogy a gazdaságigal legfejlettebb országokban a monetáris politika vált uralkodóvá. Ez pedig a központi bankok speciális területe. A másik ok az volt, hogy az Európai Unió közös központi bankjának tervbe vett létrehozása, valamint új központi bankok létesülése Kelet- és Közép Európában arra kényszerítette a kormányokat, hogy világosan meghatározzák viszonyukat ezekhez az új intézményekhez. A harmadik tényező pedig az volt, hogy a kötöttségektől megszabadult, globalizált és elektronizált pénzügyi piacok ráébredtek, segítségre, irányításra, gyámkodásra szorulnak. Azaz monetáris intézmények nélkül nem boldogulnak még akkor sem, ha sokan nem kedvelik ezeket az intézményeket. Ezt a három különböző okot a mindegyikben benne rejlő közös stabilitási iránti igény kapcsolja össze. Stabilitás alatt az adott ország valutása vásárlóerejének és a pénzügyi rendszernek, ezen belül a fizetési rendszernek a stabilitása értendő. Tehát nem a gazdasági növekedés, a jóléti rendszerek, valamint az emberközpontú társadalom fenntartásának a stabilitása, hanem a hitelpénz és kamatfizetés rendszerének zavartalan működtetése. Ez messze több és igényesebb feladatkör, mint a hagyományos jegybankok pénzkibocsátási funkciója az állam bankájának szerepköre. Már említettük, hogy a kamat időmúláshoz kötöttsége és rögzített mértéke, – azaz attól való teljes elkülönítése, hogy a kölcsönzött hitellel sikerült-e vagy sem az adott idő alatt értéktöbbletet előállítani – a fedezetlen pénz alapján működő gazdaságot szakadatlan egyensúlyvesztésbe hajszolja. Ezért a monetáris stabilitás erőltetése lett az egyensúly helyreállításának szinte vallásos dogmája. A vezető ipari országok pénzügyeit kontrolláló központi bankok és az őket háttérből irányító nemzetközi pénzügyi körök az 1970-es évek második felében adták fel a nagyvonalú állami fenntartott gazdasági növekedés politikáját. Ezt persze a korlátlanul előállítható fedezetlen pénz tette lehetővé.
Ennek a Keynes által szorgalmazott politikának az egyik fő célja a munkanélküliség elkerülése és a teljes foglalkoztatottság megközelítése volt. Másik, nem kevésbé fontos célja pedig az államok tudatos eladósítása volt, hogy teljesen át lehessen térni a fedezet nélküli hitelpénz és a kamatfizetés rendszerére. Ez a finanszírozási mód kedvezett a politikai elitnek is, mert népszerűtlen adóemelések mellőzésével tudták politikai programjaikhoz a pénzt beszerezni a központi bankok mindig készséges vezetőitől. Amikor ez az eladósodási folyamat elérte azt a szintet, hogy a magánbankok által kreált hitelpénz már kiszorította a kamatmentes pénz különböző változatait (pl. a nemesfémeket, az egyes államok által kibocsátott kamatmentes pénzeket), akkor a központi bankok hirtelen az infláció megfékezését, a hitelek menedzselését, a kamatlábak és a valutaátváltási kulcsok meghatározását helyezték tevékenységük központjába. Ezzel elkezdődött a neoliberális monetáris politika máig tartó korszaka.
7. Olajárrobbanás – globális manipuláció
Az infláció 1873-74-ben valóban két számjegyű volt még az olyan vezető ipari országokban is, mint az Egyesült Államok és Nagy-Britannia. Ez egyben gazdasági visszaeséssel párosult. A hagyományos befolyásolási módszerek: a kereslet fokozása és a forgalomban lévő pénz mennyiségének növelése már nem bizonyult elegendőnek. A vezető ipari országok nyíltan nem adták fel a gazdasági növekedést, de valójában elfogadták azt a nézetet, hogy a növekedés legfőbb ösztönzője az alacsony infláció, más szóval az árak stabilitása. Éppen ekkor azonban fokozott infláció bontakozott ki az OPEC olajáremeléseként ismert globális pénzügyi manipuláció egyenes következményeként. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a világ pénzügyeit ellenőrző nemzetközi pénzcsoportok ezt a jól átgondolt tervet azért dolgozták ki és hajtották végre, hogy a világ országainak többlet tőkéjét átpumpálják egy globális központi alapba, ahonnan azután ezt a pénzt ki lehet kölcsönözni megfelelő méretű kamattal a tőkehiányban szenvedő harmadik világ országaiba, valamint a szocialista tábor államaiba, nagyrészt kormánykölcsönök formájában. Ezzel rövid távon stabilizálták a világgazdaságot és mesterséges keresletet teremtettek az eladási nehézségekkel küszködő Amerika termékei iránt. Szerepelt számításaikban az is, hogy az energiaárrobbanás nyomán növekvő ütemű infláció csökkenti a fejlett ipari országokban a reálbéreket is. Ilyen tudatosan és jól előkészített "spontán olajárrobbanások" produkálásához, azaz a további sikeres globális méretű pénzügyi manipulációkhoz olyan központi bankokra van szükség, amelyek teljesen függetlenek mindenfajta parlamenti és kormányzati kontrolltól. Ezért a nemzetközi pénzvilág vezetői máig tartó erőteljes kampányba kezdtek a központi bankok autonómiájáért.
A nagyrészt független, azaz a kormányzatokkal szemben erős központi bankok – mint pl. az Egyesült Államok, Svájc és Németország központi bankja – viszonylag eredményesen fékezték az inflációt, de ugyanezt az eredményt a pénzügyminiszter ellenőrzése alatt álló japán központi bank is el tudta érni. Ami pedig az akkor még teljes kormányzati kontroll alatt álló francia bankot illeti, az néha még a Bundesbanknál is alacsonyabbra tudta szorítani az inflációt.8. Magánügy vagy közügy a monetáris politika szabályozása?
A nemzetközi pénzügyi rendszert ellenőrző erők szerint a monetáris politika irányítása demokratikus államban sem lehet választott képviselők kezében, mert a pénz a politikailag legérzékenyebb áru és ezért a pénzügyek irányítását meg kell védeni az illetéktelen politikai, pártpolitikai beavatkozásoktól, a politikai hatalom visszaéléseitől. Ha a kormányok meghatározhatják pl. a kamatlábak mértékét, akkor jól időzítva gazdasági fellendülést indíthatnak be választások előtt, amelynek elkerülhetetlenül bekövetkező inflációs vonzata csak a választások után következne be. Erre az érvre azzal válaszolhatunk, hogy a szervezett magánhatalom, amely néha még az állami közhatalomnál is erősebb, szintén visszaélhet a pénzügyek manipulálásával, ráadásul anélkül, hogy a privát haszonra manipulálóknak valaha is politikailag vállalniuk kellene egy demokratikus választás keretében a felelősséget tetteikért a társadalom nyilvánossága előtt. A központi bankok kormányoktól való függetlenítésének igazi oka azonban az, hogy ez szükségszerű előfeltétele egy államok feletti Európai Központi Bank létrehozásának, majd pedig egy globális központi bank működtetésének. Ennek a világszintű központi banknak lennének a helyi kirendeltségei az egyes államok központi bankjai és csak neki lennének alávetve. Mint már említettük, a globális központi bank szerepét jelenleg három szorosan együttműködő testvérbank, az IMF, a Világbank és a BIS (Nemzetközi Fizetések Bankja) tölti be. Ennek a bankinternacionálénak érthetően útjában állnak a pénzhatalom számára feleslegessé vált nemzetállamok, mert ezek az "idejétmúlt" intézmények csak akadályozzák transznacionális szervezeti rendszerének zavartalan kiépülését és hatékony működtetését.
9. Meg lehet-e fékezni a spekulációt?
A központi bankok harmadik nagy szerepköre a kereskedelmi bankok és más pénzügyi intézmények, valamint a pénzpiacok működésének szabályozása és ellenőrzése. Ha egy központi bank kézben akarja tartani a monetáris politikát, akkor nem térhet ki az elől, hogy a pénzügyi rendszer integritását, stabilitását, a fizetési-elszámolási rendszert valahogyan befolyásolja, irányítsa. Ez így van a gyakorlatban még akkor is, ha egyes országokban az ellenőrzési feladatokat nem egyedül, hanem más intézményekkel közösen látja el. A megkötöttségek feloldása – a deregularizáció, liberalizáció – megnehezítette a pénzmozgások figyelemmel kísérését. Már közhely, hogy komputer gombok nyomogatásával napjainkban milliárdok mozgathatók percek alatt a világ egyik végéből a másikba. Számos spekulációs botrány bizonyítja, hogy az "egy világ, egy piac, egy válság" már nemcsak szavak. Így aztán ismét előtérbe került a "megfelelően szabályozott pénzpiac hatékonysága és általános biztonsága, szilárdsága közti optimális viszony stabilizálásáról van szó. A nemzetközi pénzvilág mértékadó vezetői azt kívánják a központi bankoktól, hogy a pénzpiacok szereplői nagyjából azonos feltételek mellett, azonos szabályokkal versengjenek egymással. Ez nagyon eltérő kultúrák, jogrendszerek, könyvelési és adózási előírások fokozott öszszehangolását igényelné. Minden esetre a központi bankok már a helyükön vannak és döntően szólnak bele a népek sorsába, miközben gondosan készülnek arra, hogy az új globalizált világ kulcsintézményeiként – a népszuverenitás ellenőrzése alól kibújva – átvegyék a vezető szerepet a világ irányításában.
10. Folytatódik az elit alkotmányozása
A magyar népnek eddig nem állt módjában kifejeznie azt az óhaját, hogy az összeomlott reálszocializmus diktatórikus rendszerét milyen játékszabályok szerint működő új demokratikus rend váltsa fel. A kerekasztal tárgyalásokon önjelölt elitek delegáltjai és nem az állampolgárok által választott legitim képviselők állapodtak meg. Ezen tárgyalások végeredményét, a ma hatályban lévő ideiglenes alkotmányt, a reformkommunista rendszer utolsó parlamentje hagyta jóvá és a társadalom mindez ideig nem erősítette meg népszavazással. Az országot ma irányító elit különböző csoportjai még nem jutottak egyetértésre abban, hogy kinek előjoga az alkotmány szövegének megírása. Az átmeneti alkotmány ezt az Országgyűlésre bízza és viszonylag könnyen teljesíthető 2/3-os többséget kíván az új alkotmány elfogadásához. Tekintettel a kormányzó koalíció 72 százalékos parlamenti többségére, ennek a szabálynak az alkalmazása azt jelentette volna, hogy a jelenleg ellenzékben lévő pártok és politikai erők teljesen kimaradnak az új alkotmány elfogadásából. Ez pedig egy különösen gyenge legitimitással bíró új alkotmányt eredményezett volna. Ezért a képviselők többsége megállapodott, hogy csak öt párt megegyezése alapján lehet az alkotmányt módosítani. Ha egy ilyen megegyezést nem sikerül elérni egyes megfogalmazásoknál, akkor annál a résznél a jelenlegi rendelkezés marad érvényben.
1996 májusában a Parlament Alkotmányelőkészítő Bizottsága már benyújtott az Országgyűlésnek egy alkotmánymódosítási javaslatott, amelyet az öt párt előzetesen elfogadott, de ezt a javaslatot éppen a kormány néhány tagja és az MSZP több képviselője nem szavazta meg, ezért lekerült a napirendről. Úgy nézett ki, hogy ebben a parlamenti ciklusban már nem kerül sor az új alkotmány elkészítésére. Hogy most mégis újra elővették az alkotmányozás kérdését, annak feltehetően az az új fejlemény az okda, hogy a korrupciós botrányok miatt és más okból is meggyengült Horn Gyula miniszterelnök fenn akarja tartani a koalíciót az SZDSZ-szel az új parlamenti választásokig. A koalíció ára viszont az alkotmányozás folytatása, amelyet a külföldi és hazai pénzpiaci és gazdasági elit első számú politikai képviselete, az SZDSZ, erősen szorgalmaz. Ez a párt és a mögötte álló elitcsoportok fokozottan érdekeltek a kialakult és számukra igen előnyös viszonyok alkotmányos bebetonozásában. Azért szorgalmazza a véglegesnek tekinthető új alkotmány mielőbbi tető alá hozását, mert ki akarja használni a jelenlegi kormánytöbbség erejét, mivel nem valószínű, hogy még egyszer ekkora parlamenti többsége legyen egy jövőbeni kormánykoalíciónak. Ha nem kerül sor az ideiglenes alkotmány egyszeri és átfogó módosítására, akkor megmarad a jelenlegi, átmenetinek szánt és több szempontból kiforratlan, befejezetlen, egyes részeiben inkoherens alkotmány, és folytatódhat a rendelkezéseiből fakadó konfliktus az Alkotmánybíróság és az Országgyűlés között. Ez pedig potenciálisan kedvezőtlen lehet az új uralkodó elit megszerzett privilégiumaira, mivel az erősen aktivista Alkotmánybíróság a törvényhozásra és a kormányra is kötelező döntéseivel gyakran a "láthatatlan alkotmány" (a szöveg mögött meghúzódó alkotmányos elvek) rendelkezéseit teszi láthatóvá és túlzott hatáskörével egyes szakértők szerint még "alkotmányos diktatúrát" is gyakorolhat.
Az 1989 évi alkotmánymódosítás a politikai erők akkori kompromisszumát tükrözte, amelyben lemondtak egy forradalmi, azaz gyökeresen új alkotmány megteremtéséről. A kerekasztal tárgyalásokon kialkudott szöveget később az MDF-SZDSZ paktum lényegesen megváltoztatta. Az egész akkori alkotmányozást a politikai sietség jellemezte, szakmailag sem volt elég idő egy kiérlelt szöveg elkészítésére. Az alkotmányozók nem akartak időnyomás alatt olyan alkotmányt elkészíteni, amelynek a szövegéből nem látják világosan az őket érintő előnyöket és hátrányokat. A jelenlegi alkotmányozás elsődleges célja az alaptörvény új, koherensebb formába öntése, mert a demokratikus alapelvek és a jelenlegi politikai rendszer szerkezeti megváltoztatásáról, azaz egy tartalmilag új alkotmány elkészítéséről, nincs szó. Tény, hogy a jelenlegi alkotmány, ha nem is teljesen zavartalanul, de működik. Egyáltalán nem biztos, hogy újabb politikai kompromisszumokkal és belterjes szakmai vitákkal egy jobbal lehet lecserélni. Az alkotmányozást sürgető elit csoportok, a rendszerváltás nyertesei, az ideiglenes alkotmány gyenge legitimitását szeretnék megerősíteni és így alkotmányosan is stabilizálni kedvező helyzetüket. És ezt most kell megtenniük, mert nem valószínű, hogy még egyszer ilyen kedvezőek legyenek számukra a parlamenti erőviszonyok.
11. Hogyan történjen az alkotmányozás?
Az alkotmányozás kivitelezésére három elképzelés van. Az első változat szerint az országgyűlés alkotmányozó gyűléssé nyilvánítaná magát és a megállapodott 4/5-ös aránnyal fogadná el az új alaptörvényt. Ez a felülről történő eljárás kevés kockázattal jár az uralkodó elit számára, de az új alkotmány legitimációja sem lenne erős, mivel hiányozna ezúttal is a széles társadalmi részvétellel kialakított konszenzus. A második elképzelés, amelyet elsősorban a Kisgazdapárt szorgalmaz, a lehető legnagyobb társadalmi részvétellel történő népi alkotmányozást ajánlja. Az alkotmányt először is egy külön alkotmányozó gyűlés fogadná el. Ebben a szervezett közhatalmat és a szervezett magánhatalmat képviselő elitek helyett elsősorban a civil társadalom képviselői vennének részt. Az egyes fontos kérdésekről – mint például a kétkamarás parlament, a közvetlenül választott erős köztársasági elnök, az alanyi jogon járó és kikényszeríthető szociális jogok, a halálbüntetés megengedhetősége, a jegybank visszahelyezése a kormány ellenőrzése alá, a népszavazás széleskörű megengedése – külön-külön dönthetnének népszavazással az állampolgárok. A harmadik elképzelés az, hogy ezúttal is az elitek készítsék el az alkotmányt a széleskörű érdemi viták mellőzésével és az állampolgárok tényleges beleszólásának kizárásával, de azért, hogy a népi alkotmányozás látszatát keltsék, most népszavazással hagyatnák jóvá ezt az újabb változatú elitista alkotmányt.
12. Itt az idő az emberközpontú alkotmányozásra
Egyre több magyar úgy látja, hogy olyan új alkotmányra lenne most már szükség, amely a látszatértékek helyett a társadalom túlnyomó többségének a valódi és hosszú távú szükségleteit, érdekeit, értékeit veszi elsősorban figyelembe és az ezeket kifejező elveket fogja rendszerbe. Egy ilyen nem elitista alkotmány elkészítéséhez egy új szöveg megfogalmazása nem elegendő. A megoldandó feladat az, hogy a társadalom többsége elismerje és magáénak vallja az alkotmányozás végeredményét. Ezért eljött az ideje, hogy a hivatásos politikai és szakmai elit párbeszédet folytasson a laikus állampolgárok, a civil társadalom képviselőivel. Az új alkotmánynak az embert kellene a központba állítania, a természetes személyt, a népszuverenitás igazi letéteményesét és védenie kellene azokat a közösségeket is, amelyekben él, mert az egyes személy csak közösségi kapcsolataiban tudja kiteljesíteni egyéni szabadságát Alanyi jogon járó, kikényszeríthető szociális jogokra van szükség, amelyek védik a társadalom legfontosabb alapközösségét, a családot. A Bokros-csomag kapcsán éles vita bontakozott ki a szociális intézményrendszer reformjáról. A szociális jogok alkotmányos szűkítését kívánók azzal érvelnek, hogy véget kell vetni az állami elosztás eddigi gyakorlatának, mivel a "koraérett jóléti állam" felett eljárt az idő. Különösen sérelmezik, hogy az állam abból a jövedelemből adjon szociális juttatásokat, amelyeket adózással elvon a legnagyobb jövedelműektől. Az éjjeliőr szerepre korlátozott liberális államnak, a jogbiztonságot nyújtó szolgáltató államnak ez nem feladata. Nem avatkozhat be a gazdasági életbe és nem nyúlhat be a gazdagok zsebébe csak azért, hogy a rászorulókat szociálisan támogathassa. Arról azonban nem tesznek említést az állami beavatkozás eme liberális ellenzői, hogy ugyanez az állam olyan szabályozókat fogadott el, amelynek révén 1989 óta hathatós állami és kormányzati közreműködéssel, – vagyis állami beavatkozással, – az egész magyar társadalom együttes munkája eredményeként létrejött közvagyon 70 százaléka a lakosság néhány százalékát kitevő szűk réteg magántulajdonává lett érdemleges ellenszolgáltatás nélkül, illetve mélyen az értéke alatt kiárusítva külföldiek tulajdonába került. Egyidejűleg az ezen a köztulajdonon fennálló hatalmas adósság a társadalom 80 százalékát kitevő vagyontalan polgárok nyakába szakadt. A nemzeti jövedelem kormányzati segédlettel való átcsoportosítása a szegény rétegektől a szűk gazdag elit számára, pénzpiaci, monetáris és fiskális technikákkal pedig ma is folyik. Ez ellen az állami beavatkozás ellen azonban nincs kifogásuk. Vajon milyen érdekek és elvek vezérlik őket e kettős mérce alkalmazásánál?
13. Újgazdagok – állami segédlettel
Az állami elosztással tényleges gazdasági teljesítmény nélkül, – nagyrészt korábbi pártállami pozícióit, kapcsolatait és hálózati tőkéjét kihasználva – tehát érdemtelenül nagy vagyonhoz jutott szűk réteg tartozik annyival azoknak, akiknek a közös tulajdonát kisajátította, hogy egoista kapzsiságát korlátozva eltűrje a szociális ellátás minimumát a kifosztott vesztesek számára ugyanezen állam részéről. Az állam tette lehetővé a vagyonátcsoportosítást a gazdagokhoz, méltányos, hogy ugyanez az állam biztosítsa a szociális jogok alapján járó létminimumot a vagyon nélkül maradt középrétegeknek és a teljesen kiszolgáltatott szegényeknek, egyfajta végkielégítésként. A méltányosság, igazságosság, szolidaritás, gazdasági eseélyegyenlőség elveinek a bevitele az alkotmányba ma aktuálisabb, mint valaha. Nem gyengíteni kell az alkotmányban a szociális jogokat, hanem erősíteni. A magyar társadalom gyenge szolidaritási struktúráit támogatni kellene pl. olyan alkotmányos rendelkezéssel, amely előírná a kormány számára – német mintára – az egyeztetési kötelezettséget az érdekképviseleti szervekkel. Valódi társadalmi demokrácia nem lehetséges az esélyegyenlőséget minden nemzedék számára fenntartó-megújító gazdasági demokrácia valamilyen formája nélkül. Ha a most folyamatban lévő alkotmányozás kitart a szociális jogok korlátozása, illetve megvonása mellett, akkor szembe kerül a társadalom túlnyomó többségével. Olyan alkotmányt hoz létre, amelynek az elfogadottsága a jelenleginél is kisebb lesz. Az eredeti cél, azaz az alkotmány legitimációjának erősítése helyett, annak ellenkezőjét fogja elérni. A jelenlegi ideiglenes alkotmány gyenge legitimitását egyébként a választások bizonyítják a legszemléletesebben. A magyar társadalom jelentős tömegei eddig nem tudtak tartósan azonosulni egyik párttal sem, mint saját politikai képviselőjükkel. A korábbi konzervatív és a jelenlegi szociálliberális koalíció pártjaiból egyaránt kiábrándultak, mert ezek a pártok kormányra kerülve nemcsak hogy nem valósították meg választási ígéreteiket, hírdetett programjaikat, hanem gyakran azzal homlokegyenesen más politikát folytattak. Így például a konzervatív koalíció ígéretet tett az adósságkönnyítés kiharcolására és a reprivatizációra, amelyeket nem hajtott végre. A szociálliberális koalíció pedig szociálisan érzékeny, szakértői kormányzást, gazdasági növekedést ígért. Nehéz lenne elképzelni a kül- és belföldi pénztőkének jobban kedvező, a magyar társadalom gyenge és kiszolgáltatott rétegeit keményebben sújtó, antiszociálisabb kurzust, mint amilyet a jelenlegi szocialista többségű kormányzat folytat. A gazdasági növekedés pedig a mai napig csak üres ígérgetés.
14. A választási ígéretek megszegésének alkotmányos tilalma.
Ezért előbb-utóbb elkerülhetetlenné válik, hogy alkotmányos rendelkezés írja elő a választási ígéretek, és a meghírdetett pártprogramok betartásának kötelezettségét, mint a legitim kormányzás elengedhetetlen alapfeltételét. Ha széles társadalmi részvétellel történő népi alkotmányozás folyna, akkor már most bekerülhetne ez az előírás az alkotmányba. Így például az Alkotmánybíróság illegitimnek és ezért antidemokratikusnak és egyben alkotmányellenesnek nyilvánítaná azt a kormányt, amelyik homlokegyenest más politikát folytat, mint amilyenre választási programjában kötelezettséget vállalt, amelynek segítségével hatalomra került. Kormányzati legitimitása, a szuverén néptől való felhatalmazása erre a programra szól. Ha eltér ettől, már illegitimmé válik. Ilyen esetben le kell mondania és előrehozott választásokat kell tartani. Természetesen nem könnyű szabályozni, miként lehet egy ilyen lépést alkotmányos technikákkal kikényszeríteni. Azonban, ha ezen a magyar választópolgárok számára oly kiábrándító gyakorlaton nem sikerül változtatni, akkor a négy évenkénti általános választások tétje csupán annyi lesz, hogy a választók eldönthetik, melyik párt előjoga legyen a következő kormányzati ciklusban választási ígéreteinek minden következmény nélküli megszegése. Ez pedig a demokrácia talán legfontosabb, a nép számára még fenntartott aktusát is színjátékká, paródiává, sőt bohózattá zülleszti. Hosszú távon pedig egy degenerált rendszerré korcsosítja a parlamentáris demokráciát.
15. A szervezett magánhatalom és az alkotmány
A pénzpiac és a tőkés társaságok gazdasági kényszerre és bőséges anyagi forrásokra támaszkodó szervezett magánhatalma nemcsak a civil társadalom, de az állami közhatalom autonómiáját is veszélyezteti a mai Magyarországon. A folyamatban lévő alkotmányozás egyik legveszélyesebb törekvése pl. az, hogy tovább kívánja növelni a Magyar Nemzeti Bank kivonását a népszuverenitásból származó nemzeti ellenőrzés minden formája alól. Ha ez bekerül az alkotmányba, az a magyar állam gazdasági, pénzügyi szuverenitásának a végét jelenti. Az MNB máris állam az államban, de ha uralkodó elit javaslatát elfogadják, akkor már semmilyen jövőbeni demokratikusan választott kormánynak nem lehet többé befolyása az olyan fontos közügyekbe, mint a pénzkibocsátás, a kamatszabályozás, a hitelfelvétel és adósságszolgálat, a forint árfolyamának meghatározása, az infláció mértékének közvetett irányítása, a pénzpiac működésének szabályozása. Az MNB változatlanul működhet, mint a közpénzeket a nemzetközi és hazai pénzoligarchia privát vagyonába átszivattyúzó szerkezet, amely eltitkolhatja a társadalom nyilvánossága elől a ma is zavartlanul folyó jövedelemátcsoportosító tevékenységére vonatkozó adatokat. Ha az MNB-re vonatkozó javaslat bekerül az új alkotmányba, akkor meg lesz bénítva minden jövőbeni kormány, mert semmilyen gazdasági-pénzügyi programját nem lesz képes végrehajtani a kizárólag nemzetek feletti elkötelezettségű és csak a pénzpiac transznacionális szabályrendszerének engedelmeskedő MNB ellenállása miatt. Mi indokolja, hogy egyedül az MNB-nek legyen önálló jogszabályalkotási joga a főhatóságok közül? Miért nem sorolják be az MNB-t az Állami Számvevőszék által ellenőrzött intézmények közé? Az alkotmány szabályozási elveiről szóló javaslat indokolása szerint azért csak a jegybanki rendelkezés igényel alkotmányos elismerést, mert az MNB a kormány alá nem tartozó, önálló feladatkörű szervezet. De éppen ez az, ami elfogadhatatlan, mert ellenkezik a népszuverenitás és a demokrácia alapelveivel egy önálló bakhatalmi ágazat alkotmányjogi kiépítése. Ha a kormány nem ellenőrizheti az MNB-t, akkor ezt talán pótolja, hogy az MNB elnöke egyszer egy évben beszámol a nem szakemberekből álló Országgyűlésnek, miközben egy igazán fontos adatok titkosítva vannak!!! Egy ilyen beszámoló alkalmas a társadalmi érdekek érvényesítésére a hitelek és kamatok bonyolult világában? Miért hiányozzék az alapos társadalmi kontroll a mai globalizálódó világrendszerben döntő hatalmi tényezővé vált multinacionális pénzhatalom első számú magyarországi képviselete felett? Ha a javaslat bekerül az alkotmányba, akkor a nemzetközi pénzpiac játékszabályai a jövőben mindig elsőbbséget fognak élvezni a nemzeti szükségleteket és érdekeket kifejező kormánydöntésekkel szemben. Ez pedig lehetetlenné teheti egy nemzeti kormány sikeres működését. Az adósságfüggésből való kikerülésnek egyik legfontosabb előfeltétele az MNB szoros kormányellenőrzés alá vétele és a magyar állam pénzügyi és gazdasági szuverenitásának helyreállítása. Befejezésül megállapíthatjuk, hogy mindaddig, amíg elitalkotmányozás folyik és az alkotmányozók nincsenek tekintettel a társadalom túlnyomó többségének valódi szükségleteire, érdekeire és értékeire, amíg nem kerül sor széles körű és érdemi párbeszédre a civil társadalommal, addig illúzió marad az "alkotmányközösség", az "alkotmányos hazafiság" kialakítása, amelyet oly nagyon szeretne a nemzethet és az államhoz való tartozás helyébe állítani a mai Magyarországon uralomra került új oligarchia.

Jelentkezzem-e az izraeli hadseregbe?

13+1 kérdés egy hirdetés kapcsán

Mióta kidobtak a Magyar Honvédelmi Minisztériumból, a hadsereg közelébe vágyakozok, sőt néha a sereggel álmodom. Nemcsak azért, amit a jó múltkor írt rólam egy budapesti, Nagykörúton belüli, "pszichológiailag ellenzéki" (jelenleg kormánypárti) szennylap, hogy ti. lerohanom Erdélyt, a Felvidéket és egyéb magyar területeket, hanem azért is, mert egyre inkább vonzódom az ésszerű parancsuralomhoz. Tekintettel arra, hogy nem szolgálnék szívesen Keleti ezds. et. parancsnoksága alatt, sokáig azt hittem, hogy vágyaim beteljesületlenek maradnak. Most azonban - hála a Magyar Fórum hirdetésének, ami nagyfokú figyelmességgel vette át az Erec című budapesti zsidó lapból - sóvárgásom beteljesülni látszik.
A hirdetés:
"Ha igazán vágyik a kalandra Jelenkezzen önkéntes munkára az izraeli hadseregbe! Háromhetes programok a vállalkozó kedvűek részére a legbátrabbak között a Sar-El szervezésében... (...) A jövő most Izraelben van"
Nos, vegyük sorra ezeket a páratlan lehetőségeket, hiszen az embernek gondolnia kell a jövőjére. Kalandra mindig is vágytam, főleg katonaira. Ezért mondtam igent annak idején Antall József fölkérésére, hogy leendő kormányában vezessem a honvédelmi tárcát. (Hogy később mégsem ez történt, az azt bizonyítja, hogy voltak mások is, akik még jobban szerették a kalandot.) Bátor is nagyon szerettem volna lenni, főleg kisgyerek koromban. Most pedig egyenesen a legbátrabbak között lehetek - sajnos csak három hetet, de talán így is ragad valami bátorság az emberre. Mert hiszen tényleg nagy bátorság szükséges ahhoz, hogy az ember a legmodernebb amerikai és izraeli fegyverekkel fölszerelve palesztin asszonyokat és gyerekeket lövöldözzön. Lehet, hogy csak zsidó kibucot kell építenem majd az arab százezrek között az izraeli hadsereg védőszárnyai alatt, de ez is több, mint a semmi. Óriási bátorság lehet abban a hatalmas gyűlölettengerben ezt a nemes feladatot végrehajtani. Hopplá! Most jut eszembe, hátha a tervbe vett Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kibucot kell majd fölépíteni, s okulva a nemzetközi tapasztalatokból - védve a legbátrabb építőket - ideszállítanak egy tapasztalt izraeli dandárt?! Az izraeli hadiipar és haderő ugyanis már a '90-es évek legeleje óta mindenáron be akar épülni a magyar hadiiparba és hadseregbe, ezzel az akcióval ezt a szándékot is meg lehetne valósítani. Amint a budapesti verebek csiripelik, az izraeli hadiipar bizonyos részei már úgyis itt vannak. Hadd jöjjön a többi is, s aki ezt ellenzi, az nyilvánvalóan antiszemita, valamint kihajítják a Honvédelmi Minisztériumból. (A részletekről a nagyon bátor budapesti sajtónak talán meg kellene kérdeznie az Antall-kormány egykori védelmi miniszterét.) A hirdetés kapcsán volna néhány kérdésem a magyar államvezető elvtársakhoz:
1. Van-e izraeli-magyar államközi egyezmény, amely engedélyezné, hogy bármely szervezet toborozhat egy idegen hatalom haderejébe magyar állampolgárokat?
2. Mi történik akkor, ha mondjuk katonaköteles magyar ifjak jelentkeznek egy idegen hatalom hadseregébe? Nem kell bevonulniuk a biztonsági kockázat miatt a magyar honvédséghez katonának? Ezek szerint háromhetes izraeli nagy kalanddal kikerülhető a hazai katonáskodás?
3. Van-e az izraeli hadseregben biztonsági szolgálat, amelynek tisztjei nyilvánvalóan találkoznak - természetesen munka közben - a jelentkezett magyar fiatalokkal? Esetleg egyik-másik magyar állampolgárt beszervezhetik magyarországi hírszerzői munkára?
4. Van-e mostantól kezdve a magyar katonai biztonsági szolgálat kémelhárító osztályának izraeli alosztálya, amely azzal foglalkozik, hogy kiszűrje a magyar katonák közül ennek az idegen hatalomnak az ügynökeit? A budapesti Országgyűlés az 1997-es költségvetésben megnövelte-e emiatt a hadsereg költségvetését?
5. Mi történik akkor, ha a gonosz antiszemita magyar katonai biztonsági szolgálat mondjuk munka nélküli fiatalnak álcázott biztonsági vagy hírszerző tiszteket küld az izraeli hadseregbe? Hogy lehet az, hogy az izraeli kormány és hadsereg nem tart ettől? Vagy éppen az a cél, hogy a magyar hírszerzőket izraeli (kettős) ügynöknek szervezze be, s ilyen módon épüljön be a magyar hadsereg egyik legtitkosabb szervezetébe? Ejnye-bejnye.
6. Lehet, hogy az izraeli hadsereg közbejötte csak elfedi azt a célt, miszerint több országból odacsábítanak fiatalokat kibucot építeni az arabok közé, hogy aztán az egész világ előtt azt bizonyítsák velük, hogy lám, a világ fiatalsága egyetért Izrael törekvéseivel?
7. Lehet, hogy mindkét cél, tehát az izraeli katonai titkosszolgálat fölfrissítése és a politikai manipuláció egyszerre igaz?
8. Lehet-e, hogy ez a budapesti "toborzóiroda" csak izraelita vallású magyar állampolgárokat toboroz? Hirdetésükben erről ugyan nincs szó, de nem zárható ki ez a szándék. Ebben az esetben megkérdezhetjük, hogy mire föl ez a faji kivételezés?
9. Mit jelent ez a mondat, hogy "a jövő most Izraelben van"? Miért, a toborzóiroda magyar állampolgárságú munkatársai és vezetői szerint Magyarországon nincs kilátás a jövőre? Netán egyformán ítéljük meg az SZDSZ tevékenységét?
10. A toborzóiroda munkatársai talán nem magyar állampolgárok? Akkor pedig melyik magyar törvény alapján toboroznak magyar állampolgárokat? Sőt, ebben az esetben hogyan mernek, beavatkozva a magyar belügyekbe, ilyen lesújtó véleményt hangoztatni a mostani kormányunkról, az SZDSZ-ről, az ellenzékéről?
11. Ha ilyen törvény nincs, akkor melyik mostani kormánypárti vezető politikus szóbeli vagy írásbeli engedélye alapján toboroznak?
12. Ha esetleg még az egykori Antall-kormány valamelyik vezetője engedélyével toboroznak, akkor azt szeretném tudni, hogy név szerint kitől származik az engedélyük.
13. A magyar állam vezetői nem gondolnak arra, hogy ha ez az akció eredményesen zajlik, akkor ez nem tetszik majd bizonyos "szélsőséges terrorista" arab köröknek, s esetleg fölrobbantanak - mondjuk - egy-két magyar iskolát vagy katonai lőszerraktárt? Ne adj' Isten, éppen a budakeszi úti zsidó iskolapalotát?
Plusz 1.
14. A katonai biztonsági szolgálat egyik-másik parancsnoka véletlenül nem emlékezik-e egy, a fönti témakörre vonatkozó 1992. évi parancsomra, amit a szolgálatnak szabtam, s amire a biztonsági szolgálat parancsnoka annak idején nagyon furcsa választ adott nekem? Tény ugyanis, hogy ez a hirdetés már a kilencvenes évek legelejétől kezdve rendszeresen megjelenik a magyarországi sajtóban. El tudnám képzelni, hogy a budapesti parlament valamelyik ellenzéki frakcióvezetője összesítő kimutatást kérne - nyilvánosan! - a kormánytól, de azt is lehet, hogy az 1990. 55. tv. alapján egyenesen ezektől a budapesti illetőségű zsidó szervezetektől kérnek tájékoztatást nagyon rokonszenves tevékenységükről. E törvény értelmében a válaszadás kötelező, elmaradása esetén pedig az államügyészségnek és a magyar titkosszolgálatoknak keletkezne szép szakmai feladata. (Az persze más kérdés, hogy a budapesti katonai és belügyi titkosszolgálatok egyik-másik parancsnoka és tisztje melyik budapesti párt ügynöke, sőt hány helyre dolgozik, s hány helyről kap fizetést.) Azt hiszem, mégsem lépek be az izraeli hadseregbe. Inkább maradjak továbbra is gyáva cenk. Viszont mégis várom a magyar jövőt.
Raffay Ernő

A hirdetés a Magyarországon legálisan terjesztett Erec újságban jelent meg a Szochnut nemzetközi cionista iroda megbízásából. Csak remélni tudom, hogy a zsidó fiatalok önkéntes munkaszolgálata után nem a magyarság lesz ismét az, amely - kevésbé önkéntesen - kénytelen lesz egy újabb kárpótlási kampány után a zsebébe nyúlni...

Az Izraeli hadseregbe lehet jelentkezni , de polgárőrnek nem , a magyar védelmi pozíciót nem lehet erősíteni , mert akkor a zsidó világhatalom gyöngítve lesz.

Milliárdok gyűlölködésre

Princz Gábor bukása és a Postabank menedzsmentjének menesztése létében veszélyezteti Magyarország legnagyobb sajtóbirodalmát. Az 1995. május 4-én bejegyzett Postabank Sajtóholding tulajdonában 18 újság található, rendkívül egyoldalú politikai elkötelezettséggel. A liberalizmus különféle irányzatai között egyensúlyozó Magyar Nemzetet leszámítva, a Postabank politikai kiadványai a legszélsőségesebb SZDSZ-es nézeteket képviselik.

A közélet valamennyi megvásárolható szereplőjének kedvében járó Princz Gábor az MDF kormányzása idején a Lakitelek Alapítványt is támogatta, Hornék alatt pedig közreműködött az MSZP politikusainak ingatlanügyleteiben. A bukott miniszterelnök remetehegyi villáját is a Postabank finanszírozta meg. Arról viszont nincs hír, hogy a szabaddemokraták közvetlenül is részesültek volna a Postabank adományaiból. Az ő jóindulatukat a kis példányszámú, csupán veszteséget termelő ultraliberális lapok támogatásával igyekezett megszerezni a második legnagyobb lakossági bank első embere.

Kapcsolatépítő befektetései révén a Postabank lekenyerezte az előző két kormányzati ciklus döntés-hozóit, ám az állami költségvetésnek ez legalább 50 milliárd forintjába került, és a teljes konszolidációra még több tucat milliárdot kell költeni. Ez azt jelenti, hogy az adófizető magyar állampolgárok súlyos tízezrekkel támogatják személyenként a Postabankot.

Nem kis részben olyan lapok megsegítésére megy el a pénzünk, mint a Kurír, a Beszélő, a Magyar Narancs és a 168 Óra. Ezek az újságok a nemzetközi visszhangot is kiváltó, de minden alapot nélkülöző rágalmakkal, a keresztény értékek gyalázásával és obszcén stílusukkal szereztek kétes hírnevet.

Tevékenységük tipikus példája a Kurír hordóügye. A bulvárlap szerkesztői "félreértettek" egy parlamenti bekiabálást. A "Hordót a szónoknak!" mondatban elhangzott "szónok" szót "zsidó"-nak hallották, és hallucinációjukból világra szóló botrányt provokáltak. A Magyar Narancs - amely fideszes lapként indult, majd az SZDSZ extrémjeinek szócsöve lett - "Cápalátogatás" címmel köszöntötte a Magyarországra érkező II. János Pál pápát, az MDF-fel szembeni kritikája pedig abban nyilvánult meg, hogy elküldte a "faszba" Boross Péter kormányát. Talán kulturáltabb, visszafogottabb, de hasonló hangvételű uszítást folytat a Beszélő és a 168 Óra is. Növekvő költségekkel és csökkenő példányszámmal.

Ha az új kormány - ígéreteinek megfelelően - felszámolja a Postabank veszteséges, a banki tevékenységtől idegen vállalkozásait, a liberális szélsőség propagandistáinak is megteremti a lehetőséget, hogy bizonyítsanak az általuk sokat emlegetett piacgazdaság körülményei között. Ám erre, az adófizetők pénzén való élősködés és a gyűlölet szponzorainak segítsége nélkül, alkalmatlanok. Az elvakultság és a fanatizmus Magyarországon nem piacképes. 

Magyarország fizetési mérleghiányának okai

A folyó fizetési mérleg első negyedéves, 574 millió dollárra tehető hiányának okait és az éves szinten történő időarányos mérséklését némileg másban vélem felfedezni, mint az azonnal pánikintézkedésekért sikoltó baloldali kórus. Igen pozitív ténynek látom, hogy az ipari termelés volumene folyamatosan emelkedik, igaz azonban, hogy a mezőgazdasági termékek kivitele csökkent. Az inflációs várakozásaimban komoly esélyét látom a kedvezőtlen első negyedéves adatok ellenére is az év végén elérhető egy számjegyű inflációs rátának, mely reményeim szerint évi 1,5-2 %-kal tovább csökken majd.

A hiány okai a külkereskedelmi áruforgalomban keresendők. Magyarország a globalizációs folyamatok begyűrűzésének nyomán a multik jóvoltából egyre inkább importfüggő országgá válik. A jövőnket éljük fel. Teljesen nyilvánvaló ugyanis, hogy a szerény pénzügyi eszközökkel felvértezett magyar cégek képtelenek hatékony ároffenzívát indítani a velük szemben meglehetősen elutasító EU tagállamaiban, de akár még itthon is, így a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának fenntartását meglehetősen nehéz feladatnak látom.

Mi tehát a megoldás? Véleményem szerint olyan átfogó piaci szabályozás bevezetése, mely adminisztratív eszközökkel igyekszik felszámolni a magyar gazdaság importtól való függőségének felszámolását. Ennek alapkövei lennének azok az intézkedések, melyek százalékos arányban szabnák meg a külföldi tulajdonba került kereskedelmi egységekben a magyar áruk arányát az importtermékekhez viszonyítottan. A jelenlegi gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy a multik a velük transzkontinentális együttműködésben álló beszállítóik termékeit propagálják, sokszor meg sem jelenítve a magyar termékek kínálatát Ennek következtében a magyar cégek egyre inkább kiszorulnak ebből a gyorsan bővülő piaci területekről, és lényegesen nagyobb ráfordítással építik ki felvásárlói hálózatukat a multik által egyenlőre(!) szabadon hagyott piaci szegmensekben. A meghozandó intézkedések felügyeleti szerve a ma még gyerekcipőben járó, kis hatékonysággal működő Gazdasági Versenyhivatal lenne, mely csupán ilyen módon lenne képes a multik gazdasági erőfölényének kompenzálására. Hasonlóan fontosnak ítélem a beszállítói kör állami eszközökkel történő támogatását, akár jól ellenőrzött projektekre nyújtott inflációközeli kamatozású hitelekkel is, melyeket beruházási javakra és forgóeszköz-állomány bővítésére lehetne felhasználni. Igen fontosnak tartom a kiváló minőségű magyar termékek pozitív megkülönböztetését, akár protekcionista eszközökkel is. Igen, ne legyünk szégyenlősek, protekcionista intézkedések szükségeltetnek, olyanok, melyekkel az összes EU-tagállam él saját gazdaságának védelmében. A magyar termékek csekély presztízse szintén elősegíti az ország importfüggőségének elhatalmasodását, így a külkereskedelmi mérlegre is hiányt gerjesztő hatással van.

Valóban igaz, hogy az erős magyar forint fenntartása is az importból élő cégek alapvető érdeke, s hogy a forint leértékelése exportösztönző hatású. Ne felejtsük el azonban, hogy a forint drasztikusabb leértékelése, vagy a csúszó leértékelés mértékének nagyságrendekkel történő emelése általános bizalmatlanságot szülhet a tőzsdei befektetőkben, és az önálló befektetéseket eszközlő vállalatok managementjében egyaránt, így könnyen lehet, hogy az általad kívánt forintleértékelés eredménye az ijedt tőkekivonások nyomán pont az ellenkező végletbe csap át, különösen az erősen importfüggő cégek esetében, s ez pedig a nemzet vagyonának devalválódását segíti elő. Mivel a leértékelés eredménye véleményem szerint meglehetősen nehezen jósolható előre, igen kockázatos lépésnek tartanám annak bekövetkeztét. Különösen károsnak ítélem az olyan "fakézzel" végrehajtott durva beavatkozásokat, mint a szociálliberális kormányzat idején Bokros Lajos által puccsszerűen bedobott 8 %-os forintleértékelést, hiszen ez alkalmas lehetett a befektetői bizalom megingatására.

Különösen feszítő gondnak látom a társadalombiztosítási önkormányzatok reformjának elhúzódását. A szocialisták vezette koalíció bűnös ténykedésének nyomán a TB részvény-portfóliójából százmilliárdok tűntek el, és meglehetősen szerencsétlenre sikeredett az új nyugdíjbiztosítók térhódítása is, hiszen az egyébként is meglehetősen lyukas szociális háló hasadékai tovább nőttek, újabb tömegeket ejtve a mélybe. Az állami szintű egészségügyi ellátás minősége tovább romlott, úgy, hogy egyre többen kerültek ki annak alacsony nívójú védelméből is. A piaci alapokon működő egészségügyi létesítmények és a hasonló profilú állami intézmények közti hasadék már-már áthidalhatatlannak tűnik.

Hosszabb távon égető probléma az oktatási terület finanszírozásának pillanatnyi helyzete, hiszen ezen belül is nyilvánvalóan struktúraváltásra van szükség. Az egyetemi integráció sokat vitatott takarékossága üdvözlendő, azonban az oktatásra fordított összegek felosztása már komoly kívánnivalókat hagy maga után. A diákok számához viszonyítottan a tanárok száma másfélszerese az EU-átlagénak, így természetes, hogy a tanári fizetések GDP-aránya rosszabb képet mutat, mint a nyugat-európai adatoké. Az oktatás jövőnk záloga, ám természetes, hogy a tanárok alulfizetettsége gerjesztően hat a szakmát már így is behálózó kontraszelekcióra. A kérdést mind az egészségügy, mind az oktatás területén csak úgy látom felszámolhatónak, ha egy kormány enged a nyilvánvalóan fenálló gazdasági kényszer nyomásának, és radikális lépésekkel (létszámcsökkentésekkel is) lát hozzá az ezeken a területeken mutatkozó hiány felszámolásának. Az intézmények vezetői elsősorban gazdasági szakemberek kell, hogy legyenek, hiszen csak ilyen módon képzelhető el a jelenlegivel megegyező reálértékű juttatások hatékony felhasználása. Sajnos jelenleg nem ez a helyzet, így az orvos-igazgatók és tanár-igazgatók szakmai hozzá nem értésük, valamint nyilvánvaló szociális érzékenységük nyomán a rájuk bízott eszközökkel igen rosszul gazdálkodnak. El kell jönni annak a tudatállapot-változásnak, mely engedi hinni az embereknek azt, hogy a vállalat- és intézményirányítás egy külön szakma, melyet a többihez hasonlóan kontár módon nem lehet végezni.
Szerencsénkre Horn Gyula és a Magyarországot az IMF-nek kiszolgáltató, levitézlett kormánya ellenzékből elmélkedhet azon, hogy vajon a szakértelem - melyet oly nagy előszeretettel hangsúlyoztak kampányuk idején - régi, kapitalista trükk-e.

"Haláltáborok, U.S.A."

– Ezzel a megdöbbentő címmel olvastam riportot az amerikai PATRIOT REPORT 1997 januári kiadásában, amely nem többet és nem kevesebbet állít, mint ami a címben olvasható. Tudom, hogy abszurdnak tűnik, és jómagam sem foglalkoztam többet vele, mint amit akkor érdemelt, elolvasás után mégis gondosan elraktam. Öt hónappal később a CDL REPORT közölt hasonló cikket, és egyik texasi ismerősöm eljuttatta a LIBERTY BELL 1996 szeptemberi kiadásának füzet formában megjelent hírgyűjteményét. Ezek birtokában még nyugtalanabb lettem. Most már egyenesen aggódom Amerika és a világ sorsáért, annak tükrében, amit a világot irányító, sötét alakok, az ún. "New Order" bűnözői szánnak az emberiségnek. Albert Pike, az amerikai szabadkőművesség egyik fő figurája már a XIX. században "megjósolta" az I. és II. világháborút, és azt is, hogy Amerika polgárai igen sötét jövő elé néznek. Tény, hogy a zsidó média manapság igencsak kesereg az "elnépesedés" veszélyeiről, időzített bombához hasonlítva a demográfiai növekedést, megemlítve, hogy a veszélyt nemcsak a krónikus élelmiszerhiány következtében fellépő ún. "éhséglázadások" jelentik, még csak nem is a környezeti ártalmak, hanem a tömegek szeszélyének viharos váltakozása, s az ellenőrzés, irányítás elvesztése. Tehát az "új világrendesek" egzisztenciájukat féltik, pénzügyi diktátorságuk lealkonyulásától rettegnek.
A "népesség-csökkentés" – írja a PATRIOT REPORT – az irányító elit régi gondja. Pl. a már 1964 decemberében megtalált ellenvírus (szérum) segítségével több millió ember életét megmenthették volna a ráktól az elmúlt 33 év során (THE SPOTLIGHT, 1996 március) – de ez az, amit a legkevésbé akarnak. Az AIDS is mesterségesen kitenyésztett, terjesztett vírus, amelynek már első tüneti megjelenésénél ismert volt az ellenszere. Most is ott vár "bevetésre" valamelyik szupertitkos amerikai katonai bázison, hogy ha már a népesség megfelelően "lecsökkent", a teljes kipusztulást megakadályozzák. Aztán a különböző bakterológiai-, vegyi- és vírusfegyverek állnak az őrültek kezei alatt készen. Irakban pl. a CIA a "búbópestis" nevű baktérium behurcolásával kívánt polgárháborús helyzetet kiprovokálni és telavivi felügyelet alá vetni. A kurdokat elárasztották olyan bolhákkal, amelyeket előzőleg a búbópestis vírusával fertőztek meg. Az Irakba visszatérő kurdok révén a bolhák emberre, patkányra, ívóvízbe jutván hetek alatt halálos, középkori pestisvészt hoztak volna létre, ami az orvosság-hiánnyal küzdő iraki nép megtizedelését, ha nem kiírtását eredményezte volna. A sátáni tervet azonban megállította a Fehér Ház diktátora, mert Szaddam titkosszolgálata tudomást szerzett róla és gyorsan intézkedett: az anthrax nevű vírussal felszerelt csoportot küldött az USA-ba azzal, hogy pa "pestis-járvány" ütne ki Irakban, akkor az USA lakosságának 2/3-a is néhány hét alatt elpusztul. A szabadkőművesség ezt nem is bánta volna, de a halál őket sem kerülte volna ki. Így hát – egyelőre – visszakoztak. Nem kell azonban a vakolókat féltenünk! Van a "tarsolyukban" éppen elég fegyver a kiírtásunkra, csak győzzük kapkodni a fejünket! Magyarországon pl. ismert volt az a botrány, amikor a pirospaprikát míniummal hamisították. Úgy tudták a mindent tudó "illetékesek", hogy "ukránok" csinálták, akik anyagi előnyöket akartak a csalásból inkasszálni. Hát persze. Azok az "ukránok" azonban érdekes módon jiddisul beszéltek egymás között (egy szabolcsi rendőr vallomása).
Amerikában – tekintettel a jelentősen nagyobb területi kiterjedésre és számosabb lakosságra – többszintű népírtást dolgoztak ki, amelyek lassan ölnek ugyan, de eredményesen! Orvosi műhibák következtében meghal évi 1 millió amerikai; az ételmérgezések, szalmonella, E-coli vírusal fertőzött ételek (Mc Donald's, Burger King, KFC, stb.) okozta halálozás pedig eléri a 90.000 főt évente. A GLOBE 2000 nevű vakoló-lap szerint "az USA lakosságát kétharmadára kell csökkenteni és egy sokkal energia-takarékosabb életmódra hozni". Már azokat a szerencséseket, akik túlélik a NWO népírtási kísérleteit és boldogan tudhatják majd magukat a világ rabszolgatartó egyállamrendszer alattvalójának...
A másik módszer az ívóvíz mérgezése. A cryptosporidium nevű, AIDS-hez hasonló vírus a nagyvárosok ívóvíz hálózatába jutva okoz immunt gyengítő problémákat. Ha a vírus egy más vírussal fertőzött ember szervezetébe jut, az ún. immunrendszert megtámadó cryptosporidium azonnal halált okoz.
A másik, csak nemrégiben felszínre került ívóvízrendszeri mérgezés az ún. Sodium-fluoride és kálisó túladagolása. Ez a bűntett már az '50-es években megfogalmazódott. A háborús bűnös és németgyűlölő Eisenhower diktátorsága alatt Marcy Kaptur, ohiói képviselő volt az, aki napvilágra akarta hozni a tényeket, hogy miért váltottak át sietősen a Washington D.C.-ben terpeszkedő politikusok a tisztított vízre, és közülük senki sem hajlandó csapvizet használni?! A Közegészségügyi Almanach 1985-ös kiadásában található azoknak a városoknak a neve, amelyek teljes egészében a fluorizálási manőver alá kerültek: Akron, Cincinatti, Cleveland, Columbus, Dayton, Marietta, Chicago, Detroit, stb. Kalifornia állam kormányzója, a republikánus Pete Wilson is aláírta az AB-733 számú törvényjavaslatot, amely engedélyezi az összes kaliforniai víztároló és vízszolgáltató rendszer fluorizálását 1997 január 1-től!
Természetesen e mögött is részben a pénz áll. Az Alcoa, az alumínium gyártók nagyipari konzorciuma minden évben lázasan és kitartóan lobbyzik Washingtonba, ahol a korrupt demokrata-republikánus politikusok zsebeibe tömködik a pénzeket, hogy a biznisz zavartalanul menjen az amerikai családok életének megmérgezése árán. Az Alcoa azzal érvel, hogy a ma már országos méretű fluorizálás megszüntetése jelentős bevételcsökkenést, sőt: állások elvesztését jelentené. Micsoda cinizmus! A kálisónak az ételekbe, gyümölcsitalokba juttatása nagyüzemi szintű állam szabadalom a gyilkolásra! Minden egyes élelmiszerbe sodiumot kevernek, akár szükséges, akár nem. A só és cukor egymásra hatása érrendszeri betegségeket okoz a magas vérnyomás kiváltásával. A tartósító- és színező szerek gondosan kiválasztott rákkeltő vegyi anyagok. 1946-ben a Federal Security Agency feje lett a Rockefellerek doyenje, amit úgy ért el, hogy 750.000 dollárt ajánlott fel az államnak, ha a vízrendszerek fluorizálása ügyében teljhatalmat és szabad kezet kap. Megkapta. Az USA-ban, de világszerta is az élelmiszer monopóliumok, valamint a gyógyszer- és a vegyészeti gyárak a Rockefeller dinasztia tulajdonai. A fluor közismerten erős méreg. Kis mértékben sem hasznos a fogaknak és csontoknak, mert nem ürül ki a szervezetből, hanem lekötődik az agyban. Az alumíniumból nyert fluor azonkívül rákkeltő, szélütést és csontritkulást okozó vegyszer. A fluor hatását a szovjet gulág rendszerben is alaposan "tanulmányozták". Azt találták, hogy a rendszeresen adagolt fluor nyáj-típusú gondolkodásra készteti a pácienst. A szovjet börtönökben 1950 óta alkalmazták a megatartás "befolyásolására", és a jelek szerint igen sikeresen. Charles Elliot Perkins, egy üzemi vegyész mondotta a '60-as években: "Az igazi ok nem a gyermekek fogainak 'megmentése' a fluorizálással, hanem redukálni a tömegek ellenállását az állam befolyásolási és ellenőrzési törekvéseivel szemben, valamint megszüntetni a polgárjogok és a szabadság elvesztésével járó sokkhatást!" Ilyen körülmények közepette csodálkozhatunk-e azon, hogy "választott" vezetőink sikerrel mutogatnak Irakra, Líbiára, Iránra, Szíriára és a többi izrael-ellenes arab országra, terrorizmust üvöltve?...
Mindez azonban elenyésző ahhoz képest, ami most következik: Az írásom címéül választott cikkről van szó, amely szerint egy bizonyos idő óta az USA területén található egykori katonai támaszpontok – amelyeket a "kommunizmus bukása" és a szovjet veszély "elmúltával" leszereltek – különböző tevékenységek helyszínei. Katonai teherautók, lezárt, lefüggönyözött szállítójárművek lépnek be és ki. A szögesdrót-kerítések felújítva, és a szemlélőnek úgy tűnik, hogy a szögek inkább a befelé, mintsem a kifelé igyekvést akarják gátolni. Emberek még nincsenek a hatalmas, ablak nélküli épületekben, de újonnan épült vagy felújított vasúti sínek futnak a bázisok felé. A jelek azt mutatják, hogy napi 100.000 ember beérkezését is lehetővé teszik – abban az esetben, ha Clinton és marxistái szükségállapot kihírdetésével létre kívánják hozni a rendőrállamot. Ugyancsak sok a jelzés a listákról is. Állítólag két fajta van. Az egyik a szigorú, amely 3.851.433 nevet tartalmaz. Ezek a személyek ellenzői az "új világrendnek", az ENSZ-nek, minden globalizációra törekvő "gondolatnak". A globalisták által létrehozott kommandók feladata lesz ennek a majdnem 3 millió "ellenségnek" a begyűjtése, csak pillanatokkal a statárium kihírdetése előtt. Hogy miképpen lehet 2.8 millió embert összeszedni csendben, az még vita tárgya, csakúgy, mint az, hogy ezek közül jónéhányan fegyveresen fognak ellenállni, ami eleve kizárja a titokban maradást. A másik lista 3.324.691 nevet tartalmaz. Ők az "azonnal kivégzendők". S nem vitás, hogy ha ezt a Föld vezető államában sikerül megcsinálni, akkor más országok, földrészek következnek. 1914-ben a gyűlölet-hirdetők rászabadították az emberiségre az I. világháborút. 3 évvel később létrehozták a világtörténelem első gulágunióját, a vér, kín, szenvedés és halál birodalmát, a Szovjetet. Több mint 5000 haláltáborban 21 millió keresztényt kínoztak, daráltak, vertek halálra.
Az amerikai nép túlontúl bízik Alkotmányában: "Ez itt nem történhet meg!" – mondják... Amikor az orosz cárt 1915-ben rendőrsége figyelmeztette a készülő terrorra, a cár így válaszolt: "Az orosz nép úgy van nevelve évszázadokon át, hogy cárhű legyen. Irreális, hogy egy maréknyi bolsevista zsidó felfordítsa ezt az országot! Nem, ez lehetetlen itt!"
A többit tudjuk. Isten adja, hogy ne szenvedjünk át még egy Armageddont!

Füzessy Tibor
USA
"Haláltáborok, U.S.A."
– Ezzel a megdöbbentő címmel olvastam riportot az amerikai PATRIOT REPORT 1997 januári kiadásában, amely nem többet és nem kevesebbet állít, mint ami a címben olvasható. Tudom, hogy abszurdnak tűnik, és jómagam sem foglalkoztam többet vele, mint amit akkor érdemelt, elolvasás után mégis gondosan elraktam. Öt hónappal később a CDL REPORT közölt hasonló cikket, és egyik texasi ismerősöm eljuttatta a LIBERTY BELL 1996 szeptemberi kiadásának füzet formában megjelent hírgyűjteményét. Ezek birtokában még nyugtalanabb lettem. Most már egyenesen aggódom Amerika és a világ sorsáért, annak tükrében, amit a világot irányító, sötét alakok, az ún. "New Order" bűnözői szánnak az emberiségnek. Albert Pike, az amerikai szabadkőművesség egyik fő figurája már a XIX. században "megjósolta" az I. és II. világháborút, és azt is, hogy Amerika polgárai igen sötét jövő elé néznek. Tény, hogy a zsidó média manapság igencsak kesereg az "elnépesedés" veszélyeiről, időzített bombához hasonlítva a demográfiai növekedést, megemlítve, hogy a veszélyt nemcsak a krónikus élelmiszerhiány következtében fellépő ún. "éhséglázadások" jelentik, még csak nem is a környezeti ártalmak, hanem a tömegek szeszélyének viharos váltakozása, s az ellenőrzés, irányítás elvesztése. Tehát az "új világrendesek" egzisztenciájukat féltik, pénzügyi diktátorságuk lealkonyulásától rettegnek.
A "népesség-csökkentés" – írja a PATRIOT REPORT – az irányító elit régi gondja. Pl. a már 1964 decemberében megtalált ellenvírus (szérum) segítségével több millió ember életét megmenthették volna a ráktól az elmúlt 33 év során (THE SPOTLIGHT, 1996 március) – de ez az, amit a legkevésbé akarnak. Az AIDS is mesterségesen kitenyésztett, terjesztett vírus, amelynek már első tüneti megjelenésénél ismert volt az ellenszere. Most is ott vár "bevetésre" valamelyik szupertitkos amerikai katonai bázison, hogy ha már a népesség megfelelően "lecsökkent", a teljes kipusztulást megakadályozzák. Aztán a különböző bakterológiai-, vegyi- és vírusfegyverek állnak az őrültek kezei alatt készen. Irakban pl. a CIA a "búbópestis" nevű baktérium behurcolásával kívánt polgárháborús helyzetet kiprovokálni és telavivi felügyelet alá vetni. A kurdokat elárasztották olyan bolhákkal, amelyeket előzőleg a búbópestis vírusával fertőztek meg. Az Irakba visszatérő kurdok révén a bolhák emberre, patkányra, ívóvízbe jutván hetek alatt halálos, középkori pestisvészt hoztak volna létre, ami az orvosság-hiánnyal küzdő iraki nép megtizedelését, ha nem kiírtását eredményezte volna. A sátáni tervet azonban megállította a Fehér Ház diktátora, mert Szaddam titkosszolgálata tudomást szerzett róla és gyorsan intézkedett: az anthrax nevű vírussal felszerelt csoportot küldött az USA-ba azzal, hogy pa "pestis-járvány" ütne ki Irakban, akkor az USA lakosságának 2/3-a is néhány hét alatt elpusztul. A szabadkőművesség ezt nem is bánta volna, de a halál őket sem kerülte volna ki. Így hát – egyelőre – visszakoztak. Nem kell azonban a vakolókat féltenünk! Van a "tarsolyukban" éppen elég fegyver a kiírtásunkra, csak győzzük kapkodni a fejünket! Magyarországon pl. ismert volt az a botrány, amikor a pirospaprikát míniummal hamisították. Úgy tudták a mindent tudó "illetékesek", hogy "ukránok" csinálták, akik anyagi előnyöket akartak a csalásból inkasszálni. Hát persze. Azok az "ukránok" azonban érdekes módon jiddisul beszéltek egymás között (egy szabolcsi rendőr vallomása).
Amerikában – tekintettel a jelentősen nagyobb területi kiterjedésre és számosabb lakosságra – többszintű népírtást dolgoztak ki, amelyek lassan ölnek ugyan, de eredményesen! Orvosi műhibák következtében meghal évi 1 millió amerikai; az ételmérgezések, szalmonella, E-coli vírusal fertőzött ételek (Mc Donald's, Burger King, KFC, stb.) okozta halálozás pedig eléri a 90.000 főt évente. A GLOBE 2000 nevű vakoló-lap szerint "az USA lakosságát kétharmadára kell csökkenteni és egy sokkal energia-takarékosabb életmódra hozni". Már azokat a szerencséseket, akik túlélik a NWO népírtási kísérleteit és boldogan tudhatják majd magukat a világ rabszolgatartó egyállamrendszer alattvalójának...
A másik módszer az ívóvíz mérgezése. A cryptosporidium nevű, AIDS-hez hasonló vírus a nagyvárosok ívóvíz hálózatába jutva okoz immunt gyengítő problémákat. Ha a vírus egy más vírussal fertőzött ember szervezetébe jut, az ún. immunrendszert megtámadó cryptosporidium azonnal halált okoz.
A másik, csak nemrégiben felszínre került ívóvízrendszeri mérgezés az ún. Sodium-fluoride és kálisó túladagolása. Ez a bűntett már az '50-es években megfogalmazódott. A háborús bűnös és németgyűlölő Eisenhower diktátorsága alatt Marcy Kaptur, ohiói képviselő volt az, aki napvilágra akarta hozni a tényeket, hogy miért váltottak át sietősen a Washington D.C.-ben terpeszkedő politikusok a tisztított vízre, és közülük senki sem hajlandó csapvizet használni?! A Közegészségügyi Almanach 1985-ös kiadásában található azoknak a városoknak a neve, amelyek teljes egészében a fluorizálási manőver alá kerültek: Akron, Cincinatti, Cleveland, Columbus, Dayton, Marietta, Chicago, Detroit, stb. Kalifornia állam kormányzója, a republikánus Pete Wilson is aláírta az AB-733 számú törvényjavaslatot, amely engedélyezi az összes kaliforniai víztároló és vízszolgáltató rendszer fluorizálását 1997 január 1-től!
Természetesen e mögött is részben a pénz áll. Az Alcoa, az alumínium gyártók nagyipari konzorciuma minden évben lázasan és kitartóan lobbyzik Washingtonba, ahol a korrupt demokrata-republikánus politikusok zsebeibe tömködik a pénzeket, hogy a biznisz zavartalanul menjen az amerikai családok életének megmérgezése árán. Az Alcoa azzal érvel, hogy a ma már országos méretű fluorizálás megszüntetése jelentős bevételcsökkenést, sőt: állások elvesztését jelentené. Micsoda cinizmus! A kálisónak az ételekbe, gyümölcsitalokba juttatása nagyüzemi szintű állam szabadalom a gyilkolásra! Minden egyes élelmiszerbe sodiumot kevernek, akár szükséges, akár nem. A só és cukor egymásra hatása érrendszeri betegségeket okoz a magas vérnyomás kiváltásával. A tartósító- és színező szerek gondosan kiválasztott rákkeltő vegyi anyagok. 1946-ben a Federal Security Agency feje lett a Rockefellerek doyenje, amit úgy ért el, hogy 750.000 dollárt ajánlott fel az államnak, ha a vízrendszerek fluorizálása ügyében teljhatalmat és szabad kezet kap. Megkapta. Az USA-ban, de világszerta is az élelmiszer monopóliumok, valamint a gyógyszer- és a vegyészeti gyárak a Rockefeller dinasztia tulajdonai. A fluor közismerten erős méreg. Kis mértékben sem hasznos a fogaknak és csontoknak, mert nem ürül ki a szervezetből, hanem lekötődik az agyban. Az alumíniumból nyert fluor azonkívül rákkeltő, szélütést és csontritkulást okozó vegyszer. A fluor hatását a szovjet gulág rendszerben is alaposan "tanulmányozták". Azt találták, hogy a rendszeresen adagolt fluor nyáj-típusú gondolkodásra készteti a pácienst. A szovjet börtönökben 1950 óta alkalmazták a megatartás "befolyásolására", és a jelek szerint igen sikeresen. Charles Elliot Perkins, egy üzemi vegyész mondotta a '60-as években: "Az igazi ok nem a gyermekek fogainak 'megmentése' a fluorizálással, hanem redukálni a tömegek ellenállását az állam befolyásolási és ellenőrzési törekvéseivel szemben, valamint megszüntetni a polgárjogok és a szabadság elvesztésével járó sokkhatást!" Ilyen körülmények közepette csodálkozhatunk-e azon, hogy "választott" vezetőink sikerrel mutogatnak Irakra, Líbiára, Iránra, Szíriára és a többi izrael-ellenes arab országra, terrorizmust üvöltve?...
Mindez azonban elenyésző ahhoz képest, ami most következik: Az írásom címéül választott cikkről van szó, amely szerint egy bizonyos idő óta az USA területén található egykori katonai támaszpontok – amelyeket a "kommunizmus bukása" és a szovjet veszély "elmúltával" leszereltek – különböző tevékenységek helyszínei. Katonai teherautók, lezárt, lefüggönyözött szállítójárművek lépnek be és ki. A szögesdrót-kerítések felújítva, és a szemlélőnek úgy tűnik, hogy a szögek inkább a befelé, mintsem a kifelé igyekvést akarják gátolni. Emberek még nincsenek a hatalmas, ablak nélküli épületekben, de újonnan épült vagy felújított vasúti sínek futnak a bázisok felé. A jelek azt mutatják, hogy napi 100.000 ember beérkezését is lehetővé teszik – abban az esetben, ha Clinton és marxistái szükségállapot kihírdetésével létre kívánják hozni a rendőrállamot. Ugyancsak sok a jelzés a listákról is. Állítólag két fajta van. Az egyik a szigorú, amely 3.851.433 nevet tartalmaz. Ezek a személyek ellenzői az "új világrendnek", az ENSZ-nek, minden globalizációra törekvő "gondolatnak". A globalisták által létrehozott kommandók feladata lesz ennek a majdnem 3 millió "ellenségnek" a begyűjtése, csak pillanatokkal a statárium kihírdetése előtt. Hogy miképpen lehet 2.8 millió embert összeszedni csendben, az még vita tárgya, csakúgy, mint az, hogy ezek közül jónéhányan fegyveresen fognak ellenállni, ami eleve kizárja a titokban maradást. A másik lista 3.324.691 nevet tartalmaz. Ők az "azonnal kivégzendők". S nem vitás, hogy ha ezt a Föld vezető államában sikerül megcsinálni, akkor más országok, földrészek következnek. 1914-ben a gyűlölet-hirdetők rászabadították az emberiségre az I. világháborút. 3 évvel később létrehozták a világtörténelem első gulágunióját, a vér, kín, szenvedés és halál birodalmát, a Szovjetet. Több mint 5000 haláltáborban 21 millió keresztényt kínoztak, daráltak, vertek halálra.
Az amerikai nép túlontúl bízik Alkotmányában: "Ez itt nem történhet meg!" – mondják... Amikor az orosz cárt 1915-ben rendőrsége figyelmeztette a készülő terrorra, a cár így válaszolt: "Az orosz nép úgy van nevelve évszázadokon át, hogy cárhű legyen. Irreális, hogy egy maréknyi bolsevista zsidó felfordítsa ezt az országot! Nem, ez lehetetlen itt!"
A többit tudjuk. Isten adja, hogy ne szenvedjünk át még egy Armageddont!

Füzessy Tibor
USA

Az ismeretlen jelen nyomában

Oroszország kirablása

Az Európából – éspedig főként a majnafrankfurti gettóból – századunk elején a new yorki Wall Streetre áttelepült zsidó bankárok röviddel amerikai gyarmatuk megalapozása után megkezdték Oroszország gyarmattá szervezését is. Lenint és társait már az 1905-ös, egyelőre sikertelen oroszországi bolsevista forradalom előtt a Rothschild bankház finanszírozta, majd ugyancsak ők juttatták el másodszor is, német és amerikai zsidó szövetségeseik segítségével, a világ négy sarkába menekült, túlnyomó többségükben zsidó forradalmárokat 1917-ben Oroszországba, hogy ott megcsinálják a Nagy "Orosz" Forradalmat. Hamarosan beszállt a partiba Jacob Schiff new yorki zsidó pénzember is, aki még a frankfurti Rothschild családi ház ikerlakásában született és nőtt fel, és felnőtt korában vándorolt ki az Egyesült Államokba, akárcsak a Wartburg fivérek, egy szintén Rothschild-szövetséges zsidó testvérpár, akik az amerikai jegybank privát részvénytársaság formájában való létrehozásával kerítették az európai bankárok kezébe az amerikai dollárt, mint tervezett világuralmuk eszközét. Schiff a Wartburgokkal is családi kapcsolatra lépett, és míg azok az Egyesült Államok pénzügyeit hálózták be, őmaga Lenint segítette hatalomra, saját fia elmondása szerint legalább 20 millió dollárral, ami akkoriban kolosszális összeg volt. Az 1920-as évek derekától kezdve azonban világmegosztási egyezség kellett szülessen a Wall Streeten, mert a Szovjetunió finanszírozását a Rothschild és Schiff érdekeltségekkel szövetkezett Rockefeller birodalom vette át, a család "vezérhajója", a Chase Manhattan Bank által. (A Rockefellerek eredetileg nem zsidók, hanem német eredetű baptista család, akik az amerikai kőolajtermelés és kereskedelem monopóliumának megkaparintásával tettek szert fantasztikus vagyonra, és a 19. század végén szövetkeztek és össze is házasodtak a Rothschild érdekcsoporttal.)
A Rockefellerek és magasrangú megbizottaik (pl. Armand Hammer) Sztálin véres terroruralmától Gorbacsov glasznosztyjának tiszavirág életű napjaiig gyakori látogatók voltak a legfelsőbb szovjet körökben, és az "agyaglábú" óriás összedőlte után is természetszerűen ők léptek sorompóba, mint a vasfüggöny leomlásával lehetővé vált gigantikus fosztogató akció vezérei és legfelsőbb irányítói. A rablás megdöbbentő méreteiről és hihetetlen cinizmusáról a washingtoni Spotlight hetilap 1996 április 22-i száma számol be Martin Mann neves amerikai publicista tollából Mann fő informátora dr. Paul Adler nemzetközi gazdasági konzultáns volt, aki személyesen győződött meg Moszkvában az óriás orosz természeti kincsek – a világ legnagyobb kőolaj és gázmezői, arany és gyémántbányái – és a gigantikus orosz iparvállalatok potom áron való felvásárlásáról, amit a Rockefeller-konzorcium az IMF-től Viktor Csernomirgyin orosz miniszterelnökig terjedő bábszínház mozgatásával folytat. Adler elmondta, hogy a Rockefeller-érdekeltségek vezérképviselői többek között: Edouard Stern milliárdos pénzember, a Lazard Freres nagy nemzetközi befektető bank részvénytöbbségének örököse; Philippe Fabrikant, a Chase Manhattan színfalak mögötti orosz kapcsolatainak irányítója, akinek hármas: amerikai, francia és izraeli állampolgársága van; Vladimir Potanyin fiatal orosz pénzember, a moszkvai óriás Oneximbank vezérigazgatója, akit a Chase Manhattan new yorki központjában képeztek ki; és Lavrenti Vjakirev, a gigantikus orosz gáz- és olajkombinátok (Gazprom és Lukoil) vezetője, melyek igazi tulajdonosai, bonyolult jogi formulák színfalai mögött, állítólag David Rockefeller és Viktor Csernomirgyin orosz miniszterelnök. Egy másik informátor szerint a Világbank által 1993-ban minimum 3,4 milliárd dollárra értékelt Gazprom 1995 júniusában 228 millió dollárért, a forgalmi érték nem egészen 7 %-áért (!) cserélt gazdát. A vevő nevét nem hozták nyilvánosságra. Az ugyancsak 3,4 milliárd dollárra becsült Lukoil hasonló módon potom 294 millió dollárért került nyugati spekuláns kezére.Orosz diplomaták állítása szerint a Chase Manhattan volt a vevő. A szovjet tömb fő energia ellátója, a több mint 3 milliárd dollárra becsült Unified Energy Systems, magyarul Egyesül Energiarendszerek, 467 millió dollárért kelt el. A cikk hivatkozik Jegor Griskov korábbi szovjet gazdasági tervezőre is, aki jelenleg a new yorki Columbia Egyetem meghívott gazdasági kutatója. Griskov szerint ezt a nagyszabású rablóakciót a Rockefeller-konzorcium moszkvai bankok által hajtotta végre, amelyek a Chase Manhattan megbízásából felvásárolták az állami vállalatok részvényeire beváltható orosz privatizációs jegyek 94 %-át, és ezekkel szerezték meg gazdáik számára a volt szovjet állami vagyon legértékesebb mazsoláit.
Hunnia

Soros György és a bankár haverok

Amikor a múlt hónapban Soros György a Kongresszus elé ment tanúskodni, nem gondolta, hogy a dolgok ilyen rosszra fordulnak. A Ház Bank-ügyi Bizottsága hívta meg a milliárdos valutakereskedőt, hogy megvitassák a globális gazdasági válságot. Anélkül, hogy tudta volna, az emberek őt hibáztatták a válságért. Egyik jelenlévő szerint a helyzet kissé rémítő volt.

De Soros számára nem volt egészen új a helyzet. őt gyakran gyanúsítják valamilyen világösszeesküvéssel. Mindig akad valami hitvány diktátor, aki Soros privát emberi-jogi programjait zsidó összeesküvésnek nevezi. Mégis kicsit kellemetlen, ha ez a saját magad által választott képviselőtől jön. Egyrészt otromba dolog, másrészt figyelmeztető jel.

A bizottság arra kérte Sorost, segítsen az IMF vizsgálatában. Az éber olvasók tudják, az IMF azon ENSZ-ügynökség, melynek feladata a vörös tintában fuldokló nemzetek megmentése. Jelen pillanatban maga az ügynökség is tönkre-ment. Amerikának kellett volna 18 milliárd dollárt fizetnie egy 100 milliárdos juttatás részeként, de a republikánusok vezette Ház elutasította a csekk aláírását.

Soros azt mondta a törvényhozóknak, súlyos hibát követnek el. Figyelmeztetett, hogy nem kisebb dolognak, mint "a világ kapitalista rendszere szétesésének" vagyunk tanúi. Ázsiától kezdve Oroszországon át egész Latin-Amerikáig nemzetek sora megy tönkre, amikor a befektetők tömegpánikszerűen kivonják pénzalapjaikat. "Rémséges látvány és kiszámíthatatlan emberi és politikai következményei lesznek" - mondta Soros.

Ha az IMF nem cselekszik, globális recesszió lesz a vége, tette hozzá. A létező mítosz ellenére a piacok nem korrigálják önmagukat. Szabályozásra van szükségük. "A Kongresszusnak nagy felelőssége az IMF életben tartása" - mondta.

Az üzenet nem volt új. Előző napi beszédében ugyanezt mondta Clinton. De a Ház republikánusai nem hallgatnak Clintonra. Ugyanezt hangoztatják már egy éve európai és ázsiai vezetők. De hát, ők, ugye, idegenek.

Más eset a Sorosé. Ő egy magyar születésű holocaust-túlélő, aki megszökött a kommunistáktól, idejött és a világ egyik leggazdagabb embere lett belőle. A republikánusok szeretik az ilyesmit. Sorost úgy fogadták, mint egy látogató méltóságot. Beszéde után mégis haragossá váltak. Spencer Bachus, egy alabamai republikánus megkérdezte, vajon nem a falánk kapitalista haverok okozták a jelenlegi világválságot, azok, akik szegénnyé tették Oroszországot? Vagyis - kérem tisztelettel - az olyanok, mint maga Soros úr.

Bachus nem fejezhette be mondanivalóját. Az iowai Jim Leach bizottsági vezető úgy lecsapta kalapácsát, mint korábban soha. De az ügy eldőlt: ha a gazdaság tönkremegy, hibáztasd Sorost és bankár haverjait.

Soros ezt előre láthatta volna. Két olyan dologra akarta rávenni a Ház republikánusait, melyeket mindenekfölött utálnak: gazdasági szabályozásra és nemzetközi szervezetre. Mi több, megtámadta a republikánus teológia egyik alapját, a szabadpiac szentségét. Ha valakinek a vallását támadod, az visszaüt.

Valójában éppen ilyesmi történt pontosan egy éve. Amikor elkezdődött az ázsiai válság, Mahathir Muhamad malajziai miniszterelnök kiszúrta cselszövőként Sorost. Azt mondta, Soros-szerű zsidó spekulánsok tönkretétel okából célba vették az ő moszlim országát, mert gyűlölik az iszlámot.

Ami a lényeg: a világ legtöbb közössége Sorossal ért egyet, nem Muhamaddal. A vezetők egyetértenek abban, hogy a mostani válságot nem zsidó vagy más bankárok összeesküvése, hanem az úgynevezett tőke menekülése okozta. Jó időkben a befektetők odagyülekeznek, hogy kihasználják az új lehetőségeket és pénzt, valamint munkát hoznak oly távoli helyekre, mint Brazília vagy Bangkok. Mikor a dolgok rosszabbodnak, a befektetők visszaviszik a pénzt New Yorkba vagy Londonba. Egyik menekülés a másikat váltja ki és kész a pánik. Álló gyárak, félig kész utak, fizetetlen bérlisták maradnak vissza és elég korán égnek az autógumik is.

A megoldások sokkal bizonytalanabbak, mint a kiváltó okok. Sorossal majdnem mindenki egyetért abban, hogy nemzetközi szabályozásra van szükség. De milyenre? David Morris New York-i biztosítási jogász azt mondja: "Két megoldás van. Az egyik, hogy közzé kell tenni a pénzügyi információkat és akkor a befektető tudja, mibe száll be és nem hibázik. A másik megvéd a hibáktól úgy, hogy elmondja, hogyan viselkedjen a befektető, hogy ne hibázzék."

Tágan értelmezve: a konzervatívok az elsőt szeretik, a liberálisok a másodikat. Az USA pénzügyminisztériuma a konzervatív verziót szereti és segíti, az IMF-politika igénybevételét pártolja. A liberális verziót a szociáldemokraták erősítik, akik jelenleg Európa nagyobbik részét vezetik.

Az európaiak a jelenlegi válságért főleg az IMF-et hibáztatják. Azt mondják, az IMF kiengedte a kezéből a folyamatot, mert csak a válság kirobbanása után kezdett dolgozni. Sokszor rontott a helyzeten azzal, hogy igen szigorú intézkedéseket vezetett be a befektetők bátorítására: adókedvezményeket, szociális juttatások csökkentését és a munkatörvények enyhítését. Mindez gyakran nem reformokat, hanem zendüléseket okozott.

Washington magukat a fejlődő országokat hibáztatta, vagy azért, mert nem hoztak befektetőbátorító reformokat, vagy azért, mert túl gyorsan növekedtek. Washington nézete vesztett hiteléből, mert olyan "jó" országokat is elért a válság, melyek szót fogadtak.

Vegyük Izraelt. A múlt heti IMF és Világbank évi gyűlésén Washingtonban példaképként kiemelték Izrael jó viselkedését. A bátor Likud gazdasági reformjainak köszönhetően igen valószínűnek tartották, hogy Izrael kimarad a viharból. Két nap múlva a sékel összeomlott. Így aztán a világ hangulata balfelé tolódik. Mark Levinson munkapárti közgazdász szerint: "Egyre inkább úgy néz ki, hogy a konzervatívokat elérte az »1989«. Ami a kommunizmusnak a berlini fal lebomlása volt, az most a szabadpiaci kapitalizmussal fog megesni." A hangulat Washingtonban még-is jobbra tolódik. A Ház az IMF megsegítésének olyan feltételeit szabta meg, hogy az előírt reformokat sem az európaiak, sem a fejlődő országok nem kívánják. Csúnya összecsapás vár-ható, Washington elszigetelődhet. Íme hát, a jó hír: ha a válság tovább terjed, amint azt a legtöbb szakértő véli, akkor nem fogunk többé olyat hallani, hogy Soros és az ő zsidó bankár haverjai a hibásak. A növekvő harag valószínűleg az IMF-re és a mögötte álló washingtoni politikacsinálókra fog irányulni. A rossz hír az, hogy ezek többsége is zsidó.

Az izraeli Yediot Aharonot napilap egy nem szándékolt forró listát közölt a legfelsőbb gazdasági politikacsinálókról, akik az IMF-csúcstalálkozó előestéjén Washingtonban Kol Nidre szertartáson vettek részt. Ezek között volt: Robert Rubin pénzügyminiszter és főhelyettese, Lawrence Summers; a Világbank elnöke, James Wolfenson és első helyettese, Josef Stieglitz; Alan Greenspan, a Federal Reserve elnöke és Stanley Fischer IMF-vezérigazgató-he-lyettes.

A Yediot gazdasági szerkesztője, Sever Plotzker szerint valamennyien washingtoni körzeti zsinagógákban töltötték Kol Nidre előestéjét - valamennyien konzervatívok -, vezekelve elkövetett bűneikért. Egyikük azt mondta Plotzkernek: Még sohasem volt nagyobb szükségem a vezeklésre." Még emlékezetesebb, hogy egyikük sem kíván reformot.

J. J. Goldberg* (Jewish Journal)

Az Aranybulla

MÁSODIK ENDRE KIRÁLY DEKRÉTOMA, AKI JERUZSÁLEMINEK MONDATIK

A szent Háromság egy Isten nevében.

l.§ Endre. Isten kegyelméből Magyarország, Dalmáczia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galíczia és Lodoméra királya, örök emlékezetül.

2.§ A miért hogy országunk nemeseinek és másoknak is szent István királytól szerzett szabadságát némely királyok hol tulajdon haragjok bosszújából, hol gonosz, avagy önnön hasznokat szerető emberek hamis tanácsadásából, sok pontban hatalmasul megrontották vala, azért a nemesség gyakorta sürgető könyörgésekkel zaklatta felségünket és előttünk való királyai fülét az ország állapotjának megjobbításáról.

3.§ Mi tehát az ő kérelmöknek mindenben eleget akarván tenni, kivel tartozunk is, jelesben azért, mert ez okon velek már gyakortább nem kicsiny keserűségre jutott ügyünk, a mit a királyi tisztesség tökéletes megtartásáért eltávoztatnunk illik, ez pedig senki más által nem lehet inkább, mint ő általok: megadjuk mind nekik, mind országunk többi lakosinak azt a szabadságot, melyet a szent király adott.

4.§ E fölött egyebeket is, az ország állapotjának épülésére való üdvös dolgokat rendelünk ily módon:

1. CZIKKELY
   
   Szent István király ünnepéről
   
   Rendeljük, hogy a szent király ünnepét minden esztendőnként, ha csak valami nagy nehéz ügyek gondja vagy betegségünk meg nem tilt minket, Fehérváratt tartozunk megülni.
   
   1.§ És ha mi ott nem lehetnénk, a nádorispán kétség nélkül ott leszen érettünk és a mi képünkben minden ember dolgát meghallgatja: és az egész nemesség, valaki akar, szabadon oda gyűlhessen.
   
   
   2. CZIKKELY
   
   Hogy senki perbehívás nélkül el ne marasztassék.
   
   Ezt is akarjuk, hogy a nemes embert sem mi, sem az utánunk való királyok soha meg ne fogják vagy meg ne nyomorítsák valamely hatalmas kedvéért, hanem ha előbb perbe hívatott és rendes úton törvényt láttak reá.
   
   
   3. CZIKKELY
   
   A nemesek és egyházak jószágának szabadságáról.
   
   Továbbá sem szerpénzt, sem szabad dénár adót nem szedetünk a nemesek jószágán.
   
   1.§ Hívatlan sem házokra sem falujokra nem szállunk.
   
   2.§ Azonképpen az egyházak népén sem veszünk semminemű szerpénzt.
   
   
   4. CZIKKELY
   
   Hogy a nemesség az ő marhájával és birtokával szabad legyen.
   
   Ha valamely nemes ember fiúmagzat nélkül hal meg, birtokának negyed részét leánya kapja: a többivel azt mívelje, a mit neki tetszik.
   
   1.§ Ha pedig testamentom nélkül történik halála, valamely közelebb való atyjafiai vannak, azoké legyen, és ha teljességgel semmi nemzetsége nem volna, a királyra szálljon birtoka.
   
   
   5. CZIKKELY.
   
   A megyés ispánok hatóságáról és a király falus–ispánjairól.
   
   A megyés ispán a nemesek jószágán ítéletet ne tegyen, hanem ha pénzt vagy tizedet illet a dolog.
   
   1.§ A megyei várispánok egyáltalában senkit ne ítéljenek, hanem csak a magok vára népét.
   
   2. § A lopókat és latrokat ítéljék meg király falus–ispánjai, de ugyanazon megye ispánja széke előtt.
   
   
   6. CZIKKELY
   
   A pártolkodókról, hogy tolvajt ne kiáltsanak.
   
   Továbbá, összepártolkodásból a nép tolvajnak senkit ne kiálthasson, mint eddig szokta vala.
   
   
   7. CZIKKELY
   
   A királynak az országon kívül való hadakozásáról.
   
   Ha pedig a király az országon kívül akarna hadakozni, a nemesség ne tartozzék vele menni, hanem ha a király pénzén: és valamikor haza térend, a nemeseken hadi bírságot ne vegyen.
   
   1.§ Ha pedig ellenség támadna haddal az országra, általánfogva mindnyájan tartozzanak elmenni.
   
   2.§ Azonképpen, ha az országon kívül akarnánk hadakozni és mi is a haddal mennénk, minden, valakinek ispánsága vagyon, a mi pénzünkön velünk jőni tartozzék.
   
   
   8. CZIKKELY
   
   A nádorispán hatalmáról és a helyettes bírákról.
   
   A nádorispán minden ember dolgában, ki országunkbeli, különbség nélkül ítéljen.
   
   1.§ De a nemesek perét, ha fejök vesztébe vagy birtokuk veszedelmébe jár, a király híre nélkül el ne végezhesse.
   
   2.§ Helyettes bírákat pedig ne tartson, hanem ha egyet a maga udvarában.
   
   
   9. CZIKKELY
   
   Az országbíró hatóságáról.
   
   Országunk bírája, míg a curián leend, mindeneket ítélhessen és a curián indult pert akárhol elvégezhesse.
   
   1.§ De mikor az ő jószágában lakik, akkor poroszlót ne bocsásson és a peres feleket meg ne ídéztesse.
   
   
   10. CZIKKELY
   
   Hadban elesett jobbágyurak fiainak jutalmokról.
   
   Ha valamely jobbágyurnak a kinek tiszte vagyon, hadban történik halála, annak fiát vagy atyjafiát illendő tiszttel méltó megajándékozni.
   
   1.§ És ha nemes ember halna meg azonként, ajándékozza meg fiát a király, a mint neki tetszik.
   
   
   11. CZIKKELY
   
   Vendégek avagy idegenek mi módon jussanak méltóságra.
   
   Ha vendégek, mint jámborok, jönnének az országba, ország tanácsa nélkül méltóságra ne jussanak.
   
   
   12. CZIKKELY
   
   Akármi módon megholtak feleségének hitbéréről.
   
   Ha valaki meghal, vagy törvény szerint halálra ítéltetett, vagy perdöntő bajon esik el, vagy akármi más ok miá, annak felesége az ő hitbérében kárt ne valljon.
   
   
   13. CZIKKELY
   
   Hogy a hatalmasok meg ne nyomorítsák a föld népét, se a szegénységet.
   
   A jobbágyurak ugy kövessék a király udvarát, vagy akármerre is ugy járjanak, hogy a szegénységet ne fosszák, ne nyomorgassák.
   
   
   14. CZIKKELY
   
   Az olyan ispánról, a ki az ő vára népét megrontja.
   
   Továbbá, ha valamely ispán az ő ispánságának módja szerint magát tisztességgel nem viselné, vagy az ő vára népét megrontaná, ebben találtatván, mind az ország színe előtt vessék ki tisztéből szégyenére, és a mit elragadott, adja vissza.
   
   
   15. CZIKKELY
   
   A lovászokról, peczérekről és solymárokról.
   
   A lovászok, peczérek és solymárok nemesek falvaira szállani ne merészeljenek.
   
   
   16. CZIKKELY
   
   Hogy egész megyék ispánsága örökül ne adassék.
   
   Egész megyét vagy akárminemű méltóságot örök jószágul vagy birtokul nem adunk.
   
   
   17. CZIKKELY
   
   Hogy szerzett birtokától senki meg ne fosztassék.
   
   A mely birtokot valaki méltó szolgálatjával szerzett, attól soha meg ne fosztassék.
   
   
   18. CZIKKELY
   
   A nemesek szabadságáról, hogy a király fiához mehessenek, és a király fia előtt elkezdett perekről.
   
   Továbbá a nemesek, búcsút véve tőlünk, szabadon mehessenek a mi fiunkhoz, úgy mint a nagyobbtól a kissebbhez: ez azért az ő birtokuk veszedelmébe ne járjon.
   
   1.§ Valakit a mi fiunk igaz törvény szerint fején ítélt, avagy az előtte kezdett pert, míg ugyan ő előtte vége nem szakad, magunk eleibe nem bocsátjuk: viszont a mi fiunk is azonképpen.
   
   
   19. CZIKKELY
   
   A föld népe és vendégek szabadságáról.
   
   A várakhoz tartozó jobbágyok szent István királytól szerzett szabadságuk szerint éljenek.
   
   1.§ Hasonlatosképpen a vendégek is, akár micsoda nemzet legyenek, azon szabadságban tartassanak, mely kezdettől fogva vagyon nekik engedve.
   
   
   20. CZIKKELY
   
   A tizedről.
   
   A tizedet pénzül megváltani senki ne tartozzék, hanem a mit a föld terem, bort, vagy gabonát, abbúl fizessék.
   
   1.§ És ha ebben a püspökök ellentartók lesznek, nem segítjük őket.
   
   
   21. CZIKKELY
   
   Hogy a püspökök ne adjanak a tizedből a király lovainak és a nép se hordjon tizedet a király jószágára.
   
   A püspökök a nemesek jószágán való tizedből ne adjanak a mi lovainknak, se az ő népök ne tartozzék a tizedet a király jószágára hordani.
   
   
   22. CZIKKELY
   
   A király disznairól.
   
   Továbbá a mi disznaink nemes ember erdején vagy rétjén ne legeljenek az ő akaratja ellen.
   
   
   23. CZIKKELY
   
   Az új pénzről.
   
   Továbbá a mi uj pénzünk esztendeig járjon, húsvét napjától húsvét napjáig.
   
   1.§ És a dénárok olyfélék legyenek, ami neműek voltak Béla király idejében.
   
   
   24. CZIKKELY
   
   Hogy izmaeliták és zsidók tisztséget ne viseljenek.
   
   Pénzváltó kamara–ispánok, sókamarások és vámosok, országunkbeli nemesek legyenek.
   
   1.§ Izmaeliták és zsidók ne lehessenek.
   
   
   25. CZIKKELY
   
   A sóról.
   
   Továbbá, sót az országnak közepette ne tartsanak, hanem csak Szabolcson és Regéczen és a végekben.
   
   
   26. CZIKKELY
   
   Hogy az országon kívül valóknak birtokot adni nem kell.
   
   Továbbá, birtokot az országon kívül való embernek ne adjanak.
   
   1.§ Ha valamelyest adtak vagy eladtak, azt a haza fiai válthassák meg.
   
   
   27. CZIKKELY
   
   A nyestbőr adóról.
   
   A nyestbőr adót azon szokás szerint fizessék, a mint Kálmán király elvégezte volt.
   
   
   28. CZIKKELY
   
   Hogy a kit a törvény elmarasztott, annak oltalma ne legyen
   
   Ha valakit törvény renden elmarasztatott, senki a hatalmasok közül meg ne oltalmazhassa azt.
   
   
   29. CZIKKELY
   
   Az ispán jövedelméről és a királyi jövedelmekről.
   
   Az ispánok csak az ő ispánságok igazával éljenek: egyebek, a királyhoz tartozók, úgymint cseberpénz, vám, ökrök, és a várak jövedelmének két része is a király számára legyen.
   
   
   30. CZIKKELY
   
   Hogy a nádorispánt, a bánt, és a király és királyné országbíráit kivéve, senki két tisztet ne viseljen.
   
   Továbbá, e négy jobbágyurat: tudniillik a nádorispánt, a bánt, király országbíráját és királyné asszonyét kivéve, senki két tisztet ne viseljen.
   
   
   31. CZIKKELY
   
   Hogy az előlbocsátott czikkelyek arany pecsét alatt írásba foglaltatván, különb–különféle őriző helyekre adassanak és tétessenek el.
   
   És hogy ezen mi tőlünk engedett szabadság és ezen rendelésünk mind a mi időnkben, mind az utánunk következők idejében örökké erős legyen, írottuk egy igén hét levélbe és megerősítettük a mi arany pecsétünkkel: úgy, hogy egyik levél küldessék a pápa urnak és ő is irassa bé az ő lajstromába: a
   másikat az Ispotályban, a harmadikat a Templomban tartsák: a negyedik maradjon a királynál: az ötödik az esztergomi káptalannál, a hatodik a kalocsainál álljon: a hetediket őrizze a nádorispán, ki az idő szerint leszen.
   
   1.§ Oly módon, hogy az írást mindenkor szeme előtt tartván, se ő maga meg ne tévedjen valamiképp a mondott dolgokban, se királyt vagy nemeseket, avagy másokat megtévedni ne engedjen: hogy ők is örüljenek az ő szabadságoknak, és azért nekünk és a mi következőinknek minden időben hívek legyenek, és a királyi koronának tartozó engedelmes szolgálatjokat meg ne tagadják.
   
   2.§ Hogyha pedig mi, vagy az utánunk következendő királyok közül valaki ezen mi szerzésünknek ellene járna valaha, ez a levél adjon szabad hatalmat mind a püspököknek, mind más jobbágyuraknak és országunkbeli nemeseknek mindnyájan és egyen–egyen, jelenvalóknak és jövendőbelieknek és az ő megmaradékoknak, hogy mind nekünk, mind az utánunk következendő királyoknak minden hűtelenség szégyenvallása nélkül ellentállhassanak és ellentmondhassanak mind örökké.
   
   3.§ Kelt Keled kezéből, ki egri prépost és kanczellárunk: a testté lett ige után ezerkétszázhuszonkettedik esztendőben, mikoron tisztelendő János esztergomi, tisztelendő Ugrin kalocsai érsekek, Dezső csanádi, Róbert veszprémi, Tamás egri, István zágrábi, Sándor váradi, Bertalan pécsi, Kozma győri, Bereczk váczi, Vincze nyitrai püspökök voltanak, a mi királyságunknak tizenhetedik esztendejében.

A nepáli magarok

Immár két éve, a magyar TV-sek jártak NEPÁL-ban. Ők odamentek, ahova a nagy magyar kutató. Kőrösi-Csoma Sándor nem tudott beutazni 175 éve, mert mindenki előtt le volt zárva a határ. Mivel a Magar és a Nepáli-Magar hasonlósága között csak egy „Y” az eltérés, ezért érdemes volt utánajárni, létezik-e bármi más hasonlóság. A nyugat-nepáli KHÁM-MAGAR-okat keresték meg, mivel ők őrizték meg leginkább azt az ősi életmódot, amit elődeink alakítottak ki évezredekkel ezelőtt. Megismerkedhetünk egy különös néptörzzsel, amely földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozik, középkori eszközökkel próbál meghódítani minden termékeny területet a Himalája 2000-4000 m magas részein. Ez olyan kutatási terület, ahol korábban még nem járt fehér ember. A TV-sek, 24 órás nyers felvételt rögzítettek a MAGAROK-ról. NEPÁLI-MAGAROK 7 nagy törzsének neve: ALEK, BUDA, GARTI, TAPA, ROKA, RANA, PUND.
A nagy törzsek mellett, kisebb törzsek is léteznek pld.: KÁM, KAN.

Három MAGAR nyelvet beszélnek:

– MAGAR-KURA,

– KAN-KURA,

– KAIKE, (istenek nyelve)

Írásuk: AKAIKA rovásjelek, (a Székely és az Indus-völgyi rovásírás régies
alakja)

Földbe temetkeznek. kopjafát faragnak és állítanak az elhunytnak.

Táncuk a SZOROTI. Italuk a TANG.

A NEPÁLI-MAGAROK évezredek óta laknak itt, 1840 évig királyságuk volt, majd a különféle okok miatt meggyengült nepáli királyságokból jött létre, egységes akarattal a mostani NEPÁL. Érdemes elolvasni Dor Bahadur Bista professzor könyvét PEOPLE OF NEPÁL címmel.

Nepáli-Magarok a Himalája magas hegységében élnek 1,3-1,6 millióan. A MAGAROK uralmát és királyságát a Csetnikek és a Brámiak törték meg. A hódítók, először a sámán papokat végezték ki, hogy ezáltal a mesemondó, regélő, írástudó, áldozati-szertartást, esketést végző papok elpusztításával az akaratukat és vallásukat rájuk erőltessék. Így a tartós indiai befolyás a kitartásukat sorvasztotta, egységüket rombolta. Falun az írástudatlanok száma sok.

Megélhetésük forrása az önellátás és a tejköpülés, amit értékesítenek.

Utaik a hegyi-ösvények, fárasztó az utazás és a szállítás. Az aki ki tud e zárt közösségből törni, az maga a csoda. Idáig az elszigeteltségük óvta meg őket a gazdasági gyengeségük ellenére a széthullástól.

A filmben több hasznos információt adtak a következő egyének:

DOR BAHADUR BISTA professzor - antropológus

M. S. THAPA kultúrtörténész

MARSHA BAHADURBUDA történész

K HADGA J. BARAL rendőrfőnök

TEK BAHADUR THA-PA államtitkár

BALARM CHARTI MAGAR lakásügyi miniszter

B. N. GHARTI MAGAR szociális munkás

BIRBHAN CHARTI MAGAR GUSBANG nyilatkozatai felsőfokú végzettségre és Magar nemzeties érzésekre utalt.

A filmet a BL. Stúdió munkatársai készítették és vágták; Boda Sarolta, Kunckel Béla, Lovass Ferenc, Neumee Erika. 1996. okt. 29.-én a MTV-2 adásban mutatták be először.

Megemlítem még, hogy a MAGAROK a nevükkel jelölik a törzsiségüket, nemzetségüket, családnevüket és utónevüket pld.

GARTI-MAGAR

RANA-MAGAR

TAPA-MAGAR

10 ezer évnél régebbi kővésetek és írások találhatóak náluk, mely érintetlen és megfejtésre várnak. A MAGAR-törzsek elsőként jöttek a mai Nepál területére!

A MAGARÁK évezredes nép, nem tudják, hogy honnan jöttek. Feltételezések szerint:

1.) Kasmirból a kas népe lehet, a Kusok vagy Kasok, hasonló a kinézésük, identitásuk

2.) Mongólia irányából jöhettek, közép-Ázsiából és a tibeti platóról

3.) MU (Muror) vagy (Rutas MU) elsüllyedt földrészről származnak

Mindenütt találunk a Magar néphez hasonlót, akik a Tibeti magas-felföldről származtak el. Ilyenek a Burma és Thaiföldre ment Magar kinézetűek.

Minden lehetséges kapcsolatot és bizonyítékot meg kell vizsgálni, még az érdektelennek tűnőeket is. Az vezet el minket a múltba. Egy területet csak akkor neveznek el egy népről, ha jelenlétük tartósan kapcsolódik hozzájuk.

MAGARÁK jellemzője:

– megbízhatóak katonai szolgálat vállalásában

– kitartóak

– szívósak

– barátságosak

Kahmandu-i tartózkodást követően a KAM-MAGAR-okat 12 órás, 400 km-es út megtételével lehetett elérni GORAJ-ban, ez az utolsó lehetőség volt az élelem és egyéb dolgok beszerzésére. 1800-2500 m-ig a szub-Himaláján sok magar található, 2500-4000 m között már kevesebben a hidegebb klíma miatt. SZULIKOR volt az utolsó falu, ahová az utjuk vitt.

Fáradságos utazással járt a kutatás, de az eredmény, a kamerával rögzített anyag, és az élmények megosztása, igazolja a TV-seket.

A NEPÁLI-MAGAR-oknak többféle írásuk van, a nagyon régieket még a sámán papok sem ismerik, többnyire ezek kővésetek.


Fehér Dezső

Börtönbe akarnak juttatni!

Ismét eljutottunk ide. Cionfasiszta zsidók és strómanjaik közösség elleni izgatás miatt ismét feljelentést tettek ellenem a rendőrségen honlapom tartalma miatt. Túl sok olyan információ található itt, amely kellemetlen nekik: bizonyítékok a holocaust-hazugságra, a Talmud fasiszta kitételeire, a zsidó fasizmus létére, a zsidó szabadkőművesség kitűnő kapcsolataira Hitlerrel, Izrael fasiszta politikájára, és még számos olyan dologra, amelyeket ők titokban szerettek volna tartani.
A feljelentőket nem zavarta az Alkotmánybíróság 12/1999. számú, 1999. május 21-én hozott határozata sem, mely a Göncz-féle SZDSZ-sugallta gyűlölettörvény lényegi részeinek alkotmányellenességét mondta ki, hivatkozva a nemzetközi egyezményekkel való összhang megteremtésére is, hiszen a véleménynyilvánítás szabadságát ilyen súlyosan veszélyeztető jogszabály nemzetközi összehasonlításban is igen ritka.
A feljelentést kísérő hónaljszagú igyekezet kitűnő példája az Internetto föszerkesztője Andrassew Iván: mindenkit túllihegve hűséges sameszként ő jelentette be elsőként az ellenem tett feljelentés tényét. Óriási ügybuzgalmában és fuldokló gyűlöletében az sem zavarta, hogy IP-számom kiszolgáltatásával maga is megvalósítja a jogosulatlan adatkezelés bűncselekményét. Bízik a háttérben, bízik azokban a zsidó ügyvédekben, akik havonta összegyűlnek egy Kertész utcai kocsmában Repzon (Repülő Zongora) címszó alatt, hogy egyeztessék egymással a követendő stratégiát. Bízik abban az összejövetelek alkalmával zongorázó zsidó ügyévédben, akit a politizáló internetes közvélemény medwe nicknéven ismerhetett meg, s aki elsősorban a magyar Himnuszt gyalázó förmedvényei miatt vált oly hamar közismertté.
Nem ez volt az első feljelentést ellenem. Az előző kísérletek, amelyek elhallgattatásomra és börtönbe juttatásomra történtek, már közvetlenül a rendőrségen tett feljelentések után bűncselekmény hiányában hamvukba holtak. A fentiekben említett zsidók jól körülhatárolható köre gyakorló jogászként fogalmazta meg gyűlölet-szülte beadványaikat. A törvény szavával és fenyegetésével akarták torkomra forrasztani az igazságot. Jelenleg is ez folyik az országban: az országos Főügyész személyes utasítására mindenki ellen büntetőeljárást kezdeményeznek, aki a Cion bölcseinek jegyzőkönyvei terjesztésében közreműködött. Az eljárást elkerülhetném azzal, hogy leveszem a honlapomról a Jegyzőkönyveket, ám nem tehetem meg: erkölcsi kötelességemnek érzem nyilvánosságra hozni, mint a zsidó világuralmi törekvések ékes bizonyítékát. A hivatalos sajtó ugyan soha nem mulasztja el, hogy indulatosan hamisítványoknak titulálja a Jegyzőkönyveket, ám kétségtelen tény, hogy megannyi per után egyetlen olyan bíróságot nem találtak a zsidó szervezetek, amely elismerte volna a Jegyzőkönyvek hamis voltát! A Jegyzőkönyvek valódiságának bizonyítéka maga az élet; az abban foglalt célkitűzések és eszközök, melyek a századelőn kétségtelenül utópiaként hatottak, mára az elkerülhetetlen végzet szívósságával árnyékként követik a zsidó érdekérvényesítés hatalma alatt nyögő emberiséget. A Jegyzőkönyvek tartalmából a XX. század végére minden megvalósult, vagy igen jó úton halad a maradéktalan megvalósulás felé, így meg kell ismertetni az emberekkel annak tartalmát, hogy nyitott szemmel készülhessenek fel, s szálljanak szembe a világuralomra törő zsidó hatalmi elittel. Úgy érzem, vállalnom kell a büntetőperrel járó kellemetlenségeket és a nyilvánvalóan erősödő fenyegetettséget, hiszen a nemtelen eszközökkel ellenünk folytatott harcból csak a tudás birtokában kerülhetünk ki győztesként.
Politikai Üldözött