Válról indítható hazugságok

Válról indítható hazugságok

Soros György, az antiszemita

A milliárdos a zsidó állam lerombolását tűzte ki célul maga elé, állítja az Observer. Amerikai politológus professzor cikke arról az emberről, aki saját bevallása szerint a nyilas uralom idején kamu keresztapjával rótta Budapest utcáit és rabolta ki zsidó embertársait. 

Abraham H. Miller, a University of Cincinnati emeritus professzora az angol baloldali lapban megjelent cikkében leszögezi: a milliárdosnak már egészen fiatal korában problémái voltak úgy zsidó gyökereivel, mint a zsidó állam megteremtésével. A budapesti zsidófosztogatásról adott interjú-vallomás legárulkodóbb része Miller szerint az volt, hogy Soros elmondta: nem érez bűntudatot amiatt, amit a háborús években megtett – még a túlélő bűntudata sem üldözi, holott az gyakori azok körében, akik katasztrófát élnek túl.

George Soros "The Happiest Time in My Life"

https://www.youtube.com/watch?v=RZ2U6Rl98PM

60 Minutes Interview George Soros Tried to Ban - Atheist, Holocaust Criminal Conspiracy

https://www.youtube.com/watch?v=8ZhIrYxOQsI

Soros – eredeti nevén Schwartz – ma olyan szervezeteket támogat, amelyeknek fő célja Izrael zsidó jellegének tönkretétele, ha ugyan nem magának a zsidó államnak az elpusztítása. Mindez Miller szerint rávilágít annak az embernek a lényegére, aki gyermekként azonosult az agresszorral és képes volt a náciknak dolgozni.

Ironikus, hogy amikor azok, akik be akarják feketíteni a zsidókat, a cionizmust vagy Izraelt és ehhez modellre van szükségük, minden további nélkül épp Soros figurájához fordulnak, miközben a sorosi pénzbeli és politikai támogatások fő címzettjei bárkik lehetnek, csak épp a zsidók nem. Soros a valóságban „progresszív”, anticionista programmal rendelkezik, a zsidó valláshoz annyi köze van, mint az iráni ajatollahoknak – írja az amerikai professzor. Hozzátehetnénk: vagy mint Kun Bélának és a Tanácsköztársaság többi vadállatának. Azaz semmi.

A kis Soros és Hillary alelnökjelöltje

Nem meglepő – írja Miller –, hogy Tim Kaine demokrata alelnökjelölt a milliárdos fiával és szellemi örökösével, Alexander Sorossal bratyizik. A fiatal Soros Tim Kaine nagy rajongója, amin nem csodálkozhatni. Kaine elkötelezett támogatója Barack Hussein Obama elnök beteges és naponta változó Irán-politikájának, aminek titkos lényege, hogy nem csupán Izraelt fenyegeti létében, de az egész Közel-Kelet hatalmi egyensúlyának felborításával fenyeget. Mindez annál is inkább problematikus, mivel Törökország a sikertelen puccs következményeként belső káoszba süllyed, ami Irán, a komoly vetélytárs számára nagy kiemelkedési lehetőséget jelent – állítja a politológus professzor.

Ez Soros politikájának leglényege, amely nagyobb ellenállást tanúsít annak a zsidónak láttán, aki épít egy fürdőszobát Jeruzsálemben, mint az ajatollahok láttán, akik Iránban a nukleáris fegyver létrehozatalán dolgoznak.

Izrael-ellenes provokáció Izrael területén, Soros pénzén. A Nakba arabul katasztrófát jelent, a zsidó állam 1948. évi kikiáltását értik alatta. A többi táblán az 1948-as Függetlenségi Háborúban elnéptelenedett arab falvak nevei olvashatók. A lakosság egy részét a hat arab állam támadásával szemben védekező izraeliek űzték el, többségük azonban a támadó arab államok rádiópropagandájának engedelmeskedve kerekedett fel

Soros több alkalommal megkísérelte elpalástolni az anticionista zsidó „progresszívek” - azaz öngyűlölők – számára folyósított támogatásokat. Ennek következtében a J Street portál éveken át tagadta, hogy Soros pénzelné; a támogatás egy hongkongi bankszámlán keresztül, titokban érkezett hozzájuk.

Úgy a Soros Alapítvány, mint az Új Izrael Alap – szintén a milliárdos bizománya – pénzeli az Adalah-t (angolul itt mutatkoznak be), azt a csoportosulást, amelynek izraeli állampolgársággal rendelkező arab és öngyűlölő zsidó tagjait arra képezik ki, hogy szellemileg hadat viseljenek a zsidó állammal szemben, amellett teljes erőből támogassák a zsidó állam termékire bojkottot hirdető BDS-t.

Súlyos identitászavar Soros-pénzen. A Mikulás-sapkát és palesztin kendőt viselők, akik apartheidnek tartják a zsidó államot, zsidók. Elvileg legalábbis

Miller professzor azt írja, saját tapasztalatai szerint az Új Izrael Alap azon képviselői, akik a kaliforniai Oakland zsinagógájában ülnek, vehemensen tagadják és igencsak felháborítónak tartják annak felvetését, hogy a szervezet pénzelné az Adalah-t. Pedig pénzeli. Egyértelmű, hogy az olyan létesítmények, mint a J Street és az Új Izrael Alap, helyeslik Soros anticionista programját. Máskülönben nem kapnának tőle pénzt. Egyetértésüket azonban rejtegetniük kell zsidó embertársaik elől, akik alighanem azt a következtetést vonnák le, hogy ezek a szervezetek nem is a zsidó állam liberalizálását szeretnék elérni (amire amúgy semmi szükség, a zsidó állam tökéletesen liberális – M.K.), sokkal inkább el akarják azt pusztítani.

Hiába vannak Soros napjai megszámlálva, itt az utódja

Mindaz, ami a Soros alapítványokról kiderült, alátámasztja azt, amit eddig is tudtunk, szögezi le Miller. Soros célja az, hogy Izraelt mint zsidó államot megsemmisítse, és ugyanez a céljuk azoknak is, akik erre a programra pénzt kapnak tőle. Kísérletet tesznek ugyan arra, hogy elhatárolódjanak a milliárdostól, mivel nem engedhetik meg maguknak, hogy a zsidó közösség a valós szándékaik tudatában kivesse őket magából.

Népszavazás a kényszerbetelepítésről: mindenki hülyeségeket beszél

Jóllehet a Fidesz-rezsim minden népszavazást megakadályozott – a vasárnapi nyitvatartásról szóló előtt pedig kitért azzal, hogy megszüntette a kényszer-zárvatartást – mindennél jobban felbőszítette az immár csak félig-meddig létező, a kiépülő diktatúrába folyamatosan belesimuló műellenzéket azzal, hogy népszavazást írt ki a következő kérdésben:
„Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”
A kormány tőle szokatlan módon észérvekkel, részletesen megindokolja, miért kell nemmel szavazni, kitérve az Európában kiépült no-go zónák problémájára is (mivel a mellékelt térképen Nagy-Britannia is szerepel, benne Londonnal mint fertőzött területtel, a brit külügy máris tiltakozott, tagadva a no-go zónák létét. Van benne valami, lassan már nem zónákól, hanem egész városokról beszélhetünk. Lehet, hogy az általunk nagyra becsült brit külügy is képes arra, hogy eszméletlen hülyeségeket beszéljen? Inkább úgy teszünk, mint ha nem is hallottunk volna semmit.)

A magyarországi ellenzék igen különös módon reagál. A migránsválság okozta állásfoglalásuknál tulajdonképpen csak egy alkalommal tiltakoztak hevesebben, akkor, amikor a rendszer fejében megfordult az internetadó bevezetése. Igaz, akkor tömegek vonultak az utcára. Nem vonultak tömegek az utcára az orbánista rendszer által végrehajtott puccs, a jogállamiság és a Harmadik Magyar Köztársaság felszámolása, az ügyészség kisajátítása, a rabló maffiarendszer bevezetése, a csaló választási rendszer bebetonozása, a baltás gyilkos kiadatása, a stadionok, a kisvasút, a trafikmutyi, Orbán Ráchel saját lábán állása és fatolvaj férje, a bahreini kiruccanásuk és a többi gengszter meggazdagodása, a hatalmi ágak elválasztásának megszüntetése, a mocskos diktatúrákkal való szövetség keresése, a Magyar Nemzeti Bank és Matolcsy György aljas ügyletei – köztük a devizahitelesek előre megfontoltan, nyereségvágyból elkövetett szándékos megsarcolása – hírére.
És az úgynevezett ellenzék mindez ellen semmit nem tett.
Nem is tehetett, hiszen mindebben benne volt, bűnsegédi bűnrészesként, az ugyanis nem ellenzéki tevékenység, hogy felesküszünk a diktatúra által a saját kényére-kedvére létrehozott „alkotmányra”, hogy legyen állami támogatás, meg egy országgyűlésnek csúfolt melegedő, ahol nagyokat lehet aludni, mobiltelefonon játszani, újságot olvasni, a büfében meg ötszáz forintért jól bezabálni, és mindezért még átlagon felüli fizetést is kapni. És időként hülyeségeket beszélni az angliai vagy máshonnani magyarság hazahozataláról. Miközben a rendszer már toborozza az ukrán vendégmunkásokat. (Anyádat hozasd haza. Azt.)
Mondom: mindemiatt semmit nem tett a magyar ellenzék.
A magyar ellenzék legfőbb gondja a migránsok melletti kiállás.
Ehhez a problémához semmi sem fogható a szemükben. Még arra is hajlandók, hogy teljesen lejárassák magukat.

Ez nem  bevándorlás, nem menekülés, ez bűncselekmény
Nem csak azóta, hogy kiderült, népszavazás lesz a kvótabetelepítésről. Már előtte is. Attól a pillanattól, hogy a budapesti rezsim ellenségesen viselkedett a migránsokkal szemben, a műellenzék uniszónó állt ki mellettük. A bukott politikus Gyurcsány Ferenc odáig ment, hogy a lakásába vitetett néhányat – de hát miért is ne, lakott ő már az Avas lakótelepen is Miskolcon, pár napig bármit ki lehet bírni. A sokáig normálisnak hitt Bokros Lajos mellszélességgel állt ki a migránsok mellett. Az MSZP durván megfenyegette egy tagját, aki kikotyogta, hogy nemmel fog szavazni. Fodor Gábort, az egyszemélyes liberális pártot mi más vezetné, mint az emberbaráti érzelmek. Elképesztő hangerővel szólaltak meg az úgynevezett civil szervezetek, tajtékozva és tombolva, csak mert nem az történt, amit ők elképzeltek.
Soha nem látott „népi egység” bontakozott ki ellenzéki körökben a déli határzár ellen. A rezsim egyetlen bűncselekményét, hazaárulását, százmilliárdos lopását nem látták olyan súlyosnak, mint azt, hogy a rendszer – az Európai Unió és Magyarország törvényeit betartva – nem engedi be az ország területére azt, aki oda jogellenesen akar belépni, ennek érdekében kerítést bont, rendőrt ver, termést tapos le, jogellenesen közterületet foglal, hamis személyazonossági adatokat közöl, illetve regisztrációra nem hajlandó, orvosi vizsgálatnak alá magát nem veti, viszont euró-tízezrekkel rendelkezik, és taxival akar Germoneyba utazni, de jaj annak, aki útját állja. Most, mindjárt Germoneyt akar. Azonnal. Elvégre nem magyar disszidens ő, aki egy eltaposott szabadságharc után adott esetben hónapokat várakozott az első biztonságos országban, Ausztriában, amíg valamelyik ország – alapos megfontolás után – befogadta.

Tavaly a Keletinél
Sajtójuk egyebet se mutatott, csak asszonyokat és gyerekeket, miközben a betolakodók java életerős, katonakorú fiatalokból állt. Sajtójuk gyermekhullákat, vízbe fúltakat mutogatott és alattomos módon igyekezett lelkifurdalást ébreszteni mindazokban, akiknek ehhez nem volt semmi közük, egyetlen szót sem szólva arról, hogy ezek a szerencsétlenek az iszlám belháborújának áldozatai. Azt hazudták, hogy ezért is Európa a felelős, Amerika a felelős, a Nyugat a felelős, a fejlett világ a felelős.
Ezek a mostani migránsok ennek a mostani ellenzéknek mindennél fontosabbak.
Ennek ellenére nem képesek egységes álláspontot kialakítani azzal kapcsolatban, hogy szerintük miért kéne igennel szavazni, illetve érvénytelenül, illetve miért nem kell elmenni a választásra (ez a három álláspont kristályosodott ki). Még annak a gondolatnak a mentén sorakoznak fel a legtöbben, hogy azért, mert az egész népszavazás csak a kormánynak tesz jót. Eleve azért írták ki, hogy ezzel megerősítsék a pozíciójukat. (Naná. Mondjon valaki egy kelet-európai népszavazást, amit nem azért írtak ki, hogy valaki megerősítse a pozícióját. Nem véletlen, hogy a leginkább idegengyűlölő Jobbik hetekig toporgott, mire Vona ki bírta nyögni, hogy ők is a nemmel szavazásra buzdítanak. Nem lehetett jó érzés kiállni egy, a Fideszt erősítő javaslat mellett.)

Közúti közlekedés veszélyeztetése
A második leggyakrabban hangoztatott érv az, hogy a népszavazási kérdés „másról szól”, illetve értelmetlen. Azt, hogy másról szól, könnyen megcáfolhatjuk. A feltett kérdés ugyanis pontosan arról szól, amit a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint azon érteni kell. Nem az Orbán-kormány legitimitásáról, és nem is arról, hogy Magyarország lépjen ki az Európai Unióból. Maga a kormány sem akar kilépni az Európai Unióból, amíg annak tagjai, haszonélvezői és kisebb részben maga az ország is a tagságból él, a rablók után ottmaradt maradékon. (Lassan érdemes lenne elgondolkodni, hogy ha a támogatások néhány év múlva elapadnak, miből fogják finanszírozni az egészségügyet, miből tartják el a mezőgazdaságot, miből fizetnek nyugdíjat, és miből fog járni a négyes-hatos a Körúton.)
A kérdés értelmetlen, mondják többen az ellenzékből, mert a) Brüsszel nem is akar senkit Magyarországra telepíteni, b) „csak” ennyi meg annyi menekültről van szó, c) a magyar nép hülye és nem tudja, mi jó neki (van benne valami, de ezt csak gondolják, kimondani nem merik). Mindez butaság, hazugság, vagy mindez egyszerre. Különösen a d) variáns, ami szerint a népszavazás úgyse dönt el semmit. Persze, hogy nem. Senki nem állította, hogy ez ügydöntő népszavazás lenne. Ez véleménynyilvánító népszavazás lesz. Ami az ellenzék szerint azért illegitim, mert az fog kiderülni belőle, hogy – ebben a kérdésben – a nagy többség a kormánnyal ért egyet. (Igaz, inkább fordítva van, a kormány ért egyet a nagy többséggel, és az ellenzék valamiért szembemegy vele, azt kockáztatva, hogy a következő választásokra még tovább olvad. Pedig a Fidesz-propaganda erről fog szólni. Hogy az ellenzék támogatta a kényszerbetelepítést, tessenek csak emlékezni. És még igazuk is lesz. És lehet majd dühöngeni.)

Pallywood Magyarországon. A betolakodó a kamerák kedvéért a sínekre löki a feleségét és gyerekét, és a segíteni igyekvő rendőrt próbálja brutálisnak feltüntetni. Ez nem jött össze
Persze a kormány álláspontja is megéri a pénzét. Van egyetlen pont, ahol tökéletesen megegyezik az ellenzék érvelésével. Ez a közös pont a politikai korrektség egyik követelménye. Sem a rendszer, sem a hozzá hű ellenzék nem mondja ki, hogy nem a bevándorlás a probléma, hanem az, hogy a bevándorlók zöme iszlám. Azon belül is arab-iszlám. A kormány migránsokól beszél, miközben maga is úgy akarja feltölteni az Angliába és máshová távozottak helyét, hogy a lengyel példát követve ukrán vendégmunkásokat fogad. Igen, lehet, hogy velük is lesznek bajok. Lehet, hogy időnként bevodkáznak és nagy raplit csinálnak. De szinte biztosra vehető, hogy nem szülik tele az országot, nem kívánják a vallásukat a többi fölé emelni és másoktól nem várják el, hogy azt kövessék; nem alakítanak ki no-go zónákat és nem akarják a környezetüket drasztikus életvitel-változtatásra kényszeríteni.
A kormány sikeresen hitette el, hogy általában a bevándorlókat kell gyűlölni, így sokakban fel sem fog merülni az, hogy a valódi fenyegetést az iszlám jelenti. Az ellenzék nem tudott elhitetni semmit, ezért a szavazást magát el fogja veszíteni, bár arra van esély, hogy nem mennek el elegen, és az érvénytelen lesz; ezt majd önnön érdemüknek tudják be, holott a távolmaradás legfeljebb az érdektelenségnek, a lustaságnak, egyes vidékeken pedig a mélységes elmaradottságnak lesz köszönhető.
És végül ott vannak az egyházak, eléggé kínos helyzetben. A legkínosabb helyzetben a katolikus egyház van, amely annak idején sokat tett a muszlim veszedelem visszaszorításáért, de amelynek feje megbolondult és ennek megfelelően cselekszik. Leváltani nem lehet, a régi módszereket – méreg, gyilok és társai – kínos a mai világban alkalmazni, és vigyázni is kell az ilyesmivel, hiszen Ferenc pápa mögött éberen ott áll a világ teljes ultrabalos-anarchista bandája a maga néphülyítő tömegkommunikációjával a Huffington Posttól a Háárecen át a Guardianig, így az egyház nagyon mást nem tehet, mint hogy kivárja, mikor viszi el a római püspököt az ördög. Ennek dacára a legtöbb katolikus megnyilvánulás inkább migránsellenes, jóllehet ők is óvakodnak attól, hogy a migránsok iszlamista mivoltával hozakodjanak elő. A protestánsok határozottabbak, nekik nincs őrült főnökük. Magyarországon a neoprotestantizmust egyedül képviselő Hit Gyülekezete mondta ki egyértelműen a frankót, főként azért, mert egyes hittételeik miatt ők a muzulmánságot a kereszténység mellett mint a zsidóságra leselkedő legnagyobb veszedelmet tekintik.
Mi tagadás, ilyen körülmények közt nem egyszerű eldönteni, ki mellé álljon az ember – mert hiába szavazunk titkosan, mi magunk egész hátralévő életünkben tudni fogjuk, hogy egy alapvetően aljas maffiarendszerrel szavaztunk együtt, vagy egy alapvetően aljas, tányérnyaló, lehulló morzsákat leső ellenzékkel, ami még csak arra sem képes, hogy hihetően megindokolja, legalább a hülye tömegek előtt, az álláspontját.
Mindenki cselekedjék hát lelkiismerete szerint.
Szalontai István

Merkel és az illegális bevándorlás

Téved a német kancellár a Daily Telegraph szerint, amikor azt állítja, hogy nincs összefüggés a menekültek beáramlása és a terrorizmus között. A konzervatív lap úgy fogalmaz: Angela Merkel tömegeket bátorított, hogy keljenek át tengeren és szárazföldön, így veszélynek tette ki őket, és destabilizálta azokat az országokat, amelyeken áthaladtak.
Angela Merkel csütörtöki német hírek szerint védelmébe vette menekültpolitikáját, és azt állította, hogy az iszlamista terrorizmus nem a menekültekkel érkezett Németországba.

A felirat: Szavazz Merkelre, a Szabad Szíria elnökére
„Reméljük, igaza van, de a tapasztalatok kételkedésre adnak okot a német választókban” – írta szerkesztőségi állásfoglalásában a The Telegraph, amely emlékeztetett arra, hogy az Európában a közelmúltban elkövetett terrorcselekmények közül többet is összefüggésbe hoztak menekültekkel. „Júliusban például egy szíriai menedékkérő robbantotta fel magát Bajorországban. Ugyanabban a hónapban Angela Merkel elismerte, hogy a menekültek által használt útvonalakon terroristák is bejutottak” Európába – tette hozzá a lap.
A kancellár retorikájában tapasztalt ellentmondások „talán a háború utáni német identitást tükrözik: sok német úgy akar vezekelni a múltért, hogy határozottan liberális hozzáállást tanúsít a migráció kérdésében”. Az Angela Merkel hatására megindult vándorlást azonban újfajta társadalmi problémák és belpolitikai kockázatok kísérik: 1945 óta először virágzik egy nacionalista párt. Az Alternatíva Németországnak (AfD) jól szerepel a közvélemény-kutatásokon.

Merkel egy biztonsági konferencián
A lap szerint ugyanakkor a német alaptörvényt a stabilitást és a politikai változások elkerülését szem előtt tartva dolgozták ki, így lehetséges, hogy Angela Merkel úgy is hivatalában maradhat a jövő évi választások után, ha politikáját ellenzik.
Angela Merkel tekintélye azonban veszélyben van. „Százezreket bátorított, hogy vállalják a halálos kockázatokat rejtő utat tengeren és szárazföldön át. Ez pedig nemcsak őket sodorta veszélybe, hanem destabilizálta azokat az országokat, amelyeken átkeltek.”
A lap szerint az európai migránsválság a brit európai uniós tagságról szóló júniusi népszavazásra is hatással lehetett. A nyitott kapuk menekültpolitikája politikai öngyilkosság, Angela Merkel pedig téved, ha azt hiszi, hogy Németország tovább haladhat ezen az úton. (MTI)

A Függetlenség Napja

Eseménydús volt a népszavazás napja: Nyugat-Yorkshire-ben összeszurkáltak egy fiatalt, a bedfordshire-i Dunstable városközpontjának egyes részeit bombafenyegetés miatt kellett kiüríteni, egy szavazóhelyiségben, ami történetesen egy enfieldi krikettklubban volt, azzal az indokkal vetették le az angol zászlókat, hogy azok jelenléte állásfoglalás a Brexit mellett, Európa felől pedig hatalmas kontinentális vihar érte el az Egyesült Királyságot, mintha csak Angela Merkel küldte volna, bosszúból, hogy a világ legrégebbi demokráciájának lakói egyáltalán mernek önrendelkezni.

Sárga lapos figyelmeztetést kapott Európa. Az az Európa, amely teljesen más úton indult el annak idején, a Közös Piac megalapításával. Annak a közösségnek volt értelme: megvalósult benne a munka és a tőke szabad áramlása. Mikor romlott el az egész végérvényesen, azt majd a történészek fogják megállapítani. A nyolcvanas években, amikor felvették tagnak az érdemtelen Görögországot és Portugáliát, mert félő volt, hogy a kommunizmus karmai közé kerülnek? A közös valuta bevezetésével? Azzal, hogy felvettek egy sor kelet-európai államot, holott nyoma sem volt annak, hogy teljesítették volna az ehhez szükséges feltételeket? Vagy Románia és Bulgária viccnek is beillő csatlakoztatásával? Vagy azzal, hogy a sornak még mindig nincs vége? Egyesek egészen komolyan törik a fejüket nem csak Macedónia, Szerbia és Ukrajna csatlakoztatásán, de a törökökén, akiknek országa egyre vészesebb ütemben halad egy iszlamista diktatúra felé?

Egy jól működő közösségre építettek rá egy teljesen értelmetlen bürokráciát, ami azon hízik, amin az eltartott gazdaságú országok: az iparilag fejlett nettó befizető államok polgárainak munkáján. Nem csoda, hogy sem Norvégia, sem Svájc nem volt kíváncsi az uniós tagságra, és az sem, hogy az Egyesült Királyság most kiugrott ebből a torzképből, amivé a Közös Piac fajult: az egykori európai szélsőbaloldal mára megvénült prominenseinek uralmából, amely ép ésszel egyre felfoghatatlanabb dolgokat produkál.
Anglia mindig is fél szívvel vett részt az ezredforduló után mindinkább irracionálissá váló közösködésben. Amikor volt értelme a társulásnak, akkor nem hagyták belépni: Charles de Gaulle francia elnök megvétózta a felvételét, egyesek szerint Franciaország hegemóniáját féltette (akkoriban a németek még csak jöttek felfelé), van, aki azt mondja, a tábornok az általa nem különösebben kedvelt Egyesült Államok trójai lovát látta a szigetországban, megint mások szerint pedig a sok évszázados háborúskodást igyekezett megtorolni, no meg a második világháborús francia flottát, amit Anglia azért pusztított el, nehogy a behódolt franciák egy az egyben átadják azt a náci Németországnak. Akár így volt, akár úgy, a brit csatlakozásra csak azután kerülhetett sor, hogy de Gaulle visszavonult a politikától: 1973-ban, s a két évvel későbbi népszavazás kétharmados többséggel áldását is adta rá. De akkor még volt értelme ennek a dolognak.

És még sokáig azt hittük, van értelme, jó irányba mennek a dolgok. A világ 1991-ben megszabadult a kommunizmus fenyegetésétől, de ezt a szerepet hamarosan átvette az iszlám, amely újra hódítással próbálkozik a keresztény világban, ott, ahol korábban évszázadokra sikerült megvetnie a lábát katonai erővel. Az Európai Unió vezetői nemhogy semmit nem tesznek ez ellen, de vannak, akik még több mohamedánt szeretnének látni a kontinensen, sőt, egyes országoknak minden történelmi tanulság ellenére hivatalos politikai krédója a multikulturalizmus – ennek a különös, magát megkérdőjelezhetetlennek hirdető ideológiának a szellemi terrorja épp olyan súlyos igaként nehezedik a népek nyakába, mint korábban a kommunizmus és a nácizmus. Csak azok őszintébbek voltak.
Nem csoda, hogy ilyen körülmények között az angolok legalábbis meggondolták, érdemes-e tovább részt venniük valamiben, amit részben ők tartanak el. De nem csupán a kontinens iszlamizációja gondolkodtatta el őket. Döbbenetet keltett az is, amit Görögország megengedhetett magának, elsősorban a németekkel szemben, de amúgy valamennyi nettó befizetővel szemben, és senki nem látott más megoldást, mint hogy még több pénzt adjon nekik. Legalábbis elgondolkoztató, hogy Orbán Viktor rendszerét nem sok minden különbözteti meg Alekszandr Lukasenka belarusz diktátor rezsimjétől. A nép mindkettejüket újraválasztja, ellenzéke egyiknek sincs, lopnak mindketten és lefogadhatjuk, hogy a belarusz nemzeti tizenegy fog még meglepetéseket okozni a közeljövőben, mert a diktátorok szívesen koppintják egymást. Belaruszt éveken át köpködte a Nyugat ugyanazért, amit Orbán Viktortól hang nélkül eltűr – mert Magyarország benn van, és az Európai Unió egysége az égvilágon mindent felülír. Dőzsölő tolvaj államocskákat, méretesen elmaradott balkáni alakulatokat és sunyi diktatúrákat egyaránt. Csak nagyobb lehessen, mint a Római Birodalom.

A Római Birodalom persze tartott saját hadsereget, és ha pisszenni mert valaki, annak a nyakára lépett. Köln polgármestere pedig ma óva inti a nőket attól, hogy kihívó ruhában járjanak, mert esetleg még megerőszakolja őket valaki. De Európában ma mindent szabad, ami nem mond ellene a multikulturalizmusnak, vagy az iszlámnak. Egy valamit nem szabad: kilépni a sorból.
Pláne a földrész második legnagyobb gazdaságának. Hát ki fog akkor itten fizetni, kérem?
Ez a magyarázata annak az elképesztő acsarkodásnak, ami a briteket érte, különösen abban az időszakban, amikor a Brexit hívei toronymagasan vezettek. Megszűnt minden diplomácia. Az európai vezetők sorra dobták el álarcukat, és megfenyegették azt az országot, amely úgy döntött, él a népszavazás jogintézményével. Megfenyegették, mert a lakosság egy része nem kívánt benne maradni valamiben, amiről úgy érezte, nem érdemes finanszíroznia.
Az Európai Unió kimutatta a foga fehérjét.
A magyarokat – és persze a többi uniós állampolgárt – az érdekli, mi lesz velük. Rémhírekben az elmúlt hónapokban sem volt hiány, és ezek a jövőben még inkább meg fognak szaporodni. Mielőtt ezeket elhinnénk, gondoljunk bele abba, hogy a kilépés többéves folyamat, de nem máról holnapra vezetik be még azokat a bevándorlást korlátozó intézkedéseket sem, amelyeket Boris Johnson szorgalmaz. A munkahelyek milliói továbbra is várni fogják azokat, akik dolgozni akarnak.
De a kapu két szárnya mindazonáltal elindult egymás felé. Aki még most jönne ki Angliába, jobban teszi, ha csipkedi magát, és nem nagyon gondolkozik tovább.
Szalontai István

Saját farkába harap a kígyó

Az Izrael elleni nemzetközi koalíciónál – amit szokás még haladó baloldalnak csúfolni – színesebb társaságot nehéz elképzelni, és ezt akár szó szerint vehetjük.
A baloldaliság Nyugaton halott, de ebbe nem akar belenyugodni. Elfogynak a nyomorgók és a kizsákmányoltak, és a fejlett országokban lassanként elmondható: csak az kerül végletesen kiszolgáltatott helyzetbe, aki valamilyen módon tehet róla. Miután a mai baloldalnak – amelyet nem kis mértékben befolyásol a hatvanas évek végének zűrzavaros maoista-anarchista-trockista-bolsevista légköre – a legfőbb ellensége a sikeres ember, aki nem szavaz rá, a munkásosztály és egyéb kizsákmányoltak kihalásával muszáj importálnia elkeseredett embereket, akik majd szavaznak rá. Ha nincs a bevándorlás, a szociáldemokrácia egyik fellegvárának számító Ausztriában ma szabadságpárti az elnök.

A baloldal kapitalizmus-ellenes, bár ő maga is azon élősködik – ez az egyetlen jól működő társadalmi rend, amit az írott történelem képes volt felmutatni –, jóllehet soha az emberiség olyan sikeres nem volt, mint a működő kapitalizmusban, soha ilyen jólét még nem volt, soha ennyi ember előtt nem nyílt meg a felemelkedés lehetősége, soha ilyen fejlett egészségügy és oktatás nem állt tömegek rendelkezésére. És soha nem volt ennyi sikeres ember. Az úgynevezett baloldal gyűlöli a sikeres, boldog és elégedett embert, neki sikertelenekre és boldogtalanokra van szüksége, olyanokra, akiknek megmondhatja, ki tehet a bújukról-bajukról, mert utána felkínálhatja nekik a lehetőséget: „Szavazz rám, és ha neked nincs, majd elvesszük attól, akinek van, és neked adjuk.” Ezt nevezik ők újraelosztásnak és társadalmi igazságosságnak. Persze az újraelosztás valójában soha nem történik meg. Szavazóiknak vetnek valami koncot, és a javát ők nyelik el, stallungok formájában és korrupcióval. Nem is lenne értelme felemelni a szavazóikat, hiszen azzal önnön szerepüket kérdőjeleznék meg. Nem véletlen, hogy kommunista párt ma már legfeljebb csak honlap formájában létezik a fejlett világban.
A baloldal különös löketet kapott attól a fenyegető ténytől, hogy Amerikának két ízben is sikerült muzulmán elnököt választania, aki esküdt ellensége az Első és Második Alkotmánykiegészítésnek – azaz a szólás és a fegyverviselés szabadságának –, ha az iszlám bűneiről van szó. Obama országlásának vége felé annyira elszabadultak az indulatok, hogy a szélsőbalos clintonista-sanderista csőcselék fényes nappal nyíltan véresre veri azt, aki Donald Trump mellett teszi le a voksát. A nyílt vörös erőszak izommutogatása másutt is megfigyelhető. Se szeri, se száma a britek ellen irányuló európai fenyegetésnek, akik könnyen lehet, hogy elhagyják az uniót, egyebek mellett azért, mert az európai baloldal úgy véli, nem elegendő a kontinensen máris jelen lévő ötvenmillió muzulmán, további hetvenet kell importálni Törökországból. (Ha a UK kilép, a török meg be, az egy különösen jó üzlet lesz Európának.)

Homoszexuálisok nyilvános akasztása Iránban
A baloldal jó kotlósként igyekezett mindenkit a szárnya alá gyűjteni, akit valamilyen módon irritálhat a kapitalizmus vagy annak fő szellemi muníciója, a protestáns etika, ami erkölcsi értelemben nem különbözik semmiben sem a zsidó Bibliában foglaltaktól. Ezért sajátították ki a Pride-okat, ezért vonulnak fel mellszélességgel a kamionok közt olyan politikusok is, akiket valójában a hideg ráz ki az undortól, de meg kell játszaniuk a toleránst és a haladót, és különösen ki kell állni az üldözött mellé, ha mindenféle nácik csúfságokat ordítoznak a menetre a rendőrkordon mögül.
Igen ám, de az iszlám nagy része is a Bibliából ered, és átvett onnan egyet-mást, például a férfi homoszexualitás elítélését. Maga a Biblia kínhalállal rendeli büntetni két férfi együttlétét (nőkre nézve nem szerepel semmiféle tényállás), noha jó tudni, hogy a sajátos ókori zsidó büntető eljárásjog annyira megnehezítette a halálbüntetés meghozatalát, hogy nincs feljegyzés arról, hogy ilyesmiért bárkit is kivégeztek volna. Nem így a katolikus egyház világi uralma idején, és főleg nem az iszlám államokban, ahol a melegeket kivétel nélkül üldözik, nem egy helyen kivégzik őket, másutt kasztrálás, korbácsolás és hosszú börtönbüntetés vár rájuk, valamint az azzal járó gyötrelmek, kínzások, megaláztatások.

S egymás mellett hever majd?...
A minden abszurdisztánok legjobbikában, Svédországban már összeütközött a két pátyolgatott társadalmi erő. Az antiszemita stockholmi balos kormány és annak fő hangadója, Margot Walstrom külügyminiszter elnézte a malmői zsidó közösség szabályszerű elüldözését, valamint azt, hogy az elfajuló viszonyok elől nyolcvanezer svéd költözött el csak Angliába, de nem igazán tudta, melyik ujját harapja akkor, amikor a svédországi melegfelvonulásokat atrocitások érték iszlámék részéről. Hiszen ezt a két társaságot a baloldal egy kalapban képzeli el. Az Izrael-ellenes tüntetéseken a vörös, a fekete anarchista és a szivárványszínű zászló meg a palesztin lobogó egymás mellett tűnik fel. Ezt hívják feloldhatatlan logikai hibának.
Eközben, míg az arab világban a homoszexualitást gyűlölik, megvetik és hatóságilag üldözik, a Közel-Kelet egyetlen demokráciája a melegek paradicsoma, benne a fővárosuk Tel-Aviv. Izrael minden téren biztosítja a másságosok jogait, a légkör Tel-Avivban kellőképp szabados, így nem csoda, hogy San Francisco után ez a város lett a saját nemükhöz vonzódók számára a legkedvesebb.

Pedig vagy ez, vagy az
Ilyen körülmények között egy mohamedán – pedig csak a szülei voltak bevándorlók, ő maga már Amerikában született – rokonszenvezni kezdett az Iszlám Állam tanaival, és noha az FBI megfigyelte, elhatározta, hogy ráront egy melegbárra, és annyi embert gyilkol meg, ahányat csak tud, mert az iszlám ezt tanítja. Meg is tette, és ő maga is elpusztult a rendőrséggel folytatott tűzharcban. Barack Obama elnök az erről szóló beszédében nem mondta ki az iszlám szót, hanem a homofóbiát hibáztatta – mintha bizony a kettő nem lenne egy és ugyanaz –, és a fegyverviselési jog ellen szónokolt – holott éppenséggel azért halt meg ötven ember, mert a helyszínen senkinél nem volt fegyver, amivel az iszlamistát teríthette volna le, ahogyan azt Izraelben nagyon szakszerűen csinálják, köszönet érte.
Mit tehet ebben a helyzetben a „baloldal”, hiszen azt mondja a régi zsidó mondás is: „Mindkettőnek nem lehet igaza!” A régi zsidó mondás persze azzal folytatódik, hogy: „Tudod mit? Neked is igazad van” – de hát ez ebben a helyzetben nem alkalmazható. A balosság ideológiai hazudozásai mélyén megbúvó alapvető gondolat szerint aki vesztes, annak mindenképp igaza van, aki pedig győztes, az legalábbis erkölcsi hulla. (Ez alól a monstre fizetéseket húzó, sok esetben korrupt, tolvaj hivatásos balos politikusok természetesen kivételt képeznek.) Ez a magyarázata a nyugati baloldali antiszemitizmusnak: Izrael katonailag és erkölcsileg többszörösen győztes hi-tech állam. Ugyanez a magyarázata az Amerika-ellenességnek és általában a Nyugat- (azaz: ön-)ellenességnek, de annak is, miért csillog a nyugati baloldal szeme, ha olyan országok kerülnek szóba, mint Kuba és Venezuela, és miért védelmezik félszájjal, félszívvel az iráni atomprogramot.
A balosság szerint a győzelem bűn. A vesztesek erkölcsösek. Az iszlámnál nagyobb vesztest nehezen tudunk elképzelni a történelemben. Lottó ötösük volt az olajjal és a gázzal, s most, amikorra ezt lassan sikerül elherdálni, mennek vissza oda, ahonnan jöttek. Nem akarnak, ezért be kellett hívni őket Európába, Amerikába, mert hátha jól jönnek mint balos szavazók. De most egyikük nagyon nekiesett egy másik védett csoportnak.

Sajnos tartani lehet attól, hogy a melegek hamarosan megtapasztalják: a feléjük megnyilvánult balos szimpátia csak addig tartott, amíg kellettek a szavazataik. A muzulmánok többen vannak, érdekérvényesítésük az erőszak, amivel az elpuhult nyugati társadalom nemhogy szembe nem száll, de azt hazudja be magának, hogy nem is létezik ilyesmi, nehogy valamit tenni kelljen. A társadalmi bázisra vigyázniuk kell azoknak, akik a hatalmat vagy annak egy részét a nyugati világban a kezükben tartják.
Ők persze még önmaguknak is hazudnak, hiszen az iszlám nem tesz különbséget libertáriánus és trockista között. Ez a fajgyűlölő, náci ideológia egyetlen dolgot ismer el, önmagát. Egy csónakban evez, úgy tűnik, mindenki, aki nem tartozik közéjük.
Gondoljunk az áldozatokra, szeretteikre, hozzátartozóikra.
Weiss Cecília

Mi, Európa

Közgazdasági érvel(get)éssel igyekezett a bevándorláspárti álláspontot alátámasztani a Guardian nemrégiben megjelent cikke, amelyet a Kroki teljes terjedelmében közölt magyarul az audietur et altera pars jegyében. A migrációt ellenzők viszonosságban semmilyen szinten nem reménykedhetnek: a multikulti hívei nem hajlandók meghallani érveinket. Azért csak hangozzanak el.
A Guardian Philippe Legrain brit közgazdászt, az Európai Bizottság előző elnöke, José Manuel Barroso volt gazdasági tanácsadóját idézi. A cikk az ő tanulmányára hivatkozva állítja, mekkora anyagi haszonnal kecsegtet a bevándorlás. Hogy konkrétan kit, arra nem tér ki, csupán könnyed kézzel dobálózik a tízmilliárd eurókkal, és azt a látszatot kelti, mintha a bevándorlást ellenzőknek az lenne a legnagyobb problémája és egyben tévedése, hogy a migránsok pénzbe kerülnek, pedig pénzt hoznak. Ez régi fogás: tulajdoníts a vitapartnernek olyat, amit nem mondott, aztán cáfold meg. Közben tettesd magad süketnek, a másiket meg nézd hülyének.

A Mont Blanc
A kelet-európai olvasó már rögtön az érvelés elején felfedez egy ordas hibát. „A menekültek befogadására fordított egy eurónyi befektetés csaknem két euró gazdasági hasznot hajt öt éven belül”, állítja a meghivatkozott tanulmány. Egy nyugati értékeken civilizálódott ember könnyedén átsiklik ezen a semmivel alá nem támasztott ígéreten, a Lajtától keletre azonban rögtön megakad a szemünk a hibán. Mert nekünk évtizedek óta mondják, hogy még négy-öt év, és aztán majd jó lesz és látszanak az eredmények, miközben soha nem lesz jobb, csak rosszabb, kivéve azokat, akik mondják; nekik azonnal jó, már ha elhisszük a hazudozást.
Magyarországon különösen hozzászoktunk, hogy a józan ésszel teljesen ellenkező dolgokról akarnak meggyőzni minket, ám az úgynevezett baloldal, jóllehet nagyon sok mindent le akart már nyomni a társadalom torkán, soha fennállása során olyan kétségbeesett, görcsös dühvel nem akarta száznyolcvan fokos fordulatra kényszeríteni a közvélemény kilencven százalékát, mint a tavalyi migránsjárás idején, amikor tényleg minden és mindennek az ellenkezője elhangzott. Lássuk a legfontosabb és leggyakrabban elhangzott érveket.
1. Amit a Guardian is nyom: lehet, hogy most pénzbe kerülnek a menekültek (következetesen ezt a kiüresedett szót használják Magyarországon), de befogadásuk később kifizetődik. Az állítást illenék tudni alátámasztani számokkal és történelmi példákkal, hiszen a bevándorlás nem most kezdődött, hanem valamikor a hatvanas évek közepén; Németországban akkoriban váltották fel a törökök az olaszokat, portugálokat és jugoszlávokat, Franciaországban akkor kezdtek megjelenni az arabok, és az áldott emlékezetű Enoch Powell, akit – gyalázat – még a konzervatív Times is képes volt „ördöginek” nevezni ezért, 1968. április 20-án mondta el híres birminghami beszédét, amelyben arra figyelmeztette hallgatóságát: végzetes következménye lesz annak, ha Nagy-Britannia engedélyezi a nyakló nélküli bevándorlást a Nemzetközösség országaiból. Ötven éves jelenséggel állunk szemben, és nem akadt olyan közgazdász, aki be tudta volna bizonyítani, hogy Európának jót tesz a muzulmán bevándorlás. Ugyanis elsősorban róluk van szó, nem pedig arról, hogy más emberfajta képtelen lenne alkalmazkodni az európai viszonyokhoz. Ötven év alatt mintegy ötvenmillióra nőtt a kontinens iszlám lélekszáma, egyes helyeken – Marseille, a londoni East End, egyes párizsi külvárosok és bécsi kerületek – kiszorította az őslakosságot, példátlan károkat okozott, nem csak anyagiakban, a hidegháborús évtizedekben ráköszöntött jólétben elpuhult, jogait, igényeit megvédelmezni lassan képtelenné váló, agymosott, defetista németeknek, angoloknak, franciáknak. Már a harmadik generáció nő fel, és a multikulti hívei – vigyázzban áll az ész! – még képesek arra hivatkozni, hogy az Iszlám Állam terroristái közülük kerülnek ki, nem azokból, akiket annak idején befogadtak, és akik már nagyszülők. Leírhatatlan a kár, amit – nem önmagában a bevándorlás, hanem az iszlám bevándorlás és az iszlámhitűek elszaporodása okozott. Aki ez ellen szót emel, az fasiszta. És az is, aki arra szólítja fel a multikulti barátait: ugyan értékeljék tudományos módszerekkel az elmúlt fél évszázadot, és mutassák ki a muszlim bevándorlás értékeit, pozitívumait, a beilleszkedést, azt a rengeteg hasznot, amit hajtott, és ne azzal érveljenek, milyen jó lesz öt év múlva. De miként is lehetne tudományosan vizsgálni ezt az ötven évet egy olyan Franciaországban, ahol törvény tilt minden vallás szerinti nyilvántartást vagy megkülönböztetést, vagy egy olyan Németországban, amelynek lakóinak agyát tökéletesen kipersilscheinezték, kiöntve a fürdővízzel együtt a gyereket, és alkalmatlanná tették bármilyen önálló gondolatra, ami ellentétben van a Willkommenskultur ellentmondást nem tűrő diktátumával?

A tengertől elhódított holland földek
2. Magyarországon a leggyakrabban elhangzott migránsvédő érv, hogy „nem is akarnak itt maradni”. Természetesen nem akarnak, semmi okuk rá; Magyarországon nincs lerabolható szociális háló; Magyarországról még a magyarok is százezrével menekülnek a fizetésnek csúfolt gombok, a maffiaállam rablótevékenysége és a magyar ugar mindent lebénító szellemi sötétsége elől. Ennek azonban semmi köze ahhoz, hogy a migránsok jöjjenek-e „Germoney”-ba. Ne jöjjenek, mert lehet, hogy oda, Angliába meg Hollandiába mi, magyarok akarunk menni. Nem mint migránsok – mert ez is érv volt –, hanem mint áttelepültek, akik törvényes jogaikkal élve kiköltöznek Berlinbe vagy Aberdeenbe vagy Rotterdamba, mivel a hazai aljas politikai maffia árnyékában tisztességes munkával nem képesek megteremteni a maguk megélhetését, és mindenkiből mégsem lehet politikusbűnöző – se migránssimogató, se az a fajta, aki óriásplakátokon meg népszavazáson próbál hasznot kovácsolni ebből az egész rettenetes európai tragédiából. Mindazonáltal: Magyarországnak nem csak az az érdeke, hogy Magyarországon ne nőjön az iszlám bevándorlók száma, de az is az érdeke, hogy Németországban és a többi nyugati államban se nőjön, mert ha ezek elvesznek, Magyarország is elvész.
3. A migránsok összetétele. A Willkommenskultur „keresztes lovagjai” – igen, élükön a jelenlegi pápával – mindent megtesznek, hogy ezen a téren totálisan összezavarják az embereket. Határozott politikai törekvések voltak arra nézve, hogy a migránsoknak ne kelljen regisztrálni magukat, különösen ne kelljen ujjlenyomatot adniuk. Egy egész kontinens csurgó nyállal nézte, amint az emberek ezrével január elsejét mondják be születésnapjuknak. Sajtóhad dolgozott azon, hogy a médiának kiszolgáltatott, a szakmát nem ismerő, kritikátlan emberek minden „menekültben” ártatlan asszonyt és bociszemű kisgyereket lássanak (mintha egy nő nem gyereket szülne, és mintha a gyerek nem nőne fel), miközben a valóságban húszas éveiben járó, borotvahajvágású, kigyúrt, okostelefonokkal felszerelt, euróezrekkel kitömött, jól kitanított, álló falloszú fegyenchad rontott rá Európára. Egy szerencsétlenül járt, vízbe fúlt gyerek képével próbálták demoralizálni a humanizmusnak csúfolt hedonizmusba és lustaságba gárgyult Nyugatot – mintha ugyan bármi közünk lett volna hozzá! –, és fasiszta volt mindenki, aki feltette a kérdést: vajon miből taxiznak a „menekültek” Pireusz és Idomeni között, amikor az ott dolgozó hiénák nyilván annyit kérnek, amennyit nem szégyellnek? És ami a legfontosabb: vitapartnereink nem hajlandók tudomásul venni, hogy nem egyszerűen bevándorlásról, hanem iszlám bevándorlásról van szó. A Guardian írásának vége is arról beszél, milyen remekül beilleszkedtek az Egyesült Államokban is a Vietnam bolsevizálása elől elmenekült emberek. Tessék mondani: a kettő ugyanaz?!

A legdélkeletibb pont: Paralimni
4. Az iszlám valós jellemzőinek tudomásul nem vétele, letagadása, a nem létező mérsékelt iszlám feltételezése. A politikai korrektség hívei vallásnak tekintik az iszlámot, holott az nem más, mint jobbára kölcsönvett vallási elemekkel megspékelt, agresszív világhódító náci ideológia, alsóbb- és felsőbbrendű emberekkel, az alsóbbrendűek megadóztatásának, rabszolgasorba döntésének igényével, a kereszténység és a zsidóság bizonyos válfajain kívül valamennyi más vallás hívei, illetve az ateisták kiirtásának igényével, ha meg nem térnek, a nők féktelen elnyomásával, a szexuális másságokat követők felakasztásával vagy más módon történő kivégzésével, bűnösök csonkolásával. Az iszlám alaptétele, hogy minden egyes ember muzulmánnak születik, csak félrenevelik. Aki muszlim létére más hitre tér, az halált érdemel, miként az is, aki felvette az iszlámot és utána visszatér régi hitéhez. Mindez nem az iszlám valamely „szélsőséges” változatának a jellemzője, hanem magának „az” iszlámnak a jellemzője. Aki mást mond, az nem ért hozzá, vagy hazudik. Nyilvánvaló, hogy nem a világ valamennyi muzulmánja követi a gyakorlatban ezeket az elveket, viszont egyetért velük. Muzulmán felvilágosodás vagy reformáció soha nem volt. Lehetnek egyének, akik nem értenek egyet ezekkel az elvekkel és a gyakorlattal, ők azonban az iszlám főárama szempontjából árulók, és meg kell őket ölni. Az iszlámot a maga legtisztább formájában az Iszlám Állam képviseli, amely hajszálra azokat az eszközöket alkalmazza, amelyeket a vallásalapító, Mohamed alkalmazott annak idején.

Punta de Tarifa, a kontinentális Európa legdélibb csücske
5. Úgysem lehet nem beengedni őket. Az egyik legaljasabb érv. Magától értetődőnek tartja, hogy mindenki pacifista, és a katonaság meg a határőrség tulajdonképpen valami fölösleges csingilingi. Európának természetesen módjában áll megvédeni déli végeit, ahogyan Ausztrália is megvédi, mégpedig emberáldozat nélkül – jóllehet Európának, miként a nyugati civilizációnak általában, joga van akár emberéletek árán is megvédeni szuverenitását azoktól, akik jogilag semmi mások, mint közönséges határsértők. Ha a határsértő nem akarja halálát lelni határsértés közben – ne sértsen határt. Ennyire egyszerű. Mi vagyunk az erősebbek, mi mondjuk meg, ki jöhet be hozzánk és ki nem; és mi küldjük haza, akit haza akarunk küldeni. Ha pedig multikultit akarunk, majd mi megyünk el őhozzájuk, és mi fogjuk a saját kultúránkat rájuk erőltetni.
5. Kell a munkaerő. Ebben lehet igazság, jóllehet bebizonyosodott: nem lehet arra számítani, hogy majd a szorgos muzulmán tömegek termelik ki a heverésző Herrek, Signorok és Misterek nyugdíját. Már csak azért sem, mert a törökök jó érzékkel kiválogatják a menekültek közül azokat, akikre valóban szükség van, és csak a hasznavehetetleneket engedik tovább. Az európai munkaerőhiányt azonban semmiképp nem a fentebb jellemzett betolakodókkal kell megoldani. Nyugat-Európa esetében teljesen kézenfekvő, hogy a kelet-európai országokból kell szorgos, beilleszkedni akaró, reggel időben a munkahelyén megjelenő, nem „más kultúrájú” embereket toborozni, ahogyan az történik is. Lengyelek, litvánok, csehek, magyarok, de görögök és portugálok is összességében már milliószám dolgoznak nyugat-európai munkahelyeken.

Sulina: a legkeletibb pont
A még így is hiányzó munkaerő, illetve a Kelet-Európában lassan már mutatkozó űr pótlására, illetve betöltésére sok milliónyi szorgalmas buddhista távol-keleti kínálkozik. Vietnamiak, laosziak, kambodzsaiak, thaiföldiek, és még sorolhatnánk, akiket toborzóirodákon keresztül szerződtethetnének Európába, célzott állásokra igény szerint, maximum öt esztendőre, ami kivételes esetekben egy alkalommal meghosszabbítható. Munkavállalásuk a fogadó ország állampolgárainak munkavállalásával azonos feltételek mellett történne, ugyanannyi bérért, ugyanannyi szabadsággal, ugyanolyan egészségbiztosítással, csak persze a levont nyugdíjjárulék nem őket illetné. Ami pedig a bevándorlást illeti? Indokolt esetben semmi akadálya. Ha az aspiráns jelentős tudós, élsportoló, valamely területen kiemelkedőt alkotott, vagy beengedése más módon jelentős hasznot hajt a fogadó országnak. Nem pár év múlva, hanem azon nyomban.
***
A nyugati civilizáció ellen az iszlám szinte létrejötte óta hadat visel, de ez a hadviselés 2001. szeptember 11-ével új korszakába lépett. Az új korszakot a kétségbeesés szülte. Az iszlám, amely megcsontosodott társadalmi rendje miatt évszázadok óta képtelen arra, hogy bármi pozitívummal járuljon hozzá az emberiség haladásához, nem nézheti ölbe tett kézzel, hogy a világ elmegy mellette egy bizonyos irányba, ők pedig szép lassan – de az olaj kifogytával egyre biztosabban – visszamennek oda, ahonnan jöttek. Nem érdekük, hogy ez a világ arra menjen tovább, amerre a Nyugat akarja, amerre Európa akarja.

Cabo da Roca - a legnyugatibb pont: "a világ vége" Portugáliában
Mi viszont azt akarjuk, hogy ez a világ a mi igényeinknek megfelelően menjen tovább, és további Beethoveneket, Bartókokat, Shakespeare-eket és Madáchokat, Ronald Reaganeket és Richard Bransonokat, Neymarokat és Hosszu Katinkákat, Stephen Kingeket és Stephen Hawkingokat, Steve Jobsokat és Rubik Ernőket termeljen ki. Ezt akarjuk mi, Európa, és ez fog történni. A mi akaratunk fog diadalmaskodni, mert mi vagyunk a jobbak, mi vagyunk az erősebbek és mi vagyunk a szabadabbak. No-go-zone-nak ott a Mars, legalábbis egy darabig, de aztán elérünk oda is.
Szalontai István

Szenilis vagy sátáni?

A keresztesek, Eger várának hősei, a máltai erőd védői vagy Buda felszabadítói alighanem forognak a sírjukban. A katolikus egyházfők története a régmúltban is számtalan extrém csemegével szolgál az arra fogékonyak számára, ám Ferenc pápa korszaka minden szempontból új: megjelentek az egyházszakadás első látható jelei. Egyes követők a pápa legszélsőségesebb nézeteit viszik tovább, mások viszont eretneknek tartják és lemondásra szólítják fel.
Ferenc pápa némely nézetét felkapja a „fősodratú”, más megnyilvánulások pedig nem kapnak súlyukhoz méltó teret. Utóbbiak közé sorolható a tavalyi dél-amerikai körút egy ecuadori mozzanata. Guayaquil városában, ahol egymillióan voltak kíváncsiak a római püspökre, az egyházfő spanyol nyelvű miséjében azt jelentette be Ecuador és a világ katolikusainak, hogy Isten szava arra szólítja fel őt – Ferencet –, hogy „vizsgálja felül a szövegek legszentebbjét, a Tízparancsolatot”.

Mint az széles körben ismert, a Tízparancsolat része annak a 613 parancsolatnak, amelyet a zsidó nép kapott Egyiptomból való kivonulása után a Sínai hegyén, és azt a zsidóságból kialakult két másik világvallás, a kereszténység és az iszlám szentnek ismeri el. Eltekintve attól, hogy a Tízparancsolat az európai és észak-amerikai keresztény civilizáció egyik alapja, felettébb érdekes a kérdés, hogy Isten vajon melyik részét illetően gondolta volna meg magát, és ha így tesz, vajon miért bízza a felülvizsgálatot valamely szolgájára, és miért nem nyilatkoztatja ki azt ő maga.
A felülvizsgálat szükségességét Ferenc azzal magyarázta, hogy a kereszténység világszerte egyre növekvő mértékben néz szembe a modern társadalom gonoszsága általi kísértésekkel. Szerinte a revízió alá vett parancsolatok a változó időkre reagálnak.
Azt a parancsolatot, amely meghagyja a szülők tiszteletének kötelezettségét, úgy szövegezné át a pápa, hogy a szerencsétlen keresztény gyermek abban az esetben is köteles e tiszteletet kinyilvánítani, ha történetesen nem tudni, melyik az ő atyja és melyik az anyja – mert épp egyazon nemhez tartoznak, nem beszélve a szinte végtelen kombinációs lehetőségekről. Ami pedig a helyén nem való szexuális viselkedést, egyebek között a házasságtörést és a férfiak közti homoszexualitást tiltó parancsolatot illeti, teljes egészében el kell távolítani, hiszen Istennek kegye valamennyi gyermekére kiterjed.
Ezeknél az érdekes meglátásoknál azonban jóval nagyobb port vertek fel a pápa iszlámvédő kijelentései. Egy évvel ezelőtt a római püspök a vallási toleranciára szólított fel (nem mindig volt ez így), s elhíresült egyórás beszédében oda nyilatkozott, hogy mindaz, ami a Koránban foglaltatik, épp oly érvényes, mint a Biblia tartalma.
„Jézus Krisztus, JHVH, Allah. Mindezen nevek azt az entitást írják le, amely egyértelműen ugyanaz világszerte. Szükségtelenül ontottak vért évszázadokon át hitünk elválasztásának vágyától vezettetve. Ez kell azonban legyen a koncepció, amely egyesít bennünket emberekként, nemzetekként és világként, amelyet a hit köt össze. Egyesült erővel el tudjuk hozni a béke precedens nélküli korszakát, minden dolgunk az, hogy olyan állapotot érjünk el, amelyben tiszteljük mások hitét, mivel valamennyien Isten gyermekei vagyunk, függetlenül attól, milyen nevet választunk, amikor hozzá szólunk. Hitünk egyesítésével csodálatos dolgokat vihetünk végbe a világban, és egy ilyen mozgalomnak az ideje most jött el. Többé nem fogjuk mészárolni szomszédainkat az Istenük megszólítása feletti különbözőségek miatt.”
Vannak-e olyan magas beosztású emberek a katolikus egyházban, akik rábólintanak ezekre az új tanításokra? Ha nem is szép számmal, de akadnak. Theodore McCarrick érsek, aki 2001 és 2006 között Washington püspökeként szolgált, jóval tovább ment Ferenc óvatos megfogalmazásánál, és azt hangoztatta, hogy a kereszténység és az iszlám egyazon alapokon osztoznak. Ez persze igaz, de McCarrick nem a zsidóságra gondolt.

McCarrick. Felvette volna az iszlámot?
„Istennek, az irgalmasnak és a könyörületesnek a nevében”, köszöntötte egy szeptemberi sajtókonferencia résztvevőit az érsek, a gyakorlatban mutatva meg, mit jelent szerinte a Ferenc által meghivatkozott állapot: egyebek közt azt, hogy egy katolikus főpap iszlám köszöntéssel üdvözli a megjelenteket. Miért is ne, ha egyszer az a véleménye, hogy alapjában mindkét vallás ugyanaz. A találkozót a Muzulmán Közügyi Tanács szervezte. Az iszlámhitűek számára igen fontos ez a mondás, a Koránban száznál többször is benne van, és rokon a katolikusok „Az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek a nevében” bevezetőjével.
McCarrick kifejtette, hogy „a katolikus társadalmi tanítás alapja az emberi személy méltósága… [és] miközben az ember tanulmányozza a szent Koránt, miközben tanulmányozza az iszlámot, alapvetően ugyanezt tanította Mohamed, a próféta, béke legyen vele.”
McCarrick hetvenegy éves volt, amikor tizenkilenc Korán-hívő felrobbantotta a Világkereskedelmi Központot és meggyilkolt háromezer embert. Egyike a ma élő 213 bíborosnak, de mivel már túl öreg, az egyházi vitákon nincs szavazati joga.
Robert Spencer, az iszlám egyik jeles ismerőse és egyben egyike azoknak az embereknek, akit a mohamedánok a legjobban gyűlölnek ezen a világon, joggal tette fel a kérdést: „McCarrick bíboros áttért az iszlámra?” A „béke legyen vele” kifejezést ugyanis a muszlimok mondják el minden egyes alkalommal, amikor Mohamed nevét említik – ha egy beszédben százszor, akkor százszor –, „úgyhogy talán nincs tisztában azzal, hogy épp egy iszlám hitvallást tett meg.”
Spencer szerint az is erős túlzás, hogy a Korán ugyanazt tanítaná, mint a Biblia. Nagyon is különbséget tesz az emberek közt, „a legjobbaknak” nevezve a muszlimokat és „leggonoszabb teremtményeknek” a hitetleneket. „Mohamed Allah küldötte”, írja a Korán. „Akik őt követik, könyörületesek egymáshoz és könyörtelenek a hitetlenekhez.”
Az iszlám egyenlőségfelfogásról a törökországi örményektől az egyiptomi koptokon és az egész iszlám világból elűzött zsidókon át az iraki káld katolikusokig sokan beszélhetnének. McCarricket ez azonban nem zavarta a sajtótájékoztatón, ahol a bíboros szájából elhangzott: „Együtt vagyunk az ördöggel szemben, a gyilkossággal szemben, a rombolással szemben… Isten áldjon meg benneteket ebben a munkátokban” – közölte többek közt az Észak-Amerikai Iszlám Szervezet vezetőjével. Ezt a csoportot korábban a Gázai-övezetet megszállva tartó Hamasz terrorszervezetnek juttatott pénzadományokkal hozták összefüggésbe.
„Hiszünk abban, hogy az iszlám egy vallás, amely segíti, nem pedig megöli az embereket… A muzulmán közösség mindig ezt tanította” – tette hozzá McCarrick.
De mit szólnak mindehhez azok a katolikusok, akik bárhogyan is próbálkoznak, nem látják a hasonlóságokat a két vallás közt, és annak sem tudnak felhőtlenül örülni, ha a keresztény kisgyermeknek ezentúl tisztelnie kell az apját és az apját, ha hosszú életű akar lenni ezen a földön?
A Péter Sziklája című honlapon magyarul is olvasható az a nyílt levél, amely szerint Ferenc pápa „egyre több olyan aggasztó előjelet mutat, amely szembemegy a hagyományos egyház tanításával, fegyelmével és szokásaival, de mindazon hívőkkel is, akik mindezt megpróbálják megvédeni”, és ha a pápa nem képes a mostani irányán módosítani, akkor – mondjon le.
A levél szerzői felhánytorgatják, hogy a katolikus egyház feje „a papság köreiben található ’meleg személyek’-kel szembeni tiszteletét fejezte ki, és különösen azzal, hogy egy hírhedten homoszexuális papot nevezett ki a saját udvartartásának fejeként, aki visszataszítóan bizalmaskodik Önnel. Szexuálisan deviáns egyéneknek széles körben biztosított audienciát, beleértve a transzszexuálisokat és a homoszexuálisokat, nem egyszer telefonon személyesen intézve ezeket a találkozásokat. Ön nemcsak rehabilitált, de még rangos kinevezéssel is kitüntetett két olyan teológust, akiket az Ön két közvetlen elődje felfüggesztett, vagy éppen homoszexualitás-hirdetőket, és olyan főpapokat, akik homoszexuális papok által elkövetett szexuális bűncselekményeket próbáltak meg eltussolni” – háborognak az aláírók.

Meleg pillanat a pápa és Monsignor Battista Ricca között: "egy hírhedten homoszexuális papot nevezett ki a saját udvartartásának fejeként, aki visszataszítóan bizalmaskodik Önnel" 
A levél, amely felidézi egy ministránsfiú megaláztatását, egyes szerzetesrendek üldöztetését, leszögezi: „Ezek az intézkedések egy ideológia által motivált diktátor tettei, nem pedig egy, az egyház szent örökét atyaian őrző emberéé.” Majd vastag kiemeléssel ez a vád következik:
„Másrészt, míg a nyugati világ a romlás szakadékába zuhan, és muszlim fanatikusok mészárolják le a Közel-Keleten, Afrikában és Európa szívében a keresztényeket, Ön a ’klímaváltozás’ miatt aggódik. Az Ön könyvnyi hosszúságú enciklikája, a „Laudato Si”, az egyetlen enciklika, amivel Ön előállt, tényként kezeli az ’ökológiai válság’-ot és kritikátlanul elfogadja ’az éghajlatváltozás tudományá’-nak ideológiailag motivált, erősen ellentmondásos követeléseit, amelyek értékelésére egy pápának egyáltalán nincs hatásköre, ahogy ahhoz sincs, hogy ezeket vitathatatlan tényekként prezentálja a híveknek.
Ugyanezen enciklika siránkozik a ’globális felmelegedés’, a légkondicionáló berendezések túlzott használata, a mangrove mocsarak eltűnése, a planktonokat és a férgeket érintő feltételezett veszélyek, különböző növények és állatok kihalása felett – és elítéli mindezeket, mint Isten elleni bűncselekményt – még mielőtt egyáltalán megemlítené egyáltalán az abortuszt (s egyáltalán nem említi a fogamzásgátlás természetellenes gyakorlatát). Ami az abortuszt illeti, enciklikájában csak egyfajta ’hibá’-ról beszél ’az emberi embrió védelme’ esetében, holott az abortusz – egy ártatlan ember brutális lemészárlása, a végtagok letépése az anyaméhben, vagy a születés pillanatában történő sebészkés általi agyonszúrás.”

A dokumentum a vége felé helyre teszi a Vatikán újkeletű vonzódását is az iszlám felé:
„Miután Ön a nyáj jó néhány tagját istentelen bálványimádóként rágalmazta, később a keresztények és muszlim fanatikusok morális egyenlőségére utalt, akik az egész világon keresztényeket mészárolnak le, kínoznak meg, követnek el nemi erőszakot, kényszerítik őket rabszolgasorsba vagy száműzetésbe: ’Nem lehet egyetlen vallást sem eltörölni, csak azért, mert annak néhány vagy több csoportja a világtörténelem egy pontján fundamentalista… Gondoljatok csak azokra a háborúkra, amelyeket mi, keresztények vezettünk. Nem a muszlimok voltak felelősek a Sacco di Roma-ért Róma kifosztásáért.’
Ezzel a meggondolatlan, egy római pápához méltatlan kijelentéssel Ön az egyházat és önmagát is meggyalázta. A történelmi tények az Ön durva hibájának helyreigazítását követelik:
Először is, a muszlimok fosztották ki Rómát 846-ban, rabolták ki a régi Szent Péter-templomot és egyben arra kényszerítették IV. Leó pápát, hogy építse fel „falait”, hogy megvédje Szent Péter székhelyét az Iszlám Dzsihád ellen.

Másodszor, amennyiben Ön V. Károly császár seregeinek 1527-es támadására gondolt, akkor annak semmi köze nem volt a ’vallási fundamentalizmus’-hoz. Az egy politikai válaszcsapás volt, amelyet VII. Kelemen, gyenge és ingatag pápa ellen léptek, aki meggondolatlan szövetséget kötött a francia királlyal, (I. Ferenc), amellyel Károlyt háborúba sodorta. Tény, hogy a császár seregeiben német zsoldosok is voltak, akik többségében evangélikusok voltak, és elsősorban ezek voltak felelős a szent városban történt pusztításért, és az erőszakért, amely a katolikus lakosságot érte.
Harmadszor, ezzel egy időben bevallottan muszlim martalócok azon voltak – és ők tényleg ’fundamentalisták’ voltak – hogy keresztény területek elhódításával bővítsék az oszmán birodalmat, a muszlim flotta elsöprő és csodálatos vereségéig az 1571-es lepantói csatában, ami megakadályozta egész Európa muzulmán megszállását, és valószínűleg egy második római zsákmányolást.”
Az aláírók a fentiek alapján azt ajánlják a pápának, fontolja meg a lemondást. "Abban a pillanatban, hogy egy pápa nem képes, vagy nem akarja követni ezt a célkitűzést, amint ténylegesen az a szándéka, hogy ellene cselekedjen, nem szolgálja-e inkább az egyházat, ha lemond Krisztus földi helytartójának kiemelt hivataláról? Inkább az, mint egy végzetes kompromisszum az egyház tanításainak és elveinek kockáztatására és a 2000 éves apostoli és egyházi hagyományok felrúgására, valamint arra, hogy V. Pius pápa elhíresült mondatát idézzük: 'a mindenható Isten és Szent Péter és Pál apostolok haragját' magára vonja."

Így kezdődik a vég?

Nem akármilyen muszlim polgármestere lesz Londonnak – hívja fel a figyelmet Raheem Kassam, a Breibart újságírója. A 45 éves, a baloldali munkáspárt színeiben indult Sadiq Khan nem csupán az antiszemiták, hanem az iszlám szélsőségeseknek is kedvence. Így kezdődik a vég? Raheem Kassam még a választások előtt írt cikkének átszerkesztett változata a Periszkóp szívességéből.
Urnákhoz járultak csütörtökön a londoniak, hogy eldöntsék, ki töltse be Boris Johnson képviselő, leköszönő polgármester pozícióját. Annak dacára, hogy a Munkáspárt nyakig ül egy antiszemita botrányban, pénteken egyértelművé vált jelöltjük, Sadiq Kahn győzelme.
Khan sikeres karriert futott be a Munkáspártban. 2005-ben került a parlamentbe, 2008-ban államminiszter lett, 2009-ben pedig tovább emelkedett a ranglétrán. 2010 -2015 között igazságügyi államtitkár helyettesi tisztséget töltött be és azóta aspirált London polgármesterének tisztségére is.
Muszlim polgármester?
A közvélemény kutatások szerint néhányan nagyon nyugtalanítónak találják, hogy egy Khan úrhoz hasonló ember töltsön be egy ilyen befolyásos, felelősségteljes pozíciót, ahol ráadásul annyi készpénzhez is hozzáférése van.
A westminsteri bennfentesekkel folytatott magánbeszélgetések szerint sokan fedeznek fel párhuzamot egy másik prominens muszlim városatya, Lutfur Rahman Tower Hamlets polgármesterének az esetével. Rahman urat azért távolították el pozíciójából, mert olyan vádak érték, hogy szektárius politikai játszmákat játszik körzete muszlim lakóival, iszlámistákat támogat, az adófizetők pénzét pedig az általa kedvezményezett muszlim csoportoknak játssza át, hogy megvásárolja támogatásukat.

Rahman urat „korrupt és törvénytelen ügyletekben” találták vétkesnek és ez valószínűleg ront annak a kevés integrálódott brit muszlimnak a választási esélyein is. Ő, meg a Humza Yousaf, Sayeeda Warsi, Rushanara Ali, Shabana Mahmood, Yasmin Qureshi, Amjad Bashir, Naz Shah, Tasmina Ahmed Sheikh és a hozzájuk hasonló politikusok az okai a brit szavazók és a muszlim politikusok közötti mély bizalmatlanságnak.
Tulajdonképpen a londoniak egyharmada továbbra is fenntartásokkal fogad egy muzulmán polgármestert, a Sajid Javidhoz vagy Syed Kamallhoz hasonlók pedig azok miatt a hittársaik miatt szenvednek, akik ragaszkodnak szélsőséges útitársaikhoz vagy ők maguk is szélsőséges nézeteket vallanak.
Extrémizmus
És Khan úrról aligha állíthatjuk, hogy makulátlan előélete lenne. Bár a baloldal hasznos idiótái – például Owen Jones – segítségével „rasszistáknak” és „iszlamofóbnak” bélyegezték és lesöpörték őket, Goldsmith úr támadásai nem alaptalanok.
Azoknak címzett, kissé fenyegető kijelentéseitől („Szavazzatok rám, vagy nyakatokba szakad a terror” – a ford. megj. eltekintve, akik nem szavaznak rá, miközben azt állítja, hogy „ő a Nyugat”, Khan úrnak van talán valamennyi, a nyugati világbeli muszlim politikus közül a legsötétebb múltja.
2001-ben ő volt a Nation of Islam-nak (az Iszlám Nemzet) a jogi képviselője abban a perben, amelynek révén elérték, hogy szélsőséges vezetőjüket, Louis Farrakhant felmentsék egy 15 éves eltiltás alól (Farrakhan , az állítólagos polgárjogi aktivista, olyan kijelenéseivel tette magát emlékezetessé, mint a „fehér ember maga az ördög”, és nem is annyira burkoltan a fehérek kiirtására buzdít, faji, vallási ellentéteket szít.)
2005-2006 ban Khan többször is meglátogatta a Woodhill börtönben a terrorizmussal vádolt Babar Ahmadot. Ahmadot 2012-ben adták ki az Egyesült Államoknak és ott raboskodott 2015-ig, mielőtt visszatért volna az Egyesült Királyságba. A férfi terrorcselekmény előkészítésében való bűnrészesség és a Talibán anyagi támogatása miatt került rácsok mögé.
Khan úr Shaker Aamer, az utolsó brit állampolgárságú guantanamoi fogoly szabadon bocsátásáért is kampányolt, no meg azért is, hogy az tavaly novemberben visszatérhessen az Egyesült Királyságba.
Messrs Aameren és Ahmeden keresztül Khant meghitt szálak fűzik a CAGE érdekvédelmi csoporthoz is, amely „szépséges fiatalemberként” emlegette Mohammed Emwazit, az Iszlám Állam hóhérját és amely mindkét férfi nevében kampányolt. Beszámolók szerint Khan öt szélsőséges iszlámista aktivistával szerepelt közös rendezvényeken, olyanokon is, melyeken a résztvevőket nemek szerint külön választották. Ennek ellenére népszerűsége töretlen maradt a választás napjáig.
A ConservativeHome című portál még több aggályt sorol fel. Többek között:
• Egy, a 7/7-i londoni bombamerényletek alkalmából a Guardiannak írt levelet, amelyben a brit kormány politikáját vádolta a terrorizmusért
• Zacarias Moussaoui, a 9/11-es terrortámadások egyik vádlottjának jogi képviselete, aki az Al- Kaida tagjának vallotta magát.
• Fellépés a rendőrség ellen című könyvének egyik fejezete, amelyben abban ad tanácsokat, hogyan lehet „rasszizmus” miatt vádat emelni a rendőrség ellen. Ez ugyanaz a rendvédelmi erő, mint amely felett Khan úr London polgármestereként ellenőrzést gyakorolna.
• Azzam Tamimi iszlám szélsőséges védelme. Amikor dr. Tamimi arra figyelmeztette az embereket, hogy a Mohamedet ábrázoló karikatúrák megjelentetése miatt „reszketni fog a világ” és „az egész világot lángba borító tüzet” jövendölt arra az esetre, ha ezt nem hagyják abba, a vele együtt felszólaló Khan úr „jelképes nyelvként” bagatellizálta el a fenyegetést.
• Suliman Gani, egy dél-londoni imám társaságában is felszólalt, aki szerint a nőknek alá kell rendelniük magukat a férfiaknak és egy iszlám állam megalapítására is felszólított.
A londoniak arra ébredtek, hogy a következő négy év folyamán olyan ember lesz a polgármesterük, aki oly módon ítélkezik, olyan prioritásai és olyan útitársai vannak, mint fentebb bemutattuk. Ez, összeadva az évi 61 milliárd fontos költségvetéssel, egy rendőrségből, bürokratákból és hivatalnokokból álló hadsereggel a nyugati világ legerősebb muszlimjainak egyikévé teszi majd Khan urat.

Juncker: Nem integráltuk őket eléggé

Mint azt a brüsszeli vérontás napján megjósoltuk: pár napig nagy lesz a felháborodás, aztán majd ismét a politikai korrektség veszi át az uralmat. Pontosan ez történt. Jean-Claude Juncker, aki Merkel mellett a kontinens iszlamizációs tébolyának másik élharcosa, csak annál görcsösebben ragaszkodik beteges fixa ideáihoz. Szerint Európa nem importálta a terroristáit, a támadók itt születtek, és nincs egyértelmű válasz arra, hogy miért fordultak Európa ellen.
A luxemburgi kereszténydemokrata politikus egy-egy belga, francia, német, olasz és spanyol, valamint egy német és egy francia nyelvű svájci lapnak közösen adott interjúban kiemelte, hogy a keddi brüsszeli merényletek ugyan lesújtották, de a belvárosban kedd este tartott spontán megemlékezés bizakodással töltötte el. Európa bűne, hogy nem integrálta eléggé a muzulmánokat, mondja. „Tele van optimizmussal” annak láttán, hogy a fiatalok nem hagyják magukat legyűrni, és a gyűlölettel fűtött akciókra „a szeretet világos üzenetével” válaszolnak. „Ugyan szomorú vagyok, de nem elkeseredett”, mondta Jean-Claude Juncker, aki még azt sem várta meg, hogy legalább eltemessék az áldozatokat. Polkorrektség a köbön, csak erős idegzetűeknek.
A támadások lehetséges okairól szólva kiemelte, „újra és újra eszembe jut egy jelenség, amelyet alig merek megfogalmazni: Európa különböző országaiban a hatvanas évektől a kilencvenes évekig is voltak terrortámadások, és úgy érzem, azok a merényletek kevésbé rázták meg Európa népeit, mint mindaz, ami most történik”, holott akkor az áldozatok száma is nagyobb volt.

„Sokkal szívesebben vagyok naiv, mint ellenséges másokkal szemben”
Arra a felvetésre, hogy talán a vallási alkotóelem magyarázza a jelenséget, elmondta, hogy éppen ezen töri a fejét. Az akkori terroristák „a mieink voltak”, a mostaniak pedig vallási fanatikusok, akik idegen hangzású nevet viselnek, és ezért úgy tűnik, mintha Európa importálta volna a terrorizmust, pedig „akik ezeket a tetteket elkövették, valójában itt születtek, gyakran még a szüleik is. Végigjárták iskolarendszerünket és aktívan részt vettek társadalmi életünkben. Olyan, mintha máshonnan jöttek volna, holott idevalósiak”, mutatott rá Jean-Claude Juncker.
Arra a kérdésre, hogy mindebből azt a következtetést vonja le, hogy az integráció kudarcba fulladt, és az iszlám csak kis adagokban fér össze az európai társadalommal, az EB elnöke elmondta, hogy nem tud egyértelmű választ adni, és nem akar engedni annak az „egyszerű reflexnek”, amely vallási kérdésnek vagy a kudarcos integráció következményének nyilvánítja a történteket.

"Olyan, mintha máshonnan jöttek volna, holott idevalósiak"
Az viszont igaz, hogy egyetlen uniós tagország sem „különösebben sikeres” a társadalmi integráció ügyeiben. „Ez a mi bűnünk, és mindazok bűne, akik állandóan ellenállnak a nemzeti erőfeszítéseknek és megtagadják az integrációt azoktól, akik ugyan máshonnan jönnek, de már régen nálunk vannak”, mondta az EB elnöke.
Hozzátette, hogy nem szabad túl sokat várni a politikusoktól, az európai társadalmak jövőjét pedig azokra a fiatalokra lehet építeni, akik „nemet mondanak arra a világra, amely éppen most formálódik”.
Arra a felvetésre, hogy a maguk módján az öngyilkos merénylő fiatalemberek is nemet mondtak erre a világra, azt mondta, hogy nem kívánja megérteni a másoknak szenvedést okozó emberek motivációját, de az okokat meg kell vizsgálni. „Semmivel sem lehet igazolni ezeket a barbár tetteket, de hajlandó vagyok beszélni mindenkivel, aki nem érzi jól magát társadalmainkban”, jelentette ki Jean-Claude Juncker.
Azzal kapcsolatban, hogy Nicolas Sarkozy volt francia államfő szerint a korábban tervezett európai alkotmányt erőteljesebben kellett volna a keresztény értékekre építeni, Jean-Claude Juncker azt mondta, hogy ugyan kereszténydemokrata, de nem szívesen hivatkozik a vallásra.

„Ez a mi bűnünk, és mindazok bűne, akik állandóan ellenállnak a nemzeti erőfeszítéseknek és megtagadják az integrációt azoktól, akik ugyan máshonnan jönnek, de már régen nálunk vannak”
„Vonakodom attól, hogy azt gondoljam, hogy az alapvető értékeket tekintve másmilyen az iszlám világ, mint a mi zsidó-keresztény ihletésű világunk”, emelte ki az EB elnöke. Hozzátette, hogy sok muzulmán, ateista és keresztény barátja van, és amikor az élet igazán fontos dolgairól van szó, nem tapasztal eltérést megközelítéseik között.
Hangsúlyozta: „veszélyes leegyszerűsítés” azt állítani, hogy „nem ragaszkodunk eléggé keresztény értékeinkhez, mert ez kiprovokálja a többség kritikus viszonyulását azokkal szemben, akik másmilyenek, mint mi vagyunk”.
„Sokkal szívesebben vagyok naiv, mint ellenséges másokkal szemben”, mondta arra a felvetésre, hogy sokan naivnak tartják az ilyen vélekedést. Hozzátette: úgy véli, Európa joggal ragaszkodik értékeihez, de nem hajlandó úgy felfogni a világot, mintha csak „erkölcsös keresztényekből” és „pogányokból” állna.
Az interjú a vezető európai napilapok szövetsége (Lena) nevű együttműködés keretében készült a belga Le Soir, a francia Le Figaro, a német Die Welt, az olasz La Repubblica, a spanyol El País, valamint a La Tribune de Geneve és a Der Tagesanzeiger című svájci lap részvételével. (MTI)

Ultimátumot kapott a maffia

Megoszlik az internet népének véleménye a pedagógustüntetésen elhangzottakról és Pukli István bejelentéséről. Vannak, akik szerint a kezdet örvendetes, mások kevésnek és elkésettnek tartják a kezdeményezést. Pedig az jó. Lehet, hogy szándékos volt, lehet, hogy nem, de gyakorlatilag teljesíthetetlen követelés elé állították a rezsimet.
Méltóságteljes, ugyanakkor szókimondó szónoklatok hangzottak el a rendszerváltás óta legígéretesebb budapesti tömegmegmozduláson, ami nem csak az oktatás vagy akár az egészségügy helyzetéről szólt, hanem arról: most először van valami a levegőben, most először érződik az Orbán-rendszer kiégettsége, most először nem úgy mentek haza a résztvevők, hogy volt egy tüntetés, aztán meg jól nem történt semmi.

Pukli István beszéde a tanárok március 15-i tüntetésén

https://www.youtube.com/watch?v=z5y83hPpx4g

Ezúttal nem kevésbé tolvaj politikus áll szemben nagyon tolvaj politikussal, hanem tisztességes emberek, a társadalom megbecsült tagjai bűnözőkkel, akiktől nem lesz egyszerű feladat megszabadulni. Azt a negyedet, ahová egy gengszterbanda egyszer beveszi magát, borzasztó nehéz kiciánozni. Különösen embert próbáló feladat ez egy egész államgépezet esetében, amelyet – ez sajnos egyre jobban látszik – eleve úgy terveztek meg sűrű összekacsintások közepette az 1989 körüli átmenet idején, hogy a mindenkori birtokos számára könnyen lerabolható legyen.
A jelenleg hatalomban ülő maffia minőségileg különbözik baloldali megfelelőjétől, amellyel egymást váltogatva hitegetnek és csapnak be egy egész országot negyed százada. (Az ország meg hagyja.) A balos bűnszövetkezet gátlásosabb volt, tevékenységének igyekezett valamilyen törvényesnek látszó keretet adni, nem happolt el mindent, ami elébe került, próbált úgy tenni néha, mintha szégyellné magát, tevékenységét nem öntötte le nemzetiszín mázzal, és főleg nem próbálgatta furtonfurt annak az államszövetségnek az idegeit, aminek ő maga is tagja, és ami az ország működőképességét a gyakorlatban biztosítja. Ami nélkül még a négyes-hatos villamos is megállna a Körúton. Hab volt a tortán, hogy amikor már nem volt tovább, ki bírták mondani a varázsszót: „Elkúrtuk.”
Amellett a balos bűnszövetkezet, ha eljött az ideje, leköszönt.
Orbán Viktor rendszere nem képes leköszönni. Már 2002-ben, az akkori vereség alkalmával is voltak dermesztő reakciók, amelyek kétségbe vonták a választások eredményét, mert már az első Orbán-kormány is úgy viselkedett, mintha soha többé nem kéne megmérettetnie önmagát. Az ezt követő nyolc ellenzéki év maga lehetett a pokol a minden bizonnyal súlyos mentális rendellenességekkel küszködő vezérnek, aki e nyolc év minden pillanatában megfogadta, hogy ha egyszer visszakerül a hatalomba, onnét őt többet ki nem akolbólítják. S ennek érdekében, amint alkalma nyílt, felszámolta az alkotmányosságot, felszámolta a demokráciát, felszámolta a Harmadik Magyar Köztársaságot.
Ehhez persze kellett „a zemberek” asszisztálása is.
„A zemberek” elég sok mindenhez asszisztáltak, és korántsem csak olyan elvont fogalmakhoz, mint az Alkotmánybíróság kiherélése vagy a képviseleti demokrácia kiüresítése. Bűnösök vagyunk, és önmagunk felelősségre vonása sem maradhat el. Tetemre hívásunk meg fog történni, és szemünk láttára indul majd meg a vér a sebből, amiért nem hibáztathatunk Orbánt, EU-t, kommunizmust, Habsburgokat, migránsokat, pártokat, törököt, tatárt, miegymást. Hanem lustaságunkat, tenni és gondolkozni nem akarásunkat, kompország-mivoltunkat. Magunkat. Azt a sebet mi ütöttünk, önkezünkkel.
De ez még odébb van.

E sorok írásakor Orbán Viktor maffiafőnöknek és Áder János caporegimének már csak
7 napja maradt,
hogy bocsánatot kérjen azoktól, akikkel tárgyalni kellett volna, akiket komolyan kellett volna venni, akiket el kellett volna ismerni a saját gyermekeink képviselőjeként, s akiket mindehelyett nem vettek komolyan, akiket hülyének néztek, akikhez percemberkéket küldtek egerészni, mert Orbán Viktor humorérzéke eddig terjed.
Jól mondta pedig Pukli: „Nincsen hatalmatok felettünk.”
Magyarországnak – kerekedjenek ki bármennyire is a fideszes szemek – hatalma van a saját kormánya felett. Utóbbi viszont nem lesz képes kibújni a bőréből. Orbán Viktor és a csornai Charles Bronson nem fog tudni bocsánatot kérni az aljas módon meghurcolt, beszennyezett, besározott, megfenyegetett emberektől. Soha nem volt még arra példa, hogy a szervezett bűnözés bocsánatot kérjen, az ilyesmit kizárja a lényege, s a Fidesz mást, mint lényege, nem adhat.
Tudjuk persze, hogy a történelemnek nincs dramaturgiai érzéke. Néha a legjobb végkifejletet is képes szívtelenül elrontani, mint tette jó néhányszor. De ha most az egyszer egy kicsit megrázza magát, akkor meglesz az a polgári engedetlenségnek nevezett sztrájk Magyarországon. És nem csak az első, az egy órás, hanem a továbbiak is.
Isten legyen a hatalomhoz irgalmas.

Schände! Többe kerülnek a menekültek a hadikiadásoknál

Lélegzetelállító összegbe, 36 milliárd fontnak megfelelő euróba kerül idén és jövőre Németországnak a migránssimogatás. A bűnügyi költségek ebben még nincsenek benne. Összehasonlításul: a német védelmi kiadások, amiknek egyáltalán nem veszik hasznát, csak valamivel több mint 30 milliárd fontot emésztenek fel évente. A német hadikiadás a 9. legnagyobb a világon.
A történelemben talán először fordul elő, hogy egy nemzet többet költsön a romlására, mint a védelmére. A Kölni Gazdaságkutató Intézet becslése szerint Németország az idén 16,5 milliárd, jövőre 20 milliárd fontnak megfelelő eurót kénytelen elkölteni a beözönlőkre.

Ebben az összesen 36,5 milliárd fontban a következő tételek szerepelnek: a migránsok lakhatása, élelemmel és ruházattal való ellátása, valamint a – józan belátás szerint soha be nem következő – intregráció költségei (nyelviskola, tanfolyamok, szakmák oktatása stb.)
Hangsúlyozni kell, hogy a kalkuláció nem számol az eddig Németországba özönlött 1,1 millió migráns által elkövetett bűncselekmények okozta károkkal, az ezzel kapcsolatos rendőrségi, igazságszolgáltatási kiadásokkal, és természetesen azzal sem, hogy mibe fog kerülni a menedékjogot el nem nyert személyek – újabb keletű német tervek szerint több százezer ember – visszatoloncolása származási országába. (Az 1,1 millió jövevényből a németek eddig 300 ezernek adták meg a menekültstátuszt.)

Ha mindezeket hozzáadjuk, valószínűsíthető, hogy Németországnak többe kerül a Willkommenskultur, mint a saját hadserege – miközben a német hadikiadások a 9. legmagasabbak a világon.
Akinek eddig nem fájt a növekvő bűnözés, a nemi erőszakok számának növekedése, az utcakép elkeletiesedése, a németországi etnikai arányok erőszakos megváltoztatása, annak majd fájni fog a pénztárcája – mivel mindezt az adófizető állja. Angela Merkel szemmel láthatóan csökkenő népszerűsége további mélységekbe készül azt követően, hogy a kancellár asszony egyfelől nem hajlandó megálljt mondani a beözönlésre, másfelől bátortalanul kapiskálni kezdte, hogy egyszer, valamikor, majd ha a Közel-Keleten béke lesz, a most érkezetteknek haza kell menniük.

Néhány intézkedés történt a menekültáradat csillapítására, így Németország immár hivatalosan is biztonságos országnak minősítette Marokkót, Tunéziát és Algériát, amelyek polgárai így semmilyen körülmények között nem kaphatnak menekültstátuszt. Új törvény nehezíti két évig a családegyesítéseket is. Ezek azonban csak amolyan tűzoltó intézkedések, amelyek egyedüli funkciója, hogy a német vezetés elmondhassa: csinált valamit.
Szalontai István

A transzneműség erőltetése gyerekeknél bűncselekmény

A „transzgenderizmus” és „transzgenderista” fogalmak eredetileg olyan transzszexuálisokra vonatkoztak, akik érdekeltek a nem-átalakító sebészeti eljárásokban és a „nemek közötti” állapotot választották. Ma e szavak használati köre magába foglal bármely olyan viselkedést, mely szembeszáll a nőiesség és férfiasság hagyományos meghatározásaival. „A valóságot a tények határozzák meg, nem pedig az ideológia” – hangzik a szakemberek hivatalos állásfoglalása.

Egyes államokban, főként az e tekintetben (is) „úttörőnek” számító Svédországban, transzgender óvodák is nyíltak, ahol tudatosan „nemtelenségre” nevelik a gyerekeket, azzal a felkiáltással, hogy ha majd megnőnek, ők dönthessék el – vagy épp ne dönthessék el –, hogy melyik nemhez tartoznak. Vannak olyan beteges elképzelések, amelyek szerint hormonokkal kell megakadályozni, hogy a pubertásban kialakulhasson a normális nemi jelleg.
Az Amerikai Gyermekorvosok Kollégiuma közleményt adott ki, mely szerint a gyermekek természetes nemi hovatartozásának tudatos elmosása, a gyermekek e téren történő elbizonytalanítása gyermekek abúzusát valósítja meg.
„Az Amerikai Gyermekorvosok Kollégiuma arra szólítja fel a pedagógusokat és a törvényhozókat, utasítsanak el minden olyan politikát, amely a gyermekeket arra kondicionálja, hogy az ellenkező nem vegyi és sebészeti úton történő megszemélyesítését normális dologként fogadják el”, hangzik A genderideológia kárt tesz a gyermekekben című tanulmány. „A valóságot a tények határozzák meg, nem pedig az ideológia.”
A most kiadott rövidített állásfoglalást egy teljesebb szöveg fogja követni idén nyáron.
A Kollégium mindenki számára érthető módon, pontokba szedve sorakoztatja fel érveit. Ezek a következők:
1. Az ember nemi hovatartozása objektív biológiai kettős jellegzetesség: az XY és az XX kromoszómák az egészség genetikai markerei – nem pedig egy rendellenesség genetikai markerei.
2. Senki nem születik genderrel. Mindenki biológiai nemmel születik. A gender (vagyis az, hogy valaki milyen nemhez tartozónak vallja magát) szociológiai és pszichológiai koncepció; nem objektív biológiai koncepció.
3. Egy személy hite, hogy ő valami, ami valójában nem, ez a legjobb esetben is zavarodott gondolkodásra vall. Amikor egy amúgy egészséges, biológiailag fiú azt hiszi, hogy ő lány, vagy egy amúgy egészséges, biológiailag lány azt hiszi, hogy ő fiú, objektív pszichológiai probléma lép fel, amelynek forrása az agyban keresendő, nem a testben, és ennek megfelelően kell a kezelést is végrehajtani.
4. A pubertás nem betegség, és a pubertást blokkoló hormonok veszedelmesek lehetnek. Visszafordíthatatlan avagy sem, a pubertásblokkoló hormonok betegségállapotot idéznek elő – a pubertás hiányát –, gátolva a növekedést és a termékenység kialakulását egy biológiailag előzőleg egészséges gyermekben.
5. A nemileg összezavart fiúk 98 %-a, a nemileg összezavart lányok 88 %-a elfogadja a biológiai nemét, miután természetes módon átesik a pubertáson.
6. Azok a gyermekek, akiknél pubertásblokkolókat használnak az ellenkező nem megszemélyesítése érdekében, kései serdülőkorukban nemközi hormonokat fognak igényelni. A nemközi hormonok (tesztoszteron és ösztrogén) veszedelmes egészségügyi kockázatokat hordoznak magukban, amelyek közt szerepel a magas vérnyomás, a vérrögök kialakulása, az agyvérzés és a rák.
7. Az öngyilkosság valószínűsége hússzor akkora azon felnőttek esetében, akik nemközi hormonokat használnak és nemváltó sebészeti beavatkozáson mennek át, még Svédországban is, amely pedig a leginkább LGBQT-barát országok közé tartozik.
8. A gyermekek abbéli hitben való nevelése, hogy az ellenkező nem vegyi és sebészeti úton történő megszemélyesítése normális és egészséges, gyermekabúzus.

A kiáltvány szerzői a következők: dr. Michelle A. Cretella, az Amerikai Gyermekorvosok Kollégiumának elnöke, dr. Quentin Van Meter alelnök, dr. Paul McHugh, a Johns Hopkins orvosegyetem pszichológiaprofesszora.
McHugh, aki korábban a Johns Hopkins fő pszichológusa volt, 2014-ben a Wall Street Journalban fejtette ki, hogy a transzneműség mentális rendellenesség, a nemváltás pedig „orvosi képtelenség”.
A közlemény eredetiben itt olvasható.

Útlevelet, állampolgárságot kapott a terrorista

Országos felháborodást keltett, hogy brit állampolgársággal és útlevéllel láttak el egy terroristát néhány nappal azelőtt, hogy a Közel-Keletre készült, nyilván nem turistaként.

A 22 éves Mohanned Jasim egy csak oda szóló lassiez passier-ért folyamodott, mivel Irakba akart utazni. Többet kapott, mint amire számított: ellátták brit állampolgársággal és útlevéllel. Ehhez minimum hatévi helybenlakás, munkával vagy vállalkozással eltöltött idő és feddhetetlen életmód kell. Egy héttel az útiokmány kézhez kapása után állította meg a rendőrség Doverben egy másik dzsihádista, Mohammed Mayow társaságában.

Jasim Irakban született, családjával együtt költözött Damaszkuszba. Onnan jött Angliába 2009-ben, így a hat év helybenlakás még csak meglett volna, feddhetetlenségről azonban aligha lehetett beszélni esetében. A Twitter öt alkalommal zárta be a számláját gyűlöletkeltés miatt. Internetes múltját meg akarta semmisíteni, ám igyekezetét nem koronázta siker.

Mohammed Mayow

Mindkettejüket a bíróságra vitték óvadéki tárgyalásra, ahol az eljáró bíró megdöbbenését fejezte ki afelett, hogy Jasim útlevelet kaphatott, főleg, hogy nem is kért – hiszen nem számíthatott arra, hogy kap. A férfi, a nyugat-londoni Southall lakosa, kétévi szabadságvesztés-büntetést kapott terrorizmus támogatásáért. Jasim az Iszlám Államot támogató tweeteket tett közzé, ami bűncselekmény az Egyesült Királyságban. A 23 éves Mayow-t ugyanezért öt év két hónappal honorálták.

30 évet kapott a mecsetgyújtogató

Harminc évig tartó börtönbüntetésre ítélték azt a férfit, aki tavaly ősszel Floridában felgyújtott egy mecsetet. A tettnek nem volt halottja vagy sérültje. A gyújtogató szerint az iszlám tanításai jogellenesek, követői bűnözők.

A lángoló mecset

Az elkövető, a 32 éves Joseph Schreiber elismerte a bűncselekményt, és nem vitatta a súlyosságát. Írásos nyilatkozatában azt hangoztatta, hogy tettét nem gyűlölet motiválta, hanem aggodalom. Felszólította az amerikai muzulmán közösségeket, hogy békéljenek meg Amerikával, békéljenek meg Izraellel, és hagyjanak fel a támadásokkal.

A tűzkár nyomai

Schreiber 2016. szeptember 11-én, a 2001. szeptember 11-i terrortámadások tizenötödik évfordulóján gyújtotta fel a floridai Fort Pierce Iszlám Központját, amelyben mecset is található. Ha ritkán is, de ebbe a mecsetbe járt Omar Mateen, az orlandói melegbárban elkövetetttömegmészárlás elkövetője is, aki 49 embert ölt meg és 53-at megsebesített.

Renoválás után

Vádbeszédében Steve Gosnell ügyész hangsúlyozta: a vádlott bevallotta a nyomozóknak, hogy azért gyújtotta fel az Iszlám Központot, mert szerinte a muszlimok megpróbálnak beférkőzni a kormányunkba, és mert az iszlám tanításait teljes mértékben jogelleneseknek kellene nyilvánítani. Schreiber még a gyújtogatás előtt az egyik közösségi oldalon azt írta, hogy az iszlám teljes egészében radikális, és minden muszlimot terroristaként és bűnözőként kellene kezelni.

Schreiber korábban már kétszer volt börtönben lopásért. (MTI)

Magyar nőkereskedőket ítéltek el Manchesterben

Magyar nőket prostitúcióra kényszerítő bűnözőket ítéltek hosszú börtönbüntetésre.

Lakatos, Orgonáné és Petrovics

Lakatos András (32) és Orgona Jenőné 2015 decemberében három fiatal nőt csalt Angliába legális észak-angliai állások ígéretével, majd elvették úti okmányaikat és fenyegetésekkel arra kényszerítették őket, hogy prostituáltként dolgozzanak Bradfordban. Egyiküknek sikerült megszöknie, de a banda harmadik tagja, Petrovics László (38) – azzal az ígérettel, hogy segít neki – visszakényszerítette a prostitcióba.

A manchesteri koronabíróságon lezajlott büntetőper tárgyalásán elhangzott, hogy az embercsempészek áldozatai – akik közül a legfiatalabb 19, a legidősebb 24 éves volt – szegény környezetből érkeztek, és nem vagy alig beszéltek angolul.

Számtalan alkalommal olvasható angliai magyar portálokon, fórumokon, a Facebookon: az olyan angliai – vagy más külföldi – állással kecsegtető ajánlat, amihez nem kell nyelvtudás, kamu, célja pénz kicsalása, vagy – mint ebben az esetben – még rosszabb dolog.

Két áldozatnak naponta akár tíz férfit is fogadniuk kellett, a harmadiknak pedig egy autómosóban kellett férfiakkal közösülnie. Keresetükből ugyanakkor semmit sem láttak, azt a banda tagjai teljes egészében italra, kábítószerekre és szerencsejátékra költötték.

Petrovics (balra) és Lakatos facebookos bemutatkozása

Karen Tonge a koronaügyészség részéről hangsúlyozta, hogy az áldozatokat rendszeresen megalázták, dehumanizálták és erőszakkal fenyegették. Ez különösen Orgonáné és Petrovics reszortja volt. Lakatos viszont arról igyekezett meggyőzni az áldozatokat, hogy romantikus kapcsolatban van velük, és ezzel próbálta manipulálni őket.

A vád szerint az áldozatok hatalmas bátorságról tettek tanúbizonyságot.

A manchesteri bíróság Lakatos Andrásra 13 év hét hónap, Orgona Jenőnére nyolc év öt hónap, Petrovics Lászlóra három és fél év börtönbüntetést rótt ki.

Hasonló bűncselekményekért korábban is elítéltek magyarokat Angliában. Két és fél éve egy londoni bíróság három magyar állampolgárra három és tíz év közötti börtönbüntetést szabott ki, mivel egy nagyobb bűnszövetkezet tagjaiként szintén magyar nőket csaltak állásígéretekkel Angliába, ahol prostitúcióra kényszerítették őket.

Néhány hónappal korábban Brightonban ugyanilyen bűncselekmény miatt négy magyar embercsempészt négy és hat év közötti szabadságvesztésre ítélt a helyi bíróság.

Szírek az angliai bűnözés élvonalában

Egy év alatt 900 szíriai bűnelkövetőt tartóztattak le Angliában és Walesben. Az adat döbbenetes, hiszen szíriai migráns mindössze néhány ezer van az egész Egyesült Királyságban. Az Express a Sun nyomán ír a fejleményről. 
Mint arról többször beszámoltunk, London néhány éven belül húszezer – elvileg biztonsági szempontból leellenőrzött – szíriai menekült, elsősorban családok befogadását tervezi. Ebből a célból az önkormányzatok pályázhatnak a menekültek befogadására és az azzal járó anyagi támogatásra.

Van, ahol nem zökkenőmentes a jövevények élete, miután fáznak és unatkoznak, de az is előfordul, hogy közösségek vállalják át a helyhatóságoktól a menekültek elhelyezését, mint tette azt nemrég egy londoni hitközség, amely ötvenezer fontot próbál jelenleg összegyűjteni egy szír család rendelkezésére bocsátandó lakás – felújítására.
Jótett helyébe azonban nem mindig várható jó. Az elmúlt évben kilencszáz szír állampogár csuklóján kattant bilincs Anglia és Wales területén, és a befogadási akciót bírálók szerint egyáltalán nem biztos, hogy kellő alapossággal válogatták ki az országba beengedett migránsokat. Négyük ellen azért emeltek vádat, mert két tizennégy éves kislányt molesztáltak, kőhajításnyira a Newcastle United stadionjától. Többeket nemi erőszakkal és gyermekek kínzásával gyanúsítanak.
2016 március végi adatok szerint a UK területén menedékjogért folyamodó nációk közül a szírek voltak a hatodik legnagyobb csoport, 2539 fő; ezek 87 %-a meg is kapta a menekültstátuszt – miközben 2015 folyamán az összes kérelem közel kétharmadát elutasították.



London politikája eközben mindinkább azt tükrözte, hogy a menekülteken a helyszínen kell segíteni; ennek jegyében a UK több mint 2,3 milliárd fontot költött a menekültsegélyezésre Szíriában és a környező országokban, és ezzel a második legnagyobb donorország lett az Egyesült Államok után. Úgy tűnik, a jövőben is ez lesz a leginkább járható út – a menekültproblémát mindig a helyszínen kell kezelni, mert az exportálása semmi jóra nem vezet.

Drogoznak a királynő katonái

Őfelsége, II. Erzsébet elitegysége, a Foot Guards drogstatisztikája a legrosszabb valamennyi brit fegyveres erő közül, írja az Express. 

Tavaly több százan folyamodtak a medvebőr kucsmások közül valamilyen illegális kedélyállapot-befolyásoló szerhez. Összesen 730 nő és férfi bukott le a vérvételen, ami kiderítette, hogy kokainnal, ecstasyval, marihuánával vagy szteroidokkal éltek. Nyolcvan főt értek tetten kábítószer-fogyasztáson; őket azonnali hatállyal le is szerelték.

2015 óta harminc százalékkal nőtt a drogozó katonák száma, és ma már ott tartunk, hogy a fegyveres erők három tagja bukik meg naponta valamilyen teszten, fedte fel a Daily Star Online. Az írásra reagálva egy névtelenséget kérő illetékes azt mondta, „a fegyveres erőknél nincs helyük a kábítószereknek. A legénységnek képesnek kell lennie arra, hogy akár az életüket is rábízhassák a társukra, ezt pedig nem tehetik meg, ha az illető a drogok miatt azt se tudja, hol a feje.”

Jóllehet a dicstelen első helyen a királynő elitgárdája végzett, elharapózott a narkó a Királyi Légierőnél is – mégpedig a duplájára. Tavaly nyolcvan légierős bukott meg drogteszten, míg egy évvel korábban csak negyven. A tavalyi nyolcvanból ötvenen éltek tiltott szteroiddal, feltehetően a testépítés ürügyén.

Egy héttel korábban az alkohollal való visszaélésről látott napvilágot jelentés. Eszerint ötszáznál több katonát kellett részegség miatt elvonóra vinni az elmúlt négy évben, és ötszáz katonanő (!) állapota követelt meg – szeszfogyasztásból kifolyólag – huzamosabb orvosi kezelést – írta a Sun.

Ezek az állapotok a világ szinte minden hadseregére jellemzőek, jóllehet ez nem jelent vigaszt. Az italozás a katonaságnak mindig is elválaszthatatlan része volt, a kábítószerek pedig a második világháború során jelentek meg. Pszichológusi vélemények szerint a másik ember megölésének követelménye súlyos konfliktushelyzet elé állítja az egészséges ember pszichéjét, aki igyekszik ezt valamilyen szerrel kompenzálni.

Veterán katona lövöldözött Floridában

A szociális médiában különféle hírek látnak napvilágot Santiagóval kapcsolatban. Az Instagramon egy őt ábrázoló képen némiképp rejtelmes szöveg szól arról, miként találhatja meg valaki az evilági küldetését – és ha még életben van, az arról tanúskodik, hogy nem találta meg.

A fotó a hadsereg Nemzeti Gárdája egyenruhájában ábrázolja a tettest, aki 2007. decemer 14-től tavaly augusztusig szolgált a Gárda Puerto Ricó-i és alaszkai egységeinél – tájékoztatott Candis Olmstead alezredes, az alaszkai Gárda szóvivője. Santiago 2010 áprilisa és 2011 februárja között megjárta Irakot mint utász.

Tavaly augusztus 16-án elégtelen teljesítménye miatt szerelték le. Nem tudni, azóta dolgozott-e valahol, és ha igen, mit. Annyi biztos, hogy nemrégiben mentális problémák miatt kapott kezelést, miután jelentkezett az alaszkai Anchorage FBI-központjában és azt állította a kormány arra kényszeríti, hogy olyan videókat nézzen, amelyeket az Iszlám Állam készített.

Santiago utolsó ismert lakóhelye egy anchorage-i lakókocsipark volt. Rokonai New Jerseyben élnek, ahol született. Őket az FBI emberei a hétvégén hallgatják ki.

A volt katona Anchorage-ből indult Minneapolisba, onnan egy másik géppel érkezett Floridába. Korábban voltak olyan hírek is, hogy Kanadából érkezett, ezt azonban a kanadai nagykövetség cáfolta. A lövöldözést a Fort Lauderdale-ben a futószalagnál a csomagjaira váró emberek közt kezdte. A nála lévő fegyvert szabályszerűen csekkolták be a poggyászával együtt.

A lövöldözés után elhajította a fegyvert, majd arccal lefelé fekve, karjait kitárva várta meg, hogy a rendőrök megbilincseljék.

A lövöldözőt őrizetbe vették. Az MSNBC televízió helyszíni tudósítása szerint az elfogott férfi az egyetlen gyanúsított. Részletek egyelőre nem ismertek, csak annyit tudni, hogy az egyik terminál csomagkiadásánál történt a lövöldözés.

Esteban Santiago néven azonosították a lövödözőt, akinek indítékai egyelőre ismeretlenek. A 26 éves leszerelt katona a mészárlás után további harc nélkül megadta magát a rendőrségnek.

Ötéves kisfiúval fajtalankodott a tinédzser migráns

Hónapokkal Angliába érkezte után követte el a 15 éves befogadott az ocsmány rémtettet. Azonnali kitoloncolás helyett három évi „rehabilitációt” kapott. Megnevezni nem lehet, hiszen jogai vannak.

Az ocsmány bűntett, amihez fogható korábban egy bécsi uszodában történt, október 30-án zajlott Derby városában. Az elkövető rákényszerítette a védekezésképtelen óvodást a szodómiára, és azt is mondta neki, hogy darabokra szaggatná, ha elárulná a dolgot.. Megfenyegette a gyereket, nehogy bárkinek szólni merjen, majd sírni kezdett.

Az adatközlési tilalom miatt számos részlet nem hozható nyilvánosságra, az viszont kétségtelennek tűnik, hogy a két család ismeri egymást. A bűncselekményre az áldozat szüleinek lakásán, a fürdőszobában került sor. Az erőszaktevő családegyesítés révén nyert bebocsáttatást Angliába, mivel az apja már itt élt.

Az áldozat a fenyegetés ellenére másnap elpanaszolta anyjának a vele történteket, aki sms-ben értesítette az elkövető apját, majd feljelentést tett. A rendőrség letartóztatta a 15 éves migránst. A tolmács útján kihallgatott vádlott a rendőrségen azt mondta, „rossz voltam”, és beismerte a tettet. Később a derbyshire-i fiatalkorúak bíróságán tartott meghallgatáson is beismerő vallomást tett.

A bíróság, ahol az ítélet született

Taktikája bevált, mivel az ügyben eljáró Jonathan Bennett bíró igencsak elnézőnek bizonyult vele szemben. Mint kifejtette, egy felnőttet komoly börtönbüntetésre ítélt volna, de az elkövető hátterében egy sor „zavaró dolgot” fedezett fel, és a korát is figyelembe vette.

Mindezek alapján a büntetés három évi rehabilitáció. Ezen túl hat hónapig nem hagyhatja el normantoni otthonát – az első két hónapban este 7 és reggel 6 között mindennap otthon kell lennie, de ez később enyhül. Öt évig nem léphet felügyelet nélkül kapcsolatba 13 éven aluli személlyel, csak ha annak szülője vagy gondviselője hozzájárul. Áldozatával pedig öt éven át nem léphet kapcsolatba.

A fiatalkorúak rehabilitációját elrendelő utasítást csak bíróság adhatja ki bűncselekmény elkövetésével vádolt 18 éven aluliakkal szemben, legfeljebb három évi időtartamra, ahogyan ebben az ügyben is történt. A most elrendelt megszorításokon kívül szükség esetén kimondhatnak benne rendőri felügyeletet, drogmentesítő gyógykezelést, pszichiátriai kezelést, előírhatnak különféle programokon való részvételt vagy társadalmi munka kötelező végzését.

Kezelést nem fizettek volna, eutanáziát igen

Egy gyógyíthatatlan betegnek az amerikai biztosító nem fizette a kezelést, de az eutanáziagyógyszert igen. Ha már valaki eleget fizetett, akkor akár meg is dögölhet? Önrésszel persze.

Élénk vitát váltott ki az Egyesült Államokban, hogy egy Kaliforniában élő, gyógyíthatatlan beteg asszonynak a biztosítótársaság nem volt hajlandó kifizetni a kezelés és a gyógyszerek költségeit, de a kegyes halálhoz szükséges gyógyszert igen. Stephanie Packer esete bejárja az amerikai sajtót, s éppen a nyilvánosságnak köszönhetően megoldódni is látszik.

A most 33 éves kaliforniai asszonynál négy évvel ezelőtt súlyos és krónikus autoimmun betegséget diagnosztizáltak, s az orvosok közölték is vele, hogy maximum három éve van még hátra. A négygyermekes édesanya már túlélte az orvosi előrejelzést, és most mozgalmat akar indítani Jog az élethez néven. Kaliforniában már van Jog a halálhoz nevű mozgalom, amely az eutanázia szószólója. Ebben az államban - Oregonhoz, Montanához, Washington államhoz és Vermonthoz hasonlóan - bizonyos esetekben a törvény engedélyezi a kegyes halált, s legutóbb két évvel ezelőtt egy agydaganatban szenvedő fiatal nő a sajtó nyilvánossága előtt jelentette be, hogy az orvos által felírt gyógyszerrel így vet véget az életének.

Stephanie Packer azonban hívő katolikusként elutasítja a kegyes halált. Amikor azonban az orvosok azt javasolták neki, hogy az addig alkalmazott helyett újabb kemoterápiás gyógyszerre kellene áttérnie, mert ezzel meghosszabbíthatja az életét, az egészségbiztosító közölte vele: az orvosság túl drága, nem fizetik a kezelés költségeit. A beteg nő megkérdezte: vajon azt a gyógyszert, amelyet az eutanáziához kell igénybe vennie, megtérítik-e?

A válasz igenlő volt, bár a biztosító ügyintézője hozzátette: a halált hozó medicinának is csak egy részét fizetik ki, egy dollárt és húsz centet a betegnek kell állnia. „Leesett az állam”, számolt be az esetről két újságnak, a Los Angeles Timesnak és a New York Postnak is az asszony, aki mindazonáltal várt egy ideig, mielőtt kitálalt a sajtónak.

A héten - éppen a sajtóvisszhang miatt - a biztosítótársaság bejelentette: Stephanie Packernek engedélyezi az újfajta kemoterápiás gyógyszert.

A kaliforniai asszony most egy civil szervezettel közösen az eutanázia ellen agitáló dokumentumfilmet készít Együttérzés és választási lehetőség megtagadva címmel. (MK/MTI)

Megirigyelte a BKK a taxishiénákat

Nyolcezer forintos buszozás a reptérről – így járatják le hazánkat a BKK sofőrjei és ellenőrei, írja a Travellercircle. 
A Liszt Ferenc repülőtérre érkező külföldi utazók többféleképpen tapasztalhatnak átverést, ezzel szerezve kellemetlen első benyomást Magyarországról. Az eddigi élményeket leginkább a taxis hiénák okozták, most azonban úgy tűnik, hogy a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) munkatársai is szerepet játszanak országunk lejáratásában. Íme egy személyes tapasztalat a közelmúltból.
Külföldi nyaralásból szerdán megérkezve egy nem mindennapi helyzettel szembesültem a BKK 200E jelzésű Budapest Liszt Ferenc repülőtér és Kőbánya-Kispest között közlekedő autóbuszán. A repülőtérről való kilépést követően a turisták és a helyiek által leggyakrabban használt és legolcsóbb megoldást választva a 200E busszal terveztünk bemenni Budapest központjába. Mivel éppen előttünk telt meg az egyik jármű, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább megvárjuk a következőt. Ennek eredményeként elsőként szálltunk fel a soron következő buszra.

Felszálláskor nagy megdöbbenésünkre a jármű vezetője arra utasított mindenkit, hogy menjünk csak, ne érvényesítsük a jegyet, csak menjünk tovább. Mi természetesen ismerjük a helyi közlekedést ezért érvényesítettük, de az utánunk érkező külföldieket szintén továbbirányította. Integetéssel, magyarul próbálta őket beljebb terelni és rájuk szólt amikor érvényesíteni akartak. Az először Budapestre érkező turisták mit sem sejtve elindultak a busz hátulja felé.
Félúton három BKK ellenőr szállt fel a buszra, akik elkezdték a jegyek ellenőrzését. Hamarosan a közelünkben ülő külföldiekhez értek és lekezelő stílusban a jegyeik bemutatását kérték tőlük. Mindenki elővette a jegyét, majd átadta az ellenőröknek. Az ellenőrök azonban bunkón, arrogánsan, szegényes angol nyelvtudással tudatták az utasokkal, hogy ez nem érvényes, mivel érvényesíteni kell. Ismétlem, mindegyikük jeggyel rendelkezett, de a busz sofőrjének utasítására nem érvényesítették. Hiába adták át a kezelőknek vagy akarták útközben érvényesíteni, az ellenőrök csak ellenkeztek és annyit mondtak, hogy “This is my company rules”.
A turisták azzal próbáltak védekezni, hogy a sofőr mondta nekik, hogy haladjanak tovább és ne érvényesítsék a jegyeiket. Az ellenőrök azonban nem voltak hajlandóak meghallgatni az utasok érveit. Ekkor már a barátaimmal mi is közbeavatkoztunk, mivel az ellenőrök angol tudása hagyott némi kivetnivalót maga után. Mi is próbáltuk megértetni az ellenőrökkel, hogy a vezető kézjelzéseiből és csupán magyar beszédéből arra következtettek, hogy nem kell érvényesíteni a jegyet. Azonban ők továbbra is csak azt hajtogatták, hogy ez a szabály, őket nem érdekli mit mondott a sofőr. Egyre hangosabb szóváltás következett, mire az ellenőrök már rendőr hívással fenyegették a két külföldi párt. Végül az ő akaratuk érvényesült és utasonként 8000 Ft-os büntetéssel sújtották a turistákat – ezzel elérve, hogy igen negatív első benyomásuk legyen országunkról.
Kőbánya-Kispestre érkezést követően odamentek a turisták a busz vezetőjéhez, hogy miért vezette őket félre, mire ő természetesen letagadta az egészet és állítása szerint ő semmi ilyet nem mondott annak ellenére, hogy többen is alátámaszthatjuk mire utasította a repülőtéren felszállóknak. Leszállás után az ellenőrök természetesen tovább sétáltak, a sofőrrel egy szót sem váltottak.
Nem utazom túl gyakran ezen a járaton, viszont elképzelhetőnek tartom, hogy ez rendszeresen előfordul és ilyen aljas módon büntetik a fővárosba látogatókat. Szerintem mindannyian el tudjuk képzelni, hogy a megérkezést követően milyen képet formálnak Magyarországról az ide érkező turisták.
Megkerestük a BKK sajtóirodáját is kérdéseinkkel, arra voltunk kíváncsiak, hogy értesültek-e erről a konkrét ügyről vagy hasonló utas tapasztalatról és amennyiben igen, úgy zajlik-e bármilyen vizsgálat. Cikkünk megjelenéséig azonban nem kaptunk választ, így a BKK válaszával később frissítjük írásunkat.

A Wikileaksen Hillary e-mailjei

A Wikileaks nyilvánosságra hozta Hillary Clinton demokrata elnökjelölt több mint 1200, az iraki háborúval kapcsolatos e-mailjét, amelyet még külügyminiszterként írt, és amelyet szabályellenesen a magánszerverén tárolt. A Clinton-házaspárral összejátszó szövetségi igazságügyi miniszter valószínűleg nem emel vádat.

A portál az amerikai külügyminisztériumtól kapta meg a leveleket még februárban, miután az információkhoz való hozzáférés szabadságáról szóló amerikai törvényre hivatkozva kérte ezt.
Julian Assange, a Wikileaks alapítója korábban azt állította, hogy honlapja szerzett annyi és olyan súlyosságú bizonyítékot Clinton ellen, amelyek alapján a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) vádat emelhet. „Eljuthatnánk a vádemelésig, de Loretta Lynch, az Egyesült Államok igazságügyi minisztere nem fog vádat emelni ellene”, jelentette ki Assange az ITV-nek nyilatkozva.

Loretta Lynch-ellenes plakát. "Fogadom, hogy megmentem a börtöntől a demokrata bűnözőket"
James Comey, a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) igazgatója keddi washingtoni sajtótájékoztatóján az amerikai politikai élet egyik központi kérdésévé vált e-mail-botrány ügyében folytatott nyomozás eredményeit ismertetve azt javasolta, hogy ne emeljenek vádat Hillary Clinton ellen. Hangsúlyozta viszont: a volt külügyminiszter valóban hanyag volt, és többször is magán e-mail-fiókját és szerverét használta hivatalos levelezésre, de kifejezetten titkos vagy bizalmas információk nem kerültek napvilágra.
A republikánusok elnökjelöltje, Donald Trump azonnal reagált, csalónak nevezve a rendszert, Paul Ryan, a képviselőház republikánus elnöke rossz precedensnek nevezte az FBI ajánlását. (MK/MTI)

Amikor Kadhafi meg akarta öletni a szaúdi trónörököst

Egy Nagy-Britanniában élő másként gondolkodó, Mohammed al-Massari tagadja, hogy része lett volna a néhai líbiai diktátor által szőtt összeesküvésben. Az arabok közti torzsalkodás egy szóváltás miatt robbant ki, és kis híján a leendő uralkodó elleni merényletbe torkollott. AzIndependent exkluzív riportja.

A King's College volt tanára tagadja, hogy bármilyen szerepe lett volna az összeesküvésben
A Nemzeti Bűnüldözési Hivatal (National Crime Agency – NCA) adóügyi vizsgálatnak vetette alá a 69 éves Mohammed al-Massari professzort, a King’s College korábbi fizikatanárát, hogy megállapítsa, csakugyan Moamer Kadhafi néhai líbiai diktátortól származik-e a bankszámláján lévő 600 ezer font, és azt valóban azért kapta-e, mert szerepet vállalt a néhai szaúdi uralkodó, Abdullah életére törő összeesküvésben. A királyt az autókonvojára kilőtt rakétával kellett volna meggyilkolni.
A Scotland Yard még 2014-ben hallgatta ki először az 1994 óta Londonban élő szaúdi ellenzékit és egy honfitársát, fedi fel a liberális lap. Mostanra majdnem egy évtized telt el azóta, hogy a gyilkossági tervek először felmerültek. Dokumentumok tanúsítják, miként vált a brit főváros a maga jó politikai kapcsolatokkal rendelkező külföldi közösségével toborzóhellyé: olyan embereket kerestek itt, akiket fel lehet használni Abdullah megölésére.

Fahd király, aki 2003-ban már gyengélkedett. Két évvel későbbi halálakor Abdullah követte a trónon
Kadhafi ezredes azt követően határozta el a szaúdi uralkodó megöletését, hogy 2003 márciusában összekülönbözött vele a Kairóban tartott arab csúcstalálkozón. Akkoriban még állomásoztak a királyságban amerikai csapatok, és a líbiai vezető kárhoztatta emiatt az akkor még csak koronaherceg Abdullahot és az idős, már erősen gyengélkedő uralkodót, Fahdot. „Fahd király azt mondta nekem”, közölte Kadhafi kvázi szemrehányás gyanánt, „hogy fenyegetik az országát, és ő még az ördöggel is összefogna, hogy megvédelmezze azt.”
Abdullah – aki a betegeskedő Fahd helyett de facto már vezette a királyságot – erre azt válaszolta, hogy Szaúd-Arábia muzulmán ország, „nem pedig a gyarmatosítók ügynöke, mint a magáé és másoké”. Ujját Kadhafira szegezve folytatta: „Maga, magát ki juttatta hatalomra? Ne beszéljen nekem olyasmikről, amiket bizonyítani nem tud. Hazugságai megelőzik, a sír meg ott van maga előtt.”

Az amerikai csapatok még az első Öböl-háború óta voltak jelen a sivatagi királyságban. A képen idősebb George Bush elnök és felesége, Barbara szaúdi látogatáson amerikai katonák körében
Ez sokkal több volt annál, amit az indulatos ezredes le tudott volna nyelni, főleg, hogy az egész kamerák előtt zajlott, és a felvétel bejárta az egész arab világot. Abdurahman Alamoudi, az összeesküvésben közvetítőként fellépő amerikai állampolgár azt állította, Tripoliban találkozott Kadhafival három hónappal a kairói inzultus után, és a diktátor hosszan, gyűlölködve deklamált Abdullah ellen – egyebek közt disznónak nevezte. Megparancsolta titkosszolgálati vezetőinek, találják meg a módját, miként lehetne eltenni láb alól a sértegetőt. A titkosszolgálati főnökök több százezer font sterlinget fizettek ki Nagy-Britanniában élő brit ellenzékieknek, hogy segítsenek megtalálni azokat a királyságon belül, akik hajlandók és képesek végrehajtani egy ilyen merényletet. A tervről 2005-ben sem mondott le, amikor Fahd elhunyt, és Abdullah lépett a helyébe.
A tervre akkor derült fény, amikor Abdurahman Alamoudit megállították Heathrow-n 2003-ban, és a poggyászában 336 ezer dollár (238 ezer font) készpénzt találtak. Alamoudi később részletes vallomást tett az összeesküvésben játszott szerepéről. Alamoudi, ez az eritreai születésű honosított amerikai alapította meg az Americai Muszlim Tanács nevű lobbiszervezetet; egy időben ő volt Bill Clinton elnök iszlámügyi tanácsadója. Az összeesküvésen kívül azzal is megvádolták, hogy pénzügyileg segélyezte az al-Kaidát. Beismerte, hogy három ízben a nemzetközi szankciókat kijátszva, illegálisan üzletelt Líbiával, ezért huszonhárom évi börtönt kapott, jelenleg is azt üli le.

Kadhafitól az a gondolat sem volt idegen, hogy forradalmat robbantson ki Szaúd-Arábiában a királyi ház hatalmának aláásására. Végül őt távolította el forradalom
Mielőtt Nagy-Britannia kiadta az Egyesült Államoknak, Alamoudi vallott rá a Scotland Yardon Massari professzorra és egy másik Londonban élő szaúdi ellenzékire, Saad al-Faqih sebészdoktorra. Állítása szerint Massari titokban Líbiába is elrepült, és magával Kadhafival tárgyalt. Mesélt a rendőrségnek egy sor titkos találkozóról, amelyekre londoni éttermekben és szállodákban került sor; ezeken pénz cserélt gazdát és kidolgozták az összeesküvés részleteit.
Úgy Massari, mint al-Fadiq tagadják, hogy bármiféle összeesküvésben vettek volna részt, vagy hogy líbiai hivatalos személyektől anyagi juttatásban részesültek volna. Szerintük Alamoudi azért hazudozott róluk mindenfélét, hogy vallomásával kiérdemelje büntetése csökkentését (ha valóban így volt, nem járt sikerrel). Massarinak a kilencvenes években keményen meg kellett küzdenie azért, hogy Angliában maradhasson, mivel a szaúdi rezsim nagy diplomáciai nyomást gyakorolt Londonra, hogy utasítsák ki a disszidenst. Minden oka megvolt arra, hogy gyűlölje a szaúdi önkényuralmat – de arra is, hogy megbecsülje azt, amit új hazájában elért.

Dr. Fadiq is tagadja az ellene felhozott vádakat
Mindez akkor került napvilágra, amikor Líbia épp elismerte felelősségét a PanAm járatának a skóciai Lockerbie feletti felrobbantásáért, és beleegyezett abba, hogy a meggyilkolt emberek rokonainak kártérítést fizessen. Tony Blair akkori miniszterelnök lelkesen üdvözölte az Anglia és az észak-afrikai terrorállam közötti „új viszonyt”. Kadhafi eközben Abdullah koronaherceg meggyilkolását tervezgette bőszen. Kétféle megoldást vett számba. A valószínűbb a merénylet lett volna, de Kadhafi azt sem látta kizártnak, ami végül ironikus módon az ő uralmának vetett véget: egy olyan forradalom kirobbantását, ami megbuktatná a szaúdi uralkodóházat.
A rendőrség csak gyanította – de bizonyítani nem tudta –, hogy a két Londonban élő szaúdi másként gondolkodóval a brit fővárosban lépett kapcsolatba Mohamed Ismael ezredes, a líbiai hírszerzés embere, valamint egy másik ügynök, Moussa Koussa. Alamoudi azt állította, Koussa fegyvereket ajánlott a szaúdiaknak, mire Massari válasza az volt, hogy boldogan részt vesz Abdullah meggyilkolásában, de elég nehéz lesz kivitelezni.

Fahd, aki 2005-ben trónra lépett, királyi kegyelemben részesítette Kadhafi titkosügynökét
Ismael ezredes a londoni tárgyalások után állítólag Szaúd-Arábiába utazott, és kétmillió dollár készpénzzel a táskájában jelentkezett be egy mekkai szállodába, ahol a leendő merénylőket akarta összetoborozni. A szaúdi hatóságok azonban megorrontották a dolgot, és gyanúsítottakat tartóztattak le. Ismael még időben meglépett Egyiptomba, ahol azonban elkapták és kiadták Szaúd-Arábiának. Az ottani hatékony vallatási módszerek megoldották a nyelvét, bevallott mindent, amit tudott, később még az amerikaiak is kihallgatták.
Noha az adóügyi vizsgálat a mai napig tart Massari professzor ellen, a Scotland Yard nyomozói már nem gyanúsítják többé az összeesküvésben való részvétellel sem őt, sem dr. Fahiqot.
Moussa Koussa Kadhafi legközelebbi bizalmasai közé tartozott. Nagy-Britanniából még 1980-ban kitoloncolták, mert nyilvánosan azzal fenyegetőzött, hogy Angliában élő líbiai ellenzékieket gyilkol meg. Hazájában később megvádolták, hogy kapcsolatba lépett az al-Kaidával. 2011-ben Angliába menekült, jelenleg Katarban él.
A Szaúd-Arábiában horogra került Ismael ezredes is megúszta Kadhafi bukását. Miután mindent bevallott, királyi kegyelemben részesült. Ma is a királyságban él.

80 ezer migránst toloncolnak ki a svédek

És bekeményítettek a dánok is. Nagyjából elmondható, hogy egész Skandináviának tele van a púpja a bevándorlással.

Ygnman: átalakított charterjáratokat indítanak
Anders Ygman svéd belügyminiszter megerősítette, hogy agyonkéselték az egyik menekültközpont munkatársát. Nem tudni, ez, vagy valamely más barbár tett volt a kiváltó ok, mindenesetre a migránsölelgetésben még pár hónapja is élen járó, Magyarországnál valamivel kisebb lakosságú Svédország most azt tervezi, hogy hazatoloncol 80 ezer, tavaly érkezett migránst, valamint még mindazokat, akiknek a menedékkérelmét elutasítják.
„Hatvanezer emberről beszélünk, de a szám nyolcvanezerre is felmehet”, idézte a svéd média a miniszter szavait, hozzátéve: a kormány kérést intézett a rendőrséghez és az illetékes hatóságokhoz annak érdekében, hogy a kitoloncolás minél szervezettebben menjen.

Az Ostermalmstrog metrólejáró Stockholmban. Még a svédek kértek bocsánatot
Ygeman belügyminiszter szerint a kitoloncoláshoz charterjáratokat vesznek igénybe; a gépeket átalakítják, hogy egyszerre minél több utast tudjanak befogadni.
A svédek, akik minden negatívum ellenére nemzeti ideológia szintjére emelték a multikultit és amellett a legmakacsabbul és a legnagyobb áldozatokat hozva tartottak ki, az Európai Unióban a lakosság arányában messze a legtöbb menekültet fogadták, tavaly több mint 160 ezret. Január negyedike óta azonban, amikor bevezették a határellenőrzést és a belépőktől fényképes igazolványt követeltek, drámaian csökkent a menedékkérők száma.
Az áradat most, a téli hónapokban sem látszik csitulni, csak januárban 46 ezren értek partot Görögországban és több mint 170 ember biztosan életét vesztette az átkelésben.
A gyilkosság, ami a bejelentést megelőzte – nem biztos, hogy annak közvetlen kiváltó okaként – kedden történt a Gothenburg mellette Molndalban, ahol 14-17 év közötti suhancok szurkálták össze az egyébként ugyancsak eredetileg bevándorló, Libanonból származó, 22 éves Alexandra Mezhert, egyelőre nem tudni, miért. A lány belehalt sérüléseibe. Ez egy olyan befogadó központban történt, ahol felnőtt kísérő nélküli kamaszokat helyeztek el, megfelelő őrizet és felügyelet nélkül. A lakók többsége háborús traumát élt át, mentálisan súlyosan sérültnek mondható.
Eközben Dániában a kormány a nemzetközi kritikák ellenére is rábólintott az új szabályra, aminek értelmében aki az országba menedékkérőként érkezik, annak elveszik a pénzét és az értékeit, és amíg futja, annak az árából fedezik a tartási költségeit. Az intézkedést valószínűleg Svájcban is bevezetik.

Norvégiában, Bærum városában különleges biztonsági intézkedéseket kellett életbe léptetni a Lysaker iskolától néhány száz méterre lévő migránsközpont lakói miatt, mivel tartani lehet attól, hogy a messzi idegenből érkezettek szabad szexuális prédának tekintik az iskola leánytanulóit, és mit lehet tudni, talán a fiúkat is.
Így „menedékőröket” állítanak a környékre – mert a politikailag korrekt elnevezés azért még mindig fontos. Susanne Kaaløy, az iskola igazgatónője hangsúlyozta, hogy „nem igazán nevezné ezt biztonsági intézkedésnek”. „Inkább olyan ez, hogy felnőttek lesznek jelen, hogy biztonságot nyújtsanak a gyermekeknek és a szülőknek.” [sic] „Alapvetően miután a szülők aggodalmuknak adtak hangot. Ez egy kezdeményezés, ami azt mutatja, hogy figyeltünk a szülőkre.”
Teljesen világos.
Ide kívánkozik, hogy a norvégok szexuális és közeledési illemórákon igyekeznek a két kultúrát közelebb hozni egymáshoz. Linda Hagen kurzusvezető szerint nagy kihívás azt elmagyarázni, hogy ha valakit egy nő egy találkozáson arcon csókol, az nem okvetlenül jelenti azt, hogy meg kell erőszakolni.

Megúszták a kannibálokat az angolszász turisták

Nem sok hiányzott ahhoz, hogy főfogásként szerepeljen a helybéli emberevők étlapján a 31 éves londoni Matthew Iovane és barátnője, a Los Angeles-i Michelle Clemens. Lándzsákkal és macsetékkel felfegyverzett, elmaszkírozott vadak rabolták el mindkettejüket.

Némileg meggondolatlanul túrázgattak a pápua őserdő civilizáció által nem háborgatott, lélegzetelállító részein, amikor rájuk rontottak támadóik. Összekötötték kezüket-lábukat, bekötötték a szemüket. Mindkettejüknek az jutott először az eszébe, hogy fel fogják tálalni őket. Matthew a Sunnak elmondta: rendkívül ijesztően festettek harci díszeikkel, kimázolva.

„Rólam letépték a pólót, bekötötték a szemem, és az a rettenetes gondolat futott át az agyamon, hogy rajta leszünk a menün. Rendkívül vérszomjasan viselkedtek, és kizárólag az ő kényük-kedvükön múlott, mi lesz velünk. Arra gondoltam, nyomunk vész a dzsungelben, és többé senki nem lát minket.”
A Pápua-Új-Guinea megközelíthetetlenebb részein élő törzsek egy részéről hírlik, hogy a világon utolsókként még mindig gyakorolják a kannibalizmust; legalábbis 2012-ből is vannak még szavahihető jelentések arra nézve, hogy elfogyasztják az emberi agyat és más, ínyencségnek tartott szerveket. Az ország a civilizáltabb részein is veszedelmes, rendkívül magas az erőszakos bűncselekmények, rablások, gyilkosságok száma, de az nem mindennapi, hogy külföldieket kannibálok raboljanak el.

Lesben álló harcos
Matthewt és Michelle-t a hatvan mérföld hosszú Kokoda Ösvény mentén rabolták el. Ez a hely arról híres, hogy különösen elkeseredett és véres harcok folytak itt a második világháború alatt a japán, az ausztrál és a pápua erők között.
A két turista végül azért menekült meg, mert a józanabb helybéliek közbeléptek, elejét vették bántalmazásuknak – nyilván nem kívánták, hogy a központi kormányzat fegyveresei hónapokon át felforgassák megszokott élőhelyüket –, és az elraboltak távozhattak azzal a helikopterrel, amelyet a fővárosból, Port Moresbyből küldtek értük. A kalandot végül megúsztak néhány kisebb sérüléssel és azzal, hogy fogvatartóik az értékeiket megtartották.
Rosszabbul is történhetett volna. A huszadik század leghíresebb emberevési esete 1961-ben történt ugyanott: Nelson Rockefeller amerikai alelnök kisebbik fiát, Michaelt fogyasztották el. A 23 éves fiatalember, akinek a dédapja a Standard Oil és Amerika egyik leggazdagabb és leghíresebb dinasztiájának alapítója volt, az ászmát népet fotózni és tanulmányozni utazott a helyszínre. Sohasem került elő: minden bizonnyal kondérban végezte.
Háttér: katt ide!

„Náci tenyésztési program sarja voltam”

Életünk legelső esztendeiről nem sokunknak maradnak emlékeink, s az akkor történteket leginkább szüleink, családtagjaink és idősebb ismerőseink segítségével tudjuk feleleveníteni, illetve régi képekre, esetleg korabeli keskenyfilm-felvételekre hagyatkozhatunk. Más volt a helyzet a dublini Kari Rovall esetében, tudósít az Irish Central. 
Kari Rovall, akit örökbe fogadtak, Svédországban nevelkedett, néhány évvel ezelőtt pedig Írországba költözött és mit sem tudott arról, miként és honnan került kicsi korában árvaházba. Hatvannégy évesen kapott egy levelet, benne az első olyan fotóval, ami kisbabaként ábrázolta. A képet nácik készítették.
Kari fokozatosan rájött, hogy a nácik speciális embertenyésztési programja, a Lebensborn („Az élet forrása”) keretében született. Ezt a programot kimondottan az úgynevezett „árja faj” megteremtésére indították útnak. A terv lényege kék szemű, szőke és magas gyerekek kitenyésztése volt, azzal a céllal, hogy belőlük váljanak majd a Harmadik Birodalom vezetői.

Ilyen volt egy Hohehorst
A Lebensborn az SS titkos vállalkozása volt, az ötlet pedig egy csirketenyésztőtől eredt, aki Heinrich Himmler néven lett világhíres. Azt hajtogatta, ha sikerül kétszázmillió embert kitenyészteni az uralkodásra szánt „fajból”, akkor a világ nem lesz képes ellenállni Németországnak.
A program külföldre is kiterjedt, elsősorban a baráti skandináv országokra, ahol a tökéletes árja kritériumoknak megfelelő helyi nőket SS-tenyészbikák termékenyítették meg. Ez történt Kari anyjával is. A tíznapos babát Németországba szállították, és elhelyezték az egyik Hohehorstban, vagyis Lebensborn-anyaotthonban. Egyéves volt csak a Birodalom bukásakor, ami a programot is bukásra ítélte. Karira és több más sorstársára a Vöröskereszt bukkant rá egy padláson. A babákat örökbe adták, utána mindenki igyekezett elfelejteni ezt a szégyenteljes ügyet.
Kari kutakodott ugyan a múltjában, sőt, sikerült is találkoznia biológiai édesanyjával Norvégiában, élete nagy részében mégsem gyanította, milyen szerepet szántak neki a nácik. Mígnem meg nem érkezett hozzá a levél Dublinba az ügyben adatokat gyűjtó Naomi Linehan újságírónőtől, aki a Nowhere’s Child (A Sehol gyermeke) című könyvén dolgozott. Így tudta meg, mi volt csecsemőkorának sorsa.
A Lebensbornt 1935-ben indította útjára a nemzetiszocialista rezsim, arra sarkallva az úgynevezett tiszta vérű nőket, hogy vegyenek részt intim együttléteken nőtlen, de akár házas SS-tisztekkel, írja a Toptenz.net. Himmler személyesen felügyelte a programot és rendszeresen látogatta az otthonokat.

Náci névadó ünnepség
A náci Németországnak gondot okozott a népességcsökkenés: 1933-ban ezer főre csak 14,7 % élveszületés jutott. A programmal két legyet akartak ütni egy csapásra: új fajt kitenyészteni és megdobni a szülések számát. Az alkalmasnak talált árja nők a Hohehorstokba kerültek, állami pénzügyi támogatásban és kivételes bánásmódban részesültek. Ha akarták, gyermeküket ott is hagyhatták az otthonban, ahol a legjobb bánásmódban – és persze náci agymosásban – volt részük.

Hitler és a "tökéletes gyerek" program 1/5

https://www.youtube.com/watch?v=p-X2qzoi_WQ

Hitler és a "tökéletes gyerek" program 2/5

https://www.youtube.com/watch?v=2zymKXv69jA

Hitler és a "tökéletes gyerek" program 3/5

https://www.youtube.com/watch?v=CTzgIsuV9Mk

Hitler es a tokeletes gyerek program 4 5

https://www.youtube.com/watch?v=QhrniWgILqU

Hitler es a tokeletes gyerek program 5 5

https://www.youtube.com/watch?v=D7JpKDVZUcs

Lebensborn 'The Spring of Life' full eng subs

https://www.youtube.com/watch?v=vdDDOFXPEqM

Illuminati 2013 - A Sátán Zsinagógája

https://www.youtube.com/watch?v=k91nqLluZJo

A szexrabszolga és az Echelon celebek (Cathy O'Brien, Britney, Lady Gaga)

https://www.youtube.com/watch?v=kfm6PhhAmRg

Magyarország és az Illuminati - Dr. Tóth Zoltán József

https://www.youtube.com/watch?v=D5hDXzW6kVA

Az Illuminati És Szervezetei a Világban 1.rész

https://www.youtube.com/watch?v=KZmVAD_cz-Y

Az Illuminati És Szervezetei a Világban 2.rész

https://www.youtube.com/watch?v=zJrPN3RNQL4

Az Illuminati És Szervezetei A Világban 3.rész

https://www.youtube.com/watch?v=0rgSc8o6Ahk

Az Illuminati és Szervezetei a Világban 4.rész

https://www.youtube.com/watch?v=YrfqPr2KJck

TRIA-NON - Pap Gábor előadása (teljes)

https://www.youtube.com/watch?v=dyfNsCcMWJA

Eredetileg tíz ilyen otthon létezett, az első 1936-ban nyílt meg a Münchenhez közeli Steinhöring faluban. Később külföldön is nyíltak ilyen otthonok: az Anschluss után Ausztriában, kilenc Norvégiában, és egy-egy Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban, Luxemburgban és Dániában.
A Lebensbornban nemcsak születtek gyerekek. Úgy is odakerülhettek, hogy elrabolták őket. Különösen sok árja kinézetű gyermek járt így Lengyelországban és Szlovéniában. Akikben nem fedeztek fel zsidó vért, azt „germanizálták”. Két- és hatéves kor között kerültek be az otthonokba, akiket erre érdemesnek tartottak. És ők voltak a szerencsések, mert akik érdemtelennek találtattak, azokat koncentrációs táborba küldték.
Csak az olyan nők voltak érdemesek a programban való részvételre, akik szőkék, kék szeműek voltak, mentesek minden genetikai rendellenességtől, és egyetlen nagyszülő sem volt zsidó. A jelentkező nők hatvan százaléka nem felelt meg a kívánalmaknak.

A leghíresebb Lebensborn-gyermek
Néhány Lebensborn-bébi híres lett. A legnagyobb hírnévre Anni-Frid Lyngstad tett szert, ai az ABBA énekesnőjeként sokéves pályafutása során kápráztatta hangjával a közönséget. Az 1945. november 15-én született Anni-Frid apja egy Alfred Haase nevű német őrmester volt. Anyjával és nagyanyjával a világháború után Svédországba költözött. Sokáig úgy tudta, meghalt az apja, de később kiderült, hogy él, és szakácsként dolgozik Németországban. 1977 szeptemberében találkozott vele először.