Karmikus feladat

Karmikus feladat

Részlet a Metamorfózis c. könyvből:

“Minden híreszteléssel ellentétben, az emberi lét nem értelmetlen és nem céltalan. Az Ébredés c. könyv, Emberi kapcsolatok c. fejezetében bemutatásra került, hogy létezik egy mindenekfelett álló kötelék, mely két embert összeköt adott célok érdekében itt a materiális létben. Ez a karmikus kapcsolat. Az Egészség, mint beteg állapot c. könyvben, ez ki lett egészítve az Inkarnáció c. fejezet Karmikus kapcsolat alfejeztében: „ez a kapcsolódás magasabb rendű, mint az anyagi világ, és olyan természetű, hogy ezzel dolgunk, tennivalónk van! Nem lehet sem letagadni, sem elfelejteni egész életen át. Ha elfogadjuk és élünk vele, áldás van rajtunk. Ha nem, akkor is érezzük egymást szívben, lélekben egész életen át. Mert össze vagyunk kötve. Szívünk, lelkünk, szellemünk. E kapcsolat mindig magában hordozza a legjobb barátságot, a szeretetet, az érzelmeket, és néha a házasság lehetőségét is. Azonban a karmikus kapcsolat nem szexkapcsolat. Mikor a kettő összekeveredik, akkor vége. Ez munka, feladat! Bár a vonzalom meg van egész életen át, mégis, csak ritkán lesz házasság. Igaz, ezek az igazi házasságok. A karmikus kapcsolat vérszerződés, önként vállalt kötelezettség, kibújni alóla nem lehet. Csak legvégső esetben old fel a kapcsolat terhe alól a létezés.”

Valójában a karmikus kapcsolat célja a karmikus életfeladat megvalósítása. Itt általában nem csak két ember érintett, hanem legtöbbször kisebb csoportok. Például az ABBA együttes egy tipikus példa, ahol az együttes négy tagján túl, még 4-5 fő kapcsolódott hozzájuk, a közös karmikus cél magvalósítása érdekében. A napi életben sok ilyen példát találunk, vállalkozások, cégek, alapítványok, érdekközösségek, irányzatok, stb.

Mivel a karmikus kapcsolat egy vérszerződés, amelyben önként vállalunk kötelezettségeket, ezért szerencsés, ha ezt be is tartjuk. Az ilyen típusú munkán mindig áldás van, az el nem végzése pedig járhat negatív visszhanggal életünket tekintve. Azt is tudni kell, hogy a karmikus feladat legtöbbször nem a legkönnyebb út. Viszont mindig sikeres, védelem alatt áll.

Honnan ismerjük fel karmikus kapcsolatainkat? Ők azok, akik első pillantásra szimpatikusak, akikben első pillantásra meg tudunk bízni, vagy szerelem első látásra. Van közöttünk egy megfoghatatlan vonzódás, szimpátia, esetleg szerelem, mely egész életen át elkísér. A karmikus kapcsolat nemtelen, nincs különbség a nemek szerint. Mivel ez a kapcsolat nem fizikai síkon nyilvánul meg, hanem két szellem között, ezért egyáltalán nem fontos a fizikai külső sem. Amikor férfi és nő barátsága kialakul úgy, hogy szexuálisan nem kötődnek egymáshoz, akkor ennek célja, hogy férfi és női energia kötődjön össze adott cél elérése érdekében. Gyakran látni embereket, akik fizikai kinézet, vagy a társadalom megítélése szerint nem illenek össze. Azonban ők boldogan élnek egymás mellett, egész életen át. Fel sem merül bennük, hogy nem illenek össze. Sok híres szegény zeneszerző ilyen kapcsolatban állt mecénás barátjával. Az ilyen karmikus párok támogatják egymást, a legnagyobb betegségben is kitartanak egymás mellett, kétség sem merül fel bennük, hogy ne így tegyenek.

Amikor egy ember a másik pénzére, kapcsolataira utazik, vagy a nő a férfi kigyúrt izmaira kattan rá, esetleg viccesnek tűnő bohóckodására, illetve a férfi a nő melleinek méretére, az sosem karmikus kapcsolat. Két szellem közötti kapcsolatban egyáltalán nem számít a fizikai test, mintha nem is létezne. Ha erős a karmikus kapcsolat, akkor az első találkozás gyakran megrázó. Mindketten elfáradnak, eddig nem ismert érzések jelentkeznek, vagy gyakori a szerelem első látásra, mely egész életen át tart, különböző intenzitással. Oka, hogy ekkor elindul sok olyan energiaáramlás közöttük, mely a jövő szempontjából fontos. Mint amikor egy akkumulátor elkészül, és először feltöltjük.

Honnan ismerjük fel a karmikus feladatainkat? Több szempont is segít abban, megfejtsük az érkező üzeneteket. Első és talán a legfontosabb, hogy MINDIG valamelyik karmikus társunk hozza, tehát megbízható, bizalmas (intim) forrásból származik. Kapunk egy felkérést, ajánlatot. Ha a munka megtalál minket, akkor az a miénk, stabilan megmarad és nem fog nagy fejfájásokat okozni. Ugyanis az nekünk lett kitalálva. Ezzel szemben, ha mi keressük meg a munkát, az mindenben az ellenkezője. Az a munka, mely karmikusan nem illik hozzánk, az erősen szívás lesz. A második legfontosabb dolog a karmikus feladatnál, hogy nem lesz tőlünk idegen. Lehet, hogy szaktudásunk, tapasztalatunk, hobbink, vagy valamilyen rutinunk révén képesek leszünk elvégezni azt. A harmadik legfontosabb dolog, hogy a karmikus feladat mindig fejlődést hoz magában. Tehát az ilyen megkeresés az élet részéről azt jelenti, hogy vannak ilyen adottságaink, tapasztalataink, de pont ezt, pont így, vagy ekkora volumenben biztosan nem csináltuk még. És éppen itt a fejlődés lehetősége és kötelessége. A negyedik legfontosabb dolog, a karmikus feladat teljesítése során biztosan elfáradunk, ahogy más munka esetén is, de ez mindig kellemes érzés, és a fizikai fáradtságon túl minden más téren feltöltődünk. Lelkileg, szellemileg. Fontos még megnézni a közösség összetételét, ahova hívnak. Ha egy scifi filmben megnézzük, hogy egy idegen bolygó felfedezésére hogy állítják össze a legénységet, akkor az életben is hasonló struktúrát találunk. Nincs két egyforma képességű és szakértelmű ember a csapatban, ugyanakkor nem marad lefedetlen szakterület.

Tehát a karmikus feladatot, mely életfeladatunk, mindig egy erős karmikus kapcsolatunk hozza, akiben amúgy is szinte vakon megbízunk, olyan munka melyre képesek vagyunk, mindig magában hordozza a fejlődés lehetőségét, továbbá egy nagyon különleges és jól összeválogatott csapat tagja leszünk, a feladat teljesítése pedig felölt. Éppen a fejlődésért kapjuk, megbízható forrásból, képesek vagyunk rá, feltölt úgy a feladat, mint a karmikus közösség. Az ilyen típusú munkavégzésen áldás van, örömet okoz és boldogságot. Nem csak nekünk, hanem a környezetnek is. Gyakran hiányt pótol.

Ha nem vállaljuk el? Az nem szerencsés. Egy-két ilyen visszautasítás után, lehet, sokáig kell várni arra, hogy újra kiérdemeljünk egyet. Addig pedig nem lesz feltétlenül könnyebb az életünk. Akár 10 éves távlatokról is beszélhetünk. Ugyanis a karmikus feladatat még születésünk előtt lett kitűzve, a másik létsíkban, és ott önként vállaltuk, vérszerződésben. Ennek megfelelően társaink is csatlakoztak hozzánk. Ők karmikus kapcsolataink. És most itt a csapat és egyik-másik tag meginog. Hát, nem is tudom… mondják. Annyi a dolgom, nem érek rá. Én már máshol elköteleződtem. Nincs rá szükségem. Jönnek a kifogások. Azonban ez csak az egó. A csapat munkáját rövid időre meg tudja akasztani egyik másik tag kétkedése, ugyanis senkinek sincs helyettese, mindenkire szükség van. Ha a bevetésen nincs pilóta, akkor nem fog repülni a csapat. Egy projekt nem bukhat azért, mert az egyik tag hosszú táppénzen van, esetleg véglegesen munkaképtelen. Ilyenkor a főnök lecseréli őt, új embert állít be helyére, végleges jelleggel. A létezés szemében a feladat fontosabb, mint egyik-másik ember meggyőzése. Ezért kis türelmi idő után, a létezés kikapja a csapatból az oda nem illő személyt, és egy másikkal helyettesíti, végleges jelleggel.

Hogyan döntsünk? Először is ha karmikus feladatnak tűnő ajánlatot kapunk erős kötődésű társunktól, SOHA ne utasítsuk el helyből. Legalább hallgassuk meg. Adjunk esélyt arra, hogy a létezés elmagyarázza, miről van szó. Ha esélyt sem adunk, akkor az rossz nekünk és rossz a közösségnek is. Mi is rosszul járunk és a közösségben is hiányt okozunk. Információhiányban egóval sose döntsünk, mert az MINIDIG ROSSZ döntés lesz. Ha adtunk esélyt a karmikus feladat megértésére és az mégsem fér bele az időnkbe, a lehetőségeinkbe, akkor úgy tűnik az életünket rosszul strukturáltuk. Lehet, nagyon sok, oda nem illő dologhoz ragaszkodunk, melyeket már rég ki kellett volna söpörni az életünkből. Itt az ideje a rendrakásnak. A karmikus feladat MINDIG magasabb rendű, mint az egónk kitalált feladatai.”

Ha valaki eljut oda, hogy a saját egója elé tudja helyezni a karmikus életfeladatait, ekkor, és csak is ekkor éli a sorsát. Minden más, kósza illúzió.

Igazmondás

“Egy mester fel kell, hogy mérje, hogy hol tart a másik, és aszerint kell adagolni az információt”, mondta a napokban egy nagyon kedves ismerősöm.

Mivel semmi sem véletlen, így a találkozásnak is célja van, legalábbis az univerzum szemszögéből. Ha a mester EGOval dolgozik, akkor a válasz IGEN. De ha a mester nem más, mint a végtelen univerzum megnyilvánulása, akinek adott pillanatban ki van kapcsolva az egoja, és ő csupán az univerzum legszemélyreszabottabb üzenetét adja át, szívén keresztül, mely lehet, hogy sértő, megbotránkoztató a páciens egoja számára, lehet összekuszálja a páciens érzelemvilágát, de mégis csak ez az univerzum szándékos üzenete, akkor a válasz inkább NEM.

Az ókori bölcsek bátran felvállalták, hogy ők nem bölcsek, csupán olyan információkat kapnak az univerzumtól, melyek adott körülmények között a legszemélyreszabottabbak, úgy, hogy ők maguk nem is tudták sokszor mint mondtak és miért. Nekik volt égi kapcsolatuk, melyen keresztül kimondták mások számára az igazságot. Hogy aztán azzal a másik személy mit kezdett, abból tanult, vagy megsértődött, az már nem a bölcsek dolga volt. A világban az ember egy apró porszem a nagy egészben, egy apró fogaskerék a nagy rendszerben.

Hasonlóan zajlott régen a gyógyítás is. Részlet a Sumer c. könyvből: “Az Isis által kialakított spirituális gyógyítási vonal Egyiptomban élte csúcskorát. Utolsó megnyilvánulása római területen a Vesta-szüzek palotája volt Rómában, míg görög területeken Hippokratész (i.e. 460 – i.e. 375). Hippokratész még ismerte a templomi gyógyítást. Az ő korában ezt már tanulták ilyen irányú képzésen. Ebben a korban a gyógyító nem csak hogy látta, ahogy a magas tudatú szellem gyógyította a beteget, hanem azt is látta, melyik szervét. Hippokratész elkezdett logikusan gondolkodni, és a beteg panaszait egybevetette a gyógyító szellem szervi tevékenységével. Így megalkotta az első diagnózisokat. Addig SOHA senki NEM állított fel diagnózist. Mert nem kellett. A gyógyító szellem tudta a dolgát, a pap csak közvetítő volt, a betegnek megint nem volt szüksége diagnózisra. Hippokratész volt az első diagnosztizáló. És ahogy ő egyre logikusabban kezdett gondolkodni, egyre jobban tompult a szellemi látása.”

A sámán nem volt sem orvos, sem biológus, csupán meg volt az égi kapcsolata, melyen keresztül tudta mozgósítani az univerzum erőit, melyek viszont nagyon jól tudták, adott körülmények között mit kell tenni. Nem volt ember a földön, aki annál jobban tudta volna.

Mióta a gyógyítás az ego művészete, logikával próbáljuk összerakni a dolgokat, csak azóta alakult ki az az elvárás, hogy a mester/gyógyító/sámán legyen figyelemmel arra, mit képes a páciens elfogadni. Így jutottunk el abba a helyzetbe, hogy mind a mai napig komoly dilemma, a betegnek mit lehet elmondani a betegségéről, szabad-e őt szembesíteni betegségével, vagy annak súlyosságával. Ebben a kérdésben materiális életszemlélettel nem lehet jó döntést hozni.  Csak ha felül tudunk emelkedni a materiális életszemléleten, csak akkor érthetjük meg a lényeget.

Minden ember a végtelen univerzum egyedi megnyilvánulása, magában hordozza a végtelen intelligenciát és tudást. Minden betegség nem más, mint egy erős figyelmeztetés arról, hogy nem jó úton járunk, egy villanypásztor, mely igyekszik minket visszaterelni a helyes útra. Azonban mindenkinek egyedi az útja.  Nincsenek egyen utak, nincsenek egyen megoldások. Lehetnek hasonlóak a betegségek tünetei, még az okok is lehetnek hasonlóak, azonban mégis minden gyógyulás egyedi. NEM lehet ugyanazt a megoldást javasolni még csak hasonló esetben sem. A megoldást EGYEDIVÉ kell tenni. Ezt pedig ember NEHEZEN teszi meg, de az UNIVERZUM TÖKÉLETES MEGOLDÁST TUD NYÚJTANI.

Mindez még jobban igaz az életet, a sorsot tekintve. Az emberek többsége nem éli a sorsát, ugyanakkor foggal körömmel ragaszkodik ahhoz az ideához, hogy az ő élete tökéletes. Egyenesen megsértődik azon, ha valaki ezt meg meri kérdőjelezni. Aztán, ha az univerzum üzen, hogy azért változtatni kellene, mert szép ez a szerep, amit játszik, de NEM ezt kellene, akkor asztrál lényként még a legtöbb ember meg is sértődik. Az igazi mester/gyógyító/sámán aki felvállalja az univerzum üzenetét, legtöbbször felvállalja az örök haragot is. Ugyanis neki nem egy ember sértődöttsége számít, hanem az a feladat, melyet teljesített. Ehhez már a világ magas szintű megértése szükséges, mikor a saját egonk elé tudjuk helyezni az életfeladatunkat (erről a témáról szól a Metamorfózis c. könyv). Fontos továbbá, hogy a levett információ a szíven keresztül kerüljön továbbításra. Ami azt jelenti, hogy bár keményen kimondjuk amit kell, de bennünk csak a szeretet érzése marad meg. Szeretjük a másik embert, akinek akár “odaszóltunk”. Ha ő megharagszik, mi akkor sem haragszunk rá. Elfogadjuk őt olyannak, amilyen. Nem ítéljük meg és nem vagyunk dühösek. Megértjük, hogy ő most nem tudta megérteni amit mondtunk. De tudjuk, hogy a legnagyobb szeretetbe burkolva elültettünk egy csírát, mely valamikor kikel. És nem kell mi lássuk a végeredményt. Lehet, hogy látjuk akár évek múlva, de ha nem, az sem okoz hiányérzetet. Szívünket melegség önti el még akkor is, ha a másik fél megsértődik. Ugyanúgy örülünk, mintha megdicsértek volna minket. A feladat teljesítése nem a visszaigazoláson múlik, hanem azon, tudjuk megtettük és azt is tudjuk valamilyen eredménye mindenképp lesz. Mert semmi sem állíthatja meg azt, aminek itt az ideje. 

Az egoval dolgozó orvos,pap, sámán, tanító, mester, nagyon figyel a páciensre, elemzi azt és minden mondatát jól megfogalmazza, figyeli a páciens reakcióit és igyekszik a logikája révén megtalálni, mit tud mondani, hogy azzal a pácienst ne sértse meg, ugyanakkor azért valamit mondjon is.  Ehhez viszont a páciens nagyon is alapos ismerete szükséges, mely lehet csak a sokadik találkozás után valósul meg, valamennyire. Hiszen nézzünk a szívünkbe, mennyire ismerjük akár csak saját gyermekünket, aki 20 évet élt velünk?

Az ókori bölcsek azt is mondták, hogy a gondolat nem az embertől származik. Szerintük az Istené, az ember csak kimondja azokat. Az egyiptomi gyógyítók, vagy a fáraók szavában éppen ezért nem kételkedtek az akkori emberek, mert ezt tudták. A modern korban Rudolf Steiner is elmondta, az embernek nincs önálló gondolata, csupán leszedi azokat. A modern tudomány a saját eszközeivel bizonyította, hogy mielőtt megjelenne egy gondolat az agyban, előtte mindig történik egy rövid energetikai megnyilvánulás az agy környékén. Mintha ez indukálná magát a gondolatot. Addig, amíg az ókori bölcsek ezt Isten gondolatának nevezték, Steiner a szellemvilág megnyilvánulásának, a modern tudomány nem tudja mi lehet ez az energetikai megnyilvánulás.

Ha szélesen nézzük a világot, akkor tudjuk, hogy az ember az univerzumból szedi le a gondolatait, melyek nem az ő saját gondolatai. Olyan, mintha az égi internetre kapcsolódna és különböző honlapokon böngészne. Amit onnan leszed, az lesz a saját gondolata. A honlapok különböző szinteket képviselnek. Vannak alacsonyabb dimenziók és magasabbak.  Az ember karmájától függ, hogy hova tud csatlakozni. Alacsonyabb szintekre csatlakozva még az egoja is tud működni, és az alkalmazott terápia olyan, hogy igyekszik megfelelni a páciens elvárásainak. Magasabb szintre csatlakozva eltörpül az ego szerepe és egyre inkább tiszta forrásból származó információkat szed le és ad át a külvilágnak. Egyre kevésbé akar megfelelni a páciensnek, felvállalva akár annak a megsértődését is. A legmagasabb szintre csatlakozva már transz állapotot él meg, egyáltalán nincsenek érzelmei, nincs megfelelési kényszere, hanem ami jön, azt úgy, vágatlanul kimondja. Ezt a páciens vagy veszi és akár helyben csoda történik a gyógyulását, megvilágosodását tekintve, vagy megsértődik és sosem jön vissza. Ez utóbbi esetben ő jár rosszul, mert asztrális, érzelmi hozzáállása a megoldáshoz, kizárja őt egy időre a gyógyulásból, vagy a sorsa jobbá fordításából. Lehet, később megérti és megvilágosodik, de az is lehet, hogy kevés ehhez ez a földi lét. Egy biztos, ilyen esetekben mindig az univerzum bölcsessége dönti el, hogy az illetőnek mire van a legnagyobb szüksége és pont azt kapja, pont abban a formában és mennyiségben, ha tetszik neki, ha nem.

Fontos megjegyezni, ez a transz állapotban kimondott igazság nem ugyanaz, mint a televíziók földbedöngölő műsorai. A transz állapotban kimondott igazság az univerzum oda illő legmegfelelőbb igazsága, mint amikor Hippokratész a gyógyító szellemi erőkkel gyógyított úgy, hogy fogalma sem volt, a páciensnek milyen szervi baja van.

Mindenki át tudja élni, ilyen igazságok kimondását. Barátságban, szerelemben, főleg ha ezek karmikus kapcsolatokra épülnek. Ilyenkor az ember nem is tudja, mit mond, csak úgy kicsúszott, esetleg közben libabőrös lett. Aztán később van, hogy az egoja megbánja, de a kimondott szó mindig nagyon találó. Vagy azonnali változást eredményez, vagy sértődést. De ez így van rendjén.

Igazi orvos, pap, sámán, tanító, mester az lesz, aki egyre többet tud ilyen állapotban lenni, aki fel tudja vállalni szívfájdalom nélkül, hogy szükség esetén mindenkinek elmondja azt, amit az égi csatornákon kap, átvezetve azt a szívén, és minden esetben felvállalja azt, hogy a másik fél megsértődik, esetleg sosem beszél vele többet. Ugyanis az ő feladata nem a megfelelési kényszer alkalmazása, hanem segíteni a másikon, mégpedig úgy, ahogy azt az univerzum gondolja. Mert az emberi élet materiális szintjén fogalmunk sincs, hogy a másik embernek valójában mire is van szüksége. De az univerzum nagyon jól tudja, ahogy a másik ember tűrőképességét is ismeri. És sokszor csak egy radikális sokkterápia lehet az utolsó próbálkozás, mely gyakran vezet örök haraghoz is, hiszen a legtöbb ember asztrál lény, érzelmei vezérlik, a tudata (Énje) helyett.

Ezekről részletesen a Túl az anyagon c. könyvben beszélünk a közeljövőben.

Amikor egy pap igazi beszédet tart, egy terapeuta igazából segít a páciensnek,  egy író igazi könyvet ír, a barátok beszélgetnek, egy karmikus kapcsolatban egymás szemébe mondják az igazságot, akkor minden esetben csatlakoznak az égi internetre és az univerzum igazságait mondják el. Ezért nem lehet két egyforma előadást tartani, kétszer ugyanazt ugyanúgy elmondani. Ilyenkor az égi információ áthalad a szíven és úgy kerül kimondásra.
Persze lehet mindezt egoból is tenni. Lehet felolvasni a misét, azt mondani a páciensnek, amit az hallani akar, sorozat regényeket írni, a semmiről elbeszélgetni, stb. Ezeknek nem sok értelme van, mert nem gyógyító beszélgetések és nem segítenek a sorsunk kiegyenesítésében sem.

Van egy doktornő, aki már jó ideje az integratív orvoslást képviseli.  A belenevelt sztereotípiák révén  mindig úgy foglalkozott a pácienseivel, hogy igyekezett azok elvárásainak megfelelni, igyekezett hozzájuk igazodni. Ez sok korlátot jelentett a gyógyító munkában, de úgy gondolta, ezzel teszi a legjobbat.  Aztán az ő élete is sokat változott. Ugyanis tudatilag nagyon megvilágosodott, de ezt nem követte  materiális élete. Mindez a bezártság érzését generálta, mintha befalazták volna. Ebből lett az autoimmun betegség, a sokízületi gyulladás, annak szinte a legmélyebb foka, több éven át.  Ekkor tudatosan kezdte rendbe tenni az életét, minden téren. Mint tudjuk, a betegség egy beavatási szertartás, melyet ha túlél az ember, akkor valami nagyon megváltozik. Hasonlóan az áldott állapot is teljesen megváltoztatja a nőt, anya lesz belőle. A betegség beavatása után sokan érdekes tulajdonságokat tapasztalnak meg. Jelen esetben a doktornő is teljesen megváltozott a pácienseit tekintve. Már nem akar megfelelni neki. A legtöbb esetben a legmagasabb síkokra csatlakozik és vágatlanul, torzulásoktól mentesen mondja ki a páciensnek az univerzum igazát. Még egyik jó ismerőse is megsértődött egyszer, de mégis elment újra, mert érzete, van igazság abban, amit hallott. Aztán így lett jó. Eleinte a doktornő még rágódott azon, ha valaki megsértődött. Ma már nem. Ő csak átadja az üzenetet, aztán, hogy ki mit kezd vele, az már az ő dolga. Azóta csodálatos gyógyulások is történtek, és csodálatos sértődések is. Sőt, egyre többen kis idő után felülbírálják sértődésüket és visszamennek. Ugyanis az univerzum MINDIG úgy adagolja az információt, hogy a páciens tudna vele mit kezdeni, ha előbújna az egoja mögül, szerencsére sokan kis idő után ezt meg is teszik. 

Ami az asztrológiából kimaradt

Sokan vélik úgy, hogy nem igazán illenek rá az asztrológia csillagjegyei, hiába az adott időpontban születtek. Olyan is volt aki észrevette, hogy bár fizikai teste illett a bikára, de szellemi jellemzői a korábbi kosé. Áttanulmányozva a Rudolf Steiner féle kozmológiát, sokkal élőbbé válik az asztrológia is. Steiner szerint a görög kultúra virágzása idején még egyértelmű volt a születési dátum alapján megállapítani valakinek a csillagjegyét. Az azóta eltelt évek fizikai síkon elmozdulást jelentettek a Föld dőlésszögén, ami elég ahhoz, hogy kicsit másként kell értelmezni a csillagjegyek és a születési dátum összefüggéseit.

Először is meg kell különböztetni azt, hogy az embernek van egy fizikai teste, másfelől egy szellemisége. Mindkettőt meghatározza a csillagjegy. De ma már nem egy és ugyanazon csillagjegy. Ez éppen a Föld elmozdulásának a következménye. Konkrétan a születési dátum a fizikai testre jellemző csillagjegyet takarja, de a szellemiség csillagjegye eggyel előrébb van.

Hogyan számoljunk?

Először is érdemes tudni, hogy késtünk-e a születéssel vagy sem. Például egy bika, aki két hetet “késett”, az bőven kos. Ami azt jelenti, hogy bár születési dátuma szerint bika, valójában kos. De csak a fizikai testet tekintve. Azonban szellemisége, melyet meg kell éljen, az eggyel a kos előtt van, tehát halak. Tehát a jelen példánál maradva, az illető hiába született bika időben, valóban teste kos, azonban szellemisége halak.

Ha valamely csillagjegy közepe vagy vége felé születtünk, akkor nem nagy az esélye annak, hogy átcsúsztunk volna egy csillagjegyet. Ilyenkor testi felépítésünket tekintve az adott jegy a jellemző, de szellemiségünk, melyet meg kell éljünk, az mindenképp eggyel korábbi.

Puding próbája: az evés. Ilyen módon nézzük meg azt a szellemiséget, amit képviselünk, amilyenek vagyunk valójában az eggyel korábbi csillagjeggyel összevetve, illetve egyéb karakterelemző technikákat használva (enneagram, kínai karakterek, temperamentumok) és félelmetes igazságokat fedezünk fel.

Két dolog fontos az életben, a sorsunk és a szellemiségünk megélése. A kettő egyébként szorosan összefügg. Ez utóbbi tükrözi a tervezett születési dátumunk jegyénél eggyel korábbi csillagjegy szellemisége.

Ennyit a modern kori horoszkópról. Aki koraszülött, annál is a várt születési dátum a mérvadó. Ha a valós kozmológiát tanítanák a materiális asztrológia helyett, akkor mondjuk minden gyerek érettségi előtt látná, hogy milyen született szellemi feladatokkal és képességekkel bír, így nem is volna olyan nehéz a pályaválasztás.

Isten fogalma

Sokak kérésére, részlet a Metamorfózis c. könyvből:

“Van egy modern film (Jézus engem szeret), mely eddig a legjobb módon szemlélteti Isten fogalmát és szerepét a napi életben. A történet végén a főhősnő eljut Istenhez, mert szeretném megakadályozni a Földön éppen zajló világvégét. Találkozik Istennel, aki megmutatja neki a világ valós működését.

Egy elhagyott folyosón két oldalt sok, kb. 50-50 asztal, mindegyiken egy-egy gyerekeknek szánt, dobozból készült bábszínház. Minden ilyen bábszínház egy-egy világot jelképez. Ezek a párhuzamos világok. Az események párhuzamosan, egymástól függetlenül zajlanak. Minden doboz előtt ketyeg egy-egy konyhai időmérő óra, különböző időkre beállítva. Mikor megszólal az adott óra, akkor annak a világnak abban a formában vége.

Kérdi a főhősnő Istentől, hogy nem látja merre tart az emberiség, miért nem lép közbe, miért nem tesz valamit? A válasz egyszerű: megteremtettem az embert, a világot, a legjobb tudásom szerint, adtam az embernek saját akaratot, döntési lehetőséget, hogy ez lett belőle arról én nem tehetek, hogy nem képes jó irányba menni, az a saját döntése, mikor vége kezdünk valami újat.

Valójában Isten nem más, mint egy végtelen tudat, és az egész világ az ő gondolatvilágában létezik. Mint amikor érettségi előtt benn ültünk a szobában, és arról ábrándoztunk, hogy a szép májusi napon nem tanulunk, hanem kinn vagyunk a természetben, focizunk, fürdünk, szerelmeskedünk, vagy bármit is teszünk. A gondolatban megélt érzelmek, élmények, mint valós megélt élethelyzetek jelentkeznek. Amerikai kutatók kimutatták, hogy az agy nem tud különbséget tenni a fizikailag megélt és a gondolatilag átélt élmények között. Ezt használják például teljesen mozgásképtelen emberek izomzatának a fejlesztésére. A tolószékben ülők előtt egy testépítő súlyokat emel, a betegek előbb nézik, majd mikor már átérzik, akkor becsukják szemüket és gondolatban edzenek. Az eredmény materiálisan látható. Kezd fejlődni a már elsorvadt izomzat. Ez a gondolati testedzés. Ehhez hasonló ezen végtelen intelligencia világa is. Mivel maga nem tudna semmit sem átélni, ezért létrehozta a gondolatában az univerzumot, annak minden alkotóelemével együtt, a bolygókat, és az élet végtelenül sok formáját minden bolygón. Mert olyan nincs, hogy egy bolygón ne lenne semmilyen élet.

Azonban Isten a teremtéssel van elfoglalva, annak működtetésével. Minden ember egy-egy gondolati lény, és azzal a világgal kompatibilis, mely hasonló struktúrát mutat. Az anyagi világ a rezgésnek csak az alsó tartománya, egy állóhullám halmaz, mely állóhullámot egy tudatos kozmikus erő tart fenn. Ha ez a folyamatos fenntartás nem lenne, akkor egy pillanat alatt minden eltűnne. Az állóhullámokról, anyagról, struktúrákról az Ébredés c. könyvben lehet olvasni.

Valójában minden ember isteni lény, azonban Isten nem foglalkozik azzal, hogy haragszunk a szomszédunkra, ahogy azzal sem, hogy könyörgünk neki. Az emberek legnagyobb része nem tud Istennel kommunikálni, de jobb is így, mert ahogy azt teszik, és amiket kérnek, könyörögnek, már kihaltunk volna. Csak nagyon kevesen tudnak Istennel kapcsolatba lépni, akiknek ez a karmájuk. De nekik sem mindig egyszerű, nincs állandó online kapcsolat. Még azt is tudni kell, hogy a napi élet magvalósulását Isten delegálta a szellemvilág különböző szintjeire. Ők azok akikkel napi kapcsolatban állunk. Valahogy úgy kell ezt elképzelni, mint amikor egy űrhajóscsapat elmegy egy távoli bolygóra. Az űrhajó a bolygó körüli pályán tartózkodik, majd egy néhány fős egység leszáll a bolygóra adott kutatási céllal. A Föld messze van, a rádiós kommunikáció nehéz. Az idegen bolygóra leszállt csapat parancsnokának időnként lehetősége van beszélni a földi irányítás vezetőjével, de csak adott napokon, egyébként rossz a vétel, időnként pedig egyenesen lehetetlen. Az idegen bolygóra leszállt legénység viszont napi szinten együttműködik az idegen bolygó körüli pályán keringő legénységgel, akik szervezik az ő életüket. Alapvetően az űrhajó parancsnoka hivatott kapcsolatot tartani a földi irányítás parancsnokával, de ő is csak adott napokon. Az idegen bolygóra leszállt csapat vezetője nem is kellene tartsa a kapcsolatot a földi irányítással, de néha mégis megteszi, mikor erre adottak a kozmikus lehetőségek, mert így direktben tudnak információt cserélni.

Ehhez hasonlóan, az emberek annyira belemerültek az anyagba, annyira eltávolodtak Istentől, hogy részben nem is akarnak róla tudni, részben nem is akarnak vele kommunikálni, részben pedig jobb, ha ezt nem is teszik, mert csak maguknak és embertársaiknak okoznának bajt. Az a néhány kiválasztott, aki érti a világ működését, akinek karmikus küldetése van, az fel tudja venni a kapcsolatot Istennel. De ők sem mindig. Vannak napok, mikor a kapcsolat nem jön össze, vagy nagyon zajos, torz. Egy-egy földi évben van néhány olyan nap, mikor a vétel tökéletes. Ezeket tízmilliószoros napoknak nevezik. Ilyenkor érdemes kommunikálni azoknak, akiknek ez karmájuk, akiknek van mondanivalójuk, akik nem tízezer forintot kérnek, vagy a szomszéd tehenének a vesztét. Tipikusan ilyenkor szoktak a tudatos életet megélő felemelkedett mesterek, próféták, bölcsek karmájuk megvalósítása céljából segítséget kérni, útmutatást, irányítást, megerősítést. Mindez nem a napi életet alakítja, hanem a globális folyamatokat, akárcsak a bolygóra leszállt csapat vezetője így kap útmutatást arra vonatkozólag, hogy adott élethelyzetekben hogyan cselekedjenek.”

Üresjárat

Részlet a Metamorfózis c. könyvből:

“Az élet a materiális szinten úgy nyilvánul meg, hogy az emberek valósítják azt meg a legapróbb részletekig egymás számára. Képzeljünk el egy teljesen önellátó gyárat, ahova csak alapanyag kerül be. Mondjuk, legyen ez egy autógyár. Az egyik részlegen olvasszák a vasat, a másik ezt a vasat felhasználva gyárt alkatrészeket. Egy másik osztályon kőolajból készítik a műanyagot. Egy erre épülő osztály az alap műanyagból sok alkatrészt készít. És így tovább. Ez azt jelenti, hogy a semmiből lesz egy autó. Azonban egy nagyon bonyolult logisztika szükséges ahhoz, hogy minden pontosan és precízen történjen, hiszen ha valahol elakad a gyártás, akkor nem lesz végtermék. Ha nem készül kerék, nem lesz autó, de ha a műanyaggyártás elakad, akkor sem lesz. Vannak események, melyek kisebb fennakadást okoznak, például nincs ablaktörlőlapát, de ha egyáltalán nem működik a fémkohászat, akkor alapjaiban áll le az autógyár.

Valahol ehhez hasonló az élet is. Az emberi életek valami ilyen módon kötődnek egymáshoz. A karmikus kapcsolatok előre definiált vérszerződések, melyekhez mindig társul feladat. Sőt, nem is csak egy, hanem éveken át tartó közös munka, sok közös feladat. Az autóipari logisztikát alapul véve, a karmikus feladatok jelentik az autógyár alap logisztikáját. Erre épül az élet. Ezek az alap folyamatok a másik létsíkban lettek meghatározva és azért születünk le, hogy ezeket megvalósítsuk. Kapunk karmikus társakat a feladatokkal, és más emberek várják a mi karmikus feladatunk produktumát, végeredményét. Ez lehet akár materiálisan megfogható termék, vagy egy folyamat, szolgáltatás, de lehet akár barátság, segítség, lelki támasz, stb. A végtermék bármi lehet, amit valaki más fel tud használni és azt be tudja építeni az ő folyamataiba, lehet akár egy mosoly, vagy egy jó szó .

A könyv elején feltettem a kérdést, hogy miért nem él ma az ember 900 évet, ahogy ez a sumer hőskorban teljesen normális volt. Abban az időben a kor szellemisége azt képviselte, hogy a semmiből létre kellett hozni egy modern társadalmat, az emberi élet megvetette a lábát a Földön. Nem kellett mást tennie, mint az élhető életet megvalósítani. Ehhez a kort embere kapott vezetőket (istenek), akik csak az ember számára tűntek isteneknek, lévén sokkal nagyobb tudással rendelkeztek, de ők maguk nem nevezték magukat isteneknek, sőt nagyon is tisztában voltak tudásbeli és viselkedési korlátaikkal. Abban a korban az éppen alakuló emberiség dolga, a kor szellemének megfelelően, a tudatos és logikus alkotás, a szaporodás, az élet logikájának kidolgozása volt. És ez remekül is működött. Ezért éltek majd ezer évig, sok gyerekük volt, és nagyon magas szinten élték a karmájukat, nagymértékben éltek a sorsuk szerint, azt tették, amiért ide jöttek, amiért leszülettek. A jobb érthetőség kedvéért mondhatjuk, hogy szerepüket 90-100%-ban játszották. Ez igen látványos, és az univerzum által támogatott.

A mai modern világban az élet félresiklott. Az univerzumban nem létezik a pénz, a természet nagyon jól megvan nélküle, nem képvisel értéket. Hasonlóan, a magas tudatú, általában atlantiszi technológiára épülő társadalmaknál sem létezik a pénz fogalma. Ezek a társadalmak szintén egészen magas szinten élik sorsukat, lévén olyan célokat szolgálnak, melyek illeszkednek az univerzum értékrendjéhez. A mai kor embere azonban a pénzt szolgálja, képes önmagát megalázni, beteggé tenni a pénz szolgálatában, képes másik embert megnyomorítani, megölni, más ember életét tönkretenni az anyagi birtoklás érdekében. Hát ezért a mai modern élet az univerzum szemszögéből nem jelent értéket, amolyan zsákutca, amelyet előbb-utóbb törölnek a térképről, hiszen nincs értelme a globális lét szempontjából. Valójában leginkább ellene megy az univerzum értékrendjének. Azt az autót, amelyik az autópályán a forgalommal szemben halad, előbb-utóbb kiszedik a rendőrök, vagy összetöri magát és vége. Nincs más megoldás.

Mivel a mai kor embere nem él a sorsa szerint, nem azt teszi, amiért ide jött, az előbbi számszerűsített adathoz hasonlítva, mikor is arról volt szó, hogy a sumer hőskorban az emberek a sorsukat 90-100%-ban élték, ez ma nincs 5-10%. Egyik-másik embernél elvétve találni akár 50-60%-ot is, de ez igen ritka. Az össznépi átlag az 5-10% tartományban mozog. Ennek egyik megnyilvánulása a betegség. Aki hosszú ideig nem él a sorsa szerint, az sokszor megmagyarázhatatlan krónikus betegségeket hoz létre maga számára, melyeket a világ összes gyógymódjával is legfeljebb lassítani lehet, de megoldani nem. Ugyanis a megoldás a sors valós megélése.

Ebben a környezetben hiába találkoznak a karmikus társak, legritkábban állnak össze a közös karmikus feladatok megvalósítása céljából. Általában egy-két tudatos ember akad egy kisebb közösségből, de gyakran a többiek lepattintják őket, mondván, engem nem érdekel, nekem így jó, ahogy van, én élem a sorsomat és az nekem nagyon jó. Ez valójában mind kamu válasz, mert nem mernek őszinték lenni, nem merik felvállalni eddigi sikertelenségeiket, és nem merik felvállalni az újat, az ismeretlent. A karmikus feladatot mindig egy erős kötődésű karmikus társ hozza, aki szimpatikus, akiben megbízunk, gyakran még a szerelem is összeköti őket, és mindig olyan feladatot jelent, amitől bár tartunk, de minden képességünk meg van hozzá, hogy elvégezzük. Hiszen így születtünk, ilyen karakterünk alakult ki és olyan társakat kaptunk a feladathoz, akik pont abban segítenek, amiben szükséget szenvedünk. Csak bele kell vágni. Az ilyen feladatok megoldásán mindig áldás van, ugyanis ez az univerzumban egy támogatott tevékenység.

Ha lepattintjuk karmikus társainkat és eszünk ágában sincs megoldani karmikus feladatainkat, akkor következő életünkre gyártunk plusz feladatokat. Mikor megszületünk, hozunk magunkkal egy hátizsákot, benne sok-sok feladattal. Aki a sorsa szerint él, az kibontogatja ezeket a kis feladat dobozokat és valamilyen módon igyekszik megoldani az ott található feladatot. Néha jól, néha rosszul, de megoldja bizonyos mértékben. És ez már rendben is van. Ha azonban eszünk ágában sincs kibontani a feladat dobozokat, hanem a csomagunk nagy részét úgy visszük vissza, ahogy hoztuk, akkor a következő alaklommal újra hozzuk az egészet és mellé még a következő élet feladatait. Így aztán néhány ellustult élet után megoldhatatlan feladatok elé állítjuk magunkat, mely gyakran azzal végződik, hogy beteg, gyógyíthatatlan gyerekként születünk le a sokadik körben. Csak ezzel tudjuk megváltani mindazt, amit nem tettünk meg életek során.

Miről ismerni meg, ha valaki a karmája szerint él? Hogy megy az élete. Többé-kevésbé minden a helyén van. Persze nincs olyan, hogy minden tökéletes, de nagy általában minden működik, nincsenek kritikus helyzetek, egy globális kiegyensúlyozottság tapasztalható. Érezhető a béke, a nyugalom, a szeretet a környezetében. A karma szerinti életet nem pénzben mérik, de még sincs benne hiány, az is lehet, mástól kap, akinek több van, de nincs hiány. Nagyon sok nagy művész volt teljesen szegény, míg nem lett egy gazdag báró vagy gróf barátja, de tényleg karmikus barátja, aki egész életen át jólétben tartotta őt, cserében a művész megnyilvánult a képességei szerint. A történelem sok példája bizonyítja, így működik az élet. Ha nem így lett volna, ma nagyon sok zeneszerzővel, festővel, íróval és azok alkotásaival lennénk szegényebbek. Ugyanis az ilyen művész emberek képtelenek az anyagi világban úgy megnyilvánulni, hogy sok pénzt keressenek. Ők kaptak egy-egy karmikus társat, aki megengedhette magának a mecénás életet. Ilyenkor mind a művész, mind a támogató magasan élte sorsát, és ez így volt rendben.

Mi van, ha nem működnek összehangoltan a dolgok? Napjainkra ez egyre jobban tapasztalható. Érdekes életszemlélet volt a sumer időkben, i.e. 3.500 körül. Ha egy családban meghaltak a szülők valamilyen balesetben, vagy betegségben és egy vagy több gyermek szülő nélkül maradt, akkor a tágabb értelemben vett rokonság egyenesen versengett azért, hogy ki neveli fel a gyermeket vagy gyermekeket a sajátjaival együtt, meg nem különböztetve őket a sajátjaitól. Ha nem volt rokonság, akkor jöhettek a vér szerint idegenek, például barátok, vagy az utcában, a környéken lakók. Hatalmas dicsőség volt az, ha valaki befogadta más gyermekét, mert úgy hozta a sors. Fel sem merült, hogy valaki ezt ne tegye meg, a leírások szerint egyenesen versengés zajlott, sokszor maguk az istenek kellett döntsenek, mert az adott város istene elé menetek a rokonok, ugyanis többen is be akarták fogadni az árván maradt gyermeket. Ami még megdöbbentőbb a mai ember tudatának, hogy hasonlóan történt ez az öregekkel. Természetesen a gyermekek tartották el idős szüleiket, azonban ha nem voltak gyerekek, vagy meghaltak, esetleg nagyon messze éltek, akkor jöttek a barátok, utcabeliek. A mai modern ember egyszerűen nem képes felfogni a tudatával azt, hogy mennyire másképp gondolkodott az akkori ember. Ezért nem voltak állami intézmények, öregek otthona, nyugdíj. Ugyanis nem kellett.

Általában abban a korban az volt a szemlélet, hogy ha jött egy feladat az életben, akkor azt az ember megpróbálta megoldani. Ha túl nagy kihívásnak bizonyult, akkor segítséget kért ismerőseitől, barátaitól, de akár magától a terület istenétől. De ezzel együtt ragaszkodott hozzá, hogy ő maga oldja meg. Ezért is élt az akkori ember a sorsa szerint brutálisan nagy mértékben. Ezzel szemben, a mai modern ember semmit sem akar megtenni. Oldja meg más! Bárki, csak ne én! Azonnal lepasszolja a feladatot, és a sor végén állónak lenyomják a torkán. Ez utóbbi nem szívesen teszi meg, és úgy, ahogy sikerül. Ezért készül el ma minden nehezen, mintha minden erő szándékosan a megoldás ellen dolgozna. És dolgozik is. Mi magunk. Oldja meg más! Nem az én dolgom! Erre találták ki a kollektív államot. Oldja meg az állam!. Inkább fizetek, csak ne az én dolgom legyen! El is fordulok, ne is lássam, ne is halljak róla. Nem érdekel. Ez a mai mentalitás. Hol volt tettől Sumer aranykora? Értjük már, miért nem értjük Sumert? Az akkori gondolkodásmódot? A sumer életszemlélet illett a sorshoz, a mai nem. Az akkori támogatta az univerzum működését, a mai nem. Ez van. Így viszont egyre többször megesik, hogy a bonyolult és egymástól függő életmegoldások egymás hiányában nem történnek meg. Ha a futószalagon akadozik az alkatrészellátás, akkor nem lesz kész autó a szalag végén. Hol ez nincs, hol az, így autó sem. Azonban az egy dolog, hogy nincs autó, de az egyes emberek élete is blokkolva van. Ott van az illető az életében, ahol lennie kell, mondjuk az állomáson várja a menetrend szerinti vonatot, de az nem jön, mert a mozdonyt még le sem gyártották. Így járt Wictor Charon, Szepes Mária testvére is. 100 évvel ezelőtt az emberiség elindult a Tesla, Rife, Kelly és hasonló gondolkodású emberek által meghatározott úton, aztán jött két világháború és letértünk az útról. Wictor Charon megszületett, átjárt más dimenziókba, élményeiről és a másik világokról könyveket írt (pl. Az Új Eón Tudománya), várta, hogy találkozzon azzal a világgal, amelyikre karmikusan készült. Várta a vonatot az állomáson, de az nem jött. Más irányba ment, nem is tervezett arra menni. Wictor Charon egy zseni lett volna egy olyan világban, ahova készült, de életképtelen volt a kádári idők szocializmusában. Mert a világ más volt. A hiba nem őbenne volt, hanem a világban. Testvére, Szepes Mária vigyázott rá egész életen át.

Megesik, hogy életünk egy-egy időszakban blokkolva van, mert a környezetünkből többen nem tették meg a dolgukat. Vagy elve nem is érdekelte őket a sorsfeladatuk, vagy csak a lustaság lett úrrá rajtuk. Több ilyen külső körülmény oda vezethet, hogy az ember élete egy időre blokkolódik. Egyszerűen nincs mit tenni. Ha a fejünk tetejére is állunk, nem tudunk előre lépni. Bizonyos dolgokat nem tehetünk meg, mert nem illik sorsunkhoz, ezért az élet blokkolja, míg mondjuk másoknál ugyanazt támogatja, és azok a megoldások, melyre szükségünk van, nem készültek el. Ilyenkor idő kell, míg az univerzum erői valamilyen módon majd összehozzák a megoldást (erről részletesen a Túl az anyagon c. könyvben). Addig is nem tehetünk mást, mint segítünk azon társainknak, akik ilyen helyzetbe kerültek. Nem szóljuk meg őket, nem kritizáljuk, hanem támogatjuk, olyan módon, ahogy arra képesek vagyunk. Mindenki a saját ereinek megfelelően. Ez az üresjárat az ember életében. Ezt túl kell élni, alázattal, szeretettel és bízva az univerzum erőiben.

A sumer időkben kevés volt az üresjárat, hiszen az emberek, maga az egész emberiség mondhatni 90-100%-ban élte a sorsát, a szükséges dolgok többé-kevésbé el is készültek. Ma az emberek, az emberiség alig 5-10%-ban éli a sorsát, így a legtöbb dolog nem készül el, vagy ha el is készül, nincs benne köszönet. Így egyre több az üresjárat. Minden ember életében egyre több az üresjárat, az emberiség globális élete maga az üresjárat. És ez egyre komolyabb kihívás, egyre komolyabb probléma.”

A tudat kikapcsolása-2

Az oldal címében a 2-est a szoftver teszi oda, nem tudom kikapcsolni.
Lehet, hogy túl erős, amit írtam…

.

Részlet a Metamorfózis c. könyvből:

“Az anyagi világ alig 45%-a anyag. 55% nem anyag (fény, hang, és olyan rezgések, melyeket nem tudunk érzékelni, mert nincsenek erre ráhangolódni képes érzékszerveinek), lásd Ébredés c. könyv. Az anyag nem más mint rezgés, a rezgés legsűrűbb formája. Az, hogy mi az anyagot lássuk, hogy vele kölcsönhatásba léphessünk, ahhoz az univerzum nagyon sok tudatos intelligenciájának a tudatos közrejátszása szükségeltetik. Semmi sem véletlen. Nagyon sok tudatos energia szükségeltetik ahhoz, hogy mi az anyagi világ illúzióját élhessük meg. Például az anyag állóhullám, amit tudatosan fenn kell tartani valakinek…

Van egy film, mely arról szól, hogy világunk nem más, mint egy virtuális világ, melyet egy másik civilizáció hozott létre és tart fenn. Ha a mi világunkat ha nem is egy hozzánk hasonló, de egy nagyon is magas szintű nem anyagi világ hozta létre és tarja fenn. Csak kevesen tudják, és még kevesebben értik meg, hogy a valóság NEM OLYAN, mint amilyennek látjuk. A jelen filmben a főhős eljut a világ szélére, ahol a világ többi része olyan, mint egy kidolgozás alatt álló raszteres grafika. Nos, a mi VALÓS VILÁGUNK IS ILYEN, és hogy mi nem annak érzékeljük, az az univerzum erőinek csodálatos összjátéka. Mert a világ tényleg raszteres, Sőt, materiálisan nem is értékeljük ezt a rasztert, csupán a rajta megjelenő forma teszi „anyaggá”. Ezekről bővebben a Túl az anyagon c. könyvben lehet majd olvasni.

A világmindenségben még kevesebb az anyag, majdnem 5%. Ez azt jelenti, hogy az anyagot nem csak körül veszi a nem anyagi energia és információ (tudatos univerzum), hanem egyenesen meg is határozza annak a működését. És akkor már el is jutottunk a sors (kamra) fogalmához, az intuícióhoz, az érzékek feletti érzékeléshez, azaz minden olyanhoz, ami nem anyagi, és mégis meghatározza létünket.

Az ember kozmikus lény, egy nem anyagi lény, amelyik inkarnálódik, így lesz anyagi lény, eljön jelen esetben a Föld nevű színpadra és megél egy életet, mely élet egy hosszabb filmnek, a saját filmnek, egy rövidebb részlete. Ahhoz, hogy minden rendben legyen, hogy azt a szerepet játszhassa el oly módon, ahogy ez el lett tervezve, szükség van a rendezőre, és még nagyon sok irányító, segítő közreműködőre. Az Egészség, mint beteg állapot c. könyvben be lett mutatva, hogy az embernek van egy Énje, amelyik a fő vezérlő, a projektvezető, a jelen felvonás vezetője. Aztán van még egy asztrál teste (lelke), ahol a világot érzelmekkel érzékeljük, majd van az energiateste, és legvégül van a váz, a fizikai test. A földi élet szempontjából nagyon fontos, hogy az emberek Énjei kommunikálnak egymással, például ők észlelik a karmikus kapcsolatokat, az emberi kölcsönhatásokat a nem materiális tartományban. A lélek is érzékel, lélekben is érzékeljük egymást. Például az állatok is érzékelnek lélekkel, nekik nincs Énjük, ezért a kutya megugatja azt az embert, akinek a lelkében érzi (látja) a félelmet. Sőt, az energiatestek is kommunikálnak egymással. Mindez az anyagon túli rezgéstartományban történik, és elengedhetetlen fontosságú. Olyan ez, mint a térerő a mobiltelefon esetében. Ha van térerő, tudunk telefonálni, Ha nincs, akkor csak játszadozhatunk a telefonnal, hallgathatunk zenét, de nincs kommunikáció másik emberrel.

Az életünk során sok olyan dolgot teszünk, amikor ha nem is szándékosan, de blokkoljuk ezeket a kommunikációs csatornákat. Az egy dolog, hogy a materialista szemlélet szerint ez az egész hülyeség, de attól még van. Valamikor régen a gravitációról sem tudták, hogy van, de attól még az alma leesett a fáról. Később az inkvizíció nem nézte jó szemmel az ilyen gondolatokat. Majd nem sokkal később már az iskolában tanítjuk. Tehát elég mélyen vagyunk, hogy innen már érdemes felemelkedni.

Van egy orosz professzor, aki előadásaiban mindig mondja, hogy a modern fiatalságot tönkre teszi a cigaretta, az alkohol és a drog. Ő kifejezetten az orosz fiatalokról beszél, és az orosz nép elleni tudatos nyugati támadásról. Azonban a valóság az, hogy a modern világ összes fiatalját tönkreteszi ez a három dolog. És miért? Mert blokkolja, akár nagyon hosszú időre, akár egész életre az Én működését. Erősségi sorrendben a cigaretta, az alkohol, majd a drog. Az, hogy átlagember ezeket rendszeresen fogyassza, vagy ebből kettőt, az már totálisan rombolja a tudatát. Az a legviccesebb, mikor szellemi tudásra alapuló képzések után este a fáradtságot azzal vezetik le, hogy jól beisznak. Nyilván egy szellemi iskola, spirituális, papi, vagy az antropozófiára épülő képzés nagyon lefárasztja az embert, hiszen szellemi síkon nagyon is koncentrálni kell, mert tudatosan felvesszük a kapcsolatot a nem látható tartományban működő tudatos intelligenciákkal, erőkkel, és már el vagyunk szokva ettől. Valamikor Sumer idején, vagy az ősi Egyiptomban ez teljesen alap dolog volt, de még az ősi magyarságnál is. Ma már extra teljesítmény. Szóval egész nap erőlködünk, hogy visszaszerezzük ezt a képességet, tudást, és este mivel fáradtak vagyunk, bulizunk, beiszunk, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy szembeköpjük azokat az erőket, amelyekkel egész nap próbáltunk kapcsolatba lépni. Hurrá.

Amíg a dohányzás és az alkoholizálás blokkolja ezeket a kapcsolatokat és a rendszeres használata évekre képes lekapcsolni az Ént, még ezen élvezetek abbahagyása után is, addig a drog elviszi az embert egy virtuális világba. Azonban ez a világ nem létezik. Nem a halál utáni és születés előtti világba kerülünk és nem is egy párhuzamos síkba (ezekről olvasni lehet az Ébredés c. könyvben), hanem egy olyan világba mely egy mesterségesen összerakott, a mi tudatunk által ismert jellemvonások által felépített virtuális lényekkel, virtuális eseményekkel. Olyan ez, mint az ábrándozás, de sokkal durvább formában. Itt kihagyjuk azokat a rossz dolgokat, melyekkel az életben nem akarunk szembesülni, amelyekkel nem akarunk az életben foglalkozni, pedig meg kellene őket oldani. Aztán ha nagyon tetszik ez a világ, könnyen ott is ragadhatunk. Egyik formája, mikor az Én elszáll és pszichiátriai eset lesz a drogfüggő, azaz nem lesz többé képes felfogni a jelen világot, bár fizikailag itt van, de az Énje már sosem lesz itt, ebben az életében. A jobbik eset, ha meghal és a szellem-lélek páros hazamegy. Ez bár sokkszerű, de hosszabb távon mindenképp jobb mindenkinek, magának az egyénnek és a környezetének egyaránt.

Az orosz professzor tudatos tudatrombolásról beszél. Ha azt mondjuk, hogy bárkinek is a Földön érdeke, hogy az emberek Én nélküli életet éljenek, növényi, vagy állati szinten (lásd Egészség, mint beteg állapot c. könyv), akkor akár el is képzelhető, de ezt majd igazolja vagy cáfolja az idő.

Az azonban tény, hogy a fogyasztói társadalom éppen ebbe az irányba hat, a profit érdekében lerombolja az emberek Énjét, így mindent megvesznek, ha kell, ha nem. Jól el szoktam beszélgetni az ügyintézővel, mikor felhívnak, hogy régi vásárlójuk vagyok (ami nem voltam) és most nagyon olcsón vennem kellene egy kést és kapok hozzá három ajándékot, meg még egy fél házat. Nem értik, miért nem akarok 15.000 Forintért ennyi mindent venni és kapni. Lassan rá szoktam őket vezetni, hogy azért, mert tudatos vagyok, azt veszem, ami kell, és amikor kell. Ha akkor ez pont olcsóbb, az az én szerencsém. De azért nem dobok ki semennyi pénzt az ablakon, mert most ez meg az olcsóbb és még sok mindent adnak mellé ingyen, de nekem nincs rá szükségem. Hát ez a fogyasztói társadalom tudatromboló szerepköre.

Hogyan tegyük le a tudatromboló szereket? Igazából meg kell találni azt az okot, amiért alkalmazzuk őket. Mikor gyújtunk rá a cigarettára és miért? Az anyós miatt, a főnök mondott valamit, vagy csak unatkozunk? Miért iszunk? Mert esete nem tudunk ellazulni, mert egész napi félelmeinktől nem tudunk megszabadulni, stb.? Miért drogozunk? Mert nem tudunk mit tenni az életünkkel? Céltalannak, reménytelenek és kilátástalannak látjuk az egészet? Úgy tűnik, esélyünk sincs arra, hogy ne adósságban bukdácsoljunk, esélyünk sincs arra az életre, amit a televízióban reklámoznak, amiről beszélnek a vezetők?

Hát igen, szembe kell nézni az élettel. Nem szembemenni, hanem szembe nézni. Lebontani apró kérdésekre, azokra megtalálni az apró válaszokat. Igen, ez nem könnyű, de ez az élet. Nagyon sok dán, svéd, holland, német, és persze amerikai film mutatja be a modern társadalmat. Cigarettáznak, isznak, drogoznak, azt sem tudják, kitől esnek teherbe, azt sem tudják megtartsák-e a gyereket, életük céltalan, bár sokszor jólétben élnek. El kell már azon gondolkodni, hogy ennek így, ebben a formában van-e értelme?. Ebben a könyvben arról beszélünk, hogy mindenkinek jó, ha megtalálja karmikus feladatait, karmikus társaival igyekszik minél jobban megélni eltervezett életét, megélni a metamorfózist, amikor is megváltozik a látásmódja és gondolkodása és emiatt már teljesen másképp látja a világot és oldja meg az életfeladatait, mert ez az univerzum célja. Ehhez képest hol van a nevezett filmekben élethűen bemutatott emberi létnek nem nevezhető élet. Van-e annak értelme? És meddig tűri az univerzum ezt, mert lássuk be, zsákutca. Mikor jön el a megtisztulás, az értékrend váltás? Súgok. Hamarosan. A jelen értékrend már félig-meddig össze is roskadt a saját nagysága alatt, és a folyamat elmegy a végsőkig. Ezért aki teheti, kapcsolja ki életéből a tudatblokkoló szereket, ezáltal kapcsolja be az Énjét. Ez az ébredés, lásd Ébredés c. könyv. Nincs más lehetőség.

Az Egészség, mint beteg állapot c. könyvben beszéltünk a böjtről. A böjt testi, lelki és szellemi megtisztulás. Ekkor az ember elvonul, nem eszik, hogy ezáltal felszabaduljanak erői, energiái. Ezeket az energiákat lelkének megtisztításához használja. Elméje elcsendesedik, szelleme számára lehetőséget ad a tisztánlátásra, lévén kiesik a világ forgatagából. Eközben a test fizikai síkon is kiürül a salakanyagoktól. Böjt alatt az ember folyamatosan meditál, elmélkedik a világ dolgairól. A böjt időtartama legalább egy nagy éteri ciklus, ami 28 nap (4 hét) egyben. Mivel ez a szervezet regenerációs ciklusa, ezért ennyi idő mindenképp kell. Ez idő alatt megáll az élet, nem dolgoznak, hanem bölcselkednek. Böjt után másképp látják a világot.

A modern világban nem lehet böjtölni, mert nem adottak a körülmények. Nem lehet 28 napig nem dolgozni. Nem lehet 28 napig kiszakadni az internet, a mobiltelefon, a törvényi kötelezettségek, határidők béklyójából. Így lett kitalálva a modern világ. Nem lehet belőle kilépni. A modern világ egy napig sem enged a szorításából. Mert mi van, ha már nem tetszik az, ami eddig tetszett? Talán azért is, mert 28 nap meditálás után kezd kinyílni a látó szem. Talán az ember már nem lenne hajlandó visszamenni abba a mókuskerékbe, ahonnan kijött. 28 nap alatt képes beindulni az ember Énje, felébred az alvó állapotból. 28 nap alatt az ember képes elindulni az ébredés útján.”

Szám és név misztika

Az alábbiakban olvasható egy részlet a Metamorfózis c. könyvből. Ez a rész a születési dátum és a név sorssal összefüggő mivoltáról mutat be részleteket. Konkrétan számítási metódust is tartalmaz, mely által bárki saját maga is megbizonyosodhat “bizonyos” összefüggésekről, kicsit beletekinthet sorsába, sorfeladataiba és adottságaiba. 

Az enneagram, a temperamentumok, és a kínai öt elem karakterek és a szeretet nyelv maximálisan elemzik az emberi karaktereket. A szám misztika kimondottan a sorsot elemzi. 

.

Részlet: 

Minden egyes számjegy egy minőséget képvisel, és minden egyes számjegy bizonyos karmikus tulajdonságot is jelent. Ezen túl minden számjegyhez tartozik egy-egy szerv, és a szervhez a kínai öt elem szerint bizonyos érzelmek. A magam részéről sokkal fontosabbnak tartom a karmikus összefüggéseket, mint a szerveket, mint gyenge láncszemeket elemezni, ugyanis a mai ember annyira eltávolodott az egészségtől, hogy szinte teljesen mindegy, mi a gyenge pontja, mert akár fiatal korában is már tapasztalható a szervek egyensúlytalansága, melynek oka, hogy a körben egymást nem tudják támogatni, szabályozni, és elszélednek a lovak a fogatból. Ezért szerintem nem érdemes ilyennel terhelnünk magunkat. Az enneagramban úgyis látszik a mozgató erő, a kínai öt elem karaktereknél az elemekhez kötődő lelki világ. Ez a kettő nagyon aprólékos és precíz leírást ad az emberről.

Általában elmondható, hogy akinek sok az egyik számjegy a születési dátumában, nevében, az erős ilyen jellegű hajlamot mutat egész élete során. Ha az egyik számjegy hiányzik az összesített szám mátrixból, akkor ez a karmikus feladata.

Az a számjegy, amelyik a születési dátum számainak összege, az ember olyan karakterrel rendelkezik. Ha még a név betűinek az értéke összeadva is ugyanez a szám, akkor ott hatalmas az erő, hatalmas az elkötelezettség e karakter irányába.

A zéró az újrakezdést jelenti, értéke nulla, a szám mátrixban nem szerepel.

.

1 – az egyéniség, vezető, vezető egyéniség, Én tudat/ego

Az egyes szám jellemzője az egyéniség / vezető. Az egyes leginkább olyan, mint az enneagram egyes karaktere, a reformer/maximalista.  Nincs kétsége afelől, hogy ő tud a legjobban bármit, még ha éppen nem is így van. Nem kötelező, hogy vezető legyen, de könnyen azzá válik bárhol és bármikor. Neki mindig mindenről van véleménye, sokszor radikálisan más, mint a közösségé. Én tudata van. Azonban az Én mellett ott van az ego is. Az Én tudat valójában nem más, mint kapcsolódás a felsőbb szellemi világával. Az ilyen kapcsolattal bíró egyéniségből lesz a bölcs vezető. Azonban ha az ego uralkodik el, akkor demagóg vezető lesz, akikből ha az élet úgy hozza, könnyen lesznek diktátorok.

Ha a szám mátrixban sok darab van az egyes számjegyből, akkor az illető erős egyéniség. Ha nagyon sok van, pl. 6-8 db, akkor egy túl erős egyéniség. Ez épp olyan nehéz feladat, mintha nem lenne, hiszen kordában kell tartani. Akinek zéró darab egyese van, annak építenie kell tudatosan az egyéniségét. Tehát a túl sokat szabályozni kell tudatosan egész életen át, a túl keveset építeni. Legjobb adottság, ha a szám mátrixban nem nagy a különbség a számok között, ha relatív egyforma. Ez a kiegyensúlyozott nyugodt élet titka.

2 – az intuíció, médiumitás, múltbéli tudás, közös tudat

Amíg az egyes, az egységet jelenti, legalábbis saját magával, addig a kettes inkább az egység hiánya, a kétség. A kettes szám jelenti a múltbéli dolgokra való emlékezést, hallást, látást, érzést. Azonban fontos tudni, hogy a múlt az nem a jelen. A múlt tanulságait érdemes ma alkalmazni az életünkben, a gondolkodásunkban, de az a tudás a múlté, az akkori életé és NEM a mai életé. Tehát ha úgy érezzük, hogy valami nem lenne jó, mert úgy érezzük, azzal a valamivel már többször pórul jártunk, akkor tanuljunk belőle és most tegyük másképp a dolgokat. Ez lenne az intuíció, azaz érezzük, mit kellene tenni. A kettes sokszor van kétségekben, mert bár sejti, vagy akár látja is a múltat, nem tudja mit tegyen, és sokszor rosszul dönt. Kétségei vannak afelől, mi a jó és mi a rossz, pedig van egy fokozott emlékezőképessége a múltat illetően, a múlt tapasztalataira vonatkozóan.

Sok olyan ember van, aki látónak nevezi magát. Ez nem jelent mást, mint sokkal jobban emlékszik múltbeli dolgokra, mint mások, akár nagyon is tisztán. Azonban ha nem akar a múltból tanulni, hanem csak a múltat akarja egy az egyben lemásolni ma is, miikor teljesen mások az élet körülményei, akkor ő nem más, mint egy materialista médium. A látónak tanulnia kell, mert a látása csak egy eszköz az ő fejlődésében, és nem a végső cél. Aki túl jól emlékszik, aki látónak nevezi magát, annak KÖTELESSÉGE fejlődnie. Sajnos ilyen emberrel nem igazán találkoztam, mármint aki hajlandó fejlődni. Ebben az esetben a fejlődés nem azt jelenti,. hogy újabb technikákat tanul meg, hanem azt, hogy megtanulja a világ működését, megérti azt és ebben elhelyezi a képességét. Tehát nem nyúl úgy bele a televízióba javítás címén, hogy nem látja át a televízió működését. Nagyon sok ember csodát várva keresi fel a látókat, akik például az újságban hirdetik magukat. Aztán olyan dolgokkal szembesül, amiket ő nem képes megérteni. NEM igaz az, hogy mindenkit fel kell ébreszteni. NEM. Akinek ez nem adottsága, azt nem szabad becsapni, nem szabad olyan dolgoknak kitenni, mely után leginkább a pszichiátrián van a helye. Bízzuk az univerzumra, hogy kinek mi a dolga.

Ide tartozik olyan is, hogy az ember mikor leszületik, magával hozza a korábbi korok tudásait, tapasztalásait. Ezek benne vannak a globális tudatban. Ha nem így lenne, nem lennénk képesek a fejlődésre. Legjobb napi példa, hogy a mai gyerekek úgy születnek le, hogy 4 évesen le tudnak ülni a számítógép elé, nem tudnak sem írni, sem olvasni, nem ismerik az internet működési elvét, de 10 perc alatt kenik-vágják a számítógépet, jobban akár mint szüleik. Éppen korunkra mondják azt, hogy a mai fiatalok már nem tudnak tanulni szüleiktől, mert 20 éves korukra képesek tudásban meghaladni szüleiket. Ez konfliktushoz is vezet, hiszen a szülők már nem lehetnek számukra a tudás példaképei. De ez nem csak most van így, hanem az ipari forradalom idején is, hiszen az akkor születők műszaki affinitásról tettek tanúbizonyságot. Ha egy középkori tudatú ember születne le most úgy, hogy nem merítene információt a közös tudatból, akkor ő képtelen lenne beilleszkedni, egy élet is kevés lenne ahhoz, hogy felzárkózzon.

A kettes számjeggyel jelzett intuíció azt jelenti, hogy mennyire vagyunk képesek kötődni a globális tudathoz, hogy mennyire tudjuk használni a közös tudást. Akinél ez a képesség túlzott mértékben van jelen, annak vigyáznia kell, mert egyfelől a mai világ már tovább lépett, mint a globális tudat, az lévén mindig kicsit lemaradva, másfelől nem a múltat kell lemásolnia, hanem a múlt és a globális tudás tanulságait kell alkalmazni. Tehát nem médiumnak kell lenni, hanem érzékenynek az intuíciók leszedéséhez. Akinél ez a képesség zéró értéket képvisel, annak fel kell magában élesztenie, méghozzá tudatosan, a globális tudat alkalmazását. Ezt általában korlátozza az önbizalomhiány, mikor az ember tudja, hogy jók a megérzései, de sosem meri meglépni, mert az egója lekorlátozza. Az intuíció felélesztése azt jelenti, hogy kezdek hinni magamnak és egyre jobban, egyre tudatosabban kezdem alkalmazni ezeket a valahonnan jövő információkat. Meg kell tanulni bízni saját magamban, a megérzéseimben, a gondolataimban, meg kell tanulni mindezt megérezni, és megvédeni az érdekeimet. Hol, ha nem itt? Mikor, ha nem most? És ki, ha nem Te?

.

3 – egységben önmagával és a világgal

A hármas szám jelentése az egység önmagával és a világgal. Azonban ez egy tudatosan, logikusan felépített egységet jelent. Azt jelenti, hogy az ember ismeri minden adottságát és tudatosan alkalmazza azokat. Ismeri erősségeit és korlátait és ezek tudatában vesz részt az életben. Tudja, mit tehet és mit nem, és eszerint él. Hogy lehet ezt megvalósítani? Igazából 4 alapvető önismereti módszer van, mely alapján tökéletesen képesek vagyunk átlátni magunkat, életünket, sorsunkat.

Az enneagram az egyik legfontosabb önismereti technika, mely dinamikusan mutatja karakterünket. Azaz megmutatja integrálódó és dezintegrálódó oldalunkat is. Nem egy statikus képest kapunk magunkról, hanem azt is láthatjuk, milyenek kellene legyünk jó állapotunkban és milyenek kevésbé jó állapotunkban. Így aztán szükség esetén korrigálhatunk. Ezen túl megértünk másokat is, és új alapokra építhetjük emberi kapcsolatainkat (lásd Ébredés c. könyv).

Nagyon fontos a kínai öt elem karakterek ismerete. Ezek már a születési dátum évéhez kötődnek. meglepő, milyen érdekes tulajdonságok kötődnek ide. Továbbá itt is megtaláljuk karakterünk integrálódó állapotának a jellemzőit, valamit dezintegrálódó állapotunk jellemzőit. Míg az enneagram esetén meg kell fejtetnünk karakterünket, vagy mások karakterét, a kínai öt elem szerinti karakterek esetén elég, ha tudjuk a születési évet és mindent tudunk, többet, mint gondolnánk (lásd Egészség, mint beteg állapot c. könyv).

Szintén nagyon fontos még a temperamentumok, a vérmérséklet ismerete, mert ezáltal megértjük hogy adott élethelyzetekben hogyan viselkedünk és miért. Ki tudjuk előre számítani reakcióinkat. Képesek vagyunk magunkat megismerni, és ha ez már megy, akkor képesek vagyunk megérteni mások reakcióit is. Ki tudjuk előre számítani mások viselkedési modelljét.

Mindezeken túl azt is érdemes tudni, hogy például különböző temperamentumok, különbözőképpen gyógyulnak betegségekből. A melankolikus sokat rágódik, a szangvinikus elrepül, a kolerikus belerúg, a flegmatikus észre sem vette. Ezek alapvető felismerések a gyógyulásban, gyógyításban, és általában az élethez való hozzáállásban (lásd Egészség, mint beteg állapot c. könyv).

A negyedik alapvető önismereti módszer a szám és névmisztika, mely az előbbieken túl, még a sorsunkról, karmikus feladatainkról is tartalmaz információkat.

Vannak olyanok, akik alapból megvalósítják ezt az egységet önmagukkal és a világgal, azaz tudják kik ők maguk. Például az enneagram hármas karaktere, a versenyző minden pillanatban tudja, mik az ő erősségei, sőt, az összes karaktertípus közül ő van a leginkább tisztában saját erősségeivel.
Akiknek ezen a helyen a szám mátrixban zéró szerepel, azoknak karmikus feladatuk, hogy megismerjék önmagukat, és ezután a világot. Tehát egységben önmagukkal, és a világgal.

4 – karma oldás, családi kötelékek

Bár lehet ez a fogalom nagyon ijesztő egyesek számára, mármint a karma oldás, de valójában egy nagyon materiális dolgot takar a jelen esetben. A hozott minták megváltoztatása. Konkrétan mindenki kap szüleitől, nagyszüleitől, szűkebb vagy tágabb közösségektől különböző mintákat, gondolkodási modelleket, sztereotípiákat azt illetően, hogy adott élethelyzetben hogy kell gondolkodni, reagálni, viselkedni. Az élet pedig úgy működik, hogy mi is tovább adjuk ezeket. Karma oldók akkor vagyunk, ha észrevesszük, hogy a kapott, megörökölt minta hibás, rossz a reakció, akkor átírjuk a programot, akár az ellenkezőjére és ezt adjuk tovább, az új, javított verziót.

Például sokszor fordul elő, hogy több generáción át a nők rossz párkapcsolatban élnek, és ezt a mintát adják át egymásnak, anya a lányának. Kamraoldó az a nő, aki tudatosan vagy tudattalanul, de mégis átírja ezt a mintát, rájön arra a megoldásra, amire a nagyszülők generációkon át nem jöttek rá, boldog párkapcsolatot alakít ki, és gyermekeinek ezt adja tovább. Ilyen esetben ha az egyik családban nem születik lány, csak fiú, vagy fiúk, akkor ez is kamra oldás, hiszen nem tudja a rossz női párkapcsolati mintát tovább vinni és átadni saját lányának.

Hasonló példa, a generációkon átadott szív-, és érrendszeri betegségek este. Ilyenkor egyfelől ott a helytelen életszemlélet, amit a generációk átadnak egymásnak és ehhez társul legtöbbször az egészségtelen életmód, étrend is. Aki ezt megváltoztatja és gyermekinek általában az ellenkezőjét adja tovább az a karma oldó. Az esetek és lehetőségek száma végtelen.

Akinél a szám mátrixban sok az egyes, és a kettes, azaz kimondottan vezető egyéniség és nagy a múltbéli tudása, és feladata a karma oldás, az mindenképp globális karmát kell oldjon. Ez érinthet kisebb csoportot, nemzetet, országot, vagy az egész emberiséget. Ez utóbbi esetben, mikor az aktuális értékrend bedől, helyette felemelkedik egy másik, akkor ennek az új értékrendnek a vezetője lesz ez a személy. Ő az emberiség szintjén karma oldó, hiszen a rossz, már életképtelen mintát kell újra cserélje, az ő vezetésével cserél értékrendet az emberiség. Ez a világvége utáni új korszak. Mert a világnak sosincs vége, és de nem is statikus. Az élet dinamikus. Értékrendek jönnek és mennek. Akik értékrend váltáskor az élen járnak, ők a globális karma oldók.

A négyes számhoz tartozik még a családi kötelékek szerepe is. Család az nem párkapcsolat, hanem az egész család, gyerekekkel, szülőkkel, nagyszülőkkel, unokákkal. Akinek itt karmikus feladata van, annak biztosan nem lesz túl könnyű a család megvalósítása, nem lesz egy automatizmus, hanem tudatosan tennie kell érte. Ugyanakkor a tudatos cselekvést nagy siker övezi. Tehát érdemes.

Sokszor a két tényező összefüggésben is áll. Karma oldás és család. Ilyenkor több hozott minta átírása párosul a család fogalmának megváltoztatásával is. Valószínű, hogy több megörökölt minta ami megkérdőjeleződik érinti a családi modellt is, és most feladatként nem csak a minták átírása szerepel, hanem egy teljesen új típusú családi modell kidolgozása, megvalósítása és megélése.

5 – mágus

Az ötös szám a szám mátrix közepe, minden szempontból. Érdekes még az összetétel is. Hiszen 1+4=5, azaz egy vezéregyéniség, akik karma váltó, az mágus, vagy 2+3=5, azaz a múltból táplálkozó, a világgal egységben levő ember a mágus.

A mágus két dolgot is jelent. Van egy nem materiális aspektusa és egy nagyon is materiális vonzata.

A mágusnak nagyon erős a kapcsolata a nem materiális síkkal. Akinek ez a fő száma, azaz ilyen a karaktere, annak egész életét áthatja a mágusi képesség, a „csodák”, „véletlenek”, „nem várt események és megoldások” sorozata az élete minden terén, ő más mint az átlag ember. Akinek nem ez a fő száma, de mégis sok ötöst tartalmaz a születési dátuma, neve, annak azért vannak ilyen jellegű képességei. A legerősebb, mikor mind a születési dátum, mind a név alapján az ötös jön ki fő karakternek, azaz dupla ötös. Régen ezt nevezték sámánnak. Az összes felemelkedett mester dupla ötös, de nem minden dupla ötös felemelkedett mester.

A mágusnak nem csak hite van, hanem ő tudja. Hinni azt jelenti, hogy elhiszem valakinek, akiben megbízom, hogy milyen a citrom íze. De amikor beleharapok, akkor már tudom. Nos, a mágus úgy tudja a citrom ízét, hogy ebben az életében nem kóstolta meg. A mágus a múlt megtapasztalásait most tudja, bár most nem élte meg. Nála nincs különbség múlt és jelen között. Amit akkor tudott, azt most is tudja.
A mágust jellemzi egyfelől az ősi bölcsesség, másfelől addig, amíg nem ébred tudatára annak, hogy ő valóban kicsoda, addig kétségei vannak saját magában, nem hisz magának, kételkedik a létezés csodáiban. De attól a pillanattól, hogy tudatára ébred, semmi sem állíthatja meg. Nagyon sok ilyen történelmi személy élt már a földön, nagyon markáns nyomokat hagytak maguk után, sokszor értékrend váltás vezetői voltak, új értékrend megalapítói.

A mágus szónak van egy materiális vonzata is. Mágus az is, aki materiális síkon bármibe belefog és azt sikerre viszi. Az emberek nem is hiszik, hogy valamit meg lehet csinálni, és meglepődnek, mikor látják, hogy mégis lehet. Materiális szinten a mágus az egy bátor ember, aki bele mer vágni sok olyan dologba, amibe mások nem. Neki anyagi síkon nincsenek kétségei arról, hogy valamit meg lehet tenni, és meg is teszi, hiába mások nem mernék megtenni. A mágus átlátja az anyagot, az anyagi világ lehetőségeit és rendelkezik kellő bátorsággal ahhoz, hogy véghez vigyen dolgokat.

6 – munka,  lehorgonyzás,  önmegvalósítás, önbecsülés

A hatos egyfelől jelenti a munkát. Azonban ez olyan munka, mely kézzel fogható, fizikailag jól definiálható, valamennyi ideig rendszeres jellegű. Mondhatni ez a napi rutin.

A hatos jelenti még a lehorgonyzást is. Mikro az ember kötődik valamihez, valakihez, vagy egy nem materiális dologhoz. Akár éppen munka, vagy egyéb okok miatt kötődhetünk egy városhoz, egy céghez, egy másik személyhez, házastárshoz, családhoz, tágabb közösséghez, vagy egy ideológiához, valamihez ami fizikailag meg nem fogható.

Jelenti még az önbecsülést is, mikor saját magamat megbecsülöm éppen munkám által, vagy az általam teremtett értéke által, esetleg kötődésem miatt. .

Jelen esetben az mindegy, hogy a munkáért fizetnek-e vagy sem, lehet valaki munkanélküli, de kreatív munkát végez a háza körül, akkor jól megéli ezt a számot. A munkának nincs köze a pénzhez a jelen esetben. Normális körülmények között az ember nem azért dolgozik, hogy ne haljon éhen, hanem azért, hogy élje meg a kreativitását. A hatos szám azt jelenti, hogy a kreativitást egy napi rutin során éli meg, és ez jelenti az önmegvalósítást.

Akinek ez életfeladata, annak meg kell tanulnia szorgalmasan dolgozni, és/vagy kötődni valamihez/valakihez, és mindezeken keresztül megvalósítania önmagát. Akinek a szám mátrixában több hatos van, az imád dolgozni, képes egész életen át szorgalmasan tenni a dolgát. Nála ez egy adottság. Nála maximális az önmegvalósítás és nincs gond az önbecsüléssel. Akinél ez a szám zéró értékkel szerepel a szám mátrixban, annak még ha maga a munka és/vagy lehorgonyzás jól is megy, gond szokott lenni az önbecsüléssel. Az éveken, évtizedeken át nem megfelelő szinten megélt önbecsülés komoly önértékelési probléma, és mint olyan, gerincproblémákhoz, betegségekhez tud vezetni.

7 – teremtés, párkapcsolat, kapcsolat a másik nemmel

A hetes szám a teremtés száma és a párkapcsolaté. Fontos megérteni a hatos munka és a hetes teremtés közötti különbséget. A munka, az munkavégzést jelent, mely lehet monoton alkotás, mondjuk éveken át ugyanabba a gyárba megyünk és tesszük azt, amivel megbíznak, vagy hasonló dolgot teszünk. A teremtés azt jelenti, hogy valami újat hozunk létre, ami még nem volt. Teremtés egy baráti társaság létrehozása, könyv írása, egy új ideológia kidolgozása, vagy sok minden, ami új dolog, eddig nem létezett, új értéket képvisel. A teremtés olyan, mint a mesében a varázsütésre létrehozott szék. Nem volt és most van. Ha valaki informatikus és részt vesz egy iskola informatikai hálózatának a kiépítésében, akkor ő teremt. De ha rendszergazdaként évekig a rendszert igazgatja, akkor ez a hatos munka. Bár a teremtéshez is tartozik monoton munka egy ideig, de a teremtés jellege mégis teljesen más, mint a munka.

A hetes számhoz tartozik még a párkapcsolat. Ez nem családot jelent, mint a négyes, hanem kimondottan az ember párját, valamint áttételesen a másik nemet. Ha például valakinek karmikus feladata a teremtés, akkor általában nem megy neki könnyen sem a teremtés, sem a párkapcsolat. Valószínűleg sokáig megéli a munkát, a hatos számot, de nem a teremtést. Valószínűleg párkapcsolata sem működik túl jól, bár előfordulhat, hogy nagyon is sorsszerű karmikus kapcsolatban él. Mikor megfejlődi feladatát, akkor az élet kidobja a munkából a hatosból és helyére teszi a hetesbe, a teremtésbe. Innentől kezdve, ha a feje tetejére is áll, akkor sem kap állást, mint korábban, mert már neki teremtő munkát kell végeznie. Nagyjából ebben az időben megjavul párkapcsolata is, sőt kapcsolata a másik nemmel. Valószínűleg sosem tudta a másik nemet kezelni, de most már nem hogy tudja, hanem imádja is ezt tenni, élvezi. Nagyjából egy időben (néhány év távlatában) egyszerre történnek ezek a változások.

Akinek több hetes is van a szám mátrixában, annak mindez lazán megy, míg akinek nulla darab van, és ezért életfeladata, és lehet 50 évet szenved mire eljut a megértéshez majd a tudatos alkalmazáshoz, a teremtés megéléshez és napi szintű gyakorlásához. Aki teremtő tevékenységet véghez, az nagyon intuitív és kreatív, hiszen állandóan új és új dolgokat hoz létre, rendszerint több síkon dolgozik. Hol materiálisan valósít meg valamit, hol mondjuk intellektuálisan, esetleg párhuzamosan. A teremtést végző ember nem magányos harcos, hanem sok segítője van, hiszen maga teremtés egy ötlettel indul, mely segítői részvételével kiteljesedik. Nem kell a teremtést végző személy értsen mindenhez, viszont fontos, hogy ott legyenek ismerősei körében azok, akik tudnak neki segíteni. Fontos számára az emberi kapcsolatok, a karmikus kapcsolatok menedzselése, hiszen ezek nélkül semmi sem fog elkészülni, elmarad a teremtés. Ilyen tekintetben a teremtés egy intuitív tevékenység, mely párosul egy vezetői státusszal. Mind a kettő szükséges. Ha bármelyik elmarad, akkor maga a teremtés marad el.

8 – végtelen lehetőségek, pénz

A nyolcas szám jelzi a végtelen lehetőségeket és a pénzt. Érdekes az összefüggés a hatos, hetes és nyolcas számok között. Akinek nem életfeladata a munka, annak lehet sok pénze úgy is, hogy örököl. Akinek életcélja a munka, nem biztos, hogy sok pénze lesz. Aki teremt, annak sem biztos, hogy sok pénze lesz, bár valószínűbb. Meg kell érteni az összefüggést e három között. A hatos munka egy materiális cselekedet, és az ahhoz kötődő önbecsülés. A teremtés az egy „isteni” folyamat, karmikus létrehozása valaminek, valami másból. A végtelen lehetőség/pénz egy materiális kivetülése a másik kettőnek. Mint tudjuk, nem a munkát fizetik meg. Így akinek a nyolcas az életfeladata (nulla darab a szám mátrixban), annak meg kell találni a végtelen lehetőségeket, azaz képes kell legyen arra, hogy bármiből bármit csináljon, és minden amihez nyúl, pénzzé váljon. Akinek viszont sok a nyolcas a szám mátrixában, annak ez úgy magától megvan.

A végtelen lehetőségek fogalmat érdemes megérteni. Ha megyek az utcán, lenézek a földre és megcsillan egy kő, akkor egyfelől tudnom kell, hogy az nekem csillant meg, felhívja a figyelmet magára, mintha kacsintott volna. A lehetőségeket az életben csak akkor vesszük észre, ha éberek vagyunk és meglátunk mindent, ami nekünk szól. Másodsorban érdemes azonnal elgondolkodni, hogy miért jó az nekünk, vagy egyáltalán szükségünk van-e rá. A köves példánál maradva, először észre kell vegyük a követ. Azonnal eszünkbe jut, hogy a szomszéd kislány szép köveket gyűjt és arra gondolunk, hogy ez neki milyen jó lenne, mennyire örülne neki. Akkor fogjuk meg a követ és vigyük el neki. De arra is gondolhatunk, hogy ez a kő szépen mutatna az akváriumunkban, az asztalunkon, vagy valahol máshol. De az is lehet a döntésünk, hogy észrevettük a csillogását, megnéztük és arra a következtetésre jutottunk, hogy nincs rá szükségünk.

Fontos, hogy meg kell tanulni azt, hogy vegyük észre a lehetőségeket, és fejlesszük magas szintre azt a képességünket, ahogy kezeljük a lehetőségeket. Egyik véglet, ha nem vesszük észre őket, a másik, ha miden után odakapunk, kapkodunk össze-vissza és nem fejezünk be semmit. Az arany középút a jó.

Ide tartozik még a pénz kérdése is. Hasonlóan, meg kell tanulni egyfelől a pénzt megkeresni, másfelől beosztani. Tehát ne legyünk szegények, de ha van belőle bőven, akkor se szórjuk. Szintén az arany középút. Általában a két végletet szoktuk megélni,. vagy nincs, vagy szórjuk. Mindkettő megbosszulja magát.

9 – élni tudás, harmónia megélése és tanítása

A kilences, ami egyébként az isteni szám, jelenti a tökéletes külső és belső harmóniát. Ez aztán mindet jelent, de belső békében. Mindezt nem prédikálni kell, hanem megélni, személyes példát mutatni, majd tanítani. Istenné kell válni, azt mások észre kell vegyék rajtunk, majd az az érzésük kell támadjon, hogy szeretnék lemintázni ezt a létet.

A hármas szám jelenti az egységet önmagunkkal és a világgal. Mint láttuk, ez egy logikus, tudatos egység, hiszen megtanuljuk erősségeinket, korlátainkat és azokat tudatosan alkalmazzuk. A hármas egy logikus, az ego által megvalósított önismeretet és annak tudatos alkalmazását jelenti. A kilences viszont teljesen menetes az egótól, fogalmunk sincs sem az enneagramról, sem a kínai öt elem karakterekről, sem a temperamentumokról, csak úgy ösztönösen egyek vagyunk magunkkal és a világgal, akár az igazi tibeti pap. Csak úgy van. Na, ezt tanulni nem lehet, vagy van, vagy nincs. Ha nincs, de karmikus feladatunk akkor két dolog szükséges az eléréséhez, a világ megértése és a belső béke. A világ megértése jelen esetben nem az adótörvények ismeretét jelenti, vagy ehhez hasonló dolgot, hanem a világ valós működésének a megértését, nyilván azon a szinten, ami elérhető. Mindenképp ide tartozik az inkarnáció, karmikus kapcsolatok, karmikus életfeladatok és ezek valamilyen szintű megélése. Ezekből már következik is a másik szükséges tényező a belső béke. Aki érti a világot, annak lehetősége van megélnie a belső békét azáltal, hogy nem engedi, hogy érzelemi eluralkodjanak rajta. Így lehet harmóniába kerülni önmagunkkal és a világgal.

.

0 – újrakezdés

Bár a nulla nem szerepel a szám mátrixban, nem rendelkezik fix hellyel, mégis van, létezik. Jelentése a halál és az újrakezdés. Újrakezdeni valamit csak akkor lehet, ha valamit befejeztünk és egy adott pillanattól másképp tesszük ugyanazt, mintha szoftvert cseréltek volna bennünk. Az erdőben új fák csak akkor lesznek, ha az erdőt letarolja a szélvihar, vagy elpusztítja a tűzvész, és ekkor új lehetőség, új élettér mutatkozik, mely helyet ad az új növényzetnek. A dzsungel közepén nehezen születik új növényzet, mert nincs élettere. Hasonlóan, ha változtatunk életünk szokásain, azaz meghalunk egy kicsit bizonyos tekintetben, akkor és csak is akkor leszünk képesek újjászületni, új szokásokkal rendelkező új emberré válni. A nulla mindig azt jelenti, elértünk életünk bizonyos szakaszába, addigi tapasztalataink és megértéseink révén meghalt számunkra valami, valami amivel már nem tudunk azonosulni, majd új alapokon, más emberként viselkedünk, sokszor pont az ellenkezőjét tesszük, mint korábban. De ez így van rendjén.

.

A születési dátum elemzése

Leírjuk a születési dátumot. Pl: 1971.02.14. Összeadjuk a számjegyeket: 1+9+7+1+0+2+1+4=25, majd a 25-öt is mint 2+5=7. Ennek az embernek a fő karaktere a hetes, a teremtés. Az élete során lazán fog menni a teremtés. Bármilyen területen, ami mellett leteszi a voksát.

Második részben összeadjuk a születési dátum évének számjegyeit, majd a hónap, majd a napét, külön-külön. Ez a három számcsoport az élet három szakaszát fogja jelenteni.

Év: 1+9+7+1=18=1+8=9

Hónap: 02=0+2=2

Nap: 14=1+4=5

Ez azt jelenti, hogy az illető élete első szakaszában mint egyéniség (1) és végtelen lehetőségekkel bíró (8), eléri a tökéletességet, azt a tökéletességet, amit az adott paraméterek mellett el lehet érni.

Élete második szakaszában rájön, hogy ez a tökéletesség nem annyira tökéletes. Ekkor újrakezdés (0), majd a múlt ismereteiből tanul (2).

A harmadik életszakasz arról szól, hogy mint egyéniség (1), karmaváltó (4) lesz és ezáltal mágus (5).

Ilyen emberi sors lehet, mikor valaki enneagram egyes karakterű reformerként beleszületik egy gazdag családba és tökéletesnek tűnő életet alakít ki magának és tart fenn 42 éves koráig.  Akkor rájön, az eddigi élete illúzió. Újat akar. Bizonyos korábbi dogmáit törli gondolkodásából, és előjön belőle valami ősi ösztön, és valamiben pont az ellenkezőjét teszi, mint apjától látta. Mintha tudna valamit a múltból Ekkor vezetői egyéniségét kiaknázva valósít meg egy teljesen új mintát, és ezzel már benne is van a harmadik korszakában, mikor is külső szemlélő számára ő egy mágus, csodát tesz, hiszen a korábbi nem túl szimpatikus, de mégis materiálisan sikeres dogmákat lecserélve új eszmékre, minden hiedelemmel ellentétben, még sikeresebb lesz. Egy előtörő múltbéli tudásból kiindulva, a vezető egyéniség képes radikálisan újat alkotni, újat és jobbat, akár egy mágus.

.

A szám mátrix

.

A jelen példánál maradva a szám mátrix a következőképpen néz ki, a születési dátum számjegyei alapján:

A szám mátrix nem más, mint egy 3×3-as mátrix, ahova azt írjuk be, hogy a számok egytől kilencig hányszor fordulnak elő a születési dátumban. Ha egyik számjegy nem fordul elő, akkor oda nullát írunk. Az alábbi mátrix azt mutatja, hogy mely számjegyeknek melyik a helye a mátrixban, és mindig az adott számjegy helyére írjuk, hány darab található belőle a születési dátumban.

Az 1971.02.14 dátumban van 3 db 1-es, 1 db 2-es, 0 db 3-as, 1 db 4-es, 0 db 5-ös, 0 db 6-os, 1 db 7-es, 0 db 8-as, 1 db 9-es.

.

A mátrixokról általában

A mátrixban a bal oszlop jelenti a múltat, a középső a jelent, a jobb oszlop pedig a jövőt.

Az alsó sor jelenti a testi szintet, a középső a lelki, azaz érzelmi szintet, míg a felső a szellemit.

Először érdemes megnézni a mátrixban a számok eloszlását, a szembetűnő jellemzőket.

A bal oldali mátrixban a középső oszlop végig nulla, ez azt jelenti, hogy az illető a jelen életében nincs a jelenben, tehát egész élete olyan lesz külső szemlélő számára, hogy nem foglalkozik a jelennel, illúziókban él. Sokszor egy szangvinikus karakterrel találkozunk, vagy enneagram hetese. Legtöbbször. Persze ez nem kötelező, mert senki sem tiszta karakter, de legalább 50%-ban ilyen és a többi része lehet más karakterek keveréke. Ennek az embernek a múltja erősebb, jobban élt és alkotott benne, mint a jövőben fog, a jelenen pedig átlibben. Ez nem jó és nem rossz, csupán ez van. Neki karmikus feladata nem csak a nullás mezők megélése, feltöltése tartalommal, hanem a nullás oszlopé is, amit azt jelenti, hogy meg kell tanulnia a jelenben lenni. Ez általában több dologban materializálódik, az egyik és legfontosabb mindig az emberi kapcsolatok.

A középső mátrixban a középső sor nullás ami azt jelenti, hogy lelki szinten nem tudja az illető élni az életet, és karmikus feladata ennek a megtanulása, megélése. Itt még látszik, hogy az illető erős vezéregyéniség, ugyanakkor testi (materiális) szinten sokkal jobb adottságokkal bír, mint szellemiekkel. A legfontosabb az emberi kapcsolatok megélése és az érzelmi vonal működtetése.

A harmadik, a jobb oldali mátrix tipikusan egy 2000 évben vagy azután született ember születési dátuma. Szellemi szinten nullás a legfelső sor, illetve a jobb oldali, a jövőt jelképező oszlop. Testi szinten is sok a nulla. Ez egy tipikusan kristály, vagy hasonló adottságokkal rendelkező ember. Valamennyi érzelem, kevés testi kötődés és semmi szellemi. Valamennyi múlt, minimális jelen és semmi jövő. Nem egyszerű élet, de jó név választással lehet segíteni a dolgon.

És most nézzük meg a példát, az 1971.02.14-i születési dátumú ember szám mátrixát (fenti színes ábra). Szellemi szinten rendben van, lelki és testi szinteken viszont alig van jelen. Itt mutatkoznak életfeladatai. Erőssége az egyes számjegy, 3 db van belőle, azaz erős vezéregyéniség. Általában valamilyen ego kiterjesztő karakter.

.

A név szerepe

Bár a születési dátum elsőrendű, de nagyon fontos a név, becenév szerepe is. A név is hordoz hasonló erőket és a jól „választott” név és becenév erősít minket.

A betűk értékei a következők:

Hasonló mátrixot készítünk a családnév + keresztnév + becenév kombinációból. A becenév csak akkor számít, ha használjuk, szeretjük, elfogadjuk. A gúnynév biztosan nem előnyös, és ha sértő ne is akarjuk használni. Az Ékezetes magánhangzókat ékezet nélkül írjuk, és így számoljuk az értéküket.

A családnév jelenti a családi karmát, a keresztnév a saját karmát. Ha például a családnév betűinek összege 3, akkor jelentése egység a mindenséggel, tehát családi szinten ezt hoztuk, ezt fogjuk megélni, ha tudunk róla, ha nem. Az ősi domináns keresztnevek a mátrixban mindig dominánsan a múlt oszlopát adják. A nők, amikor átveszik a férjük nevét, átveszik annak családi karmáját is. Például ha egy hölgyet Kiss Ibolyának hívnak, akkor ő magában hordozza családi karmáját, mely a négyes, a karmaváltás, és a saját karmáját is, mely keresztnevéből fakad, ez jelen esetben az egyes, a vezéregyéniség. Ha felveszi férje nevét, mely a Nagy, és neve az lesz, hogy Nagyné Kiss Ibolya, akkor a férje után felveszi még a hármast is, az egység a mindenséggel. Újabb feladat. Ha pedig felveszi férje teljes nevét, és elhagyja a sajátját, Nagy Jánosné lesz, akkor gyakorlatilag feladja saját karmáját.

Mivel születési dátuma és ebből fakadó életfeladatai adottak, a névválasztás abban befolyásolja, hogy ha segíti pótolni a születési mátrix nullás értékeit, akkor könnyebb lesz az életfeladatok megoldása. Ha a névválasztás a születési mátrixban éppen ellenkezőleg a kontrasztot emeli, akkor nehezebb lesz.

Ide tartozik a becenév is. Amit használunk akár névként is, így írnak nekünk emailt barátaink, így írjuk alá magunkat, akkor azt is be kell számolni, mintha egy keresztnév lenne. Szintén be kell számolni a dr. előtagot is annál, aki ragaszkodik a nevének ilyen jellegű használatához.

Valójában a karmikus feladat a születési dátum alapján felállított mátrix azon mezőinek halmaza, melyekben zéró az érték. A jelen esetben ez a hármas (egység a mindenséggel), ötös (mágus), hatos (munka), nyolcas (végtelen lehetőség/pénz). A név ereje azt jelenti, hogy kapunk támogatást azokon a területeken, ahol az összesített érték már nem zéró. Ahol a legvégén is zéró, ott bizony nehezebb lesz a dolgunk. A születési mátrix azt jelenti, hogy ezekkel az adottságokkal születtünk. A név mátrix azt jelenti, hogy az életünk során kialakulnak azok az adottságok, melyekkel nem születtünk, de a különböző élethelyzetek révén mégis olyanná válnak, mintha így születtünk volna. Valahogy úgy kell elképzelni, hogy születünk az egyik mátrixszal és kell több év, mire kezd megjelenni a név mátrix hatása, leszünk 40-50 évesek mire a név mátrix hatása eléri 80%-át, és már a bölcs korszakunkban járunk, mire az összesített mátrix szerint élünk. Tehát a két mátrix együttes hatása nem egyéves korunkban mutatkozik, hanem lassan, de biztosan. A tempó rajtunk múlik, az ébredésünkön. A példánál maradva, a bal oldali mátrix jelenti a születési mátrixot, a középső a név mátrixot, a jobb oldali pedig az összesített mátrixot. Jól látható, hogy a születési dátum elég sok területen nem támogatja a sorsot, sőt feladatot jelent, de a név és becenév kombináció sok segítséget jelent. Összesítve a nyolcas, a végtelen lehetőség/pénz terület a legnehezebb karmikus feladat.

Kérdés, ki mennyire éli meg a mátrixát? A mátrix a sors, a karma. Ha a sorsunkat tekintjük egy olyan szerepnek, melyet el kellene játszani, és már többször be lett mutatva, hogy a modern emberiség alig éli 10-15%-ban a sorsát és emiatt beteg, akkor azt is elmondhatjuk, hogy nehezen valósul meg a mátrixban is kimutatható életfeladat. Vannak néhányan, akik 50-60%-ban élik sorsukat, az már nagyon sok. Ők szinte teljes mértékben ellátják szerepüket. Ők, mikor újra lejönnek, már nem cipelik magukkal korábbi megoldatlan feladataikat is. Aki sorsát alig 10%-ban éli, úgy viszi vissza a születéskor magával hozott karmikus feladatokkal teli dobozát, hogy ki sem bontotta, az legközelebb újra hozza. Aztán még egyszer, majd mindaddig, míg olyan nagy és nehéz nem lesz a csomag, hogy meg sem bírja emelni. Ekkor majd szeretetre szoruló, leginkább magatehetetlen gyermekként fog itt élni, megváltva ezzel korábbi nemtörődömségeit.

A példánál maradva, az összesített mátrix alapján elmondható, hogy egy nagyon erős egyéniségről van szó, akinek azért élete bölcsebb korára kialakul az egységtudata a mindenséggel, mágus is lesz, és teremteni is tud, illetve harmóniában élni. Viszont nagy kihívás lesz számára a végtelen lehetőségek megtalálása és a pénz előteremtése. Ehhez társul, hogy a munka terén is kis értéket látunk, ami azt jelenti néha erőt kell majd vegyen magán a munka miatt, ami nem is lesz annyira megfizetve. De ha megélte és megértette a folyamatokat, akkor képes megélni az anyagi bőséget. De ehhez meg kell élnie karmáját, nem pihenhet a 10%-os tartományban.

.

Összefoglalva

Mindenki adott sorssal születik, és már a születés pillanata is magában hordozza a sorsát. Ez csak folytatódik, mikor véletlenül olyan karakter alakul ki, mely támogatja azt a sorsot. Közben jönnek a karmikus barátok és karmikus feladatok. Hétévenként új fejlődési ciklusokba kerülünk és megváltozunk. Másképp látjuk a világot. Ha jól tesszük a dolgunkat, akkor beteljesítsük sorsunkat. Ha nem, akkor következő életeinkre gyártunk feladatokat. A meg nem oldott és visszavitt feladatok később elöntenek minket és ennek ára lesz.

A születési dátumból könnyedén össze lehet állítani azt a mátrixot, mely rengeteg dolgot elárul sorsunkról, a ránk váró feladatokról. A mátrixban az egynél nagyobb számok az erősségeket jelentik, a nullák pedig a feladatokat.

Bár születésünkkor nincs más, mint a születési dátumunk, és ebben kilátástalanul sok a nullás érték, azonban a nevünk ereje is kezd segíteni idővel. Ahogy fejlődünk, ahogy telik az idő, úgy egyre jobban megtelik az összesített mátrix. Valahogy úgy kell elképzelni, hogy az összesített mátrix egy ideális állapot mely a születési dátumunkból és a nevünkből áll, de ide csak lassan jutunk el. Ha nézzük a korszakokat az életünkben, mikor az első korszaknak vége (lásd születési dátum elemzése), nagyjából akkor már kezd érezhetővé válni a név mátrix hatása. Amikor a második korszakot is befejeztük (lásd születési dátum elemzése), akkor már szinte teljes mértékben az összesített mátrix segíti az életünket. Általában eddigre megtörténik minden átalakulás, fejlődés, és a komplex hatás érvényesül.

Már csak egy kérdés van, mit kezdünk az életünkkel? Egyáltalán akarunk-e vele kezdeni valamit?