Szellemvilág

Szellemvilág

Kovács–Magyar András : A teremtő tudat és a klasszikusok

https://www.youtube.com/watch?v=5qfxrDKGPTI

Kovács-Magyar András A Boldogság Titka

https://www.youtube.com/watch?v=zuvnKQzVhsI

TudatszintVáltás - Kovács-Magyar András

https://www.youtube.com/watch?v=y-4ucHUUqu4

Kovács–Magyar András : Ki véd meg bennünket védelmezőinktől?

https://www.youtube.com/watch?v=un12B2SFqkA

2 millió felett kapnak a leggazdagabb magyar nyugdíjasok

A három legmagasabb öregségi nyugdíj átlagösszege 2016. decemberben 2 310 017 forint volt - tudta meg a Pénzcentrum az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságtól (ONYF).

A növekedés üteme nagyon gyors, hiszen 2014-ben csupán 870 ezer forint volt Magyarországon a nyugdíjrekord. 2015 januárjában pedig már 1,3 millió forint, tavaly pedig már 1,5 – 2 milliós összegekről írt a sajtó.

Mivel Magyarországon eltörölték az úgynevezett járulékplafont ezért azok, akik sokat keresnek, korábbi limitek helyett, most sokkal több nyugdíjjárulékot tudnak fizetni (ezzel persze a keresetük is csökken). Tehát akinek magas a jövedelme és az után rendesen és sokat adózik, a mai szabályok értelmében magas nyugdíjra számíthat.

Ha nincsen járulékplafon, akkor a legmagasabb nyugdíj a legmagasabb keresettel arányosan növekedik.

Vagyis ha ma vannak havi 4-5 milliós keresetek, s valaki évtizedekig ilyen jövedelem után fizet járulékokat, akkor a mai rendszer szerint ennek a keresetnek a 70-100 százalékára számolhat nyugdíjként

- válaszolta korábban a Pénzcentrum megkeresésére Matits Ágnes, nyugdíjszakértő.

A rendszer működése azért is kérdéses, mert igaz, hogy most vannak, akik több nyugdíjjárulékot fizetnek, de hosszútávon a magasabb nyugdíjak kifizetésével az állam kiadásai is nőni fognak. Ez azonban nem jelenthet feltétlen problémát, ha mindig lesznek majd olyanok, akik sokat keresnek.

Persze az is normális, hogy ha valaki sokat fizetett, akkor sokat is kapjon vissza, de ezt nem feltétlenül kellene a társadalombiztosításnak nyújtania. Hiszen

így azok kapnak sokat, akiknek egyébként is van miből félretenni.

A szakértő szerint szakmailag feltétlenül indokolt lenne a járulékplafon visszaállítása, vagy a nyugdíjak korlátozása. Azzal nincsen probléma, hogy mindenki a keresete után fizeti a járulékot, de esetleg be lehetne vezetni egy olyan szabályt, hogy a nyugdíj ne lehessen nagyobb, mint a mindenkori átlagkereset X -szerese. Azt hogy ez a szám pontosan mennyi, azt nehéz megmondani, hiszen ennek kiszámítása sok munkával járna.

Az alábbiak szükségesek a magas nyugdíjhoz:

Magas jövedelem, 1988-tól kezdődően

1992 márciusától 2012 végéig a járulékfizetés felső határ összegét elérő, vagy megközelítő jövedelem, vagy 1988-1992 február között és 2013 után kiemelkedően magas jövedelem (ugyanis ekkor még és már a járulékfizetés felső határa nem volt érvényben)

Magas szolgálati idő

40 év szolgálati idő esetén a jövedelmek 80 százaléka a nyugdíj összeg, amely szolgálati évenként 2-2 százalékkal emelkedik, de legfeljebb 100 százalék lehet.

A nyugdíjazás elhalasztása

Nyugdíjkorhatár elérésekor a nyugdíjazás elhalasztása, és további szolgálati idő megszerzése 30 naponként 0,5 (tehát évente 6) százalékkal emeli a nyugdíj összegét. Pl. a nyugdíjkorhatárt 7 évvel követő nyugdíjazás, és közben folyamatosan szolgálati idő szerzése már 42 százalékos emelkedést jelent

• mondta el korábban a megkeresésünkre az (ONYF).

No ez sem dolgozott életében semmit , mert aki dolgozott az nem ért rá pénzt keresni !!!

És lehet , hogy egy csókos kazár az illető , de nem egy csóró cigány , vagy magyar .

Amit nem hagyhatsz ki

A tudat rejtelmei – a végső felismerés…

Az emberiség hajnalán az ősember még csupán testi érzetei, ösztönei világában élt – akárcsak egy csecsemő. A középkor környékén – a szélsőséges babonák korában – felfedeztük az érzelmek világát, hogy majd később, a tudományos-technikai modern korszakban kiaknázzunk egy újabb emberi tulajdonságot: a racionális gondolkodás képességét. Így fejlődtünk mi, emberi lényekként: a testi érzetek világa után az érzelmeink, majd gondolataink világát fedeztük fel, ahhoz, hogy a XXI.sz.-ban elérkezzünk egy rendkívül jelentős felfedezéshez. Egy olyan felfedezésről van szó, amely messze jobban átalakítja a világot, mint a sötét középkorból a fejlett modern korba történő átváltás..

Az ősi spirituális hagyományok középpontjában a titokzatos emberi lélek vagy szellem áll, ugyanaz a “valami”, amely napjainkban a haladó tudományok (kvantumfizika, integrál pszichológia) érdeklődésének középpontjába került. Amit “lélek”, “szellem”, “Isten”, “Tudat” fogalmakkal jelöltek a korai kettősség-mentes (nonduális) ősi hagyományokban, azt most a kvantumfizika “tudat”-ként azonosította – így találkozott a spiritualitás és a tudomány, újra-felfedezve Istent a “tudat” formájában. Lélek, szellem, Isten, Tudat, élet, létezés – mind ugyanarra a titokzatos “valamire” mutatnak rá, amely bennünk, mindenkiben megtalálható és felismerhető közvetlen megtapasztalás révén. A tudat birodalma a XXI. század végső rejtélye és ennek felismerése az, ami alapjaiban újraformálja az önmagunkról és a világról alkotott képet.

A tudat – eme végső spirituális és tudományos rejtély – egyáltalán nem valami elvont, new age-s, ezoterikus, vallásos vagy filozófiai kitaláció, amelyben hinni kell, hanem egy olyan “valami”,amelyben nem kell hinni, mint ahogy nem kell elhinnünk azt sem, hogy léteznek a testi érzetek, az érzelmek és a gondolatok – senki sem kérdőjelezi meg ezek létét, mivel közvetlenül megtapasztalhatóak.

A tudat most feltárásra váró rejtélyes birodalma ugyancsak nem hit kérdése, mivel tudatosságként közvetlenül is megtapasztalható. Rendkívül könnyű és ugyanakkor rendkívül nehéz is ennek a megtapasztalása. Könnyű, mert valójában a tudat a bennünk levő figyelem tere, amelyben létrejönnek a testi érzetek, az érzelmek és a gondolatok.Egy éber, értelmes figyelem – pontosan az, ami most a szemeiden át pásztázza ezeket a fehér alapon levő fekete ábrákat, érthető szavakat képez belőle, majd mondatokat és így megtörténik a csoda: amit én most leírtam, azt Te most megérted. Tudsz ezekről a mondatokról, képes vagy megérteni, képes vagy érzelmeket fűzni hozzá, képes vagy róla gondolkodni – tudomásod van ezekről. S ha most, akár egy pillanatra is, a figyelmedet visszavonod az olvasásról önmagadra.. ha most, ebben a pillanatban megfigyeled a benned levő figyelmet, amely ezeket a sorokat olvassa.. nos, akkor egy villanásnyi időre megtapasztalod a tudatod tiszta terét. Magától értetődő, hogy figyelmünk, tudatunk az, ami ezeket a sorokat olvassa, és ugyancsak az, ami a testeden át a világot megtapasztalja – ez maga a valódi “én”-ed, az “Én”, amely csecsemőkorodtól egészen a halálig ugyanaz, változatlan marad, miközben testi érzeteid, érzelmeid, gondolataid az életed során folyamatosan változnak.

Amennyire egyszerűen megtapasztalható, felismerhető (kellene legyen) a figyelem, a tudat tere, éppolyan nehéz, sőt gyötrelmesen nehéz lehet. Napjainkban egyre többen sóvárognak a tudat felismerése iránt, olvasnak rengeteg szakirodalmat, keresik-kutatják önmagukat, sóvárognak a megvilágosodás után, újabb- és újabb gurukat, spirituális mestereket keresnek.. mindez azt mutatja, hogy a tudat felismerése sokszor roppant nehézkes.

A racionális ész korát éljük: az egész életünk a fejünkben zajlik, történik. Ha felületesen megfigyeljük önmagunkat, akkor azt találjuk, hogy a bennünk duruzsoló, elégedetlenkedő, akaró, zsarnokoskodó “kis én” a fejünkben található. A fejünkkel, a fejünkben folyamatosan locsogó, irányító kis zsarnokkal azonosítjuk önmagunkat – egónkkal (ego= “én” latinul). Ez a kis, fejünkben élő “én” folyamatosan, megszakítás nélkül gondolkodik: érkezik egy gondolat s az spontán asszociációval újabb gondolatsorokat ébreszt, a gondolatokhoz érzelmek kötődnek (“Vágyom az új iPhone-ra!”, “Félek, hogy kudarcba fullad a..”), csapongnak a gondolatok, a halott múlt emlékein rágódnak, a jövő elképzelt világát vágyják vagy félik – úgy tűnik, hogy nem is tudunk megálljt parancsolni nekik: nem mi gondolkodunk és érzünk, hanem a gondolatok és érzelmek élnek (fel) minket.

A kérdés tehát megkerülhetetlen: hogyan ismerhetem fel a tudat terét, a figyelem tiszta terét, amelyben a testi érzeteink, gondolataink és érzelmeink megjelennek, kavarognak, tovatűnnek, hogy újabb érzeteknek, érzelmeknek, gondolatoknak adják át a helyüket? Hogyan tudhatok arról, ami mindig is a valódi “Én”, csecsemőkortól életutamon át halálomig – hiszen “Én” “önmagamtól” soha nem szabadulhatok meg. Az vagyok, ami mindig is voltam, a hitrendszereim, elképzeléseim, élettörténetem kialakulása előtt. Nem 40 éves könyvelő, családanya, feleség vagyok, hanem “valami” más, ősibb, megfoghatatlanabb. “Valami” olyan vagyok, ami nem a fejemben levő élettörténetem, hitrendszerem..

Számtalan módszer van rá, hogy tudatosan felismerjem a tudat terét – s ezek mindegyike a figyelemhez kötődik. Van valami, amit tanulmányozni akarok, tudni a létezéséről, tehát meg kell figyelnem azt. A “tudat” szó egy zavaros kifejezés, sokak számára ez a “gondolkodást” jelenti.. tehát akkor azonosítsuk figyelemként, a figyelem tereként. Ebből adódik az alapmódszer: meg kell figyelnünk a figyelmünket! S amikor figyelmünket a bennünk rejtőző figyelemre irányítjuk, akkor különös dolog történik: élénken megtapasztaljuk, hogy mi magunk a testet öltött figyelő tudatosság vagyunk. Ez nagyon mély felismerés, nehéz szavakkal leírni, mivel minden szó, amellyel meg akarjuk ragadni a misztikus leírások birodalmába vezet. Holott ebben semmi misztikus nincs, hacsak nem az, hogy gondolatokkal nem fogható meg, csupán közvetlenül megtapasztalható.

Nos, miként tudhatunk a tudatról? Íme, néhány módszer:

Figyelj a benned levő figyelemre!

• Érezd, tudd szavak nélkül, hogy “vagy”, “létezel”, ismerd fel a létezésed!
• Oszd meg a figyelmedet önmagad és a világ közt – mindig tudj önmagadról! Légy tudatában annak is, hogy létezel és a világot megtapasztalod. Légy tudatában önmagadnak, miközben bármit is teszel! Légy tudatában annak, hogy belakod a tested, légy tudatában annak, hogy most ezeket sorokat olvasod. Légy tudatában mindig önmagadnak!
• Légy jelen! Engedd el a múlt koncain való rágódást, engedd el a jövő tervezését, hiszen mindkettő nem a valóság, hanem csak elmeszülemény. Az egyetlen valóság, ami létezik, az a jelen pillanata, a “most” pillanata – ami örök és végtelen. Soha nem volt olyan, ami nem most lett volna, sőt, a múlton rágódás és a jövő tervezés is mosttörténik. A most pillanata, az éber figyelés folyamata, a létezés és benne a világ megtapasztalása ugyanaz. Csak egy végtelen, éber figyelő figyelem van, amely itt és most tud önmagáról és a világról. Rezzenéstelen nyugalommal, abszolút figyelemmel, éberen figyel – akárcsak egy őz, nyúl, macska.
• Figyelj azokra a “valamikre”, amelyek nem anyagi jellegűek, hanem ugyanannak a tudatnak a megnyilvánulási formái. Értsd meg, hogy kultúránk programozása következtében a megnyilvánulatlanokat, mint a tér, csönd, figyelem teljesen “semminek” nézzük, ignoráljuk, nem veszünk róla tudomást – és éppen ez az, ami miatt nehezen tudjuk felismeri a nem-anyagi jellegű tudat csöndes, tágas, éber és figyelmes terét, amelyben a megnyilvánult “dolgok” feltűnnek, játszanak, tovatűnnek, átalakulnak. Légy tudatában a térnek, amelyből a tárgyak kiemelkednek! Légy tudatában a csendnek, amelynek a felszínén a hangok hullámzanak! Légy tudatában a benned levő figyelemnek!

A fentiek mind útjelzők, amelyek ugyanoda, a tudat csendes, figyelmes terére mutatnak. Útmutatókként kell használni, hiszen ezek a módszerek más-más megközelítésből, de ugyanoda vezetnek: a tudat tudatosságához. Amint egyszer sikerült – akár egy röpke pillanatra is – megtapasztalni a tiszta tudatosság terét, akkor a folyamat jobbára megállíthatatlanná válik. A tudat önmaga tudatára akar ébredni és amint először önmagát felismeri, a továbbiakban egyre könnyebben és egyre hosszabb ideig képes önmaga tudatában lenni – míg végül állandósul ez az állapot. Ezt nevezik a spirituális irodalomban “megvilágosodásnak”, “megváltásnak” – de valójában semmi, de semmi rendkívülien nehéz vagy kiérdemelendő nincs benne. Már most is “megvilágosodott” vagy, csupán még nem ismerted föl ezt magadban. Már most is – e sorokat olvasó éber figyelemként – maga a tudat vagy, aki még nem ismerte föl önmagát, nem tud önmagáról! Tedd meg magadnak azt a szívességet, hogy elengeded minden elképzelésedet önmagadról, a lélekről, a tudatról, a szellemről, Istenről és mindenféle magasztos “dologról”, mert ezek valójában csak elmeszülemények, elképzelések/gondolatok, amelyek a tudatosság terében vannak, mint felhők a tiszta ég terében; és eme felhők eltakarják a tudat tiszta egét. Ha eddig valami magasabb tudatállapotot akartál elérni, megvilágosodást, megváltást és hasonlóakat, akkor engedd el ezeket az elvárásokat! Légy gyerekien egyszerű, elképzelések nélkül és hagyd, hogy könnyedén megtapasztald a figyelő tudatot!

Hagyd a gurukat, szellemi mestereidet, szentirataidat, felejts el minden tanítást! Mert ha bármilyen tanítást, dogmát magadévá teszel, akkor csak újabb fogalmakkal, elképzelésekkel taszítod el magadtól azt, amit megközelíteni, elérni akartál. Értsd meg mélyen, hogy a megvilágosodást elérő zen-buddhista miért tépi össze a szentiratokat és “pisili le Buddha szobrát” – hiszen ezek a szentiratok és Buddha csak útmutatók, amelyeket – mint térképeket – használni lehet, hogy elérd a “célt”. De amint “elérted”, végre tudomásul vetted a figyelmedet, a tudatod terének létezését, akkor kiderül, hogy egyszerűen csak felismerted azt, ami van. Az egyetlen “valamit”, ami van, ami létezik, ami éber, figyelmes életként a testedben él.

(A cikk részlet Kery Ervin: A tudat rejtelmei c. könyvéből.)

forrás: ujvilagtudat.blogspot.hu

Szellemvilág

Parapszichológia a mindennapokban, avagy a varázspálca a kezünkben van!

A hétköznapi csodák, azaz a parapszichológiai jelenségek sokak számára vonzóan titokzatos, vagy éppenséggel elutasítani való világot jelentenek. Pedig a paranormális képességek nemcsak a parafenoménokban, hanem mindannyiunkban ott rejlenek!
Varázslók vagyunk, különleges adottságok birtokosai! Aki képes hinni ebben, az képes használni is ezeket az adottságait, hiszen a pszi-képességek intenzitását a lelki elvárások foka jelentősen befolyásolja. Vannak csodák, amelyek létezését jó néhány éve kísérletek igazolják.
Paulinyi Tamás, a pszi-jelenségek egyik legnépszerűbb magyarországi kutatója Az igazság odaát van című könyvében arra vállalkozik, hogy megismertesse velünk a csodák természetét. Az egyik fejezetben néhány hazai esetet is bemutat (pl. pozitív programozás, távgyógyítás), mégpedig a hívők és a hitetlenkedők számára egyaránt hitelesen.

Gondolatolvasás, táv- és jövőérzékelés

Fizikailag megmagyarázhatatlan módon képesek vagyunk egymással gondolatokat és érzéseket cserélni. Például olyan emberekkel, akikkel érzelmileg össze vagyunk hangolva, ugyanarra gondolunk, vagy egyszerre mondunk ki valamit. Vagy hirtelen találkozunk valakivel, akit már régen láttunk, de akire sokat gondolunk. Az emberek pszichés folyamatai nincsenek egymástól elzárva, sőt, a véletlenekre egyszerre több ember elvárásai is hatnak. 

Az egymásra ható gondolatok és érzések a telepátia által térbeli távolságtól függetlenül, azonnal elérhetik egymást. Olyan dolgokról szerzünk információkat, amelyek az érzékszerveinkkel nem elérhetőek, például elveszett tárgyakat találunk meg. Gyakori, hogy a még meg nem történt dolgokat előre megérezzük. 

Megsejtünk, megálmodunk bizonyos jövőbeli eseményeket. Tudattalanunk képes arra is, hogy mások gondolatait vagy döntésének következményeit előre jelezze.

Hétköznapi mágia

A mágia természetes része mindannyiunk életének. Gondolataink és vágyaink, még ha fizikailag és logikailag megmagyarázhatatlanok is, hatással vannak környezetünkre. Varázsos képességeinkkel szándékosan vagy akaratlanul használhatunk vagy árthatunk másoknak. 

Például egy dühös ember környezetében rosszul érezzük magunkat, és még az elektromos eszközök is gyakrabban elromlanak a szokásosnál. Ellenben a harmonikus, pozitív felfogású ember kellemes légkört teremt maga körül, és már a jelenlétével is „gyógyítja” magát és a többieket.

Rontás, átok

A mágikus ártások az egymáshoz és önmagunkhoz való negatív hozzáállás következményei. A harmonikus lelkiállapot védelmet nyújt, pajzsként veszi körül az embert. Ártani inkább annak lehet, aki nyitott a negatívumokra, és gondolkodásával, tetteivel önsorsrontásra hajlamos. Védekezni önmagunk lelki megerősítésével és higgadtsággal lehet: így győzhetünk, ha valaki ártani akar nekünk. 

Tudatunk nyitott rendszer, vagyis nemcsak a koponyánkba zárva működik, hanem tértől és időtől függetlenül képes észlelni a valóságot, és arra hatni is tud. Ezért a világ hétköznapi megtapasztalása csupán részélménye a tudatnak, amely a testi                                                                élményhez és a megszokott tudatállapothoz kapcsolódik.

Álombeli megérzések

Bizonyára veled is előfordult már, hogy egy jósló álmod befolyásolt döntésed meghozatalában. Az álom csodáját naponta megtapasztaljuk, különleges világát mindannyian ismerjük. Amíg a testünk alszik, lelkünk szabadon kószál fantáziánk világában, egy misztikus birodalomban, ahol bármi megtörténhet, amit az éberség állapotában képtelenségnek tartunk. 

Térből és időből kilépve akár a jövőt is érzékelhetjük. A mai orvostudomány és pszichológia szerint az álomban csak a képzeletünk és az emlékeink vetítenek elénk képeket és eseményeket. Egy részben igaz, mégis tények bizonyítják, hogy az álombeli csodáknak valódi háttere lehet.

Bien.hu

10 spirituális úton terjedő betegség

 Szellemvilág

Ha körbenézünk a világban, a spirituális életben éppen annyi útvesztőt találunk, mint az élet bármely más területén. Tényleg elhisszük, hogy ha valaki már öt éve meditál, vagy tíz éve jógázik, akkor ő már emelkedettebb, mint a többiek? Jó esetben egy kicsit tudatosabb a problémáira – egy kicsit.

Ez a gondolat indított arra, hogy az elmúlt 15 évben a spirituális utak zűrösebb részeihez szükséges józan ítélőképesség kialakításáról írjak könyveket – mint a hatalom, szex, megvilágosodás, guruk, botrányok, pszichológia, neurózisok. De ide tartozik még a fejlődni vágyó emberek tudás hiánya miatti zavaros motivációja is. A szerzőtársammal, Marc Gafnival (író, spirituális tanító) könyveket adtunk ki, tanfolyamokat és tréningeket tartottunk, hogy segítsünk tisztán látni ezekben a kérdésekben.

Utazásaim során spirituális tanítók százaival és gyakorlók ezreivel találkoztam. Szinte arcon csapott az a felismerés, ahogyan a spirituális nézeteinket, élményeinket és világképünket alattomos és észrevétlen módon, a szexuális úton terjedő betegségekhez hasonlóan „fertőzik meg” a fogalmi tévedések. Ezek a tévedések a spirituális elvekhez kapcsolódó éretlen hozzáállásunkban és zavart megértésünkben gyökereznek.

A spirituális úton terjedő betegségek tízes listáját gyűjtöttem itt össze – a felsorolás nem teljes, de érdemes életünkben odafigyelni rájuk:

Instant spiritualitás: egy olyan kultúrában, amely a sebességet, az egyszerre több dolog párhuzamos végzését és az azonnali eredményeket értékeli, ott a spiritualitás is nagy eséllyel instant spiritualitássá válik. Ez nem más, mint egy kollektív elképzelés arról, hogy az emberi létből adódó szenvedésektől könnyen és gyorsan meg lehet szabadulni. Egy dologban biztosak lehetünk: a spirituális átalakulás soha nem megy gyorsan.

Hamis spiritualitás: úgy viselkedni, beszélni, öltözködni, mint amilyennek egy spirituális embert elképzelünk. A spiritualitás ilyen imitálásának annyi köze van a valódi spiritualitáshoz, mint egy leopárd mintás anyagnak az eredeti leopárdbőrhöz.

Zavart motiváció: bár a növekedésre való vágyunk tiszta és igaz, gyakran keverednek hozzá olyan szükségletek, mint a szeretet, a valahova tartozás, a belső üresség kitöltése iránti vágy, az az elképzelés, hogy egy spirituális ösvényt követve megszabadulunk a szenvedéseinktől, valamint az a törekvés, hogy különlegesebbek, jobbak, sőt kiválasztottak legyünk.

Azonosulás a spirituális élménnyel: az ego spirituális élményekkel azonosítja magát, és azt hisszük, mi magunk vagyunk az a dolog, amivel az élmény során találkoztunk. A legtöbb esetben ez az állapot nem tart örökké, de hosszúra nyúlhat a magukat megvilágosodottnak tartó és/vagy spirituális tanítóként működő embereknél.

A spiritualizált ego: akkor alakul ki, amikor egy erős egóval bíró ember személyiségét a spirituális eszmék és fogalmak megtámogatják, így tovább erősítve az egoját. Az eredmény ilyenkor egy „golyóálló” személyiségszerkezet, ugyanis amikor az ego spiritualizálódik, elvágjuk magunkat minden új behatástól, segítségtől, építő visszajelzéstől. Megközelíthetetlenné válunk, elzárva ezzel magunkat a spirituális növekedéstől – mindezt persze a spiritualitás nevében.

Önjelölt spirituális tanítók tömegei: manapság számos felkapott spirituális iskola működik, és ontják a magukat megvilágosodott mesternek gondoló embereket, akiknek a valós tudatszintje messze elmarad ettől. Úgy működik ez, mint egy spirituális futószalag: gyere, vedd át a tüzet, érezd meg te is, és bumm, megvilágosodtál, mostantól te is képes vagy hasonló módon megvilágosítani másokat. A probléma nem a tanításokkal van, hanem azzal, hogy ezek a tanítók spirituális mesternek adják el magukat.

Spirituális gőg: akkor következik be, amikor egy gyakorló több éves kemény munka eredményeként elérkezik a bölcsesség egy bizonyos szintjére, és ezt az eredményt a további tapasztalatoktól való elzárkózásra használja. A spirituális felsőbbrendűség érzése szintén egy fajtája a spirituális úton terjedő betegségeknek, és úgy nyilvánul meg, hogy jobbnak, bölcsebbnek tartjuk magunkat másoknál, mert mi spirituálisak vagyunk.

Csoportszellem, más néven ashram betegség: egy spirituális közösség normákat alakít ki a megfelelő gondolkodásról, beszédről, öltözködésről. Azok a személyek és közösségek, akiket megfertőzött a csoportszellem, elutasítják azokat az embereket, attitűdöket és helyzeteket, amelyek nem felelnek meg a csoport íratlan szabályainak.

Kiválasztottság érzés: annak a hite, hogy a mi csoportunk spirituálisan fejlettebb, emelkedettebb, közelebb van az Igazsághoz – magyarul jobb, mint a többi csoport. (És ez nem csak a zsidókra érvényes.) Nagy különbség van aközött, amikor valaki megtalálja a maga számára leginkább megfelelő utat, tanítót, közösséget, vagy megtalálja az Egyetlen Igaz Utat.

A halálos vírus: „én már megérkeztem”. Ez a betegség olyan súlyos, hogy végzetes lehet a spirituális fejlődésünkre nézve. Annak a hite, hogy mi már elérkeztünk a spirituális utunk végcéljához. Amint ez a hit beeszi magát az elménkbe, a fejlődésünk véget ér.

Ahogy Marc Gaffni tanítása szerint „a szeretet lényege az elfogadás”, úgy az önmagunk szeretetének lényege az önelfogadás. Csak olyan embert szerethetsz igazán, akit a teljes valójában tisztán látsz – önmagadat is ideértve.”

Marc tanítása szellemében én is úgy gondolom, a legkritikusabb pont a spirituális úton való tájékozódásban az, hogy fel tudjuk ismerni a személyiség egészét átható zavarokat és a mindannyiunkra jellemző önáltatásokat. Ehhez jó adag humorérzékre és a valódi barátaink támogatására van szükségünk. Amikor akadályba ütközünk a spirituális úton, a kétségbeesés, kételkedés és az önleértékelés lehet rajtunk úrrá, de bíznunk kell magunkban és másokban, hogy valóban változást hozzunk a világra.

szerző: Mariana Caplan
Eredeti cikk: Huffington Post

Forrás: Integrál Önismeret

Egy személyes tapasztalat a halálon túlról: minden energia és fény…

 Szellemvilág

Mellen-Thomas Benedict 1982-ben élt át halálközeli élményt. Több mint másfél órán át volt halott, miután rákban meghalt. HKÉ-je során kiemelkedett a testéből, és belépett a fénybe.
Azóta a sejtes kommunikáció mechanizmusait, valamint az élet és a fény kapcsolatát kutatja. Azt találta, hogy az élő sejtek nagyon gyorsan reagálnak, ha fénnyel ingerlik őket, ami nagy sebességű gyógyulást is eredményez…

"1982-ben meghaltam végállapotú rákban. Operálhatatlan volt az állapotom, s a kemoterápia csak ahhoz segített volna hozzá, hogy még inkább vegetáljak. Azt mondták, hat-nyolc hónapom van hátra. Az 1970-es években az információ megszállottja voltam, s egyre inkább elkeserített a nukleáris krízis, az ökológiai válság, és így tovább. Szóval, mivel nem spirituális alapon szemléltem a világot, elkezdtem hinni abban, hogy a természet hibát követett el, és hogy valószínűleg rákos szervezetek vagyunk a bolygón. Nem láttam módot arra, hogy kikeveredjünk mindazokból a problémákból, melyeket magunknak és a bolygónknak teremtettünk.

Minden embert ráknak tekintettem, és pontosan ezt is kaptam.

Ez ölt meg engem.

Légy óvatos a világnézeteddel. Visszaüthet, főleg ha negatív világnézetről van szó. Az enyém súlyosan negatív volt. Ez vezetett el a halálomhoz.

Mindenféle alternatív gyógymódot kipróbáltam, de nem segített semmi. Ezért aztán elhatároztam, hogy Istennel rendezem le az ügyet.

Még sohasem szembesültem Istennel, és nem is foglalkoztam vele. Akkoriban nem volt rám jellemző a spiritualitás, de tanulni kezdtem róla és az alternatív gyógyászatról. Eldöntöttem, hogy mindent elolvasok, amit csak tudok, és tájékozódom a témában, mert nem akartam, hogy meglepetés érjen a másvilágon. Úgyhogy különféle vallásokba és filozófiákba merültem bele. Mindegyik nagyon érdekes volt, és reményt adott arra, hogy van valami a túlvilágon.

Ugyanakkor semmiféle egészségügyi biztosításom nem volt – színes üvegablakok festésével foglalkozó művészként dolgoztam akkoriban, persze önalkalmazásban. Mindenféle biztosítás nélkül találtam magam szembe az egészségüggyel. Nem akartam anyagilag tönkretenni a családomat, ezért aztán eldöntöttem, hogy magam kezelem ezt a problémát.

Nem voltak állandó fájdalmaim, de olykor elvesztettem az eszméletem. Oda jutottam, hogy már nem is mertem vezetni, s végül szeretetotthonban kötöttem ki. Saját ápolónőm volt. Nagyon sokat köszönhetek ennek az angyalnak, aki végigcsinálta velem betegségem utolsó fázisát.

Körülbelül tizennyolc hónapig tartott.

Nem akartam túl sok gyógyszert szedni, mert a lehető legtudatosabb akartam maradni. De aztán olyan nagy fájdalmaim voltak, hogy a fájdalmon kívül már nem is volt semmi a tudatomban; ez szerencsére csak néhány napig tartott általában.

Emlékszem, ahogy egyik nap 4:30 körül felébredtem, és egyszerűen tudtam, hogy ez az.
Ez az a nap, amikor meghalok.

Így aztán felhívtam néhány barátomat, és elbúcsúztam tőlük. Felébresztettem az ápolónőmet, és elmondtam neki is. Megállapodtam vele abban, hogy hat órára magára hagyja majd a holttestemet, mert korábban azt olvastam valahol, hogy midenféle érdekes dolog történhet, amikor meghal az ember. Visszafeküdtem aludni.

A következő dolog, amire emlékszem, az az, hogy elkezdődött egy tipikus halálközeli élmény. Hirtelen teljesen éber lettem, és felálltam, de a testem az ágyban maradt. Sötétség vett körül.

A testen-kívüliség élménye még élénkebb volt, mint a szokványos tapasztalat. Olyannyira élénk volt, hogy minden szobát láttam a házban; láttam a háztetőt, a ház környékét, és még a ház alá is be tudtam nézni.

Ragyogott a fény. Felé fordultam. Nagyon hasonlított arra, ami sok más ember halálközeli élményének leírásában is szerepel. Pompás volt. Érzékelhető; éreztem a fényt. Vonzó; úgy akarsz odamenni hozzá, mint ahogy ideális anyukád vagy apukád karjaiba akarnád vetni magad.

Ahogy a fény felé indultam, intuitíven tudtam, hogy ha belemegyek, halott leszek. Ezért aztán, míg haladtam a fény felé, így szóltam: “Kérlek, várj egy percet, várj egy picit. Gondolkodni akarok erről; beszélni szeretnék veled, mielőtt odamegyek.”

Ekkor, legnagyobb meglepetésemre, a teljes élmény megállt. Tényleg befolyásolhatjuk halálközeli élményünket. Nem hullámvasúton vagyunk. Tehát a kérésem tiszteletben részesült, és beszélgetésbe merültem a fénnyel, ami különféle alakokat öltött közben; Jézus, Buddha, Krishna, mandalák, archetipikus képek és jelek formáját vette fel.

Megkérdeztem a fényt: “Mi folyik itt? Kérlek, fény, világosíts fel magadról! Tényleg tudni akarom, mi a helyzet valójában.”

Igazából nem tudom elmondani a pontos szavakat, mert afféle telepátia zajlott közöttünk.
A fény válaszolt.

A hozzám továbbított információ az volt, hogy a hiteink alakítják azt, hogy milyen visszacsatolást kapunk a fény előtt. Ha például buddhista vagy, katolikus vagy fundamentalista, a saját hitrendszerednek megfelelő visszacsatolást kapsz. Lehetőséged van arra, hogy ezt megvizsgáld, de a legtöbb ember nem teszi.

Ahogy a fény feltárta magát nekem, tudatára ébredtem annak, hogy igazából Felsőbb Szelfünk mátrixát látom. Csak annyit tudok erről mondani, hogy mátrixszá változott, emberi lelkek mandalájává, és hogy azt láttam, hogy amit a mindannyiunkban benne lévő Felsőbb Szelfünknek nevezünk, nem más, mint egy mátrix.

Emellett átjáró a Forráshoz; mindannyian közvetlenül, közvetlen tapasztalatként fakadunk a Forrásból. Mindannyiunknak van Felsőbb Szelfje vagy lényének egy olyan része, amit mindléleknek lehetne nevezni. Legigazabb energiaformájában tárulkozott fel számomra. Igazából úgy tudom csak leírni, hogy a Felsőbb Szelf lénye leginkább egy átjáróhoz hasonlítható. Nem úgy nézett ki, de közvetlen kapcsolat a Forrással, amivel mindannyian rendelkezünk. Közvetlenül összekapcsolódunk a Forrással.

Tehát a fény megmutatta nekem a Felsőbb Szelf mátrixot. Teljesen világos lett számomra, hogy az összes Felsőbb Szelf egyetlen lényként kapcsolódik össze; minden ember egyetlen lényként kapcsolódik össze; valójában ugyanaz a lény vagyunk, ugyanazon lény különböző aspektusai. Ez a lény nem foglalt állást egyetlen konkrét vallás mellett sem. Ez tehát az, amit ez a lény visszacsatolt felém. S én emberi lelkek mandaláját láttam. A legszebb dolog volt, amit valaha is láttam. Belementem, és egyszerűen elárasztott. Olyan volt, mint az összes szeretet, amit az ember valaha is akart. Az a fajta szeretet volt, ami felüdít, gyógyít, regenerál.

Ahogy megkértem a fényt, hogy magyarázzon tovább, megértettem, micsoda a Felsőbb Szelf mátrix. Van egy rácsozat a bolygó körül, ahol az összes Felsőbb Szelf összekapcsolódik. Olyan ez, mint egy nagy társaság; egy újabb finom energiaszint körülöttünk; a szellemi szint, mondhatnánk.

Ezután, néhány pillanat múlva, további felvilágosítást kértem. Igazán tudni akartam, hogyan is működik az univerzum, és készen álltam a következő lépésre.

Így szóltam: “Készen állok, vigyél!” A fény ekkor az általam valaha is látott legszebb dologgá változott: az ezen a bolygón élő emberi lelkek mandalájává.

Korábban negatív elképzelésem volt arról, ami a bolygón zajlik. Amikor megkértem a fényt, hogy adjon további felvilágosítást, azt láttam ebben a csodálatos mandalában, hogy milyen szépek is vagyunk lényegünket, bensőnket tekintve. A legeslegszebb teremtmények vagyunk mi. Az emberi lélek, az emberi mátrix, amit együtt alkotunk, teljesen fantasztikus, elegáns, egzotikus, minden. El sem tudom mondani, mennyire megváltozott abban a pillanatban az emberi lényekről alkotott véleményem.

Így szóltam: “Ó, Istenem, nem tudtam, milyen szépek vagyunk!”

Bármilyen szinten vagy, legyen az magas vagy alacsony; bármilyen alakot viselsz, a legszebb teremtmény vagy; igen, te.

Elképedve ébredtem rá, hogy egyetlen lélekben sincs gonoszság.

“Hogyan lehetséges ez?” – kérdeztem.

Az volt a válasz, hogy egyetlen lélek sem bennerejlően gonosz. A szörnyű dolgok, melyek az emberekkel történnek, rábírhatják őket arra, hogy gonosz dolgokat kövessenek el, de a lelkük nem gonosz. Amire minden ember törekszik, s ami fenntartja őket, az a szeretet; ezt mondta nekem a fény. Ami eltorzítja az embereket, az a szeretet hiánya.

Azt hiszem, folytatódtak a fénytől érkező kinyilatkoztatások, majd megkérdeztem tőle: “Azt jelenti ez, hogy üdvözülni fog az emberiség?”

Ekkor, mintha spirális fények özönével harsogna egy trombita, ezt mondta a Nagyszerű Fény: “Emlékezz erre, és sohase felejtsd el: te üdvözíted, váltod és gyógyítod meg önmagad. Mindig is így volt. Mindig is így lesz. Még a világ kezdete előtt úgy lettél teremtve, hogy meglegyen erre a hatalmad.”

Ebben a pillanatban még több dologra is ráébredtem. Ráeszméltem arra, hogy MÁR ÜDVÖZÍTVE VAGYUNK, és hogy mi üdvözítettük magunkat, mert úgy terveztek minket, hogy önmagunkat korrigáljuk, mint ahogy Isten univerzumának többi részét is így tervezték. Erről szól a második eljövetel.

Teljes szívemmel köszönetet mondtam Isten fényének. Ezekkel az egyszerű szavakkal tudtam csak kifejezésre juttatni teljes nagyrabecsülésemet:

“Ó, édes Istenem, drága Univerzum, drága Nagyszerű Szelf, szeretem az életemet!”

Úgy tűnt, még mélyebben magába szív a fény. Olyan volt, mintha teljesen elnyelt volna. A mai napig is leírhatatlannak találom ezt a szeretet-fényt. Másik birodalomba léptem be, ami még mélyebb volt, mint az előző, és olyan valaminek ébredtem tudatára, ami még ennél is több volt. Hatalmas fényáramlat volt; mérhetetlen és teljes, mélyen az élet szívében. Megkérdeztem, mi ez.

Így felelt a fény: “Ez az ÉLET FOLYÓJA. Igyál ebből a manna-vízből szíved vágya szerint!”

Így is tettem. Ittam belőle egyszer, aztán még egyszer. Magából az életből ittam!

Eksztázisba estem.

Ezután így szólt a fény: “Van egy vágyad.”

Mindent tudott rólam a fény, mindent, ami múlt, jelen és jövendő.

“Igen!” – suttogtam.

Azt kértem, hadd lássam az univerzum többi részét is; azt, ami naprendszerünkön túl, sőt az összes emberi illúzión is túl van. A fény ekkor azt mondta nekem, hogy elmehetek az Áramlattal. Megtettem, és átsodródtam a fényen az alagút végén. Egy sor nagyon lágy morajlást éreztem és hallottam. Micsoda sebesség!

Úgy tűnt, hirtelen rakétaként száguldok el a bolygótól ezen az életáramlaton. Láttam, ahogy elsuhan a Föld. A naprendszer egész pompájával egyetemben elsüvített mellettem, majd eltűnt. Fénysebességnél gyorsabban repültem át a galaxis centrumán, és még több tudást szívtam magamba, ahogy haladtam. Megtudtam, hogy ez a galaxis – az univerzum összes többi galaxisához hasonlóan – az ÉLET különféle változataiban bontakozik ki. Sok világot láttam. A jó hír az, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban!

Ahogy ezen a tudati áramlaton átutaztam a galaxis centrumán, óriási fraktál-energiahullámokká tágult az áramlat. Magam mögött hagytam a galaxisok szuperhalmazait, összes ősi tudásukkal együtt. Először azt gondoltam, valahová tartok; hogy ténylegesen utazom. De aztán ráébredtem, hogy az áramlat tágulásával együtt a saját tudatom is kitágult, hogy mindent magába foglaljon az univerzumban! Az egész teremtett világ elhaladt mellettem.

Elképzelhetetlen csoda volt! Igazi csodálkozó gyermek voltam: csecsemő Csodaországban!

Úgy tűnt, mintha az univerzum összes teremtménye elszállna mellettem, s egy fényfoltban tűnne el. Szinte azonnal megjelent egy második fény. Mindenünnen áradt, és nagyon más volt; olyan fény, ami még az univerzum összes frekvenciájánál is többől állt.

Ismét bársonyos morajlásokat éreztem és hallottam. Tudatom vagy lényem kitágult, hogy a teljes holografikus univerzumot magába foglalja, és még annál is többet.

Ahogy a második fénybe értem, megjelent bennem a tudat, hogy épp most emelkedtem felül az igazságon. Ezekkel a szavakkal tudom a leginkább megközelíteni az élményt, de azért megpróbálom elmagyarázni. Ahogy a második fénybe értem, kitágulásom túlterjedt az első fényen. Mélységes mozdulatlanságban találtam magam, túl minden nyugalmon. ÖRÖKKÉ láttam vagy észleltem, túl a végtelenségen.
Az ürességben voltam.
A teremtés előtt voltam; az ősrobbanás előtt.
Átléptem az idő kezdetén – az első szón – az első vibráción.
A teremtés szemében voltam. Úgy éreztem, mintha Isten arcát érinteném. Nem vallásos érzés volt. Egyszerűen egy voltam az abszolút élettel és tudattal.

Amikor azt mondom, hogy örökké láttam vagy észleltem, azt értem ezalatt, hogy az egész teremtést meg tudtam tapasztalni, amint létrehozza önmagát. Kezdet és vég nélkül való volt.
Jó kis tudattágító gondolat, nem?

A tudósok egyedülálló eseménynek tekintik az ősrobbanást, ami az univerzumot teremtette. Én azt láttam, hogy az ősrobbanás csak egyike a végtelen számú ősrobbanásnak, melyek vég nélkül és egyidejűleg teremtenek univerzumokat. Emberi léptékben a fraktálgeometria-képleteket használó szuperszámítógépek alkotta képek járnak ehhez viszonylag közel.

A régiek tudták ezt. Azt mondták, hogy időről időre új univerzumokat teremt az Istenség azzal, hogy kilélegez, majd elpusztítja őket, ahogy belélegez. Júgáknak nevezték ezeket a korszakokat.

A modern tudomány ősrobbanásnak nevezte el.

Abszolút, tiszta tudatban voltam. Láttam vagy észleltem az összes ősrobbanást vagy júgát, amint megteremtették és elpusztították önmagukat. Azonnal be is léptem mindegyikbe egyidejűleg. Láttam, hogy a teremtés minden kicsi darabkájának megvan a hatalma a teremtésre. Nagyon nehéz ezt elmagyarázni. Még mindig nem találom rá a megfelelő szavakat.

Visszatérésem után évekbe telt, hogy akár csak egyetlen szót is találjak az üresség-élményre. Most már el tudok mondani ennyit: az üresség kevesebb, mint a semmi, s mégis több mindennél, ami van! Abszolút zéró az üresség; káosz, mely az összes lehetségességet megformálja. Abszolút tudat; sokkal több még az univerzális intelligenciánál is.

Hogy hol van az üresség?
Meg tudom mondani. Belül van az üresség, és kívül van mindenen. Te, épp most, miközben élsz, mindig az ürességen belül és kívül is vagy egyidejűleg.

Nem kell elmenned érte sehová, és nem is kell meghalnod, hogy odakerülj. Az üresség az összes fizikai megnyilvánulás közötti vákuum vagy semmi. Az atomok és alkotórészeik közötti ŰR. A modern tudomány elkezdte tanulmányozni ezt a minden dolog között húzódó űrt. Ők zéró-pontnak nevezik. Akárhányszor meg akarják mérni, a műszereik megbolondulnak vagy a végtelenbe mutatnak, hogy úgy mondjam. Egyelőre nincs módjuk arra, hogy pontosan megmérjék a végtelent. Több zéró-űr van a saját testedben és az univerzumban, mint bármi más!

Amit a misztikusok az ürességnek hívnak, az nem üresség. Tele van energiával, egy másfajta energiával, ami mindazt megteremtette, ami vagyunk. Az ősrobbanás óta minden vibráció; az első szótól kezdve, ami az első vibráció.

A bibliai “vagyok” után valójában kérdőjel dukál.

“Vagyok? Mi vagyok?”

A teremtés tehát Isten, aki az elképzelhető összes módon kutatja Isten Szelfjét, egy folyamatban lévő, végtelen felderítésben, mindannyiunkon keresztül. A fejeden lévő összes hajszálon keresztül, az összes fa összes levelén keresztül, az összes atomon keresztül Isten kutatja Isten Szelfjét, a nagy “vagyok”-ot.
Azt kezdtem látni, hogy minden, ami van, azonos a Szelffel, szó szerint; a te Szelfeddel, az én Szelfemmel.

Minden a nagyszerű Szelf.

Ezért tud Isten még arról is, ha egy falevél lehull. Azért lehetséges ez, mert bárhol is vagy, az univerzum központjában vagy. Bárhol is tartózkodjon egy atom, az univerzum központjában van. Isten van abban, és Isten van az ürességben.

Ahogy felderítettem az ürességet és az összes júgát vagy teremtést, teljes mértékben kívül voltam téren és időn, ahogy azokat ismerjük. Azt fedeztem fel ebben a kitágult állapotban, hogy a teremtés az abszolút, tiszta tudat – vagy Isten -, ami az élet tapasztalatába árad, ahogy azt ismerjük.

Maga az üresség mentes a tapasztalattól. Megelőzi az életet, az első vibrációt. Az Istenség több az életnél és a halálnál. Így tehát még az életnél és a halálnál is több tapasztalni való van az univerzumban!

Az ürességben voltam, és tudatában voltam mindennek, ami valaha is megteremtődött. Olyan volt, mintha Isten szemein át néznék ki. Istenné váltam. Hirtelen már nem önmagam voltam többé. Csak annyit tudok erről mondani, hogy Isten szemein át néztem ki. És hirtelen tudtam, hogy miért léteznek az atomok, és mindent láttam.

Az az érdekes, hogy miután bementem az ürességbe, azzal a megértéssel jöttem ki belőle, hogy Isten nincs ott.
Isten itt van.
Erről szól ez az egész.
Tehát ez az állandó keresés az emberi faj részéről, hogy valahol önmagunkon kívül megtaláljuk Istent… Isten mindent odaadott nekünk, minden itt van – hát így állunk.

És ahová most tartunk, az az, hogy Isten rajtunk keresztül kutatja Istent. Az embereket annyira lefoglalja az, hogy megpróbálnak Istenné válni; pedig inkább arra kellene ráébredniük, hogy már Isten vagyunk, és Isten mi-vé válik. Erről szól valójában ez az egész.

Amikor erre ráébredtem, végeztem az ürességgel, és vissza akartam térni ehhez a teremtéshez vagy júgához. Valahogy ez tűnt természetesnek.

Aztán hirtelen visszatértem a második fényen vagy az ősrobbanáson keresztül, s közben megint sok bársonyos morajlást hallottam. A tudatáramlattal visszautaztam az egész teremtett világon át.
Micsoda utazás volt!

Ahogy áthaladtak rajtam a galaxisok szuperhalmazai, még több meglátásom támadt. Áthaladtam a galaxis centrumán, ami egy fekete lyuk. A fekete lyukak az univerzum nagy processzorai vagy recirkulálói. Tudod, mi van egy fekete lyuk túloldalán? Mi vagyunk; a mi galaxisunk, ami újra fel lett dolgozva egy másik univerzumból.

Teljes energiaszerkezetét tekintve fantasztikus fényvárosnak látszott a galaxis. Az ősrobbanásnak ezen az oldalán minden energia: fény. Minden szub-atom, atom, csillag, bolygó, s még maga a tudat is fényből áll, és frekvenciával és/vagy részecskével rendelkezik.

Élő anyag a fény.

Minden fényből áll, még a kövek is.

Tehát minden élő, eleven.

Isten fényéből épül fel minden; minden nagyon is intelligens.

Ahogy továbbutaztam az áramlaton, végül azt láttam, hogy hatalmas fény érkezik felém. Tudtam, hogy ez az első fény; naprendszerünk Felsőbb Szelf-fénymátrixa. Ezután a teljes naprendszer megjelent a fényben, amit ismét bársonyos morajlás kísért.

Ez a mi helyi testünk, mi pedig sokkal nagyobbak vagyunk, mint képzelnénk. Láttam, hogy a naprendszer a mi testünk. Én is része vagyok ennek, a Föld pedig az a nagyszerű, teremtett lény, ami mi vagyunk, és mi az a része vagyunk, ami tudja, hogy van.

De csak ez a része vagyunk mi a Földnek. Nem vagyunk minden, hanem csak az a része, ami tudja, hogy van.

Az összes energiát láttam, amit ez a naprendszer generál. Hihetetlen fényshow! Hallottam a szférák zenéjét. Naprendszerünk – az összes égitesthez hasonlóan – egyedi mátrixot generál, mely fény-, hang- és vibrációs energiából áll. A többi csillagrendszer fejlett civilizációi vibrációs vagy energiamátrix-lenyomat alapján ismerik fel az életet, ahogy azt mi az univerzumban ismerjük. Gyerekjáték ez számukra.

A Föld csodálkozó gyermekei (az emberi lények) ebben a pillanatban is hangok tömkelegét keltik, mint az univerzum hátsóudvarában játszó gyermekek.

Közvetlenül a fény központjába utaztam az áramlaton. Úgy éreztem, átölel a fény, ahogy ismét belélegez engem – amit újabb lágy morajlás követett.

Ebben a nagy szeretet-fényben voltam, s közben átáramlott rajtam az élet áramlata. Megint csak azt tudom mondani, hogy a lehető legszeretetteljesebb, ítélkezés nélküli fény volt. Ideális szülő egy ilyen csodálkozó gyermeknek.

“És most?” – tűnődtem.

A fény elmagyarázta nekem, hogy nincs halál; halhatatlan lények vagyunk. Örökkévalóság óta élünk már! Ráébredtem, hogy egy természetes élő rendszer részei vagyunk, mely vég nélkül recirkulálja önmagát. Semmiféle parancsot nem kaptam a visszajövetelre. Egyszerűen csak tudtam, hogy vissza fogok jönni. Természetes volt mindazok után, amiket láttam.

Nem tudom, emberi idő szerint meddig maradtam a fénnyel. De eljött a pillanat, amikor ráébredtem, hogy választ kaptam az összes kérdésemre, és közeleg a visszatérésem. Amikor azt mondom, hogy összes kérdésemre választ kaptam a másvilágon, szó szerint értem ezt.

Választ kaptam az összes kérdésemre.
Minden embernek más az élete, és más kérdéseket kutat. Némelyik kérdésünk egyetemes, de mindannyian a magunk egyedi módján kutatjuk azt a dolgot, amit életnek nevezünk. Így van ezzel minden más életforma is, a hegyektől kezdve az összes fa összes leveléig.

És ez nagyon fontos számunkra ebben az univerzumban. Mert mind hozzájárul a Nagy Képhez, az élet teljességéhez. Szó szerint Isten vagyunk, aki Isten Szelfjét kutatja az Élet végtelen Táncában. Egyediséged gyarapítja az egész életet.

Ahogy megkezdtem visszatérésemet az életciklusba, eszembe se jutott, és nem is kaptam róla információt, hogy ugyanahhoz a testhez fogok visszatérni. Egyszerűen nem számított. Tökéletes bizalmat vetettem a fénybe és az életfolyamatba.

Ahogy az áramlat összeolvadt a nagy fénnyel, azt kértem, hogy sohase felejtsem el a kinyilatkoztatásokat és azokat az érzéseket, amikre a másvilágon tettem szert.

“Rendben” volt a válasz. Kedvem lett volna megcsókolni a lelkem.

Aztán a fényen át visszakerültem a vibrációs birodalomba. Az egész folyamat megfordult, és még több információt kaptam. Hazafelé tartó utamon leckéket kaptam a reinkarnáció mechanizmusairól. Választ kaptam összes apró kérdésemre:

“Hogyan működik ez? Hogyan működik az?” Tudtam, hogy reinkarnálódni fogok.

A Föld egy nagy energiaprocesszor, s belőle fejlődik ki egyéni tudatunk.

Első ízben gondoltam magamra emberként, és boldog voltam, hogy az vagyok. Az alapján, amit láttam, már az is boldoggá tett volna, ha atom vagyok ebben az univerzumban. Egy atom.

Szóval, az, hogy Isten emberi részei vagyunk… a legfantasztikusabb áldás. Olyan áldás, ami legvadabb elképzeléseinket is felülmúlja arról, hogy milyen lehet egy áldás. Mindannyiunk esetében fantasztikus és csodálatos, hogy emberi részei vagyunk ennek a tapasztalatnak. Mindannyian – függetlenül attól, hogy hol vagyunk, elcseszett helyen-e vagy sem – áldás vagyunk a bolygóra, pont ott, ahol vagyunk.

Szóval, úgy mentem át a reinkarnációs folyamaton, hogy azt vártam, csecsemő leszek valahol. De leckét kaptam arról, hogy hogyan fejlődhet az egyéni identitás és tudat. Ebbe a testbe tértem vissza.

Nagyon meglepődtem, amikor kinyitottam a szemem. Nem tudom, miért, hiszen értettem a dolgot; mégis nagy meglepetésként ért, hogy ebbe a testbe tértem vissza, a szobámba, ahol valaki éppen kisírta a szemeit miattam. Az ápolónőm volt. Másfél órával azután adta fel a reményt, hogy megtalálta a holttestemet. Biztos volt benne, hogy halott vagyok; a halál összes jele megvolt – már merevedésnek is indult a testem.

Nem tudjuk, mennyi ideig voltam halott, de azt tudjuk, hogy másfél óra telt el azután, hogy megtalált. Amennyire tudta, tiszteletben tartotta a kívánságomat, hogy néhány órára hagyja magára a holttestemet. Volt egy sztetoszkópunk és sok másik eszközünk a test életfunkcióinak ellenőrzésére, hogy ki lehessen deríteni, mi történik. Ő igazolni tudja, hogy tényleg halott voltam.

Nem halálközeli élmény volt ez.
Magát a halált tapasztaltam meg legalább másfél órán át.

Az ápolónőm holtan talált engem, és másfél órán át újra- meg újraellenőrizte a vérnyomást és a szívverést. Aztán felébredtem, és kint megláttam a fényt. Megpróbáltam felkelni, hogy odamenjek hozzá, de kiestem az ágyból. Az ápolónőm hangos puffanást hallott, és a padlón talált rám.

Amikor felépültem, nagyon megleptek és lenyűgöztek a velem történtek. Eleinte nem volt meg az út összes emléke, amikre most emlékszem. Egyre csak kicsúsztam ebből a világból, és azt kérdezgettem: “Élek?” Álomszerűbbnek tűnt ez a világ, mint a másik.

Három napon belül megint normálisan éreztem magam, mégis egészen máshogy voltam, mint életemben bármikor. Később visszatértek az emlékeim az útról. Semmi problémát nem láttam egyetlen emberi lénnyel sem, akivel valaha is találkoztam.

Korábban nagyon könnyen ítélkeztem. Úgy gondoltam, egy csomó ember tényleg jól el van cseszve; igazából azt gondoltam, hogy mindenki el van cseszve, csak én nem. De most már világos volt előttem, mi is a helyzet.

Körülbelül három hónappal később egy barátom szólt, hogy menjek el megvizsgáltatni magam, úgyhogy elmentem, és ultrahangos vizsgálatot végeztek rajtam, stb. Tényleg jól éreztem magam, és féltem, hogy rossz híreket kapok.

Emlékszem, ahogy az orvos megnézte a korábbi és későbbi ultrahangos vizsgálatok eredményét, majd így szólt: “Nos, most nincs itt semmi.”

Mire én: “Akkor csoda történt, nem?”

Mire ő: “Nem, előfordul ilyesmi, úgy hívják, hogy spontán javulás.”

Egyáltalán nem volt lenyűgözve. Pedig csoda történt, és engem lenyűgözött, még ha mást nem is.

Az élet misztériumának nagyon kevés köze van az intelligenciához. Az univerzum egyáltalán nem intellektuális folyamat. Hasznos az intellektus; kiváló, de jelenleg ez az egyetlen eszköz, amivel a dolgokat kezeljük, ahelyett, hogy a szívünkkel és önmagunk bölcsebb részével tennénk.

A Föld központja a nagyszerű energiaátalakító, mint ahogy a Földünk mágneses terét ábrázoló képeken látni. Ez a mi ciklusunk: újra meg újra visszahúzza bele és rajta át a reinkarnált lelkeket.

Ha eléred az emberi szintet, ez azt jelzi, hogy egyéni tudatot kezdesz kifejleszteni. Az állatoknak csoportlelke van, és csoportlelkekben reinkarnálódnak. Nagyon is lehetséges, hogy egy szarvas örökké szarvas legyen. De ha már emberként születsz meg, akár fogyatékosként, akár zseniként, ez akkor is azt mutatja, hogy az egyéni tudat kifejlesztésének ösvényét járod. Ez önmagában véve része annak a csoporttudatnak, amit emberiségnek nevezünk.

Láttam, hogy a rasszok: személyiséghalmazok. A Franciaországhoz, Németországhoz és Kínához hasonló nemzeteknek mind megvan a maguk személyisége.

A városoknak is van személyiségük, helyi csoportlelkük, mely bizonyos embereket vonz. A családok csoportlelkeket alkotnak. Egy fraktál ágaihoz hasonlóan fejlődik az egyéni identitás; a csoportlélek a mi egyéniségünkben tesz felfedezéseket. Nagyon-nagyon fontosak a különféle kérdések, melyeket felteszünk.

Így kutatja az Istenség Isten Szelfjét – rajtad keresztül. Tehát tedd csak fel a kérdéseidet, és kutass. Meg fogod találni a Szelfedet, és Istent fogod megtalálni abban a Szelfben, mert az az egyetlen Szelf.

Látni kezdtem, hogy mi, emberek, mindannyian lélektársak vagyunk. Ugyanannak a léleknek vagyunk a részei, mely fraktálként ágazik sok kreatív irányba, de ettől még ugyanaz.

Most már úgy tekintek minden emberi lényre, akit valaha is láttam, mint lélektársra, az én lélektársamra; az igazira, akit mindig is kerestem. Ráadásul a valaha is létező legnagyszerűbb lélektársad nem más, mint önmagad.

Mindannyian hímneműek és nőneműek vagyunk egyben. Megtapasztaljuk ezt a méhben, és megtapasztaljuk a reinkarnáció révén is.

Ha önmagadon kívül keresed a végső lélektársat, sosem fogod megtalálni; nem ott van. Mint ahogy Isten sem “ott” van.
Isten itt van.
Ne “ott kint” keresd Istent.
Itt keresd Istent.
A Szelfedet kutasd. Kezdd el a legnagyszerűbb szerelmi viszonyt, amit valaha is átéltél… a Szelfeddel. Mindent szeretni fogsz belőle.

Alászálltam abba is, amit pokolnak lehetne nevezni. Meglepő volt.

Nem láttam sem Sátánt, sem egyéb gonosz lényt. Az emberek saját nyomorúságába, közönyébe, tudatlanságának sötétségébe való alámerülés volt pokolbéli alászállásom. Szörnyű örökkévalóságnak tűnt.

De a körülöttem lévő milliónyi lélek mindegyikének volt egy apró fénycsillaga, ami mindig a rendelkezésére áll. De úgy látszott, senki nem szentel neki figyelmet. Felemésztette őket saját bánatuk, traumájuk és nyomorúságuk. De – úgy tűnt, egy örökkévalóság után – elkezdtem szólítgatni a fényt, mint ahogy egy gyerek kiált segítségért a szüleinek. Ekkor kinyílt a fény, és alagutat formált, ami egyenesen hozzám jött, és elszigetelt engem az összes fájdalomtól és félelemtől.

Hát ez a pokol valójában.

Szóval, azt tanuljuk, hogy hogyan segítsünk egymásnak, hogyan tartsunk össze. Most nyitva állnak a pokol kapui. Szövetkezni fogunk egymással, össze fogunk tartani, és együtt sétálunk ki a pokolból.

Felém jött a fény, és hatalmas arany angyallá változott. Megkérdeztem: “A halál angyala vagy?”

Tudomásomra hozta, hogy ő az én mindlelkem, az én Felsőbb Szelf mátrixom, önmagunk szuperősi része. Ezután a fényhez kerültem.

Tudományunk hamarosan mennyiségileg is meg fogja határozni a szellemet. Hát nem csodálatos? Olyan eszközökkel állunk elő, melyek érzékenyek a finomenergiára vagy szellemi energiára. A fizikusok azért ütköztetik egymással az atomokat, hogy megtudják, miből állnak. Már lejutottak a kvarkokig, a bájos-kvarkokig, és így tovább. Nos, egy napon lejutnak majd ahhoz az apró dologhoz is, ami az egészet egybetartja, és úgy kell majd nevezniük, hogy… Isten.

Az atomok ütköztetésével nemcsak azt látják, hogy mi van ott belül, hanem teremtenek is részecskéket. Hála Istennek, a többségük igen rövid életű: millisecundumokig és nanosecundumokig maradnak fenn. Csak most kezdjük megérteni, hogy teremtünk is, miközben haladunk.

Ahogy örökké láttam, egy olyan birodalomhoz érkeztem, melyben van egy pont, ahol az összes tudást hátrahagyjuk, és a következő fraktál, a következő szint teremtésébe kezdünk. Megvan a hatalmunk arra, hogy teremtsünk, miközben kutatunk. S nem más ez, mint Isten, aki rajtunk keresztül tágítja ki önmagát.

Visszatérésem óta is megtapasztaltam már spontán módon a fényt, és megtanultam, hogyan jussak be abba a térbe szinte bármikor, amikor meditálok. Mindannyian képesek vagyunk erre. Nem kell meghalnod hozzá. Fel vagy szerelve rá; már eleve így vagy “drótozva”.

A test a legpompásabb fénylény, ami csak létezik. Hihetetlen fény univerzuma a test. A szellem nem ösztönöz minket arra, hogy szétfoszlassuk ezt a testet. Nem ez történik. Ne próbálkozz többé azzal, hogy Istenné válj; Isten válik te-vé. Itt.

Olyan az elme, mint egy gyermek, aki az univerzumban rohangál, követelőzik, és úgy gondolja, ő teremtette a világot. De kérdezd csak meg az elmét:

“Mi köze volt ehhez az anyukádnak?”

Ez a spirituális tudatosság következő szintje. Ó! Az anyukám! Hirtelen felhagysz az egóval, mert nem az egyetlen lélek vagy az univerzumban.

A fényhez intézett egyik kérdésem ez volt: “Mi a mennyország?”

Körbeutaztatott az összes mennyben, amit valaha is teremtettek: a Nirvánákban, az örök Vadászmezőkön, mindegyikben. Bejártam őket. Gondolatforma-teremtmények ezek, és mi teremtettük őket. Valójában nem megyünk a mennybe; újrafeldolgozás történik velünk. De bármit is teremtettünk, ott hagyjuk önmagunk egy részét. Valóságos az, de nem a lélek egésze.

Láttam a keresztény mennyországot. Szép helynek képzeljük el, ahol egy trón előtt állunk, és örökös imádattal illetjük a trónon ülőt. Én kipróbáltam. Unalmas! Ez volna a sorsunk? Gyerekes ez a mennyország. Nem akarok megbántani senkit.

Néhány mennyország nagyon is érdekes, néhány meg unalmas. Az ókoriakat érdekesebbnek találtam, például a bennszülött amerikaiakét, az Örök Vadászmezőket. Az egyiptomiaknak fantasztikusak a mennyországaik. És így tovább. Olyan sok van belőlük. Mindegyikben van egy fraktál, ami a te sajátos értelmezésed, hacsak nem vagy része annak a csoportléleknek, mely kizárólag egy-egy meghatározott vallás Istenében hisz. Akkor nagyon közel álltok egymáshoz; ugyanabban a “stadionban” vagytok együtt. De még ekkor is különbözik egy kicsit mindegyik. Egy részed az, amit ott hagysz. A halál az életről szól, nem a mennyről.

Megkérdeztem Istent: “Melyik a legjobb vallás a bolygón? Melyik a helyes?”

És az Istenség – nagy szeretettel – így válaszolt: “Törődöm is én vele!”

Hihetetlen kegyelem volt ez. Azt jelentette, hogy csak mi törődünk ilyesmivel.

Az összes csillag Végső Istensége így szól hozzánk: “Nem számít, milyen vallású vagy.”

Vallások jönnek és mennek; változnak. Nem volt itt mindig a buddhizmus, sem a katolicizmus; és mindegyik a nagyobb megvilágosodásról szól. Most több fény érkezik az összes rendszerbe. Reformáció következik majd be a spiritualitásban, ami éppolyan drámai lesz, mint amilyen a protestáns reformáció volt. Rengetegen fognak harcolni miatta, egyik vallás a másik ellen kel ki, azt hívén, hogy csak nekik van igazuk.

Az emberek azt gondolják, hogy ők birtokolják Istent, mármint a vallások és a filozófiák, de főleg a vallások, mert ezek nagy szervezeteket építenek filozófiájuk köré.

Amikor az Istenség azt mondta: “Törődöm is én vele!”, azonnal megértettem, hogy ránk van hagyva, törődjünk vele mi. Azért fontos, mert mi törődünk vele. Nekünk számít, és csak itt fontos.

A Végső Istenség nem törődik vele, hogy protestáns vagy-e vagy buddhista, vagy bármi más. Az egész egy-egy virágzó arca mindegyik. Bárcsak minden vallás ráébredne erre, és békén hagynák egymást! Nem a vallások végét jelenti ez, hanem annak felismerését, hogy ugyanarról az Istenről beszélünk.

Élni és élni hagyni – ez a lényeg. Mindegyiknek eltérő a nézőpontja. És mindegyik hozzájárul a Nagy Képhez; mindegyik fontos.

Úgy mentem át a másvilágra, hogy sok félelmem volt a vegyi hulladékokkal, a nukleáris fegyverekkel, a népességrobbanással, az esőerdőkkel kapcsolatban. Úgy tértem vissza, hogy mindegyik probléma iránt szeretetet éreztem. Szeretem a nukleáris pusztítást. Szeretem a gombafelhőt; ez a legszentebb mandala, ami ez ideig megnyilvánult, archetípusként. Egy csapásra bármely földi vallásnál vagy filozófiánál közelebb hozott minket egymáshoz, s új tudatszintre emelt. Tudván, hogy talán tizenötször vagy ötszázszor is felrobbanthatnánk a bolygót, ráébredünk végre, hogy együtt vagyunk itt mindannyian. Egy ideig bombákat kellett lövöldözniük, hogy megértessék ezt velünk. Ezután kezdtük azt mondogatni: “Már nincs szükségünk erre többé.”

Valójában most már biztonságosabb világban vagyunk, mint amilyenben valaha is voltunk, és még biztonságosabbá válik majd. Tehát úgy jöttem vissza, hogy szeretetet éreztem a vegyi fegyverek iránt, mert összehoztak minket. Olyan nagyok ezek a dolgok. Ahogy Peter Russell mondaná, “lélekméretűek” ezek a problémák. Vannak lélekméretű válaszaink is? IGEN!

Az esőerdők kiirtása le fog lassulni, és ötven év múlva már több fa lesz a bolygón, mint jó ideje. Ha érdekel az ökológia, küzdj érte; te vagy az a része a rendszernek, aki tudatossá válik. Küzdj érte minden erőddel, de ne csüggedj el! Része ez egy nagyobb dolognak.

A Föld önmaga megszelídítésének a folyamatában van. Sosem lesz többé olyan vad hely, mint amilyen valaha volt. Lesznek nagyon is vad helyek; rezervátumok, ahol burjánzik a természet. Kertészkedés és rezervátumok lesznek majd a jövőben. A népességnövekedés nagyon közel kerül az optimális energiatartományhoz, hogy tudati váltást idézzen elő. Ez a tudati váltás megváltoztatja majd a politikát, a pénzt, az energiát is.

Mi történik, amikor álmodunk?

Sokdimenziós lények vagyunk. Hozzá tudunk ehhez férni tudatos álmodás révén. Valójában Isten álma ez az univerzum. Az egyik dolog, amit láttam, az volt, hogy mi, emberek, apró porszemek vagyunk egy bolygón, ami apró porszem egy galaxisban, ami szintén apró porszem csupán. Óriási rendszerek vannak odakint, s mi afféle átlagrendszerben vagyunk.

De az emberi lények már a tudat egész kozmoszában legendásak. Legendás a Föld/Gaia parányi kis emberi lénye. Az egyik dolog, ami miatt legendásak vagyunk, az az álmodás. Legendás álmodók vagyunk. Valójában az egész kozmosz az élet értelmét keresi, az egésznek az értelmét. És a kicsi álmodó volt az, aki a valaha is kiötlött legjobb válasszal állt elő. Megálmodtuk azt. Szóval fontosak az álmok.

Most, hogy már meghaltam és vissza is tértem a halálból, igazán tisztelem az életet és a halált. DNS-kísérleteinkben nagy titokra deríthettünk fényt. Hamarosan képesek leszünk arra, hogy addig éljünk ebben a testben, ameddig csak akarunk. Úgy 150 év után lesz egy olyan intuitív érzésünk, hogy csatornát akarunk váltani.

Ha örökké egyetlen testben élnénk, az nem lenne olyan kreatív, mint a reinkarnáció, mint az energia átvitele ebben a fantasztikus energiaörvényben, amiben vagyunk. Valójában érteni fogjuk az élet és a halál bölcsességét, és örömünket leljük majd benne.

Már eddig is egy örökkévalóság óta élünk. Ez a test, amiben vagy, egy örökkévalóság óta él. Az élet véget nem érő áramlatából fakad, az ősrobbanásig visszanyúlóan, és még azon is túl. Ez a test ad életet a következő életnek, sűrű és finomenergiát tekintve egyaránt. Ez a test már egy örökkévalóság óta él."

Mellent-Thomas Benedict kutató, feltaláló és előadó; hat szabadalma van az USA-ban. Halálközeli élményének leírása: részlet Dr. Lee Worth Bailey és Jenny Yates A halálközeli élmény: szöveggyűjtemény (The Near-Death Experience: A Reader) című művéből.

Forrás: Térpszichológia

A rezonancia törvénye

 Szellemvilág

A hasonló hasonlót vonz magához, és általa meg­erősödik. Két különböző dolog taszítja egymást. Az erősebb meghatározza a gyengébbet, és önmagá­hoz hasonlóvá teszi. Mindenki csak azt tudja magá­hoz vonzani, ami pillanatnyi rezgésének megfelel. A félelem tehát magához vonzza azt, amitől félünk. Viselkedésünk meghatározza a körülményeinket.

Ha a zongorán megpendítünk egy húrt, mind­azon húr együtt fog rezegni vele, melynek felhang­ja megegyezik a megpendített húréval, így hoz rez­gésbe minden hang minden olyan testet, melynek frekvenciája megegyezik vele. Ez azonban nem csu­pán a fizikai testekre érvényes, hanem a lelki tapasz­talás szintjén is igaz: azokat az energiákat, rezgése­ket és hangulatokat vesszük át, amelyekre fogéko­nyak vagyunk. A test és a lélek tehát a vele rokon rezgéseket veszi át, és belesimul környezetébe.

A rezonancia törvénye nem más, mint az ener­giaátadás törvénye, hiszen minden rezgés átadja a benne lévő energiát a hozzá hasonló rezgésű test­nek. Test és lélek ekként erősíti egymás rezgését és ezzel a velük egylényegű energiát. Aszerint, hogy miként vagyunk hangolva, pozitív és negatív befo­lyás egyként érhet bennünket. Valamennyi tömeg­mozgás a rezonancia törvényén alapszik.

A szabad választás jogán mindazonáltal tőlünk függ, mely rezgésre vagyunk fogékonyak, melyhez csatlakozunk, melyeket erősítjük vagy éppen csök­kentjük. Ezen alapszik a mantrák és a szent énekek hatása: az énekléssel rezgésbe hozzuk a bennünk lévő energiákat, és hagyjuk, hogy hatásukat kifejt­sék bennünk. Ennek a magas rezgésnek a segítsé­gével olyan területeket aktiválhatunk magunkban, amelyek latensen mindig is megvoltak ugyan, de nem voltak hatékonyak.

A teremtés őshangjának, az OM szónak intoná­lása így hoz rezonanciába bennünket a legmaga­sabb rezgéssel.

Minden ember a valóságnak csak azt a részét érzé­keli, amelyre képes rezonálni, és ez nem csupán az érzéki észlelésre vonatkozik, hanem a teljes valóság észlelésére igaz. Ami rezonanciaképességünk hatá­rain kívül van, azt nem érzékeljük, az nem létezik számunkra, annak ellenére, hogy természetesen azért még létezik. Bár tisztában vagyunk vele, hogy fizikai szemünkkel a meglévő fényspektrumnak csupán nyolc százalékát tudjuk észlelni, mégis haj­lunk arra, hogy a fennmaradó kilencvenkét száza­lékot úgy kezeljük, mintha nem is létezne, csupán­csak azért, mert képtelenek vagyunk érzékelni.

Miként hasonló beállítottságú embereket ma­gunkhoz vonzunk, ugyanúgy kerülnek elénk gon­dolatainknak és érzéseinknek megfelelő életkörül­mények és történések. Soha senki nem keveredik például véletlenül verekedésbe vagy történik vele baleset, hanem mindig saját affinitásának köszön­hetően, amely nélkül ilyen esemény az ő élménye­ként soha nem manifesztálódhatna.

Az embernek lehetősége van, hogy a mindenütt jelen lévő semleges kozmikus elektronenergiát fel­vegye, segítségével tetszőleges gondolatokat vagy érzelmi energiát hozzon létre, és ezt az általa létre­hozott rezgésfrekvenciát kisugározza. Ez a tudato­san vagy akár tudattalanul kisugárzott energia megfelelő eseményeket fog vonzani, és életkörül­ményként vagy élményként tapasztaltatja meg az illetővel. Gondolataink és érzéseink „láthatatlan mágnesek", melyek a világból szüntelenül maguk­hoz vonzzák mindazt, ami velük egynemű.
Alapvető gondolataink, érzéseink és hajlamaink meghatározzák szellemi atmoszféránkat, és megte­remtik a siker vagy a sikertelenség auráját. Minden­ki érzi a másik emberben ezt a „valamit", és vagy szimpatikusnak, vagy antipatikusnak találja. Ahogy megfelelő fertőtlenítőszerrel megtisztítják a kórter­met a kórokozóktól, úgy lehet valamely tér szellemi atmoszféráját tudatos pozitív kisugárzással „meg­tisztítani".

Engem nem a másik ember magatartása bosszant, sért, bánt vagy idegesít – ez csupán kiváltja belőlem ezeket az érzéseket -, az ősokot magamban kell ke­resnem: valami bennem is megvan abból, amit a másik emberben elutasítok, és ez rezonál bennem. Nincs sok értelme tehát bosszankodnom, sokkal inkább azon kell igyekeznem, hogy ezt a tulajdon­ságot önmagamban feloldjam, nehogy a következő alkalommal ismét rezonáljon. Ha sikerült feldol­goznom, akkor megszabadultam tőle.

Azt hisszük, hogy a teljes valóságot érzékeljük, holott minden ember korlátozott rezonanciaképes­séggel rendelkezik. Amikor egy könyvet olvasunk, azt hisszük, hogy az egész könyvet befogadtuk, ám ha ugyanezt a könyvet néhány évvel később újra elővesszük, egészen más dolgokat fogunk belőle felfogni. Minthogy időközben tudatunk és vele együtt rezonanciaképességünk is kitágult, ezért a valóságnak már egy nagyobb részét tudjuk felfog­ni. Lehet, hogy ha néhány évvel később ismét elő­vesszük a könyvet, ugyanígy járunk, s ezúttal még jobban, még mélyebb rétegeiben tárulkozik fel a könyv.

Különleges rezonanciaképességünknek köszön­hetően újra meg újra sajátos „véletleneket" élünk meg. Egy zenész például véletlenül megismerkedik az utcán egy másik zenésszel, egy tudós „véletle­nül" a parkban egy padon felejtett újságban szak­területére vonatkozó cikket talál. Mihelyt belül megértünk egy bizonyos tapasztalatra vagy találko­zásra, szellemileg előkészülünk erre a tapasztalásra, és a sorstörvény alapján a megfelelő élményben lesz részünk. Ám ha egy ilyen élményre még nem állunk készen, ez irányú igyekezetünket és próbál­kozásainkat nem koronázza siker.

Minthogy a különböző rezonanciaképességekkel rendelkező emberek a valóságnak más-más részét érzékelik, mindannyian más-más világban élünk. Az ember a saját rezonanciaképessége alapján te­remti meg a maga világát, amelyet rajta kívül sen­ki nem látott, és amelyben tökéletesen egyedül él.

Íme egy példa: tételezzük fel, hogy önnek van egy rádiója, amely az URH-ra van beállítva, és más adókat nem is ismer. Végigpróbálhatja a teljes sá­vot, mindig csak olyan adásokat fog majd, amelye­ket az URH sugároz. Az ön barátjának ugyanolyan rádiója van, amely azonban középhullámra van beállítva. Egy napon a programról beszélget a ba­rátjával, ám bármennyire is igyekszik, nem képes megérteni, miről beszél a barátja, mert az ő prog­ramleírása nem illik az önére. Hasonlóképpen a barátja sem érti, hogy ön miről beszél, holott nem kellene mást tenniük, mint hogy ugyanarra a frek­venciára hangoljanak, azaz egy másik gombot kel­lene megnyomniuk, s máris megértenék egymást. A készülékünktől és a beállítástól függ, hogy mi­lyen híreket, képeket és adásokat fogunk. Miként kedvünk szerint kapcsolhatunk át a rádióban vagy a tévében egy másik programra, hasonlóképpen az életben is megtehetjük, hogy belül átállítva magun­kat, más életkörülményeket vonzzunk magunkhoz. Mielőtt sikereket érnénk el, először belülről kell felkészülnünk a sikerre. Mihelyt belül szilárdan hisszük, hogy sikeresek vagyunk, máris el leszünk halmozva szerencsés „véletlenekkel".

A rezonancia törvényén keresztül a teljesség törvé­nye is egészen új aspektust kap: megmutatja, hogy csak annyit kaphatunk, amennyinek felvételére ké­pesek vagyunk, és olyan minőségben, amely tuda­tunk rezgésének megfelel. Ám bármit tartsunk hu­zamosabb ideig a tudatunkban, az előbb-utóbb tényként jelenik meg a külvilágban. Még ha nem is tudatosan gondolom, hogy „szegény vagyok", de úgy jöttem a világra, hogy magammal hoztam a tudattalan hajlamot arra, hogy így gondolkodjam, akkor egészen addig, amíg ezt a gondolkodásmó­dot tudatosan meg nem változtatom, külsőleg sze­gény is maradok. Lehet ugyanis, hogy nem ismerem a rezonancia törvényét, vagy nem értem, miként működik, az azonban ettől függetlenül hat. Elég csak tudatosítani, hogy valamire valóban szüksé­günk van, és rövid időn belül, nemritkán csodás körülmények között meg is kapjuk. Lehet, hogy éppen valamilyen szokatlan téma foglalkoztat ben­nünket, és váratlanul valakitől egy könyvet kapunk, amelyik éppen erről a témáról szól, nem sokkal később először olvas egy cikket erről a dologról az egyik magazinban, majd pedig az egyik barátjával beszélgetvén meg kell állapítania, hogy az illető már régóta ugyanazzal a témával foglalkozik. Az ilyen „véletlenek láncolata" mögött mindig a rezo­nancia törvénye rejlik. Ha belül nem vagyunk ké­szek, ha nem értünk meg rá, teljesen fölösleges keresgélnünk. Amire valóban szükségünk van, az ránk fog találni. Hagyjuk, hogy ránk találjon!

Tökéletes, egészséges, harmonikus és boldog élet vesz körül bennünket, ám ebből csak annyi tud általunk megvalósulni, amennyit tudatunk befo­gadni képes. Befogadni annyit jelent, mint hinni. A hitünk az egyetlen, amely a tökéletes élet megva­lósítását korlátozza.

(KURT TEPPERWEIN)

Miként a Nap és a Hold sem tud
visszatükröződni a zavaros vízben,
azonképpen a mindenható sem tud
visszatükröződni egy olyan szívben, amely
az „én" és az „enyém" ideájától zavaros.Sri Ramakrishna

Forrás: The Secret

A földi lét hét szintje

 Szellemvilág

Mi is valóban a lét és milyen létformák léteznek? Vagy nagyon egyszerű, vagy nagyon bonyolult és filozofikus választ tudunk adni rá. Ám ha fel is soroljuk a létformákat, érdemes as különbségeket is megfigyelni az emberi létformák között. Mert az ember és ember létformái között is lehetnek lényeges különbségek.

1. Anyag

Van fizikai kiterjedése, esetleg lélegzik – hőre tágul, hidegre összehúzódik.

Állítólag élettelen. Számomra azonban egész mást jelentenek
.

Az atlantisziak az információkat kristályokban tárolták. Napjainkban, mint egy-egy mikrochip működnek.
 

Ha a közelünkbe kerülnek és szellemünk képes letapogatni a benne rejlő információt, lelkünket különböző érzelmi állapotokba képesek modulálni.
 

Külön figyelmet érdemelnek azok az ásványok, melyek képesek ÓD-energiákat felszabadítani, s melyek nélkülözhetetlenek a szellemvilág megnyilvánulásához – egyébként ez a földön való megnyilvánuláshoz szükséges energia csak a vérben található meg, méghozzá az élőlények vérében.

2. Növény

Van fizikai kiterjedése, táplálkozik, lélegzik és érez, növekszik és szaporodik.

Pozsonyban saját növényeim jobban ragaszkodtak akkori partneremhez, mint hozzám. Mikor elutaztam egy hétre, és Ő gondoskodott róluk, zöldelltek, új leveleket hajtottak. Mikor szakítottam a barátommal 23 növényemből 7 tönkrement. Igaz a többi akkor tért magához. Ők valószínűleg értem rajongtak…

3. Állat

Van fizikai kiterjedése, lélegzik, szaporodik, táplálkozik. A kutya értelmi és érzelmi világa egy 3 éves gyermekével egyenlő.

Vannak tanítások, melyek szerint állatként is reinkarnálódhatunk. Az én szellemi vezetőm szerint azonban ez nem lehetséges. Egy-egy visszatérő elhunyt lelke birtokba veheti ugyan az állat testét, hogy bizonyos jelzésekkel tudtára adja az itt maradottaknak jelenlétét, de nem születik bele az állati testbe. Persze ha valaki nagyon, de nagyon szeretné, tehetnek vele kivételt, bár nem jellemző. (Jobb megértéshez javaslom Tamási Áron: Jégtörő Mátyás c. könyvét).

Egyszer egy kliensem elmesélte, hogy amikor édesapja meghalt, madár alakjában repült be hozzá, hogy elbúcsúzzon. Elmagyaráztam, hogy a madár nem volt azonos az édesapjával, csupán az elhunyt a madarat kérte fel hírvivőnek.

4. Gondolkodó ember

Rendelkezik az előző csoport minden tulajdonságával.

Földi feladatok szempontjából fontos, hogy honnan jött, és mit kell megtanulnia. Általában ez csak néhány tudnivaló, de az végig kíséri életét. Ilyen lecke lehet például a megbocsátás, a türelem elsajátítása, a féltékenység leküzdése, vágyak, ösztönvilág megtapasztalása. Széles a skála: agresszív, alkoholmámoros, vagy akár mélyen depressziós állapotoktól egészen a kiegyensúlyozott, vidám, optimista szemléletmódig. A gondolkodó ember feladata az érzelmek megélése és annak a folyamatos tanulása, hogy ezeket kezelni tudja.

5. Alkotó ember

Teljes megértéshez fontos a csakrákról szóló rész áttanulmányozása!

Képes fantáziáját, érzelmeit a fizikai síkon is érzékelhetővé tenni – lehet például zenész, festő vagy akár építész is.

Mivel az alkotó ember kreativitását a szexuális energia táplálja, fontos, hogy jól működtesse. Ha egy művész az alkotásban elakad, kreativitását egy új partner általában ismét fellendíti: mivel szex közben egymásba robban a két energia, új személyiség, új szemlélet alakul ki a partnerekben.

Ritka az olyan "nem alkotó" partner, aki az energiák oly széles skálájával rendelkezne, melyekkel képes egy életen át inspirálni, energiákkal felölteni alkotó társát. Így természetes, hogy e művészek életében az időnkénti partnerváltás szükségszerű lépés életterveik beteljesüléséhez, hogy megtapasztalhassák az alkotó, teremtő energiákat.

Az alkotó ember feladata az intuíció, ábránd három dimenzióban való megjelenítése, hogy azokat az érzékszervekkel is felfoghatóvá tegye.

6. Gyógyítók, próféták, médiumok

Nos, ezen a szinten nélkülözhetetlen az önzetlen szeretet, amikor már nem akarja partnerét birtokolni, tiszteletben tartja az élni és élni hagyni elvet – ezek a főbb ismérvei a 6. szintű létformának.

Klienseim között tucat számra található önjelölt próféta, látnok, de valahogy a felsorolt tulajdonságokból egyiket sem sikerült felfedeznem bennük. Azonnal megsértődnek, ha partnerük nem az ő elképzelésük szerint cselekszik, egy esetleges megcsalás már végzetesnek számít – pedig micsoda kitűnő alkalom ez arra, hogy gyakorolják a másik szabad akaratának tiszteletben tartását! Az olyan érzelmek leküzdését, mint a féltékenység, amely automatikusan az 5. szintre vetheti vissza őket. Annak, aki tényleg ezt a szintet éli, általában több partnere van, mivel hosszabb távon a partner alacsonyabb rezgésszintje akadályozza munkáját.

Próféta: Az ő feladata a szeretet-energia áramoltatása minden szituációban – élete egyben próbatételek folyamatos sorozata: megalázó helyzetek tömege, mind társadalmi, mind magánéleti kapcsolatokban, hogy megbizonyosodjon róla, valóban képes-e a feladatokban helytállni?

Teljes anyagi lenullázások, hogy független legyen az anyagtól; nagyon közeli szerettei korai eltávozása, hogy megértse, a halál – legyen az baleset vagy betegség – mindig az elhunyt szabad választása, nem szidhatjuk érte sem őt, sem a sorsot!

Partnerkapcsolatok terén, amikor azt hisszük minden tökéletes, lép be a képbe egy harmadik személy, hogy megtanuljuk a másikat birtoklásmentesen elengedni, szeretni.

Mindez nem jelenti azt, hogy egy médium nem lehet gazdag, csak éppen nem szabad függenie az anyagi dolgoktól. Azt sem jelenti, hogy nem jár ki neki a megbecsülés, csak éppen azt kell megtanulnia, hogy ne reagáljon az Őt becsmérlőkre, sőt, inkább megértően és szeretettel gondoljon rájuk. Boldog partnerkapcsolat is lehetséges, ám ha a partner olyan indulatokat hoz elő, amely besötétíti a médium energiáit, elkerülhetetlen a szakítás.

7. Isten ember

Földi megtestesítője a teremtő energiáknak

Önmagában egyesíti a férfi és női energiákat, nincs szüksége hozzá partnerre, de attól még lehet partnere. Ilyen volt Sai Baba – materializációra képes, akár az ételt, akár a tárgyakat illetően, és természetesen magas fokú spirituális adottságokkal rendelkezik.

Forrás: Interno 

Az Ötödik Dimenziós Tudat

 Szellemvilág

Az ötödik dimenziós tudat a hosszúság, szélesség, magasság, idő, és a szellem tudatossága. Minden élet az ötödik dimenzión túl a Szellem egység tudatossága, de még mindig egy “én” élmény, a csoport egyéni tagjaként. Lineáris idő és tér itt nem köti meg a tudatot, és itt nincs elkülönülés vagy korlátozás illúziója. Ehelyett az az Egy Isten / Istennő / a Minden Ami Van állandó tapasztalása van.

Ennek a dimenziónak az elsődleges tudata androgün, csillag lények, melyek Fénytestetekben élnek. Ezek Fénytestetek jóval könnyebbek szén-alapú fizikai testünknél. A Fénytesteteinknek tudatossága kiterjed alacsonyabb énünkre fizikai korlátok nélkül. Ezeknek a formáknak már nem kell a fájdalom, hogy megtanulják a leckét. Így nincs szükségük a fizikai test védelemre és figyelmeztető jelzéseire. Az ötödik dimenziós énünk beépítette a tapasztalatokat, amit alacsonyabb dimenziós énünk által tanult " Földi tanteremben ", ezért nem kell a fizikai szenvedést tanulniuk.

Minden tevékenység, ezen a síkon szeretetre épül, mint ahogy egy halott levél nem maradhat fenn a tűzben, úgy félelem sem tud fennmaradni az ötödik dimenzió magasabb rezgésében. Ha megtapasztalnánk a félelmet, míg az ötödik dimenzióben tartózkodunk, a rezgésszint leesne, és a tudatunk azonnal visszazuhanna a negyedik dimenzió alacsonyabb alsíkjára. Csak az ötödik dimenziós feltétlen szeretet tudatával vagyuk képesek fenntartani a tudatos kapcsolatot spirituális Énünkkel.

Az ötödik dimenzióban a tapasztalat, teremtés, és az út összhangban jön létre az isteni akarattal. Minden lény, hely vagy helyzet, amit kívánunk, azonnal manifesztálódik. Ha úgy döntünk, hogy mozgást szeretnénk megtapasztalni, akkor úgy érezzük, mintha repülés és vízen járás kombinációja lenne. A Fénytesteink, csakúgy, mint a negyedik dimenziós testünk változékony és könnyen változtatja formáját. Ahogy tudjuk változtatni a helyünket, vagy tapasztalatunkat a puszta vágyunk által, a „testünk” formáját is képesek vagyunk megváltoztatni, ami körülveszi a tudatunkat.

Az ötödik dimenzió a felemelkedés kezdete. Ezért itt minden tudatosság természetesen multidimenziós. A negyedik és a harmadik dimenzió tudatossága automatikus, mint ahogy rápillantunk kezeinkre és lábainkra. Mivel nincs értelme az elszigetelődésnek, ezért megtapasztalhatjuk a harmadik és a negyedik dimenziós valóságot ugyanabban a pillanatban, mint amikor ötödik dimenziós Fénytestünket.

Mivel a korlátozás érzete itt nincs jelen, ezért könnyen úgy gondolhatjuk, hogy egyszerre több különböző vibrációs szinten "létezünk" és "tudatosak" vagyunk. Éppen úgy, ahogy a harmadik dimenziós tudatunk tisztában van azzal, hogy az első és a második dimenziós ásványi anyagok, víz, genetikai kód, és különböző biológiai anyagok építik fel testünket, így az ötödik dimenziós énünk is tisztában van azzal, hogy harmadik és a negyedik dimenziós lények is vagyunk.

Az ötödik dimenzióban feltétlen szeretet, feltétlen megbocsátás, és a feltétel nélküli elfogadás állapotában élünk. Nem ítélkezünk, nincs bűntudatunk, vagy nem érzünk negativitást "alsóbb" részeinkkel kapcsolatban, amelyek azon fáradoznak, hogy emlékezzünk Magasabb Énünkre. Sőt, az ötödik dimenziós énünk útmutatóként szolgál tudatunk alsóbb aspektusaihoz, valamint a többihez is.

Az ötödik dimenziónak vannak még különböző alsíkjai, de tudatosságunk, és információink ezekről minimális. Úgy tapasztaltam, hogy van egy küszöbérték, amely elérésekor az Isteni kiegészítőnkre várunk. A mi Isteni kiegészítőnk, más néven az ikerlángunk, az ellentétes polaritású alkalmazott integrált férfi / női androgün fénytestünknek, amit leválasztottak rólunk, amikor az alsóbb dimenziókban való megtestesülésünkkor.

Az ötödik dimenzió felső lépcsőjén állva látom, hogy sok lépcsőfok van még felettem. Tudatában vagyok és egyesülök az alacsonyabb részeimmel, valamint a többi ötödik dimenziós realitással. Szerelem és félelem, a szépség és a csúfság csak polaritásai egy egyedülálló fogalomnak. Egységben élek lényem férfi és női kifejeződésével. Megtanultam a feltétel nélküli szeretetet, feltétel nélküli elfogadást, és feltétel nélküli megbocsátást minden élet és részei számára, amit magammal tudok azonosítani. Személyes identitásomat a Minden, Ami Van egységén belül értelmezem. Gondolatok és érzéseim azonnal manifesztálódnak, és a Fénytestem örökké a MOST-ban él.

Mind az öt dimenzió harmadik dimenziós testünk része, belőle származik. Egy edény vagyunk, amit saját multidimenziós univerzumunkkal töltünk meg.

Amint tudomást szerzünk öt dimenziós énünkről, tudatába kerülhetünk egymáshoz való viszonyukról is. Akkor elkezdjük megérteni, hogy lényünk sok dimenziója hogyan rendezi egységbe a tudatost, a tudattalant és a szupertudatosságot.

Sok ősi prófécia, mai könyvek és egyéb weboldal ír bolygónk, sőt egész galaxisunk nagy átalakulásáról. Ezek a próféciák azt mondják, hogy a harmadik dimenzió összeomlik a negyedik és az ötödik dimenzióba. Mint egy metafora, gondolj egy utazó pohárra,a minek a legkisebb alsó része a a harmadik dimenzió, a pohár középső része a negyedik dimenzió, és a legnagyobb felső része az ötödik dimenzió.
Ha össze akarod csukni a poharat, akkor az alsó részét (harmadik dimenzió) körül venné a középső (negyedik dimenzió), a felső rész (ötödik dimenzió) fölött is. Azonban, ha úgy döntesz, hogy teljesen összecsukod a poharat, akkor azt látod, hogy az alsó részt (harmadik dimenzió) először a középső (negyedik dimenzió), majd a felső rész (ötödik dimenzió) veszi körül.

Ha ezek a próféciák helyesek, ha belesüllyedünk saját a magasabb dimenziónkba, akkor hogyan lehetünk tudatososak ebben a folyamatban? Hogyan tudunk segíteni mind magukon, mind másokon? Talán, ha mindannyian személyes felelősséget vállalunk saját tudatosságunk felemelésére, akkor képesek vagyunk segíteni a csoportunkat, nemzetünket, a bolygónkat, és a galaxist. Lehet –e egy személynek ekkora hatalma? Talán, ahogy felemeljük az egyéni tudatszintünket, akkor rájövünk, hogy nem csak „egy személy" vagyunk.

Függetlenül attól, hogy lesz-e dimenzióugrás, a mi harmadik dimenziós Földünk attól szenved, hogy testéről nem veszünk tudomást. Kifutunk a szennyeződésmentes „térből” és „időből", ami az általunk okozott kárt helyrehozhatná. Ha nem emeljük fel a tudatunkat, ha maradunk "tudattalanok" maradunk fizikai destruktív viselkedésünkben és „tudattalanul” hozzuk létre világunkat gondolataink és érzéseik által, akkor lehet, hogy nem lesz " Földi osztályterem" ahová magasabb dimenziós énünk beléphetne.

MOST kell felébrednünk. Emlékeznünk kell az igazi multidimenziós természetünkre, hogy a tudattalan, tudatos, és szupertudatos énünk beleolvadjon a multidimenziós tudatba, ami a velünk született örökség és igaz alap. A fény edényei vagyunk és FÉNYÜNK multidimenziós!

Dr. Susan Caroll multidimensions.com

Forrás: Paramoral

Ken Wilber leállítja az agyhullámait és belép a Nirvánába

 Szellemvilág

A Budapesten és San Franciscóban egyaránt élő Gánti Bence integrálpszichológus az integrálakadémia levelezőrendszerében rendszeresen eljuttatja gondolatait volt és jelenlegi tanítványainak. Úgy gondoltam, hogy megérdemlik a Fényportál Magazin olvasói, hogy ők is részesüljenek a szenzációs információkból, megnézzék az alábbi filmeket.

A meditáció mélysége mérhető

Ken Wilber egyik híres videófelvétele: “KEN WILBER MEGÁLLÍTJA AZ AGYHULÁMAIT” – ahol videóra vette, ahogy egy EEG visszajelző eszközzel bemutatja a saját meditációs állapotait. Közben magyarázza is szóban (videóra vette, majd azt lejátssza, ezt mutatja a kamera miközben elmagyarázza mit látunk).
 

Az eszköz mindkét agyféltekét mutatja (bal oldalon a bal, jobb oldalon a jobb), és azt is, hogy béta, alfa, théta vagy delta agyhullámok mennek-e éppen és hogy mennyire aktívak (3-4 vízszintes sor tartozik 1 zónához – 3 béta, 3 alfa, stb.- ezért látsz annyi csíkot a felvételen)
 

“Általában 20 évnyi meditáció után szokták elérni a meditálók az éberség egész napos fennmaradását ” (alvás és álom alatt is) – mondja Wilber a klipben a tényt.

AZ ALÁBBI KÉPEN LÁTOD, HOGY A FELVÉTEL PILLANTÁBAN CSAK A THÉTA ÁLL FENN MINDKÉT FÉLTEKÉBEN!

Ezen a filmkockán WILBER BEMUTATA A VIPASSANA/ZEN TIPUSÚ (9-es szintű) MEDITÁCIÓT, amikor az ÜRESSÉGBE (Nirvánába) lép, ami megegyezik Wilber szerint az álom nélküli mélyalvással – feltéve ha abban felébredve vagy jelen (“Turiya-tita” állapot).

Az alábbi klippen WILBER BEMUTATJA A MANTRA MEDITÁCIÓT:

Ez a tipikus indiai jógázók, tibeti buddhista gyakorlók, elmélyült keresztény misztikus imádkozók mantrázása, és a TM meditálóké is.
Az látszik hogy keverten van jelen több agyhullám, a delta csontig kileng, az alfa félig kileng, egy pici béta is keveredik bele. A képen látható Wilber 56 éves, és 17 éves kora óta napi szinten meditál – vagyis 33 év meditációs gyakorlásának az eredményét látjuk.

Akiket érdekel mélyebben az integrál szemlélet látogassanak el az akadémia honlapjára: www.integralakademia.hu és a nyílt napokra, amit negyedévente rendez az akadémia.

Az információt küldte Gánti Bence (Integrál Akadémia).
 

Lejegyezte: -eszme-

Gyógyítás és rontás egy tőről fakad

 Szellemvilág

A hagyományos társadalmakban az emberek kilencven százalékának vannak időnként látomásaik, így az sem meglepő, hogy a népi orvoslás előszeretettel használ vallásos és mágikus elhárító és gyógyító rítusokat, hív segítségül gyógyító istenségeket és szenteket.

A népi orvoslás egészség- és betegségkoncepcióit, a betegségokozó és gyógyító rítusokat, mindezeknek egy-egy közösség társadalmában, vallásában, mentalitásában, mindennapi életében betöltött szerepét és művészeti reprezentációját tekintették át szakemberek a Pécsi Tudományegyetem által szervezett, Mágikus és szakrális medicina című nemzetközi konferencia keretében. A konferencia anyagából Pócs Éva néprajzkutató, az MTA doktora, a pécsi Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék professzor emeritusa szerkesztett könyvet.

A klinika mint álomszentély

Mint a professzorasszony elmondja, a szakrális medicina a hagyományos orvoslásnak az a területe, amely a gyógyító erőkként fellépő különböző természetfeletti lények révén, azok kultuszai segítségével gyógyít.

Ha egy katolikus Szűz Máriához imádkozik, és hite szerint meggyógyul, az szakrális medicina, ha pedig valamilyen szentelményt – egyházi rítussal megszentelt tárgyat – használ, például szentelt barkát áztat a szemápoló folyadékba, akkor azt mondhatjuk, hogy szakrális eleme is van a gyógymódnak. Vagyis a népi vallás szinkretikus, racionális elemeket is tartalmaz, így például gyógynövényeket használ, és ehhez társulnak a szakrális elemek, a szentelmények használata, az imádkozás.

A mágia alkalmazása során a „varázsló” természetfölötti erők beavatkozása nélkül próbál meg hatni a dolgokra, a másik emberre. Például ráolvasást alkalmaz, megparancsolja a betegségnek, betegségdémonnak, hogy távozzon a betegből – az egyházi ördögűzéshez hasonlóan. A mágia imával is kombinálható, azaz ahogy racionális elemek is megjelennek a népi gyógyításban, általában a szakrális és a mágikus mozzanatok is összefonódnak benne.

Van azonban tisztán szakrális gyógymód is, ilyen az álomban gyógyítás.

A módszernek – inkubációnak hívták – nagyon régiek a gyökerei, elterjedt volt az egész óvilágban. Erre szolgáltak a görögöknél Aszklépiosz szentélyei. Itt pár napot előkészülettel töltöttek a betegek, áldozatot mutattak be, böjtöltek, és ott aludtak, amíg álmukban meg nem jelent az istenség, és meg nem gyógyította őket. A klinika szó is innen ered: kliné-nek hívták a fekhelyeket az álomszentélyekben.
Az eljárásnak keresztény hagyományai is vannak: Szent Kozma és Damián kifejezetten álomban gyógyítanak, templomaik a korábbi, hasonló célú pogány szentélyek helyén létesültek.

Veszélyes hivatás

Nemcsak gyógyítani lehet mágikus módszerekkel, hanem rontani is. A magyarországi boszorkányperek jegyzőkönyveiben rengeteg rontásesetet mesélnek el a tanúk, mondja az etnográfus. A nép körében élt a boszorkányhit, és ha valamilyen balszerencse következett be, bárkit – rossz szomszéd, adós, haragos stb. – lehetett azzal vádolni, hogy ő okozta. Valóságos bajaikat tulajdonították a boszorkányoknak: a beidézettek vallomásaikban gyakran mondták például, hogy az álom és az ébrenlét határán jártak, amikor bejött a kulcslyukon egy boszorkány, megrontotta őket, és másnap némán, bénán vagy másféle betegséggel ébredtek.

A boszorkányként vádolt személyek egyébként sokszor gyógyítók, bábák voltak, akik nem csináltak semmi rosszat. Nagy tudásuk volt, szögezi le Pócs Éva, de az akkoriban használt gyógynövények sem voltak mindenre jók, magas volt a csecsemőhalandóság, az anyai halálozás, amiért gyakran őket kiáltották ki bűnbaknak.

Nem mindenki hitt azonban a boszorkányok létezésében, még az inkvizítorok körében sem, hívja fel a figyelmet egy meglepő tényre a néprajzkutató. Magyarul is hozzáférhető Gustav Henningsen dán szerzőnek a baszk boszorkányságról és a spanyol inkvizícióról szóló könyve, A boszorkányok ügyvédje. Ebben olvashatjuk, hogy a pap és egyházjogász Alonso de Salazar Frias, a logronói törvényszék inkvizítoraként 1609-ben nyolc hónapos vizitációs útja során arra a meggyőződésre jutott, hogy „Sem boszorkányok, sem megrontottak nem léteztek, amíg nem beszéltek s írtak róluk.” A szkeptikus álláspont kemény harcban az inkvizíció vezető fórumain is felülkerekedett, így spanyol földön egy évszázaddal korábban véget ért a boszorkányok – nem az eretnekek! – égetése, mint Európa más tájain.

Gyógyító szentek

A mai katolikusok főleg Szűz Máriához imádkoznak gyógyulásért. A gyógyító szentek közé tartozik Damiánon és Kozmán kívül többek között Szent Pál, aki maga is epilepsziás lévén az epilepsziások reménye, a 356-ban elhunyt Remete Szent Antal, aki a Szent Antal tüze és az orbánc gyógyítója, vagy a 303-ban vértanúhalált halt Szent Vid/Vitus, a vitustánc (avagy nyavalyatörés) névadója és a gyógyszerészek védőszentje, a segítőszentek egyike. (A segítőszentek a Krisztus utáni első századok keresztény vértanúi. Tiszteletük a középkorban terjedt el először német nyelvterületeken, majd a szomszédos országokban. Balázs a torokbajokban, Erazmus az altest fájdalmaiban, Pantaleon minden betegségben, Vitus a szemérem elleni kísértésekben, Akácius/Ákos a halálfélelemben, Margit a veszélyben forgó szülő asszonyok bajaiban segít.)

Pócs professzorasszony hozzáteszi: dr. Grynaeus Tamás pszichiáter remek könyvet írt Szent Antal tüze címmel, amelyben beszámol egy, a gabonán élősködő, ergotalkaloidákat tartalmazó gomba, az anyarozs (Claviceps purpurea), illetve a nem kellően tisztított gabona lisztje által okozott tömeges mérgezés, az ergotizmus kultúrtörténetéről.

Mi okozza a betegségeket?

A hit szerint betegséget isteni büntetésként is lehet kapni, ez az oka a Biblia szerint több nagy járványnak, az ókori görögök hite szerint pedig Apollón isten nyilai okozták a pestist. Rontást a boszorkányokon kívül a betegségdémonok is hoznak. Rosszindulatú személyek ellenségük hajszálát, körömdarabját megszerezve mágikus rontótechnikákat alkalmaznak, a kiszemelt személyt megbetegítő feketeböjtöt tartanak. Azaz a mágikus és szakrális módszerek mindkét irányban működnek a néphit szerint: gyógyítani és ártani egyaránt lehet velük.

Rövidebb, egyszerűbb ráolvasásokat – pl. árpám, múlj el! – mindenki használt, a hosszabbakat a gyógyítóasszonyok suttogva mondták, titokban tartották, csak örököseiknek adták tovább. Pócs Éva hozzáteszi: a gyógyító szerzetesek receptkönyveiben is vannak ráolvasások. Az ortodox egyház területén, Oroszországban a 19. században még harcot folytatott egymással az egyház és az orvosok a páciensekért, Romániában, Bulgáriában még ma is gyógyítanak a papok ördögűzéssel megszállottságot – epilepsziát, depressziót.

A teljes cikket a Medical Tribune karácsonyi száma közölte.

Forrás: Paramoral

Bűnözés spirituális módszerekkel

 Szellemvilág

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a spiritualitás csak a szeretetről, fennkölt és magasztos dolgokról a Fényről szól, vagy az Árnyoldalról, a gonoszságról, a sátániról. Van egy megtévesztő út a kettő között, amikor valaki spirituálisan fejlett pozitív embernek tünteti fel magát, de alapvetően galád bűnöző, emberi módon gonosz, csak cselekvéseihez spirituális módszereket használ fel. Ilyen módszerekkel lehet az ellenfelet porrá égetni…

Mindig meglepődöm azon, ha mágia technikákat oktató tanfolyam hirdetését látom. Ráadásul olyan megkötések nélkül, ami számomra ijesztő, hiszen így bárki elvégezheti és a tanult technikát alkalmazhatja. Általában az ilyen tanfolyamokon nincs beavatás, nincs semmilyen fogadalomtétel, hogy a tanult anyagot milyen célra és hogyan használhatják fel. Legfeljebb elmondják, hogy illene tisztességesen… És ha nem?… Vajon a spirituálisan magasabban képzett oktató ellenőrzi is, hogy kik mire használják?

Ugyanez jut eszembe a Wicca könyvekről is. Kamasz lánykák kedvenc olvasmányai közé tartoznak a boszorkány könyvek. Leírják ugyan, hogy ők mind „jó boszorkányok”, csakis jót akarnak, segítenek, gyógyítanak, de ez korántsem így van. A boszorkányok nem mindig jót akarnak, és legálisan is léteznek. A Wicca könyvek komoly módszereket írnak le, és valószínűleg a könyvek kiadói azt gondolták, némi mese nem árt az érdeklődőknek, had’ olvassák, nyilván ők maguk egy pillanatig sem hittek benne. Csakhogy jó néhány leírt módszer működő! Más társaságokban titkos anyagként oktatják, amit fiataloknak szóló könyvekben nyomtatásban kiadtak, és a gyerekek próbálkoznak is vele. Sokszor rémisztő sikerrel. Gondolom azért nyílhattak boszorkány kellék üzletek is, mert annak nyitását is hitetlenek engedélyezhették. Nyugodtan alszik mindenki, miközben pl. woodoo-babák kaphatók… (Nem mintha nagy dolog lenne házilag is gyártani egyet…)

A megszerzett tudás lehet hatalom és ártalom

Óriási a felelősség a tudás megosztásában. Akár még egy kicsiny cikk vagy blog keretében is. Ijesztő, hogy mi mindenre találhat információt a neten az, aki arra kíváncsi. A gyógyítástól a bomba készítésig, az angyal gyertyától az ártó szimbólumokig. Ezért érdemes bizonyos jelenségeket leírni, megismertetni, de sokszor nem érdemes annak technikáját közreadni.

Évente csak Magyarországon több ezer ember tűnik el szinte, vagy teljesen nyomtalanul. Hihetetlen tény… Hová lesznek? Ha eltűnnek az Egyesült Államokban és soha többé nem kerülnek elő abban a hatalmas országban, talán még érthető. De hová tűnhetnek ebben a falatnyi országban, hogy nem ismerik fel és nem jelentik?

Feltételezik azt is, hogy az ufók vitték el, de feltételezik egyszerűen az átmeneti bujkálást, hogy pl. a gyermek valamilyen felelősségvállalás elől bújik el, de mindig feltételezik a bűncselekményt is, és hogy a keresett személy áldozattá vált. Egy egykori magyar, paranormális bűncselekmények nyomozásával megbízott személy elbeszélése csak alátámasztotta, hogy valósak lehettek azok a bűnesetek, ahol egyes testek porrá váltak.

Önégés, öngyulladás véletlenül és égetés szándékkal

Az ember is speciális energetikai rendszerrel rendelkezik, ahol az energiának polaritása van. Mint minden ilyen rendszer, így ez is képes zárlatra, ami veszélyes és komoly gondot okozhat. Könyvben és a neten is lehetett találni olyan fotókat, melyek arról tanúskodtak, hogy meglepő módon emberi test maradványokat találtak félig elégve úgy, hogy a közvetlen környezetében nem tapasztalták pusztító tűz nyomát. Pl. találtak egy fejet és néhány maroknyi hamut egy kupacban, de a helyiség közvetlen környezete érintetlen maradt, és nem égett meg. Nyilván egy normál gondolkozású ember számára ez érthetetlen. Vagy találtak egy fél lábszárat ugyanilyen furcsa, viszonylag tiszta környezetben. Ilyen esetekben a hamu mindig jóval kevesebb és finomabb volt, mint a szokásos égetéses eljárásnál.

Egy krematóriumban elégetett test után mindig elég sok hamu marad, és tovább finomítják, még mielőtt az urnában elhelyezik. Általában egy ember maradványa nem is fér bele az urnába. Viszont az ilyen öngyulladással elégő emberek hamuja jóval kevesebb, a hamu púderszerűen finom, ami egy jóval tökéletesebb, gyorsabb és magasabb hőfokú égésre utal.

Mitől? Miért? Hogyan?

Gondolom, még több kérdés is felmerül. Legfőképpen arról, hogy egyáltalán ez lehetséges-e. Bioenergetikailag és paranormális jelenségek értelmezésére kiképzett emberek számára ez kevésbé rejtély. Az öngyulladás bekövetkezhet véletlenül is, és képzett embereknél tudatosan is. A test képes pár maroknyi hamuvá válni, és látható maradványok nélkül megsemmisülni. A maradvány egy tökéletlen égés terméke. De ilyenkor is megmaradnak az éghetetlen tartozékok, pl. a testhez tartozó fémek, amik árulkodók lehetnek.

Csakhogy – és ez az igazán döbbenet – létezik olyan eset is, amikor ezt az égési folyamatot valaki szándékosan generálja másik embernél. Azaz gyilkosságot követ el egy technika ismeretében, ráadásul megint maradványok nélkül, vagy igen kevés maradvánnyal. (Dr. Csont sem tudna mit kezdeni vele, vagy a helyszínelős sorozatok szakemberei is törhetnék rajta a fejüket.) Ijesztő, hogy ilyen emberek léteznek, hogy ilyen tudással rendelkeznek, és még ijesztőbb, hogy ilyen extrém eset hazánkban is előfordult már.

Tehát felelősség a tudás. Mindenféle tudás, amit önmagunk és mások hasznára, vagy önmagunk, vagy mások kárára is felhasználhatunk. És egyáltalán nem csak a spiritualitásról van szó, hanem az általános TUDÁS felelősségéről.

• eszme – 

Szellemek a házban?

 Szellemvilág

Aki valamelyest helyet enged az életében a tudatosan megnyilvánuló spiritualitásnak, az megtapasztalhatja, mit is jelent egyáltalán a “szellem” megfogalmazás, miként lehet azt a helyén kezelni, és nem túlmisztifikálni, vagy éppen lealacsonyítani.

A legtöbb ember, ha szellemekről hall, félelem fogja el. Ez a félelem megmagyarázhatatlan, sokszor visszanyúlik gyerekkorunk horrorfilmjeihez, amikben a szellemeket majd minden esetben ártó szándékú, természetfölötti erőkkel rendelkező lényekként ábrázolják.

De vannak ehhez hasonló üzenetet hordozó dokumentumfilmek is, amikkel tovább erősítik az emberekben a félelmet, a rettegést a szellemvilág iránt. Tudom, gyakran hozom fel példaként a filmipari termékeket, de nem hiába, ugyanis a médiának ez a szegmense az egyik legnagyobb tudatmódosító és- manipuláló eszköz az egyes gazdasági és vallási érdekeket képviselők kezében. Bizonyos vallások, egyházak határozottan elzárkóznak a spirituális világoktól, és minden tudományt és szakterületet, ami ezzel foglalkozik, valamiféle eredendő rossznak, sátáninak kiáltanak ki, szinte megfenyegetve híveiket, hogy ha ők hinni mernek efféle badarságokban, akkor örök kárhozatra ítéltetnek.

A szellem szót a legtöbb ezoterikus szakember egyfajta "fénylényként" értelmezi, tehát egy olyan létezőnek, ami nem megfogható, de megtapasztalható (leginkább belső érzékszerveinkkel), nem rendelkezik állandó alakkal, formával, hanem azt szabadon változtathatja, és nem kötött az időben sem. Lényegében a szellem szó az egyik megfelelője, szinonimája lehet valódi, időtlenül létező lényünknek, tehát mindenki létezésének egyfajta kiindulási pontja. Teljesen természetes tehát, hogy félni valónk nincs tőle, hiszen mindenki fizikai teste egyfajta szellemtől származik, amit elképzelhetünk egy különleges energiahalmazként is. Ez az energiaegység szabad akarattal rendelkezik, így szabadon dönti el, mikor épít magának egy fizikailag is megnyilvánuló testet (fogantatás), és mikor hagyja el azt (pl. álom, klinikai halál, meditáció), vagy veti le magáról végleg (halál).

Sok esetben a szellemekkel szembeni félelmeink – tudatosan vagy tudattalanul – a haláltól való félelmeinkben gyökereznek. De miért is félünk a haláltól? Ha kedves anyanyelvünket hívjuk segítségül, a halált egyéb szófordulatokkal is kifejezhetjük. Elhagyja ezt az árnyékvirágot, jobblétre szenderül, örök nyugalomra tér, elköltözik az élők sorából… Meghalni, illetve ezt valamilyen módon megtapasztalni (pl. klinikai halál állapotában az ún. halál-közeli élmények) nem más, mint ismét fénytestvéreink között létezni, teljesen hozzáférve tudatunkhoz, eggyé válva a Tudással. Ebben az állapotunkban sokkal inkább megélhetjük szellemünk létezését, mint amikor fizikai testben élve, az elme által vezérelve, tudattalanul tengődünk. (Azonban vegyük figyelembe: ezt is a szellemünk választja, önként, nem büntetésből élünk meg ilyen életet!)

Szellemek tehát mindenkit körül vesznek, már csak azért is, mert mindenkinek van sajátja (a helyesebb kifejezés az lenne, minden fizikai test egy szellemi lényhez tartozik), aki irányítja, és egyben megtapasztalja a testünkben megélt valóságot. A legtöbben a szellemektől félők közül azonban valamilyen "idegen" szellemtől tartanak; például egy elhunyt hozzátartozó szellemétől, vagy egy házban korábban lakó ember szellemétől, aki valamit akar tőlük, nem hagy nekik nyugtot. Leggyakrabban ez az érzés az otthonukban erősödik fel, ahol a délutáni sziesztát, vagy az éjszakai pihenést ejtenék meg épp. A félelmet kiváltó ok jelentkezhet furcsa zajok formájában, amiket nem lehet beazonosítani, különleges, megmagyarázhatatlan jelenségekben, vagy felkavaró, esetenként akár visszatérő álmokban is. Vannak, akik ezekről nem is mernek beszélni senkinek sem, mert attól tartanak, teljesen bolondnak néznék őket. Vannak olyanok is, akiket szó szerint az őrületbe kergetnek azok a megélései, amik a szellemvilághoz kapcsolódnak, mert egyszerűen az elméje nem tudja összeegyeztetni a tapasztalásait a tudatával. Ez a képzavar egyre deviánsabb viselkedésekben nyilvánul meg a környezete számára, aminek a vége lehet szanatórium, vagy akár öngyilkosság is. Ezért is fontos beszélni erről a jelenségről, mert gyakran egy megfelelő ezoterikus szakember óriási segítségére lehet az ilyen élethelyzetben élő embernek.

Akiket zavarnak az otthonában lakó szellemek, több dolgot is tehet. Egyrészt elköltözhet, de semmi nem garantálja, hogy az új otthonába ne követnék őt test nélküli barátai, vagy ne találkozna ott újabbakkal. Másik megoldás lehet, hogy valamilyen módon szeretne megszabadulni ezektől a szellemektől. Meg is kérheti őket, hogy menjenek el, azonban ezek az entitások a legtöbb esetben jó okkal vannak ott, ahol; valamiféle üzenetet szeretnének még átadni, vagy segítséget kérnek valamiben… Ezt érdemes kideríteni, tisztázni, és ezután lehet csak igazán spirituálisan lakást tisztítani.

Nem ritka, hogy azért maradnak itt elhunyt hozzátartozók szellemei, mert maguk a hátrahagyottak nem akarják őket elengedni. Az önző ragaszkodás ("Én nem tudok nélküle élni"), a harag ("Hogy tehette ezt meg velem, hogy csak így itt hagyott?") mind mind olyan energetikai szálakat fűznek az elhunyt szelleme köré, amik megnehezíthetik számára a további szellemi tevékenységet, és még "földi" életéhez láncolják őt. Mindezek megoldására, és a szellemi-lelki béke megteremtésére megfelelő spirituális szakember segítsége ajánlott.

Minden esetre az, aki valamilyen szellemi tapasztalást él át, félelmét tegye félre, és inkább ismerje meg ezt a világot, aminek ő maga is részese, és ami talán sokkal szebb, mint gondolná…

Lélekgyógyász

Forrás: Női Napozó

A lélek hívása

 Szellemvilág

A teremtés tüzéből szikrák röppennek minden irányba. A szikra valójában nem különbözik a tűztől, nincs elválasztva tőle, mint ahogy a lélek sem más, mint az üres tér, amelyből létrejött. Mivel azonban a lélek szubtilis forma, különválasztva érzi magát.

A lélek természete

A lélek a halhatatlan tudat összesűrűsödése és kikristá­lyosodása egy olyan dimenzióból, amely megelőzi a rela­tív teret és időt. Ürességből, tudatosságból és szeretet­ből áll. Ezek nem különálló, egymástól eltérő minőségek, inkább egyetlen íz különféle árnyalatai.

A modern szóhasználatban és nyelvekben a léleknek sok neve van. Az angol soul ('lélek') szó egyik homonimájának jelentése: 'egyetlen' vagy 'nem más'. Jelentheti ugyanakkor a Napot is, csillagunkat, amely az élet forrá­sa. A halhatatlan én, a magasabb én, a lényegi én és a valódi én is a lélek nevei.

A szanszkritban is sok név van a lélekre: a dzsíva olyan lélek, amely az ego csapdájába esett. Amikor feléb­red ez a lélek, ázsívan-mukta vagyis 'felszabadult lélek' a neve. Miután megszilárdult a tiszta állapotában, a felébredt lelket átmannak, halhatatlan Önmagunknak nevezzük. Az átman elindul a Brahman, az univerzum for­rásának keresésére.

Felébredése után Ramana Maharishi, a nagy indiai misztikus elindult, hogy megtalálja szeretett hegyét, az Arunácsalát. Jézus Isteni Atyja keresésére indult. Elő­ször az ego visszatér a lélekhez, aztán a lélek visszatér a forráshoz. Ezek a felébredés természetes szakaszai.

A lélek felébredése az élet célja. A lélek felébred azo­nosulásából a formával, és visszatér az Istennel való egy­séghez.

A lélek azáltal inkarnálódik, hogy azonosul saját sű­rűbb formáival. A lélek összesűrűsödött üresség. Egyre sűrűbb és sűrűbb formákat hoz létre magában. Az egó-val való azonosulás a lélek tükröződése. Úgy hívja ma­gát, hogy „én".

Az „én" a lélekből merül fel gondolatként, a lélek pe­dig Isten „én"-gondolata. Mivel mindez a visszatükröző tudat tükrei között történik, a tudatszintek vég nélkül tükrözik egymást.

A lélek története

A lélek újra meg újra inkarnálódik ego formájában, ke­resve a haza vezető utat, miközben ide-oda löki múltbeli karmájának tehetetlenségi nyomatéka: a vágy és a féle­lem hullámai. A szenvedő ego, amely életről életre ku­tatja a boldogságot, önmagán kívül keresi a beteljesedést. Az egóval azonosult lélek előbb-utóbb megérzi, hogy a világ megsebzi, meghallja a szív hívását, és haza­tér. Rájön, hogy az egyetlen haza vezető utat befelé fordulva lehet megtalálni.

Egy ego életének bármely pillanatában megjelenhet a mélyebb szintek hívása. Valójában ez a hívás mindig jelen van. Mindenkit hív, de csak kevesen hallják meg, és még kevesebben reagálnak rá. Azok közül pedig, akik reagálnak rá, még kevesebben készek mindent feltenni erre.

Ahhoz, hogy mindenedet feltedd erre a hívásra, az kell, hogy fontoskodó valakiből visszamenj senkibe. Ez az is­teni személy megnyilvánulásának misztériuma. A sze­mélyes, egyedi személyiség visszatér forrásának egységébe. Ekkor az egyéni személyiség prizmaként működik, amelyen átragyog a tudatos szeretet. Ami egykor az ego problémája volt, arról most kiderül, hogy a lélek kifejeződése.

Felismerni önmagadat, mint az eredeti ürességet – ez a legnagyobb kegyelem ajándéka egy emberi életben. Az egység felismeréséhez való visszatérés az emberi le­hetőségek e szakaszának beteljesedése.

A sérülés szerepe

Az ego védekezésének erőssége miatt a legtöbb ember nem hallja meg a hívást, amíg nagy sérülést vagy teljes elidegenedést nem él át.

A legtöbben elég nagy kudarcot kell, hogy valljanak, vagy elég nagy sikert kell, hogy elérjenek ahhoz, hogy rá­jöjjenek: a beteljesedést sosem fogják megtalálni a lát­szatvilág szintjén. Ütni-vágni kell minket a karmikus tenger hullámainak ahhoz, hogy menedéket és tartós bé­két akarjunk keresni. Eleget át kell látnunk a világ ha­zugságaiból ahhoz, hogy éhezzünk az igazságra. Meg kell látnunk, milyen értelmetlen a dolgok értelmét keresni.

Ez a spirituális érettség. Tanítóm, Papaji azt mondta, hogy számtalan előző élet által összegyűjtött egész hegynyi érdem kell ahhoz, hogy elég szerencsések legyünk, és meghalljuk az igazságot, s képesek legyünk tudatosan reagálni rá. A múltban a legtöbb ember, aki elérte az érettségnek ezt a szintjét, nem élhette át az igazság meghallásának üdvösségét. Ehelyett a vallások és szekták csapdájába esett, amelyek az igazságból koncepciókat gyártottak, összekeverve babonákkal, hiedelmekkel, parancsolatokkal és bűntudattal, hogy kézben tartsák a nyájat.

Ha nincs vallás, nincsenek szabályok és nincs ösvény, ez a legrövidebb utat kínálja a lényeghez. Ez a legrövi­debb út azonban nem csak futó kaland. Ritka, mivel sok­-sok fájdalmat kell átélniük az emberi lényeknek, amint találkoznak a félelem és a kételyek kapuőrzőivel. Nagyon kevesen elég érettek ahhoz, hogy felismerjék: ha készek kibírni azt, ami itt és most van, és ha szembenéznek a test halálától való félelemmel, akkor mérhetetlen, igazi beteljesedésre találnak.

Talán a környezet egyre erősödő jelei, amelyek azt ad­ják tudtunkra, hogy az élet haldoklik a Föld nevű boly­gón, meg fogják adni azt a titkos kezdő lökést, amely ki­nyitja a rádöbbenés zsilipjét az egész emberi népesség számára. Ki tudja? Bárhogy is lesz, az biztos, hogy egyszerű emberi lények, akik nem avatárának vagy szentnek születtek, most szembetalálkoznak a felébredés lehetősé­gével, hogy kövessék a lélek hívását, és ráébredjenek az emberi léthelyzet legmélyebb, legalapvetőbb igazságára: arra, hogy a lényük határtalan, halhatatlan tudatosság, amely tudatában van önmagának.”

Forrás: Sewaja

Létközben ragadt szellemek

 Szellemvilág

Nem mindegy, hogy az eltávozott lelkek csak szellemek-e vagy kísértetek. Az utóbbinak már a neve is hátborzongató, és nyilvánvaló bennünk a gondolat, hogy nem szeretnénk szeretteinkből kísértetet varázsolni. Pedig sokszor pont az itt maradottak teszik ezt azzal, hogy nem engedik el a szellemet. Kovács Magyar András írása alap és érdekes, habár nem mindennel értünk egyet, de tiszteljük a szerzőt és írását szó szerint idézzük.

Földi életünk befejeztével elhagyja testünket a szellemünk. Néhányszor még megpróbál visszatérni a testbe, de mivel rájön, hogy abba visszabújni már nem lehetséges, a test többé már nem engedelmeskedik, a test körül marad, és figyelmi, mi történik vele.

A szellem később már hosszabb időre is eltávolodik a testétől, végiglátogatja az ismerősöket. Haldokló idős embereknél figyelhető meg, hogy haláluk előtt két nappal már felismerik a hozzájuk érkező azonos szellemszinten lévő rokonokat, ismerősöket. Faluhelyen ismert tény, hogy ilyenkor a kutyák nyüszítenek, az érkező szellemeket látva. Innen tudják a hozzátartozók, hogy bizony eljött az utolsó nap szerettük életében.

A testből kilépő szellemeknek megnyílik a fénykapu a túlvilág felé. Minden szellemnek saját fénykapuja van. Ez a kapu az egyedüli lehetőség, hogy a szellem átléphessen a túlvilágra. A fénykapu vonzó, megnyugtató, kellemes kisugárzásával, utat ajánl a megfáradt szellemnek. Ezt az utat sugallják, segítik kísérő ismerősök szellemei és az angyalok is.

A testét elhagyó szellem, még jó ideig ragaszkodik a földi világhoz, érzelmeivel, (asztrális lényével) hozzátartozóihoz. A szellem, látva a hozzátartozók megnyugvását, tud csak békével megnyugodni és átmenni a túlvilágra. Minderre összesen 48 napja van a szellemnek.

Az a szellem, aki nem képes ez idő alatt megnyugodni, nyughatatlan szellem lesz, és itt marad a földi világban, a létközben. Néhány hónap, vagy év múlva már hiába látja a hozzátartozók megnyugvását, mivel a fényfolyosó bezárult, már nem tud átmenni a túlvilágra. Jellemzője, hogy évek múltával is ugyanolyan korú, mint amikor elhagyta a testét.

A létközben rekedt szellem radiesztéziás módszerekkel megkereshető, megmérhető. Mérhető az energia kisugárzásuk tapintással, gyakorta illatuk is van. Általában ismerős emberekhez szegődnek, de szegődhetnek számukra idegen élő emberekhez is. Egy idő után hozzátapadnak az illetőhöz, hogy rajta keresztül kifejezésre juttassák vágyaikat, Amikor az élő személy meghal, a szellemek az Ő fényfolyosóján nem tudnak vele átmenni a túlvilágra, itt maradnak. Általában ekkor már nem vonzódnak máshoz, így a házban maradnak, vagy egy kedves tárgyban (szekrényben, vázában, műhelyben, irodában).

Ők lesznek a kis értetek (nem volt akkora az értelmük, hogy a rendnek megfelelően tovább menjenek) és kísértetekké válnak.

Halnak a vízben, embernek a Földön, szellemeknek a túlvilágon van a helye. 

Azok a szellemek, akik tudatlanságuknál fogva, vagy ismerőseik érzelmi szálaik által kötve maradtak a Földön, itt rekedt szellemek lesznek.

Vannak olyan emberek, akik szellemi ismereteik alapján felismerik a szellemeket, és elűzik, elriasztják őket. Ez az úgynevezett szelleműzés azonban csak ideig-óráig működik, mert a szellemek egy idő után visszamennek megszokott helyükre, és a fura jelenségek folytatódnak.

Szellemeket a túlvilágra visszasegíteni, csak Táltos és az Ő általa felruházottak tudnak.

Aki megpróbál egyebet, majd rájön az itt leírtak valóságára.

Sokan választanak más utakat, mire saját tapasztalataik és csalódásaik alapján rádöbbennek az egyedüli útra. Nincs más lehetőség, csak az Isten útja. Technikák itt nem működnek.

Az adománnyal felruházott embert, és az általa beavatottakat viszont eredményeik minősítik. A szellemvilággal foglalkozóknál legfontosabb szabály a folyamatos kontroll.

Írta: Kovács Magyar András

Forrás: Szellemvilág

Emberekhez kapcsolódó szellemek

 Szellemvilág

Már lassan mindenki tudja, aki olvasott szellemekről, hogy az Univerzum törvényei szerint a lelkek (szellemek)többféle módon maradhatnak itt. Lehetnek helyhez kötöttek, vándorlók, megszállók, segítségre szoruló jó szándékúak, vagy romlott gonoszok… Viszont lehetnek olyan szellemek is, akik rokonaiknak, barátaiknak, volt párjuknak segítenek a túlvilágról. Ők is lehetnek az itt rekedtek közül, de általában inkább visszajárók.

Az itt rekedt szellemek gyakorta kapcsolódnak rokonokhoz. Vannak az itt maradottak közül olyanok, akiknek tudásából hiányzik a földi lét utáni szabályok ismerete.

Nem engedik megnyugodni szeretett halottjuk szellemét. Amíg ugyanis a szellem nem látja az itt maradottak megnyugvását, addig nem tud eltávozni a túlvilágra. Húzza a lelkét az itt maradottak fájdalma. Lelkiismeret furdalásuk van. 

Nehéz a lelkük, nem tudnak emelkedni a túlvilági létsíkok felé. Amikor néhány hónap, vagy év múlva megnyugodtak az itt maradottak, már késő. A halott szellem nem tud távozni, mert a fénykapuja, ami mindig saját személyre szóló, 48 nappal a halála után bezárult. 

Az itt rekedt szellem hozzákötődik az őt marasztaló földi emberhez. Van úgy, hogy a szellem azért nem megy el, mert nem tudja, hogy mi az a fényes alagút, fényes folyosó, ami várja. 

Legnagyobb megdöbbenése még is az öngyilkosoknak van, hiszen Ők maguk akarják a végüket, és leírhatatlan fájdalommal hasít beléjük a tudat, hogy öngyilkosságukat követően is örökké élnek, mivel életet csak Isten adhat, és Ő vehet el. Rádöbbennek, hogy bármikor újra leszületnek, újra abba az élethelyzetbe kerülnek, amiért véget akartak vetni életüknek. Nem kívánnak újra leszületni, de azt a személyt, akire rátapadnak, saját beteg gondolataival itatják. 

A meggyilkoltak szellemei is gyakorta itt maradnak. Tudatni kívánják a gyilkosaik kilétét. Nagyon nagy energiákkal bírnak. Gyakran tárgyakat is mozgatnak. 

Azok a szellemek, akik emberekhez kapcsolódnak, számukra idegen élő embert is választhatnak, akiket soha addig nem ismertek. Néhány hónap után kiismerik gazdájuk gondolkodását, érzelemvilágát és gyenge pillanataiban elkezdik vezérelni. Átruházzák rá saját érzéseiket, tulajdonságaikat, gondolataikat, szokásaikat, szenvedélyeiket. Az az ember, akivel szellem van, gyakorta meg is jegyzi:

Egy ideje nem vagyok önmagam

Gyakran előfordul, hogy a személy, akire szellem kapcsolódott, elkezd inni ( mert a szellem inni akar, és általa tud csak), dohányozni, különös, addig nem megszokott dolgokat csinálni. 

Volt olyan illető nálam, aki egyik napról a másikra nem vonzódott a másik nem iránt. Maga sem értette mi történt. Évekkel később hallott a szellemek különös erejéről. Kiderült nála, hogy férfi létére egy női szellem kötődött hozzá, és a női szellem férfiakat vonzott be. A szellem elengedését követően az illető élete rendbejött. Ma barátnője van már újra. 

Narkotikumok rabjává is gyakorta vállnak a szellemek által vezéreltek. A megszálló szellem elengedésével újra önmagává válhat az ember, ha lelki örömeit, és szellemi gazdagságát is igyekszik lelki és szellemi tanításokkal gazdagítani. 

Gyakorta szerencsejátékok rabjai lesznek a szellem által megszállottak. Gyerekeknél megmagyarázhatatlan tanulmányi eredményromlás, kezelhetetlenné válás. 

Itt kell elmondanom, hogy vannak olyan szellemszintű emberek, akik rabjaik szenvedélyeiknek. Maguktól olyanok, amilyenek. Őket nem lehet azzal helyrehozni, hogy elengedjük róluk a szellemet, hiszen nem a szellemből, hanem önmagából fakad a gond. 

A jel, hogy valószínű szellem okozza a gondot, hogy egy pozitív személyiségű ember jelleme egyszer csak megváltozik. Gyakran a környezet figyel fel erre, de olykor saját maga is felismeri a megszállott.

Az elmebeteg embernek – tehát nem szellemi megszállottnak – jellemzője, hogy nincs betegség tudata. 

A kapcsolódó szellem mérhető, érzékelhető, olykor látható is. Megfigyelés, hogy házi állataink, a kutya és a macska jól látják a szellemeket és kísérik őket a tekintetükkel, amerre járnak. Gyakorta követik, vonzódnak a szellemekhez. Ezt úgy veszik észre az emberek, hogy a szomszéd kutyusok bátran odaszaladnak hozzájuk. Szellem elengedés után ugyanazok a kutyák soha nem közelednek az illetőhöz többé. 

Többen elmondták, hogy kutyájuk mindig előttük járt. Kórházi műtétre kerültek, ezt követően a kutyájuk viszonya teljesen megváltozott. Csak utánuk volt hajlandó kullogni, mert látták a műtét közben, altatáskor rátapadt szellemet. A szellem elengedését követően a kutya újra előtte, a megszokott rendben haladt. 

Van, aki szellemileg beteg, és van, akin szellem van. A mai pszichiátria a két fogalom között nem tud különbséget tenni. Sajnos a szellemek által vezérelt embert is úgy kezelik, mint a szellemileg betegeket. 

Vannak olyan emberek is, akik szellemileg betegek és szellem is van hozzájuk tapadva. Megvizsgálásukkor megállapítható, hogy a szellem mikor tapadt hozzájuk és az idő óta megváltozott állapotukon lehet segíteni, de az alap problémájukon nem. 

Nyugtatókon, antidepresszánsokon, kedélyjavítókon élők és a szenvedélybetegek elfojtják a lelki, szellemi fájdalmaikat, nem hajlandók változtatni érzéseiken, gondolataikon, kapcsolataikon. Ezzel csak időt veszítenek, hiszen semmi nem változik körülöttük, csak az idő megy. Az idő soha nem jön el, az idő csak elmegy. A fájdalom rákényszerít bennünket a változtatásra, döntésre. A fájdalom elfojtása, lefedése fájdalomcsillapítókkal, drogokkal, önbecsapás, sehová nem vezet. 

Azok, akik nem foglalkoznak lelkükkel, szellemükkel, lelki betegek és szellemi nyomorékok. Azok, akik lelki és szellemi lényüket is felismerik, dédelgetik, lelki gazdagságban és szellemi boldogságban élnek. 

Azok az emberek, akik a lét valóságaival nincsenek tisztában, potenciális áldozatai lehetnek a lelki és szellemvilágnak. Azok, akik ismerik, élvezői. A lelki és szellemi örömök, csodák az emberi teremtmények legmagasabb szintű érzései. 

Kellemes mozgás, vagy finom étel milyen jó testi érzést ad. A mozgástalanság elernyedést vagy lemerevedést. Az éhezés testi kínokat. Energiától duzzadók és környezetük élvezik kisugárzásukat. Az energiában szegények enerváltak és környezetük is lehűl, legyengül jelenlétükben. 

Egy kedves szó, egy szép táj látványa, állatok gondtalan játéka, egy simogatás érzelmi örömöt ad. A szótlanság, goromba szavak, sivár érzelmek, érzelmi gondokat okoznak.
A jó gondolatok új távlatokat nyitnak. A rossz gondolatok kilátástalan gonoszságokat, irigységeket szülnek. 

A szerelem szárnyakat ad, a kezelhetetlen kapcsolatok fojtogatnak. A kapcsolatokat meg lehet próbálni megváltoztatni, de amennyiben csak az egyik oldalról van meg a változtatás igénye, egyedüli megoldás a kapcsolatból való kilépés. 

Forrás: Szellemvilág

Élő szellemvilág

 Szellemvilág

Folytatjuk a szellemvilágról történő információk felkutatását, a történetek közzétételét anélkül, hogy bárkit is meg szeretnénk győzni a szellemek létéről. Úgysem fogják elhinni csak akkor, ha személyesen is szereznek tapasztalatot. Jót vagy rosszat. Bizonyára az sem közismert, hogy a kopogó szellemek és a kísértetek nem azonosak egymással. Ez a cikk a különbségek felfedéséről szól.

Noha felbukkanásukat hasonló misztikum övezi, a kopogó szellemek és a kísértetek nem azonosak egymással. E két entitás között jelentős különbségek vannak, amelyeket csak akkor tudunk megfelelően kezelni, ha ismerjük őket.

Sokkal valószínűbb, hogy kísértettel találkozunk, mint hogy kopogó szellemet hallunk. Bár a régi házakról általában azt terjesztik, hogy kísértettanyák, de az új építésűek is magukhoz vonzhatnak efféle szellemlényeket. Ugyanezt mondhatjuk az utakról, parkokról, kertekről, s minden más helyről, ahová emberek járnak.

Ha feltámad a gyanú, hogy valahol kísértettevékenység zajlik, először is pontosan meg kell határoznunk annak típusát. Ha kísértetet látunk, az minden helyzetben másképpen viselkedik, ezzel szemben az ismétlődő szellemjelenség esetében mindig ugyanazt a látványt vagy hanghatást tapasztaljuk.
.
A kísértetjárás kialakulása annak köszönhető, hogy a kérdéses szellemi entitás nem tud elszakadni az adott helytől. Nincs tudatában annak, hogy halott, s mivel nem indult meg az alagút végén látható fény felé, nem képes eljutni a szellemi síkokra sem. Továbbra is a számára ismerős helyen tartózkodik, és gyakran feldühödik vagy megdöbben azon, hogy a territoriumába idegenek hatolnak be. A kísérteteknek nincs időérzékük – nem veszik észre, hogy haláluk óta hónapok, évek teltek el. 

Időnként a kísértet azért nem érzékeli, hogy meghalt, mivel az egész rendkívül gyorsan történt. Különösen igaz ez a régi csatamezőkön ragadt rengeteg testetlen szellemre. A kószáló szellem gyakran azért nem hajlandó továbblépni, mert anyagi értelemben kötődik a lakóhelyéhez. Segítségre van szüksége, hogy továbbinduljon a fény felé, ahol majd angyalok, és más barátságos entitások fogadják; ők fogják támogatni fejlődésében, hogy végre elszakadhasson a Földtől. Emberi részről azonban csak szakavatott segítők részvétele javasolt; tilos olyanoknak próbálkozniuk, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy valójában mi történik.

A poltergeist-jelenség

A kopogó szellemek a horrorfilmek kedvelt szereplői, de nem csak a filmszalagon léteznek. Számos, dokumentált poltergeist-jelenségről van tudomásunk. A "poltergeist" német eredetű szó, jelentése: "zajongó szellem", amely meglehetősen találó kifejezés. Egy kopogó szellem jelenléte semmivel sem téveszthető össze, mivel rendkívül zavaró, hangos és idegesítő. Gyakran még tárgyakat is láthatunk mozogni – látszólag mindenféle segítség nélkül. Például előfordulhat, hogy tányérok vágódnak a falhoz, vagy az ablaktáblák maguktól ki-be csapódnak. Az esetek túlnyomó többségében azonban a kopogó szellemek csupán csintalan és idegesítő megnyilvánulások, amelyekben nincs gonoszság vagy ártó szándék.

A paranormális jelenségek kutatói éveken keresztül úgy gondolták, hogy a poltergeist-jelenséget nem szellem hozza létre, hanem a házban élő személyek egyikének zaklatott érzelmei vetülnek ki ily módon. Gyakran gyanusítottak gyerekeket és kamaszokat, hogy tudat alatt ők szabadították el az egész kalamajkát. Azonban ma már több kutató is úgy véli, hogy ez az elmélet nem magyarázat.

Forrás: Astronet 

Parafelderítés

 Szellemvilág

Parafelderítésnek nevezzük azokat a módszereket, melyek révén információkhoz lehet jutni a térben és idõben távoli eseményekről, a fizikai testünk érzékszerveinek használata nélkül.

Az emberi léleknek számos olyan rejtett, de felszabadítható és kifejleszthetõ képessége van, amelyeket eredményesen lehet alkalmazni a világ megismerése során.

A mai akadémikus tudomány által paranormálisnak tekintett tulajdonságok, misztikus képességek a gyakorlatban számos helyen és módon alkalmazhatók. Ilyen többek között a hírszerzés, felderítés, egy adott dolog megkeresése, a múltba és jövõbe látás, illetve a gondolatolvasás témaköre.

A parafelderítés, mint mágia technika alapvetõen háromféle módszerbõl áll:

Az elsõ a bilokáció vagy két helyen levés tudománya, amikor a mágus lelke tudatosan kilép a fizikai testébõl, és a gondolatnál is sebesebben elmegy egy adott helyre. Ott mindent lát és hall, a lelkével közvetlenül érzékelve, majd visszatérve a testébe elmondja az élményeit. A gyakorlottabb felderítõk arra is képesek, hogy élõben közvetítsenek a távolból, beszéltetve a hátrahagyott testüket, miközben a helyszínen nézelõdnek.

A második módszer a távolba látás gyakorlása, amikor a test elhagyása nélkül használja lelki érzékszerveit a mágus. Lényegében ekkor az idõhullámok komplex eseményterét, a világétert figyeli, mint információ közvetítõ és õrzõ közeget, próbálva kiszûrni belõle a számára lényeges dolgokat.

A harmadik módszer az Isteni Fenntartási Rendszer központi adatbázisában, az Univerzum Nagykönyvtárában (ez a Beszélõ Fény Krónikája), másnéven akashában történõ keresés, olvasás (lásd: A Mars parafelderítése-2.). Ezen emléktár gravitációs hullámképek, térhologramok formájában tárolja az univerzumban történt eseményeket, gondosan rendszerezve azokat hely, idõ és témakör szerint. A világéter lokálisan tárolt és védett változata ez, amely fizikálisan számos helyi könyvtárra tagolódik, melyek egy hálózatba vannak kapcsolva az univerzumban.

Ezek a mágia vagy sámán technikák a hatósugarukat illetõen, gyakorlatilag majdnem teljesen függetlenek az idõtõl és a távolságtól, és szorgalmas gyakorlással olyan szintre fejleszthetõk, hogy páratlanul értékes forrásai lehetnek a világot tanulmányozó elméknek. Az egyik ilyen terület az ûrkutatás, ahol már eddig is komoly eredményeket szült eme módszerek alkalmazása.

Könnyű belátni, hogy összehasonlíthatatlanul gyorsabb és olcsóbb általuk a távoli, világûrbeli dolgok felderítése, mintha ûrszondát vagy emberes expedíciót próbálnánk meg odaküldeni, netán a távcsöveink, radarjaink és egyéb mûszereink korlátozott felbontóképességére hagyatkoznánk. Gondoljunk itt arra, hogy a Plútó, ahol még nem járt ûrszonda, a legerõsebb optikai távcsöveinkben is csupán pár pixeles sötét pacának látszik, a számítógépes képjavító eljárások ellenére. Pedig itt van a közelünkben, a Naprendszer határán, mindössze hat milliárd kilométerre tõlünk. A csillagok ezerszer, milliószor messzebb vannak, így egyértelmû, hogy hatékony adatgyűjtést végezni a környezetükrõl a mai mûszereinkkel egyszerűen lehetetlen. Pedig bőven volna mit kutatni.

Amit a tudomány nem használ fel a kelléktárában, értetlenségbõl vagy dogmatizmusból, azt a kívülálló, lelkes kutatóknak még van merszük kipróbálni. A rendszerváltás óta számos tehetséges ember foglalkozik parafelderítéssel hazánkban, adatokat próbálván gyûjteni a Naprendszerünkrõl és az azon túli térségekrõl. Ezek a felfedezések nem kaptak nagy publicitást, ezért ebben az írásomban tömören összefoglaltam a legfontosabb eredményeiket. Közös jellemzõjük, hogy mindegyik dolgot több felderítõ, egymástól függetlenül is ugyanolyannak észlelte, tehát "lehet benne valami". Fölöttébb valószínűtlen, hogy két-három ember, egymásról mit sem tudva azonos dolgokat képzelegjen a világról, minden érdek nélkül.

Köztudomású, hogy a nagyhatalmak kémszolgálatai évtizedek óta jelentõs összegeket költenek parafelderítésre, bilokációs kémekre, akik fõ feladata a konkurens és ellenséges országok szándékainak, haderejének nyomon követése. Talán ezért is olyan ellenséges a hivatalos tudomány álláspontja a jelenséggel szemben, hogy védje, titkolja azokat a parapszichológiai haditechnikákat, amik fejlesztésén régóta dolgoznak a CIA és a KGB (1992 óta FSZB) laboratóriumaiban.

Lássuk tehát elõször a Naprendszeren belüli felderítések legfontosabb eredményeit.

Föld

Jelenleg ez az egyetlen élõ bioszférával rendelkezõ bolygó a rendszerünkben. A felszíne alatt 24 nagyobb és több száz kisebb idegen támaszpont található, amelyet nem a felszínén élõ, primitív emberiség épített és tart fenn. Ezek a Solaria Fenntartási Rendszer négy dimenziós, álcázott bázisai, amik évtízezredek óta mûködnek, ellátva feladatukat. A Solariát kormányzó 16 istenség irányítása alatt állnak, hangáraikban valószínûleg százezernél is több, különféle méretű űrhajóval. Erõsen védettek parafelderítés ellen, ezért nem lehet csak úgy, engedély nélkül behatolni a területükre.

Vannak a Föld nagyobb hegységei alatt ezen kívül még olyan õsi kaptárvárosok is szép számmal, amiket az elõzõ teremtési korszakból itt maradt, a tûz és vízözönöket túlélt fajok népesítenek be. Õk saját ökoszisztémát létesítettek zárt világaikban, jóval fejlettebbek nálunk és figyelemmel kisérik a felszínen zajló eseményeket. Észak-Amerikában a Shasta hegy, Dél-Amerikában Peru területén, Európában Erdély hegyei alatt találhatók ilyen városok, de Tibetben is akad belõlük néhány.

Hold

Alig pár ezer éve vontatták ide és állították Föld körüli pályára. Ezt az égitestet alaposan átalakították a rajta megtelepedett idegen fajok. A belsejében egy hatalmas üreg található, vagyis hiányzik a Hold magja. A kéreg vastagsága mintegy 500 kilométer, ebben a felszínhez közel több támaszpont és óriás kalibrációs hajtóműrendszer található. A hajtómûveket mintegy 700 évvel ezelõtt építették be a Holdba a Zeta Reticuli csillagrendszerbõl érkezett idegenek, hogy stabilizálják vele a pályáját és a forgását. Azóta fordítja mindig ugyanazon oldalát a Föld felé.

A Hold, mint valami tartály több millió köbkilométernyi tiszta, élõ tengervizet tartalmaz. A víz a gravitáció fordító rendszerek miatt körkörösen tapad az üreg falára, egy levegõbuborékot fogva közre, melyben egy mini napocska világít, melegen tartva az óceánt. Számos dimenzióalagút kapcsolja össze ezt a tengert a földi óceánokkal. Amikor a Földön véget ér a jelenlegi teremtési korszak, és a tûzözönben elpárolognak a bolygónk óceánjai, a helyreállítást végzõ fenntartási rendszer ezen kapukon keresztül fogja áttölteni a Földre az új vizet, mely elengedhetetlen az élõvilág betelepítéséhez. Ez lesz a "Vízöntõ kor", ami után a Bak korszakban a genetikailag feljavított állományú élõvilág és az új emberiség folytathatja tovább az életét.

Vénusz

Korábban a Föld egyik holdja volt és Emo-nak hívták. Máig rá van szinkronizálva a tengely körüli forgása a Földre, tehát mindig ugyanazon oldalát fordítja felénk. Ezért retrográd a forgása. Bár a felszíne lakhatatlan, a talajában számos idegen támaszpont működik, és itt van a Naprendszert védõ űrflotta parancsnoksága is.

Mars

Valamikor lakható bolygó volt, vékony légkörrel és hűvös éghajlattal. Napjainkban csak a felszíni támaszpontjain van némi mozgás. A bolygót egy intelligens számítógép védi erõs fegyverzettel minden külsõ behatolótól. Az általa mûködtetett bionikus robotokkal karbantartja a támaszpontokat. Ezek a robotok klónozással készített (duploid), zöld bõrű és nagy fekete szemű, lélektelen teremtmények, fejükben félautonóm vezérlő mikrochippel. Kb. 700 darab van belõlük szétszórva a különféle bázisokon.

Phobosz

A Mars nagyobbik holdja belül üreges, gyakorlatilag ûrállomásként funkcionál és komoly fegyverrendszerei vannak. Azért képes olyan közel keringeni a Marshoz, mert csekély a tömege. Parafelderítés ellen erõsen védett égitest!

Deimosz

Szintén van rajta idegen támaszpont, bár jóval kisebb, mint a Phoboszon.

Jupiter

Belsejében egy olyan négy dimenziós, jól védett támaszpontot működtet a Solaria Fenntartási Rendszer, amelynek elsõdleges feladata akasha könyvtárként funkcionálni. Ide belépni csak isteni engedéllyel lehet!

A Naprendszer

A Naprendszer maga, mint térség egy dimenzióbuborék belsejében található. A buborék fala valahol a Plútó pályáján túl húzódik, és mivel védõpajzsként is funkcionál, visszatartja a rendszerünkbõl szökni próbáló üstökösöket és aszteroidákat. Ez az Oort-felhõ, amely az itt összegyûlt törmelékbõl áll. A buborékon sem ûrhajóval, sem lélekkel nem lehet áthatolni, viszont vannak rajta több helyen kapuk. Ezek szintén a fenntartás által mûködtetett óriás ûrállomások, melyeken át, megfelelõ (isteni) engedéllyel el lehet hagyni a rendszert, illetve be lehet jönni ide. A buborékon túl négy dimenziós a téridõ, abban pedig azokkal a három dimenziós testekkel, amikben mi itt, a Földön élünk, nem lehet mozogni.

Az űrállomások mérete elképesztõ, elérheti a 800 kilométert is. Egyesek közülük szabályos kocka alakúak, belsejükben kis létszámú kiszolgáló személyzettel és ûrhajók ezreivel. Az állomások a buborék határán lebegnek az űrben, és olyan álcázórendszerekkel vannak ellátva, hogy mi innen a Földrõl mûszeresen ne tudjuk észlelni õket. Ezek az állomások szintén akasha könyvtárként funkcionálnak, tematikus adatbázisokként gyűjtve minden információt a Naprendszerben történtekrõl. Ez azt jelenti, hogy van olyan állomás, amely minden leírt, lerajzolt dolgot tárol, mások a földi tudományágak eredményeit gyûjtik vagy történelmi adattárként funkcionálnak.

A Tejútrendszer

Galaxisunk megközelítõleg százmilliárd csillagból áll, ezeknek egy kis része körül keringenek élõ bolygók. Az intelligens, értelmes fajok száma a rendszeren belül mindössze 16, ezek rengeteg féle alváltozatban (rasszok), a helyi körülményekhez alkalmazkodva élnek az élõ bolygókon és a különféle ûrbeli támaszpontokon. Az élõ bolygók száma (csak a galaxisban) megközelítõen nyolcszáz millió, ezek túlnyomó többsége négy dimenziós világ. Olyan három dimenziós térbuborékba zárt rendszer, mint Solaria, összesen három darab van az egész galaxisunkban.

A Galaktikus Fenntartási Rendszer bolygókatalógusában a Föld azonosítási száma 28-as. A rajta élõ emberiség a szinzu emlõsfajba tartozik a genetikai származását tekintve, és ezt a fajta fizikai testet, amiben élünk, arkon testnek hívják a galaxisban.

A Tejútrendszer közigazgatásilag több csillagközi birodalomra és szövetséges társulásra oszlik, ezek közül a legjelentõsebb a Galaktikus Föderáció, melynek rendvédelmi ûrhadereje, az Ezüst Flotta gyámsága alatt van jelenleg egész Solaria. A földi emberiség, mivel még nem érte el a szellemi és technikai nagykorúságnak azt a szintjét, hogy hivatalosan is csatlakozni tudjon a Föderációhoz, csupán társult tagként tartozik ide.
 

A mi galaxisunkban található az univerzumunk egyik nagy irányító központja is, mely a Trón nevű bolygón működik, tõlünk mintegy ezer fényévre a galaxismag irányában.

Solaria közvetlen környezetében évtizedek óta heves ûrháború dúl az Ezüst Flotta és egy másik univerzumból érkezett, ellenséges támadó flotta ("fekete lények") között, akik khoorind-nek nevezik magukat. Az idegenek kristályos alapú életformák és minden útjukba esõ csillagrendszert elpusztítanak, nem pontosan ismert okokból. Az Alfa Centauri csillagrendszer térsége már gyakorlatilag a fronthoz tartozik, ezért is állomásozik több százezer hadihajó rendszeresen a Naprendszerben. Ezen ûrhajók közül a legnagyobbak mérete eléri az ötszáz kilométeres átmérõt (Merkaba-osztályú hajók), a tûzerejük pedig emberi ésszel szinte felfoghatatlan.

Az Univerzum

Az Univerzumunkban élõ intelligens fajok számát (az akasha adatai szerint) négyszázezer körülire becsüljük. A kommunikáció legelterjedtebb formája a telepatikus metakommunikáció, a lélektõl lélekig való közvetlen gondolatátvitel. A fizikai testben élõ értelmes lények biológiai felépítése meglepõ változatosságot mutat. A szén-nitrogén-oxigén alapú életformák mellett vannak szilícium, fluor és metán-ammónia alapú organizmusok is.

A földi emberiség a fajok közösségében a legfejletlenebbek, legprimitívebbek közé tartozik már hosszú ideje. Egy hajdani virágzó, fejlett ûrutazó faj elkorcsosult és tudatlanságba süllyedt utódai vagyunk, akik még a múltjukat is elfeledték és megtagadták. Ahhoz, hogy újra felemelkedhessünk, nem elég a technikai fejlettség. A kozmikus etika ismeretére, az egyetemes törvények újra felfedezésére és gyakorlati alkalmazására is szükségünk van.

Több százezerre tehetõ azon földönkívüli lényeknek a száma, akik lélekben ide reinkarnálódtak az elmúlt évtizedekben, hogy belülrõl, emberként élve segítsék a fejlõdésében az emberi közösséget. Mert önerõbõl kell úrrá lennünk a magunk teremtette bajokon, hogy felnõtt fajjá válva, újra kiléphessünk a csillagok közé. Õk nem adhatnak át nekünk magasabb tudást (ezt tiltja a kozmikus etika), de rávezethetnek minket, hogy felfedezhessük. Magunktól, hogy megmaradjon a fajunk önbecsülése és tartása.

Végezetül néhány szó a parafelderítés gyakorlati nehézségeirõl.

1. Nem lehet bármekkora ideig a fizikai testen kívül tartózkodni. Amikor a lélek eltávozik, magával viszi az általa vetített holografikus kényszerteret is, az aurát, vagyis a test védtelenül marad ilyenkor. Az egy óránál hosszabb idejû kint tartózkodásnál már károsodások lépnek fel a sejtmûködésben. Elrákosodási folyamatok indulnak meg az egyes szervekben, köszönhetõen a külsõ környezet zavaró információs hatásainak és a szervezet nem megfelelõ energia ellátottságának. A bilokáció legyengíti a testet és sebezhetõvé teszi a betegségekkel, földsugárzással, egyéb hatásokkal szemben.

2. A lelki érzékelés nem egészen olyan, mint kinézni egy fizikai testbõl a fénykvantumokat észlelõ szemgolyók segítségével. A 4 dimenziós látás sajátossága, hogy a felderítõ nem 180 fokban látja maga körül a világot, ahogy a 3D-ben, hanem 240-250 fokban, de más fénytöréssel. A 4D-ben valamiért megváltozik a fénytörés (és nem 7 szín van, hanem 12!), ezért más a perspektíva, a távolságérzet és a képélesség. Minden közelebb látszik, mint ahogy van (mintha víz alatt néznénk). Az 5D-ben már 360 fokban (teljes körben) lát a felderítõ, itt még több szín van, viszont a perspektíva teljesen eltorzul. Olyan érzés ez, mintha az ember elõtt lenne úgy kartávolságban egy emberfejnyi átmérõjű lyuk, és abban látszódik az egész körpanoráma összezsugorítva. Körülötte totális sötétség (csõlátás), viszont a látásélesség hihetetlenül megnõ. Több ezer kilométerre is könnyedén el lehet az 5D-ben látni, minden akadályon keresztül, hibátlan élességgel és teljes részletességgel (újságot lehet olvasni 5000 kilométerrõl!), ami agyilag nem igazán "könnyű" élmény.

3. A Földet és a Naprendszert olyan lélekvisszatartó pajzsok övezik, melyeken csak a legnagyobb mesterek képesek kijutni, átugrani. Ez a "kerítés" akadályozza meg, hogy a nem kellõen képzett sámánok és egyéb lelkek elhagyhassák a biztonságos, védett övezetet, mert odakint számtalan veszély leselkedik a tapasztalatlan lélekre. A Solariát övezõ kerítés interaktív rendszerként működik, vagyis a szökni próbáló elé a lelkébõl kiolvasott, és számára maximálisan félelmetes "szörnyek"-et materializál kapuõrnek. Ha még ez sem elég, akkor a pajzson átfurakodó lelket a védõrendszer elkezdi "fázist tolni", azaz az önkeltési rendszerét visszább helyezgeti, torzítgatja, ami nagyon kellemetlen érzéssel jár. A Föld pajzsrendszere szelídebb kivitelű, csupán telepatikus üzenetet küld a kilépõnek, arról gyõzködve õt (szuggesztív sugallatokkal), hogy nem jó odakint lenni, nincs ott semmi érdekes és jó volna mielõbb visszamenni a bolygóra.

4. Minden fejlettebb idegen faj tisztában van a parafelderítés módszereivel és maga is használja õket. A többségük éppen ezért nem szondákkal vagy űrhajókkal végez űrkutatást, hanem bilokációval. A Földön is gyakran megfordulnak ilyen szellemek, bár mi általában nem észleljük a jelenlétüket. A bilokációs felderítõk elhárítására egyes fajok az ûrhajóikat, támaszpontjaikat és bolygóikat lélekelhárító pajzsokkal is fölszerelik, továbbá mentális pajzsokat, információs zárványokat telepítenek a távolbalátók ellen. Ilyen paravédelmi rendszerekkel már az amerikai hadsereg is rendelkezik egy ideje, amellyel a legfontosabb támaszpontjaikat védik a parakémektõl.

5. Elõfordul, hogy az idegenek lélekcsapdákat helyeznek el a számukra fontos, titkolni kívánt dolgok körül, amikbe ha betéved egy felderítõ, elveszíti a lelke mozgásképességét. Mintegy odaragad, s mivel külsõ segítség nélkül nem képes visszatérni, a hátrahagyott teste rövidesen kihûl és meghal, ekkor pedig megszakad vele a kapcsolatunk. Ezen veszélyek miatt célszerû a távolfelderítést több sámánnak együtt végeznie, mert a többiek a megfelelõ technikák ismeretében kiszabadíthatják a társukat.

Tekintettel arra, hogy a parafelderítés milyen veszélyes tevékenység, szeretnénk óvni mindenkit attól, hogy kellõ felkészültség és gyakorlat (meg vezetõ mester) nélkül próbálkozzon meg vele.

  

Forrás: Rejtélyek Szigete

Gyógyító érintés

 Szellemvilág

A Bibliában sok „csodás gyógyulást” jegyeztek fel, amikor Jézus csupán megérintette a beteget, a vakot, a bénát. Volt, hogy meg sem kellett érintenie, és a „csoda” bekövetkezett.

A fáraóknak is isteni erőt tulajdonítottak, így elég volt kinyújtaniuk a kezüket, és az eléjük járulók meggyógyultak. Ahogy a középkori királyok és főrangú papok „áldást osztó” mozdulatának is csodás erőt tulajdonítottak. De valójában „kézrátéttel” gyógyít az édesanya is, amikor gyermeke sebesült térdét, fájó fejét simogatja. Napjainkban fel-feltűnik egy természetgyógyász, aki a nyilvánosság előtt is vállalja, hogy kézrátéttel gyógyít. Sőt, különféle tárgyakat „ragaszt” a paciense testére, annyira erős mágneses hatásnak veti alá – pusztán érintésével.

Az agyhullámok szinkronba kerülnek

Vajon mi történik, amikor a kézből energiát sugárzó technikákat használ egy terapeuta? A nyolcvanas években két független kutató, Dr. Robert Becker és Dr. John Zimmerman megpróbált utána járni a titoknak. Azt találták, hogy nem csak a páciens és a terapeuta agyhullámai kerülnek szinkronba – alfa szinten –, ami a mély relaxálás és meditálás szintje. A mérés bebizonyította, hogy a kezelés során a terapeuta kezének biomágneses mezeje legalább ezerszerese a normál értéknek, és ez nem a test belső energiájának az eredménye.

Úgy vélték: lehetséges, hogy egy „végtelen energiaforrást” vagy „univerzális energiamezőt” csapolnak meg, ami a kvantumfizika alaptörvényeinek is teljes mértékben megfelel. Két másik kutató az Anyag Mítosza című könyvében arról beszél, hogy az univerzumban minden és mindenki össze van kapcsolva egy hálószerű energiamező révén. Ez egybehangzik azoknak a tapasztalataival, akik például a reikit gyakorolják, és kiterjedt, közös tudattal dolgoznak, hogy az onnan nyert energiát sűrítsék a gyógyítandó területre.

Egy 1982-es tudományos felmérésről kiadott tanulmány pedig azt ismerteti, hogy kézrátétes gyógymód hatékonyságához még a közvetlen szoros fizikai kapcsolat megléte sem szükséges, elég ha a kezelést végző csupán a kezelendő testrész közelében tartja a kezét.

Nem szuggesztió, energiaáramlás

Az érintéses és érintés nélküli kézrátétet alkalmazhatják a stressz mérséklésére, a fejfájás csökkentésére, vagy a műtét utáni fájdalom enyhítésére. Az efféle vélemény mögött mindig ott a sejtés, hogy a kezelést a szuggesztió, a gyógyító elvárás, illetve a tudatküszöb alatti kommunikáció befolyásolja.

A szakértők szerint a gyógyító tényező a gyógyító és a beteg közötti energiamezőbe történő beavatkozásban rejlik. Ebből származik a paradox elnevezés: „kapcsolat nélküli érintés”’.

Amerikában évekkel ezelőtt D. Wirth doktor kigondolt és munkatársaival elvégzett egy kísérletsorozatot, hogy a fenti sejtéseket kizárhassa. 44 egészséges felnőtt férfit vontak be. Valamennyiükön elvégeztek egy kisebb szövettani vizsgálatot, és a seb gyógyulását kísérték figyelemmel a mindennapos felmérés során. Mindenki – még Wirth munkatársai is – úgy tudta, hogy bioelektromos tanulmányban vesznek részt. Csak néhányan (az érintés nélküli gyógyítást végzők) tudták a kísérlet igazi lényegét. Minden vizsgálati alanyt elkülönített szobában helyeztek el, ahol a karjukat a falba nyíló keskeny lyukon keresztül kellett átdugniuk. A másik szobában, ahol az öt perces érintés nélküli kezelést adtak, de őt a „betegek” nem láthatták.

Nem tudni, mi történik

A kontroll csoport tagjai csak egy üres szobába dugták a karjukat, ahol senki nem volt. A sebet ellenőrizték a műtét napján, egy hét múlva és két hét múlva. Az első napon minden résztvevőnél azonos méretű volt, a nyolcadik napon azonban az érintés nélküli kezelést kapók esetében tized-akkora lett, mint a kontroll-csoporté. Két hét múlva a kezelt sebből 13 teljesen meggyógyult, míg a kezeletlenek csoportjában még senki nem jutott a teljes gyógyulásig. A hagyományos orvoslás képviselői elismerték Wirth sikerét, de hozzátették, egyelőre nem lehet megmondani, hogy mi is történik az ilyen jellegű gyógyítás során.

A gyógyító energia mindenkiben ott szunnyad, csak sokan nem tudnak róla, talán nem is hiszik, hogy képesek használni. Aki felfedezte már ezt az energia-erőt, az tudatosan fenn is tudja tartani, sőt fokozhatja is. A keleti népek a csikungot alkalmazzák a belső energia karbantartására, felerősítésére. Azt tanítják, hogy a csikung magában foglalja a fizikai érintés nélküli állapotfelmérést és gyógyítást. A gyógyító megtanulja, hogy hogyan lehet a gyógyító energiával dolgozni. Ezek a módszerek olyan gyakorlatokat tartalmaznak, amelyek fokozzák a gyógyító energia iránti érzékenységet és a gyógyítás hatásfokát.

Forrás: Astronet

Ahol nincs tér és idő

 Szellemvilág

Sokan nem, vagy csak nagyon nehezen hisznek a fénylényekben, szellemekben, angyalokban. De ha bajban vagyunk, akkor előszeretettel fordulunk ezekhez a lényekhez, várjuk a csodát. Aztán ha bekövetkezik, megerősödik a hit, mert jó tudni: mindig van mögöttünk, mellettünk segítség, akire számíthatunk.

Régóta tudom, hogy a fátyol mögött nincs tér és idő, ezekre csak nekünk, embereknek van szükségünk a könnyebb tájékozódás végett. Sokáig azonban nem értettem, hogyan működik ez valójában. Aztán ezt is megmutatták nekem az Angyalok.
 

Középső lányomnak megígértem, hogy elmegyünk együtt moziba. Megspóroltam a mozijegy árát, ami a Gyes-ből nem volt egyszerű mutatvány. Végre eljött a várva-várt nap.
 

Reggel azonban, amikor az Angyalokat köszöntöttem és rövid meditációmat folytattam, eszembe jutott valami. Milyen jó lenne, ha a mozijegy mellé tellene a pénzből üdítőre, meg egy kis nasira, olyanra, amilyet Márti lányom éppen megkíván, én meg nagyon szerettem volna egy Angyalmagazin című újságot. Megkértem égi segítőimet, hogyha tehetik, vegyék figyelembe kívánságomat. Segítsenek megvalósulásában, úgy, hogy minden érintettnek a lehető legjobb legyen. Ezután tettem a dolgomat, szokásos háziasszonyi teendőket: mostam, főztem, nem gondoltam többé a kérésemre, egészen addig, amíg elérkezett az idő az indulásra.
 

És ekkor megtörtént a csoda!!!!!!!!!!!

Belenyúltam kabátom zsebébe és éreztem, hogy papírpénz akadt a kezembe. Nem is egy! Elővettem és izgatottan számolni kezdtem. Leírhatatlan az akkor érzett örömöm, igazi eufórikus állapotot élhettem meg. Nem a talált pénz miatt, hanem azért, mert ennyire konkrétan, kézzelfoghatóan megérezhettem, hogy rólam is gondoskodik az Univerzum, az én kérésem is meghallgattatott. 5000.- Ft-al ajándékoztak meg a gondoskodó Angyalok. Ebből igazán jól érezhettük magunkat, tellett mindarra, amire vágytunk, sőt még maradt a következő hétre is, hogy kiegészíthessem a „konyhapénzt”.
 

Hogyan is kerülhetett be a zsebembe. Törtem a fejemet, aztán másnap megszületett a megoldás. Amikor utolsó alkalommal segítséget kértem Kláritól – ismerve anyagi helyzetemet – nem fogadott el tőlem egy fillért sem. Én pedig, a kikészített bankókat nem tettem vissza a pénztárcámba, csak a zsebembe csúsztattam és valami csoda folytán, teljesen megfeledkeztem róluk. Az így megmaradt összeget találtam meg később, – mert az Angyalok már akkor, ott, jól tudták, hogy nekem erre 3 hét múlva nagyobb szükségem lesz. Azt is nagyon jól tudták, ha nem feledkezem meg róluk, akkor hamarosan a helyi élelmiszerbolt pénztáránál hagyom cserébe az elhozott élelmiszerekért, amit viszont ezek nélkül is ki tudtam fizetni.
 

Az Angyalok számára nincs lehetetlen, nem szab nekik gátat sem tér, sem idő.

                                                                                            
Cz. Márti

Forrás: Angyalfény 

Mindenki meggyógyítható szellemgyógyászattal?

 Szellemvilág

A pszichotronikus gyógyításnak első képviselője maga Jézus volt, aki egy mintát mutatott meg az apostoloknak is, a világnak is. Aki ezen az úton tud menni és azokat a jézusi szabályokat a szeretet törvénye szerint meg tudja élni, valósítani az életében, az pontosan azokat a gyógyításokat is meg tudja csinálni.

A Lévai Jánossal készült interjú első része itt olvasható.

– A pszichotronikával meg lehet gyógyítani mindent, mégis van aki meggyógyul, és van aki nem. Mi van emögött?

– Valóban nem gyógyul meg mindenki, de az nem a pszichotronika rovására írható, nem a gyógyítással van gond, hiszen pontosan tudjuk a gyógyulás okát és pontosan tudjuk egy-egy gyógyulás végén azt, hogy miért nem történik meg. Ehhez a fajta gyógyításhoz a léleknek, a szellemnek ismerete, elismerése, szeretete szükséges. Ha valaki úgy ül oda, hogy csak a test létezik és a többiről nem tud semmit és nem is akar, akkor gyakorlatilag a gyógyítás reménytelen.
 

– Magyarul: materialisták ne jelentkezzenek pszichotronikus gyógyításra?
– Legfeljebb javasoljuk nekik a tanfolyamot és egy évvel később másként fogják látni… De az biztos, hogy vannak olyan alapszabályok, hogy ha valaki valamit nem érez, nem él át, akkor azzal nem tudunk mit kezdeni. Ha karmikus a probléma – én azt látom, mérem -, akkor eleve nem nyúlok hozzá. Ha nem karmikus, akkor további kérdések vannak: gyógyíthatom-e? Ha nem én, akkor megmondom neki, hogy ehhez az én tudásom kevés, de megmondom azt is, hogy ki fogja, és elküldöm oda. Ha gyógyítható és hisz lélekben, szellemben, akkor is ott van még egy nagyon fontos szabály: van szabad akarata mindenkinek.Tehát csak úgy lehet valakit gyógyítani, ha kéri.
– Konkrétan ki kell, hogy mondja, hogy szeretnék meggyógyulni?

– Igen. Még van egy nagyon fontos szabály: mindent veled és érted, de semmit sem helyetted. Kérés nélkül semmit, de kérésre pedig kötelező. És még ott van a szabad akarat is, ami van a testnek, a léleknek és a szellemnek is. Külön-külön.

– Mit jelent konkrétan ez a szabadság?

– A szellem szabadsága elsősorban azt jelenti, hogy a Teremtőhöz vissza akar térni, lehetőleg olyan tisztán, ahogy eljött. Mert amikor a teremtés a szellemvilágban megtörténik, akkor feladattal, céllal jön le a szellem. Ez a lelket fogja tartalmazni. A mivégre vagyok a világban kérdésre azt szoktam válaszolni, hogy keresd meg a lelkedben, mert ott van kódolva, találd meg. Ha erre az útra valaki rá tud állni, akkor tényleg boldog és sikeres lesz. Sajnos nagyon kevés ember megy a lelke szerinti küldetésnek megfelelően a jó úton. Tehát mind a szellem, mind a lélek vissza akar térni a Teremtőjéhez. A test az itt marad. Ez a lenyomat a hármas dimenzióban rólunk. Ennyit hagyunk hátra. Ehhez kell annyira ragaszkodni… Egyébként egyetlenegy olyan mondatot sem ismerünk, mely a másik világ, dimenzió rosszabb voltára utalna, mint ami itt van (pl, megboldogul, jobb létre szenderül, elhagyta az árnyékvilágot) Mind arra utal, hogy valami magasabb, szebb, valami jobb dologra kell felkészülni, semmint erre a nagyon esendő és sérülékeny háromdimenziós világra.

A pszichotronikus gyógyításnak első képviselője maga Jézus volt, aki egy mintát mutatott meg az apostoloknak is, a világnak is. Aki ezen az úton tud menni és azokat a jézusi szabályokat a szeretet törvénye szerint meg tudja élni, valósítani az életében, az pontosan azokat a gyógyításokat meg is tudja csinálni. Ne feledjük, hogy a test a lélek temploma. Ezért azt óvni, vigyázni kell.

– A pszichoronikában tulajdonképpen teremtés folyik, amiről elsősorban isten jut eszünkbe. Akkor a pszichotronikában Istent „játszunk”?
– Nagyjából ugyanaz, ha nem is Istent játszunk, habár Jézus pontosan meghatározza kik vagyunk. „Az én Atyám a saját képmására teremtett titeket, úgy jöttetek elő az Atya szájából, mint a szavak, mondta, hogy legyetek, és lettetek.” Ha az Atya a saját mintájára teremtett, akkor a mi szellemünk is az Atya szellemének kivetülése, egy másolata – ha úgy tetszik. Következésképpen az is igaz, hogy szóval, Igével teremtettünk és ez a teremtés pszichotronikai értelmezésére is igaz. Tehát a gondolat, a kimondott szó teremtő ereje egyértelmű.

A teljes riport elhangzott 2008. április 17-én a Gong Rádióban. Meghallgatható itt.

 -eszme- 

Aki számára nem létezik gyógyíthatatlan betegség

 Szellemvilág

Mindenkit úgy kell szeretni, mint ahogy saját magunkat szeretjük. Ha valaki saját magát nem tudja elfogadni és szeretni, akkor senkit sem tud a Földön…

Lévai János pszichotronika tanár így mutatja be Nekünk ifj. Csontos Vilmost:
 

"Csontos Vilmos egy nagyon szerény ember… A mai pszichotronikának a megújítása, újra közkinccsé tétele az ő nevéhez fűződik, Neki köszönhető. Maga az alap, a szellem energiával történő gyógyításnak a korai szakaszát illeti, az Bratislaw Kaffkától, a Kísérleti Pszichológia című művével indult. Vilmos nagy alázattal, hatalmas tudással, és mindenek előtt a magyarságnak és Jézus útjának az ismertetésével emelte a pszichotronikát olyan szintre, hogy ma már mindenhol a világon úgy hívják őt, hogy a zselizi gyógyító, aki számára nem létezik gyógyíthatatlan betegség. Ezek ma már nem csodák. Egyszerűen azt mutatja meg, hogy mindenki képes arra, amit ő csinál, és a hozzávezető utat adja."

–  Mit jelent a pszichotronika, és Ön hogyan jutott az információkhoz, amit azóta tanítanak is? – kérdezem ifj. Csontos Vilmostól.

–  Ezeket az információkat a szlovák és cseh szakemberek már a második világháború előtt ismertették. Bardon és Kaffka könyvei már ismertek voltak, és amikor hozzájutottam ezekhez az alternatív gyógymódokat ismertető könyvekhez, igencsak meglepődtem, hogy nemcsak az orvostudomány létezik, hanem több másik alternatív gyógyító út is. A pszichotronika görög és latin szavak ötvözete, ami azt jelenti, hogy élő lélekkel, mozgó lélekkel történő gyógyítás. Én 20 éve tanítom és 30 éve gyógyítok ezzel a módszerrel. A legjobb pszichotronikusok még ma is az oroszok, ők tanították erre Hitler pszichotronikusait is. Persze nem mindenre, mert ezzel háborút is lehet nyerni…Sajnos van fekete mágia oldala is, amivel harcolni lehet, háborúkat megnyerni, de mi a fehér mágia oldalát használjuk, ami az emberiség gyógyítását szolgálja.
 

– Talán ijesztő lehet, hogy Hitler emberei is ezeket a módszereket alkalmazták. Ezek szerint már akkor is ismertek voltak és nem csak mostanában jött le az információ, hogy közkinccsé váljon?

– Ennek a gyökerei egészen Jézusig, sőt Zarathusztráig (Jézus előtt 1700 évvel élt) húzódnak, sőt egészen Egyiptomig vezethetők vissza, az egyiptomi mágus papokig. Kimutatható, hogy a magyar mágus papok is ismerhették ezeket a praktikákat. Szinte mióta létezik emberiség, ez a tudomány is létezik. Pl. a fekete mágia Istennél úgy szerepel, hogy ez a tiltott gyümölcs, ezt nem volt szabad megismerni Ádámnak és Évának. Magyar vonatkozása az, hogy a tiltott gyümölcs alanyai a bajai boszorkányok voltak, ahol Ádám és Éva megtanulta ezt a tiltott tudást és Isten megbüntette őket. Baja városának azért ez a neve, mert ott történt az emberiség baja…
 

– Vajon az Istennek tetsző dolog-e, hogy a tudás mégis az emberiség kezébe került, és ellenpólusként került-e az Ön kezébe a tudás másik oldala? Korábban, Ön előtt művelték mások is a pszichotronika fehér mágia oldalát?

– A fehér mágiát a jó emberek működtetik most is a Földön, akiket mindig az emberiség megmentésének szándéka vezérel. Úgy, ahogy Jézus is megjövendölte: nem lesznek betegségek, nem lesz halál, nem lesznek temetők, járványok. Azt mondják, hogy minket látókat, és a lelkeinket már a Mennyországban kiképeztek és az első föltámadásnál – ami most zajlik – leküldtek a Földre, mint Jézus hadseregét, hogy az egész emberiséget gyógyítsuk meg. Cseppet furcsának hangzik, talán nagyképűségnek is tűnhet, hogy mi azt mondjuk magunkról, hogy Jézus hadserege vagyunk, de…
 

– De az egész emberiség is egy kicsit nagy létszám…

– Az egész emberiség lehet Jézus hadserege, ha magában éli a szeretetet. Mit jelent ez? Azért vállaltam ezt a riportot, hogy elmondjam: ha valaki gondolatban háromszor elmondja, hogy „szeretem saját magamat, szeretem saját magamat, szeretem saját magamat”, akkor magába hívja a Mennyországot, akkor eljön a Földre a Mennyország, nem lesznek többé háborúk, betegségek, nem lesz gyilkolás. Nagyon fontos, hogy az emberek ezt tudják és ne a gyűlöletet hívják magukba, ne a haragot, hanem a szeretetet.

– Ez egyébként ennyire egyszerű volna? A világ nagy csodái ennyire egyszerűek?

– Mi bebizonyítottuk az elmúlt húsz év alatt. Kértük Jézust hogy fiatalítson meg bennünket, adjon nekünk hosszú életet, gyógyítson meg minket a bajainkból. Nagyon egyszerűnek tűntek ezek a dolgok és mindent megkaptunk Jézustól, amit kértünk tőle. Jézus a Bibliában azt mondja, hogy „kérjetek, és a Ti hitetek szerint megadatik néktek”.

– Ennyire egyszerű és ennyire bonyolult? Ennyire bonyolult szeretni és elfogadni saját magunkat?

– A háromszoros hazugság is valósággá válik, és ha valaki háromszor elismétli az önszeretetet, a hitet, vagy azt, hogy hiszek Jézusban, akkor Jézus is le fog jönni. Mert belénk jő el Jézus, és belénk jő el a szeretet. És akkor jő el a Földön a Mennyország kora. Jelenleg nagyon kevés emberben van itt a szeretet. Méréseink szerint Magyarországon kb. másfélmillió ember van, akibe a szeretet beléköltözött. Ha a riportot meghallgatják (a cikk anyaga eredetileg egy rádió felvétel volt – a szerk.), elolvassák pár ezren és magukba hívják a szeretetet, az is nagyon sokat számít, mert ezek az emberek már nem akarnak háborúzni.

– Sok ember mondja, hogy nem akar háborúzni, de a háborút éppen önmagában, önmagával kezdi. Pont az önszeretet hiánya vezet a betegségekhez is.

– Mindig Jézushoz kell visszakanyarodnunk. Jézus azt mondta „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” Itt egyértelműen megmondja, hogy mindenkit úgy kell szeretni, mint ahogy saját magunkat szeretjük. Ha valaki sajátmagát nem tudja elfogadni és szeretni, akkor senkit sem tud a Földön… A gyűlölet okozza a rákot. A harag meg a sclerosis multiplexet. Amit másoknak kívánunk, az rajtunk teljesül be.

– Úgy tűnik, hogy a pszichotronikának sok köze van a magyarsághoz.

– Mi a Nap Istennek a népe vagyunk, és a beavatottak tudhatják, hogy képesek vagyunk gyémánt fényként visszajutni az Istenhez, és képesek vagyunk ezekkel az energiákkal gyógyítani.

– Hogyan éljenek és gondolkozzanak a hétköznapi emberek, ahogy a pszichotronika és Csontos Vilmos üzeni nekik?

– Mindenki éljen a lehető legnagyobb szeretetben, szeressétek egymást, felebarátaitokat, saját magatokat, és mivel a Földön mindenki testvére egymásnak, lehet tegezni egymást, nem szükséges, hogy különleges viszonyt alakítsanak ki egymással. Csak a szeretetet szabad táplálni a Földön. Mindenki hívja magába a szeretetet!

Megjegyzés: A teljes riport elhangzott 2008. április 17-én a Gong Rádióban, amely meghallgatható itt.

–eszme- 

A halott apa meglátogatta kislánya megmentőjét

 Szellemvilág

Kenny Johnson seattle-i lakos megmentette egy 3 éves kislány életét, amikor kihúzta az égő autóroncsból, de az édesapján már nem tudott segíteni. Ugyan az apuka a kórházba szállítást követően meghalt, később mégis meglátogatta Kenny-t.

Kenny Johnson nem mindennapi lélekjelenlétről adott tanúbizonyságot, amikor a baleset utáni másodpercekben bemászott a három méteres lángokkal égő roncsba, hogy megmentse a bennrekedt kislányt és édesapját.

„Ugyan többen is a helyszínre siettek, de senki sem merte a lángok miatt megközelíteni a roncsot – mindenki mintha lefagyott volna” – emlékszik vissza Johnson. Amikor megközelítette a lángoló autót, átfutott az agyán hogy felrobbanhat miközben Ő is bent tartózkodik, de azzal nyugtatta magát, hogy ha így történik, akkor jó cselekedetéért cserébe biztosan egyenesen a mennybe jut.

Kenny Johnson

A tűz ropogásán keresztül is tisztán hallotta a kislány sírását, és végül sikeresen kimentette a 3 éves Anna Kotowicz-et, aki egy törött kézzel és néhány horzsolással szerencsésen megúszta a balesetet. Apukája, a 37 éves Andy Kotowicz épp a bölcsödéből vitte haza a gyereket amikor a szerencsétlenség történt. Az édesapa, aki egy lemezkiadó cégnél dolgozott, három nappal később a Harborview Medical Center kórházban meghalt.

A szemtanúk beszámolója szerint az autó majdnem másfél méteresre zsugorodott az ütközés során, az eleje teljesen összepréselődött, és a hátsó ülés a benne ülő kislánnyal együtt előrenyomódott.

Kenny az utasoldalon levő ajtót kiszakítva beugrott az autóba. Elmondta, hogy néhány másodpercig mindent lassított felvételben látott: nem hallott hangokat, és nem érzett szagokat sem. Kioldotta a kislány biztonsági övét, majd a vállára vetve biztonságba helyezte egy, a közelben álló nőnek átadva.

A baleset után napok teltek el, és Johnson visszatért a rendes kerékvágásba, hétköznapi életéhez, négy nappal később reggel 6 órakor azonban egy rendkívüli élménynek volt részese:
„Feleségem mellettem feküdt az ágyban. Aludt. Minden olyan volt mint máskor” – mondta Johnson. „És akkor ott állt ez az ember az ágyam mellett. Azt mondta hogy segítségre van szüksége néhány dologban. Mondtam, hogy rendben.”

„Bár életemben csak egyszer láttam, és akkor sem normális állapotban, tudom, hogy Ő volt (Andy Kotowicz). Azt mondta, hogy egy üzenetet szeretne Velem küldeni a feleségének és a lányának, de hogy mit azt az ügy magántermészetéből adódóan nem mondhatom el. Ugyanakkor arra is megkért, hogy a munkatársainak is mondjam el hogy ne legyenek mérgesek a sofőrre aki a tragédiát okozta. Ez volt számukra az üzenete.”

Johnson elmesélte, hogy később megkereste a lemezkiadó weboldalát, ahol egy emlékfotót talált Kotowicz-ről. Felismerte benne az embert, aki az ágya mellett állt. Ezután felkereste a céget, ahol találkozott Andy munkatársaival és átadta számukra az elhunyt üzenetét.

The Seattle Timeswww.seattletimes.com