Ukrán Magyar párhuzam

Ukrán Magyar párhuzam

Tallózás a nemzeti hírhálóban

A végső cél természetesen a teljes gazdasági kifosztás mellett, a morál, a nemzeti identitás lerombolása

2012. augusztus 14. 13:40
Hunhír.info

A magyarellenes erők folyamatosan felszínen akarják tartani a magyar háborús bűnösség és a mai „fenyegető magyar szélsőjobb” közötti történeti ív hamis mítoszát. Természetesen, ha valaki elméletileg háborús bűnös, a vonatkozó törvények szerint felelősségre vonható, de többnyire a tényleges felelősök már régen bűnhődtek.

A legújabb, Csatáry-ügy is ezt szolgálja. Feletteseit már 1945 után elítélték, ő egy beosztott parancsnok volt. Az időzítés tehát nem véletlen. Egyébként, ha a kassai gettó beosztott parancsnokként felelősség terhelheti, az akkori tragikus történelmi helyzetből és beosztott jogállásából fakadhat. Természetesem ilyenkor beindul a hazugság gépezete, mint korábban. Talán emlékszünk a visszatérő mozzanatokra: korbács, az akkor pár éves szemtanúk, mint Képíró Sándor esetében. Itt a leginkább figyelemre méltó megállapítás, az egyik kereskedelmi tv közlésében a fagyos föld kézzel történő kiásatása a foglyokkal. Április-május-júniusban… Szaktörténészeknek kell megállapítani a tényállást. Egyébként egy precedenst jelentő, megközelítőleg hasonló tényállást felszínre hozó esetben, a 90-es években a kanadai bíróság felmentett egy a kanadai zsidók által feljelentett szegedi csendőrtisztet, Finta Imrét. Az viszont a felfogást minősíti, hogy magyar szervek, sajtó jogszerűnek fogadnak el egy az 1948-as, élesen magyarellenes Csehszlovákiában hozott ítéletet.

A rendszerváltásként aposztrofált groteszk tragikomédia mintegy 22 éve alatt a magyarság nemzeti tulajdona jelentős részét elveszítette, gazdasága nagy részét az ellenérdekelt körök megszerezték, vagy leépítették, a komprádor hazai „elitek” valamint a nemzetközi és hazai bankárkaszt kártyaadósságainak kifizetésére kényszerült.A nemzetközi globalizációs, libertáriánus és szabadkőműves körök hazai képviseletét megjelenítő álbaloldali és liberális politikai erők a gazdasági kifosztás mellett meghatározó céljuknak a nemzeti önbecsülésünk, történelmi-kulturális identitástudatunk lerombolását tűzték ki céljukul. Nyilvánvaló, hogy egy önbecsülésétől, tartásától, hazaszeretetétől, biztonságérzetétől, az alapvető morális értékektől megfosztott, biomasszaként kezelt tömeget könnyen alá tudnak rendelni gyarmatosító céljaiknak. E célra kiterjedt oktatási-, média-propagandagépezetet működtetnek. Szellemi lakájaik jövedelme természetesen jelentősen meghaladja a becsületes, nehéz szellemi, technikai, fizikai munkából élő honfitársainkét.

Két éve, de különösen az utóbbi hetekben érezhetően felerősödött az 1990 óta tartó kultúrharc, a jelképháború Magyarország, nemzeti értékeink ellen.

A nyugodtan kimondhatóan, belső ellenségeink hangja, hátsó motivációi, indíttatása egyértelműen kitapintható. A demokrácia, az emberi jogok természetesen biztosítottak, működnek hazánkban, ugyanakkor erőltetett, túlhangsúlyozott követelésük mögött érzékelhetőek, kitapinthatóak a deviáns törekvések és az idegen faji extrémizmusok romboló szándékai. A végső cél természetesen a teljes gazdasági kifosztás mellett, a morál, a nemzeti identitás lerombolása.
Az említett idegen–mondjuk ki provokált és mesterségesen keltett zsidó és cigány–faji extrémizmusokat valamint az utóbbi esetben bűnözői szubkultúrákat nem bírálhatja senki Magyarországon, mert akkor fajgyűlölő. (Nyilvánvalóan a mai ország területén csak ezek az etnikai extrémizmusok létezhetnek, pánszlávizmus, Volksbund-ideológia, vagy az uszító ortodox pópák keltette román sovinizmus már nem).

Nagyon örülnék, ha valaki a formális logika alapján le tudná vezetni, mi abban a fajgyűlölet, ha egy demokráciában, bizonyos etnikai vagy vallási csoportok egyes rétegei, vagy a hozzájuk tartozó személyek történelmi szerepe, vagy jelenlegi tevékenysége valamely okból kifolyólag kritika célpontjai lesznek? Ugyanis ez nem az adott csoport egésze elleni gyűlöletkeltés.
Ilyen alapon németellenes, aki mondjuk a Volksbund, a II. világháború alatt szerepét negatívan értékeli? Görögellenes, aki esetleg nemtetszésének ad hangot a görög menekültek 1956 alatti viselkedése miatt? (Ellenpélda is volt) Vagy Vietnám-ellenes, aki a hazánkban tisztességesen élő vietnamiak mellett előfordult egyes marihuána-termelők láttára nem kezdi rögtön gajdolni, hogy „szabad élet, szabad madár...?”

Néhány éve egy társadalomismeret tankönyvből kivették, hogy Dózsa Györgyöt cigányokkal végeztették ki. Érdekes lenne megtudni, miben minősíti ez, a Szerémi György Jagelló-kori történetírótól átvett tény ma a rendkívül sokrétű: az értékes művészektől, a becsületesen dolgozó munkásokon, értelmiségeken át a bűnözői szubkulturális közegben élőkig a magyarországi cigányságot?

A cigányproblémáról itt csak annyit, hogy a konfliktus nem magyarok és cigányok közt van, hanem a becsületes emberek és a deviáns szubkultúrák között. A törzsi liberálisok ezt nem akarják megérteni... Úgy tűnik még a kereszténydemokraták sem.

A történelem mélyebb rétegeibe lépve, az talán kun-ellenes, ha valaki megemlíti, hogy a tatárjárás előestéjén a kunok cserben hagyták, elárulták IV. Bélát? Esetleg „antikumanizmus” monitoring szervezetet hoznának létre? Ugye jó vicc lenne?

Nyilvánvaló tehát, a „liberális demokrácia” bajnokai azok, akik nem ismerik és nem is gyakorolják sem a liberalizmust, sem a demokráciát...

Ma is érvényes Tisza István mintegy száz éve leírt gondolata, miszerint a felelős magyar politikának a gondolkodás szabadságát kell megvédeni a „szabadgondolkodók” ellen. Akikből az elmúlt 22 évben is volt bőven, szinte mindegyik pártban... Visszatérésük folyamatos.

Mindezekkel szemben, újra visszatérő értékeink folyamatos támadások céltáblájává válnak.
Horthy Miklós Kerekiben állított szobrát a Dániel Péter ügyvéd vörösre festi. Dániel primitív jelszavai azon a szellemi színvonalon vannak, mint ha ezt 1955-ben, vagy 65-ben egy ávós ötéves fia mondaná. A gyurcsányi DK ifjú aktivistái, a főnökükhöz méltó ostoba, arcátlan tettre ragadtatják magukat, a Kormányzó csókakői szobrát akarták sértő, ostoba felirataikkal teleaggatni. Úgy látszik, ezeknek az embereknek az agyáig nem jutnak el a már nagyon sokszor leírt, elhangzott érvek.

Ha a weimari köztársaság miniszterelnöke Walther Rathenau a 20-as években a barbárok vertikális inváziójáról beszélt, akkor ma hazánkban az ostoba és nemzetgyalázó emberek folyamatos, vertikális inváziójáról beszélhetünk.

Ezek a szerencsétlen emberek nem akarják, vagy nem tudják tudomásul venni hazánk rendkívül nehéz geopolitikai viszonyait, a sikeres revíziót követő, a geopolitikai helyzetből következő belekényszerülést a titánok küzdelmébe. Nem akarják, és nem képesek felfogni, hogy a magyar kormányzat, külügyminisztérium és Kállay Miklós kormányfő 1942 decemberében, majd 1943 áprilisában elutasították Hitler deportálási igényeit.

Elfelejtik, vagy nem tudják, hogy Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök, Nagybaczoni-Nagy Vilmos és utóda Csatay Lajos honvédelmi miniszterek mennyit tettek a zsidók védelmében.

Úgy látszik, arról sem tudnak, hogy 1944 július 6-án Horthy Miklós a Koszorús Ferenc ezredes vezette esztergomi páncéloshadosztály és a testőrség igénybevételével hárította el a budapesti zsidók deportálására irányuló akciót, a Gestapo budapesti jelenléte, a magyar főváros körül állomásozó több SS és Wehrmacht hadosztály mellett. Csak zárójelben említendő, hogy Károlyi, Jászi, Linder 1918 őszén összehasonlíthatatlanul gyengébb román és cseh erőkkel szemben nem vállalták az ellenállást. Naiv, téves helyzetértelmezésük részbeni, de nem kizárólagos oka Trianonnak.

Remek ötlet Köves Slomó felvetése, induljon konzultáció az antiszemitizmusról, a zsidóság történelmi szerepéről. Szerintem sokan várnánk óriási izgalommal a zsidóság történelmi szerepéről elhangzó vitákat: Eszter könyvétől, Tacituson, Nagy-Theodosius császáron, Moses Maimonidésig bizonyára érdekes érvek ütközhetnének.

A tisztelt Köves rabbi úr álláspontja, érvelése bizonyára különösen érdekes lehet az orosz bolsevizmus, a sztálini rendszer és a CSEKA zsidó főszereplői kapcsán is.

Egyszerűen nevetséges és elfogadhatatlan, hogy Izrael nagykövetsége megpróbál magyar identitást érintő kérdésekbe beavatkozni. Akárcsak a hazai álbaloldali és liberális körök, a Teleki-szobor vita kapcsán mintegy nyolc éve felkavart hisztériája kapcsán itt is belső ellentmondások érzékelhetőek. Teleki, akárcsak Horthy Miklós védte a hazai zsidókat, befogadták a lengyeleket, ennek ellenére célkeresztbe kerülnek. Csak azt nem lehet megérteni, a cionisták miért nem szólnak egy szót sem példaként az ukrán nacionalista vezető, Sztyepan Bandera kultusza ellen, aki esetleg összefüggésbe hozható a szláv tömegeknek, milíciáknak a sztálini rendszer iránti gyűlöletéből fakadó zsidóellenes pogromjaival.

Ismereteim szerint nem tiltakoztak Churchill brit kormányfő budapesti szobra ellen sem, pedig közismert, hogy az etnikai egyensúly miatt nem engedte be Brit-Palesztinába a zsidókat. Teleki védte a hazai zsidóságot, befogadta a menekülteket. Miféle mérce ez? Nyírő Józsefet pedig a korabeli magyar zsidó kritika sem minősítette antiszemitának. Egy szót sem hallottam Stefanik csehszlovák tábornok, a szarvasi gimnáziumban, egykori iskolájában elhelyezett szobra ellen. Talán nem mindenki előtt ismert, hogy Stefanik hadügyminiszter csehszlovák légiósai a Magyar Vörös Hadsereg sikertelen, 1919 május 1-i komáromi támadását követően elfogott, már nem harcoló magyar fiatalokat, köztük zsidókat öltek meg.

Úgy tűnik, a sajnálatos zsidó sérelmeket, veszteségeket csak Magyarország ellen lehet fordítani. Ez körülbelül olyan, mint mikor a pártállam alatt, de későbbekben is, az 1919-es kommün pár száz főnyi, „fehérterrornak” minősített veszteségét csak az ellenforradalomnak tulajdonították, holott mintegy fele a román, cseh és SHS hadsereghez köthető. Talán azért, mert az októberi forradalom vezetői az ő védelmüket élvezték?

Az USA hazánkat bíráló 50 képviselője, vagy Izrael nagykövetsége nem gondolják, nem feltételezik azt, hogy más Horthy-képet kellene kialakítani?

Mindannak tükrében, hogy példaként ismerté vált a brit Foreign Office útján, a nemzetközi zsidó szervezetek által, a magyar kormányhoz intézett kérés, a Magyarországon biztonságban élő zsidók érdekében 1943 decemberében, hogy a Kállay-kormány ne élezze a viszonyt Németországgal.
Tudják, hogy Csatay Lajos honvédelmi miniszter mintegy 125000 zsidó férfit vont ki a deportálás hatálya alól 1944 tavaszán, az MKH 210-ről 575-re emelt munkaszolgálatos zászlóaljaiba? Tudják, hogy a fentiekben említett, 1944 július 6-i akció révén majd negyedmillió budapesti zsidó kerülte el a deportálást? Támogatták volna a Horthy–család portugáliai építési vállalkozásait a Weisch, Chorin, Goldberger családok, ha felelősnek látták volna a magyar zsidóság tragédiájáért?

Nyilvánvalóan a különféle statisztikák, vagy a Jad Vashem Intézet által is korábban közölt, különféle okok miatt bekövetkezett 200000-331000 fő közötti magyar zsidó veszteség is tragikus, és meg kell hajolnunk az áldozatok emléke előtt, azonban képtelenség 600000 áldozatról beszélni, mikor hazánkban 100000, Izraelben 250000 a magyar zsidók létszáma, további százezrek, vagy leszármazottaik élhetnek Nyugat-Európában, Észak-Amerikában és a világ más pontjain. Az 1941-es határok között 750000 zsidó élhetett.

Zárójelben, de azért az igazsághoz híven meg kell említeni, hogy a holokauszt-kutató, vagy zsidó szerzőknek (Götz Aly, Christian Gerlach) műve szerint is 1944 nyarán a hazai munkaerőgondok miatt Szálasi Ferenc is ellenezte a deportálást. Sok embert segített, mentett meg Kemény Gábor külügyminiszter is, különféle védettségek, kedvezmények kiadásával.

Egyébként teljesen ostoba, káros az erőltetett, provokált, a lényegében a romboló külső érdekeket szolgáló magyar-zsidó szembeállítás. A reformkor magyar zsidósága felzárkózott a magyar állameszméhez. 1848 tavaszán a magyar hitközségek vezetői nyilatkozatban szögezték le:”Magyarok vagyunk, és nem zsidók, nem külön nemzetbeliek, mert mi csak akkor vagyunk külön vallásfelekezet, midőn imaházainkban köszönetünket, és legbelsőbb hálánkat intézzük a Mindenhatóhoz, a hazára és reánk kiosztott kegyelméért, de az élet minden egyéb viszonyaiban honfiak, csak magyarok vagyunk.”

A dualizmus korában–akárcsak a későbbiekben is–a magyar zsidóság számos kitűnő gyáriparossal, művésszel, tudóssal, irodalmárral, építésszel, sportolóval gazdagította hazánkat, akik identitásunk részei, nemzeti büszkeségeink. Az első világháborúban a zsidó katonák hősiesen küzdöttek hazánkért.

Azonban az 1867 után beáramlott tömegek bizonyos része nem tudott alkalmazkodni, felzárkózni a magyar állameszméhez.

Egyesek a rosszul értelmezett talmudi előírásaik miatt gátlástalanul viszonyultak a befogadó többséghez, mint Krúdy is leírta, számos bűncselekményt követtek el. A leánykereskedelmet példaként magukat kaftánosnak nevező társaságok irányították. Természetesen a törvény tiltotta az emberölést, így nem vallási-rituális indokból, de Solymosi Eszter megölését valószínűsíthetően az eszlári sakterek követték el–bizonyára primitív indulati cselekmény, bosszúállás történhetett. Természetesen negatív, bűnözői viselkedésformák a korszak magyarjai, de az ország más nemzetiségei között is előfordultak.
Viszont felháborító és ostoba dolog lenne bármely oldalról közös nevezőre hozni az említett aljas és primitív emberekkel példaként a korszak nagy költőjét és katonáját: Kiss Józsefet és Hazai Samut. Természetesen minden korszakban találhatunk hasonló párhuzamokat.

A Tolnai-világtörténetben olvashatunk egy Zenoch Róza nevű, galíciai zsidó kislányról, aki súlyosan megsérült, mikor az első világháborúban vizet hordott a frontvonalban harcoló honvédeknek. Vessük egybe ezt az önfeláldozó magatartást a Galilei-kör, a polgári radikálisok, az 1918 őszi fővárosi sajtó, kabaré az összeomlást, a forradalmat egyengető tevékenységével!
A magyarországi zsidóság baloldali, polgári radikális, a magyar állameszméhez felzárkózni képtelen rétegei is szerepet játszottak a magyar államiság és integritás 1918-19-ben történt lerombolásában. Természetesen nem csak ők jelentették az akkori magyar zsidóságot.

Mikor a századelőn Herzl Tivadar meghívta Heltai Jenőt, hogy dolgozzon neki a cionista mozgalomban, ő elhárította, azzal, hogy magyarnak érzi magát. Ma a választás az érintetteken múlik...

A zsidó Farkas-Wolfner Pál, a Nemzeti Munkapárt képviselője a világháború utolsó hónapjaiban, 1918 nyarán ki akarta hazánkból toloncoltatni a galíciai árdrágítókat. Ez a rosszul értelmezett faji-vallási összetartozáson, elfogultságon túlmutató felvetés, a méltányosság, a törvényesség és az emberség tette volt.

Természetesen, a magyar zsidóság 1944-es veszteségei, tragédiája, százezrek halála, további százezrek távozása az országból, majd a négy évtizedes kommunizmus új helyzetet teremtett.

Mindennek ellenére, a magyarság történelmére, jelenére szórt, a bűnpártolás és a nemzetárulás pártjai, vagyis a DK és SZDSZ színvonalán álló hazug rágalmakat, az identitásunkat romboló, bárhonnan érkező megnyilvánulásokat azonnal és a leghatározottabban el kell utasítani.
Magyarország kulturális, történeti önmeghatározását, értékeit se a Francia Nagykelet, se az ADL/Rágalmazásellenes Liga/, se a Bnai Brith/A Szövetség fiai/ ne akarják befolyásolni!

Kormányfőnk is, Strasbourgban nyugodtan a fenébe küldhette volna a gesztikuláló, pedofil, volt anarchista Cohn-Benditet. Esetleg olyan érvvel, hogy ha a francia demokrácia, de Gaulle 1968-ban visszaszorította az anarchista ámokfutást, erre a magyarok is képesek…
Csak aki nagyon naiv, az nem láthatja az összefüggést a brit The Sun bulvárlap felvetése és a magyar államfő izraeli útja között.

A magyarellenes erők folyamatosan felszínen akarják tartani a magyar háborús bűnösség és a mai „fenyegető magyar szélsőjobb” közötti történeti ív hamis mítoszát. Természetesen, ha valaki elméletileg háborús bűnös, a vonatkozó törvények szerint felelősségre vonható, de többnyire a tényleges felelősök már régen bűnhődtek. A legújabb, Csatáry-ügy is ezt szolgálja. Feletteseit már 1945 után elítélték, ő egy beosztott parancsnok volt. Az időzítés tehát nem véletlen. Egyébként, ha a kassai gettó beosztott parancsnokként felelősség terhelheti, az akkori tragikus történelmi helyzetből és beosztott jogállásából fakadhat. Természetesem ilyenkor beindul a hazugság gépezete, mint korábban. Talán emlékszünk a visszatérő mozzanatokra: korbács, az akkor pár éves szemtanúk, mint Képíró Sándor esetében. Itt a leginkább figyelemre méltó megállapítás, az egyik kereskedelmi tv közlésében a fagyos föld kézzel történő kiásatása a foglyokkal. Április-május-júniusban…Szaktörténészeknek kell megállapítani a tényállást. Egyébként egy precedenst jelentő, megközelítőleg hasonló tényállást felszínre hozó esetben, a 90-es években a kanadai bíróság felmentett egy a kanadai zsidók által feljelentett szegedi csendőrtisztet, Finta Imrét. Az viszont a felfogást minősíti, hogy magyar szervek, sajtó jogszerűnek fogadnak el egy az 1948-as, élesen magyarellenes Csehszlovákiában hozott ítéletet.

Az eljárást követelő franciák is példaként kutakodhatnának az algériai szabadságharc egymillió áldozata felelősei iránt. A brit bulvárlap pedig kereshetné Drezda elpusztítóit. Esetleg hasonló jogi helyzetként-tényállásként kereshetné a 8. Brit hadsereg azon beosztott tisztjeit, vagy katonáit, akik cinikusan átadták az Alexander Lohr tábornok vezette multietnikus (német, horvát, olasz, bosnyák, kozák, kaukázusi) „E” hadseregcsoport 250000, magát megadó katonáját Tito, Kardelj, Pijade halálgépezetének. A hadifoglyok fele-harmada meghalt a kíméletlen bánásmód, vagy a kivégzések következtében.

Mindenképp meg kell jegyezni, Áder János izraeli útja során, a Raul Wallenberg megemlékezés kapcsán elhangzott beszéde meglehetősen defenzív volt. Antall József mintegy két évtizede Izraelben még utalt a Kormányzó, valamint a Kállay-kormány, az akkori világpolitika élvonalát jelentő személyiségei: Nagybaczoni-Nagy Vilmos és Keresztes-Fischer Ferenc zsidókat mentő tevékenységére. Önkéntelenül merül fel a kérdés, most a hasonló utalások, érvek miért maradtak el?

Szintén nehezen értelmezhető a zsidó- és cigányellenes kritikára irányuló, a kormányfő által meghirdetett zéró tolerancia. Izraelben, a szólásszabadság jegyében a különféle zsidó érdekcsoportok jóval élesebb hangon érintkeznek...

Az előbbiekhez visszatérve egyébként, a hazánkban zajló jelképháború természetesen nem lehet megoldás, csak indulatokat szíthat. Nyilvánvaló, hogy a heccelési célú ellenreakciók, mint a Wallenberg szobor, vagy a Duna-parti emlékmű korábbi megsértése, az esetleges temetői rongálások (ha nem a sírköves érdekeltségből erednek) is elfogadhatatlanok, kifejezetten károsak.

Érvekre van szükség. Az érveknek a lehetőség szerint tárgyilagosan, kölcsönösen a tisztelet hangnemében kell elhangzaniuk. Itt jó néhány példát felhozhatnánk. Pár éve a kitűnő egyéniség, Kabos László művész úr saját, és az erdélyi bevonulásban részt vett édesapja magyarságáról nyilatkozott valamelyik televízióban. E megnyilvánulást egy gátlástalan, műsorvezetés akarta megfordítani, átértelmezni.

Véleményem szerint idős emberhez csak tisztelettel, vagy sehogy se szóljunk. Pár éve a kecskeméti Népi Iparművészeti Múzeumban Fejtő Ferenc előadását meghallgatva kedvem lett volna megkérdezni, miért támadja a Horthy-rendszert, mikor saját közlése szerint is nyugodtan tarthatott előadást a szovjet irodalomról az MSZDP rendezvényein a 30-as években? Azt is megkérdeztem volna, milyen szociáldemokrata az, aki kijelenti, hogy az „állam bácsi” nem köteles minden polgárát segíteni. Inkább az itt hemzsegő ifjú szocialistákkal vitatkoztam, aki közül némelyek páratlan kreténségeket hordtak össze.

Ha így történt, helyteleníthető a Schweitzer József nyugalmazott főrabbi utcai megsértése. Legfeljebb annyit illene mondani neki: Kedves Józsi bácsi, ön a teológia nemzetközileg tisztelt, elismert képviselője. Mint a szellem emberét kérjük, maradjon hű az igazsághoz, legyen tárgyilagos a magyar múlthoz! Esetleg idézni a Példabeszédek könyvét: „Az irgalom és az igazság soha el ne hagyjon!”

Nyilvánvalóan a DK gátlástalan fiatal aktivistáival, vagy a Csatáry Lászlót provokáló arcátlan Zuroff-aktivistákkal, vagy Dániellel más hangot kell megütni.

Mikor a nemzet öncélúságban gondolkodó kormányfőnk, Gömbös Gyula 1932 október 16-án, a parlamentben kijelentette:” A magyar zsidóságnak azt a részét, mely sorsközösséget vállal a nemzettel testvéremnek tekintem”, a perspektivikus együttműködés lehetőségét vázolta fel.

Nyilvánvaló módon a következő évtizedek kényszerpályái, a külső hatások, és a miattuk bekövetkezett tragédiák más irályt adtak a folyamatoknak.

Mindennek ellenére a volt kormányfő által felvetett közeledés és szolidaritás az egyedüli lehetőség. Végezetül talán mindenkinek Marcus Aurelius gondolatát javasolnám megfontolásra:”

Aki igazságtalan, az bűnt követ el...” Bárkivel szemben.

Károlyfalvi József

Az ismert szoci politikus ex-barátnőjénél úgy álltak otthon a tízmilliók, mint másnál a lekváros üvegek

2014. március 09. 11:41
Hunhír.info

Évekkel ezelőtt egy ismert szocialista politikus barátnője volt a Ruttner György elleni eljárás egyik sértettje. Az asszony feljelentésében azt állítja: közel 90 milliót adott ő és férje az ügyvédnek ingatlanvásárlásra, amivel a védő nem számolt el.

• Ruttner Györgyöt évtizedek óta ismerem, de sosem volt vele, mint büntető ügyvéddel kapcsolatom. Az üzleti ügyeinket intézte, szerződéseinket készítette. Ruttner keresett meg engem 2011-ben. Azt mondta, tudja, hogy meg szeretném vásárolni az önkormányzati tulajdonban lévő üzletemet, és segít nekem ebben – emlékezett az asszony, aki nem járult hozzá a neve közléséhez.
  
  – Emellett felajánlotta, hogy egy másik kerületben, ahol szintén jó kapcsolatai vannak, segít befektetési céllal más önkormányzati ingatlanokat is vásárolni. Összesen több mint kilencvenmillió forinttal tartozik nekünk Ruttner. Anyagilag teljesen tönkretett engem és az egész családomat is – tette hozzá az üzletasszony.
  
  A Budapesti Nyomozó Ügyészség decemberben jelentős értékre elkövetett sikkasztás, ügyvédi visszaélés, hamis tanúzásra felhívás és más bűncselekmények miatt vádat emelt a sztárügyvéd ellen. Tették ezt annak ellenére, hogy közben Ruttner feljelentői egy rablási ügy gyanúsítottjai lettek.
  
  Januárban azonban újabb négy feljelentés érkezett az ügyvéd ellen. Az egyik az üzletasszonyé volt, aki egykor évekig egy szocialista politikus barátnője volt, azóta azonban férjhez ment, boldog házasságban él. Szavai szerint egészen 2013 decemberéig bízott benne, hogy visszakapja a pénzét.
  
  – Mi is megsajnáltuk. Hittünk neki, hogy uzsorások hálójába került. Azt mondta, hogy megvan a pénzünk, de a botrány kirobbanása miatt várnunk kell egy évet, hogy visszakapjuk. Ekkor már szó nem volt arról, hogy sikerül megvennünk az üzletet. Azt mondta, egy nagyobb munkájából állni tudja majd a tartozását.
  
  Írtunk egy hivatalos szerződést, ebben ő elismerte, hogy kilencvenmillió forinttal tartozik nekünk, de decemberben hiába kértük, nem kaptuk vissza a pénzt - folytatta a nő, aki állítja: férjével közös vagyonából fizetett a jogásznak, ez magyarázza, hogy a történtek után a házaspár együtt tett feljelentést a Budapesti Nyomozó Ügyészségen.
  
  A jogászt pénteken házi őrizetbe helyezte a Budai Központi Kerületi Bíróság. A jogszabályok értelmében a kényszerintézkedés miatt felfüggeszti a kamara az ügyvédkedés alól.
  
  Bors
  
  Hát igen, az ismert szocialista politikus szerette az üzletasszonyok társaságát. Ugye, Laci bácsi?

Vérvád? Íme az igazság róla!

2014. március 05. 16:22
Ifj. Tompó László - Hunhír.info

Amint a Mazsihisz honlapján olvasható, március 8-án Kende Tamás történész tart előadást a lágymányosi Bét Sálom zsinagógában e tárgyban, tekintettel arra, hogy szerinte a vérvád hallatán „Magyarországon a legtöbb embernek Solymosi Eszter, Tiszaeszlár, az antiszemita izgatás jut eszébe, főleg annak a fényében, hogy még a rendszerváltozás utáni demokratikus Országgyűlésben is beszéltek még erről az esetről”.

Kíváncsian várjuk a nevezett előadását, amelynek megtartásához segítségül az alábbiakban újfent összegezzük, e tárgyban mi is az igazság?

Krisztus keresztáldozatáig a bűnök kiengeszteléséül nemcsak állatáldozatok voltak (ilyenkor az áldozatot bemutató pap kezét az állatra tette, majd elvágta torkát, és vérét vagy egy edénybe fogta föl, vagy az oltárra öntötte (3 Móz 1, 4.), majd testét feldarabolta és elégette (Bangha Béla SJ (szerk.): Katolikus Lexikon, 1931), hanem emberáldozatok (főleg Főniciában), mi több, égőáldozatok is. Innen a ma oly sokat emlegetett holocaust kifejezés eredeti értelme, ugyanis eredetileg („holocaustum”) Isten tetszésére bemutatott „egészen elégő áldozat”-ot jelentett.

A leginkább az ószövetségi könyvekből ismert áldozati rítusokat azonban Krisztus keresztáldozata, a leölt Bárány vére eltörölte mindörökre. Az így értelmüket veszített szertartásokhoz (gondoljunk csak a ma is űzött kóser vágásra!) azonban továbbra is ragaszkodott a zsidóság. Krisztus istenségét elvetették, amiért nem politikai messiásként lépett fel, hogy őket világuralomhoz juttassa. Megszűnt számukra a templom, vagyis az áldozat bemutatására szentelt hely, így csak zsinagógájuk maradt, változatlan szertartásaikkal, telve Krisztus és követői gyűlöletével, a „rosszaság és gonoszság kovászá”-val (1 Kor 5, 7-8.). Gyűlöletük olyannyira megmaradt, hogy például a Katolikus Egyházba befurakodott huszadik századi követőik azt is elérték a II. Vatikáni Zsinaton (a zsidó és szabadkőműves Annibale Bugnini javaslatára), hogy az új misekönyvből kimaradt a hagyományos Római Misekönyvben(Dr. Szunyogh-Xavér Ferenc OSB (ford.): Magyar-Latin Misszálé, 1933) szereplő nagypénteki könyörgések egyike, nehogy megsértsük érzékenységüket azzal, hogy bűnükre rámutatunk:

„Omnipotens sempitérne Deus, qui étiam judáicam perfidiam a tua misericórdia non repéllis: exáudi preces nostras, quas pro illius pópuli obcaecatióne deférimus; ut, ágnita veritátis tuae luce, quae Christus est, a suis ténebris eruántur.”

Magyarul:

„Mindenható örök Isten, ki a hűtelen zsidóktól sem tagadod meg irgalmasságodat, hallgasd meg könyörgéseinket, melyeket e nép vakságának elhárításáért neked fölajánlunk, hogy megismerve igazságodnak világát, Krisztust, kibontakozzanak a sötétségből.”

Krisztus az egyetlen engesztelő áldozat

A keresztény tanítás tehát elvált a politikai messiást váró, vagyis őket a földkerekség uraivá tevő zsidókétól, akik mindmáig nem ismerik az egyetlen engesztelő áldozatot, Jézus Krisztusét, éspedig olyannyira nem, hogy Mosé bar Majemon spanyolországi rabbi a XII. század végén leszögezte: a Teremtő testetlen, vagyis nincs megtestesülés (incarnatio), és Mózes helyébe nem léphet az Evangélium. (Luzsénszky Alfonz: A zsidó nép bűnei, 1941)

Kérdés, mégis van-e és ha igen milyen konkrét alapja az általuk elkövetett „vérgyilkosság”-oknak, más szóval „rituális gyilkosság”-oknak? A válasz a fentiek alapján kézenfekvő: a Talmud tanítása, miszerint csak a zsidó a teljes értékű ember, míg a nem zsidó (a „gój”) – különösen, ha keresztény – tisztátalan, kifosztható, sőt megölhető. „A Talmud az „idegen kultusz”(Aboda zara) című traktátus 26b. lapján a Tosephothban (adalék) így szól: „A gójok legjobbikát öld meg.” (Tob sebaggoim harog.)” A Talmud-kommentárok szerint továbbá a felnőtt – 18 év feletti – házas nők megrontása ugyan törvénytelen, de törvényen kívül (titokban) elkövetve már nem az, akárcsak a rabbik kisgyermekekkel való nemi aktusa. (Minderről részletesebben beszámol a Jewish Encyclopedia, vagy Ted Pike dokumentumfilmje(A másik Izrael), illetve David Duke történész magyarul is olvasható könyve (Zsidó szupremácizmus. A zsidókérdés amerikai szemmel).

Mikor rontanák meg leginkább a nem zsidókat, ha nem a megváltás fő ünnepe, húsvétvasárnap körül? Számukra Krisztus élete, de különösen is kereszthalála és feltámadása botrány. Miért? Válaszul elég a zsidóság mibenlétét kutató szerzőikhez fordulnunk (Karl Marx-Mordechaj, Werner Sombart, Giovanni Papini, Otto Weininger, Fejér Lajos), akik rámutattak arra, hogy a zsidóság valójában nem vallás, hanem faj, amely nem ismer Istent, túlvilágot, természetfelettiséget, művészi egyéniséget, hanem csak önimádatot. Istene a pénz (Marx), amellyel a gazdasági élet kizárólagos irányítására törekszik világszerte (Werner Sombart), minden más vallás – elsősorban a kereszténység – eszményeinek tudatos tagadásával (Giovanni Papini), talmudi tanaitól való elszakadni nem tudásával, amiért képtelen beolvadni (asszimilálódni) más nemzetek közé, velük sorsközösséget vállalni (Fejér Lajos), amiért mindenhol és mindenkor idegenek, ami lelki ziláltságukat, konfliktuskereső- és teremtő helyzetüket erősíti, így nem véletlen, ha állandóan véres összeütközésekre került sor a történelemben köztük és az őket befogadó népek között.

A liberális történészek mindmáig antiszemita uszításnak és vádaskodásnak tekintik a zsidó rituális gyilkosságok tényként való megállapítását. Azt állítják, hogy ilyenek sohasem voltak, hanem azokat csak a zsidók gazdasági, szellemi, politikai terjeszkedését megakadályozni akaró, gazdagságukra irigy társadalmak terjesztették. A zsidó rituális emberölésekről többnyire katolikus teológusok, történészek írta, általunk is idézett könyveket fércműveknek tartják, és ahelyett, hogy tartalmukat megcáfolnák, mindmáig elhallgattatják őket.

Megtörtént rituális gyilkosságok

Martin Konrad paderborni püspök, aki módszeresen tanulmányozta a zsidó rituális gyilkosságokat, megállapította, hogy „a zsidók tagadhatatlanul követtek el ilyen bűntetteket”: erre számos zsidó forrás (például a Kabbala) egyértelműen utal. (Katholische Vierteljahrschrift für Kunst und Wissenschaft, 1848. évfolyam). Kutatásai alapján későbbFreimut Bernardin leszögezte, hogy „a zsidóságnak nagy rétegei és a főrabbik és rabbik vezetése alatt éppen az előkelő és művelt zsidók hódolnak az emberölésnek és az emberi vér élvezetének” (A zsidó vérgyilkosságok története napjainkig. Die jüdischen Blutmorde von ihrem ersten Erscheinen in der Geschichte bis auf unsere Zeit, 1894). Hasonló következtetésekre jutott a huszadik században Huber Lipót kalocsai kanonok.

A már idézett Luzsénszky Alfonz hivatkozik arra, hogy „Simon ben Haddarsan az ő „Gyűjteményé”-ben (4 Móz 25, 8. versének fejtegetésében) így szól: „Mindaz, aki a gonoszok (Rásáim) vérét ontja, annyit tesz, mintha áldozatot mutatna be Istennek.” A „gonoszok” kifejezés a Talmudban következetesen a „goj”-ok – a nem zsidók – rokon értelmű szava.

Luzsénszky kimutatása szerint több mint félmillió nem zsidó lett eddig a történelemben bizonyíthatóan rituális gyilkosságok áldozata. Csak valóban bizonyított eseteket sorol fel az ókeresztény kortól. Rámutat, hogy például már Krisztus után 418-ban Alexandriában a zsidók azzal csalták utcára a keresztényeket, hogy ég a templomuk, majd az utcán leölték őket. A következő évben Chalkis és Antióchia között egy fiút kéjelegve keresztre feszítettek és megostoroztak. 1475-ben nagycsütörtökjén „Sámuel zsidó, ennek fiai Izrael és Mózes, ennek fiai Moher és Bonaventura ölték meg a 29 hónapos Simeont éjféltájban, Sámuel házában. Sámuel a gyermeket térdére fektette, Mózes pedig egy törülközővel a torkát összeszorította, majd Sámuel egy késsel a nyakából kivágott egy darabot, a többiek pedig a vért egy csészében felfogták. Ugyanakkor a levetkőztetett gyermeket tűkkel szurkálták, miközben héber nyelven átkozódásokat mormoltak. Azután a karjából és a combjából egy-egy darabot levágtak és a vért egy edénybe eresztették. A hóhérok végre a keresztre feszítést utánozva, a vonagló testet kifeszítve tartották. A vallatásnál azt jelentették ki, hogy „jóllehet, bármikor meg lehet ölni egy gyermeket, és a vérét lehet venni, azonban a vér jobb és Isten előtt kedvesebb áldozat, ha az ő húsvétjához közeli napokban veszik’. Azt is vallották, hogy „szükséges, hogy a gyermek megkínoztassék és megfeszítessék, különben nem hatásos a vére”.”

Luzsénszky a továbbiakban a XI. századtól mintegy 120 bizonyított rituális gyilkosságot sorol fel egyházi és világi forrásmunkák alapján: közös bennük a fiatal (nem zsidó) fiúk és leányok vérének vétele.

Mi történt Tiszaeszláron?

Bennünket, magyarokat mégis leginkább az érdekel, mi is történt Tiszaeszláron, a Tokaj-környéki faluban 1882. április 1-jén? Eltűnt egy 14 éves leány, Solymosi Eszter, akit alkalmazója a falu másik végébe küldött festéket vásárolni. Soha többé nem látták. Két nap múlva édesanyja kérte a hatóságok segítségét. A falu népe egyöntetűen a zsidókat tette felelőssé eltűnéséért.

Tiszaeszláron és a hozzá közeli Olaszliszkán, a tizennyolcadik század közepe óta éltek zsidók, akik a lengyel és orosz pogromok elől menekülve telepedtek le ott. Magyar vendégszeretettel fogadták őket eleink. Ha furcsának találták is őket télen-nyáron hordott fekete kaftánjukkal, kalapjukkal, a homlokuk oldaláról lelógó hajtincsükkel, „huncutkájuk”-kal, amit tréfából a falubeli gyermekek meg-meghúztak, mégsem bántották őket soha.

Solymosi Eszter édesanyja kérésére a főszolgabíró megindította a nyomozást, amelynek során Scharf József, a tiszaeszlári zsinagóga szolgájának két fia, az 5 éves Sámuel és a 11 éves Móric bevallották: a kulcslyukon át meglátták, apjuk miként erőszakolta a zsinagógába Solymosi Esztert, akit levetkőztetett és elvágta a nyakát. A sakter először azt mondta, hogy a leány holttestét előbb elrejtette, majd a Tiszába dobta. Ezt a főtárgyaláson visszavonta. Négy hónappal később bár a víz a partra vetett egy női hullát, de az orvosi vizsgálat kiderítette: nem Solymosi Eszteré, hanem egy idősebb nőé volt. A hullacserét két zsidó művelte, amit azonban tagadtak a főtárgyaláson. A per első vizsgálóbíróját halálba kergették, a második vizsgálóbírót, Bary Józsefet, megpróbálták lefizetni zsidó körök, de eredménytelenül. A királyi ügyész a perben zsidó nyomásra öngyilkos lett. A bírósági elnöke pedig megtiltotta Solymosi Eszter édesanyja ügyvédjének, hogy kiejtse száján a „rituális gyilkosság” kifejezést.

Tiszaeszlár egyszerre a világ érdeklődésének középpontjába került 1882-ben. Minden országos heti- és napilap beszámolt a per eseményeiről. A zsidó szervezetek szerecsenmosdatásukkal egyre szélesebb körű ellenszenvet váltottak ki. Rágalmazták a kormányt, az ügyészséget, a bíróságot, hogy őket „rituális gyilkossággal” vádolja. A zsidó világszervezetek láthatatlannak hitt szálai egyszerre láthatóvá váltak: Rotschild Alfonz báró magát a miniszterelnököt, gróf Tisza Kálmánt megfenyegette, hogy ha nem mentik fel a zsidó vádlottakat, nem ad többé pénzt a vasút építésére. A kormány az iszonyú nyomásnak engedve végül is 1883. augusztus 3-án a perben illetékes nyíregyházai törvényszékkel felmenttette a vádlottakat.

A felmentő ítélet népharagot váltott ki országszerte. Utcai tüntetések kígyóztak végig különösen is Nyugat-Dunántúlon, ahol a zsidóellenes zavargásokat a kormány katonai erőkkel verte le. A zsidóknak főleg a per során tanúsított magatartása ugyanakkor sokakat antiszemitává tett, olyanokat, akik korábban még élesen tiltakoztak bármiféle zsidóbírálattól. Családjukat, hivatásukat féltve azonban a nyilvános fellépéstől távol maradtak.

A zsidó politikai és gazdasági körök diadalittasan ünnepelték a rituális gyilkosság lefolyását elbeszélésével eleinte megerősítő, majd zsidó körök nyomására megkérdőjelezni kényszerülő Scharf Móricot és Eötvös Károlyt, az írót, védőbeszédéért, amelyben kijelentette: „Legyenek ezen akták örökre bezárva és soha többé fel nem nyitva.” (Marschalkó Lajos: Tiszaeszlár. A magyar fajvédelem hőskora, 1943) Megírta aztán a per megrendelt történetét (A nagy per): százezer forintot kapott érte. A zsidó szervezetek megkörnyékezték később Krúdy Gyulát is, akit szintén sikerült rávenniük egy szerecsenmosdató regény megírására.

A per hiteles történetét Bary József, a második vizsgálóbíró írta meg: 1933-ban jelent meg először, amit tüstént fel is vásároltak. Érdemes ma is idéznünk tanulságait a perről: „A zsidó érzékenység volt végeredményében az indító oka a zsidóság magatartásának a tiszaeszlári perben, s ez az érzékenység teszi megoldhatatlanná a zsidókérdést is, amely ma éppúgy meg van, mint 1883-ban meg volt, de amelyről beszélni nem szabad, mert aki a zsidókérdés egyszerű létezését állítja, az már középkori gondolkozású, elmaradt gyűlölködőnek számít a zsidóság szemében.”

A tiszaeszlári rituális gyilkosság előtti eseteket és a per felerősítette antiszemita politikai mozgalom (amelynek vezére az Istóczy Győző országgyűlési képviselő alapította Országos Magyar Antiszemita Párt lett) eseményeiről Baryn kívül Ónody Géza (Tisza-Eszlár a multban és jelenben, 1883), majd Marschalkó Lajos (Tiszaeszlár. A magyar fajvédelem hőskora, 1943) írt könyvet. Mindmáig agyonhallgatott irodalmunkban – Donáth Endre 1882-ben megjelent regénytöredékén kívül – mindössze két regény szól Solymosi Eszter tragédiájáról: Kászonyi Dánielé (Solymosi Eszter, a Tisza-Eszlári véráldozat, 1882) és Szépvizi Balázs Béláé (Kánaán pusztulása, 1921), és egy vers, Erdélyi Józsefé (Solymosi Eszter vére, Bary József emlékének):

Megöltek egy kis libapásztort.
Égre kiált a régi vád
úgy ölték meg Solymosi Esztert
mint egy tokos, pihés libát,
mint egy síró galambfiókot,
szűz juhocskát húsvét előtt…
Valami vérengző bolondok
úgy fogták el és ölték meg őt,
a nótás ajkú kis magyar lányt,
valami vérengző vadak,
Vademberek… Elfolyt a vére,
Mint egy párás, piros patak…

Ítélt a bíró – Félkegyelmű,
képzelődő a szemtanú,
alaptalan a vád, a vérvád,
a hátborzongató gyanú…
Ítélt a bíró. – Elmehetnek
a reszkető kaftánosok:
nem ölték meg Solymosi Esztert,
nem bűnösök, nem gyilkosok.
Nem sütöttek húsvéti ostyát
embervérrel. Ország-világ
tudja meg, hogy gyermekijesztő
dajkamese a vér, a vád…

Ítélt a bíró, s fellélekzett
a zsidóság, az „üldözött”,
de terjedt a „mese”, a „vakhit”
a szegény magyar nép között,
zengett a dal, s a vérpatakból
vérfolyó gyűlt és hömpölyög,
tenger, vértenger gyűlt belőle
mérhetetlen, mély és örök,
mint Jézus vére, a világot
megváltó Istenemberé.
Az Ő vére, a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré!

Minden kiontott ártatlan vér,
s minden magyar vér, ami folyt,
párolgott és virult belőle
idegen trón, élősdi bolt.
Minden kiontott ártatlan vér,
harctéren ontott hősi vér
és munkában csorgott verejték,
és megrablott bér és babér,
az én vérem is, az anyámé,
a régi libapásztoré:
az Ő vére s a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré.

Égre kiáltom akkor is, ha
élettel és vérrel tilos,
leírom akkor is, ha rögtön
lángot vet a szűz papiros:
beh piros vagy, Solymosi Eszter
kiontott vére s beh meleg!...
Hajnalt festek a magyar égre
és felkelő napot veled,
hogy ne vesszen kárba a vérünk,
s emléked árva hajadon,
Solymosi Eszter árva népét
ébressze bátran, szabadon.

Tanulság: a bűn csak bűn marad, hiába tagadják!

„Aki a zsidó nép bűneit felsorolja, ismerteti, amíg a történetírás szigorú tárgyilagosságának színvonalán marad, nem végez antiszemita munkát. A zsidó nép bűneiről szólottak a próféták is, akiket antiszemitáknak nevezni nem lehet, és amint ők szent célzattal ostorozták népük bűneit” – írta Luzsénszky Alfonz idézett művében. Akárcsak Tacitus, Aranyszájú Szent János, Aquinói Szent Tamás, Luther, Shakespeare, Goethe, Nietzsche, Schopenhauer, Wagner, Liszt, Szolzsenyicin, Széchenyi István, Kölcsey Ferenc, Berzsenyi Dániel, Bartha Miklós, Sértő Kálmán, Kodolányi János, Veres Péter, Wass Albert, sokszor a legellentétesebb gondolkodású nagyjai az emberiségnek.

A bűn tehát csak bűn marad, ellene legfőbb fegyverünk ma is az igazság kimondása, hiszen „a világhódítók hatalmát csak az igazság kimondásával lehet megtörnünk!” (Marschalkó Lajos)

Öt milliárd dollárjába került az amerikai adófizetőknek Ukrajna "demokratizálása"

2014. március 04. 21:01
Hunhír.info

Az európai és eurázsiai ügyekért felelős amerikai helyettes államtitkár, Victoria Nuland elárulta, hogy az elmúlt két évtizedben Washington "befektetett" mintegy 5 milliárd dollárt a "demokrácia" kiépítésére Ukrajnában.

A február elején, Nuland felkerste Ukrajnát és találkozott olyan oroszellenes politikusokkal, akik levezényelték kormányellenes tüntetéseket az EU-tól távolodni akaró Janukovics megbuktatására - állította a PressTV.

Egy New York-i étteremben beszélték meg a háttérhatalom emberei a magyar kormány bedöntését

2014. március 07. 12:51
Hunhír.info

Wiedermann Helga, Matolcsy volt kabinetfőnöke Sakk és póker című könyvéből az derül ki, hogy Matolcsy 2011 novemberében fia ajánlására egy éjszaka alatt olvasta el Frei Tamás A bankár című regényét, amelyből azon nyomban ráismert a forint elleni támadás okaira

Wiedermann szerint Matolcsy a könyv elolvasása után elküldte a pénzügyi összeomlásról szóló részleteket Orbán Viktornak. A Heti Válasz szerint pedig a regény által vázolt forgatókönyvet az élet igazolta. Wiedermann könyve annak a titkait fedi fel, hogy az Európai Unió és a magyar kormány közti ellentét következményeként gyengült a forint 2011 tavaszán. A szerző szerint Brüsszel nem tudta elviselni, hogy Magyarország nem fogadta el az IMF megszorítási receptjét.

A szerző szerint 2011 tavaszán hat nagybank képviselője találkozott egy New York-i étteremben, hogy megbeszéljék a forint elleni támadást, aminek a célja Orbán megbuktatása lett volna. Matolcsy ezeket a bankárokat ismerte fel Frei könyvében. Bizonyára mindannyian szingaléz nemzetiségűek.

Heti Válasz

Levetkőztette és hasára ugrott e kiáltással: „Kinyomom belőled fasiszta magzatodat!”

2014. március 04. 09:42
Ifj. Tompó László - Hunhír.info

Napjainkban, amikor a hatalom megragadásáért mindenre kész, önmagukat folyton szegénypártiakként beállító baloldali pénzbárók a szociális jólét és az emberi jogok hiányáról papolnak állandóan, méltán juthatnak eszünkbe azon eleink, akik, ígéreteiket hallva, valaha nem győzték elégszer megkongatni a vészharangot, hiszen tudták, hogy hatalomra kerülésük esetén mindannak az ellenkezőjét teszik, amit előtte megígértek. Aki pedig ellenáll nekik, azzal leszámolnak, mint 1945 után tették. Amikor nem volt ritka, hogy rendőrtiszti ruhába öltözött nő egy tiszt feleségét levetkőztette és hasára ugrott e kiáltással: „Kinyomom belőled fasiszta magzatodat!”.

Hatalomátvételük után ugyanis mindig és mindenhol irgalmatlanul leszámoltak a körmükre koppintókkal. Ezért, hogy egykor Uzdóczy Zadravecz István (1884-1965) ferences tábori püspök ekként fogalmazott: „Nekem ne fráziskodjanak a kommunizmusról azok, akik pont az ellenkezőjét teszik és élik. Akik kirabolják a tömeget inflációval, feketézéssel, akik munkások és robotolók könnyeit, verejtékét arannyá dagasztják, és ezzel megtöltik zsebeiket, és mindennek tetejébe még Istent is kilopják tömegáldozataik lelkéből, szomorú életéből.”

Szókimondásáért persze le is sújtottak reá az „új urak”, s hogy miként, arról részletesebbenSchneider Vencel atya számol be megrendítő feljegyzéseiben (Kálmán Peregrin: „Te meztelen Krisztus, hol hagytad az ingedet”: ferencesek a feloszlatás idején, 2000). Ebből megtudjuk, hogy 1945 tavaszán történt elfogatása után milyen kegyetlenül bántak vele: „A fegyőrök a régebbi bűnösök és különösen műveletlen, durva, szadista férfiak közül kerültek ki. Őt, mint püspököt, állandóan gúnyszavakkal illették. Vetekedtek abban, ki tud ocsmányabb szavakkal egy püspököt megsérteni. Ő ezekre a durvaságokra csak úgy felelt, mint Jézus: „Mondja barátom, mit vétettem magának?”.”

Jobb érzésű őrei ugyan vezetőik előtt hangosan kiabáltak vele, de aztán suttogva bevallották neki, mennyire féltik őt és imádkoznak érte: nagyon sok szenvedő rabtársának lett lelki vigasza, sőt megmentője olyan börtönállapotok közepette, melyek alighanem minden addigi képzeletet felülmúltak, így az Andrássy út 60 pincebeli kínzókamráiban például csak állni tudtak, a kisebbek megfulladtak, szükségletüket ott végezték el, ahol éppen álltak. Az év őszén levitték a pincébe, ahol teljesen levetkőztették, megmotozták, majd azon gúnyolódtak, milyen egy püspök meztelenül. Az őt kihallgató GPU (Szovjet Oroszországban az Egyesített Állami Politikai Igazgatóság) vezetője miután semmit nem tudott belőle kivenni, egy teljesen sötét, pár méter hosszú és talán két méter széles, sáros, bokáig érő vízzel elárasztott pincehelyiségbe zárta, ahol huszonkét napon át nem látott világosságot: állva töltötte a nappalokat és éjszakákat, mert a patkányokkal teli vizes sárba nem mert lefeküdni.

Kiengedése után átadták újra a magyar hatóságoknak, majd a toloncházba vitték néhány napra, ahol „éjjel úgy hullottak rá a poloskák, mint a hangyák”. Hamarosan meglátta aztán, miként bánnak rendőrtiszti ruhába öltözött nők a rabokkal: az egyikük egy tiszt feleségét „levetkőztette, hasára ugrott e kiáltással: „Kinyomom belőled fasiszta magzatodat!” Mikor az abortusz megtörtént, az asszonnyal felnyalatta.” Egy rendőr pedig egy tizenhárom éves kislány alsótestébe fadarabott dugott és elvérzett, mire „a többi rendőr röhögött, hogy egy burzsoá fajzattal kevesebb”. A politikai rabokat előszeretettel ütötték-verték gumibotokkal, akiknek így fejük az ismeretlenségig megdagadt, vagy nemzőképtelenné váltak.

Erről az esetről, és a ki tudja még, hány hasonlóról persze sohasem nem hallunk azoktól, akik folytonosan csak a saját szenvedéskultuszuk mindenki másra történő erőszakolásával akarják megalapozni identitásukat és hatalmukat.

Előre kitervelt, jól megszervezett gyilkosság volt Krisztina brutális megölése

2014. március 04. 11:26
Hunhír.info

Bizonyítékot talált a rendőrség arra, hogy ­gyilkosai legalább 15-20 percen át figyelték a Soroksáron futó Kardosné Gyurik Krisztinát, mielőtt végeztek vele – tudta meg a Bors. Ez megdönti azt az álláspontot, hogy kéjsóvár szatír pillanatnyi akciója volt a rémtörténet. Így a korábban lebegtetett leszámolás verzió is újra fókuszba kerülhet.

Sikerült új bizonyítékot találnia a Petőfi Attila vezérőrnagy vezette 15 fős nyomozócsoportnak a soroksári gyilkosság ügyében. Több tanút újra kihallgattak, és „egyéb nyomozati cselekmények is történtek” – fogalmazott lapknak Kovács Viktória, az ORFK szóvivője. Hozzátette: sem azt, hogy pontosan milyen bizonyítékot találtak, sem más információt nem oszthat meg a nyilvánossággal.

A lap gyéb forrásból megtudta: a rendőrök feltehetőleg hónapok óta tudják, hogy a gyilkosok akkor kaphatták el az asszonyt, amikor már több kilométert lefutott, és mérhetetlenül fáradt lehetett. Legalább 15-20 percen át figyelték, mielőtt futás közben megtámadták.

Korábban írtunk arról, hogy Krisztinát szeptember 25-én este kocogás közben – minden valószínűség szerint – többen támadták meg, egy zsineggel szemből megfojtották. Gyilkosai levetkőztették, kezét, lábát összekötözték, ugyanakkor – furcsa módon – rajta hagyták a zokniját és a cipőjét.

Több elmélet is szárnyra a futónő meggyilkolásával kapcsolatosan. Az egyik közülük, hogy a férjen akartak így bosszút állni azok a bűnözők, akiket korábban rendőrként a börtönbe juttatott. Az előkészületek, a zsinegeléses módszer alkalmazása mind arra utal, hogy börtönviseltek lehettek az elkövetők. Van egy olyan sejtésünk, hogy a hatalmas közfelháborodást kiváltó ügy megoldásához közel állnak a rendőrök, viszont a választási kampányba nem lenne jó megint egy negatív szenzáció a kormányon lévőknek, amely tovább erősíthetné a Jobbikot

Mint a sáskák, úgy lepik el az izraeli zsidók Magyarországot

2014. március 03. 14:29
Kincses Albin - Hunhír.info

Miközben a kormány szánalmasan magyarázkodik szinte már napi jelleggel, hogy nem kell félni Magyarországon a zsidó kisebbségnek, mert a kormány minden eszközzel megvédi a rettegőket, maguk az izraeli zsidók cáfolják meg műrettegő, gyűlölködő budapesti nemzettársaikat. Az egyes zsidó uszítók szerinti antiszemita Magyarországra minden eddiginél nagyobb létszámban érkeznek az izraeli zsidók.

Megduplázza budapesti kapacitását az izraeli El Al légitársaság a nyári főszezontól. Márciustól növelik a jelenlegi járatszámot, júliustól pedig naponta két járatot üzemeltetnek majd Budapestről a diszkont modellben működő részleggel, az UP-pal - mondta a biztosan vérketa Váradi János, a légitársaság budapesti vezetője hétfőn az MTI-nek.

Egyszerű mint a pofon! Nem utazok olyan országba, ahol származásom miatt retorziók érhetnek. És hiába huhognak magyarországi zsidó hitközségek, páholyok, civil és más szervezetek, hogy Magyarországon tombol az antiszemitizmus, a zsidók csak jönnek, jönnek Izraelből. Hogy miért? Mert tudják az igazságot, hogy számukra hazánk Európa legbiztonságosabb országa, és a magyarországi zsidó páholyok csak azért keltik rossz hírét, hogy még több sápot lehúzhassanak a magyar kormánytól.

Népek kiirtása belefér fogalmaik közé, csak beteges elhajlások védelme ne sérüljön

2013. május 23. 13:38
A hírt harcos küldte be.

A 2012-re vonatkozó, az emberi jogok érvényesülését összegző jelentés Magyarországra vonatkozó részét bemutató szerdai sajtótájékoztatón Jeney Orsolya magyarországi igazgató elmondta: az új alkotmány egy férfi és egy nő életközösségére szűkítette a család fogalmának jogi meghatározását, ami szerinte aggasztó az azonos nemű párok hátrányos megkülönböztetése miatt.

2013. Modern, rohanó világunk erkölcsi Szodomába torkollik. Nagyapám mondaná még a száján kiejteni is sértő e szavak használata. Emberjogi szervezet az, mely aggasztónak találja a szabályos törvényeket. Nézőpont kérdése természetesen, népek kiirtása az belefér fogalmaik közé, csak beteges elhajlások védelme ne sérüljön. Betegségben szenvedők képviselőit kérem akkor vonuljanak az utcára, érdekeik védelmében. Megfélemlített nem roma származású egyének akik napi szinten élik át félelmeiket. A statisztika szerint börtöneink 80 %-a roma származású. Ki retteg, ki fél? - megannyi válaszolatlan kérdés. Ne feledkezzünk meg az állatbarátok népes táboráról sem a családjog kiszélesítésénél. A méltánytalan diszkriminációt nem tudják elviselni a szeretetben élők.

Egy édesapa: A „nem” létező cigánybűnözés, ami nincs is, de akkor mi történik itt nap, mint nap?

2014. március 09. 10:53
Hunhír.info

Fiam hétfőn délre ment iskolába, gyakorlatra. A Bosnyák téren a buszmegállóban egy nem létező valaki leszólította, hogy a telefonját adja át, mert ha nem teszi, hát megszurkálja(!). Csak így egyszerűen. Sajnos nem ért rá elgondolkodni, hogy ez most igaz vagy érzékcsalódás, mert a nem létező valaki kezében manifesztálódni kezdett a valóság…

Nos, rövid gondolkodás után – mert az eset túl valódinak látszott – kivette a telefont a zsebéből és biztos, ami biztos átadta. A diszkrét és a „valóságnak” teljességgel ellentmondó tulajdonváltást hátrébb három, szintén nem létező valaki figyelte árgus szemekkel. Ezek után mintha ott sem lettek volna, elfutottak. Mivel a fiam se nem drogos, se nem szokott inni felmerült benne, hogy talán mégsem érzékcsalódás volt. Ezt megerősítette az is, hogy a telefon sem volt nála. Akkor eszmélt föl a gyerek mi is történt itt. Az iskolából egy-két osztálytársával visszamentek a helyszínre. Ekkor vették észre, hogy a parkolóba rendőrök vannak (készenléti egység) és oda mentek segítséget kérni. A meglepő (vagy már nem is meglepő) válasz az volt, hogy nem érnek rá és hívjanak rendőrt. A szegény gyerek azt hitte, hogy ezek is rendőrök, mert úgy néztek ki, meg a kocsin is volt valami ilyen, hogy „szolgálunk és védünk”. De úgy látszik az esetből sajnos csak ez volt az érzékcsalódás. Ezután együtt mentünk a Zuglói kapitányságra feljelentést tenni. A jegyzőkönyvbe a második, kifejezett kérésemre került bele a „segítőkész” rendőrnek látszó valakik esete. Van kamerafelvétel, amin – érdekes módon – jól látszik a nem létező valaki bátor tette. Ezek után nem bízom benne, csak remélem, hogy sikerül elfogni, bár el kell ismerni, nem könnyű dolog a rendőrnek látszó valakiket, a nem létező valakik nyomába küldeni. De úgy gondolom, hogy most már

ELÉG VOLT!!!

Nem szeretném a nem létező, cigánybűnözőknek látszó valakik műszaki felzárkózását tovább folytatni. Az igazat megvallva ez volt a második eset 5 éven belül, és ez sem volt érzékcsalódás.

Állítólag öngyilkos lett a cigány rablóval szemben védekező idős magyar bácsi

2014. március 09. 09:27
Hunhír.info

Önkezével vetett véget az életének kedden az a 76 éves férfi, aki januárban saját hernádszentandrási otthonában védekezni merészelt egy cigány rablóval szemben, és kivételesen a rabló húzta a rövidebbet. Miután a jelenlegi viszonyok közepette még a bűnöző, agresszív cigány élete is többet ér egy magyar emberénél, soha nem fogjuk megtudni, hogy terrorizálták, fenyegették- e a cigány agresszor rokonai az idős embert, hogy aztán előlük a halálba meneküljön.

A cigány asszony behatolt az idős ember lakásába, és késével megfenyegetve megpróbálta értékei átadására kényszeríteni a konyhában melegedő házigazdát.

A sparhelt mellett ücsörgő egykori kohász nem ijedt meg tőle, felkapta maga mellől a piszkavasat, és kiütötte a nő kezéből a kést. Az asszony azonban előhúzott egy másikat, és azzal fenyegette tovább az idős férfit, aki ismét védekezett, és a cigány némber húzta a rövidebbet.

A férfit kihallgatása után szabadon bocsátotta a rendőrség. Minden jel szerint szituációs védelmi helyzetben cselekedett, így várható volt, hogy a vizsgálat lezárulta után a hatóság megszünteti az ellene emberölés megalapozott gyanújával folytatott eljárást, s a felelősségre vonástól aligha kellett tartania. A helyi sajtó úgy tudja, az idős férfi öngyilkosságának nem voltak előjelei.

A szakértő kizárta az idegenkezűséget, a férfi rendkívüli halálának körülményeit közigazgatási hatósági eljárásban vizsgálja a rendőrség.

Észak.hu

A híradásokból korábban kiderült, hogy a megpusztult cigány rabló hozzátartozói jól ismert módon nem azzal foglalkoztak, hogy a rokonnak talán nem kellett volna fegyveresen megtámadni az idős magyar embert, hanem amiatt őrjöngtek, hogy nem jött neki össze a mutatvány. Az eseményekről tudósító liberális gagyitévék is a vernyákoló cigányokat mutogatták, akik persze a jó liberális nevelésnek köszönhetően a magát védeni merészelő magyar bácsit átkozták ezerrel. Miután a jelenlegi viszonyok közepette még a bűnöző, agresszív cigány élete is többet ér egy magyar emberénél, soha nem fogjuk megtudni, hogy terrorizálták, fenyegették- e a cigány agresszor rokonai az idős embert, hogy aztán előlük a halálba meneküljön.

Ottawai elemző: Ukrajna gyarmatosítását szolgálja a puccs

2014. március 02. 15:04
Hunhír.info

A nyugati hatalmak által hangszerelt puccs zajlott le Ukrajnában azért, mert Kijev megtagadta. hogy kelet-európai gyarmat legyen - jelentette ki Mahdi Darius Nezamroaya ottawai stratégiai elemző a PressTV adásában. A puccs azért következett be, mert Ukrajana nem volt hajlandó aláírni a gyarmatosítás dokumentumát - hangsúlyozta a stratéga.

A stratéga megállapította, hogy a puccs azért következett be, mert Ukrajna nem volt hajlandó aláírni a számára hátrányos megállapodást az Európai Unióval. Mint tévériportjában kifejtette, a gyarmatosítók kettős taktika alapján próbálták érdekeiket érvényesíteni. Egyrészt a törvényhozásban akarták megbuktatni a törvényesen megválasztott ukrán elnököt, másrészt az utcai randalírozók uszításával és támogatásával a belpolitikai helyeztet akarták polgárháborússá tenni. A Nyugat által támogatott lázadók lángba borították Kijevet, a szintén a Nyugat hálójában lévő ukrajnai ellenzék pedig elűzte a törvényesen megválasztott elnököt.

A stratéga konkrét neveket is megnevezett, akik szerinte részt vettek abban a folyamatban, amely a jelenlegi polgárháborús helyzethez vezetett. Úgy ítélte meg, hogy a puccsért felelősség terheli az amerikai külügyminisztérium részéről Victoria Nulandot, az EU kül- és biztonságpolitikai biztosát, Catherine Ashtont, illetve az amerikai John McCaint (az Amerikát uraló Zsidó Lobbi egyik meghatározó személyiségét).

Hunhír.info - PressTV

Bogár László: A csinált forradalmak egyik döntő célja, hogy a kifosztás zavartalan maradjon

2014. február 25. 19:23
Hunhír.info

Ha értenék az ukránok, hogy milyen sorsot szánt nekik a Nyugat – amiről pedig ezek szerint Kijevben is nyíltan beszélnek, igaz, nem hazai használatra –, akkor talán nem egymást pusztítanák, hanem éppen ebben a „nem létező” világerőben ismernék fel közös ellenségüket. Ám ez még odébb van.

Mesterséges forradalmak

Ahogyan az várható is volt, az elmúlt évtizedek „csinált forradalmainak” forgatókönyve Ukrajnában is kivá­lóan működik. Sokat elárul a jobb sorsra érdemes ország lakóinak mentális állapotáról, hogy velük egyszer már – nem is olyan régen – eljátszottak egy ilyen önpusztító „forradalmat”, azzal a biztatással, hogy aztán majd minden sokkal jobb lesz.

Hát nem lett jobb, sőt! Ukrajna anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi szabadesésben zuhan a semmibe évtizedek óta, lényegében tökéletesen függetlenül attól, hogy milyen hatalmak bábfigurái ígérik éppen a megváltást e sokat szenvedett nemzetnek. Adalékként elég annyi, hogy Európa legbetegebb társadalma az ukrán, minden évben kétszer annyian halnak meg, mint amennyien születnek. Így csak egy olyan közösség képes cselekedni, amely már eldöntötte: „kivezeti magát” a történelemből.

A berlini fal leomlásától a bukaresti forradalmon át a felbomló Szovjetunió utódállamaiban precízen kirobbantott narancsos, rózsás és még ki tudja, hányféle fantázianéven futó forradalmakig és persze az arab tavaszig a globalizáció látványtechnikai tűzijátékai egyébként mindig és minde­nütt teljes sikerrel zárulnak. (Mármint a konstruktőrök számára!) A globális média véleményhatalmi gépezete rutinszerűen azonnal igyekszik mindenkit bezárni a hamis értelmezés már jól kipróbált ketreceibe. A feladat most is a szokásos, azonnal el kell igazítani a közönséget, vagyis meg kell mondani, hogy kik a jók és kik a rosszak. S mindkét fél egyaránt rossz abban az értelemben, hogy végzetes tévedésben van. Az, hogy esetleg a jó célokat mindent elpusztító eszközökkel próbálja elérni, az itt fel sem vethető. Az elengedhetetlen hiszterizálás ugyanis csak akkor lehet igazán sikeres, ha minden abszolút fekete-fehér, a kellőképpen leépített közvélemény egyébként sem vevő az árnyalt magyarázatokra.

A globális véleményhatalmi diktatúra masinériája most éppen azt sulykolja, hogy az antidemokratikus Putyin és Oroszország rossz, a demokratikus Nyugat, az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió meg a jó, és Ukrajnában most a jó és rossz mérkőzik egymással. Mármint hogy a tüntetők mind jók, aki ellen pedig tüntetnek, azok mind rosszak. Márpedig attól, hogy az előre hozott választásokon majd a rossz birodalmának korrupt kollaboránsait felváltják a jó birodalmának ugyanolyan korrupt kollaboránsai, a nép végtelen nyomora aligha fog enyhülni. Arról az elemi logikai szinten is felvetődő lehetőségről nem is beszélve, hogy a Nyugat és a Kelet birodalma ugyanannak a történelmi rossznak két olyan alakváltozata, amelyet bábfiguraként azért épített fel a „nem létező” világerő, hogy a tisztelt publikum, az intellektuálisan kifinomult B közép rekedtre ordíthassa magát a saját csapatát biztatva.

Nos, éppen ez az, ami fel sem vethető. És azért nem vethető fel, mert az így kialakított hamis tér és a hamis törésvonalak mentén provokált csinált forradalmak permanens polgárháborúja a lehető legalkalmasabb közeg ahhoz, hogy közben a kifosztás zavartalan maradjon. A csinált forradalmak egyik döntő célja ugyanis éppen ez. Vagyis hogy az állandósuló anarchia és káosz nyomán minden igazán értékes vagyon a valóságos ár töredékéért jusson a „nem létező” világkonstruktőr kezébe, aki mellesleg kiváló üzleti érzékkel is rendelkezik.

Ukrajna látszólag szegény ország, de csak azért, mert Európa legnagyobb összefüggő és elsőrendű minőségű termőföldjeinek kifoszthatósága a szegénység állandósításával volt a legkönnyebben biztosítható. A világerő ugyanis sok száz, talán sok ezer éves horizonton értelmezi a világot, és pontosan tudja, hogy az éppen általa gerjesztett technoevolúciós hókuszpókuszok látványos díszletvilágának hamis sugallatával szemben a föld és a víz mint őselem mindig az élet meghatározó talpazatát jelentette, és jelenti majd a jövőben is. Így aztán igyekszik közvetlen ellenőrzés alatt tartani a készleteit, pontosabban a lehető legmegbízhatóbb bábfiguráinak lokális uralma alá helyezni azokat.
Az Európai Unió nevű bábfigura most kétségtelenül megbízhatóbb gazdatiszt számára, mint Putyin Oroszországa, bár persze ez utóbbi sem üzemelhetne az ő jóindulatú és diszkrét támogatása nélkül. Igaz, Jelcin alatt jobb volt a világerő számára, hisz a kifoszthatósági ráta kvázi korlátlan lehetett.

Az Ukrajnában zajló boldog és önfeledt önfelszámolás igazi oka az, hogy a nép csodára vár. Arra, hogy jöjjön már valaki, és csináljon már valamit, amitől jobb lesz. De hogy valójában miről is szól a történet, azt talán az világítja meg a legjobban, amit a CASE Ukraine ügyvezető igazgatója úgy fogalmazott meg, hogy Ukrajnának a jelek szerint először át kell esnie az elkerülhetetlen államcsődön, majd jöhetnek a rendkívül fájdalmas reformok, a Nemzeti Valutaalappal kötendő megállapodás, és csak ezután kerülhet ismét napirendre az európai uniós társulási szerződés. (A CASE egyébként egy, a Harvard Institute makroökonómiai reformprojektjéből kinőtt hálózat.) Sajnos, állapította meg szomorúan, ma nincs olyan politikus, aki vállalná a szükséges reformokat. Ha értenék az ukránok, hogy milyen sorsot szánt nekik a Nyugat – amiről pedig ezek szerint Kijevben is nyíltan beszélnek, igaz, nem hazai használatra –, akkor talán nem egymást pusztítanák, hanem éppen ebben a „nem létező” világerőben ismernék fel közös ellenségüket. Ám ez még odébb van.

Magyar Hírlap

Ugyanezt mondhatjuk úgy is, ha értenék a magyarok, románok, tótok, szerbek, ukránok, hogy milyen sorsot szánt nekik a Nyugat, akkor talán nem egymást pusztítanák, hanem éppen ebben a „nem létező” világerőben ismernék fel közös ellenségüket.

Észbe kaptak a cionisták, hogy átlátszó dolog az ukrajnai eunácik támogatása

2014. február 24. 11:48
Hunhír.info

Azonnali segélyt küld Ukrajnába az izraeli székhelyű Zsidó Ügynökség a zsidó intézmények védelmének megerősítéséhez - közölte a Maariv című izraeli napilap hétfőn. Érdekes pálfordulás, hiszen a Haaretz nevű zsidó lap vasárnap még a putyinista kijevi rabbi uszításának nevezte, hogy a "forradalmárok" miatt veszélyben lehetnek a a lázadók által uralta területeken élő zsidók, és csak azért műretteg, hogy neonácinak állítsa be a tüntetőket.

Az újság értesülése szerint a nemzetközi diaszpóra és Izrael kapcsolatait ápoló Zsidó Ügynökség vezetősége rendkívüli ülésen értékelte az ukrajnai helyzetet. Ezt követően Natan Scsaranszkij elnök bejelentette, hogy azonnali segélyben részesítik az ukrajnai zsidó közösségeket.

A sajtóbeszámolóból kiderül, hogy az ülésen voltak, akik az ukrajnai zsidók azonnali tömeges Izraelbe vándorlását szorgalmazták.

Jakov Hagoel, a szervezet egyik vezetője levelet is írt Benjámin Netanjahu miniszterelnöknek, és ebben közbenjárását kérte a közösség zsidó államba költöztetésének támogatásához.

"A megrázó helyzet nyomán fokozódik az ukrajnai zsidókért érzett aggodalom" - fogalmazott Hagoel.

"A tüntetők egy része már eljutott a zsidó közösség lakónegyedébe, ahol üzleteket tettek tönkre. A lakók közül sokan elhagyják a várost a közlekedés és a gazdaság teljes megbénulása miatt"

Az ukrajnai eunáci kóser, a putyinista zsidó rabbi nem kóser Izraelnek

2014. február 23. 14:29
Kincses Albin - Hunhír.info

Brutális köpönyegforgatásra képesek a világot totálisan uralni akaró cionista páholyok, ha saját érdekeikről van szó. A Wiesenthal Központ által listás helyezett, Kijev lángba borításában jeleskedő ukrán antiszemiták az izraeli Haaretz vasárnapi száma szerint csak neonácinak beállított "tüntetők", míg kijevi zsidó rabbi csak a "zsidó kártyát" előhúzó gaz putyinista. A cél egyértelmű. Mindenáron negatív színben feltüntetni az orosz elnököt, aki Szíriát támogatva megakadályozza a zsidó gyarmatosítás folytatását a Közel-Keleten.

A Haaretz című lap vasárnapi száma szerint Putyin Janukovicsra tett Ukrajnában a 15 milliárd dolláros kölcsönnel, de Janukovics "nem volt elég putyini" az ellenzéki hangok időben történő elfojtásában. Azonban az orosz elnök semmit sem bíz a véletlenre és már előkészítette az utat ahhoz, hogy választás elé állítsa Ukrajnát: vagy Oroszország fennhatósága alatt marad, vagy elveszíti területének jelentős részét.

Ennek érdekében három hete megalapították az ország keleti részében, harkivi központtal az Ukrán Front nevű új szervezetet. Ennek neve azonos a második világháború idején Ukrajnát a nácik alól felszabadító szovjet hadseregcsoportok nevével. A cél érdekében kijátsszák a "zsidó kártyát" is: egy, az ukrajnai főrabbival, Jakov Bleichhel szemben álló, a Putyinhoz hű Chabad szervezethez tartozó kijevi rabbi menekülésre szólította fel a zsidókat az antiszemitizmus veszélye elől, hogy ezzel az ukrán tüntetőket neonáci színben tüntessék fel.

Putyin a Haaretz szerint nem engedheti meg magának Ukrajna elvesztését, mert ezzel egyrészt erőt adna az orosz "ellenzéknek," másrészt külpolitikai tekintélye is csorbulna. Az orosz elnök az utóbbi években sikeresen megakadályozta a "nyugati beavatkozást" Szíriában Bassár el-Aszad elnök ellen, erejének nyugati értékelésekor fontos tényező, hogy ukrajnai "előszobájában" miként képes képviselni érdekeit, ezért politikai sorsa összekapcsolódik Janukovicséval - leplezi le Izrael világhatalmi törekvéseit a zsidó lap.

Nem volt aljasabb rendszer a mindent megsemmisítő kommunizmusnál

De ezt a zsidók erőltették rá a nemzetekre , és módszeresen kiirtottak mindenkit aki megtudott volna állni a lábán , vagy nemzetté tudta volna kovácsolni a romokban heverő nemzeti alkotóelemeket. Nem is maradt más a szemétdombon ,mint a proletár internacionalizmus, vagy ahogy most hívnám a zsidó fasizmus , de ti csak liberalizmusnak csúfoljátok e fasisztákat , kik ledarálták a népünk legjavát , és máig a közélet meghatározó alkotó elemei az ÁVH – s zsidó gyerekek minden szintet elfoglaló patkányok hada. Ennyi embert még a kereszténység sem gyilkolt meg , mint a kommunista csőcseléké aljasult zsidó bűnözők tették a világgal .

Ifj. Tompó László - Hunhír.info

Ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján, nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy mi sem jellemzőbb a kirekesztettségéről panaszkodó háttérhatalom igazi arculatára, mint kettős mércézése: a nemzetiszocializmus, a fasizmus áldozatai számának növelése, ugyanakkor a kommunizmus legyilkoltjaié csökkentése, vagy akár az előbbi ideológiák és az utóbbi egy szinten említése. Holott ha a huszadik században a földgolyó bármely pontján fészket rakott kommunizmus története tanulmányozásának akár csak egy órát szentelünk, már akkor is megállapíthatjuk, hogy a történelemben nem volt aljasabb rendszer az először a hitet, erkölcsöt, kultúrát, azután minden további értéket megsemmisítő kommunizmusnál.

Mert bárhol is ütötte fel a fejét a Lenin tanítómestere, Dzserszsinszkij, valamint Trockij által meghirdetett, az 1789-es francia forradalom örökségeként az „anciem régime”-mel, a régi renddel könyörtelenül leszámoló kommunizmus, legelső feladatául minden hit, erkölcs és kultúra megsemmisítését tűzte ki, az pedig, hogy hatalomra juthattak, köszönhető nem mellesleg annak, hogy mindazon nemzetek, amelyeknek testét elborítani akarta, sokáig lebecsülték képviselői aknamunkájának erejét, sőt egy sor megoldásra váró társadalmi, pláne szociális probléma elodázásával öntudatlanul elő is segítették robbanásszerű térnyerésüket.
Elő bizony, akár Magyarországon, Mexikóban, Németországban, Oroszországban vagy - Spanyolországban. Különösen is az utóbbiban, mégis alig esik róla szó. Az ott az 1930-as évek első felében, de különösen is 1936-ban történt véres események miértjét keresve alighanem igazat kell adnunk Bangha Béla jezsuitának (A spanyol egyházrablás. Magyar Kultúra, 1931):

„Az emberek a napi munkájukba temetkeztek, s azzal nem törődtek, hogyan dolgozik, mit fúr-farag, milyen aknákat ás az ellenség. Hamis biztonságérzetben ringatóztak; a prófétákat és kasszandrákat kinevették. Elmulasztottak a templom és gimnázium mellé nyomdákat és szerkesztőségeket állítani s az ellenség egy szép napon kiverte őket még a templomaikból és gimnáziumaikból is. Elmulasztották mindennap újra cáfolni a mindennap újra felhangzó vádakat és hazugságokat s ellentámadásba menve át, leleplezni a támadókat és hazudozókat. Már pedig ez a világ azoké, akik hangosabban beszélnek; nem azoké, akiknek igazuk van.”

Ami ezen években csak Spanyolországban történt, pontosan megmutatta a kommunizmus ab ovo démoni mivoltát, azt, hogy – szintén Banghát idézve (A spanyol események margójára. Magyar Kultúra, 1936) – „amint az erkölcsi jónak vannak fanatikusai, úgy vannak az erkölcsi rossznak is; valósággal megszállott lelkek, akiknek elég, ha valami istenellenes, észellenes, erkölcsellenes, azonnal melléje állnak s olyan hévvel küzdenek a rombolás érdekében, aminő hévvel a jónak védelmezőinél ritkán találkozunk.”

Lássunk erre példákat! A marxista agitátorok által kiképzett kommunista csőcselék Spanyolországban előszeretettel vetette magát a templomokra, kolostorokra és műkincseikre, valamint papokra, szerzetesekre, apácákra. Ennek mértékét már 1934-es asturiai „vörös október” egyenlegéből megállapíthatjuk: az év folyamán 580 templomot és kolostort gyújtottak fel. 

A rombolás azonban 1936-ban érte el csúcspontját. A madridi A. B. C. napilap 1936. április 17-i száma a következő eseteket közölte erről: Alcandreban kirabolták a szentségházat is, a szentostyákat szétszórták a padlón. Bejarban a templom berendezését törték össze, majd nyilvános táncteremmé alakították át. Valbuenaban, míg a plébános az oltárnál misézett, egy ifjú legény hátulról hozzá lopózkodott s egy bottal úgy fejbe sújtotta, hogy súlyosan megsebesült. Ezen évben csak február 16-tól április 2-ig 106 templomot romboltak le.

Pierre François Arminjon újságíró könyvében (La terreur Rouge) beszámolt arról is, miként rombolták le a templomokat, például a Yeklai-t:

„Yekla templomainak lerombolásánál a vörös gonosztevők példátlan elvetemültséggel viselkedtek. Először Szent Lajos templomát rombolták le, ahol különösen a minden nőiességükből kivetkőzött asszonyok mutattak különös buzgalmat. Lehetetlenség szavakban visszaadni, hogyan becstelenítették és piszkolták be a szent egyházi edényeket. Ezután a többi templom került sorra s egyik a másik után dőlt romba vagy hamvadt el. Az egyik tanítónak a lánya, aki tizennyolc éves gyermek, szintén nagy buzgósággal vett részt a templomrombolásnál s az egyik templomban a főoltár megszentségtelenítését és elpusztítását maga vezényelte. Letépte az egyik Szűz Mária-szobor ruházatát, magára öltötte és borzalmas istenkáromlás közepette rontott neki a misefölszerelési tárgyaknak s azokat le nem írható obszcén jelenetek között szentségtelenítette meg és törte össze. A tömeg követte példáját. A kelyhekből bort ittak, a ciboriumból kiragadott szentostyákat lábbal tiporták s a legpiszkosabb dalok közepette a templom minden részében táncokat és orgiákat rendeztek. Egy huszonkét éves ifjú ember, valami Ortuno nevű, aki az egyik Mária-templomban a rombolásnak ellenszegült, életével bűnhődött. Először csak egy golyó érte a lábát, majd a tömeg rárontott és késszúrásokkal és botütésekkel halálra sebezte.” 

De olyan is megesett, hogy egy hírhedt kommunista nő, Dolores Iriburi, Madridban nyílt utcán rohant rá egy szerzetesre, földre tiporta s a környező tömeg ujjongása közepette saját fogával harapta át a torkát és hagyta elvérezni. Vagy Ceronában kommunisták nyomultak be az örökimádási apácák kolostorába és előbb kirabolták, majd fölgyújtották az egész kolostort. A menekülő nővérekről letépték ruháikat az utcán, s a csőcselék gúnykacaja mellett kellett meztelenül táncolniuk. Egyeseket közülük nyílt utcán megbecstelenítettek, majd benzinnel leöntöttek s elevenen meggyújtottak. 

A spanyol kommunista agitátorok aligha maradtak el a korábban nálunk mindenhol csak raboló és gyilkoló Lenin-fiúktól. 1936. augusztus 2-án a barcelonai városi színházban nagy marxista gyűlés volt, melynek vezérszónokai Gorkin és Nin szocialista vezérek voltak. Az első többek között ezt állította: „Mi nem vagyunk vérszomjasok vagy bosszúállók, de amikor arról van szó, hogy takarékoskodni kell a vérrel holnapra, megmondjuk nyíltan, hogy egy munkás élete többet ér nekünk, mint tíz vérszopó parazita élete.” A másik egész egyszerűen kijelentette: „Sok megoldani való probléma volt Spanyolországban, aminek megoldására a polgári republikánusok nem is gondoltak. Mi megoldottuk az Egyház problémáját azzal, hogy egyetlenegy templomot sem hagytunk a föld színén.” 

Amikor 1936 júniusában a barcelonai nemzeti felkelés meghiúsult, a kommunista munkások elrekvirálták a magánautókat s géppuskákkal szerelték fel. Megkezdték a városban a házkutatásokat, s aki csak gyanús volt, megrohanták és agyonverték. Néha, hogy valakinek az érzelmeiről meggyőződjenek, megparancsolták, hogy káromkodjék, s aki megtagadta, minden további nélkül legyilkolták. Különösen is az erdőkbe és hegyekre menekülő „nyulak”-ra, a falusi papokra és „vérszopó paraziták”-ra, az apácákra vadásztak. Florindo Rubini irgalmas rendi generális beszámolója szerint ötnapos barcelonai tartózkodása alatt a városban négyszáz klerikust gyilkoltak le.

Történt mindez akkor, amikor maga a köztársasági elnök, Manuel Azaña, a kereszténységben a lelki rabszolgaság rendszerét látta, amely az emberi szabadságot kétezer éven át lebéklyózta, amiért is csak hajmeresztő gyűlölettel tudott a papokról és a szerzetesekről beszélni, s legfőbb törekvésének tartotta, hogy egy új, mindennemű vallási befolyástól mentes Spanyolországot teremtsen. Amit azonban nemcsak Francisco Franco tábornok nemzeti mozgalma torpedózott meg, hanem ideig-óráig kommunista befolyás alá került spanyol munkások is, mint közülük az, aki a sevillai nagyheti körmeneten a jóreménységről nevezett Mária-szobrot hordozók elé ugorva így kiáltott fel hatalmas tapsvihar közepette: „Én ugyan kommunista vagyok, de aki a mi Szűzanyánkat érinteni meri, azt azonnal agyonütöm.”.

A spanyol vérfürdő iménti, a Magyar Kultúra című társadalmi és tudományos szemle 1936. évfolyama alapján megidézett epizódjai – melyekhez hasonlókat még bővebben Hitter Józsefjezsuita könyve ismertet (Spanyol tűztenger, 1938) – persze Moszkva és a szabadkőműves páholyok hol nyílt, hol burkolt támogatásával történtek, s nem utolsósorban hazai csatlósaik, a szociáldemokraták helyeslése mellett. Amint ugyanis a történtek krónikásai közül Nyisztor Zoltán pápai prelátus írta (Magyar Kultúra, 1936), „a baloldali magyar lapok kezdettől fogva ritka egyértelműséggel csak mint lázadókról és zendülőkről emlékeztek meg a nemzeti mozgalomról és a legkétségbeesettebb igyekezettel szuggerálták be a magyar olvasóközönségnek, hogy Spanyolországban csak a baloldal győzhet”.

A baloldal, amely, legyen az egyik arca kommunista, a másik szociáldemokrata, maga a testet öltött démon. Mert nem véletlenül idéztük e napon áldozataira emlékezve éppen az egykorú, manapság már valahogy alig ismert s idézett spanyol eseményeket. Amelyek éppúgy, mint a korábbi orosz-, német- és magyarországiak, minden kétséget kizáróan tanúsítják címbeli állításunkat. Igen, nem volt aljasabb rendszer az először a hitet, erkölcsöt, kultúrát, azután minden további értéket megsemmisítő kommunizmusnál. 

Mert azért ne feledjünk el e napon kettőt. Először is azt, hogy lehet valaki bármennyire bírálója, sőt akár ellensége a fasizmusnak, a nemzetiszocializmusnak, azt azonban el kell ismernie, ha tárgyilagos kíván lenni, hogy azok nem romboltak le templomokat, kolostorokat, nem gyilkoltak le papokat, apácákat, nem akarták magát a vallást felszámolni, miként nem rekvirálták polgáraik vagyonát, nem erőszakolták meg leányaikat, asszonyaikat. Másodszor pedig, hogy a baloldal céljai mindig változatlanok, legfeljebb az eszközeik változók – amint azt mai hazai képviselőik magatartása mutatja. Ami miatt ez a nap sajnos nem csak a múltról, hanem a jelenről is szól.

Miért nincs magyar-zsidó megbékélés?

2014. február 26. 11:11
Ifj. Tompó László - Hunhír.info

Az állandóan az emberi jogok fontosságáról, a kirekesztés megszüntetéséről, a megbékélés jelentőségéről papoló Mazsihisz ezúttal is néma maradt február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján. Amivel megint csak ama bizonyos bújt ki a zsákból. Mert ezzel elismerték, hogy a világtörténelem legaljasabb rendszeréhez, kiváltképpen vezető köreiknek, nem csekély közük volt ugyebár.

A Mazsihisz honlapján ugyanis hiába keresnénk akár csak egy nyúlfarknyi hírcikket is arról, hogy valamelyik hitközségükben csupán egy néma főhajtás erejéig megemlékeztek volna – hazai pályán belül maradva – 1919 133 napja s az 1945-ben beköszöntött kommunista uralom áldozatairól. Hiába bizony, s ilyenkor ugyebár az a megemlékezés elmaradásának indoklása, hogy a kommunista gyilkosok, kivégzők nem zsidókként követték el gaztetteiket.

Ember legyen a talpán, aki megfejti, köreikben ki mikor, miért minősül egyszer zsidónak, másszor magyarnak vagy akárki másnak. Milyen érdekes: ha letagadhatatlan bűnöket követnek el soraikból, automatikusan letagadják származásukat, s szemrebbenés nélkül kijelentik, hogy nem zsidókként raboltak, gyilkoltak. Akkor mikként? Netán magyarokként? S ha igen, akkor az viszont jogalap arra, hogy egész nemzetünket bűnösnek tekintsék? Eszerint tehát a magyar javíthatatlanul bugris, bunkó, kirekesztő nép, amelyet egyedül ők hivatottak emberségre okítani?

Amikor Hóman Bálint a váci rabbörtönben várta a kínzásoktól megváltó halált, állítólag felkereste egy zsidó, s arra kérte, ne azonosítsa a zsidóságot „ezzel a söpredékkel”. Akár így volt, akár nem, a többségük, hivatalos megnyilatkozásaikkal alátámasztottan, azonban mégis csak azonosult a – legalábbis önmaguk számára – földi eldorádót ígérő kommunizmussal. S nem 1945-ben, már – 1917-ben. Amikor is vezető orgánumai egyike, az Egyenlőségdecember 27-i száma Trockijnak hozsannázva így fogalmazott:

„A zsidó szellem, a zsidó tudás, a zsidó szív és békeszeretet megmentette Oroszországot, megmentette talán az egész világ jövőjét. Soha még a zsidóság világtörténelmi hivatása oly éles fénnyel nem ragyogott, mint éppen Oroszországban. Trockij szavai bizonyítják, hogy a zsidó szellem az, a nagy békeszerzők, Jezsajás, Micha próféták, a szelíd talmudi bölcseké, mely eltölti ma Oroszország vezetőit. Isten csak a kiválasztottjainak juttat sok száz évben egyszer ilyen sorsot.”

Eszerint tehát rajtuk kívül úgyszólván mindenki más leigázása, sőt kiirtása magasztos szellemre, tudásra, nemes szívre és békeszeretetre, szóval isteni kiválasztásra vall. Hiába, de sokat is elbír a papír! Mert a fenti idézet, a tömérdek hozzá hasonlóval együtt, valahogy megkérdőjelezi bizonyos körök unos-untalan emlegetett tézisét, mely szerint a kommunista terroristák között nem vallási, csak származási alapon voltak zsidók. S amíg ennek elfogadását éppúgy erőltetik, mint egykor az április negyedikéket, május elsejéket, november hetedikéket, nincs és nem lesz, mert nem is lehet magyar-zsidó megbékélés.

Raffay: Bűnös kormányaink elszabotálták Trianon részleges revízióját. De miért támadja annyira a cionmédia a történészt?

2009. szeptember 04.
HunHír.Hu

Raffay Ernő szerint 1989-től 2000-ig legalább fél tucat olyan komoly történelmi lehetőségünk volt, hogy korrigálni tudtuk volna a trianoni békediktátumot, az Antall-, a Horn- vagy az Orbán-kormány akár a diplomácia, akár a fegyverek erejével beavatkozhatott volna. A Károli Gáspár Egyetem docense szerint a kilencvenes években meglett volna a lehetőségünk arra, hogy a Délvidék visszaszerzésének reményében Horvátország oldalán beszálljunk a délszláv háborúba - a szerbek ellen. Az egyértelmű képleten tovább lépve a történész azt is leszögezi: "Leonyid Kucsma ukrán elnök egy ismerősömmel informálisan azt közölte: ha kell Kárpátalja, hát vigyétek". Természetes, hogy a támadások kereszttűzébe került most Raffay. Még olyan ember is támadja, aki a Magyar Néphadsereg egykori promminense volt, s bármikor odadobta volna az ország férfilakosságát ruszki golyófogónak. De miért fontos most megint ez a kérdés, hogy még az értelmiségi kormányszócső, a Néphazugság is ezzel foglalkozik?

Egy népességében és területében ismét megnőtt országot nehezebben tudnák gyarmatosítani azok, akik pont emiatt gágognak, ha a világméretű igazságtalanság és országcsonkolás egyáltalán szóba kerül. Mert először azt az országot akarják totálisan uralmuk alá hajtani, ahol teszünk egy kapavágást, és feltör a: gyógyvíz. Jó dolog abban áztatni a metéltet, ugye, kedves idegenek és honfitársak? Aztán ha Raffai álma megvalósult volna, lehet, hogy jönne a csetnik, s csettintene.

- Határozottan állítom - szögezi le az Antall-kormány honvédelmi minisztériumának államtitkára (a tortenelem.hu portálnak adott nyilatkozatában, hogy horvát szövetségben visszaszerezhettük volna a szerbek által elvett területeinket... A történelmi Horvátország felszabadítására elindították 1995-ben az Oluja (Vihar) fedőnevű hadműveletet. Horvát részről már 1990-ben felvetődött egy szövetség létrehozásának gondolata Magyarországgal. Ez óriási jelentőségű lett volna, ezért az akkori magyar kormány felelőssége igen komolyan felvetődik. Arra, hogy (politikai) államtitkárként volt-e köze a horvátok fölfegyverzését segítő Kalasnyikov-ügyhöz, ezt mondta: - Utólag már elmondhatom, hogy (...) 1990-ben Horvátországot jó minőségű fegyverekkel és sok millió lőszerrel láttuk el, így támogattuk a horvát szabadságharcot Nagy-Szerbia ellen.

- A szerb-magyar határra, hat pontra elektronikai felderítő alakulatokat tett ki a honvéd vezérkar, s bizonyos alakulatok szóba kerültek arra az esetre, ha valami történik - mondta Raffay. - Beszéltem néhány vezető tábornokkal, hogy mi lenne, ha mi kezdeményeznénk egy ilyen beavatkozást. Támogatták a felvetést. Antall József többször mondta, s kormányülésen is elhangzott: várjuk meg, amíg Magyarország gazdaságilag megerősödik, és azt is, hogy - ez volt Antall álláspontja, de a helyzet akkor ezt is mutatta - a szomszédos országok meggyengülnek, akkor lehet majd valamit "csinálni". Ennél nem ment tovább.

Raffay arra is kitér, hogy 1992-ben találkozott Vladimir Meciarral, aki köszönés helyett azzal fogadta : "Nem félünk ám maguktól!" Raffay úgy tett, mintha nem értette volna a megjegyzést, de tudta, még nem alakult meg az önálló szlovák hadsereg. Amit kárpátaljai élményeiről mesél, figyelemfelkeltö: "Leonyid Kucsma ukrán elnök egy ismerősömmel informálisan azt közölte: ha kell Kárpátalja, hát vigyétek." Ez azért is hangzik valósághűen, mert a szovjet vezetés Kun Miklós kutatásai szerint még a Nagy-Szovjetunió idején felajánlotta Kádárnak Kárpátalja egy részének visszacsatolását.

Antall a kezdetektől azt hangsúlyozta: katasztrófa lenne, ha Magyarország beszállna a a horvát függetlenségi háborúba. A halála után őt váltó Boros Péter pedig annyira határozottan ügyelt a függetlenség megőrzésére, hogy azt szerette volna, ne magyar hidászcsapatok utazzanak a mostari híd újraépítésére, hanem a Hídépítő Vállalat munkásai.

- Azzal törődtünk, hogy ne sodródjon át hozzánk a háború - idézte föl az 1991-es évet Raffay állításainak tükrében Lőrincz Kálmán, a Magyar Hadsereg akkori parancsnoka. - Ez sem politikai akaratként, sem vezérkari ötletként nem fogalmazódott meg. Ha Raffay tud ilyenről, miért nem mondja meg világosan? Több elrugaszkodott eszmefuttatást olvastam az időszakról. Megkérdeztem magamtól, vajon akkor hol voltam, hogy nem hallottam róla? A honvédség különös időszakát élte a kilencvenes évek elején. Az volt a feladatunk, hogy a nemzetközi megállapodások értelmében a támadó típusú hadsereget védelmi típusúvá alakítsuk át. Megtörtént. Álmokkal már akkor sem foglalkoztunk. Szóval ez a hű globalistává vedlett csicska a hadsereg leszerelésével foglalkozott akkor, amikor a támadásra kellett volna felkészítenie.

A Kalasnyikov botrány 1991 januárjában robbant ki, a szerb televízió leleplező felvételeket mutatott be Magyarországról horvát területekre vitt fegyver- és lőszerszállítmányokról. A Technika Külkereskedelmi Vállalat 1990 októberében ugyanis megállapodott a jugoszláv Astra Fegyverkereskedelmi Vállalattal a horvát rendőrség részére tízezer géppisztoly leszállításáról. Ez az 1,8 millió dolláros üzlet kellett ahhoz, hogy Horvátország megtegye a függetlenség felé az első katonai lépéseket. Az ügyhöz kapcsolódik az "új magyar demokrácia" első parlamenti kivonulása: a zsidó származású Bossányi Katalin MSZP-képviselő, véres szájú cionista és magyargyűlölő interpellációt intézett az ügyben a külügyminiszterhez. Jeszenszky Géza válaszában arról is beszélt, hogy szerinte a nemzeti érdekeket a legjobban a politikai jobboldal képviseli, mire az MSZP-frakció kivonult a T. Házból. Az antalli másik fő hiba, a média cionista kézbe való átjátszása most produkálta az első nagy csapást , és mutatta meg, hogy itt csak csillag, s nem rendszerváltás volt. A profi "balos" újságírók és médiumok hada támadta ezerrel a hebegő-habogó, megmukkanni sem bíró makogó megalkuvót, Jeszenszkyt, a jobboldal kezében lévő alig sajtó nem tudta ezt ellensúlyozni. Bohócot csináltak a bohóc Jeszenszkyből tényleg, aki megroppant, és a magyar kormány leállította a fegyverügyletet.

Kevesebb infó van az Orbán-kormány idején történtekről, pedig ez időben is közelebb áll hozzánk. A Jugoszlávia elleni háború előtt pár héttel tuszkolták be gyorsan hazánkat a NATO-ba. Orbán kiköthette volna: csak Délvidék visszaadása esetén nyitja meg a magyar légteret a NATO gépek számára, engedélyezi az országon keresztüli szállításokat, és a taszári amerikai bázis létrehozását. Ezek elmulasztása olyan horribilis nagyságrendű többletkiadást jelentett volna az amiknak és a szövetségeseiknek, hogy simán odaadták volna azt, ami nem az övék.

HunHír.Hu - nol nyomán

Az elmebeteg szemkilövető produkciója: akkor beleb...szunk a földbe

2014. március 08. 18:22
Hunhír.info

Zuschlag! Itt az a pont, amikor a biciklit el kell tolni! Nem, talán ez így nem érthető. Másképp fogalmazok: ha most végre nem takarodsz el, akkor beleb...szunk a földbe. A miniszterelnök szemhéja enyhén rángatózni kezdett. Az arca égővörös volt, a szája egyetlen vékony csíkká változott. Kegyetlen volt, rideg, közönséges...

Gyurcsány Ferencet tartja fő árulójának Zuschlag János volt MSZP-s képviselő, aki tavaly ősszel hat év után szabadult a börtönből. A mintegy 75 millió forint pályázati pénzt elsíboló politikus szerint a volt kormányfő a legdurvább szavakkal adta ki az útját, miután 2004 októberében a holokauszt áldozatain viccelődött, írja a Blikk Zuschlag könyvének kéziratára hivatkozva.

Zuschlag! Itt az a pont, amikor a biciklit el kell tolni! Nem, talán ez így nem érthető. Másképp fogalmazok: ha most végre nem takarodsz el, akkor beleb...szunk a földbe. A miniszterelnök szemhéja enyhén rángatózni kezdett. Az arca égővörös volt, a szája egyetlen vékony csíkká változott. Kegyetlen volt, rideg, közönséges...

Így emlékezik vissza a hétfőn megjelenő könyvben Zuschlag arra a beszélgetésre, amely után kénytelen volt lemondani mandátumáról.

Gyurcsány és társai feláldoztak engem. Gyűlöltek, mert okos voltam, törtető, és nem féltem tőlük.
Az expolitikus a könyvében azt írja, ez a gyűlölet kölcsönös volt, ő sem szerette a szocialista pártot, mégis megviselte, amikor kegyvesztett lett. A legjobban az bántotta, hogy az a Gyurcsány Ferenc adta ki az útját, akinek ő hónapokig mosta a szennyesét.

Szóval: Zuschlag, takarodj... Mondta ezt az a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc, akinek a szennyesét mostam hónapokig. Volt is mit. Sok mindennel gyanúsították: hogyan vásárolta meg a balatonőszödi nyaralót, honnan lett a timföldgyára, a milliói, az árambizniszben való részvétele. És nekem kellett minden egyes alkalommal kiállnom, és azt mondanom, hogy Gyurcsány Ferenc pedig tisztességes politikus.

Zuschlag egy pénteki interjúban azt is állította, Gyurcsány azokról az ügyekről is tudott, amelyek miatt ő börtönbe került. A könyvében így ír erről:

A legfőbb kérdés, ami mindenkit érdekelt, hogy Gyurcsány tudott-e arról, hogy a civil szervezetek és alapítványok rendre nem tartják meg azokat a rendezvényeket, amelyekre pénzt igényeltek, azokat fiktív beszámolókkal látják el, hamis számlákkal igazolják. Gyurcsány persze mindent tagadott. Szerintem meg hazudott.

A Blikk Gyurcsány is megkereste az ügyben, de ő nem reagált az állításokra.

Hunhír.info - Blikk - index