2017. április 1., szombat

- Mindenki gyarmata



Hungarian Real News

- Mindenki gyarmata

2016.12.10 10:59
Extra..
Világok - Ezek szerint mégis csak különleges a Magyar gén?
Kiemelt..

 
Előzmény..

 
Kapcsolódó link..

 
Magyarországnak nevezett terület státuszával a legtöbben, még az érintettek közül is, vagyis Magyarország lakosságának nevezettek sincsenek tisztában. Magyarország, ahogy az államrendszerének nevezett gyarmati helytartó kormányzósága, minden, a kazár-maffia uralma és oltalma alá tartózó maffiaállam közös gyarmata! Nem egy, és nem két országé, hanem minden, a büdös pofáját ide toló bűnöző, kazár-maffia irányítású országé, helyesebben a kazár-maffia tagjaiként az adott ország élére furakodott maffia-klánoké. Miután több megkeresés okán nem lehet elkerülni az önállósági kérdés vizsgálatát, a (kétségbeesett) kiút keresési elképzelések realitásalapjait érdemes magyar, európai és világszinten is feltárni a teljesség igénye nélkül.
 Mindenki gyarmata
 Az aktualitást az indokolja, hogy több "magyar népi" kezdeményezés "Alkotmányozna", amihez minden joguk megvan, bár a "művelet" felesleges. Akadnak olyan szerveződések, amelyek pártszinten próbálják megoldani Magyarország lakosságának sokasodó és egyre szélesebb körű gondjait, mert azt sem tudják, hogy a pártrendszer megosztó kialakítása csak azért van, hogy ne lehessen egységet teremteni és hogy elültessék a gondolatot: "saját fegyverükkel győzik le leigázóikat". A "második vonal" a végső harcban látja a "Gordiuszi csomó" kibogozását és valójában saját népével vagy hasonló helyzetű nemzetek hasonló igában sínylődő átvert, kiszolgáltatott rendszer-áldozataival hadakozna mundérba bújva és idegesítően buta, hazug ideológiákkal felvértezve. Ez a "csomó" a nemzetiségek közötti és a jog előtti egyenlőség kérdése.

szakrális vonalak követői vallási, ezoterikus és spirituális eszközökben keresik a kiutat, és maradnak a társadalmi szintű egyenlőtlenségek mérséklését célzó elképzelések, így a nemzeti önrendelkezés és a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetését szorgalmazó tervezetek. Az életben maradási jog, valamint a hozzájuk kapcsolt szociális rendszer kialakítási javaslatai, mert az automatizálás már közel sem igényel olyan mennyiségű munkaerőt, mint amennyi rendelkezésre áll. Viszont a politikai hadsintér hiénái egyre éhesebbek. Fogynak a területek és a zsákmányolási lehetőségek is csökkenek.


Alapvetően és legelőször 
Magyarország státuszát szükséges meghatározni: Magyarország egy csökkentett kormányzási szinten működtetett, névlegesen ország státusszal rendelkező gyarmat (gyakorlatilag egy kisebb, de fontos Kft. a UCC rendszerében). Függőség vonatkozásában rendkívül színes az "illegitim kormányt mozgató bábjátékosok" összetétele. Teljes pénzügyi, gazdasági és ránk kényszerített termelés-strukturális függést hoztak létre a Lisszaboni EU-tól, az USA-tól, OroszországtólIzraeltől és szinte minden zsidó érdekeltségtől. A jelenlegi illegitim rendszer védelmét biztosító NATOamerikaiEU, orosz és izraeli "katonai és rendészeti biztosítás" teszi lehetővé, hogy az előbb felsorolt hatalmak megakadályozhassanak, halálra ítélhessenek bármely olyan kezdeményezést, amely megváltoztathatná a jelenlegi és a jövőben is általuk szükségesnek tartott aktuális berendezkedés kialakítását. Ez utóbbi több összetevőt is tartalmaz. A Magyarországon tartózkodó idegen fegyveres alakulatok nem csak katonai szinten képviseltetik magukat, bár ez utóbbi sem elhanyagolható (a volt szovjet rakétabázisok fegyverzetét izraeli atomfegyverek váltották fel). Semmit sem bíztak a véletlenre, de inkább úgy lehet fogalmazni, hogy a világ legjobban őrzött állama lenne Magyarország, ha állam lenne... Így csak egy szigorúan, mindenki által őrzött terület. Kicsit fura ez a nagy figyelem, de ha azt vesszük, hogy a kazár-zsidó szervezetek már 1910-ben párizsi pénzalapot hoztak létre az akkor még létező Magyarország megszerzésére, és hogy közel 500 éve azon munkálkodik a zsidóság, hogy elhazudja történelmünk, ellopja nyelvünket, bőrünkbe bújva magyarnak adja ki magát, és végül nevünkben magának követelje vissza történelmi örökségünk. Itt van a kutya elásva...

A belső lázadást 
olasz-szlovén-magyar egyezményesen létrehozott alakulatok, valamint a TEK, az In-Kall Security és az IOSA is nagy létszámmal (100 ezres nagyságrend) verné le. Minimum 13 NATO logisztikai központ, és "véletlenül itt felejtett" európai alakulatokon kívül, Szlovákia, Románia, Ukrajna (és harmadik történelmi pofonként az oroszok alakulatai) is bevetésre kerülnének a rendőrség és a "magyar hadsereg" identitás nélküli hányadával, a szintén Izraelben kiképzett tartalékos izraeli bevándoroltatottak katonai állományával egyetemben (kötelező izraeli kiképzés). Ehhez még hozzáadható az Európai Csendőrség idevezényelhető alakulatainak létszáma, és az egyéb átvezényelhető reguláris -és magánhadseregek állománya az izraeli hadsereggel együtt. Mindezeket azért soroltam fel, hogy érzékelhető legyen, milyen esélyekkel vehető fel a harc a megszállók és kiszolgálóik, bűntársaik, kollaboráns csatlósaik ellen. A technikai fölényük egyértelmű, tekintve, hogy az első FIDESZ kormány idején Magyarországot ugyanúgy lefegyverezték, mint az I. Világháború után, Trianon előtt, és Gyurcsótányék kalákában mindent fegyvert eladtak. A háborút viszont nem csak hagyományos fegyverekkel lehet megvívni, és itt nem csak a német, cseh és finn "kormány10 napos élelmiszer és ivóvíz lakossági tartalékképzési utasítása szerepel a figyelmeztetések között, azon kívül, hogy a magyar élelmiszer-tartalékokat is eladták. Mint korábban többször is jeleztem, az USA "Űridőjárás Hivatala" egy EMPtámadás eltussolására jött létre. Ez utóbbi azért lényeges, mert teljes leállást hoz létre minden elektronikusan vezérelt rendszerben, kezdve a zsebrádióktól, folytatva a kommunikáció eszközein keresztül az erőművek vezérléséig. Ám a "nagy balhék" nem csak az amerikai, angliai, franciaországi, németországi vagy izraeli állampolgárságú zsidóknak, de a kínai illetőségű vagy oroszországi zsidóknak sem kedveznének, bár a "veszteség" felülről lefelé úgy működik, hogy semmi és senki sem számít, még az alacsonyabb "harcértékű" zsidók sem...

Röviden az AlkotmányozásrólMagyarországnak az utolsó érvényes, Nemzetgyűlés által elfogadott és Népszavazással megerősített Alkotmánya 1944. március 17-én, pénteken került a Parlament elé, 1944. március 18-án elfogadta a Nemzetgyűlés és Népszavazás is megerősítette, majd 1944. március 19-én a németek hivatalosan is elfoglalták Magyarországot1945. április 4-től az ország szovjet (bolsevik) megszállás alá került. Viszont az 1920. I. Törvény is jogfolytonosságot biztosít, számunkra, ha felszabadulna az ország. Az 1949 -es XX-as törvényként elhíresült, erőszakkal, "szovjet tankok árnyékában" elfogadtatott Buharini-alkotmány, a FIDESZ-KDNP 2011-es alkottákolmánya kidolgozói szerint sem érvényes, bár ez nem akadályozta meg a lakosság megkérdezése nélkül, 2/9-es "többséggel" általuk elfogadottnak tekintett 2011-es "alkottákolmány" hatályba helyezését az érvénytelennek kikiáltott 1949-es XX-as törvény zárórendelkezései alapján. Az 1949-es alkotmány az ENSZ alapokmánya és a Nemzetközi Jog rendelkezései szerint amúgy sem volt érvényes, ahogy a folyományaként létrejött 1989-es, az MSZMP által kreált "Ideiglenes Alkotmány" sem. Ez utóbbi biztosította a látszólagos "jogfolytonosságukat", ami az országra való tragikus hatásaitól eltekintve elég röhejes, mivel senki nem jogosította fel Orbánékat erre.

FIDESZ-KDNP 2011-ben a 2010-es elcsalt, meghosszabbított szavazási idejű, külföldi átszavazókat egyik szavazóhelyiségtől a másikig buszokkal átszállítgató, megvesztegetésekkel és vásárolt szavazatokkal, 2/9-nyi "többséggel" saját magától saját magának elfogadott alkottákolmánya csakúgy nem érvényes, mint Magyarország 72 éves megszállása alatt készült előző kettő. Még jogfolytonossági hivatkozással sem bajlódtak, bár a Rózsadombi-paktumban még anno megegyeztek, hogy milyen felosztásban és ütemezésben rabolják ki az országot "vetésforgó szisztéma szerint".
2010-ben az 
1989-es "ideiglenes alkotmány" választási törvénye alapján választatott és az 1949-es XX-as törvény szerint helyezte magát hatalomba a FIDESZ-KDNP (bár a KDNP-t felesleges pártként emlegetni, mivel százalékban ténylegesen kimutathatatlan a szavazólétszáma, és mindkét alkotmány érvénytelen a nemzetközi jog szerint is), ami alkotmány-módosításhoz 4/5-öt, vagyis a szavazók 80%-ának elfogadó szavazatát követelte meg.
FIDESZ-KDNP gyarmati, szükség -és rendkívüli állapotra kihegyezett alkottákolmánya utólagosan beépített és banki üzleti szabályzatok mintájára módosítgatható "sarkalatos gumitörvényekkel" és a "terrorizmus elleni harc eshetőségére" hivatkozva Magyarország lakosságának a teljes elnyomásához szükséges "terrortörvényi" elnyomói részét is tartalmazza. A választási törvény módosításának "parlamenti" elfogadtatása után még az EBESZ megfigyelők jelentése szerint sem lehet Magyarországon jogilag elfogadható választást tartani, mert a választási törvény erre alkalmatlan. De ez nem csak az EBESZ véleménye. Nonszensz, hogy egy illegitim, csalások sokaságával és megtévesztéssel létrehozott 2/9-edes elnyomó kormányzat alkotmányozni akar. A sorozatos választási csalások pedig végig kísérik a gengszterváltás máig tartó rablóhadjáratát.


2018-as választásra készülő pártoknak (hi) azonban nem csak a lezsírozott és előkészített választási csalásokkal kell szembenézniük, ami önmagában is érvénytelenséget jelent, mert nincs népi felhatalmazással bíró jogalapjuk. A FIDESZ kisajátította a média jelentős részét. A magukat liberálisnak nevező másik zsidó oldal birtokolja a fősodratúnak tartott média fennmaradó és az álellenzéknek meghagyott területét. A jelenleg még kb. öt millióra tehető magyar és a kb. 1,5 milliós cigány kisebbségnek gyakorlatilag csak az alternatív médiában, az interneten van publikációs, tájékoztatási vagy kampányfelülete. A választás párt -és képviselő-finanszírozási lehetőségei magyar nemzeti szinten lekorlátozottak (a cigányságé is), mert egyrészt a Jobbik kollaboránsai már az eddigi karcsú finanszírozást is megszüntetnék, másrészt az egygazdájú áljobb és álbaloldal 1989-óta olyan hatalmas részt lopott el az ország vagyonából, hogy egy választási kampány milliárdos nagyságrendű, amerikai mintájú költségeit csak ők tudják megfizetni. Természetesen a lakosságtól ellopott, elrabolt javakból, de akár ellenőrizhetetlen külföldi forrásokból is, melyek ténylegesen a magyar közvagyon elrablásából és a lakosság kizsákmányolásából áll rendelkezésükre. A pártszintű fellépés csak magyar (és cigány) szervezet -és pártszövetségek létrejöttével tehető némileg versenyképessé, amelynek kialakíthatóságát több tényező is akadályozza, kezdve azzal, hogy a judeo-demokratikus pártrendszerbe tagozódásegyet jelent az elfogadásával is. Akik megteszik, lemondanak a jogi alap megkérdőjelezhetőségéről, elfogadják az ellenük kidolgozott csalási szisztémákat... de sajnos más problémák is felvetődnek:1. A szerveződések vezetése, vezetői képtelenek alárendelni egyéni ambícióikat egy közös cél érdekében. Hiányzik a célok iránti elkötelezettség, az alázat a közös célok iránt, mely egységet teremthetne, alárendelve az egót a közös érdekeknek.2. A választók annyira nem bíznak a korábban már sokszor magukat ellehetetlenítő, megalkuvó, az ellenféllel lepaktáló, vagy egyéni érdekeik érvényesítésére választóikat felhasználókban, hogy közönyössé váltak az önjelölt, csalókból álló "képviseletekkel" szemben.3. Mivel közismert, hogy az összes eddigi választást elcsalták, nem bíznak a választás tisztességes lefolytatásában, ez utóbbira nem volt példa az utóbbi 72 évben. Ez okozza a választási hajlandóság számottevő csökkenését.4. Az elnyomó hatalom közel 1,7 millió, megélhetési forrásért kollaboráló, a gépezet apparátusából nyerészkedő "haszonélvezővel" rendelkezik. Több mint 3,5 milliós, "papíron magyar állampolgár" mozgósítható az aktív és passzív magyar szavazók ellen (min. 13,5 millió TB igazolvány van kiadva).5. Az oktatásban és vallási nevelésből kiiktatták a magyar identitást. A mai magyarok túlnyomó része nem tudja, hogy a világ legerősebb és legegészségesebb génszerkezetének, a világ legfejlettebb és legősibb nyelvének, a világ legrégebbi történelmének tulajdonosa és örököse, a világ leggazdagabb országában. Mindezeket nem ismertetik, oktatják, hanem elhallgatják, félremagyarázzák, devalválják, elhazudják. A kommunikációban szegény vagy, kicsi és törékeny...6. A kiszolgáltatott, megélhetése, családjának megélhetése miatt megfélemlített "kisemberek" tömege nem meri kimondani véleményét, nem mer kiállni kirabolt országa és honfitársai mellett, mert fél a megtorlástól és azzal sincs tisztában, hogy mire van- lenne joga és lehetősége, mit raboltak el tőle...


A sort még lehetne folytatni, de az emberek nem tudják, hogy minden magyarországi lakostól - beleértve a ma született csecsemőt is, akinek az örökségét - de mindenkinek legalább 50 millióját lopták el a jövőjével és sok milliárdos egyéb vagyonával együtt (
a tényleges érték ettől sokkal nagyobb, mivel a rablás több száz éve folytonos és nem ér véget záros határidőn belül). A nép csak kiállva érdekei mellett, szerezheti vissza ami az övé. Ennyiért viszont már megmozdulnának az emberek, de azt sem tudják, hogy mijük van, és főleg, hogy "mijük volt". Milyen örökségétől fosztották meg. A jude-demokrácia pártrendszere megosztja a lakosságot (a lopás, rablás nem jelent jog szerinti tulajdonlást). A különféle nemzeti pártok és szervezetek megosztják az embereket, pedig rengeteg azonos érdek vonalán közösen is felsorakozhatnának. A különféle népcsoportok, entitások, ugyan egyedi érdekek alapján némileg eltérhetnek érdekeikben, céljaikban, de 10 általános kérdéscsoportból 7-8-ban általában egyeznek az elvárások. A lakosság, heterogén népesség esetében nem csak etnikailag megosztott, de pártrendszer szinten is szembe állítható egymással, és senki sem keresi a nevető harmadikat, aki szembenállásból, megosztásból, megosztottságból hasznot húz. Az etnikai és pártmegoszlás tisztességes JOG és JOG ELŐTTI EGYENLŐSÉG hiányában az egyik legjobban felhasználható fegyver, pedig az ősi, soknemzetiségű Magyarországot ez a "jog előtti egyenlőség" tartotta össze.

judeo-demokrtatikus pártrendszer elfogadása egyet jelent az érvénytelen alkotmány, a jogalap és felhatalmazás nélküli rendszer és önhatalmúlag saját maga felé hajló felépítménye elfogadásával. A betagozódás egyet jelent a megalkuvással, és bár esélyegyenlőségről papolnak, a rendszert úgy alakították ki, hogy a "demokrácia" álarca alatt a legsötétebb diktatúrát biztosítsa a(z) "(egykori) választópolgárok" kirablásával, rabszolgasorba taszításával és rabszolgakénti kiárusításával egyetemben. A jelenlegi helyzetben egységes Isten-hit sem segíti elő az összefogást, mert a Kádár-rendszer materialista szemlélete alapján nevelt embere kevés hitet és még kevesebb Isten-hívőt tud felmutatni. Rengeteg az ezoterikus, spirituális és álvallásos megtévesztő, de főleg a terelgető web-oldal és média. A sokféle hitkombinációt és értelmezést hirdetők elhomályosítják a dogmák, fétisek nélküli hit-igazságait, pedig az egységes hit ereje talán a legnagyobb erejű fegyver lehetne! Ezért rombolják kitartóan.

A végére maradt a társadalmi feszültségek enyhítését és feloldását kiszolgálni hivatott szociális biztonság megteremtésének lehetősége. A 
feltétel nélküli alapjövedelem feloldaná a létbizonytalanságból adódó görcsös félelmet, de nem szüntetné meg az elosztás igazságtalanságait. A társadalmi rétegződés is megmaradna, ahogy a direkt létrehozott új osztálykülönbségek is. Európai szinten még zavarosabbnak tűnik a bizonytalan státuszú Magyarország helyzete. Bár Európa már az ukrajnai krízis beindítása óta kiszolgáltatott függőségi viszonyba került energetikailag, azóta megakadályoztak minden délről jövő energiaellátási kezdeményezést is. Valójában Európa a II. Világháború óta teljesen zsidó - "kazár maffia" - uralom alá került. Mivel az ország 1945-től szintén hasonló sorsra jutott, Magyarország vonatkozásában ez annyit jelent, hogy 1989-óta tovább fokozódott az orosz-izraeli-USA elkötelezettség, amit 2016-tól az orosz-izraeli katonai együttműködéssel tovább romlott. Magyarország izraeli gyarmatde szinte minden nagyhatalom fosztogatja. Magyarra fordítva, az EU bevándoroltatással eltervezett és kierőszakolt szakadása visszahozza ugyanazon "érdekkörök" teljes fennhatóságát, akik 1945-től 1989-ig, de valójában az utóbbi 72 évben folyamatosan biztosították saját és vazallusaik uralmát Magyarország lakossága felett, csak osztozkodniuk kell a koncon más hasonszőrűekkel az ellenséges, konkurens oldalon.

A világ változásai minden országot érintenek, így a 
Magyarországnak nevezett területet is. Az USA egy biztos belső és egy lehetséges külső háborúval is szembenéz. Európa lakossága az ellene felfegyverzett és kiképzett Soros és rajta keresztül a Rothschildok (Merkel, Juncker stb. csatlósok közreműködésével és) által létrehozott és mozgatott bevándorláspolitikának nevezett, de valójában a világ, elsősorban Európa további leépítésének az áldozata. A gyors változások megvalósítása helyett kihasználják a napról-napra tengődő emberek indulatait vagy éppen az általánossá vált közönyösséget. Ellenük. Látjuk a virtuális világot is, de akik tudják, hogy nem valódi, fájdalommal szemlélik azokat, akik nem látnak, vagy nem akarnak látni. Sajnos akadnak olyan "meggyőződésesek", akik azt hiszik, jól látnak (pedig vakok) és erről meg akarnak győzni másokat is. Az elején említett életben maradás jogát és feltételeit mindenki ismeri. A világ forrong, illetve forralják. Az üst körül a cionista, kapzsi, hataloméhes horda táncol és szítja a tüzet. Hogy ki áll a jó és a rossz oldalon, gyakran csak nézőpont kérdése, ahogy a pszichopata és szociopata is meg van győződve arról, hogy soha nem követ el bűnt, ezért nem érez bűntudatot sem. Mindenki gyarmata Magyarország, szó szerint értendő! Egyszerre rabolja ki az USA (FED, IMF, Világbank, Goldman-Sachs), az EU, Oroszország (Putyin, Abramovich-klán), Izrael és EU összes zsidó irányítású államnak nevezett "érdekcsoportja", de nem marad ki a sorból egyetlen zsidó-csahos sem. Végeredményben ez lenne a sorsa minden országnak nevezett, mára már kazár-maffia irányítása vagy felügyelete alatt álló "országnak".

Némileg megmosolyogtató (bár sírni is érdemes), hogy egyes hírorgánumok "
politikusnak" neveznek olyan be -és felépített "embernek látszó tárgyakat", mint Obama, Putyin, Merkel vagy éppen Orbán. A politikainak tartott lépéseiket úgy magyarázzák, ahogy a szájukba rágják - miközben nem látják, láttatják a zsidó klánok szövetségét, konkurencia -és hatalmi harcát - mert egy virtuális világot vetítenek az emberek elé, amelyben a "választópolgár" azt hiszi még, választhat. Csökkenő számban még akadnak naiv és hiszékeny emberek, de egyre több embernek rendül meg a bizalma a választások tisztaságát és saját döntésjogát illetően, mivel csak a vak nem látja, hogy tombol körülöttünk a zsidó nihil. Mára már oda jutott Európa, hogy politikusok által elismerten is kijelentett/kijelenthető, egy választás vagy népszavazás "eredménye" akkor érvényes csak, ha megfelel a háttérirányítás terveinek, elvárásainak. A színfalak mögötti irányítás ismeretének köszönhetően Friedman, a Sratfor (elismert stratégiai elemző cég) egykori alapítója könnyen beszél matematikai összefüggésekről, sakkról, mivel csak a terveket kell megnéznie. Évek óta nem olvastam tőlük olyan elemzést, amelyben ne hazudtak volna elejétől a végéig, kihagyva a lényeget, az igazságot, a valódi okokat és elkövetőket. Kétféle történelem létezik, de csak egy valós. Az egyik a zsidó médiában szerepelő és átértelmezett hazugságtömeg, a másik az, ami szerint pl. az elsősorban Európát sújtó recesszió nem más, mint az amerikai zsidó lobbi Európa bankrendszerének és az EUtagországainak kifosztási hadművelete, hogy a "migrációs válságot" ugyanez a "garnitúra" szervezte, szervezi és jelenleg is szítja, akik a 9/11-et, és az összes "false flag" (hamis zászlós), milliók életét megnyomorító és követelő műveleteket is. Azt is elfelejti megemlíteni, hogy a görög és most már az olasz és PIIGS válság, majd szinte az utóbbiakkal egy időben a német bekövetkező "válság" is ugyanennek a "körnek" az utasításai miatt fog bekövetkezni.Van egy nyilvános, a tömegek átverésére szánt, és van egy nem nyilvános, de valós történelem. Gyakorlatilag ugyanez a kettősség jellemző a kazár-maffia és Ábrahám-népe zsidóinak valamennyi "képviselete" kommunikációjára, amelyeket a változatosság kedvéért nevezhetünk "kormányoknak" is. Legalacsonyabb szintű csoportosulásukat pedig ENSZ-nek. Ezért jött létre a bolygót átfogó háttérirányítás, a vállalati rendszer. Az a világ, ami a színfalak mögött zajlik, de a nagyközönség számára háborúkat, éhínséget, munkanélküliséget, ki -és bevándorlást hoz, általuk mesterségesen kialakított "törvényszerűségek" szerinti. Egy dologban viszont igazat mond Friedman: "sok lépés lehetséges, de optimális lépés csak egy van". Számukra! Nekünk szerencsére több is, mint leírtam korábban.Egy jókora maroknyi féreg tartja sakkban az ellenfélnek tekintetteket az ellenfél katonáit, rendőreit felhasználva fegyverként, mert ahhoz az élősködők kevesen vannak, hogy önerőből képesek legyenek erre. Túlszaporodniuk meg nem lehet, mert így is egymást falják fel.
Semmiféle változás nincs a sötét középkor feudális "
nagyuraihoz, arisztokráciájához" hasonlítva a jelenlegi helyzetet. A génhibás arisztokrácia fennmaradt része és a szaporodó újabb génhibás "globalisták" ugyanúgy összezárnak, mint a "feudális hűbéri rendszerekben". A kifosztás módja sem változott, csak a "csomagolás"...


Az "
ellentéteket" a tudatlanságban tartás generálja a leghatékonyabban. Mert mit is mond az egyszerű cigány? "A cigány vezetők meg a magyarok ellopják a segélyeinket..." Ha rákérdezünk, kik azok a "magyarok", felsorolnak néhány kazár-zsidó köztisztviselőt, beleértve a "kormány tagjait" is, de a csóri cigány azt hiszi, azok is "magyarok", mert "fehérek". Még mielőtt felhördülne valaki, hogy "a magyarok között is van gazember", végezzen alapos vizsgálatot minden "magyarnak nevezett" származását illetően. A "nagyon magyarról nagy átlagban" gyorsan ki fog derülni, hogy nemhogy nagyon nem magyar, de még kicsit sem, vagy csak "nyomokban". Az 1900-as évek elején még készültek olyan statisztikák, hogy melyik népcsoport milyen arányban képviselteti magát különféle típusú bűncselekmények elkövetésében, de az "érintettek" a hatalom birtokában ezt is betiltották. Ugyanez a probléma Európa többi részében is. A lakosság túlnyomó része nincs tisztában azzal, hogy a korrupt politikusaik, köztisztviselőik, bíróik, ügyészeik nem osztrákok, nem németek vagy franciák, hanem a kazár-maffia cégéres, erre a feladatra kinevelt tagjai. Ez Ábrahám-népe "fehér-zsidó trükkje". (A második "trükk" már az lesz a bevándoroltatás eredményeként, hogy még nehezebb lesz kiszűrni az arabok keveredésével a zsidókat. A "13. törzs", a cigány és kazár-zsidó keveredés ugyanilyen eredményű.) A meglévő magyar demokratikusnak csúfolt pártstruktúra is azt mutatja, hogy nincs semmilyen magyar "érdekképviselet". A Jobbik, mint egykori nemzeti párt, 2009. szeptember végi Morvai-féle és a 2009. október eleji Vona (Zazrivecz) - Orbán megegyezéskor eladta a 2010-es választást, vele a tagokat, szimpatizánsokat, a nemzeti oldalt is. A 2010-es választási csalásokat, visszaéléseket nem vizsgálták, nem engedték vizsgálni. A teljesen, még saját korábbi, érvénytelen törvényeik szerint is érvénytelen 2010-es választás után a Gárdát fokozatosan leépítették, felszámolták. A FIDESZ "jogfolytonosságra" hivatkozva vállalta a korábbi 1989-től megkötött egyezséges betartását, de felhatalmazás és jogalap nélkül alkotmányozott! A jobbik képviselőinek sorait feltöltötték tapasztalatlan, bevásárolt és főleg nem magyar "helyettesítőkkel". A leépítési technika szinte azonos, mint a Kisgazda Párt (FKGP) esetében volt anno. Az MSZ (Magyarok Szövetsége) tagságát és szimpatizánsait szétszórták, megkeserítették, kiábrándultakká tették az eltelt évek alatt, köszönhetően a "vezetés" szándékainak és megbízatásának, amit a "hatalomnak" nevezett illegitim kormányzat hozott létre, üzemeltetett, majd számolt fel.

Céljuk akkor az volt, hogy a köztisztviselői és a kis -és középvállalkozói réteget, az 
MSZ tagságának zömét, távol tudják tartani a Jobbik táborától, főleg, hogy anyagi bázist ne tudjanak nyújtani a nemzeti oldal számára. Az MSZ lelkes tagjai emlékműveket sikáltak, koszorúztak, megemlékezéseket, ebédeket, vacsorákat szerveztek és 2010-től fokozatosan felszámolódtak, mivel ez volt a célja az Orbán-rezsimnek. A jelenleg még létező magyarnak nevezhető szervezetek, csoportosulások kis létszámúak, és vezetőik pozíciójukat féltve képtelenek az együttműködésre a közös célok érdekében, pedig a magyarságot csak az összetartás mentheti meg. Ezért visszatérve az alkotmányozni szándékozókra és azokra akik 1989-es MSZMP által egy év alatt összetákolt "ideiglenes alkotmányt" hiszik megoldásnak:

Magyarországnak nevezett területnek és lakosságának van érvényes Alkotmánya, a mai napig hatályban van! A legutolsó és magyar, Alkotmány 1944. március 17-én kelt. A király nélküli Magyar Királyság Magyar Kormánya azért alkotmányozott és erősítette meg másnap a Nemzetgyűlés és Népszavazás, mert tudták, a németek megszállják Magyarországot, de azt is tudták, hogy a németek rövid időn belül elvérzenek, és utána szovjet megszállás következik. Akik most alkotmányozni akarnak, vagy elfogadnák a soha meg nem szavazott 1989-es "ideiglenes alkotmányt", azok nincsenek tisztában azzal, hogy alkotmányozás esetén 13,5 millió (az 1989-óta hatalmat bitorlók által betelepített 50%-ban sem magyar) szerintük szavazásra jogosult fog "magyar állampolgárként" (plusz fél Izrael) szavazni, és fogja leszavazni a "magyar kisebbséget". Az 1989-es (1949-es XX-as törvény) alkotmánynak nevezett MSZMP átirat szerint pedig visszaállítható lenne a "kollektív bizalmatlanság intézménye" (ami bebetonozza az elmozdíthatatlan képviselők és kazár-zsidó kormányok jogait). Az 1989-es "ideiglenes alkotmányt" visszaállítani szándékozók valószínűleg nem olvasták el azt a förmedvényt, ahogy a FIDESZ-KDNP 2011-es illegitim alkottákolmányát sem. A jelenlegi megszállt Magyarország magyar lakossága nem szüntetheti meg az 1944-es Alkotmány jogfolytonosságát, mert erre jelenleg nincs felhatalmazása, lehetősége és módja, nem helyezheti hatályba az 1989-es "ideglenes alkotmányt", mert azon kívül, hogy erre sincs módja, a magyar és a nemzetközi jog szerint az utóbbi nem érvényes. A magyarságnak jogában áll visszatérni bármelyik történelmi MAGYAR ALKOTMÁNY-hoz, mert egyik sem lett népszavazással hatálytalanítva, de nem térhet vissza egyetlen, az utóbbi 72 évben ránk erőszakolt és népszavazással meg nem erősített alkotmánynak nevezett, felhatalmazás nélküli megszálló kormányok által összetákolthoz sem! Bár ez is jogunkban állna elvileg, mert:

"
Az 1960. évi Nyilatkozat a gyarmati országoknak és népeknek biztosítandó függetlenségről megállapítja, hogy "valamennyi népnek jogában áll teljes szabadságát megvalósítani, szuverenitását gyakorolni és nemzeti területét megvédeni”, illetve hogy "minden fegyveres akciót, vagy a függő népek ellen irányuló bármilyen megtorló intézkedést meg kell szüntetni".

"
Az ENSZ Közgyűlésének, ugyancsak 1960.-ban elfogadott, 1541. számú határozata előírja azt a három módszert, ahogyan az önrendelkezési jogot alkalmazni lehet. Ennek megfelelően, a gyámsági vagy az önkormányzattal nem rendelkező területeknek jogukban áll új, független államot létrehozni, szabadon egyesülni független, már létező állammal, vagy szabadon integrálódni már létező államba A két fenti határozat révén az önrendelkezési jogot a gyarmati területeken élő népek tagadhatatlan jogaként ismerték el." Link


Mint látható, az 
1944. március 19-től folyamatosan megszállt és gyarmati sorban tartott Magyarország magyar lakosságának ugyanúgy jogában állna önállósodnia, mint Ukrajnában Luhanszk és Donyeck megyéknek, vagy Erdélynek csatlakozni az anyaországhoz ahogy a Krím esetében történt, de ugyanaz a nyugat, amely létrehozta ezt a jogot, köpi szemközt e jog alkalmazóit, ha nem a kazár-maffia érdekeinek megfelelően élnek vele. Kisebb, de már jegyzett és nem elhallgatható kezdeményezéseknél a Jörg Haider-rel szembeni, a nagyon problémás eseteknél a Lech Kaczyński-kormány likvidáláskivitelezése az alkalmazott módszer. További kérdés, kik és hogyan döntik el, ki magyar? Ki számít magyarnak, és milyen alapon? Ebbe már Dr. Halász Józsefnek is beletört a bicskája, és mindenkinek, aki rászervezett a 2010-2011-es alkotmányozási cirkuszra, melynek végén Orbánék átvertek mindenkit. Van érvényes Magyar Alkotmányunk, de nem a 2011-es! Az "ellenállási jog" minden népnek alapjoga, így nekünk is. Élni vele csak úgy lehet, ha egységet teremtünk 72 éves Magyar Alkotmányunk szerint...

Bár látszólag nem kapcsolódik szorosan az előzőekben felvetett alkotmányozási kérdéshez, napirenden van 
Orbán népszavazása, ami hátsó szándékok sorát takarja:
"
Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?
"
Az illegitim kormányzat illegitim országgyűlése, kollaboráns pártjai felhatalmazást kérnek arra, hogy egyedüli döntésjogot szerezve, egyúttal legitimálva magukat, dönthessenek Magyarországra bármely népcsoport betelepítési kérdésében, így nem csak az arab és néger betolakodók, de az izraeli lakosság betelepítésének kérdésében is, ami amúgy is folyamatos az utóbbi években. Nem az a kérdés, hogy akarunk-e bevándorlókat fogadni uniós nyomásra, hanem az, hogy legitimáljuk-e az Orbán-rezsim országgyűlését az Unióval szemben. Ilyen megvilágításban a népszavazás felhasználható hivatkozási alapként az uniós kilépésre, az izraeli betelepítésre, és Orbán stadionjainak megtöltésére is Pinochet mintára. Az álellenzék (a zsákmányolásból egyre jobban kiszorítottak) nem véletlenül tekinti ezt a népszavazást Orbán megmérettetésének. A "nem" szavazat legitimálja a "rablókormányt és országgyűlését", feleslegessé téve az alkotmányozáskor nem véletlenül elmaradt, de kötelező népi megerősítést. Az "igen", polgárháborús helyzetet idézhet elő, bár a magyarság és az igen nagy létszámú cigányság együttesen gyorsan "kiutálná" a bevándorlókat. Nem mellékes, hogy az utóbbi összefogás könnyen zsidóellenességbe is átcsaphat, ami esetleg bevándorlótámogatást is kaphat, mivel az utóbbiak nagyon jól tudják, ki az ellenség, kik parancsára dúlták fel, rabolták ki és rombolták le otthonaikat, hazájukat és kik miatt kellett elmenekülniük onnan.


A népszavazás feltett kérdése vétójogot kér az uniós döntés ellen (és később akár más uniós döntések ellene is, a népszavazásra hivatkozva), magába foglalva az uniós kilépésre feljogosítást, miközben szembe megy saját alkottákolmányával, és "magyar állampolgárokra" korlátozná a betelepíthetőséget (fél Izrael magyar állampolgár). És még nem beszéltünk a "magukat bevásárló állampolgárokról", akik jó üzletet jelentenek a "gyarmati kormánynak". A népszavazás áthárítaná a felelősséget a lakosságra iszlám bevándorlók fogadását is elutasítva, de az "országgyűlés", vagyis a kormány "népi felhatalmazásaal"mindenkit idetelepíthetne, akiknek állampolgárságot ad, ráadásként a NATO támaszpontokat is. Igaz, eddig is ezt tették, de ezek az "állampolgárságok" érvényteleníthetők, mivel erre sincs felhatalmazása, joga az illegitim gyarmati kormánynak. A népszavazás után, ez már nehezebb lenne, mivel "nem" esetén Orbán már népi beleegyezéssel vihetné tovább az izraeli betelepítést és az Eurázsiai Unió tervét. Az uniós kilépést és az Eurázsiai Unió megalakításának azon tervét, mely szerint budapesti logisztikai központtal az izraeli kazár-zsidók magyar állampolgárságú (3,5 milliós) része Magyarországra, a másik felük a megalakítandó Kazáriában, a mai Luhanszk és Donyeck megyék, valamint a Krím területére telepedhetnének orosz megegyezéssel. Netanjahu erről a "tervezetről" beszélt 2015. elején, és ezért beszélt erről Dr. Drábik János is az Echo TV-ben, idézve Netanjahut. Igaz, a "részleteket" nem ebben a kontextusban említve, de ugyanezt kotyogta el Matolcsy is már 2001-ben.

Összességében: gondolkodjon el azon mindenki a fentiek figyelembevételével, hogy az Orbán-rezsim miért képviseli saját törvényeit figyelmen kívül hagyva ("nem tartható népszavazás uniós döntésekkel kapcsolatban") Magyarország lakosságának bevándorlóellenességét? Miért köti ezt a kollaboráns országgyűlés felhatalmazásához, és ez az "országgyűlés", miért vándoroltathatna be, tőlük magyar állampolgárságot kapott idegeneket? Egyúttal azon is el kell gondolkodni, hogy miért cseréljük le a máig érvényben lévő Magyar Alkotmányunkat, mely a magyarság jogait a megszállás alatt is elévülhetetlenné tette, egy olyanra, amely minden jogunk elvesztését okozná? Mert ez utóbbi kérdés esetében senkinek ne legyenek illúziói: milyen alkotmány születne egy olyan országban, amelynek lakosságából a magukat magyarnak valló ténylegesen magyarok csak egyharmadát teszik ki a népességnek, miközben a magukat szintén magyarnak nevező évek alatt bevándoroltatott és állampolgárságot kapott nem magyarok majdnem kétharmaddal olyan törvényeket hozhatnak, amiket később még valódi magyar összefogással sem lehetne érvényteleníteni? Aki ezekkel a kérdésekkel "üzletel", vagy hülye, vagy provokátor, vagy haza -és nemzetáruló. A látszólag uniós bevándorláspolitika elleni népszavazás Orbánék által feltett kérdése átverés! "Adj szállást a tótnak és kitúr a hajlékodból". A megválaszolatlan kérdésekre a válasz: megszállás előtt, alatt és után is, Magyarország a magyar identitású igaz magyaroké, és jog előtti egyenlőség biztosítása mellett minden Magyarországot hazájának tekintő nemzetiségé! A "népszavazásnak" végeredményben semmi köze ahhoz, hogy az unió mit tehet meg, vagy mit nem. Az "illegitim országgyűlés" akkor is felülírhat mindent ("nem" esetén már legális népi felhatalmazással is)...

/Tulok/






Magyar Királyi Hírlap -

A cigányság, mint eszköz

a zsidó maffia kezében



2013.04.04 12:18
Kapcsolódó linkek..
Miért is kell az országunk a zsidóknak?
Az általános vélekedés, hogy azért kell Magyarország nekik, mert itt van víz, meg minden, ami szemnek és szájnak kell. De ez csak egy szempont. A zsidók halálos veszélybe kerültek mindenhol, ahol nagy számban élnek. Izrael mindig is ellenséges közegben lesz. Egy hajszálon múlik maga a léte. Az USA minimum ketté fog szakadni és a déli területek spanyolok, míg az északiak fehérek lesznek, jobb esetben. Azonban itt is gyorsan terjed az iszlám. Még a feketék körében is, ahol sokan térnek át az új hitre. A zsidók itt is halálos csapdába eshetnek a későbbiekben. Európában Franciaországban és Nagy-Britanniában vannak jelen nagy számban.
Az itt is jelen lévő iszlamizálódás megint csak súlyosan érinti őket. Magyarán csapdába kerültek. Mi földrajzi szempontból nagyon jó helyzetben vagyunk számukra. A mesterségesen előállított cigányprobléma felőrli a magyarságot, utána ők rendezik a cigánykérdést, és szereztek egy országot. Tehát világpolitikai okok vezetnek ehhez a folyamathoz. Pontosabban ez már el is kezdődött 
A recept:
Miután megszerezted a politikai és gazdasági hatalmat, illetve uralod a médiát, akkor fogjál egymillió cigányt! Diszkrimináld őket pozitívan, engedjél meg nekik bármit, még a lopást és a gyilkolást is. Támogasd őket a média teljes erejével! Szórd meg velük az egész országot, az összes iskolát, az összes falut és várost! Várjál ezután ötven évet, és már kész is van, amit akartál. Ha kész van, azt látni fogod, hiszen az adott országban már alig él fehér kultúrnép. Indíthatod a repülőidet! Valahogy így fogalmazhatták meg a magyarországi terveket! 
A cigányproblémát valóban ők hozták létre az elmúlt évtizedekben. Tökéletesen építették fel ehhez a társadalombiztosítást és a segélyezési rendszert. A szociálpolitikai juttatásokat is rájuk szabták ki. A cigányság nem tud országot működtetni, egy másik nép szükséges ahhoz, hogy előteremtse a megélhetéséhez szükséges javakat. A gazdatest. Egy földi sci-fi rajzolódik ki. A cigányságot a hazai és nemzetközi zsidóság pörölyként alkalmazza, és már el is kezdte a magyarságot megsemmisíteni, láthatóan hatásos módszerekkel. 
A média hatás
A zsidó kézben lévő média éjjel és nappal sajnáltatja őket. Ha cigányt ölnek az hír, de amikor magyart ölnek cigányok, az tabutéma. Tabu, amiről egy szót sem lehet szólni. Még néhányan emlékezhetnek egy több mint tíz évvel ezelőtti esetre, amikor két magyar gyerek leszúrt egy cigányt egy vasúti sín mellett, valahol az Alföldön. Az ok, hogy a cigány terrorizálta a magyar fiúkat, sőt az egész osztályt, ahova járt. Az RTL azonban egy egész műsort arra áldozott pár nap múlva, hogy bemutassa a hamisított előzményeket, és a terrorista cigány temetését, az elejétől a végéig. Undorító volt, hiszen a halott cigányt mutogatták a koporsóban fő műsoridőben. Persze arról nem szóltak, hogy a cigány miket művelt, mielőtt a srácok megforgatták benne a kést.
     
A semmittevéstől híznak, agresszívak, fialnak a mi pénzünkből
Az olaszliszkai esetet is úgy próbálták beállítani, hogy egyetlen család megvert valakit, és belehalt. Persze azt nem mondták, hogy az egész cigánysor rugdosta a szerencsétlen tanárt. És ott van a rengeteg, manapság már ezerszámra tehető eset, amikor magyarokat gyilkoltak, vagy kínoztak meg ezek a vadállatok. Ezeket a média módszeresen eltussolja, és semmi sem mehet ki, főleg nem az, hogy cigány az elkövető, vagy kreol bőrű. Találtak szinonimákat, amivel helyettesíteni lehet a cigány szót. Fiatalok szó használatos, ha csoportos cigány elkövetőkről van szó. Ha fiatal egyénről, akkor kisfiú, vagy kislány. Cigány tömegverekedés helyett családok szólalkoztak össze, vagy az elkövető és népes rokonsága mondat a menő. A cigány szó tabu. A média nem használhatja. Ha a hírt nem lehet elhallgatni, takarni kell, hogy cigányokról van szó.
      
A cigányjogvédő zsidók, nekik mi nem számítunk
A bújtatott etnikai tisztogatás
Az ország egyes területeit teljesen megszállják. Mondhatjuk, hogy az etnikai tisztogatás elkezdődött, egyéb módszerekkel. Persze ölnek és gyilkolnak, agyonvernek és kínoznak. Na de ezt csak úgy nem lehet! Ehhez a hátteret, méghozzá tökéletes hátteret kell biztosítani. Magyarán a végrehajtáshoz szükséges alapvető feltételeket elő kell állítania a megszállt politikai hatalomnak. A kérdés, hogyan? 
Első körben szét kellett verni a magyar családokat, főként a nemzet és kultúramegtartó magyar paraszti családokat. A szocializmus alatt elindult a vidék szétverése. A fiatalokat kiszakították családjaik köréből, a faluból és a városba csalták. Kaptak lakást és munkát, de elszakították őket a paraszti világból és lassan, de biztosan városiakká változtatta a rendszer őket. A folyamat lassan, de biztosan a vidék egyes részeit kiüresítette, és a fiatalokat eltüntette a falvak egy jelentős részéből. Ezek jórészt már csak néhányszor jártak haza, az egykori falvaikba, de a gyerekeik még ennyit sem a későbbiekben.
A tanyák fizikai megsemmisítése pedig általánossá vált ekkor. A magyarok szépségekkel teli szabadságának a jelképe a tanya, a tanyavilág a totális megsemmisítés célpontjává vált. Az első csapás tehát megtörtént a szocializmus alatt. A vidék kiöregítése megindult.
A második körben a még megmaradt vidéki fiatalságot gazdaságilag a munkanélküliség fegyverével ellehetetlenítették, és a lakóhelyéről való elköltözésre, bizonyos esetekben külföldre kényszerítették. A vidék jó része elnéptelenedett és kiöregedett. Az öregeket pedig a rendszer felhasználta, felhasználta az egész magyarság megfélemlítésére. Aljas módszerekkel cigányokkal kezdte megszórni az integráció nevében a kiöregedő falvakat. És ezzel elkezdődött a terror, és az etnikai tisztogatás. A cigányok szocpolos házaikat megkapva már csak arra koncentráltak, hogy mit lehet ellopni a magyaroktól, bármi áron.
Mindenki emlékszik arra, hogy a megélhetési bűnözés mögé bújva a cigányok mindent megtehettek korábban és ma is. Sőt mivel kiszúrták a főleg egyedül élő öregasszonyokat, rájöttek arra, hogy ezek kirablása is egyszerű és sok esetben nagyobb hasznot hoz, mint az egyszerű tyúklopás. A vidék folyamatosan lepusztult e miatt, hiszen minden, ami mozdítható volt, azt vinni lehetett. Ezért váltak a vidék szőlői és földjei parlaggá. A korábbi pincesorok romokká, az istállók és tyúkudvarok üressé. Jól megszerkesztett, irányított, és a média által fedezett módszerek ezek.
Az olyan falvakat is előszeretettel szórták meg, ahol élt és él még valamilyen mennyiségben fiatal. Sok esetben ezeket a cigányokat a magyarok által lakott utcákba telepítették, ahol életerős fiatalság is lakott. Olyanok, akik még gyereket akartak, vagy volt már nekik. Olyanok közé telepítették ezeket a semmirekellő élősködőket, ahol még a magyar szomszéd művelte a kertjét és a fáit, illetve volt jószága. A kertek és a fák ezután a cigány pusztítás célpontjai lettek és így sok kertben itt is megszűnt a termelés.
Az iskolák elcigányosodtak, és mivel nem lehetett és manapság sem lehet szegregációt alkalmazni, a tanítás és tanulás lehetetlenné vált. A magyar gyerekek verése mindennapos lett. A cigányok kifosztották, megalázták és megalázzák őket. 
Magyarán a nagyszülők szintjétől a szülőkön keresztül a kis gyerekekig mindenkit elért a zsidók által jól irányított cigányterror. Egyes magyarok körében, akik ebben a cigánytengerben éltek és élnek, megindult az elcigányosodás és a faji keveredés folyamata. Általában a magyarság deklasszált rétegeiben jellemző leginkább ez a negatív folyamat. 
   
Kortól és nemtől függetlenül ütik-verik a magyarokat a cigányok 
És mennyibe kerülnek a cigányok? Mibe kerül nekünk ez a semmirekellő réteg? Nem érdemes számolni, hiszen még körülbelüli összeget sem lehet megállapítani. Nemcsak a kifizetett segélyeket kell nézni, hanem a melléjük megítélt egyéb juttatásokat első körben. A másik, hogy az egészségügy ellátja őket, persze nulla forint társadalombiztosítási befizetés mellett. Nem szólva arról az összegről még, amit a rendőrség költ rájuk. Tele van velük a börtön és az árvaház. Ingyen utaznak, lopják az áramot és a vizet. A közművek kintlévőségeinek a nagy részét ők okozzák. (Mi pedig fizetjük!) Lebontanak mindent, amit nem lehet mozdítani. Kiirtják az erdőinket, elpusztítják természeti értékeinket. Illegális bányákat nyitnak, ahol lopják a szénvagyont, de külszíni vasércbányát is dézsmáltak már az ott található ásványok miatt. És persze a betörések, lopások, gyilkosságok, csalások ezrei évente. 
      
Csak a jéghegy csúcsa 
Napokig lehetne sorolni, hogy milyen károkat okoz ez a sáskahad. Mellesleg, ha erre a biológiai fegyverre fordított összegeket egy normális állam a magyar fiatalságra költené, akkor ez hány magyar gyerek születéséhez vezethetne? Ez is felbecsülhetetlen.








Tibiatya - Nyílt levél

Gyárfás Tamásnak a pokolból

2016.12.04 05:57

 
Ez a levél jutott ma el hozzám, a pokolból írták Gyárfás Tamásnak. Dicsértessék!

Drága Tomikám!
Fenyő Jani cimborád vagyok. Na jó, cimborák azok nem voltunk, sőt, egyenesen utáltuk egymást, mint a szart, de ez idelent már nem számít. Emlékszel, a kilencvenes évek végén egymás torkán tapostunk a médiabizniszben, míg végül 98-ban rejtélyes körülmények közt tele nem pumpáltak a kocsimban ólommal a Margit körúton egy piros lámpánál. Minden olyan gyorsan történt. Nem emlékszem, hogy tényleg a Patkány Rohac húzta-e meg az elsütő billentyűt, mint a lapok állították, csak arra, ahogy a horvát gyártmányú Agram 2000-es géppisztoly 9 mm-es hadarással a fülembe súgja: "ennyi volt, faszszopó".
Azt se tudom, ki rendelte meg a halálomat. Tasnádi azt vallottaTe fizettél neki érte, csak átbaszott téged. Legombolta rólad a vérdíjam előre, aztán szépen otthagyott és még csak meg sem ölt engem. Állítólag, mikor ezt (a vád szerint, én tényleg nem tudom) Jozef Rohac, a Patkány megtette helyette, még a második részletért is bejelentkezett nálad(ti.: Tasnádi), mert ekkora labdát nem lehetett nem lecsapni. Jó nagy fasz, mi?
Megértem, hogy nem tettél érte feljelentést a rendőrségen. Talán sosem fog kiderülni, valóban Te állsz-e a halálom mögött, de nem is érdekes, rászolgáltam. Mind rászolgáltunk. Egyébként is, a régi nagyok közül már senki nem a régi: vagy a föld alatt rohadunk (a 
Menyétnek add át, hogy Prisztás Jóska üdvözli és várja), vagy a börtönben, de egyesek - a legnagyobb játékosok - az állami vezetésig is eljutottak.
Gyárfás Tamás
Sok minden változott a 90-es évek óta, és ahogy a köztévén nézem - itt, a pokolban ez az egyetlen fogható csatorna (de Andy már tárgyal Luciferrel a TV2 bevezetéséről ) - jobb is, hogy nem éltem túl, mert ehhez a tempóhoz már én is öreg voltam.
A piacgazdaság még csak ébredezett Magyarországon, mindenki hülye volt hozzá, mint a seggem, de mi, akik hamar kinyitottuk a szemünket, meg tudtuk csinálni a szerencsénket. Meg kellett kennünk érte néhány politikust, de mellette cézárok és pápák voltunk a birodalmainkban. Többen voltunk, mint amennyi békében elkufárkodik egymás mellett, úgyhogy 
sok volt a leszámolás, de - bizonyára tudod, miről beszélek - engem ez tartott életben.
Minden reggel arra keltem, hogy félek. De nem úgy, ahogy az alattvalóim, akik tőlem féltek. Ez a félelem sokkal jobb, sokkal elemibb volt. Az a fajta, ami az egyedfejlődés során a magasabb rendűeket nem meghunyászkodásra, hanem támadásra ösztönözte, hogy aztán alfákká küzdjék magukat. Jesszusom, mennyi erő volt ebben! Aki minden nap erre kel, az joggal érzi, hogy senkinek nem tartozik magyarázattal semmiért, és azt csinál, amit akar - mert így is van. Ha elég bátran és kitartóan harcolsz, ez a félelem tesz majd egy nap úrrá, kormánybiztossá vagy - amire élő példa vagy - az Úszó Szövetség elnökévé. Minden reggel, mikor hugyozás előtt ellenőriztem a pisztolyom töltöttségét (akkor még hordtunk magunknál), éreztem, hogy a félelem bizsergése nélkül egy cseppet sem tudnék kierőszakolni, és ha nem lenne, isten bizony a faszom se állna fel.
Szerintem közülünk a Sanyát leszámítva Te voltál a legügyesebb. Pontosan tudtad, hogy ha az alvilági tapasztalataidat a sport állami szférájába építed be, minden kormányt átvészelsz. Nyílt szavazások, az ellenségeid ellehetetlenítése, sportolók megfélemlítése. Csak annak volt szava, aki elég érmet tett az asztalra, de Te döntöttél arról is, ki kap támogatást a versenyzéshez. Ha valaki hangosabb szóra nyitotta a pofáját, először pénzt ajánlottál neki - elvégre üzletemberek volnánk - csak aztán távolítottad el, ha nem volt képes befogni. Egy-két baromnál nem is volt több ilyen, kussolt mindenki. Még a nagyok is. A félelem rendet kovácsolt az akkor kaotikus Szövetségben, és senkit nem érdekelt a vezetésből, hogy csináltad.
A baj az, Tomikám, hogy ahogy felettem eljárt az idő, mert azt hittem okosabb és keményebb vagyok, feletted is. Engem még annak rendje és módja szerint agyonlőttek a kocsimban, a Te sorsod egész más lesz.
Én már a föld alatt voltam, és Rogán segge alatt még be sem melegedett a szék, mikor Te már javában budai palotákat adtál Portik Tamásnak, hogy szomszédok lehessetek. Annak a Portiknak, aki a fél MSZP-t integrálta a maffiájába. Aztán kormány kormányt, maffia maffiát követett, de Te álltad a sarat. Újságírókat hallgattattál el, olyan (nemzetközi sport)csalásokat úsztál meg, aminek a tizedébe köztársasági elnökök buktak belebotrányt botrányra halmoztál, de talpon maradtál. Férfiként tűrted a pofonokat vagy tértél ki előlük, hogy erősebbeket oszthass vissza. Igazi túlélő voltál.
Ironikus, hogy a pályafutásod is Amerikában kezdődött, és a szél, ami majd elfúj, szintén onnan jön. Hosszú Katinka. Nevetnem kell, ha arra gondolok, hogy a nagy túlélő mögül így kell kicsúsznia a talajnak. Harcos Achilleszként nagyon fájhat, hogy épp az a bajai csitri találta meg a sebezhető sarkad, akinek Te magad tanácsoltad, hogy hagyja abba az úszást. Kiment Amerikába, bepasizott, leúszta a világot,aztán fellázadt a régi rend, a mi maffia rendünk ellen. Most mondd meg, hát nincs humora a sorsnak?
Egyre több úszó áll mögé, ami azt jelenti, hogy gyengülsz, Tamás. Öreg motoros vagy Te, és tudod mi történik azokkal, akiken a többiek látják, hogy gyengék. Megzabálják. Gyorsabban, mint gondolnád. Ahogy engem is.
Orbán akarja a 2024-es olimpiát, és Te vagy az, aki egy bűnszervezet fegyelmét tartod azok között a sportékességek között, akik ebben a kulcsai lesznek a nép felé. Mi történik majd veled, ha erre nem leszel képes többé? Mi lesz, ha felbomlik a félelem fegyelme? Nagyon úgy néz ki, hogy az úszólány pattogása senkinek nem áll érdekében, de ha addig feszíti a húrt a többi sportolóval együtt, hogy a vezetésnek választania kell, szerinted kit választanak majd?
Egyet se félj! Bárhogy is lesz, előbb utóbb Te is idekerülsz, és - ahogy mi is - a köztévén nézheted majd az idők végezetéig, hogy amit egy élet véres munkájával kitartóan összeharácsoltál, milyen rövid idő alatt hordják majd szét az erősek, mikor már nem leszel. Zsiványok voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, vére kiontott harmatával nekünk nem irgalmaz Jézus herceg.
A mielőbbi viszontlátásra, régi ellenséged:
Fenyő János egykori médiacézár, akiről ma már csak a pokolban tudják, ki volt.http://tibiatya.blogstar.hu/2016/11/17/nyilt-level-gyarfas-tamasnak-a-pokolbol/31789/










Magyar Hajnal - Nyílt levél a ‘roma vezetőknek’



2013.12.03 20:54


Kapcsolódó link..
Ha mi felelünk magyarok tetteiért, akkor maguk miért nem felelősek a Cozma gyilkosságért, Szögi Lajos és Bándy Kata lemészárlásáért és más, hasonló megszámlálhatatlan rémtettért?’
Olvasónk a fehérellenes rasszizmus és a cigányterror ellen.

Nyílt levél Setét Jenőnek, Horváth Aladárnak és a többi “roma” vezetőnek!

Múlt hónapban tanúja lehetett az ország egy olyan rendezvénynek, amely újból csak az indulatok és az ellenszenv szítására volt alkalmas, nem pedig arra, amire Önök szánták.
magyarhajnalplakat
setetjenohorvathaladar
Persze ezekből 316 ezer is sok
Az átlagmagyar ilyeneket lát minden nap
aladarfereg
Az első “Roma Büszkeség Napja” nevű rendezvényükkel Önök semmi mást nem értek el, csupán azt, hogy az Önöktől több száz éve szenvedő többségi társadalom újra utálattal nézzen az ország legnyughatatlanabb és ezzel együtt leglenézettebb kisebbségére.
Egyszerűen érthetetlen minden normális ember számára, hogy miért nem fogják fel már végre, hogy a tiszteletet, az elfogadást, a rokonszenvet ilyen értelmetlen hőbörgéssel nem lehet kivívni!
Ahhoz, hogy a cigányságot a magyarok valaha is el tudják fogadni, ahhoz először is nekik kellene bizonyítaniuk…
Igen, bizonyítani, minimum azt, hogy az Önök fajtája – és nem csak egy kis hányaduk – egyáltalán alkalmas a normális együttélés alapvető feltételeit teljesíteni.
A magyar társadalomnak először is erre van szüksége, nem pedig azt látnia, hallania és tapasztalnia, ráadásul most már napi, heti szinten, hogy ártatlan gyerekeket, vétlen felnőtteket, vagy magatehetetlen öregeket az Önök fajtájából valók meglopnak, csoportosan megtámadnak és megvernek, kirabolnak, megerőszakolnak, vagy most már egyre gyakrabban megölnek…
Higgyék el, Önöknek nincs mire büszkének lenniük, legalább is addig nem, amíg a cigányság túlnyomó része nem él a törvényeket betartva, tisztességesen!
Minden népnek vannak bűnözői, de a nagy átlag nem ilyen. És vannak tudósaik, feltalálóik, hadvezéreik, dolgos földművelőik, értelmiségük, kiemelkedő nagyjaik, szentjeik. Önöknek jóformán csak bűnözőik. Rabszolgatartóik, lincselőik, rablógyilkosaik, öregezőik, analfabétáik, színesfémtolvajaik, erdőpusztítóik, hordában garázdálkodóik, egész életükben nem dolgozóik vannak. Igen, ilyen a nagy átlaguk. Egy száztagú zenekar nem ellensúlyozza a napi több száz bűncselekményt, amit elkövetnek.. Még a magának való krumplit és zöldséget sem termeli meg a falusi cigány, aztán vinnyog, hogy nincs elég segély. Nincs elég? Tíz és százmilliárdok mennek el a mi zsebünkből önökre, rezsit sem fizet a többségük, de számos faji alapú program, ösztöndíj, átképzés van már ‘csak romáknak’. Az eredményük a nullánál is kevesebb. Hogy a cigányoknak nem ritkán kiosztott ingyenlakásokról ne is beszéljünk, amiket jellemzően viharos gyorsasággal lelaknak, elpusztítanak, majd újat követelnek. A magyar átlagnak a börtön szégyen, a cigány átlagnak érdem, a férfivá érés jele.
Hogy mi lennénk a rasszisták? Miért gondolják önök, hogy csak a fehérek lehetnek rasszisták? A cigányság genetikailag jóságos? Nem éppen az ilyen gondolkodásmód a rasszista? Miközben nagyon is jól tudják, hogy a magyarok és más népek nem a bőrszínük miatt nem rajonganak önökért, hanem az életmódjuk miatt. Mutassanak nekem, ‘roma vezetők’, egyetlen országot, ahol önök integrálódtak, és ahol nem kezelik önöket közbiztonsági fenyegetésként. Franciaországtól Felvidékig és Erdélytől Kanadáig. Az egész világ rasszista, ugye? Hogy is nevezik önök egymás közt a fehéreket? Gádzsó? Ami alsóbbrendű nem cigányt, nem embert, parasztot jelent. Akinek el lehet venni az életét és javait, nem olyan nagy bűn, mert mi rasszisták volnánk? Ha mi felelősek vagyunk egyes magyarok tetteiért, akkor maguk miért nem felelősek a Cozma gyilkosságért, Szögi Lajos és Bándy Kata lemészárlásáért és más, hasonló megszámlálhatatlan rémtettért? Vagy a kollektív felelősség csak ránk vonatkozik, Jenő és Aladár?
Ahhoz, hogy a magyar társadalom végre el tudja fogadni a cigányságot, csak is egy út vezet, az pedig a becsület, a munka, a békesség és a tisztesség útja, nem pedig a bűnözésé, az élősködésé, amit jelen pillanatban a cigányság túlnyomó többsége művel!
Önnek és a többi “roma” vezetőnek nem ilyen teátrális akciókon kellene törniük a fejüket, hanem a saját fajtájuk felvilágosításán, felemelésén kellene nap mint nap dolgozniuk. Ha már felelős vezetőnek érzik magukat, akkor az lenne az elsődleges feladatuk, kötelességük, hogy megtanítsák a cigányokat ezeknek az együttélési normáknak a betartására, arra, hogy hogyan kellene a törvényeket betartva becsületesen élni és nem lopni, rabolni, gyilkolni nap mint nap.
De legalább olyan fontos lenne megtanítani számukra azt is, hogy hogyan kellene felelősséggel, csak annyi gyereket vállalni, amennyit el is tudnak tartani anélkül, hogy az állam, pontosabban a magyar adófizetők pénzén élősködve tennék ezt.
Ez a cigányságnak is legalább olyan fontos létkérdés, mint a magyaroknak, csak ezt még Önök most sem fogták fel.
Ha olyan mértékben szaporodnak továbbra is – tehát ész nélkül – akkor nem is olyan sokára eljön majd az az állapot, amikor már nem lesz mit szétosztani segélyként, vagy akár elrabolni, ellopni bármit is a cigányoknak, mert nem lesz, aki megtermelje…
Ha nem ezek a legfontosabb megoldandó kérdések az Önök számára is, akkor nem igazi vezetők, nem a cigányság érdekében cselekszenek, csupán ugyanolyan megvetésre méltó, csak a saját politikai karrierjüket építgető élősködő gazemberek, mint sajnos nagyon sok “magyar” politikus.
Ön és a többi “roma” vezető azzal tennék a legnagyobb hasznot mindenki számára, ha először is a cigányságot ráébresztenék a saját hibáira, amivel évszázadok óta saját maguk gördítenek akadályokat a boldogulásuk elé.
Önöknek ezzel a problémával kellene először is foglalkozniuk, s talán csak ezek teljesülése után követelőzniük.
Nem csak akkor kellene a médiát is felhasználva, a nagy nyilvánosság előtt szónokolni, amikor a jogaikat követelik, vagy a kirekesztésről, a hátrányos helyzetükről papolnak, hanem akkor is, amikor ezeknek a problémáknak a valódi okairól lehetne, kellene őszintén beszélni.
Mert ezeknek a problémáknak az egyetlen kiváltó oka egyedül a cigányság agresszív viselkedése, a többségi társadalom normáihoz való negatív hozzáállása.
Ez nem csak üres beszéd, ezt bizonyítja az a tény is, hogy a cigányság minden országban egytől egyig ugyanazokat a problémákat “termeli ki” az ottani többségi társadalmaknak és ugyanabban a helyzetben is van mindenütt, mint itt Magyarországon.
Nem tűnt még fel Önöknek, hogy nem csak mi magyarok vagyunk rosszban a cigánysággal, hanem szinte minden olyan ország, ahol a “roma” kisebbség folyamatosan mérgezi a közrendet és az ottani társadalmakat?
Csak és kizárólag maga a cigányság a felelős azért a helyzetért, amiben most van és senki más!
Ha illogikus módon nem vesszük figyelembe azt az eltelt több száz évet, amióta az Önök ősei itt sajnos letelepedtek – és amely hosszú idő alatt természetesen “nem tudtak” beilleszkedni -, hanem csupán az 1956-tól 1989-ig terjedő harminchárom “gondtalan” esztendőt, akkor világosan látható, hogy csak is Önök nem tudtak, nem akartak élni a történelmi lehetőséggel (sem).
Annak ellenére, hogy a kádári “langyos kommunizmus” idején minden lehetőségük adott volt a felzárkózásra, az integrálódásra, nem tettek semmit ennek érdekében.
Ez az, amiért kijelenthetem, hogy csak is a cigányságot és annak mindenkori vezetőit terheli a felelősség a mostani helyzetéért.
Érthetetlen, hogy akkor, amikor évtizedeken keresztül mindegyikőjüknek volt munkája – legalább is bárkinek, aki akart is dolgozni, mert ugye “kötelező” volt – és így lehetőségük lett volna a gyerekeiket is megtanítani a normális életvitelre és így felzárkózni a többségi társadalomhoz, valamiért Önök nem így cselekedtek…
Most, hogy már elmúlt az a korszak és vele együtt a sok munkalehetőség – bár nem vagyok meggyőződve, hogy a történelem során a cigányok bármikor is arról lettek volna híresek, hogy legendásan szeretnek dolgozni -, már vagy húsz éve a cigányság túlnyomó többsége vagy abból él, hogy szaporodik, vagy abból hogy bűnözik.
Nem mondom, megvetendő szégyenteljes állapot mindkettő, de erről csak is Önök tehetnek!
Ennek ellenére soha eszükbe sem jutott Önök közül egyik “vezetőnek” sem, hogy a cigányság valódi érdekeit figyelembe véve mondjuk hónapokon, éveken keresztül járja az országot, találkozzon cigányok ezreivel és modern térítőként a kötelességeikről, a megfelelő életmódról, vagy a társadalmi elvárásokról beszéljen nekik a lázítás helyett.
Érdekes módon mindig csak a “szegény, megalázott” romák érdekében nyitották ki a szájukat, amikor is csak követelőztek, de amikor a cigánybűnözés ellen, vagy annak áldozatairól kellett volna megemlékezni – mint például a Szögi tanár úr tragédiája, vagy több száz más, cigányok által megsebesített, meggyilkolt ártatlan esetén – a borsodi cigány vajdán kívül Önök sehol sem voltak, sehol nem vállalták a fajtájuk bűneiért a felelősséget!
Pedig ez az, amire a magyaroknak és ezzel együtt a cigányoknak is szüksége lenne.
Ehhez persze olyan tanult, felelős cigány vezetők kellenének, akik amellett, hogy átlátják a valódi helyzetet, a valódi problémákat, tudják a megoldást és tényleg becsülettel akarnak megoldást találni, nem pedig az éppen aktuális politikai garnitúrákkal szövetkezve pénzért, pozíciókért és szavazatokért cserébe elárulják a fajtájukat, lenyúlják a felzárkózásra szánt milliárdokat.
Amíg ezeket a dolgokat nem így látják, ne is reménykedjenek a cigányok felzárkózásában, vagy a széles társadalmi elfogadottságában, mert addig a helyzet semmit sem fog változni, amíg a jó irányba maguktól meg nem teszik az első lépéseket.
Szabó Péter Antal










2012blogol.hu: Összeesküvés - elméletek helyett : az Irányítók

2013.03.01 20:33
Előzmény..
A következő két bejegyzésben megpróbálom összefoglalni, hogy miért alapvetően helytelen mindenfajta összeesküvés-elmélet jellegű megközelítés, ha a mindennapi élet láthatatlan szellemi, gazdasági, társadalmi, politikai mozgatórugóit próbáljuk felderíteni. Egyúttal megteszem az első bátortalan kísérletet a helyes következtetések levonására, és a jelenkori „szabadság", „egyenlőség" és „testvériség" valódi alapjainak felvázolására.
Egyelőre nem kell Ádámig és Éváig visszamennünk, elég a Nagy Francia Forradalomig és az azt megelőző századokig - de előbb tegyünk egy kis kitérőt az ezredforduló idejére, Afrikába...
Ténykedik Magyarországon egy igen neves spirituális tanító, a neve Villás Béla. Egyik előadásán többedmagammal végighallgattam az ő „beavatásának" igen érdekes történetét, melyet egy afrikai sámán végzett el egy ottani „Ásramban" (képzavar, az ásram kifejezés csak hindu közegben értelmezhető), méghozzá tetemes összegért. A jelentkezőknek kemény próbákat kellett kiállniuk, és akik képesnek mutatkoztak erre, azoknak a mester a fülébe súgta, tessék megkapaszkodni,
A LEGVÉGSŐ TITKOT.
A létezés, vagy az élet titkát, vagy nevezzük akárminek, Isten legnagyobb titka ez, a spirituális überjollyjoker. Villás úr pedig, a szerecsen gurunak hála, birtokában van e titoknak.
Hogy mi ez a titok?
Ja hát az azért titok, mert nem lehet elmondani. Illetve lehetni éppen lehetne, csak hát nem szabad... Mert mi is lesz, ha mégis elmondja? Hát ezen a titkon kérem szépen a Skarabeusz Átok ül személyesen, szóval aki elmondja, annak még a lelke is darabokra szakad, vagy valami ilyesmi...
Nem vonom kétségbe, hogy Villás Béla őszintén beszélt, mikor mindezen körülményeket megemlítette saját beavatottságának fokát ecsetelve, csak maga a megközelítés az érdekes, illetve az, hogy az őt hallgató sokezer ember fennakadás nélkül elsiklik az „isteni titok" említése felett.
Istennek nincsenek titkai.
Ez mindjárt érthetővé és nyilvánvalóvá válik, de előbb említsük meg Voltaire azon megállapítását, hogy az ember az, aki „istent" teremt önmagának, a maga képmására. (Erre az aranyigazságra rengetegszer fogok még hivatkozni ebben a blogban - ha eljutunk odáig.) Jelen esetben, egy nagyon is emberi, sőt a mai korra és társadalomra ráillő jelenséget vetítenek ki az Istenre.
A hatalom és a titkosság közötti összefüggést.
És akkor folytassuk utunkat a középkorba, és nézzük meg, hogyan is működött az emberi civilizációban a hatalom intézménye akkoriban.
Legelőször is, a király arcképe minden egyes pénzérmén ott volt. S a király uralkodói tevékenységét a nyilvánosság előtt végezte. Alacsonyabb és magasabb rangú emberek százai fordultak meg udvarában minden nap, de törvénynapokat is tartott, melyeken országából bármely alattvaló eléje járulhatott, a legutolsó jobbágyig, és személyesen beszélhetett vele. (Tessék mondani, ki volt manapság Gyurcsánynál audiencián?) A király udvarát, vagyis életterét, jelenlétének legfőbb színhelyét, valamint útjain jöttét-mentét hatalmas, ragyogó pompa jellemezte. (S itt a ragyogó lesz a kulcsszó.)
De nem csak a király, az arisztokraták, sőt még a köznemesek közül is a hatalmasabbak hasonlóan jelentek meg alárendeltjeik szemében: ha a báró kocsija elhaladt valamerre, nyolcvannégy lovag haladt előtte, teljes díszben, zászlókat magasra felvonva, hogy már messziről látható legyen, hogy itt jön a báró. A báró pedig bent ült a kocsiban, melynek oldalán hatalmas, festett címerek jelezték: ez itt a báró kocsija. S a bárónak, ha kedve volt, integetett kifelé az ablakon az útból septében félreállt jobbágyoknak.
Ha a báró hazatért, hatszáztizennégy harsonás harsonázott másfél órán keresztül a vár udvarán, ezzel is jelezve, hogy itt van, megjött a báró, a zászlót pedig felhúzták - majd később, mikor a báró kilovagolt hatalmas és díszes kíséretével, megint trombitáltak egy félórát, majd leengedték a zászlót.
A nemesek udvarába a köznépnek bejárása volt, hiszen sokan ott is dolgoztak, de tessék elképzelni, nem voltak biztonsági őrök a kapuban, és nem kérték a befele menő emberektől a belépésre jogosító igazolványt, ugyanis az igazolvány fogalma akkor még nem létezett. Nem azért, mert nem lehetett volna egy papírt firkantani és viasszal lepecsételni, hanem azért, mert az ilyesminek akkor még mágikus súlya volt, és nem érezték szükségesnek, hogy lépten-nyomon alkalmazzák. (A feudalizmus ariszto-kráciára épült, és nem büro-kráciára. A kettő közötti különbségről majd írok máskor.)
A köznemesek, az egyszerű földesurak pedig minden nekik szolgáló jobbágycsaláddal személyesen tartották a kapcsolatot, ügyes-bajos dolgaikkal tisztában voltak, tudták, ki beteg, ki készül halni, házasodni, kinek volt rossz a termése, és így tovább. Sőt, ahol lehetőség volt rá, a birtok legmagasabb pontján építették meg az úr „kastélyát" - sok ilyen kastély mai szemmel családi háznak, vagy legfeljebb villának tűnne -, jelezve ezzel az úr fensőbbségét, de biztosítva ezzel azt is, hogy a birtok területén belül bárki bárhonnan láthatta a kastélyt, s fölötte lengeni a zászlót, ahogy az égre tekintve minden ember láthatja a Napot, s a kastély elhelyezkedése gyakorta az úrnak is lehetőséget adott, hogy minden egyes jobbágyát szemmel tartsa.
Röviden szólva, s csak azért fejtettem ki ilyen hosszan, hogy éreztessem, mennyire igaz a következő egyszerű kijelentés: a hatalom nyilvánosan működött.
És itt visszatér a „ragyogó pompa" kifejezése, nem véletlenül használtak annyi aranyat-ezüstöt és egyéb csillogó fémet a hatalmasok, és nem véletlen, hogy a zászlókon és a címereken a hatalom színe mindig a fehér volt. (Ma is az, de már csak üres szimbólumként.)
A fehér, a fény, a világosság, a láthatóság, a megismerhetőség, az értelem, a tudás, az igazság - ezek egy minőségbe tartozó fogalmak, és nevezhetjük őket isteni minőségnek is, hiszen Isten, mint tudjuk, mindentudó, tehát ő maga az abszolút tudás, igazság, értelem és az örök világosság.
A titok, mint olyan, pedig a sötétséggel összefüggő minőség, az isteni minőségekkel ellentétes dolog. Ezért nincsenek Istennek titkai. A középkorban is beszéltek ugyan isteni titkokról, illetve arról, hogy „rejtélyesek az Ő útjai", de az efféle gondolatok jórészt az Egyháztól származtak, amelynek szüksége volt a folyamatos létjogosultságra mint „közvetítő Isten felé", ezért próbálta a mindenki számára elérhető isteni világosságot az emberek elől elkendőzni - paradox módon a Szent Egyház a középkorban a sötétség legfőbb letéteményese volt.
S akkor nézzük, a következő bejegyzésben , hogyan megy át mindez a köztudatba, s hogy válik az „isteni titok" paradox fogalma természetessé!
S akkor nézzük, hogyan megy át mindez a köztudatba, s hogy válik az „isteni titok" paradox fogalma természetessé!
Hasonlítsuk össze a csillogó pompával utazó bárót egy mai hatalmassal!
És ugye nem kell sokat magyaráznom, hogy amint a feudalizmusban (vagyis föld alapú gazdaságban) minden földbirtokok végső hűbérura a király volt, s így ő volt a legfőbb hatalom, a jelenkor pénz alapú gazdaságában nem az elnökök, miniszterek, szenátorok, képviselők, polgármesterek, bírók a hatalom elsődleges letéteményesei - hanem azok, akik a pénz feletti legfőbb hatalmat birtokolják...
Hogyan is utaznak ők? Idézzük magunk elé róluk az éppoly sztereotíp - de legtöbbször éppoly találóan igaz - képet, mint amelyet a feudális nagyurakról festettem!
Lesötétített üveges kocsikban.
Nemcsak ők, általában személyes szolgálóik (a mai egyenlőségesdiben nem szokás használni ezt a szót, pedig bizony azok) és testőreik is sötét napszemüveget hordanak. Villáikat magas, átláthatatlan kerítés veszi körül, kamerák segítségével oldják meg, hogy a bent levők azért láthassák a kint ólálkodókat, s a birtokot biztonsági őrök, de az igazán gazdagok esetében bizony rendőrök is őrzik, huszonnégy órában.
Mindez természetesen csak elővigyázatosság, hiszen nem három ember három kézifegyverrel fog megállítani... mondjuk, teszem azt, egy népfelkelést...
Az igazi akadály az, hogy ezeknek a villáknak a holléte ismeretlen.
Sőt, tovább megyek: az igazi hatalmasok puszta személyének kiléte ismeretlen.
Leszármazottai ők azoknak az összeesküvőknek - és igen, akkor még azok voltak -, akik a háttérből Európa polgárosodási forradalmait kirobbantották. Ahogy Orwell is írja az 1984-ben, a középen lévők az alul lévők segítségével oldják meg a felül lévők eltávolítását, majd a helyükre ülnek. Miután ez megtörtént, az új uraknak több eszük volt annál, hogy a régi urak hibájába essenek, akikről mindenki tudta, hol laknak és hogy néznek ki, palotájukat meg lehetett ostromolni, őket elfogni és lefejezni, s ezzel valóban megszűnt létezni maga a hatalmi rendszer, hiszen az felülről lefelé építkezett, s csak fejét kellett levágni. (Nem véletlen az összefüggés!)
Ahogy a nyilvánosságnak a titkosság az ellentéte, a tudásnak a tudatlanság, az igazságnak pedig a hazugság.
A tudatlanság azzal is jár, hogy senki nem érti, hogyan is működik pontosan a hatalmi gépezet, a régi embereket kevés, szigorú és egyértelmű törvénnyel kormányozták, amelyeket általában mindenki könnyedén tudott alkalmazni, a mai törvényeket kívülállók számára érthetetlen tolvajnyelven beszélő jogászok csűrik-csavarják, hiszen azok nem egyértelműek, ráadásul már a jogszabályok puszta mennyisége lehetetlenné teszi a jogrendben való eligazodást.
A hazugság pedig azzal jár többek között, hogy mivel nyilván mindenki észrevenné, ha az eddig ismert nevű, arcú, sőt lakcímű(!) hatalmasok helyén csak nagy fekete kérdőjelek lennének, a hatalmi rendszer fenntartásának elengedhetetlen alapja, hogy egy látszat-hatalmat hamisítunk, melyről az emberek azt gondolják, az a valódi, és így nem is keresik a rejtett háttérhatalmat. Tessék csak megnézni a XX. század politikusait: öltönyös-nyakkendős, jól öltözött, jól fésült emberek, akiknek ruházatát és hajviseletét szakemberek tervezik meg és készítik el, és amikor a tévében szerepelnek, szakemberek által beállított-bevilágított felvételeket látunk, s nem nagy titok az sem, hogy szakemberek is írják a beszédeket. És tessék csak megfigyelni, ha nem is kifejezetten jóképű emberek, de mindenképpen olyan arcberendezéssel rendelkeznek, amely jellegzetességénél fogva megmarad az emberek agyában; melyet egyetlen alkalom után is újra felismerünk, s az arcok mellett a hangok, a hanghordozások egyénisége is éppilyen fontos. Mindez nem véletlen. Hofitól Nagy Bandón keresztül Markosig nem tudom, volt-e olyan humorista, aki ne parodizálta volna Kádár Jánost. De Horn, Orbán vagy Gyurcsány is nagyon könnyen parodizálható - mert beszédmodoruk, habitusuk, arcmimikájuk jellegzetes.
Reprezentálnak.
Ennyi a politikusok feladata, nem sokkal több. Természetesen a végrehajtói feladatot is ténylegesen a kormány látja el - a hivatalos álláspont szerint is ez a feladata, csakhogy valójában nem a parlamenti döntéseket hajtja végre, hiszen a parlamenti képviselők is a pártjuk által előírt gombot nyomják meg szavazáskor, és a többségi párt vezetője, micsoda véletlen, éppen az az ember, aki a miniszterelnök. (Volt olyan, amikor két külön arcot és nevet ismertünk „miniszterelnökként" és „pártelnökként", de ez a lényegen nem változtat.) Kiknek a döntéseit hajtják is végre a pártok?
Kézenfekvő lenne az eddigi okfejtésből, hogy a gazdasági elit döntéseit, azonban ez csak féligazság. Kikből is áll a gazdasági elit: a leggazdagabb vállalkozókból, valamint a leghatalmasabb multicégek legfelsőbb vezetőiből. Ezek mind olyan nevek, akiket ismerünk. Az utca embere ugyan kissé nehezebben találja meg őket, mint egy bárót annakidején, de ha az utca embere mellé hatósági személyek is odaállnak (ahogy a Nagy Francia Forradalomban meg is történt), már nem nehéz őket megtalálni, elfogni, kivégezni, stb.
Nyilván a tényleges kormányzó hatalomnak is volt annyi esze, hogy erre rájött, így a politikai elit mögé búvás nem volt elég a teljes láthatatlanná váláshoz, hanem egy gazdasági elitet is létre kellett hozni. Magyarországon csakúgy, mint nemzetközi szinten, megvannak azok az arcok, nevek, amelyeket az emberek a gazdasági elittel azonosítanak. Miért pont őket? Miért pont Bill Gates vagy Soros György? A tévékamera objektív (ugye), de mögötte van a szubjektum, az emberi tényező, aki arra fordítja, amerre akarja. Azért azokból áll a gazdasági elit, akikből, mert róluk olvasunk az újságban, az Interneten, és őket látjuk a tévében.
Tessék csak megnézni őket. Nemcsak jól öltözöttek (naná, hiszen gazdagok), de éppolyan stílusban öltöznek, mint a politikusok, és éppolyan, ha nem is megnyerő, de jellegzetes arcaik vannak...
Az igazi hatalom az, amelyik árnyékban marad. Árnyékban marad, mert fél tőlünk. Fél tőlünk, mert becsapott bennünket, mert elhitette velünk, hogy szabadok vagyunk, a saját sorsunk urai, hogy mi választjuk a vezetőinket, miközben csak tévésztárokat választunk magunknak, az igazi hatalomnak a puszta létéről sem tudhatunk, nemhogy működésébe bármilyen módon beleszólhatnánk.
Kik tehát az Irányítók? A világ urai, a politikai, gazdasági és médiaelit mögötti, láthatatlan réteg.
Ez nem összeesküvés: ez ma a hatalom működésének alapelve. Aki nemzetközi összeesküvéseket próbál leleplezni, az nincs tisztában ezzel az egyszerű ténnyel.
Aánlott irodalom:
Jim Marrs: Titkos uralom (ő az Irányítók hatalomra jutásának és politikai ténykedéseinek folyamatát írja le fordított időrendben, tengernyi dokumentumra és egyéb forrásra támaszkodva.)








PI Klub speciál

- Adassék, vagy attasék?



2015.07.05 12:00
Kiemelt..
Előzmény..
Kapcsolódó link..

 
Posta Imre weboldala
..Itt közvetlen elérhetőek..
Kitört a nyár! Sőt, ez valami afrikai hőhullám, vagy afrikai hullám….hőőőő? Melegek vannak, pedig pár napja még hidegek voltak. Lassan a háború is betörhetne, márt már kitörni kitört, csak még ez nem mindenkinek nyilvánvaló. Jól alakulnak a dolgok.
 
Nem untatlak benneteket holmi magyar-ázatokkal, hisz al-ázat nélkül nincs tisztességes vereség sem. Mulattjuk az időt, míg nem lesz elég fekete –fehérből szürke minden, hogy mindenki, ki fehér, vágyja a fehéret, s ki fekete, maradjon feketének! Nem egyszerű oktatásban részesül most a „világ”.
Világháború ez, csak kicsit másképp, de dekára porciózva, zsoldosokkal, színészekkel eljátszatva még a legszörnyűbb szerepeket is. Mert mindez csak színház. Európa Keletre húz és úgy esik szét, hogy közben transzformálódik. Eurázsiai Unióvá lesz. Pénzügyileg már levált a dollárról. A feldarabolás nem elaprózódást jelent, hanem újrastrukt-uralást. Német Márka kora köszönt a Drah-máról holnapra. Jó a zsidók megent lebuktak, de ez már szándékos rég. Igen, „minden mögött” ők állnak, mi a porondon „összeesküvésnek” nevezhető.
A rendszert darabjaira szedik. Afrika visszavárja a „kivándoroltatottjait”, csak elemi változtatások szükségesek ehhez. Az Emberiséget rázzák, pofozzák a h-éber kómából észhez. Rossz látni, érteni meg még o-roszabb.
Erről jut eszembe, egy két napos történet. Kiss Imre szervezésében felkocsikáztunk egy közös tarsolygásra Járdánházára és ott létre jött egy újabb önkormányzat. Közben persze sok egyébről is esetek szavak, szók és köröm is pörkölődött. Az ottani alpolgármester törekszik és nem csinálja rosszul.
Bár kiderült, hogy a zsidó janiczak dávidot lényegében ő segítette polgármesterkedéshez, de érdemtelensége okán (ő nem tudta, hogy zsidó ez a cigány) ma már nincs semmilyen közösködés. Nagyon sok leölnivalónk van, ugye tudjátok? Szóba került torockai és Ásotthalom esete is, mint ami véletlensége okát eleve kizárhatjuk, hogy oda van tolva a „betyárkodós” zsidó-nbhás portára a sok fekália…és ebben nem csak a szerbek, de bizony minden titkosszolgálat kerek-perec benne van. De mindez mellékes, mert mennek itt a dolgok a maguk járhatatlan útvesztőiken.
Szerdán szintén erős napom volt, bár már megígértem Verának, hogy „nem mentek itt menthetetlen nemzetet”, de felvidéki ösmerősöm tudtom nélkül lebeszélt egy találkozót és oda invitált, bár mondtam neki, hogy sok értelme nincs és segítséget ne várjon senkitől. De végül csak nem mondtam nemet, mert éreztem, hogy baj ebből sem lehet nagyobb, mint amit ne tudnánk már eddig is…kezelni. A szlovákiai orosz katonai attasé bóklászott Párkány környékén hivatalos ügyben és vele egyeztettek egy rövid diskurzust. Szimpatikus férfi.
Keresztapámra és Gagarinra is hajaz. oroszul nagyjából folyékonyan (magam is meglepődtem, hogy egész jól megy ahhoz képest, hogy alig beszélgetek) felvázoltam a helyzetet, miután tisztáztuk, hogy én is csak így „belecsöppentem” abba. Mivel gyorsan kiderült – amire meghívómat figyelmeztettem már- hogy semmilyen segítségről szó sem lehet, de még a gondolatáról sem…, biztosítottam, hogy ha már így összefutottunk, nem várok mást, csak tudatosítsa, hogy a „magyar kormány” egy zsidó-cigány maffia banda és ettől függetlenül vannak magyarok ám, akik nem csak nem egyeznek ezzel, de kifejezetten normális életvitelre, jövőre terveznek és ezért harcolni is készek. Persze sok mindenről esett szó. Volt, min nem csodálkozott, volt, min teljesen meglepődött és nem játszotta meg.
Mondottam, hogy 3 éve judapesti kollégájával beszélgettem el ugyanebben a kérdéskörben, de azóta is adásszünet van. Mire elfogyott a rizskók, mennie kellett az újabb programra és szegény kapott egy batyut, de tán nem volt hiábavaló a verbális gyakorlat.

Helyzet az, hogy lassan nekik is oda kell tenniük magukat, még ha nem is ők, hanem a törökök, perzsák, szírek…jönnek elő a nagy káoszból. Igen, ó lenne magunkkal mit kezdeni már. Kiképzés, támogatás, pályázatok….
Szóval és tett-vleg egy értelmes célképzettel számolva készülni a leszámolásra. Persze ehhez át kell fordítsák a rendőröket és a honvédeket is az oldalunkra és szét kell szedjék a jelenlegi hatalmi struktúrát, ágazatokat, hogy az aránylag gyors váltás ne elhúzódó polgárháborús álca alatti célirányos öldöklés legyen, hanem nyilvánvaló módon a zsidó-cigány terrorszervezet felszámolása, mégpedig demokratikusan.
Mert mi figyelünk a részletekre! Meglepődött mikor összeállt a fejében a Jobbik és a Právij Szektor (Jobbik Szektor) név és zsidó személyazonossága, s fogta, hogy orbán műpuccsa után egy újabb zsidó-cigány (vona) és bandája kellene, hogy tovább görgesse a követ…, de jeleztem, hogy véleményem szerint ezek már a CIA-FSZB közös operációi és valójában a NATO és az orosz politika közösen dolgozik egy egész más terv végrehajtásán. Szóval, megtettem, amit meg lehetett ennyi idő alatt tenni. Hívni nem fognak ez biztos, hiába vet majd szét a tehetetlen tenniakarás. Látom a korlátokat. Erősen gondolkodom valami olyasmiben, amit a helyben lőtt képek is mutatnak.













Embers's-Ég - Az agresszió 1. rész Szellem: Hass!

2013.02.04 14:21
Kiemelt..

 
Előzmény:
Kapcsolódó link..
Az agresszió 1.rész

Szellem: Hass!
 
Csak Érős idegrendszerűeknek!:)
(Magyarul, ha lefordítod, máris ördöngős)

Kezdetben vala...

...az indulat....

... a ma született bárány ártatlanságával.


Az ártatlan b(e)árány...
Az ártatlanság bearanyoz.
Az igazi arány, irány: az ártatlanság.

Az ár(t)atlanság. Az árta(t)lanság. Az áratlan, az ártalan... Az áratlanság. Az árthatatlanság.
Az, ami ártatlan, az, ami áratlan, az nem árt, és nem árad.


Önös és valótlan.
Égtelen indulatra gerjed.
Óvatosan csak ennyit mondhatok: amit gonosznak neveznek.
Sokat fi-lóztam ezen. Sőt, mondhatom, bármin is fi-lóztam, csakis ennek megismerésére irányult minden.
Mi is bennem ez az indulat? Azt látom, hogy az akaratom határozza meg az irányát, megszabja és megadja az erőmet (szab-ad akarat).
És ez az erő teremtő, alkotó és ha tudatosan élni tudok vele, az egyensúlyt magamban meglelem.
Ilyen egyszerű.


És mégsem?
A tisztelet valahol kicsorbult?
A tiszta élet, a tiszta mérték valahol megborult?
És megfeszülhetnék a kényszeres jóság és a mulasztások keresztjén..., ahogy azt világom súlykolja belém. Csorba tükör, torz arcomat alig ismerem fel benne. Inkább Magamba szállok és a kezdetek kezdetét, az okot magamban keresem. Így kezdődött, hogy visszavonultam, a festett képtől hátra léptem, hogy az egészet egybe tekintsem, Szememet többször is behunyva, meghaltam érte, hogy az igazi képét magamban visszaidéztem, és visszatértem, hogy összehasonlítsam az evilágival. Azért vagyok itt, hogy megalkossam a bennem élő képet... Istenről, Magamról?

Elég mélyre ástam?
Szinte lehetetlen szavakba foglalni az egész rendszert, ahol minden mindennel kölcsönös ok-okozati összefüggésben áll. De ha mégis "szimatot" fogok, mindennek értelmet tudok adni és van az a fanatikus ideológia beigazolás, ami végül helyt ad, helyesel és valóra vált minden hipotézist. Istent játszunk egy megszállott indulattal. Örök hajlam ez: lássam!
És megnyílvánul...
.. a(z) (T)örvénylő erő.


Az ember életútján halad (hála ad) előre (élőre), azért hogy igazát megteremtse. Körbe-körbe, kerül, amibe kerül. Testét és pszichéjét érő fájdalmas tapasztalatok árán is megvédi az igazát, tűrőképességét mind egyre kiszélesítve, idegrendszerét mind egyre képezve még fokozottabb erő bevetésre. Mert meg akar nyílvánulni. Mintha ártatlanságát beáldozva mindenkép(p) élni akar az indulatával. Hogy áradóvá, élővé váljon és önös igazságát megvédje és ezzel önmagát őrizze meg a hiábavalóságtól, ezzel együtt az ártatlanság valótlanságától. Így válik paradoxi eszménnyé az is, hogy bűntől meg lehet szabadulni és csak az ártatlanság marad. Annak nem, akinek van védeni való igazsága, ez már egészen biztos, annak nincs ártatlan ügye. És így világosodik meg az is, hogy bizony a megnyílvánulásért, a szépségért meg kell szenvedni.:))) H-arcolni kell a látszatért.:)))

És ebben nincs semmi gonosz...
Meg-Is-Merés. Merészség, bátorság, alakulni, alakítani, vagy szín-észkedni, képmutatni, ha kozmikusabbra nem futja, legyen a komikus.
El kellett kezdeni kutatni az erő(m) után. Mi-csoda ez? Istenem? Ördögöm? Meg kellett figyelni világom más megnyílvánulásait, olvasni nálam sokkal bölcsebb gondolkodók, kutatók munkáit. Kaotikus képet kaptam, idegösszeomlást számtalanszor, mi az Isten regenerált újra s újra? A legizgalmasabb megszállottság ez. Szellemvilágom legfinomabb rétegeiben rejlő életenergia kiismerése. (Ki-is-merése)


Ami szembetűnő, külső és belső impulzusom egyaránt: szeretni vágyás és agresszió.
Minek tagadjam? Én is és mindenki más is tele van agresszióval. Meg szeretni vágyással.
És még éhséggel...
És még nemiséggel.
Ugyan melyik az alapösztön?

Mire jó a rossz?

Lássam!

Íme az elhatározás: Mi-csoda alakítja az életemet? Szembeszállok vele!
Mint kint, úgy bent, mint fent, úgy lent. Kerek egész, kérek egészséget!

És elindultam szerencsét próbálni. Kerül, amibe kerül.


Indulat, mondják mások: agresszió. jelentése: támadás. Magyarul értek: tám adás. Akkor már van is az útra támaszom, így hívják: agresszió.
Úgy értem, azért indultam szerencsét próbálni a világomba, hogy tám(pontot) adjak. Ki is-meri, vagy (f)éli Istenemet?:))))
Emlékszem honnan indultam.
Emlékszem: ártatlanságomra. Ebből indulok ki. Mindenki Magából indul ki.
És arra, hogy ezt megvetem lépteimben, jártamban-keltemben.
Megtagadom.
És magamból kivetem az áradást... (árad-ok, árt-ad-ok, ártok? R-ontás?)
Ragyogó aránnyal az indulat, a tám-adás csodás életet teremt.

Ez az ösztön egyensúlyra való, impulzusai tisztán, tisztelettel, tiszta élekkel hatnak.
Akaratában nincs gonoszság, csak hagyd hatni magadon keresztül! Ha hagyod, nem feszít meg, nem szegez meg. Ölelő (a)karok.
Az agresszió ösztöne elsődleges, fajfenntartó elemünk. Spontán mivolta ami számunkra veszélyes lehet, mert nemcsak reakció. Akkor lehetne a kiváltó okokat megszüntetni. De az életösztön gerjedése nem csak kutató, hanem mágikus beállítottsággal ismerhető meg. Csak annak, aki szembe mer szállni, annak válik megismerhetővé. Másképp egyre korruptabb, egyre gátlástalanabb, egyre pusztítóbb. Csak átorientált cselekvésbe lehet levezetni és ez az önmagát felemésztő inger önmagát megosztja és így válik szeretővé.


"Az ember a hidrogénbombát a szellemének köszönheti, szívében az antropoid ősöktől örökölt agresszív hajlammal, melyet értelme nem bír leküzdeni..."(K.Lorenz)

Az ember, túl mohón változtatja meg életkörülményeit, ezért agressziója pusztító következményekkel jár. Már-már zsákutca az összes fordulat, kiutat nem lel, erői megtébolyodva, önmagát emészti fel, idegrendszerén kiégnek az elméletek, önmaga isteni erejét démonizálja, magát bebörtönözte úgy, hogy kizárólagos jogot követel életéért, bűn képzelgésekkel vádolja testvérét és rivalizál pozícióért. Szabad akaratát is zsarnoki önhittséggel kiforgatja, és a nála óriásibb természeti erők ellen vét (vet), pedig az agressziónak nem célja a megsemmisítés, nem pusztító elv, nem az ellenség megsemmisítése, nem a marakodás a cél. Az ember mégis pusztító, ami rosszabb, akarattal. Szerencsétlen véletlen? Véletlenek nincsenek, szerencsétlenek meg végképp nincsenek!:) Ha a földi dimenzión túl, az élet-halál körforgásába emelem a "játékot", bizony jogos a kérdés: ezt átküldi az ember a túlvilágra, hogy erőt nyerjen, ki jön vissza érte? Ha az emberben az agresszió mértéke olyan intrikus, hogy csak az emberöltő (ember-ölt-Ő) szűk látóterében méri megszerzett vagyonát, vajon az az erő, akit láthatatlannak vél, honnan fog hatni vissza őrá? Mit semmisített meg és miért cserébe? Mibe kerül ez a szörnyű gyilkosság, ha csak átalakulás létezik? Vagyis, ha megsemmisítés lehetetlen, akkor amivel az erő hatni tud: inkább váljék ártatlanná az, akit meg akar semmisíteni?

"Bennünk emberekben, gonosz örökségként, csontunk velejéig ott él az agresszió ösztönének veszedelmes mértéke; az úgynevezett "harcos erények" a végletekig kitenyésztődtek és sajnos, követendő eszményként jelennek meg." (Konrad Lorenz, 1963)

A h-Arcoskodás megy tovább, mint ahogy, az élet is.

Pedig az ember az Őr, akinek lehet-Ősség van adva, hogy a Természet egyensúlyát megújítva, az ösztönt megnemesítve, a kártékony hatásokat megszelidítse.
Még kétséges, hogy az ember helyt tud-e állni.
A szelekció már tart.
Akié a Föld, Azé a Menny.
Akiben él a virtus. Akiben Egyisten tudatú a megértés. Akiben az indulat a motor, de tisztán emlékszik az ártatlanság (Ő)szinte irreális boldogságára. És magában azt nem hamisítja meg azzal, csak mert életet ad neki.


Csodálatos misztérium. Mindig is csodálat tárgya marad, hogy az egyensúly ellen sosem véthetünk és megszámlálhatatlan szépséget hoz létre.
Az egyensúly ellen sosem véthetünk!
A kérdés csak az, ki marad és ki megy?:)))
És aki marad, az marakodik a zsákmányon és öli testvérét a pozícióért?
És aki megy, az mennybe megy?
A madár, a megszálló, a magábaszállós marad.? ;)


Az állatvilágban megfigyelt agresszió számos jellegzetességében az emberben is valóság. Ezt egy következő fejezetben fogom részletesebben megvilágítani. Kiváló alapot szolgál Konrad Lorenz Az agresszió c. könyve, melyben csodálatos figyelemmel írja le a fajok játszmáját. És azt a megdöbbentő felismerést, ami megerősített sejtelmemben: kezdetben vala az indulat és ez a nemes erő, a legtökéletesebb egyensúlyozó rend, természetesség, de az elkülönülés és önös érdek harcaiban hozta létre a megbékélés fegyverét. Minél agresszívabb egy faj, annál erősebb kötődésre és hűségre képes bensőséges kapcsolataiban. Minden bensőséges kapcsolat, ami a szeretet, egyszerre agresszív ösztönből fakad és csak a kialakított rítusok és megszokások rendszerében, az egyedek egymást megerősítve lépnek szereteten alapuló kapcsolatba egymással, hogy ugyanakkor egy külső ingerrel szemben aktív támadással és érdek-védelemmel lépjenek fel.


Az ember társas igénye a lelkében és ősi szellemi indulatból fakadó óriási agresszív hajlam öröklődése. Nemcsak az állatvilágból kapott adomány. De fejlettebb intellektusunk hibás következtetésbe lovalhat, szellemi gőg és önhittség, ha egyeduralkodónak tekintjük fajunkat. Ugyan eszközöket teremtünk arra, hogy a természeti folyamatokat hasznunkra hajtsuk, és talán önálló életrendünkben külső veszélytől egymás társasságában a fajunk fennmaradását megóvjuk, de az állatvilágban már oly jól ismert intraspecifikus agresszióval, vagyis a fajon belüli erőszakkal rosszabbak vagyunk, mint a patkányok. A patkányok ugyanis nemzetségi borzalmas háborút folytatnak egymás ellen, míg csak egy maradhat.
(lásd K.Lorenz Az agresszió c. könyv patkányok c. fejezetét)

És eközben a magányosság elmélyül, az ember az anoním seregben csak egy a sok közül és sodródik ideológiák áramában, hogy kis falatkáit összegyűjtse és ha lehet, a mellette állótól előbb elkapja, hogy ne hulljon el. Az ember társas lény, vagyis fokozottan agresszív és fokozott igénnyel a szeretetre. Mert személyisége ott kezdődik, ahol először alakul ki személyre szóló barátság, vagy figyelem. A szeretet nincs meg agresszió nélkül, de a gyülölet sincs meg szeretet nélkül. A rítusok kötődnek a partner személyéhez és önállósult ösztöncselekvésé alakulnak, aminek a partner jelenléte feltétel, akivel a szokást ki lehet alakítani. Ez az agresszíó módusult, átírányított jellege, vagyis legtisztább fegyvere a békülésre való képesség.

A fejlettséget csakis ez mutathatja meg, hogyan kezeli a konfliktust, megbékítő szerepe mennyire hatásos.


Az ember ezért olyan magányos. Mert nem érzi magát otthon, ha nincs jelen az Egészben, míg önmagát a másikért beáldozza, ártatlanságát megoldja és mégis ebben a megosztásban válik mindenhatóvá. Mindenhatósága nem önös érdek, hanem az egy-más-ra utaltság (r)óvása. Az önzés végül felemészti, de ha személyisége önzetlen, akkor anoním és éhező. Ilyen világunk két nagy arca: a zsákmányoló gyarapítás és a szellemi önzetlenség, a gazdögség és a szeg-énség... a két testvér harca. A vagyontól megveszett és az ideológiáktól idomított.
Az ember magában életre kelthet egy erőállatot, számára a legkedvesebbet. De minél merészebb az ösztön szabadjára engedésében, az ember észreveszi Magát, hogy jelen tud lenni az Egészben. Intelligenciája révén megismeri a rendszer minden lényét, minden részletét. Ezért az ember lelke nem az állatvilágba süllyed vissza, amikor az ösztöneit megszelidíteni nem képes és változásának, látszólagos fejlődésének mértékét, irányát elvétette. Az ember ugyan nem felsőbbrendűbb az állatoknál, de intellektusa mégis kimagaslóan aktívabb és alkotóbb. Ezért képes lenne a folyamatokat uralni, de mégis, bármennyi befolyást is szerzett meg, saját maga ellen fordítja. Képtelen ösztönét racionális józanságba hajtani és a józanságában az ideáit megteremteni, sőt makacs, vakmerő fejetlensége megszédíti az ösztönt. Vagyis előbb nem a szív útját kell megtalálni, hanem az elvesztett fejet! Hogy amikor a megborult elme kiemeli magát a sárból, akkor egyúttal meg is hajoljon szívéhez. Ilyen az ember gerincessége. Két lábon áll, de alázattal tekint előre (élőre). Így az ösztön megbékél és egyensúly megtartó ereje mindjárt tisztán is látható. Mást sem akar az indulat, csakis a békét. Önös megvilágosodási (! világba áradó) ösztöne, agresszív hajlamok a megnyugvásba akarnak megtérni.
Az ember ha az irányt, arányt elvéti, humán démonná válik. Olyan intelligenciává, aki Magát az ártatlanság emlékéből kizárja. Kitaszítottság káprázatában folyamatosan emészti magát, mert az önzést magába bezárja és nem képes megosztani, így az agressziója pusztítóvá és végül önbénítóvá válik (vesztett ügy a veszettség.)
Az ember lényében egyszerre megszerezte az összes élőlény tudását és érzékeinek lehetőségeit, ugyanakkor megkapta az Egység tudatot is. Ha árt, Magának árt. Amíg az állat ártatlan marad, mert éhséget csillapítva öl, addig az ember bemocskolódik ettől. Mert az embernek meg kell alkotnia azt a rendszert, amiben az agresszió nem öl, hanem megóv. Az egyensúly határait ringató impulzusaiban kialakítani. Azáltal válik elégedetté, mert határait az egyensúlyba beemelte. Ezek a határok állandóan változnak. Ahogyan a természet is változik napszakról napszakra, évszakról évszakra és tájról, tájra, úgy az isteni indulat is, egyszerre a legtökéletesebb rendszerben, de mégis spontán, egyéni szeszéllyel teremt új lehetőségeket. Ezt a gyermeki szeszélyt kell megóvni, hagyni, hogy újra és újra felfakadjon és ugyanakkor felügyelni, szerető szigorral, de nem megfékezni, mégis elcsitítani!

Az az ember, aki Magában elviseli az összes lény jelenlétét, épp úgy a legnemesebb vad, mint élősködő és mint vírus, és ezen tudását az emberiség rendszerében alkalmazni is tudja, mindig ott és úgy hat, ahogy az helyénvaló, az marad és Mennybe megy egyszerre.:)
Ha árt, Magának árt, de ezt csakis ártatlanul.
Lássuk a rendszert!

A folytatásban egyre inkább alászállunk a rendszerben. Most a szándék tisztázása volt a lényeges, a szellemi "Hass!" szólításnak eleget tenni.
A következő részben a lelki "Alkoss!" világába merülünk el, jobban betekintve a rítusokba. Hogy belső, lelki tereinkben is folyamatosan tart az agresszív terület foglalás és a békítő gesztusok játéka, akárhányszor csak számunkra intenzív lénnyel találkozunk, akár evilágban, akár álmunkban. Rálátunk, hogy a szeretet is ebből fakad és folyamatosan mérlegen van az önzőséggel. Hogy valójában támadunk vagy támaszt adunk a másik embernek és vele szövetségben miért vagy mivel szemben állunk, állunk ki magunkért? Meglátjuk azt is, hogy a szeretet a felfokozott agresszió leghatékonyabb megnyílvánulása, de nem nélkülözi azt, amit óvatosan gonosznak nevezhetünk. Lelkierőt merítünk önzésünkből, hogy magunkat megosztani tudjuk másokkal, hogy az önzés nemző és nemes. Igazságunkat erőltetjük a világra vagy igazat adunk másoknak is?

A láthatalan erők "kezében" vagyunk, szabad akaratunk akkor hat, amikor a természet erőinek beáldozzuk ártatlanságunkat. Ehhez az áldozathoz elég, ha felkínáljuk a legsebezhetőbb pontunkat, ahogy az az állatvilágban, fajon belül számtalanszor megfigyelhető. De hol van a mi legsebezhetőbb pontunk?

A harc igaz útjáról is essen szó a lelkület fejezetében.
Kulturális rítusok és kulturális harcok, ha igaz, hogy ennyin múlik a békénk...
De ha mégsem a sok ideológia harca, akkor majd egy ezt követő részben még mélyebbre merészkedünk, igen így: merészkedünk, vagyis indulatunkat rávetítjük a megvilágított részletre. Az anyagi világ "Gyarapíts!" ördögi köreiben sem megszédülve a tehetőség vagyonára szentelünk figyelmet. De a tehetség fényében sem elveszve tovább kísér(t)jük a testvérharcot: pénz és örökség.
Is-Merd Magad!
"A mént a világ népei éppen úgy ismerik, mint a szigonyt. És mindenütt ugyanúgy értik: „az isteni mén a maradéktalanul átvilágított ösztön jelképe, olyan lény, akiben még a legmélyebb gyökerek is ragyognak.” A jelkép azt jelenti, hogy a fent és a lent között nincs különbség; belül éppen olyan világos, az érzékiség nála éppen úgy szellemi, ahogy az ösztön értelem, s ahogy a tudattalan mély homálya keresztül-kasul fénytől áthatott. Ami nem jelenti azt, hogy benne a mélység erői elvesztek. Nem: a mén az a lény, akinél mindaz, ami lent van: a tengeralatti, a földalatti, a tudatalatti, az egész sötét, éhes, kúszó és vad has-világ, tündöklő napfénnyé tud lenni, éspedig úgy, hogy minden vércseppje szikrázó nappá válik. Szeme, táncoló járása, nyargalása, vörösen rikoltó nyerítése ilyen felcsapó, égő fény és vad ereje csupa világosság. Az isteni mén az a lény, akiben a hím lény minden homály nélkül kiragyog – ő a Hím Nap. Az ösztön, a sóvár és mohó szenvedély, a szemérmetlen hús és vér, kevély és büszke türelmetlenség, szívós mohóság és szégyentelen magabiztos önhittség minden konok erejével. ... A musztángot fékező indián, mint a lélektan mondja, az ember álmában, a sötét ösztönt megfékező fény betörését jelenti. A tibetiek azt mondják, hogy az önfegyelem meglovaglása. A keleti jóga a lélegzetet ménnek tartja. A meg nem fegyelmezett lélegzet, mint a vad ló, az embert értelmetlenül rángatja, de a megülhető, vagyis a lovaglásra betört lélegzet-ménnel az ember mindhárom világba elnyargalhat, és kitárul előtte a szellem, a lélek és az élet minden mélységes titka. A megfékezett lélegzet az embert képessé teszi arra, hogy a sötét kozmoszt is tökéletesen átvilágítsa." /Hamvas/











Ember's-Ég - Agresszió 2.

- Lélek - Alkoss 2/1.



2013.06.11 14:44
Előzmény:
embers-eg.webnode.hu/news/az-agresszio-1-resz-szellem-hass-/
mottó: Kevés olyan területe van az emberi viselkedésnek, amelynek előfordulása esetén azonnal a legintenzívebb emóciókat és érdeklődést váltja ki a jelenlévőkből, és amiről olyan sok jóindulatú, de elképesztő badarságot hordtak össze, mint az emberi agresszió.”
(Csányi Vilmos, 1999)

 

1. Bevezető: Miképp hat a szellemben az agresszió?

"Szeressétek ellenségeiteket, legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes."

A Magyar ny-elvű megéri az Istent.
Ezt az utolérhetelen ideát igen egyszerűen meg lehet érteni magyarul, ha az ember mer a szavak rejtett üzenetére rálátni.
Vagyis a békülékenység nem megalkuvás, sokkal inkább a leghatékonyabb "fegyver", amennyiben benne koncentráljuk az indulataink erejét. Milyen óriási erélyesség és hatás van egy villámló tekintetben, amihez simító, békés hang adódik, mint erőszakos ordításban, gyávaságban kiégett szemeknek... Érezted már erejét annak, amikor olyan hatással volt rád egy ember, vagy egy esemény, hogy semmi másnak nem volt értelme, csak megállni, leülni és csendben figyelni magunk elé, de nem látni az előttünk megtartott fókuszt, mert bármi is az, csak magunkba látni érdemes és a ránk eső csendben figyelni. A sokk, a válság, ami összetörően hat a pszichére, ha nem tud visszatérni és cselekedni énjének történetében, vagy olyan pánik roham, amiben épp elcsendesedni nem tud az elme, zajongással és tombolással próbál megmenekülni önmagától. De a békítő, megszelidítő csendességben az öntudat tiszta marad, mégis megszállotan teljesen átalakítja akaratunkat. Olyan irányt kínál fel, amit mindig is akartam, de vissza-visszatérő éhség hevében mindig elszalasztottam. Ez a békítő erő engem megtör önzésemben és ezzel megment, megvált... Megöli az énemet, de magamat átadom neki, mert azt tudatosítja bennem, hogy én csak ezáltal létezem. Abban a pillanatban újjá is születek. Micsoda mágia! Az ellenség elméjébe beékelni a megváltást...
Szellemi, mentális paradoxból indulunk ki, erre utaltam az Agresszió sorozat első részében, amelyben azt kívántam megértetni, hogy alapvető ösztönvilágunk egy olyan természetes erő, amely NEM a pusztításra hivatott, de ez a megszállott indulat képes ölelés helyett ölni és ezáltal vagy épp azt kiküszöbölve, egyensúlyt teremteni. Emberi természetünk felelőssége, hogy képesek vagyunk szabályozni és megadni az irányt, mire vetítjük indulatunkat, mennyit ér életösztönünk és milyen szándékból fakad:
életéhség vagy szerelem?

Én, az Író, szeretek édes anyanyelvem játékosságán elmerengeni és a szavak rejtett tartalmát ízlelgetni, sokszor arra jövök rá, hogy kifejezéseink egyszerre jóindulatúak is és ugyanakkor rámutatnak arra is, hogy mit javítottak ki. Teremtő nyelvünk mindig áradó, egy szó egész mágikus folyamatot képes feltárni a szerető figyelemnek. Egy szó elég és beavatja azokat, akik mernek belelátni a paradox értelmezések rejtelmeibe.

Az olvasásban az a szép, hogy a figyelmet a megértés mellett a megélésre koncentrálja, és az Olvasót - ha az írás erre megfelelő - , a külvilágból kiemeli és meditatív átélésben magához irányítja az embert. Az a jó, ha az írás megmozdítja a szellemet és lelkesíti a többi Alkotót.
Az agresszió témaköre így biztosan nem hagy érintetlenül senkit sem. Én, az Író, azért előrebocsátom, agresziós élményeim sem tudományos, sem sokat olvasott rálátások, inkább személyes életem belátásai és indulataim kiismerésére tett kisérleteim konklúziója. Vissza akarom igazolni magam.

Nem kétlem, hogy nálam bölcsebbek hamar belátják, az Író lehet naív, gyerekes, lehet ködös, elvont, túlspirázott stb. Mégsem bátortalanít el a gondolat: lehet ezek a sorok semmitmondóak? A megmagyarázhatatlan belső kétség arra késztet, hogy magyarázzam meg. Beadom a Közösbe.
Köszönöm a bizalmat és a bizalmatlanságot is, és kérek játékosságot és bátorságot is, mert belátásom nem nélkülözi egyik forrásomat sem: a fényt és az árnyékot is egyben látja. Mert ember vagyok.

Vannak filozófusok, akik igyekeznek megértetni velem, hogy a nyugvó középpontban az árnyék eltűnik, akárcsak a zenitben delelő nap, ha Magam vagyok a ragyogó középpont, az árnyékom nem létezik. Nekem azonban kell a mozgás, a kiáradás, a sokszinűség, a kontúr, az alak, az alakítás, gúnyoljon ki bárki és hívja képmutatásnak. Ezért nem nélkülözheti semmi sem, ami tőlem, Embertől származik, sem a fényt, sem az árnyékot és ezzel a kétélűséggel faragok, akár szavakat is, egészen a magjukig. A Mag Ura Istenembert jelent, akkor az alkotó szab-ad, fényből és árnyékból egyaránt.
Lehet jóindulatú badarságnak olvashatod mindezt: Magadra vess és nevess!
Csak Érős idegrendszerűeknek!:)
(Magyarul, ha lefordítod, máris ördöngős)

Így kaptam sokszínű olvasatott az agresszió magyar jelentéséből is: TÁM - ADÁS. Támad és támaszt is ad egyszerre. Nem tudtam nem ráülni a paradox hintájára és gyermeki kíváncsisággal világom eltorzult képein sírva, mégis megkeresni a támadás lényegét. Ami hozzásegített a megoldáshoz és titkos kulcsokat adott nekem,
az egy tudat: ÁRTATLANSÁGOM.

Ártatlanság. Érezd a szót!

Van benne egy szép érzés, megbékélő, kiengesztelődő megoldás. Amikor a lélek tiszta, és könnyű. Szabadság, lebegés. Nincs rajta súly, nincs teher. A nyugodt álom (nyugalom) békéjében való ringatózás: ártatlan vagyok. Egy olyan állapot, amikor az utolsó nehéz sóhaj lehullott a szívről, és az engem az égbe emelt, és ott lebegek.
Ártatlan vagyok...
nem vagyok rossz,
nem hibáztam,
nincs bűnöm,
nem rontottam el semmit sem,
magammal megbékéltem.
Nincs ok hibáztatni magam, nincs okom a hiábavalóságra.
Létezem.
Ártatlan vagyok...ártatlan vagyok...
Ártalan...
Áratlan...
Árthatatlan...
A végtelen létezés öntudatában, Önmagam feloldozásában, Magamban lebegek, árta(t)lanul.
Ki vagyok Én?
Képtelenség, ár(t)adás nélkül, érintkezés nélkül öntudatot - Én-t - megtartani.

A személyes Én szétszóródik a Mindenségben és megszünik élni, amikor ártatlan.
De amikor az áradó indulat egybeszerveződik egy magába zárt öntudatba, akkor megjelenik az Én, és a személyes történet. Viszont ez paradox visszacsatolás.
Mert a személyes Én létrejöttével a lebegő érzés besűrűsödik egy térbe, egy testbe és zuhanó érzetet kelt, a szűkülő keretekbe záródó ártatlanság magát felemészti, de épp ezáltal jön létre a megnyilvánulás, és ezáltal válik kiáradóvá a Mindenség. Az indulat beleáramlik az akaratba és teremt. A személyes Én ártatlansága megszünik és áradó (áradt-ó, ártó?) indulatot mozgat önös létezésébe. Terveit (tér-érveit) mind egyre azért szövi, hogy személyességét fenntartsa.

Személyességének megtartásában azonban az ártatlanságát is meg akarja tartani, úgy, hogy önmaga létezésének értelmét mind egyre vissza akarja igazolni az ártatlanságba, hogy az valóság, helyén való, hogy "én jó vagyok". Tehát, az ártatlanságból kitörve, magát mégis állandóan visszaigazolja vagy visszaigazítja az ártatlanság tudatába.

Ahogy zuhan, mind egyre emelkedni akar, és az indulat, ami pályáján elindította újra s újra irányt változtat, saját magával szembeszegülve. Így a végtelen lehetőségben a kiáradó pillantok, pontok, tudat-momentumok végülis spirális örvénylést generálnak és olyan eszméletlen sebességet (sebes-s-ég), hogy az örvény közepe, a kezdetek kezdete, az ártatlanság egy szívó erővé (
szív ó erő) változik, így vonzó és taszító is egyszerre: az energia átalakul.
(Valahova csak kilyukadunk.:) )

Így hat a szellem: a zuhanást megemeli, így körbeér, gömböt alakít ki, FEL - EJT. Ebben a megtartásban pedig, a zuhanást a lebegésbe emeli. Fel-ejt, olvasd ki a mozdulatot a felejtésből: fel-ejt... súlytalanságban lebeg... az ürességben (űr és ég). Teher nélkül, gravitáció nélkül. Ami mégis összpontosítja az az emlék.. a történet beékelő emléke...
Felejt és emlékszik. Egyszerre.
A szellem felejt, hogy a lélek emlékezzen. A szellem felejti Magát, hogy l-élek létrejöjjön.
A szellem felejti ártatlanságát, súlytalanságát, hogy a lélekben emlékezzen arra, amit elfelejtett. Így jön létre a TÖRT-ÉN-ÉLET. A történettel az emlékek és az emlékezésben a súly, az egyensúly. A szellemi végtelenséget a tömegvonzás akarata megtöri, de az örökség áthatja az indulatot.
A paradox feszültsége adja az áramlást.

Emlékszik ártatlanságára és ezért megveti Magát, Önmaga személytelenségét, így Magába s-űrösödve ( s üresedve) fel-ejti a végtelenség hiábavalóságát. 
Szükségessé teszi a megnyilvánulást. Élni kell!
Ezért az ÉN, a Lényben, személyes, életet fenntartó Ösztönné válik. Ez az Ösztön azonban maga a kapcsolat is minden létező között, áradó, magnetikus vibrálás a lényekben és egymás között, az agresszív indulat is egy, minden lényt magábatudó, Óriás lény, aki meg akar nyilvánulni. Istennek hívhatom, vagy kihívhatom indulatát személyes jelenlétemmel. Isten saját képmutatására teremtett engem?
Értsük meg a Jóságának valódi természetét! Értsük meg, hogy a magába zárt, önmagában, az ártatlanság megnyugvásában feloldódó Én megszünik létezni, vagy átalakul. Ezért Egy célja van az ösztönnek: az ártatlanságot elveszíteni és meg is őrizni egyszerre, az ártatlanság megőrzése a személyes Énben, ami már ott elvesztette ártatlanságát, hogy létrejött. (A Szűz gyermeke)


Az életenergia ez a feszültség. Állandóan a személyes Én kereteibe befogott kiáradó erő megfeszültsége, az indulat. Minden-áron megőrzi önmagát, de folyamatosan fel akarja oldani a szűkítő kereteket. Minden-áron el akar különülni, de kapcsolatban is akar maradni, egyesülni akar, de azért, hogy elkülönültségét fenntartsa. Ha nincs kapcsolatban mással, különállása is hiábavaló, ha nem létezik a másik, a különböző, akkor értelmetlen a jelenlét. Ha a kapcsolat megszünik, akkor végleg és kizárólagosan megsemmisül a személyes Én, mert elzárkózik, önmagába süllyed és a holtpont után ártatlanságában, a végtelenségben szétfolyik, feloldódik, eltünik. Átalakul... Egyszerre szűkül és kiárad, egyszerre zsugorodik és kitágul, egyszerre válik a leghatalmasabbá és tünik el mindörökre.
Képességet szerezni a képtelenségre. Én-nyit, ennyit az Isteni értelemről, emberként...:)

És megérkeztünk...
Itt vagyunk.
Ráeszmélünk személyes Énünk, lényünk, lelkünk világára.
Emberi világunkra...tessék-lássék.

Támadások érnek. És Magamat, személyes Énem életét védem szüntelenül. A védelmem szintén támadás... vissza. És mindezt teszem azért a valóságért, hogy Magamat megőrízzem, de az Énem magja, személyes identitásom magszembe szűkült kerete, maga a végtelen mindenség.
( Black Hole-Ó:) ... Szívembe száll a holló.:) )
Szívem mélységében az engem felemésztő, átalakító végtelenséggel, ártatlanságommal ellenkező feszültség, gerjedő indulat vagyok. Jelenlétem támadás az ártatlanság ellen, de ahhoz, hogy ezt az öntudatot megőrizzem, meg kell védeni Magamat, ártatlannak kell tünni (!), ártatlanságomat kell kifejezni és minden tettemet az ártatlanság látszatába kell visszafordítanom. Mintegy gyermeki énemet elhagyva minden erőmet a gyermek létrehozásának kell szentelnem... ennyi az ember, ha Isten akar lenni.

Tehát, minden, ami önzésemben vagyok, az rossz (rós), inkább így: árt(ad)ó, de ez az egyetlen(!) lehetőség, amiért létezhetek. (K(i)-egyetlen) A kegyetlenség az, amikor a gyermekit nem tisztelem a világban.
Ha bezáródik a létezésem körforgó rendszere, megsemmisülök, ha áradó (ártó?) indulataimat nem áramoltatom vissza az ártatlanságomig.
De ha Magamat az örök ártatlanságba is emelem, akkor is megsemmisülök, de átalakulok, hogy egyszer újra megtörjem az ártatlanságot.
Ezért csakúgy létezhetek emberi öntudattal, ha az ártatlanságom állapotát folyamatosan megtörve, tört-énemet, történetemet ártalomnak (áradt-ó álomnak) élem meg, és Magamat állandóan tisztítom és javítom az ártatlanság elismeréséért, de azt nem teljesítem be soha, noha, AZ vagyok. Semmi más lehetőség nincs személyes létezésre.

Ezért minden akaratom kihívja az isteni indulatot - ez az agresszió.
Lelkesen eltaszítom magam az ártatlanság állapotából, kihívva az indulatot, hogy magamat mások vagy az isteni rendeltetésű sors tám-adása által visszaemeljem oda....
...és meg-tám-adok másokat, hogy őket megváltsam, hogy ártatlanná tegyem őket. De mitől fél a legjobban az én, tudatalatti világában? Az ártatlanságtól.
Mások azért támadnak meg engem, hogy személyes érdekük életben maradjon... paradox pánikból.
Akit ártatlanná tudok tenni magamban, arra képes vagyok hatni, átalakítani. Talán uralni is?
Akit nem tudok ártatlanná tenni, azt okolom, hibáztatom, de ezzel együtt értelmet adok neki és igazat is adok neki, erőt nyer vádjaimból ahhoz, hogy engem megtámadjon.
Ezek a P-okoli körök.

Világos???
Ha ez nem tiszta, akkor semmit sem értesz a világod harcaiból és akkor tényleg nem érted mi az Istenért ilyen, amilyen.
Paradoxi h-Arcok.:)


De Egyet se félj, Kisgazdám.:)


Olvasd a jelet: tám-ad.
Támad és támaszt ad, egyszerre. Támpontot ad arra, hogy mi-csoda is valójában az Igazság. Ad egy személyes nézőpontot, támaszként, ezzel együtt, elkülönülve a mindenségtől, kihívja, támadja a másik nézőpontját és folyamatosan visszaigazolást kér. Lehetőséget ad a megnyilvánulásra. A kapcsolatban, a közös nevezőben ott az Őröm, az öröm. És lehet ezt gyönyörűen is megélni! A béke állapotát meg lehet tartani, a béke állapota pedig épp az a megkönnyebült állapot, amikor a végtelenségben beékelődik a személyes töréspont, ezzel a feszültséget megenyhítve kiegyensúlyozza magát a többi törésnyi szikrafénnyel.
Adj támpontot, adj igazat és békélj meg egy-másik igazsággal is!

Ez az agresszió, lefinomítva.
Ez az életösztön jósága.
Ez az él-elem szerzés, és a félelem osztása is lehet.
Ez a túlélés és végzet körforgása.

Hiba: én jó vagyok, ő a rossz; én igaz vagyok, ő hazug.
NEM! A (mag)szembenálló (magomban állandó) ellenség támadása már a reakció az én tudattalan kihívásaimra, mintegy válaszként az (s)óhajra: jelen akarok lenni. Ezért ellenséges, személyes Énemnek szembe feszülő támadás jelenik meg, hogy Magam igazát, támadó erejét, személyességét az ártatlanságban (végtelen, öröklét)megőrízhessem. Ezért szeresd ellenségeidet. Amilyenek ellenségeid, olyan jelenlétre vagy való...

Ez a lényeges és mindenható.
Ez a Jóság és ez a szab-ad akarat egy-én-súlya.
Ártatlanságában megjelen-Ő, és kihívja szembeszegülő Őrzőit, hogy világát megváltsa, beigazolja Magát.

A h-arcok világában vagyunk.
Őrízd meg Magad, ártatlanságodat azáltal, hogy szembeszegülsz és támadsz, védesz és meghatsz másokat és másokon kereszt-ül Magadat!
A fel-tám-adás sem marad el...:)



2. Lélek - alkoss!

"Az ösztön olyasmi, ami túllépi a tudás határait. Kétségtelen számomra, hogy az ember olyan finomra van hangolva, hogy akkor is meglátja az igazságot, amikor a logikai következtetés és bárminemű agyi erőfeszítés már teljesen haszontalan." (Nikola Tesla)

Nézz Te Körbe, a tükörbe.
A hierarchia, a rendszer felépült, piramis rendszer, tápláléklánc.
A megváltás alakja az impulzív gömb, aminek középpontja a piramis-illúzió csúcsa, csakhogy a szintek, ami a csúcsot eltartják, szintén dinamikus gömbök, halmazok. A csúcs körül lélegeznek (dinamikus meditáció) az élek, a szimmetriák, az alakzatok, ideológiák.
A csúcsragadozó a legbárgyúbb indulat, ha pusztítja saját részleteit, amelyekből pozíciója felépült, önmagát bénítja, így a soha el nem érhető csúcspontot mindig elvéti.
Ha a csúcspont a gömb forrásával, középpontjával egyenlő, akkor a körülötte lélegző gömb-halmazok mind nagyobbak és a csúcs válik a legkisebbé, de a leglényegesebbé is egyszerre.
A szelíd madár, aki magasról belátja az egész rendszert, a gömböt, az egészet és a részleteket is külön-külön, és szépen beszárnyalja azt, könnyedén, öntudatát meg(r)óvva.

Az agresszió csúcsán tehát nem lehet pusztító elv. Az igazi hatalom pedig nem a csúcson lenni.
A csúcson, a szíved csücskében, a legkisebb menedékben, ártatlanul megőrizve az öntudatot. Az egyensúly ringatásában álmodni a valódi hatalom. Nincs hozzáfoghatóbb szépség és erő. És ez az egyetlen lehetősége annak, hogy személyes Ént az öröklétbe emeljük. Minden csúcsragadozó arról álmodik, hogy a szelíd feláldozható, de az áldozattal a mindenhatóhoz nem ér el, csak ha magát is beáldozza.

Szálljunk mélyebbre most, ha már értjük a szellemi meghatást és meghatódást, hogy érezzük a Jóság valódi természetét.
Amikor az egy-én-súly te magad vagy, de nem szabad magaddal kiengesztelődni, mert ez a megkönnyebbülés egyenlő a megsemmisüléssel, ezért a könny nem hullik le a szemedről, nem hullik el a szívedről, és épp ezért pillantásod mindenhol felragyog és tükröt ad. Ez a meghatódás, az az érzés, hogy arcodat, személyiségedet erősen odatartod a szembenállóknak, és ők odatartják a másik "orcádat" is, de az az Egy könny remeg-lebeg a szemeden, nem hullik el és fényében őrzöd a ragyogást. Történetedben élsz, csak az az egy könnycsepp maradhat ártatlan benned, semmi más, de azt az egy könnycseppet engedd szívedre ülni, óriási merészség! Már megváltó vagy. Mert érzed harcaid áldását, mert szerető figyelemben tartod azt, aki kihívja indulatodat. Ezt a hálát, (a hálót) vidd Magaddal, bármerre jársz...és nyugodj békében... ha lehet, még élve. ;)
A szellemi paradox hintában, bölcs-Őjében ringatózva az álmot tudatosítjuk:
 Lélek! Alkoss!

Lelki tereinkben is a térerő tám-adása hat, hogy az erőterek kiegyensúlyozódjanak és határaikon, vagyis közös nevezőikben új öntudatok jelenjenek meg.
Személyes kapcsolatainkban, családunkban, testvéreinkkel, szeretőinkkel, választott családunkban gyermekeinkkel, társadalmunk tagjaival és minden találkozásunkkal, személyes Énünk lelkületével egyező kihívásokat kapunk. Fogadd örömmel és szentesítsd az eszközt!


Az agresszió (tám-adó indulat) örökségünk eltávolíthatatlan Alkotó-eleme.

 
A fajok közötti agresszió az élettér megtartása és a túlélés ösztönéből fakad. Mindez az egyensúly burkában, de asztrális bugyrában. Az áldozat hozatal után sincs lelki megbékélés és így nincs megóvott élettér sem, hiszen az áldozatért mindig megtortlás jár, vagyis a túlélés mindig kockáztatott és végül esélytelen. Ezért a békesség és az egyeztetés sokszor hatékonyabb reakciót eredményez, mint a pusztítás, mert az áldozatok szedése, a pusztításra a válasz szintén torz, míg az egyeztetésben mindenki felvállaja és belátja azt, amit a közös nevező érdekében szívesen áldoz a békéért. Az együttműködés így megóvja a személyes határokat, és egyszerre át is alakít. Pusztítással személyes Én nem őrizhető meg, ezért a kihívott indulattal meg kell békélni!
A mágia ez. Az áldozat mindig az kell, hogy legyen, ami már elavult. Annak a r-égiségnek tapasztalatából épül a Jó. Az elavult megjavul. A régit ártatlanságába felejteni, az örökségére emlékezni.

A fajon belüli agresszió, ami sokszor sokkal véresebb, mint a fajok közötti agresszió, nem az egyensúly teremtésből fakad, hanem annak a torz illúziónak a harca, hogy ki csücsül fel elsőnek a csúcsra. Ezért a legpusztítóbb akarat a versengés és a rivalizálás, testvérharc, amely sorra a lélek asztrális örvényében eltorzult jellemvonásokat szül. Amikor már nagyfokú intelligencia és hatalom áll rendelkezésre a csúcsra kerülni, de azt az egyet nem tudja megvalósítani, amiért egyébként mindig is küzdött: önmagát megtartani az ártatlanságban.
Erre van egy szép magyar szó: egyszerűség.
Aki nem ismeri egyszerűségét annak a szeme zavart, fénytelen, (sakk-)matt, eszelős és riadt. Életveszélyes, kegyetlen és fanatikus pusztító.
Aki a régi és az új között harcot szít, rivalizál, hogy melyik az életrevalóbb szokás, a hagyomány vagy a haladás, az a megbékélés, megkönnyebbülés fényét, a ragyogást veszti el és máris megsemmisül az (h)adomány: a személyessége.


A szellem az örökség és szabadság állapota, nincs benne idegenség. Világunk természete mégis más. A válság és a megrendültség állapota, titáni erők tere, ahova a szellem csak megtörve képes behatolni. Természetében, az öröklétű szellem már más - tehát másolható- programok, okok rendszere, ezzel együtt az egyszeri pillantok megismételhető tudássá válnak. Miért lényeges különbség ez? Talán, mert a végtelenségben öntudatlanul képtelenség létezni - állítja az önérzet. Képtelenség és hiábavalóság. Szükséges az egyszeriség kifejezése, de azzal, hogy megvalósul egy lehetőség, valamiben máris eltér más lehetőségektől. Ez alapján az eltérő tulajdonság máris egyéni mintát ad és mint minta, másolható, megismételhető. Viszont bármennyire is precíz a másolat, lelketlen marad. Ezért meghatározható, hogy a lélek a szellemből már elszakadt, mégis a szellemiségéhez kötődve tud csak egyszeri lenni,mert másságában van egy kis íz, ami egyedi és különleges. A lélek ezért feszül maga természetétől, elváló és egyesülő egyszerre. Minden lelkületnek magában "le kell hoznia", vagyis csupán a létezésével kialakít egy egyedi színt, variációt. Ha ez nem történne meg, csak egy másolat lehetne és a másolatban a lélek nem jelenik meg, hacsak nincs benne mégis egy csepp másság. Az ember feladata épp ennek a feltárása, hogy mi alapján képes a szellem az újat mindig megteremteni és a másolatokat felülírni. Az ember kísérletezik a másolatokkal és Istent akarja magában megnyerni.
A szándék, az út, az irány minden egyes lélekben más és más. Nincs két egyforma lépés. Az egyformaság, az uniformalizálás hiba és a kényszeres egység keresés, egymás "majmolása" okozza a torz egymásnak feszülést és végül hamis ítéletet a másikról. A lelkület elferdül, ha önmaga másságával nem képes megbékélni és azzal, hogy ez a másság egyszeri, ami azt is jelenti, hogy véges. Ezért a lélek a testhez is szorosan kötődik.
A lelkület határozza meg a jellemet, és a lelkületnek hatással kell lennie a kialakuló személyiségre is. Sokan vitatják, hogy a lelkiségnek lényeges köze lenne a személyiség kialakulásához, azt állítják, hogy a személyiség csakis a nevelésből és külvilágból adódó hatások eredménye. Ez éles kontrasztban áll azzal a nézettel, hogy a lelkivilágunk, mivel a szellemhez is tartozik, ugyanúgy végtelen, vagyis a személyes életet a lélek magának választja, hogy egyszeriségét újra és újra kiélje és megváltoztassa, ha úgy tetszik: 
megváltsa. Vagyis egy lény több dimenziós szervezetében a Lélek a valós öntudat, míg testi tudata átmeneti és a lelki változást szolgálja. Így a személyes történet meg van rendezve, de ahogy a lelkület áthatja az életet, úgy az élet testi törvénye is visszahat a lélekre és alakítja azt. A hatást pedig a mindenható szellem kelti. Így a lelkiségben a szellemi indulat egyéni és egyszeri támpontot ad ahhoz, hogy öröklétű legyen, szükségszerűen fel kell épülnie és meg kell buknia, hogy újjászülessen. Ehhez viszont szükséges egy tér, ahol a születés és a halál körbezárja az egyszeri tám-adást. A lélek estéje, vagyis esélye: test.
TestAmen-tum... végső akarat, végrendelet: a megszerzett javak és beteljesített ideák írott önrendelkezése, és ezt miképp (h)adományozzák az utódoknak.
Aki hálás tud lenni, az nem féli a halált, szellemiségét egyszerre felejti, és emlékszik is ártatlanságára. Aki hálás önmaga egyszeriségéért, vagy egyszerűségéért, az nem tud halálos lenni.

 

A hálátlan? Öl.
 

Milyen lelkület kényszeríti ölésbe?
- emlékek hiánya?
- halál félelem? - hitetlenség, hogy van-e bennünk valami, ami a halál után továbblétezik?
- büntudat: a tám-adás szükségességének meg nem értése? Bukottság dogmája?
- egyszeriségének megtartásában akar öröklétet, tehát halhatatlanságot? -életelixír? -életéhség? -szaporodás? -utódokra örökítés? -másolási kényszer?
(biztonsági másolat: back up hatja :P )
- Hatalomvágy?

A testben tudatosult elmének a halál természete az igazi titok. Ennek a titoknak a megfejtésére születtek a vallások. Az embernek kell egy támpont, hogy önmagát a világban elhelyezze és biztonságos ideát teremtsen létezésének értelmére. De ez nemcsak "kapaszkodó", hanem egy tanítás is, ami mesésen van értésünkre adva. Metafizikai valóságunk, hogy halálunkor nem szününk meg létezni. A test elbomlik, a lélek öntudatban marad és olyan folyamatokban tudatosul, ami szellemi rendeltetéséből fakadóan szükségszerű változás. Talán valóban létezik a második halál, ahol a lélek energiája teljesen átalakul. A lélek magasabb tudatosulásában a testi bomlásban is jelen van és önmagát vissza tudja helyezni testbe. Az így áthatott szervezet átalakul, a még élő szervezetben így lehetséges a gyógyulás is, és igen magasszintű fejlettség, vagyis emlékező képesség esetén a test, halál után nem bomlik el, és feltámad.
Az emberi természet számára mindez még misztikum, rejtett, okkult tudás. Egyre többet merünk látni, de még így is sok-sok előítélet szűkíti térerőnket, de mint rögök, ezek is elkopnak, a megfelelő időben, a szellem erejében. Ezek az előítéletek lehet hátránynak tünhetnek egy tágabb látókörből, de valójában az egyszeriség méltó árnyalatai, hiszen semmi sem hiábavaló és minden változás az Öröklét hatáskörében biztosított.

A lélek mindaddig otthontalan e vilában, amíg emlékeit nem ébreszti fel és nem emeli fel öntudatát abba a magas hatókörbe, ahol a lélek egynek tudja magát testiségével és képes a szellemi örökséget ártatlanságában megtörni és ék-szereit a testben alakítani. Amikor a lélek azonosul testiségének adományával és hálával megéli egyszeriségének csodáját, olyan mértékű hálát érez minden pillanatért, minden lélegzetért, hogy képességeit óriási akaraterővel tudja az anyagi valóságba bocsátani. A lélek a kettősségre van képesítve, így a jó és rossz, fény és árnyék paradoxában tervez. Ezért írja jól 
Hamvas Béla a paradoxról: "ami az igaznál is igazabb próbál lenni... a lélek is, mert mélyén nem a bestia lakik, hanem a tiszta égi tűz". Tehát nemcsak önmagával ellenkező állítás, felfoghatatlan ellentmondás, hanem kifejez egy állandó törekvést: végtelenné válni, akkoris, ha ez a hiábavalóság. Jelenlétét azért tartja fenn, hogy a végtelenségre érdemességet szerezzen. Abszolút hiábavaló indulat..., ingadozásában mégis megvalósul. A megbékélés ezzel kifinomult teremtő erőt szül. Alázatos figyelemmel lehet Úrrá válni az erőn.

 

Jellemr(e)ajzok- jó elemre ajzó szer

Negatív tulajdonságok emésztő önbecsapását átalakítva, megjavítva érdemes magunkba szállni.
A személyiség gyenge pontja a gyengédség pontja? Az intelligens tám-adás a szeretet, mert megbékítő erejével a legtisztább és leghatásosabb indulat. Meg kell érteni, hogy a nyers erő, nyertes erővé válik és intenzítását magasabb hatókörbe emeli a szeretet. A szeretet magában tudja a fájdalom okozás képességét, de magában azt jogusulatlannak ítéli létre. A szeretet ereje képes a paradox rendszeren villámcsapásnyi erővel átrezegni, és ártatlanságában megsemmisíteni, így átalakítani a fájdalmat, szembeszáll vele és kikerüli.
A legmagasabb önzés, a legtisztább hiúság: szeretni. Mert csak ez hat a halálon túl. Magában átírta az emberi programot, génjeiben isteni-géniusz: szerelem = megjavítom.

Az emberi jellem így, a test idegein égő lélek színjátéka. Amennyi felfogó képessége van, annyit bír elviselni a forrásból és olyan színt és árnyékokat vet a pszichére, egyéniségét így éli meg. Mágikus önismeretben ezért fontos a kettős tükör módszer, mind a fehér és mind a fekete tükörben meglátni tulajdonságainkat. Egészen addig hasonlítani egymáshoz mind pozitív és mind negatív tulajdonságainkat, amíg azok rétegről-rétegre meg nem nyílnak előttünk, és végül önmagukba fordulva, egy közös nevezőben találkoznak. Így akármelyik tulajdonságunk lehet építő és romboló hatású, a szándék határozza meg, hogy milyen irányban kívánjuk sorsunkat jellemünkkel alakítani. A döntés végülis önös és a szab-ad akarat a léleké.

A jellem legsötétebb mélységében a gyengepont zizeg, a "mihaszna".

Így válik a 
kevélységből büszkeség és méltóság. Mert aki hiún lenéz másokat, az végül önmagát kicsinyeli le, ahogy konok túlsúlyával megrengeti maga alatt a szilárd talajt, és összeomlik elhagyatottságában. Az érdemtelen önfényre nem jut elég figyelem, végül hatástalan. Míg a méltón büszke az erejébe helyezi a hangsúlyt és példát mutat az ígéretes utódoknak, közben pedig meghajol és hálát ad azoknak, akik hozzásegítették szolgálatának (!) eredményességéhez.
Mi a közös nevező itt? Méltóság. Figyelemre méltóság. 
Aki ki akar tünni a tömegből, annak vállani kell a felelősségét a nagyobb súlynak és azt is, hogy mások összerejének súlya lesz. Ki kell állnia a sorból és ki kell állnia önmagáért. Nyíltan tám-adni és olyan mértékű és minőségű hatóerővel, ami a mások erejét magához vonzza és azt felhasználva, kiépíti önmaga ideáját, lelki megváltását. A hiúság megvezethető, hízelgéssel eltéríthető, cél nélkül és tiszta akarat nélkül befolyásolható, manipulálható, de ha a hiú magában belátja, hogy csak a felelőséggel éri meg többé válni, akkor méltán lehet büszke.

És így válik a 
fösvényből adós, vagy közösségbe kerül az őt szolgálókkal és méltón tisztelik. Eredményeit nem csak saját ügyeskedésének köszönheti, hálát kell éreznie, hogy van a közösség, amiből kiválhatott. Önzése elzárkózik és elértéktelenedik tehetsége. Aki megszerzett javait nem osztja meg másokkal, nemcsak a jelenléte üresedik ki, de tehetsége is elkallódik. Nem igaz, hogy nem talál magának teret, ahol hatni tudna és nem igaz, hogy nincs hozzá megfelelő eszköze. A fösvény elzárkózik és eladósodik az öröklét felé. A közös nevező: adó(s). Egyéniségének fenntartásához másokhoz való tartozásával tisztában van.

És így válik 
bujaságból is őszinte szeretőség, kifinomult érzékeit magasabb gyönyörbe emeli, amikor szeret. Féltékeny és hűtlen is mindaddig, és élvhajhász ösztöneit méginkább kiéli, amikor egyszercsak ráismer a fokozott izgalomra a megbékélésben, akkor lát tisztán, amikor szerelmes. Sokkal izgatóbb az önuralom és az önkívület élén lebegni, mint szétszóródni a kábulatban, vagy sokkal nagyobb hatalom az erőt megőrizni, mint pazarolni.
Közös nevező: él-vezet.
Az élet törvényszerűségét tisztelni és szabadon kiélni az Öröklétbe (meg)vetett bizalommal. Vagyis van vesztenivaló, de ez ártatlan áldozathozatal, ami áldást ígér.

És így válik
 irigységből dicséret, rajongó imádat, imára fejet hajtó tiszta szívesség. Kárörvendésből őszinte együttérzés. Amikor önmagunk fénye felragyog attól, hogy örülni tudunk a másik sikerének, amikor az eredményével magunk ideáját azonosítjuk. Ő érte meg azt a szintet, de én emeltem figyelmemmel hozzá. Ő-szinteséggel megalapozva nyereségét, a vágy, hogy helyébe kerülhet az imádó, nem más, mint önmagunk megóvása, a cél kitűzése és a tervek eléréséhez szükséges akarat élezés.
Közös nevező: Ima. (Ír igy - Ír égj)
Amikor olyan eredményes embert szemlélünk, aki példát mutat tevékenységével, az "irigylésre méltó" fukarkodó megjegyzés helyett lássuk be: élő az imádat, amivel megemelem fényét. Imám megigézi saját eredményeimet, épp hozzám méltó helyre kerülök. Megéri isteníteni másokat, amennyiben önérzetem méltó a felelősséghez.

És így válik 
mértéktelenségből arány, vagyis aranyos akarat. Tisztán érzékelhetővé válik az arány és az irány, amikor tiszteletben tartom az úri, jókedvemet.:P Nemesség magában tudja a méltó felelősséget, a példaadás szerénységét, és a mámoros megszállottság élvezetével képes újjászületni és változtatni. Micsoda hatalom és erő egyszerre tudatában lenni annak, hogy a következő pillanatban éppen, hogy nem szabadul el az indulat, mert én megtartom magam, azért megadhassam magam ennek az óriási szabadságnak. Kiélezett határozottság, amely mégis könnyen meghajlik a szélén.:)
Közös nevező: megszállottság.
A legmagasabb erővel való egység maga az ártatlanság (ki-chi). A feszültség elringat, a mérték a miértek feltételeitől változik, de a szándék így is a feltétel nélkül való szeretet. Aranyos bölcsesség van a megróvásban.

És így válik a
 harag, ébredő, gerjedő indulattá, egyszerű ihlettetséggé. A válságos inger által kiváltott bosszúvágy nem más, mint önigazolás keresés és a szembeszegülő megleckéztetésében kifejezett kárörvendés is az irigységből feloldott ima. Heves, romboló természetében ugyanaz a megszállottság tombol, mint az arányosság elnyerésére tett küzdelemben. A harag bár kirobbanó természetű és bentről ízzó, égető tettvágy, mégis beszűkíti a tudatot és közvetve, megróvó szándékában a mértéktelenség dühe mégiscsak egyensúlyozó eredményre törekszik.
Közös nevező: akarat a megváltásban.
Ezért a harag túlzása kikovácsolja a vasakaratot, amikor az elérhető cél határozott , és nyíltan szembesítjük a szereplőket tetteik következményével. Így csak az életképtelen hullik el és alakul át anyagtalanul. Az erős idegrendszer ép marad, a harag forrósága a feddhetetlen lekiismerettel hatástalan. A tiszta lekiismeret öngyújtó hatásfoka egyesül az Égiekkel, így a harag és bosszú világháborgó tüze is eltörpül egy csepp tisztaság szikrájában.

jóra való restség, az eredménytelenség kishitűsége és lustaság, összetört ön- és ősbizalom, önpusztító hajlamból így válik a jellem sorsíró szabad akarattá, a végzet urává. Elbizonytalanodva, emlékek nélkül, csupán az elmúlhatóság tévútjába szédült kisérlet az élet, ha a lélek  a Jó mágiáját nem oltja bele a testi törvényekbe. Ha pszichéjét megosztja a rossz és a jó közötti ellentétben és szakadékot mélyít a régi és az új közé, a lélek kábulatba hull(a), és kicsinyeli a Jóság erejét, csak mert nem érti a szelíd erő fokozott áramát és féli azt a magasfeszültséget. Újat úgy hozna létre, hogy a régit nem ereszti, biztonsági másolatokban illesztgeti össze a szilánkokat, de életet bele lehelni képtelen, majd az elavult, haszontalan ócskaságot újra s újra szétzúzza, hogy újra illesszen belőle össze kisérleti alanyokat. Végül kiábrándultságában, a jóság valódi természetét elhazudja, előítéleteiben elvéti az arányt és végül a szükséges áldozathozatalt másokra kényszeríti, gyilkossá válik, önpusztító énjét másokon bosszulja meg. Gőggé válik a szabad akarat. Apokaliptikus poklot teremt az Otthonból. És minden tettében íródik a következő történet.
Közös nevező: Mágia.
Csak az egyéniség és az, hogy milyen szivességgel, hírrel szolgál az emberiségnek, csak ez teszi szándékát egyszerűvé. Az egyszerű ember csak jó lehet. Aki rest a jóra, egyszeriségét féli, az valójában képtelen a felelősségre és nem mást unt meg, mint az életének a lehetőségét, ezzel elveszti a hatalmat.


Az testamentum 7 főbűne alapján kívántam rámutatni, hogy bizony az erős jellem a Jóságban van. Minden más kilengés értelmetlen és hiábavaló. Csak a Jó a Mágus, más szándék kontárkodás, de nem nélkülözi a jogosultságot a lehetőségre, hogy megjavuljon. Amíg a megjavulás lehetősége egy szikrányit is jelen van a lényben, addig az életrevaló, akármilyen fény-árnyék játszmát él.
A közös nevező a Lényeg, a közös nevező a szikrányi Jó, ami a megváltás magja - mágiája. A testamentum megújult.

A kártevők mohó életéhségükben elszívják az életrevalóság feltételeit, a jó és a szép élet lehetőségeit megszállják, hogy magukévá tegyék és képükre formálják. Jellemtelnségük eltorzult öntudatában nehéz a tükröt belátni. Az erős jellemnek azonban nem okozhat fájdalmat a megnyílvánult gonoszság, szembeszegülése nemcsak ellentmondás, pszichéjének idegrendszere nemcsak a paradox felismerések lehetetlenségébe börtönzi magát életfogytig. Tisztán és ártatlanul tudatában van, hogy szabályzó rendszerében az állandóan, gépies pontossággal, a démoni intelligencia, a minták biztonsági másolatát előkészítő programként, minden részletre kihatóan tudatában van a lehetőségeknek. Ez a törvénykezés, a végrehajtás, a totális rendelkezés, hogy minden figyelemben van tartva. Ez a megszállottság mindent magában akar tudni és átalakítani. A felelősség alól a kibúvó, az ártatlanságban feloldó kiskapu viszont ismeretlen, találomra nyílik, a végtelen lehetőségek bármelyikében és bármelyik pillanatban, de egyszerre csak egy helyen és csak egy pillanatig. A megszabadulást az ismeretlen részlet adja. Ez őrületnek tünik, és csak a tündérmesébe révült bolondok képesek megugrani. De nem az a bolond, akiben a Mad árad.:)

Az ismeretlentől való írtózás válik hisztérikussá és önpusztítóvá. Az emlékek hiányában ismeretlenül megélt életben a halál is csak egy hisztérikus képzelgés. Világunkban a halállal való visszaélés a kábulat rémálma. Ébredni pedig a gyerekek ébrednek, amikor elalszanak.

Ösztönünk emberi szempontból az agresszió harca. Csak azért fáj, mert írtózik a lénye az ismeretlentől. Képes kiírtani mindazt, amiben a jóság mintáját nem leli. A jóság ismeretlen képlete provokálja, támadja önérzetét, mert magában nem ismeri el a felelősséget. Képtelen áldozatot hozni és magát megszelidíteni a jóságért cserébe, mert nem látja magas körből, hogy önzése megfojtja.

A jellemet az a gyengepont készteti változásra, amit végül ártatlanná oldozunk fel magunkban. A gyengepont ha el van ítélve, önsorsrontó méregfokká alakul. A gyengepont gyengédséget igényel. Ehelyett a megveszett minta szerint: kínozzák.
Világunk kifordult önmagából. És amikor sokadik fordulat után kimerülve, idegei idegenséggé fajultak,  összeomolva szembesült a hányadékkal, és megzavarodott.


"A következetes békétlenek tiszteletreméltó különcök. De a megalkuvó izgágák az emberiség bajt okozó méregkeverői." (Wass Albert)

Akik mégis hálásak azért, hogy ez a világ létezik, az ártatlanságot beoltják.
A hisztériában megzavarodottak számára az ártatlanok mindent elemésztő elszívóerőnek látszanak.  És ők is, pánikfélelmükben, illúzióba épített bálványoknak visznek áldozatot az ártatlanokból. Egy fekete mise alapja: az áldozat és az áldozat legyen ártatlan; csak attól "fekete", hogy az áldozathozatalt önmaga nem vállalja, hanem a súlyát, érzéketlenségének küszöbén túlra, egy szenvedőre hárítja, míg őmaga, abból a fájdalomból gyarapodik. Létre jogosult?

Honnan tudjam akkor, hogy a kártevő, ami életemet veszélyezteti, az azért van, hogy áldozatként felkínáljon önmaga védelmére, vagy hogy ártatlansággal beoltson, vagy azért van, hogy én őt megjavítsam?
A legigazibb fokmérő a fájdalom és az öröm kontrasztja. Ami fájdalmat ébreszt és nem örömöt, az nem ismeri el az ártatlanságomat. Így a kártevő, ami az életemre tör, csak akkor képes engem felemészteni, ha szikrányi önérzetem sincs a jóságban. Egy könnycsepp elég az örömhöz. Egy csepp jóság elég a fájdalom megszüntetésében. Egy szikrányi életöröm elég, hogy a kártevők hatástalanok legyenek és megszégyenüljenek szándékuk értelmetlenségében. Hogy belássuk: a fájdalom szintjén csak kábulat van és sem éberség, sem tiszta álom nincs. Ez a szint elzárja magát az ő-szinteségből. Létjogosulsága ennyi: meg akarom váltani... Magamat, benne. Hogy ki a kártevő és a ki amegváltó, innnetől Egyre megy. Ellenségem nem különb tőlem.

Az emberi jellem a kártevéssel tehát azonosult és mintát vett a pusztítás kárhozatából. Ilyen öntudattal hozta világra az ideát: kár - kiáradás. Az emberiség lelkülete ez. A háborodottság világában a gyengepont kényszeres kiírtására hajszolt indulat. A gyengepont pedig a magban lett elültetve és nem más, mint a mese az ismeretlenről.

Aki fel akar ébredni, annak ösztönét Égbe kell emelnie, de nem félőn, hanem szeretőn.
Féltőn csak a szülő tud szeretni, de mivel két-tő szülő van, a két fél-tő ad egy ringatható bölcs-őt.
Az új éont ismerő ösztön, a két, ismeretlentől féltő, mégis szerető karral (kárral???) emelhető az Égbe. A gyengepont a bölcsőben álmodik. A két kar világunkban... kártevőnek vízionált.


 


Az ellenségkép - Hogyan tám-adjunk? És milyen eszközzel?



Mivel személyességünk életrevalóságának ösztöne a túlélésbe merevül és elfajul, valódi isteni természetünkkel ellenes szándék nyilvánul meg: a testtel való visszaélés. A test, mint az egyszeriség kifejezésének lehetősége és örömforrás, fájdalomforrássá válik és az áldott állapot beteges teherré. Ebben az asztrális boszorkánykodásban a test minden más szférától elkülönült, (k)egyetlen képessége a halál. A test semmit sem tud biztosra, csak azt, hogy "vagyok" és hogy "meghalok". A test így ellensége az öröklétnek és féli azt, jelentőségét a "tanítások" aránytalanul vagy ledegradálják, vagy túl idealizálják. Elszeparált világában - már bolygónk magányában is - nincs kapcsolata más létformával. Megfigyelő képességét tekintve az ember magát fejlettnek megnevezte. A lelkiismeretesebbek ezt megkérdőjelezik. Van, akit a természet csodája érint meg, amikor egy-egy állat "emberi" tulajdonsággal nyilvánul meg, és rácsodálkozik arra, hogy talán inkább az ember természeti, mintsem a természet emberi... Van, aki csodát tapasztal, vagy sokkoló természetfeletti élményeket, de ez is csak emberi nézőpont, hogy a szűklátókörét felülmúlta egy hatás. Végül - bár bizonyítéka nincs rá, mert vagy képtelen rájönni, hol keresse, vagy mert "valakik" ügyeskedve titkolják -, az ember mégis kételkedik, igazolni magának nem tudja, mégis belső bizonyossága van arról, hogy a világképe, amit ráerőltetnek, sokkal sokkal intelligensebb.
"Valakik" tudják az igazságot. És elrejtik.
A baj nem az, hogy rejtélyes és misztikus a világ. A láthatatlan erők természetesen azok és az ember képes intuitívan is látni.
A baj az, hogy a kár okozás szándékával lett ellopva és elzárva az emlékezet.
Mert így, lakat alatt, az örökség csak kamatra értékesíthető adósság. És a feszültség, hogy újra és újra ki kell termelni az erőt, igencsak ínyencfalat. Ahogy az adrenalin megédesíti a húst. Kitenyésztik a mágiát..."valakik".
Az ember magányosságba van ítélve és zárt rendszerében pörög az űrben. A rendszert érő hatások ismeretlenek, óriásiak és idegenek. "Földön-kívüliek" és "természet-felettiek"... angyalok, démonok, tündérek, csodalények, mesehősök...
"Valakik" beadták a mesét, elzárva a materiális VALÓDI tudástól. Miért? Hogy megóvják gyermeki felfogóképességű idegeinket? Vagy, hogy kihasználják szabadulni vágyó erőfeszítéseinket?
Kik ezek az "valakik"?

Ellenségeim. Tám-adnak egy ideológiával és átalakítanak annak beigazolására.
A baj csak az, NEM KÉREM!
Az igazamat akarom.

Fogságra ítélt öntudat, izolált pszichémbe a káoszt gyarapítva csak, adósságba kényszerített fizikum azt jelzi, az ellenség hatalmas. Megszokásokba degradálja a rítust és a társadalom gúnya ez az elidegenedett zsizsegő tömeg. Azt jelzi tám-adása erősebb és evilágban visszaigazoltan létrevalóbb, mint amit eltűrni képes az ember... A fájdalom fokmérője a kábulatnak. Ha ezt a kábulatot fel akarja oldani, mágiát, a j-avulás mágiáját magában fel kell ébresztnem!
Magyar (h)adomány, áldomás: áldom más.


 


Az alkotás felelőssége


"Hiába keressük a felelősséget a legmagasabb döntési szinteken. A magas szintű döntések mögött már nincsen felelősség. Az egész emberi közösség az összetartozás gyenge kötőereje miatt képtelen legnagyobb problémáinkra megoldást találni, és a szükséges döntéseket meghozni. Melegszik a légkör, elszegényedik és elpusztul a bioszféra, a népesedés növekedési görbéje exponenciális, az atomfegyverek, ha lassan is, de elterjednek, és nyomait sem lehet látni olyan szerveződésnek, amely hatékonyan lenne képes fellépni ezekben a kérdésekben. Szakértők szerint az emberiség gyorsuló sebességgel rohan a katasztrófák felé, csak csodákban, „antropológiai fordulatban” bízhatunk...
A felelősség kultúrájára. Annak egyértelmű belátására, hogy a közös javakból csak a felismert felelősség alapján részesedhetünk. Ha az új nemzedékek szocializációja olyan ideák hatása alatt történne, amelyek a személyes felelősséget hangsúlyoznák, talán még megelőzhetnénk a legrosszabbat. ... A közös javaknak ma már pénzben kifejezhető értéke van, mégsem jelenik meg ez a költség a piaci mechanizmusokban. Miért nem? Már az iskolában és minél korábban, mindenkinek meg kellene tanulni, hogy az ember élete során számtalan értékes dolgot kap a nagy közösségtől. A gyerekeknek és persze a felnőtteknek is ki kéne tudni számolni, hogy egy-egy tevékenység mibe kerül: friss levegőben, vízben, szennyező anyagok, mérgek, zaj kibocsátásában. A felelősség ott kezdődik, hogy pontosan tudjuk, hogy évente, havonta, naponta mivel terheljük a közös javakat. Ez a tudás hozná meg a felelősséget. ...Építsük fel a felelősség kultúráját!" (Csányi)


És...
... ha már itt tartunk, hogy tudatosítani kell a vétkeket, felelősségre tanítsunk úgy, hogy ne csak számláljuk az elmulasztottakat, hanem az alkotás mostmár ne csak a kábulatunk ördögi köreit, h-arcait fesse meg. Vesse meg a szörny alakokat és vesse meg a gicces cicomázolmányokat is! Emlékezzünk és tisztítsuk meg a mű-vészet képeit egészen addig, amíg megélhető valós örömforrássá nem teszük ezeket... A technika csodálatos hasznosságát ne a birtoklásba és félelmkeltésbe öljük, hanem az életünk megkönnyítésére. A technikában az emberiség elérte az együttműködés és a zsenialtiás különcségének tiszteletét. De felhasználni nem akarja a közösség javára. Csakis a megszokások rabjainak adja át a már elavult "istenségeket", miközben már kizsarolta az újat, a kalitkából, ahová a megszállottat dugta.:) A kiéheztetett eladja a lelkét. Az ösztön, amit agressziónak gúnyolnak, az éhségből és a nemivágyból gerjed. Gyilkossá teszik és őrültté. Mert az őrült mindig szolgál meglepetéssel, amit a kiszámíthatatlansággal felvett ősi kapcsolatában nyer el, de ezt az óriási isteni erejét pusztítóvá zsugorítják. Így működik a zseniálitás gépezete.

Az Alkotónak felelőssége tehát, hogy Magát megváltsa és azt odaadóan. Az igazi Alkotó nem magamutogató. A felelősség nem enged fényűzést.
Ha adós marad a felelőséggel: küldetésében hiteles ugyan, de csak arra képes végtelen örökségből meríteni, hogy végkielégítse, ezt az elkurvult világot.
A magyar nem adós és nem tartozik felel-ős-s-éggel.
A  NEM is Ég. Tehát testtudata is Égi, egészségesen a végig!

Az alkotás öröme: mágia-rítus, a társadalomban.

 


A szokások hatalma, a hatalmasok szokása, avagy a gyenge pont

A természetben, jól ismert stratégiák alakultak ki az evolúció során, amely szokások módosult ösztönné alakulva, fajonként eltérő és öröklődéssel is fennmaradt tulajdonságokat hoztak létre. Az önvédelem és az egyedet megvédő közösség megtartása különös rítusokat adományozott az utódoknak, és mintegy hagyományként tovább öröklődtek, ezzel specifikus fajokat hozva létre.
Azonban a szokások negatív visszacsatolásként épp a fajfenntartás ellen is lehetnek.

A védelmi rítusok szokásokká válnak, majd elzárják a közösséget más hagyományoktól. Kapcsolatok, információ áramlás hiányában beszűkűl a látótér. A szokásoknak az az ösztönös negatív hatásuk, hogy merev irányokat jelölnek ki, ami eleinte védelmi célból megfelelőek, de ezeken változtani nem lehet, mert az súlyos, rossz érzetet kelt, mintegy olyan kihágást, ami a védelmi rendszert bomlasztja. Ez az írtózás az ismeretlentől.

A megszokásokra épülő rendszerben a szelekció dolgozik. A szelektálás rangsorképző mechanizmusában a hierarchia megvalósul. A szelektálás végzetes, életvesztéssel vagy minőségbeli romlással is fenyegető mechanika, ezért a szokásokban alkalmazkodni kell, így a rendszert fenntartani. A megszerzett életteret, a javakat és az életminőséget védi. Minden szinten más és más "státusz-szimbólum" jelenik meg, amivel az egy szinten beilleszkedő csoportok azonosulnak, ezzel el szegregálódva a hierarchiában a fentebb és lentebb tagolódó szintektől. Így a szokások is élesen elkülönülnek, a tápláléklánc vagy akár a társadalmi osztályok különbségei is így alakultak ki. A rangsor veszélyes illúzió, egy szokatlan helyzet, válság, egy egész szintet képes önpusztításra szuggerálni, amely kihullik a rendszerből és ugyan megrengeti az egész stabilitását, de egy belső szándék a létezést mégis megőrzi. Ez az őrző figyelem egészen ördögien válik hatalommá világunkban. A megszokás fenntartására megfeszített öntudat, azért, hogy egyben önfenntartása életfeltételeit megtartsa, folyamatosan riogatva van önámító pánik félelmével, így még engedelmesebben alkalmazkodik, csak nehogy szembesülnie kelljen az elvesztett erejével, ami azonban saját öröksége és az az erő, ami az életet újjászüli benne. Ezért a halált mégiscsak a megszokásokba rabul ejtett elme hívja létre. Az ilyen elme a szűk életterének kiismerésében gyűjtött ismereteket mindentudásnak betudja és megelégszik ennyivel. Egyszerűsége lehet a megbékélés kulcsa, amennyiben ott és akkor, azon a helyen épp megfelelőnek éli meg az egészet.
(Spontaneitás örömében: S pont te naivitásban. :D )
"A pénz szörnyű, az ördög találmánya. Birtoklása egy idegen, ismeretlen hatalom jelenlétével jár. Ha pénzem van, arra kényszerülök, hogy azon gondolkozzam, mire is költöm majd, hogy elég lesz-e. A pénzt meg kell szerezzem, vigyáznom kell rá, oltalmaznom az idegenektől. Ha pénzem van, akkor elkülönülök a többiektől, mert nekem van, és nekik nincsen. Vagy éppen fordítva. Ellentéteket szül, irigységet. Kártékony." (Csányi)

A megszokás épp beszűkíti a teret és a kereteken kívüli változást nem engedi belátni. Vagyis rugalmatlanná teszi a résztvevőket a változásban. Ilyenkor minden szokatlan esemény végzetes lehet, még ha a kiváltó ok nem is lett volna ártalmas, az ijedtség, hogy valami a védelmi rendszert felülírhatja, a pánik tovább generálja az agressziót, védelmi mechanizmusát képtelen megtartani és indulatát önmaga ellen fordítja.

Ez abból adódik, hogy az agresszió valójában nem pusztító, hanem szabályzó ösztön, csak attól tud újra és újra kiáradni, ha szabályozza magát, mintegy megszelidíti indulatát, és ritmusos előrelépéssel és visszahúzódással egyensúlyt teremt; önvédelmi mechanizmusok és élet- és közösség fenntartó stratégiák rendszere, az indulat gátlástalan áradásában megbékélő szabadság, de ez csak akkor, ha az öntudat egészséges. Egy egézséges öntudatnak nincsenek mereven rögzült szokásai, hagyományait a változásra és a körforgásra alapozza, ezért önvédelme a tám-adás.
Viszont ez olyan szelíd erő, ahol az Igazság feddhetetlen és kifogásolhatatlan, abszolút megható erő. Csak az ilyen kozmikus tudásba emelt hagyomány-adomány az örökség, minden más ideológia manipulatív, és hisztériát eredményez a szükséges változás válságos időszakaiban.

Akik hatalommal manipulálnak nem ismerik az örökséget, írtóznak az ismeretlentől, a hatalmi pozíciójukkal kívánnak fennmaradni, de a tömeg tudattalan erőit hipnotizálják, és időről-időre válsághelyzetekkel mozdítják elő a változást, ami ugyan fejlődést eredményez, de az arculat torz és saját megszokásaik keretén belül elzártan egy esélyük van: megbénulni és felemésztődni. A csúcsragadozók olyan éhezők, akik jól laktak, de nem elégedtek meg, mert a megbékélést nem ismerik...
... az ismeretlentől írtóznak.

Nem lerohanják áldozatukat. Az ő kielégítetlenségük nem egyszerű életéhségen nyugszik, épp az egyszerűséget nem értik meg. Viszont intellektusuk elég megfontolt, erejével a hierchiát uralják, és ehhez a hatalomhoz épp a megszokások védelmi illúzióját keltve jutnak. Ál-biztonságot és hamis fejlődést nyújtanak azoknak, akiknek nincs vagy elvesztették egyszerű és egyetemes hagyományaikat. Ezzel elpuhítják a figyelmet és elhájasítják az izomerőt, eltompítják a szellemet.

De ahol öröklődő természetbe van írva az egyszerű teremtő erő, ott nem hatásos a kényszerpihenő. Egy mindenkor megszállott életerővel rendelkező közösségben az alkotás nem szünik meg, sőt a változást önmaga generálja, mert nem féli Istenét..., ismeri annak Jóságát, és magában a személyes Ént az ártatlanságtól soha sem képes elválasztani, vagy annak illúzióját kelteni.

Mit lehet tenni egy ilyen közösséggel, akik természetükből adódóan láz-adnak minden kényszeresség és tompító megszokás ellen, ahol az igazság egyszerű és nem torzul egyformaságba és nem ad emésztő elzártságot, mert az egész világ az övék, mert megvilágosodottak?
Mit lehet tenni azokkal, akik nem veszik be a "mézes"-maszlagot?

A terv: fokozatosan megvonni őket a hagyományaiktól.
Ez is illúzió. Annak az önbecsapásnak a bigott illúziója, hogy egy, vagy több emberöltő elég egy ilyen isteni emlékezettel bíró közösség leharcolására.
Ha nem megy az új, mérgező szokások lassú elhintése a tömegben, akkor elhazudják emlékeiket és ezzel arra a lelkiválságra építenek, hogy az ösztönös lelkierő meghasonul a meghamisított tényeken és majd belegebed egyszerre az éhezésbe és az erő megfeszítésébe... Nem, kérem szépen. Az egyszerűségnek egyszerűen nincs gustusa  "mézes"-maszlaghoz, mégha éhezne, akkor sem, és akkor sem, ha épp ezzel manipulálnak. Megvonás és szűkítő keretek közé vonni az áradó, lázadó, szabad természetességet. Ezután épp azzal rágalmazni meg, hogy nem képes Magát megfékezni, a kialakított rendszert mindig megbontja, szelídsége hazugság, és szorítani még egy kicsit rajta, tanulságképp, hogy tudja hol a helye és mennyit ér...., csakhogy!
Még ez sem sikerül. Akkor a lappangó vegyülés után hirtelen, szokatlan válság előidézése: háború. Ezt már könnyen ki lehet provokálni. Hamis ellenségképet vizionálni jobbról is és balról is, és az éhezőket a délibábnak neki ugrasztani, hogy a két oldal szembetalálkozzon és magát, kilátástalan éhségében feleméssze.

A pusztítás hatalmas, a nyereség sivár, a kielégülés halálos, és újjászületés nincs. Legfeljebb új ideológia.
De az egyszerű madár már nincs ott. Megint kiszállt az utána kapó, szorító marokból.

Az ősi szándék az egyensúly, a lelki vívódások világában is békítő erővel hatnak. A Forrás él-viselése az igazi jellem magatartása! Ez az ösztönző erő épp megfelelő helyre tereli a tisztelet tudót, vagyis mindig jelen van és alkot, mégis feltünés nélkül, elvegyül támadói között és azok a legnagyobb becsben befogadják őt, mert érdekükben áll. Nem idomítható, de kibékítő erejével mani-impulzálja
( manipulálás helyett :D ),
ha úgy tetszik megeteti a hatalomra éhezőket... finom szerrel.:)
A saját fegyverükkel, a saját paradox igazságukkal megvezetve, a csendben lázadó szelíd erő egyszerűségével átalakítja támadásukat.
Mert túlságosan is hozzászoktak a hatalomhoz. Mert amíg a szokások tömeges tudattalan erőivel játszottak, addig szokásokat vettek fel, és nem is sejtik, hogy szokásaik által lettek kiszolgáltatva annak a támadásnak, ami az ígéretben van. Az Ige érett.
A tudattalan erőt, amit uralni akar, az a Mag. Most megtanul Magán uralkodni. Itt a csúcs meginog és összezuhan.
Mindennél hatalmasabb (s)óhaj jelenik meg benne: egyszerűség és megbékélés.
Amikor az egyszerű szépség és természetesség lefegyverez. Mert magát megváltotta.
Ragyogásában - Isten tudja csak -  sírásból vagy inkább nevetésből ült szemére a meghatódás könnye?
Továbbiakban szót érdemel az Oktatás felelőssége, hogy milyen ellenség képpel neveljük gyermekeinket életre és a harc igazi útja, amelyet az ősök hadományoztak ránk. A magyarság gyengepontjáról is beszélni kell. A következő részben..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése