Bűnözés asztráltestben

Egy olyan történet következik, aminek a születése egy külön másik izgalmas történet lehetne. Interjút akartam készíteni egy olyan emberrel, aki valamikor a „magyar Mulder ügynök” volt, és az elmúlt években, évtizedekben számos előadást tartott egykori tevékenységéről, ahol a kívülállók számára hihetetlen bioenergetikai és spirituális trükköket ismertetett meg. Ma már hallgat ezekről, mert megkérték rá… Viszont elbeszélései közül néhányat közreadok, amit így nevek említése nélkül vagy elhisznek nekem, vagy sem. Elsőként az asztráltestes erőszakokról.

Eleve nem is gondoltuk volna, hogy az egykori kommunista (annak idején sohasem így használtuk ezt a fogalmat) korszakban a materialista közvilág háta mögött zajlott egy titkos és titokzatos élet, ahol nemcsak hittek a mások számára eltakart spirituális és asztrál világban, hanem hivatalosan nyomoztak is ilyen típusú bűncselekmények felderítésében. Fogalmam sincs hány ember értett ehhez, én csak egyet ismerek közülük, és elbeszélései alapján néhány történetet megosztanék az olvasókkal. (Tiszteletben tartom a kérését, hogy ő ilyen ügyekben hivatalosan már nem nyilatkozhat.)

Mire képes az asztráltest?

A Fényportál Magazin olvasóinak nem kell magyarázni azt, hogy egyáltalán mi az asztráltest. Mindenkinek van ilyen, mindenkinek jó néhányszor el is hagyja a fizikai testét (pl. álmodáskor vagy betegségkor), kómában félig-meddig, a test halálakor pedig véglegesen. De az már teljesen más kérdés. Addig nagyon érdekes a történet, amíg az asztráltest egy vékony energia szál segítségével kapcsolatban marad a fizikai testtel, és még érdekesebb, ha ezt a kapcsolatot valaki tudatosan tudja kezelni és irányítani.

A legtöbb spirituális iskolában tanítják az asztráltest kezelését, a testből kilépést, bár mindenhol felhívják a figyelmet ennek veszélyeire. Hiszen nagy baj van akkor, ha az asztráltest kilép ugyan, de nem tud visszajutni a helyére. Kóma vagy halálközeli élmény, esetleg halál lehet a következménye. Ezért az ügyesek felügyelettel gyakorolják ezt a feladatot. Nem is kell nagy csodabogárnak – legfeljebb spirituálisan felkészültnek – lenni ahhoz, hogy valaki az asztráltestével egy külön tudatos életet éljen, és a kapcsolatot irányítani legyen képes.

Így nem ritka, hogy ügyesek éjszakánként a testből kilépés alkalmazásával asztrál testükkel felkeresik ismerőseiket, és kapcsolatba lépnek vele. A kisgyermekek sokszor ilyenkor felriadnak, mert érzékelik, látják ezt, csak nem tudják mire vélni. (Tudott, hogy a gyermekek négyéves korukig mind látók.) Az asztráltestes találkozók lehető legszélesebb skáláját kell elképzelni. Lehet, hogy valaki csak így ismerkedik, így igyekszik belopózni valakinek a gondolataiba (mert azt hiszi a felkeresett, hogy vele álmodik, vagy el sem hiszi a „valós” jelenlétet). De az is lehet, hogy valakik így randiznak! Képesek megélni a szexuális együttlétet úgy, hogy az egyik fél a fizikai, a másik az asztrál testében van, és úgy vannak együtt, hogy egyik fél sem hagyta el a lakhelyét, sőt a saját ágyát sem!

Ez a tény nagy arculcsapás szexológiai szempontból is. Hiszen az egymásra hangolódott két fél orgazmusa érthetetlen azok számára, akiknek az orgazmus kizárólag csak testi, technikai, biológiai és fiziológiai folyamat. De nagy csapás a féltékenyek számára is, hiszen meglehet, hogy spirituálisan jól kiképzett párjuk ott fekszik mellettük egész éjszaka, mégis megcsalják őket.

Nemi erőszak

A romantikus randik lehetősége a helyzet szép értelmezése és lehetősége. Viszont végig gondolható, hogy ha erre képes valaki, akkor képes erőszakra is! Az erőszak elkövető képes rá, hogy éjszaka (vagy akár nappal is) kiszemelt áldozatán beteljesítse bűnös vágyait anélkül, hogy a rendőrség által lenyomozható nyomot hagyna maga után. Se sperma, se vér nem marad utána, de lehetnek véraláfutások az áldozaton, aki teljesen valósként éli meg a történteket. Lehet, hogy elszakadt a ruhája, érezte a kemény fogásokat, esetleg ütéseket, valósként érzett mindent, és a bűnöző nyomok hátrahagyása nélkül eltűnt. Sokszor az áldozatok pontosan tudják ki volt az, csak pont a nyomok hiánya miatt hiszik azt, hogy hazudik. Pedig meglehet, igazat mond.

Volt rá eset – mesélte az egykori nyomozó -, hogy egy nőt a volt férje a válásuk után rendszeresen megerőszakolt. Ezt csakis a speciális felkészültségű nyomozó tudta felgöngyölíteni, aki szintén alkalmas volt minden hasonló furcsa folyamat véghezvitelére, és képes volt bebizonyítani, hogy az áldozat nem krónikus hazudozó, hanem valóban bűncselekmény áldozata, és lebuktatta a támadót. Kérdés viszont, hogy miként lehet egy ilyen bűnözőt megbüntetni? Az elzárás számukra egy percig sem jelent megoldást…

Gyilkosság

Még nehezebb az ügy, ha holttestet találnak, rajta egyértelműen a külső behatás, erőszak nyomaival, de gyilkos sehol, mert azt is asztrál testtel követték el. Ahhoz már nagyon gyakorlottnak kell lennie a gyilkosnak, hogy képes legyen halált okozó erősségű fogásra, fojtásra, esetleg eszköz használatra. Ilyenkor a rendőrség a hagyományos eszközökkel tehetetlen, hiszen nincsenek használható nyomok. Még érdekesebb, ha a spirituálisan, bioenergetikailag felkészült támadó a testet porrá égeti. Lehet, hogy sok eltűnt emberre is magyarázatot ad ez az elgondolás. De erről majd következő cikkünkben írok...

• eszme -  

Élet - halál- örök élet – elengedés

Mindig, minden témának a jelen ad aktualitást. Az elmúlt napokban az átlagnál többször találkoztam az Élet fájdalmaival és az elmúlással, ismerőseim, barátaim lelki fájdalmával, amit valaminek vagy valakinek az elvesztése okozott. Először empátiával, és együttérző fájdalommal reagálok magam is, majd befelé fordít és elgondolkoztat. Vajon hol léphet túl az értelem az érzelmeken? Meddig kívánatos a fájdalom megélése és mikortól szükségszerű az elengedés?

Elvesztettük…

Nekem még egy apró személyes tárgy elvesztése is nehezen feldolgozható fájdalmat tud

okozni. Minél mélyebb emlék vagy iránta való vágyakozás kötött hozzá, annál tovább rágódom rajta. Nekem is fáj, ha sérül az autóm, mint ahogy sírtam, amikor a gyermekemnek az első oltást adták. Könnyű felfedezni, hogy elég szoros összefüggés van a tárgyaink, és a hozzánk közelálló személyek sérülése és elvesztése között. Mert valami vagy valaki hozzánk közel állt, részünké vált, és az elvesztésével magunk is csorbultunk.

Nem tudunk igazán felnőtté válni, amíg meg nem éljük – és fel nem dolgozzuk – a hozzánk legközelebb állók elesettségét, betegségét, vagy végleges elvesztését, halálát. Mégis vannak természetesebb, elfogadhatóbb esetek (mint a nagyszüleink, szüleink elvesztése), vannak sokkal nehezebben viselhetőbbek (mint a testvérek, barátok halála) és van a szinte elviselhetetlen, a gyermekünk elvesztése. Az első fájdalom iszonyatos erővel tör elő belőlünk, a hirtelen és váratlan hír sokkot okoz. Képtelenség – és szükségtelen – „okosan” uralkodni felette. Hagyni kell a felszínre törését, a kibontakozását, lehet ordítani, sírni, mert megkönnyebbülést hoz. Elfojtása pedig nagyon komoly betegséget.A gyászt meg kell élni, és erre hagyni kell időt. Nem szabad siettetni.

Mi magunk is csorbultunk

Nem szégyen bevallani, hogy egy tragikus hír hallatán elsőként bizony önmagunkat sajnáljuk. Azért, mert kénytelenek leszünk tovább élni nélküle, el kell viselnünk a hiányát, a fájdalmat, amit érez a test és lélek egyaránt. Hirtelen szembesülünk saját elmúlásunkkal, az élet rövidségével és mulasztásainkkal, lelkiismeret furdalással küzdünk, hogy vajon az elvesztettnek megadtunk-e mindent. Ez így van rendjén. Mindenki ezt érzi, aki EMBER.

Ha valaki sokáig betegeskedik, vagy megöregedett a test – ami kivédhetetlen -, akkor a környezetnek és magának a benne lévőnek is van ideje felkészülni a távozásra. Az anyagi világban és spirituális, vallási értelemben egyaránt. (Nem véletlenül imádkozzák a keresztény temetéseken: ments meg minket a hirtelen haláltól… Mert így nincs idő megtisztulni és felkészülni.) Viszont ha valaki váratlanul távozik, baleset áldozata lesz, a környezete szinte el sem hiszi, hogy az a személy, aki nemrég itt nevetgélt velünk, nincs többé… Beindul az önvádaskodás, az önmarcangolás, hogy mindent jól tettünk-e, hibásak vagyunk-e, hogyan tovább, és nincs az a spirituális ember, akinek az lenne az első gondolata: tulajdonképpen nincs nagy baj. Lelke békésen hazatér. Ez a gondolat NEM akkor fog megszületni. Elsőre még haragszunk is, ha ezt mondják, még a papot sem értjük a temetésen, amikor boldog hazatérésről beszél.

A halál spirituális értelemben

A mi fogalmaink szerint a halál a test elmúlásával egyenlő. De tudjuk, hogy a lélek nem hal meg, csak ideiglenesen a Földön él testben, majd hazatér testetlenül a Fénybe. Persze a dolog nem is ilyen egyszerű. Ha van hite és van ideje felkészülni az átlépésre, akkor sima ügy lehet. De ha váratlanul éri mindez, akkor okozhat gondokat. Esetleg a lélek nem képes felfogni, hogy már nincs a testében, sokáig nem is tudatosul benne, hogy meghalt, megijed, vagy lelki fájdalmakat él meg (erre képes!), amiért senki nem szól hozzá. Esetleg azonnal új testet keres magának, és nem is tudatosul benne, hogy nem a saját testében van. (Könnyen megszálló szellemmé válhat.) Jobb esetben csak kétségbeesetten barangol a hozzátartozói között egészen a temetésig. Mindenki úgy véli, úgy érzi, hogy itt van még, jelen van, üzen, mutat valamit, megjelenik az álmokban. Ez az ő saját búcsúja.

Fontos a temetés és rendkívül fontos, hogy a szertartáson elhangozzon a neve. (Hogy milyen rend szerint zajlik a szertartás, az teljesen érdektelen!) Ott a léleknek lehetősége nyílik arra, hogy a szertartás ideje alatt megnyíló fénykapun (dimenziókapun) keresztül eltávozzon. Bármilyen nagy is a fájdalom, minden hozzátartozónak fel kellene vállalnia azt, hogy megküzd vele önmaga, és nem kapaszkodik a lélekbe, nem akadályozza meg az átlépését. Ugyanis a túlzott kapaszkodás és ragaszkodás visszafogja a lelket, nem engedi a távozását, s a szertartás után bezáródó kapu nem tárul fel még egyszer, a lélek szellemként (kísértetként) itt marad. Ez a legrosszabb, amit tehetünk vele. Ezért a legnagyobb fájdalom ellenére is el kell engedni. Hagyjuk, menjen az útjára.

Ez nem jelenti azt, hogy megfeledkezünk róla, hogy nem emlékezhetünk rá, hogy már nem sírunk, hanem kőkemény szívvel álljuk a sarat, esetleg utána már mosolygunk – mint ezt teszik sok kultúrában Keleten. Mi nem így gyászolunk, hanem fájdalommal, de képessé kell váljunk az elengedésre is.

Hogyan tovább?

Tovább kell élnünk nélküle, megbirkózva a fájdalommal, a kínunkkal, felidézve őt, de semmiképpen sem azt kívánva, hogy bárcsak itt lenne, vagy óvakodjunk attól, hogy valaki ragaszkodjon az elméletéhez, hogy ő itt van köztünk továbbra is. Mert ezzel könnyítünk a saját fájdalmunkon, de szenvedtetjük a lelket, aki így nem tud eltávolodni a tisztulás felé. Mert ha hagyjuk menni a maga útján, akkor még visszatérhet hozzánk. Gyermekünkként, unokaként, és új testben még hosszabb időre ott lehet közöttünk. De visszatartásával ezt a lehetőséget elvesszük tőle.

A gyászt is meg kell élni, nem szabad elfedni, mert a test belebetegedhet. Ezért fontos beszélni róla, fontos kibeszélni a fájdalmat, szabad sírni is. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy az intenzív fájdalom ideje közvetlen hozzátartozóknál általában egy év legalább. Hagyjuk ezt az időt erre, ha kell menjünk terápiára, sportoljuk ki magunkból a dühöt, a fájdalmat, de ne maradjanak benn a szavak, mert azok megkövülnek.

• eszme -  

Bűnözés spirituális módszerekkel

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a spiritualitás csak a szeretetről, fennkölt és magasztos dolgokról a Fényről szól, vagy az Árnyoldalról, a gonoszságról, a sátániról. Van egy megtévesztő út a kettő között, amikor valaki spirituálisan fejlett pozitív embernek tünteti fel magát, de alapvetően galád bűnöző, emberi módon gonosz, csak cselekvéseihez spirituális módszereket használ fel. Ilyen módszerekkel lehet az ellenfelet porrá égetni…

Mindig meglepődöm azon, ha mágia technikákat oktató tanfolyam hirdetését látom. Ráadásul olyan megkötések nélkül, ami számomra ijesztő, hiszen így bárki elvégezheti és a tanult technikát alkalmazhatja. Általában az ilyen tanfolyamokon nincs beavatás, nincs semmilyen fogadalomtétel, hogy a tanult anyagot milyen célra és hogyan használhatják fel. Legfeljebb elmondják, hogy illene tisztességesen… És ha nem?... Vajon a spirituálisan magasabban képzett oktató ellenőrzi is, hogy kik mire használják?

Ugyanez jut eszembe a Wicca könyvekről is. Kamasz lánykák kedvenc olvasmányai közé tartoznak a boszorkány könyvek. Leírják ugyan, hogy ők mind „jó boszorkányok”, csakis jót akarnak, segítenek, gyógyítanak, de ez korántsem így van. A boszorkányok nem mindig jót akarnak, és legálisan is léteznek. A Wicca könyvek komoly módszereket írnak le, és valószínűleg a könyvek kiadói azt gondolták, némi mese nem árt az érdeklődőknek, had’ olvassák, nyilván ők maguk egy pillanatig sem hittek benne. Csakhogy jó néhány leírt módszer működő! Más társaságokban titkos anyagként oktatják, amit fiataloknak szóló könyvekben nyomtatásban kiadtak, és a gyerekek próbálkoznak is vele. Sokszor rémisztő sikerrel. Gondolom azért nyílhattak boszorkány kellék üzletek is, mert annak nyitását is hitetlenek engedélyezhették. Nyugodtan alszik mindenki, miközben pl. woodoo-babák kaphatók… (Nem mintha nagy dolog lenne házilag is gyártani egyet…)

A megszerzett tudás lehet hatalom és ártalom

Óriási a felelősség a tudás megosztásában. Akár még egy kicsiny cikk vagy blog keretében is. Ijesztő, hogy mi mindenre találhat információt a neten az, aki arra kíváncsi. A gyógyítástól a bomba készítésig, az angyal gyertyától az ártó szimbólumokig. Ezért érdemes bizonyos jelenségeket leírni, megismertetni, de sokszor nem érdemes annak technikáját közreadni.

Évente csak Magyarországon több ezer ember tűnik el szinte, vagy teljesen nyomtalanul. Hihetetlen tény… Hová lesznek? Ha eltűnnek az Egyesült Államokban és soha többé nem kerülnek elő abban a hatalmas országban, talán még érthető. De hová tűnhetnek ebben a falatnyi országban, hogy nem ismerik fel és nem jelentik?

Feltételezik azt is, hogy az ufók vitték el, de feltételezik egyszerűen az átmeneti bujkálást, hogy pl. a gyermek valamilyen felelősségvállalás elől bújik el, de mindig feltételezik a bűncselekményt is, és hogy a keresett személy áldozattá vált. Egy egykori magyar, paranormális bűncselekmények nyomozásával megbízott személy elbeszélése csak alátámasztotta, hogy valósak lehettek azok a bűnesetek, ahol egyes testek porrá váltak.

Önégés, öngyulladás véletlenül és égetés szándékkal

Az ember is speciális energetikai rendszerrel rendelkezik, ahol az energiának polaritása van. Mint minden ilyen rendszer, így ez is képes zárlatra, ami veszélyes és komoly gondot okozhat. Könyvben és a neten is lehetett találni olyan fotókat, melyek arról tanúskodtak, hogy meglepő módon emberi test maradványokat találtak félig elégve úgy, hogy a közvetlen környezetében nem tapasztalták pusztító tűz nyomát. Pl. találtak egy fejet és néhány maroknyi hamut egy kupacban, de a helyiség közvetlen környezete érintetlen maradt, és nem égett meg. Nyilván egy normál gondolkozású ember számára ez érthetetlen. Vagy találtak egy fél lábszárat ugyanilyen furcsa, viszonylag tiszta környezetben. Ilyen esetekben a hamu mindig jóval kevesebb és finomabb volt, mint a szokásos égetéses eljárásnál.

Egy krematóriumban elégetett test után mindig elég sok hamu marad, és tovább finomítják, még mielőtt az urnában elhelyezik. Általában egy ember maradványa nem is fér bele az urnába. Viszont az ilyen öngyulladással elégő emberek hamuja jóval kevesebb, a hamu púderszerűen finom, ami egy jóval tökéletesebb, gyorsabb és magasabb hőfokú égésre utal.

Mitől? Miért? Hogyan?

Gondolom, még több kérdés is felmerül. Legfőképpen arról, hogy egyáltalán ez lehetséges-e. Bioenergetikailag és paranormális jelenségek értelmezésére kiképzett emberek számára ez kevésbé rejtély. Az öngyulladás bekövetkezhet véletlenül is, és képzett embereknél tudatosan is. A test képes pár maroknyi hamuvá válni, és látható maradványok nélkül megsemmisülni. A maradvány egy tökéletlen égés terméke. De ilyenkor is megmaradnak az éghetetlen tartozékok, pl. a testhez tartozó fémek, amik árulkodók lehetnek.

Csakhogy – és ez az igazán döbbenet – létezik olyan eset is, amikor ezt az égési folyamatot valaki szándékosan generálja másik embernél. Azaz gyilkosságot követ el egy technika ismeretében, ráadásul megint maradványok nélkül, vagy igen kevés maradvánnyal. (Dr. Csont sem tudna mit kezdeni vele, vagy a helyszínelős sorozatok szakemberei is törhetnék rajta a fejüket.) Ijesztő, hogy ilyen emberek léteznek, hogy ilyen tudással rendelkeznek, és még ijesztőbb, hogy ilyen extrém eset hazánkban is előfordult már.

Tehát felelősség a tudás. Mindenféle tudás, amit önmagunk és mások hasznára, vagy önmagunk, vagy mások kárára is felhasználhatunk. És egyáltalán nem csak a spiritualitásról van szó, hanem az általános TUDÁS felelősségéről.

• eszme -  

Emberi öngyulladás?

Az emberek évszázadok óta azt állítják, hogy az áldozatokat elemésztő tűz saját testükből származik. Az elmélet hívői ezt spontán emberi öngyulladásnak nevezik. Larry Arnold a szerzője a témáról szóló, Lángokban című könyvnek. "Jobb, ha szembenézünk a tényekkel, hogy ritkán, de előfordul emberi öngyulladás, és számolunk a következményeivel – vélekedik."

1986. március 26-án megdöbbentő eset helyszínére riasztották a New York állambéli tűzoltókat. Egy 80 kilós alvó férfiből alig másfél kilónyi csont maradt, míg a tűzben még csak le sem égett a háza.

A nyugalmazott tűzoltó, Geroge Matt maradványait elszenesedett ágyán találták meg. A

szobában ezen kívül szinte semmi sem kapott lángra. A tűzvizsgálókat évtizedek óta zavarba ejtik azok a tűzesetek, amelyekben az áldozatok szinte teljesen elhamvadnak, a környezetük pedig jóformán épen marad. Az emberek évszázadok óta azt állítják, hogy az áldozatokat elemésztő tűz saját testükből származik. Az elmélet hívői ezt spontán emberi öngyulladásnak nevezik. Larry Arnold a szerzője a témáról szóló, Lángokban című könyvnek.

- Jobb, ha szembenézünk a tényekkel, hogy ritkán, de előfordul emberi öngyulladás, és számolunk a következményeivel – vélekedik.

A szkeptikusok ugyanakkor puszta fikciónak tartják az öngyulladást. Bármiféle égés nélkülözhetetlen alapja a hő, az oxigén és az éghető anyag. Szokványos esetben meggyújtjuk a tüzelőanyagot, és az oxigén jelenlétében elég. Öngyulladás során a gyúlékony anyagok, mint pl. az olajjal átitatott rongyok oxidálódva felhevülnek, és lángra lobbannak. Mindez közismert tűzveszélyes állapotnak számít. Az emberi öngyulladás kiindulópontja a feltételezések szerint a test belseje, holott itt sem szabad oxigén, sem gyújtóláng nem található.

Adele Waldack, miközben családjával hazafelé tartott a tengerpartról, hirtelen a combjáról felcsapó lángra lett figyelmes. Derekától a térdéig terjedő, súlyos égési sérülést szenvedett. Orvosai mind a mai napig rejtélyesnek tartják a tűz okát. Az emberi öngyulladás hívei szerint ez az eset bizonyíték lehet arra, hogy az emberi test belülről is lángra kaphat.

- Tengerparti sétára indultunk Szilveszter másnapján. A lányom felkiáltott, „nézd mama, milyen szép ez a kagyló”! Egy osztrigát talált, egy nagyon apró kagylót. Egészen különleges formája volt. A kagylót azonnal a bal zsebembe dugtam, majd visszamentünk a kocsihoz. Amikor odaértünk, kivettem a zsebkendőmet a zsebemből és beletöröltem a kezem, mert vizes lett attól, hogy a parton felvettem valamit, és ezt is a zsebembe, a bal zsebembe tettem. Tíz másodperccel később kékes láng csapott ki a zsebemből. Olyan természetellenes volt, mintha csak álmodnék.

Waldack másod- és harmadfokú égéseket szenvedett a térde és combja külső oldalán és néhány ujján is, valószínűleg azért, mert megpróbálta eloltani a tüzet. Orvosilag azonban nem igazolható, hogy a tűz a teste belsejéből indult volna ki. Létezik-e valamilyen tudományos magyarázat?

Most egy új keletű és ésszerű érvelést olvashatnak. Ez az ún. kanóc-effektus. A felöltözött embert tekintsék egy belsejével kifordított gyertyának. A ruházat a kanóc, a zsírszövet pedig a viasz megfelelője. Még egy apró láng is elég ahhoz, hogy lyukat égessen a bőrbe és meggyújtsa a zsírszövetet, és ezzel kiváltsa a lassú, könyörtelen tűzhalált. Megfelelő feltételek mellett a zsír és a szövetdarab úgy lángol, akár egy gyertya, és alig marad belőlük valami. Ha hagyjuk, hogy tovább égjen, a lángok még az izomszöveteket is elpusztítják, és akár egy nagy húsdarabot is elhamvasztanak. A kanóc-effektus szinte tökéletes megoldást kínál. Igazolja, hogy a szervezetben jelen van a gyúlékony alkotórész, amely alkalmas körülmények között az ember saját testének pusztulását okozza.

Dr. John DeHaan tűzvédelmi mérnök rekonstruálni próbálta a Matt-eset helyszínét egy felgyújtott teszt-szobában Kalifornia államban. Egy 70 kilós sertést használt dublőrnek. DeHaan azt jósolta, hogy egy kis lángtól meggyullad és lassan elég a sertés zsírszövet; ami lángra lobbantja az ágyneműt és a matracot, míg a tetem el nem hamvad. DeHaan szerint a tűz elhamvasztja a tetemet, de nem termel annyi hőt, hogy a szoba többi részében is nagy kárt okozna. A kísérlet azonban nem sikerült. A lángok a vártnál nagyobb mértékben terjedtek oldalra a ruhásszekrény felé. Hirtelen az egész szoba lángba borult, ami robbanásveszélyes állapothoz vezetett. Kínos helyzet állt elő, a tűzszakértőknek ki kellett hívniuk a tűzoltókat.

DeHaan kísérlete, hogy bebizonyítsa, hogyan magyarázható a kanóc-effektussal az öngyulladás, akkor füstbe ment. Szándékán kívül azonban igazolhatta, hogy miért olyan ritkák az állítólagos öngyulladásnak tulajdonított tűzesetek. Hacsak a körülmények nem tökéletesen kedvezők a kanóc-effektushoz, az egész épület füstté válhat. És senki sem fog később rácsodálkozni elszenesedett holttestre épen maradt szobában.

Forrás: http://tulpa.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1124865

Megjegyzés: Valószínűleg a kanóc-effektus elmélet nem egészen állja meg a helyét és DeHaan sohasem volt disznóvágáson… Az emberi öngyulladásnak teljesen máshol keresendő az oka.

–eszme-

   

Emberi öngyulladás

1986. március 26-án megdöbbentő eset helyszínére riasztották a New York állambeli tűzoltókat. Egy 80 kilós alvó férfiből alig másfél kiló csont maradt, míg a tűzben még csak le sem égett a háza.

      A nyugalmazott tűzoltó, George Mott maradványait elszenesedett ágyán találták meg. A szobában ezen kívül szinte semmi sem kapott lángra. A tűzvizsgálókat évtizedek óta zavarba ejtik azok a tűzesetek, amelyekben az áldozatok szinte teljesen elhamvadnak, a környezetük pedig jóformán épen marad. Az emberek évszázadok óta azt állítják, hogy az áldozatokat elemésztő tűz saját testükből származik. Az elmélet hívői ezt spontán emberi öngyulladásnak nevezik. Larry Arnold a szerzője a témáról szóló, Lángokban című könyvnek.

– Jobb, ha szembenézünk a tényekkel, hogy ritkán, de előfordul az emberi öngyulladás, és számolunk a következményeivel – vélekedik.

    A szkeptikusok ugyanakkor puszta fikciónak tartják az öngyulladást. Bármiféle égés nélkülözhetetlen alapja a hő, az oxigén és az éghető anyag. Szokványos esetben meggyújtjuk a tüzelőanyagot, és az oxigén jelenlétében elég. Öngyulladás során a gyúlékony anyagok, mint pl. az olajjal átitatott rongyok oxidálódva felhevülnek, és lángra lobbannak. Mindez közismert tűzveszélyes állapotnak számít. Az emberi öngyulladás kiindulópontja a feltételezések szerint a test belseje, holott itt sem szabad oxigén, sem gyújtóláng nem található.

     Adele Waldack, miközben családjával hazafelé tartott a tengerpartról, hirtelen a combjáról felcsapó lángra lett figyelmes. Derekától a térdéig terjedő, súlyos égési sérülést szenvedett. Orvosai mind a mai napig rejtélyesnek tartják a tűz okát. Az emberi öngyulladás hívei szerint ez az eset bizonyíték erejű lehet arra, hogy az emberi test belülről is lángra kaphat.
     – Tengerparti sétára indultunk Szilveszter másnapján. A lányom felkiáltott, „nézd mama, milyen szép ez a kagyló”! Egy osztrigát talált, egy nagyon apró kagylót. Egészen különleges formája volt. A kagylót azonnal a bal zsebembe dugtam, majd visszamentünk a kocsihoz. Amikor odaértünk, kivettem a zsebkendőmet a zsebemből és beletöröltem a kezem, mert vizes lett attól, hogy a parton felvettem valamit, és ezt is a zsebembe, a bal zsebembe tettem. Tíz másodperccel később kékes láng csapott ki a zsebemből Olyan természetellenes  volt, mintha csak álmodnék.

     Waldack másod- és harmadfokú égéseket szenvedett a térde és a combja külső oldalán és néhány ujján is, valószínűleg azért, mert megpróbálta eloltani a tüzet. Orvosilag azonban nem igazolható, hogy a tűz a teste belsejéből indult volna ki. Létezik-e valamilyen tudományos magyarázat?

     Most egy új keletű és ésszerű érvelést olvashatnak. Ez az ún. kanóc-effektus. A felöltözött embert tekintsék egy belsejével kifordított gyertyának. A ruházat a kanóc, a zsírszövet pedig a viasz megfelelője. Még egy apró láng is elég ahhoz, hogy lyukat égessen a bőrbe és meggyújtsa a zsírszövetet, és ezzel kiváltsa a lassú, könyörtelen tűzhalált. Megfelelő feltételek mellett a zsír és a szövetdarab úgy lángol, akár egy gyertya, és alig marad belőlük valami. Ha hagyjuk, hogy tovább égjen, a lángok még az izomszöveteket is elpusztítják, és akár egy nagy húsdarabot is elhamvaszthatnak. A kanóc-effektus szinte tökéletes megoldást kínál. Igazolja, hogy a szervezetben jelen van az a gyúlékony alkotórész, amely alkalmas körülmények között az ember saját pusztulását okozza.

     Dr. John DeHaan tűzvédelmi mérnök rekonstruálni próbálta a Mott-eset helyszínét egy felgyújtott teszt-szobában Kalifornia államban. Egy 70 kilós sertést hasznát dublőrnek. DeHaan azt jósolta, hogy egy kis lángtól meggyullad és lassan elég a sertés zsírszövete; ami lángra lobbantja az ágyneműt és a matracot, míg a tetem el nem hamvad. DeHaan szerint a tűz elhamvasztja a tetemet, de nem termel annyi hőt, hogy a szoba többi részében is nagy kárt tenne, és erre jó oka van. A kísérlet azonban nem sikerült. A lángok a vártnál nagyobb mértékben terjedtek oldalra a ruhásszekrény felé. Hirtelen az egész szoba lángba borult, ami robbanásveszélyes állapothoz vezetett. Kínos helyzet állt elő, a tűzszakértőknek ki kellet hívniuk a tűzoltókat.

     DeHaan kísérlete, hogy bebizonyítsa, hogyan magyarázható a kanóc-effektussal az öngyulladás, akkor füstbe ment. Szándékán kívül azonban igazolhatta, hogy miért olyan ritkák az állítólagos öngyulladásnak tulajdonított tűzesetek. Hacsak a körülmények nem tökéletesen kedvezők a kanóc-effektushoz, az egész épület füstté válhat. És senki sem fog később rácsodálkozni egy elszenesedett holttestre egy épen maradt szobában. 

Bővebben: http://tulpa.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1124865#ixzz2rsmiUYgT

Gyógyítás és rontás egy tőről fakad

A hagyományos társadalmakban az emberek kilencven százalékának vannak időnként látomásaik, így az sem meglepő, hogy a népi orvoslás előszeretettel használ vallásos és mágikus elhárító és gyógyító rítusokat, hív segítségül gyógyító istenségeket és szenteket.

A népi orvoslás egészség- és betegségkoncepcióit, a betegségokozó és gyógyító rítusokat, mindezeknek egy-egy közösség társadalmában, vallásában, mentalitásában, mindennapi életében betöltött szerepét és művészeti reprezentációját tekintették át szakemberek a Pécsi Tudományegyetem által szervezett, Mágikus és szakrális medicina című nemzetközi konferencia keretében. A konferencia anyagából Pócs Éva néprajzkutató, az MTA doktora, a pécsi Néprajz–Kulturális Antropológia Tanszék professzor emeritusa szerkesztett könyvet.

A klinika mint álomszentély

Mint a professzorasszony elmondja, a szakrális medicina a hagyományos orvoslásnak az a területe, amely a gyógyító erőkként fellépő különböző természetfeletti lények révén, azok kultuszai segítségével gyógyít.

Ha egy katolikus Szűz Máriához imádkozik, és hite szerint meggyógyul, az szakrális medicina, ha pedig valamilyen szentelményt – egyházi rítussal megszentelt tárgyat – használ, például szentelt barkát áztat a szemápoló folyadékba, akkor azt mondhatjuk, hogy szakrális eleme is van a gyógymódnak. Vagyis a népi vallás szinkretikus, racionális elemeket is tartalmaz, így például gyógynövényeket használ, és ehhez társulnak a szakrális elemek, a szentelmények használata, az imádkozás.

A mágia alkalmazása során a „varázsló” természetfölötti erők beavatkozása nélkül próbál meg hatni a dolgokra, a másik emberre. Például ráolvasást alkalmaz, megparancsolja a betegségnek, betegségdémonnak, hogy távozzon a betegből – az egyházi ördögűzéshez hasonlóan. A mágia imával is kombinálható, azaz ahogy racionális elemek is megjelennek a népi gyógyításban, általában a szakrális és a mágikus mozzanatok is összefonódnak benne.

Van azonban tisztán szakrális gyógymód is, ilyen az álomban gyógyítás.

A módszernek – inkubációnak hívták – nagyon régiek a gyökerei, elterjedt volt az egész óvilágban. Erre szolgáltak a görögöknél Aszklépiosz szentélyei. Itt pár napot előkészülettel töltöttek a betegek, áldozatot mutattak be, böjtöltek, és ott aludtak, amíg álmukban meg nem jelent az istenség, és meg nem gyógyította őket. A klinika szó is innen ered: kliné-nek hívták a fekhelyeket az álomszentélyekben.
Az eljárásnak keresztény hagyományai is vannak: Szent Kozma és Damián kifejezetten álomban gyógyítanak, templomaik a korábbi, hasonló célú pogány szentélyek helyén létesültek.

Veszélyes hivatás

Nemcsak gyógyítani lehet mágikus módszerekkel, hanem rontani is. A magyarországi boszorkányperek jegyzőkönyveiben rengeteg rontásesetet mesélnek el a tanúk, mondja az etnográfus. A nép körében élt a boszorkányhit, és ha valamilyen balszerencse következett be, bárkit – rossz szomszéd, adós, haragos stb. – lehetett azzal vádolni, hogy ő okozta. Valóságos bajaikat tulajdonították a boszorkányoknak: a beidézettek vallomásaikban gyakran mondták például, hogy az álom és az ébrenlét határán jártak, amikor bejött a kulcslyukon egy boszorkány, megrontotta őket, és másnap némán, bénán vagy másféle betegséggel ébredtek.

A boszorkányként vádolt személyek egyébként sokszor gyógyítók, bábák voltak, akik nem csináltak semmi rosszat. Nagy tudásuk volt, szögezi le Pócs Éva, de az akkoriban használt gyógynövények sem voltak mindenre jók, magas volt a csecsemőhalandóság, az anyai halálozás, amiért gyakran őket kiáltották ki bűnbaknak.

Nem mindenki hitt azonban a boszorkányok létezésében, még az inkvizítorok körében sem, hívja fel a figyelmet egy meglepő tényre a néprajzkutató. Magyarul is hozzáférhető Gustav Henningsen dán szerzőnek a baszk boszorkányságról és a spanyol inkvizícióról szóló könyve, A boszorkányok ügyvédje. Ebben olvashatjuk, hogy a pap és egyházjogász Alonso de Salazar Frias, a logronói törvényszék inkvizítoraként 1609-ben nyolc hónapos vizitációs útja során arra a meggyőződésre jutott, hogy „Sem boszorkányok, sem megrontottak nem léteztek, amíg nem beszéltek s írtak róluk.” A szkeptikus álláspont kemény harcban az inkvizíció vezető fórumain is felülkerekedett, így spanyol földön egy évszázaddal korábban véget ért a boszorkányok – nem az eretnekek! – égetése, mint Európa más tájain.

Gyógyító szentek

A mai katolikusok főleg Szűz Máriához imádkoznak gyógyulásért. A gyógyító szentek közé tartozik Damiánon és Kozmán kívül többek között Szent Pál, aki maga is epilepsziás lévén az epilepsziások reménye, a 356-ban elhunyt Remete Szent Antal, aki a Szent Antal tüze és az orbánc gyógyítója, vagy a 303-ban vértanúhalált halt Szent Vid/Vitus, a vitustánc (avagy nyavalyatörés) névadója és a gyógyszerészek védőszentje, a segítőszentek egyike. (A segítőszentek a Krisztus utáni első századok keresztény vértanúi. Tiszteletük a középkorban terjedt el először német nyelvterületeken, majd a szomszédos országokban. Balázs a torokbajokban, Erazmus az altest fájdalmaiban, Pantaleon minden betegségben, Vitus a szemérem elleni kísértésekben, Akácius/Ákos a halálfélelemben, Margit a veszélyben forgó szülő asszonyok bajaiban segít.)

Pócs professzorasszony hozzáteszi: dr. Grynaeus Tamás pszichiáter remek könyvet írt Szent Antal tüze címmel, amelyben beszámol egy, a gabonán élősködő, ergotalkaloidákat tartalmazó gomba, az anyarozs (Claviceps purpurea), illetve a nem kellően tisztított gabona lisztje által okozott tömeges mérgezés, az ergotizmus kultúrtörténetéről.

Mi okozza a betegségeket?

A hit szerint betegséget isteni büntetésként is lehet kapni, ez az oka a Biblia szerint több nagy járványnak, az ókori görögök hite szerint pedig Apollón isten nyilai okozták a pestist. Rontást a boszorkányokon kívül a betegségdémonok is hoznak. Rosszindulatú személyek ellenségük hajszálát, körömdarabját megszerezve mágikus rontótechnikákat alkalmaznak, a kiszemelt személyt megbetegítő feketeböjtöt tartanak. Azaz a mágikus és szakrális módszerek mindkét irányban működnek a néphit szerint: gyógyítani és ártani egyaránt lehet velük.

Rövidebb, egyszerűbb ráolvasásokat – pl. árpám, múlj el! – mindenki használt, a hosszabbakat a gyógyítóasszonyok suttogva mondták, titokban tartották, csak örököseiknek adták tovább. Pócs Éva hozzáteszi: a gyógyító szerzetesek receptkönyveiben is vannak ráolvasások. Az ortodox egyház területén, Oroszországban a 19. században még harcot folytatott egymással az egyház és az orvosok a páciensekért, Romániában, Bulgáriában még ma is gyógyítanak a papok ördögűzéssel megszállottságot – epilepsziát, depressziót. 

A teljes cikket a Medical Tribune karácsonyi száma közölte.

Forrás: Paramoral

Parafenomének a bűnüldözésben

Eltűnt egy lány. Sem a hozzátartozók, sem a rendőrség nem tudja, hol lehet, és azt sem, egyáltalán él-e még. A nyomozás egy helyben topog. Végül Smith őrnagynak eszébe jut, hogy lakik a városban egy parafenomén, akiről azt tartják, egy-egy tárgy alapján megtalál embereket.

Felkeresik, és odaadnak neki néhányat a lány naponta használt kozmetikumai közül. A fenomén forgatja őket a kezében, koncentrál. Arca hirtelen megelevenedik, összevonja a szemöldökét, s mormogni kezd.

- Vizet érzek... Csobogó folyóvizet... Fatörzsnek vagy cölöpnek verődik a víz. Igen, egy stég lehet az...

Néhány további mondatból az is kiderül, hogy a stég a város melletti folyó melyik részén van. Két rendőr nyomban odahajt, és íme, ott a lány holtteste. Vízbe fulladt. A fenomén némi további koncentrálás után közli: nem öngyilkosságról van szó, a lányt megölték. Még támpontokat is ad a gyilkos kereséséhez, akit néhány nap múlva el is fognak.

Általában valahogy így szoktak az esetek lejátszódni - legalábbis az újságok szerint. Persze aki nem mindent hisz el a sajtónak, az ilyenkor is gyanakszik. Hátha kacsa az egész, vagy egy kevésbé rejtélyes történet felnagyítása. Mondjuk a rendőrség tényleg megkérdezte a fenomént, de az csupa használhatatlan találgatással állt elő. Mint a híres belga Croizet, amikor az ő segítségével keresték az Andokban lezuhant repülőgépet. Ez az eset azért emlékezetes, mert a túlélők halott társaik húsát ették, így maradtak életben. Utóbb kiderült, hogy a fenomén egész máshol jelölte meg a lezuhant gép helyét, mint ahol végül megtalálták.

A brit Hertfordshire-i Egyetem kutatói 1994-ben kísérletet végeztek jól ismert parafenoménekkel, akiknek fő működési területe a bűnüldözés volt. Objektív módszert kerestek annak kiderítésére, hogy paraképességük kimutatható-e olyankor is, amikor nincs módjuk a tényeket utólag felnagyítani, és egy-két véletlen egyezést szenzációs megérzésnek beállítani.

A fenoméneknek odaadták három már megoldott eset egy-egy bűnjelét, ugyanúgy, ahogy az a paraesetekben általában történni szokott. Az első az áldozat cipője volt, a második egy sál (a fojtogatás eszköze), a harmadik az a két pisztolygolyó, amelyet a holttestben találtak. A fenomének egymástól függetlenül számos dolgot állítottak a három bűntény körülményeiről és az elkövetők személyéről, de az értékelésben ezeket közvetlenül nem használták fel, mert az túl szubjektív lett volna. Némi fantáziával majdnem minden állítás majdnem minden üggyel kapcsolatba hozható. Ehelyett az értékelés alapja a következő kérdés volt: vajon a parafenomének ráismernek-e a bűntényre a megérzéseik alapján? A kutatók egy listát adtak nekik, amely a három gyilkossággal kapcsolatos igaz állításokat tartalmazott, véletlenszerűen összekeverve. Például: szerepel kutya a történetben, valakinek megsérült a szeme, bűntárs is volt, féltékenység, a gyilkost Dél-Londonban tartóztatták le, és így tovább. Ezt a listát kellett a fenoméneknek háromfelé válogatniuk a három bűntény szerint. A listán szereplő állítások számából tudni lehetett, hogy pusztán véletlen egybeesésekből várhatóan hány állítást szortíroznak helyesen. Az eredmény: a kísérletben részt vevő három parafenomén egyike sem szortírozott jó helyre annyi állítást, amennyi a véletlen találgatáson kívül bármi egyéb tényezőt valószínűsített volna. Saját szövegükből is csak az felelt meg a tényeknek, amit a bűnjelből jó eséllyel ki lehetett következtetni. (Például azt, hogy fojtogatás történt.)

A kutatók az eljárást megismételték olyan "közönséges" emberekkel, egyetemi hallgatókkal, akik nem tartották magukat parafenoménnek. Ők valamivel szerencsésebbnek bizonyultak a szortírozásban, bár szintén belül maradtak a véletlen egyezések tartományán. A két csoport között csupán annyi volt a különbség, hogy fenomének több és rendszerint érdekesebb részletet véltek megérezni (például tűzeset, nemi erőszak, megkötözés).
A kísérlet után mindhárom fenomén meg volt győződve arról, hogy sikeresen szerepelt. Gyakran emlegették azt a néhány állítást, amely közelített a valósághoz, és elfelejtették azt a sokkal többet, amely nem. Egyikük később a tévében így beszélt: "Paraképességemet már laboratóriumban is bizonyítottam. Részt vettem egy vizsgálatban a Hertfordshire-i Egyetem pszichológiai tanszékén, ahol most a kutatók azon gondolkodnak, vajon mi módon vagyok erre képes. Hát én nem tudom, mi módon, ez a dolog csak valahogy történik velem."
Megjegyzendő, hogy a kísérletet olyan pszichológusok végezték - Richard Wiseman, Donald West és Roy Stemman -, akik nem tartoznak a parajelenségeket eleve tagadók közé. Munkájukról 1996 januárjában számoltak be a brit parapszichológiai társaság (Society for Psychical Research) folyóiratában, ahol rendszerint pozitív eredményű parapszichológiai kísérletekről olvashatunk. Igaz, ezeket nem parafenoménekkel végzik, hanem átlagemberekkel, és az észlelt hatás igen kicsi, cirkuszi mutatványokhoz és hírlapi szenzációkhoz nem elég.
A bűnügyi parafenoménekről szóló legendák tömegében egyszer-egyszer előfordul, hogy valaki - általában egy kivételesen lelkiismeretes újságíró - utánanéz: igazak-e ezek a rejtélyes történetek. A témával újabban foglalkoznak szociológusok is, sőt, néhány éve egy amerikai pszichiáter végzett kutatást a német származású, de nagyrészt a Szovjetunióban élt híres fenomén, Wolf Messing tevékenységéről. Amerikában profi jósokat vizsgáltak hasonló módszerrel, mint az imént vázolt brit kísérletben, és teljesítményüket ott is összehasonlították egyetemi hallgatók találgatásával. Ezek egymással teljes összhangban mutatják az általános és jellemző képet a parafenoménekről: sok halandzsa, sok önreklám - és semmi használható információ.
Vassy Zoltán
Élet és Tudomány, 2000. január 21.
Forrás: MEK

Karmikus terhek - életeken át

A karmikus terheket mindenki cipeli magával egyik életből a másikba – legfeljebb nem a múltbeli számla kiegyenlítéseként, hanem a jelen élet kegyetlen megpróbáltatásaként éli meg, és megpróbál lázadni ellene.

Aki szendved, és sorscsapásnak tekinti a próbatételeket, az aligha fog továbblépni, nehezen tudja ledolgozni vállalt kötelezettségét, és viszi magával a következő életébe a lélek kiegyenlítetlen számláját.
 

Keleten a reinkarnációt évezredek óta természetesnek veszik, így a múltbeli adósságokat is elfogadják. Nyugaton csak napjainkban kezdik elfogadni, megérteni az emberek, hogy a lélek újra és újra testet ölt. Bizonyság rá az a sok-sok gyermek, aki fura „meséket” ad elő korábbi családjáról, önmagáról.– Tavaly nagyon kétségbe voltam esve. Azt hittem, a fiamat pszichiáterhez kell vinnem! – panaszolta Anna. – Olyan ijesztő hazugságokat eszelt ki, ami egy felnőttől is bizarr lett volna.

Elmondta: a fia, Ádám négyévesen arról beszélt, hogy őt nagyon megverték, és még most is fáj tőle a feje. Ilyenkor készségesen azt is meg is mutatta, hol érte az ütés. Azt mondta, kapával vágták fejbe.

– Azon a helyen volt aa fején egy hosszú mélyedés. Orvostól orvosig hordtam, vizsgálják meg, mert talán a szülésnél sérülhetett meg, és biztosan nem normális dolog, hogy egy ilyen kicsi gyereknek olyan sokszor fáj a feje. De semmit nem találtak nála. Pedig még CT vizsgálatot is végeztek.  Akkor mondta az egyik neurológus, hogy a fiam képzelődik, vagy így akarja magára terelni a figyelmemet. De csak nem hagyott nyugodni a dolog. Ádám általában elalvás előtt mesélt a „múltjáról”, hogy már menyasszonya van, de nem szabad találkoznia a lánnyal, mert a testvérei meg akarják verni. Néha éjjel felsírt, hadonászott, mint aki védi magát. Főleg a fejét... 

– Aztán volt egy nagyon különös élményünk – folytatta Ádám édesanyja. Tavaly télen a Tátrába utaztunk síelni, és Ádámot is vittük magunkkal. Az egyik benzinkútnál megálltunk, pihenni.  A kutas ránk köszönt, a fiam pedig szlovákul visszaköszönt. Először arra gondoltam, tetszik neki az idegen nyelv, utánozza a szimpatikus kutast. De az egy hét alatt sokszor volt hasonló eset, sokszor szólalt meg szlovákul. Igaz, csak egy-egy szót mondott, de nem hittem, hogy ott tanulta. Egyik este, lefekvés előtt meg is jegyeztem: gyorsan megtanultad ezt a fura nyelvet. Mire ő: de hát én beszéltem már így, csak elfelejtettem... Ekkor gondoltam először arra, hogy Ádám emlékszik az előző életére. És ettől kezdve tudatosan próbáltam irányítani az emlékeit. Egész sok minden előjött... Mesélt a szénagyűjtésről (mi városban élünk, a falusi munkával legfeljebb az óvodai mesékből vagy a tévéből értesülhetett – vagy... az előző életében!),  mesélt a barátairól, de a legtöbbet a menyasszonyáról.– Aztán nagy bánatomra vége szakadt ennek a különös múltidézésnek – sóhajtott az anyuka. – Még nem volt hat éves Ádám, amikor az influenza ledöntötte a lábáról. Napokig lázasan feküdt, néha félrebeszélt, valami Jelenát hívogatott... Aztán amikor elmúlt a láza, elmúltak vele az emlékképek is. „Filmszakadás” történt. Én pedig hiába próbálom Szlovákia vagy Jelena felé terelni, értetlenül néz rám.  Most azon töröm a fejemet, vajon akkor kellett volna pszichiáterhez vinnem, amikor hallucinált, vagy most kellene elvinnem egy reinkarnációs hipnózisra.
– Talán rá kellene bízni, hogyan dolgozza fel a „múltját”. És nemcsak azért, mert most még kicsi a reinkarnációs hipnózishoz. Hanem azért, mert a karma igazából személyes dolog, amibe nem szabad kívülről beleszólni, másoknak irányítani. Épp az a lényege, hogy mindenki saját maga fejlődjön általa. Akkor is, ha valami nagyon rosszat kell megtapasztalnia. Ettől a „rossztól” senkit nem lehet, nem szabad megóvni, hiszen ez a karma lényege.

Szerző: Herczeg Kata
 

Forrás: Astronet 

A még meg nem született gyermekek auraváltozásai

Az itt ismertetésre kerülő szubjektív radiesztéziás módszerrel elvégzett mérések, azonban azt sugallják, hogy nem csupán további szubjektív méréseket lesz érdemes végezni, hanem hogy az objektív mérési módszerek kidolgozására fordítandó fáradság is sokszorosan megtérül majd.

Életfunkciója révén az ember, a tárgyakat körülölelő burkoktól (az ún. struktúrasugárzásoktól) minőségileg jelentősen eltérő különféle burkokkal, ún. aurákkal rendelkezik. Az aurákkal kapcsolatban számos kísérletet vizsgáltak. 

Nincs tudomásunk olyan vizsgálatokról, amelyekben még meg nem született gyermekek, tehát magzatok auráját figyelték volna meg. Egy ilyen vizsgálat számos igen nehezen megoldhatónak tetsző problémát állít az objektív vizsgálati módsze­rekkel dolgozó kutató elé, ugyanakkor a várható eredmények feltehe­tően nem állnak arányban a nehézségek leküzdéséhez szükséges ráfordítással. 

A magzatok aurája a fogantatástól számított 15. héten már határo­zottan érzékelhető. Elképzelhető, hogy ennél már sokkal korábbi időpontban saját aurával rendelkeznek, ám ennek tisztázásához további mérésekre van szükség. A 19. héten az aura már magán viseli az emberi agytevékenységtől származó jegyeket. Elkülöníthető a törzs és a végtagok, illetve a koponya által keltett vibráció. Érzékelésével a magzat a 22-23. héten fordul először a külvilág felé, s élénk, játékos érdeklődéssel követi nyomon vizsgálatunk menetét, a külvilág esemé­nyeit, melyekről ilyenkor még csak a radiesztézia ősi „nyelvén'1 szerez tudomást. A 26-28. hétre a magzat alkalmassá válik a kétirányú kommunikációra is. Nem csupán aurájának megváltoztatásával fejezi ki tetszését vagy nem tetszését, hanem különféle játékokra is kedvet és hajlandóságot mutat. Fémtárgyak, ékszerek, gyűrűk struktúrasugár­zása könnyen felkelti érdeklődését, és az anya hasától néhány cm-re tartott „érdekes" tárgy irányában, a hasfalon látható kidomborodás formájában hozza tudomásunkra játékos kedvét. A 30-33. héten egyes magzatok aurájában olyan jellegű intenzív nyalábszerű zónák jelennek meg időszakosan, amilyeneket a kézrátétes gyógyítók állíta­nak elő a kezelések alkalmával. Az ezt követő néhány héten a magzatok kommunikációs kedve valamelyest alábbhagy, s mintha magukba zárkóznának, aurájuk egyöntetű, zárt, letisztult lesz. A 37-38. héten ismét visszatér a korábbi állapot, ami két-három, oldott légkörben zajló hét után egy igen határozott lezáráshoz vezet, amit az aura szinte „sarkosnak" érzékelhető határai jeleznek.

Az ezután következő jelenség az, amely miatt a magzatok aurájának vizsgálata kimagasló érdeklődésre tarthat számot. Igen sajnálatosnak nevezhető az a tény, hogy az aura változásainak ezen legfigyelemre­méltóbb szakaszát csupán egyetlen magzaton sikerült nyomon követ­ni. Mentségünkre szolgáljon, hogy a jelenség a terhesség 9 hónapjából csupán 6 napon át észlelhető, s ezen belül is vannak olyan szakaszok, amelyek 1-2 óra vagy még rövidebb idő alatt játszódnak le. A magzatok ilyen fokú megfigyelése csak a kismamákkal tartott szoros kapcsolat keretében valósítható meg.

A vizsgált esetben a magzat aurájának változása a következőképpen zajlott. A fogamzástól számított 278. napon, 14 órakor az aurában egy franciakenyér nagyságú „szarv" jelent meg a has elülső oldalán, néhány cm-rel a köldök fölött. Ugyanazon a napon 18 órakor, a magzatnak 3 m-es pozitív aurája volt. 21 órakor 17 m-es pozitív aura volt mérhető, amely folyamatosan terjeszkedett tovább. 21 óra 20 perckor már 27 m-es sugarú volt a magzat információs aurája. (Ez azt jelenti, hogy 27 m távolságban a magzattól származó vibráció azonos erősségű, mint a Hartmann-pont vibrációja, de ellenkező polaritású.) Ugyanekkor a tízszeres erősségű aura határa is már elérte a 2 m-t, míg a hússzoros 40 cm távolságban volt mérhető. 23 órakor a 8. emeleten tartózkodó kismama magzatával akkora pozitív aurát hozott létre, melynek határa a ház falának síkjától 80 méterig terjedt. A következő (279.) napon a hússzoros erősségű aura már 7 m-esre nőtt. Lineáris interpolációval ebből 470 m-re adódik az aura határa. Már a 27 m-es aura erősségére is jellemző, hogy miután a kismama a mérés céljából a panelház folyosóján nem egészen egy percig várakozott, olyan mér­tékben legerjesztette a földsugárzást, hogy még több mint egy óra múlva sem lehetett egyetlen Hartmann-vonalat sem találni az egész emeleten. Aznap 19 óra 30-kor a százszoros aura 2 m-re volt található, a hasfalon közvetlenül mérve 15 000 (azaz tizenötezer-)szeres volt az aura erőssége a Hartmann-pont egységnyinek tekintett vibrációjához képest. Az eredményt lineárisan interpolálva 2630 méterre adódik a magzat aurájának határa, ami enyhén szólva is hihetetlen! Már a 80 m-es aura is súrolja az emberi képzelet tűrőképességének határát, ezért azt a mérést is - a lehető minden irányból és módon - több alkalommal is megismételtük, mindannyiszor egybevágó eredmén­nyel. A 2630 m-es aura terepen való méréséhez meglehetős szkepticiz­mussal álltunk, ugyanis ekkora aura a korábbi tapasztalatok alapján teljes mértékben elképzelhetetlennek tűnt. 400 m távolságban még +7-es aura volt mérhető. Majd autóból folytatva a mérést a (100 m-es beosztást is tartalmazó) távolságmérő skálája szerint az aura határa 1900 m távolságban húzódott, sok tucat betonfalon át, sok tízezer embert ölelve magába. A mérést ez alkalommal is sokszorosan kontrolláltuk, mindannyiszor egybevágó eredménnyel. A következő (280.) napon 12 órakor 6500 m-es sugarú aurát mértünk a fenti módszerrel. A következő három napon jelentősebb változás nem volt észlelhető. Az aura sugara a 6500 m-es érték körül ingadozott. Majd a 284. napon igen rövid idő (talán 1-2 perc leforgása) alatt az aura 17 m-esre csökkent le. A 288. napig ezen az értéken maradt, amikor is a kismama kórházba vonult. A kórházban a magzat 50 m-esre duzzasztotta az auráját, amit a megszületése előtti nap estéjéig hozzávetőlege­sen meg is tartott. Külön említést érdemel az a jelenség, mely a 280. naptól (tehát a 6500 m-es aura kialakulásától) kezdve a tolófájásokig megfigyelhető volt. A kismama fejéhez északnyugati irányból - hozzávetőlegesen 10°-os emelkedéssel - egy kályhacső vastagságú (meg nem határozható, feltehetően a néhányszor 10 m-t jelentősen meghaladó hosszúságú) auraszerű energianyaláb csatlakozott, mely­ben erős pozitív vibráció volt mérhető. Valószínű, hogy a hatalmas aura fenntartásához szükséges energiához a magzat ezen a csatornán keresztül jutott.

Az emberi aura „mértékéül" ma itthon Európában a dm-t célszerű választani. Az információs aura pozitív vibrációjának határa a felnőtt lakosság körében általában nem haladja meg az 1 m-t. Figyelemre méltó dolog, ha valakinek néhány méteres pozitív aurája van. Itt érdemes megjegyezni azt a tényt, hogy az érző, és gondolkodó embert mint lényt nem jellemzi pozitív vagy negatív aurájának mérete. ' Alapvetően téves úton járnak azok, akik aurájukat valamiféle „fallikus szimbólumnak" képzelik, s minden lehető alkalommal megmére­tik, vajon épp hány méter nagy. Szó sincs róla, hogy ez a szám bárkit is bármiféle módon minősítene. Ez jelzés csupán, üzenet, melyet mindnyájunknak még meg kell fejtenünk. Vajon mekkora lehet az emberi aura természetes, kiteljesedett nagysága? Vajon csodaboga­raknak kell-e tekintenünk azokat, kiknek aurája a 10-20 m-es sugarú kört is meghaladja? Szó sincs róla. Senki nem lehet büszke „extra" méretű aurájára (bár meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen nagy aurával rendelkező egyének végtelenül szerények, s talán szerencséjükre, „különlegesnek számító" aurájukról környezetüknek nincs is tudomá­sa...), ugyanis humanista meggondolások alapján arra a következte­tésre kell jutnunk, hogy az emberi aura természettől fogva akkora lehet (lehetett, lehetne...), mint a Föld. Miért tételeznénk kisebbre az ember auráját, az emberét, ki előtt nincsenek akadályok, ki szellemé­vel véghez viszi a lehetetlent, szeretetével ponttá zsugorítja a végte­lent. Ha két aura egymáshoz kapcsolódik, akkor a kommunikáció legősibb formája valósul meg. Ha ez megadatik mindennek, mi élő, miért épp az embernek ne adatna meg. S ha valaki a földgolyó egyik oldalán él, szeretetével miért ne fordulhatna a túloldalon élő ember­társaihoz... Lehetőségeink korlátlanok. Gondoljuk meg, egy talán háromkilós, meg se született csöppség aurájába fogad sok tízezer embert, míg mi, felnőtt emberek 1-2 m3-es beszűkült asztrális terünkbe zárkózva betegeskedünk. S nem értjük még azt sem, amit egy csepp kis magzat, a maga természetes mivoltában aurájával művel. Találgatásokba bocsátkozhatunk. Talán letapogatta megszületése előtt környezetét, talán azt akarta érzékelni, milyen az emberek tudata, milyenek a körülmények, amelyekhez majd alkalmazkodnia kell. Talán valamiféle üzenetet küldött előre, vagy valamiféle energi­át... Csak találgathatunk, amíg végére nem járunk, fel nem derítjük, tudományos vizsgálatnak alá nem vetjük ezt a felettébb figyelemre méltó jelenséget.
Szőke Lajos , Bérlet a III. évezredhez című könyvéből 
Forrás: Ezotop

Ken Wilber leállítja az agyhullámait és belép a Nirvánába

A Budapesten és San Franciscóban egyaránt élő Gánti Bence integrálpszichológus az integrálakadémia levelezőrendszerében rendszeresen eljuttatja gondolatait volt és jelenlegi tanítványainak. Úgy gondoltam, hogy megérdemlik a Fényportál Magazin olvasói, hogy ők is részesüljenek a szenzációs információkból, megnézzék az alábbi filmeket.

A meditáció mélysége mérhető

Ken Wilber egyik híres videófelvétele: “KEN WILBER MEGÁLLÍTJA AZ AGYHULÁMAIT” – ahol videóra vette, ahogy egy EEG visszajelző eszközzel bemutatja a saját meditációs állapotait. Közben magyarázza is szóban (videóra vette, majd azt lejátssza, ezt mutatja a kamera miközben elmagyarázza mit látunk).
 

Az eszköz mindkét agyféltekét mutatja (bal oldalon a bal, jobb oldalon a jobb), és azt is, hogy béta, alfa, théta vagy delta agyhullámok mennek-e éppen és hogy mennyire aktívak (3-4 vízszintes sor tartozik 1 zónához – 3 béta, 3 alfa, stb.- ezért látsz annyi csíkot a felvételen)
 

“Általában 20 évnyi meditáció után szokták elérni a meditálók az éberség egész napos fennmaradását ” (alvás és álom alatt is) – mondja Wilber a klipben a tényt.

Ken Wilber Stops His Brain Waves

http://www.youtube.com/watch?v=LFFMtq5g8N4#t=325

 

AZ ALÁBBI KÉPEN LÁTOD, HOGY A FELVÉTEL PILLANTÁBAN CSAK A THÉTA ÁLL FENN MINDKÉT FÉLTEKÉBEN!

Ezen a filmkockán WILBER BEMUTATA A VIPASSANA/ZEN TIPUSÚ (9-es szintű) MEDITÁCIÓT, amikor az ÜRESSÉGBE (Nirvánába) lép, ami megegyezik Wilber szerint az álom nélküli mélyalvással – feltéve ha abban felébredve vagy jelen (“Turiya-tita” állapot).

Az alábbi klippen WILBER BEMUTATJA A MANTRA MEDITÁCIÓT:

Ez a tipikus indiai jógázók, tibeti buddhista gyakorlók, elmélyült keresztény misztikus imádkozók mantrázása, és a TM meditálóké is. 

Az látszik hogy keverten van jelen több agyhullám, a delta csontig kileng, az alfa félig kileng, egy pici béta is keveredik bele. A képen látható Wilber 56 éves, és 17 éves kora óta napi szinten meditál - vagyis 33 év meditációs gyakorlásának az eredményét látjuk.

Akiket érdekel mélyebben az integrál szemlélet látogassanak el az akadémia honlapjára:www.integralakademia.hu és a nyílt napokra, amit negyedévente rendez az akadémia.

Az információt küldte Gánti Bence (Integrál Akadémia).
 

Lejegyezte: -eszme-

Az Ötödik Dimenziós Tudat

Az ötödik dimenziós tudat a hosszúság, szélesség, magasság, idő, és a szellem tudatossága. Minden élet az ötödik dimenzión túl a Szellem egység tudatossága, de még mindig egy "én" élmény, a csoport egyéni tagjaként. Lineáris idő és tér itt nem köti meg a tudatot, és itt nincs elkülönülés vagy korlátozás illúziója. Ehelyett az az Egy Isten / Istennő / a Minden Ami Van állandó tapasztalása van.

Ennek a dimenziónak az elsődleges tudata androgün, csillag lények, melyek Fénytestetekben élnek. Ezek Fénytestetek jóval könnyebbek szén-alapú fizikai testünknél. A Fénytesteteinknek tudatossága kiterjed alacsonyabb énünkre fizikai korlátok nélkül. Ezeknek a formáknak már nem kell a fájdalom, hogy megtanulják a leckét. Így nincs szükségük a fizikai test védelemre és figyelmeztető jelzéseire. Az ötödik dimenziós énünk beépítette a tapasztalatokat, amit alacsonyabb dimenziós énünk által tanult " Földi tanteremben ", ezért nem kell a fizikai szenvedést tanulniuk.

Minden tevékenység, ezen a síkon szeretetre épül, mint ahogy egy halott levél nem maradhat fenn a tűzben, úgy félelem sem tud fennmaradni az ötödik dimenzió magasabb rezgésében. Ha megtapasztalnánk a félelmet, míg az ötödik dimenzióben tartózkodunk, a rezgésszint leesne, és a tudatunk azonnal visszazuhanna a negyedik dimenzió alacsonyabb alsíkjára. Csak az ötödik dimenziós feltétlen szeretet tudatával vagyuk képesek fenntartani a tudatos kapcsolatot spirituális Énünkkel.

Az ötödik dimenzióban a tapasztalat, teremtés, és az út összhangban jön létre az isteni akarattal. Minden lény, hely vagy helyzet, amit kívánunk, azonnal manifesztálódik. Ha úgy döntünk, hogy mozgást szeretnénk megtapasztalni, akkor úgy érezzük, mintha repülés és vízen járás kombinációja lenne. A Fénytesteink, csakúgy, mint a negyedik dimenziós testünk változékony és könnyen változtatja formáját. Ahogy tudjuk változtatni a helyünket, vagy tapasztalatunkat a puszta vágyunk által, a „testünk” formáját is képesek vagyunk megváltoztatni, ami körülveszi a tudatunkat.

Az ötödik dimenzió a felemelkedés kezdete. Ezért itt minden tudatosság természetesen multidimenziós. A negyedik és a harmadik dimenzió tudatossága automatikus, mint ahogy rápillantunk kezeinkre és lábainkra. Mivel nincs értelme az elszigetelődésnek, ezért megtapasztalhatjuk a harmadik és a negyedik dimenziós valóságot ugyanabban a pillanatban, mint amikor ötödik dimenziós Fénytestünket.

Mivel a korlátozás érzete itt nincs jelen, ezért könnyen úgy gondolhatjuk, hogy egyszerre több különböző vibrációs szinten "létezünk" és "tudatosak" vagyunk. Éppen úgy, ahogy a harmadik dimenziós tudatunk tisztában van azzal, hogy az első és a második dimenziós ásványi anyagok, víz, genetikai kód, és különböző biológiai anyagok építik fel testünket, így az ötödik dimenziós énünk is tisztában van azzal, hogy harmadik és a negyedik dimenziós lények is vagyunk.

Az ötödik dimenzióban feltétlen szeretet, feltétlen megbocsátás, és a feltétel nélküli elfogadás állapotában élünk. Nem ítélkezünk, nincs bűntudatunk, vagy nem érzünk negativitást "alsóbb" részeinkkel kapcsolatban, amelyek azon fáradoznak, hogy emlékezzünk Magasabb Énünkre. Sőt, az ötödik dimenziós énünk útmutatóként szolgál tudatunk alsóbb aspektusaihoz, valamint a többihez is.

Az ötödik dimenziónak vannak még különböző alsíkjai, de tudatosságunk, és információink ezekről minimális. Úgy tapasztaltam, hogy van egy küszöbérték, amely elérésekor az Isteni kiegészítőnkre várunk. A mi Isteni kiegészítőnk, más néven az ikerlángunk, az ellentétes polaritású alkalmazott integrált férfi / női androgün fénytestünknek, amit leválasztottak rólunk, amikor az alsóbb dimenziókban való megtestesülésünkkor.

Az ötödik dimenzió felső lépcsőjén állva látom, hogy sok lépcsőfok van még felettem. Tudatában vagyok és egyesülök az alacsonyabb részeimmel, valamint a többi ötödik dimenziós realitással. Szerelem és félelem, a szépség és a csúfság csak polaritásai egy egyedülálló fogalomnak. Egységben élek lényem férfi és női kifejeződésével. Megtanultam a feltétel nélküli szeretetet, feltétel nélküli elfogadást, és feltétel nélküli megbocsátást minden élet és részei számára, amit magammal tudok azonosítani. Személyes identitásomat a Minden, Ami Van egységén belül értelmezem. Gondolatok és érzéseim azonnal manifesztálódnak, és a Fénytestem örökké a MOST-ban él.

Mind az öt dimenzió harmadik dimenziós testünk része, belőle származik. Egy edény vagyunk, amit saját multidimenziós univerzumunkkal töltünk meg.

Amint tudomást szerzünk öt dimenziós énünkről, tudatába kerülhetünk egymáshoz való viszonyukról is. Akkor elkezdjük megérteni, hogy lényünk sok dimenziója hogyan rendezi egységbe a tudatost, a tudattalant és a szupertudatosságot.

Sok ősi prófécia, mai könyvek és egyéb weboldal ír bolygónk, sőt egész galaxisunk nagy átalakulásáról. Ezek a próféciák azt mondják, hogy a harmadik dimenzió összeomlik a negyedik és az ötödik dimenzióba. Mint egy metafora, gondolj egy utazó pohárra,a minek a legkisebb alsó része a a harmadik dimenzió, a pohár középső része a negyedik dimenzió, és a legnagyobb felső része az ötödik dimenzió.
Ha össze akarod csukni a poharat, akkor az alsó részét (harmadik dimenzió) körül venné a középső (negyedik dimenzió), a felső rész (ötödik dimenzió) fölött is. Azonban, ha úgy döntesz, hogy teljesen összecsukod a poharat, akkor azt látod, hogy az alsó részt (harmadik dimenzió) először a középső (negyedik dimenzió), majd a felső rész (ötödik dimenzió) veszi körül.

Ha ezek a próféciák helyesek, ha belesüllyedünk saját a magasabb dimenziónkba, akkor hogyan lehetünk tudatososak ebben a folyamatban? Hogyan tudunk segíteni mind magukon, mind másokon? Talán, ha mindannyian személyes felelősséget vállalunk saját tudatosságunk felemelésére, akkor képesek vagyunk segíteni a csoportunkat, nemzetünket, a bolygónkat, és a galaxist. Lehet –e egy személynek ekkora hatalma? Talán, ahogy felemeljük az egyéni tudatszintünket, akkor rájövünk, hogy nem csak „egy személy" vagyunk.
Függetlenül attól, hogy lesz-e dimenzióugrás, a mi harmadik dimenziós Földünk attól szenved, hogy testéről nem veszünk tudomást. Kifutunk a szennyeződésmentes „térből” és „időből", ami az általunk okozott kárt helyrehozhatná. Ha nem emeljük fel a tudatunkat, ha maradunk "tudattalanok" maradunk fizikai destruktív viselkedésünkben és „tudattalanul” hozzuk létre világunkat gondolataink és érzéseik által, akkor lehet, hogy nem lesz " Földi osztályterem" ahová magasabb dimenziós énünk beléphetne.
MOST kell felébrednünk. Emlékeznünk kell az igazi multidimenziós természetünkre, hogy a tudattalan, tudatos, és szupertudatos énünk beleolvadjon a multidimenziós tudatba, ami a velünk született örökség és igaz alap. A fény edényei vagyunk és FÉNYÜNK multidimenziós!
Dr. Susan Caroll 
multidimensions.com

Karma és az állatok 1.

Sokféle tan létezik a karmáról, a lelkek útjáról. Egyes tanok szerint előző életeinkben nem lehettünk állatok, mások szerint igen. Ugyancsak egyes tanítások azt állítják, hogy az állatoknak nincs külön karmájuk. Ki-ki igazodhat a választott tanhoz. De abban megegyezik mindenki, hogy az ember karmájában jelentős szerepe lehet az állatoknak, és annak, ahogy az állatokkal bánik.

Ha földrajzi fekvéstől függetlenül végignézzük az ókori istenek panteonjait, azt látjuk, hogy mindegyik istenségnek megvan az úgynevezett hátas-állata aki társa és hordozója egyben. Az egyiptomi múmiák istenének, Anubisznak a sakál, a görög bölcsesség istenének, Pallasz Athénének a bagoly, a japán rizs istenének, Inarinak a róka, Jézus Krisztusnak a középkori ábrázolásokon a szarvas és az egyszarvú, és hogy csak a három fő indiai istenséget említsük: Sivának a bika, Visnunak a sasmadár, Brahmának az égi gúnár. Az állatok nem puszta kísérői, hanem felvigyázói és őrzői is bizonyos erényeknek, eszmei tulajdonságoknak. Állati őreink azért rendeltetnek mellénk, hogy védőszellemként vigyázzanak ránk és sorsunkra.

Az állatokat sok ónép az egész emberiség őrállataiként is tiszteli, ezért királyi jelkép nyugaton az oroszlán, keleten a sárkány, közép-Amerikában a jaguár. Nagyon sok magaskultúra nem tesz olyan éles különbséget ember és állat között, mint a nyugati civilizáció. Az állatok nem leigázandó alacsonyabb rendű létformák, hanem tiszteletreméltó útitársai életünknek. Az állatok őrzők, akik a szent helyeket és a szellemvilág kapuit védik az arra méltatlanoktól, ezért őrzi a Lánchidat vagy a Jáki templom kapuját két oldalról egy-egy oroszlán.

Sokakat izgathat tehát a kérdés: van-e az állatoknak sorsfeladata, van-e karmája? Egyáltalán mit jelenthet egy állati létforma számára a sors és a végzet fogalma? Ha a karma univerzális hatóerő, akkor nyilvánvalóan az állatokra is hat. Hogyan és miként segíthetjük tehát állat-barátainkat, hogy karmájukat beteljesítsék, hiszen az ő lelki fejlődésük is fontos lehet

Állati sorsok

Talán mondani sem kell, hogy egy vakvezető kutya szolgálata, és egy teknősbéka terrárium-élete milyen távol áll egymástól. Az állati létformák mutatnak rá leginkább arra, hogy az emberi viselkedés egy-egy tulajdonsága mennyire szembetűnően tükröződik egy-egy állatfajban. A lajhár vagy a csiga sohasem lesz gyors, a kolibri lassú, a gorilla kecses, vagy a gazella lomha. Egy állat „sorsa” az, hogy teljes mértékben az legyen, amit állati léformája hordoz. És ez minden egyes állatfajnál más és más! A hinduk felfogása szerint egy állati létforma lehet karmikus áldás vagy büntetés, attól függően, hogy annak adottságait mennyire teszi magáévá a lélek, aki állati testet ölt.

Az, hogy egy állati létforma „jó” vagy „rossz”, az egyes hagyományok nagyon eltérően vélekedhetnek. A bika a babiloni kultúrában a király palotáit vigyázta, egyidőben Kínában az ökör, a megzabolázandó ostoba emberi természet jelképe volt. A macska az ókori Egyiptomban az anyaság és szerelem valamint a világegyetem őrzőállata, míg az ókori Görögországban a macskát a bomlott agyú macskabőrben őrjöngő menádokkal hozzák kapcsolatba, hasonlóan a középkori Európa boszorkányok fekete macskáihoz. Érdekes, hogy míg a koraközépkor szárnyas oroszlánja a megváltó magasztosság jelképe, a babonás későközépkor a macskák fényvisszaverő szemeiben már az ördög lángoló szemeit látja. Az állati létformák nem változtak, de a hozzájuk fűződő sors nagyon is.

Ma háziállatnak születni például sok részről privilégium, sok részről büntetés. A gondoskodás, és a folyamatos táplálás biztonságáért a legtöbb háziasított állat nagy árat fizet. Sokuk egyszerű haszonállatként végzi, a remélt biztonság és kényelem éppen a legnagyobb árat követeli. Nem véletlen, hogy az „ökör” és a „birka” mára már szitokszóvá silányult. Arra utal, hogy a legtöbb állat ostoba módon sorsát az ember bizalmába ajánlja, aki csak saját hasznára fogad „társul” állatokat. Egyes hindu tanítások azt is mondják, hogy állatnak születni kimondott büntetés, amit az előző életeiben elkövetett rossz cselekedetek karmikus visszahatásaként szenved el valaki.

És valóban, a modern világban élő sok-sok háziasított állat rabságban és szolgasorban tengeti életét. Haszonállatként, önző szobadíszként, vagy társaságpótló élő plüssfiguraként. Kevesen vannak, aki állat-testvéreikben valódi társat keresnek, egyenrangú kapcsolatot.

Ehhez persze türelem és fegyelem kell. Meg kell szelídülni, ahogy Exupéry írja a Kis Hercegben. És nem az állatoknak, saját lelkünknek. Ha megnézzük az állati viselkedést tanulmányozó, híres etológusokat, olyanokat mint Konrad Lorenz vagy Jane Goodal, azt találjuk, hogy nem az állatokat kényszerítették önző módon erőszakos kapcsolatra, ők mentek az állatok lelke után, szívvel-lélekkel. Így érthették meg mit is jelent egy állati létforma.

Karmikus kapcsolatok

Talán a lovasok tudják mára már csak egyedül, mit is jelent az ember és hátasállata közötti bensőséges viszony. Milyen az, amikor a puszta gondolatok, a mikro-rezdülések vezetik a lovat és lovasát. Aki sokáig él bensőséges viszonyban háziasított állatával, megtapasztalhatja, hogy az állatok nagyon is érző lények, akik ugyanúgy szenvednek, örülnek, sértődnek, félnek és aggódnak, mint mi emberek. Érzelemvilágukban tökéletesen tükrözik emberi „gazdáikat”, élő radarállomásként akár előre jelezve bizonyos hangulatváltozásokat. Ezért képesek az állatok előre jelezni például ha környezetükben baj készül.

A háziállatok általános sorsa, hogy megtanulják állati ösztönviláguk mellett „elviselni” egy olyan faj jelenlétét, aki nem hallgat az ösztöneire, vagy már nem is érzékeli azt. Aki elfelejtette milyen, minden külső támaszték nélkül természetesen élni. Az állatok közelsége, azért érint meg bennünket, mert tudjuk, hogy erősebbek nálunk. Mert képesek lennének nélkülünk, az ember nélkül is élni, és életben maradni, míg mi nagyon is az állatok világára vagyunk utalva.

Az ember akkor segíti az állatok fejlődését, ha elfogadja alárendelt, tanulói szerepét. Ha felismeri és elismeri, hogy az állatok rengeteg mindent másként, és máshogyan csinálnak, amiből mi emberek is tanulhatunk. Ha biztosítjuk és fenntartjuk állatbarátainknak a számukra természetes környezetet, és a szabadságot. Ha gazdáik helyett inkább társaikká válunk, ha valódi értelemben megosztozunk velük a bolygónkon, akkor meglátjuk mesébe illő módon elénk hozzák rejtett kincseiket, ha engedjük.

Forrás: Tarr Daniel 

Karma és az állatok 2.

Folytatjuk a gondolatsort a karma és az állatok kapcsolatáról. Vajon szent vagy álszent dolog az állatok szeretete? Miképpen nyilatkoztak erről a nagy gondolkodók? Nem teljesen elfogulatlan írás a vegetariánus életmód érdekében...

A szanszkrit karma szó szerinti jelentése „tett” vagy „cselekedet”(akció), egyidejűleg azonban „hatás, következmény” (visszahatás) jelentéssel is bír. A karma törvénye arra utal, hogy minden cselekedet ebben a világban rövid vagy hosszú távú következményeket okoz. Mivel ezen a világon minden ember folyamatosan cselekedeteket hajt végre, azaz „karmát” hoz létre, az akció-reakció (hatás-visszahatás) eme törvénye alá tartozik, mely mindenki számára, a maga cselekedeteinek (örömöt vagy szenvedést okozó) megfelelő jövőbeli (örömmel vagy szenvedéssel teli) következményeket határoz meg. Amikor egy személy karmajáról beszélünk, azokra az előre meghatározott reakciókra gondolunk tehát, melyek az illető szabad akaratából elkövetett korábbi cselekményeinek hatására (azok reakcióiként) következtek be.
 

A karma kauzáltörvénye nem csupán egy keleti teória; természeti törvény, mely ugyanolyan kikerülhetetlenül hat, mint az idő vagy a gravitáció törvénye. A karma-törvény a Bibliában is számos helyen említésre kerül. Például:

„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is.”
(Gal 6:7)

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek.” (Jézus hegyibeszéde Mát 7:1-2)
 

A köznyelvben is ismertek olyan szólások, melyek a hatás-visszahatás törvényszerűségére utalnak: „Amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten”, vagy „Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát”. Vagy ahogy a német költő Novalis (1772-1801) egyik pársorosában fogalmaz: „Nem én választom-e magam mind a sorsaimat már örök idők óta?”

Az isteni törvény értelmében tehát, minden akciót, melyet az ember végrehajt, követ egy annak megfelelő reakció, és jelen, illetve korábbi életeink valamennyi karmikus reakciójának összessége „hozza létre” a „sorsot”.
 

Az akció-reakció ezen törvénye nemcsak a fizikai (azaz az 1687-es klasszikus newtoni mechanika harmadik axiómája szerinti) területen, hanem az emberi tevékenység minden területén érvényes. Így kapjuk jó tetteinkért, azaz segítő és szeretettel teli tetteinkért, de azokért is, melyekkel fájdalmat és szenvedést okoztunk más élőlényeknek, előbb vagy utóbb az azoknak megfelelő karma-reakciókat, mégpedig individuálisan is, és kollektíven is, mint társadalom.
 

A karma-törvény megértésénél alapvető az a felismerés, hogy minden élőlény lélekkel rendelkezik, ez azt jelenti, azok nem egyszerűen „csak” halandó testek. A védikus szentírás, a Bhagavad-Gíta leírja, hogy a nem anyagi (spirituális) lélek a tudat forrása, mely a teljes testet áthatja és azt egyáltalán élővé, életképessé teszi. Amikor a lélek elhagyja, illetve el kell, hogy hagyja a testet, akkor beszélünk „halálról”. Egy lélek testének idő előtti elpusztítása, amiről az állatok megölése esetében szó van, az emberek számára olyan tett, ami nem marad következmények nélkül, mindenekelőtt, ha az embernek nem feltétlenül a túléléshez van szüksége erre a húsra.
 

Bár minden élőlényt lélek tölt el, az ember rendelkezik a tudatos döntés szabadságának különleges tulajdonságával. Ezzel a szabadsággal együtt egyidejűleg azonban a felelősséget is viseli mindazért, amit tesz, és cselekedeteiben ezzel a karma törvénye alatt áll. Ezért várható el az embertől, hogy megértse az élet magasabb alapelveit – mint például a karma törvényét és minden élőlény tiszteletének etikai parancsát –, valamint ezek szellemében cselekedjen, hiszen a „nem tudás”, valamint a „nem tudni akarás” nem véd meg a következményektől.

A vegetáriánusok nem ölnek szintúgy élőlényeket?
 

A kérdés, hogy vajon a vegetáriánusok nem ölnek-e meg ugyancsak más élőlényeket, hogy táplálékhoz jussanak, nem minden alap nélküli; azonban először le kell szögezni, hogy a növényi táplálék nagy része nem igényli az érintett növény megölését. A gyümölcsöket, magvakat a fák gazdagon biztosítják anélkül, hogy elpusztulnának a gyümölcsszedéskor, a gabonafélék pedig már elhaltak és szárazak, amikor learatják őket; az ölés kérdése tehát csak néhány saláta és gumós zöldség esetében merülhet fel.
 

Másodszor pedig nyilvánvaló, hogy ez az ölés semmilyen szinten nem hasonlítható össze az állatok leölésével. Aki ebben kételkedik, az képzelje csak el, hogy vajon egy gyerek számára ugyanaz lenne-e egy répát kihúzni a földből, mint egy tehenet levágni? Harvey Diamond, a világhírű bestseller, a Fit for Life szerzője ebben az összefüggésben a következőt írja: „Tegyen csak egy almát és egy nyulat a gyerek kiságyába. Ha a nyulat megeszi és az almával játszik, akkor veszek önnek egy új autót.” Egy állat megölése és egy növény leszakítása között tehát határozott különbség van, amit érzelmileg is könnyen észlelhetünk.
 

Ha valaki eszik húst, és azzal az érvvel hozakodik elő, hogy a „vegetáriánusok szintén ölnek”, akkor ez esetben vagy süket mellébeszélésről van szó annak érdekében, hogy az illető saját húsevését igazolja, vagy nem következetes gondolkodásról. Hiszen ha valóban annyira szíven viselné a növények és állatok sorsát, akkor igazán le kellene mondania a húsevésről. Egy vegetáriánus jóval kevesebb szenvedést okoz, mint egy húsevő, mivel a vegetáriánusok nem vesznek részt állatok milliárdjainak szisztematikus kizsákmányolásában. Ráadásul a vegetáriánus táplálékhoz sokkal kevesebb növényre van szükség, mint a „hústermeléshez”.

Vitathatatlan, hogy itt a Földön végső soron lehetetlen az erőszak és az „ölés” minden formájának elkerülése. Azonban mégis óriási a különbség egyrészt a nem szándékos ölés – mint amilyen például egy hangyára való véletlen rálépés – és bizonyos növények vegetáriánus táplálkozásból fakadó „szükségszerű megölése”, másrészt az állatok kitervelt, felesleges és teremtésellenes levágása között. Természetesen magától értetődik, hogy a növényeket sem szabad önkényesen irtani – bár ma ugyancsak ez történik, mégpedig világszerte (például monokultúrák a vágóhídi takarmány számára, esőerdők letarolása). Mindezt azonban aligha lehet a vegetáriánusok számlájára írni. Aki hozzászokott, hogy az élőlényeket érzéssel és tisztelettel kezelje, ilyesmit soha nem tenne.
 

Az az érv, hogy az állatok is ölnek állatokat a túlélésükért, mert a természet törvénye, hogy az erősebb megeszi a gyengébbet, szintén nem túl meggyőző. Egyrészt mert ez a kijelentés messze nem érvényes minden állatra, másrészt mert a legtöbb állat, amit az ember megeszik, vegetáriánus lény. Ez azt jelenti, hogy azok az állatok, melyeket az emberek megesznek, maguk semmilyen más állatot nem ölnek meg.
 

Ráadásul az ember a húsevő állatokkal ellentétben a túléléshez semmilyen húst nem igényel. Ha már a húsevők magukat a ragadozókhoz hasonlítgatják, akkor következetesen tegyenek úgy, ahogy a vadállatok; szerezzék be a húst mesterséges fegyverek nélkül, aztán egyék meg nyersen. Az ember egyenesen fel lett szólítva arra, hogy az etikai és isteni alapelveket a rövidlátó élvezethajhászás fölé emelje. Ezzel képes kifejezni saját „fölényét” az állatokkal szemben, és nem azzal, hogy kizsákmányolja és lemészárolja őket.   

Kollektív karma és a világhelyzet, az egyén hatalma
 

A karma törvényének ismerete felfedi az állatok leölésének és a húsfogyasztásnak a messzemenő következményeit: ahol sok ember egyénileg erőszaktól terhelt karmát ró magára, az nemcsak a saját életét és tudatát befolyásolja, hanem ezen individuumok közösségét is, végül pedig az egész emberiségét.
 

A karma törvénye tehát nemcsak individuálisan, hanem kollektíven is érvényes, ez azt jelenti, hogy egy egész embercsoport pozitív és negatív cselekedeteire vonatozóan is (család, közösség, nemzet, igen, még egy teljes bolygó lakosságára vonatkozóan is), melyeket végrehajtanak, vagy tolerálnak. Ha az emberek kollektíven biztosítják a teremtési törvények betartását, abból az egész társadalom profitál. Ezzel szemben, ha egy társadalom istentelen, igazságtalan és erőszakos cselekedeteket támogat, vagy hagy jóvá, mindazért vállalnia kell a felelősséget és az ezeknek megfelelő kollektív karmikus reakciók „gyümölcseit” kell majd learatnia, melyek például háborúk, természeti csapások, fertőzések és járványok formájában mutatkozhatnak meg.
 

Sok ember retteg ma a háborúktól, ezzel egyidejűleg azonban hagyja, hogy a vágóhidakon, a hizlaldákban és az állatkísérleteket folytató laboratóriumokban nap, mint nap, mégpedig világszerte, ugyanilyen borzalmas mészárlást vigyenek véghez – és nem ismeri fel, hogy ezek az erőszakos cselekmények milyen szoros kapcsolatban vannak egymással. Aki azonban megérti ezeket az összefüggéseket, nagyon elgondolkodik a jelenlegi világhelyzetet figyelve. És a világmértékű húsfogyasztás, minden figyelmeztetés ellenére, egyre jobban növekszik…

A karma törvénye azonban nemcsak a húsevés miatti egyre fenyegetőbb globális reakciókat engedi velünk sejtetni, de egyidejűleg a gyakorlati kiutat is megmutatja. Még ha a személyes áttérésünk a vegetáriánus életmódra látszólag nem is okoz nagy változást a világban, ám ez lépésünk megváltoztatja az egyéni karmánkat. A kollektív karma pedig nem egyéb, mint a világon élő összes ember individuális karma-reakciójának összessége. Minden egyes ember, aki növeli azok számát, akik a mai idők öngyilkos trendjeit többé nem támogatják, ezáltal a kollektív rossz karma redukálásában segít, és támogatja e pozitív impulzus továbbítását. Ez egy csendes, azonban igen jelentős hozzájárulás, amit mindenki meg tud tenni a saját és az őt körülvevő világ érdekében. Tehát amikor azt mondják: „Változtasd meg önmagad és megváltozik a világ”, nos így szemlélve ez egy mély igazság, mely mindannyiunkat külön-külön konkrét lépések megtételére szólít fel. Arról nem is beszélve, hogy a jó példa ragadós.
 

A megoldás azonban nem egyszerűen csak a vegetarianizmus, hanem egy összességében etikusabb és isten-tudatosságot növelő életstílus, amely természetes következményeként foglalja magában a vegetarianizmust. A vegetáriánus táplálkozáson túl ez a kitűzött életcél egy átfogó individuális és kollektív tudati váltás kifejlesztését is felöleli.
 

Egy ilyen alapvető tudati váltás csak akkor lehet hihető és maradandó, ha azt következetesen és láthatóan ültetjük át a gyakorlatba, kezdve azzal, hogy minden tevékenységet hálával, tisztelettel és szeretettel hajtunk végre. A hálás, tiszteletteljes és szeretettel teli cselekvés elve minden életterületen alkalmazható, az ételre vonatoztatva különösen. Vegetáriánusként élni pedig az első konstruktív lépés ebbe az irányba.

Forrás: Együtt az állatokért 

A földi lét hét szintje

Mi is valóban a lét és milyen létformák léteznek? Vagy nagyon egyszerű, vagy nagyon bonyolult és filozofikus választ tudunk adni rá. Ám ha fel is soroljuk a létformákat, érdemes as különbségeket is megfigyelni az emberi létformák között. Mert az ember és ember létformái között is lehetnek lényeges különbségek.

1. Anyag

Van fizikai kiterjedése, esetleg lélegzik – hőre tágul, hidegre összehúzódik.

Állítólag élettelen. Számomra azonban egész mást jelentenek
.

Az atlantisziak az információkat kristályokban tárolták. Napjainkban, mint egy-egy mikrochip működnek.
 

Ha a közelünkbe kerülnek és szellemünk képes letapogatni a benne rejlő információt, lelkünket különböző érzelmi állapotokba képesek modulálni.
 

Külön figyelmet érdemelnek azok az ásványok, melyek képesek ÓD-energiákat felszabadítani, s melyek nélkülözhetetlenek a szellemvilág megnyilvánulásához – egyébként ez a földön való megnyilvánuláshoz szükséges energia csak a vérben található meg, méghozzá az élőlények vérében.

2. Növény

Van fizikai kiterjedése, táplálkozik, lélegzik és érez, növekszik és szaporodik.

Pozsonyban saját növényeim jobban ragaszkodtak akkori partneremhez, mint hozzám. Mikor elutaztam egy hétre, és Ő gondoskodott róluk, zöldelltek, új leveleket hajtottak. Mikor szakítottam a barátommal 23 növényemből 7 tönkrement. Igaz a többi akkor tért magához. Ők valószínűleg értem rajongtak...

3. Állat

Van fizikai kiterjedése, lélegzik, szaporodik, táplálkozik. A kutya értelmi és érzelmi világa egy 3 éves gyermekével egyenlő.

Vannak tanítások, melyek szerint állatként is reinkarnálódhatunk. Az én szellemi vezetőm szerint azonban ez nem lehetséges. Egy-egy visszatérő elhunyt lelke birtokba veheti ugyan az állat testét, hogy bizonyos jelzésekkel tudtára adja az itt maradottaknak jelenlétét, de nem születik bele az állati testbe. Persze ha valaki nagyon, de nagyon szeretné, tehetnek vele kivételt, bár nem jellemző. (Jobb megértéshez javaslom Tamási Áron: Jégtörő Mátyás c. könyvét).

Egyszer egy kliensem elmesélte, hogy amikor édesapja meghalt, madár alakjában repült be hozzá, hogy elbúcsúzzon. Elmagyaráztam, hogy a madár nem volt azonos az édesapjával, csupán az elhunyt a madarat kérte fel hírvivőnek.

4. Gondolkodó ember

Rendelkezik az előző csoport minden tulajdonságával.

Földi feladatok szempontjából fontos, hogy honnan jött, és mit kell megtanulnia. Általában ez csak néhány tudnivaló, de az végig kíséri életét. Ilyen lecke lehet például a megbocsátás, a türelem elsajátítása, a féltékenység leküzdése, vágyak, ösztönvilág megtapasztalása. Széles a skála: agresszív, alkoholmámoros, vagy akár mélyen depressziós állapotoktól egészen a kiegyensúlyozott, vidám, optimista szemléletmódig. A gondolkodó ember feladata az érzelmek megélése és annak a folyamatos tanulása, hogy ezeket kezelni tudja.

5. Alkotó ember

Teljes megértéshez fontos a csakrákról szóló rész áttanulmányozása!

Képes fantáziáját, érzelmeit a fizikai síkon is érzékelhetővé tenni - lehet például zenész, festő vagy akár építész is.

Mivel az alkotó ember kreativitását a szexuális energia táplálja, fontos, hogy jól működtesse. Ha egy művész az alkotásban elakad, kreativitását egy új partner általában ismét fellendíti: mivel szex közben egymásba robban a két energia, új személyiség, új szemlélet alakul ki a partnerekben.

Ritka az olyan "nem alkotó" partner, aki az energiák oly széles skálájával rendelkezne, melyekkel képes egy életen át inspirálni, energiákkal felölteni alkotó társát. Így természetes, hogy e művészek életében az időnkénti partnerváltás szükségszerű lépés életterveik beteljesüléséhez, hogy megtapasztalhassák az alkotó, teremtő energiákat.

Az alkotó ember feladata az intuíció, ábránd három dimenzióban való megjelenítése, hogy azokat az érzékszervekkel is felfoghatóvá tegye.

6. Gyógyítók, próféták, médiumok

Nos, ezen a szinten nélkülözhetetlen az önzetlen szeretet, amikor már nem akarja partnerét birtokolni, tiszteletben tartja az élni és élni hagyni elvet – ezek a főbb ismérvei a 6. szintű létformának.

Klienseim között tucat számra található önjelölt próféta, látnok, de valahogy a felsorolt tulajdonságokból egyiket sem sikerült felfedeznem bennük. Azonnal megsértődnek, ha partnerük nem az ő elképzelésük szerint cselekszik, egy esetleges megcsalás már végzetesnek számít - pedig micsoda kitűnő alkalom ez arra, hogy gyakorolják a másik szabad akaratának tiszteletben tartását! Az olyan érzelmek leküzdését, mint a féltékenység, amely automatikusan az 5. szintre vetheti vissza őket. Annak, aki tényleg ezt a szintet éli, általában több partnere van, mivel hosszabb távon a partner alacsonyabb rezgésszintje akadályozza munkáját.

Próféta: Az ő feladata a szeretet-energia áramoltatása minden szituációban - élete egyben próbatételek folyamatos sorozata: megalázó helyzetek tömege, mind társadalmi, mind magánéleti kapcsolatokban, hogy megbizonyosodjon róla, valóban képes-e a feladatokban helytállni?

Teljes anyagi lenullázások, hogy független legyen az anyagtól; nagyon közeli szerettei korai eltávozása, hogy megértse, a halál - legyen az baleset vagy betegség - mindig az elhunyt szabad választása, nem szidhatjuk érte sem őt, sem a sorsot!

Partnerkapcsolatok terén, amikor azt hisszük minden tökéletes, lép be a képbe egy harmadik személy, hogy megtanuljuk a másikat birtoklásmentesen elengedni, szeretni.

Mindez nem jelenti azt, hogy egy médium nem lehet gazdag, csak éppen nem szabad függenie az anyagi dolgoktól. Azt sem jelenti, hogy nem jár ki neki a megbecsülés, csak éppen azt kell megtanulnia, hogy ne reagáljon az Őt becsmérlőkre, sőt, inkább megértően és szeretettel gondoljon rájuk. Boldog partnerkapcsolat is lehetséges, ám ha a partner olyan indulatokat hoz elő, amely besötétíti a médium energiáit, elkerülhetetlen a szakítás.

7. Isten ember

Földi megtestesítője a teremtő energiáknak

Önmagában egyesíti a férfi és női energiákat, nincs szüksége hozzá partnerre, de attól még lehet partnere. Ilyen volt Sai Baba – materializációra képes, akár az ételt, akár a tárgyakat illetően, és természetesen magas fokú spirituális adottságokkal rendelkezik.

Forrás: Interno  

A pozitív karma

Ha karmáról hallunk, általában negatív karma jut eszünkbe, a büntetés, múltbeli adósságaink törlesztése. A dolog annyiban igaz, hogy minden tettünkért el kell viselnünk a fájdalmas következményeket, akár több életen át is, de ez fordítottan is működik, a jó cselekedeteink is meghozzák gyümölcsüket.

Ha karmáról hallunk, általában negatív karma jut eszünkbe, a büntetés, múltbeli adósságaink törlesztése. A dolog annyiban igaz, hogy minden tettünkért el kell viselnünk a fájdalmas következményeket, akár több életen át is, de ez fordítottan is működik, a jó cselekedeteink is meghozzák gyümölcsüket.

Bizonyára mindenki ismer olyan embert, aki egész életében szerencsés volt. Ezt népiesen úgy mondják, hogy szerencsés csillagzat alatt született, s ebben van is valami, hiszen a bolygóállás születésünk pillanatában meghatározó. Viszont születésünk időpontja és helye előző életünkből, tetteinkből következik, tehát mikor a világra jövünk, azzal vállaljuk az adott család, nemzetiség adta lehetőségeket. Feltevődik a kérdés, hogyan lehet olyan karmát formálni, hogy az eljövendő életünkben jó helyre reinkarnálódjunk.

A keleti mesterek szerint meg kell szabadulnunk a polaritástól és a vágyak csapdájától. Ők nem törekednek arra, hogy szerencsésnek szülessenek újra, ellenkezőleg, arra törekszenek, hogy minden vágyukat kioltva kilépjenek az élet és halál körforgásából.

Ezt figyelembe véve a pozitív dolgok véghezvitele és azokhoz a feltétlen ragaszkodás az, ami létrehozza a jó karmát. Ennek gyümölcse esetleg egy új testet öltéskor fog beérni, amikor is, pl. jómódú, rendezett családba születik az illető, mindent megkap, és nagy szeretetnek örvend. Amibe belefog, az általában sikeres és ezzel kivívja környezete irigységét.

A nagy spirituális mesterek azonban tisztán látják, hogy ez csupán egy jutalomélet lesz, s ezzel is számot kell adni valamikor. Úgy lehet ezt elképzelni, mint amikor egy évi kemény munka után az összegyűjtött pénzünkből elmegyünk nyaralni egy egzotikus helyre. Míg a pénzünk tart, minden jó és szép, de ha egy hónap múlva elfogy, tetszik, nem tetszik, vissza kell mennünk régi helyünkre, a munkánkhoz, és húzhatjuk megint az igát. Pozitív karmánk gyümölcse így, lehet bármilyen nagy, elfogy egyszer, és akkor sorsunk csak rosszabbra fordulhat.

Az embereknek általában vegyes karmája van, hisz életünk során teszünk jó és rossz dolgokat egyaránt. Szellemi fejlődésünk szempontjából az a fontos, hogyan reagálunk a velünk történtekre, hogy viszonyulunk a nézeteltérésekhez és a sikerekhez egyaránt. A túlnyomórészt pozitív karmát felhalmozó személy jó sorsára háromféleképpen válaszolhat:

I. Élvezi az életet, szórakozik, különösebb rosszat nem tesz, egyszerűen csak üdül.Nem törekszik embertársai megsegítésére és lehetőségeit sem hasznosítja valamely pozitív cél érdekében. Passzívan viszonyul sorsához, csak sodródik előre, míg lejár jó karmája és akkor kezd mindent elölről.

II. Jó helyzetét kihasználva hatalomra tör, mindenkit alárendel saját akaratának, kisebbfajta diktátor válik belőle.

 

Mivel nincs benne szeretet és emberség, legázolja embertársait, nagy szenvedéseket okozva ez által. Erre mondják népiesen "Annyi rosszat tett, hogy nem veri meg az Isten?". Nos, a megverés nem marad el, a kérdés csupán az, hogy mikor. Ha sok pozitívumot gyűjtött össze előző életeiből, akkor sokáig folytathatja piszkos játékát, mert még van tartaléka. Itt az átmenet nem egyszerre történik, hanem fokozatosan.
 

A bumeráng effektus miatt már kezdi visszakapni a pofonokat, de még mindig hat a jó karmája is ezért a környezete számára még mindig mázlista. Az ő esete sokkal súlyosabb, mint az előző eset, mert a jó karma megszűnésekor már össze van gyűjtve neki egy csomó rossz karma, tehát ezután nagyon rossz helyzetbe kerül.
 

Ez a folyamat akár több életen keresztül is elhúzódik, ami hétköznapi tudatunkkal nem lemérhető.

III. Ebben az esetben a szerencsés alany a tudatosság magasabb fokára jut el, rájön arra, hogy a jólét múlandó, és ezt a rövid időszakot ajánlatos kihasználnia.
 

Egyrészt jó karmájához igyekszik mostani cselekedeteivel valamit még hozzátenni, másrészt elkezd spirituális életet élni. Nem a világi javak halmozása és nem a pozíciók fontosak számára, hanem a tudatának fejlesztése. Sajnos, ez a fajta ember ritka, a tapasztalat azt mutatja, hogy aki jómódú és sikeres, akinek az élet megadott mindent, nem igazán foglalkozik lelki dolgokkal, vallással, mert erre neki nincs "szüksége". El van telve magával, és úgy gondolja, hogy ez mindig így lesz. Sok esetben a tragédiák, a nagy megpróbáltatások azok, amelyek rávezetnek arra, hogy lelkünk is van, és mozgató rugói szellemi fejlődésünknek.

Ebben a megvilágításban a jó nem biztos, hogy mindig jó, a rossz nem mindig rossz, és fordítva. Bármi történik is velünk, az azért van, hogy tanuljunk, fejlődjünk, és jussunk el a megismerés magas fokára.

- Péter István -

Forrás: Angyalszárny 

A szerelem gyönyörei a tantrában 1.

Mélyebbre ásva a szerelem, szexualitás témájában ezeket a földi, anyagi valóságból, a testiségből felröppentjük a szellemi világ magasságaiba. Bármilyen furcsa, a tantra szerelem tanulható, elsajátítható, és Magyarországon is meg lehet találni ennek a tanulásnak a forrásait.

A szerelem kérdését boncolgatják a művészeti ágak, és a legszebb alkotásokat nagy művészek hozták létre. Szenvedtek miatta, boldogságot, fennköltséget éltek meg, amiről volt mit megénekelni, megfesteni, megfaragni – kinek-kinek műfaja szerint. Ez ellen nincs is senkinek kifogása.

A szerelem manifesztációja, a szexualitás azonban még mindig a tabuk közé tartozik, miközben a szubkultúra olykor túlfecsegi, vagy akár undorítóvá is tudja tenni. Természetesen a pornográfiára gondolok, aminek – szerintem – szintén lehetnek művészeti magasságai, de mégis zömmel a mélységét és közönségességét ismerjük, a benne népszerűsített perverziókat, és üzleti oldalát, meghatározottságát.

A pornográfia ellenpólusa, a tantrikus szex

Míg a pornó a mélységbe rántja a szexualitást, mégis hatalmas hatással van a fiatalokra, felnőttekre, és mértéknek, követendőnek tartják. Az ott látottakat akarják a nemi életükbe bevezetni, viszontlátni (hallani), másolni. Elfelejtik, hogy a pornográfia karikatúra műfaj, aminek a célja a vágy felkorbácsolása üzleti céllal, hogy a néző (fogyasztó) még több terméket vásároljon.

A tantrikus szexualitás viszont művészet, a magasiskola, a szex akadémiája, aminek a műveléséhez túl kell lépni az anyagi világ földi síkjain, s a kéjt is jóval magasabb szinten lehet megélni. A tantrikus szerelemben az érintések is szeretetet, kényeztetést tartalmaznak, és a finomsággal jóval magasabb vágyszintet lehet elérni, mint a durva és direkt ingerlésekkel. Ebben a műfajban ismerik és kezelik az energiákat, és az alsóbb szférából (gyökér és szex csakra) feljebb vezetik az energiát (szív csakráig), és a felső három csakra is a párkapcsolatban jócskán aktiválódik. Ha a pár mindkét tagja elsajátítja a belső szexuális energia kezelését, keringetésének módjait, akkor a kölcsönös testbe átáramoltatás technikáival, különleges és erős kéj impulzusokat képesek átélni.

A mellékelt képen az energia áramoltatás a nemi szervek érintkezésén keresztül folyik, de megvalósítható ez a csókolózással is, ahol az átáramoltatási pont az ajkaknál, nyelvnél van. A tao szerelmi tanok és a tantra sok közös, részleteiben mégis eltérő vonást tartalmaz, de a lényege ugyanaz.

A szexuális energia transzformálása

Nem mindig cél a felgyülemlő szexuális energia kiélése és robbantása. Előfordul, hogy erre valakinek nincs módja, vagy valamikor nem célszerű, vagy egyéb okok miatt nincs rá lehetőség. De az is előfordulhat, hogy a felgyülemlett, begyűjtött szexuális energiát tartalékolják, vagy áttranszformálják az élet más területén hasznosítható energiává. Ha valaki ezt kényszernek érzi, akkor szenved tőle. Ha tudatosan kezeli, akkor még élvezi is, és a kitöréskor fokozott kéjt él meg.

Ez a szemlélet nem a fogyasztói társadalom – most agyuramisten mindent nekem szemlélet – szerint való, hanem annak az ellentéte, a tudatosság megvalósulása. Fegyelem és tökéletes elengedettség egyszerre. A jelenvalóság megtapasztalása, mint a buddhista meditációkban, ami nem lazulás, hanem koncentrált figyelem. Csak látszólag azonos a többi meditációval, imaginációval, valójában lényegét tekintve teljesen más.

Az összegyűjtött szeretet energiát képes mindenki a tantrikus szerelemben tovább adni a társának és olyan magas hőfokra izzítani, hogy abból a parázsból bármikor újból lobogó lángot lehessen varázsolni. Ez a párkapcsolati unalom biztos ellenszere.

Érdemes megnézni: www.tantra-templom.hu
 

• eszme - 

A szerelem gyönyörei a tantrában 2.

A tantrikus masszázs felfedezi a bennünk lévő Istent és Istennőt (Shívát és Shaktit), és a legnagyobb tisztelettel kényezteti a testben lakozó szellemet úgy, hogy a test is élvez minden mozdulatot, miközben a szellem is gazdagodik.

Tantra masszázs egy hazai tantra templomban. Sokan talán azt gyanítják, hogy az elmúlt húsz hazai év hagyományait követve ez is valamilyen nagyon is hagyományos szexuális szolgáltatást takar, leplez. Pedig nem! Az igazi tantra masszázs nem hagyományos szexuális vágybeteljesítő szolgáltatás, hanem annál sokkal több. Egy olyan testi-lelki kényeztetés, ahol a masszőrök tisztelik, és szakszerűen kiszolgálják, kényeztetik a bennünk lakozó Istent, maximálisan tisztelettel adózva a Nőnek és Férfinek, tisztelve a vágyát, a teljességét, az érzéseit, figyelmen kívül hagyva – talán meg sem látva – hibáit. Mert az Istenek hibátlanok és tökéletesek!

Templom a Templomban

A test a lélek temploma. Tehát mindannyiónknak szeretni, tisztelni, annak megfelelően ápolni és gondozni kellene a testét. Nem tönkretenni, pusztítani, kizsigerelni és túlhajtani, hanem ráérősen tisztelni és kényeztetni, ahogy azt megérdemli. Ahogy azt megérdemeljük mindannyian – mint ahogy a L’Oreal reklám is használja a szót. Mégis a legtöbb ember nem tiszteli, nem óvja, tönkreteszi drogokkal, mérgekkel, tetoválásokkal, pearcingekkel, pedig a test sokkal többet érdemelne. Kevesen elégedettek azzal, amivel születtek, szégyellik, takargatják, átformálják, megváltoztatják, vagy egyszerűen elégedetlenek adottságaikkal. Főleg a nők nagymesterek önmaguk testének becsmérlésében. A szexben le lehet támadni ezt a templomot úgy is, hogy megfeledkeznek arról, hogy egy lélek lakozik benne, és lehet tisztelni, szeretni és kényeztetni, hogy előjöjjön a templomban lakozó Isten és láthatóvá tegye magát, pőrén, fényesen.

A Tantra Templomban tehát sok-sok kis templomot fogadnak be ápolásra, gondozásra, „renoválásra”, nem a külső, hanem a belső szépség felfedezését segítve az érintésekkel, kényeztetésekkel. Teljesen a környezethez illő, hogy a masszőrök is elkötelezett papok és papnők, akik alámerítkeztek a tantra szerelem tudományában, és boldog érintésekkel igyekeznek tudásukat és szeretetüket továbbadni a békés befogadóknak.

Felfedezés

Óriási dolog felfedezni saját isteniségünket és megtapasztalni a test és lélek iránti mélységes tiszteletet. Ha ezt megteszik mások, akkor illene mindenkinek megtanulni a szemléletet, hogy a saját testének-lelkének is képes legyen megadni ugyanezt, illetve elsajátítva, megtanulva képes legyen valami hasonló életforma – létforma – kialakítására a saját párjával is. Mindenki a harmóniát keresi, miközben hajtunk a zajos forgatagban, alámerülünk az anyagi világ csapdáiba és elfeledjük, hogy a lényeg, a béke a belső felfedezésben és elcsöndesülésben, a lassú érintésekben, mozdulatokban, és az időtlenségben van.  

Extázis így és úgy

Számtalanszor elhangzik a mondat és panasz – főleg a nők részéről -, hogy nem képesek az orgazmusukat megélni, sőt a legtöbben egyfajta, az ún. hüvelyi orgazmus megélésén fáradoznak, a többit leértékelik. A tantrában az is megtanulható, hogy a nő képes legyen az orgazmusok többféle fajtáját is egyenrangúan megélni, felfedezni és értékelni, és képes legyen megengedni magának az extatikus kéjt, ahová a szokottnál kicsit hosszabb út vezet. Nem időben, hanem tudatban! A férfiak pedig képesek legyenek megtanulni uralni a magömlésüket, és megtanulni azt az érzést, hogy milyen magas szintű orgazmusra lehetnek képesek magömlés nélkül! Ugyanis arra semmi szükség, csak a szaporodáskor.

Orvosok számára biztosan döbbenetes, hogy miképpen lehet egészségre ártalmatlan, ha egy férfi a sperma termelését, a magömlését szabályozni képes, és még döbbenetesebb, hogy a nők képesek tantrikus gyakorlatokkal a menstruációjukat is leállítani, és bármikor újra indítani, ha gyermekáldásra vágynak. A legtökéletesebb fogamzásgátlási, családtervezési módszer ártalmak és mellékhatások nélkül! Ráadásul az örök fiatalság kulcsa.

A masszázs az első lépés

Egy tantra masszázs tapasztalat csak az első lépés a tantra útján. Megtanít a test-lélek-szellem tiszteletére, a befelé összpontosító figyelemre, az érintés tiszteletére és magasztosítására. Út az egység és harmónia felé. Érdemes kipróbálni azoknak, akik igényesek és tisztelik saját isteniségüket, szexualitásukat.

-eszme-

www.tantra-templom.hu

Naponta legalább egyszer meditálnod kell

Ahhoz, hogy spirituális életet élj, naponta legalább egyszer meditálnod kell. Legjobb korán reggel meditálni, amikor a légkör még nyugodt és békés. A meditálásnál fontos, hogy a gerincünk egyenes, a testünk pedig laza legyen. Ha meditál, akkor belső lénye spontán módon fogja kényelmes helyzetbe hozni a testét, és aztán Öntől függ, hogy ezt a helyzetet megtartja-e.

Egyes keresők szeretnek fekve meditálni, de ez nem tanácsos. Könnyen az álom világába tévedhetsz, vagy egyfajta belső szendergésbe. Ugyanakkor a helyes meditációhoz nem szükséges a lótusz helyzet, amely egy haladó jógapozíció. Sokan nagyon jól meditálnak széken ülve.

Segít, ha füstölőt és gyertyát gyújtasz, és virágot helyezel magad elé. A külső virág emlékeztet a szívedben növekvő virágra. Ha beszívod a füstölő illatát, inspirációt és tisztaságot nyersz, amely hozzáadódik belső kincsedhez. Amikor a külső lángot látod, azonnal érzed belső lángodat, amint magasra, magasabbra, a legmagasabbra kúszik fel.

A meditációban nagyon fontos a helyes légzés. Próbálj olyan lassan és csendesen belélegezni, ahogy csak lehet, úgy, hogy ha valaki egy vékony cérnaszálat helyezne az orrod elé, az meg sem rezzenne. És próbálj még ennél is lassabban kilélegezni. Ha lehet, kilégzésed vége és belégzésed kezdete között hagyj rövid szünetet. Ha tudod, tartsd vissza a lélegzeted néhány másodpercig. De ha ez nehéz, akkor ne tedd.

Soha ne tégy semmit, ami árthat a szervezetednek, vagy a légzőszerveidnek. Minden belégzésnél próbáld azt érezni, hogy végtelen békét hozol a testedbe. Kilégzésnél próbáld azt érezni, hogy magadból és magad körül elűzöd a nyugtalanságot.

Miután ezt a gyakorlatot elvégezted néhányszor, próbáld azt érezni, hogy erőt lélegzel be az univerzumból. Kilégzésnél érezd azt, hogy minden félelem elhagyja a testedet. Miután ezt is végigcsináltad néhányszor, próbáld azt érezni, hogy végtelen örömöt lélegzel be, és kilélegzed a szomorúságot, a szenvedést és a csüggedést.
Van még valami, amit megpróbálhatsz. Érezd, hogy nem levegőt, hanem kozmikus energiát lélegzel be. Érezd, hogy egyetlen hely sincs a testedben, amely ne töltődne fel kozmikus energiával. Árad benned, mint egy folyó, átmossa és megtisztítja egész lényedet. Azután, mikor elkezded kifújni a levegőt, érezd, hogy kilélegzel magadból minden benned felgyűlt szemetet, – minden istentelen gondolatodat, sötét elképzelésedet és tisztátalan cselekedetedet.
A meditáció nem azt jelenti, hogy öt-tíz percet nyugodtan ülünk. A meditáció bizonyos erőfeszítést követel. Az értelem nyugodttá és csendessé kell, váljék. Ugyanakkor éber is kell, legyen, hogy semmi zavaró gondolatot vagy vágyat ne engedjen belépni. Amikor értelmünket nyugodttá és csendessé tudjuk tenni, érezni fogjuk, hogy egy új teremtés virrad föl bennünk. Ha az értelem üres és csendes, akkor egész lényünk egy üres edénnyé, hordóvá válik, s belső lényünk végtelen békét, fényt és üdvösséget tud hívni, hogy folyjék bele ebbe az edénybe, és töltse meg azt. Ez a meditáció.
Forrás: Paramoral 

A felemelkedés 13 kódja

Mi mindannyian EGY-ek vagyunk. Minden ami él, ami van az EGY, az EGYség állapotából jött létre. Ez az, amit mennyországnak, paradicsomnak, nirvánának nevezünk.

1 KÓD: MI MINDANNYIAN EGY-EK VAGYUNK

Sokan még emlékeznek erre az otthonra, és ez az emlékezet a honvágy, hogy haza menjünk.

2. KÓD: A TEREMTŐ DIMENZIÓJÁNAK LÉTREHOZÁSA

Hogy legyen az életnek helye majd terjeszkedni. Itt még minden a feltételnélküliség
állapotában van.

3. KÓD: A KITERJEDÉS/ÁRADÁS DIMENZIÓINAK MEGTEREMTÉSE

A Teremtés számtalan dimenziójának létrejötte A FÉNY SEBESSÉGÉNEK TÁGÍTÁSÁVAL.
A FÉNY ÉS SÖTÉTSÉG, A JÓ ÉS ROSSZ STB… A KETTŐSSÉG LÉTREHOZÁSA HOGY A DIMENZIÓK KÖZÖTT LEGYEN FEJLŐDÉSI LEHETŐSÉG. A MOZGÁSBA HOZÁS.

Minden élet ami van, különböző színtereken tudjon fejlődni. a VALÓSÁGOK sokrétű
megtapasztalás lehetőségeként.

4. KÓD: A KITERJEDÉS 4 IRÁNYÁNAK LÉTREHOZÁSA

EZ MEGTEREMTETTE A FÉNY ÉS A SÖTÉT MOZGÁSÁT. A MÚLT JELEN ÉS JÖVŐ ILLÚZIÓJÁT ÉS A GRAVITÁCIÓT.

5. KÓD: A HANG, A VIBRÁCIÓ, A FREKVENCIÁK LÉTREHOZÁSA

Nem véletlen, hogy sokan ezzel gyógyítanak most.

6. KÓD: A MEMÓRIA, EMLÉKTÁR LÉTREHOZÁSA

Hogy legyen megtapasztalható lenyomata a teremtéseknek, és azok bármikor behívhatók
legyenek. A memória egyfajta horgony, amely a teremtő energiákat lerögzítette.
Mindnyájunknak van egy emlékmagja, arról honnan jöttünk, és ugyanoda
szándékozunk majd visszatérni, AZ AZONOSSÁGMAGVUNK, ahol egyesül bennünk
minden.

7. KÓD: A TEREMTŐ ALKOTÓ ERŐ LÉTREHOZÁSA

EZ A LELKÜNK ENERGIAFORRÁSA, AZ ALKOTÓ, TEREMTŐ LELKEKÉ.

8. KÓD: A 4 ELEMŰ VALÓSÁG LÉTREHOZÁSA

A TŰZ, A VÍZ, A FÖLD, A LEVEGŐ ELEMEK, AMELYEKBŐL KIALAKULNAK A BOLYGÓK A MI
DIMENZIÓNKBAN

9. KÓD: AZ ELME TUDATOSSÁG TEREMTŐ EREJÉNEK LÉTREHOZÁSA

HOGY EGYÜTTESEN TUDJA HASZNÁLNI A TEREMTŐ ERŐT

10. KÓD: A FIZIKAI TEST LÉTREHOZÁSA

EZ A HORDOZÓ RÉTEG A TUDATOSSÁG ÉS A FIZIKAI VILÁG KÖZÖTT. 

Amivel hajlamosak vagyunk azonosítani magunkat és azt hisszük, hogy ez által
korlátozva vagyunk, de ez nem így van.

EZ A KÓD TEREMTI MEG AZ ELEJÉT ÉS VÉGÉT VALAMINEK, A CIKLUSOKAT, AZ ÉLET ÉS HALÁL CIKLUSAIT

11. KÓD: A CSALÁDI KÖZÖSSÉGEK, A KOMMUNIKÁCIÓ ÉS A KOLLEKTÍV TUDAT LÉTREHOZÁSA

12. KÓD: A KOLLEKTÍV EGYÜTTMŰKÖDÉS KEZDETE, A CIVILIZÁCIÓK ÖSSZEHANGOLÓDÁSA

KÖZÖSSÉGI PRÓBÁKKAL VALÓ MEGBIRKÓZÁS.

Itt vagyunk most.

13. KÓD: VISSZA AZ EGYSÉGBE – KOLLEKTÍV FELEMELKEDÉS –FELEMELKEDÉS FIZIKAI TESTBEN A SZELLEMÜNKKEL
    Mindenkinek ide kell megérkezni, de ahogy most vagyunk, itt van a csapda, mintha még nem
    készültünk volna fel erre. Ezt a kódot keressük a mostani életünkben. Ez az újjászületés
    gondolata, amelyet annyi hitrendszer is emleget.
    A KOLLEKTÍV FELEMELKEDÉS NEM MÁS, MINT VISSZA AZ EGYSÉGBE. ÚJJÁSZÜLETÉS EGY MAGASABB LÉTSÍKRA, DE FIZIKAI FORMÁBAN. 
    Ezt látták előre a maja bölcsek/vének és ezért készítették el az utódaiknak az energetikai naptárukat, megmutatták a nagy ciklusokat. Így szereztük vissza, mind a 13 kódot. Ez volt a
    nagy terv, amiért itt vagyunk, és élünk mindannyiunknak, most, hogy elengedjük a bennünket nem szolgáló mintákat, és egy új emelkedett fizikai valóságba érkezhessünk, és új felemelő ciklusokba kezdhessünk. A nem emlékezésből, mi voltunk a bátrak, akik felfedeztük mindezt, hogy honnan jöttünk, és nem veszíthetünk el semmit. A nagy terv az volt, hogy a kiterjedésben meg tudjuk találni saját igazságunkat, a fény igazságát, amely az egyetemes igazsággal
    azonos. Azt vállaltuk, hogy kihívásokon keresztül visszaszerezzük mustármagnyi hitünket, mert mindig volt bennünk egy magnyi fény, amely tartalmazta bennünk a 12 kódot. Ez az a belső fény, amelyet gondozni és ápolni kell, hogy tudjunk fejlődni, hogy vissza tudjunk kerülni az Egységbe a fizikai test megtartásával.
    Ahogy most belépünk a 13. kódba, nem lesz, már aki vezessen bennünk, magunknak kell
    saját magunk vezetőjévé válnunk. Nagyon zavaró lesz, de ott a bizalom saját magunk iránt. Ide kerülve sem az őseink, sem próféták, sem tanáraink, sem a guruk, sem, a Felemelkedett mesterek sem tudnak segíteni bennünket, akik eddig elláttak mindenféle információval és a szeretetükben álltunk. Most ezzel mindannyian így vagyunk, mint a fény magvai, hogy minden támogatás nélkül magunkba integráljuk a 13. kódot. Ezért vagyunk most itt ebben az életben,
    ebben az időben. A régi utak, módszerek elavulttá váltak, nem működnek. Amikor megébred
    bennünk az Egységbe mozdulás kódja, nem lesz szükség többé, törvényekre,
    dogmákra, társadalmi normákra, kormányprogramokra, szervezett vallásokra. Mikor
    megébredünk nem lesz szükség arra, hogy életünk nagy részét a saját magunk
    védelmére fordítsuk. Tökéletesen tudatában leszünk minden gondolatunknak és
    cselekedetünknek. 
    Atlantisz alámerülése után, és az ősi Egyiptom megszűnésével, amikor a 13 kód nyilvánosságra került, egy időre elveszett a földi létezésünk számára. Ezeket a kataklizmákat még mindig erősen átérezzük, de a mostani világunk már nem fulladhat meg újabb katasztrófákba. Ami megzavarta igazságunk keresését, az elkülönülés, az árulások, a háborúk, az elnyomások, csak egy ideig voltak képesek a kód integrálását visszatartani. A visszatérő régi emlékek törlődnek most. Ez volt a mi keresztünk, amit cipeltünk oly sokáig, azért, hogy megtestesítsük a 13. kódot. 
    TÖBBÉ MÁR NEM FELEDHETJÜK EL, AZT HOGY A SZÍVÜNK IGAZSÁGA, AZ EGY ABSZOLÚT IGAZSÁGA, ÉS EZ A 13. KÓD LÉNYEGE.
    Forrás: Angyalforrás

Álmaink és a telepátia

Vajon ki ne tapasztalta volna, hogy - mondjuk - mosogatás vagy a reggeli öltözködés közben egyszer csak valami az agyába villan: kórházi ágyon fekszik az épp táborozó gyerek, vagy egy határozott hang azt súgja: ne ülj ma autóba, ha jót akarsz...

Ilyenkor egy pillanatra megállunk, esetleg bele is sápadunk, aztán rohanunk telefonálni a gyereknek a táborba, és csak nagyon-nagyon félve ülünk kocsiba. Ha beigazolódik a jóslat, megborzongunk, és ekként morfondírozunk: megéreztem!

Szoros érzelmi kapcsolatban

Agyunk mûködésének minden részletét ma sem ismerjük teljesen, és a megérzéseknek, a telepátiának a létezése sincs tudományosan bizonyítva. Azt azonban megfigyelték, hogy leggyakrabban olyan emberek képesek azonos hullámhosszon rezdülni, akik szoros érzelmi kapcsolatban állnak egymással, például gyerek és szülõ, testvérek vagy szerelmesek.
Amióta a világ világ, próbálunk elfogadható magyarázatot keresni a lelkünkben zajló folyamatokra: míg a buddhista haszontalannak tartja, és elutasítja a fantáziák világát, a keresztények isteni sugallatnak vélik, a parapszichológusok egy része pedig a kozmosz és az emberi agy kapcsolatának tulajdonítja a különös jelenséget. C. G. Jung szerint a civilizált ember annyira el van telve saját magától, annyira belebonyolódott szubjektív tudatosságába, hogy mindenható lényként ítélkezik a természet jelenségei felett, miközben legnagyszerûbb eszközét, tulajdon pszichéjét alig veszi tekintetbe.

Vitatják a létezését

"A pszichológusok kísérletekkel igyekeznek igazolni a telepátia, a megérzés létezését", mondja Lisznyai Sándor pszichológus. "Például számokat, vagy fogalmakat ábrázoló kártyákat mutatnak az egyik kísérleti alanynak, a másiknak pedig ki kell találnia, hogy az illetõ mit látott. Akkor beszélünk telepátiáról, ha valaki többször találja el a kártyán szereplõ fogalmat, mint az átlag, vagy mint azt a valószínûség számítás igazolná". Lehet, hogy csakugyan létezik ilyesmi, de még sok a kérdõjel. Sokáig azt feltételezték, hogy ez a fajta kommunikáció kémiai alapokon nyugszik: egy tudatos szinten nem érzékelhetõ illóanyagot bocsátunk ki magunkból, és ezt a másik, bár nem tudatosan, megfejti, értelmezi. Jung szerint az egész emberiségnek egyetlen közös lelke van, így lehetséges a gondolati együttrezdülés is.

A mai racionális pszichológia viszont abból indul ki, hogy a megérzések az állandó gondolatainkból, félelmeinkbõl, szorongásainkból táplálkoznak, és csak véletlenszerûen igazolódnak be. Hiszen nap mint nap foglalkozunk azzal, hogy mi lesz, ha egyszer karambolozunk, vagy beteg lesz a hozzátartozónk, ám ha egyszer bejön, azt mondjuk, megéreztük. Ha pedig mégse, elfelejtjük, nem tulajdonítunk neki jelentõséget. "Sajnos, a negatív elõérzetek gyakoribbak, mint a pozitívak" - mondja Lisznyai Sándor. - "Alighanem azért, mert azt gondoljuk, jobb félni, mint megijedni, vagyis ha elõre készülünk a rosszra, ezzel megbékíthetjük a sorsot, és elkerülhetjük a bajt".

Telepátia és álmok

Álmaink bátrabbak, mint éber gondolataink - mondja Lisznyai Sándor. A nappal tudatosan nem érzékelt események álmunkban elõtörhetnek, és vagy szimbólikusan, vagy konkrétan megismétlõdnek az agyban. Ezeket aztán úgy éljük meg, mintha jóslatok volnának. Holott valószínûleg csak annyi történik, hogy a másik ember mozdulataiban, arcvonásain, arcszínén már látjuk a közelgõ betegséget, épp csak nem észleljük tudatosan. Ha például nagyanyánktól valaha azt hallottuk, hogy sárral álmodni betegség, az agyunk máris üzen: összehozza a szerettünk sápadt arcát meg a kódként mûködõ sarat.
A Nautilus-legenda
Telepátiának a közvetlen kommunikációt nevezzük két személy között, akiket a távolság megakadályoz abban, hogy hagyományos módon teremtsenek kapcsolatot egymással. A két személy ugyanabban a pillanatban ugyanazt gondolja, de anélkül, hogy a kommunikáció során öt érzékük egyikét is használták volna. Noha számos kísérlet foglalkozott már vele, még nem találtak magyarázatot a jelenségre, de a létezését többször bebizonyították.
Az anekdota szerint a Nautilus tengeralattjáró legénységével akkor is sikerült telepatikus kapcsolatot létrehozni, amikor az Északi sark közelében a jégmezõ alá merülve kívül kerültek a rádiólokátorok hatáskörén. Az eddigi megfigyelések szerint a telepatikus kapcsolat létrejötte azonban gyakran lassú. Mert még ha az érkezõ üzenet világos is, a címzett nem mindig számít rá, és ilyenkor nem várja felkészülten. Veszi ugyan az üzenetet, de néha meglepõen hosszú idõre van szüksége ahhoz, hogy felfogja: üzenetrõl van szó, és neki ezzel valamit kezdeni kéne.
Forrás: Ezotop

A Spirituális úton - veszélyek és tévutak

Gyakori, hogy komoly lelki zavarokkal küzdők a meditációhoz folyamodnak, nemegyszer azzal a reménnyel, hogy így közvetlenül jutnak el a megvilágosodáshoz. Ha körültekintés nélkül nyitjuk ki a tudatalatti zsilipjeit, két fő veszély leselkedik ránk: vagy egyfajta “spirituális radikalizmus" áldozatai leszünk, vagy nárcisztikus kényszerképzetekbe bonyolódhatunk.

A misztikus gyakorlat nem veszély nélkül való. A japán orvosok ismerik az ún. zen-tébolyt, amit a helytelenül végzett zazen-meditáció vált ki. Jürg Wunderli svájci pszichoterapeuta, a zürichi Jung-Intézet docense a következő tapasztalatokról számol be:

“A meditációban önmagunkkal (önvalónkkal) és tudatalattinkkal kerülünk kapcsolatba. Ha olyan személy meditál, akiben lappang az elmebetegség, akut pszichózis törhet ki nála. Neurotikusok esetében is eléggé vitatható módszer a felügyelet nélküli meditáció. Gyakran vagyok tanúja, hogy betegeim menekülésként használják kínzó élethelyzetükből. A beteg menekül a valóság elől, mintha a saját árnyékát akarná átugrani – s a kísérlet mindig sikertelen."
Ha a meditáció félelmet, depressziót vált ki, vagy zavart okoz emberi kapcsolatainkban, akkor az orvosok és pszicho-terapeuták véleménye szerint jobb az elővigyázatosság. Wunderli évtizedes tapasztalatai alapján így fogalmaz:
“Az intenzív meditáció feltétele a lelki és szellemi egészség. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehetnek neurotikus félelmeink, kényszereink és gátlásaink, de elegendő ismerettel kell rendelkeznünk saját tudatalattinkról és mindenekelőtt meg kell tanulnunk elfogadni önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Meg kell próbálnunk pozitívan bánni önmagunkkal és tudatalattinkkal. Aki erre képtelen, annak inkább a pszichoterápiát ajánlom, amit semmiképpen nem pótolhat a meditáció."
A meditáció tehát nem gyógyítja a neurózist és a pszichózist. Ez esetben más gyógymódok alkalmazása szükséges. A meditáció szellemi út. és bizonyos értelemben magasabb síkon “működik", mint a pszichoanalízis. Vigyázzunk tehát, ha olyan csodaszerként kínálják, amely bármilyen zavar esetében megoldásként alkalmazható!
A spirituális radikalizmus
Ez a tévút a keletiek körében is ismeretes. Szélsőséges önsanyargatásával Buddha majdnem halálra gyötörte magát. Ám fölismerte hibáját és végül a “középutat" választotta, melyen eljutott a megvilágosodásig. Japánban nevetve mesélnek a meditáció megszállottjairól, akik addig ülnek keresztbetett lábbal, mígnem végtagjuk elhal és leválik törzsükről. A zen-buddhizmus óva int mindenféle túlkapástól, attól, hogy mindenáron erőszakoljunk valamit. A “spirituális radikalizmus" legveszélyesebb formája mégis az, amikor valaki minden kapcsolatot megszakít a mindennapi élettel és másokkal szembeni kötelezettségeit nem teljesíti. 

E sorok íróját nagyon megrendítette egy fiatal nő esete, akinek a házassága erre ment rá. Az illető belépett a “Brahma Kumaris" nevű hindu szektába, amelynek tagjai az elhunyt Brahma Baba guru tisztelői, és a rádzsa-jóga egyik formáját gyakorolják. Ettől kezdve csak fehér ruhát viselt, lakásukat guruja fényképeivel díszítette, szigorú vegetáriánus táplálkozást folytatott és szektájának szabályai szerint szexuális önmegtartóztatásban élt, otthon már csak ritkán fordult meg. Férje és nyolc éves kislánya nem tudta őt követni. A kétségbeesett férj végül beadta a válópert.

A fiatalasszony korábban pszichiátriai kezelés alatt állt, s ezt tudva könnyebben megértjük reakcióit. Súlyos depresszióban szenvedett, amit gyógyszer – és alkoholfogyasztással próbált ellensúlyozni. A szekta otthont adott neki és irányt mutatott, miként érezhetné értelmesnek az életét. Ám a férj és a kislány szemszögéből nézve szívtelen volt a gondoktól gyötört asszony döntése, hiszen lemondott a feleség és az anya szerepéről, és sem férje, sem lánya nem követhette.

Az ilyen radikális világtól való elfordulás ellen emel szót egy japán zen-mester: “Aki az Egyedülihez akar közeledni, nem gyűlölheti az érzéki világ porát. Ha megszűnik ez a gyűlölség, nem marad más, csak Buddha tökéletes bölcsessége." Eckhart mester pedig azt tanította az embertársainkkal szembeni viselkedésről: “Ha a legnagyobb eksztázisban volnál is, ám arra jönne egy szegény és megkérne, hogy főzzél neki egy levest, hagyd az eksztázist, és teljesítsd a kérését."

Mindkét idézet ugyanazt a gondolatot érinti: aki gyűlöli az érzéki világ porát, az bensőleg még kötődik hozzá, tehát magával és a világ iránti gyűlöletével van elfoglalva. Hasonló a helyzet az eksztázisban időzővel: ha eksztázisát fontosabbnak tartja, mint embertársa iránti kötelezettségét, akkor magával törődik elsősorban. Hosszú az út az “én" haláláig, pedig ez minden misztikus tapasztalat előfeltétele. Létezik tehát a misztika és meditáció gyakorlásának egy nárcisztikus tévútja, ami valójában nem más, mint a személyiség önző felnagyítása.

Rudolf Bog pszichoterapeuta, aki behatóan foglalkozott a keleti tanoknak a pszichoterápiára gyakorolt hatásával, eképpen figyelmeztet bennünket:

“Ha mélylélektani vagy meditatív technikával sikerül az én ellenállását kikapcsolni, és a tudatalatti erői felszínre törnek, ez a mindenhatóság érzését válthatja ki, amelynek következtében az egyén mértéktelenül túlbecsüli saját lehetőségeit."

Bog különösen nagy veszélyt lát a guru iránti feltétlen odaadásban. Ilyen esetben az egyén a gurut ideális Énként éli meg, maradéktalanul alárendeli magát a tekintélyének, miközben nárcisztikus kielégülésre lel.

Hol tanulhatunk meditációt szakavatott vezetés mellett? Önállóan csak az egyszerűbb formák sajátíthatók el. A jógánál már nehezebb a helyzet, a zazen mester nélkül pedig egyszerűen hétpecsétes titok marad előttünk. Hol találhatunk tehát igazi mesterre? Nyugat inkább teoretikusokkal szolgál, mintsem a spiritualizmus gyakorlóival. Keleten viszont ősidők óta ismerik a szellemi vezető, a spirituális ember fogalmát. Indiaban gurunak, Japánban roshinak nevezik az ilyen embert. Régi hindu hagyomány szerint a guru tiszteletre méltó vallási tanítómester, lelkivezető, aki a keresőt (szanjászint) elvezeti a szellemi érettség fokára. A guru azonban általában nem prédikátor, mint a keresztény pap, aki tudását szavak révén adja át. Paul Brunton érzékletesen írja le a harmincas években történt találkozását Rámana Maharshival, a híres indiai bölccsel (1879-1950). Brunton, az angol szkeptikus, hosszú ideig járta Indiát, jógik és guruk után kutatva. Leginkább csak sarlatánokkal találkozott, akik nem hatottak rá valami meggyőzően. Ám Maharshival másként állt a helyzet, ő alig szólt hozzá – de meggyőzte a hallgatásával. Órákon át meditált a tanítványaival, és Brunton világosan érezte, miként árad belőle nyugalom, de ugyanakkor rendkívüli erő is. Brunton egy napon – betegségből lábadozva – váratlan élményben részesült Maharshi oldalán. A kritikus szemléletű értelmiségi, aki nem hitte, hogy különösebb tehetsége volna a meditációhoz, mély révületbe esett és elérte a megvilágosodást. Ez az élmény megváltoztatta az életét. Ramana Maharshi több szempontból is kiváló guru volt: nagy szegénységben élt, de pénzt nem fogadott el soha. Nem igényelte, hogy tanítványai tekintélyként tiszteljék, teljes szabadságot adott nekik. Ez pedig Indiában sem általános, az ottani hagyományoknak inkább a feltétel nélküli tisztelet felel meg. Valláskutatók beszámolnak olyan esetekről is, amikor a tanítványok abból a vízből isznak, amiben a mester megmártotta lábujját vagy a tányérján maradt ételért vetekednek. E példák nyomán nyilvánvaló: az ősi hindu guruimádás egyenes átültetése a nyugati gyakorlatba akár bajt is okozhat. Sok hindu még ma is az ősrégi hagyományok kötelékében él. Számukra vallási szempontból is más törvények és szokások érvényesek, mint a pluralista ipari társadalomban élőkre. Ami Indiában hiteles vallási tapasztalatnak számít, nem biztos, hogy Nyugaton is az. Ha egy indiai guru egyszeriben New York-ban találja magát, a “talajcsere" nyomán könnyen megváltozhat. Fölfedezheti például a pénzszerzés lehetőségét vagy a médiák fényének csáberejét – amint az sajnos oly gyakran csakugyan megfigyelhető.
Tanítványai is mások, mint Indiában. A négy életszakasz indiai tana szerint csak akkor lesz valaki szanjászin, ha szociális kötelezettségeit teljesítette. A jámbor hindu élete vége felé ölti föl a lemondás narancssárga köntösét, amikor már túl van a családalapításon és gyermekeit is fölnevelte. Ekkor fordít hátat a világnak s szenteli magát a meditációnak és az aszkézisnak. New York-ban viszont a guru javarészt fiatalokkal, nagyvárosi neurotikusokkal kerül kapcsolatba, akik hajlamosak rá, hogy búcsút intsenek szociális kötelezettségeiknek.
Így alakulhat ki az az állapot, amit a pszichológusok regressziónak neveznek: A bölcsesség és megvilágosodás után áhítozó nemhogy érettebbé válna, hanem – tudattalanul – visszaesik egy korábbi fejlődési fázisba. Aki szellemi vezetőt keres, jól teszi tehát, ha az 1986-ban elhunyt Jiddu Krishna-murti szavait választja mértékül:
“Mivel szabad vagyok, elvárom az engem értőktől, hogy ne kövessenek és ne csináljanak belőlem olyan ketrecet, amely aztán vallássá vagy szektává válik." Ez a kritikus szemlélet megóvhat bennünket attól, hogy sarlatánok kezébe kerüljünk, akik gurunak vagy szentnek adják ki magukat.
Ma szinte minden nagyvárosban vannak meditációs centrumok. Nyugaton a címük beszerezhető a spirituális címjegyzékből, ez a könyvesboltokban hozzáférhető. Három kritérium az, ami garancia lehet a minőségre a sok ajánlkozó közül: ha nincs reklám, nincsenek ígéretek, és a költségek alacsonyak. Ha ragaszkodunk ehhez a mércéhez, hamarosan megtaláljuk a megfelelő embereket és az egyéniségünknek megfelelő utat.
HANS-PETER WALDRICH - EZOTERIKA című könyvéből
Forrás: EzoTop

A rezonancia törvénye

A hasonló hasonlót vonz magához, és általa meg­erősödik. Két különböző dolog taszítja egymást. Az erősebb meghatározza a gyengébbet, és önmagá­hoz hasonlóvá teszi. Mindenki csak azt tudja magá­hoz vonzani, ami pillanatnyi rezgésének megfelel. A félelem tehát magához vonzza azt, amitől félünk. Viselkedésünk meghatározza a körülményeinket.

Ha a zongorán megpendítünk egy húrt, mind­azon húr együtt fog rezegni vele, melynek felhang­ja megegyezik a megpendített húréval, így hoz rez­gésbe minden hang minden olyan testet, melynek frekvenciája megegyezik vele. Ez azonban nem csu­pán a fizikai testekre érvényes, hanem a lelki tapasz­talás szintjén is igaz: azokat az energiákat, rezgése­ket és hangulatokat vesszük át, amelyekre fogéko­nyak vagyunk. A test és a lélek tehát a vele rokon rezgéseket veszi át, és belesimul környezetébe.

A rezonancia törvénye nem más, mint az ener­giaátadás törvénye, hiszen minden rezgés átadja a benne lévő energiát a hozzá hasonló rezgésű test­nek. Test és lélek ekként erősíti egymás rezgését és ezzel a velük egylényegű energiát. Aszerint, hogy miként vagyunk hangolva, pozitív és negatív befo­lyás egyként érhet bennünket. Valamennyi tömeg­mozgás a rezonancia törvényén alapszik.

A szabad választás jogán mindazonáltal tőlünk függ, mely rezgésre vagyunk fogékonyak, melyhez csatlakozunk, melyeket erősítjük vagy éppen csök­kentjük. Ezen alapszik a mantrák és a szent énekek hatása: az énekléssel rezgésbe hozzuk a bennünk lévő energiákat, és hagyjuk, hogy hatásukat kifejt­sék bennünk. Ennek a magas rezgésnek a segítsé­gével olyan területeket aktiválhatunk magunkban, amelyek latensen mindig is megvoltak ugyan, de nem voltak hatékonyak.

A teremtés őshangjának, az OM szónak intoná­lása így hoz rezonanciába bennünket a legmaga­sabb rezgéssel.

Minden ember a valóságnak csak azt a részét érzé­keli, amelyre képes rezonálni, és ez nem csupán az érzéki észlelésre vonatkozik, hanem a teljes valóság észlelésére igaz. Ami rezonanciaképességünk hatá­rain kívül van, azt nem érzékeljük, az nem létezik számunkra, annak ellenére, hogy természetesen azért még létezik. Bár tisztában vagyunk vele, hogy fizikai szemünkkel a meglévő fényspektrumnak csupán nyolc százalékát tudjuk észlelni, mégis haj­lunk arra, hogy a fennmaradó kilencvenkét száza­lékot úgy kezeljük, mintha nem is létezne, csupán­csak azért, mert képtelenek vagyunk érzékelni.

Miként hasonló beállítottságú embereket ma­gunkhoz vonzunk, ugyanúgy kerülnek elénk gon­dolatainknak és érzéseinknek megfelelő életkörül­mények és történések. Soha senki nem keveredik például véletlenül verekedésbe vagy történik vele baleset, hanem mindig saját affinitásának köszön­hetően, amely nélkül ilyen esemény az ő élménye­ként soha nem manifesztálódhatna.

Az embernek lehetősége van, hogy a mindenütt jelen lévő semleges kozmikus elektronenergiát fel­vegye, segítségével tetszőleges gondolatokat vagy érzelmi energiát hozzon létre, és ezt az általa létre­hozott rezgésfrekvenciát kisugározza. Ez a tudato­san vagy akár tudattalanul kisugárzott energia megfelelő eseményeket fog vonzani, és életkörül­ményként vagy élményként tapasztaltatja meg az illetővel. Gondolataink és érzéseink „láthatatlan mágnesek", melyek a világból szüntelenül maguk­hoz vonzzák mindazt, ami velük egynemű.
Alapvető gondolataink, érzéseink és hajlamaink meghatározzák szellemi atmoszféránkat, és megte­remtik a siker vagy a sikertelenség auráját. Minden­ki érzi a másik emberben ezt a „valamit", és vagy szimpatikusnak, vagy antipatikusnak találja. Ahogy megfelelő fertőtlenítőszerrel megtisztítják a kórter­met a kórokozóktól, úgy lehet valamely tér szellemi atmoszféráját tudatos pozitív kisugárzással „meg­tisztítani".

Engem nem a másik ember magatartása bosszant, sért, bánt vagy idegesít - ez csupán kiváltja belőlem ezeket az érzéseket -, az ősokot magamban kell ke­resnem: valami bennem is megvan abból, amit a másik emberben elutasítok, és ez rezonál bennem. Nincs sok értelme tehát bosszankodnom, sokkal inkább azon kell igyekeznem, hogy ezt a tulajdon­ságot önmagamban feloldjam, nehogy a következő alkalommal ismét rezonáljon. Ha sikerült feldol­goznom, akkor megszabadultam tőle.

Azt hisszük, hogy a teljes valóságot érzékeljük, holott minden ember korlátozott rezonanciaképes­séggel rendelkezik. Amikor egy könyvet olvasunk, azt hisszük, hogy az egész könyvet befogadtuk, ám ha ugyanezt a könyvet néhány évvel később újra elővesszük, egészen más dolgokat fogunk belőle felfogni. Minthogy időközben tudatunk és vele együtt rezonanciaképességünk is kitágult, ezért a valóságnak már egy nagyobb részét tudjuk felfog­ni. Lehet, hogy ha néhány évvel később ismét elő­vesszük a könyvet, ugyanígy járunk, s ezúttal még jobban, még mélyebb rétegeiben tárulkozik fel a könyv.

Különleges rezonanciaképességünknek köszön­hetően újra meg újra sajátos „véletleneket" élünk meg. Egy zenész például véletlenül megismerkedik az utcán egy másik zenésszel, egy tudós „véletle­nül" a parkban egy padon felejtett újságban szak­területére vonatkozó cikket talál. Mihelyt belül megértünk egy bizonyos tapasztalatra vagy találko­zásra, szellemileg előkészülünk erre a tapasztalásra, és a sorstörvény alapján a megfelelő élményben lesz részünk. Ám ha egy ilyen élményre még nem állunk készen, ez irányú igyekezetünket és próbál­kozásainkat nem koronázza siker.

Minthogy a különböző rezonanciaképességekkel rendelkező emberek a valóságnak más-más részét érzékelik, mindannyian más-más világban élünk. Az ember a saját rezonanciaképessége alapján te­remti meg a maga világát, amelyet rajta kívül sen­ki nem látott, és amelyben tökéletesen egyedül él.

Íme egy példa: tételezzük fel, hogy önnek van egy rádiója, amely az URH-ra van beállítva, és más adókat nem is ismer. Végigpróbálhatja a teljes sá­vot, mindig csak olyan adásokat fog majd, amelye­ket az URH sugároz. Az ön barátjának ugyanolyan rádiója van, amely azonban középhullámra van beállítva. Egy napon a programról beszélget a ba­rátjával, ám bármennyire is igyekszik, nem képes megérteni, miről beszél a barátja, mert az ő prog­ramleírása nem illik az önére. Hasonlóképpen a barátja sem érti, hogy ön miről beszél, holott nem kellene mást tenniük, mint hogy ugyanarra a frek­venciára hangoljanak, azaz egy másik gombot kel­lene megnyomniuk, s máris megértenék egymást. A készülékünktől és a beállítástól függ, hogy mi­lyen híreket, képeket és adásokat fogunk. Miként kedvünk szerint kapcsolhatunk át a rádióban vagy a tévében egy másik programra, hasonlóképpen az életben is megtehetjük, hogy belül átállítva magun­kat, más életkörülményeket vonzzunk magunkhoz. Mielőtt sikereket érnénk el, először belülről kell felkészülnünk a sikerre. Mihelyt belül szilárdan hisszük, hogy sikeresek vagyunk, máris el leszünk halmozva szerencsés „véletlenekkel".
A rezonancia törvényén keresztül a teljesség törvé­nye is egészen új aspektust kap: megmutatja, hogy csak annyit kaphatunk, amennyinek felvételére ké­pesek vagyunk, és olyan minőségben, amely tuda­tunk rezgésének megfelel. Ám bármit tartsunk hu­zamosabb ideig a tudatunkban, az előbb-utóbb tényként jelenik meg a külvilágban. Még ha nem is tudatosan gondolom, hogy „szegény vagyok", de úgy jöttem a világra, hogy magammal hoztam a tudattalan hajlamot arra, hogy így gondolkodjam, akkor egészen addig, amíg ezt a gondolkodásmó­dot tudatosan meg nem változtatom, külsőleg sze­gény is maradok. Lehet ugyanis, hogy nem ismerem a rezonancia törvényét, vagy nem értem, miként működik, az azonban ettől függetlenül hat. Elég csak tudatosítani, hogy valamire valóban szüksé­günk van, és rövid időn belül, nemritkán csodás körülmények között meg is kapjuk. Lehet, hogy éppen valamilyen szokatlan téma foglalkoztat ben­nünket, és váratlanul valakitől egy könyvet kapunk, amelyik éppen erről a témáról szól, nem sokkal később először olvas egy cikket erről a dologról az egyik magazinban, majd pedig az egyik barátjával beszélgetvén meg kell állapítania, hogy az illető már régóta ugyanazzal a témával foglalkozik. Az ilyen „véletlenek láncolata" mögött mindig a rezo­nancia törvénye rejlik. Ha belül nem vagyunk ké­szek, ha nem értünk meg rá, teljesen fölösleges keresgélnünk. Amire valóban szükségünk van, az ránk fog találni. Hagyjuk, hogy ránk találjon!
Tökéletes, egészséges, harmonikus és boldog élet vesz körül bennünket, ám ebből csak annyi tud általunk megvalósulni, amennyit tudatunk befo­gadni képes. Befogadni annyit jelent, mint hinni. A hitünk az egyetlen, amely a tökéletes élet megva­lósítását korlátozza.
(KURT TEPPERWEIN)
Miként a Nap és a Hold sem tud
visszatükröződni a zavaros vízben,
azonképpen a mindenható sem tud
visszatükröződni egy olyan szívben, amely
az „én" és az „enyém" ideájától zavaros.Sri Ramakrishna
Forrás: The Secret

Egy személyes tapasztalat a halálon túlról: minden energia és fény...

Mellen-Thomas Benedict 1982-ben élt át halálközeli élményt. Több mint másfél órán át volt halott, miután rákban meghalt. HKÉ-je során kiemelkedett a testéből, és belépett a fénybe. Azóta a sejtes kommunikáció mechanizmusait, valamint az élet és a fény kapcsolatát kutatja. Azt találta, hogy az élő sejtek nagyon gyorsan reagálnak, ha fénnyel ingerlik őket, ami nagy sebességű gyógyulást is eredményez...

"1982-ben meghaltam végállapotú rákban. Operálhatatlan volt az állapotom, s a kemoterápia csak ahhoz segített volna hozzá, hogy még inkább vegetáljak. Azt mondták, hat-nyolc hónapom van hátra. Az 1970-es években az információ megszállottja voltam, s egyre inkább elkeserített a nukleáris krízis, az ökológiai válság, és így tovább. Szóval, mivel nem spirituális alapon szemléltem a világot, elkezdtem hinni abban, hogy a természet hibát követett el, és hogy valószínűleg rákos szervezetek vagyunk a bolygón. Nem láttam módot arra, hogy kikeveredjünk mindazokból a problémákból, melyeket magunknak és a bolygónknak teremtettünk.

Minden embert ráknak tekintettem, és pontosan ezt is kaptam.

Ez ölt meg engem.

Légy óvatos a világnézeteddel. Visszaüthet, főleg ha negatív világnézetről van szó. Az enyém súlyosan negatív volt. Ez vezetett el a halálomhoz.

Mindenféle alternatív gyógymódot kipróbáltam, de nem segített semmi. Ezért aztán elhatároztam, hogy Istennel rendezem le az ügyet.

Még sohasem szembesültem Istennel, és nem is foglalkoztam vele. Akkoriban nem volt rám jellemző a spiritualitás, de tanulni kezdtem róla és az alternatív gyógyászatról. Eldöntöttem, hogy mindent elolvasok, amit csak tudok, és tájékozódom a témában, mert nem akartam, hogy meglepetés érjen a másvilágon. Úgyhogy különféle vallásokba és filozófiákba merültem bele. Mindegyik nagyon érdekes volt, és reményt adott arra, hogy van valami a túlvilágon.

Ugyanakkor semmiféle egészségügyi biztosításom nem volt – színes üvegablakok festésével foglalkozó művészként dolgoztam akkoriban, persze önalkalmazásban. Mindenféle biztosítás nélkül találtam magam szembe az egészségüggyel. Nem akartam anyagilag tönkretenni a családomat, ezért aztán eldöntöttem, hogy magam kezelem ezt a problémát.

Nem voltak állandó fájdalmaim, de olykor elvesztettem az eszméletem. Oda jutottam, hogy már nem is mertem vezetni, s végül szeretetotthonban kötöttem ki. Saját ápolónőm volt. Nagyon sokat köszönhetek ennek az angyalnak, aki végigcsinálta velem betegségem utolsó fázisát.

Körülbelül tizennyolc hónapig tartott.

Nem akartam túl sok gyógyszert szedni, mert a lehető legtudatosabb akartam maradni. De aztán olyan nagy fájdalmaim voltak, hogy a fájdalmon kívül már nem is volt semmi a tudatomban; ez szerencsére csak néhány napig tartott általában.

Emlékszem, ahogy egyik nap 4:30 körül felébredtem, és egyszerűen tudtam, hogy ez az.
Ez az a nap, amikor meghalok.

Így aztán felhívtam néhány barátomat, és elbúcsúztam tőlük. Felébresztettem az ápolónőmet, és elmondtam neki is. Megállapodtam vele abban, hogy hat órára magára hagyja majd a holttestemet, mert korábban azt olvastam valahol, hogy midenféle érdekes dolog történhet, amikor meghal az ember. Visszafeküdtem aludni.

A következő dolog, amire emlékszem, az az, hogy elkezdődött egy tipikus halálközeli élmény. Hirtelen teljesen éber lettem, és felálltam, de a testem az ágyban maradt. Sötétség vett körül.

A testen-kívüliség élménye még élénkebb volt, mint a szokványos tapasztalat. Olyannyira élénk volt, hogy minden szobát láttam a házban; láttam a háztetőt, a ház környékét, és még a ház alá is be tudtam nézni.

Ragyogott a fény. Felé fordultam. Nagyon hasonlított arra, ami sok más ember halálközeli élményének leírásában is szerepel. Pompás volt. Érzékelhető; éreztem a fényt. Vonzó; úgy akarsz odamenni hozzá, mint ahogy ideális anyukád vagy apukád karjaiba akarnád vetni magad.

Ahogy a fény felé indultam, intuitíven tudtam, hogy ha belemegyek, halott leszek. Ezért aztán, míg haladtam a fény felé, így szóltam: “Kérlek, várj egy percet, várj egy picit. Gondolkodni akarok erről; beszélni szeretnék veled, mielőtt odamegyek.”

Ekkor, legnagyobb meglepetésemre, a teljes élmény megállt. Tényleg befolyásolhatjuk halálközeli élményünket. Nem hullámvasúton vagyunk. Tehát a kérésem tiszteletben részesült, és beszélgetésbe merültem a fénnyel, ami különféle alakokat öltött közben; Jézus, Buddha, Krishna, mandalák, archetipikus képek és jelek formáját vette fel.

Megkérdeztem a fényt: “Mi folyik itt? Kérlek, fény, világosíts fel magadról! Tényleg tudni akarom, mi a helyzet valójában.”

Igazából nem tudom elmondani a pontos szavakat, mert afféle telepátia zajlott közöttünk.
A fény válaszolt.

A hozzám továbbított információ az volt, hogy a hiteink alakítják azt, hogy milyen visszacsatolást kapunk a fény előtt. Ha például buddhista vagy, katolikus vagy fundamentalista, a saját hitrendszerednek megfelelő visszacsatolást kapsz. Lehetőséged van arra, hogy ezt megvizsgáld, de a legtöbb ember nem teszi.

Ahogy a fény feltárta magát nekem, tudatára ébredtem annak, hogy igazából Felsőbb Szelfünk mátrixát látom. Csak annyit tudok erről mondani, hogy mátrixszá változott, emberi lelkek mandalájává, és hogy azt láttam, hogy amit a mindannyiunkban benne lévő Felsőbb Szelfünknek nevezünk, nem más, mint egy mátrix.

Emellett átjáró a Forráshoz; mindannyian közvetlenül, közvetlen tapasztalatként fakadunk a Forrásból. Mindannyiunknak van Felsőbb Szelfje vagy lényének egy olyan része, amit mindléleknek lehetne nevezni. Legigazabb energiaformájában tárulkozott fel számomra. Igazából úgy tudom csak leírni, hogy a Felsőbb Szelf lénye leginkább egy átjáróhoz hasonlítható. Nem úgy nézett ki, de közvetlen kapcsolat a Forrással, amivel mindannyian rendelkezünk. Közvetlenül összekapcsolódunk a Forrással.

Tehát a fény megmutatta nekem a Felsőbb Szelf mátrixot. Teljesen világos lett számomra, hogy az összes Felsőbb Szelf egyetlen lényként kapcsolódik össze; minden ember egyetlen lényként kapcsolódik össze; valójában ugyanaz a lény vagyunk, ugyanazon lény különböző aspektusai. Ez a lény nem foglalt állást egyetlen konkrét vallás mellett sem. Ez tehát az, amit ez a lény visszacsatolt felém. S én emberi lelkek mandaláját láttam. A legszebb dolog volt, amit valaha is láttam. Belementem, és egyszerűen elárasztott. Olyan volt, mint az összes szeretet, amit az ember valaha is akart. Az a fajta szeretet volt, ami felüdít, gyógyít, regenerál.

Ahogy megkértem a fényt, hogy magyarázzon tovább, megértettem, micsoda a Felsőbb Szelf mátrix. Van egy rácsozat a bolygó körül, ahol az összes Felsőbb Szelf összekapcsolódik. Olyan ez, mint egy nagy társaság; egy újabb finom energiaszint körülöttünk; a szellemi szint, mondhatnánk.

Ezután, néhány pillanat múlva, további felvilágosítást kértem. Igazán tudni akartam, hogyan is működik az univerzum, és készen álltam a következő lépésre.

Így szóltam: “Készen állok, vigyél!” A fény ekkor az általam valaha is látott legszebb dologgá változott: az ezen a bolygón élő emberi lelkek mandalájává.

Korábban negatív elképzelésem volt arról, ami a bolygón zajlik. Amikor megkértem a fényt, hogy adjon további felvilágosítást, azt láttam ebben a csodálatos mandalában, hogy milyen szépek is vagyunk lényegünket, bensőnket tekintve. A legeslegszebb teremtmények vagyunk mi. Az emberi lélek, az emberi mátrix, amit együtt alkotunk, teljesen fantasztikus, elegáns, egzotikus, minden. El sem tudom mondani, mennyire megváltozott abban a pillanatban az emberi lényekről alkotott véleményem.

Így szóltam: “Ó, Istenem, nem tudtam, milyen szépek vagyunk!”

Bármilyen szinten vagy, legyen az magas vagy alacsony; bármilyen alakot viselsz, a legszebb teremtmény vagy; igen, te.

Elképedve ébredtem rá, hogy egyetlen lélekben sincs gonoszság.

“Hogyan lehetséges ez?” – kérdeztem.

Az volt a válasz, hogy egyetlen lélek sem bennerejlően gonosz. A szörnyű dolgok, melyek az emberekkel történnek, rábírhatják őket arra, hogy gonosz dolgokat kövessenek el, de a lelkük nem gonosz. Amire minden ember törekszik, s ami fenntartja őket, az a szeretet; ezt mondta nekem a fény. Ami eltorzítja az embereket, az a szeretet hiánya.

Azt hiszem, folytatódtak a fénytől érkező kinyilatkoztatások, majd megkérdeztem tőle: “Azt jelenti ez, hogy üdvözülni fog az emberiség?”

Ekkor, mintha spirális fények özönével harsogna egy trombita, ezt mondta a Nagyszerű Fény: “Emlékezz erre, és sohase felejtsd el: te üdvözíted, váltod és gyógyítod meg önmagad. Mindig is így volt. Mindig is így lesz. Még a világ kezdete előtt úgy lettél teremtve, hogy meglegyen erre a hatalmad.”

Ebben a pillanatban még több dologra is ráébredtem. Ráeszméltem arra, hogy MÁR ÜDVÖZÍTVE VAGYUNK, és hogy mi üdvözítettük magunkat, mert úgy terveztek minket, hogy önmagunkat korrigáljuk, mint ahogy Isten univerzumának többi részét is így tervezték. Erről szól a második eljövetel.

Teljes szívemmel köszönetet mondtam Isten fényének. Ezekkel az egyszerű szavakkal tudtam csak kifejezésre juttatni teljes nagyrabecsülésemet:

“Ó, édes Istenem, drága Univerzum, drága Nagyszerű Szelf, szeretem az életemet!”

Úgy tűnt, még mélyebben magába szív a fény. Olyan volt, mintha teljesen elnyelt volna. A mai napig is leírhatatlannak találom ezt a szeretet-fényt. Másik birodalomba léptem be, ami még mélyebb volt, mint az előző, és olyan valaminek ébredtem tudatára, ami még ennél is több volt. Hatalmas fényáramlat volt; mérhetetlen és teljes, mélyen az élet szívében. Megkérdeztem, mi ez.

Így felelt a fény: “Ez az ÉLET FOLYÓJA. Igyál ebből a manna-vízből szíved vágya szerint!”

Így is tettem. Ittam belőle egyszer, aztán még egyszer. Magából az életből ittam!

Eksztázisba estem.

Ezután így szólt a fény: “Van egy vágyad.”

Mindent tudott rólam a fény, mindent, ami múlt, jelen és jövendő.

“Igen!” – suttogtam.

Azt kértem, hadd lássam az univerzum többi részét is; azt, ami naprendszerünkön túl, sőt az összes emberi illúzión is túl van. A fény ekkor azt mondta nekem, hogy elmehetek az Áramlattal. Megtettem, és átsodródtam a fényen az alagút végén. Egy sor nagyon lágy morajlást éreztem és hallottam. Micsoda sebesség!

Úgy tűnt, hirtelen rakétaként száguldok el a bolygótól ezen az életáramlaton. Láttam, ahogy elsuhan a Föld. A naprendszer egész pompájával egyetemben elsüvített mellettem, majd eltűnt. Fénysebességnél gyorsabban repültem át a galaxis centrumán, és még több tudást szívtam magamba, ahogy haladtam. Megtudtam, hogy ez a galaxis – az univerzum összes többi galaxisához hasonlóan – az ÉLET különféle változataiban bontakozik ki. Sok világot láttam. A jó hír az, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban!

Ahogy ezen a tudati áramlaton átutaztam a galaxis centrumán, óriási fraktál-energiahullámokká tágult az áramlat. Magam mögött hagytam a galaxisok szuperhalmazait, összes ősi tudásukkal együtt. Először azt gondoltam, valahová tartok; hogy ténylegesen utazom. De aztán ráébredtem, hogy az áramlat tágulásával együtt a saját tudatom is kitágult, hogy mindent magába foglaljon az univerzumban! Az egész teremtett világ elhaladt mellettem.

Elképzelhetetlen csoda volt! Igazi csodálkozó gyermek voltam: csecsemő Csodaországban!

Úgy tűnt, mintha az univerzum összes teremtménye elszállna mellettem, s egy fényfoltban tűnne el. Szinte azonnal megjelent egy második fény. Mindenünnen áradt, és nagyon más volt; olyan fény, ami még az univerzum összes frekvenciájánál is többől állt.

Ismét bársonyos morajlásokat éreztem és hallottam. Tudatom vagy lényem kitágult, hogy a teljes holografikus univerzumot magába foglalja, és még annál is többet.

Ahogy a második fénybe értem, megjelent bennem a tudat, hogy épp most emelkedtem felül az igazságon. Ezekkel a szavakkal tudom a leginkább megközelíteni az élményt, de azért megpróbálom elmagyarázni. Ahogy a második fénybe értem, kitágulásom túlterjedt az első fényen. Mélységes mozdulatlanságban találtam magam, túl minden nyugalmon. ÖRÖKKÉ láttam vagy észleltem, túl a végtelenségen.
Az ürességben voltam.
A teremtés előtt voltam; az ősrobbanás előtt.
Átléptem az idő kezdetén – az első szón – az első vibráción.
A teremtés szemében voltam. Úgy éreztem, mintha Isten arcát érinteném. Nem vallásos érzés volt. Egyszerűen egy voltam az abszolút élettel és tudattal.

Amikor azt mondom, hogy örökké láttam vagy észleltem, azt értem ezalatt, hogy az egész teremtést meg tudtam tapasztalni, amint létrehozza önmagát. Kezdet és vég nélkül való volt.
Jó kis tudattágító gondolat, nem?

A tudósok egyedülálló eseménynek tekintik az ősrobbanást, ami az univerzumot teremtette. Én azt láttam, hogy az ősrobbanás csak egyike a végtelen számú ősrobbanásnak, melyek vég nélkül és egyidejűleg teremtenek univerzumokat. Emberi léptékben a fraktálgeometria-képleteket használó szuperszámítógépek alkotta képek járnak ehhez viszonylag közel.

A régiek tudták ezt. Azt mondták, hogy időről időre új univerzumokat teremt az Istenség azzal, hogy kilélegez, majd elpusztítja őket, ahogy belélegez. Júgáknak nevezték ezeket a korszakokat.

A modern tudomány ősrobbanásnak nevezte el.

Abszolút, tiszta tudatban voltam. Láttam vagy észleltem az összes ősrobbanást vagy júgát, amint megteremtették és elpusztították önmagukat. Azonnal be is léptem mindegyikbe egyidejűleg. Láttam, hogy a teremtés minden kicsi darabkájának megvan a hatalma a teremtésre. Nagyon nehéz ezt elmagyarázni. Még mindig nem találom rá a megfelelő szavakat.

Visszatérésem után évekbe telt, hogy akár csak egyetlen szót is találjak az üresség-élményre. Most már el tudok mondani ennyit: az üresség kevesebb, mint a semmi, s mégis több mindennél, ami van! Abszolút zéró az üresség; káosz, mely az összes lehetségességet megformálja. Abszolút tudat; sokkal több még az univerzális intelligenciánál is.

Hogy hol van az üresség?
Meg tudom mondani. Belül van az üresség, és kívül van mindenen. Te, épp most, miközben élsz, mindig az ürességen belül és kívül is vagy egyidejűleg.

Nem kell elmenned érte sehová, és nem is kell meghalnod, hogy odakerülj. Az üresség az összes fizikai megnyilvánulás közötti vákuum vagy semmi. Az atomok és alkotórészeik közötti ŰR. A modern tudomány elkezdte tanulmányozni ezt a minden dolog között húzódó űrt. Ők zéró-pontnak nevezik. Akárhányszor meg akarják mérni, a műszereik megbolondulnak vagy a végtelenbe mutatnak, hogy úgy mondjam. Egyelőre nincs módjuk arra, hogy pontosan megmérjék a végtelent. Több zéró-űr van a saját testedben és az univerzumban, mint bármi más!

Amit a misztikusok az ürességnek hívnak, az nem üresség. Tele van energiával, egy másfajta energiával, ami mindazt megteremtette, ami vagyunk. Az ősrobbanás óta minden vibráció; az első szótól kezdve, ami az első vibráció.

A bibliai “vagyok” után valójában kérdőjel dukál.

“Vagyok? Mi vagyok?”

A teremtés tehát Isten, aki az elképzelhető összes módon kutatja Isten Szelfjét, egy folyamatban lévő, végtelen felderítésben, mindannyiunkon keresztül. A fejeden lévő összes hajszálon keresztül, az összes fa összes levelén keresztül, az összes atomon keresztül Isten kutatja Isten Szelfjét, a nagy “vagyok”-ot.
Azt kezdtem látni, hogy minden, ami van, azonos a Szelffel, szó szerint; a te Szelfeddel, az én Szelfemmel.

Minden a nagyszerű Szelf.

Ezért tud Isten még arról is, ha egy falevél lehull. Azért lehetséges ez, mert bárhol is vagy, az univerzum központjában vagy. Bárhol is tartózkodjon egy atom, az univerzum központjában van. Isten van abban, és Isten van az ürességben.

Ahogy felderítettem az ürességet és az összes júgát vagy teremtést, teljes mértékben kívül voltam téren és időn, ahogy azokat ismerjük. Azt fedeztem fel ebben a kitágult állapotban, hogy a teremtés az abszolút, tiszta tudat – vagy Isten -, ami az élet tapasztalatába árad, ahogy azt ismerjük.

Maga az üresség mentes a tapasztalattól. Megelőzi az életet, az első vibrációt. Az Istenség több az életnél és a halálnál. Így tehát még az életnél és a halálnál is több tapasztalni való van az univerzumban!

Az ürességben voltam, és tudatában voltam mindennek, ami valaha is megteremtődött. Olyan volt, mintha Isten szemein át néznék ki. Istenné váltam. Hirtelen már nem önmagam voltam többé. Csak annyit tudok erről mondani, hogy Isten szemein át néztem ki. És hirtelen tudtam, hogy miért léteznek az atomok, és mindent láttam.

Az az érdekes, hogy miután bementem az ürességbe, azzal a megértéssel jöttem ki belőle, hogy Isten nincs ott.
Isten itt van.
Erről szól ez az egész.
Tehát ez az állandó keresés az emberi faj részéről, hogy valahol önmagunkon kívül megtaláljuk Istent… Isten mindent odaadott nekünk, minden itt van – hát így állunk.

És ahová most tartunk, az az, hogy Isten rajtunk keresztül kutatja Istent. Az embereket annyira lefoglalja az, hogy megpróbálnak Istenné válni; pedig inkább arra kellene ráébredniük, hogy már Isten vagyunk, és Isten mi-vé válik. Erről szól valójában ez az egész.

Amikor erre ráébredtem, végeztem az ürességgel, és vissza akartam térni ehhez a teremtéshez vagy júgához. Valahogy ez tűnt természetesnek.

Aztán hirtelen visszatértem a második fényen vagy az ősrobbanáson keresztül, s közben megint sok bársonyos morajlást hallottam. A tudatáramlattal visszautaztam az egész teremtett világon át.
Micsoda utazás volt!

Ahogy áthaladtak rajtam a galaxisok szuperhalmazai, még több meglátásom támadt. Áthaladtam a galaxis centrumán, ami egy fekete lyuk. A fekete lyukak az univerzum nagy processzorai vagy recirkulálói. Tudod, mi van egy fekete lyuk túloldalán? Mi vagyunk; a mi galaxisunk, ami újra fel lett dolgozva egy másik univerzumból.

Teljes energiaszerkezetét tekintve fantasztikus fényvárosnak látszott a galaxis. Az ősrobbanásnak ezen az oldalán minden energia: fény. Minden szub-atom, atom, csillag, bolygó, s még maga a tudat is fényből áll, és frekvenciával és/vagy részecskével rendelkezik.

Élő anyag a fény.

Minden fényből áll, még a kövek is.

Tehát minden élő, eleven.

Isten fényéből épül fel minden; minden nagyon is intelligens.

Ahogy továbbutaztam az áramlaton, végül azt láttam, hogy hatalmas fény érkezik felém. Tudtam, hogy ez az első fény; naprendszerünk Felsőbb Szelf-fénymátrixa. Ezután a teljes naprendszer megjelent a fényben, amit ismét bársonyos morajlás kísért.

Ez a mi helyi testünk, mi pedig sokkal nagyobbak vagyunk, mint képzelnénk. Láttam, hogy a naprendszer a mi testünk. Én is része vagyok ennek, a Föld pedig az a nagyszerű, teremtett lény, ami mi vagyunk, és mi az a része vagyunk, ami tudja, hogy van.

De csak ez a része vagyunk mi a Földnek. Nem vagyunk minden, hanem csak az a része, ami tudja, hogy van.

Az összes energiát láttam, amit ez a naprendszer generál. Hihetetlen fényshow! Hallottam a szférák zenéjét. Naprendszerünk – az összes égitesthez hasonlóan – egyedi mátrixot generál, mely fény-, hang- és vibrációs energiából áll. A többi csillagrendszer fejlett civilizációi vibrációs vagy energiamátrix-lenyomat alapján ismerik fel az életet, ahogy azt mi az univerzumban ismerjük. Gyerekjáték ez számukra.

A Föld csodálkozó gyermekei (az emberi lények) ebben a pillanatban is hangok tömkelegét keltik, mint az univerzum hátsóudvarában játszó gyermekek.

Közvetlenül a fény központjába utaztam az áramlaton. Úgy éreztem, átölel a fény, ahogy ismét belélegez engem – amit újabb lágy morajlás követett.

Ebben a nagy szeretet-fényben voltam, s közben átáramlott rajtam az élet áramlata. Megint csak azt tudom mondani, hogy a lehető legszeretetteljesebb, ítélkezés nélküli fény volt. Ideális szülő egy ilyen csodálkozó gyermeknek.

“És most?” – tűnődtem.

A fény elmagyarázta nekem, hogy nincs halál; halhatatlan lények vagyunk. Örökkévalóság óta élünk már! Ráébredtem, hogy egy természetes élő rendszer részei vagyunk, mely vég nélkül recirkulálja önmagát. Semmiféle parancsot nem kaptam a visszajövetelre. Egyszerűen csak tudtam, hogy vissza fogok jönni. Természetes volt mindazok után, amiket láttam.

Nem tudom, emberi idő szerint meddig maradtam a fénnyel. De eljött a pillanat, amikor ráébredtem, hogy választ kaptam az összes kérdésemre, és közeleg a visszatérésem. Amikor azt mondom, hogy összes kérdésemre választ kaptam a másvilágon, szó szerint értem ezt.

Választ kaptam az összes kérdésemre.
Minden embernek más az élete, és más kérdéseket kutat. Némelyik kérdésünk egyetemes, de mindannyian a magunk egyedi módján kutatjuk azt a dolgot, amit életnek nevezünk. Így van ezzel minden más életforma is, a hegyektől kezdve az összes fa összes leveléig.

És ez nagyon fontos számunkra ebben az univerzumban. Mert mind hozzájárul a Nagy Képhez, az élet teljességéhez. Szó szerint Isten vagyunk, aki Isten Szelfjét kutatja az Élet végtelen Táncában. Egyediséged gyarapítja az egész életet.

Ahogy megkezdtem visszatérésemet az életciklusba, eszembe se jutott, és nem is kaptam róla információt, hogy ugyanahhoz a testhez fogok visszatérni. Egyszerűen nem számított. Tökéletes bizalmat vetettem a fénybe és az életfolyamatba.

Ahogy az áramlat összeolvadt a nagy fénnyel, azt kértem, hogy sohase felejtsem el a kinyilatkoztatásokat és azokat az érzéseket, amikre a másvilágon tettem szert.

“Rendben” volt a válasz. Kedvem lett volna megcsókolni a lelkem.

Aztán a fényen át visszakerültem a vibrációs birodalomba. Az egész folyamat megfordult, és még több információt kaptam. Hazafelé tartó utamon leckéket kaptam a reinkarnáció mechanizmusairól. Választ kaptam összes apró kérdésemre:

“Hogyan működik ez? Hogyan működik az?” Tudtam, hogy reinkarnálódni fogok.

A Föld egy nagy energiaprocesszor, s belőle fejlődik ki egyéni tudatunk.

Első ízben gondoltam magamra emberként, és boldog voltam, hogy az vagyok. Az alapján, amit láttam, már az is boldoggá tett volna, ha atom vagyok ebben az univerzumban. Egy atom.

Szóval, az, hogy Isten emberi részei vagyunk… a legfantasztikusabb áldás. Olyan áldás, ami legvadabb elképzeléseinket is felülmúlja arról, hogy milyen lehet egy áldás. Mindannyiunk esetében fantasztikus és csodálatos, hogy emberi részei vagyunk ennek a tapasztalatnak. Mindannyian – függetlenül attól, hogy hol vagyunk, elcseszett helyen-e vagy sem – áldás vagyunk a bolygóra, pont ott, ahol vagyunk.

Szóval, úgy mentem át a reinkarnációs folyamaton, hogy azt vártam, csecsemő leszek valahol. De leckét kaptam arról, hogy hogyan fejlődhet az egyéni identitás és tudat. Ebbe a testbe tértem vissza.

Nagyon meglepődtem, amikor kinyitottam a szemem. Nem tudom, miért, hiszen értettem a dolgot; mégis nagy meglepetésként ért, hogy ebbe a testbe tértem vissza, a szobámba, ahol valaki éppen kisírta a szemeit miattam. Az ápolónőm volt. Másfél órával azután adta fel a reményt, hogy megtalálta a holttestemet. Biztos volt benne, hogy halott vagyok; a halál összes jele megvolt – már merevedésnek is indult a testem.

Nem tudjuk, mennyi ideig voltam halott, de azt tudjuk, hogy másfél óra telt el azután, hogy megtalált. Amennyire tudta, tiszteletben tartotta a kívánságomat, hogy néhány órára hagyja magára a holttestemet. Volt egy sztetoszkópunk és sok másik eszközünk a test életfunkcióinak ellenőrzésére, hogy ki lehessen deríteni, mi történik. Ő igazolni tudja, hogy tényleg halott voltam.

Nem halálközeli élmény volt ez.
Magát a halált tapasztaltam meg legalább másfél órán át.

Az ápolónőm holtan talált engem, és másfél órán át újra- meg újraellenőrizte a vérnyomást és a szívverést. Aztán felébredtem, és kint megláttam a fényt. Megpróbáltam felkelni, hogy odamenjek hozzá, de kiestem az ágyból. Az ápolónőm hangos puffanást hallott, és a padlón talált rám.

Amikor felépültem, nagyon megleptek és lenyűgöztek a velem történtek. Eleinte nem volt meg az út összes emléke, amikre most emlékszem. Egyre csak kicsúsztam ebből a világból, és azt kérdezgettem: “Élek?” Álomszerűbbnek tűnt ez a világ, mint a másik.

Három napon belül megint normálisan éreztem magam, mégis egészen máshogy voltam, mint életemben bármikor. Később visszatértek az emlékeim az útról. Semmi problémát nem láttam egyetlen emberi lénnyel sem, akivel valaha is találkoztam.

Korábban nagyon könnyen ítélkeztem. Úgy gondoltam, egy csomó ember tényleg jól el van cseszve; igazából azt gondoltam, hogy mindenki el van cseszve, csak én nem. De most már világos volt előttem, mi is a helyzet.

Körülbelül három hónappal később egy barátom szólt, hogy menjek el megvizsgáltatni magam, úgyhogy elmentem, és ultrahangos vizsgálatot végeztek rajtam, stb. Tényleg jól éreztem magam, és féltem, hogy rossz híreket kapok.

Emlékszem, ahogy az orvos megnézte a korábbi és későbbi ultrahangos vizsgálatok eredményét, majd így szólt: “Nos, most nincs itt semmi.”

Mire én: “Akkor csoda történt, nem?”

Mire ő: “Nem, előfordul ilyesmi, úgy hívják, hogy spontán javulás.”

Egyáltalán nem volt lenyűgözve. Pedig csoda történt, és engem lenyűgözött, még ha mást nem is.

Az élet misztériumának nagyon kevés köze van az intelligenciához. Az univerzum egyáltalán nem intellektuális folyamat. Hasznos az intellektus; kiváló, de jelenleg ez az egyetlen eszköz, amivel a dolgokat kezeljük, ahelyett, hogy a szívünkkel és önmagunk bölcsebb részével tennénk.

A Föld központja a nagyszerű energiaátalakító, mint ahogy a Földünk mágneses terét ábrázoló képeken látni. Ez a mi ciklusunk: újra meg újra visszahúzza bele és rajta át a reinkarnált lelkeket.

Ha eléred az emberi szintet, ez azt jelzi, hogy egyéni tudatot kezdesz kifejleszteni. Az állatoknak csoportlelke van, és csoportlelkekben reinkarnálódnak. Nagyon is lehetséges, hogy egy szarvas örökké szarvas legyen. De ha már emberként születsz meg, akár fogyatékosként, akár zseniként, ez akkor is azt mutatja, hogy az egyéni tudat kifejlesztésének ösvényét járod. Ez önmagában véve része annak a csoporttudatnak, amit emberiségnek nevezünk.

Láttam, hogy a rasszok: személyiséghalmazok. A Franciaországhoz, Németországhoz és Kínához hasonló nemzeteknek mind megvan a maguk személyisége.

A városoknak is van személyiségük, helyi csoportlelkük, mely bizonyos embereket vonz. A családok csoportlelkeket alkotnak. Egy fraktál ágaihoz hasonlóan fejlődik az egyéni identitás; a csoportlélek a mi egyéniségünkben tesz felfedezéseket. Nagyon-nagyon fontosak a különféle kérdések, melyeket felteszünk.

Így kutatja az Istenség Isten Szelfjét – rajtad keresztül. Tehát tedd csak fel a kérdéseidet, és kutass. Meg fogod találni a Szelfedet, és Istent fogod megtalálni abban a Szelfben, mert az az egyetlen Szelf.

Látni kezdtem, hogy mi, emberek, mindannyian lélektársak vagyunk. Ugyanannak a léleknek vagyunk a részei, mely fraktálként ágazik sok kreatív irányba, de ettől még ugyanaz.

Most már úgy tekintek minden emberi lényre, akit valaha is láttam, mint lélektársra, az én lélektársamra; az igazira, akit mindig is kerestem. Ráadásul a valaha is létező legnagyszerűbb lélektársad nem más, mint önmagad.

Mindannyian hímneműek és nőneműek vagyunk egyben. Megtapasztaljuk ezt a méhben, és megtapasztaljuk a reinkarnáció révén is.

Ha önmagadon kívül keresed a végső lélektársat, sosem fogod megtalálni; nem ott van. Mint ahogy Isten sem “ott” van.
Isten itt van.
Ne “ott kint” keresd Istent.
Itt keresd Istent.
A Szelfedet kutasd. Kezdd el a legnagyszerűbb szerelmi viszonyt, amit valaha is átéltél… a Szelfeddel. Mindent szeretni fogsz belőle.

Alászálltam abba is, amit pokolnak lehetne nevezni. Meglepő volt.

Nem láttam sem Sátánt, sem egyéb gonosz lényt. Az emberek saját nyomorúságába, közönyébe, tudatlanságának sötétségébe való alámerülés volt pokolbéli alászállásom. Szörnyű örökkévalóságnak tűnt.

De a körülöttem lévő milliónyi lélek mindegyikének volt egy apró fénycsillaga, ami mindig a rendelkezésére áll. De úgy látszott, senki nem szentel neki figyelmet. Felemésztette őket saját bánatuk, traumájuk és nyomorúságuk. De – úgy tűnt, egy örökkévalóság után – elkezdtem szólítgatni a fényt, mint ahogy egy gyerek kiált segítségért a szüleinek. Ekkor kinyílt a fény, és alagutat formált, ami egyenesen hozzám jött, és elszigetelt engem az összes fájdalomtól és félelemtől.

Hát ez a pokol valójában.

Szóval, azt tanuljuk, hogy hogyan segítsünk egymásnak, hogyan tartsunk össze. Most nyitva állnak a pokol kapui. Szövetkezni fogunk egymással, össze fogunk tartani, és együtt sétálunk ki a pokolból.

Felém jött a fény, és hatalmas arany angyallá változott. Megkérdeztem: “A halál angyala vagy?”

Tudomásomra hozta, hogy ő az én mindlelkem, az én Felsőbb Szelf mátrixom, önmagunk szuperősi része. Ezután a fényhez kerültem.

Tudományunk hamarosan mennyiségileg is meg fogja határozni a szellemet. Hát nem csodálatos? Olyan eszközökkel állunk elő, melyek érzékenyek a finomenergiára vagy szellemi energiára. A fizikusok azért ütköztetik egymással az atomokat, hogy megtudják, miből állnak. Már lejutottak a kvarkokig, a bájos-kvarkokig, és így tovább. Nos, egy napon lejutnak majd ahhoz az apró dologhoz is, ami az egészet egybetartja, és úgy kell majd nevezniük, hogy… Isten.

Az atomok ütköztetésével nemcsak azt látják, hogy mi van ott belül, hanem teremtenek is részecskéket. Hála Istennek, a többségük igen rövid életű: millisecundumokig és nanosecundumokig maradnak fenn. Csak most kezdjük megérteni, hogy teremtünk is, miközben haladunk.

Ahogy örökké láttam, egy olyan birodalomhoz érkeztem, melyben van egy pont, ahol az összes tudást hátrahagyjuk, és a következő fraktál, a következő szint teremtésébe kezdünk. Megvan a hatalmunk arra, hogy teremtsünk, miközben kutatunk. S nem más ez, mint Isten, aki rajtunk keresztül tágítja ki önmagát.

Visszatérésem óta is megtapasztaltam már spontán módon a fényt, és megtanultam, hogyan jussak be abba a térbe szinte bármikor, amikor meditálok. Mindannyian képesek vagyunk erre. Nem kell meghalnod hozzá. Fel vagy szerelve rá; már eleve így vagy “drótozva”.

A test a legpompásabb fénylény, ami csak létezik. Hihetetlen fény univerzuma a test. A szellem nem ösztönöz minket arra, hogy szétfoszlassuk ezt a testet. Nem ez történik. Ne próbálkozz többé azzal, hogy Istenné válj; Isten válik te-vé. Itt.

Olyan az elme, mint egy gyermek, aki az univerzumban rohangál, követelőzik, és úgy gondolja, ő teremtette a világot. De kérdezd csak meg az elmét:

“Mi köze volt ehhez az anyukádnak?”

Ez a spirituális tudatosság következő szintje. Ó! Az anyukám! Hirtelen felhagysz az egóval, mert nem az egyetlen lélek vagy az univerzumban.

A fényhez intézett egyik kérdésem ez volt: “Mi a mennyország?”

Körbeutaztatott az összes mennyben, amit valaha is teremtettek: a Nirvánákban, az örök Vadászmezőkön, mindegyikben. Bejártam őket. Gondolatforma-teremtmények ezek, és mi teremtettük őket. Valójában nem megyünk a mennybe; újrafeldolgozás történik velünk. De bármit is teremtettünk, ott hagyjuk önmagunk egy részét. Valóságos az, de nem a lélek egésze.

Láttam a keresztény mennyországot. Szép helynek képzeljük el, ahol egy trón előtt állunk, és örökös imádattal illetjük a trónon ülőt. Én kipróbáltam. Unalmas! Ez volna a sorsunk? Gyerekes ez a mennyország. Nem akarok megbántani senkit.

Néhány mennyország nagyon is érdekes, néhány meg unalmas. Az ókoriakat érdekesebbnek találtam, például a bennszülött amerikaiakét, az Örök Vadászmezőket. Az egyiptomiaknak fantasztikusak a mennyországaik. És így tovább. Olyan sok van belőlük. Mindegyikben van egy fraktál, ami a te sajátos értelmezésed, hacsak nem vagy része annak a csoportléleknek, mely kizárólag egy-egy meghatározott vallás Istenében hisz. Akkor nagyon közel álltok egymáshoz; ugyanabban a “stadionban” vagytok együtt. De még ekkor is különbözik egy kicsit mindegyik. Egy részed az, amit ott hagysz. A halál az életről szól, nem a mennyről.

Megkérdeztem Istent: “Melyik a legjobb vallás a bolygón? Melyik a helyes?”

És az Istenség – nagy szeretettel – így válaszolt: “Törődöm is én vele!”

Hihetetlen kegyelem volt ez. Azt jelentette, hogy csak mi törődünk ilyesmivel.

Az összes csillag Végső Istensége így szól hozzánk: “Nem számít, milyen vallású vagy.”

Vallások jönnek és mennek; változnak. Nem volt itt mindig a buddhizmus, sem a katolicizmus; és mindegyik a nagyobb megvilágosodásról szól. Most több fény érkezik az összes rendszerbe. Reformáció következik majd be a spiritualitásban, ami éppolyan drámai lesz, mint amilyen a protestáns reformáció volt. Rengetegen fognak harcolni miatta, egyik vallás a másik ellen kel ki, azt hívén, hogy csak nekik van igazuk.
Az emberek azt gondolják, hogy ők birtokolják Istent, mármint a vallások és a filozófiák, de főleg a vallások, mert ezek nagy szervezeteket építenek filozófiájuk köré.
Amikor az Istenség azt mondta: “Törődöm is én vele!”, azonnal megértettem, hogy ránk van hagyva, törődjünk vele mi. Azért fontos, mert mi törődünk vele. Nekünk számít, és csak itt fontos.
A Végső Istenség nem törődik vele, hogy protestáns vagy-e vagy buddhista, vagy bármi más. Az egész egy-egy virágzó arca mindegyik. Bárcsak minden vallás ráébredne erre, és békén hagynák egymást! Nem a vallások végét jelenti ez, hanem annak felismerését, hogy ugyanarról az Istenről beszélünk.
Élni és élni hagyni – ez a lényeg. Mindegyiknek eltérő a nézőpontja. És mindegyik hozzájárul a Nagy Képhez; mindegyik fontos.
Úgy mentem át a másvilágra, hogy sok félelmem volt a vegyi hulladékokkal, a nukleáris fegyverekkel, a népességrobbanással, az esőerdőkkel kapcsolatban. Úgy tértem vissza, hogy mindegyik probléma iránt szeretetet éreztem. Szeretem a nukleáris pusztítást. Szeretem a gombafelhőt; ez a legszentebb mandala, ami ez ideig megnyilvánult, archetípusként. Egy csapásra bármely földi vallásnál vagy filozófiánál közelebb hozott minket egymáshoz, s új tudatszintre emelt. Tudván, hogy talán tizenötször vagy ötszázszor is felrobbanthatnánk a bolygót, ráébredünk végre, hogy együtt vagyunk itt mindannyian. Egy ideig bombákat kellett lövöldözniük, hogy megértessék ezt velünk. Ezután kezdtük azt mondogatni: “Már nincs szükségünk erre többé.”
Valójában most már biztonságosabb világban vagyunk, mint amilyenben valaha is voltunk, és még biztonságosabbá válik majd. Tehát úgy jöttem vissza, hogy szeretetet éreztem a vegyi fegyverek iránt, mert összehoztak minket. Olyan nagyok ezek a dolgok. Ahogy Peter Russell mondaná, “lélekméretűek” ezek a problémák. Vannak lélekméretű válaszaink is? IGEN!
Az esőerdők kiirtása le fog lassulni, és ötven év múlva már több fa lesz a bolygón, mint jó ideje. Ha érdekel az ökológia, küzdj érte; te vagy az a része a rendszernek, aki tudatossá válik. Küzdj érte minden erőddel, de ne csüggedj el! Része ez egy nagyobb dolognak.
A Föld önmaga megszelídítésének a folyamatában van. Sosem lesz többé olyan vad hely, mint amilyen valaha volt. Lesznek nagyon is vad helyek; rezervátumok, ahol burjánzik a természet. Kertészkedés és rezervátumok lesznek majd a jövőben. A népességnövekedés nagyon közel kerül az optimális energiatartományhoz, hogy tudati váltást idézzen elő. Ez a tudati váltás megváltoztatja majd a politikát, a pénzt, az energiát is.
Mi történik, amikor álmodunk?
Sokdimenziós lények vagyunk. Hozzá tudunk ehhez férni tudatos álmodás révén. Valójában Isten álma ez az univerzum. Az egyik dolog, amit láttam, az volt, hogy mi, emberek, apró porszemek vagyunk egy bolygón, ami apró porszem egy galaxisban, ami szintén apró porszem csupán. Óriási rendszerek vannak odakint, s mi afféle átlagrendszerben vagyunk.
De az emberi lények már a tudat egész kozmoszában legendásak. Legendás a Föld/Gaia parányi kis emberi lénye. Az egyik dolog, ami miatt legendásak vagyunk, az az álmodás. Legendás álmodók vagyunk. Valójában az egész kozmosz az élet értelmét keresi, az egésznek az értelmét. És a kicsi álmodó volt az, aki a valaha is kiötlött legjobb válasszal állt elő. Megálmodtuk azt. Szóval fontosak az álmok.
Most, hogy már meghaltam és vissza is tértem a halálból, igazán tisztelem az életet és a halált. DNS-kísérleteinkben nagy titokra deríthettünk fényt. Hamarosan képesek leszünk arra, hogy addig éljünk ebben a testben, ameddig csak akarunk. Úgy 150 év után lesz egy olyan intuitív érzésünk, hogy csatornát akarunk váltani.
Ha örökké egyetlen testben élnénk, az nem lenne olyan kreatív, mint a reinkarnáció, mint az energia átvitele ebben a fantasztikus energiaörvényben, amiben vagyunk. Valójában érteni fogjuk az élet és a halál bölcsességét, és örömünket leljük majd benne.
Már eddig is egy örökkévalóság óta élünk. Ez a test, amiben vagy, egy örökkévalóság óta él. Az élet véget nem érő áramlatából fakad, az ősrobbanásig visszanyúlóan, és még azon is túl. Ez a test ad életet a következő életnek, sűrű és finomenergiát tekintve egyaránt. Ez a test már egy örökkévalóság óta él."
Mellent-Thomas Benedict kutató, feltaláló és előadó; hat szabadalma van az USA-ban. Halálközeli élményének leírása: részlet Dr. Lee Worth Bailey és Jenny Yates A halálközeli élmény: szöveggyűjtemény (The Near-Death Experience: A Reader) című művéből.
Forrás: Térpszichológia

10 spirituális úton terjedő betegség

Ha körbenézünk a világban, a spirituális életben éppen annyi útvesztőt találunk, mint az élet bármely más területén. Tényleg elhisszük, hogy ha valaki már öt éve meditál, vagy tíz éve jógázik, akkor ő már emelkedettebb, mint a többiek? Jó esetben egy kicsit tudatosabb a problémáira – egy kicsit.

Ez a gondolat indított arra, hogy az elmúlt 15 évben a spirituális utak zűrösebb részeihez szükséges józan ítélőképesség kialakításáról írjak könyveket – mint a hatalom, szex, megvilágosodás, guruk, botrányok, pszichológia, neurózisok. De ide tartozik még a fejlődni vágyó emberek tudás hiánya miatti zavaros motivációja is. A szerzőtársammal, Marc Gafnival (író, spirituális tanító) könyveket adtunk ki, tanfolyamokat és tréningeket tartottunk, hogy segítsünk tisztán látni ezekben a kérdésekben.

Utazásaim során spirituális tanítók százaival és gyakorlók ezreivel találkoztam. Szinte arcon csapott az a felismerés, ahogyan a spirituális nézeteinket, élményeinket és világképünket alattomos és észrevétlen módon, a szexuális úton terjedő betegségekhez hasonlóan „fertőzik meg” a fogalmi tévedések. Ezek a tévedések a spirituális elvekhez kapcsolódó éretlen hozzáállásunkban és zavart megértésünkben gyökereznek.

A spirituális úton terjedő betegségek tízes listáját gyűjtöttem itt össze – a felsorolás nem teljes, de érdemes életünkben odafigyelni rájuk:

Instant spiritualitás: egy olyan kultúrában, amely a sebességet, az egyszerre több dolog párhuzamos végzését és az azonnali eredményeket értékeli, ott a spiritualitás is nagy eséllyel instant spiritualitássá válik. Ez nem más, mint egy kollektív elképzelés arról, hogy az emberi létből adódó szenvedésektől könnyen és gyorsan meg lehet szabadulni. Egy dologban biztosak lehetünk: a spirituális átalakulás soha nem megy gyorsan.

Hamis spiritualitás: úgy viselkedni, beszélni, öltözködni, mint amilyennek egy spirituális embert elképzelünk. A spiritualitás ilyen imitálásának annyi köze van a valódi spiritualitáshoz, mint egy leopárd mintás anyagnak az eredeti leopárdbőrhöz.

Zavart motiváció: bár a növekedésre való vágyunk tiszta és igaz, gyakran keverednek hozzá olyan szükségletek, mint a szeretet, a valahova tartozás, a belső üresség kitöltése iránti vágy, az az elképzelés, hogy egy spirituális ösvényt követve megszabadulunk a szenvedéseinktől, valamint az a törekvés, hogy különlegesebbek, jobbak, sőt kiválasztottak legyünk.

Azonosulás a spirituális élménnyel: az ego spirituális élményekkel azonosítja magát, és azt hisszük, mi magunk vagyunk az a dolog, amivel az élmény során találkoztunk. A legtöbb esetben ez az állapot nem tart örökké, de hosszúra nyúlhat a magukat megvilágosodottnak tartó és/vagy spirituális tanítóként működő embereknél.

A spiritualizált ego: akkor alakul ki, amikor egy erős egóval bíró ember személyiségét a spirituális eszmék és fogalmak megtámogatják, így tovább erősítve az egoját. Az eredmény ilyenkor egy „golyóálló” személyiségszerkezet, ugyanis amikor az ego spiritualizálódik, elvágjuk magunkat minden új behatástól, segítségtől, építő visszajelzéstől. Megközelíthetetlenné válunk, elzárva ezzel magunkat a spirituális növekedéstől – mindezt persze a spiritualitás nevében.
Önjelölt spirituális tanítók tömegei: manapság számos felkapott spirituális iskola működik, és ontják a magukat megvilágosodott mesternek gondoló embereket, akiknek a valós tudatszintje messze elmarad ettől. Úgy működik ez, mint egy spirituális futószalag: gyere, vedd át a tüzet, érezd meg te is, és bumm, megvilágosodtál, mostantól te is képes vagy hasonló módon megvilágosítani másokat. A probléma nem a tanításokkal van, hanem azzal, hogy ezek a tanítók spirituális mesternek adják el magukat.
Spirituális gőg: akkor következik be, amikor egy gyakorló több éves kemény munka eredményeként elérkezik a bölcsesség egy bizonyos szintjére, és ezt az eredményt a további tapasztalatoktól való elzárkózásra használja. A spirituális felsőbbrendűség érzése szintén egy fajtája a spirituális úton terjedő betegségeknek, és úgy nyilvánul meg, hogy jobbnak, bölcsebbnek tartjuk magunkat másoknál, mert mi spirituálisak vagyunk.
Csoportszellem, más néven ashram betegség: egy spirituális közösség normákat alakít ki a megfelelő gondolkodásról, beszédről, öltözködésről. Azok a személyek és közösségek, akiket megfertőzött a csoportszellem, elutasítják azokat az embereket, attitűdöket és helyzeteket, amelyek nem felelnek meg a csoport íratlan szabályainak.
Kiválasztottság érzés: annak a hite, hogy a mi csoportunk spirituálisan fejlettebb, emelkedettebb, közelebb van az Igazsághoz – magyarul jobb, mint a többi csoport. (És ez nem csak a zsidókra érvényes.) Nagy különbség van aközött, amikor valaki megtalálja a maga számára leginkább megfelelő utat, tanítót, közösséget, vagy megtalálja az Egyetlen Igaz Utat.
A halálos vírus: „én már megérkeztem”. Ez a betegség olyan súlyos, hogy végzetes lehet a spirituális fejlődésünkre nézve. Annak a hite, hogy mi már elérkeztünk a spirituális utunk végcéljához. Amint ez a hit beeszi magát az elménkbe, a fejlődésünk véget ér.
Ahogy Marc Gaffni tanítása szerint „a szeretet lényege az elfogadás”, úgy az önmagunk szeretetének lényege az önelfogadás. Csak olyan embert szerethetsz igazán, akit a teljes valójában tisztán látsz – önmagadat is ideértve.”
Marc tanítása szellemében én is úgy gondolom, a legkritikusabb pont a spirituális úton való tájékozódásban az, hogy fel tudjuk ismerni a személyiség egészét átható zavarokat és a mindannyiunkra jellemző önáltatásokat. Ehhez jó adag humorérzékre és a valódi barátaink támogatására van szükségünk. Amikor akadályba ütközünk a spirituális úton, a kétségbeesés, kételkedés és az önleértékelés lehet rajtunk úrrá, de bíznunk kell magunkban és másokban, hogy valóban változást hozzunk a világra.
szerző: Mariana Caplan
Eredeti cikk: Huffington Post
Forrás: Integrál Önismeret

Arkangyalok-Magas rangú angyalok,Isten hírvivői - Schmidt Nóra

Arkangyalok -"Magas rangú angyalok,Isten hírvivői."
A következőkben szeretném veletek megismertetni az arkangyalok rendjét.Mindegyiküknek megvan a maga jellegzetessége,ismertetőjegye,és adott feladatköre,így könnyebben tájékozódhatott egy-egy kérés kapcsán.
Az arkangyalok nem azonosak az angyalokkal, őrangyalokkal,elementálokkal.A legmagasabb rangúak. Sok angyalszakértő úgy vélekedik,hogy 12-en vannak.(A vallásokban,más-más néven jegyzik őket,és nem is egyforma számban.)
Azért vannak,hogy egész életünkben mellettünk álljanak és segítsenek minket,közvetítőként pedig továbbviszik kérésünket.Nagyon fontos tudnotok,hogy nem köti őket tér és idő,így egy időben több helyen is ott tudnak lenni.Mindenki számára elérhetőek,nem szükséges semmilyen különlegesnek mondott képesség a velük való kapcsolat tartáshoz.
Nincs szükség szertartásra vagy szeánszra,egyszerű szavakkal kérjétek őket(a megszólítás után)tolmácsoljátok feléjük kéréseiteket,majd köszönjétek meg.
Ismerjetek hát meg néhány arkangyalokat:
Mihály,Rafael,Zadkiel,Haniel,Raquel,Uriel,Metatron,Jophiel,Gábriel,Chamuel,Metatron,Ariel,Azrael,Jeremiel,Sandalphon.

Mihály arkangyal

A védelmező,talán a legismertebb arkangyal az összes közül. Én mindig kékben látom őt,és általában mellette van a szimbolikusan is hozzá tartozó KARD,amivel segít elvágni az úgynevezett:szakrális kötelékeket.Ez alatt olyan kapcsolatokat értünk,amitől már régóta,nem megmagyarázható módon,nem tudunk szabadulni.
Fizikailag és érzelmileg is védelmez minket,így érdemes őt kérni,hogy kék védőburkával vegye körbe pl.otthonotokat,hogy felesleges aggodalmaitokat elűzze.Így biztonságban tudhatjátok szeretteiteket.
Mivel a kék szín hagyományosan a kreativitást is jellemzi,így minden ehhez köthető tevékenységet is erősít.
Kivétel nélkül minden kliensemnél,szoktam kérni Mihály védelmét és segítségét,nekem ő olyan,mint egy felkiáltó jel a mondat végén,nyomatékosít és megerősít. A legelső alkalom amikor őt láttam,nagyon megrémített. Évekkel ezelőtt egyedül töltöttem az estét fiatal lányként, a családom elutazott,én én oktalanul elkezdtem félni.Ágyamban a takarót szorongatva kértem az angyalokat,hogyha már úgyis elkezdődött a kommunikáció közöttünk,mutassák hát meg magukat.A sötét szobában egy hatalmas fény villant fel,abban a pillanatban,ahogy mentálisan ezt a gondolatot elküldtem angyalaim felé,óriási kék fényben kirajzolódott Mihály daliás alakja(egyébként az angyaloknak nincs nemük és szárnyuk,olyannak látjuk őket,amilyennek a gondolatainkban élnek).Én mégis azt éreztem,hogy egy stabil férfierő,kedves és megnyugtató arcával mosolyog rám.Olyan hatalmas volt,és életszerű,hogy egóm közbelépett,és a kép eltűnt.

Gabriel arkangyal

Bizonyára az ő neve sem ismeretlen számotokra,Isten hírvivője,az anyák és gyermekek védelmezője.A Biblia szerint ő vitte a hírt Szűz Máriának,Isten fiának közelgő születéséről.
Gábirel azért fontos az életemben,mert az írás,lételemem,és ezen égi csatorna-az örömteli írás képviselője ő maga is.Tőle kaptam az első utasításokat arra,hogy írnom kell.
Színe indigókék és a fehér,aurája pedig rézszínben tündököl.
Az eredményes önkifejezésért felel,ehhez az ihletet és utat,lehetőségeket.Javíthatjuk kommunikációs képességünket(legyen az írásbeli vagy szóbeli)így a beszédhibákat is gyógyíthatja.
Hívjuk segítségül,ha régóta nem tudunk megbeszélni valamit családtagjainkkal,szerelmünkkel,barátainkkal,szomszédunkkal.Ne hagyjuk,hogy a szótlanság és a dac megmérgezze testünket!
Adjon nektek reményt a terveitekhez.

Uriel arkangyal

Isten fénye és tüze.Elhozza neked a békét,a megnyugvást és a harmóniát.
Megtanít téged ajándékozni a legfelsőbb szinteken.
A villámláshoz és a viharokhoz is az ő nevét kötik,így segít téged rávilágítani a helyzetek mögöttes tartalmára,hogy felülről,egységében tudj szemlélni.A szolgálat és odaadás azok a fő erények,melyet tőle tanulhatunk.Ha dühösek vagy idegesek vagyunk,ő megnyugtat minket.
Teljesítsük be általa vágyainkat,mondjuk el neki,legbensőbb vágyainkat,hogy utat nyisson egy szebb jövő felé.
Arany és lila színben pompázik,így ezeket a színeket is segítségül hívhatjuk a vele való kommunikációhoz.
Kérjük tőle,hogy mutassa meg a következő lépést életünkben,hogy magabiztosan lépjünk előre.


Rafael arkangyal

Ha bármikor fizikai gyengeséget vagy betegséget érzel önmagadban vagy környezetben,őt kell hívnod,hogy zöldes fehér gyógyító fényével melléd álljon.
A teljesség és az egység angyala is egyben.
Előttem mindig nagyon gyengéden és kedvesen jelenik meg,csak úgy sugárzik belőle a segíteni akarás,és a feltétel nélküli szeretet.
Minden fizikai lény gyógyítója,így nemcsak az embereknek,hanem kedvenceinknek is segíthet;szólítsuk őt,ha háziállatunk gyengélkedik.
Energiája harmonizálhat,ha legyengülünk,vagy már hosszan tartó vagy időszakos betegségünk van,vagy éppen műtét után lábadozunk.
A tisztítás is fontos feladata,így hát miután magunkat megtisztítottuk a negatív hatásoktól,tegyük ezt lakásunkban is.
Nagyon sok kliensemnél,baleseteket után kértem segítségét.
Figyeljetek belső sugallataitokra,mert általuk üzen nektek,és ne késlekedjetek aszerint cselekedni. Ha nem értitek az üzenetet,kérjetek egyértelműbb jeleket!
A másik nagy problémakör a párkapcsolat,így ha véget ért egy kapcsolatot,és fizikailag is megtörtél,fáj a szíved,ő segít neked.

Hániel arkangyal

Mivel a nőiség,a fokozott érzékenység,és finom rezgések,rendkívül közel állnak hozzám,így Hániel különösen kedves a számomra.
Lila színben látom őt,és nagyon sajátos finom,lágy rezgéseket érzek.
A szeretet angyala,felébreszti ezt a csodálatos értéket bennünk,és segít,hogy ezt továbbadjuk embertársaink felé.Őrzi a szívcsakrát,így mindenféle érzelmi ügy hozzá tartozik.
Az önszeretet,új,magasabb szintjét ébreszti fel benned,és határtalan szeretetet érzel majd.
Nemcsak szerelem,hanem a hivatás angyala is,így ha munkahelyi problémáid adódnak,vagy éppen munka nélkül vagy,vágysz a változásra,úgy érzed többet érdemelsz,tőle kérj segítséget.
A holdfázisok kihatnak életünkre,különösen a nőket viselheti meg egy-egy változó ciklus.
Hániel abban segít,hogy ezeket a negatív hatásokat,pozitívra változtasd,
és érzed Hold áldásos munkáját.
Alvásproblémák,menstruációs görcsök,nőiséggel kapcsolatos megbetegedések gyógyulhatnak általa.
Minden esetben lila színben,gyönyörűnek látom őt.
Kérd őt,hogy tanítson gyengédségre és finomságra,hogy kapcsolatodban és a hétköznapokban,igazi nőként,sugározd a szeretetedet a körülötted lévőkre.

Metatron arkangyal

A felelősségvállalás angyala,segít magasabb spirituális szintekre lépni.
Kitisztítja gondolatainkat,hogy megérthessük és befogadhassuk az igazságot.
Materiális,földhöz kötöttebb vendégeimnél gyakran hívom segítségül,hogy együtt szárnyaljon velünk,s mélyebb,lazább tudatállapotba hozza klienseimet.
Létezik egy úgynevezett: Metatron kocka,melynek nagy hasznát vehetjük a csakratisztításban.
Vendégeimnél,és önmagamnál is,a napi csakratisztítás harmonizálásánál,ő szívesen tart velem,és tanácsokkal lát el,csodálatos energiát ad,lila színével.
Az új generáció gyermekeinél:
indigó-,kristály-,csillag-,szivárvány gyermekekre is ő vigyáz,az érzékeny és sokszor tévesen "betegnek vagy hiperaktívnak" diagnosztizált,nehezen kezelhető apróságoknál,hívjuk őt,hogy felfedje a gyermek szívét.






Jophiel arkangyal - Isten gyönyörűsége

"Felébreszti az alvó lelket mély álmából."
A bölcsesség, a megvilágosodás,az ihlet,az ébredés és az öröm angyala.
Akkor hívjátok őt,ha magatokban vagy másokban is szeretnétek meglátni a szépet.Önbizalom hiányában vagy önértékelési nehézségek kapcsán jól jöhet Jophiel segítsége,ill.segíthet leküzdeni az előítéleteket is.
Arra buzdít minket,hogy menjünk,sokat a zöldbe, a természetbe,hogy megtisztuljunk az alacsonyrendű energiáktól.
Természetjárók,kirándulók hívjátok őt,hogy segítsen összekapcsolódni a természettel.
Segítségével lelassulunk,és meglátjuk az élet szépségeit magunk körül.Folyamodjunk hozzá,valahányszor csak túlfeszítettek vagy boldogtalanok vagyunk.
Aurája sötét rózsaszínű(szépséges,szerető természetre utal),de gyakran a sárga színt is hozzá kötjük. Valahányszor nagytakarítást tartunk,vagy átrendezzük lakásunkat,Jophiel segít nekünk,ő,a mi szellemi lakberendezőnk,segítségével alkalmazhatjuk a feng shuit.

Raquel arkangyal - Isten barátja

Nagyon fontos feladatot kapott Raquel arkangyal,és véleményem szerint nagyon is aktuális ebben az évben:
összhangot és rendet teremt emberi kapcsolatainkban.
Az Igazságosság és a Pártatlanság angyalának is hívják,mert segít elsimítani a vitákat.
Hívhatjuk őt,akár egy vita közben is,így ő egy kreatív megoldás által,segít szeretetteljesen és bölcsen kezelni ezt a nehéz helyzetet.
Mókásan a légi-forgalom irányítókhoz is hasonlítják Raquelt,hiszen megszervezi az arkangyalok és angyalok közötti rendet és összhangot,felügyeli angyaltársait.
AZ ő energiája halványkék,vizualizáljatok egy derűs,meseszép eget magatok előtt,hogy összekapcsolódhassatok vele.
Hiszek abban,hogy az emberiség alapvetően jóságos,és Raquel is ebben erősít engem.
Az akvamarin drágakő segít összehangolódni vele,viseljétek magatokon,vagy marokkőként szerezzetek be egyet.
Raquel,kedves és bölcs,mindig mély,őszinte szeretetet sugároz felém.

Ariel arkangyal - Isten oroszlánja

Gyakorta látom megjelenni Ariel bátortalan és visszahúzódó klienseim körül,hogy erősítse őket.
A névadás sem véletlen az oroszlán szimbólum megjelenése esetén,mindig az ő jelenléte erősödik bennem.
Merészséget és energiát ,lendületet ad nekünk,de mindezt kecsesen és elegánsan teszi.
Önbizalmunk és bátorságunk erősítésében ő segíthet nekünk.
A tanítók,gyógyítók angyala,hiszen a kinyilvánítás mestere.
Szorosan együttműködik a természet angyalaival,így a környezetvédelem,különösen közel áll hozzá.
Könnyedén együtt dolgozhatunk vele,ha részt veszünk,valamilyen környezetvédelmi tevékenységben:
pl.:felszedjük a szemetet,pénzt áldozunk valamilyen környezetvédelmi ügyre,vagy környezetbarát tisztítószereket használunk.
Minden olyan támogatás bevonzásában segít nekünk,mely szükséges élethivatásunkhoz,így az anyagi bőség is hozzá kötődik.
Aurája haványrózsaszín,pont,mint a rózsakvarc,így ez az ásvány erősíti a kapcsolatunkat vele.

Azrael arkangyal - Isten segítsége

A segítőket pártfogolja,elsősorban azok a tanácsadók érdeklik,akik szenvedőkkel,vagy haldoklókkal foglalkoznak.
Vigaszt és együttérzést nyújt nekünk,a halál eljövetelekor.
A halál angyalának is nevezik,mert ő segíti át az embereket a túlvilágra.
Gyakran megjelent olyan emberek válla felett,akik halálos betegségben szenvedtek,s az utolsó stádiumban voltak.Akár családom,akár ismerőseim körében megjelent már,s mindig megnyugvást hozott jelenléte.
Gondoljuk a halál pillanatára úgy,hogy a az újonnan távozó lelket szerető fényével veszi körül,az átjutás ,így egy megnyugtató élmény lesz a távozó számára.
Számomra segítséget nyújtott akkor is,ha egy-egy kliensem eltávozott szerette üzent, és segítette az elengedést is.
Mi magunk is kérhetjük,hogy eltávozott szeretteinktől,hozzon nekünk üzeneteket,pl-álmunkban.
Egészen halványsárga az aurája,amikor a közelemben van,tojáshéj színt érzékelek.
A kalcit ásvány kötődik hozzá,ettől enyhülést kapunk.

Jeremiel arkangyal - Isten kegyelme

Minden érintett szívébe megbocsátást hoz.Megmutatja,hogyan lehet szeretetteljesen cselekedni.
Mindennapos probléma,hogy önmagunkról elfeledkezünk,s szerető gondoskodással veszünk körbe másokat.Ekkor egy idő után elfáradunk,majd dühösek léeszünk,hiszen önmagunkat veszni látjuk ebben a szerepben.
Ekkor hívjuk Jeremielt,hogy tekintettel legyünk önmagunkra,és szerető gonddal legyünk önmagunkra is.
A frissen eltávozott lelkeknek is segít,hogy leltárt készítsenek földi életükről.
De,mi élő emberek is fordulhatunk hozzá,hogy segítsen elemzeni életünket,és,hogy listát készítsünk eddigi és elkövetkező feladatainkról.
Mi az amit megtanultunk?Mi az ami még előttünk áll?
Megoldást és lehetőségeket nyújt számunkra,hogy rendbe tegyük életünket. Mély,padlizsánlila színű aurája csodásan tündököl,ásványa pedig ennek megfelelően az ametiszt.

Sandalphon arkangyal

Metatron mellett őz a másik arkangyal,aki valaha emberként élt a Földön.
Olyan rendkívüli,tiszta életet élt,hogy felemelkedett az arkangyalok rendjébe.
Így hát ha mi is kivételes,segítő és rendkívüli életet szeretnénk élni,akkor hívjuk segítségül.
Gyógyítói hivatásom révén sokat találkozom vele,s mindig megerősít abban,hogy a szolgálat és a segítői hivatás a legcsodálatosabb az egész világon.
Segítségével egységében szemlélhetek,és nem veszek el a részletekben. Kimondok igazságokat általa,úgy,hogy nem bántok meg vele másokat.
Értékeljétek úgy sikereiteket és a legkisebb csodákat is,hogy bearanyozza mindennapjaitokat.
Ha az elfogadást kell gyakorolnunk,abban is segít.
A zenét,zenehallgatást is hozzá kötjük,így zenélés közben pl.erősen érezhetjük jelenlétét.
Aurája türkiz színű,így ez az ásvány pl.meditáció kapcsán könnyen eljuttatja hozzá kéréseinket.