Az EMBER energialény

Az EMBER energialény

Meditáció

.

Már gyerekkoromban hallottam nyugati rokonoktól, hogy ott a nők rendszeresen meditálnak. Igaz nem értettem mi az, sőt amikor megkérdeztem őket, nem is kaptam igazán érthető válaszokat, de úgy hallottam, hogy ez nekik jó, bár ők sem tudták miért. Sokáig úgy gondoltam ez csak egy új divat és amúgy is ráérnek. Akkor kezdtek nyugaton divatba jönni a keleti kultúrák.

Az elmúlt tíz évben sok meditációs technikát kipróbáltam. Én két csoportba osztottam ezeket a módszereket. A vezetett meditáció, mikor valaki megmondja egy kellemes zene kíséretében, hogy ezt meg azt látom, és ilyenné meg olyanná alakul a tudatom. A másik, mikor a légzésemet figyelem, perceken, ha kell órákon át, és figyelem azt, amit kapok a környezetemből.

A vezetett meditáció csúcsa számomra Balogh Béla: Tudatalatti Tízparancsolat CD-je. Balogh Béla magas tudatszinttel rendelkezik, több éves munkája eredményeként egy mindenre kiterjedő tudatformáló CD-t ad a kezünkbe. Sok embernek szoktam ajánlani. Többen jeleztek, hogy “kiüti” őket a CD. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy olyan belső blokkjaik vannak, amelyekkel szembesülnek a CD hallgatásakor.  Azt szoktam javasolni, hogy hallgassák tovább, mert néhány nap alatt oldódni fognak a blokkok. Ilyenkor viszont az is előfordult, hogy az illető egy hónap múlva nem érezte jól magát a munkahelyén. Nyilván nem ott volt a helye, megérett az idő a váltásra, a változásra. Az említett CD sikerén felbuzdulva boldog-boldogtalan kezdett hasonló CD-t kiadni, nyilván egyszerűbb információval. Találkoztam még “rosszindulatú” vezetett meditációval is.

A másik kedvenc meditációm az, amikor az ember ül és a légzését figyeli, és lassan el kezdenek történni a dolgok, akár testelhagyást is meg lehet élni. Azonban végtelen türelem és nyugalom szükséges hozzá. Nem szabad sietni, nincs telefon, csak a végtelen nyugalom. Ezzel csak egy gondom van, nincs egy-két órám naponta végtelen nyugalomban, sokszor még hetente egyszer sem.

Eközben sok olyan jelzést kaptam, hogy a mai felpörgött ember ha leül meditálni, akkor nem hogy megnyugszik, hanem egyenesen ideges lesz. Ideges lesz attól, hogy nem tud megnyugodni. Mint amikor valaki éjjel nem tud aludni, aztán később azért nem tud aludni, mert ideges amiatt, hogy nem tud aludni. Megértettem, hogy a napi meditáció nem a modern embernek való, hiszen ez a technika onnan származik, ahol az emberek ráérnek, nincs sok dolguk, és örülnek annak, ha tehetnek valami jót.

A bal agyfélteke a logika szerve, míg a jobb az intuícióé,  a meditációé. Olyan ez, mintha két gép lenne egy tengelyre kötve és mi forgassuk a tengelyt. A bal agyfélteke szeret pörögni. A modern élet arra tanít minket, hogy a logika vezéreljen, gyorsan döntsünk logikusnak tűnő érvek alapján. Ahogy egyre gyorsabban pörög a világ, úgy egyre gyorsabban pörög az agyunk. Ugyanakkor a jobb agyfélteke a lassú fordulatot szereti. Ilyenkor vannak intuícióink, megérzéseink, ilyenkor vesszük a környezet jeleit. A modern ember agya muszáj hogy pörögjön, különben kirúgják a munkahelyéről, így viszont estére sem tud annyira lelassulni, hogy meditálni tudjon. A keleti ember lassú életet él, így könnyen tud meditálni. Ahogy a keleti ember nyugatiasodik, úgy elveszti a meditáció képességét.

.

Gyakorlat a modern embernek

Valójában a meditáció nem más mint a TUDATOS JELENLÉT. A gyakorlat nagyon egyszerű, 5-7 perc szükséges hozzá. Menj ki a parkba, ülj le egy padra, és kezd használni az összes érzékszervedet. Vedd észre, hogy milyen szép felhők vannak az égen, de ne csak egyre figyelj, hanem úgy általában mindre. Amikor csak egy felhőre mondjuk, hogy milyen szép, nem látjuk a többit. Aztán halld meg, hogy a szomszéd padon beszélgetnek, de ne legyél kíváncsi arra, hogy mit hallasz, csak halld a beszélgetés zaját. Aztán látod a fákat, bokrokat, nézd őket úgy, mintha az aurát néznéd, elbambulva (révületben). Az előtted levő padon is ülnek, vedd észre, de ne figyelj az emberre, nem látod a konkrét arcát, csak azt, hogy ember, ha a saját barátod lenne, akkor sem ismernéd meg. Aztán vedd észre, hogy mögötted egy biciklis megy, de ne fordulj hátra, csak halld. És ami a lényeg, hogy ahogy bővül az érzékelésed, úgy tartsd fenn az előzőt is. Így tudatosan ott vagy a parkban. Azt mondják, hogy meditálni legjobban egy tengerparti nyüzsgő piacon lehet, mert olyan végtelen sok az érdekes hang, illat és egyéb rezgés. Lényeg, hogy csak megfigyelő legyél és ne ítélj meg semmit. 5-7 perc után egy végtelen boldogság lesz rajtad úrrá, függetlenül attól, hogy milyen érzésekkel ültél le a padra. Sokan elsírják magukat a boldogságtól. Sokkal több energiád lesz, volt akinek 1-2 dioptriát javult a szeme a következő egy-két órára. Lényeges észrevétel, hogy lelassul az idő. Azt hiszed órákat meditáltál, pedig 5-7 perc volt.

Ha nem tudsz kimenni, akkor a szobában is lehet meditálni. Tedd fel kedvenc zeneszámodat, vagy Mike  Oldfield:  Light and Shade c. számának kedvenc részét, ülj le úgy, hogy lássad a szobádat, sőt ki az ablakon is. Nézzél elbambulva, mintha a kinti fák auráját néznéd. Lásd a szobád falán a képeket, az órát, de ne lásd, hogy mit mutat. Lásd a bútorokat, esetleg a barátodat, de ne tudd a részleteket. Láss ki az ablakon, lásd, hogy a szomszéd füvet nyír, de ne lásd a rövidnadrágja színét. Halld a zenét, de ne kimondottan arra figyelj. Légy így 5-7 percet. Ha nem önt el egy végtelen nyugalom, vagy boldogság, írj nyugodtan egy emailt, hogy töröljem le ezt az oldalt. Bármilyen zaklatott is vagy, megnyugszol. Bármilyen gyenge is vagy feltöltődsz. Szobában végzett gyakorlat esetén érdemes meggyújtani egy fehér gyertyát is a következő módon: kezembe fogom a gyertyát, megfogom a másik kezemmel az öngyújtót majd miközben meggyújtom a gyertyát, azt mondom hangosan “meggyújtom ezt a gyertyát a szeretet nevében”. Az így meggyújtott gyertya amíg ég, ezt az információt fogja sugározni, azaz a szeretet rezgése betölti a teret. Egyébként máskor is érdemes gyertyát gyújtani és az elmondott gondolat betölti a teret, legyen az bármilyen gondolat.

A rohangálós életet élő modern embernek heti 2-3 alkalom csodás élményt hoz. Nyilván aki beteg, az meg tud engedni magának napi többször is 5-10 percet és sokkal jobban fog gyógyulni. Aki elsírja magát, vagy megköszöni a Létezésnek az életet, annál hatalmas lelki blokkok oldódtak fel.

Egy-két hónap alatt el lehet oda jutni, hogy az ember “véletlenszerűen” a hétköznapi életben is megél ilyesmit. Ismerek olyan embert, aki egy társaságban 10 emberrel tud úgy beszélni, hogy egyszerre beszélnek hozzá (Napóleon egyszerre 7 levelet tudott diktálni). Lényeg, hogy kitágul az érzékelésed, és néha fogsz látni a perifériás látásodon túl is. Az igazi karate mesterek így tudtak bekötött szemmel harcolni és győzni. A magam részéről néhány évvel ezelőtt éltem át először ilyesmit, egy négysávos úton egyedül mentem át a zebrán, autó nem jött sem jobbról, sem balról. Amikor leléptem az úttestre, éreztem hogy egy másik világba léptem. Éreztem az aszfalt minden atomját, bár csak előre néztem, de láttam mindent oldalra is, sőt a hátam mögött levő zöldségest is. Az volt az érzésem, hogy lelassult az idő, és én is nagyon lassan megyek át az úton. Arra is gondoltam, hogy gyorsabban kell átmenni, ne csak sétáljak, és bár előre néztem, láttam, hogy nem jön egyetlen jármű sem. Félelmetesen jó volt. Mintha 5 percig mentem volna át az úttesten, és úgy igazából egy voltam az úttal, a környezettel.

Ezen túlmenően érdemes a napi életben tudatosan is alkalmazni a technikát, például egy koncerten. Nem az előadókat, vagy a zenészeket kell figyelni, hanem érezni kell az egészet egyben. Érezni kell a közönséget, a zenét és a színpadot. Fantasztikus érzés.

Szánj heti 3x(5-7) percet magadra ha egészséges vagy, és napi 5-10-20 percet ha beteg vagy. Garantálom, hogy megváltozik az életed.

.

Ki végezzen vezetett meditációs gyakorlatokat?

Az enneagram ego kiterjesztő karaterei nem tudnak meditálni és nem is ajánlott nekik. A befelé forduló karakterek sem kell meditáljanak, ugyanis ők épp eleget foglalkoznak saját magukkal, nekik ki kell menniük a világba. Igazából a szabálykövetők szoktak és tudnak meditálni.

Amit viszont mindenki tud, a jelenben lenni. Ez az igazi meditáció.

Atlantisz, a technológia

.

1. Magasból messze látni

Jacques Cousteau francia származású tengerész, tengerkutató, felfedező, és természetvédő. Mindig bölcsen beszélt, az emberiség fennmaradása érdekében érvelt például az önmérséklés terén. Az önkorlátozást, mint a jövő zálogát tekintette.

A földi életet páholyok irányítják, mind gazdasági, mind politikai téren. Ők döntenek arról, hogy egy ország bukjon vagy szárnyaljon. Gyakran egy-egy ország vezetője, egy-egy páholy valamilyen szintű tagja. Jó hátszéllel, könnyű országot vezetni. Minden páholynak van egy első számú vezetője. Cousteau a páholyok vezetője volt.  Így aztán jó sokat tudott a világ működéséről.

Cousteau szerette a természetet, és megértette, hogy a természet tönkretétele maga az öngyilkosság. Kedvenc kifejezése volt a „fenntartható fejlődés”, azonban ennek SEMMI köze sincs a mai, gazdaságilag értelmezett végtelen fejlődéshez (hízáshoz). Zárt rendszerben (a Föld) nem létezik végtelen növekedés, az egyik ország csak a másik kárára tud növekedni. Cousteau véleménye szerint a fizika és a Létezés törvényei adottak, azokat nem lehet megkerülni, becsapni. Szerinte a fenntartható fejlődés, az adott környezetben fenntartható életmódot, önkorlátozást jelenti. Előre látta a krízishelyzeteket, amelyek az emberekre várnak (túlnépesedés, gazdasági, értékrendi) és az volt a véleménye, hogy az emberiség ezekre nincs felkészülve (mondta ő ezt 20 évvel ezelőtt). Nyugodtan mondhatjuk, hogy ezekre még ma sem vagyunk felkészülve, de nem csak az átlagember, hanem maguk a politikusok sem. Tudomásul kell venni, hogy egy ócska, szakadt repülőn utazunk, és ha a pilóták (vezetők) végre hajlandók lesznek kinyitni a szemüket, akkor kényszerleszállással még leszállhatunk. Minél később kezdjük a leszállást, annál meredekebb lesz a leszállási pálya. Egy dolog biztos, repülő még nem maradt fenn a levegőben, mikor teljesen elromlott és/vagy elfogyott az üzemanyag. A függőleges leszállás neve szabadesés.

Mint első számú vezető (szó szerint) harcolt azért, hogy törvényileg kötelezzük a jelen emberét arra, hogy az utókor élhető bolygót örököljön. Ő is belátta később, hogy ez egyáltalán nem sikerült. Főleg Cousteau életfilozófiája alapján, de már halála után, barátja írta meg „Az emberiség el fog tűnni, annál jobb” c. könyvét. Ebben Az Ember Tragédiájához hasonló véget jósol a nem túl távoli jövőben (ezer év távlatában). Cousteau tévéinterjúban mondta, hogy az emberiség 65-75%-ának el kellene tűnnie egy pillanat alatt, ahhoz, hogy a Föld eltarthassa a megmaradó társadalmat.

Amiről még híres Cousteau, az Atlantisz kutatása. Egyfelől olyan információkkal rendelkezett, melyek alapján egyértelműen mindent tudott Atlantiszról, amit tudni lehet. Ő konkrétan tudta, hol érdemes keresni Atlantisz földi nyomait. Mivel az egész bolygót bejárta, nyilván nem tűnt fel sehol sem jelenléte. Egyre több filmet kezdett forgatni Atlantisszal kapcsolatban. Egyre komolyabb harc indult közte és más vezetők, munkatársak között. Cousteau úgy gondolta, hogy az emberiség csak akkor tud szembenézni a jövővel, ha ismeri a múltat és a valós jelent is. Véleménye szerint itt az ideje az embereket felvilágosítani a világ működéséről, hiszen ő is tudta, hogy egy új korszak jön, új értékrendekkel. A váltás csak akkor lehet zökkenőmentes, ha tudatosan felkészül rá az emberiség. A helyzet Cousteau halála óta sem lett jobb, csak közben már el is kezdődött a változás. Amikor Cousteau végleg elszánta magát a felvilágosító munkára, meghalt…

Sokan a Titicaca tóban vélik felfedezni Atlantisz romjait. Cousteau talált ott régi városokat, templomokat, magas életszínvonalat tükröző épületek romjait. A kor társadalma ismerte a pi számot, a csillagászatot, fizikát, stb, egy, a maihoz vagy a régi sumerokhoz mérhető tudással rendelkeztek. Sok eredeti filmfelvétel sosem került bemutatásra. 1998-2000 körül széles körben kutatták a romokat. Túl sok képi információ most sem került bemutatásra, azonban azt be tudták bizonyítani, hogy az 1.500-6.000 éves időtartományban működő modern városokat fedeztek fel.

Az annunakik által tudatosan végzett aranybányászat a Vízözön előtti időkben Afrikában zajlott. A Vízözön eliszaposította ezeket a bányákat, majd napjainkig sosem használták őket (régészeti leletek alapján). I.e. 6.000 körül beindulnak az aranykitermelő bányák az amerikai kontinensen, és az Annunakik készülődnek a legfőbb vezér látogatására. Céljuk meggyőzni bármilyen áron Anut, hogy érdemes itt maradni és aranyat kitermelni. I.e. 4.500-4.200 körül hatalmas építkezésekbe kezdenek az annunakik Amerikában, egyfelől megépítik a csillagvizsgálókat melyeknek célja, a Nibiru érkezésének előrejelzése, valamint a Stonehenge szerű és funkciójú építményeket. Másfelől Anu vezér fogadására városokat, palotákat építenek és bizonyítandó a nagy mennyiségű arany jelenlétét, mindent bearanyoznak, még a Mezopotámiából áthozott, a teremtést leíró oszlopokat is, melyeknek anyaga csak Irak déli részén létezik a Földön. Ekkor jöttek létre sumer mintára azok a városok, amelyeket feltártak a Titicaca tóban.

Másik komoly kérdés, hogy egyáltalán mikor is létezett Atlantisz?

Az annunakik szent kötelessége volt a részletes naplóírás. Ennek ők eleget is tettek. Szerencsénkre. A különböző vezető, irányító annunakik naplója végtelen részletességgel beszámol mindenről, a szerelmi félrelépésektől a történelmi események precíz, aprólékos leírásáig. Azonban a naplóírás szigorúan csak az annunakik által uralt területekre vonatkozik. Eleinte ez Afrika, Sumer, Egyiptom, Indus-völgy, később Amerika. Ugyanakkor szinte szó sem esik például a sumer társadalommal egy időben legalább annyira virágzó Kárpát-medencéről, vagy a kínai népről, mely szintén már 5.000 évvel ezelőtt magas szintre jutott. Ehhez hasonlóan szó sincs az észak európai népekről sem.

Egyetlen kivétel azért van. I.e. 2.024-ben atomrakétákat lőttek ki a Sínai félszigetre, a Holt tenger közelébe, az űrrepülőtérre. Ekkor a radioaktív felhő a légmozgással Sumer felé került, így a sumer társadalmat szó szerint elfújta a szél. A terület kb. 100 évig lakatlan volt, úgy nézett ki, mint ma Pompei. És ekkor beszélnek igazán az annunaki leírások arról, hogy a Föld távolabbi területein, az annunaki területeken kívül, hasonló fejlettséget mutató népek, népcsoportok és törzsek éltek, és ezek akár ezer kilométeres távolságokból betelepedtek a lakatlan területekre, ahol a sugárzás már jelentősen lecsökkent.

Tudjuk, hogy a Földön az annunakik mellett, az ő rokon fajaik uralkodtak, többé-kevésbé a Vízözön után. Mintha mindez tabu lett volna, erről ők nem írtak leírásaikban.  Az nem az ő felségterületük volt. Az nehezen hihető, hogy egy modern annunaki társadalom, mely keresztül-kasul röpködött a Földön, űrrepüléssel foglalkozott, ne vette volna észre, ha a Földön idegen civilizációk is léteznek. Szerintem egy egyezmény alapján, az idegen terület volt, és bár tudtak róla, nyomon követték az eseményeket, de nem vezettek róla naplót, lévén tilos volt.

Inanna/Ishtar/Vénusz fontossága jelen esetben abban rejlik, hogy részletes naplójának egyik fontos momentuma, mikor a mai amerikai részt Atlantisznak nevezi. Ő az egyetlen, aki a nevet helyhez is köti. Kb. i.e. 120.000 környékéről beszél. Bár az egész amerikai kontinenst Atlantisznak nevezi, azonban főleg a mai Mexikó területéről beszél. Még néhány laza említést találunk az annunaki történetekben Atlantiszról, azonban konkrét hely és idő megjelölése nélkül.

És mit hoz a véletlen? Jacques Cousteau legkedveltebb helye a Földön a Kaliforniai-félsziget mellett fekvő sziget, melynek neve Cerralvo volt. Mexikó állam bejelentette, hogy szigetet akar elnevezni Cousteau kapitányról, aki nagyon sokszor végzett megfigyeléseket a térségben hajójával, a Calypsóval, és felfedezéseiről többször „beszámolt” Mexikó vezetőinek. Ezért 2009 novemberében megváltoztatták a sziget nevét, Jacques Cousteau Sziget névre.

.

2. Charon Viktor AZ ÚJ EON TUDOMÁNYA, részletek

Copyright: Sinai Magda – 1999, Kiadta: Rockcity Kft., 1242 Budapest Pf. 315, Felelős kiadó: Szűcs, ISSN: 1417-64-59. Charon Viktor hagyatékát a Charon Intézet kezeli

  

ELSŐ DIMENZIÓÉLMÉNYEM

Abban a periódusban, mikor ebben a különös élményben részesültem, hosszabb idő óta folytatott okkult gyakorlatok töltötték be az életemet. Nem sokkal előbb a hipertér és a magas fizika problémáival foglalkoztam, azelőtt soha nem ismert irányban élesítve megfigyelő-képességemet, és az okkult érzékszervek, melyek már korábbi gyakorlatok hatása alatt hiperszenzitívekké váltak, váratlanul új fizikai dimenzió nyomára vezettek. Egy nap megszokott meditációsorozatomat bevégezve, a következő látomásom volt.

Fiatal korom egyik lakóhelyén, abban a lakásban tartózkodtam, ahol okkult iskoláztatásom kezdődött. A lakás központi szobájában, a nyitott ablakon keresztül, egy láthatatlan kéz vagy valamilyen erő fehér rózsacsokrot nyújtott be, hogy azt a társaságomban levő hölgyeknek ajándékozzam. A szóban forgó lakás a negyedik emeleten volt, és a rózsacsokrot csakis valamilyen transzcendentális erő nyújthatta be az ablakon, mert ezt a pontot fizikai erővel megközelíteni sehonnan sem lehetett. Mikor az ablakhoz léptem, hogy a csokrot elvegyem, kezemmel kört írtam le a csokor körül, hogy kitapasztaljam, miféle erő tartja lebegésben. Egy ponton kezem akadályba ütközött, de semmi szubsztanciális dolgot nem tudtam megfogni. Ujjaimat és kezemet mégis, mintegy jelzésszerűen, valami erőösszevonás nyomással illette, amiből arra következtettem, hogy a jelenség a dimenziómágnesség bizonyos fajtája. Ugyanakkor az az erős impulzusom támadt, hogy a fehér rózsacsokrot haladéktalanul továbbítsam rendeltetési helyére.

Azután, hogy a gondolati impulzusnak, illetve a láthatatlan forrásból származó szuggeszciónak eleget tettem, ugyanaz a sürgető hang újabb megbízatást adott.

A fürdőszobába kellett mennem, hogy vizet igyak. A fehér fürdőmedencében kékeszöld, kristálytiszta víz állt, melyből korsóval merítve innom kellett. Szomjúságom azonban nem akart megszűnni, noha literszám ittam a folyadékot, úgy, hogy a felvett vízmennyiség megítélésem szerint komoly változást kellett volna, hogy okozzon a medencében lévő víz mennyiségében, azonban sem a víz volumene, sem szomjúságom nem változott. Lassanként azonban úgy vettem észre, hogy a szomjúság impulzusában periodikus mélységek és felületi magasságok keletkeznek. A mélységi változások ritmikus ütemben követték egymást. Egyszerre csak olyan érzésem támadt, hogy az ivást csak a periodikus szomjúsági hullámvölgy stádiumában lehet abbahagyni. Egyszerre biztosan tudtam, hogy azt a szomjúságot végleg eloltani ivással nem lehet. Mikor erre a konzekvenciára jutottam, megszűnt a szomjúságom.

…

A világ új dimenziót kapott. Azt nem tudtam eldönteni, mindez hogyan történt, de annyi bizonyosnak látszott, hogy a szokatlan jelenségek megváltoztatták a régi világ képét. Felismerésemben ezen a ponton újabb meglepetések értek. Úgy látszott, hogy a világ koordináta térkoncepciója is változásokat szenvedett, mert a lokális tér bizonyos pontjainak érintése egyszerre egy más világrendszerbe lendítette át az embert.

Ez a világ már nem volt egységesen fizikai, hanem a pusztán rezgésszámuk által elválasztott két egyenlő nagyságú univerzum ugyanazt a teret töltötte be, s csak élettani rezgéseik ütemváltozása volt más frekvenciájú. A második univerzum éppen olyan fizikai tulajdonságokkal bírt, mint az első. A két világ közötti csereforgalom a fizikai és a szellemi élet sok pontjáról állandóan folyt.

A Tér és Idő dimenziójából átjárók vezettek egyik koordinátából a másikba. Az itt látott embereknek két lakásuk volt, két foglalkozásuk, és gyakran két partnerük is, melyeket periodikusan váltogattak a síkok cseréjével egy időben.

.

A HALÁL-FOLYAMAT ELTŰNÉSE

Világunkban a halál fizikai oka az, hogy a dolgok az egyik síkon elfogynak, illetve egyik dimenzióból átmennek a másikba. Az ember, élete folyamán, születésétől kezdődően erők áradnak be magasabb dimenziókból, öregkorban pedig visszahúzódnak a fizikai testből. Ez a fizikai halál oka. Az Új Világból hiányzott a halál gondolata. Eltűnt a különbség a túlvilág és a fizikai világ között. Az egyik nem annyira szellemi, a másik nem annyira anyagi felépítésűnek látszott, mint mostani rendszerünkben. A létezés két dimenzióban folyt, és az átlépés ingamozgásszerűen történt.

.

FEJLŐDÉS HELYETT KIBONTAKOZÁS

A jelenségeket szemlélve, hamarosan felfedeztem, hogy a fejlődés fogalma is értelmetlenné vált. Megoldódott számomra egy régi filozófiai probléma, mely a Föld primitív korszakából maradt hátra. Egyszerre világosan megértettem, mik voltak a görög Platon halhatatlan ideái. Ebben a világban, melyben minden dolog mágikus szimbolizmus, az objektumok egész terjedelme, transzcendens múltjukkal és jövőjükkel egyetemben láthatóvá vált. Némi aggodalommal írom le a múlt és jövő szavakat, mert a Dimenziókorszakban ez a két időbeli kiterjedés eltérő értelemmel bírt. A dolog természetéből fakad azonban, hogy másképpen, mint paradoxonokkal, nem érzékeltethetők e koordináta jelenségei. Ezen a helyen ugyanis minden gondolkodó számára láthatóvá vált, hogy a tárgyak nem pusztán azok, amiknek a felületes szemlélés pillanatában látszanak, hanem mindenkor magukkal hordoznak még egész tömeg matériát, emlékképet, működési tendenciát és kombinációs formulát. Az anyag, mely bármely fizikai vagy biológiai formát éltet, már számtalan világrendszer építőköveit képezte a múltban, és így a forma, melyet jelenleg mutat, nem végleges, hanem annak előzményeiből alakult ki. A matéria mindig ellenáll: vannak funkciók, melyek betöltésére a specifikus szubsztanciák nem alkalmasak, mivel belső ideonformulájuk más tevékenység betöltésére predesztinálja őket.

 .

AZ ÚJ ATLANTISZ

Az antik mágikus világkép új formában visszatért. A hermetikus történetkutatás már a mi korunkban ismertetett tradíciókat a Homo Magus agyrendszeréről, melynek kulcskoncepciója az atlanti ember harmadik szeme. Az egykori mágikus emberfajták szintén több dimenzióban éltek: harmadik szemük az asztrálvilág lényeit is eléjük vetítette. A változás, mely a Dimenziókorszakban beállt, némiképp hasonlított ahhoz, amit a harmadik szem működéséről állítottak. A processzus azonban mégis különbözött a régi természetlátástól. Az új ember ugyanis nem rendelkezett harmadik szemmel, hanem agyrendszere különleges érzékszervek egész sorozatával bővült.

.

DIMENZIÓÖNTUDAT

A Dimenzió Éra emberének szellemi fokozatát akkor közelítjük meg, ha azt mondjuk, hogy ez az emberfajta dimenziószemmel és dimenzióöntudattal bírt. Ezek az érzékszervek szenzitívvé tették a Tér és Idő dimenziócsakráinak működésével szemben. A dimenziócsakra olyan éterkonstrukció vagy inkább olyan erőmező, melynek regeneratív vibrációi az új világban kiküszöbölték a halál jelenségét. Az ikervilágok szubsztanciái a dimenziócsakrák működése következtében sohasem érték el azt a sűrűségi fokot, mely a mi korunkban az élő szervezetek megmerevedéséhez, elmeszesedéséhez és végül teljes pusztulásához vezetett. Az Új Biosz élő plazmája félanyagi maradt, és ezt az állagot a dimenziócsakrák könnyebben dobhatták át egyik síkról a másikra anélkül, hogy az alapszubsztanciában változás állott volna elő.

.

3. THOTH

Thoth részletesen leírja a világ rezgés (fény) természetét, a párhuzamos világokat, az átjárást a világok között, idő és térugrást, Atlantiszt, annak működését, struktúráját. Azonban tudni kell, hogy Thoth egy magas tudatú „történész”, akit megérteni csak akkor lehet, ha tudjuk azt amit ő tud, vagy elfogadunk bizonyos igazságokat. Sokan megkérdőjelezik Thoth igazságait. Történik mindez azért, mert a jelen civilizáció mélyen beleragadt az anyagi világ mocsarába és hallani sem akar semmi másról. Azonban már itt van a változás szele…

.

4. Atlantisz

A minket körülvevő világ, éppen úgy, mint mi magunk, mind rezgés. A világmindenség 100%-ban rezgés. Ebből 95% energia és információ. A maradék 5%-ot (csillagok, bolygók, emberek, állatok, növények, stb.) mi anyagnak nevezzük, mely nem más, mint a legsűrűbb rezgés. Nem létezik a legkisebb anyagi részecske, nem létezik az anyag legkisebb eleme (építőköve), mert az, rezgés, állóhullám. Az állóhullám jellemzője, hogy csak akkor létezik, ha egy folyamatosan jelen lévő külső erő fenntartja azt jól meghatározott logisztikával. Az 5% anyag, a 95% energia és információ által van körülvéve, akár egy szivacs a víz által, egy tál vízben. A külső energia és információ nem csak körülveszi az anyagot, hanem át is hatol rajta, mint a víz a szivacson. Ezen túlmenően, a külső energia és információ egyenesen meg is határozza az anyag megnyilvánulását, viselkedését.

Az állóhullám paraméterei meghatározzák a rezgés jellegét, megnyilvánulási formáját. Adott paramétertartományon belül az állóhullám anyagi megjelenést tesz lehetővé. Ha kis mértékben változnak a paraméterek, de még az anyagi megjelenés tartományán belül, akkor az anyag különböző megjelenési formáival találkozunk. Ha azonban a paraméterváltozás eredményeként túllépünk az anyagi paramétertartományon, akkor a rezgés már nem anyag lesz.

A rezonancia azt jelenti, hogy a hasonló paraméterű rezgések egymással kölcsönhatásba kerülnek. Például a földi gravitáció vonzza az anyagot, azaz minket, ugyanakkor a rádió és fényjeleink el tudják hagyni a Földet. Ehhez hasonló a Faraday kalitka, amikor is kezünkkel be tudunk nyúlni a kalitkába, azonban a kalitka fizikai paraméterei által meghatározott rezgések nem tudnak behatolni.

Több olyan rezgésrendszer létezik, amelyik hasonló struktúrát mutat, azonban más paraméterű rezgésekre épül. Ami közös az csak a mintázat. Akár a zenében az oktávok. Ugyanazt a dallamot le lehet játszani minden oktávon, felismerjük a zene mintázatát, amiben különböznek az a hangszín.

A párhuzamos világ azt jelenti, hogy semmi átfedés nincs közöttük, az én világomat érzékelni tudom, de a többit nem. A többi világ számomra csak kozmikus sugárzás. Egy másik világ számára az én világom kozmikus sugárzás. Világok között átjárni akkor lehet, ha az én paramétereimet meg tudom annyira változtatni, hogy kilépek az én rendszeremből és ekkor bekerülök egy szomszédos világba.

Ezen túlmenően, a párhuzamos 3D világok halmazához képest, ezzel párhuzamosan létezik még a negyedik dimenzió (születés előtt, halál után itt tartózkodik a lélek), illetve az ötödik dimenzió (isteni dimenzió).

 

.

Atlantisz nem egy város, nem egy ország, nem egy földrész, hanem egy technológia, egy módszer. Sokszor említettem, hogy kb. 12 magas szintű civilizáció élt már a Földön előttünk. Ezeknek a társadalmaknak a nagy része ilyen jellegű volt. Egy ilyen társadalom kialakulásához nincs szükség „evolúcióra”, mert csak úgy a semmiből is létre tud jönni. Általában néhány ezer (5-10-15.000) év alatt véget is szokott érni.

Atlantiszról sok csodát mondanak, és legtöbbször a megértés korlátai mi magunk vagyunk. Atlantiszban működött a teleportálás, így jártak munkába. Kristályokból származott a végtelen energia. Sok mindent meg tudtak teremteni gondolatilag, akár a negyedik dimenzióban (álomvilág). Például a házak fala üvegszerű, nincs rajta ajtó, hanem amikor a benn lévő tudja, hogy ki szeretne menni, akkor át tud hatolni rajta, mint egy vízfüggönyön. Gyakorlatilag az atlantiszi technológia nem jelent mást, mint azt, hogy azok az emberek a létüket egy magasabb rezgésszintre emelték. Felülemelkedtek az anyagon, de mégis benn maradtak a földi világ rezgéstartományában. Azaz nem kerültek át egy párhuzamos 3D világba, csupán a saját világukban az anyag felé emelkedtek.

Igazából akkor értettem meg az atlantiszi technológiát, mikor megtudtam, hogy most, napjainkban is létezik egy atlantiszi technológia. Több gyereknek is megvan az a képessége, hogy bármikor átmegy oda. Nem tesznek mást, mint eldöntik. Ekkor láthatatlanná válnak itt az anyagi világban, majd mikor átértek akár a szellemek, arra gondolnak, hogy ott legyenek, egy adott teremben, ami egy fogadó helyiség idegenek számára. Mivel ezt a tudatosságot órákig fenntartani nehéz, ezért az anyagi világban megvalósított gépek olyan tereket hoznak létre, amelyek fenntartják ezeket a rezgéseket. Ezek a gépek olyanok, mint a kisebb erőművek és az anyagi világban láthatók, észlelhetők, megfoghatók. A fizikai föld és néhány gép, és az ahhoz tartozó néhány épület van az anyagi rezgés szintjén. Minden más, úgy az emberek, mint egyéb alkotások a felsőbb rezgésszinten jönnek létre az emberek tudata által létrehozva, és az anyagi gépek tere által vannak fenntartva. Mindez nem más mint állóhullám, mely kompatibilis azokkal az emberekkel, akik testük rezgésszintjét magasabb szintre emelték. Az állóhullám csak akkor létezik, ha egy külső energia fenntartja azt. Ha ezek a gépek leállnak, minden ami abban a felsőbb rezgésszinten lett létrehozva, egy pillanat alatt eltűnik, az emberek pedig megjelennek itt az anyagi szinten. A fenntartó rezgések nélkül az egész Atlantisz csupán néhány épület, benne gép, és néhány földi ember a maga anyagi valóságában. Atlantiszt úgy lehet megalkotni a semmiből, hogy néhány ember felemelkedik a magas szintre, megalkotják az ő álomvilágukat (állóhullámokból), és anyagi szinten megvalósított gépekkel fenntartják azt. Ha leállnak a gépek, eltűnik minden ami nem az anyagi szinten van jelen.

Néhány kiemelkedően innovatív cég vezetője is átjár ebbe a világba. Ők általában saját cégüknél nem is vesznek fel fizetést, gyakran egy negyedik emeleti ötven négyzetméteres lakásban laknak, és sokszor hetekig sem látják őket. Ilyenkor ők odaát vannak. Általában egyedül élének, legtöbbnek volt családja, de elváltak. Nyilván ezekről a megtapasztalásokról nem beszélnek széles körben, csupán kisebb közösségekben. A gyerekekkel ellentétben, akik „így születtek”, a felnőtteknek valahogy úgy alakult az élete, hogy el tudták engedni a félelmet, a haragot. Általában nagyon magas tudatszinttel rendelkeznek, különböző spirituális iskolákba jártak, és „teljesen véletlenül” mentek át a másik világba egy meditációs állapotban, boldogság érzésekor, vagy egyszerűen olyan is volt, akit meg akartak ölni, ő pedig szembefordult és azt mondta a támadónak, hogy szereti és megbocsátja neki amit akar tenni. Ekkor eltűnt az anyagi világból és megjelent a másikban. Onnan minden látható ami itt zajlik, de innen nem látszik a magasabb rezgésű élet.

Jelenleg is létezik egy ilyen civilizáció a Földhöz kötve. Velünk osztoznak a fizikai földön, de ezen túl világuk egy magasabb rezgési síkban van. Bár egyértelműen senki nem mondja, valahol Ázsiában van a földi terület (Tibet?). Fontos még a magas hegyek jelenléte, mert ott sok az energia. Nyilván túl sűrűn lakott nem lehet a hely. Az erőművek nem végeznek forgó mozgást. Anyagi szinten legtöbb lepukkant és nem működő erőműnek tűnik, azonban belsejükben kristályok működnek.

A mi túlnépesedésünk és minden földi terület beépítése nekik is gond.

Azok a gyerekek, akik átjárnak, nálunk furcsának tűnnek, mintha autisták lennének, lassan mozognak, kissé elhízottak, azonban magas a tudatuk, és mindig békésen, bölcsen beszélnek, megbocsátóan. Nem idegesek és nem haragszanak. Bár nem mondaná az ember, de az egyetlen érzés ami bennük van, az a szeretet. Szinte azt mondja az ember, hogy ők tudatosak maguk felől és úgy vállalták el ezt az életet, hogy tudják mi vár rájuk és ezzel teljesen ki vannak békülve. Rendszerint csonka családban élnek. A modern világ betegnek nevezi őket. A másik világban viszont teljesen mások. Felgyorsulnak, és agyuk hihetetlen alkotóképességről tesz tanúbizonyságot.

Azok a felnőttek akik átjárnak, ők is inkább élnek ott, mint itt. Igyekeznek új ötleteket hozni saját cégük munkájába. Azonban ez nem egyszerű, hiszen másként kell megvalósítani valamit ott, mint itt. De már az ötlet is sokat ér.

Az atlantiszi világ jellemzője, hogy az érzékelés sokkal kiterjedtebb, mint itt az anyagi világban. Amíg például itt az anyagi létben egy ágy nem mást, mint egy tárgy, addig Atlantiszban ennek az ágynak sokkal több jellemzője érzékelhető. Egy ágyra nézve azonnal érezzük, hogy új vagy régi, más is aludt már benne vagy nem, ha igen akkor ki és milyen rezgéseket adott át az ágynak, stb. Egyszerűen mindet tudunk az ágyról, a történetéről és az ágy érzéseiről, tárolt rezgéseiről.

Fontos, hogy két egyforma Atlantisz nem létezett. Atlantisz elnevezés egy technológiát takar. Annak a képességét, hogy felemeljük tudatunkat és ezáltal testünk rezgésszintjét, majd ebben a magasabb rezgésszintű világban tudatosan teremtsünk gondolati erővel. Azonban a gondolati világ fenntartásához mindenképp szükséges egy kisegítő technika, azaz gépek, amelyek az általunk létrehozott állóhullámokat fenntartják. Az atlantiszi technikát használó civilizációk csak egyben közösek, a működési elvben. Az, hogy a megalkotott világ konkrétan hogy nyilvánul meg, az attól függ, hogy a társadalom tagjai hogyan képzeli és valósítja meg. Olyan ez mint a kréta és a tála. Adott a technika, hogyan kell a táblára rajtolni. Az, hogy mit rajzolunk a táblára az adott technológiával, az rajtunk múlik. Ma ezt rajzoljuk, holnap azt.
Minden atlantiszi technológiával létrehozott társadalom jellemzője, hogy kis létszámú a mai földi lakossághoz képest. Létrejön, fejlődik, hanyatlik és megszűnik. Általában néhány ezer évtől tizenegynéhányezer évig létezik, maximum húszezer évig. Anyagi szinten nem sok emlék marad utánuk és sosem tesznek kárt a bolygóban, amelyen élnek.

A jelen atlantiszi civilizáció érdeke, hogy a Föld életben maradjon. Ezért tudatosan tárgyalnak rendszerint az USA kormányával és olyan mozgalmakat indítanak el, mint a slow, zöld mozgalmak, stb.

A kb. 120.000 évvel ezelőtt említett Atlantisz már rég megszűnt, hiszen bármilyen szinten is él az ember, azért az emberi tulajdonságok mindig érvényesülnek, azaz előbb-utóbb tönkreteszi magát. A civilizáció anyagi maradványai vélhetően a mai Mexikó területén vannak, vélhetően többé-kevésbé a tengerszint alatt. A jelen Atlantisz teljesen más, bár több lélek a régi Atlantiszból most is él az új Atlantiszban, ők azok, akik igyekeznek tenni a Föld megóvásáért. Ez a saját érdekük is.

Elmondásuk szerint, ha elpusztul az életterük valamilyen oknál fogva, akkor elmennek egy másik Földszerű bolygóra, melyből szinte végtelen számú található a Galaxisban. Ilyen módon került már több korábbi civilizáció a Földre, és éltek itt néhány ezer, tízezer évet. Szinte alig marad nyomuk, hiszen főleg az anygai szint felett léteztek. Ilyen nyom a három Gízai piramis.

Egy atlantiszi civilizáció úgy jön létre, hogy egy adott bolygóról a magas tudatszintek átköltöznek egy hasonló paraméterű bolygóra és ott szervezett formában létrehozzák társadalmukat. Aztán azt fenntartják, üzemeltetik. Utazgatnak az űrben, térben és időben. Szerintük a nagy világmindenségben nincs tér és idő, csak egy közös tudat. Minden más a tudat kivetülése, azaz egy illúzió az egész világ. Időutazás is megvalósítható, illetve a térben szinte korlátok nélkül lehet ugrálni. A sok megtapasztalás közben megnyilvánulnak emberi vonásaik, és bukik a társadalom.

Jacques Cousteau vélhetően sokat tudott Atlantiszról, megtalálta anyagi maradványait és előszeretettel tárta fel a helyet.

Charon Viktor átjárt egy másik világba, amelyet ő negyedik dimenziónak nevezett, azonban valójában nem tudta, hogy hol járt. Sőt mi sem tudjuk.

Thoth egyértelműen leírja Atlantiszt. Azonban a mai ember nem érti ezt.

Jacques Cousteau fel akarta világosítani a világot, azonban ez sokaknak nem tetszett. Charon Viktort, aki testvérével Szepes Máriával együtt élt, gyakorlatilag elizolálta a szocialista rendszer, folyamatos megfigyelés alatt tartotta, mondván veszélyes nézeteket vallanak. Thoth tanításai mindenki számára hozzáférhetőek, azonban ezeket sokan nem értik.

Az igazi áttörést az odalátogatók egyre szélesebb tábora jelenti, legyen az gyerek, vagy egy innovatív cég tulajdonosa, vezetője.

Szervátültetés mellékhatásokkal

.

Már elég sok film készült arról, hogy valaki szervátültetés után radikálisan megváltozik, és átveszi a donor bizonyos tulajdonságait. Mint kiderült ez nem kitalált dolog, hanem egyre valósabb. Ahogy az orvoslás egyre profibban végzi a szervátültetést, ahogy egyre nő a szervátültetések száma, úgy egyre többen találkoznak azzal a következménnyel, hogy a műtét után megváltoznak. Konkrétan új képességek jelennek meg, mint például egyik napról a másikra tud festeni, énekelni, megérez dolgokat. Továbbá meg szoktak jelenni bizonyos félelmek, amelyek addig nem voltak. Itt a csúcs az, amikor egy úszó fiatalembernek a műtét után víziszonya lett. Meg szoktak még jelenni olyan képességek, hogy az illető látja a szellemvilágot, látja és érzi az energia áramlását, stb. Legdurvább megnyilvánulás az, amikor azt mondják a műtét után a páciensek, hogy ketten laknak egy testben, és az új tudat rá akarja venni olyan dolgokra, amelyek eddig nem tett.

A materiális szinten dolgozó orvoslás nem tud mit kezdeni ezekkel az információkkal, azonban az egyre növekvő számú visszajelzések arra késztették a komoly, a szervátültetésben neves intézményeket, hogy legalább mérjék fel a helyzetet. Az első felmérések még arról szóltak, hogy megkérdezték az embereket, hogy szívesen vennék-e ha a donor például gyilkos lenne, pszichopata, vagy egyszerűen csak a donor akarata ellenére vennék ki a szerveit. A vizsgálat célja az volt, hogy az emberek előítéleteit vizsgálja. Azonban hamar tovább kellett lépni. A következő vizsgálatok már arról szóltak, hogy hány embernek lett tudatváltozása a szervátültetés után. Nagyon érdekes dolog történt, ugyanis a páciensek szégyellik ezt még akár bevallani is. Ugyanis kisebb közösségük (család, barátok) bolondnak tartja őket, vagy legalábbis hóbortosnak. Többeket tönkrement a családi, baráti élete. A megkérdezettek alig negyede ismerte el, hogy a műtét után, mely tökéletesen sikerült materiális szinten, tudata, képességei változtak. A válaszoló páciensek száma és a kapott információk alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy minimum a szervátültetésen átesettek fele esetén jelentkezik a tudatmódosulás, kettős tudat kialakulása, vagy új képességek megjelenése.

A legújabb kutatások már oda is eljutottak, hogy nem csak a pácienssel beszéltek, hanem a donor családját is felkeresték, felmérték a donor képességit, tulajdonságait, életmódját, gondolkodását. Ekkor megdöbbenve tapasztalták, hogy a donor bizonyos képességei, tulajdonságai, akarata, életcélja megvalósul a szervátültetés után egy új emberi testben. Mintha uralnák azt, de legalábbis befolyásolnák.  Mivel a kutatást végző neves orvosi intézetek szigorúan csak materiális síkon gondolkodnak, ezért a tények megmagyarázására kezdtek elméleteket gyártani. Itt szó volt a szervek memóriájáról, a sejtek elektromos tevékenységéből fakadó információ tárolásról, stb.

Mi történik valójában?

Mikor meghal valaki, a lelke elhagyja a fizikai testet. A lélek ekkor 42 nap alatt átmehet a negyedik dimenzióba. Azonban ha nem megy el, akkor itt ragad, és ekkor nevezzük öt megszállónak Erről részletesen leget olvasni a Születés előtt, halál után c. résznél. Mikor valaki békében hal meg, megnyugvással, nyilván szívesen hazamegy a negyedik dimenzióba. Mikor valaki nem akar meghalni, akkor nem megy el szívesen, még szeretne élni, úgy érzi vannak elintézetlen dolgai, és azokat be akarja fejezni.

A donorok egy része balesetek áldozatai. Ilyenkor a hirtelen halál után napok telnek el, mire a lélek megérti, hogy már nincs hozzá kötve fizikai test. Nem érti, hogy mi történik vele, ugyanakkor látja, hogy valamelyik szerve átkerül valaki másba. Látja, hogy teste megszűnik létezni, ezért számára nincs más megoldás, mint az, hogy megy a szervvel, hiszen ez lehet számára az életben maradás egyetlen formája. Hajtja még anyagi tudata,  a család, a barátok hiánya, az elintézetlen ügyek. Gyakran el tudja intézni, hogy a szervátültetésben részt vevő véletlenül arra jár, ahol a donor élt, családja, barátai dolgoznak, stb.

A donorok másik része kórházban hal meg betegség miatt, de mindenképp van egy egészséges szerve. Sok helyen a törvény úgy szól, hogy ha a beteg írásban nem tiltja, akkor halála után szervei felhasználhatók. Nyilván fiatalon meghalva, komoly kihívás, a hogyan tovább. Itt maradni és idegen testben élni, vagy belátni, hogy ennyi és haza kell menni a negyedik dimenzióban.

Mi a megoldás?

Mindenképp haza kell segíteni az itt ragadt, és egyik volt szerve révén idegen testbe került lelkeket. Nem elűzni kell őket, hanem tartani nekik egy előadást az élet működéséről, és ha megértették, kell nyitni egy átjárót és hazasegíteni őket. Ez az egyetlen megoldás. Gondoljuk csak el, ha mi ragadunk itt? Legalább aki elolvasta ezt a cikket, még ha nem is hiszi, de már sokkal közelebb került a halál misztériumához, mely nem más, mint egy játék vége. Mikor vége a színházi előadásnak, akkor a színészek hazamennek. Ha ott maradnak a következő előadásra amin más színészek másik darabot játszanak, mekkora káosz lenne abból?

Egyébként ha a valós életben legalább beszélnénk róla, akkor sokkal kevesebben maradnának itt halál után. A Biblia, az inkvizíció előtti időkig beszélt a reinkarnációról, épp úgy, ahogy a templomokban  gyakorlatilag tanították az angyalokkal való gyógyítást is.

MORFOGENETIKUS tér

.

Morfogenetikus tér

A morfogenetikus tér olyan akár a gravitáció vagy az elektromágneses tér, szabad szemmel nem látható, de hatása mégis érezhető, nem csak hogy befolyásolja az anyag működését, hanem egyenesen meg is határozza annak létezési és működési formáját. 

Jelentése: formát teremtő erőtér

A két világháború között már sikerült felfedezni a morfogenetikus tér létét, és hamarosan be is bizonyították azt. Rájöttek, hogy egy csíra körül a morfogenetikus tér teljesen hasonló, mint a felnőtt egyednél. Ez még a megtermékenyítetlen tojás esetén is igaznak bizonyult.

Ma már tudjuk, hogy legelőször van a morfogenetikus tér, benne egy komplex információ, majd ennek az anyagi világban történő megnyilvánulása maga az anyagi test. Olyan ez, mint az emberi gondolat. Elgondoljuk, hogy építünk egy házat, majd ha már komplex formában létezik a tudati terv, akkor ez materializálódik azáltal, hogy megépítjük a házat. Tehát a gondolat mindig megelőzi a házat, és a ház maga a materializálódott tudat

A forma követi a morfogenetikus teret.

A genetika, a génkutatás megmutatta, hogy egyetlen gén sem tartalmazza a felnőtt élőlény komplex tervét. Egy – egy gén nagyon komplex információkat hordoz, azonban ezek csak részinformációk. Csak a morfogenetikus tér az, amelyik komplex információt hordoz. A genetika csak segíti a precíz megvalósulást. Olyan ez, mint amikor a fáraó kitalálta, hogy épít egy piramist. A fáraó fejében ott volt az ötlet, a terv és a hatalom ahhoz, hogy az emberekkel megépíttesse a piramist. Itt a genetika, a génállomány a mesteremberek halmaza, akik egy-egy szakma jó szakemberei voltak.

Ma már tudjuk, hogy az első katicabogár földi megjelenése előtt létrejött a katicabogár morfogenetikus tere, mely materializálódott a katicabogár, majd katicabogarak formájában. Ez a morfogenetikus tér képes fejlődni, változni. Ezt bizonyította a századik majom kísérlet, amikor is ha egy kellő létszámú majomcsapat valamire rájött egy szigeten, akkor több száz, vagy több ezer kilométerrel arrébb is hirtelen tudták ugyanezt a majmok. Az információ, a tudás amire rájöttek a majmok, bekerült az egységes mezőbe és onnan más majmok is le tudták szedni.

A morfogenetikus tér következménye a madarak V alakban repülése, a madarak és halak vándorlása, a hangyák, méhek szerveződése, az élővilág reakciója az évszakok változására, stb.

A morfogenetikus tér fogalmával a materializmusba ragadt tudomány még nem tud mit kezdeni, bár egyre több biológus, fizikus bizonyítja és egyre precízebben le is írja e tér működését. Tény, hogy a gravitáció is évezredekig ismeretlen volt, néhány száz éve tudjuk, ma pedig tényként tanítják az iskolában. A morfogenetikus tér léte még nem olyan régi, hogy ezt most az iskolában tanítanák.

.

A morfogentikus tér működésének megértéshez, programozásához, egy nagyon jó példa olvasható a Millió éves civilizációk c. könyvben. 

 .

Információs tudatmező

Az információs tudatmező igazából egy kisebb morfogenetikus tér. Információs tudatmezeje van minden embernek, (túl azon, hogy az emberi faj rendelkezik a fajra jellemző közös morfogenetikus térrel), közösségnek, ideológiának, értékrendnek. A különbség az, hogy a morfogenetikus teret a Teremtő hozza létre, míg az információs tudatmezőt akár az ember is létre tudja hozni.

Az információs tudatmező gyakorlatilag egy virtuális élőlény, mely maga legtöbbször nem tud materializálódni, hanem embereket állít a saját szolgálatába, azok energiájából táplálkozik, ugyanakkor támogatja is őket (nyilván a saját érdekében).

Amikor valaki saját maga csatlakozik valamilyen információs tudatmezőhöz, akkor azt támogatja a saját energiájával, például ad egy egység energiát. Az adott információs tudatmező is ad egy egység energiát, az együttműködés szinergikus hatású, azaz egy megy egy legalább négy, így az információs tudatmező is bővül egy egység energiával, és a hozzá kapcsolódott egyén is. Ez akkor igaz, ha valaki szeretetből csatlakozott az információs tudatmezőhöz. Amennyiből egy ember csak kényszerből csatlakozik, akkor az ő energiaszintje nem bővül, hanem csökken, az információs tudatmező mint egy vámpír elszívja az energiáját, ha pedig az egyén ellne fordul, akkor az tönkretetszi az embert.

Az információs tudatmező nem jó és nem rossz. Az emberek energiájából él, azokat függővé teszi, irányítja. Az információs tudatmezők küzdenek egymással, az emberek birtoklása érdekében. Ilyen például az ideológiák harca, társadalmi rendszerek harca, politikai irányzatok, pártok harca, vagy egy kisebb közösség esetén a vezetők harca.

Ha megnézzük a nácizmus esetét, maga ez az eszme egy információs tudatmező. Még azelőtt jött létre, hogy bárki kimondta volna a nácizmus gondolatát. Más tudatmezők hozták létre, egy ideológiai űrt kellett betöltenie. A térben meglévő náci információs tudatmező sok embert megérintett, ezért futótűzként terjedt. Emberek csatlakoztak hozzá a saját információs mezőjükkel, egymást táplálva energiákkal. Közben az emberek megalkották a különböző nári pártokat, ezek is mind információs tudatmezők lettek, melyek csatlakoztak a náci információs tudatmezőhöz. Közben Hitler a saját markáns információs tudatmezőjével, mellyel sok embert uralt,  nagyon erősen kötődött a náci tudatmezőhöz és végtelenül kusza és összefüggő energetikai kapcsolatrendszer jött létre. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a náci információs tudatmező elérte célját, hatalmasra nőtt, több millió emberrel rendelkezett és bábként kezelte, irányította őket, rabszolgává tette őket, ugyanakkor sok konkurens információs tudatmező elől elvette az életteret. A náci információs tudatmező zombiként uralta magát Hitlert is. Ugyanakkor az emberek, pártok és egyéb információs tudatmezők is alakították a náci információs tudatmezőt, ennek eredményeképpen ez egyre agresszívabb lett, egyre őrültebb formában nyilvánult meg. Az energetikai háború materiálisan világháborúban nyilvánult meg, melynek vesztesei az emberek lettek. Egy információs tudatmezőnek csak akkor van vége, ha nincs ember, vagy más információs tudatmező, amelyik táplálná energiával. Amelyik királynak nincs egyetlen alattvalója sem, az már nem király. A náci információs tudatmező nem szűnt meg, hiszen napjainkban is sokan támogatják energiájukkal, úgy emberek, mint pártok, és egyéb információs tudatmezők.

Ehhez hasonló, igaz sokkal kisebb volumenű egy olyan anya információs tudatmezője, aki nem engedi, hogy gyerekei leszakadjanak róla. Felnőtt korban akár 40 évesen is irányítani akarja gyerekeit, állandóan hívogatja őket telefonon, napi szinten minden eseményről tudni akar és meg is mondja mindig a véleményét, a tutit. Ilyenkor az anya tudatmezeje a gyerekek energiáiból táplálkozik, és különböző szerepeket játszva (én szegény, vallató, megfélemlítő) energiavámpír lesz. Sokszor fordul elő, hogy valamelyik gyerek belerokkan, és tolókocsiban végzi életét. Az ilyen információs erőtér erejére jellemző, hogy a rokkant 40-50 éves gyerek nem a saját sorsáért aggódik, hanem az anyukáját félti, aki sokkal erősebb, egészségesebb, és még mindig az ő fogyatkozó erejét szívja. A tolószékből felállni csak úgy lehet, ha megvalósul a leszakadás.

Bármelyik politikai párt nem más, mint egy – egy információs tudatmező materiális megnyilvánulása. A párt tagjait és szimpatizánsait az információs tudatmező a saját szolgálatába állította, őt szolgálják és töltik fel energiájukkal. A pártok csatározása nem materiális szinten dől el, hanem az információs tudatmezők láthatatlan energetikai küzdelmének eredményei. Ezért sokszor nem várt csodák történnek, legalábbis materiális szinten, pedig az eredmény már a levegőben lógott…

Korunk domináns információs tudatmezője a félelem. Ezt azért hozták létre jelenkori információs tudatmezők, hogy uralhassák az embereket, az ő információs tudatmezőiket. A világ vezetői és politikusai napi szinten csatlakoztatják az embereket ehhez az információs tudatszinthez. Ez olyan mint a mocsár, minél jobban benne van az ember, annál jobban lehúzza. A félelem információs tudatszintnek rendelték alá a világ vezetői és politikusai az összes hírügynökséget, hírforrást, internetes hírportált, médiát, híradót. Sokan mondják, hogy nem néznek híradót, nem hallgatnak híreket, nem olvassák a netes hírportálokat, lemondták az újságot, mert azt a sok negatív dolgot nem akarják beengedni a házukba.

Korunk másik domináns információs tudatmezője, amelyiket a fogyasztói társadalom információs tudatmezője hozott létre a saját érdekében, a pénz, az anyagi birtoklás információs tudatmezője. Ez a tudatmező a félelem tudatmezővel együtt hivatott az embereket rabszolgaként magához csatolni, gondolkodás nélküli zombivá, robottá alakítani. Mindezt önző érdekből, a fogyasztói társadalom információs tudatmezőjének gigantikussá válása, és a konkurens tudatmezők megsemmisítése érdekében. Minden információs tudatmező világuralomra törekszik és az emberek bábként szolgálják, ezért ez a tudatmező semmivel sem jobb vagy rosszabb mint a kommunizmus, vagy bármelyik más tudatmező. A végcél mindig ugyanaz, csupán a megvalósítás útja más és más. Látszólag…

 .

Szörfözés

Van egy alapszabály. Nem lehet információs tudatmezők nélkül élni. A sajátunkat létrehozzuk, azonban ez kevés ahhoz, hogy boldoguljunk. Többen együtt létrehozhatunk egy közös tudatmezőt, azonban ez magában nem sokat ér.

Az élet azt jelenti, hogy haladunk az úton, mint amikor autóval megyünk nyaralni. Azonban csak autóúton tudunk haladni. Egyik útról letérünk és azonnal egy másikon vagyunk. Az egyik út szebb, a másik rövidebb, az autópályán gyorsabban haladunk igaz sokba kerül az autópályadíj és a nagy sebesség miatt többet is fogyaszt a gépkocsi. Az autóutakat vagy készen kapuk, vagy magunk is építhetjük, esetleg többen együtt.

Minden út egy információs tudatmező, amelyhez hosszabb-rövidebb ideig tudunk csatlakozni. Azonban meg kell tanuljuk az elengedést is.

Az információs tudatmező egy örvény, mely magába szív, és sosem enged el. Tudatosan kell kilépni belőle.

Legszemléletesebb a szörfös példája. Mindig meglovagol egy – egy hullámot. Hullám nélkül nem tud haladni. Azonban rendszeresen hullámot vált.Ehhez hasonló a neten történő szörfözés. Hol az egyik oldalon találunk valami olvasnivalót, hol a másikon. Aztán elengedjük.

Egy információs tudatszinthez csatlakozni csak úgy érdemes, ha a szeretet érzése van bennünk. Ez azt jelenti, hogy nem anyagi érdekből történik, nem a mások előtti dicsekvésből, nem a másokon történő uralkodás miatt, mások kizsákmányolása céljából, hanem a saját fejlődésünk, lelki békénk, világnézetünk érdekében.

Mikor egy információs tudatszint lehúzza az embert, már nem ad energiát, nem felel meg az elgondolásainak, nem értünk vele egyet, akkor egyszerűen le kell szállni arról a hullámról, le kell térni arról az útról az első lehetséges útelágazódásnál. Így egy gyerek is le kell tudjon szakadni a szülei információs mezőjéről.

Egy fiatal nő elhelyezkedett a versenyszférában, mint területi képviselő. Csatlakozott az adott információs tudatmezőhöz. Ambíciós volt, tényleg úgy gondolta, hogy szükséges az embereket információkkal ellátni, velük kapcsolatokat kiépíteni és együttműködni. Tíz év múlva már az információs tudatmező sokat változott a pénz és félelem tudatmezők hatására. Ekkor a már tíz éve a szakmában dolgozó nő nem tudott azonosulni az információs tudatmezővel, azonban a pénz miatt továbbra is ott dolgozott. Az információs tudatmező tudta, hogy „áruló” van a köreiben, érezte hogy innen nem kap energiát, illetve hogy nem uralja ezt az embert.  Az említett nő beteg lett, gyógyulása csak akkor kezdődött meg, mikor megértette, hogy nem a volt főnökeire kell haragudjon akik belehajszolták olyan dolgokba amikkel nem értett egyet, hanem hogy le kell szállni arról a hullámról, amelyik más irányba megy, mint amerre tart maga az ember. Mikor megértette, hogy a volt főnökei saját tudat nélkül szolgálják az adott információs tudatmezőt, elszállt minden haragja. Ez maga a gyógyulás.

 .

A morfogenetikus tér és az információs tudatmező jellemzői

Első és legfontosabb jellemző, hogy ezek az erőterek bár rendelkeznek tudattal, de nincsenek érzelmeik. Ahogy a fény is, a fizika törvényei szerint „működik”, és semmilyen érzelmet sem táplál semmi és senki iránt. A víz is a fizika törvényei szerint halad, és nincs lelkiismeret furdalása, ha elmos egy falut. Tette a dolgát.

A morfogenetikus tér is ismeri azokat a szabályokat, amelyeket a megalkotója beléje táplált és aszerint működik. Nem kivételezik semmivel és senkivel, semmilyen körülmények között. Nem ismer könyörületet. Akár egy szoftver. Úgy működik, ahogy megtervezték, beprogramozták.

Ha a megalkotója hibás programot alkotott, akkor hibás lesz a végeredmény. Például az egyiptomi fáraó megirigyelve a három Gízai piramis csodáját és elhatározza, hogy piramist építtet a saját tiszteletére. Létrehozza a piramisépítés információs tudatmezőjét, mely hibás, lévén, hogy a fáraó nem értette meg, és nem is akarta megérteni, hogy az ókori egyiptomi technikával és technológiával nem lehet ideális piramist építeni. Azonban hatalmánál fogva akár erővel, akár jó szóval csatlakoztatta a népet a piramisépítés információs tudatmezőhöz. A végeredmény a legtöbbször összedőlt, vagy csalni kellett az építkezésen, vagy egyszerűen be sem fejeződött a piramisok építése. A létrehozott tudatmezőt az sem érdekelte, ha közben az egyiptomi nép belehalt a munkába, az ország gazdasága pedig csődbement a túlzott erőfeszítés miatt.

 .

Betegségek

Az embert tekintve, úgy kell elképzelni, hogy a morfogenetikus tér kivetülése maga az emberi test. Van egy tervrajz, mely materializálódik.

Az ember egy komplex mezőhalmaz megnyilvánulása. Akár egy hagyma, melynek több héja van.

A legkülső a morfogenetikus tér, mely sok információ és sok energia.

A következő a szokások információs tere, mely főleg információ és kevés energia.

A következő az ember lelki világa, mely főleg információ.

A következő a csakrák, meridiánok, melyek az energiaáramlás eszközei.

A következő maga az anyagi test, mely a legsűrűbb rezgés, az anyag.

Sok betegség már a morfogenetikus térben jelen van. Sok ember születik bizonyos torzulásokkal a morfogenetikus térben. Ennek oka legtöbbször a köztes létben képződik. Tudni kell, hogy kívülről befele haladva, a külső szintek tudják a belsőket gyógyítani. AZONBAN EZ FORDÍTVA NEM MŰKÖDIK. Ha például valakinél a magas vérnyomás oka a morfogenetikus térben keletkezett, akkor NINCS AZ A MATERIÁLIS ESZKÖZ, amivel ez meggyógyítható lenne. NEM LÉTEZIK AZ A TÁPLÁLÉK KIEGÉSZÍTŐ, VAGY GYÓGYSZER, AMELYIK EZT VÉGÉRVÉNYESEN MEGGYÓGYÍTHATNÁ.

Vannak technikák, melyekkel a morfogenetikus tér hibái, torzulásai javíthatók. Ez általában egyszeri beavatkozást jelent, és ha ez volt a valós ok, akkor napról-napra érzékelhető látványos javulást eredményez. Ha az ember eljut oda, hogy már semmi sem használ, akkor érdemes ezzel is foglalkozni.

A szokások információs terét mi magunk alakítjuk. Ez nem más, mint szokásaink halmaza, amely vezérel minket, működteti reakcióinkat a világ eseményeire. A betegségek nagy része elavult szokásainkból fakad. Ezeket részben mintaként átvettük szüleinktől, részben mi magunk alakítottuk. A világ olyan gyorsan változik, hogy a szokásaink információs mezőjét állandóan fejleszteni szükséges. Ahogy húsz éve reagáltunk valamire, az ma már nem életképes, ezért egyre gyorsabban fejlődnünk kell. Sok, végzetesen beteg ember meg tud gyógyulni azáltal, hogy teljesen megváltoztatja, modernizálja szokásainak információs mezőjét.

Az ember lelki világa még mindig a nem-materiális sík egyik fontos képviselője, hiszen már a modern orvoslás is elismeri, hogy minden betegségünk pszichoszomatikus, azaz lelki eredetű. Lelkivilágunk és betegségeink pontos összefüggését a Germán Újmdeicina taglalja részletesen.

A materiális szintű betegségeket, sérüléseket jól lehet gyógyítani akár materiális, akár felsőbb szinteken.

Általában elmondható, hogy minél felsőbb szinten kezeljük a betegséget, és párhuzamosan minél több szinten, annál gyorsabb lesz a változás, látványosabb az eredmény.

ALAPELV, HOGY NEM KELL MEGVÁLTOZNUNK, HANEM EGY MÁSIK NÉZŐPONTOT KELL VÁLASSZUNK. Einstein mondta, hogy ha egy adott problémát mindig ugyanabból a pontból szemlélünk, akkor mindig ugyanarra az eredményre jutunk Változást csak egy másik, a régitől eltérő új nézőpont felvétele jelenti. Azaz váltsunk hullámot, szörföljünk.

 .

Morfogenetikus tér létrehozása, megszüntetése

A morfogenetikus tereket, illetve a legfőbb információs mezőket maga a Teremtő hozta, hozza létre. Ily módon az ő gondolatai materializálódnak. A tudatos lények, azaz információs mezők pontosan teljesítik a feladatukat. Az ember maga hozza létre a saját információs mezőit, szokás mezőit, és maga működteti azokat.

Alapszabály, hogy csak az szüntethet meg egy információs mezőt, aki azt létrehozta. Másnak nincs joga hozzá. Sőt ahhoz sincs jogunk, hogy küzdjünk ellene, vagy akár elítéljük azt. Egyszerűen csak szálljunk le erről a hullámról, szörföljünk át egy másikra.

Úgy az Egyesült Államok, mint a volt Szovjetunió kísérletezett tudatos energetikai lények létrehozásával. Az USA-ban kellő „erővel” bíró emberek kisebb csoportja közös tudati erővel képes volt távolból bizonyos eseményeket elvégezni, vagy ráhatni ezek megtörténésére. Később derült csak ki, hogy ezen cselekmények mellékhatásaként tudatos információs mezőket hoztak létre, amelyek önálló életet kezdtek élni és nagyon nehéz volt őket izolálni. Az egyik páholy képes rá, hogy az ilyen tudati lényeket lebontsa.

 .

Információs tudatmezők meg-lovaglása, elhagyása

Ahogy szükség van utakra a haladáshoz, úgy szükség van információs tudatmezőkre is. Ahogy azonban tudni lehet, hogy egy út merre vezet, úgy azt is tudni lehet, hogy egy információs mező merre vezet, mi lesz annak a következménye, ha az úton végig megyünk. Alapelv, hogy nem kötelező az úton végigmennünk.

Mikor kilőnek egy űrszondát, és azt szeretnék, hogy a Naprendszert elhagyva minél messzebb menjen, akkor úgy tervezik meg a pályáját, hogy a bolygók, amelyek mellett elmegy, a bolygók gravitációs erőterei mind egy kicsit gyorsítsák, de egyik se vonzza teljesen magához, mert akkor becsapódik az adott égitestbe.

Nagyjából így kell szörfözni az életben kihasználni az információs tudatmezők erejét, hogy azok segítsenek az úton, viszont, amikor már visszahúznának, amikor már nem értünk egyet vele, akkor le kell szakadni.

Gyerekkorban az ember a szülei információs tudatmezeje által fejlődik, azonban eljön az idő, amikor erről le kell válni. A le nem válás végzetes. Később a fiatal csatlakozik egy munkahely információs tudatmezőjéhez. Jó ha szeretetből csatlakozik és nem a pénz miatt, vagy egyéb érdekek által vezérelve, mert ilyenkor a munkahely információs tudatmezője leszívja, megbetegíti, képes végezni vele. Ha szertetettel csatlakozik, akkor egymást segítve, erősítve, fejlődik a munkahely és az ember. Amikor már a dolgozó nem tud egyetérteni a munkahely információs tudatmező információjával, értékével, akkor sürgősen le kell válni, mert az eddigi egymást támogató együttműködés átalakul és az embert leszívja, tönkreteszi a most már ellenséges közeg.

Hasonló a helyzet, mikor az ember csatlakozik egy politikai párthoz, szövetséghez. Lehet, hogy szeretetből csatlakozik, aztán évekkel később már nem ért egyet azzal, ami az új értékrend, ekkor sürgősen váltani kell hullámot, le kell térni egy másik útra, ameddig még nem késő. Kényszerből ott maradni betegséget eredményez.

 .

Közömbösség

A világban végtelen sok információs tudatmező van. Egyik sem jó és nem is rossz. Mind azt az elvet követi, hogy annál nagyobb, minél több ember csatlakozik hozzá, akár jóhiszeműen, akár kényszerből, lényeg, hogy minél több ember energiájából táplálkozhasson.

Az ember akkor sikeres, ha megtanul szörfözni a tudatmezőkön, azok energiáit kihasználva jut egyre magasabbra a sikerek hegyén. Azonban sok tudatmező van, amelyik ránk feni a fogát, akár a termékek a hipermarketekben.

Akármilyen érzelmet táplálunk egy információs tudatmező iránt, tápláljuk azt energiánkkal. Akár szeretettel, akár utálattal vagyunk a tudatmező irányába, energiánkkal tápláljuk azt. Egyedül a közömbösséggel tudunk kitérni az energiarabló elől.

Az aikidó módszere az, hogy a támadót a mester úgy semlegesíti, hogy nem áll ellen, nem módosítja a támadó mozgásának irányát, hanem megfogja a kezét és végig kíséri azt az eredeti mozgásában, mozgásirányában, ugyanakkor végig fogja, hogy ő maga biztonságban legyen. Valahogy így kell kezeljük a nem kívánatos információs tudatmezőket. Azaz nem állunk ellen, nem értünk vele egyet, mert mindkét esetben támogatjuk.

Mikor közömbös valaki? Ha egy fiatal pár elválik, és az egyik fél azért harcol, hogy visszakapja újra a másikat, a másik pedig utálattal van a volt párja iránt, akkor ők nem közömbösek egymás iránt. Akkor lesz egyik közömbös a másik iránt, ha nem táplál semmilyen érzelmet a másik iránt. Akkor közömbös valaki, ha észre sem veszem. Az információs tudatmezők esetén ez azt jelenti, hogy nem hangolódok rá a tudatmező frekvenciájára. Végtelen sok rádióadó van, és ha nem keresgélek, akkor nem találok újakat. De ha még az élet megmutatja a többi adót is, ha nem tetszik, nem hallgatom soha. Ha megtudom, hogy van egy operákat sugárzó adó, és nem is imádom, és nem is utálom, akkor a közömbösség azt jelenti, hogy tudok róla, de nem reagálok rá semmilyen módon. Például alakul egy új politikai párt, és az is lehet, hogy még a nevét sem jegyzem meg. Ekkor közömbös. Ha megítélem, szidom, vagy akár dicsőítem akkor az én energiámmal táplálom.

.

Az információs tudatmezők ismerete és tudatos alkalmazása

Nincs jó és nincs rossz. Az élet egy játék. Aki tudatosan él, az sikeres. A többi ember csak elszenvedi az életet. A szenvedés eredménye a betegség. Mindenképp meghalunk, csak az nem mindegy, hogy mikor és hogyan. És, hogyan éltünk addig…   

Az EMBER energialény

.

Minden rezgés

A minket körülvevő világ, éppen úgy mint mi magunk, mind rezgés. A világmindenség 100%-ban rezgés. Ebből 95% energia és információ. A maradék 5%-ot (csillagok, bolygók, emberek, állatok, növények, stb.) mi anyagnak nevezzük, mely nem más, mint a legsűrűbb rezgés. Nem létezik legkisebb anyagi részecske, nem létezik az anyag legkisebb eleme (építőköve), mert az is rezgés, állóhullám. Az állóhullám jellemzője, hogy csak akkor létezik, ha egy folyamatosan jelen lévő külső erő fenntartja azt jól meghatározott logisztikával. Az 5% anyag, a 95% energia és információ által van körülvéve, akár egy szivacs a víz által, egy tál vízben. A külső energia és információ nem csak körülveszi az anyagot, hanem át is hatol rajta, mint a víz a szivacson. Ezen túlmenően, a külső energia és információ egyenesen meg is határozza az anyag megnyilvánulását, viselkedését.

.

Energiaáramlás

A világban minden energiaáramlás. A fény, szél, illatok, hangok, beszéd, gondolatok átadása másoknak, természeti jelenségek, stb. Az energia folyamatosan áramlik. Az energia nem csak úgy van, nem statikus, hanem dinamikus. Az élet sem statikus, hanem dinamikus. Ahogy a vérnyomásunk sem egy statikus érték, hanem dinamikusan alkalmazkodik az élethelyzeteinkhez. Az életben a mozdulatlan, statikus, jines állapot a halál. A dinamikus, jangos állapot maga az élet. Ezért illúzió azt hinni, hogy jelen társadalmunk statikusan fenn tud maradni jelen, változatlan állapotában ezer, száz vagy akár tíz évig.

Bármit mondunk, teszünk, mind energiaáramlás. Mindig energiákat szabadítunk fel, mozgatunk meg és ennek mindig meg is van a következménye. Az energiaáramlásnak van egy természetes folyamata. Mikor valakivel beszélek, az figyel rám, válaszol, én válaszolok, és ilyen módon beindul egy energiaáramlás közöttünk. Amennyiben mindketten adunk energiát, akkor kapunk is, és ez egy szinergikus hatás, azaz egy meg egy az legalább három. Így mindketten jól járunk. Adunk egy – egy egység energiát és mindketten kapunk legalább két-három egységet. A végeredmény az, hogy feltöltődünk.

Sokszor előfordul, hogy az ember olyan társaságban van, ahonnan úgy jön el, mintha leszívták volna az energiáit. Fodrászok, kozmetikusok, gyógytornászok mondják, hogy sok páciens csak beszél és beszél, sokszor úgy tűnik értelmetlenül, le sem lehet őket lőni. Ugyanakkor több olyan fodrásszal, gyógytornásszal találkoztam, aki maga az energiavámpír, azaz saját magát tölti fel a pácienseiből.

De ki is az energiavámpír? Aki másoktól lop energiát, lévén a saját energetikai rendszere energiahiányos. Aki energiahiányos az legtöbbször tudatlanul de kialakít egy szokást, hogy fenntartsa más emberek figyelmét, azaz energiát lopjon tőlük. Tipikusan ilyen amikor valaki nem enged másokat szóhoz jutni. Ilyen az igazgatói értekezlet, mikor már fél délelőtt tart, azonban nem marad az emberben egyetlen értelmes gondolat sem. Az igazgató így erősíti magát, tölti fel az energetikai rendszereit, a beosztottak rovására. A beosztottak közül az jár jól, aki rajzolgat és azt sem tudja, hogy valaki beszél. Mivel ő közömbös, tőle nem lehet energiát lopni. A nyugati multi cégek tudatosan hozták létre a meetingeket, tudatosan megtervezték az energiaáramlásokat, és megállapították, hogy ha igazán működik a csapatmunka, akkor a közös munka eredményeként több százszorosan feltöltődik minden csapattag. Azonban aki volt már meetingen, tudja, hogy ma már ez nem igaz, és ellenkezőleg, a félelem uralta környezetben a csapat leszívja minden egyes tagjának az energiáját. A végeredmény az, hogy mindenki fáradt, aluszékony, és unalmasnak tartja a félelem légkörében eltöltött napot.

.

Kiegyenlítődés

Egy zárt rendszerben, mint a milyen a Föld,  egy igazi alapszabály létezik, a kiegyenlítődés elve. Ahol felborul az egyensúly, ott minden erő arra törekszik, hogy újra helyreálljon az. Ha például Ausztriából ide fúj a szél, akkor Ausztriában nem keletkezik vákuum, és nálunk nem lesz túlnyomás, hanem Ausztriába beáramlik máshonnan a levegő, tőlünk pedig továbbhalad, a nyomás kiegyenlítődik.

Minden tevékenységünkre jellemző, hogy valamivel foglalkozunk, valamibe energiát fektetünk. Ilyen kategória a ház, autó, munka, feleség, férj, gyerek, szülő, számítógép, barátok, stb.

Minden esetben létezik egy ideális energiamennyiség, amit az adott tevékenységbe fektetnünk kell. Ha ennél sokkal több vagy sokkal kevesebb energiát fordítunk arra az adott dologra, akkor a létezés erőinek feladata, hogy a lehető leghamarabb visszaállítsák az egyensúlyi állapotot.
A fenti ábrán, a vízszintes tengelyen látható a ráfordított, befektetett energia mennyisége, míg felette egy edényben található egy labda. A középső helyzet a stabil egyensúly. Ha a labdát kimozdítjuk az egyensúlyi helyzetéből, akkor a létezés erői, jelen esetben a gravitáció feladata lesz, hogy helyreállítsa a rendszer egyensúlyi helyzetét, azaz visszavigye a középső kiindulási pontra.

Hogy működik ez az életben?

Ha valakinek van egy szép autója, amit ő nagyon szeret, sőt imád, minden nap törölgeti, simogatja, az elvárhatónál többet foglalkozik vele, teszi mindezt más teendők rovására, akkor a létezés erői meg kell nyilvánuljanak, hogy visszaállítsák az egyensúlyt. Ilyenkor sok apró probléma kezd megjelenni a kocsin,  és minderre nincs magyarázat. Az autószerelők csak találgatnak. Közben sok apró pénz elmegy, szinte folyamatos jelleggel a szervizekre, amely javítások hatástalanok. Mindez kb. félév-egy év túlzott gondoskodás után jelenik meg, és két-három hónap alatt képes az ember megutálni a kocsiját. Van aki ilyenkor el is adja. Aztán vesz egy újat és ott folytatja, ahol abbahagyta.
Az ellentétes dolog, amikor valaki abszolút nem foglalkozik a gépkocsijával, elhanyagolja a szervizeket, karbantartásokat. A létezés erői olyan eseményt fognap produkálni, hogy a tulajdonos biztosan emlékezni fog rá, a legkellemetlenebb helyzetben lerohad, és meg sem moccan a gépkocsi. Átlag ember ekkor megfogadja, hogy az elvárható mértéken belül gondozni fogja a gépkocsiját.

Hasonló példa mikor valaki elhanyagolja a feleségét. A létezés erői rövid időn belül hoznak egy konkurens lovagot, és mikor a férj észbe kap, már rendesen kell pedálozni, hogy visszakapja a feleségét.

Ugyanígy működik ez az országok szintjén. Minden országnak van egy, a saját gazdaságához képest egyensúlyinak nevezhető eltartóképessége, azaz az adott gazdasági tevékenységekhez jól definiálható, hogy mennyi adó vethető ki. Amennyiben görcsösen és erőszakosan több adót vetnek ki, még ha sikerül is beszedni, a létezés erői elviszik a plusz pénzt, mindenféle külső gazdasági körülmények, államadósság, árfolyamveszteség, és egyéb nem várt, “véletlen” pénzügyi tranzakciók / bukások formájában. Így egy kormány könnyen belekerülhet a saját adóspiráljába, egyre több adót vet ki, és egyre kevesebb a pénz, miközben az emberek megnyomorodnak.

A létezésben nincs jó és nincs rossz, és nincs igazság. Ha jónak nevezett dolgot viszünk túlzásba, akkor az ugyanolyan rossz, mint ha rossznak nevezett dolgot. Egyetlen dolog számít, az energiabevitel minősítése a túlzott – túl kevés skálán. A “leszarom” nem egy jó hozzáállás, mert tele van negatív energiával, és hamar megbosszulja magát. AZ ÉRZELEM NÉLKÜLI ELFOGADÁS JELENTI A STABIL EGYENSÚLYI ÁLLAPOTOT.

Az Aranycsapat tagjai közül sokan maradtak nyugaton. Puskás Öcsi azzal a tudattal ment ki, hogy karriert épít. Mivel nem menekült valami elől, hanem egy cél érdekében ment ki, ezért sikeres is lett, amennyire csak lehetett. A csapat több tagja azért maradt kinn, mert elmenekült a katonai szolgálat elől, a rendőrség elől, a szocializmus elől. Ők messze nem értek el olyan sikereket.

Sokan mennek ki hazánkból nyugatra. Nagy részük elmenekül valami elől, úgy mint munkanélküliség, szegénység, ezért lelkük tele van elégedetlenséggel, utálattal, meg nem értéssel. Mivel ott kinn ezeket az érzelmeket tovább táplálják, ezért a kinti életük is hasonló lesz, mint az itthoni. A megoldás az, ha az ember azzal a tudattal megy ki, hogy karriert építsen, és abszolút ne foglalkozzon azzal, hogy mit hagyott itthon, ne töltsön se jó, se rossz érzelmet a lelkébe.

Nyaraláskor szokott előfordulni, hogy az ember elmenekül a zajos otthonból a csendes világvégi tengerparti halászfaluba. Itt aztán a helyi menő csávók még éjjel egykor is bőgetik a házilag barkácsolt robogóikat. Ami elől elmenekül az ember, azt megkapja ott is, ahova menekült. Mindezt azért, mert a lelkében túl sok az indulat, az érzelem. Túl sokat foglalkozik azzal, hogy csendet akar, nyugalmat és jó időt. Ha a lelki egyensúlya a stabil egyensúlyi állapotban van, akkor remek nyaralásra számíthat.

Mikor valaki komoly sikereket ér el, és túlságosan büszke a sikereire, túl nagy energiát fordít a sikerei külső népszerűsítésére, mikor komoly marketingmunkát végez azért, hogy mások visszaigazolják az ő sikereit, akkor a létezés erői látványosan csökkentik a sikereit, így hamarosan nem lesz mire legyen büszke. Aki ezt megérti, az alázatosabb lesz és sikerei újra jönnek. Aki nem érti meg ezt a törvényszerűséget, hanem még jobban belelendül sikerei népszerűsítésébe, annak sikerei eltűnnek, pénze megfogyatkozik, és létrehoz magának még valamilyen komolyabb betegséget is.

Mikor valaki nagyon beteg, esetleg rokkant, reménytelen, legalábbis materiális szinten, akkor meggyógyulni csak úgy lehet, ha nem csak a betegségével foglalkozik. Aki egész nap azon aggódik, hogy mennyire dagadt a lába, vajon kell-e műteni vagy sem, aki egész nap a cisztáin töpreng, stb., az túl sok energiát fektet a gyógyulásába, mással szinte nem is foglalkozik, közben tele lesz félelmekkel, aggodalmakkal, így gyógyulás nem igen lesz, inkább csak egy stagnáló állapot. Meggyógyulni csak úgy lehet, ha csökkenti a betegségével kapcsolatos foglalatosságát, fogadja el azt ami van, és kezdjen vele élni, úgy, hogy nem zavarják a korlátai. Tehát aki csak száz métert tud gyalogolni, az mehet kirándulni a többiekkel, de csak száz métert menjen vízszintes úton, egyébként üljön, pihenjen, hallgasson zenét, fotózzon kinn a természetben, amíg a többiek megmásszák a hegyet. Egy a fontos, ne legyen benne olyan érzés, hogy ő miért nem képes erre. Majd képes lesz. Ahogy viszont javul az állapota, vegye azt természetesnek, és sétáljon többet. Ez a gyógyulás útja.

 .

Bűntudat

Ha megnézzük a világ leggazdagabb embereit, nagy maffiózókat, nagy politikusokat, akkor azt szokták rájuk mondani, hogy gátlástalanok. Az átlagember megítéli az ilyen sikereket és nem érti, hogy az élet hogy engedhet meg ilyen igazságtalanságokat. Ők azok akik mindig mosolyognak és sosem kapják el őket. Mintha az élet őket támogatná, őket ismerné el.

A bűntudat a negatív energiatöbblet, jelentése büntetést érdemlek. Párja a büszkeség, jelentése dicséretet érdemlek. Az életben nincs jó és nincs rossz, és főleg NINCS IGAZSÁG. A bűntudat nem más mint egy túltengő negatív érzelmi energia. Következménye kötelező jelleggel a büntetés. A gyilkos, akinek bűntudata van, feladja magát a rendőrségen, majd megnyugszik, sőt örül a büntetésnek, úgy gondolja, hogy ezzel a vezekléssel kiegyenlít minden tartozást. Valójában ez csak az ő agyában van így. A VILÁG NEM ÍGY MŰKÖDIK. A büszkeség egy túltengő pozitív energia, következménye, hogy nem lesz mire büszkének lenni. Ez nem azt jelenti, hogy ne örüljünk sikereinknek, hanem azt, hogy ne legyünk büszkék. A büszkeség csak az ego megnyilvánulása. Legyünk nagyon is tudatában annak, hogy milyen sikereket értünk el, és örüljünk neki, de ne emeltessük magunkat talapzatra. A sámán tudja, hogy mit tud, de esze ágában sincs, hogy erről egy őt dicsőítő újságcikk szülessen.

Az olyan ember, akiben túltengenek az érzelmek, nehéz életnek néz elébe. Ugyanis a kiegyenlítődés szabálya szerint a létezés erői mindet megtesznek az érzelmi energiák csökkentése érdekében. A létezést nem érdekli az érzelmi energia előjele, csupán a nagysága, abszolút értékben. Akiben túlteng a bűntudat a múltja különböző eseményei miatt, az előbb lelkileg, majd testileg lesz nagyon beteg. Aki bűntudatban él, azt rendesen “sújtja” az élet. Ezért soha ne vegyük magunkra mások vagy a világ “bűneit”, bűntudatát. Egyszerűen csak fogadjuk el, hogy EZ VAN. Mert valahogy mindig van, és ha másképp lenne, az sem biztos, hogy jobb lenne.

A bűntudatot a vallás és az emberi társadalmak tartják fenn. Célja a nép irányíthatóságának a biztosítása. A pásztorok által a birkákra hozott szabályok, csak a birkákra vonatkoznak, a pásztoroknak nincs bűntudatuk.

Párkapcsolatban sokszor megtörténik, hogy az egyik fél félrenéz egy alkalommal. Később a bűntudattól hajtva elmondja mindezt a párjának, meggyónja amit tett. Azonban ha a párjával nincsenek azonos tudatszinten, nem értelmezik hasonlóan a világot, akkor komoly sérülések keletkezhetnek előbb lelki, majd anyagi (testi) síkon. Tipikus betegségek a szívinfarktus (területvesztés), tüdőgyulladás (becsapottság), vastagbél perforáció-daganat (elengedési problémák), gyomor problémák (nem tudja megemészteni), vagy egyszerűen felbomlik a kapcsolat. Amelyik fél félrenézett, az egyszerűen csak valami olyat tapasztalt meg, amit addig nem, vagy abban a párkapcsolatban soha nem is fog. Ha ez az eset csak egyszer történik meg, akkor nevezhetjük tapasztalatszerzésnek, hiánypótlásnak. Ha az illető ezt bűntudat nélkül meg tudja élni, akkor semmilyen következménye nem lesz. Ha a párkapcsolatban túl nagy a tudatszint és/vagy világnézeti különbség, akkor ajánlott inkább a titok megtartása, mert a másik fél vélhetően nem fogja megérteni, nem fogja feldolgozni, akár végzetes betegségek is elindulhatnak, amivel az orvoslás nem tud mit kezdeni. Ezt nem azt jelenti, hogy hazudozni kell egymásnak, hanem mindenkinek lehet egy saját titka, ami bizony a saját intim szférájának bűntudatmentes része.

A bűntudat teljes hiánya sokat segít a pénz megszerzésében is.  A Szovjetunió széthullása után az állami vagyont privatizálták, beleértve a természeti erőforrásokat is. Rengeteg ügyes, világhírű pénzügyi, gazdasági szakember forgolódott a tűz körül, azonban mind üres zsebbel maradt. Semmit sem kaptak. Ez a nagy érték olyan emberek kezébe került, akiknek kétségük sem volt afelől, hogy őket megilleti a vagyon, kétségük sem volt afelől, hogy ez nekik jár és teljesen érzelemmentesek voltak. Nem volt sem bűntudatuk, sem örömük. Tudták, hogy ez az övék és elvették. Ehhez hasonló a hírhedt diktátor, Ceausescu esete. Mindenki aki ismerte mondja, hogy már gyerekkorától tudatosan azt állította, hogy ő lesz annak az országnak a legfőbb vezetője. Már gyerekként sem volt kétsége afelől, hogy ez így lesz. Tudta, hogy joga van ehhez, és úgy döntött, hol elveszi ami az övé. Tudni lehet róla, hogy nem volt sem nagy tudású, sem magas tudatszintű, sem spirituális ember, mégis nála is működött a dolog. Sőt a feleségénél, is, aki két osztályt alig járt ki az iskolában. A nép mindig azt mondta, hogy biztosan nem tudja a legfőbb vezér, hogy mi történik az országban, mert különben nem engedné mindezt. Pedig tudta, de nem érdekelte. Egyszerűen nem volt bűntudata. Nem voltak érzelmei.

Ha megnézzük a profi bérgyilkost, akkor neki semmilyen érzelme sincs. Sem pozitív, sem negatív. Ő pont a stabil egyensúlyi állapotban található. Így bármit is tesz, a létezés erői sosem fognak ellene dolgozni. Azonban ha kileng ebből az állapotból, akkor vége. Egy bérgyilkos akkor profi, ha tudja, hogy mikor kell visszavonulni. Akkor, amikor kezdenek érzelmei lenni.

AKI TUDJA, HOGY AMIRE VÁGYIK, AHHOZ NEKI JOGA VAN, BÁRMI LEGYEN IS AZ (személy, tárgy, vagyon, bármi), AZ ŐT MEGILLETI, ÉS BŰNTUDATMENTESEN TUDJA EZT MEGÉLNI, ANNAK MINDEN MEGADATIK. MINDEN TÉREN. Soha nem kapják el azt a házasságszédelgőt, hackert, csalót, tolvajt, gyilkost, akinek nincs bűntudata. SOHA.

Ha megnézzük a Tízparancsolatot, akkor az nem más, mint egy energetikai középút, egy stabil egyensúlyi állapot. Ez nem egy büntető törvénykönyv, nem írja hogy lopásért ez meg az a büntetés. Hanem ha ezeket betartja az ember, akkor az energetikai stabil állapotban fog élni. Nyilván akinek nincs bűntudata, annak nem kell betartania.

.

Párkapcsolat

Tengerpartokon, romantikus üdülőhelyeken gyakran látni 70 éves szerelemes párokat, akik boldogok, néha félrevonulnak és akár egy óráig is tudják szótlanul ölelni egymást, átveszik egymás rezgését, egy végtelen kozmikus utazás részesei. Ők azok, akik karmikus szerelemben öregedtek meg. Mikor egymás szemébe néznek, akkor két lélek látja egymást (a szem a lélek tükre), két végtelen szellem boldog együttléte, és azt sem veszik észre, hogy közben megöregedett az anyagi ruhájuk. Ez a boldog párkapcsolat. Itt két lélek talált egymásra és nem a testük, nem az anyagi érdekek, ezért kapcsolatuk örök és megbonthatatlan.

A párkapcsolat az iskolában kezdődik. Lehet, hogy hamarosan a szakközépben is tananyag lesz, a Holdra szállás kiszámolása, azonban az életről semmit sem tanulnak a gyerekek. Egyre jobban semmit. Nem ismerik az emberi lét alapjait, az élet valós körforgásait. Ugyanúgy saját magukat sem ismerik. Önismeretük abszolút nulla. Pedig az életben ez a belépőszint. Aki nem ismeri saját magát, saját karakterét, később a másikat sem, nem tudja, hogy ő kihez tud illeszkedni, annak nem lesz hosszú életű a párkapcsolata.

A párkapcsolat rögzítése a házasság. Ez gyakorlatilag egy birtoklevél. Megvettük egymást. Egy életre “jogom van” a másikat uralni. Ezzel a tudattal meg is szűnik a párkapcsolat minden varázsa. Pedig alapigazság, hogy minden nőt le lehet egyszer venni a lábáról, na de megtartani, az a kihívás. A sámáni világban, még a kereszténység előtt, másképp volt. A fogadalom egyszerű volt: “ameddig örömet és boldogságot okozok neked, addig veled maradok”. Ez a szemlélet egy állandó késztetést jelentett a párkapcsolatot illetően, nem lehetett hátradőlni, hogy az enyém, megvettem. Az igazi házasság a szabadság odaadásáról szól és nem annak elvételéről. Amikor a társamat szabadon engedem és ő önszántából velem van, mert az neki jó, az az igazi párkapcsolat.

Ha egy párkapcsolat nem jól működik, akkor mindkét fél olyan betegséget hoz létre magának, mely érinti a nemi szervét. A nőknél még a gyerekvállalás kérdései is képbe kerülnek, így jön létre az endometriózis.

Ha a párkapcsolat nem jól működik, akkor el kell válni. Mielőbb, hogy a lehető legkevesebb kárt okozzuk egymásban. Legnehezebb felismerni a problémákat. Az ember, a feje tetejéig ül a problémákban, melyeket lassan megszokott, melyek már lehet hogy hiányoznának ha nem lennének, fél az egyedülléttől, és észre sem akarja venni, hogy nem ezt kereste. Észre sem veszi, hogy boldogtalan, hogy esetleg a másik rabszolgája lett, vagy kettőjük között akkora a szakadék, hogy nem hogy átlépni nem tudják, hanem át sem látnak. A nem megfelelő párválasztás következménye, hogy csak néhány év együttlét után derül ki, hogy gigantikus tudatszint különbség van a két ember között, hogy annyira eltérő az érdeklődési területük, hogy nincs miről beszéljenek. Ennek következménye, hogy nem tudnak fejlődni. Az egyik fél intelligens és okos, és őt teljesen visszahúzza a párja. Az ilyen konfliktusok megmérgezik a kapcsolatot, megbetegítik mindkét embert, és hiába futkosnak orvoshoz, helyettük semmilyen gyógyszer nem fogja megoldani a problémájukat. Sok férfi házasodik érdekből, talál egy vagyonos lányt, itt mindig önértékelési problémák fognak fellépni, melyek nagyon kemény gerincbetegségeket fognak okozni, a nemi szerv betegségein túl. Sok férfi talál egy nagyon szép lányt, és esze ágában sincs azzal foglalkozni, hogy az belülről ki lehet, mik a belső tulajdonságai. Aztán ahogy eltelik három-öt év, meg is unja az egészet, a legutolsó érzelem morzsa is eltűnik a férfiúi szívből. Jönnek viszont megállíthatatlanul mindkét fél részéről a betegségek.

Sokszor fordul elő, hogy valaki a párkapcsolati problémák elől a munkájába merül. Érzi a problémákat, de nem mer szembenézni velük, sőt fel sem meri ismerni őket. Ha a két fél tud illeszkedni egymáshoz, azonos tudatszint, érdeklődési terület, akkor ki lehet lépni a helyzetből, de csak valamilyen közös kapcsolódási terület megtalálásával. Kell találni valamit, ahol mindkét fél együtt tud fejlődni, és a szinergikus hatás révén kapcsolatuk nagyságrendekkel fog fejlődni.

Az olyan párkapcsolatban ahol a felek nincsenek hasonló tudat és világnézeti szinten, ott az egyik fél mindig energiavámpír, akarva, akaratlanul. Nagyon sok író, művész, vagy egyéb terület szakembere akkor vált híressé, amikor elvált. Ekkor felszabadultak energiái, és akár egy év alatt olyan sikereket ért el, amiket korábban soha. Ráadásul mindig megtalálták a békét, szerelemet, nyugalmat, boldogságot. Ilyenkor sosem szabad rossz gondolatokkal a múlton rágódni, el kell fogadni érzelem mentesen és tovább kell lépni. Ha az erdőben kirándulunk, akkor mindig előre nézünk, az utat és a távolt fürkésszük, és nem a már megtett úton aggódunk, rágódunk.

Legtöbb gond abból fakad, hogy nem ismerem magam, és nem ismerem azt az embert, aki a társam szeretne lenni. Az enneagram még azt is megtanítja, hogy mely karakterek illeszkednek egymáshoz, és melyek nem. Hosszútávú párkapcsolatot nem lehet építeni nem illeszkedő karakterek kapcsolatára, mert ennek következménye a gyógyíthatatlan betegség.

A jó párkapcsolat feltételezi a közös fejlődést minden téren. Az élet értelme a fejlődés. A fejlődés egy jangos állapot. A jines állapot, a mozdulatlanság, maga a halál. Egy párkapcsolat akkor jó, ha mindig tudunk egymásnak mondani valami újat, valamit amiből a másik fél tanul. Nem a tévésorozatokat kell megbeszélni, mert azokat úgyis csak akkor nézi az ember, ha üres az élete. A szeretet nem egy csöpögős valami, hanem azt jelenti, hogy felelősséget vállalok a másik fél fejlődéséért.

A jó párkapcsolat egy karmikus szerelemmel indul, amely egy magas szintű rezgés, egy másik világból és célja, hogy összekössön két embert. Ez egy életre megmarad. Semmi köze a házassághoz. A karmikus szerelem következménye lehet egy igazi baráti kapcsolat is.

.

Gyermekvállalás

A nő a szexuális aktus részeként dimenziókaput tud nyitni és egy lelket tud kötni a megtermékenyített petesejthez. Az áldott állapot alatt az ifjú lélek még nem mindig tartózkodik itt, ideje nagyobb részét más világokban tölti. Mondhatni ismerkedik ezzel a világgal. Érzi a családi viszonyokat, abban a családban, ahova születni szeretne. A megtapasztalások alapján bármikor jogában áll nemet mondani. Ha úgy érzi, hogy ez nem az a környezet amire ő számított, jogában áll meg nem születni. Ez a vetélés. De még születés után is jogában áll néhány napig elmenni. Ez a gyerekágyi halál, amelyre materiálisan nincs semmilyen magyarázat.

Napjainkra egyre több fiatal pár szenved a funkcionális meddőségtől. Ez azt jelenti, hogy minden rendben van, de mégsem jön össze a gyerek. Materiális szinten hormon terápiával “kezelik” a problémát. Mikor már ez sem segít, akkor szoktak a párok alternatív módokat keresni. Ha megértjük, hogy a funkcionális meddőség háttere nem materiális síkon van, akkor már tudunk tenni ellene. Sikeresnek szokott bizonyulni a biorezonancia, pszichoterápia, és spirituális technikák. Ezek mind áthangoló terápiák. Nem tesznek mást, mint a fiatalok gondolkodását, élethez és egymáshoz való hozzáállását változtatják meg. És ahogy az ifjú lélek számára elfogadhatóvá válnak a családi körülmények, úgy azonnal jön. A gyereket kikényszeríteni nem lehet, hanem alázattal várni és örömmel fogadni.

Az összes áthangoló terápia ellenére én azt mondom, ahol nem jön a gyerek oda nem is kell. Az elöregedő modern nyugati társadalom önös rögeszméje, hogy szaporodni kell bármi áron. Sok olyan családot ismerek ahol alternatív módon jött a gyerek. Három év távlatában azt mondom, hogy tíz esetből egyszer született jó helyre. Kilenc esetben vagy elváltak, vagy rémálom az életük. Egyszerűen nem kell mindenáron gyerek, ha a családnak nevezett, gyakran csak fizikai közösség, képtelen megérteni a család fogalmát. A gond ott kezdődik, hogy legtöbbször a család női és férfi tagja nem illik össze. Fogalmuk sincs az önismeretről, a másik karakterének ismeretéről, és az egymáshoz való illeszkedésről. Az itt fennálló energiák végtelenül távol állnak attól, hogy oda egy lélek leszülessen. Olyan ez, mintha egy korábbi meghívás alapján elmennénk vendégségbe, azonban ott zárt ajtókat találunk, sőt két fenevad kutya is ott vicsorog előttünk. Legszívesebben hazamennénk. Negyedóra várakozás után meg is tesszük. Csak akkor jövünk újra, ha szívesen várnak, tárt karokkal, és mosolygós arccal.

A megszülető gyermek 4-6 éves koráig energetikailag teljesen egy az anyjával. Ezért amikor a gyerek beteg akkor mindig az anyukával van a baj. Ne a gyereket vigyük orvoshoz, hanem az anyát. Mikor a gyerek betegséggel jelez, akkor a családban valami nincs rendben. A gyerek egy tükör, és megmutatja a család hibáit, problémáit.

A gyerek 3-5 éves korára kialakul a karaktere, lévén, hogy érzi a családban zajló energetikai folyamatokat. Nem érti, hanem érzi. Ha szükséges háttérbe vonul, ha szükséges megtanul az asztalra csapni, így érvényesül. Ezzel a területtel részletesen az enneagram foglalkozik. Itt érdemes elgondolkodni, hogy milyen módon alakítja a bölcsőde vagy a korai óvoda a gyerek karakterét, és az anya erőterének hiánya, napi több órán át, rendszeresen. Ma biztosan állíthatom, hogy az anyának legalább a gyerek 3-4 éves koráig otthon a helye. És ez idő alatt ne szüljön másikat, csak hogy legyünk túl rajta. Az anya, aki rabszolgaként dolgozik valahol, nem tudja ellátni a feladatát, és mivel ez a gyereknél hiányként jelentkezik, ezért egy egész életen át megmarad a hiány, azaz sosem tud a gyerek igazán leszakadni. Az élet leckéje, hogy ha gyereke kiskorában távol volt az anya, akkor cserébe egész életen át elérhető kell legyen a továbbiakban. Talán az sem véletlen, hogy Svédországban, ahol az anyák néhány hónapos korában be kell adják a kisgyerekeket közösségekbe, mert nekik dolgozniuk kell, a legnagyobb az igény pszichológusokra, pszichiáterekre és ezek dominánsan a fiatal korosztállyal foglalkoznak, döntően gyerekkorból származó elválasztási problémákkal.

A gyerek egy energiavámpír. Mivel máshonnan nem tud feltöltődni, ezért csak a felnőttektől tud energiát nyerni. Általános alapszabály, hogy egy gyerekhez egy felnőtt szükséges. Tehát lehet három gyerek egy családban, de akkor szükséges egy nagyszülő aktív, napi szinten történő közreműködése.

Napjainkban divatos családmodell, hogy apuka sikeres vállalkozó. Sok a pénz és kevés az idő. Anyuka nem kell dolgozzon, neki gyerekeket kell szülnie. Hallgatva a kor szavára, anyuka gyorsan szül 3-4 gyereket. Apuka sosincs otthon, de fizet bejárónőt, bébiszittert. Aztán két-három év alatt anyuka szétesik. Először lelki problémákkal, depresszióval küzd, gyógyszereket szed, majd összehoz egy komoly fizikai betegséget is. Valójában semmi más nem történt, mint hogy anyukát a gyerekek energetikailag teljesen leszívták, elhasználták. A gyerekeknek anyukára és apukára együtt van szükségük és esetleg egy-két nagyszülőre, napi szinten. Pénzen vásárolt idegenek, bármennyire is szakszerűen végzik a dolgukat NEM tudják pótolni a szülők hiányát. Ők más rezgést képviselnek, őket más belső erők mozgatják, mint a családot.

Az energetikai kapcsolaton túl, a gyerekeknek szükségük van az anyamodellre és az apamodellre. Ezt a viselkedési mintát veszik át.

A gyerek a szülőről való leszakadás után, élete végéig igényli a támogatást, de csak akkor amikor ő kéri. A szülőnek kötelessége, hogy energiát áramoltasson a gyerek felé, de csak akkor, amikor annak szüksége van rá. Ez a segítség. A segítség jelentése: pont azt adom és pont akkor, amikor arra szükség van. A szükséget nem én határozom meg, hanem az élet, én csak észreveszem azt, és kielégítek egy igényt.

.

Áldás

A régi leírásokban, történetekben mielőtt valaki valamilyen komoly dologba kezdett, akkor valakinek (egy magasabb tudatnak) az áldását kérte arra a cselekedetre. Például az apa mindig megáldotta a fiát, mielőtt az a vásárba indult volna. Az atyai áldás nélkül a fiú nem indult volna el semmilyen körülmények között. Az áldás tudománya apáról fiúra szállt, és ezt maga a vallás is tanította. Ugyanígy a vallás tanította a reinkarnációt a középkor előtt (benne volt a Bibliában), illetve a nőknek tanították az angyalkommunikációt, ami nem más mint egy energetikai gyógymód amit a nő alkalmazott akár a gyerekei, akár a férje gyógyítása érdekében.

Napjainkra ebből annyi maradt, hogy egy magas rangú pap megáldja a fegyvereket, mikor a katonák egy idegen országba mennek rendet teremteni, a demokrácia nevében.

Valójában  mit is jelent az áldás?

Az áldás egy parancs, amit egy magas tudat elküld a Létezésbe. A Létezés különböző erői pedig igyekeznek ennek megfelelően segíteni a megáldott tevékenységet, eseményt, folyamatot. Ilyenkor egyenesebben mennek a dolgok, kevesebb a buktató, vagy úgy megyünk át a buktatókon, hogy észre sem vesszük azokat. Az áldás nagy előnye, hogy nem tudunk magunk ellen tenni. Ha egy, a karmánk szerinti dolgot áldunk meg, akkor az nagyon sikeres lesz. Ha a karmánk elleni dolgot áldjuk meg, akkor egyáltalán nem fogja azt támogatni. Tehát amikor valami nem úgy sikerül, ahogy szerettük volna, hiába áldottuk meg az eseményt, akkor tanuljuk meg, hogy az nem is kellett sikerüljön. Ha megáldjuk ismeretlenül is az orvos kezét, aki megműti egy hozzátartozónkat, akkor remekül fog sikerülni a műtét.

Áldani nem csak eseményt, vagy személyt szoktak, hanem házat, munkahelyet, földet. Ilyenkor emelkedik az adott ház, vagy föld rezgésszintje. Ehhez párosíthatunk még egyéb technikákat (szentelés, különböző védelmek, egyéb magas rezgésszintű erők). Mindezek áthangolják az adott területet, emelik annak a rezgésszintjét. A világon mindenki a szent helyeket keresi, ugyanakkor ha magas szintű rezgéseket rendszeresen hívunk adott helyre, akkor mi magunk teremtünk egy szent helyet. Aki ilyen, akár maga által teremtett szent helyen lakik, vagy ilyen földről táplálkozik, annak magának is emelkedik a rezgésszintje. Tehát azért kell a termőföldet levédeni, megáldani, mert a termést nem veri el a jég, nem annyira teszik tönkre a természet erői, és sokkal nagyobb a termék rezgésszintje, ezáltal akár gyógyító hatása is tud lenni.

Zárójelben jegyzem meg, hogy sok bio mezőgazdasági termék úgy keletkezik, hogy bár materiálisan vegyszermentesen nő, azonban rabszolgaként tartott emberek éhbérért elkeseredetten művelik a növényeket, szedik le a termést, amely aztán átutazza a fél világot, és halott állapotban árulják kétszeres áron. A tulajdonos egyetlen célja a minél gyorsabb meggazdagodás, így a termelőtől, a kizsigerelt dolgozókon át mindenki megátkozza a terméket. Ezeket tilos lenne árulni. Hol van az ilyen termék attól, ami a megáldott, megszentelt kiskertben nő és frissen van fogyasztva? Fényévnyire.

Az egyik legnagyobb titok magának az áldásnak a technikáját övezi. Nem láttam még olyan helyet a neten, vagy könyvet, ahol ezt precízen leírták volna. Ennek egyetlen oka van. A pénz. Ingyen nem adják oda. Azonban én úgy gondolom, hogy egy ilyen egyszerű rutin nem lehet titok a felvilágosodás korában.

Az áldás rituáléija a következő. Látni kell a megvalósult végcélt, ki kell azt mondani, át kell élni azt, és amikor nagyon jó érzés tölt el, akkor ki kell mondani, hogy ÍGY LEGYEN! Például ha nyaralni megy az ember, akkor elindulás előtt kicsit megnyugszik, becsukja a szemét, képzeletben látja magát és családját, ahogy boldogan, önfeledten nevetnek a tengerparton, érzi a vidámságot és boldogságot. Közben hangosan mondja, hogy: olyan boldog vagyok, hogy egy sikeres nyaraláson veszünk részt, ahol minden tökéletes, jó az idő, boldogok vagyunk, vidámak és egészségesek. Majd amikor egy kellemes melegség önti el a szívét, akkor mondja, hogy ÍGY LEGYEN. Fontos, hogy nem kell foglalkozni a részletekkel, az a Létezés dolga, csak a sikeres végcél a fontos. Kiemelem itt a sikeres és szerencsés fogalmak közötti különbséget. A szerencse azt jelenti, hogy az országúton kiugrik egy szarvas, azonban semmi probléma nem történik, vagy a szarvas jól ugrik, vagy a vezető jól fékez. A siker azt jelenti, hogy nincs egy szarvas sem. Szintén fontos megjegyezni, hogy a szentelés egy szent cselekedet, amit ha elkezdünk NEM SZABAD ABBAHAGYNI, hanem BE KELL FEJEZNI. Ellenkező esetben ellenünk fordul. Tehát ha belép közben anyósunk, és megzavar minket, akkor a lehető leghamarabb zárjuk le az Így Legyen kifejezéssel, ami maga az Enter gomb, és ekkor elküldtük a parancsot az Égi Internetre. Az elején jó ha gyakoroljuk a kis képzeletbeli videót, és amikor már jól látjuk és át tudjuk élni a végcélt, akkor kell elvégezni nyugalmas körülmények között magát az áldást.

Hogyan segít az áldás?

Ha az ember valamit szeretne elérni, akkor az egy szándék. Aki beteg, szeretne meggyógyulni. Aki rég nem volt nyaralni, az szeretne nyaralni. Azonban a szándék kevés. Elmegy a beteg az orvoshoz és hangosan mondja, hogy már pedig ő meg akar gyógyulni, és semmilyen pénzt nem sajnál. Ez nagyon hangzatos, de nem több mint egy szándék. Sok fiatal fiú ábrándozik osztálytársnőjéről, de ez is csak egy szándék. A szándék az csak az első lépcső, és itt elakad a legtöbb dolog. A beteg meghal a szándékkal a tudatában, a fiatal srác sosem fog barátja lenni álmai nőjének. A szándék csak akkor valósul meg, ha követi azt a cselekedet. Ez a gyenge láncszem. A beteg legtöbbször bármilyen gyógyszert hajlandó bevenni, csak neki személy szerint ne kelljen életmódot váltani, másképp gondolkodni, megrögzött szokásairól lemondani. Hasonlóan a fiatal srác, ha nem mondja meg álmai nőjének, hogy tetszik neki, akkor sosem fog semmi történni.
Az áldás nem tesz mást, mint a kialakult szándékot cselekvésre váltja. Ilyenkor a beteg teljesen akaratlanul találkozik olyan személyekkel, filmekkel, könyvekkel, akik/amik elindítják őt a cselekvés útján. Ő maga sokkal kisebb ellenállást fog tanúsítani, mint azt egyébként tette volna. A fiatal fiú esetén úgy hozza az élet, hogy a buszon álmai nője mellé ül, és kap egy lehetőséget, amit ő maga sosem mert volna megtenni. Fontos látni a különbséget, az áldás nem a végcélt hozza elénk másnapra, hanem az odavezető útra terel minket, amennyiben ez karmikus. A beteg ember nem fog másnap reggel teljesen egészségesen ébredni komoly betegségét elfelejtve, hanem megtalálja azt az utat, ami oda vezet, de ezt az utat neki kell végigjárnia. Az út végén, mely lehet akár egy év is, ott az egészség. A fiatal fiú sem arra ébred, hogy másnap reggel ott van álmai nője az ágyban meztelenül, hanem elindul az úton, mely akár ide is vezethet. Tarthat az út szintén egy évig, közben összebarátkoznak, megszeretik egymást, de az is lehet, hogy sosem kerülnek az ágyba, de megmaradnak nagyon jó barátok.

Ha az élet tengerén egy nagy vitorlással hajózunk, meglátjuk a szárazföldet és oda szándékozunk menni, akkor az áldás nem más, mint a feltámadó szél, mely segít minket az úton. Nem leszünk ott öt perc alatt, ez nem teleportálás, hanem feltámad a szél és előre visz minket az utunkon. Attól még végig kell utazni az utat, irányítani kell a hajót, élni kell az életet, de ez a legrövidebb és leggyorsabb út. Ez a szél nem szembe fúj, nem vihar, hanem a lehető legjobb módon támogat minket célunk elérésében.

Az átok teljesen hasonló mint az áldás. Ugyanaz a technika, csupán az információ teljesen más, amit parancsként a Létezésbe küldünk. Nagyon sikeresen és hatékonyan lehet elátkozni azokat, akik instabilak, azonban nem lehet elátkozni a sámánokat. Nem az a sámán, aki az újságban így nevezi magát, hanem az, akiről ezt nem is tudni, lévén nem hirdeti magát, nem keres vele pénzt. Mindig magas tudatszinttel rendelkezik.

Hogyan átkozzunk? Azt szoktam mondani, mindig olyat tegyünk mással, amit szeretnénk, ha velünk is megtennének. Például, ha egy hivatal alkalmazottja véleményünk szerint jogtalanul tönkretette az életünket, akkor úgy átkozzuk el, hogy közben megáldjuk. Azaz, megáldjuk, hogy a lehető leghamarabb megvilágosodjon, hogy értse meg, hogy amit tett, az más emberek megnyomorítása, az a szeretet elleni tett. Mindezt tapasztalja meg. A hivatalt, amelyiknél most dolgozik, azt is áldjuk meg, hogy végre ő szolgálja a népet és ne fordítva. Világosodjon meg a hivatalban dolgozók tudata. Tegyük mindezt a fent említett technikával, lássuk és mondjuk ki, majd ÍGY LEGYEN!

.

Ölelés

Több ezer évvel ezelőtt természetes volt, hogy az emberek megölelték egymást. Megölelték a barátot, a rég nem látott rokont, vagy az idegen vendéget, megölelték gyermeküket ha messzire ment, vagy messziről jött, vagy azt aki nem érezte jól magát. Megölelték egymást a szerelmesek, rokon lelkek, akik együtt indultak harcba, vagy egy törzsközösségben éltek. Ilyenkor a két ember hirtelen nagy mennyiségű energiát cserél az egymáshoz illeszkedő csakráikon keresztül. Az ölelés az nem puszi jobbról, puszi balról, az nem egymás tapizása. Ölelés nem kötődik nemekhez, azaz bárki, bárkit. Ölelés közben egy dologra figyel az ember, a másikra. Ölelés közben egymás energiái és információi kicserélődnek, a két ember összehangolódik, rezonanciára lép. Ölelés közben érdekes élményeket élhetünk át, mint a legkomolyabb meditáció során (test nélküli állapot, kozmikus utazás, stb.). Egy ölelés legalább 4-5 percig tart, de akár sokkal tovább. Az ölelés egyben gyógyulás is. Az akut lelki problémák, akut testi fájdalmak azonnal enyhülnek, sőt akár el is múlhatnak. Az ölelés egyben egy energetikai kezelés is.

Mindezek mellett a régi időkben, az emberek ritkán találkoztak egymással, lévén nem volt repülő, autópálya, internet, skype, nem ismerték a másikat. Tudták, hogy a vendég aki jött egy távoli rokon, de nem ismerték szándékait, gondolatait. Az érkezéskori hosszú ölelés alatt átjönnek a másik fél gondolatai, információi. Ha ölelés közben rossz érzése támadt az egyik félnek, akkor azonnal tudta, hogy a másik rossz szándékkal jött, és így is kezelte. Az olyan vendég, aki nem volt hajlandó egy ölelésnek alávetni magát, azt elkülönítették, mert biztosan rossz szándékkal jött.

Az ölelés a múltban egy energetikai kiegyenlítődés volt, eggyé tartozás, rezonancia, összehangolódás. Emellett a másik szándékának tesztelése. Szerencsére sok táltos, sámán és ősi irányzat, iskola, egyház újra átadja ezt a tudást. Éljünk vele.

Talán az sem véletlen, hogy ősi vallások, filozófiák mint akár a taoizmus, tanították, hogy az ember ha szükségét érzi annak, hogy feltöltődjön, akkor menjen oda egy nagy fához, amelyiknek az átmérője nagyobb mint az ember derekának az átmérője, kérje meg, hogy töltse fel energiával, majd ölelje át. Szeresse és érezze a fát. Hosszú percekig ölelje. Mikor elengedi alázatosan köszönje meg, hogy feltöltötte energiával. Működik.

Ma nem szeretnek az emberek ölelkezni, sőt sokszor még csak a másikhoz sem érni. Ezért szoktam tanítani cégvezetőknek, hogy nézzék a másik fél auráját tárgyalás közben. Egy perc múlva kezd átjönni egy érzés. Ha jó az érzés, kellemes, akkor kössenek üzletet. Ha rossz érzésük támad, kellemetlen, akkor ne kössenek üzletet. Fontos, hogy ne a logika döntsön, hanem az érzés. A másik fél ezt a néhány percet úgy értelmezi, hogy a szemébe néznek.

.

Pénz

Le kell számolni azzal a tévhittel, hogy sikereket csak kemény, fáradtságos munkával lehet elérni. Aki azt mondja, hogy az élet egy kemény küzdelem, az elvérzik a harcmezőn. Minél több energiát fektetünk valamibe, minél inkább mindenáron meg akarunk valamit valósítani, annál jobban ellenállnak a kiegyenlítő erők. Ez a természet rendje. Sikert úgy kell elérni, hogy célokat tűzünk ki, és el kezdjük azokat megvalósítani. Mindig a könnyebben megvalósíthatókat kell választani. Ha valami nagyon nem megy, akkor nem kell görcsösen nekifeszülni, hanem tudomásul kell venni, hogy egy másik utat kell választani. A kemény munkáról és kevés eredményről azok az információs tudatmezők beszélnek, amelyek belőlünk élnek, amelyek rabszolgasorba hajtják az embereket. Az egész taníttatásunk, nevelésünk tévutakon járt és jár ma is.

Az anyagi világ energiaforrása a pénz. Olyan akár az üzemanyag. Ezért nehezen érthető, hogy miért akar mindenki autó helyett minél több üzemanyagot venni. Az autó lehet egy cél az életünkben. Az üzemanyag csak egy eszköz az autó működtetésre, folyamatosan áramlik, azaz elfogy és újra be kell szerezni.

A pénzzel kapcsolatos negatív gondolatok és érzelmek fenntartása, fenntartja a pénztelen állapotot. A pénz nem lehet életcél, mert ez esetben nem lesz pénzünk, a túlzott energiaráfordítás miatt. Az életben célokat kell kitűzni, és amikor azokat megvalósítjuk, azok teljesülnek, akkor pénzt eredményeznek. Fontos hogy a kitűzött cél a saját célunk legyen és ne valamelyik információs tudatmező megnyilvánulása, például a fogyasztói társadalomé. Cél lehet, hogy legyen kényelmes házunk, de nem jó cél az, hogy az utcában a legmagasabb legyen, pedig csak ketten lakunk benne. Cél lehet az, hogy legyen egy üzembiztos autónk, de nem lehet valós cél az, hogy mindig akkor cseréljük le mi is, amikor a szomszéd, nehogy lemaradjunk.

Aki sok pénzt tárol, annál egy energiatöbblet jelentkezik, ezt a létezés kiegyenlíti, azaz elvesz belőle. A tudatos milliomosok tudják ezt, ezért folyamatos mozgásban tartják a pénzt, azaz adományokat osztogatnak nem is kis tételben. Ők úgy mondják, hogy ha a meglévő össztőke 10%-át folyamatosan mozgatják, akkor nem csökken a pénzük.

.

Adomány

A modern világgal ellentétben a létezésben nem a pénz az úr. A természet nagyon jól megvan pénz nélkül. Az adomány a létezésben azt jelenti, hogy valamit önként, boldogan teszünk a létezés egyik-másik eleme érdekében. Egy zárt rendszerben ennek egyenes következménye, hogy visszakapunk valamit. Ha Magyarországról fúj a szél Horvátország felé, akkor majd Ausztriából bejön az a levegőmennyiség, ami innen elment.

AZ ADOMÁNY MINDIG ELINDÍT EGY ENERGIAÁRAMLÁST. Sok híres kereskedő azzal kezdi a napot, hogy az első vendégét megajándékozza egy komolyabb árengedménnyel. Az életben először mindig adni kell, és csak azután várhatjuk el, hogy kapjunk. Korunk embere éppen ellenkezőleg gondolkodik, egy lépést sem akar tenni, ha biztosan nem kap érte pénzt, vagy valami gazdasági előnyt.

Mi az adomány?

Egy mosoly reggel a munkatársra, egy kedves szó, precíz munkavégzés, szeretettel gondolni valakire, egy munkavégzés során az elvártnál kicsit többet adni szóban, lélekben. Fontos, hogy ne azért mosolyogjunk, mert kötelező (Japán, multi cégek), hanem azért mosolyogjunk mert jólesik (Dánia). Az elindított energiaáramlás mindig szinergikus hatású, azaz egy meg egy az legalább négy, így minden résztvevő feltöltődik belőle. Aki megértette, hogy a gondolataival teremt és materializál, annak az adománya még fontosabb, mert ez már nem egy véletlenszerű cselekedet, hanem tudatos. Az ilyen ember vidám, boldog és sokat mosolyog.

Az adomány egyik formája a szeretet. Ez nem egy csöpögős szappanopera, hanem azt jelenti, hogy felelősséget vállalok egy másik ember fejlődéséért. Legyen az családtag, rokon, barát, vagy csak egy idegen. A szeretet nem kioktató jellegű, nem érdek vezérelt, hanem egy tudatosan elindított energiaáramlás, melynek végeredménye két ember energetikai feltöltődése, tudatának fejlődése.

Az élet legnagyobb adománya, ha megtanítunk valakit az igazi ölelés művészetére. Mikor társunk, barátunk, barátnőnk szomorú, beteg, elesett, rosszul érzi magát, segítségre van szüksége, vagy csak elhangolódtunk egymástól, akkor öleljük meg 5-10 percre. Félelmetes a hatás. Ilyenkor sosem a saját energiánkat adjuk át, azaz nem pukkanunk le az öleléstől, hanem a létezés energiáit irányítjuk társunk felé, akinek erre szükséges van. EZ A VILÁGON A LEGNAGYOBB ADOMÁNY. És ezt a létezés kellően honorálni is fogja. Öleléskor nem kapunk el semmilyen betegséget. Egyfelől a betegség a másik ember saját lelki problémáinak a materiális megynilvánulása, tehát az ő problémájának a megoldása. Másfelől a magas rezgésű kozmikus energia áramlása védetté tesz arra az időre minden betegségtől. Tehát, ha barátunk influenzás, nyugodtan öleljük meg 5-10 percre, és hagyjuk, hogy érezzük egymást. CSAK akkor kapjuk el tőle az influenzát, HA ATTÓL FÉLÜNK, HOGY ELKAPJUK. Ilyenkor a félelem által bevitt  és hosszan fenntartott energiatöbblet miatt a létezés erői úgy egyenlítenek ki, hogy tényleg elkapjuk. Ha nincs félelem, nincs betegség. Nostradamus így nem kapta el soha a pestist, sőt igyekezett azt gyógyítani. Ezért nem kapják el a kórházak fertőző osztályain dolgozó nővérek a betegségeket.

.

Módosult tudatállapot

A modern kori társadalom elkeseredett harcot vív a módosult tudatállapot ellen. Legalábbis látszólag. Valójában nem tud vele mit kezdeni. Ennek oka, hogy nem foglalkozik a probléma okával, csak tüneti kezelést alkalmaz.

A módosult tudatállapot azt jelenti igazából, hogy a tudatunk egy teljesen másik világban van, rövidebb vagy hosszabb ideig, míg a test itt tartózkodik. A módosult tudatállapot alatt ugyanazt a már ismert közeget teljesen másképp látjuk, másként érzékeljük. Ez a megváltozott tudatállapot új képességeket is tud hozni, amit a materialista életszemlélet képzelgésnek nevez, súlyosabb esetben a zárt osztályon végzi a páciens. Tehát aki azt  tartja magáról, hogy ő Napóleon, az tényleg megélt ilyet egy másik világban, miközben a teste itt volt, azonosult ezzel a szereppel és nem akar ettől elválni. Neki ez a szerep valamiért nagyon jól kompenzálja a jelen földi életének a hiányát. Komoly kutatók, akik bár értek el sikereket munkájukban, azonban ők maguk ennél sokkal többet akartak felfedezni, bele szoktak bolondulni munkájukba, megszállottan dolgoznak, ilyenkor ők már egy másik világban élnek. Ekkor mondja rájuk a társadalom, hogy megbolondultak.

Miért használnak a mai emberek nagyon sok tudatmódosító szert?

Ez egy természetes reakció mikor az ember elégedetlen a fizikai világgal, és el akar innen menekülni. A mai fiatalok tudatszintje sokkal magasabb mint a korábbi generációké, az iskola sokszor nem köti le őket, sokszor nem tudnak azonosulni szüleik munkájával, munkamániájával. Fiatalon munkanélküliek, vagy kilátástalanul keveset keresnek és még csak elképzelni sem tudnak egy szebb jövőt. Ilyenkor hamar felfedezik a tudat szabad áramlásának lehetőségét, és rendszeresen élnek is vele. Legismertebb tudatmódosító szer a kábítószer, alkohol, cigaretta, és a betegség. Például ha valaki rokkant lesz és tolószékbe kerül, akkor ő ugyanolyan módosult tudatállapotba kerül, mint aki azt tartja magáról, hogy ő Napóleon. A betegségbe menekülés nem több és nem kevesebb, mint a drog. Végső estben elmenekülés ebből a világból.