Démonok

Démonok

Nem minden démon gonosz

- Az ősi vallásokban van a bizonyíték

Wadolowska Balogh Orsolya

Kik a démonok? Istenek? Gonosz szellemek vagy a Sátán szolgái? Talán mindegyik, de inkább mindenkinek az, amit önnön hite diktál. Hogy ne csak az angyalok folyjanak a csapból, bemutatjuk a démonokat és garantáltan olyan dolgok fognak kiderülni, amik megváltoztathatják a véleményedet. Mert könnyen lehet, hogy sok démon nem is olyan gonosz, és hogy neked is van egy őr-démonod…

Az egyiptomiak szerint vannak jó démonok is

Az ókori egyiptomiak szerint mérhetetlen sok démon van, akik az emberek közelében laknak, a négy elem szerint. A démonok gyakran egy istenség követei, segítői voltak és ugyanolyan hatalmasak, veszélyesek lehettek. Arra is van utalás, hogy a démonok a nagy isteneknek is árthatnak. Szerintük és az ógörögök szerint jó démonok is léteznek. Ez persze javában attól függ, mihez értenek. De rengeteg olyan ismert démon van az ókori kultúrákban, akik gyógyítanak, védelmet nyújtanak, igazságot tesznek, szerelemre lobbantanak, és így tovább.

Egyiptom egyszerű emberei, akik segítségre szorultak vagy kérésük volt, az istenek helyett időnként a démonok, szellemek jóindulatát, segítségét próbálták ügyeikhez megnyerni mágikus rítusok, áldozatok és ajándékok segítségével.

A görögök jó szellemei, avagy istenei – a Daimonok

A démon (daimon) eredetileg istent jelentett. Istenek, népek, magánszemélyek mellé is ki voltak rendelve, mint „őrangyalok". Lehettek jók és rosszak is. Továbbá az istenek és emberek között lévő közvetítői szerepet is ők látták el. Majd idővel az isteneknél alacsonyabb, az embereknél magasabbrendű lényeket illették ezzel a névvel.

A hinduk, akik szintén nem vetik meg a démonokat

A hinduk körülbelül 30 000 démont imádnak, akiket a déváknak (daeva) neveznek. Ezek a dévák lehetnek jók és gonoszok, mint sok más vallásban, ahol szintén megjelennek, de különösen a perzsáknál. E kultúrákban a dévák nemcsak démonok, hanem fiatal istenek is. Az idősebb isteneket aszuráknak nevezik. A hinduk számtalan démon- és szellemfajtát különböztetnek meg. Vannak kígyódémonok, a nágák. Az embereket kínzó és üldöző férfi démonok, a ráksaszák. A női megfelelőjük a rákszaszik. Előszeretettel dúlnak fel sírokat, terrorizálják és szállják meg, teszik próbára az embereket. Körmeik mérgezőek, emberi hússal és romlott étellel táplálkoznak. Alakváltók és mágikus hatalommal bírnak. A vetalák, olyan szellemek, amelyek holttesteket, kriptákat száll meg és a testeket „járműként" használják. A yakshák a természet kincseit védelmező jóakaratú szellemek. A pishachák húsevő szellemek és egy láthatatlan entitások, akik képesek embereket megszállni és azokat az őrületbe kergetni. Ráadásul külön nyelvvel is rendelkeznek. Még bőven lehetne folytatni...

(Ráksasza)

A perzsák a hindukkal fújnak egy követ és jó minták lehettek a kereszténységnek

A perzsáknál zoroasztrizmusban találkozhatunk a démonokkal. Itt is vannak jó és rossz szellemek, ugye az előbb tárgyalt dévák meg az izedek és dewek. Az előbbiek Ormuzd országában laknak, az utóbbiak Ahrimanéban. Ormuzdban él a nagy, bölcs és jó isten Ahuramazda, akinek jóságos szellemei háborúznak a gonosz isten, Ahriman rossz szellemeivel és ők ketten egymással.

Zsidó démonológia

A zsidó démonológia szerint több fődémon alá tartoznak az alacsonyabb rendű démonok.
Három különböző csoportot határoztak meg: shedim (se'irim) és mazzikim (ártó démon) az előbbi egy szatírszerű lény, aki a vadonban táncol, és nagyon hasonlít a dzsinnekhez. Az izraeliták gyakran áldozatokat mutattak be nekik a mezőkön. A shedimek vezetője egy kecske alakjába bújt démon, ami persze a Sátán megfelelője. De van itt még ruhin (szellem), lilin (az éjszaka szellemei), telane (alkony vagy este szellemei), tinahrire (nappali szellemek), zafrire (reggeli szellemek).

(Asmodeus fődémon a Salamon Kulcsai c. könyvből)

Az iszlám és a kereszténység majdnem kéz a kézben jár

Az iszlám nézet szerint, a démonok élén Iblísz, az ördög áll, akit Saitánnak (Sátánnak) neveznek, és akit Allah megtagadott. Vagy aduv Alláhnak, „Isten ellenségé"-nek. A dzsinnek seregének a vezére, akik általában rossz szellemek. Szabad és érző lényekként kezelik őket. De nem mindegyikük gonosz, ahogy a kereszténység tartja. A gonosz dzsinneket shayātīn-nak nevezik. Az iszlám szerint a dzsinnek tűzből születnek és érdekes, hogy a keresztények szerint meg az angyalok.

Kínaiaknál is adott a kettőség

A kínai világban és néphitben a szellemeket általában jó (shen) és gonosz démonokra (gui) osztják. A fiúkat valamiért jobban kísértették, szállták meg, ezért szokás volt fiúkat lányoknak öltöztetni. A kínai legendákban több démonnal kapcsolatos neves személy is akad. Az egyik legfőbb ilyen úr, Zhang Taoling volt, a taoista vallás atyja. A másik közvetlen felettese a démonoknak, a legnagyobb démonűző Zhong Kui, akit a démonok vezetőjének is tartottak.

(Gui)

Keresztények démonai – Angyalok vs. Démonok

Mint tudjuk, egy olyan kettős világban élünk, ahol mindennek meg van a maga ellentéte. Fényesség-sötétség, angyalok és démonok. A démonokra is szükség van a világ a létfenntartáshoz. Ahhoz, hogy a világban meg legyen az egyensúly, létük elkerülhetetlen. Akárhogyan is nézzük, ők is eszközök. Sokszor ők nyújtják a szenvedést, a pechsorozatot, a negatív eseményeket. Istennek az angyalok a szolgái és eszközei arra, hogy az emberek bevégezzék sorsukat. A kereszténység szerint, a démonok a Sátán szolgái és ugyancsak eszközei, valahol mégis Istenéi is. Azért használja fel őket Sátán gonosz mesterkedéseiben, mert Isten engedi neki, hogy megtegye.

Állítólag az gyilkosok- öngyilkosok, az erőszakos halált halt, és temetetlenül maradt emberek lelkéből is többnyire démon, finoman szólva gonosz szellem válik.

De szerencsére van a Bibliában két személy, aki képes parancsolni nekik. Az egyik Salamon király is, aki parancsolt, uralkodott, és le is igázta a démonokat. Híres könyve a Salamon Kis Kulcsai, melyben részletesen taglalja a démonokat. A másik természetesen ki más lenne, mint Jézus, aki a démontól megszállt embereket ördögűzéssel gyógyította meg.

(Incubus)

A démonok, mint bukott angyalok

Aztán ott van a nem hivatalos keresztény verzió Énoch apokrif irata szerint, hogy a démonok eleinte Istentől származnak, mint ahogy Sátán is. Hiszen Sátán (a lázadó kerúb), Isten jobb keze volt, aki lebukott és megalkotta a Poklot. Társai a bukott angyalok voltak és belőlük is egyfajta démonok lettek. Bizony, Isten elpusztíthatta volna őket egy csettintéssel vagy meg is bocsáthatta volna bűneiket, de nem tette. Mert, ahogy mindenben megalkotta a kettőséget, így alkotta meg a jó párját, a rosszat is. Aztán Sátán további démonokat gyártott. Tehát ők mind Isten egy sötétebb, bal keze, hogy elvégezzék azt a piszkos munkát, amik a tiszta angyalok nem tehetnek, de elengedhetetlen a világ és univerzum egyensúlyához. Hiszen jól tudjuk, hogy ebben a jól megrendezett világban semmi sem történik értelmetlenül. Se a szenvedés, se a halál, se a balsors...

Összegezés – A démonok nem (csak) gonoszok

Mi az, amit érdemes mindebből leszűrni? Hogy a démonok talán nem is olyan gonoszak, legalábbis vannak belőlük jók. Mert nem gyanús, hogy hét másik irányzat ebben egyet ért, csak a kereszténység nem? Persze az most az uralkodó vallás és nehéz lenne ebből kitántorogni, amit évszázadok óta neveltek az emberekbe, hogy a démonok csak is csak gonoszok lehetnek.

Ám innentől kezdve nézőpont és híd kérdése, ki – honnan várja a segítséget. De gyanítható, hogy úgyis az angyalok maradnak toplista élén... vagy Isten?

Démonok nyomában

Kik is lehetnek ők? Miért vannak? Ki ezt, ki azt ért a démon szó mögé. Van aki hisz bennük, van aki nem. A sátán maga, vagy csupán egy szellem? Sokak szerint ártó, mások szerint szövetséges.
 Szinte minden nép mitológiájában találkozhatunk velük:
Az ókori egyiptomiak képzelete szerint mérhetetlen sok olyan démon van, kik az ember közelében laknak, a vízben, földben, s levegőben, az indusok körülbelül 30000 démont imádnak, a kaldoknál is vannak tűzi, légi szellemek. A perzsáknál vannak jó s rossz szellemek, izedek és dewek - az izedek Ormuzd országában laknak, a dewek Ahrimanéban. A zsidóknál is később, mikor a babiloni fogság idejében a perzsákkal érintkeztek, kifejlődött egy démonologia, mely alapjában hasonlít is a perzsára.
  Arábiában napnyugta után nem szabad vizet kiönteni az udvaron, mert ha véletlen egy démont találunk el az esti szürkületben, bajt hozunk a házunkra.

Görög démonok

  Mint oly’ sok mitikus lény, az állítások szerint ők is a görögöknél bukkantak fel először, akik ’’damionész’’-nek hívták őket – ez volt a rossz szellemek gyűjtő neve.
  Több állítás szerint, korábban – Homérosz idejében – csupán csak ’’természetfelettieknek’’ hívták őket, akik se jós, se rosszak. Azonban később – Platón után – megteltek kellemetlen töltésekkel és – az ekkor már ’’damion’’-ok – ekkorra már a betegségek okainak tekintették őket. Ők voltak a járványok terjedéséért a felelősek, főként azonban elmezavarokért vonták őket felelősségre.
  Voltak olyanok, akik azt mondták, hogy a démonok az Istenek és az emberek között élő világ lakói.
  Mások azt mondják, az ókori görögöknél a démonok, mint a főistenek kísérői, szolgái jelennek meg, s mint ilyenek külön egyéniséget s nevet kapnak – mint például Deimosz és Phobosz Arész mellett. Egyes démonok pedig emberekhez - akár népekhez is vannak kirendelve, s azokat kísérik születésűktől kezdve halálukig.
  Majd úgy képzelik, hogy minden embernek lehet jó és rossz démonja – agathodaimon és kakodaimon -, később pedig hogy mindenkinek egy démona van, a azon egy démon tesz jót és rosszat. Ilyen démon híres példája Szokratész daimonionja, akinek szavát hallja, s aki őt mindig a rossztól megóvja.
  Az újplatonikusok rendszerében a démonok fontos helyet foglalnak el, alsó istenségek, kik istenek s emberek közt közvetítenek s az isteni parancsokat hajtanak végre.

 

A XX. századi európai démonkép

1968-ban egy német tudós – Zwernemann – úgy ír a démonokról, mint többnyire halhatatlan, testtelen és megszemélyesített természetfölötti hatalmak. Saját akaratuk van, de korlátozott képességeik. Kapcsolatba hozták őket tárgyakkal, helységekkel, természeti jelenségekkel és tevékenységekkel. Mágiával, valamint kultikus cselekvéssel lehet befolyásolni ezeket a lényeket.
  A démonoknak kevés jó tulajdonsága van – gyakorlatilag ezek elhanyagolhatóak.

A zsidóság démonai

Biblia Ótestamentumát L. Mózes 4,1-4 – a lázadás tana. Azok az angyalok végleges mélybe zuhanásával foglalkozik, akit áthágták a teremtés rendjét, így démonokká változtak. Ebből alakult ki később a keresztények démontana is, amit még tovább árnyalt a dualizmus elmélete, ami szembeállította a fény és sötétség birodalmát egymással.
A Biblia a démonokat nem mitikus, hanem létező, de láthatatlan lényekként mutatja be. A démonok olyan szellemi lények, akik Sátán királyságában a gonosz angyalok alatti hatalmi szinten vannak. Testük nincs, földközelben élnek, és legfőbb céljuk az, hogy emberek testébe költözhessenek és bűnös kívánságaikat rajtuk keresztül végrehajthassák. Vezetőjük Belzebub. A démonokat a Biblia tisztátalan, illetve gonosz szellemeknek is nevezi.

 

A kereszténységben

A kereszténység első századában a démonokban való hit igen erős volt; a régi pogány istenek mind gonosz démonokká váltak, de más démonokban is hittek, akik egytől-egyig gonoszok voltak és isten ellenségei, valamint ők voltak okai az egész pogányságnak, elvakítva az emberek eszét.
   A mai keresztények között a Bibliát isteni tekintéllyel rendelkező, ihletett műnek elfogadók között továbbra sem vitatott a démonok létezése, sem az, hogy a Jézus nevébe vetett hit által azokat ki lehet űzni.

Démonok a néphitben

Magyarországon és a környező országokban, a néphitben szinte mindenhol ártó szándékúak a démonok. Más-más alakokat is képesek felölteni, ám általában testtelenek. Megszállják, s ’’kölcsönveszik’’ az embert, a kereszteletlen gyermekeket, vagy a jószágot. Betegségeket okoznak, mit szentelt víz, vagy pogány mágikus ráolvasás űz ki. Szent Ágoston szerint is minden betegségért a démonokat kell okolni.
  A démon által megszállt test gyakran olyan ’’betegséget’’ kap, hogy tudatalatti állapotában képessé válik ’’lehetetlen dolgokra’’, vagy a jövendölésre. Befolyásolhatja az időjárást, de a démonnal való paráznaság bűnébe is eshet.

A varázslókönyvek démoni nevei

A ’’Bölcsek kövét’’ kutató szabadkőműves, s más alkimista csoportok varázskönyviben rengeteg olyan bibliai, vagy demonikus név fennmaradt a köztudatban, amiket a segítők közé lehet idézni.
  Asmodi, vagy Asmodeus, kiknek neve ősi, aznban újonnan képzett neveket is találhatunk, mint például Lucifer, a ’’Fényhozó’’ nevéből párhuzamot vonva ’’A Fénytől megfutamodó’’ Lucifuge.
  A legismertebbek közül említsünk még néhányat:
Lilith, Forkas, Marchocias, Mefisztofelesz, Behemoth, Beliál, Belzebub, Astaroth, Belfegor, akiknek a megtestesülései, nevei az irodalomban és más művészetekben is gyakran megjelennek.

Csinos, jóképű és ijesztő démonok

A 16. századi "Faustus népkönyvben" így képzelték el a démonalakokat:
  Széfekete cammogó medve alakjában jelenik meg az előbb megemlített Beliál. Nagyok a fülei és orrával egyetemben égőpiros színűek, farka pedig hosszú. Erős fogai vannak és három repdeső szárnya nő ki a nyakából.
  Lucifer sudár alakú férfiú, bozontos és bolyhos, mint a veres mókus. A farka pedig tőle egészen messze nyúlik.
  Belzebub haja testszínű, ökörfejű, két rémítő füllel - mely bolyhos és bozontos is. Tehénfarka van, és két nagy szúrós zöldessárga szárnya, mely felett tűzcsóvák repdesnek.
  Lilith a gonosz női démon. A vihar démona, elemi erejű. A hagyomány szerint Ádám első felesége. A talmudban éjjeli szellemként bukkan fel, a kabala szerint pedig a férfiak csábítója és a csecsemők fojtogatója.

 

A démonok elűzése

Az ókortól napjainkig ugyan azt javasolják a hozzáértők – talizmánok, mágikus pecsétektől kezdve alkalmas a szentelt víztől a fokhagymán át az ezüstig, a gyertyától a tűzön át a keresztig és a pentagrammáig, sok szimbólum és tárgy.
  A démonok világa valós is lehet. A ’’kirándulás’’ a démonok közé pedig nem veszélytelen. Aki mégis megpróbálkozik vele, ne csupán elemózsiát vigyen az útra, hanem vértezze fel magát a legnagyobb tudással, ami nem szerezhető be könyvekből.

Démonok között teljes film magyarul - Horror teljes film magyarul 2016

https://www.youtube.com/watch?v=7yotUwP6ulg#t=11.2869

Tükrök 2 2016 Teljes Film magyarul

https://www.youtube.com/watch?v=Y8ooqa9DF3U

Izlandi alvilág 2011 (Teljes film magyarul)

https://www.youtube.com/watch?v=vQ8U_rXK4Yg

Beépített tudat

https://www.youtube.com/watch?v=T46yh3jm8mg

[HUN] C.I.A.: Fedőneve Alexa

https://www.youtube.com/watch?v=NELQ5T8w_zQ

Nácik a CIA-ban

https://www.youtube.com/watch?v=6oV_uP3f9Tw

Az ördög lánya

Hihetetlen Magazin - Körösztös György

Napjainkban, amikor a babonák már kiveszőfélben vannak, és kevésbé hiszünk a természetfeletti erők létezésében, valóságos sokkhatásként érheti az embert, ha olyan különös dolgokkal kell szembesülnie, mint a néhai Anneliese Michel szörnyű és megrázó története.

A 24 éves korában, iszonyatos körülmények között elhunyt diáklány esete megrázta az egyházat, megrémítette a hívőket, megingatta az igazságszolgáltatás merev, világi rendszerét, és persze máig nem kaptunk kielégítő magyarázatot – például a kiváló tudós uraktól –, arra, hogy vajon ki vagy mi végzett vele?Anneliese Michel 1952. szeptember 21-én született egy kis faluban, a bajorországi Leiblfingben, egy alsó-középosztálybeli katolikus családban. A mélyen keresztény, hithű életet élő família már a maga korában – tehát a hatvanas és hetvenes években – is afféle unikumnak, érdekességnek, egyre inkább kiveszőben levő minta megtestesítőjének bizonyult, hiszen a régiesebb értelemben vett vallásos élet egyre inkább kimenni látszott a divatból. A szülők abban a vallásos szellemben nevelték gyermekeiket, amelyben a Biblia számított a rendszeres, mindennapi, majdhogynem kötelező olvasmánynak, vagyis nyugodtan mondhatjuk, hogy életvitelük bizonyos fundamentalista alapokra építkezett. Ebbe a közösségbe érkezett meg a kis Anneliese 1952 nyarának végén.

A Németország déli részén fekvő Bavaria tartományban fekvő kis falu, Leiblfing nem számított sohasem a világ középpontjának: itt igen egyszerű emberek éltek, akiket nem fertőzött meg az egyre modernizálódó, egyre rohamosabb tempóban vágtató világ minden rákfenéje. A település lakói a maguk egyszerűségében tökéletesen boldog életet élhettek. Itt volt hát az ideje némi változásnak…

Ki a langyos vízből!

Anneliese ugyanis nem találta túl vonzónak ezt a nyugalmas, békés életmódot, amolyan „pocsolyának” tartotta, amiben nem történik semmi érdekes, semmi rendkívüli, semmi izgalmas. Persze nem vágyott pajzán és szabados élvezetekre, csupán kíváncsi volt a világ egy kicsit valóságosabb részére. Érdekes módon ezt a vágyát már egészen gyermekkora óta hangoztatta odahaza, és a szülők szerint valóságos rögeszméjévé vált a „pocsolyából” való, minél előbbi szabadulás gondolata. Ekkor még senki nem gyanakodott semmi természetfelettire. Sőt…

Epilepszia… - vagy mégsem?

1968-ban kezdődtek különös tünetei: rohamok gyötörték, és ekkor láthatóan képtelen volt uralkodni az egész testét kínzó görcsök közben. Miután sem szülei, sem három nővére nem tudott rajta segíteni, a Würzburgi Kórházba vitték, egy ottani neurológushoz. A doktor megállapította, hogy a lánynak súlyos epilepsziája van, és ezért – valamint az ezzel a betegséggel szinte mindig együtt járó depresszió miatt –, beutalta az intézménybe. A különös az volt, hogy az első CT-vizsgálatok semmiféle elváltozást nem mutattak ki a homloklebeny környékén, pedig az epilepsziás betegeknél ez a deformáció mondhatni törvényszerűen fellép.

Már a gyógykezelés kezdetekor felütötték fejüket a még különösebb, sokszor megmagyarázhatatlan jelenségek: a lányt látomások és hallucinációk gyötörték. Saját bevallása szerint, amikor más menedéke nem lévén, az imáiban keresett vigaszt és nyugalmat, különböző démonok arcait látta maga előtt, hangok szóltak hozzá, melyek azt kiabálták, hogy teste a pokolban fog elégni, kisvártatva pedig konkrét parancsokat is osztogattak neki. Gyilkosságok és egyéb gonosztettek elkövetésére akarták rábeszélni ezek a testetlen lények. Anneliesének szent meggyőződése volt, hogy maga a Sátán tört rá az elméjére, lelkére, öntudatára, és ez a velejéig gonosz szellem azon volt, hogy teljesen átvegye az uralmat a felette.

Bár mindezeket az eseményeket és saját benyomásait is elmondta az orvosoknak, azok az epilepszia jellegzetes tünetei közé sorolták a hallottakat, és úgy gondolták, hogy a betegség hamarosan olyannyira elhatalmasodik a páciensen, hogy az végképp elveszíti majd a józan eszét, vagyis visszavonhatatlanul megőrül. Ráadásul akkoriban e betegség velejárói, hatásai még annyira sem voltak némiképp lenyomhatóak, gyengíthetőek, mint manapság, az orvostudomány éppen csak ismerkedett az efféle agyi és idegrendszeri rendellenességekkel, így komolyabb tapasztalatok híján bármit elképzelhetőnek tartottak, mint természetes mellékhatást. A kezelőorvos azon a véleményen volt, hogy a lányba pumpált erős nyugtatószerek is generálhatták a szörnyű, ijesztő látomásokat. Azonban 1973 nyarára Annaliese és szülei számára is nyilvánvalóvá vált: a tradicionális gyógymódok nem hatásosak. Úgy gondolták, azért mondott csődöt a modern orvostudomány, mert ebben az esetben egyáltalán nem szervi vagy idegi bajról van szó, sokkal inkább valami természetfeletti lény okolható a történtekért.

A megoldás: ördögűzés!?

Az anya, Anna és az apa, Josef ezért egyházi személyiségektől próbált segítséget kérni. Hamarosan találtak is egy hivatásos ördögűzőt: Ernst Alt atya a würzburgi püspöktől, Josef Stangl-től kért engedélyt az ördögűzésre, ám azt az elöljáró megtagadta. Válaszában azt tanácsolta, a lány éljen vallásosabb életvitel szerint, és akkor a démon előbb-utóbb elhagyja a testét. Anneliese viselkedése eközben egyre szélsőségesebb és megmagyarázhatatlanabb lett. Szavakkal és tettekkel támadt családtagjaira, nem evett és öncsonkítást kísérelt meg. Horrorisztikus események vették kezdetüket. A lányon egyre hosszabb időre törtek ki a démoni rohamok, amelyek során obszcén, a szülei által sosem használt szavakkal illette őket, ha tehette, tört-zúzott, és gyakran önmagában is kárt tett. A szülők iszonyodva nézték végig, ahogy Anneliese hosszú, mély sebeket ejt karjain, és közben üvöltve szid mindenkit, aki a rémséges cselekmény ideje alatt egy helyiségben volt vele. A család minden tagja rettegett: féltek attól, hogy a lány öngyilkosságot követhet el, és persze attól is, hogy egyszer majd ők is a fizikai erőszak célpontjává válnak. 

1975 szeptemberében Stangl püspök – több elképesztő, személyesen átélt eseményt követően – végül úgy ítélte, hogy a lány valóban megszállott, és saját elöljáróit megkerülve végül mégis beleegyezett abba, hogy levezessék a démonűző szertartást. Arnold Renz és Ernst Alt atyára bízta a szertartást, melynek menetét a 17. század óta létező Rituale Romanumban lefektetett alapelvek szerint kellett elvégezniük. Nem is tudták, mire vállalkoznak, és hamarosan bebizonyosodott, hogy ilyen ijesztő, szélsőséges esettel még senki nem találkozott a kereszténység fennállása óta.

Káintól Hitlerig…

A megszálló démonok között állítólag Hitler, Lucifer, Iszkáróti Júdás, Káin, Néró és más, dicstelen történelmi személyiség is szerepelt, de az atyák meggyőződése szerint ezek csupán a Sátán által felvett alakok, nem pedig valódi, embertől eredeztethető szellemek voltak. Elképesztő, de igaz, hogy 1976 júliusáig mintegy 1076-szor végeztek ördögűzést, gyakran heti több alkalommal.

A démonok támadása sok esetben olyan elképesztően vad volt, hogy három erős embernek kellett lefognia Anneliesét, sőt idővel mintha egyre inkább erősödött volna: végül már láncokkal kellett az ágyában tartani… A támadások egyre intenzívebbekké váltak, a lány az ördögűzések alkalmával sok esetben lebénult, eszméletét vesztette. Egy idő után úgy tűnt, hogy a démon – az ördögűzéseknek köszönhetően – lassan elveszíti felette az ellenőrzést. Egyre több józanabb pillanata volt, és 1976 elején már oly tiszta volt a tudata, hogy ekkor már egészen normális életet élhetett – a Würzburgi Egyetemre nyert felvételt, pedagógiát tanult, dolgozatokat írt, és persze rendszeresen járt templomba. Mindeközben alkalmanként Arnold Renz és Ernst Alt atya meglátogatta, és végrehajtották a szerintük szükséges erősségű ördögűzés-adagot…

Anneliese titokzatos halála

Az utolsó ilyen szertartást 1976. június 30-án tartották. Ekkorra Anneliese éppen tüdőgyulladásban szenvedett, amit magas láz kísért. Utolsó, a rituálét végzőkhöz intézett szavai a következők voltak: „Kegyelmet kérek!” Majd anyjához fordult: „Anya, félek!” Anna a lánya halálát július 1-jén jelentette be. Alt atya értesítette a hatóságokat, a nyomozás pedig azonnal megkezdődött az ifjú hölgy halálának ügyében.

Csakhamar perbe fogták a két papot, valamint a szülőket. Mindnyájukat gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolták. A fő kérdésnek az számított, mi okozta közvetlenül a lány halálát, és ezért ki vonható felelősségre? A bíróság bizonyítékként fogadta el, hogy Anneliese nem evett, és amennyiben mesterségesen táplálták volna, még most is élhetne. Egyik testvére szerint a húga önszántából nem táplálkozott, és megtagadott bármiféle gyógykezelést, mivel minden hitét a két ördögűző papba vetette. Az egyház képviselői azt próbálták bizonytani, hogy a lány valóban, a szó bibliai értelmében megszállott volt, és különböző, ezt bizonyító felvételeket nyújtottak be a bíróságnak. Az ítélet végül a szülőket és az ördögűzőket gondatlanság és az orvosi segítség elmulasztásának bűntettében marasztalta el. Büntetésük hat hónap felfüggesztett börtön lett, ami meglepően enyhének tűnik, amennyiben elfogadjuk, hogy tényleg ezek az emberek ölték meg a lányt. Talán annak köszönhető mindez, hogy a tisztelt bíró urak elbizonytalanodtak a Sátán jelenlétét igazoló hang- és fényképfelvételek láttán?...

Mindenesetre a bíróság hivatalos állásfoglalása szerint az eljárás csak súlyosbította a lány állapotát, de azt még a szakértők sem tudták megállapítani, hogy azt vajon mi – vagy ki – idézte elő, így a mai napig nem tisztázott, hogy Anneliese Michelt valóban a Sátán szállta-e meg, vagy tényleg az epilepszia okozta skizofréniában szenvedett-e. 

A Német Püspöki Konferencia igyekezett menteni a menthetőt, és közleményben tudatta az egyház hivatalos álláspontját, vagyis azt, hogy Anneliese nem volt ördög által megszállott, és elhatárolódott a két pap szélsőséges cselekményeitől. Egy per újrafelvételi kérelem során 1987-ben a lány holttestét exhumálták, és azt csaknem ugyanabban az állapotban találták, ahogyan annak idején eltemették. A keresztény hívők sírjához még ma is zarándokutakat szerveznek, és ott közösen imádkoznak Anneliese lelki üdvéért.

Démonűzés

Ifj. Szűcs Róbert - Hihetetlen Magazin

Lelkünk telítődött negatív érzésekkel. Nem csoda, hiszen eszményeinket elvették tőlünk. Érzéketlenek lettünk, mivel másként el sem tudnánk viselni életünket. Mégis mit tehetünk annak érdekében, hogy újra tudjunk örülni, szeretni, alkotni?

Mivel a világot nem válthatjuk meg, önmagunkon kell munkálkodnunk. Ha sikerül elűzni démonjainkat, újrateremthetjük saját lényünket és világunkat.

A bennünk lakozó kisördög

Bujkál bennünk a Kisördög: hiába tudjuk, hogy baj lesz, ha hallgatunk rá, mégis engedelmeskedünk neki. Szenvedélyeinkkel és indulatainkkal játszik. Azt sugallja, hogy pillanatnyi érdekeinknek megfelelően kell élnünk. Gond nélkül garázdálkodhat lelkünkben, hiszen alig tudunk róla bármit is. Vicces, de a hatalmasok éppen őt próbálják bennünk megszólítani. Az általunk látott-hallott reklámok, filmek, politikai szónoklatok biztosítják számára a mentális üzemanyagot. Ha nem töltenék újra szinte állandóan, sokkal kevesebb gondolt okozna. „Vedd meg! Miért vonnád meg magadtól az élvezetet? Te is lehetsz nagymenő! Ne törődj mások bajaival! Csak az a fontos, hogy megkapd, amit akarsz!” – duruzsolja lelki füleinkbe. Tudjuk persze, hogy nem élhetünk utasításai szerint. Ettől aztán csak egyre rosszabbul érezzük magunkat. Valamiképpen meg kell találnunk a kapcsolatot a bennünk lakozó Kisördöggel.

Mágia? Varázslat?

Lényegében igen. Mégsem úgy viszonyulunk a problémához, mint az átlagos hívők. A megszemélyesített negatív energiát nem gondoljuk valódi lénynek. Azért adunk neki formát, mert így könnyebben dolgozhatunk vele.
Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk magunkban, hogy milyen hibákat ejtünk rendszeres következetességgel. Gyakran megbántjuk embertársainkat? Nem tudunk „ráülni a szánkra”? Következetlenek, türelmetlenek, meggondolatlanok vagyunk? Túlságosan szeretnénk mindent és mindenkit uralni? Esetleg egyáltalán nem bízunk magunkban? Mi az, ami igazán gátol bennünket? Ha megtaláltuk a problémák gyökerét, kezdődhet a vágyaink tudatosítása! Mit akarunk az élettől és magunktól? Mely szándékainkat és törekvéseinket nem tudjuk érvényesíteni? Melyik okozza bennünk a legnagyobb feszültséget? Most következhet a megszemélyesítés. Ha van elég képzelőerőnk, romboló energiáinknak magunk is adhatunk karaktert. Ha nem sikerül, fordulhatunk a mesékhez és a mítoszokhoz.

Az ördögűzés

A hívők egyszerűen intézik el a kérdést: mivel minden rossz a Sátánban összpontosul, nyilván őt kell távol tartani magunktól. Logikus elgondolás, a gyakorlatban mégsem működőképes. A vallásos emberek életproblémáit gyakran éppen az általuk magasztalt eszmények okozzák. Például az isteni tekintély tisztelete sarkallja őket zsarnoki, kegyetlen tettekre. Nem ritkán éppen a vezeklési kényszer miatt válnak önrombolókká. A Sátánt nem lökhetjük ki magunkból, hiszen a Kinyilatkoztatások értelmében ő a tudás forrása. Sokkal kevesebb rosszat okozott, mint az Atyaúristen. Mivel a jó és a rossz fogalmai gyakran átfedik egymást, az egyszerű Ördögűzés nem sokat segíthet rajtunk. Ha már alakot kapott a számunkra legtöbb gondot okozó késztetésünk, találjunk neki valami más elfoglaltságot! Hiába is próbálnánk megsemmisíteni, nem járnánk sikerrel. Újult erővel támadna.

Bár nem vagyok terapeuta, sikerült segítenem néhány kedves ismerősömnek. Egy amúgy nagyon értelmes és kívánatos leányzó nyilvános helyeken borzasztóan szorongott. Gyűlölte, megvetette a tömeget, a forgatagot. „Az emberek durvák és ostobák! Rosszul leszek tőlük! Ha valaki hozzámér a buszon, legszívesebben pofon kenném!” – panaszolta felindultan. Problémája hátterében azonban nem az emberutálat húzódott meg, hanem saját becsvágya. Lényegében attól rettegett, hogy ő is éppen olyan senki, mint a többiek. Miután ezt tisztáztuk, már könnyebben haladtunk. Amikor negatív késztetésének formát adott és azt kellő távolságból szemlélte, azt mondta: „Tényleg nagyon szánalmas és utálatos az a gőgös liba. Semmivel sem vonzóbb, mint a többiek az utcán. Viszont van stílusérzéke. Nem beszél butaságokat, csak éppen neki nincs mire felvágnia. Nem tud mit mutatni az embereknek, akik észre sem veszik. Hasznosítani kell, megragadni benne, ami értéket teremthet.”. A lány rátalált az útjára: ma egyedi ruhákat tervez.

A korrektség kedvéért azért meg kell említeni, hogy vannak menthetetlenül nehéz esetek, akik saját rossz tulajdonságaikkal sincsenek tisztában. Úgy tűnik, hogy személyiségük egésze valamiféle rossz, ártó szellem megtestesülése. Éppen elég volna, ha egyszer valóban képesek lennének tükörbe nézni. Esetükben csak a totális átalakulás hozhatna eredményt. Aztán ott vannak az élettől megcsömörlött szerencsétlenek, akik nem tudták kiheverni a pofonokat. Nem csoda, hogy negatívak! Szegény apai nagymamámra gondolok, aki néhány éve hunyt el. Miután férjét elvitte a rák, hátralévő huszonnyolc évét egyedül élte le. Nehéz természetű volt szegény, nem lehetett vele könnyen kijönni. Keserűsége teljesen indokolt volt: az élet már semmit sem tartogatott számára. Tüskéket növesztett és bezárkózott elsötétített szobájába. Fáj, hogy nem tudtam vele többet törődni, de negatív kisugárzását borzasztóan nehezen viseltem el. Az ő démonjait nem lehetett elűzni.

Nekünk azonban még dolgunk van a világban, ezért fontos, hogy a valóban alkotó késztetéseink jussanak érvényre. Rossz tulajdonságainktól teljes egészében ugyan nem szabadulhatunk meg, ám éppen elég, ha kellő lelkesedéssel formáljuk magunkat.

Betegség és szellemvilág

Nem csupán késztetéseinket, hanem érzéseinket is megszemélyesíthetjük. A módszer különösen hasznos, ha fájdalmunkat akarjuk csillapítani! A beavatottak azt mondják, hogy még a daganatos megbetegedések kezelésekor is alkalmazhatjuk, én azonban óvatosabban fogalmaznék. Ha kellőképpen koncentráltak vagyunk, tüneti kezelésnek bőven megteszi. Legalább addig jobban tudjuk tartani magunkat, amíg sorra kerülünk a rendelőben.

Azért gondoljuk csak át egy kicsit, hogy mégis mire alapozzák optimizmusukat a spiritualitás avatott mesterei! Szerintük a betegségekben is lelki energiák öltenek alakot, tehát ha képesek vagyunk alakot adni nekik, rögvest kezelhetőkké válnak. Mármost eme logika szerint a gyógyszerszedés és a műtéti beavatkozás tulajdonképpen csupán tüneti kezelések volnának. Apám egy régi szerelme az Úrtól várta gyógyulását, holott az orvosok is segíthettek volna rajta. Szerencsétlen hölgyemény hitetlenül távozott közülünk.

Nos, amennyiben el is fogadjuk, hogy a természetben megnyilvánuló jelenségeket és eseményeket mentális energiák idézik elő, még mindig nem tartunk sehol, mert azokat emberként csak nagyon kis mértékben lehet befolyásolni. Nem vitás, hogy sok betegség tényleg pszichés eredetű. De ne feledjük, hogy test és lélek egymástól elválaszthatatlanok! Közérzetünk kihat tudatállapotunkra, mely szintén befolyásolja testi működésünket. Vegyük még hozzá a társadalmi és a természeti tényezőket, és máris olyan bonyolult körülmény-rendszerrel szembesülünk, amit lehetetlen átlátni.

Amennyiben tehát anyagi világunkat a szellem kivetülésének tartjuk, semmi okunk arra, hogy ódzkodjunk a fizikai beavatkozásoktól. Persze nem kell rögtön vágni és metszeni, de ha nagyon fáj a hasunk, lehetőleg ne az angyalokat hívjuk segítségül, hanem a mentőket! Az mondjuk, nyilvánvalónak tűnik, hogy a negatív beállítódás könnyen megbetegíthet bennünket. Valószínűleg démonjaink megszelídítése kedvezően befolyásolja egészségi állapotunkat.

Szemteke-rezgésem okán még ma is hatfelé nézek egyszerre, de már nem olyan vészes a helyzet, mint néhány éve volt. Most már egészen jól tudok a hang irányába nézni: ha nem volna nálam a bot, sokan nem is gondolnák, hogy alig látok valamit. Korábban még három másodpercig sem tudtam egy irányba fókuszálni. Ennek megfelelően természetesen borzalmasan széteső voltam, egyszerűen nem tudtam bármire is normálisan összpontosítani. Tornáztattam a szememet, ugyanakkor mentális gyakorlatot végeztem. Megformáltam a széteső, bizonytalankodó karaktert, akit próbáltam az érzékenység és a nyitottság hordozójává varázsolni. Távolról sem értem célba, de régebbi önmagamhoz képest azért fejlődtem valamit. Ezt nem érdememként kezelem: egyszerűen szerencsés vagyok abban, hogy a karakterem és a körülményeim lehetővé tették a kedvező változást.

Gyógyító tudathasadás

Személyiségünk ellentétes erők küzdőtere. Még belső késztetéseink is ellentmondásosak, ráadásul ott vannak a gyakran változó társadalmi elvárások, valamint a fizikai környezet jelentette korlátok. Több lény lakozik bennünk, énünk mégis többé-kevésbé egységes, mert mindig a legerősebben ható tényezővel azonosítjuk magunkat. Nincs abban semmi rossz, ha belső energiánkat megszemélyesítjük, mert így könnyebben boldogulunk velük. Már az is nagy eredmény, ha a bennünk lakozó démonokkal nem óhajtunk közösséget vállalni. Fél gyógyulás. Ha kritikai távlatból tudjuk szemlélni rosszabbik énünket/éneinket.

Az egyoldalúan pozitív gondolkodás veszélyei

A tipikus amcsi szemléletmód: nem az a fontos, hogy mi vagyok most, hanem az, hogy mivé akarok válni, és tényleg eléggé akarom-e a változást. Szép elmélet, valami azonban nem stimmel, hiszen a jenkik közül sokan élnek bogyókon. Az sem éppen mellékes körülmény, hogy Nagy Testvéreink legtöbbje rendszeresen jár pszichológushoz. Mégis mi lehet a baj? Nos, a csak és kizárólag pozitívumokra való beállítottságra való törekvésből adódik, hogy problémáinkat a szőnyeg alá söpörjük. Amit tehát nem látunk, az nem is létezik? Butaság!

Amerikában mindig is erőteljesen hatottak a romboló késztetések. Talán éppen azért, mert kötelező volt az optimista bájvigyor. Mennyi erőszak, mennyi aberráció! Ma már ott tartunk, hogy a tengerentúli művészek éppen a beteges torzulásokból merítenek ihletet. A fiatalok végre kiadhatják magukból minden elfojtott dühüket, keserűségüket, frusztrációjukat. Most éppen ez a trendi. A démonok elszabadultak és kedvükre garázdálkodnak, most már a Föld majdnem minden pontján. Ne feledjük, hogy a New Age mozgalom is az amerikaiak szellemi terméke! „Ne legyél már annyira negatív!” – hangzik a tipikus szólam. Aki ugyanis kritikus, az természetesen negatív. Amúgy az általam ismert spirituális beállítottságú emberek többségét iszonyatos indulatok feszítik. Veszélyesek, mert nem néztek szembe a bennük lakozó démonokkal, ezért azokat nem is formálhatták át más, valóban pozitív hatást kifejtő erőkké.

Egy meredek sztori

Részt vettem egy nemzetközi, de mégsem túlságosan ismert politikai-spirituális szervezet hazai tagjainak heti találkozóján. Aranyos emberek, nagyon kedvelem őket. Fontosnak tartják a teljes erőszakmentességet, ami szép és jó, de talán olyan eszményekkel kellene próbálkozniuk, amelyeket meg lehet valósítani. Totális béke csak teljesen barátságos, vagyis kicsit sem ösztönző környezetben valósulhat meg. Én is vágyom a szépségre és a harmóniára, de tudom, hogy soha nem érhetek célt, legfeljebb a törekvésemben lehetek következetes. Egyébként a közösség tagjaiban van elég rejtett agresszió, mely rögvest kitör belőlük, ha a szervezés nem alakul a várakozásoknak megfelelően. Nincs ezzel semmi gond, hiszen a mozgalmat emberek építik.

Szellemi vezetőjük lelki gyakorlatokkal gazdagítja az aktivisták életét. Esti program: a bennünk lakozó negatív erő eltávolítása. Egy srác olvasni kezd: „Ha felvetted a kapcsolatot Belső Vezetőddel, képzeld el, hogy eléd áll, majd fejedet előre-hátra billegtetni kezdi! Most pedig kitátod a szádat…” Belőlem itt majdnem kirobbant a röhögés, de azért tartottam magam. Folytatódott a gyakorlat: a Belső Vezető egy hatalmas fogót dug le a nyelőcsövünkön, majd gyomrunkból valami zöldes, kocsonyás lényt húz elő, akit egy tál folyadékba pottyant, amiben az ártalmas kis teremtmény szépen feloldódik, szétoszlik. A gyakorlat végén el kellett mesélni, hogy mit éreztünk. Mosolyogva elmondtam, hogy a fejbillegtetésnél és a szájtátásnál elakadtam, Belső Vezetőmet pedig leállítottam, mivel nincsenek hellén hajlamaim. Szerencsére néhányan elnevették magukat. Ha már démonűző mágia, akkor legyen stílusos!