2017. április 12., szerda

Tanulmányok IX.



Tanulmányok IX.

A Sátán hollója

Szemelvények a zsidóság és a Sátán szövetségéről I. rész







2009. április 11. - 11:47
Magazin: 
|








Az alábbiakban néhány - a zsidósággal kapcsolatos - elgondolkodtató szemelvényt közlünk Röck Gyula: Az Antikrisztus és a Hamispróféta című 1940-ben megjelent könyvéből.
"A keresztényüldözésben az Antikrisztus eszközei a zsidók lesznek. A zsidók ugyanis tudják, hogyha a kereszténység egyszer feleszmél az igazi krisztianizmusra, akkor ők végleg elvesztették a keresztények feletti befolyásukat, amiért a hívő és öntudatos keresztények teljes kiirtását tűzik ki célul, meghagyva azonban ama modern pogányokat, kik közönyösek lesznek a krisztusi igazságokkal szemben."
"Eme időben Ézsaiás XXVIII. r. 15—48. v. szerint a zsidók a pokollal kötnek szövetséget... Vagyis az Antikrisztussal! Azt fogadják el messiásuknak és annak építenek templomot és mutatnak be áldozatot, amint ezt Dániel IX. r. 27. v. is jelzi."
"Krisztus szőke hajú, kék szemű szép jelenség, külseje után is megállapíthatóan vallásra zsidó, de fajra árja volt, emez fajra és vallásra is zsidó lesz, mert keresztvizet nem vesz, nem is venne fel, mert nem akar s nem is méltó a szentségekben részesülni."
"Amint Istennek megvoltak az ő megváltásához szükséges előmunkálatai, úgy meglesznek a Sátánnak is. Amint Isten annak idején a zsidó népet használta fel megváltási műve előmunkálataihoz, úgy most — golgotai istengyilkosság óta — a Sátán is a zsidó népet használja fel az ő előmunkálataihoz, illetve terveihez."
"Az Antikrisztusra vonatkozó világi feljegyzések szerint az Antikrisztus foggal születik, veres és szeplős lesz, kellemetlen hangú, rossz fülű, rossz szemű, zsidó és mohamedán vérből és törvénytelen házasságból eredő..."
"P. Honchedés írja, hogy: „Az Antikrisztus igazi ember lesz, a bűnök embere. Egy zsidó, valószínűleg Dán nemzetségből erkölcstelen nőtől születik. Rejtett helyen fog felnőni. Sok bűnös cselekedete után mind mélyebbre s mélyebbre süllyed, mígnem az ördög megszállja. Maga lesz a megtestesült rosszaság. Sátáni gőg, érzékiség, kegyetlenség fogja jellemezni. Kiváló tehetségű lesz, ki szándékait és cselekedeteit ügyesen tudja majd elrejteni. Gazdagsága sokakat vonz majd. A Sátán közreműködésével, művelt álcsodáival elvakítja a népet. Az erőszak fogja betetőzni művét."
"Az Antikrisztust nem kell Luciferrel összetéveszteni. Az Antikrisztus valóságos ember lesz. A szent atyák egyetemes véleménye szerint zsidó lesz."
"Céljait szolgáló népe a zsidóság lesz, mint faj! Sőt, mint vallás is megfelel néki, mert a zsidóság még nem fogadta el a messiást s ennélfogva a végidőkben minden anti-messiási elvnek pártolója lesz. A zsidóság filozófiai és theológiai oldalról nézve ma is, illetve kezdettől, antikrisztusi teológiát és vallást képez, amennyiben nem fogadta s nem is fogja elfogadni a végső percig a Messiás eljövetelének megtörténtét."
"A zsidóságot már átgyúrta e szerepre, amennyiben a tóra helyett a talmudi szellemmel itatta át annak vezetőségét..."
"Az Antikrisztus fajra és vallásra is zsidó lesz."
"Hogy ebben a keresztény világrend elleni küzdelemben az Antikrisztus és Hamispróféta népe és eszköze a világ minden részéről kiűzött s Palesztinába visszatért zsidóság lesz, azt már említettem könyveimben."
"Már az Úr utáni első években azon vitáztak a zsidók, hogy Isten fia-e vagy csak Ácsfia az Úr. Ez a vita végigvonult aztán a kereszténység történelmén s mindenhol, ahol a zsidóság teret nyert, Jézust Ácsfiának s a Boldogságos Szűz Máriát közönséges asszonynak, — sőt megtévedtnek — igyekezett feltüntetni. Ennélfogva a judaizmus valóságos merénylet sorozatot végzett kétezer év alatt az Úr ellen, amit azonban most fog betetőzni, satanizálva mindent, amibe beleszólást nyer..."
"A Hamispróféta másik, azaz kereszténységen kívüli harca azonban nyílt harc lesz a kereszténység ellen."
"Itt nem keresztényeket, hanem zsidókat fog felhasználni a kereszténység ellen, amint azt az Úr feltámadása óta mindmáig tette is, úgy világnézeti, mint világrendi területeken."
"A zsidó világnézet két fő forrásból veszi „anyagát". Egyik a Tóra, azaz Mózes könyvei, mit a Szentírásból ismerünk, míg a másik a Talmud, melyet zsidó rabbik írtak, nem annyira hitük, mint fajuk érdekében. A Tóra szelleme vallási és faji összetétele mellett enyhe goj mellőzést is rejt magában, ami indokolható is, mert a mózesi törvényeken alól álló pogányok — gojok — nagy része abban az időben bizonyos szempontokból nézve, annyira mélyen álltak a zsidók alatt, hogy Mózesnek szükségképen tiltani kellett népét más alsóbbrendű népekkel való érintkezéstől. Azóta persze fordított a viszony. A Talmud szelleme már fokozott, végsőkig menő goj gyűlöletet tartalmaz, olyannyira, hogy a gojt — vagyis azt, aki nem zsidó — állatszámba veszi, akivel, akárcsak az állattal, tetszésszerint bánhat a — zsidó. Sőt, mintegy céllá és kötelességgé, a zsidóság érdekévé teszi a gojok gazdasági és erkölcsi, valamint világnézeti tönkretételét, hogy annak romjain könnyen felépíthessék a talmudi világrendet. Erről a zsidókérdés c. könyvben számolok be. Ebben a harcban aztán a talmudi zsidó mindent megragad, amivel a goj hitét, erkölcsét és gazdasági alapzatát összedöntheti. Pártol és pénzel minden olyan irodalmi, művészi és vallásfilozófiái irányt és mozgalmat, amely erre alkalmas. Mindazok a könyvek, melyek sátánizmust tartalmaznak, vagy a kereszténységnek akár kisebb, akár nagyobb mérvben ártanak, zsidó írók, vagy legalább is zsidó könyvkiadók útján jött forgalomba. Vagyis a Hamis próféta „előmunkálatait" zsidó írók és könyvkiadók, esetleg ezek által megtévesztett díszgojok végezték s végzik ma is, a mi türelmes főpapságunk Isten előtt való felelősségének a terhére!, mert régen mozgalmat kellett volna indítani világszerte abból a célból, hogy zsidók se ne írhassanak, se ne adhassanak ki könyvet keresztények részére, csak valamelyik keresztény egyház jóváhagyásával! De hát! nehogy elkobozzák a könyvemet, nem folytatom... Akinek van szeme, úgyis látja, hogy az antikrisztusi térhódításokért ki mint felelős... A zsidóság tehát, mint a Hamispróféta előmunkásai működnek s mindenhol ott a kezük a krisztianizmus meghamisításában, vagy elgáncsolásában, nehogy az igazi krisztusi szellem teret nyerjen akár irodalmon, akár színházon, filmen, újságon, könyvön át, mert akkor — esetleg ráeszmélne a zsidóság jó része is arra, hogy a Messiás már eljött és — megfeszíttetett... Tisztában kell lenni azzal, ha nem akarunk eltévelyegni, hogy a zsidók által irányított irodalom — a satanizmus előmunkálata... A zsidóknak ez az aknamunkája lassan megmételyezte a kereszténységet... S ma a keresztények jórésze, ha kell keresztény, ha kell zsidó; érdekeik szerint, mert — mint magukat mentik — a kenyérért, a többért mindent meg kell tenni... S ennek a „vak vezet világtalant" állapotnak legszomorúbb ténye, hogy még olyanok is elősegítik a zsidók és a zsidó tőkék boldogulását, akiknek ezek ellen őrök harcban kellene állni, mert láthatnák, hogy ez a tőke — mint antikrisztusi — a krisztianizmus ellen dolgozik... Közönyből, vagy tájékozatlanságból — ők tudják — bérbeadják zsidóknak a földjeiket és egyéb „üzleti" összeköttetésekre is képesek velük... Szomorú, rettenetesen szomorú, hogy ennek a satanizmust és antikrisztianizmust képviselő fajnak még a krisztianizmus képviselői se álltak ellent s Istennek egy Hitlert kellett kiválasztania, hogy a kereszténységet megmentse — a zsidóság hazaküldése által — a satanizmus teljes diadalától... Aki tehát hitét, világnézetét és erkölcsét nem akarja hamis tanokkal mételyeztetni, vegye tudomásul, hogy minden olyan akciótól, könyvtől, színháztól, filmtől, újságtól, vagy bármitől, mely zsidókkal kapcsolatos, mereven el kell zárkóznia, mert világnézeti hamisítások és világnézeti „kihagyások" által előbb-utóbb lelkimérgezésbe esik, aminek első tünete lelki közöny, míg a végső tünete pedig: távolodás Krisztustól."
"Elvitathatatlan, hogy a zsidóság a Hamispróféta és az Antikrisztus népe, illetve eszköze, kik a világnézet meghamisításában, valamint a világrend felforgatásában vezető szerepet vittek s visznek."
Röck Gyula - Az Antikrisztus és a Hamispróféta




Szemelvények a zsidóság és a Sátán szövetségéről II. rész







2009. június 08. - 14:13
Magazin: 
|








(Jézus) Mennyei származású... Istenfia... Az Ige... Alfa és Omega... Aki van... A zsidók azzal vádolják meg az Urat, hogy: „...nemcsak a szombatot megszegte, hanem az Istent is Atyjának mondotta, egyenlővé téve magát az Istennel” - Szt. János ev. V. r. 18. v.
 Tehát nyílt és köztudomású — nem pedig titkolt volt isteni volta, mert meg akarták azért ölni — a zsidók... Jézus a zsidóságot mindenütt lesújtóan bírálja, sőt ördögatyától valónak mondja.
Lássuk csak ezt a meghatározást közelebbről. Minden állításnak indokolással kell rendelkezni, anélkül alaptalan, vagy csak mánia. Ami logikusabban indokolható, az a valószínűbb.
Az ördög fő tünete a gőg és erőszak, a hazudozás és az érzésnélküli eszesség, illetve az egyetemes szeretet nélküli rideg ész. S a zsidó, ha jól megnézzük őket és irodalmukat is, azt látjuk, ha uralmon van, ha fölényre jut, minden népnél gőgösebb, kivált a gojjal szemben; üzleti ügyeiben hazug, céljai keresztülvitelében erőszakos, orrgyilkoltatásra hajlamos, amit a szabadkőművesség története igazol és az egyetemes szeretetnek a nyoma sincs meg benne, csak a minden alsóbbrendűt teljesen kitöltő fajszeretetnek. Amily arányban rajong a fajáért, oly mérvben gyűlöli, megveti, lenézi, kihasználja a más fajt. Sajnos ez a lelki, illetve morális betegség pár éve a keresztényekre is terjedni kezd.
A zsidó gőgösségnek egyik tünete az egyik miskolci rabbi könyve, melyet 1925 körül adott ki, ahol azt írja, hogy az alázatot gyűlölik és megvetik, nem nekik való...
De eltekintve ezektől a zsidó talmudi irodalom adja meg a tiszta képet. Ez a fajimádattól és gojgyűlölettől átitatott könyv a legjobb bizonysága annak, hogy a zsidóság — ha faj, ha világnézet szempontjából nézzük is, — mint Jézus mondta, az ördögatyától való! Ilyen világnézetet Isten népe, mi keresztények, sohse fogadunk el! Ördögi az egész. Íme néhány szemelvény, az 1876-ban — tehát nem a mai antiszemitának rágalmazott, de alapjában krisztianizálódó korban — kiadott, dr. Rohling Ágost által írt „A talmudzsidó” c. könyvből.
A felebarátról szóló szakaszban ezek állnak:
„...az istentelenek, kikhez a keresztények is tartoznak, mind „bálványimádók” — a tisztátalan szellemtől származnak és disznóknak neveztetnek. Az idegen, vagyis nemzsidó nőt Abarbanel is baromnak mondja.”
„...a zsidó éppen úgy Isten állagából való, mint a fiú Atyjáéból. Azért halálfia azon goj, aki egy Zsidót megütni merészel."
„...valamint előbb valók az emberek az állatoknál, úgy a zsidók a föld többi népeinél. Sőt: az idegen magva, barom mag.”
„...egyedül a zsidók emberek, a többi népek pedig az állatok sorába, tartoznak.”
„Értetek, nem a gojimért; értetek, nem a kutyákért, vannak ezek az ünnepek.”
„A gojim házai, barmok tanyái.”
„A választott nép méltó az örökéletre, a többi nemzetek hasonlók a szamarakhoz.”
„Ti izraeliták emberek vagytok, de a többi népek nem emberek.”
„Azért mondja a Talmud: minden népekre nézve áll ne tégy nekik szívességet.”
„Nem jó, ha valaki ellenségei iránt irgalmasságot gyakorol.”
„...tilos az istentelent üdvözölni...” (vagyis köszönteni.)
A csalás fejezetében ezek állnak:
„Szabad a gojt megcsalnod és tőle uzsorát venned: de ha felebarátodnak adsz el valamit, vagy tőle veszesz, nem szabad testvéredet megcsalnod”. Vagyis a zsidót! mert csak ez nekik a felebarát... a faji és nem a lelki testvér.
„Ha zsidó törvénykedik nemzsidóval, testvéred részére döntöd el az ügyet.”
„...az idegent fortélyokkal addig kell zaklatni, amíg végre is a zsidó marad nyertes.”
„Ki a gojnak visszaadja elvesztett jószágát, annak az Isten nem fog megbocsátani.”
„Az istentelenek legbecsületesebbikét öld meg.”
„Tilos a bálványozón (gojon) megkönyörülni, azért ha valaki elveszni látja őt, nem szabad megmenteni.”
„Ha verembe esik, ... nem kell kihúzni.”
„Igazságos cselekedet a minaeust, azaz eretneket, sajátkezűleg kivégezni. Ki az istenteleneknek vérét ontja, mondják a rabbinusok, áldozatot mutat be Istennek.”
A nőről szólókat nem is idézem...
Az esküről így írnak:
„Akiba rabbi esküt tett le, de szívében hozzá gondolta, hogy érvénytelen.”
„...ha a zsidó megbánja adott esküjét, bármikor elmehet a rabbihoz, vagy más három közönséges emberhez, hogy esküje alól feloldják.”
A keresztényekről így írnak:
„Krisztus neve a Talmudban oly szóra van eltorzítva, melynek értelme: „legyen kiirtva neve és emléke.”
„Meg van parancsolva Izráel árulóit és az eretnekeket, mint a názáreti Jézust és követőit, saját kezűleg megölni és a kárhozat örvényébe dönteni.”
„Ha a zsidónak hatalmában áll, kötelessége az eretnekeket nyilvánosan megöletni.”
Példa rá a bolsevizmus... Láttuk... A rituális gyilkosságokról nem is szólok. Arra a védekezésre, hogy ezek hamis idézetek, egyszerűen az egyházi írókra, a pápai levelekre, stb. utalunk...
Avagy aki kételkedik, olvassa el Mózes könyveit megláthatja, hogy a talmudi idézeteknek meg van az alapjuk már Mózes más helyen idézett részeiben is. Ezért az egyoldalú és démoni rabbinizmusért bűnhődnek ma a zsidók.
Hogy mi a különbség Jézus és Mózes, illetve a kereszténység és a zsidóság morálja között, azt megláthatjuk ha a krisztusi tanítást összehasonlítjuk a zsidóval.
Íme néhány zsidó töredék:
„...veszítsd el őket mind fogytig. Ne köss velük szövetséget, se ne könyörülj rajtuk.” Mózes V. k. 7. r. 2. v.
„Faragott képeiket tűzzel égesd meg...” Mózes V. k. 7. r. 25. v. Egy ilyen a fajimádattal járó fajgyűlölettel telített nép méltón neveztetett Jézus által az ördögatyától valóknak...
Nincs hát itt mit védeni rajtuk, ez az ő örökségük amitől csak úgy szabadulhatnak meg, ha most a XX. században bekövetkezendő és bejósolt utolsó ítélet előtt megtérnek; mert ha nem, akkor „vissza kell fizetniök” Istennel kötött ama szerződésüket, hogy: „Az ő vére mirajtunk és a mi fiainkon”... Ezt törlesztik most ők...
Nem a zsidók ellen, hanem az igazság mellet kellett idézni ezeket, hogy lássák úgy a keresztények, mint a zsidók, hogy Jézus vádbeszédei nem képletességek, hanem valóságos igazságok, melyeket nem letagadni, hanem elismerni kell!
Elismerni és aztán — vagy megtérni az Úrhoz: Jézus Krisztushoz, vagy vállalni az évezredeken át folytatott bűnökért járó bűnhődéseket...
Az, hogy a zsidók közé jött, lélektanilag nagyon is érthető. Mert, ha a sátánizmust akarom letörni, akkor nem a katolikusok között, hanem a hitetlenek között kell munkálkodnom. Jézus is ezért jött a zsidók közé és ezen szellemben küldte szét apostolait köztük. (Máté ev. X.)
S amint látszik, azért jött Jézus is a zsidók közé, hogy belülről támadja meg a sátánizmust: bentről... A zsidónak világnézeti alsóbbrendűségét igazolja a goj elmélete, faji alsóbbrendűségét pedig a tipikusan hajlott arcéle, amit az Arc és alaktan c. könyvemben kifejtettem. Tehát semmi esetre se azért jött, mert első, hanem, mert a fehér faj utolsó népe volt.
Maga a zsidó nép is érzi ezt a „mivoltát”, mert a Talmudban ezt írják a rabbik: Mikor Isten lehozta a földre a két kőtáblát, a Tórát, népet keresett, akikre rábízza a törvényt. Az egyik néphez — talán a filiszteusokhoz ment s azoknak kínálta. De azok megkérdezték, hogy mi van benne. Ne ölj! Szólt az Úr, mire nem fogadták el... Más néphez ment, azok is kérdezték, mire azt felelte, ne lopj. Ezeknek se kellett a törvény. Végre a zsidókhoz ment. Ezek is megkérdezték s azt felelte, hogy neparáználkodj. Ezek se fogadták el. Erre az Úr felemelt egy nagy hegyet s ezt mondá: Ezt vetem rátok, ha el nem fogadjátok! Mire elfogadták, de: írja a Talmud, ha az Úr vádolni fog az utolsó ítéletkor, hogy miért nem tartottuk meg a törvényt, azaz Tórát, azzal fogunk védekezni, hogy nem akartuk elfogadni, hanem ránk erőszakoltad...
Hogy korunkban kik-mik az Isten beszédeit nem hallgató „talmudi zsidók”, illetve a talmud szellemében nevelkedett, minden gojt megvető és állatnak néző zsidóság, azt már mindenki tudja — aki nem átlagon aluli! — ma már. Krisztusnak és a keresztyénségnek esküdt ellenségei
S ha Isten népe lett volna is valaha, a Golgotán ezt a mózesi címzést elvesztették és „istengyilkosokká” lettek! Irodalmuk a Talmud, telve van ember illetve gojgyűlölettel, olyannyira, hogy a talmud szellemében nevelkedett és gondolkozó embert nem is lehet embernek nevezni, hanem emberi formába bújt gojgyűlölő állatnak; vagy ördögnek! Mert aki azt a gyűlölködést, amit a Talmud Jézus ellen és hívei ellen előír, azt ember nem írhatta, az csak egy krisztusgyűlölő ördögtől — a Sátántól eredhet! Még a pogányoknál se találhatunk, ilyen gyűlölködést, ilyen ember alatti erkölcsiséget, illetve erkölcstelenséget. Aki még a Talmud ismerete után is zsidónak vallja magát, vagy zsidóhoz húz akár faji, akár vallási alapon, az — Jézus szerint — ördög, akikről így szól az Úr Jézus: „Aki az Istentől van, az az Isten igéjét hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem az Istentől nagytok.” (János VIII. 47. ) „Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem...” (János ev. VIII. 42.)
„Aki a bűnt cselekszi, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.” (Szt. János I. lev. III. r. 8.)
A zsidóság irodalma — a Talmud — de maga a Tóra is jó részben telve van gyűlölettel, mely kiirtani, kiölni tanítja híveit, kiölni minden pogányt... Vagyis bűnre tanítja. Ezzel szemben az apostolok és az igazi szentek, nem pedig erőszakkal hódító és térítő álszentek! — nem gyilokkal, hanem hittel, csodákkal, életükkel hódították meg az emberiséget, úgy, mint Jézus maga is!
Az a szellem, módszer és még a cél is, mely a zsidó és kereszténység között van, olyan, mint ami az ördög és az angyal, pokol és menny között van. Nem antiszemitizmus ez, hanem tárgyilagos szembeállítása a két világnézetnek és morálisnak! Ebben nem antiszemitizmust kell látni, hanem felvilágosodott krisztianizmust! Azt krisztianizmust, mely még a zsidók ószövetségét is — Mózestől kezdve — nem a zsidók bemutatása, hanem a történelem egyetemességén át értékeli és hiszi... Mert nem az a fő, kimondta, hanem az, hogy mit mondott. S ezzel a kritikával pedig a judaizmus messze mögötte marad egyik-másik goj, illetve pogány dolognak is.
Az idézetek Röck Gyula: Zsidó volt-e Jézus? c. 1943-ban kiadott könyvéből származnak.







Szemelvények a zsidóság és a Sátán szövetségéről III. rész







2010. március 27. - 12:38
Magazin: 
|








A zsidók jövője.

A zsidókat illetőleg három időpontot kell megfigyelni, első a múlt, második a jelen és a harmadik a jövő próféciái és valószínűségei.

A múltat illetőleg meg kell állapítani az emberiségre vonatkozólag, hogy minden nemzet kevés kiválókkal és sok átlaggal rendelkezik. Minden nemzet történelmében vannak fény- és árnypontok. Minden nemzet feljut egyszer a zenitre s onnan többnyire alázuhan. Egy nemzet se annyira kiváló, hogy csak dicsérni lehessen — és viszont egy nemzet se annyira átlag és tömeg, hogy csak vádolni kényszerüljünk. Isten napja minden népre ragyog és minden nemzetre szórja fizikai és szellemi fényét; s az éjszaka is minden nemzetet beárnyékol egyszer, — idővel... Minden szenvedés megnemesíti az embereket többé-kevésbé és minden jólét ront, zülleszt rajtuk... A nemzetek keresztje a nemzetek felemelését hozza — bősége és jóléte, romlásukat.

Ezek a mennyiségi és minőségi arányosítások és hullámzások alól a zsidó se kivétel. Hogy ma mélyponton van, mint a világ majdnem minden nemzete és faja krisztianista szempontból, az még nem zárja ki azt, hogy valaha nem volt s nem-e lesz a lelki hullámzások törvénye szerint, a szenvedések által felemelve...

Amikor a zsidókat vádolom, senki se higyje, hogy ugyanilyen vagy hasonló vádpontok más, illetve a többi nemzetekre nem volnának ráilleszthetők kisebb-nagyobb arányban. Sőt! Ott még több, ott még nagyobb vádpontok is akadnának, mert pogányabbak voltak sokszor, mint a zsidók, vagy, — nem jobbak a zsidóknál... Csakhát a világtörténelembe nem fér bele minden — igazság...

A zsidó faj alsóbbrendűségét inkább a csaló, más népekét inkább a rabló — háborús — hajlamok jelzik. Egyik ravaszsággal, másik kegyetlenséggel igyekezett elérni ugyanazt a célt. Egyik kihasználta, másik megölte. Távol áll tőlem, hogy vádoljam, vagy védjem a zsidót, mert — mint minden népnek — van bűne, van erénye. Bizonyos bűnökben a zsidó vezet, mint csalás, hamisítás, leánykereskedés, stb. szóval ott, ahol nem kell személyes bátorság; ellenben alig szerepel azokban a bűnökben — mint verekedés, rablás, betörés — ahova személyes bátorság kell. Ezekben mi vezetünk, a nem zsidók.

Nagyjaihoz azonban sohase tudott egy nemzet se kellően felemelkedni, sőt mennél nagyobb volt egy-egy nép kiválója, annál nagyobb volt a távlat és űr közte és népe, a tömeg között. A zsidó nép se tudott felemelkedni kiválóihoz: Mózeshez, Illéshez és prófétáihoz épp úgy, mint a pogány tömegek — görögök, rómaiak — az ő nagyjaikhoz: bölcseikhez, vagy a keresztény tömegek az ő szentjeikhez, mert a tömeg elől mindenkor elzárta a szellemi látást a túlfejlett érzéki vágy...

A zsidó is ez volt. Megtámadta Mózest és húst követelt tőle, szellem helyett. — Hogy Mózes kicsalta Egyiptom aranyedényeit? Megdolgoztak érte. — Más nép is így cselekedett, csak csalás helyett háborúnak nevezett erőszakkal, néha rablóhadjárattal szerezte meg ugyanazt, vagy érte el célját. Akkoriban ez volt a — módszer és hősi erény még. E tekintetben tehát a zsidó se rosszabb, mint a többi nemzet Ezt felhánytorgatni nekik, egyoldalúság volna.

A zsidó nagy bűne azonban egészen máshol van! Ott, hogy nekik az Isten nyújtott kezet és szövetséget... S ők ezt — Isten jobbját, hol kijátszva, hol megtagadva mellőzték és visszautasították mindegyre — bűneikkel. Őket Isten kereste fel végül és ők Istent nem fogadták a — Messiást!

Más népek, a pogányok, — csak a természet törvényei által vezettettek s ha vétkeztek, csak a természet ellen vétkeztek; ellenben a zsidó Isten által vezettetett s ha vétkezett, Isten ellen vétkezett! Más népnek törvényei voltak, a zsidónak Istentől való kijelentései! Mások az ő maguk törvényei, vagy érdekei ellen vétkeztek, a zsidó Isten törvényei ellen. Ez a biblikus tény és váz.

A keresztény felfogás szerint is, minden vallás, illetve pogány vallás az az ördögtől ered, az ördög vallása, csak a zsidó és később a keresztény vallás az isteni eredetűek... Ezt a közel jövő is igazolni fogja!

A zsidó — nagyjainak minden intelme dacára is — mammonimádó, aranyéhes lett s az mindezideig; holott ha minden nép mammonista lett és volt is, nekik — Isten népének — nem lett volna szabad azzá lenniök, mert ők más vezetés alatt »állottak«.

Ezért a hűtlenségükért s az ezt betetőző golgotai »istengyilkosságért« végre magukra hagyta őket az Úr. Már pedig tudjuk, hogy amely területről visszavonja angyalait az Úr, arra a területre — legyen az lelki vagy testi — a Sátán vonul be csatlósaival... S azóta, — persze ma is! — a zsidó faj sátáni vezetés alatt áll... harcolni Krisztus Urunk istensége ellen...

A jelent illetőleg a zsidó is, mint a többi népek nagy része, pogány. Gőg és kapzsiság az egyik, élv és paráznaság a másik oldalon, párosulva számító ravaszsággal és sok más spekulatív bűnnel, jellemzi őket.

Az az ellenszenv, mely köztük és a keresztények között van, az nem csupán gazdasági okokon nyugszik, hanem inkább faji kisugárzás, illetve »asztrális« rezgések törvényein!!! Valami más faj és egyén a zsidó, mit Jézus Krisztus így fejez ki: ördög atyától valók. Ellenben a Krisztushoz tért zsidóra nyilvánvaló, hogy ez nem illik! Ha nem is tud egészen átalakulni, de viszont inkább a keresztények, mint a zsidókhoz számítandó a krisztushívő zsidó, mert — feltéve, ha hisz — a lélek s világnézet az, mely vonz és taszít, szelleme szerint.

A jelent illetőleg a zsidóság válaszúthoz ért. Egy része már felismerte az idők jelét és keresi Krisztus Urunkkal való kapcsolatait, némelyik áttéréssel, másik csak a Benne való hittel. Más része gyűlölettel fordul a kereszténység ellen... Ezeknek ott a jerusálemi ítélettételkor kell majd számot adni és — leszámolni... S mivel a zsidóság ma ért el oda, hova a többi egykori pogány nemzetek évezredekkel ezelőtt elértek, ezért a zsidót, mint világnézetében vajúdó népet kétféle mértékkel kell mérni: krisztushívőt a krisztusival, míg a krisztustagadót az állam jogrendjével!

A jövőt illetőleg láttuk Dánielnél az Antikrisztussal és a Hamisprófétával kapcsolatban, hogy milyen szerepet fog a zsidóság még a közeljövőben betölteni a Krisztus Urunk és Szentegyháza — Róma — elleni harcokban. S ezt a szerepet a közeljövőben betölti.

Hogy betölthesse, haza kell mennie, s hazameneteléért gyűlölettel eltelve még saját megtért testvérei iránt is, hozza ránk Ázsia népét...

Hogy hazamenjen, indíttatnia, kényszeríttetnie kell, mert mai jólétét sohse hagyná itt magától; ez logikus. Hitler tehát nem magától cselekszik, mint ahogy semmi se történik az égiek jóváhagyása, negatív, vagy positiv akarata nélkül! Ezt szögezi le az Úr is úgy Pilátussal szemben, mint a Getsemáné kertben való elfogatásakor.

A világ rendjét, akár fizikai, kémiai, biológiai vagy pszichológiai legyen is, valami ismeretlen, bölcs és mindenható hatalom és értelem tartja összhangban. Ez a nagy »összhangtartó« valaki az — Úr! Ő, ki megfeszíttetett, ki feltámadt, ki eljövendő, írja Szent János apostol. Ő irányítja haza a zsidókat, hogy mindeneket elvégezve és megváltva beteljesítse ígéretét. Nincs menekvés! Haza kell menniök! Búcsúzzanak el Európától örökre! Bezárult előttük a kegyelem kapuja... Számot kell adni — 2000 év után — azért a »feszítsd meg-ért«, amit akár akarva, akár közönnyel, de elősegítettek...
II.
A múltat illetőleg a zsidók három fogságot szenvedtek, első volt az egyptomi, melyből Mózes szabadította ki őket, aztán jött a babiloni-, végül az egész világra kiterjedő »minden pogányok közti érdekfogság«, melyben ma is benne vannak, szétszórva a világ minden nemzete és tája között. Sokan ezt nem tartják fogságnak, pedig az, mert a zsidó ma is száműzött úgy saját földjéről, mint saját vallásából, hisz se hazája, se temploma, csak imaházai vannak, ahol nem mutathatnak be áldozatokat.

Mindenik fogságból isteni beavatkozásokkal menekült meg. Elsőből Mózes csodás vezetésével, másodikból szintén »hazabocsátással«. Ebből a harmadikból azonban kiűzetéssel, üldöztetéssel kényszerítetnek, maguktól hazamenni, mert ez végzetük, hogy az utolsó ítélet otthon találja őket hazájukban és templomukban.

A zsidóknak templomuk is három lesz, kettő már volt, a harmadikat most építik fel nemsokára. Az Antikrisztus fogja építetni és uralni.

Minden fogság után, illetve minden időkben vissza-visszatértek a bálványimádáshoz. Ma a világszerte való száműzetésük kényszere és nagyobb részben a kereszténység szellemiségének hatása alatt — látva, hogy a keresztények nem bálványimádók — a zsidók is mindinkább szellemi vallásúak maradtak, azaz bálványmentesek. De ez nem a zsidók érdeme, hanem a körülmények kényszere. Ezen körülmények között aztán kiértek odáig, hogy ma már meggyőződésesen egy Isten imádók, azaz hitükben megtisztult zsidók s mint ilyenek, végre a sok és hosszú szenvedések után méltók lesznek arra, hogy Isten újra kezébe vegye e népet, mert a Golgota óta levette róluk óvó kezét s magukra hagyva, elfordult tőlük. Innen van, hogy a magára hagyott zsidónépnek vezetője, ura és segítője lett a Sátán, ki — mini Antikrisztus — nemsokára világgyőzelemre, 42 hónapig tartó uralomra segíti a hazavonult zsidóságot.

A jelent illetőleg, láthatjuk, hogy valamikor Jerusálem és Róma volt, ma Róma és Páris a vallási ellenlábasok. A közeljövőben újra — mivel Páris végleg eltűnik — Jerusálem és Róma lesz az isteni erők két ellentétes pólusa.

Valamikor, mikor Jerusálem volt a Szenthely, a pogány Róma volt annak halála. Az erők átcsoportosultak aztán s Róma lett a Szenthely s vele szemben — az eltűnt Jeruzsálem helyett — Páris lett a pogány szellem — szabadkőművesség — központja. Az eltűnt Jerusálem egész szellemisége átcsoportosult Rómába: frigyszekrényük helyén az Oltáriszentség, főpapjuk helyett a pápa, központi templomuk helyett a római vatikáni nagy templom, stb. mind azt mutatja, hogy ami a zsidóktól elvétetett, az a pogányoknak adatott. S azóta véráldozataik helyett a vérnélküli szent mise folyik. Az egész zsidóság keresztényesült s mind tisztelettel kényszerül adózni Jézus Krisztus emberfeletti embersége előtt, ha istenségét nem is fogadja még el. S mindezek pedig csak a kisebb jelek, a nagyobbak most jönnek. Haza kell menni, templomot építeni, áldozni és bukni az Antikrisztussal, vagy visszautasítani azt és hősi mártírhalált halni Jézus Krisztusért!!!, hogy aztán ezek szerint ítéltessenek meg egyénenkint a Józafát völgyében Attól, akit általszegeztek.

Nincs kibúvás, nincs megalkuvás, a végzet törvénye erősebb, mint a matematikáé! Meg kell fizetni utolsó fillérig, ha meg nem bánjátok, jóvá nem teszitek! Ez a törvény!

A később tárgyalandó római levél XI. része szerint mindezek csak átmenetiek... S egykor mindent visszakap a megtisztult zsidóság.

A jelent illetőleg láthatjuk, hogy a világ minden kultúrállamában — mintegy korszellemszerűen — üldözik a zsidókat. Az egész világ érzi, hogy a zsidóknak ki kell vándorolni, haza kell menni, mert végzetük, hogy: Haza hozlak minden pogányok közül, mondotta az Úr s ez — ma esedékes — századunkban... Kikerülhetetlen végzetük, hogy azok, kik általszegezték, kik feszítsd meg-et kiáltottak Rá, újra ott legyenek az Ő második eljövetelekor, ahol akkor voltak, a Sátán szolgálatában... S meglássák az Ő örök dicsőségét s vagy megtérjenek, vagy elvesszenek örökre. Nem egy reinkarnációra, mint tévesen hiszik egyesek, hanem örökre, mert így írja a Szentírás: aionra! S nem a zsidók ellensége, hanem Isten eszköze Hitler, mikor ezt akarva vagy nem akarva munkálja. Láttuk Dánielnél, hogy a sorsot nem a földiek csinálják, hanem ott fönn végzik és döntik el...

A közeljövőben újra fellép a zsidók új Mózese, aki haza vezérli őket... Hiába keresnek új hazát, sehol se kapnak, mert ott, ahol megtagadták Urukat, ott kell megvallaniok is, még pedig éppen azoknak, kik általszegezték. Ott lesznek mind, Kaifástól Annásig, Pilátustól Barabásig csőcseléktől a szinedriumig mind, mert öröktörvények kényszerítik az embert, eleget tenni, elégtételt adni minden bűnért, amit meg nem bánt és jóvá nem tett magától, töredelemből, mert ahol nem fogadják a megbocsátó örök kegyelmet, ott betör az igazságosztó és kemény öröktörvény... S mivel a zsidó 2000 év alatt nem fogadta a felé nyújtott alkalmakat, sőt nemhogy kereste volna, de mindegyre inkább elfordult a Messiástól, szó helyett bottal, intés helyett büntetéssel lesz figyelmeztetve az örökrend igazságaira…

Mire azonban hazaérnek, egyik próféta szerint, tízből csak egy marad meg, a húszmillióból kétmillió... S ezek közül az apokalipszis szerint csak 144.000 igaz férfi találtatik, kik mint Krisztushoz tértek, megigazulnak a hosszú szenvedések tisztítótüzében. Persze eme 144 ezerhez nem tartoznak a már megtért zsidók.

Meg kell ugyanis jegyezni, hogy kereszténység faj! Szellemi faj! Bármely nemzethez tartozzunk, először is Krisztusé vagyunk! Természetünkre is elütünk minden fajtól, mert életünk vezérfonala Jézus Krisztus tanának a követése és az ő személyében való hit, illetve az örökkévalók szerinti élet. Más törvények vezetnek bennünket, súlyosabbak, szigorúbbak, mint a világéi és amit a világi polgároknak meg szabad cselekedni, nekünk — kik e szellemi fajba, eme mennyei honpolgárságba tartozunk — már nem szabad megcselekedni.

Az a zsidó, ki nemcsak áttért, de meg is tért! az már nem zsidó, hanem mennyei honpolgár, szellemi faj, krisztianista lett s mint ilyen nem tartozik többé a zsidósághoz, mert nem a vér, se nem a faj, hanem a szellem az, mi megelevenít, mi emberré, vagy állattá tesz, avagy isteni természetűvé nemesít.

Nincs nemzet, se faj, sőt család se, melyben nem mondana csődöt itt-ott a faj és vér elmélete. Minden fajban van nemes és nemtelen... Minden fajból vannak a börtönökben épp úgy, mint a tébolydákban, de viszont — Isten hívei között is! Miért, mert a szellem, a világnézet, az ember belső, azaz lelki újjászületése, az isteni megvilágosulása teszi az illetőt felsőbbrendűvé, nem pedig a tudás, származás vagy vér.

Haza űzetnek a zsidók, haza mennek s azok kik vaksággal vertek, elvesznek az Antikrisztussal, de akik csak tévelygői voltak vezetőik egyoldalú nevelésének s nem: gyűlölték, csak: nem ismerték Jézust, megvilágosíttatnak az Úrtól s megtérésre indíttatnak majd. De míg ide jutnak?

A szellemiség fajiságát az élet minden terén felismerhetjük. Két rokon — ha világnézetük más — hidegek, idegenek, terhesek egymásnak. Ellenben két idegen, ha egy a világnézetük, hitük, erkölcsi fajsúlyuk, közelebb állnak egymáshoz, mint bárki más, kit rokoni kötelék fűz egybe.

Erre utal a Szentírás is, hogy apa fiú ellen, fiú apja ellen fog az utolsó időkben küzdeni. Miért? Mert nem a kenyér és föld, hanem eszmék és elvek harca jön... Világnézetek törnek lándzsát s itt nincs faj, nincs szülő, nincs vér, csak — eszme, idea, világnézet...

Ahol azonban állati mélységben alszik a szellem, ahova ideák fénye, Krisztus hangja nem hatott még el, ott van csak túlhajtott faji kérdés! De amilyen arányban a test fölé kerül a szellem, olyan arányban bontakozik ki a lélek mélyén az egyetemes krisztusi világnézet, mely a külső ember helyett a belső embert keresi és értékeli egyedül...

Ez a világnézeti és lelki elosztódás azonban ma még lehetetlen, de jön az Úr s az új világnak, Isten országába való bejutásnak, ez a »szellemiség utáni osztályozódás« lesz az egyetlen alapja, amit így fejez ki Szt. János apokalipszise, hogy: Látok minden népből, fajból és osztályból bemenni az Istenországába... Minden fajból, mert minden fajban vannak szellemi emberek és testi emberek, ha más-más arányszámban is.
* * *
Szent Pál apostol rómaiakhoz írt levelének XI. részében a következőket írja, kivonatosan idézve azt:

»1. Azt kérdem tehát: Vajon az Isten elvetette-e az ő népét? Távol legyen. — 2. Nem vetette el Isten az ő népét, melyet eleve ismert«. Csak, folytatja a 8. versében: »Isten az érzéketlenség lelkét adta nekik, szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak mind e napiglan.« — Mind ama napiglan, míg majd tömegesen megtérnek, csalódva vezetőjükben, az Antikrisztusban...

Szt. Pál e levele szerint a zsidóság a szelíd olajfa, míg a pogányság a vad olajfa által jelképeztetik. Ily szellemben értelmezendők az alábbi világos profetikus sorok:

»23. Ellenben azok (a zsidók), ha nem maradnak meg a hitetlenségben, beoltatnak; mert hatalmas az Isten, hogy ismét beoltsa őket.

24. Mert ha te a természetes vadolajfából kivágattál és természet ellen beoltattál a jó olajfába, (te pogány) mennyivel inkább azok, kik természet szerint valók, beoltatnak saját olajfájukba.

25. Mert akarom, hogy tudjátok atyámfiai e titkot — és ne bízzátok el magatokat — hogy a vakság Izrael egy részén addig vagyon, míg a pogányok teljes száma belép.

26. És így az egész Izrael üdvözül, amint írva vagyon: Eljő Sionból a Szabadító, ki megszabadít és elhárítja Jákobról az istentelenséget.

27. És ez velők az én szövetségem, mikor elveszem az ő bűneiket.«

Tehát nem vettette el Isten a zsidóságot, csak érzéketlenítette, hogy az alatt a pogányok időt és módot nyerjenek megtérni és utolérni őket. Ha a zsidók nem maradnak hitetlenek, az Úr újra beoltja őket, kiönti reájuk lelkét, mint kezdetben önté.

A többit elmondja a szent szöveg, azzal zárva le, hogy ez velük az Úr szövetsége!

Hogy ez a szövetség mi mindent tartalmaz, azt Mózes és a próféták könyveiben olvashatjuk s mivel, írja Szent Pál eme levelének 29. verse: »...nem bánja meg Isten az ő ajándékait és hívását« és be is teljesülnek mindazok, amiket Isten e népnek megígért egykoron!

De addig?!... Nem csak a jó, de mindama rossz ígéret is beteljesül — azaz átok és áldás —, amit e nép kivált magára az örökrend és örökigazság mértéke szerint.
* * *
A zsidók bűnének negatív szimbolizálója az Úr megkísértése. A lelki ember ellenáll a Sátánnak, amint annak példáját adta Jézus Krisztus, ellenben a világi ember — s a zsidóság első helyen — nem állt ellen, sőt életcéljává tette a sátáni kínálatokat... Amíg ezeket a sátáni életcélokat el nem veti, szenvedni fog. S mivel magától nem tudja, nem is akarja elvetni, a szenvedések és csalódások sorozatain át fog vezettetni a — feleszmélésig... E történet a következőket mondja Szt. Máté ev. IV. r-ben.

»1. Akkor Jézus a pusztába viteték a Lélektől, hogy megkísértessék az ördögtől.

2. És miután böjtölt negyven nap és negyven éjjel, azután megéhezek.

3. És hozzá járulván a kísértő, mondá neki: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy e kövek kenyerekké legyenek.

4. Ki felelvén, monda: írva vagyon: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely az Isten szájából származik.«

Ez lett volna a szellemiségre hívatott zsidóság szerepe, de ahelyett épp az anyagiakra, a kenyérre helyezte a súlypontot és belemerült a világi és mulandó ideák hajszolásába... S szellem helyett inkább a testet szolgálta, azaz bálványimádó lett... Bálványimádásában a kövekből is kenyeret akart teremteni, holott — mint Isten népe — idealizmusra hivatva, azt kellett volna a pogány világba belevinnie, hogy: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten szellemére — a szépség, jóság, igazság ismeretére is szüksége van... Mert a kenyér csak a testi életet szolgálja és elégíti ki, holott az ember nemcsak test, de lélek, szellem is, kinek szellemi igényei is vannak és szellemi táplálékokra is kell, hogy éhezzen, kell, hogy azokkal is éljen, annál inkább, mennél jobban kinőtt az állati életvonalból.

»8. Ismét fölvivé az ördög őt egy igen magas hegyre és megmutatá néki a világ minden országait és azok dicsőségét.

9. és mondá neki: Ezeket mind neked adom, ha leborulván, imádandasz engem.

10. Akkor mondá neki Jézus: Távozzál Sátán, mert írva vagyon: A te Uradat Istenedet imádjad és csak neki szolgálj.

11. Akkor elhagyá őt az ördög és íme, angyalok jövének és szolgálának néki.«

Amíg a kenyér a testiség, addig a világ felkínálása a hiúság megkísértése volt. S a zsidóság — mely ismétlem a világ szellemi vezetésére lett-volt hívatva — ebben bukott a legmélyebbre: mindene a pénz lett. Egyetlen célja és értékmérője! Minden ereje, a bűvszere a pénz! Még kiválóbbjai is a pénz hatalma alatt állanak. Önmegtagadó, szegénységet vállaló szentjeik nincsenek, mert életcéljuk: megszerezni a világ minden országát és azok dicsőségét; azt, amit az Úr visszautasítani példázott. S ezzel az életcéljával eltévedt az isteni útról a — világéra...

S míg a zsidóság eme mélypontról oda emelkedik, hogy az Úr példáját kövesse, addig a tisztítótűz katlanjain kell átvonulnia...
* * *
A zsidók történelme tele van csúnya dolgokkal, mondják egyesek. Nem lehet tehát választott nép. Csakhogy sok más nemzeté is tele van hasonlókkal, kínzókamráktól karóbahúzásig, csak míg a zsidó Szentírás bevallja ősei bűnét, addig más történetírás elhallgatja... Melyik a helyesebb, az mindegy, de ha megkérdeznénk az inkákat... négereket… hindukat s bármely leigázott színesbőrű népet, minden kultúránk dacára se volnánk jobbak a — zsidóknál.

Azonban van a zsidónak még egy nagy bűne, ami áthidalhatatlan akadály köztünk s ez nem faj, se vér, hanem ama világnézet, hogy míg mi az Úr megkísértésében adott példákat követjük elvben, addig ők épp ellenkezőleg; s így a zsidó és keresztény világnézet áthidalhatatlan, mert köztünk áll Krisztus, kit ők elfogadni, mi pedig megtagadni nem akarunk s nem fogunk! S mivel ez — a krisztianizmus — veszélyeztetve van a zsidók által, ezért keresztényi kötelességünk őket bizonyos szellemi gettóba helyezni, vagy száműzni minden keresztény területről, másként minket is előbb-utóbb hálójába kerít a kísértő a — kenyérrel... a világgal... a mulandókkal... Pedig az Úr épp ellenkezőjét kívánja híveitől.

De addig... Addig a zsidóságnak is meg kell járni épp úgy a maga végzetszerű Golgotáját, mint ahogy megjáratták azt az Úrral s akkor eljön nekik is az a szellemi feltámadás, melynek fénye alatt felismerik igazi és örökhivatásukat: új világrendet adni a világnak! Mert itt van Mózes küldetése, itt az új állam; s a kereszténységé az új ember kitermelésében s akkor az új állam, új ember korában jön el az a boldog kor, amit Isten országának, Krisztus királyságának nevezhetünk.
* * *
Elsőből utolsók, utolsókból elsők lesznek, mondotta az Úr. Ez ha valakin, a zsidóságon bevált. A mai zsidó anyagiasabb, mint a pogány, pénz és érzékiség hatja át tömegeit. Akik arctannal foglalkoztak, látják, hogy a zsidó arc sokkal több terheltséget hord magán, mint más nemzetek arca. Miért? Mert, mint egyik világnézet mondja, zsidók közé nem születik felsőbb világról való lélek...

Igaz-e, nem-e, mindegy. Annyi bizonyos, hogy a mai zsidók a világ utolsói közé tartoznak már. Kegyetlenek, önhittek, önzők, zsarnok hajlamúak s viszont a legmesszebbmenőén szolgalelkűek, ha érdekeik úgy kívánja. Mindenük az üzlet és haszon körül forog, mert értékmérőjük a pénz. Valóban összekötő kapcsot képeznek a fehér faj és a színes népek között, annyira lent állnak.

Ne higyje azonban senki, hogy védeni akarom, mert amint nem vagyok antiszemita, épp úgy nem vagyok filoszemita se! De viszont azért, mert ma a zsidógyűlölet a divat és a karrier kezdete, azért nem adom fel azokat az isteni igazságokat, melyek a mai »faj és vér« világnézetének nem alkalmasak a reklámcsináláshoz.

Egy uram van, ki Istenem is: Jézus Krisztus! Mindenki csak ember, még pedig — testi ember... Épp ezért csakis és kizárólag Jézus Krisztushoz szabom úgy életemet, mint világnézetemet, és annál inkább, mennél jobban érzem és látom gyarlóságomat! S ez a Jézus Krisztushoz való ragaszkodásom az, mely őszinteségre ösztönözve készteti ki lelkem mélyéből azt az öröktételt, hogy: minden népnek voltak erényei és bűnei, de az isteni közelséget egy nép se szerezte meg annyira, mint épp a — zsidóság! — Csak amily isteni közelségbe került a múltban, oly isteni távlatba zuhant azóta...
* * *
Erény és bűn közel járnak egymáshoz. Amíg az erény túlhajtva bűn lesz, addig a bűn, mérsékelten, erénnyé is lehet...

A zsidók zsidó erénye lett az ő bűnük és vesztük. Erényük volt faji összetartásuk, de túlhajtottsága folytán bűnné, átokká vált, mert minden, ami a szent és egyetemes igazság — azaz testvériség — rovására történik — mint a túlérett gyümölcs — rothad... bűnt szül...

A zsidók a világ népeit az ő nagy túlzott faji összetartásukkal haragították magukra, kiváltva azok gyűlöletét. Nem azért, mert összetartottak, hanem azért, hogy faji összetartásuk érdekében a goj érdekeit mellőzték, sőt ha lehetett, megnyirbálták, azaz feláldozták az igazságot faji, vagy családi érdekért s itt a lejtő és bukás kezdete; a túlhajtott erény — bűn!

A világ többi népei is ugyanezen az úton haladnak és épp így kezdenek visszaélni az igazsággal a faj érdekében s épp így fogják egymásra vonni egymás kölcsönös gyűlöletét, mert öröktörvény, hogy minden igazság szeretetet és minden hamisság gyűlöletet termel! S az a nagy fajiság, hazafiság, mi ma kezd világszerte lábra kapni, egy bizonyos fokon túl, erény helyett bűn lesz... s mint a túlérett gyümölcs, romlásnak indul.

Mindennek van határa, erkölcsi mérlege s ez az egyetemes testvériség, amit a kereszténység, azaz krisztianizmus állított a világba. Ez az igazságos testvériség ma már-már ismeretlen... Helyén más eszmék, más ideák lobognak, többnyire a fajiság szelleme. Már pedig ezen az úton szembekerülnek egymással az érdekek és az érdekek harca gyűlölet, bűn, háború...

A világ ott kezdett bukni és ott fog elbukni végleg, ahol elhagyva az egyetemes, azaz katolikus szellemet, egyedül nemzetiséget, fajiságot, vérkérdést tesz az erkölcsiség helyett a lelkek oltárára bálványul, és az egyéváló — testvériesülő — kereszténység így nemsokára majd széthúzó, gyűlölködő pogánysággá lesz...

Ezt pedig nem engedi az Úr, nem engedi, hogy művét pogány szellemmel rontsák, bontsák, mételyezzék a végletekig.

Nem engedi, hanem közbelép szétválasztani a jókat és gonoszokat, mert — mint egy német jóslat mondja — ha az ég és a föld összedől is, 2000 előtt egy akol és egy pásztornak kell lenni, mert ezért jött az Úr, ezért, az emberiség egységesítéséért, a nemzetek testvériesítéséért, mert úgy az egyén, mint a tömeg boldogításának egyetlen előfeltétele — amint azt az Egyház mindig munkálta — a nemzetek testvériesítése, mert minden fajiság felett van egy faj, a szellemi emberek faja, Krisztus tábora, legyenek látszatra bármilyen osztályban, családban, vagy nemzetben is! S ezek mind testvérek, mennyei honpolgárok, Isten fiai!

S egyedül ez a faj hívatott a világ vezetésére. Egyedül ennek a fajnak ígéri az Úr a világot. Egyedül ez a faj az, mely nemes faj!!! Míg a többi, kik nincsenek áthatva Krisztus lelkétől, a testvériség szent érzésétől, pogányok, akik sohse fogják tudni boldogítani önmagukat se, mert testi emberek s a test pedig — kielégíthetetlen, ha nem úr és őr felette a Krisztus szellemével telített lélek.

S mivel a fajimádással egyenes arányban terjedő gyűlölködés egyre jobban terjed világszerte, ennélfogva eme szellemi fajnak a szóhoz jutása lehetetlenség másként, mint hogy maga az Úr lépjen közbe és rendet teremtve szóhoz juttassa őket.
(Részlet Röck Gyula: Dániel jövendölései, a világ vége és a zsidók jövője korunk látószögéből c. könyvéből. - Betiltva.com)



A zsidókereszténység végnapjai










2010. február 07. - 08:32
Magazin: 
|








Európai jelentőségű teológusok előtt egyértelmű: Jézus nem született Betlehemben, nem tartozott Dávid nemzetségéhez, tanaiban semmiféle zsidó vonás nem található, szokásaiban (rituális kézmosás, szombati munka, templomi viselkedés stb.) nem követte a mózesi törvényeket, környezetéhez több nő tartozott (ellentétben a zsidó törvényekkel), ennek ellenére senki sem meri kijelenteni közülük, hogy Jézus nem volt zsidó. Egy pap számára nincs nagyobb csapás, mintha a saját egyháza kiközösíti. Nem merik vállalni ezt a kockázatot és kész.
A keresztény egyházak repedései
A kereszténység történelmi múltjával foglalkozó kutatások a XVII. században kezdődtek. A negyedik században összeállított Bibliát szentségtörés volt megkérdőjelezni bármilyen formában. Gyakran az életével játszott az, aki kétségbe vont akár egy vonást is, mert Isten által sugallt írásnak és „Szent könyvnek" kellett elfogadni az Ó és Újszövetséget. Azonban 1872-ben George Smith közzétett egy szenzációs felfedezést Londonban, a bibliaarcheológiai társaságnál. Egy újonnan kiásott agyagtábla, Ninive romjai alatt, akkád nyelven ékirással írva, Kr.e. a második évezredből a vízözön történetének leírásával, amely több mint ezer évvel idősebb volt az Ószövetségben bemutatott vízözön históriánál. A felfedezést újak követték. Előkerült egy komplett eposz, a Gilgames, amelynek története visszanyúlik még régebbi időkbe, a babiloni is szumer társadalom Kr.e. többezer éves kultúrájáig, az első ember teremtésének mítoszával. Ezen felfedezések után a Biblia nem lehetett az, ami volt az egyháznak, azaz direkt sugallat az Istentől, és ami még kényelmetlenebb lett egyeseknek, hogy megdőlt a zsidóság isteni kiválasztottságának tana. Az Ószövetség jelentős része egy eltulajdonított és lopott művé változott. A tolvajlás kifejezés egyáltalán nem túlzás, mert a zsidóság saját egyéni érdekeinek a szolgálatába állította az egész legendát az évszázadok folyamán. „Amikor a zsidóság megcsapolta Kr.e. 800 körül a Mezopotámiában általánosan ismert legendát — nem vitás, hogy egy primitív és naiv kópiával állunk szemben." — írta Jean Bottéró, Jürgen Laesseöe dán asszirológus és Willfred Lambert ismert angol kutató. Az ügy azóta sem záródott le, mert ismerünk egy Mózes mesét ezerötszáz évvel korábbról, amely szóról-szóra megegyezik a "vízből-kihúzott" históriával. A kutatók mosolyognak, az egyházak illetékesei összeszorított fogakkal sunyítanak. Az alázatos hívősereg semmit sem tud az egészből, mert „Isten szolgái", a papság aligha tájékoztatta őket az eseményekről. És akkor elérkeztünk az ún. Újszövetséghez, mert végül is ez lenne a keresztény ember hitének igazi tankönyve. Az előzőek ismeretében azonban mindjárt megbotlunk, mert az egyház propagandistái ezidáig folyamatosságot állítanak az Ó- és Újszövetség között, azaz az előbbiből eredeztetik az utóbbit. De milyen lehet az utóbbi, ha az előbbi, az Ószövetség az elmondottak alapján egy hamisításból eredő hazugsággyűjtemény? És mivel a Mindenható sohasem kötött szövetséget a zsidósággal, ebből kifolyólag nem létezhetett Ószövetség. Ha pedig nem volt, akkor miért kellett volna létrejönnie az Újszövetségnek? A Mindenható a teremtés kezdete óta szövetségben állott az emberrel. Az Ő korszakjai nem évek és évezredek, hanem az ÖRÖKKÉVALÓSÁG.
Hatalmas felháborodás követte 1902-ben Berlinben Friedrich Delitzsch, a babiloni-asszír nyelvészet professzorának, „Babel und Bibel" c. előadását, ahol többek között kijelentette: „Az Ószövetség sem nem önálló, sem nem Istentől sugalmazott írás, mivel sokkal inkább függ a nálánál jóval régibb sumer-babiloni művektől." Ezeket a tudományos felfedezéseket eddig senki sem próbálta megkérdőjelezni, mert azóta több újabb felfedezés erősítette a tényeket. Az Egyház ezidáig nem mert nyilatkozni a kérdésben, és igy inkább az agyonhallgatás taktikáját választotta. Kerülgetik, mint a forró kását, de minél inkább halasztják, annál forróbb lesz a kása. A „másik" oldal azonban éberen figyeli az eseményeket, és máris akcióba léptek. Tipikus zsidó karakterek, akik felnőtt korban tértek át a keresztény hitre, sőt papok lettek, majd újra visszazsidósították magukat (mint pl. Vermes Géza, Oxfordban élő judaisztikai professzor), mindig a cionizmus érdekeinek megfelelően rekordidőt futottak a damaszkuszi úton, Saul rabbi nyomdokain.
Több ilyen csodagyerek szemrebbenés nélkül állítja, hogy Jézust a rómaiak végezték ki. Mintha nem tudnák, hogy Pilátus sohasem állított ki kivégzési parancsot Jézus ellen. Anélkül pedig nem lehetett kivégezni a rómaiaknak. Prof. Joseph A. Fitzmyer, ismert teológus írja a „Huszonöt kérdés Jézusról" c. könyvében, hogy a zsidóknál is szokásos volt a keresztre feszítés bizonyos esetekben. Alexander Janneus (Kr.e. 103-76) keresztre feszítette 800 ellenfelét Palesztinában. A 11. barlangban talált Qumrán-tekercsek között is fellelhető olyan bűntény, amely keresztre feszítést követel. Tehát a „másik oldal" hazudozása és mellébeszélése tökéletes. Mesterek ők ebben a bibliai idők kezdete óta. A felelősség elsősorban az egyház papjain lenne, de ők inkább gyáván a Saul-vonalat erősítik. A stockholmi Dóm-templomban nemrégen a húsvéti Szentmisén felolvasott mindhárom evangélium szerzője Saul-Pál volt. A Sátán éjjel nappal dolgozik.
Jézus földi életével és az evangéliumokkal foglalkozó kutatások is meglepő eredményre vezettek. David Flusser Prágából kivándorolt zsidó, a jeruzsálemi héber egyetem egykori professzora nagyon neheztel a könyvében János apostolra, mert az nem ismerte Jézus betlehemi születését és a Dávid-családból való származását sem. „Hát Galileából jön a Messiás? Nem azt mondja az Írás: A Messiás Dávid családjából és Betlehem városából jön, ahonnan Dávid származott?" (János 7,41-52) Ugyanebben a könyvében értetlenül meditál a szerző azon, hogy Máté és Lukács evangéliumában Jézus nemzetségtáblája csak Ábrahámmal és Dáviddal egyezik meg. Tehát a hamisítás nem sikerült tökéletesen. Prof. Gunnar Hillerdal svéd teológus szerint a két nemzetségtábla nem tartalmaz genetikai igazságot, és egy későbbi betoldás valakiknek az érdekei szerint.
Ma már nem vitás a kutatók között, hogy Jézus nem született Betlehemben, és nem tartozott Dávid családjához, hisz azóta sem jegyeztek fel egyetlen személyt sem, aki Dávidtól származna. Marad tehát a hazugság másik fele, Názáret, ahol az írások többsége szerint Jézus felnevelkedett. Prof. F. F. Bruce írja a Jézus idejéből ismert antik városokról, hogy Názáret sehol sem szerepel a feljegyzésekben, még az első zsidó-keresztények idejéből sem, holott a római adóhivatalnokok minden szőlőtőkét és kunyhót nyilvántartottak, hogy megadóztassák. A dolog egyre gyanúsabb lett nekem, ezért „befeküdtem" a Stockholmi Városi Könyvtárba, ahol megtaláltam egy könyvet, mely a bibliai idők geográfiájával foglalkozott. Az ún. ótestamentumi ás a két testamentum közötti időszak térképein nincs feltüntetve Názáret, majd megjelenik az újtestarnentumi időszak alatt, de pontos időmeghatározás nélkül. A megoldáshoz valószínűleg egy 1962-ben megtalált ásatás eredménye vezetett el Caesaréból. Kr.u. 135-ben megint volt egy lázadás Jeruzsálemben, amelyet a rómaiak levertek. A menekülő nazarénusok egy része letelepedett Galileában, és azóta viseli a Názáret nevet. Ezt igazolják az ásatások eredményei is, hogy a legrégibb zsinagóga a térségből Kafarnaumból került elő a Kr.u. második századból. Tehát Jézus semmiképpen sem taníthatott és nem tanulhatott Galilea zsinagógáiban, mert azok az ő idejében nem léteztek, ugyanis ebben a térségben elenyésző zsidó kisebbség élt. Prof. Erik W. Albertson írja a „Galilea" c. könyvében, hogy ennek a térségnek nagyon rossz volt a híre, és ezért galil hag gojim-nak (pogányok földjének) nevezték a zsidók. Tiglat-Pilsar asszír uralkodó Kr.e. 732-ben elfoglalta Galilea nagy részét, az izraelitákat kitelepítette, és helyükre asszírokat, babiloniakat és más idegeneket telepített be. Az asszír uralom után jöttek babiloniak, perzsák, görögök, egyiptomiak, szíriaiak és végül a rómaiak. Ebben az időszakban aligha éltek zsidók ebben a térségben — írja könyvében Albertson. Tehát Jézus ebből a nagyon kevert, de zsidómentes térségből tűnt föl. Az evangéliumok kutatásával foglalkozó írások egy irányba mutatnak: Máté, Márk és Lukács evangéliuma erős átszerkesztésen ment át azzal a hátsó szándékkal, hogy mindenáron elzsidósítsák a nemzsidó Jézust. Az átszerkesztők nem tudták elképzelni az apostolok írásait az ószövetségi tanok nélkül, amit Jézus egyértelműen elvetett. Márk és Lukács fölött uralkodott egy rafinált alakzat: Saul rabbi, a későbbi Saul-Pál.
Prof. Alvar Ellgárd írja a „Jézus mítosz" c. könyvében, hogy Saul sohasem tért át a judaizmusról. Ellenkezőleg. Ő sajátmagát a judaizmus képviselőjének tartotta. Gyülekezetének szent könyve volt az Ószövetség. Mégis, miért erőszakolták rá Jézusra a Názáretielőnevet? Azért, mert Názáret volt az első összefüggő zsidó település Galileában a második században. Az elzsidósítás így csak az 1200-as években sikerült, a lakosság ellenállása miatt - írja könyvében Albertson. Joel Charmichael angol valláskutató szerint, ha tovább folytatjuk a kutatást Jézus származásáról, akkor minden a feje tetejére áll. Ugyan miért? Azért, mert Jézus nem volt zsidó!, és ennek a felismerésnek az elfogadása azt eredményezi, hogy az Ószövetséget kihajíthatjuk az ablakon, az ún. Újszövetségből pedig kirúghatjuk az álnok Saul-Pált két lábbal, zsidó eszmevilágával együtt. Biztos, hogy megkísérelnek majd egy helyreállitást a buta gój részére megint. Ennek már láthatók a jelei Magyarországon is.
Gustaf Aulen teológus írja a „Jézus a jelenkori történelmi kutatásokban" c. könyvében, hogy "Jézus sohasem állította magáról, hogy Messiás, és nem tartott igényt a 'Dávid fia' címre sem."
A történelmi és archeológiai kutatásokon kívül Jézust alávetették egy pszichológiai vizsgálatnak is a kutatók. Prof. Birger Gerhardsson, Lars Hartman, Reng Kieffer, Edvin Larsson, Ragnar Owansström és Harald Riesenfeld a skandináv teológiai főiskolák részére írt alapkönyvben, a „Könyv az Újtestamentumról" címűben így foglalják össze a Jézus-analízis eredményét: "Összefoglalva elmondhatjuk hogy, Jézus minden lényeges dologban elhatárolta magát a zsidók nemzeti messiás elképzeléseiről. Ezzel szemben kapcsolódik az Emberfia és az Úr szenvedő szolgája néven nevezendő Messiás elképzelésekhez. Valamiféle zsidó koncepció átvételét nem lehet felfedezni Jézusnál. Tanai, koncepciói és ideáljainak egyáltalán nincs semmiféle megfelelője a zsidóságnál." Jogosan háborog Kenessey Csaba a „Heberiana" c. könyvében, hogy „A Galileai Jézus nem azonos a zsidók Messiásával. Nincs tehát kapocs, nincs fonál, de még hajszálnyi madzagocska sem, ami a két vallást összekötné."
Magyar Saulok és Káinok
A zsidókeresztény „üdvterv" egy része épp most valósul meg, amikor izraeli buldózerek keresztül-kasul szántják a palesztinok ősi földjét. Ugyanezt a barbár Mózes-hitet kényszerítették ránk a hittérítők, csak ellátták Jézus-címkével. Ebből lett a zsidókereszténység. Kiirtották nemzetünk legjobbjait, és most a megmaradottakat akarják kiirtani, hogy helyet adjanak „Levi nemzetségének" és az izraeli buldózereknek. Dr. Szántó Konrád ferences teológia tanár szerint: „A Szentírás kizárólagos tulajdonosa az Egyház.". Röhejre ingerlő kijelentés, de még rátetőz, mintha analfabéta lenne mindenki: „Aki tehát elveti az Ószövetséget, aki veszélyezteti az újszövetségi és ószövetségi kinyilatkoztatás közötti folytonosságot, az nem lehet az igazság birtokában." Most már az következne, hogy Galileit ismét elítélné Dr. Szántó Konrád. Mintha a mucsai párttitkárt hallottam volna beszélni 1952-ben. A magyarságnak, de az egész keresztény világnak nincs szüksége gyalázatosan megbukott zsidó eszmékre. A zsidókereszténység bűzlik most már testestől és lelkestől. Döglött lóra tenni az utolsó futamban - ezt propagálják papi reverendába bújtatott Káinok. Ezek még egyszer "meg akarják téríteni" a magyarságot, hogy aztán véglegesen eltűnjünk a történelem süllyesztőjében.
Tímár Imre - Jövőnk.info
Svédország
(Megjelent a Tárogató 2005. szeptember-októberi számában) 
Digitalizálta: V. Gy.
Jövőnk.info megjegyzés: Vannak arra vonatkozó ókeresztény utalások, hogy az Ószövetséget helyenként átírták a rabbik, hogy Krisztussal kevesebb igerész legyen kapcsolatba hozható. Ez (a nyílt keresztény-ellenességen, és a keresztény tanítás elvetésén kívül) sok tekintetben magyarázza a zsidóság üldöztetéseit, amely Isten haragjának megnyilvánulása.
Logikusnak tekinthetjük, hogyha a testté lett Igét, Krisztust megölték, vajon az írott Igével ne tettek volna-e ugyanúgy? Néhány példa ismert, hogy hol változtattak, viszont képtelenség valamennyit kiszűrni.
Az Újszövetséggel kapcsolatban viszont fennmaradtak nagyon korai, ógörög nyelvű forrásaink is. Az ókeresztény idők evangéliumaihoz képest a maiak lényegi eltéréseket nem tartalmaznak, viszont előfordul, hogy a modern fordításokkal összehasonlítva egyes mondatok jelentése fogalmi torzuláson ment át a fordítások során, illetve a kezdeti magyar fordítások ma már nem, vagy nehezen értelmezhető szavakat tartalmaznak. Ebből viszont nem az következik, hogy az evangéliumban van a hiba, hanem hogy bennünk.
Az álláspontunk szerint Jézus születésének helyéről, származásáról vitatkozni nincs értelme. Az előbb említettek viszont rávilágítanak, hogy mi lehet a gyökere azoknak a tudományos vitáknak, amelyek az evangéliumot vagy az ószövetséget támadják, illetve egyes elemeit kifogásolják. Valahol érzik az emberek, hogy baj van, de nem tudják hogy hol, és nem tudják, hogy miért nem működik az, amiben hisznek. A szándékosan gerjesztett feszültségektől, és a szabadkőműves-cionista áskálódástól most eltekintünk, pedig arról is lehetne elemzéseket írni, mert nekik is érdekük a feszültség szítása, ezen a ponton különösen.
Ez egy probléma a sok közül, amelynek már tudjuk az ellenszerét (a hitélet rovatban visszaolvasva megtalálható), és gyökerestől ki fogjuk gyomlálni.
Tamási Attila - Jövőnk.info



Gálócsy Árpád: Nyomorgó izraeliták







2009. július 17. - 20:55
Magazin: 
|








A zsidóknak két olyan fajvédő lapjuk is van a sok között, amelyek nyíltan hirdetik fajvédőségüket. (A többiek csak burkoltan csinálják.) Ez a két lap az „Egyenlőség” és a „Zsidó Szemle”. Zsidónak írják zsidók, de azért nem ártana, ha cikkeiket a magyarok is olvasnák. Tanulhatnánk tőlük bátor, sőt vakmerő fajvédelmet. Ha lenne a földkerekségén valahol egy Zsidóország, amelyben ők nemcsak az urak lennének, — mert ilyen ország fájdalom, sok van, köztük szegény Csonkamagyarország is, — de amely nekik igazi hazájuk is lenne, úgy mint nekünk a magunké, — amelyet vérükön szereztek volna, mint mi a magunkét, — amelynek megtartásáért sok-sok századon keresztül hullott volna a zsidóvér, mint hullott Magyarországért a magyar, — amelyen nekik élni és halni kellene, mint nekünk itt, ezen a magyar földön, mert nekik sem lenne a nagy világon ezenkívül számukra hely, mint nekünk nincs Magyarországon kívül, — szóval, ha olyan Zsidóországa volna valahol a földkerekségén a zsidóknak, mint amilyen Magyarország a magyaroknak és abban a soha nem hívott, lopva beszivárgott magyarok lapja úgy merne magyar fajvédelmet hirdetni, mint Csonkamagyarországon zsidó fajvédelmet hirdetnek ezek a zsidó lapok; akkor azok a zsidók abban a Zsidóországban azokat a magyar fajvédő lapokat meg nem tűrték volna. De nem tűrnének egyetlen magyart sem meg maguk között, ha azok a magyarok úgy viselkednének Zsidóországban, mint ahogy a zsidók viselkednek Magyarországon.
Tisztára bizonyos ez, ha megfigyeljük, hogy ezek a zsidók mi közöttünk, ahol pedig csak vendégek, még csak nem is szívesen látott vendégek és mégis oly ordító módon mutatják ki fajtájuk legjellegzetesebb tulajdonságát, hogy talán még akarva sem tudnának egyforma mértékkel mérni magyarnak és zsidónak.
Olvasgatjuk az Egyenlőség tavalyi újévi számát. Abban találunk egy első látszatra nagyon ártatlan cikket, amely pedig ma, — a törvényhatósági választások idején még időszerűbb, mint mikor íródott.
A cikk a zsidó nyomorúságról siránkozik:
„Egy évvel ezelőtt — mondja az író — azt írtam e helyen, hogy felekezetünk sohasem volt oly szegény, mint most. Most hozzáfűzhetem, hogy azóta még szegényebb lett. A gazdasági antiszemitizmus nem küzdött hiába. Világosan látszik ma már, milyen végzetes hatásokat ért el. Lekopott emberek tömege jár-kel közöttünk és kétségbeesett családapák menekülnek a halál torkába. A szerencsétlenek! Nem tudnak megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek és nem jut eszükbe, hogy a megpróbáltatások korszaka után ismét visszaszerezhetik földi javakban azt, amit elvesztettek. Milyen más emberek voltak a mi őseink! Százával ölették meg magukat Isten vallásáért űzették magukat faluról-falura, országról-országra. Nem vesztették el lelkierejüket, mikor évszázadokon a ghettóba zárták őket, a sárga folt egyiküket se vitte öngyilkosságba. Az Istenben való végtelen bizalom tartotta bennük a töretlen reményt és éhezve, fázva és lealacsonyítva, emberi létükben meggyalázva, hirdették Isten dicsőségét, hordták keserű sorsukat, mint a mindenható kiválasztottjai.”
„Otthagyni az életet azért, mert a luxus némely öröméről le kell mondani. Szabad-e ezért eldobni az életet, mint egy rongyot? Ez nem zsidó mentalitás!”
„Igaz, szegények vagyunk, szegény a felekezetünk, még szegényebbek vagyunk, mint keresztény honfitársaink. Sajnos, ők is lerongyolódtak. Az volna a rettenetes, ha a mai pusztulás közepén a zsidóság gazdagnak maradt volna és nem szenvedne keresztény testvéreivel együtt. De nem is ez fáj nekünk, hanem a szenvedésnek és a gyűlöletnek az a láncolata, amely még mindig kísér utunkon. Mi a vétkünk? A mi népünk, a mi vallásunk hirdette az Egyistenhitet. A mi etikánk hirdette először a felebaráti szeretetet. Ez a mi vétkünk, nekünk zsidóknak. Hozzátehetem, hogy bőven megérdemeljük az egyenlő jogokat, mert kötelességünket a legteljesebb mértékben teljesítettük és áldozatkészségünk nem kisebb más polgártársainkénál.”
„Nem vagyunk-e épp oly barbárok, mint kétezer év előtt? Nem gyilkolunk-e le gazdasági érdekből ma is milliókat és nem hágnak-e a gazdagok szegények holttestein át a vagyon és boldogulás felé? Majdnem hatezer éves a zsidó vallás és majdnem kétezer éves a kereszténység. Nos, a hatezer éves zsidó tan és a kétezer éves keresztény tan átitatta-e már a földi lelkeket? Meg tudunk-e egymás mellett békésen élni? Hiszen a föld elég nagy valamennyiünk számára.”
„Miért az óriási különbségek ember és ember között a megélhetési lehetőségekben? Miért van még mindig úr és szolga, vagy nem is szolga, de rabszolga? De ha nem lehet eltüntetni ezeket a különbségeket, aminthogy nem lehet, mert nem törekszik az emberiség legalább nagyobb testvériségre, hogy kíméljék egymást legalább abban a mértékben, ahogy háziállatainkat kíméljük?”
„A mi vándorlásunk még mindig a sivatagon vezet át. Még most sem érdemeljük meg, hogy elérjük a Kánaán boldogságos országát. De legyünk férfiak, legyünk bizakodók! Ha gondok rohannak meg, ha kopog a nyomor küszöbünkön, gondoljunk Egyiptomra, ahol a hét sovány esztendő után beköszöntőitek a bőség esztendői!”
Olvasva ezt a siralmat, szinte zsebébe nyúl az ember, hogy habár magunk is lekopottak vagyunk, mégis a krisztusi felebaráti szeretettől ösztönöztetve, legalább néhány fillérrel segítsük meg azt a szegény cikkírót, akinek küszöbén a nyomor ha egy évvel ezelőtt már kopogott, azóta bizonyosan már be is látogatott.
Keressük tehát fel ezt a küszöböt! Nem is kell olyan nagyon keresgélni! Csak most vesszük észre, hogy a cikk élén ott szerepei az írójának a neve is: Sándor Pál országgyűlési képviselő!
Tedd vissza keresztény magyar atyámfia zsebedbe azt a néhány keservesen előkapart filléredet! Ne nevettesd ki magad a felajánlásával! Mert igaza van Sándor Pálnak: — „nincs egyenlőség a földön” — még a nyomorban sem! Más a magyar nyomor és más a zsidó nyomor! Mindjárt ki is fejezhetjük ez utóbbi nyomort számokban is. Pengő számokban! Sándor Pált ne féltsd az éhenhalástól! Nem hagyja Schlézinger magát még a nyomorúságban sem! Évi 134,819, — azaz Egyszázharmincnégyezer-nyolcszáztizenkilenc pengő bevallott „évi jövedelmen” kénytelen szegényes életét tengetni! Vajon hány nyomorgó magyar ember évi keresetéből tevődik össze ez az összeg? És vajon hány magyar család boldog élete telne ki abból a jövedelemből, amely még ezen kívül ott settenkedik valahol a Schlézingeri küszöbön belül?
És Sándor (Schlézinger) Pál mégis a zsidók hét szűk esztendejéről kesereg — és várja a hét bőesztendőt, holott a magyar nép az, amely már a hétszer hét szűk esztendő után szeretne legalább egy bő esztendőt is látni.
És Schlézinger Pál panaszkodik a gazdasági antiszemitizmus ellen, amelyik pedig még csak eljövendő. Milyen siralomfala lesz az „Egyenlőség”, ha egyszer majd el jövend, meri jönnie kell. Ha a zsidók már most is gazdasági antiszemitizmust éreznek, mit szóljunk akkor mi ahhoz a gazdasági antimagyarizmushoz, amely évtizedek óta dühöng hazánkon és amely a világgá jajgatott fehérterror meséjét megcsúfolva máig Csonkamagyarország teljes mezőgazdasági válságát érlelte meg!
A zsidó kétféle mértéke gyönyörűen működik, mikor már öngyilkosságba hajtónak látja a zsidó nyomort, mert egyik-másik faj testvére a megszokott luxus némely öröméről kénytelen lemondani. Pedig annak a sorscsapásaitól megtört izraelitáknak a papája vagy nagypapája még batyuval a hátán jött át a Kárpátokon, míg ma az unoka „nyomorúságában” is jobban él, mint a „jómódú” magyar.
Miféle zsidó gondolkozásmód kell ahhoz, hogy valaki le merje még a saját fajvédő lapjában is írni, hogy ők szegényebbek, mint a magyarság, amely tényleg teljesen le van rongyolódva. És miféle cinizmus az, amikor a mi igazán nyomorult állapotunkon sajnálkozik a zsidó, aki bennünket idáig juttatott! — Szegény magyarom! De mélyre süllyedtél!
Fáj nekik a szenvedés, melyet a mi gyűlöletünk hozott rájuk. Hát miért nem hagyják itt ezt a siralomvölgyét, míg van még valamiök a tőlünk gyűjtött vagyonból? Hiszen zsidó hazája széles e nagy világ s szerintük mindenütt jobb, mint itt. Hogy nagyobb kedvvel induljanak, magyarázzuk meg nekik, hogy mentől tovább maradnak itt, annál inkább fog a szenvedésük fokozódni, mert ahogy a palesztinai Kánaán dús mezőiből sivár kősivatagot csináltak, úgy sehol a világon, ahol lábukat megvetik, többé fű nem nő. Nem sivatagban vándorolnak, de sivatag marad utánuk mindenütt, ahol az emberiségre oly veszedelmes vándorútjok elhalad. Ha az általuk okozott nagy nemzetpusztulásban egy-két Bacherjük, Krausz Simijük nekik is elhull, az is csak a természet törvénye. Az élősdi, ha kellő időben odább nem áll, maga is utána pusztul a kiszipolyozott alanyának. Tehát csak jót teszünk a zsidainkkal, ha azt tanácsoljuk nekik, hogy keressék további boldogulásukat más hazában.
Schlézinger Pál nem jól tudja a történetet, — nem a zsidók hirdették először a felebaráti szeretetet. A zsidó faj még kialakulóban sem volt valahol Afrika belsejében, mikor már a szumirok azt nemcsak hirdették, de gyakorolták is. És talán még ma is boldog nép lennének, ha éppen ennek az erénynek a zsidókkal szemben való gyakorlása miatt nem pusztult volna el boldog hazájuk. Azt megengedjük, hogy a zsidók ezt a felebaráti szeretetet hirdetik, de gyakorolni? Velünk szemben? Úgy-e Schlézinger úr, ezt még ön se merte leírni!
Azt azonban le merte írni, hogy megérdemelnék az egyenlő jogokat, mert „kötelességeiket a legteljesebb mértékben teljesítették és áldozatkészségük nem kisebb, mint más polgártársaiké,” Kun Béla, Szamuelli, Garami, Weltner Jakab, Rónai Zoltán, Göndör Ferenc, tudjuk, megtették kötelességüket a legteljesebb mértékben. Megtette Vázsonyi Vilmos is. Ő még segítségül hívta Sauerweint is! Megtette és megteszi Schlézinger Pál is, mikor dacára annak, hogy évi 130.000 pengőből kénytelen nyomorogni, nem hagyja el „Árpád apánkkal bejött” honfoglaló őseinek vérrel megszentelt rögeit. Inkább nyomorog itt tovább és eltanácsolja a vérbeli okleveles magyar fiúkat villanyos kalauzságokra, mert hiszen dolgozni nem szégyen.
És áldozatkészségesek is ők. Az ő pénzükből épült a tudományos akadémia. Ők áldozatkészségetek össze a Nemzeti Múzeumot, Zsidó téglagyárosok adták össze az ingyen téglát a Nemzeti Színházhoz és zsidó előkelőségek, — hölgyek, urak állottak be aprószereseknek, hogy ezt az áldozatos téglát saját kezükkel hordják az épületre. Zsidó áldozatkészség alkotásai a köztereinket díszítő szobrok. A Lipótváros gazdag zsidai rakták össze a hadikölcsönkötvények elhelyezésével verejtékesen megszerzett keserves keresetüket, hozzáadták a mágnások és papibirtokok olcsó bértelén bekéréseit hasznukat, megtoldottak azzal a pénzzel, amelyet országszerte a zöldhitelen nyertek, ráadásul odaadták minden vagyonukat, ami 130,000 pengő évi jövedelem biztosításán felül maradt és ezzel boldoggá tették azt a számtalan özvegyet, árvát, magát aggkorára biztosító szegény embert, akik már azt hitték, hogy hadikölcsönbe fektetett vagyonuk teljesen megsemmisült. Mindezt megtette a zsidó áldozatkészség! — Vagy nem?
El kell azonban ismernünk, hogy néha a zsidónak is vannak őszinteségi rohamai, őket is lenyűgözi néha a magábaszállás emberi kényszere. Nem menekedhetett ettől Schlézinger Pál sem, mikor izraelita módra kérdésre állít: „nem gyilkoltunk-e le gazdasági érdekből ma is milliókat és nem hágnak-e a gazdagok szegények holttestén át a vagyon és boldogulás felé.” — Hát az bizony így van!
Azt is megkérdezi: „miért a különbségek ember és ember között a megélhetési lehetőségekben? Miért van még mindig úr és szolga, vagy nem is szolga, de rabszolga? Miért nem törekszik az emberiség, hogy kíméljék egymást, legalább abban a mértékben, ahogy háziállatainkat kíméljük?”
Erre nekünk magyaroknak könnyű a felelet. Nálunk már sok száz éve nem volt rabszolga. A jobbágy felszabadítással megszüntettük az úr és szolga fogalmát. Ha most Schlézinger szerint — és ebben igazat kell neki adnunk, ismét van úr és szolga, sőt rabszolga, annak — elismerjük, — mi vagyunk a bűnösei, mert befogadtunk magunk közzé olyan jövevényeket, akiknél alázatosabb szolga a világon nincs, míg szegény, de akiknél kegyetlenebb, embertelenebb rabszolgatartó sincs — ha vagyonhoz s ezzel hatalomhoz jutottak!
A magyarországi zsidóság az ő mértékeik szerint mérve: lehet ma nyomorgó, de a mi mértékünk szerint, a mi állapotunkkal összehasonlítva, nagyon is vagyonosak. Azt mondják, hogy ezt a vagyont munkával szerezték meg. — Ez nem igaz! — Enyhe kifejezéssel élve: „élelmességükkel”. Zsidó élelmességgel szerezték. Nem teremtettek alkotó munkával új értékeket, csak „mások” vagyonát „élelmeskedték” el. Mert ha nem így lenne, akkor ebben a szerencsétlen országban a meggazdagodott zsidók mellett boldogan, megelégedetten élhetnének régi vagyonuk birtokában, vagy még a hozzá szerzettben a magyarok is. Ezzel szemben a valóság az, hogy a mértékben csudálatos egyensúly van. Amilyen mértékben tollasodik a zsidó, ugyanolyan mértékben szegényedik a magyar. Ha csak az lenne, hogy ha egy zsidó meggazdagszik, egy magyar menne tönkre, — az még aránylag boldog állapot volna. De hatványozódik a magyar veszedelem azzal, hogy a zsidó étvágya kielégíthetetlen. Mentől többet szerzett, annál többre vágyik. És mentői vagyonosabb lett, az így szerzett hatalmával még fokozottabban „élelmeskedik,” így elég egy élelmes zsidó, hogy egy egész falut felfaljon.
A rongyszedő zsidóból lesz szatócs, azután korcsmáros, azután földbérlő, gabonakereskedő, földbirtokos, bankár, kormányfőtanácsos, főrendiházi tag. De mindezeknél nem a mesterségéből él és nem azon vagyonosodik. Mindez mellékes, csak cégtábla a tulajdonképpeni foglalkozáshoz: a pénzüzérkedéshez, amelynél kiválóan tudja alkalmazni azt a bizonyos felebaráti szeretetet.
Akármilyen szégyen az is reánk, be kell ismernünk, hogy ez a zsidóság, amelynek tagjait még 7080 évvel ezelőtt a faluvégi cigány is letegezte, Csonkamagyarországnak ma az ura s a büszke magyarság: szolga. Nem is szolga, de rabszolga, melynek élete is ma már a zsidó kegyelemtől függ.
Kegyetlen módon ébresztett bennünket erre a szégyenteljes valóságra a törvény-hatósági virilisták választása!
A híres Zemplén vármegyében, az Andrássyak, Szemerék, Sennyeyek, Dókusok hazájában, Kossuth Lajos szülőföldjén kapta meg az első vérig sértő arculcsapást a magyarság. A magyar vagyont, e szent magyar földet, a hajdani híres megyegyűlések után most kizárólag zsidók fogják az új megyegyűlésen képviselni. Csudálkozhatnánk rajta, ha az izraeliták hagyományos áldozatkészségük bizonyítása végett a megyegyűlés terme részére meg nem festetik azt a történelmi pillanatot, mikor az új honfoglalók: Trattner Márkus, Berger Jakab, Eisenberger Mór, Landesmann Zoltán ötvenhárom fajtestvérükkel oda bevonulnak.
Miskolc város valamikor a csizmadiáiról, meg a pislogó kocsonyájáról volt híres, most ezt is elfoglalta az új uraság. Negyvennyolc virilistája közül csak tizenkettő a goj, de ezek közül is nyolc a szabadkőműves és kettőnek zsidó a felesége. Ezentúl majd a Bloch, Feldmann, Schwarz, Strausz, Moskovics, Tyrnaner „családok” sarjai fognak azokon a székeken ülni, amelyeken évszázadokon keresztül kemény becsületes magyarok látták el a város ügyeit. És ha a megjelentek névsorában majdan a Győri, Halmos, Kardos és Barta jóhangzásű neveket olvasod — óh jámbor olvasó, tudd meg, hogy azok is az új honfoglalók fajtájából valók.
Budapest még nem választott. De az eredmény itt sem kétséges, ha tudjuk, hogy a kétszáz legtöbb adófizető közül éppen százötven tartozik ama nyomorgó fajhoz, amelynek szomorú sorsán oly szívetfacsaró módon kesereg az „Egyenlőség.” A jeles névsort Hatsek nyitja meg gyenge 631,000 pengő évi jövedelemmel, sorakoznak utána a Springer, Klein, Helvey, Schwartz, Eber, Vida, Popper, Fuchs, Madarassy Beck, Bachruch, Domony „fajmagyar” családok. E nyomorgó zsidók között a sorrendben Sehlézinger (Sándor) Pál a már említett potom 134,619 pengős évi bevallott jövedelmével a 41-ik és az utolsó „nyomorgó” a 150-ik Feldmann József 89,752 pengő jövedelemmel
És ne hidd kedves olvasónk, hogy ez csak Budapesten és a vidéki nagyobb városokban van így! A minden magyart végveszedelemmel fenyegető zsidó áradat lassan, de biztosan hömpölyög eddig míg feltartózhatatlanul keletről nyugat felé! — Ezelőtt ötven évvel a veszélyes határ még Eperjes, Sátoraljaújhely, Ungvár, Munkács, Máramarossziget volt. Ma már elnyelte Miskolcot, Debrecent, Nagyváradot. Sivár pusztaság már a hajdani magyar bőség, jólét, jókedv hazája — a Nyírség. A Tiszántúl egy része még védekezik, nagyrészén azonban már átcsapott az ár. Nem állottá útját a Tisza se. Ott vannak az „élelmes” faj honfoglalói már a Duna-Tisza közén is minden faluban, talán Izsákot kivéve. És ha Budapesten a Svábhegy környékén huncutkás zsidót látsz, tudd meg, hogy azok nem galíciaiak, de már magyar állampolgárok, akik szálláscsinálói, nem a Budapestet fenyegető zsidóknak, mert itt már elegen vannak, de a Dunántúl megszállására induló izraelita hadaknak.
A veszélynek szemébe nézni nem merők kedvenc szólásmondása az: a zsidók az élelmes népen nem tudnak kifogni. Például hozzák fel a németeket. Az események ezt a mesét ugyancsak megcáfolták. Az egyes zsidó ellen még könnyű védekezni, de ha egy községet meglepnek, azzal el is tudnak bánni minden fajra való tekintet nélkül. Berlinre, Hamburgra, Bécsre csak nem lehet ráfogni, hogy eredetileg ne lettek volna tiszta német fajú városok. Ma teljesen a zsidó igát nyögik. Budavára visszafoglalása után a törököktől kiürített Pestet szeretett uralkodóink tiszta németfajú lakossággal telepítetek be. Magyar embernek letelepedési engedélyt nem is adtak. Mikor a múlt század legelején a zsidó előőrsök Pesten megjelentek, az első tíz éven keresztül minden zsidó boltos belebukott a vállalkozásába. A tizenegyedik évben meggyökerezett egy s hogy azóta hová jutott a hajdani zsidómentes Budapest, azt méltóztassanak egy-egy hosszúnapi séta alkalmával Budapest utcáin megállapítani.
De nemcsak a városok, a faluk is érzik a fojtogató kezet. Az a falu, amelyben csak a bérlő, korcsmáros és szatócs a zsidó, még boldognak érezheti magát. De jaj annak a községnek, amelyet az előnyomuló zsidóság stratégiai központnak választ, mint Soltvadkertet. Itt alig néhány év alatt hamisítatlan galíciai falut varázsoltak a hajdani magyar községből. Kaftán már itt a nemzeti öltözet és a község 25 virilistája közül ma még csak 23 a zsidó, de holnap már nem lesz birtokos goj ebben a faluban!
Ma még a Dunántúlig a nagy áradat el nem jutott, de előhírnöke a föld alól már itt-ott egyik-másik községben fel-fel fakad. Vízjárta-vidéki ember tudja, hogy a vakondoktúrásból elfakadó víz már az áradat előjele!
Magyarok!
Ébredjetek! Fel a gátra! A törvényhatósági választások a nagy veszedelmet jelző félrevert harangok kongása! A veszedelem nagy, de ha összefogunk, megbirkózhatunk vele. Egyezkedés, könyörgés, kegyelemkérés, behódolás itt nem segít! Hiszen látjátok, hogy a zsidóknak a mai állapot még mindig hét szűkesztendő! Ezek ha már minden magyart felfaltak volna, még akkor is éhesek lennének, vagy éppen még akkor jönne meg az igazi étvágyuk.
Nekünk fel kell a harcot velük nyíltan venni. Ha ezt megtesszük, miénk a győzelem! És a harc nem is oly nehéz! Csak minden magyar „védővárat” csináljon a házából, amelybe nem ereszti be se az ellenséget, sem annak portékáját. A Sándor Pál újévi siralma megmutatja mindenkinek, aki eddig még nem tudta volna az, eredményes harc módját. Csak magyar iparosnál dolgoztass, csak magyar kereskedőtől vásárolj, csak magyar szállodát, vendéglőt, kávéházat látogass, csak magyar ügyvédhez orvoshoz, mérnökhöz fordulj tanácsért, csak magyar lapot és könyvet vásárolj, szóval, ha pénzt kell kiadnod, csak magyar kézbe jusson az. Ennek a harcmodornak neve aGazdasági antiszemitizmus!
Magyar Nemzeti Függetlenségi Revíziós Párt
(betiltva.com)



Holokauszt-kutatás a KSH adatai alapján












2009. április 22. - 11:27
Magazin: 
Mappák: 
|








Hány áldozata volt a holokausztnak Magyarországon? Bizonyos szervezetek és "történészek" menten rávágják: hatszázezer! Igaz, Raoul Hilberg a holokauszt-kutatás alapművének számító, Az európai zsidóság megsemmisítése című könyvében háromszázezer magyarországi holokauszt-áldozatról ír. Negyven évig dolgozott a könyvén, hát biztos tudja, miről beszél. Ám mind a hatszázezret szajkózó szervezetek, mind pedig Raoul Hilberg megspórolhatott volna egy csomó kutatómunkát, ha felveszik a telefont, felhívják a Központi Statisztikai Hivatal központi számát, és megkérdezik az ügyfélszolgálatot, mennyi volt Magyarország lakossága 1941-ben, illetve 1949-ben. Ezekben az években volt ugyanis népszámlálás. Az alábbi adatokat bárkinek megmondják.
1941-ben Magyarország lakossága 9 316 074 fő volt. (Ebben nincsenek benne a visszacsatolt területek.)
1949-ben pedig 9 204 799 fő.
A különbség nem 600 ezer, nem is 300 ezer, hanem 111 275 fő. Ennyit fogyott Magyarország lakossága e nyolc év alatt. Ebben benne van a világtörténelem legpusztítóbb háborúja, a frontveszteségek, a természetes halálozások, a budapesti ostrom, és persze a születések is. No meg az a bizonyos holokauszt.
Vajon született-e 1941 és 1949 között elég csecsemő ahhoz, hogy a háborús veszteségeken túl még 600 ezer elpusztított zsidót is kompenzáljon? Természetesen nem. Az élve születések száma:
1941: 177,047
1949: 190,398
Ugyanezekben az években a halálozások száma:
1941: 123,34
1949: 105,718
A köztes évekről nincs adat, de tételezzük fel, hogy a lakosság hancúrozási kedve a legnagyobb bombázások idején is töretlen volt, és a születések száma mindvégig 40%-kal meghaladta a halálozások számát, mint a fenti években. (1941-ben 30%-kal, 1949-ben pedig 45%-kal volt több születés, mint halálozás, kerekítve.)
Ahhoz, hogy 600 ezer főnyi holokauszt-veszteség ne látsszon meg a háború utáni statisztikákban, 9 év alatt legalább ennyivel több csecsemőnek kellett születnie. Azaz évente kb. 66 ezerrel több a normálisnál. Ez azt jelentené, hogy a háborús nélkülözés éveiben a lakosság elkeseredett kefélésbe kezdett, és a háború utáni baby boom-ot is meghaladva kb. 80%-os népszaporulatot produkált kilenc éven keresztül, de közben nem is halt meg senki más, csak az a 600 ezer holokauszt-áldozat.
E számok alapján ki lehet jelenteni: 600 ezer holokauszt-áldozat biztosan nem volt.
Tudjuk, hogy újabb sokmilliárdos kárpótlást fizetnek a magyarországi holokauszt-túlélőknek. De mennyien lehetnek? Erről nem szól KSH-információ, de arról igen, hányan élnek ma Magyarországon, akik 2009 január 1-jén betöltötték a 63. életévüket, vagyis 1945-ben vagy azelőtt születtek. Ez 1 753 300 fő. (Ez előzetes adat, a pontos értéket júniusban tudják megmondani. Nagyjából egy-kétezret tévedhetnek.) Tehát ennyi ember él ma Magyarországon, aki potenciálisan érintett lehetett a holokausztban. Közülük azonban ne vegyük figyelembe azokat, akik még nem voltak 15 évesek a "vészkorszak" idején, hiszen a munkaképtelen gyerekeket a mese szerint azonnal elgázosították, illetve a táborbeli mostoha körülményeket sem élték volna túl. Vagyis azokat keressük, akik 1930-ban, vagy azelőtt születtek, és ma is életben vannak, tehát 2009 január 1-ig betöltötték 78. évüket. Ez 511,5 ezer fő.
A 600 ezer állítólag elhurcolt zsidó Magyarország 1941-es lakosságának 6,44%-a - mondjuk, hogy 6,5%, mert 1944-re megszaporodott a lakosság. Feltételezhetjük, hogy a fenti 511,5 ezer fő közt is ugyanilyen arányban vannak holokauszt-túlélők. Ezek szerint mintegy 33 ezer holokauszt-túlélő élhet ma az országban, és ez nagyjából stimmel is a kárpótlási programok kedvezményezettjeinek számával...
Csakhogy nem lehetnek ennyien, hiszen a mese szerint nem élték túl hatszázezren! Ne feledjük, hogy a magyar zsidók 1944-ben érkeztek a "haláltáborokba", amelyek immár tökéletes halálgyárakként működtek, és rajtuk próbálták ki először a tömeges megsemmisítés módszereit. Csak azok élték túl, akiket munkára fogtak, és túlélték a "halálmeneteket" is, vagy épp itt felejtették őket a budapesti gettóban a totális megsemmisítés közepette. Nem lehetnek tehát 33 ezren, ennek talán a tizede lehetséges. Mégis több tízezer túlélő jelentkezik rendszeresen a hatalmas kárpótlásokért. Tessék elolvasni, hogy csak a Claims Conference weboldalán hány kifizetés szerepel.
Polgár Tamás



Mi a cionizmus?







2009. március 25. - 18:36
Magazin: 
|








Judaizmus a cionizmussal szemben
A judaizmus az Egy Istenben hisz, aki kinyilatkoztatta a Tórát. Ez mennyei összefüggésekről szól, amelyek szerint a zsidók a bűneik miatt vannak száműzetésben. A megbocsátás ima és vezeklés által érhető el. A judaizmus felszólít minden zsidót, hogy teljesen engedelmeskedjen a Tórának, hűséges polgárként.
A cionizmus elveti a Teremtőt, az Ő kinyilatkoztatását, jutalmazását vagy büntetését. Ennek gyümölcse a Palesztínok elűzése, és a zsidóság fizikai és szellemi veszélyeztetése. Hitszegésre, kéthitűségre bátorítja a gyanútlan zsidókat világszerte. Ha a lényegét nézzük, a Cionizmus a valóságot kopárnak és szentségtelennek tekinti. Ez a judaizmus antitézise.
Van egy szemenszedett hazugság, amely a zsidóságot a földgolyó minden pontjára elkíséri. Ez a hazugság olyan förtelmes és olyan messze van az igazságtól, hogy népszerűséget csak a média és a közoktatás szerteágazó és hatalmas befolyásával nyerhetett. Ez egy hazugság, amely sok ártatlan embernek kimondhatatlan szenvedést hozott, és mivel ellenőrizhetetlen, meg van az esélye, hogy a jövőben rendkívüli tragédiákat teremtsen.
Ez a hazugság a judaizmusról és a cionizmusról azt állítja, hogy egyenlőek. Semmi sincs messzebb az igazságtól. A judaizmus a Sínai kinyilatkoztatásban hisz. Ez a hit az, amely szerint a száműzetés a zsidóság bűneinek a büntetése. A cionizmus a sínai kinyilatkoztatást egy évszázada elveti. Azt hiszi, hogy a zsidók száműzetése katonai agresszióval véget érhet. A cionizmus az elmúlt századot azzal töltötte, hogy stratégiailag megszállta a palesztin népet. Semmibe vette jogaikat, és csak üldöztetést, kínszenvedést és halált hozott.
A tóra zsidóságát világszerte megrázta és fájdalommal töltötte el ennek a rövid élettartamú dogmának a vallástalansága és gazsága. A tóra tanítóinak és szentjeinek ezrei elítélték ezt a mozgalmat a kezdetétől fogva. Tudták, hogy a zsidók és a mohamedánok közti azelőtt fennálló jó kapcsolat a Szentföldön szenvedéssé fog válni, ahogy a cionizmus fejlődik. Az úgynevezett „Izrael állam” a vallásos területeken a Tóra szerint el van vetve. Borzalmas érzéketlenség ez [az állam], amely az illem és a tisztesség alapvető törvényei szerint meghökkent minden embert, legyenek bár zsidók vagy sem. Mi, a Neturei Karta egy évszázada az élvonalban harcolunk a cionizmus ellen. A jelenlétünkkel itt visszautasítjuk ezt az alapvető és gonosz hazugságot, amelyet cionizmusnak hívnak, és amely valamilyen módon képviselni akarja a zsidó embereket.
[A cionizmus állításainak] az ellenkezője az igaz. Szomorúak vagyunk nap mint nap a szörnyű halálos áldozatok miatt, akik a Szentföldön halnak meg. Egyik sem történt volna meg, ha a cionizmus nem szabadítja gonosz energiáit a világra.
Mint zsidóknak, kötelességünk békében és harmóniában élnünk minden emberrel. Mi arra vagyunk buzdítva [a Tóra törvényei által], hogy törvénytisztelő és hazafias polgárai legyünk bármely földnek. Ellenezzük a jelenlegi szentföldi cionista rémtetteket. A természetes megbecsülésen alapuló béke után vágyódunk. Meg vagyunk arról győződve, hogy ez a feltételezett természetes megbecsülés addig nem jöhet létre, amíg az izraeli állam létezik. Üdvözölnénk békés úton történő megszűnését.
Talán méltóak leszünk az igaz megbocsátásra, amikor minden ember testvériségben csatlakozik az Ő imádatában.
Neturei Karta közleménye
fordítás: -A-



Fiala Ferenc: Egy öngyilkosságra készülő zsidó őszinte levele







2009. március 15. - 21:13
Magazin: 
|








A német nemzetiszocializmus hatalomátvétele után megkezdődött a németországi zsidóság külföldre vándorlása. A kivándorlók között elsősorban újságírókkal, írókkal és egyéb hasonló zsidó írástudókkal találkoztunk, akik annakidején Párizsban, Prágában és Svájcban ütötték fel tanyájukat. Ezek a zsidó írok és hírlapírók természetesen a hazugságok pergőtüzével árasztották el a világsajtót, úgy, mint annakidején Hatvani Lajos, Göndör Ferenc és Roboz Imre, akik magyar viszonylatban 1919 után ugyanúgy cselekedtek, mint németországi zsidó fajrokonaik.
A németországi zsidó emigránsok egyik legérdekesebb alakja Kurt Tucholsky volt, aki Panter Péter, Hauser Gaspar, Thieger Theobald és Wrebel lgnác néven írta cikkeit. Külső munkatársa volt a legnagyobb világlapoknak, és így a zsidó emigráció egyik vehetőjévé lépett elő. Galíciából származott, ősei bocherek, vándor sakterek voltak, s tőlük örökölte Európa-ellenes szenvedélyét és gyűlöletét.
Kurt Tucholsky 1936 februárjában öngyilkosságot követett el, de tettét megelőzően levelet írt barátjához, az ugyancsak zsidó Arnold Zweighez. A zsidó világsajtó ezt a levelet gondosan elrejtette a nyilvánosság elől, hiszen az akkori európai sajtó nagyrésze még akkor sem közölte volna a tragikus sorsú zsidó emigráns őszinteségtől és gyűlölettől egyaránt túlfűtött érdekes levelét, ha azt Arnold Zweig kiadta volna kezei közül. A levelet érdemes elolvasni, mert annak írója, a halál árnyékában állva, őszintén elmondja véleményét saját fajtájáról, és fajtája minden bűnéről és rövidlátásáról.
Tucholsky: A zsidóságot legyőzték
(A levél szószerinti magyar fordítása a következő:)
„Kedves Arnold Zweig!
Teljes szívemből köszönöm november 13-áról keltezett levelét. Köszönöm szíves sorait és ha rövidesen eljuttatná hozzám „Verdun” és a „Zsidóság mérlege” című munkáit, akkor még hálásabban gondolnék Önre. Ön azon kevésszámú írók közé tartozik, akik sohasem haragusznak az őszinte kritikára. És ezt tudva, szeretnék most Önnek egy levelet írni — amely azonban nem az Ön könyveivel foglalkozik — és amely levelet tulajdonképpen nem is Önnek hanem Önöknek írom.
Mint tudja, én 1911-ben kiléptem a zsidóság kötelékeiből — de azóta rájöttem, hogy egy zsidónak sohasem lehet ezt őszintén megtennie. Kilépésemet nem üzleti szempontból követtem el, hiszen a császárság alatt egy zsidó sokkal jobban boldogult, mint olyasvalaki, aki a felekezetnélküli rovatban szerepelt. Hát akkor miért tettem? Főként azért, mert már kora ifjúságomtól fogva ösztönös ellenszenvet éreztem a bebalzsamozott zsidó rabbinusok ellen… Wendriner akkor még nem létezett számomra. Tehát gyerünk az igazsággal!
Az antiszemitizmust akkor még csak az újságokból ismertem — az életben nem. A diákegyesületekben nem tartottak zsidónak és ahogyan velem bántak — azért, mert árjának tartottak —, az igen mulatságos valami volt. Ugyancsak nem éreztem a zsidóság iránt ellenszenvet a katonaságnál sem. És amikor pár esztendeig rendőrtisztviselő voltam, akkor sem tapasztaltam semmiféle ellenszenvet kollégáim között. A kaszinóban együtt ittam a fiúkkal („ich habe mit den Kerten im Kasino gesoffen”), ami mindenesetre jó iskolának bizonyult későbbi érvényesülésem útjain. Tehát nem a keserű emlékek hatása alatt írom levelemet…
De ugyancsak nem tartozom a zsidó antiszemiták közé sem. Palesztináról — mivel nem ismerem — nem mondhatok véleményt. De két dologban azt hiszem, mégis igazam van: Palesztina nem zsidó állam, hanem angol gyarmat, ahol a zsidók — mint hajdan Pontius Pilátus alatt — bizonyos fokú állami szerepet játszanak. Ez pedig sehogy sem tetszik nekem, sem pedig az ott élő zsidóság igazabb részének. Másodszor; Palesztinába vándorolt német zsidók pénzüket csak áru formájában vihetik magukkal, ami azt jelenti, hogy Palesztinában német árukat kell vásárolnia a zsidó lakosságnak. De ez a cionizmus ügye, ami engem nem érdekel, és így nem is mondhatok ítéletet felette. De volna egy fontos kérdésem önhöz.
Micsoda Ön? Tagja egy megvert, de még korántsem legyőzött seregnek? Nem, Arnold Zweig, ez nem igaz! A zsidóságot legyőzték… Az nem igaz, hogy évezredeken keresztül harcoltunk. Mi nem harcoltunk. A zsidó emancipáció nem a zsidóság eredménye. A zsidóság felszabadítása a francia forradalom eredménye. A francia forradalomban pedig nem voltak zsidók. (Csak a háttérben szervezkedő illuminátusok között. - a szerk.) Olyan ajándékot kaptunk, amelyért nem harcoltunk, és ez megbosszulta magát…
„Egy úri fajnak pusztulni kellett volna, de mi tovább éltünk…”
Sohasem tetszett nekem az a langyos és rothadt megállapítás, amely azt mondotta, hogy a XIV. század zsidósága azért nem tudott semmit sem alkotni, mert el volt nyomva és mert gettóban élt.
Nem, kedves barátom. A gettó nem következmény, a gettó a zsidóság sorsa. Egy úri fajnak el kellett volna pusztulnia, de mi tovább éltünk…
De hagyjuk a középkori zsidókat, foglalkozzunk inkább a mai, Németországból kiűzött zsidóinkkal. A nagy pillanat egy kis fajt talált. Hogyan? Úgy, hogy 1933 márciusában tíz közül nemcsak egynek kellett volna kivándorolnia, de tíz közül kilencnek. Volt csak egyetlenegy olyan rabbink is, aki vezére lett volna a nehéz időkben a zsidóságnak? Vagy egyetlenegy ember, akire számíthattunk volna? Nem, egy sem volt! És talán véletlen, hogy éppen a zsidóság németországi fellegvárában, Nürnbergben lett olyan nagy úr Streicher?…
Mondotta volna Ön egy átlagzsidónak 1933-ban, hogy bizonyos feltételek mellett hagyja el Németországot — mint ahogyan az 1935-ben bekövetkezett —, ha igen, valószínűleg kikacagták volna… „Csak nem hagyhatom itt az üzletemet?” (A meggondolatlan játékos gondolata.) „Engem nem lehet csak úgy elküldeni, mert én érték: üzleti érték vagyok…” — És most szégyenszemre lopva, mint a tolvajok hagyják el az országot — méghozzá pénz nélkül… Higgye el nekem, hogy a heroizmus jobb üzlet lett volna. De hát akkor miért nem választottuk ezt az utat? Ez, úgy hangzik, mintha ez azok ellen szólna, akiknek ezt a levelet küldöm. De nyugodjanak meg, ez csak közvetett vád akar lenni.
Nem adhatok önnek igazat, mikor Ön olyan tulajdonságokért dicséri a zsidó asszonyokat, amelyek más asszonyokban is megvannak (például „kerti ünnepélyeken szépnek lenni” — hiszen ezt Müller Micuka is tudja). Tudom, Ön nem ad nekem igazat, de ne feledje el, én nem ugatni akarok — csak panaszkodni…
Vereséget szenvedtünk! A kezünkben volt az összes ütőkártya, és mégis így megvertek bennünket, ahogyan még senkit. És most mi a teendő? A legnagyobb kíméletlenséggel és vashoz hasonló őszinteséggel kell szembenézni a dolgokkal, önkritika kell, Uram! Önkritika, ami annyira hiányzik belőlünk…
Nem mi vagyunk a „jobbik Németország”
De ehelyett mi történik? Az, hogy halálra dicsérjük a szocikat, a kommunistákat, és hasonlóak vagyunk ahhoz a svéd mondáshoz, amely azt mondja, hogy „ülnek az urak, és mélységesen tisztelik egymást”. Az őszinte megtérés és az erős önkritika helyett azt hallom, hogy mi vagyunk a „jobb Németország” — és ehhez hasonló ostobaságokat.. Egy országot nemcsak alkotásaiból — de szenvedéseiből és a sors iránti ellenállásából kell megismerni.
Kísérteties jelenség például az is, amit a párizsi emigránsok tesznek: játszanak valamivel, ami már megszűnt, ami már nincs. Még mindig németeknek mondják magukat — de, a mennydörgőjét a világnak — a németek nem akarnak már rólunk tudni! És ezt a párizsiak nem veszik észre?
Igen, ez Németország.
Mindent előről kell kezdeni „Fort c’est Descartes descendu dans le rue”, — mondja Dandieus. (Sajna már 36 éves korában meghalt.) Mindent elölről kell kezdeni, és nem erre… a Sztálinra hallgatni… És azt sem mondhatjuk, hogy „Ez pedig egyáltalán nem Németország”. Mert azt a „másik” Németországot mi sohasem fogjuk megérni. Ezt is csak azok a rövidlátók mondják, akik azt hiszik, hogy még mindig tele vagyunk fiatalos erővel és alkotó hévvel. Talán majd azok, akik utánunk jönnek. De így — sohasem. A játéknak vége…
Nihilizmus? Kedves Zweig, higgye el, nagyon, de nagyon sokat láttam és tanultam az utolsó öt esztendőben — és ha egészségesebb volnék, úgy ezzel a névvel ruháztam volna fel emigránsaink tevékenységét. Megtanultam, hogy sokkal előnyösebb bátran megmondani azt, hogy semmi sincs, minthogy magunk és mások előtt színészkedjünk. (Amit azonban Ön sohasem tett.) De a kétkedések színjátékát játszani, ahogyan azt például a Nobeldíj-nyertes Thomas Mannál látjuk, aki „tisztára irodalmi értékű” könyveit még mindig a német piacon árulja — ehhez már nincs erőm. És itt van az, ami végzetesen elsodort engem a német emigránsoktól.
Doitsche Kultur? Jó éjszakát…
Minden úgy megy tovább, mint ha semmi sem történt volna. Még mindig ugyanaz. Ugyanazokat a könyveket írják, ugyanazon beszédeket tartják az összejöveteleken és ugyanazokkal a módszerekkel dolgoznak. Azzal azonban sohasem törődtünk — különösen akkor, amikor még lehetőségeink voltak —, hogy mi történik azokkal, akik kívül állnak a mi köreinken… Nézze csak például, milyen tulajdonságok jellemezték Lenint az emigrációban? Acélos gondolatszabadság és vaskövetkezetesség! És azok ott Párizsban? „Doitsche Kultur!… „A világ lelkiismerete… Jó éjszakát…”
Eddig szól Kurt Tucholsky berlini zsidó újságíró őszinte levele, amelyet Arnold Zweighez írt, közvetlenül öngyilkossága előtt. A zsidó emigráció természetesen elhallgatta ezt a levelet, nem vett róla tudomást, mert annak megállapításai a maga megdöbbentő őszinteségében tárták fel az európai zsidóság bűneit. Így tehát jobb volt hallgatni erről a levélről…
Megjelent: Harc!, 1944. évfolyam
(Betiltva.com nyomán)



66 kérdés és válasz a holokausztról







2009. április 08. - 19:27
Magazin: 
Mappák: 
|








Az Institute for Historical Review kiadásának magyar nyelvű változata az IHR engedélyével.
1. Milyen bizonyítékok vannak arra, hogy a nácik megöltek hatmillió zsidót?
Semmilyen. Csak háború utáni vallomások vannak, többségében egyéni "túlélőktől". Ezek a vallomások ellentmondóak, és csak nagyon kevesen állítják, hogy ténylegesen tanúi voltak bármilyen "elgázosításnak". Nincsenek korabeli dokumentumok vagy szilárd tények: nincsenek hamuhegyek, nincsenek krematóriumok, melyek több millió holttestet képesek lennének elégetni, nincs "emberből készült szappan", nincsenek emberbőrből készített lámpaernyők, és nincs hiteles demográfiai statisztika sem.
2. Milyen bizonyítékok vannak arra, hogy a nácik nem öltek meg hatmillió zsidót?
Széleskörű törvényszéki, demográfiai, elemzői és összehasonlításokon alapuló bizonyítékok alátámasztják ennek a nagyságrendnek a lehetetlenségét. A széles körben ismételt "hatmilliós" nagyságrend felelőtlen túlzás.
3. Kijelentette-e Simon Wiesenthal írásban, hogy "német földön nem voltak megsemmisítő táborok"?
Igen. A híres "nácivadász" ezt írta a Stars and Stripes-ban, 1993. január 24-én. Azt is állította, hogy a zsidók "elgázosítása" csak Lengyelországban történt.
4. Ha Dachau Németországban volt, és ha még Wiesenthal is azt mondja, hogy nem megsemmisítő-tábor volt, akkor miért mondja olyan sok amerikai veterán, hogy megsemmisítő-tábor volt?
Miután a szövetségesek elfoglalták Dachaut, sok amerikai katonát és másokat végigvezettek a táboron, és mutattak nekik egy épületet, amely állítólag "gázkamra" volt. A tömeghírközlés széles körben, de hamisan, továbbra is kiáll amellett, hogy Dachau "gázkamrás" tábor volt.
5. Szóljunk Auschwitzról is. Van valamilyen bizonyíték arra, hogy az ottani gázkamrákat emberek meggyilkolására használták?
Nincs. Auschwitzt a szovjetek foglalták el, és a háború után módosították. Egy termet úgy alakítottak ki, hogy nagy "gázkamrának" látszódjék. Miután az amerikai Fred Leuchter, a gázkamraépítés és -tervezés vezető szakértője megvizsgálta ezt és Auschwitz más állítólagos elgázosító helyiségeit, kijelentette, hogy "abszurditás" azt állítani, hogy ezeket kivégzésekre használták, vagy használhatták.
6. Ha Auschwitz nem "haláltábor" volt, akkor mi volt az igazi rendeltetése?
Internáló központ volt, és egy nagyméretű gyárkombinátnak volt a része. Szintetikus üzemanyagot állítottak ott elő, és a rabokat munkaerőként hasznosították.
7. Ki hozta létre az első koncentrációs táborokat?
A búr háború idején (1899-1902) a britek állítottak fel általuk "koncentrációs tábornak" nevezett táborokat Dél-Afrikában, hogy ott tartsák az afrikander nőket és gyermekeket. Hozzávetőlegesen 30 000-en haltak meg ezekben a poklokban, melyek hasonlóak voltak, mint a II. világháborús német koncentrációstáborok.
8. Miben különböztek a német koncentrációs táborok az amerikai "visszatelepítő" táboroktól, amelyekben japán-amerikaiakat internáltak a II. világháború idején?
Az egyetlen jelentős különbség az volt, hogy a németek annak alapján internálták az embereket, hogy a német háborús erőfeszítések biztonságára tényleges vagy gyanítható veszélyt jelentettek, amíg a Roosevelt-kormány kizárólag faji alapon internálta az embereket.
9. A német kormány miért internálta a zsidókat táborokba?
Úgy tekintették, hogy a zsidók a nemzet biztonságára közvetlen veszélyt jelentenek (a kommunista felforgatók túlnyomórészt zsidók voltak). Bár mindenki, aki gyaníthatóan veszélyeztette a biztonságot - nem csak a zsidók -, ki volt téve az internálás veszélyének.
10. Milyen ellenséges intézkedéseket tett már 1933-ban a világzsidóság Németország ellen?
1933 márciusában a nemzetközi zsidó szervezetek nemzetközi bojkottot hirdettek a német árucikkek ellen.
11. A világ zsidósága "hadat üzent Németországnak"?
Igen. Az újságok erről szerte a világon beszámoltak. Például a London Daily Express (1933. március 24.) az első oldalon bejelentette, hogy "Júdea hadat üzen Németországnak".
12. Ez a "haláltábor"-történetek kezdete előtt vagy után volt?
Évekkel a "haláltábor"-történetek kezdete előtt volt, melyek 1941-42-ben kezdtek feltűnni.
13. Melyik országnak tulajdonítják a polgári lakosság első tömeges bombázását?
Nagy-Britanniának - 1940. május 11-én.
14. Hány "gázkamra" volt Auschwitzban, amelyekben embereket gyilkoltak meg?
Egy sem.
15. Hány zsidó élt azokon a területeken, amelyek német megszállás alá kerültek a háború alatt?
Kevesebb, mint hatmillió.
16. Ha Európa zsidóságát nem semmisítették meg a nácik, akkor mi történt velük?
A háborút zsidók milliói élték túl Európában. Több százezer (talán másfélmillió) halt meg a háború alatt különféle okokból, a többi Palesztinába, az Egyesült Államokba és más országokba emigrált. A háború után még több zsidó hagyta el Európát.
17. Hány zsidó menekült el, és hányat evakuáltak mélyen a Szovjetunió belső területeire?
Több mint kétmilliónyian menekültek el vagy evakuálták őket az oroszok 1941-1942-ben. Tehát ezek a zsidók sohasem voltak német irányítás alatt.
18. A háborút megelőzően hány zsidó emigrált Európából, ami által kívül estek azon, hogy a németek elérhessék őket?
Talán egymillió (ezek között nem szerepelnek azok, akiket a Szovjetunió felszívott).
19. Ha Auschwitz nem megsemmisítő-tábor volt, akkor Rudolf Höss, a tábor akkori parancsnoka miért vallott úgy, hogy az volt?
Brit katonai rendészek kínozták, mint azt az egyik kínzója később beismerte.
20. Léteznek-e bizonyítékok azokra az amerikai, brit és szovjet intézkedésekre, hogy német foglyokat kínozzanak, és hogy csikarjanak ki belőlük "vallomásokat", melyeket a nürnbergi és más perekben fel lehet használni?
Igen. A kínzást széles körben alkalmazták, hogy hamis "bizonyítékokhoz" juthassanak ezen a hírhedt nürnbergi bíróságon, és más, háború utáni "háborús bűnösök" tárgyalásain.
21. Hogyan válik ma a zsidók előnyére a holokauszt-történet?
Segíti a zsidót, mint csoportot, a kritikák ellen. Mint egyfajta szekuláris vallás, érzelmi köteléket biztosít a zsidók és vezetőik között. Hatalmas eszköz ez a zsidó pénzgyűjtő-kampányokon, és ezzel igazolják az USA Izraelnek küldött segélyeit.
22. Hogyan válik Izrael Állam előnyére?
Igazolja a dollármilliárdokat, melyet Németország jóvátétel címén fizetett Izraelnek és sok más egyéni "túlélőnek". A cionista/izraeli lobbi arra használja, hogy a Közel-Keleten Izrael-barát külpolitikát diktáljon Amerikának, és hogy az amerikai adófizetők pénzét Izraelbe irányítsa, mely évi több milliárd dollárra rúg.
23. Hogyan használja sok keresztény lelkész?
A holokauszt-történet felidézésével igazolják azt az ótestamentumi tézist, hogy a zsidó szent és örökké üldözött "kiválasztott nép".
24. Hogyan vált a kommunisták előnyére?
Elterelte a figyelmet a szovjet háborús uszításról és atrocitásokról a második világháború előtt, alatt és után.
25. Hogyan válik Nagy-Britannia előnyére?
Nagyjából ugyanúgy, ahogy a Szovjetuniónak.
26. Van rá valamilyen bizonyíték, hogy Hitler elrendelte a zsidók tömeges megsemmisítését?
Nincs.
27. Milyen gázt használtak a német háborús koncentrációs táborokban?
Hidrocianid gázt - Zyklon-B-t -, a kereskedelmi forgalomban lévő rovarirtót, amit Európában széles körben használtak.
28. Milyen célból gyártották a Zyclon-B-t?
A Zyklon-B rovarirtó volt, melyet a ruhák és lakókörletek fertőtlenítésére használtak, hogy a tífuszhordozó tetveket és más rovarokat kiirtsák.
29. Alkalmas ez a termék a tömeges megsemmisítésre?
Nem. Ha a nácik mérges gázt szándékoztak volna használni az emberek kiirtására, sokkal hatékonyabb termékek álltak volna rendelkezésre. A Zyklon lassan ható fertőtlenítőszer.
30. Mennyi időbe kerül a terület kiszellőztetése, miután Zyklon-B-vel fertőtlenítettek?
Normális körülmények közt 20 órába. Az egész folyamat nagyon bonyolult és veszélyes. Gázálarcot kell használni, és csak szakképzett technikusokat alkalmaznak.
31. Höss, Auschwitz parancsnoka azt mondta, hogy emberei tíz perccel az után, hogy az áldozatok meghaltak, bementek a "gázkamrákba", hogy a holttesteket eltávolítsák. Ez mivel magyarázható?
Nem magyarázható semmivel, mert ha úgy tettek volna, akkor ugyanarra a sorsra jutottak volna, mint "elgázosított" áldozataik.
32. Höss azt mondta "vallomásában", hogy emberei cigarettáztak, miközben kivonszolták a holttesteket a gázkamrákból az "elgázosítás" után tíz perccel. A Zyklon-B nem robbanásveszélyes?
De igen. Höss vallomása nyilvánvalóan hamis.
33. Mi volt a pontos folyamata annak, amit a nácik állítólag használtak a zsidók megsemmisítésére?
A történetek gázzal töltött bádogdobozok a tetőn lévő lyukon keresztüli bedobásától a zuhanyzórózsán keresztül eljuttatott csővezetékes gázig mindenről szólnak; "gőzkamrákról", áramütést mérő gépekről stb. Milliókról állítják, hogy így ölték meg őket.
34. Hogyan volt lehetséges egy tömeges megsemmisítési programot titokban tartani azoktól, akiknek meggyilkolását tervbe vették?
Nem lehetett volna titokban tartani. Tény az, hogy nem voltak tömeges elgázosítások. A megsemmisítés-történetek háborús atrocitáspropagandaként keletkeztek.
35. Ha a kivégzésre váró zsidók tudták, hogy mi vár rájuk, miért nem szálltak szembe a németekkel?
Azért nem szálltak szembe, mert nem hitték, hogy meg akarják ölni őket.
36. Körülbelül hány zsidó halt meg koncentrációs táborokban?
Szakértői becslések szerint 300 000 és 500 000 közé tehető.
37. Hogyan haltak meg?
Főleg a kiújuló tífuszjárványoktól, melyek a háborúsújtott Európában pusztítottak a háború alatt, valamint az éhínségtől és az orvosi ellátás hiányától a konfliktus utolsó hónapjaiban, amikor a szövetségesek bombázásai valójában minden köz- és vasúti szállítást megbénítottak.
38. Mi a tífusz?
Ez a betegség mindig akkor tűnik fel, amikor egészségtelen körülmények között sok ember van összezsúfolva. Haj- és ruhatetű terjeszti. Ironikus, de ha a németek több Zyklon-B-t használtak volna, több zsidó élhette volna túl a táborokat.
39. Mi a különbség, ha hatmillió vagy 300 000 zsidó halt meg a második világháború alatt?
5 700 000.
40. Egyes zsidó "haláltábor"-túlélők azt mondják, hogy látták, ahogy a holttesteket egy gödörbe dobják és elégetik. Mennyi tüzelőanyag lett volna szükséges ehhez?
Sokkal több, mint amennyihez a németek hozzáfértek, mivel jelentős tüzelőanyag-hiány volt a háború alatt.
41. El lehet-e égetni a holttesteket gödrökben?
Nem. Oxigénhiány miatt lehetetlen, hogy a lángok az emberi testet teljesen elemésszék ily módon.
42. Holokauszt-történészek azt állítják, hogy a nácik kb. tíz perc alatt el tudták égetni a hullákat. Mennyi időbe kerül egy holttestet elhamvasztani, hivatásos krematóriumi dolgozók szerint?
Kb. másfél órába, habár a nagyobb csontok további feldolgozást igényelnek.
43. Miért voltak a német koncentrációs táborokban krematóriumok?
Hogy az ott meghaltak testétől hatékonyan és egészséges módon váljanak meg.
44. Ha a német terület táboraiban lévő összes krematórium kapacitásának száz százalékát vesszük, legfeljebb mekkora nagyságrendű holttestet tudtak volna elhamvasztani az egész időszak alatt, amikor ezek a krematóriumok működésben voltak?
Kb. 430 600-at.
45. A krematóriumok kemencéit lehet-e mindenkor száz százalékosan működtetni?
Nem. Már a mindenkori ötven százalékos becslés is nagyvonalú (napi tizenkét óra). A krematóriumkemencéket alaposan és rendszeresen tisztítani kell, ha jelentős terhelés alatt vannak.
46. Egy elhamvasztott holttest után mennyi hamu marad?
Miután minden csontot ledaráltak, kb. egy cipős doboznyi.
47. Ha a nácik hatmillió zsidót elhamvasztottak, mi történt a hamuval?
Ez még "megválaszolásra" vár. Hatmillió holttest sok tonna hamut tett volna ki, és még sincs bizonyíték semmilyen nagy hamulerakóhelyre.
48. Mutatják-e megsemmisítés bizonyítékát Auschwitzról a szövetségesek háborús légi felderítő képei arról (akkor készültek, amikor a "gázkamrák" és krematóriumok teljes gőzzel dolgoztak)?
Nem. Valójában ezek a fényképek még csak nyomát sem mutatják az óriási mennyiségű füstnek, amely állítólag állandóan a tábor fölött lebegett, és a "nyílt gödröknek" sem mutatják bizonyítékát, amelyekben a hullákat állítólag elégették.
49. Mi volt a fő lényege az 1935-ös "nürnbergi törvényeknek"?
Megtiltotta a házasságot és a nemi kapcsolatot a németek és a zsidók között, hasonlóan azokhoz a törvényekhez, amik ma Izraelben vannak érvényben.
50. Voltak-e Amerikában a nürnbergi törvényekhez hasonló törvények?
Évekkel Hitler Harmadik Birodalma előtt az USA legtöbb állama hatályba léptetett olyan törvényeket, amelyek tiltották a házasságot a különböző fajok között.
51. Milyen jelentést küldött a Nemzetközi Vöröskereszt a "holokauszt"-kérdéssel kapcsolatban?
A Vöröskereszt 1944 szeptemberében tett auschwitzi látogatásakor készült hivatalos jelentésében rámutatott, hogy az internáltaknak engedélyezték, hogy csomagot kapjanak, és hogy a gázkamrákról szóló szóbeszédet nem tudják igazolni.
52. Mi volt a Vatikán szerepe akkor, amikor állítólag hatmillió zsidót megsemmisítettek?
Ha lett volna terv a megsemmisítésre, a Vatikán helyzeténél fogva minden bizonnyal tudott volna róla. De mivel nem volt, így a Vatikánnak semmi oka nem volt, hogy ellene szóljon, és nem is tette.
53. Milyen bizonyíték van arra, hogy Hitlernek tudomása volt egy folyamatban levő zsidókat megsemmisítő programról?
Semmilyen.
54. Együttműködtek-e a nácik a cionistákkal?
Hitler kormánya már 1933-ban aláírt egy egyezményt a cionistákkal, amely lehetővé tette, hogy a zsidók Németországból Palesztinába vándoroljanak, és nagymennyiségű tőkét vihessenek magukkal.
55. Hogyan halt meg Anna Frank?
Miután túlélte az auschwitzi internálást, a bergen-belseni táborban tífuszban halt meg néhány héttel a háború vége előtt.
56. Az Anna Frank naplója hiteles?
Nem. A francia dr. Robert Faurisson által összegyűjtött bizonyítékok megállapítják, hogy a híres napló irodalmi kacsa.
57. Mi a helyzet a felszabadított német táborokban készített jól ismert fényképekkel és filmekkel, melyeken lesoványodott hullahalmok láthatók. Ezek hamisak?
A fényképek hamisíthatók, de sokkal könnyebb egyszerűen félrevezető felirattal ellátni egy fényképet, vagy félrevezető kommentárral bemutatni egy filmet. A lesoványodott hullahalmok nem jelentik, hogy ezeket az embereket "elgázosították" vagy szándékosan halálra éheztették. Valójában a tomboló járvány vagy a háború vége felé jelentkező élelmiszerhiány miatti éhezés tragikus áldozatai voltak.
58. Kitől ered a "genocídium" kifejezés?
Rafael Lemkin lengyel zsidótól, egy 1944-ben kiadott könyv szerint.
59. Az olyan filmek, mint a "Schindler listája" vagy a "Háború szele" dokumentumfilmek?
Nem. Az ilyen filmek történelmileg gyengén megalapozott regényszerű megfilmesítések. Sajnos túlontúl sokan elfogadják ezeket, mint pontos történelmi bemutatást.
60. Hány könyvet adtak ki, melyek megcáfolják a szabványos "holokauszt"-történet egyes részeit?
Több tucatot. Még több van kiadás alatt.
61. Mi történt, amikor az Institute for Historical Review 50 000 dollárt ajánlott annak, aki be tudja bizonyítani, hogy a zsidókat elgázosították Auschwitzban?
Nem nyújtottak be bizonyítékot a jutalomért, de az intézmény ellen 17 millió dolláros kártérítési pert indított egy korábbi auschwitzi táborlakó, Mel Mermelstein, aki azt állította, hogy a jutalom felajánlása alvászavarokhoz vezette és az üzleti élete veszteséget szenvedett, valamint, hogy a felajánlás a "megállapított tények ártalmas tagadását" képviselte.
A 66 kérdés és válasz a holokausztról újabb változatában (2000. április) a 61. kérdés megváltozott (a fordító):
61. A holokauszt-történettel szembeni szkepticizmus csökkent-e vagy nőtt az utóbbi években?
Kétségtelenül nőtt. Egyre több "főáramlatú" történész ad hangot szkepticizmusának kulcsfontosságú holokauszt-állításokkal kapcsolatosan. A revizionisták is egyre több országban egyre több hivatalos és félhivatalos támogatásra lelnek.
62. Mi a helyzet azzal a váddal, hogy azok, akik megkérdőjelezik a holokauszt-történetet, egyszerűen antiszemiták vagy neonácik?
Ezt a rágalmazást arra tervezték, hogy eltereljék a figyelmet a tényekről és a becsületes vitákról. A tudósok, akik cáfolják a holokauszt-történet állításait, minden fajban és etnikai-vallási csoportban megtalálhatók (a zsidók között is). Nincs összefüggés a "holokauszt"-cáfolás és az antiszemitizmus vagy neonácizmus között. Növekvő számú zsidó tudós nyíltan elismeri a bizonyítékok hiányát a kulcsfontosságú holokauszt-állításokkal kapcsolatosan.
63. Mi történt azokkal a "revizionista" történészekkel, akik kétségbe vonták a holokauszt-történetet?
Rágalomhadjáratot indítottak ellenük, elvesztették akadémikus állásukat, nyugdíjukat, tulajdonaikat megrongálták, és fizikai erőszakot alkalmaztak velük szemben.
64. Hogyan vált az Institute for Historical Review áldozattá, mert olyan könyveket és cikkeket publikál, melyek vitatják a holokauszt-állításokat?
Az IHR-t - egy vezető revizionista történelmi kutató- és kiadóközpontot - háromszor ért bombatámadás. 1984. július 4-én felgyújtották és porig égett. Dolgozói számos halálos fenyegetést kaptak. Az IHR-rel és a holokauszt-revizionistákkal a média túlnyomórészt ellenségesen bánik.
65. Miért van oly kevéssé publikálva a revizionista nézet?
Mert politikai okokból az uralkodó osztály nem akar mélyebb tárgyalásokba bocsátkozni a holokauszt-történetet övező tényekről.
66. Hol kaphatok több információt a holokauszt-történet "másik oldaláról", valamint a második világháború történelmi revizionizmusának más területeit érintő tényekről?
Az Institute for Historical Review, P. O. Box 2739, Newport Beach, CA 92659, széles választékban kínál könyveket, kazettákat, videókat fontos történelmi témákról.
Látogassa meg weblapunkat: http://www.ihr.org/




Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)