2017. április 11., kedd

A lebutított társadalomra a hiénák lecsapnak .





A lebutított társadalomra a hiénák lecsapnak .



Friss hírek és butított társadalom - olvasónk gondolatai


Hírek tömkelegének világában élünk. Egész áldott nap friss történésekkel, új és újabb „hasznos információval” kényezteti a mai magyar embert a zagyvaságra és az egyszerű ember befolyásolására berendezkedett, divatos szóval élve „média”, nekem egyszerűen csak újság, rádió, televízió, és nem utolsó sorban a csodabogár internet. Mennyire nagy öröm és micsoda óriási megvalósítás a gyors „információáradat”, és hányszor elmondogatjuk, hogy bezzeg, ha ezt nagyanyáink, dédapáink látnák, azt hinnék, hogy bizony-bizony ez valami más, idegen bolygó és távolról sem az a hely, ahol ők valaha éltek.
Nem is azért savanyú ez a szőlő énnekem, hogy ennyire „megtisztel” bennünket a média ezzel a rengeteg, többnél több új, és hasznosnak látszó dologgal, hiszen ezért én, az egyszerű parasztgyerek még kellően hálás is lehetnék. Elmondhatnám, hogy lám-lám vénségemre talán még én is megokosodom ettől a hű de sok új csudadologtól, és Isten ments, hogy, no, ennek aztán még a mézes madzag is ízetlen házsártos vénember látszatát keltsem, csakhogy az én oldalamat igenis nagyon furdalja valami.
Legfőképpen és legelsősorban az, hogy a nagyon alaposan és irtó nagy hozzáértéssel kidolgozott fondorlatos, mesterkélt és teljes mértékben kiszámítóan befolyásoló eljárással valóban sikerül nekik a mai magyar társadalmat megvezetni, elvezetni, de azt is nyugodtan kimondhatom, hogy elbutítani, teljesen megváltoztatni a véleményét, meggyengíteni a szilárdságát, elhatározását, megmásítani a viselkedését, magatartását, magyarán átírni értékrendjét.
A szomorú tény, hogy ezek nem üres, vagy netán könnyelműen kimondott szavak, hanem valós tényként élem meg napi rendszerességgel. Munkámból adódóan naponta sok emberrel beszélgetek egyszerű, hétköznapi dolgokról, de nagyon gyakran komolyabb kérdésekről, sőt mi több, akár politikáról is. És igen, valóban szembesülök azzal, hogy a televízió, rádió, internet szerepe egyáltalán nem más, mint atomóra pontossággal kiszámított befolyásolás.
Az élet minden területét átjárja a „média” és a mai magyar ember szembekötve, vakon, töretlen hittel elhiszi mindazt, amit hall a rádióban, lát a tv-ben, olvas az interneten. Hiszi, hogy ő csak egy átlagember, így aztán neki ugyanúgy kell gondolkodni, mint az összes többinek, az átlagnak, még véletlenül sem lehet más véleménye, mert akkor bizony követ vetnek rá, esetleg furcsának vélik, de azt is elhiszi, hogy teljesen mindegy, hogy ki van fölötte vezetőként és milyen gerinctelen az, neki akkor is birka módjára követni kell. Hogy miért? Hát csak. S hogy erről neki mi a véleménye? Hát olyan neki bizony nemigen van. Mert neki nem ez a feladata, hogy ezeken elgondolkodjon. Majd őhelyette gondolkodnak ott fenn.
Az ő feladata megélni a minimálbérből, megnézni a politikailag manipulált és rémhírekkel telített híradót, a délutáni és esti mindig történik valami új sorozatokat és az „életből” merített veled is megtörténhet eseményeket, meghallgatni a rádióban a zűrös híreket és „megtanulni” az internetről az emberi lét magas filozófiáját.
És itt halkan folytatom: mindezek közben elfelejt a valódi értékekre odafigyelni, mert elterelik azokról a figyelmét, elfelejti méltóságát megtartani, mert nem veszi észre, hogy elvették tőle, elmulasztja értékrendjét betartani, mert megtanították más szempontrendszer szerint értékelni a történéseket önmaga és a magyar társadalom körül.
Értéktelen, hangzavaros és embertelenül zűrös világot tárnak elé és ő ezt elfogadja szó nélkül, mert halad az árral, gyorsan és gondolkodás nélkül minél több információhoz jut és ez a lényeg.
S bár a média szőlője nagyon savanyú számomra, mégis van két olyan szóló szőlő, amely olyannyira teljes mértékben kivétel, hogy még dédapáink is nyitott szívvel és lélekkel hallgatnák, néznék őket. Szaniszló Ferenc a televízióban, valamint Kubínyi Tamás, minekutána a tv elköszönt tőle, sajnos már csak az internet segítségével próbál hajthatatlanul, egyenes gerinccel és igaz magyar ember módjára lelket önteni ebbe a megkeseredett magyar nemzetbe. Munkájuk felbecsülhetetlen érték, követendő „média”példa minden igaz magyar ember számára.
Kovács Sándor,
Hódmezővásárhely

Ez a fellépés: hölgy olvasónk megfutamította a cigány betörőt

Így számol be az esetről, s egyben figyelmezteti a környéken lakókat:
Kedves Szerkesztők!
Tegnapelőtt délután egy cigány majdnem betört hozzánk, miközben én a nappaliban voltam egyedül.
A történet előzménye, hogy ezt a férget már harmadjára láttam itt (persze ki tudja, hányszor próbálkozott eddig). Először márciusban. Éppen vasaltam, és hallottam, hogy valaki lenyomja a kilincset. Kinéztem a kukucskálón, de addigra már sietve ment lefelé. Aznap tettük ki a figyelmeztetést a lépcsőházba, és beszéltünk a lakókkal, hogy mindenki zárja be a társasház bejárati ajtaját. Nem volt foganatja… A lakók egy része képtelen megérteni, hogy ha nyitva hagyja azt az ajtót, bárki bejöhet. Például egy ilyen senkiházi.
Már-már feledésbe merült volna a dolog, ha múlt pénteken nem játszódik le ugyanez. Zuhanyzás után készülődök, a férjem a mosdóban. Nagy a csend. A kilincs reccsen, kinézek, már megint itt van ez a fazon. Hallgatózott, és az ajtókat nyitogatta. Persze megint elment, én meg ruha nélkül nem szaladtam utána. Ekkor már biztosak voltunk benne, hogy többször járt itt, és fog is még - nem egy alkalmi tolvajról van szó. Már „készültünk” rá lélekben és fizikailag, hogy valamikor visszajön. Azt nem sejtettük, hogy ilyen hamar.
Szóval tegnapelőtt (augusztus 21.) itthon dolgozom a gépemen. Síri csend, délután 3 óra. A kilincs reccsen, azonnal odaugrok és kinézek. Ez a hitvány féreg már a földön térdepel, és az ajtózárat babrálja, hogy bejusson. Olyan szintű düh fogott el, mint még soha. Rögtön feltéptem az ajtót! Ekkor már a lépcső szélén állt, azonnal menekülőre fogta. Az ő szintjén, a legalpáribb stílusban, ami létezik, üvöltöttem vele, hogy már az egész ház tudja, hogy a környéket járja, de végre láttam a mocskos pofáját, és ha akár egyszer is vissza mer jönni, megnézheti magát… stb.
Nagyon meglephettem a „nagy munkában”, mert csak úgy kapkodta a levegőt a patkány, hebegett-habogott. De az a leggusztustalanabb és legfelháborítóbb az esetben, hogy még neki állt feljebb. Ő „csak kopogtatott”. Igen, a zárat… olvastam erről a betörési módszerről. Kutyából nem lesz szalonna.
Nem tudom, visszadugja-e a pofáját, de innen garantáltan a mentő viszi el, ha próbálkozik.
Személyleírása: Alacsony (160-165 cm), sötét bőrű és sötét hajú, két oldalt kopaszodó, 35-45 év körüli „férfi”. Egyedül volt. A Sóstói út, a Stadion utca, a Ferenc körút és az Északi körút környékén garázdálkodhat(ott), de ez a lista hosszabb is lehet.
Nő létemre csak azért rontottam rá, mert tudtam, kivel állok szemben, fizikailag és lelkileg is felkészült voltam. Egy biztos: ezután is megvédjük magunkat - így vagy úgy -, és nem hagyjuk, hogy bárki tönkretegye azt, amiért mi becsülettel megdolgoztunk.
Szebb jövőt!
Egy nyíregyházi hölgy
Frissítés: Olvasónk kiegészítése:
Kedves Hozzászólók!
Tudnotok kell, hogy iszonyatosan dühös voltam, amiért újra megjelent ez a féreg a házban, viszont előre felkészültünk minden eshetőségre, és helyén volt az eszem.
Néhányan írtátok, hogy szerencsém volt, ami igaz lehet, de ha még rám is támadt volna, esélye sincs ellenem. Ugyanis ha a kiadós ordítozás nem elég, akár tőlem, akár a lakásba jutva olyan „meglepetést kapott” volna, amit egy életre megjegyez. Ha hordában jöttek volna, azt is megoldjuk. Nem a levegőbe beszélek.
Nem akarom részletezni, hogy milyen módon védjük magunkat, mert cigányok is olvassák az oldalt - még csak az hiányzik, hogy segítsem őket, ha rabolni indulnak. Hadd szembesüljenek csak a váratlan helyzetekkel. Attól, hogy a kormány támogatja a ténykedéseiket, mi nem fogjuk ölbe tett kézzel várni, hogy bármilyen módon az életünkre törjenek. Szóval elő volt itt készítve minden, ahogy kell, de úgy látszik, hogy most a hangos szó is elég volt. Úgyhogy a történet igenis így kerek. :)
Szebb jövőt!


Amiről a zsidók nem beszélnek: a gyűlölt Wehrmacht fegyvereivel indultak harcba az arabok ellen

Olvasónk hozzászólása egy nálunk korábban megjelent íráshoz:
Lenne néhány hozzáfűznivalóm a Nyílt levél a zsidóhoz című íráshoz, elsősorban olyan tények, amik az antiszemitizmus arzenáljában korábban nem szerepeltek, viszont eléggé bemutatják annak a népnek a mentalitását, amit a korábbi cikk szerzője önmagától félt.
Izrael, a „fejlődő ország”
Isten ajándékainak mentalitása elég jól meglátszik azon, ahogy viszonyulnak a Föld védelméhez. Ugyanis amikor Izrael aláírta a Kyotói egyezményt 2008-ban, akkor a „fejlődő” országok közé soroltatta magát, amely csoportban afrikai, dél-amerikai és ázsia nyomortengerek találhatóak, miközben Izrael egy főre eső GDP-je a nyugati világ színvonalán van. Így Izrael CO2-kibocsátását nem korlátozza az egyezmény, és az izraeli gazdaság az éghajlat-védelmet teljesen figyelmen kívül hagyva működhet.
A „harmadik világbeli” Izrael. Az egy főre jutó GDP négyszerese a mienkének, de rájuk semmilyen korlátozás nem vonatkozik. Ezzel szemben az egyezmény az olyan posztkommunista országokra, mint mi, kőkeményen vonatkozik, és az EU-s országok ipara egyre jobban roskadozik a kibocsátás-korlátozás hatásai miatt
Ennek alapvetően az az oka, hogy az üvegházgáz-kibocsátás korlátozása bármilyen módon csökkenti a gazdasági fejlődést, így a világ leggazdagabb népe, ha az emberiség közös ügyéről van szó, akkor az anyagi hajlandóságot tekintve máris a mezőny végén van. Ugyanis a bolygó bármilyen szar állapotba kerül, nekik mindig lesz pénzük megvenni a bolygó megmaradt víz- és termőföldterületeit, mások szenvedése pedig számukra másodlagos.
Izrael fegyverei a '48-49-es háborúban
Az szintén egy kevéssé ismert tény, hogy a zsidó hadsereg fegyverei honnét származtak az első zsidó-arab háborúban, amit midenhol zsidó önvédelemként írnak le. Valójában a zsidók jól tudták, hogyan készüljenek fel, mielőtt „megvédték magukat”.
Az izraeli fegyveres milíciák, mielőtt kirobbant a háború, azelőtt Csehszlovákiából és Belgiumból rendeltek német fegyvereket. Ugyanis ezen országok hadiipari kapacitásait kihasználták arra a németek, hogy fegyvereket gyártsanak maguknak, mivel ezen országokban már mielőtt elfoglalták őket a németek, már azelőtt gyártottak német licensz alapján készülő fegyvereket, amely gyártósorait a Birodalom tovább működtette. A háború után a zsidók ezekről a gyártósorokról rendelték meg ugyanazokat a fegyvereket (kar98k karabélyok és MG34 géppuska), amik a Wehrmacht tipikus gyalogos alakulatainak alapfegyverzetét jelentették. Ezeket a fegyvereket nem véletlenül választották ki, mint ahogyan az alábbi videó is mutatja.

Weaponology - MG34 and the MG42

Russian Sg-43 vs. German Mg-42

Larry Vickers and the Sturmgewehr 44

British STEN Gun

Thompson M1 A1 SBR

SOCOM 16 M1-A

M16 vs AK47

Functional .22 Cal Steampunk Gatling Gun

The Five Worst Weapons Still in Use - Truthloader


Így már lehet sejteni, hogy amikor az arabok a zsidókra „támadtak”, akkor nem gyengén felfegyverzett paramilitáris erők vártak rájuk, mivel az izraeli miliciák tudták, hogy mi kell nekik. Ez a cikk például részletesen leírja a „Csehszlovákiából” Izraelbe szállított hadfelszerelést 1947-től '49-ig, aminek a fő eleme az 5515 MG34 géppuska és a 34500 PT18 puska volt (utóbbi a kar98k háború után gyártott cseh menevezése), ami mellett még 50 millió töltényt is vettek. Így a zsidó egységek fegyverzete ugyanaz volt, mint a világháború során a Wehrmacht tipikus gyalogos alakulatinak.
A kar98k volt az izraeli gyalogság fő fegyvere a '48-49-es arab-izraeli háborúban. A fegyver fő előnye az volt, hogy a pontosságához és a lövés erejéhez képest nagyon könnyű, így a gyalogság anélkül követheti vele mozgó háborúban a frontvonalat és tehet meg nagy távolságokat, hogy a fegyver tömege és mérete elfárasztaná a viselőjét. Az Egyesült Államokban a mai napig népszerű fegyver, mivel a fentiek mellett megbízható és egyszerűen karbantartható is, így az izraeli terrorcsoportok által használt fegyverek is később az USA-ban kötöttek ki, miután a gépkarabélyok elterjedése kiszorította az első vonalbeli alakulatoktól a kar98k-hoz hasonló fegyvereket




Cigány maffiózók hagyták ott a fogukat az érdi balesetben - újabb részletek: bozótvágó és fenyegetés

A Police.hu július 27-i híre:
Halálos baleset Érden
Hárman vesztették életüket abban a közúti közlekedési balesetben, amely Érden, a Kossuth Lajos utcában történt 2013. július 26-án 22 óra 40 perc körüli időben. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint egy Mercedes típusú személygépkocsi – eddig tisztázatlan okból – letért az úttestről és kerítésnek ütközött. Az autóban utazó 49, 29 és 53 éves érdi férfiak a balesetben olyan súlyos sérüléseket szenvedtek, hogy a helyszínen életüket vesztették. Az autó negyedik, 23 éves utasát a mentőszolgálat munkatársai kórházba vitték.
A gépjárműben senki sem használta a biztonsági övet.
Az Érdi Rendőrkapitányság Közlekedésrendészeti Osztálya szakértő bevonásával vizsgálja a baleset körülményeit.
Olvasónk írja:
Igaz a mondás, mely szerint "Isten nem bottal ver". A hivatkozott szombat esti balesetben cigányok haltak meg. Érd és környékének egyik legveszedelmesebb cigány bűnözői, illetve fehér samesza halt meg. Pénzen megvették már rég a bűnüldöző szerveket, önkormányzati tisztségviselőket, ellenük nem lehetett tenni.
Egyikük a környék legnagyobb orgazdája, illegális autóbontója és tolvaja volt. Ő maga nem vett részt ezekben, de a környék összes tolvaja neki dolgozott. Most a gyümölcsökre is rákattant, a gazdák nagy örömére. Senki nem állította meg a jól láthatóan roskadozó zárt autójukat. A néhai Kovács János, Érd, Martinovics u. 56 sz. alatti lakos két rabszolgát is tartott immár negyedszázada.
Frissítés: Olvasónk újabb információi:
A kórházban lévő kisebbik fia /Kovács Krisztinán Fb adatlapja itt érhető el. Elég sokáig nem volt itthon, nemrég hazakerülve az apja mellett tevékenykedett. (A nagyobbik fia élettársának adatlapja itt van.)
A napokban előkerült egy Tót Berci nevű, helyi illetőségű, ismert alvilági alak is a környezetükben. Valahol Solt térségében vettek (?) évekkel ezelőtt tanyát, ott pálinkafőzéssel foglalkozhatnak, mert rengeteg lopott cefrét szállítottak a bordó Renault (?) furgonjukkal. Nagy mennyiségben termelnek ki fát is, talán a tanya környékén, de itt, Érd térségében.
Az itteni zsaruk (is) jól ismerik a fickót, "Bivaly", "Jankó" néven. Egy piti kis olajos bűnöző volt, ő nem szőkített, csak olyanokkal kéretett az önkormányzattól tüzelőanyag-utalványokat, akik nem is rendelkeztek olajfűtő készülékekkel. Ezen megbukott.
Rengetegen csicskáztak nekik (a családnak), sokakat fenyegetettségben tartottak, így ha az emberei betörtek valahova, inkább hallgattak a károsultak.
Ez a Merci fél éve álldogált a házuk előtt, nem tudni, bontásra "pihentették", vagy valóban a tulajdonuk volt. De nem használták. Ha a rendőrök, vámosok kicsit piszkálódnak, rengeteg bűneset kiderülhet. Fő profiljuk az illegális bontás volt, napi átlag 3-4 autót dobtak szét. Amíg a tavasszal nem szállták meg őket a közterületesek, a házuk előtt, a nyílt utcán bontották őket. De bontottak ők elhagyottnak "vélt" épületeket is, az udvarukon rengeteg téglát behordtak, más része a tanyára ment a nagy autómentő trélerükkel.
A két rabszolgájuk a közelükben lakik, valami Jóska, meg "Ördög" (sógorok) már negyedszázada ételért, cigiért, piáért dolgoztatja őket, na meg veri is. Őket megszorongatva talán kiderülne két lázadó samesz halála is, ami az ő saruk.
(Kuruc.info, kép: MTI)
2. frissítés: Mivel a hozzászólók részéről komoly érdeklődés kísérte a témát, s megjelent köztük a - tág értelemben vett - kiscsálád ilyen-olyan tagja is, egy kicsit jobban utánajártunk az esetnek. 
Kezdjük a fajtársak védelmében írogatókkal. Az első Halász Andrea volt, aki azzal indított, hogy "aki ezt írta, annak száradjon le a keze", majd azt bizonygatta, hogy nem cigányok. (Ilyen felvezetés után hihető is volt.) A rajvédők azonban csak riadóztatták egymást, de arról már nem egyeztettek, hogy mit is kellene írni. Jött ugyanis a parasztozás, rasszistázás, nácizás, a "magyarokba is vannak rosszak", a "nem mindegyikük cigány" (nem is írtuk, hogy az volt) - ami ugye mégiscsak arról árulkodik, hogy nem svédek maradtak ott abban a Merciben. Beszólt Klaudia Márkó Lakatos, Corleone Imre Jóni, Fasza Gyerek és társaik - ha a közlendő önmagában nem lett volna elég, a "beszélő nevek" is hozzáteszik a magukét.
Nekünk pedig az eddigieken kívül az alábbiakat sikerült kiderítenünk:
Jankó néhai szülei, testvérei valóban rendes, törvénytisztelő, szorgalmas emberek voltak. De ő elfajzott, olyannyira, hogy az édesanyja se beszélt vele hosszú évekig.
A négy utas közül kettő cigány volt (apa és fia, azaz Jankó és bivaly), pontosabban cigánybűnözők. A két hozzájuk, a családhoz csicskának szegődött férfi közül a Berci nevű országos körözés alatt állt. Emiatt hamis papírokkal cigányoknál bujkált, velük jött-ment, nekik csicskázott, a helyszíneléskor Pintér sündőrei nem tudták a hamis papírok alapján beazonosítani. Az ő családja is rendes emberekből állt, de ő is kivételt képezett. Olyannyira szerette a családját, hogy már rég el kellett hagynia őket a bűnözői, dologtalan életmódja miatt. Aki meg cigányhoz szegődik, maga is azzá válik.
Ennek a nagyon tiszteletreméltó családnak - "még idejük sem volt felfogni, hogy mi történt" - írta egy hozzászóló - az egy ideje különélő "özvegye" most költözött vissza, gyászában állítólag első dolga volt a baleset másnapján házalni az "uzsorás füzettel", mert többek közt ezzel is foglalkoztak. Valami "Törpe" becenevűt keresett fel már szombaton, s a füzetben lévő kétszázezer helyett már a dupláját követelte vissza. Most csak az a bökkenő, hogy egyelőre kiesett a fiú is, a Berci is mint verőember, a "külsős" csicskák előtt meg még nem tiszta a helyzet. De úgy tűnik, a klánt az asszony is képes tovább működtetni. (De tulajdonképpen az egész família legalább tippadóként része a klánnak.)
Hallani többféle verziót is a baleset okáról. Leginkább egy előzni szándékozott kerékpárosról és egy szembejövő vakító világítású autóról beszélnek az emberek. Egyiket sem találják. Ellenben a helyszínelés min. 120 km-es sebességet állapított meg, de féknyomokat nem találtak.
A másik verzió, hogy esetleg belekergették őket a halálba. Ennek megfelelhet az a tény, hogy a Mercit vezető Bivaly (Jankó) jó és biztonságos vezetése közismert volt ismeretségi körében, nem szeretett gyorsan hajtani. Igaz, így nem is lehetett volna terepszemlét tartani. Az utóbbi időben gyakran lehetett látni "golyófejű" cigányokat útvonaluk környékén, hol leállva figyelésben, hol a klán valamelyik autójának követésével foglalatoskodtak volna. Előfordulhat, hogy valami olyasmibe tenyereltek bele megint, ami más cigány hordák érdekszféráját sértette. Ilyenre már volt példa a '90-es években, amikor "nyóckeres" cigány stricikkel akadt össze, akik meglátogatták aztán. Ez akkor súlyos milliókba került a Jankónak. (Romániából, Szabolcsból hozott lányokat, és ezeket próbálta futtatni a Rákóczi téren, amit az ottani stricik nem vettek jó néven. Feltételezem, nagy mellényű is lehetett, amiért géppisztolyosan látogatták meg úgy öten-hatan. A "nyócker" kapitányságon talán még tárolják a róla készült fotókat, amint a széles csíkos nadrágjában felügyeli a lányokat. Mert azért ők is figyeltek...)
Az elhunyt Jankó közismert vamzer volt, ezért gyakran elnézték "stiklijeit", mindig megúszta kisebb büntetésekkel. Ezzel is sok haragost szerzett magának, ezek a dolgok előbb-utóbb felszínre kerülnek, hiszen tagadhatatlanul jó kapcsolatokat ápolt a helyi hatóságokkal.
A baleset okaként közismert cukorbetegsége is szóba jöhet, hisz vitte el már mentő azért, mert kómába esett.
A szeretett, most kórházban lévő gyerek is (Bivaly), apja nyomdokaiba lépve, a házuk környékének egyik, azóta bezárt kocsmájában próbálkozott lányfuttatással (is), a bérlővel közösen, néhány éve.
De a rettegésben élő emberek szerint nem is érdemes velük foglalkozni, mindenki örül a történteknek.
Közben érkezett egy újabb olvasói levél:
Tisztelt Szerkesztőség!
Talán illetlen dolog, de nagy örömmel olvastam a három retkes cigány halálát követelő érdi balesetről. Sajnos volt szerencsém találkozni velük, de a határozott kemény fellépés eredményes volt mindig.
Jóska (Rabszolga 1) neve Tóth Jóska, az Ördög (Rabszolga 2) neve Koncz János. Ezek a férgek 2030 Érd, Könyves Kálmán utca 40. szám alatt laknak/élősködnek, és keserítik meg az ott élő család többi tagjának az életét, akik nehéz gyártósori munka árán keresik a kenyeret, és nevelték fel a gyerekeiket becsületben, tisztességben.
Hosszasan tudnék mesélni az ottani helyzetről és arról, hogy miként próbálták/próbálják betenni a lábukat más telkére és tulajdonjogot szerezni mások birtokából...
3. frissítés: A Blikk mai (július 30.) cikke is megerősíti azon elsődleges vélekedést, hogy a "halálba kergették" őket. Minden a korábbiakban észlelt jel (ismeretlen cigányok fekete BMW-vel, Mercedesekkel való várakozása, autók követése) erre a verzióra mutat.
A harmadik, az utóbbi időben a klánnal sűrűn mutatkozott elhunyt, Pribéli Norbert (†28) is a frissiben toborzott verőemberek egyike lehetett. Nővére a Blikk cikke szerint értetlenkedik, úgy látszik, szegény nem volt beavatva.
Az első verziót támasztja szintén alá a Berci fiától származó értesülés: " A sofőr, K. János a baleset előtt telefonon hívta Bertalant, és azt kérte, tartson velük, mert baj van, és hozzon egy baseball-ütőt is.
Ez azonban elgondolkodtató: ha támadástól tart, otthon, saját "erődítményében" könnyebben megvédheti magát, könnyebben hívhat hatósági segítséget. Sokkal inkább valami rajtaütésre igyekeztek, de már figyelték, várták őket.
Amennyiben ez az elmélet megállja helyét, akkor bizony ki kell jelenteni, hogy olyannyira profi módon lett kivitelezve, mintha valamely titkosszolgálat képzett emberei hajtották volna végre.
Ezért a körülmények tisztázása /amennyiben a bűnüldöző szervek valóban ezt akarják/ csak olyképpen lehetséges, ha az ügyet kiveszik a helyi rendőrség kezéből, és valamelyik szakosodott országos szervezet végzi el a további felderítő feladatokat.
Alább a Blikk cikke:
Halálba kergették a testvéreméket
Eszeveszett ámokfutásnak lehettek szemtanúi azok, akik pénteken felriadtak egy Mercedes bömbölő motorjának hangjára. A kocsi 170-nel hajtott végig a város egyik kis utcáján, a száguldásnak azonban szörnyű vége lett.
A helyszínre érkező mentőket és rendőröket döbbenetes látvány fogadta, a Mercedes rommá törve állt meg egy ház kertjében. A kocsi átugratott a kerítés betonlábazatán, átszakította a vaskorlátokat, így ért földet a kertben. A benne ülő három ember, a sofőr K. János (†53), barátja, Bertalan (†49) és Pribéli Norbert (†28) odavesztek a balesetben. A család nem hiszi, hogy egyszerű balesetről volt szó: szerintük autós üldözés okozta a tragédiát.
– Hétfőn bent voltunk a rendőrségen, ahol közölték velünk, hogy nyomozást indítottak – mondta el a Blikknek Pribéli Márta, Norbert nővére. Az asszony úgy tudja, a Mercedest nem csupán leszorították, de előtte üldözte is egy másik, ismeretlen autó. Szerinte ezt igazolja az is, hogy a szemből a kerítésnek ütköző autó egyik hátsó lámpája is megsérült: mintha előtte valami nekiütközött volna.

Így történhetett a baleset
– A sofőr, K. János a baleset előtt telefonon hívta Bertalant, és azt kérte, tartson velük, mert baj van, és hozzon egy baseballütőt is. Végül Bertalan kötélnek állt, ő is velük tartott – sorolta az asszony azt a néhány információt, amit Bertalan fiától tudott meg. Arról azonban elképzelése sincs, öccse hogyan került az autóba.
Márta asszony nem akarja elfogadni a tűzoltóság álláspontját, ami szerint szimpla közlekedési baleset történt. Testvére két kisgyermeket hagyott árván, egy egyéves kisfiút, Benedeket és egy négyéves kislányt, Hannát, akiknek még nem mondták el, mi történt az édesapjukkal.

Pribéli Norbert
Az ügy részletei még a rendőrség számára sem világosak. Az egyik szemtanú szerint a balesetet követően, még a rendőrök kiérkezése előtt, egy nagyjából tucatnyi emberből álló csoport kutakodni kezdett a kerítésnek csapódott Mercedesben, majd sietve távoztak.
Egy verzió szerint a balesetet szenvedettek egy biciklist akartak kikerülni, de a kerékpárosnak nincs nyoma, ráadásul féknyomokat sem találtak a zsaruk, amelyek azt igazolták volna, hogy egy hirtelen manőver történt volna. Megkerestük a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságot is, de lapzártánkig nem kaptunk választ kérdéseinkre.
4. frissítés (július 31.): Újabb fejlemények támasztják alá az általunk írtakat. A Blikk mai cikkében már előkerül egy bozótvágó is (tipikus ősmagyar fegyver), elhangzik az egyik bűnöző beceneve, amit mi már rég megírtunk (Bivaly), és az is kiderül, hogy a hozzátartozókat megfenyegették: nehogy beszélni merjenek az ügyről. Így szokott történni minden ártatlan közlekedési balesetnél...
Íme a Blikk mai cikke (érdemes közben figyelni az összeállításunk alatti hozzászólásokat, bekapcsolódott - nem véletlenül - jó néhány cigány is, "nácistákat" fenyegetni):
Nyomozást kezdenek a halálba űzött férfi rokonai
Halálos üldözés vagy közlekedési baleset végzett péntek éjjel három emberrel? Ennek a rejtélynek próbálnak a végére járni az elhunytak hozzátartozói, akik a rendőrségi eljárással párhuzamosan magánnyomozásba kezdtek.
Mint megírtuk, egy Mercedes péntek éjjel 170 kilométeres sebességgel csapódott egy ház kerítésébe, a kocsi három utasa szörnyethalt. A családtagok úgy sejtik, nem puszta balesetről van szó: sok körülmény arra utal, hogy valaki elől menekültek, amikor a végzetes baleset megtörtént.
Amit eddig megtudott Pribéri Norbert (†28) és Tóth Bertalan (†49) gyászoló családja, az az, hogy a sofőr, K. János (†53), a Bivaly néven ismert vállalkozó segítségül hívta ismerőseit egy vitás ügyében. A rokonok napjait most az tölti ki, hogy házról házra járnak, szemtanúkat keresnek, és megpróbálják rekonstruálni a végzetes éjszaka történéseit. Az egyik áldozat fia, Tóth Zoltán a Blikknek elmondta, apja rendkívül feszült lett, amikor péntek este későn barátja, K. János felhívta.
– Apám nem akart menni, amikor meghallotta, hogy baseballütőt is vinnie kell, és hogy valami balhés ügyben kéri a segítségét Bivaly. Először nemet is mondott, aztán addig győzködte, hogy ráállt a dologra.
Úgy tudom, hogy a roncsok között a baseballütőt meg is találták, sőt a helyszínen, amikor kint voltam, még egy törött machetét is észrevettem – mesélte a gyászoló fiatalember, és hozzátette: Norberttal jó barátok voltak, és számára természetes, hogy a többi gyászolóval együtt ő is kutat az igazság után. Szinte biztos, hogy a rokonok darázsfészekbe nyúltak nyomozásukkal, tegnap ugyanis ismeretlen telefonáló hívta fel őket: a fenyegető azt mondta, bajuk eshet, ha tovább kutakodnak, és ha még egyszer szóba állnak a sajtóval. A hozzátartozók természetesen ezt jelezték a rendőrségnek.
A balesetnek van egy túlélője is, a sofőr 23 éves fia, aki az ütközés következtében kirepült a szélvédőn. Súlyos fejsérüléseket szenvedett, egyelőre nem tudta elmondani a baleset pontos körülményeit, holott az ő vallomása sok mindent tisztázhat.
A Pest Megyei Rendőr-főkapitányság közleményében tudatta, szakértők bevonásával vizsgálják a tragédia körülményeit, ennél többet azonban az eljárás érdekeire hivatkozva nem közölhetnek.


A készenléti rendőröknek is nekimentek a cigányok Hejőszalontán

Olvasónk írja:
2013. július 19-én, pénteken délután estefelé Hejőszalontán ismét bebizonyosodott, hogy a település a béke szigete. A Kossuth utca 7. szám alatt születésnapi bulit szerveztek a Stoff-féle cigányok, amivel önmagában nem is lenne baj. Csakhogy ez a buli azzal jár a korábbiakban tapasztaltak szerint, hogy a miskolci rokonok is lejönnek, és 36 órás masszív mulatozásba kezdenek, ami folyamatos zenebömböléssel jár. Most sem volt ez másként.
Ráadásul a Kossuth utca 4. szám alatt az Ónodi-féle házban is rázendítettek. Azért -féle, mert elég sokan laknak ott más családból is. Ők olyan hangerővel, amit egy koncerten tapasztalhatunk, vagyis beleremegett az embernek még a mellkasa is.
A környéken megjelentek hamarosan a járőrök, akik mindkét lakásnál kérték a zene kikapcsolását, lehalkítását. A rendőrök jutalma az volt, hogy a Stoff család igencsak ellenséges hangnemet ütött meg a rendőrökkel szemben. Főleg Stoff Józsefné, ahogy azt a cigányasszonyoktól megszokhattuk, aminek az lett az eredménye, hogy a rendőrök betessékelték a rendőrautóba. Olyan hír is járja, hogy az egyik rendőrt megütötték. Ekkor a rendőrpáros erősítést hívott, és hamarosan több autónyi rendőr érkezett. A cigányok fel voltak háborodva, és a Stoff-banda folyamatosan azt hajtogatta, hogy azt csinálnak a területükön, amit akarnak. Ennek érdekében a készenléti rendőrökre is rátámadtak, mely fizikai kontaktust vont maga után. Eredményként az egyik önfeledten ünneplőt (Stoff Beatrix párját, aki a kép jobb oldalán ül: a mentő vitte el. Rendőri sérülésről nem hallani. Valószínűleg több támadót is előállítottak.
Ismét bebizonyosodott, hogy sem jóérzés, sem akarat nincs a Stoff famíliában arra, hogy tiszteletben tartsák az utcabelieket. Az, hogy a készenléti rendőröknek is meg kellett jelenniük, egyértelmű bizonyítéka annak, hogy milyen állatias mulatozást művelhettek el.
Kérdés, hogy ilyen esetben egy lakos, egy fiatal, egy öreg hogy merészelje őket csendességre kérni, annak érdekében, hogy pihenni tudjanak, illetve a pici gyerekek is aludni tudjanak?
Egyébként a harcias Stoffnéről még az is hírlik, hogy szinte mindig fel van véve közmunkára, de nem kell bejárnia sosem dolgozni. Csak úgy megkapja a fizetést, és cserébe ez a hála az adófizetők pénzéért.


"A cigányok mészárlásra készülnek Pusztakovácsiban"

Olvasónk írja:
14-én este Pusztakovácsiban a szabadulásukat "ünnepelték" a cigányok. A dáridó hevében belekötöttek egy éppen arra járó, közel sem cigány csapatba. A túlerő, akár hiénáéknál, itt is győzött. A találkozást egy magyar leány arccsontja és három magyar fiú orra bánta.
A dicsőséges marcali rendőrség természetesen, mint ahogy tette eddig is, most is megpróbálja eltussolni az ügyet. Másnap véletlenül felizzott a parázs az egyik cigány putriban, és erre aztán léptek a rend héber őrei. Előállították az egyik magyar srácot, aki hiába tagadja, hogy nincs semmi köze a disznófüstöléshez.
A cigányok erre aztán berágtak, de nagyon, és ma éjszakára azt az ígéretet tették, hogy késhegyre szúrják az összes magyart Pusztakovácsiban.
A helyiek kétségbeesetten kérnek segítséget a somogyi Jobbiktól, és az ÚMGM somogyi szakaszától, mert a rendőrség vagy nem akar, vagy egyszerűen nem mer tenni semmit. Kritikussá vált a helyzet a somogyi településen! A magyar lakosok rettegnek a cigány terrortól!
Állítólag Kaposvárról is indultak el cigányok az ottani tezsvírek megsegítésére. Parázs a hangulat, a rendőrség pedig azt forszírozza a lakosság felé, miért a Jobbiknak szóltak, miért nem nekik? Annak a szervnek, amelyik pont a cigányt védi?...
Frissítés: Újabb, tegnap éjszakai levél:
Adjon az Isten!
Tisztelt Szerkesztőség!
Az imént érkezett haza Pusztakovácsiból Kesztyüs Attila, a Jobbik Somogy megyei elnöke. Köszönhetően a szerkesztőség gyors reagálásának, valamint annak, hogy a segélyfelhívásra oly sok nemzettestvérünk reagált mind a portálon, mind a Facebook-oldalon, a cigányok visszavonulót fújtak.
Jelenleg a településen csend van, a rendőrség is végre teszi a dolgát, és járőrözik. A megyei elnök elbeszélgetett a sértett fiatalokkal is, akiket a cigányok minden ok nélkül megtámadtak, és elég komoly sérüléseket okoztak nekik, főleg az arcukon. Természetesen a feljelentésükre még mindig nem reagált a rendőrség, és a magukból kikelt dzsipók továbbra is szabadon garázdálkodhatnak.
A helyiek megszervezték a saját védelmüket, amúgy kurucosan, kapát, kaszát ragadva. Remélhetőleg az éjszaka csendesen telik el Pusztakovácsiban, és a garázda cigányok elnyerik méltó jutalmukat. Mehetnek vissza, ahonnan jöttek, a sittre!
A település megfélemlített lakosai köszönetüket fejezik ki mindazoknak, akik ilyen gyorsan melléjük álltak, és hangot adtak ama figyelmeztetésnek, hogy "ne bántsd a magyart, mert pórul jársz!" Természetesen vigyázó szemünket továbbra sem vesszük le Pusztakovácsiról, és ha kell, a megyei Jobbik, valamint az ÚMGM somogyi, Szent László szakasza egy emberként áll ki mellettük! Ha tetszik a marcali rendőrségnek, ha nem!
Engedjétek meg, hogy a kovácsiak köszönetét néktek is tiszta szívből tolmácsolhassam, azzal az örömteli tudattal, hogy olyan gyorsan melléjük álltatok, és segítettetek! További jó munkát, és szebb jövőt!




Csatáry bácsi és a "tanúk" - van, aki olyan eseményekről is részletes leírást tud adni, ahol 4 évesen ott sem volt

Tisztelt Kurucok!
A Csatáry bácsit a napokban váratlanul felismerő Osi Sladek (Szladek Oszkár) nem az egyetlen holokamu-túlélő, aki néhány évesen mindent megjegyzett a 2. világháború alatt (talán még a napi időjárás-jelentést is). Az idős üldözöttnek mindenre fel kell készülnie, hiszen a holokauszt-biznisz nem arról híres, hogy a racionalitás húzza meg a határait.
Példaként álljon itt Kun Ágnes elejétől a végéig "hiteles" sztorija, aki 1940-ben született, azaz fantáziája által létrehozott élményeit 4 évesen kellett volna szerezze és elraktározza páratlan memóriájába. Saját elmeséléséből kiderül, hogy olyan eseményekről is részletes leírást tud adni, ahol ott sem volt. Tehát akkor nyilván a kassai gettó eseményeiről is ki tudna találni bármit.

kun ágnes zsidómeséje: Egyszer volt, vagy sose volt, a holokauszton 

http://www.youtube.com/watch?v=og3fwEZyKII



Üdvözlettel: Skorzeny


Kezdődnek a csodák: jelentkezett egy "túlélő", akit Csatáry László hétéves korában riogatott

A holokauszt-hitvilág (no meg persze a talmudi bosszúvágy) különös eseményeket produkál. Osi Sladek "holokauszt-túlélő" néhány hónappal ezelőtt a híradásokból értesült a Csatáry László ellen zajló eljárásról. Mivel 1943-44-ben ő maga is Kassán lakott, gyanút fogott, és rövid kutakodás nyomán minden kétséget kizáróan megállapította: az őt hét esztendős korában kihallgató "arrogáns" rendőrtiszt azonos Csatáry Lászlóval.
A hős túlélő Selma nevű feleségével együtt néhány hónappal ezelőtt meglátogatta Torontóban élő húgát. Ekkor figyelt föl a Csatáry László elleni perről szóló hírre, ami azért tűnt számára különösen érdekesnek, mivel a "soá" idején ő maga is Kassán lakott. A gaz nácik csakis azért nem tudták elgázosítani néhányszor, mert nyolc esztendős korában kicsempészték "Szlovákiából".

Osi Sladek 8 évesen
A most 78 esztendős zsidó 1943 márciusában került Kassára a rokonaihoz. Ekkor egy "fasiszta magyar rendőrtiszt" egy teljes napon át faggatta a hétéves gyereket. Hogy miről, az egyelőre hétpecsétes titok. Látva a Csatáry László elleni eljárásról szóló híradást, a sokat szenvedett holokauszt-túlélő sógora, Peter Miller így szólt: “Hadd keressem meg ennek a fickónak (Csatárynak) a képét a számítógépen!" A Denverben élő zenész sógor pedig 10 perc alatt ráakadt a világhálón egy Csatáry Lászlóról 50 évvel ezelőtt készült fotóra. “Oh, Istenem, ez ismerős arc!“ – kiáltott fel Osi Sladek, aki a "holokauszt" idején történt élményeit felelevenítve korábban gyakran beszélt egy “kis kövér rendőrtisztről". A nevére azonban nem emlékezett, most viszont végre sikerült beazonosítania a “mocskos nácit".
Osi Sladek sohasem volt képes elfelejteni azt a “fölényeskedő", “arrogáns", “tagbaszakadt", “nagy pisztollyal felszerelkezett" rendőrt, aki hetven esztendővel ezelőtt kihallgatta őt - idézte fel. “Félelmetes" élmény volt a számára, de most már legalább tudja, hogy Csatáry László kegyetlenkedett vele. “Azt hittem, mindez már a múlt, és el tudok feledkezni róla, de most hirtelen minden emlék visszatér" – magyarázta Osi Sladek különös felfedezésének okát. Holott nem kellene magyarázkodnia, mert a holokauszt világában gyakran történnek hasonlóan érdekes felfedezések. Osi Sladek alaposságát mutatja, hogy a "holokausztot" valamilyen csoda folytán szintén túlélt két idősebb unokatestvérének a véleményét is kikérte. Ők annak idején szintén Kassán laktak, most azonban Torontóban élnek. És hogy milyenek a véletlenek: mindkét unokatestvér 1943-44 táján találkozott a “tagbaszakadt/kövér", “arrogáns" magyar rendőrtiszttel, aki szerintük is egészen biztosan azonos Csatáry Lászlóval.
Hogy a "holokauszt-túlélő" Osi Sladek és unokatestvérei lesznek-e a Csatáry ellen folyó per koronatanúi, az egyelőre még kérdéses.
Perge Ottó - IJjn.com nyomán

A bíróság azt vizsgálja, Csatáry László letöltheti-e itthon a tótok által kiszabott életfogytot

/Bővített hír/
Felfüggesztette a háborús bűntettel vádolt Csatáry László elleni büntetőeljárást a Fővárosi Törvényszék - értesült az MTI Hírcentrum.
A Kossuth Rádió hétfő esti Krónikájában elhangzott: a bíróság azzal indokolta a döntést, hogy a vádiratban szereplő cselekményekért Csatáry Lászlót egyszer már elítélték.
A bíróság szerint meg kell vizsgálni, hogy a volt kassai gettóparancsnok ügyében korábban meghozott halálos, majd életfogytiglanra változtatott ítélet érvényes lehet-e Magyarországon, és ha igen, Csatáry László letöltheti-e itthon a büntetését.
Bagoly Bettina, a Fővárosi Főügyészség szóvivője a Krónikának azt mondta: a bíróság által hivatkozott ítélet nem szerepel az uniós tagállami nyilvántartásban, ezért az eljárás felfüggesztéséről hozott bírói döntést "idő előttinek" tartják. Továbbá - álláspontjuk szerint - a külföldi ítélet elismerhetőségének vizsgálata nem akadálya a büntetőper megkezdésének, illetve a bizonyítás lefolytatásának - hangzott el a műsorban.
Ibolya Tibor megbízott fővárosi főügyész június 18-án tájékoztatta az MTI-t, hogy a Budapesti Nyomozó Ügyészség háborús bűntett miatt vádiratot nyújtott be a Csatáry László ellen indított bűnügyben a Fővárosi Törvényszékhez. Akkor Bagoly Bettina, a Fővárosi Főügyészség szóvivője, azt mondta: mivel háborús bűntett a vád, az ügy kiemelt jelentőségűnek minősül, így a bíróságnak három hónapon belül kell megtartania az első tárgyalást.
A vádirat szerint Csatáry László 1944-ben szándékosan segítséget nyújtott a Kassáról koncentrációs táborokba deportált zsidók megkínzásában és törvénytelen kivégzésében.
A megélhetési nácivadász Simon Wiesenthal Központ adatai szerint Csatárynak a kassai gettó parancsnokaként kulcsszerepe volt abban, hogy körülbelül háromszáz zsidót Kassáról az ukrajnai Kamenyec-Podolszkba deportáltak, ahol 1941 nyarán szinte valamennyiüket meggyilkolták. A központ szerint Csatáry 1944 tavaszán rendőrparancsnokként "részt vett több mint 15 ezer zsidó Auschwitzba deportálásának" megszervezésében is.
A 98 éves Csatáry Lászlót tavaly júliusban emberek kínzásával megvalósított háborús bűntettel gyanúsították meg, őrizetbe vették, házi őrizetbe helyezték, majd ezt lakhelyelhagyási tilalomra enyhítették.
Csatáry Lászlót többször kihallgatták a Budapesti Nyomozó Ügyészségen. A vádlott tagadta a bűncselekmények elkövetését.
A kassai kerületi bíróság idén márciusban életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta a felvidéki város népbírósága által 1948-ban Csatáry László ellen hozott halálos ítéletet. Milan Filicko, a kassai kerületi ügyészség szóvivője akkor azt közölte: azért döntött így a bíróság, hogy az egykori ítélet "végrehajtható" legyen, mert a hatályos "szlovák" jogrend szerint nincs halálbüntetés. A kassai kerületi bíróság által megváltoztatott ítélet eredetijét a főként "politikai bűncselekményekkel" foglalkozó kassai Népbíróság hozta. Az 1948. június 8-án, egy egynapos per során meghozott ítélet "fasiszta megszálló és kollaboráció" bűntettében találta bűnösnek és ítélte halálra Csatáry Lászlót.
A kassai kerületi bíróság szóvivője idén június 18-án arról tájékoztatta az MTI-t, a bíróság július 19-én dönt Csatáry László büntetése letöltésének módjáról.
Frissítés: Az ügyészség fellebbezett: még nem jogerős a Csatáry László elleni büntetőeljárás felfüggesztése
Az ügyészség fellebbezett, így még nem jogerős a háborús bűntettel vádolt Csatáry László elleni büntetőeljárás felfüggesztése - közölte a Fővárosi Törvényszék szóvivője az MTI-vel annak kapcsán, hogy a törvényszék hétfőn felfüggesztette a volt kassai gettóparancsnok elleni büntetőeljárást.
Ha a Fővárosi Ítélőtábla döntése értelmében nem emelkedik jogerőre a döntés, az eljárás folytatódik. Ha jogerőre emelkedik, megváltozik az eljárási procedúra - tette hozzá Póta Péter.
Mint mondta, az ügyészség Csatáry Lászlóval szemben háborús bűntett miatt emelt vádat. A nyomozati iratok részét képezi egy olyan "szlovák" jogerős bírósági ítélet, amelyben szintén megállapították Csatáry László büntetőjogi felelősségét, ezért életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. A bíróság megállapította, hogy az ügyészég által benyújtott vádirati tényállás és a tót bíróság által megállapított ítéleti tényállás több ponton összevág.
"Két elítéltetés ugyanazért a bűncselekményért nem lehetséges" - fogalmazott Póta Péter, kiemelve: "senkit ugyanazért a bűncselekményért újból felelősségre vonni nem lehet, ha már őt egyszer jogerősen elítélték".
Csatáry Lászlót külföldön ítélték el, tót bíróság, magyar állampolgárt. Az eljárásrend szerint ilyenkor általában tájékoztatják a magyar hatóságokat arról, hogy egy magyar állampolgárt jogerősen elítéltek. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium pedig a nemzetközi jogsegélyről szóló jogszabály alapján indítványt tesz a magyar bíróságnak, ez esetben a Fővárosi Törvényszéknek arra, hogy a külföldi ítélet érvényét el lehet-e ismerni.
Ezután a bíróságnak arról kell döntenie, ha elismeri annak érvényességét, átvehető-e a külföldön kiszabott büntetés, ami jelen esetben életfogytig tartó szabadságvesztés. A bíróság arra a következtetésre jutott, hogy ez olyan eljárási procedúra, amelynek idejére fel kell függeszteni az eljárást - fejtette ki a szóvivő.
(MTI nyomán)

Ifj. Hegedűs: A Képíró-perben a cionisták az egész magyarságot kívánják a vádlottak padjára ültetni

Ifj. Hegedűs Loránt református lelkész is jelen volt a háborús bűntett elkövetésével vádolt Képíró Sándor keddi tárgyalásán a Budai Központi Kerületi Bíróság Fő utcai épületében. Az elnapolt tárgyalást követően a bíróság folyosóján megkérdeztük ifj. Hegedűs véleményét a vádemelésről és annak körülményeiről. A lelkész szerint a 97 éves idős magyar elleni eljárás tulajdonképpen kirakatper, amelyben a saját, valós háborús bűntetteikkel nem foglalkozó cionisták az egész magyarságot kívánják a vádlottak padjára ültetni.

Ifj. Hegedűs Loránt a bíróságon
(Fotó: Hering József)
- Miért tartotta fontosnak, hogy eljöjjön a háborús bűntett elkövetésével megvádolt Képíró Sándor tárgyalására?
- A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom felhívását olvastam, amellyel teljes mértékben egyetértek, ezért vagyok itt a bíróságon. Elképesztőnek tartom, hogy a több mint negyvenezer, más adatok szerint hatvanezer lemészárolt délvidéki magyar ügyében a népirtás kivizsgálásáért a budapesti kormány nem kíván semmit tenni, ezen feltételhez kötni Szerbia Európai Uniós csatlakozását, ám enged egy 97 éves magyar állampolgárral szembeni eljárás lefolytatására vonatkozó kül- és belföldi cionista nyomásnak.
- Ön szerint miért rendelte el a bíróság Képíró Sándor elmeorvosi vizsgálatát, amikor a tárgyalóteremben mindenki számára egyértelmű volt, hogy a vádlottnak a hallókészülékével volt gondja?
- Tekintetbe véve a vádlott idős korát, fizikai állapotát és a rendkívül gyenge lábakon álló vádat, már maga a tárgyalás lefolytatása is aggályos volt. A hatalom valamilyen úton-módon szeretne kimenekülni ebből a helyzetből, mert akár felmentik Képíró Sándort, akár elítélik, az eljárás végig vitele mindenképpen visszaüt a kezdeményező cionista lobbira.
- Egyáltalán van-e erkölcsi alapjuk a vádlóknak felelősségre vonni Képíró Sándort?
A vármegyések állásfoglalásában is olvasható, de én is hangsúlyozom, hogy Magyarországon egyetlen kommunista háborús bűnöst sem vontak felelősségre. Nem beszélve arról, hogy az a Jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ, s annak vezetője, a nácivadász szerepében tetszelgő Efrájim Zuroff kíván pálcát törni a magyarság felett, amelynek/akinek inkább a saját háza táján kellene sepregetni, a háborús bűnösöket felkutatni. Izraelben van elég háborús bűnös, s a kilétük is jól ismert. Csak a közelmúltban, a Gázai övezet ellen indított legutóbbi irtóhadjáratban is tömegesen gyilkolták és sebesítették meg a polgári lakosságot. A Képíró Sándor elleni, a cionisták követelésére folyó eljárás nem más, mint egy kirakatper, amelyben az egész magyarságot, az ő megfogalmazásukban Hitler utolsó csatlósait kívánják a vádlottak padjára ültetni.
Hering József – Kuruc.info


Indul a zsidó móka: sárga csillagos sakálok gyűrűjében kezdődött el Képíró Sándor pere

Megkezdődött Képíró Sándor volt csendőr százados büntetőpere a Fővárosi Bíróságon csütörtökön; Képíró a tárgyalás előtt azt mondta: ártatlan, hazugságok sorozatával vádolták meg. Képíró Sándornak egy rokona segít, hogy megértse, mi hangzik el, az idős férfi hallása ugyanis annyira rossz, hogy szinte egy szót sem ért abból, amit a bíró mond. Azt azonban kijelentette, hogy tudja, hol van, és hogy miért van itt: hazugság, koholmány alapján, ártatlanul. 

Nézzétek ezeket a faszszopó ingyenélő cionista kazárokat , le sül róluk , hogy az apjuk ÁVH besugó volt , és hogy a húsdarálót a kedves papa kezelte !!!!A kedves családjuk meg meglopja az igazi holokauszt túlélőket is , és ők találták ki az egymásra temetést is , főleg , ha nincs hozzátartozója a nincstelen kis zsidóknak !!!



Élvezik a showműsort a gyarmat urainak fattyai, mulatságos lehet egy 97 éves magyar vergődése
A büntetőügyet a bíróság a büntetőeljárási törvény általános szabályai szerint tárgyalja, azaz nem katonai eljárásban. Tekintettel azonban arra, hogy katonai, harctéri eseményeket kell a perben elbírálni, a büntetőügyet olyan bíró tárgyalja, aki rendelkezik a katonai ügyek elbírálásában szerzett szakmai tudással is. A tárgyalást Varga Béla bíró vezeti. Képíró Sándor védője Zétényi Zsolt, a vádat Falvai Zsolt képviseli.

A Képíró-félék szeretik öregnek és betegnek mutatni magukat - mondta tegnap vádlója, a cinikus zsidó (lásd lenti kapcsolódó anyagunkat)

A tárgyaláson részt vesz Vladimir Vukcevic, a háborús bűnök kivizsgálásáért felelős szerb különleges ügyész, valamint a szerb nagykövetség által delegált személyek. A jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ igazgatója, Efraim Zuroff is jelen van a tárgyaláson. 2008-ban Vukcevic hivatala Zuroff-fal együtt kérte a Képíró elleni vizsgálat megindítását. A Wiesenthal központ egy hónappal korábbi jelentése szerint Képíró pere „az egyik utolsó, ha nem a legutolsó lehet a náci háborús bűnösök ellen indított eljárások között” - adja hírül az MTI.
Az Index így számol be a nyitányról:
Mintegy negyven, sárga csillagot viselő gimnazista várta reggel fél kilenckor a Fővárosi Bíróság Fő utcai épületéhez érkező, háborús bűnökkel vádolt Képíró Sándort. A diákok a bejárat előtt álltak angol és magyar nyelvű, a háborús bűnök elévülhetetlenségére emlékeztető tábláikkal, ám az idős vádlott ezt nem láthatta, mivel segítői az épület hátsó, a Gyorskocsi utcai fogház felőli bejáratán át kísérték a tárgyalóterembe.

A 97 éves, nagyon nehezen mozgó, a lépcsőn többször is majdnem eleső, idős vádlottat segítője először a tárgyalóterem karzatára kísérte, majd némi hezitálás után rájöttek, hogy Képírónak vádlottként a bírói emelvény előtt kellene helyet foglalnia. Az idős férfi kísérője később egy táblát tett ki a védence feje fölé, melyen csak ennyi szerepelt: "Gyilkosok, egy 97 éves öregember gyilkosai".
Az Origó szerint a jelenlévők közül valaki azt kiabálta: "Biszku Bélát miért nem hoztátok ide?"
A korábbi képek:
Ismertették a vádiratot
A vád szerint Képíró Sándor 1942 januárjában a Magyar Királyi Csendőrség V. szegedi csendőrkerületének makói tanszázadánál szolgált főhadnagyi rendfokozattal. Ebben az időben a Magyarországhoz visszacsatolt Bácskában megszaporodott partizántámadások miatt a Magyar királyi Honvédség vezérkari főnöke az 1942. január 15-i rendeletével elrendelte Újvidék város teljes átvizsgálását, és végrehajtását az V. hadtest parancsnokságra bízta.
A tisztogatással kapcsolatosan az V. hadtest parancsnoka az 1942. január 18-án kiadott rendeletében iránymutatást adott a városokban és nagyobb községekben végrehajtandó tisztogatási feladatokra. E rendelet alapján Grassy József vezérőrnagy (akkor ezredes) 1942. január 20-án kiadta azt az írásbeli karhatalmi parancsát, amely már részletesen szabályozta az Újvidéken végrehajtandó razzia során betartandó előírásokat. Ez alapján a razziában részt vevő rendőrökből, csendőrökből és honvédekből kutató, gyűjtő és kísérő járőröket hoztak létre, feladatuk a házkutatás, motozás és igazoltatás volt. Ezeket csoportokba osztották be, amelyekbe 10-12 járőr tartozott. Ezeket a csoportokat csendőr-, illetve rendőrtisztek vezették, attól függően, hogy a járőrök csendőrökből vagy rendőrökből álltak-e. A csoportparancsnokok feladata a járőrök irányítása és az ellenőrzés volt.
Ilyen csoport parancsnok volt Képíró Sándor csendőr százados, aki 1942. január 20-án érkezett Újvidékre. Ezen az estén Gaál Lajos csendőr alezredes eligazítást tartott az újonnan érkezett csendőrtiszteknek, köztük a vádlottnak is. Nyomatékosan, felsőbb parancsra hivatkozva hangsúlyozta, hogy Újvidéken nem szabályszerű razziát, hanem kifejezetten tisztogatást kell végrehajtani, amelynek keretében a jogtalan fegyverhasználat is megengedett.
Az elhangzottakat a vádlott aggályosnak találta, ezért a csendőr alezredestől írásban kérte a parancsot, ő ezt megtagadta azzal, hogy ilyen parancsot nem szokás írásban kiadni. Ilyen előzmények után kezdődött meg 1942. január 21-én 6 órakor az újvidéki tisztogatás.
A razzia másnapján, az esti eligazításon Grassy József ezredes közölte a parancsnoki állománnyal, hogy felettesei elégedetlenek a razzia addigi eredményével, ezért arra utasította a végrehajtói állományt, hogy ha másnap polgári egyének járkálnak át a felállított kordonokon, akkor "végig kell golyószóróval lőni az utcát, és az ablakokból leselkedő személyeket is le kell lőni". Úgy fogalmazott: a razzia célja, hogy "a szemét és a piszok ússzon el".
Január 23-án a Képíró Sándor csendőr főhadnagy által irányított járőrök közül ismeretlenek indokolatlanul lelőttek négy embert, egy házaspárt, valamint egy nőt és egy férfit. A vádlott utasítására egyik kutató járőre őrizetbe vette M. Mihályt és M. Sámuelt, akikről a környékbeli lakosok azt állították, hogy a magyar csapatok 1941. áprilisi bevonulásakor fegyverrel támadtak a honvédekre. Az őrizetbe vett két férfit az igazoló bizottsághoz kísérték, és később több száz emberrel együtt kivégezték őket.
A vádlott Nagy János főhadnaggyal ellenőrizte a beosztottak tevékenységét, amikor találkoztak egy körülbelül 30 fogolyból álló csoporttal. Ekkor érkezett oda a hadtestparancsnokság tehergépkocsija is, amelyről teát osztottak a razziában részt vevőknek. A vádlott megkérdezte a járművezetőtől, elvállalja-e, hogy az ott várakozó, összegyűjtött foglyokat elviszi a kivégzőhelyként megjelölt helyre. Miután erre a gépkocsivezető ráállt, a foglyokat felparancsolták a platóra, majd a kivégzőhelyen Nagy János jelenlétében, kétperces sortűzzel megölték őket.
A közvádló szerint ezzel a magatartásával Képíró Sándor közreműködött emberek törvénytelen kivégzésében, emiatt az ügyészség háborús bűntett elkövetésével vádolja.
Képíró Sándort 2009. szeptember 14-én gyanúsította meg háborús bűntett elkövetésével a Budapesti Nyomozó Ügyészség. Az ügyészség akkor kiadott közleménye szerint a bűncselekményt K. Sándor társtettesként követte el. A férfi cselekménye a büntető törvénykönyv szerint "egyéb háborús bűntettnek" minősül, amely életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető. Akkor az ügyészség indítványozta a lakhelyelhagyási tilalom elrendelését, ezt azonban a Budai Központi Kerületi Bíróság elutasította. A bíróság arra hivatkozott, hogy nem kell a szökéstől tartani, illetve arra, hogy a férfit ebben az ügyben 1944-ben már elítélték, és mivel senkit nem lehet kétszer ugyanazért elítélni, a mostani eljárás megalapozatlan. A végzés ellen az ügyészség fellebbezett.
A Fővárosi Bíróság az MTI megkeresésére akkor azt közölte: a férfi büntetőügyében az FB helybenhagyta az első fokon hozott végzést, és megállapította, hogy az első fokú bíróság helyesen járt el, amikor nem rendelt el kényszerintézkedést a gyanúsítottal szemben. Az FB akkori végzésében kimondta, hogy az ügyészség megalapozottan gyanúsítja Képíró Sándort, mivel nincs ügyében jogerős bírósági ítélet, ezzel pedig megismételte másfél évvel ezelőtt hozott döntését.
Az FB ugyanis 2007 elején már végrehajthatatlannak nyilvánította a Képíró Sándor csendőr százados ellen 1944-ben meghozott ítéletet. Az FB megállapította, hogy "Képíró Sándor volt csendőr századost a jogerős elítélését követő bűnvádi eljárás során vagy a jogegység érdekében használt semmisségi panasz folytán született új határozattal büntetlen előéletűnek nyilvánították, és ennek következményeként 1944. február 18-i hatállyal korábbi tiszti rendfokozatába visszahelyezték. Mindez a megszakítás nélküli hivatásos tiszti pályafutást eredményezett a jövőre nézve" - mondta ki akkor a bíróság.
Miután a tízévi fegyházbüntetést kiszabó ítélet az azt követő eljárás során hatályát vesztette, hatálytalanná vált az az ítéleti rendelkezés is, amelynek végrehajtása érdekében a bíróságnak intézkednie lehetne, így azt végrehajthatatlannak nyilvánította - olvasható az FB 2007. február 19-i keltezésű végzésében.
Két hét múlva várható ítélet
A bírósági tárgyaláson Képíró Sándor vallomást tett. Azt mondta, hogy nem érzi magát bűnösnek: "tisztességes embernek érzem magam, az egész, amit ellenem folytattak, mind hazugságon alapszik" - fogalmazott. Az újvidéki razziáról elmondta, hogy vigyázott arra, hogy azon a területen, ahol ő volt a parancsnok, ne legyen fegyverhasználat. Sőt, elmondása szerint öt embert mentett meg, ugyanis egy egész családot nem engedett kivinni a Duna partra.
Arról a vádiratban szereplő megállapításról, mely szerint az ő felszólításárára vittek el 30 embert a Dunába lövetni, elmondta, hogy nem ismeri azt, aki ezt állította. "Zsidóellenes cselekményekben, deportálásokban nem vettem részt" - tette hozzá. A büntetőper pénteken folytatódik, ítélet a bíró szerint két hét múlva várható.
(MTI - Híradó - Origó - MNO nyomán, kép: Máté Péter - MNO, Barakonyi Szabolcs - Index)
Egy híradórészlet:

Megkezdődött Képíró Sándor bácsi pere (2011-05-05)

Képíró 14_1 Sándor per Zétényi Zsolt védőbeszéd 2011 jún 30 Budap


Kapcsolódó: 



Párhuzamos életrajzok: a tömeggyilkos zsidó lágerparancsnok és a magyar csendőrtiszt


„Ami a németeknek öt év alatt nem sikerült Auschwitzban, azt én öt hónap alatt véghezvittem Schwientochlowitzban”.

(Shlomo Morel néhai zsidó haláltábor-parancsnok)
A gyarmati lét legfőbb attribútuma, hogy külső hatalmi központok döntenek a kolónia területén élő leigázott, jogfosztott népesség sorsáról, jövőjéről, megmaradásának vagy kipusztításának feltételeiről, egyszóval a nemzeti önérdek minden tekintetben idegen hatalmi, pénzügyi és stratégiai célkitűzéseknek és érdekeknek rendelődik alá.

Képíró Sándor 1944-ben

Egy bizonyos jeruzsálemi székhelyű Simon Wiesenthal Központ lassan egy évtizede meghirdette az „Utolsó esély” fedőnevű ún. nácivadász akcióját. Ennek az a lényege, hogy azokat a második világháborús hősöket és veterán idős embereket, akiket az Efraim Zuroff vezette társaság zsidóellenes, háborús bűntettek elkövetésével vádol, az ő bemondásuk alapján azoknak az államoknak az igazságszolgáltatási szervei vonják felellőségre, amelyeknek jelenlegi vagy egykor volt állampolgárai, s a lehető leghamarabb ítéljék el, börtönözzék be, folyamatos hatósági zaklatással lehetetlenítsék el, és kergessék a halálba őket.
Magyarország, illetve mi, magyarok Zuroff feketelistáján mindenkor kiemelt helyen álltunk. Ismeretes, hogy az egyetlen zsidó ember megölésével vádolt Zentai Károlyon nem teljesedhetett be a talmudi bosszú, őt ugyanis az illetékes ausztrál bíróság – hosszú tortúrát követően – végül is nem adta ki a közép-európai cionista provinciának. Igaz, a döntés ellen az ausztrál belügyminiszter fellebbezést nyújtott be. (Ismét egy jogi abszurditás: amennyiben a magyar katona el is követte volna a terhére rótt emberölés bűntettét, az már többszörösen elévült 1944 óta.) Nos, nem meglepő, hogy a 2010. évi Wiesenthal-proscriptio aranyérmes helyén továbbra is Magyarország áll, tudniillik a rögeszmés „nácivadász” halállistájának legkeresettebb „bűnöse” a most 97 esztendős Képíró Sándor. A jeruzsálemi zsidó civil szabadidős önszervező csoport áskálódásainak meg is lett az eredménye: a Budapesti Nyomozó Ügyészség 2009. szeptember 14-én meggyanúsította a volt csendőr századost, 2011. február 14-én pedig vádat emelt ellene társtettesként elkövetett háborús bűnök okán.
Képíró Sándor az első világháború kitörésének évében született. 1932-33 folyamán Nyíregyházán, a VI. Tüzér Osztálynál szolgált, s hadapród tűzmesterként szerelt le. 1932-37 között a szegedi - eredetileg hazánk második egyetemeként 1876-ban Kolozsvárott alapított és Trianon után onnan áttelepített – Ferenc József Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója volt, s itt szerzett államtudományi doktori fokozatot. A következő tanévben már Budapesten, a Kereskedelmi Akadémián találjuk, majd 1938-ban a Magyar Általános Hitelbank munkatársa lesz. 1939-40-ben elvégzi a Ludovika Akadémia csendőrtiszti tanfolyamát, melynek végén hadnaggyá avatják, 1941-ben pedig előléptetik főhadnaggyá.
Miután a Magyar Királyi Honvédség a Versailles-ban mesterségesen összetákolt első jugoszláv állam törvényszerű szétesésekor visszafoglalta a Muraközt, a Baranya-háromszöget és a Bácska déli részét, a szerb terroristák (polkorrekt interpretációban: partizánok) azonnal magyarellenes akciókat, gyilkosságokat és pogromokat szerveztek. Ennek megtorlásaképpen került sor 1942 januárjában – több hullámban – az újvidéki razziára. Ennek során a honvédség és a csendőrség egységei magyar adatok szerint 3300, szerb források szerint 3800 terroristát és velük együttműködő polgári személyt öltek meg, túlnyomó többségében szerbeket, kisebb részt zsidókat, bár kétségtelen, hogy a háború szörnyű törvényei következtében ártatlan áldozatok is voltak. Az akkori vezérkari főnök, Szombathelyi Ferenc már 1942. február 4-én vizsgálatot rendelt el az újvidéki razzia ügyében, azonban ekkor még senkit nem vontak felelősségre az eljárás során. Szombathelyi 1942 nyarán megismételtette a belső vizsgálatot, azonban a három legmagasabb rangú főtiszt, Feketehalmy Czeydner Ferenc altábornagy és Deák László ezredes , valamint Grassy József vezérkari ezredes elkerülték a felelősségre vonást, minthogy az első két katonával szemben Horthy kormányzó mint legfelsőbb hadúr megszüntette az eljárást, majd nyugállományba küldték őket, Grassy pedig ekkor már a keleti fronton tartózkodott a 2. magyar hadsereg kötelékében. További 12 honvéd- és csendőrtiszt, köztük Képíró Sándor ellen is, lefolytatták az eljárást. Végül 1943 decemberében vezérkari főnökségi bíróság elé került az ügy, melynek során mind a 15, az újvidéki razziában főszerepet játszó személyt a törvényszék elé idézték. Képíró Sándort ekkor börtönbüntetésre ítélték hűtlenség vádjával, azonban rövidesen kiszabadult, Csatay Lajos honvédelmi miniszter rehabilitálta, sőt, 1944. február 18-ai hatállyal visszakapta - akkor már - századosi rendfokozatát is. (A rendelet száma: 40116 eln. fbü. 1944. május 25.). 1944 végén az országot megszálló szovjet ármádia elől német területre vonult egységeivel, a háború befejeződése után Linz környékén élt és dolgozott. Közben a budapesti ún. népbíróság 1946-ban azzal vádolta meg, hogy saját kezűleg is ölt meg civileket 1942 januárjában a Délvidéken. (Az alkotmányos jogrend teljes helyreállításáról Magyarországon majd akkor beszélhetünk, ha ennek a politikai bosszúra verbuválódott kompániának minden justizmord ítéletét hatályon kívül helyezik az illetékes hazai igazságszolgáltatási testületek, az ártatlanul meghurcolt és kivégzett politikusokat és katonatiszteket pedig rehabilitálják, s a róluk terjesztett hazugságokat, illetve rágalmazó tényállításokat a történelemkönyvekből is kihúzzák.)
Képíró Sándor végül 1948 augusztusában Argentínában telepedett le, s Buenos Airesben élt csaknem egy fél évszázadig. Miután az 1990-es impériumváltás után ottani magyar diplomatáktól ígéretet kapott arra, hogy nem lesz bántódása, 1996-ban hazatelepült. (Sok furcsaság történt Horn országlása időszakában diplomáciai vonalon is, emlékezzünk arra, hogy Wass Albertnek nem adta vissza a Kuncze-féle belügyminisztérium a magyar állampolgárságot, s egy ausztráliai magyar ügy – a Bárdy Magda kontra Vajda Tibor ál-fogorvos, volt ÁVH-s őrnagy tíz évig húzódó új-dél-walesi pere - kapcsán, ismét csak „lop stop” Gábor hivatala, olyan egetverően hazug tartalmú dokumentumot adott ki a sydney-i bíróságnak, miszerint az ötvenes évek elején az ÁVH nem alkalmazott testi kényszert, kínvallatást a foglyokkal szemben.) Azonban amikor a Wiesenthal Center által 2002-ben elindított az „Utolsó esély” projektjet 2004-ben kiterjesztették Magyarországra is, Képírót a minden spionnak kijáró 10 ezer euró júdáspénz ellenében feljelentették, s így kezdetét vette a derék magyar hazafi kálváriája, vagyis – miként fentebb már említettem – 2009. szeptember 14-én büntetőeljárást indítottak ellene, 2011. február 14-én pedig megtörtént a vádemelés a 97 esztendős, tisztességben megőszült idős ember ellen. A történethez hozzátartozik, hogy Ungváry Krisztián történész véleménye szerint a Képíró elleni vádak alaptalanok, esetlegesen csak abban terhelhetné felelősség, miszerint nem ellenőrizte kellőképpen beosztottai munkáját.
Azonban van itt egy, a nemzeti szuverenitásunk mibenlétével súlyosan összefüggő kérdés is. Nevezetesen az, hogy a történelem színpadáról belátható időn belül lelépő közel-keleti miniállam – nem hatósága, hanem – valamely civil szervezete egyáltalán miféle jogalapon ad instrukciókat, fogalmaz meg elvárásokat, nyújt át egyfajta ultimátumot bármely, Izraelen kívüli állam hatóságainak? S az illető országok miért gazsulálnak és csúsznak hason Zuroffék előtt? Ki ő? Mi köze van neki történetesen Magyarország bel- és igazságszolgáltatási ügyeihez? Egy, a magyar állam felségterületén történt bármilyen katonai-, polgári- vagy büntetőjogi vonatkozású perhez? Zuroff az ügyészség döntésének ismeretében elégedetten nyilatkozta a sajtónak, miszerint „most már végre láthatjuk a fényt az alagút végén”. Ezt szívből reméljük mi is. Egyszersmind őszintén kívánjuk a Wiesenthal-expressz zsidó utasainak, hogy ama vizuális élményforrás a szembe jövő tehervonat reflektorfénye legyen.
S mivel írásunk címében párhuzamos életrajzokat ígértünk, nézzünk egy olyan esetet, amikor egy zsidó követett el emberiségellenes bűntetteket, tömeggyilkosságok aktív résztvevője volt, illetve ezek elkövetésére adott parancsot - nem elhanyagolható körülményként -, mindezt békeidőben. Az aligha meglepő a tisztelt olvasónak, hogy Izrael számára a nemzetközi joggal a legteljesebb összhangban, a világ bármely állama megfogalmazhat egy zsidó háborús bűnös elítélésére vagy kiadatására irányuló diplomáciai kérelmet, a „választott nép” minden egyetemes törvényen felül és kívül álló állama ezt negligálni fogja, s kimenekíti a büntetőjogi felelősségre vonás elől akár a legcégéresebb hóhérlegényeit is. Emlékezetes lehet , az 1990 utáni időszakban nagy vihart kavart a Shlomo Morel-ügy.

Amikor egy arc mindent elmond
A második világháború befejeződésekor 26 esztendős zsidó terrorista Lengyelországban, a felső-sziléziai Schwientochlowitz németek számára létesített megsemmisítő táborának lett a parancsnoka. Egy amerikai zsidó író és újságíró, John Sack Elhallgatott történetek a zsidók által a németek ellen 1945-ben elkövetett bosszúhadjáratról című – hosszadalmas küzdelem után és árán – 1993-ban megjelentetett könyvének Solomon bosszúja fejezetében szemtanúk visszaemlékezései alapján elmondja, hogy Morel parancsára a nőket és gyermekeket kisméretű kutyaólakba kényszerítették, és megparancsolták nekik, hogy ugassanak, s aki nem tette ezt elég hangosan vagy engedély nélkül abbahagyta, azt ott a helyszínen eszméletlenre verték vagy halálra kínozták. Megparancsolták az embereknek, hogy teljes erővel a földön fekvő társaik gerincére ugorjanak. Az egymás elleni bokszmeccseken a németeknek véresre és eszméletlenre kellett egymást verniük, s olyan horrorisztikus jelenet is előfordult, hogy az egyik fogolynak a sok ütéstől kiesett az üvegszeme. Rendszeresen, társaik szeme láttára a zsidó fogdmegek tucatjával erőszakolták meg a német nőket, a pribékek az aktus előtt hosszú sorban állva vártak arra, míg mindegyikükre sor kerül. A smasszerek arra idomították a kutyákat, hogy a kikötözött öregembereknek és kisfiúknak rohanva szétmarcangolják a nemi szervüket. Ezeken a szörnyűségeken Morel személyesen részt vett , vezette a haláltábor foglyainak kínzását.
1990 után a Morel-ügy a lengyel bűnüldöző- és igazságszolgáltatási szervek látóterébe került. S minthogy a szadista vadállat zsidó terrorista rémtettei bizonyítást nyertek, Varsó, illetve az ügyben jogilag illetékes katowicei államügyészség többször is kérte Izraeltől a schwientochlowitzi tömeggyilkos kiadatását. 1998-ban az ügyészség nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Morel ellen, újólag kérve Tel-Avivot, hogy a gazembert 1600 rendbeli gyilkosságban való részvétel miatt adják ki Lengyelországnak. „Természetesen” a zsidó állam elévülésre hivatkozva megtagadta a lengyel hatóság kérésének a teljesítését. Nem tartozik ugyan szorosan tárgyunkhoz, ám óhatatlanul felötlik bennünk, hogy az egy esztendeje, Auschwitzban elkövetett közönséges rongálás vétsége esetében (emlékezetes: néhány személy leszerelte a főbejárat fölötti „Arbeit macht frei” felirat összes betűjét) az izraeli vezetés óriási nemzetközi botrányt kavart, s követelte (sic!) a lengyel államelnöktől és miniszterelnöktől a tettesek mielőbbi kézre kerítését, valamint példaértékű, és elrettentő hatású megbüntetését. Leghangosabban a gójok ügyeiben közismerten viccelődő-ironizáló kedvű mókamester, Simon Peresz államfő.
Nos, tehát az akasztófa helyett Morel békésen éldegélt álnéven az izraeli fővárosban a Moszad – amely nem mellesleg az összes létező nemzetközi jogszabályt és diplomáciai normát lábbal tiporva 1960-ban egy szuverén állam, Argentína területéről, annak hatóságai és állami szervei tudta és beleegyezése nélkül, elrabolta Adolf Eichmannt, akit majd Jeruzsálemben „bíróság” elé állítottak és kivégeztek 1962-ben – védelmét élvezve a nap 24 órájában, továbbá állami, kiemelt nyugdíjban részesült 2007-ig, amikor is „ágyban, párnák közt” a gyehenna kénköves tüzére szállott ördögi lelke.
Morel és Képíró életútja tragikusan példázza az új, cionista világrend lényegét. Izrael és a zsidóság a választott, ennélfogva uralkodó nép, a vele szemben megfogalmazott kritika antiszemitizmus és fajgyűlölet, mi több, maga a tervezett genocídium előjátéka. Ellenben ők bármilyen borzalmas és kegyetlen zsidó gaztettet is igazolhatnak, illetve felmentést adhatnak annak terhe alól maguknak a történelmi szenvedésekre és az ún. holokausztra történő permanens és kissé már unalmas hivatkozással.
Kereszteslovag
Ajánló: Megjelent a Nagy-Magyarország folyóirat legfrissebb száma A Délvidék visszacsatolása címmel! Itt megvásárolhatja. (x)


Pető-Dittel Szilvia "nácivadász" életútja a Hit Gyülekezetétől a Simon Wiesenthal Központig


Pető-Dittel Szilvia
Pető-Dittel Szilvia jelenleg 37 éves, s valójában akkor vált széles körben ismertté, amikor 2006 őszén a Budapest, Frankel Leó utca 49. szám alatti ház udvarán álló zsinagóga előtt nemzetközi sajtótájékoztatót tartó kollégája és megbízója, Efrájim Zuroff, a Simon Wiesenthal Központ igazgatója szavait ő fordította magyarra, illetve az újságíróknak beszámolt arról, hogy miként derítette ki az újvidéki partizánok, szerbek és zsidók Dunába lövetésével meggyanúsított, jelenleg 97 esztendős dr. Képíró Sándor lakhelyét.
Dittel Szilvia az ELTE-n és Kanadában angolt, majd a Hit Gyülekezete által alapított Szent Pál Akadémián teológiát tanult. A magyarokkal és a németekkel szembeni ellenérzést (habár apai ágon német, míg az anyain magyar) a Hit Gyülekezetében szívta magába. Rátermettségére és rendkívüli zsidóimádatára az illetékesek már korán fölfigyeltek, ám a holokauszt oktatásának még intenzívebbé tétele érdekében a fiatal angoltanárt későbbi kollégája, Pécsi Tibor közvetítésével hívták meg Izraelbe és Amerikába. A jeruzsálemi Jád Vásém Holokauszt Emlékközpontban elvégezte az intézet által indított tanfolyamot az ún. holokauszt történetének a magyarországi ifjúság körében történő oktatására.
Izraelbe azóta többször is ellátogatott, ahol az említett intézmény minden alkalommal újabb tananyaggal és pedagógiai ismeretekkel vértezte föl. Dittel Szilvia és Pécsi Tibor közösen végezték az általuk missziónak tekintett emberjobbító tevékenységet. A Budapest, Páva utcai Holokauszt Emlékmúzeumban fiatal diákcsoportokat oktatnak, nyári szemináriumokat szerveznek, a fiatalokkal és idősebbekkel közös tanulmányi kirándulásokat tesznek azokra a fővárosi és vidéki helyekre, ahol a holokauszt eseményei szerintük végbementek.
Dittel Szilvia életében jelentős esemény volt, amikor Efrájim Zuroff a még élő „nácik” kézre kerítésére Magyarországon is meghirdette az „Utolsó esély hadműveletet”. Az Izraelbe és az amerikai zsidó központokba rendszeresen kijárogató hölgy már 2004-ben felajánlotta szolgálatatait a Simon Wiesenthal Központnak. Egy vele készült interjúból kiderül, hogy a legnagyobb „harci tette”, dr. Képíró Sándor tartózkodási helyének felkutatása előtt is szolgáltatott használható információkat magyar állampolgárokról a Simon Wiesenthal Központnak, és talán másoknak is.

Zuroff Képíró Sándor 1944-es katonaképével

Efrájim Zuroff, a Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi igazgatója, valamint a magyarul jól beszélő Hávvá Báruch asszony és Gávriél Sákéd adták ki neki megtisztelő feladatként dr. Képíró Sándor lakhelyének felkutatását, a vele és környezetével való személyes kapcsolatfelvételt. Dittel a jóhiszemű aggastyán Frankel Leó utcai, a fentebb említett zsinagógával szembeni lakására is felment, kiadta magát egyetemistának, és az egykori csendőrtisztet a múltjáról faggatta. Dr. Képíró Sándor zaklatása, fenyegetése ekkortól szinte mindennapossá vált.
Dittel Szilvia 2004-ben, s a korábban, más magyar állampolgárok felkutatására végzett felderítő munkája folyamán is igyekezett a háttérben maradni, nem nyilatkozott a sajtónak. Ő tudja, hogy miért. Csakhogy 2006 őszén, azon a bizonyos zsinagóga előtti sajtótájékoztatón Szilviát már elkapta a hév és a szereplési vágy, s Zuroff szavainak magyarra fordítása mellett a saját érdemeiről is beszélt. Ez aztán már „kiszállt” az angol nyelvű médiába, ám arcának kitakarásához továbbra is ragaszkodott.
Dr. Képíró Sándor, amint fentebb említettük, a Frankel Leó utcában lakik, amióta 1996-ban hazatért a fél évszázados emigrációjából. A most 97 éves ember Dittel és társainak jóvoltából 2004. óta állandó zaklatásnak és fenyegetéseknek van kitéve. Két esztendővel ezelőtt a The Sun című angol nyelvű napilap Oliver Harvey nevű zsidó újságírója Dittel Szilvia „felvezetésének” és tolmácsolásának köszönhetően útját állta a Frankel Leó utcában közlekedő idős Képíró Sándornak, és az itt látható videón látható és hallható módon zaklatta az idős embert. Dittel tökéletesen tisztában van az ilyen jellegű tevékenységének súlyos mivoltával, ezért az idős ember letámadásakor az ő arca ki van takarva.
A letámadásból aztán a The Sun 2008. december 5-ei számában terjedelmes cikk is született a következő hangzatos címmel: „A The Sun szembe találta magát Európa leginkább keresett náci háborús bűnösével magyarországi búvóhelyén”. Az újságcikk egyik, a Dunáról nyáron és Budapesten készült fotója alatti képaláírás: „A halál folyója... Szerbeket meneteltettek a Dunához az 1942-es nagy razzia idején”. Közben Pécsi Tibor tanár- és szerzőtársával együtt Dittel Szilvia is elkezdte publikálni a Képíró Sándor állítólagos háborús bűnösségéről és a holokauszt-oktatás jelentőségéről szóló cikkeit, leginkább a Hetek című hitgyülis lapban.

Zuroff Képíró Sándor házának kapujában
Amint fentebb írtuk, 2004-ben kezdte el a magyarországi „háborús bűnösök” fölkutatására irányuló áldásos tevékenységét a Simon Wiesenthal Központ megbízásából, de már előtte is lelkesen szolgáltatott ki információkat magyar emberekről. Dittel a Képíró Sándor felkutatására vonatkozó fölkérésre habozás nélkül igent mondott, és teljes gőzzel belevetette magát a nemes feladat tejesítésének munkájába. Közben a saját érdemeinek és munkája veszélyességének felnagyítására ekkortól Izraelben és hazai zsidó körökben elkezdte terjeszteni, hogy egy hozzá hasonló tevékenységet végző embert – a tulajdonképpeni elődjét – állandóan fenyegetik. Sőt, a hatalom figyelmeztette: hagyjon fel a hazai vonatkozású információk külföldre történő továbbításával, mert az ilyen jellegű tevékenysége miatt könnyen felelősségre vonhatják kémkedés vagy hazaárulás miatt. Mondanunk sem kell, hogy a tárgyalt időszakra (2004-2010 között), a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-kormány idejére nem nagyon volt jellemző, hogy üldözték volna az Izraellel bármilyen szinten együttműködő magyar állampolgárokat.
Dittel Szilvia eddigi legnagyobb fogása tehát a 97 esztendős dr. Képíró Sándor lakhelyének beazonosítása, amely egyébként korábban sem volt titok. Efrájim Zuroff azzal gyanúsítja az idős magyart, hogy 1942-ben Újvidéken tevékenyen részt vett a szerb és más nemzetiségű partizánok, zsidók kivégzésében, illetve az utóbbiak deportálásában. A dr. Zétényi Zsolt által képviselt Képíró Sándor viszont váltig állítja, hogy valóban csendőrtisztként szolgált a Magyar Királyi Honvédség soraiban, ám a gyilkosságokból és a zsidók deportálásából nem vette ki a részét.
Mikó Áron – Kuruc.info

Letámadja Képíró Sándor bácsit egy zsidó

Az ember, aki ledobta az atombombát - történelmi film

Teller Ede bombája



A kémkedés története - 1. rész - Hősök és árulók

http://www.youtube.com/watch?v=ZT3n2dRwk8w

A kémkedés története - 2. rész - Hírszerzés a hidegháború idején

A kémkedés története - 3. rész - A globális kihívás



T-akták - Elveszett atombombák @ Spektrum.avi

Fejezetek a Hidegháborúból - Elveszett Fegyverek

http://www.youtube.com/watch?v=7tpCPzgzJmg

Nukleáris készletek - A hidegháború öröksége

A biztonság tudománya : nukleáris fenyegetés



20110518 Ahol az Úristen nullával osztott (a fekete lyukak) DGy




Mint ahogy látod a háborús bűnösök , és az emberiség ellenes bűnözők számonkérni a kisemberek viselt dolgát , ők meg ma is az embereket , és a gojoknak , még szóvá sem szabad tenni , hogy a mocskos zsidók ma is gyilkolják a gojokat. Mint említettem már korábban így lőtték le a Malév gépet is Bejrutba , így gyilkolták meg két munkatársamat, és tették ezt büntetlenül.
Nézd meg ezt a gyilkost , ki ágyban párnák közt halt meg , és egy szadista gyilkost tisztelhetsz benne .

(Shlomo Morel néhai zsidó haláltábor-parancsnok)
A gyarmati lét legfőbb attribútuma, hogy külső hatalmi központok döntenek a kolónia területén élő leigázott, jogfosztott népesség sorsáról, jövőjéről, megmaradásának vagy kipusztításának feltételeiről, egyszóval a nemzeti önérdek minden tekintetben idegen hatalmi, pénzügyi és stratégiai célkitűzéseknek és érdekeknek rendelődik alá. Hát ne tedd szóvá a régi és új gyilkosságokat , mert te is a tepsiben végzed , ha csak nem veszitek fel a harcot ellenük a mocskos ÁVH – unokák mint a bio robotok teljesítik a cionista zsidók parancsait , hogy idős embereket félemlítsenek meg , és ti barmok csak nézitek , hogy mit is művelnek ezek a férgek a saját hazádban , aki nem képes megvédeni téged , pedig ők adták a parancsot , és neked teljesíteni kellet . Aztán az ÁVH – sok nyírtak ki bennünket , és itt maradt egy nagy semmire sem jó maszlag , kik még nemzetté sem tudtak válni , mert úgy lefejezték ezt a népet , hogy nem mer még szólni sem , megy a vágóhídra ahogy hajtják , és védekezni azt nem mer mert megtiltották nekik. Hát életre való nép a mienk ? Dönteni kellene még mielőtt a Palesztin nép sorsára jutnánk , akit lehet balesetnek látszó módon nekünk is ritkítani kell őket , és nem kell sajnálni a benzines üvegeket, elég sok ingatlant raboltak el tőlünk.

Amikor egy arc mindent elmond




Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)