Mali a mai gondok

Mali a mai gondok

MALI

Két cikk, megjelentek a Fraternité, a Parti des travailleurs d’Algérie (Algériai Dolgozók Pártja) lapjában, 2012.dec.

Interjú Sissiko Cheick Oumarral, az Afrikai Szolidaritás a Demokráciáért és Függetlenségért szervezet (Sadi)elnökével

A háborús gépezet mögött…“kolosszális érdekek”

–        A Malival szembeni katonai intervenció fenyegetése kapcsán tudna-e adni számunkra információkat a politikai fejleményekről?

 Először is szeretném kifejezni mélységes tiszteletemet az Önök pártja, a Parti des travailleurs (PT) iránt, az Önök népe iránt, amely fél évszázada óriási harcban és hatalmas áldozattal érte el függetlenségét. A nyugati országokban most alakulnak azok a forgatókönyvek, amelyek a népekkel akarják megfizettetni a tőkés rendszer válságának számláját. Ebben Líbia az első áldozat és valószínűleg Algériának követnie kell; de szerencsére ezt eddig sikerült elkerülni. A mozgósítás, elsősorban az Önök pártja részéről, az algériai hatóságok háborúellenes álláspontja e pillanatban elhárította a veszélyt.

Mali azonban a líbiai NATO-beavatkozás közvetlen áldozata. Rögtön Kadhafi rendszere bukása után állig felfegyverzett emberek szelték át a nagy sivatagot – az amerikai szatellitek előtt persze láthatóan – és Mali északi részébe hatolva meghódították azt.

A mali reguláris hadsereg villámgyors veresége azzal magyarázható egyrészt, hogy felszerelése szinte nevetséges, másrészt pedig az ide érkezett különböző csoportok logisztikailag sokkal jobban ellátottak, fegyveres arzenáljukat pedig megerősítettékLíbiából.

A jelenlegi kaotikus helyzetet kihasználják a nagyhatalmak kormányai, hogy olyan vezetőket állítsanak Mali élére, akik engedékenyek velük szemben, s az idegen érdekeknek megfelelő politikát folytatnak.

A miniszterelnök, akit pedig dec. 12-én a katonák állítottak félre, az idegen katonai beavatkozás elősegítésén munkálkodott. Ez az oka, hogy Mali lakossága egyáltalán nem reagált elmozdítása hírére. Mi a helyzet megoldása érdekében párbeszédet szeretnénk, ebbe bevonnánk az összes erőt.

A területi integritás és a külső beavatkozás megakadályozása az a két legfontosabb pont, amely Mali lakosait egy táborba gyűjti. A mostani gondok megoldása nélkül a választások sem jelentenek megoldást. Egyébként a volt elnök, Amadou Toumani Touré egy harmadik mandátumot is szeretne (az alkotmány csak kettőt tesz lehetővé), holott az ország szétszakadt és pontosan ez a szándéka provokálta ki a múlt év március 22-én a katonai fellépést is.

Azóta az események felgyorsultak, jelesen az MNLA-val (Azawed Felszabadítási Nemzeti Mozgalma), melyet Franciaország támogatott politikailag és pénzügyileg, mely kihirdette az ország északi részének függetlenségét, vagyis felosztotta Malit. A nyugati hatalmak manipulálnak és országunkat csakúgy, mint a Száhel-övezetet akarják feldarabolni.

A terrorista csapatok megszaporodása, a minden típusú csempészet és a drogkereskedelem, ez az északi részben a legalapvetőbb tevékenység. Ez az 1994-es egyezmény következménye, amely északra szimbolikus katonai jelenlétet írt elő. Ez az a szervezett káosz, amelyet ma a háborús gépezet beindításának igazolására használnak fel.

A sajtó hallgat arról, hogy kolosszális stratégiai érdekek forognak kockán Mali eme nagy térségében. Kőolaj, uránium, óriási földalatti vízkészletek, művelhető földek, stb. .. s minderre a francia, katari, amerikai multinacionális vállalatok akarják kezüket rátenni. Ne felejtsük el a Tassalit síkságot sem (Kidal mellett), amelyet az amerikaiak és franciák akarnak hatalmas légibázissá alakítani és innen ellenőrizni az egész Száhelt, a Mediterránumot, a Vörös tengert. Ez a bázis fogadhatná a nagy hadigépeket, s ezen felül megtámadhatatlan, mivel sivatag veszi közül.

Egyébként is alá kell húzni azt a szélsőségesen káros szerepet, amelyet Katar játszik a a különféle iszlám csoportok finanszírozásával és felfegyverzésével. Katar tisztán alvállakozó az imperializmus afrikai és közel-keleti politikájában. Ahogyan Líbiában is, a nemhivatalos információk alátámasztják a munltinacionális vállalatok és Katar közötti titkos egyezségeket, amik Észak-Mali olajmezőire vonatkoznak. A humanitárius segítséget közvetlenül az azt küldő országok irányítják és a hatóságok nem is tudják, hogy valójában kikhez jut el; reális tényeken alapszik, hogy fegyverszállítmányok találhatók azokban a csomagokban, melyeknek élelmiszert kellene tartalmazniuk.

Pontosan ellenkezőleg azzal, mint amit a sajtó akar elhitetni, a mali nép tömegesen és többször is mobilizálódott a háború ellen. Elutasítja a Cédéao (Nyugat-AfrikaiÁllamok Gazdasági Közössége) francia befolyás alatt maradását, és azt, hogy nemzeti szuverenitását elvegye. Ez a népi megmozdulás akadályozta meg Alassane Ouattara Bamakóba jöttét, aki a külföldi katonai beavatkozást igazoló «legitim» hatalom berendezkedését akarta segíteni.

–        Ön szerint, mi lesz a megoldás?

Mivel a térség minden országa érintett a jelenlegi fejleményekben, az kell, hogy a népek közötti szolidaritás kifejezésre jusson, az itteni politikai és szakszervezeti erők egyesülhessenek segíteni a szervezést egymás országainak védelme érdekében.

–        Ismét és sürgősséggel kell tartani egy tanácskozást a háborús megszállás és a rablás ellen. Mi a véleménye erről?

Algírba most azért jöttem, hogy kifejezetten a PT képviselőivel találkozzam, akik minden eszközzel igyekeznek megakadályozni a háborút országomban. Ahhoz, hogy a nemzeteket megőrizzük és lehetővé tegyük a népek, a dolgozók és a fiatalok számára, hogy mindenki megélhessen saját országa természeti és emberi kincseiből, egymást kell segítenünk.

Pártunk, a Sadi minden energiáját abba fekteti, hogy a 2011 decemberi sürgősséggel megejtett tanácskozás második részét előkészítse.

Hazám szakszervezeteivel együtt tesszük, informáljuk partnereinket, az Alliance des partis de gauche africaine-t (Alnef, Baloldali Afrikai Pártok Szövetsége), hogy háborúellenes harcunkban a széles részvétel nyomjon a latban.

R. Y. T.

2 –A beavatkozás tengelyében: Algéria

Dec. 19-20-i algíri látogatása alatt a francia elnök François Hollande sajtókonferencián nyilatkozta, hogy volt «közeledés Algéria és Franciaország között» Mali kérdésében, pontosítva, hogy «politikai megoldást favorizál a terroristákkal minden kapcsolatot megszakító tuareg felkelőkkel folytatott párbeszéd révén» (L’Expression, dec. 23.). De másnap az előző napon kijelentettekkel teljes ellentmondásban a Tlemcen egyetemen üdvözölte a Biztonsági Tanács 2085-ös határozatát, amely engedélyezi, hogy afrikai vezetéssel nemzetközi haderő (kezdetben egy évre) csatarendbe álljon.

A 2085-ös határozat nem rögzít időpontot a katonai támadás kezdetére Maliban, a francia védelmi miniszter, Jean-Yves le Drian «nem tart az ENSZ-határozat határidejétől», jelentette ki egy újságnak és a Le Courrier d’Algérie  dec.25-i számában hozzátette: «a katonai beavatkozásra 2013 első félévében fog sor kerülni. Jelenleg nincs mód a politikai rendezésre» Maliban. Az USA már az elején kifejezte kétkedését az azonnali katonai intervencióról – elvetve a Cédéao által támogatott  francia tervet. Susan Rice utóbbit így minősítette: « it’s crap » («sz..r»).

Laurent Fabius francia védelmi miniszter szerint az amerikai politikusoknál alapjában két elemet kell tekintetbe venni. «Az első, hogy ez pénzbe fog kerülni, és nehéz a Kongresszust rábírni, hogy adjon rá. A második érv, hogy a beavatkozás erős katonai támogatást igényel», amikor «terroristákkal kell ütközni» (Le Temps d’Algérie, dec. 18.). Az amerikai külügyminisztérium afrikai felelőse, Johnnie Carson, úgy ítélte, hogy a Cédéao (Franciaország által kidolgozva) «nem felel meg több alapvető kérdésnek», közöttük pl. «a mali és nemzetközi erők kapacitását a misszió teljesítésére» és költségeit «legalább 200 millió euróra» becsülte.

Ha a 2085-ös határozat, pontosabban az USA kizárja az katonai azonnali beavatkozást Maliban, „az  azért van, mert számít Algéria részvételére benne. Pedig, ha Algéria harcol is a dzsihádisták ellen, elképzelhetetlen, hogy egy belső konfliktusba beleártsa magát” (Le Quotidien d’Oran, dec. 25.) «A franciák nem akarnak az első vonalban szerepelni, mielőtt eldöntik, hogy odamennek», teszi hozzá.

A legnagyobb imperialista hatalmak, az USA és Franciaország saját belső politikai következményei miatt és megfelelő ürügy nélkül haboznak, talán a dezintegrációs száheli háború nem holnap következik be.

Hamid B.

A háborúcsinálók aktivizálódtak ismét

Maliban a jan. 10-i francia katonai beavatkozás óta már 100 halottja van a bombázásoknak, közöttük legalább 11 civil lakos. Az ENSZ-ben a «terrorizmus» megsemmisítésére kieszelt intervenció az imperialista nagyhatalmak stratégiájának része a nemzetközi nagytőke érdekeinek érvényesítésére. Már a múlt évben világosan kirajzolódtak a bekövetkezett támadás körvonalai. A nagyhatalmak rettentően «aggódtak» az afrikai nők sorsa és a saria esetleges bevezetése miatt az iszlám harcosok által elfoglalt területen. Természetesen ez fontos kérdés, emberileg védhetetlen, politikailag elfogadhatatlan, de egy szó nem sok, annyi sem esik Mali feldarabolásáról, ásványi kincseiről, geostratégiai jelentőségéről…

Észak-Mali szeparatista és iszlamista fellendülését a líbiai háború tette lehetővé, melyben szintén súlyos felelősségük van a nyugati nagyhatalmaknak és nemzetközi intézményeiknek. Kadhafi fizikai megsemmisítése után a fegyveres arzenál gondtalanul átszivárgott Maliba, ahogyan előre látható is volt. 

Nézzük meg, mit is jelent az Al Kaida és az iszlám terror elleni harc, amellyel igazolják a franciák EU-val támogatott beavatkozását! Ha csakugyan erről van szó, a múlt évben miért kellett legyengíteni a mali hadsereget, fegyverembargót bevezetni, gazdasági szankciókat alkalmazni Mali (lakosai!) ellen? Ürügyként a márc. 22-i katonai puccs szolgált, de a teljes lakosság vált tússzá, 650 milló eurós hiány keletkezett ennek következtében, számos üzem bezárt, vagy elbocsátott több tucat tízezres munkástömeget érintve – s eközben az alapvető élelmiszerek ára észtveszejtően megugrott.

A Nyugat részéről micsoda aljas képmutatás zajlik az iszlám szélsőségesekkel kapcsolatban is! Ezek a csoportok ugyanazok, amelyeket szoros együttműködésben Líbiában légicsapásokkal védtek, amelyek a felkelők mellett Szíriában az USA, Franciaország és Nagy-Britannia támogatását élvezik! A katari nyugatbarát rendszer a francia hadsereg hírszerző felelősei szerint már most tárgyal a Totallal a Szahel alatti olajkitermelés jogáról. Ugyanez a Katar küld az észak-mali iszlamistáknak fegyvert és pénzt! 

Az USA hadseregének vezetése máris bejelentette, hogy 2013-ban az Africom (az általa létrehozott katonai központ) rendelkezésére bocsát egy komplett brigádot, 3200 katonát. Vajon hol fogják bevetni őket, mind a 35 afrikai államban? Peter Pham, az Africom tanácsosa, tőkespecialista, vállalkozó (és jónéhány «nemzetközi szervezet» tagja) szerint : «az Africomnak kell megvédenie a kőolajhoz és egyéb stratégiai ásványkincshez való hozzájutásunk lehetőségeit. Ebbe beletartozik az is, hogy más országok, mint Kína, India, Japán vagy Oroszország bejutását megakadályozzuk». 

 Sötét árnyak...

A Karácsony egyre kevésbé meghitt hangulatát nem akartam elrontani, bár sokak kedvét már amúgy sem lehet jobban. USraelpénzügyi spekulánsai irányítanak és döntenek a kormányok helyett és felett. Akiket még nem tudnak irányítani, azokat kényszerhelyzet elé állítják. A betagozódó diktatúrák saját öngyilkosságuk felé sodródnak, mert képtelenek a nemzetközi pénzügyi maffia szervezett bűnözése ellen összefogni, és addig tenni az életben maradásukért, amíg még módjukban áll. Az NWO-nak is nevezett, egyre nyíltabb agressziót folytató csoport terveibe mind nagyobb betekintést enged a tevékenységeik elemzése. A felszínen méggazdasági válságról, és nemzetközi terrorizmusról szólnak a híradások, és a gyorsuló ütemben laposodó pénztárcákról, hasakról, miközben a felszín alatt a társadalmak alapjait bontják le.

Hogy világosabban is kifejtsem, a pénzmaffia gyarmatosítással egybekötött fosztogatással kombinált népirtása először a leggyengébbeket érinti, amihez felhasználja a függőségi helyzetbe kényszerített országokat is, miközben kiszipolyozásukkal nehezíti, lehetetlenné teszik az ellenállásukat. A "terv" aljasabb, mint amit el tudnánk képzelni. A végső kirablás előtt állóEurópa és az USA fokozatosan diktatúrába süllyedő lakossága az egyre nagyobb gazdasági-pénzügyi nyomásgyakorlás miatt, fokozatosan a korábban pénzügyi alapokra épülő terror végrehajtó eszközévé válik. A 2011. elején elindított, "Arab Tavasz" gúnynévvel illetett "forradalmi hullám" csak a kezdete volt Afrika és a Közel-Kelet gyarmatosításának és kiirtásának. Valójában a "Nagy Tervben" bekalkulálták a szíriai orosz jelenlétet, és az iráni orosz-kínai támogatást is. Az afrikai események egy bekerítő hadművelet részét képezik, de elsőként nézzük a közeljövő és a közelmúlt folyamatait.

2013-ban az amerikai hadsereg csapatainak mozgása 35 afrikai nemzetet fog érinteni. A katonák kiképzése márciusban kezdődik a "projekt" számára, főként Kansasban, annak ürügyén, hogy egyre nagyobb veszélyt jelentenek a szélsőséges csoportok Afrikában.Amerikai és európai katonák feladata lesz a növekvő válságok okozta feszültségek "kezelése". Afrika újbóli kolonizációjának és destabilizációjának részét és megvalósítóit képezik a nemzetközi pénzmaffia multinacionális cégei. Már 2012-ben is az AFRICOM, az amerikai hadsereg Regionális Parancsnoksága, 14 nagyszabású közös hadgyakorlatot hajtott végre az afrikai országokban, és 2011 októberében (ugyanabban a hónapban lincselték meg Kadhafit) bevetések voltak négy afrikai országban: a Közép-afrikai Köztársaságban, Ugandában, Dél-Szudánban és a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Afrika kifosztásának tervében Líbia volt az első áldozat. A nagy számú menekült - köztük Líbiakülönösen nagy számú fekete bevándorlói, a szomszédos országokba menekültek kétségbeesett kísérletként, hogy elkerüljék a légitámadásokat és lincseléseket. Sok líbiai "harcost" az "elvégzett munka után", a Líbiát kiraboló imperialista hóhér-mesterek Szíriábaszállítottak, terjeszteni a felekezeti erőszakot.

Merkel azt mondta, az NSZK-ban november közepén, a hajlandóság, hogy részt vegyenek a képzési és támogatási misszióban az EU harcát jelenti Mali "radikális iszlám" kormánya ellen. "A demokratikus államok nem tudják elfogadni, hogy a nemzetközi terrorizmus az ország északi részén kap menedéket".Merkel ezt egy Bundeswehr konferencián mondta el Strausbergben, Berlin közelében.Merkel szerint lehetne egy ilyen misszió, "modellje" a jövőbeli "NATO és EU misszióknak" (no comment).

Az Associated Press jelentése a következőket mondja: "Líbiában a helyzet ismét kaotikus, Szudán északi területén, Algériában és Nigerben szintén". A Federal Security 2011-ben már alapvetően zöld utat adott a német védelmi és biztonsági projekteknek Algériában, tíz milliárd euró nagyságrendben. Felmerül a kérdés, hogy miért van szüksége az autoritárius rezsimnek Algériában 10 milliárd értékben fegyverekre? A "nagy játékosok", a "német védelmi ipar" üzletileg vastagodik: Rheinmetall, MAN, a Daimler, a ThyssenKrupp, Cassidian, Rhode & Schwarz és a Carl Zeiss. Hogy kik az igazi gazdái ezeknek a cégeknek, nem kérdéses. Az sem, hogy az NSZK félresikerült "malackája" nem teljesen saját akaratából, 50 ezer brit -és az amerikai hetedik hadsereg katonáival a sarkában ilyen "készséges", ami aSzáhel-övezetbeli német beavatkozást illeti. A bábokat mozgató játékos itt is a City of London.

"Killery" Clinton 2012. július 31. és augusztus 10. között Afrikába látogatott, vészes jövőt jósolva kilenc országnak, Szenegálnak, Ugandának, Dél-Szudánnak, Kenyának, Malawinak, Dél-Afrikának, Nigériának, Ghánának és Beninnek. AmikorWashington demokratikus intézményekről, gazdasági növekedés elősegítéséről, valamint a békéről és biztonságról hazudik, és harcról a "szélsőségesek ellen", a City of Londonkatonáit küldi az országokba.
Killery csatlakozott ezekhez a "nemes küldetését vezető legnagyobb multinacionális vállalatokhoz". Ő ismert, hogy "hűségesen támogatja a tisztességes kereskedelmet és a szolidaritást", mint Nigéria esetében is, amelynek olajiparát amerikai cégek uralják. A hatalmas vagyonból semmi sem marad a nigériai embereknek.

Ugyanez a felkészülés tapasztalható Dél-Szudánnal szemben is, ahol az USA által támogatottan koncentrálódik 75% szudáni olaj, az értékes nyersanyagok és a kiterjedtmezőgazdasági területek. A Nílus Kereskedelmi és Fejlesztési texasi cég, amelynek elnöke a volt amerikai nagykövet E. Douglas, megszerzett egy kis "alamizsnát" 25 miillió dollárért, 400.000 hektár formájában a legjobb földből, "az erőforrások jobb kiaknázás érdekében" (beleértve az erdőgazdálkodást is) 49 évre. Az erőszak, a termékeny föld afrikai kisajátítása a lakosságtól, jövedelmező a pénzügyi társaságok számára, amit a Goldman Sachs és JP Morgan kezel. A Harvard és más neves amerikai egyetemek is spekulálnak az erőforrásokra.

Közvetett szabály: A brit történelem rámutat arra, hogy az elkövetkező műveletekkel azEgyesült Államok azt akarja, hogy a háttérben maradjon, de 2013-ban már több mint 100 gyakorlatot kell végrehajtani a csapatoknak az afrikai országokban. Az úgynevezett "közvetett szabály" már régóta a siker receptje a Brit Birodalomban, amely nagyrészt nem elfogott brit katonákra, hanem gyarmati csapatokra épül, akik felépítették a brit gyarmatbirodalmat.

Az utóbbi években már emlékeztettem erre a gyakorlatra. A nyugati országok nagy csapatveszteségei Irakban és Afganisztánban, a politikusoknak ismét megmutatták, hogy a gyarmati háborúk, amelyekben a saját katonáikat öletik le, kevés támogatást kapnak otthon. Ezt most is megpróbálták Afrikában. A viszonylag kevés amerikai, akik ténylegesen "munkát végez" AFRICOM-nál, jelenleg mintegy 2000 ember, és arra utalnak, mind a projekt célkitűzései mind a szándékkal kapcsolatban, hogy fenyegetés jelentenek az afrikai országok függetlenségére. Az elkövetkezendő afrikai gyarmati háborúk nem csak az Egyesült Államokban vagy Európában harcoló nyugati végrehajtási erőkre épül. Pénzmaffia érdekek miatt ölni, és hagynak meghalni embereket, az AFRICOM által alkalmazott módszerek általAfrikában, de csak a parancsot adja az AFRICOM. 2007 óta Afrika megváltozott, akkor még nem lehetett AFRICOM az afrikai területen és arra kényszerültek, hogy a főhadiszállást Stuttgartban, az NSZK-ban hozzák létre.

Kadhafi Líbiája nem csak védőbástya volt az amerikai hadsereg behatolása ellen az afrikai kontinensen. Rasszizmust is telepítettek a NATO új rendszereivel Líbiába, amely elindította a pogromokat az ország fekete lakossága ellen.
Az Afrikai Unió most néz szembe a legfontosabb döntésekkel és azok történetével: Lesz-e, alakulhat-e erő az elkötelezett regionális integrációhoz és Afrika függetlenségéért?

Közép-Afrikát már részben kivégezték. A Közel-Kelet jelentős része öngyilkos csatlós, vagy a bekerítés utáni hullajelölt státuszú. Az amerikai szenátusban Obama leváltása is szóbakerült, mert a Szíria elleni háborút csak a Kongresszus szavazhatná meg, de az USAmár régóta hadüzenet nélkül vív háborúkat. Szíria esetében is gyenge indok a vegyifegyverek emlegetése, mert ezt a hantát egy csecsemő sem eszi meg. A szenátorok egy része ugyan azt állítja, Amerikának nem érdeke a szíriai háború, ám a bankster világuralomra tör, viszont korántsem olyan gyorsan, mint vártuk, mert bármely elhamarkodott lépés azonnali összeomlását eredményezné az egyre instabilabb alapokon nyugvó rendszerének. Aki kínai gazdasági uralmat vizionál, annak látnia kell, hogy Kína legnagyobb piaca az USA és Európa. A végső kifosztás alatt álló EU hamarosan sem az oroszoknak, sem Kínának nem tud fizetni, mert még a mezőgazdaságokat is blokkolják a vegyi-permetezésekkel és az időjárás befolyásolásával. Ez egyúttal a zsarolás eszköze is, amivel háborúba kényszeríthető Európa. Ez utóbbival kapcsolatban nem elhanyagolható kérdés az energiaellátás sem. Európábanszámottevő szénhidrogén készlete csak Görögországnak, Magyarországnak és a művi úton kierőszakolva létrehozott Ciprus államnak(?) van.

A kérdésekre válaszokat is lehet találni. A Közel-Kelet és Afrika hasonló cipőben jár. A területek, természeti kincsek megszerzése, és a lakosság kiirtása párhuzamos tevékenységek apénzmaffia részéről, amiben nem csak Bill Gates gyilkosságai, vagy Obama "közvetett háborúja" gondoskodik a létszámcsökkentésről. Ez egyúttal része annak a folyamatnak, amely arra irányul, hogy felszámolja az arab és néger világot a térségben. Az EU-ba telepített maradékukat pedig Európa felszámolásához szükséges polgárháborúra, és a katonai irányítás bevezetésének indoklására használják fel. Amerika lakosságának FEMA táborokba hurcolásához szintén egy polgárháború, vagy az oroszokra fogott természeti katasztrófa kell. Nem kétséges, hogy Afrika és a Közel-Kelet ismételt gyarmatosítása, és ezúttal teljes kiirtása is része a "Nagy Népességcsökkentési Tervnek", amiben a bérgyilkossá züllött Európa lesz a tettestárs, akit miután elvégezte a piszkos munkát, likvidáltatnak az általuk, de nem maguknak leigázottak bosszúéhes, erre a célra betelepített fajtársaival...

MALI: DEMOKRÁCIA HADJÁRAT ÚJRATÖLTVE

Remek katonák ezek, de ahogy Georges Clémenceau (1841-1929) egykori francia elnök   mondta: könnyebb háborút nyerni, mint békét...

Malit is utólérte a demokrácia. Franciaország egy raherli elitkatonát készül küldeni az "iszlamista terroristák" ellen, akik ki akarják zavarni a predátorokat Mali kincsesbarlangjából (mert valóban tele van kincsekkel az ország). A francia légierő folyamatosan szórja a bombákat, de eddig nem sikerült megállítania az iszlamisták és egyéb tuareg felkelők (ők külön nemzetnek tekintik magukat és már régóta függetlenségre vágynak) haladását a főváros Bamako felé. A sors iróniája, hogy most olyan fegyverrekkel találja magát szembe a francia légiós, amelyeket az iszlamisták a líbiai hadseregtől zsákmányoltak tavaly, amikor még szövetségeseknek tekintette őket Franciaország. Ezek a fegyverek pedig nem tűzijátékpetárdák, hiszen Kadhafi az európai (többek közt francia...) és amerikai fegyvertártók egyik legjobb vevője volt. Kadhafi vén róka most bosszút áll a sírból... Franciaországot az USA és a többi európai országok is többé-kevésbé támogatják Mali hadjáratában és ez egészen jól mutatja mennyire már a farkát kergeti az új-gyarmatosításról szóló "globalizáció", amely a "terrorizmus-elleni" háborúkkal kezdődött Irakban és Afganisztánban és, miután ez nem jött be, az iszlamistákkal kötött paktummal folytatódott. Ezt a paktumot állítólag még valamelyik Bush kormányciklus alatt eszelték ki titokban, feltehetően valami ilyesmi elképzeléssel: létrehozni egy olyan pánarab szövetséget, amely "szelektált" vezetői az Iszlám nevében, de a nyugati hatalmak szájíze szerint irányítják majd a muzulmán világot és egyben távirányítanak mindenféle "etnikai" felkeléseket Irán, Oroszország és Kína udvaraiban. Most pedig látni, hogy ez sem jön be, hiszen a nyugati hatalmak nem képesek irányítás alatt tartani a palackból kieresztett erőket. Igazán, lehetett ezt már látni Egyiptomban, Líbiában és Szíriában is, de Maliban immár a vak is láthatja. Ahogy mondják a franciák: tel est pris qui croyait prendre, azaz aki a szél ellen szellent... Talán észre kellene már venni egyeseknek, hogy nincs értelme mindenkit folyton hülyének nézni és manipulálni próbálni, illetve hogy a nyugati világot már piszokul lejáratott gyarmatosítás ideje nem tér vissza, még "demokrácia" köntösbe burkolva sem.

A lázadók immár azzal fenyegetik Franciaországot, hogy merényletek sorozatát indítják el a francia nagyvárosokban, ha folytatódnak a bombázások. A francia kormány válasza erre: "Csupán az a célunk, hogy amikor majd elhagyjuk Malit, az ország biztonságos legyen egy legitim kormánnyal és ne legyenek többé terrorista fenyegetések". Ismert nóta ez már, amióta "fel lettek szabadítva" az utóbbi években Irak, Afganisztán és Líbia néhány más kissebb országgal együtt. Minő véletlen, mind ezekben akad bőven kőolaj, földgáz és egyéb kincsek amelyekre nagy szüksége van a demokráciát terjesztgető "felszabadítóknak", lehetőleg persze ingyen (leszámítva a fegyvergyártókat boldogító háborús költségeket és a helybeli politikusok korrupciós aprópénzét). Malinak sok kőolaja van az 1970 óta végzett felmérések szerint, ráadásul eddig még be sem indult a termelés. Ezen kívül, a felmérések több ezer tonnára becslik az uránium tartalékot, valamint több millió tonnára a vasércet, bauxitot, foszfátot (az egyik legértékesebb és ritkább ásványi anyag), lithiumot, szént, ólmot, cinket és egyebet. Ezek az ásványkincsek gyakorlatilag mind kitermelés előtt állnak, azaz igazi eldórádó lehet Mali az új konkvisztádoroknak, akik egyébként már hét bányából viszik az aranyat, ugyanis az afrikai kontinens harmadik aranytermelője az ország.

Timbuktu, a legendás régi gazdag főváros maradványai

Ennyi kinccsel Mali nagyon gazdag lehetne, főleg a viszonylag kicsi, 15 milliós lakosságot tekintve. Az ország azonban, egy fél évszázaddal miután "független" lett (a 19. század vége óta 1960-ig francia gyarmat volt), a világ egyik legszegényebbje, ahol a lakosság fele még az afrikai mérce szerint is a szegénységi küszöb alatt él. Mali az a tipikus eset, amikor egy országnak van sok ásványkincse, de nincs pénze ahhoz, hogy megszerezze a kitermeléshez szükséges technológiát, hiszen ehhez természetesen soha nem ad hitelt a nemzetközi bankrendszer. Ezek az ásványkincsek egyébként nem csak a nyugati multinacionális cégeket érdeklik, hanem Kínát is, aki 2010-ben hívatalos kapcsolatot hozott létre Malival.

Mai nyomor...

Kína komoly gondot jelent a nyugati gyarmatosításnak Afrikában, mivel jóval kedvezőbb feltételeket kínál a "fejlődő" országoknak annak cserébe, hogy hozzáférjen ilyen-olyan nyersanyaghoz, kőolajhoz vagy földgázhoz. Most pedig már nem csak Kína áll a kifosztás útjában, hanem az utóbbi években létrejött iszlamista erők is. Ha azt nézzük, hogy miután Afganisztánban a szovjet és a NATO seregek egymás után szépen pofára estek és most Kína készül nyugodtan, egy lövés nélkül kitermelni az afgán ásványkincseket, látszólag jóval több esélye van a kínai játékosnak az ilyen sakk játszmákban. Igaz, a sakkot Keleten találták fel, csak úgy mint az annál is rafkósabb kínai "go" sakkot. Ha a gallok hadjárata belesüllyed a mali homokba, vélhetően nem fognak sietni a többi NATO szövetségesek, hogy onnan kirángassák s ezért a magyar kormány is óvatosan vár még mielőtt esetleg odaküldene néhány bakát. Ha viszont "sikeres" a francia hadjárat, bizonyára sokan fognak indulni a győztes segítségére. Ha...

Tisztelt Miniszter elnök úr !

Mint ahogy az írásokból kitűnt , gyarmatosítókból van éppen elég a térségben. Mit keresünk mi itt, - e homokos térségben , netalán területi vitánk támadt e tuaregekkel, vagy homokot akarunk behozni áron alul , vagy komojabb dolgokra fáj a fogunk. Esetleg a Rogán úr szerencsjáték ügylete miatt kell bővíteni a piacot, mert a forintot arany alapra akarja helyezni, és így akarja megszerezni az ottani aranybányákat, és ha már az aranybányák megvannak megpróbálja megszerezni az uránbányákat is. Ezért harcban állunk velük és a konkurenciánkal a Francia pénztőkés társasággal , és felszólítjuk őket a távozásra mert ez most a mi zsákmányunk kell hogy legyen, tele kis szegény néger gyerekekkel akikhez mi visszük el az isteni szikrát egy – egy pöcsös rudi alakban . Vagy van egy ésszerűbb magyarázat is mint ez a nyakatekert változat, éspedig a FIDESZ- es liberálisainak viszketett a segge és a buzi zsidóinak , hosszabbra, vastagabbra volt gusttusuk , ezért háborút kellet kirobbantanunk a független Mali lakóival, és mi marha magyar adófizetők , majd finanszírozzuk ezt a háborút, - elvégre még mindig jobb ezt a háborút vívni, mint idehaza a cigány magyar polgárháborút eljátszani béke időben, a zsidó jótevőink akarata szerint. Hogy mi az álláspontjuk el tudom képzelni- mindegy csak fogyjon a magyar címszóval mindent bevállalunk , csak hatalmon lehessünk.

Ha szót kérhetek Tisztelt Miniszter elnök úr , kérem e – háborúba a nemzet ellenségeit küldje, kik ha ott hagyják a fogukat csak nyer vele a nemzetünk , kevesebb lesz az élősködők serege rajtunk, és radikálisan csökkenthetjük az Európai liberálisok számát, és a másik tényt se feledjük, ha a késelős összeférhetetlen cigányokat is kiküldjük e harcmezőkre , megszabadulunk a polgárháborús helyzetből. És 2050 táján nem fog jelentkezni az ország elcigányosodása talán megmenthetjük még ezt a népet a kihalástól és így nem fenyegetheti sem cigány , sem zsidó a kiirtásukban. Mert eddig bizony irtottak bennünket becsületesen és mi tűrtük szótlanul , mert magyar honban a magyarok voltak a kisebbségiek , nekik soha nem osztottak lapot, talán új hajnal vírad e tájra, és békesség honol e rónaságra . Úgy legyen piszkos gyarmatosítók.