Rejtélyek IV.

Rejtélyek IV.

A Philadelphia-kísérlet rejtélyei

Emlékszem, hogy úgy tizenkét éves koromban olvastam a helyi napilapban a Philadelphia-kísérletről. Érdekes, hogy-már ha egyáltalán megtörtént a dolog (és én hiszem, hogy igen) -1943-ban történt az eset! Elég logikátlan, hogy erről 1960-ban jelenik meg egy cikk egy napilapban, mégis így volt, mert határozottan emlékszem rá.

Miután elolvastam a cikket, amely elég részletesen beszélt a láthatatlanságról – meg valami titkos, homályos kormányzati kísérletről -, elhatároztam, hogy utánajárok ennek a rejtelmes témának. Elmentem a helyi könyvtárba, és kivettem William Moore és Charles Berlitz A Philadelphia-kísérlet című könyvét. Ebben a könyvben Nikola Tesla volt az egyik tudós, aki a Philadelphia-kísérleten dolgozott, ezért aztán kivettem egy másik könyvet is, ami róla szólt. A címére már nem emlékszem, de teljesen lenyűgözött az élete, és meghatározó volt ifjú, kíváncsi elmém további fejlődésében.

Később aztán újra elolvastam minden erről a zseniális elméről szóló könyvet, amihez csak hozzáfértem, hogy végre összeálljon a kép azzal kapcsolatban, amit azon a szép nyári napon kaptam üzenetként a kocsim motorháztetőjén. Az elmúlt tíz év során folyamatosan kutattam, hogy összerakjam a puzzle darabkáit. Akkoriban persze sejtelmem sem volt, hogy mintegy negyven évvel a napilapban megjelent érdekes cikk után ugyanazokhoz a könyvekhez kanyarodok majd vissza, hogy választ kapjak az angyali üzenetet követően felmerült kérdéseimre.

Philadelphia-kísérlet néven vált ismertté az az állítólag szigorúan titkos amerikai haditengerészeti kísérlet, amely során 1943-ban az L/SS Eldridge rombolót felszerelték több tonnányi speciális elektromos készülékkel, amelyek képesek voltak olyan erős, pulzáló mágneses mezőt generálni, hogy a hajó először láthatatlanná vált, majd megjelent a norfolki kikötőben, aztán onnan újra vissza – néhány pillanat leforgása alatt összesen 400 mérföldet (640 kilométert) megtéve. A sok és különböző beszámoló közül legalább kettő szerint egy közeli kereskedelmi hajó legénysége állítólag szemtanúja volt a hajó teleportációs megjelenésének, bár a későbbi nyomozás és az esetre irányuló kutatás nem támasztotta alá a szemtanúk nyilatkozatát.

Morris K. Jessup, amatőr csillagász és ufológus – akinek szintén kapcsolatba hozható a neve a kísérlettel – azt állítja, hogy ennek a titkos haditengerészeti műveletnek az volt a célja, hogy „leteszteljék az erős mágneses tér hatását egy olyan hajó fedélzetén, amelyen legénység is volt, és ezt mágneses generátorok segítségével érték el.” Másként fogalmazva, a cél az volt, hogy egy hadihajót láthatatlanná tegyenek azért, hogy észrevétlenül egy másik (ellenséges) hajó vagy robbanószerkezet közelébe kerülhessen, hogy mielőtt őt érné támadás, semlegesíthesse azt. Jessup szerint az USS Eldridge teleportációja „ennek a láthatatlansági tesztkísérletnek a véletlen mellékhatása lehetett, ami időhajlítással járt együtt”.A kísérlet során egy zöldes, átlátszó, ködszerű képződmény (hasonló a Bermuda-háromszög ködjéhez) vette körül az egész hajót. A hajó és a legénység is eltűnt a láthatáron, és csak a romboló vízvonala volt látható.

Az „IGAZI” PHILADELPHIA-KÍSÉRLET

Bob Beckwith feltaláló élete során sok elektromos rendszert szabadalmaztatott. 1942-ben feltalált egy készüléket, amelyet „frekvenciaváltós kódoló készüléknek” hívott. Beckwith állí-tása szerint ezt az eszközt használták fel arra, hogy megpróbáljanak hatástalanítani egy új típusú német aknavetőt. Azt remélték, hogy Beckwith készülékével eléggé biztonságos tá-volságból sikerül felfedezni a német aknákat, és vagy elkerülni, vagy időben felrobbantani azokat. Ugyanez az eszköz volt az állítólagos Philadelphia-kísérlet előfutára is. Eddig ez nagyjából meg is egyezik Jessup verziójával.Beckwith azonban úgy gondolja, hogy az igazi Philadelphia-kísérletet eredetileg Long Islanden végezték el egy erre a célra kiszemelt IX-97-es aknaszedővel.

Ennek a kísérletnek a leírásában is megtalálhatjuk a legendás Philadelphia-kísérlet klasszikus elemeit. Beckwith szerint az, hogy nincs lenyomozható és bizonyítható információ a Philadelphia-kísérlettel kapcsolatban, jó példája annak, ahogy a Haditengerészeti Kutatóközpont ködösít, és szándékosan elferdíti az információt. Beckwith elmondása alapján a hajó motorja három szokatlan formájú generátort hajtott. Ezeknek a generátoroknak a hajó tatjában, egy külön kabinban volt a kontrollpanelje. Beckwith szerint a generátorok vezetékeiben nagyon alacsony frekvenciájú – valószínűleg 7,83 Hz-es, vagyis Schumann-, másképpen ún. földfrekvenciájú – háromfázisú áram futott.

Nikola Tesla

Ezek az időutazást generáló berendezések három egységből álltak, és egymástól 120 elektromos foknyi távolságra voltak elhelyezve. Mindhárom egység kb. másfél méter magas és mintegy hatvan cm átmérőjű volt. Ezek a generátorok alacsony feszültséget produkáltak, ugyanakkor több mint ezer ampert adtak le. Beckwith igazi Philadelphia-kísérlete a IX-97-es fedélzetén valójában Teller Ede időutazásos teleportációja volt – Nikola Tesla 1907-es kísérletének finomított változata, amelynek során a fizikus állítólag elmozdított egy tárgyat a laborasztal egyik végéből a másikba.

Tesla ezután bekapcsolta elektromos készülékét, és a tárgy visszament az eredeti helyére.

Teleportáció? Láthatatlanság? Időutazás?

Beléphetsz abba a tudatossági mezőbe, amelyet a mátrixenergetikával felépítettünk, mert feltettük magunknak a kérdést, hogy: 

„Mi lenne, ha nem lennének szabályok?” Mi van akkor, ha lenne egy olyan szabály, amely kimondja, hogy nincsenek szabályok?

A Philadelphia-kísérletnek nincs hivatalos bizonyítéka; maga a történet mégis arra enged következtetni, hogy az általunk ismert „szabályok” nem kielégítőek ahhoz, amit tudunk, vagy tudhatnánk. Sri Aurobindo, jógi és spirituális filozófus is lényegében azt tanította, hogy nincsenek fizikai törvényszerűségek. Azt mondta, hogy azok inkább csak irányvonalak. Szerintem teljesen rendben van az, ha egy kicsit rugalmasabbak vagyunk a fizikával kapcsolatban. Ha a fizika törvényei nem is igazán törvények, hanem csak irányvonalak, sokkal nagyobb esély van a csodákra.Ma már léteznek olyan technológiák, amelyek az elektrogravitáció vagy antigravitáció elveit alkalmazzák, csak hogy kettőt említsek.

Ha pedig ez tényleg így van, akkor szerintem első a tudat, és csak aztán jön a technikai megvalósítás. Ha van olyan technológia, amelyik képes ilyesmire, akkor arra mi magunk is képesek vagyunk. Velünk született képességünk például a levitáció, a láthatatlanság, valamint számos különböző csoda spirituális technológiája. Szerintem Jézus is ezt alkalmazta. Sőt, Tesla fizikája is ezen alapult.

Rejtélyek szigete / Richard Bartlett - The Physics of Miracles

A ninják legendája: Sötétben tapogatóznak

A ninjákról több legenda és mítosz maradt fenn, mint biztos tényszerű adalék. A legendákban gyakran emberfeletti képességeket tulajdonítanak nekik: tudnak repülni, alakot változtatnak, átsétálnak a falon, előre látják a jövőt.

A legtöbb mítosz egyenesen a ninjáktól ered, akik létrehozták az emberfeletti képességekkel rendelkező szuperlény képét, hogy így biztosítsák túlélésüket.

Mindezt miért? Az emberek így féltek tőlük, s ez a harcban óriási előnyt jelentett. Ezért van az, hogy a ninja történeteket a mai napig átszövi a megmagyarázhatatlan, a természetfeletti, a misztikum.

A kezdetek…

A legelső írott anyagot egy ninja-típusú kivégzésről a Kojiki néven ismert könyvben találjuk, amit i. sz. 170 körül írtak. A könyv Yamato herceg történetét meséli el, aki gésának álcázta magát azzal a céllal, hogy megöljön két földesurat. A földesurakat annyira elbűvölte a “gésa” szépsége és ügyessége, hogy vendégül hívták egy lakomára. A lakoma alatt a herceg mindkét földesurat megölte egy tőrrel, amit a ruhája ujjában rejtett el.

A létezés művészete

A ninjutsu valójában az élet, a létezés művészete. Eredetileg nem gyilkolásra fejlesztették ki, és ma sem azért tanítják. Valójában a ninják nagyon különböző hátterű emberek voltak. Voltak köztük roninok (kóborló szamurájok), bushik (földesúr szolgálatában álló szamurájok) - akik ninjustu technikákat használtak, amikor a hagyományos párbajon keresztül nem állhattak bosszút ellenségeiken -, yamabushik, akik ninja módszerekkel védték meg magukat a keresztény Daimyo támadások ellen.

S voltak – kisebbségben – földművesek, akik a kasztrendszer miatt nem tanulhatták a szamurájok művészetét. Ők elsajátították tehát a lopakodás módszerét, fegyvereik pedig a hagyományos földműves szerszámok voltak, amely eszközöket könnyű volt elrejteni. Így a földművesek képessé lettek arra, hogy megvédjék önmagukat és családjaikat a szamurájok vagy banditák támadásaitól

A kínaiak hozták

Általános vélemény szerint a ninjutsu kezdete a XI. század közepére tehető, amikor magasan képzett hadvezérek elmenekültek Kínából, és Japán eldugott Iga tartományában leltek otthonra. Ott átadták gazdag harcművészeti tudásukat a környéken élő harcosoknak. A Gempei Háború alatt (1180-1185) pedig sok japán harcos menekült Iga tartományba elhozván a saját harcművészeti tudását. Így alakult ki ez a különleges harcmodor, amelynek szikrája – bár gyökerei évszázadokkal előbbre nyúlnak – a kínai harcosok letelepedése volt Iga tartományban.

Aranykor

A ninják teljes elszigeteltségben éltek, úgy tudjuk, egész életükben Sun-Tzu könyvét (A háború művészete) tanulmányozták és harci stratégiákat tanultak. Megtanultak mindent, amire szükségük lehetett, hogy életben maradjanak azokban az időkben, és az évek alatt félelmetes harcosokká váltak, akik esetenként a földesurak szolgálatába szegődtek.

A Kamakura dinasztia uralkodását (1192-1333) tartják a Ninjutsu aranykorának. Ebben az időszakban becslések szerint 70-100 különböző ninja ryu létezett. Három csoportba lehet sorolni őket: a Momochi klán uralta Iga déli részét, a Hattorik tartották uralmuk alatt a középső területeket és a Fujibayashik uralták Iga északi és Koga tartomány déli részét. Ekkoriban Japánnak sok problémával kellett szembenézni, és szükség volt kémekre és bérgyilkosokra a politikai ellenfelek likvidálására.
Így nagyon hasznosnak bizonyult a ninják tudása, akiket a daimyok (földesurak) felbéreltek, hogy kémkedjenek az ellenség táboraiban. A ninják ugyanis mesterei voltak annak, hogy megváltoztassák kinézetüket, és például vándorló szerzetessé vagy zenésszé váljanak.

Oda Nobunga, könyörtelen uralkodó volt, aki meg akart szabadulni a ninjáktól. 1579-ben hatalmas sereget küldött a ninja klánok ellen. A Tensho Iga no Ran-i csatát a ninják nyerték meg, de két évvel később Oda új rohamra indult és közel 50 000 emberrel rohanta le Iga tartományt. Több ezer ember meghalt, akik el tudtak menekülni, azok pedig szétszóródtak egész Japánban, ezáltal elterjesztve harcmodorukat is.

Tokugawa Ieyasu

1603-ban új sógun került Edo (Tokió régi neve) élére, Tokugawa Ieyasu. A Tokugawa sógunok alatt 250 évig béke volt Japánban, és a sógunok a ninjákat használták arra, hogy fenntartsák a békét. Rendőrséget működtettek, amely titkos feladatokra ninjákat alkalmazott, és létezett egy hivatalos ninja kémhálózat is, amely a shogunt szolgálta. A kémhálózat tervezett lázadásokat leplezett le, s a résztvevő klánokat szétrobbantották, vezetőiket pedig sepuku-ra, rituális öngyilkosságra kényszerítették.

Végzet
Végül azonban ez a hosszú béke lett a ninják végzete. A provinciák vezetőinek már nem volt rájuk szüksége, hogy kémkedjenek, vagy kommandós feladatokat lássanak el, és a ninja klánokat fokozatosan arra kényszerítették, hogy földművesekként és kereskedőkként éljenek. Az újabb generációk egyre kevésbé találták hasznosnak az elődeik harcmodorát, és a ninja családi hagyományok lassan kihaltak.

Volt azonban egy ninja család, a Toda klán, amely fenntartotta a régi hagyományokat. Amikor felismerték, hogy a régi harcmodor kihalóban van, átvettek más ninja hagyományokat azáltal, hogy egy-egy ryu soke-je lettek, mielőtt a ryu kihalt volna. A Bujinkan nemcsak egy, hanem sok tradíciót őrzött meg. Ezeket a Toda klán utolós soke-jétől, Takamatsu Toshitugu-tól örökölték, aki a soke címet a jelenlegi soke-ra Dr. Masaaki Hatsumi-ra hagyományozta.

Hatsumi sensei több komplett ninja ryu-t örökölt Takamatsu sensei-től, például a Kumogakure ryu-t, a Gyokushin ryu-t,a Koto ryu-t és a Gyokko ryu-t. Később más kimagasló harcművészeti hagyományokat is beleépítettek a harcművészetbe, például a Kukishinden ryu-t és a Takagi Yoshin ryu-t.

Fegyverek tárháza

A ninják legfontosabb fegyverei a ninja-to (kard), a shuriken (dobócsillag), bo shuriken (dobótüske)hosszú bot és a lánc voltak.

A kard rövid és egyenes, pengéje nagyon puha fémből készült. A tsuba (kézvédő) szélessége elérte akár a 10 cm-t is, így a katana-t a ninják arra is fel tudták használni, hogy alacsonyabb falakon átmásszanak: a kardot a falhoz állították és ráléptek a tsuba-ra majd felkapaszkodtak a falra és a kardot a hozzá erõsített zsinór segítségével felhúzták.

Néhány ninja klán fegyvereket rejtett el a kard tokjába: kést, shaken-t, manriki-t, metsubushi-t és még sok mást. Fontos megjegyezni, hogy a szamurájokkal ellentétben, a ninják életének nem alkotta központi részét a kard, ha a harc közben megsérült, csak felvettek egy másikat, és azzal folytatták.

A dobócsillagot nem arra használták, hogy megöljék az ellenséget, bár elvileg lehetséges volt halálos sebet ejteni vele. Amikor az ellenség a közelbe ért, a ninja eldobta a shuriken-t, hogy időt és egérutat nyerjen üldözői elől. A shuriken oldalánál gyakran bevágták a fémet, ez arra szolgált, hogy kettőt-kettőt összerakva labda készülhessen belőlük, amit a ninja a földre dobott futás közben.

A dobótüske egy kb. 10 cm hosszú nehéz fémdarab, amelyet az egyik végén hegyesre csiszoltak. Arra használták, hogy áthatoljon az ellenség páncéljának fontos részein. Ezzel találták el például a szemet, a szájat, a kezet, a könyököt, a térdet és a nyakat. Sokszor a bo shuriken hegyét méregbe mártották, így ha az ellenség ki is húzta a dobótüskét a testéből, a méreg bejutott a szervezetébe.

A kunoichi-k (női ninják) halálos fegyvere volt a hajtű, amelyet méregbe mártottak majd mintegy balesetet színlelve beleszúrták az ellenségbe. A nekote-k, olyan karmok voltak, amelyeket az ujjbegyükre húztak rá, a japán legyezővel szúrni és vágni lehetett vagy fegyvereket rejtettek mögé. A kunoichik mesterei voltak az ellenség megtévesztésének és a kémkedésnek, s mivel a nők főztek, mesterei voltak a méregkészítésnek is. Könnyen ki tudták nyerni a mérget például a gömbhalból vagy a mérgező békákból.

Forrás:Budomagazin.hu

A Kennedy-merénylet ötven év után is rejtély

Minden idők talán legnépszerűbb amerikai elnöke a néhai John F. Kennedy, pedig hivatali ideje túl rövid volt ahhoz, hogy az igazán nagyok sorába emelkedjen. De kulcsfontosságú külpolitikai döntéseket hozott, s józanul mérlegelt, amikor a világ a kubai rakétaválság napjaiban a nukleáris tragédia szélén egyensúlyozott. A televíziós kor első elnökeként emlegetik, akit mindenki szinte személyes ismerősének érzett és aki igazán megragadta az emberek fantáziáját.

John F. Kennedy

 Jóképű, fiatal politikus volt, gazdag, befolyásos, ír katolikus család sarja, gyönyörű feleséggel, két kisgyerekkel – a Kennedy-házaspárral élet költözött a Fehér Házba. Ma már tudjuk, az idill mögött fájdalom, keserűség, csalódás, kiábrándulás is rejlett bőven. JFK karizmatikus vezetővé vált, aki képes volt inspirálni a fiatalokat, emblematikus mondatait máig idézik. Megalakította a Békehadtestet, megálmodta, hogy az Egyesült Államok embert küld a Holdra. Aligahanem újraválasztották volna, ha esélyt kap a folytatásra. Nem kapott. Ma ötven éve, 1963. november 22-én merénylet áldozata lett a texasi Dallasban. Mindössze 46 éves volt, amikor megölték, két évvel fiatalabb, mint Barack Obama első megválasztásakor.

Fél évszázad elteltével sem tudnak megbékülni az amerikaiak a tragédiával, noha JFK nem az első elnökük volt, aki merénylet áldozatául esett. A Gallup friss közvéleménykutatása szerint az amerikaiak 61 százaléka úgy véli, Oswald nem egyedül cselekedett. Az arány csökkent, 2000-ben még 81 százalék volt meggyőződve erről. Kennedy halálát afféle vízválasztóként tartják számon – nyilatkozta Robert Caro történész -, sokan úgy érezték, hogy valami végleg elveszett, Amerika nem lett többé ugyanaz a Kennedy-gyilkosságot követően. Robert Dallek, aki az eddigi legrészletesebb Kennedy-életrajzot írta, a CBS-nek azt mondta: a legenda magyarázata, hogy a 35. elnök ereje teljében, 46 évesen maradt meg az emberek emlékezetében. Nehéz elképzelni, hogy ha élne, 96 éves lenne.

Hangok az Air Force One-ról

A Kennedy-évforduló kapcsán a washingtoni Nemzeti Levéltárból előkerült egy eddig ismeretlen, 88 perces hangfelvétel az Air Force One útjáról Dallasból vissza Washingtonba. Az elmúlt öt évben ez a legfontosabb, a merénylethez kapcsolódó, új dokumentum. Egy rövidebb változatot a Lyndon B. Johnson elnöki múzeum már az 1970-es években közzétett. A hangfelvételt elemző szakértők azt valószínűsítik, a 88 perces változat sem teljes. Kísérteties hallgatni az ötven év előtti párbeszédeket: az új elnök stábja a repülőgép rádióján utasításokat adott Washingtonnak. Intézkedtek, hogy legyen készenlétben egy lift a koporsó kiemeléséhez, s Johnson arról is rendelkezett, kiket rendeljenek be a Fehér Házba az első kormányülésre. Johnson a repülőgép rádiótelefonján hívta Kennedy anyját, Rose-t a massachusetts-i Hyannisportban, hogy részvétét nyilvánítsa.

Máig sokan felteszik a történelmietlen “mi lett volna, ha?” kérdést. Mi lett volna, ha JFK hallgat azokra, akik eltanácsolták a texasi kampánykörúttól, de különösképpen Dallastól? Ha a titkosszolgálat komolyan veszi az előzetes fenyegetéseket? Ha nem állt volna el az eső, amikor az Air Force One megérkezett a dallasi repülőtérre, s az elnök autójára felszerelték volna az átlátszó műanyag tetőt, amely ugyan nem volt golyóálló, de megnehezítette volna a merénylő dolgát? Vagy ha az elnöki konvoj nem tesz egy látszólag értelmetlen, a menetet lelassító kanyart az Elm Street felé, nem haladtak volna el a tankönyvraktár előtt? Ha a dallasi lapok nem teszik közzé előzetesen a konvoj útvonalát?

A mágikus golyó

Valószínűleg soha nem derül ki a teljes igazság arról, ki adta le a halálos lövést John F. Kennedyre. Ötven év elteltével is tovább élnek a különféle összeesküvés-elméletek. Az Earl Warren főbíró vezette vizsgálóbizottság, amelynek a későbbi elnök, Gerald Ford is tagja volt, enyhén szólva is felületes munkát végzett. A dallasi rendőrség, s a titkosszolgálat sem állt a helyzet magaslatán a helyszínelés során mai szemmel nézve tömérdek hibát követtek el. Nem csoda hát, hogy könyvek tucatjai születtek egy-egy teória alátámasztására, s az sem, hogy a hivatalos verziót még a legmagasabb szinten is megkérdőjelezik. Akik nem hiszik el a “magányos gyilkos” teóriáját, eddig már 42 csoportot, 82 valószínű elkövetőt, s 214 bűntársat neveztek meg – számolta össze 2007-ben megjelent, Reclaiming History című könyvében az ügyvéd-író, Vincent Bugliosi.

Öt évtized után sem tudni minden kétséget kizáróan, hány lövést is adtak le az elnöki limuzinra. A Warren-jelentés hivatalos álláspontja minden bizonyíték egy irányba mutatott: magányos gyilkos – a mindössze 24 éves Lee Harvey Oswald – végzett az elnökkel, három lövést adott le a dallasi tankönyvraktár ötödik emeleti ablakából (az amerikaiak a földszintet első emeletként számolják, így az épületben látogatható kiállítás a “Hatodik emeleti múzeum” nevet viseli). A hivatalos verzió szerint az első lövés nem talált, a második hátulról hatolt be az elnök nyakán, s elől jött ki. Ez a második volt az a bizonyos “mágikus lövedék”, amely nem csupán Kennedyt, hanem az autóban ülő John Connallyt, Texas állam kormányzóját is megsebesítette.

A harmadik volt a halálos lövés, amely az elnök fejét érte, koponyájának jobb oldalát feltépte, s jelentős mennyiségű agyállományt is szétroncsolt. Sokáig nem lehetett tudni, Jackie Kennedy miért mászott ki az elnöki limuzin hátsó részére. Kennedy felesége az elnök koponyájának darabjai után kapott. Vallomása ma már nyilvános, ahogy nyilatkozott az a titkosügynök is, aki utolérte az autót, s visszatuszkolta Jackie-t az ülésre. A First Lady a kórházig a kezében tartotta a csontdarabokat. Connally kormányzó és a felesége vitatta a hivatalos változatot, ők úgy érzékelték, a kormányzót és az elnököt nem sebesíthette meg ugyanaz a golyó.

A Zapruder-film

Lemaradt az évszázad eseményéről a hivatalos sajtóstáb. Egy nézelődő civil – Abraham Zapruder dallasi üzletember – volt az, aki filmre vette a gyilkosságot. A 26,6 másodperces, felbecsülhetetlen értékű dokumentum 486 színes képkockája közül egy sorozatnyit elsőként a Life magazin tett közzé, a 313-as kockát, amelyen a végzetes lövés becsapódása látszik, 1975-ig zárolták. A CIA emberei is megtekintették a felvételt, de őket nem nagyon érdekelte. Az eredeti felvételt 1999-ben vásárolta meg az amerikai kormány 16 millió dollárért a Zapruder-családtól. Zapruder életét megkeserítette a film, soha többé nem készített még családi felvételeket sem.

Zapruder filmje hang nélkül készült, de fennmaradt egy hangfelvétel is. Az elnöki konvojt biztosító egyik rendőrmotoros nem kapcsolta ki a rádióját, s a központban automatikusan rögzítették a hangot. Ezt a nem túl jó minőségű hangszalagot azóta a legmodernebb akusztikai berendezésekkel vizsgálták. Legutóbb, négy hete azt állapították meg, a rendőrmotoros felvétele nem releváns, hiszen kilométerekre volt a helyszíntől.

Tény, hogy továbbra sem tudni, hány lövés dördült el a Dealey-plázán. Az 1978-as kongresszusi felülvizsgálat öt lövés hangját azonosította, s így az összeesküvés lehetőségét sem zárta ki egyértelműen. A szemtanúk között volt, aki 11 lövést hallott, de többen legalább négyet. A helyszínen állók úgy érzékelték, hogy egy közeli, füves dombról is lőtt valaki, körvonalai és a lövés füstje több fotón is felsejlik.

Többezer titkos dokumentumot őriz a CIA

A JFK.facts.org című honlap szerzője, Jefferson Morley, aki korábban a Washington Postnak dolgozott, kiderítette, hogy a CIA több mint 1100 titkos dokumentumot – 15-50 ezer oldalnyi iratot – őriz a Kennedy-gyilkossággal kapcsolatban. Ezt a napokban a hírszerző ügynökség hivatalosan is elismerte. Köztük az 1987-ben elhunyt David Atleee Phillips fedett ügynök több mint 600 oldalanyi feljegyzése Oswald megfigyeléséről – még az elnökgyilkosság előttről. Vagy a későbbi Watergate-betörés egyik hírhedt résztvevője, E. Howard Hunt iratai, ő 1963-ban a belföldi titkos műveletekért felelt a CIA-nél. Hunt halála előtt a fiának számos kijelentést tett arról, ki lehetett az, aki az elnökgyilkosságot kitervelte.

Elégette a feljegyzéseket

Máig vitatják a szakértők, hol helyezkedtek el az elnök sebei. A dallasi Parkland kórházban, ahová Kennedyt és Connallyt szállították, intubálták az elnököt, pont ott, ahol a nyakán az egyik lőtt seb volt. Ezt követően pedig már nem volt megállapítható, bemeneti vagy kimeneti-e volt-e a nyílás, noha ez döntő információ: ebből kiderülhetett volna, elölről vagy hátulról érte az elnököt a második lövés.

Dallasban az özvegy kérésére nem végeztek boncolást, Kennedy holttestét alig két és fél órával azután, hogy a texasi városba érkezett, feltették az elnöki különgépre, néhány kiszerelt ülés helyére. A koporsó mellett tette le a hivatali esküt a texasi illetőségű alelnök, Lyndon B. Johnson. Washingtonba visszatérve, a Bethesda kórházban boncolták fel az elnök holttestét. Phillip Shenon, a New York Times egykori újságírója a Kennedy-gyilkosság hiányzó bizonyítékairól írt új könyvéből kiderül, hogy a három patológus egyike, James Humes kandallójában elégette (!) a boncoláson készült eredeti feljegyzéseket, amelyek alapján a boncolási jegyzőkönyv végső változatát megírta. Hogy miért? Mert véresek lettek. A fennmaradt dokumentumok, fotók, röntgenfelvételek, rajzok viszont hiányosak, következetlenek.

Lyndon B. Johnson

A dallasi rendőrség csak fél óra elteltével zárta le a tankönyvraktár épületét, de számos hátsó bejárat nyitva maradt. Oswald, akivel egy rendőr az első emeleti étkezőben találkozott, akadálytalanul kisétált. A rendőrök a Warren Bizottság előtt azt vallották, az ötödik emeleten egy német Mausert találtak, s az lehetett a gyilkos fegyver.

A későbbiekben kiderült, Oswald puskája valójában egy távcsöves, olasz Mannlicher-Carcano volt. Fegyverszakértők szerint a kettőt könnyű összekeverni, mivel a Carcano a Mauser lekoppintott változata. Az elnöki gépkocsit a titkosszolgálat emberei még a visszaút előtt szépen kitakarították, elmaradt az alapos helyszínelés. Elnökként egyébként Johnson továbbra is ezt az autót használta (már páncélozva), ahogyan a Fehér Ház két következő lakója, Richard Nixon és Gerald Ford is.

Kinek állt érdekében?

Talán a legnehezebben azt vette tudomásul a közvélemény, hogy egy zavaros gondolkodású, jelentéktelen fiatalember lett volna Kennedy gyilkosa. Ezért találgatják máig, ki bérelhette fel Oswaldot, s akadtak-e segítői. Vajon a kubaiak állhattak a merénylet mögött, akikkel Oswald olyannyira igyekezett felvenni a kapcsolatot a gyilkosság előtt? Így akartak bosszút állni a félresikerült Disznó-öbölbeli CIA-akcióért, netán a Fidel Castro elleni merényletkísérleteket akarták megtorolni? Castro ezt annak idején (a Warren-bizottság egyik munkatársának) és nemrégiben is határozottan cáfolta.Vagy a szovjetek adták a megbízást, elvégre Oswald egy darabig a Szovjetunióban élt, s orosz nőt vett feleségül?

Fidel Castro

De miért épp Oswaldot választották volna, akinek orosz kapcsolatairól pontosan tudott az amerikai titkosszolgálat? Vagy a maffia elégelte meg, hogy az elnök öccse, az igazságügy-miniszter, Bobby Kennedy hajtóvadászatot indított ellenük, noha azt rebesgették, hogy Kennedy apjának régi kapcsolatai révén “besegítettek” az elnök megválasztásába? A Warren-jelentés azt is tényként fogadta el, hogy Jack Ruby dallasi bártulajdonos is egyedül cselekedett, amikor két nappal a merénylet után a dallasi rendőrség épületének alagsorában lelőtte Oswaldot – egyenes adásban, a kamerák előtt. Ruby maffiakapcsolatait sem vizsgálták, ahogy azokat az állításokat sem, hogy a bártulajdonos korábbról ismerte Oswaldot.

Van, aki váltig állítja, hogy az alelnöknek, Johnsonnak fűződött leginkább érdeke Kennedy eltávolításához. Johnson állítólagos barátnőjére hivatkoznak, aki azt terjesztette: a Kennedy-gyilkosság előestéjén Johnson Richard Nixonnal és J. Edgar Hooverrel, az FBI akkori főnökével vacsorázott, s a vacsora végén azt mondta: “Holnaptól többet nem hoznak kínos helyzetbe engem ezek a Kennedyek!”

A pletyka – állítják, akik utánajártak -, teljességgel alaptalan. Johnsont akkortájt két korrupciós ügyben is gyanúba fogták, s már saját magát is bukott embernek tartotta. A merénylet sokkja e botrányokat végleg elsöpörte.
Még ennyi év után is előkerülnek új önjelöltek, akik azt állítják, közük volt az elnökgyilkossághoz. Anthony Summers tényfeltáró újságíró korábbi könyve új kiadásában azt állítja, a CIA hallgatott Oswaldhoz fűződő korábbi kapcsolatáról, s mindenről, ami egy esetleges összeesküvésre utalhatott volna, amelyben a maffia és a kubai emigránsok is szerepet játszhattak.

Summers és a korábbi kongresszusi vizsgálóbizottság vezető tanácsadója, Robert Blakey előtt 2007-ben egy idős kubai Miamiban elmondta: diákkori barátja, Herminio Diaz Garcia, aki egykor Havannában Santo Trafficante mafiavezérnek dolgozott, még 1966-ban, halála előtt azt állította, ő volt a másik orvlövész. Ezt a többedik kézből származó vallomást sem lehet már ellenőrizni.

Az összeesküvés-elméletek áradatának alighanem csak úgy lehetne véget vetni, ha minden vonatkozó dokumentum titkosítását feloldanák, vélik sokan. John Kerry amerikai külügyminiszter – sokáig a legkisebb Kennedy fivér, Edward szenátortársa Massachusettsben – máig azt mondja, nehezen tudja elképzelni, hogy JFK gyilkosának nem voltak segítői. Kerry a Parade magazinnak azt nyilatkozta: “Ennyi év elteltével teljesen helyénvaló, hogy az Egyesült Államok nyissa meg az irattárakat, bármire is derüljön fény, az már történelem.” De nem kizárt, hogy minden titkosított irat, figyelmen kívül hagyott bizonyíték feltárása után is maradnak soha meg nem válaszolható, nyitott kérdések.

 Szerző:Elekes Éva – Forrás:nepszava.hu http://nepszava.hu/cikk/1003694-otven-ev-utan-is-rejtely-a-kennedy-merenylet/

A legnagyobb paradoxon: párhuzamos univerzumok

Te most a gép előtt ülsz és ezt a cikket olvasod. Lehet, hogy van valaki, aki pont ugyanúgy ül, pont ugyanabban a székben, ugyanazt olvasva,  ugyanabban a városban, ugyanabban a házban? Bizony meglehet, hogy te vagy az, egy párhuzamos univerzumban. Már nem csak fantasztikus művekben szerepel ez a kifejezés. A tudósok is kezdik elfogadni.

Többféle definíciója van, mert arról is többféle az emberek elképzelése, milyen elvek alapján működhet a dolog. Az egyik szerint egy másik dimenzióban lévő univerzum. Ez a feltételezett univerzum egy, a miénktől eltérő másik síkon létezik. Csak feltételezett, mert bizonyítékunk nincs róla. De vannak másmilyen teóriák is, ezek szerint nem is egy, hanem rengeteg különböző univerzum létezik, minden egyes „megtörténhetett volna” eseménynek egy.

Például, ha moziba hívnak, az eseménynek kétféle kimenetele lehet. Vagy elmész, vagy nem. Az egyik univerzumban elmész, a másikban nem. Ha nem mész el, mondjuk, leülsz olvasni, vagy főzöl. Ha elmész, veszel pattogatott kukoricát vagy nem. Szóval a síkok száma végtelen, és egyre több lesz. Sőt, azért élnek emberek a Földön, mert ez egy olyan sík, ahol minden szükséges feltétel megvan hozzá. És végtelen olyan sok sík létezik, ahol a Föld mondjuk, egyáltalán nem lakott.

Sokak szerint az időutazás és a párhuzamos univerzumok között valamiféle összefüggés van. Az egyik felfogásban, ha „időutazol”, nem az időben utazol vissza, hanem egy párhuzamos univerzumba érkezel, ami a kívánt időszakban létezik. Ott lesznek azok az emberek, akikre számítasz, de ők egy párhuzamos sík lakói, nem a múlté. Persze, ezt te akkor nem tudhatod. És amikor visszatérsz, azt hiszed, az időben utazol, pedig ugyanabban az időben maradsz, csak síkot váltasz.

A leghíresebb paradoxon

Az időutazás egyik leghíresebb paradoxona az úgynevezett „nagyapa-paradoxon”. Azaz, ha valahogy megölöd a nagyapádat, mielőtt lehetősége lenne apád megszületéséről gondoskodni, te sem születhetsz meg. És ha nem születtél meg, nem mehetsz vissza az időben megölni őt. De a dolog nem stimmel, ha párhuzamos univerzumba utazol, a paradoxon így megdől. Ha a párhuzamos univerzumban meg is ölöd, a sajátodban tovább él, és minden megy a maga útján.

Hogyan lehet átjutni egy másik síkra?

Állítólag a katonai kutatók rájöttek, hogyan tűnnek el és bukkannak fel az ufók. És ha már tudják, a módszer jobb, mint a lopakodó vadászgépek. A támadók egyszerűen csak átlépnek egy másik univerzumba, ott haladnak, és a célpontnál ”visszabukkannak”. Sima ügy, nem? Na persze, arról még fogalmunk sincs, hogyan lehet tudatosan átjutni egy másik síkra. És semmi tudományos bizonyítékunk, hogy léteznek-e más síkok. De ha ezeket mind tudnánk, nem kellene lopakodásra használni a párhuzamos univerzumot. Köthetnének szövetséget, például az ott élőkkel. Ha esetleg fejlettebbek nálunk, kölcsön adhatnának nekünk mindenféle tárgyat. Vagy átjárhatnánk kirándulni.

A Paranormális jelenségek egy része talán nem is kísértet, esetleg csak két sík átfedése. Ilyen lehet Gettysburg környéke is. Állítólag itt rengeteg a kísértet. Ami talán normális is, mert sok ezer ember halt meg ott. De rengetegen számolnak be még a mai napig is arról, hogy polgárháborús katonákat látnak, és hallják is őket. Lehet, hogy egy másik síkon még mindig folyik a polgárháború, és csak átpillanthatunk néha?

A magunkéról sem igen tudjuk, hogyan keletkezett, hát bármi meglehet. Legjobb tudomásunk szerint a semmiből nem keletkezhet valami, ezek szerint „valami” mindig is létezett.

/forrás: Ufók, szellemek/

Gondolataink erejével hatást gyakorolhatunk a

Sejtjeinkre?

“Tényeket nem lehet azáltal kiiktatni a világból, hogy semmibe vesszük őket”  /Aldous Huxley/

Régóta tudjuk, hogy érzelmeink erős hatással vannak a testünkre. Erről számos tudományos és orvosi dokumentáció látott napvilágot. A DNS azonban az eddigi felfogás szerint megváltoztathatatlannak számított.

De vajon csakugyan az?

A HeartMath Institute 1992 és 1995 között azt kutatta, milyen hatást gyakorolnak DNS-ünkre a tiszta érzelmek. Glen Rein és Rollin McCarty kutatók ehhez az emberi DNS-t vették górcső alá. A DNS-t a kísérlethez először is elkülönítették egy főzőpohárban, majd a különböző szellemi és érzelmi technikákat alkalmazó kísérleti személyek segítségével erős érzelmeknek és indulatoknak vetették alá.

Az eredmények abszolút meggyőzőek voltak. Habár a tudósok kételkedtek abban, hogy az érzelmek hatással lehetnek a DNS-re, most olyasmit figyelhettek meg, ami ellentmondott a fizika addigi törvényeinek: miközben a kísérleti személyből erős érzelmek áradtak, az örökítő anyagon egyértelmű elektromos reakció volt mérhető! Vagyis az emberi érzelmek hatást gyakoroltak a főzőpohárban lévő DNS-molekulákra.

Az emberi érzelmek hatással vannak a DNS alakjára.

Értelmünk számára ez nehezen felfogható. A tudomány eddigi állása szerint a DNS megváltoztathatatlannak számított: vele születünk és a súlyos, erőteljes beavatkozásokon kívül semmi sem lehet rá hatással, nem változtathatja meg, sem a testen belül, sem abból kiemelve. Most azonban tapasztalnunk kell, hogy a DNS igenis megváltoztatható, sőt az igen finom energetikai rezdülésekre is reagál!

Kísérletsorozatában a HeartMath Institute még egy lépéssel tovább ment, és megvizsgálta az emberi placenta DNS-ének reakcióit is. Ez a DNS legtisztább alakja.

A kísérlethez huszonnyolc, placentából származó DNS-t helyeztek egy-egy főzőpohárba, s adták át huszonnyolc kutatónak, akik arra is ki voltak képezve, hogy erőteljes érzelmeket gerjesszenek.

Ebben a tesztben is bebizonyosodott, hogy a DNS alakja a kutató érzelmeinek megfelelően változik:az elismerés, szeretet és hála érzésének hatására a DNS fellazul, a láncok felnyílnak, vagyis a DNS-lánc megnyúlik. Ám ha a kutató aggodalmat, félelmet, dühöt vagy feszültséget árasztott magából, a DNS rövidebb lett, sőt jó néhány kódját ki is kapcsolta! A negatív érzésekre tehát azzal reagált, hogy összehúzódott.

Most már érthető, miért vágnak el minket a negatív érzések a világ többi részétől. Ha dühösek vagy rosszkedvűek vagyunk, úgy érezzük, hogy elszigetelődünk és kizökkenünk a helyes kerékvágásból. És csakugyan ez történik – csakhogy mi zökkentjük ki saját magunkat! A DNS-kódok kikapcsolása mindenesetre csak addig tartott, amíg a kutató el nem kezdett ismét örömet, elismerést, hálát és szeretetet érezni. Ettől a kódok ismét bekapcsolódtak – mintha a villanyt kapcsolták volna fel.

A DNS-en mért változások egyébként sokkal nagyobbak és átfogóbbak voltak, mintha például elektromágnessel váltották volna ki őket.

Azok, akik képesek mélyen szeretni, megváltoztathatják DNS-ük alakját.

Végül HIV-fertőzöttekkel is elvégezték a kísérletet, s ennek során kiderült, hogy az elismerés, a hála és a szeretet hatására a beteg ellenálló ereje a 300 000-szeresére nőtt azokéhoz képest, akik nem voltak képesek ilyen érzésekre.

Vélhetőleg ebben keresendő az egészség nyitja. Mindenképpen ajánlatosnak tűnik az öröm, a szeretet, a háládatosság és az elismerés érzését gyakorolni, hiszen ilyen módon sokszorosára növelhetjük ellenálló erőnket.

Ha kitartunk a pozitív érzések mellett, biztosan útját állhatjuk néhány betegségnek, mert ezzel megerősítjük immunrendszerünket. De nem lennénk-e képesek ennél többre is? Talán még az egészségünket is visszanyerhetnénk! Számtalan sikertörténetet ismerünk.

Nekem is megvannak a magam tapasztalatai az öngyógyító erőkkel, amelyek – ha az orvostudománynak hihetünk – ilyesmit végképp nem produkálhattak volna:

Húszesztendős voltam, és erős hátfájás gyötört. Rögtön egy szaktekintélyhez küldtek. Az első vizsgálat alapján adott diagnózis lesujtó volt: Bechterew-kórban, a gerincoszlop gyulladásos betegségében szenvedtem. Semmi kétség, a laboreredmények mind ezt mutatták.

Megállapodtunk, hogy egy hét múlva, ha az első megrázkódtatást kihevertem, megbeszélhetjük a további kezeléseket. Egyvalami biztos volt:ez a betegség gyógyíthatatlan, színészi pályámnak tehát vége. Gerinccsigolyáim rövid időn belül annyira összenőnek, mintha egyetlen csontot alkotnának. A hátam pedig úgy meggörbül, hogy a földön kívül egyebet nem fogok látni.

Eltelt a hét – életem legnehezebb heteinek egyike. Akkor még mit sem tudtam a sikeres kívánságokról vagy a kvantumfizikáról; nem tudtam, hogy gondolatainak erejével az ember akár a DNS-ét is megváltoztathatja; csupán egyvalamit tudtam: “Egészséges vagyok. Tökéletes a hátam. Szeretem a hátamat. Erős, eleven és mozgékony vagyok.” Egy évre előre feliratkoztam teniszedzésre, de nem kétségbeesésemben, hanem azért, mert annyira örültem, hogy így fel lettem rázva; mert tudtam, milyen jó egészségesnek lenni! Jót nevettem a világegyetem tréfáján, megköszöntem a figyelmeztetést, felébredtem, és éreztem, hogy vagyok, hogy élek, és hogy egészséges vagyok. Egészséges vagyok és voltam. Éjjel-nappal, minden percben, minden pillanatban arra a csodára összpontosítottam, ami bennem történt.

Környezetem őszinte bámulatára. Senki sem tudta, miért van ilyen jó kedvem, mitől vagyok ennyire boldog, miért szeretek ennyire mindenkit és mindent. Táncoltam, énekeltem, hálás voltam, egyben voltam. Mérhetetlen háládatossággal és elismeréssel töltött el az addigi életem.

Eljött az újabb orvosi vizsgálat, az újabb laboreredmények napja. Az orvos csodálkozott mosolygó, jó kedvű betegén – és akkor robbant a bomba. Megmagyarázhatatlan. Felfoghatatlan. Ilyen még nem történt. A tévedés kizárt. Egy hebegő orvos állt előttem. A reumatikus gyulladás, a gerincoszlop, a beteg keresztcsonti és csípőizület, hiszen olyan egyértelműnek látszott, és most… Ezt még egyszer meg kell vizsgálnunk. De az orvos, a szaktekintély három nap elteltével sem tudott mit mondani. Meggyógyult. Vége. Nem látni semmit, nem találtak semmit. A vérkép teljesen normális, sehol egy betegséghordozó gén, semmi csigolyagyulladás, nagyon sajnálja, nem, igazán örül, de hát…

Szinte azt hittem, jobban örülne, ha minden a maga rettenetes módján történt volna, csak hogy az ő élete az addigi szabályos kerékvágásban futhasson tovább. De így csak kézfogás, hitetlenkedő fejcsóválás. Emlékszem, ahogyan vigasztalóan megöleltem, és biztosítottam róla, hogy helyesen járt el; ahogyan csókot nyomtam az asszisztensnő arcára – aztán elkezdtem teniszezni.

Ma már tudom mi történt akkor. Ma már mélyen meghat énem és gondolataim erejének ajándéka. De mitől voltam akkor olyan biztos a dolgomban? Nem tudom. Visszatekintve azonban látom, hogy ebből az esetből merítettem azt a szilárd bizonyosságot, amely még ma is eltölt. Ez a tapasztalat és sok más esemény megtanított arra, hogy saját egészségünk is a mi kezünkben van – sokkal inkább, mint gondolnánk. Ez szilárd meggyőződésem.

És te, mit hiszel? Hited a mindent eldöntő erő. Döntsd, és alakítsd annak megfelelően az életed!

Forrás: Pierre Franckh:A rezonancia törvénye

Miért hihetőbb számomra az intelligens tervezés mint az

Evolúció?

Elsősorban le kell szögeznem, hogy az evolúcióelmélet nem tényeken alapszik. A természettudománynak öt át nem hágható kritériuma van, ezek: megfigyelhetőség, modellezhetőség, megismételhetőség, reprodukálhatóság, és gyakorlatba való visszacsatolhatóság.

Az  evolúció gondolata ezek egyikének sem felel meg.

Több vitatott területe van az evolúciótannak, néhány példa erre:

1. A világ és az élet kezdete

A tudósoknak nem sikerült életet létrehozni az anyagból. Egy rendezett világ vajon egy robbanás következménye? Nem ésszerűbb feltételezni egy Intelligens Tervezőt?

Számomra a logika az alábbiakat valószínűsíti, mert az ok és okozat érvelésével megállapítható:

- az élet eredendő oka csak élő lehet
- az emberi szeretet eredendő oka csak olyan lény lehet, aki szeret
- az emberi becsületesség eredendő oka csak igazmondó lehet
- az emberi felelősség eredendő oka csak akarat lehet
- a lelki értékek eredendő okának lelkinek kell lennie
- az erkölcsi értékék eredendő okának morálisnak kell lennie
- a végtelen összetettség eredendő okának mindentudónak kell lennie
- az egyetemes kölcsönhatás eredendő okának mindenütt jelenvalónak kell lennie
- a korlátlan energia eredendő okának mindenhatónak kell lennie
- a végtelen idő eredendő okának öröknek kell lennie
- a határtalan űr eredendő okának végtelennek kell lennie.

2. A majom és ember közötti átmenet hipotetikus

Egy cáfolható érve az evolucionistáknak az ember és az emberszabású majom közötti hasonlóság. Áthidalhatatlan szakadék van pedig közöttünk:

- folyamatos két lábon járás (ezt a majmok testfelépítése nem teszi lehetővé, az emberről pedig bebizonyították, hogy soha nem járhatott négy lábon, mert nem bírná a testfelépítése)
- beszéd (a majmok agyában nincs erre lehetőség, mivel a Broca-központ hiányzik, sőt, nincsenek meg az emberszabású majmoknak sem a hangképzéshez szükséges anatómiai feltételeik (a szájban sem)
- a majmoknak az emberénél jóval kisebb az agyuk
- a főemlősök csak a jelenben élnek, pillanatnyi érdekeiknek megfelelően
- nincs távlati tervezés, vagy vallás a majmoknál
- nincs fejlett erkölcsük, sem lelkiismeretük, csak ösztönlények
- a testfelépítés különbségei (pl. kézfej, csigolyák, karok, lábak)
- eltérő kromoszómaszám (ember:46, főemlősök 48)

3. A klasszikus példa a tervezettségre: a koli baktérium ostorát hajtó motor

A motor átmérője kb. 25 nanométer, azaz 3000-szer kisebb az emberi haj átmérőjénél. A motor tengelye forgatja az ostort, amely hajtócsavarként működik, és sebessége eléri a 100 000 fordulatszámot percenként. Forma-1-ben a motorok nem érték el a 28 000 fordulatot percenként (mára le van korlátozva 18 000 fordulatra percenként).

A motorok forgásiránya ¼-ed fordulat alatt megváltoztatható. Ezt a meghajtást használva, a baktérium egy másodperc alatt megteheti saját testhosszának a tízszeresét, ami megfelel egy 64 km/h sebességgel futó embernek.

A koli baktérium motorja pont úgy néz ki, mint egy villanymotor. Van forgórésze, állórésze, csapágya, stb.

A villanymotoron is jól láthatók a lemezelt vasmagok, a forgórészen és az állórészen is, valamint az áram betáplálásához szükséges kommutátorok. Ha valaki ránéz egy villanymotorra, biztos nem gondolja, hogy a szél fújta össze.

A tervezettség ismérvei: Olyan működőképes rendszer, amely bizonyos minimális számú, egymásra kölcsönösen ható alkatrészt követel meg. Egyet sem lehet elvenni közülük a rendszer működésének elvesztése nélkül.

4. Kövületek

Ha az evolúció igaz lenne, a kövületeknek tanúskodniuk kellene egyik faj másik fajba való fokozatos átalakulásáról. S ennek így kellene lennie, függetlenül attól, hogy az evolúciós elmélet melyik általánosan elfogadott változatáról van szó. Még azok a tudósok is, akik a gyors átalakulásokkal járó “szakaszos evolúció” elvét képviselik, úgy gondolják, hogy ezek a feltételezett elváltozások több évezredes időtartam alatt következtek be. Ezért ésszerűtlen azt hinni, hogy nincs szükség az átmeneti kövületi alakokra.

Tehát, ha az evolúció tényeken alapulna, akkor elvárható lenne, hogy az ősmaradványok alapján felismerjük az új jellegzetességek kialakulását. Legalábbis néhány olyan kövületnek kellene lennie, amelyből felismerhető a karok, lábak, szárnyak, szemek és további szervek és csontok fejlődési stádiumai. Például látni kellene azt, hogy a hal uszonyai egyre hasonlóbbak lesznek a kétéltűek lábaihoz, valamint, hogy a kopoltyúk tüdőkké alakulnak át. Fel kellene ismerni, hogy a hüllők elülső végtagjai madárszárnyakká módosulnak, a hátsó végtagok karmokkal ellátott madárlábakká, a pikkelyek tollakká, a száj pedig csőrré.

Ezzel az elmélettel kapcsolatban azt írja az angol New Scientist c. folyóirat: “Kijelentik, hogy a tökéletes kövületi bizonyíték olyan élőlények leszármazási sorozatából áll, amelyeknél hosszabb időszakon át lassú, de szakadatlan változások figyelhetők meg.” Miként maga Darwin is kijelentette: “Így a közbenső és átmeneti láncszemek számának valamennyi élő és kipusztult faj között mérhetetlenül nagynak kellett lennie.” Az átmeneti formák feltételezett sokaságát azonban nem látjuk.

Ezeken kívül még bőven lehetne szólni az evolúcióelmélet egyéb buktatóiról, pl. hogy a mutációk nem hoznak létre magasabb rendű fajokat; a sejt bonyolultsága; olyan komplex szervek, mint a szem tervezettségre utaló jelei; az emberi lélek bizonyítékai (intuíció stb.), de pl. az Értem honlap rengeteg hasznos információt nyújt a gondolkodóknak.

Összefoglalva szerintem: Az  evolúció meredek ötlete ahhoz a feltételezéshez hasonlítható, mely szerint a szeméttelepen végigsöprő tornádó egy feltankolt, új Boing 676-os képes létrehozni.

Az intelligens tervezés logikusabb.

Egy gondolkodó olvasó

Forrás: ertem.hu

Tavaszig sem kell várni az energiacellára

Magyarország hatodik leggazdagabb embere, Széles Gábor még tavasszal jelentette be, hogy találmánya segítségével “Magyarország olyan növekedési pályára áll, amin már vagy ötszáz éve nincs “. A nagy találmányt, az energiacellát őszre ígérte, de eddig egyelőre nagy volt a csend körülötte. A Hír24-nek adott interjúból azonban fontos részletek derültek ki.

Széles Gábor

Például, hogy azért csúszik az energiacella, mert a nemzetközi kooperációban készülő berendezés fejlesztése a vártál lassabban megy. Széles Gábor korábban azt írta: “kiszállt a kalitkából a madár, három órán keresztül hibátlanul repült. Legközelebb három hétig kell folyamatosan repülnie, hogy végleg elhagyhassa a kalitkát”, az interjúban viszont már arról beszélt, hogy a madár már egy hétig tud repülni, így tavaszig sem kell várni, hogy végleg elhagyhassa a kalitkát. Az energiacella működéséről Széles annyit árult el, hogy

“Beszéljünk például a gravitációról. Matematikailag leírjuk, de a fizikai modell nincs meg. Azt sem értjük, hogy a Földre érkező idegen lények hogyan kapcsolják ki. A magánvéleményem egyébként az, hogy kikapcsolható a gravitáció.”

Az energiacella ugyanakkor nem a gravitáción alapszik, Széles szerint a Naprendszeren belüli energiához kötődik, és idővel otthonunkba is vehetünk belőle. Széles arról is beszélt, hogy Istenben és az ufókban is hisz:

“Miért ne derülhetne ki az is, hogy az értelmes lényeknek nemcsak az általunk eddig ismert földi mutációi léteznek? És az miért lenne elképzelhetetlen, hogy a földi vallások is csupán egy magasabb rendű vallás szerény mutációi? Előbb-utóbb éretté válunk az információra, de még úgy száz-százötven évet várnunk kell ahhoz, hogy az idegen lények megjelenését ne drámaként élje meg az emberiség.”

Forrás:index.hu

http://index.hu/gazdasag/2013/12/03/tavaszig_sem_kell_varni_az_energiacellar

Jorge Ramos története

Linhares (Brazília), 1981

1981. április 21-én Jorge Ramos, egy vegyészeti társaság képviselője, este hatkor elhagyta linharesi otthonát, hogy egy házától néhány kilométerre megbeszélt találkozón vegyen részt. Soha nem érkezett meg.

Amikor felesége, Noemia, jelentette eltűnését a rendőrségen, attól félt, férje megcsalja, mert Jorge általában lelkiismeretesen beszámolt arról, mikor mit csinál.

Másnap a rendőrség kutatni kezdett, és nemsokára különös felfedezést tettek. Ramos Wolksvagenjét a BR101-es út egyik mellékútján találták meg, Linharestől néhány mérföldre. Az indítókulcs a helyén volt, papírjai is érintetlenek voltak. A találkozóra szánt minták és aktái is érintetlenül hevertek. Mintha elrabolták volna a kocsiból, bár dulakodásnak nem volt nyoma.

A rendőrök elvitték, és törvényszéki teszteknek vetették alá az autót. Semmiből sem tudtak következtetni arra, mi történt Ramosszal – addig, amíg a felesége nem kapott egy rémült hangú hívást férjétől.

Ramos elmondta, hogy a találkozó helyszínére tartott, amikor hirtelen fehér ragyogás jött vele szemben. Mielőtt reagálni tudott volna, a dolog beborította az autót. Nyomást érzett, alig tudott mozogni és minden izma fájt.

Aztán álomszerű, lebegő állapotba került, és a következő pillanatban fájó testtel és zavarodottan “tért magához”. Az autó azonban eltűnt. Ő maga egy ismeretlen úton állt, de megnyugodott, amikor pénztárcáját és személyes holmiját érintetlenül találta.

Fogalma sem volt, hogy került oda, de muszáj volt gyógyszert vásárolnia, hogy enyhítse fájdalmát, ami bizsergető érzést okozott egész testében.

A gyógyszertárban fedezte fel először, hová került. Nemcsak azt tudta meg, hogy már nem április 20-a van (április 25-e volt), hanem azt is, hogy nincs sem a kocsija, sem az otthona közelében.

Gioaniában volt – körülbelül 1000 kilométerre attól a helytől, ahol a rendőrség az autót megtalálta!

Forrás: Rejtélyek szigete / Jenny Randles:Time Storms

Miért kellett meghalnia Bruce és Brandon Lee-nek?

Tragikusan korán és máig tisztázatlan körülmények között halt meg a Lee család két oszlopos tagja, Bruce és Brandon.

A Sárkánynak becézett harcművészből lett színész, Bruce Lee (32) ugyan Kaliforniában látta meg a napvilágot 1940-ben, első színészi sikereit Hongkongban érte el. Amerikában eleinte inkább a kungfu-iskolái miatt lett ismert. 25 éves korában lett apa, de ugyanebben az évben egy súlyos tragédia is érte a családot, meghalt Bruce édesapja, tisztázatlan körülmények között.

A család barátaiban ekkor merült fel először, hogy a Lee családdal valami nem stimmel. Ezt a teóriát csak erősítette a harcművész 1973. július 20-án bekövetkezett halála.

1973-ban, A Sárkány közbelép című film forgatásának utószinkronja alatt többször elájult, kórházba kellett vinni. Nem sokkal ezután úgy összeveszett a film rendezőjével, hogy állítólag még egy kés is előkerült a vita hevében. Halála előtt pár nappal pedig azt mondta a nővérének, tudja, hogy már nem él sokáig, de ne aggódjon, nem lesznek anyagi gondjai. Ez mind eléggé furcsa momentum abból az évből, amelyben végül távozott az élők sorából – áll több, Bruce Lee halálával foglalkozó internetes oldalon. A hivatalos verzió szerint aznap erős fejfájásra panaszkodott, amiért bevett egy fájdalomcsillapítót. Elaludt, és többé nem ébredt fel. Hogy a lelket és testet megterhelő életmód végzett-e vele, vagy esetleg Bruce Lee-nek volt valami kapcsolata a kínai alvilággal, nem tudni. Mindenesetre furcsa, hogy fia, Brandon Lee (28) halála is eléggé titokzatos.

Lee és Han végső küzdelme a Sárkány közbelép című filmben.

A legendás apa fiát 1992-ben választották ki Eric Draven szerepére egy híres képregény, A holló filmes átdolgozásában. Eric egy élőhalott rockzenész, aki megbosszulja saját és menyasszonya meggyilkolását. Hiába volt ez Brandon életének addigi legnagyobb lehetősége, úgy tűnt, ez a forgatás el van átkozva. A munkálatok Észak-Karolinában, Wilmingtonban kezdődtek 1993. február 1-jén, de már rögtön az első napon egy súlyos balesettel kellett megbirkóznia a stábnak. Egy asztalos égett meg, amikor az egyik emelő beakadt egy magasfeszültségű vezetékbe.

Másfél hónap múlva egy komoly vihar csapott le a csapatra, majd egy másik stábtag szenvedett súlyos autóbalesetet, később pedig egy kaszkadőr sérült meg. Ezek után csak idő kérdése volt, hogy bekövetkezzen a valódi tragédia. Brandonnak A holló forgatása alatt egy jelenetben be kellett sétálnia a lakásába, és ott Michael Massee színésznek, aki az egyik negatív karaktert alakította, rá kellett lőnie. A pisztolyba tisztázatlan körülmények között vaktöltény helyett éles töltény került. Ez a lövés okozta a színész halálát. Ám azt a mai napig nem tudni, hogy vajon valakinek a keze készakarva benne volt-e abban, hogy a töltényeket kicseréljék. A pletyka szerint erre a kérdésre a válasz igen, a Lee családnak ugyanis évtizedes harcai voltak egy kínai üzletemberrel.

Brandon Lee utolsó és legemlékezetesebb filmje – A holló

A spontán emberi öngyulladás rejtélyei

A spontán emberi öngyulladás egy megmagyarázatlan jelenség, amelynek során valakinek a teste bármilyen látható ok nélkül meggyullad. Az öngyulladás eredményezhet pusztán hólyagos bőrt vagy égési sebeket, de szélsőséges esetben a teljes test hirtelen lángba borulását is. Az utóbbi a leggyakrabban felismert esete a spontán öngyulladásnak.

Rengeteg a találgatás és vita a jelenséggel kapcsolatban. Tudományos tényként nem sikerült ugyan bizonyítani, de sok elmélet megpróbálta megmagyarázni a létezését. Bár matematikailag kimutatható, hogy az emberi test elegendő energiát tárol zsír és egyéb szövetek formájában, amit elégethet, az emberi test rendes körülmények között nem képes saját lángot előállítani. Az első regisztrált eset 1731. április 4-ére tehető, Olaszországban.

A spontán emberi öngyulladás rejtélyei

Minden évben olyan sok megmagyarázhatatlan eredetű tűzesetről hallunk, hogy az már elegendő alapot biztosít további tudományos vizsgálatoknak. Hajmeresztő elméletek születnek a jelenség magyarázatára.

1938. július. Mrs. Mary Carpenter egy hajókiránduláson töltötte szabadságát az angliai Norfolk Boards közelében, mikor váratlanul lángolni kezdett. A tűz egész testét elemésztette, csak egy kupac hamut hagyva a testéből. Ezek a példák egy több mint száz esetet taglaló listáról származnak. Mindegyikben közös vonás hogy a tüzeknek nincs magyarázatuk. Sokszor úgy tűnik, mintha a tűz a testben keletkezne, talán a mellkasban, a hasban, vagy az izmok belsejében. A lángok gyakran kékek, vagy más, szokatlan színűek. A test bizonyos részei gyakran a tűz által érintetlenek maradnak ugyanúgy, ahogy bizonyos bútorok és ruhák is az égő test körül, kivéve persze azokat a berendezési tárgyakat, amelyeken az illető ült, vagy feküdt. Néha még az ágy is érintetlen maradt! A megégett test annyira károsodik, hogy gyakran csak hamu marad belőle. Még a legvastagabb csontok is teljesen elhamvadnak. A tűz általában úgy tör ki, hogy az áldozat látszólag nem érez fájdalmat, vagy legalábbis nem adja jelét. Egy 1905-ös lincolnshire-i eset egy asszonyról szól, akinek a vállain söprögetés közben jelentek meg a lángnyelvek. Csak a gyors beavatkozás mentette meg az életét. A jelenés egy másik általános velejárója a visszataszító, zsíros massza, ami általában a helyszínek falára is lerakódik. Ez az anyag származhat az égő testből is.

Lehetséges magyarázatok

Bár sok elmélet született a spontán emberi öngyulladásra, nem mindegyik ad átfogó magyarázatot az összes esetre. Randles és Hough számos olyan feltételezést tett közzé, amely megpróbálja felfedni e vad tüzek okát.

Természetfeletti magyarázat

A SEÖ hagyományos, vallásos magyarázata az, hogy ezek a tüzek a bűnösök, fanatikusok, vagy más, Isten elleni vétséget elkövető emberek megbüntetését szolgálják. Az égből lecsapó villám is egyike ezeknek a megtorlásoknak. A vétkeseket felemésztő híres „tűzoszlop” is felfogható ebből a szemszögből. A hirtelen fellobbanó tüzeket évszázadokon keresztül boszorkányok, vagy démonok művének tulajdonították.

A gyilkosság-elleplező elmélet

A törvényszéki esetnaplók és a SEÖ-ről szóló tanulmányok leggyakrabban egy gyilkossági ügy elkendőzését látják ezekben a jelenségekben. Az áldozatot szerintük azért égetik el, hogy eltüntessék a gyilkosság vagy lopás bizonyítékát.
Az elméletnek ellentmondanak az égési maradványok.

A faggyú-elmélet (kanóc effektus)

E feltevés David Gee, angol professzor nevéhez fűződik. Ezt az elnevezést először 1989 áprilisában használta a BBC egyik adásában, amely a spontán emberi öngyulladásról szólt. Elmélete szerint az emberen égő ruhák elpárologtatják a szervezetben lévő vizet (az emberi test 70%-a víz), és az így visszamaradó faggyúhoz hasonló, zsíros anyag tovább táplálja tüzet és a textília, (mint gyertyában a kanóc) segítségével éghet el a test jelentős része. Ezt az elméletet sikeresen tesztelték, az élő szövetet takaróba csavart disznó teste szolgáltatta. Ezek szerint véletlen keletkezett tűz, vagy gyilkosság során az elkövetőnek a nyomok eltüntetése céljából gyújtott tűz a test jelentős részét képes elégetni, mint a kísérlet is mutatta, a környezetben okozott nagyobb károkozás nélkül. Az eredeti feltételezések szerint csontok ilyen hatás következtében nem semmisülhetnek meg. Krematóriumoktól szerzett ismereteink szerint ahhoz, hogy az emberi csontok elégjenek, különösen magas hőmérsékletre van szükség. Ekkora hő pedig nem keletkezhet egy parázsló tetemen. A kísérlet során azonban az öt órán át folyamatosan égő tűz a csontokat is megsemmisítette. Az elmélet megmagyarázhatja azon esetek egy részét, melyekben megégett, részben megsemmisült holttestet találtak. Az olyan megfigyelések azonban továbbra is magyarázatra várnak, ahol szemtanúk szerint rendkívül gyors égés történt.

Alkohol

A XX. század elejéig nagyon népszerű volt az az elmélet, mely szerint a SEÖ áldozatai idült alkoholisták voltak. Azt gondolták, hogy a testükben valamilyen háztartási tűztől (gyertyától, vagy gyufától) meggyulladt a nagy mennyiségű alkohol. Ennek a feltételezésnek a gyenge pontját a gyerekek és azok az emberek képezik, akik sosem ittak.

Erős huzat

Ez kapcsolatban áll a faggyú-teóriával. Eszerint a meggyulladó személyben a kéményből, vagy nyílászárókon beáramló huzat erősíti fel a test égését, ezért lesz olyan pusztító erejű, hogy még a csontokat is elhamvasztja. Ezt az elméletet az olyan esetek döntik meg, mint például a „Bert Jones” ügy, ahol a jelenség zárt, szigetelt szobában történt.

Az emberi üzemanyagcella elmélete

John Heymer, egykori angol tűzoltó nevéhez fűződik, aki lehetségesnek tartotta, hogy a testben egy eddig ismeretlen kémiai reakció jön létre, amely a szervezetben található vizet szétbontja oxigénre és hidrogénre. Ha a hidrogén lángra kap, gyorsan elemészti az oxigént és így egy láncreakciót hoz létre, ahogy sejtről sejtre továbbterjed. Mindez pedig olyan gyorsan történik, hogy az égő test környezete nem sérül meg. Az ismeretlen kémiai reakció leírása hiányzik.

A szervezet kémiája

Ian Sanderson, a Fortean Times újságírója szerint lehetséges, hogy a magány oly módon hat egyes emberekre, hogy azok testében, az izmokon belül egy bizonyos, nitroglicerinhez hasonló anyag halmozódik fel. Mi történne, ha ez az anyag lángra kap? Dr Joyce Nelson elmondása szerint egyes állatok a gyomrukban felgyülemlett nagy mennyiségű metán miatt kérődznek. Gyakran előfordul, hogy a gáz kijuttatásának egyetlen módja az marad, hogy metszést ejtenek az állat nyakán. Az emberrel is megtörténik, hogy a gyomorgázok nyomást gyakorolnak a belekben felhalmozódott metánra, ami szellentés formájában távozik a testből. Az elmélet szerint ez a gáz a testben gyullad meg.

Psziché hő elmélet

A keleti tanítások szerint élő jógik képesek rá, hogy uralják testük hőmechanizmusait. Képesek órákon át ülni a hóban mindenféle védőruha nélkül. Sőt, képesek annyi hőt termelni, hogy megolvasztják maguk alatt a havat. Elképzelhető, hogy a SEÖ oka is abban keresendő, hogy a test hőszabályozó központjában valami tönkremegy.

Elektromagnetizmus

Szárnyra kapott néhány olyan elméleti is, mely szerint az öngyulladást valamilyen elektromágneses, vagy mikrohullámú sugárzás okozza. Lehetséges, hogy az elektromos mezőknek közük van ezekhez az esetekhez? 1975-ben Livingston Gearhart kutató összefüggést talált a Föld geomágneses sugárzás változása és a spontán emberi öngyulladások között.

Nukleáris hasadás elmélet

A testet összetartó életerő néha „meghibásodhat”, és ezáltal elkezdhet hőt termelni, mint egy atomerőmű, amely a maghasadásbólnyeri energiáját. Lehetséges volna, hogy a testben is egy ilyen, persze kisebb mértékű reakció játszódik le az öngyulladáskor?

Dimenziós defekt

Az elmélet lehetségesnek tartja, hogy más térdimenziók érintkezésbe lépnek a mienkkel. Ennek az egymásba csúszásnak a következménye lehet akár nagy mértékű hő átadása. Ha pedig ez az érintkezés véletlenül egy személyen belül jön létre, az illető valószínűleg azonnal elég. Ez az elmélet arra is magyarázatot ad, hogy miért nem ég meg semmi az áldozat közelében.

A matematikai magyarázat

Az R.I.I.K.O. Journal 1994-es számában dr. A. M. Davie kifejti, hogy szerinte a SEÖ kapcsolatban áll a geofizikai hatásokkal. Katonai térképek alapján tanulmányozta Skóciában az elmúlt évtizedek során bekövetkezett tüzek helyszíneit. Elmélete szerint létezik egy képlet, amellyel a spontán emberi öngyulladások helyszíneit akár előre is lehetne jelezni. Azt állítja, hogy ezzel a technikával más gyúlékony helyek (raktárak, gyárak, farmok) spontán gyulladásait is meg lehet jósolni. Egy 1990-es újságcikk tovább bonyolítja a rejtélyt. Egy négyéves kínai kisfiú teste több helyen is égni kezdett. Nagymamája először arra lett figyelmes, hogy füstöl a nadrágja, majd egy nagy folt égett át a kisfiú több réteg ruháján. Ötven perccel azután, hogy beértek a kórházba, a gyerek újra füstölni kezdett. A következő két órában a gyerek négyszer lobbant lángra minden külső ok nélkül. Az újságban megszólaltatott orvosok szerint a fiú teste olyan volt, mintha erős elektromos áram haladt volna át rajta.

A rettegés foka: gömbvillám a szobában

Hiedelmek tucatjai kötődnek a gömbvillámhoz – nem érdemtelenül, hiszen az egyik legtitokzatosabb természeti jelenségről van szó.

Matat a ménkű

Számos feljegyzés őrzi a gömbvillám látogatását az emberek által lakott terekben, ahol ez a jelenség különös módon viselkedik. A matató ménkű elnevezést is éppen ezért kapta, mert megjelenése után akár fél percig is képes rettegésben tartani a helyiségben tartózkodó embereket – és nemcsak a puszta jelenlétével, hanem mozgásával is. Úgy tűnik, mintha a gömbvillám gondolkodna, és keresne valamit vagy valakit. Keres, kószál benn a térben, hozzá-hozzá ér tárgyakhoz, néha az emberekhez is. Érintését pedig sérülések vagy akár pusztulás, halál is kísérheti. A cseppet sem veszélytelen látogatás után aztán egyszer csak eltűnik, csak az égésnyomok (ha vannak) és valami különös, nagyon erős szag marad utána.

A történelmi időkben is felfigyeltek a veszélyes jelenségre, bár ahogy ma is, csak találgatni tudták a tűzgömbökkel kapcsolatos igazságot. A Törökországban tartózkodó Mikes Kelemen is beszámol egy találkozásról, amikor is egy narancsszínű tűzgolyó belibbent az ablakon, és az asztalnál sorban ülő hölgyek közül kiválasztott egyet, akit alaposan megperzselt a szoknyája alatt. Bár a beszámoló vidáman ecseteli a találkozást, azért sokan nem voltak ennyire szerencsések, és halálra égette őket a gömbvillám.

Kísértetek nincsenek? 

Sokan például a megmagyarázhatatlan önégések hátterében is a gömbvillámok létezését, megjelenését vélik. Feltételezik, hogy a gömbvillám “láthatatlan” módon is képes megjelenni, nem feltétlenül libben be az ablakon színes “öltözetben”, nem feltétlenül kíséri hang és szaghatás a jelenlétét. Láthatatlan is lehet, és egy pillanat alatt végezhet “áldozatával”. Mások szerint a kísértethistóriák magyarázatául szolgálhat az energiajelenség.

Mini űrhajók

A parajelenségek magyarázatán túl viszont olyan elképzelés is napvilágot látott, hogy nem természeti jelenség a gömbvillám, hanem valamilyen földönkívüli életnek a felderítő eszköze. Azért kutat, mert millió adatot szerez és közvetít a környezetében lévő tárgyakról és személyekről. Az elviselhetetlen, halálos erősségű energia pedig a mozgásához szükséges mennyiség vagy védőpajzs, hogy ne tudjunk ártani neki.

A gömbvillámnak van agya?

Mások szerint nem tárgyról, hanem “élőlényről” van szó. Hiszen a gömbvillám mozgására nincs jobb szó, mint hogy “viselkedik”. Nagyon is úgy tűnik, mintha mindaz, amit tesz, tervszerű lenne, és megjelenésének nincs más oka, mint hogy kapcsolatba szeretne lépni velünk. Ám ezt az eltérő “biológia” megakadályozza. Így közeledési kísérletei rendre meghiúsulnak, mi több, olykor tragédiába torkollnak.
Még azok az emberek sem tudnak ésszerű magyarázatot adni a titokzatos matatására, akiknek nem lódult meg a képzeletük, és objektíven igyekeztek beszámolni a gömbvillámmal való találkozásról.

Csaba, 26 éves, autószerelő:
“Vihar után voltunk néhány perccel, a feleségem és a két gyerekem már asztalnál ült, vacsorához készülődtünk. Én kézmosás után léptem be a konyhaajtón. Ahogy betettem a lában a helyiségbe, abban a pillanatban belebegett egy tűzgömb a konyhaablakon. Vagy olyan volt, mintha bejött volna, de hát zárva volt az ablak. Mindenesetre a konyhában megjelent egy narancs és kék színű, körülbelül 10 centiméter átmérőjű labda, ami ijesztően sercegett. Megdermedtünk a félelemtől, én különösen, mert azonnal tudtam, hogy gömbvillámmal van dolgunk, és azt is tudtam, a vele való találkozás nagyon veszélyes. A félelem mellett azonban magával ragadott a gömb viselkedése. Olyan volt, mintha ‘szaglászott’ volna. Lebegett, megállt, továbblebegett. A gyerekeket kikerülte, de a feleségem feje fölött ‘ácsorgott’ egy ideig. Azt hittem, lángra kap a haja, de szólni se mertem. Aztán a feleségemet otthagyta és engem vett szemügyre. Az ökölbe szorított vizes kezemhez közelített, és csak arra tudtam gondolni, hogy istenem, csak hozzám ne érjen. Nem vagyok fizikus, de az azért beugrott, hogy a vizes kezemnek nem tenne jót, ha azzal az iszonyatos erejű feszültséggel találkozna, ami a gömbvillámban sűrűsödött. Aztán egy pillanat alatt vége volt a dolognak. Mintha lobbant volna egyet és eltűnt.”

Egy fórumbejegyzés gyerekkori élményt idéz, ahogy a ház teraszán hirtelen megjelent a gömbvillám:

“Mi gyerekek megszeppenve lestük, de anyánk seprűt ragadott és óvatosan elterelgette a közelünkből azt. Anyánk azt mondta utána, hogy alattomos az a ‘ménkű’, mert még a falakat is átrakja, ha úri kedve úgy találja.”

Nincs titok többé?

A gömbvillám azonban még véletlenül sem városi legenda, olyannyira nem, hogy tavaly ausztrál fizikusok egy csoportja végre megfejtették a titkát. Legalábbis először a világon sikerült leírni a gömbvillám keletkezésének matematikáját. Az elmélet szerint gömbvillám akkor jöhet létre, ha egymástól elszigetelt térben (tökéletes példa erre egy ablak két oldalán elhelyezkedő tér), az egyik oldalon nagyon erősen ionizált mező jön létre, amely a másik oldalon oly módon képes gerjeszteni a levegő molekuláit, hogy azok gömb alakra ugranak össze és kisülnek. A kutatás vezetője azonban elárulta, hogy mindaddig, amíg a gyakorlatban nem képesek modellezni, létrehozni a gömbvillámot, addig ez a megfejtés is csupán teóriának tekinthető. Még akkor is, ha messze a legtetszetősebb vagy leghihetőbb az összes eddigi megközelítéshez képest.

Forrás:origo.hu:http://m.origo.hu/cimlap/20130805-matato-menku-gombvillam-a-szobaban-mi-is-ez-a.ht

A kristálykoponya titka

Megoldásra váró rejtélyek

Az emberiség történetében rengeteg olyan felfedezés van, amelyre a tudomány mai állása szerint nincs elfogadható válasz. Ezen rejtélyek közé tartozik egy bizonyos kristálykoponya is, amelyet 1927-ben Albert Mitchell-Hedgesfedezett fel Közép-Amerikában.

Az archeológus a vadonban különleges leletek után kutatott, és egy feltáratlan maya település nyomait vizsgálva, amelyet teljesen benőtt a buja növényzet, úgy döntött, hogy felgyújtja az őserdőt. A buja növényzet ugyanis teljesen benőtt egy területet és hagyományos módszerekkel lehetetlen volt feltárni a lelőhelyet. A lángokban háromhektárnyi terület veszett oda, de miután a füst eloszlott, az expedíció tagjai elképesztő felfedezéssel szembesültek. Egy hatalmas, páratlanul kiépített és kiváló állapotban fennmaradt települést tártak fel, amely számos piramist és egyéb épületet számlált. A feltárások során Mitchell-Hedges expedíció egyedülálló leletre bukkant, amely élesen megosztotta a régész-társadalmat. A furcsa lelet egyesek szerint boszorkányos ügyességgel létrehozott hamisítvány, mások szerint a XX. század legfontosabb régészeti felfedezése volt.

A kristálykoponya eredete homályba vész

A vitatott tétel egy kvarckristályból készített emberi koponya, arányaiban tökéletes, megmunkálási minőségét tekintve példa nélküli. Kora meghatározatlan, funkciója nem ismert, eredete sűrű homályba vész. Nem tudni, hogy milyen módon készítették, a kvarckristály ilyen precíz megmunkálása olyasféle technológiát feltételez, amely még ma sem áll az emberiség rendelkezésére. Korábban is találtak ilyesféle darabokat, de ez azonban teljesen más volt. Ez a koponya tökéletesen hasonlít az emberi koponyához, anatómiailag tökéletes. Nem tudni, hogy milyen módon készítették, a kvarckristály ilyen precíz megmunkálása olyasféle technológiát feltételez, amely még ma sem áll az emberiség rendelkezésére.

A hetvenes években a Hewlett-Packard laboratóriuma részletes vizsgálatnak vetette alá a különleges leletet. Bebizonyosodott, hogy a koponyát egyetlen nagy kvarckristályból alakították ki, ám a készítői egyáltalán nem használtak fémből készített eszközt – a mikroszkópos vizsgálat során egyetlen karcolástsem fedeztek fel a koponya felületén.

A Mitchell-koponya tehát a mai napig régészeti és technológiai paradoxonnak számít, az archeológusok rémálma, megfejthetetlen rejtély.

A lelet néhány éven át a régész birtokában volt, majd végül, a harmincas években egy Brazil múzeumba került. Ekkorra már a legendák tucatjai övezték a Mitchell-féle leletet.

Megfigyelték többek között, hogy a kristálykoponya időről-időre változtatja színét és a környezeti időjárási viszonyoktól függetlenül hol elhomályosodik, hol pedig fényesen ragyog. Egyesek úgy vélekedtek, hogy valamilyen istenség koponyája került elõ, mások idegen lények hagyatékának tartották a darabot, ismét mások pedig egy történelem előtti, magasan fejlett civilizáció bizonyítékát látták benne.

A nácik nagy érdeklődését váltotta ki

Érdekes megemlíteni, hogy a Mitchell-féle kristálykoponya iránt roppant nagy érdeklődést tanúsítottak a Harmadik Birodalom okkultista szakértői is. A fekete mágiával foglalkozó Karl Maria Willigut, a titokzatos náci boszorkány úgy vélte, hogy a kristálykoponya a Halál Istennőjének koponyája, egy ősi árja szakramentum, amely az elveszett Atlantiszról származik.

Az SS Ősi Hagyatéki Hivatala 1943-ban különleges ügynököket dobott át Brazíliába, hogy elrabolják, és Németországba szállítsák a kristálykoponyát. A náci ügynökök behatoltak a múzeumba, betörték a tárló üvegét és kiemelték a felbecsülhetetlen értékkel bíró darabot. Az épületet azonban nem tudták elhagyni, mert megszólalt a riasztó és a múzeum biztonsági személyzete elfogta a tolvajokat. A betörőket kihallgatták és a kihallgatás során azok bevallották, hogy a náci kormány megbízásából követték el a bűncselekményt. Bár a rejtélyes koponya megszerzésére tett első rablási kísérlet kudarccal végződött, a Harmadik Birodalom vezetői ennek ellenére sem mondtak le a kristálykoponyáról, mert újabb ügynököket vetettek be a cél érdekében. Ám a következő csoport is lebukott. Ezt követően a múzeum igazgatósága elszállította a felbecsülhetetlen értékkel bíró darabot és biztonságosabb helyre került.

De miért akarta a náci Németország megszerezni a kristálykoponyát?

A nácik okkultista szervezete, az Ahnenerbe vezetői meggyőződéssel vallották, hogy a kristálykoponya egy energiafókusz, roppant fontos mágikus tárgy, az árja ember hagyatéka, amely földöntúli hatalommal bír. Érdekes egybeesés még, hogy az SS által alkalmazott legfőbb grafikus szimbólum is a koponya volt, amelyet a fentebb említett Karl Maria Willigut saját kezűleg tervezett Himmler felkérésére. Őszerinte a Mitchell-féle kristálykoponya által lehetett volna megteremteni a Herrenvolk fajt, mert a mágusokat ez a kristálykoponya oly erővel ruházta volna fel, hogy képesek lettek volna az emberi faj evolúcióját a végső szintre juttatni. A kristálykoponya tehát képes lett volna felszabadítani a pogány energiákat, hogy a náci varázslók uralmuk alá hajtsák a világot. Ennek tudatában érthető tehát, hogy az SS miért is foglalkozott annyira kiemelten a kristálykoponyával és miért kívánták olyan hevesen Longinus Lándzsája és a Szent Grál mellett ezt az ereklyét is, amelynek megszerzésével megszerezték volna azt az okkult hatalmat, amely révén megalapíthatták volna az Ezeréves Birodalmat, és benne kitenyészthették volna a náci übermenschet, a felsőbbrendű emberi lényt.

Forrás:blog.xfree

 

A Montauk Projekt

A Montauk Projekt az időutazás, a földönkívüliekkel való kapcsolat és a Mind Control technikák kifejlesztéséről szólt. Az, hogy tényleg létezett-e, kevésbé érdekes, mint a fejtegetések és gyakorlati példák az időutazásra és hogy a szerzők szerint hogyan működik a valóság, a múlt és jövő átformázása.

A Montauk Projektről több könyvet írtak különböző állítólagos résztvevői. Ez a cikk Preston B. Nichols és Peter Moon könyvének szubjektív összefoglalója. Nichols első könyve talán a leghitelesebb a Montauk könyvek közül. Olvasásra ajánljuk azoknak, akik érdeklődnek a szóban forgó témák iránt. Ez a könyv technikai részletekben gazdag, műszaki leírások vannak benne néhány használt berendezésről.

Wilhelm Reich és az orgon energia

Reich 1940 előtt és körül kísérletezett az életenergiával, amit orgon energiának hívott. A “halott orgon energia” spirális mozgása a viharokban játszott szerepet. Az emberi aura is ez az orgon energia, és ezáltal betegségek és főleg a rák váltak esetlegesen gyógyíthatóvá. Ilyen irányú kísérleteit orvosi papírokban publikálta. Az orgon energiát egyfajta dinamikus éterként értelmezte. A kutatás és technológia elviekben az időjárás módosítására is alkalmas volt. A kormány kutatásokat indított Reich nyomán és az időjárás változtatását szerették volna elérni.

A Philadelphia kísérlet

Az idősebb Dr. John Hutchinson, Nikola Tesla és mások a radar és emberi szem előtti láthatatlanságot kutatták a chicagoi egyetemen a ’30-as években. Később Princetonban Einstein és Neumann János (John von Neumann) is dolgoztak rajta, ’36-ban Tesla is újra kapcsolódott ebbe a projektbe.

1941-ben Tesla elérte a kísérleti fázist az elektromágneses alapú láthatatlanság esetében, de rájött, hogy az emberek és lelkük transzformációjával bajok lesznek. Több időt kért egy embereket is tartalmazó esetleges kísérlet előtt, hogy el tudja kerülni a kísérleti alanyok várható károsodását, de nem adtak, és mikor ezért szabotálta a projektet, eltávolították belőle.

Neumann vette át a vezetést. Ő is hamar rájött, hogy emberekre végzetes lehet a kísérlet. Azt gondolta, hogy ez egy további generátorral megelőzhető lenne, de a kísérlet során nem sikerült összehangolnia a többivel, ezért nem sikerült az embereket megfelelően megmenteni.

A Philadelphia kísérlet arról szólt, hogy egy hajót, az U.S.S. Eldridge-et, a radar előtt elektromágneses láthatatlanná tegyék az emberekkel együtt. 1943 aug. 12.-én történt. A projekt neve ekkor “Rainbow Project” (“Szivárvány Projekt”) vagy Phoenix I. A hajót telepakolták elektromágneses tekercsekkel és nagy térerősségeket generáltak a hajó körül a Tesla és mások által kiszámolt elrendezéssel. A hajó végül láthatatlan lett, nem csak a radarnak, hanem egy másik téridő valóságba került át, és egy másik fizikai helyen jelent meg.

A kísérletet alatt Edward és Duncan Cameron kezelték a hajót és a generátorokat. Ők árnyékolva voltak a hatásoktól, a fém fülke belsejében nem volt akkora térerőváltozás. Azonban nem sikerült lekapcsolniuk a berendezést, amikor kellett volna. Később kiderült, hogy azért, mert a montauki radar 40 évvel később rá volt hangolva az ő téridő eseményükre. Hogy ekkor mi történt még, azt a könyv a végén taglalja.

Phoenix II avagy Montauk kezdete

Neumann János az 1950-es évek végén átvette a kísérletet kutató tanulmányokat és a Reich-féle kutatás utódjait és így jött létre a “Phoenix II” projekt. Azt vizsgálták, hogy az emberekkel mi történt. Arra jutottak, hogy minden embernek és a földnek van egy elektromágneses jele, amit egyféle háttérjelként érzékelünk, és ha ez hiányzik, árnyékolt, mint a láthatatlansági kísérletben, akkor az ember elveszti az orientációját, hogy hol van, és nem tud kapcsolódni a földi időhöz és valósághoz. Ezt ellensúlyozni lehet azzal, ha ezt a jelet mesterségesen generálják az árnyékolt területen belül (pl. a hajón belül). A kutatás végén 1967-ben a kongresszus kapott egy jelentést, melyben szerepeltek az addigi eredmények és hogy a technológia alkalmas arra, hogy az emberi viselkedést befolyásolja. A amerikai kongresszus ezért a további kutatásokat elutasította, attól tartván, hogy őket magukat is befolyásolás alá lehetne vonni.

A Brookhaven-ben működő csoport (ahol eddig folyt a kutatás) már túl sok energiát áldozott a célra, ezért a kongresszusi tiltás ellenére folytatták a projektet, most már a hadsereg bevonásával és titokban az állami fennhatóság alól. Montaukban egy katonai bázis működött egy 2. világháborús radarrendszerrel, amely a modernebb technológia megjelenésével elavulttá vált. 1969-ben a hadsereg elhagyta a montauki bázist, és átadták a Phoenix kísérlet számára. Mivel a kongresszus elutasította a projekt finanszírozását, a Phoenix II projektet privát finanszírozók vették át. Feltehetően bizonyos náci pénzeket költöttek erre, amiket 1944-ben szövetségi területen egy aranyszállító vonatra történt vonatrobbantás alkalmával szereztek (ez arra enged utalni, hogy a projektet irányítók nácik utódjai voltak).

Az első kísérleteket a mikrohullámú tartományban végezték 425-450 MHz között. Ez centiméteres hullámhossz. Az igazi rádiózás a GHz-es frekvenciákon, tehát ettől feljebb kezdődik. Az alap frekvenciát a pulzus (időbeli alak) és ezek amplitúdó arányaival módosították. Az antennát a toronyra irányították, ahol a híres montauki szék elődje volt elvileg elektromágnesesen árnyékolt szobában. A SAGE radar (Semi-Automatic Ground Environment) egy banánszerű forgó antenna volt és több gigawatt teljesítményt adott le. Először a székben ülők sérüléseket szenvedtek a mikrohullámok miatt. Később rájöttek, hogy az igazán hasznos jel a magasabb oktávban található és a hátsó irányba sugárzódott, és ennek nem volt égető/károsító hatása sem.

A továbbiakban kísérleteztek a “frequency hopping”-al, azaz véletlenszerűen ugráltak öt kijelölt frekvencia közt bizonyos időközönként. Ezzel a módszerrel emberek, állatok és elektromos berendezések működését voltak képesek befolyásolni. A kísérleti alanyok részben sorkatonák voltak, akik tudtuk nélkül vettek részt ezekben a kísérletekben a montauki bázison.

Az 50-es években már létezett technológia, ami olvasta az emberi agyhullámokat (Az ITT cég készítette el, állítólag a sziriusziak – egy galaktikus nép – segítségével). Ehhez a szék körül piramis formációban rendezték el a tekercseket. Ez a berendezés tulajdonképpen az emberi aurát olvasta. Maga a gép egy Cray1-es számítógéppel működött. Később beszélgetést, képet és hangokat is közvetíteni tudott az agy belsejéből kifele. A montaukiak ezt pont meg akarták fordítani: ezeket a frekvenciákat kívánták küldeni az embereknek, hogy előidézzenek érzéseket és gondolatokat. A montauki széket tehát felszerelték ezekkel a tekercsekkel és berendezéssel.

A székből kijövő adatok a Cray1 számítógép kapta, onnan egy IBM 360, az pedig ment a kisugárzó antennára. Vagyis amit a személy gondolt, amilyen agyhullámokat és “aurát” generált, azt ki tudták sugározni kintre. Egy évig tartott, amíg megfelelően összekapcsolták a gépeket és ezek jól kommunikáltak egymással. A széket később áthelyezték egy mély pincébe a föld alá. Al Bielek ebben a fázisban lépett be a projektbe.

Volt még egy probléma a vevő és sugárzó berendezés kapcsolatával: az időbeli zavar (“glitch”). Ha a valóságbeli és az elképzelt idő az agyban eltért egymástól, akkor a kapcsolat felborult. A deja vu élmények is ilyesmik, de általában nem vesszük észre az ilyen zavarokat, amik az idő folyásábani változásokat jelentik (itt nem teljesen világos, miről van szó). Ezeket kiküszöbölendő új széket és tekercs-elrendezést építettek fel, ami jobban igazodott egy korábban Tesla által kifejlesztett berendezéshez. Ez a visszacsatolást is megszüntette (ugyanis ha valaki a székben gondolt valamit, és azt kisugározták, akkor a székben ülőhöz is eljutott volna, és megint tovább gerjesztette volna az összes berendezést és a székben ülő agyát, eltorzítván a kísérletet).

A következő lépés a materializácó volt. Duncan gondolt például egy tárgyra, és ez az objektum létrejött az objektív valóságban egyféle ideiglenes szellemképként/árnyékképként. Néhány ténylegesen megmaradó dolog is létrejött. Ennek a működése és oka tulajdonképpen ismeretlen.

Ezen kívül, ha volt valakitől egy személyes tárgy (pl. hajszál), akkor koncentrálni Duncan tudott erre, és megtudni, mit érez és gondol, valamint később befolyásolni is azt. Ezzel kezdődött a Mind Control kísérletezés, vagyis célzott emberek cselekedeteinek és gondolatainak a befolyásolása.

Duncan személyisége a befolyásolási kísérletek alatt nem volt jelen, csak a “primitív lénye”, amit jobban lehetett ellenőrzés alá vonni. Ezek a fajta kísérletek 1979-ig folytak. Felfedezték, hogy néha más időpontban működött a “teremtés”, tehát időbeli különbség volt Duncan aktivitása és a tárgy létrejötte közt.

Időutazás

Kiderítették, hogy az idő ilyen elferdítéséhez a jelen levő berendezés nem volt elég hatékony. 1979-ben egy Orion Delta-t antennát állítottak fel (az antenna technológiáját állítólag az orioni galaktikus néptől kapták). Ez egy 30-40 m magas oktahedron antenna volt a föld alatt, amely fölé helyezték a széket, hogy a kölcsönhatást a sugárzással teljesen kiiktassák. Ekkor lehetővé vált, hogy az idő természetét, az időbeli koherenciát és a nullpont időt tanulmányozzák (ezek kürölbelüli meghatározása a könyvben található – az idővel foglalkozó metafizika és tudomány meglehetősen bonyolult).

Ezáltal időkapukat tudtak nyitni. Duncan egy ilyen időkapura koncentrált és létrejött egy járat, aminek végén fény volt, és át lehetett nézni rajta. Az első kísérleteken még időben és térben ingadoztak a kijáratok, így emberek elvesztek a téridőben, vagy ahova mentek; voltak, akik ottrekedtek. Megfigyelték, hogy 20 éves ritmusok vannak a téridőben, amik az augusztus 12-i 1943-as kísérlethez voltak csatolva. Ezek lehettek referenciák és ezekből kellett nyitni a járatot. Más időpontokra, amik nem csatlakoztak ehhez a vonalhoz, nem tudtak közvetlenül hozzáférni. 1943 és 1983 közt ment a fővonal. Mikor már létrejött egy megbízható időutazási lehetőség, Montauk egész személyzetét lecserélték. Új fázis kezdődött a projektben.

Phoenix III – kísérletek az idővel

Ez a szakasz 1981-83-ig tartott. Szinte az egész bázis személyzetét lecserélték. Akiket újonnan hoztak, “titkos személyzet”-ként ismerték a régiek. Maga az időalagút “kivilágított”, tekergő, és magától átmentek benne, a végén kijöttek az utazók. Az alagútban volt egy “full out” élmény is, amikor testen kívülihez hasonló állapotot éltek át, akik átmentek rajta. Ez egy mindentudás-szerű állapot és ezt is próbálták Duncanban elérni az időkapu nélkül.

“Az utcáról” hoztak embereket – alkoholistákat, hajléktalanokat – és átküldték őket, azok rádióval mentek és felvevőkkel és minden út után jelentést tettek, amiket tároltak. Nyilván túl veszélyes volt a saját személyzet életét és épségét kockáztatni. Több ezer embert hagytak elveszni a téridőben valahol technikai okokból és talán hanyagságból. Viszont azért idővel egy nagy videókönyvtár jött létre.

Ezen kívül volt egy különös projekt, amire a könyv szerzői emlékeztek: gyerekeket gyűjtöttek – “árja” fiúkat. Talán egy náci projekthez volt szükség rájuk (úgy tűnt, hogy a náci eszmék bizonyos hadseregi körökben tovább éltek). Az időben előre, 6037-be küldték őket valamilyen arany ló szoborhoz egy kihaltnak tűnő városba. Azon feliratok voltak rajta és azt kellett elolvasniuk. Erről többet nem tudtak meg.

Az időutazással a világháborúkat is manipulálhatták, vagy erősen figyelték, mi történt akkor. Aztán a Marson levő bázist kutatták a piramis alatt (Cydonia). A kísérlet irányítói tudták, hogy van ott egy bázis (vö “Alternative 3″ könyv/film – Leslie Watkins with David Ambrose and Christopher Miles).

A Marsra rendszeres időközökbe próbákat küldtek. 125 ezer éve találtak csak lakókat ott. A piramisban valamilyen technológia volt, ami egy védőberendezés az időutazás ellen és ezt kellett először kikapcsolniuk. Ezt 1943-ban kapcsolták ki (ti. visszamentek az időben akkoriba). Egyesek azt gondolták, hogy ez a védelmi funkció kikapcsolása okozta, hogy ezután jelentel meg nagy számban galaktikus népek a Földön (ufók) és később is aktív maradt a galaktikus jelenlét.

A projekt ezen szakaszában Duncannek már nem kellett mindig a székben ülnie, mert eltárolták az elektromágneses lenyomatát és reprodukálni tudták. Így maga Duncan is átmehetett az alagúton.

1983 augusztus 12.-én szinkronba kerültek a ’43-as eseménnyel és látták a hajót a portálban. Edward és Duncan Cameron is megjelentek a portálban.

A szörny

Nichols, Duncan és Al Bieleknek nem tetszett az egész projekt alakulása, mert szerintük nem az emberiség előnyére használták az erőforrásokat, valamint olyasmivel kísérleteztek, aminek hatásait egyáltalán nem ismerték. Ezért megállapodtak, hogy véget próbálnak vetni a projektnek. Megbeszélték, hogy Duncan létrehoz valami szörnyet a tudattalanból, amilyen félelmetes fenevadat csak képes, egy bestiát, amely a kísérletet befejezésre kényszerítené.

A szörny tényleg létrejött és elkezdte pusztítani a bázis berendezését. Amikor már kezdett elfajulni a dolog, a személyzet a generátorokat ki akarta kapcsolni, de nem sikerült, mert minden áram nélkül is működött tovább, a hajón levő és a saját generátorok egymásra hangolása adták az energiát. Aztán végül elvágták a berendezést egy másik kábelét és akkor tűnt el a bestia is. A bázist ezután ürítették ki, rombolták le részlegesen és vége volt a kísérletnek.

Az idő természete

Példa egy sakktábla: ha van egy játékunk és a figurák története felírva, és megváltoztatunk valamit “a múltban”, egy korábbi felállásban, akkor az összes későbbi felállás, jövő és jelen is megváltozik.

Ha a jövőt megnézték, vagyis odaküldtek embert, akkor az fixált jövő lett és oda létrejött egy kapcsolat a két pont között, egy “hurok”. Az időutazás a közös tudattalant is megváltoztatja, ezért nem feltétlenül veszik észre az emberek, ha valami megváltozik a múltjukban. Azonban bármilyen manipulációt vagy fixnek tűnő hurkot meg lehet újra változtatni a közös tudattalanon keresztül, vagy egyének döntései által. Ekkor létrejön egy új hurok, ami úgymond felül rétegeződik az előző hurok felett.

További fejlemények

Nichols személyes kapcsolata által kiderült, hogy Neumann hivatalosan 1957-ben meghalt, de csak lecserélték az identitását. Lett új neve, de német diplomái [Neumannak egy Pázmány és egy zürichi egyetem diplomája volt] még ott függtek a falon, ő azt állította, semmi közük hozzá. Nichols Montauk után meglátogatta őt, hogy régi montauki berendezéseket vásároljon tőle. Amikor elvitték a vásárolt felszerelést, Neumann eredeti és az új identitása váltakozott egymással. Neumannként felismerte Nicholst és mesélt neki abból az időből, amikor együtt dolgoztak. Azt is elmondta, hogy az a berendezés volt az egyik kulcseleme a Montauk kísérletnek.

A Philadelphia kísérlet után

Miután Edward és Duncan Cameron leugrottak a hajóról, az időalagúton át Montaukba kerültek, 40 évvel későbbre. Ott Neumannal találkoztak (illetve az akkori új identitásával), aki a történelemből már tudta, hogy jönnek. Azt mondta nekik, hogy mindenképpen vissza kell menniük és le kell kapcsolniuk a hajón levő berendezést. De “előtte” még részt vettek bizonyos kiküldetéseken (feltehetően ez évekig tartott). Az egyiken egy mellékágba kerültek az időalagútban és találkoztak galaktikus entitásokkal, akik létrehozták a mellékágat és ők elhozatták velük az repülő szerkezetről egy bizonyos kristály hajtóművet. A philadelphiai kísérlet alatt ugyanis repülő csészealjak is megjelentek, és egy a kísérlet alatt is ott maradt, majd Montaukba került át. Az idegenek nem szerették volna, ha ez a technológia emberi kezekben marad.

A kísérlet végekor Duncan átjött 1943-ból 1983-ba és ott is maradt. Ettől elvesztette az időreferenciáját és nagyon sebesen öregedni kezdett. Viszont ha ő meghal, az egész Montauk projekt talán létre sem jön, hiszen ő volt az egyik kulcsszereplője. Kutatásokat indítottak, hogy megőrizzék az “esszenciáját”, az elektromágneses lenyomatot és egy új testbe helyezzék át. Miután kapcsolatba léptek vele a jövőből, és erre utasították, az idősebb Cameronnak 1951-ben született egy fia, és ő lett a fiatal Duncan Cameron, bele ültették át a születésekor fiatalabb, de időben későbbi Duncant 1963-ban. Aki 51-től 63-ig volt a testben, azt “kiűzték” vagy talán megint másvalakivé tették. Edward Cameron viszont a Philadelphia kísérlet után önfejűen kezdett kísérletezgetni, és így őt is másik testbe és identitásba helyezték át. Ő lett Al Bielek, aki aztán Montaukban vett részt mint kutató.

A Philadelphia kísérlet után az U.S.S. Eldridge-et eladták Görögországnak, minden felszerelést kiszereltek belőle és törölték a hajónaplót.

Összefoglaló

Duncan Cameron: A Phildelphia kísérletben vett részt, majd 1983-ba került át. Ekkor még rejtélyes módon a 2137-es évben is élt egy ideig, majd amikor visszatért Montaukba 1983-ba, gyorsan öregedni kezdett. Ekkor 1963-ba helyezték át az eredeti apja új fiának testébe. Ezek után lett ő a Montauk bázis széket használó kísérletező.

Edward Cameron: Duncan testvére és a Phildelphia kísérletben vett részt, de ő 1943-ban maradt a kísérlet után. Ezek után nem állt a hadseregben szolgálatában, majd mikor túl sok gondott okozott, a fiatal Al Bielek-é változtatták 1927-ben. Így nőtt fel és aztán részt vett a Montauk projekt technikai kutatásaiban.

Preston Nichols: a Montauk projekt egyik technikai munkatársa. Hivatalosan egy ismert cégnél dolgozott, közben minden nap átesett egy agymosáson és úgy ment dolgozni Montaukba. A hivatalos, másik életében semmit sem tudott Montaukról, amíg bizonyos események lassan vissza nem hozták az emlékezetét.

Forrás: Exopolitika.hu

Látogatók a jövőből?

Pennines (Nagy-Britannia), 1942

Az Észak-Angliában élő Bernard mesélte el a következő élményét. Boldog házasságban él, betegápolónak tanult és komoly szakmai tekintélyt vívott ki magának ezen a területen. Ezért is kérte, hogy ne közöljem a teljes nevét, mert nem akarja, hogy csorbát szenvedjen a szavahihetősége, vagy a munkahelyén problémái adódjanak.

Hozzátette még, hogy bizalmasan már több pszichológussal is konzultált a munkahelyén, hátha ők tudnak valami magyarázatot találni a történtekre. De sajnos egyikük sem állt elő elfogadható megoldással. Lássuk, miért!

A második világháború idején Bernard még fiatal kamasz volt, és volt egy barátnője, Angela Shine, aki Surrey-ből került oda, ahol Bernard lakott. 1942 nyarán egy szép napon szokásukhoz híven Manchestertől keletre egy dombon másztak fel, ahol a tüzelőosztag általában megengedte, hogy fáradt lövedékeket is keressenek. Hirtelen két dolog történt: a dombokra nyomasztó csend borult, és úgy érezték, mintha elsodródnának és elveszítenék az eszméletüket.

A két fiatal leült egy fa alá iszogatni ebben a furcsa nyugalomban, amire Bernard úgy emlékszik vissza, mint valami “álomszerű” érzésre. Viszont ami ezután történt, az már egyáltalán nem e világi látomás volt. Az igazat megvallva, nehéz leírni, hogy mi volt az, mivel sem Bernard, sem Angela nem tudta pontosan elmondani. Hangokat hallottak. Amikor mindketten felálltak, látták, hogy két férfi áll körülöttük, és úgy beszélnek róluk, mintha azt hinnék, hogy nem is hallják őket.

- Itt vannak – mondta az egyik.

A másik férfinak volt valami a kezében, folyamatosan azt nézte, és mindenféle számokat olvasott le róla, mintha valamilyen soha nem látott iránytű lett volna. Aztán egy beszélgetés következett a két férfi között, amiből Bernard vajmi keveset értett, de annyit ki tudott venni az egészből, hogy úgy beszéltek az időről, mintha az valami bejárható táj lenne. Időnként megálltak, és valami olyasmit mondtak, hogy “Gyönyörű gyerekek, nem igaz?”

A két férfi minden bizonnyal emberi lény volt, és szimpatikus vonásaik voltak. Szokatlan, szintetikusnak tűnő ruhát viseltek, ami nem volt éppen mindennapos a háborús évek Angliájában. Akkor egyik gyerek sem gondolta, hogyidőutazókkal van dolga. Mindenfélét gondoltak, például, hogy angyalok, de aztán mindegyik magyarázatot elvetették.

Bernard úgy emlékszik, hogy ezután egy hosszabb beszélgetés következett, amikor is az idegenek már a gyermekekhez beszéltek. Meséltek nekik olyan dolgokról, amelyek majd később történnek az életükben, mintha csak úgy olvasták volna Bernard és Angela jövőjét, mint ami számukra már megtörtént. Aztán figyelmeztették a fiatalokat, hogy nem szólhatnak senkinek a beszélgetésről. Mert mindez szigorúan “titkos”. Amikor Bernard megkérdezte tőlük, hogy mégis kicsodák, és honnan jöttek, az egyikük elmosolyodott, felnézett a nyári égre, és csak ennyit mondott:

- Nagyon-nagyon messziről…

Aztán a két férfi azt mondta nekik, hogy aludniuk kell. Bernard még emlékszik arra is, hogy valami halvány izzó fény jelent meg a fejük felett, de nem tudja, mi lehetett az. Melegséget érzett, aztán minden eltűnt, és nem sokára felébredtek. Az egészről nem maradt egységes emlék a fejükben, és nem is nagyon beszéltek róla, úgy döntöttek, inkább hazamennek teázni.

Lent a domb alján találkoztak egy pásztorral, aki kérdezte tőlük, hogy mi a nevük. Amikor megmondták, a pásztor azt mondta, hogy siessenek haza, mert otthon már aggódó rokonok hada várja őket. A gyerekek ugyan azt hitték, hogy csak két órát voltak távol, kiderült, hogy már több mint egy napja keresték őket! Persze senki nem hitte el, hogy a dombon voltak töltényeket keresni, mert azt a környéket töviről-hegyire átkutatták, és bizony őket nem látta senki.

Bernard és Angela nem nagyon beszéltek erről az élményükről, mert nem akarták megszegni az idegeneknek tett ígéretüket. Úgy gondolták, hogy ugyanazt “álmodták”, de ami a legfontosabb, mindkettőjüknek volt egy apró jel a karjukon ( Bernard ma már tudja, hogy a karverőér területén ). Ez a pici pontszerű jel elég volt ahhoz, hogy meggyőzze őket arról – bármi is volt az a kaland -, valóban megtörtént.

Ha Bernard és Angela valóban a jövőből érkező időutazókkal találkozott, ez a találkozás teljesen ártalmatlannak tűnik. Vajon milyen célt szolgálhatott? Persze nem feltétlenül szükséges, hogy bármi célja is legyen egy ilyen találkozásnak. Az is lehet, hogy csak véletlenül futottak össze egy felderítő időutazóval, aki ki tudja, melyik korból repült oda.

Forrás: Jenny Randles: Time Storms / Rejtélyek szigete

 

Reinkarnációs álmok

Filmrendezők, kommerszregény-írók kedvenc témája a reinkarnációs álom, melyben a főhős visszatér előző életébe, számos kalandot él át, és máris kész a kasszasiker.

Az ilyen álmok többsége azonban egyáltalán nem jelent ennyire pozitív élményt, sem az álmodónak, sem az álom kutatójának. Az előbbinek azért nem, mert részleges, homályos, és mint ilyen, hiába enged bepillantást az előző életbe, az értelmét nehezen lehet kisilabizálni, az utóbbinak pedig azért nem, mert az álomanyag gyakran hagy kétséget afelől, hogy valóban pszichikus megnyilvánulás történt-e, vagy csak egyszerű hétköznapi álom.

Eltekintve ezektől a problémáktól, a reinkarnációs álom ideális esetben sorozatokban jelentkezik, pontosan ismétlődő álomtartalommal, ritkán kiegészítő információkkal. Üzenete specifikus, határozott, így az álmodó ébredés után minden részletre emlékszik. Olyan helyekre, ahol életében soha nem járt, és szituációkra, amikbe soha nem került.

Talán ezért éreznek olyan sokan kényszert egy ilyen élmény után arra, hogy felkutassák előző életük nyomait közeli vagy távoli könyvtárakban, levéltárakban.

Ezek az álmok vajon nem múltban gyökerező, jövőben megnyilvánuló jövőbe látások, vagyis nem tulajdoníthatóak-e egy hatszáz-hétszáz éve élt jövendőmondó próbálkozásának, hogy kapcsolatba lépjen a jövőjével, azaz a mi jelenünkkel?

A kérdés logikus, de könnyen megcáfolható. ahhoz ugyanis, hogy egy középkori próféta kapcsolatba léphessen egy jelenkori álmodóval, mindkettőjüknek pszichikus képességekkel kell rendelkezniük. Ezzel szemben az álmodó valójában ritkán vagy soha nem pszichikus.

A pszichikus álmot megélő ember általában csak megfigyelőként vesz részt saját álmaiban. Ez alól két kivétel van. a profetikus és reinkarnációs álmodó. De míg az előbbi jelenlegi önmagát látja a jövőben bekövetkező események sodrában, addig az utóbbi egy teljesen idegen külsejű embert vél fölfedezni álmaiban, akirők mégis pontosan tudja, hogy önmaga.

Az ortodox pszichiátria képviselői szerint ezek az álmok merő fantáziák, amelyek hétköznapi eseményeket romanticizálnak álomképpé. A “tudományos” kijelentések mellett általában azzal érvelnek, hogy az álmodó személyiségének nincs információja semmiféle előző létről.

Nem tudom, hogy mit szólnának ezek a tudomány “szilárd talapzatán” álló tudósok ahhoz, ha bizonyított esetek százait tennék le az asztalukra.Talán személyiségtorzulással magyaráznák azt, hogy valaki álmában egy letűnt korban él, egészen más emberként, és ébredés után olyan specifikus nevekre, helyekre, körülményekre emlékszik vissza, amelyekről azelőtt soha nem hallott, és nem is szerezhetett tudomást.

A reinkarnációs emlékek tanulmányozása közben arra jöttem rá, hogy az előző élet élménye csak akkor jelenik meg a jelenlegi lét álompalettáján, ha az valamilyen módon megrövidült, vagy tragikus véget ért. Ebből következik, hogy azok, akik a múltban teljes életet éltek, soha nem fognak visszaemlékezni annak részleteire, sem álmaikban, sem az úgynevezett déja vu érzéseikben. Ez utóbbi jelenség egy kis magyarázatra szorul.

Mindannyian kerültünk már olyan helyzetbe, amikor megpillantva, mondjuk egy épületet, legszívesebben felkiáltottunk volna: “Ezt a házat már láttam valahol!” De hiába kutatunk emlékeink tárházában, nem találunk rá vonatkozó információkat, vagy legalábbis azt hisszük. Hogy megérthessük a jelenség lényegét, képzeljük el, hogy egy forgalmas utcán sétálunk, és kirakatot nézegetünk. Tudatosan észre sem vesszük azt a kitépett újságfecnit, amin egy ház fényképe látható, és amikor mondjuk tíz év múlva megpillantunk egy házat, és az az érzésünk van, hogy láttuk már valahol, nem fogunk emlékezni a kis újságdarabra, amin tényleg ott volt annak a háznak a fényképe.

Az ilyen esetek nagy része azzal magyarázható, hogy az agyunk, pontosabban az elménk megszűri a behatoló információáradatot, hiszen annyi hatás ér minket, hogy nem tudnánk mindet felfogni. Így a tudatunkba azoknak csak egy kis része hatol be, és csak ezekre fogunk tudatosan emlékezni a későbbiekben. A többi információ mélyen elraktározódik a tudatalattiba, és csak akkor jön elő, amikor azok valós forrását megpillantjuk. A déja vu villanások azonban, néha a reinkarnációs memóriához kapcsolódó üzenethordozók rövid információt tartalmaznak az előző életünkről.

reinkarnáció

Az előző élet emlékének felszínre hozatalában óriási haszna lehet a hipnózisnak. Terápiaként, neurotikus esetek kezelésére alkalmazzák, melynek során a pszichiáter kimetsz egy-egy kellemetlenkedő emléket, és helyette beültet egy semleges életélményt. a hipnózis egyik formája a hipnotikus regresszió, melynek során az egyént először gyermekkorába, majd a születése küszöbére viszi vissza a terapeuta.

Ha ezt sikerült átlépni, a memória annyira fellazul, hogy az alany minden különösebb nehézség nélkül kapcsolatba tud lépni korábbi életével, és nagyobb részletességgel számolhat be annak eseményeiről, ott szerzett tapasztalatairól.

Ahhoz, hogy eloszlassuk a kételyeket a reinkarnációs álmok valódisága felől, választ kell adnunk arra a kérdésre, hogy hol is húzódik a határvonal a fantáziaálmok és a bizonyítható álomélmények között. Mint minden álom esetében, itt is figyelembe kell venni az álmodó hátterét, műveltségét és sok egyéni tényezőt.

Bárki, aki anélkül bírálja a reinkarnációs álmok hitelességét, hogy ismerné a témát vagy legalábbis az álmok részletes leírását, nem fog tudni semmilyen következtetést levonni. Az egyéni vélemény pedig mindenkinek a magánügye, semmiképpen nem minősül megdönthetetlen ténynek.

Rejtélyek szigete / Hans Holzer – ESP, Witches and UFOs

Az ismeretlennel való első találkozások forgatókönyve

1.rész

A cikket lejegyezte és szerkesztette: Galactus – Írta: Gilda Moura

Képzeljünk el egy közepesen művelt, egyszerű átlagembert, akit egyik pillanatról a másikra valami rendkívüli esemény ér: ötödik típusú találkozás, telepátia, testen kívüli élmény vagy egy földönkívüli lény váratlan látogatása – bármilyen szokatlan, rendhagyó fordulat, ami kimozdítja a megszokott kerékvágásból.

Vajon hogyan viselkedik ez az ember? Nem szokott hozzá az ilyesmihez, soha életében nem látott még ehhez hasonlót, nem tud róla semmit, nem olvas ilyen dolgokról, és rendszerint gondolkodás nélkül elutasít mindent, ami a saját világán kívül esik. Hogyan éli meg a szokatlan eseményeket? Megijed. Azt hiszi megőrült. Hallani sem akar az egészről. Összezavarodik. Orvoshoz fordul, nyugtatókat szed. Pszichoanalitikushoz jár, aki csupán vele, személyesen foglalkozik, a jelenséggel nem. A kezelés megnyugtatja, de nem oldja meg a rejtélyt. Egyre nagyobb válságba kerül. Teljesen összeomlik. Olyan elveszettnek érzi magát, mint még soha, és mindenért a jelenséget okolja. Azt, hogy földöntúli lényekkel találkozott vagy idegenek rabolták el, nem tudja elfogadni, hiszen az merő képtelenség. Nem akar beletörődni abba sem, hogy hirtelen minden megváltozott.

Mitévő legyen? Kétségbeesésében halottlátók, umbanda szellemidézők vagy szentek segítségéért folyamodik. Szorongásai enyhülnek, de nem szűnnek meg. Könyvtárba megy, és mindent elolvas, amit a kérdésről talál, konferenciákra, összejövetelekre jár. Most már arra kíváncsi, mi lehet a zűrzavar oka. Innen már nincs megállás: a folyamat önműködővé válik. Öntudatlanul is újabb találkozásokra készül.

Önismereti csoportba jár, és így némi jártasságra tesz szert, hogy megfelelő mederben tudja tartani saját lelki folyamatait. Az élete valamivel kiegyensúlyozottabbá válik, ám mihelyt egy kis lélegzethez jut, azonnal folytatja a keresést, mert a bizonytalanság nem hagyja nyugodni. Önmagával viaskodik. Maga sem hiszi egészen, amit csinál. Megtorpan. Nem tudja, mi vár rá. A jól ismert dolgokba kapaszkodik, nem mer szembenézni az ismeretlennel.

Ez az egyik lehetséges viselkedési mód. Lássuk, mi történne egy másik fajta személyiséggel, aki azonnal fejest ugrik az ismeretlenbe. Minden szellemi képességét, képzelőerejét segítségül hívja. Különös szokásokat vesz fel. Valóságos egyéni szertartásrendet és hiedelemvilágot alakít ki, amiben egyre megszállottabban hisz. Szentül meg van győződve, hogy az abszolút Igazság és Tudás birtokába jutott. Konferenciákat, vitaesteket, tanfolyamokat, összejöveteleket szervez. Az ismeretlen jelenségekről alkotott felfogása megkérdőjelezhetetlen. Minden kérdésre ismeri a választ. Ő a modern misztika megtestesítője. Fáradhatatlanul dolgozik, kutat, közread, nyilvánosság előtt szerepel.

A lelke mélyén azonban gyenge és bizonytalan; sejtelme sincs, mi játszódik le benne valójában, különösen akkor nem, amikor saját elfojtott tudattartalmai tönkreteszik a kapcsolatait, és újra át kell gondolnia az egész életét. Nem akarja feladni. Csakhogy nem tudja, mi van az általa fizikai valóságnak hitt és hirdetett jelenségek mögött. Túl kellene már jutnia ezen a ponton, és helyreállítania az egységet, de ez a feladat emberfeletti erőfeszítéseket igényel. Amíg az általa választott úton halad, csak feleslegesen vesztegeti az idejét. Valamikor talán túllép rajta. De addig még sokat kell várnia.

Érdemes megjegyezni, hogy a kétféle folyamatban van valami közös. Az ember belsejében kétségek és vágyak, félelem és kíváncsiság váltják egymást. A félelem a legrosszabb. Az ember kimondhatatlanul retteg a céltalanságtól, a betegségektől, attól, hogy nem jut sehova. Védekezésül látványos küldetéstudatba menekül: Fontos dolgom van a világban. Ám ha igazán belegondol, elbizonytalanodik. Valóban fontos, amit csinál? Nem tudja. Hittérítés közben a hallgatósága előtt magabiztosságot erőltet magára, de utána egészen elbizonytalanodik. Az ösztönei azt súgják, hogy különleges feladata van. A jövendőmondók is erre biztatják. Hinnie kellene abban, amit legbelül érez, és amit mások is mondanak, de nem könnyű így gondolkodni manapság egy nyugati embernek. Mitévő legyen?

Lelki alkatának és az általa választott iránynak megfelelően különböző hatásoknak van kitéve. Belső kétségei felerősödnek, de nem kap választ a kérdéseire. A félelem egészen megbénítja, és nem találja a kiutat. Nem tudja, mi történik vele pontosan, és merre induljon el. Ám amíg ezt a helyzetet valamennyire is elviselhetőnek találja, nem lép ki belőle.

Akárhogyan viselkedik emberünk, a személyisége mindenképpen átalakul, hiszen ismeretlen, új jelenséggel áll szemben. Lelkialkata és a világról alkotott felfogása pontról pontra megváltozik anélkül, hogy befolyásolni tudná a folyamatot. A külső ingerek szunnyadó ősképeket, ún. archetípusokat és elfojtott tudattartalmakat hoznak felszínre. Kíváncsiság fogja el, kérdések özöne merül fel benne. De választ nem kap, és csak bolyong, bolyong a világban egyre elveszettebben. Néhány apró részeredmény nyújt csak némi vigaszt  arra az időre, amíg újra válságba nem kerül. Mégis minden alkalommal azt hiszi, hogy eljutott a végső megoldásig. Ez hajtja előre. Aztán észreveszi, hogy nem csak a személyisége, hanem a teste is apró változásokon megy keresztül. Betegnek érzi magát, orvoshoz fordul, gyógyszereket írat fel.

Nyilvánvaló, hogy azok a belső erők okozzák a testi elváltozásokat, amelyek nem találnak maguknak más csatornát; az egyén azonban, erről mit sem sejtve, külső magyarázatot keres. Az öntudatlanul átalakuló embert a hiányos élettani ismeretei sodorják a kiúttalanságba.

A régebbi korokban még tanították az efféle ismereteket. Az embereknek joguk volt a tévedéshez és a kísérletezéshez, de legalább ismerték a követendő irányt. A fent leírt folyamat azonban túlságosan gyors és erőszakos. A személyiség összes tulajdonságát egyszerre változtatja meg. Az idegenekkel érintkező csak annyit tud, hogy el kell jutnia valahová, de hogy hová, azt még csak nem is sejti. Végigjárja a beavatási folyamat összes jellegzetes lépcsőfokát, amit a szakirodalomból már az unalomig ismerünk, ő mégis azt hiszi, hogy csak képzelődik, mivel semmi kézzelfoghatót nem tapasztal, csak azt, amit az ösztönei súgnak. Hogyan lehet elválasztani egymástól a vágyakat, az ösztönös megérzést és a képzelőerőt? Ha elhiszi, amit az ösztönei súgnak, a képzelete túlságosan magával ragadhatja; ha nem hiszi el, akkor egy mélyen benne szunnyadó, létező ősképet helyez ostromzár alá, és megakadályozza, hogy a numinózumról, a természetfölöttiről alkotott képzete a tudatába kerüljön. Vagyis megakadályozza, hogy a személyisége gyorsan és természetes módon fejlődjön.

Folyt. köv.

Forrás: Gilda Moura: Transformadores de consciencia UFO – Contacto alienígena

A Sárkány-háromszög

A nyugati világ sajtója szerint valóságos misztikum a Bermuda-háromszög utóbbi 100 éves története.

A világ túloldalán azonban egy sokkal rejtélyesebb, a japánok szerint mintegy 1000 éves múltú tengeri háromszög legendája tartja rettegésben az ott élőket, a kutatókat, utazókat egyaránt!

Ez a hely az Ördög-tenger, a helyiek Ma-no Uninak, Sárkány-háromszögnek hívják. Ezen a vidéken a hajók eltűnéséért évszázadokon át a sárkányokatokolták, akik nem engedik áthaladni a hajót, hanem lehúzzák a mélybe. Akárcsak a Bermuda, a Sárkány-háromszög is valóban nagyjából háromszög alakban helyezkedik el, a Sárkány-háromszög vonala Nyugat-Japántól, Tokió északi részétől, a Csendes-óceánnak körülbelül a 145. keleti szélességi fokán elhelyezkedő pontig terjed ki. A Föld pontosan átellenes oldalán helyezkednek el.

Hasonló anomáliákról számolnak be mindkét helyen, iránytű eltérések, hatalmas hullámok, óriás örvények, kis kiterjedésű erős ködfoltok, rádió-összeköttetés zavarok, rejtélyes esetek. A japánok a Sárkány-háromszög vizeire jellemző hullámot háromszög hullámnak (sankakunami) hívják, mert ezek a hullámok mintha egyszerre három irányból közelednének a hajók felé.

Az Ördög-tenger legendája 1271-ben kezdődött, amikor Kubiláj kán 900 hajóval Japán elfoglalására indult át a Sárkány-háromszögön. A 40.000 fős sereg fele, és a hajók nagyobb része odaveszett egy hirtelen támadt viharban. Tíz évvel később a mongolok 3000 hajóval, 140.000 emberrel indultak útnak. Hirtelen vihar támadt, több mint 70.000 mongol veszett oda. A japánok azóta ősi védelmezőnek vélik az Ördög tengert, aki megválogatja kinek ad utat.

Az újkori évtizedek is bővelkedtek eltűnésekben, katasztrófákban. Az Ördög-tenger térségében tűnt el 1937 júliusában Amelia Earhart, a híres női pilóta, a repülés egyik úttörője. Több száz esetet ismer a japán sajtó, hivatalos adatok nincsenek, vagy a hatóságok nem hozzák nyilvánosságra. A japán katonaság pl. 5 katonai hajót vesztett el 1952-54 között, összesen 700 fős legénységgel. 1954-ben Kaiyo Maru No. 5 kutatóhajót 31 emberrel, több tudóssal a fedélzetén a Sárkány-háromszög szívébe küldték, feladatuk éppen a különös eltűnések kutatása volt. Soha többé nem hallottak róla.

A japán kormány ezután kockázatos és hajózásra különösen veszélyes területnek nyilvánította, de a különös esetek folytatódtak. 1981-ben viszonylag rövid idő alatt egymás után több hajó tűnt el, köztük újabb két japán tudományos kutató hajónak (Daigo-Kaiomaru és Daisan Kurosiomaru) is nyoma veszett. A következő években legalább három utasszállító repülőgép, egy polgári helikopter és öt (!) katonai vadászgép tűnt el!

Az Asahi Shimbun japán lap 1990. augusztus 07.-én egész oldalas cikkben tárgyalta egy nagy hajó katasztrófáját. A 80 ezer tonnás Nozima-zaki teherhajó nyomtalanul elveszett az Ördög-tengeren, hiába kutattak utána. Vészjeleket nem adott, az idő jó volt, a hajó pedig mintha köddé vált volna! A hajó eltűnésének oka sohasem derült ki. 2002-ben egy, Kínából Hongkongba tartó China Airlines-gép a levegőben ismeretlen okból négy részre esett szét. Mind a 225 utas életét vesztette. Hét hónappal később szinte pontosan ugyanazon a helyen, a tenger fölött széttört egy teherszállító gép.

Minden esetet felsorolni itt nem lehet, tény, hogy a legenda minden megoldatlan  eltűnéssel együtt nő.Az Ördög tenger dél-keleti sarka érinti a Marianna-szigeteket, ahol az óceán legmélyebb pontja, a 11000 méter mélységű Marianna-árok fekszik. A legendák szerint furcsa és titokzatos élőlények élnek az óceánok mélyén, mint például Szkülla a gigantikus tintahal. Elég ez a megoldáshoz? Nem tudjuk.

Mai tudásunk talán még nem elég az ilyen rejtélyek megoldásához, de az biztos, a Sárkány-háromszög 1000 éves legendája még mindig megoldásra vár!

Forrás:noinetcafe.hu

A temető, ahol a testek maguktól mumifikálódnak

A kolumbiai temetőt rejtély övezi, hiszen a testek maguktól mumifikálódnak a helyszínen.

Az ókori egyiptomiak évszázadokon keresztül tökéletesítették a mumifikálás technikáját, amelyet egy San Bernardóban található temető magától produkál. A Kolumbiában fellelhető temető valahogyan természetes úton mumifikálja a koporsókban fekvő testeket.

A furcsa jelenséget 15 éve fedezte fel egy sírásó, Eduardo Cifuentes. Az ő munkájának köszönhető, hogy a mai napon megtekinthető San Bernardo múmiáinak egy része. A férfi elmondta, hogy a testek már 1957 óta hasonló állapotban vannak, csak senki sem figyelt fel rájuk.

A tudósoknak fogalmuk sincs arról, hogy mi okozza a különleges jelenséget. Más temetőben is történt már hasonló esemény, de ott a földben az olaj és az ásványi anyagok különleges koncentrációja volt a titok nyitja. Azonban ugyanez nem mondható el San Bernardóról, mivel itt a testek kriptákba vannak temetve a föld mélyére, így nem érintkeztek a talajjal.

Natural Mummies Found in Cemetery

http://www.youtube.com/watch?v=NhL35s3kv-o

A helyieknek vannak sajátos magyarázataik. Szerintük a falu vize, esetleg az étkezési szokások hozhatóak kapcsolatba a mumifikálódással. Mára a múmiák turistalátványosságként szolgálnak. Egy múzeumot is találhatunk a temető mögött, ahol megtekinthető nyolc darab jó állapotú test.

forrás: Hír.ma /OddityCentral