Ideje, hogy a zsidók és a magyarok is
megtudják!
Írta:
ION COJA
nemzeti
hírháló riportjaiból
"Megállapíthatjuk,
hogy a magyarországi zsidók nem élvezték a cionista vezetők
szimpátiáját. Abba a csoportba sorolták, akik nem méltóak,
hogy a Szentföldre lépjenek?"
Titkolt
információk - Ideje, hogy a zsidók és a magyarok is megtudják!
Ki küldte Auschwitzbe a 460.000 zsidót Magyarországról?
Éveken
át úgy tudtam én is, mint más, hogy a magyarok, a románokkal
ellentétben, Auschwitzbe küldték, a halálba, polgártársaikat a
zsidókat. Magyarországról 1944-ben százezer számra küldtek
zsidókat a haláltáborba vasúton, ahonnan nagyon kevesen tértek
azután haza. Az eset jól ismert és sokat hangoztatott. Én magam
is többször írtam a témáról, az 1990 előtti hivatalos
történelem tudomány nyomvonalát követve, miszerint amíg a
romániai zsidók nagy része megmenekült, addig a magyarországiak
egy dúrva megsemmisítésnak voltak alávatve. Maga Winston
Churchill is beszélt erről a magyar Történelmi eseményéről,
mint az emberiség legvisszataszítóbb gyilkosságáról. Ez volt
az 1991-ben megjelentetett Transilvania Invincibile Argumentum című
könyvem egyik fejezetének a címe is, amely viszont jóval 1990
előtt íródott.
Ezt
a fejezet címet újra használtam a 2004-ben megjelent Protocoalele
Kogaionului című könyvemben, de itt már azért, hogy megkövessem
régebbi állításaimat ebben a témában. Most megteszem újra,
kijelentve, hogy az 1944-es magyarországi zsidók tragédiájáért
nem a magyarok a hibásak sem a magyar hatóság! Még nem is a
németek, mondhatnám!...Hanem a zsidók!
Viszont
hét évvel a Protokolljaim kiadása után azt tapasztalom, hogy
hipotéziseim nem jutottak el egyetlen magyarhoz sem. Ez
természetesen az én hibám elsősorban, mert nem tudtam soha jól
eladni az írásaimat. Most újra jelentkezem, több okból is,
amelyek közül az egyik, hogy a csíkszeredai fiatal székely
hokisok még büszkébbek legyenek arra, hogy magyarok és nem,
Isten őrizz!, románok...
1990
után , mint ismert, a románok is azon kapták magukat, hogy
holokauszttal vádolják őket is! A vádlók kétes foglalkozású
zsidó szerzők voltak. Egyik napról a másikra a romániai
holokauszt szakértői lettek. Magam elég informáltnak tartottam
ahhoz, hogy válaszoljak a vádakra. Így kerültem, akarva-nem
akarva, bele ebbe a hórába, amit ha belekerültem, akkor végig
kell járni, vagyis tovább kellett informálódjak ebben a témában.
Eljutottam oda, hogy megtudjam, mennyire megalapozatlanok a jól
ismert magyar vádak! Ismétlem: magalapozatlanok! Kitaláltak vagy
legjobb (legrosszabb!) esetben is eltúlzottak.
Pontosítom,
hogy a magyarországi zsidók sorsáról, akiket Auschwitzbe
küldtek, nem egy kormányülésen, se nem a budapesti parlamentben
döntöttek. Még nem is egy náci gyűlésen. A
döntés a legmagasabb színtű zsidó kezdeményezésre született:
a Zsidó Ügynökség Megmentő Bizottságában!
Állításom
alátámasztására Roger Garaudy, Az izraeli cionizmus pere című
munkájának adatait használtam ( a romániai kiadás címe:
Procesul sionismului israelian). Ennek a munkának az adatait még
senki nem vonta kétségbe. Roger Garaudy, jól ismert baloldali
egyéniség, demokratikus beállítottsággal, mentes mindenféle
párt besorolástól, többször kapott kritikát egyesektől az
utóbbi írásainak, úgymond, antiszemita jellege miatt, de senki
sem tudta felróni neki azt, hogy valótlan vagy elferdített
adatokat tett közzé. Roger Garaudytól olyan adatokat vettem át a
témával kapcsolatban , amelyek mindenike zsidó szerzőktől vagy
intézményektől származik. Idézek továbbá a Protocoalele
Kogaionului című írás 77-79 oldaláról. Roger Garaudytól
megtudjuk, hogy a Palesztinába jutáshoz nem volt elegendő a zsidó
származás. Jó minőségű zsidó kellett legyen, magasabb
minőségű anyagból gyúrva. A zsidók Palesztinába való
belépésének feltétele az volt, hogy a majdani Izrael államnak
ne legyenek a terhére (47-ik oldal).
Még
1935-ben egy jelentős cionista vezető, Ytzhak Gruenbaum felhívta
a figyelmet arra, hogy meg kell legyen a felhatalmazásuk arra, hogy
a bevándorlókat kiválogassák és ne fogadjanak be mindenkit
(ugyanazon oldal). Úgy tűnik, hogy a Hitler által elfoglalt
Európában azon zsidók részaránya, akik méltatlanok a
Szentföldre való belépésre elérte a 90%-ot! Az Európából a
nácik által elüzött zsidók problémája, akiket a cionisták
nem siettek befogadni Izraelbe elsősorban a cionista doktrinából
ered. A problémát nem a segítőkészség oldaláról, hanem az
ország szükségleteinek szemszögéből kezelték (ugyanaz az
oldal). Más cionista doktrinák szövegei sokkal kifejezettebbek,
embertelen cinizmustól és pragmatizmustól átitatva.
Íme,
mi olvasható az 1943-ban a Zsidó Ügynökség Megmentő
Bizottságának Memorandumában: Vajon mindenkit kell segítsünk,
akinek szüksége van annélkül, hogy figyelembe vennők az egyének
jellemzőit? Nem kellene az egésznek egy nemzeti-cionista jelleget
adnunk és megpróbáljuk megmenteni azokat, akik hasznára lehetnek
Izrael földjének és a judaizmusnak? Tudom, hogy embertelennek
tűnik a probléma ilyenszerű felvetése, de világossá kell
tennünk, hogy ha meg tudunk menteni 10.000 embert az 50.000-ből,
akik hozzájárulnak az ország megerősödéséhez és a nemzet
újjászületéséhez vagy az 1.000.000 zsidó aki teher lesz az
országnak, akkor vissza kell fognunk magunkat és meg kell
mentenünk azt a 10.000-et, a kivül maradt millió elkeseredett
kérése és szitkozódása ellenére is (47-48-ik oldal). Tehát a
10.000 hasznos zsidó és az egy millió alkalmatlan közül a
cionistákat csak a hasznos érdekelte. A többi egy millió (vagy
hat) zsidóval történhetett bármi, akár meg is halhattak, nem
jelentett veszteséget a cionistáknak. Ez a lehetőség nem zavarta
egyik cionista vezetőt sem! Sőt, úgy tűnik, hogy éppen az ők
érdekeit szolgálta!
A
fenti szöveg ugyanakkor emlékeztet arra, hogy mi is történt az
Auschwitzbe érkezett zsidókkal: két táborra osztották őket a
jellemzőik alapján, éppen a hasznosság elve szerint. Aki a német
haditermeléshez hozza tudott járulni (az ország
megszilárdításához) az életben maradt. A többiek, akik
valóságos teher voltak a nácik számára is, mint emberi
hulladékok gyorsabban befejezték földi pályafutásukat.
Még
megjegyezhetjük, hogy a fenti szöveget egy intézmény adta ki,
nem pedig egy szívtelen, kótyagos egyén, és mégis tele van az
emberiséggel szembeni határtalan megvetéssel, ami nem állt meg a
kinyilatkoztatások színtjén, hanem nagyon is konkrét és reális
következményei lettek meghatározva százezrek életét vagy
eseteg milliókét, ha a mediatizált holokausztot és a zsidó
szenvedést sírató propagandisták adatait vesszük alapul. Ilyen
mérvű cinizmussal és megvetéssel csak irodalmi szövegekben
vagyunk megszokva, ahol a magatartás és helyzetek ilyen
eltúlzásának művészi szerepe van és a következmények is csak
ezen a színten maradnak. Ebben az esetben ennek a szövegnek
kimondottan gyilkos, emberírtó szerepe van. Hol van innen a híres
zsidó szolidarítás? Miért nem működött? Az emberi
szolidarításról nem is merek beszélni!
Egyébként
ezek a cionista szövegek a kétféle minőségű zsidókról, egy
gyakorlati életfilozófiáról árulkodnak és egy idáig a
történelemben nem létező pragmatizmusról, amely lélegzet
nélkül hagy minden normális embert, zsidót vagy keresztényt:
Egy egyszerű filantrópikus mentése a németországi zsidóknak
csak kellemetlenségeket okozott volna a cionistáknak, főleg hogy
a mentés esélyei annál kissebbek, minél nagyobb a katastrofa. A
németországi zsidók érdekében tudunk cselekedni, ha ezek
palesztinába hozzák a vagyonukat. A jelenlegi menekülteknek nincs
meg ez az előnyük, mert üres kézzel akarnak jönni.
Ezek
tehát nem tudnak semmit adni a Yichouvnak (ez volt Izrael neve,
mielőtt 1948-ban elismerték volna független államként), és nem
várhatunk másra, mint amit eddig is megállapítottunk a
németországi zsidók nagy részéről: teljes eltávolodást, sőt
ellenséges magatartást Izrael földjével szemben, a tisztelet
hiányát minden iránt, ami zsidó, egy embertömeg, amelynek semmi
köze a cionizmushoz és amelyikből teljesen kihalt a nemzeti érzés
(48.oldal).
Robert
Garaudy kommentárja: ezen szövegek idézése világosan mutatja a
különbséget a judaizmus, mint vallás, amit tisztelek és a
nacionalista, leigázó politikai cionizmus között, amit elitélek.
Mi több, ezek a szövegek világossá teszik azoknak az csalását
és álnokságát, akik ma síratják azokat az áldozatokat, akiket
nem akartak megmenteni.(49.oldal).
Megjegyzendő
mondat: azoknak
a csalását, akik síratják azokat az áldozatokat, amelyeket nem
akartak megmentani!
Tehát zsidók, akik nem akartak zsidókat megmenteni! Miért? Mert szegény zsidók voltak, üres kézzel...
Egyre
világosabb, hogy a II. világháború idején a zsidó elit egy
mesterséges szelekciót hajtott végre, azon zsidók között, akik
a jövendő Izraelt kellett benépesítsék, akik a háborút
kellett átvészeljék. Azok a zsidók, akik izraelitának voltak
programálva, azok minőségi zsidók kellett legyenek: cionista
eszmékkel, akik elutasították a többségi nemzetbe való
beolvadást, amit egyre több zsidó hallgatólagosan már
elfogadott. A másik oldalon a szegény zsidók, akik a cionisták
szerint egy embertömeg, akinek semmi köze nem volt a cionizmushoz,
nemzeti érzelmek hiányával és amely nem mutatott tiszteletet
semmi iránt, ami zsidó vagy héber. Ezért őket a megmentésből
ki kellett zárni! Vajon nem ez a tömeg volt összesen hat
millió?...A híres hat millió?
Jegyzet:
A fentiekből egy káprázatos, de egyáltalán nem abszurd,
hipotézis állítható fel, ami a cionista doktrina szövegeiből
levezethető: a holokauszt, mint büntetés azoknak, akik nem
viseltettek tisztelettel mindaz iránt, ami zsidó vagy héber!
Egyelőre
csak jeleztem ezzel a hipotézissel, hogy később
leellenőrizhessem, más megfelelő dokumentumokkal. Lehet, hogy
megteszik mások ezt az ellenőrzést. Más hozzáértőbbek,
tanultabbak...
Milyen helyzetben voltak a magyarorszégi zsidók ebből a cionista szemszögből nézve?
Ők
arról voltak ismertek, hogy hajlandóak voltak az asszimilációra
vagy már asszimilálódtak. A dualizmus idején hagyományosan ők
magyarnak vallották magukat, különösképpen népszámlálások
idején vagy más lojalítási teszteken. Megkockáztatom azt
állítani, hogy kevés olyan zsidó volt , aki ott hagyta volna a
konfotját, amiben itt élt, azért, hogy Palesztinába menjen és
ott mindent kezdjen előlről. A zsidók is emberek! Hős és
vértanú nép nem létezett soha...Csupán a cionista doktrina
követte ezt: kiválassza az eljövendő Izraelnek azokat a
zsidókat, akikből egy hős és vértanú nép legyen...
Megállapíthatjuk,
hogy a magyarországi zsidók nem élvezték a cionista vezetők
szimpátiáját. Abba a csoportba sorolták, akik nem méltóak,
hogy a Szentföldre lépjenek?
Idézek
tovább a Protocoalele Kogaionului című könyvből, 77-79. oldal.
Tehát
nagyon sokszor a németországi, de általában a nácik által
elfoglalt országokban a zsidók nem voltak mások, csak emberanyag,
amelyikből az Izraelt alapító cionisták kiválasztották
(egyébként is kiválasztott nép), hogy melyik zsidó élhet meg,
kivándorolva Palesztinába és melyik gyengébb minőségű,
hasznavehetetlen és nemkivánatos, az marad a nácik
rendelkezésére.Ezt mondja a nagy cionista Ben Gurion is, az új
Izrael állam első elnöke: azt a kissebbséget, amelyet meg
lehetett menteni, ki kellett választani a palesztinai cionista
projektnek megfelelően (44.oldal).
Tehát
a cionisták gondja az volt, hogy megmentsék a hős és vértanú
kissebbséget és a hat milliós többséget hagyták a kivégző
táborok gondjára.
Nota
bene: hogy a náci lágerek sorsára hagyott zsidók alkották a
többséget, mint következtetést alátámasztja, expressis verbis
(kimondottan) Roger Garaudy kommentárja is, amelyet Rudolf
Kastnerrel kapcsolatban tesz, akit az 50-es években a nácikkal
való kollaborálásért itéltek el. A perben Rudolf Kastnert azzal
vádolták, hogy egyetértésben a cionista vezetőkkel (akik közül
a legtöbben a per idején miszterek voltak) Eichmannal üzletelt
1684 hasznos zsidó (a kiemelés Roger Garaudytól) kiszabadításáról
és Palesztinába emigrálásáról, mint az eljövendő Izrael
építéséhez szükséges emberekről, annak fejében, hogy
meggyőzi a 460.000 magyarországi zsidót, hogy csak egy egyszerű
áttelepítésről van sző, semmiképpen sem az Auschwitzi
haláltáborokba való szállításról.
Halevi
bíró rámutatott arra, hogy ezek a gyilkosságok mind a Zsidó
Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával
történtek (44.oldal).
Kegyetlen
mondat: ezek a gyilkosságok a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi
Zsidó Kongresszus jóváhagyásával történtek. Ezek a
gyilkosságok...vagyis a magyarországi zsidók szinte teljes
kiirtása a Zsidó Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongressus
jóváhagyásával vagy pontosabban hozzájárulásával történt.
Néhány tisztázó kérdés:
Az
Izrael építésénél hasznos 1684 zsidó, feltehetően mind
szuper-tehetségek volt, mindenik közülük egy potenciális
Nobel-díj várományosa. Megtudták ők valaha is, hogy milyen
feltételek mellett szabadultak Németországból és kerültek
Palesztinába? Közzétették valaha is ezt a listát az 1684
névvel?
Ha
a 460.000 zsidó Auschwitzi haláltáborba küldése a Zsidó
Ügynökség és a Nemzetközi Zsidó Kongresszus jóváhagyásával
történt, akkor miért vádolják még ma is a magyarokat, a magyar
államot és a magyarságot úgy általában a 460.000 magyar zsidó
Németországba deportálásával és meggyilkolásával 1944
tavaszán?
Rögzítsük
még egyszer milyen gyilkosságról is van szó: a holokauszt
folyamán, a magyarországi zsidók deportálása Winston Churchill
szerint az emberiség legvisszataszítóbb gyilkossága volt. Éveken
át ez a gyilkosság a magyar hatóságok számlájára van írva,
akik a zsidók kitelepítését olyan túlbuzgósággal végezték,
amellyel még a németeket is elámították. Roger Garaudy azzal a
aprósággal szolgál, amellyel megsemmisíti a magyar hatóságok
érdemét: maguk a zsidók is siettek berakodni a vagonokba, hiszen
a saját cionistáiktól biztosítást kaptak arra, hogy csak egy
egyszerű áthelyezésről van szó. Hogy milyen könnyen elhitték
a zsidók, hogy csak egy egyszerű áthelzyezésről van szó, a
cionista vezetők szemében még inkább egy plusz ok lett, hogy
mind a 460.000 zsidó gyenge minőségű, haszontalan, aki
megérdemli a sorsát, hogy vágásra küldjék, mint az állatokat,
egyszóval méltatlanok voltak, hogy a Szentföldre lépjenek.
Évekkel
előbb, különböző alkalmakkor kommentáltam ezt az emberiség
történetében a legvisszataszítóbb gyilkosságot, különbséget
téve a magyarok ázsiai, hun állatias viselkedése és a románok
emberiessége és tűrőképessége között. Úgy hiszem vissza
kell vonjam akkori megállapításaimat és véleményemet. Mea
culpa! Sajnálom, hogy a tévedésem nem volt teljes! Szerettem
volna, hogy visszavonom a vádjaimat és kész! Sajnálatos módon
nem azért kell visszavonjam vádjaimat, mert nem igazak, nem
egyeznek a tényekkel, nincs értelmük, hanem azért mert másoknak
kell azokat címezzem! Vádjaimat fenntartom csak másnak kell
címeznem, amelyre Roger Garaudy kényszerít: a cionizmus! A
cionizmus a hibás a 460.000 magyarországi zsidó sorsáért,
akiket a nácik a cionisták jóváhagyásával az Auschwitzi
kemencékbe szállítottak! Ismétlem: nácik a cionista vezetők
jóváhagyásával...Sőt a cionisták közreműködésével! Mert
ezek azok a vádak, amelyeket Roger Garaudy megfogalmaz: a cionista
zsidók a felelősek az emberiség legvisszataszítóbb
gyilkosságáért! Ismétlem: a minősítés Winston Churchilltől
származik.Egy gyilkosság, amelynek 460.000 teljesen ártatlan
zsidó esett áldozatul. Vagy másképpen mondva: az emberiség
legvisszataszítóbb gyilkossága, kizárólag egy zsidó üzlet,
amelynek gyilkos szerzői cionista zsidók, az áldozatok pedig
haszontalan zsidók. A visszataszítóságát még inkább növeli
az a tény, hogy a háború után a zsidók ezzel a gyilkossággal a
magyarokat vádolták meg. Teljesen visszataszító. Nec plus ultra.
Post
scriptum 2011: örülök, hogy a magyarországi és a bárhol élő
magyarok tudomására hozhatom, hogy nem az ő vállukat nyomja ez a
népírtás. Ideje, hogy a magyarok megtudják ezt az igazságot és
ennek megfelelően reagáljanak. Még fontosabb az, hogy a zsidók
maguk megtudják az igazságot és reagáljanak ennek az igazságnak
megfelelően!
Mert
ez az igazság lényege.
És
egy utolsó kérdés: Az
átszállítás szervezője Eichmann, nem volt véletlenül zsidó,
úgy ahogy nagyon sok zsidó mondja?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése