Fehér foltok tünedeznek.

Fehér foltok tünedeznek.

Tarzalom jegyzék :

Arany fehér por

Gondolatolvasás?

Inspiráció

Inogni látszik az elektromágnesesség eddigi elmélete

Megfeledkezni önmagunkról

Kutatás és Tematika

Technikai kreatívok

Az ismeret szintjei, nyelvezete

Charon Intézet Bemutató

Egy párhuzamos világba szöknek a neutronok?

Sötét villám

Az én felett

Szerző: charoninstitute - június 7, 2012

Arany fehér por

Szerző: charoninstitute - június 7, 2012

Posted in: Cikkek/Videók. Hozzászólás

Arany Fehér Por (‘White Powder Gold’) másnéven ORME-elemek

Bizonyos vulkanikus eredetû kõzetekbõl nyert porok, amik felborították az ásványtani, kémiai, mágnesfizikai, bio-kémiai ismereteket, a legelképesztõbb gravitációs és térdimenziós anomáliákat is kiváltva. Egyúttal anyagi bizonyítékai lettek a Szaharov-Puthoff féle gravitációs elméletnek, és segítettek betekintést adni a szupravezetõk titkaiba, a neuronsejtek fizikájába, valamint gyógyászatilag is elképesztõ eredményeket produkáltak.
Ez az oldal a “Science of the Spirit Fundation” rendezésével 1995. július 28.-án Portland-ban (Oregon, USA) megtartott http://www.textfiles.com/bbs/KEELYNET/BIOLOGY/hudson2a.asc  D. Hudson-elõadás kivonatos ismertetése. (Ö az új elemek felfedezõje, szabadalmi joggal. Az írás stílusa az õ stílusát próbálja visszadni. A személyes megjegyzéseim szögletes zárójelekben [ ] vannak, azok nem eredeti Hudson-i kiegészítések.)
Egy hasonló Hudson-elõadásnak (Vancouver, British Columbia, ’95. nov. 15.) eredeti hanganyaga ingyen letölthetõ 4 részben mp3 formátumban:http://www.luminet.net/~wenonah/hudson/sound/hudson1.mp3 elsõ (2309 KByte),http://www.luminet.net/~wenonah/hudson/sound/hudson2.mp3 második,http://www.luminet.net/~wenonah/hudson/sound/hudson3.mp3 harmadik,http://www.luminet.net/~wenonah/hudson/sound/hudson4.mp3 negyedik rész:http://www.luminet.net/~wenonah/hudson/index.html Tommy Cichanowski portáljáról. További információk és más eredeti hanganyagok is találhatók ott, például a 95. nov. 16.-án megtartott tudományos irodalmat és mérési eredményeket bemutató elõadásának hanganyagai 5 részben (hudson5.mp3 – hudson9.mp3). 
Egy korábbi, 1995. febr. 10./11.-én Dallasban megtartott kétnapos elõadásáról videófelvétel is készült, amit az ottani helybeli The Eclectic Viewpoint forgalmaz. A dallasi dupla elõadás http://monatomic.earth.com/david-hudson/1995-02-dallas-toc.html teljes legépelt szövege letölthetõ itt 5 részben.

PRIVATE “TYPE=PICT;ALT=David Hudson, 1995. “INCLUDEPICTURE  \d “d_hudson.jpg”David Hudson multimilliomos, egy harmadik generációs igazi phoenix-i nagybirtokos gazdálkodó. Bevallása szerint nagyon konzervativ és materialista volt. Fogalma sem volt mi mindent fog csinálni, amikor belekezdett ebbe a dologba. “70’000 acre birtokon gazdálkodtam [kb 280 millió m2] Phoenix környékén a Yuma Völgyben. Nagyon hatalmas, materialista ember voltam… 40 munkást fizettem hetente. 4 milliós hitelem volt a bankkal. Mercedes Benzeket vezettem. 15’000 négyzetlábnyi [kb 1350 m2] házam volt. Én voltam a Mr. Materialista.”
’75-76-ban a talajt kezelve fedezte fel hogy annak 4-6 %-a szokatlan tulajdonságokat mutat.  Kémiai elemzéseknek vetették alá ezt az anyagot, feloldották és egy vérvörös színû oldatot kaptak. De amikor kémiailag lecsapódtatták ezt az anyagot egy cinkporos redukálószerrel, akkor meg feketévé vált, mint a nemesfémek. Egy nemesfémnél, ha kémiailag kihozzák a savból, akkor nem fog újraoldódni a savban.  Kicsapódtatták ezt az anyagot a feketébõl és meg akárták szárítani azt. A szárítás folyamatában egy nagy porcelán tölcsérre (Büchner-tölcsér) rakták, amin szûrõpapír volt. Ez az anyag kb negyed hüvelyknyi [kb 6 mm] vastag volt a szûrõpapír tetején. A szárításra egyszerûen csak kiterítették az arizónai napra, ami 115 [°F] fokos [kb 46 °C] öt százalékos páratartalommal, szóval rendkívül gyorsan száradt.
Az történt hogy miután az anyag megszáradt, elrobbant. Úgy robbant el amihez foghatót Hudson még soha sem látott eddig. “Nem volt felrobbanás, nem volt berobbanás. Olyasmi volt mintha valaki 50000 villanykörtét egyszerre elsütne – csak egy paff! Minden anyag eltünt, a szûrõpapír eltünt és a tölcsér megrepedt. Ekkor fogtam egy vadonatúj ceruzát, meghegyezetlenül, felállítottam közvetlenül a tölcsér mellé és még egy adagot kezdtem szárítani. Amikor ez az anyag elrobbant, 30 százalékban elégette a ceruzát, de nem döntötte le. Minden eltünt az anyagból. Tehát nem robbanás volt, de nem is implózió. Ez egy iszonyatos méretû fényleadás volt. Olyan mintha a ceruzát egy tûzrakás mellé raknád és 20 perc múlva azt látod, hogy füstöl az egyik felén és leégett a fele. Pont így nézett ki közvetlenül a villanás után. Nos ez végképp elkápráztatott. Akármi is ez az anyag, vadul viselkedik. Azt tapasztaltuk, ha nem napon szárítottuk, akkor nem robbant el; de ha közvetlenül napon szárítottuk, akkor meg elrobbant.”

Ezután fogtak valamennyi anyagot, amit nem a napon szárítottak meg, és elhatározták hogy egy olvasztótégelyes redukcióba rakják. Az olvasztótégelyes redukciónál vesznek egy olvasztótégelyt – ami olyan mint egy nagyméretû ivópohár, csak porcelánból van – és összekeverik ólommal és más ilyen salakosító adalékkal és addig hevítik míg az ólom felolvad. Az történik, hogy minden fém, ami nehezebb mint az ólom, bennemarad az ólomban, és mindaz ami könnyebb nála, meg feljön. Állítólag, arany és ezüst bennemarad az ólomban és minden más nem-nehéz elem ki fog jönni az ólomból. Ez az igazi bevált módszer a fémelemzésre.
Ez az anyag leüllepedett az ólom aljára, pontosan úgy mintha arany, ezüst lett volna. Ez az anyag sûrûbb volt az ólomnál. Amikor leöntötték a fent úszó részt, azzal minden mást eltüntettek ami nem nemesfém. Amikor az ólmot is kiöntötték, ez az anyag szétválva ott maradt a megolvadt ólom alján. El volt különülve tõle egy rög formában, aminek aranynak és ezüstnek kellett volna lennie.
Elvitték ipari laboratóriumokba ezt a rögöt és azt közölték, hogy ‘itt nincs semmi más csak arany és ezüst’. Csakhogy fogva ezt a rögöt, asztalra helyezve, kalapáccsal ráütve szétört mint az üveg. Pedig nincs olyan ismert arany és ezüst ötvözet ami ne lenne puha. Arany és ezüst tökéletesen szétolvad egymásban és szilárd formákat alkot. Mindkettõ nagyon puha elem és bármilyen arany, ezüst ötvözet is az és képlékeny, ha más nincs benne. Kiteríthetõ és kilapítható. Ez az anyag meg széttört mint az üveg. Hudson ekkor már sejtette hogy itt valami szokatlan történik.
Ekkor fogták ezeket az arany, ezüst-rögöket és kémiailag kiválasztották az aranyat, ezüstöt belõle. Visszamaradt egy csomó fekete anyag. Amikor ezt a fekete anyagot elvitték ipari laboratóriumokba kielemzésre, azt mondták hogy vas, szilíciumdioxid és alumínium. Márpedig ez egyszerûen képtelenség, hiszen ez az anyag nem oldódott semmilyen savban, vagy bázisban ha teljesen száraz volt. Sem színtömény kénsavban, kénes salétromsavban, sem sósavas salétromsavban, pedig az még az aranyat is oldja. Senki nem tudta meghatározni igazából, hogy mi is ez az anyag.
Ezután Hudson elment a Cornell Egyetemre, ahol felkeresett egy nemesfémekre specializálódott Ph.D.-vel rendelkezõ szakembert, akinek 22 ezer dollárt fizetett hogy az általa ismert legtökéletesebb módon a legpontosabb analízist adja erre a furcsa anyagra. Az eredmény lehangolóan ugyanaz volt: vas, szilíciumdioxid és alumínium. Hudson nagyon mérges lett, hiszen nemcsak hogy nem kapott kiérdemlõ választ arra hogy mi is ez az anyag, de megtudta, hogy az akadémiai vizsgálatok nem vezetnek semmire sem.
Felkutatott egy német származású spektroszkópiai szakértõt, aki Los Angelesben a Lab Test vállalat spektroszkópiai berendezéseinek tervezõje volt. Sikerült elérnie hogy több évig foglalkozzon ezzel a témával. Egy szovjet szakkönyv (“A Platina-csoport Elemek Analitikai Kémiája”) szerint 300 másodpercig kell égetni ezeket az elemeket az elemzésre, míg az USA-ban csak 15 másodperces átlag-vizsgálatokat végeztek.

Egy teljesen új tervezésû és az elterjedtnél 2-3-szor nagyobb méretû analizáló gépet készítettek a német szakértõ bevonásával. Ezzel sikerült kielemezniük ezt az anyagot. Az eredmény annyira megdöbbentõ volt, hogy még a német spektroszkópiai szakember is meghökkent. Pontosan úgy, ahogy a szovjet könyv írta, 70.-ik másodperc után megjelent a palládium, majd késõbb a platina, ródium, ruténium, irídium, ozmium méghozzá olyan mennyiségben mint amilyet eddig természetes közegben sehol sem ismertek. Mik ezek az anyagok? A legdrágább nemesfémek. Egy uncia arany akkoriban $400 volt, ruténium $150, irídium $800, ródium meg $3000. Az addig legnagyobb koncentrációban elõforduló nemesfémek Dél-Afrikában fél mérföldnyi mélységbõl bányászva tonnánként egyharmad unciányi mennyiségben vannak jelen összesen. Ez az anyag meg tonnánként 6-8 uncia palládiumot, 12-13 uncia platinát, 150 uncia ozmiumot, 250 uncia ruténiumot, 600 uncia irídiumot és 800 uncia ródiumot tartalmazott! A német kutató annyira elképedt, hogy egy szakcikket is írt egy német spektroszkópiai folyóiratba. A legmegdöbbentõbb az volt hogy senki sem sejtett semmit errõl az anyagról.
Hudson a 69.-ik másodpercnél abbahagyva a hevítést arra gondolt leteszteli az angolokat is. A londoni Harwell Laboratórium neutron aktiválásos nemesfém-specialista analízise szerint “semmilyen nemesfém nem volt található” az adott mintában. Pedig közvetlenül a kimutatható hevítési idõtartam elött volt már. Tehát visszakerült ugyanabba az eredeti állapotába. De mi lehet ez? Vagy átalakul egy teljesen más elemmé, vagy olyan elrendezésben van amit még soha sem láttak? Hudson elhatározta hogy komoly pénzt fektet a kutatásba.
Ekkor kereste fel John Sickafoose Ph.D.-s analitikus kutatót, aki a periódusos táblázat minden elemével dolgozott már 4 nemesfém kivételével, egy igazi specialista, aki azt mondta: “Dave, dolgozni fogok ezen ingyen mindaddig, amíg meg nem tudom mutatni, hogy hol tévedtél. Írásos beszámolót is készítek. Ezután kell hogy fizess nekem, óránként $60 dollárt, amit erre a kutatásra szenteltem.”
Három évvel késõbb John benyújtotta a számlát: $130′ 000. Ezt mondta: “Dave, az életem olyan egyszerû volt mielött találkoztunk. Ez az anyag semmihez sem fogható. Elmondhatom nem hasonlít semmilyen közönséges elemre sem a periódusos rendszerben. Ez amivel Te foglalkozol, arra fogja késztetni a tudósokat hogy átírják a fizika könyveket, átírják a kémiai könyveket és egy teljesen új szemléletet fog bevezetni”

Az a négy elem, amivel eddig még nem volt dolga benne volt ebben az anyagban. De nem úgy és olyan mennyiségben ahogy várni lehetett. Az írásba foglalt összetétele szinte teljesen ugyanaz volt mint amit a német spektroszkópus szakértõ korábban meghatározott. Viszont az anomáliáknak se szeri se száma nem volt. A ródium például egy olyan könnyen elkülöníthetõ anyag, ami jellegzetes tõzegáfonya-színû klorid oldatban. Semmi más anyag nem ad ilyen színt klorid oldatban. Ezzel egyértelmûen különválasztható. Ezt a színt sikerült elérniük, csakhogy a ródium kimutathatatlan volt. Semlegesítve egy savas oldatban, vöröses-barna dioxid formájában csapódik ki. Egy óráig hevítve adott nyomáson 800 fokon, majd hidro-redukálva egy fehér porhoz jutottak, pontosan úgy ahogy a tiszta ródiumtól az elvárható, de az mégsem volt kimutatható. De amikor 1400 fokon újrahevítették argon alatt hõkezelve hófehérré vált vöröses-barna helyett, ami felrúgja az eddigi ismereteket. Ennek nem lenne szabad bekövetkeznie. Ezt hõkezelve anhidro-dioxiddá alakítva a minta harmadát lehûlése után félretették ismét vöröses-barna volt. A megmaradt többi anyagot oxigén alatt újrahevítették, lehûtötték, semleges gázzal megtisztítva, hidrogénnel ismét felhevítve annak oxidjaitól megszabadították. Lehûlve szürkés-fehér por lett. Ennek felét félretették. A maradékot meg hevítve újra-oxidálva, majd hidrogén-redukálva és hõkezelve azt ismét fehér porrá vált. Ezt az anyagot is félretették. Az így kapott három mintát elküldték az USA-ban legnagyobb hírnévnek örvendõ Pacific Spectrochem-be elemzésre. Az eredmény: a vöröses-barna anyag: vas-oxid, a következõ: szilíciumdioxid és alumínium de vas nélkül, a harmadik meg kalcium és szilíciumdioxid. Itt a kutatók szerint minden a feje tetejére állt. Elõszöris mi lett a ródiummal? Hidrogénnel a “vas-oxid” megszünt vasnak lenni és átváltozott szilíciumdioxiddá és alumíniummá, majd az alumínium teljesen eltünt és kalcium jelent meg. Mi zajlik itt? Ez az anyag teljesen kifigurázta a legnevesebb szakértõket is! Az egész kémia, fizika a feje tetejére állt. John Sickafoose megjegyezte hogy mi nem vagyunk amatõrök, tudjuk mit csinálunk, ez az anyag semmi máshoz nem hasonlítható.

A kutató nem tudott nyugodni, megkérte Hudsont hogy vigye el arra a helyre, ahol a kõzetanyag található. Majd onnan további mintákat véve további három évig végeztek újabb kutatásokat, mindent egybevéve 1983 – 1989 között. Nemcsak õ, de három mester vegyész és két technikus is, teljes munkaidõben. Rájöttek hogyan lehet szétválasztani és tiszta formában kihozni az összes nemesfémet. Beszereztek egy nagynyomású folyadék kromatográfiás készüléket is, maga Sickafoose ilyen készülék tervezésébõl írta a doktori disszertációját. Azóta a Dow Chemical továbbfejlesztésével világszínvonalon egyedülálló computer vezérlésû szétválasztó berendezéssé lett. Ezzel sikerült minden nemesfémet különválasztani és többek között öt-féle ródium-kloridot is elõállítaniuk. Ródiumot üzemanyagcellás autók kísérleteinél alkalmaznak. De a ródium nem volt kimutatható, csak erõsen feltételezhetõ. De amikor egy erre szakosodott cégben felrakták a szénre az üzemanyag-cellás technológiájukban, akkor minden úgy mûködött, mintha ródium lett volna. Néhány hónap múlva mindent szétszerelve ismét elküldték ezt a ródiumként viselkedõ anyagot elemzésre, ekkor már 8 százalék ródiumot ki lehetett mutatni. Azaz a szénnel érintkezve kezdett átváltozni a magkötése, fém-fém kötés kezdett kialakulni. Igazi fémes ródium jelent meg, ahol korábban ilyen nem volt!
Hudson szabadalmaztatta az összes ilyen technológiával különválasztott elemeket. Összesen 22 szabadalmi joggal rendelkezik az így elõállítható ORME (orbitális pályaszerkezetileg átmódosított monoatomos elemek) és S-ORME (rezonánsan párosított kvantum oszcilláló ORME rendszerek) anyagokra. [Az HYPERLINK "patent.html"ausztráliai szabadalmi leírás a legrészletesebb. Ugyanez más országokban szabadalmi nyilvántartásba véve lajstromszámok szerint: Ausztria AT152489, Németország DE3920144, Nagy-Britannia GB2219995, Franciaország FR2632974, Svédország SE8902258, Belgium BE1003134, Svájc CH680136, Spanyolország ES2016468, Olaszország IT1237457, Hollandia NL8901538, Ausztrália AU3662489, Japán JP2111820. Mindez leellenõrizhetõ, vagy akár meg is vásárolható a http://hu.espacenet.com/ Magyar Szabadalmi Hivatal Európai Úniós honlapján keresztül is, bár Magyarországon még nincs bejegyezve. Keresse a szabadalmi bejelentés nemzetközi megjelenítését lajstromszám alapján.]

Az ORME (orbitally rearranged monatomic elements) anyagok, mint kiderült, teljesen új formájú anyagok. [Az addigi ismeretek szerint a következõ anyagokra léteznek: arany, ezüst, réz, kobalt, nikkel, platina, palládium, ródium, irídium, ruténium és ozmium. Ezek az anyagok stabilak, nem fémes-szerûek és egy eddig teljesen ismeretlen elektron-pályás elrendezésben vannak módosult "d", "s", és üres "p" pályákkal. Azóta a higanynak is létrehozták már ilyen állapotú változatát, és erõsen feltételezhetõ még a következõ anyagokra is: vas, cink, cirkónium, molibdén, kadmium, és talán néhány más ritkaföldfém is elképzelhetõ ilyen állapotban: szamárium, európium, gadolínium, terbium, diszprózium, esetleg plutónium, amerícium, kûrium, berkélium, kalifornium.]
Az új elektron-pályáknak köszönhetõen ezek a monoatomos elemek jellegzetesen egyedi elektromos, kémiai, mágneses és fizikai megjelenési tulajdonságokkal rendelkeznek. [Az ilyen anyagok ugyanannyi neutront, protont és elektront tartalmaznak mint a közönséges elemek, csak a fizikai tulajdonságaik teljesen mások az eltérõ elektron-pályák miatt és stabillá válnak az így megnövelt energia állapotukban. Mivel teljesen különbözõ atomi elnyelési/kisugárzási spektrumvonalakat produkálnak mint a normál elemek, ezért közönséges spektroszkópiával kimutathatatlanok. Csakis ICP-MS (Inductively Coupled Plasma Mass Spectroscopy) tömegspektroszkópiával lehet kimutatni ezeket, ami az atommag neutronjainak és protonjainak tömeg/töltés arányán mûködik.]
De az igazi meglepetések csak ezután jöttek. Az elsõ furcsa észrevétel az volt, hogy ezek az elemi fehér porok a levegõn 20-30 %-nyi súlygyarapodást mutattak. Ennyi gázt képtelenség hogy be tudjanak szívni magukba. A legújabb hõgravimetrikus analizáló berendezéssel teljesen zárt rendszerbeli légköri állapotokat lehet tartani, közben oxidálni, hidrogénesen redukálni, hevíteni stb. Egy ilyen mintát ezzel a géppel percenként 1.2 [°C] fokos hevítéssel és percenként 2 fokos hûtéssel oxidálva 102 %-os súlyú lett, majd hidrogénes redukálás után 103%-nyi. Eddig még nics gond. De amikor hófehérré válik [pl. irídiumnál a negyedik hevítési ciklusban], akkor meg kissé kevesebb mint 56% súly volt csak mérhetõ. Valami itt rendkívül furcsa – gondolták. Majd ugyanezt a közel 56% súlyú anyagot újrahevítve addig míg üvegszerûen összezsugorodott, és feketévé vált, akkor meg megjelent a teljes súly. Tehát idõközben mégsem tûnt el anyag, csak egyszerûen nem volt mérhetõ, majd ismét azzá vált. Ha az 56% súlyú anyagot hagyták lehûlni, akkor tartósan ennyi súlyt mutatott. Bizonyos újabb hõkezelések után meg teljesen elveszítette a súlyát, de hûlve meg eleinte 300-400% súlyú is lett.
Idézet az elõadásból: “Gondoljatok arra, hogy a kísérleteket végzõk igen tapasztalt kutatók voltak, és ezt mondták, ‘Nézz ide! Ez egyszerûen képtelenség!’”
Ez a gép olyan tökéletesen tervezett és szabályozható, hogy mérni lehet hogy a fûtõelem által keltett mágneses mezõ mennyire van hatással a súlyra. Sõt úgy tervezték hogy a fûtõelem körül egy az általa keltett mágneses térrel teljesen ellentétes teret hoznak létre benne, hogy azok egymást semlegesítsék, aminek eredményességét hagyományos mágnesezhetõ anyagok vizsgálatakor kiválóan lehet tapasztalni. Ott nincs semmi súlyváltozás, függetlenül attól hogy az a minta mágneses, vagy nem mágneses volt-e.

A kutatók arra gondoltak, hogy a gép szokatlanul mûködik, ha monatomos elemeket vizsgálnak vele. A gépet gyártó cég szerint viszont minden szupravezetõ veszít a súlyából, amit mások is tapasztaltak. De hogy milyen anyaggá válik késõbb a lassú hevítést követõ hûlés során, amikor többszörös súlygyarapodást mutat, arra nem tudtak választ adni.
[HYPERLINK "s_orme_suly.gif"Ez az ábra az ausztrál szabadalmi hivatalba benyújtott HYPERLINK "patent.html"leírásból van. Az 55.55%-os súly "akkor jelenik meg, amikor ez az anyag elõször változik fehér porrá", vagyis színtiszta monoatomos elemmé (alsó ábra). Amikor az anyagot tovább hevítik (pl. "kvarc-üveggé"), visszanyeri a súlyát, majd újabb hõkezelések után kb 815 fokon teljesen elveszíti a súlyát, amíg forró, a nullánál is kevesebbet mutat. A felsõ ábra a 850 fokosra hevített anyag tükörszimmetrikus hûlési diagramja, ahol a hûlés során tapasztalt óriási súlynövekedési anomáliák láthatók, "300-400%-os súlyokkal is". 
HYPERLINK "abra08.gif"Itt egy másik kettõs-ábra a szabadalmi leírásból. Az S-ORME állapotú irídium legelsõ melegítési súlyváltozása, alatta pedig a kb 850 fokról való hûlés okozta súlynövekedési anomáliák tükörszimmetrikus grafikonja. Az alul levõ grafikon az igazi bizonyítéka a szupravezetõ jelenlétének, mert pl. a vasnál ez egy vízszintes vonal lenne.]
Mik a szupravezetõk? Az ember azt gondolná, hogy valami szuperjó vezetõ anyag, és amikor ellenállásmérõvel összeköti, akkor egy nagy zuppot fog majd látni a skálán. Csalódni fognak, nem így van! Semmilyen áramvezetõ képessége sincs. Definíció szerint semmilyen feszültség-különbséget, vagy mágneses mezõt nem enged meg a belsejében. Akkor meg mire jó, ha nem lehet feszültséget kelteni benne? Hogyan lehet egyáltalán felhasználni?
A szupravezetõk belsejében egyetlen fényfrekvencia halad, mint egy lézer, ami örökké folyik benne, és a szupravezetõk körül ez egy ún. Meissner mezõt kelt. Ez a mezõ kizár minden külsõ mágneses mezõt és külsõ frekvenciát az anyag belsejében. A tisztán egy elembõl álló szupravezetõk mûködés közben csakis hófehér színûek lehetnek, mert minden fénysugarat visszavernek.
Egy rádiófrekvenciás adóval a szupravezetõt rezonánsan ráhangolhatjuk a mellé helyezett áramkörhöz és ezzel a belsejében elektron-párok keletkeznek és elmozdíthatók a szupravezetõben, mert azok a legkisebb ellenállást keresik. Ezek az elektron-párok szinkronban vannak a gerjesztõfrekvenciával. Elsõ hallásra megdöbbentõ dolognak tûnik az hogy két ugyanolyan, de ellenkezõ irányú másfél fordulatos elektron-részecske egymással párt alkotva fényként viselkedik. Bármilyen furcsa, mégis így van! Ezek az elektron-részecskék tökéletesen és tükörképesen párt alkotva többé nem részecskepárok, hanem fény, ami nem tud kijönni a szupravezetõk belsejébõl.
PRIVATE “TYPE=PICT;ALT=ujjhegy aura”INCLUDEPICTURE  \d “ujj.jpg”De még ennél is furcsább hogy egy elektron egy tér-idõben létezve képes leadni fényt, vagy felvenni fényt és ezzel átkerül egy másik tér-idõbe, vagy egy olyan frekvenciára ami számunkra és mûszereink számára kimutathatatlan. Ilyen fény-jelenségeket mutatnak a Kirlián fotók. [Az ábrámon egy ujjhegy aura felnagyított képe látható.]

A szupravezetõkbe így lehet energiát berakni, ami ott marad, nem illan el belõle valahol, örökösen benne marad. Ahhoz hogy kiszedjük ezt az energiát, mellé kell egy újabb vezetéket helyezni, rezonánsan rá kell hangolni és abban a pillantban puff, lejön ez az energia. Ha felraktak rá egy energiát, akkor nem kell attól tartani, hogy az akárcsak egy ici-picit is veszítene belõle, örökkön-örökké ott marad 100 %-ban. Ezért hívják õket szupravezetõknek, nincs semmi “veszteségi ellenállásuk”. A szupravezetõkben levõ részecskékre az idõ mint olyan egy értelmetlen fogalom.
Ha például permanens mágneses térbe helyezik õket, akkor azonnal gerjesztõdnek, bár belsejükben nincs semmi kimutatható változás. De a körülöttük levõ Meissner mezõ nagyobbá válik, ami arra utal hogy belül nagyobb fénymennyiség folyik. A tudósok azt kérdezhetik, hogyan lehet megmérni a szupravezetõ belsejében közvetlenül a benne levõ energiát? A válasz lehangoló, sehogy. Eddig az emberiség még nem alkotott olyan mérõkészüléket ami nem a differencia-különbség elvén mûködne. Márpedig a szupravezetõkben belül semmilyen differencia-különbség elvi alapokon nem létezhet.
Az anyagok közül csak a szupravezetõk keltenek negatív induktivitást. Semmilyen más anyag nem ilyen. Ezek egyszerûen magukba építik a pozitív mágneses mezõ egy részét. Ez az jelenti, ha van egy ilyen szupravezetõ anyagod, akkor elektromos vezetékek mellé helyezve bekebeleznek energiát onnan. Ha egy árammal mûködõ készülék mellé helyezed azt, a készüléket tönkreteheti, vagy üzemzavarossá teheti.
Szaharov, a néhai orosz atomfizikus, aki sajnos háziõrizetével vált ismertté, még az 1960-as években azt mondta, hogy a gravitációt nem mágneses térként fogják majd pontosan meghatározni, mert nem az. Szerinte a gravitáció a protonok, neutronok és elektronok kölcsönhatása a mindenütt jelenlevõ vákuumenergiával. A vákuumenergia a világmindenségben mindenütt jelen van, idõ- és térfüggetlenül, úgy mint egy éter. Ha minden anyagot, hõt kiszivattyúzunk, akkor is ott marad. Ha nincs jelen anyag, akkor nincs jelen proton, neutron, elektron, ami a vákuumenergiával való kölcsönhatást okozná, ezért anyag nélkül nincs gravitáció.http://www.stargate.net-hed.co.uk/hal.htm Dr. Hal E. Puthoff, aki korábban távérzékelési kísérleteket folytatott tudományosan, késõbb pedig megalapította a texasi Institute for Advanced Studies-t, matematikailag összefoglalta Szaharov gravitációs elméletét, és a Physical Review-ban megjelentetett egy cikket 1989. március 1.-én, aminek a címe “Gravity as a Zero-Point Fluctuation Force”. Ebben matematikailag kifejti, hogy amikor az anyag két dimenziós felület mentén (és nem a szokásos három dimenziós térben) kölcsönhatásba lép a vákuumenergiával, akkor elméletileg elveszíti gravitációs súlyának 4/9-ét (azaz 5/9-e marad csak meg). Márpedig a szupravezetõk definíció szerint két dimenzióban rezonáló kvantum osszcillátorok és nem három dimenzióban. Ez tökéletesen egybevágott a mérési eredményekkel. 5/9 = 55.555… % Ennyi maradt az anyag súlya a melegítés során amikor színtiszta 100%-os ORME-anyaggá változott. Ezzel ez a szupravezetõként viselkedõ por anyagi bizonyítéka lett a fenti elméletnek.

Hudson személyesen felkereste Puthoff urat és megmutatta neki a mérési eredményeket. Hal Puthoff ezt válaszolta:
”Dave, tudod-e hogy a gravitáció az ami meghatározza a tér-idõt? Amikor ez az anyag csak 56 %-os súlyát mutatja az igazi tömegének, akkor tudod-e hogy ez az anyag ténylegesen elgörbíti a tér-idõt? Az lenne jó, ha tudnánk egy olyan anyagot találni, ami teljesen elgörbíti a tér-idõt; aminek egyáltalán nincs gravitációs vonzása. Kisebb mint nulla.” [Ezt hívta 'egzotikus anyag'-nak a munkájában.]
Márpedig pontosan ez történik további hõkezelése során. Amikor Puthoff ezt megtudta ezt mondta: “Dave, abban a pillanatban nem láthatod ezt az anyagot. Elméletileg vissza kell hogy húzódjon ebbõl a három dimenzióból. Nem is szabadna ebben a három dimenzióban lennie.” Hudson ezt megerõsítette, hiszen az anyag láthatatlanná vált, amit õ akkor úgy értelmezett, hogy bizonyára más frekvencián rezeg, ami láthatatlanná teszi, ezt válaszolta: “Pont így van. Belenézhetsz a tartóedénybe egy kvarccsõn keresztül, és nincs semmi a tartóedényben. De a tartóedény nem annyi súlyt mutat, mintha nem lenne benne semmi sem, hanem kevesebbet!” Mintha valami elszippantana még az “üres” tartóedény súlyából is. [Hal Puthoff ekkor javasolt egy kísérletet a negatív súlyú állapotban lévõ láthatatlan anyagra. Eszerint egy pálcával megbökve vajon kiesik-e a tálból, vagy benne marad-e? Ezt évekkel késõbb sikerült kivitelezni és a válasz: benne marad! Nem lehet hozzáérni, minden anyag keresztülhatol rajta amikor ebben az állapotban van.]

Hal Puthoff szerint egy ilyen állapotban levõ anyaggal elméletileg tér-idõ utazást is lehetne tenni. Viszont lehûlve megjelent újból, elõször jókora nagy súlygyarapodásokkal, majd teljesen lehûlve ismét közel 100%-os súlyú lett. [HYPERLINK "s_orme_suly.gif"Az elsõ ábrán fenn ez jól látható, ha figyelembe vesszük a különbözõ kiindulási súlyokat is. Jobbról balra kell szemlélni.]
Az amerikai Haditengerészeti Kutatóközpont SQUID (Superconducting Quantum Interference Devices) készülékeivel kimutatták hogy a test sejtjei egymással szupravezetõkkel kommunikálnak. Egy szupravezetõs gyûrût helyezve a test köré szószerint láthatóan fény halad sejtrõl sejtre.
Valójában az idegsejtek között nem áram folyik, ahogy azt sokan feltételezik, aminek az elektromágneses hullámai fénysebességgel terjednek, hanem fény, ami -most kapaszkodjon meg- a hangsebesség körüli hullámokat kelt a testben. A szupravezetõk körül keltett hullámok is hangsebességgel terjednek. Vajon mennyi meghökkentõ dolog vár még felfedezésre a szupravezetõk körül? Bizonyára jónéhány, pedig a gyógyászati hatásait akkor még nem is sejtették.
Hudson megdöbbenve kimutatta, hogy az állati agyminták szárított porának több mint 5%-a ilyen anyag, pontosabban nagy spin-es ródium és irídium. A következõket mondta: “Ez szószerint az élet fénye. Ez a test azon része amit a tudósok nem tudnak kimutatni. Szénnek mondják mivel nincs elnyelõ vagy kibocsátó spektruma és azt tételezik fel hogy szén, pedig nem az. 11 különbözõ elem lehet, de alapvetõen nagy spin-es ródium és irídium. Ezek rezonánsan kapcsolódnak és szószerint az élet fényét folyatják állandóan a testedben.” A test körül így kialakul egy Meissner mezõ.
“Ezek [a nagy spin-es szupravezetõk] szószerint atomi lelkek a testedben. Ezek azok az atomok amik rezonáns harmóniában vannak egymással és a vákuum energiával, és a vákuum energia egy másik dimenzióként is felfogható ahol nincs idõ. Minden ami valaha is létezett és minden ami valaha is létezni fog elraktározódik a vákuumban. Barátaim, amikor találkoztok Istennel, akkor a vákuumban fogtok egyesülni. Onnen jött minden anyag, onnan eredeztethetõ minden anyag, és ott tárolódik minden információ. És a kapcsolatod a világgal ezekkel a rezonáns oszcillátorokkal történik, amik kvantum rezonanciában vannak a vákuum energiával. Ez hozza az élet fényét a kvantumvilágból a makro testbe, amit a saját fizikai testednek hívsz…”
“…Eljön az idõ és meg fogjátok érteni hogy ezen atomok mindegyike a vákuum energiával rezonál. Nem lehet egyetlen atomot külön hasznosítani… Ez egy örökmozgó gép. Amikor egy [ORME-] atom elõre és hátra rezonál a kétdimenziós síkban, egy kvantumnyi hullám jön ki belõle állandóan. A következõ atom magába ágyazza és állandósítja ezt a hullámot. Az atomok ténylegesen túl messze vannak egymástól hogy közöttük bármilyen kémiai kapcsolat is legyen, mégis egymástól távol is, tökéletes únióban, harmóniában rezonálnak egymással. Az energia szószerint az atom körül forog örökkön-örökké. Kérdezted-e magadtól miért nem fogynak ki az atomok az energiájukból? Azért mert állandóan a vákuum energiába merülnek…”
Ténylegesen készíthetõ belõlük egy gyûrû, amiben a Föld mágneses terével rezonánssá válik. Hudson szerint egy egyedi elembõl álló (1-es típusú) szupravezetõ 0.000000000000002 erg mágneses energiára is érzékeny. (2×10 a mínusz 15.-en erg = azaz 2 femto-erg). Egy erg egy elektron körüli mágneses tér energia mértékegysége. A Föld általunk viszonylag gyengének tartott mágneses mezeje kb 0.5 Tesla. 1 Tesla kb 1 trillió erg. energiával egyenértékû (18db nulla az 1 után!) Ez az anyag meg az erg ezerbillomodnyi töredékrészére is érzékeny. A gondolatokat roppant erõs mágneses hatásként érzékeli és behatással vannak rá. [Elméletileg a világon nincs olyan gondolat ami ne lenne rá hatással. Ennek visszafejtéséért csak tudni kell ráhangolódni. Mivel az agy legalább 5%-a ilyen elemi szupravezetõ, ezzel a telepátia és tisztánlátás tudományos megértéséhez nagyban hozzásegít.]

Hudson kíváncsi volt vajon meddig hõkezelhetõek. Mi történik ha hatalmas nagy hõhatásnak teszik ki ezeket? Beszerzett egy volfrám elektródás ívkisûléses heggesztõ-szerû, erõs hûtéssel ellátott hõkemencét, amibõl kiszivattyúzták a levegõt és hélium plazmagázt vezettek be. A gyártó szerint 35-40-szer lehet egymás után felhasználni a volfrám elektródát, percekig égetve. De a gyártók nem gondoltak szupravezetõkre, mert még egy másodpercig sem tudták használni. Egy nagy zzzzp után minden elnémult. Az elektróda beleolvadt ebbe az anyagba. Ami megmaradt egészen más anyaggá alakult mint ami elõtte volt. Kb 2000-szeres hõ keletkezett, ami szétolvasztott mindent. Ez nem kémiai hõ volt, hanem nukleáris hõ. A laboratórium rézvezetékei porladozni kezdtek. Egy közeli üvegedényben parányi buborékok keletkeztek és érintésre az üveg szétporladt. Ez gamma-szintû sugárzás okozta károsodás volt. Ha túlságosan nagy energiát kaptak, csakis akkor viselkedtek így.
Hudson szerint ezek olyanok mint minden nõ, ha nagyon nagy erõt fejtesz ki rájuk, akkor semmi hasznosat sem kapsz tõlük vissza, csak hasonló, vagy még nagyobb erõszakot, de ha értesz a nyelvükön, akkor meg úgy muzsikálnak ahogy akarod
Az ilyen elemi szupravezetõ fehér porok gyógyászati felhasználhatóságát a Bristol-Meyers-Squibb jelentette elõször, miszerint a DNS molekulákat korrigálja. Rákos, sugárzásos károsodásokat korrigáltak ki a sejt jelenlétében. De nem kémiailag hatnak a sejtekre, mint ahogy az várható lenne.
Hudson gondolt egyet és kipróbálta a nagyon beteg kutyáján, akinek kétféle láza és látható daganata volt az oldalán. Napi egy mgr port injekcióban beadott a tumorba és egyet a vérkeringésbe másfél hétig. A lázak elmúltak, a tumor szemmel láthatóan leapadt és eltünt. Erre abbahagyta a kezelést, de egy hét múlva a daganat ismét megjelent és növekedni kezdett. Ekkor újabb és hosszabb ideig tartó ugyanolyan kezelést adott neki, amire a rák eltünt. A kutya visszanyerte egészségét és jól érezte magát. [Hudson egy másik elõadásában dupla ekkora mennyiségeket említett. Ez abból eredhet hogy ez az anyag nagyjából csak a felét mutatja igazi tömegének. Azaz 1 milligramm ténylegesen közel 2 mg hatóanyagot jelent.]
A helyi doktor ezt látva megjegyezte “ez egy rendkívüli anyag”. Volt egy halálos AIDS-es betege, aki a betegség végsõ fázisában volt már, szerinte egy-két napnyira a haláltól. Már intravénásan táplálták, öltözni, de még beszélni sem tudott. Gondolta itt nincs veszteni valója és injekció-kezelés alá fogta. 10 napi kezelés után az intravénás táplálásra nem volt többé szükség. A beteg fokozatosan visszanyerte erejét, képes volt magát rendbetenni. Másfél hónap múlva tökéletesen rendbejött és elhagyhatta a kórházat. Az orvos szerint senki meg nem mondaná hogy valaha is AIDS-e volt neki.
A doktor ezen fellelkesülve elhatározta hogy kipróbálja más halálos betegnek tartott páciensén is. Volt egy Kaposi Sarcoma-s (egy bizonyos gyógyíthatatlannak vélt bõrrák) betege, akinek vagy 30 kóros elváltozásos helyen jelent meg a KS a bõrén. Napi 1 milligramnyi injekciót kapva másfél hónap kellett mire minden folt eltünt a bõrérõl. Az orvos teljesen elképedt. A jelenlegi orvostudomány csak sugárkezelést tud alkalmazni egy bizonyos ideig, majd azt is abba kell hagyni a szövõdmények miatt, és a betegen nem tudnak tovább segíteni. A kezelés után a KS teljesen eltünt.
Egy másik nagyon beteg AIDS-es nõnél is alkalmazni kezdte, aki a HIV-t 11 éve szerezte, a fehér vértestecskék és T-sejtek száma rendkívül rossz volt már. Elõször szájon keresztül kapta ezt a port egy hónapig, de semmi hatást nem mutatott. Ezután injekcióban kapta meg és másfél órán belül a fehér vértestek száma 2200-ról 6500-ra nõtt. De az állapota már nagyon súlyos volt, magas láza volt és az orvos csak fele annyi injekciót mert beadni neki késõbb. Sajnos, meghalt. Közvetlenül az elsõ injekciót követõ vérvétel laboratóriumi vírus elemzésénél alig volt AIDS-vírus kimutatható a vérben. [Talán a szer mégiscsak használt volna, de vagy késõ volt már, vagy túl keveset kapott.]

Egy másik AIDS-es férfinél akinek a kezdeti vírus szám 57000 volt a vérében, már csak mankókkal tudott járni. A doktor szerint még 2-3 hete volt hátra az életébõl. Szájon keresztül vette be a porkapszullákat és 60 nap kellett mire a víruszszáma csökkenni kezdett, ezután havonta 30%-al esett ez a vírusszám. 7 hónap múltán alig volt valami is kimutatható a vérében, teljesen rendbejött napi 50 milligramm szájon keresztül szedett mennyiségtõl.
Egy másik orvos is két halálosnak tartott mellrákos betegen alkalmazni akarta ez a port. Az egyik igen fiatal, csak 42 éves volt, a másik 57 éves. A fiatalabb nõ két évvel korábban mindtkét mellét leoperálták már, intenzív sugárkezelést kapott azóta is, de a rák a nyakra, vállra, a gerincére és a bordákra is átterjedt. Az orvosok már feladták a reményt. A nõ felkészült a halálra, megírta a végrendeletét. Ekkor 100 milligramm mennyiséget kezdett szedni szájon keresztül kapszullában. Másfél hónap kezelés után a szakorvos szerint nem maradt egyetlen rákdaganatos sejtje sem. A nõ felkutatta Hudson telefonszámát és hálásan köszönetet mondva mesélte el neki a történetét.
De a másik nõn nem hatott ez az anyag, sajnos õ már nem él. [Ö is kapszullákban kapta és nem injekcióban.]
A Chicago-i Egyetem egér-kísérleteinél ez az anyag az esetek felében rákgyógyító, az esetek másik felénél meg rákot gyorsító volt. Azt tapasztalták, ha ösztrogénnel együtt adják, akkor 24 órán belül minden rák eltünt.

Volt még egy doktor Floridában is , aki egy hasnyálmirigyrákos betegnek adta, aki már a végsõnek hitt stádiumban volt. A beteg rohamosan veszített a súlyából és kétségbeesetten ki akart próbálni bármit is. 60 napig szedte kapszullában és akkor visszanyerte erejét, azóta teljesen felépült. A doktor nem értette. Ez egyszerûen nem lehet, tudomása szerint senki sem éli túl a hasnyálmirigy rákot.
“Ez az anyag nem valami ellenes. Ez nem anti-AIDS. Ez nem anti-cancer. [cancer=rák] Ez pro-life. [élet-melletti]
Ez szószerint a lélek. Ez az anyag nem arra van hogy AIDS-et gyógyítson. Ez arra van hogy tökéletesítse a testünket. Ez az anyag nem gyógyszer, hanem korrigálja a testet, abba az állapotba, ahol lennie kell az egészséges mûködéséhez…”
“…Valójában az immunrendszerünk az, ami lekûzdi és meggyógyítja a betegségeket. Ha képes vagy tested minden sejtjének DNS molekuláját kikorrigálnod abból a károsodásból, amit a rák, vagy egy vírus, mint például az AIDS-vírus okozott, akkor szószerint tökéletessé válsz. Visszatérsz abba az egészséges állapotba, ahol lenned kellene…”
“Ez az anyag ténylegesen is egy filozófiai anyag. Azért van hogy felvilágosítson minket, és megemelje az emberiség tudatát. Ha történetesen közben betegséget gyógyít, úgy legyen. Nehéz megértenünk, hogy valójában ez az amire való…”-zárta be az elõadását David Hudson.
Megjegyzés 
A “White Powder Gold” elnevezés (szószerint “Fehér Por Arany”) alatt sokan csak az ORME-aranyat értik, mások viszont (akárcsak én is) általánosították ezt a kifejezést az összes ilyen monoatomos szupravezetõ elemre, magyarul inkább “Arany Fehér Por”-ként, beleértve az S-ORME elemeket is. Ebben az értelemben az “arany” tulajdonképpen “aranyat érõ”-t jelent, ami egyben felöleli a bibliai és más eredetû utalásokat is.
Készítettem egy HYPERLINK “tablazat.html”táblázatot milyen anyagok, fogyasztható növények és gyógynövények tartalmazzák a legtöbb ilyen monoatomos ródiumot és irídiumot (kapcsolatokkal). További kiegészítéseket, forrásmunkák kapcsolatait és könyvajánlatokat is találhat ott. A teljes HYPERLINK “patent.html”ausztráliai szabadalmi leírás pedig itt van (ingyen közreadom).
P. A.
2002. november 17.

Szerző: charoninstitute - március 23, 2014

Gondolatolvasás?

Posted in: Cikkek/Videók. Tagged: Dr. Masaru Emoto, gondolatolvasás, Jung, morfogenetikus mzők. Hozzászólás

Te is gondolatolvasó vagy!

“A telepátia az a képesség, mikor valaki távollevők gondolatairól, állapotáról és távoli eseményekről – ismeretlen módon – tudomást tud szerezni.” /Akadémiai magyar értelmező szótár/

Manapság egyre többen mutatnak érdeklődést a paranormális jelenségek, a spiritualitás és a holisztikus gyógyítás iránt, s egyre több tudós feszegeti a materialista szemlélet szűkös határait.

Telepatikus képességekkel minden ember rendelkezik több-kevesebb mértékben, és át is élte már, csak esetleg nem tudatosult benne. Például csörög a telefon, s tudja, hogy ki van a vonal másik végén, vagy egy rég nem látott ismerős arca befurakodott a gondolatai közé, s éppen az az ember jelentkezik valamilyen kommunikációs csatornán. A tudomány régóta vitatja az elme és elme közötti kommunikáció fizikai csatornákon kívüli létrejöttét, a számtalan bizonyíték ellenére is mereven ragaszkodva álláspontjához. L.L. Vasziljev orosz professzor az elsők között vizsgálta a harmincas években a gondolatátvitel jelenségét,s kísérletei megdöbbentő eredménnyel zárultak. Mikor a vizsgálatokban résztvevő információküldő – és fogadó személyeket teljesen leárnyékolt vasfülkébe (a rádióhullámokat kizáró Faraday kalickába) helyezték el, akkor is megfigyelhető maradt a telepátia jelensége. Sőt, a több ezer km-es távolság, a hatalmas víztömeg vagy vastag falú páncélos tengeralattjáró sem állta útját a gondolatoknak egy másik kísérletben.

Ezzel megdőlt az az elmélet, miszerint a telepátia egy úgynevezett mentális rádióhullám, melyet az agyunk által előállított elektromos energia közvetít. Ma már tudjuk, hogy a gondolatátvitel a tér és idő korlátait sem “ismeri”, s az árnyékolás inkább jobb vizsgálati körülményeket teremt számára. Levonhatjuk ebből azt a következtetést, hogy a jelenség egy magasabb tér-idő dimenzióban helyezkedik el, s a newtoni fizikai törvényei nem alkalmazhatóak rá, tehát nem fizikai jelenség.

Ezen a vonalon tovább haladva, mikor nem fizikai módon közvetítjük a gondolatot és a szándékot saját elménk és a befogadó között, már lehetségesnek tűnhet az, hogy az imáink és a mantráink “hatékonyabbak”, mint gondolnánk?

Dr. Masaru Emoto japán tudós csodálatos fényképekkel is bizonyította, hogy az ima erejével hogyan lehet befolyásolni pozitív irányba az erősen szennyezett víz egyes tulajdonságait.

Felvetődik az a kérdés, hogy ha az általunk ismert egyik kommunikációs csatorna sem lehet a gondolataink közvetítője, akkor vajon mi lehet az az ismeretlen közeg, amely a gondolatátvitelt lehetővé teszi?

Az ötvenes években nagy visszhangot váltott ki a 100. majom hatás, amelyet még ma is vitatnak. A közel harminc évet felölelő kutatás a japán makákó majmok viselkedési szokásait vette górcső alá. A majmoknak homokba dobáltak édesburgonyát. Az egyik nőstény rájött arra, hogy a zavaró homokot le tudja mosni a burgonyáról, s megtanította a többieknek is. Mikor már nagyszámú majom elsajátította ezt a folyamatot, a környező szigeteken élő és a japán szárazföldön honos majmok is egyszerre csak mosni kezdték a burgonyát. Hogyan léptek egymással kapcsolatba a majmok?

Rupert Sheldrake angol biológus szerint minden élőlényt összeköt valamilyen energetikai információs mező, melynek a morfogenetikus mező nevet adta. Továbbmenve egy-egy szociális, társadalmi stb. alapon létrejött csoportnak is lehet ezen belül morfikus mezője, amely biztosítja a mentális kapcsolatot a tagok között.

Ezek a kötelékek teszik lehetővé szerinte a telepátia jelenségét, s ez alapján sokkal szorosabb kapcsolatban állunk az élőlényekkel és a többi emberrel, mint korábban gondoltuk. Ez az elmélet alátámasztja C. G. Jung svájci pszichiáternek a kollektív tudatalattival kapcsolatos meglátásait is, mely szerint minden eddig élt és élő embernek van egy közös emlékezete, melyhez bárki tud csatlakozni,s meg is tapasztalja az életében különböző szimbólumokon keresztül.

Egy magyar pszichológus, Mérei Ferenc arra hívta fel a figyelmet, hogy egy adott csoport tagjainak ereje összegződik, s visszahat a csoporttagok egyéni fejlődésére. Ha pedig eléri a kritikus tömeget (100. majom effektus), akkor a hatás tovább gyűrűzik,s átlépi az adott közösség határait.

A telepatikus képességek fejleszthetőek. A jobb agyfélteke “tornáztatása”,a meditatív és természetesen létrehozott módosult tudatállapotok mind fejlesztik a befogadó érzékenységét. Az álmainkban való elmélyedés is egy jó bevezető módszer lehet.

A telepátia ugyanakkor spontán is megnyilvánulhat krízishelyzetben, vagy ikrek, anya-gyermek és egymásra hangolódott párok között. A jelenséget megérteni, logikát keresni benne felesleges, viszont az így kapott üzeneteket elfogadni, a képeket, a szimbólumokat “kibontani” mindenképpen érdemes.

Nagy Erika Transzperszonális pszichológus

- Szóval gondolatolvasás. Azt mindenképpen leszögezhetjük, hogy hivatalosan ezt lelkiismeretesen elhallgatják, illetve polgári alkalmazásában, csak alulról kezdeményezve történt ebben az ügyben bármi is. Az arctalanság a hallgatáshoz tökéletesen megfelel és ki vállalná el a tudós társadalomból bárki is, hogy reklámozza, hogy; – Én vagyok a hülye, de nagyon. Hajlamos az ember, hogy elhiggyen dolgokat és társadalmunk jeleskedett is benne, hogy hogy az értelmi színvonal ne legyen túl magas. Ebből kifolyólag csak a szükséges katarzis után beszélhetünk arról, hogy ebben változás következzen be. A katarzis az lehet egyéni, vagy kollektív, de mind a két esetben olyan tapasztalásokkal jár, ami belülről kiindulva változtat meg bennünket. De nézzünk még egy pár gondolatot még ehhez a majom ügyhöz.

Mi is kell a változáshoz emlősök esetén?

A majmoknál és az embereknél is rövidre zárva az kell, hogy a csorda pozicionált és domináns hímjei nagyságrendekkel kevesebb levegőt vegyenek. :) Ugyanis majmoknál a pozíciókban levő hímek képtelenek a fejlődésre, hiszen miután hatalomra kerültek minden változás veszélyeztetheti harc árán szerzett javaikat és hatalmukat és ez folyamatos fókuszt követel. De pontosan így van ez az embereknél is. A majmokra még gy pillanatra visszatérve, valóban egy nőstény volt az elkövető a fent említett effektusnál. A továbbadása a dolognak úgy ment, hogy a kölykök vették át, majd a kölykök egymástól, utána meg a kölyköktől más anyák. A hímek nagyon lemaradtak a dologban, mert maximum húsz % vette át az új viselkedési mintát.

A gondolatolvasás, mint jelenség nem is kérdés, hogy létezik-e? A kérdés az, hogy mi az, ami csak lehetőség marad ebben a létezésben. A fizikai síkon való megnyilvánulás, mindig is trendi volt, főleg a “fiatal lelkek” számára. Az ember egy jó ideig élvezője a lehetőségeknek, aztán, hogy ebben meddig tud eljutni, az mindig egyéni. Ez meghatározza nem is kicsit, hogy az egyed mennyire lesz terhelhető, mennyire válik a szokásai rabjává. Majd eljön az az felismerés az értelem számára, hogy valami nagyon, nagyon nagy turpisság van a dolgok mögött. Ezután és csak ezután leszünk már néha gondolatilag is csendesebbek. Sokan és régóta foglalkoznak a telepátiával és ez tudományosan is érdeklődésre tartott számot. Azonban a fizikai síkon belül értelmezve, ez sohasem lesz megmagyarázható. Azt régóta tudjuk már, hogy vannak “adók” és “vevők”. Ezt a fajta spontán hangolódási képességet, a gondolkodási és létezési síkok ismerete nélkül, mindig csak hiányosan lehet tárgyalni.

Gondolatok, képek, benyomások, érzetek, amik ilyenkor keletkezhetnek, valóban minden ember és állat sajátja. Ám olyan “hangos” agy, mint az emberi, – ezeket a legtöbb esetben “agyonbonyolítja”. Az élet oly egyszerű. Mi meg elvárásokból építkező rengeteget építettünk magunk köré. Mai társadalmunk, tény, hogy ösztön szinten létezik. Erről tettek azok is, akik egy kicsivel több sütnivalót kaptak, szereztek. És ebből is lett ma az, ami lett. De gondoljunk el egy olyan állapotot, ami szerint nem, hogy hazug szavad nem lehet, de még hazug gondolatod  sem. A hazug szó és gondolat nem fér össze a gondolatolvasással. És ma sajátságosan ott  jelentkezik, hogy annyira befolyásolhatóak vagyunk – amiatt, hogy nem ismerjük magunkat, – hogy nem jogosíthat semmiféle elvárásra egyetlen gondolatunk sem.

Nem tudom miért hiszi azt a ma embere, hogy mást érdemel? Főleg ha ismeretlen közegről beszélünk. De hát akkor a válasz is egyértelmű.  Egyébként közvetett módon a tudomány is tárgyalja a telepátiát is, meg a morfogenetikus mezőket is. Van egy kifejezés; – Tacit tudás.

“A kimondatlan tudás az egyének fejében, személyes tapasztalataikban rejtőzik. Döntő szerepe van a gyakorlati problémák megoldásában annak ellenére, hogy gyakran nemhogy másoknak, de tulajdonosának sincs tudomása a létezéséről – aztán egyszer csak történik valami és a titkos tudás megmutatkozik. Ezt a fajta tudást sejtik az ösztönös megérzés mögött. A mindennapi életben legtöbbször semmilyen esemény nem világít rá a néma tudásra. A kezembe került írások közül az egyik megkockáztatott egy becslést, miszerint egy-egy vállalaton belül az összes tudás 80 százaléka tacit tudás.” Pollányi Mihály

Ergo eddig is, meg ezután is az a kimondatlan, rejtett tudás döntően befolyásolta társadalmunkat. S hogy ezt nem lehet véglegesen ignorálni az ember hétköznapjaiból, – ez egyben jelzi azt is, hogy mindegy mi látszik a felszínen.

Murzsicz András

Inspiráció

Szerző: charoninstitute - november 3, 2013

Posted in: 1 Charon Intézet. Hozzászólás

Nos akkor vágjunk a közepébe újra.

Szokásommal ellentétben szakítok a hagyománnyal, és leírom azokat a kiforratlan ötleteket is, melyek még nincsenek kísérletileg visszaigazolva.

A visszajelzések alapján sokan nagyon várnak valamiféle információra, útmutatásra, – MIT ÉS HOGYAN KELL – csinálni. Ez így nem helyes elgondolás. Nincs olyan hogy KELL, és a HOGYAN-nak pedig végtelen módja létezik. Talán közelítsük meg másképp a dolgot. Mint azt az előző cikkben is említettem, döntéseink egy elágazás, egy “fa-struktúrát” mutatnak. És mi döntjük el, döntéseinkkel – ha tetszik – melyik idővonalon haladunk végig. De át is ugrálhatunk egy másikra.

A cikk célja az inspiráció.

Tehát az egész ahonnan indul, az a SZÁNDÉK, akarunk-e változtatni, felülünk-e a hullámra, vagy megpróbálunk betartani neki? Egyáltalán részt veszünk-e a rendszerben? Melyik síkot választjuk tevékenységünk fő színterévé? Ezeket a kérdéseket fel kell tennünk rögtön a legelején.

Itt már nem beszélhetünk olyan fogalmakról hogy sikeresség a “SIKER” “SUCCESS” egy olyan népszerű fogalom, legalább annyira mint az olyan semmitmondó dolgok mint a “GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS”. Nem, nem így kell mérnünk magunkat. A bevezető eszmefuttatás talán furcsának, és szokatlannak tűnhet, de rögtön meglátjuk, hogyan is kapcsolódik ez a hőn áhított ENERGIA kérdéséhez.

ENERGIA

Mi is az energia? A tankönyvek felületesen általában a következő állításokat szokták tenni:
- a testek változtató képessége
- valami ami idővel változhat
- egyszerűen a HŐ (!!!)
- valami ami átalakul, de mindig megmarad

Energetikában sokkal árnyaltabban fogalmaznak: Az ún. intenzív mennyiségek egyensúly-különbsége indítja meg az extenzív mennyiségek “áramlását”.

Intenzív mennyiség pl. a hőmérséklet, a nyomás, a feszültség, sűrűség.
Amennyiben egy fizikai rendszeren belül ezek eloszlása nem egyenletes, megindul az úgynevezett extenzív mennyiségek áramlása.

EZ AZ AMIT HÉTKÖZNAPI MEGFOGALMAZÁS “ENERGIÁNAK” ÉRZÉKELNEK.

Mit is jelent ez? Ha forró és hideg vizet összekeverünk, a tál egyik része nem forró a másik nem hideg lesz, hanem langyos vizet kapunk. Ha két tartályban nem azonos a nyomás, és összekötjük őket, akkor a nyomás ki fog egyenlítődni, valamely köztes értékre. Az akkumulátor két sarka között a feszültségkülönbség, ha ki tud egyenlítődni a fogyasztón (pl. egy izzón) keresztül, akkor ÁRAM indul meg (a nevében is benne van: – Áramlás) és az akkumulátor elkezd merülni, azaz a töltés elkezd kiegyenlítődni és így tovább. És ahogy Newton is megfogalmazta relatív nyitott térben a közlekedő edények elvét, – úgy sorolhatnánk még, de a lényeg az, hogy minden a kiegyenlítettség állapotára van ítélve és ehhez ebben a “anyagi világban” időnek kell eltelnie.

A fizika (és a tudomány) mindig próbál korrektül fogalmazni. Tehát mielőtt egy rendszert vizsgál, megmondja, hogy a jelenségcsoport, amit vizsgál, mi annak az értelmezési tartománya.

Az energia nagyon sok, többször, pontosan megismételt mérés alapján megmarad egy rendszeren belül. Tehát erről ne is álmodjunk, hogy így, ezen a módon a tétel sérülni fog.

Az Univerzum energiájára is több (természetesen elméleti) feltevés létezik. Az egyre gyorsuló ütemben táguló univerzumban ugyanis (elméletileg) az energiamegmaradás már nem lenne igaz. De a legújabb elméleti feltevés igazolni látszik, hogy ez sem igaz.

(Érdemes a Youtube-on Dávid Gyula kozmológiai előadásait meghallgatni az ELTE-ről. Nagyon tanulságos.)

Entrópia

Az entrópiával a fizikai egyik ága, a termodinamika foglalkozik. Az entrópia a rendezetlenség mértékével kapcsolatos fogalom. Itt nem is a pontos fizikai meghatározás az érdekes, hanem a spontán végbemenő folyamatok iránya. Mondok egy példát. A forró tányér leves az asztalon ki fog hűlni. Még senki nem mesélte az ellenkezőjét. A szoba levegője valamennyivel felmelegszik, és a két rendszer felvesz egy egyensúlyi állapotot. Ez az adott rendszer entrópia maximuma.

Informatikában is használják a fogalmat, negatív előjellel, mint negentrópia, mely egy rendszer rendezettségét jellemzi.

Nézzük egy kicsit tágabb nézőpontból a dolgot: Hogyan kapunk elektromos áramot? (egyszerűség kedvéért megújuló energiaforrást, vízi-erőművet válasszunk.)

A víz átfolyik az erőművön, ott meghajtja a turbinát, az megforgatja a generátort, ez a hosszú távvezeték és transzformátorláncon át végül kigyújtja szobánkban a lámpánkat. A lámpa fény és hőt ad le. Mi történik ezzel? Melegíti a lakást, illetve a fény, egy icipici része a szemünkbe kerül, de a maradék szintén elnyelődik, és melegíti a környezetét.

Ez az energia tulajdonképpen szétsugárzódik, megy a szabadba. DE JÓ LENNE ezt visszaforgatni, és akkor kapnánk egy körfolyamatot.

Hiszen a vízi-erőmű honnan kapja az energiát? A vizet a felhők, és a pára mozgása viszi fel magasabban fekvő tájakra. Ezt pedig a Föld hője mozgatja. De hiszen – mondanánk – ebben benne van a mi kis villanylámpánk leadott hője is.

A körfolyamat látszik. DE! A rendszer mégis veszteséges. Nos itt túr bele a folyamatba az entrópia. Az energiaáram nem fog az Én kedvemért adott helyre koncentrálódni, mert az egyensúly-felbomlást eredményezne. Ez pedig spontán nem történik meg.

Nos – hogy megint csavarjunk egyet a dolgon- az ÉLET úgy néz ki hogy ellene megy az entrópiának. Ugyanis energiát vesz fel a környezetéből, és NÖVELI A RENDEZETTSÉGET.

Nagyon póriasan fogalmazva szaporodik, alkot, a földből házakat épít, információt “mozgat” transzformál stb. És még sok minden. Ha az élet megszűnne, akkor az egész lassan visszasüllyedne valamiféle egyensúlyi állapotba. (Itt ezen a ponton nehéz elméleti elgondolást tenni, mert a rendszereknek, pl. Föld, vannak határai, így nehéz lenne pontosan megmondani hogy mi, és főleg mennyi idő alatt történne) Tehát ha szeparált egy rendszer (pl. bolygó az űrben) akkor az is befolyásolja, hogy a rendszer önmagán belül meddig tud változni. Ha ez a megfogalmazás jobban tetszik “mit tekint ő egyensúlyi állapotnak, vagy entrópiamaximumnak” A szigorúan fizikai – materiális – szempontból az élőlények tulajdonképpen rendszeridegen létezők. Hogy lehet ez? A Jóisten tudja?  :)

És itt kell visszacsatolnom oda, ahol a cikket kezdtem. Úgy néz ki, hogy az élő rendszerek képesek megborítani – legalábbis lokálisan – a teljes egyensúly beállására irányuló, a rendszer tulajdonságát képező folyamatot. De mi borítja meg? A SZÁNDÉK. Ez megint furcsán hangzik igaz? Itt még messzebbre kell mennünk. Teljesen mindegy hogy kozmológiailag közelítjük meg a “nagy bumm”-al, mely egy pici pontból indult ki, majd nem homogén módon tágult.

Vagy közelíthetjük a bibliai megközelítéssel; Kezdetben vala az ige…

http://hu.wikipedia.org/wiki/Ige_%28vall%C3%A1s%29

Nos egészen biztos vagyok benne, hogy a folyamat sokkal összetettebb, és ezen a szinten már nem választható el a megfigyelt és a megfigyelő. És ebben nagyon sok szimbolika is van. Nem szándékozom ezzel a kérdéskörrel “darázsfészekbe nyúlni”. – Próbáljuk meg az analógiákat megérteni és ezzel a szándék lényegét is. Szóval ez az egész “valami” azért jött létre, hogy az energia és az információ áramolhasson. Ráadásul transzformációs lépések sokaságán keresztül, ami ezáltal érdekesebbé, még cizelláltabbá teszi, formálja, érleli. Fantasztikus nem?

Néhány a “nyulat a bokorból kiugrasztó” kérdés :

Mi van ha a Teremtő megfigyeli önmagát?

A megfigyelők Mi vagyunk?

Mi van ha a Megfigyelő megfigyeli a rendszert?

Az emberen belül hol van a Megfigyelő?

Hogyan kapcsolódik ez a személyiséghez?

A megfigyelő a puszta jelenlétével miért befolyásolja a rendszert?

Mi történik ha több megfigyelő szándékos interakcióba lép?

Mi történik, ha szándékaik egy irányba mutatnak?

Ha “minden egységes” lenne, akkor mégis hogy érzékeljük különálló létezőnek magunkat?

Nos jó gondolkodást :)

Egy picit – a végén – térjünk vissza az energetikához, mert gyanítom mindenkit ez érdekel. Az ún. szabadenergia-rendszerek megalkotásához a természetből kell ihletet meríteni. A természet működési mechanizmusából kiindúlva jellemzően azt idézi elő, hogy az erőforrások egyensúlyban vannak, ebből kifolyólag, bőséggel állnak rendelkezésre. A Nap süt eleget, van elegendő ennivaló, van elegendő víz, stb. Ez az adott élőlény populációt nagyszerűen el tudja tartani. Minden élőlény ebből annyit merít, amennyire szüksége van. Nem többet, nem kevesebbet. Egy róka nem fogja az egész erdő madárállományát kiirtani, mert neki olyan kedve van, vagy éppen kacsamájra vágyik. Ő annyit vesz el, ami a saját szükségleteire, és pl. kicsinyei felnevelésére szükség van. (Tételezzük fel hogy nem egy pszichopata tömeggyilkos rókáról van szó :)

Az Indián kultúra még figyelembe vette ezt. Nem véletlenül tudott évszázadokig harmóniában élni a természettel.

Lépjünk most kicsit túl, a csak anyagi szemléleten és próbáljuk magasabb nézőpontból nézni a földi folyamatokat. Divat a túlnépesedésről, mint minden baj okozójáról beszélni. No rendben. De a folyamatnak OKA van. Ebbe még senki nem gondolt bele? A népesség növekedése, az információáramlás növekedése, és az őrült iramú szociális érintkezések egyfajta “sűrűség” növekedést eredményez.

Nagyobb sűrűség =nagyobb súrlódás, nagyobb ellenállás.
Igen, de a hatáskeresztmetszet is nagyságrendekkel növekszik.

Erre mondtam, hogy döntés, és szándék. Az adott folyamatból sok mindent ki lehet hozni. Ez már csak RAJTUNK múlik.

Ez Nikola Tesla (nem szó szerinti) idézete:

“Elegendő energia jön a Földre ahhoz, hogy minden egyes embernek másfél millió száz wattos lámpát gyújthassunk. Mindenféle primer hajtóanyag nélkül ez az energia bárhol elérhető”

Az Univerzumban, de leegyszerűsítve a mi rendszerünkben a Galaxis középpontjából olyan brutális mennyiségű kozmikus sugárzás érkezik, melyet ésszel felfogni sem tudunk.

Ennek – egy része – rögtön kölcsönhatásba lép az anyaggal, ezt elnyelik a környező csillagködök. Ebből a galaxis ragyogása. De mire ide jut, már meg van szűrve, csak olyan komponensek maradnak, melyek nem, – vagy csak csekély mértékben – lépnek kölcsönhatásba az anyaggal. És mint tudjuk;  – Ez működik a Világegyetem, de az ember szintjén is.

És most következzen a komolyabb műszaki rész. Kész megoldást nem tudok és ebből kiindulva nem is fogok adni. Ezt “együtt” illene kidolgozni. – Ez benne van a kódban.

Az eddigi tapasztalatok alapján a szabad-energiával kapcsolatos jelenségcsoport így néz ki:

- Mindegy hogy transzformátor vasat, plazmát, vagy vizet rezget, ha elektromos tér és mechanikai rezonancia egyszerre van jelen, illetve számunkra nem megfogható módon fluktuál, akkor anyagátalakulások kezdődnek, mely sugárzással jár.
- A mechanikai rezonancia plazmánál ion-akusztikai jelenségként értelmezendő, víznél pedig az elektródok rezgését jelenti. (ami szintén a rezonancián alapul)

- Fontos még az úgynevezett határréteg-hatás is, azaz az áramnak át kell haladnia egy olyan rétegen, ami vékony üreges struktúrákból áll. (itt visszautalnék a Grebenikov-cikkre)
Ez okozza az elektrolit kondenzátorok anomáliáit, az akkumulátorok töltődését, és az extrém hatásfokú vízbontási effektust. A pontos oka, gyanú szerint a vékony csatornák a szigetelőben extrém térerősségeket hoznak létre.

- Az effektus által keltett sugárzás érzékeny GM-számlálóval érzékelhető, azonban csak kb. a háttérsugárzás kétszeresére nő meg. Ez nem indokolná a megnövekedett kimeneti teljesítményt.

- A biológiai effektusok hasonlóak pl. a röntgencsővel tapasztalt hatással. A berendezés így nem veszélytelen. De RTG sugárzást nem lehet kimutatni. Valami más összetételű “frekvencia eredőről” van itt szó.

Ha a Paul Brown szabadalmát tekintjük, akkor a sugárzást a tekercs anyaga fogja be, és rezonancián ez többlet rezonáns áramot eredményez.

http://www.rexresearch.com/nucell/nucell.htm

Tehát maradnak még nyitott kérdések:

- Vajon NMR (Mágneses Magrezonancia) jelenségről van szó, vagy pedig valami teljesen egzotikus dolog? Miért kell a mechanikai rezonancia?
- Az NMR jelenséggel az a baj, hogy mágnesesen térfüggő. Márpedig itt gyorsan változó mágneses tér van. SŐT a vasmag ebben az üzemmódban telítés-közeli állapotban van. (- Lehet hogy pont ez az egyik stabilizáló tényező)
- Kapcsolatban áll-e a szilárdtestfizikában fotonoknak nevezett kristályrácsban terjedő “állóhullámokkal”?

Teljesen teoretikusan két megoldás tűnik egyáltalán elképzelhetőnek: Az atomfizika tagadja, hogy a magerők és az elektronhéjak energiaszintjei hatni tudnának egymásra. (több nagyságrend energiaszint-különbség) Márpedig az elektromos áram csak az elektronhéjakat “borzolja” a maghoz nem nyúl. Ahhoz nukleáris energiaszintek kellenének.
– DE a kísérletek nem ezt bizonyítják. Lehetséges elektromosan alacsony energiájú anyagátalakulási reakciókat indukálni. EZ BIZTOS.

Itt ez megint felvet két kérdést:

- Vagy a kristályrácsban (ill. plazmában) történik valami olyan effektus, ami lokálisan extrém energiasűrűséget hoz létre.

- Vagy (és a szabadenergia-kutatók inkább erre hajlanak) Valamiképpen az anyagban egy olyan rezgő struktúra jön létre, aminek a hatáskeresztmetszete nagyságrendekkel megnő a bejövő müon-fluxusra. Ha jól tudom ezek neutrínók, és hatalmas mennyiség áramlik át rajtunk, csak nem lép kölcsönhatásba az anyaggal. (Egy medencényi vízben napi 1-2 ütközést detektálnak)

Az úgynevezett “japan rod” szabadalom egy speciális ötvözet, amely pl. kadmiumot is, és szerves anyagokat is tartalmaz, és állítólag olyan speciális anyag, aminek jóval nagyobb a hatáskeresztmetszete a müon fluxusra.

Ha ez igaznak bizonyul, akkor ez megmagyarázná azokat az anomáliákat, melyek fellépnek. Anyagátalakulást, illetve többlet energiát termelnek, amely asz elektromágneses spektrum bármely részén felbukkanhat. (leggyakrabban hő) Természetesen az lenne a jó, ha erős béta-sugárzást kapnánk, mert akkor csak el kell vezetni az áramot. Nyilván ehhez:

- Meg kell érteni a folyamatot, ennek szabályzását és biztonsági kérdéseit
- Milyen anyagok jöhetnek szóba
- Milyen szabad paraméterek vannak még, melyek befolyásolják a folyamatot.

Az ajtó nyitva, csak be kell lépni.

Roskó Farkas

Inogni látszik az elektromágnesesség eddigi elmélete

Szerző: charoninstitute - december 5, 2012

Posted in: 1 Charon Intézet. Tagged: Egyesült Államok Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézete,elektromágnesesség, elektron, kvantum-elektrodinamika, mágneses mező, NIST, proton, QED, rádióhullám,tömegvonzás, világegyetem. Hozzászólás

Átértékelésre szorulhat a fizika egyik alappillére, amennyiben igazolást nyernek az Egyesült Államok Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézete (NIST) új ion-csapdájával végzett kísérleteinek eredményei.

A Physical Review Letters-ben közzétett eredmények szerint az elektromágnesességen alapuló jóslatok nem teljesen fedik le az atomok egzotikus állapotokban tanúsított viselkedését. A kérdéses elmélet az úgynevezett kvantum-elektrodinamika (QED), ami a modern fizika egyik fő támasza az anyagra gyakorolt elektromágneses hatások pontos leírásának köszönhetően, különös tekintettel az elektronok viselkedésével kapcsolatos magyarázatára. Az elmélettel kapcsolatos kiváló tapasztalatok ellenére a fizikusok jó ideje gyanítják, hogy a QED nem ad teljes képet a valóságról. Az NIST legfrissebb eredményei igazolni látszanak ezeket a feltevéseket, amik a fizika más területeire is kihathatnak.

Az NIST ion-csapdája A QED tesztelésének egyik módja, hogy veszünk egy viszonylag nehéz atomot – például titánt, vagy vasat – és megfosztjuk a mag körüli elektronjainak többségétől. “Ha a titán huszonkét elektronjából húszat eltávolítunk, egy magasan töltött iont kapunk, ami sok tekintetben hasonlít egy, az eredeti méretének tizedére összezsugorított hélium atomra” – magyarázta John Gillaspy, a NIST fizikusa. “Ironikus, de ebben a szokatlan állapotban a QED hatásai felerősödnek, így részletesebben vizsgálhatjuk azokat”

A kvantum-elektrodinamikának számos alkalmazása van, például megjósolható vele, mi történik, ha egy atommag körül keringő elektron összeütközik egy elhaladó részecskével. A gerjesztett elektron egy pillanatra egy magasabb energiaállapotba ugrik, azonban gyorsan vissza is tér eredeti pályájához. A folyamat fénykibocsátást eredményez, egy foton szabadul fel, a QED pedig képes megjósolni ennek a fotonnak a színét, vagyis előrejelezhető a hullámhossza. Az NIST csapata azt vette észre, hogy az erős pozitív töltésű ionokban a fennmaradó elektronok észlelhetően más színű fotonokat generálnak, mint amit a QED megjósol. Ez megingatja az elektromágnesesség, a világegyetem négy alapvető erői egyikének elméletét.

Gillaspy reméli, hogy eredményeik a kísérlet megismétlésére sarkallják majd tudóstársait, melyekből még pontosabb mérések születnek. Az NIST csapat jelenleg egzotikus atomok által kibocsátott fény mérésén dolgozik, ami Gillaspy szerint meg fogja erősíteni a jelenlegi eredményeiket.

Az elektromágnesesség

Az elektromágneses kölcsönhatás, vagy elektromágnesesség az elektromágneses mező fizikája. Az elektromágneses mező az elektromos és mágneses mezők által létrehozott, a tér teljességét betöltő hatásmező. Míg az elektromos mező a statikus elektromosságot előidéző töltés eredménye (amely elektromos vezetőben elektromos áramot hoz létre), addig a mágneses mező az elektromos töltés mozgásából származik (mint egy elektromos vezetőben folyó áram) és az állandó mágnesekhez hasonló mágneses erőben nyilvánul meg.

Az “elektromágnesesség” kifejezés az elektromosság és mágnesesség közeli kapcsolatára utal. Például a mágneses mező változása elektromágneses indukciónak nevezett elektromos mezőt hoz létre, amely lehetővé teszi olyan hétköznapi eszközök létezését, mint az áramfejlesztő generátorok (és dinamók), villanymotorok és transzformátorok. Az elektrodinamika az elektromágnesesség és a mechanika közös területe, amely az elektromágneses mezőnek az elektromos töltésű részecskékre gyakorolt mechanikai hatásait tanulmányozza.

Elektromágneses erőnek nevezik az elektromágneses mezőnek az elektromos töltésű részecskékre gyakorolt hatását. Ez a fajta erő a természet négy alap-erőinek egyike. A másik három 1) az atommagot összetartó erős nukleáris erő, 2) a radioaktív bomlás bizonyos fajtáiért (Béta-bomlás) felelős gyenge nukleáris erő 3) a tömegvonzási (gravitációs) erő. A fizikai testek közötti minden kölcsönhatás (erő) végső soron e négy alapvető erők következménye, mégis a hétköznapi életünkben a gravitációtól eltekintve, gyakorlatilag minden jelenségért az elektromágneses erő felelős.

Durva megközelítésben, az atomok közötti kölcsönhatásokban, minden erő az atom belsejében lévő elektromos töltésű protonokra és elektronokra ható elektromágneses erőre vezethető vissza. Például, mikor húzunk, vagy nyomunk valami tárgyat, az általunk kifejtett erő a testünk és a tárgy egyes molekulái közötti kölcsönhatás eredménye, sőt, az elektronok keringéséből adódó kölcsönhatásokon keresztül minden kémiai folyamat is ez erőkön keresztül zajlik le.

Mindezeken felül, a fény- és rádióhullámok nem mások, mint az elektromágneses mező megháborításának mozgása, amit elektromágneses hullámoknak hívunk. Tehát minden optikai, vagy rádió-frekvenciás jelenség ténylegesen elektromágneses természetű. Elektromágneses erőnek nevezik az elektromágneses mezőnek az elektromos töltésű részecskékre gyakorolt hatását. Ez a fajta erő a természet négy alap-erőinek egyike. A másik három 1) az atommagot összetartó erős nukleáris erő, 2) a radioaktív bomlás bizonyos fajtáiért (Béta-bomlás) felelős gyenge nukleáris erő 3) a tömegvonzási (gravitációs) erő. A fizikai testek közötti minden kölcsönhatás (erő) végső soron e négy alapvető erők következménye, mégis a hétköznapi életünkben a gravitációtól eltekintve, gyakorlatilag minden jelenségért az elektromágneses erő felelős. Durva megközelítésben, az atomok közötti kölcsönhatásokban, minden erő az atom belsejében lévő elektromos töltésű protonokra és elektronokra ható elektromágneses erőre vezethető vissza.Például, mikor húzunk, vagy nyomunk valami tárgyat, az általunk kifejtett erő a testünk és a tárgy egyes molekulái közötti kölcsönhatás eredménye, sőt, az elektronok keringéséből adódó kölcsönhatásokon keresztül minden kémiai folyamat is ez erőkön keresztül zajlik le.
Mindezeken felül, a fény- és rádióhullámok nem mások, mint az elektromágneses mező megháborításának mozgása, amit elektromágneses hullámoknak hívunk. Tehát minden optikai, vagy rádió-frekvenciás jelenség ténylegesen elektromágneses természetű.

  sg.hu/richpoi.com

Megfeledkezni önmagunkról

Szerző: charoninstitute - november 16, 2012

Posted in: 1 Charon Intézet. Tagged: autotelikus élmény, áramlat, boldogság, C. Vann Woodward, Csikszenmihályi Mihály, dimenzió-jóga, dimenzióváltás, Donald Campbell, felfedezés, kreatív folyamat, kreativitás, kudarc, Mark Strand, Platón, problémamegoldás, siker, Subrahmanyan Chandrasekhar, tudós. Hozzászólás

Megfeledkezni önmagunkról, az időről és a környezetről
Amikor a zavaró tényezőket kiiktattuk, és fennáll az áramlat minden egyéb feltétele, a kreatív folyamat az áramlat minden dimenzióját magára ölti. A költő Mark Strand beszél erről:
“Hát, tökéletesen benne vagy a munkában, elveszted az időérzéked, teljesen feloldódsz, elmerülsz abban, amit csinálsz, és mintha lebegnél a megcsillanó lehetőségektől. Ha ez túlságosan felerősödik, akkor a túl nagy izgalom miatt felállsz. Nem tudod folytatni a munkát, és a végét se látod, mert folyton megelőzöd saját magad. A lényeg, hogy annyira.., de annyira telítődsz, hogy nincs se jövő, se múlt, csak egy kiterjesztett jelen, amit, huh, hogy is mondjam, megpróbálsz értelemmel felruházni. Majd ízekre szedni, aztán újra összerakni. Anélkül, hogy túlzottan odafigyelnél, milyen szavakat használsz. Magasabb szintre hozod az értelmezést. Ez nem egyszerűen alapkommunikáció, mindennapi kommunikáció; ez totális kommunikáció. Amikor dolgozol valamin, és jól végzed a dolgod, akkor úgy érzed, hogy amit elmondasz, azt másképp nem is lehetne elmondani.”

Strand pontosan ragadja meg a kiterjesztett jelenben való áramlás érzetét, valamint azt a mindent elsöprő érzést, hogy az ember az egyetlen helyes módon, az éppen megfelelő dolgot csinálja. Ez valószínűleg nem gyakran történik meg, de amikor megtörténik, szépsége minden kemény munkát igazol.

A kreativitás mint autotelikus élmény
Mindez visszavezet ahhoz, amiről a fejezet elején beszéltünk, és ahhoz a megfigyeléshez, hogy a munka örömét az összes válaszadó a munkáért kapott mindenféle külső jutalmazás elé helyezte. A többséghez hasonlóan a pszichológus Donald Campbell is félreérthetetlen tanácsot ad a saját területére lépő fiataloknak:
Azt mondanám: „Ne menj tudományos pályára, ha a pénz érdekel. Ne menj tudományos pályára, ha nem tudod élvezni akkor is, ha nem leszel híres. Hagyd, hogy a hírnév olyasvalami legyen, amit kegyesen fogadsz, ha elnyered, de győződj meg róla, hogy olyan pályáról van szó, amit élvezni tudsz. Ehhez belső motiváció kell. És próbálj olyan feltételeket teremteni, amelyek lehetővé teszik, hogy akkor is tudj dolgozni a téged belülről motiváló kérdéseken, ha azok mások számára nem izgalmasak. Próbáld a környezeted úgy alakítani, hogy belül akkor is örömöt szerezzen a munka, amikor szorít az idő.”

A tudósok munkájuk autotelikus voltát gyakran egyfajta derűként jellemzik, mely az igazság és a szépség kereséséből származik. Valójában, amit leírnak, az a felfedezés, a problémamegoldás élvezete, az afölött érzett öröm, hogy képesek egy megfigyelt összefüggést egyszerű és elegáns formába önteni. Vagyis nem egy rejtélyes és kimondhatatlan külső cél jár jutalmazó értékkel, hanem a tudományos tevékenység maga. A kutatás a lényeg, nem a megszerzett tudás. Ez a különbségtétel bizonyos mértékben természetesen félrevezető, hiszen az alkalmi sikerek hiánya a tudós kedvét szegné. De ami a tudományt belsőleg jutalmazó értékűvé teszi, az a vele való mindennapi foglalatoskodás, nem a ritka siker.

A Nobel-díjas fizikus, Subrahmanyan Chandrasekhar saját motivációját a következőképp írja le: “Két dolog van, amit az emberek általában nem tudnak rólam. Soha nem dolgoztam olyan területen, ami bármilyen értelemben felkapott lett volna. Ez az egyik dolog. A másik dolog pedig: Mindig olyan területen dolgoztam, amely, legalábbis, amikor én foglalkoztam vele, senkit sem érdekelt. A siker kétértelmű szó. Siker a külvilág szemében? Vagy siker önmagad számára? És ha a külvilág szemében sikernek minősül valami, akkor azt hogyan értékeled? Az ilyen siker általában irreleváns, hibás és célját tévesztett. Akkor mit mondhatunk róla? Kívülről nézve elmondhatod, hogy sikeres vagyok mert írnak a munkám bizonyos aspektusairól. De ez a dolog külső megítélése. És nekem fogalmam sincs arról, hogy ezt az ítéletet hogyan értékelhetném. A siker nem tartozik a motivációim közé. Mert a siker a kudarccal áll szemben. De az ember életének egyetlen említésre méltó erőfeszítése sem siker, és nem is kudarc. Mi az, hogy siker? Van egy probléma, amit meg akarsz oldani. Nos, ha megoldod, akkor ez bizonyos korlátozott értelemben siker. De ez lehet egy triviális probléma. Szóval a siker megítélése olyan dolog, amit soha semmilyen értelemben nem vettem komolyan.”

Nos, ezek az emberek, úgy tűnik, megszívlelték saját tanácsaikat. Egyiküket sem a pénz vagy a hírnév hajtotta. Néhányan találmányaiknak és könyveiknek köszönhetően kényelmes jólétet tudtak teremteni, de ezért egyikük sem érezte magát szerencsésnek. Ha szerencsésnek tartották magukat, annak oka az volt, hogy olyan munkáért fizették őket, melyet nagy élvezettel végeztek, ráadásul azt érezhették, hogy amit tettek, azzal részben az emberiséget segítik. Tényleg szerencsésnek érezheti magát az olyan ember, aki szavakkal tudja igazolni élete tetteit, mint például C. Vann Woodward, aki arról beszél, miért foglalkozik történelemmel: “Érdekel. Kielégülési lehetőség. Elérni valamit, amit fontosnak tartasz. Ennek tudata vagy motivációja nélkül szerintem az élet elég unalmas és céltalan lenne, és az ilyen életből én nem kérnék. Csak élni bele a világba úgy, hogy egyáltalán semmi értelme sincs annak, amit csinálsz – nos, ennél kétségbeejtőbb helyzetet elképzelni sem tudnék.”

Áramlat és boldogság
Milyen összefüggés van az áramlat és a boldogság között? Ez egy nagyon érdekes és kényes kérdés. Elsőre könnyen arra a következtetésre juthatnánk, hogy a kettő ugyanaz. A kapcsolat azonban ennél tulajdonképpen valamivel bonyolultabb. Először is az áramlat alatt általában nem érezzük magunkat boldognak – annál az egyszerű oknál fogva, hogy az áramlat során csak azt érezzük, ami a tevékenység szempontjából releváns. A boldogság zavaró tényező. Az írásba merült költő vagy az egyenletein dolgozó tudós nem boldog, amíg gondolatmenetét követi, semmi esetre sem.
Csak azután tudjuk átadni magunkat a boldogság érzésének, hogy kikerültünk az áramlat-állapotból, egy-egy szakasz végén vagy azokban a pillanatokban, amikor elkalandozik a figyelmünk. És persze van, amikor az alkotóra rátör a boldogság, a megelégedettség érzése, a vers elkészülte vagy az elmélet bizonyítása után. Hosszú távon minél többször éljük át az áramlatot a hétköznapi életben, annál nagyobb eséllyel leszünk boldogok. Ez azonban azon is múlik, hogy az áramlat-élmény milyen tevékenység eredménye. Sajnos sokan érzik úgy, hogy csak olyan követelményeknek tudnak megfelelni, mint az erőszak, a szerencsejáték, a szexpartnerek váltogatása vagy a drogok. Persze ezek is lehetnek örömteliek, azonban ezek az epizodikus áramlat-élmények nem adódnak össze, és nem hozzák meg Idővel az elégedettség és a boldogság érzését. Az öröm nem vezet kreativitáshoz, de hamar függőséggé alakulhat – az entrópia melegágyává.

Az áramlat és a boldogság közötti összefüggés tehát attól függ, hogy az áramlat mennyire komplex tevékenység eredménye, hogy mennyire vezet új követelményekhez, és ezáltal személyes és kulturális kiteljesedéshez. Ebből azt a következtetést vonhatnánk le, hogy minden interjúalanyunk boldog, mert élvezi a munkáját, ami mindenképpen komplex. A helyzetet azonban több tényező bonyolítja tovább. Mi történik például, ha valaki harminc éven keresztül élvezte, hogy fizikus lehet, ám munkája eredménye egy több millió embert elpusztító nukleáris eszköz? Mit érzett volna Jonas Salk, ha vakcináját életek megmentése helyett biológiai fegyverként használják? A mai világban ezek semmiképpen sem lényegtelen kérdések, hiszen felvetik annak lehetőségét, hogy az áramlat-élményt nyújtó komplex tevékenységek akár hosszan tartó boldogtalanságot is okozhatnak. Mindent együttvéve azonban sokkal könnyebb boldognak lenni, ha az ember addigi élete örömteli volt.

Az áramlat és a tudat evolúciója
Az emberek sok mindennek tudnak örülni: testi örömöknek, hatalomnak, hírnévnek és az anyagi javaknak. Egyesek sörösüvegeket gyűjtenek, néhányan pedig még azt is élvezik, ha maguknak vagy másoknak fájdalmat okozhatnak. Annak ellenére, hogy mindenki másképp jut hozzá, az átélt boldogságérzés szinte mindannyiunknál ugyanolyan. Arról lenne szó, hogy mindenféle örömöt érdemes kipróbálnunk? Két és fél évezrede Platón azt írta, hogy a társadalom legfontosabb feladata megtanítani a fiatalokat arra, hogy a helyes dolgokban leljenek örömöt. Platón már a maga idejében is konzervatívnak számított, azaz igencsak határozott elképzelése volt arról, hogy mik azok a „megfelelő dolgok”, amelyeknek a fiatalok örülhetnek. Mára túlontúl kifinomulttá váltunk ahhoz, hogy határozott véleményünk legyen ebben a kérdésben. Ugyanakkor azzal valószínűleg egyetértünk, hogy jobban éreznénk magunkat, ha gyerekeink jobban élveznék az együttműködést az erőszaknál, az olvasást a lopásnál, a sakkozást a kockázásnál; a túrázást a tévézésnél. Másképpen szólva, akármilyen relativisztikusak és toleránsak lettünk is, elvárásaink továbbra is vannak. És nagyon is azt szeretnénk, ha a következő generáció is ugyanezeket tartaná fontosnak. Sokan sejtjük továbbá, hogy a következő generáció csak abban az esetben fogja megőrizni az általunk értékesnek tartott dolgokat, ha azok többé-kevésbé örömöt jelentenek számára.

Sok gyerek nő fel abban a hitben, hogy a futballisták és a rockzenészek boldogok, és irigylik a szórakoztatóipar sztárjainak – elképzeléseik szerint – mesés életét. Ha megkérdezik tőlük, mik szeretnének lenni, ha felnőnek, legtöbbjük a sportot vagy a szórakoztatóipart választaná. Csak jóval később jönnek rá, ha egyáltalán rájönnek, hogy ezeknek ez életeknek a csillogása közönséges ámítás, és hozzájuk hasonlónak lenni minden, csak nem boldogság. Sem a szülők, sem az iskola nem túl hatékony abban, hogy rávezessék fiatalokat a helyes dolgok élvezetére. Az ostoba modellekkel megbolondított felnőttek ezt gyakran csak még tetézik azzal, hogy a komoly mondatokat unalmasnak és nehéznek láttatják, a komolytalanokat pedig izgalmasnak és könnyűnek. Az iskola legtöbbször képtelen megtanítani, mennyire izgalmas, milyen megigézően szép lehet a tudomány vagy a matematika: megmerevedett irodalmat vagy történelmet tanítanak, a felfedezés izgalmát semmibe véve.

A kreatív egyének ebből a szempontból példaértékű életet élnek. Rávilágítanak arra, hogy mennyire érdekes és élvezetes a komplex szimbolikus tevékenység. Átküzdötték magukat a közöny mocsaras vidékén és az érdektelenség sivatagán, és szüleik, valamint néhány látnoki képességű tanár segítségével az ismert világon túl találták magukat. A kultúra úttörőivé váltak, a jövő férfijai és női számára követendő modellé – ha lesz egyáltalán jövő. Az emberi tudat az ő példájukat követve léphet túl a múlt korlátain, a gének és a kultúrák által agyunkban előrehuzalozott programokon. Gyerekeink vagy az ő gyerekeik talán több örömöt lelnek majd a versírásban és tételek bizonyításában, mint a passzív szórakozásban. E kreatív egyéneknek az élete a biztosíték rá, hogy ez nem leheletlen.

Csikszenmihályi Mihály

- Most nézzünk egy párhuzamot, illetve az autotelikus élmény mélységi lehetőségeit, működési mechanizmusát egy más megfogalmazásban. Hangsúlyozzuk, hogy a mágia szó alatt az élet ismeretét, tiszteletét értjük. Amit a köztudat ismer, illetve bizonyos körökben alkalmaznak – “kedves” bohóckodások. (a szerk.)

…A dimenzió jóga ezzel a fáradságos és nehéz folyamattal szemben a síkok statikus energiáit hasznosítja. A statikus dimenzióenergia fogalma kis magyarázatra szorul. Említettük, hogy minden létsík alaprezgés skálája különböző. Az emberi érzékszervek csak bizonyos rezgéseket képesek felvenni, és a kozmikus koordinátához való tartozás csakis meghatározott hullámhosszokon belül teszi lehetővé az élettevékenységet. Minden birodalomnak megvan a nyelve, matériája, ruházata, technikája. Az egyes síkok irányítói elementáris erőket fordítanak arra, hogy a koordináta alapanyagai megmaradjanak a rendszeren belül. Ezért valamely rendszerbe behatolni csak többletenergiák útján lehet. Az áttörés után viszont titáni erők szabadulnak fel. Részleteket e helyütt nem lenne célszerű megadni. Megvilágításunkat szándékosan tartjuk általános mederben, mert a vázolt jelenség egyetemes, azaz polidimenzionális. Az analógia maga éppúgy vonatkoztatható az atomerő liberációjára, mint a szattwikus megvilágosodásra. Ebből a szempontból tekintve a lelki folyamatok ugyanolyanok, mint a kémia vagy a fizika reakciói. Az intellektuális változások is tulajdonképpen dimenzióváltozások.

A dimenzió jóga több analógiát tartalmaz régi rendszerek elmélyedési skálájával. Megállapítható azonban, hogy az antik változat és az új módszer között lényeges eltérések vannak. Mindenekelőtt ilyenek:

l. A dimenzió-jóga erőlködésmentes.

2. A változások a tudat hangolódásával egyidejűek.

3. A siddhik a magasabb dimenzióba való behatolással egyidejűleg jelentkeznek.

4. Magasabb rendfokozatú létsík azonnal mágikus energiákat szabadít fel.

5. Ezekkel azonban nem lehet visszaélni, mint a siddhikkel, mivel a dimenzióenergia csak saját síkján aktív.

6. A morális biztosítékok eleve adva vannak.

Újszerűen hat a negyedik és ötödik pont, minthogy az a sok ezer éves mágia és jóga legfőbb veszélyét kiküszöböli. A régi rendszerben csak a példa kedvéért a sakti jóga azáltal vált aggályossá, hogy az operátor magasabb kozmikus síkok energiáit próbálta kultikus manőverek révén alacsonyabb síkokra levonzani, s az alacsony nívóra transzformált erővel azután tetszés szerint lehetett elbánni. A dimenziópraxis ezzel szemben az operátort emeli magasabb síkra, s a felszabadult erők is kizárólag ezen a síkon érvényesülnek.

A dimenzióváltás gyakorlati keresztülvitelének sikerét mindig csodás könnyűség érzet, extázishoz hasonló lebegési tudat kíséri. Az utazó kolosszális erők birtokában érzi magát, és ami a legcsodálatosabb, egészen elvész, lemarad az a képesség, hogy a kapott nagyszerű energia-kvalitásokat az alsóbb síkokon valami értéktelen ügy szolgálatába állítsa. Felszabadult ideonhullámok és pszichonkvantumok annál jobban eltávolítanak a szokványos földi céloktól, minél nagyobb a frekvenciájuk. Ezért a hiányért bőségesen kárpótolja a dimenzióutazót a megismert új célok és lelkiállapotok sokfélesége, gazdagsága és az érzések összehasonlíthatatlan intenzitása.

Említettük, hogy a Dimenziókorszakban az emberi nem megvilágosodott utódai hamarosan rájöttek a földi élet töredékes voltára. Az okkult érzékszervek birtokába jutott gondolkodók az élet előzményeinek és folytatásának hosszú skálájával ismerkedtek meg. S ekkor világossá vált, mi az a kreatív tevékenység, amit a földi tartózkodás rövid átmenetében leginkább érdemes végezni. Az élet értelmének felismerése, illetve kutatása egyike a legelőkelőbb életcéloknak, hiszen nyilvánvaló, hogy nem lehet jól eltölteni olyan expedíciós utazást, amelynek értelmével az utazók nincsenek tisztában.

Wictor Charon

Kutatás és Tematika

Szerző: charoninstitute - július 18, 2012

Posted in: 1 Charon Intézet. Tagged: Charon Intézet, flow, jövőkutatás, KOZMIKUS TUDATÚ ember, kutatás,nterdiszciplináris szemlélet, technológia, tematika, Wictor Charon. Hozzászólás

A Charon Intézet technológiai részlege célul tűzte ki egy alternatív kutatási tematika felállítását. Ennek egyik legfontosabb eleme az interdiszciplináris szemlélet kialakítása, mely a tudományágak újraegyesítésére törekszik.  (Lexikális értelemben „több tudományterületet érintő”-t jelent).

Az egyes tudományágak mára már részterületekre szakadtak, az egyre nagyobb bonyolultságuk, szerteágazósságuk miatt.  Emiatt gyakran előfordul, hogy a fő ágak közötti határterületek figyelmen kívül maradnak. Ez különösen igaz, ha alkalmazott kutatásról van szó, ahol a tudományos intézmény egy adott, megcélzott témakörben kutat, erre kap anyagi támogatást, de nem „nyúlhat át” más részterületre, ha az a fő kutatási vonalat, a „flow”- t nem érinti.

A következőkben ismertetésre kerülő kutatási témák ma már nem csak az Intézet portfóliójában szerepelnek kizárólagosan. Ilyen sokrétű tematikához különleges emberek, és különleges képességekkel rendelkező emberek kellenek.  Az intézet nem utasítja el, sőt fő céljának tartja a kutatási területek bevonásába a spiritualitást és az extra-szenzoros képességeket, a tudományos elveket betartva. Megtartva a bizonyíthatóságot, megismételhetőséget és természetesen a kísérletekkel való igazolhatóságot. A különleges képességű személyek együttműködéséhez egy egészen másfajta hozzáállásra van szükség.

Azt nem lehet üzleti, ismerősi, gazdasági, vagy érdekközösségi, személyes barátsági alapokra helyezni. Ez már több annál.  Ebben adhat útmutatást Wictor Charon munkássága, az Intenzitástan. (Ezen kívül számos technológiai, oktatási, képzési, és a jövőre vonatkozó segítséget ad). Amiben tehát alapvetően különbözünk, az a hozzáállás.

Az Intézetünk célul tűzte ki, a ma még nem létező, vagy elnyomott technológiák újramegvalósítását, az Intenzitástan alapjai által vezérelve és különleges képességű embereket bevonva. A haladás így nagyságrendekkel gyorsabb lehet, mivel egyrészt kevésbé fékezik személyiségi problémák, másrészt semelyik tudományos műszer nem veheti fel a versenyt, azzal a gépezettel, ami több millió éves előnyben van a ma létezőkhöz képest és az maga a KOZMIKUS TUDATÚ ember.

Intézetünk amiben új, hogy előremegy kissé az időben, és az emberek életét, és az életükben bekövetkező változást  segíti és azt igyekszik megkönnyíteni. Nem vagyunk egyedül. A világon mintegy 3500 kis underground kutatócsoport teszi ezt hasonló szándékkal.  A változás bekövetkezik, mint ahogy a földtörténeti korok, katasztrófák, a fajok kialakulása, pusztulása, az ember kialakulása és mostani történelme is különböző periódusokból áll.

Egyes jövőkutatók úgy vélik, hogy ciklikusan a technika, a spiritualitás, a biológia és a (..) váltja egymást, attól függően melyik a domináns.  Pl a hivatalos ókorban erősen a spirituális, az újkorig a “külső” vallás, azóta pedig az anyagelvűség, mint irányzat dominált. Most egy átmeneti korszak van a technika, és „valami más” között.  A technika – ebben a nyers tudományos formájában kezdi elérni ezt a szintet, amikor egy adott társadalom igényeit már nem elégíti ki. Ezért automatikusan megtörténik a váltás, amely először egy igényben, aztán találmányokban-eszközfejlesztésben, majd végül a tömeges elterjedésben nyilvánul meg. Ugyanez történet a 80-as években a számítógép elterjedésekor.

A tudomány nem fog összeomolni, és eltűnni.  Már jelentkeznek azok az apróbb „jelek” melyek mutatják, hogy van merre még kutatni a hivatalos tudománynak is.  Gondolok itt a bécsi 100Km-es kvantum-teleportációs kísérletre, vagy a véletlenszám-generátor kísérletekre, a dupla vak gondolatátviteli kísérletekre, a kognitív irányzatok megjelenésére, amelyeket nem lehet tudománytalannak nevezni.

Roskó Farkas

Technikai kreatívok

Szerző: charoninstitute - június 22, 2012

Posted in: 1 Charon Intézet. Tagged: alkimista, határtudomány, kúlturális kreatívok, szabad eneregia, technikai kreatívok, technológia. Hozzászólás

Amikor először hallottam 2011-ben a Kulturális Kreatívokról, rögtön úgy éreztem, hogy igen, ez nagyon közel áll a gondolkodásmódomhoz, illetve akiket ismerek, azokéhoz is. Először Fogel Frigyes “Kulturális Kreatívok” című filmjében hallottam a jelenségről.   Ez nem egy csoport, nem egy mozgalom, nem egy eszme.  Talán úgy lehetne a legjobban megfogalmazni, hogy ez egy jóval tágabb nézőpont, egy tágabb gondolkodásmód. A nemzetközi felmérések igen meglepő eredményt hoztak. – Kiderült hogy itt többről van szó, mint pusztán egy rétegről. Már jóval több mint 100 millió ember van a Földön, aki ezt a nézőpontot képviseli.   Nagyon fontos megjegyezni, hogy ők nagy többségben elszigeteltek, nem tudnak egymásról. Az alap az  egy nagyon egyszerű  idea, de elég nehéz megfogalmazni, vagy még csak körülírni is hogy miről szól.  Ez más mint szimplán vallás vagy egy ezoterikus tanítás.  Ez valamiféle meghatározhatatlan kapcsolat az EGYséggel.   A legtöbb embert ez irányban a megérzései vezetik, és nem feltétlenül a gyakorlati tudása.

Az ősi, illetve a ma is élő törzsi kultúrákban ez még  a legcsekélyebb módon sem kérdés.  Annál inkább a nyugati típusú (berendezkedésű)  társadalmakban.

Ez sok mindent eredményez, ami a hozzáállásban mutatkozik meg.  És ezt ezek az emberek ösztönösen csinálják, nem tanította erre senki őket…
Békében élni, egységben… -  NE NEVESS ez nem egy new-age hippi mozgalom, és TOTÁLISAN vallás-független.

- Megújuló energiaforrások használata, illetve önellátó  élelmezés, ami tulajdonképpen egy speciális nézőpontja a természettel való összhangnak.
- A lehető legkevesebb beavatkozás és erőszak alkalmazása a természet felé, és persze egymás iránt.
- Tisztesség, őszinteség, tisztességes kereskedelem.

A legtöbb mai politikus vagy szociális elemző, társadalomtudós elveti ezeket, mert megvalósíthatatlannak tartja hivatalosan.  – Valóban.  Ha a 3% birtokolja a vagyon 97%-át akkor ez valóban igen nehéz…  Hol van itt az egység, az egyensúly kérdem én? A Kulturális Kreatívok bővebben kifejti ezt.  – Ez már egy világjelenség.  De ha úgy tetszik (hidd el vagy sem) ez lesz az egyik NAGY MEGLEPETÉS. Abban a szerencsés helyzetben vagyok hogy ismerem majdnem az összes kutatót aki a  technológia témakörében munkálkodik.  Nagyon széles érdeklődési területről jönnek. – Hiszem, hogy van közös, ideánk, illetve nézőpontunk.

Én három fő vonalat találtam a kreatív emberek, csoportok mentén:
-akulturális kreatívok – kiemelkedő kreatív tevékenységük a művészetetekben, zenében, szociális tevékenységekben
-öko-tudatos, bio, önellátó közösségek
-szabad gondolkodású kutatók, feltalálók (mint mi)  – elneveztem önkényesen Technikai Kreatívok-nak. Ha tud valaki egy jobb elnevezést, akkor hajrá…

Például ők: szabad-energia kutatók, megújuló energiaforrásokat kutatók, határtudományokat kutatók  (például a kapcsolat a technológia és az elme között), az ANYAG-ot kutatók, alkimisták, illetve ma: részecskefizika, kvantumfizika. A Technikai Kreatívok mindig a technológiával akarnak egy problémát megoldani, de ez a dolognak csak egy része. A legjobb amit tehetünk: KÖZÖSEN DOLGOZNI ÉS KIEGÉSZÍTENI EGYMÁST. Úgy érzem több terület van még, amelyben szintén léteznek a maga “kreatív elméi”, a maguk speciális látásmódjával. Számomra nem kérdés hogy egyszer megtalálják egymást.

Nagyon érdekes változások zajlanak napjainkban az élet minden területén. A kreativitás ilyen fokú előtérbe kerülésére azt hiszem nem volt még példa a technológiában. – Ez pedig egy igen-igen valóságos, és küszöbön álló manifesztációja, egy új tudománynak.

Rosko Farkas

Az ismeret szintjei, nyelvezete

Szerző: charoninstitute - június 3, 2012

Posted in: 1 Charon Intézet. Tagged: 1 Charon Intézet, a gondolkodás módjai, új eon, dimenziórendszerek, Hermes Trismegistos, Jó tanítás, képalkotási kényszer, komfortzóna, Kozmikus öntudat, kozmosz, kreatív analógiák,szattwikus tudat. Hozzászólás

A gondolkodásunk, a szavaink értelmezése, vajon hogyan is lehetne egységes? Egyazon dologra is nagyon sokféleképpen emlékezünk. Másképp raktározza el az agyunk az információkat, s nagyon sokféle asszociációs kapcsolódási lehetőséggel rendelkezünk.

A fő nehézség az, hogy a szavaink általános értelmezését, jellemzően nem is vagyunk hajlandóak túllépni. Jellemzően szavakra reagálunk, s legtöbb esetben nem is érdekel bennünket, hogy a másik valójában mit szeretne közölni, mondjuk egy párbeszéd során.

„A fizikai dimenziórendszerek tér és idő mértéke szerint hatványozódnak, tartalmuk azonban mindig tér- és időbeli marad. A szavak, melyek rendelkezésünkre állnak, gyakran megtévesztőek. Nyelvünk ugyanis az érzékelhető világ jelenségeire van beállítva, és ha a magasabb dimenziórendszerekben végbemenő történéseket próbáljuk ismertetni, a régi fogalmak félrevezetnek, mert ideatartalmuk mindig határolt idő- és térbeli koncepcióra utal.
Ezt a nehézséget mindenkinek egyénenként kell leküzdenie, és a rendelkezésre álló „kifejezési lehetőségeket közérthetőbbé kell formálnia” a magasabb rendszerek jelenségeinek leírása érdekében. Új tartalmat adva a régi szavaknak, kibővítve a szűk definíciókat a határok elasztikussá tétele által. Másik lehetőség: új szavak kreálása a tágult rendszer igényeinek megfelelően. Az Új Eónban újjá kell teremteni a gondolkodás módját, mivel ez az egyetlen lehetőség, hogy a teljességként alig érzékelhető Kozmoszt, mely se nem három, se nem négy, hanem sokdimenziós, megismerhessük.”
Wictor Charon

A XXI. században kezdünk végre túljutni az önálló fogalomalkotás nehézségein és egyre több jelenségre vannak már kifejezéseink. Vajon mit is jelenthet az a szinte folyamatos kívánságunk, hogy a tanításokat úgy adják át nekünk, hogy számunkra érthető legyen. Azt is szoktuk mondani, hogy ami egyszerűen van megfogalmazva, az a „jó tanítás”.

Mit akar ez mondani napjainkban?

Akkor, amikor az életünk legnagyobb része azzal telik el, hogy hogyan feleltessük meg a külvilágot az elvárásainknak. Akkor, amikor igazán a válaszok helyett, még mindig csak a kérdések érdekelnek bennünket. Akkor, amikor esetleges válaszok esetén, még mindig arra a bizonyos „képalkotási kényszerre” ülünk fel folyamatosan.

Mi az, ami ebben a rohanásban megállásra késztethet bennünket? Azt mondják egy jó válasz, akkor lehet az, ha elgondolkodásra készteti a kérdezőt. Hogy is van ez az úgynevezett „egyszerű” válaszok esetén? Úgy gondolom, nem lehet igenben és nemben ezeket a kérdéseket és válaszokat megfeleltetni a közvélemény hangulatának.

A titkos tudás, vajon mitől az? Mit jelent az, hogy; „Sokkal könnyebb a szertartásokat gyakorolni, mint a valódi működési mechanizmusokat megismerni”? Mi az, amiért az istennek sem sikerül lerángatni a Jóistent az elvárásaink szintjére? Szaporodnak a kérdések, s még esélye sincs annak, hogy mindenki számára egységesen kielégítő válaszokat fogalmazzunk meg. Mit jelent Hermes Trismegistosnak az a mondása, hogy „Az istenek soha nem fognak lejönni az emberekhez, de az emberek felmehetnek az istenekhez”?

„Az Új Eón emberének szattwikus tudata háromféle logika egyesített szemléletével rendelkezik. Ehhez járul az időkapcsolás és intenzitásreguláció folyamata, mely az egyes érzékelési frekvenciák (korszakok) között semmiféle földi tempóhoz, még a gondolat gyorsaságához sem hasonlítható polidimenzionális és szintetikus meglátást (gondolkodást) tesz lehetővé. Ez a kerubi tudatállapot főbb tevékenységének vázolása, mely a modern gondolkodó számára azért nehezen felfogható, mert a jelenlegi emberi tudat korlátolt, és csak annak kozmikus öntudattá való fejlesztése után lesz képes ezeknek a magasabb funkcióknak átélésére olyan síkon, ahol az emberi elme még tájékozódni tud.  Ennek az állapotnak a megközelítéséhez szükséges a részletekből való kiemelkedés, a zavaró, elcsökevényesítő definíciók mellőzése, abból a szempontból, hogy ne gátolják a kreatív analógiák szabad kialakulását.”

Wictor Charon

A fentiek kapcsán megvizsgálhatjuk, hogyan léphetünk túl a szokásos értelmezési kísérleteken. Mik azok a motívumok, működési mechanizmusok, melyek „síkon belül” tartják a gondolkodásunkat. Hogyan vonatkoztatható ide is a megosztottság elve a fizikai és pszichikai értelmezésben. Miért és hogyan jogosít kizárólag a mentális sík valódi szintézisre?

A jelenlegi emberi tudat korlátoltsága több tényezőből fakad. A kondicionáltság következtében lelassult tudati működés, alacsony  hatásfokkal képes csak elmetevékenységet folytatni. Felgyorsult világunk intenzívebb megértést is igényel és ennek alapjait fektette le és bontotta ki Wictor Charon.

Az Intenzitástan tükrében már nem csak a saját képalkotási kényszereink működtetnek bennünket, s nem csak arra fogunk figyelni, hogy biokémiai reakciók, vagy egyéb elmebeli érdekek szerint reflexáljunk automatikusan a másikra, illetve a külvilágra. Ilyenkor már nem csak arra figyelünk, hogy mit mond a másik, hanem arra is van többletfrekvenciánk, hogy a komfortzónánkon túllépve, valós ismereteket szerezzünk és a jelenhez igazodó intenzív intuíciókat alkalmazzunk. Többek között ebben kíván segítséget nyújtani Intézetünk és ehhez fejlesztett és fejleszt széleskörűen technológiát is. Célunk az, hogy visszaigazolható módon tudjuk emlékeztetni tudatunkat valódi állapotára és képességeire.

Végezetül meg csak annyit, hogy a szavak értelmezésénél valóban megállhatunk. Leélhetjük az életünket sok esetben a felszínen is. Ám, megtanulhatunk figyelni arra is, hogy hogyan lássunk túl a szavakon, s még a gondolatokon is. A felszíni látásmód az, ami igenben és nemben próbál válaszokat találni… Melyek aztán a természettől eltávolodva silányulnak kizárólagosan, az élettel szembeni elvárásokká… – Nos, ezeken van lehetőség túllépni.

Murzsicz András

Charon Intézet Bemutató

Szerző: charoninstitute - május 31, 2012

Posted in: 1 Charon Intézet. Tagged: Albert Einstein, érzelmi /pszichikai/ logikai és gondolati intelligencia, újkori hermetika, C. G. Jung, Charon Intézet, fizikai sík, Louis Pauwels - Jacques Bergier, objektív információk, Scherbák Viktor, Tér és Idő koordináta, Wictor Charon. Hozzászólás

A második világháború és az 56-os forradalom idején a szellemi és lelki „szabadság” fogalma már elementáris erővel jelezte megnyilvánulási szándékát. A harc és a szabadságharc eseményei történelmileg is publikált évei voltak e változásnak. Ezekben az időkben is tevékenykedtek olyan emberek Magyarországon, akik már akkor sem fegyverrel harcoltak a szabadságért.

Az objektív információk folyamatosan leképezhetőek voltak és jelentős tudósok, gondolkodók, újítók munkásságát inspirálták nyíltan vagy rejtetten. Ennek legkivételesebb, legautentikusabb hazai képviselője Wictor Charon (polgári nevén Scherbák Viktor, zeneszerzői nevén Galánthay Papír Viktor  (1907. 09. 17-1976. 10. 22.).

Ezekben az időkben alkotta meg azt a hatalmas életművet, amit a jelen időkig kötelező volt titokban tartani. Egyre inkább tapasztaljuk az igényt, hogy ez a hagyaték napvilágot lásson.

„Napjainkban az anyaguralom korszakát éljük. Nagy tömegek a matériát emelik oltárra, annak minél teljesebb birtoklásáért folytatnak élet-halál harcot. Az embereknek alig jut lélegzetvételnyi idejük azoknak a problémáknak a megoldására, melyek csak a nyugalmas szemlélődés és a befelé fordulás periódusaiban tudnak kibontakozni. A hajszoltság, a munka megszállottjai azonban fájdalmasan érzik ezeknek a végső kérdéseknek a fenyegető, bujkáló örök jelenlétét. Az ember hármas életében a fizikai lét fenntartása annyi erőt emészt fel, hogy legfeljebb az individuum démoni énje tevékenykedik az érzelmek síkján a sztereotip szeretet-gyűlölet végletei között ingadozva.”

Wiktor Charon

I. Kiknek szól…

Azoknak a „kereső” embereknek, akik egyre őszintébben szeretnének válaszokat kapni legbelső kérdéseikre s nem elégíti ki maradéktalanul a hovatartozásuk. Azoknak, akik tudatosabban szeretnék végig járni személyiség és tudatfejlődésük zarándokútját.

II. Miről szól?

A CHARON INTÉZET olyan látásmódot és szemléletet képvisel, ami nem ragaszkodik semmilyen dogmához, előíráshoz és elváráshoz. Olyan szellemiségű igényességet elégít ki, amely globálisan is időtálló és „időfüggetlen”.

Az a megközelítés, melyet az INTÉZET magáénak vall eszközrendszerét és lényeglátását figyelembe véve, olyan színt tölt be a társadalom palettáján, amely a működési mechanizmusaink megértéséhez segít hozzá.

III. Eszközei

„Az újkori hermetika egyik járatlan ösvénye az intenzitástan. Ez a ma még teljesen ismeretlen tudomány valamikor a nem nagyon messzi jövőben minden emberi értékelés alapja lesz. Ki fog derülni ugyanis, hogy a Tér és Idő koordinátái elégtelen meghatározói a „Biológiai létünk” finomabb tartalmainak. A fizikai sík „formáinak” nincs más kiútja a rettenetes feszültségű örvényekből, melyek anyagukat mozgatják, mint vagy átmenni az ellentétükbe, vagy egy fokozattal feljebb lépni a dimenziók létráján. Ennek a folyamatnak a következménye az öregedés, degenerálódás, de ez viszi a háromsíkú embert felfelé a szattwikus magaslatok irányába.”

Wictor Charon

Az egyensúlyra való törekvés e feszültséggel teli kor automatikusan jelentkező megváltási lehetősége. Az ezredforduló generációja, amely a régi sablonokat már kinőtte, változásokat kényszerít rá a ma társadalmára is.  Az egyéniségek megértésre való törekvése a mindennapokban is megjelenik. Egyre többen fektetnek bele energiát, egyre többen ismerik és foglalkoznak vele gondolatban pszichikumban és tettben…

Mire is használjuk ezt a megnőtt agyi tevékenységet, vagy ezt a valóban alanyi jogú tudatos részvételt a létezésben?

“Nem színvonalkülönbségről, hanem sebességkülönbségről van szó. Ugyanaz a véleményünk a legnagyobb misztikus szellemekről. A csoda a gyorsulásban rejlik, a magfizikában éppúgy, mint a pszichológiában. Úgy hisszük, hogy a harmadik tudatállapot, más néven az éber állapot tanulmányozásánál ebből a fogalomból kell kiindulni.Kétségtelen, hogy a pszichológiai én, amit mi személyiségnek nevezünk, majd el fog tűnni.De mi nem hiszünk abban, hogy az embernek ez a „személyiség” az utolsó erénye.”

Louis Pauwels- Jacques Bergier

Mit jelent az, hogy többsíkú gondolkodás? Gondolati, logikai intelligencia, intenzitástan?

Ezekről szeretnénk nyíltan beszélni, ismertetni, azokat a működési struktúrákat, melyek mindig is működtették az egyént és a társadalmat. Egyelőre nem veri ki az emberek szemét, hogy mennyire kényszerítő erejű a gondolkodáson is módosítani, illetve több síkot is beépíteni, tudatosítani a látásmódunkba. Ez valóban konkrét célként szerepelhet, azzal összhangban, amit az Európai Unió is támogat papíron, és ez pedig a társadalom minőségének javítása. Egy kiegyensúlyozott személyiség egyformán látja rövid és hosszú távú céljait is. A működési mechanizmusok ismerete nagyban módosít szokás-kombinációinkon, és automatikusan változik az akció-reakció minősége is pontosan a „megfigyelés” eredményeképpen. A megfigyelő szerepének jelentősége pedig már ismert a kvantumfizikából és a vallások mélylélektanából is…

Kézzelfogható világunkban egyre fontosabbá vált, mint befolyásoló tényező az érzelmi /pszichikai/ logikai és gondolati intelligencia.

A gondolkodás tárgya helyett a mód az, ami konzekvenciaképes. A mód és „ahogyan” hozzáállunk az ittlétünkhöz.

“Nem tudjuk megoldani a magunk által okozott problémákat, ha ugyanúgy gondolkodunk, mint amikor létrehoztuk őket.”
Albert Einstein

“Minden probléma csak egy személytelenebb síkon oldható meg.”
C. G. Jung

Amennyiben nem csak az okozatok rehabilitációjával és preventálásával generáljuk újra és újra a szenvedés okait lehetőségünk van változtatni, módosítani a sorsunkon, mert nem hiábavaló az Ember jelenléte itt a földön.

Murzsicz András

Szerző: charoninstitute - május 15, 2013

Egy párhuzamos világba szöknek a neutronok?

Posted in: 9 Írások. Tagged: atommag, neutron, neutroncsillag, nukleon, Pauli-elv, párhuzamos világ,tükörrészecskék. Hozzászólás

Fizikusok tükörrészecskék létezését feltételezik, megmagyarázandó a kísérleti megfigyelésekben mutatkozó rejtélyes neutron veszteséget. A tüköranyag létét már több tudományos összefüggés is felveti egy ideje, ideértve a sötét anyag utáni kutatásokat.

Zurab Berezhiani és Fabrizio Nesti, az olasz l’Aquila Egyetem elméleti fizikusai újraelemezték azokat a kísérleti adatokat, amiket a francia Laue-Langevin Intézet Anatolij Szerebrov professzor által vezetett csapata nyert ki rendkívül alacsony hőmérsékleteken elvégzett kutatásukból, melyben egy “neutron vesztésként” ismert jelenség következett be. A kísérletben a francia csoport rövid időszakokra elvesztette a szubatomi részecskék nyomát. Az adatok tanúsága szerint a nagyon lassú szabad neutronok veszteségi aránya a rájuk ható mágneses mező irányától és erejétől függ, egy olyan anomáliát teremtve, ami nem magyarázható az ismert fizikával.

Berezhiani szerint egy tükörrészecskékből álló, egyfajta párhuzamos világ megmagyarázná a neutronok “elvesztését”, majd visszatérésér, mivel minden neutronnak meglehet a képessége, hogy átugorjon saját láthatatlan tükörpárjába és vissza, a két világ között oszcillálva. A magyarázat felettébb elrugaszkodott, azonban nem zárható ki, sőt egy ilyen átmenet bekövetkezésének a valószínűsége elméletileg érzékeny a mágneses mezők jelenlétére, ezáltal kísérletileg észlelhető. Ez a neutron-tükörneutron oszcilláció egy néhány másodperces időskálán kialakulhat, állítja a tanulmány, hozzátéve, hogy a neutronok ilyen gyors – jóval gyorsabb mint a tízperces neutron bomlásból adódó eltűnésének lehetősége, bár meglepő, nem zárható ki a jelenlegi kísérleti és asztrofizikai korlátokkal.

Alapvetően, ha a Földet egy megközelítőleg 0,1 Gauss fluxussűrűségű “tükör” mágneses mező venné körül, az képes lenne elősegíteni a neutronok oszcillációját a két világ között úgy, ahogy Szerebrov kutatócsoportja észlelte. Elméletileg a Föld felépíthet egy ilyen tükör mágneses mezőt foglyul ejtve a galaxisban lebegő tüköranyagot, amik a rejtélyes sötét anyagot is alkothatják.

Mindez egy rendkívül körmönfont magyarázat egy olyan problémára, ami akár egészen hétköznapi is lehet, azonban egy párhuzamos világokat, a tükörrészecskéket és a sötét anyagot összevonó hipotézist érdemes alaposabban megvizsgálni.

A neutronról

A neutron az atommag egyik összetevője, ezért a protonnal együtt nukleonnak nevezzük. Jele: n. A neve a latin neutral (semleges) szóból ered amihez egy görög -on végződést kapcsoltak. 1930-ban Walther Bothe és H. Becker (Németország) azt találták, hogy ha nagy energiájú alfa-részecskékkel bizonyos könnyű elemeket (berillium, bór, lítium) bombáznak, akkor egy rendkívüli áthatolóképességű sugárzás keletkezik. Először ezt röntgen-sugárzásnak gondolták, bár annál is nagyobb volt az áthatolóképessége, és az eredményeket nagyon nehéz volt ily módon értelmezni.

A következő eredményt 1932-ben Irène Joliot-Curie és Frédéric Joliot-Curie publikálták. Ha a kijövő sugárzást paraffinra, vagy más hidrogéntartalmú anyagra bocsátották, akkor abból nagy energiájú protonok lökődtek ki. Ezt még nehezebb volt röntgen-sugárzással magyarázni. A neutront végül James Chadwick fedezte fel, aki ezért Nobel-díjat kapott. Sokféle kísérletet végzett arra, hogy kizárja a röntgensugárzási elméletet. Azt feltételezte, hogy egy protonnal nagyjából egyező tömegű semleges részecske lökődik ki. Ezt a feltételezését több kísérlet elvégzésével igazolta is. A részecskét semleges volta miatt nevezték el neutronnak.

Az atommagon kívüli, szabad neutron nem stabil, átlagos élettartama 885,7±0,8 s (majd 15 perc). Elbomlik protonra, elektronra és anti-elektronneutrínóra. Bomlását a gyenge kölcsönhatás okozza. Sokféle atommag képes elnyelni (abszorbeálni) neutront, mivel semlegessége miatt az atommag nem taszítja el magától, ezért képes a belsejébe hatolni. A keletkező izotópok gyakran radioaktívak. A különféle neutronszám miatt a periódusos rendszer 108 eleme több, mint 5000 izotópot hoz létre, nagy részük rövid élettartamú.

A neutron semlegességének következménye, hogy könnyen áthatol a legtöbb anyagon, mivel elektromágneses kölcsönhatást nem létesít az anyaggal. Ezért a neutronsugárzás árnyékolására nem alkalmas a radioaktív alfa-, béta- és gamma- (ill. röntgen-) sugarakat hatékonyan elnyelő ólomlemez, még vastagon sem.

Az atomerőművekben működés közben sok neutront nyel el (a 235-ös urán hasadásakor keletkező) sokféle xenonizotóp közül a 135-ös tömegszámú, melynek már 3 000 000 barn a hatáskeresztmetszete. Ezt reaktorméregnek is nevezik, keletkezése elkerülhetetlen, és a reaktorfizikában igen nagy jelentőségű xenonlengés-t okozza (sok más mellett ennek, az akkor már rég ismert effektusnak a figyelembe nem vétele is szerepet játszott a csernobili katasztrófában).

Egy atommagban a Pauli-elv szerint nem lehet se túl kevés, se túl sok neutron adott mennyiségű proton mellett. Ez a magyarázata, hogy a több mint 5000 izotóp nagy része instabil, spontán elbomlik. Viszont extrém körülmények között sok neutron is összeállhat, ez a neutroncsillag. De ez, bár a tömegsűrűsége hasonló az atommagokéhoz, mégsem tekinthető egy óriás atommagnak, amelyik csak neutronokból áll, mivel az atommagokban a nukleonokat a magerő tartja egyben, a neutroncsillagban viszont a gravitáció.

sg.hu/richpoi.com

Sötét villám

Szerző: charoninstitute - május 12, 2013

Posted in: 9 Írások. Tagged: Új típusú villám, Dwyer, fulgurit, gamma-sugárzás, sötét villám, sugárzásimpulzus. 1 hozzászólás

Új típusú villámot fedeztek fel egy floridai kutatóintézet és egyetem tudósai. A kutatócsoport vezetője, Joseph Dwyer sötét villámnak nevezte el a jelenséget, mivel a hagyományos, vakító fényű villámokkal ellentétben azt semmilyen fényjelenség nem kíséri.

A láthatatlan villám nagy energiájú sugárzásimpulzussal jár, amit a röntgen- és a gamma-sugárzás tartományában lehet észlelni. Ilyen sugárzást általában a kozmikus háttérsugárzás tartalmaz, illetve atomrobbantásnál szabadul fel. A sötét villám nagyjából egymilliószor akkora sugárzásdózist tartalmaz, mint egy hagyományos villám, és azt gömbszerűen, a tér minden irányába szórja szét, ellentétben a villámok elektromos kisüléseivel, amelyek koncentráltan, egy irányban haladnak a felszín felé.

A kutatók szerint a sötét villám a hagyományos villámhoz hasonlóan a viharfelhőkben felgyülemlett energiát és feszültséget vezetik le. Sötét villám leginkább akkor érheti az embert, ha repülőn utazik, de akkor sem veszi észre az áldozat, annak ellenére, hogy egy pillanat alatt akkora sugárdózist kap, amit normál esetben egész életében szedne össze. Mivel nehéz észlelni, egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy bárkibe valaha sötét villám csapott volna bele, és ettől valamilyen károsodás érte volna. Az észleléséhez sugárzásmérő műszerre lenne szükség, ami tipikusan pont nincsen a repülőgépek fedélzetén, illetve elvileg a sötét villám becsapódása után pár pillanatra kékeslila derengés veszi körül a gép testét.

A kutatók szerint nagyjából ezer hagyományos villámcsapásra jut egy sötét villám, vagyis az világszerte éves szinten lecsapó egymilliárd villám mellé egymillió láthatatlan villám is jut, amiről eddig nem tudtunk. Hogy miért és mikor alakul ki sötét villám, azzal kapcsolatban a felfedezői is csak találgatnak egyelőre, Dwyer szerint a kulcsot a viharfelhőben levő, extrém nagy sebességű elektronok jelenthetik, amelyeket a mély-űrből érkező kozmikus sugárzás gerjeszt. Ezek az elektronok normál állapotú atomokkal ütköznek, ami láncreakciót indít el, és végül rövid, de nagy energiájú sugárzásimpulzus elszabadulásához vezet.

Az új modell

Az elmúlt évtizedben a tudósok rájöttek, a viharok a hagyományos villámokon túl nagy erejű gammasugár kitörések, úgynevezett földi gammasugár villanások létrehozására is képesek. Ezek a villanások annyira intenzívek, hogy sok száz kilométerrel távolabb, a világűrben is el tudják vakítani a műszereket. Mivel a sugárzás nagyjából a kereskedelmi repülőjáratokéval megegyező magasságban alakulhat ki, a tudósok megpróbálták megállapítani, milyen veszélyeket rejt ez a jelenség a gépeken utazókra.

A tanulmány végre a helyére teszi azokat az eredményeket, amiket korábban a viharok által generált gammasugárzás szegényes ismeretének köszönhetően a “nem túl biztonságostól” egészen a hajmeresztőig kategorizáltak. A Florida Tech tudósai kifejlesztettek egy fizikán alapuló modellt, a viharok által létrehozott nagy energiájú sugárzás kezelésére, melyet a héten mutattak be Bécsben, az Európai Földtudományi Egyesület sajtótájékoztatóján.

Az új modell szerint a viharok a hagyományos villámok helyett időnként az elektromos lebomlás egy egzotikus válfaját produkálják, melyben nagy energiájú elektronok, és antianyag megfelelőik, a pozitronok vesznek részt. Az elektronok és pozitronok közötti kölcsönhatás robbanásszerű növekedést okoz ezeknek a nagy energiájú részecskéknek a számában, az észlelt földi gamma-sugár villanást bocsátva ki, gyors ütemben kisütve a viharfelhőt. A folyamatban egészen minimális látható fény képződik, ezért a jelenséget “sötét villámlásnak” nevezték el.

Az új modell magyarázatot adhat a villanásokkor észlelt tulajdonságok többségére, valamint segítségével kiszámítható a repülőgépben tartózkodó egyénre irányuló dózis nagysága is, amennyiben a gép éppen rossz helyen és időben tartózkodik. A vihar csúcsainál a dózis 10 mellkas röntgennel egyenértékű, ami az egy év alatt elszenvedett természetes háttérsugárzásnak felel meg. “A vihar közepe közelében azonban a sugárdózis ennek a tízszerese is lehet, ami megfelel a gyógyászati eljárásoknál alkalmazott legnagyobb dózisnak, nagyjából egy teljes test CT-nek” – mondta a kutatás egyik vezetője, Joseph Dwyer.
“Bár a pilóták jelenleg is mindent megtesznek a viharok elkerülése érdekében, alkalmanként a gép az elektromos viharokban köt ki, földi gamma-sugár villanásoknak téve ki az utasokat” – magyarázta Dwyer. “Ritkán ugyan, de elképzelhető, hogy több száz ember, anélkül hogy tudna róla, folyamatosan kapja a jókora dózisokat a sötét villámoktól”. Azt még nem tudják, milyen gyakran alakul ki ez a jelenség, azonban Dwyer és kutatótársai remélik további kutatásokkal erre is választ tudnak majd adni. A floridai tudósok most a mély-űrt figyelő, a gamma-sugárzást vizsgáló műholdakat próbálják bevonni a kutatásaikba, hogy megerősítsék a sötét villámok létezését, és többet tudjanak meg róluk.

A hagyományos villám nagy energiájú, természetes légköri elektromos kisülés. Keletkezhet felhő–felhő és felhő–föld között. Áramerőssége a 20-30 000 ampert is eléri, kivételes esetekben meghaladhatja a 300 000 ampert is. A villám elektromos gázkisülés, ami felhőn belül, felhők között, vagy a talaj és felhők között jön létre. Többnyire vonalas szerkezetű, de van felületi villám is, amely a felhők felületén keletkezik. Ritkább jelenség a gömbvillám. A villám keletkezése a felhők vízcseppjeinek, jégkristályainak súrlódására, széttöredezésére vezethető vissza.

A tulajdonképpeni villámot elő-villám vezeti be, amely több lépésben ionizálja a levegőt, és így egyre nagyobb szakaszát vezetővé teszi. Eközben a földfelületről (vagy az ellentétes előjelű elektromossággal feltöltött felhő felől), főként a kiemelkedő részekből megindul az ellentétes előjelű elektromosság áramlása a felhő felé. Ugyanazon az ionizált légcsatornán több villám is áthaladhat. A kisülésben szállított töltésmennyiség mindössze 1-2 C, az átlagosan 0,2 s-ig tartó kisülési időtartam alatt 30-40 000 amperes áramerősség lép fel. A villám sebessége 180 km/s. A hőmérséklet elérheti a 30 000 K-t. Ha a villám homokos talajba csap, üvegszerű anyag keletkezik, aminek a neve fulgurit.

sg.hu/richpoi.com

Az én felett

Szerző: charoninstitute - február 10, 2014

Posted in: 9 Írások. Tagged: ciklikusság, egzakt természettudomány, Lao Ce, megváltás, Nikola Tesla,párhuzamos síkok, természet. Hozzászólás

“Köszi a megemlékezést. Aranyosak vagytok. 47 éve írtak fel a halálra ítéltek listájára. Vágóhídra szánt baromként. Azt viszont nem feltételezték és soha nem is mondták, hogy fel fog tűnni előbb utóbb, hogy minden éjjel meghalok és minden reggel megszületek. A gépnek, aminek szántak, nincs szüksége ilyen ismeretre. Az elme amely börtönbe születik, az idővel saját börtönévé válik. A tudat ki van zárva. Amíg a beteg hamis én szerte nem foszlik. Ez vagy a test elmúlása után lepleződik le, vagy a tudat még is valahogy beszűrődik és ha talál még elevent, akkor “kitörésre” készteti a lelket és egyben a testet is az adott állapotból. Na most ez történik velem is. Azért akarok itt is “kitörni”, mert gépiesé vált a tevékenységünk. Az is tiszta, hogy nem lehet másképp, mert legtöbben, a fizikai síkjukon is monoton gépies mesterséges, a mechanikus időben élnek. Tehát a játék is a robot világ meghosszabbítása és totál arra is van megalkotva. A fantáziánk is fertőzött. Korlátozott üzemmódban sínylődik. Fél. Nincs hozzáférése az egészhez. A maszkok mögött rejlő torzszülött, bezárta önmagát és ragaszkodik a nyomorához…..stb.

Memóriaként élni büntetés a fantáziának és ez a fajta fantáziálás büntetés minden létezőnek. Kártékony. Ártalmas. Életellenes. Ebből van egyre inkább elegem. A rossz gyümölcsöt termő fát ki kell vágni. Mindenkinek a sajátját. Nem a másét. Erre viszont meg kell érni. Mert nyesegetni hiábavaló. Gyökerestől kell megszabadulni tőle.”

A fenti sorokat egy barátom írta egy internetes fórumon, amikor a saját poklaiban tett látogatást. Aki, hogy Tolle szavaival éljek, szintén “frekvencia-tartó”. – kimásoltam, mert akkor megfogott, gondoltam, majd írok hozzá valamit valamikor. - Ez is vagy fél éve pihent a szerkeszteni való anyagok között.

Sok helyről jön, hogy világunk elférfiasodott, a “Jang” irányába tolódott el és hogy a nők fogják megváltani világunkat. Ismert történelmünkben csak elvétve voltak matriarchális társadalmak, bár köztudott, hogy felépítési rendszerükben, jóval természetközelibb volt a működésük. Ezekről lehet találni elégséges irodalmat. Azonban e téma kapcsán is adott a lehetőség, hogy értelmezési zsákutcában találjuk magunkat.

- De hol itt megint a csúsztatás? Miért lehet ez is tömegeknek szánt hullámvasút?

Azért, mert ez is alkalmas arra, hogy megosszon, – hogy továbbra is langyos vízben tartsa az érzékeinket. Olyan világban élünk jelenleg, amikor érezzük, hogy minden változik, de nincs tiszta képünk róla. Olyanok vagyunk, mint a béka, akit beraktak egy tál vízbe és alágyújtottak. Együtt emelkedik a saját hőmérsékletünk a vízével, de mivel nem a forró vízbe dobtak egyből, sokáig nem tűnik fel semmi. És ez a felvetés is lehetőséget ad az elmének, hogy továbbra is vagy-vagy-ban fogalmazzon meg válaszokat. Játsszuk a megszokott játékainkat és nem vesszük észre, hogy közben csendesen megváltoztak a játékszabályok. Természetesen pici, apró csúsztatásokkal van tele az életünk, s ettől oly színes is, – de ezek csak a fekete és a fehér lenne?

A tény az, hogy a nők nem fognak megváltani semmit, hacsak nem magukat. Főleg abban az értelemben nem, ahogy a mindennapi gondolkodás ezt feltételezi. Vannak már ez irányban is mindenféle összecsördülések, konferenciák, s biztos vagyok benne, hogy ennek is már sokan látják értelmezési hiányosságait. Még mindig utaznánk a tömegmegváltás felé, holott ebben csak azok tolonganak, akik megélni akarnak a közvetítői jutalékból. De erről is esett már szó több cikkben is. Ha csak a fenti idézetből indulok ki, ott sem az a lényeg, hogy férfiről, vagy nőről van-e szó, ilyen vagy olyan nemű az, aki elkövette. De tágítsuk tovább a dolgot.

Nézzük meg a valóságtartalmát. Ha túllépünk egoisztikus korszakunk hazabeszélésein, amiről már tettünk említést, akkor a női “befogadó” minőség az ami közelebb visz bennünket a válaszhoz. Mai világunk csodálatos zűrzavarában nem gondolom, hogy általános értelemben beszélhetünk tiszta női princípiumokról. Emberen belül is annyira keverednek manapság a “milyenségek”, hogy családon belül sem egyértelmű, hogy ki viszi a puskát. Pszichológiai tény, hogy viselkedési morálon belül is vannak nőies férfiak és férfias nők. Testi adottságok alapján téves olyan következtetést levonni, amiből egyenesen következhet a problémamegoldás képessége. A helyes válasz megtalálásában segítségünkre lehet Lao Ce mondása; – Keresd magadban a nőt!

Az hogy jelenlegi társadalmunk felépítése eltolódott a patriarchátum felé, az látható. Ez Lao Ce korában sem volt másképp és inkább az egyensúly hiányára hívja fel a figyelmünket. Az hogy beleragadtunk ebbe a hiányba, egy jó ideje látszik. S hogy az énünktől mennyire vagyunk képesek elszakadni, meghaladni, az attól függ mennyire ismerjük fel ezt a mókuskerék működési mechanizmusát. Az első nő Éva. Nevének eredeti Ó héber jelentése életadó, élethordozó. Az ego, az én igenlésénél megrekedt, ahogy Wiktor bá’ mondaná, ideiglenesen időbe helyezett centrális görcs. Az élet igenlése csak a saját és mások életének, energiájának, fókuszának birtoklásában merül ki. Ezért viszont felesleges a férfi minőséget hibáztatni, hiszen erre a lépcsőfokra épül az, ami ebben a korszakban egyre inkább megmutatkozik. Ez a ciklikusság fogalmi rendszeréből egyenesen következik is. De mégis mi lehet az alapja ennek a női minőségnek, ami ma, mint hiány jelentkezik és hogyan gyógyítható? Amennyiben őszintén vagyunk, “gyermekien” kíváncsiak és érdekelnek a kérdéseken túl a válaszok is. – Mindig megkapjuk.

“Egy kis történelem

Az a fajta orvoslás, amit ma csinálunk, a betegségről szól. Vajon ez mindig így volt? Nem. Mivel a problémák túlnyomó része nem túl jelentős, és érzelmekre vezethető vissza, nem igényelnek különösebb orvosi beavatkozást. Ehelyett inkább az egyénnek van szüksége rá, hogy meghallgassák, tanácsokat kapjon, és biztassák.

Ezenkívül a nők azok, akik ügyelnek a család egészségére, akik konzultálnak az orvossal a gyerekeik és még a férjük nevében is. Az egészség mindig is a nők érdekeltsége volt. Gondoskodni valakiről alapvetően női hivatás. Érzelmeket, intuíciót, felismeréseket, jó megfigyelőképességet, könyörületet, odaadást, szeretetet és bölcsességet igényel.

Ezek a tulajdonságok örökletesen női jellegűek, és általában erősebben fejlettek a nőkben, gyerekekben, idősekben, a szerény természetű emberekben, valamint az extraszensz képességekkel megáldott emberekben. Ez az, ami miatt az egészségápolást elsősorban nők látták el.

Családos anyák és nagyanyák gyógyító szereik tárházával. Dadák, bábák, kuruzslók, gyógynövényekkel gyógyító javasasszonyok stb. Empirikus (vagyis tapasztalati) alapokon gyógyítottak, – a tapasztalatokra és a józan észre alapozva. Így az egészségügy nem került sokba, a szegények számára is elérhető volt. Az emberek bölcs embereknek hívták őket. A hatóságok pedig úgy bántak velük, mint a boszorkányokkal és a sarlatánokkal. /Statisztikai adat, hogy az egyház pl. a középkorban évente 10 000 embert végzett ki az inkvizíció égisze alatt csak Európában./

Miután az – akkoriban mindenható – Egyház a betegségeket az elkövetett vétkekért járó isteni büntetésnek tekintette, a betegségeket, a szenvedést és a halált üdvösnek és hasznosnak találta. Ennek okán ellenezte az orvostudomány gyakorlását; amit egészen a 13. századig nem fogadott el. Ekkor az egyetemeken orvosi fakultások nyíltak, ahonnan a nők ki voltak tiltva.

Így született meg a hivatalos orvostudomány, amelyet már a férfiak uraltak. Az Egyház szigorú ellenőrzése alatt állt, amely kiterjesztette rá saját doktrínáit. A hatóságok által elismert orvoslás a babonákon alapult. Férfiak űzték, és a gazdagok érdekeit szolgálta. A hatóságok már nagyon hamar eltiltottak bárkit az orvostudomány gyakorlásától, akinek nem volt diplomája. A férfiak megjelenése az egészségügyben egyben a nők által végzett orvoslás felszámolásának kezdetét jelentette. Azét az orvoslásét, mely gyakorlatias, hatékony és megfizethető volt.

Miért űzzük mégis szinte kizárólag a betegség központú orvoslást? Ami ráadásul egy vagyonba kerül. A válasz: a hatóságok rákényszerítik a gyógyászokat, hogy az ő érdekeiket szolgálják. Akár a sötét középkor inkvizíciós vallási törvényeiről, akár napjaink egészségügyi törvényeiről van is szó, az eredmény mindig ugyanaz. Emberek egy kis, kiváltságos csoportja törvényeket alkot, hogy uralhassa, kiszipolyozhassa a többséget; főleg azokat, akik a legnagyobb szükségben szenvednek a társadalmunkban. A történelem egyszerűen megismétli önmagát.”

 Ghislaine Lanctot

Vajon mi sarkalná jobban az eljövendő korszak kibontakozását, hacsak nem az, hogy egyre többször, amikor felébredünk a saját dolgainkkal foglalkozunk. A megértéseink mélységétől függően, választunk magunknak életcélt. Egyre kevésbé feszülünk neki a jelenlegi rendszernek, egyre kevésbé folytatjuk a mindennapi “energia-csatákat” és alkotni kezdünk. Észrevesszük, hogy vannak döbbenetesen szép pillanatai a létezésünknek, még akkor is, ha a mindennapos problémáink egyre inkább az egekig nőnek. Közben meg tudjuk, hogy mindannyiunknak ott javallott helytállnia, ahol van. Hiába járjuk be a világot, mindig minden körbe ér és hazatérünk.

Ha mondjuk szappant szeretnék főzni, mert abban tudom, hogy nincsenek ismeretlen kemikáliák, és egyébként is voltak ezzel, – engem megváltoztató tapasztalataim, – akkor a körülöttem élőknek a bensőmből is fogok tudni adni valamit. Ha technológiai az érdeklődésem, abban is széles a spektrum. Talán ami megvizsgálandó, hogy mi a köze a természethez és nem utolsó sorban az ember saját természetéhez milyen módon kapcsolódik. Hogyan illeszkedik abba a változásba, amelyet ma már senki sem tagadhat. Tágul az ismeret, de valahogy mégis minden leegyszerűsödik. És egy idő után már azt nem érted, hogy a többiek miért nem értik. Erre is megjön a válasz, de ekkor már egyre többször felismered, hogy mekkora értéke van a Te számodra a saját nyugalmadnak. Először harcolunk mindig mások ellen csordába rendeződve, aztán harcolunk másokért, szintén nem egyedül, de ekkor már közösségként. Majd meghagyjuk másoknak a harcokat és tesszük a dolgunkat. Hiszen idő közben nagyon sok sebet kapunk és adunk is.

Az ember a Földről című filmben, ami ha figyelsz rá, felér egy jó kis agyjógával, a végső konklúzió, mégis az, hogy; – Az igazság oly annyira egyszerű. De ezért a látásmódért az embernek a sebeivel kell fizetni, hiszen ennek megtapasztalása és folyamatként való megélése, nem a felszíni pezsgésről szól. A hatalom arról szól manapság, hogy csak semmi nyugalom. Őrizzük meg a pánikot!

A történelem valóban ismétli önmagát. És itt jön be a képbe, hogy szűkebb világunk is több síkkal rendelkezik és minden visszavezethető a legegyszerűbb formában a rezgésekre. Az ember nem más, mint egy rezgés-komplexum, amely minden egyes esetben egyedi jellemzőkkel bír. Ezekből alakul ki a személyiség, majd jóval később az egyéniség. Az egyéniség már saját tengellyel rendelkezik és Önmagán belül is képes látni a személyes rezgésállapotait. Minden ember egyben, egy energia rendszer is. Ennek az áramoltatásáért felelős például a meridián háló. Ami meg ezt felügyeli az az immun-rendszer. Ha a meridián rendszerünk elhangolódik, azt betegségnek nevezzük. Tőlünk függ, milyen úton járunk, s hogy ezzel az “úttal” mit kezdünk.

Hadd idézzem megint egy pillanatra Teslát a tegnapi cikkből;

“…Ezt szem előtt tartva, az életben elég korán elkezdtem fegyelmezni magam, kitervelve egy olyan életvitelt, amelyet a legtudatosabbnak és megvalósításra érdemesnek gondoltam. Azóta mindennél jobban szeretem a munkámat, így természetes, hogy addig kívánom folytatni, ameddig csak meg nem halok. Nincs szükségem szabadságra, vagy arra, hogy véget érjen a munkám. Ha az emberek olyan munkát választanának, ami megegyezik a természetükkel, a boldogság összes nagysága mérhetetlenül megnőne a világban. Sokakat elszomorít és elcsüggeszt az élet rövidsége. Mi értelme van hát, megkísérelni bármit is megvalósítani?, mondják ők. Az élet oly rövid. Sohase fogjuk megérni a munka befejezését. Nos, az emberek jelentősen meghosszabbíthatnák az életüket, ha tennének érte valamit. Az emberi lények sok olyan dolgot tesznek, amik egyenesen a korai halálhoz vezetnek.”  Nikola Tesla

Nagyon sok mindent tudunk már az életben. Elmével, szívvel és lélekkel is. Mostanában az történik, hogy szép lassan minden a helyére kerül értelmezésben is. Meghaladjuk a férfi, vagy női kategóriákat és emberekként, végre sok sok vajúdás után tesszük a dolgunkat. És akkor megváltozik a világ. –  Velünk együtt.

Murzsicz András