- vízkészletekről és a magyar ásványvízről -
Az egész egy villámlással kezdődött.
Nem szaporítanám a szót: belecsapott a villám a fába, a fa meggyulladt, a fához kötözött kecske megégett, a húsa megpuhult, ehetőbb és rághatóbb lett. Emészthetőbb? Talán. Az ősember, mert a mamutok mellett ő uralta akkoriban a bolygót, rájött, hogy ha villám van, és tűz van, akkor meleg is van, meg ehetőbb kaja is van.
Akart saját villámot készíteni, és mikor hosszas kísérletezgetést követően végre kezében volt a tudomány, hogyan kell tüzet csiholni, ő lett a Jani. Megszületett az első olyan érték az emberiség életében, aminek hatalmas ereje lett.
A tűz felfedezését a kerék követte, a kereket az eke, azt a lőpor és az indo-arab számrendszer, majd jött a kengyel és a hám, aztán a vízimalmok, a papír, a hajózás felfedezése. Most nem fogok ezekre kitérni, mert e nagyszerű felfedezések legyenek egy másik, későbbi bejegyzésem központi témái! Az, amiről most szándékozom nektek mesélni, sokkal fontosabb (égetőbb?) ennél.
A tűz után a legféltettebb hatalmi eszköz a gyarló emberek kezében az arany lett, hiszen mint csillogó fém, nagyon szemet gyönyörködtető, ahogyan csak neked, csak most, csak ilyen fényben ragyog, és bárhogyan forgatod, minden oldalról és oldaláról szép, minden tekintetben csodálatos, és hiúságod nem engedi, hogy fizetség gyanánt visszautasítsd – éppen ezért ezrek, tízezrek, százezrek haltak meg miatta.
Az arany után mostanában az olaj a legféltettebb „gyarlósági kincs”, egy olyan fekete arany, mely ugyan már nem sokáig lesz az emberiség legfőbb, legjobban óvott „felfedezése”, hiszen egyes becslések szerint mindössze 40-45 évre elegendő készleteket rejt a föld mélye, de míg létezik, míg kitermelhető és eladható, addig ez az anyag agazdaság és a gazdagság ereje. (Ne felejtsük el, hogy az elmúlt közel száz év alatt már többször is „elfogyott” az olajkészlet, de aztán mindig találtak újabb és újabb mezőket, ahol elkezdődött a kitermelés.)
És mi a legújabb „sláger”?
A minden eddiginél fontosabb tényező, fennmaradásunk, életben tartásunk egyik legfontosabb alapköve: a víz. A Föld vízkészletének 97%-a tengervíz, ami emberi fogyasztásra alkalmatlan. A teljes vízkészlet kevesebb mint 1%-a áll rendelkezésre ivásra és egyéb célokra.
A jövőben az lesz a Jani, akinek kezében lesz (van) a vízkészlet egy része. Jelentős része. Tovább is van, mondom még.
Kezdjük egy idevágó idézettel: „E század sok háborúja az olajért folyt, de a következő századéit a vízért vívják majd”. Mindezt Dr. Ismail Serageldin mondta 1995 augusztusában. Azt hiszem, amolyan modern Nostradamusként valamit előre látott. Vagy csak normálisan gondolkozott?
Az emberi test és a víz.
Talán nem mindenki számára ismert, hogy az emberi test a születéskor 80-85%-ban, míg egészséges felnőttkora alatt 70%-ban, és öregkorban 55-60%-ban vízből áll, és talán azzal sem mindenki van tisztában, hogy ha ennek a mennyiségnek csupán 15%-át elveszíti, akkor a szív leáll, az ember meghal. Egész egyszerűen kiszárad, mint egy nem öntözött virág.
Tudod, élelem nélkül az ember akár ötven napig is képes életben maradni, de a víz hiánya 6-7 nap alatt halálhoz vezet. A tartós szomjazás persze nem csak a szomjúságérzetben merül ki. A szervezet először a 40-45% vizet tartalmazó izmokból vonja el a nélkülözhetetlen mennyiséget, ami az izmok fokozott ingerlékenységével, fájdalmas izomgörcsökkel jár. Ezek a tünetek már 10%-os veszteségnél jelentkeznek.
Azok a mind sűrűbb figyelmeztetések, melyek például Magyarországon is elhangzanak minden nyár előtt, majd nyaranta többször is, és még kora ősszel, melegebb szeptemberi hónapokban, hogy igyunk meg legalább napi 2,5-3 liter folyadékot, nem véletlenek.
Naponta nagyjából 2,4 liternyi víz távozik szervezetünkből verejtékezés, légzés, a kiválasztás és az emésztés során. Aki például a tűző napon dolgozik, estére teljesen „átmossa” a szervezetét, mert önkéntelenül is 10-15 percenként kortyol az italából, és estére megiszik körülbelül 6-7 liter vizet, miközben természetesen körülbelül ugyanennyit kiizzad.
Ez nem játék. Az emberi test sejtjeinek megfelelő mennyiségű vízre van szükségük, ezen kívül a megfelelő vérképzéshez is szükséges, valamint a tápanyagok, vitaminok és ásványi anyagok sejtekhez való eljuttatásában is szerepe van. Ki gondolta volna, hogy napi ezernégyszáz (!) liter víz folyik át agyunkon és kétezer (!) liter víz mossa át vesénket? Az egészséges felnőtt ember napi folyadékszükségletének egyharmadát az elfogyasztott szilárd táplálékok, kétharmadát folyadékok fedezik.
Nem mindegy tehát, hogy mit és mennyit iszunk.
Természetesen szinte folyamatosan (mondhatnám: születésünktől halálunkig) ásványvizet kellene innunk, nem pedig mindenféle cukros, szirupos szart üdítőt, amit ráadásul drágábban árulnak, és ami ráadásul nem hogy oltaná a szomjat, hanem inkább szomjasabbá tesz. De azzal is tisztában vagyunk, hogy minden ember más és más; vannak olyanok, aki szerint a vízivászat egyenlő a „rozsdásodással” (miközben ezt hangoztatják, felhajtják a negyedik üveg sört, bort, felest), és vannak olyanok, akik csakis a drága, hegyvidéki vizet vásárolják és isszák, komolyan válogatva, a befolyásoltság egy olyan keserves szintjén állva, ami már szánalmas.
De miért éppen az ásványvíz? Megmondom. Mert semmi más, csak a tiszta eredetű, természetes ásványvíz alkalmas a biológiai vízigény kielégítésére. Egyszerű a képlet. Megpróbálhatod frissen csapolt sörrel, esetleg kólával, cukrozott teával, bármivel, nem éred el azt a hatást, amit a tiszta vízzel. Az ásványvíz jó ízű, kiváló szomjoltó, s emellett számos, táplálkozásfiziológiailag fontos ásványi anyagot és nyomelemet tartalmaz, a szervezet számára könnyen feldolgozható és beépíthető formában.
Magyarország rendkívül gazdag ásvány- és gyógyvizekben, melyek számtalan ásványi anyagot tartalmaznak. A Kárpát-medence különleges adottsága, hogy a földkéreg üledékes kőzettömegét, és az abba zárt vízkészletet a hő nagyobb mértékben járja át, mint a Föld egyéb területein. Ennek következtében sok a hévíz lelőhely, és az ásványvizek sok ásványi anyagot tartalmaznak.
Egy kicsit kanyarodunk. Éppen csak a szélesebb értelmezés miatt. Egyre nagyobb a szárazság bolygónkon. Pár évtized alatt szinte felére csökkent a legendásan gazdag ökoszisztémával rendelkező Aral-tó területe (endemikus fajokkal is rendelkezett), mely az 1800-as évek közepén még közel kétharmad Magyarország méretű volt (68900 km²), de mára már csak halvány árnyéka egykori önmagának. 2004-re a tó elveszítette korábbi területének 75, vízmennyiségének 90%-át, a korábbi partvonal mentén fekvő települések több tucat kilométerre kerültek a víztől.
De ugyanilyen jelenségek játszódnak le a Holt-tengernél is, melyet a Jordán-folyó táplál vízzel, illetve a Csád-tónál, amiről tudni kell, hogy sok ezer évvel ezelőtt többször is igen közel került a kiszáradáshoz. (A tavi üledékek vizsgálatából kitűnik, hogy Krisztus előtt 8500-ban, 5500-ban, 2000-ben és 100 körül történtek ezek a közel végleges kiszáradások.)(A „modern korban” a tó 1908-ban jutott először közel a kiszáradás szélére.)
Egy friss jelentés szerint 2008-ban egymilliárdnál is több ember nem jutott tiszta ivóvízhez, és ez a szám pár évtizeden belül akár hárommilliárdra is emelkedhet. A borúlátóbb forgatókönyvek még ennél is messzebb mennek, ezek azt jósolják, hogy 2025-re az emberiség 66 százalékának nem lesz elegendő ivóvize.
Jelenleg Grönlandon, Alaszkában és Kanadában vannak a legnagyobb ivóvízkészletek, Izlandon és Magyarországon vannak a legnagyobb termálvízkészletek, és bizony az Arab-félsziget (főként Szaúd-Arábia), Kína, India, Mexikó, Oroszország és az Egyesült Államok áll a legrosszabbul a víz tekintetében.
Olyan példák következnek, melyektől a székedbe ragadsz:
· Az ásott kutakból hozzáférhető talajvíz ma Magyarországon lényegében sehol sem iható. Az első vízadó réteg teljesen elszennyeződött. De egyre több az olyan kút, amelyikben egyáltalán nincs víz, mert „elvezették”.
· Ma a világban minden nyolcadik másodpercben meghal egy gyermek olyan betegségben, amelynek kiváltó oka az egészségtelen ivóvíz fogyasztása.
· A világnak szinte minden állóvize, folyója szennyezett.
· Kanada birtokolja a Föld teljes édesvízkészletnek 25 százalékát.
· A Dnyeperben lényegében szennyvíz folyik, a nehézfémek, az olaj, a vegyi anyagok következtében a folyó életveszélyesen fertőzött, a káros anyagok a megengedett határértékek ötszörösét is felülmúlják. Ez a folyó volna hivatva biztosítani a 2,6 milliós ukrán főváros, Kijev ivóvízellátását.
· Ma a vízfogyasztás 10 százalékkal múlja felül a kínálatot, és miközben 1900-1995 között hatszorosára nőtt a világ vízfogyasztása, az emberiség lélekszáma csak két és félszeresére gyarapodott.
És most a magyarországi vizekről.
Európában hazánk rendelkezik a legnagyobb föld alatti tiszta ivóvíz készlettel. Édesvíz készletünk becslések szerint körülbelül 200 millió ember ellátására alkalmas (2008-ban Európa lakossága 470 millió ember volt). Erre természetesen már régen felfigyeltek a nyugati tőkések, főként francia és német érdekeltségek, csakhogy 1989 előtt nem tudtak atűz víz közelébe férkőzni.
A gengszterváltás azonban lehetőségeket teremtett.
Mindjárt megtudod, mekkorát.
Történeti adatok bizonyítják, hogy Magyarország területén több ásvány- és gyógyvizet már a rómaiak is ismertek és kedveltek, a Kárpát-medencét a vizek országának nevezték. A törökök szintén nagyra értékelték és használták a magyar ásványvízforrásokat és fürdőket. A XIX. század végére egyre szélesebb körben vált ismertté a neves magyar ásványvizek (Szikrai, Hunyadi János, Borhegyi, Mohai) összetétele, kedvező élettani tulajdonsága. Palackozásukat ipari méretekben is megkezdték, és hamarosan egész Európában, de még Amerikában is megkedvelték és fogyasztották a híres magyar ásványvizeket. (ANYOLCVAN NAP ALATT A FÖLD KÖRÜL című 2004-ben készült Jackie Chan-film egyik jelenetében is felbukkan a Hunyadi ásványvíz egy kiplakátozott újságreklám képében a háttérben.)
Az 1989 előtti évtizedekben a különböző kommunális vállalatok és létesítmények, közöttük a Vízművek és különböző vízierőművek elhárítási kategóriát képeztek, ez azt jelentette, hogy állambiztonsági védelmet élveztek. A gengszterváltással ez megszűnt, és ma Magyarországon a vízszolgáltatók mintegy 80-90 százaléka már külföldi kézben van, ami bizony azt jelenti, hogy teljes hatással rendelkeznek az általuk ellenőrzött vízkészlet felett, beleértve a visszatartás jogát. Tehát adott esetben, amennyiben úgy ítélik meg, hogy csökkennek a készletek, nem adnak egy cseppet sem senkinek! De ez semmi. A nemzetközi jogszabályok szerint a készletek teljes kimerítésének a joga is beletartozik a kisajátítós jogok közé, vagyis jöttek, kitermelnek (amíg van), aztán itt hagynak maguk mögött egy kiszáradt, víz nélkül tengődő országot.
Nézzük csak!
Az Európai Parlament azt mondja, hogy „mivel a víz az élethez nélkülözhetetlen, és olyan közjó, amely nem alacsonyítható puszta árucikké; mivel a mindenki, többek között a jövő generációi számára a vízhez biztosított tisztességes hozzáférésnek kell vezérelnie valamennyi vízügyi politikát”, és ezért boldogan üdvözli a közleményt, és támogatja az intézkedéssel kapcsolatban az első körben javasolt politikai alternatívákat.
Politikai alternatívák. Hűha, ez nagyon komolyan hangzik!
Melyek is azok?
Az Európai Parlament támogatja a „vízprobléma általános figyelembevételének szükségességét minden politikai területen, valamint annak kezelése során egy valóban integrált, az EU minden pénzügyi és jogi eszközét magában foglaló megközelítési mód létrehozásának szükségességét; kiemeli, hogy minden politikai szintet (tagállami, regionális és helyi) be kellene vonni e folyamatba”.
Magyarosítsak?
Át kell adnunk a vízkészletünket. Sebaj, túl vagyunk rajta! Már átadtuk. Nem a miénk.
Nézzük, mi történt Bolíviában, mikor ugyanezt megjátszotta a kormány, és eladott egy kis vizet!
Bolíviában, Cochabamba városban 2007 októberében nyílt utcai lázongásokhoz vezetett, hogy az amerikai BECHTEL leányvállalata nyerte el a kiírt privatizációs pályázatot, és azonnal olyan méretű áremelkedést vezettek be, hogy a vízdíj egyik napról a másikra akár ¼-ét is elérte egy szegényebb család összköltségeinek. A lakosság és a rendőrség közöttitöbb hónapig tartó véres összecsapás után, a kormány felbontotta az eredetileg 40 évre szóló szerződést. De a szerződés pénzügyi lezárása itt sem egyszerű és költségmentes; aBECHTEL 25 millió dolláros kártérítést követel a bolíviai kormánytól.
Ha-ha-ha. Vannak országok, ahol még nem birkák az emberek, igaz? Ahol kimennek az utcára szót emelni, ha nem tetszik valami… valami… hogyismondjam… „gazság”? Ott veszik a sityakot, kimennek, és addig nem tágítanak, míg valami számukra is megfelelő befejezése nem lesz a dolognak. És ez néha fáj. Fáj belátni, leírni, neked pedig talán elviselni. Oda se neki! Hiszen birkák és agymosottak országa vagyunk, nekünk úgy adják el a lábunk alól a saját kibaszott vizünket, hogy nem is tudunk róla!
Mi nem veszünk sityakot.
Tudod, ez a cikk nem íródott volna meg, ha észre nem veszek valamit. Még tavaly nyáron történt, május vége felé, hogy a boltokból elkezdett eltünedezni a MOHAI ásványvíz. Előfordul, gondoltam magamban, nem biztos, hogy az üzletek, hipermarketek, „bevásárló- és kirablóközpontok” megfelelő mennyiségű készletet halmoztak fel, bár nyakunkon a kánikula.
Aztán felfedeztem, hogy a Tesco félhülye, rasszista módon külön pakolja a MOHAI-t. Raklapról vehettem, egészen hátulról, eldugott helyről, majdnem a raktár bejáratánál, nem pedig a többi ratyiszar lábvíznek sem való ásványvíz között helyezkedett el a polcokon. Erre felfigyeltem. A legelők hősei persze sorra vásárolták a „Jaj, ez csak 40 forint, vegyünk belőle három zsugorral, édes!”-féle vizeket, én meg szépen hazaszállítottam a fél raklap „Ágikát”, mert ez így helyes.
Aztán teljesen elfogyott, én pedig írtam a cégnek.
Úgysem hinnéd el a választ, úgyhogy idézem: „Köszönjük levelét, nagy örömünkre szolgál, hogy eddig MOHAI 1374 ásványvizet fogyasztott. Sajnos az ásványvíz átmeneti gazdasági problémák miatt nem kapható, dolgozunk a probléma megoldásán. Reméljük mielőbb a fogyasztóink körében köszönthetjük Önt újra! Üdvözlettel: Mohai 1374 Kft”.
Ennek már fél éve.
A MOHAI volt a legmagasabb kalciumtartalmú ásványvíz Magyarországon. Körökkel vert rá a többiekre, a THEODORÁ-ra, a NATURAQUÁ-ra, a MARGITSZIGETI KRISTÁLYVÍZ-re, az ÓBUDAI GYÉMÁNT-ra, bármelyikre. Vajon miért tűnt el? Miért nem kapom már meg? Gyártsak sanda összeesküvés-elméletet? Nem ez a dolgom.
Valakik valamiért nem akarják, hogy a magyar ember megigya a MOHAI készletét. Nem gyártok összeesküvéseket. Olyan nincsen, hogy egyik napról a másikra kifogy a készlet, bezár a bazár, a palackozóüzem holnapután lóistállóvá alakul át, és Pista Bá’, aki gépész volt előtte, most azzal fog foglalatoskodni, hogy eldobható szerb öngyújtókra ragasztja rá mindenféle világcégek logóit, cirka két forintért per darab.
Mi történt?
Mi fog történni a magyar ásványvizekkel?
Senki sem tudja a választ.
Tisztában vagyok vele, hogy egyelőre kevés olvasó látogatja az oldalt, hiszen még nem valami ismert blog az AGYMOSOTT, de azért kirakok ide egy szavazást, mert érdekelne a véleményetek. Előre is köszönöm a válaszaitokat!
Befejezésül azért még egyszer leírom, nehogy elfelejtsd a fejedben raktározni és egy beszélgetés közben továbbadni: Izland után Magyarországon van a második legnagyobb termálvízkészlet a világon. Gondolkodj!
FELHÁBORODÁSI MÉRTÉKEM: 2/10
AGYMOSOTT INDEX:
FÜGGELÉK AZ ÉRTELMEZÉSHEZ:
ÁSVÁNYVÍZ: - Olyan ivóvíz, amely ásványokat és egyéb oldott anyagokat tartalmaz, és melyek sajátos ízt és gyakran gyógyhatást kölcsönöznek neki. Mélyen fekvő, szennyezetlen rétegekből kerül a felszínre.
ENDEMIKUS: - Helyi, helyhez kötött, csak egy bizonyos helyen élő.
HOLT-TENGER: - A Jordán-árokban található, egykoron nagy kiterjedésű vízfelület, Földünk legmélyebb szárazföldi pontja. Nevét onnan kapta, hogy a magas só koncentráció miatt nem él meg magasabb rendű élőlény benne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése