CIGÁNYORSZÁG

CIGÁNYORSZÁG

- megfordítjuk, kifordítjuk, lefordítjuk -

 

Kezdjük egy általánosan elfogadott ostobasággal: Magyarországon elnyomott kisebbség a cigány. Vettél egy mély levegőt? Igen, újra és újra róluk van szó, az elmúlt hetekben velük vannak tele a dobozok, az újságok, őket emlegeti minden „komoly” ember, velük kezdődik és végződik egy-egy baráti beszélgetés.

A cigányok, a cigányozás immáron napok óta téma lett az országban. Valami elkezdődött, talán lesz valami változás ez ügyben, hacsak a hatalom, amelyiknek érdeke fenntartani a jelenlegi tarthatatlan  állapotokat, vissza nem dugja a szellemet a palackba.

 

Észrevetted, hogy már nem azt mondják/írják a médiában: „roma”, hanem kimondják, le merik írni: „cigány”? Haladunk valamerre? Igen, haladunk valamerre. Szép lassan olyan embereknek is felnyílik a szemük, akiket eddig „altatott” a doboz, akik eddig olyan magazinokból és újságokból értesültek a világ híreiről, amikben meztelen csajok, dögös pasik, kismamás tanácsok, lanyhuló befektetési alapok voltak, mert végre a mindenki nappalijában zörgő „hazugláda” elkezdte (hisz’ kénytelen volt) sikítani felénk a valóság egy darabját. Nem a teljes igazságot, csak egy részét.

Ez is sok.

Sokk. Rengeteg ember elhűlve les. Nem hiszi.

 

Azt mondom, hogy ha egyik napról a másikra ráöntenénk a magyar birkákra a valóság összes szennyét, az összes hírt, legendát, mendemondát, igazságot, féligazságot, abban a pillanatban dermedt, mozdulatlanná fagyott, halálfélelemben élő emberek tömegeit látnánk. Nevezhetnénk ezt „kocsonya-effektusnak” is, hiszen ezek a félelemtől megdermedt emberek a legkisebb hangra, érintésre megrázkódnának, talán még öblös mormogás sem hagyná el összeszorult torkukat, és tekintetük egyszerre lenne megszállott, tébolyodott.

Azt mondod, ez túlzás? Mi a fene: liberális lettél? Azt mondom, hogy sokáig félrevezetett nép volt a magyar, és ideje lenne már tisztán láttatni őket. Mert időnként több, mint idegesítő a sok-sok „jogvédő”, a rengeteg „keresztény”, az a sok „humanista”, akik bár keblére nem ölelik a minket gyilkoló és rettegésben tartó kisebbséget, de be nem fogadják őket otthonaikba, de még csak a környékükre sem, és iskoláikba nem járhatnak ezen kisebbség purgyéi, de minden további segítséget megadnak savanyú, közömbös, koszos és elviselhetetlen létükhöz, szaporodásukhoz, „harcukhoz”, melyet a magyar ellen vívnak.

 

És mi lenne fordítva? Ha a magyar lenne kisebbségben?

Fikció lesz. Lássuk!

 

 

Először persze lefektetjük az alapokat. Kisebb történelmi ostobaságra invitállak, melyet most szépen elolvasol, aztán rádöbbensz, hogy minden ostobaságnak van valamiféle görcsös (mások által igeként terjesztett) valóságalapja.

 

Az egész történet egy Bahram Gur nevezetű szasszanida perzsa királlyal kezdődött, aki több ezer indiai zenészt telepített le a Szasszanida Birodalomba. Ő volt egyébként a hat Bahram nevezetű királyból az ötödik, aki akkoriban vette át a birodalom vezetését, miután a hunok a maguk komótos erőszakosságával feldúlták az északi vidékeket, és amikor a Keletrómai Birodalom nyugatról, Mahmud szultán pedig keletről támadta a határokat.

A cigányok egy része tehát közvetlenül a mai India északnyugati tartományaiból sietett a Balkán felé, mások már ott tespedtek a mai Irán területén, zenélgettek, eszegettek, iszogattak, de erről már egy másik írásomban szót ejtettem, tehát haladunk tovább!

Történt pedig, hogy néhány ladik, csónak, lélekvesztő segítségével a cigányok a XIV. században egész egyszerűen áteveztek a Balkánra, és megkezdték máig is vitatott, szokásos szaporodási eljárásukat, melynek következtében egyre többen és többen lettek, függetlenül attól, hogy éppen belecsöppentek a Török Birodalom térnyerésének kellős közepébe, és azok az aljas törökök bizony néhanapján még elrabolt kisgyerekeket is ettek, de úgy ám!

 

Míg tehát a cigányok egyes csoportjai Egyiptom felé siettek, addig mások megmaradtak a mai Kelet-Törökország területén (felvéve a kereszténységet), illetve egy kissé szétszóródtak Közép-Ázsiában is, és csodák-csodája: a mai napig meg lehet őket találni Törökországban, ott alkotják a legnagyobb cigány népcsoportot, egyes becslések szerint 3-5 millióan vannak. Jó termővidék az, minden megnő a szikes, sziklás, víz nélküli területen, betesszük az okok közé.

 

Magyarország területére a XV. században értek el a karavánok, a hordák, a bandák (bárhogyan is nevezzük), és a legendák szerint (ezért írtam fentebb, hogy a magyarok sok-sok legendát sem ismernek és jó lenne már tudatosítani ezeket is feléjük) Zsigmond királyunk (aki egyébként hivatalosan német-római császár volt és csak „másodállásban” magyar meg cseh király) lett légyen annyira szemfüles, okos politikus, hogy adományozott nekik egy-egy menlevelet, mellyel a nyugati országokban szabad közlekedést és nagy tekintélyt biztosított számukra. Ezzel talán azt szerette volna elérni, hogy minél messzebb kerüljenek Budától, birodalma központjától? Ki tudja? Terve mindenesetre kudarcba fulladt, mert sok cigány itt ragadt, Magyarországon.

 

Jöttek-mentek ezek a karavánok, itt is eltűnt néhány holmi, ott is eltűnt valami, talán még embert is ettek a vaksötét éjszakában, meg döglött lovakat a szabad pusztákban, hegyek között, völgyek között, mindenesetre az akkoriban már komoly, a többi európai ország között is figyelemreméltó identitással rendelkező Svájc 1471-ben meghozta ellenük az első törvényeket.

Megkezdődött szegények hivatalos üldözése.

Na, ne úgy képzeld el, hogy jöttek a parasztok, aztán vasvillával kergették a bőgatyást, míg lélek volt benne, meg hogy mindenféle páncélos lovagok léptek fel ellenük, hanem elindult egyfajta mendemonda róla, hogy a cigányok esetleg lehetnek a törökök kémei is, meg hogy csak színlelik az orgazmust a kereszténységet, valójában pogányok, akik Európa vesztét akarják.

Kitiltó rendeletek születtek, nem tűrték őket többé a városfalakon belül, és a cigányok megkezdték bárgyú vándorlásaikat határokon át, országok között, városról városra, megvetett népcsoportként.

 

Ám most egy kicsit torpanjunk meg ezekben a fenemód gusztusos történelmi évszázadokban, és nézzük meg, mi lett volna, ha szegénykék kapnak egy saját országot, mondjuk, valahol ott, ahol a mai Erdély van, hiszen az a terület tetszett nekik a legjobban Európa összes dimbes-dombos földje közül, oda is telepedtek meg elsőként, és a mai napig ott érzik magukat veszettül jól!

Új térkép kell a világnak, melyben igenis létezik Cigányország!

Íme:

 

 

Mi sem természetesebb, mint hogy a magyar kisebbség kálváriája 1920-ban kezdődött, mikor a világ legaljasabb, legszánalmasabb, pofátlanabb és semmiféle civilizációs gondolkodásra nem alkalmas „bölcsei” felosztották a királyi Magyarországot hat szeletre, ahol ebből a furcsa tortából a legnagyobb szelet az újonnan megalakult, a román hadsereg által harcok nélkül megszállt, de később átengedett Erdélyé (Cigányországé) lehetett, míg a második legnagyobb, a világ előtt félelmetesen megcsúfolt szelet maradt maga az anyaország. Az egykori dicsőséges birodalom, az európai kultúra iszlám elleni megmentőjének, sőt: a kultúra komoly felemelkedésének többi területe a térképen látható országoké lett.

Mi most a cigányok területéről értekezünk.

 

Cigányország tehát 1920. június 4-étől létezik, és a következő feltételekkel áll fenn:

 

·         államformája: vajdaság (valamiféle királyság),

·         lakosainak száma: 5 millió és 200 ezer fő (ebből magyar: 1,6 millió),

·         fővárosa: Kolozsvár (lakosainak száma: 310 ezer fő),

·         pénzneme: devla.

 

Az újonnan létrejött, gusztustalanul megalkotott országot rövid időn belül elismerte szinte az egész világ, minden államhatalom örült neki, amikor egyik napról a másikra hihetetlenül hosszú, mérhetetlenül zsúfolt szekérkaravánok indultak el nyugatról és északról az egykori Erdély irányába, hogy átvágva történelmileg hamisított, időnként direkt csak „gyengéden” őrzött határokon végül meg tudjanak állapodni Cigányországban, a saját hazájukban.

Egyes vélemények szerint a spanyolországi cigányok kétharmada, közel egymillió ember vágott neki az útnak, a francia cigányok fele, legalább hétszázezer ember, de szinte teljes egészében áttelepültek a magyarországi, a szlovák, a cseh, bolgár, román és görög cigányok, akik ebben a nekik adott új hazában egyre csak szaporodtak és szaporodtak.

 

Európa országaiban lélegzethez lehetett jutni.

 

Miközben tehát Cigányország lakosainak száma pár év alatt majdnem megkétszereződött, addig a kisebbségek nem vándoroltak el olyan arányban, mint ahogyan a cigányok vándoroltak be az országba, így történhetett, hogy a legnagyobb kisebbség, a magyar, a mai napig ott él a Kárpátok szép tájain, és nyögi a cigányok terheit.

Mert mi is történik? Miféle ország lett Cigányország az elmúlt közel 90 év alatt?

 

Először is vetkőzzünk le minden előítéletet: a cigányok országa egy igen fejlett mezőgazdasággal és iparral rendelkező állam, melynek valutáját, a devlát magasan jegyzik az európai bankok, a Cigány Nemzeti Bank, és az Európai Központi Bank.

Cigányország tagja az Európai Uniónak, de nem szándékozik bevezetni az Eurót, mert meg van róla győződve, hogy a saját pecsenyéjét sütögetve is meg tud élni a többi selejtes ország mellett, akárcsak a sok évszázadon át gyűlölt Svájc; és ne feledjük, hogy nem csak iparilag, de katonailag is a Balkán (vagy akár Közép-Európa) legerősebb állama!

Eddig minden rendben van? Helyreraktad magadban a hovatartozást, megvan a helye ennek a fikciós országnak? Mert most jön a lényeg: a magyarok. A kisebbség. Az ő helyük a folyamatosan szaporodó, immáron majdnem kilencmillió cigány között.

 

 

Ez a cikkem csak azért született, mert volt alkalmam egy (és ezért nem követem meg magam) agyilag rokkant emberrel eszmecserét folytatni az egyik általam olvasott és figyelemmel kísért blog bejegyzése nyomán keletkezett hozzászólásoknál. Először olybá’ tűnt, emberünk talán hajlik rá, hogy a másik véleménye is mérvadó lehet, de aztán észre kellett vennem (és sajnálom, Yorick, hogy magamban nem adtam előbb igazat neked): az ilyen hozzászólókkal csak egyvalamit lehet tenni, méghozzá azt, hogy kizárod a kommentezésből.

Ilyenkor jön az, hogy miért zártál ki, csak nem azért, mert ellent mertem mondani, blablabla… Azt mondom, a megértéshez el kell olvasnod az említett blog cikkét, a hozzászólásokat, annak az agymosott birkának a hozzászólásait, akivel elkövettem életem legunalmasabb (fél órás-negyven perces?) vitáját, majd feladva a harcot elhatároztam, megírom ezt a cikkemet.

 

Cigányországban ugyanis én, a magyar vagyok a kisebbség.

Cigányországban a cigány a hivatalos nyelv. Ez természetes. Cigányul vannak a feliratok a boltok polcain, az árucikkeken, kinn az utcán, a hirdetőtáblákon, a mozik plakátjain, cigány nyelvű az újságok többsége, cigányul beszél a televízió doboz, cigány a rádió, és azt mondom, hogy ezzel semmi baj nem lehet, hiszen a cigányok országában vagyunk, miért ne cigány lenne a hivatalos nyelv?

Node.

Mivel magyar kisebbség (a legnagyobb kisebbség) vagyok az országban, igyekszem rendesen, már-már példamutatóan viselkedni, hogy a cigány rendőr, aki amúgy a ’20-as évektől kezdve közel a ’70-es, ’80-as évekig előszeretettel verte halálra a magyart, ha tetten érte, ha meglátta, ha csak összetalálkozott vele az utcán, semmi kivetnivalót ne lásson abban, ahogyan jövök, vagy megyek, vagy intézkedek.

Kisebbségként megtanulok együtt élni a többségi társadalommal, a cigányokkal, akik becsületes és rendes emberek, akik szinte a semmiből építették újjá az egykori Erdélynek hívott országrészt a maguk ízlése szerint, mely ízlés természetesen sokáig taszítóan hatott a magyarok szemének, de aztán megszokták, hogy ez a népcsoport már csak ilyen csiricsáré, szereti a harsány, erőltetett és egyébiránt marhára ronda színeket, a giccset, a külsőségeket.

 

Cigányországban kisebbségnek lenni eleinte hátrány volt, hiszen nem szerették a magyart, de aztán elmúltak a XX. század sötét évtizedei, a felhők mögül kisütött a nap, a két nép megtanult egymás mellett élni.

Lassan eltünedeztek a mesterségesen gerjesztett különbségek. Eleinte ugyanis a magyarok nem kaptak munkát a cigányok által iparosított üzemekben, gyárakban, nem kaptak munkát egyik nagyobb városban sem, hiszen a cigányokat egyszerre kerítette hatalmába egyfajta bombasztikus és eufórikus érzés, amiért hosszú évszázados szenvedések, hordázások, vándorlások után saját országuk lehet, illetve bennük élt az a rengeteg gyűlölet, ami ezen évszázadok során magukba gyűjtöttek.

A magyarok azonban valamiért feltalálták magukat.

  

Eleinte csak kicsiben kezdték, mikor egyes parasztok, földművesek a földeken megtermelt zöldségekkel és gyümölcsökkel kereskedtek, mások lovat, juhot, tehenet vagy disznót tartottak, annak termékeivel, esetleg a levágott állat húsával mentek a piacokra, és mire a cigányság észbe kapott, már kialakult a magyarok között ez a máig tartó cserekereskedelem, amit nem tudnak elmosni még az új évezred szabályai sem. Talán már nem is akarnak.

A cigányok egyre inkább azt vették észre, hogy a magyarok becsületes, dolgos kisebbség.

Nézzünk néhány példát, amire büszke lehet minden magyar:

 

·         Nem állunk sorba segélyért minden hónap elején.

·         Nem isszuk és játékgépezzük el a „keresetünket”.

·         Nem lopunk, nem hazudozunk.

·         Nem ücsörgünk otthon naphosszat, nem tévézgetünk, hanem dolgozunk.

·         Nem siránkozunk, hanem mikor rosszabbul megy, többet dolgozunk.

·         Nem velünk vannak tele a börtönök, nem a mi fajtánk a benti többség.

·         Nem tartjuk rettegésben a többségi társadalmat.

·         Nem kezdek „etnikai harcba” a többséggel, mert tisztelem őket és országukat.

·         Nem várom el az ingyenes tanulási, étkezési, lakhatási segélyeket.

 

Cigányország tehát Európa egyik legszimpatikusabb országa tudott lenni, kiemelkedő, ha úgy jobban tetszik, hiszen itt bánnak az egyik legelfogadottabban, legjobban a kisebbséggel, még akkor is, ha az elmúlt sötét századok során pont a magyarok (és az a sok másik, egyébiránt a tolvajoktól, bűnözőktől, csalóktól sokat szenvedő európai nemzet) üldözte legjobban a gyilkos, a veszélyes, a semmittevő cigányokat.

 

Én, a magyar azért vagyok büszke magamra, mert kisebbségként igenis megmutatom akár nekik, a cigányoknak, akár az egész világnak, hogy ha megfelelő támogatásokat kapok (és kapok!), akkor tanulásban verhetetlen vagyok, akkor sikereket érek el az iskolákban, a munkahelyeken, nemzetközi versenyeken cigány színekben, az olimpiákon, kutatási területeken, a matematika, fizika területein… mindenhol! És nem érdekel, hogy a bőrszínem más, mint a nemzeti többség sötétebb bőrszíne, és nem érdekel, hogy külső rasszjelek alapján különböztetnek meg maguktól, hiszen az én bőröm színe világosabb, a hajam szőke is lehet, a szemem kék, de ettől még én is cigánynak merem vallani magamat, hiszen itt élek, Cigányországban, az anyanyelvem is cigány, a történelmem egy jelentős része már cigány, és az, hogy magyar vagyok, a szívemben él, bennem tombol, de nem felejtem el, hogy ez az én országom, itt születtem, tehát nem fogok különc lenni, különcködni, nem fogok kiválni a sorból: nevezz cigánynak!

Az vagyok.

És ezt nem szabad elfelejtenünk. Sem neked, sem nekem.

 

Saját kultúrám van, ahol helyet kapnak népmesék Mátyás királyról, az igazságosról, és ahol van helye a hétfejű sárkánynak, az égig érő paszulynak, esetleg elhiszem, hogy Eger várát valamiféle Bornemissza Gergő nevezetű magyar vitéz védte, és tudom, hogy a cigányok előtt legalább 500, de az is lehet, hogy 600 évvel jöttünk a Kárpátok közé, és befogadó ország, birodalom, királyság voltunk, amiből bűnös emberek kiszakították ezt a részt, ami valamikor Erdély néven magyar vérű része volt egy egységes országnak.

De nem kesergek. Tisztelem a cigányokat, övék a jelenlegi hatalom, és a jövőben is az övéké lesz, hiszen Cigányország az a fajta állam, amelyik megél a saját lábán, amelyiket nem kell pátyolgatni vagy segélyekkel helyes útra téríteni. Itt nincsen semmiféle IMF-hitel, nincsenek önbíráskodó galerik, bár az ország méretéhez és lakosságához (kisebbségeihez) képest jelen van a bűnözés, ámde jelen van a rendfenntartás is, a rendőrség és csendőrség alakulatai!

Vannak cigány és vannak magyar rendőrök.

Vidéken általában párosával járnak a cigány és magyar csendőrök.

 

Cigányországban nincsen rasszizmus. Nem tudsz erről beszélni.

Cigányországban mindenki tiszteli a másikat.

 

Fikció? Utópia?

Egyes liberális köcsögök, agyhalottak fajvédők szeretnek ezzel a szóval játszani, hogy „utópia”, és az én rokkantam is felém dobta a lasszót, a szót, próbált azzal érvelni, hogy egy ilyen fennkölt Cigányország csak utópia lehet, mert nem értette, hogy itt most nem ez a legfontosabb, nem ez a lényeg, hanem maga a létezés gyönyöre, vagyis: az egymás mellett élés önmagadban, cigány valódban lévő feszültségének levezetése, elfogadása annak, hogy cigány létedre ne kisebbnek, hanem egyenrangú félnek tekintsd magad, méghozzá az élet minden területén, és megmutasd nekem, a magyarnak, a világnak, hogy érsz annyit a munkában, a tanulásban, a becsületben, mint én!

Mutasd meg, cigány!

Szeretném látni, ahogy 100 cigányból legalább 80 elvégzi az általános iskolát, méghozzá nem évismétléssel, hanem „rendesen”, ahogyan azt kell, és ebből a 80 nyolc általánossal rendelkező, általában 15 éves cigányból legalább 60 benyújtja továbbtanulási szándékát valamelyik felsőbb oktatási intézménybe, és ebből a 60-ból legalább 40 el is végzi a középiskolákat, technikumokat, majd ebből a 40 cigányból legalább 20 tovább akar tanulni, és ezért keservesen küzd, izzad, és a végzős főiskolások, egyetemisták között nem csak azért találunk cigány embereket, mert akadt az országban valami felsőoktatási festékkeverő, kutyasétáltató, esetleg szotyolahámozó szak, hanem mert vannak nekünk méltósággal, vérrel és verejtékkel szakmát szerző cigány orvosaink, jogászaink, komoly üzletembereink, esetleg (a szó fontos: valódi) íróink, zeneszerzőink, talán még költőink, festőink, grafikusaink is.

 

Szeretném látni. De csak azt látom, hogy cigányvédő emberek azzal a szöveggel jönnek, hogy a sacc 800 ezer cigányunkból igenis van legalább 10-20 egyetemet, főiskolát,szakiskolát végzett, igenis komoly kanunk és nőstényünk emberünk, akik foggal-körömmel védik a saját bűnös fajtájuk érdekeit, és nem átallnak uszítani, gyűlölködni, ha szükséges, illetve magyarokat, jobb esetben a politikát támadva vezetik elő, hogy miért senyved, szenved, nélkülöz, miért üldözött a népe.

Undor.

Ez az, amit ilyenkor érzek.

10-20 iskolázott, remekbe szabott, délceg cigány. Nem több, nem kevesebb.

 

Hát csodálkozol rajta, barátom, hogy utópiába fogtam, és megírtam Cigányország történetét? A valóságot szeretném talán eltakarni, viccet csinálok a megviccelhetetlen valóságból, abból, hogy cigányok egy jelentős része magyarokat, a többségi társadalmat gyilkolja, hogy rettegésben tart falvakat, megyéket, megyeszékhelyeket, városokat, lassan az egész országot?

Rasszista vagy? Utálsz minden cigányt? Rossz helyre tévedtél, az én oldalam nem arról híres, hogy a magadfajtáknak teret enged; én nem vagyok rasszista, nem is tűröm el a rasszizmus egyik közvélemény által elfogadott fajtáját sem, igenis van cigány barátom, ismerősöm, igenis láttam már cigányt dolgozni, vannak reggel hatkor a hidegben, sötétben munkába igyekvő cigányok, tehát ez nem a rasszisták oldala, ne is mondd!

 

Én történeteket mesélek neked. Néha érvelek. Időnként felháborodok, máskor a tényeket hívom segítségül, és egyáltalán nem áll szándékomban megcáfolni egyik liberálist sem, egyik fajvédőt vagy jogvédőt sem, hiszen lassan kiismerem, mire jár az agyatok.

 

Amit sajnálok: gusztustalan véglénynek tartok minden olyan embert, amelyik szörnyű, már-már az ENSZ elé kívánkozó elnyomásról, a kisebbség totális elszigeteléséről papol, arról, hogy nem adunk nekik munkát, kenyeret, de még segélyeket sem nagyon, aztán mikor a kancigány megy feléje a konyhakéssel, a kaszával, kapával, ásóval, és lesújt rá, az utolsó gondolata ez: - Mit tehetnék ezért a szegény emberért, miért ilyen kitaszított a szegény pára…?

 

Sajnállak benneteket, magyarok!

 

FELHÁBORODÁSI MÉRTÉKEM: 10/10

AGYMOSOTT INDEX:

 

 

FÜGGELÉK AZ ÉRTELMEZÉSHEZ:

 

CSIRICSÁRÉ: - Csicsás.

PASZULY: - A vitorlás virágú hüvelyesek kuporodó, illetve föltekerődző, egynyári génusza, 60 faja a forró égöv szülötte. Ehető, hidd el! Nevezhetjük így is: uszulyka, bab, olasz, törökbab, rác, oláh, törökborsó. Ha égig ér, akkor népmesei szereplő.

KÁLVÁRIA: - A kálvária szó eredete a „calva”, azaz koponya szóból származik, vagyis a kálvária a koponyák hegye, a Golgota. A feltételezések szerint a hely koponya alakjára utal az elnevezés. Így is fordíthatjuk: szenvedés.

RASSZ: - A Földön élő emberek egy fajt alkotnak, de antropológiai jellegzetességeik alapján (például bőrszín) úgynevezett nagyrasszokat, illetve rasszokat alkotnak.

DEVLA: - Cigány szó, jelentése: ördög.