A
maffia államaink !!!
Nálunk
még diszkrétebb a terror !!!
PA tisztviselő: izraeli interrogátorok "brutális" módszerekkel
Beszéljenek
a képek !!!!
Putyin rosszul kezelte Ukrajnát (Dr. Szeszák Gyula megyei főügyész)
A Jobbik és az állami bűnözés amnesztiája - Tégla a Falban (Szeszák-Molnár)
Pintér, Boross és a legfőbb ügyész védték az olajmaffiózó megyei főkapitányt! (Dr. Szeszák Gyula)
Mielőtt az orbánmaffiát megbuktató Hőst, Hajdu Attilát orbánék PSZICHIÁTRIÁRA HURCOLTÁK!
100% rendőrbűnözés, 100% bíróbűnözés, 100% pszichiáterbűnözés
A MAI VEZETŐK VÉDTÉK AZ OLAJMAFFIÁT - INTERJÚNK SZESZÁK GYULA FŐÜGYÉSSZEL
A
magyar történelem talán egyetlen hős ügyésze a 66 vagon
olajmaffia-vonatot megbuktatott megyei főügyész, Szeszák Gyula.
Viszont az olajmaffia védelmezői voltak Orbán Viktor, Pintér
Sándor, Bánáti János, az ügyvédi kamara elnöke, akik éppen
úgy az olajmaffia bűnszervezeti védelmezői voltak, mint az akkori
legfőbb ügyész, Györgyi Kálmán és helyettese, Fábián László,
vagy pl. a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Solt Pál. Ezek Szeszák
Gyula bűnszervezeti politikai üldözésében szólóban is jelesre
és eltörölhetetlen történelmi szégyent aratva sorakoztak fel.
De a felsorolt nevek is a jéghegy csúcsa és a Dr. Szeszák Gyula
Hajdú-Bihar megyei főügyész által leleplezett 66 vasúti
kocsiból álló olajvonat, amely olajszőkítő cégeken keresztül
kapcsolódott Hajdú-Bihar megye akkori rendőrfőkapitányához,
Papp Imréhez és rendőr alezredes feleségéhez, Ferenczi Flórához,
az akkori magyar parlamenti szokásnak megfelelően, miután az
ország lakossága előtt lebuktak, az Országgyűlés pártjai
összefogtak és milliós összegű kártérítést ajándékoztak
nekik - természetesen közpénzből.
A parlamentáris maffializmus soha nem fogja kiheverni ezeket az örök gyalázatokat és soha el nem törölhető maffia-bűntetteket. Az indokolatlan és őrült bűnözői jutalmazások örökre kísérteni és rombolni fogják nem csak a Fideszt, de az MSZP-t is, miközben a bűnszervezetben egypártként részt vett további pártok már az enyészeté lettek. Ők pártokként végül nem élték túl a folytatólagos, bukásról bukásra tántorgó, nyilvános és gyakran teljesen fölöslegesen öncsonkító, mocskos és gátlástalan, szélsőségesen kritikátlan és pszichopata maffializmust.
A parlamentáris maffializmus soha nem fogja kiheverni ezeket az örök gyalázatokat és soha el nem törölhető maffia-bűntetteket. Az indokolatlan és őrült bűnözői jutalmazások örökre kísérteni és rombolni fogják nem csak a Fideszt, de az MSZP-t is, miközben a bűnszervezetben egypártként részt vett további pártok már az enyészeté lettek. Ők pártokként végül nem élték túl a folytatólagos, bukásról bukásra tántorgó, nyilvános és gyakran teljesen fölöslegesen öncsonkító, mocskos és gátlástalan, szélsőségesen kritikátlan és pszichopata maffializmust.
Interjú:
Molnár F. Árpád
Munkatárs: Domján TiboDr. Szeszák Gyula, Hajdú-Bihar megye főügyésze egy az országba belépő hatalmas olajvonatot próbált leállítani, amelynek bűnszervezetében mindenki benne volt: a határőrség, a vám- és pénzügyőrség, a rendőrség stb., mindenki! A politikai maffia a végül 66 szerelvény hosszú olajvonatot minden törvényekkel ellentétben mozgatta az országon tovább és vették le állomásról állomásra a maffia tagjai a részükre behozott olajat. Miután Szeszák Gyula megyei főügyész megpróbálta megállítani a maffiavonatot, Györgyi Kálmán legfőbb ügyész, Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Pintér Sándor akkori országos rendőrfőkapitány személyesen jártak el és mindent megmozgattak, hogy a politikai maffia eme bukott vonata és elkövetői is maradéktalanul mentesüljenek.
Szeszák Gyulának köszönhetően az olajmaffia hirtelen nyilvánossá vált és kiderült: a legfelsőbb állami és gazságügyi vezetés is benne van!
Szeszák Gyula túlélte. A később nyilvánossá vált és öngyilkosságoknak stb. álcázott rendőrgyilkosságok, leleplező rendőrtisztek és problémásnak ítélt korábbi olajosok pszichiátriára zárása és más úton meggyilkolása, a rengeteg eltűnés stb. dacára Szeszák Gyulát végül nem sikerült meggyilkolni. Viszont amint a maffia olajvonatát leleplezte, hadjáratának másnapján máris azonnal nyugdíjazták. Így kezdődött aztán hosszú éveken át tartó politikai üldözése. A nyugdíjazását Györgyi Kálmán legfőbb ügyész személyesen és saját aláírásával intézte, többek között Solt Pál legfelsőbb bírósági elnök bűnöző és Pintér Sándor közvetlen hatására, aki akkorra már nemzetközileg hírhedt gengszter és keresztapa volt, akinek nevéhez a külföldi titkosszolgálatok akkor már állami és alvilági gyilkosságok, pszichiátriai állami bűntettek, tanú-eltakarítások és leszámolásos emberölések sorát kapcsolták.
A Pintér-akták bűnügyi bizonyítékai már akkor hegyekben tornyosultak az amerikai és izraeli stb. titkosszolgálatok előtt, és a nyugat azóta is Pintér Sándor előtt hasal, mert a nyugat ennyit ér és ennyit ér annak Magyarország népe és Európa lakosai.
Nem köszöni meg senki a nyugatnak és az Egyesült Államoknak, valamint Izraelnek, hogy amiképpen az olajmaffia mellett kiállt és tevékenyen részt vett Magyarország gazságügyi tönkre tételében, saját hőseit sem védte meg, hanem a nyugat ellen fordította, mára pedig Európa-szerte azt láthatjuk, hogy a nyugat és az USA állandó árulása Európa lakosainak hatalmas tömegeit a kelethez és Oroszországhoz taszították, mert az embereknek egyre inkább elegük van abból, hogy a nyugatra voltaképpen semmiben nem lehet számítani, és ha a nyugat tönkre teszi és lelakja őket, akkor miért ne lenne választható a nyugat ellensége, Oroszország? Hiszen ezzel - és ma már nagy tömegek így gondolkodnak - bosszút is lehet állni a nyugaton, amely Európa tízmillióinak közutálatát és közmegvetését arathatja. Gyümölcséül annak, amit a nyugat saját lakossága ellen vetett.
Dr. Szeszák Gyulának a következő kérdést tettem fel:
- 1992-ben volt, amikor az olajmaffia-vonatot leleplezted. Hogyan látod, ahhoz képest az állami szervezett bűnözés milyen irányba változott?
- Már a '90-es évek elején jelentkezett az állami szervezetek maffiásodása - kezdte válaszát Dr. Szeszák Gyula, a magyar történelem talán egyetlen hős ügyésze, aki az olajvonat botrányakor lényegében egyedül harcolt a mindent felzabált állami olajmaffializmus ellen. - Tehát én úgy látom utólag az olajmaffia tündöklését és nem bukását is, hogy ebben a vállalkozásban a teljes politikai, gazdasági, társadalmi spektrum érdekelve volt - hogy így mondjam -, belterjesen. Rá kellett ugyanis utólag jönnöm arra, hogy ez az egész olajmanipuláció csak valamennyi állami és társadalmi szervezet egyetértésével és együttműködésével fejlődhetett azzá, amivé fejlődött. Ez tette lehetetlenné azt, hogy perifériálisan - ilyen perifériális tényezőnek tekintem utólag magamat is, mint megyei főügyészt -, perifériálisan ehhez a bűnszövetkezethez nem lehetett hozzáférni, illetve aki megpróbált hozzáférni, annak letörték a kezét, mint ahogy az enyémet is. Azt kellett ugyanis tapasztalnom, hogy bármilyen tényadattal járultam az akkori legfőbb ügyész, dr. Györgyi Kálmán úr színe elé, mindent lesöpört az asztalról és egyszerűen nem engedett hozzá a nyomozáshoz, majd amikor én mégis bizonyos nyomozati cselekményeket elvégeztem és ennek a nyomozásnak kézzel fogható eredménye is lett, akkor nyugdíjazott.
Szeszák Gyula ekkor a parlamenti Olajbizottságról kezdett beszélni. Ennek létrehozására az első Orbán-kormány idején, 2000-ben került sor, közvetlenül az általam is meghallgatott Nógrádi Zsolt, az olajmaffia belsőse hatására, aki megkereste a Torgyán József által vezetett Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt (FKGP) országgyűlési képviselőjét, Pallagh Lászlót, aki erre - Torgyán József védelme által övezve - létrehozhatta az olajügyeket vizsgáló országgyűlési bizottságot. Miután a bizottsági tanúvallomások során nyilvános lett, hogy az olajmaffiában minden párt érintett, az összes párt kihátrált a vizsgálódásokból, legutoljára pedig, írmagnak Dr. Torgyán József maradt, aki akkor is le akarta leplezni az olajmaffiát. Az olajmaffiát ért vizsgálódások közepette Orbán Viktor miniszterelnök volt az, aki hirtelen úgy döntött, véget vet a maffia leleplezésének és egy csapással feloszlatta az egész Olajbizottságot. A maffia teljes eltussolásának 10 évvel később kétharmados királya tehát Orbán Viktor lett, kéz a kézben Európa leghírhedtebb keresztapa és tömeggyilkosával, Pintér Sándorral, a '90-es évek 100-nál több bombarobbantása és merénylete legfőbb szervezőjével és legfőbb eltussolójával, aki előtt a nyugat, az USA és Izrael tulajdonképpen máig fetreng és szolgál, eltussolva minden ügyét, mint herélt pincsik a hormonzavarosan nagyra duzzasztott pitbull előtt.
E cikk írója a parlamenti Olajbizottság létrehozása után 2 évvel vetettem magam a Szeszák Gyula által leleplezett olajügyekbe, aminek hatására külön is olyan irdatlan politikai üldözés és a meggyilkolásomat megígérő politikai gyűlölet vett körül, ami önmagában is örök tanulságul szolgált arról, mennyire csupán látszat volt mindig a demokrácia és a nyugatnak a magyar demokrácia iránti igénye, mert ami számított a nyugat számára, az a demokratikus látszat. És ennek a látszatnak a fenntartásáért - személyesen gázoltam az állami moslékban, rendőrségi, katonai és civil halottaktól halottakig - rengeteg igaz és jólelkű ember és hős életének feláldozására került sor. Az örvénylő moslék fenntartása és folyamatos nyugati működtetése érdekében. A nyugati demokrácia világszerte mélypontja pedig az amerikai republikánus George W. Bush háborús és szociopata tébolyelnöksége idején és hatására következett be.
Szeszák Gyula így folytatta:
- Na most a Pallagh-bizottság engem meghallgatott az olajügyekben; én egy beszámolót el is mondtam és ebben a beszámolóban azt a véleményemet fogalmaztam meg, hogy a legfőbb ügyész részéről hivatali bűnpártolás történt. Ezt meg is magyaráztam, hogy ezt a véleményemet mire alapozom. Ezt követően a legfőbb ügyész, Bánáti János úr által képviselt legfőbb ügyész [Bánáti János ma is a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, jelenleg pl. a békés megyei alvilág újságíró-üldözéseiben és jogvédők elleni üldözésekben stb. vált végleg kimoshatatlanná - a szerk.] büntető feljelentést tett ellenem nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás miatt, ahol a valóság bizonyításának a bíróság nem adott helyt, és engem elítéltek 120 ezer forint büntetésre, a parlamenti Olajbizottságban tett megállapításaim miatt ezen túlmenően a legfőbb ügyész, Györgyi Kálmán és a helyettese, Fábián János pert indítottak ellenem személyiségi jogaik megsértése miatt. Itt sem adott helyt a bíróság a valóság bizonyítása iránti kérelmemnek, mondván, hogy ilyenre csak akkor kerülhetne sor, ha a legfőbb ügyész bűnösségét büntető bíróság jogerősen megállapította volna. Hát ez is önmagában nevetséges dolog. A lényeg, hogy mind a két úr legombolt rólam 1 millió 400, 1 millió 400 ezer forintot. Erre ráment a szülői örökségemnek majdnem a fele. Tehát ezzel kötöttem be az olajügyeknek az ügyészségi vizsgálatát. Ezt követően parlamenti vizsgálatot kezdeményeztem a legfőbb ügyész ellen, amelynek természetesen nem adtak helyt. Akkor a bírósági és alkotmánybizottság vezetője Salamon László úr volt, aki most az alkotmánybíróságon üldögél. Hát az ő nevéhez kapcsolható, hogy ezt az én előterjesztésemet a Parlament illetve az Igazságügyi bizottság elvetette.
Bánáti János tehát azzal is külön bevonult a magyar történelembe, hogy a magyar történelem talán egyetlen hős és a munkáját végző ügyészének politikai üldözésében nyíltan vállalta a - elnézést a kifejezésért, de ez a helyzet - vérgeci szerepét. Ahogyan azóta is rendületlenül állandóan a legundorítóbb alvilági bűnözők és az erkölcsileg leginkább vállalhatatlan ügyek oldalán garázdálkodik: törvénytelenül. Persze, miképpen lehetne másként egy mára a világ országai részéről is bevallottan maffiaállamban még mindig az ügyvédi kamara tetején trónolni, ha nem mindenféle utolsó és mocskos állami bűnöző kiszolgálásával és bűnszervezeti védelmével.
Dr. Szeszák Gyula, a magyar maffializmus szemétdombjának büdösségével szemben halhatatlan nemzeti hőssé lett főügyész és maffialeleplező a következőkkel folytatta:
- Később már mint nyugdíjazott főügyész és mint nyugdíjasként tovább praktizáló ügyvéd foglalkoztam a politikai ügyek keretén belül az olajügyekkel is és írtam egy cikket a saját honlapomon akkor, amikor arról volt szó, hogy esetleg Orbán Viktor nyerheti meg a választásokat és ekkor azt a kérdést tettem fel, hogy amennyiben Orbán Viktor bevonja a kormányába Pintér Sándor belügyminisztert, akkor elképzelhető-e az, hogy az ország maffia-mintaállammá válik. Ezt a cikket bárki megtalálhatja az Interneten és azt kell, hogy mondjam, amit akkor, mint aggályt felvetettem, az mára megérett és nem csak az ellenzék nevezi ezt a kormányzatot maffiakormányzatnak, hanem a külföld is, mégpedig az a külföld is, amelyik nem kifejezetten elfogult Magyarországgal szemben. Tehát ennek az orbáni tevékenységnek olyan paraméterei vannak, amiket másként nem lehet minősíteni, mint banditizmus. Sajnálattal kell ezt mondani; ez tehát a jelenlegi álláspontom ebben az ügyben.
Általános Magyarországon, hogy akit az állami maffializmus üldöz, mert túl jó saját romlott fajtájához képest, azt a lakosság becsüli és tiszteli. Csupán néhány olyan személy van az országban, akinek élete tettei és elpusztíthatatlan bizonyságtételei olyan lakossági megbecsülést és tiszteletet eredményezték, hogy tulajdonképpen bármit mondhat, akkor is kiemelten tisztelt személy marad, akit kritikával szinte soha, senki nem mer illetni. Dr. Szeszák Gyula is ezen legnagyobb és örök nemzeti hősök közé került.
Ellenségei pedig örök szégyenpéldái annak, amiket a Szeszák-féle olajvonat tárgyában elkövettek és annak, amivé az országot tették és jelenleg is elkövetik: így Orbán Viktor, Pintér Sándor és Bánáti János, akik - keresztényként így is kell mondanom - a Sátánnak és zombi ördögeinek köszönhetik, hogy jelenleg is tovább zülleszthetik maffia-Magyarországot. Pedig maffia-Magyarországot már sikerült az Európai Unió 28 tagállamának demokratikus és emberjogi szempontból is a legutolsó, a legeslegutolsó helyére zülleszteniük.
Amerika és Izrael: köszönjük! Látható, hogy a magyar nép ma már egyre sűrűbben fejezi ki sűrűsödő háláját emiatt.
Munkatárs: Domján TiboDr. Szeszák Gyula, Hajdú-Bihar megye főügyésze egy az országba belépő hatalmas olajvonatot próbált leállítani, amelynek bűnszervezetében mindenki benne volt: a határőrség, a vám- és pénzügyőrség, a rendőrség stb., mindenki! A politikai maffia a végül 66 szerelvény hosszú olajvonatot minden törvényekkel ellentétben mozgatta az országon tovább és vették le állomásról állomásra a maffia tagjai a részükre behozott olajat. Miután Szeszák Gyula megyei főügyész megpróbálta megállítani a maffiavonatot, Györgyi Kálmán legfőbb ügyész, Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Pintér Sándor akkori országos rendőrfőkapitány személyesen jártak el és mindent megmozgattak, hogy a politikai maffia eme bukott vonata és elkövetői is maradéktalanul mentesüljenek.
Szeszák Gyulának köszönhetően az olajmaffia hirtelen nyilvánossá vált és kiderült: a legfelsőbb állami és gazságügyi vezetés is benne van!
Szeszák Gyula túlélte. A később nyilvánossá vált és öngyilkosságoknak stb. álcázott rendőrgyilkosságok, leleplező rendőrtisztek és problémásnak ítélt korábbi olajosok pszichiátriára zárása és más úton meggyilkolása, a rengeteg eltűnés stb. dacára Szeszák Gyulát végül nem sikerült meggyilkolni. Viszont amint a maffia olajvonatát leleplezte, hadjáratának másnapján máris azonnal nyugdíjazták. Így kezdődött aztán hosszú éveken át tartó politikai üldözése. A nyugdíjazását Györgyi Kálmán legfőbb ügyész személyesen és saját aláírásával intézte, többek között Solt Pál legfelsőbb bírósági elnök bűnöző és Pintér Sándor közvetlen hatására, aki akkorra már nemzetközileg hírhedt gengszter és keresztapa volt, akinek nevéhez a külföldi titkosszolgálatok akkor már állami és alvilági gyilkosságok, pszichiátriai állami bűntettek, tanú-eltakarítások és leszámolásos emberölések sorát kapcsolták.
A Pintér-akták bűnügyi bizonyítékai már akkor hegyekben tornyosultak az amerikai és izraeli stb. titkosszolgálatok előtt, és a nyugat azóta is Pintér Sándor előtt hasal, mert a nyugat ennyit ér és ennyit ér annak Magyarország népe és Európa lakosai.
Nem köszöni meg senki a nyugatnak és az Egyesült Államoknak, valamint Izraelnek, hogy amiképpen az olajmaffia mellett kiállt és tevékenyen részt vett Magyarország gazságügyi tönkre tételében, saját hőseit sem védte meg, hanem a nyugat ellen fordította, mára pedig Európa-szerte azt láthatjuk, hogy a nyugat és az USA állandó árulása Európa lakosainak hatalmas tömegeit a kelethez és Oroszországhoz taszították, mert az embereknek egyre inkább elegük van abból, hogy a nyugatra voltaképpen semmiben nem lehet számítani, és ha a nyugat tönkre teszi és lelakja őket, akkor miért ne lenne választható a nyugat ellensége, Oroszország? Hiszen ezzel - és ma már nagy tömegek így gondolkodnak - bosszút is lehet állni a nyugaton, amely Európa tízmillióinak közutálatát és közmegvetését arathatja. Gyümölcséül annak, amit a nyugat saját lakossága ellen vetett.
Dr. Szeszák Gyulának a következő kérdést tettem fel:
- 1992-ben volt, amikor az olajmaffia-vonatot leleplezted. Hogyan látod, ahhoz képest az állami szervezett bűnözés milyen irányba változott?
- Már a '90-es évek elején jelentkezett az állami szervezetek maffiásodása - kezdte válaszát Dr. Szeszák Gyula, a magyar történelem talán egyetlen hős ügyésze, aki az olajvonat botrányakor lényegében egyedül harcolt a mindent felzabált állami olajmaffializmus ellen. - Tehát én úgy látom utólag az olajmaffia tündöklését és nem bukását is, hogy ebben a vállalkozásban a teljes politikai, gazdasági, társadalmi spektrum érdekelve volt - hogy így mondjam -, belterjesen. Rá kellett ugyanis utólag jönnöm arra, hogy ez az egész olajmanipuláció csak valamennyi állami és társadalmi szervezet egyetértésével és együttműködésével fejlődhetett azzá, amivé fejlődött. Ez tette lehetetlenné azt, hogy perifériálisan - ilyen perifériális tényezőnek tekintem utólag magamat is, mint megyei főügyészt -, perifériálisan ehhez a bűnszövetkezethez nem lehetett hozzáférni, illetve aki megpróbált hozzáférni, annak letörték a kezét, mint ahogy az enyémet is. Azt kellett ugyanis tapasztalnom, hogy bármilyen tényadattal járultam az akkori legfőbb ügyész, dr. Györgyi Kálmán úr színe elé, mindent lesöpört az asztalról és egyszerűen nem engedett hozzá a nyomozáshoz, majd amikor én mégis bizonyos nyomozati cselekményeket elvégeztem és ennek a nyomozásnak kézzel fogható eredménye is lett, akkor nyugdíjazott.
Szeszák Gyula ekkor a parlamenti Olajbizottságról kezdett beszélni. Ennek létrehozására az első Orbán-kormány idején, 2000-ben került sor, közvetlenül az általam is meghallgatott Nógrádi Zsolt, az olajmaffia belsőse hatására, aki megkereste a Torgyán József által vezetett Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt (FKGP) országgyűlési képviselőjét, Pallagh Lászlót, aki erre - Torgyán József védelme által övezve - létrehozhatta az olajügyeket vizsgáló országgyűlési bizottságot. Miután a bizottsági tanúvallomások során nyilvános lett, hogy az olajmaffiában minden párt érintett, az összes párt kihátrált a vizsgálódásokból, legutoljára pedig, írmagnak Dr. Torgyán József maradt, aki akkor is le akarta leplezni az olajmaffiát. Az olajmaffiát ért vizsgálódások közepette Orbán Viktor miniszterelnök volt az, aki hirtelen úgy döntött, véget vet a maffia leleplezésének és egy csapással feloszlatta az egész Olajbizottságot. A maffia teljes eltussolásának 10 évvel később kétharmados királya tehát Orbán Viktor lett, kéz a kézben Európa leghírhedtebb keresztapa és tömeggyilkosával, Pintér Sándorral, a '90-es évek 100-nál több bombarobbantása és merénylete legfőbb szervezőjével és legfőbb eltussolójával, aki előtt a nyugat, az USA és Izrael tulajdonképpen máig fetreng és szolgál, eltussolva minden ügyét, mint herélt pincsik a hormonzavarosan nagyra duzzasztott pitbull előtt.
E cikk írója a parlamenti Olajbizottság létrehozása után 2 évvel vetettem magam a Szeszák Gyula által leleplezett olajügyekbe, aminek hatására külön is olyan irdatlan politikai üldözés és a meggyilkolásomat megígérő politikai gyűlölet vett körül, ami önmagában is örök tanulságul szolgált arról, mennyire csupán látszat volt mindig a demokrácia és a nyugatnak a magyar demokrácia iránti igénye, mert ami számított a nyugat számára, az a demokratikus látszat. És ennek a látszatnak a fenntartásáért - személyesen gázoltam az állami moslékban, rendőrségi, katonai és civil halottaktól halottakig - rengeteg igaz és jólelkű ember és hős életének feláldozására került sor. Az örvénylő moslék fenntartása és folyamatos nyugati működtetése érdekében. A nyugati demokrácia világszerte mélypontja pedig az amerikai republikánus George W. Bush háborús és szociopata tébolyelnöksége idején és hatására következett be.
Szeszák Gyula így folytatta:
- Na most a Pallagh-bizottság engem meghallgatott az olajügyekben; én egy beszámolót el is mondtam és ebben a beszámolóban azt a véleményemet fogalmaztam meg, hogy a legfőbb ügyész részéről hivatali bűnpártolás történt. Ezt meg is magyaráztam, hogy ezt a véleményemet mire alapozom. Ezt követően a legfőbb ügyész, Bánáti János úr által képviselt legfőbb ügyész [Bánáti János ma is a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, jelenleg pl. a békés megyei alvilág újságíró-üldözéseiben és jogvédők elleni üldözésekben stb. vált végleg kimoshatatlanná - a szerk.] büntető feljelentést tett ellenem nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás miatt, ahol a valóság bizonyításának a bíróság nem adott helyt, és engem elítéltek 120 ezer forint büntetésre, a parlamenti Olajbizottságban tett megállapításaim miatt ezen túlmenően a legfőbb ügyész, Györgyi Kálmán és a helyettese, Fábián János pert indítottak ellenem személyiségi jogaik megsértése miatt. Itt sem adott helyt a bíróság a valóság bizonyítása iránti kérelmemnek, mondván, hogy ilyenre csak akkor kerülhetne sor, ha a legfőbb ügyész bűnösségét büntető bíróság jogerősen megállapította volna. Hát ez is önmagában nevetséges dolog. A lényeg, hogy mind a két úr legombolt rólam 1 millió 400, 1 millió 400 ezer forintot. Erre ráment a szülői örökségemnek majdnem a fele. Tehát ezzel kötöttem be az olajügyeknek az ügyészségi vizsgálatát. Ezt követően parlamenti vizsgálatot kezdeményeztem a legfőbb ügyész ellen, amelynek természetesen nem adtak helyt. Akkor a bírósági és alkotmánybizottság vezetője Salamon László úr volt, aki most az alkotmánybíróságon üldögél. Hát az ő nevéhez kapcsolható, hogy ezt az én előterjesztésemet a Parlament illetve az Igazságügyi bizottság elvetette.
Bánáti János tehát azzal is külön bevonult a magyar történelembe, hogy a magyar történelem talán egyetlen hős és a munkáját végző ügyészének politikai üldözésében nyíltan vállalta a - elnézést a kifejezésért, de ez a helyzet - vérgeci szerepét. Ahogyan azóta is rendületlenül állandóan a legundorítóbb alvilági bűnözők és az erkölcsileg leginkább vállalhatatlan ügyek oldalán garázdálkodik: törvénytelenül. Persze, miképpen lehetne másként egy mára a világ országai részéről is bevallottan maffiaállamban még mindig az ügyvédi kamara tetején trónolni, ha nem mindenféle utolsó és mocskos állami bűnöző kiszolgálásával és bűnszervezeti védelmével.
Dr. Szeszák Gyula, a magyar maffializmus szemétdombjának büdösségével szemben halhatatlan nemzeti hőssé lett főügyész és maffialeleplező a következőkkel folytatta:
- Később már mint nyugdíjazott főügyész és mint nyugdíjasként tovább praktizáló ügyvéd foglalkoztam a politikai ügyek keretén belül az olajügyekkel is és írtam egy cikket a saját honlapomon akkor, amikor arról volt szó, hogy esetleg Orbán Viktor nyerheti meg a választásokat és ekkor azt a kérdést tettem fel, hogy amennyiben Orbán Viktor bevonja a kormányába Pintér Sándor belügyminisztert, akkor elképzelhető-e az, hogy az ország maffia-mintaállammá válik. Ezt a cikket bárki megtalálhatja az Interneten és azt kell, hogy mondjam, amit akkor, mint aggályt felvetettem, az mára megérett és nem csak az ellenzék nevezi ezt a kormányzatot maffiakormányzatnak, hanem a külföld is, mégpedig az a külföld is, amelyik nem kifejezetten elfogult Magyarországgal szemben. Tehát ennek az orbáni tevékenységnek olyan paraméterei vannak, amiket másként nem lehet minősíteni, mint banditizmus. Sajnálattal kell ezt mondani; ez tehát a jelenlegi álláspontom ebben az ügyben.
Általános Magyarországon, hogy akit az állami maffializmus üldöz, mert túl jó saját romlott fajtájához képest, azt a lakosság becsüli és tiszteli. Csupán néhány olyan személy van az országban, akinek élete tettei és elpusztíthatatlan bizonyságtételei olyan lakossági megbecsülést és tiszteletet eredményezték, hogy tulajdonképpen bármit mondhat, akkor is kiemelten tisztelt személy marad, akit kritikával szinte soha, senki nem mer illetni. Dr. Szeszák Gyula is ezen legnagyobb és örök nemzeti hősök közé került.
Ellenségei pedig örök szégyenpéldái annak, amiket a Szeszák-féle olajvonat tárgyában elkövettek és annak, amivé az országot tették és jelenleg is elkövetik: így Orbán Viktor, Pintér Sándor és Bánáti János, akik - keresztényként így is kell mondanom - a Sátánnak és zombi ördögeinek köszönhetik, hogy jelenleg is tovább zülleszthetik maffia-Magyarországot. Pedig maffia-Magyarországot már sikerült az Európai Unió 28 tagállamának demokratikus és emberjogi szempontból is a legutolsó, a legeslegutolsó helyére zülleszteniük.
Amerika és Izrael: köszönjük! Látható, hogy a magyar nép ma már egyre sűrűbben fejezi ki sűrűsödő háláját emiatt.
SOKK! AZ EMBERÖLÉSÉRT ÁRTATLANUL ELÍTÉLT TÁNCZOS GÁBOR ÉS ÉDESANYJA TELEFONÁLT A HALÁLBÜNTETÉSRŐL
Sokkolni
fogom Önöket. De máshol kezdem: Ma este telefonon keresett meg a
körmendi gyermekgyilkossággal ártatlanul elítélt, ma
édesanyjával kicsiny otthonában élő Tánczos Gábor és
édesanyja, miután Orbán Viktor - világszerte nagy port felverve -
bedobta a halálbüntetés bevezetésének ötletét, ami a politikai
mészárlások előtt eddig nem látott utakat és új dimenziókat
nyit.
A Tánczos-ügyben kelt legutóbbi nagyobb jelentőségű ügy egyébként az volt, amikor a Magyar Grafológiai Társaság kb. évtizedeken át elnöke, Lépold Józsefné egy televíziós műsorban bejelentette, hogy az állam 50 évre titkosította a körmendi gyermekgyilkosság valódi elkövetőjének nevét, miközben Tánczos Gábor ártatlanul ült 10 évet azért az emberölésért, amit nem ő követett el. Ezért a bejelentéséért akkoriban Lépold Józsefné ellen széles körű állampolitikai üldözés indult, de bíróság végül nem volt hajlandó elítélni.
A Tánczos-ügyben kelt legutóbbi nagyobb jelentőségű ügy egyébként az volt, amikor a Magyar Grafológiai Társaság kb. évtizedeken át elnöke, Lépold Józsefné egy televíziós műsorban bejelentette, hogy az állam 50 évre titkosította a körmendi gyermekgyilkosság valódi elkövetőjének nevét, miközben Tánczos Gábor ártatlanul ült 10 évet azért az emberölésért, amit nem ő követett el. Ezért a bejelentéséért akkoriban Lépold Józsefné ellen széles körű állampolitikai üldözés indult, de bíróság végül nem volt hajlandó elítélni.
Te
tetted ezt Viktor !!!
Kuncéval
közösen , talán ez volt a feltétele , hogy a hatalom csúcsára
juss !!!!
és
hogy a kunce átadhatta a kormányrudat , de azért kimentél
vizitelni !! Kóser voltál ???
Ezért
kellet polgárháborúra játszanotok , hogy a főpróbával –
cigány gyilkosságokkal – bele tanuljatok a figyelem elterelés
hadműveletébe !!
Cikk:
Molnár F. Árpád
Executive producer: Domján Tibor
Executive producer: Domján Tibor
GYILKOSSÁG:
Lépold Józsefné - az ország egyes számú grafológusaként - egyébként Tánczos Gábor kézírásából már annak idején megállapította, hogy nem ő ölte meg a lányt, akinek meggyilkolásával megvádolták és végül 10 év szabadságvesztésre ítélték.
De egy rövid ideig én is grafológiából éltem. Amikor - anyagi háttér híján - autóstoppal Körmendre utaztam, Tánczos Gábor édesanyját, Gyöngyit is felkerestem. Elkértem tőle Tánczos Gábor egyik levelét, amit a börtönben írt. Tánczos Gábor ekkor még börtönben ült. A kézírására pillantva pillanatok alatt láttam: Tánczos Gábor nem ölt embert. Egy gyilkosnak nincs ilyen kézírása. A 12 éves lányt, Heffentrager Zsófiát ráadásul olyan brutális módon és módszeresen gyilkolták meg, ami ritka: bementek a lakásába, megütötték, a nyaki ütőerét szakszerűen, úgynevezett saktermetszéssel átvágták, a nyaki ütőérből méteresre spriccelő vért pedig felfogták valamibe és minden bizonnyal elvitték a helyszínről. A bizonyítékok szerint a vér sem a mosdóba, sem a vécébe nem került. Elvitték.
Mint amikor pl. egy profi vadász gyilkol, aki tudja, hol kell az állatok torkát profi módon átmetszeni, annak vérét profi, gyakorlott vadászként egy edénybe felfogni. Olyan valaki, aki tudja, hol van a nagy termetű emlősök ütőere, és hogyan spriccel méterekre a vér, amikor átvágják egy ember vagy egy állat torkát. Olyan valaki, aki nem irtózik a vértől, mert megszokta, mert az élete részét képezi a nagy termetű vadak edénybe irányított kivéreztetése.
Mit érdemel az a miniszterelnök, Orbán Viktor, aki tudta, ki a gyilkos, mégis egy olyan ártatlan, vidéki, a világ dolgaiban és a politikai bűnözésben járatlan 18 éves fiúra, Tánczos Gáborra fogta, aki még a vértől is irtózott! Mit érdemel a halálbüntetéssel acsarkodó és uszító gyilkos, Orbán Viktor, az Európai Unió egyetlen diktátora?!
Sokan kapnak most a fejükhöz: tényleg! És nem csak Orbán Viktor kapcsán, hanem annak vonatkozásában is, hogy a meggyilkolt kislány apja profi vadász volt, a lány családja vadászcsalád, sok-sok nagyvad brutális lemészárlásával, a vér perverz és aberrált szeretetével és rendszeres zabálásával, profi és rendszeres gyilkolási és vérfogó gyakorlattal és képességgel, kiterjedt rendőrségi és gazságügyi kapcsolatokkal. Ej-ej, milyen kicsi városka is ez a Körmend, ahol egyik fegyveres ismeri a másik fegyverest, és ahol a vadászok a város és a megye vezető rendőreivel járnak közös vérengzésekre. Ahol a gyilkossági helyszínt megváltoztatott és a bizonyítékokkal zsonglőrködött megyei rendőri vezetők oly szorgosak voltak a közös vadászatok közös vérengzéseiben, miközben napi rutinként intézték az ártatlanok elleni koncepciós pereket és börtönbüntetéseket, valamint egymás köztörvényes tisztára mosását a világon mindenből.
Igen. Ha akarjuk, egy következő kormány alkalmával foghatjuk a vadászt és el is ítélhetjük emberölésért. Az fix, hogy százszor több fogást találunk ellene, mint az ellen a Tánczos Gábor ellen, akit már előzetes letartóztatása idején porrá tört és vízben feloldott tudatmódosító mérgekkel kezeltek, és aki reggelente arra ébredt, hogy miközben forog vele az ágy, a karján tűszúrások nyomai láthatók. Nappal és időnként éjjel pedig az IMEI beépített embere térdelt a mellkasán, kínzással követelve, hogy önmagára terhelő tanúvallomást tegyen, miközben Tánczos Gábor tanúvallomásai a rendőrség napi politikai igényei szerint váltakoztak.
Ne öljük meg ezért például Orbán Viktort? Agyonlőhetjük, mint Ceausescut?
Orbán: Ki is súgott nekem? Vajh, mit gondolsz, meddig mehetsz el? Meddig fizessenek még neked az ártatlanok azért, mert te gonosz vagy? Nem gondolod, hogy mérhetetlenül sok mindennel tartozol? Orbán, te, aki titkos kapcsolatom volt, miután a bűnüldözésben a bács-kiskun megyei rendőrséggel és a Nemzetbiztonsági Hivatallal szakítottam, miközben eztáni titkosszolgálati státuszomnak még a nevét is államtitok övezi. Mivel tartozol te nekem, Orbán? Mi mindennel?
TÁNCZOS GÁBOR TELEFONÁLT:
Tánczos Gábor telefonon hívott fel ma este, miközben Budapest utcáit járva azon bosszankodtam, hogy Orbán Viktor, az Európai Unió 28 tagállamának demokratikus és emberjogi legutolsója vasárnapra bezáratta az üzleteket, miközben én most, megint egy átkozott hosszú "ünnep" előtt megint nem tudok sehol kenyeret sem venni, mert már 10 előtt minden be van zárva. Orbán bűnöző bandájának söpredék üzletláncolatában pedig akkor sem fogok kenyeret venni, ha beledöglök, mert annyi pénzt, amennyit Orbán bűnöző haverjai elkérnek a kenyérért, nem csak nem tudok kifizetni, de ha ki tudnám, sem tenném, mert nem vagyok hajlandó pénzelni Európa legocsmányabb és legundorítóbb, egyúttal leginkább vérszomjas kvázi vagy echte diktátorát.
Tánczos Gábor - édesanyja szavaival is a háttérben - azzal kezdte, hogy mióta pár nappal ezelőtt beszéltünk, olyan dolgok történtek, amik miatt fel kellett hívniuk. A halálbüntetés.
Tánczos Gábor megtapasztalta, milyen az, amikor politikai okokból egyik kormány adja a másiknak a kilincset egy ártatlan ember gyilkosságért való elítélésében. Tánczos mélyen hívő keresztény, aki minden alkalommal, amikor beszélünk, mindig a Bibliából idéz, mindig a Jézus Krisztus tanításait hangoztatja, és édesanyjával mindig nagyon ügyelnek arra, hogy még privátban is rendkívül diplomatikusak maradjanak, mélyen keresztényi stílusban szólva az őket kezdettől halálos ellenségként kezelt politikai közpénzes bűnözőkről és utolsó, halmozottan lebukott gazemberekről.
- A Bibliában - mondta nekem Tánczos Gábor -, a Rómaiakhoz írt levél 12. fejezetében, a 17-től a 21. versig tartó része ellentmond a halálbüntetés visszaállítására való törekvésnek. "Senkinek gonoszért gonosszal ne fizessetek" - idézte Tánczos Gábor a Bibliából, majd folytatta: - "A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt. Ha lehetséges, amennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek. Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. Azért ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt műveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. Ne győzettess meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg."
Tánczos Gábor - aki mindig nagyon szépen beszél és nagyon tisztelettudó - feltette a kérdést:
- A halálbüntetést aki felveti, olyan, aki kereszténynek mondja magát, nem mond ellent a Bibliának? A hegyi beszédben is az áll: "Miért nézed a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, amely a te szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Hadd vessem ki a szálkát a szemedből; míg a tiedben gerenda van? Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a saját szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfia szeméből!"
Tánczos Gábor emlékeztetett arra, hogy a KDNP elutasította a halálbüntetés bevezetését. Azt feleltem rá: igen, ez feltűnő is volt és semmiképpen sem szabad elfelejtenünk.
Tánczos Gábor elmondta:
- Azok közül, akiket halálra ítélnek, időnként hamarabb jutnak el, ha megtérnek Istenhez, akkor még ha valódi gyilkosok is, eljutnak az örök életre, semmint a kivégzőik, meg mindazok, akik arra szavaztak, hogy haljon meg. Onnan eredhet a "pálfordulás" kifejezés is, amikor a keresztényeket megkínzó és meggyilkoló Pálnak a damaszkuszi úton megjelent a Jézus Krisztus, megvakította Isten, és onnantól kezdve megvilágosodott, megtért Jézushoz. Pál apostollá lett és megkapta Istentől az örök életet. Ő az, akiről az Újszövetség fele íródott - mondta szépen Tánczos Gábor.
A Tánczos-család elmondta: ha 1998-ban létezik halálbüntetés, Tánczos Gábort is kivégezhették volna.
És akkor még nem ejtettünk szót azokról, akiket Magyarországon az elmúlt években és az elmúlt évtizedekben vádoltak meg és zártak be gyilkosság vádjával, valamint ítéltek el emberölés címén, és akikről aztán kiderült: ártatlanok voltak. A vérgőzös nép ezen politikai semmire kellő, a nép nyakán élősködő, söpredék, közpénzből multimilliomos politikus hóhérokat bízná meg, hogy mostantól törvényesítve gyilkolják tovább a polgári lakosságot. Európa leghírhedtebb bűnözője és egyetlen kvázi diktátora, kéz a kézben a világszerte félfasisztának és lakosság elleni potenciális népirtó tömeggyilkosnak tartott Jobbik Magyarországért Mozgalommal.
Oh, magyarság, te ázsiai, már eddig is világszerte egyre lenézettebb nép... Sátáni kilátások... Kérd és kaphatod, hogy miután Európa legdiktatórikusabb és legigénytelenebb országa lettél, tovább csússz lefelé és lefelé. Ahogyan Gróf Széchenyi István mondta: érdemed szerint, mert immáron nem csak megtűrted magad fölött a gonoszt, de miután Európa legutolsója és leghitványabbja lettél, más kontinensek legsötétebb bugyrainak sátáni dicsőségére törsz...
TÁNCZOS GÁBOR ÉDESANYJA, GYÖNGYI NYILATKOZOTT:
Tánczos Gábort követően az édesanyja, Gyöngyi vette át a telefont. Közölte: eddig elvolt Orbán Viktor mellett, de - mint mondta - "most még nagyobbat csalódtam az egész apparátusban. Ezt felemlegetni és ezt felhasználni az emberek ellen..."
Tánczos Gábor édesanyja ugyancsak mindig nagyon finoman és udvariasan beszél azokról, akiket - ha a halálbüntetés bevezetésre kerül - objektíve a legelsőkként kell kivégezni. A kivégzéseket nyilvánvalóan nem késelő, piti alakokkal kell kezdeni, hanem az egész nemzetet nyomorba, sok ezer magyar embert öngyilkosságba kergető, a nemzetet megrontó és fosztogató, a mi pénzünkből havonta milliomossá váló, a halálbüntetést megszavazó parlamenti és önkormányzati politikusokkal. Nem a néppel, hanem a nép hóhéraival. Akik megszavazták a halálbüntetést...
- Most - folytatta Gyöngyi -, amikor világszerte a halál uralkodik, vírusok, földrengések, háborúk, koncepciós perek és kivégzések, amikor a gonosz próbál mindenen uralkodni, és akkor még rásegítenek. Visszaélnek vele. Én most kicsit föl vagyok háborodva. Gyilkosság mindig volt, mióta ember él a Földön, mindig volt öldöklés. A mi ügyünket is fölhasználták a politikában annak idején, és egyes politikusok akkor is beszéltek a halálbüntetésről. Eddig is haltak meg emberek, meg ezután is fognak, de miért most kell? Az alaptörvény, amit a kétharmados többség elfogadott, amit saját maguk elfogadtak, az is hangoztatja, hogy mindenkinek joga van az élethez. Azt, aki súlyos bűntettet elkövet, azt igenis meg kell büntetni. De hogy rögtön a halálát követelni, amikor be sem bizonyosodott... De ha a törvény szerint kötelező módon, a "minden kétséget kizáróan" bizonyított, még akkor is maradnak kétségek! Senkinek nincs joga! Legyen életfogytos, a cselekmény súlyától függően, de nem szabad egyből a halállal fenyegetőzni. És igenis kihasználja most az emberek nyomorúságát, a népszerűsége csökkenése miatt is... a mi ügyünkkel senki nem foglalkozik, de akkor felhasználták szavazatok szerzésére. És azt nem értem, hogy olyan hallgatás van!
Tánczos Gábor édesanyja, Tánczos Istvánné Gyöngyi elmondta:
- A büntetés csak addig büntetés, amíg végrehajtják. Valódi büntetés, ha több évtizedig be van zárva, és annál nagyobb büntetés nem kell szerintem. A halálbüntetés nem megoldás. És Isten előtt mindenkinek el kell számolni ezekkel a döntésekkel. Lassan a családunk kihal, és senki nem tesz semmit, a kislány gyilkosa még mindig szabadlábon van, és mindenki szemet huny.
Gyöngyi több ízben csalódottságát fejezte ki amiatt, hogy a Jobbik megígérte, segít nekik, de azóta nyom nélkül felszívódtak. Mint azt ismételte: neki mindegy, hogy milyen politikai tőkét akartak kovácsolni maguknak az ő ügyükből, mert ha jót tesznek, nyerjenek belőle hasznot. De azóta, hogy megígérték, azóta eltűntek.
Csak jóval később jutott eszembe, mi lehetett közben Tánczosné Gyöngyi gondolataiban: hiszen a Jobbik is be akarja vezetni a halálbüntetést...
Képzeljük csak el, hogyan mészárolták volna le ártatlanul Tánczos Gábort, és hány további ártatlan ellen fognak törvényesség címén, a buta és barbár, primitív és önpusztító lakosság ostobaságát kihasználva, államilag szervezett gyilkosságokat elkövetni, akiket tudatosan és szándékosan vádolnak meg ártatlanul?
Ha bevezetik a halálbüntetést, megköveteljük (nem Tánczosék, hanem mi), hogy Magyarországot az egész világ szigetelje el, vesse vissza a technológiai és gazdasági középkorba, amíg ez az egyre butuló és egyre primitívebb barbár nép nem tanulja meg tisztelni saját és honfitársai életét. Amíg pedig nem tanul meg két lábon járni, addig rekessze ki és vesse a Kárpát-medence legaljára a világ, száműzve a civilizált felsőrendű népek társadalmából.
NA MÉG EGY KIS SOKKTERÁPIA:
Tényleg: miért lett miniszter Hende Csaba? Miért kellett kárpótolni vagy miért kellett lefizetni? Hiszen sosem volt fideszes! Igazi kakukktojás, aki sehogyan sem illik Orbán Viktor beltenyész, kollégiumi szobatársaktól bűzlő, diktatórikus ázsiai pöcegödrébe. Kívülről jött és máig kívül is maradt! 1998-tól - miután Tánczos Gábort letartóztatták - hirtelen az MDF-es Dávid Ibolya igazságügyi miniszter államtitkára lett és az is maradt a kormányváltásig, 2002-ig. Igen, az első Orbán-kormány idején.
Kecskeméti lakásomban éltem, amikor Tánczos Krisztina, Tánczos Gábor nagynénje több hónapra beköltözött hozzám és hónapokig egy szobában éltünk. Ekkor már megalapítottam a HÍRHÁTTÉR MULTIMÉDIÁT, amely sokáig Magyarország legüldözöttebb és legbetiltottabb médiája volt. Működése biztosítására szó szerint körbe kellett járatni a Föld bolygón, Orbán Viktor pedig - ez a hűtlen és szélsőségesen hazug, megbízhatatlan politikai szajha - úgy üldöztette, mint akinek az élete a tét. A Tánczos-család azt követően fedezett fel és került velem kapcsolatba, miután a tényfeltáró HÍRHÁTTÉR-t létrehoztam.
Tánczos Krisztina pedig - akivel hónapokig egy szobában éltem, majd Budapesten is közös lakásba költöztünk - korábban egy fedél alatt élt Hende Csabával, Orbán Viktor jelenlegi honvédelmi miniszterével.
Tánczos Krisztina gyakran ismételgette nekem, hogy amikor Tánczos Gábor börtönben ült, ő pedig együtt élt Hende Csabával, sokszor mondta Hendének: "Hát csinálj már valamit azért a szegény gyerekért! Tudod, hogy ártatlanul szenved! Te vagy az államtitkár! Csinálj már valamit!"
Hende Csaba pedig azt ismételgette: "Nem tehetem! Értsd meg, Krisztina, nem tehetek semmit! Meg van kötve a kezem! El van határozva, hogy rá kell varrni a gyilkosságot!"
Tényleg: miért lett miniszter Hende Csaba? Miért kellett kárpótolni vagy miért kellett lefizetni? Hiszen sosem volt fideszes! Igazi kakukktojás, aki sehogyan sem illik Orbán Viktor beltenyész, kollégiumi szobatársaktól bűzlő, diktatórikus ázsiai pöcegödrébe. Kívülről jött és máig kívül is maradt!
Csak
annyit mondhatok, hogy az eset igen emlékeztet egy másik esetre
!
Hogy minek is kell a Szent Magyar Föld ártatlan gyermekeinek vére valakiknek ?
Isten megbocsássa, de a gyanúm szörnyű !
Áldozat a Sátánnak !
A Legdrágább áldozat, a legértékesebb az emberi vér, az ártatlan magyar gyermek vére !
Olyan vétség Isten ellen, hogy méltó áldozat a Sátánnak!
Érte egy beteges, sötét háttértársaság hatalmat , befolyást és világuralmat remél!
TUDJUK MI IS, HOGY KIK ŐK !
Hogy minek is kell a Szent Magyar Föld ártatlan gyermekeinek vére valakiknek ?
Isten megbocsássa, de a gyanúm szörnyű !
Áldozat a Sátánnak !
A Legdrágább áldozat, a legértékesebb az emberi vér, az ártatlan magyar gyermek vére !
Olyan vétség Isten ellen, hogy méltó áldozat a Sátánnak!
Érte egy beteges, sötét háttértársaság hatalmat , befolyást és világuralmat remél!
TUDJUK MI IS, HOGY KIK ŐK !
Bocskainé
Szabó Mária : Azért én sem vetném el, mert bizony, elrettentő
példaként szolgálna. Jól körbejárt, megalapozott bűnténnyel,
várakozással, végre lehetne hajtani. Tánczos Gábor nem
"véletlenül kapott csak 10 évet"! Nem voltak elegendő
bizonyítékok és tettes kellett. Különben a gyerekgyilkosságot
sokkal többel jutalmazták volna. Életfogytiglannal!. Más: a pécsi
rendőrségi pszichológus nő brutális gyilkossága. Itt viszont
már lehetne nemcsak életfogytiglani, hanem halálbüntetés! Bár
szerintem, ott sem stimmel minden, nem azaz egy cigány követte el,
hiszen fekete autót is láttak elmenni, stb...
Ez ügyben is indult oknyomozás, csak valahol megrekedt. Egyetlen ember, egy okos pszichológus nővel nem tud olyan brutálisan elbánni. ...és lehetne még folytatni.
Ez ügyben is indult oknyomozás, csak valahol megrekedt. Egyetlen ember, egy okos pszichológus nővel nem tud olyan brutálisan elbánni. ...és lehetne még folytatni.
Szojka
János Ezt olvasd el, kiderül ki az ostoba:" Luzsénszky a
továbbiakban a XI. századtól mintegy 120 bizonyított rituális
gyilkosságot sorol fel egyházi és világi forrásmunkák alapján
(76-88. old.): közös bennük a fiatal (nem zsidó) fiúk és
leányok vérének vétele."
Az igazság a zsidó rituális gyilkosságokról, különös tekintettel Tiszaeszlárra
2012.
április 06. 20:57
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
Ifj. Tompó László - Hunhír.info
Nemcsak
liberális, hanem sokszor konzervatív körökben is óriási
tudatlanság övezi a zsidó rituális gyilkosság mibenlétét, mi
több, egyenesen tagadják megtörténtét is. Mi az igazság? Erre
felel jelen írásunk.
Mit
vagyunk mi oda egy gyermek gyilkosság miatt ????
Amerikában
Évente 500 ezer elrabolt gyermek közül 300 ezer végzi a zsidó
sakterok vágóhídján !!! Nem elég , hogy mocskos háborújaikban
elhullnak az Amerikai munkanélküli fiataljai , de még a
gyermekeiket is elrabolják , hogy a vérüket a zsidó tésztába
keverjék !!!! És mind ezt egy rabbi ismeri be , és azt mondja ,
hogy nekik erre szükségük van !!! Ha még hozzá veszem azt is
hogy dollár milliárdokkal támogatjátok Izrael terror
cselekedeteit , akkor nem állítok sokat ha azt mondom , hogy Ti az
Amerikai nép már rég zsidó gyarmat vagytok , és csak azért
éltek , hogy e kiválasztott népet szolgáljátok !!! Hát
szolgáljátok , ha olyan hülyék vagytok amerikai gójkok !!! Van
még sírhelynek való föld Amerikában , bár ami a 300 ezer
gyermek elrablása , és vagdalthúsként értékesítését illeti ,
nem is kell temető e kis áldozatoknak , hisz a Meg Donánc hálózat
világhálózatában szétterítve elosztják , hogy ne maradjon
bizonyíték e tettre , hisz ha nincs áldozat nincs is bűntény ,
jelszóval a világ helytartó rétegeinek gyermekeit teszik meg
kannibállá , hisz ők hencegnek el , hogy ők megtehetik , hogy
minden nap hamburgert tudnak enni , és már rá is kaptak az
emberhúsra , így nem is érdekli őket a mi Solymosy Eszterünk
kiontott vére , vagy a legújabb H Zsófika kiontott vére . Legyen
csak polgár háború , az Ő apukája , anyukája akkor is
biztosítja számára a hamburger evését !!!!
Ugye
nem arrafelé fogunk fejlődni , hogy majd lassan az Amerikaikat is
felváltjuk a harctereken , de nem a hamburger evőkkel , mert ők
nagy részt a kiválasztott faj gyermekei , és ha ők hullanak el ki
fogja képviselni a fajukat az új világrendben !!!!
A
másik 200 ezres számú gyermek a sátáni rituálék ember
áldozatai , és a pedofil hálózatok számláinak végzetes alanyai
ők. Amint látod a Sátánista , és zsidó hóhérok által
lemészárolt gyerekek haza találnak a Meg Donácban étkező zsidó
fiatalok bendőiben !!!!
Most
kellene egy imát mondani értük , de az kevés lenne , mert az
esemény tovább folytatódna mint eddig is , hát más végkifejletre
várunk , még azt is el tudjuk képzelni , hogy most a Sakter és a
társai kerülnek a húsdarálóba a Sátánistákkal , és a
helytartóinkkal egyetemben !!!
De
ki enné meg őket ??????
És
akkor jövőre már nem rabolnak el 500 ezer gyermeket Amerika szerte
, így megugrik a munkanélküliek száma , a haborúban bevethető
fiatalok száma is ki kell találni valami mást , hát jön majd a
szervkereskedelem !!!! Mivel helytartóink ebbe is bele kontárkodtak
, így , ha beindul az üzem , már lesz tapasztalat , és zavartalan
beüzemelést remélnek !!!!!Ha túl éled , és a családod is
megússza e népirtást állj meg és mondj egy imát értük
ártatlan lelkük megérdemli , nem ilyen sorsra jöttek a világra
Nem
is ezt érdemelték , de a gyilkos ösztön a zsidó vér ezt szánta
nékik !!!!
Krisztus
keresztáldozatáig a bűnök kiengeszteléséül nemcsak
állatáldozatok voltak (ilyenkor az áldozatot bemutató pap kezét
az állatra tette, majd elvágta torkát, és vérét vagy egy
edénybe fogta föl, vagy az oltárra öntötte (3 Móz 1, 4.), majd
testét feldarabolta és elégette (Bangha Béla SJ (szerk.):
Katolikus Lexikon (I-IV. kötet). Budapest, 1931. Magyar Kultúra, I.
kötet, 38. old.)), hanem emberáldozatok (főleg Főniciában), mi
több, égőáldozatok is. Innen a ma oly sokat emlegetett holocaust
kifejezés eredeti értelme, ugyanis eredetileg („holocaustum”)
Isten tetszésére bemutatott „egészen elégő áldozat”-ot
jelentett. (II. kötet, 325. old.)
A leginkább az ószövetségi könyvekből ismert áldozati rítusokat azonban Krisztus keresztáldozata, a leölt Bárány vére eltörölte mindörökre. Az így értelmüket veszített szertartásokhoz (gondoljunk csak a ma is űzött kóser vágásra!) azonban továbbra is ragaszkodott a zsidóság. Krisztus istenségét elvetették, amiért nem politikai messiásként lépett fel, hogy őket világuralomhoz juttassa. Megszűnt számukra a templom, vagyis az áldozat bemutatására szentelt hely, így csak zsinagógájuk maradt, változatlan szertartásaikkal, telve Krisztus és követői gyűlöletével, a „rosszaság és gonoszság kovászá”-val (1 Kor 5, 7-8.). Gyűlöletük olyannyira megmaradt, hogy például a Katolikus Egyházba befurakodott huszadik századi követőik azt is elérték a II. Vatikáni Zsinaton (a zsidó és szabadkőműves Annibale Bugnini javaslatára), hogy az új misekönyvből kimaradt a hagyományos Római Misekönyvben szereplő nagypénteki könyörgések egyike, nehogy megsértsük érzékenységüket azzal, hogy bűnükre rámutatunk: „Mindenható örök Isten, ki a hűtelen zsidóktól sem tagadod meg irgalmasságodat, hallgasd meg könyörgéseinket, melyeket e nép vakságának elhárításáért neked fölajánlunk, hogy megismerve igazságodnak világát, Krisztust, kibontakozzanak a sötétségből.” (Dr. Szunyogh-Xavér Ferenc OSB (ford.): Magyar-Latin Misszálé. Budapest, 1933. Szent István Társulat, 485. old.)
Krisztus az egyetlen engesztelő áldozat
A keresztény tanítás tehát elvált a politikai messiást váró, vagyis őket a földkerekség uraivá tevő zsidókétól, akik mindmáig nem ismerik az egyetlen engesztelő áldozatot, Jézus Krisztusét, éspedig olyannyira nem, hogy Mosé bar Majemon spanyolországi rabbi a XII. század végén leszögezte: a Teremtő testetlen, vagyis nincs megtestesülés (incarnatio), és Mózes helyébe nem léphet az Evangélium. (Luzsénszky Alfonz: A zsidó nép bűnei. Történelmi tanulmány. Budapest 1941. Szerző kiadása. 67-68. old.)
Kérdés, mégis van-e és ha igen milyen konkrét alapja az általuk elkövetett „vérgyilkosság”-oknak, más szóval „rituális gyilkosság”-oknak? A válasz a fentiek alapján kézenfekvő: a Talmud tanítása, miszerint csak a zsidó a teljes értékű ember, míg a nem zsidó (a „gój”) – különösen, ha keresztény – tisztátalan, kifosztható, sőt megölhető. „A Talmud az ’idegen kultusz’ (Aboda zara) című traktátus 26b. lapján a Tosephothban (adalék) így szól: ’A gójok legjobbikát öld meg.’ (Tob sebaggoim harog.)” (Luzsénszky, 75. old.) A Talmud-kommentárok szerint továbbá a felnőtt – 18 év feletti – házas nők megrontása ugyan törvénytelen, de törvényen kívül (titokban) elkövetve már nem az, akárcsak a rabbik kisgyermekekkel való nemi aktusa. (Minderről részletesebben beszámol a „Jewish Encyclopedia”, vagy Ted Pike dokumentumfilmje („A másik Izrael”), illetve dr. David Duke magyarul is olvasható könyve, a „Zsidó szupremácizmus. A zsidókérdés amerikai szemmel”.)
Mikor rontanák meg leginkább a nem zsidókat, ha nem a megváltás fő ünnepe, húsvétvasárnap körül? Számukra Krisztus élete, de különösen is kereszthalála és feltámadása botrány. Miért? Válaszul elég a zsidóság mibenlétét kutató szerzőikhez fordulnunk (Karl Marx-Mordechaj, Werner Sombart, Giovanni Papini, Otto Weininger, Fejér Lajos), akik rámutattak arra, hogy a zsidóság valójában nem vallás, hanem faj, amely nem ismer Istent, túlvilágot, természetfelettiséget, művészi egyéniséget, hanem csak önimádatot. Istene a pénz (Marx), amellyel a gazdasági élet kizárólagos irányítására törekszik világszerte (Werner Sombart), minden más vallás – elsősorban a kereszténység – eszményeinek tudatos tagadásával (Giovanni Papini), talmudi tanaitól való elszakadni nem tudásával, amiért képtelen beolvadni (asszimilálódni) más nemzetek közé, velük sorsközösséget vállalni (Fejér Lajos), amiért mindenhol és mindenkor idegenek, ami lelki ziláltságukat, konfliktuskereső- és teremtő helyzetüket erősíti, így nem véletlen, ha állandóan véres összeütközésekre került sor a történelemben köztük és az őket befogadó népek között.
A liberális történészek mindmáig antiszemita uszításnak és vádaskodásnak tekintik a zsidó rituális gyilkosságok tényként való megállapítását. Azt állítják, hogy ilyenek sohasem voltak, hanem azokat csak a zsidók gazdasági, szellemi, politikai terjeszkedését megakadályozni akaró, gazdagságukra irigy társadalmak terjesztették. A zsidó rituális emberölésekről többnyire katolikus teológusok, történészek írta, általunk is idézett könyveket fércműveknek tartják, és ahelyett, hogy tartalmukat megcáfolnák, mindmáig elhallgattatják őket.
Megtörtént rituális gyilkosságok
Martin Konrad paderborni püspök, aki módszeresen tanulmányozta a zsidó rituális gyilkosságokat, megállapította, hogy „a zsidók tagadhatatlanul követtek el ilyen bűntetteket”: erre számos zsidó forrás (például a Kabbala) egyértelműen utal. („Katholische Vierteljahrschrift für Kunst und Wissenschaft”, 1848. évfolyam). Kutatásai alapján később Freimut Bernardin leszögezte, hogy „a zsidóságnak nagy rétegei és a főrabbik és rabbik vezetése alatt éppen az előkelő és művelt zsidók hódolnak az emberölésnek és az emberi vér élvezetének” (Freimut Bernardin: A zsidó vérgyilkosságok története napjainkig. („Die jüdischen Blutmorde von ihrem ersten Erscheinen in der Geschichte bis auf unsere Zeit”). Történelmi tanulmány. Fordította: Historikus. Kiadja: Lepsényi Miklós OFM. Budapest, 1896. 12. old.). Hasonló következtetésekre jutott a huszadik században Huber Lipót kalocsai kanonok.
A már idézett Luzsénszky Alfonz hivatkozik arra, hogy „Simon ben Haddarsan az ő „Gyűjteményé”-ben (4 Móz 25, 8. versének fejtegetésében) így szól: ’Mindaz, aki a gonoszok (Rásáim) vérét ontja, annyit tesz, mintha áldozatot mutatna be Istennek.” (Luzsénszky, 75. old.)A „gonoszok” kifejezés a Talmudban következetesen a „goj” -ok – a nem zsidók – rokon értelmű szava.
Luzsénszky kimutatása szerint több mint félmillió nem zsidó lett eddig a történelemben bizonyíthatóan rituális gyilkosságok áldozata. Csak valóban bizonyított eseteket sorol fel az ókeresztény kortól. Rámutat, hogy például már Krisztus után 418-ban Alexandriában a zsidók azzal csalták utcára a keresztényeket, hogy ég a templomuk, majd az utcán leölték őket. A következő évben Chalkis és Antióchia között egy fiút kéjelegve keresztre feszítettek és megostoroztak. 1475-ben nagycsütörtökjén „Sámuel zsidó, ennek fiai Izrael és Mózes, ennek fiai Moher és Bonaventura ölték meg a 29 hónapos Simeont éjféltájban, Sámuel házában. Sámuel a gyermeket térdére fektette, Mózes pedig egy törülközővel a torkát összeszorította, majd Sámuel egy késsel a nyakából kivágott egy darabot, a többiek pedig a vért egy csészében felfogták. Ugyanakkor a levetkőztetett gyermeket tűkkel szurkálták, miközben héber nyelven átkozódásokat mormoltak. Azután a karjából és a combjából egy-egy darabot levágtak és a vért egy edénybe eresztették. A hóhérok végre a keresztre feszítést utánozva, a vonagló testet kifeszítve tartották. A vallatásnál azt jelentették ki, hogy ’jóllehet, bármikor meg lehet ölni egy gyermeket, és a vérét lehet venni, azonban a vér jobb és Isten előtt kedvesebb áldozat, ha az ő húsvétjához közeli napokban veszik’. Azt is vallották, hogy ’szükséges, hogy a gyermek megkínoztassék és megfeszítessék, különben nem hatásos a vére.’” (76. old.)
Luzsénszky a továbbiakban a XI. századtól mintegy 120 bizonyított rituális gyilkosságot sorol fel egyházi és világi forrásmunkák alapján (76-88. old.): közös bennük a fiatal (nem zsidó) fiúk és leányok vérének vétele.
Mi történt Tiszaeszláron?
Bennünket, magyarokat mégis leginkább az érdekel, mi is történt Tiszaeszláron, a Tokaj-környéki faluban 1882. április 1-jén? Eltűnt egy 14 éves leány, Solymosi Eszter, akit alkalmazója a falu másik végébe küldött festéket vásárolni. Soha többé nem látták. Két nap múlva édesanyja kérte a hatóságok segítségét. A falu népe egyöntetűen a zsidókat tette felelőssé eltűnéséért.
Tiszaeszláron és a hozzá közeli Olaszliszkán, a tizennyolcadik század közepe óta éltek zsidók, akik a lengyel és orosz pogromok elől menekülve telepedtek le ott. Magyar vendégszeretettel fogadták őket eleink. Ha furcsának találták is őket télen-nyáron hordott fekete kaftánjukkal, kalapjukkal, a homlokuk oldaláról lelógó hajtincsükkel, „huncutkájuk”-kal, amit tréfából a falubeli gyermekek meg-meghúztak, mégsem bántották őket soha.
Solymosi Eszter édesanyja kérésére a főszolgabíró megindította a nyomozást, amelynek során Scharf József, a tiszaeszlári zsinagóga szolgájának két fia, az 5 éves Sámuel és a 11 éves Móric bevallották: a kulcslyukon át meglátták, apjuk miként erőszakolta a zsinagógába Solymosi Esztert, akit levetkőztetett és elvágta a nyakát. A sakter először azt mondta, hogy a leány holttestét előbb elrejtette, majd a Tiszába dobta. Ezt a főtárgyaláson visszavonta. Négy hónappal később bár a víz a partra vetett egy női hullát, de az orvosi vizsgálat kiderítette: nem Solymosi Eszteré, hanem egy idősebb nőé volt. A hullacserét két zsidó művelte, amit azonban tagadtak a főtárgyaláson. A per első vizsgálóbíróját halálba kergették, a második vizsgálóbírót, Bary Józsefet, megpróbálták lefizetni zsidó körök, de eredménytelenül. A királyi ügyész a perben zsidó nyomásra öngyilkos lett. A bírósági elnöke pedig megtiltotta Solymosi Eszter édesanyja ügyvédjének, hogy kiejtse száján a „rituális gyilkosság” kifejezést.
Tiszaeszlár egyszerre a világ érdeklődésének középpontjába került 1882-ben. Minden országos heti- és napilap beszámolt a per eseményeiről. A zsidó szervezetek szerecsenmosdatásukkal egyre szélesebb körű ellenszenvet váltottak ki. Rágalmazták a kormányt, az ügyészséget, a bíróságot, hogy őket „rituális gyilkossággal” vádolja. A zsidó világszervezetek láthatatlannak hitt szálai egyszerre láthatóvá váltak: Rotschild Alfonz báró magát a miniszterelnököt, gróf Tisza Kálmánt megfenyegette, hogy ha nem mentik fel a zsidó vádlottakat, nem ad többé pénzt a vasút építésére. A kormány az iszonyú nyomásnak engedve végül is 1883. augusztus 3-án a perben illetékes nyíregyházai törvényszékkel felmenttette a vádlottakat.
A felmentő ítélet népharagot váltott ki országszerte. Utcai tüntetések kígyóztak végig különösen is Nyugat-Dunántúlon, ahol a zsidóellenes zavargásokat a kormány katonai erőkkel verte le. A zsidóknak főleg a per során tanúsított magatartása ugyanakkor sokakat antiszemitává tett, olyanokat, akik korábban még élesen tiltakoztak bármiféle zsidóbírálattól. Családjukat, hivatásukat féltve azonban a nyilvános fellépéstől távol maradtak.
A zsidó politikai és gazdasági körök diadalittasan ünnepelték a rituális gyilkosság lefolyását elbeszélésével eleinte megerősítő, majd zsidó körök nyomására megkérdőjelezni kényszerülő Scharf Móricot és Eötvös Károlyt, az írót, védőbeszédéért, amelyben kijelentette: „Legyenek ezen akták örökre bezárva és soha többé fel nem nyitva.” (Marschalkó Lajos: Tiszaeszlár. A magyar fajvédelem hőskora. Debrecen, 1943. Magyar Nemzeti Könyv- és Lapkiadó Vállalat Rt, 5. old.) Megírta aztán a per megrendelt történetét („A nagy per”): százezer forintot kapott érte. A zsidó szervezetek megkörnyékezték később Krúdy Gyulát is, akit szintén sikerült rávenniük egy szerecsenmosdató regény megírására.
A per hiteles történetét Bary József, a második vizsgálóbíró írta meg: 1933-ban jelent meg először, amit tüstént fel is vásároltak. Érdemes ma is idéznünk tanulságait a perről: „A zsidó érzékenység volt végeredményében az indító oka a zsidóság magatartásának a tiszaeszlári perben, s ez az érzékenység teszi megoldhatatlanná a zsidókérdést is, amely ma éppúgy meg van, mint 1883-ban meg volt, de amelyről beszélni nem szabad, mert aki a zsidókérdés egyszerű létezését állítja, az már középkori gondolkozású, elmaradt gyűlölködőnek számít a zsidóság szemében.” (Bary József: A tiszaeszlári bűnper. Budapest, 1933. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 608. old.)
A tiszaeszlári rituális gyilkosság előtti eseteket és a per felerősítette antiszemita politikai mozgalom (amelynek vezére a dr. Istóczy Győző országgyűlési képviselő alapította Országos Magyar Antiszemita Párt lett) eseményeiről Baryn kívül Ónody Géza (Tisza-Eszlár a multban és jelenben. Budapest, 1883. Bartalits Imre bizománya), majd Marschalkó Lajos (Tiszaeszlár. A magyar fajvédelem hőskora. Debrecen, 1943. Magyar Nemzeti Könyv- és Lapkiadó Vállalat Rt.) írt könyvet. Mindmáig agyonhallgatott irodalmunkban – Donáth Endre 1882-ben megjelent regénytöredékén kívül – mindössze két regény szól Solymosi Eszter tragédiájáról: Kászonyi Dánielé (Solymosi Eszter, a Tisza-Eszlári véráldozat, 1882) és Szépvizi Balázs Béláé (Kánaán pusztulása, 1921), és egy vers, Erdélyi Józsefé (Solymosi Eszter vére, Bary József emlékének):
Megöltek egy kis libapásztort.
Égre kiált a régi vád
úgy ölték meg Solymosi Esztert
mint egy tokos, pihés libát,
mint egy síró galambfiókot,
szűz juhocskát húsvét előtt…
Valami vérengző bolondok
úgy fogták el és ölték meg őt,
a nótás ajkú kis magyar lányt,
valami vérengző vadak,
Vademberek… Elfolyt a vére,
Mint egy párás, piros patak…
Ítélt a bíró – Félkegyelmű,
képzelődő a szemtanú,
alaptalan a vád, a vérvád,
a hátborzongató gyanú…
Ítélt a bíró. – Elmehetnek
a reszkető kaftánosok:
nem ölték meg Solymosi Esztert,
nem bűnösök, nem gyilkosok.
Nem sütöttek húsvéti ostyát
embervérrel. Ország-világ
tudja meg, hogy gyermekijesztő
dajkamese a vér, a vád…
Ítélt a bíró, s fellélekzett
a zsidóság, az „üldözött”,
de terjedt a „mese”, a „vakhit”
a szegény magyar nép között,
zengett a dal, s a vérpatakból
vérfolyó gyűlt és hömpölyög,
tenger, vértenger gyűlt belőle
mérhetetlen, mély és örök,
mint Jézus vére, a világot
megváltó Istenemberé.
Az Ő vére, a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré!
Minden kiontott ártatlan vér,
s minden magyar vér, ami folyt,
párolgott és virult belőle
idegen trón, élősdi bolt.
Minden kiontott ártatlan vér,
harctéren ontott hősi vér
és munkában csorgott verejték,
és megrablott bér és babér,
az én vérem is, az anyámé,
a régi libapásztoré:
az Ő vére s a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré.
Égre kiáltom akkor is, ha
élettel és vérrel tilos,
leírom akkor is, ha rögtön
lángot vet a szűz papiros:
beh piros vagy, Solymosi Eszter
kiontott vére s beh meleg!...
Hajnalt festek a magyar égre
és felkelő napot veled,
hogy ne vesszen kárba a vérünk,
s emléked árva hajadon,
Solymosi Eszter árva népét
ébressze bátran, szabadon.
Tanulság: a bűn csak bűn marad, hiába tagadják!
„Aki a zsidó nép bűneit felsorolja, ismerteti, amíg a történetírás szigorú tárgyilagosságának színvonalán marad, nem végez antiszemita munkát. A zsidó nép bűneiről szólottak a próféták is, akiket antiszemitáknak nevezni nem lehet, és amint ők szent célzattal ostorozták népük bűneit” – írta Luzsénszky Alfonz idézett művében (5. old.) Akárcsak Tacitus, Aranyszájú Szent János, Aquinói Szent Tamás, Luther, Shakespeare, Goethe, Nietzsche, Schopenhauer, Wagner, Liszt, Szolzsenyicin, Széchenyi István, Kölcsey Ferenc, Berzsenyi Dániel, Bartha Miklós, Sértő Kálmán, Kodolányi János, Veres Péter, Wass Albert, sokszor a legellentétesebb gondolkodású nagyjai az emberiségnek.
A bűn tehát csak bűn marad, ellene legfőbb fegyverünk ma is az igazság kimondása, hiszen „a világhódítók hatalmát csak az igazság kimondásával lehet megtörnünk!” (Marschalkó Lajos)
A leginkább az ószövetségi könyvekből ismert áldozati rítusokat azonban Krisztus keresztáldozata, a leölt Bárány vére eltörölte mindörökre. Az így értelmüket veszített szertartásokhoz (gondoljunk csak a ma is űzött kóser vágásra!) azonban továbbra is ragaszkodott a zsidóság. Krisztus istenségét elvetették, amiért nem politikai messiásként lépett fel, hogy őket világuralomhoz juttassa. Megszűnt számukra a templom, vagyis az áldozat bemutatására szentelt hely, így csak zsinagógájuk maradt, változatlan szertartásaikkal, telve Krisztus és követői gyűlöletével, a „rosszaság és gonoszság kovászá”-val (1 Kor 5, 7-8.). Gyűlöletük olyannyira megmaradt, hogy például a Katolikus Egyházba befurakodott huszadik századi követőik azt is elérték a II. Vatikáni Zsinaton (a zsidó és szabadkőműves Annibale Bugnini javaslatára), hogy az új misekönyvből kimaradt a hagyományos Római Misekönyvben szereplő nagypénteki könyörgések egyike, nehogy megsértsük érzékenységüket azzal, hogy bűnükre rámutatunk: „Mindenható örök Isten, ki a hűtelen zsidóktól sem tagadod meg irgalmasságodat, hallgasd meg könyörgéseinket, melyeket e nép vakságának elhárításáért neked fölajánlunk, hogy megismerve igazságodnak világát, Krisztust, kibontakozzanak a sötétségből.” (Dr. Szunyogh-Xavér Ferenc OSB (ford.): Magyar-Latin Misszálé. Budapest, 1933. Szent István Társulat, 485. old.)
Krisztus az egyetlen engesztelő áldozat
A keresztény tanítás tehát elvált a politikai messiást váró, vagyis őket a földkerekség uraivá tevő zsidókétól, akik mindmáig nem ismerik az egyetlen engesztelő áldozatot, Jézus Krisztusét, éspedig olyannyira nem, hogy Mosé bar Majemon spanyolországi rabbi a XII. század végén leszögezte: a Teremtő testetlen, vagyis nincs megtestesülés (incarnatio), és Mózes helyébe nem léphet az Evangélium. (Luzsénszky Alfonz: A zsidó nép bűnei. Történelmi tanulmány. Budapest 1941. Szerző kiadása. 67-68. old.)
Kérdés, mégis van-e és ha igen milyen konkrét alapja az általuk elkövetett „vérgyilkosság”-oknak, más szóval „rituális gyilkosság”-oknak? A válasz a fentiek alapján kézenfekvő: a Talmud tanítása, miszerint csak a zsidó a teljes értékű ember, míg a nem zsidó (a „gój”) – különösen, ha keresztény – tisztátalan, kifosztható, sőt megölhető. „A Talmud az ’idegen kultusz’ (Aboda zara) című traktátus 26b. lapján a Tosephothban (adalék) így szól: ’A gójok legjobbikát öld meg.’ (Tob sebaggoim harog.)” (Luzsénszky, 75. old.) A Talmud-kommentárok szerint továbbá a felnőtt – 18 év feletti – házas nők megrontása ugyan törvénytelen, de törvényen kívül (titokban) elkövetve már nem az, akárcsak a rabbik kisgyermekekkel való nemi aktusa. (Minderről részletesebben beszámol a „Jewish Encyclopedia”, vagy Ted Pike dokumentumfilmje („A másik Izrael”), illetve dr. David Duke magyarul is olvasható könyve, a „Zsidó szupremácizmus. A zsidókérdés amerikai szemmel”.)
Mikor rontanák meg leginkább a nem zsidókat, ha nem a megváltás fő ünnepe, húsvétvasárnap körül? Számukra Krisztus élete, de különösen is kereszthalála és feltámadása botrány. Miért? Válaszul elég a zsidóság mibenlétét kutató szerzőikhez fordulnunk (Karl Marx-Mordechaj, Werner Sombart, Giovanni Papini, Otto Weininger, Fejér Lajos), akik rámutattak arra, hogy a zsidóság valójában nem vallás, hanem faj, amely nem ismer Istent, túlvilágot, természetfelettiséget, művészi egyéniséget, hanem csak önimádatot. Istene a pénz (Marx), amellyel a gazdasági élet kizárólagos irányítására törekszik világszerte (Werner Sombart), minden más vallás – elsősorban a kereszténység – eszményeinek tudatos tagadásával (Giovanni Papini), talmudi tanaitól való elszakadni nem tudásával, amiért képtelen beolvadni (asszimilálódni) más nemzetek közé, velük sorsközösséget vállalni (Fejér Lajos), amiért mindenhol és mindenkor idegenek, ami lelki ziláltságukat, konfliktuskereső- és teremtő helyzetüket erősíti, így nem véletlen, ha állandóan véres összeütközésekre került sor a történelemben köztük és az őket befogadó népek között.
A liberális történészek mindmáig antiszemita uszításnak és vádaskodásnak tekintik a zsidó rituális gyilkosságok tényként való megállapítását. Azt állítják, hogy ilyenek sohasem voltak, hanem azokat csak a zsidók gazdasági, szellemi, politikai terjeszkedését megakadályozni akaró, gazdagságukra irigy társadalmak terjesztették. A zsidó rituális emberölésekről többnyire katolikus teológusok, történészek írta, általunk is idézett könyveket fércműveknek tartják, és ahelyett, hogy tartalmukat megcáfolnák, mindmáig elhallgattatják őket.
Megtörtént rituális gyilkosságok
Martin Konrad paderborni püspök, aki módszeresen tanulmányozta a zsidó rituális gyilkosságokat, megállapította, hogy „a zsidók tagadhatatlanul követtek el ilyen bűntetteket”: erre számos zsidó forrás (például a Kabbala) egyértelműen utal. („Katholische Vierteljahrschrift für Kunst und Wissenschaft”, 1848. évfolyam). Kutatásai alapján később Freimut Bernardin leszögezte, hogy „a zsidóságnak nagy rétegei és a főrabbik és rabbik vezetése alatt éppen az előkelő és művelt zsidók hódolnak az emberölésnek és az emberi vér élvezetének” (Freimut Bernardin: A zsidó vérgyilkosságok története napjainkig. („Die jüdischen Blutmorde von ihrem ersten Erscheinen in der Geschichte bis auf unsere Zeit”). Történelmi tanulmány. Fordította: Historikus. Kiadja: Lepsényi Miklós OFM. Budapest, 1896. 12. old.). Hasonló következtetésekre jutott a huszadik században Huber Lipót kalocsai kanonok.
A már idézett Luzsénszky Alfonz hivatkozik arra, hogy „Simon ben Haddarsan az ő „Gyűjteményé”-ben (4 Móz 25, 8. versének fejtegetésében) így szól: ’Mindaz, aki a gonoszok (Rásáim) vérét ontja, annyit tesz, mintha áldozatot mutatna be Istennek.” (Luzsénszky, 75. old.)A „gonoszok” kifejezés a Talmudban következetesen a „goj” -ok – a nem zsidók – rokon értelmű szava.
Luzsénszky kimutatása szerint több mint félmillió nem zsidó lett eddig a történelemben bizonyíthatóan rituális gyilkosságok áldozata. Csak valóban bizonyított eseteket sorol fel az ókeresztény kortól. Rámutat, hogy például már Krisztus után 418-ban Alexandriában a zsidók azzal csalták utcára a keresztényeket, hogy ég a templomuk, majd az utcán leölték őket. A következő évben Chalkis és Antióchia között egy fiút kéjelegve keresztre feszítettek és megostoroztak. 1475-ben nagycsütörtökjén „Sámuel zsidó, ennek fiai Izrael és Mózes, ennek fiai Moher és Bonaventura ölték meg a 29 hónapos Simeont éjféltájban, Sámuel házában. Sámuel a gyermeket térdére fektette, Mózes pedig egy törülközővel a torkát összeszorította, majd Sámuel egy késsel a nyakából kivágott egy darabot, a többiek pedig a vért egy csészében felfogták. Ugyanakkor a levetkőztetett gyermeket tűkkel szurkálták, miközben héber nyelven átkozódásokat mormoltak. Azután a karjából és a combjából egy-egy darabot levágtak és a vért egy edénybe eresztették. A hóhérok végre a keresztre feszítést utánozva, a vonagló testet kifeszítve tartották. A vallatásnál azt jelentették ki, hogy ’jóllehet, bármikor meg lehet ölni egy gyermeket, és a vérét lehet venni, azonban a vér jobb és Isten előtt kedvesebb áldozat, ha az ő húsvétjához közeli napokban veszik’. Azt is vallották, hogy ’szükséges, hogy a gyermek megkínoztassék és megfeszítessék, különben nem hatásos a vére.’” (76. old.)
Luzsénszky a továbbiakban a XI. századtól mintegy 120 bizonyított rituális gyilkosságot sorol fel egyházi és világi forrásmunkák alapján (76-88. old.): közös bennük a fiatal (nem zsidó) fiúk és leányok vérének vétele.
Mi történt Tiszaeszláron?
Bennünket, magyarokat mégis leginkább az érdekel, mi is történt Tiszaeszláron, a Tokaj-környéki faluban 1882. április 1-jén? Eltűnt egy 14 éves leány, Solymosi Eszter, akit alkalmazója a falu másik végébe küldött festéket vásárolni. Soha többé nem látták. Két nap múlva édesanyja kérte a hatóságok segítségét. A falu népe egyöntetűen a zsidókat tette felelőssé eltűnéséért.
Tiszaeszláron és a hozzá közeli Olaszliszkán, a tizennyolcadik század közepe óta éltek zsidók, akik a lengyel és orosz pogromok elől menekülve telepedtek le ott. Magyar vendégszeretettel fogadták őket eleink. Ha furcsának találták is őket télen-nyáron hordott fekete kaftánjukkal, kalapjukkal, a homlokuk oldaláról lelógó hajtincsükkel, „huncutkájuk”-kal, amit tréfából a falubeli gyermekek meg-meghúztak, mégsem bántották őket soha.
Solymosi Eszter édesanyja kérésére a főszolgabíró megindította a nyomozást, amelynek során Scharf József, a tiszaeszlári zsinagóga szolgájának két fia, az 5 éves Sámuel és a 11 éves Móric bevallották: a kulcslyukon át meglátták, apjuk miként erőszakolta a zsinagógába Solymosi Esztert, akit levetkőztetett és elvágta a nyakát. A sakter először azt mondta, hogy a leány holttestét előbb elrejtette, majd a Tiszába dobta. Ezt a főtárgyaláson visszavonta. Négy hónappal később bár a víz a partra vetett egy női hullát, de az orvosi vizsgálat kiderítette: nem Solymosi Eszteré, hanem egy idősebb nőé volt. A hullacserét két zsidó művelte, amit azonban tagadtak a főtárgyaláson. A per első vizsgálóbíróját halálba kergették, a második vizsgálóbírót, Bary Józsefet, megpróbálták lefizetni zsidó körök, de eredménytelenül. A királyi ügyész a perben zsidó nyomásra öngyilkos lett. A bírósági elnöke pedig megtiltotta Solymosi Eszter édesanyja ügyvédjének, hogy kiejtse száján a „rituális gyilkosság” kifejezést.
Tiszaeszlár egyszerre a világ érdeklődésének középpontjába került 1882-ben. Minden országos heti- és napilap beszámolt a per eseményeiről. A zsidó szervezetek szerecsenmosdatásukkal egyre szélesebb körű ellenszenvet váltottak ki. Rágalmazták a kormányt, az ügyészséget, a bíróságot, hogy őket „rituális gyilkossággal” vádolja. A zsidó világszervezetek láthatatlannak hitt szálai egyszerre láthatóvá váltak: Rotschild Alfonz báró magát a miniszterelnököt, gróf Tisza Kálmánt megfenyegette, hogy ha nem mentik fel a zsidó vádlottakat, nem ad többé pénzt a vasút építésére. A kormány az iszonyú nyomásnak engedve végül is 1883. augusztus 3-án a perben illetékes nyíregyházai törvényszékkel felmenttette a vádlottakat.
A felmentő ítélet népharagot váltott ki országszerte. Utcai tüntetések kígyóztak végig különösen is Nyugat-Dunántúlon, ahol a zsidóellenes zavargásokat a kormány katonai erőkkel verte le. A zsidóknak főleg a per során tanúsított magatartása ugyanakkor sokakat antiszemitává tett, olyanokat, akik korábban még élesen tiltakoztak bármiféle zsidóbírálattól. Családjukat, hivatásukat féltve azonban a nyilvános fellépéstől távol maradtak.
A zsidó politikai és gazdasági körök diadalittasan ünnepelték a rituális gyilkosság lefolyását elbeszélésével eleinte megerősítő, majd zsidó körök nyomására megkérdőjelezni kényszerülő Scharf Móricot és Eötvös Károlyt, az írót, védőbeszédéért, amelyben kijelentette: „Legyenek ezen akták örökre bezárva és soha többé fel nem nyitva.” (Marschalkó Lajos: Tiszaeszlár. A magyar fajvédelem hőskora. Debrecen, 1943. Magyar Nemzeti Könyv- és Lapkiadó Vállalat Rt, 5. old.) Megírta aztán a per megrendelt történetét („A nagy per”): százezer forintot kapott érte. A zsidó szervezetek megkörnyékezték később Krúdy Gyulát is, akit szintén sikerült rávenniük egy szerecsenmosdató regény megírására.
A per hiteles történetét Bary József, a második vizsgálóbíró írta meg: 1933-ban jelent meg először, amit tüstént fel is vásároltak. Érdemes ma is idéznünk tanulságait a perről: „A zsidó érzékenység volt végeredményében az indító oka a zsidóság magatartásának a tiszaeszlári perben, s ez az érzékenység teszi megoldhatatlanná a zsidókérdést is, amely ma éppúgy meg van, mint 1883-ban meg volt, de amelyről beszélni nem szabad, mert aki a zsidókérdés egyszerű létezését állítja, az már középkori gondolkozású, elmaradt gyűlölködőnek számít a zsidóság szemében.” (Bary József: A tiszaeszlári bűnper. Budapest, 1933. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 608. old.)
A tiszaeszlári rituális gyilkosság előtti eseteket és a per felerősítette antiszemita politikai mozgalom (amelynek vezére a dr. Istóczy Győző országgyűlési képviselő alapította Országos Magyar Antiszemita Párt lett) eseményeiről Baryn kívül Ónody Géza (Tisza-Eszlár a multban és jelenben. Budapest, 1883. Bartalits Imre bizománya), majd Marschalkó Lajos (Tiszaeszlár. A magyar fajvédelem hőskora. Debrecen, 1943. Magyar Nemzeti Könyv- és Lapkiadó Vállalat Rt.) írt könyvet. Mindmáig agyonhallgatott irodalmunkban – Donáth Endre 1882-ben megjelent regénytöredékén kívül – mindössze két regény szól Solymosi Eszter tragédiájáról: Kászonyi Dánielé (Solymosi Eszter, a Tisza-Eszlári véráldozat, 1882) és Szépvizi Balázs Béláé (Kánaán pusztulása, 1921), és egy vers, Erdélyi Józsefé (Solymosi Eszter vére, Bary József emlékének):
Megöltek egy kis libapásztort.
Égre kiált a régi vád
úgy ölték meg Solymosi Esztert
mint egy tokos, pihés libát,
mint egy síró galambfiókot,
szűz juhocskát húsvét előtt…
Valami vérengző bolondok
úgy fogták el és ölték meg őt,
a nótás ajkú kis magyar lányt,
valami vérengző vadak,
Vademberek… Elfolyt a vére,
Mint egy párás, piros patak…
Ítélt a bíró – Félkegyelmű,
képzelődő a szemtanú,
alaptalan a vád, a vérvád,
a hátborzongató gyanú…
Ítélt a bíró. – Elmehetnek
a reszkető kaftánosok:
nem ölték meg Solymosi Esztert,
nem bűnösök, nem gyilkosok.
Nem sütöttek húsvéti ostyát
embervérrel. Ország-világ
tudja meg, hogy gyermekijesztő
dajkamese a vér, a vád…
Ítélt a bíró, s fellélekzett
a zsidóság, az „üldözött”,
de terjedt a „mese”, a „vakhit”
a szegény magyar nép között,
zengett a dal, s a vérpatakból
vérfolyó gyűlt és hömpölyög,
tenger, vértenger gyűlt belőle
mérhetetlen, mély és örök,
mint Jézus vére, a világot
megváltó Istenemberé.
Az Ő vére, a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré!
Minden kiontott ártatlan vér,
s minden magyar vér, ami folyt,
párolgott és virult belőle
idegen trón, élősdi bolt.
Minden kiontott ártatlan vér,
harctéren ontott hősi vér
és munkában csorgott verejték,
és megrablott bér és babér,
az én vérem is, az anyámé,
a régi libapásztoré:
az Ő vére s a legyalázott
szegény Solymosi Eszteré.
Égre kiáltom akkor is, ha
élettel és vérrel tilos,
leírom akkor is, ha rögtön
lángot vet a szűz papiros:
beh piros vagy, Solymosi Eszter
kiontott vére s beh meleg!...
Hajnalt festek a magyar égre
és felkelő napot veled,
hogy ne vesszen kárba a vérünk,
s emléked árva hajadon,
Solymosi Eszter árva népét
ébressze bátran, szabadon.
Tanulság: a bűn csak bűn marad, hiába tagadják!
„Aki a zsidó nép bűneit felsorolja, ismerteti, amíg a történetírás szigorú tárgyilagosságának színvonalán marad, nem végez antiszemita munkát. A zsidó nép bűneiről szólottak a próféták is, akiket antiszemitáknak nevezni nem lehet, és amint ők szent célzattal ostorozták népük bűneit” – írta Luzsénszky Alfonz idézett művében (5. old.) Akárcsak Tacitus, Aranyszájú Szent János, Aquinói Szent Tamás, Luther, Shakespeare, Goethe, Nietzsche, Schopenhauer, Wagner, Liszt, Szolzsenyicin, Széchenyi István, Kölcsey Ferenc, Berzsenyi Dániel, Bartha Miklós, Sértő Kálmán, Kodolányi János, Veres Péter, Wass Albert, sokszor a legellentétesebb gondolkodású nagyjai az emberiségnek.
A bűn tehát csak bűn marad, ellene legfőbb fegyverünk ma is az igazság kimondása, hiszen „a világhódítók hatalmát csak az igazság kimondásával lehet megtörnünk!” (Marschalkó Lajos)
A maffiaállam nyugdíjazta - Hatszemközt Szeszák Gyula olajügyésszel (Hírháttér TV)
Szögletes lyukra vasat hajtogatni... Zártszelvény gyártás.
A 300 milliós OTP-igazgató - Szeszák olajügyész maffia-csatáiból (dokumentumfilm)
Állambűnözés az autómaffiáért - Szeszák főügyész bűnüldözési harcaiból
C.I.A kiszivárogtatás 56 zsidó terror ellen volt, genetikailag hunok lennénk stb
Mikor, miért és minek özönlöttek a zsidók Magyarországra? Lehull a lepel a tervükről! Dr Raffay
A zsidó szabadkőművesség titkos terve Magyarországgal, avagy 1920 előzményei
A cionista zsidó háttérhatalom következő sátáni lépése - Dr Drábik János előadása
Zaklatási ügyek: az ATV felfüggesztette Havas Henriket
Az
ATV megvizsgálja a Havas Henrikkel szemben megfogalmazott szexuális
zaklatási vádakat. A vizsgálat végéig Havas nem lesz képernyőn.
Az
ATV vizsgálatot indít a Havas Henrikkel szemben felmerült vádakkal
kapcsolatban, a vizsgálat lezárultáig Havas Henrik nem lesz
képernyőn. A vizsgálat menetéről az ATV későbbiekben dönt”
– olvasható a csatorna hivatalos közleményében.
HAVAS HENRIK (FORRÁS: N1TV)
Az
utóbbi napokban előbb Baukó Éva, majd Molnár Anikó állította,
hogy Havas zaklatta őt. Baukó ezt 2011-ben mondta először,
Molnár most,
a TV2-ben (a kormányközeli propagandamédiában ezután össztűz
zúdult Havasra).
Kapcsolódó
Újabb nő vádolja zaklatással Havas Henriket
Molnár
Anikó azt állítja, Havas Henrik zaklatta őt akkoriban, amikor
könyvet írtak.
Zaklatással
vádolja Havas
Henriket Molnár
Anikó. A TV2
Tények című műsorábanbeszélt
arról, hogy az eset akkor történt, amikor Havas könyvet írt
róla. Molnár
Anikószerint
ő semmilyen formában nem mutatta, hogy vonzódna Havashoz, a férfi
mégis arra kérte, hogy üljön mellé.
állításaira: „Három
hete beszélgettem utoljára Anikóval, egy új közös könyv
ötletéről. Ahhoz, hogy most mit és mennyiért nyilatkozott, nem
tudok hozzászólni, az legyen a TV2 belügye” –
nyilatkozta
a lapnak Havas.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése