Túlélési
technikák
A túlélés helye a civil életben
A felkészülés egyik ága
Lehet, hogy nem is gondoljuk, de mindennapi életünk során a nap 24 órájában a túlélés, túlélési technikák bizonyos részei velünk vannak.
Gondoljuk csak végig a mindennapi életünk lefolyását: amikor elhagyjuk a lakásunkat, akkor zárjuk az ajtót, zárjuk a kaput, amikor kiszállunk az autónkból bezárjuk azt sőt riasztót használunk, amikor gyermekünket elkísérjük az iskolába, amikor kamerarendszert szereltetünk az otthonunkba, amikor kutyákat teszünk az udvarunkba, és ezt a sort sokáig lehetne folytatni.
Mindezeket teszzük azért, mert szeretnénk nyugodtan, biztonságosan élni, szeretnénk értékeinket, szeretteinket biztonságban tudni. Ez is a túlélés egy része.
Folytatva a sort a mai világban nagyon sokan utaznak külföldre, olyan országokba, melyeket néhány évvel ezelőtt nehéz volt elérni. A Föld beszűkült, szinte nincsenek távolságok.
Ez sajnos azzal is jár, hogy a mi Európánkból átlátogatunk más kontinensekre, olyanokra, melyek idegenek számunkra. Az utazások során olyan helyeket is meglátogatunk, amelyek rengeteg veszélyt rejtenek magukban:
sivatag, hegyvidék, dzsungel, vadvizek, vadállatok.
Utazásaink alkalmával különböző közlekedési eszközöket veszünk igénybe: repülő, hajó, autó, stb., melyek szintén veszélyforrások.
Rengeteg olyan esetről lehet hallani, olvasni, amelyeket repülőgép-szerencsétlenség, hajóbalesetek, autóbalesetek, hegyvidéki balesetek túlélői mesélnek el. Sokszor az ösztöneik mentették meg az embereket, na meg a szerencse.
Láthatjuk, hogy olyan dologról beszélünk, mely minden embert érint, kit jobban, kit kevésbé.
A túlélőképesség alkalmazásainak esetei (válságövezetben)
Ezen címszó alatt nem kívánom elkülöníteni a katonákra ill. civilekre vonatkozó részeket.
Tudjuk jól, hogy a világban rengeteg válságövezet alakult ki. Ezek lehetnek háborús övezetek, háború sújtotta övezetek, valamint katasztrófa övezetek.
Mindegyik veszélyeket rejt magában.
A túlélés helye a civil életben
A felkészülés egyik ága
Lehet, hogy nem is gondoljuk, de mindennapi életünk során a nap 24 órájában a túlélés, túlélési technikák bizonyos részei velünk vannak.
Gondoljuk csak végig a mindennapi életünk lefolyását: amikor elhagyjuk a lakásunkat, akkor zárjuk az ajtót, zárjuk a kaput, amikor kiszállunk az autónkból bezárjuk azt sőt riasztót használunk, amikor gyermekünket elkísérjük az iskolába, amikor kamerarendszert szereltetünk az otthonunkba, amikor kutyákat teszünk az udvarunkba, és ezt a sort sokáig lehetne folytatni.
Mindezeket teszzük azért, mert szeretnénk nyugodtan, biztonságosan élni, szeretnénk értékeinket, szeretteinket biztonságban tudni. Ez is a túlélés egy része.
Folytatva a sort a mai világban nagyon sokan utaznak külföldre, olyan országokba, melyeket néhány évvel ezelőtt nehéz volt elérni. A Föld beszűkült, szinte nincsenek távolságok.
Ez sajnos azzal is jár, hogy a mi Európánkból átlátogatunk más kontinensekre, olyanokra, melyek idegenek számunkra. Az utazások során olyan helyeket is meglátogatunk, amelyek rengeteg veszélyt rejtenek magukban:
sivatag, hegyvidék, dzsungel, vadvizek, vadállatok.
Utazásaink alkalmával különböző közlekedési eszközöket veszünk igénybe: repülő, hajó, autó, stb., melyek szintén veszélyforrások.
Rengeteg olyan esetről lehet hallani, olvasni, amelyeket repülőgép-szerencsétlenség, hajóbalesetek, autóbalesetek, hegyvidéki balesetek túlélői mesélnek el. Sokszor az ösztöneik mentették meg az embereket, na meg a szerencse.
Láthatjuk, hogy olyan dologról beszélünk, mely minden embert érint, kit jobban, kit kevésbé.
A túlélőképesség alkalmazásainak esetei (válságövezetben)
Ezen címszó alatt nem kívánom elkülöníteni a katonákra ill. civilekre vonatkozó részeket.
Tudjuk jól, hogy a világban rengeteg válságövezet alakult ki. Ezek lehetnek háborús övezetek, háború sújtotta övezetek, valamint katasztrófa övezetek.
Mindegyik veszélyeket rejt magában.
Háborús övezetek
Ha olyan országba utazunk, ahol háború dúl akkor tisztában kell lennünk azon veszélyekkel, melyek ott várhatnak ránk. Mint civil tudnunk kell, hogy fegyveresekkel találkozhatunk, akik vagy a reguláris erőkhöz, vagy az irreguláris erőkhöz tartoznak, valamint találkozhatunk más nemzetek béli katonákkal is. Azt tudjuk, hogy egyik fél sem látja szívesen a civileket, főleg nem azokat, akik akadályozzák a munkájukat.
Tisztában kell lennünk azzal is, hogy az átlagos, napi élethez szükséges élelmiszereket nem biztos, hogy betudjuk szerezni. Ráadásul, ha látják rajtunk, hogy idegenek vagyunk a segítséget sem fogják könnyen adni. Tudnunk kell, hogy a nap bármelyik szakában támadás érhet bennünket, hogy az a hely ahol lakunk az nem biztos, hogy biztonságos számunkra.
Figyelnünk kell az emberek reakcióit, viselkedését velünk szemben, ezekből tudunk következtetni bizonyos dolgokra. Sajnos arra fel kell készülni, hogy bármikor foglyok, vagy túszok lehetünk. Mindenképpen meg kell tudnunk, hogy hol van olyan hely, ahol biztonságba tudjuk helyezni magunkat, ahol segítségünkre lesznek.
A fent felsoroltak szinte mindegyike érvényes a háború sújtotta, valamint a katasztrófa övezetekre is.
Különböző éghajlati viszonyok
A bevezető részben már ejtettünk szót a sivatagi, hegyvidéki helyekről.
Az éghajlati tényezők nagyban befolyásolják az ember tűrőképességét. Földünk éghajlata eléggé változatos, ezáltal a kontinensek éghajlata is sokszínű. Gondoljunk csak Oroszországra, ahol a sivatagtól, a jégig szinte minden megtalálható.
Rengeteg dologgal tisztában kell lennünk a különböző éghajlati viszonyok között, melyek szervesen alkotják a túlélés egészét: élelem, víz, tűz (tűzifa), hőmérséklet változások,menedékhelyek, kapcsolattartás lehetőségei, úthálózat, lakott területek, veszélyes állatok.
A felsoroltak mind változnak az éghajlati-és domborzati tényezőknek megfelelően.
A túlélés fizikai, pszichikai tényezői
A túlélés lényege néhány egyszerű alapelvben ragadható meg.
Milyen legyen az ember lelki hozzáállása, mit viseljen, és mit vigyen magával? A túlélőnek ezekben az általános kérdésekben különösen pedig a túlélés lélektanában – kell otthon lennie, mert végső soron ezek határozzák meg, hogy életben marad-e, vagy meghal.
A túléléshez szükség van bizonyos képességekre, melyek azonban önmagukban nem garantálják az életben maradást. E képességeket csak a megfelelő hozzáállással hozhatjuk ki magunkból. Az összes tudásunk fabatkát sem ér, ha nincs meg bennünk az akarat a túlélésre.
Milyen veszélyek leselkedhetnek a túlélőkre?
fájdalom
hideg-meleg,
szomjúság,
éhség,
fáradtság,
unalom,
elhagyatottság,
frusztráltság.
Milyen nélkülözhetetlen tulajdonságok szükségesek a megmeneküléshez?
összpontosítási képesség,
improvizációs készség,
a csak önmagunkkal való törődés képessége,
a helyzethez való alkalmazkodás,
a nyugalom megőrzése,
optimizmus, miközben a legrosszabbra is felkészülünk,
saját félelmeink és aggályaink megértése, s az arra való képesség, hogy ezeken felülkerekedjünk.
Tartsuk észben: nem számít, milyen rossz helyzetbe kerültünk, hisz szellemi és fizikai adottságaink segítségével a legnehezebb szituációból is épp bőrrel kerülhetünk ki. Ha ezeket sikerül megfelelően mozgósítani, akkor az eredmény sem maradhat el.
Önfenntartás a természetben
Élelem és folyadék szerzés
Bárhova került is az ember, sokféle növényi és állati eredetű táplálék veszi körül. A túlélőnek tudnia kell, hogy hol találhatja meg, hogyan ismerheti föl, gyűjtheti össze vagy ejtheti csapdába a leendő táplálékát, s meg kell tudnia különböztetni a veszélyeset és mérgezőt a fogyaszthatótól.
Nem elhanyagolható dolog az sem, hogy milyen módon fogyasztjuk el a már fellelt, vagy elejtett táplálékot. Néhány tipp az élelem elkészítéséhez:
forralás,
pörkölés,
párolás.,
sütés.
Ezek közül mindegyik alkalmazható a természetben is!
Néhány tudnivaló a főzéshez:
A húst vágjuk apróra kockákra és főzzük meg. Meleg éghajlaton vigyázzunk a sertéssel, mert férgekkel fertőzött! A fertőzésekre a szarvasfélék is hajlamosak.
A hal - ha édesvízben fogtuk rendszerint mentes az élősködőktől. Legjobb, ha pároljuk, vagy levelekbe csavarva megsütjük.
Madarakat ha öregebb főzzük puhára, a fiatalabbakat nyárson is süthetjük.
A csúszómászókat a zsigerek eltávolítása után süssük parázsban a saját bőrükben. Miután a hús és a bőr szétvált főzzük meg vízben. A kígyó fejét főzés előtt vágjuk le, bizonyos fajtáknál a méregmirigy a fejben található. A békákat nyúzzuk meg (sokuk bőre mérgező) és nyárson készítsük el.
A teknőst főzzük vízben, míg a páncél le nem jön, vágjuk fel a húst, majd folytassuk a főzést, míg meg nem puhul.
A rákot, homárt, garnélarákot, folyami rákot vízben kell főzni. A tengeri eredetű táplálékok gyorsan romlanak, ezért használjuk fel minél hamarabb őket.A rovarokat, gilisztákat süthetjük forró kövön, de akár meg is főzhetjük őket. Porrá zúzott rovarokkal leveseket ízesíthetünk.
Növényi eredetű ételek:
Szerte a világon több ezer ehető növénnyel találkozunk, ezért a túlélőnek fontos is tudnia, hogy melyek azok a növények, melyek biztonsággal fogyaszthatók. A növényeknek általában a gumóit, szárát, leveleit, virágait, termését fogyaszthatjuk. Természetesen nem minden növény ehető!
Mire ügyeljünk?
Ha nem tudjuk jól megkülönböztetni a hagymaféléket, akkor inkább nem fogyasszuk.
Ne együnk fehér és sárga bogyókat, mert mérgezőek. A pirosaknak csak a fele ehető, viszont a fekete és kék színűeket általában biztonsággal fogyaszthatjuk.
A fürtökben növő bogyók és gyümölcsök ehetőek.
A száron található, egyedül termő gyümölcsöket általában ehetőnek tekinthetjük.
A tejhez hasonló nedv mérgező növényre utal.
óNe együk meg a bőrt irritáló növényeket!
A vízben vagy nedves , nyirkos talajon tenyésző növények gyakran nagyon ízletesek.
A növényeket ízpróbának is alávethetjük. Érdemes megpróbálni ezt az eljárást, főleg teljesen ismeretlen terepen, ismeretlen növények között. A próba gombafélékre nem alkalmazható!
Ezt az eljárást az USA hadseregében használják, oktatják.
Egyszerre csak a növény egy részét (szárát, levelét) vessük alá a próbának!
Bontsuk a növényt alkotóelemeire: levélre, szárra, gyökérre stb.!
Ellenőrizzük, nincs-e erős vagy savas szaga.
Az ízpróbát megelőző nyolc órában ne együnk!
Ez idő alatt tegyük a növény egy példányát a könyökünk vagy a csuklónk belső oldalára. 15 perc alatt kiderül kivált-e a növény valamilyen bőrreakciót.
Az ízpróba közben a növényen és vízen kívül semmi ne kerüljön a szánkba!
Az ízleléshez csak kis mennyiségű növényt használjunk!
Mielőtt bevennénk a szánkba helyezzük a növényt az ajkunkra, nem okoz-e égető vagy viszkető érzést!
Ha 3 percig nem történik semmi, tegyük a növényt a nyelvünkre, és hagyjuk rajta mintegy negyed órán keresztül.
Ha ekkor sincsen semmi reakció, rágjuk meg alaposan, és tartsuk a szánkban újabb 15 percig, DE NE NYELJÜK LE!
Ha ekkor sem lép fel semmiféle reakció, nyeljük le a falatot.
Várjunk 8 órát. Ha rosszullétre utaló tünetek jelentkeznek próbáljuk meg kihányni a növényt, és igyunk nagyon sok vizet.
Ha nem történik semmi, akkor fogyaszthatunk egy kisebb mennyiséget, mely után szintén 8 órát kell várni. Ha ekkor is minden rendben van, akkor a növény biztonsággal fogyasztható.
A víz
Túlélést meghatározó tényezők közül legfontosabb a víz. Víz nélkül nincs élet, ezért minden túlélőnek tudnia kell, hogy hol lelheti fel ezt a létfontosságú folyadékot.
Élelem nélkül az ember napokig, hetekig is eltud lenni, de a víz hiánya pár nap leforgása alatt végez vele.
Fontos tudnunk, hogy milyen jelek utalnak a víz jelenlétére, ezek ismerete az életünket mentheti meg:
rajzó rovarok (különösen a méhek, hangyavonulásokra figyeljünk),
madarak (gyakran gyülekeznek víz körül, bár ez néha megtévesztő lehet),
növényburjánzás (azt jelezheti, hogy a felszínhez közel víz található),
állatnyomok (gyakran vízhez vezetnek),
források és szivárgások (mészköves területen),
sziklarepedések, melyek mentén madárürülék található (minimális víznyerési lehetőség repedésekből),
teraszos völgy (a lejtős rész mentén ásva vízhez juthatunk).
Természetesen magunk is készíthetünk eszközöket, melyek segítségével vízhez juthatunk. Az így nyert víz mennyisége nem túl sok, de kitartó munkával a mennyiség növelhető:
lepárló,
vegetációs zsák,
párologtató zsák,
esővíz,
rézsútos fa.
A túlélőnek mivel gyufára és egyéb hagyományos tűzgyújtó eszközre nemigen hagyatkozhat azt is meg kell tanulnia, hogyan rakjon tüzet a környezetében található természetes anyagokból.
Az eredményes tűzgyújtáshoz három három lényeges dologra van szükség: levegőre, melegre, tüzelőanyagra. A tűz akkor lobban fel, he ezen kellékek nem hiányoznak.
Mi szükséges még a tűzgyújtáshoz?
gyújtós (minden anyag gyújtós, melynek alacsony a gyulladáspontja)
aprófa (az aprófa feladata, hogy a tűz hőmérsékletét olyan magasra emelje, hogy a nehezebben gyulladó anyagok is lángra kapjanak)
Tüzelőanyag (lehetőleg száraz, vastag fa)
A tűz meggyújtása szempontjából nagyon fontos a helykiválasztása a tűzrakáshoz
lehetőleg válasszunk védett helyet,
tűzrakás előtt tisztítsuk meg a területet mintegy 2 m átmérőjű körben, míg elő nem tűnik a föld.
ha a föld nedves vagy havas, a tüzet nedves fatuskókból kialakított talapzatra építsük, amelyre terítsünk egy réteg földet vagy követ.
erős szél esetén ássunk árkot, s ebben gyújtsunk tüzet.
szeles időben kerítsük körbe a tüzet sziklákkal.
A tűzgyújtáshoz természetesen szükségünk van eszközre, mellyel magát a tüzet hozzuk létre
Mik lehetnek ezek?
kova és tűzcsiholó acél,
akkumulátor,
nagyítólencse,
zseblámpa-fényvisszaverő része,
íj és fúró,
zseblámpa izzószál,
zsebtelep egy vékony dróttal.
Tűztípusokról néhány gondolat
Sokféle tűz létezik, melyeket más-más célokra használunk. A túlélőnek ismernie kell ezeket.
éjszakai biztonsági tűz (a tűz mellett nyugodtan alhatunk).
hosszú tű (ezt a tüzet árokba rakjuk).
T tűz (ez a tűz igen alkalmas főzésre).
tipitűz (alkalmas melegedésre, főzésre egyaránt).
csillagtűz (akkor alkalmazzuk, ha takarékoskodni akarunk a tüzelővel).
kulcslyuk tűz (hasonlóan alkalmazzuk, mint a hosszú tüzet).
piramistűz (sokáig ég, akár egész éjszaka).
hasábkunyhótűz (főzésre és jeladásra alkalmas).
Menedéképítés
Említettem, hogy a túlélés legfontosabb tényezői közé a tűz, víz (élelem), menedék sorolható.
Most a menedékekről néhány gondolatot.
Miért is van szükség menedékre?
Hogy a
hideg,
szél,
eső, hó,
rovarok,
nedvesség,
túl erős napsütés ellen kellő védelmet nyújtson.
Mint a tűzrakás helyének a megválasztása a menedék helyének a jó kiválasztása is nagyon fontos a túlélő szempontjából.
Hol ne építsünk menedéket!
-szélfútta hegycsúcsok (nagyon hidegek tudnak lenni)
-völgykatlanok, mély gödrök (könnyen átnedvesednek,éjszakai fagyoknak is kivannak téve)
-völgyteraszok, melyeken víz található (kivétel nélkül nyirkosak)
-vízhez vezető kiszögellések (gyakran állatok vonulnak keresztül)
-kiszáradt ágú fák közelében (könnyen letörhetnek az ágak, a fák belseje darazsakat rejthet).
Rejtőzködés
Ebben a témakörben a személyi álcázást és a menedék álcázását szeretném bemutatni. Remélhetőleg rövid időn belül sikerül a fényképeket elkészíteni és az igényeket kielégíthetem.
Elsősegélynyújtás
Azt gondolom, hogy az elsősegélynyújtás talán mindennél fontosabb dolog. A mindennapi életünkben tapasztalhatjuk, hogy mennyire kevesen értenek ezen témához, valamint úgy is megfogalmazhatnám, hogy milyen sokan vannak, akik egyáltalán nem tudnak semmit erről a témáról.
Akkor érezzük hiányát, amikor bajba kerülünk, pontosabban megsérülünk és már magunk képtelenek vagyunk ellátni sérülésünket. Ez azzal jár, hogy másra kell hagyatkoznunk, és az elég bosszantó, ha többen veszik körbe a sérültet, de senki nem tud segíteni.
A túlélőnek is tisztában kell lennie az alap elsősegélynyújtás fogásokkal. Kritikus pillanatokban gyakran a gyorsaság a legfontosabb!
Melyek azok a sérülések, amelyek leggyakrabban előfordulnak?
zúzódások,
ficamok,
csontrepedés,
csonttörés,
kiszáradás,
hőguta,
fagyás.
A felsoroltak a legáltalánosabb sérülések, de természetesen ezeken túl sok más egyéb is előfordulhat.
Minimum ezen sérülések ellátásához kellene valamilyen gyakorlattal, ismerettel rendelkeznie a túlélőnek.
Ha ezek birtokában van, akkor esetleg saját magán vagy társain is tud segíteni.
Ebben a témakörben a személyi álcázást és a menedék álcázását szeretném bemutatni. Remélhetőleg rövid időn belül sikerül a fényképeket elkészíteni és az igényeket kielégíthetem.
Elsősegélynyújtás
Azt gondolom, hogy az elsősegélynyújtás talán mindennél fontosabb dolog. A mindennapi életünkben tapasztalhatjuk, hogy mennyire kevesen értenek ezen témához, valamint úgy is megfogalmazhatnám, hogy milyen sokan vannak, akik egyáltalán nem tudnak semmit erről a témáról.
Akkor érezzük hiányát, amikor bajba kerülünk, pontosabban megsérülünk és már magunk képtelenek vagyunk ellátni sérülésünket. Ez azzal jár, hogy másra kell hagyatkoznunk, és az elég bosszantó, ha többen veszik körbe a sérültet, de senki nem tud segíteni.
A túlélőnek is tisztában kell lennie az alap elsősegélynyújtás fogásokkal. Kritikus pillanatokban gyakran a gyorsaság a legfontosabb!
Melyek azok a sérülések, amelyek leggyakrabban előfordulnak?
zúzódások,
ficamok,
csontrepedés,
csonttörés,
kiszáradás,
hőguta,
fagyás.
A felsoroltak a legáltalánosabb sérülések, de természetesen ezeken túl sok más egyéb is előfordulhat.
Minimum ezen sérülések ellátásához kellene valamilyen gyakorlattal, ismerettel rendelkeznie a túlélőnek.
Ha ezek birtokában van, akkor esetleg saját magán vagy társain is tud segíteni.
Túlélési
technikák A
túlélés helye a civil életben
A felkészülés egyik ága
Lehet, hogy nem is gondoljuk, de mindennapi életünk során a nap 24 órájában a túlélés, túlélési technikák bizonyos részei velünk vannak.
Gondoljuk csak végig a mindennapi életünk lefolyását: amikor elhagyjuk a lakásunkat, akkor zárjuk az ajtót, zárjuk a kaput, amikor kiszállunk az autónkból bezárjuk azt sőt riasztót használunk, amikor gyermekünket elkísérjük az iskolába, amikor kamerarendszert szereltetünk az otthonunkba, amikor kutyákat teszünk az udvarunkba, és ezt a sort sokáig lehetne folytatni.
Mindezeket teszzük azért, mert szeretnénk nyugodtan, biztonságosan élni, szeretnénk értékeinket, szeretteinket biztonságban tudni. Ez is a túlélés egy része.
Folytatva a sort a mai világban nagyon sokan utaznak külföldre, olyan országokba, melyeket néhány évvel ezelőtt nehéz volt elérni. A Föld beszűkült, szinte nincsenek távolságok.
Ez sajnos azzal is jár, hogy a mi Európánkból átlátogatunk más kontinensekre, olyanokra, melyek idegenek számunkra. Az utazások során olyan helyeket is meglátogatunk, amelyek rengeteg veszélyt rejtenek magukban:
sivatag, hegyvidék, dzsungel, vadvizek, vadállatok.
Utazásaink alkalmával különböző közlekedési eszközöket veszünk igénybe: repülő, hajó, autó, stb., melyek szintén veszélyforrások.
Rengeteg olyan esetről lehet hallani, olvasni, amelyeket repülőgép-szerencsétlenség, hajóbalesetek, autóbalesetek, hegyvidéki balesetek túlélői mesélnek el. Sokszor az ösztöneik mentették meg az embereket, na meg a szerencse.
Láthatjuk, hogy olyan dologról beszélünk, mely minden embert érint, kit jobban, kit kevésbé.
A túlélőképesség alkalmazásainak esetei (válságövezetben)
Ezen címszó alatt nem kívánom elkülöníteni a katonákra ill. civilekre vonatkozó részeket.
Tudjuk jól, hogy a világban rengeteg válságövezet alakult ki. Ezek lehetnek háborús övezetek, háború sújtotta övezetek, valamint katasztrófa övezetek.
Mindegyik veszélyeket rejt magában.Háborús övezetek
Ha olyan országba utazunk, ahol háború dúl akkor tisztában kell lennünk azon veszélyekkel, melyek ott várhatnak ránk. Mint civil tudnunk kell, hogy fegyveresekkel találkozhatunk, akik vagy a reguláris erőkhöz, vagy az irreguláris erőkhöz tartoznak, valamint találkozhatunk más nemzetek béli katonákkal is. Azt tudjuk, hogy egyik fél sem látja szívesen a civileket, főleg nem azokat, akik akadályozzák a munkájukat.
Tisztában kell lennünk azzal is, hogy az átlagos, napi élethez szükséges élelmiszereket nem biztos, hogy betudjuk szerezni. Ráadásul, ha látják rajtunk, hogy idegenek vagyunk a segítséget sem fogják könnyen adni. Tudnunk kell, hogy a nap bármelyik szakában támadás érhet bennünket, hogy az a hely ahol lakunk az nem biztos, hogy biztonságos számunkra.
Figyelnünk kell az emberek reakcióit, viselkedését velünk szemben, ezekből tudunk következtetni bizonyos dolgokra. Sajnos arra fel kell készülni, hogy bármikor foglyok, vagy túszok lehetünk. Mindenképpen meg kell tudnunk, hogy hol van olyan hely, ahol biztonságba tudjuk helyezni magunkat, ahol segítségünkre lesznek.
A fent felsoroltak szinte mindegyike érvényes a háború sújtotta, valamint a katasztrófa övezetekre is.
Különböző éghajlati viszonyok
A bevezető részben már ejtettünk szót a sivatagi, hegyvidéki helyekről.
Az éghajlati tényezők nagyban befolyásolják az ember tűrőképességét. Földünk éghajlata eléggé változatos, ezáltal a kontinensek éghajlata is sokszínű. Gondoljunk csak Oroszországra, ahol a sivatagtól, a jégig szinte minden megtalálható.
Rengeteg dologgal tisztában kell lennünk a különböző éghajlati viszonyok között, melyek szervesen alkotják a túlélés egészét: élelem, víz, tűz (tűzifa), hőmérséklet változások,menedékhelyek, kapcsolattartás lehetőségei, úthálózat, lakott területek, veszélyes állatok.
A felsoroltak mind változnak az éghajlati-és domborzati tényezőknek megfelelően.
A túlélés fizikai, pszichikai tényezői
A túlélés lényege néhány egyszerű alapelvben ragadható meg.
Milyen legyen az ember lelki hozzáállása, mit viseljen, és mit vigyen magával? A túlélőnek ezekben az általános kérdésekben különösen pedig a túlélés lélektanában – kell otthon lennie, mert végső soron ezek határozzák meg, hogy életben marad-e, vagy meghal.
A túléléshez szükség van bizonyos képességekre, melyek azonban önmagukban nem garantálják az életben maradást. E képességeket csak a megfelelő hozzáállással hozhatjuk ki magunkból. Az összes tudásunk fabatkát sem ér, ha nincs meg bennünk az akarat a túlélésre.
Milyen veszélyek leselkedhetnek a túlélőkre?
fájdalom
hideg-meleg,
szomjúság,
éhség,
fáradtság,
unalom,
elhagyatottság,
frusztráltság.
Milyen nélkülözhetetlen tulajdonságok szükségesek a megmeneküléshez?
összpontosítási képesség,
improvizációs készség,
a csak önmagunkkal való törődés képessége,
a helyzethez való alkalmazkodás,
a nyugalom megőrzése,
optimizmus, miközben a legrosszabbra is felkészülünk,
saját félelmeink és aggályaink megértése, s az arra való képesség, hogy ezeken felülkerekedjünk.
Tartsuk észben: nem számít, milyen rossz helyzetbe kerültünk, hisz szellemi és fizikai adottságaink segítségével a legnehezebb szituációból is épp bőrrel kerülhetünk ki. Ha ezeket sikerül megfelelően mozgósítani, akkor az eredmény sem maradhat el.
Önfenntartás a természetben
Élelem és folyadék szerzés
Bárhova került is az ember, sokféle növényi és állati eredetű táplálék veszi körül. A túlélőnek tudnia kell, hogy hol találhatja meg, hogyan ismerheti föl, gyűjtheti össze vagy ejtheti csapdába a leendő táplálékát, s meg kell tudnia különböztetni a veszélyeset és mérgezőt a fogyaszthatótól.
Nem elhanyagolható dolog az sem, hogy milyen módon fogyasztjuk el a már fellelt, vagy elejtett táplálékot. Néhány tipp az élelem elkészítéséhez:
forralás,
pörkölés,
párolás.,
sütés.
Ezek közül mindegyik alkalmazható a természetben is!
Néhány tudnivaló a főzéshez:
A húst vágjuk apróra kockákra és főzzük meg. Meleg éghajlaton vigyázzunk a sertéssel, mert férgekkel fertőzött! A fertőzésekre a szarvasfélék is hajlamosak.
A hal - ha édesvízben fogtuk rendszerint mentes az élősködőktől. Legjobb, ha pároljuk, vagy levelekbe csavarva megsütjük.
Madarakat ha öregebb főzzük puhára, a fiatalabbakat nyárson is süthetjük.
A csúszómászókat a zsigerek eltávolítása után süssük parázsban a saját bőrükben. Miután a hús és a bőr szétvált főzzük meg vízben. A kígyó fejét főzés előtt vágjuk le, bizonyos fajtáknál a méregmirigy a fejben található. A békákat nyúzzuk meg (sokuk bőre mérgező) és nyárson készítsük el.
A teknőst főzzük vízben, míg a páncél le nem jön, vágjuk fel a húst, majd folytassuk a főzést, míg meg nem puhul.
A rákot, homárt, garnélarákot, folyami rákot vízben kell főzni. A tengeri eredetű táplálékok gyorsan romlanak, ezért használjuk fel minél hamarabb őket.A rovarokat, gilisztákat süthetjük forró kövön, de akár meg is főzhetjük őket. Porrá zúzott rovarokkal leveseket ízesíthetünk.
Növényi eredetű ételek:
Szerte a világon több ezer ehető növénnyel találkozunk, ezért a túlélőnek fontos is tudnia, hogy melyek azok a növények, melyek biztonsággal fogyaszthatók. A növényeknek általában a gumóit, szárát, leveleit, virágait, termését fogyaszthatjuk. Természetesen nem minden növény ehető!
Mire ügyeljünk?
Ha nem tudjuk jól megkülönböztetni a hagymaféléket, akkor inkább nem fogyasszuk.
Ne együnk fehér és sárga bogyókat, mert mérgezőek. A pirosaknak csak a fele ehető, viszont a fekete és kék színűeket általában biztonsággal fogyaszthatjuk.
A fürtökben növő bogyók és gyümölcsök ehetőek.
A száron található, egyedül termő gyümölcsöket általában ehetőnek tekinthetjük.
A tejhez hasonló nedv mérgező növényre utal.
óNe együk meg a bőrt irritáló növényeket!
A vízben vagy nedves , nyirkos talajon tenyésző növények gyakran nagyon ízletesek.
A növényeket ízpróbának is alávethetjük. Érdemes megpróbálni ezt az eljárást, főleg teljesen ismeretlen terepen, ismeretlen növények között. A próba gombafélékre nem alkalmazható!
Ezt az eljárást az USA hadseregében használják, oktatják.
Egyszerre csak a növény egy részét (szárát, levelét) vessük alá a próbának!
Bontsuk a növényt alkotóelemeire: levélre, szárra, gyökérre stb.!
Ellenőrizzük, nincs-e erős vagy savas szaga.
Az ízpróbát megelőző nyolc órában ne együnk!
Ez idő alatt tegyük a növény egy példányát a könyökünk vagy a csuklónk belső oldalára. 15 perc alatt kiderül kivált-e a növény valamilyen bőrreakciót.
Az ízpróba közben a növényen és vízen kívül semmi ne kerüljön a szánkba!
Az ízleléshez csak kis mennyiségű növényt használjunk!
Mielőtt bevennénk a szánkba helyezzük a növényt az ajkunkra, nem okoz-e égető vagy viszkető érzést!
Ha 3 percig nem történik semmi, tegyük a növényt a nyelvünkre, és hagyjuk rajta mintegy negyed órán keresztül.
Ha ekkor sincsen semmi reakció, rágjuk meg alaposan, és tartsuk a szánkban újabb 15 percig, DE NE NYELJÜK LE!
Ha ekkor sem lép fel semmiféle reakció, nyeljük le a falatot.
Várjunk 8 órát. Ha rosszullétre utaló tünetek jelentkeznek próbáljuk meg kihányni a növényt, és igyunk nagyon sok vizet.
Ha nem történik semmi, akkor fogyaszthatunk egy kisebb mennyiséget, mely után szintén 8 órát kell várni. Ha ekkor is minden rendben van, akkor a növény biztonsággal fogyasztható.
A víz
Túlélést meghatározó tényezők közül legfontosabb a víz. Víz nélkül nincs élet, ezért minden túlélőnek tudnia kell, hogy hol lelheti fel ezt a létfontosságú folyadékot.
Élelem nélkül az ember napokig, hetekig is eltud lenni, de a víz hiánya pár nap leforgása alatt végez vele.
Fontos tudnunk, hogy milyen jelek utalnak a víz jelenlétére, ezek ismerete az életünket mentheti meg:
rajzó rovarok (különösen a méhek, hangyavonulásokra figyeljünk),
madarak (gyakran gyülekeznek víz körül, bár ez néha megtévesztő lehet),
növényburjánzás (azt jelezheti, hogy a felszínhez közel víz található),
állatnyomok (gyakran vízhez vezetnek),
források és szivárgások (mészköves területen),
sziklarepedések, melyek mentén madárürülék található (minimális víznyerési lehetőség repedésekből),
teraszos völgy (a lejtős rész mentén ásva vízhez juthatunk).
Természetesen magunk is készíthetünk eszközöket, melyek segítségével vízhez juthatunk. Az így nyert víz mennyisége nem túl sok, de kitartó munkával a mennyiség növelhető:
lepárló,
vegetációs zsák,
párologtató zsák,
esővíz,
rézsútos fa.
A túlélőnek mivel gyufára és egyéb hagyományos tűzgyújtó eszközre nemigen hagyatkozhat azt is meg kell tanulnia, hogyan rakjon tüzet a környezetében található természetes anyagokból.
Az eredményes tűzgyújtáshoz három három lényeges dologra van szükség: levegőre, melegre, tüzelőanyagra. A tűz akkor lobban fel, he ezen kellékek nem hiányoznak.
Mi szükséges még a tűzgyújtáshoz?
gyújtós (minden anyag gyújtós, melynek alacsony a gyulladáspontja)
aprófa (az aprófa feladata, hogy a tűz hőmérsékletét olyan magasra emelje, hogy a nehezebben gyulladó anyagok is lángra kapjanak)
Tüzelőanyag (lehetőleg száraz, vastag fa)
A tűz meggyújtása szempontjából nagyon fontos a helykiválasztása a tűzrakáshoz
lehetőleg válasszunk védett helyet,
tűzrakás előtt tisztítsuk meg a területet mintegy 2 m átmérőjű körben, míg elő nem tűnik a föld.
ha a föld nedves vagy havas, a tüzet nedves fatuskókból kialakított talapzatra építsük, amelyre terítsünk egy réteg földet vagy követ.
erős szél esetén ássunk árkot, s ebben gyújtsunk tüzet.
szeles időben kerítsük körbe a tüzet sziklákkal.
A tűzgyújtáshoz természetesen szükségünk van eszközre, mellyel magát a tüzet hozzuk létre
Mik lehetnek ezek?
kova és tűzcsiholó acél,
akkumulátor,
nagyítólencse,
zseblámpa-fényvisszaverő része,
íj és fúró,
zseblámpa izzószál,
zsebtelep egy vékony dróttal.
Tűztípusokról néhány gondolat
Sokféle tűz létezik, melyeket más-más célokra használunk. A túlélőnek ismernie kell ezeket.
éjszakai biztonsági tűz (a tűz mellett nyugodtan alhatunk).
hosszú tű (ezt a tüzet árokba rakjuk).
T tűz (ez a tűz igen alkalmas főzésre).
tipitűz (alkalmas melegedésre, főzésre egyaránt).
csillagtűz (akkor alkalmazzuk, ha takarékoskodni akarunk a tüzelővel).
kulcslyuk tűz (hasonlóan alkalmazzuk, mint a hosszú tüzet).
piramistűz (sokáig ég, akár egész éjszaka).
hasábkunyhótűz (főzésre és jeladásra alkalmas).
Menedéképítés
Említettem, hogy a túlélés legfontosabb tényezői közé a tűz, víz (élelem), menedék sorolható.
Most a menedékekről néhány gondolatot.
Miért is van szükség menedékre?
Hogy a
hideg,
szél,
eső, hó,
rovarok,
nedvesség,
túl erős napsütés ellen kellő védelmet nyújtson.
Mint a tűzrakás helyének a megválasztása a menedék helyének a jó kiválasztása is nagyon fontos a túlélő szempontjából.
Hol ne építsünk menedéket!
-szélfútta hegycsúcsok (nagyon hidegek tudnak lenni)
-völgykatlanok, mély gödrök (könnyen átnedvesednek,éjszakai fagyoknak is kivannak téve)
-völgyteraszok, melyeken víz található (kivétel nélkül nyirkosak)
-vízhez vezető kiszögellések (gyakran állatok vonulnak keresztül)
-kiszáradt ágú fák közelében (könnyen letörhetnek az ágak, a fák belseje darazsakat rejthet).
A felkészülés egyik ága
Lehet, hogy nem is gondoljuk, de mindennapi életünk során a nap 24 órájában a túlélés, túlélési technikák bizonyos részei velünk vannak.
Gondoljuk csak végig a mindennapi életünk lefolyását: amikor elhagyjuk a lakásunkat, akkor zárjuk az ajtót, zárjuk a kaput, amikor kiszállunk az autónkból bezárjuk azt sőt riasztót használunk, amikor gyermekünket elkísérjük az iskolába, amikor kamerarendszert szereltetünk az otthonunkba, amikor kutyákat teszünk az udvarunkba, és ezt a sort sokáig lehetne folytatni.
Mindezeket teszzük azért, mert szeretnénk nyugodtan, biztonságosan élni, szeretnénk értékeinket, szeretteinket biztonságban tudni. Ez is a túlélés egy része.
Folytatva a sort a mai világban nagyon sokan utaznak külföldre, olyan országokba, melyeket néhány évvel ezelőtt nehéz volt elérni. A Föld beszűkült, szinte nincsenek távolságok.
Ez sajnos azzal is jár, hogy a mi Európánkból átlátogatunk más kontinensekre, olyanokra, melyek idegenek számunkra. Az utazások során olyan helyeket is meglátogatunk, amelyek rengeteg veszélyt rejtenek magukban:
sivatag, hegyvidék, dzsungel, vadvizek, vadállatok.
Utazásaink alkalmával különböző közlekedési eszközöket veszünk igénybe: repülő, hajó, autó, stb., melyek szintén veszélyforrások.
Rengeteg olyan esetről lehet hallani, olvasni, amelyeket repülőgép-szerencsétlenség, hajóbalesetek, autóbalesetek, hegyvidéki balesetek túlélői mesélnek el. Sokszor az ösztöneik mentették meg az embereket, na meg a szerencse.
Láthatjuk, hogy olyan dologról beszélünk, mely minden embert érint, kit jobban, kit kevésbé.
A túlélőképesség alkalmazásainak esetei (válságövezetben)
Ezen címszó alatt nem kívánom elkülöníteni a katonákra ill. civilekre vonatkozó részeket.
Tudjuk jól, hogy a világban rengeteg válságövezet alakult ki. Ezek lehetnek háborús övezetek, háború sújtotta övezetek, valamint katasztrófa övezetek.
Mindegyik veszélyeket rejt magában.Háborús övezetek
Ha olyan országba utazunk, ahol háború dúl akkor tisztában kell lennünk azon veszélyekkel, melyek ott várhatnak ránk. Mint civil tudnunk kell, hogy fegyveresekkel találkozhatunk, akik vagy a reguláris erőkhöz, vagy az irreguláris erőkhöz tartoznak, valamint találkozhatunk más nemzetek béli katonákkal is. Azt tudjuk, hogy egyik fél sem látja szívesen a civileket, főleg nem azokat, akik akadályozzák a munkájukat.
Tisztában kell lennünk azzal is, hogy az átlagos, napi élethez szükséges élelmiszereket nem biztos, hogy betudjuk szerezni. Ráadásul, ha látják rajtunk, hogy idegenek vagyunk a segítséget sem fogják könnyen adni. Tudnunk kell, hogy a nap bármelyik szakában támadás érhet bennünket, hogy az a hely ahol lakunk az nem biztos, hogy biztonságos számunkra.
Figyelnünk kell az emberek reakcióit, viselkedését velünk szemben, ezekből tudunk következtetni bizonyos dolgokra. Sajnos arra fel kell készülni, hogy bármikor foglyok, vagy túszok lehetünk. Mindenképpen meg kell tudnunk, hogy hol van olyan hely, ahol biztonságba tudjuk helyezni magunkat, ahol segítségünkre lesznek.
A fent felsoroltak szinte mindegyike érvényes a háború sújtotta, valamint a katasztrófa övezetekre is.
Különböző éghajlati viszonyok
A bevezető részben már ejtettünk szót a sivatagi, hegyvidéki helyekről.
Az éghajlati tényezők nagyban befolyásolják az ember tűrőképességét. Földünk éghajlata eléggé változatos, ezáltal a kontinensek éghajlata is sokszínű. Gondoljunk csak Oroszországra, ahol a sivatagtól, a jégig szinte minden megtalálható.
Rengeteg dologgal tisztában kell lennünk a különböző éghajlati viszonyok között, melyek szervesen alkotják a túlélés egészét: élelem, víz, tűz (tűzifa), hőmérséklet változások,menedékhelyek, kapcsolattartás lehetőségei, úthálózat, lakott területek, veszélyes állatok.
A felsoroltak mind változnak az éghajlati-és domborzati tényezőknek megfelelően.
A túlélés fizikai, pszichikai tényezői
A túlélés lényege néhány egyszerű alapelvben ragadható meg.
Milyen legyen az ember lelki hozzáállása, mit viseljen, és mit vigyen magával? A túlélőnek ezekben az általános kérdésekben különösen pedig a túlélés lélektanában – kell otthon lennie, mert végső soron ezek határozzák meg, hogy életben marad-e, vagy meghal.
A túléléshez szükség van bizonyos képességekre, melyek azonban önmagukban nem garantálják az életben maradást. E képességeket csak a megfelelő hozzáállással hozhatjuk ki magunkból. Az összes tudásunk fabatkát sem ér, ha nincs meg bennünk az akarat a túlélésre.
Milyen veszélyek leselkedhetnek a túlélőkre?
fájdalom
hideg-meleg,
szomjúság,
éhség,
fáradtság,
unalom,
elhagyatottság,
frusztráltság.
Milyen nélkülözhetetlen tulajdonságok szükségesek a megmeneküléshez?
összpontosítási képesség,
improvizációs készség,
a csak önmagunkkal való törődés képessége,
a helyzethez való alkalmazkodás,
a nyugalom megőrzése,
optimizmus, miközben a legrosszabbra is felkészülünk,
saját félelmeink és aggályaink megértése, s az arra való képesség, hogy ezeken felülkerekedjünk.
Tartsuk észben: nem számít, milyen rossz helyzetbe kerültünk, hisz szellemi és fizikai adottságaink segítségével a legnehezebb szituációból is épp bőrrel kerülhetünk ki. Ha ezeket sikerül megfelelően mozgósítani, akkor az eredmény sem maradhat el.
Önfenntartás a természetben
Élelem és folyadék szerzés
Bárhova került is az ember, sokféle növényi és állati eredetű táplálék veszi körül. A túlélőnek tudnia kell, hogy hol találhatja meg, hogyan ismerheti föl, gyűjtheti össze vagy ejtheti csapdába a leendő táplálékát, s meg kell tudnia különböztetni a veszélyeset és mérgezőt a fogyaszthatótól.
Nem elhanyagolható dolog az sem, hogy milyen módon fogyasztjuk el a már fellelt, vagy elejtett táplálékot. Néhány tipp az élelem elkészítéséhez:
forralás,
pörkölés,
párolás.,
sütés.
Ezek közül mindegyik alkalmazható a természetben is!
Néhány tudnivaló a főzéshez:
A húst vágjuk apróra kockákra és főzzük meg. Meleg éghajlaton vigyázzunk a sertéssel, mert férgekkel fertőzött! A fertőzésekre a szarvasfélék is hajlamosak.
A hal - ha édesvízben fogtuk rendszerint mentes az élősködőktől. Legjobb, ha pároljuk, vagy levelekbe csavarva megsütjük.
Madarakat ha öregebb főzzük puhára, a fiatalabbakat nyárson is süthetjük.
A csúszómászókat a zsigerek eltávolítása után süssük parázsban a saját bőrükben. Miután a hús és a bőr szétvált főzzük meg vízben. A kígyó fejét főzés előtt vágjuk le, bizonyos fajtáknál a méregmirigy a fejben található. A békákat nyúzzuk meg (sokuk bőre mérgező) és nyárson készítsük el.
A teknőst főzzük vízben, míg a páncél le nem jön, vágjuk fel a húst, majd folytassuk a főzést, míg meg nem puhul.
A rákot, homárt, garnélarákot, folyami rákot vízben kell főzni. A tengeri eredetű táplálékok gyorsan romlanak, ezért használjuk fel minél hamarabb őket.A rovarokat, gilisztákat süthetjük forró kövön, de akár meg is főzhetjük őket. Porrá zúzott rovarokkal leveseket ízesíthetünk.
Növényi eredetű ételek:
Szerte a világon több ezer ehető növénnyel találkozunk, ezért a túlélőnek fontos is tudnia, hogy melyek azok a növények, melyek biztonsággal fogyaszthatók. A növényeknek általában a gumóit, szárát, leveleit, virágait, termését fogyaszthatjuk. Természetesen nem minden növény ehető!
Mire ügyeljünk?
Ha nem tudjuk jól megkülönböztetni a hagymaféléket, akkor inkább nem fogyasszuk.
Ne együnk fehér és sárga bogyókat, mert mérgezőek. A pirosaknak csak a fele ehető, viszont a fekete és kék színűeket általában biztonsággal fogyaszthatjuk.
A fürtökben növő bogyók és gyümölcsök ehetőek.
A száron található, egyedül termő gyümölcsöket általában ehetőnek tekinthetjük.
A tejhez hasonló nedv mérgező növényre utal.
óNe együk meg a bőrt irritáló növényeket!
A vízben vagy nedves , nyirkos talajon tenyésző növények gyakran nagyon ízletesek.
A növényeket ízpróbának is alávethetjük. Érdemes megpróbálni ezt az eljárást, főleg teljesen ismeretlen terepen, ismeretlen növények között. A próba gombafélékre nem alkalmazható!
Ezt az eljárást az USA hadseregében használják, oktatják.
Egyszerre csak a növény egy részét (szárát, levelét) vessük alá a próbának!
Bontsuk a növényt alkotóelemeire: levélre, szárra, gyökérre stb.!
Ellenőrizzük, nincs-e erős vagy savas szaga.
Az ízpróbát megelőző nyolc órában ne együnk!
Ez idő alatt tegyük a növény egy példányát a könyökünk vagy a csuklónk belső oldalára. 15 perc alatt kiderül kivált-e a növény valamilyen bőrreakciót.
Az ízpróba közben a növényen és vízen kívül semmi ne kerüljön a szánkba!
Az ízleléshez csak kis mennyiségű növényt használjunk!
Mielőtt bevennénk a szánkba helyezzük a növényt az ajkunkra, nem okoz-e égető vagy viszkető érzést!
Ha 3 percig nem történik semmi, tegyük a növényt a nyelvünkre, és hagyjuk rajta mintegy negyed órán keresztül.
Ha ekkor sincsen semmi reakció, rágjuk meg alaposan, és tartsuk a szánkban újabb 15 percig, DE NE NYELJÜK LE!
Ha ekkor sem lép fel semmiféle reakció, nyeljük le a falatot.
Várjunk 8 órát. Ha rosszullétre utaló tünetek jelentkeznek próbáljuk meg kihányni a növényt, és igyunk nagyon sok vizet.
Ha nem történik semmi, akkor fogyaszthatunk egy kisebb mennyiséget, mely után szintén 8 órát kell várni. Ha ekkor is minden rendben van, akkor a növény biztonsággal fogyasztható.
A víz
Túlélést meghatározó tényezők közül legfontosabb a víz. Víz nélkül nincs élet, ezért minden túlélőnek tudnia kell, hogy hol lelheti fel ezt a létfontosságú folyadékot.
Élelem nélkül az ember napokig, hetekig is eltud lenni, de a víz hiánya pár nap leforgása alatt végez vele.
Fontos tudnunk, hogy milyen jelek utalnak a víz jelenlétére, ezek ismerete az életünket mentheti meg:
rajzó rovarok (különösen a méhek, hangyavonulásokra figyeljünk),
madarak (gyakran gyülekeznek víz körül, bár ez néha megtévesztő lehet),
növényburjánzás (azt jelezheti, hogy a felszínhez közel víz található),
állatnyomok (gyakran vízhez vezetnek),
források és szivárgások (mészköves területen),
sziklarepedések, melyek mentén madárürülék található (minimális víznyerési lehetőség repedésekből),
teraszos völgy (a lejtős rész mentén ásva vízhez juthatunk).
Természetesen magunk is készíthetünk eszközöket, melyek segítségével vízhez juthatunk. Az így nyert víz mennyisége nem túl sok, de kitartó munkával a mennyiség növelhető:
lepárló,
vegetációs zsák,
párologtató zsák,
esővíz,
rézsútos fa.
A túlélőnek mivel gyufára és egyéb hagyományos tűzgyújtó eszközre nemigen hagyatkozhat azt is meg kell tanulnia, hogyan rakjon tüzet a környezetében található természetes anyagokból.
Az eredményes tűzgyújtáshoz három három lényeges dologra van szükség: levegőre, melegre, tüzelőanyagra. A tűz akkor lobban fel, he ezen kellékek nem hiányoznak.
Mi szükséges még a tűzgyújtáshoz?
gyújtós (minden anyag gyújtós, melynek alacsony a gyulladáspontja)
aprófa (az aprófa feladata, hogy a tűz hőmérsékletét olyan magasra emelje, hogy a nehezebben gyulladó anyagok is lángra kapjanak)
Tüzelőanyag (lehetőleg száraz, vastag fa)
A tűz meggyújtása szempontjából nagyon fontos a helykiválasztása a tűzrakáshoz
lehetőleg válasszunk védett helyet,
tűzrakás előtt tisztítsuk meg a területet mintegy 2 m átmérőjű körben, míg elő nem tűnik a föld.
ha a föld nedves vagy havas, a tüzet nedves fatuskókból kialakított talapzatra építsük, amelyre terítsünk egy réteg földet vagy követ.
erős szél esetén ássunk árkot, s ebben gyújtsunk tüzet.
szeles időben kerítsük körbe a tüzet sziklákkal.
A tűzgyújtáshoz természetesen szükségünk van eszközre, mellyel magát a tüzet hozzuk létre
Mik lehetnek ezek?
kova és tűzcsiholó acél,
akkumulátor,
nagyítólencse,
zseblámpa-fényvisszaverő része,
íj és fúró,
zseblámpa izzószál,
zsebtelep egy vékony dróttal.
Tűztípusokról néhány gondolat
Sokféle tűz létezik, melyeket más-más célokra használunk. A túlélőnek ismernie kell ezeket.
éjszakai biztonsági tűz (a tűz mellett nyugodtan alhatunk).
hosszú tű (ezt a tüzet árokba rakjuk).
T tűz (ez a tűz igen alkalmas főzésre).
tipitűz (alkalmas melegedésre, főzésre egyaránt).
csillagtűz (akkor alkalmazzuk, ha takarékoskodni akarunk a tüzelővel).
kulcslyuk tűz (hasonlóan alkalmazzuk, mint a hosszú tüzet).
piramistűz (sokáig ég, akár egész éjszaka).
hasábkunyhótűz (főzésre és jeladásra alkalmas).
Menedéképítés
Említettem, hogy a túlélés legfontosabb tényezői közé a tűz, víz (élelem), menedék sorolható.
Most a menedékekről néhány gondolatot.
Miért is van szükség menedékre?
Hogy a
hideg,
szél,
eső, hó,
rovarok,
nedvesség,
túl erős napsütés ellen kellő védelmet nyújtson.
Mint a tűzrakás helyének a megválasztása a menedék helyének a jó kiválasztása is nagyon fontos a túlélő szempontjából.
Hol ne építsünk menedéket!
-szélfútta hegycsúcsok (nagyon hidegek tudnak lenni)
-völgykatlanok, mély gödrök (könnyen átnedvesednek,éjszakai fagyoknak is kivannak téve)
-völgyteraszok, melyeken víz található (kivétel nélkül nyirkosak)
-vízhez vezető kiszögellések (gyakran állatok vonulnak keresztül)
-kiszáradt ágú fák közelében (könnyen letörhetnek az ágak, a fák belseje darazsakat rejthet).
Rejtőzködés
Ebben a témakörben a személyi álcázást és a menedék álcázását szeretném bemutatni. Remélhetőleg rövid időn belül sikerül a fényképeket elkészíteni és az igényeket kielégíthetem.
Elsősegélynyújtás
Azt gondolom, hogy az elsősegélynyújtás talán mindennél fontosabb dolog. A mindennapi életünkben tapasztalhatjuk, hogy mennyire kevesen értenek ezen témához, valamint úgy is megfogalmazhatnám, hogy milyen sokan vannak, akik egyáltalán nem tudnak semmit erről a témáról.
Akkor érezzük hiányát, amikor bajba kerülünk, pontosabban megsérülünk és már magunk képtelenek vagyunk ellátni sérülésünket. Ez azzal jár, hogy másra kell hagyatkoznunk, és az elég bosszantó, ha többen veszik körbe a sérültet, de senki nem tud segíteni.
A túlélőnek is tisztában kell lennie az alap elsősegélynyújtás fogásokkal. Kritikus pillanatokban gyakran a gyorsaság a legfontosabb!
Melyek azok a sérülések, amelyek leggyakrabban előfordulnak?
zúzódások,
ficamok,
csontrepedés,
csonttörés,
kiszáradás,
hőguta,
fagyás.
A felsoroltak a legáltalánosabb sérülések, de természetesen ezeken túl sok más egyéb is előfordulhat.
Minimum ezen sérülések ellátásához kellene valamilyen gyakorlattal, ismerettel rendelkeznie a túlélőnek.
Ha ezek birtokában van, akkor esetleg saját magán vagy társain is tud segíteni.
Ebben a témakörben a személyi álcázást és a menedék álcázását szeretném bemutatni. Remélhetőleg rövid időn belül sikerül a fényképeket elkészíteni és az igényeket kielégíthetem.
Elsősegélynyújtás
Azt gondolom, hogy az elsősegélynyújtás talán mindennél fontosabb dolog. A mindennapi életünkben tapasztalhatjuk, hogy mennyire kevesen értenek ezen témához, valamint úgy is megfogalmazhatnám, hogy milyen sokan vannak, akik egyáltalán nem tudnak semmit erről a témáról.
Akkor érezzük hiányát, amikor bajba kerülünk, pontosabban megsérülünk és már magunk képtelenek vagyunk ellátni sérülésünket. Ez azzal jár, hogy másra kell hagyatkoznunk, és az elég bosszantó, ha többen veszik körbe a sérültet, de senki nem tud segíteni.
A túlélőnek is tisztában kell lennie az alap elsősegélynyújtás fogásokkal. Kritikus pillanatokban gyakran a gyorsaság a legfontosabb!
Melyek azok a sérülések, amelyek leggyakrabban előfordulnak?
zúzódások,
ficamok,
csontrepedés,
csonttörés,
kiszáradás,
hőguta,
fagyás.
A felsoroltak a legáltalánosabb sérülések, de természetesen ezeken túl sok más egyéb is előfordulhat.
Minimum ezen sérülések ellátásához kellene valamilyen gyakorlattal, ismerettel rendelkeznie a túlélőnek.
Ha ezek birtokában van, akkor esetleg saját magán vagy társain is tud segíteni.
Túlélési
technikák A
túlélés helye a civil életben
A felkészülés egyik ága
Lehet, hogy nem is gondoljuk, de mindennapi életünk során a nap 24 órájában a túlélés, túlélési technikák bizonyos részei velünk vannak.
Gondoljuk csak végig a mindennapi életünk lefolyását: amikor elhagyjuk a lakásunkat, akkor zárjuk az ajtót, zárjuk a kaput, amikor kiszállunk az autónkból bezárjuk azt sőt riasztót használunk, amikor gyermekünket elkísérjük az iskolába, amikor kamerarendszert szereltetünk az otthonunkba, amikor kutyákat teszünk az udvarunkba, és ezt a sort sokáig lehetne folytatni.
Mindezeket teszzük azért, mert szeretnénk nyugodtan, biztonságosan élni, szeretnénk értékeinket, szeretteinket biztonságban tudni. Ez is a túlélés egy része.
Folytatva a sort a mai világban nagyon sokan utaznak külföldre, olyan országokba, melyeket néhány évvel ezelőtt nehéz volt elérni. A Föld beszűkült, szinte nincsenek távolságok.
Ez sajnos azzal is jár, hogy a mi Európánkból átlátogatunk más kontinensekre, olyanokra, melyek idegenek számunkra. Az utazások során olyan helyeket is meglátogatunk, amelyek rengeteg veszélyt rejtenek magukban:
sivatag, hegyvidék, dzsungel, vadvizek, vadállatok.
Utazásaink alkalmával különböző közlekedési eszközöket veszünk igénybe: repülő, hajó, autó, stb., melyek szintén veszélyforrások.
Rengeteg olyan esetről lehet hallani, olvasni, amelyeket repülőgép-szerencsétlenség, hajóbalesetek, autóbalesetek, hegyvidéki balesetek túlélői mesélnek el. Sokszor az ösztöneik mentették meg az embereket, na meg a szerencse.
Láthatjuk, hogy olyan dologról beszélünk, mely minden embert érint, kit jobban, kit kevésbé.
A túlélőképesség alkalmazásainak esetei (válságövezetben)
Ezen címszó alatt nem kívánom elkülöníteni a katonákra ill. civilekre vonatkozó részeket.
Tudjuk jól, hogy a világban rengeteg válságövezet alakult ki. Ezek lehetnek háborús övezetek, háború sújtotta övezetek, valamint katasztrófa övezetek.
Mindegyik veszélyeket rejt magában.Háborús övezetek
Ha olyan országba utazunk, ahol háború dúl akkor tisztában kell lennünk azon veszélyekkel, melyek ott várhatnak ránk. Mint civil tudnunk kell, hogy fegyveresekkel találkozhatunk, akik vagy a reguláris erőkhöz, vagy az irreguláris erőkhöz tartoznak, valamint találkozhatunk más nemzetek béli katonákkal is. Azt tudjuk, hogy egyik fél sem látja szívesen a civileket, főleg nem azokat, akik akadályozzák a munkájukat.
Tisztában kell lennünk azzal is, hogy az átlagos, napi élethez szükséges élelmiszereket nem biztos, hogy betudjuk szerezni. Ráadásul, ha látják rajtunk, hogy idegenek vagyunk a segítséget sem fogják könnyen adni. Tudnunk kell, hogy a nap bármelyik szakában támadás érhet bennünket, hogy az a hely ahol lakunk az nem biztos, hogy biztonságos számunkra.
Figyelnünk kell az emberek reakcióit, viselkedését velünk szemben, ezekből tudunk következtetni bizonyos dolgokra. Sajnos arra fel kell készülni, hogy bármikor foglyok, vagy túszok lehetünk. Mindenképpen meg kell tudnunk, hogy hol van olyan hely, ahol biztonságba tudjuk helyezni magunkat, ahol segítségünkre lesznek.
A fent felsoroltak szinte mindegyike érvényes a háború sújtotta, valamint a katasztrófa övezetekre is.
Különböző éghajlati viszonyok
A bevezető részben már ejtettünk szót a sivatagi, hegyvidéki helyekről.
Az éghajlati tényezők nagyban befolyásolják az ember tűrőképességét. Földünk éghajlata eléggé változatos, ezáltal a kontinensek éghajlata is sokszínű. Gondoljunk csak Oroszországra, ahol a sivatagtól, a jégig szinte minden megtalálható.
Rengeteg dologgal tisztában kell lennünk a különböző éghajlati viszonyok között, melyek szervesen alkotják a túlélés egészét: élelem, víz, tűz (tűzifa), hőmérséklet változások,menedékhelyek, kapcsolattartás lehetőségei, úthálózat, lakott területek, veszélyes állatok.
A felsoroltak mind változnak az éghajlati-és domborzati tényezőknek megfelelően.
A túlélés fizikai, pszichikai tényezői
A túlélés lényege néhány egyszerű alapelvben ragadható meg.
Milyen legyen az ember lelki hozzáállása, mit viseljen, és mit vigyen magával? A túlélőnek ezekben az általános kérdésekben különösen pedig a túlélés lélektanában – kell otthon lennie, mert végső soron ezek határozzák meg, hogy életben marad-e, vagy meghal.
A túléléshez szükség van bizonyos képességekre, melyek azonban önmagukban nem garantálják az életben maradást. E képességeket csak a megfelelő hozzáállással hozhatjuk ki magunkból. Az összes tudásunk fabatkát sem ér, ha nincs meg bennünk az akarat a túlélésre.
Milyen veszélyek leselkedhetnek a túlélőkre?
fájdalom
hideg-meleg,
szomjúság,
éhség,
fáradtság,
unalom,
elhagyatottság,
frusztráltság.
Milyen nélkülözhetetlen tulajdonságok szükségesek a megmeneküléshez?
összpontosítási képesség,
improvizációs készség,
a csak önmagunkkal való törődés képessége,
a helyzethez való alkalmazkodás,
a nyugalom megőrzése,
optimizmus, miközben a legrosszabbra is felkészülünk,
saját félelmeink és aggályaink megértése, s az arra való képesség, hogy ezeken felülkerekedjünk.
Tartsuk észben: nem számít, milyen rossz helyzetbe kerültünk, hisz szellemi és fizikai adottságaink segítségével a legnehezebb szituációból is épp bőrrel kerülhetünk ki. Ha ezeket sikerül megfelelően mozgósítani, akkor az eredmény sem maradhat el.
Önfenntartás a természetben
Élelem és folyadék szerzés
Bárhova került is az ember, sokféle növényi és állati eredetű táplálék veszi körül. A túlélőnek tudnia kell, hogy hol találhatja meg, hogyan ismerheti föl, gyűjtheti össze vagy ejtheti csapdába a leendő táplálékát, s meg kell tudnia különböztetni a veszélyeset és mérgezőt a fogyaszthatótól.
Nem elhanyagolható dolog az sem, hogy milyen módon fogyasztjuk el a már fellelt, vagy elejtett táplálékot. Néhány tipp az élelem elkészítéséhez:
forralás,
pörkölés,
párolás.,
sütés.
Ezek közül mindegyik alkalmazható a természetben is!
Néhány tudnivaló a főzéshez:
A húst vágjuk apróra kockákra és főzzük meg. Meleg éghajlaton vigyázzunk a sertéssel, mert férgekkel fertőzött! A fertőzésekre a szarvasfélék is hajlamosak.
A hal - ha édesvízben fogtuk rendszerint mentes az élősködőktől. Legjobb, ha pároljuk, vagy levelekbe csavarva megsütjük.
Madarakat ha öregebb főzzük puhára, a fiatalabbakat nyárson is süthetjük.
A csúszómászókat a zsigerek eltávolítása után süssük parázsban a saját bőrükben. Miután a hús és a bőr szétvált főzzük meg vízben. A kígyó fejét főzés előtt vágjuk le, bizonyos fajtáknál a méregmirigy a fejben található. A békákat nyúzzuk meg (sokuk bőre mérgező) és nyárson készítsük el.
A teknőst főzzük vízben, míg a páncél le nem jön, vágjuk fel a húst, majd folytassuk a főzést, míg meg nem puhul.
A rákot, homárt, garnélarákot, folyami rákot vízben kell főzni. A tengeri eredetű táplálékok gyorsan romlanak, ezért használjuk fel minél hamarabb őket.A rovarokat, gilisztákat süthetjük forró kövön, de akár meg is főzhetjük őket. Porrá zúzott rovarokkal leveseket ízesíthetünk.
Növényi eredetű ételek:
Szerte a világon több ezer ehető növénnyel találkozunk, ezért a túlélőnek fontos is tudnia, hogy melyek azok a növények, melyek biztonsággal fogyaszthatók. A növényeknek általában a gumóit, szárát, leveleit, virágait, termését fogyaszthatjuk. Természetesen nem minden növény ehető!
Mire ügyeljünk?
Ha nem tudjuk jól megkülönböztetni a hagymaféléket, akkor inkább nem fogyasszuk.
Ne együnk fehér és sárga bogyókat, mert mérgezőek. A pirosaknak csak a fele ehető, viszont a fekete és kék színűeket általában biztonsággal fogyaszthatjuk.
A fürtökben növő bogyók és gyümölcsök ehetőek.
A száron található, egyedül termő gyümölcsöket általában ehetőnek tekinthetjük.
A tejhez hasonló nedv mérgező növényre utal.
óNe együk meg a bőrt irritáló növényeket!
A vízben vagy nedves , nyirkos talajon tenyésző növények gyakran nagyon ízletesek.
A növényeket ízpróbának is alávethetjük. Érdemes megpróbálni ezt az eljárást, főleg teljesen ismeretlen terepen, ismeretlen növények között. A próba gombafélékre nem alkalmazható!
Ezt az eljárást az USA hadseregében használják, oktatják.
Egyszerre csak a növény egy részét (szárát, levelét) vessük alá a próbának!
Bontsuk a növényt alkotóelemeire: levélre, szárra, gyökérre stb.!
Ellenőrizzük, nincs-e erős vagy savas szaga.
Az ízpróbát megelőző nyolc órában ne együnk!
Ez idő alatt tegyük a növény egy példányát a könyökünk vagy a csuklónk belső oldalára. 15 perc alatt kiderül kivált-e a növény valamilyen bőrreakciót.
Az ízpróba közben a növényen és vízen kívül semmi ne kerüljön a szánkba!
Az ízleléshez csak kis mennyiségű növényt használjunk!
Mielőtt bevennénk a szánkba helyezzük a növényt az ajkunkra, nem okoz-e égető vagy viszkető érzést!
Ha 3 percig nem történik semmi, tegyük a növényt a nyelvünkre, és hagyjuk rajta mintegy negyed órán keresztül.
Ha ekkor sincsen semmi reakció, rágjuk meg alaposan, és tartsuk a szánkban újabb 15 percig, DE NE NYELJÜK LE!
Ha ekkor sem lép fel semmiféle reakció, nyeljük le a falatot.
Várjunk 8 órát. Ha rosszullétre utaló tünetek jelentkeznek próbáljuk meg kihányni a növényt, és igyunk nagyon sok vizet.
Ha nem történik semmi, akkor fogyaszthatunk egy kisebb mennyiséget, mely után szintén 8 órát kell várni. Ha ekkor is minden rendben van, akkor a növény biztonsággal fogyasztható.
A víz
Túlélést meghatározó tényezők közül legfontosabb a víz. Víz nélkül nincs élet, ezért minden túlélőnek tudnia kell, hogy hol lelheti fel ezt a létfontosságú folyadékot.
Élelem nélkül az ember napokig, hetekig is eltud lenni, de a víz hiánya pár nap leforgása alatt végez vele.
Fontos tudnunk, hogy milyen jelek utalnak a víz jelenlétére, ezek ismerete az életünket mentheti meg:
rajzó rovarok (különösen a méhek, hangyavonulásokra figyeljünk),
madarak (gyakran gyülekeznek víz körül, bár ez néha megtévesztő lehet),
növényburjánzás (azt jelezheti, hogy a felszínhez közel víz található),
állatnyomok (gyakran vízhez vezetnek),
források és szivárgások (mészköves területen),
sziklarepedések, melyek mentén madárürülék található (minimális víznyerési lehetőség repedésekből),
teraszos völgy (a lejtős rész mentén ásva vízhez juthatunk).
Természetesen magunk is készíthetünk eszközöket, melyek segítségével vízhez juthatunk. Az így nyert víz mennyisége nem túl sok, de kitartó munkával a mennyiség növelhető:
lepárló,
vegetációs zsák,
párologtató zsák,
esővíz,
rézsútos fa.
A túlélőnek mivel gyufára és egyéb hagyományos tűzgyújtó eszközre nemigen hagyatkozhat azt is meg kell tanulnia, hogyan rakjon tüzet a környezetében található természetes anyagokból.
Az eredményes tűzgyújtáshoz három három lényeges dologra van szükség: levegőre, melegre, tüzelőanyagra. A tűz akkor lobban fel, he ezen kellékek nem hiányoznak.
Mi szükséges még a tűzgyújtáshoz?
gyújtós (minden anyag gyújtós, melynek alacsony a gyulladáspontja)
aprófa (az aprófa feladata, hogy a tűz hőmérsékletét olyan magasra emelje, hogy a nehezebben gyulladó anyagok is lángra kapjanak)
Tüzelőanyag (lehetőleg száraz, vastag fa)
A tűz meggyújtása szempontjából nagyon fontos a helykiválasztása a tűzrakáshoz
lehetőleg válasszunk védett helyet,
tűzrakás előtt tisztítsuk meg a területet mintegy 2 m átmérőjű körben, míg elő nem tűnik a föld.
ha a föld nedves vagy havas, a tüzet nedves fatuskókból kialakított talapzatra építsük, amelyre terítsünk egy réteg földet vagy követ.
erős szél esetén ássunk árkot, s ebben gyújtsunk tüzet.
szeles időben kerítsük körbe a tüzet sziklákkal.
A tűzgyújtáshoz természetesen szükségünk van eszközre, mellyel magát a tüzet hozzuk létre
Mik lehetnek ezek?
kova és tűzcsiholó acél,
akkumulátor,
nagyítólencse,
zseblámpa-fényvisszaverő része,
íj és fúró,
zseblámpa izzószál,
zsebtelep egy vékony dróttal.
Tűztípusokról néhány gondolat
Sokféle tűz létezik, melyeket más-más célokra használunk. A túlélőnek ismernie kell ezeket.
éjszakai biztonsági tűz (a tűz mellett nyugodtan alhatunk).
hosszú tű (ezt a tüzet árokba rakjuk).
T tűz (ez a tűz igen alkalmas főzésre).
tipitűz (alkalmas melegedésre, főzésre egyaránt).
csillagtűz (akkor alkalmazzuk, ha takarékoskodni akarunk a tüzelővel).
kulcslyuk tűz (hasonlóan alkalmazzuk, mint a hosszú tüzet).
piramistűz (sokáig ég, akár egész éjszaka).
hasábkunyhótűz (főzésre és jeladásra alkalmas).
Menedéképítés
Említettem, hogy a túlélés legfontosabb tényezői közé a tűz, víz (élelem), menedék sorolható.
Most a menedékekről néhány gondolatot.
Miért is van szükség menedékre?
Hogy a
hideg,
szél,
eső, hó,
rovarok,
nedvesség,
túl erős napsütés ellen kellő védelmet nyújtson.
Mint a tűzrakás helyének a megválasztása a menedék helyének a jó kiválasztása is nagyon fontos a túlélő szempontjából.
Hol ne építsünk menedéket!
-szélfútta hegycsúcsok (nagyon hidegek tudnak lenni)
-völgykatlanok, mély gödrök (könnyen átnedvesednek,éjszakai fagyoknak is kivannak téve)
-völgyteraszok, melyeken víz található (kivétel nélkül nyirkosak)
-vízhez vezető kiszögellések (gyakran állatok vonulnak keresztül)
-kiszáradt ágú fák közelében (könnyen letörhetnek az ágak, a fák belseje darazsakat rejthet).
A felkészülés egyik ága
Lehet, hogy nem is gondoljuk, de mindennapi életünk során a nap 24 órájában a túlélés, túlélési technikák bizonyos részei velünk vannak.
Gondoljuk csak végig a mindennapi életünk lefolyását: amikor elhagyjuk a lakásunkat, akkor zárjuk az ajtót, zárjuk a kaput, amikor kiszállunk az autónkból bezárjuk azt sőt riasztót használunk, amikor gyermekünket elkísérjük az iskolába, amikor kamerarendszert szereltetünk az otthonunkba, amikor kutyákat teszünk az udvarunkba, és ezt a sort sokáig lehetne folytatni.
Mindezeket teszzük azért, mert szeretnénk nyugodtan, biztonságosan élni, szeretnénk értékeinket, szeretteinket biztonságban tudni. Ez is a túlélés egy része.
Folytatva a sort a mai világban nagyon sokan utaznak külföldre, olyan országokba, melyeket néhány évvel ezelőtt nehéz volt elérni. A Föld beszűkült, szinte nincsenek távolságok.
Ez sajnos azzal is jár, hogy a mi Európánkból átlátogatunk más kontinensekre, olyanokra, melyek idegenek számunkra. Az utazások során olyan helyeket is meglátogatunk, amelyek rengeteg veszélyt rejtenek magukban:
sivatag, hegyvidék, dzsungel, vadvizek, vadállatok.
Utazásaink alkalmával különböző közlekedési eszközöket veszünk igénybe: repülő, hajó, autó, stb., melyek szintén veszélyforrások.
Rengeteg olyan esetről lehet hallani, olvasni, amelyeket repülőgép-szerencsétlenség, hajóbalesetek, autóbalesetek, hegyvidéki balesetek túlélői mesélnek el. Sokszor az ösztöneik mentették meg az embereket, na meg a szerencse.
Láthatjuk, hogy olyan dologról beszélünk, mely minden embert érint, kit jobban, kit kevésbé.
A túlélőképesség alkalmazásainak esetei (válságövezetben)
Ezen címszó alatt nem kívánom elkülöníteni a katonákra ill. civilekre vonatkozó részeket.
Tudjuk jól, hogy a világban rengeteg válságövezet alakult ki. Ezek lehetnek háborús övezetek, háború sújtotta övezetek, valamint katasztrófa övezetek.
Mindegyik veszélyeket rejt magában.Háborús övezetek
Ha olyan országba utazunk, ahol háború dúl akkor tisztában kell lennünk azon veszélyekkel, melyek ott várhatnak ránk. Mint civil tudnunk kell, hogy fegyveresekkel találkozhatunk, akik vagy a reguláris erőkhöz, vagy az irreguláris erőkhöz tartoznak, valamint találkozhatunk más nemzetek béli katonákkal is. Azt tudjuk, hogy egyik fél sem látja szívesen a civileket, főleg nem azokat, akik akadályozzák a munkájukat.
Tisztában kell lennünk azzal is, hogy az átlagos, napi élethez szükséges élelmiszereket nem biztos, hogy betudjuk szerezni. Ráadásul, ha látják rajtunk, hogy idegenek vagyunk a segítséget sem fogják könnyen adni. Tudnunk kell, hogy a nap bármelyik szakában támadás érhet bennünket, hogy az a hely ahol lakunk az nem biztos, hogy biztonságos számunkra.
Figyelnünk kell az emberek reakcióit, viselkedését velünk szemben, ezekből tudunk következtetni bizonyos dolgokra. Sajnos arra fel kell készülni, hogy bármikor foglyok, vagy túszok lehetünk. Mindenképpen meg kell tudnunk, hogy hol van olyan hely, ahol biztonságba tudjuk helyezni magunkat, ahol segítségünkre lesznek.
A fent felsoroltak szinte mindegyike érvényes a háború sújtotta, valamint a katasztrófa övezetekre is.
Különböző éghajlati viszonyok
A bevezető részben már ejtettünk szót a sivatagi, hegyvidéki helyekről.
Az éghajlati tényezők nagyban befolyásolják az ember tűrőképességét. Földünk éghajlata eléggé változatos, ezáltal a kontinensek éghajlata is sokszínű. Gondoljunk csak Oroszországra, ahol a sivatagtól, a jégig szinte minden megtalálható.
Rengeteg dologgal tisztában kell lennünk a különböző éghajlati viszonyok között, melyek szervesen alkotják a túlélés egészét: élelem, víz, tűz (tűzifa), hőmérséklet változások,menedékhelyek, kapcsolattartás lehetőségei, úthálózat, lakott területek, veszélyes állatok.
A felsoroltak mind változnak az éghajlati-és domborzati tényezőknek megfelelően.
A túlélés fizikai, pszichikai tényezői
A túlélés lényege néhány egyszerű alapelvben ragadható meg.
Milyen legyen az ember lelki hozzáállása, mit viseljen, és mit vigyen magával? A túlélőnek ezekben az általános kérdésekben különösen pedig a túlélés lélektanában – kell otthon lennie, mert végső soron ezek határozzák meg, hogy életben marad-e, vagy meghal.
A túléléshez szükség van bizonyos képességekre, melyek azonban önmagukban nem garantálják az életben maradást. E képességeket csak a megfelelő hozzáállással hozhatjuk ki magunkból. Az összes tudásunk fabatkát sem ér, ha nincs meg bennünk az akarat a túlélésre.
Milyen veszélyek leselkedhetnek a túlélőkre?
fájdalom
hideg-meleg,
szomjúság,
éhség,
fáradtság,
unalom,
elhagyatottság,
frusztráltság.
Milyen nélkülözhetetlen tulajdonságok szükségesek a megmeneküléshez?
összpontosítási képesség,
improvizációs készség,
a csak önmagunkkal való törődés képessége,
a helyzethez való alkalmazkodás,
a nyugalom megőrzése,
optimizmus, miközben a legrosszabbra is felkészülünk,
saját félelmeink és aggályaink megértése, s az arra való képesség, hogy ezeken felülkerekedjünk.
Tartsuk észben: nem számít, milyen rossz helyzetbe kerültünk, hisz szellemi és fizikai adottságaink segítségével a legnehezebb szituációból is épp bőrrel kerülhetünk ki. Ha ezeket sikerül megfelelően mozgósítani, akkor az eredmény sem maradhat el.
Önfenntartás a természetben
Élelem és folyadék szerzés
Bárhova került is az ember, sokféle növényi és állati eredetű táplálék veszi körül. A túlélőnek tudnia kell, hogy hol találhatja meg, hogyan ismerheti föl, gyűjtheti össze vagy ejtheti csapdába a leendő táplálékát, s meg kell tudnia különböztetni a veszélyeset és mérgezőt a fogyaszthatótól.
Nem elhanyagolható dolog az sem, hogy milyen módon fogyasztjuk el a már fellelt, vagy elejtett táplálékot. Néhány tipp az élelem elkészítéséhez:
forralás,
pörkölés,
párolás.,
sütés.
Ezek közül mindegyik alkalmazható a természetben is!
Néhány tudnivaló a főzéshez:
A húst vágjuk apróra kockákra és főzzük meg. Meleg éghajlaton vigyázzunk a sertéssel, mert férgekkel fertőzött! A fertőzésekre a szarvasfélék is hajlamosak.
A hal - ha édesvízben fogtuk rendszerint mentes az élősködőktől. Legjobb, ha pároljuk, vagy levelekbe csavarva megsütjük.
Madarakat ha öregebb főzzük puhára, a fiatalabbakat nyárson is süthetjük.
A csúszómászókat a zsigerek eltávolítása után süssük parázsban a saját bőrükben. Miután a hús és a bőr szétvált főzzük meg vízben. A kígyó fejét főzés előtt vágjuk le, bizonyos fajtáknál a méregmirigy a fejben található. A békákat nyúzzuk meg (sokuk bőre mérgező) és nyárson készítsük el.
A teknőst főzzük vízben, míg a páncél le nem jön, vágjuk fel a húst, majd folytassuk a főzést, míg meg nem puhul.
A rákot, homárt, garnélarákot, folyami rákot vízben kell főzni. A tengeri eredetű táplálékok gyorsan romlanak, ezért használjuk fel minél hamarabb őket.A rovarokat, gilisztákat süthetjük forró kövön, de akár meg is főzhetjük őket. Porrá zúzott rovarokkal leveseket ízesíthetünk.
Növényi eredetű ételek:
Szerte a világon több ezer ehető növénnyel találkozunk, ezért a túlélőnek fontos is tudnia, hogy melyek azok a növények, melyek biztonsággal fogyaszthatók. A növényeknek általában a gumóit, szárát, leveleit, virágait, termését fogyaszthatjuk. Természetesen nem minden növény ehető!
Mire ügyeljünk?
Ha nem tudjuk jól megkülönböztetni a hagymaféléket, akkor inkább nem fogyasszuk.
Ne együnk fehér és sárga bogyókat, mert mérgezőek. A pirosaknak csak a fele ehető, viszont a fekete és kék színűeket általában biztonsággal fogyaszthatjuk.
A fürtökben növő bogyók és gyümölcsök ehetőek.
A száron található, egyedül termő gyümölcsöket általában ehetőnek tekinthetjük.
A tejhez hasonló nedv mérgező növényre utal.
óNe együk meg a bőrt irritáló növényeket!
A vízben vagy nedves , nyirkos talajon tenyésző növények gyakran nagyon ízletesek.
A növényeket ízpróbának is alávethetjük. Érdemes megpróbálni ezt az eljárást, főleg teljesen ismeretlen terepen, ismeretlen növények között. A próba gombafélékre nem alkalmazható!
Ezt az eljárást az USA hadseregében használják, oktatják.
Egyszerre csak a növény egy részét (szárát, levelét) vessük alá a próbának!
Bontsuk a növényt alkotóelemeire: levélre, szárra, gyökérre stb.!
Ellenőrizzük, nincs-e erős vagy savas szaga.
Az ízpróbát megelőző nyolc órában ne együnk!
Ez idő alatt tegyük a növény egy példányát a könyökünk vagy a csuklónk belső oldalára. 15 perc alatt kiderül kivált-e a növény valamilyen bőrreakciót.
Az ízpróba közben a növényen és vízen kívül semmi ne kerüljön a szánkba!
Az ízleléshez csak kis mennyiségű növényt használjunk!
Mielőtt bevennénk a szánkba helyezzük a növényt az ajkunkra, nem okoz-e égető vagy viszkető érzést!
Ha 3 percig nem történik semmi, tegyük a növényt a nyelvünkre, és hagyjuk rajta mintegy negyed órán keresztül.
Ha ekkor sincsen semmi reakció, rágjuk meg alaposan, és tartsuk a szánkban újabb 15 percig, DE NE NYELJÜK LE!
Ha ekkor sem lép fel semmiféle reakció, nyeljük le a falatot.
Várjunk 8 órát. Ha rosszullétre utaló tünetek jelentkeznek próbáljuk meg kihányni a növényt, és igyunk nagyon sok vizet.
Ha nem történik semmi, akkor fogyaszthatunk egy kisebb mennyiséget, mely után szintén 8 órát kell várni. Ha ekkor is minden rendben van, akkor a növény biztonsággal fogyasztható.
A víz
Túlélést meghatározó tényezők közül legfontosabb a víz. Víz nélkül nincs élet, ezért minden túlélőnek tudnia kell, hogy hol lelheti fel ezt a létfontosságú folyadékot.
Élelem nélkül az ember napokig, hetekig is eltud lenni, de a víz hiánya pár nap leforgása alatt végez vele.
Fontos tudnunk, hogy milyen jelek utalnak a víz jelenlétére, ezek ismerete az életünket mentheti meg:
rajzó rovarok (különösen a méhek, hangyavonulásokra figyeljünk),
madarak (gyakran gyülekeznek víz körül, bár ez néha megtévesztő lehet),
növényburjánzás (azt jelezheti, hogy a felszínhez közel víz található),
állatnyomok (gyakran vízhez vezetnek),
források és szivárgások (mészköves területen),
sziklarepedések, melyek mentén madárürülék található (minimális víznyerési lehetőség repedésekből),
teraszos völgy (a lejtős rész mentén ásva vízhez juthatunk).
Természetesen magunk is készíthetünk eszközöket, melyek segítségével vízhez juthatunk. Az így nyert víz mennyisége nem túl sok, de kitartó munkával a mennyiség növelhető:
lepárló,
vegetációs zsák,
párologtató zsák,
esővíz,
rézsútos fa.
A túlélőnek mivel gyufára és egyéb hagyományos tűzgyújtó eszközre nemigen hagyatkozhat azt is meg kell tanulnia, hogyan rakjon tüzet a környezetében található természetes anyagokból.
Az eredményes tűzgyújtáshoz három három lényeges dologra van szükség: levegőre, melegre, tüzelőanyagra. A tűz akkor lobban fel, he ezen kellékek nem hiányoznak.
Mi szükséges még a tűzgyújtáshoz?
gyújtós (minden anyag gyújtós, melynek alacsony a gyulladáspontja)
aprófa (az aprófa feladata, hogy a tűz hőmérsékletét olyan magasra emelje, hogy a nehezebben gyulladó anyagok is lángra kapjanak)
Tüzelőanyag (lehetőleg száraz, vastag fa)
A tűz meggyújtása szempontjából nagyon fontos a helykiválasztása a tűzrakáshoz
lehetőleg válasszunk védett helyet,
tűzrakás előtt tisztítsuk meg a területet mintegy 2 m átmérőjű körben, míg elő nem tűnik a föld.
ha a föld nedves vagy havas, a tüzet nedves fatuskókból kialakított talapzatra építsük, amelyre terítsünk egy réteg földet vagy követ.
erős szél esetén ássunk árkot, s ebben gyújtsunk tüzet.
szeles időben kerítsük körbe a tüzet sziklákkal.
A tűzgyújtáshoz természetesen szükségünk van eszközre, mellyel magát a tüzet hozzuk létre
Mik lehetnek ezek?
kova és tűzcsiholó acél,
akkumulátor,
nagyítólencse,
zseblámpa-fényvisszaverő része,
íj és fúró,
zseblámpa izzószál,
zsebtelep egy vékony dróttal.
Tűztípusokról néhány gondolat
Sokféle tűz létezik, melyeket más-más célokra használunk. A túlélőnek ismernie kell ezeket.
éjszakai biztonsági tűz (a tűz mellett nyugodtan alhatunk).
hosszú tű (ezt a tüzet árokba rakjuk).
T tűz (ez a tűz igen alkalmas főzésre).
tipitűz (alkalmas melegedésre, főzésre egyaránt).
csillagtűz (akkor alkalmazzuk, ha takarékoskodni akarunk a tüzelővel).
kulcslyuk tűz (hasonlóan alkalmazzuk, mint a hosszú tüzet).
piramistűz (sokáig ég, akár egész éjszaka).
hasábkunyhótűz (főzésre és jeladásra alkalmas).
Menedéképítés
Említettem, hogy a túlélés legfontosabb tényezői közé a tűz, víz (élelem), menedék sorolható.
Most a menedékekről néhány gondolatot.
Miért is van szükség menedékre?
Hogy a
hideg,
szél,
eső, hó,
rovarok,
nedvesség,
túl erős napsütés ellen kellő védelmet nyújtson.
Mint a tűzrakás helyének a megválasztása a menedék helyének a jó kiválasztása is nagyon fontos a túlélő szempontjából.
Hol ne építsünk menedéket!
-szélfútta hegycsúcsok (nagyon hidegek tudnak lenni)
-völgykatlanok, mély gödrök (könnyen átnedvesednek,éjszakai fagyoknak is kivannak téve)
-völgyteraszok, melyeken víz található (kivétel nélkül nyirkosak)
-vízhez vezető kiszögellések (gyakran állatok vonulnak keresztül)
-kiszáradt ágú fák közelében (könnyen letörhetnek az ágak, a fák belseje darazsakat rejthet).
Rejtőzködés
Ebben a témakörben a személyi álcázást és a menedék álcázását szeretném bemutatni. Remélhetőleg rövid időn belül sikerül a fényképeket elkészíteni és az igényeket kielégíthetem.
Elsősegélynyújtás
Azt gondolom, hogy az elsősegélynyújtás talán mindennél fontosabb dolog. A mindennapi életünkben tapasztalhatjuk, hogy mennyire kevesen értenek ezen témához, valamint úgy is megfogalmazhatnám, hogy milyen sokan vannak, akik egyáltalán nem tudnak semmit erről a témáról.
Akkor érezzük hiányát, amikor bajba kerülünk, pontosabban megsérülünk és már magunk képtelenek vagyunk ellátni sérülésünket. Ez azzal jár, hogy másra kell hagyatkoznunk, és az elég bosszantó, ha többen veszik körbe a sérültet, de senki nem tud segíteni.
A túlélőnek is tisztában kell lennie az alap elsősegélynyújtás fogásokkal. Kritikus pillanatokban gyakran a gyorsaság a legfontosabb!
Melyek azok a sérülések, amelyek leggyakrabban előfordulnak?
zúzódások,
ficamok,
csontrepedés,
csonttörés,
kiszáradás,
hőguta,
fagyás.
A felsoroltak a legáltalánosabb sérülések, de természetesen ezeken túl sok más egyéb is előfordulhat.
Minimum ezen sérülések ellátásához kellene valamilyen gyakorlattal, ismerettel rendelkeznie a túlélőnek.
Ha ezek birtokában van, akkor esetleg saját magán vagy társain is tud segíteni.
Ebben a témakörben a személyi álcázást és a menedék álcázását szeretném bemutatni. Remélhetőleg rövid időn belül sikerül a fényképeket elkészíteni és az igényeket kielégíthetem.
Elsősegélynyújtás
Azt gondolom, hogy az elsősegélynyújtás talán mindennél fontosabb dolog. A mindennapi életünkben tapasztalhatjuk, hogy mennyire kevesen értenek ezen témához, valamint úgy is megfogalmazhatnám, hogy milyen sokan vannak, akik egyáltalán nem tudnak semmit erről a témáról.
Akkor érezzük hiányát, amikor bajba kerülünk, pontosabban megsérülünk és már magunk képtelenek vagyunk ellátni sérülésünket. Ez azzal jár, hogy másra kell hagyatkoznunk, és az elég bosszantó, ha többen veszik körbe a sérültet, de senki nem tud segíteni.
A túlélőnek is tisztában kell lennie az alap elsősegélynyújtás fogásokkal. Kritikus pillanatokban gyakran a gyorsaság a legfontosabb!
Melyek azok a sérülések, amelyek leggyakrabban előfordulnak?
zúzódások,
ficamok,
csontrepedés,
csonttörés,
kiszáradás,
hőguta,
fagyás.
A felsoroltak a legáltalánosabb sérülések, de természetesen ezeken túl sok más egyéb is előfordulhat.
Minimum ezen sérülések ellátásához kellene valamilyen gyakorlattal, ismerettel rendelkeznie a túlélőnek.
Ha ezek birtokában van, akkor esetleg saját magán vagy társain is tud segíteni.
Mi lehet a túlélő konyha kamrájában?
|
|
|
|
Minden
jel arra mutat, hogy az eltevés, konzerválás története az
emberi
civilizációval
egyidős. Bár a magyar nép, mint nagyállattartó kultúra,
vagyonát
mindig is húsban mérte, attól még igen kifinomult
örökségünk a
kerti
kultúrákra alapuló zöldség-gyümölcs eltevés.
Mára újból
felértékelődik
ez a tudás. Kényszerű okokból, mint tudjuk...
Ha azt
mondom, hogy 200 évvel ezelőtt nem
volt hűtőszekrény és nem
volt
tartósítószer,
akkor még a gyerek is megmosolyog. De ha azt kérdem,
na és
akkor mit ettek télen, hogyan állt el az étel nyáron, akkor
már a művelt
olvasó
is vakarja a fejét.
Pedig
így volt és ettől senki nem jött zavarba, se szegény, se
gazdag.
A titok
az ősi (ösztönös) tudásban
van, mely anyáról leányra szállt.
Akkoriban
nem az instant porleves járta és nem is állt meg a konyhai
tudomány
az egyszerű rántottánál. A lányok a tudás teljes
fegyverzetével
házasodtak,
sokuk már gyerek fejjel önállóan vezetett nagycsaládos
háztartást.
* * *
 Nagyapám
- Isten nyugosztalja - nagy "eltevős" ember
volt, a
szegénység nevelte rá. A szegínség,
ahogy a
Hortobágy
környékén mondják...
- Hova
mígysz mán megin? -
kérdezte a Nagymama mérgesen, ahogy látta az
öreget
nagy gondossággal felszerelkőzve, a jobb időket megélt
biciklit tolva
a kapu
felé baktatni.
- Dógom
van..., -
hangzott a kurta válasz és a nagymama lemondóan fordult
vissza
a házi munkához.
Ám
üres kézzel sose jött haza. Általában csak a kiskacsáknak,
malackáknak
hozott
egy zsák "ződet": friss csalánt, répalevelet,
vadsóskát, vagy friss
tejes
kukoricát megfőzni a halaknak a horgászathoz, de a zsebe soha
nem volt
üres.
Jártában
minden ehetőt összeszedett, gyümölcsöt, zöldséget, diót,
amit éppen
talált.
A vérében volt a túlélés, hiszen két világháború
tanította az ehető
javak
becsületére. (Arról majd valahol máshol írok, hogy az öreg
még
az éves
dohányszükségletéről is maga gondoskodott - nem túl
törvénytisztelő
találékonysággal.)
Ebből
ugyan télire csak szép emlékek maradhattak volna, - amivel
jóllakni nem
lehet,
- de hát nem is ennyiből állt a kamrai gondoskodás...
A
liszt, zsír, hagyma, krumpli fontosságáról most nem írok,
mert megtettem a
A
magyar nép nagy egészségmegőrző konzerválási módszere, a
téli eltevések
egyik
fő erőssége a
házi savanyításvolt.
Olyan
szegény ember nem volt, aki legalább egy cserépszilkényi jó
kovászos
zöldséget: káposztát, szőlő gyenge leveleit, el ne tudott
volna
tenni
savanyítva. Mégpedig télire, mert eláll az, ha szépen
törődnek a
további
sorsával.
A
tejsavas erjesztésre alapuló konzerválás -
kovászolás - az
alkoholos
erjesztésű
eltevésekkel egyidős. - hiszik, vagy sem, ahogy a hőkezelés és
tartósítószer
nélküli befőzés egy enyhe alkoholos áterjesztéssel működik
igazán
szörpök és gyümölcsök esetén, úgy minden
- de tényleg minden! -
cukor
tartalmú zöldség savanyítható éppen
úgy, mint a friss édes káposzta.
Csak
egyszerre a kettőt ne akarjuk, mert abból csak hasmenéses
rosszullét
lesz a
végterméket illetően.
Cukor
tartalmú zöldség... Mert hogy a tejsavas
erjedés is
energiát kíván,
és ezt
bizony a káposzta szép fehér levélereiben és csípősen édes
torzsájában
felhalmozódott szénhidrát szolgáltatja. Megsúgom, hogy
a
kovászos
uborkába jómagam mindig teszek egy csapott evőkanálnyi cukrot
5
liternyi
anyaghoz, mert az - a pirított kenyérrel a tetején - hibátlanul
összedolgozik,
és már 6-8 órán belül látható gyöngyözéssel
forrásnak indul.
Írjam
már a recepteket, igaz?
Jó. De
ki kell ábrándítanom a túlélő ínyenceket, mert a recept egy
tőmondatban
elfér!
Éspedig:
1
kg savanyítandó anyaghoz 3 dekagramm só.
Ennyi.
Ugye milyen egyszerű? Hát azért mégsem...
Mint az
igazi népi túlélő konzerválási technikák túlnyomó
többségénél, itt is a
gondos
munkán múlik minden. a fűszerekkel, bár nyilván csodákat
lehet
tenni,
azonban egy megbüdösödött savanyú káposztát rendbe hozni
képtelenség.
Az alapanyag mindenek előtt! Rossz, kényszerérett
zöldségből
képtelenség jóízű savanyúságokat készíteni.
0. Axióma a TISZTASÁG, ezért ki se fejtem, hogy "mossuk tisztára, öblítsük le," stb... 1. A következő a légmentes gyümüszkélés. Mivel a savanyításhoz egyáltalán nem kötelezől szlovák savanyító cserépedényt sok ezerért beszerezni, elég ahhoz akár egy saválló műanyag dézsa, vagy 5-10 literes befőttes üveg, azonban a légmentes rétegzés rendkívül fontos a káposztánál, de másnál is. 2. Káposztánál mindenképpen vágjuk bele vékony metéltekben a torzsát is! Ez adja meg a szükséges cukorfokot az erjedéshez. Valamint: minél fehérebbre és zártabbra érett be a káposzta, annál nagyobb a cukortartalma, annál jobb lesz az erjedés! 3. A fűszerek: az igazi vecsési káposztát a tökéletes alapanyag teszi fenségessé, nem a rafinált fűszerezés. De ha mégis telik rá, akkor a hegyes erős pirospaprika csíkok, a babérlevél, a torma, a jó szemes bors, birsalma szeletkék, - ki ne maradjanak, ha lehet. Köménymaggal már kicsit németessé válik a recept, a sváboknál a kömény és a koriander kötelező, a magyar utólag, a töltött káposztába, toros káposztába szórja - de csak a köményt. 
A
Kapor
Hol
marad a kapor? Hát a savanyú káposztának
nem
kötelező fűszere? Mint írtam: a són kívül
egyik
sem kötelező, ámbár jót tesz neki.
Azonban
az összes többi kovászos csemegének a kapor,
a torma, a
mustármag,
a fokhagyma, esetenként koriander a
lelke!
A jó
kovászos uborka, melynek alapanyagát azért nem árulják a
boltokban,
mert
nincs ára, szinte minden évben a földek végében rohad meg, -
szóval
a jó
kovászos uborka kapor nélkül nem teljesíti küldetését.
Hogyan
tartsuk el a kovászos savanyúságot?
A
tapasztalatom az, hogy a kellően édes-savanyúra fogalmazott
"csemege"
uborka
gyakran kiforr, ha nincs benne tartósítószer, vagy ha kissé
érett
uborkával
próbálkoztunk a méregdrága mini uborkák helyett. Vagy: ha
nem
szórakoztunk aprólékosan a kimelegítéssel, dunsztolással,
szárazgőzzel,
és más
igen bonyolult eljárásokkal.
 Semmi
baj! Ha mindez hűvös helyen és lassan megy végbe,
akkor a
végeredmény nagyon is finom! Ebből kiindulva,
kipróbálva
és megfordítva: bizony a kovászos uborka is eltehető
télire
némi tartósítószer, esetleg plusz ecet és cukor
hozzáadásával. Hibátlan
élmény
lesz akár még Karácsonykor is. De 0 fok körüli hőmérsékleten
minden
okosság nélkül is eltartható fél évig.
Mit
lehet még savanyítani?
Mint
írtam: minden cukor tartalmú zöldségfélét. Sárgarépát,
céklát,
kerékrépát.
Az uborkától a gyönge sütőtökig, dinnyéig, - mindent.
Patiszont,
cukkinit,
- ámbár ezeknek csak a savanyítás ad ízt, mivel eleve
unalmasan
semleges
a zamatuk. Lehet őket vegyesen is. De lehet, sőt
érdemes
gyenge szőlőleveleket,
karfiol leveleket is savanyítani a "tőtikéhez",
már
aki ismeri ezt a finomságot...
Hanem:
igen finomak a paprikafélék és
a zöld paradicsom kovászolt
változatai. a
paprikával érdemes
önállóan is próbálkozni. Milyennel? Én
nagyon
szeretem az összeset, ami csíp: almapaprikát,
cseresznyepaprikát,
hegyes
erőspaprikát, ezeket vegyesen, ezeket gyöngyhagymával, (a szép
kicsi
vöröshagymák is épp oly jók). A paprikákat mindig szurkáljuk
meg,
vagy
vágjuk félbe, mert a sós lé nem éri el a belsejét.
Igen
finom a gyöngyhagyma fenséges társa a kovászolt
fokhagyma,
sőt:
maga az
élet, hiszen egy biotikus egészségmegőrző bomba téli
megfázásokra.
Tapasztalatokat
pedig nyaranta érdemes gyűjteni,
mert akkor nem kerül
sokba.
Ha kovászos uborkát készítünk, akkor ne feledjük, hogy csak
kovásszal
készült jó kenyér mehet
enyhén pirítva a tetejére. Magam fiatal
szőlő
és meggyfa levelekkel szoktam lezárni a levegőtől, így az
erjedés és a
zamat
tökéletesen garantált. A kenyeret azért pirítom, hogy a
keményítőből a
cukrok
felszabadulhassanak, no és akkor kevesebb ázott morzsa rontja a
látványt
is, amikor idő előtt rájár valaki. Nem teszem tűző napra,
mert nem
szeretem
a 40 fok fölé hevül. Jó neki a nyári tornác szőlőlomboktól
enyhített
árnyéka
is. A tetejére lefordított tányér kerüljön.
* * *
De
nehogy a "receptezés" vádja érjen, ezért
a legegyszerűbb
módszerek
rövid
ismertetésével folytatom.
Az
alapelv világos: vagy életben tartjuk az eltenni szánt növényt,
vagy pedig kivonjuk
belőle az életet adó, de egyben a romlást is elősegítő
vizet.
Ezért
aztán a legősibb konzerválásról a
szárításról néhány
szót:
Mindent
meg lehet szárítani ami ehető, csak tudni kell a módszerét.
Íme
két véglet: a tengerparti népek sós levegőn, a tűző napon
történő hal
szárítása,
magam is láttam, sőt szagoltam ilyet Bulgáriában.
Vagy,
ami mégiscsak a mienk: a hortobágyi
pásztorok "húskonzervje", a
szárított
birka pörkölt.
Ez
utóbbi megéri a bővebb ismertetőt...
 Már
a képnek is történelme van,
nem
hogy az igazi pásztor hagyományoknak.
"...A
hússzárítás technológiája legtovább a Hortobágyon maradt
fent, és
teljesen
megegyezik az ázsiai lovas kultúrájú pásztornépekével. A
lényeg,
hogy
nem nyers a kiinduló anyag, hanem sózva, fűszerezve, a lehető
legrövidebb
lére, zsírjára pörkölik - de nem égetik meg. Ha nem
fűszerezték,
csak
sózva pörkölték, akkor vaszókának hívták. A nyers eljárás
balkáni
eredetű,
és teljesen más ízt ad, hiszen a nyers hús víztartalmát
szinte
kisózzák
a húsból, utána szárítják napon...."
 "...A
hús szárítására felügyelni a talyigás
dolga.
/A
pásztori rangsor legvégén álló
8-10
éves "tanyás gyerek"/
'Amikor a
pörköléssel
elkészült, letölti a hús zsírját,
s a
megmaradt húst bundájára, vagy
gyékényre
kiteríti a kunyhó árnyékában, rendesen korán reggel,
vagy
naphanyatláskor; melléje ül, s a tehén bojtos farkából
készült legyezővel
óvja a
férgektől. Ha kissé felszáradt, egy tiszta iszákot keres, és
abba szedi fel;
leteszi
a kunyhóba. Másnap, s harmadnap újra kiteríti, s ha vigyáz
rá, jól
megszárad,
pár hétig is eláll.' (Ecsedi)
A
szárított hús karrierje tehát Belső Ázsiából indul, és a
magyarokkal
érkezik
a Kárpát-medencébe, ahol a XIV. századi Matteo Villani
krónikás
szerint
a magyar katonaság élelmezésének legfontosabb alkotó eleme,
de
ugyanakkor
Itáliában ismeretlen. A sors fintora, hogy korunk instant leves
porai,
húsleves kockái nyugatról kerültek vissza hozzánk, amikor ott
felfedezték
az ipari gyártás technikáját.
A
hortobágyi hústartósítás másik ismert változata a szintén
a sztyeppei
országútra
vezető ösztörű. A nevét talán nem kell etimologizálnunk,
aki először
hallja,
az is rögtön megérzi ős-török hangzását. Csak abban
különbözik az
előzőtől,
hogy a birka húsát saját faggyújában sózva párolják
zsírjára, víz
soha
nem érheti, még nyúzáskor sem. A kunyhóban egy nagy lapos
gyékénykosárban
szikkasztják egy jó hétig is. Szerencsére a legyek
elkerülik
az intenzív faggyúszag miatt. Az ételt dúsították vele,
egy-két
marokkal
beletéve.
A
szárított húst a pásztoraink a XX. század elején is ugyanúgy
fogyasztották,
mint
1200 évvel azelőtt őseik: vizet forraltak, beledobtak egy
marékkal a
fűszeres
anyagból, megvárták, amíg felpuhul, és kész volt az eredeti
húsleves.
Pár marékkal a szűr újjába is került, ahonnan bármikor
lehetett
eszegetni
belőle...." (dr
Papp József: Hortobágy c. könyvéből vett részlet.)
Igen, a
húsporokat, leves porokat nem a Maggi találta ki...
Ha
pedig a pörköltöt meg lehet szárítani, akkor hogy ne lehetne
a
gyümölcsöket,
gombát, a vékony csíkokra vágott zöldséget. Most a
technikai
részleteket nem írom le, sok honlap foglalkozik ezzel, és akár
egyszerű
sütőben is megvalósítható, ha okosan csináljuk.
A
vízelvonás másik ismert módszere a sózás. Kb.: 10%
sótartalom mellett
nincs
az a nyersen eltett növény, ami meg tudna romolni. Az
édesszájúaknak
örömhír,
hogy a cukor is nagy vízkivonó, és ezért nem is lekvár az,
amelyik
nem
tartalmaz legalább 40% cukrot (de helyette tartósítószert
rogyásig).
Kivételt
csak az egész napos főzéssel nyerhető szilvalekvár képez,
illetve
az se,
hiszen a végcél itt is a gyümölcscukrok betöményítése. Még
100 évvel
ezelőtt
is a Szatmárban cukor helyettesítő fontossága volt a
szilvalekvár
főzésnek.
Legyünk őszinték: ez a "hungarikum" pontosan a
szegénységet
túlélni
akaró nép találékonyságának köszönheti nagy hírét.
"Kanecetes",
aztán majd a házi ecetkészítésről is,
de elébb erről a pajzán
nevű
hortobágyi étekről:
E fura
névvel illetett étel egy ártatlan aludttejes, tejfeles ecetes
lében eltett főtt
füstölt
húsos leves. Az asszonyok, amikor kb 2 hetente meglátogatták a
pusztában
pásztorkodó férjüket, akkor csak ezt vihették magukkal, mert
a
nagy
melegben nem romlott meg. Szerintem ebből már kitalálható a
névadás
háttere...
A
házi ecet
Nincs
még egy ilyen csodaszer, ami ennyire ingyen volna. Éretlen
gyümölcsön
kívül
csak némi gyakorlat kell hozzá, és türelem.
Igen
finom és gyógyhatású az alma ecet, a málna ecet pedig
egyenesen
ínyenc
gyümölcs ecet. A borecetet elkészíteni talán a legegyszerűbb,
hiszen a
gyenge
borok maguktól is megecetesednek. Az ecetet a többi erjesztési
eljárással
ellentétben csaknem nyitott befőttes üvegben készítjük. A
tetejére
szúnyogháló darabkát, vagy szitát tegyünk, ha nem akarunk
muslica
ecetet.
Bevallom:
nekem még minden almaecet próbálkozásom borhoz vezetett, de
ígérem,
a kora-nyáron újból megpróbálom. A titok az "ecetágy"-ban
van, az
edény
alján. Ezt megalapozni szőlőlevéllel, meggyfa levéllel lehet,
de
leginkább
élő biológiai erjesztésű ecettel. Csak egyszer kell
sikerülnie és
évekig
kitart. A folyadék felszínén képződő virágos lepedék
természetes
jelenség.
A kész ecet aljára idővel leül. Az ecetágyat - ha végre
sikerült
élővé
tennünk, soha ne dobjuk ki, mindig öntsünk rá újabb
gyümölcslét,
vagy
bort, mert akkor folyamatosan termeli a finom gyümölcsecetet. A
letisztult
kész ecetet öntsük le az üvegben megszaporodott ecetágyról,
de
csak
kb. a felét.
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése