Az
Iráni kérdések , és a zsidó atomfegyver
Támadás esetén Irán kiléphet az Atomsorompó-egyezményből
Irán
kiléphet az atomsorompó-szerződésből (NPT), ha támadás éri az
országot - közölte Ali Asgar Szoltaníje, a Nemzetközi
Atomenergia-ügynökséghez (NAÜ) delegált iráni képviselő
pénteken Bécsben, az ügynökség kormányzótanácsában.
Szoltaníje
beszédében ötven kérdést és választ fogalmazott meg az iráni
atomprogrammal kapcsolatos vitában.
Ha
Iránt támadás éri, "lehetséges, hogy az iráni parlament
kényszeríti a kormányt, hogy vessen véget az ügynökség
ellenőrzéseinek vagy akár vonuljon ki az NPT-ből" - mondta a
diplomata a 35 tagú kormányzótanács előtt. Az
atomsorompó-szerződés az atomfegyverek elterjedésének
megakadályozására szolgál.
Medvegyev: Izrael a háború felé sodorja a Közel-Keletet
A
hét elején vehemens orosz állásfoglalással folytatódott tovább
az egy hete kiújult iráni-izraeliatom-szócsata.
Az orosz külügyminiszter, Szergej Lavrov hétfőn arra
figyelmeztette a zsidó államot, hogy egy Irán elleni katonai
akcióval „nagyon súlyos hibát” követne el, amelynek
„beláthatatlan következményei” lennének.
Éppen úgy nincs katonai megoldása az iráni nukleáris problémának, ahogy egyetlen másik problémának sincs a modern világban” - idézi az orosz külügyminisztert a Jerusalem Post.
Kedden
a Berlinben vendégeskedő orosz elnök, Dmitrij Medvegyev
marasztalta el Izraelt, amiért Jeruzsálem „veszélyes retorikája”
a Közel-Keletet egy újabb háború felé sodorja. Medvegyev
szerint, azután hogy Izrael „fenyegető légkört” teremtett,
itt lenne az ideje, hogy az érintett felek „nagy levegőt vegyenek
és nyílt tárgyalásokba kezdjenek” – idézi az orosz elnököt
a Háárec napilap internetes hírportálja.
Ehud
Barak izraeli védelmi miniszter kedden újból megerősítette, hogy
az iráni atomfenyegetéssel szemben Jeruzsálem a diplomáciai
megoldást részesíti előnyben. A múlt heti sajtóértesüléseket
cáfolva, „hadműveletbe bocsátkozás mellett még nem született
döntés”- idézi Barakot a Jerusalem Post. A védelmi miniszter
ugyanakkor hozzátette: Izraelnek a „kényelmetlen helyzetekre”
is fel kell készülnie.
Az
előzetes várakozások szerint a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség
(NAÜ) szerdán hozza nyilvánosságra az iráni atomprogrammal
kapcsolatos legfrissebb feltárásait. Amennyiben a tanulmány a
fegyverkezéssel kapcsolatos gyanúkat támasztaná alá, az Iszlám
Köztársaság az eddigieknél is súlyosabb szankciókra számíthat.
Izrael kivár, Irán egy „jottányit” sem enged
Izrael
nem szándékozik a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ)
szerdai jelentésére ideje korán reagálni. A Háárec napilap
értesülései szerint Jeruzsálem időt szeretne hagyni a nemzetközi
közösség számára, hogy önállóan értékelje ki az iráni
atomfegyverkezés melletti legújabb bizonyítékokat, a zsidó állam
nem kíván sem a véleményvezér, sem szószóló szerepében
tetszelegni az esetleges új szankciók tekintetében.
A
NAÜ legfrissebb éves jelentése minden tekintetben igazolni látszik
az abbéli félelmeket, hogy Irán évek óta
atomfegyver-fejlesztéseket folytat és folyamatosan valótlanságokat
állított a kutatási céljaira vonatkozólag. Az ENSZ atomügyekért
felelős független felügyeleti szervének új jelentése a Háárec
szerint a legnyersebb és legelmarasztalóbb dokumentum, ami a NAÜ
égisze alatt valaha is napvilágot látott.
A
NAÜ önálló kutatásaira és tíz ország csaknem ezeroldalnyi
hírszerzési anyagára támaszkodó jelentést feszült
nemzetközi szóváltás előzte
meg. Mahmud Ahmadinezsád iráni elnök kedden a NAÜ vezetőjét
„Amerika játékszerének” nevezte, akinek „semmiféle önálló
hatalma sincs” az ügynökségen belül. A jelentés
előterjesztésére Ahmadinezsád szerdán úgy reagált, hogy Irán
egy „jottányit” sem enged az atomprogramjából és nem érti,
miért kell „abszurd amerikai vádakkal” aláásni az ügynökség
presztízsét – írja a Washington Post.
Az iráni nemzet bölcs. Nem építene két bombát a 20 ezer ellen, ami nektek van, sokkal inkább teremt valami olyat, amit képtelenek vagytok viszonozni: etikát, tisztességet, monoteizmust és igazságot” – idézi az iráni elnököt nyugatnak szánt szavait a Post szerdai hírösszefoglalója.
Lehet mégsem kap újabb tengeralattjárót Izrael?
A
német kormány az Izraelnek szánt hatodik Dolphin típusú
atommeghajtású tengeralattjáró leszállításának
felfüggesztését fontolgatja, ezáltal tiltakozva a zsidó államnak
a megszállt területeken folytatott telepépítési politikája
miatt - jelentette a Der Spiegel német hetilap kormányzati
forrásokra hivatkozva.
Izrael
már rendelkezik három stratégiai fontosságú Dolphin
tengeralattjáróval, és már folyamatban van további kettő
építése a németországi Kiel kikötőjében. Ez év elején a
német kormány 191 millió dollárral támogatta Izraelt egy hatodik
Dolphin tengeralattjáró megvásárlásában, ám a jelentések
szerint Berlin a megállapodás felmondására készül Izrael
telepépítési politikáját kifogásolva.
Szeptemberben
Izrael jóvá hagyta 1100 újabb lakás építését Giloban,
Jeruzsálemnek az 1967-es hatnapos háború során Jordániától
elfgoglalt részén. Az izraeli kormány szerint Gilo Jeruzsálem
zsidók lakta külvárosi része, a palesztinok és a nemzetközi
közösség túlnyomó többsége azonban illegális zsidó telepnek
tekinti.
Új bunker-romboló bombát fejlesztett ki az amerikai légierő
Új
bunker-romboló bombát tesztelt az amerikai légierő, amely az
ynetnews.com információi szerint 12 ezer kg robbanóanyagot
tartalmaz és alkalmas mélyen elrejtett, földalatti célpontok
megsemmisítésére. A robbanóeszközt B-2-es lopakodó bombázóval
lehet célba juttatni, melyekhez új, a bomba kilövésére alkalmas
eszközt is terveztek (MOP- Massive Ordnance Penetraror).
Az
új szerkezet már szeptemberben elkészül, ám az amerikai légierő
Globális Csapásmérő Parancsnoksága (USAF-GSC, Global Strike
Command) csak nemrég tesztelte. A légierő még 2009-ben 16 darabot
rendelt belőlük, ám eddig csak 8 darab készült el. A kilövő
szerkezetet azért a B-2-es bombázókhoz tervezték, mivel
viszonylag vékony, és olyan alakú, melyet a radarok nem észlelnek.
Jelenleg ez az amerikai légierő egyetlen olyan nagy hatótávolságú
gépe, mely csapást tud mérni Iránra és Észak-Koreára. A
bombázót már korábban bevetették Irakban, Afganisztánban és
idén márciusban, egy Missouri államban található támaszpontról
felszállva bombázták Líbiát is. Az új szerkezettel azonban a
légitámadások a földalatti célpontok ellen is hatásosak
lesznek, ugyanis a 12 tonnás bunker-romboló bomba a földbe
csapódás után 60 m mélyre fúródik, mielőtt felrobban.
Az
új fegyver tesztelése után egyre erősebb a nemzetközi közösség
aggodalma, miszerint az Egyesült Államok és szövetségesei
csapást akarnak mérni Irán atomlétesítményeire. A Nemzetközi
Atomenergia Bizottság azon jelentése után, miszerint Irán
atomfegyver létrehozásán ténykedik egyre nagyobb a valószínűsége,
hogy Izrael és nyugati szövetségesei légitámadást intéznek a
perzsa állam ellen. Izraeli kormánykörökből ráadásul nemrég
kiszivárgott olyan információ, hogy az iráni kérdést már nem
diplomáciai úton kívánják rendezni.
Hidegháború a Közel-Keleten
George Orwell a második világháború utáni időszakot úgy nevezte, hogy olyan "béke, amely nem béke." Az ekkor kezdődő érát a köztudat hidegháborúként ismeri, amely a két szuperhatalom teljes katonai, politikai és ideológiai szembenállásaként határozható meg. Napjainkban ez a három sajátosság jellemzi Irán konfliktusát mind Izraellel, mind Szaúd-Arábiával a Közel-Keleten.
A
hidegháborúk tulajdonsága, hogy állandó riasztás van
érvényben. A légkör egyre hevül, már-már eléri a tényleges
fegyveres konfliktus lobbanáspontját is, majd enyhülés
következik be, hogy aztán egy adandó pillanatban újra felszökjön
a diplomáciai hőmérő higanyszála. Az országok közötti
konfliktus-potenciált mérő grafikon görbéje jelenleg meredeken
felfelé ível, ami az iráni nukleáris program és a
szaúdi-arábiai nagykövet elleni merényletkísérlet ügyeinek
függvénye.
A
kubai rakétaválsághoz - amely során a nukleáris háború
árnyéka vetült a földre – hasonlóan, a jelenlegi közel-keleti
helyzet egy újabb variáció az atomfegyverek keltette hisztéria
témájára. Ami egyebek mellett a közel ötven évvel ezelőtt
történtektől élesen megkülönbözteti napjaink eseményeit, az
az a tény, hogy ebben az esetben az érintett felek nem mindegyike
rendelkezik nukleáris fegyver-arzenállal. A konfliktus atommagja
éppen a nem-konvencionális fegyver iráni birtoklása.
A
Nemzetközi Atomenergia Ügynökség jelentése szerint Irán
atomprogramjának katonai vonatkozása is lehet. A közelmúltban
megjelent elemzések szerint Irán legkorábban 2012 tavaszán tehet
szert atomfegyverre. A vészjósló előrejelzések nyomán
felerősödtek azok a hangok, amelyek úgy vélik, hogy ütött az
Irán elleni támadás órája. Ugyanakkor, van néhány tényező,
amely a konfliktus kiéleződése ellen szól.
Tény,
hogy Izrael jobboldali-konzervatív kormánya nem kívánja
nukléáris- és katonai monopóliumát elveszíteni a térségben,
és emiatt a hozzá évtizedek óta földrajzi értelemben közel
fekvő, ám diplomáciailag fényévekre található Iránt
atomprogramja kiterjesztésében meggátol(tat)ná - akár fegyveres
úton is - ám a vágyak és érdekek nem mindig válnak valóra.
Mégha az őszi "Társadalmi Igazságosság"
tüntetéssorozaton alig túllevő Izrael katonai potenciálja -
mind rendelkezésre álló légierejét, mind hírszerzési adatait
tekintve - lehetővé is teszi, hogy egy ilyen támadást
kivitelezzen, nem garantált, hogy az minden kitűzött célját
elérné.
Valószínűleg
az iráni válaszcsapás mértéke is - amelyről nemcsak az iráni
vezetők, de maga az izraeli titkosszolgálat és hírszerzés is
úgy vélik, hogy súlyos következményekkel járhat - fejtörésre
ad okot. Az Irán elleni támadás láncreakciót indíthat el, a
perzsa állam szövetségeseit, vagyis “a Síita-tengely” másik
két elemét, Szíriát és a libanoni Hezbollahot is bevonva a
konfliktusba. A Hezbollah vezetője, Haszan Naszrallah nemrég úgy
nyilatkozott, hogy bármely támadás Irán vagy Szíria ellen nem
maradna a két említett ország ügye, hanem az felforgatná az
egész térséget is, és Izrael számára - amelynek egyébiránt
már csak azért is érdeke lehetne egy Irán elleni támadás, hogy
ősellensége, a síita miliícia anyagi és morális utánpótlását
elvágja - így lényegülne át bármely aggresszív lépés
kétélűvé, egzisztenciális "dupla vagy semmi"
kérdéssé. Hiszen a Hezbollah 2006-ban is már "kemény
diónak" bizonyult, és azóta elemzők szerint tovább
erősödött.
A
teljes, vagy döntő katonai fölény biztosítása miatt - éppen
ezért Tel Aviv számára az ideális megoldás az lenne, ha
megnyerhetné Washingtont a támadás levezénylésére, vagy akár
az abban játszott szóló szerepére. Ám az amerikai döntéshozók
sajátos lelkiállapotban vannak jelenleg. Az Egyesült Államok
igyekszik elegánsan távozni Irakból, és sivár helyzettel néz
szembe Afganisztánban is. Arról nem is beszélve, hogy ha Obama
belemenne az iráni "szerencsejátékba," a konfliktus az
iráni partoktól nemcsak a Földközi-tengerig sodródna, hanem a
teljes Arab - (Perzsa-) Öbölben is amerikai csapatokat tenne ki az
iráni ellentámadás veszélyének. A hazai közvélemény előtt
nehezen igazolható áldozathozatal, az olajárak elemzők szerint
valószínűsített egekbe szökkenése és a részvényárfolyamok
napokig vagy akár hetekig tartó szabadesése - amely a globális
piacokat legalább olyan érzékenyen érintené, mint az euróövezet
jelenlegi válsága - könnyen kihathat a jövő évi választásokra,
amelynek eredményeként Obama első elnöksége egyben az utolsó
is lenne. Egy olyan kockázat, amely amúgy sem biztos, hogy száz
százalékos sikert szavatol, a legutolsó, ami napjaink Fehér
Házának hiányzik, amelynek prioritását, ha egy tizenegy
grafémából álló szóval le lehetne írni, az sokkal inkább a
"munkahelyek" lenne, mint egy külföldi "atomprogram."
Egy
további ok, ami miatt nem feltétlenül lenne kifizetődő egy Irán
elleni támadás amerikai szemszögből, az az, hogy az Iszlám
Köztársaság, a 2009-es tömegtüntetések után idén újra
"kizöldült" demokratikus mozgalmai által is formált
belpolitikájában jelenleg hatalmi harc folyik, amelyben a
keményvonalasok malmára hajtaná a vizet egy külföldi
beavatkozás. Magában az atomprogramban különben is sokan a
rezsim egy olyan "vészkijáratát" látják, amelyen át
az ország egyéb problémái - akár a kétszámjegyű infláció,
vagy a demokratikus mozgalmak elnyomása - elől kitérhet. Ám
annak erőszakos bezárása feltehetőleg nem növelné az ellenzéki
mozgalmak mozgásterét, hanem inkább erkölcsi piedesztálra
emelné a velájet-é faqíh vezetését az országon belül. Az
iráni rezsim kezébe mind egy támadás, mind a fokozódó
nemzetközi szankciók esetén presztízsnyereséget és
"morális" ütőkártyát adna a hazai közvélemény és
a nemzetközi közösség előtt az a tény, hogy általános
vélekedés szerint Izrael is rendelkezik atomfegyverrel.
Végül,
az utolsó érv amellett, hogy jelenleg inkább lélektani
hadviselésről van szó, az a tény, hogy Izrael, amikor az elmúlt
évtizedekben kétszer is támadást hajtott végre hasonló
létesítmények ellen - nevezetesen Irakban és Szíriában - azt a
legnagyobb titok övezte, és valószínűleg hadászati céljai
elérésének most is a teljes meglepetés kedvezne.
A
közel-keleti ellentétek háromszögének másik, Rijád és
Teherán között húzódó befogója mentén - amelynek kontúrja
1979 óta talán napjainkban a legvastagabb - szintén hidegháborús
klímát találunk. Szaúd-Arábia, mint a "két szenthely
őrzője" és a szunnita iszlám fellegvára, illetve a
tizenkét imámos síita államvallású, alkotmányában
rögzítetten a jogtudósok gondnoksága alá helyezett Irán
többdimenziós szembenállása egészen az Iszlám forradalomig
nyúlik vissza. A nyolcvanas évek nyílt konfrontációit követő
áttörés a kilencvenes években már a múlté, a szembenállás
az iraki háború óta egyre növekszik.
A
konfliktus nem újdonság, ám a Wikileaks-botrány a tavaly év
végén felfedte, hogy Abdullah király egyenesen a perzsa ország
megtámadását kérte az Egyesült Államoktól, már 2008-ban,
sőt, akár izraeli harcigépek szaúd-arábiai légtéren való
átrepülését is lehetővé tenné, csak hogy "levágják a
kígyó fejét", ahogy a kábelek tanúsága szerint
fogalmazott.
A
szaúd-arábiai nagykövet elleni állítólagos iráni
merénylet-kísérlet nemrég akár az első világháborút
közvetlenül kiváltó szarajevói merényletet is eszünkbe
juttathatta, tekintettel arra, hogy az iszlám világ két pólusának
szöges ellentétei és az arab - perzsa etnikai törésvonal régóta
megosztja a térséget. Ám azon szaúdi törekvés ellenére, hogy
az Öböl arab országait ténylegesen maga mögé állítsa, más
arab országok (egyelőre) nem annyira lelkesek az Irán elleni
fellépés kérdésében.
Kuvaitnak,
amely a legközelebb fekszik mind Iránhoz, mind annak előrenyújtott
iraki karjához, nem érdeke egy fegyveres konfliktus, amiért a
piciny emirátus nagy árat fizetne. Az Egyesült Arab Emirátusok,
amelynek 1971 óta iráni megszállás alatt áll három szigete, az
Abú Músza-sziget, illetve a Nagyobb- és Kisebb-Tunb, évtizedek
óta inkább nem firtatja a szigetek státuszát, nehogy a perzsa
országgal fennálló, kiterjedt gazdasági kapcsolatait
veszélyeztesse, és nehogy fontos kereskedelmi partnerét
elveszítse. Katar szintén, a politikai egyetértése hiánya
ellenére, diplomáciai kapcsolatait új alapokra helyezné Iránnal,
legalábbis Hamad bin Dzsászim miniszterelnök és külügyminiszter
óvatos nyilatkozatai erre engednek következtetni. A Katari
Emirátus, amelynek sem politikáját, sem külkapcsolatait nem
itatják át a szektaszellemre épülő alapelvek, talán
pragmatikusabbnak tekinthető, mint a szaúdi nagytestvér, amely a
szunna védnökének tekinti magát és amelynek Iránhoz fűződő
viszonyának természetét alapvetően a vallási-eszmerendszeri
színezet hatátozza meg. Az Ománi Szultánátus szintén igyekszik
kimaradni ebből a szembenállásból, amelyhez nem fűzik nemzeti
érdekei és elsősorban az otthoni munkanélküliséggel és
megélhetéssel kapcsolatos problémái kötik le, nem a harcidobok
verése. Talán Bahrein Szaúd-Arábián kívül az egyetlen ország
az Öbölben, amely hajlik a konfrontációra Iránnal. Vezetése a
február 14-én kirobbant forradalmat szunnita-síita törésvonalba
ágyazza és minden idei, társadalmi mozgalom mögött iráni
elemeket feltételez, hasonlóan Szaúd-Arábiához, amelyet szintén
elért idén az arab tavasz, mégha kisebb intenzitással is.
Csakhogy, az ezeket kiváltó problémák egy Irán elleni
támadással nem fognak csak úgy, egyik pillanatról a másikra
megszűnni, ahogy például egy reaktor köddéválik.
Ha
két tanulságot leszűrhetünk a klasszikus, kilencvenes évek
elején véget érő hidegháborúból, az először is az, hogy a
berlini fal leomlása sem vezetett az egyik szuperhatalom teljes
dominanciájához. A “keleti blokk” magyar történelem
szempontjából is szükségszerű összeomlását övező győzelmi
eufóriát idővel új riválisok, ellenségképek megjelenése
követte, hiszen a Szovjetúniót néhány éven belül felváltotta
Kína, befolyási övezeteit Ázsiától Afrikáig, sőt, Európáig
kiterjesztve. Vagyis, a hatalmi átrendeződés állandó folyamat,
és egy megnyert hidegháborút többpólusúvá vált világunkban
új diplomáciai lehűlések kísérhetnek, amennyiben egy-egy
fennálló konfliktus kiélezése (akár Iránnal) más nagyhatalmak
érdekeivel ütközik össze. A másik tanulság pedig az, hogy a
hatalmi hegemónia kivívása legalább annyira összefügg a "saját
porta" rendbetételével az érintett országokban, mint egy
konfliktus hevítésével. Előbbi nemcsak reformokat követel meg,
hanem teljes (és megvalósuló!) paradigmaváltást is, a
hatalomgyakorlás módját és a kormányzati intézményrendszert
illetően. A rivális regionális hatalom legyőzése - amely
különben is és eleve beláthatatlan következményekkel jár és
kockázatos kimenetelű - stabil hátország nélkül még
valószínűtlenebb.
Izrael rakétákat kapott
Izrael
nyolc év után először kap Patriot-rakétákat egy néven nem
nevezett „baráti országtól”, a hetek óta folyamatosan érkező
légvédelmi ütegek legújabb szállítmánya pénteken futott be az
asdodi kikötőbe – írja az Ynet izraeli hírportál. Noha a
hadsereg állítása szerint nincs kapcsolat a költséges
fegyverrendszer behozatala és a hetek óta tartó Irán elleni
támadással kapcsolatos vitákközött,
az Ynet megjegyzi: a Patriotok arra is utalhatnak, hogy a zsidó
állam egy lehetséges iráni konfrontáció legrosszabb
eshetőségeire igyekszik felkészülni.
Időközben
Irán legfelsőbb vallási vezetőjének, Ali Hamenei ajatollának a
hivatalos weboldala egy vezető politikai szakértő, Dr. Amir
Mohébian elemzését közli, mely egy az ország elleni
amerikai-izraeli támadás lehetséges forgatókönyveit taglalja. Az
ajatollah rendhagyó lépése legalább annyira betudható a már
korábban elhangzott, nyugatnak szánt fenyegetések megerősítésének,
mint az iráni lakosság megnyugtatásának: Mohébian szerint egy
Irán elleni teljes háború esélye zérus, de még a limitált
konfrontációé is csupán elenyésző (lásd: keretes).
Az
Izraelbe érkező Patriotok mellett az elmúlt napokban az amerikai
hadsereg új bunker-romboló
bombája is
vészterhes találgatásokra adott okot: a Boeing fejlesztette
fegyver elméletileg a hegyek gyomrába rejtett, több réteg acéllal
és betonnal megerősített iráni objektumokat is elérheti.
Megérkeztek Lengyelországba az első Patriot-rakéták
Május 23-án megérkeztek az első Patriot légvédelmi rendszerek Lengyelországba, amelyek miatt Oroszország már többször is tiltakozott. A komplexumokat alig hatvan kilométerre az orosz határtól telepítették egy lengyel katonai bázison, de egyenlőre még csak oktatásra használják őket.Ennek ellenére lehetséges, hogy az utóbbi időben javulásnak indult lengyel-orosz kapcsolatokat sem hagyja majd érintetlenül a mostani esemény.
Egy
százfős amerikai katonai kontingens vasárnap szállította le
azokat a Patriot-ütegeket, amelyek miatt Oroszország már
korábban többször
is szót emelt,
adta hírül az AP hírügynökség. Az amerikai katonák a lengyel
Morag katonai bázisra érkeztek, amely csupán hatvan kilométerre
van az orosz határtól, Kalinyingrád közelében.
A
Patriot légvédelmi rendszer elsődleges feladata a légi
támadásokkal szembeni védelem. A komplexum egyszerre 100 célpont
követésére képes, és 1982 óta használják az Egyesült
Államokban. A rakéták egyes változatainak hatótávolsága eléri
a 160 kilométert. Oroszország a tárgyalások során hiába
tiltakozott, a lengyel
és amerikai külügyminisztériumok kijelentették,
hogy a Patriot rendszerek elhelyezése semmilyen stratégiai célt
nem szolgál, és a telepítés nem Oroszország ellen irányul.
Kattintson
és nézze meg a lengyel fővárost!
A
Lengyelországba kiszállított légvédelmi komplexum egyelőre
kizárólag oktatási célokat fog szolgálni, ugyanis a kiérkezett
amerikai egység tanítja majd a lengyel katonákat a Patriotok
használatára. Az oktatásra szolgáló rendszerek a tervek szerint
két évig lesznek Moragban, 2013-tól kezdve pedig már az éles
légvédelmi berendezések is hadrendbe állhatnak Lengyelországban.
A
Patriot-rendszerek elhelyezéséről még 2009 novemberében egyezett
meg Lengyelország és az Egyesült Államok – a lengyelek
biztosították az elhelyezéshez szükséges katonai bázist, az
amerikaiak pedig vállalták a lengyel katonák kiképzését.
Iráni erőfitogtatás a Perzsa-öbölben
Egy nagyszabású tengeri hadgyakorlat részeként az iráni hadsereg sikeres rakétateszteket hajtott végre a Perzsa-öbölben hétfőn, ezzel demonstrálva, hogy a vitatott atomprogramja miatt szankcionált ország rendelkezik a Hormuzi-szoros lezárásához szükséges katonai kapacitással. Teherán a múlt héten figyelmeztetett, hogy amennyiben a nyugati gazdasági szankciók az Iszlám Köztársaság nyersolaj exportját is megpróbálják ellehetetleníteni, Irán blokád alá veszi a kritikus fontossággal bíró tengeri átjárót.
Te
nyamvadt Ők legalább ellenállnak nem úgy mint a nagy
fülkeforradalmárok, akik egyből azt nézik kinek kell benyalni,
hogy a hatalomba maradhassanak. Te zsidó bérenc , ha ez a háború
kitörne, a zsidó állam eltűnne a földszínéről, és az a III.
világháború kezdete lenne, és gondolod a pénzügyi kaszt
hajlandó lenne az esztelen zsidó
államért
meghalni, és nem dobná oda judea népét szőröstől zsidósig.
A
Hormuzi-szoros lezárásához az Egyesült Államok Bahreinben
állomásozó 5. flottájának is lenne egy-két szava – az USS
Bush repülőgép-anyahajó a keskeny tengeri út vizét szeli 2011
októberében (Forrás)
Barack
Obama elnök a hétvégén léptette életbe az iráni nyersolaj
importját tiltó legújabb határozatot, az Egyesült Államok
példáját a héten az Európai Unió is fontolóra veszi. A
szankció szélesítésével és szigorú betartatásával a legtöbb
finomító vállalat számára gyakorlatilag lehetetlenné válna a
világ negyedik legnagyobb olajexportőrével való üzletelés. Az
atomvitában tanúsított makacsság miatt az ENSZ Biztonsági
Tanácsa már négy széleskörű gazdasági szankciót
foganatosított Iránnal szemben.
A
Hormuzi-szoroson halad át a tengeren szállított kőolaj csaknem
negyven százaléka, lezárásával a nyersolaj világpiaci ára
ugrásszerű emelkedésnek indulna. Irán a tíznapos hadgyakorlattal
nem csak a szankciók keserű világgazdasági következményeire
figyelmezteti a nyugatot, de arra is, hogy a térségben egyetlen
amerikai vagy izraeli hadi létesítmény sincs biztonságban.
„Egyelőre nincs parancs a Hormuzi-szoros lezárására, de
valamennyi lehetőségre felkészültünk” – idézi a Reuters
hírügynökség az iráni tengernagy hétfői nyilatkozatát.
„Az Egyesült Államoknak nincs keresnivalója az Öbölben!"
Az újév első napjaiban befejeződött az iráni haditengerészet 2011. december 24-én indított, tíznapos hadgyakorlata. A Velayat-90 kódnevű gyakorlat célja az újonnan kifejlesztett eszközök és módszerek kipróbálásán kívül nem titkoltan az erőfitogtatás volt, hogy Irán megmutassa szomszédinak és világnak, egyedül is képes biztosítani a térség tengereinek biztonságát.
Az
iráni haditengerészet karácsonykor indított nagyszabású, Ali
Khamenei legfőbb vezető után elnevezett Velayat-90 fedőnevű
hadgyakorlata az Indiai-óceán egy mintegy 2,000 kilométer
hosszúságú, a Hormuzi-szoros bejáratától az Ádeni-öbölig
elnyúló sávjában került lebonyolításra. Irán számára nem
jelentett újdonságot tengeri erőit az Ádeni-öböl nemzetközi
vizeire vezényelni, a térségben állandó jelleggel jelen van
Teherán a kalózkodás elleni küzdelem jegyében.
Kattintson
és nézze meg Iránt!
Hadgyakorlat
a barátság és a béke jegyében
Irán két hadserege
Irán
az 1979-es forradalom óta két, egymással párhuzamosan létező
hadsereggel rendelkezik. A hagyományos hadsereg, az Artesh
kötelékébe kb. 350,000 fő tartozik a három klasszikus haderőnem
szerint szétosztva. Az Artesh felel az ország hagyományos
értelemben vett védelméért.
Az
ország másik, rendhagyó hadserege az Iszlám Forradalmi Gárda,
amelynek fő feladata az Iszlám Forradalom, azaz a rezsim védelme.
A Gárda mintegy 125-140 ezer főt számlál és minden haderőneme
aszimmetrikus hadviselésre van berendezkedve.
Vezető
iráni tisztségviselők nyilatkozatai alapján a Velayat-90
gyakorlat célja a béke és a barátság erősítése Irán és a
térségbeli arab államok között azáltal, hogy Irán bizonyítja
szomszédinak, hogy a régió államai (Iránnal az élen) képesek
külső (amerikai) segítség nélkül is biztosítani a Perzsa- és
az Ománi-öböl vizeit, ezáltal közvetetten biztosítani az
érintett államok kőolajexporton alapuló gazdaságait. Egy ilyen
iráni regionális biztonsági együttműködési elképzelés
azonban egyelőre nem tekinthet fényes jövő elé. Az Öböl arab
országai Irak, Katar és Omán kivételével azonban nemcsak, hogy
nem akarnak társulni egy Iránnal közös regionális biztonsági
tömbben, de politikájuk kimondottan Irán-ellenesnek mondható, és
mint az a Wikileaks dokumentumokból ki is derült, nem nyilvánosan
ugyan, de támogatnának is egy esetleges Irán elleni amerikai
csapást.
Mohammad
Ali Jafari vezérőrnagy, az Iszlám Forradalmi Gárda parancsnoka
szerint: „A
hadgyakorlat fő célja, hogy modernizálja Irán védelmi
rendszerét. Az Iszlám Forradalmi Gárdának, mint minden fegyveres
erőnek fontos feladata, hogy megvédje az Iszlám Forradalmat.
Manapság a hagyományos technikák már nem alkalmazhatóak és
mivel az Iszlám Forradalom egy progresszív rendszer, progresszív
és modern védelmi módszerekre van szüksége, kiváltképp ezekben
a különleges időkben.”
Jafari vezérőrnagy hangsúlyozta, hogy a világot nem lehet
központilag egy helyről irányítani, minden térségnek magának
kell problémáit kezelnie, biztonságát garantálnia, és mivel
Irán bizonyította, hogy képes saját régiójának biztonságát
szavatolni, „az
Egyesült Államoknak nincs keresnivalója a Perzsa-öböl
térségében!”
Kattintson
és nézzen szét Iránban!
„Mi
csak egyszer figyelmeztetünk”
A
hadgyakorlat politikai célja Irán pozíciójának erősítésével
párhuzamosan az Egyesült Államok térségbeli befolyásának
csökkentése volt. Ataollah Salehi vérőrnagy, az iráni hadsereg
parancsnoka szavait idézve: „Ez
a hadgyakorlat nemzetközi vizeken zajlott annak érdekében, hogy
megvédje az Iszlám Köztársaság és az Iszlám államok érdekeit.
Az Iszlám Köztársaság barátainak tudnia kell, hogy jobb egy
olyan testvéri országra támaszkodni, mint Irán, mintsem hogy
méltóságukat, megbecsülésüket és pénzüket nyugati államoktól
és az Egyesült Államoktól való függésre áldozzák.”
Irán a gyakorlattal azonban nem csak öböl menti szomszédinak
kívánt üzenni. Az Egyesült Államok a térségért felelős,
bahreini parancsnokságú ötödik flottájának USS John C. Stennis
repülőgép-hordozója jelenleg az Perzsa-öblön kívül
tartózkodik. Iráni politikusok és katonák egyaránt
felszólították az Egyesült Államokat, hogy a nevezett hajó ne
térjen vissza a Perzsa-öbölbe, különben Irán kénytelen lesz
bizonyos intézkedéseket foganatosítani. Hogy ezek az intézkedések
pontosan mit is takarnak, arra nem derült fény. Salehi vezérőrnagy
szerint „Nem
szokásunk megismételni figyelmeztetéseinket, mi csak egyszer
figyelmeztetünk.”
A
gyakorlat kiemelt fontosságú eleme volt a
tengeralattjáró-hadviselés módszereinek tökéletesítése. Irán
három szovjet gyártmányú Kilo-osztályú- és számos kisebb,
saját fejlesztésű tengeralattjáróval rendelkezik. (Képünk
illusztráció)
A
nemzetközi média és politikusok rémisztgetéseinek ellenére Irán
a hadgyakorlat kezdetén tett ígéretének megfelelően nem zárta
le a Hormuzi-szorost a gyakorlat idejére. Iráni politikusok és
magas rangú katonatisztek gyakorta fenyegetőznek a szoros
lezárásával, hogyha a nemzetközi közösség további
szankciókkal sújtaná Iránt, vagy támadás érné az országot.
Irán aknatelepítő képességével, földi indítású hajó elleni
rakétáival és közeli partokról tömegesen kirajzó kicsi, gyors,
de relatív nagy tűzerővel rendelkező motorcsónakjaival jó
eséllyel el tudná lehetetleníteni a kereskedelmi hajózást a
szorosban, amely legszűkebb pontján csupán 54 kilométer széles
és a Perzsa-öböl egyetlen tengeri kijárataként szolgál. A föld
kőolaj-kereskedelmének 20%-át biztosító Hormuzi-szoros sikeres
és tartós lezárása beláthatatlan világgazdasági
következményekkel járna. Valószínű azonban, hogy Irán csak a
legvégső esetben döntene a szoros lezárása mellett, azzal
ugyanis saját gazdaságára is ugyanolyan csapást mérne, mint
öbölbeli riválisaira, ugyanis az ország kőolajexportját
kiszolgáló iráni kikötők is mind a Perzsa-öbölben találhatóak.
Irán megfenyegette a NATO törökországi rakétavédelmi rendszerét
Irán megtámadja a NATO törökországi rakétavédelmi rendszerét, ha veszély fenyegeti Izrael, vagy az Egyesült Államok részéről - közölte az orosz RIA Novosztyi hírügynökség Amir Ali Hajizadeh, az Iszlám Forradalmi Gárda légügyi-és űregységeinek parancsnokának bejelentését.
Az
iráni katonai egység parancsnokának kijelentését a Mehr iráni
hírügynökség tette közzé. Amir Ali Hajizadeh eszerint azzal
fenyegetőzött, hogy "amennyiben veszély áll fönn, készen
állunk csapást mérni a NATO-ra Törökországban, majd más
régiókra is.
Hozzátette,
hogy az USA és Izrael Iránnal kapcsolatos politikája
kényszerítette Teheránt arra, hogy áttekintse védelmi
politikáját és ezentúl "fenyegetésre fenyegetéssel fog
válaszolni".
A
RIA Novosztyi emlékeztet rá, hogy az idén szeptemberben Ankara és
Washington szerződést írt alá az európai rakétavédelmi
rendszer keretében egy radarállomás létesítésére Törökország
területén, a dél-keleti Kurecik város közelében.
A
Nemzetközi Atomenergia-ügynökség vezérigazgatójának legutóbbi
jelentése szerint Irán 2003 óta foglalkozik atomfegyver
előálításával. A NAÜ jelentésének nyilvánosságra kerülését,
november 8-t követően a szervezet határozatban szólította fel
Teheránt, hogy engedje be szakembereit nukleáris objektumaiba és
az együttműködés aktívabbá tételét szorgalmazta. Ezt követően
az Egyesült Államok és Franciaország az Iránnal szembeni
büntetőintézkedések bővítésére hívott föl. Ilyen lépéseket
tett Nagy-Britannia kormánya is.
Te
paraszt zsidó bérenc Iránnak joga van az urán dúsításához
amivel ellátja az erőműveit. Izraelnek nem volt joga azt a 4- 500
db atomtöltetet legyártani, amit most tárol, ott nézzen szét a
NAÜ, és tegyen jelentést , és az USA szüntesse be a terrorista
zsidó állam felfegyverzését , és tartsa be , hogy terrorista
államokat nem támogat, nemzetközi kitételét , vagy mind a két
állam elsődleges terrorista állam a terroristának minősített
országok csak felszabadító küzdelmüket végzik. E terrorista
különítmények az egész Afrikai térképen terrorizálják az
arab államokat a zsidó hegemónia kiépítése érdekébe. Az
Európai Egyesült államok kikiáltásáért egy csomó ártatlan
arabnak kell meghalnia, mert a Földközi – tengerről kiakarják
szorítani az orosz flottát, hogy ne érjen el az orosz fél az Unió
ipari övezetéhez, sajnálom az erőlködéseteket , de az oroszok
ezt már tudják , hogy ebben mesterkedtek, és átlépnek rajtatok.
Körben a tengereken az ipari övezet van a célkeresztben és a
pénzügyi hatalom megtestesítői, a bankárkaszt telepei. Lassan
lejár a szabad rablásotok ideje a saját népetek is ellenetek fog
lázadni , mert nem akarunk kamatrabszolgák lenni, azért , hogy ti
a világot akarjátok rabosítani. Recseg ropog a szabad világnak
mondott jóléti állam alakulat, már nem szabad emberek
demokráciája a hely , hanem koncentrációs táborokkal ,
telezsúfolt börtön államok régiója lesz. És mi nem akarunk
kamatrabszolgák lenni. Haláltáborokba veletek . Az a 300 család
kik lerabolták a világot kb 60000 főből áll, ha még hozzá
vesszük a csicskásaikat , a végrehajtó bandából lehetnek úgy
200000 ezren , gondoljátok , hogy nem bírunk el ennyíőtökkel ,
és dalolva megyünk a vágóhídra értetek . Ha Spartakusz annak
idején föltudott lázadni, azt hiszem mi is ezt válasszuk, ha
fegyverünk nem is lesz, de molotov koktélokat kaphattok ezrével ,
ne hogy megússzátok az eseményt. Remélem ezzel is számoltatok,
és ha el ül a lárma jöhetnek az Oroszok és a Kínaiak, hogy
pontot tegyenek az események végére.
Izrael, a "rákos daganat"
Ali Khamenei ajatollah, Irán legfelsőbb vezetője Teheránban a legutóbbi pénteki ima alkalmával intézett újbóli fenyegetéseket az Egyesült Államok és Izrael felé. Beszédében hangsúlyozta az Irán ellen irányuló nemzetközi szankciók hatástalanságát és az iráni vezetés annak atomprogramjától való eltántoríthatatlanságát. Khamenei szerint Irán kénytelen háborúval való fenyegetésnek vennie azt, hogy Amerika és Izrael rendszeresen hangot ad abbéli álláspontjának, hogy az iráni atomprogram ellehetetlenítése érdekében nem zárnak ki semmilyen lehetőséget, így a katonai lépést sem.
Ali
Khamenei, az iráni forradalom legfelsőbb vezetője a már
megszokott iráni retorikával élve ekézte a közel-keleti zsidó
államot. „A
cionista rezsim [Izrael] rákos tumor a térség testén, amit el
kell távolítani és el is lesz távolítva”
– fogalmazott Khamenei a CNN szerint, hozzátéve, hogy Irán kész
támogatni bármely nemzetet, vagy csoportot, aki szembeszáll
Izraellel. Az iráni legfelsőbb vezető szerint az egész
fenyegetőzés, úgy ahogy van, káros Amerikának, de „a háború
maga tízszer károsabb lesz az Egyesült Államok számára.”
Kattintson
és nézzen szét Izraelben!
Mondta
Khamenei mindezt az után, hogy az izraeli védelmi miniszter, Ehud
Barak és miniszterelnök-helyettes Moshe Yaalon előző nap,
csütörtökön katonai csapással fenyegette meg Iránt, amennyiben
az nem enged a nemzetközi nyomásnak és tovább folytatja vitatott
atomprogramját. Ugyanazon a napon Washingtonban Leon Panetta
amerikai védelmi miniszter megerősítette szövetségesei
kijelentéseit azzal az állításával, miszerint Izrael
valószínűleg csapást fog mérni az iráni atomlétesítményekre
valamikor április és június között.
A
fenyegetésváltást követően az izraeli Ynetnews információ
szerint Benjamin Netanyahu izraeli miniszterelnök egy szombati
miniszteri tanácskozáson felszólította minisztereit, hogy
hagyjanak fel az Irán elleni katonai csapás emlegetésével, mert
ezzel szerinte csak Izraelnek ártanak. „A
fecsegés komoly károkat okoz, a frontvonalra helyezi Izraelt és
csak hátráltatja a szankciók sikerét”
– mondta Netanyahu.
Mindeközben
Iránban egyszerre két hadgyakorlat is folyt és folyik
párhuzamosan. Irán déli részén az Iszlám Forradalmi Gárda
szárazföldi erői által végrehajtott gyakorlat során az iráni
alakulatok egy esetleges, az iráni atomlétesítmények ellen
végrehajtott csapásra való reagálást gyakorolják, miközben a
Perzsa-öbölben és a Hormuzi-szoros közelében az iráni
haditengerészeti erők tartanak erődemonstrációt. A térség
országainak azonban aligha jelentenek újdonságot az iráni hajók.
Tavaly karácsonytól idén újévig Irán haditengerészete
nagyszabású, tíznaposgyakorlatot tartott
nemzetközi vizeken, egy a Hormuzi-szoros bejáratától az
Ádeni-öbölig húzódó tengersávon. Mohammad Pakpour, a
Forradalmi Gárda szárazföldi erőinek parancsnoka a hadgyakorlatok
nemzetközi visszhangját meglovagolva maga is csatlakozott a
fenyegető szóváltáshoz. Irán katonai stratégiája alapvetően
védelmi jellegű, de Irán válasza minden fenyegetésre „agresszív
és pusztító lesz” – nyilatkozta a dandártábornok az iráni
PressTV-nek.
Vasárnap
Barack Obama az amerikai NBC-nek adott interjújában megkérdőjelezte
az izraeliek elszántságát. „Nem
hiszem, hogy Izrael döntést hozott volna afelől, hogy mit kell
tennie. Azt hiszem, hogy ők, ahogy mi is, csak abban biztosak, hogy
Iránnak fel kell hagynia atomprogramjával.”
Majd hozzátette: „Azt
tudom mondani, hogy soha olyan szoros katonai és hírszerzési
együttműködés nem volt még országaink között, mint a mostani.
…A lehető legszorosabb együttműködésben dolgozunk az ügyön
Izraellel, hogy diplomáciai úton oldhassuk meg a problémát.”
Iránban
különleges jelentősége van a pénteki imáknak, amelyek múlt
pénteki teheráni alkalmán Khamenei ajatollah rákos tumornak
nevezte Izraelt. Ezek az események egyszerre színterei a vallásos
és világi útmutatásnak, egyik legfontosabb platformjai az iráni
vallási vezetés politikai kommunikációjának. Minden nagyobb
Iráni városban, minden héten péntek délidőben tartják az imát,
amelyeknek vezetőjét az iráni legfelsőbb vezető maga nevezi ki.
Irán kiberhadsereg felállítására készül
Irán passzív védelmi képességeiért felelős tábornoka, Gholamreza Jalali a napokban bejelentette egy új, az országra leselkedő kiberfenyegetések elhárításáért felelős állami kiberhadsereg felállítását. Mindeközben öntevékeny iráni civil csoportok évek óta kibertámadásokat intéznek ellenzéki és közösségi oldalak ellen, csakúgy, mint szomszédos országok állami honlapjai ellen.
Az
iráni atomprogram 2002-es nyilvánosságra kerülése óta az ország
konstans mód fenyegetve érzi magát egy, az atomlétesítményeire
mért csapástól, amelynek kivédése érdekében minden hagyományos
eszközt és módszert fel is használ. Irán nukleáris
létesítményeit egymástól távol, szétszórva építi fel,
urándúsító üzemeit megerősített földalatti bunkerekben
rendezi be és rendkívüli légvédelmi zónákat alakít ki
körülöttük.
Mindez
2010 júniusáig látszólag elég is volt, amikor is felfedeztek egy
Stuxnet névre keresztelt, minden valószínűséggel az Egyesült
Államok, és/vagy Izrael által kifejlesztett számítógépes
vírust. A vírus, amely ipari Siemens berendezéseket támadott meg,
szakértői vélemények szerint tönkretette Irán natanzi
urándúsító üzemének centrifugaparkjának tíz százalékát és
mintegy harminc százalékkal visszavetette Irán urándúsítási
képességeit, habár hivatalos iráni statisztikák az urándúsítás
hatékonyságának növekedéséről számoltak be.
A
Stuxnet által okozott károk rávilágították az iráni vezetés
figyelmét, hogy a légvédelmi rendszerek és betonbunkerek már nem
jelentenek teljes biztonságot az ellenséggel szemben, és hogy
ideje szembenézni a ténnyel, hogy a XXI. század háborúi már nem
csak szárazföldön, vízen és levegőben, de a kibertérben is
zajlanak. Ennek eredményeként iráni tisztségviselők még
2010-ben bejelentették, hogy kibervédelmi csoportot hoznak létre
az ország kritikus infrastruktúrája és nukleáris programjának
védelme érdekében.
Kritikus infrastruktúra
A
kritikus infrastruktúra amerikai kifejezés, először az 1998-as
elnöki irányelvekben szerepelt: "mindazon fizikai vagy
virtuális rendszerek és berendezések, amelyek oly létfontosságúak
az Amerikai Egyesült Államok számára, hogy azok korlátozása
vagy megsemmisülése meggyengítő hatással lenne a
nemzetbiztonságra és a nemzetgazdaság biztonságára, a
közegészségre, közbiztonságra vagy ezek bármely
kombinációjára." Kritikus infrastrukturális területek :
informatikai és kommunikációs rendszerek, távközlés,
katasztrófavédelem, energiatermelés és elosztás, bank-és
pénzintézeti szektor, vízellátás-közművek, szállítás és
közlekedés, közegészségügy és az élelmiszer ellátás.
Az
Iráni Iszlám Köztársaságtól sohasem álltak messze a
nem-konvencionális hadviselési formák, elég a Forradalmi Gárda
doktrínarendszerére gondolni, annak aszimmetrikus hadviselésre
berendezkedett haderőnemeivel. Ezek tükrében, nem meglepő módon
az iráni vezetés az ország kibervédelmi erőit a 2008 óta
fennálló, Gholamreza Jalali gárdista tábornok által vezetett
Passzív Védelmi Szervezet alá rendelte. A Passzív Védelmi
Szervezetet még 2008-ban hozták létre azzal a feladattal, hogy az
országot ért támadás, vagy egyéb okból bekövetkező
krízishelyzet esetén oltalmazza és felügyelje az állam kritikus
infrastruktúráját.
2011
márciusában Jalali egy, az iráni Bulannews-nak adott interjújában
elmondta, hogy "Irán
szívesen lát minden olyan hekkert, akik hajlandóak az ország
céljai érdekében dolgozni".
Azt nem fejtette ki, hogy ezt szabadúszóként, vagy valamelyik
iráni kiberszervezet tagjaként kellene-e a jelentkezőknek tenniük.
Ilyen ismert civil szervezet például az Iráni Kiberhadsereg, vagy
a Perzsa Kokainharcosok, amelyekről nem tudni, hogy kik alkotják
őket, vagy kinek a megrendelésére dolgoznak, de rendszeresen
intéznek kibertámadásokat az „iszlám tisztaságát megsértő”
honlapok ellen, de szintén ezek a szervezetek a felelősek az azeri
légitársaság és állami tévé honlapját 2012 februárjában ért
támadásokért, az iszlám ellenségeinek és zsidók kiszolgálóinak
titulálva azokat.
Iránban
az országon belül is komoly kiberháború folyik, amelynek
keretében rendszeresen elérhetetlenné válnak különböző
reformista honlapok, általában pont ellenzéki tüntetések és
megmozdulások előtt. Ezt ellensúlyozandó és az iráni
internetszabadságért küzdve az Anonymus nevű nemzetközi
hekkerközösség több alkalommal is megbénított már kormányzati-
és állami média honlapokat. Ahogy a 2011-es arab tavasz során,
úgy a 2009-es iráni „zöld forradalom” alatt is egyértelművé
vált az internet vezető szerepe az ellenzéki szervezkedésben.
Javarészt e jelenség hatásának köszönhetően hozta létre az
iráni rendőrség a saját kiberegységét, azzal a céllal, hogy
megfigyelje a közösségi és média oldalakat. Ennek hatására
Iránban időről időre felmerül egy, az észak-koreaihoz hasonló
„állami internet” kiépítésének a terve, amely a 78 milliós
ország hivatalos iráni statisztikák szerinti 36 millió főnyi
internetezőjét egy hatalmas intranetbe kényszerítené, e óriás
hálózat megvalósításának az esélye azonban elenyésző,
mindenesetre 2011 végére, az állami PressTV szerint a kormányzati
honlapok kilencven százalékát iráni határokon belül működő
szerverekre menekítették a ország Nemzeti Kibervédelmi
Stratégiájának keretében..
Irán
katonai vonatkozású kiberképességekről, amelyeket a CSIS (Center
for Strategic and International Studies) szerint a Forradalmi Gárda
2400 fős és évi 76 millió dolláros költségvetésből dolgozó
kibercsoportja képvisel, nem sok szó esett a Stuxnet támadás
utáni egy évben, amíg 2011 decemberének első napjaiban Irán be
nem jelentette, hogy lehozott egy amerikai RQ-170-es pilóta nélküli
repülőgépet. Az incidens után, a várakozásnak megfelelően Irán
bemutatta a meghekkelt és épségben leszállított lopakodó drónt,
amelyet a világ legfejlettebb pilóta nélküli repülőgépeként
tartanak számon és mindezidáig fénykép is alig készült róla.
Kattintson
és nézegessen képeket Iránról!
Gholamreza
Jalali, az ország első kibervédelmi konferenciájának utolsó
napján, február 20-án az iráni PressTV-nek úgy
nyilatkozott, „Amerika
csökkenti hadseregét, hogy fejleszthesse kibervédelmi
infrastruktúráját. Így olyan országoknak, mint például Irán
szintén fejleszteniük kell kibervédelmi központjaikat, és
kiberhadseregeket kell létrehozniuk.” Jalali
szerint Irán egyike az első országoknak, akiket közvetlen
kibertámadás ért, de hozzátette, az, hogy a megtámadott
létesítmények a nehézségek ellenére túlélték a támadást és
működőképesek maradtak, Irán magas fokú kibervédelmi
képességeit mutatja. Irán, amely az Economist szerint a világ
második legnagyobb hivatásos kiberhadseregével rendelkezik 2011
novemberében bejelentette, hogy sikeresen szűri ki és
hatástalanítja a Duqu kémprogramot, amelyet iráni illetékesek a
Stuxnet-hez hasonlóan kimondottan Irán ellen, ipari és kormányzati
hálózatokról való információszerzésre írtak.
Ahogy
azt Mohammad Ali Jafari vezérőrnagy, a Forradalmi Gárda
főparancsnoka 2012 január elején, egy nagyszabású
haditengerészeti gyakorlat kapcsán
mondta, „manapság
a hagyományos technikák már nem alkalmazhatóak és mivel az
Iszlám Forradalom egy progresszív rendszer, progresszív és modern
védelmi módszerekre van szüksége, kiváltképp ezekben a
különleges időkben”. A
jelek szerint Irán, valóban új módszerekre alapozza védelmét,
mind külső, mind belső ellenségeivel szemben. Kérdés, hogy az
embargókkal és szankciókkal sújtott, súlyos társadalmi
feszültségektől terhes, de komoly szürkeállománnyal rendelkező
Irán képes lesz-e felvenni a versenyt az iráni forradalom
vezetője, Khamenei ajatollah által "rákos
daganatnak"
nevezett Izraellel és az Egyesült Államokkal szemben egy olyan
XXI. századi hadszíntéren, mint a kibertér.
Azerbajdzsán nem asszisztál egy Irán elleni támadáshoz
Safar
Abiyev, Azerbajdzsán védelmi minisztere március 13-án Teheránba
látogatott. Mahmúd Ahmadinezsád elnökkel való találkozója után
az iráni vezető a két ország bilaterális kapcsolatainak jövőbeli
szorosabbra fűzéséről beszélt. Ahmadinezsád azt is
kijelentette, megbízik országa északi szomszédjában, hogy az nem
engedi át területét és légterét egy Irán elleni támadáshoz. "A
két ország közös ellenségei azon fáradoznak, hogy
megakadályozzák a Teherán és Baku közti kapcsolatok javítását" -
foglamazott az iráni elnök, azt azonban, hogy kik a "két
ország közös ellenségei",
nem fejtette ki.
Szai
Dzsalili, az iráni Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács titkára
szintén találkozott Abiyevvel. A találkozó után Dzsalali
hangsúlyozta a két szomszéd között már fennálló
együttműködések fontosságát és azok további területekre
történő kiszélesítését ígérte. Dszalili úgy
nyilatkozott,"Irán
és Azerbajdzsán biztonsága összefonódott és ezt nem
befolyásolhatják bizonyos ügyek",
ami alatt az iráni illetékes minden bizonnyal a múlt hónapban
megkötött, Azerbajdzsán másfél milliárd dolláros
fegyverüzletét értette Izraellel. Azerbajdzsán pilóta nélküli
reülőgépeket és légvédelmi rendszereket vásárolt Izraeltől
február folyamán, aminek hatására az iráni külügyminisztérium
bekérette az azerbajdzsáni nagykövetet.
Abiyev,
Ahmad Vahidi iráni védelmi miniszterrel folytatott megbeszélése
után úgy nyilatkozott, hogy a frissen vásárolt fegyverek az
ország megszállt területeinek felszabadítását fogják szolgálni
és hangsúlyozta, hogy Azerbajdzsán senkinek nem fogja területét
egy Irán ellen támadáshoz átengedni. "Azerbajdzsán
békét, stabilitást és biztonságot akar a régióban",
mondta Abiyev, amit szerinte szoros katonai együttműködéssel
lehet biztosítani.
Leváltották
a hazaáruló zsidó kettős állampolgárságú kormánytagokat, és
mindjárt kitört a béke Azerbajdzsánban , nem kellene követni az
ők példáját, és a kettős állampolgárságú rablókat kirakni
a kormányból nálunk is mielőtt polgárháborút rendeznének a
Kárpát- medencében.
A NAÜ volt igazgatója kiáll Irán mellett
Kevés ember van a világon, aki annyit foglalkozott volna tömegpusztító fegyverekkel és azok proliferációjával, mint Hans Blix svéd diplomata, aki 1981 és 1997 között a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) főigazgatója-, majd 2000-től 2003-ig az Egyesült Nemzetek Szervezetének fő fegyverzetellenőre volt. Al-Dzsazíra hírügynökségnek adott interjújában Blix aggodalmát fejezte ki a NAÜ Iránnal kapcsolatos utóbbi fél évben kiadott jelentéseinek szakszerűségével kapcsolatban.
Blix
egyetért azzal, hogy a nemzetközi közösségnek – a NAÜ-n
keresztül – rajta kell tartania a szemét az iráni atomprogramon.
A volt főigazgató szerint gyanakvásra ad okot, hogy Irán
folyamatosan növeli urándúsító kapacitását, holott csupán két
reaktorát kell fűtőanyaggal ellátnia: a már működő bushehri
atomerőművet és egy kisteljesítményű teheráni kísérleti
reaktort, amit Irán még az 1950-es években kapott az Egyesült
Államoktól. Pusztán a tény azonban, hogy Teherán uránt dúsít,
nem jelenti az, hogy az ország atomfegyver előállításán
fáradozna és semmi esetre sem jogosít fel senkit arra, hogy iráni
atomtudósokat ölessen meg, ahogy azt az elmúlt évek során
többször is tették - nyilatkozott Blix, addig azonban nem ment el,
hogy bármely országot is meggyanúsítsa a merényletek
megrendelésével.
Kattintson
és jöjjön velünk Iránba!
Blix
szerint érthető Irán nukleáris ügyekkel kapcsolatos
bizalmatlansága a nemzetközi közösséggel, kiváltképp az
Egyesült Államokkal szemben. Az iráni forradalmat követően, az
1980-as években, miközben Irakkal háborúzott, az őt érő
embargók hatására Irán nem tudott dúsított uránt vásárolni
teheráni kísérleti reaktorához. Amikor már úgy tűnt, sikerül
az Egyesült Államoktól fűtőanyagot vásárolni, Amerika
visszalépett az üzlettől, a kifizetett pénzt vissza azonban nem
adta Iránnak. Az elmúlt években több állam is felajánlotta
Iránnak, hogy a reaktoraihoz szükséges üzemanyagot legyártja és
azok kimerültével haza is szállítja újrahasznosítás céljával,
Teherán azonban ragaszkodik a teljes fűtőanyag kör hazai
kiépítéséhez (a teljes kör az uránérc bányászatától a
kimerült fűtőelemek újrahasznosításáig, vagy tárolásáig
tart).
Az
úszómedence típusú reaktorok kis teljesítményű (1-10 MW)
atomreaktorok, amelyek alacsony dúsítottságú uránnal működnek
és kísérleti, vagy neutron előállítási céllal alkalmazzák
őket. Azért nevezik őket uszoda típusúnak, mert a reaktormag
egy vízzel teli, nyílt medencében helyezkedik el, így az könnyen
hozzáférhető. Az ilyen típusú reaktoroknál a víz egyszerre
moderátor, hűtőközeg és sugárelnyelő.
Irán
a múlt héten bejelentette, képesek saját erőből úgynevezett
úszómedence típusú reaktort építeni. Ez az előrelépés komoly
mérföldő az iráni atomkutatásban, amelyet szinte teljesen külső
segítség nélkül folytat az ország.
Nemzetközi
nyomás alatt álló Atomenergia Ügynökség
Az
interjúban Hans Blix hangot adott félelmének, miszerint az általa
tizenhat éven át vezetett ügynökséget behálózta a politika és
bizonyos államok, amelyek hírszerzési forrásokat biztosítanak a
jelentésekhez, az „orránál
fogva vezetik” a
NAÜ-t. Blix elmondta, hogy a NAÜ jelentős mennyiségű amerikai és
izraeli hírszerzési forrást használ fel jelentéseihez. A volt
főigazgató emlékeztetett rá, Amerika 2003-ban már indított egy
háborút Irak ellen koholt vádak, hamisított hírszerzési
információk alapján, amely ellen, mint az ENSZ akkori fő
fegyverzetellenőre, saját vizsgálódásuk alapján hevesen
tiltakozott. Az izraeli hírszerzési információk a NAÜ által
történő hasznosítása pedig azért problémás, mert Izrael nem
hogy nem tagja a szervezetnek, de soha nem is ratifikált semmilyen
tömegpusztító fegyverek korlátozásával kapcsolatos egyezményt,
így az Atomsorompót sem és általános egyetértés van a
szakértők között abban, hogy Izrael 200-300 atom töltettel
rendelkezik.
Arra
a kérdésre, hogy elkerülhető-e a háború, Blix úgy
nyilatkozott, hogy szerinte elkerülhető, de ezért minden félnek
sokat kell tennie. Szerinte Izrael lejáratta magát azzal, hogy évek
óta azt szajkózza, hogy csupán hónapok kérdése az iráni
atombomba, ezzel folyamatosan fenntartva a nemzetközi feszültséget,
nem is beszélve Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök „rémisztő
háborús fenyegetéseiről”.
Blix szerint, habár a bombakészítéshez szükséges feltételek
adottak és rendelkeznek a tudással is,„Iránban
még nem hozták meg a döntést arról, hogy előállítsanak-e
nukleáris fegyvert”,
a lehetőséget viszont fenntartják. Mint az ENSZ volt fő
fegyverzetellenőre, Blix hangsúlyozza, hogy nem szabad még egyszer
elkövetni a 2003-as hibát: a fenyegető országoknak nem szabad
feltételezések és hamis információk alapján, kézzel fogható
bizonyítékok nélkül támadni, és a nemzetközi közösségnek
sem szabad ezt megengednie. Hatalmas kommunikációs hibának tartja
Blix azt is, hogy Barack Obama és más nyugati vezetők is, akik
osztják az Egyesült Államok és Izrael abbéli aggályát, hogy
Irán atomfegyver előállítására törekszik, „kioktató
és lekicsinylő hangnemben próbálnak Iránhoz szólni, mintha az
egy alacsonyabb rendű, kiskorú ország lenne, akit nevelni kell”.
Blix szerint nem kell csodálkozni, hogy a párbeszéd kurdarcba
fullad, amíg ilyen módon kívánják kezelni Iránt, amelynek
vezetői rendszeresen büszkén hangoztatják a több ezer éves
perzsa-iráni civilizáció nagyságát.
„Az
irániak együttműködőbbek mint a legtöbb ország lenne”
A
NAÜ abbéli problémájával kapcsolatban, hogy Irán nem engedi
ellenőreinek, hogy a parcsini katonai bázisra látogassanak, Blix
emlékeztetett, hogy a NAÜ már két alkalommal is végzett
ellenőrzést Parcsinban, egy több ezer épületből álló katonai
óriáskomplexumban, amire a világ legtöbb országa aligha adott
volna engedélyt. Irán önként írta alá és ratifikálta az NAÜ
kiegészítő jegyzőkönyvét, ami még több szabadságot és
lehetőséget biztosított az ügynökség ellenőreinek az ország
különböző nukleáris létesítményeinek vizsgálatában, ettől
azonban – miután a NAÜ az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé utalta
az iráni atomprogram kérdését – Teherán 2006-ban visszalépett.
A múlt héten Irán bejelentette, hogy amennyiben sikerült a
NAÜ-vel megállapodni a látogatás feltételein, az ügynökség
alkalmazottai harmadszor is lehetőséget kapnak, hogy a parcsini
katonai komplexumban folytassanak ellenőrzéseket. „Ha
úgy nézzük, Irán sokkal nyitottabb a nukleáris tevékenységeit
firtató vizsgálódásokkal kapcsolatban, mint a legtöbb ország
lenne hasonló helyzetben” –
nyilatkozta Blix.
"Jobb
félni mint megijedni" - Légvédelmi állás a 20 méter mélyen
kialakított,
betonbunkerben berendezett natanzi urándúsító üzem felett. (Forrás)
betonbunkerben berendezett natanzi urándúsító üzem felett. (Forrás)
Hogy
meddig várat magára és milyen módon történik majd az iráni
atomkérdés megoldása, senki sem tudhatja. Abban egyetértenek a
szakértők, hogy egy esetleges katonai csapás Irán
atomlétesítményeire nem akadályozná meg az iráni atombomba
elkészítését, csak az ahhoz szükséges időt hosszabbítaná
meg. Ha azonban eddig nem is született még döntés Teheránban az
atomfegyver szükségességéről, egy külföldi katonai csapás
valószínűleg rövidre zárná a vitát és a rendszer támogatását
tekintve egyébként megosztott társadalmat is egységbe kovácsolná.
Obama
márciusban több ízben is úgy nyilatkozott, van még idő
diplomáciai megoldást találni a problémára és nyugalomra
intette Izraelt. Az Iránt sújtó gazdasági szankciók
eredményességéről vita folyik, Teherán szerint a Nyugat
önmagának rúgott öngólt velük, míg Amerikai szerint hosszú
távon hatásosak lesznek. A kérdés csak az, hogy Izrael tud-e
hosszú távon várni, hiszen szerintük az iráni bomba évek
óta „csupán
hónapok kérdése”.
Részleges olajembargót vezet be Irán
A
múlt héten még csak lehetőségként felmerült iráni olajembargó
most már realitássá vált. A francia és angolszász cégek elől
elzárják a csapokat (Total SA, Royal Dutch Shell, stb.) a legújabb
hírek szerint. A becslések szerint 120 napig biztosan nem lesz gond
az ellátással. Irán az év eleji adatok alapján körülbelül 1
millió hordó nyersolajat szolgáltatott naponta az EU-nak, aminek
közel 30%-át már múlthéten megvonta. Sokáig azonban nem
tartható fenn ez az állapot, mivel az ország bevételeinek
jelentős része ez irányú tevékenységből származik. Az olaj
ára valószínűleg felfelé veszi az irányt, míg a fent
megnevezett cégek részvényeiben az eladói nyomás játszhatja a
főszerepet a mai napon.
Így
legalább magasan tartható lesz az olaj ára, mert ha Irán is
termelt volna a világpiacra az lenyomta volna az árakat. Ha kitör
a háború a világra éhínség fog
sújtani
mert nem lesz üzemanyag ,és lebénulnak a gazdaságok, leállnak a
termelések, ez lesz a háború a III. világháború, és aki
kirobbantja azt el kell törölni a föld színéről az
emberiségellenes büntette miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése