Ukrajna felforgatása

Ukrajna felforgatása

Egy amerikai politikus szerint is az USA forgatta fel

Ukrajnát

márc. 06 Globalizáció, Háborúk, Összeesküvés-elmélet?, Politika, Terrorizmus, Vezércikk, Világkormánynincs hozzászólás

Annak ellenére, hogy a nyugati fővonalú politika állásfoglalásai szerint “Oroszország megszállta a Krím-félszigetet” és az amerikai külügy is ennek mentén követelőzik, Dennis Kucinich, Ohio állam demokrata elnökjelöltje nyíltan kijelentette, hogy az ukrán forradalom az Egyesült Államok titkosszolgálatai által szervezett fedőakció volt.

Kucinich a Fox News-nak nyilatkozva jelentette ezt be, arról is nyíltan beszélt, hogy Ukrajnában a népi elégedetlenséget kihasználva az amerikai beavatkozás gyorsította fel a folyamatokat, és főként ennek köszönhetőek a Kijevben történt tragédiák.

Kucinich elmondása szerint ez egyfajta befektetés, az amerikai kormány azt képzeli, hogy az amerikai adófizetők pénzéből eltávolítja a törvényesen megválasztott kormányt, aminek majd a hiteltörlesztéseken keresztül sokszorosa is megtérül. Emellett újra kijelentette; Ukrajna nem amerikai érdek, és nem kellene erőltetni az ország NATO csatlakozását, se a társulást az Európai Unióval. Egyszerűen azért, mert ez az ukrán nép érdekeivel ellentétes, gazdasági következményeit pedig nem a politikusok, hanem az egyszerű ember fogja elszenvedni a hétköznapokban.

Kucinich az amerikai vezetést tette felelőssé azért is, hogy Putyin csapatokat küldött a Krím-félszigetre, ami szerinte a nyugat ballépései nélkül soha nem történhetett volna meg.

Forrás

A NATO terror szervezetével az Olasz glazio megfelelőjével . Minden Európai országba ki van építve ez a titkos szervezet, melyet az adott ország titkosszolgálata finanszíroz , és osztja ki a feladatokat .

Látsd az itt következő világpanorámát .

VilágPanoráma // GLADIO - A NATO titkos terrorszervezete Ukrajn

http://www.youtube.com/watch?v=-4cpgpOBD8g

Stratégiai szemmel az ukrán helyzetről, avagy egyenes

válasz a baloldali „ Összefogás” dilettáns

nyilatkozatára.

márc. 06 Globalizáció, Olvasóinktól, Összeesküvés-elmélet?, Publicisztika, Terrorizmus, Vezércikk,Világkormány nincs hozzászólás

Vitathatatlan tény,hogy a Szovjetunió felszámolása  és számos ország és népcsoport leszakítása az egykor erőszakkal egybeláncolt  Szovjetunióról halaszthatatlan és elsődleges  orosz érdek /!/  volt, mert az országon belül fennállt  a reális  veszélye annak,hogy az orosz nép  visszafordíthatatlanul és véglegesen kisebbségbe kerül a Szovjetunió határain belül és akkor  e  sok nemzetiségű  ország hatalmas erőforrásai  orosz ellenes  erők kezekbe kerültek volna a háttérerők irányításával, mégpedig kivédhetetlenül !

A  Szovjetunió ,mint világhatalom megszűntetése ugyanakkor tudatilag  is sokkolta az orosz népet, legfőképpen azonban  a katonai vezetést és vele  a magabiztos  orosz nagyhatalmi katonai stratégiát is. A tények előtt azonban nekik is fejet kellett hajtaniuk .

Ezt a  döntő, mindent meghatározó  stratégiai  tényt nem szabadott volna figyelmen kívül hagyniuk  a nyugati stratégáknak sem. Sőt támogatniuk kellett volna Oroszország belső és külső erőfeszítéseit, a későbbi együttműködés  reményében is. Putyinnak és Medvegyevnek   ebben  az  új és igen veszélyes  helyzetben  egy látszólagos nyugati támogatás és a  sunyi hátbatámadások között  kellett kialakítania azt az egyensúly politikát , amely  az alapvető politikai és gazdasági átalakítások között  képes volt a békét fenntartani belföldön és úgy-ahogy megőrzi Oroszország hagyományos nagyhatalmi státusát  az ezer oldalról várható nehézségek  és támadások között is.

Vitathatatlan tény,hogy  a Medvegyev és a Putyin  orosz páros  eddig igen tehetségesen egyensúlyozott a belső és külső viszonyok  csapdákkal teli realitásai között is, miközben  figyelmet érdemlő belső erőfeszítéseket tettek  az orosz nép keresztény vallási  meggyőződésének az újra gyökereztetéséért, a marxizmus- leninizmus  pusztító  eszméinek Oroszországból való végleges kitoloncolásáért is. Ennek érdekében Templomokat állítottak helyre, ujjakat építettek és mindent megragadtak  azért, hogy egykor az orosz nép  nyakára rakott nyugati  ideológiai importárút  a mindent leromboló és felforgató  marxizmust – leninizmust  a hagyományos orosz keresztény értékrend  váltsa fel,  hogy ezzel a hagyományos orosz ideológiai renddel  az orosz tömegeket  lelkileg is megszabadítsa és megmentse a teljes pusztulástól, legfőképpen az erőteljesen terjedő  önfeladástól is

Amíg Putyin és Medvegyev  küszködött  e hatalmas feladatok megoldásán,  ezalatt  az Amerikai Egyesült Államokban és immár az EU-ban is tejhatalomra  törő   marxista-ateista  stb.  erők eltávolíttatták a keresztet az amerikai iskolákból, megtiltották  az iskolakezdéskor az évszázadok óta hagyománnyá vált  reggeli imát , súlyos börtönnel fenyegették meg azokat a diákokat ,akik a   ballagások kapcsán Jézus Krisztusnak  mondtak hálát a tanulmányaik sikeres befejezéséért  stb. Az már csak hab a tortán,hogy a földi pokolba vezető úton  a Fehér Ház a karácsonyfájára  Mao Ce-tungnak  és más vérengzőknek az arcképét akasztották a szeretet ünnepén szaloncukor és  a hagyományos angyalképek helyett !

Mindez arról árulkodik, hogy ezt a  sátánista  új világtrendet , más szóval  az „embert „ nem egy közönséges „erőforrásnak „ tekintő  keresztény értékrend megsemmisítését  Amerika kényszerítette rá elsőször  a saját népére , majd az EU gyenge és jellemtelen karrierista vezetőire is. Ez az új típusú lelki terror  az EU-ban is  teljesedésbe ment volna, ha a magyar kormányfő Brüsszelben a legeslegutolsó pillanatokban nem verte volna félre a harangokat  a világ  felébresztésére! Ezzel  a renitens magyar állásfoglalással egyben rettegett néppé is váltunk  az új világrend urainak a  szemében! És ez egyáltalán nem baj . Féljenek csak tőlünk!

Durva politikai és stratégiai hibát követett el a nyugati stratégia még a saját szemszögéből nézve is,  amikor e tényeket figyelmen kívül hagyva Ukrajna erőszakos  szétzilálását és Oroszországgal való szembeállítását határozta el egy új „leninfejű „ kopasz ál ukrán úr ( Lásd a mellékletet )  támogatásával és pénzelésével. Olyan útra lépett e tetten érhető  politikai expanziójával a nyugati világ, amely az orosz vezetésből teljes joggal válthatta ki a saját népének , Ukrajnában élő hatalmas népcsoportjainak  és életbevágó  stratégiai érdekeinek  a megvédését, mégpedig bármi áron !!!

A nyugati világ tehát tudatosan hozott létre a mi határaink mentén – a mi kontónkra – az erőszak pénzelésével és szervezésével egy valóságos világháborús tűzfészket . Ezért nem jár köszönet senkinek sem! Ebbe csak bele  bukhatnak a nyugati világ  ostoba stratégái, de győzni soha sem fognak. Jól látja ezt Németország vezetése is, amely  kétségbeesett kísérletet tett Merkel asszony révén e buta és agresszív, sehová sem vezető amerikai stratégiai lépések utólagos , s főleg lehetséges kezelésére is.

Világosan ki kell mondanunk azt is, hogy mindaddig nem beszélhetünk a világvandálok által egykor  erőszakkal  és pimasz módon meghúzott  trianoni határok „ sérthetetlenségéről „ , amíg az évezredes  történelmi múlttal és történelmi határokkal rendelkező országok (pl. Magyarország ) határvonalait  néhány évtizeddel ezelőtt  ezek a gátlástalan erők kényük-kedvük szerint ide-oda húzogathatták  nem törődve a mi népünk  és szabadság tisztelő magyar nemzetünk  sorsával sem .
És most ismét azt látjuk, hogy ha érdekeik úgy kívánják, korábbi határhúzogató aljas tetteik  „eredményét”, mint  a mindig kéznél levő  „tűzfészket” át akarják menteni a  jövőbeli  békebontó terveik számára is.

Amikor  tehát  Ukrajnáról  beszélünk, nem felejthetjük el, hogy Kárpátalja, mint az ezer éves Magyar Királyság területének a része , soha sem volt sem Oroszországnak, sem Ukrajnának a tartozéka . Ennek ellenére  az ukránok kényük- kedvük szerint  ma is birtokolják ,és következmények nélkül fojtogathatják ma is Kárpátalja magyarságát  minden ok nélkül.

A  magát magyar baloldalnak hazudó tehetségtelen álpolitikusok  által éltetett  „ukrán demokráciának„ az első „demokratikus intézkedése„ azonnal a magyar  és más kisebbségi nyelvek  ellen  irányult. Ez mutatta meg leginkább a valós ukrán szándékot  a magyar-ukrán viszony jövőjét  illetően is!

Micsoda tapintat és lovagiasság ez  Kijev új leninfejű uraitól.  Tombolnak is örömükben  a magyar nemzet  érdekei elleni  fellépésre szakosodott baloldali „Összefogás„  ostoba fajankói  teljes szívükből és lelkükből. Legszívesebben éjjel-nappal  üvöltenék az új leninfejűek  támogatása érdekében, hogy „ üsd a magyart ahol éred, ezzel is a Gyurcsányt véded ”!

Bravó  egymásba kapaszkodó  szellemileg és stratégiailag is alultáplált  baloldali „ Összefogók„ ! Kritikus pillanatokban ismét a magyar nemzet ellen fordultatok, mint ahogy ezt Orbán  Viktor nem is oly régen ki is mondta! Most ismét megmutattátok  a kiléteteket kritikus helyzetben a magyar érdekek  hátbatámadásával. Április 6-án ismét a pokolba  küldünk benneteket.

Mi most csak azért is , az oroszoknak szurkolunk, mert ők megtanulták a saját bőrükön azt, hogy mit jelent, ha véreik idegen uralom alá kerülnek. Ezért átérzik majd a mi fájdalmainkat is! Ti nem tanultatok meg semmit sem, mert nem vagytok a véreink!  Az oroszok a saját véreikért most kardot fogtak és fogjanak is  rendíthetetlenül  a határokat szenvtelenül  húzogató „világvandálok”  velőtrázó rikoltozása  ellenére is. Valakiknek meg kell állítaniuk a világbékével játszadozó, gazdáikhoz visszatért nyugati  vörös fenevadak ámokfutását is. Bármi áron!

Nem kell nagy előrelátó képesség ahhoz, hogy felismerjük, ha katonai konfliktusra kerülne sor az orosz többség által lakott  országrészek  és az ukrán vezetés között, akkor a kárpátaljai magyar fiatalokat  fogják  elsőként az „Összefogás „ fajankói által támogatott„ leninfejű „ukrán demokraták„ a biztos halált jelentő lövészárkokba  küldeni . Két legyet egy csapásra,mondja a népi bölcsesség. Nem okoz többé gondot Kárpátalja magyarsága az  „Összefogás„ üresfejűinek sem.
Hát nem zseniális a „szemkilövetők„  stratégiája?

Baloldali Összefogás Urai!
Jelentkezzetek önkéntesként golyófogó demokratának az ukrán  -  magyar gyűlölő -  nacionalisták  önkéntesekből álló seregeibe. Elvégre csak Ti rendelkeztek „spanyol  múlttal”  és tapasztalattokkal. Önkéntesként védjétek meg a ti ukrán demokráciátokat, ha meritek.

Előre Gyurcsányista Elvtársak!
Roham a halálba!
Ámen.

-Vége –

Dr. Nagy László

Forrás

A végső cél természetesen a teljes gazdasági kifosztás mellett, a morál, a nemzeti identitás lerombolása

Írta: Administrator

2012. augusztus 14. kedd, 18:47

A magyarellenes erők folyamatosan felszínen akarják tartani a magyar háborús bűnösség és a mai „fenyegető magyar szélsőjobb” közötti történeti ív hamis mítoszát. Természetesen, ha valaki elméletileg háborús bűnös, a vonatkozó törvények szerint felelősségre vonható, de többnyire a tényleges felelősök már régen bűnhődtek. A legújabb, Csatáry-ügy is ezt szolgálja. Feletteseit már 1945 után elítélték, ő egy beosztott parancsnok volt. Az időzítés tehát nem véletlen. Egyébként, ha a kassai gettó beosztott parancsnokként felelősség terhelheti, az akkori tragikus történelmi helyzetből és beosztott jogállásából fakadhat. Természetesem ilyenkor beindul a hazugság gépezete, mint korábban. Talán emlékszünk a visszatérő mozzanatokra: korbács, az akkor pár éves szemtanúk, mint Képíró Sándor esetében. Itt a leginkább figyelemre méltó megállapítás, az egyik kereskedelmi tv közlésében a fagyos föld kézzel történő kiásatása a foglyokkal. Április-május-júniusban…Szaktörténészeknek kell megállapítani a tényállást. Egyébként egy precedenst jelentő, megközelítőleg hasonló tényállást felszínre hozó esetben, a 90-es években a kanadai bíróság felmentett egy a kanadai zsidók által feljelentett szegedi csendőrtisztet, Finta Imrét. Az viszont a felfogást minősíti, hogy magyar szervek, sajtó jogszerűnek fogadnak el egy az 1948-as, élesen magyarellenes Csehszlovákiában hozott ítéletet. A rendszerváltásként aposztrofált groteszk tragikomédia mintegy 22 éve alatt a magyarság nemzeti tulajdona jelentős részét elveszítette, gazdasága nagy részét az ellenérdekelt körök megszerezték, vagy leépítették, a komprádor hazai „elitek” valamint a nemzetközi és hazai bankárkaszt kártyaadósságainak kifizetésére kényszerült.A nemzetközi globalizációs, libertáriánus és szabadkőműves körök hazai képviseletét megjelenítő álbaloldali és liberális politikai erők a gazdasági kifosztás mellett meghatározó céljuknak a nemzeti önbecsülésünk, történelmi-kulturális identitástudatunk lerombolását tűzték ki céljukul. Nyilvánvaló, hogy egy önbecsülésétől, tartásától, hazaszeretetétől, biztonságérzetétől, az alapvető morális értékektől megfosztott, biomasszaként kezelt tömeget könnyen alá tudnak rendelni gyarmatosító céljaiknak. E célra kiterjedt oktatási-, média-propagandagépezetet működtetnek. Szellemi lakájaik jövedelme természetesen jelentősen meghaladja a becsületes, nehéz szellemi, technikai, fizikai munkából élő honfitársainkét. Két éve, de különösen az utóbbi hetekben érezhetően felerősödött az 1990 óta tartó kultúrharc, a jelképháború Magyarország, nemzeti értékeink ellen. A nyugodtan kimondhatóan, belső ellenségeink hangja, hátsó motivációi, indíttatása egyértelműen kitapintható. A demokrácia, az emberi jogok természetesen biztosítottak, működnek hazánkban, ugyanakkor erőltetett, túlhangsúlyozott követelésük mögött érzékelhetőek, kitapinthatóak a deviáns törekvések és az idegen faji extrémizmusok romboló szándékai. A végső cél természetesen a teljes gazdasági kifosztás mellett, a morál, a nemzeti identitás lerombolása. Az említett idegen–mondjuk ki provokált és mesterségesen keltett zsidó és cigány–faji extrémizmusokat valamint az utóbbi esetben bűnözői szubkultúrákat nem bírálhatja senki Magyarországon, mert akkor fajgyűlölő. (Nyilvánvalóan a mai ország területén csak ezek az etnikai extrémizmusok létezhetnek, pánszlávizmus, Volksbund-ideológia, vagy az uszító ortodox pópák keltette román sovinizmus már nem). Nagyon örülnék, ha valaki a formális logika alapján le tudná vezetni, mi abban a fajgyűlölet, ha egy demokráciában, bizonyos etnikai vagy vallási csoportok egyes rétegei, vagy a hozzájuk tartozó személyek történelmi szerepe, vagy jelenlegi tevékenysége valamely okból kifolyólag kritika célpontjai lesznek? Ugyanis ez nem az adott csoport egésze elleni gyűlöletkeltés. Ilyen alapon németellenes, aki mondjuk a Volksbund, a II. világháború alatt szerepét negatívan értékeli? Görögellenes, aki esetleg nemtetszésének ad hangot a görög menekültek 1956 alatti viselkedése miatt?(Ellenpélda is volt) Vagy vietnámi-ellenes, aki a hazánkban tisztességesen élő vietnamiak mellett előfordult egyes marihuána-termelők láttára nem kezdi rögtön gajdolni, hogy „szabad élet, szabad madár..?”. Néhány éve egy társadalomismeret tankönyvből kivették, hogy Dózsa Györgyöt cigányokkal végeztették ki. Érdekes lenne megtudni, miben minősíti ez, a Szerémi György Jagelló-kori történetírótól átvett tény ma a rendkívül sokrétű: az értékes művészektől, a becsületesen dolgozó munkásokon, értelmiségeken át a bűnözői szubkulturális közegben élőkig a magyarországi cigányságot? A cigányproblémáról itt csak annyit, hogy a konfliktus nem magyarok és cigányok közt van, hanem a becsületes emberek és a deviáns szubkultúrák között. A törzsi liberálisok ezt nem akarják megérteni…Úgy tűnik még a kereszténydemokraták sem. A történelem mélyebb rétegeibe lépve, az talán kun-ellenes, ha valaki megemlíti, hogy a tatárjárás előestéjén a kunok cserben hagyták, elárulták IV. Bélát? Esetleg „antikumanizmus” monitoring szervezetet hoznának létre? Ugye jó vicc lenne? Nyilvánvaló tehát, a „liberális demokrácia” bajnokai azok, akik nem ismerik és nem is gyakorolják sem a liberalizmust, sem a demokráciát… Ma is érvényes Tisza István mintegy száz éve leírt gondolata, miszerint a felelős magyar politikának a gondolkodás szabadságát kell megvédeni a „szabadgondolkodók” ellen. Akikből az elmúlt 22 évben is volt bőven, szinte mindegyik pártban…Visszatérésük folyamatos. Mindezekkel szemben, újra visszatérő értékeink folyamatos támadások céltáblájává válnak. Horthy Miklós Kerekiben állított szobrát a Dániel Péter ügyvéd vörösre festi. Dániel primitív jelszavai azon a szellemi színvonalon vannak, mint ha ezt 1955-ben, vagy 65-ben egy ávós ötéves fia mondaná. A gyurcsányi DK ifjú aktivistái, a főnökükhöz méltó ostoba, arcátlan tettre ragadtatják magukat, a Kormányzó csókakői szobrát akarták sértő, ostoba felirataikkal teleaggatni. Úgy látszik, ezeknek az embereknek az agyáig nem jutnak el a már nagyon sokszor leírt, elhangzott érvek. Ha a weimari köztársaság miniszterelnöke Walther Rathenau a 20-as években a barbárok vertikális inváziójáról beszélt, akkor ma hazánkban az ostoba és nemzetgyalázó emberek folyamatos, vertikális inváziójáról beszélhetünk. Ezek a szerencsétlen emberek nem akarják, vagy nem tudják tudomásul venni hazánk rendkívül nehéz geopolitikai viszonyait, a sikeres revíziót követő, a geopolitikai helyzetből következő belekényszerülést a titánok küzdelmébe. Nem akarják, és nem képesek felfogni, hogy a magyar kormányzat, külügyminisztérium és Kállay Miklós kormányfő 1942 decemberében, majd 1943 áprilisában elutasították Hitler deportálási igényeit. Elfelejtik, vagy nem tudják, hogy Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter, Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök, Nagybaczoni-Nagy Vilmos és utóda Csatay Lajos honvédelmi miniszterek mennyit tettek a zsidók védelmében. Úgy látszik, arról sem tudnak, hogy 1944 július 6-án Horthy Miklós a Koszorús Ferenc ezredes vezette esztergomi páncéloshadosztály és a testőrség igénybevételével hárította el a budapesti zsidók deportálására irányuló akciót, a Gestapo budapesti jelenléte, a magyar főváros körül állomásozó több SS és Wehrmacht hadosztály mellett. Csak zárójelben említendő, hogy Károlyi, Jászi, Linder 1918 őszén összehasonlíthatatlanul gyengébb román és cseh erőkkel szemben nem vállalták az ellenállást. Naiv, téves helyzetértelmezésük részbeni, de nem kizárólagos oka Trianonnak. Remek ötlet Köves Slomó felvetése, induljon konzultáció az antiszemitizmusról, a zsidóság történelmi szerepéről. Szerintem sokan várnánk óriási izgalommal a zsidóság történelmi szerepéről elhangzó vitákat: Eszter könyvétől, Tacituson, Nagy-Theodosius császáron, Moses Maimonidésig bizonyára érdekes érvek ütközhetnének. A tisztelt Köves rabbi úr álláspontja, érvelése bizonyára különösen érdekes lehet az orosz bolsevizmus, a sztálini rendszer és a CSEKA zsidó főszereplői kapcsán is. Egyszerűen nevetséges és elfogadhatatlan, hogy Izrael nagykövetsége megpróbál magyar identitást érintő kérdésekbe beavatkozni. Akárcsak a hazai álbaloldali és liberális körök, a Teleki-szobor vita kapcsán mintegy nyolc éve felkavart hisztériája kapcsán itt is belső ellentmondások érzékelhetőek. Teleki, akárcsak Horthy Miklós védte a hazai zsidókat, befogadták a lengyeleket, ennek ellenére célkeresztbe kerülnek. Csak azt nem lehet megérteni, a cionisták miért nem szólnak egy szót sem példaként az ukrán nacionalista vezető, Sztyepan Bandera kultusza ellen, aki esetleg összefüggésbe hozható a szláv tömegeknek, milíciáknak a sztálini rendszer iránti gyűlöletéből fakadó zsidóellenes pogromjaival. Ismereteim szerint nem tiltakoztak Churchill brit kormányfő budapesti szobra ellen sem, pedig közismert, hogy az etnikai egyensúly miatt nem engedte be Brit-Palesztínába a zsidókat. Teleki védte a hazai zsidóságot, befogadta a menekülteket. Miféle mérce ez? Nyírő Józsefet pedig a korabeli magyar zsidó kritika sem minősítette antiszemitának. Egy szót sem hallottam Stefanik csehszlovák tábornok, a szarvasi gimnáziumban, egykori iskolájában elhelyezett szobra ellen. Talán nem mindenki előtt ismert, hogy Stefanik hadügyminiszter csehszlovák légiósai a Magyar Vörös Hadsereg sikertelen, 1919 május 1-i komáromi támadását követően elfogott, már nem harcoló magyar fiatalokat, köztük zsidókat öltek meg. Úgy tűnik, a sajnálatos zsidó sérelmeket, veszteségeket csak Magyarország ellen lehet fordítani. Ez körülbelül olyan, mint mikor a pártállam alatt, de későbbekben is, az 1919-es kommün pár száz főnyi, „fehérterrornak” minősített veszteségét csak az ellenforradalomnak tulajdonították, holott mintegy fele a román, cseh és SHS hadsereghez köthető. Talán azért, mert az októberi forradalom vezetői az ő védelmüket élvezték? Az USA hazánkat bíráló 50 képviselője, vagy Izrael nagykövetsége nem gondolják, nem feltételezik azt, hogy más Horthy-képet kellene kialakítani? Mindannak tükrében, hogy példaként ismerté vált a brit Foreign Office útján, a nemzetközi zsidó szervezetek által, a magyar kormányhoz intézett kérés, a Magyarországon biztonságban élő zsidók érdekében 1943 decemberében, hogy a Kállay-kormány ne élezze a viszonyt Németországgal. Tudják, hogy Csatay Lajos honvédelmi miniszter mintegy 125000 zsidó férfit vont ki a deportálás hatálya alól 1944 tavaszán, az MKH 210-ről 575-re emelt munkaszolgálatos zászlóaljaiba? Tudják, hogy a fentiekben említett, 1944 július 6-i akció révén majd negyedmillió budapesti zsidó kerülte el a deportálást? Támogatták volna a Horthy–család portugáliai építési vállalkozásait a Weisch, Chorin, Goldberger családok, ha felelősnek látták volna a magyar zsidóság tragédiájáért? Nyilvánvalóan a különféle statisztikák, vagy a Jad Vashem Intézet által is korábban közölt, különféle okok miatt bekövetkezett 200000-331000 fő közötti magyar zsidó veszteség is tragikus, és meg kell hajolnunk az áldozatok emléke előtt, azonban képtelenség 600000 áldozatról beszélni, mikor hazánkban 100000, Izraelben 250000 a magyar zsidók létszáma, további százezrek, vagy leszármazottaik élhetnek Nyugat-Európában, Észak-Amerikában és a világ más pontjain. Az 1941-es határok között 750000 zsidó élhetett. Zárójelben, de azért az igazsághoz híven meg kell említeni, hogy a holokauszt-kutató, vagy zsidó szerzőknek (Götz Aly, Christian Gerlach) műve szerint is 1944 nyarán a hazai munkaerőgondok miatt Szálasi Ferenc is ellenezte a deportálást. Sok embert segített, mentett meg Kemény Gábor külügyminiszter is, különféle védettségek, kedvezmények kiadásával. Egyébként teljesen ostoba, káros az erőltetett, provokált, a lényegében a romboló külső érdekeket szolgáló magyar-zsidó szembeállítás. A reformkor magyar zsidósága felzárkózott a magyar állameszméhez. 1848 tavaszán a magyar hitközségek vezetői nyilatkozatban szögezték le:”Magyarok vagyunk, és nem zsidók, nem külön nemzetbeliek, mert mi csak akkor vagyunk külön vallásfelekezet, midőn imaházainkban köszönetünket, és legbelsőbb hálánkat intézzük a Mindenhatóhoz, a hazára és reánk kiosztott kegyelméért, de az élet minden egyéb viszonyaiban honfiak, csak magyarok vagyunk.” A dualizmus korában–akárcsak a későbbiekben is–a magyar zsidóság számos kitűnő gyáriparossal, művésszel, tudóssal, irodalmárral, építésszel, sportolóval gazdagította hazánkat, akik identitásunk részei, nemzeti büszkeségeink. Az első világháborúban a zsidó katonák hősiesen küzdöttek hazánkért. Azonban az 1867 után beáramlott tömegek bizonyos része nem tudott alkalmazkodni, felzárkózni a magyar állameszméhez. Egyesek a rosszul értelmezett talmudi előírásaik miatt gátlástalanul viszonyultak a befogadó többséghez, mint Krúdy is leírta, számos bűncselekményt követtek el. A leánykereskedelmet példaként magukat kaftánosnak nevező társaságok irányították. Természetesen a törvény tiltotta az emberölést, így nem vallási-rituális indokból, de Solymosi Eszter megölését valószínűsíthetően az eszlári sakterek követték el–bizonyára primitív indulati cselekmény, bosszúállás történhetett. Természetesen negatív, bűnözői viselkedésformák a korszak magyarjai, de az ország más nemzetiségei között is előfordultak. Viszont felháborító és ostoba dolog lenne bármely oldalról közös nevezőre hozni az említett aljas és primitív emberekkel példaként a korszak nagy költőjét és katonáját: Kiss Józsefet és Hazai Samut. Természetesen minden korszakban találhatunk hasonló párhuzamokat. A Tolnai-világtörténetben olvashatunk egy Zenoch Róza nevű, galíciai zsidó kislányról, aki súlyosan megsérült, mikor az első világháborúban vizet hordott a frontvonalban harcoló honvédeknek. Vessük egybe ezt az önfeláldozó magatartást a Galilei-kör, a polgári radikálisok, az 1918 őszi fővárosi sajtó, kabaré az összeomlást, a forradalmat egyengető tevékenységével! A magyarországi zsidóság baloldali, polgári radikális, a magyar állameszméhez felzárkózni képtelen rétegei is szerepet játszottak a magyar államiság és integritás 1918-19-ben történt lerombolásában. Természetesen nem csak ők jelentették az akkori magyar zsidóságot. Mikor a századelőn Herzl Tivadar meghívta Heltai Jenőt, hogy dolgozzon neki a cionista mozgalomban, ő elhárította, azzal, hogy magyarnak érzi magát. Ma a választás az érintetteken múlik… A zsidó Farkas-Wolfner Pál, a Nemzeti Munkapárt képviselője a világháború utolsó hónapjaiban, 1918 nyarán ki akarta hazánkból toloncoltatni a galíciai árdrágítókat. Ez a rosszul értelmezett faji-vallási összetartozáson, elfogultságon túlmutató felvetés, a méltányosság, a törvényesség és az emberség tette volt. Természetesen, a magyar zsidóság 1944-es veszteségei, tragédiája, százezrek halála, további százezrek távozása az országból, majd a négy évtizedes kommunizmus új helyzetet teremtett. Mindennek ellenére, a magyarság történelmére, jelenére szórt, a bűnpártolás és a nemzetárulás pártjai, vagyis a DK és SZDSZ színvonalán álló hazug rágalmakat, az identitásunkat romboló, bárhonnan érkező megnyilvánulásokat azonnal és a leghatározottabban el kell utasítani. Magyarország kulturális, történeti önmeghatározását, értékeit se a Francia Nagykelet, se az ADL/Rágalmazásellenes Liga/, se a Bnai Brith/A Szövetség fiai/ ne akarják befolyásolni! Kormányfőnk is, Strassburgban nyugodtan a fenébe küldhette volna a gesztikuláló, pedofil, volt anarchista Cohn-Benditet. Esetleg olyan érvvel, hogy ha a francia demokrácia, de Gaulle 1968-ban visszaszorította az anarchista ámokfutást, erre a magyarok is képesek… Csak aki nagyon naiv, az nem láthatja az összefüggést a brit The Sun bulvárlap felvetése és a magyar államfő izraeli útja között. A magyarellenes erők folyamatosan felszínen akarják tartani a magyar háborús bűnösség és a mai „fenyegető magyar szélsőjobb” közötti történeti ív hamis mítoszát. Természetesen, ha valaki elméletileg háborús bűnös, a vonatkozó törvények szerint felelősségre vonható, de többnyire a tényleges felelősök már régen bűnhődtek. A legújabb, Csatáry-ügy is ezt szolgálja. Feletteseit már 1945 után elítélték, ő egy beosztott parancsnok volt. Az időzítés tehát nem véletlen. Egyébként, ha a kassai gettó beosztott parancsnokként felelősség terhelheti, az akkori tragikus történelmi helyzetből és beosztott jogállásából fakadhat. Természetesem ilyenkor beindul a hazugság gépezete, mint korábban. Talán emlékszünk a visszatérő mozzanatokra: korbács, az akkor pár éves szemtanúk, mint Képíró Sándor esetében. Itt a leginkább figyelemre méltó megállapítás, az egyik kereskedelmi tv közlésében a fagyos föld kézzel történő kiásatása a foglyokkal. Április-május-júniusban…Szaktörténészeknek kell megállapítani a tényállást. Egyébként egy precedenst jelentő, megközelítőleg hasonló tényállást felszínre hozó esetben, a 90-es években a kanadai bíróság felmentett egy a kanadai zsidók által feljelentett szegedi csendőrtisztet, Finta Imrét. Az viszont a felfogást minősíti, hogy magyar szervek, sajtó jogszerűnek fogadnak el egy az 1948-as, élesen magyarellenes Csehszlovákiában hozott ítéletet. Az eljárást követelő franciák is példaként kutakodhatnának az algériai szabadságharc egymillió áldozata felelősei iránt. A brit bulvárlap pedig kereshetné Drezda elpusztítóit. Esetleg hasonló jogi helyzetként-tényállásként kereshetné a 8. Brit hadsereg azon beosztott tisztjeit, vagy katonáit, akik cinikusan átadták az Alexander Lohr tábornok vezette multietnikus(német, horvát, olasz, bosnyák, kozák, kaukázusi) „E” hadseregcsoport 250000, magát megadó katonáját Tito, Kardelj, Pijade halálgépezetének. A hadifoglyok fele-harmada meghalt a kíméletlen bánásmód, vagy a kivégzések következtében. Mindenképp meg kell jegyezni, Áder János izraeli útja során, a Raul Wallenberg megemlékezés kapcsán elhangzott beszéde meglehetősen defenzív volt. Antall József mintegy két évtizede Izraelben még utalt a Kormányzó, valamint a Kállay-kormány, az akkori világpolitika élvonalát jelentő személyiségei: Nagybaczoni-Nagy Vilmos és Keresztes-Fischer Ferenc zsidókat mentő tevékenységére. Önkéntelenül merül fel a kérdés, most a hasonló utalások, érvek miért maradtak el? Szintén nehezen értelmezhető a zsidó- és cigányellenes kritikára irányuló, a kormányfő által meghirdetett zéró tolerancia. Izraelben, a szólásszabadság jegyében a különféle zsidó érdekcsoportok jóval élesebb hangon érintkeznek… Az előbbiekhez visszatérve egyébként, a hazánkban zajló jelképháború természetesen nem lehet megoldás, csak indulatokat szíthat. Nyilvánvaló, hogy a heccelési célú ellenreakciók, mint a Wallenberg szobor, vagy a Duna-parti emlékmű korábbi megsértése, az esetleges temetői rongálások (ha nem a sírköves érdekeltségből erednek) is elfogadhatatlanok, kifejezetten károsak. Érvekre van szükség. Az érveknek a lehetőség szerint tárgyilagosan, kölcsönösen a tisztelet hangnemében kell elhangzaniuk. Itt jó néhány példát felhozhatnánk. Pár éve a kitűnő egyéniség, Kabos László művész úr saját, és az erdélyi bevonulásban részt vett édesapja magyarságáról nyilatkozott valamelyik televízióban. E megnyilvánulást egy gátlástalan, műsorvezetés akarta megfordítani, átértelmezni. Véleményem szerint idős emberhez csak tisztelettel, vagy sehogy se szóljunk. Pár éve a kecskeméti Népi Iparművészeti Múzeumban Fejtő Ferenc előadását meghallgatva kedvem lett volna megkérdezni, miért támadja a Horthy-rendszert, mikor saját közlése szerint is nyugodtan tarthatott előadást a szovjet irodalomról az MSZDP rendezvényein a 30-as években? Azt is megkérdeztem volna, milyen szociáldemokrata az, aki kijelenti, hogy az „állam bácsi” nem köteles minden polgárát segíteni. Inkább az itt hemzsegő ifjú szocialistákkal vitatkoztam, aki közül némelyek páratlan kreténségeket hordtak össze. Ha így történt, helyteleníthető a Schweitzer József nyugalmazott főrabbi utcai megsértése. Legfeljebb annyit illene mondani neki: Kedves Józsi bácsi, ön a teológia nemzetközileg tisztelt, elismert képviselője. Mint a szellem emberét kérjük, maradjon hű az igazsághoz, legyen tárgyilagos a magyar múlthoz! Esetleg idézni a Példabeszédek könyvét: „Az irgalom és az igazság soha el ne hagyjon!” Nyilvánvalóan a DK gátlástalan fiatal aktivistáival, vagy a Csatáry Lászlót provokáló arcátlan Zuroff-aktivistákkal, vagy Dániellel más hangot kell megütni. Mikor a nemzet öncélúságban gondolkodó kormányfőnk, Gömbös Gyula 1932 október 16-án, a parlamentben kijelentette:” A magyar zsidóságnak azt a részét, mely sorsközösséget vállal a nemzettel testvéremnek tekintem”, a perspektivikus együttműködés lehetőségét vázolta fel. Nyilvánvaló módon a következő évtizedek kényszerpályái, a külső hatások, és a miattuk bekövetkezett tragédiák más irályt adtak a folyamatoknak. Mindennek ellenére a volt kormányfő által felvetett közeledés és szolidaritás az egyedüli lehetőség. Végezetül talán mindenkinek Marcus Aurelius gondolatát javasolnám megfontolásra:” Aki igazságtalan, az bűnt követ el..” Bárkivel szemben. Károlyfalvi József - hunhir.info

Szolidaritási tüntetés az orosz nagykövetség előtt a rab

népek szabadságáért! – részletes tudósítás

szerző: Buncsik Mariann és Gaudi-Nagy Tamás

Több szervezet, szolidaritási tüntetést szervezett az Orosz Föderáció budapesti Nagykövetsége előtt május 14-én az Ukrajnában élő rab nemzetek önrendelkezési joga mellett és azon áldozatokért, akiket a NATO által kiképzett terroristák, a „terror elleni harc” jegyében jelen pillanatban is lőnek Ukrajna területén. A tüntetés résztvevőik, szimpátiájukat fejezték ki az orosz nép önrendelkezési törekvései és háttérhatalmakkal szembeni küzdelme iránt. Hathatósabb kiállást követeltek a tüntetők a magyar kormányzat részéről a kárpátaljai magyarság jogaiért, függetlenségéért, és az anyaországhoz való csatlakozási küzdelmeikért, melyet az ott élő ruszinokkal együtt vívnak hosszú évek óta.

Május 14-én este hatkor kezdődött tüntetésen kb. száz résztvevő (köztük szírek, oroszok is) jelent meg az Orosz Föderáció budapesti nagykövetsége előtt zászlókkal, transzparensekkel (pl. „Kárpátalja Krím után szabadon- Önrendelkezést az Ukrajnában élő rab nemzeteknek” és „ Crimea to Russia, Transcarpathia to Hungary – Legitime right for self-determination”.)

Az elsőként felszólaló dr. Drábik János alapos elemzést tartott az ukrajnai helyzetről.

A szomszédos államban, egy ukrajnai belügy, igen rövid idő alatt, világválsággá alakult át. Ennek egyik szomorú következménye, hogy ma már fegyvertelen embereket is gyilkolnak csak azért, mert egy puccsista, illegitim kormány irányít. – Demokratikusan megválasztott legitim vezetőket akarnak, és jogosan küzdenek az ország tartományainak területi autonómiáért, az önrendelkezésért, hogy Ukrajna, önálló tartományokból álló szövetségi köztársasággá váljon. – Ilyen szövetségi forma az Egyesült Államok, vagy a Német Szövetségi Köztársaság is. De szándékukat, a véres államcsínnyel hatalomra került kormányzat akadályozza meg – emelte ki Drábik János.

Drábik János: A NATO nemzetközi szálakkal terjeszkedik a keleti régióban

Az ukrán kormány gyalázatos módon, reguláris haderők, felfegyverzett milicisták, külföldről érkezett zsoldos terroristák segítségével gyilkolja az emberi jogokért küzdő embereket. Szégyenletes lengyel testvéreink számára, hogy a jobbszektor neonáci fegyveres milicistái közül nyolcvanat a lengyelországi, Legionowo Rendőr Akadémiáján kaptak kiképzést. Vezetőik, behódoltak a pénzhatalomnak. – A puccsista illegitim kormány, amely a hatalmat bitorolja Kijevben, a NATO, Gladio típusú, terrorista alakulat segítségével került hatalomra, és elrendelte az ukrán hadsereg bevetését a saját népe ellen. Első intézkedésük pedig az volt, hogy betiltották az orosz, és a magyar nyelvhasználatot is.

A prostituált világsajtó nem számolt be arról az eseményről, amely Odessza központjában, Ukrajna harmadik legnagyobb városában történt, amikor a szakszervezeti székházba menekülő oroszbarát, önrendelkezésért tüntető emberekre támadtak az kijevi úgynevezett „Jobbszektor” (neonáci milicista szervezet) terroristái. – Az incidens során, az autonómiáért küzdők két tűz közé szorultak, az épületben fegyveresek lőtték őket, közben az épületbe nyomuló „kijevisták” sokukat, köztük nőket, és gyermekeket is agyonverték. – A Szakszervezeti Központ egyik állapotos munkatársát pedig megerőszakolták, és megfojtották. – Ez a gyalázat, a kijevi kormányzat engedélyével történt. – A véres eseményt, ki kellene vizsgálnia, azon jogvédőknek, akik krokodilkönnyet hullattak amikor, Ukrajna két tartományában népszavazást mertek tartani az önrendelkezés jogán.

A mai események hátterében az a pénzhatalmi világrend áll, amely az euroatlanti térségben a főhatalmat gyakorolja, és kulcsszerepet játszott a Szovjetunió, szabadkőművesek (Alexander Jakoblev, Mihail Gorbacsov, Borisz Jelcin, és társaik) segítségével történő felbomlasztásában. – Azért, hogy hosszú távú tervét végrehajtsa. – Amikor 1989. november 9.-én leomlott a berlini fal, a nagyhatalmi tárgyalások során, a NATO vezetése ígéretet tett arra, hogy amennyiben a Szovjetunió kivonja csapatait Berlinből, és az NDK csatlakozhat az NSZK – hoz, így a Német Szövetségi Köztársaság NATO tagállammá válik, cserébe a katonai szövetség onnan, egy tapodtat, sem terjeszkedik a keleti térség felé. – E komoly ígéretüket 1991-ben ismételten megerősítették.

Ezzel szemben korábban, az Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériumában létrehoztak egy olyan külön részleget, melynek célja a NATO csapatok keletre nyomulásának biztosítása. Azóta, a NATO ígéretét többszörösen megszegte, és egyfolytában keletre terjeszkedik. – Tagja lett Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Románia, és Bulgária. A soron következő bekebelezhető ország immár, Ukrajna.

Csakhogy Ukrajna helyzete sajátos, mert az ukránok, az orosszal, és a fehéroroszokkal együtt, habár van a nyelvjárásukban némi eltérés, mégis egy keleti-szláv népcsoportba tartoznak. A történelmük, és a kulturális fejlődésük szorosan összefonódott. – Ukrajna nem tud létezni a nagy testvér nélkül, mert energiahordozóit Oroszországtól kapja, termékeiket pedig az oroszoknak adják el. Annak ellenére, hogy az ukrán népet a saját oligarchái módszeresen kirabolták, mégis fennmaradtak orosz támogatással. – Az elmúlt öt évben, Oroszország, 36 milliárd összegű segélyt ajándékozott Ukrajnának. – Ezt a szövetséget akarja szétszakítani véres puccsal a NATO, hogy az ukrán megszállását megfelelőképpen előkészítse.

Az Egyesült Államokban ismét döntő szerephez jutottak az úgynevezett, „neokonzervatívok” korábban ők voltak az a legszélsőségesebb baloldali csoportosulás, amely egy világforradalommal akarta a pénzhatalmi elit számára megszerezni a világuralmat. – A módszerük annyiban változott, hogy ez a csoport, a „demokrácia” erőszakos, és véres terjesztésével akar hatalmat biztosítani a pénzuralom számára. – E miatt nőtt politikai világválsággá az ukrajnai incidens is. – Ha Ukrajna NATO tagállammá válna, az ukrán-orosz határ, állandó háborús övezetté válna.

Az EU lángra gyújtotta Ukrajnát NATO segítséggel, és ez nyilvánvaló provokáció Oroszország felé, a lángot Putyinnak kellene eloltania. Ám ha Putyin ezt megtenné, azonnal elsőszámú agresszor bélyeget kapna. – Ha Putyin nem lép közbe, akkor az ukrajnai oroszokat hagyná, cserben. Mindenképpen gyalázatos, hogy Oroszországot lépésre kényszerítik. A bölcs orosz döntésnek köszönhetően nem történt közbelépés

Mi a megoldás Ukrajna számára?

Megoldás, hogy Ukrajna, egy jó gazdasági kapcsolatokkal rendelkező, el nem kötelezett önálló országgá váljon, amelynek jó kapcsolatai vannak az Európai Unióval, ugyanakkor Oroszországgal fenntartja a testvéri viszonyt, és nem lesz tagja a NATO –nak.

A függetlenséggé válás folyamat elindult.

Megoldás az, ami legutóbb, két kelet ukrajnai tartományban történt, az emberek elsöprő többséggel szavaztak a függetlenség mellett. A harmadik régióban csak azért nem tartottak népszavazást, mert olyan nyomás nehezedett Putyinra, mely miatt a május 11-ei szavazást el kellett halasztani, mivel május 25.-én a NATO által támogatott puccsista ukrán kormány tart olyan szavazást, amellyel törvényesíteni akarja uralmát. – Putyin tanácsa ellenére két régióban mégis szavaztak a függetlenségről, melyet sem az USA, sem az EU nem ismert el.

Nekünk magyaroknak támogatnunk kell az oroszok önrendelkezéséért folytatott küzdelmeit, annál is inkább, mert Ukrajnában, él a magyar nemzet leg elárultabb része, a kárpátaljai magyarság. Megmaradásuk az anyaország támogatásától függ. – S mint Donyecben, úgy a Kárpátalján is ki kell követelni a területi autonómiát, mert minden más megoldás, mellébeszélés! – A nemzetközi pénzhatalmi elit ügynökei által fogalmazott trianoni diktátum aláírói, egyedül a magyarokkal szemben nem vették figyelembe az önrendelkezési, a területi, és az etnikai elveket.

Pedig a nemzetközi jogszabályok, az ENSZ alapokmánya, és a Helsinki okmány is megengedik a határok módosítását békés eszközökkel. – A magyarokkal szembeni negatív diszkriminációt, a demokratikus elveket hangoztató Európai Uniónak régen orvosolnia kellett volna. – Ki kell nyilvánítanunk mindazok együttérzésünket azokkal, akik a minket is sanyargató pénzhatalmi erők, és a demokráciát véres háborúk útján terjesztők ellen küzdenek. – A pénzhatalom, a második világháború óta huszonöt háborút szított a világban, most például Szíriában.

Mindenki ismeri középiskolai tanulmányaiból Batsányi János, a Franciaországi változásokra című versidézetét, amely így szól; „Vigyázó szemetek Párizs felé vessétek!” – Én pedig azt mondhatnám, hogy vigyázó szemetek nyugatra, az az a Grand Orient de France (GODF) a legnagyobb francia szabadkőműves szervezet fővárosa felé vessétek! – De ezt sem mondhatom, mert ez az Európai Unió, amelyhez csatlakozott Magyarország is, megszegett minden olyan értéket, amelyből naggyá nőtt.

Oroszország, amely megsínylette a bolsevik diktatúrát, annak minden gyalázatos bűnével, visszatért az olyan keresztény értékekhez, amely nélkül nincs erkölcs. – Ez a keresztény erkölcsiség pedig az Univerzum törvényei szerint, az emberi élet értékét tartja tiszteletben. – Nekünk pedig minden ember szükségletét figyelembe kell vennünk, és e szerint kell cselekednünk. Drábik János, gondolatait egy orosz-ukrán közmondással zárta; „Amit a kommunisták mondtak a kommunizmusról, az mind hazugságnak bizonyult. De amit a kommunisták a kapitalizmusról mondtak, az mind szín tiszta igazság.”

„Amerika, ne avatkozzon be Európa, és a keleti régió ügyeibe!”

Balogh István, a rendezvény megbízott koordinátora

Hazánktól ötszáz kilométerre, civilek halnak meg a NATO fegyverei által, de mi nem járulunk hozzá, hogy a magyar állam, bármilyen formában segítse ezt a gyilkos hadműveletet. – Nem adjuk hozzájárulásunkat, hogy Magyarország, a NATO színei alatt bármely idegen államban, bármilyen formában részt vállaljon a gyilkos hadműveletekben. Nem hagyhatjuk, hogy az ukrajnai helyzethez hasonlóan, minket is egymásnak ugrasszanak, polgárháborút szítsanak, és majd úgymond felmentő csapatokat küldjenek, amelynek drága ára volna. – Mondta Balogh István, majd hozzátette; Követeljünk, hogy Magyarország azonnal lépjen ki a NATO-ból!

Póka László, a Nem adom a házam mozgalom vezetője

„Az életért kell kiállnunk, és nem hagyhatjuk, hogy egymás ellen ugrasszanak bennünket!”

„Oda kell állni, és meg kell akadályozni, ha valakinek a házát, vagy a földjét el akarják venni!”

Ez a banki kirakatok betörését jelképző csákány. Melyet a banki uzsora hitelek terheivel sújtott mozgalom tag jól ismer. Ez a csákány azon pénzhatalmi erők elleni harc jelképe is, amely mint az ukrajnai függetlenséget, úgy a magyar önrendelkezést is veszélyezteti. – szerk.- Beszédében elhangzott, hogy; már régóta tudjuk, hogy ukránok ölnek ukránokat, vagy oroszok ölnek ukránokat, és az uránok, oroszokat. – Testvérek ölnék egymást? Tudnunk kell, hogy nem maguktól teszik, hanem parancsra. A magyarok sem ölnék egymást, de megteszik nap, mint nap, közvetett módszerekkel, a pénzhatalom nyomására. Sokan öngyilkosok lettek, mert elvesztették a házukat, a földjüket. Gyilkosaik pedig azok az ártatlan banki megbízottak, és fizetett emberek, akik telefonon felhívták a figyelmüket, hogy „ha nem fizetsz, elvesszük a házadat”, vagy azok, akik beszántották a földjeiket, egy felsőbb szerv parancsára. Ez az, ami ellen fel kell lépnünk! – Nincs az a pénz, és hatalom, amely okot adhatna arra, hogy egymás életét tönkretegyük, vagy akár azt kioltsuk! Együtt kell kiállnunk és küzdenünk kell, hogy az embertelenség szűnjön meg, mert egyik pénzhatalmi szervnek sincs joga hatalmat gyakorolni felettünk!

„Krím az oroszoké, Kárpátalja a magyaroké és a ruszinoké!”

Összefoglaló dr. Gaudi-Nagy Tamás a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetőjének beszédéről

Isten óvja és vezesse Magyarországot, Oroszországot, Azerbajdzsánt, Szíriát, és minden olyan országot, népet, amelyek a szabadságért és az önrendelkezésért küzdenek. – kezdte a nemzeti jogvédő. Mert ma –folytatta – , egy jól látható háttérhatalmi szervezet által irányított folyamat része, az ami velünk az új földtörvény kapcsán folyik, úgy mint az, ami Ukrajnában történik rendkívül véres, és agresszív módon. – Ugyanígy Szíriában, a NATO, és a szervezett háttérhatalmi erők tudatos, és agresszív hódítópolitikájával akarják a szíreket megfosztani szabadságuktól és bábállamot ültetni a nyakukra.

Én magam, volt országgyűlési képviselőként, és mint az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének volt tagja, négy éven át küzdöttem Strasbourgban az emberi jogokért. – Idén, április elején Strasbourgban az Európa Tanács közgyűlése, vitanapot tartott az ukrán helyzetről. – Ennek során, az orosz delegáción kívül, még jómagam szólaltam fel, annak érdekében, hogy a 47 – európai tagállam és a világ figyelmét ráirányítsam arra a tényre, hogy gyalázat az, ahogyan meg akarják tagadni az orosz, és más rab népektől az önrendelkezési jogokat, Ukrajnában. Becstelenség az, ahogyan megpróbálják agresszornak, bűnösnek, szakadárnak, és terroristának beállítani mindazokat, akik az önállóságukért küzdenek. –

„Kárpátalja Krím után szabadon! Önrendelkezést minden Ukrajnában élő rab nemzetnek!”

Szimpátiánk kifejezésével azt szeretnénk tudatni a világgal, hogy az ukrajnai rab népek nincsenek egyedül, és annak ellenére, hogy a tüntetéseken átlagosan kevesebben veszünk részt, az ellenállás folyamata mindenfelé beindult.

Helyzetünkkel kapcsolatban néhány, mindenki számára fontos idézetet szeretnék megosztani.

„Semmilyen emberi csoport, az államok lakosságának egyetlen része sem helyezhető akarata, megkérdezése nélkül, mint valami marhanyáj egy idegen állam fennhatósága alá.” (gróf Apponyi Albert, a trianoni diktátum tárgyalása során kiküldött béke-delegáció vezetője mondta ezt el, ahol ezen igazság, nem hallgattatott meg.)

Valójában mit jelent az önrendelkezési jog?

Sajnos a nemzetközi emberi jogi szervezetek nem mondanak igazat nekünk. Az Európai Unió, és az Európa Tanács hazug, mert mind azt állítják, hogy az emberi jogban a legfőbb érték, az államok területi integritása. – Ezt mondják, miközben, ennek ellentéteként, az emberi jogok legfontosabb, és a közösségi jogok legerősebb tétele, a népek önrendelkezési joga. – Az ENSZ alapokmánya, valamint az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerint, a nemzeti közösségek, népcsoportok, szabadon dönthetnek arról, hogy milyen állam területén, és milyen berendezkedésben szeretnének élni. – Továbbá, hogyan szeretnék felhasználni az erőforrásaikat, vagy milyen államformában miként szeretnék élni életüket. Szabadon dönthet minden közösség arról is, hogyan szeretnének emberhez méltó életlehetőségeket nyújtani testvéreik, és a kisebbségek számára.

Az ukrán soviniszták dühödt és verbális támadásait váltotta ki, hogy nemrég mintegy negyven kárpátaljai szervezet egy igen visszafogott igényeket felvázoló nyilatkozatot tett közzé jogaik, igényeik felmutatása érdekében. Ezekből a fenyegető és mocskolódó internetes üzenetekből olvasott fel a nemzeti jogvédő egy csokrot.

A kárpátaljai magyarok, és az orosz szabadság jogokért folytatott tüntetéseink nyomásgyakorló erejét mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy a március 28-i, Külügyminisztérium előtt tartott demonstrációnkon elfogadott petíció nyolc pontos követelésből, egy már megvalósult. – Két nappal a tüntetést követően megüzente a kormányközeli index.hu, hogy a bilderberges Martonyi már nem lesz az új kormányban külügyminiszter. – Az első lépésen túl vagyunk, azonban még messze vagyunk a sikertől, hiszen az összes többi követelés változatlanul aktuális.

Ezt követően ismertette a Petíció Kárpátaljáért lényegesebb sorait.

„Alulírott, az elkötelezett magyar emberek, akik a mai napon 2014. március 8.-án összegyűltünk Budapesten, a lengyel Bem Józsefről elnevezett téren a Külügyminisztérium épülete előtt, hogy kifejezzük követelésünket, az Ukrajna által megszállt magyar területek visszacsatolása érdekében, és tiltakozásunkat a Krím félszigeten élő orosz közösség önrendelkezési joga gyakorlása miatti szankciók ellen az alábbi lépések haladéktalan megtételét követeljük Magyarország kormányától, különös tekintettel az Alaptörvény, d., cikkére, amely egyértelműen államfeladattá teszi az elcsatolt magyar területeken élő magyar közösségek, közösségi jogainak kivívásáért folytatott küzdelmet.”

„Nem nézhetjük tovább tétlenül, és szótlanul, hogy a történelem által felkínált újabb esélyt szalasszon el nemzetünk az igazságtalan, és önrendelkezési jogot sárba tipró trianoni diktátum által szabott keretek szétzúzására.”

A petíció, több pontban rögzített követeléseket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a magyar állam haladéktalanul kezdeményezze az Oroszország elleni minden nemű szankció azonnali eltörlését valamint a Krím félszigeti, valamint a Donyeck, és Luhanszk megyei népszavazások elismerését, és ezen önrendelkezési döntések tiszteletben tartását.

A követelések első pontja;, „A magyar államot felszólítjuk arra, hogy haladéktalanul kezdeményezze az ENSZ Biztonsági Tanács összehívását annak érdekében, hogy a jelenleg Ukrajnához tartozó, de lényegében ezer évig Magyarországon a Szent Korona országában élt veszélyeztetett magyar, és ruszin közösség, nemzetközi felügyelet mellett megtartott népszavazáson dönthessen önrendelkezési jogának gyakorlásáról, az ENSZ polgári politikai jogok nemzetközi egyességben rögzítettek szerint. Kezdeményezze a kormány azt is, hogy az ENSZ BT döntsön arról is, hogy a népszavazás tisztasága, és az ott élők biztonsága érdekében, nemzetközi békefenntartó erők, és nemzetközi megfigyelők, megfelelő számban legyenek jelen Kárpátalján.”

A negyedik pont; „Követeljük, hogy a kormány haladéktalanul intézkedjen a Magyar Honvédség felkészítéséről annak érdekében, hogy képes legyen védelmet adni, a Kárpátalján élő kétszázezer magyar honfitársunknak, akik közül már minden harmadik ember, (közel ötvenezer) magyar állampolgár, így uniós tag is. – Követeljük, hogy hozzák haza az összes magyar katonát külföldről, hiszen hétszáz magyar katona harcol, tizenhárom különböző államban, ahelyett, hogy itthon lennének készültségben, hogy ha eljön az ideje, esküjüknek megfelelően ne idegen érdekeket képviseljenek, hanem képesek legyenek a haza, és a honfitársaik védelmére.

Ötödik pont; Magyarország, haladéktalanul jelentse be igényét arra, hogy a történelem hosszú évszázadai alatt békésen együtt élő magyar és ruszin nép által lakott Kárpátalja, térjen vissza Magyarországhoz!

Kárpátalján élő magyarokat megilletik a közösségi jogok!

Orbán Viktor május 6-án a kormányfővé választását követő parlamenti beiktatási beszédében a következő kijelentéseket tette, és amely miatt, Európa szerte hatalmas botrány támadt, és ami miatt raportra hívták még az ukrajnai magyar nagykövetet is; – „A magyar ügyet, európai ügynek tekintjük.” – „A regionális gazdasági kapcsolatok eltökélt erősítése nem áll ellentétben a markáns nemzetpolitikai irányvonallal.” – „ A magyar ügy, a második világháború óta megoldatlan.” Ez pedig nem jelent mást, mint a trianoni diktátumra vonatkozó revíziójára való egyértelmű felhívást. – megköszönhetjük a miniszterelnök úrnak, hogy hosszú évek óta tartó kitartó munkánk eredményeként is, végre levonta a következtetést, miszerint a („Justice for Hungary! Igazságot Magyarországnak! ) revízió nem kerülhető meg. Az 1989-es változások óta egyedül Magyarország határai maradtak rendezés nélkül, de a körülöttünk elhelyezkedő műállamok, sorra felbomlottak. – De Krím, az orosz csatlakozással ledöntötte az utolsó oszlopot is a trianoni diktátum szörnyépítménye alól, így most már az lebontható. Arra bíztatta a nemzeti jogvédő a miniszterelnököt, hogy a nemzeti ellenállás által kitaposott ösvényen, a magyar ügy önrendelkezési jogon alapuló megoldása követelésének útján menjen végig ebben számíthat a hazafias erők támogatására, de csak ha ezt teszi és csak ebben a körben. Felidézte végül a hagyományos európai értékekét az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében az oroszokkal közösen folytatott küzdelmeit és világossá tette, hogy a világra szóló lehallgatási botrányt kirobbantó Edward Snowden számára biztosított menedékjoggal Oroszország bizonyította, hogy valódi érték és jogvédelem jellemzi az orosz politikát. Putyin határozott nemzeti érdekérvényesítő és globalista-transzatlanti nyomással szembeszegülő, nemzeti önrendelkezést védő politikája példa lehet minden európai állam számára.

Ali Szíriából

Ezt követően egy szír hazafi szólalt fel, Ali, aki egyetértett mindazzal, amit a magyar szabadságharcosok állítanak. – Tisztában van azzal, hogy ami hazájában történik, a mögött is ugyan az az erő áll, amely az ukrajnai incidenst kirobbantotta.

Megköszönöm, hogy barátként itt lehetek veletek. Egyet értek minden előttem beszélővel. De mi folyik itt, ebben az országban? – És ki áll mögötte? Ami történik Ukrajnában, Líbiában, vagy ami most történik Venezuelában, és Szíriában, mindmögött, Amerika áll. – Mit akarnak ők? – A fegyvereiket akarják eladni, és sok pénzt akarnak csinálni. Milyen áron? Sok ember halálának árán. Én huszonöt éve jöttem Magyarországra, de akkor, nem láttam ennyi embert kukázni! – Mi történt itt? – Ha Amerikát annyira érdekli a demokrácia, és az emberség, akkor miért nem segít ezeken az embereken?

Segíthetne rajtuk. – Mert nem azt a bokszolót kellene a kormányzásba segíteni, aki Ukrajnában elnök akar lenni, ő a bokszhoz, és az ütéshez ért! – Sokan nem tudják, hogy Szíriában valójában mi történt. Nekik mondom el, hogy a probléma, a gázerőforrás miatt robbant ki. – A gázvezetéket,Szírián keresztül akarják Európába vezetni, Katar, és Szaud-Arábia segítségével. A szaudi király négy lányt tart fogva, akiknek az ételt is csak titokban tudják becsempészni zárkáikba. – Amikor Obama az USA elnöke legutóbb Szaud-Arábiában járt, úgy hajolt meg a király előtt, mit egy rabszolga. – Obama, miért nem kérdezi,meg a királyt, hogy miért tartja fogva a négy lányt? Hol a demokrácia, és hol van Obama?

Szerintem Obama nem ismeri a demokráciát, az az ember viszont, aki a szemétben kotorászik, jobban el tudná nekünk mondani, hogy milyennek kellene lennie a demokráciának.

Budaházy György szabadságharcos

Ezt követően a tüntetésektől nemrég az elleni immár öt éve folytatott politikai koncepciós per miatt ismét telefonon bejelentkező hazafi, Budaházy György következett.

Vérlázító, ami Ukrajnában történik, fegyvertelen embereket, olyanokat, mint mi mindannyian, lelövik az utcán. – kezdte. Hasonló szörnyűségeket – folytatta-, az izraeliek által, a palesztinok ellen elkövetett bűncselekményeket láttam az internetes felvételeken. – Egyszer majd el kell számolnia az elkövetőknek az ilyen embertelenségekről. – Kárpátaljáról is vészes hírek érkeznek, mert az ukrán vezetés fél, és nagyon komoly titkosszolgálati munka folyik a magyarság megfigyelésére is. – Munkácson pedig tiltakozók emeltek gumiabroncsokból kisebb barikádot a járási közigazgatás elé, és felvetődött, hogy fel is gyújtják azt, ha nem teljesítik azon követelésüket, ha a járási vezetőt menesztik. – Munkács polgármestere, magyar nemzetiségű, Lengyel Zoltán. –Elmondta: „Jobb Szektornak” most még komoly erői nincsenek láthatóan jelen Kárpátalján. – A Szvoboda jelenthet veszélyt, de ezt sem a térségben, hanem a szomszéd megyékben szervezik. – A kárpátaljai népek, magyarok, ruszinok, ukránok, viszonylag összetartanak, és van köztük egy közös Kárpátalja tudat. – Jó hír tehát számunkra az, hogy egyelőre nincs tömegbázisa ott a szélsőséges ukrán erőknek. – Hasonló forgatókönyv játszódik le Ukrajna esetében, mint annak idején Jugoszlávia esetében. – Nem volna jó, ha az ukránok a magyarokon akarnának bosszút állni, mint mikor a szerbek Temerint megszállták. – Már lehet azt hallani, hogy a Krím félszigetről áramlanak az ukránok át Kárpátaljára. Ehhez az ukrán vezetés minden segítséget megad, erről az az esemény jutott eszembe, ami már lejátszódott Jugoszlávia felbomlásával, Szerbia, és Horvátország esetében. A magyar kormány akkor sem lépett az elszakított területen, bajbajutott magyarokon, egyébként akkor is FIDESZ vezetésünk volt.

Mindenki legyen hírnöke az összefogásnak, és a nemzeti önrendelkezésnek! Tájékozódni kell, az eseményekről, mert a világ átalakulóan van ismét. – A Kárpátalja visszakerülhet Magyarországhoz, de az újra rendezett területeket a háttérhatalmak nem hajlandók elismerni. Viszont minden nemzetet megillet az önrendelkezéshez való jog, így a magyarokat is, ezért érdemes küzdenünk érte.

Meg tudjuk teremteni, az európai nemzetek önrendelkezését, és békéjét, ehhez össze kell fognunk a testvéreinkkel. – Isten óvja Magyarországot, Kárpátalját, és az elcsatolt területeket!

A rendezvény végén egy orosz hazafi osztott meg magyarul néhány fontos gondolatot arról, hogy mennyire nagy az érdekazonosság és sorsközösség a magyar és orosz nép között, s mennyire fontos lenne a múlt történelmi sérelmein és az ebből fakadó fenntartásokon túllépve megtalálni a közös nevezőt, és együtt küzdeni a nemzeti önrendelkezésért a globalista világhódítókkal szemben.

A több mint két órás rendezvény végén – már eleredt esőben – a kitartó tüntetők elénekelték a Szózatot és Székely Himnuszt és azzal a megerősödött tudatban indultak haza, hogy a magyar nemzeti ellenállás és civil diplomácia egy jelentős eseményét hozták tető alá, amelynek jelentősége messze túlmutat a fősodratú média általi elhallgatottságon és még sokat hozhat a magyarság számára a későbbiekben.

Budapest, 2014. május 18.

Buncsik Marianna és dr. Gaudi-Nagy Tamás

A részletes anyag doc. formátumban INNEN letölthető

Amerika a "szívbe" harap - A világuralomért vívott

harc legfontosabb állomása: Ukrajna

Több amerikai elnök sztár tanácsadója, Zbigniew Brzezinski, nevezte a világ geostratégiailag legfontosabb zónájának, a föld "szívének", a középkori Magyar- és Lengyelország területét, amelynek része Ukrajna nyugati fele is. US/EU befolyás alá kerülve Oroszország pozíciója lényegesen meggyengülne. A harc a 9/11 utáni világ leggroteszkebb vonásait hozta a felszínre. Oroszország a helyzet komolyságát már az 1961-es Kuba-krízishez hasonlítja és a "Budapest Memorandum" betartásáért küzd.

Miután december 13-án Janukovics elnök visszautasította az EU-társulási szerződést, Kijevben óriási tüntetéssorozat indult el, először békés, majd egyre durvább formákat öltve. A 2004-es narancsforradalomban már kipróbált nyugati felforgatás most egyaránt alkalmazott "szofisztikáltabb" és durvább eszközöket. Tervüket segítette Ukrajna megosztott múltja - nyugaton európai, keleten orosz befolyás - amit ügyes propagandával és egy, az ország népéhez képest maroknyi tüntetővel a törvényesen megválasztott Janukovics kormány ellen lehetett fordítani.

Természetesen az ukrán múlt őket is beárnyékolta, a korrupció még jobban, mint a térség más államaiban, kevesek mérhetetlen gazdagságához és sokak teljes elszegényesedéséhez vezetett. Ennek ellenére a kormány az ország alapvető érdekeit nem hagyta figyelmen kívül és visszautasította azt az EU-társulási szerződést, amely az országot végképp kifosztotta és tönkretette volna. Az égető problémákra az EU segítséget nem, csak a szokásos megszorítási gazdaságpolitikát ajánlotta, kezdve a gázárak 40 százalékos megemelésével, ami több tízezer ember fagyhalálát jelentette volna. Háttérbeli megbeszélésekből az is kiszivárgott, hogy a továbbiakban Ukrajnának a NATO-hoz is csatlakozni kellett volna, ami végképp szembefordította volna Oroszországgal. Ukrajnának az ipara nagyrészt a szovjet időkből származó nehézipar, amely teljesen az orosz piacra van beállítva. Az EU-csatlakozás ezt leépítette volna, felhasználván az országot olcsó nyersanyagforrásnak és további piacnyeréshez Oroszország irányába. Putyin elnök ezt nem nézhette tétlenül. Indítványait, Ukrajnával olyan megállapodásokat kötni, amelyek a nyugati és az orosz érdekeket is figyelembe veszik, a nyugatiak lesöpörték az asztalról. 15 milliárd eurós kölcsöne Ukrajnának és a gázár további csökkentése - jó egyharmadnyival a világpiaci árak alatt - valódi segítséget jelentett az országnak. Ennek felismerése helyett az ukrán ellenzék - azaz inkább a Majdan téri tüntetők - a nyugati politikusok buzgó asszisztálásával a kormányt az orosz imperializmus kiszolgálásával vádolták meg.

A tüntetések csak ezek után vadultak el igazán. Mialatt a nyugati média a demokrácia önzetlen bajnokait ünnepelte, a valóságban sokak szerint fizetett tüntetők, sokszor Molotov cocktailekkel támadták a kormányépületeket védő rendőröket, akik tucatjával szenvedtek el súlyos égési sérüléseket. Reakciójuk az "ellenzék" támadásaira harmatgyengének minősíthető, Nyugaton hasonló esetben a tüntetők ellen már régen szükségállapotot rendeltek volna el, lőfegyverek nyílt bevetésével. A háttérről sokat elárul Victoria Nuland, amerikai külügyi helyettes államtitkár asszony megjegyzése december 13-án a National Press Club előtt, amely szerint az Egyesült Államok 5 milliárd dollárt "fektetett be" az ukrajnai agitációba. Ugyanez a hölgy súlyosan kompromittálta magát január végén, amikor az ukrajnai amerikai nagykövettel folytatott telefonbeszélgetése napvilágra került, amelyben triviális stílusban az ukrán ellenzék vezetőit mint az amerikai politika bábjait emlegette, és az EU-t langyos magatartása miatt ostorozta: "Fuck the EU!" A helyzet groteszk mivoltát misem jellemzi jobban, mint a tény, hogy a hölgy holocaust áldozatok leszármazottja, aki olyan "ellenzéki" politikusokkal is együttműködik, mint Oleh Tyahnybok, aki a szélsőjobboldali Svoboda nevezetű mozgalmat vezeti, amelynek tagjai a háború alatt a németekkel kollaboráló és a náci ideológiát valló Stefan Banderát tekintik példaképüknek.

Természetesen kétségbe lehet vonni Putyin elnök "önzetlenségét" és kritizálni lehet "imperialista" ambícióit, azonban a reális hozzáállás mégis azt sugallja, hogy Oroszország érdekei jelenleg egybeesnek egy humánusabb és Ukrajna érdekeit jobban respektáló politikával. Nem utolsó sorban azt is figyelembe kell venni, hogy Ukrajna majdnem mindig Oroszország hatalmi szférájához tartozott, sőt annak integráns része volt. "Engedékenyebb" nyugati politikusok talán ezért azzal is "megelégednének", ha csak Nyugat-Ukrajnát tudnák érdekszférájukba integrálni, "lemondva" a zömében oroszok által lakott Kelet-Ukrajnáról.

A nyugati ambíciók Kína érdekeit is erősen sértik. Xi Jinping elnök röviddel márciusi megválasztása után Moszkvába utazott a stratégiai partnerséget megerősíteni. Októberben egy kínai cég szerződést kötött egy ukrán agrovállalattal 100.000 hektár használatára, amit 3 millió hektárra akarnak kibővíteni.

Az orosz politika érzékelte a helyzet rendkívül súlyos voltát. Február 12-én a Zavtra nevű lapban a Putyin tanácsadói és a kormány közeli Izborsk Club elemzői egy felhívást tettek közzé "Mentsétek meg Ukrajnát!" címmel. A cikk szerzői a helyzet komolyságát az 1961-es kubai krízissel hasonlítják össze, amely a világot egy atomháború szélére sodorta. A cikk jogosan felhívja a figyelmet arra, hogy a tüntetők az urán népnek csak egy parányi részét képviselik, többségük manipulált vagy lefizetett kalandor, akik az országot egy olyan káoszba taszíthatják, amely Európát és Oroszországot, sőt az egész világot súlyosan érinti. Kimondják, hogy a folyamatok mögött az amerikai politika áll. Azt is megállapítja, hogy a NATO kiterjesztése Ukrajnára Oroszország számára elfogadhatatlan. A szerzők a helyzetet politikai síkon még kezelhetőnek látják, hála a "Budapest Memorandum"-nak. Az említett megállapodás 1994-ben keletkezett Budapesten egyrészt Ukrajna és Oroszország, másrészt USA és Nagy Britannia között, azzal a céllal, hogy a volt Szovjetunió atomfegyvereit kivonják Ukrajnából, amely a két hatalmi blokk között semlegességet, önállóságot élvezhetne. A "Mentsétek meg Ukrajnát" cikk szerzői felhívják a térség és a világ közvéleményét, hogy minden szinten tiltakozzanak Ukrajna destabilizálása ellen. Ha a Budapest Memorandum valamelyik tagállama nem lenne hajlandó tárgyalásokat kezdeni a helyzet normalizálásáról, akkor - így a cikk szerzői - Oroszország deklarálja a Budapest Memorandumot átmenetileg érvénytelennek és kezdjen egyedül tárgyalásokat az Egyesült Államokkal.

A helyzet a Titanic elsüllyedésére emlékeztet, amikor a Carpatia mentette meg a hajótöröttek egy részét. Remélhetőleg hazánk üdvtörténeti szerepe most is megnyilvánul abban, hogy a Budapest Memorandum résztvevői megállítják az ukrán katasztrófát!

Vajta Dénes

(Nemzeti InternetFigyelő - kitartas.net)

"Ez a háború minden időkre be fogja fejezni a

harcunkat a gójok ellen"

2012/03/10 Szabad Riport

"Ez a háború minden időkre be fogja fejezni a harcunkat a gójok ellen"

Emanuel Rabinovich rabbi az Európai Rabbik Vésztanácsának, 1952. január 12-én, Budapesten tartott rendkívüli találkozóján mondott beszéde.

"Üdvözöllek benneteket, gyermekeim. Azért hívtalak benneteket, hogy megismételjem új programunk alapvető lépéseit. Jól tudjátok, hogy azt reméltük, hogy a háborúk közti húsz évünket arra használjuk fel, hogy megszilárdítsuk azokat a nagy vívmányokat és előnyöket, amelyeket nekünk a második világháború jelentett. Ezeket sokan közülünk különböző fontos területekről ellenzik, de most minden rendelkezésünkre álló erővel azon kell dolgoznunk, hogy öt éven belül előkészítsük a harmadik világháborút.

"Célunkért 3000 éve küzdünk egyesült erővel..."

Célunkért 3000 éve küzdünk egyesült erővel, amely már egészen közel van és a győzelem szinte biztos, arra ösztönöz minket, hogy fáradozásainkat és óvatosságunkat megtízszerezzük.

"Minden zsidó király lesz és minden gój rabszolga." A Chábád "Messiás" zászlaja

Biztosítalak benneteket, hogy tíz éven belül fajunk eléri méltó helyét a világban, ahol minden zsidó király lesz és minden gój rabszolga. (Taps). Emlékezzetek vissza 1930-as propagandakampányainkra, amikor Németországban zsidóellenes érzelmeket szítottunk és Amerikában meg a németek ellen. Ez a kampányunk a második világháborúban csúcsosodott ki.

Ma a világon hasonló propagandakampány folyik. Oroszországban folyamatos az Amerika-ellenes propaganda, míg Amerikán a kommunistáktól való félelem söpör keresztül. Ez a hadjárat kényszeríti a világ kisebb országait, hogy vagy az USA vagy Oroszország partnersége mellett döntsenek. E pillanatban legnagyobb problémánk az amerikaiak hamvadó hadi szellemének a felélesztése.

Terveinket nagyon akadályozza a hiányzó általános hadkötelezettség Amerikában, de biztosak vagyunk benne, hogy az 1952-es választások után rögtön keresztül tudunk egy megfelelő intézkedést vinni az Amerikai Kongresszusban.

Az oroszok és az ázsiai népek eléggé irányításunk alatt vannak, és nem tiltakoznak a háború ellen, de várnunk kell az amerikaiak megszerzésével. Ezt az antiszemitizmus kártya kijátszásával reméljük elérni, amely olyan kitűnően működött a Németország elleni háború idején. Erősen számítunk az antiszemita erőszak elleni hírekre Oroszországból, hogy ezek felháborítsák az Egyesült Államokat és így építsünk szolidaritásukra a szovjetek hatalma ellen.

Emellett, hogy az amerikaiaknak az antiszemitizmus valóságát bemutassuk, nagy pénzforrások bevetésével, amelyet amerikai antiszemita elemek rendelkezésére bocsátunk azért, hogy hatásosságukat növeljük, és antiszemita erőszakot fogunk előadatni legnagyobb városaikban. Ennek kettős célja lesz: egyrészt megtudjuk az amerikai reakciósok nevét, akiket így elhallgattathatunk, másrészt az Egyesült Államokat oroszellenes egységbe forrasztjuk.

Öt éven belül ez a program el fogja érni célját, a harmadik világháborút, amely pusztításban minden előtte valót felül fog múlni. Izrael természetesen semleges marad, és amikor mindkét oldal ki lesz merülve és szétverve, akkor mi bíráskodni fogunk és ellenőrző bizottságokat küldünk minden tönkretett országba. Ez a háború minden időkre be fogja fejezni a harcunkat a gójok ellen.

Nyilvánosan felfedjük magunkat Ázsia és Afrika népei előtt. Biztonsággal állíthatom, hogy most születik a fehér gyerekek utolsó nemzedéke!

A mi ellenőrző bizottságunk a népek békéje és a fajok közötti feszültségek megakadályozása érdekében meg fogja tiltani a fehérek egymás közötti házasságát. A fehér férfinak sötét bőrű nőkkel kell együtt élnie míg a fehér nőnek fekete férfiakkal. Így majd eltűnik a fehér faj, mert a sötétekkel való keveredés a fehér ember végét jelenti, és legveszélyesebb ellenségünk így csak emlék marad.

"Elindulunk az ezeréves béke útján, a Pax Judaica útján és fajunk lesz a világ vitathatatlan ura"

Elindulunk az ezeréves béke útján, a Pax Judaica útján, és fajunk lesz a világ vitathatatlan ura. A mi magasabb rendű szellemi képességeink könnyen lehetővé teszik számunkra a sötét emberek fölötti uralmat.

Kérdés a hallgatóságból: Rabinovich Rabbi, mi lesz a vallásokkal a harmadik világháború után?

Rabinovich: Nem lesznek többé vallások. Egy papi osztály megmaradása uralkodásunkra állandó veszélyt jelentene, a túlvilágba vetett hit lelkierőt adna kiengesztelhetetlen ellenzőinknek sok országban, és képessé tenné őket arra, hogy nekünk ellenálljanak. Mi, ennek ellenére megtartjuk őseink hagyományos szertartásait és szokásait, uralkodó osztályunk eredetének jelét. Megszigorítjuk faji szabályzatunkat úgy, hogy zsidó nem házasodhat csak a fajtáján belül, idegeneket pedig nem fogadunk be.

Emlékeztetlek benneteket a második világháború kegyetlen napjaira, amikor népünk néhány tagját a hitleri banditáknak kellett feláldoznunk azért, hogy elég tanúnk és jogalapunk legyen azokra a perekre és kivégzésekre, amelyek során Amerika és Oroszország vezetőit, mint háborús bűnösöket kivégeztetjük, miután a béke feltételeit mi szabjuk meg. Biztos vagyok benne, hogy nektek még kell kis előkészület ilyen feladatra, mivel az 'áldozat' szó mindig is népünk jelszava volt, és egy pár ezer zsidó áldozat a világ kormányzásáért valóban nem nagy ár.

Hogy annak a vezető szerepnek a biztos eljöveteléről meggyőzzelek benneteket, megmutatom, hogyan fordítottuk a saját találmányait a fehér ember ellen. Sajtója és rádiója a mi kívánságaink szószólója, nehéziparának termékei pedig azokat az eszközöket adják, amit Afrika és Ázsia felfegyverzésére szállít saját maga ellen.

Érdekeink képviselői Washingtonban erősen terjesztik a 4. Pont programját (Colombo Plan), amely a világ elmaradottabb részeinek iparosítását tűzi ki céljául úgy, hogy miután Amerika és Európa ipari létesítményei és városai megsemmisülnek az atomháború után, a fehéreknek nem lesz erejük a sötét fajok nagy tömegeinek ellenállni, akiknek vitathatatlan lesz a technológiai felsőbbrendűsége.

A világ feletti győzelem víziójával a szemetek előtt, térjetek vissza országaitokba és erősítsétek eddigi jó munkátokat addig a közeli napig, amikor Izrael felfedi hivatását, mint a világ dicső fénye."

Források, amelyekben a beszéd megjelent:

Eustace Mullins: "New History of the Jews" (A zsidók új története), 1968 William Guy Carr: "Pawns In The Game" (Bábuk egy sakkjátszmában), 1957

Megjegyzés:

Mindkét idézet állítólag antiszemita hamisítás. A kérdés most már csak az, hogy miért igazodik a világtörténelem folyamata hamisítványokhoz?

• *** A Szabad Riport megjegyzése: És ez már a jelen, mely kezd hasonlítani a "hamisítványokhoz"...

Rabbi Yosef Ovadia, - Izrael nagy hatalmú rabbija, a Király. Netanjahu spirituális partnere. A Shasz párt szinte egyedüli ura, a Likud koaliciós partnere. Kedvenc mondása: "Gójoknak nincs helyük a világban."

Rabbi Yosef a spirituális és koalíciós partnerrel Netanjahuval

A ZSIDÓK BÜSZKÉK, HOGY RÉSZT VETTEK AZ

UKRAJNAI FELFORGATÁSBAN

A címben szereplő "vettek" szót lehet,hogy "vesznek"-re kellene módosítani. Ugyanis az új ukrán "kormány" jónéhány tagja erős szemita rasszjegyekkel bír. Valószínűleg most sem a szemünk csal vagy a képzeletünk játszik velünk.

No, de nézzük a korábbi tényeket is. Cikkeztünk már arról, hogy a Majdan tüntetőit volt, izraeli katonatisztek képzik ki és vezetik. Ezzel korán sem állítottunk valótlant. Mára az összes vezető hírportál beszámolt arról, hogy a kijevi felkelők egyik osztagának parancsnoka, a "Delta" álnevet viselő, negyven éves, volt izraeli tiszt. Pontosabban az izraeli hadseregben, az IDF-ben szolgált. Osztagában további, volt izraeli tisztek is voltak. Mose Azmun, ukrajnai zsidó rabbi is alátámasztja a fent leírtakat, hiszen Delta az ő gyülekezetének a tagja, a brodi zsinagógában. Delta tehát orthodox zsidó, aki valamiért erősen rokonszenvezik a nacionalista-soviniszta Szvoboda párt vezetőivel. Az utcai harcokban tőlük kapta a parancsokat. Rohamsisakja alatt büszkén viseli a kipát. Osztaga kéksisakos alakulat néven lett ismert, ahol orvlövészekkel és különleges rendőri egységekkel csaptak össze.

Delta elmondta, hogy a Szvoboda tagjai előtt ismeretes zsidó származása, mégis testvérükként szeretik. Ariel Cohen, a washingtoni székhelyű Heritage Foundation szakértője szerint a zsidók együtt harcoltak az ukrán nacionalistákkal és végtelen bátorságukról tettek bizonyságot. Delta és Azmun rabbi azzal is foglalatoskodott, hogy adományokat gyűjtsön, a befolyt pénzből pedig a zavargásokban súlyosan megsérülteket kívánták Izraelbe szállíttatni és ott megoperálni. Micsoda könnyes történet, valószínűleg hamarosan a mozikban landol az első film is a hős zsidókról, akik épp az ukrán kommunizmust semmisítik meg és feláldozzák magukat az ukrán népért. Büszkék arra is, hogy feltüzeltek és az alkotmányos rend ellen uszítottak civileket? Az ártatlanul kifolyt vér minden cseppje a felforgatók, sátáni bandáját terheli.
http://www.hidfo.net/2014/03/05/zsidok-buszkek-hogy-reszt-vettek-az-ukrajnai-felforgatasban

Az ukrán Gladio, avagy a keleti szél vért, vagy vizet áraszt - Drábik

http://www.youtube.com/watch?v=Ll_-uE4uYw8#t=21

Drábik János, Jakab István - VLADIMIR PUTIN LEHET A VILÁG M

http://www.youtube.com/watch?v=qiW9WofRQYA

Franciaország (IS) cionista uralom alatt

Vajon mi lehet az oka annak a ténynek, hogy Franciaország elvállalta Izrael érdekeinek képviseletét a nagyhatalmak (USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína, Oroszország és Németország), valamint Irán között a perzsa nukleáris programról szóló tárgyalásokon? Párizs az 50-es és 60-as években ugyan komoly szerepet játszott az izraeli atomfegyver kifejlesztésében, később azonban igyekezett szorosabbra fűzni a kapcsolatait a muzulmán világgal. Miért változott meg a francia külpolitika?

2007 októberében a Le Monde című tekintélyes francia lapban megjelent egy cikk, amely a Franciaországban működő cionista lobbi szerepét kívánta bemutatni. Az írásból az derült ki, hogy a lobbi Franciaországban a háttérbe húzódva, szinte láthatatlanul működik, a megtévesztés számos fegyverét beveti, befolyása pedig igen jelentős. 2007 óta a cionisták hatalma még tovább növekedett Franciaországban is. Szilárd ellenőrzésük alatt állnak a legfontosabb médiumok, a politikai pártok, valamint a leghatalmasabb bankok, olaj- és fegyvergyártó cégek, és más nagyvállalatok.

A cionisták már a két világháború között megvetették a lábukat Galliában. Első jelentős vezérük egy bizonyos Joseph Fisher volt, aki 1949-ben Izrael első belgiumi nagykövete lett. Már a háborút közvetlenül követő időszakban gazdag zsidók komoly befolyást szereztek Franciaország gazdasági, kulturális, politikai, tudományos és vallásos életében. Jelenleg száznál is több zsidó szervezet működik az országban, és mindegyik izraeli politikai párt működtet irodát Párizsban. 1977-ben a különböző zsidó csoportok egyesültek, és létrehozták a Francia Zsidó Intézmények Reprezentatív Tanácsát (Le Conseil Representatif des Institutions Juives de France, CRIF ). A szervezet újságok, magazinok, tévéállomások és médiaszolgáltatók sokaságát birtokolja, és a rendelkezésére álló hatalmas összegű pénzek és a médiában élvezett befolyása révén lényegében uralja a francia politikai életet is. Némiképpen leegyszerűsítve elmondhatjuk, hogy az egész francia politikai elit a cionisták zsebében van. (Csakúgy, mint az USA-ban, vagy nálunk, és a nyugati világban szinte mindenütt.) A cionista lobbi hatalma persze onnan ered, hogy megszámlálhatatlanul sok üzleti érdekeltsége révén uralja a gazdasági élet jelentős részét.

Minderről persze Franciaországban is tilos beszélni. A hatalom természetrajzához tartozik, hogy üldözi azokat, akik nem hajlandók engedelmeskedni neki. A franciaországi cionisták is kiépítették azokat a „jogvédőnek” álcázott csoportokat, amelyek az „antiszemitizmus” és a „rasszizmus” elleni harc örve alatt ellehetetlenítik, tönkreteszik, bíróság elé citálják mindazokat a személyeket és csoportokat, akik és amelyek nem hajlandók engedelmeskedni a lobbi parancsainak, vagy éppen az ellenállás módozatain törik a fejüket. A Francia Zsidó Diákok Uniója, az SOS Rasszizmus, a Jogászok Határok Nélkül, a Rágalmazásellenes Liga a legjelentősebbek a cionista diktatúra ellenfeleit üldöző szervezetek közül.

Ami a politikai pártokat illeti, azt a tényt kell tekintetbe venni, hogy mivel a pénzek jelentős részét a cionista lobbi osztja, ezért a politikusok úgy táncolnak, ahogyan a gazdag zsidók fütyülnek. Magyarán: minél inkább szolgálja valamely párt az izraeli érdekeket, annál több pénzhez jut, és annál több esélye van arra, hogy hatalomra jusson. Ezért aztán a politikusok és pártnak nevezett bűnszövetkezeteik egymást versengve igyekeznek bizonyos ülepek közelébe jutni. Hogy hová tűnt a legendás francia nemzeti büszkeség, elképzelni sem tudom. De a pénz és a hatalom nagy úr, és a jelek szerint kiöl az emberből minden nemzeti érzést, büszkeséget és öntudatot.

A talpnyalás és a megalázkodás iskolapéldája volt, amikor 2012-ben 112 francia képviselő – úgynevezett bal- és jobboldaliak vegyesen – egy fesztivált rendeztek, melynek egyedüli célja az izraeli fajüldöző állam ünneplése volt annak a veszedelmes fejleménynek az apropóján, hogy a Palesztin Hatóság megfigyelői státuszt merészelt kérelmezni az ENSZ-ben. Az eseményen megjelent gumigerincű politikusok csillogó szemekkel énekelték Izrael állam himnuszát.

Régebben a Szocialista Párt volt az izraeli érdekcsoport első számú kiszolgálója. Azonban ma már roppant nehéz megmondani, melyik politikai erő teljesíti a legszorgalmasabban a lobbi parancsait. Igaz, az úgynevezett jobboldal most időlegesen lépéshátrányba került, mert a mostani szocialista kormányzat hatalmas szolgálatot tesz Izraelnek azzal, hogy az Irán és a Nyugat közötti megbékélés megtorpedózásán ügyködik. Ma már sajnos az egykor szebb napokat látott francia radikális jobboldal is a cionisták befolyása alatt áll. Marine le Pen ugyanis feltehetően rádöbbent, hogy esélye sincsen a hatalom közelébe kerülni abban az esetben, ha nem áll be az izraeli érdekeket szolgáló politikusok hosszú és tömött sorába.

Mondanom sem kell mindezek után, hogy az izraeli és francia titkosszolgálatok között is roppant szoros kapcsolatok épültek ki. Ezért azután végzetes tévedés volt a palesztinok részéről, hogy Jasszer Arafatot, a Palesztin Hatóság elnökét annak idején egy párizsi katonai kórházba küldték „kezelésre”. A „kezelés” persze nem maradt el, a beteg azonban azt nem élte túl. Arafat meggyilkolása a francia titkosszolgálat tudta és beleegyezése nélkül aligha lett volna lehetséges. A francia titkosügynökök segítséget nyújtottak az izraelieknek számos palesztin vagy Hezbollah-vezető ellen elkövetett merénylet megszervezésében is. A francia igazságszolgáltatás sem független többé: elegendő csak arra emlékeztetni, hogy miféle kirakatpert rendeztek a neves, egykori kommunista francia értelmiségi, Roger Garaudy ellen, aki írásaiban leplezte le a cionizmus mítoszait (többek között a holokausztot) is.

A cionista lobbi még azt is el tudta érni a szabadság eszméjét egykor oly sokra tartó Franciaországban, hogy az Eutelsat nevű médiaszolgáltató ne sugározza bizonyos arab és perzsa televíziók – így többek között az al-Manar, az al-Alam, a Sahar és a Press TV – műsorát. Hasonlóképpen igyekeznek a cionisták teljessé tenni az internet cenzúráját annak érdekében, hogy végleg elhallgattassák az uralmuk ellen berzenkedők hangját.

A világháló azonban szerencsére nem egykönnyen cenzúrázható, ezért azután számos jele tapasztalható a közvélemény ébredésének. A politikusokat azonban a közvéleménynél (továbbá becsületnél, nemzeti öntudatnál) sokkal jobban érdekli, hogy cionista főnökeik meg legyenek velük elégedve.

(www.presstv.com alapján Perge Ottó)

Forrás

A Bilderberg csoport áll a terrortámadások mögött – Az

olasz Legfelsőbb Bíróság elnökének bejelentése

bombaként robbant

Még ilyen marhaságot! összeesküvéselmélet és egyre több magasabb-beosztású hivatalos barom is szajkózza. A nukikukik vótak, azok csinálják most is, megmondtuk, nem? Megdöbbentő információ került napvilágra ma Olaszországban, mely igazol sok mindent, az úgynevezett "Összeesküvés Elméleteket", melyek már régóta ismertek, miszerint van egy titkos "Nagy Testvér" testület, mely a sok erőszak mögött áll Európában és Amerikában is, és amely felelős a terrortámadásokért és a gyilkossági kísérletekért. Ezt a sokkoló történetet Paul Joseph Watson és az Infowars tárja a közvélemény elé:

"Megtámadtak civileket, nőket, gyerekeket, ártatlan embereket, ismeretlen embereket távol minden politikai játszmától" - mondta ezt Vinciguerra eskü alatt tett vallomásában.

"Ennek oka igen egyszerű. Arra kellett volna kényszeríteni ezeket az embereket, az olasz közvéleményt, hogy forduljanak az államhoz annak érdekében, hogy az teremtsen nagyobb biztonságot. Ez a politikai logika a mészárlások és a bombatámadások mögött, melyek büntetlenül maradtak, mert az állam nem tudta elítélni saját magát, vagy megállapítani a maga felelősségét azért, ami történt." - tette hozzá.

Ez a történet Paul Joseph Watsontól és az Infowarstól megerősíti azt a sok tudást, melynek már sokan a világon birtokában vannak, hogy a Bilderberg (és megbízott terroristáik) egy gonosz csoport, és felelősségre kell vonni őket emberiség ellen elkövetett bűncselekményeikért.

Paul Joseph Watson
Infowars.com
April 11, 2013

Az Olasz Legfelsőbb Bíróság tiszteletbeli elnöke és korábbi Nyomozóbíró Ferdinando Imposimato, aki a II. János Pál Pápa elleni merénylet ügyében vádat emelt, most azzal vádolta mega Bilderberg csoportot, hogy ők állnak az európai terrortámadások mögött.

Az Articolo Tre weboldalnak adott interjúban Imposimato, aki részt vett az egykori volt olasz miniszterelnök Aldo Moro elrablását és meggyilkolását érintő ügyben azt mondta, hogy "egy megdöbbentő dokumentumot találtam", mely összefüggésbe hozza a Bilderberg csoportot az Ordine Nuovo szélsőjobboldali szervezettel terrortámadások elkövetésében.

Az olaszországi megoldatlan gyilkosságokkal kapcsolatban és ezen dokumentum birtokában Imposimato kijelentette, "Mikor a mészárláshoz ér, szintén a Bilderberg csoportról beszél. Én elhiszem ,ami ebben a dokumentumban áll. Elvégeztem néhány vizsgálatot, és azt mondhatom, hogy a feszültségek és a mészárlások stratégiája mögött szintén a Bilderberg csoport áll egyfajta Nagy Testvérként a manőverezések, a terroristák használata és a szabadkőművesek fölött.

A "feszültség stratégiája" a Gladio Művelet égisze alatt működött, egy NATO hidegháborús "maradj a háttérben" projekt pedig arra törekedett, hogy létrehozzon egy célszerű politikai légkört Európában, melynek ügynökei terrortámadásokat hajtottak végre, melyekért azután mind a baloldali, mind a szélsőjobboldali politikai csoportokat hibáztatni lehetett.

A Gladiot úgy tervezték, hogy démonizálja a politikai ellenzéket, és a "közvélemény ereje arra kényszerítse a kormányt, hogy teremtsen nagyobb biztonságot." - az egykori Gladio ügynök Vincenzo Vinciguerra vallomása szerint. 2000-ben egy olasz parlamenti vizsgálat megállapította, hogy az 1980-as bolognai bombamerényletet, amely megölt 85 embert, "olasz állami belső intézmények emberei és az Egyesült Államok hírszerzéséhez köthető emberek követték el."

"Megtámadtak civileket, nőket, gyerekeket, ártatlan embereket, ismeretlen embereket távol minden politikai játszmától" - mondta ezt Vinciguerra eskü alatt tett vallomásában.

Imposimato kijelentette, hogy a dokumentumot egy korábbi Ordine Nuovo terroristától kapta. Az Ordine Nuovo tagjai (magyarul "Új Rend") számos halálos terrorista támadásban vettek részt, köztük az 1969-es Piazza Fontanai bombatámadásban, az 1974-es Róma-Messina vonat támadásban, a Piazza della Loggia 1974-es bombatámadásban és az Italicus Express 1974-es bombamerényletben.


A Bilderberg csoport minden évben egy körülbelül 120 fős összejövetelt tartott a legbefolyásosabb hatalmi brókerekkel a bolygóról a politikai, banki, tudományos, média és még a királyi családokból is. A szervezet éves megbeszélését mindig egy szállodában tartották Európában, Kanadában és Amerikában, ám annak ellenére, hogy sok nehéz játékos is részt vett az eseményeken, a fősodrású média alig számolt be róla, pedig az egykori NATO főtitkár és Bilderberg tag Willy Claes 2010-ben beismerte, hogy a Bilderberg résztvevőknek kötelezően végre kellett hajtani politikai döntéseket, amelyeket az ülések alatt hoztak.

Számtalan más példa van arra, hogy a Bilderberg csoport idő előtt befolyásolta a globális eseményeket, rendszeres időközönként kiválasztva olyan elnököket és miniszterelnököket, akik semmibe vették a demokratikus folyamatokat.

2009-ben Étienne Davignon a Bilderberg elnöke még azzal hencegett, hogy a közös valuta, az Euro a Bilderberg csoport agyszüleménye volt.

Imposimato rágalomhadjáratában a Bilderbergek ellen - honfitársa Alfonso Luigi Marra nyomdokaiban, aki kiemelkedő ügyvéd, aki a közelmúltban azt kérte, hogy a római ügyész vizsgálja meg a Bilderberg csoport bűncselekményeit - kijelentette, hogy az elitista szervezet 2011-es találkozója Svájcban az olasz miniszterelnök, Mario Monti kiválásztásához vezetett.

A csoport az elitisták "egyedi, illegális testvériségeként" magukat "törvények felett" állóknak tekintik, Marra rámutatott a Bilderberg mérnöki pontosságú háborúira, gazdasági összeomlásokra, és diktátorok felfegyverzésére, mely tevékenységek "nyilvánvalóan a büntető törvénykönyv égbekiáltó sárba tiprása, és akkor még keveset állítok."

A 2013-as Bilderberg találkozó helye és ideje még nem megerősített, de a találgatások között szerepel London, valamikor június elején.

Infowars

A 2012-es Bilderberg találkozó résztvevői elsötétített autókban érkeztek, szembetalálva magukat a tiltakozók népes táborával. A "neves" személyiségek között Henry Kissinger (háborús bűnös) is látható.Link

Al-kaidások Washington szolgálatában?

Szentendrei Lajos / 2013.05.22., szerda 08:20 /

Az amerikai külügyminisztérium líbiai milicistákat bérelt, hogy megvédesse Bengáziban lévő diplomáciai képviseletét. A védelem, mint tudjuk, fabatkát sem ért: a missziót megtámadták, az attak négy amerikai diplomata életét követelte: Cristopher Stevens nagykövetét és három munkatársáét.

A bengázi nagykövetség megtámadása 2012. szeptember 11-én   Fotó: MTI / AFP

Mindez tavaly szeptember 11-én történt, ám az amerikai belpolitikában azóta sem csitulnak a kedélyek. Kongresszusi vizsgálatok és meghallgatások követik egymást, nem kevesen Hillary Clinton akkori külügyminiszter felelősségre vonását is felvetik. Április végén a képviselőház republikánusai a Bengáziban történtekről – saját vizsgálódásaik alapján – részleges jelentést tettek közzé. Ebben a többi között azt állapítják meg, hogy a külképviselet védelmét ellátni hivatott milícia (a „Február 17-i Mártírok Brigádja”) muszlim radikálisokkal ápolt szoros kapcsolatokat, szimpatizált az al-Kaidával, és korábban amerikai állampolgárok elrablásában vett részt. Azaz a legkevésbé volt alkalmas arra, hogy rábízzák a külképviselet védelmét.

Nemrég pedig a Newsmax című – a republikánusokhoz közel álló – lap meghökkentő információkkal szolgált: a State Department (azaz az amerikai külügyminisztérium) egyértelműen az Al-Kaidához köthető csoportot bízott meg a külképviselet védelmével. A Február 17-i Mártírok Brigádja szerintük ugyanis bizonyítottan kifejezetten baráti kapcsolatokat tartott és tart fenn az Al-Kaidával, s mint a Newsmax újságírói kiderítették, nyíltan rokonszenvezik az Anszar al-Sariával is, azzal a keményvonalas iszlamista csoporttal, amely a bengázi képviselet elleni akciót gyilkos támadást elkövette.

Hogy a külügyminisztérium hanyagságból vagy szándékosan bízta-e meg az al-Kaida híveit a bengázi misszió védelmével, azt még nem tudni, de a republikánus politikusok szeretnék kideríteni.

Siebel Edmonds

Az amerikai kormányzat másik, igencsak különös al-Kaida-kapcsolatára (bérmunkájára?) egy mostanság megjelenő könyv próbál fényt deríteni. A könyvet, amelyből részletek jelentek meg az amerikai sajtóban, az FBI egyik fordítója, bizonyos Sibel Edmonds jegyzi, s nem kevesebbet állít benne, mint hogy a 2011. szeptember 11-i terrorista merénylet után három hónappal az Egyesült Államok és a NATO a kaukázusi térségben vígan együtt dolgozott Bin Ladennel és jobbkezével, Ajman al-Zawahirivel. Washington szerinte a terrorista-vezérekkel egyeztette a térség destabilizálásának részleteit.

Ez nem új gyakorlat Washington részéről – állítja Edmonds, és utal arra, hogy az 1970-es években az amerikaiak – az akkori olasz vezetéssel egyetértésben – terroristákat „vettek igénybe", hogy bombarobbantásokkal és más terrorakciókkal destabilizálják Olaszországot a baloldal esetleges győzelmének megakadályozására. Ez volt egyébként a később ismertté vált Gladio Hadművelet, amely – Sibel Edmonds szerint – a mai napig nem zárult le. A volt FBI-fordító még azt is hozzáteszi, hogy mind Bin Laden mind Al-Zawahiri a Gladio Hadművelet keretében dolgozott a NATO-nak és a Pentagonnak.

Bár a fordítónő állításai eléggé hajmeresztőek, a szövetségi igazságügyi minisztérium fő-inspektora és több szenátor is hihetőnek minősítette őket. A híres Pentagon Papírok kiszivárogtatója, Daniel Ellsberg pedig azt mondja: Sibel Edmondsnak még a Pentagon Papíroknál is nagyobb vihart kavaró információi vannak. (A The New York Times 1971-ben szivárogtatta ki a híres Pentagon Papírokat, amelyek azt bizonyították, hogy az egymást követő amerikai elnökök hazudtak a választóknak Amerika Vietnam-politikájáról. A botrány kirobbantója Daniel Ellsberg, a háborúellenes történész volt.)

Kétségtelen, hogy a fordítónő állításai hihetetlennek tűnnek. De vajon nem tűnt-e hihetetlennek, amikor az Egyesült Államok egyik nemzetbiztonsági tanácsadója elismerte, hogy annak idején Washington hathatósan támogatta (pénzzel is) az afganisztáni mudzsahedineket, köztük éppen Bin Ladent is, hogy érdemben vehessék fel a küzdelmet a megszálló szovjet katonákkal szemben?

Rónaszegi Judit – Gordon Duff – Press Tv nyomán

Izrael mégis szervezi a III. világháborút?

http://www.presstv.ir/detail/2013/04/27/300590/caught-israel-orchestrating-world-war/

Az izraeli titkos hírszerző ügynökség, a Moszad szócsöveként is ismert, kémkedésre, terrorizmusra és biztonságpolitikai témákra szakosodott izraeli DEBKA internetes honlap leplezetlenül nyilvánosságra hozta a nemzetek elpusztításának programját, a már jól ismert „Endlösung” izraeli változatát.

Netanjahu izraeli elnök és az általa mozgatott nemzetközi terrorista hálózat minden bizonnyal csak járulékos veszteségként fogja elkönyvelni a tömegsírok százezreit, a vérző és agyongyötört kontinenseket, hogy bolygónk még megmaradt füstölgő romjain végre ők, a kiválasztott nép lehessenek élet, de inkább a halál urai.

A DEBKA nyíltan elismeri, hogy a Jordán Királyság és az öböl-menti arab államok segítségével eltervezett és elindított szíriai és iraki invázió nemcsak Irán és Pakisztán ellen irányul, de könnyen Oroszországot és Kínát is szembefordíthatja a NATO-val, mely országok eddig határozottan elleneztek minden külső agressziót. Az agresszió azonban már javában zajlik, és a Jelenések könyvében leírtak értelmében: „melynek végcélja az egész emberiség – még Isten választottainak is – teljes mértékű megtévesztése. Ez a gazdasági, politikai és vallásrendszer az utolsó időkben egy világméretű diktatúrába torkollik, ami uralni fogja az emberiség életének minden aspektusát. Ezt a rendszert tehát azért hozták létre, hogy az adott időben teljes rabságba vonja majd az emberiséget, Sátánt istenné kiáltsák, illetve hogy harcoljon a visszatérő Krisztus és szentjei ellen” (Jel. 16:13-14; 19:19).

De valóban ez a céljuk ezeknek az embereknek?

Igen, mert a cionisták, a neokonzervatívok és a dominianisták nem mások, mint velejükig romlott pénzügyi bűnözők, korrupt politikusok, és hatalmi mámorban szenvedő őrült zsarnokok díszes társasága.

Egy államok feletti világkormány létrehozására tett erőfeszítések már nagyon rég elkezdődtek, és a fejlett technika korszakában csupán felgyorsultak az események. Amerikában például a mesterségesen megrendezett terrorcselekmények ürügyén katonai puccsot hajtanának végre, hogy aztán a szükségállapot meghirdetése után teljes izraeli fennhatóság alá vegyék az egész országot. Szándékosan hallgatnak az ország különböző részein felállított úgynevezett átnevelő FEMA-táborokról is, mert ha kiderülne, akkor félő, talán mindenki megvilágosodna, hogy Amerika a saját állampolgáraival szemben készül egy nagy, végső leszámolásra. A Federal Emergency Management Agency, vagyis Szövetségi Válságkezelési Ügynökség szükségállapot esetén az Egyesült Államok kormányát váltaná fel, és ezzel egy csapásra megszüntetné a demokratikus szabadságjogokat. A gonosz birodalmában pedig kezdetét venné a „sötét újkor”.

Összeesküvés-elmélet? A javából!

De nemcsak elmélet, hanem igazi terv, egy valódi összeesküvés az egész emberiség ellen. Olyan ördögi terv, amelyről ideáig csak suttogtak, most viszont már teljesen nyíltan és pimaszul hirdetik, sőt ami a leghátborzongatóbb: előbb-utóbb meg is valósítják.

Az terv beindult

A szíriai hadművelet következtében az Irakról leválasztott kurd régió kiváló felvonulási terület lesz majd egy Irán elleni támadáshoz. Amiről nem szól a fáma, hogy az egy évtizede gazdasági és pénzügyi válságban vegetáló Amerikát újabb gyilkosságokba, terrorcselekményekbe, hamis zászló hadműveletek sorába rángatnák bele, természetesen előzőleg a lakosság teljes lefegyverzésével. (A gyilkos fegyverek betiltása, illetve használatuk korlátozása csak akkor volna szép és dicsérendő kezdeményezés, ha nem titkolnák el közvélemény elől, hogy az amerikai állambiztonsági hivatal, másfélmilliárd, 40-es kaliberű hollow point-lövedékes fegyverkészlettel rendelkezik, amit még a genfi egyezmény hadviselésről szóló szabályzata is szigorúan tilt. Ugyanakkor – a szenátus albizottsága 2012 októberében kiadott jelentése szerint 2001 és 2009 között semmilyen terrorista veszély nem fenyegette Amerikát. (!)

A „terrorizmus elleni harc” tehát blöff volt csupán, a hamis szlogent a kormány az FBI-jal karöltve agyalta ki. (Megj. R. J.)

A DEBKA azon kesereg, hogy a nagy terv csak akkor valósulhatna meg igazán, ha visszaforgatván az idő kerekét, Amerikát még mindig a Bush-korszak szürke egyoldalúsága jellemezné. A megváltozott viszonyok, Obama elnök, Kerry külügyminiszter, Hagel védelmi miniszter és az amerikai vezérkari főnök, Martin Dempsey tábornok ennél fogva csak akadályok a „nemes” célok megvalósításában.

A gójok agymosása

Ebből következik, hogy Obama elnök tehát potenciális célpont egy új, 9/11-hez hasonló terrortámadáshoz, melynek alapjait már előkészítették Sandy Hookkal és a bostoni maratonnal. A politikai és katonai síkon zajló előkészületekkel egyidőben elkezdődött a lakosság tűrőképességének és reakciójának tesztelése is. Az amerikai társadalom teljes lefegyverzésével és a jó előre eltervezett gazdasági összeomlással elvették az emberek magántulajdonát, és kezdetét vette a középosztály teljes likvidálása.

És miközben terrortámadások sorozatát zúdítjánk ránk, észre sem vesszük, hogy 20 ezer amerikai katona készül átlépni a szír határt.

A világ meghódítása és bolygónk megsemmisítése

Izrael a közel-keleti térségben, összehangolt támadásokat hajt végre Szaúd-Arábia, a perzsa öböl menti államok, a Moszad által támogatott törökországi PKK (a Kurd Felszabadítási Szervezet) terroristái, a kurdisztáni regionális önkormányzatok kulcsfontosságú vezetői, az iraki al-Kaida terrorszervezet irányítói és a szíriai drúz milíciák segítségével.

Jordániával már régen nem kell számolni – mert Izrael és a vele szövetséges al-Kaida hálójában vergődik –, tehát Szíria és Irak megcsonkítása után szabad lesz az út Afganisztán, Irán és a Kaszpi tenger felé.

Amennyiben Kína és Oroszország nem ismeri fel időben a veszélyes ázsiai térhódítást, a már jó előre eltervezett 2015-2017 közötti Pakisztán elleni izraeli támadást követően kirobbanhat a III. világháború.

Kezdetben vala a megtévesztés és a színjáték

Különösen Törökország részéről, amelyik most nyakig ül a slamasztikában, mert Izrael szövetségeseként az ország területén kialakítandó közös katonai légi bázis miatt könnyen árulónak bélyegeznék a környező országok. Ugyanakkor reménykedik is, hogy az izraeli térhódítás során megkaparinthatja Észak-Irakot, és „megszállási zónaként” talán Szíriából is lekanyarinthat magának egy jó darabot.

Azerbajdzsán pedig – jó tett helyében jót várj alapon – megkaphatja a már régóta áhítozott Kaszpi-tengeri iráni olajtartalékokat.

Már írásban is megállapodtak

2013. április 26-án megszületett a megállapodás a Szíria elleni hadműveletről. Izrael természetesen amerikai pufferek árnyékában manőverezik majd, és esze ágában sem lesz vágóhídra vinni katonáit. A 2006-os libanoni vereségük óta jószerivel meggyőződhettünk arról is, hogy az IDF, az izraeli védelmi erők nem jeleskednek túlságosan a frontokon, csupán a ciszjordániai fegyvertelen és kiszolgáltatott civil lakosság körében kepesek különös kegyetlenkedésekre és véres megtorlásokra.

Ezzel kapcsolatban a DEBKA gondosan összehangolt amerikai terrorsejtek és halálosztagok akciósorozatáról is említést tesz, melyek működésének eltussolásához természetesen a háttérhatalom által irányított amerikai és izraeli világsajtó fog majd segédkezni, pontosabban félretájékoztatni a tisztelt nagyérdeműt.

2013. április 26-án pénteken, csak pár órával azután, hogy az online DEBKA-Net-Weekly előfizetők kézhez kapták a legfrissebb híreket, Abdullah II jordán király már a Fehér Házban tárgyalt Obama elnökkel, ahol is megállapodás született egy 20 ezer amerikai katona állomásoztatására alkalmas gigantikus katonai bázis kiépítéséről a Jordán Hasimita Királyságban. Az amerikai légierők ilyen mértékű átcsoportosítására hat év óta nem volt példa a térségben.

A jordániai katonai támaszpont lesz tehát az amerikai és izraeli közös hadműveletek egyik központja. A mérnöki alakulatok már dolgoznak a bázis kibővítésén, hogy alkalmassá tegyék az izraeli légtéren át történő amerikai és európai légi utánpótlások fogadására. A nehezebb katonai járműveket és berendezéseket, tartályokat, tankokat, rakétákat, önjáró tüzérségi és páncélozott járműveket a tengeren keresztül szállítják majd két katonai támaszpontra: a jordániai vörös-tengeri kikötőbe, Aqabába és az izraeli kikötőbe, Haifába.

Erről az amerikai védelmi miniszter Hagel, az izraeli miniszterelnök Netanjahu, az izraeli védelmi miniszter Mose Ja’alon és az izraeli vezérkari altábornagy Benny Gantz döntöttek legutóbbi tárgyalásaik során.

Netanjahu már négy alkalommal is találkozott Abdullah II jordán királlyal, hogy – ugyancsak jó tett helyébe jót várj alapon – teljes körű támogatásáról biztosítsa trónja megőrzése érdekében.

Ezeket az ördögi terveket sohasem lehetne megvalósítani anélkül, hogy Amerikát ne bénítaná meg egy olyan erős és befolyásos, minden törvényen felül álló zsidó terrorista szervezet, mint az egész amerikai kongresszust és törvényhozást markában tartó AIPAC, az Amerikai-Izraeli Közügyek Bizottsága.

Ékes bizonyítéka ennek, hogy a jelenlegi amerikai doktrína még tiltja is a katonai agressziót, és nem csak az ENSZ biztonsági tanácsának határozata alapján, de a Nemzeti Hírszerzési Elemzés a NIE (National Intelligence Estimate) biztonságpolitikai döntése értelmében is. Itt kell megjegyeznünk, hogy az amerikai hírszerzés által összeállított és 2007-ben nyilvánosságra hozott jelentés szerint Irán már 2003-ban leállt a nukleáris fegyverkezési programjával, ami azóta is felfüggesztés alatt áll. Hasonlóképpen utasította el még kezdetben az USA azt a valótlan izraeli állítást is, hogy a szír kormányerők tömegpusztító biológiai és vegyi fegyvereket vetettek volna be a lázadók ellen. Mint utóbb kiderült, ennek épp az ellenkezője volt igaz, tudniillik hogy a felkelők használtak gyilkos fegyvereket, és nem csak a szír kormányerők, de az ártatlan civil lakosság ellen is.

Világos, hogy mit akar Izrael

Világos, hogy sok száz és ezer amerikai katonát fognak feláldozni a cionizmus túlélése érdekében. És az is világos, hogy most kétszer annyit fognak feláldozni, mint amennyit már eddig is feláldoztak.

Az USA-ban végzett felmérések szerint a megkérdezett válaszadók jobban tartanak saját kormányuktól, mint a terroristáktól (pláne ha ezek a terroristák a saját kormánytagjaik közül kerülnek ki – Megj. R. J.), és a terrorfenyegetettség félelmeit még mindig felülírják az amerikai alkotmányban lefektetett szabadságjogok:

„Tekintettel arra, hogy az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezethet, és hogy az ember legfőbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben az elnyomástól, valamint a nyomortól megszabadult emberi lények szava és meggyőződése szabad lesz.” (Emberi Jogok Nyilatkozata)

Rónaszegi Judit – Gordon Duff – Press Tv nyomán

TÖRTÉNELEMHAMISITÁS  ÉS A

VALÓS  TÉNYEK

Amikor a magyarság számára fontos keresztény ünnepeket nézzük, sokszor azt látjuk, hogy a szocializmus óta célirányosan valamilyen másik emléknapot tartanak ezeken az ünnepnapokon.

Ezen logika alapján 2014-ben ismét megpróbálnak elfeledtetni egy nagyon-nagyon fontos tényt; 1914-ben, tehát kereken 100 éve tört ki az I. Világháború!

Nézzük, mi mindenről kell most is a figyelmet elterelni ....

Rá lehetne kárdezni, Linder Béla, akkori hadügyminiszter hogy mondhatta a háború legfontosabb időszakában, hogy "Nem kell hadsereg többé. Soha tobbé katonát látni nem akarok. Fegyvert többé szolgálaton ki­vül nem viselünk, sem tisztek, sem legénység".           Ezután hetekig látták minden fronton a Linder Béla által tétlenségre kárhoztatott magyar hadsereget, - rengeteg katona halt meg értelmetlenü.

Lehetne elemezni, hogy Demecser mellett a Székely hadosztá ly hogyan tette le a fegyvert, miközben keletről a román csapatok, nyugatról Kun-Kohn Béla Vörös hadserege támadta hátba... Magyarországon, magyar csapatokat, ...

Erről miért nem tanulunk az iskolában? Kinek az érdeke ez a nagy hallgatás?

Majd 2014-ben minden héten bemutatják a Sorstalanságot,  amiben azt látjuk, hogy 14 évesen haláltáborból haláltáborba kerül, és bár 14-éves, mégsem gázositják el  sehol.

Olaszországban 2014 egyébként emlékév lesz, amiben méltósággal emlékeznek többek között a magyar katonk bajtársiasságáról. Értetlenkedve fogják Magyarországot figyelni az olaszok, miért nem szálli­tják haza a több ezernyi, mai napig a Doberdó környéki templomok kriptáiban, bezsákolva heverő magyar hösök holttesteit. Akkor idehaza Anna Frankról fog mindenki beszélni.

(Arról szintén nem beszélhetünk, hogy a kicsi Anna Frank  naplója golyóstollal i­ródott, amit akkor még fel sem találtak! Meg Anna Frank apukája összeveszett egy i­róval, mert nem tudtak megegyezni a sikerkönyv tiszteletdijáról!  A vitát New Yorkban a biróság döntötte el; hát ez elég kellemetlen tény, mert hát akkor ki is irta a könyvet?)

Senki nem fogja megkérdezni a legfontosabbat; a magyarok 1918. november 2.-n megkötötték Magyarország ezeréves határait garantáló békeszerzőést az olasz Diaz főparancsnokkal...

Erre Károlyi Mihály a sleppjével villámgyorsan kiutazott Belgrádba, és 1918. november 8-án Magyarországra nézve új, katasztrofális békét kötött, Franchet D. Esperay tábornokkal. A francia tábornok sorba állitja a küldöttséget, végigmegy előttük és legelső, - azóta legendás és sokatmondóvá vált - szavai ezek hozzájuk "Maguk itt mindannyian zsidók?".

Azért nem lehet Tormay Cecilről utcát elnevezni, mert "Bujdosó könyv" ci­mű könyvében pontosan dokumentálta ezt az időszakot. Ha mindezt megtárgyalnánk, feldolgoznánk akkor robbanna a bomba; TRIANON!!!

Nos, akkor hogyan volt az, hogy az I. Vilá¡gháború ÖSSZES FRONTJA a történelmi Magyarország ezeréves határain kivül volt, és mégis elvették e területenk kétharmadát... Aztán az I. Világháború 1914-től 1918-ig tartott, de csak két év mulva, 1920. junius 4.-én kötötték meg a Trianoni békediktátumot! Mi történt ez alatt a két év alatt?

Ezek érdekes kérdések lennének.

Nekünk mindig csak a lelkiismeret-furdalás, vesztes csaták, a szégyen jut?! A magyarokat összeugrasztották a kettős állampolgárság miatt 2004. december 5.-én. Ez a szégyen napja. De arról mikor beszélünk, hogy a magyar hadsereg 1916. december 6-án elfoglalta Bukarestet, Románia fővárosát?? (...)

Nos, érdekes lesz ez a 2014-es év, a megemlékezések, évfordulók tekintetében!

dr. Nagy Levente (Kunhegyes)

Gatya vagy lajbi?

Gondolatok Trianon évfordulóján….

Mi újat lehet írni Trianonról? A fiataloknak töviről-hegyire mindent, ami ezzel összefügg, a középkorosztálynak csak némi emlékeztetőt, az öregeknek meg semmi újat. Ők tudják… mert a kor egyre több információhoz juttatta őket… tudják, hogy mi történt 1920. június 4-én. Az ember nem a korától bölcsül, hanem attól sok-sok információtól, amelyhez ha akar, ha nem, élete során hozzájut. A politikával és a történelemmel is így vagyunk. Egyre többet hallunk, egyre többet értünk meg vagy egyre kuszábbnak véljük az egyes korok történéseit.

Trianon is ilyen történéssorozat, ám nekünk sokkal drámaibb, mint azt mások hiszik. Ugyanis Trianon máig tart. Valahogy úgy lehet elképzelni ezt a folyamatot, amelyet 1920 júniusában elindított egy álnok és aljas liberális és keresztényellenes európai eszme, mintha a zsidókat nem deportálták volna, hanem helyben minden zsidó nőt és férfit sterilizált volna a hitleri hatalom… Szörnyű még elgondolni is, milyen következményekkel járt volna ez egy nemzet éleztében. Szörnyű elgondolni, de mi, magyarok tudjuk, látjuk, érezzük. Nekünk ez valóság, amit ma is szenvedünk. A saját bőrünkön tapasztaljuk. Mert Trianon egyfajta nemzetkasztrálás volt, az utána 25 évvel bekövetkezett és a világtörténelemben a legaljasabbnak nevezhető vörös diktatúrával kiegészülve, amelyben de facto öngyilkosság sorozatot követtek el a magyar anyák, tekintve, hogy a lélektelen és alja vörössöpredék-hatalom elhitette a vallásától, istenétől és hitétől megfosztott fiatalsággal, hogy magzatot ölni az anya emberi joga.

Nemzetkasztrálás, máig tartó kín, etnocidium ez, amelyet nem állít le a józanész, az emberiesség, az Európai Unió uborka hajlási szögét méregető számos jól fizetett hülyéje, s ma már nem emel szót egyetlen keresztény egyház sem emiatt, s nem sír velünk sem a zsidó, sem az örmény…. noha ők jól tudják mi az, ha egy népet meg akar semmisíteni a környezete. Magunkban bosszankodunk, magunkban forr a dühünk, és a tehetetlenség is gyilkolja idegeinket. Trianon… ismételgetjük, tüntetünk a napján, kijelentjük, hogy „Erdély nem Románia”… mintha ezt az oláhok nem tudnák… majd június 5-én minden megy tovább a maga útján. A tüntetők rekedtre ordítják magukat, a vármegyések összehajtogatják a fekete molinót, és elégedetten távoznak egy-egy ideiglenesen mások által uralt magyar területről, városból, vagy falucskából…. viszont akik ott maradnak, azok nem mindig olyan nagymellényűek, mint aznap, amikor a tüntetés volt. Mert hiába az ordítozás, hogy „Vesszen Trianon”… sajnos nem vész…. s egyelőre ennek a trianoni alagútnak még sehol nem látjuk a végét. Inkább olybá tűnik, hogy egyre sötétebb az alagút, mert a hazudozás és a mellébeszélés, a trianoni döntés miatt megölt, meghalt, megkínzott embertömegekre ma sem emlékezik senki hivatalosan Budapesten… Nem emelnek emlékművet a gyász és a máig tartó csonkolást idézve… mert még megbántanánk a rablót, a gyilkost, a tótot, az olájt, az ukránt, a rácot. Ám, nem csak ez a baj, nem csak ez keserít június 4-én.

A magyar fejekben lévő iszonyatos sötétség az, amely ama alagútban nem enged fényt látni. Mert ennek az alagútnak nem lehet vége, amíg a magyar, a székely a felvidéki, a délvidéki, a kárpátaljai ember nem egyformán gondolkodik… Soha nem fog egyformán gondolkodni. Mert akik itt élnek, azok magasabb rendűnek érzik magukat, mint a határon túli magyar, s akik ott élnek azok hozzászoktak az új főhatalomhoz és idomulnak is, ami a végül a beolvadáshoz vezet. S egymásnak az arcába vágják, hogy „te ne mond meg nekem, mit csináljak”… A magunk és egymás ellenségeivé lettünk e 94 év alatt. Lehet könnyezve merengeni a Székely Himnusz hangjaira egy-egy kopjafánál, lehet Somlyó lankáján Boldogasszony anyánkat énekelni… de mindez összefogás, összetartás és az összetartozás érzése nélkül csak önámítás, színház. Nemzetárulás, amelyet mi magyarok magunk ellen követünk el!

Nem akarom az elért eredményeket alulértékelni. Nem akarom a kettős állampolgárság intézményét lebecsülni, nem akarom a nemzet egységének a napját, e gyászos június 4-ét megkérdőjelezni… de elfogadni sem akarom, hogy a béke a jogos igényt, az esetleges újratárgyalást, a Trianon miatt legyilkolt milliók(!)emlékét, és az emlékezés lehetőségét semmivé foszlassa. Nem akarok, és nem tudok beletörődni, hogy egyetlen megszálló főhatalom sem követte meg nemzetünket a magyarság ellen elkövetett gyilkosságokért, kínzásokért, de hazudozva új történelmet kreált magának, amelyben mi - a jogos tulajdonos - lettünk a megszálló, ő pedig a leigázott, az ártatlan. Igaz, tőlünk kapott tót és oláh iskolát, kenyeret, s talán még levegőt is, de köszönet helyett támadások, gyilkosságok máig tartó sorozata, gyűlölet és ádáz ellenségeskedés jár a magyarnak, a székelynek.

Nem törődhetem bele, hogy ezer év csodálatos építményei, székesegyházai, történelme, tájai, földben rejtezkedő kincsei idegen, alkotóját is gyűlölő kezekben sorvadjon el.  Nem nyugodhatom bele, hogy az a magyar föld, amelyet őseim bajor bevándorlókként is saját hazájuknak tartottak és ekként igyekeztek alkotni rajta, s amelyet vérükkel a magyarok és székelyek oldalán megszenteltek, ma a hazaárulók és magyargyűlölők pöcegödre legyen…

Lehet szép szavakat, békére törekvő és az európai népek egységét hirdető hazudozásokat hangoztatni, de hol vannak, akik fejszével csapták le a magyar és székely fejeket 1920. után, hol vannak, az éjnek idején a Magas-Tátra erdeiből lejött orvgyilkos favágók, akik magyar ölték, s ölték a cipszert is, de nem tudták miért.  Csak azt tudták, hogy a papjuk úgy hirdette, hogy ölni kell, ha tót hazát akarnak… Hol vannak a tömeggyilkos szerbek, akik ezrével gyilkolták le a magyarokat?

„Trianon… átkozott Trianon” mondta 1989-ben beszédét elkezdve Domokos Pál Péter a Jurta Színházban, a 45 év utáni első alkalommal megtartott Trianon megemlékezésen. S ma is ezt mondjuk… mert minden napunk - igenis - Trianonnak tudható fájdalmakat, megalázatást, nyomort és kiszolgáltatottságot jelent. Megmiskárolt nemzetté váltunk, és ma is megalázkodva vagyunk kénytelenek hol erre, hol arra bocsánatot kérni és eltűrni az uniós degeneráltak és a magyarországi hazaáruló ócska kommunista és liberális söpredék köpködéseit. Nem lehet rend sem, mert vannak elsők, és különbek, akiket nem lehet büntetni még a hazaárulás aljas bűnéért sem, és hazudunk magunknak sikert és áldott jövőt… miközben jelenünk is csak éppen hogy van…. jövőnk pedig a mai helyzetet és az emberi butaságot és hatalommániát  tekintve - nagy betűkkel -: NINCS!

Ellenben van magyar állampolgárság mindenkinek, de az arra kell csak sokaknak, hogy könnyebben kapjanak munkát Nyugaton… Van annak is, akinek a nagyapja még az esztenán oláhul kiabált a birkájának és a bakatárnénak, ha üzekedni támadt kedve. Annak is van magyar passzusa, aki magyarokat árult be pénzért a tótoknak, mert jobb elfoglaltság volt az neki, mint a tehén farát nézni naphosszat a tót kolhozban, ahol az anyja csak tótul beszélt, s nem azért mert tiltották a magyar szót, hanem azért, mert tót volt... Ma mindenki magyar lett, lehet, akinek ez hasznot hoz… Az igaz magyarnak pedig, ezért a passzusért – bár eltűrt sok egy életen keresztül tartó szenvedést – ma állampolgári esküt kell tennie (noha az őt körülálló állami magyar tisztségviselők messze nem olyan jó magyarok, mint ő)…

Megveszekedett, bolond trianoni világ ez, amelyben foltot foltra öltögetünk, s a végén azt sem tudjuk már, hogy gatya volt-e a sokfoltos ruhadarab vagy lájbi…

Igen, a méltóságteljességet feledve bosszankodom Trianon évfordulóján, mert látok egy sírni szinte betegesen szerető, sebeit nyalogató nemzetet, amely emlékezik, utálja is azt, aki megcsonkította nemzetét és hazáját, de egymást legalább annyira utálja, mint a megszállókat… Egy napig sír minden év június 4-én, majd azzal nagyzol, s veri a mellét, hogy Erdélyben volt nyaralni, hogy Kassán is kokárdával ment végig a főutcán, hogy Csíksomlyóban is ott volt a misén.  Igaz, addig azt sem tudta mi az, s az Úrfelmutatás alatt épp a kolbászt karikázta a zsemléjére, mert a hegynek fölfelé megivott pálinkától megéhezett, de mindezt zsinóros mentében tette, a divatos és jó pénzt hozó „zarándok vonattal” utazva.

A megcsonkíttatás napja az összetartozás napjává lett, s trianoni halottaink emléke nem drágább más nemzetek halottainak emlékénél – nekünk, magyaroknak a legfelsőbb szintekig. Ez maga is fájdalom… gyalázat. Senki nem meri végre kimondani ország-világ előtt, hogy nincs és nem volt nagyobb szenvedés – máig tartó gyalázatos megaláztatás – egyetlen nemzet számára sem, mint a magyar nemzet számára 1920. június 4-e. Ha tetszik, ha nem! Ennek kellene emlékmúzeumot építeni a Józsefvárosban, hiszen ideérkeztek az oláhok elől menekült székelyek és magyarok, s itt éltek vagonokban hónapokon keresztül… A magyar nemzet megfeszíttetésének a napja ez, s a kereszt hazugságokból és álnokságból állt. A szuvas kopjafák helyett tehát, végre kőbe kellene vésni ezt a szenvedést, azon a téren, amelyen állt már efféle emlékmű… s amíg az nem áll újra, addig hazudunk csupán Trianonról – magunknak és a világnak egyaránt. Miért fontosabb egy megszálló nemzet dicsőítése a Trianoni döntés miatt megölt székely, felvidéki, kárpátaljai… halottaink drága emlékénél? Területeinknél? A szenvedést nem kéne már szégyellni. Szégyellni a hazudozást és a fölösleges, a megjátszott, a parancsra gazsuláló alázatoskodást kell.

Emlékezzünk tehát a már talán meg sem változtatható fájdalomra, amely nemzetünk végső pusztulásáig a magyar és székely lelkekben marad, s amelyet csak mi, magyarok tudnánk helyrehozni… ha önmagunkban bízva, egymást megbecsülve, hittel tekintenénk a jövőbe, ha összetartanánk, s a magyar édesanyák ezernyi gyermekkel áldanák meg a Kárpátok gyűrűjét… Mert azé az ország, aki teleszüli…

Nem sírni, nem kopjafák tömegét állítgatni, és koszorúzni kell június negyedikén, s nem a húszas évek ma már értelmetlen és ostoba szlogenjeit kell skandálni, hanem cse-le-ked-ni… ki-ki a saját legjobb tudása szerint, de egyet gondolva – Trianonról is!

Végül felteszem a kérdést, ha más nem meri feltenni: - ha a néhány hónap alatt lezajlott és immár hatvannyolc éve véget ért tragédiát, a zsidók szenvedését törvényben foglalt kötelező fájdalommá tették, tananyagként már gyermekeinket fertőzik a gyűlölettel, az önmarcangolással, akkor a magyar parlamentben a máig tartó magyar tragédia miért nem foglaltatik épp olyan joggal törvénybe?

Ezért fáj a lelkem minden június negyedikén, s ezért vagyok szomorú, amikor látom, hogy más nép fájdalmán kötelezően és képmutatóan „zokog a magyar elit”, de a magyar fájdalom, a Trianon miatt és a megszálló oláhok, rácok, tótok által kiirtott magyar halottaink emléke tabu. Mint annak a magyar államférfinek a tisztelete, aki - ha nem is járt örök érvényű sikerrel, de - mindent megtett azért, hogy Trianont semmivé tegye. A történelem azonban közbeszólt. Megmaradt tehát, nekünk Trianon – vagy Trianon revíziója… ám ez utóbbira 2014-ben úgy látszik, annyi esélyünk van csak, mint a Horthy-szobor felállítására kiadott L. Simon engedélynek…

Stoffán György

Ha az orosz piacaikat veszélyezteti, a németországi

gyáriparosok megbuktatják Merkelt

Dr. Griffin Tarpley ismert washingtoni publicista és történész szerint előbb buktatják meg a németországi gyáriparosok a globálcionok hálójába került Angela Merkelt, mint hogy hagynák az orosz kereskedelmi kapcsolataik bedőlését. A történész szerint az amerikai "Nuland-lobbi" befektetett öt milliárd dollárt az ukrajnai puccsba az ország ásványi kincseinek megszerzésért, az egész katonai látványakció emiatt történik.

A történész szerint az egypólusú világ amerikai lobbistái nem veszik figyelembe a tényeket vak elvakultságukban, hogy ez a helyzet már nem tartható fenn. Tarpley a PressTv-nek adott interjújában leszögezte: hiába erőlteti a a Nuland lobbi (a zsidó világcsaládok képviselője) az Oroszország elleni szankciók bővítését, ez nem fog menni. Az orosz gazdasági kapcsolatban érdekelt németországi nagyiparosok akár Angela Merkel németországi kancellárt is megbuktatják, ha kapcsolatrendszereiket veszélyezteti.

Angelának ezért lett hirtelen olyan fontos Viktor. Kell neki a szövetséges, mert nem szeretne bukott vezető lenni. Mint beszámoltunk róla, Angela Merkel gyors németországi látogatásra invitálta a magyar miniszterelnököt.

Nagyvilág és a Távol-kelet

2014.05.02 16:16

A Világbank előrejelzése szerint az Egyesült Államok elveszítheti a "világ legfontosabb gazdasága" címet még idén, amit 1872 óta tart. Ismerjük fel, hogyha már egy atlantista pénzügyi központ elismeri ezt, akkor komoly a gond. Komoly, mert egyrészt belátták, hogy halogatni nem lehet tovább a tényeket, másrészt pedig a saját befektetőik megtévesztése bizalomvesztéssel járna irányukban, ezt azért a Világbank se engedheti meg magának. Az eredeti előrejelzés szerint Kína csak 2019-re vette volna át ezt a címet.

A Kínai gazdaság bővülését még az IMF-nek is el kellett ismernie. Kína ugyanis 2011-2014 között egy 24%-os gazdasági bővülést könyvelhet el, amíg az USA egy 7.6%-os csökkenést. Az IMF ugyan próbál szépíteni, hogy ez az adat a vásárlóerő változásán alapul, és hozzáteszik, hogy a kínai kormány hiába mutat fel kiváló gazdasági mutatókat, hogyha a kínai nép vásárlóerő szempontból még mindig csak a világon a 93. helyen van.

Ezzel szemben az igazság az, hogy az ázsiai óriás energiaszükségleteinek növekedéséből, abból a tényből, hogy az energiahordozókért fizetni is tud (késedelem nélkül), valamint, hogy a jüan immáron komoly alternatíva a nemzetközi pénzügyi tranzakciókhoz a dollár helyett, kirajzolódhat előttünk az a kép, hogy bizony Kína már mintha meg is előzte volna az Államokat. A Financial Times a londoni city globális döntéshozóinak a félhivatalos szócsöve szerint ugyanis a kínai gazdaságot a nyugati elemzők hozzávetőlegesen 20%-al alábecsülik. Ez az alulbecslés leginkább a katonai és haditechnikai területekre érvényes. Ennek ellenére Kína már rendelkezik saját repülőgép-hordozóval is, és folyamatosan hozza be a lemaradását a nyugathoz képest.

Elhisszük, hogy a világ globalistáit felettébb zavarja Kína élretörése, ez ugyanis nem szerepelt ebben a formában a terveikben, legalábbis, hogy ilyen hamar bekövetkezzen. A felkészülési idő véget ért, az USA láthatóan nem tudta befejezni az új gyarmatainak az annektálását (Szíria, Venezuela, Ukrajna), az Irakból és Líbiából lopott arany elfogyott. Most Kína fog dönteni, melyik oldalra áll. A jelek szerint Oroszországot választja, ezzel megkezdődik a nemzetközi pénzügyi elit lassú haláltusája. Sajnos ez az állatfaj a sarokba szorítva a legveszélyesebb.

Fekete tengeri helyzetjelentés

2014.04.25 20:23

Egy héttel ezelőtt hoztuk le a US Donald Cook esetének hátterét feldolgozó írásunkat, az információ akkor még alternatív forrásból származott. Sokan kételyüknek adtak hangot a történtekkel kapcsolatban. Forrásaink szerint akkor a Fekete-tengeren közvetlen összeütközött az egyik legmodernebb NATO-technika az orosz hadsereg egy új fejlesztésével, az összecsapás pedig a nyugati technológia teljes vereségével zárult. A US Donald Cook berendezései megszűntek működni, az Aegis rendszer használhatatlan vasdarabbá változott az új elektronikai zavaró rendszerekkel felszerelt Szu-24-es vadászgép rárepülései alatti másfél órában.

Most a hírt megerősítette az orosz állami média. Az Aegis rendszerrel felszerelt rombolót valóban az új orosz Hibini nevet viselő elektronikai blokkolórendszer tette ártalmatlanná, olyan szinten demoralizálva a hajó legénységét, hogy a rombolót azonnal a kikötőbe vezényelték, ahol 27 személy a legénységből azonnal kilépett a sereg állományából.

Az Aegis rendszer levizsgázott, még arra sem volt képes, hogy bemérje az ellenfél repülőgépét. Ezzel a technológiával pedig láthatóan a vén csatalónak tartott Szu-24-eket is felszerelték. Ha ilyen technológiát szerelnek a régebbi gépekre, mit tudnak akkor a legújabb gépek?

Annak idején, a grúziai háborúban a nyugat nem értette, hogyan lehetséges az, hogy a Csecsenföldről átdobott 30 000 orosz katona jószerével öreg, ósdi fegyverekkel felszerelve képes volt 5 nap alatt teljes vereséget mérni a csúcstechnikával felszerelkezett, modern hadviselésre kiképzett 35 000 fős grúz haderőre. A mai napig szégyenkezve tekint a nyugati katonai stratégiai tervező részleg emiatt a csúfos kudarcra. A grúz haderő az első naptól kezdve egyetlen támadó hadmozdulatra sem volt képes, és folyamatosan csak hátrálni kényszerült.

Egyszerű az ok; talán nem voltak minden információ birtokában, milyen eszközöket is használtak az oroszok a háború során. Íme egy kis ízelítő a nyugatnak, mire is számítsanak. Az orosz állami média beszámol róla, milyen hatékonysággal működik az az Aegis rendszer, amivel az Egyesült Államok NATO-szövetségeseit akarja "megvédeni".

Az amerikai flotta büszkesége - egy darab ócskavas lett, mikor találkozott az első orosz vadászgéppel.

"Április 10-én a Donald Cook a Tomahawk szárnyas rakétákkal együtt behatolt a Fekete-tenger semleges vizeire. Oroszország erre egy Szu-24-es repülőgépet küldött az amerikai torpedóromboló hajó körberepülésére. Az orosz repülőgép fegyvertelen volt, azonban szakértők állítása szerint rendelkezett legújabb orosz rádióelektronikus harci rendszerrel. Az Aegis már távolról észlelte a Szu-24-es közeledését, harci riadót fújt. Amerikai radarok a célponttal való közeledés irányvonalát mérték be. És egyszerre csak a képernyők kialudtak, az Aegis megszűnt üzemelni. Közben a Szu-24-es a torpedóromboló fedélzete felett vonult el, megfordult és rakétatámadást imitált. Aztán megfordult és megismételte ezt a manővert. És ezt megtette 12-szer.

Vagyis amikor üzemelt a Szu-24-es fedélzeti rádióelektronikus elnyomási rendszere, a modern Aegis rendszer üzemképtelenné vált.

Külföldi médiák írják, hogy az incidenst követően a Donald Cook sürgősen betért egy romániai kikötőbe. A hajó személyzetének 27 tagja benyújtotta lemondási kérelmét. Állítják, hogy mind a 27 személy azt írta, hogy nem kívánja életét kockáztatni. Ezt közvetve megerősíti a Pentagon nyilatkozata is. Ebben olvasható, hogy az akció demoralizálta az amerikai hajó csapatát.

A rendszer, amellyel az orosz Szu-24-es sokkolta az amerikai Donald Cook-ot, a Hibini nevet viseli. A Hibini egyébként egy hegygerinc a sarkvidéki Kola-félszigeten. A Hibini az ellenfél rádióelektronikus elnyomásának legújabb rendszere, amellyel ellátnak majd minden ígéretes orosz repülőgépet."

Íme egy gyakorlati példa arra, hogy a NATO nem csak harcképtelen az orosz haditechnikával szemben, de az Egyesült Államok nyugati "szövetségeseit" sem képes megvédeni. Információink szerint a közelmúltban Szíriából Oroszországba szállítottak minden Szu-24-es vadászgépet. Lehetséges, hogy ezeket a gépeket már a legmodernebb zavaróeszközökkel szerelik fel, ami a NATO teljes vereségéhez vezetne a Közel-Keleten vívott háborúkban. Nem kérdés, hogy az új technológiához ilyen úton hozzájuthat a Szíria védelmében harcoló Hezbollah, Irán pedig már birtokában van az új technológiának. A NATO teljes katonai vereségének lehetünk szemtanúi.

SZÉTESIK AZ USA - BEDÖNTHETI AZ EGÉSZ UNIÓT – A

DOMINÓ ELV

Texasi lovasok felvonulása, a "Texasi Függetlenség napján"

Az USA 29 tagállama szeretne elköszönni a Fehér Háztól. - Akár a dominó, amikor dőlni kezd, - úgy terjednek az országban a népszavazási kezdeményezések az egyes tagállamok függetlenségéről.

Függetlenedési dömping fájdítja fejét a Fehér Ház adminisztrációjának. Egyre több tagállam szeretne kiválni az unióból. Aláírásgyűjtési akciók sokasága zajlik, petíciók fogalmazódnak meg, - az államokat a központi hatalomhoz kötő béklyók feloldása érdekében.

Már több mint 300 ezer ember írt alá ilyen értelmű peticiókat. Texas 70 ezer lakója irta alá a Fehér Ház honlapján a követelést, hogy Obama írasson ki népszavazást a tagállam függetlenségéről.

A függetlenségen gondolkodik még Louisiana és 27 másik állam: Florida, Alabama, Indiana, New Jersey, Észak-és Dél-Karolina, Montana, Oregon, Missouri, Colorado, Mississippi, Michigan, Kentucky, Tennessee, North Dakota, Georgia, Arkansas és New York. De már kopogtat hasonló ötlettel Alaszka, Kalifornia, Nevada, Arizona, Delaware, Wyoming, Ohio, Oklahoma és Pennsylvania ... És, ha borul az első dominó, gyorsan követi a többi is. Bedöntheti az egész uniót a dominó elv.

Obama és adminisztrációja egyenlőre még eléggé bizonytalan. Saját alkotmányukat sértenék meg ismét, ha kellő aláírás megléte esetén nem írnának ki népszavazást, az egyes tagállamok elszakadásáról.

Persze elég nagy valószínűséggel: az 'emberi jogok bajnokaként' pózoló washingtoni adminisztráció, de leginkább a nekik hatalmat kölcsönző háttérhatalom, minden gond nélkül köpni fog saját alkotmányára ez esetben. (is!)

Ám ez mindenesetre komoly intő jel a liberális Amerika vezetőinek, - az Amerikai Egyesült Államok felbomlása, a rothadásával együtt, - visszavonhatatlanul elkezdődött. - Vagy inkább, ahogy mondani szokás; varrás mentén reped az összefércelt, egységes nemzettudat nélküli ország.

Ezért is akarna háborúzni megint külföldön, lehetőleg jó messze a határaitól, hogy elodázza a bomlást. De már túl régóta érik ez - és túl hosszú ideje odázná el a bomlási folyamatokat Amerika kormányzata.

Jelen esetben az ukrajnai erőszakos eseményekben való aktív részvételük már nem késleltetni, - hanem egyenesen siettetni fogja az USA bomlását.

Az "okosok" azt hitték, hogy csak a világ más tájain; most például csak Európában történhetnek meg a függetlenedési kísérletek, - lásd; Krím, Velence, Skócia, - vagy az egyre erősödő baszk szeparatizmus, s még sorolhatnánk.

Mostanra jönnek rá ott Washingtonban, hogy az ukrajnai erőszakos események támogatásával, mekkora öngólt lőttek. Az ukrajnai történések, - s az ezzel kapcsolatban fellángoló elszakadási törekvések; elsőként Krím majd Transznisztria, - s a következő: Donbassz (Kelet-Ukrajna), - követendő példával szolgálhatnak más államoknak, - de nemcsak Európában, hanem Amerikában is. - Akár Texasnak, Alaszkának, s még a többi 27 államnak.

Most már, - az amerikai kormányzat saját maga miatt, - igen saját maga miatt ellenzi oly hevesen más népek önállósodási törekvéseit, vagy az anyagországához való csatlakozási szándékait. Mert a dominók dőlése, immáron Európából is elindulhat...

Krím orosz ajkú többsége a függetlenségével, majd a népszavazás általi csatlakozásával anyaországához, példát mutatott az összes nemzet számára. - Így az egyes amerikai tagállamok számára is, amelyek függetlenedni akarnak a washingtoni központi kormányzattól. S vele együtt a FED-től s, a szabadkőművesektől, az izraeli lobbytól, az AIPAC-tól, s mindentől, ami a cionista hatalommal együtt jár.

És, ha előbb-utóbb siker koronázza majd függetlenedési törekvésüket, - nem kell majd háborúzniuk majd a fél világ ellen, s a vágóhídra küldeni fiaikat, - ami a washingtoni uraik eredeti szándéka lenne.

Méltán írhatják föl zászlaikra a régi óhajt: "No more brother war! - Soha többé testvérháborút!"

Szabad Riport

Források: Komszomolszkaja Pravda - Avrasiya.info - Bal-Rad - SzRTI archivum

NO COMMENT

Ez szinte hihetetlen ! ! !

"Ez a háború minden időkre be fogja fejezni a harcunkat a gójok ellen"

Emanuel Rabinovich rabbi az Európai Rabbik Vésztanácsának, Budapesten tartott rendkivüli találkozóján mondott beszéde.

"Üdvözöllek benneteket, gyermekeim. Azért hívtalak benneteket, hogy megismételjem új programunk alapvető lépéseit. Jól tudjátok, hogy azt reméltük, hogy a háborúk közti húsz évünket arra használjuk fel, hogy megszilárdítsuk azokat a nagy vívmányokat és előnyöket, amelyeket nekünk a második világháború jelentett. Ezeket sokan közülünk különböző fontos területekről ellenzik, de most minden rendelkezésünkre álló erővel azon kell dolgoznunk, hogy öt éven belül előkészítsük a harmadik világháborút.

"Célunkért 3000 éve küzdünk egyesült erővel..."

Célunkért 3000 éve küzdünk egyesült erővel, amely már egészen közel van és a győzelem szinte biztos, arra ösztönöz minket, hogy fáradozásainkat és óvatosságunkat megtízszerezzük.

"Minden zsidó király lesz és minden gój rabszolga." A Chábád "Messiás" zászlaja

Biztosítalak benneteket, hogy tíz éven belül fajunk eléri méltó helyét a világban, ahol minden zsidó király lesz és minden gój rabszolga. (Taps). Emlékezzetek vissza 1930-as propagandakampányainkra, amikor Németországban zsidóellenes érzelmeket szítottunk és Amerikában meg a németek ellen. Ez a kampányunk a második világháborúban csúcsosodott ki.

Ma a világon hasonló propagandakampány folyik. Oroszországban folyamatos az Amerika-ellenes propaganda, míg Amerikán a kommunistáktól való félelem söpör keresztül. Ez a hadjárat kényszeríti a világ kisebb országait, hogy vagy az USA vagy Oroszország partnersége mellett döntsenek. E pillanatban legnagyobb problémánk az amerikaiak hamvadó hadi szellemének a felélesztése.

Terveinket nagyon akadályozza a hiányzó általános hadkötelezettség Amerikában, de biztosak vagyunk benne, hogy a választások után rögtön keresztül tudunk egy megfelelő intézkedést vinni az Amerikai Kongresszusban.

Az oroszok és az ázsiai népek eléggé irányításunk alatt vannak, és nem tiltakoznak a háború ellen, de várnunk kell az amerikaiak megszerzésével. Ezt az antiszemitizmus kártya kijátszásával reméljük elérni, amely olyan kitűnően működött a Németország elleni háború idején. Erősen számítunk az antiszemita erőszak elleni hírekre Oroszországból, hogy ezek felháborítsák az Egyesült Államokat és így építsünk szolidaritásukra a szovjetek hatalma ellen.

Emellett, hogy az amerikaiaknak az antiszemitizmus valóságát bemutassuk, nagy pénzforrások bevetésével, amelyet amerikai antiszemita elemek rendelkezésére bocsátunk azért, hogy hatásosságukat növeljük, és antiszemita erőszakot fogunk előadatni legnagyobb városaikban. Ennek kettős célja lesz: egyrészt megtudjuk az amerikai reakciósok nevét, akiket így elhallgattathatunk, másrészt az Egyesült Államokat oroszellenes egységbe forrasztjuk.

Öt éven belül ez a program el fogja érni célját, a harmadik világháborút, amely pusztításban minden előtte valót felül fog múlni. Izrael természetesen semleges marad, és amikor mindkét oldal ki lesz merülve és szétverve, akkor mi bíráskodni fogunk és ellenőrző bizottságokat küldünk minden tönkretett országba. Ez a háború minden időkre be fogja fejezni a harcunkat a gójok ellen.

Nyilvánosan felfedjük magunkat Ázsia és Afrika népei előtt. Biztonsággal állíthatom, hogy most születik a fehér gyerekek utolsó nemzedéke!

A mi ellenőrző bizottságunk a népek békéje és a fajok közötti feszültségek megakadályozása érdekében meg fogja tiltani a fehérek egymás közötti házasságát. A fehér férfinak sötét bőrű nőkkel kell együtt élnie míg a fehér nőnek fekete férfiakkal. Így majd eltűnik a fehér faj, mert a sötétekkel való keveredés a fehér ember végét jelenti, és legveszélyesebb ellenségünk így csak emlék marad.

"Elindulunk az ezeréves béke útján, a Pax Judaica útján és fajunk lesz a világ vitathatatlan ura"

Elindulunk az ezeréves béke útján, a Pax Judaica útján, és fajunk lesz a világ vitathatatlan ura. A mi magasabb rendű szellemi képességeink könnyen lehetővé teszik számunkra a sötét emberek fölötti uralmat.

Kérdés a hallgatóságból: Rabinovich Rabbi, mi lesz a vallásokkal a harmadik világháború után?

Rabinovich: Nem lesznek többé vallások. Egy papi osztály megmaradása uralkodásunkra állandó veszélyt jelentene, a túlvilágba vetett hit lelkierőt adna kiengesztelhetetlen ellenzőinknek sok országban, és képessé tenné őket arra, hogy nekünk ellenálljanak. Mi, ennek ellenére megtartjuk őseink hagyományos szertartásait és szokásait, uralkodó osztályunk eredetének jelét. Megszigorítjuk faji szabályzatunkat úgy, hogy zsidó nem házasodhat csak a fajtáján belül, idegeneket pedig nem fogadunk be.

Emlékeztetlek benneteket a második világháború kegyetlen napjaira, amikor népünk néhány tagját a hitleri banditáknak kellett feláldoznunk azért, hogy elég tanúnk és jogalapunk legyen azokra a perekre és kivégzésekre, amelyek során Amerika és Oroszország vezetőit, mint háborús bűnösöket kivégeztetjük, miután a béke feltételeit mi szabjuk meg. Biztos vagyok benne, hogy nektek még kell kis előkészület ilyen feladatra, mivel az 'áldozat' szó mindig is népünk jelszava volt, és egy pár ezer zsidó áldozat a világ kormányzásáért valóban nem nagy ár.

Hogy annak a vezető szerepnek a biztos eljöveteléről meggyőzzelek benneteket, megmutatom, hogyan fordítottuk a saját találmányait a fehér ember ellen. Sajtója és rádiója a mi kívánságaink szószólója, nehéziparának termékei pedig azokat az eszközöket adják, amit Afrika és Ázsia felfegyverzésére szállít saját maga ellen.

Érdekeink képviselői Washingtonban erősen terjesztik a 4. Pont programját (Colombo Plan), amely a világ elmaradottabb részeinek iparosítását tűzi ki céljául úgy, hogy miután Amerika és Európa ipari létesítményei és városai megsemmisülnek az atomháború után, a fehéreknek nem lesz erejük a sötét fajok nagy tömegeinek ellenállni, akiknek vitathatatlan lesz a technológiai felsőbbrendűsége.

A világ feletti győzelem víziójával a szemetek előtt, térjetek vissza országaitokba és erősítsétek eddigi jó munkátokat addig a közeli napig, amikor Izrael felfedi hivatását, mint a világ dicső fénye."

Források, amelyekben a beszéd megjelent:

Eustace Mullins: "New History of the Jews" (A zsidók új története), William Guy Carr: "Pawns In The Game" (Bábuk egy sakkjátszmában).

Sütő Gábor *

Méltatlan állampolgárainkról és a

magyarságtudatról

(AVAGY A VÁLASZTÁS EGYIK FONTOS TÉTJÉRŐL)

A Miniszterelnök a rezsicsökkentés védelmét célul tűző Magyar Csapat megszervezésére hívó körlevelében így fogalmazott: „Mi, akik ehhez a csapathoz tartozunk, úgy gondoljuk, hogy a magyarok nem másodrendű állampolgárok Európában”.

Nyugodtan mondhatom, sokmilliomod-magammal teljes mértékben azonosulunk szavaival. Mondanivalómat nem is neki címzem, hiszen széleskörű konkrét tájékozottsággal rendelkezik, s tisztában van mindazzal is, ami itt következik. Nem tisztem értelmezni és magyarázni a kijelentéseit sem – bár ez már szinte sporttá vált, főleg az ellenzék körében – mégis úgy vélem, nem véletlenül fogalmazott így. Bizonyosan látja, számos jel utal rá, hogy az Európai Unió szemében kimondatlanul, de gyakorlatilag másodrendűek (ha nem harmadrendűek, s netán még vad ázsiaiak is) vagyunk. Ennek egyetlen oka van, éspedig, hogy Magyarországon is másodrendűek vagyunk!

A kormány semlegesítette a hazai, jórészt nemzetidegen ellenzék, valamint a külföldi politikai ellenfelek folyamatos és elvadult támadásait, a multinacionális tőke uralmának keretei között is tanúsított bizonyos szociális érzékenységet, ennél fogva népszerűbbé vált. A kormány tagadhatatlan erőfeszítései és eredményei ellenére, valami, de inkább valakik miatt, nemzetünk mégis sorvad, országunk vesztegel, népünk rosszabbul él, mint a múlt rendszerben, egészségi állapota és műveltségi szintje, de még a létbiztonsága is olyan ijesztően süllyed, hogy e-mögött nem is nehezen feltérképezhető háttérhatalmi tudatosságot kell látnunk. S amíg csak e helyzet fennmarad, másodrendűek maradunk az EU-ban, a világban, sőt – ha nem leszünk észnél – törvényszerűen még lejjebb csúszunk.

A saját hazánkban is!

Vitathatatlan tehát, hogy a fentiek orvoslása képezi az országunk, népünk, nemzetünk előtt álló mindenekelőtt megoldandó történelmi feladatot! Mellette eltörpül az egyébként kulcsfontosságú rezsi-csata is. Folytatnunk kell és meg kell nyernünk a rezsi-csatát, az idegen érdekeket és szellemiséget követő bankok elleni harcot. S ha a kormány és a nép továbbra is összefog, meg is nyerjük. Ám közös tragédiánk, hogy úgy ez a megelőlegezett győzelem, mint minden más siker majdhogynem hiábavaló lesz, ha mások fölözik le őket, s a magyarok továbbra is másodrendű állampolgárok maradnak a saját országukban. Legyen ennek tudatában mindenki, aki felelősséget érez a magyar nemzetért, különösen azok, akik jelenleg viselik is e felelősséget, lévén, hogy szavazatinkkal végrehajtó posztokra állítottuk őket.

E súlyos helyzetet egyre többen látjuk, tenni is akarunk ellene, képesek is lennénk rá, ám mégis alig tehetünk valamit. Még a véleményünket sem mondhatjuk el szabadon, mert a háttérhatalmi új uralkodó osztállyá szerveződött méltatlan állampolgáraink, és a befolyásuk alá kerülő kormányszervek azonnal fenyegetően lépnek fel: rasszistának, antiszemitának, nacionalistának, szélsőségesnek nyilvánítanak bennünket, de még e nemzetidegen új osztály által kierőszakolt törvénytelen törvény is lecsap ránk. Ugyanakkor méltatlan állampolgáraink, nevezzük is meg, kikről van szó: a rasszista zsidó és cigány vezetők, s az őket ajnározó neoliberális politikusok, teljes szabadsággal terjesztik magyarellenes rágalmaikat itthon és a világban, s nemcsak hagyják, ösztönzik is, hogy a társadalomellenes elemek garázdálkodjanak, megfélemlítsék a rendet, nyugalmat kívánó, a munkájukat tisztességgel végezni és a gyümölcsét élvezni akaró magyar állampolgárokat.

A mindehhez társuló és megkérdőjelezendő kormányzati segédlet miatt a közéletünket eluraló, az állampolgári kötelezettséget semmibe vevő, a végletekig erőltetett antiszemitázás és holokausztozás közben az illetékes vezetők és hatóságok figyelme már nem terjed ki a legveszélyesebb jelenségre. Egyes kisebbségi-mássági állampolgáraink és szervezeteik, a neoliberális pártok hazai képviselőivel karöltve, a demokráciával visszaélve, általános (divatos szóval élve: egészpályás) támadást folytatnak a magyarság ellen, ideértve az őket folyamatosan előnyben részesítő kormányt is. Külföldet is mozgósítják, haza- és nemzetáruló politikát folytatnak Brüsszeltől Tel-Avivon és Washingtonon át Bécsig. Nem tartják tiszteletben népünk hagyományait, nem szolidárisak vele, lekicsinylik, lenézik, támadják, elárulják, miközben folyamatosan olyan előnyöket élveznek, amelyekre a magyarság többsége csak áhítozhat. A rasszista vezetők és kijáróik az állampolgári magatartásukkal egyáltalán nem szolgálnak rá az egyre szélesedő kivételezésekre, előjogokra. Ám mégis éppen ők követelnek még többet és többet, s tehetik, mert akiket lánglelkű költőnk „belső bitangoknak” nevezett, segédkeznek nekik a saját nemzetükkel szemben. Nemrég az Élet és Irodalom január 31-i számát böngésztem. „És”-nek csúfolják, mivel sem élet, sem irodalom nincs benne, de mostanra az „És” is eltűnt, s csak holokauszt maradt benne. Hoz azonban egy megállapítást, amely – bár az „És” nem azokra vonatkoztatja, akikre én – találóan minősíti a helyzetet: „a közös állampolgárság okán nehogy már ki kelljen állni hétpróbás gazemberek mellett is”.

Határainkon túlra tekintve, a jövőre vonatkozóan félelmetes, hogy a szomszédjainknál nem látunk ennyi és ily nyíltan tevékenykedő megélhetési hazaárulót. Ha a külföldről is támogatott „belső bitangok” ereje növekszik – márpedig kormányszerveink nemtörődömsége miatt alig tornyosulnak előttük akadályok – megkérdőjeleződik nemzetünk jövője. Ezek nem puszta szavak, mert ugyanakkor szomszédaink nacionalista alapon sokkal jobban összetartanak, és érezhetően távlati magyarellenes célokat is követnek, és e két folyamat egymást erősíti. A rendszerváltáskor öt szomszédunk volt, ma hét van, s mindegyikben elnyomott magyar kisebbségek élnek. Németh Zsoltnak, a Külügyminisztérium politikai államtitkárának a földrajzi tényeket felülíró parlamenti kijelentése szerint azonban nem hét, hanem nyolc szomszédunk van; Izrael a nyolcadik. Szerinte Izrael akkor is határos velünk, ha nem határos! De álmélkodhatunk azon is, hogy a Külügyminisztérium jelenlegi vezetői között minden jel szerint nincs egyedül a véleményével. Közvéleményünk hosszú évek óta döbbenettel tapasztalhatja, hogy a Külügyminisztérium messze nem követi kellő szinten a magyar kisebbségek kifejezett elnyomását, fenyegetését, bántalmazását. Nem meri kimondani, hogy kétoldali viszonyunk az ottani magyarság helyzetének a függvénye, politikává emelni pedig egyáltalán nem meri. Ugyanakkor érzelemmel és nagy átéléssel fogalmazott közleményeiben ítéli el, ha a palesztinok kövekkel, parittyákkal mernek védekezni Izrael bulldózerrel, tankokkal, rakétákkal elkövetett sorozatos agresszióival szemben. Sokan élcelődnek mostanában a kettős mérce alkalmazásán, ám a Külügyminisztérium Izraellel kapcsolatos állásfoglalásait ezzel nem vádolhatják. Ott minden tévedés kizárva, nincs semmiféle kettős mérce, csakis izraelpárti. Immár hosszú évek óta! De meddig még?

A világban, főként az EU-ban is terjednek a hasonló jelenségek, de nálunk uralkodóvá váltak; sehol nem tapasztalható ennyi és ilyen mérvű nemzetellenes cselekedett és hazaárulás.

Mint mindennek, ennek is megvannak az okai. Messzire kellene visszanyúlni és igen hosszadalmas lenne az okok kifejtése, de az érthetőség kedvéért az alapvető vonatkozásán mégis érdemes vázlatosan átfutni.

Elterjedt vélemény, hogy nincs egységes magyar nemzet, mert viharos történelmünk során többször nagy számban települtek be idegenek, akik nem magyar nemzetben gondolkodtak, s leszármazottjaiknak sincs magyarságtudatuk, bár magyarul beszélnek. A békésen hasonuló és állampolgári magatartásból, sőt magyarságtudatból jelesre vizsgázó kunok és a jászok kivételt képeznek. De befogadtunk mindenki mást is, aki csak jött. Az Árpád-házi királyok kihalása után félévezredig osztrák uralom alatt éltűnk, sok sváb és szász betelepítésére került sor. Évszázadokon keresztül folyt a tótok és az oláhok beszivárgása, ami nagymértékben a magyar arisztokrácia hibája, mert olcsó munkaerőt keresett. Saját kezdeményezésből folyamatosan áramlottak a cigányok és a zsidók is. Találkozni olyan állításokkal, hogy az utóbbiak sok képviselője azért viselkedik kifejezetten ellenségként, mert eleve nemzetidegen; neki ez a nép nem sajátja, sőt éppen azért jött ide, mert az országát akarja. Megkövetelhető-e mindezektől a magyarságtudat? – kérdezik, de úgy, hogy eleve tagadó választ feltételeznek. Lehet, hogy nem szabad kötelező igennel válaszolni e kérdésre, de kivétel nélkül minden magyarországi lakostól meg lehet és meg is kell követelni a felelős magyar-állampolgári magatartást.

Mindamellett tagadhatatlan, hogy van egységes magyar nemzet, annak ellenére is, hogy a bennünk veszélyes versenytársat látó nyugati nagyhatalmak Trianonban szétszabdalták. Az eredeti lakhelyükön megmaradt, de Trianon miatt magukat külföldön találó nemzettársaink a nemzetünk részét képezik, nem mondhatunk le egymásról, bár mind a nyugati államok, mind a szomszéd országok ma is erre játszanak. Igaz, és sajnálatos az is, hogy a Kárpát-medencében, s általában a külföldön élő magyarokra nem mindig jellemző az összetartás nemzeti alapon. Ezzel szemben a vélt kiválasztottságon alapuló, mindenki mást lebecsülő faji (mert nemzetinek nem nevezhető) és megélhetési érdekszövetség a hazánkat célországnak tekintő nemzetközi zsidóságnak olyannyira sajátja, hogy mára átcsapott nyílt és sajnálatos módon megtűrt magyarellenes rasszizmusba.

Mindenkinek, aki védelmezi a magyar nemzet érdekeit, látnia kell, hogy Tiszaeszlártól (1882) az első világháborúig (1914) alattomos támadás folyt a nemzetünk ellen, ami egy évszázaddal ezelőtt nyílt támadásba ment át, ma is tart, sőt élesedik. Ugyanis a rendszerváltást követően az erőviszonyok bizonyos vonatkozásokban még inkább a zsidóság javára billentek. Ennek tudatában a magyar hazafiaknak, s az általuk választott kormányoknak a nemzet érdekeiért félreérthetetlenül ki kellene állniuk tűzön-vízen át. Minden nemzetet tisztelniük kell, de a betelepedett idegenekért történő elsődleges felelősségvállalás, sőt megalázkodó túlhangsúlyozása, éppen a nemzetmentő feladatról tereli el a figyelmet és az erőt, s ezzel kiszolgáltatottabbá teszi nemzetünket. Súlyosbítja a helyzetet a túljátszott, állandósult, sőt az utóbbi években intézményesülő holokausztozás (ami szembe megy a zsidóság érdekeivel is, mivel kifejezetten zsidóellenes jelenségeket vált ki). Valamelyest magyarázható, hogy egy évszázaddal ezelőtt az akkori magyar kormány engedett a pénzügyi és egyéb zsarolásnak, mára azonban gyakorlattá vált, s „eredményei” ismeretében megbocsáthatatlan, mert a magyar megmaradást veszélyezteti.

A gyászos történelmi előzmények ellenére, napjainkban a kormány ismét rossz választ adott. A Mazsihisz és más zsidó szervezetek azzal a fenyegetéssel álltak elő, hogy bojkottálják a „Magyar Holokauszt 2014” rendezvényeit, ha a kormány Szakály Sándort nem váltja le a Veritas vezetéséről, nem áll el a német megszállás 70. évfordulójára tervezett köztéri szobor felállításától, illetve a sokadik szükségtelen holokauszt emlékhelyet nem az ők elképzelései szerinti helyen és módon alakítja ki. Erre a fennhéjázó és kihívó ultimátumra csak egyetlen helyes válasz volt, amit – sajnos – a jelenlegi kormányszervek sem találtak meg: a legérdekeltebbek visszakozása láttán le kellett volna állítani az egyébként is magyarellenes felhangokkal jellemzett, nem is kerek évfordulós, s már az elnevezésében is zavaros egész rendezvénysorozatot, és 2014-t a Dózsa-felkelés 500. évfordulója kapcsán Dózsa évvé nyilvánítani.

Vajon mi akadályozta az illetékeseket abban, hogy e történelmileg és aktuálpolitikailag egyetlen logikus, sőt a közvélemény által is igényelt megoldás nem jutott az eszükbe? Miért nem érzékelték, hogy az őket hatalomra juttató kétharmad ezt várta, és még ma is ezt várja el. Ezért nem fogadta rokonszenvvel, hogy a miniszterelnök, magyarázkodó-békéltető hangnemű levélben válaszolt a Mazsihisznek, mintha valami párhuzamos hatalmi szerv lenne.

Először is, nem az ő szintje. A Mazsihisz és az EMIH nem partnere a kormánynak; legfeljebb az illetékes kormányhivatalhoz fordulhatnak. Az érthetetlenül hallgatag kormány helyett mondjuk is ki, hogy a Mazsihisz, az EMIH, a nemzetbiztonsági kockázatot jelentő és haladéktalanul betiltandó Tett és Védelem nyílt politikai támadásokat intéz a kormány ellen. Annak ellenére, hogy a kormány, bármennyire is hihetetlen, de a mi pénzünkből még bőkezűen pénzeli is e magyarellenes megnyilvánulásoktól sem mentes szervezeteket! Ne kerteljünk, ezért történelmi felelősséget visel, s a súlyos anyagi terheitől valamennyien szenvedünk már ma is, egyéb következményei pedig vészterhesek. Ráadásul a kormány hiába fizet, hiába emlékezik méltón, vagy még azt is megduplázva a holokauszt 70. évfordulójáról, a hetvenegyediken és a századikon is ugyanezeket a követeléseket, rágalmakat és vádakat fogja hallani. De már a negyvenediken is ezt hallotta. Ezért teljesen értelmetlen ez az egész behódoló hajbókolás. Még a valamikori szovjet szervek és nagykövetek is örültek volna, ha akkora beleszólási szabadsággal rendelkeztek volna, mint ma Mazsihisz és az izraeli nagykövet, akik magukat hatóságnak képzelve, zsarolják és felelősségre vonják a nekik nem tetsző magyar újságírókat, szakértőket, szervezeteket, sőt a kormányt is!

Másodszor, tudatában kellene lenni, hogy az ilyen magyarellenes felfogásra (mármint, hogy megemlékezni Magyarországon csak a holokausztról lehet) és fenyegető követelésekre (a holokauszt bűnét a magyar nemzeti tudat részeként állandósítani kell, amit – sajnos – egyes kormánytényezők is hangoztatnak) adott szerencsétlen válaszok sok szavazat sorsát döntik el. És ez így van rendjén akkor is, ha ezt magunk sem látjuk örömmel.

Jobban oda kell figyelni a magyar lelkületre. Nemcsak a kisebbségek és a másságok lehetnek érzékenyek, hanem a többség is, és jó okkal. Nem ártana következtetéseket levonni a sokasodó külföldi példákból sem. Legutóbb a Katalán Autonóm Tartomány kormánya még a holokauszt emléknapot is törölte, azzal az indoklással, hogy „nem helyes a zsidó holokausztról beszélni, miközben a palesztin holokauszt zajlik.” Nyugat-Európában egyre többen hasonlítják Izraelt a náci Németországhoz. Főleg a francia, de az olasz közvélemény is mind határozottabban száll szembe a rasszista zsidó követelésekkel és talmudista törekvésekkel. Európában komolyabban kezdenek odafigyelni Luther Márton figyelmeztetésére: „Ezért, kedves keresztény feleim az ördög mellett nincs keservesebb, mérgezőbb, hevesebb ellenségetek, mint a zsidó, aki komolyan zsidó kíván lenni.” Vannak azonban jóérzésű zsidók, akik megértik a Jobbik álláspontját is; láthattuk, hogy elnökének a londoni látogatásakor mellette tüntettek a rasszista és megtévesztett testvéreikkel szemben. Nem érdektelen tudni arról sem, hogy a Neturei Karta – a saját megfogalmazásuk szerint „a cionizmus eretnek mozgalmát és ideológiáját, valamint annak "gyermekét", a szektariánus "Izrael Államot" az eredeti ortodox Judaizmus alapján teljes mértékben elutasító csoport és szellemiség” – levélben foglal állást ifj. Hegedűs Lóránt mellett. Leszögezi: „Hegedűs lelkész úrnak és jobbikos barátainak azt kívánjuk, hogy sikeresen alakítsanak ki egy igazságos és emberséges politikát, Magyarország és minden állampolgára javára.”

Ahogy a betegségek, úgy a veszély ellen is csak akkor tudunk védekezni, ha az orvos, illetve mi magunk megnevezzük. A napnál világosabb, hogy nem mi vagyunk zsidóellenesek (antiszemiták pedig – ahogy ők mondják, ezúttal is manipulálva mindenkit – semmiképpen nem vagyunk, hiszen miért is fordulnánk szembe az arabokkal, palesztinokkal és más szemita népekkel?), amivel folyamatosan rágalmaznak bennünket, hanem az önmagukat felsőbbrendűnek tartó rasszista cionista zsidó vezetők és szervezetek a fajgyűlölők. Ténykérdés, hogy mindig ők kezdik a megkülönböztetést és az elkülönülést, mert eleve nem tekintik magukat a nemzet szerves részének. Nyilatkozataikkal, tetteikkel önmaguk adják tudtunkra, hogy zsidóként ellenzik a magyar kormány, pártok, személyek álláspontját, a magyarság érdekeinek védelmére irányuló lépéseiket. Állampolgárhoz méltatlan, előítéletet tükröző kirekesztő magatartásuk okán már rég érdemtelenek az egyébként is törvénytelenül szerzett előjogaikra. Ennek bizonyított történelmi tényeit – akár tetszenek nekünk, vagy másoknak, akár nem – mindenkinek tényként kell elismerni. 1919-ben Szamuely faji alapon magyarokat gyilkoló terrorkülönítménye, majd 1945 után az ugyancsak faji alapon bosszút álló ÁVÓ, az 1956-os atrocitásokat előidéző Rákosi-klikk tevékenysége mutatja, mi mindenre képesek. Most pedig az Orbán-kormányt akarják megdönteni, amely szerencsére ki-kimutatja, hogy magyar, de valami miatt túlzottan hallgat rájuk, s úgy érezzük, hogy a magyar kultúra és lelkivilág védelmére nem fordít akkora figyelmet, mint a privilegizált helyzetben lévő zsidóság anyagi, sőt magyarellenes igényeinek a kielégítésére. Képzeljük el, milyen kormányt szeretnének, ha ezt is bírálják!

A kisebbségi-mássági rasszisták eleve tartanak az állampolgári kötelezettségektől. Ám a tizenhárom kisebbség közül mégis egyedül csak a zsidók burkolják homályba önmaguk kilétét. Ők nem képeznek sem kisebbséget, sem fajt, sem etnikumot, sem vallást, nem tartoznak nemzethez, s önkormányzatiságot sem vállalnak, zsidóként a választásokon sem indulnak, nehogy érinthetetlenségük megszűnjön, törvénytelenül szerzett előjogaik csökkenhessenek, netán a magyar állampolgárokra vonatkozó kötelezettségeket számon kérhessék rajtuk. Ehelyett jogot formálnak rá, hogy minden adott esetben a legelőnyösebbet választhassák. Nagyon ideje lenne, hogy rájöjjenek: tisztességes állampolgároknak lenni nehéz ugyan, de másnak lenni nem érdemes. S ha megteszik ezt az első lépést, Széchenyi István szellemében esetleg kikívánkozhat a következő is: „Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!”

Az eddigiek alapján azonban inkább az vehető biztosra, hogy a rasszista zsidó vezetők és szervezetek hisztériakeltéssel, követelődzésekkel folytatják a zsarolást, a kormány pedig továbbra is tűri, holott vala-mennyiünknek nyugalomra és stabilitásra lenne szükségünk. A kormánynak nincs rá felhatalmazása, hogy mindezt tűrje és leplezze, pláne arra, hogy e kártékony jelenségek elleni alulról feltörő törekvéseket fékezze, korlátozza, sőt büntesse! Mert miről is van szó? Betelepült idegenek faji alapon létrejött és a magyarok ellenében önmaguknak pozitív diszkriminációt követelő szervezetekről, s céljaikat a mindenkori kormányok naiv jóhiszeműsége, vagy megengedhetetlen és megkérdőjelezendő gyámoltalansága miatt mindig el is érik.

Téves és magyarvesztő politika az, amelynek nincs kidolgozott, miden állampolgár által követhető és követendő nemzeti irányvonala, eszményképe és nem ezek érvényesítésére törekszik, hanem mindössze úgy nevezett „reálpolitika” akar lenni. Önmagában a reálpolitikának mindig megvan ugyan a maga indokoltsága, de nem szorítkozhat a mások által alakított körülményekhez és szabott feltételekhez igazodásra.

Nézzünk csak szét a magyar megmaradás és a nemzeti tudat szempontjából fontos kulcsterületeken: a pénzügyek és a hírközlés kisajátítása mellett folyik a magyar történelem, vezetőink és jelképeink meghamisítása, gyalázása, háttérbe szorítása és mindezzel párhuzamosan az elzsidósítás minden vonalon. A megszámlálhatatlan magyarellenes cselekedetek közül itt csak egyet részletezek.

Az ember azt várná, hogy ha a gyönyörűen felújított Zeneakadémia előtt szobrot állítanak valakinek, az Erkel Ferenc, a magyar nemzeti opera megteremtője (Bánk bán, Hunyadi László) s Himnuszunk zenéjének szerzője, vagy az ott tanult, majd ott tanító és szereplő Bartók Béla, s Kodály Zoltán lesz. Ám 2013. október 22 óta a Zeneakadémia előtt az élete nagy részét külföldön töltő Solti György szobra áll. Vajon minek az okán éppen az övé? Kedves Olvasó, csak egyet találhat; ugyanis nehéz lenne melléfogni: Solti sem a magyarságáról híres. Mégis a szobrát felavató Martonyi János külügyminiszter – ezúttal is fordítva látva a világot – kijelentette: mindvégig hűséges volt a hazájához, de ez a haza 1939-ben, majd 1945-ben elhagyta őt. A haza a bűnös? Kétszeresen is? Az ilyen túlzó sanda kijelentések mögött a magyar nép kollektív bűnösségére utaló célzás sejlik fel. Az állítás önmagában sem igaz; földrajzilag, emberileg, politikailag, de még átvitt értelemben sem állja meg a helyét. Az ellenkezőjét tükrözi Solti sírjának (feltételezhetően az sem véletlen, viszont tolakodóan nagyképű, hogy Bartók Béla sírja mellé szorították be) felirata is, amelyen, nyilván utolsó akarata, vagy a szellemiségét ismerők döntése alapján még a neve sem magyarul szerepel: „Sir Georg Solti - Hazatért”. Azaz mégsem a haza hagyta el őt; hanem fordítva. Szobrának talapzatán pedig ez áll: „Egy új korszak nyitánya.” Első olvasásra úgy vélné az ember, hogy e gondolat sokfelé ágazó elmélkedésre alkalmas, pedig ez az arcátlanul nagyképű és hazug állítás is egyetlenegy és messze nem zenei irányba mutat. Különösen, ha még azt is számításba vesszük, hogy ugyanaznap a Zeneakadémia hagyományosan Kisteremnek nevezett termét is átnevezték „Solti György Kamarateremre” (az sem érthető, hogy a termet miért Eduárd kenti herceg adta át), holott a budapesti Maros utcai zeneiskola már viseli a nevét. Amíg pedig a Zeneakadémia felújítása folyt, az oktatást áthelyezték a Wesselényi utca 52 alatti ugyancsak felújított és kibővített épületbe, amelyet „Ligeti György épületnek” neveztek el. Ligeti (alias, Auer) György, Soltihoz hasonlóan, külföldi országokban élte le az életét, és szintén nem a magyarságáról volt ismert.

Nem hihető, hogy akik mindezt kigondolták, engedélyezték és véghezvitték, majd Solti szobra alá réztáblán még azt is odabiggyesztették, hogy „Készült Magyarország kormánya megbízásából”, ne tudnák, hogy mit cselekszenek. Nem látnák, hogy országunk elzsidósításában működnek közre?

Értsük mindezt jól, nem Solti és Ligeti elismert művészi tevékenységéről van szó, hanem arról, hogy kifinomult érvként illesztik be őket népünk kollektív bűnösségét hirdető, benesi ihletésű rágalmukba. Ma már kormánytényezők is arról beszélnek, hogy az „aktív és passzív” magyarok egyaránt bűnösek, mert nem áldozták fel életüket azok megmentésére, akik saját életük védelmében még ellenállást sem tanúsítottak. A hasonló túlhajtott eljárásokkal az egyre hivalkodóbb zsidó gátlástalanságnak és telhetetlenségnek nyitnak kapukat. Részt vállalnak a magyar nemzeti szellem kivégzésében. A magyar zene nem akárkiket adott a világnak. Tekintélyes listát állíthatunk össze, amelyen azonban „Sir George Solti” messze nem az elsők között szerepel. (Szakértők szerint Vásáry Tamás, Fischer Annie, de sokan mások zeneművészetileg megelőzik Soltit, és nem tagadták meg magyarságukat). Ennyit illene tudni annak a kormánytisztviselőnek, aki felelőtlenül a kormányra hivatkozik, ha pedig ez a sajnálatos tényleges helyzet, akkor tartsuk számon, s amikor alkalom adódik, orvosoljuk. Akik meggondolatlanul, de különösen, meggondoltan nemzetellenes cselekedeteket követnek el, nem érdemelnek választói bizalmat.

És ha már itt vagyunk a Liszt Ferenc téren (Bűnös mulasztás, hogy még nem nevezték át Sir George Solti térre …!?), óhatatlanul emlékezetünkbe csapódik, hogy a közelmúltban az itt álló Ady szobrot is Rejtő Jenő (alias, Reich Jenő) szobrával akarták helyettesíteni. E törekvés most lecsillapodott, de nem lehetünk benne biztosak, hogy véglegesen. A rasszista zsidó vezérek nyíltan törekednek más népek múltjának eltörlésére. Irak lerohanásában is szerepet játszott, hogy a többezer éves sumér kultúra emlékeivel rendelkezett, de a talmudista tanok szellemében pusztulnia kell mindennek, ami bármely vonatkozásban meghaladja azt, amit Izrael fel tud mutatni. Annak idején a NAT-hoz és az alaptörvényhez tett Mazsihisz-„javaslatok” is egyértelműen bizonyítják, hogy a magyar kultúra elsorvasztása van soron. Vagy gondoljunk csak vissza a közelmúltra: rasszista zsidók és szervezetek szóltak bele, sőt döntöttek arról, kinek állíthatunk szobrot, kinek nem, kit lehet kitüntetni, kit nem, kik szerepelhetnek az iskolai tantervekben, kik nem, kik vonulhatnak fel, kik nem, és így tovább. És a végrehajtó szerveink meghajoltak előttük! Maga a Zeneakadémia egyelőre még viseli Liszt Ferenc nevét, aki megérezve e veszélyt, figyelmeztetett bennünket: „Valamennyi keresztény nemzetnél, amellyel együtt ma zsidók élnek, eljön a pillanat, amikor felismerik, hogy számukra a zsidók megtűrése vagy kitaszítása az élet vagy a halál kérdéséhez hasonlóvá válik: egészség vagy örökös betegség kérdésévé, szociális béke vagy örökös levertség és láz kérdésévé.” Mi, magyar hazafiak már régen ebben a szellemben állunk hozzá e kérdéshez, ideje lenne, hogy a hatóságaink, kormányaink is hozzánk idomuljanak, ne pedig idegeneknek hízelegjenek.

A nemzetidegenek arra számítanak, hogy a holokausztozás és antiszemitázás eleve védekezésre, magyarázkodásra kényszerít bennünket, s ürügyén állandó anyagi előnyöket és előjogokat lehet követelni, de ez már lejáratott lemez és csak akkor vezethet eredményre, ha kormányzati birkatürelemmel párosul. Csakis így terelheti el a figyelmet az egyre érezhetőbben érvényesülő magyarellenes numerus claususról, s nemcsak szolgálja az előjogokkal körülbástyázott, az államban állammá szervezett zsidóság védelmét, hanem leplezi a magyarság súlyosbodó problémáit, a magyar nemzeti érdekek mellőzését. Mindez annyira nyilvánvaló, hogy az utca embere is tudja és helyteleníti is. Akik – mint az álbaloldaliak és a neoliberálisok – „nem látják” mindezt, sőt támogatják e magyarellenes rasszista törekvéseket, eleve méltatlanok az ország vezetésére. Nem kevésbé azok a személyek is, akik jobboldalon szerepelnek ugyan, de végső soron majdnem ugyanezt teszik. A rasszista manipuláció tehát csak egyetlen esetben sikeres; ha akadnak olyan nemzetellenes kiszolgálók, akiket lehetőleg demokratikus látszat mellett választtatnak meg, s akik a holokausztot egyre inkább magyar bűnnek tüntetik fel, a zagyva „Magyar Holokauszt 2014” programot erőltetik, olyan kijelentéseket tesznek, hogy a holokauszt a magyar nép legnagyobb tragédiája, s felhatalmazás nélkül folyamatosan bocsánatért esedeznek. Róluk mondta Széchenyi István: „Az angol főképp a szegénységtől, a francia a nevetségessé válástól, a spanyol az ördögtől, az orosz a cártól fél… én rettenetes mértékben az elfajult, hűtlenné vált magyaroktól”.

A közelmúltban már visszhangzott is országunk a „Gyurcsány, takarodj!” jelszótól; Bajnainak sokszor tudomására hoztuk, hol lenne a helye; az SZDSZ magyarellenessége és kártékonysága miatt a történelem süllyesztőjébe került, de utódpártjaik ismét itt lihegnek a nyakunkon. Veszélyt jelentenek számunkra; nem kívánatosak még a hatalom környékén sem. Nem nehéz hát kitalálni, mely hazai és külföldi erők tartják őket mégis a felszínen.

Bármennyire is súlyos a nemzetáruló kifejezés, ki kell mondani, hogy a neoliberális, álbaloldali politikusok esetében erről van szó, azzal súlyosbítva, hogy tudatosan, a következmények ismeretében teszik. A holokauszt valóban nagy emberi tragédia volt, de ők magyar bűnnek tekintik, s elébe mennek a „bosszú népe” sürgetésének, hogy hetedíziglen bosszút kell állni mindazokon, akik nem a talmudista elvárások szerint élték és élik az életüket. A holokauszt tagadása ugyanolyan káros, mint e tagadás törvényi büntetése. Nem is lenne szabad olyan jogellenes cselekedetre kényszeríteni a bíróságokat, hogy politikai kérdésekben hozzanak döntést. Alig van ennél nagyobb értelmetlenség. Politikai-ideológiai kérdésekben nem lehet vak engedelmességre, mások által előírt nézetek elfogadására kényszeríteni az embereket, mert ez rossz vért szül, az ellenkező hatást váltja ki, hatalmas és beláthatatlan károkat okoz minden félnek. Elsősorban maguknak a zsidóknak, hiszen mindenki látja, hogy a magyarok ellen csak a velük kapcsolatos politikai kérdésekben alkalmaznak büntetőjogot. Ez ellen nemcsak jogos, hanem kötelező is a tiltakozás. A zsidó lakosság remélhetőleg többségét alkotó józan zsidóknak, mint magyar állampolgároknak, mindez ellen fel kell lépniük. Leginkább ők tudnának rendet teremteni a saját házuk táján.

Mindennek fényében a hallgatás és az elhallgatás egyaránt káros. A szélsőségeseknek beállított egészséges népi törekvések nagyhangú elítélése, törvényi tiltása sem jelent megoldást, sőt mostanában ez a hatóságaink körében eluralkodott önveszélyes, ezért a legkártékonyabb politikai közhely. Mindenki, aki mer látni, szembesülhet az egyetlen vitathatatlan eredményével: „az egyenlőbbek” ma már halmozottan előnyös helyzetbe kerültek a javak elosztásánál, a közvélemény befolyásolási lehetőségeiben, de még a bíróságok előtt is. Sorsközösséget nem vállalnak, ezzel szemben mindig, mindenben, mindenhol az első helyet követelik önmaguknak. Az élet felé mozdulnak, minket meg a halál felé tuszkolnak. Országunkban nagy a szegénység, egyes körzetekben súlyos, mivel a piaci viszonyok okán eleve igazságtalan a közösen megtermelt javak elosztása, amit a mértéktelen és indokolatlan zsidó igények készséges kielégítése a végletekig súlyosbít, s akadályozza, hogy a szegény emberek világával többet foglalkozzunk. A kormány, gesztust téve, még ilyen körülmények között is meghirdette a teljesen szükségtelen „Magyar Holokauszt 2014” hatalmas kiadásokkal járó nagyszabású programot. Ám a rasszista zsidó vezetők és szervezetek még ezzel is elégedetlenek, békétlenséget szítanak, hisztériát keltenek, a sajátos elkülönülő akaratukat és érdekeiket akarják rákényszeríteni a kormányra és az egész országra.

Mi, a kétharmad, mi mást tehetnénk, mint a kormányaink helyett, de a számukra is, vonjuk le az egyértelmű következtetést: az antiszemitizmus és a holokauszt indokolatlanul előtérbe tolakodó, mindent uralni kívánó problémakörében sem a kis, sem a nagy kérdések nincsenek a helyükön. Minden hamis, manipulált, másképpen van, mint ahogy nekünk – és a világnak – be akarják beszélni. Ezt kell látni, nem pedig ráharapni a legprimitívebb csalétkekre, ráadásul mentegetőzni, védekezni és fizetni, fizetni, fizetni.

Végül még egy sürgető körülmény. Véletlen-e, hogy e súlyos nemzeti problémák rendre kimaradnak a választási programokból. Jelenleg is! Pedig életünk legfontosabb kérdéséről, a magyar megmaradásról van szó. Egy párt messze nem a nemzet, de nem mehet el szó nélkül amellett, hogy a nemzetközi zsidó szervezetek nyilvánosságra került, sűrűn idézett dokumentumaiban, és vezetőik megnyilatkozásaiban Magyarország (és Galícia) megszállása, elfoglalása folyamatosan alapvető célként szerepel. A mai Izraelben is nyíltan meghirdetett célország vagyunk („Tanulj magyarul!” „Új hazánk Magyarország!” és hasonló buzdítások). Aki erről hallgat, sőt tiltja az ellene irányuló törekvéseinket, méltatlan állampolgár, még a hatalom közelébe se engedjük! Egyedül a lakiteleki heteknek volt bátorsága rákérdezni Perez elnök hasonló értelmű kijelentésére. Válaszra sem méltatta őket. Ám a hivatalos válasznál is hitelesebb gyakorlati válasz valamennyiünk szeme előtt van. Erről szól ez az írás. Szervezzük meg végre az ellenállást és az ellentámadást, kényszerítsük a pártokat állásfoglalásra. Nem annyira mások ellen, mint nemzetünk védelmében.

A hazánkra áhítozókkal nem lehetünk elnézőek. Más szavakkal senkinek semmiféle felhatalmazása nincs magyarellenes politika folytatására. A most folyó választási kampányban a Jobbik kivételével mindegyik párt hallgat a magyar megmaradásról. Pedig a demokratikus játékszabályokat nemcsak a választóknak, hanem a választottaknak is be kell tartaniuk. Az utóbbiaknak példamutatóan, hiszen a magyar megmaradás fontos, ha nem a legfontosabb kérdése, amelyben nem lehet az ország, a nemzet megkérdezése nélkül utólag és önkényesen eljárni, idegen érdekeknek engedelmeskedni. Nem erre választottuk meg őket. Aki ilyen körülmények között a holokausztra és az antiszemitizmusra hivatkozva utólag még a politizálást és a rendteremtési akaratot is korlátozza és tiltja, helytelenül értelmezi a demokráciát, hiszen éppen a legdemokratikusabb elemét, a beleszólást lehetetleníti el. A politizáláshoz nem kell sem beosztás, sem jogcím, s az nem is kiváltság, hanem a demokrácia szerves velejárója, állampolgári jog és kötelesség. Ezt nem lehet tiltani sehol sem, még a stadionokban sem, anélkül, hogy a tiltók ne fordítanák maguk ellen a közhangulatot, s ne diktátor színében tűnjenek fel akkor is, ha nem kívánnak azok lenni.

Tudatosodjon minden felelős szervben és személyben, hogy a zsidóság sorsa a saját kezében van. Ha az erősödő társadalmi figyelmeztetés süket fülekre talál, elkerülhetetlenül a zsidóság tragédiája következik be. Mi ezt nem kívánjuk. Azonban nem válhatunk az ő áldozatukká sem, el kell kerülnünk, hogy kivédhetetlenül közös katasztrófa és pusztulás útjára lépjünk. Ezért az elkövetkezendőkben a zsidóságnak kell vezekelnie, s félreérthetetlen tettekkel hosszú időn át bizonyítania, hogy nem ezt a jövőt szánja önmagának és nekünk sem, hanem a magyar-állampolgári fegyelem, s az élet útján kíván haladni.

De a történelmi tapasztalat figyelmeztet, hogy erre nem várhatunk passzívan, a „megint beszélünk, s csak beszélünk” szellemében. A népet követve, a kormány is egyértelműen a piros-fehér-zöld sarkot válassza, és még kényszerből sem a kék-fehéret, mögötte a sárga irigységgel és gyűlölettel. Ha nincs hozzá elég mersze, vagy ereje, igényelje a helyzetét megértő milliók támogatását. Amennyiben ugyanis vezetőink részéről folytatódnak a hűségeskük, az állandó védekező-magyarázkodó magatartás, és párhuzamosan a mi kirekesztésünk a saját hazánkban, s csak egy-két bátor hang szól, amelyeket könnyűszerrel túlharsognak, sőt törvényileg még ők is ezeket büntettetik, akkor harmadrendűekké válunk a saját hazánkban, s csak magyar tragédia következik be! Ez a magyar pusztulás útja lenne, amit minden eszközzel meg kell előznünk! S nem holnap kell tenni ellene, hanem ma, a kormánynak és minden magyar állampolgárnak!

Ha valaki túlzónak találná e gondolatokat, emlékeztetek rá, hogy országunk a zsidó összejövetelek székhelyévé vált. A Zsidó Világkongresszus országalázó budapesti és egyéb zsidó szervezetek magyarországi értekezleteinek megtartását követően márciusban nálunk tartja gyűlését az Európai Rabbinikus Központ is. Több száz európai és izraeli vezető rabbi vesz részt rajta, hogy – saját sajtóközleményeik szerint – tiltakozzanak a magyarországi antiszemitizmus ellen és újsághírek szerint a magyar kormány magas beosztású tagjai is részt vesznek a fórumon.

Álljunk meg egy kis történelmi kitérőre. A világ ma már tudja, hogy a főleg zsidó nagytőke milyen aljas haszonleső szerepet játszott mindkét világháborúban, de más hadi cselekményekben is. A világ ennek ellenére nem bünteti a zsidó népet, sőt más népek terhére mesterséges hazát hozott létre részére. Miért nem ott rendezik az összejöveteleiket? Ott harcolhatnának igazán az antiszemitizmus ellen is, elvégre Izrael a legantiszemitább állam, lévén, hogy a saját szemita fajtestvéreit irtja. Ehelyett ide tolulnak és szembeköpnek bennünket!? Kik engedélyezik mindezt? Miért nem működik a nemzeti együttműködés rendszere? Alapvető sorskérdésről miért nem konzultálnak a néppel? Nem látják, hogy zsidó befolyási övezetté válunk (bár lehet, hogy e megállapítást múlt időbe kell tenni), s ha mindettől nem szabadulunk meg, zsidó ország is leszünk. Támogatom ezt a kormányt, de éppen ennek jogán mondom: nincs ez így rendjén. Hogy-hogy nincs egy szava sem a zsidó magyarellenes törekvésekkel szemben? Sőt nyilván még az említett márciusi értekezletet is üdvözölni fogja, akárcsak az előzőeket.

Mindezek okán emlékeznünk és emlékeztetnünk kell arra is, hogy a közelmúltban Kis János volt SZDSZ-vezető nevéhez kötve a sajtóban nyíltan körvonalazták magyarellenes stratégiájukat: előre közlik a világgal, hogy a Fidesz-KDNP csalni fog a választásokon, s ezek után, ha a Fidesz-KDNP nyerni fog, beavatkozást kérnek az EU-tól, vagy az USA-tól. (Lehet, hogy az MSZP azért nem igényli ezúttal nemzetközi megfigyelők jelenlétét, nehogy valamelyikük szabályos választást jelentsen!?) Az előkészítő sajtókampány már javában folyik is ellenünk. Az amerikai Külügyminisztérium emberi jogok megsértéséről szóló szokásos évi jelentésének tavalyi számában majdnem hatvan oldal foglakozik Magyarországgal, míg Észak-Koreával tizenegynéhány. Az izraeli-amerikai érdekek nyílt képviseletét vállaló brüsszeli vezetés is alig várja, hogy bevethesse a különösebb hírverés nélkül létrehozott európai csendőrséget, s ezzel jogi precedenst teremtsen a beavatkozásra minden más tagállamban.

A fenti szempontok miatt nagy a tétje az áprilisi választásoknak, s a remélhetőleg még kormányképesebb új Fidesz-kormánynak az itt érintett létfontosságú kérdésekben elsőbbséggel és egyértelműen a magyarság javára kell döntenie. És tévednie nem szabad. Ma ugyanis ez a helyzet: mi, a magyar hazafiak, a kétharmad, már régen méltó válaszokat adtunk mindezen kérdésekre, de sajnos, a rendszerváltás óta hatalomra került pártok részéről nem találtunk kellő meghallgatásra. Intő, hogy a pártok között is vannak, amelyek jól, legalábbis a kormánynál jobban kezelnek egyes kérdéseket (a Jobbik a magyarság és a külpolitika problémakörét, a Munkáspárt a szociális és általában a társadalompolitikai kérdéseket); bár vitathatatlan, hogy ellenzékben és csak szavakban politizálni könnyebb, mégis megérdemlik a szavazók még nagyobb bizalmát. Akár ellenzékként, akár szövetségesként jól egészítenék ki és erősítenék a Fidesz-KDNP-ben meglévő nemzeti és szociális elkötelezettséget. Éppen ennek okán, és a stabilitás érdekében meg kell akadályoznunk a neoliberális és álbaloldali erők hatalomba jutását. Határozottan szembe kell szállni a simulékony és megtévesztő „lehet más a politika” sandaságával is. A választások előtt a Fidesz-KDNP-n van a sor, hogy ugyanebben a szellemben lépjen, ha ismét el akarja nyerni a kétharmados támogatottságot. A kétharmad ma is megvan, talán erősebb is, mint volt, de a közelgő választáson annak tudatában szeretne újabb négy évet adni a Fidesz-KDNP kormánynak, hogy az véget vet ennek a nem kívánatos zsidó zarándoklásnak, és a suttyomban folyó betelepülésnek is. Nagyon sokan örülnének, ha az esedékes választási programjában határozott jeleit adná annak, hogy érti, nem lehet kétfelé igenelni, mert a közmondás szerint, aki ezt teszi, két szék közül a földre esik. Látni kell, hogy közéletünk nemcsak a zenében, hanem számos más területen is mind sűrűbben találkozik a rasszista zsidó vezetők gátlástalanságának egyre arcátlanabb megnyilvánulásaival. Sajnos, egyelőre nem lehet eldönteni, hogy a kétharmados hatalom ellenére, vagy a segítségével érvényesülnek, mert mindkettőre van példa. Nekünk azonban mégis döntenünk kell. A kétharmadról is mi, választók döntöttünk, s a magyar megmaradás parancsoló követelménye, hogy április 6-án, de azt követően is mi döntsünk mindenkire való tekintet nélkül, azaz csak magunkra való tekintettel.

Nemzetiségre, származásra, vallásra, nemre való tekintettel egyetlen méltó állampolgárnak se essen bántódása, de a méltatlan állampolgárokat lehetetlenítsük el nemzetiségre, származásra, vallásra, nemre való tekintet nélkül. E történelmileg szükségszerű irányelvet költőien, mára is érvényesen Dsida Jenő fogalmazta meg a „Tekintet nélkül” című versében:

Be kell látnunk:

Ha kérdeznek, becsületesen

felelni kell.

A harcot becsületesen

fel kell venni,

az úton becsületesen

végig kell menni,

a szerepet becsületesen

el kell játszani,

keményen és tekintet nélkül.

…

Krisztusnak és Pilátusnak,

farizeusoknak és vámosoknak,

zsidóknak és rómaiaknak

egyformán szolgálni

nem lehet.

* A szerző nyugalmazott nagykövet,  közíró.

(Megjelent a KAPU c.  folyóirat 2014/3 számában)

*****

NYÍLT LEVÉL

Emanuel Rabinovich rabbi és Yosef Ovadia rabbi

Uraknak!

TISZTELT URAIM!

Olvasván az Önök ostobaságától, gyűlöletétől, logikátlan jóslataiktól, tudatanságuktól, elfogultságuktól  és primitív  elgondolásaiktól hemzsegő nyilatkozataikat,  arra gondoltam, hogy  önzetlen, gyors és ingyenes segítséget nyújtok Önöknek.

Megérdemlik (rászolgáltak), mert ritka példányai a homo sapiensnek, és  elektronmikroszkóppal  sem lehetne találni  még egy olyan embert a bolygónkon, aki megközelítené Önöket  az agylágyulás súlyossági fokának ilyen  (kimutatható) mérvű kialakulásában.

Önök nagyobb kárt okoznak saját fajtájuknak, mint  a legelvakultabb rasszisták, ezért  megérdemelnék, hogy egy állatkert ketrecében   mutogassák  Önöket,   olyan  ellátással, mint a legjobban védett emberszabású majmokat. Ott is szórakoztathatnák nap, mint nap, a látogatóik tömegeit.

Ha nem realizálódna a felvételük, akkor felajánlom, hogy felkeresek egy  neves  pszichiátert és finanszírozom a kezelési költségeiket,  de ha ez sem sikerülne, akkor javaslom, hogy  naponta,  minimum két óránként,   álljanak hideg zuhany alá,  és  15 -20 percig áztassák magukat. Meglátják, hogy  félévi kezelés után  megközelítik  egy 4-6 általános iskolát végzett -   normálisan gondolkodó embertársuk -, elmeállapotát.

Emberbaráti segítséggel, és a tisztelet mellőzésével:

(Prof. Dr. Bokor Imre)

MAGYAR JUSTITIA BIZOTTSÁG

TETSZIK VAGY NEM TETSZIK, EZEK

 MEGCÁFOLHATATLAN  TÉNYEK

(AMIT A KRÍMRŐL TUDNI KELLENE)

A Krím félsziget történelme kb. Kr. e. VI. századtól ismert: Taunké Kherszonészosz ógörög  névvel  görög terület volt  Kr. u. 375-ig, akkor a Római Birodalom része lett.  Rövid ideig  a gótok is  uralták,  majd hunok, magyarok, kazárok, besenyők és kunok hatalmába került 1237-ig, amikor a tatárok birtoka lett. 1475-ben  - Krími Tatár Kánság néven -, Mehmed szultán vette török fennhatóság alá a félszigetet, amely 1774-ben - az orosz-török háború során -,  független tatár területté vált. 1783-tól  az oroszok a tatároktól „lízingelték”  fizetett évdíjért a félszigetet, majd   az 1854 – 55-ös krími háborút követően, lemondták a lízinget és  bekebelezték az Orosz Birodalomba. Ekkor ukránok sokasága települt át a Krímbe, az ott  lévő   tatár, görög, örmény  és bolgár nemzetiségűek szomszédságába.

Miután az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak nevezett bolsevik puccs után,  Lenin szabad  választási lehetőséget ígért a cári elnyomás alatt élő  népeknek, ezért Ukrajna is (a finnekhez hasonlóan) a szabadságot választotta.   Kikiáltották a független Ukrán Köztársaságot, amelynek része  volt a Krím félsziget.  Lenin viszont nyilatkozatával  ellentétben, fegyveres erővel  kényszerítette az ukránokat függetlenségük  feladására. 1921-ben  birtokba vették a Krím félszigetet, 1922-ben pedig  beolvasztották az Ukrán Köztársaságot a Szovjetunióba,  Ukrán SZSZR (Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság) néven.

Nem ez volt az első és az utolsó  területrablási tettük a szovjeteknek.   Az egykori Orosz  Birodalom   beteges terjeszkedési politikáját folytatva, célpontjuknak minősült: Észtország, Lettország, Litvánia, Finnország, Ukrajna, Románia, Mongólia, Kína,  Csecsenföld, Ingusföld, Kazahsztán, Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Japán, akik   megtapasztalhatták az orosz „medve” területéhségét. Többségükben többszöri népirtást végeztek, ártatlan emberek tíz és százezreit hurcolták el, éheztették és/vagy dolgoztatták halálra.

Sztalin semmibe vette a világ közvéleményét, a  nemzetközi jogot és az igazságot! A  kis Finnországtól például Leningrád veszélyeztetése címén kb. 130 ezer négyzetkilométernyi területet harácsoltak el. De nem kímélték a környezetében lévő többi országokat sem. Ún. „ősi orosz” területnek nyilvánították például  Lengyelország egy részét, Besszarábiát, Bukovinát,  a Balti államokat,  a Krím félszigetet,  a Kárpátalját (színtiszta magyar vagy magyar-szlovák  lakosú városokat és községeket),  és ami  már a  tragikomédia kategóriájába tartozik, a japán  Szahalin szigetek egy részét is.

A Szahalin sziget őslakói   a nyivhek  és  az ainuk voltak, a XIX. századtól kezdve megjelentek a japánok, majd kisebb számban a kínaiak és az oroszok is. Az orosz cár főként a száműzötteket deportáltatta a Szahalinra és ott börtönöket is létesített.  Szahalin a második világháború befejezéséig a  japánok birtokában  volt, akkor a szovjetek szállták meg és a félmilliós  japán lakosságot  kitelepítették Japánba, de szép számmal jutott belőlük  (az ainuk és nyivhek őslakosokkal együtt) szibériai  munkatáborokba is. Azóta  a Szovjetunió, majd az Orosz Föderáció részének tartják Szahalint, ennek következtében a  mai napig nem  lett megkötve a békeszerződés  a japánok és az oroszok között!

Mindezek  párosultak azzal, hogy a „testvéri közösségükbe” beolvasztott nemzeteket vagy nemzetiségeket szép számmal likvidálták vagy  deportálták a Távol-Keletre, és helyükbe oroszokat  telepítettek. Sztalinnak ez az ördögi tette oda vezetett, hogy  ma már nehéz elkülöníteni az őslakosságot a 70-80 évvel ezelőtt (erőszakkal) betelepített oroszajkúaktól, hiszen azóta már 2-3 generáció is a szülőföldjének tartja azt a helyet, ahová nagyszüleit vagy szüleit kitelepítették.

Mivel az ukránok részéről  nagy volt (és fokozódott) az ellenállás a szovjetek (oroszok) ellen, ezért  Sztalin a GPU/ OGPU terrorszervezetével és  az ukránok kiéheztetésével  akarta megtörni az ellenállásukat.  1933-35 között, a mezőgazdasági termékek  könyörtelen kisajátításával  és elszállításával  olyan éhínséget hoztak  létre Ukrajnában,  hogy mintegy 7-8 millió(!) ember halt éhen,  az  átlagos életkor  nem érte el  és az sem volt ritkaság, hogy egyesek emberhúst ettek!

A második világháborúban  (1941-ben) a németek elfoglalták a Krím félszigetet,   1942-ben  a szovjetek visszafoglalták, majd  Sztalin parancsára vagonokba rakták az ukránok, a tatárok, az  örmények többségét és a Távol-Keletre deportálták őket, azzal a megbocsájthatatlan bűnnel vádolva, hogy kollaboráltak a németekkel. Helyükre  oroszokat (szovjeteket) telepítettek be,   jelentősen megváltoztatván a Krímben élő nemzetiségek arányát az oroszok(szovjetek) javára.

Sztalin  azt akarta, hogy  minden ukránt  deportáljanak keletre, de terve nem  lett végrehajtva, mivel a vasúti illetékesek   nem  tudtak biztosítani annyi vagont, amennyi  Ukrajna akkori  lakosságát  (kb. 35 millió főt)  képes lett volna  elszállítani.

A Krím félszigettel könnyebb volt a helyzet, mert 1942-ben a lakosainak száma kb. másfél millió volt, a deportáltak száma pedig 500 – 600 ezer fő lehetett. Jelenleg a Krímre vonatkozó területi és lakossági adatok a következők: a félsziget területe 26 100 km2, lakossága pedig kb.  2 millió,  a lakosság összetétele jelenleg:  58,3% orosz, 24,3% ukrán, 12,6% tatár,  1,4% fehérorosz, 0,4% örmény, 0,2% körül zsidó, lengyel, moldovai, azeri, 0,1% körül üzbég, koreai, görög, német, mordvin, csuvas, cigány, bolgár, grúz,   mári, karaim, krimcsák.

Sztalin halála  után (1953. 03. 05) a deportált ukránok - életben maradt részének - többsége  visszatért a Krímbe, és Hruscsov visszaadta az Ukrán SZSZ Köztárságnak  a  Sztalin  által annektált  Krím félszigetet.

1991. augusztus 24-én ismét kikiáltották a független Ukrán Köztársaságot,  amelyhez  az autonóm Krím köztársaság is csatlakozott és  a december 1-jén  megtartott választások is megerősítették ezeket a döntéseket.

Ami  Putyint és a Krímmel kapcsolatos eljárását illeti, gyakorlatilag a sztalini módszerek egyik változatának  lekopírozását jelenti. TÖRVÉNYES ÉS IGAZSÁGOS NÉPSZAVAZÁS  NEM   LEHET ÉRVÉNYES, HA AZ ADOTT  HELYEN (KÖZTÁRSASÁGBAN) IDEGEN  KATONÁK  GYAKOROLJÁK A HATALMAT!  Ez akkor is igaz, ha a lakosság  zászlókat lengetve,  kacagva és örömkönnyeket hullajtva  követeli a terület státuszkólyának a megváltoztatását.

Talán még sokan emlékeznek arra, hogy a magyarországi forradalom és szabadságharc leverését, valamint a megtorlás során végrehajtott akasztások tömegét,   a nyugatra menekülők százezreit, a munkatáborokba és a börtönökbe hurcoltak tízezreit  követően,-  1957. május elsején,   nálunk is százezrek ünnepelték  Kádárt és  söpredékét, riadókészültségben voltak a pufajkások és a megszálló szovjet alakulatok. Ne ítélkezzünk tehát   a propaganda gépezettel végzett agymosás hatására azok felett, akik változást akartak és akarnak, akik között jól felkészített provokátorok is működtek, és  akiket olyan talpig kipróbált  egykori KGB-s személy irányit, mint  Putyin, aki   nemrégiben is kijelentette, hogyha az egykori szovjet érdekszférába tartozó államokban  nemkívánatos  belső zűrzavar  keletkezik, akkor  az Orosz Föderáció kötelességének tartja és  jogot formál arra, hogy beavatkozzon  az események kimenetelének  irányítására.

Putyin intézkedett, hogy a fehér-kék-piros  orosz zászló helyett, a hadsereg továbbra is a vörös lobogót használja.  Gorbacsov és Putyin jóváhagyásával   maradt meg az  egykori szovjet himnusz  szövegére komponált zene az új szövegre.

Gorbacsov fenyegette meg a Balti államokat, amikor a függetlenségüket választották és kommandósai legéppisztolyoztak  mintegy húsz fegyvertelen litván vámőrt, akik  a határállomásnál teljesítettek szolgálatot.

Putyin  az észteket fenyegette meg, mert eltávolították a számára oly emlékezetes és   szovjet emlékművet Tallinnból,

Putyin (hallgatólagos) tudtával  élesztgetik Sztalin „dicső” tetteinek emlegetését és  szobrainak  újbóli felállítását.  Putyin  fenyegeti Ukrajnát a gázár  emelésével.  Putyin volt a  legaktívabb  a Krím félsziget bekebelezésénél. Példátlanul gyorsan, rugalmasan és  a szocializmusban szokásos,   90% feletti eredményt biztosítva szervezték meg a népszavazást, valamint  a kulcsfontosságú  katonai és polgári objektumok birtokbavételét,  akárcsak Sztalin idejében a balti államok csatlakoztatását, vagy a magyar forradalom és szabadságharc leverését.

Összegezve a krími  kérdést:  szó sincsen a nyugatiak mentegetésétől, vagy hibáik takargatásáról,  de  látni kell, hogy most az egykori, tradicionális  cári-szovjet-orosz  gyakorlat alkalmazása  zajlott putyini változatban!  Megismétlődött 1942,  1956 vagy 1968,-   a nemzetközi jog  megtiprása,  az események ködösítése, a fegyveres erők bevetése. Az események kezdetén, amikor még voltak tisztában a  nyugat reagálására, szinte az egész világot „szembe köpték” azzal a „kisóvodás” (primitív) nyilatkozataikkal, hogy  fogalmuk sincsen  a krími területre  behatoló, ismeretlen egyenruhás  katonák kilétéről  és hovatartozásukról.  Akárcsak   Sztalin  vagy Hruscsov is  mondhatta volna!  A szöveg semmiben sem különbözött  Andropovétól, aki Nagy Imrét azzal „nyugtatta”, hogy a beözönlő szovjet csapatok,  csupán az eltávozó egységek  biztosítási feladatát látják el.

Putyin  is, mint elődjei, minden talpalatnyi (meghódított,  bekebelezett,) földet  ősi orosz tulajdonnak minősít, japántól kezdve, Csecsen Földön és a Krímen  át Lembergig bezárólag. Putyin sem adta vissza (elődjeihez hasonlóan) a második világháborúban elrabolt műkincseinket és gyáraink gépállományát,  Putyin sem akar hallani az ’56-os agressziójukért  járó  kárpótlásunkról, Putyin sem kért elnézést a málenkij robotra elhurcolt több százezer nyoma veszett  magyar sorsáért. Putyin  jól érzékeli, hogy a gazdaságuk  talpra állt,  a haderejük  sokat fejlődött,  érdemes kockáztatnia, hiszen  a nyugatiak aligha   vállalnak fel egy fegyveres konfliktust   a Krím félszigetért. Bár az is borítékolható, hogy a Krím bekebelezése  nem  elégítette ki az orosz felső vezetés terjeszkedési igényeit.

Nem ártana,  hogy a  Putyint  egyre hangosabban éltetők,  egy csipetnyivel többet foglalkoznának az orosz (szovjet)  történelemmel (valamint saját történelmünkkel is),  nehogy a  pillanatnyi lelkesedésüknek  hideg zuhany vessen véget.  Más  szavakkal: „nyugtával dicsérjék a napot”!

Lejegyezte:

(Prof. Dr. Bokor Imre)

(Sent: Tuesday, 11 March 2014 7:20 PM To: TJV Subject: FW: [polgari_hirszemle]

Kína figyelmeztette Putyint: az USA világháborút akar.)

Kína figyelmeztette Putyint: az USA

világháborút akar.

Putyin komoly figyelmeztetést kapott egy magas rangú kínai tisztviselőtől. Ezt azért lényeges kiemelnünk, mert nem holmi földalatti mozgalom fantáziadús elemzőinek irományáról van szó, amelyet közzétettek a honlapjukon, hanem a legfelsőbb szintű kínai vezetés figyelmeztetéséről Moszkva számára. Az FSB nyilvánosságra hozott adatai is alátámasztják, hogy a fenyegetés valós, és az ismert összeesküvés-elméletektől sem áll távol. A közelmúltban a kínai belügyminiszter-helyettesnek egy Underwood nevű Blackwater-zsoldos bizalmas anyagokat adott át, amelyekből kiderült, hogy ezek a műveletek már most is előkészítés alatt vannak, és a közeljövőben számítani kell olyan amerikai akciókra, amelyek célja katasztrófák okozása, hogy a világ káoszba boruljon.

Az Egyesült Államok az afganisztáni kudarcért a pakisztáni vezetést okolja, melyet azzal vádol, hogy kijátszották az amerikai vezetést és támogatták a tálibokat. A képet bonyolítja, hogy Pakisztán fontos stratégiai partnere Kína. Több közös vállalkozásban is érdekeltek, többek között a kínai-pakisztáni ötödik generációs vadászgépet is együtt fejlesztik, valamint Pakisztán a saját tengerpartján haditengerészeti támaszpont létesítését is felajánlotta Kínának és a nyár folyamán Kína közölte, hogy „Kína a saját maga elleni támadásként fog értelmezni bármiféle Pakisztán elleni agressziót." Ezért várható volt, hogy Pakisztán előbb vagy utóbb terítékre kerül az USA hadigépezete előtt. Pakisztán azonban atomfegyverrel rendelkezik. Van még egy csavar a történetben, miszerint az oroszok kezdik megszellőztetni a korábbi ukrán rakéta-eladásokat. A Szovjetunió széthullása után Irán 20 atom-robbanófejek hordozására alkalmas rakétát vásárolt. Ezek szolgáltak később a Sahab-3 rakéták alapjául. Állítólag a robbanófejek nélkül vették meg, de ezt senki sem tudja leellenőrizni már, az viszont tény, hogy Ukrajna több robbanófejjel nem tud elszámolni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Irán már nukleáris robbanófejekkel rendelkezik, de azt sem jelenti, hogy nem rendelkezik. És pont.

De vissza a jelenre. Az átadott anyagok szerint a CIA Pakisztánban szándékosan megfertőzött több tízezer embert dengue-lázzal, ami egy gyengített, katonai célú baktérium, és egy kis fejlesztés után az amerikai lakosság ellen szándékoznak bevetni. De tervbe van véve az USA és az EU gazdaságának szándékos bedöntése, masszív hagyományos háborúk az USA-EU és Afrika, Ázsia, Dél-Amerika viszonylatában. Mindezek után jönne a Nagy Béke, amikor be szeretnék vezetni a Világkormányt. A tervezett háborúk egyikét az USA vezetné Mexikó és Dél-Amerika ellen, egy másikat a dél-kínai tengeren egy harmadikat pedig Pakisztán ellen, ez utóbbiban már nukleáris fegyvereket is bevetnének. Mellesleg Pakisztánban megtörténtek az első nyílt fegyveres összecsapások az amerikaiak és a pakisztáni haderő között.

Underwood – akit most tartóztatott le a CIA, mert nagy mennyiségű nemzetbiztonsági anyagot adott át Kínának -, elmondta, hogy az USA olyan mocskos háborúra készül, ami annyi halottat fog eredményezni, hogy jóérzésű ember számára egyszerűen elfogadhatatlan, ezért adta át az adatokat Kínának. Pakisztán és Irán ellen a háború már teljesen elő van készítve, és hogy mikor fog kirobbanni, az csak a hatalmasok pillanatnyi döntésein múlik.

Kína felhívta arra is a figyelmet, hogy az USA csendes-óceáni katonai parancsoksága figyelmeztette Kínát, ne terjeszkedjen a flotta műveleti térségében, ne távolodjanak el a partoktól messzebbre, mert a Csendes-óceán egész területe az USA hadműveleti zónája, és oda senkit sem fognak büntetlenül beengedni. Kína reagált a fenyegetésre, és készenlétbe helyezte flottáját, valamit felgyorsították az anyahajók gyártását, amelyekből összesen négy készül, a korábban megvásárolt szovjet-ukrán repülőgép hordozó alapján. Közölték az Egyesült Államok haditengerészetével, hogy a dél-kínai tengert akár fegyveresen is megvédik, ha bárki be merészeli tenni a lábát oda. Az amerikai figyelmeztetés Észak-Koreának, és az oroszoknak is szól. Líbia ügyét, valamint a szíriai eseményeket is ebbe az eseménysorba helyezték.

Kína kifejezte aggodalmát, hogy az Egyesült Államok olyan háborúra törekszik, amelyben először katasztrófák tömkelegét idézi elő, járványokat fog elindítani, hogy a világ a káosz állapotába kerüljön. Először hangzott el az összeesküvés-elmélet gyártók tézisein kívül, hogy az amerikaiak még a saját területükön belül is karanténzónákat állítottak fel, és hatalmas tömegsírtelepeket hoztak létre.

Az amerikai hadianyag gyártás a csúcson üzemel, és több háborúra elegendő készletet halmoznak fel folyamatosan. Az előkészített háborúknak két célja van Kína szerint: először az, hogy az USA-val szemben felállt egységet szétverje, majd politikai rendszereit megdöntse, a másik pedig az, hogy kieszközölje a nyugati világban, majd az egész bolygón a világkormányt.

Kína két módon válaszol az amerikai kihívásra. Az egyik, hogy hadseregét, tengerészetét, rakéta technológiáit rohamlépésekben fejleszti, a másik, hogy gazdasági háborút fog indítani az EU és az USA között, és valószínűleg ezért támogatja az EU-tagállamokat segély-hitelekkel.

Kína külön kitért a kaukázusi térségre. Az USA által befolyásolt szélsőségesek a hírek szerint tömegesen kapják különböző csatornákon az amerikaiaktól a hadianyagot. Oroszország belbiztonságát elsődlegesen a Kaukázusban próbálják megingatni. Erre vonatkozólag Underwood nagyobb mennyiségű adattal is szolgált, 10 000-nél több fényképet, dokumentumot adott át Kínának. Az Egyesült Államok azonban próbálja bagatellizálni az ügyet, mivel hatalmas katonai-stratégiai hiba történt.

A hírek nem szólnak róla, de a történethez hozzá tartozik valószínűleg az Iránnal kapcsolatos új botrány, mely szerint Irán merényletekre készült az Egyesült Államokon belül. A történet már szinte sablonosnak mondható: vagy egy szeptember 11-e, vagy tömegpusztító fegyverek birtoklásának vádja, vagy egy mostanihoz hasonló terrorcselekmény előkészítésének a legendája és egyből készen is van az ürügy a cselekvésre.

„Ha van rajta sapka azért, ha nincs akkor meg azért verjük össze.”

Ez mind részletkérdés, a lényeg, hogy már keresik az okokat egy háborúra.

Az ehhez hasonló nagyszabású világfelforgató tervek persze meglehetősen ismertek a világhálót böngészők körében, de most először fordul elő, hogy nem egy fantáziadús weboldalról származnak, hanem az FSB-től és a kínai belügyminisztériumtól.