Hermetika,
Mágia és Okkultizmus
-
Hermetic Magic and Occultism -
1998.
I.
Bevezetés : A
Hermetika TudományaHa meg akarjuk magyarázni, hogy mit jelent a Hermetika, Mágia és Okkultizmus egy ezoterikus felfogásban, vagyis az emberiség 'különböző szent hagyományaiban', akkor először is segítségül kell hívnunk egy olyan univerzális rendszert, mely a Hagyománnyal foglalkozik - a Hermetika rendszerét. A Hermetika egy olyan vallási-filozófiai rendszer, mely az emberiség össz-szellemi hagyományát vizsgálja és analitikus, komparatista módszerekkel összegyűjti a hasonló elemeket és gondolatokat, melyek saját rendszerének alapjait képezik, s melyet Hagyománynak nevez. A Hagyomány olyan abszolút princípium, mely egy mindenek felett álló, minden további történelmi-, vallási-, művészeti-, vagy akár tudományos jelenség abszolút alapjául szolgáló és annak hátterében megbúvó univerzális rendező elv. Így nincsenek megfogható határai, mivel áthatja az egész világ összes jelenségét [1]. A Hermetika tehát az össz-kultúrák ezoterikus tanításainak komplex rendszere, mely a térben és időben egymástól távol eső tanítások közös elemeit vizsgálja, és ebből épít egy abszolút rendszert. A Hermetika módszere így abban áll, hogy a Hagyomány abszolút elemeire mutat rá az egyes adott jelenségek tárházában. Elkülöníti és beazonosítja a különböző vizsgált szakrális hagyományok és egyéb rendszerek általános elemeit és egy végtelen hosszú analógiás listát hoz létre, mellyel rámutat arra az abszolút elvre, mely az egyes partikuláris, kulturálisan megnevezett manifesztációk mögött áll. Ebből következik, hogy a Hermetika bár saját rendszerét abszolútnak tekinti és a teljességre törekszik, mégsem tudja megvalósítani azt, hiszen lehetetlenség egy adott univerzális idea teljes analógiás azonosságait megnevezni, hiszen fel kéne sorolnunk az összefüggésbe hozható filozófiák, vallások, hiedelmek, hagyományok és tudományok összes egy azonos elvre utaló elemét.
Ahhoz, hogy pontosan értsük a Hermetika fogalmát, el kell helyeznünk az európai szellem-történetben. Azt mondhatjuk, hogy a Hermetika felöleli az európai Hermetizmust, Misztikát, Ezoteriát és Tradíciót, továbbá a nem európai ezoterikus hagyományakat is (mint pl.: az iszlám Szufi, hindu Tantra, kínai Ji-King, taoista Alkémia, stb.), és a különböző kultúrák vallási-, mitikus hagyományait is (pl.: kezdve az egyiptomi mágiától, a sumér-akkád valláson, a görög mítoszokig, stb.). Mégis meghatározó eleme az európai hagyomány, ezen belül is a Hermetizmus. Természetesen a Hermetika nemcsak a Hermetizmus nagy alakjainak gondolatait tekinti magáénak, hanem (korábbi és) későbbi szerzők munkásságát is. Így a teljesség kedvéért végig kell szaladnunk Európa ezoterikus történelmén, felmutatva azokat a szerzőket, kiknek munkásságára épít a Hermetika.
A Hermetizmus mint speciális reneszánszkori filozófiai irányzat sem egységes, hiszen megkülönböztetünk korai- és kései-hermetizmust. A korai-hermetizmus a Corpus Hermeticum gyűjteményben található Hermes Trismegistosnak tulajdonított tanításokat elemezte és interpretálta; hozott létre kommentárirodalmat. A kései-hermetizmus azonos eszméi miatt beemelte rendszerébe korának nagyobb ezoterikus, gondolati rendszereit (pl.: a Neoplatonizmust, a Neognoszticizmust az Alkémiát, a Kabbalát, Tarotot, Asztrológiát és Mágiát), ezért nevezik Okkultizmusnak is. Ezért azt mondhatjuk, hogy a Hermetika is egyiptomi eredetre vezeti vissza magát - Hermész Triszmegisztosz tanításait veszi alapul, de magába olvasztja az olyan önálló filozófiával és praxissal rendelkező ezoterikus rendszereket, mint a Kabbala, Tarot, Alkímia, Mágia, Asztrológia, Szufi, Tantra, Ji-King, stb..
Ezekben a rendszerekben az a közös, hogy minden hermetikus rendszer elfogadja a világ mikro-makrokozmikus azonosságát, vagyis hogy az ember és a kozmosz valójában egyazon princípium, analógiába hozható látszólagos különbözőség. Ezt mondja ki Hermes Trismegistos Tabula Smaragdinája:
|
"Verum
est, certum et verissimum, quod est,
superius,
naturam habet inferioram et
ascendens
naturam descendentis."
|
"Kétség
nélkül való, biztos és igaz,
hogy
ami fent van az megfelel annak ami fent van,
és
ami fent van az megfelel annak ami lent van."
|
Mi
tehát a Hermetika?
A Világ és az Ember
abszolút valósága, univerzális rendszere, mely nem más mint a
Teremtett Világ titkos tudása, vagyis az a princípium, amit a
Hermetika Hermésznek
vagy Pánnak
nevez.
Hermész
a mindenség. A Hermetikában, csakúgy mint minden más
Hagyományban, ő a mindenható, isteni egyisten aspektus. Nincs is
más mint Hermész - minden történés ő benne történik. Minden Ő
megváltozott alakjában. Változó arcával számtalan alakban
megjelenik: Az Alkímiában Ő
az Alkímia. Nemcsak, hogy ő a
Merkúriusz, de ő a Vénusz, a Nap és a Szaturnusz is. Mint
Szaturnuszt "Sol Niger"-nek nevezik az Alkímiában, ezért
ő a Fekete Nap. (Hermész planetáris aspektusait persze nem fizikai
értelemben kell érteni, hanem mint allegóriákat, melyek a tudat
és a világ különböző fázisait jelenítik meg.) Ő az aki
megjelenik különböző 'álruhákban' egyik arcából a másikra
változva - ő volt az egyiptomi Hermes
Trismegistos, ő volt
Asklepios,
vagy Imhotep,
ő maga volt Toth,
és Toth tanítványa, de néha Toth apja és fia is. Helyenként ő
volt Agathodaimon
vagy Agathodaimon mestere. Néha úgy
jelenik meg mint Asklepios
Imhotes, mely a történelmi
Imhotep,
Hélopolisz építője Asklepiosszal
való egyesítését jelenti, hasonlóképpen Hermészhez, aki
Agathodaimon fia lett. Nem az egzakt személy számít, hanem ezeknek
a szimbólumoknak az elválaszthatatlan egymásba játszása és
komplexitása. Ezért Hermész egyben Pán
is, aki a görög mitológia és más, a
kozmosz és a tudat eredetét vizsgáló írások szerint (pl.
Hésziodosz), az Istenek első generációjához tarozik, akik
megelőzték a kozmosz keletkezését. Ő a Teremtés előtti
progenitor létező mind a mikro-kozmoszban csak úgy mint magában a
makro-kozmoszban. Néha leegyszerűsítik mint olyan figurát, aki
megjelenik a mikro-makro- és mezo-kozmosz rendszerében, de igazából
ő a rejtett negyedik arculat - a mindent egyesítő, isteni
aspektus. Ő a létező és nemlétző feletti abszolút aspektus.
Hermész figurája ezért igen korai jelenség; ő a Káosz progenitor létezője, Pán aspektusában. Jobban megértjük mit jelent ez, ha megnézzük mit jelent a Pán. A pan szó azt jelenti, hogy minden. Ezért ő reprezentálja a Világmindenség minden arculatát; a Fizikai Világot, a Lelki Világot, az Ideák Világát, és a mindenek felett álló Isteni Egy szféráját is. Ebben a minőségében Gnosis-nak hívják, mely inkább a "létezés" egyik állapota (már rég messze a létezés felett járunk), mint egy megnevezhető létező. Mint a legelső, isteni, örök teremtő elvet Pan pangenitor-nak nevezik - ő "a mindent teremtő", de nevezik Pan panfager-nek is, "a mindent elpusztító"-nak is. Mint az univerzum örök mindenség aspektusa, a világ két alapvető aspektusának megnyilvánítója, a Teremtésé és a Pusztításé. Mint Pán sötét aspektusa ő lesz Dispater, az Alvilág Atyja, Dis királya. Mint látjuk Pán olyan ambivalens figura mint Toth-Hermész-Merkúriusz: van egy sátáni arculata, a szaturnikus, Sol Niger arc, a víz alatti világ káoszának arca, az alvilág arca; és van egy szellemi, Nap arca - a létezés feletti mindenség arculata.
A boszorkányüldözések elől rejtőzködésbe menekülő ezotéria, a titkos társaságok világát hozta létre. A korai XVII.sz.-ban gomba módra jönnek létre a titkos társaságok; legjelentősebb a legendás Christian Rosenkreutz (1378-1484) által alapított Rózsakeresztes Testvériség, mely kezdetben három konkrét művön [2] kívül inkább csak a legendákban létezett, s bár Descartes és Leibnicz is megpróbálta felkutatni, mindketten sikertelenül jártak. Tényleges formát csak a Harminc Éves Háború (1618-48) után kapott, Michael Maier (1566-1622) és Robert Fludd (1574-1637) működése kapcsán. További jelentős 'Rózsakeresztesek' voltak Johann Valentin Andreae, Athanasius Kircher (1602-80), Thomas Vaugham (1652), Sir Kenlem Digby (1603-65), Elias Ashmole (1617-92), kiknek írásaira támaszkodik a Hermetika. Másik jelentős ekkor kialakuló titkos társaság a Szabadkőműves Társaság , melynek alapjai a katedrális építők céhből kinövő formációihoz köthetőek.
A szabadkőművesek azonban csak a legendás Cagliostro (1743-95) és Saint Germain (-1784) működéséből kinövő újkori újjáéledés után válnak jelentőssé - az első szabadkőműves páholyt 1717-ben alapítják Londonban, ezután azonban igen gyorsan átterjed a kontinensre és Amerikába. Akkori jelentős szabadkőművesek Sincerus Renatus (Sigmund Richter 1710) , és Jacobite Scots (1750') . Ekkor alapítja meg William Stukeley (1687-1765) a modern Druida Szövetséget, illetve ekkor jön létre az Arany Rózsakeresztes Testvériség, melynek tagja például II. Vilmos porosz király (1786-97) , de ekkor éled újjá a Templos Lovagrend is, mely először a Baron von Hund (1755) által alapított német szabadkőműves páholyhoz, a "Szigorú Megfigyelés"-hez, kapcsolható. Ekkor jön létre a francia mágus, Martinez de Pasqually (1727-79) alapított Ordere des Chevalier-Macons, Elus Cohens de l'Universe , olyan tanítványokkal mint Louis Claude de St-Martin (1743-1803). A korszak további jelentősebb alakjai Jean Baptiste Willermoz (1767) , aki a Fekete Sas Rózsakeresztes Rendjét hozza létre, Giacomo Casanova (1725-98), és Franz Anton Mesmer (1734-1815), a mesmerizmus megalapítója. A korszak legjelentősebb ezoterikus gondolkodója Emanuel Swedenborg (1688-1772).
Az első amerikai Rózsakeresztes páholyt Paschal Beverly Randolph (1825-71) alapította a századelőn, és ekkor alakul meg Amerikában, 1843-ban a zsidó szabadkőműves szövetség, a B'nai B'rith , továbbá itt alakul ki a modern Spiritiszta Mozgalom is 1848-ban, Maggie és Kate Fox nyomán, akik elsőként hívták magukat médiumoknak. Ekkor írja meg Hargrave Jennings (1817-90) rózsakeresztesekről szóló munkáit, melynek hatására 1866-ban létrejön a Societas Rosicruciana [Soc.:Ros.:] Bulwer Lytton vezetésével. Ezután nem sokkal, 1883-ban jön létre Londonban a Petrova Blavatskaja (1831-91) által alapított Teozófiai Társaság , mely a mai modern New Age elindítója. Híres tagjai az asztrológus Alan Leo (William Frederick Allen 1860-1917), és a későbbi Rudolf Steiner (1861-1925).
Franciaországban Marquis Stanislas de Guatia (1860-98) és tanítványa Joseph Antoine Boullan (1824-93) művelték a mágiát, majd Josephin Péladan (1858-1915) segítségével megalapítják a Kabbalista Rózsakeresztes Testvériség et. Ekkor jelennek meg Papus (Gérard Encausse 1865-1916) okkult írásai, melyek hatással voltak a teozófusokra. Papus hozta létre a Martinista Rend et, majd az 1900-as években II. Miklós cár tanácsadója lett, de Alexandra hercegnő inkább átpártolt a hírhedt orosz mágushoz, Grigori Rasputin-hoz.
A legjelentősebb hermetikus társaság az Arany Hajnal Hermetikus Rend [Golden Dawn (G.:D.:)] lett, melyet MacGregor Mathers (Samuel Liddell Mathers 1854-1918) alapított 1888-ban. Ez olyan fontos embereket gyűjtött össze, mint Aleister Crowley, A.E. Waite, W.B.Yeats, Moina Bergson (Henri Bergson testvére), Maud Gonne (ír nacionalista), Anne Horniman (a dublini Abbey Theater alapítója), Florence Farr (Yeats és Bernard Shaw kedvese), Constance Wilde (Oscar Wilde felesége), két híres regényíró Algernon Blackwood és Arthur Machen, a festő Gerald Kelly a Royal Academy későbbi elnöke, és a híres pszichológus kutató William Crookes.
Mégis a korszak legjelentősebb hermetikus társasága az Aleister Crowley (1875-1947) által alapított Ezüst Csillag [Argentinum Astrum (A.:A.:)], mely filozófiai magasságokba emelte a mágiát, és az emberi akaratot tette meg legfelső mágikus princípiummá.
Természetesen rengeteg kisegyház és szekta működik ezeken kívül, melyek említésre sem méltóak. Ezekkel szembehelyezkedő, valamilyen komoly szellemi hátteret magának mondható szerveződések például az 1945-ben Balassa József alapította szabadkőműves Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy ; a magyarországi rózsakeresztesek rendje, az Arany Rózsakereszt Közössége ; a Mireisz László alapította Fényszekér , a Szigeti Árpád alapította A Hagyomány és Transzcendencia Iskolája (Traditio Divina et Schola Transcendentiale), melynek kiemelkedő alakja Bakos József és László András, aki ennek az iskolának az szűkebb köréből alakult meg a Hyperion-t, melynek kiemelkedő alakja Szongott Rudulf és Kecskés Péter.
Ehhez a hagyományhoz csatlakozik a G.S. Frater P.A.X. alapította Logos Egyetem és annak szűkebb köre a Hajnalhasadás Páholy. Fontos titkos társaság a magyarországi hermetikus hagyományokat éltető és működtető 1994-ben létrehozott, K.N.T.T. alapította Voluntas Voreginis Hermetikus Lovagrend [V.:V.:]. Az utóbbi szervezetek művelik a Hermetika tudományát.
I) Történeti Munkák
·
Biedermann, Hans:
A mágikus művészetek
zseblexikona . [Szépirodalmi,
1989 Debrecen].
·
Fónagy Iván :
Mágia .
[Tinódi, 1989 Budapest].
·
Ráth-Végh István
: A
Sátán és Cimborái .
[Pannon, 1991 Budapest].
·
Seligmann, Kurt:
Mágia és Okkultizmus az
európai gondolkodásban .
[Gondolat, 1987 Bp.].
II)
Általános Összefoglaló Munkák
·
Agrippa von Nettensheim
: De
Occulta Philosophia -
részletek . [Holnap, 1990 Budapest].
·
Biedermann, Hans:
A mágikus művészetek
zseblexikona . [Szépirodalmi,
1989 Debrecen].
·
Levi, Eliphas:
A Nagy Mágia Dogmája és
Rituáléja . [Hajja &
Fiai, 1992 Gyula].
·
Waldrich, Hans-Peter
: Ezoterika
. [Édesvíz, 1991 Budapest].
Jegyzetek:[1] Mint ilyen párhuzamba állítható Augustinus"Vestigia Dei" gondolatával, vagyis hogy a Hagyomány nem más mint Isten létének nyomai, melyeken keresztül eljuthatunk Isten létéhez.
[2] Ezek: Fama Fraternitalis (1614), Confessio Fraternatis R.C. (1615), és Chymische Hochzeit (1616)
A Mágia fogalma
- Magick
: definitions -
1999.
Meghatározások
a Mágia fogalmára a modern okkultizmus és ezoterizmus köréből
I.) Lemegeton
vel Clavicula Salamonis Legis
(XVI-XVII.sz)
Eredeti:
"Magick is the Highest, most Absolute, and most Divine Knowledge of Natural Philosophy, advanced in its works and wonderful operations by a right understanding of the inward and occult virtue of things; so that true Agents being applied to proper patients, strange and admirable effects will thereby be produced. Whence magicians are profound and diligent searchers into Nature; they, because of their skill, know how to anticipate an effect, the which to the vulgar seem to be a miracle."
Fordítás:
"A Mágia a Természetbölcselet Legmagasabb, Legfelsőbb és Legistenibb formája, amely mind munkáiban, mind csodálatos műveleteiben előrehaladott, miután helyesen megértette a dolgok benso és rejtett természetét; így az igaz Közvetítők alkalmazása a megfelelő Alanyokra, furcsa és ámulatba ejtő hatásokat hoz létre. Miután a mágusok alapos és gondos kutatói a Természetnek: ők, jártasságuk által tudják hogyan hozzanak létre olyan hatást, ami a hétköznapi ember számára csodának tűnik."
idézi Aleister Crowley: Magick in Theory and Practice . - Introduction [Castle Books, 1991 New Jersey; ISBN 1555217664] IX.old.
II.) Aleister Crowley: Mágia Elméletben és Gyakorlatban (1929)
Eredeti:
"Defintion: Magick is the Science and Art of causing Change to occur in conformity with Will.
Postulate: ANY required Change may be effected by the application of the proper kind and degree of Force in the proper manner through the proper medium to the proper object.
Theorems:
1) Every intentional act is a Magical Act.
23) Magick is the Science of understanding oneself and one’s conditions. It is the Art of applying that understanding in action.
25) Every man must do Magick each time that he acts or even thinks, since a thought is an internal act whose influence ultimately affects action, though it may not do so at the time.”
Fordítás:
"Definíció: A Mágia olyan Tudomány és Művészet, amely az Akarattal összhangban lévő változást hoz létre.
Posztulátum: BÁRMILYEN kívánt változást el lehet érni, ha alkalmazzuk a megfelelő fajtájú és mértéku Erot, a megfelelő módon, a megfelelő közvetítőn keresztül, a megfelelő tárgyra.
Theorémák:
1) Minden szándékos (akaratlagos) cselekvés Mágikus Cselekedet.
23) A Mágia önmagunk és állapotaink megértésének tudománya. Olyan művészet, amely ennek a megértésnek a tettekben való alkalmazása.
25) Minden ember Mágiát gyakorol minden alkalommal amikor cselekszik vagy akár csak gondolkodik, miután a gondolat olyan belső cselekedet amely végül tetteket hoz létre, bár az adott pillanatban talán még nem.”
Aleister Crowley: Magick in Theory and Practice . - Introduction [Castle Books, 1991 New Jersey; ISBN 1555217664] XII-XIII.old. & XX.old.
III.) Richard Cavendish: A History of Magick (1987)
Eredeti:
"Magic is an attempt to exert power through actions which are believed to have direct and automatic influence on man, nature and the divine." (p.1)
"High magic is an attempt to gain so consummate an understanding and mastery of oneself and the enviroment as to transcend all human limitations and become superhuman or divine." (p.12)
Fordítás:
"A mágia arra tett próbálkozás, hogy erot közvetítsen olyan tetteken keresztül, amelyekről úgy hiszik közvetlen és automatikus hatással van az emberre, a természetre és az istenire." (1. old.)
"A magas mágia önmagunk és környezetünk olyan tökéletes megismerésére és uralmára tett próbálkozás, amellyel meghaladhatjuk az emberi korlátokat és emberfelettivé vagy istenivé válhatunk." (12.old)
Richard Cavendish: A History of Magick . [Arkana, 1990 London; ISBN 0140192794] 1.old. & 12.old.
IV.) Nevill Drury: A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona (1994)
"Mágia: a természet titkos erőinek fölhasználása az események befolyásolása céljából. Ha ez a cél jó, a módszert fehér mágiának nevezik; ha azért alkalmazzák, hogy ártsanak valakinek, vagy elpusztítsák javait, fekete mágia névvel jelölik." (171.old)
Továbbá: alacsonyabb rendű Mágia; celesztiális Mágia; ceremonális Mágia; defenzív Mágia; énoki Mágia, fehér Mágia; fekete Mágia; felsőbbrendű Mágia, halotti Mágia, pusztító, Mágia, rontó Mágia, szexuális Mágia, szimpatetikus Mágia, természeti Mágia, utánzó Mágia, védekező Mágia, Magick - definíciókat ugyanitt.
Nevill Drury: A miszticizmus és az ezoterikus tanok lexikona . [Ferenczy, 1994 Budapest; ford: Magdus Rita; ISBN 9638258179]
"Egyetlen fő meghatározása létezik a mágikus Rituálénak: A mikrokozmosz egyesítése a makrokozmosszal. A Legfőbb és Teljes Rituálé éppen ezért a Szent Őr-Angyal megidézése; vagy a miszticizmus szavaival élve, az Istennel való Egyéválás."
Mágikus
alapfogalmak
-
Foundations of Magic -
1999.
"Kétség
nélkül való, biztos és igaz,
hogy
ami Lent van az megfelel annak ami Fent van,
és
ami Fent van az megfelel annak ami Lent van,
hogy
az Egyetlen varázsának műveletét végrehajtsa.
Ahogy
minden dolog az Egyből származik, az Egyetlen Gondolatból,
a
Természetben minden dolog átvitellel az Egyből keletkezett.
A
tyja a Nap, Anyja a Hold. A Szél hordozta méhében, a Föld
táplálta.
Ő
a Bölcsesség, az egész Világ Teremtője.
E
reje tökéletes, ha a Földbe visszafordul.
Válaszd
el a Tüzet a Földtől, a Könnyűt a Nehéztől,
T
udással, Szenvedéllyel.
A
Földről az Égbe emelkedik, aztán ismét a Földre leszáll,
a
Felső és Alsó Erőket magába szívja.
Az
Uralmat az egész Világ fölött így nyered el.
E
perctől fogva előled minden Sötétség kitér.
Minden
Erőben ez az Erő Ereje,
mert
a Finomat legyőzi és a Nehezet áthatja.
A
Világot így Teremtették.
Ez
az átvitel varázslata és ennek ez a módja.
Ezért
hívnak Háromszor Nagy Hermésznek,
mert
a Világegyetem Tudásának mindhárom része az enyém.
Amit
a Nap műveleteiről mondtam, befejeztem."
I.
Mágia és Hermetika
Mi
a Mágia? Hermész Triszmegisztosz titkos tanításának gyakorlata,
azaz a Hermetika tudásának gyakorlatba ültetése. A Világ és az
Ember abszolút valóságának megértése és megvalósítása -
abba az univerzális rendszerbe való belehelyezkedés, amely nem más
mint a Teremtett Világ titkos mozgatóerőinek tudása és
használata.
Ha meg akarjuk magyarázni, hogy mit jelent a Mágia egy ezoterikus felfogásban, vagyis az emberiség 'különböző titkos hagyományaiban', akkor először is segítségül kell hívnunk azt az univerzális rendszert, amely a Hagyománnyal foglalkozik - a Hermetika rendszerét. A Hermetika egy olyan vallási-filozófiai rendszer, mely az emberiség össz-szellemi hagyományát vizsgálja és analitikus, összehasonlító módszerekkel összegyűjti a hasonló elemeket és gondolatokat, melyek saját rendszerének alapjait képezik, s melyet Hagyománynak nevez. A Hagyomány olyan abszolút princípium, mely egy mindenek felett álló, minden további történelmi-, vallási-, művészeti-, vagy akár tudományos jelenség abszolút alapjául szolgáló és annak hátterében megbúvó univerzális rendező elv. Így nincsenek megfogható határai, mivel áthatja az egész világ összes jelenségét. A Hermetika tehát az össz-kultúrák ezoterikus tanításainak komplex rendszere, mely a térben és időben egymástól távol eső tanítások közös elemeit vizsgálja, és ebből épít egy abszolút rendszert. A Hermetika módszere így abban áll, hogy a Hagyomány abszolút elemeire mutat rá az egyes adott jelenségek tárházában. Elkülöníti és beazonosítja a különböző vizsgált szakrális hagyományok és egyéb rendszerek általános elemeit és egy végtelen hosszú analógiás listát hoz létre, mellyel rámutat arra az abszolút elvre, mely az egyes partikuláris, kulturálisan megnevezett manifesztációk mögött áll.
Ahhoz, hogy pontosan értsük a Hermetika fogalmát, el kell helyeznünk az európai szellem-történetben. Azt mondhatjuk, hogy a Hermetika felöleli az európai Hermetizmust, Okkultizmust, Misztikát, Ezotériát és Tradíciót, továbbá a nem európai ezoterikus hagyományakat is (mint pl.: az iszlám Szufi, hindu Tantra, kínai Ji-King, taoista Alkímia, stb.), és a különböző kultúrák vallási-, mitikus hagyományait is (pl.: kezdve az egyiptomi mágiától, a sumér-akkád valláson, a görög mítoszokig, stb.). Mégis meghatározó eleme az európai hagyomány, ezen belül is a Hermetizmus. Természetesen a Hermetika nemcsak a Hermetizmus nagy alakjainak gondolatait tekinti magáénak, hanem (korábbi és) későbbi szerzők munkásságát is. A Hermetizmus mint speciális reneszánszkori filozófiai irányzat sem egységes, hiszen megkülönböztetünk korai- és kései-hermetizmust. A korai-hermetizmus a Corpus Hermeticum gyűjteményben található Hermész Triszmegisztosznak tulajdonított tanításokat elemezte és interpretálta; hozott létre kommentárirodalmat. A kései-hermetizmus azonos eszméi miatt beemelte rendszerébe korának nagyobb ezoterikus, gondolati rendszereit (pl.: a Neoplatonizmust, a Neognoszticizmust az Alkímiát, a Kabbalát, Tarotot, Asztrológiát és Mágiát), ezért nevezik Okkultizmusnak is. Ezért azt mondhatjuk, hogy a Hermetika is egyiptomi eredetre vezeti vissza magát - Hermész Triszmegisztosz tanításait veszi alapul, de magába olvasztja az olyan önálló filozófiával és praxissal rendelkező ezoterikus rendszereket, mint a Kabbala, Tarot, Alkímia, Mágia, Asztrológia, Szufi, Tantra, Ji-King, stb...
Ezekben a rendszerekben az a közös, hogy minden hermetikus rendszer elfogadja a világ mikro-makrokozmikus azonosságát, vagyis hogy az ember és a kozmosz valójában egyazon princípium, analógiába hozható látszólagos különbözőség. Ezt mondja ki Hermész Triszmegisztosz smaragdtáblája.
Hermész a mindenség. A Hermetikában, csakúgy mint minden más Hagyományban, ő a mindenható, isteni egyisten aspektus. Nincs is más mint Hermész - minden történés ő benne történik. Minden Ő megváltozott alakjában. Változó arcával számtalan alakban megjelenik: Az Alkímiában Ő az Alkímia. Nemcsak, hogy ő a Merkúriusz, de ő a Vénusz, a Nap és a Szaturnusz is. Mint Szaturnuszt "Sol Niger"-nek nevezik az Alkímiában, ezért ő a Fekete Nap. (Hermész planetáris aspektusait persze nem fizikai értelemben kell érteni, hanem mint allegóriákat, melyek a tudat és a világ különböző fázisait jelenítik meg.) Ő az aki megjelenik különböző ‘álruhákban’ egyik arcából a másikra változva - ő volt az egyiptomi Hermes Trismegistos, ő volt Asklepios, vagy Imhotep, ő maga volt Toth, és Toth tanítványa, de néha Toth apja és fia is. Helyenként ő volt Agathodaimon vagy Agathodaimon mestere. Néha úgy jelenik meg mint Asklepios Imhotes, mely a történelmi Imhotep, Hélopolisz építője Asklepiosszal való egyesítését jelenti, hasonlóképpen Hermészhez, aki Agathodaimon fia lett. Nem az egzakt személy számít, hanem ezeknek a szimbólumoknak az elválaszthatatlan egymásba játszása és komplexitása. Ezért Hermész egyben Pán is, aki a görög mitológia és más, a kozmosz és a tudat eredetét vizsgáló írások szerint (pl. Hésziodosz), az Istenek első generációjához tarozik, akik megelőzték a kozmosz keletkezését. Ő a Teremtés előtti progenitor létező mind a mikro-kozmoszban csak úgy mint magában a makro-kozmoszban. Néha leegyszerűsítik mint olyan figurát, aki megjelenik a mikro-makro- és mezo-kozmosz rendszerében, de igazából ő a rejtett negyedik arculat - a mindent egyesítő, isteni aspektus. Ő a létező és nemlétző feletti abszolút aspektus.
Hermész figurája ezért igen korai jelenség; ő a Káosz progenitor létezője, Pán aspektusában. Jobban megértjük mit jelent ez, ha megnézzük mit jelent a Pán. A pan szó azt jelenti, hogy minden. Ezért ő reprezentálja a Világmindenség minden arculatát; a Fizikai Világot, a Lelki Világot, az Ideák Világát, és a mindenek felett álló Isteni Egy szféráját is. Ebben a minőségében Gnosis-nak hívják, mely inkább a “létezés” egyik állapota, mint egy megnevezhető létező. Mint a legelső, isteni, örök teremtő elvet Pan pangenitor-nak nevezik - ő “a mindent teremtő”, de nevezik Pan panfager-nek is, “a mindent elpusztító”-nak is. Mint az univerzum örök mindenség aspektusa, a világ két alapvető aspektusának megnyilvánítója, a Teremtésé és a Pusztításé. Mint Pán sötét aspektusa ő lesz Dispater, az Alvilág Atyja, Dis királya. Mint látjuk Pán olyan ambivalens figura mint Toth-Hermész-Merkúriusz: van egy sátáni arculata, a szaturnikus, Sol Niger arc, a víz alatti világ káoszának arca, az alvilág arca; és van egy szellemi, Nap arca - a létezés feletti mindenség arculata.
Hermész tehát maga a Világ, maga a Hermetika Rendszere. Mint ilyen az univerzális ember prototípusa, archetípusos képzete. Mint Világ kétfajta arculatot tükröz - az Ember kétfajta arcát : az isteni és sátáni arcot. Hogy az isteni valóságot kutató ember melyiket teszi sajátjává az a Hermetika Tudományának módszertani kérdése lesz. A Hermetika abszolút célja az ember spirituális- és szellemi valóságának megtalálása és kiterjesztése a teljesség felé. Mint ilyen, tudományos módszert kínál az ember teljességének elérésére. Ezen tudományos praxis jelentős részét képezik a Hagyomány Ezoterikus Rendszerei, mint olyan univerzális rendszerek, melyek felfedik az ember rejtett szellemi képességeit, és rávilágítanak a világ rejtett arculatára. Olyan “okkult titkokat” tárnak fel, melyek elzártak a hétköznapi tapasztalástól - kinyitnak bizonyos mágikus Kapukat. Azonban önmagukban nem kínálnak abszolút módszert vagy értelmezési megoldást ezen új tudati-tereket illetően. A fokozatos, beavatási rendszereken alapuló hermetikus praxis lesz az módszer, mely lehetővé teszi a mágikus rendszerek által feltáruló tudás-tartományok célszerű használatát, keretet szabva az amúgy önmagukban nem megálló tudati tapasztalatoknak. Ezért a Hermetika eszközszinten foglalkozik mágikus rendszerekkel. Amivel a Hermetika túllép az ‘egyszerű’ Mágián az az, hogy nem áll meg az ebben feltárulkozó élményvilágnál, hanem módszert ad ezek megértésére és kezelésére - túlmegy rajtuk az isteni, örök pont irányába. A Hermetika ateljes igazságkutatása - az ember teljességének keresése: a testi-, lelki-, szellemi-tökéletesség megvalósításának tudománya.
II.
Mágikus alapok
Kezdetben
volt a Káosz, a rendezetlen Mindenség (zimzum meo), amely
maga a teljes Üresség (keroma) volt. A rendezetlen mindenség
szféráján túl volt a Végtelen Fény (en sof aur), mely az
abszolút Semmi (ayin) és az abszolút Minden (ayin sof)
volt - a teljes Telítettség (pleroma). A Teremtés nem más
mint a végtelen, isteni Fény útja, mely maga köré rendezi a
rendezetlen mindenséget, és kiáradásában négy világot hoz
létre: az Aziluth (“kiárdás”), a Beriah
(“teremtés), a Yetzirah (“megformálás”) és az
Assiyah (“cselekvés”) világát. Az Aziluth az Ég és
Föld távolságát választja el a Semmitől. Az Aziluth az a Világ,
melyet a meg nem nyilvánultból Isten Tíz Hangja hívott életre. A
látomásos kabbalista mű, a Síúr Qomá részletes
leírásai, sőt a Zóhár is ezeket az Első Ember (Adam
Kadmon) mivoltára vonatkoztatják. A fej, a szakáll, akár még
az isteni test méretei nem egyebek, mint az Aziluth világának
lefektetésére szolgáló metafizikus jelképek. E nélkül a
természeti ember mit sem tudna a Kiáradás Világáról. A Végtelen
Fényből áradt ki, így az egymástól elkülönülő világok, az
Aziluth négy szintjéből áramlanak elő. Így az isteni
teremtő erőből születik meg a Beriah, azután az isteni
erő továbbárad, s a Teremtés Világából felmerül a Yetzirah,
majd a Formálás Világából létrejön a legalsó világ, a
Készítés Világa, az Assiyah. Ily módon rendre három
alsóbb világ keletkezik a Változatlan Egység Isteni Világán
belül. A legfelső világ az örök, isteni világ egységét
jelenti - ez a Tűz, az Isten Fénye; a második világ az attól
elkülönülő szellemi világot - ez a Levegő, az Ember legfelső
attribútuma; a harmadik világ az abból lebomló lelki világ - ez
a Víz, az Ember lelkisége; a negyedik világ a teremtés végét
jelentő anyagi világ - a Föld, az Ember teste.
Ezért a Teremtés jelenti egyszer a Világ teremtését, továbbá az Ember teremtését is ; ugyanakkor ez a kettő egy és ugyan az. Az a törvényszerűség, ami megfigyelhető a körülöttünk lévő világban, magában az emberben is ugyanúgy felfedezhető - nincs különbség; ugyanazok az erők építik fel és mozgatják az embert, mint a külső világot. Ezért a teremtés folyamata az emberben végbemenő folyamat is. Így megfordítva a Teremtést, az Ember visszajuthat Istenhez, eljuthat az uniomysticaig.
A négy betű adja ki a Világ szimbolikus képét, mely egy vertikalitást jelöl ki középen - a világ tengelyét, a világ közepén elhelyezkedő Világfának vertikalitását. Ez az Éden Kertjének közepén álló Élet Fája, mely a Világfa, a Kabbalista Fa, a Világhegy, ahová a neofitának el kell jutnia ahhoz, hogy megkapja a beavatást, ahol elkezdheti lassú felkapaszkodását az isteni régiókba. Ez a négy betű hozza létre a Világot, a Kertet, mely minden négyesség szimbóluma, az Teremtett Univerzum maga.
A pardes, - a Kert - a Világmindenség szimbolikus megnevezése, a világban rejlő titkok allegóriája, mely ugyan azzal a struktúrával rendelkezik, mint az emberi tudat. Négy abszolút valóságból áll össze, mind horizontális, mind vertikális értelemben - a megértés négy különböző szintjével rendelkezik, melyek számára az egyénnek ki kell nyílnia ahhoz, hogy eljusson a legfelső tudatossághoz: eggyé váljon Istennel. Ez a tetraszómia ; az a megnyilvánuló négyesség mely minden hagyományban megjelenik, kifejezve ezt az univerzális elvet és princípiumait. Ezért a Hermetika szellemében, a teljesség igénye nélkül felsorolok néhányat azon négyességek közül, melyek a világ felfogásának négy szintjét (a négy világot) fejezik ki:
A Kabbala négy világa, az isteni manifesztáció négy szintjét jelöli, meg mely a Világ teljességét adja meg. Az Assiyah, a Cselekvés világa az elemek és a velük való akcionalitás világaként a legalsó. A Yetzirah, a Formálás világa, az e felett elhelyezkedő lelki világ. A Beriah, a Teremtés Világa az ezt irányító, átható szellemi világ. Az Aziluth pedig az ezt átjáró emanációk isteni világ. Ezt a tetrapthüszt jelöli ki a prds négy mássalhangzója is, mely a manifesztálódott világ ezen négy rejtett valóságáról árulkodik. A prds a világ felfogásának és tapasztalásának négy különböző szintjét jelenti - a világ értésének négy szintjét, mely a világ felfoghatósági szintjeinek felel meg. Így a P a Pesat-nak felel meg, R a Remez-nek, D a Drus-nak, S a Sod-nak. Ezek tehát nemcsak ezoterikus exegetikai szintjek, hanem a Világ értésének, és rejtett teljességének nevei, melyek csak a beavatottak számára válik tapasztalhatóvá, érthetővé. A Pesat a tömeg szintje - az Assiyah Világában létező ember; a Remez a tömegembert meghaladott reprezentatív ember szintje - A Yetzirah Világában létező ember; a Drus a király vagy pap szintje - A Beriah Világában létező ember; és a Sod a Világot meghaladott, mágussá vált Világember szintje - Az Aziluth Világában létező ember. Az egyiptomi hagyományban ez az ember három lelke: a Ka, a Ba, és az Ah lélek plusz örök isteni természete. A Ka a test szintje, a Föld, a Bika, a héber nefes vagy a szufi nafs megfelelője. A Ba a lélek szintje, a Víz, a Sas, a héber ruah vagy a szufi rahe megfelelője. Az Ah a szellem szintje, a Tűz, az Oroszlán, a héber ruah ha kodesh megfelelője. Míg az isteni természet, a három egysége, a láthatatlan Levegő, az Angyal, a héber kerub vagy KaBalAh.
A Négy Világ, az ember szellemi felemelkedésének a négy állomása is. Ezek az állomások vannak részletesebben kidolgozva a kabbalista Fa szimbolikájában, ahol ez a kiteljesedés a tíz szefirához kötötten jelenik meg - a szellemi út tíz lépcsőjében, melyet végigjárva az ember eggyé válik Istennel. Olyan bibliai allegóriák, mint Ezékiel látomása, Jákob Lajtoriája, Ábrahám botja, Mózes Tíz Parancsolata, vagy ezekhez köthető más filozófiák tanításai, mint Hermész kígyós botja, a görög szférák tanítása, az újplatonista emanációk tana, a hét bolygóhoz kötött szférák tanítása, a hindu jóga hét csakrájának tanítása, stb. mind ugyan ennek az igazságnak más megfogalmazásai. De ha kicsit kitekintünk ugyanezt találjuk a tibeti chod és mandala tanításban, a buddhista párada rendszerben, az indiai jóga és tantra yantra rendszerében, az iszlám sufi a’yán thábitah tanításában, ez európai mágia okkult kulcsok tanításában, az alkímia transzmutáció elméletében, a babilóniai asztrológiában, a mitráz hagyomány vagy a nesztóriánus kereszténység, stb. tanításaiban is.
 |
A
hermészi kaduceus szimbolikájában jól megjelenik az
isteni erők alászállása. A kettős kígyós bot három
találkozási pontja a test, lélek, szellem erőpontjait
reprezentálja, míg a két kígyó fejének találkozásánál a
szárnyas skarabeusz az újjászületett ember szimbóluma.
Nevezik lúz-nak "isteni kőnek", vadzsrá-nak
"gyémántjogarnak", lapis ex celsis-nek
"mennykőnek", lapis philosophorum-nak "bölcsek
kövének", keter-nek "koronának",
polárizs-nak, merkábáh-nak, istár-nak,
sztella márisz-nak azaz "sarkcsillagnak", stb.
Ez Hermész szintje, a Világ háromas tudása, a gnózis, a
papkirály fáraó állapota, melyben egyesül minden ellentét, a
női-férfi dualitás, a Síva-Sakti kettősség: a szigor és a
könyörület.
A
fekete kígyó a világot átható női, lunáris, dinamikus
energiákat, a fehér kígyó a férfiúi, szoláris, statikus
energiákat jelzi. Kettőjük egymásba fonódása hozza létre a
központi 'botot', a vörös ösvényt, amely a leszálló isteni
erők villámútja. A hindu jógában úgy nevezik: idá,
pingalá és szusumná. Ezekben a finomenergetikai
csatornákban mozognak a hatalmas Kundalíni isten erői.
|
|
Hasonlóan
fontos szimbólumrendszer a kabbala. A Kelippot tanítás szerint
a Végtelen Fény kiáradása tíz héjat hoz létre az abszolút
isteni közép körül, vagy ahogy a Szefirák tanítása
fogalmaz, tíz ‘csomót’ hoz létre az isteni világból
leszálló úton, megalkotva a Kabbala legelterjedtebb szimbólumát
a Kabbalista Fát. Ezek: Keter, Hokmah, Binah,
Hesed, Gevurah, Hod, Necah, Yesod,
és Malkhut. Legfelül vagy középen van a meg nem
nyilvánult létezésből kilépő Akarat, a kiterjedés nélküli
pont, minden létező eljövendő forrása, melyet az Első
Koronának, Az Öregnek, vagy a Fehér Fejnek is hívnak - ez a
Kiáradás oka, Isten megnyilvánuló ereje. Innen árad ki a Tíz
Hang, amelyek létrehozzák a relatív világot. A Tíz Isteni
Alapelv, Isten attribútumai, vagyis a Szefirák egy szemvillanás
alatt szikráznak föl, akár egy örök Villám. A Hagyomány
szerint a Szefira (sefirot) szó szerint zafírt vagy
felszikrázó fényt jelent, de nevezik számnak, fokozatnak,
edénynek, erőnek, köntösnek, koronának, Isten belső
arcainak, vagy Ősidőknek is. A szefirák sorban a Fa csúcsán
elhelyezkedő Keter (Korona), majd onnan lefelé a Hokmah
(Bölcsesség), a Binah (Megértés), Hesed
(Könyörület), a Gevurah (Ítélet), a Tiferet
(Szépség), Necah (Örökkévalóság), a Hod
(Visszaverődés), a Yesod (Alapzat), végül pedig a
Malkuth (Királyság). Egyik-másik szefirának több neve
is van; a Gevurah-t, melynek szótöve annyit tesz Hatalom, Dínnek
vagy Pehádnak is nevezik, mely Ítéletet és Félelmet jelent,
míg a Hod és Necah szefirákat Dicsőségnek és Győzelemnek is
fordítják.
A
Keterből, az első Koronában a tökéletes magnyilvánuló
Egység kettéhasadt, s a Hokmah (Bölcsesség) volt az
első princípium, mely kivált az aktív Akaratból, míg a Binah
(Megértés) volt ezen aktív gondolat passzív megformálása. E
három szefirát a Mennyeieknek nevezik, s az Örök Istenit
képviselik a Megnyilvánuló Létezésben. Ők a Szentek Szentje,
az Apa és Anya princípiumai. Szerepük a világ rendszerében,
hogy jellemezzék a Szigor és Könyörület egymást kiegészítő
két pólusát - a Fa két oszlopát, mely a földi szférákban
mint Erő és Forma jelenik meg. Az Akarat a központi oszlopon
lefelé sugározva áttöri a nem-szefira Daat (Tudás)
képviselte hézagot, hogy magába szívja a Világ aktív erőit.
E hézag Szakadékként ismeretes, mely biztosítja az erők
föl-le áramlását az Isteni Világból, s lehetőséget
biztosítson az Istenhez való visszataláláshoz. A kiáramló
isteni erő a Hesednél (Könyörület) éri el az Erő
pillérét - ez a mindent átformáló, aktív cselekvő erő
elve. Itt növekszik és terjed ki a megnyilvánuló létezés,
ami azonban szétszóródna, ha a Gevurah (Ítélet), a
Korlátozás elve nem tartaná kordában. Ez egyúttal
megvilágítja, miként hatnak egymásra a szefira párok végig
az egész Fán, kiegyensúlyozva, ellenőrizve egymást. Miközben
felülről irányítják őket, hasonló szabályozó szerepet
töltenek be az alsóbb szefirákkal szemben, ahová az isteni
erőt irányítják.
Amikor
az egyik vagy másik pillér válik dominánssá, akkor vagy
túlgerjed a 'rendszer' a túlzott aktivitástól, míg a másik
esetében magába roskad a túlzott magába fordulástól. Ahogy a
Talmud fogalmaz: "Szigor vagy Ítélkezés nélkül
eluralkodna a világon a gonosz, Könyörület nélkül viszont
elviselhetetlenül zord volna a létezés." A megfelelő
egyensúly beállításával azonban a Világ harmonikussá válik.
Hasonló módon működik maga az Ember is. Az ember szervezetében
is elengedhetetlen a megfelelő egyensúly - a növekedés vagy
visszafogottság, az Erő vagy a Forma túlhajtása betegséget,
akár halált is okozhat. Ugyanez a helyzet a Nagy Fa esetében is
- mindkettő ugyanazon az elven alapszik.
A
Villámfény útját követve a Hesed és Gevurah közti kapcsolat
teremti meg a Tiferet (Szépség) szefiráját a központi
tengelyen. Ezt az alsó hármasságot a Kabbala az Isteni Érzelem
és Erkölcs hármasságának nevezi. A Tiferet a Fa szívében
helyezkedik el, félúton fekszik a legfelső és a legalsó
szefira között. Gyújtópont, egyesítve és kiegyenlítve az
itt kereszteződő ösvényekből áramló erőket. Salamon
Trónusának nevezik, hiszen összeköttetésben áll a Bölcsesség
és Megértés, valamint a Könyörület és Ítélet szefirákkal,
csakúgy mint az alsóbbakkal. Mivel a Daat nem-szefirája alatt
helyezkedik el, “Te”-nek vagy “Szent Áldott Legyen Ő”-nek
is nevezik, az isteni jelenlét megnyilvánulására utalva a
Létezés Szívében.
A
Necah (Örökkévalóság) és a Hod (Visszaverődés)
a két legalsó szefira a két szélső oszlopon. A Necah az Erő
oszlopán erőt áramoltat az alsóbb világba, míg a Hod
visszaáramoltatja ezt a Fa mentén. Ez azért lehetséges, mert
tíz menóra volt hajdanában a Templomban, ahol minden egyes Fa
az Aziluth Nagy Fájának egy-egy szefiráját képviselte. Ez
előmozdítja a szefirák egymás közti kapcsolatait, s lehetővé
teszi, hogy az egyes szefirák egyszerre fejtsék ki saját
jellegükből adódó erőiket és a Fa teljes erejét is. Ezért
a Hodot és a Necaht Seregnek is hívják, hiszen ezek az isteni
passzív erő és aktív erő mindkettőjét magukban foglalják.
Ők az Első Ember (Adam Kadmon) jobb és bal lába, hiszen
ők tartják fenn az egész létezést.
A
Yesod (Alapítás) a Fa Alapzata, hiszen a felsőbb
szefirák erejének egységét jelenti a kezdet és a vég között
oda-vissza feszülő Nagy Húron. Innen száll alá a koncentrált
isteni erő a Malkuthba (Királyság), mely az Erő, Forma,
és Tudatosság egységéből alakulva az Isteni Lényeg
legsűrűbb, egyúttal leggazdagabb elegyét képezi. Ez a mi
Anyagi Világunk. Mivel a Malkuth az egyetlen szefira, mely nem
áll közvetlen összeköttetésben a Tiferettel, a Yesod
egyszerre tölti be a híd és az akadály szerepét a le- és
feláramló isteni erőknek. A Yesod lesz az isteni világokba
vezető Út kapuja és kulcsa. Az összes alsó szefira
gyújtópontja, és az isteni megnyilvánulás utolsó lépcsőfoka.
A Yesodban ölt alakot az isteni kiáradás és lehel életet -
ömleszti át az Isteni Akaratot - a Malkuth anyagiságába. A
Malkuth tehát az Isteni Jelenlét (Sekinah) lakhelye.
Mivel az Aziluth legelemibb szintjét képviseli, egyúttal utolsó
stádiuma Adam Kadmon Megnevezésének, Teremtésének,
Alkotásának és Készítésének.
|
 |
LAPOZZ
TOVÁBB:
Ajánlott
Irodalom
- Hermész Triszmegisztosz : Tabula Smaragdina & A Jó Pásztor [Farkas, 1995 Budapest].
- Hermész Triszmegisztosz : A Tökéletesség Útja [Farkas, 1994 Budapest].
- Kurt Seligmann : Mágia és Okkultizmus az európai gondolkodásban [Gondolat, 1987 Bp.].
- Fónagy Iván : Mágia [Tinódi, 1989 Budapest].
- Hans Biedermann : A mágikus muvészetek zseblexikona [Szépirodalmi, 1989 Debrecen].
- Agrippa von Nettensheim : Okkult filozófia [Hermit, 1999].
- Eliphas Levi : A Nagy Mágia Dogmája és Rituáléja [Hajja & Fiai, 1992 Gyula].
- Eliphas Levi : A Mágia története I.-II. [Kássa László, 1998 Miskolc].
- Hans-Peter Waldrich : Ezoterika [Édesvíz, 1991 Budapest].
- Ylaster Daleth : Rejtett Erok - Mágia [Édesvíz, 1992 Budapest].
- W. Charon : Atlantiszi Mágia [Média, 1990 Budapest].
- Szepes Mária : A Smaragdtábla [Arkánum, 1994 Sopron].
- Abramelin Szent Mágiája [Kássa László, 1998 Miskolc].
- Clavicula Salamonis [Kássa László, 1998 Miskolc].
- Necronomicon [Vallhalla Páholy, 1995 Veszprém].
- Donald Tyson : A Varázstükör [Háttér, 1991 Budapest].
- W. Charon : A Misztikus Út [Vízönto, 1993 Budapest].
- ZÓHÁR - A Ragyogás Könyve (Bíró & Réti ford.) [Vízönto, 1990 Budapest].
- ZOHAR – Ragyogó Fény (Bíró Anna ford.) [Farkas Lörinc Imre, 1997 Budapest].
- Z’ev ben Shimon Halevi : A Kabala útja** [Gabriel, 1994 Budapest].
- Papus : Kabbala [Hermit, 1999].
- Ronald Goetschel : A Kabala [Akadémia, 1992 Budapest].
- Will Parfitt : A Ragyogás Könyve - Kabbala [Édesvíz, 1993 Budapest].
- Ted Andrews : Egyszerusített Mágia [Hajja & Fiai, 1992 Debrecen].
- Gershom
Scholem : A
Kabbala helye az európai szellemtörténetben
[Atlantisz, 1995 Bp.].
Mágikus
Tudományok
-
The Science of Magic -
1999.
A Mágiában alapvető megkülönböztetés a „Felső Mágia” vagy Magia Divina (isteni mágia) és az „Alacsony Mágia” vagy Magia Homine (emberi mágia) radikális különválasztása. Az Felső Mágia olyan mágikus műveleteket takar, amelyek a világ rendjének megerősítését eredményezik, így az isteni akarattal egységben működnek. Az Alacsony Mágia ezzel szemben a varázslás, azaz a túlvilági erők hasznossá tétele végletesen személyes érdekeknek alávetve, (gyakran az embertársakat megkárosító szándékkal). A mágia fogalmát ezzel szemben értékelésmentesen használjuk. A Mágia valójában olyan gyakorlati, módszertani 'tudományok' gyűjtőfogalma, amelyek bizonyos célok elérése érdekében kialakított módszerek és szabályok összefüggő rendszereit jelentik.
I.
A Mágikus tudományok
Fontos természet-mágusok: Hieronimus (Geronimo) Cardanus, Giambattista della Porta, Caspar Schott, Mizaldus, Friedrich von Johann Flemming és Johann Samuel Halle.
Fontos teurgisták: Petrus Aponensis, Valentin Weigel, Giordano Bruno, John Dee, Jean Belot, Giuseppe Francesco Borri, Pszellosz Mihály, Agrippa von Nettesheim, Paracelsus, és Trithemius.
Nekromantia
(Halott idézés) – Olyan mágikus művelet, mely során egy
megholt személy, vagy egy „flaga” (személyi és családi
védőszellem) jelenik meg valamilyen formában. Általában
varázsmondókák (inkantáció),
rítusok (ceremónia)
és áldozatok segítségével hívják elő a halott szellemet. A
Nekromantián belül megkülönböztetünk Scyomantia-t
– amikor csak a halott árnyképe jelenik meg –; és
Nekyomantia-t
– amikor a halott teste újra felegyenesedik, de ehhez véráldozatra
is szükség van.
Nigromantia
(Démonidézés) – Olyan varázslat,
amelyet a mágus az ördög vagy más démonok segítségével hajt
végre. A démonok a ráolvasás
(conjuratio)
folytán arra kényszerülnek, hogy a nigromanta szolgálatába
álljanak. A Nigromantia általában rosszhírű helyeken (romok,
vesztőhelyek és keresztutak)
zajlik, ahol varázsköröket rajzolnak a földre, mely köré
mágikus karaktereket
rajzolnak, valamint a démonok neveit. A varázslónak
vigyáznia kell a jelentkező démonok mindenféle cseles
csábításaitól, amellyel rá akarják bírni, hogy kilépjen a
körből, mert akkor kiszolgáltatottá válik nekik. Gyakran
füstöléssel
vonzzák oda a démont, akit addig gyötörnek varázsigékkel,
míg meg nem teszi, amit a varázsló kér. A Nigromantiához
tartozik az Exorcizmus (démonűzés) is, amikor is a démonokat a
megszállottak elhagyására kényszerítenek. A megszállottság
(obsessio)
kezelése külön 'tudományág'.
Fontos exorcisták: Vespasianus és fia Titus, Nicolaus Blume von Dohna, Maximilian von Eynatten, Girolamo, Johann Joseph Gassner és Franz Anton Mesmer.
Maleficium
(Boszorkányság) – A hagyomány olyan
mágikus cselekedeteket kapcsol ehhez a fogalomhoz, mint az időjárási
varázs; a szerelmi varázs; a hullák testrészein való
manipulációk, különösen a felakasztott emberek testrészeivel a
varázsszerek elkészítésénél; a képvarázs (invultulatio);
az átkozás (pl.:
betegséggel, vaksággal való megrontás); az istenkáromló
szokások (pl.:
ostyagyalázás); valódi bűntettek (pl.:
terhes nők meggyilkolása, hogy a meg nem született magzat szívéből
varázsszert készítsenek), stb.
- Aeromantia: jóslás levegőből és a felhők mozgásából
- Alectryomantia: jóslás az abc-re szórt magokból, oly módon, hogy egy kakas felszedegetett egy-egy szemet és az ily módon feljegyzett betűk nevekké és szavakká állnak össze.
- Alphitomantia (aleuromantia): jóslás lisztből.
- Asztromantia: jóslás a csillagok és bolygók mozgásából = Asztrológia
- Axinomantia: a lazán fogott fejsze mozogni kezd, ha kiejtik a bűnös nevét.
- Belomantia: jóslás a nyíl röptéből.
- Bibliomantia: valamilyen könyv vaktában való felütése és valamilyen tetszőleges hely pálcikával való megérintése. Az ott talált kifejezés felvilágosítást ad a feltett kérdésről (pl.: sortes Vergilianae). Kedvelt könyvek a Biblia és Vergilius Aeneis-a. = az ókori stichomantia.
- Cephaleonomantia:
jóslás valamilyen állat fejmozdításából, általában a
szamáréból.
Chiromantia
: tenyérjóslás, amely elsősorban a
tenyér alakja és a kézhajlat barázdái közti megfeleléseket
veszi figyelembe. Az egyes dombok és vonalak asztrológiai
kapcsolatát is figyelembe veszik. Mi több egyes tenyérjósok a
tenyeret az egész makrokozmosz lenyomatának tekintik. A
Chiromantia-t tekintik a szignatúratan
egyik fajtájának is.
Fontos chiromanták: Eumolposz, Helenosz, Artemidorosz, Andrea Corvo de Mirandola, Tricassa de Cerasari, Belot, Desbarolles, Robert Fludd, Agrippa von Nettesheim és Cheiro.
- Coscinomantia: jóslás szitából.
- Daphnomantia: jóslás babérlevél segítségével.
- Dactyliomantia:
hajszálra akasztott gyűrű lengetése abc vagy vizescsésze
fölött.
Geomantia
: „pontozóművészet” – a jós
gyorsan és vaktában 16 sornyi pontot rak viaszba, homokba vagy
papírra, ezeket aztán 12 mezőből álló négyzet, a „geomanciai
tükör” segítségével elrendezi és asztrológiai szempontok
alapján magyarázza. (Hasonló rendszereket találunk Kínában,
Nyugat-Afrikában és Elő-Ázsiában.)
Fontos geomanták: Agrippa von Nettesheim, J.F. Buddaeus, C. Peucer, Valentin Weigel, H. de Pisis, W. Abraham, J. Bolte és R. Jaulin.
- Hieroscopia: jóslás megszentelt tárgyak segítségével.
- Hepatomantia
(heptoscopia): jóslás a májból = az ókori haruspicium.
Kristallomantia
: Kristállyal való jövendölés,
tágabb értelemben a tükröző tárgyak által (pl.: kristálygömb,
varázstükör, üveggolyó, stb.) által létrehozott látomások
értelmezése. A Kristallomantia válfaja a tükröző vízfelület
általi jövendölés (Hydromantia és Gasztromantia). A varázstükröt
koncentrációs eszközként is használják belső víziók
gerjesztésére (katotromantia).
Fontos Kristallomanták: Guillamue de Paris, M. Michel de Nostradamus, John Dee, Emanuel Swedenborg, Potet, Cahagnet és Cheiro.
Oneiromantia:
jóslás álmokból. Gyakran a templomban való alvást (inkubáció)
jelenti.
Fontos oneiromanták: Arisztotelész, Cicero, Artemidorosz, Szünésziosz, Agrippa von Nettesheim, Albertus Magnus, Marsilio Ficino, Cardanus, és Anhorn.
- Onymantia: a Kristallomantia egyik változata.
- Orneomantia (ornithomantia): jóslás a madarak röptéből = az ókori augurium.
- Pegomantia: jóslás forrásokból.
- Rhabdomantia: jóslás a varázsvessző segítségével.
- Tetratoscopia: a prodigiumok („csodajelek”), azaz feltűnő események profetikus értelmének megfejtése.
- Xylomantia:
jóslás pálcák vagy kockák segítségével = az ókori
sortilegium.
Fontos szerzők: Jakob Böhme, Giovanni Baptist, Marcantonio Zimar
Fontos talizmán készítők voltak: Naftali ha-Kohen rabbi és Jehuda Löw rabbi
Fontos szimbólumgyűjtemények: Cirlot – A Dictionary of Symbols ; A. Horneffer – Symbolik der Mysterienbünde; M. Schlesinger – Geschichte des Symbols; H. Silberer – Probleme der Mystik und ihrer Symbole; Titus Burckhardt – Mágikus Szimbólumok.
Fontos szteganográfusok: Gustav Selenus, W.E. Heidel, Athanasius Kircher, R.G. Hanedi és J.B. Friedrici.
II.
A Mágia módszertani formái
Fontos akarat mágiai rendszer: Aleister Crowley – Magick rendszere
Fontos alkimista mágiai rendszer: Az Alkímia (rengeteg szerző)
Fontos ceremonális mágiai rendszer: Golden Dawn System of Magic
Fontos invokációs mágiai rendszerek az ún. Grimoire-ok: pl.: Clavicula Salamonis, Necronomicon, Goetia
Fontos kabbalista mágiai rendszer: A Kabbala
Fontos káosz mágiai rendszer: Nincs. (Hiszen nem rögzített!)
Fontos szerzők: Plutarkosz, Aelianus, Athenaios, Pelagonius, Vegetius, Dioscurides, a trallészi Alexander, Aetios, Marcellus, Pseudo-Theodorus, Agrippa von Nettesheim, Paracelsus, Girolamo Fracastro és Erasmus.
Fontos szexuál mágiai rendszer: Ordo Templi Orientis (O.T.O.)
III.
Fontosabb történeti mágikus rendszerek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése