| |
Dőljön össze a görög bankszektor! (Gross)
2011.11.03 16:10
A világ legnagyobb befektetési alapját kezelő kötvényguru, Bill Gross egy amerikai konferencián tartott beszédében azt mondta, hogy szerinte Görögország valószínűleg maradni fog az eurózónában, azonban a maradásra vagy kilépésre jelenleg ugyanakkora a sansz. A befektető szerint a görögöknek az izlandi példát kellene követniük, vagyis hagyni kellene csődbe menni a bankszektort, az ír példát viszont el kéne kerülni, ami az adósság felvállalását jelentette - írja a San Francisco Chronicle.
A Pimco guruja szerint jobb lenne a görögök számára, ha az eurózónából egy ideig kilépnének, majd aztán visszalépnének. Gross Izland esetét emlegette fel, ahol gyakorlatilag azt mondták a bankoknak, hogy vegyék a sátorfájukat és menjenek haza. A hatalmas adósság maga alá temette az országot és a hitelezőket is, a veszteség hatalmas volt, azonban ezt követően új lappal tudtak indulni köszönhetően az IMF hitelnek. A görögöknek is meg kéne fontolniuk ezt a lehetőséget, különben 5, 10 vagy 15 év múlva nagyon kellemetlen helyzetben találhatják magukat.
Természetesen nagyon eltérő a görögök és az izlandiak helyzete, azonban a forgatókönyv az, amit meg kéne fontolni a kötvényguru szerint. Véleménye szerint az izlandi gyakorlatot kéne követnie Görögországnak, hagynia kellene a bankokat csődbe menni, ahelyett, hogy az ír példát választanák, vagyis az adósság felvállalását. Utóbbi esetben államosították a bankokat, nem hagyták a rendszert bedőlni, hanem a kormány felvállalta a szektor megmentését.
Amennyiben a görögök az izlandi utat követik, akkor az egyenértékű azzal, mintha a terheket az európai bankokra terhelnék rá teljes egészében, ami a most emlegetett 50 százalékos veszteségleíráshoz képest sokkal nagyobb károkat okozna. Mindezzel valószínűleg Bill Gross azt akarta mondani, hogy nem elégséges az 50 százalékos veszteségleírás, a körülmények ismeretében ugyanis a problémák egy idő után újra fognak termelődni.
Az európai adósságválság miatt a guru nem is szívesen fektet be a kontinensen a bankszektorban, hiszen Görögország csak egy a periféria országok között, amelyek gondokkal küszködnek. Az európai bankszektornak pedig komoly kitettsége van a periféria országokban, ennek megfelelően ameddig nem sikerül a helyzetet megnyugtatóan orvosolni, addig túlságosan kockázatos ezeken a szinteken beszállni.
Ettől függetlenül a kötvényguru még nem mondja azt, hogy ne fektetne be a kontinens kötvénypiacain. Véleménye szerint igaz komoly adósság nyomja például Amerika vagy az Egyesült Királyság vállát, azonban a befektetők körében az államkötvényeik nagyon is népszerűek, nem beszélve Németországról. A lényeg most, hogy azokat az országokat szemezzük ki magunknak, amelyek a sok rossz közül a legjobbak, az előbb említett hármas pedig mindenképpen ide illik.
Drábik Jámos Orbán nem ért a pénzrendszerhez
300 család, kb. 6000 ember uralja a világot
Az Izlandi példa.
Izland polgárai népszavazáson elutasították a külföldi befektetők kártalanítását.Rövidke hír amely jó példával szolgálhat Magyarország számára is.Persze a két országot nem lehet összehasonlítani,mivel nálunk ezek a befektetők szinte teljesen felszámolták a hazai gazdaságot,és csak a piac megszerzésére törekedtek,azaz gyarmatosították Magyarországot.A Jobbik néhány prominense már régebben is kijelentette hogy hatalomra kerülésük esetén az IMF-EU hitel visszafizetését megtagadják,és államosítják bizonyos befektetők csalárd módon megszerzett itteni javait.Elgondolkodtató hogy ez a két megoldás mennyire szolgálná hazánk érdekeit?Nagy a valószínűsége hogy a látszólagos" károsultak" nem tapsolnának örömükben,és az EU is összevonná szemöldökét.Ennek komoly következményei lehetnek ránk nézve,viszont valakinek meg kell fizetnie azokat a károkat amit hazánknak okoztak,hát inkább akkor ők fizessenek.Ezek a "befektetők" gazdasági hatalmukkal zsarolják hazánkat,azaz irányítják a jelenleg még hatalmon levő MSZP kormányt,de zsarolják a hatalomra éhes Fideszt is.Ennek látványos elemei szinte naponta jelen vannak a hírportálokon,/lásd a Fidesz-MSZP csörtéjét az IMF-el kapcsolatban,vagy a libás Gordont dicsérő külföldi "elemző" cégek nyilatkozatait.Hozzátartozik a dologhoz hogy ezek az "elemző"szervezetek a hitelezők kiszolgálói,és gazdasági jelentéseik,még köszönő viszonyba sincsenek a valósággal,nekik köszönhető a 21.század gazdasági válsága is.
Jelenleg egyetlen párt van Magyarországon melyet ezek a befektetők nem tudnak zsarolni,ez pedig a feltörő Jobbik,mely ellen most a lejárató kampánnyal próbálnak fogást találni a a honi hazaárulók és külföldi mecénásaik.Sajnálatos hogy a Fidesz is beállt ebbe a sorba.Pedig már rég rájöhettek volna arra hogy a jobboldalnak összekel fognia hogy közös erővel megoldják hazánk gazdasági és morális problémáit.Remélem hogy a Fidesz még a választások előtt szakít a centrális,demokrácia ellenes politikájával,és visszatér a nemzeti összefogás józan értelmezéséhez.
Az izlandi példa - Legyen Magyarország is önellátóvá!
2011-02-28 00:06:00 - Atyaeg1
Izland példáján láthatjuk, hogy hogyan szabadultak meg az uzsorásoktól, és hogyan lettek újra önellátóakká az emberek. Nekünk is ebbe az irányba kell elmennünk! Ez lesz Magyarország feltámadásának alapja!
"Sürgető lenne Magyarország számára is, hogy megszabaduljon a bankok pénzrabszolgaságától és a külföldel szándékosan létrehozott függőségi viszonytól. A múltal kapcsolatos példák számtalanszor bebizonyították már, hogy csak magunkra számíthatunk. Így hazánk, amely függőségi viszonyban áll a külföldel, nagyon sok téren ki van szolgáltatva az idegenek érdekeinek. Az önellátás és az önfentartás lesz a kivezető útja országunknak, hogy a régi értékek és erények újból érvényt tudjanak majd szerezni minálunk! Segíts magadon és az Isten is megsegít! Nem nyugattól kell várni a sült galambot, mert azt előbb felfalják még ott náluk, minthogy hozzánk elröptetnék. Az önellátás és az önfentartás az, amely Magyarországot újra a saját lábára fogja állítani!"
Kevesen tudják, hogy 2010 november 27-én, egy izlandi népszavazás kiválasztott 25 "közönséges" állampolgárt akik meg fogják tervezni az ország új alkotmányát. A jelenlegi alkotmány 1944-ben jött létre, amikor az ország független lett Dániától és többé-kevésbé a dán alkotmány hasonmása. Talán azért nem lehet többet hallani az izlandi alkotmányozásról, mert ez egy pofon az EU "szuperállam" számára, ahol úgy lett bevezetve a "lisszaboni szerződésnek" nevezett alkotmány, hogy nagy ívben el lett kerülve a népi konzultáció miután egy első változatot több nemzeti népszavazás is visszautasított. Csak az ír kormány merészelt népszavazást rendezni a második változatról ami "lisszaboni szerződésnek" lett átnevezve és, miután ez az egyetlen népszavazás is nem-et mondott, az EU ismét szavazásra kényszerítette az íreket, immár gazdasági katasztrófával fenyegetve, ha tovább is nemmel szavaznak. Hát így született meg az EU "alkotmánya". Ezzel szemben, az izlandi alkotmányozás egy demokratikus példa, figyelembe véve a polgárok véleményét és minimális szerepet hagyva a politikának.
Folytatás lentebb...
Izland létrehozott tehát népszavazás útján egy polgári alkotmánybizottságot, amely tagja bármelyik felnőtt állampolgár lehetett, amennyiben nem büntetett előéletű, nem politikus és egy pártnak sem tagja (!), valamint legalább 30 támogatóval rendelkezett. Összesen 522-en jelentkeztek, akik közül a novemberi népszavazás 25 embert választott ki, nőket és férfiakat, értelmiségieket és munkásokat, akik néhány hónapon át fizetett szabadságot kapnak munkaadóiktól és az alkotmányozásra szentelik idejüket. Közben, már hónapok óta az izlandi polgárok javaslatot küldhetnek az új alkotmánnyal kapcsolatban és ezeket az alkotmányt alkotó polgárok alapanyagnak tekintenek. A beküldött javaslatokból világossá vált, hogy olyan alkotmányt szeretne a többség, amely az izlandi természeti kincsek államosítását (!), valamint a törvényhozó (legiszlatív), a végrehajtó (exekutív) és az igazságszolgáltató (judikatív) hatalmi ágak szigorú különválasztását garantálja. A három hatalmi ág különválasztásával elképzelhetetlen például, hogy az alkotmánybíróság tagjait egy hatalmon lévő párt választja ki saját soraiból vagy, hogy az alkotmányozás egy párt monopóliuma legyen...
Izland létrehozott tehát népszavazás útján egy polgári alkotmánybizottságot, amely tagja bármelyik felnőtt állampolgár lehetett, amennyiben nem büntetett előéletű, nem politikus és egy pártnak sem tagja (!), valamint legalább 30 támogatóval rendelkezett. Összesen 522-en jelentkeztek, akik közül a novemberi népszavazás 25 embert választott ki, nőket és férfiakat, értelmiségieket és munkásokat, akik néhány hónapon át fizetett szabadságot kapnak munkaadóiktól és az alkotmányozásra szentelik idejüket. Közben, már hónapok óta az izlandi polgárok javaslatot küldhetnek az új alkotmánnyal kapcsolatban és ezeket az alkotmányt alkotó polgárok alapanyagnak tekintenek. A beküldött javaslatokból világossá vált, hogy olyan alkotmányt szeretne a többség, amely az izlandi természeti kincsek államosítását (!), valamint a törvényhozó (legiszlatív), a végrehajtó (exekutív) és az igazságszolgáltató (judikatív) hatalmi ágak szigorú különválasztását garantálja. A három hatalmi ág különválasztásával elképzelhetetlen például, hogy az alkotmánybíróság tagjait egy hatalmon lévő párt választja ki saját soraiból vagy, hogy az alkotmányozás egy párt monopóliuma legyen...
Néhány hónap múlva, az izlandi alkotmányozó polgárok át fogják adni a kidolgozott tervet a parlamentnek, akinek ezt morális szempontból kötelező lesz elfogadni, ahogy ezt előre leszögezte a kormány. Csupán 320 ezer az izlandi lakosság, ami persze könnyebbé teszi a demokrácia működését, mint egy 10 milliós lakosságú országban, azonban tényleg ennyire elképzelhetetlen nálunk is bevonni a polgárokat egy új alkotmány készítésébe? Egy polgári alkotmánybizottság létrehozása talán több időt venne igénybe nálunk, de hová sietünk? Persze, kellene némi politikai elszántság is a kormány részéről és egy kevésbé félénk politikai ellenzék, aki ezt hangosan követelné. Sajnos most a magyarok többsége el sem tudja képzelni, hogy lehet demokratikus módon is alkotmányozni, hiszen az ellenzék sem mondja el neki.
Van még valami Izlandról, amit kevesen tudnak. Amikor 2008-ban, a nemzetközi bankrendszernek sikerült a csőd szélére juttatni Izlandot (is) a mesterségesen keltett hitelválsággal és az izlandi valuta bedöntésével (ami mögött egyes elemzők Soros kezét sejtették), az európai sajtó tele volt az izlandi gazdaság összeomlásával. Az EU akkor villámgyorsan felajánlotta Izlandnak a csatlakozást annak cserében, hogy segít neki kikecmeregni a pácból. Ezt tette az EU az eladósodott közép-európai és balti országokkal is az elmúlt húsz évben, de eddig még senkit sem húzott ki a pácból... Izland erre azt válaszolta, hogy köszöni szépen, de egyelőre nem kér a csatlakozásból, megoldja inkább egyedül a problémát. Aztán, egy népszavazás eredménye alapján (!) úgy döntött a kormány, hogy az adófizetők nem fogják állni a magántulajdonban lévő bedőlt izlandi bankok tartozásait. Erre persze a nemzetközi bankrendszer még inkább lenyomta az izlandi valutát, ami hirtelen 80% vesztett az eredeti értékéből! Ez nagyon belerúgott az ország élelmiszerellátásába, hiszen addig szinte minden mezőgazdasági termék importálva volt és azt gondolhatták a nemzetközi uzsorások, hogy Izland már a markukban van... de tévedtek.
Az izlandi kormány a bankokra nem költött pénzzel rendkívüli támogatást nyújtott a parasztoknak, akik rengeteg üvegházat tudtak létrehozni, munkahelyeket és főleg élelmiszer ellátást biztosítva. Közben, hogy a multinacionális cégek ne tudják kihasználni a helyzetet fillérekért felvásárolni az országot. a kormány korlátozza a tőke beáramlást. Támogatást kapnak a vállalkozók is, hogy felturbózzák az export termékek előállítását -főleg hal és alumínium termékek- amelyek a nemzeti valuta leértékelése által nagyon vonzóvá váltak a nemzetközi piacon és ez lényegében felszivacsolta a válságból keletkezett hirtelen munkanélküliséget. Persze, az import termékek tovább is borzasztóan drágák, de az izlandiak bebizonyították, hogy érdemes visszafogni az import áruk fogyasztását annak érdekében, hogy ne nőjön az ország nyakára a munkanélküliség és ne kelljen reménytelenül eladósodni a nemzetközi bankrendszer javára, illetve ne kelljen feladni a nemzeti függetlenséget és segélykérő bedarált nemzetté válni. Tavaly már 1.2 százalék volt a gazdasági növekedés, ami várhatóan folytatódik az idén is. A nemzeti valuta is felértékelődött, de egy olyan optimális szintre, amely tovább is kedvező az export számára. A munkanélküliség pedig -a lényeg lényege-, ami a válságot követő hetekben 20 százalékra rúgott fel, gyorsan visszaesett 8 százalékra és már 5 százalék felé tart.
Izland megcáfolta a nálunk már elfogadott álláspontot, miszerint egy kis ország teljesen ki van szolgáltatva a nemzetközi pénzhatalommal szemben és bebizonyította, hogy nem kell feltétlenül egy "szuperállam" tartományává válni a globalizáció vallás nevében. Nevezhetjük ezt akár "viking szellemnek", de valóban ÖSSZETARTÁSRÓL van szó: ha egy nemzet nem hagyja, hogy belülről legyen bomlasztva, akkor minden lehetséges. Ha viszont erre nem képes... Hogy is mondta Petőfi? Rabok legyünk, vagy szabadok? ez a kérdés, válasszatok! Hát választottunk... vagyis választottak helyettünk.
Van még valami Izlandról, amit kevesen tudnak. Amikor 2008-ban, a nemzetközi bankrendszernek sikerült a csőd szélére juttatni Izlandot (is) a mesterségesen keltett hitelválsággal és az izlandi valuta bedöntésével (ami mögött egyes elemzők Soros kezét sejtették), az európai sajtó tele volt az izlandi gazdaság összeomlásával. Az EU akkor villámgyorsan felajánlotta Izlandnak a csatlakozást annak cserében, hogy segít neki kikecmeregni a pácból. Ezt tette az EU az eladósodott közép-európai és balti országokkal is az elmúlt húsz évben, de eddig még senkit sem húzott ki a pácból... Izland erre azt válaszolta, hogy köszöni szépen, de egyelőre nem kér a csatlakozásból, megoldja inkább egyedül a problémát. Aztán, egy népszavazás eredménye alapján (!) úgy döntött a kormány, hogy az adófizetők nem fogják állni a magántulajdonban lévő bedőlt izlandi bankok tartozásait. Erre persze a nemzetközi bankrendszer még inkább lenyomta az izlandi valutát, ami hirtelen 80% vesztett az eredeti értékéből! Ez nagyon belerúgott az ország élelmiszerellátásába, hiszen addig szinte minden mezőgazdasági termék importálva volt és azt gondolhatták a nemzetközi uzsorások, hogy Izland már a markukban van... de tévedtek.
Az izlandi kormány a bankokra nem költött pénzzel rendkívüli támogatást nyújtott a parasztoknak, akik rengeteg üvegházat tudtak létrehozni, munkahelyeket és főleg élelmiszer ellátást biztosítva. Közben, hogy a multinacionális cégek ne tudják kihasználni a helyzetet fillérekért felvásárolni az országot. a kormány korlátozza a tőke beáramlást. Támogatást kapnak a vállalkozók is, hogy felturbózzák az export termékek előállítását -főleg hal és alumínium termékek- amelyek a nemzeti valuta leértékelése által nagyon vonzóvá váltak a nemzetközi piacon és ez lényegében felszivacsolta a válságból keletkezett hirtelen munkanélküliséget. Persze, az import termékek tovább is borzasztóan drágák, de az izlandiak bebizonyították, hogy érdemes visszafogni az import áruk fogyasztását annak érdekében, hogy ne nőjön az ország nyakára a munkanélküliség és ne kelljen reménytelenül eladósodni a nemzetközi bankrendszer javára, illetve ne kelljen feladni a nemzeti függetlenséget és segélykérő bedarált nemzetté válni. Tavaly már 1.2 százalék volt a gazdasági növekedés, ami várhatóan folytatódik az idén is. A nemzeti valuta is felértékelődött, de egy olyan optimális szintre, amely tovább is kedvező az export számára. A munkanélküliség pedig -a lényeg lényege-, ami a válságot követő hetekben 20 százalékra rúgott fel, gyorsan visszaesett 8 százalékra és már 5 százalék felé tart.
Izland megcáfolta a nálunk már elfogadott álláspontot, miszerint egy kis ország teljesen ki van szolgáltatva a nemzetközi pénzhatalommal szemben és bebizonyította, hogy nem kell feltétlenül egy "szuperállam" tartományává válni a globalizáció vallás nevében. Nevezhetjük ezt akár "viking szellemnek", de valóban ÖSSZETARTÁSRÓL van szó: ha egy nemzet nem hagyja, hogy belülről legyen bomlasztva, akkor minden lehetséges. Ha viszont erre nem képes... Hogy is mondta Petőfi? Rabok legyünk, vagy szabadok? ez a kérdés, válasszatok! Hát választottunk... vagyis választottak helyettünk.
Soha nem tudjuk visszafizetni az államadósságot
Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) legújabb jelentése szerint a központi költségvetés nettó adóssága 700 milliárd forinttal több, mint az év elején és 1000 milliárddal, azaz egy billióval magasabb, mint a kormányváltáskor.
Addig szipolyoznak minket, amíg lehet Ennél még rosszabb adatokra számíthatunk a végtörlesztés miatti forintgyengülés miatt. Ha ezen az úton haladunk tovább, nem hogy háborút, még csatát sem nyerhetünk. Közismert tény, hogy a költségvetés minden évben deficites, azaz többet költ, mint amennyi bevétele van. Ez azonban önmagában nem vezet szükségszerűen az államadósság GDP-arányos növekedéséhez.
Az érthetőség kedvéért az írás szerzője egy egyszerű példán keresztül mutatja be, miért. A példa szerint ha a GDP adott évben 100 forint és az adósság 80 forint, akkor a GDP-arányos adósságunk 80 százalék.
Ha a következő évben a GDP 105 forintra nő (inflációval együtt) az adósságunk meg például 83-ra, akkor 83/105 = 79 százalékra csökken a GDP-arányos adósság, pedig felvettünk nem is kevés hitelt. A hivatalos növekedési adatot korrigálták az inflációval, de nekünk ezt nem kell megtennünk. Olyan ez, mintha valakinek tartoznék 1000 forinttal, ami a havi 100 ezer forintos fizetésem 1 százaléka, de csak öt év múlva kell megadnom, amikor már a magasabb, mondjuk 150 ezer forintos fizetésemnek, csupán 0.6 százaléka lesz a tartozásom.
Ha a következő évben a GDP 105 forintra nő (inflációval együtt) az adósságunk meg például 83-ra, akkor 83/105 = 79 százalékra csökken a GDP-arányos adósság, pedig felvettünk nem is kevés hitelt. A hivatalos növekedési adatot korrigálták az inflációval, de nekünk ezt nem kell megtennünk. Olyan ez, mintha valakinek tartoznék 1000 forinttal, ami a havi 100 ezer forintos fizetésem 1 százaléka, de csak öt év múlva kell megadnom, amikor már a magasabb, mondjuk 150 ezer forintos fizetésemnek, csupán 0.6 százaléka lesz a tartozásom.
A II. Orbán kormány a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások államosításával tudta csak érdemben csökkenteni az államadósságot az elmúlt másfél évben. A probléma ezzel csak az, hogy ezt az összeget majd a jövőben vissza kell fizetni és csak egyszer lehet elvenni - kicsit a családi ezüst eladásához lehetne hasonlítani. Azt is csak egyszer lehet értékesíteni, az érte kapott összeget pedig elkölteni, utána nincs többé - A jövőben vagy kevesebb lesz a nyugdíj ennyi pénzzel, vagy hitelfelvételre kényszerülnek a majdani kormányok, hogy a most felélt forrásokat vissza tudják fizetni. Ráadásul a kormány még így sem járt sikerrel, a legújabb ÁKK jelentés alapján a központi költségvetés nettó adóssága 700 milliárd forinttal több, mint az év elején és 1000 milliárddal, mint a kormányváltáskor.
A korábbi szocialista-liberális kormányzatok, pedig az állami vagyon értéken aluli elherdálásával, és újabb hitelek felvételével foltoztak a költségvetést, részben ennek is köszönhető, hogy az egekbe szökött az államadósság.
Sokan elmondták már, hogy az államadósságot nem legyőzni kell, hanem ki kell nőni azt. Ennek azonban nélkülözhetetlen előfeltétele a dinamikus gazdasági növekedés elérése. Hazánk jelenlegi kondíciói - külső tényezőktől függően - körülbelül négy-öt százalékos növekedést tesznek lehetővé. A szerkezeti reformok révén, ez a szám akár hat-hét százalék is lehetne. Egy ilyen mértékű tartós növekedés, rendezett államháztartással, alacsony költségvetési hiánnyal – lehetővé tenné, hogy hosszú távon kinőjük az államadósságot. Ez lenne hosszú távon az egyetlen módja az államadósság csökkentésének.
A jelenlegi államadósság törlesztő részletei, éves szinten azonban akkora összegeket emésztenek fel, ami szinte megfojtja a magyar gazdaságot. Az adósság átütemezése, vagy újratárgyalása nélkül, nincs lehetőség a gazdaság felpörgetésére, így a tartozások visszafizetésére sem. Tehát a kormány államadósság elleni háborúja eleve kudarcra van ítélve.
Az izlandi forradalom
Bár nem szokásom aktuálpolitikai témákról írni, most mégis kivételt teszek, mert fontos információnak gondolom, melyről a mainstream médiában nem sokat lehet hallani.
Deena Stryker - Iceland's On-going Revolution címmel írt cikke - fordítás általam:
Bár nem szokásom aktuálpolitikai témákról írni, most mégis kivételt teszek, mert fontos információnak gondolom, melyről a mainstream médiában nem sokat lehet hallani.
Deena Stryker - Iceland's On-going Revolution címmel írt cikke - fordítás általam:
Az Izlandi forradalomról szóló olaszországi rádióműsor története ékes példája annak, hogy mennyire keveset is mond nekünk a média a világ többi részéről. Talán emlékszünk, hogy a 2008-as gazdasági válság elején, Izland a szó szoros értelmében csődbe ment. Az okokat csak kutyafuttában említették és azóta Európa ezen kevésbé ismert tagja újra a feledés homályába merült.
Mikor egyik Európai Uniós ország dől be a másik után vagy közelít a csőd felé, megingatva az eurót, befolyásolva az egész világot, a legutolsó dolog amit a hatalom szeretne, hogy példaként tekintsünk Izlandra. És elmondom miért:
A neoliberális rezsim 5 év alatt Izlandot (népessége 320 ezer, hadserege nincs) a világ egyik leggazdagabb országává tette. 2003-ban az ország bankjait privatizálták, és hogy külföldi befektetőket vonzzanak, online bankolást kínáltak, melynek alacsony költsége viszonylag magas megtérülési rátát tett lehetővé. Az IceSave-nek nevezett számlák sok angol és holland kisbefektetőt vonzottak. De ahogyan gyarapodtak a befektetések, úgy nőtt a bankok külföldi adóssága. 2003-ban Izland adóssága a GNP-jének (Gross National Product - Nemzeti össztermék) 200-szorosa volt, míg 2007-re 900-szorosára nőtt. A 2008-as pénzügyi válság adta meg a kegyelemdöfést. Bedőlt és államosításra került a három legnagyobb izlandi bank, a Landbanki, Kapthing és Glatnir, míg a Kroner euróban számolva értékének 85%-át bukta el. Az év végére Izland csődöt jelentett.
A várakozásokkal ellentétben, a válság hatására, a részvételi demokrácia és egy új alkotmány révén az izlandiak visszanyerték önrendelkezésüket. De csak sok szenvedés árán.
Geir Haarde, a Szociáldemokrata koalíciós kormány miniszterelnöke megegyezett egy több mint 2 milliárd* dolláros kölcsönben, amihez az északi országok hozzáadtak még két és fél milliárdot. De a külföldi pénzügyi világ nyomást gyakorolt, hogy az ország drasztikus intézkedéseket vezessen be. Az FMI és az Európai Unió át akarta vállalni a tartozást, mondván, hogy ez az egyetlen módja, hogy az ország visszafizesse tartozását Hollandiának és az Egyesült Királyságnak, akik kártérítést ígértek állampolgáraiknak.
A tüntetések és zavargások tovább folytatódtak, és végül lemondásra kényszerítették a kormányt. A 2009 áprilisára előrehozott választások eredményeként baloldali koalíció jött létre, ami elítélte a neoliberális gazdasági rendszert, de ugyanakkor azonnal engedett a követeléseknek, hogy Izland visszafizessen 3.5 milliárd eurót. Ehhez az kellett volna, hogy minden egyes izlandi állampolgár, 15 éven át havi 100 eurót fizessen, 5.5%-os kamatra. Ez volt az utolsó csepp a pohárban.
Ami ezután történt, rendkívüli volt. Az elképzelés, miszerint az állampolgároknak kell fizetniük a pénzügyi monopóliumok hibáiért, hogy egy egész nemzetet megadóztathatnak, hogy megfizettessék a privát szféra adósságait, összezúzta és átalakította az állampolgárok és a politikai intézményeik kapcsolatát, és Izland vezetőit végül az állampolgáraik mellé állította. Az államfő, Olafur Ragnar Grimsson nem volt hajlandó aláírni a törvényt, ami Izland állampolgárait tette volna felelőssé a bankárok adósságai miatt és népszavazást írt ki.
A nemzetközi közösség persze csak növelte az Izlandra nehezedő nyomást. Az Egyesült Királyság és Hollandia azzal fenyegetőzött, hogy mindezt az elszigeteléssel torolja meg. Mikor az izlandiak szavazni mentek, a külföldi bankárok azzal ijesztgettek, hogy megakadályoznak bármely IMF támogatást. Az angol kormány pedig azzal, hogy befagyasztja az izlandi megtakarításokat és számlákat. Ahogyan Grimsson mondta: "Azt állították, hogy ha nem fogadjuk el a nemzetközi közösség feltételeit, akkor az észak Kubájává válunk. De ha elfogadjuk, akkor mi leszünk az észak Haitija." (Többször írtam már, hogy a kubaiak a szomszédos Haiti szörnyű állapotát látva szerencsésnek érezhetik magukat.)
A 2010 márciusában megtartott népszavazáson az emberek 93%-a az adósság visszafizetése ellen voksolt. Az IMF azonnal befagyasztotta a hitelt. De a forradalmat (bár a TV-ben nem mutatták), nem lehetett megfélemlíteni. A nép dühös állampolgárainak támogatásával, a kormány megkezdte a büntetőjogi nyomozásokat a válság felelősei után. Az Interpol nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Kaupthing ex-miniszterelnök, Sigurdur Einarsson és más bankárok ellen, akik az összeomlást követően elmenekültek az országból.
De az izlandiak nem elégedtek meg ennyivel: úgy döntöttek, hogy új alkotmányt írnak, ami megszabadítja az országot a nemzetközi tőke és a virtuális pénz hatalmától. (Az eddig érvényben lévő alkotmányt még 1918-ban készítették, amikor Izland elnyerte függetlenségét Dániától, és az egyetlen eltérés a Dán alkotmánytól a "király" szó "elnökre" cserélése volt.)
Az új alkotmány elkészítéséhez Izland népe 522 olyan, egyik politikai párthoz sem tartozó felnőtt közül, akik legalább harminc másik állampolgártól kaptak ajánlást, kiválasztott huszonötöt. Ez a dokumentum nem néhány politikus munkája volt, hanem az interneten írták. Az alakító üléseket online közvetítették és bárki beküldhette a véleményét és a javaslatait, folyamatosan tanúi lehettek az alkotmány alakulásának. A részvételi demokrácia folyományaként kialakult alkotmányt, a következő választások után a parlament elé fogják terjeszteni.
Néhány olvasó emlékezhet, hogy Izland kilencedik századi mezőgazdasági összeomlása szerepelt Jared Diamond hasonló címmel megjelent könyvében. Napjainkban viszont Izland, amint azt a valutalap új vezetője Christine Lagarde megerősítette, az elkerülhetetlennek vélt forgatókönyvvel épp ellentétes módon lábal ki a pénzügyi összeomlásból. Görögország polgárainak azt mondták, hogy az állami szektoruk teljes privatizációja az egyetlen megoldás. És Olaszország, Spanyolország és Portugália is ugyan ezzel a veszéllyel néz szembe.
Meg kéne nézniük Izlandot. Egy kis ország, aki nem hajolt meg a külföldi érdekek előtt, és aki hangosan és nyíltan kinyilvánította függetlenségét.
Hát ezért nem szólnak róla többé a hírek.
(* Az eredeti cikkben milliós értékek szerepelnek, ami elírás lehet, mert milliárd euróról van szó.)
Interjú Ýmir Björgvin Arthúrsson-al, a MyRejkyavik utazási iroda vezetőjével, a nemmel voksolás egyik támogatójával, fordításom lentebb:
Mikor egyik Európai Uniós ország dől be a másik után vagy közelít a csőd felé, megingatva az eurót, befolyásolva az egész világot, a legutolsó dolog amit a hatalom szeretne, hogy példaként tekintsünk Izlandra. És elmondom miért:
A neoliberális rezsim 5 év alatt Izlandot (népessége 320 ezer, hadserege nincs) a világ egyik leggazdagabb országává tette. 2003-ban az ország bankjait privatizálták, és hogy külföldi befektetőket vonzzanak, online bankolást kínáltak, melynek alacsony költsége viszonylag magas megtérülési rátát tett lehetővé. Az IceSave-nek nevezett számlák sok angol és holland kisbefektetőt vonzottak. De ahogyan gyarapodtak a befektetések, úgy nőtt a bankok külföldi adóssága. 2003-ban Izland adóssága a GNP-jének (Gross National Product - Nemzeti össztermék) 200-szorosa volt, míg 2007-re 900-szorosára nőtt. A 2008-as pénzügyi válság adta meg a kegyelemdöfést. Bedőlt és államosításra került a három legnagyobb izlandi bank, a Landbanki, Kapthing és Glatnir, míg a Kroner euróban számolva értékének 85%-át bukta el. Az év végére Izland csődöt jelentett.
A várakozásokkal ellentétben, a válság hatására, a részvételi demokrácia és egy új alkotmány révén az izlandiak visszanyerték önrendelkezésüket. De csak sok szenvedés árán.
Geir Haarde, a Szociáldemokrata koalíciós kormány miniszterelnöke megegyezett egy több mint 2 milliárd* dolláros kölcsönben, amihez az északi országok hozzáadtak még két és fél milliárdot. De a külföldi pénzügyi világ nyomást gyakorolt, hogy az ország drasztikus intézkedéseket vezessen be. Az FMI és az Európai Unió át akarta vállalni a tartozást, mondván, hogy ez az egyetlen módja, hogy az ország visszafizesse tartozását Hollandiának és az Egyesült Királyságnak, akik kártérítést ígértek állampolgáraiknak.
A tüntetések és zavargások tovább folytatódtak, és végül lemondásra kényszerítették a kormányt. A 2009 áprilisára előrehozott választások eredményeként baloldali koalíció jött létre, ami elítélte a neoliberális gazdasági rendszert, de ugyanakkor azonnal engedett a követeléseknek, hogy Izland visszafizessen 3.5 milliárd eurót. Ehhez az kellett volna, hogy minden egyes izlandi állampolgár, 15 éven át havi 100 eurót fizessen, 5.5%-os kamatra. Ez volt az utolsó csepp a pohárban.
Ami ezután történt, rendkívüli volt. Az elképzelés, miszerint az állampolgároknak kell fizetniük a pénzügyi monopóliumok hibáiért, hogy egy egész nemzetet megadóztathatnak, hogy megfizettessék a privát szféra adósságait, összezúzta és átalakította az állampolgárok és a politikai intézményeik kapcsolatát, és Izland vezetőit végül az állampolgáraik mellé állította. Az államfő, Olafur Ragnar Grimsson nem volt hajlandó aláírni a törvényt, ami Izland állampolgárait tette volna felelőssé a bankárok adósságai miatt és népszavazást írt ki.
A nemzetközi közösség persze csak növelte az Izlandra nehezedő nyomást. Az Egyesült Királyság és Hollandia azzal fenyegetőzött, hogy mindezt az elszigeteléssel torolja meg. Mikor az izlandiak szavazni mentek, a külföldi bankárok azzal ijesztgettek, hogy megakadályoznak bármely IMF támogatást. Az angol kormány pedig azzal, hogy befagyasztja az izlandi megtakarításokat és számlákat. Ahogyan Grimsson mondta: "Azt állították, hogy ha nem fogadjuk el a nemzetközi közösség feltételeit, akkor az észak Kubájává válunk. De ha elfogadjuk, akkor mi leszünk az észak Haitija." (Többször írtam már, hogy a kubaiak a szomszédos Haiti szörnyű állapotát látva szerencsésnek érezhetik magukat.)
A 2010 márciusában megtartott népszavazáson az emberek 93%-a az adósság visszafizetése ellen voksolt. Az IMF azonnal befagyasztotta a hitelt. De a forradalmat (bár a TV-ben nem mutatták), nem lehetett megfélemlíteni. A nép dühös állampolgárainak támogatásával, a kormány megkezdte a büntetőjogi nyomozásokat a válság felelősei után. Az Interpol nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Kaupthing ex-miniszterelnök, Sigurdur Einarsson és más bankárok ellen, akik az összeomlást követően elmenekültek az országból.
De az izlandiak nem elégedtek meg ennyivel: úgy döntöttek, hogy új alkotmányt írnak, ami megszabadítja az országot a nemzetközi tőke és a virtuális pénz hatalmától. (Az eddig érvényben lévő alkotmányt még 1918-ban készítették, amikor Izland elnyerte függetlenségét Dániától, és az egyetlen eltérés a Dán alkotmánytól a "király" szó "elnökre" cserélése volt.)
Az új alkotmány elkészítéséhez Izland népe 522 olyan, egyik politikai párthoz sem tartozó felnőtt közül, akik legalább harminc másik állampolgártól kaptak ajánlást, kiválasztott huszonötöt. Ez a dokumentum nem néhány politikus munkája volt, hanem az interneten írták. Az alakító üléseket online közvetítették és bárki beküldhette a véleményét és a javaslatait, folyamatosan tanúi lehettek az alkotmány alakulásának. A részvételi demokrácia folyományaként kialakult alkotmányt, a következő választások után a parlament elé fogják terjeszteni.
Néhány olvasó emlékezhet, hogy Izland kilencedik századi mezőgazdasági összeomlása szerepelt Jared Diamond hasonló címmel megjelent könyvében. Napjainkban viszont Izland, amint azt a valutalap új vezetője Christine Lagarde megerősítette, az elkerülhetetlennek vélt forgatókönyvvel épp ellentétes módon lábal ki a pénzügyi összeomlásból. Görögország polgárainak azt mondták, hogy az állami szektoruk teljes privatizációja az egyetlen megoldás. És Olaszország, Spanyolország és Portugália is ugyan ezzel a veszéllyel néz szembe.
Meg kéne nézniük Izlandot. Egy kis ország, aki nem hajolt meg a külföldi érdekek előtt, és aki hangosan és nyíltan kinyilvánította függetlenségét.
Hát ezért nem szólnak róla többé a hírek.
(* Az eredeti cikkben milliós értékek szerepelnek, ami elírás lehet, mert milliárd euróról van szó.)
Interjú Ýmir Björgvin Arthúrsson-al, a MyRejkyavik utazási iroda vezetőjével, a nemmel voksolás egyik támogatójával, fordításom lentebb:
Nem összehasonlítható, de van mit tanulniuk
"Ha megnövünk, izlandiak akarunk lenni", "talpra Spanyolország, mint Izland tette" - ilyen és hasonló jelszavakat láthatunk manapság a spanyolországi tüntetéseken, és valljuk be, elég meglepő, hogy ez a pár százezer lakosú apró sziget ekkora hatással lehet az európai kultúrában régóta fontos szerepet játszó, 46 millió lakosú Spanyolországra.2011.06.07 11:05 Kürti Balázs - Jövőnk.info
Spanyolországi tüntetések: "Izland
Minek köszönhető ez? Nagyrészt annak, hogy dugig tömik a fejünket a közel-keleti "demokráciacsináló" missziókkal - lásd: Líbia - nehogy véletlenül észrevegyük, hogy a büszke vikingek kései utódai a maguk kis jeges országában megtették azt, amit a nagy európai kultúrák nem tudtak: karakánul szembeszegültek a cionista rendszerrel, nem alkudtak meg és egy igazi népi forradalmat és a legjobb értelemben vett nagybetűs demokráciát valósították meg.
Fotó: demotix.com
Izland
Fussuk át először az izlandi eseményeket.
2008 – a válság éve Izlandra is eljött, minek következtében a nemzeti valuta összeomlott, a pénzpiac leállt, az ország 'de facto' csődbe jutott – államosítják a legnagyobb bankot
2009 – nagy demonstrációk által a kormányfőt és az egész kormányt lemondásra kényszerítik, a politikusok a Nagy-Britanniával és Hollandiával szembeni adósság visszafizetéséért kardoskodnak – ez 3500 millió euró, amit 5,5% kamatra kéne törleszteni 15 év alatt, ami véglegesen romba döntené Izlandot
2010 – az emberek újra az utcákra vonulnak és kiharcolják, hogy népszavazás legyen, de az elnök ezt nem ratifikálja és már januárban kijelenti, hogy őneki ezt először konzultálnia kell az EU-val (az meg világos, hogy mit jelentene). Az emberek természetesen újra az utcákra vonulnak és márciusban megtartják a népszavazást, amiben 93%-ban (természetesen) elutasítják a tartozás visszafizetését. A kormányt annak kivizsgálására kényszerítik, hogy milyen jogi felelősség terhel egyes politikusokat a válságért, majd több bankárt is letartóztatnak – a többiek menekülőre fogják. Mindeközben elkezdődik az új alkotmány előkészítése.
2008 – a válság éve Izlandra is eljött, minek következtében a nemzeti valuta összeomlott, a pénzpiac leállt, az ország 'de facto' csődbe jutott – államosítják a legnagyobb bankot
2009 – nagy demonstrációk által a kormányfőt és az egész kormányt lemondásra kényszerítik, a politikusok a Nagy-Britanniával és Hollandiával szembeni adósság visszafizetéséért kardoskodnak – ez 3500 millió euró, amit 5,5% kamatra kéne törleszteni 15 év alatt, ami véglegesen romba döntené Izlandot
2010 – az emberek újra az utcákra vonulnak és kiharcolják, hogy népszavazás legyen, de az elnök ezt nem ratifikálja és már januárban kijelenti, hogy őneki ezt először konzultálnia kell az EU-val (az meg világos, hogy mit jelentene). Az emberek természetesen újra az utcákra vonulnak és márciusban megtartják a népszavazást, amiben 93%-ban (természetesen) elutasítják a tartozás visszafizetését. A kormányt annak kivizsgálására kényszerítik, hogy milyen jogi felelősség terhel egyes politikusokat a válságért, majd több bankárt is letartóztatnak – a többiek menekülőre fogják. Mindeközben elkezdődik az új alkotmány előkészítése.
2011 – februárban, a lakosok által a lakosok közül közvetlenül kiválasztott 25 emberből álló alkotmányozó nemzetgyűlés benyújtja az alkotmánytervezetet, ami már nem a dán alkotmányból van levezetve, hanem az izlandi polgárok konszenzusa által jött létre.
Összefoglalva: kormány lemondatva, felelősök felelősségre vonva (többnyire le is csukva), népszavazás a „kölcsönök” visszafizetéséről, amelynek az eredménye természetesen az, hogy a lakosok nem kötelesek visszafizetni azokat az adósságokat, amelyeket a politikusok vettek fel az ország rovására, nagy bankok államosítása – majd egy új, a nép akaratán alapuló alkotmány megalkotása, amelynek egyik alaptétele, hogy a polgár a legfőbb politika-formáló tényező, nem pedig a politikus. Azt hiszem, kezdjük érteni, miért nem kötik az európai lakosság orrára, mi folyik Izlandon... Azért azt a fegyelmet is vegyük észre, amivel a tömegmédiában dolgozó több ezer újságíró mindeddig – a parancsot szigorúan betartva – meg sem pisszent. De az internet korában már nem lehet dolgokat sokáig eltitkolni. Azt sem reklámozzák, amit az iráni vezetők gyakran kijelentenek, hogy a változások hulláma átterjed Európára, és itt is a cionizmus visszaszorulását - az 'iszlám ébredést' - fogja eredményezni.
Összefoglalva: kormány lemondatva, felelősök felelősségre vonva (többnyire le is csukva), népszavazás a „kölcsönök” visszafizetéséről, amelynek az eredménye természetesen az, hogy a lakosok nem kötelesek visszafizetni azokat az adósságokat, amelyeket a politikusok vettek fel az ország rovására, nagy bankok államosítása – majd egy új, a nép akaratán alapuló alkotmány megalkotása, amelynek egyik alaptétele, hogy a polgár a legfőbb politika-formáló tényező, nem pedig a politikus. Azt hiszem, kezdjük érteni, miért nem kötik az európai lakosság orrára, mi folyik Izlandon... Azért azt a fegyelmet is vegyük észre, amivel a tömegmédiában dolgozó több ezer újságíró mindeddig – a parancsot szigorúan betartva – meg sem pisszent. De az internet korában már nem lehet dolgokat sokáig eltitkolni. Azt sem reklámozzák, amit az iráni vezetők gyakran kijelentenek, hogy a változások hulláma átterjed Európára, és itt is a cionizmus visszaszorulását - az 'iszlám ébredést' - fogja eredményezni.
Fotó: demotix.com
Spanyolország
Spanyolország társadalma szinte össze sem hasonlítható az izlandival. Míg a viking-utódok a mai napig megőrizték a kemény természethez való kapcsolatukat és egészséges öntudatukat, Spanyolország Franco ideje óta a liberális rendszer előretörésével hihetetlen mértékben lezüllött – ennek csak egy darabkája a kínlódó gazdaság, amely csak a bőséges EU-dotációk segítségével tudta fenntartani a „virágzó gazdaság” illúzióját. Az ifjúság pedig értékteremtés helyett átadta magát a drogoknak, diszkóknak, erkölcsi züllésnek és egyéb liberális örömöknek. Ezért is meglepő a mostani tüntetések ereje és – bár még legyünk inkább egy kicsit óvatosak – úgymond „ideológiai kiforrottsága”. A spanyol politikai elit több elemző szerint gyakorlatilag pánikba esett, erre nem számítottak, pedig számíthattak volna, mert a munkanélküliség a fiatalság körében az elképesztő 45%-ot verdesi!
A 2011 május közepén elindult spanyolországi tüntetéshullám nyíltan példaképének tekinti az izlandi eseményeket. A tüntetések mögött a Democracia Real Ya! (Valódi Demokráciát Most!) nevű internetes platform áll, ami 500 különféle társadalmi mozgalmat tömörít – de igen egyértelműen ezek között egyetlen párt, sőt szakszervezet sem szerepel. Az egyre nagyobb tömeget vonzó tüntetéseket az M-15 mozgalom koordinálja (ám nem „vezeti”!), amelynek a neve is a május 15-ből, vagyis az első demonstrációk napjából ered, amikor 58 spanyol városban tüntettek.
A 2011 május közepén elindult spanyolországi tüntetéshullám nyíltan példaképének tekinti az izlandi eseményeket. A tüntetések mögött a Democracia Real Ya! (Valódi Demokráciát Most!) nevű internetes platform áll, ami 500 különféle társadalmi mozgalmat tömörít – de igen egyértelműen ezek között egyetlen párt, sőt szakszervezet sem szerepel. Az egyre nagyobb tömeget vonzó tüntetéseket az M-15 mozgalom koordinálja (ám nem „vezeti”!), amelynek a neve is a május 15-ből, vagyis az első demonstrációk napjából ered, amikor 58 spanyol városban tüntettek.
Fotó: demotix.com
Azt is tudni kell, hogy Spanyolországban május 22-én parlamenti és helyi választások voltak, ami különös pikantériát ad a helyzetnek. A tüntetések szervezői (legalább) a választások napjáig, vagyis május 22-ig tervezték a tüntetés-sorozatot. A kormányon levő spanyol szocialista párt (PSOE) ezért engedélyezte a demonstrációkat, sőt támogatásáról biztosította az M-15-öt (magyarán a saját népszerűségét akarta növelni...), de május 18-án a választási bizottság mégis illegálisnak nevezte a tüntetéseket, ami nem szegte a tüntetők kedvét és nyugodtan a helyükön maradtak. A tüntetés-sorozatról több forrás is hitetlenkedve állapította meg, hogy NEM a jelenlegi kormány megbuktatására irányulnak, hanem a társadalmi modell radikális megváltoztatását követelik. Még a könnyen félrevihető személyes felelősséget sem firtatják (ami lehet, hogy hiba) - úgy van elegük a rendszerből, ahogy az van, a korrupciójával, pártokráciájával, az elitek ignoranciájával. A tüntetések lefolyása - eddig legalábbis - többnyire békés volt.
Közben lezajlottak a választások is, a kimenetelük végső soron nem érdekes, de azért megemlítem: Zapatero és a kormányzó PSOE csúfosan felsült a maga 28%-ával, míg az úgynevezett Popular Party 37%-kal nyert és a helyi választásokon szépen szerepelt például a baszk ETA politikai megfelelője, a Bildu is... (Ennél sokkal nehezebb volt beszereznem azt az adatot, hogy a szavazásra jogosultaknak mindösszesen 35.79%-a szavazott, minden harmadik ember... na most ennek a negyede, harmada az összlakosság hány százalékát reprezentálhatja? Ennyit a demokráciáról.)
A legutóbbi hírek pedig arról szólnak, hogy Görögországban is erősen terjed az M-15 mozgalom és valószínűleg mindenhol terjedni fog, ahol az embereknek elegük van a képmutató liberális és demokratikus "rendszerből". Csak arra kell odafigyelni, hogy kik állnak majd az élen (szabálytalan előzés) és milyen irányba akarják majd elvinni a mozgalmat - ehhez szurkoljunk a spanyoloknak (és izlandiaknak és most már görögöknek is), és kívánjunk nekik kitartást és éleslátást.
Közben lezajlottak a választások is, a kimenetelük végső soron nem érdekes, de azért megemlítem: Zapatero és a kormányzó PSOE csúfosan felsült a maga 28%-ával, míg az úgynevezett Popular Party 37%-kal nyert és a helyi választásokon szépen szerepelt például a baszk ETA politikai megfelelője, a Bildu is... (Ennél sokkal nehezebb volt beszereznem azt az adatot, hogy a szavazásra jogosultaknak mindösszesen 35.79%-a szavazott, minden harmadik ember... na most ennek a negyede, harmada az összlakosság hány százalékát reprezentálhatja? Ennyit a demokráciáról.)
A legutóbbi hírek pedig arról szólnak, hogy Görögországban is erősen terjed az M-15 mozgalom és valószínűleg mindenhol terjedni fog, ahol az embereknek elegük van a képmutató liberális és demokratikus "rendszerből". Csak arra kell odafigyelni, hogy kik állnak majd az élen (szabálytalan előzés) és milyen irányba akarják majd elvinni a mozgalmat - ehhez szurkoljunk a spanyoloknak (és izlandiaknak és most már görögöknek is), és kívánjunk nekik kitartást és éleslátást.
Mostanában a görögök tüntetnek, tűz és gáz Athénban. A tömeg nem akarja elfogadni a gazdasági megszorításokat, néha abszurdnak tűnő jogai, juttatásai elvesztését. Nem lesz semmi eredménye. Az állam eladósodása során fölvett és jórészben kiosztott összeget vissza kell fizetni.
Izland. Útmutató barátném küldött egy cikket az ottani helyzetről. Olvassák el, megéri. Nagyon sok mindent megértettem belőle, s nem pusztán a rokonszenves szigetországról: a világról, meg benne mirólunk. Itt találják:http://www.magyardiplo.hu/kezdlap/488-izlandi-tanulsagok .
A szöveg szerzői alaposan elemzik a helyzetet, kialakulásának okait világos történeti logikával bemutatva. A lényeg: vagy húsz éve, negyedszázada egy liberálisnak/neokonzervatívnak nevezhető érdekcsoport belülről megszállta a kicsi országot. Mindenféle terror, erőszak nélkül átvette a gazdasági, politikai és médiahatalmat. A támaszpontjáról kiindulva csalafinta, első lépésben a választópolgároknak igen kedvező pénzügyi machinációkkal hatalmas tőkelufit fújt fel, egy csomó, főként nyugat-európai országlakos suskáját beszíva. Mindezt a törvények, az izlandi törvények „testreszabása” tette lehetővé. A hagyományos rend – néhány helyi „patrícius család” országvezető uralma – fölbomlott; nyilván itt volt az ideje; de nem a közjó érdeke került a helyébe. Impérium és módszerváltás történt.
A lufi kidurrant, a banki manipulációkon igen megtollasodott okosok, köszönik, jól vannak. A politikai hatalmat elvesztették; de minek is lenne rá szükségük? Amit akartak, elérték, a nemzeti rendbetétel terhéből nem kérnek. Majd nyög a nép.
A nép nem akar nyögni. A csőd után rajta követelik az átvágott, a szuperprofit reményében „befektető” pénztulajdonosok az elveszetett összeget. Izland fizesse vissza azt, ami álláspontjuk szerint az övék, vegyen föl államkölcsönt – mert másként nem megy –, s azt majd a derék vikingutódok nyögjék le; ha pár évszázad alatt, hát úgy.
A vikingfiak beintettek. A liberális/neokon hatalom megbukott, szépen, békésen. A tömeg ugyan tüntetett, az utcára ment, körülvette a parlament épületét, némi paradicsom- és joghurtdobálásra /!/ sorkerült, de semmi tűz, semmi gáz. Az izlandi országgyűlés a világ legrébben működő demokratikus közhatalmi testülete.
A nép persze élvezte a korábbi állapot hasznát, s ezt most nem akarja visszaadni. De az átvágott, másholi ügyfelek sem ártatlan szüzecskék; kockáztattak és vesztettek. A pénzszivattyút elvették a kufároktól, már nem működik. Most valahogyan üzemmódot kellene váltani és elszívni a nyertes személyek pénzét. Van rá lehetőség. A törvények megváltoztatásával. Van rá mód és példa: lásd a honi, az állampolgárok pénzével kötelezően föltöltött magán-nyugdíjpénztárak esetét. Izland nyer.
Meg kell változtatni a világrendet. Lehetséges-e?
Most olvastam el Paul Johnson könyvének (Értelmiségiek a címe) Marx-fejezetét. A konzervatív történész epébe mártott tollal, a váladékba némi sztrichnint keverve írja le a marxizmus atyját és az általa létrehozott hazug és embertelen eszmét, ami a tények tudatos meghamisításának eredménye, nem tudomány, mint ahogyan kiokádója állította. A marxizmustól, lévén a Kádár-kor gyermeke, ösztönösen undorodtam, piszoknak tekintettem az Emberiség Tiszta Arcán. Ma másként gondolom: az emberiségnek nincsen tiszta arca.
Hát, ha nincs, nincs.
A Hegelt letalpaló „filozófus” konstrukciója azonban működött. És még ma is működőképes. Az úgynevezett „modern kapitalizmust” is utálom, mert az ember sötét oldalát célozza meg az is. Le vele!
Kell valami más. Van.
És nem kell a hasba rúgott fiatalasszonyoknak kapkodva szedelőzködni – a cigány jelző korábbi használata pusztán helyzetértelmező elem szövegemben –, de nem kell gyújtogatáshoz vadul csóvát keresnie sem.
Elég néhány doboz joghurt. És népszavazás: az izlandiak kettőn utasították el a (pénzügyi) kiszolgáltatottságot, megaláztatást és rabságot. Megy ez így is.
Palesztinát nem, a Wall Streetet védik Obamáék: nyolcvan embert vettek őrizetbe
Rendbontás és a forgalom akadályoztatása miatt vettek őrizetbe legkevesebb nyolcvan embert szombaton New Yorkban. A "Foglaljuk el a Wall Streetet" csoport a vállalati kapzsiság és a politikában tapasztalható korrupció miatt hirdetett fevonulást. A mozgalom most azt tervezi, hogy a madridi fiatalokhoz hasonlóan letáboroznak a város pénzügyi negyedének közelében található egyik parkban.
Legkevesebb nyolcvan embert vett őrizetbe a rendőrség szombaton, a New York pénzügyi negyedében tartott, Wall Street-ellenes felvonuláson - írja a BBC csatorna online oldala. A megmozduláson - amelyet a "vállalati kapzsiság és a korrupt politika" ellen hirdettek meg - több százan vettek részt. A tüntetők több egyéb témára is felhívták transzparenseikkel a figyelmet: többek között az egészségügyi reformra, a háborúkban vállalt amerikai szerepekre és a halálbüntetésre. A felvonulásra egy héttel az után került sor, hogy a "Foglaljuk el a Wall Streetet" csoport tüntetést szervezett a kerületbe.
A csoport egyik legfőbb törekvése, hogy megvédje az amerikaiak 99 százalékát a gazdagok egy százalékától. A mozgalom arra kért nagyjából húszezer embert, hogy szeptember 17-én árasszák el Manhattan alsóbb részeit, és maradjanak is ott néhány hónapig. A tüntetők - akik többsége fiatal -nagyjából 1500-an lehettek, számuk a szombati felvonulásra azonban kétszázra csökkent. A kerületben erős rendőri jelenlét volt, a rendőrök hálók telepítésével próbálták elzárni a tüntetők elől a főbb útvonalakat, beleértve a Fifth Avenue-t és megvédeni a New York-i tőzsde épületét.
Az egyik tüntető, a 21 éves Ryan Reed azt mondta, azért csatlakozott a felvonuláshoz, mert "amit érzek és látok, azt látja a legtöbb amerikai, és ez nem más, mint hogy a gazdaság és az egész rendszer összeomlik". "Az ellenséghez tartoznak a Wall Street nagy üzleti vezetői, a nagy olajvállalatok vezetői, a nagy szénvállalatok vezetői és a katonai ipar vezetői" - fogalmazott.
A legtöbb letartóztatásra a rendbontás és a forgalom akadályoztatása miatt került sor, egy személyt azonban azzal vádolnak, hogy megtámadott egy rendőrt - közölte a rendőrség. Azt azonban nem kívánták kommentálni, hogy a tüntetők szerint "soha nem látott rendőrségi agresszió" kísérte a felvonulást.
A "Foglaljuk el a Wall Streetet" kampány honlapja azt írja: a tüntetők abban érdekeltek, hogy az Egyesült Államok újra visszakerüljön állampolgárai kezébe. "A nemzetünk, a fajunk és az egész világ válságban van. Az Egyesült Államok kiemelkedő szerepet játszik ennek megoldásban, azonban nem engedhetjük, hogy továbbra is a vállalati kapzsiság és a politika korruptsága határozzák meg nemzetünk politikáját" - olvasható a szervezet honlapján. A többek között Kairóban, Madridban és Tunéziában látott megmozdulásokhoz hasonlóan a csoport is azt tervezi, hogy a pénzügyi negyedhez közel eső Zuccotti parkban marad, míg követelései nem teljesülnek.
Rést ütöttek a pénzügyi terror falán . A cionista bankárok igyekeztek csődbe vinni ezt a kis országot.De kiálltak igazuk mellet, és legyőzték az uzsorásokat. Ezt a példás forradalmat a zsidó média agyon hallgatta, de azért minden ország helyére rakta az eseményeket, és most példa ország lett. Van élet az uzsora civilizáción túl is, figyeljetek Görög országra, Olasz országra , Spanyol országra, Portugáliára, mind abban a cipőben járnak , és jó volna ha a mi rabló politikusaink is oda figyelnének.Itt temetik a pénzügyi terroristákat a kis cionista hollókosztos terrorista állam legnagyobb sajnálatára. Vegyétek a lapot figyelmetek a Sanghaji szerződés tagjaira vessétek ott a kölcsönös előnyökre épülő együttműködésé a hangsuly, és nem az országok eladósításáé, kirablásáé, a zsidó világbirodalom létrehozása így nem fog megvalósulni, szedhetik a batyuikat a cionisták, irány Jeruzsálem, majd Amerika eltartja őket is, főleg ha megsúgják, hogy a Fehér ház alatt atombombát rejtettek el, és ha nem fizetnek egy palesztin biorobottal felrobbantják a házat. Na ki az elsődleges terrorista,- a pénzügyi terrorista, a kamat, a zsidó bankárok kasztja, kik két világégést okoztak eddig. Na sodródjunk lépjünk be a sanghaji szövetségbe, hogy pusztuljon ez a rabló nyugati horda a cionista kis ded játékaival.
A hollókosztosok utolsó vacsorája elérkezett, batyut a vállukra, a szél fütyüljön a talpuk alatt, és soha többé zsidó uralmat az emberiség szégyenét messze kerüljétek el. Isten úgy segítsen minden emberen.
Izland titkos forradalma – Julius Andan elemez
SZERZÔ:
TUDATBÁZIS
A hír: Izlandon forradalom zajlott le, amely megváltoztatott mindent. Leváltotta a kormányt, átalakította az alkotmányt. E forradalom egy csapásra Izlandot tette a Föld egyik legélhetőbb, legkulturáltabb, legnyugodtabb országává. A mainstream média felsőbb utasításra mélyen hallgatott, és hallgat az esetről.
Ez volna a hír, nézzünk a mélyére!
Az úgynevezett mainstream média a média „fősodra”, a médiának legelterjedtebb, legtöbbek által olvasott, hallgatott, nézett osztálya. A nagyobb, jegyzett tévécsatornák hírműsorai, a neves lapok, a tekintélyes hallgatottsággal bíró rádióadók mind a mainstream médiához tartoznak. Magyarul zsidó média
Az úgynevezett fejlett világ bevett napirendje szerint az emberek naponta legalább egyszer, sok esetben kétszer vagy még több alkalommal, rácsatlakoznak a mainstream médiára, és híreket szívnak magukba. Ezek a hírek alakítják világlátásukat, vezérlik gondolataikat, katalizátorként működnek érzelmeikben. Így alakul ki, így alakítják ki azt, amit „közhangulat” néven emlegetnek. Még mindig azt hiszik ők a megmondó emberek , hollókosztosok , jelzálog hitellel .
Ezen a bolygón, emberek milliárdjai tekintik a mainstream médiát érzékszervnek, mi több, legfőbb, minden más érzékszervüket felülírni képes, első számú érzékszervnek.
Vajon mekkora hatalmat jelent a mainstream média birtoklása? Mekkora hatalom milliárdok világlátását és érzelemvilágát irányítani? A válasz léptékét, horderejét, nehéz emberi ésszel felérni.
Ha valaki egy kicsit tudatosabban nézi a hírműsorokat, igen rövid idő után felmerülhet benne a gondolat, hogy vajon miért épp ezek a hírek? Miért kell ezeket a híreket mindenkinek tudnia? Miért tartoznak ezek a hírek mindenkire? Biztos, hogy a Földön nem történt semmi ezeknél fontosabb?
A híreket gondosan válogatják, precíz kritériumok alapján szűrik, így a médián nevelkedő tömegek világszemléletében mérhetetlen információhiányok találhatók. Évtizedekre visszamenően pontosan kimutatható, hogy a mainstream média milyen eseményeket rekesztett ki és hallgatott agyon. Fontos eseményeket. Némelyik fontossága felülmúlta az összes mainstream hír fontosságát.
Izland sok szempontból figyelemre méltó ország.
A kiterjedt genetikai vizsgálatok szerint a sziget lakossága viking és kelta ősökre vezethető vissza. A nemek más és más irányból érkeztek a szigetre: a férfiak ősei vikingek voltak, a nők ősei kelták.
Kultúrájuk rendkívül irodalmi alapú, a nyelv alig változott az elmúlt évszázadokban, így ma is könnyedén olvassák és értik a sok száz évvel ezelőtti szövegeket.
Izland Skócia és Grönland között helyezkedik el. Apró sziget csupán, alig háromszázezer lakossal, fekvése révén azonban világhatalmi figyelmet élvez. Saját fegyveres ereje nincs, mégis az alapítók közt vált tagjává az ENSZ-nek és a NATO-nak. Itt található a bolygó legrégibb működő parlamentje. Ebben az országban választottak a világon először nőt miniszterelnöknek. Államformája elnöki köztársaság. Az életszínvonal magas.
2008-ban Izland csődbe ment. Az ország pénzneme elértéktelenedett. Mindez a lakosság lázadásához, és forradalomhoz vezetett. A kormánynak távoznia kellett, az alkotmányt módosították.
Az államadósság törlesztését leállították és elvetették, mondván, hogy az adósság a nép feje felett meghozott, hibás politikai döntések következménye, amiért a politikusoké a felelősség, nem a népé. Az új alkotmányba bekerült egy paragrafus, mely szerint a nemzeti politika főszereplője a polgár, nem a politikus. Szavazást írtak ki az államadósság nép általi visszafizetéséről: a szavazók 93 százaléka elutasította a fizetést.
Izlandon polgári forradalom zajlott le, amely megdöntötte a kormányt, és új alapokra helyezte az alkotmányt. E forradalom során nem folyt vér, a hibákat elkövető politikusoknak a karrierje ért véget, nem az élete. A felelősöket jogi vizsgálat és ítélet várta: néhány politikust, bankárt és menedzsert bebörtönöztek, többeket kiutasítottak az országból. Izland talpra állt, gazdaságilag megerősödött.
Megtörtént. Ez nem regény vagy film, nem utópia, hanem a jelen valósága. Így is lehet. Erőszak nélkül, fenyegetettség nélkül, de valódi felelősségre vonással.
Az izlandi forradalom tabu a mainstream médiában. Valakiknek nem tetszik. Valakik el akarják velünk hitetni, hogy a változás veszélyes, rossz, és túl nagy az ár; hogy a változáshoz vérnek kell folynia, fegyverropogás és sikolyok szolgáltatják a zenét, és végül mindenki azt mondja majd, hogy nem érte meg.
De a hírek nem tények, hanem közlemények. A média nem érzékszerv. A valóság egészen más.
Boldog új évet
VálaszTörlésSzüksége van egy hitel? Kezdeni egy új életet
Az új év, vagy szüksége van egy kölcsön a
üzleti vagy személyes kérdéseket kérjük írjon
nekünk most az alábbi információkat.
EMAIL scotiabankloans@gmail.com
Név és vezetéknév:
A szükséges összeg
ORSZÁG:
SEX:
IDŐTARTAMA:
Mobiltelefon száma