|
|
|
|
|
Az
eljutatott levél szerint az 1998-ban Körmenden meggyilkolt 11
éves kislányt nem a kézzelfogható bizonyítékok híján
elítélt, ártatlanságát máig hangoztató, 9 éve börtönben
ülő Tánczos Gábor ölte meg, hanem zsidók.
Vérgyilkosság,
zsidók, titkok, döbbenet
A levélíró egy kilenc
évvel ezelőtt történt, az egész országot megrázó
brutális gyilkossággal kapcsolatban hívja fel egy új
eshetőségre a figyelmünket. Olvasónk szerint az 1998-ban
Körmenden meggyilkolt 11 éves kislányt nem a kézzelfogható
bizonyítékok híján elítélt, ártatlanságát máig
hangoztató, 9 éve börtönben ülő Tánczos Gábor ölte
meg, hanem zsidók, akik akkoriban a városban tartózkodtak. A
móri ügy után, amikor végleg kiderült, hogy a magyar
rendőrség képes bárkit ártatlanul, koncepciós ítéletekkel
börtönben tartani, már semmin sem lepődünk meg, ám azért
ez a feltevés minket is megdöbbentett. Bár, a körmendi ügy
így első hallásra is meglehetősen hasonlít az 1882-es
tiszaeszlári perhez. Az úgynevezett vérvád szerint ugyanis
egyes zsidó fundamentalista csoportok a zsidó húsvétkor, a
Pészah idején keresztény gyermekeket gyilkolnak meg és
rituális célokra használják fel a vérüket. Annak
ellenére, hogy a vád - különösen így az ezredforduló
táján - hihetetlennek tűnik, szerkesztőségünk mindenre
kiterjedő nyomozásba kezdett, már csak azért is, mert az
ismeretlen levélíró szerint már több újságnak is
elküldte írását, ám mindezidáig senki sem merte a
körmendi gyermekgyilkosságot ebből az irányból
megközelíteni. Ahogy kutakodásunk során fokozatosan
feltárult előttünk egy látszólag érthetetlen gyilkossági
ügy, döbbenetes, iszonytató összefüggésekre
bukkantunk.
1998 tavaszán az egész országot
sokkolta a hír: H. Zsófit, egy 11 éves kislányt brutálisan
meggyilkoltak a család körmendi, lakótelepi lakásában. Az
édesapa talált rá a holttestre, amikor hazatért a
munkájából. A gyilkos követte Zsófit, aki fél hat körül
az iskolából tartott hazafelé a barátnőjével, s csak
éppen felugrott a lakásba, hogy a táskáját letegye, majd
visszajöjjön a játszótérre a barátai közé. Zsófi
azonban sohasem tért vissza. A gyilkos ugyanis benyomult utána
a résnyire nyitva hagyott ajtón keresztül, s megtámadta.
Először dulakodtak, a kislány védekezni próbált, de végül
a túlerő, a felnőtt gyilkos ereje legyőzte a gyermek
ellenállását. A lakásban volt egy számadó juhászt
ábrázoló kerámia szobor, amit a gyilkos felkapott és azzal
vágta fejbe áldozatát. Miután a kislány teste elernyedt, a
tettes éles vágóeszközt, minden bizonnyal egy kést vett
elő, s módszeresen - két felületi sérülést okozó
próbavágás után - fültől fülig átvágta Zsófi torkát.
A kislány még mozgott, halkan nyöszörgött, s ahogy
levegőért kapkodott, habzott a vére. A metszés és az
elkövetés módszere profi gyilkosra vall, akinek még ahhoz
is volt lélekjelenléte, hogy borzalmas tette után a kezeit
és a kést lemossa a lakás fürdőszobájában, majd
észrevétlenül távozzon.
Amikor Zsófi édesapja, H.
Ferenc este hazaérkezett, rosszat sejtett, hiszen az ajtó
szokatlan módon nyitva volt. Gyermekét kitekert
testhelyzetben, vérbe fagyva, holtan találta meg a lakásban.
Egyik szeme még nyitva volt, a másik az ütlegeléstől
feldagadva már örökre lecsukódott. Az édesapa teljesen
összeomlott, ahogy a foglalkozását tekintve tanárnő
édesanya is, aki a gyilkosság idején Zsófi testvérével
Finnországban tartózkodott, ahová az osztályát kísérte
el. Az ügy az egész országot sokkolta, Körmendet ellepték
az újságírók. Senki sem értette, hogy a jó kedélyű,
szorgalmas, segítőkész szőke kislánynak miért kellett
meghalnia. Épeszű ember erre magyarázatot nem találhat, de
a kéjgyilkosság is kizárható volt, mert annak, ahogy a
szexuális indíttatásnak sem volt semmi jele. A lakásból
semmi sem tűnt el, tehát a rablógyilkosság is kizárható
volt. A rendőrség, az újságírók és a körmendiek sem
találtak semmiféle indítékot a brutális kegyetlenségre.
A
gyilkosság másnapján egy akkoriban 18 éves fiú, Tánczos
Gábor ment be a körmendi Zsade bisztróba, ahol - mint
akkoriban egész Körmenden és az országban is -
természetesen a gyermekgyilkosság volt a téma. Innentől egy
ideig átadjuk a szót Balaton Balázsnak, aki A
Tánczos-dosszié címmel könyvet írt az egész történetről.
Azt maguk az érintettek, Tánczos Gábor, a szülők és dr.
Tóth László, Tánczos ügyvédje is elismerik, hogy az egész
ügyet Balaton Balázs újságíró ismeri a legjobban, aki
elsőként érkezett a gyilkosság helyszínére, végigülte a
hosszú tárgyalásokat, személyesen találkozott és
interjúkat készített az összes érintettel, Zsófi
szüleitől kezdve Tánczos Gáboron át a rendőrökig,
nyomozókig, ügyészekig. Balaton Balázsra és könyvére is
visszatérünk még tényfeltáró írásunkban többször,
annál is inkább, mert mi magunk is felkerestük az újságírót,
aki akkoriban a Mai Nap című napilap munkatársa volt,
jelenleg pedig a főváros II. kerületi önkormányzatának
kommunikációs vezetője. Mindenekelőtt álljon itt a részlet
Balaton Balázs könyvéből, amelyből kiderül, hogy pontosan
hogyan keveredett bele a zárkózott fiatalember, Tánczos
Gábor az ügybe, akit a legtöbben csupán egy olyan
szerencsétlen bűnbaknak tartanak, akivel elvitették a
balhét:
,,A rendőrök még forró nyomon dolgoznak,
amikor Tánczos Gábor április másodikán bemegy az egyik
körmendi bisztróba. Ott dolgozik egyik ismerőse, akivel
korábban váltott már pár szót, köszönőviszonyban
vannak. A hölgynek szintén tíz év körüli gyereke van, s
abban a lépcsőházban lakik, ahol a gyilkosság történt.
Gábor aggódva kérdezi: ugye nem az ő kislányát ölték
meg? Az eladónő megnyugtatja, hogy nem. Erre Gábor elmondja:
ő a gyilkosság körüli időben a környéken volt, sőt bent
volt a lépcsőházban, amikor éppen barátjához ment. A nő
azt tanácsolja, mondja el a rendőröknek amit tud, lehet,
hogy segíthet a nyomozásban. A barátok nélküli, magányosan
éldegélő, mindig kirekesztett fiúnak felcsillan a szeme.
Nagyotmondásai miatt kevesen vannak, akik közel állnak
hozzá. Ő pedig mindig is úgy állt a világhoz: majd
meglátjátok, egyszer híres ember leszek, egy hős! Most itt
a nagy lehetőség - gondolta! Koronatanú lehetek egy
gyilkosságban! Mindig is nagy dobásra készült, olyat akart
tenni, amiért felfigyelnek rá az emberek, irigykednek majd rá
a srácok és a város legszebb lányai esedeznek kegyeiért.
Mi más lehetne ez, mint az egész országot lázban tartó
emberölés? A fiú meglát egy civil ruhás rendőrt, akit
korábban csak látásból ismert, s odamegy hozzá. Elmondja:
ott járt az előző napi gyilkosság helyszínén, s esetleg
tud újabb információkat. A férfi felhívja a kapitányságot,
ahol azt mondják neki: küldje be a szemtanút. Gábor önként
megy be késő délután a kapitányságra. Megvan az első
tanú. Megkérik, működjön közre a gyilkos kézre
kerítésében. A srác rábólint, s elmeséli mit látott:
-
Amikor a kapu elé értem, egy férfi rohant ki a lépcsőházból.
Zaklatottnak tűnt, mint akivel nem stimmel valami. Furcsálltam
egy kicsit, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.
Felmentem a barátomhoz Sz. Györgyhöz, akivel úgy
tíz-tizenöt percig beszélgettem. Gyurit telefonon hívták,
majd elindultunk lefelé. Amikor megálltam befűzni a cipőm a
harmadikon, nyöszörgő, hörgő hangot hallottam a Gyuriék
alatti lakásból. A ház előtt elváltunk, hazamentem és
csak ma reggel tudtam meg, hogy mi történt abban a lakásban
- szól Gábor első vallomása".
Tánczos Gábor
tehát önként jelentkezik a rendőrségnél tanúnak.
Egyrészt, mert segíteni szeretne, másrészt pedig feltűnési
vágy is hajtja a fiút, aki végre szeretne a figyelem
középpontjába kerülni. Nos, oda is került, bár aligha
úgy, mint ahogy szerette volna. Tánczos később már
hezitál, mindenesetre az a szemtanúk és Sz. György
vallomása alapján is bebizonyosodik, hogy valóban ott volt a
házban a gyilkosság elkövetésének idején, ahogy az is,
hogy Zsófi meggyilkolására és a nyomok eltüntetésére
mindössze kb. 10 perce lett volna. Ezután pedig azonnal a
kislány fölött lakó ,,üzlettársához" (valójában
Amway termékeket forgalmazó házaló ügynökök voltak) Sz.
Györgyhöz ment, aki semmiféle zaklatottságot nem vett észre
rajta. Sőt, Sz. György szintén a lakásban tartózkodó
gyermekei is tisztán emlékeztek, hogy Tánczos Gábor
teljesen nyugodt volt, sőt még viccelődött is. Holott egy
ilyen brutális gyilkosság után még egy bérgyilkosnak is
gyorsabban verne a szíve, a ruhája pedig minden bizonnyal
véres lett volna. Arról nem is beszélve, hogy
elképzelhetetlen, hogy valaki egy ilyen gyilkosság után még
felugorjon a felette lévő lakásba az ismerőséhez egy
kicsit csevegni. A 18 éves fiatalember nemhogy profi gyilkos
nem volt, de a családtagjai és ismerősei elmondták, hogy -
a szó szoros értelmében - még a légynek sem tudott ártani,
és soha nem volt büntetve. Az erőszakot pedig végképp nem
bírta, még a szülei sem adtak neki soha egy pofont sem, mert
gyermekkora óta képtelen volt elviselni bármilyen fizikai
agresszivitást. A rendőrség azonban, amely az első
pillanattól kezdve döbbenetes hibákat vétett, néhány nap
múlva hirtelen tanúból gyanúsítottá minősítette át
Tánczos Gábort. A hatalmat sürgette az idő, ugyanis
közeledtek a választások. Kuncze Gábor, akkori
belügyminiszter siettette az ügy mielőbbi megoldását, s a
rendőrség, a nyomozóhatóság a jelek szerint ennek
igyekezett is megfelelni. Gyorsan kijelentették, hogy Tánczos
a gyilkos, Kunczéék pedig rengeteg jutalmat, előléptetést
osztottak ki, bár a választásokat azért mindennek ellenére
elbukták. Utána már különösen kényelmetlen lett volna
bevallani, hogy egy fiatalembert ártatlanul hurcoltak meg és
börtönöztek be, így hát maradt minden úgy, ahogy volt.
Pedig a rendőrség és az ügyészség kezében mind a mai
napi lényegében csak azok a beismerő vallomások vannak,
amelyekről mára bebizonyosodott, hogy veréssel,
kényszerítéssel adták azokat az éppen gyengesége miatt
már az első pofon után megtört Tánczos Gábor szájába, s
amelyeket az 1998 óta börtönben ülő, jogerősen 13 év
börtönbüntetésre ítélt fiú már többször visszavont.
Tánczos egyébként valószínűleg már jövőre, 10 év
letöltése után kiszabadulhat, ám ő ennek ellenére
továbbra is köti az ebet a karóhoz, s ártatlannak vallja
magát. Sőt, nemrégiben azt nyilatkozta, hogy szabadulása
után külföldre költözik, mert itt már nem tud tovább
élni, de előbb még szeretné megtalálni az igazi gyilkost.
Ugyan, miért mondana ilyeneket? Most már lényegében úgyis
mindegy neki, hiszen a gyilkosságért rá kiszabott büntetést
már majdnem teljes egészében letöltötte, az élete
romokban hever, és szellemileg, fizikailag a börtönben
megrokkant. Balaton Balázs meggyőződése szerint
mindenesetre Tánczos ártatlan, s ezt a könyvében is
bizonyítja. A rendőrség és a bíróság munkájáról
sommás véleménye van, amelyet így összegez: ,,A napvilágot
látott tények már eddig is bizonyították: semmi
valóságalapja nincs a vasi zsaruk kitalációjának. Egy
ország előtt bolondot csináltak magukból, ám
struccpolitikát folytatva elhitetik magukkal: kiváló
szakemberek, akiknek sikerült elkapniuk egy gyilkost".
Arról
sem sokat lehetett hallani, hogy Tánczos Gábor beleegyezett a
poligráfos vizsgálatba (a Zsanett megerőszakolásával
vádolt rebiszesek például nem), azt el is végezték, s
bebizonyosodott, hogy Tánczos Gábor nem hazudik, amikor azt
állítja, hogy ártatlan. Balaton Balázs számos
megmagyarázhatatlan rendőri mulasztásról, tudatos hibáról
ír a könyvében, például a következőket jegyezte le: ,,Az
elsők között a helyszínre érkező mentőorvosnő, dr. K.
Katalin vallomása is érdekes. Elmondása szerint a lakás
egyáltalán nem úgy nézett ki, mint azt később a rendőrök
leírták. Sőt, emlékezete szerint a kislányon más ruha
volt, mint ami a hivatalos papírokban szerepel. Az már csak
hab a tortán: biztosan emlékszik, hogy a hatósági tanúk
lábán nem volt nejlon zsák, pedig ez a későbbi
nyombiztosítás szempontjából kulcsfontosságú kérdés. Ki
és hogyan engedhette be a civileket a lakásba lábvédő
nélkül? Ki és miért hazudik a kislány ruháját,
feltalálási helyét illetően?"
És van még egy
nagyon fontos kérdés Tánczos esetében: mi volt az indíték?
Merthogy erre a kérdésre eddig senki sem tudott megnyugtató
választ adni. Ha sem szexuális aberráció, sem rablás nem
jöhet szóba, akkor miért ölhette meg valaki a mindenkivel
kedves, jó kedélyű gyermeket? Tánczos esetében, sőt
bármilyen más szóba jöhető gyanúsított esetében a mai
napig képtelen volt a rendőrség egy elfogadható indítékot
felmutatni. Az általunk megkérdezett körmendiek és Balaton
Balázs is említést tett arról, hogy talán alvilági
leszámolás, bosszú lehetett az indíték, s a bérgyilkos
valójában a szomszéd lépcsőházban lakó helyi vállalkozó
(a Zsade tulajdonosa) hasonló korú gyermekét szerette volna
meggyilkolni, csak eltévesztette a házszámot. A másik
lehetséges indok, amelyet Balaton Balázs vet fel végső
elkeseredésében a könyvében, miután rájön, hogy Tánczos
Gábor ártatlan, hogy esetleg a szülők keze van benne a
gyilkosságban. Mind rendőrségi, mind magánjellegű
nyomozásokból azonban kiderült, hogy mindkét feltevés
nagyon távol áll az igazságtól, s teljességgel kizárható
verziók, nem beszélve arról, hogy elképzelhetetlen, hogy
egy édesapa ilyen módon végezne a saját kislányával.
Tánczos családja és ártatlanságában hívők
elkeseredésükben már szinte bárkit meggyanúsítottak
volna, valójában azonban ezidáig mindenki csak sötétben
tapogatózott. Ép ésszel felfogható magyarázat, vagyis
indíték ugyanis nincs erre a brutálisan elkövetett
gyilkosságra. Zsófi édesapja, H. Ferenc a következőket
nyilatkozta arra a kérdésre, hogy mi lehetett ennek a szörnyű
tettnek az indítéka: - Fogalmam sincs. Zsófi senkinek sem
ártott, őt mindenki szerette. Mindig a közösség irányítója
volt, énekórára, hittanra, népi táncra és vívóedzésre
járt, kiváló tanuló volt. Ha megkérdi, akkor az iskolában
is csak jót tudnak róla mondani - nyilatkozta az édesapa.
S
itt következik az első igazán döbbenetes tény: a hozzánk
eljuttatott névtelen levélben említett vérgyilkosság az
egyetlen eddig felbukkant indíték, amelyet nyomozásunk alatt
nemhogy megcáfolni, de inkább megerősíteni
tudtunk.
Vizsgáljuk meg mindenekelőtt, hogy mit lehet
tudni a zsidók által állítólag elkövetett rituális
gyilkosságokról, vagyis a vérgyilkosságokról és a
vérvádakról. Például azt, hogy egy antiszemitizmussal
aligha vádolható izraeli történész professzor, Ariel Toaff
nemrégiben könyvet jelentett meg Olaszországban, az Il
Mulino kiadónál, Pasqua di Sangue (Véres Húsvét) címmel,
amelyben bebizonyítja, hogy a zsidó rituális vérgyilkosságok
megtörténtek. Ariel Toaff ugyanis azt állítja, hogy a
zsidók ellen a középkorban emelt vérvádnak volt racionális
alapja, a Rajna vidékén a 11. századtól a zsidók valóban
elkövettek rituális gyilkosságokat, válaszul az átvonuló
keresztes hadak zsidóellenes pogromjaira és mészárlásaira.
Az így nyert vért Pészahkor, közelebbről Széder estén,
az Egyiptomból való kivonulás ünnepén borba csepegtették,
illetve maceszba sütötték. A könyv érdekessége, hogy a
szerző Ariel Toaffot senki sem vádolhatja antiszemita
elfogultsággal, ő ugyanis a római főrabbi fia, s maga is
nem csupán zsidó, de rabbi is. Szakmai hozzáértéséről
pedig annyit, hogy Toaff az izraeli Bar-Ilan Egyetem történész
professzoraként a középkori és reneszánsz történelem, s
benne a zsidó vonatkozások kutatója. A vérgyilkosságokról,
vérvádakról a leplet lerántó könyv tehát 2007 elején
megjelent, ám a szerző váratlanul leállíttatta a könyv
forgalmazását, sőt a már kikerült példányokat is
visszarendelte, s közölte, hogy átírja művét. Nemsokára
kiderült, hogy Ariel Toaffot halálosan megfenyegették, s
ennek, valamint az ellene indított gyűlöletkampánynak volt
az eredménye, hogy a szerző végül visszavonta a saját
könyvét. Mielőtt Toaff visszakozott, még a következőket
válaszolta az őt támadó zsidó vezetőknek, rabbiknak:
,,Egy kis (zsidó) szélsőséges csoportra korlátozódtak
ezek a tettek. Az iszlámot sem lehet elmarasztalni kis
szélsőséges csoportok tevékenysége alapján. A
gyermekgyilkos zsidók bosszút álltak és megváltást
kerestek" - fogalmazott Ariel Toaff mielőtt a támadások
hatására visszavonatta saját könyvét.
A leghíresebb
magyarországi vérvád-ügy, az 1882-83-ban lezajlott
tiszaeszlári per volt. Ekkor egy 14 éves keresztény kislány,
Solymosi Eszter tűnt el nyomtalanul a helyi zsinagóga
környékén a szabolcsi településen. A gyanú hamarosan a
helyi zsidókra terelődött, akiknél éppen idegenből jött
koldus zsidók tanyáztak. Eszter édesanyja feljelentést is
tett a zsidók ellen, de a karhatalom először csak országos
körözést adott ki. Később azonban a zsinagóga (zsidó)
gondnokának 4 éves kisfia a focipályán keresztény
játszótársainak kikotyogta, hogy a bátyja, Scharf Móric a
kulcslyukon keresztül látta, ahogy a zsidók rituálisan
kivégzik (a torkát elvágják) Solymosi Esztert, akit
korábban neki kellett becsalogatnia a zsinagógába. A 16 éves
Móric először vonakodott vallomást tenni, végül mindent
részletesen előadott a nyomozóknak. Ennek alapján több
zsidót letartóztattak. Bizonyítja, hogy Solymosi Eszter nem
baleset áldozata lett, hogy hónapokkal a kislány eltűnése
után (június 18-án) zsidó tutajosok egy fiatal nő
holttestét fogták ki a Tiszából, aki Solymosi Eszter ruháit
viselte. Az orvosszakértők azonban megállapították, hogy a
kifogott nő 20 év körüli volt, Solymosi Eszter pedig 14, a
holttest eredetileg szőke (haját leborotválták), az eltűnt
kislány pedig barna volt. Végül az édesanyja egyértelműen
kijelentette, hogy a holttest nem a lányáé, valakik tehát
egy idegen holttestet öltöztettek fel az ,,eltűnt"
Solymosi Eszter ruháival. A tiszaeszlári per nemzetközi
érdeklődést váltott ki, a nemzetközi pénzvilág zsidó
mágnásai is figyeltek az ügyre, s végül valamennyi zsidó
vádlottat felmentették. Az akkori helyzetet jól jellemzi,
hogy az ítélet hírére zavargások robbantak ki, a
gyanúsított zsidók pedig elmenekültek az országból.
Később felröppent a hír, hogy a felmentő ítélet a
zsidóknak hatvanmillió forintjába került, s több
köztisztviselő számolt be vesztegetésekről.
Nos,
mindezek ismeretében vegyük górcső alá a körmendi
gyermekgyilkosságot! A vérgyilkosság lehetőségét azonnal
kizárhatja az elkövetés időpontja, hiszen effajta zsidó
rituális gyilkosságot csak a zsidó húsvét, a Pészah
idején követhetnek el. Ebből a szempontból a tiszaeszlári
vérvád megáll, hiszen Solymosi Eszter közvetlen a Pészah
előtt, vagyis április 1-én tűnt el. És most kapaszkodjanak
meg, tisztelt olvasóink: H. Zsófit 116 évvel később
ugyanezen a napon, vagyis április 1-én gyilkolták meg
Körmenden!
Van még egy lehetőség, amellyel szintén
kizárhatnánk a zsidó vérgyilkosságot: az elkövetés
módszere. Mivel a rituális gyilkosság lényege, hogy a vért
kifolyassák az áldozatból, a leírások szerint a
gyilkosságot sakterek hajtják végre. A sakter zsidó
mesterség, az a személy, aki a kóser eljárás keretében az
állatok nyakát éles késsel elvágja, vérüket kifolyatja.
A sakterek tehát az elbeszélések szerint a rituális
gyilkosságot késsel követik el, méghozzá úgynevezett
sakter-metszéssel, amelynek lényege, hogy fültől fülig
vágnak, hogy minél nagyobb legyen a vérveszteség. A
tiszaeszlári per koronatanúja, Scharf Móric - aki vallomása
szerint a zsinagóga kulcslyukán keresztül nézte végig a
gyilkosságot - arról beszélt, hogy Solymosi Eszter torkát
egy sakter vágta el egy éles késsel. A körmendi
gyermekgyilkosság esetében jóval könnyebb a dolgunk, hiszen
itt megtalálták a holttestet, így hagyatkozhatunk az
orvosszakértői jelentésekre.
Ezek egyértelműen
megállapítják, hogy Zsófi nyakát fültől fülig átvágták
egy éles tárggyal, ami minden bizonnyal egy kés volt.
Amennyiben bárki, akár Tánczos Gábor hirtelen felindulásból
öli meg egy késsel, akkor indulataitól hajtva
agyonszurkálja, mint történt ez számos hasonló esetben.
Tavaly például Zsombón volt egy hasonló eset, ahol egy 17
éves lány dühében és pillanatnyi elmezavarában egy késsel
megölte öccsét: nem a torkát vágta el, hanem 70 (sic!)
késszúrással halálra szurkálta. Zsófit viszont
módszeresen ölték meg. Először ütlegeléssel
ártalmatlanná tették, majd nekigyürkőztek és mondhatni
,,szakszerűen", fültől fülig, ha úgy tetszik
sakter-metszéssel átvágták a torkát, s hagyták, amíg
elvérzik. Az elkövetés módját is megvizsgálva tehát
szintén elmondhatjuk, hogy nemhogy kizárhattuk volna a
vérgyilkosság gyanúját, hanem éppen ellenkezőleg: a
sejtés kezd bizonyossággá válni.
Nyomozásunk
természetesen a rettenetes gyilkosság helyszínére is
kiterjedt. Az általunk megkérdezett körmendiek közül
azonban senki sem akadt, aki eddig hallott volna a zsidók
által elkövetett vérgyilkosság lehetőségéről. Azzal
kapcsolatban viszont egyetértés mutatkozott közöttük, hogy
Tánczos Gábort gyenge idegzetű, ám ártalmatlan baleknak
tartják, akivel a rendőrök és a bíróság elvitette a
balhét. És, bár Körmenden nem akadtunk egyetlen olyan helyi
lakos nyomára sem, aki bármit tudott vagy mert volna mondani
a zsidó vérgyilkosság lehetőségéről, a világhálón
találtunk egy nemrégiben keletkezett írást, amely
megerősíti mindazt, amelyről a szerkesztőségünkhöz
eljuttatott levél értekezik. A Suttogó.hu internetes oldal
fórumába Aakum néven írta be valaki a
következőket:
,,Az
eset egyik furcsasága, hogy aznap nagyszámú, külföldi
rendszámú buszon közlekedő haszid zsidó tartózkodott a
városban. Tánczos vallomása szerint egy feketeruhás,
szakállas egyénnel ütközött össze, aki éppen a
helyszínről távozott sietve. Mivel ő volt az egyetlen tanú
az ügyben, neki kellett elvinni a balhét. A másik furcsaság
az ügyben, hogy a gyilkossági ügyekben szokásos létszámtól
jóval többen jelentek meg a rendőrség részéről, és nem
a helyiek, hanem a szombathelyi rendőrök szálltak ki egy
Farkas vezetéknevű (a rangjára már nem emlékszem) zsidó
rendőr vezetésével. A kislány torkát ún.
sakter-metszéssel vágták el, ami fültől-fülig történő
vágást jelent, így rövid idő alatt rendkívül nagy
vérveszteséget okozott. A város zsidó nevezetességeit
aznap látogató busznyi zsidót természetesen senki nem
tartóztatta fel, az országhatárt még aznap elhagyták,
magukkal víve az ügy részleteit és titkait... Az eset eme
részleteit még 1998 második felében hallottam, személyesen
egy akkor még a BM kötelékében dolgozótól. (Neve és címe
még megvan). Mindezt akkor leírtam - sajnos csak egy
példányban - és elküldtem egy emigrációban működő
lapnak, de sajnos nem hozták le (talán meg sem kapták?). A
fentieket már csak emlékezetből írom, a részletek sajnos
közel 10 év távlatából kezdenek kikopni... Annyi még
beugrott, hogy a meggyilkolt kislány apja vadász volt, otthon
tartotta a puskáját. Mivel számára nyilvánvaló volt
akkor, hogy a lányt nem Tánczos ölte meg, ezért
keserűségében megpróbált néhány zsidót levadászni a
környéken. A rendőrség egyből bevonta az engedélyét és
az ország másik végébe költöztette át az
apát."
Természetesen a fenti sorok szerzőjével
is felvettük a kapcsolatot, következő lapszámunkból
kiderül, hogy mire jutottunk. Folytatjuk nyomozásunkat, s
többek között nyakunkba vesszük az országot, hogy
felkutassuk Zsófi szüleit, akik időközben Körmendről
elköltöztek, a nyilvánosság elől teljesen eltűntek.
Szintén felkutattuk a rejtélyes ügy legjobb ismerőjét,
Balaton Balázs újságírót is, akit egyébként - az üggyel
kapcsolatos nyomozásai miatt - 1999 májusában Budapest
közelében egy rendőrautóból kiszálló férfiak agyba-főbe
vertek, miután ráripakodtak, mondván: ,,Jó lenne, ha
nyugton maradnál!" Balaton Balázs súlyos
egészségkárosodást szenvedett, s természetesen
feljelentette a támadóit, s mivel valószínűsíthetően
rendőrökről volt szó, az ügyészségi nyomozóhivatal
vette át az ügyet. Gondolom, olvasóink már meg sem
lepődnek, ha eláruljuk, hogy ismeretlen elkövető címszóval
még 1999 szeptemberében lezárták a nyomozást. A dolog
érdekessége, hogy mindezek után Balaton Balázs személyes
védelmét az izraeli kötődéseiről ismert In-Kal
,,security" nevű őrző-védő cég látta el.
A
folytatásból kiderül az is, hogy valóban volt egy fekete
hajú idegen, aki már jó ideje követte Zsófit a gyilkosság
előtt. Sőt, a rendőrök kezdetben egy fekete hajú idegent
kerestek olyannyira, hogy még a körmendi cigánytelepen is
egész napos razziát tartottak. A
meggyilkolt kislány pedig még halála után is szorongatott a
kezében egy idegen felnőttől származó fekete
hajszálat.
1.
Kiegészítés:
Eötvös Károly, a tiszaeszlári perben
vádlott zsidók védőügyvédje a könyvében említést tesz
arról, hogy a vérvádról, vérgyilkosságokról van egy
német leírás, amelyet az ügyben eljáró bírósághoz
beküldtek, s a bíróság vizsgáló tagjai lehető
figyelembevétel céljából az ügy irataihoz csatoltak. E
leírás szerint így áll elő a vérvád alapját képező
cselekmény:
,,A pászkához, amit macesznak is neveznek,
kóser liszt kell. Kóser szó a közhasználatban azt jelenti:
tiszta. Az őrlésnél rabbinak vagy legalább egyházfinak
kell jelen lenni, másként a liszt nem lehet kóser. A kóser
lisztből a rabbi felügyelete alatt készül az áldozó
pászka. A rabbi megáldja a pászkát, héber nyelven
imádkozik, s imáját így végzi, de már német nyelven: Íme
ez a pászka vértől, vérből, vérben és vérhez. Vegyétek
s nőjetek és tenyésszetek általa, hogy egészségesek,
erősek és tiszták legyetek. Tartsátok meg a törvényt
szigorúan.'
Erre minden jelenlevőnek pászkát ad, s ki-ki
azt áhítattal eszi. A hatása az, hogy aki eszi, nemcsak
bűntől, de betegségtől is mentes. A pászka elkészítésének
módja se a zsidó szentírásban, se a talmudban nincs leírva,
de a hagyomány tisztán őrzi. Tizenhárom zsidónak kell ott
jelen lenni, kik nagy esküt tesznek a titoktartásra. Ártatlan
keresztény szárított vérének porát keverik a lisztbe.
Rendesen szűznek vérét szerzik meg. A vérből, amikor azt
megszerzik, haza is visznek, s a küszöb körül vele a falat
befecskendezik."
2. Kiegészítés:
Részlet
Huber Lipót: A vérvád és vérgyilkosságok története c.
művéből:
,,Móric, kis idő múlva kimenvén az
udvarra, a zsinagógából jövő jajveszékelést és három
vagy négy segélykiáltást hallott. E kiáltásra kíváncsian
odaszaladt a zsinagóga előpitvarának ajtajához, de azt
zárva találta; azért annak mélyedésében meghúzódva
benézett a kulcslyukon s ekkor látta, hogy Eszter, akinek
szája már be volt tömve, a földön fekszik egy ingben, hogy
őt Buxbaum Ábrahám és Braun Lipót a földre leterítve s
kinyújtóztatva tartják; látta, hogy Schwarz Samu,
tiszaeszlári sakter egy nagyobb késsel nyakát elmetszette;
látta továbbá, hogy Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót és
Wollner Hermann a leány testét fölemelték és hogy ekkor
Schwarz Salamon egymás után két vörös cserépedényt
tartott alája, amelyben a leány kiömlő vérét felfogta és
azután ezekből egy nagyobb edénybe átöntötte. Mikor a
leány már nem mozdult, nyakát egy ronggyal bekötötték és
ismét felöltöztették, mire a zsinagóga belsejéből az
előpitvarba jöttek: Lusztig Sámuel tiszaeszlári kereskedő,
Braun Abrahám tiszaeszlári napszámos, Weiszstein Lázár,
tiszaeszlári bérlő és Junger Adolf, tiszaeszlári
földbirtokos, akik a hullát körülállották."
Mindezek
ismeretében különösen érdekes, hogy a fősodrú média és
a hivatalos Magyarország mélyen hallgat a lapunk által
felvetett új eshetőségről, holott a vezető lapok,
televíziók, rádiók kilenc éve folyamatosan foglalkoznak a
máig megoldatlan körmendi gyermekgyilkossággal.
Korábbi
lapszámunkban ígértük, hogy felkeressük Balaton Balázst,
akit a körmendi gyermekgyilkossági ügy legjobb ismerőjének
tartanak. Sikerült is felkutatni, és jómagam egy budai
kávézó teraszán találkoztam vele. Futólag ismertük
egymást, mert évfolyamtársak voltunk az egyetemen, így -
bár nem tudta, hogy konkrétan miért keresem - könnyen
kötélnek állt. Tánczos-dosszié címmel könyvet is írt a
témáról és Tánczos Gábor évekig húzódó kálváriájáról.
Végigülte a tárgyalásokat, beszélt minden szereplővel és
az elsők között érkezett a tett helyszínére. Balatoni
Balázs azt mondta, hogy körülbelül két éve már nem
foglalkozik annyira intenzíven az üggyel, Gábor úgyis
hamarosan szabadul, mostanában nem is látogatta meg a
börtönben, holott korábban rendszeresen bejárt hozzá.
Amikor megb&üotta, hogy a zsidó vérgyilkosság
lehetőségéről akarom kérdezni, akkor csak annyit mondott,
hogy azt a bizonyos névtelen levelet annak idején ő is
megkapta, ahogy a legtöbb, az üggyel foglalkozó újságíró
is, de senki sem akart ez irányban nyomozni. Annyiban
maradtunk, hogy nem kívánja kommentálni ezt a teóriát.
Persze, nincs ebben semmi meglepő, hiszen az egykor a Mai Nap
újságírójaként dolgozó Balaton Balázs időközben
átkerült a mikrofon másik oldalára, s a II. kerületi
önkormányzat sajtóreferense lett. Vannak ma még
Magyarországon olyan témák, amelyekről ilyen állásban nem
tanácsos nyilatkozni. Hamarosan kiderült azonban, hogy a
nevét felvállalva lényegében senki sem mer megszólalni
ebben az ügyben, amennyiben zsidókról is szó esik. Azon már
meg sem lepődtem tehát, hogy az általam szintén
felkeresett, az ügyben érintett szakértő a neve
elhallgatását kérte tőlem, a segítségéért
cserébe.
Megígértem neki, így betekinthettem több
hivatalos szakvéleménybe, a bírósági aktákba, s
levelezésekbe is.
Hol a vér?
Nos, akkor
tényszerűen nézzük, hogy valójában milyen állítások
szerepelnek a lapunk birtokába jutott bírósági
dokumentációban megtalálható szakértői véleményekben,
amelyeket a Magyar Jelennek nyilatkozó hivatalos személy is
megerősített. Az alábbiakban szó szerinti idézeteket
olvashatnak a dokumentumokból:
,,Rögzítést nyert a
halottszemle jegyzőkönyvben, hogy az elhalt sértetten lévő
hosszúszárú farmernadrág begombolt, de a cipzár lecsúszott
állapotban volt. A nadrág lehúzása közben a combok elülső
felületén, a felső combok között, közvetlenül a nemi
szerv alatt szabálytalan alakzatban egy hosszú hajszálnak
látszó anyagmaradvány található, amely 40 cm hosszúságú,
és az elhalt hajzatánál sötétebb színű. A bizottság a
hajszálnak látszó anyagmaradványt eredetben rögzítette.
18. számú bűnjel".
(A szerkesztőségünkhöz
eljuttatott névtelen levélben azt írják, hogy a hajszál
azért kerülhetett oda, mert a rituális, emberáldozat-jellegű
gyilkosságok előtt meg kell vizsgálni, hogy szűz-e az
áldozat).
A Legfelsőbb Bíróság dokumentációjában
ezzel a hajszállal kapcsolatban a következők állnak:
,,A
1/3. kötet 401. és 409. oldalán elfekvő szakértői
vélemények szerint a gyermekkorú sértett combjáról
eredetben rögzített 44 cm hosszúságú 75 mikron vastag
kihullott vörös tónusú hajszál eredeti színe
szürkésbarna. A vizsgálat megállapította, hogy a kérdéses
hajszál színben és szerkezetben eltér Tánczos Gábor
hajmintájától"
A halottszemle alkalmával pedig
a következőket rögzítették: "a holttest szabaddá
tett, a bal kéz mutató és gyűrűs ujján, a körmön és az
ujjbegyen szemmel alig észlelhető elemi szálak voltak
láthatók. A bizottság az elemi szálakat eltávolította és
azokat üvegfiolában eredetben biztosította. (13. számú
bűnjel)
A bizottság a bal kéz v. ujjáról körömvágatot
és körömkaparékot biztosított üvegfiolában. (16. számú
bűnjel)
A szabaddá tett jobb kézről a hüvelykujjon és
a kisujjon szabad szemmel alig észlelhető elemi szálakat
találtak. A bizottság azokat csipesszel eltávolította és
üvegfiolában, eredetben biztosította. (18. számú bűnjel)
A
jobb kéz v. ujjáról körömvágatot és körömkaparékot
biztosított ugyancsak üvegfiolában (21. számú
bűnjel)"
Nos, ezeknek a kétségtelenül perdöntő
bűnjeleknek a vizsgálatakor megállapították, hogy azok nem
Tánczos Gábortól származnak, s a fiú DNS-ét sem tudták
kimutatni a gyilkosság helyszínén. Találtak viszont a
lakásban idegen ujjlenyomatot, az ajtón pedig füllenyomatot,
amelyek szintén nem a fiúé. De akkor kié? És kié a hosszú
hajszál (vállig érő hajat feltételez), ha nem Tánczosé?
Az üggyel kapcsolatban az elmúlt években kevésszer esett
szó arról a tényről, hogy a Zsófinál néhány évvel
idősebb barátnője a rendőrségen tett vallomásában annak
idején elmondta, hogy Zsófit a gyilkosság előtti napokban
egy idegen férfi követte. Balaton Balázs még abban az
időben találkozott Szilviával, a barátnővel, s szó
szerint a következőket vetette papírra:
,,Zsófi pár
évvel idősebb barátnőjét is beviszik a rendőrségre. A
lány megadja annak a fekete hajú, bajuszos férfinak a
fantomképét, akiről pár nappal a gyilkosság előtt Zsófi
azt állította: napok óta követi.
- Mikor mutatta meg
Zsófi azt a férfit, aki követi?
- Nem emlékszem
pontosan. Egy vagy két héttel halála előtt.
Iskola után
lejött játszani. Bementünk a házuk melletti Spar áruházba.
Azt hiszem csokit akart venni. Sétáltunk a diszkontban,
amikor odahajolt hozzám és rámutatott egy férfira.
-,,Ő
követ már napok óta" - mondta.
- Odamentetek a
férfihoz, megkérdezni, hogy mit akar?
- Nem. Mert ezt is
Zsófi hóbortjai közé soroltam. Néha mondott olyat, amelyet
nem kellett komolyan venni. Sokat viccelődött. Ezt is annak
tartottam, de most már tudom: nem hülyéskedett.
- Miből
gondolod? Zsófi megváltozott a halála előtti napokban.
Félt. Észrevettük, hogy nem nevetgélt, jókedve és
vidámsága eltűnt."
Amikor Tánczos Gábor önként
jelentkezett tanúnak a rendőrségen, vallomásában azt
mondta, hogy egy férfi rohant ki a lépcsőházból, amikor
odaért.
Személyleírást is adott erről az idegen, minden
jel szerint nem körmendi, sőt még csak nem is magyar
férfiról. Tánczos Gábor ,,mediterrán külsejűnek"
írta le a fekete hajú férfit. A rendőrök emiatt tartottak
eredménytelen razziát a körmendi cigánytelepen, pedig
mediterrán külső alatt elsősorban nem az Indiából
származó cigányokat szokták érteni, hanem a
Földközi-tenger mellett élő népeket: olaszokat, görögöket
vagy éppen izraelieket. A rendőrség miután Tánczos Gábort
letartóztatták, nem kereste tovább a mediterrán külsejű
férfit, ahogy a bíróság sem foglalkozott ezzel, holott a
védelem még azt a két munkást is tanúként be kívánta
idéztetni, akik a gyilkosság idején, a lakóház oldalán
lévő állványzaton dolgoztak, és szintén láttak egy
hasonló külsejű férfit. Az egész ügy és a zsidó
vérgyilkosság teóriája szempontjából is a legfontosabb
kérdés: a vér!
A lapunknak nyilatkozó összes
érintett és maguk a szakértői vélemények, bírósági
dokumentumok: is azt tartalmazzák, hogy a gyilkosság
helyszínén nem volt vér! Mindössze az áldozat nyakán és
közvetlen közelében volt egy vékony vércsík, de a
lakásban sehol sem találták nyomát. Több liter vér
egyszerűen hiányzik!
Tánczos Gábor ruháján
egyetlen csepp vért sem találtak. Pontosabban két cseppet
igen, ezt mutogatták is akkoriban a nyomozók, aztán egy
ideig mélyen hallgattak arról, hogy a szakértői vizsgálat
egyértelműen bebizonyította, hogy Tánczos igazat mondott, a
két vércsepp ugyanis tőle származott, még egy korábbi
konyhai balesetéből. A nekünk nyilatkozó szakértő, de az
ítéleti tényállás szerint is a halál oka a nyak lágy
részeinek átvágásából - mely verő - s visszereket is
érintett - heveny külső elvérzés!
Ebben az esetben
azonban több liter vérnek kellett kifolynia! Az ügyben
eljárt szakértők szerint a száj- és orrnyílás befogása
a nyak átmetszése után sem fejeződött be.
A bonc
jegyzőkönyv szerint tűszúrásnyi, gombostűfej nagyságú
gócok voltak a kislány testén, amely fulladásos
mechanizmusra utalnak. Ez esetben úgy az elkövetőnek, mint a
környezetének vérrel kellett szennyeződnie. Az ítéleti
tényállás és a vádirat szerint is Zsófi a kanapén
hátrahajlott testtartásban, hátrabicsaklott fejjel szenvedte
el az ölési cselekményt. A szakértők szerint ebben az
esetben mindennek úsznia kellett volna a vérben! A nyomozók
a lakásban úgynevezett luminolos eljárással vérnyomot
kutattak, de nem találtak semmit!
Erről az eljárásról
tudni kell, hogy egy vegyszert (luminolt) permeteznek szét a
helyszínen, ebben az esetben a lakásban, s a luminol
megfelelő fényviszonyok között a szemmel láthatatlan,
tehát a már felmosott, eltüntetett vért is kimutatja.
Azonban ezzel az eljárással sem tudtak vért találni a
lakásban! Több liter vér "nyomtalan" eltűnésére
az általunk megkérdezett szakértő (és a józan paraszti
ész is) csak egyetlen magyarázatot tudott mondani: a kifolyó
vért egy edényben felfogták. Ezt támasztja alá az a tény
is, hogy a nyak el-metszése után a gyilkos továbbra is
befogta áldozata száját és orrát. Nem szúrta meg, csak
megvárta, amíg elvérzik.
Meglepően ismerősek a
rendőri vezetők
Ahogy azt a korábban jeleztük, a
Suttogó.hu hónlap fórumában talált hozzászólás
szerzőjével is felvettük a kapcsolatot. Több levelet
váltottunk vele. Kiderült, hogy az általa említett ,,BM
dolgozó", akitől a zsidó vérgyilkosságot 1998 második
felében hallotta, egy barátjának az ismerőse volt.
Kérésünkre megpróbálta felkutatni, ám ez két hét alatt
nem sikerült, pusztán a személyleírása és annak a budai
utcának a neve van meg, ahol akkoriban lakott. így közvetlen
interjú helyett megpróbáltuk ellenőrizni a hozzászólásban
szereplő részinformációkat, hiszen azokból lehet
következtetni az egész írás valódiságára. Mindenekelőtt
kiderítettük, hogy az áldozat, Zsófi édesapja valóban
vadász. Azt ugyanakkor senki sem tudta megerősíteni, hogy
"keserűségében megpróbált pár zsidót levadászni a
környéken", sőt az általunk megkérdezettek ezt
kifejezetten cáfolták.
Az viszont igaz, hogy
elköltözött a tett helyszínéről, de nem az "ország
másik végébe", csak az egyik Körmend környéki
faluba. A Fórum hozzászólója a BM-es informátorra
hivatkozva említést tesz arról, hogy volt az ügyben egy
"Farkas vezetéknevű zsidó rendőr".
Rendkívül
fontos kérdés a hozzászólás valódiságtartalma
szempontjából, hogy ez igaz-e, hiszen ez az egyik konkrét
információ. Nos, utánanéztünk, s a nekünk név nélkül
nyilatkozó hatósági személy megerősítette, hogy valóban
volt egy Farkas István nevű szombathelyi rendőr az ügyben.
Tánczos Gábor édesanyját is megkérdeztük, s ő is
emlékezett arra, hogy egy ilyen nevű rendőr nyomozott a
gyilkossággal kapcsolatban, s nem is akármilyen beosztásban,
hiszen Farkas István volt az, aki
a nyomrögzítésért felelt, vagyis a nyomozás szempontjából
leglényegesebb dologért. Farkas István rendőr alezredest
egyébként szereti a baloldali-liberális hatalom, hiszen
2004-ben Lamperth Mónika belügyminiszter akkor tüntette ki
Szent György Érdemjellel, amikor Gergényi Péter budapesti
rendőrfőkapitányt dandártábornokból rendőr vezérőrnaggyá
léptette elő.
'07 március
15-e alkalmából pedig Farkas Istvánt a Gyurcsány-kormány
igazságügyi és rendészeti miniszterének javaslatára
köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend
Lovagkeresztjével tüntette ki. Azon kívül, hogy a nekünk
nyilatkozó hatósági személy, külső jegyei alapján
elképzelhetőnek tartja, hogy Farkas István zsidó, erre
természetesen bizonyítékot nem tudunk felmutatni.
Mindenesetre, a nevet a legnépszerűbb internetes keresőbe
bepötyögve, az 1944.-ben Auschwitzban elhunyt Farkas István
festőt kapjuk.
És ha már az ügyben érintett
rendőröknél tartunk! Az egész körmendi gyilkosság
legérdekesebb rendőrségi vonatkozása az a tény, hogy
1998-ban a Vas megyei rendőrfőkapitány az a Bene László
volt, aki a 2006-os őszi rendőrterror idején, mint az egész
rendőrséget irányító ORFK vezetője vált hírhedté. Bene
László kiugró karrierjét Tánczos Gábor letartóztatásának
köszönheti. A körmendi gyerekgyilkosság ugyanis közvetlenül
az 1998-as választások előtt történt, abban az időszakban,
amikor szinte naponta robbantott valahol a politikával is
összefonódott maffia, így az akkori MSZP-SZDSZ-es kormánynak
különösen kényelmetlen volt az egész országot felkavaró
körmendi gyilkosság.
A közvélemény megnyugtatása
érdekében még a választások előtt meg kellett találni a
"gyilkost".
A vasi rendőrök igyekeztek is,
és 1998. április 23-án letartóztatták az addig tanúként
kezelt, segítségét önként felajánló Tánczos
Gábort.
Bene Lászlót már másnap, azaz április
24-én megyei főkapitányból dandártábornokká lépteti elő
a köztársasági elnök, vagyis Göncz Árpád. Az akkori
belügyminiszter, az SZDSZ elnöke, Kuncze Gábor is azonnal a
helyszínre siet, és pénzjutalmakat, kitüntetéseket kezd el
osztogatni a nyomozásban részt vevő rendőröknek, április
30-án pedig Bene Lászlóval közösen tartanak a média
kiemelt érdeklődése mellett sajtótájékoztatót, amely
során elmondják, hogy a vallomások és tárgyi bizonyítékok
alapján alapos a gyanú Tánczos Gábor bűnösségére.
Sietni
kellett, mert az országgyűlési választásokat 1998. május
10.-én tartották, s bármi áron kellettek az eredmények.
Azóta bebizonyosodott, hogy a nyomozó hatóság kezében
egyetlen - a fiú bűnösségét alátámasztó, a védelem
által nem cáfolt - tárgyi bizonyíték sincs, Tánczos Gábor
pedig visszavonta azokat az egymásnak is ellentmondó,
indítékról nem szóló beismerő vallomásokat, amelyeket -
orvosi szakvélemény szerint igazoltan - tudatmódosító
gyógyszerek (Xanax és Dormicum) hatása alatt,
kényszerítéssel és veréssel passzíroztak ki belőle, a
fiú továbbra is börtönben maradt, Bene László karrierje
viszont azóta is meredeken fölfelé ível.
Csak
úgy hulltak a francia becsületrendek szinte vakolták az
eget.
Az
Orbán-kormány alatt ugyanakkor nem lépett előre a
ranglétrán, s abban az időben a körmendi gyilkossággal
kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság egyszer új eljárásra
kötelezte az első fokon eljáró bíróságot, a Tánczos
Gábor ártatlanságában bízók tehát joggal
reménykedhettek. Hiába szavazott azonban még 1998-ban a fiú
a Fideszre (a családtagjaitól tudjuk - a szerk.), az
Orbán-kormány idején újra elítélték.
A 2002-es
kormányváltást követően Bene László karrierje újra
meglódult, 2002 júniusában a BM Rendvédelmi Szervek Védelmi
Szolgálatának vezetője lett, s ugyanebben az évben kapott
központi tiszt címet az MSZP-SZDSZ miniszterelnökétől, a
D-209-es Medgyessy Pétertől.
Aztán 2006-ban Bene
László már országos rendőrfőkapitányként jegyezte az
őszi rendőrterrort, ám 2007-ben a rendőrség sorozatos
botrányai után a közvélemény nyomására Gyurcsány Ferenc
kénytelen volt Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitánnyal
együtt leváltani. Valami miatt azonban az MSZP-SZDSZ hatalom
hálás szeretete övezi Bene Lászlót, ugyanis néhány
héttel ezelőtt repült fel a hír, hogy a Gyurcsány Ferenc
által frissen kinevezett, a 2006-os őszi események idején a
rendőrséget védő nyilatkozatairól elhíresült volt
ombudsman, Takács Albert rendészeti miniszter
szakállamtitkára a frissen kirúgott Bene László lehet.
Ritka az az ember, aki fölfelé tud bukni. Az már csupán hab
a tortán, hogy a körmendi lakásba, ahol Zsófit megölték,
a gyilkosságot követően Marksz Attila határőr alezredes
költözött be, aki nem engedélyezte, hogy a nyomozás után
Tánczos Gábor részvételével rekonstruálják a
gyilkosságot, így megakadályozva azt is, hogy esetleg a
helyszínen derüljenek ki a kétségtelenül meglévő
ellentmondások.
Rendületlenül hisz a fia
ártatlanságában Tánczos Gábor édesanyja. Közvetlen,
kedves asszony.
Kutatom a tekintetét, szemeiből jóság
árad.
Szabadkozik, amiért kendőben és Gábor régi
melegítőnadrágjában, az utcán fogad. A házuk előtt
találkozunk.
Az utca Körmenden a Batthyányiak
kastélya mellett van, s egyenesen a híres történelmi család
parkerdőjébe vezet. Az utolsó kis szegényes tömbházban
laknak, amely mögött már az erdő kezdődik.
Itt vár rám
Tánczos Gábor édesanyja. Nem invitál föl a lakásukba,
attól tart, hogy lehallgatnának minket. A tekintetem alapján
megbízhatónak talál, s rögtön felajánlja, hogy szólítsam
Gyöngyinek. Az egyik kezében egy, az ügyről szóló
szatyornyi újságcikket tart, a másik kezében a kutyája
pórázát.
Kedves, játékos a magyar vizslára emlékeztető
eb. Mindig volt kutyájuk, Gábor is imádta őket.
Tánczos
Istvánné - Gyöngyi - a mai napig rendületlenül hisz a fia
ártatlanságában, s az sem tántorította el ahogy nemcsak
Tánczos Gábor egészsége, hanem az övé is megromlott az
elmúlt kilenc év alatt. A szatyorban az újságcikkek mellett
egy pirulákat tartalmazó dobozt is látok, szívgyógyszerek.
A fia a börtönben epilepsziás lett, s cisztát fedeztek fel
az agyában - állítólag a sok veréstől.
Gábor
csecsemőkori, gyermekkori, majd a börtönben készült
fényképeit mutogatja, s az egész ügyet két gyermek
tragédiájának nevezi: az egyik tragédia Zsófié, a másik
Gáboré. - Mindketten ártatlanok. Egyiküket bestiálisán
megölték, a másiknak derékba törték az életét -
mondja.
A zsidó rituális vérgyilkosság verziójáról ő
is hallott, nem sokkal a fia letartóztatása után - mint
szinte minden érintett és szerkesztőségünk is megkapta az
erről szóló névtelen levelet.
Az édesanya azonban nem
akar erről beszélni, a fiát félti, aki ,,még mindig a
kezükben van".
A 80 éves édesapját is félti,
magáért viszont nem aggódik. Nekem már csak egy dolog
maradt az életemben: tisztára mosni a fiam becsületét,
amelyet befeketítettek - mondja.
A jelek szerint van is
mitől tartania, hiszen nemcsak Balaton Balázst verték össze
1999-ben, hanem szinte mindenkit megfenyegettek, bántalmaztak,
aki Tánczos Gábor mellé állt az évek folyamán. Gyöngyit
háromszor verték meg, a fiú nagyapját megtámadták, az
országosan ismert és elismert dr. Lépold Józsefné
igazságügyi írásszakértőt, aki Tánczos Gábor írása
alapján lényegében ártatlannak minősítette a fiút,
szintén összeverték.
De még az éjszakai életben
dolgozó körmendi kidobót is meg tudták félemlíteni, mert
a Tánczos mellett tanúskodó férfi egyszer csak közölte a
bírósággal, hogy csak akkor hajlandó tanúvallomást tenni,
ha állandó rendőri védelmet kap, mert ebben az ügyben
nagyon sötét erők érdekeltek.
Órákig beszélgetünk
a Batthyány család obeliszkjének tövében, az erdőben.
Közben kutyájukat sétáltató, kerékpározó vagy
gyermekeikkel játszó körmendiek mentek el mellettünk,
többen köszöntek is Tánczos Gábor édesanyjának, de senki
még csak nem is nézett csúnyán Gyöngyire. Sőt, két
idősebb asszony meg is állt, s hosszasan bizonygatták nekem,
hogy a fiú ártatlan. Egyikük megjegyezte, hogy az ő
gyerekeire is Tánczos Gábor vigyázott annak idején.
Egyébként jellemző a körmendiek hozzáállására, hogy
Gábor édesanyja és nagyanyja azért maradhattak a
lakásukban, mert senki sem ment el arra az árverésre,
amelyet azért írtak ki, mert a rendkívül szegény család
nem tudta kifizetni a többmilliós perköltséget, amelyet a
13 év fegyház mellett, mintegy mellékbüntetésként,
szintén a fiú nyakába varrtak. Tánczos Istvánné - Gyöngyi
- ezt is a szolidaritás jeleként értelmezte, már csak azért
is, mert a Gábor tulajdonát képező fél lakást potom
kétmillió forintért árverezték volna el, ami szerinte
igazán jutányos ár.
Visszatérve oknyomozó riportunk
legmegdöbbentőbb felvetéséhez, a zsidó rituális
gyilkosság lehetőségéhez, Körmenden járva több kérdés
is felvetődött bennem. Felkerestem az igen elhanyagolt
állapotban lévő helyi zsidó temetőt, a ravatalozó
épületéről fényképeket is készítettem, de a sírok
között egyetlen hozzátartozót, vagy zsidó gondnokot sem
láttam. Azt a tárgyilagosság kedvéért fontosnak tartom
leszögezni, hogy minden fellelhető, többek között zsidó
történészektől származó tanulmány - mint az előző
számunkban hivatkozott Pasqua di Sangue (Véres Húsvét) című
könyv - szerint a zsidóknak csak egy relatív kis részét
kitevő fundamentalista irányzat követhetett el ilyen
borzalmas tetteket. De hol van manapság Vas megyében ilyen
fundamentalista zsidó közösség? Az idézett internetes írás
haszid zsidókat említ, akikről néha Magyarországon is
hallani ugyan, de nem a nyugati megyékből
Szombathelyen
például egészen a XIX. századig le sem telepedhettek a
zsidók, s Vas megyében egészen a huszadik századig a
legtöbb helyen nem is tudták megvetni a lábukat, kivéve a
Batthyányiak birtokain, ahol befogadták őket.
Mivel
Körmend a Batthyányiak központja volt, érthető, hogy a
vidék egyik legkiemelkedőbb zsidó közössége éppen itt
alakult ki. 1888-ban zsinagógát is építettek Körmend
központjában, amelyet azonban 1945-ben a német és magyar
katonák raktárnak használtak, majd visszavonulásukkor
felgyújtottak. A helyén ma a háború alatt elhurcolt 384
körmendi zsidó lakosra emlékeztető táblát találunk. A
város szélén ma is megtalálható a zsidó temető közepén
a dávid-csillagos épülettel. Az tehát még érthető, ha a
megyébe érkező zsidó látogatók mondjuk Körmendre utaznak
először. Sőt, ha zsidók bosszújáról lenne szó, akkor is
érthető lenne Körmend, hiszen itt nem csak közel 400 zsidót
hurcoltak el, de a zsinagógát is megsemmisítették. De miért
pont Vas megye? A most következő sorok elolvasása után
kiderül, hogy a gyilkosság idején azonban megjelentek
fundamentalista zsidók a megyében.
Amikor a Batthyány
család egykori parkjának szélén Tánczos Gábor
édesanyjától elköszöntem, s elindultam, önkéntelenül is
visszanéztem. Mivel már mélyen a reflexeimbe ivódott, hogy
ösztönösen ügyeljem a hátamat, észrevettem, hogy egy
fehér autó kanyarodott ki utánam az utcából. Kb. száz
méter után máris jobbra kell fordulni, s az utca végében
ott magasodik a katolikus templom tornya.
A
visszapillantó tükörben láttam, hogy ebbe a történelmi
hangulatú kis utcába is utánam kanyarodott a kocsi. A
templom főbejárata elé parkoltam le, majd keresztet vetettem
és határozott léptekkel a templom elkerített udvarának
jobb hátsó sarkában található emlékműhöz mentem. Az
alkotás tulajdonképpen egy nagy fakereszt a megfeszített
Jézussal, alatta a kőtömbön a felirat hirdeti, hogy
,,emlékezzünk Zsófikára".
Mivel a templomot
megkerülve a kegyhely mögött balra ki lehet látni az
utcára, miközben az emlékművet fotóztam, a szemem sarkából
észrevettem, hogy a fehér autó az utcában éppen megfordul,
majd járó motorral, égve hagyott fényszórókkal megáll.
Készítettem gyorsan egy fotót az autóról is, majd a
templom udvarán átvágva visszatértem a kocsimhoz. Beültem
a járművembe, s eszembe jutott, hogy fel kell hívnom az
egyik munkatársamat, ezért pár percig telefonáltam. Éppen
végeztem, amikor a hátam mögül egy férfi lépett az
autómhoz és a letekert ablakon keresztül megszólított.
Összerezzentem.
-Tudom, miért van itt. A Traubisoda körül
kutakodjon - mondta az ismeretlen férfi, s bár még kérdezni
akartam tőle, minden további beszélgetést elhárított, s
éppen olyan gyorsan, ahogy érkezett, eltűnt.
Fel sem
ocsúdhattam, csörgött a telefonom. Tánczos Gábor édesanyja
hívott. Véletlenül nálam maradt a kulcscsomója abban a
zacskóban, amelyben azok a dokumentációk voltak, amelyeket
az üggyel kapcsolatban adott nekem. Még visszakanyarodtam
Tánczosék utcájába, és Gyöngyi kezébe nyomtam a
kulcsokat, majd erőt kívántam neki, ő pedig azt, hogy Isten
legyen velem. Bár sokszor jártam már életemben Körmenden,
tele van a város barátokkal, ismerősökkel, de most úgy
éreztem, hogy jobb, ha magam mögött hagyom a települést. A
gyomromat szorító nyomasztó érzés valahol Veszprém
környékén kezdett oldódni.
Íme, a haszid
zsidók
A
,,jótanácsnak" megfelelően utánanéztem Salamon
Berkowitznak.
Már, amikor először hallottam a nevét
Körmenden, akkor tudtam, hogy ő a botrányairól hírhedté
vált Traubisoda-gyáros, aki rendkívül agresszív stílusáról
és botrányos ügyeiről, pereiről vált hírhedté. Annak
idején újságíróként eredménytelenül próbáltam tőlük
egy interjút kicsikarni, amikor a Promontorbor Rt-vel
pereskedett a Márka üdítőital jogtalan bitorlása miatt.
Nos, nézzük akkor, hogy ki az a Traubi-gyáros Salamon
Berkowitz? Az amerikai állampolgárságú, külsőségeiben is
ultraortodox zsidó Salamon Berkowitz az úgynevezett
rendszerváltozás idején települ Magyarországra, és itt
rögtön privatizációs ügyekbe keveredett.
Hogy ne
vádolhassanak elfogultsággal, kizárólag újságcikkekből,
országos lapokból, közöttük a zsidó hírportálról, a
Sófár.hu-ról idézek:
,,Salamon Berkowitz
privatizálta a '90-es évek elején a Badacsonyi Állami
Gazdaság balatonvilágosi üzemét, amelyben jogszerűen csak
1994-ig gyárthatott volna Traubisodát. Hiába vesztett már
többször pert védjegybitorlás miatt, az amerikai üzletember
érdekeltségei, 1994 után is folytatták az üdítőital
gyártását. Salamon Berkowitz cégei használati, védjegy-
és bitorlási perek indításával, sorozatos fellebbezésekkel
késleltetik az ellenük indított eljárások lezárulását,
miközben sok tíz millió forintos köz- és magántartozást
halmoztak föl. Salamon Berkowitz emellett büntetőügyben is
állt már bíróság előtt."
Egy másik cikkben a
következőket írják:
,,A támadások elkerülése végett
már az írás elején jelzem, hogy egy Berkowitz által
indított büntetőügyben egyik kollégámmal évek óta
vádlottként járok a bíróságra. A bűnünk: írni
merészeltünk arról, hogy Salamon Berkowitz a Magyarországon
folytatott gazdasági tevékenysége kapcsán már állt
büntetőbíróság előtt. Azzal pedig, hogy erről, valamint
ennek eredményéről részletesen beszámoltunk, olyan
különleges adatokat hoztunk nyilvánosságra, amivel az
ügyészség szerint megsértettük Salamon Berkowitz
személyiségi jogait. Szerintünk viszont az embereknek
tudniuk kell, ki is Salamon Berkowitz.
Azt, hogyan
keveredett ide a rendszerváltás körül, miként juthatott
nagy összegű állami hitelhez akkor, amikor más
magyarországi vállalkozók többségének nem volt erre.
A
közvéleménynek tudnia kell arról is, hogy milyen
eszközökkel próbált embereket és vállalkozásaikat
tönkretenni, hogyan használta fel az alulinformált, ostoba
politikusokat és diplomatákat a közszerepléseihez, illetve,
hogy miért felkészületlen és tehetetlen vele szemben az
igazság kiderítésével már régóta nem bíbelődő
,,magyar igazságszolgáltatás".
Salamon Berkowitz
és ügyletei egy-két fajsúlytalan cikk után gyakorlatilag
kikerültek a balliberális sajtó látóköréből, annak
ellenére, hogy egyre több disznóság derült ki róla.
Ezekről kizárólag a Napi Magyarország adott, illetve a
Magyar Nemzet ad rendszeresen hírt.
Pedig Berkowitz
időközben közszereplővé is vált: karácsony idején a
hanukának tisztelegve menórát állított a Parlamentnél,
ahol tájékozatlan (vagy éppen jól tájékozott - a szerk.)
miniszterelnökökkel - 2002-ben Medgyessy Péterrel és Adrién
Nastaséval -, MSZP-s miniszterekkel és politikusokkal
mutatkozott együtt."
És íme egy szösszenet az
ultraortodox zsidó ,,üzletember" stílusáról:
,,Berkowitz
megérkezéséig minden a törvényeknek megfelelően zajlott.
A végrehajtó, természetesen rendőrök jelenlétében,
tételszerűen felvette a leltárt, szabályszerűen zajlott az
eljárás. A helyszínre érkező tulajdonos (azaz Berkowitz -
a szerk.) azonban az első perctől kezdve vitatta az eljárás
törvényességét. Azt mondta, ez az egész - mármint a
foglalás - náci eljárás, és az ilyen náci módszerek
felett már eljárt az idő. Azután lenácizta a résztvevőket,
vagyis minket is. A fia verekedni is akart, és miután
legfeljebb csak szavakat tud magyarul, nagyon agresszíven
ilyesmiket kiabált nekem: ,,leülsz,! nem szólsz"!
Tényleg
csak a rendőrök határozottságán múlt, hogy nem lett
verekedés. Berkowitz összegyűrte és összetépte a
jegyzőkönyvet...""
No, ennyit Salamon
Berkowitzról, az üzletemberről, akinek viszont van egy másik
tevékenységi köre is, erről így ír a Magyar Nemzet:
,,A
történet előzményeként az Ortodox Zsidó Világtanács és
a Mechon Simon Szociális és Foglalkoztatási Alapítvány
nevében közleményt adott ki Salamon Berkowitz (...),
amelyben arról értesítette az érintetteket és a sajtó
munkatársait, hogy Nyírtasson, a Mózes-hitű ortodoxok
székhelyén rituális fürdőt avatnak a közösség
Szatmárból elszármazott tagjai.
A közlemény
szerint a beruházás értéke meghaladja a harmincötmillió
forintot, a vendéglátás költsége pedig több mint
négyszázmillió forint.
Berkowitz azt írta: "a
kanadai Québecben élő nyírtassi haszid közösség
Magyarországra költözik, s újra otthont teremt magának
azon a helyen, ahol a XVIII. században több Mózes-hitű
letelepedett, létrehozva a szeretet és összefogás szigetét
az akkor még parányi községben"
Berkowitz
ötödik éve szervezi a haszid zsidók nyírtassi hazatérését,
a tavalyi találkozójukról - amely során több ezer,
hagyományos öltözetet viselő ortodox zsidó özönlötte el
a nyírségi községet - a következőket írja a Sófár.hu
zsidó hírportál:
,,Szemet szúrt, hogy egyetlen nőt
sem láttam a tömegben, kizárólag 6-90 éves fiúkból és
férfiakból álló közösség szürreális képe tárult
elém."
Ugyanerről a találkozóról a
következőket nyilatkozta a Magyar Nemzetnek tavaly egy
nyírtassi helybéli férfi:
,,- Isten az atyám, hogy nem
vagyok antiszemita - méltatlankodott a zarándoklat második
napján Nyírtass Bem utcájának egyik férfi lakója -, de
amit ezek az emberek művelnek itt, az túltesz mindenen.
Eljöttek Kanadából, az Egyesült Államokból és még vagy
húsz országból. Kellemes társaságra számítottunk, erre
mi történik'? Vagy azonnal megfeledkeznek magukról, vagy ez
a természetes viselkedés náluk. Ha hiszi, ha nem -
erősítette meg a családapa az elmondottakat-, nyílt
ajánlatokat tesznek asszonyainknak, lányainknak.
És
még ők csodálkoznak, amikor felháborodunk, s azt kérdezzük:
hol van a tisztességtelenség határa? Nézze meg, őrző-védő
csapattal vigyáztatják nyugalmukat bizonyára nem kevés
pénzért a falu ellenében, miközben a mi nyugalomhoz való
jogunkra nincsenek tekintettel. Ilyen körülmények között
részünkről legfontosabb az éberség: szeretjük a
vendégeket, de ami sok, az sok.
Ez
megy 2001 óta, és amennyiben nemtetszésünknek adunk hangot,
azonnal az a válasz, hogy antiszemiták vagyunk, utáljuk a
zsidókat
Találtunk tehát Magyarországon a névtelen
levélben is említett haszid zsidókat, Berkowitzék ugyanis
ennek az irányzatnak a hívei.
A haszid irányzatról
ezt írja a lexikon: ,,a legnagyobb súlyt az úgynevezett
'kávánára', azaz a parancsolatok teljesítésének lelki
aspektusára helyezik. Vallási révületeikben Istennel való
misztikus egyesülésre törekednek, ami a haszidizmus
kialakulásának korában éles ellenreakciókat váltott ki a
mitnágdimok, vagyis a haszidizmust ellenzők körében. Mára
a haszidizmus ortodox felekezetként küzd a zsidóságot
veszélyeztető újítások ellen. Az irányzat tagjai
betűhíven ragaszkodnak a vallás minden parancsolatához,
fokozottan ügyelve a külsőségekre.
Rendszerint
elkülönülve élnek, s féltve őrzik identitásukat minden
külső hatástól"
Hogy Salamon Berkowitzék
mennyire ragaszkodnak az ősi hagyományaikhoz és a Tóra
betűjéhez még az üzleti életben is, nemcsak az bizonyítja,
hogy gyárukban ugyancsak haszid zsidók dolgoznak, az
üdítőitalaikat pedig héber nyelvű pecséttel látják el,
hanem az Index.hu 2004 novemberi tudósításából vett
következő idézet is:
,,Berkowitz úr végre rátért
a sajtótájékoztató egyik fő témájára, a kóser traubi
gyártásra. A kóser terméknek minden alkotóelemének
kósernek kell lenni. Hogy mitől kóser valami, azt ne
kérdezzük, azt a Tóra mondja meg, ősi törvény."
Foglaljuk
össze hetekig tartó, mindenre kiterjedő nyomozásunkat,
megvizsgálva a hozzánk eljuttatott névtelen levélben és a
Suttogó.hu oldal fórumában található hozzászólás
legfőbb állításait:
1. A kilenc éve börtönben ülő
Tánczos Gábor bűnösségét ma már egyetlen, meg nem cáfolt
bizonyíték sem támasztja alá.
2. A rendőrség és az
ügyész szándékosan vagy véletlenül, hibák sorozatát
vétette.
3. A névtelen levelekben szereplő,
leinformálható állítások valódiak.
4. A gyilkosságnak
9 év után sincs semmiféle indítéka. Egyetlen indítékot
nem sikerült cáfolni (igaz, a rendőrség és az újságírók
bár hallottak róla, nem vizsgálták), s az a zsidó rituális
vérgyilkosság.
5. A kislány nyakát fültől fülig
átvágták. A szakirodalom a saktermetszés alatt ezt érti.
6.
Eltűnt a meggyilkolt kislány több liter vére, amelyre
egyetlen magyarázat van: egy edényben felfogták, éppen úgy,
hogy arról a zsidó vérgyilkosságokról szóló írások
szólnak.
7. H. Zsófit éppen azon a napon ölték meg,
amikor a tiszaeszlári Solymosi Esztert, vagyis április 1-én,
akkor, amikor a leírások szerint a zsidó vérgyilkosságok
történnek, vagyis a zsidó húsvét, a Pészáh előtt.
8.
Volt egy szombathelyi Farkas nevű rendőr az ügyben, a megyei
vezetőket pedig azóta a legmagasabb szintre emelte az
MSZP-SZDSZ kormány.
9. Egy mediterrán külsejű, idegen
férfit láttak kirohanni a házból a gyilkosság idején.
10.
A levélben említett haszid zsidók jelen vannak
Magyarországon, legismertebb képviselőjük Salamon
Berkowitz, aki bár büntető ügyben is állt már bíróság
előtt, mégis együtt gyújtotta meg a hanuka-gyertyákat a
parlament előtt az MSZP-SZDSZ kormány tagjaival.
Kapcsolatrendszere tehát lényegesen kiterjedtebb, mint egy
átlagemberé. A haszid zsidók a Tóra betűjéhez
ragaszkodnak és a több ezer éves, legősibb zsidó
rituálékhoz. Egyetlen kérdés maradt még, amelyre nem
kaptunk választ:
Hogyan kerülhettek volna haszid
zsidók akkoriban Vas megyébe?
Nos, ezzel kapcsolatban
vérfagyasztó felfedezést tettünk: Salamon Berkowitzék
éppen a körmendi gyilkosság idején, 1998-ban nyitották meg
ünnepélyesen a Traubisoda új üzemét Szombathelyen! Azt
most csupán mellékesen jegyezzük meg, hogy Berkowitz egyik
cége az állami tulajdonú Magyar Fejlesztési Bank
érdekeltségébe tartozó Nemzeti Ingatlanfejlesztő és
Lakásberuházó Rt.-nek a legóvatosabb becslések szerint is
kétszázmillió forintos kárt okozott azzal, hogy a
szombathelyi üzem telephelyét 1998 óta érvényes szerződés
nélkül bitorolja, miközben bérleti díjat nem fizet.
Bár
a fenti tényekkel nyilván nincs összefüggésben az, hogy a
tiszaeszlári perben a vádlott zsidókat védő - Eötvös
Károly könyvében szereplő - leírás szerint a zsidó
rituális gyilkosság egyik célja, hogy az ártatlan
(szeplőtelen szűz) keresztény vérét ,,hazaviszik és az új
ház küszöbe körül vele a falat befecskendezik", azt
pusztán érdekességként jegyezzük meg, hogy a névtelen
levélíró szerint új épület (amely lehet akár egy gyár,
üzem is) ,,felszenteléséhez" kellett a
vér.
Epilógus
Salamon Berkowitzék
előszeretettel perelik be azokat a magyar újságírókat,
akik a zavaros ügyeikről írni merészelnek.
Én
azonban nemhogy nem félek ettől, hanem egyenesen bízom
abban, hogy engem is beperelnek, mert akkor legalább van
esélyünk arra, hogy a bíróság előtt is kiderüljön a
máig feltáratlan igazság.
Azt csupán utóiratként
jegyzem meg, hogy bár a hatalom mindent elkövetett, hogy
Tánczos Gábor minél tovább börtönben maradjon, s
kifogástalan magaviselete ellenére a büntetésének
harmadolását is elutasították, az eddigi teljes felnőtt
korát börtönben töltő férfi 2008 januárjában minden
bizonnyal kiszabadul.
Utána érdemes lesz figyelni,
nehogy azt halljuk a hírekben, hogy Tánczos Gábor nem tudta
feldolgozni a szabad életet, s öngyilkos lett.
|
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése