Pillantások

Pillantások

Petőfi-ügy: Morvai Ferenc 23 év után 

tudta 

meg, hogy főrégésze az Akadémiának 

dolgozott

A Magyarok Világszövetsége Petőfi Sándor Bizottsága 2013. február 16-i értekezletének részvevői egységes következtetésre jutottak a tekintetben, hogy 1989-ben, Barguzinban minden kétséget kizáróan Petőfi Sándor hamvai kerültek elő. Az értekezleten jelen volt a barguzini expedíció vezetője Morvai Ferenc is, aki a drámai, helyenként szenvedélyes vita során tudta meg, hogy a barguzini feltárás általa felkért és fizetett vezető régésze az Akadémiának dolgozott, annak a Magyar Tudományos Akadémiának, amely hivatalosan nem volt hajlandó velük együttműködni.

Az értekezleten vetített képes előadást tartott dr. Szabó Géza régész is, aki 1989-ben, a Barguzinban zajló sírfeltárást vezette, majd 1990 januárjában Morvai Ferenc oldalán részt vett Moszkvában a szovjet tudományos akadémián tartott tanácskozáson, amelyen az MTA megbízott antropológusai első ízben vizsgálták meg a Barguzinban feltárt, Petőfi Sándornak tulajdonított csontvázat.

Előbb Kéri Edit, aki ugyancsak a barguzini expedíció tagja volt, majd Morvai Ferenc szegezte neki a kérdést, hogy igaz-e egy az értekezlet előtt pár nappal előkerült régebbi Szabó Géza-interjú állítása, miszerint ő Moszkvában az MTA nevében volt jelen? A régész a terem döbbent csendjében elismerte: Igen, az MTA elnökének felkérésére utaztam Moszkvába – mondta. - Az én pénzemen?! – kérdezte tőle hüledezve Morvai Ferenc, aki ezt most, 23 év múltán tudta meg.

Ezek után Morvai Ferenc megkérdezte dr. Szabó Gézától, hogy hová lett a barguzini feltárás során a koponya alatt talált haj? A régész kitérő választ adott: „Annak idején én mindenhonnan szerves anyag mintát hoztam el, és ezeket megvizsgáltattam laboratóriumokban.” Morvai, aki erről is 23 év múltán értesült, nem tágított, és nyomatékkal szólva megismételte kérdését: „Hová tűnt a haj?” Dr. Szabó Géza válasza: „A vizsgálatok alapján nem volt haj.”

(Mint az értekezlet utáni beszélgetésekből kiderült, Morvai Ferenc azért lepődött annyira meg annak hallatán, hogy az általa fizetett és vezetett expedíció során feltárt sírból az ő tudta nélkül, számára ismeretlen laboratóriumokba küldtek mintákat, mert a barguzini expedíció több tagja arra gyanakszik, hogy feltáráskor a koponya alatt talált, majd onnan eltűnt haj az akadémia birtokába került, ahol összehasonlították a Szendrey Júlia hagyatékában megmaradt Petőfi-hajtinccsel, és már 1989-ben pontosan tudták, hogy „a barguzini 7-es sírból igenis Petőfi Sándor földi maradványai kerültek elő”.)

Azután, a hallgatóság felé fordulva, Morvai így fogalmazott: „Meglepetéssel értesültem ma, hogy egy olyan embert finanszíroztam, aki a Tudományos Akadémia megbízottja volt, amely (az MTA) nem ült le velünk hivatalosan tárgyalni! Világosan beszéltem?!”

Patrubány Miklós, az értekezlet ülésvezetője maga is meglepetésének adott hangot, hogy 23 év múltán ilyen súlyú, eddig elhallgatott részletek derültek ki, amelyek máig tartóan terhelik a barguzini expedíció tagjainak viszonyát, és tisztázó párbeszédre szólította fel a feleket. Kérte mindazokat, akiket ilyen vagy olyan okból elhallgatások, vagy hazugságok terhelnek, hogy szálljanak magukba, és fedjék fel az egymás elől elhallgatott tényeket.

„Petőfi Sándor iránti alázatból, és Petőfin keresztül, a magyar nemzet iránti alázatból, térjen mindenki az igazság útjára!” – hívott fel a Magyarok Világszövetségének elnöke.

(MVSZ Sajtószolgálat)

Az izraeli megszálló erők valódi arca – 

leleplező fotók kerültek nyilvánosságra az 

interneten

Izrael és az irányítása alatt álló nyugati világ minden lehetséges módon igyekszik takargatni a zsidó állam megszálló haderejének bűntetteit. A napokban azonban az izraeli katonák valódi viselkedését ábrázoló fotók kerültek nyilvánosságra az interneten. Csakhogy nem az „antiszemitizmusukat Izrael-ellenességnek álcázó fasiszták” akciójáról van szó. A zsidó hadfiak ugyanis saját maguk helyezték el a fényképeket az Instagram elnevezésű weboldalon.

1. kép

A fotókat vizsgálgatva nyilvánvaló: a magukat felsőbbrendűnek képzelő zsidó katonák valójában egyáltalán nem tartják „bűnösnek” a viselkedésüket, melyet az uralmuk alatt álló palesztinokkal szemben tanúsítanak. Sőt, valójában büszkék is mindarra, amit elkövetnek, mi több, láthatóan élvezik is a kegyetlenkedést és áldozataik kínzását. Az egyik képen például (1. sz. kép) egy pisztolyával a néző felé célzó, láthatóan elégedett „kiválasztott” látható. Egy másik fotón (2. sz. kép) egy héber terrorista palesztinok személyazonossági igazolványaival „kártyázik”. (Hogy mi történt a palesztinokkal, azt el lehet képzelni.) A következő felvételen (3. sz. kép) egy megtermett izraelita két hüvelykujjával a rajta lévő póló hátára mutat, melyen az alábbi felirat olvasható: „Az én első golyóm az ő utolsó lélegzete.” Van azután egy kép (4. sz. kép), ahol is egy oldalára fordult autó látszik, a fotó alatti szöveg pedig így szól: „Hoppá… eggyel kevesebb arab. Lássuk csak, megpróbálnak-e még egyszer elszelelni előlünk”. Mind a négy felvételt az „ybaruch” nevű Instragam-felhasználó töltötte fel, aki 21 évesnek mondja magát, és arról is tájékoztat, hogy ő „egy nyugalomba vonult őrmester, nem pedig egy diák”.

2. kép

3. kép

4. kép

Az „ofirbinder” néven szereplő zsidó egy olyan felvételt készített (5. sz. fotó), melyen valaki egy obszcén jelet mutat a „Hamász-őrjárat” feliratú palesztin zászló irányába. „Dd 1988” pedig foglyul ejtett palesztinokat fotózott le, képe alá pedig az alábbi „elmés” szöveget illesztette: „Ne b@szakodj az izraeli hadsereggel!”

5. kép

6. kép

Hogy mentsék a mundér becsületét, az izraeli hadsereg vizsgálatot indított egyes fotók ügyében. Erősen kétséges azonban, hogy bármiféle komolyabb következménye lenne az elkövetett súlyos jogsértéseknek. Ha lesz büntetés, akkor az csakis a felvételek nyilvánosságra kerülése miatt lesz, de erre sem vehetünk mérget. Hasonló eset történt három évvel ezelőtt, amikor is egy Eden Abergil nevű, korábban az izraeli hadseregben szolgáló katona „hölgy” a Facebbok-on tett közzé olyan felvételeket, melyeken bekötött szemű és megbilincselt palesztin foglyok mellett álldogált mosolyogva. A felháborodás hamar lecsillapodott, és az áldozatai szenvedését láthatóan élvezettel szemlélő zsidó nőt senki sem vonta felelősségre. Az izraeli terroristáknak a palesztinok elleni kegyetlenkedéseit számos palesztin személyiség illetve emberjogi aktivista is megörökítette, azonban az interneten is látható felvételek a legcsekélyebb mértékben sem rendítették meg sem Izrael népét, sem pedig a cionista média irányítása alatt álló nyugati közvéleményt.

Perge Ottó - RT News nyomán

Új fényben tűnik fel a pókselyem

2013. február 10. 09:04, vasárnap

Először térképezték fel a pókháló elasztikus tulajdonságainak összességét, elképesztő képet kapva a természet egyik legérdekesebb szerkezetének viselkedéséről. A kutatás új biológiai inspirációjú anyagokhoz vezethet.A pókselyem gyakorlatilag egyedülálló, nyújthatjuk, hajlíthatjuk, eláztathatjuk, kiszáríthatjuk, állja a megpróbáltatásokat. Ötször erősebb az acélnál és eredeti hosszának közel háromszorosára nyújtható úgy, hogy utána eredeti állapotába ugrik vissza. Bár régóta tanulmányozzák, a tudománynak nem sok ismerete van a pókselyem megdöbbentő fizikájáról, az amerikai Stanford Egyetem egyik kutatója, Kristie Koski azonban most egy eddig kiaknázatlan spektroszkópiás technikával megpróbált fényt deríteni az anyag rejtélyeire.

A pókselyem teljes rugalmassági reakciója öt rugalmassági állandóval írható le, melyek meghatározzák a háló reagálását az erők bármilyen lehetséges kombinációjára -- húzásra, csavarásra, vagy bármilyen irányú vetemedésre. Az öt állandót még soha nem mérték egy érintetlen pókháló esetében, csupán egy-két állandót vizsgáltak a hálók egy-egy adott területén, ami olyan mintha néhány fémrúd egyenkénti tesztelésével szeretnénk felmérni egy híd erejét.

Kristie Koski

Koski meggyőződése, hogy a pókháló tulajdonságainak együttes megismerése a kulcs azokhoz a "biológiai inspirálású" anyagok fejlesztéséhez, melyek nem csupán lemásolják, de túl is szárnyalják a természetet. "A célom a pókselyem nanoszerkezetének tanulmányozása, hogy ne csupán a viselkedését ismerjem meg, hanem azt is, miért viselkedik ilyen példátlan módon, abban a reményben, hogy egy nap valaki jobb szálakat állít elő" - magyarázta Koski, aki a kutatáshoz egy régi, ugyanakkor közel egy évszázada mellőzött mérési technikát, a Brillouin spektroszkópiát alkalmazta.

A technikával egy lézerfényt irányítanak a pókselyemre, ami hanghullámokat generál a selyemben, a fény egy részét visszaverve a spektrométer felé, amit "szóródásnak" neveznek. "Egy kicsit olyan mintha egy hegedű húrjait pengetnénk, azonban fizikailag soha nem érintjük meg a húrt ahhoz, hogy megszólaltassuk" - tette hozzá.

A spektrométer a szórt fény parányi változásainak mérésével állapítja meg a vizsgált pókselyemben rejlő feszültséget. A Brillouin technika erőssége az adatok természetes helyükről származó begyűjtésének lehetőségében rejlik, beleértve a háló keresztezéseinek és ragasztó foltjainak mechanikai tulajdonságait is. Összességében egy nem invazív, nem destruktív technikáról beszélünk, amivel teljes egészében, egyetlen egységként vizsgálható egy pókháló. Az eddigi módszerekkel, melyek szakítással tesztelték a szálakat lehetetlen volt a mostanihoz hasonló, átfogó információ begyűjtése. "Nem kell hozzáérnünk a hálóhoz a méréshez" - összegzett Koski.

Eredménye, amit az egyetem anyagtudományi karának munkatársaival közösen ért el, először számszerűsíti a pókháló teljes lineáris rugalmassági reakcióját, letesztelve a parányi feszültségbeli különbségeket a különálló szálak, elágazások és ragasztó foltok minden lehetséges deformációs típusára, lenyűgöző képet adva a természet egyik legérdekesebb szerkezetéről.

A csapat megállapította, hogy egy pókháló feszessége nem egységes, szálanként, keresztezési pontonként és ragasztásonként váltakozik, ami némileg meglepő volt egy olyan szerkezet esetén, ami elvileg egységes pókselyemből készül. A kutatók szerint mindez segíthet a hálónak dacolni az elemekkel, illetve a zsákmány csapdába ejtésekor az energia jobb elnyelését is szolgálja. 

Egy másik meglepetés az összehúzódás vizsgálatánál érte a kutatókat. Magas nedvesség esetén - például esőben, vagy a reggeli harmatban - a pókselyem magába szívja a vizet, több mint felére húzva össze a szálakat, ami a víz által okozott molekuláris dezorganizáció következménye. A tudósok jó ideje vitáznak azon, miért kedvez a természet ennek a jelenségnek. Három magyarázat született. Van, aki szerint ez nem egy evolúciós jelenség, hanem egy mechanikai kényszer, ami a pókselyem molekuláris szerkezetéből adódik, és nincs hatása a háló teljesítményére. A második elmélet szerint az összehúzódás segít a póknak, hogy hálója megfeleljen a változó környezeti és szerkezeti követelményeknek. A harmadik verzió szerint az összehúzódás segít a háló megfeszítésében, megakadályozva, hogy a nehéz vízcseppek lehúzzák és ellehetetlenítsék a zsákmányszerzést.

Egészen mostanáig az utolsó elméletet nem lehetett tesztelni, mivel a kutatók nem tudták a teljes hálót vizsgálni. Koski módszerével azonban megmérték a pókselyem rugalmassági reakcióját összehúzódott állapotban, megállapítva, hogy a selyem, megvastagszik 100 százalék páratartalomnál, alátámasztva a megfeszülő háló hipotézist, ami kihathat az anyagtudományra is, mivel arra utal, hogy az összehúzódás segít a pókselyem tulajdonságainak kialakításában a fonás során a szálak húzásával és a víztartalom szabályzásával. "A mechanikai tulajdonságok pusztán a víztartalommal történő szabályzásának lehetősége rendkívül érdekes a biológiai inspirációjú mechanikai szerkezetek szemszögéből, és érdekes kutatási irányokhoz vezethet" - összegzettKoski. 

Közeli aszteroida áthaladás február 15-én

2013. február 12. 05:17, kedd

Rendkívül közel, a Hold pályáján belül halad el bolygónk mellett február 15-én a 2012 DA14 aszteroida, azonban nem jelent veszélyt sem a Földre, sem a körülötte keringő műholdakra.Szabad szemmel nem, amatőr csillagász távcsövekkel azonban látható lesz a közel fél futballpályányi űrkőzet, amit tavaly fedeztek fel és a Földtől mért legkisebb távolsága pénteken mindössze 27680 kilométer lesz - 8000 kilométerrel közelebb kerül bolygónkhoz, mint az időjárási és kommunikációs műholdak, vagyis a geoszinkron pályán belül halad el. Az objektum méretét tekintve nagyjából megegyezik az 1908-as Tunguzka-eseményt előidéző aszteroidával.

A NASA Sugárhajtómű Laboratóriumának Földközeli Objektum Program Hivatala már kizárta a következő, 2020-ra eső látogatás esetleges becsapódásának lehetőségét is. A spanyolországi Observatorio Astronómico de La Sagra csillagászai által 2012. elején felfedezett aszteroida a Földéhez hasonló - kissé elnyújtottabb pályán kering, ezért is kap kiemelt figyelmet a szakemberektől. Emellett a mostani elhaladás kiváló alkalom az űrkőzet tanulmányozására, különös tekintettel a tengely körüli forgás feltérképezésére. "A forgás irányának ismerete nélkülözhetetlen a jövőbeli pályája pontos meghatározásához, amiből megtudhatjuk, milyen közel kerül a Földhöz az elkövetkező években" - nyilatkozott a tanulmány vezetője, Michael Busch, az amerikai Nemzeti Rádió Csillagászati Obszervatórium (NRAO) munkatársa.

A 2012 DA14 pénteken este, magyar idő szerint 20 óra 24 perckor éri el a Földhöz viszonyított legkisebb távolságát, így hazánkból is észlelhető lesz. A NASA közleménye szerint az aszteroida gyors ütemben halad majd az esti égbolton déli irányból az északi hajnali égbolt felé. A legkisebb távolság elérésekor magnitúdója valamivel a hetes érték alá kerül, ami még mindig kevés ahhoz, hogy szabad szemmel észlelhessük, ezért ajánlottak a kisebb csillagász távcsövek, vagy egy fixen rögzített binokulár. Az áthaladás online, a Clay Center Obszervatórium segítségével is nyomon követhető.

A jövőről is mesélhet az oroszországi 

meteor

2013. február 16. 06:38, szombat

Gyakran éveket kell várni egy-egy űrkőzet észlelésre, február 15-én azonban kettő is érkezett. Csupán órákkal azelőtt, hogy egy aszteroida majdnem súrolta a Föld légkörét, egy meteor felrobbant az oroszországi Cseljabinszk régió felett, több száz embert sebesítve meg, és károkat okozva a közeli épületekben.

A becsapódás tanulmányozásával utalásokat kaphatunk a jövőre vonatkozóan a ritkább, nagyobb űrkőzetek becsapódásaira, melyekre nagy valószínűséggel számíthatunk. A becsapódás pénteken, magyar idő szerint 4 óra 20 perckor következett be, ugyanazon a napon, amikor a csillagászok a 2012 DA14 aszteroida földközeli elhaladására koncentráltak, a két esemény között azonban nincs összefüggés, az Oroszországot elérő meteor nem az aszteroida egy darabja volt. "Példátlan egybeesés" - mondta Stephen Lowry, a brit Kenti Egyetem csillagásza.

Az esemény részletei még mindig nem teljesen tiszták, a képek és videofelvételek azonban utalhatnak mind a meteor eredetére, mind az összetételére. "Egyértelműen kisebb, mint 50 méter és nagyobb, mint egy méter" - nyilatkozott Simon Green, ugyancsak brit csillagász a New Scientist-nek, hozzátéve, a meteor a légkörbe érve felrobbant, lökéshullámokat keltve, ami betörte az ablakokat és megrongálta az épületeket. A robbanás különösen egy cink gyárnál okozott komoly károkat, melynek beomlott a födémszerkezete és a falai is sérültek.

Az Orosz Tudományos Akadémia szerint a meteor 10 tonnát nyomott és legalább óránkénti 54.000 kilométeres sebességgel lépett be a légkörbe, majd 30-50 kilométeres földfelszíntől számított távolságban robbant fel. Az orosz jelentések szerint több mint 900 ember szenvedett el kisebb-nagyobb sérüléseket, legtöbbjük a szétrepülő üvegszilánkoktól. Halálos áldozat szerencsére nem volt, bár két főt intenzív korházi ápolásban részesítenek.

A csillagászok szeretnék felkutatni a meteorit törmelékeit. "Hatalmas területen szóródhattak szét. Lehetnek egészen nagy darabok is, de a legtöbb kicsi törmelék, ami kilométereken terülhet el" - mondta Green. "A törmelékekből tanulmányozhatjuk ezeket az objektumokat és többet tudhatunk meg a nagyobb példányokról, az igazi veszélyforrásokról"

A jóval kisebb Sutter's Mill meteorit, ami tavaly Kaliforniában landolt, rengeteg törmeléket eredményezett, melyekből kiderült, hogy egy rendkívül ritka kőzettípus, egy CM típusú szenes kondrit érte el a Földet. A cseljabinszkihez hasonló méretű meteorok egyáltalán nem nevezhetők ritka látogatóknak, legtöbbjük azonban a tengerben végzi észrevétlenül. "A méretétől függően, ezek az űrkőzetek évente, vagy évtizedente belépnek a légkörbe" - tette hozzá Green.

Bár a meteor becsapódás esélye egyazon napon, amikor egy aszteroida áthaladás is lezajlik csillagászati szempontból magas, a szakértők biztosak abban, hogy a két objektum között nincs kapcsolat, különösen, hogy a meteor több mint 12 órával megelőzte a várt aszteroida áthaladást. "A 2012 DA14 dél felől érkezett, viszonylag meredek szögben a Föld egyenlítői síkjához viszonyítva, míg Oroszország az északi féltekén helyezkedik el, ami nagyon valószínűtlenné tesz bármilyen kapcsolatot" - magyarázta Lowry. "Ha egy déli féltekén bekövetkezett becsapódásról beszélnénk, akkor egészen más lenne a helyzet"

Az európai űrügynökség, az ESA műholdjai megtalálták a meteor belépésekor keletkezett páracsíkot. Maga az űrügynökség is megerősítette, a két objektum között nincs kapcsolat.

A Meteosat-9 felvétele az Ural-hegység fölött átszáguldó meteorról

Rengeteg video felvétel készült az orosz meteorról, mivel az orosz autósok előszeretettel használnak fedélzeti kamerákat az esetleges balesetek bekövetkeztekor igazuk bizonyítására. A felvételek lehetővé tehetik a csillagászok számára a meteor repülési útvonalának rekonstruálását, illetve eredetének megállapítását, valamint mindezek alapján a hozzá kapcsolódó más űrkőzetek azonosítását, nem zárható ki ugyanis, hogy a meteor egy nagyobb objektum darabja. "Elképzelhető hogy pályáján egy ütközés következett be" - tette hozzá Lowry.

Ha a maradványok ugyanazon a pályán keringenek, mint a meteor, akkor nagy valószínűséggel előbb-utóbb azok is elérik a Földet, bár mivel azóta nem számoltak be újabb esetekről, ennek egyre kisebb a valószínűsége. "Elképzelhető, hogy az eredeti objektum eltalálja a földet, ennek valószínűsége azonban az idő múlásával nagyon gyorsan csökken, a bolygó ugyanis mostanára már kitért minden lehetséges másodlagos csapás útjából" - összegzett Lowry.

Nincs köze a meteornak az esti kisbolygóhoz

Semmi köze nincs az orosz meteornak a péntek este érkező 2012 DA14 kisbolygóhoz a NASA szerint. Cseljabinszk környékén már több becsapódásnyomot találtak.

A legfrissebb hírek szerint több mint ezer ember, köztünk legalább 200 gyerek megsérült Cseljabinszk környékén a péntek reggeli meteorbecsapódás következtében. A meteor a légkörben felrobbant, és vélhetően több darabban ért földet, ugyanis a környéken több becsapódásnyomot jelentettek.

Az orosz tudományos akadémia nem engedheti meg magának az elhamarkodott megállapításokat, ezért jelenleg a tudományosan megalapozott következtetéseken dolgoznak a szakembereink - közölték a szervezetnél az eseményre reagálva.

Az EUMETSAT műholdjának infravörös felvétele a meteorról, mely a kép közepénél kicsit feljebb látható piros színnel

Szergej Barabanov, a Zvenyigorodban lévő Csillagászati Intézet igazgatója szerint jelenleg nem lehet kizárni a lehetőséget, hogy a meteorit a pénteken érkező, 2012 DA 14 katalógusjelű kisbolygó"kísérője" volt. Ezzel szemben Szergej Jazev, az irkutszki állami egyetem csillagvizsgálójának igazgatója kijelentette, hogy az általa uráli tűzgömbnek nevezett jelenségnek semmi köze sincs a 2012 DA 14-es kisbolygóhoz.

"Teljesen kizárt, hogy köze van a kisbolygóhoz, mert más irányból jött" - mondta az [origo]-nak Sárneczky Krisztán, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának munkatársa. Ezt erősíti meg a NASA közleménye is, mely szerint az orosz meteorit pályája nagyon különbözik a 2012 DA14 aszteroidáétól. A videofelvételek alapján a meteor északról dél felé tartott, míg a kisbolygó pályája déltől észak felé mutat. A Föld mellett elhaladó kisbolygó magyar idő szerint 20.25 perckor lesz a legközelebb, ekkor körülbelül 27 600 kilométernyire közelíti meg a bolygó felszínét.

"Nagy meteorit volt" - mondta Sárneczky. "Ha vasmeteorit volt, akkor 1-2 méteres lehetett, de ha kőmeteorit, akkor akár a 10 métert is elérhette" - mondta a kutató.

A feltételezések szerint a meteor egyik darabja ütötte ezt a lyukat egy Cseljabinszkhoz közeli fagyott tó jegén

Az RT orosz televíziónak az orosz tudományos akadémia azt nyilatkozta, hogy gyakorlatilag semmi esély arra, hogy az esemény megismétlődjön a régióban. Szergej Szmirnov, a szentpétervári Pulkovo obszervatórium tudósa ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy februárban nem szokatlan a meteorithullás, ezért további hasonló jelenségek várhatóak.

A tudományos közlések mellett hajmeresztő elképzelések is napvilágot láttak Moszkvában. Volt aki UFO-t látott a meteoritban, a szélsőségesen radikális nézeteiről ismert Vlagyimir Zsirinovszkij pedig kijelentette, hogy szerinte egy új amerikai fegyvert próbáltak ki orosz területek fölött. A politikus azt is tudni vélte, hogy John Kerry amerikai külügyminiszter azért próbálta telefonon elérni az afrikai körúton tartózkodó orosz kollégáját, Szergej Lavrovot, hogy figyelmeztesse a fegyverkísérletre.

Rendkívüli kisbolygó suhan el a Föld mellett

Sosem látott közelségben halad majd el a 2012 DA14 jelű kisbolygó a Föld mellett február 15-én este. Az aszteroida sok műholdnál közelebb lesz majd a Földhöz.

A kisbolygó magyar idő szerint 20.25 perckor lesz a legközelebb a Földhöz, ekkor körülbelül 27 600 kilométernyire közelíti meg a bolygó felszínét. A becslések szerint a 2012 DA14 körülbelül feleakkora, mint egy focipálya, átmérője nagyjából 50 méter. A kisbolygó sok Föld körül keringő műholdnálközelebb fog elhaladni mellettünk.

A rekord közelségű kisbolygó a kutatók számára is egyedülálló lehetőséget biztosít, ugyanis az 1990-es években kezdődött rendszeres kisbolygó-megfigyelések óta a csillagászok még nem láttak ilyen közel elhaladó aszteroidát.

A közelítést a NASA magyar idő szerint este 8 órától szakmai kommentárral közvetíteni fogja. A félórás közvetítés alatt egy az aszteroida valós helyzetén alapuló animációval, valamint ausztrál obszervatóriumok felvételeivel szemléltetik majd az elhaladást.

A kisbolygó a legnagyobb közelség idején sem lesz látható szabad szemmel. Amatőrtávcsövekkel is csak a tapasztalatabbak van esélyük megpillantani, mert igen gyorsan mozog majd a csillagos háttér előtt, percenként körülbelül 1 fokot (ez a telihold átmérőjének kétszerese). A kisbolygó megfigyelésére azonban szervezett bemutatók keretében több helyen is lehetőség lesz derült idő esetén.

A 2012 DA14 egy tipikus földközeli kisbolygó, valószínűleg kőzetekből áll. A NASA kutatóinak becslései szerint ilyen test átlagosan 40 évente repül el a Föld mellett, de csak kb. 1200 évente csapódik be. A csillagászok számításai szerint becsapódástól most biztos nem kell tartani.

Egy ilyen méretű test komoly helyi pusztítást tudna okozni. Ehhez hasonló objektum üthette a híres arizonai Meteor-krátert 50 ezer évvel ezelőtt, igaz, az a test vasból állt. Körülbelül ekkora lehetett az a légkörben 1908-ban felrobbant test is, amely több száz négyzetkilométeren letarolta az erdőket Szibériában, ez volt a Tunguzka-esemény.

Meteor-kráter

Bolygónk hosszasan ható gravitációs hatása miatt a 2012 DA14 pályája megváltozik, így a következő jelentősebb közelítésre csak 2019-ben kerül sor, de ennek pontos paramétereit majd csak az idei elhaladás után lehet meghatározni.

Elment a Föld mellett a péntek esti kisbolygó

Az előre számított időben és pályán elhaladt a Föld mellett a 2012 DA14 jelű kisbolygó február 15-én, pénteken este. Az aszteroida sok műholdnál közelebb volt a Földhöz, és semmi köze nem volt az orosz meteorithoz.

A kisbolygó magyar idő szerint 20.25 perckor volt a legközelebb a Földhöz, ekkor körülbelül 27 600 kilométernyire közelítette meg bolygónk felszínét. A legkisebb földközelség idején a kisbolygó az Indiai-óceán fölött, az indonéziai Szumátra szigetének térségében haladt. Sebessége a Föld közelében 28 100 kilométer/óra volt.

Sárneczky Krisztián, az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársa az [origo]-nak pénteken este elmondta: a horvátországi Zadar mellől figyelik a kisbolygót, amely ugyan 1magnitudóval halványabb a vártnál, de így is kitűnően lehet követni a távcsövekben, és az előre számított pályán halad.

A becslések szerint a 2012 DA14 körülbelül feleakkora, mint egy focipálya, átmérője 45-50 méter, tömege 130 ezer tonna. 1990 óta, amikor megkezdődtek a rendszeres kisbolygó-észlelések, a csillagászok még nem láttak ennyire közel a Földhöz ilyen méretű kisbolygót (pedig ez sem tartozik a nagyok közé).

Ennél is jóval kisebb, pár méteres lehetett az a test, amely pénteken kora reggel csapódott be Oroszországban, és mégis mintegy ezer ember sérülését okozta. Sárneczky korábban elmondta: teljesen kizárt, hogy az orosz meteoritnak köze van a kisbolygóhoz, mert más irányból jött. Ezt erősítette meg a NASA közleménye is, mely szerint az orosz meteorit pályája nagyon különbözött a 2012 DA14 aszteroidáétól. Ha egy ekkora test csapódna be, sokkal nagyobb pusztítást okozna (részletesen lásd korábbi cikkünkben).

A közelítés során a NASA radarvizsgálatokat végez, akárcsak legutóbb, a jóval nagyobb Apophis kisbolygó esetében, amelynek 2036-os becsapódását gyakorlatilag kizárták. Ami a 2012 DA14-et illeti: bolygónk hosszasan ható gravitációs hatása miatt az égitest pályája jelentősebben megváltozik, így a következő jelentősebb közelítésre csak 2019-ben kerül sor, de ennek pontos paramétereit majd csak az idei elhaladás után lehet meghatározni.

Az elhaladás során készült képek és videók például itt és itt láthatók majd elsőként.

Új esély a gerincsérülteknek

Egy kilencmillió eurós európai program keretében kezdődhetnek meg embereknél annak az új eljárásnak a klinikai próbái, amelynek segítségével gerincsérülés nyomán lebénultakat taníthatnak meg újra járni.

Grégoire Courtine, a lausanne-i Műszaki Egyetem munkatársa az Amerikai Tudományos Ismeretterjesztő Társaság (AAAS) bostoni kongresszusán jelentette be, hogy a Neuwalk nevű európai tudományos program keretében próbálják ki a patkányokon bizonyított eljárást.

A gerincsérült, béna állatok képesek voltak újra járni, miután svájci kutatók kémiai anyagot juttattak gerincvelőjükbe, majd elektromos árammal ingerelték azt, és futópadon mozgásterápiát is alkalmaztak náluk egy speciális hám segítségével. A Science című tudományos folyóiratban tavaly júniusban ismertetett kísérletben az állatok gerincvelőjében futó idegköröket ingerelték beültetett elektródákból származó elektromos árammal és egy kémiai keverékkel. Két-három héttel a terápia kezdete után az állatok megtették első önálló lépéseiket. A kezelés kiterjedt újrahuzalozást eredményezett az agyban és a gerincvelőben, és több száz patkány nyerte így vissza járóképességét valamilyen mértékben.

Két éven belül megkezdődhetnek a klinikai próbák embereken, az első szakaszt a Lausanne-i Egyetemi Kórházban végzik, amely széles körű tapasztalatra tett szert az emberi gerincvelő elektromos-vegyi stimulálása terén. A második szakaszt a műszaki egyetem új akadémia centrumában folytatják le, amely 2015-re épül fel. Ez a központ a mozgásképtelen emberek új típusú kezelésére és rehabilitációjára összpontosít.

A szakemberek azt várják, hogy az új kutatási program keretében hatékony gyógymódokat dolgozhatnak ki a súlyos gerincsérültek számára, akiknél a jelenlegi terápiák nem képesek visszaállítani a járóképességet.

Borús jövő vár a világegyetemre

Az "isteni" részecskével, a Higgs-bozonnal kapcsolatos eddigi számítások borús jövőt festenek a világegyetem számára - fejtette ki Joseph Lykken amerikai elméleti fizikus, a nagyenergiájú részecskefizikára szakosodott Fermilab kutatója.

Véleménye szerint könnyen meglehet, hogy az emberiség otthonául szolgáló univerzum veleszületett módon instabil, és "évmilliárdok múlva egyszerűen el fog tűnni".

A CERN két független kutatócsoportja tavaly júliusban jelentette be, hogy a többi részecske tömegéért felelős Higgs-bozon létezésére utaló bizonyítékokat találtak a Nagy Hadronütköztetőben folyó kísérleteik során. A névadó brit fizikus, Peter Higgs már 1964-ben megjósolta a szubatomi részecske létezését, amely magyarázatul szolgál arra, hogy miért van tömege az atomoknak és minden másnak az univerzumban.

A szubatomi részecskével kapcsolatos tudományos elemzések és számítások azóta is zajlanak a CERN központjában. A Higgs-bozon nemcsak arról a rejtélyről lebbentheti fel a fátylat, hogy miként született a világegyetem, hanem talán arra is, hogy mikor és hogyan fog megszűnni.

"A kalkulációk alapján több tízmilliárd év múlva következik be a katasztrófa" - mondta Lykken, aki tagja a Nagy Hadronütköztetőnél dolgozó egyik tudományos csapatnak is. Szerinte a folyamatot úgy kell elképzelni, hogy valahol keletkezik majd egy kis buborék - amely nevezhető "alternatív" univerzumnak is -, aztán tágulni kezd, és elpusztítja a jelenlegit.

A mai Föld akkor már nem létezik majd, mert a Nap körülbelül 5 milliárd év múlva vörös óriáscsillaggá fúvódik fel, és megolvasztja bolygónk felszínét.

Szijjártó még mindig feji az olaj maffia egyes keresztapáit, és anyáit.

Dolgozni még nem dolgozott de az uzsora pénzek többet fialtak mint amit eltudott volna tüntetni.

Rejtélyes pénzből gazdagszik Szijjártó

    Ugyan már fiuk állami gondozott a lelkem , még a klozetre is rollerrel jár , hisz fizetjük , ha nem akarjuk fizetni , hát megdrágítják a nemzetközi tenderek árát , hogy jusson nekik , meg a pártnak valami bevétel , mig ti othon éheztek !!! , addig felhúzzák a vadászkunyhót , és megvásárolnak maguknak egy két diplomát , hogy a kutya bőr mellé kitehessék !!!

Ha minden megkeresett jövedelmét félre is tette volna, akkor sem jött volna össze annyi Szijjártó Péternek tavaly, mint amennyivel a megtakarításai növekedtek. Óvatos befektető az államtitkár, a hozamokból sem jöhetett össze ennyi pénz.

Szijjártó Péter tavaly 9,8 milliót keresett hivatalosan, de több mint 12,6 milliót tudott félretenni - írta aHvg.hu. A miniszterelnökségi államtitkár 2002 óta 5,3 millióról 62,7 millióra növelte megtakarításait.

A lap szerint Szijjártó bruttó 997 200 forintot keres a Miniszterelnökségen, amelyhez még hozzáadódik 231 900 forint képviselői tiszteletdíj. Ebből nettó 815 ezer forint jövedelme származik, vagyis évente 9,78 milliót keres. Ha ebből egy fillért sem költene, akkor sem jönne ki a 12,6 milliós növekedés.

A vagyonnyilatkozata alapján életbiztosítással, takarékbetéttel, tőkevédett alappal és bankszámlapénzzel rendelkezett, amelyek alacsony kockázatú befektetések, aligha termelnek akkora hozamot, amely indokolja a 12,6 milliós növekményt.

Száz náci tisztet lőtt le a világ legjobb mesterlövésznője

309 ellenséges katonát, köztük száz német tisztet és 36 mesterlövészt lőtt le a világ legeredményesebb mesterlövésznője, a szovjet Ljudmila Pavlicsenko. 1942-ben az USA-ba utazott, ahol például azt kérdezték tőle, festik-e magukat az orosz nők a fronton. Erre zavarba jött, azt viszont magabiztosan állította: "A halott németek ártalmatlanok. Ezért, ha megölök egy németet, életeket mentek meg."

1942 végén az Egyesült Államokba érkezett egy szovjet katonanő, Ljudmila Pavlicsenko. Ő volt az első szovjet állampolgár, aki beléphetett a Fehér Házba. Pavlicsenko hadnagy feladata az volt, hogy - bár nem tudott angolul - meggyőzze az amerikaiakat: nyissák meg a második frontot, és nyugatról szorítsák harapófogóba a Szovjetuniót megtámadó náci Németországot.

A frontról ekkor már visszarendelték Pavlicsenkót, miután súlyosan megsebesítette egy repeszdarab a németekkel vívott, Szevasztopol környéki elkeseredett harcokban. (Innen a szovjeteknek vissza is kellett vonulniuk, nyolc hónapos öldöklő küzdelem után.) Itt vált minden idők "legeredményesebb" női mesterlövészévé Pavlicsenko, aki 309 ellenséges katonát lőtt le.

Ljudmila Pavlicsenko

A Smithsonian Magazine most arról ír, hogy még két áldozata volt Pavlicsenkónak. Amikor jelentkezett a szovjet hadseregbe, nő létére nem akarták felvenni. Pavlicsenko kért egy fegyvert, és az odesszai fronton rálőtt két román katonára egy domboldalról. (Románia a németekkel együtt támadta meg a Szovjetuniót 1941-ben.) Mindkettőjüket eltalálta, ám őket nem számolta bele a hivatalos "rekordjába", mert ezek szerinte "csak próbalövések voltak".

Pavlicsenko azonnal a szovjet-orosz polgárháború legendás vezetőjéről, Csapajevről elnevezett 25. lövészhadosztályba került. Több mint háromszáz áldozata közül mintegy százan német tisztek voltak, de a legveszélyesebb feladatokkal is megbízták, így ellenséges mesterlövészeket is "le kellett vadásznia". Közülük 36-ot ölt meg, az egyikre három napig "vadászott", azt várva, hogy tegyen egy rossz mozdulatot.

Pavlicsenko már a háború előtt foglalkozott lövészettel, a szovjet fiatalok honvédelmi kiképzésével foglalkozó szervezet, a DOSZAAF keretei között tanult meg lőni. A háború idején félbeszakította a kijevi egyetemen folytatott történészi tanulmányait.

Pavlicsenko eredményesebb volt a harctéren, mint az amerikai propaganda-hadjáratban. Az USA és Anglia csak 1944-ben, a normandiai partraszállás után nyitották meg a második frontot, és kötötték le Hitler erőit nyugaton is. A szovjet hadnagy 1942-es amerikai látogatása ennek ellenére nagy visszhangot váltott ki. Pavlicsenko ekkor 25 éves volt, de már négyszer is megsebesült. Az amerikai körúton olyan újságírói kérdésekre kellett válaszolnia, hogy az orosz nők festik-e magukat, használhatnak-e make-upot a fronton? A mesterlövész először zavarba jött a felvetésre, aztán elmondta, hogy nincs erre vonatkozó szabály, megjegyezve: "De kinek van ideje a fényes orrával foglalkozni, amikor zajlik a csata?"

A New York Times "Girl Sniper"-nek nevezte el Pavlicsenkót, azaz mesterlövészlánynak, aki nem rúzsozza a száját, és nem használ make-upot. Bár kapott megjegyezéseket arra is, hogy nem áll jól rajta az egyenruha, megvédte a Vörös Hadsereg uniformisát: "Büszkén hordom az uniformisomat, rajta a van a Lenin-rend. Vér is volt rajta csatában."

Pavlicsenko ezután hosszasan beszélt arról, hogy milyen pusztítást okoztak hazájában a náci németek. (Nyilvánvaló, hogy nem beszélt a harmincas évek elején Ukrajnát pusztító éhínségről, amit viszont Sztálin hozott a térségre.) A hadnagynő kijelentette Amerikában: "Minden német, aki élve marad, nőket, gyerekeket és időseket fog gyilkolni. A halott németek ártalmatlanok. Ezért, ha megölök egy németet, életeket mentek meg."

A Szovjetunióba visszatérőben megállt Angliában, és ott is igyekezett a második front megnyitásáért kampányolni. Amikor hazaért, őrnaggyá nevezték ki, és egy szovjet bélyegen is megörökítették az emlékét.

Orbánnak és a maffia főnök Pintérnek ajáljuk e cikket : minden országban elsőrendű feladat volt mindig a hazafias nevelés, csak itt a zsidó gyarmaton van megtiltva a nép elemi védekezési lehetősége , de gondolom a kiválasztottak harci kiképzése az folyhat itt is csak a magyarnak van megtiltva, mert félelmet kelt a hazaáruló ÁVH gyerekek és unokák szívében . A Pintér úr élőben gyakorolta a csapatával a különböző gyilkosságok kivitelezését a Kecskeméti tanyavilágban az olajozás során. Az ő vagyonosodása is kétséges , és még egy jó pár keresztapáé is. De mit is beszélek ők már nem keresztapák , már oligarhákról beszélünk akik a gazdaságban megforgatják a rabolt pénzeket és az így látható vagyon az már legális, és ha nagyon firtatjuk még be is perelnek , mert azt mertük mondani hogy rablott holmi. Csak azt nem tudom hova lett a nemzeti vagyonunk, csak tán nem ezt látjuk az elvtársak vagyonaként . Kedves zsidó testvéreink adjátok vissza a nép nemzeti vagyonát , a fülkeforradalmár csapat , csak a zsebét tömte meg és elfelejtette a számonkérést végrehajtani , nem baj van még benzines üvegünk , ha ti már meghaltok , és nem ér útól a számonkérés

a gyerekeiteken végrehajtjuk , mert ti is az ÁVH -s unokák közül valók vagytok, megérdemlitek a molotov koktélt.

Így nyírták ki a magyar autonómiát Romániában

Negyvenöt évvel ezelőtt, 1968 februárjában tüntették el az akkor már csak névleg autonóm magyar terület utolsó maradványait Romániában. Az igazi csapásokat korábban, az 1956-os magyar forradalom után mérték a magyar nemzetépítés lehetőségét is magában rejtő Magyar Autonóm Tartományra.

"Befejeződött a román parlament ülése" - ez a semmitmondó cím jelent meg 1968. február 17-én a Népszabadságban. A rövid cikkből nem derül ki, mi történt: "A román nagy nemzetgyűlés (...) megvitatta, és törvényerőre emelte a közigazgatási-területi átszervezést." A hír szerint megyerendszert hoztak létre 1968. február 16-ai hatállyal.

A magyar pártlapból tehát nem lehetett megtudni, hogy a nagy nemzetgyűlés valójában véget vetett az "autonóm" magyar közigazgatási területek 16 éves hagyományának Romániában. Megszüntették ugyanis a Maros-Magyar Autonóm Tartományt. Ennek felbomlasztásából jött létre a mai Maros és Hargita megye, illetve ekkor, 1968-ban választották le Brassó tartományból Kovászna megyét Székelyföld déli harmadán.

Marosvásárhely volt a Magyar Autonóm Tartomány központja

Észak-Erdély többször is gazdát cserélt

A részben vagy többségében magyarlakta észak-erdélyi területek - és a Székelyföld is - a második világháború vége óta gondot okoztak a Szovjetuniónak. Miután 1944-ben a Vörös Hadsereg - szövetségben az épphogy átállt királyi Romániával - elfoglalta az 1940-44 között Magyarországhoz tartozó Észak-Erdélyt, rövid ideig román közigazgatás alatt állt a terület. Ám itt olyan vérengzéseket hajtott végre az önkéntes román rohamcsapatokból álló Maniu-gárda, hogy Vinogradov orosz vezérezredes szovjet katonai közigazgatást vezetett be 1944. november 14-én - írja R. Süle Andrea történész a Románia 1944-1990 című kötet társszerzőjeként.

Visinszkij szovjet külügyminiszter-helyettes 1945-ben megfenyegette a román királyt: az ország függetlenségét veszélyezteti, ha nem nevezi ki Petru Grozát kormányfőnek. Cserében Moszkva Észak-Erdély román közigazgatás alá helyezését is megpendítette. Ez meg is történt Groza kinevezése után, de Sztálin a nemzetiségi jogok biztosítását előírta.

Sztálin hozatta létre az autonóm területet

Groza valóban enyhébb politikát folytatott, ám a földosztásoknál a magyarokat súlyos sérelmek érték. A nemzetiségi érdekképviseletre elvben hivatott Magyar Népi Szövetség (MNSZ) működése a kommunista diktatúra erősödésével, 1947-től formálissá vált Romániában, írja R. Süle. Az 1948-as román alkotmány a kisebbségi kollektív jogokat tovább korlátozta. 1949-ben letartóztatták Márton Áron püspököt, mert az egyházi iskolák anyanyelvi oktatását védte, majd az MNSZ több vezetője és más prominens magyarok kerültek börtönbe. Sokan a Duna-delta haláltáboraiba jutottak, az MNSZ 1953-ban megszűnt.

Így a hagyományos értelemben vett magyar érdekképviselet lehetetlenné vált, de Sztálin 1952-ben Romániában is bevezette a szovjet nemzetiségi modellt, és autonóm tartományt kreált. Stefani Bottoni történész néhány éve könyvet írt Sztálin a székelyeknél címmel. Szerinte 1952-ben mind a magyar, mind a román kommunistákat meglepte a szovjet ötlet a székelyföldi magyar autonómiáról. A magyarok körében azért nem volt népszerű ez, mert politikájukat összerdélyi szinten akarták képviselni, a románok pedig Románia egységét féltették.

Nem igazi autonómia, inkább üvegház

Természetesen 1952-ben egyik fél sem mert ellenkezni Sztálinnal. Így Bottoni szerint ha nem is jött létre klasszikus értelemben vett autonómia a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) székelyföldi területein, nagyjából a mai Maros megye magyarlakta területeit, továbbá a mai Kovászna és Hargita megyéket egyesítették ebben az "autonóm" közigazgatási egységben.

Az "autonóm" szó nem igazi önrendelkezést jelentett, hanem a kommunizmus "közelebb hozását" az adott nemzetiséghez. Így a beszolgáltatások, a represszió a sztálinista MAT-ban is megvalósult, de az "elnyomottak nyelvén", magyar kommunisták vezényletével. Bárdi Nándor kisebbségkutató szerint itt magyar nyelvi keretek között folyt a társadalom átalakítása, de a MAT-on kívüli Erdélyben a magyar nyelvhasználat leszűkült, elkezdődött a kulturális intézményrendszer leépülése, elrománosítása. 

Ceausescu 1968-ban De Gaulle francia elnökkel Craiovában

Bottoni "üvegháznak" minősíti a Magyar Autonóm Tartományt: az oktatási és kulturális intézmények, színházak, művelődési házak és néptánccsoportok kiemelkedő szerepet játszottak ugyanis az archaizált vagy folklorizált székely identitástudat megőrzésében. A MAT-ban nem a kommunista párt hivatalos ideológiája játszotta a legfontosabb szerepet, hanem az egalitárius, egyenlőségelvű társadalomkép és a magyar népi kultúra.

Fordulópont: 1956

Ebben a magyar nemzetépítés lehetőségét is magában rejtő folyamatban hozott döntő fordulatot az 1956-os magyar forradalom, amely az erdélyi fiatalokat is mozgósította. 1957. március 15. előestéjén magyar diákcsoportok rendszerellenes demonstrációkat szerveztek. Sepsiszentgyörgyön tíz diák gyászszalagos koszorút rakott a '48-as emlékműre. Szintén 1957. március 15-én a Petőfi-emlékműnél az EMISZ - az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségét 1956-ban Brassóban alapította néhány magyar középiskolás és munkás - demonstrált, a szervezet tevékenysége a Székelyföldre is kiterjedt.

Mindez kapóra jött a román hatóságoknak arra, hogy fellépjenek a magyar autonómia ellen. Bottoni rámutat arra, hogy e folyamatok összekapcsolódtak a csehszlovákiai hasonló intézkedésekkel és más kelet-európai homogenizáló törekvésekkel. Az események gyökere azonban keletebbre keresendő: Hruscsov ekkor látott neki újra a Szovjetunió oroszosításának.

Így aztán 1956 után kezdődik meg a MAT felszámolása (formailag előbb csak 1960-as átalakítása), illetve a MAT-on kívüli, kolozsvári magyar Bolyai Egyetem egy román intézménnyel való 1959-es egyesítése, a nemzetiségi nyelven való oktatás további visszaszorítása. Bottoni szerint 56 után a romániai magyar nemzetiségű kommunisták felügyelete alatt indult meg Székelyföld társadalmi betagolódása az egységes román kommunista államba. A román hatóságok ekkor átértelmezték a magyar kérdést: Erdély ismét politikai, sőt állambiztonsági üggyé vált (bár nemcsak magyarok ellen léptek fel ekkoriban).

Román kézben a MAT kulcspozíciói

A MAT kulcspozíciói fokozatosan románok kezébe kerültek 1956 után. A háttérben a "nemzeti homogenizációs program" állt. Bárdi Nándor szerint ekkor a szeparatizmus elleni küzdelem jegyében sor került a román és a magyar intézmények összevonására. 

Richard Nixon amerikai elnök és Nicolae Ceausescu román pártfőtitkár-államelnök 1973-ban

1957 januárjában Budapesten Varsói Szerződés-csúcstalálkozót rendeztek, amely fordulatot hozott: Magyarországon a Kádár-kormány elhatározta a megtorlást, Romániában pedig Alexandru Draghici állambiztonsági miniszter parancsot adott hírszerző akciókra. Az 1957. februári romániai parlamenti választásokat számos incidens kísérte Székelyföldön.

Ezután az 1957. február 23-ai zárt ülésen a román belügyminisztérium képviselői (az ekkor már a pártban második emberek számító Nicolae Ceausescu emberei) és a tartományi párttitkárok csaptak össze. Draghici 1957 decemberében nevezte először veszélyforrásnak a kisebbségeket. Szerinte 240 nyomozás folyt csak a MAT területén. (Draghici 1993-ban Magyarországon hunyt el, hiába kérte Románia éveken át az Antall-kormánytól az exminiszter kiadatását.)

Romániában az 1956-os magyar forradalom után legalább 45 román és magyar nemzetiségű embert végeztek ki, az elítéltek száma pedig 1957-59 között tízezerre tehető (többségében románokról van szó), de a börtönbe kerültek összlétszáma akár majdnem 18 ezer lehetett. A legtöbb letartóztatás nem Erdélyben történt, hanem Galati és Craiova megyékben. Bár a teljes népességhez viszonyítva a magyarokat sűrűbben sújtották a letartóztatások, igazán kirívó a halálos ítéletek kiszabása volt. Bottoni szerint 1958-ban 34 romániai halálraítélt közül tizenhárman (38 százalék) voltak magyarok.

A MAT megtörése

A MAT végleges meggyengítése, feldarabolása és román lakossággal való felduzzasztása 1960 végén történt. Ekkor került Kézdi és Sepsi járás Brassó tartományhoz. A MAT helyett létrehozták az MMAT-ot, vagyis a Maros-Magyar Autonóm Tartományt, amelyhez viszont román lakta Kolozs megyei területeket csaptak, módosítva az etnikai arányokat.

Kommunista pártvezetők moszkvai tanácskozása 1969-ben: Ceausescu és Brezsnyev 

Végül a folyamatot a már említett 1968-as átszervezés tetőzte be. Ekkor a korábbi 17 tartomány helyett 40 megye jött létre - ezt már az említett Románia 1944-1990 című kötetben írja Hunya Gábor. A megyerendszer megszüntetésével feldarabolták a Maros-Magyar Autonóm Tartományt is, amelyet Maros és Hargita megyékre bontottak szét.

Valójában ez már csak formai változás volt, és az ekkor létrehozott Kovásznának - Sepsi és Kézdi járásoknak - a román többségű Brassóból történő 1968-as kiválása pozitívnak is lehetne tekinthető. Ez a térség ugyanis a MAT részét képezte 1952 és 1960 között. Így az átszervezést a magyar tartományi vezetők a hatvanas évek végének viszonylag liberális belpolitikai helyzetében nem tekintették a nemzetiségi jogok csökkentésének - írta Hunya Gábor.

Nem váltak be a magyar remények

Az 1965-től, Gheorghe Gheorghiu-Dej pártvezér halálától a hatalmát fokozatosan kiépítő új pártfőtitkár, a később a nacionalizmusra építő Nicolae Ceausescu kezdeti éveiben valóban eltért a korábbi kommunista vezetőktől. 1968-ban Románia például nem vett részt a Prágai Tavasz katonai eltiprásában, Csehszlovákia katonai megszállásában, és Románián belül is némileg teret engedett a kisebbségi törekvéseknek ebben a periódusban.

Ceausescu 1968-ban Prágában: Románia nem vett részt a Varsói Szerződés Csehszlovákia elleni akciójában

Hunya az 1968-as közigazgatási reform kapcsán hangsúlyozza: "...a hatalom ugyanis ekkor még nem használta ki a megosztás és a különstátusz felszámolásából adódó lehetőségeket, a maradék kollektív nemzetiségi jogok elvesztése sokak számára nem látszott nagy áldozatnak, amikor az általános oktatási, publikálási, művelődési lehetőségek rövid időre javultak" Romániában.

Ám utólag nem váltak be a magyar remények. Marosvásárhely elrománosításához például nagyban hozzájárult az 1964-re elkészült Azomures vegyi művek, amelynek építését és ellátását román munkaerővel még a MAT elleni kampány idején határozta el Bukarest. A magyar autonómia megszűntével a város etnikai arányai lassan eltolódtak. 1966-ban még 60-61 ezer magyar jutott 24-25 ezer románra a népszámlálások tanúsága szerint, 2002-ben viszont már a románok kerültek többségbe. A 2011-es népszavazás azt mutatja - bár ezeket az adatokat nagyfokú óvatossággal kell kezelni a kisebbségkutatók szerint -, hogy 66 ezer románra már csak 57 ezer magyar jut Marosvásárhelyen.

Így találta el a Földet az orosz meteor

Látványos animáció készült az időközben még nagyobbnak gondolt orosz meteor röppályájáról. Egy ilyen test százévente találhatja el a Földet, és sok százezer létezhet belőle. A körülbelül 1 millió potenciálisan veszélyes testből most nem egészen 10 ezret ismerünk.

A hétvégén feldolgozott adatok alapján az orosz meteor - amely valószínűleg Cseljabinszk-meteor néven kerül be a krónikákba - a fő kisbolygóövből érkezhetett. Ez a Mars és a Jupiter közötti törmelékzóna, ahol több százezer kisebb-nagyobb kisbolygó (aszteroida) kering a Nap körül. A csillagászok rekonstruálták a meteor pályáját a légkörbe való belépéstől a Cseljabinszk feletti felrobbanásig. A két esemény között fél perc (egészen pontosan 32,5 másodperc) telt el.

 Az animáció végén a Föld körül keringő műholdak gyűrűje látható (világoskék színnel), ezeknélközelebb volt a felszínhez pénteken este a 2012 DA14 jelű kisbolygó, de mint azt már többször olvashatták rovatunkban is, ez nem volt fizikai kapcsolatban az orosz meteorral.

Még nagyobb és nehezebb volt

Az orosz meteor felrobbanásakor felszabadult energiát pénteken még 300 kilotonna TNT-egyenértéknek becsülték (azaz 300 ezer tonna TNT felrobbanásakor keletkezne ennyi energia, ugyanehhez a hiroshimai atombombából 20 darab kellene). A hétvégén a NASA ezt 500 kilotonnára módosította, és nagyobbnak adta meg a test méretét (15 helyett 17 méter) és tömegét (7000 helyett 10 000 tonna) is. Igaz lehet tehát, ami már pénteken elhangzott szakértőktől: az utóbbi száz év legnagyobb meteorrobbanása lehetett az orosz esemény.

Ez már egy elég "szép darab" ahhoz a pár métereshez képest, amire először gondoltak. Paul Chodas, a NASA földközeli kisbolygókat kutató programjának (Near-Earth Object Program Office, JPL) munkatársa szerint ilyen esemény átlagosan 100 évente történik (pár méteres testek jóval gyakrabban, akár hetente-kéthetente érhetik el a Föld légkörét).

Még mindig tart a Föld kialakulása

Bár a 2012 DA14 kisbolygó szoros földközelségének és a meteor érkezésének időbeli közelsége valóban véletlen egybeesés, látványosan jelezték, hogy a Föld valójában egy "kozmikus céltábla" - írja a Sky and Telescope című lap. Minden egyes nap hatalmas mennyiségben érkeznek a légkörbe kisebb-nagyobb kőzetszemcsék, kavicsok, kődarabok, sziklák, amelyek nagy része elég a surlódás miatt (becslések szerint több tonnányi anyaggal hízik naponta a Föld).

Ez még a Naprendszer kialakulásának, a bolygók összeállásának máig tartó "lecsengése". Az ilyen kis testek pályájának előrejelzése lehetetlen, a csillagászok egyelőre azon dolgoznak, hogy legalább a nagy testeket felderítsék.

A globális pusztítók már majdnem mind megvannak

Az USA kongresszusa 1998-ban utasította a NASA-t: találja meg az olyan 1 kilométernél nagyobb testeket, amelyek veszélyesen közel kerülhetnek a Földhöz. Egy ilyen, hegynyi objektum becsapódása globális fajkihalást okozna, és valószínűleg az emberi civilizáció végét jelentené (a 65 millió éve történt, a dinoszauruszok eltűnésével fémjelzett fajkihalást egy igazi "nagyágyú", egy 6-10 kilométeres kisbolygó okozta; az óceánok átlagos mélysége nem egészen 4 kilométer).

A NASA most azt mondja, hogy körülbelül 980 ilyen test létezik, és ennek 95%-át már felfedezték. Ez azt is jelenti, hogy ismerik a pályájukat, és a további jó hír az, hogy a jelenlegi pályaadatok alapján egyik sem csapódik be belátható időn belül a Földbe.

Egy ország eltörléséhez kisebb is elég

A kisebb testek esetében azonban már nem ilyen jó a helyzet. A NASA becslései szerint a legalább 100 méteres (tehát 100-1000 méteres), potenciálisan veszélyes testekből körülbelül 20 ezer darab lehet, és egyelőre kevesebb mint 30%-ukat fedezték fel. Ilyen testek magyarországnyi területeket is elpusztíthatnának.

Ha a még kisebb, tehát 100 méter alatti testeket nézzük, ezekből több mint egymillió lehet, és kevesebb mint 1%-ukat ismerik. Egy 40 méteres test okozta a Tunguz-eseményt 1908-ban Szibériában, több mint 2000 négyzetkilométeren tarolva le a hatalmas fenyőkből álló tajgát. 45-50 méteres volt a pénteken a Föld mellett elhaladt kisbolygó (itt látható egy jó felvétel róla). Ha az is becsapódott volna egy nagyváros fölött, sok ezer ember halt volna meg.

Körülbelül 50 méteres test ütötte az arizona Meteor-krátert, átmérője 1200 méter

A csillagászok most abban bíznak: a két esemény felhívta a figyelmet arra, hogy ezekre a kutatásokra több pénzt kell szánni. Meg kell találni legalább a nagyobb testeket, mert ha ez megtörténik, akkor már előre lehet jelezni a pályájukat, és fel lehet készülni egy esetleges katasztrófára - nem úgy, mint egy földrengés vagy vulkánkitörés esetén. Munka lenne bőven: a körülbelül 1 millió potenciálisan veszélyes testből most nem egészen 10 ezret ismerünk.

Az univerzum véges életére utalnak a Higgs kutatások

2013. február 19. 04:33, kedd - Balázs Richárd

A tudósok még mindig a Higgs bozon részecske tavalyi felfedezésének részleteit rendezgetik, az adatok azonban nem sok jóval kecsegtetnek a világegyetem jövőjét illetően, számol be egy jelentés."Ha összegyűjtjük az összes jelenleg ismert fizikát és elvégzünk egy egyszerű számítást, akkor rossz híreink vannak" - mondta Joseph Lykken, az Egyesül Államokbeli Fermi Nemzeti Gyorsító Laboratórium elméleti fizikusa, az európai LHC tudóscsoportjának tagja. "Elképzelhető, hogy a világegyetem, amelyben élünk vele születetten instabil és egy ponton, évmilliárdok múlva az egész elpusztul"

A fizikusok tavaly jelentették be a régóta keresett Higgs bozonnak tűnő szubatomi részecske felfedezését, ami az elméletek szerint tömeggel ruházza fel az anyagot. Jelenleg is folynak a felfedezés megerősítésére szolgáló elemzések, a Higgs ugyanis segíthet megoldani a világegyetem 13,7 milliárd évvel ezelőtti születésének egyik legfőbb rejtélyét és talán a pusztulásáról is képet adhat. "Ez a számítás arról árulkodik, hogy sok tízmilliárd év múlva egy katasztrófa következik be" - mondta Lykken. "Egy kis buborék, amiről azt is gondolhatnánk, hogy egy 'alternatív' univerzum, meg fog jelenni valahol, majd fénysebességgel elkezd tágulni, megsemmisítve a miénket"

A tudósok már a Higgs felfedezése előtt is próbáltak tisztán látni a világegyetem hosszú távú stabilitását illetően, egyértelmű képet azonban csak a számítások egyre pontosabbá válásával nyerhetnek. Az LHC adatai szerint a részecske tömege kezd megállapodni 126 milliárd elektronvoltnál (GeV). Az eredményes számításhoz a Higgs tömegének egy százalékon belüli pontosságú ismeretére, valamint a többi kapcsolódó szubatomi részecske pontos tömegére van szükség. "Ha csak egy egészen parányi változás áll be a Standard Modell ezen paramétereinek bármelyikében, az egy egészen más képet fest a világegyetem végéről" - tette hozzá Lykken.

Az univerzum apokalipszisekor a Föld már nagy valószínűséggel régen nem fog létezni. A fizikusok szerint a Nap 4,5 milliárd év múlva kiég és tágulni kezd, bekebelezve bolygónkat is a folyamatban.

Elkészítette első felvételét a sötét energia kamera

2012. szeptember 20. 13:55, csütörtök

Elkészítette első felvételét a sötét energia kamera Megkezdte küldetését az eddigi legnagyobb teljesítményű égbolt letapogató kamera, ami az univerzum közel kétharmadát kitevő sötét energiát kutatja. A Dark Energy Survey (DES) 570 millió pixeles kamerája közel 300 millió galaxist fog szemügyre venni az elkövetkező öt évben. A cél a világegyetem gyorsuló tágulásáért felelősnek tartott sötét energia természetének felderítése. Első felvétele, amit szeptember 12-én készített a Kemence (Fornax) galaxishalmazra fókuszált.A DES a több százmillió galaxis mellett 100.000 galaxishalamazt és 4.000 szupernóvát is tanulmányozni fog. A galaxishalmazok az általunk ismert legnagyobb stabil kozmikus szerkezetek. A telefonfülke méretű Dark Energy Camera-t, vagy DECam-et a 4 méteres Victor M Blanco távcsőre telepítették a chilei Atacama-sivatagban található Cerro Tololo Obszervatóriumban. A hatalmas felmérés amerikai, brit, brazil, spanyol és német csillagászok együttműködéséből született.

Bár a DECam nem hódította el a világ legnagyobb felbontású kamerája címet, ami megmaradt a Hawaii-ban található Pan-Starss-nak, magas felbontása és elképesztő érzékenysége vitathatatlanul a világ legnagyobb teljesítményű kamerájává emelte. A DECam különösen a vörös és infravörös fényre érzékeny, ami minden eddigi eszköznél tökéletesebbé teszi az akár 8 milliárd fényév távolságban elhelyezkedő kozmikus objektumok tanulmányozására.

A távolabbi objektumok nagyobb sebességgel távolodnak tőlünk és egymástól, mint a közelebbi objektumok, ami egy eltolódást idéz elő látható színükben a spektrum vörös tartománya felé, úgynevezett vöröseltolódást okozva. Azonban a forrás mozgása mellett a tér tágulása is előidézheti ezt a hatást. A távoli szupernóvák fényeltolódásának tanulmányozása világított rá elsőként az univerzum gyorsuló tágulására, ami 2011-ben fizikai Nobel-díjat hozott Saul Perlmutternek, Adam Reissnek és Brian Schmidtnek. 

A Fornax galaxishalmaz mozaikja. A DECam 62 CCD-ből áll, melyek mindegyike egy-egy "mozaikcsempeként" jelenik meg

Az elméleti tudósok a tágulás sebességének növekedését egy ismeretlen energiának, az úgynevezett sötét energiának tulajdonítják, ami több mint 70 százaléka a világegyetem tömeg-energiájának. Ez áll a DECam küldetésének középpontjában. Más kutatások is igyekeznek a rejtély végére járni, ilyen többek közt a Boss felmérés, valamint egy jövőbeli űrtávcső, az Euclid, jelenleg azonban a tudomány figyelme a DECam-re irányul. "Ez lesz saját nemében a legnagyobb galaxis felmérés, a galaxisok alakja és elhelyezkedése nagyon sok mindent el fog árulni annak a fizikai folyamatnak a természetéről, amit sötét energiának nevezünk, azonban jelenleg még nem értünk" - mondta Will Percival, a DES egyik közreműködő csillagásza, a brit Portsmouth Egyetem kutatója.

A Dark Energy Camera felvétele a 47 Tucanae gömbhalmazról, ami 17000 fényévre található a Földtől

A felmérés négy irányból közelíti meg a problémát. Egyrészről tanulmányozni fogja ugyanazt a szupernóvát, amit a Nobel-díjas trió is vizsgált, annak reményében, hogy felgöngyölíthetik a világegyetem "tágulási történetét", nyomon követhetik a tágulás fokozódását és csökkenését az évmilliárdok során. Emellett három dimenzióban feltérképezi a galaxishalmazok eloszlását, megmérve az ősrobbanás maradványaiként értékelt barion akusztikus oszcillációkat.

Harmadrészt, a halmazok megszámlálásával és kialakulásuk feltérképezésével a felmérés visszatáplálható a számítógépes modellekbe, ami a világegyetem legkorábbi időszakát szimulálja. Végül a galaxisok és galaxishalmazok fényhajlítását tanulmányozásával, a gyenge gravitációs lencsézés elnevezésű folyamattal lezárhatják a hasonlóan rejtélyes sötét anyag problémáját, ami több mint 80 százalékát teszi ki az univerzum tömegének, vagyis annak a résznek, ami nem energia.

A Dark Energy Camera felvétele az 60 millió fényévnyire fekvő NGC 1365 jelű spirális galaxisról

A DECam jelenleg egy tesztsorozaton megy végig, hivatalos munkáját decemberben kezdi. Minden felvétel a teliholdnál hússzor nagyobb égterületet rögzít, az öt év alatt a teljes égbolt nyolcadát örökítve meg. "Az első felvétel a Dark Energy Camera-val egy jelentősen új korszak kezdetét jelenti" - mondta James Siegrist, az eszköz kivitelezését felügyelő amerikai Energiaügyi Minisztérium helyettes tudományos igazgatója. "A felmérés eredményei közelebb visznek minket a sötét energia rejtélyének, és a világegyetemre gyakorolt hatásának megismeréséhez"

Valós a sötét energia

2011. május 20. 12:25, péntek

Egy csúcstechnikát alkalmazó nagy csillagászati felmérés első eredményei megerősítették a rejtélyes sötét energia az univerzum tágulására gyakorolt gyorsító hatását.

A mostani felfedezése több mint 200.000 galaxis tanulmányozásán, és két különböző észlelési módszeren alapul. A nemzetközi kutatócsoportok a brit Királyi Csillagászati Társaság szaklapjában publikálták tanulmányaikat, melyek alátámasztják az általánosan elfogadottnak tekinthető elméletet, ami szerint a sötét energia egy konstans erőként egységesen hat a világegyetemre, táplálva gyorsuló tágulását. Ezzel egyúttal tovább gyengült annak az alternatív elméletnek a támogatottsága, ami a gravitációt nevezi meg a tágulást vezérlő erőnek. A gravitációt a nagy távolságokra taszító, nem pedig vonzó erőként feltüntető alternatív változat megingatná Albert Einstein gravitációs elméletét.

A legfrissebb eredmények 2006-ban kezdődött és az idén befejeződött WiggleZ elnevezésű galaxis felmérésből származnak. A WiggleZ a NASA Galex (Galaxis Fejlődés Kutató) űrtávcsövének és az Ausztráliában felállított Anglo-Ausztrál Távcső adatait használta. A felmérés minden korábbinál nagyobb méreteken térképezte fel a galaxisok eloszlását, 8 milliárd évre tekintve vissza az időben, ami több mint fele az univerzum korának. A csillagászok által alkalmazott egyik megfigyelési mód a galaxisok eloszlási sémáit, az úgynevezett "barion akusztikus oszcillációkat" vette alapul. A másik módszer a galaxis halmazok kialakulásának sebességére fókuszált.

A Galex és az Anglo-Ausztrál Távcső adataiból készült tanulmányok szerint a sötét energia (lila) egy konstans erőként uralja a gravitáció hatásait (zöld)

A sötét energia koncepciója az 1990-es években alakult ki, a távoli szupernóvák tanulmányozása kapcsán. Létezése bizonyítatlan maradt, az új tanulmány eredményei azonban független megerősítéssel szolgálhatnak arra vonatkozóan, hogy ez az energia áll a galaxisok különös viselkedése mögött, ami ellensúlyozva a gravitációs vonzást erős negatív nyomást fejt ki, ezáltal távol tartja egymástól a csillaghalmazokat. "A sötét energia hatása olyan, mint amikor feldobunk a levegőbe egy labdát, ami ahelyett, hogy visszaesne, egyre nagyobb és nagyobb sebességgel száll az ég felé" - magyarázta dr. Chris Blake, az egyik tanulmány társszerzője, a melbourne-i Swinburne Műszaki Egyetem kutatója. "Az eredmények arról árulkodnak, hogy a sötét energia egy kozmológiai állandó, ahogy Einstein feltételezte. Ha a gravitáció lenne a ludas, akkor nem látnánk ezeket a konstans hatásokat az időben"

Az elméletek szerint a kozmoszt a sötét energia uralja, körülbelül 74 százalékát téve ki az univerzumnak. A valamivel kevésbé rejtélyes sötét anyag 22 százalékkal járul hozzá világegyetemünkhöz, míg a "hagyományos" anyag, ami minket, az élőlényeket, a bolygókat és csillagokat alkotja, mindössze 4 százalékot tesz ki.

A Galex a fényes, fiatal galaxisok azonosításában segített, melyeket az Anglo-Ausztrál Távcsővel vizsgáltak, egyenként határozva meg a galaxisok fényével kapcsolatos információkat, a műszerrel dolgozó csillagászok a galaxisok közötti távolságok sémáit tanulmányozták. Az univerzum szerkezete kis sűrűségfluktuációkból alakult ki. Az egészen korai univerzum sűrű anyagában a fluktuációk hanghullámok formájában voltak jelen, lenyomatokat hagyva a galaxisok sémájában, ennek hatására a galaktikus párokat körülbelül 500 millió fényév választja el egymástól. Blake és csapata ezt használta egyfajta mérőrúdként a galaxis párok Földtől számított távolságainak meghatározásához. Akárcsak a szupernóva tanulmányokat, a távolság adatokat is a galaxis párok távolodási sebességeivel kombinálták, ami ezúttal is azt bizonyította, hogy az űr szövete egyre gyorsuló ütemben nyúlik.

Az univerzum tágulásának két mérési módszere, balra a szupernóvákon alapuló "standard gyertya" módszer, jobbra a "mérőrudas" megoldás, ami a galaxis párokat vizsgálja

A csillagászok a Galex adataiból készülő háromdimenziós galaxis térképet is felhasználták a galaxis halmazok növekedésének tanulmányozásához. A halmazok gravitációja új galaxisokat vonz, a sötét energia azonban látszólag széttolja ezeket. A tudósoknak sikerült megmérniük a sötét energia taszító erejét is. "A csillagászok által az elmúlt 15 évben elvégzett megfigyelések hozták a fizika egyik legmegdöbbentőbb felfedezését: az univerzum tágulása, amit az ősrobbanás váltott ki, gyorsul" - mondta John Morse, a NASA asztrofizikai részlegének igazgatója. "Teljesen független módszerek alkalmazásával a Galex adatai megerősítették a sötét energia létezésébe vetett hitünket"