Csalással viselj háborút

Drezdában mégis vonulhatnak

a hazafiak ferbruár 13.-án

• Lapszemle

|

Az Altermedia Deutschland arról számol be, hogy Drezdai Közigazgatási Bíróság engedélyezte a ferbuár 13.-ára bejelentett gyászmenetet.

Mint ismeretes, a város vezetése korábban mindenféle mondvacsinált indokokkal a felvonulást nem, legfeljebb egy előre meghatározott helyen tartandó statikus rendezvényt engedélyezett. Sokáig nem lehetett tudni, milyen megoldás fog születni, de a szervezők kiharcolták igazukat és a bíróság nekik adott igazat.

A bíróság saját honlapján ma közölte a határozat indoklását, melynek lényege az, hogy az államnak elsősorban a rendezvények megzavarói ellen kell fellépnie. A rendezvényen résztvevők gyülekezési szabadságra vonatkozó alapjogát esetleges harmadik fél által elkövetett rendbontás veszélyére hivatkozva nem szabad korlátoznia.

A tervezett útvonalban stb. még történthetnek változások. A rendezvényre rengeteg résztvevőt várnak.Forrás: Altermedia DeutschlandFordítás: Németh Krisztián - Jövőnk.info

Oroszország magyarázatot követel a romániai rakétatervek kapcsán

• Lapszemle

|

Berlin. Az USA kimerítő magyarázattal tartozik az amerikai rakétaelhárító rendszer egyes részeinek Romániába történő telepítése kapcsán, hangsúlyozta Sergej Lavrov ma Berlinben.

"Elvárjuk, hogy az USA kimerítő magyarázatot adjon erre, méghozzá annak figyelembevétele mellett, hogy a Fekete-tenger statutumát a montreuxi nemzetközi konvenció szabályozza", mondta Lavrov Guido Westerwellével, német kollégájával folytatott tárgyalásai után.

Oroszország mindenesetre "a közös fenyegetések közös vizsgálatáról szóló, a két elnök közötti megállapodásból indul ki, melybe az EU-t, közte Németországot is be kell vonni", tette hozzá a miniszter.

"Amint megértjük, hogy a valószínűsíthető fenyegetésekről közös elképzelésünk van, akkor beszélhetünk arról, hogy milyen ellenlépéseket kell tenni.", fejtette ki.

Trajan Basescu román elnök csütörtökön adta beleegyezését ahhoz, hogy országa területén elfogó rakétákat állomásoztassanak. Hangsúlyozta, hogy ezek egy Iránból kiinduló "esetleges fenygetés" ellen irányulnak.

Barack Obama amerikai elnök szeptember 17.-én jelentette be, hogy megváltoztatják a védelmi rendszer kiépítését, miszerint 2015-ig elhalasztják a rendszer szárazföldi részeinek telepítését. Addig is elfogó rakétákkal felszerelt amerikai hadihajóknak kell járőrözniük az európai partok előtt.

Eddig Lengyelország volt az amerikai elfogó rakéták telepítésének elsőszámú jelöltje.Forrás: RIA NovostiFordítás: Németh Krisztián - Jövőnk.info

Irán számára az USA rakétái nem jelentenek problémát

• Lapszemle

|

Mivel az USA légvédelmi rakétái, melyeket Irán ellen az öböl-menti államokba telepített, eléggé sebezhetőek, az amerikai kormány ezeket inkább csak mint a pszichológiai hadviselés eszközeit haszálja fel, mondta az iráni vezérkari főnök, Hassan Firouzabadi.

Barack obama kormánya az öböl-menti országokkal túlságosan drága fegyvereket vásároltat azzal, hogy a térségben szabályos "Irán-fóbiát" szít, mondta csütörtökön Firouzabadi.

Ez az USA "újabb összeesküvése" azzal a céllal, hogy "kifossza" az arab országokat, idézte az iráni Press TV csatorna a vezérkari főnököt.

Irán szükség esetén azonban képes arra, hogy a régióba telepített Patriot-típusú rakétákat "egyszerű ellenintézkedésekkel" semlegesítse. Ezeket a rakétákat évekkel ezelőtt állították fel és az iráni hadsereg ismeri a helyzetüket.

A Press TV arra mutat rá, hogy Patriot rakéták találhatóak Kuvaitban, Katarban, Bahrainban és az Egyesült Arab Emirátusokban. Ezenkívül az USA két hadihajója állomásozik a Perzsa-öbölben, melyek "feltehetőleg" képesek arra, hogy iráni rakétákat lőjenek le.Forrás: RIA NovostiFordítás: Németh Krisztián - Jövőnk.info

Irán újfajta fegyverekkel rendelkezik

• Lapszemle

|

Az iráni haderő újfajta fegyverekkel rendelkezik egy esetleges amerikai invázió elhárítására, jelentette az iráni FARS hírügynökség kedden Nasser Arab-Beigi ezredesre, az Iszlám Forradalom Őrzőinek Seregét ellátó szervezet vezetőjére hivatkozva.

"Az ellenség ne higyje azt, hogy az Apache helikopterei, melyek Irakban és Afganisztánban beváltak, egy Irán elleni invázió esetében ugyanolyan hatékonyak lennének." Az ezredes szerint Irán a legmodernebb fegyvereket veti be ellenük. Szervezete kifejlesztett páncélosokat, hordozható légelhárító komplexumokat, irányítható páncélelhárító rakétákat, harcjárműveket és rádiós zavaróeszközöket.

Az iráni médiabeszámolók szerint az újfajta felszereléseket az Iszlám Forradalom 31. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken - február 1. és 11.-e között - nyilvánosan is fel fogják vonultatni.Forrás: RIA NovostiFordította: Németh Krisztián - Jövőnk.info

Szíria kivégzése Irán megtámadásához vezetne

• Nagyvilág

|

Még 2006-ban Irán és Szíria aláírtak egy szerződést a kölcsönös védelemről. A szerződés részletei nem ismertek. Ezért, ha Szíriát megtámadják a nyugati erők, akkor Irán úgy tartja, hogy őket és szövetségeseiket is megtámadták. Ez ugyanaz lenne, ha például Franciaországot megszállná egy idegen hadsereg, akkor a NATO harcba szállna a szövetségese védelmében.

Irán szerint Szíria az ellenállás fontos szerepét tölti be a térségben. Ezért is az iráni vezetés Assad kulcsfontosságú támogatója.

A "szíriai lázadók" azzal vádolják a perzsa államot, hogy katonákat küldtek Szíriába. Amivel nem is kellene, hogy gond legyen, mivel a két állam megállapodott a kölcsönös védelemről. Csak a másik oldalon a NATO és tettestársai rossz szemmel nézik a két ország szövetségét. Az viszont köztudott, hogy néhány környező arab ország (a muzulmánok szégyene, melyek eladták magukat a cionistáknak) és nyugati országok fegyverrel és terroristákkal segítik Szíria kivégzését.

Eközben Izrael tervezgeti, hogy ha szövetségesével megtámadná Iránt, akkor Assad nem tudna a perzsa államnak segíteni, mert Szíriát sikerült lefoglalni a külföldi lázadókkal. A zsidók terve akkor lenne teljes, ha sikerülne az ENSZ BT-t, és főleg az Orosz Föderációt meggyőzni, hogy Szíriába küldjenek NATO békefenntartókat, mert az egyenlő lenne az irániak szövetségesének kivégzésével, és így Irán látszólag magára maradna... Lehet, hogy Szíriában nem folyna háború sem, ha nem lépett volna szövetségre Iránnal?

Azt tudni kell, hogy Irán világviszonylatban is jelentős kőolajkészletekkel rendelkezik, és ezt a pénzt imádó lények is jól tudják. Akikről ismert, hogy ha valamit meg akarnak szerezni, akkor az emberi élet se szent számukra.

Lehetséges, ezért vádolják minden téren már aljas módszerekkel ezt az országot és szövetségesét, hogy még több pénzhez jussanak, mert az az ő istenük, ami a romlott lelküket élteti!

Pogonyi Zsigmond - Jövőnk.info

Izrael támadásának célpontja

• Nagyvilág

|

A Jerusalem Post híre londoni forrásokra hivatkozva megírta, hogy Damaszkusznál az izraeli légitámadás célpontja a Forradalmi Gárda egységei voltak, akik Iránból jöttek és ott voltak elhelyezve, ahol a támadás történt. A helyszínen néhány ezer iráni személy és pár orosz oktató is volt. Az oroszok nem erősítették meg a hírt, hogy lennének veszteségeik.

Irán az első országok között volt, aki elítélte az zsidók támadását, sőt megígérték, hogy ennek még súlyos következményei is lesznek. Oroszország szintén elítélte bombázást, annak ellenére, hogy a körülmények nem tisztázottak...

Eközben a zsidó haderő országa északi részén készül az esetleges szíriai válaszra. Izrael már január 31. készenlétbe helyezte az "Iron Dome" rakétavédelmi rendszerét. Korábban már hasonló rendszert telepítettek Haifa és Safed városokhoz. Izrael tart attól, hogy a támadást a világ más részein törlesztik a zsidókon.

Malahi László – Jövőnk.info

Izraelt célba vette 500 Scud-rakéta

• Nagyvilág

|

Arab hírek szerint Assad hadserege körülbelül 500 darab ballisztikus Scud-rakétát helyezett készenlétbe, melyeket a zsidó államnak szánnak. Az ITV szerint rakéták akár 500 kg töltetet is vihetnek magukkal. Állítólag az izraeli haderő (IDF) már készenlétben van országuk északi részén.

Lehet, hogy Assad, ha bukik, visz magával néhányat az emberiség aljából a másvilágra?

Malahi László – Jövőnk.info

Magyar Remény helyzetjelentés

• Nyilatkozatok-Közlemények

|

Múlt év szeptember 22-én alakult meg a Magyar Remény Közösség Szilvásváradon. Az új társadalmi szerveződés azóta, egy-két kisebb, jelképes akción túl, nem nagyon hallatott magáról. Ennek miértjéről adunk most tájékoztatást, valamint arról, miért fog élni mégis a Magyar Remény?

Nagyjából egy évvel ezelőtt a Magyar Nemzeti Arcvonal, és az általa életre hívott Egységes Magyarország Mozgalom köreiben felvetődött, hogy társadalmi elfogadottság és a politikai érdekérvényesítés érdekében létre kell hozni egy új társadalmi-politikai képletet. A vezetés kezdeményezése szerint egy új pártot, ami a szervezők előzetes tapogatózásai és előkészítő munkája folyamán finomodott, módosult, pártalapítás helyett társadalmi szerveződést célozva.

A mozgalom nézeteinek érvényesítése mellett szerepet játszott az a meglátás is, hogy a nemzeti érdekek eddigi érvényesítésének jobb-rosszabb formái kifulladóban vannak, és egy politikai vákuum van kialakulóban. Ebben az időben már a Jobbikban is forrtak azok a folyamatok, melyek hamarosan meg is indultak, bár ekkor még kevesen sejtették, hogy valami történni fog.

Némi rálátásunk ezekre a folyamatokra is volt, és ez szintén szerepet játszott a munka elkezdésében. Számoltunk arra, hogy ha a elkezdődik a Jobbik szétpergése (nem azért, mert mi vagy a titkosszolgálat erre játszott volna, hanem azok miatt az alapvető hibák és gyanús ellentmondások miatt, amire jó ideje igyekeztünk felhívni a figyelmet), akkor szükség lesz egy új alternatívára, mert ha ezt nem teremtjük meg, akkor megteszi a hatalom, újfent félrevezetve a tenni akarókat.

Jobbikos kapcsolataink felé jeleztük is az elképzeléseinket, azzal, hogy bár azt sem értjük mit várnak még a párttól (akkor már mind tisztában voltunk a szegedis, filoszemita valósággal), de ha végül lépésre szánják magukat, addigra mi kidolgozzuk a továbblépés módját. Barátaink jelezték, hogy bár elkeserítőnek találják a párt állapotát, de megpróbálkoznak egy utolsó reformkísérlettel. Annak ellenére, hogy mi ennek nem sok esélyét láttuk, támogatásunkról biztosítottuk őket. Ha menthető a párt, ha sikerül megtisztítaniuk a zsidókkal korrumpálódott felső vezetést, ahhoz minden támogatást megadunk, és az eredmények függvényében átértékeljük a viszonyunkat.

Ekkor már Szegedi hatalomépítése gőzerővel zajlott, majd hamarosan elkezdődött a borsodiak szabadságharca. Az események gyorsabban zajlottak, mint számítottuk. Úgy számoltunk, hogy míg azon a térfélen is lefolynak a dolgok, kényelmesen lesz időnk az új alternatívát kidolgozni, mind a csalódott jobbikosok, mind a megoldást kereső más emberek számára.

Más frontokon a folyó előkészületek, előzetes egyeztetések igen biztató képet adtak. Nagyon sokan igényelték azt a programot, amivel megkerestük a célzott személyeket, csoportokat. Ez valószínűsíthetően aggodalmat keltett a szolgálatoknál, valamint a ki tudja hová bekötött jobbikos prominensekben is. Egy új, a Jobbik retorikájánál jóval radikálisabban kiálló erő készülődött, ami legkevésbé sem hiányzott a rendszer egyetlen elemének sem, beleértve a relatív radikálisokat is. Pláne, hogy a készülő új erő radikalizmusa vérségi alapú!

A Szegedivel fémjelzett jobbikos vezetésnek nem volt nehéz kilogikáznia a folyamatokat. Endrésikék törekvése követőkre fog találni, egyre több jobbikos látja be a párton belüli visszásságokat, és mivel ők a konchoz végsőkig ragaszkodnak, a pártot nem engedik kirántani maguk alól, a tagság fog nekik hátat fordítani. Legalábbis tekintélyes része, közöttük több parlamenti képviselő. Számításaink szerint kb. a negyede. Nem mondjuk, hogy nem számoltunk erre. Számoltak ők is. Ezért hozták meg azt a drasztikus döntést, hogy Endrésiket eltávolítják. Tudták, hogy ebből súlyos gondjaik lesznek, sőt azzal is számolniuk kellett, hogy a politikai álmoknak itt vége! De megmaradt a konc, legalább még egy időre. Nem tudhatjuk, milyen kapocs volt/van a szegedisták és a szolgálatok között, de a hatalom is megkönnyebbülhetett, mert ha a folyamatok a várható mederben folynak tovább, akkor annak a végén ez elégedetlen jobbikosok tömege került volna egy útra a készülő hungaristákkal.

Természetesen a történetben többen is érintettek voltak még, MIÉP-esektől a szétzilált MSZ-esekig, gárdák, polgármesterek, stb. A szervezők igyekeztek megkeresni mindenkit, aki már letett valamit az asztalra, bizonyította önzetlen elkötelezettségét a nemzet iránt. És tegyük hozzá, akikhez el tudtak jutni, tekintettel a katasztrofálisnak mondható anyagi helyzetre. Ha valamiről el lehet mondani, hogy alulról építkezik, hát ez a kezdeményezés igen!

Szeptember 22-ére, Szilvásváradra került meghirdetésre az a konferencia, melynek célja az volt, hogy a meghívottak úgy álljanak fel az asztaltól, hogy megalakult az új társadalmi-politikai képlet, melyet aznap a nyilvánosság előtt be is jelentenek. A lehetőségekhez mérten a rendezvény előkészítő munkálatai is rendben haladtak, az anyagi nehézségek ellenére. Van, ami könnyen, van, ami kicsit nehezebben, de lassan minden a helyére került. Egészen augusztus végéig biztatóan alakultak a dolgok. Bár kíváncsian vártuk, mit talál ki a hatalom? Mibe fognak belekötni, hogy akarják majd megakadályozni az új erő színre lépését?

A támadás aztán onnan jött, ahonnan legkevésbé sem vártuk. A kezdeményező szervezet, az Arcvonal vezetése (pontosabban vezetője) fordult a rendezvény ellen! A belső problémákat (melyekkel hiba lett volna átlépni az új szintre) rendezni nem tudó (nem akaró) vezető először le akarta fújni a rendezvényt, majd a szervezőket partvonalra állítva, a mozgalom vezetőinek bizalmát vesztett fiával akarta levezényeltetni a konferenciát. Ráadásul az egész tartalmát áthúzva. A várt új képlet létrehozása helyett ugyanis egy hungarista-kommunista egyeztető értekezletre akarta felhasználni az alkalmat. Amiről az odáig szó sem volt, és rajta kívül senkit nem érdekelt - a mai napig a kommunistákat sem.

Miután a szervezők ezt nem voltak hajlandóak elfogadni, és a mozgalom becsületét eljátszani az összehívottak előtt, a fent említett vezető letiltotta a mozgalom csoportjainak részvételét. Tovább is ment, bár adott szava szerint "nem érdeke sem a rendezvény sikere, sem annak kudarca", a családi kupaktanács mindent megtett, hogy a több hónapos munkával előkészített rendezvény kudarcba fulladjon. A társszervezetek részvételét is letiltották, és igyekeztek mindenkit megkeresni, lebeszélni, elriasztani a részvételtől. A rendezvény elmaradásának hírét terjesztették, fenyegetőztek, sőt! Bejelentést tettek az illetékes rendőr-főkapitányságon, valamint a rendezvénynek helyet biztosító település polgármesterét is zaklatták. A titkosszolgálatokkal egyetemben. Állítólag még a Jobbik is elővette a helyi párttagokat.

Nem volt hát elég, hogy a legfontosabb utolsó hetek belső mozgalmi csatározásokkal teltek a szervezőknek, még az utolsó napokban is rendőrségre kellett szaladgálni, vészforgatókönyveket kidolgozni, és tartalék helyszíneket keresni. Utolsó nap volt egy felmondott helybérleti szerződésünk, és két visszamondott konferenciaterem, valamint az este a helyszínre vezényelt rendőröktől egy elhallott infó, hogy reggeltől mozgósítás van.

Így jött el a várt nap. Az aknamunka természetesen megtette a hatását. A konferencia mellé rendezett családi nap nem hozta a várt létszámot, bár összességében legalább 200 fő (egy résztvevői beszámoló szerint 300 fő) megfordult a területen, bár nem egyidejűleg. A konferenciára sem jött el mindenki, akit vártunk, illetve aki bejelentkezett.

Bár kisebb hiányosságok akadtak, a gulyás rotyogott, az előadók, bemutatózók kitettek magukért, repültek a nyilak is. A vásárosok nyilván keserű szájízzel fogadták a gyérebb forgalmat, még ha a helypénzt végül nem is kértük el tőlük. A szervezők és a büfések pedig veszteséget könyvelhettek el. A szolgálatok nyilván elégedetten nyugtázták, hogy „elhárították a veszélyt”. Mert ugye, a célszemélyként kezelt embereket nem nagyon látták a helyszínen.

A megpuccsolt családi nap árnyékában azonban az illetékesek az előző este intézett, távolabbi helyszínen tárgyaltak. Az eredmény megszületése után a családi nap helyszínén sebtében összegyűjtötték a jelen lévő érintetteket, potenciális aktivistákat, és kocsiba ülve a karaván ismét elhagyta a nyilvános helyszínt. A jelen lévő 40-50 ember előtt ismertetve lett az elképzelés, melyet a résztvevők teljes egyetértéssel nyugtáztak, ki-ki hozzátéve a saját véleményét, hozzászólását. Ezt követően nyilvánosan bejelentésre került a Magyar Remény Közösség megalakulása, és felolvasásra került a megfogalmazott kiáltvány.

Összességében tehát a reánk zúdult, széles frontú ellenséges munkálkodásnak sikerült belerondítania egy családi napba, anyagi károkat okozni, de nem sikerült megakadályozni a konferenciát. Csupán távol tartani néhány embert, és kellemetlenségeket okozni azoknak, akik érdeklődőként megjelentek, de nem tudhatták, hogy a történtek miatt máshol „konspirálunk”.

Az elkövetkezendő idők a további harcokról szóltak mindenkinek. Az MNA-sok a mozgalmuk egységéért harcoltak, szembesültek kizárással, hazugságokkal, rágalmakkal és mocskolódással. Majd pedig a közösség összetartásával, a bajtársi kiállással, a közös akarattal, és az igazsághoz való törhetetlen ragaszkodással. Mígnem a mozgalom küldetését húsz évig hangoztató, majd azt egyetlen nap alatt eláruló vezető kívül találta magát a mozgalmon. A helyzet tragikomédiája, hogy nem csak a mozgalom rég várt lehetőségét dobta el, és nem csak a mozgalmat veszítette el, de a vágyott kommunista egyezkedésből sem lett gyakorlatilag semmi, egy vörös zászlós felszólaláson túl.

A hajdani jobbikosok (akik gyakorlatilag pontosan ugyanazokon a folyamatokon mentek át korábban, mint MNA-s bajtársaik, csak ott az igazság kívül kényszerült a párton) pedig azt élhették meg, hogy igazuk napvilágra kerülése (Szegedi színvallása) után, hogy senkinek eszébe nem jut megkövetni őket, és még mindig ők vannak árulónak bélyegezve.

Szóval a konferenciát követő hónapok csendje alatt az utóvédharcok folytak. És a kivárás. Lehetett volna erőlködni, és mindenáron bizonygatni, hogy élünk, itt vagyunk, létezünk! Nem tettük, mert nem ezért csináltuk. Szilvásvárad után kiértékeltük a történteket, levontuk a tanulságokat, és a kivárás mellett döntöttünk. Szeptember 22-én sikeresnek értékeltük, realizálva azt, hogy ez nem a várt siker. A miérteket ismerjük, kétségbeesni ezért nem volt okunk.

Akár nyüzsöghettünk volna is, lehetett volna lassan építkezni, mellette pedig hangoskodni. Ahhoz megvolt az alapunk, hogy egy új szervezetként elinduljunk, és igazoljuk létjogosultságunkat a többi szervezet között. Elvégre adott egy tapasztalt szervezőgárda, néhány arc, irányelvek, program, kapcsolatok, ismertség, potenciális aktivisták, várakozó emberek. Minden adott, hogy egy szervezet elinduljon, nevezzen a mezőnybe.

Nem tettük. Mert nem ez volt a cél, nem ezt akartuk! A Magyar Remény nem azért alakult, hogy legyen egy újabb szervezet. Ami jól megmondja a magáét, és kapirgálhat a saját szemétdombján. A mi céljaink ennél jóval messzebbre mutatnak! Nem ámíthattuk az embereket esetlegességgel. Ezért kivártunk.

Helyettünk pedig ellenségeink tartották életben a megalakult új képletet. Mert a szervezet nevét mumusként emlegetve, a vélt kudarcról cikkezgetve köztudatban tartották azt. Köszönet ezért Győrköséknek, és az Athena Intézetnek!

Az események pedig pontosan arra indultak el, amerre vártuk. A demokratikus rendszer végtünetei szaporodnak, miközben megoldás nincs. Az utolsó demokratikus lehetőségként remélt párt tovább rohan lefelé a lejtőn, az üres retorika már a sajátjait sem elégíti ki, a bomlás felgyorsult. Alternatívát senki nem tud nyújtani. A vákuum érezhető. Kell az új erő!

Tudjuk ezt mi is, a hatalom is. Versenyt futunk, mert ők is készülnek kirukkolni valamivel, amivel újra félre lehet vezetni az embereket, újabb zsákutcát mutatva. A szomorú, hogy jóval előttük jártunk, és ha nem siklatják ki a kezdeményezést, nem lenne kérdés. Ezért hazaárulásnak megfelelő felelősség terheli azokat, akik a Magyar Remény elfojtására törtek.

Most jön el az ideje, hogy megeredjen a szeptemberben elültetett mag! Nem bújik ki a földből tél közepén, de elindul. Hogy tavaszra kikeljen, és lassan felcseperedjen! A Magyar Remény él!

Magyar Remény Közösség 

Németország támogatja Izrael háborúját

• Lapszemle

|

"Angela Merkel a Benjamin Netanjahuval és Simon Peresszel fennálló kapcsolatot odaadással ápolja. A kancellár felkészíti Némeotrszágot Izrael megvédésére. A nyugati kormányfők közeledni látják a napot, amikor Irán elutasítja a dialógust. Ez az ország akarja a bombát és becsapja a világot.", olvasható a Welt Online hasábjain. De nem ez az egyetlen internetes híroldal, mely aktívan részt vesz a zsidóérdekű háborús uszításban, mely egyre leplezetlenebb módon zajlik.

Mint ismeretes, Simon Peresz államfő múlt héten látogatást tett Németországban. Úgy próbálták meg mindenütt beállítani az eseményt, hogy a látogatás fő apropója a holokauszt-emléknap volt. Ez csak figyelemelterelés. Peresz látogatása előtt pár nappal ugyanis sor került az első német-izraeli kormánytalálkozóra. Ilyesmire eddig csak Franciaország esetében került sor. Peresz látogatása csak ezután következett.

A háttérben óriási előkészületek zajlanak az Irán ellen indítandó háborúra. Izrael ökle ezúttal is az USA és annak szövetségesei lesznek. A zsidó perverzió újabb leplezetlen megnyilvánulása az is, hogy a közelgő aggresszió előkészületeinél a zsidók egy olyan megemlékezést is álcaként használnak, melyen saját magukat, mint egy aggresszió elszenvedőit állítják be. (Bal oldali fotó: Német katonák Afganisztánban)

Az elmúlt időszakban a Bundeswehr növelte aktivitását, erősítette stratégiai potenciálját Afganisztánban. Nem véletlenül. Az ok röviden: Teherán. Valójában a pszichológiai felkészítés zajlik egy olyan, feltehetően kemény konfliktus előtt a Perzsa-öbölben, mely során Németország is aktív szerepet kaphat.

Angela Merkel, Benjamin Netanjahu, Simon Peresz, Nicolas Sarkozy és Barack Obama, akik békepolitikusi és áldozatszerepben tetszelegnek, a legaljasabb háborús uszítást folytatják már most is. Széttárják a kezüket és azt mondják: Mi csak békében szeretnénk élni, de vannak gonosz emberek, akik ezt nem szeretnék.

Pár napja arról érkeztek hírek, hogy német pilóták Izraelben kapnak többhetes kiképzést. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy egy adott konfliktusban együtt tudjanak működni az izraeli haderővel, esetleg már minden résztvevő a neki kiosztott feladatot gyakorolja. Már most, jó előre, miközben a világnak a békéért aggódó arcukat mutatják.

(A jobb oldali képen: Heron 1 - A német pilóták ezekkel az izraeli piltóanélküli felderítőgépekkel gyakoroltak)

Irán ellen kemény szankciókat terveznek először, melyek valószínűleg óriási feszültségekhez fognak vezetni a térségben. Onnantól kezdve pedig szinte bármilyen indokkal el fogják indítani a háborút. Már most kezdik az emberek fülébe ültetni, hogy Irán legutóbb is rövid időre elfoglalt egy olajfúrótornyot. Majd kiprovokálnak valamilyen összetűzést, esetleg megrendeznek egyet, amire hivatkozhatnak. De miért nem egyből erőszakkal politizálnak, ha úgyis ezt akarják? A válasz fájdalmasan egyszerű: a politikai népszerűség miatt. Az embereknek legalábbis be kell fogniuk a szájukat és nem szabad lázongniuk, még akkor sem, ha szemmel látható az igazságtalan erőszak. Ha szépen lassan adagolnak be mindent, közben folyamatosan uszítanak, könnyebben el lehet fogadtatni egy háborút, mintha egyből, látványosan kedeményezve indítanák azt el. Ebbe a politikába illeszkedik a német külpolitika szándékosan látványos erőfeszítése a békés megoldások irányában, Afganisztán tekintetében. Ha eljön az idő, fel lehet mutatni: Látjátok, mi már korábban is csak a békét akartuk! Így sokkal nagyobb eséllyel lehet elfogadtatni egy aggresszív politikát, mintha már a kezdetektől fenyegetőzne az ember.

Irán sem tétlenkedik, számít a támadásra. Nagyszabású hadgyakorlatokat tart, szervezi az ország védelmét, ezekről gyakran be is számol a lakosságnak. (Fotó alul: Az iráni Köztársasági Gárda elitegységei)

Berlin viszont követi Izrael és az USA lépéseit, bármi áron. Kormánypárttól függetlenül. Izrael tombolásának támogatásához pedig a holokauszt lelkekbe beleégetett rémképe adja az ideológiai hátteret. Ha észérvekkel nem is lehet azt indokolni, erre hivatkozva mégis keresztül lehet vinni és el lehet fogadtatni azt az emberekkel. Angela Merkel két évvel ezelőtt az izraeli parlamentben egy emlékezetes beszédet tartott. Teheránnal kapcsolatban azt mondta, hogy Izrael biztonsága felett "soha nem lehet alkudozni - és ha ez így van, akkor ezek a próbatétel órájában nem maradhatnak üres szavak." Izrael biztonsága "országom érdekének része."

A "próbatétel órája" az uszítók szerint akkor fog eljönni, ha az Irán elleni szankciók nem vezetnek eredményre és Teherán még keményebb hangot üt meg Izraellel szemben.

Németh Krisztián - Jövőnk.info

Hitler lánya nagyon összejött a zsidókkal, a végén megvalósítja a negyedik birodalmat Európában a zsidó bankárok nagy örömére, az ősi ellenség szabadságnak hiszi a negyedik birodalom létrehozását . Ez aztán az agymosás, a rab azt hiszi , hogy szabad , na ennek mond, hogy csak egy kamatrabszolga, mire körülötte mindenkit megölnek akkor kezd derengeni, hogy ő egy biorobot, és nem az isten karja.Hát persze Merkelt nem lehet metélni, nem is veszi észre a fütyülő áthangolását. Hát ezért nem irtották ki a Német népet, még van egy történelmi feladata a világállam létrehozásában.

20 év múlva Oroszország lesz Európa legerősebbje

• Lapszemle

|

Hét fejlődő ország Kína, India, Brazília, Oroszország, Mexikó, Indonézia és Törökország hamarosan utoléri és meg is előzi az úgy nevezett hetek csoportját (G7) a világ vezető gazdasági hatalmait. A PriceWaterhouseCoopers (PwC) által készített elemzésből az is kiderül, hogy 20 év múlva Oroszország fog rendelkezni Európa legerősebb gazdaságával, megelőzve a jelenleg élen álló Németországot. A nemzetközi tanulmány szerint Kína tovább fog erősödni és a világ vezető gazdasága lehet. Az elemző cég szerint nem az a kérdés, hogy az említett fejlődő országok utolérik-e a a jelenleg vezető G7 országokat, hanem az, hogy mikor fog ez bekövetkezni.

Optimista kilátások

A Credit Suisse elemzői sokkal optimistábban látják Oroszország jövőjét, akik arra számítanak, hogy az orosz GDP 60%-al fog emelkedni a következő 10 éven belül. A svájci székhelyű pénzügyi vállalat szerint 2010-ben az orosz bruttó hazai össztermék 3.6%-al nő, ugyanez az érték 2011-ben 4.9%-al, 2012-ben 4.6%-al, 2013-2014 pedig 5.2%-al fog emelkedni.

2015-2019 között Oroszország GDP-je átlagosan 5%-al fog emelkedni.

 A gazdasági elemzők szerint a következő szempontoknak köszönhető Oroszország gazdasági növekedése:

    * Gazdag természeti erőforrások (Oroszország rendelkezik a világ legnagyobb  földgáz,  nikkel,  palládium tartalékkal, valamint a legnagyobb területtel is)
    * Európa és Ázsia legfontosabb energiafogyasztóinak ellátása, meglévő és új vezetékek segítségével
    * Kína és más gyorsan fejlődő ázsiai országok közelsége
    * A volt szovjet köztársaságokból beáramló munkaerő
    * Erős tudományos bázis és technológia előnyök az ipar egyes területein
    * Alacsony államadósság és impozáns devizatartalékok (harmadik legnagyobb a világon)

Bontovics Attila - oroszhirek.hu

A teljes útmutató a nem-zsidók megöléséhez

• Lapszemle

|

Mikor megengedhető megölni a nem-zsidókat? A „Torat ha-Melekh" [A király tanítása] című könyvet, ame­lyet nemrég tettek közzé, Rabbi Yitzhak Shapira, a Nablus közelében lévő Yitzhar közösségben az Od Yosef Hai yeshiva elöljárója írta, egy yeshivából való másik rabbival, Yossi Elitzurral együtt. A könyv nem kevesebb, mint 230 oldalt tartalmaz a nem-zsidók megölésére vonatkozó törvényekről, egyfajta útmutatót mindazok számára, akik mérlegelik azt a kérdést, hogy megengedett-e, és mikor megengedett elvenni egy nem-zsidó életét.

Noha a könyvet nem a nagy könyvterjesztő cégek ter­jesztik, már meleg hangú ajánlásokban részesült szélsőséges zsidók részéről, köztük olyan fontos rabbik ajánlásával, mint Yitzak Ginsburg, Dov Lior és Yaakov Yosef. A köny­vet az Internet és a yeshiva terjeszti 30 Nis áron példányon­ként. A 19 évvel ezelőtt meggyilkolt Rabbi Meir Kahane emlékszertartásán, amelyet a hétvégén Jeruzsálemben tar­tottak, már árulták ezt a könyvet.

Az egész könyvben a szerzők alaposan foglalkoznak a nem-zsidók megölésével kapcsolatban a zsidó vallási tör­vényben lévő elméleti kérdésekkel. Az „'arabok' és a 'palesztinok' szavak még közvetve sincsenek említve, és a szerzők gondosan elkerülik, hogy kifejezett utalásokat te­gyenek a törvény egyéni értelmezésére. A könyv a források százait tartalmazza a Bibliából és a vallási törvényből, idé­zeteket Rabbi Abraham Isaac Kooktó, a vallási cionizmus egyik atyjától, valamint Rabbi Shaul Yisraeitől, a Mercaz Harav Yeshiva-nak, a nemzeti-vallási cionizmus Jeruzsálemben lévő erődítményének elöljárójától.

A könyv a nem-zsidók megölésének tilalmával kezdődik, és egyebek közt az ellenségeskedésnek és Isten neve bármely megszentségtelenítésének megelőzésével indokolja azt. De a szerzők nagyon gyorsan áttérnek a tilalomból a megenge­désbe, a nem-zsidók megölésével kapcsolatos különféle felmentésekbe. A központi érv Noé hét törvénye megtartásá­nak kötelezettsége, amiket a Földön minden emberi lény­nek követnie kell. E törvények  többek közt tiltják a lo­pást, a vérontást és a bálványimádást.

„Amikor közeledünk egy nem-zsidóhoz, aki megsértet­te Noé hét törvényét és megöljük őt ezen hét törvény meg­tartása iránti törődésünkből, nem lett megsértve a tilalom" - állítja a könyv, amely hangsúlyozza, hogy a gyilkosság ti­los, hacsak nem egy bírósági előírásnak engedelmeskedve történt.

A könyv egy másik következtetést is tartalmaz, amely ki­fejti, hogy egy nem-zsidó mikor ölhető meg, még akkor is, ha nem ellensége a zsidóknak. „Minden olyan helyzetben, amelyben egy nem-zsidó jelenléte veszélyeztet zsidó életeket, a nem-zsidó megölhető, még akkor is, ha becsületes goj, és egyáltalán nem bűnös azért a helyzetért, amely lét­rejött.” - állítják a szerzők. „Ha egy nem-zsidó segédkezik a zsidók gyilkosának, és egy zsidó halálát okozza, megöl­hető, és minden olyan esetben, ahol egy nem-zsidó jelen­léte veszélyt okoz a zsidóknak, a nem-zsidó megölhető.”

A vallási törvény szerint a nem-zsidók megölésére vonat­kozó felmentések egyike alkalmazható az „üldöző” törvé­nye esetén, amely szerint az, aki üldöz egy másikat gyilkos­sági szándékkal, bírósági eljárás nélkül is megölhető, még akkor is, ha az üldöző polgári egyén.

„A felmentés akkor is alkalmazható, ha az üldöző gyilkossággal nem közvetlenül, hanem csak közvetve fenyeget” - állítja a könyv.

„Még egy polgári személy is, aki segít a támadóknak, üldözőnek te­kintendő és megölhető. Mindaz, aki bármilyen módon segíti a bűnözők hadseregét a gyilkosok támogatásában, üldözőnek tekintendő. Egy polgári személy, aki bátorítja a háborút, erőt ad a királynak és a katonáinak a háború foly­tatására. Ezért bármely velünk szemben álló állam polgára, aki bátorítja a támadó katonákat vagy kifejezi a cselekmé­nyeik miatti megelégedését, üldözőnek tekintendő és megölhető. Mindaz is, aki gyengíti a mi államunkat szóval vagy hasonló cselekménnyel, üldözőnek tekintendő.”

Rabbi Saphira és Elitzur megállapítják, hogy gyermeke­ket is meg lehet ölni, mert ők „akadályok”. A rabbik a következőket írják: „Akadályok - gyermekek sokszor talál­hatók ebben a helyzetben. Akadályozzák a mentés módját jelenlétükkel és teljesen akadályozzák erőszakkal. Mindazo­náltal megölhetők, mert a jelenlétük a gyilkosságot segíti. Van mentség a gyermekek megölésére, ha világos, hogy fel­nőve ártanának nekünk. Ilyen helyzetben szándékosan is megölhetők, nem csak a felnőttekkel vívott harc során.”

Ezenkívül, a vezető gyermekei megölhetők, hogy nyomást gyakoroljanak rá. Ha egy bűnös uralkodó gyermeke­inek megtámadása befolyásolja őt, hogy ne viselkedjék bű­nösen, akkor a gyermekei megölhetők. „Jobb megölni az üldözőket, mint megölni másokat” - állítják a szerzők.

Az „Ártatlanok szándékos megölése” című fejezetben a könyv kifejti, hogy a háború közvetlenül főleg az üldözők ellen irányul, de azok is, akik az ellenséges nemzethez tar­toznak, ellenségnek tekintendők, mert segítik a gyilkoso­kat.

Rabbi Shapira és Elitzer ezen könyvében a bosszúnak is helye és célja van. „Annak érdekében, hogy legyőzzük az ellenséget, a bosszú és a rendszabályt a rendszabályért szellemében kell viselkednünk velük szemben” - állítják. „A bosszú abszolút szükséges annak érdekében, hogy az ilyen gonoszságot megsemmisítsük. Ezért olykor kegyetlen tetteket viszünk véghez, hogy megteremtsük a terror megfelelő egyensúlyát.”

Az egyik lábjegyzetben a kér rabbi olyan módon ír, hogy úgy tűnik, megengedhetik, hogy az egyének a saját belátá­suk szerint cselekedjenek, függetlenül a kormány vagy a hadsereg bármely döntésétől.

„A nemzet döntése nem szükséges a gonosz birodalma kirekesztésének engedélyezéséhez” - írják a rabbik. „A meg­támadott nemzetből még az egyes emberek is megölhetik őket.”

A yeshiva által közzétett vallási törvénykönyvektől eltérően ez alkalommal a rabbik hozzátettek egy fejezetet, amely a könyv következtetéseit tartalmazza. Mind a hat fejezetet összefoglalták a különböző témák főbb pontjai­ban, amelyek többek között kijelentik: „A vallási törvény­ben azt találtuk, hogy a nem-zsidók általában gyanúsak a zsidók vérének ontásában, és háborúban ez a gyanú sokkal erősebbé válik. Még azok a gyermekek is gyilkosnak tekin­tendők, akik nem szegték meg Noé hét törvényét, de az eljövendő veszély miatt megölhetők, amely bekövetkeznék, ha engednék felnőni őket éppen olyan bűnössé, mint ami­lyenek a szüleik.”

Még ha a szerzők, amint mondottuk, gondosan használ­ják is a „nem-zsidók” kifejezést, ezeken bizonyosan azokat értik, akik olyan „nem-zsidó” nemzetiségűeknek értel­mezhetők, akik alkalmasak arra, hogy veszélyeztessék a zsi­dó népet. Ezt megerősíti „A zsidó hang” című röplap, ame­lyet Yitzhar az Interneten tett közzé, és amely a könyvet így kommentálja: „Felesleges megjegyezni: a könyvben sehol sincs leírva, hogy a kijelentések közvetlenül csak a régi nem-­zsidókra vonatkoznának.”

Az Od Yosef Hai yeshiva egyik tanulója a maga szem­pontjából fejtegette azt a részt, ahol Shapira és Elitzur rab­bik veszik azt a bátorságot, hogy ilyen szabadon beszélje­nek olyan témáról, mint a nem-zsidók megölése. „A rabbik nem félnek a bűnvádi eljárástól, mert ebben az esetben Maimonides [Rabbi Moses ben Maimon, 1135-1204] és Nahlnanides [Rabbi Moses ben Nahman, 1194-1270] is bíróság elé állt volna, és különben is, ez vallási törvény vizs­gálata” - mondta a yeshiva tanulója. „Egy zsidó államban senki sem ül börtönben a Tóra tanulmányozásáért.”
Roi Sharon

Mit kereshetnek az amerikaiak Haitin?

• Lapszemle

|

Napok óta szívszaggatóbbnál szívszaggatóbb felhívásokkal bombázzák az embereket idehaza, de az egész világon is, adományozásra buzdítva, a Haitin bekövetkezett földrengés áldozatainak megsegítésére. Azt, hogy a sokezer kilométerre levő ismeretelen kultúrájú emberek szenvedését álszent módon ennyire a "szívükön viselik", míg ahhoz egy szavuk sincsen, hogy a magyar embereket már évtizedek óta módszeresen írtják, most nem akarom taglalni...

Szembeszökő az amerikai jelenlét Haitin, melyet nem is próbálnak titkolni. Napok óta foglalkoztat annak a gondolata, hogy ugyan miért is küld az amerikai hadsereg egyre több katonát a katasztrófa-sújtotta térségbe? Hiszen egy teljesen lerobbant helyről van szó, egy rakás, nyomorban élő emberrel, akik egymást is képesek agyonverni egy zacskó chipsért.

A Welt Online a katasztrófa üzleti oldalának egy érdekes részletéről számol be, talán ez is segít megválaszolni a talányt.

(Mindenre van ember, ha van elég pénz is: Fenti fotó - Blackwater/Xe zsoldosok Irakban)

Haitibe ugyanis a humanitárius máz leple alatt csak úgy özönlenek a különböző amerikai biztonsági cégek zsoldosai, nem kevés pénzért. Ők (is) a tragédia nyertesei.

Óriási üzletről van szó. Milliós megbízások érhetőek el, gyakorlatilag minimális kockázattal, hiszen Haitit össze sem lehet hasonlítani Irakkal, vagy Afganisztánnal, ahol egyébként szintén szép számmal dolgoznak zsoldosok.

A zsoldosokat már részben ki is vezényelték, az amerikai és az ENSZ katonák mellett a segélyek szállíttását és az ország újjáépítését biztosítják. Az amerikai kormány 2005 augusztusában, a Katrina hurrikán pusztítása után kialakult kaotikus helyzetben szintén bevetett már magán biztonsági embereket. Akkor a Blackwater cég zsoldosait alkalmazták, nem is rossz fizetésért, napi 950 dollárért.

Haiti most ideális hely ilyen munkára, fosztogatnak, gyilkolnak, biztonsági szervek pedig gyakorlatilag nem léteznek. Ilyen körülmények között a kiutazott segítők, orvosok és újságírók biztonságát is szavatolnia kell valakinek.

A floridai székhelyű "All protection & Security" nevű cég honlapján máris azzal hirdeti magát, hogy "elkötelezte magát a Haiti lakossága mellett" és "a Haiti jóléte ellen irányuló bárminemű fenyegetés ellen professzionális biztonságot nyújt." A cég büszkén ajánlgatja a konvoj-biztosítást, mint általa kínált szolgáltatást. A reklámban szerepel még "segélyszállítás fegyveres védelme", "fegyveres őrszemélyzet", "elektronikus megfigyelés" és magánszemélyek védelme. "Csapatunk minden tagja volt rendőr, vagy katona", szól a reklámszöveg. Tapasztalatokban sincsen hiány: Irakban és Afganisztánban már több ezer sikeres küldetést hajtottak végre.

Hogy mekkora üzlet ez, arról tanúskodik az is, hogy a cég sürgősen keres további alkalmazottakat. Az online jelentkezési lap szerint csak ezen a héten 130 embert akarnak Haitiba küldeni.

Az International Peace Operations Association (beszédes név), mely amerikai szolgáltató cégek ernyőszervezete, már néhány órával a földrengés után internetes kampányba kezdett. A szervezet tagjai főként építésre, szállítmányozásra specializálódtak, de itt is jelen vannak a biztonsági cégek.

Vagy például itt van az Evergreen International Aviation cég is, mely különféle repülőgépeket bocsát rendelkezésre. Állítólag van egy saját Boing 747-es szállítógép-flottája is, de akad jó néhány nagyobb és kisebb helikopter is a kínálatban. Egy robotrepülőgépe állítólag máris ott repked Haiti felett. A cég 2009 áprilisában egy 158 millió dolláros szerződést kapott Afganisztánban. Ennek fejében a cég az amerikai légierőnek 2013 novemberéig helikoptereket bocsát a rendelkezésére.

Talán nem áll messze az igazságtól, hogy az USA azért siet ilyen gyorsan "segíteni" a bajbajutottakon, mert óriási üzlettel kecsegtet az akció. Adva van egy egész ország, mely romokban hever (ezúttal még a bombákat is megspórolhatták). Az ország újjáépítése hatalmas üzlettel kecsegtet, melyet az országba vezényelt zsoldosok és az amerikai hadsereg készítenek elő és biztosítanak, utóbbi kifelé a legalitás látszatát biztosítja. Az ország védelmi ereje nulla, az utcákon rohangáló, jórészt egymás tizedelésével elfoglalt csürhe nem ellenfél számukra. Az eddig egyébként sem túlzásba vitt segélyosztás költségei ehhez az üzlethez képest csak aprópénznek számítanak. Ha belegondolunk abba, hogy az amerikai gazdaság már szinte az utolsókat rúgja, talán nem elképzelhetetlen, hogy egy ilyen lehetőségre azonnal lecsap az USA.

Forrás: Welt Online

Németh Krisztián – Jövőnk.info

Az évszázad pénzügyi csalása!

- A deviza alapú hitel

• Összefoglaló

|

A megtévesztés céljából alkalmazott kifejezések és „magyarázatok” elhagyásával nézzük, hogyan is történtek ezek a hírhedté vált CHF „alapú” kölcsönzések!

A CHF alapú hitelek esetében a csalásnak egy különös minősített esete áll fenn, mert hatalmas tömegeket szedtek rá, jelentős összegekben, szervezetten, bűnszövetkezésben.

A  Magyar Nemzeti Bank, Simor András vezetésével kiszolgáltatta a magyar népet a nemzetközi finánctőkének

A megtévesztés céljából alkalmazott kifejezések és „magyarázatok” elhagyásával nézzük, hogyan is történtek ezek a hírhedté vált CHF „alapú” kölcsönzések!

Rászedett János és Jánosné magyar állampolgárokat az egyik, lakóparkokat építő vállalkozás sikeresen megkörnyékezte. Rászedették tehát elhatározták, hogy 14 millió forintért vesznek egy temetőre néző lakást a külső Bécsi úton. Ötletüknek egyetlen szépséghibája az volt, hogy a nagymamától örökölt vidéki házért mindössze 7 milliót kaptak. Szükségük volt tehát 7 millió kölcsönre.

Teljesen, mindegy, melyik bankot keresték fel, mert ott a következőket közölték velük: jelzálog bejegyzése mellett megkaphatják a hiányzó 7 milliót 20 éves futamidőre, CHF alapon 5 % kamat, HUF alapon 10 % kamat mellett. CHF alap esetén a havi törlesztőrészlet 38.600 Ft, míg HUF alap esetén 98.000 Ft lesz. Tekintettel arra, hogy az ügyletnél egyetlen egy darab svájci Frank se jelent meg, se fizikai, se átvitt értelemben, a két, erősen eltérő kamatláb és törlesztőrészlet kifejezetten a megtévesztés célját szolgálta. Rászedették természetesen a sokkal vonzóbb CHF alapot választották, magyarul bekapták a horgot. Nézzük, mi is történt tulajdonképpen!

A bank Rászedettéknek kölcsönadott kvázi 50.000 svájci Frankot, évi 5 % kamatra. Viszont a lakópark-építők nem 100.000 CHF-et kértek a lakásért, hanem 14.000.000 forintot. Ezért Rászedették a kölcsönkapott 50.000 svájci frankot egy füst alatt eladták a banknak 7.000.000 forintért (természetesen vételi árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa). Kifizették a 14 milliót az építőknek és tudomásul vették, hogy havonta 276 svájci frank a törlesztőrészletük.

Mivel Rászedettéknek a banknál forint számlájuk volt - miért is lett volna más, hiszen az átutalt fizetéseiket forintban kapták -, a bank a számláról minden hónapban leemelte a 276 CHF-nek megfelelő forintot (természetesen eladási árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa), azaz a csalinak szánt 38.600 forintot, de csak addig, amíg a CHF árfolyama 140 forinton állt, vagyis legfeljebb egy hónapig. A következő esedékességi napokon a mindenkori 276 CHF vételi árfolyamon kiszámított árát emelte le a forintszámláról, amikor a CHF 150 forint volt, akkor 41.400 forintot, amikor 180 lett, akkor 49.600 forintot, és amikor 240 lett, akkor 66.200 forintot. De nem csak a törlesztőrészlet emelkedett, emelkedett a tartozás is. Ugyanis Rászedették nem 7 millió forinttal tartoztak (mínusz néhány havi törlesztő részlet), hanem 50.000 svájci frankkal, aminek időközben a forintban kifejezett értéke 12.000.000-ra emelkedett. Mit számít az, hogy soha senki egyetlen egy svájci frankot se látott, a tartozás svájci frankban volt nyilvántartva, mert azt vették fel. De pénzügyileg mi is történt valójában? Kölcsönügylet? Másodlagosan, de esőlegesen egészen más.

Valójában egyszerű spekulációról van szó. A bank arra spekulált, hogy a svájci frank erősödni fog a forinthoz viszonyítva, míg Rászedették - tudtukon kívül - arra spekuláltak, hogy a svájci frank árfolyama 20 éven keresztül nem fog megváltozni. Akinek egy egészen apró közgazdasági ismerete van, az pontosan tudta, hogy 20 év távlatában a svájci frank egészen biztos erősödni fog a forinthoz képest. Ezt tudva, a Magyarországon működő bankok úgy is spekulálhattak volna, hogy 3.000 milliárd forintért vesznek CHF-et a 140 HUF/CHF árfolyamon, és akkor most eladhatnák 240 HUF/CHF-nél, kaszálva ezzel 2.142 milliárdot. De mennyivel kényelmesebb volt virtuálisan spekulálni nem létező pénzekkel...

Persze, most a bankok úgy tesznek, mintha ők vettek volna fel svájci frankot a kölcsönzések kielégítésére, de erről szó sincs. 2008 novemberéig a bankok kötelező tartalékrátája 5 % volt. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésükre álló tényleges pénzeszköz hússzorosát kölcsönözhetik ki. Minden 5 forint tényleges pénz mellett 95 forint virtuális pénzt is kölcsönadhatnak.

Az állampolgárok csőbehúzása olyan jól sikerült, hogy a bankoknak 2008 végére likviditási gondjaik lettek, vagyis túlkölcsönözték magukat. A „likviditás” ugyanis azt jelenti, mennyi szabad tőkéje van a banknak, olyan szabad tőke, amit kikölcsönözhet. És akkor tegyük hozzá, hogy ennek a „szabad” tőkének 95 százaléka virtuális, nem létező.

A világgazdaság begyűrűző válságára hivatkozva a MNB a kötelező tartalékrátát lecsökkentette egy nevetséges 2 százalékra (jegyezzük meg, hogy „békeidőben” a nyugati bankok kötelező tartalékrátája általában 10%), lehetővé téve, hogy a bankok további virtuális forintokat kölcsönözzenek ki, természetesen CHF alapon. A Magyar Nemzeti Bank, Simor András vezetésével kiszolgáltatta a magyar népet a nemzetközi finánctőkének. [a legújabb WikiLeaks feltárás szerint ő táviratozta az USA-ba, hogy „a magyarok tanulják meg, nincs ingyen vacsora, nem kell megmenteni az eladósodottakat"]

Foglaljuk össze, mi történt jogi értelemben. Tekintettel arra, hogy mind a forintalapú, mind pedig a valutaalapú hitelezések esetén a bankok ténylegesen forintot és csakis forintot kölcsönöztek ki, az égvilágon semmi se indokolta, hogy a valutalapú hitelek esetén jelentősen kisebb kamatlábat számoljon fel.

Logikusan feltételezhető tehát, hogy az alacsonyabb kamatláb egyetlen célja a kölcsönért folyamodók lépre csalása volt. Az nem várható el a széles lakosságtól, hogy komoly pénzügyi ismeretekkel rendelkezzen. Borítékolni lehetett, ha havi 38 és 98 ezer forintos törlesztőrészlet között választhat, akkor a 38-at fogja választani, mert neki a CHF alap nem jelent semmit, hiszen ez csak kvázi CHF, a valóságban a svájci franknak semmi közre nem volt a hitelügylethez. Nem vetem tehát el a sulykot, ha a csalás bűntettének alapos gyanújával élek. A Btk. 318. § (1) bekezdés így rendelkezik: „Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.” A CHF alapú hitelek esetében mind a három kitétel megvalósult. A bankok részéről jogtalan volt a haszonszerzés, az ügyfeleket tévedésbe ejtették, és ezzel nekik igen jelentős kárt okoztak. A büntetőeljárás szükségességén kívül polgári peres eljárásban lehetséges a hitelszerződések semmissé nyilváníttatása, hivatkozással a csalásra.

Befejezésül meg kell jegyeznem, hogy a CHF alapú hitelek esetében a csalásnak - az én szerény véleményem szerint - egy különös minősített esete áll fenn, mert hatalmas tömegeket szedtek rá, jelentős összegekben, szervezetten, bűnszövetkezésben. A végső kár ezermilliárdokban mérhető, ami már veszélyezteti a nemzetgazdaságot is. Éppen ezért, végső soron levezethető a hazaárulás is.

Antalffy Tibor, 2011. aug.30.

Antalffy-tibor.hu - Emm Otthonvédők - Szabad Riport Tudósító Iroda

Csalással viselj háborút

• Lapszemle

|

Izrael kémszövetségének, a Moszadnak a mottója egy nemrég leleplezett ügynök, Victor Ostrovsky szerint: "Csalással viselj háborút."

Ez a mottó többet ír le, mint a világ legkönyörtelenebb és legrémisztőbb gyilkos és kémszervezetének működési módját. Valójában egy egész faj életformáját írja le. Ez fontos megérteni, mielőtt remélhetjük, hogy megértjük a zsidók teljes szerepét a nemzetek és a világ ügyeiben.

Egy faj furcsa alapelve, amely örökösen hadban áll a világ többi részével. Nehéz megérteni sőt fölfogni is. Ha egy ilyen alapelvet megvizsgálunk, és elkezdjük a tényeket megszűrni, könnyen még jobban összezavarodhatunk. Egyrészt látjuk az Ótestamentumi parancsokat, melyet törzsük Istene a hébereknek ad ki prófétáikon keresztül, hogy minden gój nemzetet irtsanak ki, akiket csak tudnak: "Irts ki minden népet, akit Isten alád rendel. Szemed nem szabad hogy sajnálja őket...

Senkit sem hagyj életben, aki lélegzik." (Deuteronomy 7:16, 20:16)

Hasonlóan vérszomjas kifejezett parancsok olyan gyakran is ismétlődnek a zsidók szent könyveiben, hogy csak azt tudjuk feltételezni, hogy ezeket komolyan kell venni. A történelmi tények azt sugallják, hogy a régi időkben a zsidók komolyan vették vallásukat: Az emberiség gyűlölői voltak mindenütt és mindenhol, és emiatt minden nép megvetette őket, akik között éltek.

Másfelől a modern amerikai zsidó a humanizmus köntösében menekül a hadviseléstől, és minden állampolgárt, saját magát is beleértve arra biztat, hogy szereljen le, hogy városaink utcáit szebbé és nemesebbé tegye. Nemcsak az amerikai fegyverellenőrzés hajtóereje a zsidók, de minden más pépes jótékonysági mozgalomé is, amelyek állítólagos célja a nemzetek közötti ellenségeskedés csökkentésétől a homoszexuálisok működésének a tűréséig terjed.

Hol a magyarázat erre a látszólagos ellentmondásra?

Az U. S. Parlamentben az a zsidó, aki a növekvő gyilkolási statisztikát idézve azt követeli, hogy a kormány kobozzon el minden magánkézben levő fegyvert, megcsal minket szándékait illetően? Ha békéről és lefegyverzésről beszél, valójában a gójok elleni háborúra gondol? És mi van a gondosan művelt sajtóbeli zsidóképpel, aki nemes és védekező áldozata a vakbuzgóságnak, akit állandóan üldöznek, de aki sohasem üldöz másokat? Akkor ez csalás? És ha az, akkor szükségszerűen azt jelenti, hogy a zsidó jóságos és ártatlan álarca mögött egy dörzsölt prédikátor rosszindulatú arca rejtőzködik? Talán minden vérszívó zsidó csaló, mint Ivan Boesky vagy Michael Milkenmellet van egy zsidó jótevője az emberiségnek, mint a pólió vakcina felfedezője, Jonas Salk, és minden véreskezű zsidó gengszter mellett, mint Ariel Sharon, Meyer Lansky vagy Yitzhak Shamir ott van a Békenóbeldíj zsidó nyertese mint Menachem Begin, Henry Kissinger vagy Elie Wiesel. Vagy ott is becsapnak minket, amikor a Salkokra és a Kissingerekre hivatkozva arra kérnek bennünket, hogy ne ítéljünk el minden zsidót néhányuk bűnei miatt?

Csalással viselj háborút.

Ez a parancs azt jelenti: "Ha nem tudod elkerülni, viselj háborút, mert jobb az esélyed a nyerésre, ha ravasz vagy."? Vagy azt jelenti: "Viselj hadat és csalj."?

Az erre a kérdésre adott válasz fontos. Ha az első igaz, -- ha a zsidók egészében nem rosszindulatúak, ha szakítottak Ótestamentumi hagyományaikkal és nem érzik úgy, hogy faji küldetésük az összes többi nép megsemmisítése, csak úgy gondolják, hogy ha magukat meg kell védeniük, akkor minden eszköz használata igazolva van a csalást is beleértve, akkor élhetünk velük ugyanazon a bolygón, bizonyos távolságra tőlük. Nem kell szeretnünk őket, vagy egyetértenünk eljárásaikkal, de láthatjuk annak a lehetőségét, hogy békésen együtt éljünk, ha a népek különválasztása megvalósult.

Ha a választ keressük, tartsuk észben, hogy a csalás maga ellenségeskedés. A rendszeres csalás azonos a háborúval. Ha fölfedezzük, hogy a zsidók (egészükben, nem csak néhány csaló közülük) szándékosan és rendszeresen hosszabb idő óta becsap minket bármiben, akkor arra következtethetünk, hogy ők a köztünk levő kapcsolatot háborúnak tekintik, és ennek megfelelően kell rá válaszolni.

Ennek a kérdésnek a megvizsgálása az egyetlen út a világos válaszra. Hogyan állapítjuk meg, hogy valaki háborút visel ellenünk? Ha nyíltan hadat üzen nekünk és utána elkezd ránk lőni és minket bombázni, akkor világos a dolog. De ha csalási elvét követve azt hangoztatja, hogy nem áll hadban velünk és csak a mi érdekeinkben cselekszik, nehéz eldönteni, hogy a kár amit nekünk okoz szándékos-e vagy véletlen.

Tegyük fel, hogy úgy intézi, hogy tevékenysége kevésbé nyilvánvalóan károsít minket, mintha lőne ránk vagy bombázna minket - például színesek hordáit hozza országunkba, a faji keveredés akadályait társadalmunkban letörve, az engedékenységet bátorítja, intézményeinket aláaknázza, kulturális bolsevizmust hozva, mindezt, miközben azt állítja, hogy szerinte ezek nem károsak. Ha gyakorlatiasabb nép lennénk, jobban figyelnénk arra, hogy mit tesz a zsidó mint arra, hogy mit mond. Nem aggódnánk a szándékait illetően, hanem jelenléte hatásán ítélnénk meg és ennek megfelelően cselekednénk. Sajnos sokan vannak, akik nem tudnak anélkül jó lelkiismerettel állást foglalni a zsidó ellen, hogy tudnák, mi van a lelkében - és a zsidó tudja ezt. El kell csípnünk, amikor szándékosan hazudik nekünk, becsap minket rendszeresen és sokszor, hogy bebizonyítsuk, hogy szándékai ellenségesek.

Ezért olyan fontos nekünk a 'Holokauszt' mítosz megfejtése, és annak, hogy miért ragaszkodik a zsidó gyárának minden hazugságához.

A zsidó tevékenységének összefüggéseiről kell képet alkotnunk. Látszólagosan minden, amit tesz, ártalmas számunkra. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy amikor a zsidó állást foglal egy új témában, helyünk a másik oldalon van. Mindenki, aki bármilyen zsidó irodalmat olvasott, pl. zsidók zsidókról, észrevette, hogy a hagyományos zsidó jellem, ha bármiről el kell határoznia magát, amit gójok tettek, megkérdezi magát: "Jó ez a zsidóknak?". Ez csodálatra méltó mindenkiben, gójban és zsidóban: mindig a saját faja, a saját törzse érdekli első sorban. A zsidó író gyakran egy kicsit lefedi ezt azzal, hogy lehet, hogy ez nem divatos és szűklátókörűnek tűnhet, de azért megbocsájtható, mert a zsidókat keserű tapasztalataik óvatossá teszik mindazzal szemben, amit egy gój tesz. Az természetes, hogy ugyanez az író egy gój részéről hasonló viselkedést teljesen megbocsájthatatlannak tekintene, azaz ha az megkérdezné: "Jó-e ez a fehér fajnak, a gójoknak?". Egy ilyen jellemet csak a gonosztevő szerepében lehetne elképzelni. És amit mi sohasem olvasunk zsidó irodalomban, ahogy a zsidó megkérdezné: "Rossz ez a gójoknak?". Kimondatlanul ugyan, de úgy tűnik, hogy ez a kritérium fontos és első szerepet játszik a zsidó elvek megismerésekor.

Lehet hogy számukra ez ugyanannak a dolognak másik módon való kimondása- pedig nagyon gondosan ügyelnek ennek a nem-kimondására. Legalábbis a II. vh. óta, azelőtt néha úgy gondolták, hogy a gójok nem tudna olvasni és elég pimasznak (hücpe) lenni . 1924-ben pl. a híres zsidó újságíró, Maurice Samuel, egy sorozat komoly zsidó könyv írója és zsidó szervezetek díjainak nyertese, azt írta a 'Ti gójok' c. könyvében, melyet gójoknak címzett: "Mi zsidók, a pusztítók, örökre pusztítók maradunk. Semmi amit tesztek nem elégíti ki igényeinket és szükségleteinket. Örökre pusztítani fogunk, mert mi a saját világunkat akarjuk, Isten világát, amelyet ti nem tudtok fölépíteni."

Még itt is csalás van, mert a pusztítás szándékát alázatosságnak ábrázolja.

Gondoljunk azokra a hatalmas demográfiai és szociális változásokra, amelyeket a II.vh után tapasztalunk. 1941-ben az Egyesült Államok gyakorlatilag fehérek országa volt. Voltak feketék és más színesek, de ezek a fehér lakóhelyeken, iskolákban, szórakozóhelyeken és a legtöbb munkahelyen nem voltak észrevehetők. A politikai határozatokra, a közerkölcsre vagy a nemzeti kultúrára nem volt észrevehető hatásuk. Vegyes házasságok törvénytelenek voltak a legtöbb államban és nagyon ritkák. Amerika városainak utcái éjjel és nappal biztonságosak voltak. Nem volt kábítószer probléma. A marihuána, heroin és más kábítószerek használata majdnem teljesen a feketékre és latinokra szorítkozott, az ő saját, különálló területükön. A fehérek között a tizenévesek terhessége olyan ritka volt, mint a homokosok nyilvános szereplése. Az iskolák rendesek, fegyelmezettek és biztonságosak voltak.

Amerikának természetesen megvoltak a problémái. A fehérek, akkor is, ha saját sorsukat maguk irányítják, nem angyalok. Mohóság, aljasság, babonák és butaság volt sok szociális és kulturális betegség forrása. A demokráciában elkerülhetetlen korruptsága a politikai rendszernek, elérte a politikai vezetőket és magas tisztviselőinket. A feketék és más színesek, noha láthatatlanul és erőtlenül, de egy gennyes sebet képviseltek, amivel idővel számolni kellett.

De az ország még fehér volt, és minden jel arra mutatott, hogy az is marad. A háború előtti években a bevándorlás az Egyesült Államokba fehérekből állt Európából, számuk ötszöröse volt az Ázsiai és Latin amerikai bevándorlókénak. Amerika problémái megoldhatóak voltak, és a nyugati civilizáció útjai járhatóak, tisztíthatók és megújíthatók. Továbbá Németországban egy ember megmutatta fajának az utat saját maga megmentésére.

Annak az embernek válaszként a nyugati világ nagy része háborúba ment hogy őt, munkáját és követőit megsemmisítse. Eszméit és tanításait megátkozták, és az utána jövő fél évszázadot a háborús mészárlás és pusztítás igazolására fordították azzal, hogy eszméit és tanítását átkozták.

Azt tanította, hogy a fehér faj a leghaladóbb faj és alapvetően felsőbbrendű mint a nem fehér fajok a kultúraalkotó képességében, és így a nemfehérek szociális és gazdasági szintjének emelése a fehérek hátrányára lett az elsőrendű háború utáni cél.

Azt tanította, hogy a fajok keveredése bűntény a természet ellen, hogy fajunknak törekedni kell génjeinek tisztán tartására, és így a faji keveredés a háború után divatos lett. Az iskolásokat buszoztatták, hogy keveredjenek az iskolákban, a lakásépítési törvények a keveredést irányozták elő, a fajkeveredés elleni törvényeket hatályon kívül helyezték és a bevándorlási törvényeket úgy módosították, hogy színesek áramlatát hozzák az országba.

Azt tanította, hogy a fiatalok önfegyelme, akaratereje és saját maguk ellenőrzése a nemzeti oktatási rendszer legfontosabb föladata, és így a háború utáni Amerikában a fegyelem elítélt szó lett, engedékenység lett a szabály. Azt tanította, hogy éppúgy, ahogy a fajok különböznek képességeikben, így az egyének is a fajon belül, és hogy egy egészséges és haladó társadalom intézményeinek figyelembe kell venni a társadalom tagjainak egyenlőtlenségét. Következésképpen a háború utáni Amerikában az egyenlősdi lett az új vallás és a kormány célja is.

A legjobbak és legokosabbak kiválasztása iskoláinkban és másutt, elismerésük és tehetségük fejlesztése, hogy a vezetői létrán előre haladjanak, sőt annak az elismerése, hogy némelyek tehetségesebbek mint mások és többet adhatnak a társadalomnak, tabutéma lett.

Azt tanította, hogy a férfi és nő között egészséges és egymást kiegészítő kapcsolat az ideális, a férfi a kereső és védő, a nők mint nevelők, és az új német társadalom családközpontú volt, törvényei védték és erősítették a családot és segítették abban, hogy egészséges gyerekek megbízható környezete legyen.

Ezért miután munkáját megsemmisítették, a győztesek a nemi kiegészítő szerepet 'elnyomó'-nak nevezték és a nőket kihozták otthonukból a munkahelyekre, a gyerekeket pedig napközben gondozóhelyekre tetették. A nem szerinti szereposztás hivatalosan nemkívánatos lett sőt törvényellenes, a nőknek még a katonai szolgálatot is lehetővé téve. A
nőmozgalom és a homokosság a kormány támogatásával virágzott. Ma látjuk ezeknek a háború utáni irányzatoknak a következményeit, és nyilvánosan olvasható iratok bizonyítják, hogy zsidók voltak a felbújtói és propagálói a fenti irányzatok mindegyikének, kivétel nélkül.

Természetesen bőségesen voltak nemzsidó cinkosaik. A bevándorlási törvény háború utáni változtatásáért a Brooklyni zsidó képviselő, Emanuel Celler volt felelős, aki a kormány jogi bizottságának volt sok évig elnöke. Cellar az 1965-ös bevándorlási törvény támogatótársának a Massachusettsi gój szenátort, Edward (Teddy) Kennedyt választotta. A 'polgári jog' forradalmárai, akik ülősztrájkok és békemenetek szervezésével lettek az 50-es években ismertek, az 1950-es -és 1960-as években financirozásukat, jogi segítségüket és médiatámogatásukat zsidóktól kapták, de az elvtelen és rendkívül korrupt gój cinkostárs, Lyndon Johnson, először parlamenti frakcióvezető (1955-1961) utána pedig elnök (1963-1968), támogatása nélkül a törvényhozói puccsok sorozata, amelyek a forradalmárok szabályait az állam törvényeivé tették, nem lett volna olyan könnyen keresztülvihető.

A cinkosság feketéktől és fehérektől egyaránt jött. Sok szervezet vezetője, amely törvény előtti egyenlőséget követelt fehéreknek és feketéknek, fekete volt az utóbbi években. A legtiszteletreméltóbbnak közülük, a nemzeti szervezetnek a színesek előrelépésére 1975 óta fekete elnöke van, aki zsidók sorát követte. A különálló jogi védelmi és oktatási csoport, amely magát a polgárjogi mozgalmak jogi karjának nevezi, még mindig szigorúan kóser zsidó elnökkel.

Semmilyen vállalkozásukban nem találtak a zsidók olyan szolgálatkész nemzsidó cinkosokat, mint a háború utáni engedékenységi irányzat támogatásánál. A zsidók, Abbie Hoffman és Jerry Rubin voltak a leglángolóbb szóvivői az engedékenységnek az 1960-as években, 'ha tetszik, tedd meg' és az 'öld meg szüleidet' jelszavakkal a fiatal amerikaiaknak, de sok ismert gój is segítette őket, mint a 'New Age' specialista, Timothy Leary, aki az LSD-t és más kábítószereket kívánt népszerűsíteni, vagy Hugh Hefner aki a 'playboy filozófiát' támogatta.

Az nem igaz, hogy zsidók tankokkal és gépfegyverekkel kényszerítették útjukat Amerikára és a húzódozó árjákat arra kényszerítették, hogy állva figyeljék, hogy hogyan semmisítik meg civilizációját és korrumpálják faját a szemita hódítók. Az áldozat kezdettől fogva együttműködött a támadókkal minden fokon: A primitív bibliaolvasókat saját tanítóik tanították arra, hogy a zsidók 'Isten kiválasztott népe', és nekik ellentmondani szerencsétlenséget hoz. A korábbi keményen dolgozó és határozott alapítók eltompult, öntelt utódai, akiket a szórakozás és izgalomvágyuk vonzott az új divatú eszmékhez, művészethez, zenéhez, amelyek bőbeszédű idegenek hoztak. Pénz és hataloméhes megalkuvók az üzleti életben, az oktatásban és a kultúra terén voltak készek arra, hogy a visszataszítóan rámenős de csodálatra méltóan jól szervezett idegenek oldalára álljanak, miután ezek az idegeneknek elég hatalma volt, hogy megfelelő ellenszolgáltatást
ajánljanak föl. És természetesen politikusok, a demokrácia elkerülhetetlen férgei, akik az ördöggel is szövetkeznének ha úgy gondolják, hogy ez nekik személyesen ideiglenesen előnyökkel jár.

Világos, hogy ha eljön a takarítás ideje, a saját kertünkben több a tennivaló, mint más fajok kertjében. A figyelmetlen megfigyelő azt is gondolhatná, hogy a zsidók nem felelősebbek társadalmunk jelenlegi rossz irányaiért, mint a saját legrosszabb elemeink. A megalkuvók csak arra várnak, hogy gyöngeségeinkből saját előnyöket kovácsoljanak. Azért erőltették határaink megnyitását a harmadik világnak, mert hosszútávú tervükben fajunk elcsökevényesítése szerepelt, vagy csak fajunk mohó és felelőtlen elemeivel értettek együtt, akik a munkát olcsóbbá akarták tenni? Ők voltak az alapvető támogatói a festészet és zene romboló irányzatainak, hogy elválasszanak bennünket kulturális hagyományainktól és így zavarják össze azonosságunk iránti érzékünket és könnyebben meghódíthatóvá tegyenek bennünket, vagy egyszerűen azért, mert észrevették az esztétikai különbséget és képességének a hiányát a vevők tömegeinél és mohón minél több mindent szeretnének a balekoknak eladni? A szórakoztató ipar irányítását arra használják, hogy elfogadtassák sőt támogatást biztosítsanak a homokosoknak, a nőmozgalomnak és a fajok közötti nemi kapcsolatoknak, és ezzel gyengítsenek minket és lemészárlásunkat előkészítsék, vagy egyszerűen megpróbálják társadalmunk degeneráltabb elemeinek kedvében járni és azokat így vevőjükként megnyerni?

A figyelmetlen megfigyelőt az ilyen kérdések zavarba ejthetnek. A figyelmesebb megfigyelő megjegyzi a részleteket, a különlegességeket és az általánosságokat, és megérti, hogy azok a részletek, egybevetve, nem egyszerű megalkuvás részei, hanem egy csalás által vívott háborúéi.

A háború utáni bevándorlás színének a feketéről barnára és sárgára változása a mezőgazdasági munka költségét tette olcsóbbá, de a zsidók nem farmerok, és nehéz belátni, hogy hogyan várhatnak előnyt ebből a változásból. A nemfehér bevándorlók beáramlása más munkák költségeit is olcsóbbá tette - a vendéglői alkalmazottakét vagy az építőipar segédmunkásokét - de ennek az életfontosságú zsidó üzletekre való kihatása legjobb esetben gyenge.

Az nem kétséges, hogy a kulturális zavar nagyon nyereséges a zsidóknak. A könnyű műfaj minden válfajának irányítása a
kiállításoktól a zenekazettákig és lemezekig minden termék üzlet nekik, amelynek vásárlásáról a közönséget meggyőzik. És mivel még senki sem vesztett el egy fillért se azon, hogy alábecsülte a közízlés színvonalát, a szándékos zsidó lealacsonyítása a zenei és művészeti színvonalnak tisztán a mohóság alapján érthető. De a különleges irányzatok nem.

A 'fogyasztói zene' termelésében és eladásában a II.vh. óta az afrikai zene aránya túlhaladja az európaiét. Ötven éve ha valaki a hanglemezboltba ment, a következő típusú zenét találta a 78 fordulatú hanglemezeken: klasszikus zenét, hillbilly zenét, amely a fehér amerikaiak népzenéje, ma bluegrass-nak nevezik és az általánosabb 'country és western' címszó alatt fut, eredeti európai népzenét, az egyszerű keresztény fundamentalisták zenéjét ('gospel'), és számos más
zeneszámot 'könnyűzene' címszó alatt. Azt utóbbiban Stephen Foster számai mellett a zenei komédiásszínpadok bárgyú, vattaszerű számai is megtalálhatók voltak, amelyek akkoriban nagyon népszerűek voltak.

A zsidók már akkor is komoly állást építettek ki a könnyűzenében - Sigmund Romberg, Richard Rodgers, Oscar Hammerstein, George Gershwin, Jerome Kern, Irving Berlin - de legalább a legtöbb népszerű zene, ha zsidók is szerezték, az európai formákra alapozódott. A Jazz (és a 'swing' és 'big band' formái, amelyekből kifejlődött), volt az egyetlen nemfehér zene, amely a fehér vásárlókhoz eljutott és az áruknak egy kis részét tette ki. A zene 80 %-a fehér volt forma és eredet szempontjából, a klasszikus zene erősen volt benne képviselve. A II.vh. vége felé a jazz-befolyásolású könnyűzene fekete gyökereitől eltávolodva vegyes formákat vett fel és sokan inkább a fehérhez mint a
feketéhez sorolták be.

A hosszan játszó hanglemez kifejlesztése, amely egy egész szimfónia hallgatását tette lehetővé lemezváltás nélkül, és a HIFI készülékek megnövelték az érdeklődést a klasszikus zene iránt. Ekkor a zeneipar vezetői bármilyen irányba léphettek volna. A legerősebb aktivitásukat egy fekete alapú irányzatba fektették: a rock and roll-ba.

A rock is fejlődött természetesen. Ma sok formája, amelyek némelyike messze ment fekete gyökereitől, uralja a könnyűzenét. És az ipar nagyjai elkezdtek egy másik, feltűnőbben negroid típusú zenét támogatni: a 'rap'-ot. Ma sokáig kell keresgélni, ha a K-Mart vagy egy másik könnyűzenei üzletház lemezosztályán akár csak egy pár klasszikus zenei kazettát akarunk találni. Európai népzene már csak néhány különleges cikkek üzletében lelhető föl. A nagyközönségnek
szánt zene túlnyomó többsége nem fehér. A gazdasági demokrácia elmagyarázhatja részben, hogy a zene szerkezetileg megváltozott, ahogy az átlagos fogyasztó igénye primitívebb lett. De világos, hogy a szándékos támogatásuknak sok köze van ehhez az irányhoz. Miért választottak az előállítók következetesen olyan irányokat, amelyek gyengítik és fölvizezik fehér kulturális eredetünket?

A nőmozgalom aktivistái, a homokosok, a fajkeveredés hívei természetese, szívesen látják magukat a TV es moziképernyőkön, mint olyan emberek, akik erkölcsileg fölsőbbrendűek, mint a gójok fiatalabb nemzedékeinek példaképei. Talán azzal is megmutatják tetszésüket, hogy több terméket vásárolnak a Star Trek, True Colors, és más új TV sorozatok hirdetőpartnereitől. De a nőjogi aktivisták, homokosok és kevertfajú párok a lakosságnak csak egy kis részét teszik ki a média mesterei fáradozásai ellenére. Nem lenne gazdaságosabb a többséget megcélozni? Sok olyan közelítően normális fogyasztó van, aki lüktető undort érez, amikor egy TV műsor arról próbálja meggyőzni, hogy ivó, izzadó női katonák vagy rendőrök olyan 'normálisak', mint az olyan védőgátat építő bikák, akik kirohannak, hogy a műsor reklámozója által hirdetett sörfajtát megvásárolják. És biztosan több egészséges nézők van, aki elnyomott undorral szemléli, amikor egy fehér nő megcsókol egy négert a képernyőn, mint olyan avantgard dilis, aki egy ilyen förtelemnek tapsikol.

Nem, a megalkuvás nem magyarázza meg a zsidók ártalmasságát. Kétségkívül megalkuvók. De megalkuvásuk túl következetesen romboló. Túl csalhatatlan megérzésük van arra, hogy mi rossz a gójoknak.

Lehet-e viselkedésüket egy furcsa idealizmussal megmagyarázni - a közép-kelet piacain és bazárjaiban kifejlődött idealizmussal az utóbbi 5000 évben és természetes számukra, de amely katasztrófára vezet az európai társadalomra és intézményekre? A kommunizmus támogatása a 19. század közepétől annak nemrég bekövetkezett összeomlásáig valóban az elnyomott proletariátus iránti szeretetükből és a szociális és gazdasági igazság iránti vágyukból fakadt, ahogy állítják? Őket elnyomták, mondják, és így természetes szimpátiájuk az elnyomott iránt. El fogják mondani, hogy azért támogatják a nőmozgalmat, a homokosok egyenlőségét, a feketék integrációját életünk minden részébe, mert vallásuk írja ezt elő- A júdaizmus etikája egyenlő emberekből indul ki és azt írja elő, hogy minden embert a jelleme alapján kell megítélni.

Kétségkívül voltak naiv, vak idealisták a kommunizmus gój propagandistái között, legalábbis azokban az országokban, akik a kommunizmust nem ismerték a gyakorlatban. A nagy amerikai író, Jack London volt ilyen, és lehet, hogy volt egy pár zsidó marxisták idealista is. De csak olyan valaki, aki nem ismeri a kommunizmust, hiheti el, hogy azok, akik győzelmét Oroszországban vagy a háború után Kelet-európában egyengették, csak a munkások igazságát keresték.

A zsidó állítás vizsgálatára, hogy a zsidóknak nagyobb az igazságérzete, mint más fajoknak, csak rá kell néznünk a világnak azokra a részeire, ahol ez az állítólagos érzék a legtisztább formájában lesz valósággá: Izraelben és az Izrael által elfoglalt arab területeken. Kérdezzünk csak meg egy palesztint a zsidó igazságszolgáltatásról!

A nőmozgalmat és a homokosságot a júdaizmus természetesen nem javasolja - zsidóknak. Továbbá, az egy faji vallás, amely híveit vérvonaluk alapján határozza meg és alapvetően magasabb rendűnek kiáltja ki őket minden más fajnál. Milyen ellentmondóak a gójoknak prédikált női jogok az ismert zsidó imádsággal: "Köszönöm Uram, hogy nem teremtettél gójnak, rabszolgának vagy nőnek.", amelyet az ortodox hívők naponta elmondanak. A talmudban, a hivatalos zsidó vallási könyvben ezer más utalás is van arra, hogy a zsidó teljesen fölsőbbrendű minden más élőlénynél:

"Az eget és földet csak a zsidók kedvéért teremtették." (Vayikra Rabba 36)
"A zsidók emberek, de a gójok nem emberek. Ők csak állatok." (Baba Mezia 114)
"Jehova a nemzsidót emberi formában teremtette, hogy a zsidót ne
állatok szolgálják. Következésképpen a nemzsidó állat emberi formában
arra van ítélve, hogy éjjel-nappal a zsidót szolgálja." (Midrash
Talpioth 225)

Ennyit a zsidó egyenrangúságról. A zsidók szerető gondoskodása az amerikai feketék iránt ugyanolyan csalás, mint a zsidók szeretete az elnyomott proletárok iránt a bolsevik forradalom évfordulója alkalmából. Ami a zsidónak valóságos szándéka, azt egy kivételes zsidó, Baruch Spinoza (mint a renegát Ostrovsky) hozta nyilvánosságra a 17. században:

"A héberek szeretete országuk iránt nem csak hazafiság volt hanem
alázat is és addig gyakorolták és ápolták azt mindennapi
szertartásaikban, amíg, éppúgy mint gyűlöletük minden más nemzet
iránt, teljesen perverz nem lett. Egy ilyen mindennapi kárhozat
természetesen tartós gyűlöletnek lett a melegágya, amely mélyen
beléjük ágyazódott. Mert mindenfajta gyűlöletek közül az a legmélyebb
és legszívósabb, amely a legmélyebb alázatból vagy hitből ered és
magát kegyesnek adja ki." (Tractatus Theologico-Politicus, Chapter 17)

A zsidók szerepe a nemzsidó világban és szándékaiknak rugója sokkal érthetőbb lenne, ha igazat mondanának és tényleg azt mondanák, amit gondolnak. De az egyenesség és kiszámíthatóság megsértené az alapvető szabályt:

"Csalással viselj háborút." De a csalás egy magasabb fokán a zsidó következetlenség következetessé lesz. Szinte minden lényeges kérdésben - szociális, kulturális, erkölcsi, vagy bármi más- ahol két álláspont van, mindkét oldalon találunk zsidókat, akik mindkét oldal szóvivői, egy különbséggel.

Gondoljuk meg: Mielőtt Mihael Gorbacsov feloszlatta volna a Szovjetúniót és a marxizmus tanainak elismerését, mint csaló, használhatatlan rendszert, a kommunizmus alapvető védelmezői és apparatcsikjai a nyugaton zsidók voltak. És az volt egy csomó antikommunista szóvivő is.

A II. vh idején természetesen a kommunisták nem lehettek rosszak a nyugat cenzúrázott médiáiban, mert azt az embert segítettek elpusztítani, akitől a zsidó médiamesterek féltek. Így, amíg a szovjet hentesek hazafiak ezreit kínozták halálra a balti államok rendőrségeinek pincéiben és a lengyel hadvezetőséget Katyn erdeiben gyilkolták meg, zsidó kommunisták ellopták az amerikai atombomba terveit és teszteredményeit és szovjetunióbeli kollégáiknak küldték el őket.

A háború végetértével a fehér amerikaiak észrevették, hogy az a kommunista szörnyeteg, amelyet Kelet-európára uszítottak, őket is felfalhatja, ideje volt, hogy a zsidók bebiztosítsák, hogy fogadásuk a nyerők között lesz: A média elkezdett 'felelős' antikommunistákat idézni (A 'felelősök' azok voltak, akik nem említették, hogy zsidó rendszer ellen emelnek szót). Amíg a zsidó atomkémek, Julius és Ethel Rosenberg emléke túl friss volt és a zsidó kommunistaszimpatizánst, Robert Oppenheimert kigyomlálták Amerika atomkutatási programjából, a zsidó tudós, Edward Teller lett az antikommunista szóvivője, akik erős,atomfegyverekkel bíró Amerikát akartak, amelyik ellent tud állni
a Szovjetúniónak. Három évtizeddel később, miután zsidók segítették a kommunista Vietkong kommunistáit a Vietnami háború során, zsidók gyülekeztek a neokonzervatív mozgalomban, és azt javasolták, hogy erősítsék Amerikát, hogy megvédje Izrael érdekeit a középkeleten a Szovjetúnió arab barátaival szemben. Ezek gyakran ugyanazok a zsidók
voltak, akik a vörösöknek tapsoltak egy vagy két évvel azelőtt. Ez tényleg összezavarta a gójokat.

Vegyük figyelembe: Ha tojásfejűek gangja összegyűlik, hogy egy URH rádióállomást támogasson, mint az európai kultúra egyetlen hordozóját az Afrikai rap és rock ritmusok tengerében vagy az evangelisták remegő hangja mellett, akkor biztosan lesz egy pár zsidó közöttük. És ha a helyi rádió meginterjúvolja őket, akkor biztos, hogy egy zsidó a válaszolók között lesz. Ez segít abban, hogy ne terjedjenek el gyanús hírek arról, hogy ki is áll a mocsokzenét sugárzó rádióállomások mögött.

Vegyük figyelembe: Mint már többször megmutattuk ebben az újságban, a 'politikailag helyes' fogalom amely Amerika középiskoláit és egyetemeit megfertőzte, az teljes mértékben zsidó gondolat. Ahogy szintén többször megmutattuk ebben az újságban, sokan azok közül, akik a 'politikailag helyes' irányzat ellen lépnek fel, szintén zsidók (legalábbis egyikük, aki a média szerint a tudományos szabadság szószólója). Ez nemcsak azt biztosítja, hogy a 'politikailag helyes'-ség szószólóit nem fogják fölismerni és kritizálni, mint zsidókat, akik egyetemeinket gúzsba kötik, hanem abban is, hogy megelőzi azt, hogy a dolgok túlságosan elmozduljanak a tudományos szabadság irányába.

Vegyük figyelembe: Amíg a zsidó Howard Metzenbaum az US. parlamentben és Charles Schumer zsidó az US képviselőházban azon fáradoznak, hogy megnyirbálják az amerikaiak fegyverviselési jogát az önvédelemre, és a zsidó média őket ebben félreérthetetlenül és harcosan támogatja, Egy kis fegyverpárti zsidó csoport Milwaukee-ben magát zsidóknak a fegyverviselési jog megtartására nevezi (JFPO) és nagyobb figyelmet kap, mint ezt tagjai száma igazolná. Ez emberek egy csoportja, aki ezt kiáltja a világnak: "Hé, nézzetek ide. Én zsidó vagyok és a fegyverviselés érdekében emelek szót." Ha egy ilyen szóvivőt idéznek a médiák, ami elég gyakori ahhoz, hogy azt a benyomást keltse, hogy ez a
szervezet a fegyverviselési jogért harcoló nemzeti fegyveregyesülettel egyenlő nagyságú, henceg zsidóságával.

Nem kell ahhoz zseninek lenni, hogy minden vitában jó stratégia az ellenfél ellenőrzése. Így jól ki lehet mutatni, hogy kik a jó és kik a rossz fiúk, akik harcolnak, és mi mindig abban a helyzetben vagyunk, hogy az egyik irányba csak addig menjünk, ameddig akarunk. Így megelőzzük egy tényleges ellenzék létrejöttét, de bolondítjuk a gójokat és megelőzünk minden kritikát szerepünket illetőleg.

Csalással viselj háborút.

A csalást mesterien vitelezik ki. Elegendő arra, hogy a legtöbb ember állandóan be legyen csapva. csak a részletek gondos tanulmányozása, sok szociális jelenség részletei, amelyben zsidók szerepet játszottak, fedi föl a hazugságok és trükkök fátylát, hogy megláthassuk a világos tényeket.

A tények ezek: A zsidók bejönnek egy homogén társadalomba- és olyan volt Amerika a 20. század elejéig- mint külföldiek, mint idegenek. A társadalom gyakorlatilag be van csukva előttük. Nem tudnak intézményeibe könnyen behatolni. Nem tudnak irányításába beleszólni. Ha megpróbálják, észreveszik őket, gyanakodnak rájuk és ellenállnak
nekik. És ők állandóan megpróbálják. Ennek nyilvánvalóan nem tudnak ellenállni.

Hogy útjukat egyengessék, hogy lehetőségük legyen az irányításra, szét kell törniük a társadalom szerkezetét, korrumpálni intézményeit, szolidaritását aláaknázni, azonosságtudatát gyöngíteni, hagyományait kiirtani,egységességét széttörni. Így elkerülhetetlenül a demokrácia, az engedékenység , a puhaság és a fegyelmezetlenség hívei lesznek. A
kozmopolitizmus, az egyenlősdi és a multikulturalizmus javaslói lesznek. A patriotizmus ellenségei lesznek (kivéve amikor arra ösztönzik házigazdáikat, hogy Izrael érdekében harcoljanak). Állandóan változás, változás, változás érdekében agitálnak, és ezt haladásnak nevezik. És mindegy, hogy valamiért vagy valami ellen vannak, néhányuk a másik oldalon lesz: Ha a homokosok elismeréséért harcolnak, néhány zsidó újságíró a hagyományos erkölcs romlását fogja fájlalni és a nemi szerepek felcsererélésének a következményeitől fog óvni minket. Ha céljuk az egyetemek és intézmények semlegesítése abból a célból, hogy népünk történelmi, szellemi és kulturális hagyományait más vezető
nemzedék kezébe tegye, és ugyanakkor Vörösgárda brigádokat szerveznek, hogy a politikai helyességet kikényszerítsék, egy csoportjuk hagyományok és a szabad vélemény nyilvánítás érdekében fogja a dobokat ütni. Ha lázasan dolgoznak a fehér amerikaiak lefegyverzésén, hogy megelőzzék azok forradalmát, néha a fegyvertulajdonért síkraszálló zsidóktól hoznak ellenérveket.

Mit bizonyít mindez? A szó legszorosabb értelmében semmit. Ez csak valahogy meggyőző. Ha valakit megfigyelünk, aki ötszázszor dob fel egy forintot és az mindig fej lesz, amikor leesik, nem lehetsz száz százalékig biztos abban, hogy a forintnak mindkét oldalán fej van. De legalábbis gyanús, hogy valaki meghamisította azt a forintot.

Ha a történelem oldalait tanulmányozzuk és azt figyeljük meg, hogy minden fontos ügy, ahol zsidók is szerepet játszottak, rosszul sült el számunkra, pedig néhány zsidó a mi oldalunkon volt abban az ügyben, nem biztos, hogy a dologban csalás van. De gyaníthatjuk, hogy a zsidók követték ősi törvényüket, és csalással viseltek háborút ellenünk.

(Ez a cikk eredetileg a NATIONAL VANGUARD Magazine, PO Box 330,Hillsboro WV 24946 USA.-ban jelent meg.)

Szittyakürt 2009.július

Hernádi Tibor: A magyarországi

zsidóság példa nélküli védelme

• Lapszemle

|

A XIX. és XX.század alaposan felülmúlta a korábbi századok nyújtotta védelmet a zsidóság számára. Már az 1848-1849-es magyar szabadságharc szinte feltűnő módon vette őket védelmébe. Maga Kossuth Lajos a kor egyik legnagyobb filoszemitája volt. Minthogy Kossuth legfőbb bizalmasai között is megtaláljuk a zsidóság patrónusait. Elég ha csak Szemere Bertalant vagy Eötvös Józsefet említjük. Számos kutató azt állítja hogy a szabadságharc egyik fő célja, ha ugyan nem a legfőbb célja a magyarországi zsidóság teljes emancipációja volt. Ne felejtsük el, az 1848-as szabadságharc a szabadkőművesség jelszavával indult és folytatódott: "Szabadság", Egyenlőség, Testvériség"! A szabadkőművesség pedig már ebben az időben is nagyon sok zsidót számlált tagjai között. Vezetőségük is többnyire belőlük került ki. Szemere Bertalan még a világosi fegyverletétel előtt két héttel, 1849. július 28.-án a fejetlenség és a politikai szétesés közepette is benyújt egy emancipációs törvényjavaslatot Szegeden a menekülő parlament elé. A forradalom ugyan elbukott, de megnyitotta az utat a zsidóság tömeges betelepülése előtt. 1850-től 1869-ig a magyarországi zsidóság lélekszáma 366.000-ről 542.200-ra emelkedett. Ilyen nagy létszámú zsidóság a történelem során soha nem telepedett le Magyarországon.

Az 1867-es kiegyezés utáni első kormányban ott találjuk kora legnagyobb filoszemita főurát, báró Eötvös Józsefet, aki a szabadságharcban részt sem vett, hanem 1848. szeptemberében Münchenbe emigrált, s csak a legvadabb megtorlás után 1950-ben tért vissza. Andrássy Gyula miniszterelnökön méltán csodálkozhatunk, hogy ennek ellenére a kiegyezés utáni első magyar kormányban megbízza a Vallás-és Közoktatási Minisztérium vezetésével. Ezzel megadta számára a lehetőséget a felekezeti egyenjogúsítás megvalósításához, amit az új parlament nagy többséggel fogadott el. Ezzel a zsidóság lehetőséget kapott arra, hogy a már meglévő gazdasági hatalma kiegészítésére a politikai hatalom eszközeit, különösen a sajtót is megszerezze. Szinte észrevétlenül odakerülnek a legfontosabb magyar vezetők környezetébe. Deák Ferenc "udvari újságírója" Kónyi Manó, Andrássy Gyuláé pedig Ludassy Mór, akit egyben a kormány sajtóirodájának vezetőjévé is kineveznek. Széchenyieké pedig Falk Miksa. Annak ellenére hogy Széchenyi István ellenezte a legjobban a zsidóság egyenjogúsítását. Míg Deák Ferencet, akit pedig már akkor is kivételes tisztelet övezett, magára hagyták, amikor az emancipációval egyidejűleg a zsidó bevándorlás megtiltását, de legalábbis korlátozását javasolta. Egyúttal gondoljunk csak az angol és amerikai kormányok csaknem 100 év múltán a zsidók bevándorlásának korlátozására hozott törvényeire, az ún. bevándorlási kvótákra.

Erzsébet királyné meggyilkolása után (a gyilkos valódi indítéka még ismeretlen. - vagy mégis? nézzük tovább -) I. Ferenc József vigasztalódásra kényszerült. Vigasztalódásának tárgya Schratt Katalin színésznő lett, aki - ki kell mondani - zsidó volt. E kapcsolat következtében utat nyitott a császár és király a galíciai zsidóság tömeges bevándorlása előtt.

Sajnálatos következményeként néhány évtized múlva a magyar paraszt és munkás elszegényedve amerikai emigrációra kényszerül.

A világszabadkőművesség XIX. századi nagy terve, amely a mai napig uralja filozófiájukat,: a királyságok "átszervezése" köztársaságokká. Ennek hatalmas előnye, hogy ha valamely elnök nem nyerhető meg számukra, azt könnyebb megdönteni, vagy még esetleg 5 év múlva új választások útján eltávolítani "lecserélni". Mint ahogy azt a kormányok "demokratikus" megválasztása útján már elérték. A XIX. század végén, de különösen a XX. század elején valóságos offenzívát indítanak a koronás fők ellen. 1906-ban, majd 1909-ben megismételve.

Spanyolországban szítottak forradalmakat. 1908-ban meggyilkolják I. Károly portugál királyt és Lajos Fülöp trónörököst.

A gyilkosság nyomán kirobbantott forradalom zűr-zavarában kikiáltották a köztársaságot. 1905-ben Oroszországban sikerült fellázítani a Patyomkin páncélos legénységét, amely próbálkozás végülis az 1917-es forradalom, és II. Miklós cár kivégzéséhez vezetett. (megj: a német császár is azért mondott le, mert nem akart hasonló sorsra jutni.)

I. Ferenc József halála után IV. Károly pedig a császári udvar több tagja ellen elkövetett sikeres és sikertelen merénylet után, a szabadkőművesség által kiprovokált Ferenc Ferdinánd elleni halálos merénylet révén kitört vesztes első világháborúval trónját is elvesztette. Egyedül az angol koronához nem nyúltak két ok miatt főleg: 1. - az angol nép nagyon erős tradíciói, 2. - Az angol uralkodóház egy prominens tagja minden időkben ott található a legmagasabb szabadkőműves irányítók között.

És: " Egy érdekes jelenségről azonban nem szabad megfeledkezni. Az a tény hogy sokan nem hisznek a holocaust máig előadott formájában a nemzsidók közül, ezt akár természetesnek mondhatnánk. De ami valóban meglep: számos és egyre szaporodó zsidó is kétségbe vonja. Még pedig alapos okkal. Megbízható, ma már elhalt barátunk mesélte, s forrását is megnevezte, az auschwitzi munkatáborból hazatért két ismerőse, akik ott nem is ismerték egymást, mesélték, hogy ők nem is hallottak gázzal való kivégzésről. Ilyen, biztosan állították, nem volt. Igaz ugyan, hogy a tífusz járványszerűen szedte áldozatait és a további fertőzések megakadályozására az elhaltakat elföldelés helyett elhamvasztották, de ezek között erőszakkal megölt zsidó egy sem volt. Maguk sem értették: miért végezték volna ki a németek a háborús utánpótlás termelésének élő munkaerejét, hiszen az egyenlő lett volna a háború feladásával.

"A zsidóság új hazába, nevezetesen a kétezer év előtti őshazába való áttelepítése nem Hitler agyából pattant ki. Hitler számára a zsidóság ebbéli próbálkozásai csak kapóra jöttek, melyet minden lehetséges módon segített. Az angolok érthetetlen makacssága, bár Palesztina abban az időben angol mandatum terület volt, mégis nehezen érthető. Hitler éppen a zsidók érdekében vetette fel más alternatívaként Madagaszkárt az új zsidó állam létrehozás érdekében. Ezt nevezte Hitler a végső megoldásnak, nem pedig a zsidók teljes kiirtását. A sors fintora, hogy a világháború befejezése után mégis megvalósult Hitler álma. A zsidók megkapták a palesztinok kiűzésével az "őshazát". Igaz, a zsidóság többsége mégsem kíván ott élni. Csak akkor veszi igénybe, ha valahol bajba került.

Ma már egyértelműen megállapítható, hogy a 2. világháborús zsidósággal kapcsolatos manipuláció elsődleges célja a palesztin őshaza Angliától, annak akarata ellenére való megszerzése volt. A palesztin őshazára pedig nem a kiszsidóknak, sokkal inkább a vagyonos zsidóknak volt szüksége, vagyonuk biztonságos elhelyezésére. Az ország fenntartását arra a néhány százalékos fanatikus zsdóra bízták, akik azóta is szinte állandóan háborúban állnak szomszédaikkal. Úgy tűnik, az Egyesült Államok legfelsőbb vezetése nemcsak hogy nem kelt a zsidóság védelmére, hanem mindenkit akadályozott abban, hogy segítsen ahogy, és ahogyan tud. Jellemző esete ennek Raoul Wallenberg svéd diplomata története.... "

Wallenberg a háború utolsó napjáig sem szűnt meg a gondjaira bízott zsidókat menekíteni. A szovjet hadsereg katonái Budapest megszállását követően a fővárosban elfogták és letartóztatták. Minden bizonnyal tudták, kicsoda. Rövid időn belül a Szovjetunióba deportálták, ahonnan sohasem szabadult.

Bárhogy is enyhült az amerikai-szovjet, a kelet-nyugati politika, Wallenbergre ez nem vonatkozott. Úgy tűnik, komolyan szót sem ejtettek sorsáról. Ő nem kellett, nem hiányzott senkinek. Még az a 30.000 zsidó is teljesen megfeledkezett róla. Óhatatlanul felmerül a kérdés. Mi lehetett a bűne Wallenbergnek, ha ilyen brutális módon kellett eltakarítani a magyarországi zsidó szenvedések és a velük történt manipulációk e fontos tanúját? Talán nem azokat a zsidókat mentette, akikre a megbízása szólt? Talán ráébredt és hangot is adott Amerika kettős játékéra? Nem lehet kizárni. Bizonyára olyan rálátása lehetett a 2. világháború érdekében áldozatul vetett zsidóság kálváriájára, amely nem illett volna bele a háború történetírásába.

Ugyancsak a magyarországi zsidóság mentéséért kellett meghalnia a zsidó Kasztner Rezsőnek is. A háború alatt mintegy 35.000 zsidó megmentését szervezte meg. Ugyancsak a magyar hatóságok tudtával és hallgatólagos elnézésével. A háború után mégis a zsidók gyilkolták meg mégpedig éppen Izraelben.

Ne maradjon említés nélkül a Csehszlovákiához csatolt Felvidéken élt magyar arisztokrata Eszterházi János sem. Szlovákia zsidóságának kiszállítása idején a pozsonyi parlamentben egyedül emelt szót a zsidók munkaszolgálatra való elszállítása ellen. A háború befejezése után hatalomra került zsidóság "hálából" Szibériába deportáltatta. Onnan hazakerülve börtönbe záratta. Ott érte a halál is.

Józan logikával megérteni mindezt aligha lehet. Magyarázata mégis kell hogy legyen. Van is!

A pénz-és hatalom legmagasabb csúcsára magukat feltornázó kisszámú zsidó oligarchia a palesztinai "őshaza" visszaszerzésére, majd a megmaradó zsidóság jólétének fedezetére már A HÁBORÚ KITÖRÉSE ELŐTT FELÁLDOZTA AZ ALSÓBB ZSIDÓSÁGOT. A szerencsésebb és vagyonosabb zsidók tehát szó szerint eladták testvéreiket a háború utáni németekre és magyarokra kiróható kárpótlás ellenében.

Az európai "kis zsidóság" szándékos és előre megtervezett feláldozását bizonyítja, hogy az 1942-től behozhatatlan katonai fölénybe kerülő angol-amerikai haderő a legkisebb mértékben sem kísérelte meg a zsidóság munkatáborokba való szállításának akadályozását. Mivel ez a katonai előny tulajdonképpen a légierőben jutott kifejezésre, módjukban állt volna a vasúti csomópontok szétbombázásával e szállítások teljes megakadályozása. Megsemmisíthetők lettek volna a munkatáborok is.

A holocaust ürügyén a zsidó gondolkodásban valóságos "pénztermelő iparág" fejlődött ki. A zsidóság egyes kreatív tagjai különböző, egyébként nevetséges ürügyeket találtak ki mások megfejésére. Tipikus példája ennek a XX. század végén zsidók által "feltárt" úgynevezett "alvószámlák" teóriája. Ebben azt az elméletet próbálták ezek az ötletben gazdag "úriemberek" bizonygatni, hogy a holocaust során elhunyt és egyes túlélő egyes svájci bankokban vezetett számláin lévő pénzek, melyeket senki sem keresett, jogtalanul gazdagították ezeket a bankokat. Ezek a pénzek pedig az életben maradt zsidóságot illetik meg. Az érintett bankok bizonyítani tudták, hogy ilyen számlák nincsenek, minden követelést az illetékesnek, vagy törvényes jogutódjának kifizettek, E pénzekre igényt tartó zsidó szervezetek erős kapcsolattal rendelkeznek az amerikai pénzvilág és a politikai hatalom nem kevés zsidó tagjaival. Amint a bankok egyértelműen elutasították ezeket a nevetséges követeléseket, ezek a nagyhatalmú emberek siettek a "követelők" segítségére. Eleinte a bankok értetlenül álltak az amerikai "nagyok" különböző nyomásgyakorlásai előtt. Mígnem értésükre adták, hogy itt fizetni kell.

A svájci bankárok csak akkor kezdtek megtörni, amikor az amerikai befektetők és alapítványok egymás után kezdték kivonni többszázmillós betéteiket a svájci bankokból. Amikor a svájci védekezés ügyvédi költségei már elérték az 500 MILLIÓ DOLLÁRT, a svájci bankszövetség felajánlott 600 MILLIÓ DOLLÁR "kárpótlást". Tegyük hozzá, a semmiért. A pénzkövetelő zsidó szervezetek képviselői valóságos hisztériában törtek ki és a megcsalt szegény zsidók megalázásáról beszéltek. A követelők válogatott és egyre arcátlanabb zsarolásának következtében a svájciak hosszú és kínos tárgyalások után végülis megállapodtak 1,25 MILLIÁRD DOLLÁR kárpótlás fizetésében. Csak a rend kedvéért említjük, hogy az "alvó számlák" ürügyén megzsarolt bankok kálváriáját nem egy keresztény, netán antiszemitának nevezett személy tárta fel és hozta nyilvánosságra, hanem az Auschwitzot túlélő zsidó házaspár gyermeke, : Norman C. Finkelstein, aki nem egy kikeresztelkedett, hitehagyott, hanem a hitét ma is gyakorló zsidó.

Ha a ma már nevetséges ürügyekkel kikényszerített anyagi vonatkozásait kikapcsoljuk, nemzsidó számára érthetetlen, miért éleszti a zsidóság még mai is, több mint 60 év után a holocaustra való emlékezés tüzét.

Hiszen már minden módon behajtható kárpótlást inkasszált. A valóságos túlélők nagyrésze már koránál fogva elhalt. A követelések intenzitása ennek ellenére nem csökken. Valószínűsíthető, hogy utódaik is ebből akarnak megélni?

Minden esetre a látszat ebbe az irányba mutat. Egyetlen alkalmat sem hagynak kihasználatlanul. Baljós jelmondatukká vált, "NEM FELEJTÜNK". Ha viszont a 2. világháború utáni 10 éves magyarországi zsidóuralmat említjük, annak minden szadista borzalmával, hogy valósággal keresztre feszítették, megkínozták és kifosztották a vesztes háborút éppen a zsidók védelmében vállaló nemzetet, akkor pedig a keresztény megbocsátásból oktatják ki a meggyötört, naponta megzsarolt magyarságot.

Javasolt olvasmány hozzá interneten:" A Józsefvárosi Zsidóközösségek kialakulása, imaházak és zsinagógák . "

Utána:

Kerkai Jenő jezsuita szerzetestől: Vezérkönyv-ből idézve: " Az ember a legnagyobb érték." "halálos ellensége lelkünknek minden olyan ember vagy rendszer, mely testünket éhbérrel munkauzsorával koldusmankóra kényszeríti". "nem tűrhetjük a zsebünkben s gyakorta a torkunkon kotorászó kezet, csak azért, mert szelídek, alázatosak, katolikusak vagyunk."

" Senki sem kívánhatja, hogy a szelídség, a felebaráti szeretet jelszava mellett kifosztani engedjük magunkat."

"Szeretjük sajátos népi értékeinket, szokásainkat, népművészetünket, hagyományainkat."

" Ezek megmentése a falu megmentését jelenti." "A falvak, tanyák, puszták népének nem sok oka van az életörömre. A sok-sok könnycsepp nem az életöröm, hanem az elkeseredés szálláscsinálója. Senkinek sincs a javak mennyiségéhez annyi joga, hogy azzal százezrek élethez való jogát nemcsak doronggal vagy késsel lehet veszélyeztetni, hanem minden nemű spekulációval, éhbérrel, uzsorával, tisztességtelen versennyel, egészségtelen munkakörnyezettel, túlórázással, stb. melyek jelenlegi gazdasági rendszerünk szörnyszülöttei. (Ez a 1920-as évek végéről és 30-as évek elejéről szól. Mintha ma írnánk.) Az élethez való jog felette áll minden magántulajdoni jognak, ha még olyan abszolútnak van is kikiáltva."

(postaimre.com)

2020-ban már Kína lesz a legnagyobb

• Lapszemle

|

Szakértők szerint Kína 2020-ig világviszonylatban a legnagyobb fogyasztói piac lesz, mely az emberek növekvő keresetére és a csökkenő megtakarítási kvótákra vezethető vissza.

2004-hez képest 50 százalékkal nőtt azon kínai háztartások bevétele az elmúlt évben, melyek az alsó 20 százalékhoz tartoznak. A leggazdagabb 10 százalék pedig 255 százalékkal keres többet, átlagkeresetük kb. 3430 eurónak felel meg. Ezeket az adatokat a Credit Suisse hozta nyilvánosságra a napokban, melyeket saját felmérése során állapított meg.

A Credit Suisse azzal számol, hogy a kínai fogyasztók többet fognak költeni és világviszonylatban 5,2 százalékról 2020-ig 23,1 százalékra fog nőni az általuk generált fogyasztás. Ezzel Kína az USA-t mint legnagyobb fogyasztót megelőzi majd a világpiacon.

Vincent Chan, a Credit Suisse China Equity Research részlegének vezetője azt állítja, hogy a jövőben feltételezhetően több ember fog lakást vásárolni Kínában, illetve egyre több, drágább fogyasztási cikket engedhetnek meg maguknak a kínaiak. "A spórolt pénzt jelenleg lakásokba fektetik, ami a kínaiak igényét tükrözi a jobb életminőség irányában." A kedvelt külföldi márkák mellett egyre inkább növekszik a hazai márkákba vetett bizalom. Ez a telekommunikációs-, internet- és utazási szolgáltatóknál már kézzelfoghatóan erős.

Kína jelenleg megpróbálja eddigi exportorientált gazdaságát egyre inkább a belföldi kereslet felé fordítani. A gazdasági világválság óta ez a folyamat csak gyorsult. Kína 2008-ban elkezdte támogatni a televíziók, klímaberendezések, mosógépek, hűtőszekrények vásárlását. Később a számítógépek és a mobiltelefonok is bekerültek ebbe a körbe. Kína további erőfeszítéseket tesz a belföldi kereslet növelésére.

Forrás: China-Observer

Fordította: Németh Krisztián – Jövőnk.info

IMF valóság

• Lapszemle

|

A minap napvilágot látott egy közvéleménykutatás, mely a törökországi közhangulatot veszi górcső alá. A felmérés szerint a török lakosság jelentős része alig bízik saját nemzetében, illetve saját magában. A válaszadók több mint egynegyede egyetértett a kijelentéssel, miszerint a török nemzet "reménytelen".

Persze feltehetjük a kérdést, hogy mégis hol érint ez minket? Természetesen közvetlenül nem, inkább maga a jelenség az, ami érdekes lehet.

Nem tudom, mennyire ismert az a tény, hogy még 2001 februárjában a fellépő pénzügyi válság hatására néhány nap alatt szinte teljesen összeomlott a török gazdaság. A válság előtti két évben a kormány erősen túlköltekezett, az államháztartási hiány sokszorosára nőtt. A hirtelen meglóduló infláció miatt a bankok nem tudták érvényesíteni követeléseiket és tucatszámra mondtak csődöt, cserben hagyva betéteseiket.

A török kormány az IMF-hez fordult, akik természetesen segítőkészek voltak mindössze néhány "reformintézkedés” bevezetéséhez kötötték a pénzek folyósítását. Az intézkedések következményeként leépítettek és eladtak mindent, befagyasztották az állami szférában a béreket, a GDP 7,5 százalékkal csökkent, a költségvetési hiány 16 százalékra nőtt.

A törökök, azóta hatalmas áldozatok árán visszafizették 10 milliárd dolláros hitelüket, de mint látható ez azért nem múlt el nyomtalanul. Az IMF-et gátlástalanul kiszolgáló akkori török kormány nem törődve a társadalmi károkkal minden olyan intézkedést bevezetett, amit a cionista hatalom előírt számára.

A közvéleménykutatás során 2000, közép- illetve felsőfokú végzettséggel rendelkező embert kérdeztek meg arról, hogy mit gondolnak az önbizalomról, becsületességről, magánéletről és a török társadalom megosztottságáról. A megkérdezettek bár általában elítélik az igazságtalanságot, azonban alig bíznak meg egymásban. Kiderült az is, hogy saját érdekük védelmében nem riadnak vissza becstelen magatartástól. A megkéredzetteknek csak 44 százaléka értett egyet azzal a mondattal, hogy "a legjobb, amit tehetünk másokkal, a velük szemben tanúsított becsületesség".

Az eredmények jól tükrözik az IMF „segítség” minden árát. Különösen megdöbbentő ez az eredmény annak fényében, hogy a török lakosság fele 28 éven aluli. Vajon milyen jövő vár így rájuk? Milyen lehet, vagy lesz 70 millió kiábrándult országa?

Nem kell társadalomkutatónak lennünk ahhoz, hogy észrevegyük a párhuzamokat az akkori törökországi és a mostani magyar állapotok között. A jelenleg regnáló hazaárulók ugyanúgy kiszolgálják az IMF minden kívánságát, ugyanúgy nem törődnek annak társadalmi hatásaival.

Azt hiszem a török események és a következményei figyelmeztetőül kell, hogy szolgáljanak a mi számunkra is. Vegyük észre, hogy a társadalmak lezüllesztése, a nemzeti öntudat kiirtása és a reménytelenség érzésének az emberekbe való plántálása a globális uralmon lévők legfőbb célja.

Ha nincs, ami az embereket összefogná, ha nincs társadalmi szolidaritás, ha nincs nemzeti érzés, akkor az emberek igazi birkákká válnak, akiket könnyen lehet terelgetni, akiket ki lehet szipolyozni, akiket, ha kimerültek, el lehet dobni, mint egy elhasznált laposelemet.

Kering a neten egy film, mely a 2001-es pénzügyi válság török és argentin eseményeit foglalja össze, rámutatva az okokra, a küzdelmekre és a cionista gátlástalanságra. Aki még nem látta, annak azt hiszem érdemes megnéznie.

A mentális rombolás már itthon is óriási, de azért még nem tartunk ott, ahol a törökök. És talán áprilisig már nem romlik visszafordíthatatlanul a helyzet. Utána pedig, ha minden úgy alakul, ahogy reméljük, akkor talán még minden visszafordítható.

Vagyis nagyon bízom benne.

(radicalpuzzle.blogspot.com) 

---

Jövőnk.info megjegyzés: Ha csak várunk, és nem teszünk semmit.. akkor biztosan nem lesz változás. Naiv dolog lenne azt hinni, hogy majd pont azok fognak jobbítani a sorsunkon, akik ide juttattak minket. És ha valaki abba az álomban ringatná magát, hogy majd a jobbik megoldja a bajokat, akkor az ébredjen fel, mert ugyan ez volt MIÉP alatt is. Most sem lesz máshogy. De már nincsen újabb 10 éve az országnak. Rend, itt csak akkor lesz, ha az ifjú munkások és fiatal értelmiségiek rendet tesznek. De ennek nem a parlamentáris demokrácia lesz az eszköze, hanem valami egészen más..

Sólyom Gábor - Jövőnk.info 

Ausztria zsidó leigázása a háború után

• Lapszemle

|

Az Alpen-Donau több részesre tervezett elemzésének első részében arra mutat rá, hogy 1945 után milyen kulcsfontosságú kulturális pozíciókat juttattak zsidók és amerikai ügynökök kezére Ausztriában.

Miután a szövetséges hadseregek rabolva, gyilkolászva és erőszakoskodva rátörtek az osztrák-német területekre, első dolguk az volt, hogy a politikai és kulturális vezetői pozíciókat árulók és ügynökök kezére juttassák.Nagyon fontos szerepet játszott ebben kezdettől fogva a tömegmédiák feletti irányítás. A különböző pozíciókba többnyire "emigráns" zsidókat juttattak. Amikor 1955-ben a megszállók kivonultak, maguk után hagyták a politikában és a kulturális területeken a kis külön "megszálló csapataikat".

Megszálló kultúrzsidók és CIA ügynökök:

színház - Weigel, opera - Prawy, irodalom - Torberg, kabaré - Bronner, újságírás - Portisch

A szovjet irányítású RAVAG-ból és az USA "Vörös-Fehér-Vörös" adójából jött létre 1958-ban az "Osztrák" Rádió (ORF), mely természetesen megtartotta a régi "megbízható munkatársakat" (többek között: Maxi Böhm, Gerhard Bronner, Fritz Eckhardt, Karl Farkas, Louise Martini, Carl Merz [Czell], Marcel Prawy [Frydmann], Helmut Qualtinger, Günther Schifter, Friedrich Torberg [Kantor-Berg], Hans Weigel, Hugo Wiener). Ettől az időtől kezdve az ORF-nél valódi számarányukhoz képest jóval nagyobb mértékű a zsidók aránya. Ezzel magyarázható az ORF és más tömegmédiák szégyenlőssége az izraeli és a zsidó-amerikai bűncslekmények kapcsán és az izraeli-amerikai propagandanyelv szó szerinti átvétele.

Ebből kifolyólag a közélet és a kultúra minden területén kontrolláltan zúdítják mind a mai napig a megszállók "kultúráját" az osztrákokra. Az összefonódás a politikusokkal ennek a rendszernek a részét képezi.

Dr. Reinhold Wagnleitner, a Salzburgi Egyetem professzora kibővített habilitációs dolgozatában szintén nevén nevezi ezt a jelenséget. A dolgozat címe: "Coca-kolonizáció és Hideg Háború: Az USA és Ausztria kulturális küldetése a Második Világháború után" („Coca-Colonisation und Kalter Krieg: Die Kulturmission der USA in Österreich nach dem Zweiten Weltkrieg“, Wien, Verlag für Gesellschaftskritik, 1991.). Wagnleitner rámutat arra: Prawy, az USA kulturális tisztje, azt a feladatot kapta, hogy honosítsa meg Bécsben a musicalt és Richard Wagner operáit szorítsa ki a színpadról.

A professzor kutatásainak eredményei megegyeznek nyilvánosságra hozott CIA-aktákkal: "Így derült ki másfél évvel ezelőtt, hogy a modern művészet tekintélyes része létezését a CIA-nak köszönheti." („Der Spiegel“, Nr. 38/1997, S. 170.)

Az osztrák költő-író, Gerd Honsik ezekről az összefüggésekről "A CIA támadása Mohamed ellen" című cikkében a következőképpen nyilatkozott:

"Ezzel összefüggésben az USA titkosszolgálatának a leigázottak hagyományai ellen irányuló támadási megbízása a zene, festészet, költészet, anyanyelvek és a színház ellen indított megsemmisítő háború mellett kezdettől fogva az Európa vallásai ellen folytaott küzdelmet is magában foglalta.

- Ha például Ausztriában Hermann Nitsch "akcióművész" az elborzadt adófizetők költségén minden évben levág egy disznót és azt egy keresztre függeszti, hogy Krisztust kigúnyolja, úgy ennek az országnak minden tisztességes emberét évente büntetlenül fájdalmasan megsértheti érzéseiben. A CIA "szabadságának" nevében. (Lásd alább.)
- Az EP-képviselő Cohn-Bendit könyvében kislányok meggyalázásával henceghetett, akiket kertészként rábíztak. A "szabadság" nevében. És a CIA felfogása szerint.
- Otto Mühl osztrák "művész", aki kommunájában gyerekek százait gyalázta meg, köztük kisgyermekeket is, szabadlábra helyezése után felléphetett a Bécsi Burgtheater-ben és terjeszthette szennyét az adófizetők kárára. A legtöbb németnek a színház évtizedek óta élvezhetetlen, megkeseredett.
- A CIA-művészet szabadsága mindig a legszentebb dolog megsemmisítő megsértésének a szabdsága. ..."

Gerd Honsik: üldözött költő - az üldözöttek költője. Az izraeli-amerikai propaganda kapcsán megfogalmazott kritikája miatt 2009 áprilisában 5 év börtönre ítélték Ausztriában.

Forrás: Alpen-Donau.info

Fordította: Németh Krisztián - Jövőnk.info