2017. június 14., szerda

Holokamu








Holokamu


Hogy is van ez a holokauszt, kérem?



Mustafa Kemal Atatürk, a hadvezér
1924-ben a görög holokauszt áldozata lett egy egész görög város Kis-Ázsiában. Smyrna városát felégették a török fegyveresek, és Törökországban koncentrációs tábort állítottak fel, ahová a görög és az örmény lakosságot hurcolták el házaikból. (1)
A korabeli újságok mintegy 700 ezer görög civil áldozatról számoltak be és a kitelepítésnek olyan embertelen módjáról, amelyhez képest a német kitelepítések igazán emberségesnek tűnnének, ha a győztesek nem hamisították volna meg a valós eseményeket. (2)
Mindez az atrocitás részben Törökország atyjához és nemzeti hőséhez, Mustafa Kemal Atatürkhöz köthető, akinek múltját és szerepét és főleg politikai kapcsolatait nem a Wikipédia(3) stílusában szeretném röviden bemutatni.
Történetünket kezdjük 1908-tól, az úgynevezett „Fiatal Török Forradalom” történetétől. (A Fiatal Török Forradalom nem esemény, hanem egy szervezet neve.)
A huszadik század legfontosabb politikai és társadalmi tényezőjévé a cionista mozgalom vált, amely közvetlen vagy inkább közvetett hatása révén 110 millió áldozatot eredményezett.
Bár a cionizmus maga mint politikai mozgalom olyan régi, mint maga zsidóság, az Európára ható igen hátrányos befolyása aránylag új keletű. A modern Európában Napóleon volt az első, aki nagymérvű emancipációs lehetőségeket tálalt a zsidóságnak egyenlő jogalapok mellett.
Napóleon példáját sorra követték más európai államok is, szabadjára engedvén a zsidó etnocentrizmus megveszekedett természetét, ötvözve a zsidó üzleti immoralitással, amely különösen a Rothschild gazdasági birodalom felemelkedéséhez vezetett.
Csak idemutató példának említem a Rothschild ház karriertörténetének egy részletét.

Lionel Nathan de Rothschild
bárói rangot kapott
Nathan Rothschild személyes titkára és gyorsfutára 1815. március 15-én jelen volt a Waterloo csatamezején, és mint szemtanú győződhetett meg Napóleon csatavesztéséről. A titkár 2 ezer frankot fizetett egy hajósnak, hogy mindenki előtt szállítsa őt Angliába a viharos tengeren.
Rothschild mind az állami, mind a tőzsdei körökben hamisan Wellington csatavesztéséről számolt be, és részvényeit kezdte eladni a tőzsdén.
Hamarosan a teljes londoni tőzsde követte példáját, és a tőzsdei részvények értéktelen ár alá zuhantak. Az utolsó pillanatban Rothschild ügynökei felvásárolták az akkor még értéktelennek tűnő részvényeket.
Június 21-én éjszaka érkezett meg Wellington hadtitkárja, Henry Percy, akinek első útja az angol hadügyminisztériumba vezetett, beszámolni Wellington győzelméről. Az igazság kiderülése után értékükben a részvények ára az égig szökött. (4)
Ahelyett, hogy az Angol Korona simán börtönbe zárta volna Nathan Rothschildet úgynevezett „Insider Trading” (belismeretes tőzsdézés) miatt, amely pl. Amerikában később a „Taft-törvény” beiktatása után komoly büntetéssel sújtotta az elkövetőket(5), átadta a Rothschildoknak Anglia teljes gazdasági függetlenségét, megnyitva a Rothschild uralta „Bank of England” (Angol Bank) központosított bankot.
Ez és hasonló történetek sora vezetett különös politikai és történelmi eseményekhez, meghatározva a mai erőviszonyokat és erkölcsi szakadékot, amely előtt ma már az egész "globális falu" áll , hogy kedvenc globalistáink szavajárásával éljek.
Természetesen az ugyancsak zsidó maggal megáldott modern szabadkőművesség minden ágazata, köztük az 1776-ban Adam Weishaupt révén életre erőlködött Illuminátus is fegyvertársi egységet esküdött a felemelkedő zsidó bankházakkal az „Új világrend”, értsd: világhatalom megszerzésére. Jelszavaik a francia forradalom idején kihirdetett hamis szlogenek lettek: egyenlőség, szabadság, testvériség.
Ebből merített rendesen a zsidó rabbi fia, Karl Marx, amikor a Fábián társaság rendelésére megírta 1848-ban a Kommunista Kiáltványát, az azt követő európai forradalomhullám felbujtó forgatókönyveként.
Nem véletlen, hogy olyan fő kőművesek mint az olasz Giuseppe Mazzini és Giuseppe Garibaldi segítették többek közt átformálni Európát a Rothschild és szabadkőműves szájíznek megfelelően.
A korai rejtett ágendát hamarosan egy nyíltabban színre lépő már zsidó néven, zsidó csoportosulás követi. Ilyen volt többek közt a B'nai B'rith és az Alliance Israélite Universelle, amelyek már kimondottan zsidó érdekeket hirdettek nyíltan, erejük tudatában.
Megtehették, hiszen ekkor már a világ aranykészleteinek többsége bankjaikban pihent. A világot behálózó bankrendszerek többsége az ö kezükben összpontosult, és összpontosul ma is.
Elérkezett az idő a cionizmus újjáélesztésére, a hírhedt Cion Bölcsei Jegyzőkönyveinek(6) felszínre juttatására és a politikai dualitás felállítására, amelynek tősgyökeres vadhajtása a kommunizmus mint zsidó export Oroszországot gyűrte maga alá, megcélozva más európai országokat, köztük hazánkat is.
1872-ben az amerikai konföderációs szabadkőművesek, vezetőjükkel, Albert Pike-kal kidolgoztak egy katonai tervezetet, amelynek célja a globális hatalomátvétel volt. Albert Pike-nak a szobra(7) ma Washingtonban a főbíróság épülete előtt áll. Szinte minden évben tüntetnek az amerikaiak az eltávolítása érdekében, de hiába.
A tervezet három háborút tűzött ki maga elé a végső hatalomátvétel megalapozására, amely az első világháború, a kommunista szovjetforradalom és a második világháború formájában meg is valósult, utat adva a zsidó "végső megoldásnak" - a harmadik világháborúnak.
A tervezet teljhatalmú regionális kormányok felállítását szorgalmazta mint a később napvilágot látott Jegyzőkönyvek, az ENSZ és az EU. Mint a történelemből ismerjük, természetesen ez többlépcsős eljárás keretében vált lehetővé, mint pl. az ENSZ, amelyet az amerikai nép, mint „Leagues of Nations” (Népszövetséget) az első fordulóban sikeresen megvétózott.
Természetesen a tervezet minden pontja ez idáig sikeresen követte megálmodóinak elképzeléseit, és megalakult Izrael, majd, ahogy a finálé megköveteli, egy hamarosan bekövetkező harmadik világháború keretein belül az a végső harc, zsidó megoldás, amely a cionista keresztények segítségével totális háborút fog indítani a muzulmán világ és annak támogatói ellen.
A cionista hatalmi tervezetnek a végrehajtás korai szakaszában Oroszország állt az útjában. Ekkoriban a legnagyobb keresztény lakossággal és a legígéretesebb gazdasági mutatókkal a cári birodalom rendelkezett. Az orosz cár volt a világ leggazdagabb embere, érthető, hogy a cionistáknak a cár és országa célpontjává vállt.
1897-ben a bázeli cionista konferencián Theodor Herzl nyíltan kihirdette a követendő utat. Ennek megfelelően Angliában a döntési fontosságú kormánypozíciókat zsidó vagy filoszemita politikusokra cserélték. Amerikában a cionista lobbi Woodrow Wilsont segítette a választásokon az elnöki székbe, majd segítségével elkövették azt a gazdasági puccsot, amely derékba törte Amerika önrendelkezési jogát, beiktatták a Federal Reserve Bank-rendszert mint zsidó magánintézményt, államot az állam felett. (8)
Angol segítséggel sikerült éket verni a magyar állam által megálmodott „Dunamenti Népek Ligája” tervezet és az európai államok közé, csakúgy, mint a németek és a franciák közé is. Minden kész volt az első világháború kirobbantására.
És most értünk a történetünk kezdetéhez Törökországhoz és Mustafa Kemal Atatürk, valamint pártja, a "Fiatal Törökök" cionista múltjához.
Miután Oroszországot eltakarították a cionisták a politikai porondról, „Európa beteg embere” - Törökország került a cionisták célkeresztjébe.
Törökország 1453-ban kiütötte az akkor már ezeréves múlttal rendelkező Bizáncot hatalmi helyzetéből, s maga is dominációra törekedett, több keresztényellenes szent háború (dzsihád) keretében, egy ízben Bécsig jutva el. Hatalmuk alá vonták Afrika északi részét és a teljes Közel-Keletet, Nyugat-Ázsiát egészen az iráni vonalig és a Kaszpi-tenger környékét északon.
Napóleon idejére a török birodalom észrevehető hatalmi zuhanásba kezdett, és miután kimaradt az ipari forradalmakból és katonaságát sem modernizálta kellőképpen, aránylag primitív szinten vegetálva birtokolta még Európa, Ázsia és Közép-Ázsia nagy részét.
A Törökország által bekebelezett területek hatalmas olajmezőkkel rendelkeztek, amelyet a cionista háttérhatalom által irányított Nyugat magáénak szeretett volna tudni. Ekkoriban fedezték fel a hatalmas iraki olajmezőket, és a ma olajáról ismert arab államok mint Irak, Kuvait, Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emirátus stb. még török fennhatóság alá tartoztak.
1904-ben Abd Al-Hamid II Khan Gazi szultán Németországhoz fordult, hogy közösen építsék meg a Berlin-Bagdad vasútvonalat. Ekkor borult ki a proverbiális politikai bili. Az eseményekkel egy időben a cionisták előtt már eldöntött tény volt, hogy bekebelezik Palesztinát, amely ugyancsak török fennhatóság alatt állt.
Miután a szultán visszautasította, hogy Palesztinát megvásárolják a cionisták, a zsidó lobbi az angol birodalomhoz fordult orvoslásért.
Törökországot, bár már gyenge volt, legjobban belülről tovább rothasztva volt a leghatásosabb megtámadni. A zsidó fegyverek közt a leghatásosabbhoz, a forradalom gerjesztéséhez (lásd ma – Líbia, Szíria, Irán stb.) folyamodtak a cionisták.
Cionista ihletésre egy forradalmi testület alakult tehát "Young Turk Revolution" néven. A csoport célja Törökország iparosítása és modernizációja volt, de a status quo mögött idegen, sötét érdekek húzódtak meg.
A „Szociális Darwinizmus” nevében 1895-ben frontszervezetet hoztak létre Committee of Union and Progress (CUP) néven. A „Fiatal Török Forradalom” (FTF) 1902-ben, majd 1906-ban a cionisták egyik fellegvárában tartott összejövetelt, ahol konszolidálták erejüket és kidolgozták kapcsolataikat főleg az akkor legnagyobb erőnek számító török hadsereg tisztjeivel.
1908-ban nevüket simán „Young Türks” - Fiatal Törökök névre cserélték, és egy új alkotmányt terveztek. A szultán, felismerve az egyre növekvő, főleg külföldtől anyagilag is támogatott erejüket, feladta a szervezet elleni harcát, és ezt kihasználva hamarosan a szultánt megbuktatva a szervezet vette át az ország irányítását.
Rövidesen kitörtek a „balkáni háborúk”, amelyeket az első világháború követett. A háborúk okozta belső káoszt kihasználva Mustafa Kemál Atatürk forradalmat robbantott ki Törökországban 1918-ban, amelyet Törökország demokratizálása, modernizálása és emberi jogainak felállítása követett - írja az ortodox cionista történelemírás, de valójában ez egy kicsit másként történt.
De vissza időben a történet megértéséhez!
A Fiatal Törökök mozgalmának mozgatórugói egy korábbi, valójában egészen 1600-as évekig vezethetők vissza, egy zsidó, Sabbatai Zevi (törökül Sabetay Sevi) személyéhez, aki 1626-ban Smyrna városában Zevi néven ismert kabbalistaként került a közfigyelem fényébe.
A lakosság egy része természetfeletti erőt tulajdonított Zevinek, aki 1666-ban a török Szalonikába utazott, a kabbalisták fővárosába, ahol tömegek előtt jelentette ki, hogy ö az új zsidó messiás. Ezrek követték, akiknek kinyilatkozta, hogy a cél Jeruzsálem felszabadítása és a zsidó otthon megteremtése
A szultán letartóztatta az újdonsült messiást, és felajánlotta, hogy megkíméli életét, ha áttér a muzulmán vallásra. Az ötleten kapva a követői is áttértek, és ettől fogva önmagukat „Donmeh”-nek nevezték, ami törökül azt jelenti, hogy „megtért”.
A történet nem egyedülálló a történelemben, hiszen a spanyol zsidók még korábban, 1492-ben királyi rendeletre vagy áttértek, vagy kivándoroltak. Központjuk már ekkor is Konstantinápoly volt, tehát innen a fő zsidó satrapáktól, rabbiktól kértek tanácsot, akik az áttérés mellett szavaztak. A levelükben így szólt a tanács: „Neveld fiaidat tisztviselőknek és egyházi hatalmasoknak, hogy belülről tudják szétzúzni a kereszténységet!” (9)
A spanyol zsidók elfogadták a tanácsot: „Marranos” - disznók – conversos néven valóban elérték, hogy hatalmi bázisuk Londonba csoportosításával a spanyol birodalom bukását okozzák.
Ugyanezt a bevált vonalat követték a török Donmeh-ek is, és ők alkották később az ötödik zsidó hadoszlopot, amely megásta Törökország birodalmi sírját.
A csoport sohasem adta fel Zevi eredeti álmát, a zsidó haza megteremtését Palesztinában. Jelképük az okkultizmusból ismert hexagramm volt, amely ma már Dávid-csillagként vált ismertté.
Annak ellenére, hogy a Dávid-csillag ma Izrael jelképe, nem rendelkezik bibliai gyökerekkel. A régóta kultikus jelképnek használt szimbólumot a 12. században élt zsidó, Dávid al Roy, egy korábban magát messiásnak kikiáltó kazár megszállott használta zsidó identitás céljára.
Mint a később élt Zevi, ő is célul tűzte ki Jeruzsálem elfoglalását és a zsidó haza megteremtését.
Roy nem lett prominens cionista, mert apósa simán agyonverte az ifjú messiást, mielőtt az elérte volna Jeruzsálemet. Az ifjú álma természetesen tovább élt és Zevi is ezt tette magáévá.
A Zevit követő csoport tanait szerte Európában kezdte terjeszteni, több helyen átütő sikerrel. Ismertebb tanítványai közé került pl. a kriptosátánista Jacob Frank (Jakov ben Judah Leibovich) lengyel-zsidó öndeklarált messiás is Galíciában.
A csoport ugyancsak nagy sikerrel furakodott be tanításaival a legfelső nemesi, sőt uralkodói körökbe is. Ez az út vezetett Adam Weishaupthoz és 1780-ban Amschel Rothschildhoz, és oltotta be saját kabbalisztikus hitét a modern illuminátusi eszmékbe. Ettől a ponttól vált Rothschild maga is kabbalistává, sőt messiássá, egy zsidó birodalom megalkotásának szolgájává. Rothschild maga is átvette a hexagram jelét, és családi jelképébe illesztette.
Időközben a donmehs mozgalom a felszín alatt tovább erősödött a török birodalom testében. A 19. század végére már 100 ezres tagsággal rendelkeztek. Mint korábban említettem, ez a kripto-zsidó tömb volt az, amely megalkotta a „Fiatal Törökök” mozgalmat, megihletve azokat a korábbi cionista célkitűzésekkel.
Központjuk a szabadkőművességtől átitatott városban Salonikában üzemelt, és a legnagyobb páholyuk a Macedonia Risorta volt. A páholy története is megér egy misét. Létrehozói a korábban említett Guiseppe Mazzini követői voltak. Annak a Mazzininak, aki az angol Lord Palmerston török-ügyekkel foglalkozó főszabadkőműves tisztelője és követője volt.
De az eredeti, szabadkőműves páholyt életre keltő személy a zsidó Emmanuel Carraso volt, egy nagy befolyással rendelkező bankár. Carasso nem csak a török titkosszolgálatot vezette, de felelős volt a török hadélelmezésért is az első világháborúban. Kollégája ezen a poszton az ugyancsak zsidó Alexander Isreal Helphant (Parvus) egy gazdag gabonakereskedő volt.
Parvus kapcsolatai egészen az angol és a velencei titkosszolgálatokig értek el. Egész Európát rendre átutazta és komoly szerepet töltött be a kommunista dogma terjesztésében. Magévá tette a bolsevik célokat és Szentpéterváron Leon Trockijjal újságot alapítottak Russkaya Gazetta néven. Amikor Trockijt és holdudvarát 1905-ben letartóztatták, Parvus elmenekült és meg sem állt Konstantinápolyig. Itt azonnal a Fiatal Törökök mozgalomhoz csapódott, eleinte mint riporter. Munkája az angol és török birodalom háborúra uszítása volt, persze angol érdekeket is szolgálva ezzel, előkészítve a terepet az első világháborúhoz.
Munkáját siker koronázta, és 1916-ban a Sykes-Picot egyezmény keretében a vesztes Törökországot felosztották. A cionisták belső embere az angol parlamentben, Lord Balfour rá egy évre, 1917-ben kiadta a nevéről elnevezett kiáltványt, a jogi alapokat a zsidó haza igényére Palesztinában, amely ekkor még török kézben volt hagyva, hátsó gondolatoktól indíttatva.
Parvus hírhedt kollégája egy ma már Izraelben utcanévvel és szoborral rendelkező „Fiatal Török” , a zsidó Vladimir Jabotinski mint angol ügynök látta el a felforgató tevékenységét. Később Jabotinski a cionizmus egyik főszereplőjévé vált, és Herzl halálát követően (1904) és jóval később az izraeli katonaság megszervezésén, majd annak árnyékában született Likud párt megteremtésén dolgozott.
Természetesen az egész Fiatal Törökök mozgalom Rothschild-pénzen üzemelt, egy Aubrey Herbert néven ismert angol arisztokrata közvetítésével. Mint kevesek által ismert tény volt akkor, Herbert az angol elhárítás és titkosszolgálat embere volt. Herbert bátyja mint híres egyiptológus, Tutankhamon sírjának felfedezője Howard Carter néven ismert. (10)
A török politikai alvilágnak egy másik „Fiatal Török” - ága, amely teljes egészében donmeh cypto - zsidókból állt, egyik vezetőjük Talaat Pasa révén híresült el, aki nem kevesebb személyiség volt, mint a háború utáni Törökország első belügyminiszere és az örmény holokauszt kitervelője és véghezvivője.
Enver Pasával egészen 1918-ig vezették Törökországot, Mustafa Kemal hatalomátvételéig.
A korábbi török-orosz háború után (1878) Törökország gyakorlatilag elvesztette majd az összes európai területeit. A veszteség a katonai körökben nagy felfordulást és káoszt okozott. Ez a káosz volt az, amely jó táptalajt adott a Fiatal Törököknek és ahonnan komoly közreműködésre számíthattak. A Fiatal Törökök mozgalom igen sok követőre talált a hadseregen belül, és a mozgalomhoz csapódott tisztek segítségével tudta a mozgalom a szultánt 1909-ben trónjáról letaszítani.
Az elkövetkező két balkáni háború további birodalmi széthullást eredményezett, és elősegítette a terepet az első világháborúba lépéshez, amely gyakorlatilag ugyancsak megalapozta az orosz birodalom bukását s a kommunisták hatalomátvételét Moszkvában.
A kommunista hatalomátvétel közvetlen módon 25 millió keresztény lemészárlását eredményezte, és egy gonosz birodalmat eresztett rá az emberiségre a következő 70 évben.
Talán nem véletlen, hogy egyszerre alakul két új ország, amely élesen leválasztotta a vallást a kormányműködésről és a felszín alatti titkos zsidó vallástól eltekintve, amit támogatott, a régi vallásokat tűzzel vassal elnyomta. A két ország a Szovjetunió és Törökország volt, bár Törökországban a muzulmán vallás megtűrt volt, a politikából száműzték.
A jelenségekre a magyarázat a most is sok ország által követett szétválasztása az államnak és a templomnak volt. Gyakorlatilag Törökországban ez ennél többet jelentett. Különösképpen a keresztények szenvedtek el üldöztetést és horrort. A sokat panaszkodó zsidóság gyakorlatilag aranykorát érte mind Törökországban, mind Szovjetunióban, ahol Sztálin később egy egész országot jelölt ki azok számára, akik hajlandók lettek volna azt belakni. (11)
Bár a Fiatal Törökök a kezdeti időszakukban a kisebbségek nagy barátja volt (mint pl. ma a zsidó politika cigány támogatása nálunk) később a hatalom megkaparintását követően gyorsan színt váltottak. Pl. 1909 előtt a görögöket egyenlő jogokkal hitegették, csakúgy, mint a kurdokat és az örményeket is. A görögök és az örmények képezték Törökország felső-középosztályát, jó anyagi háttérrel rendelkezve. Az anyagi támogatásuk az Ifjú Törökök számára korábban létfontosságú volt.
Ahogy Törökország veszítette erejét, úgy növekedett az Ifjú Törökök hatalma, és 1913-ra teljesen az irányításuk alá tudták vonni a török kormányt, meggyilkolva az akkori miniszterelnököt, Mahmout Sevket Pasát. Ekkor vette át a hatalmat Talaat Pasa, egy Ifjú Török-vezető. Innen Sevket Pasa Enver és Dejemal Pasával szolgálták az Ifjú Török-érdekeket.
A „Három Pasa” - ahogy a nép nevezte a triumvirátust, egészen 1918-ig uralkodott. Az események egy nacionalista tendenciát termeltek ki, amelyben minden kisebbség közellenségként kapott csak helyet a társadalomban. Bár a Fiatal Törökök Gavrillo Princip, a boszniai politikai gyilkos mögött álltak, mégis a nacionalista hullám révén a német oldalon találták magukat Anglia ellenében.
A háborút követően Törökország új vezetői átértékelték a gazdasági lehetőségeiket, és a modernizálást hirdető Fiatal Törökök új elhatározásokra jutottak. A cél a Rothschildok által is irigyelt bakui olajmező megszerése lett nyugati sugallatra, amelynek útjában az oroszokkal barátságos örmények álltak.
A belügyminiszter vezetésével a Fiatal Törökök végzetes elhatározásra jutottak. Az örmények kiirtására.
1915-ben három évvel a szovjet tömegpusztítási terv beiktatása előtt a Fiatal Törökök egy-másfél millió örményt mészároltak le hidegvérrel a török birodalom határain élő 2 millióból.
Százezrek lettek Szíriába kitelepítve, vagy kihajtva a sivatagba, hogy ott pusztuljanak el. Bár a mészárlások zöme Enver és Djamal vezetése mellett történt, a lemészároltak nagy része Atatatürk uralkodása alatt, 1920-1922-ben pusztult el.

Örmény népirtás: tömegével akasztottak
Az új török vezetésnek ez nem volt elég, a mészárlást kiterjesztették a görögökre és az asszírokra is. 1915-től a Fiatal Törökök 500-750 ezer keresztény szírt és 1-másfél millió ortodox keresztény görögöt mészároltatott le hideg vérrel. Csak magában Pontusban 350 ezer ember lelte halálát.
Hasonló sorsra jutott Smyrna is, ahol Kemal Atatürk 100-200 ezer görögöt gyilkoltatott le, többségüket élve elégetve. A holokauszt szó görög eredetű a hólos és kaustós szavakból, és mint sok mást, ezt is simán lenyúlták a zsidó propagandisták saját használatra, holott pont az általuk insztigált tömegmészárlást Smyrnában hívták maguk a görögök a saját nyelvükön így.
Míg a világ ma a zsidók szenvedéseihez köti a holokauszt kifejezést, ironikusan az pont a kriptozsidók, a Donmeh - Fiatal Törökök révén válhatott szégyenfoltjává a történelemnek.
A mészárlást követően az örmény partizánok a Berlinbe szökött Talaat Pasát kivégezték. Djelmal és Enver Pasa egy rövid időre bizonyult szerencsésebbnek, mert Szovjetunióba szöktek, ahol a zsidó testvéreik felhasználták tömegmészárló képességeiket, de pár év múlva őket is utolérték az örmény partizánok.
Atatürk, annak ellenére, hogy milliók haláláért volt felelős, a török nacionalista mozgalom élén irányíthatta Törökországot. Politikai érdekből megtagadta korábbi kapcsolatait a Fiatal Török mozgalommal, és a hozzá közel álló elvtársakat a saját szárnya alá vette, a többségüket kötélre lógattatta.
A Fiatal Törökök a bolsevista testvéreikkel közel 30 millió ember haláláért voltak felelősök 1915 és 1923 évek között. Ami bennük közös volt: a vérszomjas kriptozsidók, titokban a Rothschild házat szolgálva, mint a világbirodalmi tervek végrehajtói.

Mustafa Kemal Atatürk, az államfő
Ma Törökország szakítani látszik a zsidó szövetségeseivel. A kérdés csak az, hogy ennek mi lesz az ára.
Talán a múlt bűneinek újraértékelése?
Aligha, hiszen a Nyugat csakúgy nyakig véres ebben az ügyben, mint a török zsidók maguk is. Mert az ügy kirobbanása esetében a törökök nem fognak habozni ujjal mutogatni a török köntösben bűnöző elődeikre.
Persze ez egy nemzeti ikon, Atatürk elvesztésével fog járni, de ez nem nagy ár milliók életével szemben.
Neményi Péter - Neményi.net
Dél-Korea
1, http://en.wikipedia.org/wiki/Great_Fire_of_Smyrna
2, http://en.wikipedia.org/wiki/Greek_genocide
3, http://en.wikipedia.org/wiki/Mustafa_Kemal_Atatürk
4, http://reality-bytes.hubpages.com/hub/Who-Is-The-Rothschild-Family
5, http://en.wikipedia.org/wiki/Insider_trading
6, http://www.biblebelievers.org.au/przion1.htm
7, http://en.wikipedia.org/wiki/File:Albert_Pike_statue,_Washington_(558221844).jpg
8, http://www.realzionistnews.com/?p=537
9, Silva Curiosa 1608) http://openlibrary.org/books/OL702819M/La_silva_curiosa_de_Julián_de_Medrano
10, http://user.online.be/~snelders/gossip/gosherb.htm
11, http://en.wikipedia.org/wiki/Birobidzhan





Jogász olvasónk írása: Ezért nem lehet büntetni a 

holokauszt "tagadását" a jelenlegi szabályok alapján


2010-es falfirka Balassagyarmaton
Btk. 269/C. § Aki nagy nyilvánosság előtt a nemzeti szocialista vagy kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A bűncselekményt az követi el, aki nagy nyilvánosság előtt a tényállásban szereplő rendszerek közül az egyik rendszer által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekményekre valósítja meg a tényállást. Tehát a bűncselekmény elkövetéséhez nagy nyilvánosság szükségeltetik, amely a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 137. § 12. pontjában foglalt értelmező rendelkezés szerint a bűncselekménynek a sajtó, egyéb tömegtájékoztatási eszköz, sokszorosítás, illetőleg elektronikus hírközlő hálózaton való közzététel útján történő elkövetését jelenti.
A bírói gyakorlatban a nagy nyilvánosság előtti elkövetésen olyan legalább 20-30 emberből álló csoportot kell érteni, amely az elkövető akaratától függetlenül képes érzékelni annak mondanivalóját. Ezt támasztja alá a Legfelsőbb Bíróság BJD 660. számú állásfoglalása is, amely szerint: „A töretlen bírói gyakorlatnak megfelelően valamely cselekmény akkor nagy nyilvánosság előtt elkövetett, ha a bűncselekmény megvalósításakor nagyobb létszámú személy van jelen, avagy fennáll annak reális lehetősége, hogy arról, vagy annak az eredményéről, nagyobb, előre meg nem határozható és egyszerű ránézéssel meg nem számolható személy, legalább 20-30 fő szerez tudomást (a Btk. 137. §-ának 12. pontjához fűzött miniszteri indokolás, valamint BJD 660. és 9103. sz.)”.
A tényállás megvalósulásához az szükségeltetik, hogy az elkövető nagy nyilvánosság előtt az egyik totalitárius rendszer által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel. A tényállás az „ÉS” szót használja, tehát a feltételek konjuktívak, azaz minimális követelmény az, hogy a népirtás tagadása mellett legalább két olyan, emberiség elleni bűncselekmény ténye is tagadásra vagy kétségbevonásra kerüljön, amely alapján a bűncselekmény megállapítható. Az nem tisztázott, hogy mik is azok a „más, emberiség elleni cselekmények” és az sem, hogy ezek közül a népirtás mellett minimálisan mennyit is kell tagadni, kétségbe vonni vagy jelentéktelen színben feltüntetni. Nem érthetjük bele a „más, emberiség elleni cselekmények” közé a népirtás tényállását, mivel az külön tényállási eleme a cselekménynek, tehát azt kétszer a tényálláson belül értékelni nem lehet.
Ezt meghaladóan hivatkozási alap lehet a Biszku Béla egykori belügyminiszter ellen hasonló tényállás alapján indított eljárás, amelyben a 11.B.I.194/2011/2. szám alatt az eljárás annak okán került felfüggesztésre, mert az eljáró bíró szerint a tényállás súlyosan alkotmánysértő. A felfüggesztő végzés szerint kérdésként merül fel a volt belügyminiszter esetében a következő (amely ugyanúgy felmerül mindkét totalitárius rendszer esetén):
Ki jogosult annak kimondására, hogy ezek a cselekmények népirtásnak, emberiség elleni bűncselekménynek minősültek-e...”Abban az esetben, ha a [Biszku Béla]vonatkozásában - a leírtakra figyelemmel - az általa tett nyilatkozat csupán személyes véleménynyilvánításnak minősülne, míg más személyek esetében a kommunista bűnök tagadása, vagy jelentéktelen színben való feltüntetése a Btk. 269/C §-ba ütköző büntetendő cselekmény volna, egy olyan helyzet állna elő, amely sértené az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében normatívan meghatározott jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság követelményét.”
A "nemzetiszocialista rendszerek által elkövetett népirtás" és egyéb, emberiség elleni bűncselekmény azért nem vonható a tényállás körébe, mert az ezt kihirdető 1945. évi VII. törvény a 81/1945. ME. rendeletben visszaható hatállyal rendelte el a háborús bűncselekmények büntethetőségét úgy, hogy azok az elkövetés idején hatályos büntetőjogi kódex szerint nem minősültek háborús bűncselekménynek, kizárólag más, életellenes bűncselekménynek. Ez a rendelkezés a jelenleg hatályos Btk.-ban is megtalálható. A háborús bűncselekmények nemzetközi jogi alapja a genfi konvenció, amelyet 1949-ben hoztak meg a részes tagállamok, tehát jóval a második világháború után. Mindezek szerint tehát a nemzetiszocialista rendszer által elkövetett emberiség elleni bűncselekmények úgy lettek visszaható hatállyal utólag bűncselekménnyé minősítve, hogy figyelmen kívül hagyták a nullum crimen sine lege praevia (nem lehet utólag bűncselekménnyé nyilvánítani azt, ami az elkövetéskor nem volt bűncselekmény, azaz a visszaható hatály tilalma) alapelvét, így olyan cselekményeket minősítettek utólag bűncselekménnyé, amelyek az elkövetéskor még nem voltak azok.
A Btk. 269/C. §-ában foglaltak ezen felül nem felelnek meg a jelenleg hatályos Alaptörvény szellemiségének, ezáltal a tényállás nem alkalmas büntetőeljárás lefolytatására. Az Alaptörvény B. cikkének (1) bekezdése szerint Magyarország független, demokratikus jogállam. A T. cikk (1) bekezdése alapján általánosan kötelező magatartási szabályt az Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály állapíthat meg. A I. cikk szerint AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.
(2) Magyarország elismeri az ember alapvető egyéni és közösségi jogait.

(3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.
A IX. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához. A X. cikk (2) bekezdése értelmében tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak.
A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű szervezet alkotmánybírósági beadványában kifejtette a tényállással kapcsolatosan, hogy a jogszabály nem felel meg a normavilágosság követelményének, mivel a jogszabályokkal szembeni alapvető elvárás a normaszöveg érthetősége és alkalmazhatósága. Az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint a jogállam alapelemét képezi a jogbiztonság. „A jogbiztonság megköveteli az egyes normák egyértelműségét” [30/1992. (V. 26.) AB határozat] – ez a jogbiztonság fogalmi elemét képező normavilágosság követelménye. Ez a követelmény különös súllyal esik latba a büntetőjogi tényállások esetén: normavilágosság az alkotmányos büntetőjog alapeleme. Amennyiben egy büntetőjogi tényállás megfogalmazása nem egyértelmű, úgy a jogalany nem képes a cselekedeteit a jogszabály elvárásaihoz igazítani, mivel a jogalkalmazó szervek kritériumai nem kiszámíthatóak. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint „az alkotmányos büntetőjog követelményei szerint a büntetőjogi szankció kilátásba helyezésével tilalmazott magatartást leíró diszpozíciónak határozottnak, körülhatároltnak, világosan megfogalmazottnak kell lennie. Alkotmányossági követelmény a védett jogtárgyra és az elkövetési magatartásra vonatkozó törvényhozói akarat világos kifejezésre juttatása. Egyértelmű üzenetet kell tartalmaznia, hogy az egyén mikor követ el büntetőjogilag szankcionált jogsértést. Ugyanakkor korlátoznia kell az önkényes jogértelmezés lehetőségét a jogalkalmazók részéről.” [30/1992. (V. 26.) AB határozat, idézi: 12/1999. (V. 21.) AB határozat, 95/2008 (VII. 3.) AB határozat]. Ezeknek a feltételeknek ez a büntetőtényállás nem felel meg. A Btk. 269/C.§ szövege olyan összetett, definiálatlan szavakat használ („más emberiség elleni cselekmény”), amelyek tartalma a jogrendszer más normái által nem definiáltak. Létező jogi kifejezés az emberiség elleni bűncselekmény, amelyet a Btk. (háború és béke elleni bűncselekmények – Btk. XI. fejezet) része tartalmaz; a büntetőjogi tényállásban szereplő elnevezés a köznapi szóhasználat szerint ehhez képest feltehetően szélesebben értelmezhető. A tényállás nem határozza meg, hogy a nemzeti szocialista és kommunista bűnök pontosan milyen történelmi időszakokra vonatkoznak, és milyen jellegű események tagadását, kétségbe vonását vagy jelentéktelen színben való feltüntetését rendeli büntetni.
A „világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom” hiánya az önkényes jogalkalmazás veszélyével jár. [11/1992. (III. 5.) AB-határozat, ld. még: 26/1992. (IV. 30.) AB határozat] Az Alkotmánybíróság már semmisített meg büntetőjogi tényállást a diszpozíció határozatlansága miatt: „a tényállás nem felel meg a büntetőjog alkotmányos kívánalmainak; a büntetőjogi felelősség alapjait, feltételeit és határait tekintve olyan mértékben határozatlan, hogy sérti az Alkotmányban deklarált jogállamiság alapelemét képező jogbiztonság követelményét.” [2/1994. (I. 14.) AB határozat] A Btk. 269/C. § tényállásának több eleme határozatlan, így előre nem definiálható tartalmú magatartást kriminalizál.
Mivel a Btk. 269/C. § közvádas eljárás, ezért az bűnüldöző (és vádemelő) szervektől függ, hogy a rendkívül tág mérlegelési keretek között mely történelmi események értékelése esetén indul büntetőeljárás. Egy korábbi esetben az 1945-ös népbírósági törvény egyik rendkívüli büntető tényállásáról az AB a következőt állapította meg: „valamennyi tényállási eleme széles körű értelmezést igényel és önkényes, esetleges politikai célokat, érdekeket érvényre juttató értelmezésre ad lehetőséget, az abszolút bizonytalanságban oldva fel a büntetőjogi felelősség pontosan kicövekelendő határait”. [2/1994. (I. 14.) AB határozat] Összességében tehát megállapítható, hogy a jogbiztonságot sérti a büntető törvénykönyv 269/C. § tényállása, mivel olyan tág fogalmakat használ, amelyek köre meghatározhatatlan.
A Btk. 269/C. § tényállása súlyosan sérti a véleménynyilvánítás szabadságát is, mivel öncenzúrához vezet. Az olyan normák, amelyek a büntetőjog eszközével korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát, csak akkor felelhetnek meg az Alaptörvénynek, ha pontosan meghatározott a tartalmuk. Mint fent is kifejtésre került, a norma jelen állapotában határozatlan tartalmú. A jogalkotó pontatlan megfogalmazása megfoghatatlanul tágra nyitja a kriminalizálandó magatartások körét. Ezzel a véleményt formálni akarókat jelentős öncenzúrára kényszeríti a norma.
A Btk. 269/C. § a véleménynyilvánítási szabadság magyar alkotmányos rendszerébe nem illeszthető be. Különösen problémás a büntetőjogi szankció alkalmazása. A büntetőjogi szankció alkalmazása ugyanis elkerülhetetlenül valamilyen alapjog legszigorúbb korlátozását jelenti. Ezért vizsgálni kell, hogy a büntetőjogi szabályozás szükséges-e, arányos-e és megfelel-e a büntetőjogi célok elérésére. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el. [30/1992. (V.26.) AB határozat] Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy az másik alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges, hogy megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan. [30/1992. (V. 26.) AB határozat, 36/1994. (VI. 24.) AB határozat].
A tényállás nem közvetlenül másik alanyi alapjog, konkrét személyiségi jogsérelem védelmét
szolgálja. Alapvető jogok korlátozásakor a legnagyobb súllyal valamely másik alapjog védelme esik latba. A Btk. 269/C.§ azonban nem más alapjogának sérelmét kívánja elkerülni. A védett jogi tárgy valójában a köznyugalom elvont veszélyeztetése és nem az áldozatok kegyeleti jogának védelme, amit az is mutat, hogy a köznyugalom elleni bűncselekmények között került a tényállás szabályozásra. „A vélemény szabadságával szemben mérlegelendő korlátozó törvénynek nagyobb a súlya, ha közvetlenül másik alanyi alapjog érvényesítésére és védelmére szolgál, kisebb, ha ilyen jogokat csakis mögöttesen, valamely "intézmény" közvetítésével véd, s legkisebb, ha csupán valamely elvont érték önmagában a tárgya (pl. a köznyugalom ).” [30/1992. (V. 26.) AB határozat].
Az eddigi gyűlöletbeszéd büntetőjogi korlátozására irányuló törvényhozói kísérletek alapján az AB töretlen gyakorlata, hogy a szólásszabadság korlátozásához nem elég a köznyugalom vagy mások joginak elvont távoli veszélyeztetése. „A szélsőséges nézetek esetében sem a vélemény tartalma, hanem a közlés közvetlen, belátható következménye alapozza meg a szólásszabadság korlátozását, a polgári jogi, avagy bizonyos esetekben a büntetőjogi felelősségre vonást. [18/2004. (V. 25.) AB határozat]”. A Btk. 269/C. § a kommunista vagy a nemzetiszocialista bűnök tagadását büntetni rendelő tényállása letér az alkotmányos gyakorlat útjáról. A szóláskorlátozás egy nagyon elvont köznyugalom sérelemén alapul, amely az AB töretlen gyakorlata szerint nem elégséges a magyar alapjogi rendszerben kiemelt védelmet élvező véleménynyilvánítás-szabadság korlátozásához. Mindennek tükrében a büntetőjogi szankció kilátásba helyezésével sérül az Alaptörvényben biztosított szabad véleménynyilvánítás joga. A büntető törvénykönyvi tényállások megalkotása során a jogalkotónak figyelembe kellett volna vennie a büntetőjog ultima ratio jellegét, azaz a büntetőjog csak végső eszközként vehető igénybe akkor, ha az igénybevétel szükséges és arányos.
A tényállás ezt meghaladóan nem veszi figyelembe a véleménynyilvánítás szabadságának tartalomsemleges védelmi elvét sem. A vélemények tartalmi ítéleten kívüli minősítésének tilalmát a 30/1992. (V. 26.) AB határozat fektette le. „A szabad véleménynyilvánításhoz való jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. A véleménynyilvánítás szabadságának külső korlátai vannak csak; amíg egy ilyen alkotmányosan meghúzott külső korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül. Vagyis az egyéni véleménynyilvánítás, a saját törvényei szerint kialakuló közvélemény, és ezekkel kölcsönhatásban a minél szélesebb tájékozottságra épülő egyéni véleményalkotás lehetősége az, ami alkotmányos védelmet élvez. Az Alkotmány a szabad kommunikációt - az egyéni magatartást és a társadalmi folyamatot - biztosítja, s nem annak tartalmára vonatkozik a szabad véleménynyilvánítás alapjoga. Ebben a folyamatban helye van minden véleménynek, jónak és károsnak, kellemesnek és sértőnek egyaránt – különösen azért, mert maga a vélemény minősítése is e folyamat terméke.” Ha a jogalkotó pusztán tartalmi alapon különbséget tesz eszmék között, akkor megsérti azon polgároknak gondolat- és lelkiismereti szabadságát, akik olyan nézeteket vallanak, amelyeket a jogalkotó leminősít. Az egyének közötti ilyen különbségtétellel a jogalkotó már nem kezelné egyenlő méltóságú embereként polgárait, ezáltal pedig sérti az egyenlő bánásmód és az emberi méltósághoz való alapvető jogokat. „Az állam ezért, pusztán azok tartalma alapján nem tilthatja be bizonyos nézetek kinyilvánítását, terjesztését, és nem nyilváníthat egyes álláspontokat más álláspontoknál értékesebbnek, azzal ugyanis sértené az egyének egyenlő méltóságú személyekként kezelésének követelményét (egy ilyen tilalom azt eredményezné, hogy az emberek bizonyos csoportjai nem adhatnak hangot személyes meggyőződésüknek), illetve az egyes nézetek kizárásával lehetetlenné tenné a minden releváns véleményt megjelenítő, szabad, eleven és nyitott vita létrejöttét.” [12/1999. (V. 21.) AB határozat].
A Btk 269/C. § nem külső korlátot állít (konkrétan szóba jöhető veszély), hanem valójában a véleményt tartalma alapján minősít. „Az általa helyesnek tartott véleményeket mindenki – az állam is – támogathatja, s a helytelennek tartott ellen felléphet, mindaddig, amíg ezzel valamely más jogot nem sért olyan mértékben, hogy az előtt a véleményszabadságnak is vissza kell lépnie.” [30/1992 (V. 26.) AB határozat]. A nemzeti szocialista és kommunista rezsimek során elkövetett emberiség ellenes cselekmények, vagy a tényállásban nem nevesített, de beleértendően a holokauszt tagadása sértheti az érintett személyek érzékenységét, szörnyű emlékeket idézhet fel ilyen tartalmú beszédek megismerése, félelemmel töltheti el őket, hozzátartozóikat vagy akár a demokratikus értékek mellett elkötelezett embereket, függetlenül személyes érintettségüktől. Azonban az ilyen érzelmek, bármennyire is érthetőek, önmagukban nem határozhatják meg a véleménynyilvánítás szabadságának határait. Külső korlát indokolhatja a szólás-korlátozást, ilyen például a beszéd erőszakba torkollásának valószínűsége. A magyar büntetőjog viszont már ma is súlyosabban bünteti a nemzeti, etnikai, vallási, faji indítékból elkövetett bűncselekményeket. Az, hogy a büntetőjog ilyen szempontból semleges, még nem jelenti azt, hogy az állam szervei, a közhatalom gyakorlók is semlegesek kell, hogy maradjanak olyan helyzetben, amikor sok embert sért egy beszéd, de nem a büntetőjog eszközeivel, hanem a fokozatosság elvével élve végső eszközként használva a büntetőjogot (az ultima ratio jelleg). A kirekesztés, a rasszizmus vagy éppen a totalitárius eszmék terjesztése elleni fellépés fontos állami cél. Az alkotmányos értékekkel szemben álló ideológiák elleni hatékony küzdelem az állam elsőrendű kötelezettségei közé tartozik. Az állam ebben a küzdelemben nem eszköztelen: az oktatás fontos eleme ennek a folyamatnak.
A 13/2000. (V. 12.) AB határozat és a 14/2000. (V. 12.) AB határozat a szimbolikus beszéd egy-egy speciális, jól körülhatárolható formájától tagadták meg az alkotmányos védelmet: a nemzeti jelképek megsértésétől és az önkényuralmi jelképek nem ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti vagy tájékoztatási célú használatától. Az önkényuralmi rendszerek elemzése, a történelmi események leírása, megvitatása, új színben való feltüntetése, az addigi történelmi diskurzusok átalakításához szükség van a múlt eseményeinek megvitatására, kétségbe vonására. Szemben a 13/2000. (V. 12.) AB határozattal és a 14/2000. (V. 12.) AB határozattal a Btk. 269/C. § nem jól körülhatárolt, hanem hosszú évtizedek történelmi eseményeire vonatkozó álláspontok ütköztetésének lehetőségét tiltja meg, ezzel pedig sérül az Alaptörvény szólásszabadságra vonatkozó alapvető védelmi rendelkezésre. Jelen esetben nem jól körülhatárolt szimbolikus beszédről van szó. A 14/2000 (V. 12.) AB határozat az önkényuralmi jelképek meghatározott esetekben történő használatát alkotmányosan jogszerűnek találta. A Btk. 269/C. § esetén viszont a jogalkotó sokkal szélesebb körre terjeszti ki büntetőjogi tiltást. Egyrészt a korábbi döntésekkel ellentétben a jogalkotó lehatárolhatatlan történelmi események tagadását tiltja, amely sokkal szélesebb, mint egy jelvény közzététele, nyílt színen való viselése. Másrészt a jogalkotó a Btk. 269/C.§-ához nem kapcsolt olyan kivételeket, mint az önkényuralmi jelképek viselése tekintetében.
A Btk 269/C. § nem csak egyes általánosan elfogadott történelmi tragédiák, mint a holokauszt tagadására, hanem annál sokkal tágabban és bizonytalanul a nemzeti szocialista rendszerek által elkövetett emberiség elleni cselekményekre vonatkozik. A nemzeti szocialista rendszer Magyarországon 1944 októberétől, a Szálasi kormány hatalomra jutásától számítható. Ilyen módon értelmezhető úgy is, hogy a munkaszolgálattal és koncentrációs táborokkal kapcsolatban, kizárólag erre az időszakra vonatkozik a tiltás. A kommunista rendszerek 1917 óta a világ számos országában a mai napig léteznek. Ezek a rendszerek ma nem mind ismerhetőek meg teljességükben. Csak egy példával élve: az észak-koreai kommunista rezsim által működtetett megsemmisítő táborokról nincsenek pontos és megbízható információink. Azonban ezek tagadása vagy kétségbevonása is büntetőjogi felelősséget keletkeztet.
Az Emberi Jogok Európai Egyezményének (továbbiakban: Egyezmény) részes államainak van szabadságuk a büntetőpolitika kialakításában, azonban nem korlátlan a joguk az alapjogi korlátok felállítására. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (továbbiakban: EJEB) hivatott eldönteni, hogy a korlátozás megfelel-e az Egyezménynek. Ahhoz, hogy a büntetőjogi korlátozás megfeleljen az Egyezménynek, a korlátozásnak sürgető társadalmi igényeket kell kielégítenie és arányosnak kell lennie. Ez pedig ebben a tényállásban nem kézzelfogható és még inkább nem bizonyítható.
A bíróság gyakorlata szerint a történelmi igazságok keresése során az általánosan elfogadott politikai helyzetértékelésre vonatkozó közvéleménnyel szemben álló, akár sokkoló és zavaró tartalmú kijelentéseket is védi az Egyezmény 10. cikke. Az EJEB szerint a még olyan fájdalmas történelmi események, mint egy népirtás is legitim történelmi vitákat vonhat maga után. A vitában az „általánosan elfogadottól eltérő” nézetek, akár az áldozatokéval ellentétes vélemények is helyet kaphatnak. A Btk. 269/C. §-ába foglalt tényállás súlyos börtönbüntetés kiszabását teszi lehetővé, ezzel álláspontom szerint a magyar bírói jogalkalmazás ellentétbe kerülhet az EJEB gyakorlatával. Az EJEB a Vajnai kontra Magyarország (3629/06) ügyben megismételte, hogy az Egyezmény 10. cikk 1. bekezdése szerinti védelemben részesített „véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus társadalom egyik alapköve, a társadalmi fejlődés és az egyén önmegvalósításának egyik alapvető feltétele. E szabadság a második bekezdésben foglalt feltételek mellett nemcsak azokat az "információkat" vagy "eszméket" illeti meg, amelyeket kedvezően fogadnak, vagy amelyeket nem sértő vagy közömbös természetűnek tartanak, hanem azokat is, amelyek sértők, megütközést keltőek vagy zavaróak; ez a pluralizmus, a tolerancia és a nyitottság követelménye, amelyek nélkül nem létezik "demokratikus társadalom”. Bár a véleménynyilvánítás szabadsága alól állapíthatók meg kivételek, e kivételeket "szűken kell értelmezni", s "bármilyen korlátozás szükségességét meggyőzően kell bizonyítani". Magyarország 2004 óta az Európai Unió tagállama. Az EJEB az önkényuralmi jelképek tiltása során is kimondta, hogy „Magyarország nem bizonyította ilyen fenyegetés meglétét a szóban forgó tiltás becikkelyezését megelőzően.” Ugyanez a megállapítás tehető a Btk. 269/C. § szakaszára vonatkozóan is.
Az EJEB a Vajnai kontra Magyarország ügyben kimondta, hogy a Btk. 269/B. § alapján a vörös csillag használatának tiltása, a szimbólum többértelműségére figyelemmel, a „tiltás túlságosan széles körű. Olyan tevékenységekre és eszmékre is kiterjed, amelyek egyértelműen a 10. cikk védelme alá esnek, s az inkriminált szimbólum különböző jelentéseinek a szétválasztására nincs kielégítő mód. Valójában a releváns magyar jog kísérletet sem tesz a különbségtételre. Továbbá, ha ilyen különbségtételre sor is került volna, a véleménynyilvánítás szabadságára és az öncenzúrára dermesztő hatással járó bizonytalanságok merülhettek volna fel.” A magyar büntető törvénykönyv 269/B.§-a nem kívánja meg annak bizonyítását, hogy a tényleges használat önkényuralmi propagandának minősül. Ehelyett a puszta használatot is cáfolhatatlanul önkényuralmi propagandának tekinti, kivéve, ha a használatra tudományos, művészeti, tájékoztatási vagy oktatási célból kerül sor. Az EJEB a tiltás e különbségtételt nem ismerő vonása megerősítette, hogy elfogadhatatlanul széles körű a törvény megfogalmazása. A differenciált, tág büntetőjogi tiltás a Btk. 269/C. § esetén hatványozottan igaz, amennyiben itt nem is egy jelkép viselését, hanem vélemények széles csoportját kívánja tiltani a jogalkotó. Hasonlóan a vörös csillag használatához a nemzeti szocialista bűnök alatt az emberiség ellenes cselekmények megítélésének széles körére kiterjedő tilalma (tagadás, kétségbe vonás és jelentéktelen színben való feltüntetés) pusztán spekulatív veszélyen alapul (demokrácia veszélyeztetése), amely nem tekinthető "nyomós társadalmi szükségletnek." (ld. Vajnai kontra Magyarország ügy).
A normaszöveg alkalmazása oda vezethet, hogy a nyomozó hatóságoknak, a vádhatóságoknak és a büntető bíróságoknak tudományos kérdésekben kell állást foglalniuk. Annak megítélése, hogy egy totalitárius rendszer bűneit jelentéktelen színben tünteti-e fel egy történelmi mű vagy akár egy vitához való hozzászólás, ahhoz a történettudomány álláspontját kell ismernie és mércéül alkalmaznia a bíróságnak. Ez pedig ténykérdés és nem jogkérdés, így ez az Alaptörvényben foglalt tudományos szabadság alapjogával teljesen ellentétes: tudományos igazságok kérdésében az állam nem dönthet, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak. A történészeket is megosztó, vitatott kérdés, hogy a XX. század legsúlyosabb tragédiáit egymáshoz viszonyítva hogyan lehet megítélni. A holokausztot sokan annak egyediségében, a magyar zsidóság szisztematikus és félelmetesen eredményes kiirtása miatt a hazánkban szám szerint kevesebb áldozattal járó kommunista diktatúra tombolásaihoz képest kiemelik. Mások a kommunista diktatúrák összességének hosszabb idejét, nagyobb térbeli és időbeli kiterjedtségét hangsúlyozzák. Itt vissza kell utalnom a normavilágosság elvére: azzal, hogy nem meghatározható mely történelmi korszakokra vonatkozik a tényállás, azzal a történelem során bármikor létező nemzetiszocialista és kommunista rendszerekre vonatkozik. A Btk. 269/C. § jelentéktelen színben feltüntetés fordulata alkalmas lehet arra, hogy vitákba beleszólást engedjen az állam büntetőhatalmának. A Btk. 269/C. § ellentétben a 14/2000. (V. 12.) AB határozatban alkotmányosnak ítélt, önkényuralmi rendszerek szimbólumait tiltó tényállással, nem tesz kivételt a tudomány, művészet és az oktatás szabadságának biztosítása érdekében.
A múlt megismerése, az önkényuralmi rendszerek tragédiájának a nemzeti kultúra részévé tétele az állam feladata. Ugyanakkor a múlt megismerését gátolja, ha a szakmai viták határát a büntetőjog szabja meg. Az olyan megkérdőjelezhető értékű történelmi vélemények, mint amilyen a holokauszt tagadása vagy a sztálini népirtás relativizálása, sem egyeztethető össze a szólásszabadság kiemelt védelmével. Amennyiben az ilyen beszédek gyűlöletet keltenek, közvetlen veszélyt okoznak pl. erőszakot eredményeznek (véleménynyilvánítás szabadságának külső korlátja), úgy arra a büntetőjog már ma is megfelelő védelmet nyújt. Az a jelenleg is zajló vita, hogy a holokausztnak hány zsidó és roma áldozata volt, nem folytatható le úgy, ha az egyes álláspontok büntetőjogi felelősségre vonás alapjai lehetnek.
Szintén nem tisztázott az sem, hogy mi minősül nemzeti szocialista rendszernek. Kizárólag a német nemzetiszocialista rendszert kell érteni alatta vagy idetartozik az olasz fasizmus illetve a magyar hungarizmus is? Elég egy rendszer bűneit tagadni vagy az összes rendszer bűneinek tagadásával lehet a bűncselekményt megvalósítani? Mi alapján és főleg ki (nyomozóhatóság, vádhatóság, bíróság) jogosult megállapítani – értelmező rendelkezés hiányában -, hogy mik is a nemzeti szocialista rendszerek bűnei és főleg mik azok a „más, emberiség elleni cselekmények”? Hol lesz egy történelmi eseménynél ténykérdésből jogkérdés?
A bűncselekmény akkor befejezett, ha a tényállás valamennyi elemét az elkövető kimeríti. A Btk. 269/C. §-ának – annak célzatos volta miatt – a kísérlete pedig fogalmilag kizárt. A tényállás megvalósulásához a népirtás ÉS más, emberiség elleni cselekmények konjuktív tagadása vagy kétségbe vonása szükségeltetik, azaz a népirtás mellett két, másik tényállási elemként meghatározott, ún. más emberiség elleni cselekmény tagadása, kétségbevonása is szükségeltetik, hogy ez a három cselekményelem együttesen eredményezze azt, hogy a tényállás megvalósul. Érthetően: a bűncselekmény akkor valósul meg, ha az alábbi feltételek mindegyike fennáll:
a.) A cselekményt nagy nyilvánosság előtt követik el ÉS
b.) az elkövető a tényállásban meghatározott totalitárius rendszerek közül az egyik rendszer által elkövetett népirtás ÉS más, emberiség elleni cselekmények tényét (tehát népirtás és még legalább két másik emberiség elleni cselekmény, azaz összesen három),
c.) tagadja, jelentéktelen színben tünteti fel vagy kétségbe vonja (itt akár több magatartás is megvalósulhat egyszerre).
Összefoglalva a fent írtakat, a jelenlegi szabályozás hibás. Ezt a jogalkotó is észlelte, mivel az új Büntető Törvénykönyv tervezetében az ÉS szó helyett már a VAGY szót használja a tényállásban, így a jövőben – várhatóan 2013. január 1-től – már maga a népirtás tagadása, kétségbe vonása vagy jelentéktelen színben való feltüntetése is megvalósítja a bűncselekményt. Jelen állapotában azonban a tényállást nem lehet kimeríteni teljesen, mivel a népirtás mellett nem lehet még két másik tényállást sem tagadni, ahhoz nagyon elvetemültnek kell lenni. Egy példával megvilágítva: a holokauszt kétségbe vonása mellett kétségbe kellene vonni pl. a polgári lakosság elleni erőszakot ÉS pl. a tiltott fegyverrel való alkalmazását is ahhoz, hogy a tényállás alapján valakit büntetni lehessen. Ha ez nem valósul meg és az elkövető csak valamely népirtást tagadja, nem meríti ki a tényállást, így a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 196. § (1) bekezdésének a.) pontja alapján bűncselekmény hiányában az eljárás megszüntetésének van helye. Ez pedig sem az ügyészségeknek nem jó, mert a váderedményességüket rontja, sem a bíróságoknak, mert nekik meg a statisztikájukat. A tényállás jelen formájában aligha használható, mert nem tölti be azt a rendeltetését, amelyre megalkották és nem védi azoknak az emlékét, akiknek kellene.
(A jogelméleti értekezés a TASZ-nak a Btk 269/C. §-a ellen benyújtott alkotmányjogi panaszának felhasználásával készült. Köszönet érte.)
(Dr. No)



Két tárgyalás az "új országban": egy állítólag rendőrökre 

támadó nénié és egy holocáfoló fiatalemberé

I. Az alábbi mellékletben szereplő néni (Forrai Rozália Mária) állítólag rendőrökre támadt 2009. július 4-én. A holnapi idézés, a helyszínnel együtt (a néni minden hazafit szeretettel vár a tárgyalásra):


"Hivatalos személy elleni erőszak bűntettét követte el"
II. Holnap reggel 8:30-kor bíróság elé állítják azt a fiatalembert, aki 2011. október 23-án a Milla "szólásszabadságért" rendezett tüntetésén egy "Holokauszt nem volt" feliratú, héber nyelvű táblát emelt a magasba. A szólás- és véleménynyilvánítási szabadságot követelő képmutató zsidók egyből rendőrhöz cibálták a szólásszabadságot gyakorló férfit. A héber rend éber őrei pedig azonnal (!) lefordították a feliratot, majd előállították a hazafit, aki holnap már a "biztosan független bíróság" előtt védekezik. A kettős mércére jól jellemző, hogy Biszku Béla ügyében lassabban őrölnek Isten malmai...
A tárgyalás pontos időpontja és helye: reggel 8 óra 30 perckor, Budapest V., Markó utca 25., III. emelet, 368-as terem.
A fiatalember tettéről az április 4-i Budaházy műsorban beszélt bővebben.

2012.04.04. Budaházy - Vendég: Nagy György

  • Artist: 2012.04.04.
  • Title: Budaházy
  • Length: 131:42 minutes (120.57 MB)
  • Format: Mono 44kHz 128Kbps (CBR)
Vendég Nagy György, aki 2012. október 23-án héber feliratú táblán hirdette a Milla tüntetésén, hogy nem volt holokauszt. A műsorban szóhoz jut Schiffer András is.




Olvasónk "kézikönyve": Néhány alapvető bizonyíték a hivatalos holokauszt-ábrázolás cáfolására





1. Gázkamra-bedobónyílások
Valamikor 1945 tavaszán–nyarán rémülten vették tudomásul Auschwitz orosz megszállói, hogy Höß lágerparancsnok angol-amerikai kihallgatóinak nemcsak tusolófejeken keresztül történő gázbevezetésről beszél, hanem bedobónyílásokról is, és ők semmi ilyesmit nem találnak. Gyorsan véstek a tetőbe néhány lyukat. Ugyanez történt az amerikai illetékesekkel is; nem találtak bedobónyílásokat a krematórium épületének tetején légi felvételeiken. Gyorsan retusáltak néhány pontot fényképeikre. Ostoba apróság, de az amerikaiak és az oroszok nem koordinálták egymással a nyílások helyét (éppen feszült volt a viszony közöttük). Így a légifelvételeken nem láthatók bedobónyílások ott, ahova azok be vannak vésve, és ott, ahol a légifelvételek tanúsága szerint lenniük kellene, nem találhatók. Következtetés: 1945 előtt sem ezen, sem azon a helyen nem voltak bedobónyílások. (A tusolófejeken át történő gázbevezetés [Höß-vallomás] kezdettől fogva ostobaságnak bizonyult.)
2. Vas(III)-hexacianoferrát(II) [köznapi nevén ”berlini kék”, a HCN (hidrogéncianid) reakcióterméke] a ruhafertőtlenítő kamrákban 800-1000 ppm nagyságrendben mutatható ki, a „gázkamrákban“ pedig 1-2 ppm nagyságrendben, éppúgy, mint a lakóbarakkokban. Következtetés: a krematóriumok ravatalozó helyiségeiben, illetve a tusolókban nem voltak elgázosítások. Ez még Fritjof Meyer Spiegel-szerkesztőnek is derengeni kezdett, aki emiatt az elgázosításokat ma már nem található parasztházakba helyezte át.
3. Ha kinyitottak egy Zyklon B-dobozt, akkor a HCN-gáz még órák múlva is szivárgott a dobozból. Ez azért volt így szerkesztve, hogy a gáz a ruhafertőtlenítés során a fejtetű lényegesen nagyobb ellenállóképességű petéit is elpusztítsa. Tehát minden tanú, aki a gázkamráknak 15-30 percen belüli kinyitásáról beszélt, hazudott. Mivel mindenki erről az intervallumról beszélt, mindenki hazudott. Csak egészen mellékesen: ha a nemzetiszocialistáknak valóban szándékukban állt volna a zsidókat elpusztítani, ennél sokkal hatékonyabb eszközök álltak volna rendelkezésükre. A helyi körülmények és a fizikai-kémiai összefüggések ismeretében ugyancsak képtelenség lett volna a hordozóanyagra fölitatott HCN-t (Zyklon B) a tanúk által előadott rövid idő alatt forráspontra vinni és elpárologtatni, majd a helyiség légterében a halálos dózishoz szükséges koncentrációra emelni.
4. A krematóriumok üzemeltetéséhez szükséges szénszállítások [kb. 20 kg koksz hullánként Auschwitzban] a halottaskönyvek adatainak felelnek meg, pl. 1942 január – 1943 november kb. 50.000 halott = 1032 t koksz (a súlyos tífuszjárványok időszaka), nem pedig az erre az időszakra állított holokauszt-számadatoknak.
5. A Nyiszli Miklós "szemtanú" (Auschwitz) által állított óriási földalatti gázkamrákat (napi 25.000 halott, azaz 15-20 millió 3 év alatt) a mai napig nem találták meg. Nyiszli további valótlanságokat is állít: óriási lángok a kéményből, kristályok bedobása a gázkamrákba, melyek 3 perc alatt mindenkit megöltek. És mindezt egy orvos mondja, aki ott volt.
6. A III. Birodalom összeomlásakor kb. 400 t dokumentum jutott a győztesek kezébe. Ebből egy papírfecni sem volt, amely a holokausztot támasztaná alá, evvel szemben számos dokumentum, amely annak ellentmond. Csak mellékesen megjegyezve: A holokauszt-hívők úgy próbálják magukat menteni, hogy az SS (pl. Auschwitzban) a terhelő dokumentumokat kiválogatta, és elégette. Hogy egy átválogatás sohasem lehet olyan gyors és biztos procedúra, mint az összes dokumentum elégetése, bizonyára mindenki számára felfogható.
7. A ma közismert holokauszt-ábrázolás a Höß-vallomások egyik verzióján alapul. Ezt kínzással érték el vallatói, ahogy azt Butler, brit vallatóinak egyike visszaemlékezéseiben leírja. (A másik verziót – gázbevezetés a tusolófejeken – csöndben elejtették.)
8. Még a büntetőperek bírái is kételkednek a holokausztban. Lásd Meinertzhagen bíró csődbejelentését a Zündel-perben: „…az teljesen mellékes, hogy megtörtént-e a holokauszt vagy sem. Tagadása tilos Németországban. És csak ez számít a bíróságon.“ Íme, itt van a bizonyítékunk, hogy nem kell hinni a holokausztban – illetve ha foglalkozik vele az ember nem is tud benne hinni – elegendő, hogy úgy tegyünk, mintha hinnénk benne.
9. Elie Wiesel és Primo Levi, mindketten Auschwitz-túlélők, egymástól függetlenül megerősítik, hogy az SS Auschwitz feladásakor a betegeknek és rokkantaknak felajánlotta, hogy dönthetnek: bevárják az oroszokat vagy az SS-szel együtt elvonulnak Nyugat felé. Úgy Elie Wiesel és apja, mint további 20 ezer fogoly a németekkel együtt történő elvonulást választotta, sem minthogy bevárja az oroszokat. Nyilván nem azért, hogy bepótolják Buchenwaldban azt, ami elmaradt Auschwitzban: az elgázosítást. Auschwitzban ezer ember maradt (egy részük csak azért, mert túl gyönge volt az elvonulásra). A világ első húszezer holokauszt-tagadójáról olvashatunk ebben a történetben!
10. Vrba koronatanú 1944 áprilisában megszökik Auschwitzból. Hét(!) hónapon keresztül hallgat, miközben a gázkamrák teljes gőzzel dolgoznak. Egy nyilvánosan kimondott szóval megmenthette volna az összes magyarországi zsidót. Vrba csak 44 novemberében riasztja a világ közvéleményét (ekkor jelenik meg a WRB-Report), amikor már Németország a padlón van, az elgázosításnak a hivatalos történetírás szerint vége van, így nem tud védekezni a vádak ellen. Hát, aki ezt hihetőnek tartja, azon nem lehet segíteni.
11. A végleges bizonyíték, hogy lehetetlen lett volna egy elgázosítás után a hullákat a gázkamrákból kicipelni, 2000-ben született meg, amikor az American Journal of Emergency Medicine szakfolyóirat tudósított egy hidrogéncianiddal történt mérgezésről Hong-Kongban. Tűzoltók, akik egyetlen egy HCN-kontaminált asszonyt mentettek, mérgezést szenvedtek, noha védőöltözetben voltak. És ez fehéren-feketén bebizonyítja, hogy mindazok, akik a hullákat a gázkamrákból kicipelő Sonderkommandokról beszéltek, hazudtak.
12. A zsidók nem hiányoztak a háború után az állítólagos milliós nagyságrendben.
13. A dízelmotorok kipufogógázai – a motor szerkezetéből következően – alkalmatlanok az emberölésre, mivel túl sok oxigént és túl kevés szénmonoxidot tartalmaznak. Ha pl. benzinmotorokról beszéltek volna a tanúk… De mindenki határozottan dízelmotorról beszélt.
14, Húsz év óta folynak átlátszó ürügyekkel a próbálkozások, hogy minden érvet elfojtsanak, amelyek a hagyományos ábrázolást megkérdőjelezik. Már rég nincs arról szó, hogy G. Rudolf vagy W. Fröhlich izgattak-e bármilyen közösség ellen. A hisztériakeltés és a rendkívül brutális fellépés oka az, hogy a holokauszt-állítóknak semmi érvük nincs a revizionisták tézisei ellen.
15. a, Eisenhower 1948-ban írta memoárjait, amikor még emlékei egészen frissek voltak. Több száz oldal, ír a zsidók nehéz sorsáról, de egy szót sem megsemmisítő táborokról, gázkamrákról stb.
b, De Gaulle 1954-ben adta ki visszaemlékezéseit. 2000 oldal, de egy szó sincs Auschwitzról, krematóriumokról, gázkamrákról.
c, Churchill visszaemlékezései 1948 és 1953 között születtek (4500 oldal). Bár ír a zsidók üldöztetéséről, de – már sejtjük – egy szót sem Auschwitzról, gázkamrákról, holokausztról.
16. És végül: nincs még egy olyan történelmi esemény, amelyről annyi hamisat állítottak, hogy ne mondjuk, hazudtak, mint a holokauszt, még a hivatalos holokauszt-történészek szerint is. Egyikük sem vitatja ugyanis, hogy a legtöbb beszámoló – gőzkamrák, elektromos lemezek először árammal való gyilkoláshoz, majd a hullák elizzításához, kemencékbe vezető elektromos futószalagok, mérgezés cianid-ampullákkal, úgy, hogy ezeket az áldozatok orra alá tartották, gázbevezetés a tusolófejeken keresztül, zöld kristályok bedobása a gázkamrákba, amelyek nyomtalanul eltűntek – mind a fantázia szülöttei. Nos, ha valóban léteztek volna olyan gázkamrák, amelyeket ma ismerünk, nem lett volna szükség mindezekre a mesékre. Idézzük fel Bruno Baumot: Az (auschwitzi) propaganda legnagyobb részét mi magunk írtuk.
És a ráadás: Van Pelt, a világszerte ismert holokauszt-történész 2009. 12. 27-én két figyelemre méltó kijelentést is tett a Toronto Star c. lapban: Szerinte ismereteink 99 %-át a holokausztról nem tudjuk bebizonyítani, ezekről csak tanúvallomásokból van tudomásunk. Másodszor, szerinte Auschwitz-Birkenaut, vagyis ahol a holokauszt-állítók szerint a tényleges tömeggyilkosságok történtek, fel kell számolni, és a területet vissza kell adni a természetnek. (Gondoljunk csak bele, mi történt volna, ha egy revizionista vagy pl. Williamson püspök javasolt volna ilyesmit!) Nos, hogy egy elismert zsidó szaktekintély nyilvánosan ilyet javasol, csak egyre utalhat. Sem van Pelt, sem a többi holokauszt-állítót mímelő nem hisz a holokausztban. Meg vannak győződve róla, hogy Birkenauban ott van a bizonyíték, hogy gázkamrák nem létezhettek. Ettől idegesek, (lehet, hogy álmatlan éjszakáik vannak), és most keresnek egy átlátszó ürügyet a holokausztot cáfoló monumentális tárgyi bizonyíték megsemmisítésére (Lásd Rudolf-tanulmány).
A fenti pontok természetesen csak a legkirívóbb ellentmondásokat emelik ki igen tömören. Minden pont mögött több oldalas tanulmány vagy akár egy-egy könyv áll a tézisek alátámasztására és kifejtésére. Akit érdekel a téma, nem kerülheti meg, hogy ezeket a könyveket elolvassa.
Bevezetőként „Anonymus: A tiltott igazság”-ot ajánljuk. Magyar nyelven megjelent ezen kívül:
R. Harwood: Valóban hat milliósan haltak meg?
N. Finkelstein: A holokauszt-ipar
R. Lenski: A holokauszt a törvényszéken
L. Adelskogh: Egy üres zsák nem áll meg magában
Nem revizionista mű, de feltétlenül érdemes elolvasni Kardos Klára: Auschwitzi Napló (Budapest 1999) c. könyvét. Kardos Klára zsidó származású keresztény, így vitték el Auschwitzba 1944 májusában. A mű a holokauszt-mítosz átütő cáfolata.
Világviszonylatban is egyedülálló a Kuruc.info lapjain nyomonkövethető vita Perge Ottó revizionista történelemtanár és publicista, valamint Ungváry Krisztián holokauszt-állító történész között. A vita Perge Ottó javára dőlt el.
Angolul, németül hozzáférhető:
G. Rudolf: Szakértői vélemény az auschwitzi „gázkamrák” vizsgálatáról (Rudolf-tanulmány)
G. Rudolf: Előadások a holokausztról
J. Graf: Az új világrend és a holokauszt
Gerd Honsik: Felmentés Hitler számára – 36 meg nem hallgatott tanú a gázkamrák ellenében
A művek legtöbbje az interneten is megtalálható.
Bálint József


Amit Orbán Viktor nem tett ki a honlapjára

állambiztonsági múltjáról


"Orbán Viktor (Diktátorbán) annyira hozzászokott a párt-és kormányszintre emelt hazudozáshoz, hogy bárhol, bármikor, bárkit hülyének tud nézni szemrebbenés nélkül. Valóságellenes kommunikációja egy közepes képességű vidéki színész hamis gesztusaival egyre inkább a politikai giccs felé viszi hiteltelen alakját, nemzetrontó ámokfutását." - írtuk március 6-án, a "Miért nem akarja Orbán Viktor az állambiztonsági múlt feltárását?" című cikkünkben. Nem azt állítottuk, hogy beszervezték ügynöknek, hanem az általunk közölt dokumentumok - köztük Orbán saját kézzel felvázolt hálózata - alapján, arra a következtetésre jutottunk, hogy egy állambiztonsági hálózati személy kapcsolata volt, akit  - akarva-akaratlanul - informált.

„Bárkit hülyének tud nézni!”
Arra kértük a pártelnök-miniszterelnököt: adjon magyarázatot némely dokumentumra, tárja fel egykori kapcsolatrendszerét fedőnevek nélkül, nézzen szembe  kendőzetlenül múltjával, melyről egy 2009. június 2-án közölt tanulmányban a Fidesz belső magjához tartozott, , "László" fedőnevű vezető, aki  szigorúan bizalmas állambiztonsági ügyekkel, a párt külföldi kapcsolataival  foglakozott,  ezt mondta: "Orbán Viktornak komoly gondokat okoz az, hogy korábban volt valamilyen ügye, ami akkor ugyan elsimult, de ha nyilvánosságra kerülne, az a politikai szereplésének végét jelentené, olyan mértékben lejáratná őt."  A "László" dosszié rejtélyét dr. Ilkei Csaba írta meg: "Állambiztonsági rendszerváltás, 1989: Ez egy életveszélyesen komoly ügy!" címmel.
Cikkünk után Orbán egy hónapot várt, majd  az orbanviktor.hu oldalon nyilvánosságra hozott néhány dokumentumot, válaszolva egy szocialista parlamenti képviselő írásbeli kérdésére.
Sajnos, az akció nem több, mint Orbán parasztvakító porhintése, csak a félrevezetést szolgálja. (Spindoktora: Habony Árpád, az egykori hályogkovács egyre inkább leépülve olyan blödli ötletekre veszi rá Viktort, ami egyenesen a  politikai natur blöff kategóriájába tartozik, s ami miatt ma már nem engednék be egy rangos szakmai klubba Londonban. Elődje, Wermer András is  naív paraszt festő  volt, de némely ravaszul sunyi tanácsa népművészi szinten bejött Viktornak.)
 Viktorunk 1., Csak a lényegre nem válaszolt., 2., Nem hozott nyilvánosságra mindent., 3., Sajnálatot igyekezett kelteni maga iránt olyan körülmények miatt, melyek nem léteztek.


Összegzés


Minden miniszterelnöknek vaj van a füle mögött, vagy a titkosszolgálatok választatják meg delikvenseket , vagy esetleg a vakolók azok akik összehozzák a műsort ahol a leendő már annyira elkötelezte magát , hogy nincs kibúvó. Mert már szabadkőműves , titkosszolgálati besúgó III/ akárhányas állományú személy , és jobb esetben még egy – két külföldi titkosszolgálatnak is jelent , hogy mindenki támogassa az elképzeléseit. De mi van akkor , ha neki kell alkalmazkodni mondjuk a MOSZAD – hoz – minden évben földalapú kárpótlás hirdetés a cionistáknak , és a többi és a többi. Ugye el tudod képzelni , hogy ez így volt és így is lesz , míg a vakolókat ki nem iktatjuk a hatalomból , vagyis minden szabadkőműves mozgalmat be kell tiltani , mert ténykedésük alatt tűnt el a magyar nemzet nemzeti vagyona , és ez a zsidókhoz vándorolt . A közéletben ahol zsidók is helyet kaptak a közigazgatásba mindenütt csak a rablás és a lopás , zsarolás műveletei lelhetők fel , és teszik ezt büntetlenül . Miért mert ők zsidók és érinthetetlenek . Mik vagyunk mi zsidó gyarmat , és azért hordanak svájci sapkát nagyjaink , vagy ezt palástolva egy kalapot húznak még a fejükre , de attól még ők hazaárulók , mert a földjeinket kiárulták , és csak is zsidóknak orosz hadifogjok véletlenül sem kaptak volna belőle. Az 56 – osak még véletlen sem , a gyerekeik még egyetemre sem mehetnek , de az ÁVH gyerekek , és unokák mind az egyetemeken pöffeszkednek , és szervezkednek , mert a közéletünk is tele van Régi ÁVH – okkal kik azóta már MOSZAD – osok is lettek . Tessék mondani hogy is áll ez a téma nincs elég magyar gyerek , hogy csak zsidók érvényesülnek a tájon , kik így is úgy is de hazaárulók , és akkor azt mondják nincs igazuk a jobbikosoknak , akik ki akarják szűrni a hazaárulókat , és bizony mi is jobban szeretnénk ha a magyar orosz hadifogjos családokból , az 56 – osok gyermekei koptatnák az egyetem padjait , és így válnának elkötelezett hazafiakká , és nem ÁVH zsidók törtetnének a nemzet előtt és terelnék újból a vágóhídra a magyarságot , és ők addig vígan rabolnának a lóvátet gojok megint fizethetnének a holókosztosoknak. 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése