Egészség
ügy helyett koncentrációs táborok építése fekete
költségvetésből !!!!!
NEM, A KÓRHÁZIGAZGATÓ NEM TILTHATJA MEG A LÁJKOLÁST ÉS A NYILATKOZÁST
A
TASZ JELENTI BLOG
Szerző: TASZ
2017.01.18.
Útmutató egészségügyi intézmények, iskolák, szociális intézmények dolgozóinak, és mindenki másnak, akit a munkáltató eltilt a lájkolástól, a kommenteléstől és a nyilatkozástól: mit szabad és mit nem?
Hónapok óta hallani arról, hogy a közszféra dolgozóinak megtiltják, hogy a sajtónak nyilatkozzanak. Korábban a KLIK tiltotta meg, hogy az iskolaigazgatók, tanárok nyilatkozzanak, december elején a Magyar Nemzet munkatársát nem engedték be a Heim Pál Gyermekkórház mikulásünnepségére, pár nappal később a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórház főigazgatójának utasítása került fel a netre, ami még a lájkolást és a kommentelést is tiltja. Néhány napja egy kórház felkérésére egy ügyvédi iroda állásfoglalása került nyilvánosságra, ami szerint „rosszat lájkolni tilos”. Ma pedig az Antall József tudásközpontról derült ki, hogy kirúgással fenyegette meg azokat a dolgozóit, akik lájkolják az olimpiallenes kezdeményezést. Az utóbbi idők sok egészségügyi vonatkozása miatt az alábbiakban az orvosok példáin keresztül tekintjük át a kérdést.Az ökölszabály
Mivel a helyzet meglehetősen bonyolult, először is álljon itt az alapvető szabály, ami segít eldönteni, hogy miről van joga nyilatkozni, nyilvánosan véleményt formálni a munkavállalónak.
Alapvetően nem korlátozható a nyilatkozatadás. Ez alól kivételt képeznek azok a nyilatkozatok,
Szerző: TASZ
2017.01.18.
Útmutató egészségügyi intézmények, iskolák, szociális intézmények dolgozóinak, és mindenki másnak, akit a munkáltató eltilt a lájkolástól, a kommenteléstől és a nyilatkozástól: mit szabad és mit nem?
Hónapok óta hallani arról, hogy a közszféra dolgozóinak megtiltják, hogy a sajtónak nyilatkozzanak. Korábban a KLIK tiltotta meg, hogy az iskolaigazgatók, tanárok nyilatkozzanak, december elején a Magyar Nemzet munkatársát nem engedték be a Heim Pál Gyermekkórház mikulásünnepségére, pár nappal később a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórház főigazgatójának utasítása került fel a netre, ami még a lájkolást és a kommentelést is tiltja. Néhány napja egy kórház felkérésére egy ügyvédi iroda állásfoglalása került nyilvánosságra, ami szerint „rosszat lájkolni tilos”. Ma pedig az Antall József tudásközpontról derült ki, hogy kirúgással fenyegette meg azokat a dolgozóit, akik lájkolják az olimpiallenes kezdeményezést. Az utóbbi idők sok egészségügyi vonatkozása miatt az alábbiakban az orvosok példáin keresztül tekintjük át a kérdést.Az ökölszabály
Mivel a helyzet meglehetősen bonyolult, először is álljon itt az alapvető szabály, ami segít eldönteni, hogy miről van joga nyilatkozni, nyilvánosan véleményt formálni a munkavállalónak.
Alapvetően nem korlátozható a nyilatkozatadás. Ez alól kivételt képeznek azok a nyilatkozatok,
- amik a munkaviszonnyal közvetlenül kapcsolatosak;
- amik a munkáltató belső viszonyaira vonatkoznak;
- amiket a munkavállaló a munkáltató képviseletében ad (vagy ilyennek tüntetik fel a helyzetet).
Ezeket
a korlátokat törvény állapítja meg (a Munka törvénykönyve, a
köztisztviselőkről vagy a közalkalmazottakról szóló törvény).
Az intézmény fenntartójának vagy vezetőjének nincs joga arra,
hogy a törvényinél korlátozóbb szabályt hozzon. A törvényi
szabálynál szűkebb kereteket sem szabhat, még a konkrét
helyzetre, intézményre szabott példák adásával sem, ezt
egyedül a bíróság teheti meg.
Körlevélben, utasításban, hirdetményben, vezetői rendelkezésben, és más hasonló műfajú irományban tehát nem jogszerű a nyilatkozási, véleménynyilvánítási jog korlátozása:
Körlevélben, utasításban, hirdetményben, vezetői rendelkezésben, és más hasonló műfajú irományban tehát nem jogszerű a nyilatkozási, véleménynyilvánítási jog korlátozása:
NŐVÉRHIÁNY ITTHON: MÉLYPONT MÉLYPONT UTÁN
MANDINER
BLOG
Szerző: Bakó Beáta
2017.01.18.
Legalább tizenhatezer nővér és ápoló hiányzik a magyar egészségügyből, miközben az egyetemről kikerültek kétharmada eleve külföldön áll munkába. Az ágazatban meglévő feszültségeket jól jelzi, hogy a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke letiltotta a lapunknak adott nyilatkozatát a Sándor Máriával való konfliktusuk folytán. A „fekete ruhás nővér” továbbra is azt mondja: a kamara és a szakszervezet minden kormánnyal megkötötte a maga alkuját. Az őszi 26 százalékos béremelésre csak legyintve nevetnek a nővérek. Munkaerőhiányról szóló riportsorozatunk újabb része az ápolókról.
A legoptimistább becslések szerint is legalább tizenhatezer ápoló hiányzik a magyar egészségügyből, de a pesszimistábbak egyenesen huszonhatezerre teszik ezt a számot. Már Sándor Máriáék fekete ruhás tiltakozása is a nővérhiányból indult ki, miután Sándor Mária egyik kolléganőjének a beteg édesapja elhunyt otthon, de a kolléganő becsületből beállt dolgozni a nővérhiány miatt, és egyébként sem nagyon engedhette volna meg magának, hogy a kevesebb pénzzel járó táppénzre menjen.
Meddig lesz így fenntartható az egészségügy, mit mondanak, akik külföldre mentek, és mennyit ér az ősszel megadott 26 százalékos béremelés? Munkaerőhiányról szóló riportsorozatunk negyedik részében ennek járunk utána, megszólaltatva szervezeti vezetőket és még itthon lévő, illetve már külföldre szakadt ápolókat – néhányuk keresztnevét az anonimitás érdekében megváltoztattuk.
„Ezen csak röhögni tudok, a sírás fázisán már túljutottam”
Így jellemezte a 26 százalékos béremelést a húszas évei végén járó Nikolett, aki egy pécsi kórházban dolgozik: hivatalosan csak segédápolóként, ugyanis a diplomájához még hiányzik a szakdolgozata és egy nyelvvizsga. Gyakorlatilag viszont most is szakápolói feladatokat lát el, és azt tervezi, hogy amint meglesz a diplomája, külföldre megy dolgozni.
Mint mondja, több kolléganője is így tett az osztályon: volt, aki a papír megszerzését követően már másnap elment. Ezt az ápolói szakmában nem nehéz megtenni, hiszen ez EU-konform végzettség. Különösebb honosítás és adminisztráció nélkül lehet a magyar papírral külföldön dolgozni.
Mivel 2017-től a minimálbér és a szakképzett munkavállalóknak járó garantált bérminimum is emelkedett 15, illetve 25 százalékkal, így ez csaknem utolérte az egészségügyi szakdolgozóknak járó béremelést: a szakma dolgozói így nem nagyon érzik, hogy nagyobb lenne a munkájuk presztízse arányaiban...
Szerző: Bakó Beáta
2017.01.18.
Legalább tizenhatezer nővér és ápoló hiányzik a magyar egészségügyből, miközben az egyetemről kikerültek kétharmada eleve külföldön áll munkába. Az ágazatban meglévő feszültségeket jól jelzi, hogy a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke letiltotta a lapunknak adott nyilatkozatát a Sándor Máriával való konfliktusuk folytán. A „fekete ruhás nővér” továbbra is azt mondja: a kamara és a szakszervezet minden kormánnyal megkötötte a maga alkuját. Az őszi 26 százalékos béremelésre csak legyintve nevetnek a nővérek. Munkaerőhiányról szóló riportsorozatunk újabb része az ápolókról.
A legoptimistább becslések szerint is legalább tizenhatezer ápoló hiányzik a magyar egészségügyből, de a pesszimistábbak egyenesen huszonhatezerre teszik ezt a számot. Már Sándor Máriáék fekete ruhás tiltakozása is a nővérhiányból indult ki, miután Sándor Mária egyik kolléganőjének a beteg édesapja elhunyt otthon, de a kolléganő becsületből beállt dolgozni a nővérhiány miatt, és egyébként sem nagyon engedhette volna meg magának, hogy a kevesebb pénzzel járó táppénzre menjen.
Meddig lesz így fenntartható az egészségügy, mit mondanak, akik külföldre mentek, és mennyit ér az ősszel megadott 26 százalékos béremelés? Munkaerőhiányról szóló riportsorozatunk negyedik részében ennek járunk utána, megszólaltatva szervezeti vezetőket és még itthon lévő, illetve már külföldre szakadt ápolókat – néhányuk keresztnevét az anonimitás érdekében megváltoztattuk.
„Ezen csak röhögni tudok, a sírás fázisán már túljutottam”
Így jellemezte a 26 százalékos béremelést a húszas évei végén járó Nikolett, aki egy pécsi kórházban dolgozik: hivatalosan csak segédápolóként, ugyanis a diplomájához még hiányzik a szakdolgozata és egy nyelvvizsga. Gyakorlatilag viszont most is szakápolói feladatokat lát el, és azt tervezi, hogy amint meglesz a diplomája, külföldre megy dolgozni.
Mint mondja, több kolléganője is így tett az osztályon: volt, aki a papír megszerzését követően már másnap elment. Ezt az ápolói szakmában nem nehéz megtenni, hiszen ez EU-konform végzettség. Különösebb honosítás és adminisztráció nélkül lehet a magyar papírral külföldön dolgozni.
Mivel 2017-től a minimálbér és a szakképzett munkavállalóknak járó garantált bérminimum is emelkedett 15, illetve 25 százalékkal, így ez csaknem utolérte az egészségügyi szakdolgozóknak járó béremelést: a szakma dolgozói így nem nagyon érzik, hogy nagyobb lenne a munkájuk presztízse arányaiban...
NEM, B*ZD MEG, AZOK MI VOLTUNK. MI, CIVILE
KOLOZSVÁRI
SZALONNA
- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2017.01.18.
- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2017.01.18.
...A
rohadék liberálisok (köztük persze én is, mert mindenki
baloldali és egyben liberális is, aki nem tapsikol örömében
amiért néhány család szétlopja az országot, amit ellopni nem
tudnak, azt meg szétcseszik) sem felelősséget, sem áldozatot nem
vállalnak.
Tényleg, Lacibajusz, ez pont így igaz. Például én voltam az az aljadék, aki nem járultam hozzá az ügynökakták nyilvánosságra hozásához, mert rinyáltam, hogy kiderül, hogy én is szerepelek valamelyikben, mint a múlt rendszer aktív kiszolgálója. Ja, bocsi, azok ti voltatok.
Az is én voltam, aki nem szavaztam meg a politikusok és közvetlen pereputtyuk ellenőrizhető és hiteles vagyonbevallását, mert fostam, hogy kiderül: az ötéves gyerekemre írattam a fél falut, a nyugdíjas nagyanyám nevén van a falu másik fele én pedig egy hónapban tízszer annyit költök, mint amennyit keresek és közben még félre is teszek hússzor annyit, mint a fizetésem. Ja, nem. Ezek is ti voltatok.
Akkor biztosan én voltam az, aki titkosítottam a paksi paktumot, átláthatatlanná tettem a Magyar Nemzeti Bank pénzszórásait, titkosítottam mindent, ami közpénzt érint, de esetleg az én érdekeltségi körömet is közelről érinti. Én hoztam olyan törvényeket, hogy akár milliókat is követelhet egy szervezet azért, hogy kiadja a közérdekű adatokat, vagy éppen évekig kelljen pereskedni egy ilyen adat megismeréséhez. Nem, ezek is ti voltatok.
Esetleg én vagyok az, aki a mentelmi joga mögé bújva azt csinál, amit csak akar és sem vagyonsodási, sem egyéb vizsgálat nem indulhat ellene, mert a párt megvédi. Bocsi, azok is ti vagytok.
De az áldozatvállalás, abban tuti én vagyok a bűnös. Én szivattyúzom ki a pénzt az oktatásból, az egészségügyből, hogy üres stadionokat és játékvasutat építsek inkább. Én tolom a pénzt huszadrangú belföldi és külföldi focicsapatokba. Én tosztam szét a szociális hálót, hogy a rokkantak, betegek, beteg gyermeket nevelő családok, idős, ellátásra szoruló emberek ott dögöljenek éhen, ahol vannak. Mert feleslegesek, mert csak nyűgnek vannak, mert amúgy sem mennek el szavazni, mert terhet jelentenek. Francba, ezek is ti voltatok.
De biztosan ti, keresztényi értékekkel ékes, nemzeti érzelmű ősmagyarok gyűjtötök adományokat a rászorulóknak, ti osztotok meleg ételt, ti aggatjátok ki a kabátot az utcai fogasra, hogy lehetőleg ne fagyjon már meg a szerencsétlen honfitársatok. Nem, bazmeg, azok mi voltunk. Mi, civilek...
Tényleg, Lacibajusz, ez pont így igaz. Például én voltam az az aljadék, aki nem járultam hozzá az ügynökakták nyilvánosságra hozásához, mert rinyáltam, hogy kiderül, hogy én is szerepelek valamelyikben, mint a múlt rendszer aktív kiszolgálója. Ja, bocsi, azok ti voltatok.
Az is én voltam, aki nem szavaztam meg a politikusok és közvetlen pereputtyuk ellenőrizhető és hiteles vagyonbevallását, mert fostam, hogy kiderül: az ötéves gyerekemre írattam a fél falut, a nyugdíjas nagyanyám nevén van a falu másik fele én pedig egy hónapban tízszer annyit költök, mint amennyit keresek és közben még félre is teszek hússzor annyit, mint a fizetésem. Ja, nem. Ezek is ti voltatok.
Akkor biztosan én voltam az, aki titkosítottam a paksi paktumot, átláthatatlanná tettem a Magyar Nemzeti Bank pénzszórásait, titkosítottam mindent, ami közpénzt érint, de esetleg az én érdekeltségi körömet is közelről érinti. Én hoztam olyan törvényeket, hogy akár milliókat is követelhet egy szervezet azért, hogy kiadja a közérdekű adatokat, vagy éppen évekig kelljen pereskedni egy ilyen adat megismeréséhez. Nem, ezek is ti voltatok.
Esetleg én vagyok az, aki a mentelmi joga mögé bújva azt csinál, amit csak akar és sem vagyonsodási, sem egyéb vizsgálat nem indulhat ellene, mert a párt megvédi. Bocsi, azok is ti vagytok.
De az áldozatvállalás, abban tuti én vagyok a bűnös. Én szivattyúzom ki a pénzt az oktatásból, az egészségügyből, hogy üres stadionokat és játékvasutat építsek inkább. Én tolom a pénzt huszadrangú belföldi és külföldi focicsapatokba. Én tosztam szét a szociális hálót, hogy a rokkantak, betegek, beteg gyermeket nevelő családok, idős, ellátásra szoruló emberek ott dögöljenek éhen, ahol vannak. Mert feleslegesek, mert csak nyűgnek vannak, mert amúgy sem mennek el szavazni, mert terhet jelentenek. Francba, ezek is ti voltatok.
De biztosan ti, keresztényi értékekkel ékes, nemzeti érzelmű ősmagyarok gyűjtötök adományokat a rászorulóknak, ti osztotok meleg ételt, ti aggatjátok ki a kabátot az utcai fogasra, hogy lehetőleg ne fagyjon már meg a szerencsétlen honfitársatok. Nem, bazmeg, azok mi voltunk. Mi, civilek...
HOGY A TAKNYUKON CSÚSZTAK EURÓPA JÖVENDŐ KIRÁLYA FENSÉGES KARIKALÁBAI ELÉ
KOLOZSVÁRI
SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Tamás Róbert
2017.01.18.
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Tamás Róbert
2017.01.18.
Pofára
esett ártunk és ormányunk. Nem először, de legalább
lendületből. Miután nem szokásuk dicsekedni az ilyesmivel, ha
véletlenül kiderül, akkor pedig megpróbálják sikerként
kommunikálni, mi beszélgessünk arról, hogy mi van olyankor,
amikor nem szervilis és/vagy beszari a másik fél, akivel
szembekerül az Orbán nevű és az ő akarata.
A másik fél jelen esetben az Emberi Jogok Európai Bírósága. A testületbe Magyarország is delegál bírát, miután még az Unió része kicsiny hazánk. A jelenlegi tag, Sajó András megbízatása lejár, pótolni kell. Az ország három jelöltet állíthat, közülük választja ki az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlése a megfelelő embert. Már amennyiben talál megfelelőt. Ha nem, akkor visszadobja mindhárom jelöltet és szevasz, Viktorka.
Aki ebben az országban él, pontosan tudja, hogyan működik a Fidesz-hálózat. Úgy értem, a híveken kívül tudja mindenki, bár lehetséges, hogy ők is tudják, csak éppen még büszkék is a vezérre, amiért ilyen agyafúrt. Mert nálunk – bizonyos körökben – a hernyótalpas, pofátlan nyomulás, sunyiság, hazudozás feltétlenül agyafúrtságnak minősül, ha alombéli csinálja. Ha az ellenség, akkor felháborító.
Tehát az Orbán-kormány csinálta, ahogy szokta. Mindenkit idiótának nézve, arrogánsan. Miután az Emberi Jogok Európai Bírósága – közismertebb nevén a strasbourgi bíróság – nem a pusztarekettyési birkózókör, ahol a vezetőség pontosan tudja, hogy csak akkor kapnak új törülközőtartót az öltözőbe, ha a felülről küldött elvtársra szavaznak, úgy visszadobták szeretett kormányunk jelöltjeit, hogy azok a taknyukon csúsztak Európa Jövendő Királya fenséges karikalábai elé.
Valami ismeretlen okból Strasbourgban nem hitték el istenbizony-becsszóra, hogy a kormány három jelöltje megfelel a feltételeknek. A feltételek: a jelöltállításnak demokratikusnak és átláthatónak kell lennie, a jelölteket nyilvános és nyílt pályázaton kell kiválasztani, függetlennek – úgy értem, hogy a kormánytól IS függetlennek – kell lenniük és megfelelő szakmai gyakorlattal kell rendelkezniük.
Illiberális unortodoxék úgy gondolták, hogy ezek a szabályok mindenkire vonatkoznak, csak rájuk nem. Megszokták, hogy a saját kis porfészkükben úgy írják át a szabályokat, ahogy az nekik megfelel és ebbe senki nem szólhat bele. Erre kiderült, hogy ami működik a befagyni képtelen Duna mindkét partján, az a határon túl már nem feltétlenül igaz. Teljes suttyomban, de annyira suttyomban, hogy elárulni sem voltak hajlandóak a jelöltek nevét, nemhogy nyílt, átlátható, nyilvános pályázatot hirdettek volna, kiválasztották a nekik tetsző – bár nem létezik, de hátha mégis – pártkatonákat...
A másik fél jelen esetben az Emberi Jogok Európai Bírósága. A testületbe Magyarország is delegál bírát, miután még az Unió része kicsiny hazánk. A jelenlegi tag, Sajó András megbízatása lejár, pótolni kell. Az ország három jelöltet állíthat, közülük választja ki az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlése a megfelelő embert. Már amennyiben talál megfelelőt. Ha nem, akkor visszadobja mindhárom jelöltet és szevasz, Viktorka.
Aki ebben az országban él, pontosan tudja, hogyan működik a Fidesz-hálózat. Úgy értem, a híveken kívül tudja mindenki, bár lehetséges, hogy ők is tudják, csak éppen még büszkék is a vezérre, amiért ilyen agyafúrt. Mert nálunk – bizonyos körökben – a hernyótalpas, pofátlan nyomulás, sunyiság, hazudozás feltétlenül agyafúrtságnak minősül, ha alombéli csinálja. Ha az ellenség, akkor felháborító.
Tehát az Orbán-kormány csinálta, ahogy szokta. Mindenkit idiótának nézve, arrogánsan. Miután az Emberi Jogok Európai Bírósága – közismertebb nevén a strasbourgi bíróság – nem a pusztarekettyési birkózókör, ahol a vezetőség pontosan tudja, hogy csak akkor kapnak új törülközőtartót az öltözőbe, ha a felülről küldött elvtársra szavaznak, úgy visszadobták szeretett kormányunk jelöltjeit, hogy azok a taknyukon csúsztak Európa Jövendő Királya fenséges karikalábai elé.
Valami ismeretlen okból Strasbourgban nem hitték el istenbizony-becsszóra, hogy a kormány három jelöltje megfelel a feltételeknek. A feltételek: a jelöltállításnak demokratikusnak és átláthatónak kell lennie, a jelölteket nyilvános és nyílt pályázaton kell kiválasztani, függetlennek – úgy értem, hogy a kormánytól IS függetlennek – kell lenniük és megfelelő szakmai gyakorlattal kell rendelkezniük.
Illiberális unortodoxék úgy gondolták, hogy ezek a szabályok mindenkire vonatkoznak, csak rájuk nem. Megszokták, hogy a saját kis porfészkükben úgy írják át a szabályokat, ahogy az nekik megfelel és ebbe senki nem szólhat bele. Erre kiderült, hogy ami működik a befagyni képtelen Duna mindkét partján, az a határon túl már nem feltétlenül igaz. Teljes suttyomban, de annyira suttyomban, hogy elárulni sem voltak hajlandóak a jelöltek nevét, nemhogy nyílt, átlátható, nyilvános pályázatot hirdettek volna, kiválasztották a nekik tetsző – bár nem létezik, de hátha mégis – pártkatonákat...
PAKS2 ÉS KORRUPCIÓ: MÁR MEGINT NEM FIGYELÜNK ODA
A
KARD BLOG
Szerző: Carnivore
2017.01.18.
Szerző: Carnivore
2017.01.18.
És
igen, megint mellényúlt az ellenzék. Megint elfecsérelte
az idejét olyan ügyekre,
amelyek kellően súlytalanok a Paks2 körüli korrupciógyanús
esetek mellett. Pedig meg volt rá az esély, hogy a magyar
lakosság végre
tisztán lássa, mekkora botrányról van itt szó.
Az
Euractiv című brüsszeli lap szerint az
Európai Bizottság egyik főigazgatója adott tanácsot a magyar
kormánynak,
hogyan védje meg magát a paksi bővítés ügyében indított
eljárással szemben. - írja a 444.hu, az Euractiv
brüsszeli lap cikkére hivatkozva.
Korábban
mi is írtunk
már elemzést arról, miért és hogyan úszott el ez a hajó és
szomorúan kell megállapítani, hogy sem az elmúlt esztendők
során, sem most nem hajlandó senki húzni egy igazán nagyot, hogy
a Paks2-ügyben legalább érezhető legyen némi ellenállás. Sőt,
talán az Orbán-kormány sem számított arra, hogy egy ekkora
giga-beruházás, ami évtizedekre fogja eladósítani az országot,
úgy keresztülmegy majd a magyar és európai közvéleményen,
mint kés a vajon. Talán
ezért is igyekeztek mindenféle gyanús alakot maguk mellé
állítani, akik komoly befolyással bírnak az Európai Unió
köztestületeiben.
És
most itt egy újabb ügy. Nem volt elég a német üzletemberek
munkája (köztük Klaus Mangold, a Rotschild Bank társelnöke),
sőt maga Günther Oettinger (energetikai biztosként az
Barosso-vezette Európai Bizottságban), hanem itt van most nekünk
Dominique Ristori, az energetikáért felelős bizottsági
főigazgató is. S
miközben a kormány két
kézzel ütlegeli a civil szervezeteket -
mondván: azok politikai lobbitevékenységet folytatnak, ezért
veszélyeztetik a nemzet biztonságát -, tárt karokkal fogadja
azon lobbistákat, akik az ő malmára hajtják a vizet...
KOMOLY BÍRSÁGOK ÉS PEREK KORSZAKA JÖN A HAZAI ÉPÍTÉSÜGYBEN
BERKECZ
BALÁZS BLOGJA
Szerző: Berkecz Balázs
2017.01.18.
Szerző: Berkecz Balázs
2017.01.18.
Emlékeznek
arra, amikor Angyal József adószakértő azt mondta a kormánypárt
közpénzből fenntartott televíziójában az új adószabályokról,
hogy "blődség,
butaság, bizonytalanság, jogi nonszensz"?
Valami hasonlót gondolok én is főépítészként,
településtervezőként és szakpolitikusként az új építésügyi
szabályokról, de egy szakmai lapban megjelent interjúban Lázár
helyettes államtitkára maga rántja le a leplet az új építésügyi
szabályozásról: jön a milliós nagyságrendűvé nőtt, és
ismételhető településképi kötelezés.
Mint arról korábban beszámoltam: idén januártól a lakóépületek 300 négyzetmétert meg nem haladó méretűre történő bővítése és átalakítása sem építési engedély köteles már, elég lesz "csak" egy bejelentés, de ha valaki azt hiszi, hogy ettől egyszerűbb lesz építkezni, az nagyot téved, sőt olcsóbb sem lesz, viszont komoly bírságok és kellemetlen perek várhatóak. Ilyen a fideszes bürokráciacsökkentés.
A Kós Károly Egyesülés "Országépítő" című szakmai folyóirata legfrissebb számában egy interjút közölt Füleky Zsolt építészeti és építésügyi helyettes államtitkárral valamint a Miniszterelnökség területrendezési és településfejlesztési főosztályának vezetőjével. Az Országépítő munkatársai éppen ezekről a súlyos változásokról faggatták az új szabályozás elkövetőit. Fontos információkat osztottak meg a Miniszterelnökség vezetői az egyelőre csak nyomtatott változatban elérhető szaklapban.
A főosztályvezető szerint "a településkép védelméről szóló törvény drasztikusan új dolgot hoz. A településeknek ugyanis nem lehetőséget ad, hanem kötelezi őket a településképi rendeletük elkészítésére, amelyet megalapoz az arculati kézikönyv. Eddig nem volt kötelező a helyi építési szabályzat (HÉSZ) elkészítése, azt kiválthatta az illeszkedés szabálya és az OTÉK figyelembevétele. Az arculati kézikönyvet azonban minden településen kötelező elkészíteni." Majd az új szabályozás (szabályozatlanság) hatékonyságát firtató kérdésre elmondta, hogy "a település előírhatja a kötelező konzultációt" a településképi előírásokat ismerő főépítésszel, "de nem fordulhat elő, hogy ez időben meghosszabbítsa az eljárás folyamatát. A főépítész csupán információt szolgáltat a lehetőségekről, az adott zóna által meghatározott igényekről, a kompenzáció módjáról."
A bejelentési eljárás során azonban már sem a főépítésznek, sem az építésügyi hatóságnak nincs lehetősége jelezni, ha nyilvánvalóan rossz vagy szabálytalan a terv...
ITT OLVASHATÓ
Mint arról korábban beszámoltam: idén januártól a lakóépületek 300 négyzetmétert meg nem haladó méretűre történő bővítése és átalakítása sem építési engedély köteles már, elég lesz "csak" egy bejelentés, de ha valaki azt hiszi, hogy ettől egyszerűbb lesz építkezni, az nagyot téved, sőt olcsóbb sem lesz, viszont komoly bírságok és kellemetlen perek várhatóak. Ilyen a fideszes bürokráciacsökkentés.
A Kós Károly Egyesülés "Országépítő" című szakmai folyóirata legfrissebb számában egy interjút közölt Füleky Zsolt építészeti és építésügyi helyettes államtitkárral valamint a Miniszterelnökség területrendezési és településfejlesztési főosztályának vezetőjével. Az Országépítő munkatársai éppen ezekről a súlyos változásokról faggatták az új szabályozás elkövetőit. Fontos információkat osztottak meg a Miniszterelnökség vezetői az egyelőre csak nyomtatott változatban elérhető szaklapban.
A főosztályvezető szerint "a településkép védelméről szóló törvény drasztikusan új dolgot hoz. A településeknek ugyanis nem lehetőséget ad, hanem kötelezi őket a településképi rendeletük elkészítésére, amelyet megalapoz az arculati kézikönyv. Eddig nem volt kötelező a helyi építési szabályzat (HÉSZ) elkészítése, azt kiválthatta az illeszkedés szabálya és az OTÉK figyelembevétele. Az arculati kézikönyvet azonban minden településen kötelező elkészíteni." Majd az új szabályozás (szabályozatlanság) hatékonyságát firtató kérdésre elmondta, hogy "a település előírhatja a kötelező konzultációt" a településképi előírásokat ismerő főépítésszel, "de nem fordulhat elő, hogy ez időben meghosszabbítsa az eljárás folyamatát. A főépítész csupán információt szolgáltat a lehetőségekről, az adott zóna által meghatározott igényekről, a kompenzáció módjáról."
A bejelentési eljárás során azonban már sem a főépítésznek, sem az építésügyi hatóságnak nincs lehetősége jelezni, ha nyilvánvalóan rossz vagy szabálytalan a terv...
ITT OLVASHATÓ
RÉMÁLOMMÁ TESZIK A HATÓSÁGOK A BÁNTALMAZOTT NŐK ÉLETÉT
ABCÚG
BLOG
Szerző: ALBERT ÁKOS
2017.01.18.
Szerző: ALBERT ÁKOS
2017.01.18.
Hiába
kapott több száz obszcén sms-t, a rendőrség szerint ez nem
zaklatás, és hiába folyik nyomozás a volt férje ellen, a
gyámhivatal őt akarja elmarasztalni. A párkapcsolati erőszak
kezelése még mindig nehezen megy a magyar hatóságoknak: sokszor
próbálják meg lebeszélni az áldozatot a feljelentésről, az
eljárások hónapokon keresztül tartanak, az ügyintézés pedig
körülményes. Ismerje meg Emma történeten keresztül, milyen ma
Magyarországon családon belüli erőszak áldozatának
lenni!
Emma jó megjelenésű, diplomás nő, aki internetes társkeresőn ismerkedett meg a volt férjével, aki szintén diplomás (a nevét kérésére megváltoztattuk). Hamar jött a házasság, majd a közös a gyerek, a kapcsolatuk azonban már rögtön az elején megromlott. Emma szerint a volt férje leuraló volt, sokat kritizálta, a nő lelki bántalmazásként élte meg a kapcsolatukat, ezért 2011-ben szakított vele, és megkérte, hogy költözzön el (a házat Emma vitte a kapcsolatba).
Így kezdődött a több éven keresztül tartó konfliktusuk, amely ma már ott tart, hogy a férfi ellen rendőrségi eljárás van folyamatban, amit Emma kezdeményezett, miután a férfi hónapokon át zaklatta, és késsel fenyegette, a gyermekelhelyezés ügyében egymás ellen tesznek bejelentéseket, a kéthetente esedékes láthatás pedig kész tortúra lett.
A házastársak vagy párok között akár a tettlegességig fajuló konfliktus annyira nem egyedi eset, hogy külön törvénypont vonatkozik rá, amelyet 2013-ban hosszú vita után fogadott el a parlament, a rendőrség pedig már kilenc éve külön utasításba adta, mi a teendő, ha családtagok bántják egymást. A párkapcsolati erőszak kezelése azonban még mindig nehezen megy a magyar hatóságoknak: sokszor próbálják meg lebeszélni az áldozatokat a feljelentésről, a nyomozások hónapokon keresztül tartanak, a hivatali ügyintézés pedig körülményes. A Patent Egyesület idén adott ki egy tanulmányt azokról az esetekről, amelyeknél hiába fordultak bántalmazott nők a hatóságokhoz, a helyzetük nem rendeződött
Emma egészen a mai napig tartó kálváriája nem kirívó, sőt még csak nem is a legdurvább esetek közül való, Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogásza teljesen általánosnak nevezte, így példának használva összeszedtük, mivel kell ma szembenézniük azoknak a nőknek, akik a hatóságok segítségvel tennének pontot egy rossz kapcsolat végére.
Hiába a sok obszcén sms, ez nem zaklatás
Emma szerint a férje nem tudta feldolgozni a szakításukat, ezért hónapokon keresztül obszcén sms-eket és e-maileket írt neki, a költözéskor pedig Emma szerint egy szódásszifonnal mellbe is vágta. Mindezeket Emma elmondásából ismerjük. A nő nem hagyta ennyiben a dolgot, feljelentést tett a rendőrségen könnyű testi sértés és zaklatás miatt.
Emma ügyében a rendőrségi feljelentés és az első kihallgatása között három hónap telt el. Meghallgatták, majd azt mondták neki, bekérik majd tőle a férje által neki küldött leveleket, ez azonban nem történt meg, később pedig fel is rótták neki, amiért nem csatolta őket. A zaklatás ügyében végül azzal az indokkal állították le az eljárást, hogy mivel Emma válaszolt a levelekre, nem történt bűncselekmény. Emma erre azt mondta, egy ideig hitt abban, hogy észérvekkel leállíthatja a férfit, ezért válaszolt neki alkalmanként.
A testi sértés ügyében viszont már ő maga állította le az eljárást. Akkoriban kezdeményezte a válását is, és a férje szerinte nyomást gyakorolt rá: legyenek jó viszonyban a gyerek miatt. Eközben a rendőrségen azt mondták neki, nincs látlelete, a mellbevágást pedig csupán az anyja látta, ő viszont családtag, aki elfogultnak számít. “Sok esélyem úgy sincs, így kvázi lebeszéltek róla, hogy fenntartsam a feljelentést” – mondta Emma...
Emma jó megjelenésű, diplomás nő, aki internetes társkeresőn ismerkedett meg a volt férjével, aki szintén diplomás (a nevét kérésére megváltoztattuk). Hamar jött a házasság, majd a közös a gyerek, a kapcsolatuk azonban már rögtön az elején megromlott. Emma szerint a volt férje leuraló volt, sokat kritizálta, a nő lelki bántalmazásként élte meg a kapcsolatukat, ezért 2011-ben szakított vele, és megkérte, hogy költözzön el (a házat Emma vitte a kapcsolatba).
Így kezdődött a több éven keresztül tartó konfliktusuk, amely ma már ott tart, hogy a férfi ellen rendőrségi eljárás van folyamatban, amit Emma kezdeményezett, miután a férfi hónapokon át zaklatta, és késsel fenyegette, a gyermekelhelyezés ügyében egymás ellen tesznek bejelentéseket, a kéthetente esedékes láthatás pedig kész tortúra lett.
A házastársak vagy párok között akár a tettlegességig fajuló konfliktus annyira nem egyedi eset, hogy külön törvénypont vonatkozik rá, amelyet 2013-ban hosszú vita után fogadott el a parlament, a rendőrség pedig már kilenc éve külön utasításba adta, mi a teendő, ha családtagok bántják egymást. A párkapcsolati erőszak kezelése azonban még mindig nehezen megy a magyar hatóságoknak: sokszor próbálják meg lebeszélni az áldozatokat a feljelentésről, a nyomozások hónapokon keresztül tartanak, a hivatali ügyintézés pedig körülményes. A Patent Egyesület idén adott ki egy tanulmányt azokról az esetekről, amelyeknél hiába fordultak bántalmazott nők a hatóságokhoz, a helyzetük nem rendeződött
Emma egészen a mai napig tartó kálváriája nem kirívó, sőt még csak nem is a legdurvább esetek közül való, Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogásza teljesen általánosnak nevezte, így példának használva összeszedtük, mivel kell ma szembenézniük azoknak a nőknek, akik a hatóságok segítségvel tennének pontot egy rossz kapcsolat végére.
Hiába a sok obszcén sms, ez nem zaklatás
Emma szerint a férje nem tudta feldolgozni a szakításukat, ezért hónapokon keresztül obszcén sms-eket és e-maileket írt neki, a költözéskor pedig Emma szerint egy szódásszifonnal mellbe is vágta. Mindezeket Emma elmondásából ismerjük. A nő nem hagyta ennyiben a dolgot, feljelentést tett a rendőrségen könnyű testi sértés és zaklatás miatt.
Emma ügyében a rendőrségi feljelentés és az első kihallgatása között három hónap telt el. Meghallgatták, majd azt mondták neki, bekérik majd tőle a férje által neki küldött leveleket, ez azonban nem történt meg, később pedig fel is rótták neki, amiért nem csatolta őket. A zaklatás ügyében végül azzal az indokkal állították le az eljárást, hogy mivel Emma válaszolt a levelekre, nem történt bűncselekmény. Emma erre azt mondta, egy ideig hitt abban, hogy észérvekkel leállíthatja a férfit, ezért válaszolt neki alkalmanként.
A testi sértés ügyében viszont már ő maga állította le az eljárást. Akkoriban kezdeményezte a válását is, és a férje szerinte nyomást gyakorolt rá: legyenek jó viszonyban a gyerek miatt. Eközben a rendőrségen azt mondták neki, nincs látlelete, a mellbevágást pedig csupán az anyja látta, ő viszont családtag, aki elfogultnak számít. “Sok esélyem úgy sincs, így kvázi lebeszéltek róla, hogy fenntartsam a feljelentést” – mondta Emma...
NYUGDÍJKATASZTRÓFA ELŐTT?
CSEPELIEK
ÚJSÁGA BLOG
Szerző: Hajdú Péter
2017.01.18.
Sorra jelennek meg az előrejelzések, hogy a jelenlegi formájában legfeljebb két évtizedig tartható fenn a hazai nyugdíjrendszer. A jegybank tavalyi tanulmánya szerint például 2035-ig nem lesz gond a hazai ellátórendszerrel, amikor azonban a hetvenes években születettek nyugdíjba vonulnak, problémás időszak következhet. Más előrejelzések arról szólnak, amennyiben nem lép időben a kormány, úgy azok, akik 20-30 év múlva hagyják el a munkaerőpiacot, a jelenleginél jóval alacsonyabb állami nyugellátásra számíthatnak. Vagyis nem túlságosan rózsás jövő előtt áll a mai harmincas–negyvenes korosztály, nem is beszélve az utánuk következőkről.
Sokan tisztában vannak ugyan azzal, hogy egyéni takarékoskodás nélkül felkopik az álluk öregkorukban, mégsem tudnak vagy akarnak félrerakni. Egy részük úgy gondolja, meg sem éli a nyugdíjaskort, akkor meg minek spórolni. Másoknak – és ők vannak többen – pedig egyszerűen a jövedelme kevés ahhoz, hogy a mindennapi kiadások, a gyereknevelés költségei mellett tartósan gyűjtögessenek. Így nem is csoda, hogy az érintettek alig valamivel több mint ötöde rendelkezik csak nyugdíjcélú megtakarítással...
Szerző: Hajdú Péter
2017.01.18.
Sorra jelennek meg az előrejelzések, hogy a jelenlegi formájában legfeljebb két évtizedig tartható fenn a hazai nyugdíjrendszer. A jegybank tavalyi tanulmánya szerint például 2035-ig nem lesz gond a hazai ellátórendszerrel, amikor azonban a hetvenes években születettek nyugdíjba vonulnak, problémás időszak következhet. Más előrejelzések arról szólnak, amennyiben nem lép időben a kormány, úgy azok, akik 20-30 év múlva hagyják el a munkaerőpiacot, a jelenleginél jóval alacsonyabb állami nyugellátásra számíthatnak. Vagyis nem túlságosan rózsás jövő előtt áll a mai harmincas–negyvenes korosztály, nem is beszélve az utánuk következőkről.
Sokan tisztában vannak ugyan azzal, hogy egyéni takarékoskodás nélkül felkopik az álluk öregkorukban, mégsem tudnak vagy akarnak félrerakni. Egy részük úgy gondolja, meg sem éli a nyugdíjaskort, akkor meg minek spórolni. Másoknak – és ők vannak többen – pedig egyszerűen a jövedelme kevés ahhoz, hogy a mindennapi kiadások, a gyereknevelés költségei mellett tartósan gyűjtögessenek. Így nem is csoda, hogy az érintettek alig valamivel több mint ötöde rendelkezik csak nyugdíjcélú megtakarítással...
MACSKÁK, BULIZÁS, BÖLCSESSÉG, PARÓKA - GYEREKEK VÉLEMÉNYE AZ ÖREGKORRÓL
SZEMLÉLEK
BLOG
Szerző: SZEMlélek
2017.01.15.
...A/ Mi a jó az öregségben?
- Sokat tudsz nosztalgiázni, bölcsebb vagy.
- Az, hogy az unokákkal lehetsz, és sok időt tölthetsz a családoddal.
- Nem kell iskolába járni. Szabadon lehet élni az életet. Nem csinálunk semmit, de mégis kapunk nyugdíjat. (Cuki, cukibb, legcukibb)
- Szerintem az, ha vannak gyerekeink, a gyerekeinknek vannak unokáink. Lehet babázni.
- Sokat tud pihenni. Boldogan tud vigyázni a pici unokákra, ha kell.
- Az, hogy nem kell dolgozni és otthon lehet és ülhet a tv előtt.
- Nem kell sokmindent csinálni.B/ Mi a rossz?
- Nem lehet már játszani, ősz és göndör hajunk lesz. (A nők azon része pedig fellélegzik, akik eddigi életükben kusza, hullámos hajkoronáról álmodtak. Sikerült! ) „Az öregek ékessége pedig az ősz haj” (Példabeszédek 20,29).
- Talán az, hogy nehezebben megy majd a járás és fáj majd a hátam.
- Talán csak az, hogy az ember egyedül lesz vagy az élettársával együtt éli le az életét. (Magam sem tudom, melyik rosszabb.)
- Fájnak a csontjaik, lassúak.
- Az a rossz, hogy mindig betegek leszünk. Meg még az, hogy elesünk.
- Sok gyógyszert kell beszedni. Mindene fáj. Nem mindig van igaza, emiatt veszekszik a fiával, lányával.
- Egyedül lehetsz, meghalhatsz, nem próbálhatsz ki jó dolgokat. Fáj mindenük. Gyerekeimmel nem lehetek együtt, mert családjuk van.
- Ráncos, fonnyadt bőr.
- Rájön az ember, hogy mennyi dolgot lehetett volna másképp csinálni, mennyi mindent kihagytunk, amire már „öregen” nincs lehetőségünk...
Szerző: SZEMlélek
2017.01.15.
...A/ Mi a jó az öregségben?
- Sokat tudsz nosztalgiázni, bölcsebb vagy.
- Az, hogy az unokákkal lehetsz, és sok időt tölthetsz a családoddal.
- Nem kell iskolába járni. Szabadon lehet élni az életet. Nem csinálunk semmit, de mégis kapunk nyugdíjat. (Cuki, cukibb, legcukibb)
- Szerintem az, ha vannak gyerekeink, a gyerekeinknek vannak unokáink. Lehet babázni.
- Sokat tud pihenni. Boldogan tud vigyázni a pici unokákra, ha kell.
- Az, hogy nem kell dolgozni és otthon lehet és ülhet a tv előtt.
- Nem kell sokmindent csinálni.B/ Mi a rossz?
- Nem lehet már játszani, ősz és göndör hajunk lesz. (A nők azon része pedig fellélegzik, akik eddigi életükben kusza, hullámos hajkoronáról álmodtak. Sikerült! ) „Az öregek ékessége pedig az ősz haj” (Példabeszédek 20,29).
- Talán az, hogy nehezebben megy majd a járás és fáj majd a hátam.
- Talán csak az, hogy az ember egyedül lesz vagy az élettársával együtt éli le az életét. (Magam sem tudom, melyik rosszabb.)
- Fájnak a csontjaik, lassúak.
- Az a rossz, hogy mindig betegek leszünk. Meg még az, hogy elesünk.
- Sok gyógyszert kell beszedni. Mindene fáj. Nem mindig van igaza, emiatt veszekszik a fiával, lányával.
- Egyedül lehetsz, meghalhatsz, nem próbálhatsz ki jó dolgokat. Fáj mindenük. Gyerekeimmel nem lehetek együtt, mert családjuk van.
- Ráncos, fonnyadt bőr.
- Rájön az ember, hogy mennyi dolgot lehetett volna másképp csinálni, mennyi mindent kihagytunk, amire már „öregen” nincs lehetőségünk...
KAROK ÉS RENDEK - A FELSŐOKTATÁS ÚJÉVI HÍREI
ÉLET
ÉS IRODALOM ONLINE
Szerző: Kenesei István
2017.01.13.
Szerző: Kenesei István
2017.01.13.
...Alakul
a Magyarország Egyetem
2000-ben egy előző Fidesz-kormány döntött bölcsen arról, hogy összevonja a szétaprózott felsőoktatási intézményeket, és valódi, multidiszciplináris, azaz sok tudományágban képző (és kutató!) egyetemeket hoz létre, illetve – főleg vidéken – állít vissza. Az azóta szinte követhetetlen átszervezések legújabb fejleménye az agrárképzés összevonása a Felsőoktatási Stratégiában (FS) jelzett két-három helyszínre, de elsősorban a gödöllői Szent István Egyetem központi szerepét megerősítve.
A sajtóban is megjelent tervekben szerepel a (most már nyugodtan mondhatjuk) mostoha sorsú gyöngyösi Károly Róbert Főiskola névvel megalakult és hajdan Gödöllőről leszakadt kar, amely utoljára az egri egyetemhez lett hozzácsapva, majd most újra Gödöllőre száműzve: ennek valószínűleg a gyöngyösi pecsétkészítők örülnek a legjobban. De az MNB édes gyermekeként alapított friss kecskeméti egyetemről is oda csatolják majd a kertészeti és vidékfejlesztési kart.
Nagyobb konsternációt kelthet az a hír, hogy az eddig a veszprémi Pannon Egyetem karaként működő első magyar felsőfokú mezőgazdászképző iskolát, a keszthelyi Georgikont is a Duna túlpartjára csatlakoztatják, miközben az egész Pannon Egyetem, sőt a Kaposvári Egyetem sorsa is kétségessé válik. Az FS legújabb változatának a célkitűzése szerint: „Elkerülhetetlen az agrárképzést nyújtó felsőoktatási intézmények profiltisztítása, a képzések koncentrálása. Az országban maximálisan 2-3 agrárképzési központ kialakítására van szükség, melyek az alapképzéstől a doktori iskoláig és a kutató intézetekig lefedik a teljes agrár-felsőoktatási és K+F spektrumot.” Vagyis nem az eddigi gyakorlat szerinti akkreditációs és kapacitásleosztási eljárások nyilvánítanak egy-egy képzést alkalmasnak és/vagy támogathatónak, hanem az egyetlen intézménybe való egyesítésük, jóllehet aligha lesz elképzelhető, hogy a professzorok Gödöllőről fognak Keszthelyre, Kaposvárra, Nyíregyházára vagy akár Kecskemétre utazni óratartásra.
Emlékeztetem az olvasót, hogy a 2000. évi nagy átalakítás során például a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (akkortól már Egyetem) vidéki karai is leváltak a szakmai felügyeletre akkor és azóta is kiválóan alkalmas fővárosi központról annak ellenére, hogy a legmagasabb szintű képzés továbbra is csak a Zeneakadémián létezik, és hogy ma sem merül fel, hogy ezt a „szakegyetemet” visszaállítsák.
Nem csak a gödöllői egyetem indult növekedésnek: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem is gazdagodik egy távolsági karral. Február 1-jétől ugyanis váratlan és rapid döntéssel a bajai Eötvös József Főiskola öt intézetéből a vízügyi képzést nyújtó két egységet épületükkel együtt átadják az NKE-nek, „a vízügy globális és nemzetbiztonsági jelentőségére” hivatkozva. Ilyen érvekkel persze a BME Atomfizika Tanszékét is az NKE-hez lehetne csatolni a reaktorával együtt, de inkább nem adok további ötleteket. Annyi biztos, hogy a bajai vízügyes oktatók nem járnak rosszul, hiszen az NKE állományát nem a szokásos egyetemi nómenklatúra szerint fizetik...
ITT OLVASHATÓ
2000-ben egy előző Fidesz-kormány döntött bölcsen arról, hogy összevonja a szétaprózott felsőoktatási intézményeket, és valódi, multidiszciplináris, azaz sok tudományágban képző (és kutató!) egyetemeket hoz létre, illetve – főleg vidéken – állít vissza. Az azóta szinte követhetetlen átszervezések legújabb fejleménye az agrárképzés összevonása a Felsőoktatási Stratégiában (FS) jelzett két-három helyszínre, de elsősorban a gödöllői Szent István Egyetem központi szerepét megerősítve.
A sajtóban is megjelent tervekben szerepel a (most már nyugodtan mondhatjuk) mostoha sorsú gyöngyösi Károly Róbert Főiskola névvel megalakult és hajdan Gödöllőről leszakadt kar, amely utoljára az egri egyetemhez lett hozzácsapva, majd most újra Gödöllőre száműzve: ennek valószínűleg a gyöngyösi pecsétkészítők örülnek a legjobban. De az MNB édes gyermekeként alapított friss kecskeméti egyetemről is oda csatolják majd a kertészeti és vidékfejlesztési kart.
Nagyobb konsternációt kelthet az a hír, hogy az eddig a veszprémi Pannon Egyetem karaként működő első magyar felsőfokú mezőgazdászképző iskolát, a keszthelyi Georgikont is a Duna túlpartjára csatlakoztatják, miközben az egész Pannon Egyetem, sőt a Kaposvári Egyetem sorsa is kétségessé válik. Az FS legújabb változatának a célkitűzése szerint: „Elkerülhetetlen az agrárképzést nyújtó felsőoktatási intézmények profiltisztítása, a képzések koncentrálása. Az országban maximálisan 2-3 agrárképzési központ kialakítására van szükség, melyek az alapképzéstől a doktori iskoláig és a kutató intézetekig lefedik a teljes agrár-felsőoktatási és K+F spektrumot.” Vagyis nem az eddigi gyakorlat szerinti akkreditációs és kapacitásleosztási eljárások nyilvánítanak egy-egy képzést alkalmasnak és/vagy támogathatónak, hanem az egyetlen intézménybe való egyesítésük, jóllehet aligha lesz elképzelhető, hogy a professzorok Gödöllőről fognak Keszthelyre, Kaposvárra, Nyíregyházára vagy akár Kecskemétre utazni óratartásra.
Emlékeztetem az olvasót, hogy a 2000. évi nagy átalakítás során például a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (akkortól már Egyetem) vidéki karai is leváltak a szakmai felügyeletre akkor és azóta is kiválóan alkalmas fővárosi központról annak ellenére, hogy a legmagasabb szintű képzés továbbra is csak a Zeneakadémián létezik, és hogy ma sem merül fel, hogy ezt a „szakegyetemet” visszaállítsák.
Nem csak a gödöllői egyetem indult növekedésnek: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem is gazdagodik egy távolsági karral. Február 1-jétől ugyanis váratlan és rapid döntéssel a bajai Eötvös József Főiskola öt intézetéből a vízügyi képzést nyújtó két egységet épületükkel együtt átadják az NKE-nek, „a vízügy globális és nemzetbiztonsági jelentőségére” hivatkozva. Ilyen érvekkel persze a BME Atomfizika Tanszékét is az NKE-hez lehetne csatolni a reaktorával együtt, de inkább nem adok további ötleteket. Annyi biztos, hogy a bajai vízügyes oktatók nem járnak rosszul, hiszen az NKE állományát nem a szokásos egyetemi nómenklatúra szerint fizetik...
ITT OLVASHATÓ
A NEMZET NAPSZÁMOSAI
SZÉKELY
SZABOLCS (TARSKI) BLOG
Szerző: Tarski
2017.01.18.
Szerző: Tarski
2017.01.18.
Mielőtt bármit is kifejtenék, szeretném nyomatékosan kijelenteni, hogy végtelenül tisztelem Sándor Máriát, a fekete köpenyes nővért. Kevés olyan ember van, aki nyíltan meri vállalni a véleményét, azért ki mer állni és vállalja annak közvetlen következményeit, még ha az akár a munkahelyének elvesztését is jelenti. Sándor Mária ilyen nővér volt, aki ma már talán fogalomként vésődött be a fejünkbe és talán szimbólummá is vált számunkra. Ezért is kell óvatosan, kellő tisztelettel és megértéssel fogalmazni akkor, amikor az egyik internetes honlapon az ember elolvassa a legújabb blogbejegyzését. Az csak természetes, hogy ezekben az írásokban tükröződik az a sok-sok elszenvedett sérelem, ami egy egészségügyi dolgozó esetében nap mint nap megcsapta őt, és amit nem lehet kívül rekeszteni, elhessegetni akkor sem, ha alkalomadtán higgadtan, érzelmi túlfűtöttség nélkül kellene megragadni a valóságot. Egy olyan ember számára, mint például én vagyok, akit szakmámnál fogva nem érintett, mert nem érinthetett meg az a sok borzalom, ami Sándor Máriát naponta ingerelte, talán képes arra, hogy higgadtabban, és ebből adódóan reálisabban elemezze az általa felvetett problémákat. E probléma lényege pedig ez: mit ér az ember, ha egy nővér? Vagy általánosabban: mit ér az ember, ha egy bizonyos szakmát űz?
Sándor Mária egyébként jogosan állítja azt, hogy a pedagógusok azok az emberek, akik méltánytalanul háttérbe vannak szorítva a bérrendezés szempontjából. Szinte sikolyként hangzik az az igazság, hogy „....mi vagyunk azok, akik napi megélhetési problémákkal küzdünk, akiknek élete végéig kell a lakástörlesztést fizetni, a kocsi is hitelből van és örülünk ha a család minden tagjának meg tudtuk venni a bérletet. Örülünk, ha kapunk egy kis fusi munkát, ha valahonnan tudunk a családi kasszába egy kis pénzt tenni egy kis takarítás, gyermekfelügyelet, villanyszerelés... 5 -10 ezer forintért már erő felett. Ha korrepetálást tudunk vállalni, még pluszba a tanítás után, vagy a lehúzott 12- 13 órás műszak után, elmehetünk még fürdetni, ápolni, és halál fáradtan hazaeshetünk 22.00- 23..00 óra körül, hogy holnap újra kezdjük....” Velük szemben a Magyar Nemzeti Bank dolgozói busás jutalmat kaptak az elmúlt év végén, amit pontosan felsorol is. Ennek végén felteszi a kérdést: „Ennyivel többet ér az Ő munkájuk mint egy ápolónőé?” Ezt követően tovább sorolja azt, hogy milyen áldatlan állapotban van az egészségügy, s ezen belátható időn belül semmi javulás nem várható. S mivel az ellenzékre nem számíthatnak, ezért saját maguknak kell kezükbe venniük a sorsuk irányítását. A bejegyzés végén Sándor Mária ezt írja: „Minden eddiginél súlyosabb veszély fenyegeti a civil szférát, mely az utolsó ami még betöltheti a fékek és ellensúlyok szerepét. Márpedig fékek és ellensúlyok nélkül nem létezik demokrácia. A fékek és ellensúlyok MI VAGYUNK!”...
VILÁGMÉRETŰ ÖSSZEESKÜVÉST SZŐTT A CIVIL SZERVEZETEK KÖRÉ A KORMÁNY
444.HU
Szerző: Rényi Pál Dániel
2017.01.18.
Szerző: Rényi Pál Dániel
2017.01.18.
"A
béremelés fontos, de nem elég jó kampánytéma. Nem generál
konfliktust, nem ütköznek érdekek, nincs vita, nem görgethető
sokáig. Egy jó kampányhoz ellenségek is kellenek, akik ellen
harcolni lehet, akik mobilizálják a tábort.” -
válaszolta pár héttel ezelőtt kérdésemre egy kormányközeli
elemző, amikor arról kérdeztem, vajon a minimálbér növekedését,
és egyéb hangulatjavító intézkedéseit állítja-e a
kommunikáció középpontjába idén a kormány.
Azóta az egyik legfontosabb belpolitikai fejlemény volt, hogy a Fidesz izomból nekiment a civil szférának: Németh Szilárd a Magyar Helsinki Bizottság, a TASZ és a Transparency kitakarításával is fenyegetőzött, és jogszabály is készül a szervezetek megrendszabályozására.
A 2014-es választások óta Orbán Viktor lépésről lépésre építgeti azt az összeesküvés-elméletet, ami szerint egy nemzetközi háttérhatalom próbálja megdönteni a kormányt. Ennek az építkezésnek a következő lépése ez az újabb civilezés, ami hirtelen jött ugyan, de egyáltalán nem váratlanul...
Azóta az egyik legfontosabb belpolitikai fejlemény volt, hogy a Fidesz izomból nekiment a civil szférának: Németh Szilárd a Magyar Helsinki Bizottság, a TASZ és a Transparency kitakarításával is fenyegetőzött, és jogszabály is készül a szervezetek megrendszabályozására.
A 2014-es választások óta Orbán Viktor lépésről lépésre építgeti azt az összeesküvés-elméletet, ami szerint egy nemzetközi háttérhatalom próbálja megdönteni a kormányt. Ennek az építkezésnek a következő lépése ez az újabb civilezés, ami hirtelen jött ugyan, de egyáltalán nem váratlanul...
...Ha
nincs ellenfél, keress magadnak
Orbán mindig is konfliktusokra építette politikáját, és mára áldozatos munkával eljutott odáig, hogy ellenzéke annyira vézna és megosztott, hogy riogatásra sem igen alkalmas. Riogatás nélkül viszont nehéz kellő hőfokon tartani az erre kondicionált szavazótábort.
A civilekkel szemben indított kormányzati zaklatás egy nagyobb hadjárat része, amiben minden szereplő egy célért küzd: a globális tőke, a liberális hegemónia és az irányított bevándorlás ellen küzdő magyar kormány összeomlásáért.
Oroszországban Vlagyimir Putyin évek óta sikeresen alkalmazza a civilszalámizás taktikáját. Az állam nemrég nem kívánatosnak minősített két Soros-alapítványt, és az uszítás olyannyira működik, hogy Vorkutában már Soros-alapítványok által kiadott könyveket égetnek.
Egy 2015-ben elfogadott törvény értelmében a Kreml felfüggesztheti azoknak a szervezeteknek a tevékenységét, amelyek megítélésük szerint veszélyt jelentenek az állam biztonságára, alig néhány hete pedig bezárattak egy Soros támogatásával (is) működő szentpétervári egyetemet.
Az autoriter politika nem tűri meg a függetlenség látszatát sem. Vagy barát vagy, vagy ellenség.
Orbán Viktor is ebbe az irányba indlt el. Az IMF, a multinacionális cégek és Brüsszel már az előző ciklusban is külső fenyegetésként jelentek meg a magyar kormány kommunikációjában, ami ellen minden eszközzel harcolni kell. Ez akkor sikerült is: a kormány szerint a pénzügyi hatalmak által magasan tartott rezsi megsemmisítő vereséget szenvedett a 2014-es választásokon.
A választások után az EU mellé felzárkózott Amerika, a külföldről pénzelt civilek, és a konspirációt árnyékból irányító „háttérhatalmak”. A narratíva szerint kezükben rezsi helyett már migráns és betelepítési kvóta van, erőforrásaik pedig szinte végtelenek.
Orbán szerint a civil erők ma már nagyobb veszélyt jelentenek az országra, mint a komplett magyar ellenzék, a Soros György által támogatott civil szervezetek pedig egy láthatatlan hatalom érdekeit érvényesítik az országban.
A kommunikáció továbbra is az elnök amerikai főtanácsadója, Arthur J. Finkelstein kottáját követi, és az emberek félelmeire és előítéleteire játszik rá. Finkelstein már begyakorolta ezt a taktikát: egy másik prominens ügyfele, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök júliusban fogadtatott el egy törvényt az izraeli parlamentben, ami szorosabb ellenőrzés alá vonja az ottani civileket.
Az amerikai kampányguru 3-4 havonta jár Budapesten, hogy a miniszterelnökkel egyeztessen, és a most zajló civilellenes kampányba is aktívan besegít.
Orbán mindig is konfliktusokra építette politikáját, és mára áldozatos munkával eljutott odáig, hogy ellenzéke annyira vézna és megosztott, hogy riogatásra sem igen alkalmas. Riogatás nélkül viszont nehéz kellő hőfokon tartani az erre kondicionált szavazótábort.
A civilekkel szemben indított kormányzati zaklatás egy nagyobb hadjárat része, amiben minden szereplő egy célért küzd: a globális tőke, a liberális hegemónia és az irányított bevándorlás ellen küzdő magyar kormány összeomlásáért.
Oroszországban Vlagyimir Putyin évek óta sikeresen alkalmazza a civilszalámizás taktikáját. Az állam nemrég nem kívánatosnak minősített két Soros-alapítványt, és az uszítás olyannyira működik, hogy Vorkutában már Soros-alapítványok által kiadott könyveket égetnek.
Egy 2015-ben elfogadott törvény értelmében a Kreml felfüggesztheti azoknak a szervezeteknek a tevékenységét, amelyek megítélésük szerint veszélyt jelentenek az állam biztonságára, alig néhány hete pedig bezárattak egy Soros támogatásával (is) működő szentpétervári egyetemet.
Az autoriter politika nem tűri meg a függetlenség látszatát sem. Vagy barát vagy, vagy ellenség.
Orbán Viktor is ebbe az irányba indlt el. Az IMF, a multinacionális cégek és Brüsszel már az előző ciklusban is külső fenyegetésként jelentek meg a magyar kormány kommunikációjában, ami ellen minden eszközzel harcolni kell. Ez akkor sikerült is: a kormány szerint a pénzügyi hatalmak által magasan tartott rezsi megsemmisítő vereséget szenvedett a 2014-es választásokon.
A választások után az EU mellé felzárkózott Amerika, a külföldről pénzelt civilek, és a konspirációt árnyékból irányító „háttérhatalmak”. A narratíva szerint kezükben rezsi helyett már migráns és betelepítési kvóta van, erőforrásaik pedig szinte végtelenek.
Orbán szerint a civil erők ma már nagyobb veszélyt jelentenek az országra, mint a komplett magyar ellenzék, a Soros György által támogatott civil szervezetek pedig egy láthatatlan hatalom érdekeit érvényesítik az országban.
A kommunikáció továbbra is az elnök amerikai főtanácsadója, Arthur J. Finkelstein kottáját követi, és az emberek félelmeire és előítéleteire játszik rá. Finkelstein már begyakorolta ezt a taktikát: egy másik prominens ügyfele, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök júliusban fogadtatott el egy törvényt az izraeli parlamentben, ami szorosabb ellenőrzés alá vonja az ottani civileket.
Az amerikai kampányguru 3-4 havonta jár Budapesten, hogy a miniszterelnökkel egyeztessen, és a most zajló civilellenes kampányba is aktívan besegít.
AKIK A HATÁRON VADÁSZNAK, AZOK A HATÁRVADÁSZOK
GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Adorján György
2017.01.18.
Hogy kire vadásznak? Nem gyöngytyúkokra, dámvadakra, vagy holmi dúvadakra, hanem menekültekre. Emberekre! Bizony, bizony a nemzeti hitvallás szellemében, az emberi méltóságnak fittyet hányva, nemzetközi szerződésekre tojva, őszentsége keresztényi irgalmasságát lefitymálva – vadásznak az emberekre.
És toboroznak, már a középiskolákban is, jelentette a minap a police.hu. Bizony, bizony kedves honfitársaim, valamikor politechnika volt ezekben a sulikban, most meg határvadászat. Fogtátok a különbséget? Azon a bizonyos politechnikán megismerkedhettek a diákok a különböző szerszámokkal, hogyan kell azokat kézbe fogni és miként kell használni őket. Elsajátították az alapvető fogásokat, legalább annyit megtanultak, hogy adott esetben az öreg szakik még véletlenül se küldjék el őket reszelőzsírért.
Na de mi az a határvadászat? Bemutató, toborzó filmet is készített a rendőrség határvadász-csalogatónak. Itt aztán van mindenféle kamasznak való csábító betét. Séta a természet lágy ölén, motorcsónakázás, ürességtől vibráló szerb határmezők, vadles, meg helikopter, lóháton poroszkálás és dzsipekkel tili-toli a homokon, meg az elmaradhatatlan kondizás, no és pisztoly, vele a lőszer...
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Adorján György
2017.01.18.
Hogy kire vadásznak? Nem gyöngytyúkokra, dámvadakra, vagy holmi dúvadakra, hanem menekültekre. Emberekre! Bizony, bizony a nemzeti hitvallás szellemében, az emberi méltóságnak fittyet hányva, nemzetközi szerződésekre tojva, őszentsége keresztényi irgalmasságát lefitymálva – vadásznak az emberekre.
És toboroznak, már a középiskolákban is, jelentette a minap a police.hu. Bizony, bizony kedves honfitársaim, valamikor politechnika volt ezekben a sulikban, most meg határvadászat. Fogtátok a különbséget? Azon a bizonyos politechnikán megismerkedhettek a diákok a különböző szerszámokkal, hogyan kell azokat kézbe fogni és miként kell használni őket. Elsajátították az alapvető fogásokat, legalább annyit megtanultak, hogy adott esetben az öreg szakik még véletlenül se küldjék el őket reszelőzsírért.
Na de mi az a határvadászat? Bemutató, toborzó filmet is készített a rendőrség határvadász-csalogatónak. Itt aztán van mindenféle kamasznak való csábító betét. Séta a természet lágy ölén, motorcsónakázás, ürességtől vibráló szerb határmezők, vadles, meg helikopter, lóháton poroszkálás és dzsipekkel tili-toli a homokon, meg az elmaradhatatlan kondizás, no és pisztoly, vele a lőszer...
EDDIG KÖZEL SZÁZAN FAGYTAK HALÁLRA - TOVÁBBRA IS NAGY PROBLÉMA A LAKHATÁSI SZEGÉNYSÉG
TÉNYTÁR
BLOG
Szerző: del Toro
2017.01.18.
Szerző: del Toro
2017.01.18.
Hogyha
80-100 ember halt volna meg mondjuk egy terrortámadásban, akkor
valószínűleg már „nemzeti szükséghelyzet” lenne érvényben,
a politikusok egymást taposva tartanának sajtótájékoztatókat
és a TEK emberei fürtökben kommandóznának a zsúfoltabb
köztereken. Azonban így, hogy ezek az emberek „csak”
megfagytak, ráadásul többségük a saját lakásukban, sajnos nem
ekkora a felhajtás. Pedig néhány programmal nagy mértékben
javítani lehetne a leginkább rászorulók lakhatási
körülményein.
Extrém
hideg és lakhatás
Korábban
mi is írtunk az
egyre durvább lakhatási helyzetről. Nem csak a szegények,
sokszor még a jobb módúak és a pályakezdők is bajban
vannak, amikor a fizetés jelentős részét elviszi az
albérlet költségei. Az
idei télen azonban azok voltak a legnagyobb bajban, akik az utcán
élnek vagy van ugyan lakásuk, ám fűteni egyszerűen nincs
pénzük. Pár
héttel ezelőtt, az extrém hidegben a rendőrség még meg
tudta menteni azt
a Budapesten élő asszonyt, akinek lakása fűtetlenül állt a
mínusz 20 fok alatti hőmérsékletben, ám mások sajnos nem
voltak ilyen szerencsések.
A
szociális ügyekért felelős államtitkár szerint mindenkinek
van elég hely a hajléktalanszállókon. Mivel a szállók a
leghidegebb napokban 110-125 százalékos kihasználtsággal
működnek, a Szociális Fórum azt javasolta, az
extrém hideg napokon az állam és az egyház engedje be a
rászorulókat ezen intézményekbe. A kormány ezt a javaslatot
visszautasította,
mondván a szállókon mindenkinek jut hely.
Akárhogyan
is van, azok számára, akiknek van lakásuk, ám a hideg hónapokban
nincs kapacitása fenntartani, a templomok és állami intézmények
nyitva tartása sem nyújtana megoldást. Érdekes
módon a lakosság egy részének silány lakhatási
körülményeivel, közvetett módon, szinte mindenki
szembesülhet az országos szmog idején...
A CSOK-ból sokan kimaradnak, az EU lakásokra adott pénzét pedig einstandolná a kormány
2016.01.28. 08:02 del Toro
Elstartolt
a CSOK, s máris jelentkeztek a járulékos hatások: az új lakások
ára jócskán megemelkedett, több mint 300 lakás hirdetési
ára nőtt legalább
egymillió forinttal pár hét alatt. Arról már mi is irtunk,
hogy a programtól aligha várható népességrobbanás, ennek
ellenére nem ártana javítani a hazai lakhatási körülményeken.
Bár Tuzson Bence, a propagandaminisztérium kormányzati
kommunikációért felelős államtitkára szerint „az
otthonteremtés nemzeti ügy”, a helyzet az, hogy a nemzet jelentős
része kimarad az állami ingyen milliókból, miközben az uniós
pénzeket is elkótyavetyélik.
Lázár János
és a Miniszterelnökség még ősszel arról beszélt, hogy
a családok azért nem kaphatnak lakásaik energiahatékonysági
felújítására EU-támogatást, mert azt Brüsszel nem engedi meg.
A valóság azonban az,
hogy az EU kifejezetten a lakossági energiahatékonysági programra
adta a 37,7 millió eurót, amelyből legalább 50 ezer háztartás
energetikai korszerűsítését lehetne elvégezni.
Úgy
tűnik tehát, Lázárék nem csupán hazudtak arról,
hogy nem lehet lakossági energiakorszerűsítés, hanem tudatosan
akarták másra költeni az előzőleg általuk benyújtott programra
megítélt, lakossági felhasználásra elkülönített pénzeket.
A
lakhatás igen komoly szociális probléma ma Magyarországon. Egy
2014-es jelentés szerint a
teljes lakosság 27 százaléka lakik rossz, egészségtelen
körülmények között. A teljes lakosság közel fele, 44 százalék
él túlzsúfolt lakásban, ez az arány 67 százalék a szegények
között.
Összességében mintegy 1,5 millió ember tekinthető lakhatási
szegénységben élőnek. Ugyancsak
fontos megemlíteni, hogy a magyar lakásállomány egésze igencsak
elöregedő félben van,
átlagéletkora 50 év. Új házak, lakások a válság óta nem
igazán épülnek, a válság előtti évekhez képest 2014-ben
mindössze negyed annyi lakásépítési engedélyt bocsátanak ki.
Igen
is szükség lenne tehát állami beavatkozásra a lakáspiacon,
azonban a CSOK pont azokat zárja ki ebből, akiknek legnagyobb
szüksége lenne a lakhatási körülményeinek javítására.
A CSOK azok közé a lakáspolitikai intézkedések közé tartozik,
amelyek nem szociálisan célzottak. Egy olyan programot sikerült
összerakni, amelyet elsősorban a középosztály, vagy az annál
jobb körülmények között élők vehetnek igénybe. A szerényebb,
vagyonnal nem rendelkezők sajnos kimaradnak CSOK-ból.
A
rászoruló családok közül sokan nem rendelkeznek elég önrésszel
vagy 180 nap társadalombiztosítási státusszal ahhoz, hogy igénybe
tudják venni ezt. Ugyancsak ki vannak zárva a munkaviszonnyal nem
rendelkezők, valamint a közmunkások. A kormányzati szándék az,
hogy a programmal növeljék a
vidék megtartóerejét. Ugyanakkor
a program kritériumai miatt az várhatóan pont ellentétes
hatású lesz,
hiszen a magas munkanélküliséggel küzdő észak- és
kelet-magyarországi régiók helyett, pont az iparilag fejlett
Budapesten és Győrben épülhet a legtöbb új ingatlan.
Ezáltal a CSOK tovább növelheti a gazdasági szakadékot az ország
különböző pontjai között.
Lázár
hazudott: az EU a lakosságnak szánta a lakások energetikai
korszerűsítésére szánt pénzt, nem a kormánynak
Magyarországon
a legtöbb lakás 1946 előtt, valamint 1970 és 1980 között épült.
Ez azt is jelenti, hogy a hazai lakások többségének energetikai
állapota meglehetősen rossz és elavult, holott ennek
korszerűsítésével (pl.: új szigetelés, a fogyasztás
mérséklése) lehetne elérni a valódi rezsicsökkentést.
Mi
is írtunk
arról,
hogy a lakóházak
energetikai felújítása nagyban csökkentené közműszámláink
végösszegét. Tavaly
augusztusban fel is csillant a remény egy ilyen programra, amikor a
fejlesztési tárca államtitkára kiszivárogtatta a Népszabadságnak
azt az információt, hogy a 2014-2020-as uniós fejlesztési
ciklusban 150
milliárd forint vissza nem térítendő és
ugyanennyi visszatérítendő (hitel formájában
nyújtott) támogatást oszthatnak ki
a lakások energiahatékonysági felújítására.
Az
uniós forrásokat a KEHOP (Környezeti
és Energiahatékonysági Operatív Program) keretén
belül kellett volna kiírni a magyar kormánynak. A
37,7 millió euróból, amely rendelkezésre állna, körülbelül 50
ezer háztartás korszerűsítését lehetne elvégezni, lakásonként
mintegy 225 ezer vissza nem térítendő forint támogatás jutna
lakásonként. A kormány
ezt az összeget azonban inkább magára költötte volna, a pénzből
inkább a középületek energiahatékonyságát kívánták
javítani. A legbicskanyitogatóbb mégis az, hogy Lázár János
mindezt azzal magyarázta,
hogy az EU-s előírások nem teszik lehetővé a lakosságnak
nyújtott támogatást. Ezt
később megerősítette a Miniszterelnökség is:
A családok azért nem kaphatnak lakásaik energiahatékonysági felújítására EU-támogatást, mert azt Brüsszel nem engedi meg - erősítette meg Lázár János korábbi szavait a Miniszterelnökség.
Azóta
megjött a válasz Brüsszelből, s nyilvánvalóvá vált, hogy az
EU kifejezetten a lakossági energiahatékonysági programra adta a
pénzt, sőt azt a kormány fogadtatta el korábban a Bizottsággal.
Lázárék tehát nem csupán hazudtak arról,
hogy nem lehet lakossági energiakorszerűsítés, hanem tudatosan
akarták másra költeni az előzőleg általuk benyújtott programra
megítélt, lakossági felhasználásra elkülönített pénzeket.
Pedig
ha Magyarország nem fog tudni legalább 50 ezer olyan háztartást
felmutatni 2020-ig, amelynél a KEHOP keretében végezték el az
energetikai korszerűsítést, akkor a
támogatást vissza kell fizetni.
Inkább
szociális bérlakásokat!
Magyarországon
meglehetősen alacsony a megfizethető lakhatási lehetőségek
száma, azon belül is elsősorban az olcsó bérlakások hiányoznak.
A magyar lakosság mindössze 11 százaléka lakik bérlakásban, ez
az egyik legalacsonyabb arány Európában. Egy
kiterjedt szociális bérlakásrendszer megoldást jelenthetne, vagy
legalább is számottevően javíthatna a hazai lakhatási helyzeten,
amely az egyik legjelentősebb akadálya a szegénységből való
kitörésnek. A
szociális bérlakásrendszer azt jelenti, hogy az állam, vagy az
önkormányzat olyan lakásokat épít, amelyeket szociális alapon,
kedvezményesen bérelhetnek a rászorulók.
Ma
a teljes önkormányzati tulajdonban lévő lakásállomány
mindössze 1,5 százaléka szociális bérlakás, ennek nagy része
erősen leromlott állapotban van. Ráadásul
rengeteg önkormányzati tulajdonban lévő ingatlan áll üresen,
ami bicskanyitogató luxus a hazai lakhatási helyzetet ismerve. Egy
jól irányzott szociális bérlakásrendszer a valóban rászorulókat
segítené. Mérséklődne azon gyermekek száma is, akiket a rossz
lakhatási körülményekre hivatkozva vesz az állam gondozás alá,
elszakítva ezzel családjuktól.
Szociális
bérlakás tervek a bécsi Nordbahnhof
környékénforrás: bdonline.co.uk
Nagy
múltra visszatekintő szociális bérlakásrendszer működik
például Bécsben,
jó példa lehetne a hazai kialakításához. Bécs
városa 220 ezer szociális bérlakást üzemeltet és
további 200 ezer bérleményét támogatja, a tervek szerint
2020-ig pedig további évi 700 bérlakást kívánnak létrehozni.
Nálunk eközben pont hogy csökken az
önkormányzati kézben lévő ingatlanok száma. Ausztriában
egyébként az összlakosság 19 százaléka lakik szociális
bérlakásban, ez „csak” 17,5 százalékkal több a hazai
adatnál. Összességében tehát úgy látjuk, hogy a CSOK helyett
más eszközök, így például a szociális bérlakásmodell
társadalmilag igazságosabb megoldást jelentenének a lakhatási
probléma mérséklésére.
Ki nem találnád, hogy kik a gazdasági növekedés nyertesei!
2015.07.21. 08:05 Ténytár
Közel
másfél éve azt tapasztaljuk, hogy a magyar gazdaság kezd
helyrerázódni,
legalábbis sokkal szebbek a KSH által publikált számok, mint 2008
és 2012 között. A mindennapi életben azonban alig látszanak
ennek nyomai, mi több, az elmúlt 2 évben úgy
emelkedett közel 100 ezer fővel a mélyszegénységben élők
száma, hogy a magyar gazdaság valóban jobban teljesített, mint az
azt megelőző években.
Az
ellentmondás feloldásának érdekében érdemes részletesebben
megvizsgálni a számokat és összefüggéseket, valamint tisztázni
azt, hogy a GDP csak egy „leegyszerűsített” mutató a gazdaság
adott teljesítményéről. Az országban tapasztalható
életszínvonal és életkörülmények tisztázásához viszont
számos más mutatót is meg kell vizsgálni (pl. GINI-index, a
területi egyenlőtlenségeket vizsgáló mutatók) ahhoz, hogy valós
képet kapjunk az állapotokról.
Ahogy
egy májusban
megjelent cikkünkben is kifejtettük,
hiába néhány negyedéves szép növekedési adat, a magyar
gazdaság még mindig hatalmas
lemaradásban van versenytársaihoz képest. Ennek
nagyon egyszerű az oka: a 2008 utáni recesszióban a magyar
gazdaság esett vissza az egyik legnagyobb mértékben (több mint 7
százalékkal csökkent 2009-ben), majd azt ezt követő években is
csak elenyésző mértékben tudott növekedni. A
Matolcsy György által jegyzett unortodox válságkezelés sem
jelentett sok jót, 2012-ben
például újra recesszióba zuhant a gazdaság (ebben az évben az
EU27-ben csak Portugália és Görögország teljesített rosszabbul,
mint hazánk), felemésztve az azt megelőző évek gyenge
növekedését.
A
helyrerázódás csak 2013 végén indult meg. Mindez azonban arra
volt elegendő, hogy idén sikerült elérnünk a válság előtti
szintet. A
magyar gazdaság tehát jelenleg ott tart, ahol 2008 szeptembere
előtt volt, miközben a szomszédos országokat jóval kisebb
mértékben érintette a válság, és a köztes időszakban jóval
nagyobb növekedést tudtak produkálni.
De
hogy mennyire rossz is a helyzet, azt jól tükrözi, hogy a '90-es
évek végén, és a 2000-es évek elején még Magyarország volt a
bezzeg ország, szomszédaink minket próbáltak másolni, most pedig
mi vagyunk az az ország, akit senki sem akar másolni.
Viszont jó tankönyvi példája vagyunk annak, hogyan lehet téves
gazdaságpolitikával elszúrni a konvergenciát (ebben vaskosan
benne volt a keze mind a baloldali kormányoknak, mind a Fidesznek.)
Visszatérve
a jelenlegi helyzetre, az alábbi tényt kell megállapítanunk:
Magyarországnak
most már nem az az elsődleges célja, hogy felzárkózzunk
Nyugat-Európához, hanem hogy ne maradjunk le még jobban a régióban
és idővel beérjük Szlovákiát, Csehországot, vagy éppen
Lengyelországot, amelyek az egy főre jutó GDP-ben nem rég hagytak
le minket.
Növekvő
egyenlőtlenségek
Az
egy főre jutó GDP, vagy éppen a gazdasági növekedés azonban
olyan mutatók, amelyek elsősorban csak arra jók, hogy a laikusok
össze tudják hasonlítani a különböző országok gazdasági
teljesítményét. Ha a magyar gazdaság valódi teljesítményét
megszeretnénk vizsgálni akkor számos egyéb mutatóval kell
foglalkoznunk, hogy valódi képet kapjunk. Például, hogy miből
adódik össze a növekedés (termelési és felhasználási
oldalról), mennyi tőke áramlik az országba, vagy éppen, a
jövedelmek hogyan oszlanak meg a társadalom tagjai között.
Mivel
a bevezetőben kitértünk arra, hogy jelentősen
emelkedett a szegények száma az elmúlt években, miközben a
gazdasági növekedés 8 éve nem látott mértéket produkált,
érdemes megvizsgálni ezt az ellentmondást. Ennek nagyon egyszerű
magyarázata az, hogy a
jövedelmi egyenlőtlenségek nőttek 2010 óta, miközben a területi
egyenlőtlenségek sem csökkentek. Vagy másként kifejtve: a
gazdasági növekedés pozitívumai egy szűkebb réteg kezében
összpontosultak, akik jórészt a nagyobb városokban és főként
Budapesten élnek. Ez
pedig részben annak köszönhető, hogy a 2010 utáni
jövedelemtranszferek (elsősorban adóátalakítások, mint például
az egykulcsos
rendszer bevezetése,
vagy olyan kedvezmények megszüntetése, mint az adójóváírás)
miatt több jövedelem kerül a magasabb keresettel rendelkező
csoportokhoz, miközben az alsó decilisekben kénytelenek kevesebb
pénzből megélni.
Egy
másik fontos tényező a foglalkoztatás/munkanélküliség. A
gazdasági visszaesés közvetlen következménye volt, hogy a
munkanélküliség 10 százalék felé emelkedett, mivel számos
vállalat hagyta itt az országot, vagy éppen kényszerült rá
nagyobb elbocsátásokra annak érdekében, hogy túléljen. A
helyzet azóta sokat javult, és nem csak a gazdasági teljesítmény,
hanem a
munkanélküliségi ráta is elérte a válság előtti szintet.
Normál
esetben mondhatnánk, hogy minden rendben van, mivel a gazdasági
növekedés és a foglakoztatás növekedése/munkanélküliség
csökkenése mellett szoros korrelációt lehet felfedezni. Nagyon
egyszerűen kifejetve: ha a gazdasági növekedés motorja a növekvő
belső fogyasztás/beruházási ráta növekedése, vagy éppen a
növekvő export, akkor abból arra is lehet következtetni, hogy
jobban megy a vállalatoknak, ha pedig jobban megy a vállalatoknak
és a kilátások is jók, akkor növelhetik a termelésüket és új
munkaerőt vehetnek fel. Csakhogy
Magyarországon az a tapasztalat, hogy a munkanélküliségi ráta
csökkenése elsősorban a közmunkaprogramnak volt köszönhető, és
nem a versenyszféra hajtotta azt.
Igaz,
hogy több tízezer fővel emelkedett a versenyszférában dolgozók
száma, de mindez eltörpül a 200 ezer közmunkás mellett (ami
tulajdonképpen aktív szociális segélynek tekinthető, hozzáadott
értéke a gazdasági teljesítményhez pedig nagyon elenyésző).
Kik
a gazdasági növekedés nyertesei?
Hogy
megfejtsük az újabb ellentmondást, érdemes részletesebben
megnézni azt, hogy termelési és felhasználási oldalról
hogyan teljesítettek az egyes ágazatok/szereplők:
- Termelési
oldalról azt
láthatjuk, hogy az ipar és a szolgáltató szektor körülbelül
azonos mértékben járult hozzá a növekedéshez. Az iparon belül
kiemelkedik a feldolgozó ipar, és bár nincs további bontás, nem
kell zseninek lenni ahhoz, hogy tudjuk, elsősorban
a járműgépgyártás dominált (a
Mercedes és az Audi kapacitásbővítése). A szektor hozzáadott
értéke nagyon magas, becslések alapján a Mercedes gyár
beindulása teljes termelés mellett akár több mint 1 százalékot
is lökhetett a növekedésen. Munkahelyteremtés szempontjából sem
elhanyagolható a több ezer új munkahely, beszállítói szinten
pedig tízezres a nagyságrend, de az arányokból jól látszik,
hogy a növekedéshez való hozzájárulása lényegesen nagyobb
volt, mint amennyi új munkahely létrejött.
- Felhasználási
oldalról azt
láthatjuk, hogy a belső fogyasztás és a nettó export vette ki a
részét a növekedésből. A nettó exportban semmi meglepő
nincsen, a
rendszerváltás óta Magyarország mindig is exportorientált
gazdasággal rendelkezett kis nyitott gazdaság révén. Az
utóbbi években pedig Nyugat-Európában is javult a helyzet, és a
megrendelésállomány növekedésének köszönhetően hazánk
export teljesítménye is sokat javult (lásd Mercedes).
-
A fogyasztásnövekedés pedig szoros összefüggésben van
a kiskereskedelmi
forgalom növekedésével is.
Itt azonban érdemes kitérni arra, hogy a kockázatok csökkenése
miatt például kevésbé tapasztalható az úgynevezett óvatossági
megtakarítás. Másfelől pedig fontos megjegyezni, hogy a
fogyasztást nem azok hajtják, akiknek időközben kevesebb lett a
jövedelmük, és nem a közmunkások, akiknek a jövedelme jóval a
létminimum alatt van.
Arról
sem szabad megfeledkezni, hogy az elmúlt másfél évben a
gazdasági növekedésben jelentős szerepe volt az uniós források
felhasználásának (a
korábbi időszakokhoz képest jóval gyorsabb ütemben hívtuk le a
pénzeket), és abból megvalósuló állami beruházásoknak, itt
pedig nehéz konkrét nyertest kiemelni.
Természetesen
egyszerű közhellyel mondhatnánk azt, hogy a társadalom a nyertese
ezeknek a beruházásoknak, valójában jól tudjuk, hogy ez csak
részben igaz: ha például az uniós forrásokat egy sikeresen
pályázó vállalkozás jól használja fel, akkor annak valóban
vannak nyertesei, és ez továbbgyűrűzhet, viszont a különböző
állami látványberuházásoknak már kevésbé lehet megnevezni a
nyerteseit, főleg úgy, hogy jól tudjuk, mennyire
körüllengi a korrupció
szelleme ezeket
a beruházásokat.
Mégis sokatmondó adat, hogy mostanra annyi pénzt kaptunk az
Uniótól, hogy ha azt fejenként kaptuk volna, minden
magyar gazdagabb lenne félmillió forinttal.
Kiknek
nem lett jobb a gazdasági növekedés ellenére sem?
Összességében
tehát nehéz egzakt megállapítást tenni arról, hogy kik is a
gazdasági növekedés nyertesei, de az biztos, hogy nem
az a 4
milliónál is több ember,
akik a létminimum, vagy az alatti szinten élnek. Annyi
biztos, hogy a növekvő teljesítmény esetünkben nem járt együtt
a társadalmi különbségek csökkenésével, sőt nőtt a
szegények, a társadalomból kirekesztettek száma. A növekvő
egyenlőtlenségek pedig azt bizonyítják, hogy ők a jövőben sem
tudnak hasznot húzni abból, ha a gazdaságnak éppen jobban megy.
Persze sikersztorikról is hallani, igaz leginkább a
kormányközeli mutyik
kedvezményezettjeitől.
Magyarország nagy vesztese lehet a Brexitnek
2016.07.04. 08:07 Ténytár
A
britek népszavazásával eldőlt, hogy
maximum két éven belül már csak 27 tagja lesz az Európai
Uniónak. A Brexit komoly
érvágás az integrációnak, és jelentős felfordulásokat hozhat
a következő években, arról nem is beszélve, hogy a
britek kilépésével rövid távon az Unió gazdasága sem jöhet ki
jól.
A
bizonytalanság mellett a legnagyobb kérdés most minden tagország
számára az, hogy mi lesz az uniós források elosztásával, hiszen
a költségvetési ciklus 2020-ig tart (eddig
kell lekötni a pénzeket),
de a forrásokat egészen 2022 végéig le lehet hívni. A britek
kilépésével az egyik legnagyobb nettó befizető esik ki.
A
legnagyobb vesztesek így azok az országok lehetnek, amelyek
gazdaságpolitikájukat az uniós transzferek felhasználása
építették, köztük Magyarország.
A
magyar gazdaság uniós forrásoktól való függőségét
már több bejegyzésünkbenbemutattuk,
arról azonban kevés szó esett eddig, hogy a
lehívott forrásokat mennyire rosszul használtak fel.
A britek kilépése és az uniós
források szétlopása miatt 2020-tól
szomorú évek várhatnak Magyarországra,
mivel nehéz elképelni, hogy a nyugati nagyhatalmak továbbra is
ennyire elnézőek lesznek, főleg egy olyan kormánnyal szemben,
amely erősen populista és egyáltalán nem segíti az integráció
összetartását.
Az
Európai Unió legkiszolgáltatottabb térségének
a Közép-Kelet-Európa,
Közel-Kelet, Afrika-régió
(CEEMEA) számít,
és a legnagyobb vesztesek innen kerülhetnek ki a britek Unióból
való kilépésével. A kereskedelmi kapcsolatok nagyon fontosak
ezeknek a nyitott gazdaságoknak, és jelenleg teljes bizonytalanság
övezi azt, hogy milyen egyezségre sikerül majd jutni a britekkel a
tárgyalások során. A legnagyobb kitettséggel Lengyelország
rendelkezik, azonban ahogy a Morgan Stanley elemzése is rámutat, a
CEEMEA feltörekvő piaci régióban GDP-arányosan Magyarország és
Csehország a legkiszolgáltatottabb országok, még
annak ellenére is, hogy Magyarország számára Nagy-Britannia
közvetlenül nem elsődleges kereskedelmi partner. A britek
kilépésével nemcsak a szigetország gazdasága fog ráfázni,
hanem az Európai Unió területén is egy növekedési sokk lesz, ez
pedig felnagyíthatja a közép-kelet-európai országok negatív
folyamatait.
Bár
a magyar kormány továbbra is 3,1 százalékos növekedéssel számol
2017-re, a legnagyobb elemzőházak már sorra elkezdték visszavágni
növekedési előrejelzésüket a Brexit miatt. A legoptimistább
forgatókönyvek szerint idén 2 százalék körül alakulhat a
gazdasági növekedés Magyarországon, jövőre pedig 2,5 százalék
környékén, a pesszimistább forgatókönyvek szerint viszont
idén várhatóan nem lesz meg a 2 százalékos GDP-növekedés.
A
legvalószínűbb forgatókönyvek szerint a kormányokkal szoros
kapcsolatot ápoló jegybankok, így például az MNB, megpróbálják
elejét venni további lazításokkal a visszaesésnek. Ezért nem
elképzelhetetlen, hogy az év második felében új, nem
konvencionális eszközöket jelent be a magyar jegybank is, mivel az
alapkamat további csökkentésére már kevés tér van. Mivel
inflációs nyomás sincs a gazdaságban, az MNB továbbra is abban
lesz érdekelt, hogy a forint gyenge maradjon a többi devizában
szemben, bízva az exportorientált élénkítésben.
Kevesebb
uniós forrás
Magyarország
számára a legnagyobb veszélyforrás az uniós források
csökkenése, ezzel gyakorlatilag mindenki egyetért. Az elmúlt
években a
magyar gazdaságot az
uniós transzferek hajtották,
ami annak volt köszönhető, hogy a
nettó transzferek mértékét jelentősen sikerült feljavítani az
Orbán-kormánynak.
kép
forrása: portfolio.hu
Azzal,
hogy sikerült jóval több uniós forrást lehívni, mint 2010
előtt, jelentősen javult a gazdasági teljesítmény, azonban ez
is csak arra volt elég, hogy elérjük a gazdasági válság előtti
szintet. Az
ország sebezhetőségét jól bizonyítja, hogy év első
negyedévében nagyot
zuhant a
magyar gazdaság teljesítménye azzal, hogy az előző költségvetési
ciklus pénzeit most először nem lehetett már felhasználni, az új
költségvetési ciklushoz köthető nagyobb projektek pedig még nem
indultak el.
A
britek kilépésével egy jelentős lyuk fog keletkezni a büdzsében,
mivel Nagy-Britannia nettó befizető ország, az pedig teljesen
egyértelmű, hogy a britek nem folyósítanak több pénzt azután,
miután kiléptek.
Az ottani euroszkeptikusok szerint például ezekből a pénzekből
lehetne majd a brit gazdaságot felpörgetni. Nyilvánvalóan,
ha kevés pénz áll majd rendelkezésre, akkor kevesebbet is lehet
szétosztani a tagországok között, a folyamatot azonban teljes
bizonytalanság övezi. Jogi
szempontból például nem egyértelmű, hogy újra kell-e tárgyalni
a mostani ciklusra vonatkozó kifizetéseket, vagy az országok
megegyeznek, hogy arányosan mindenki kevesebbet fog kapni. Utóbbi a
legvalószínűbb forgatókönyv, mivel Brüsszel kapacitásai így
is le lesznek kötve a britekkel való tárgyalás során, egy az
uniós tagországok közti birkózásra pedig senkinek sincs
szüksége.
Egy
másik érdekes kérdés, hogy Magyarország a tervek szerint például
2019-ig le szeretné kötni az összes uniós forrást, a brit
kilépés viszont könnyen keresztbe tehet a magyar kormány
terveinek.
A
2020 utáni költségvetési ciklusban a nettó haszonélvezők, így
Magyarország is, még jobban ráfázhatnak, hiszen a britek
kilépésével alapból kevesebb pénz áll majd rendelkezésre.
Jelen állás szerint pedig nem lehet elképzelni, hogy majd a
németek, vagy a franciák pótolnák ki ezt az összeget. Sokkal
valószínűbb, hogy az Unió alapítói megpróbálják még
szorosabbra fűzni az integrációt.
A britek mindig is ellenezték ezt, kilépésükkel pedig erősebb
lesz a szorosabb integráció sürgető német-francia tengely.
Ennek megakadályozása esetén viszont még több pénztől fognak
elesni a nettó haszonélvező országok. Márpedig a populista
kormányoknak, így Magyarország kormányának is, ellenére
van a szorosabb együttműködés, egy fiskális unióba szinte
biztosan nem mennének bele. Pont
ez a populizmus az, amiből a németeknek már elege van, és a
migrációs válság idején mutatott együttműködés elmaradásakor
már többször szóba került, hogy 2020 után jelentősen
csökkentenék a pénzügyi transzfereket, mivel a kelet-európai
országok - élükön Magyarországgal - nem hajlandóak
együttműködni a nyugati országokkal, csupán a pénzt akarják.
A
jóval kevesebb uniós forrás miatt nehéz évek jöhetnek 2020
után, hiszen jelen állás szerint semmi sem utal arra, hogy a
magyar kormány olyan gazdaságpolitikába fogna, ami némileg
függetlenítené magát az uniós források felhasználásától.
Ide
jönnének a nagy cégek?
A
kormány fejében azonban van
egy olyan forgatókönyv,
hogy Magyarország egyáltalán nem járna rosszul a Brexittel, sőt,
külföldi cégek idecsábításával még jól is jöhetnénk ki az
egész folyamatból.
A
terv egyáltalán nem tűnik megalapozatlannak, hiszen rengeteg cég
jelentette már be a népszavazás előtt, hogy a kilépés esetén
fontolóra vennék, hogy elköltöztetik irodáikat, telephelyieket
Nagy-Britanniából más országokba, a
népszavazás eredményét látva pedig egyre többen erősítik meg,
hogyha a briteknek nem sikerül megfelelő feltételeket kialkudniuk
a kilépés során, akkor szedik a sátorfájukat. Az
Unió vezető országai pedig egész biztosan nem akarnak
kedvezményeket adni a briteknek, egyrészt azért, mert így akarják
eltántorítani a többi euroszkeptikust egy esetleges
népszavazástól, másfelől ők is tisztában vannak azzal, hogy
profitálhatnak abból, ha nagyobb multik átköltöznek hozzájuk.
Magyarország
nagy valószínűséggel csak a lepotyogó morzsából csipegethet,
mivel a nagy pénzügyi szolgáltatók Frankfurtba, vagy Dublinba
költöznének, a nagyobb tech-cégek pedig Amszterdamba. A régióban
ráadásul hátrányból indulunk, mivel a
magyar gazdaság versenyképességi szempontokból alul teljesít a
régió többi országához képest, és a meghatározó szektorokban
pedig komoly munkaerőhiány
van.
Ilyen körülmények között maximum komolyabb adókedvezményekkel
és garanciákkal lehet idecsalogatni bármilyen vállalatot
Londonból.
Elkótyavetyélt
uniós transzferek
Ha
már többször is szó volt az uniós transzferekről, érdemes arra
is kitérni, hogy Magyarország kormányainak 2004-től hogyan
sikerült elkótyavetyélniük több
10 milliárd eurót. Bár a Die Presseben megjelent cikk
állítása, amely
szerint ennyi pénzből nyugati szintre lehetett volna felhozni az
országot, erős
túlzás. A szerzőnek azonban abban igaza van, hogy az olyan fontos
ellátórendszereket, mint például az egészségügy könnyen
nyugati szintre lehetett volna emelni. Ehelyett a magyar kormányoknak
(bal és jobboldal egyaránt) sikerült megcsinálniuk azt, amit
talán keveseknek: miközben rengeteg pénzt kaptunk az
Uniótól, megközelíteni
sem tudtuk az uniós átlagot, a szegények száma pedig tovább
növekedett Magyarországon. Hazánk
gyakorlatilag úgy tartozik az elszegényedő országok sorába, hogy
közben rengeteg uniós forrást kapott.
A
pénzek egy része viszont eltűnt a lefolyóban, vagy éppen
szétosztották a haverok között. 2010 óta például az uniós
források egy része a kormány holdudvarának zsebében landolt,
természetesen minden rájuk szabott törvényt betartva. A
túlárazott projektek láttán pedig mindenki csak csóválja a
fejét, az
Unió pedig nem egy ügyben indított már vizsgálatot.
Nem
véletlen, hogy a nyugat-európai országoknak egyre jobban elege van
a térségből. Az erőteljes korrupció nem csak Magyarországra
jellemző, nálunk azonban már annyira kirívó, hogy mindenkinek
szemet szúrt, megerősítve, hogy 2020
után jelentősen meg kell vágni az uniós büdzsét.
Az Európai Unió tartja lélegeztetőgépen a magyar gazdaságot
2017.05.16. 08:06 Ténytár
Miközben
a magyar kormány egyre
mélyebbre süllyed az Európai Unió ellen indított
boszorkányüldözésben,
a Fidesz továbbra is abban a tévhitben
él,
hogy az elmúlt évek – és várhatóan az idei év – növekedését
a sikeres hazai gazdaságpolitika táplálja. Pedig pont a tavalyi év
során bizonyosodott
be,
hogy amint
kevesebb uniós pénz érkezik hazánkba, máris megáll az élet a
gazdaságban.
El
lehet játszani azzal a gondolattal, hogy mi lenne akkor, ha a magyar
kormány és Brüsszel vitája addig fajulna, míg végül megvonnák
a támogatásokat az országtól.
A Fidesz körüli oligarchák vélhetően nem vennék jó néven, ha
elakadnának azok a fejlesztési támogatások, amelyekből zsíros
pénzeket tudnak kiszakítani,
így várhatóan a Fidesz egyből meghátrálásra kényszerülne
Brüsszellel szemben, ha az uniós bürokraták végre felvennék a
kesztyűt és hathatós választ adnának a magyar kormány
álságos hangulatkeltésére.
Annak
ellenére, hogy a legelvakultabb Fidesz-hívek még mindig elhiszik,
hogy a Fidesz unortodox gazdaságpolitikájának köszönhető az
elmúlt évek stabilitása, valójában elfogadott tény, hogy az
uniós pénzek felhasználásának volumennövekedése adott
lökést a
magyar gazdaságnak. 2007
és 2009 között a nettó transzferek nagysága 2 százalék volt,
2010 és 2014 között már 4,4 százalék, az uniós források
gyorsabb lehívása multiplikátorral együtt körülbelül
3 százalékkal dobta meg a GDP szintjét. Lényegében
ez azt jelenti, hogy az elmúlt években stagnált volna végig a
magyar gazdaság, ha nem érkezett volna Magyarországra évente több
mint 2000 milliárd forintnyi támogatás.
Csepreghy
Nándornak egy kecskeméti
fórumon sikerült
abba az ellentmondásba ütköznie, hogy szerinte Magyarországra már
olyan sok uniós pénz érkezett, hogy az azokból megvalósult
fejlesztések révén az ország már képes az önálló növekedésre
is. Az
államtitkár érvelése még helyes is lehetne, hiszen különösebb
logikai bukfenc nincs benne, csakhogy pont tavaly bizonyosodott be,
hogy ha nem érkezik elegendő uniós transzfer az országba, akkor a
legnagyobb ráutaltsággal rendelkező ágazatok teljesítménye
egyből visszaesik.
Ha
el is tekintünk attól, hogy Magyarország mennyire rá van utalva a
uniós pénzekre, akkor sincs miért büszkének lenni, hiszen az
elmúlt 6 évben az átlagos gazdasági növekedés nem érte el a 2
százalékot.
Az Orbán-kormány gyakran hivatkozik arra, hogy Magyarország jól
teljesít, mivel a növekedés meghaladja az EU28 átlagát, azonban
a fejlettségi szintek közti különbség miatt ebben nincsen semmi
meglepő. Ha figyelembe vesszük, hogy Magyarország egy felzárkózó
ország, akkor katasztrofálisnak
mondható ez a teljesítmény. 2013-ban
például Magyarország nettó egyenlege 5 milliárd euró volt,
de hiába a rengeteg pénz, ez csupán arra volt elég, hogy
kijöjjünk a gödörből.
Hogy
mennyire nem sikeres a magyar gazdaságpolitika azt jól bizonyítja,
hogy 2016-ban mélypontjára süllyedt Magyarország
versenyképessége.
Ez már csak azért is fontos információ, mert a versenyképesség
az, ami meghatározza, hogy egy gazdaság önerőből mekkora
vonzóerővel rendelkezik a külföldi működő tőke
számára. 2016-ban
Románia és Bulgária beelőzött minket, ezzel sereghajtóvá
váltunk a régióban. Érkezzen
bármennyi pénz Brüsszeltől, a versenyképesség javításában ez
nem fog segíteni, ahhoz már a magyar kormánynak kellene olyan
lépéseket tennie, amelyek valóban nagyobb önállóságot adnának
az országot.
Sokat
köszönhetünk az Uniónak
Csepreghy
Nándornak köszönhetően nem is kell nagyon utána nézni a
számoknak, hiszen az
államtitkár maga jelentette ki, hogy az Európai Unió eddig közel
80 ezer magyarországi fejlesztéshez járult hozzá, amelyek révén
több százezer új munkahely jött létre. Hogy mennyire fontos ez,
azt jól jelzi, hogy a jelenlegi tervek alapján a magyar kormány
minél gyorsabban le akarja hívni a 2014-2020-as ciklus
támogatásait. Idén a
felhasznált támogatások volumene ismét meg fogja haladni a 2000
ezer milliárd forintot, a 2018-as
költségvetés és
konvergencia programból pedig kiderült, hogy az NGM 4 százalék
feletti növekedéssel számol mind 2017, mind 2018-ra nézve.
Még ha be is jönnek a minisztérium számai, akkor sem kell
ámulatba esni, mert a gyorsított lehívásnak az az eredménye,
hogy 2020 után semmi sem marad.
Az Európai Bizottság az NGM-nél jóval reálisabb számokkal állt elő, az Unió előrejelzése alapján sem idén, sem jövőre nem lesz 4 százalék feletti növekedés.
Meghátrálásra
lehet kényszeríteni Orbánt?
Az
április végi uniós parlamenti vitanap és a néppárti
egyeztetések után a magyar kormány valamennyire visszavett a
Brüsszel elleni támadásokból, az
óriás plakátokat egy része eltűnt, és
több arra utaló jel is van, hogy a felsőoktatási törvény
módosítását hajlandó átgondolná a kormány. A magyar
miniszterelnök a zárt ajtós néppárti egyeztetésen ígéretet
tehetett erre, konkrét lépések viszont nem történtek még.
Mindeközben
négy baloldali EP párt olyan
határozat tervezettel állt elő,
amelyben kezdeményezik, hogy a parlament tegye meg az első lépést
a 7-es cikkely szerinti eljárás elindításához, amelynek végén
felfüggeszthetnék Magyarország szavazati jogát. Ezzel
párhuzamosan az Európai Néppárt ennek egy puhább verzióján
dolgozik, de a Fidesznek mindenképpen engednie kell jó pár
területen, ha elakarják kerülni az „uniós
atombomba” bevetését.
Hogy mennyire lesz Orbán Viktor kompromisszumkész az néhány héten
belül kiderül, mindenesetre sok múlik azon, hogy a Néppárt
prominens személyei mekkora nyomást helyeznek a magyar kormányra.
Ha az EP-n át is menne a határozat, még az sem jelent semmit, mivel a 7. cikkely szerinti eljárást a tagállami miniszterek négyötödös hozzájárulásával indulhat meg, arra azonban vajmi kevés esély van, hogy ez összejöjjön. Így tényleg csak a Néppárton múlik, hogy sikerül-e megfékezni Orbán ámokfutását.
Ideje
lenne felhagyni a hangulatkeltéssel
Szakértőnek
sem kell lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy a magyar gazdaság
jövőre az Európai Uniótól függ. Mivel a magyar gazdaság nem
versenyképes – és minden kormányzati lépés ez ellen dolgozik
–, így rövid és közép távon továbbra is az uniós források
fogják lélegeztető gépen tartani az országot. Ez elegendő lehet
arra, hogy a Fidesz törzsszavazóival el tudja hitetni, hogy az
ország fejlődik, miközben ádáz lejárató kampányt folytat az
ellen az Unió ellen, ami százezrek megélhetését biztosítja
itthon.
A
Fidesznek tavasszal sikerült annyira túltolnia a
boszorkányüldözését, hogy megfejelve a lex CEU és civil-ellenes
törvénnyel ismét központi témává vált a magyar helyzet az
Európai Unióban. Nagy újdonságnak számít, hogy az
Európai Néppárt sem állt ki a Fidesz mellett,
és külön szorgalmazták az aggályos törvények visszavonását.
Hogy Orbán Viktor mennyire lesz kompromisszum kész az néhány
héten kiderül, attól azonban semmiképpen sem kell tartani, hogy
Magyarország ellen komolyabb szankciókat fogadnának el.
A
legsúlyosabb büntetés az uniós források kifizetésének
ideiglenes felfüggesztése lenne,
idáig azonban biztosan nem fog elfajulni a vita. A „brüsszeli
bürokraták” szemében
azonban egyre nagyobb ellenszenvet szül a magyar kormány
viselkedése: a
magyar kormány amennyit csak tud, ki akar venni a közösből, a
közös értékekhez azonban semmilyen módon sem akar
hozzájárulni. Hosszú
távon ez biztosan nem lesz fenntartható, ennek levét pedig 2020
után ihatjuk meg.
Magyarország jobban teljesít: négy hazai régió az EU legszegényebbjei között
2016.03.29. 08:09 hata.mari
Rekordmértékű
foglalkoztatottság és visszaszorított munkanélküliség, növekvő
nyugdíjak, jóllakott gyerekek, működő reformok: ezek a
kormányzati kommunikációban állandóan megjelenő motívumok
ezek. Az első látásra biztatónak tűnő mutatók mögött azonban
nem kevés torzítás és csúsztatás, esetenként hanta rejlik.
Az
Eurostat legfrissebb statisztikáinak eredményei pedig rávilágítanak
arra, amit itthon folyamatosan próbálnak takargatni és
kozmetikázni: Magyarországon
órási méreteket öltött a szegénység. Az EU 276 régiója közül
Magyarország négy régiója is a legszegényebbek között
található.
Hogyan
oldják meg tehát, hogy kevesebb legyen a szegények száma
Magyarországon? Lejjebb veszik a „szegénység” definíciójának
követelményeit. De
a valóság ugyanaz marad: a legszegényebb egymillió magyar átlagos
egy főre jutó jövedelme 30 ezer, a másodiké pedig 46 ezer forint
volt 2014-ben. 30-50 ezer gyermek éhezik nap mint nap, és 200
ezerre becsülik azon kiskorúan számát, akik időszakosan (pl.
nyári szünetben, hó végén) nem jutnak élelemhez, vagyis
úgynevezett kríziséhezők.
Forrás: 168ora.hu
Vegyük
például az új munkahelyeket, a megnövekedett
foglalkoztatottságot: ebben nagy szerepe van a külföldi
telephelyen dolgozók csoportjának, valamint a közmunkának is,
amelyről tudjuk, hogy a vele kereshető bér ugyan több mint a
segély, de még mindig borzasztóan kevés a tisztes megélhetéshez.
Ráadásul vannak olyan területek Magyarországon, ahol nem
is kínálkozik semmilyen
más munkalehetőség a közmunkán kívül - ez főként az ország
keleti területeire jellemző: itt szinte csak közmunka keretében
jöttek létre új munkahelyek.
Összességében
minek is köszönhető tehát a munkahelyek számának növekedése?
Az alábbi táblázatban a 2015-ös év létszámváltozása látható
a 2014-es év azonos időszakához képest. Míg
az első negyedévben a versenyszféra járult hozzá legnagyobb
arányban a emelkedéshez, addig az év második felére a súlya
kevesebb mint a felére csökkent a közfoglalkoztatáshoz és
külföldi telephelyen dolgozókhoz képest.
Egyre
nő a szegénység
A
Fidesz hatalomra kerülésével és azóta tartó kormányzásával
párhuzamosan a
hallgatás is egyre nagyobb a szegénységben élőkről. Nem csoda,
hiszen a Fidesz által kommunikált polgári Magyarországon a
leggazdagabbak egyre gazdagabbak, a szegénységben élők száma
pedig egyre nő,
vagyoni helyzetükből kitörni pedig szinte a lehetetlennel egyenlő,
a szegénység generációról generációra öröklődik.
Érdekes
jelenség, hogy a
KSH már ötödik éve nem közli, hányan is élnek Magyarországon
a létminimum alatt. Tavaly
pedig már hivatalossá vált, hogy a 2014-és évben közöltek
utoljára ilyen adatokat. Azt persze cáfolták, hogy politikai
nyomás hatására született volna a döntés, a hivatalos indoklás
szerint a létminimum számítása felett „eljárt az idő”,
pontosabb módszertant kívánnak bevezetni a szegénység mérésére.
A létminimum a társadalomban elfogadható szükséglet-kielégítési szinthez minimálisan szükséges javak és szolgáltatások összességét számszerűsíti a mindenkori fogyasztói árakon - áll a KSH definíciójában.
Ferge
Zsuzsa szociológus, szegénységkutató megfogalmazása szerint a
létminimum egy olyan szociális minimum, amelynek elvileg fedeznie
kell az alapvető szükségleteket, és meg kell akadályoznia, hogy
az emberek kirekesztődjenek egy társadalmilag még elfogadható
életformából. A szociológus a Kettős Mércén
megjelent írásában azon
aggodalmát is kifejezte, hogy az
új mutató kidolgozásban részt vevő szakértők többsége hiába
javasolta a létminimum-számítások folytatását az
összehasonlíthatóság kedvéért az új mutatók kidolgozásáig,
valamint a szociális minimumok összekapcsolására a minimális
bérekkel, ezeket a javaslatokat azonban a KSH elutasította.
Az
új módszertannal pedig a KSH kizárólag a mélyszegénységben
élőkre kíván fókuszálni. Hogyan
oldják meg tehát, hogy kevesebb legyen a szegények száma
Magyarországon? Lejjebb veszik a „szegénység” definíciójának
követelményeit. Havasi Éva szociológus szerint az
új mutatókkal a korábbi létminimumértékeket egy négytagú
családnál sikerült az eredetinek 60-70 százalékra csökkenteni:
szociális minimum helyett túlélési minimum és csiribí-csiribá,
máris kevesebben élnek szegénységben Magyarországon.
Korábban
ezt írtuk a témában:
A
Tárki által 2014-ben készített jövedelmi felmérés szerint a
legszegényebb egymillió magyar átlagos egy főre jutó jövedelme
30 ezer, a másodiké pedig 46 ezer forint volt. Valahol a negyedik
tizedben érte el a 70 ezer forintot, a 80 ezret meg még följebb. A
KSH-létminimum azonos évi jelentésében azt írja,
hogy a különböző háztartástípusokra érvényes az egy főre
számított értékek 2014-ben a 70 ezer forintos átlag körül, az
54 ezer és 87 ezer forint közötti sávban szóródtak. (Az 54 ezer
a nagy családokra érvényes szám.) Vagyis, négymillió
körül lehet azok száma, akik nem érik el a társadalmilag még
elfogadható megélhetés szintet sem.
Nincs
kiút: a legveszélyeztetettebb csoportok az idősek és a gyermekek
A
szegénység ördögi köre miatt a szegénység csapdájába
Magyarországon rengeteg gyermek születik bele, a rossz anyagi
helyzet generációról generációra öröklődik. Az Eurostat
adatai szerint hazánkban
a gyermekszegénységet tekintve a harmadik legrosszabb a helyzet az
Európai Unió tagországai közül. A gyermekszegénység a
gyermekek 41,4 százalékát érinti, ami
iszonyúan magas arány (Bulgáriában ugyanez az arány 45,2,
Romániában pedig 51 százalék).
Tehát
Orbán Viktor azon állításával szemben,
hogy magyar gyerekek 90 százaléka szüleik anyagi helyzetétől
függetlenül egyszerűen nem éhezhet, a Magyar Tudományos Akadémia
és a Máltai Szeretetszolgálat kutatásából kiderül, hogy
Magyarországon 30-50
ezer gyermek éhezik nap, mint nap, és 200 ezerre becsülik azon
kiskorúan számát, akik időszakosan (pl. nyári szünetben, hó
végén) nem jutnak élelemhez,
vagyis úgynevezett kríziséhezők. A Gyermekétkeztetési
Alapítvány elnöke, Király Gábor pedig a nol.hu-nak azt mondta,
hogy a ma Magyarországon élő kb. 2 millió 18 év alatti gyerek
közül ingyenes étkeztetésre csupán 375 ezer jogosult - ez pedig
még messze van a 90 százaléktól.
A
lakhatást tekintve sem jó a helyzet: a Habitat 2014-es kutatása
szerint a
gyermekek majdnem harmada (32,1 százaléka, kb. 555 ezer fő) él
olyan lakásban, ahol beázik a tető, vagy nedvesek penészesen a
falak, a padló, vagy a ház alapja. A
rossz lakhatási körülmények, a hiányos étkezés, a szülők
munkanélküliségével járó stressz kihat a gyerekek iskolai
teljesítményére is, amely pedig kulcsa lehetne a szegénységből
való kitörésnek. A tragikus állapotban lévő magyarországi
oktatás viszont jobb esetben is csak konzerválja, rosszabb esetben
még növeli is az egyenlőtlenségeket.
A
gazdagok még gazdagabbak lettek, a szegények pedig még többen. A
családi adókedvezmény eszméletlen torzítása ugyanúgy a
jómódúakat segíti, ahogy az egykulcsos adó. Orbán szerint a
nyugdíjakat is megvédték, de arról már nem szól a fáma, hogy
több százezer nyugdíjas nyomorog Magyarországon, közel 100
ezer főnek még 50 ezernél is alacsonyabb a nyugdíja, a
nyugdíjasok több mint fele kevesebb mint 100 ezer forintot kap egy
hónapra - ez a létminimumhoz közeli érték, vagyis egymillió
nyugdíjas gyakorlatilag szegénységben él.
Nálunk
vannak az EU legszegényebb régiói
Az
Eurostat legfrissebb statisztikáinak eredményei pedig rávilágítanak
arra, amit itthon folyamatosan próbálnak takargatni és
kozmetikázni: Magyarországon órási méreteket öltött a
szegénység. Az
EU 276 régiója közül Magyarország négy régiója is a
legszegényebbek között található: az egy főre jutó GDP
Észak-Magyarországon az EU-átlag 42, Észak-Alföldön 43,
Dél-Dunántúlon 45, a Dél-Alföldön 47 százaléka.
Az
Európai Uniós kohéziós politikában használatos területi egység
a NUTS
2-es régió (a
NUTS rendszer magyarul a a Statisztikai Célú Területi Egységek
Nómenklatúrája). Magyarországon
7 régió található,
melyek 3-3 megyét foglalnak magukba (kivéve Közép-Magyarország
esetén):
-
Észak-Magyarország (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád
megye)
-
Észak-Alföld (Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
-
Dél-Alföld (Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye)
-
Közép-Magyarország (Pest megye és Budapest)
-
Közép-Dunántúl (Komárom-Esztergom-Fejér és Veszprém megye)
-
Nyugat-Dunántúl (Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye)
- Dél-Dunántúl (Baranya, Somogy és Tolna megye)
Így nyomorognak a gyermekek Magyarországon
2015.11.13. 08:08 Ténytár
A
2008-ban kezdődött gazdasági válság után Európa számos
országában komoly problémává vált a gyermekszegénység. Az
egyes országok azonban nagyon eltérő képet mutatnak. Ha
a közép-európai országok statisztikáit vizsgáljuk, sajnos
feltűnik, hogy Magyarország a rosszabbul teljesítők között
szerepel. Egyelőre
nem nagyon látszanak olyan kormányzati intézkedések, amelyek
javítanának a helyzeten.
A
Fidesz intézkedései is hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarországon
ma minden negyedik gyermek szegénységben él, minden harmadik
lakhatási körülményei problémásak. Az elmúlt időszak
kormányzati intézkedései pedig attól az oktatástól vonja el a
forrásokat, amely az egyedüli esélyt jelenthetné ezeknek a
gyermekeknek a szegénységből való kitörésre. Míg
a jómódú gyermekek szűk köre egyre jobban él, addig a
szegénységben élők egyre távolabb kerülnek attól, hogy
kikerüljenek a szegénység csapdájából.
Bár
a Fidesz szerint nincs gyermekéhezés, valójában naponta több
tízezer gyermek éhezik Magyarországon. A Magyar Tudományos
Akadémia és a Máltai Szeretetszolgálat közös felmérése
alapján 30-50 ezer gyermek nem jut elég élelemhez.
A
Fidesz-KDNP válasza a gyermekéhezésre (kép eredetije:MTI)
A
múlt héten civil
kezdeményezők a gyermekéhezés felszámolását célzó programot
dolgoztak ki, amelyet előzetesen a KDNP-t leszámítva az összes
parlamenti párt támogatott. Hétfőn
azonban a Népjóléti bizottság kormánypárti képviselői végül
leszavazták a „Nemzeti Minimum” nevű kezdeményezést, a
Fidesz- KDNP kifarolt a tervezet mögül. Harrach
Péter, a Kossuth Rádiónak adott interjúban azzal indokolta a
döntést, hogy az ellenzék „rárepült” a gyermekszegénység
témájára és a KDNP „nem kíván baloldali kampányt támogatni”.
Selmeczi
Gabriella, a népjóléti bizottság Fideszes elnöke azt mondta,
hogy bár a civilek kezdeményezését támogatták, az ellenzék
által megfogalmazott határozattervezet mögé már nem tudtak
beállni, mivel az abban foglaltakon a kormány már dolgozik, és
már az eredmények is látszanak. Közben Balog Zoltán
EMMI-miniszter a Népszabadságnak úgy nyilatkozott, hogy a
gyermekek hétvégi étkeztetéséről alapvetően a szülőknek kell
gondoskodnia, ám ha valaki ezt nem tudja teljesíteni, akkor ott az
államnak kell segítenie.
Azóta
megszólalt Hegedűs Zsuzsa, a miniszterelnök Rogán-féle
propagandaminisztériumban dolgozó főtanácsadója is, aki a
következőt találta mondani:
Az Orbán-kormány a felsorolt intézkedésekkel felszámolta a rendszerszintű gyermekéhezést és nyomort...Egyéni esetek természetesen lehetnek, és azt sem állítom, hogy kevesen, de az nem a rendszer rossz vagy hiányos felépítéséből fakad. Sokkal inkább emberi mulasztásból, szülői felelőtlenségből...
A
gyermekszegénység okai
Általánosságban
elmondható, hogy ahol a válság jobban megviselte az adott
nemzetgazdaságot, ott sokkal inkább megnövekedett a
gyermekszegénység. Persze abban az országban, ahol erős a
szociális háló, ott ez tompítja, sőt visszafordíthatja az
elszegényedést.
A
politikai válaszok is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az egyes
országokban miként változtak a számok e tekintetben. Például
Lengyelországban és Csehországban az állam képes volt
ellensúlyozni a válság negatív hatásait, ezzel szemben
Olaszországban és Magyarországon növekedett a gyermekszegénység
mértéke.
Magyarországon
a gyermekszegénység növekedéséhez nem csak a gazdasági válság,
hanem számos kormányzati intézkedés is hozzájárult. A
személyi jövedelemadó egykulcsossá tétele, valamint a minimálbér
megadóztatása pont azokat sújtotta a leginkább, akik már eleve
nélkülözésben éltek, vagy az elszegényedés veszélyének
voltak kitéve. Tovább
rontott a helyzeten a segélyezési rendszer átalakítása is. Mint
arról mi is írtunk korábban, a közmunkaprogram létminimum közeli
szinten tartja az embereket, továbbá nem ad reális esélyt a
munkaerőpiacra való visszatéréshez. Külön érdekes, hogy a
gyermekszegénységi mutatók annak ellenére romlanak folyamatosan,
hogy az Orbán-kormány bevezette a gyermekek után járó
családtámogatást.
A
gyermekszegénység mértéke
Az
Unicef 2014-ben kiadott jelentésében 41
országot vizsgáltak a gyermekszegénység szempontjából. Az első
mérésben a szegénységi küszöb alatt élő gyermekeket
vizsgálták, amely a medián jövedelmek 60 százalékánál volt
meghúzva. Ez alapján, Magyarországon 2012-re 22,6 százalékra
növekedett a gyermekszegénységi ráta, mely 3 százalékos
növekedést jelent. Ez körülbelül 33 ezer fős növekedés
2008-hoz képest. Ezzel a romlás mértékének tekintetében a 41
vizsgált országból a 29. helyen állunk.
Forrás: Unicef
Innocenti Report Card 12
A
régiós országok közül csak Horvátországban volt nagyobb a
romlás mértéke, a többi országban javult a helyzet. Kiemelkedően
javult a helyzet Lengyelországban, ahol sokat csökkent a
gyermekszegénység.
Még
rosszabb a helyzet, ha a nélkülözési rátát vizsgáljuk.
Ebben a mutatóban még Románia is jobban teljesít Magyarországnál.
Míg Lengyelországban a gyermekek 11,8 százaléka él súlyos
nélkülözés közepette, ez a szám Magyarországon 35 százalék.
Nálunk már csak Bulgáriában rosszabb a helyzet. A
legnyugtalanítóbb talán a tendencia alakulása, ugyanis míg a
többi régiós országban évről-évre csökken a gyermekszegénység
mértéke, addig nálunk ez növekedést mutat.
Forrás:
Eurostat
Egy
másik 2014-es kutatás a lakhatási
körülményeket vizsgálta. Eszerint
a gyermekek 32,1 százaléka (mintegy 555 ezer fő) él olyan
lakásban, ahol beázik a tető, vagy nedvesek, penészesek a falak,
a padló, vagy a ház alapja. Állami
beavatkozás nélkül (például szociális bérlakások építése,
felújítási programok) nem várható javulás, sőt a helyzet még
romolhat is, hiszen a piacon elkezdtek növekedni az ingatlanárak,
ami az alacsony keresetű családokat kiszoríthatja a jobb
lakókörnyezetből3.
A rossz lakhatási körülmények, a hiányos étkezés, a szülők
munkanélküliségével járó stressz kihat
a gyerekek iskolai teljesítményére is, amely pedig kulcsa lehetne
a szegénységből való kitörésnek.
A
szegénység csapdájában
A
statisztikák szerint erős összefüggés van az iskolai végzettség
és munkaerő-piaci lehetőségek között. Egy 2012-es
OECD-statisztika alapján a munkanélküliségi ráta 44,5 százalék
volt azok körében, akik csak alapfokú (8 általános)
végzettséggel rendelkeztek, azok körében viszont, akik
diplomával, csak 3,9 százalék, ami még az OECD-átlagnál is
jobb. Tehát az oktatási rendszer esélyt adhatna a szegénységből
való kiemelkedéshez.
Ennek
ellenére az elmúlt 15 év kormányzatai folyamatosan forrásokat
vontak el az oktatási rendszerből, ami egyrészt a színvonal
folyamatos romlását, másrészt a felsőoktatásban a tandíj
általánossá válását okozta.
A forráskivonás hatása a jómódú családokra kevésbé drámai,
hiszen itt a szülők megengedhetik maguknak, hogy különórákra
járassák a gyermekeiket (nyelv, sport, zene, korrepetálás),
akiket később, felsőfokú tanulmányaik során is tudnak még
támogatni. A szegénységben élőknél ez értelemszerűen nem így
van. Ráadásul az oktatás finanszírozásának csökkenése miatt
egyre többen kényszerülnek arra, hogy az egyetemeken tandíjat
fizessenek. Ezt sokan nem tudják megtenni, így pénzhiány miatt
nem jutnak be a hazai egyetemekre, főiskolákra.
Összességében
elmondható, hogy a
szegénységben élők gyerekei nagyobb eséllyel szóródnak ki az
oktatási rendszerből, így a szegénységük jó eséllyel
„átöröklődik” a következő generációra is.
Elfeledett
generáció
A
gazdasági válság hatására felerősödött azon fiatalok száma,
akiket a szakirodalom „NEET”-nek nevez. Ők azok a 14-26 év
közötti fiatalok, akik már nem tanulnak, de még nem dolgoznak,
vagy nem
kaptak a
végzettségüknek megfelelő munkát. Jellemzően harmincéves
korukig a szüleikkel élnek, és stabil egzisztencia és jövőkép
híján családot sem alapítanak. Ez a csoport elsősorban
dél-európai országokban duzzadt hatalmasra, Spanyolországban
például 24 százalékra teszik a NEET-fiatalok arányát.
Magyarországon nem ennyire rossz a helyzet, azonban az elmúlt
néhány évben itthon is 15,4 százalékra növekedett ez az
arányszám. Ez
a jelenség abból a szempontból különösen aggasztó, hogy
Magyarországon hatalmas probléma a társadalom elöregedése, így
különösen nagy „pazarlás” a jövőkép nélküli fiatalok
aránynövekedése.
Forrás:
Eurostat
Sajnos
Magyarországon egyre növekszik a szegénységben élő gyermekek
száma, akár tudomást vesz erről a kormány, akár nem . A
kormányzat pedig ahelyett, intézkedéseket hozna a helyzet
orvoslása érdekében, még tagadja is a gyermekéhezés
létezését. Közben
pedig egyre inkább nyílik a szegénységi olló. Ez azt jelenti,
hogy míg
egy szűk, jómódú réteg egyre jobban él, addig a szegénységben
élők egyre távolabb kerülnek attól, hogy kikerüljenek a
szegénység csapdájából.
Frissítés:
Ahogy
az Index is megírta,
az Eurostat statisztikái
szerint Európában 26 millió, vagyis minden negyedik gyereket
fenyeget a szegénység. a magyarországi adatok EU-s
összehasonlításban is aggasztóak, egyre romlik ugyanis a helyzet:
nálunk van a 3. legtöbb szegény gyermek az egész közösségben.
Forrás:
Eurostat
Hatalmas szegénység és kiszolgáltatottság – Ez a szomorú igazság Orbán vízióival szemben
2016.05.09. 08:08 Frankó Provolone
Orbán
Viktor nem oly régen arról beszélt,
hogy vannak elképzelései arról, miként kell Magyarországból egy
Európában kiemelkedő
életminőségű országot létrehozni,
hozzátéve, hogy ettől nem
is vagyunk olyan messze,
mint azt sokan gondolják. A szomorú valóság azonban egész más:
nagyon is messze vagyunk attól, hogy „kiemelkedő életminőségű”
országnak nevezzük magunkat.
Sorra
látnak napvilágot a szegénység mértékét mutató hazai és
nemzetközi kutatások, amelyekből világosan látszik, hogy Orbán
víziói mindenféle realitást nélkülöznek.
Az EU különböző felmérései azt mutatják,
hogy a
lakosság 20 százaléka él súlyos anyagi nélkülözés közepette,
s ugyanilyen arányban vannak
azok,
akik nem tudják kellő hőmérsékletűre fűteni az otthonukat, a
lakásuknak beázik a teteje, vizesednek a falai, vagy tartoznak a
közüzemi számláikkal. A Policy Agenda szerint Magyarországon csak
a tisztes megélhetéshez havonta személyenként 88 ezer forint
szükséges, azonban a lakosság több mint 40 százaléka ennél
alacsonyabb jövedelemből él. Ennyit
a „kiemelkedő életminőségű” országról.
Őszre
készül el új számítási modelljével a Központi Statisztikai
Hivatal (KSH), jóval lejjebb szállítva a megélhetéshez szükséges
minimumjövedelem mértékét – adta hírül a Világgazdaság.
A statisztikai hivatal már múlt nyáron közölte,
hogy beszünteti eddigi
létminimum-számítási módszerét.
Ezt akkor azzal magyarázták, hogy az eddigi metódus nem volt
alkalmas arra, hogy valós képet adjon a szegénységben élőkről
és a leszakadókról.
A KSH a korábbi kiadványában az alábbiakat írta: [a hivatal] 2014-ben kezdeményezte a létminimum-számítás megújítását, mivel az addig használatban lévő mutatóval kapcsolatban számos szakmai, tartalmi és módszertani probléma merült fel. A mutató megnevezése nem tükrözi a számítás tartalmát: a név éhezésre, nélkülözésre utal, a tartalma viszont a mindenkori társadalmi normák szerinti tisztes megélhetést biztosító összeget jelzi. Ez az ellentmondás a mutató felhasználása körül is zavarokat okozott, mivel gyakran olyan jelenségeket (például a szegénységet) jellemeztek vele, amelyekre nem alkalmas.
A
legutóbb azzal a magyarázattal jöttek
elő a
változtatásról, hogy a régi számítás alapján túl nagy az a
réteg, amely a létminimum alá kerül (a
lakosság csaknem 40 százaléka),
és ilyen széles réteget alapul véve nem
lehet komoly szakpolitikai intézkedésekről dönteni.
Ha
a KSH nem is, mások kiszámolták...
Végül
a Policy Agenda elemzői készítették
el a
Magyar Szakszervezetek Szövetségének felkérésére a 2015-ös
létminimum számítást. Ők
úgy mérték fel, hogy a szerény megélhetést biztosító
jövedelem havonta és személyenként 88 ezer 16 forint,
660 forinttal több mint 2014-ben. Egy tipikus, két felnőttből és
két gyerekből álló családnak 255 ezer forintra volt szüksége
az egy évvel korábbi 253 ezer után a nélkülözés
elkerüléséhez. Az
adatok szerint a magyar lakosság 41,5 százaléka ennél alacsonyabb
jövedelemből élt, azaz tavaly 10-ből 4 magyar élt a létminimum
alatt.
A
Policy Agenda – az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudomány
Intézet által kidolgozott normatív értékekből kiindulva – azt
is kiszámolta,
hogy egy
létminimumon élő felnőtt havi alig több mint 24 ezer forintot
költ élelmiszerre. Ez napi nyolcszáz forint. Ez
az az összeg, amelyre a lakosság több mint 40 százalékának nem
telik.
Az
EU szerint sem állunk túl fényesen
A
szegénységről és a társadalmi kirekesztésről az Európai Unió
is végzett egységes
felmérést: e szerint Magyarországon
az emberek 20 százaléka él súlyos anyagi nélkülözés
közepette (azaz
úgynevezett depriváltságban), ami azt jelenti, hogy az alapvető
anyagi javak kilenc fokmérőjéből négy hiányzik náluk.
A
visegrádi országokra szűkítve a
kört, sokkal jobb a többi országban a helyzet. A
lengyeleknél a népesség 8,1 százaléka érintett a súlyos
depriváltságban, a cseheknél 5,2 százalék, a szlovákoknál
pedig egyelőre csak 2014-es adatok állnak rendelkezésre, de az is
szignifikánsan kedvezőbb a magyarnál, 9,9 százalék.
A
gyermekek és a romák a legkiszolgáltatottabbak
Komor
megállapításokat tett a szegénység magyarországi alakulásáról
az Európai Bizottság (EB) nemrég megjelent országjelentése,
amelynek munkaerő-piaci és szociális fejezetét a szervezet
szakértői ismertették. A felmérés szerint Magyarországon
a szegénység a leghátrányosabb helyzetben levőket, azaz a
gyerekeket és a romákat érinti a legkomolyabban. 2014-ben
a gyerekek 41,5 százalékát fenyegette szegénység vagy társadalmi
kirekesztettség. A
18 év alatti gyermekek körében a rendkívüli nélkülözés
aránya 32,4 százalékkal a második legmagasabb volt az EU-ban.
A
jelentés arra is rámutat –
írja a metropol.hu, hogy a romák kétharmada abszolút szegény –
vagyis a nemzeti szegénységi határ alatt él –, míg ugyanez a
mutató a nem romák körében 23 százalék volt 2014-ben. A
két csoport között ilyen tekintetben nyílt az olló az elmúlt
évtizedben.
Az
index.hu által ismertetett Eurostat felmérése is azt mutatja, igen
messze vagyunk a kiemelkedő életminőségtől: Az
EU statisztikusai szerint nagyjából
kétmillió ember él Magyarországon, akik nem tudják kellő
hőmérsékletűre fűteni az otthonukat, a
lakásuknak beázik a teteje, vizesednek a falai, vagy tartoznak a
közüzemi számláikkal. Ráadásul a legszegényebbek azok, akik
kénytelenek a jövedelmük legnagyobb részét közüzemi számlákra
elkölteni. A
teljes lakosság 23 százaléka súlyos anyagi nélkülözésre
kényszerül, ami a visegrádi országok között
a legrosszabb arány.
Sokan
nem kérnek a szegények Magyarországából
A
KSH egyik kiadványa uniós adatokat idézve 370
ezerre teszi a
kitelepült magyarok számát, egy év alatt 48 ezer fővel bővült
a létszám. A
kivándorlás tehát a helyett, hogy stabilizálódna, minden évben
egyre nagyobb méreteket ölt, ráadásul egyre nő az országot
tartósan elhagyni szándékozók köre is: a Randstad
kutatása szerint a
magyarok fele hagyná el az országot, ha találna jó állást
külföldön.
A fiatalok és a képzettek külföldi munkavállalási hajlandósága
pedig még ennél is magasabb. A 34 év alatti férfiaknak 79
százaléka gondolkodás nélkül menne külföldre, ha felkínálnának
neki egy jó lehetőséget. Egy
olyan országból, ahol Orbán szerint már majdnem kiemelkedő
életminőség van, miért menekülnek az emberek? Talán, mert a
fenti statisztikai adatok közelebb állnak a valósághoz, mint
Orbán víziói?
Magyarországi szegénység: ha nem beszélünk róla, akkor nincs is?
2015.07.09. 08:08 Frankó Provolone
L.Simon
László pár napja a Parlamentben azt a „költői kérdést” tette
fel,
hogyha valóban négymillió szegény él ebben az országban, akkor
miért is követeli az ellenzék, hogy vasárnap vásárolni
lehessen. Az a bizonyos 4 milliós szám a Központi Statisztikai
Hivatal (KSH) és a Tárki 2014-es méréseit egybevetve állapítható
meg,
hogy Magyarországon ennyi ember nem éri el a
társadalmilag még elfogadható megélhetés szintjét. Hogy hányan
is élnek pontosan a létminimum alatt, azt sajnos nem lehet tudni,
mivel a KSH ezt az adatot 2011
óta nem
közli,
ráadásul a hivatal a jövőben már azt sem
kívánja mérni,
hogy mennyi is a magyarországi létminimum összege.
Ellenzéki
politikusok és több kutató szerint ennek
hátterében az állhat, hogy a mutató a kormány számára
túlságosan negatív képet adott a sikerpropagandához képest, így
a mutató eltörlésével leplezni lehet a negatív tendenciát. Bár
a KSH-nál cáfolták a
politikai nyomást, a hivatal döntése valóban több mint
„érdekes”, hiszen két olyan mérést is elvetnek, amellyel
így-vagy úgy, de a magyarországi szegénység mélységeit lehetne
felmérni. Talán mondani sem kell, hogy ettől még hazánkban a
szegénység igenis létezik, és ezt más mérések igazolják.
2014-ben
a legszegényebb egymillió átlagos egy főre jutó jövedelme 30
ezer, a másodiké pedig 46 ezer forint volt. Valahol a negyedik
tizedben érte el a 70 ezer forintot, a 80 ezret meg még
följebb. Ferge
Zsuzsa (MTA-tag,
Széchenyi-díjas szociológus) szerint az
adatok alapján négymillió körül lehet azok száma, akik nem
érik el a társadalmilag még elfogadható megélhetés szintet sem.
Forrás: HVG
A
Központi Statisztikai Hivatal Létminimum 2014 kiadványából
az derült
ki,
hogy a
múlt évben havi 253 ezer forint volt egy tipikus, két felnőttből
és két gyermekből álló háztartás, és nem egészen 80 ezer
forint egy egytagú nyugdíjas háztartás létminimumértéke. A
kiadványban alkalmazott számítás szerint a háztartások bő 35
százaléka él a létminimum alatt.
A
KSH mérése kapcsán tudni érdemes, hogy aki a létminimum szintjén
él, az nem szegény, hanem szűkösen,
de megvan. A létminimum egy társadalmilag elfogadható szociális
minimumjövedelem, nem a tényleges szegénységi küszöb. A
létminimum azt
jelenti,
hogy ennyiből lehet megélni egy olyan életszínvonalon (lakhatást,
élelmiszert, öltözködést, utazást is belevéve), amelyre a
társadalom nagy része még úgy tekint, mint ami még éppen
elfogadható.
Németh
Zsolt, a KSH elnökhelyettese szerint mivel
szakmai szempontból ez a számítás kevésbé alkalmas a szegénység
mérésére, ezért a kiadvány ebben a formájában utoljára
jelenik meg. A KSH döntésével az a probléma, hogy nem csak erről
a mérésről „kíván leszokni” a hivatal.
A
KSH sajnos már 2011 óta nem
közli,
hogy hányan is élnek Magyarországon a létminimum alatt. A
hivatal cáfolta,
hogy „politikai nyomásra" cselekednének így, ennek
ellenére tény, hogy mostantól már csak azt a két „apróságot”
nem mérik tovább, hogy mennyi a magyarországi létminimum összege,
és pontosan hányan is élnek alatta.
Elvileg
az ígéretek szerint a KSH majd egy másik mutatószámot fog
kidolgozni, amely szerintük jobban tükrözi majd a szegénységi,
leszakadási helyzetet. Ennek ellenére több mint feltűnő,
hogy a két olyan mérést is elvettettek, amellyel így-vagy úgy,
de a magyarországi szegénységgel foglalkozott.
Más
statisztikák
Felmerül
a kérdés, ha a KSH szerint a létminimum nem
ad elég jó képet a
szegénységről, akkor milyen mutatók alapján kellene meghatározni
a küszöbön élő magyar lakosság anyagi helyzetét, a
szegénységnek ugyanis nincs univerzális,
mindenki által elfogadott definíciója, így más-más arányok
jöhetnek ki, amikor is a szegénységet vizsgálják.
Egy,
az Európai Unió által készített felmérés szerint például,
amelyet az index.hu ismertetett, Magyarországon
a szegénység elég nagyon nőtt 2009 és 2013 között: 20,3
százalékról indult, 2013-ban már 26,8 százalék volt, 2014-re
durván 24 százalékra csökkent.
Összehasonlításul:
az uniós átlag 2013-ban 9,6 százalék volt, de például a
szomszédos Szlovákiában is csak 10,2 százalék, Lengyelországban
11,9 százalék. A felmérésből az is kiderül, hogy Magyarországon
a lakosság 31,1 százaléka, több mint 3 millió ember az, aki ki
van téve a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés
kockázatának.
Az
Eurostat mérései szerint ráadásul
hazánk hét
régiójából négy az Európai Unió húsz legszegényebb térségei
közé tartozik. Az
egy főre jutó GDP alapján az Európai Unió 273 régiójából az
Észak-Magyarországi a 8. legszegényebb térség. A
leginkább leszakadt régiók az elmúlt 4 évben semmit sem léptek
előre.
Az
utolsó, az Tárki által készített jövedelmi
felmérés szerint 2014-ben
a legszegényebb egymillió átlagos egy főre jutó jövedelme 30
ezer, a másodiké pedig 46 ezer forint volt. Valahol a negyedik
tizedben érte el a 70 ezer forintot, a 80 ezret meg még följebb. A
KSH pedig a mostani létminimum jelentésében azt
írja,
hogy a különböző háztartástípusokra érvényes egy főre
számított [létminimum-] értékek 2014-ben a 70 ezer forintos
átlag körül, az 54 ezer és 87 ezer forint közötti sávban
szóródtak. (Az 54 ezer a nagy családokra érvényes szám.)
A
két adatot egybevetve, Ferge
Zsuzsa (MTA-tag,
Széchenyi-díjas szociológus) szerint négymillió
körül lehet azok száma, akik nem érik el a társadalmilag még
elfogadható megélhetés szintet sem.
Amiről
nem beszélünk, az nem is létezik?
Hogy
a Fidesz mennyire nem szeret a szegénységről beszélni, arra jó
példa, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumában a
dolgozóknak megtiltották (az
egységes kommunikáció érdekében), hogy olyan szavakat
használjanak, mint például gyermekszegénység és mélyszegénység.
De
nem csak a szegénység kapcsán figyelhető ez meg: a hátrányos
gyerekek esetében például átfogalmazták a
kritériumokat úgy, hogy kevesebben tartózzanak ide. Rengeteg a
hajléktalan Budapesten? Egyszerűen kitiltották őket
a város nagy részéből, így már nem is kell velük foglalkozni.
Teljes foglalkoztatottságot akarnak, de valahogy sehogy nem jön
össze az egymillió új munkahely? Turbózzuk fel a számot a
közmunkásokkal, és számoljunk
bele mindenkit,
aki egy picit is dolgozott.
Ilyen
módszerekkel kíván a kormány egy sor valós problémát
megoldani, azonban egyszer csak robbanni fog az a bizonyos szociális
bomba, amelyet, ha egy populista párt kihasznál, igen nagy
veszélyekkel járhat.
Brutális lemaradásban a magyar régiók – Felzárkózás helyett még nagyobb lemaradás
2017.03.03. 08:06 Ténytár
Hétfőn
publikálta az Európai Unió a
régiók versenyképességi ranglistáját,
és ennek alapján bátran ki lehet jelenteni, hogy a
valóság nagyon távol
áll attól,
amit a Fidesz-propaganda kommunikál Magyarország
teljesítményéről. A
friss statisztika alapján egyetlen egy magyar régió
versenyképessége sem éri el az uniós átlagot, még az egy főre
eső GDP tekintetében erősebbnek mondható Közép-Magyarország
sem.
Ami
talán még ennél is rosszabb, hogy 2013-hoz
képest az összes magyar régiónak sikerült hátrébb csúsznia a
listán,
miközben a szomszédos országok régiói vagy stagnáltak, vagy
erősödtek. Több éves szemléletben a kelet-európai blokk
országai közül egyértelműen Magyarország teljesített a
legrosszabbul. Külön vizsgálva az indikátorokat pedig még
aggasztóbb kép körvonalazódik: az
egészségügyi mutatók tekintetében például az utolsó 10
helyezett között 4 magyar régió szerepel,
az oktatást összefoglaló indikátor helyzetében sem sokkal jobb a
helyzet.
A
kormány- és a kormányközeli propaganda szerint a magyar gazdaság
nagyon jól teljesít, ennek eredménye pedig, hogy fokozatosan
felzárkózunk az Európai Unió átlagához. A
hétfőn publikált régiós
versenyképességi statisztikák azonban teljesen más képről
árulkodnak: erős
helyett nagyon gyenge teljesítmény, felzárkózás helyett pedig
egyre nagyobb lemaradás. Elvonatkoztatva
attól, hogy a magyar kormány saját hívei irányába nyilván nem
is kommunikálna mást, érdemes megismerni, miből fakad az eltérés.
Az a néhány fontos statisztika, amelyre rendszerint hivatkozik a
kormány (például gazdasági növekedés,
foglalkoztatás) kozmetikázott
adatok,
ami nem azt jelenti, hogy hamisítanák őket, hanem azt, hogy
papíron szépen mutatnak, de a
mögötte lévő teljesítményről kevés információt árulnak
el. Két
példa erre:
– Az
elmúlt 3 évben a gazdasági növekedés egész jónak volt mondható
összehasonlítva az elmúlt 10 év teljesítményével, de ennek
elsődleges oka, hogy Magyarország
a legnagyobb
nettó haszonélvezője az
uniós forráselosztásnak.
– A
foglalkoztatás rekordszinten van, miközben a munkanélküliség 5
százalék alatt, ami szintén nagyon jónak mondható, csakhogy
a statisztikában benne
vannak azok is, akik átjárnak a környező országba dolgozni,
valamint több mint 200 ezer közmunkás.
Ezzel
szemben a most publikált jelentés rengeteg indikátorból épül
fel,
amelyek egyaránt tartalmaznak különböző makrogazdasági és más
olyan társadalmi mutatókat, mint például az egészségügy vagy
az oktatás helyzete, vagy éppen az üzleti környezetre, innovációs
képességre vonatkozó indikátorokat. Ezek együttese alapján
pontozzák a különböző régiókat, majd a pontok alapján
osztályozzák őket. A versenyképességi osztályozás 1-től 5-ig
terjedő skáláján Közép-Magyarország 4 pontot kapott
(Budapestnek köszönhetően), a Nyugat-Dunántúl és Közép-Dunántúl
2-2 pontot, az összes többi magyar régió pedig a legalacsonyabb 1
pontot.
Ha
Budapestet és környezetét kivesszük a kalapból, akkor jól
láthatóan az összes magyar régió a versenyképességi rangsor
utolsó egyharmadában helyezkedik el, és ezen belül is a
sereghajtók között.
Bár a kelet-európai blokk országai között nincs jelentős
eltérés, ha a friss adatokat nézzük. Több időszakot is
megvizsgálva már sokkal rosszabb kép rajzolódik ki hazánk:
miközben
a 2013-as eredményekhez képest a környező országok régiói vagy
stagnáltak, vagy erősödtek a különböző indikátorok alapján,
addig az összes magyarországi régió hátrébb csúszott, még
Közép-Magyarország is.
Annak
ellenére, hogy Budapest és környéke uniós összevetésben nem
számít szegénynek (a GDP alapján a 263 régióból a 84. helyen
szerepel), a versenyképességi rangsor 144. helyéről a 152-re
esett vissza. Összességében
ez azt jelenti, hogy Budapest és környéke nem azért „gazdag”,
mert versenyképes lenne, hanem azért, mert a magyar gazdaság
szerkezete erősen itt centralizálódik, és néhány vidéki
klasztert leszámítva a külföldi cégek számára sincs más
lehetőség, mint Budapestre vinni telephelyeiket.
Még
rosszabb a helyzet, ha az egyes indikátorokat külön
vizsgáljuk: Magyarország
nem csak az uniós átlagtól van messze, hanem néhány innovációs
mutatót leszámítva még Kelet-Európa átlagát sem éri el (ebben
pedig a nagyon szegénynek mondható Bulgária és Románia is
szerepel, ha őket kivennénk a kalapból, még rosszabb lenne a
helyzet hazánk szempontjából).
A
pontozás alapján kijelenthetjük, az egészségügy van
a legrosszabb helyzetben. Itt az uniós átlag 75 pont, a magyar
ennek felét sem éri el (35 pont), miközben a kelet-európai
blokk országainak átlaga 48 pont. A
régiók rangsorában itt az utolsó 10 között 4 magyar régió
van, és a legutolsó helyezett is egy magyar régió. (Mielőtt
valaki meglepődne azon, hogy a kelet-európai blokk országainak
makrogazdasági környezetet mérő indikátora magasabb, mint a
teljes uniós átlagé. Ez annak köszönhető, hogy a felzárkózó
országokban magasabb a GDP növekedési üteme, mint a fejlett
országokban, és az alacsonyabb bérek miatt a tőkevonzó
képességük is jobb.)
A versenyképesség azért fontos mutató, mert a külföldi beruházások is részben ez alapján tudják eldönteni, hogy egy adott régióban mennyire érdemes beruházniuk, ráadásul nem csak rövid, hanem hosszú távon is méri egy ország fejlettségét/fejlődését. A jobb versenyképességi mutatók arról árulkodnak, hogy adott ország képes adaptálódni a folyamatosan változó gazdasági környezethez, és a többi országgal szemben valami pluszt tud felmutatni.
Nem
az első árulkodó jel
Nem ez
az első versenyképességi rangsor, amely alapján Magyarország
egyre rosszabbul teljesít. A Világgazdasági Fórum ősszel
megjelent publikációja alapján is azt
a következtetést vontuk le,
hogy a magyar gazdaság nem versenyképes, és számos területen
reformokra lenne szükség ahhoz, hogy ne
maradjunk le még jobban a versenytársakhoz képest. Véleményünk
szerint arról már nem is érdemes beszélni, hogy mikor zárkózunk
fel az uniós átlaghoz. A magyar kormánynak inkább arra kellene
kidolgoznia egy stratégiát, hogy hogyan tudnánk felvenni a
versenyt Szlovákiával, Lengyelországgal, vagy éppen az egyre
inkább felzárkózó Romániával.
Nem túl biztató az az adat sem, hogy rengeteg pénz tűnik el még mindig a fekete gazdaságban. Egyes becslések szerint a külkereskedelemhez kapcsolódó áfacsalások közel 1000 milliárd forinttal torzítják a GDP-t adatot, hosszú távon visszanézve az adatokat pedig még nagyobb korrekcióra lenne szükség.
Hosszú
távon egyre nagyobb lemaradás
A
magyar kormánynak ideje lenne felismernie, hogy számos területen
sürgős reformokra van szükség, különben Magyarország egyre
mélyebbre süllyed a régióban. Nem
lehet örökké az uniós pénzekből fenntartani egy látszat
növekedést, mert sosem lehet tudni, hogy a nettó befizető
országoknak mikor lesz elege abból, hogy olyan országokat
támogatnak, nem kevés pénzzel, amelyek képtelenek együttműködni
fontos kérdésekben, röviden összefoglalva nem
csapatjátékosok. Magyarország
és a magyar régiók nem versenyképesek, ennek eredménye pedig
könnyen az lehet, hogy 10 év múlva már nemcsak Szlovákia, hanem
Románia is előttünk fog járni, ha a gazdaságpolitikai
döntéshozók nem lépnek közbe, és ismerik fel, hogy a mostani
irány nem jó.
TELJES ELSZAKADÁS
HATÁRÁTKELŐ
BLOG
Szerző: Határátkelő
2017.01.18.
Szerző: Határátkelő
2017.01.18.
Hosszú
hónapok találgatásának vetett véget a brit miniszterelnök
kedden, amikor végre kiállt, és elmondta, milyennek látja az
Egyesült Királyság jövőjét a következő években, miként
kívánja kormánya levezényelni a távozást az Európai Unióból.
És persze ami minket a leginkább érdekel és érint: mi lesz a
már a szigetországban élő és dolgozó, valamint az oda vágyó
európaiak, így magyarok sorsa.
Kíváncsian figyeltem Theresa May beszédét (amiből pár dolog már előzetesen kiszivárgott ugyan, de azért az nem ugyanaz), amit figyelembe véve, hogy hét hónapja volt a népszavazás, nehezen lehetne elkapkodottnak nevezni.
Egyébként ezt emelte ki közleményében a német kormány részéről Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter is: „üdvözöljük, hogy a brit miniszterelnök vázolta kormánya elképzeléseit a kilépésről, és végre némi világosságot teremtett a brit tervekkel kapcsolatban”.Teljes lesz a távozás
„Kilépünk az Európai Unióból, de nem hagyjuk el Európát. Ezért szeretnénk egy új, egyenlő partnerséget – egy független, önmagát irányító, Globális Britannia, és uniós barátaink, és szövetségeseink között” – mondta Theresa May.
A brit kormányfő egyértelművé tette, hogy az elszakadás teljes lesz, azaz nem lehet szó részleges, vagy társult tagságról, vagy bármiről, amivel „kint is vagyunk, bent is vagyunk”.
Azaz Theresa May kizárta a svájci, vagy a norvég modell alkalmazását, és azt is, hogy a tagság egyes elemeit megpróbálják megtartani. „Az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból, az én dolgom pedig az, hogy letárgyaljam ennek a Nagy-Britannia számára legjobb módját” – hangsúlyozta beszédében, amit egyébként például itt lehet teljes egészében elolvasni, ha valakinek olyanja lenne...
Kíváncsian figyeltem Theresa May beszédét (amiből pár dolog már előzetesen kiszivárgott ugyan, de azért az nem ugyanaz), amit figyelembe véve, hogy hét hónapja volt a népszavazás, nehezen lehetne elkapkodottnak nevezni.
Egyébként ezt emelte ki közleményében a német kormány részéről Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter is: „üdvözöljük, hogy a brit miniszterelnök vázolta kormánya elképzeléseit a kilépésről, és végre némi világosságot teremtett a brit tervekkel kapcsolatban”.Teljes lesz a távozás
„Kilépünk az Európai Unióból, de nem hagyjuk el Európát. Ezért szeretnénk egy új, egyenlő partnerséget – egy független, önmagát irányító, Globális Britannia, és uniós barátaink, és szövetségeseink között” – mondta Theresa May.
A brit kormányfő egyértelművé tette, hogy az elszakadás teljes lesz, azaz nem lehet szó részleges, vagy társult tagságról, vagy bármiről, amivel „kint is vagyunk, bent is vagyunk”.
Azaz Theresa May kizárta a svájci, vagy a norvég modell alkalmazását, és azt is, hogy a tagság egyes elemeit megpróbálják megtartani. „Az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból, az én dolgom pedig az, hogy letárgyaljam ennek a Nagy-Britannia számára legjobb módját” – hangsúlyozta beszédében, amit egyébként például itt lehet teljes egészében elolvasni, ha valakinek olyanja lenne...
AZ ORBÁN NEVŰ MÁR SZART SEM ÉR NEKTEK? TRUMP NÉLKÜL SENKIK VAGYTOK?
KOLOZSVÁRI
SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2017.01.17.
Azt hittem, valami ócska hülye vicc, de nem. Ennél groteszkebb ma már nem lesz, úgyhogy iderakom, beszéljük meg. Miután kilógó nyelvvel és önelégülten rángatózó egóval, fényességes istenkirályunk elsőként gratulált minden idők Donald Trumpjának az ő nem remélt megválasztásához, kiderült, hogy dehogy lesz ott ő az amerikai főripacs elnöki beiktatásán.
Lássuk be (mondjuk, mi beláttuk), azért annyira nem fontos ő amerikai időszámítással és léptékkel mérve, még a Trump-féle moralitás latrinájából szemlélve sem, ezért aztán az egész magyar kormány, megtámasztva a barnanyelvű médiával ráizgult – megválasztása óta számomra érthetetlen és felfoghatatlan lelkesedéssel lefetyelik a hátsóját, ódákat zengenek róla és istenítik – az új világrendet megtestesítő, egyébként arcpirítóan közönséges és kiszámíthatatlan pojácára. Hogy miért, arról már írtunk korábban, és most is teszek egy kísérletet e nem mindennapi elmebaj tisztázására. A nap legviccesebb híre következik.
Ha tehát az Orbán nevű Viktornak nem sikerült elérnie, hogy meghívják a január 20-i beiktatási ceremóniára, majd szerveznek Trump-partit helyben. Igaz, hogy azon meg maga a kettőisten nem lesz jelen, de fájdalomdíjként olyan hatalmas nevek lépnek fel a péntekre szervezett buliban, hogy az érintett is megnyalogatná az összes ujját.
Az van, hogy az ’56 Lángja Alapítvány szervezésében péntek este fergeteges bulira kerül sor Budapesten, ahol olyan világhírű művészek szolgáltatják majd a jó hangulatot, mint Bayer Zsolt, Bencsik András, Bogár László vagy Nógrádi György. A hvg.hu szerint kormány seggéből kilógó civilek kiküldtek egy meghívót, amiben se a konkrét helyszín, se az időpont nem szerepel (de, közben megtaláltam). Viszont a lényeg, hogy várják Trump (és nyilván a magyar kormány) egyenesen beszélő, a politikai korrektségtől sugárban okádó híveit. Értsd mindenkit, aki úgy érzi, hogy egy új alapokon nyugvó magyar-amerikai kapcsolat kialakulását szeretné támogatni, aki a migráns-kérdés (- így!) ügyében a korlátozott és ellenőrzött, kvóta-kényszer nélküli politikát támogatja.
Azokat is, akiknek elege van abból, hogy saját nemzetük szeretete miatt szélsőséges elemként kezelik és rendszeresen megbélyegzik,és mindenkit, aki a konzervativ (– így!) értékek megőrzésének szükségességében hisz.
Mert szerencsére a globalista médiák minden igyekezete sem volt elég ahhoz, hogy az emberből kilúgozza a gondolkodás képességét...
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2017.01.17.
Azt hittem, valami ócska hülye vicc, de nem. Ennél groteszkebb ma már nem lesz, úgyhogy iderakom, beszéljük meg. Miután kilógó nyelvvel és önelégülten rángatózó egóval, fényességes istenkirályunk elsőként gratulált minden idők Donald Trumpjának az ő nem remélt megválasztásához, kiderült, hogy dehogy lesz ott ő az amerikai főripacs elnöki beiktatásán.
Lássuk be (mondjuk, mi beláttuk), azért annyira nem fontos ő amerikai időszámítással és léptékkel mérve, még a Trump-féle moralitás latrinájából szemlélve sem, ezért aztán az egész magyar kormány, megtámasztva a barnanyelvű médiával ráizgult – megválasztása óta számomra érthetetlen és felfoghatatlan lelkesedéssel lefetyelik a hátsóját, ódákat zengenek róla és istenítik – az új világrendet megtestesítő, egyébként arcpirítóan közönséges és kiszámíthatatlan pojácára. Hogy miért, arról már írtunk korábban, és most is teszek egy kísérletet e nem mindennapi elmebaj tisztázására. A nap legviccesebb híre következik.
Ha tehát az Orbán nevű Viktornak nem sikerült elérnie, hogy meghívják a január 20-i beiktatási ceremóniára, majd szerveznek Trump-partit helyben. Igaz, hogy azon meg maga a kettőisten nem lesz jelen, de fájdalomdíjként olyan hatalmas nevek lépnek fel a péntekre szervezett buliban, hogy az érintett is megnyalogatná az összes ujját.
Az van, hogy az ’56 Lángja Alapítvány szervezésében péntek este fergeteges bulira kerül sor Budapesten, ahol olyan világhírű művészek szolgáltatják majd a jó hangulatot, mint Bayer Zsolt, Bencsik András, Bogár László vagy Nógrádi György. A hvg.hu szerint kormány seggéből kilógó civilek kiküldtek egy meghívót, amiben se a konkrét helyszín, se az időpont nem szerepel (de, közben megtaláltam). Viszont a lényeg, hogy várják Trump (és nyilván a magyar kormány) egyenesen beszélő, a politikai korrektségtől sugárban okádó híveit. Értsd mindenkit, aki úgy érzi, hogy egy új alapokon nyugvó magyar-amerikai kapcsolat kialakulását szeretné támogatni, aki a migráns-kérdés (- így!) ügyében a korlátozott és ellenőrzött, kvóta-kényszer nélküli politikát támogatja.
Azokat is, akiknek elege van abból, hogy saját nemzetük szeretete miatt szélsőséges elemként kezelik és rendszeresen megbélyegzik,és mindenkit, aki a konzervativ (– így!) értékek megőrzésének szükségességében hisz.
Mert szerencsére a globalista médiák minden igyekezete sem volt elég ahhoz, hogy az emberből kilúgozza a gondolkodás képességét...
FERENC PÁPA: ISMERJÜK FEL ISTEN TERVÉT A MIGRÁCIÓBAN!
SZEMLÉLEK
BLOG
Szerző: SZEMlélek
2017.01.15.
Szerző: SZEMlélek
2017.01.15.
Január 15. az elvándorlók és menekültek világnapja - az egyházfő üzenete rámutat a jelenség összetettségére, különösen a gyermekek kiszolgáltatottsága miatt aggódik.
Az utóbbi évszázadokban talán soha nem volt annyira aktuális, érzékelhető és válaszért kiáltó az elvándorlás, migráció folyamat, mint napjainkban. Az alábbiakban Ferenc pápa erre napra vonatkozó üzenetéből idézünk néhány részletet. A teljes szöveg a Vatikáni Rádió honlapján olvasható magyar nyelven.
"...a migráció jelensége elválaszthatatlan az üdvösség történelmétől, sőt, ennek részét képezi. A jelenség ugyanis kapcsolatban áll Isten parancsával: „A jövevényhez ne légy kegyetlen, és ne sanyargasd, hiszen ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén” (Kiv 22,20); „Szeressétek a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén” (MTörv 10,19). A migráció jelensége az idők jele, olyan jel, amely az isteni gondviselés művéről beszél a történelemben és az emberi közösségben, miközben az emberiség egységére utal. Az egyház egyáltalán nem hagyja figyelmen kívül a migrációs problematikát, sem a vele kapcsolatos gyakori drámákat és tragédiákat, még kevésbé azokat a nehézségeket, amelyek az elvándorlók méltó befogadásával járnak együtt, mégis arra bátorít, hogy e jelenségekben is ismerjük fel Isten tervét, abban a biztos meggyőződésben, hogy a keresztények közösségében senki sem idegen, és ez a közösség magához ölel mindenkit..."
"Néha nagyon nehéz meghúzni a határvonalat a migráció és az emberkereskedelem között. Sok tényező segíti olyan körülmények kialakulását, amelyben az elvándorlók, jelesen a kiskorúak, kiszolgáltatottá válnak: a szegénység és a túléléshez szükséges eszközök hiánya – amihez a média által keltett irreális várakozások is társulnak –; az alacsony fokú iskolázottság; a vendéglátó ország törvényeinek, kultúrájának és gyakran nyelvének nem ismerése."...
A BRÓKERCSŐD MIATT NEM STIMMELHET VOLDEMORT VAGYONNYILATKOZATA
ÁTLÁTSZÓ
- MUTYIMONDÓ BLOG
Szerző: Katona Fruzsina
2017.01.18.
Bukott a Mengyi házaspár a brókercsődön, ezért sem stimmelhet a fideszes Voldemort vagyonnyilatkozata; Tamásiban már a pingpongszettet is túlárazzák; plusz két milliárd megy a Szépművészeti felújítására.
Ezekről ne maradj le!
Technikai okok miatt plusz 2 milliárd megy a Mészáros-közeli cégnek (Átlátszó)Rossz helyre fektetett be a Mengyi-házaspár (24)Kiegyezett a kartellező vasúti cég a GVH-val: a büntetés töredékét fizetik (Világgazdaság)
Ha van 3 perced:
Technikai okok miatt plusz 2 milliárd megy a Mészáros-közeli cégnek
A Szépművészeti Múzeumot lassan két éve bezárták, hogy megkezdődhessen a Román csarnok és a hozzá kapcsolódó terek felújítása. A költségek most 2 milliárddal növekedtek, olyan konkrét technikai okokra hivatkozva, mint, hogy “Organizáció módosítása szükséges”. A kivitelező, a közbeszerzéseken felívelőben lévő, Mészáros-közeli Magyar Építő Zrt. (Átlátszó)
Rossz helyre fektetett be a Mengyi-házaspár
A Mengyi-házaspár pechére a Hungária Értékpapír Zrt.-hez vitte kamatozni negyven milliós megtakarítását. Mivel Mengyi Ramóna nevére kötötték a szerződést, a brókercsőd után neki kellett vallomást tennie, a többi ügyféllel együtt. A vallomás alapján világos lett, hogy valójában férje foglalkozott a kötvényekkel. Mengyi “Voldemort” Roland azonban nem tüntette fel a vagyonnyilatkozatában a megtakarítást, az alapján összesen 3,8 milliója van már évek óta. (24)
Dunaújvárosban közpénzből terjeszthetik Habony lapját
A Modern Media Group levélben kérte Dunaújváros polgármesterét, hogy anyagilag támogassák a Lokál Extra terjesztését a városban. Ez éves szinten három millió forintba kerülne az önkormányzatnak, de két szakbizottságon már át is ment a javaslat. Annak ellenére, hogy még a bizottság fideszes delegáltja szerint is olvashatatlan a reklámokkal telenyomott bulvárlap. (Hír TV)
Tamásiban még a pingpongszettet is húszszorosan túlárazták
Tamásiban nemrég két uniós, a szegénységben élők helyzetének javítását célzó pályázat zárult, amire 270 millió forintot költhetett a település. A helyiek azonban nem látják hová lett a pénz. Az elszámolásból úgy tűnik, rendesen túlárazták még a kisebb tételeket is: az 1600 forintos pingpongszett például papíron 38 000 forintba került. A Jobbik feljelentést tett költségvetési csalás gyanúja miatt. (Hír TV)
Kiegyezett a kartellező vasúti cég a GVH-val: a büntetés töredékét fizetik
A Gazdasági Versenyhivatal még 2010-ben szabott ki rekordmagas, 7 milliárd feletti büntetést négy kartellező, a frissen beáramló uniós pénzekre utazó vasúti cégre. Ehhez a körhöz tartozott Szijjártó Péter apjának cége is, de ők megúszták a büntetést. A befizetett büntetés az államé lesz. Korábban csak a Strabag fizetett, most a Colas dunántúli anyacégével sikerült megegyezni, így legalább a büntetés egy részét befizetik. (Világgazdaság, Index)
A magyar hatóságok 7 év alatt sem léptek 4-es metró ügyben
Az nem lep meg senkit, hogy az elképesztően drágára sikerült 4-es metró építéséből óriási pénzeket loptak el: az Európai Csalás Elleni Hivatal jelentése szerint az elköltött pénz 36 százalékát, vagyis 167 milliárd forintot. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy az elszámoltatást a zászlajára tűző Fidesz-kormánynak miért nem sikerült ezt kinyomoznia. Mindenesetre vizsgálják, nyilvánosságra lehet-e hozni a teljes jelentést. (Vastagbőr, Népszava)
Ha van még két perced:
A börtönök túlzsúfoltsága miatt bővíteni kell a szirmabesenyői börtönt, de a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága hiába írta ki a pályázatot: nincs fedezetük a több milliárdos építkezésre. (Átlátszó)
A népszavazási kampánnyal zászlót bontott a Momentum Mozgalom. Szerintük a korrupciót nem lehet egyik napról a másikra leváltani, a megelőzést és a tudatosságot tartják fontosnak. (Átlátszó)
Mészáros Lőrinc, Felcsút polgármestere ott van a település minden zugában: még az iskolai büfé üzemeltetését is a Mészáros és Mészáros Kft. végzi. (444)
A puccsszerűen bezárt Népszabadság története is rávilágít arra, hogy a bonyolult üzleti és politikai érdekektől akkor tud független lenni a sajtó, ha az olvasók támogatják. (Szakirodalom)
Bécsben az Immigrant Invest foglalkozik a letelepedési kötvények árusításával. Olyan jól megy nekik, hogy már két éve tudtak venni egy 750 ezer eurós ingatlant a legelőkelőbb negyedben. (168 óra)
Lezárják a brit és az amerikai hatóságok a Rolls-Royce négy éve indult vesztegetési ügyét, persze csak miután befizették 671 millió fontos büntetésüket. (Figyelő)
Tíz határrendészt ítéltek másfél és négy év közötti szabadságvesztésre Szegeden, mert többször is pénzt fogadtak el a határon átkelő járművek vezetőitől. (MNO)
Polt Péter képviselői kérdésre elmondta, hogy az elmúlt 7 évben 12 707, a nemzeti vagyont károsító személyt ítéltek el, de azt nem lehet tudni, ebből mennyien voltak közszereplők. (Index)
Szerző: Katona Fruzsina
2017.01.18.
Bukott a Mengyi házaspár a brókercsődön, ezért sem stimmelhet a fideszes Voldemort vagyonnyilatkozata; Tamásiban már a pingpongszettet is túlárazzák; plusz két milliárd megy a Szépművészeti felújítására.
Ezekről ne maradj le!
Technikai okok miatt plusz 2 milliárd megy a Mészáros-közeli cégnek (Átlátszó)Rossz helyre fektetett be a Mengyi-házaspár (24)Kiegyezett a kartellező vasúti cég a GVH-val: a büntetés töredékét fizetik (Világgazdaság)
Ha van 3 perced:
Technikai okok miatt plusz 2 milliárd megy a Mészáros-közeli cégnek
A Szépművészeti Múzeumot lassan két éve bezárták, hogy megkezdődhessen a Román csarnok és a hozzá kapcsolódó terek felújítása. A költségek most 2 milliárddal növekedtek, olyan konkrét technikai okokra hivatkozva, mint, hogy “Organizáció módosítása szükséges”. A kivitelező, a közbeszerzéseken felívelőben lévő, Mészáros-közeli Magyar Építő Zrt. (Átlátszó)
Rossz helyre fektetett be a Mengyi-házaspár
A Mengyi-házaspár pechére a Hungária Értékpapír Zrt.-hez vitte kamatozni negyven milliós megtakarítását. Mivel Mengyi Ramóna nevére kötötték a szerződést, a brókercsőd után neki kellett vallomást tennie, a többi ügyféllel együtt. A vallomás alapján világos lett, hogy valójában férje foglalkozott a kötvényekkel. Mengyi “Voldemort” Roland azonban nem tüntette fel a vagyonnyilatkozatában a megtakarítást, az alapján összesen 3,8 milliója van már évek óta. (24)
Dunaújvárosban közpénzből terjeszthetik Habony lapját
A Modern Media Group levélben kérte Dunaújváros polgármesterét, hogy anyagilag támogassák a Lokál Extra terjesztését a városban. Ez éves szinten három millió forintba kerülne az önkormányzatnak, de két szakbizottságon már át is ment a javaslat. Annak ellenére, hogy még a bizottság fideszes delegáltja szerint is olvashatatlan a reklámokkal telenyomott bulvárlap. (Hír TV)
Tamásiban még a pingpongszettet is húszszorosan túlárazták
Tamásiban nemrég két uniós, a szegénységben élők helyzetének javítását célzó pályázat zárult, amire 270 millió forintot költhetett a település. A helyiek azonban nem látják hová lett a pénz. Az elszámolásból úgy tűnik, rendesen túlárazták még a kisebb tételeket is: az 1600 forintos pingpongszett például papíron 38 000 forintba került. A Jobbik feljelentést tett költségvetési csalás gyanúja miatt. (Hír TV)
Kiegyezett a kartellező vasúti cég a GVH-val: a büntetés töredékét fizetik
A Gazdasági Versenyhivatal még 2010-ben szabott ki rekordmagas, 7 milliárd feletti büntetést négy kartellező, a frissen beáramló uniós pénzekre utazó vasúti cégre. Ehhez a körhöz tartozott Szijjártó Péter apjának cége is, de ők megúszták a büntetést. A befizetett büntetés az államé lesz. Korábban csak a Strabag fizetett, most a Colas dunántúli anyacégével sikerült megegyezni, így legalább a büntetés egy részét befizetik. (Világgazdaság, Index)
A magyar hatóságok 7 év alatt sem léptek 4-es metró ügyben
Az nem lep meg senkit, hogy az elképesztően drágára sikerült 4-es metró építéséből óriási pénzeket loptak el: az Európai Csalás Elleni Hivatal jelentése szerint az elköltött pénz 36 százalékát, vagyis 167 milliárd forintot. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy az elszámoltatást a zászlajára tűző Fidesz-kormánynak miért nem sikerült ezt kinyomoznia. Mindenesetre vizsgálják, nyilvánosságra lehet-e hozni a teljes jelentést. (Vastagbőr, Népszava)
Ha van még két perced:
A börtönök túlzsúfoltsága miatt bővíteni kell a szirmabesenyői börtönt, de a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága hiába írta ki a pályázatot: nincs fedezetük a több milliárdos építkezésre. (Átlátszó)
A népszavazási kampánnyal zászlót bontott a Momentum Mozgalom. Szerintük a korrupciót nem lehet egyik napról a másikra leváltani, a megelőzést és a tudatosságot tartják fontosnak. (Átlátszó)
Mészáros Lőrinc, Felcsút polgármestere ott van a település minden zugában: még az iskolai büfé üzemeltetését is a Mészáros és Mészáros Kft. végzi. (444)
A puccsszerűen bezárt Népszabadság története is rávilágít arra, hogy a bonyolult üzleti és politikai érdekektől akkor tud független lenni a sajtó, ha az olvasók támogatják. (Szakirodalom)
Bécsben az Immigrant Invest foglalkozik a letelepedési kötvények árusításával. Olyan jól megy nekik, hogy már két éve tudtak venni egy 750 ezer eurós ingatlant a legelőkelőbb negyedben. (168 óra)
Lezárják a brit és az amerikai hatóságok a Rolls-Royce négy éve indult vesztegetési ügyét, persze csak miután befizették 671 millió fontos büntetésüket. (Figyelő)
Tíz határrendészt ítéltek másfél és négy év közötti szabadságvesztésre Szegeden, mert többször is pénzt fogadtak el a határon átkelő járművek vezetőitől. (MNO)
Polt Péter képviselői kérdésre elmondta, hogy az elmúlt 7 évben 12 707, a nemzeti vagyont károsító személyt ítéltek el, de azt nem lehet tudni, ebből mennyien voltak közszereplők. (Index)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése