2017. június 6., kedd

Egészség ügy helyett koncentrációs táborok építése fekete költségvetésből !!!!!






Egészség ügy helyett koncentrációs táborok építése fekete költségvetésből !!!!!






NEM, A KÓRHÁZIGAZGATÓ NEM TILTHATJA MEG A LÁJKOLÁST ÉS A NYILATKOZÁST



A TASZ JELENTI BLOG
Szerző: TASZ
2017.01.18.


Útmutató egészségügyi intézmények, iskolák, szociális intézmények dolgozóinak, és mindenki másnak, akit a munkáltató eltilt a lájkolástól, a kommenteléstől és a nyilatkozástól: mit szabad és mit nem?

Hónapok óta hallani arról, hogy a közszféra dolgozóinak megtiltják, hogy a sajtónak nyilatkozzanak. Korábban a KLIK tiltotta meg, hogy az iskolaigazgatók, tanárok nyilatkozzanak, december elején a Magyar Nemzet munkatársát 
nem engedték be a Heim Pál Gyermekkórház mikulásünnepségére, pár nappal később a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórház főigazgatójának utasítása került fel a netre, ami még a lájkolást és a kommentelést is tiltja. Néhány napja egy kórház felkérésére egy ügyvédi iroda állásfoglalása került nyilvánosságra, ami szerint „rosszat lájkolni tilos”. Ma pedig az Antall József tudásközpontról derült ki, hogy kirúgással fenyegette meg azokat a dolgozóit, akik lájkolják az olimpiallenes kezdeményezést. Az utóbbi idők sok egészségügyi vonatkozása miatt az alábbiakban az orvosok példáin keresztül tekintjük át a kérdést.Az ökölszabály

Mivel a helyzet meglehetősen bonyolult, először is álljon itt az alapvető szabály, ami segít eldönteni, hogy miről van joga nyilatkozni, nyilvánosan véleményt formálni a munkavállalónak.

Alapvetően nem korlátozható a nyilatkozatadás. Ez alól kivételt képeznek azok a nyilatkozatok,
  • amik a munkaviszonnyal közvetlenül kapcsolatosak;
  • amik a munkáltató belső viszonyaira vonatkoznak;
  • amiket a munkavállaló a munkáltató képviseletében ad (vagy ilyennek tüntetik fel a helyzetet).
Ezeket a korlátokat törvény állapítja meg (a Munka törvénykönyve, a köztisztviselőkről vagy a közalkalmazottakról szóló törvény). Az intézmény fenntartójának vagy vezetőjének nincs joga arra, hogy a törvényinél korlátozóbb szabályt hozzon. A törvényi szabálynál szűkebb kereteket sem szabhat, még a konkrét helyzetre, intézményre szabott példák adásával sem, ezt egyedül a bíróság teheti meg.

Körlevélben, utasításban, hirdetményben, vezetői rendelkezésben, és más hasonló műfajú irományban tehát nem jogszerű a nyilatkozási, véleménynyilvánítási jog korlátozása:


NŐVÉRHIÁNY ITTHON: MÉLYPONT MÉLYPONT UTÁN



MANDINER BLOG
Szerző: Bakó Beáta
2017.01.18.


Legalább tizenhatezer nővér és ápoló hiányzik a magyar egészségügyből, miközben az egyetemről kikerültek kétharmada eleve külföldön áll munkába. Az ágazatban meglévő feszültségeket jól jelzi, hogy a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke letiltotta a lapunknak adott nyilatkozatát a Sándor Máriával való konfliktusuk folytán. A „fekete ruhás nővér” továbbra is azt mondja: a kamara és a szakszervezet minden kormánnyal megkötötte a maga alkuját. Az őszi 26 százalékos béremelésre csak legyintve nevetnek a nővérek. Munkaerőhiányról szóló riportsorozatunk újabb része az ápolókról.

A legoptimistább becslések szerint is legalább tizenhatezer ápoló hiányzik a magyar egészségügyből, de a pesszimistábbak egyenesen huszonhatezerre teszik ezt a számot. Már Sándor Máriáék fekete ruhás tiltakozása is a nővérhiányból indult ki, miután Sándor Mária egyik kolléganőjének a beteg édesapja elhunyt otthon, de a kolléganő becsületből beállt dolgozni a nővérhiány miatt, és egyébként sem nagyon engedhette volna meg magának, hogy a kevesebb pénzzel járó táppénzre menjen.

Meddig lesz így fenntartható az egészségügy, mit mondanak, akik külföldre mentek, és mennyit ér az ősszel megadott 26 százalékos béremelés? Munkaerőhiányról szóló riportsorozatunk negyedik részében ennek járunk utána, megszólaltatva szervezeti vezetőket és még itthon lévő, illetve már külföldre szakadt ápolókat – néhányuk keresztnevét az anonimitás érdekében megváltoztattuk.

Ezen csak röhögni tudok, a sírás fázisán már túljutottam”

Így jellemezte a 26 százalékos béremelést a húszas évei végén járó Nikolett, aki egy pécsi kórházban dolgozik: hivatalosan csak segédápolóként, ugyanis a diplomájához még hiányzik a szakdolgozata és egy nyelvvizsga. Gyakorlatilag viszont most is szakápolói feladatokat lát el, és azt tervezi, hogy amint meglesz a diplomája, külföldre megy dolgozni.

Mint mondja, több kolléganője is így tett az osztályon: volt, aki a papír megszerzését követően már másnap elment. Ezt az ápolói szakmában nem nehéz megtenni, hiszen ez EU-konform végzettség. Különösebb honosítás és adminisztráció nélkül lehet a magyar papírral külföldön dolgozni.

Mivel 2017-től a minimálbér és a szakképzett munkavállalóknak járó garantált bérminimum is 
emelkedett 15, illetve 25 százalékkal, így ez csaknem utolérte az egészségügyi szakdolgozóknak járó béremelést: a szakma dolgozói így nem nagyon érzik, hogy nagyobb lenne a munkájuk presztízse arányaiban...



NEM, B*ZD MEG, AZOK MI VOLTUNK. MI, CIVILE





KOLOZSVÁRI SZALONNA
- DÜHÖNGŐ, ORDÍTOK BLOG
Szerző: Swan Edgar
2017.01.18.


...A rohadék liberálisok (köztük persze én is, mert mindenki baloldali és egyben liberális is, aki nem tapsikol örömében amiért néhány család szétlopja az országot, amit ellopni nem tudnak, azt meg szétcseszik) sem felelősséget, sem áldozatot nem vállalnak.

Tényleg, Lacibajusz, ez pont így igaz. Például én voltam az az aljadék, aki nem járultam hozzá az ügynökakták nyilvánosságra hozásához, mert rinyáltam, hogy kiderül, hogy én is szerepelek valamelyikben, mint a múlt rendszer aktív kiszolgálója. Ja, bocsi, azok ti voltatok.

Az is én voltam, aki nem szavaztam meg a politikusok és közvetlen pereputtyuk ellenőrizhető és hiteles vagyonbevallását, mert fostam, hogy kiderül: az ötéves gyerekemre írattam a fél falut, a nyugdíjas nagyanyám nevén van a falu másik fele én pedig egy hónapban tízszer annyit költök, mint amennyit keresek és közben még félre is teszek hússzor annyit, mint a fizetésem. Ja, nem. Ezek is ti voltatok.

Akkor biztosan én voltam az, aki titkosítottam a paksi paktumot, átláthatatlanná tettem a Magyar Nemzeti Bank pénzszórásait, titkosítottam mindent, ami közpénzt érint, de esetleg az én érdekeltségi körömet is közelről érinti. Én hoztam olyan törvényeket, hogy akár milliókat is követelhet egy szervezet azért, hogy kiadja a közérdekű adatokat, vagy éppen évekig kelljen pereskedni egy ilyen adat megismeréséhez. Nem, ezek is ti voltatok.

Esetleg én vagyok az, aki a mentelmi joga mögé bújva azt csinál, amit csak akar és sem vagyonsodási, sem egyéb vizsgálat nem indulhat ellene, mert a párt megvédi. Bocsi, azok is ti vagytok.

De az áldozatvállalás, abban tuti én vagyok a bűnös. Én szivattyúzom ki a pénzt az oktatásból, az egészségügyből, hogy üres stadionokat és játékvasutat építsek inkább. Én tolom a pénzt huszadrangú belföldi és külföldi focicsapatokba. Én tosztam szét a szociális hálót, hogy a rokkantak, betegek, beteg gyermeket nevelő családok, idős, ellátásra szoruló emberek ott dögöljenek éhen, ahol vannak. Mert feleslegesek, mert csak nyűgnek vannak, mert amúgy sem mennek el szavazni, mert terhet jelentenek. Francba, ezek is ti voltatok.

De biztosan ti, keresztényi értékekkel ékes, nemzeti érzelmű ősmagyarok gyűjtötök adományokat a rászorulóknak, ti osztotok meleg ételt, ti aggatjátok ki a kabátot az utcai fogasra, hogy lehetőleg ne fagyjon már meg a szerencsétlen honfitársatok. Nem, bazmeg, azok mi voltunk. Mi, civilek...



HOGY A TAKNYUKON CSÚSZTAK EURÓPA JÖVENDŐ KIRÁLYA FENSÉGES KARIKALÁBAI ELÉ



KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Tamás Róbert
2017.01.18.


Pofára esett ártunk és ormányunk. Nem először, de legalább lendületből. Miután nem szokásuk dicsekedni az ilyesmivel, ha véletlenül kiderül, akkor pedig megpróbálják sikerként kommunikálni, mi beszélgessünk arról, hogy mi van olyankor, amikor nem szervilis és/vagy beszari a másik fél, akivel szembekerül az Orbán nevű és az ő akarata.

A másik fél jelen esetben az Emberi Jogok Európai Bírósága. A testületbe Magyarország is
 delegál bírát, miután még az Unió része kicsiny hazánk. A jelenlegi tag, Sajó András megbízatása lejár, pótolni kell. Az ország három jelöltet állíthat, közülük választja ki az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlése a megfelelő embert. Már amennyiben talál megfelelőt. Ha nem, akkor visszadobja mindhárom jelöltet és szevasz, Viktorka.

Aki ebben az országban él, pontosan tudja, hogyan működik a Fidesz-hálózat. Úgy értem, a híveken kívül tudja mindenki, bár lehetséges, hogy ők is tudják, csak éppen még büszkék is a vezérre, amiért ilyen agyafúrt. Mert nálunk – bizonyos körökben – a hernyótalpas, pofátlan nyomulás, sunyiság, hazudozás feltétlenül agyafúrtságnak minősül, ha alombéli csinálja. Ha az ellenség, akkor felháborító.

Tehát az Orbán-kormány csinálta, ahogy szokta. Mindenkit idiótának nézve, arrogánsan. Miután az Emberi Jogok Európai Bírósága – közismertebb nevén a strasbourgi bíróság – nem a pusztarekettyési birkózókör, ahol a vezetőség pontosan tudja, hogy csak akkor kapnak új törülközőtartót az öltözőbe, ha a felülről küldött elvtársra szavaznak, úgy visszadobták szeretett kormányunk jelöltjeit, hogy azok a taknyukon csúsztak Európa Jövendő Királya fenséges karikalábai elé.

Valami ismeretlen okból Strasbourgban nem hitték el istenbizony-becsszóra, hogy a kormány három jelöltje megfelel a feltételeknek. A feltételek: a jelöltállításnak demokratikusnak és átláthatónak kell lennie, a jelölteket nyilvános és nyílt pályázaton kell kiválasztani, függetlennek – úgy értem, hogy a kormánytól IS függetlennek – kell lenniük és megfelelő szakmai gyakorlattal kell rendelkezniük.

Illiberális unortodoxék úgy gondolták, hogy ezek a szabályok mindenkire vonatkoznak, csak rájuk nem. Megszokták, hogy a saját kis porfészkükben úgy írják át a szabályokat, ahogy az nekik megfelel és ebbe senki nem szólhat bele. Erre kiderült, hogy ami működik a befagyni képtelen Duna mindkét partján, az a határon túl már nem feltétlenül igaz. Teljes suttyomban, de annyira suttyomban, hogy elárulni sem voltak hajlandóak a jelöltek nevét, nemhogy nyílt, átlátható, nyilvános pályázatot hirdettek volna, kiválasztották a nekik tetsző – bár nem létezik, de hátha mégis – pártkatonákat...



PAKS2 ÉS KORRUPCIÓ: MÁR MEGINT NEM FIGYELÜNK ODA



A KARD BLOG
Szerző: Carnivore
2017.01.18. 


És igen, megint mellényúlt az ellenzék. Megint elfecsérelte az idejét olyan ügyekre, amelyek kellően súlytalanok a Paks2 körüli korrupciógyanús esetek mellett. Pedig meg volt rá az esély, hogy a magyar lakosság végre tisztán lássa, mekkora botrányról van itt szó.
Az Euractiv című brüsszeli lap szerint az Európai Bizottság egyik főigazgatója adott tanácsot a magyar kormánynak, hogyan védje meg magát a paksi bővítés ügyében indított eljárással szemben. - írja a 444.hu, az Euractiv brüsszeli lap cikkére hivatkozva.
Korábban mi is írtunk már elemzést arról, miért és hogyan úszott el ez a hajó és szomorúan kell megállapítani, hogy sem az elmúlt esztendők során, sem most nem hajlandó senki húzni egy igazán nagyot, hogy a Paks2-ügyben legalább érezhető legyen némi ellenállás. Sőt, talán az Orbán-kormány sem számított arra, hogy egy ekkora giga-beruházás, ami évtizedekre fogja eladósítani az országot, úgy keresztülmegy majd a magyar és európai közvéleményen, mint kés a vajon. Talán ezért is igyekeztek mindenféle gyanús alakot maguk mellé állítani, akik komoly befolyással bírnak az Európai Unió köztestületeiben.
És most itt egy újabb ügy. Nem volt elég a német üzletemberek munkája (köztük Klaus Mangold, a Rotschild Bank társelnöke), sőt maga Günther Oettinger (energetikai biztosként az Barosso-vezette Európai Bizottságban), hanem itt van most nekünk Dominique Ristori, az energetikáért felelős bizottsági főigazgató is. S miközben a kormány két kézzel ütlegeli a civil szervezeteket - mondván: azok politikai lobbitevékenységet folytatnak, ezért veszélyeztetik a nemzet biztonságát -, tárt karokkal fogadja azon lobbistákat, akik az ő malmára hajtják a vizet...


KOMOLY BÍRSÁGOK ÉS PEREK KORSZAKA JÖN A HAZAI ÉPÍTÉSÜGYBEN



BERKECZ BALÁZS BLOGJA
Szerző: Berkecz Balázs
2017.01.18.


Emlékeznek arra, amikor Angyal József adószakértő azt mondta a kormánypárt közpénzből fenntartott televíziójában az új adószabályokról, hogy "blődség, butaság, bizonytalanság, jogi nonszensz"? Valami hasonlót gondolok én is főépítészként, településtervezőként és szakpolitikusként az új építésügyi szabályokról, de egy szakmai lapban megjelent interjúban Lázár helyettes államtitkára maga rántja le a leplet az új építésügyi szabályozásról: jön a milliós nagyságrendűvé nőtt, és ismételhető településképi kötelezés.

Mint arról 
korábban beszámoltam: idén januártól a lakóépületek 300 négyzetmétert meg nem haladó méretűre történő bővítése és átalakítása sem építési engedély köteles már, elég lesz "csak" egy bejelentés, de ha valaki azt hiszi, hogy ettől egyszerűbb lesz építkezni, az nagyot téved, sőt olcsóbb sem lesz, viszont komoly bírságok és kellemetlen perek várhatóak. Ilyen a fideszes bürokráciacsökkentés.

A Kós Károly Egyesülés "Országépítő" című szakmai folyóirata legfrissebb számában egy interjút közölt Füleky Zsolt építészeti és építésügyi helyettes államtitkárral valamint a Miniszterelnökség területrendezési és településfejlesztési főosztályának vezetőjével. Az Országépítő munkatársai éppen ezekről a súlyos változásokról faggatták az új szabályozás elkövetőit. Fontos információkat osztottak meg a Miniszterelnökség vezetői az egyelőre csak nyomtatott változatban elérhető szaklapban.

A főosztályvezető szerint "
a településkép védelméről szóló törvény drasztikusan új dolgot hoz. A településeknek ugyanis nem lehetőséget ad, hanem kötelezi őket a településképi rendeletük elkészítésére, amelyet megalapoz az arculati kézikönyv. Eddig nem volt kötelező a helyi építési szabályzat (HÉSZ) elkészítése, azt kiválthatta az illeszkedés szabálya és az OTÉK figyelembevétele. Az arculati kézikönyvet azonban minden településen kötelező elkészíteni." Majd az új szabályozás (szabályozatlanság) hatékonyságát firtató kérdésre elmondta, hogy "a település előírhatja a kötelező konzultációt" a településképi előírásokat ismerő főépítésszel, "de nem fordulhat elő, hogy ez időben meghosszabbítsa az eljárás folyamatát. A főépítész csupán információt szolgáltat a lehetőségekről, az adott zóna által meghatározott igényekről, a kompenzáció módjáról."

A bejelentési eljárás során azonban már sem a főépítésznek, sem az építésügyi hatóságnak nincs lehetősége jelezni, ha nyilvánvalóan rossz vagy szabálytalan a terv.
..

ITT OLVASHATÓ


RÉMÁLOMMÁ TESZIK A HATÓSÁGOK A BÁNTALMAZOTT NŐK ÉLETÉT



ABCÚG BLOG
Szerző: ALBERT ÁKOS
2017.01.18.


Hiába kapott több száz obszcén sms-t, a rendőrség szerint ez nem zaklatás, és hiába folyik nyomozás a volt férje ellen, a gyámhivatal őt akarja elmarasztalni. A párkapcsolati erőszak kezelése még mindig nehezen megy a magyar hatóságoknak: sokszor próbálják meg lebeszélni az áldozatot a feljelentésről, az eljárások hónapokon keresztül tartanak, az ügyintézés pedig körülményes. Ismerje meg Emma történeten keresztül, milyen ma Magyarországon családon belüli erőszak áldozatának lenni!

Emma jó megjelenésű, diplomás nő, aki internetes társkeresőn ismerkedett meg a volt férjével, aki szintén diplomás (a nevét kérésére megváltoztattuk). Hamar jött a házasság, majd a közös a gyerek, a kapcsolatuk azonban már rögtön az elején megromlott. Emma szerint a volt férje leuraló volt, sokat kritizálta, a nő lelki bántalmazásként élte meg a kapcsolatukat, ezért 2011-ben szakított vele, és megkérte, hogy költözzön el (a házat Emma vitte a kapcsolatba).

Így kezdődött a több éven keresztül tartó konfliktusuk, amely ma már ott tart, hogy a férfi ellen rendőrségi eljárás van folyamatban, amit Emma kezdeményezett, miután a férfi hónapokon át zaklatta, és késsel fenyegette, a gyermekelhelyezés ügyében egymás ellen tesznek bejelentéseket, a kéthetente esedékes láthatás pedig kész tortúra lett.

A házastársak vagy párok között akár a tettlegességig fajuló konfliktus annyira nem egyedi eset, hogy külön törvénypont vonatkozik rá, amelyet 2013-ban hosszú vita után fogadott el a parlament, a rendőrség pedig már kilenc éve külön utasításba adta, mi a teendő, ha családtagok bántják egymást. A párkapcsolati erőszak kezelése azonban még mindig nehezen megy a magyar hatóságoknak: sokszor próbálják meg lebeszélni az áldozatokat a feljelentésről, a nyomozások hónapokon keresztül tartanak, a hivatali ügyintézés pedig körülményes. A Patent Egyesület idén adott ki egy tanulmányt azokról az esetekről, amelyeknél hiába fordultak bántalmazott nők a hatóságokhoz, a helyzetük nem rendeződött

Emma egészen a mai napig tartó kálváriája nem kirívó, sőt még csak nem is a legdurvább esetek közül való, Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogásza teljesen általánosnak nevezte, így példának használva összeszedtük, mivel kell ma szembenézniük azoknak a nőknek, akik a hatóságok segítségvel tennének pontot egy rossz kapcsolat végére.

Hiába a sok obszcén sms, ez nem zaklatás


Emma szerint a férje nem tudta feldolgozni a szakításukat, ezért hónapokon keresztül obszcén sms-eket és e-maileket írt neki, a költözéskor pedig Emma szerint egy szódásszifonnal mellbe is vágta. Mindezeket Emma elmondásából ismerjük. A nő nem hagyta ennyiben a dolgot, feljelentést tett a rendőrségen könnyű testi sértés és zaklatás miatt.

Emma ügyében a rendőrségi feljelentés és az első kihallgatása között három hónap telt el. Meghallgatták, majd azt mondták neki, bekérik majd tőle a férje által neki küldött leveleket, ez azonban nem történt meg, később pedig fel is rótták neki, amiért nem csatolta őket. A zaklatás ügyében végül azzal az indokkal állították le az eljárást, hogy mivel Emma válaszolt a levelekre, nem történt bűncselekmény. Emma erre azt mondta, egy ideig hitt abban, hogy észérvekkel leállíthatja a férfit, ezért válaszolt neki alkalmanként.

A testi sértés ügyében viszont már ő maga állította le az eljárást. Akkoriban kezdeményezte a válását is, és a férje szerinte nyomást gyakorolt rá: legyenek jó viszonyban a gyerek miatt. Eközben a rendőrségen azt mondták neki, nincs látlelete, a mellbevágást pedig csupán az anyja látta, ő viszont családtag, aki elfogultnak számít. “Sok esélyem úgy sincs, így kvázi lebeszéltek róla, hogy fenntartsam a feljelentést” – mondta Emma...



NYUGDÍJKATASZTRÓFA ELŐTT?



CSEPELIEK ÚJSÁGA BLOG
Szerző: Hajdú Péter
2017.01.18.


Sorra jelennek meg az előrejelzések, hogy a jelenlegi formájában legfeljebb két évtizedig tartható fenn a hazai nyugdíjrendszer. A jegybank tavalyi tanulmánya szerint például 2035-ig nem lesz gond a hazai ellátórendszerrel, amikor azonban a hetvenes években születettek nyugdíjba vonulnak, problémás időszak következhet. Más előrejelzések arról szólnak, amennyiben nem lép időben a kormány, úgy azok, akik 20-30 év múlva hagyják el a munkaerőpiacot, a jelenleginél jóval alacsonyabb állami nyugellátásra számíthatnak. Vagyis nem túlságosan rózsás jövő előtt áll a mai harmincas–negyvenes korosztály, nem is beszélve az utánuk következőkről.

Sokan tisztában vannak ugyan azzal, hogy egyéni takarékoskodás nélkül felkopik az álluk öregkorukban, mégsem tudnak vagy akarnak félrerakni. Egy részük úgy gondolja, meg sem éli a nyugdíjaskort, akkor meg minek spórolni. Másoknak – és ők vannak többen – pedig egyszerűen a jövedelme kevés ahhoz, hogy a mindennapi kiadások, a gyereknevelés költségei mellett tartósan gyűjtögessenek. Így nem is csoda, hogy az érintettek alig valamivel több mint ötöde rendelkezik csak nyugdíjcélú megtakarítással...



MACSKÁK, BULIZÁS, BÖLCSESSÉG, PARÓKA - GYEREKEK VÉLEMÉNYE AZ ÖREGKORRÓL



SZEMLÉLEK BLOG
Szerző: SZEMlélek
2017.01.15.


...A/ Mi a jó az öregségben?
Sokat tudsz nosztalgiázni, bölcsebb vagy.
- Az, hogy az unokákkal lehetsz, és sok időt tölthetsz a családoddal.
- Nem kell iskolába járni. Szabadon lehet élni az életet. Nem csinálunk semmit, de mégis kapunk nyugdíjat. (Cuki, cukibb, legcukibb)
- Szerintem az, ha vannak gyerekeink, a gyerekeinknek vannak unokáink. Lehet babázni.
- Sokat tud pihenni. Boldogan tud vigyázni a pici unokákra, ha kell.
- Az, hogy nem kell dolgozni és otthon lehet és ülhet a tv előtt.
- Nem kell sokmindent csinálni
.B/ Mi a rossz? 
Nem lehet már játszani, ősz és göndör hajunk lesz. (A nők azon része pedig fellélegzik, akik eddigi életükben kusza, hullámos hajkoronáról álmodtak. Sikerült! ) „Az öregek ékessége pedig az ősz haj” (Példabeszédek 20,29).
- Talán az, hogy nehezebben megy majd a járás és fáj majd a hátam.
- Talán csak az, hogy az ember egyedül lesz vagy az élettársával együtt éli le az életét. (Magam sem tudom, melyik rosszabb.)
- Fájnak a csontjaik, lassúak.
- Az a rossz, hogy mindig betegek leszünk. Meg még az, hogy elesünk.
- Sok gyógyszert kell beszedni. Mindene fáj. Nem mindig van igaza, emiatt veszekszik a fiával, lányával.
- Egyedül lehetsz, meghalhatsz, nem próbálhatsz ki jó dolgokat. Fáj mindenük. Gyerekeimmel nem lehetek együtt, mert családjuk van.
- Ráncos, fonnyadt bőr.
- Rájön az ember, hogy mennyi dolgot lehetett volna másképp csinálni, mennyi mindent kihagytunk, amire már „öregen” nincs lehetőségünk...



KAROK ÉS RENDEK - A FELSŐOKTATÁS ÚJÉVI HÍREI



ÉLET ÉS IRODALOM ONLINE
Szerző: Kenesei István
2017.01.13.


...Alakul a Magyarország Egye­tem

2000-ben egy előző Fidesz-kormány döntött bölcsen arról, hogy összevonja a szétaprózott felsőoktatási intézményeket, és valódi, multidiszciplináris, azaz sok tudományágban képző (és kutató!) egyetemeket hoz létre, illetve – főleg vidéken – állít vissza. Az azóta szinte követhetetlen átszervezések legújabb fejleménye az agrárképzés összevonása a Felsőoktatási Stratégiában (FS) jelzett két-három helyszínre, de elsősorban a gödöllői Szent István Egyetem központi szerepét megerősítve.

A sajtóban is megjelent tervekben szerepel a (most már nyugodtan mondhatjuk) mostoha sorsú gyöngyösi Károly Róbert Főiskola névvel megalakult és hajdan Gödöllőről leszakadt kar, amely utoljára az egri egyetemhez lett hozzácsapva, majd most újra Gödöllőre száműzve: ennek valószínűleg a gyöngyösi pecsétkészítők örülnek a legjobban. De az MNB édes gyermekeként alapított friss kecskeméti egyetemről is oda csatolják majd a kertészeti és vidékfejlesztési kart.

Nagyobb konsternációt kelthet az a hír, hogy az eddig a veszprémi Pannon Egyetem karaként működő első magyar felsőfokú mezőgazdászképző iskolát, a keszthelyi Georgikont is a Duna túlpartjára csatlakoztatják, miközben az egész Pannon Egyetem, sőt a Kaposvári Egyetem sorsa is kétségessé válik. Az FS legújabb változatának a célkitűzése szerint: „Elkerülhetetlen az agrárképzést nyújtó felsőoktatási intézmények profiltisztítása, a képzések koncentrálása. Az országban maximálisan 2-3 agrárképzési központ kialakítására van szükség, melyek az alapképzéstől a doktori iskoláig és a kutató intézetekig lefedik a teljes agrár-felsőoktatási és K+F spektrumot.” Vagyis nem az eddigi gyakorlat szerinti akkreditációs és kapacitásleosztási eljárások nyilvánítanak egy-egy képzést alkalmasnak és/vagy támogathatónak, hanem az egyetlen intézménybe való egyesítésük, jóllehet aligha lesz elképzelhető, hogy a professzorok Gödöllőről fognak Keszthelyre, Kaposvárra, Nyíregyházára vagy akár Kecskemétre utazni óratartásra.

Emlékeztetem az olvasót, hogy a 2000. évi nagy átalakítás során például a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (akkortól már Egyetem) vidéki karai is leváltak a szakmai felügyeletre akkor és azóta is kiválóan alkalmas fővárosi központról annak ellenére, hogy a legmagasabb szintű képzés továbbra is csak a Zeneakadémián létezik, és hogy ma sem merül fel, hogy ezt a „szakegyetemet” visszaállítsák.

Nem csak a gödöllői egyetem indult növekedésnek: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem is gazdagodik egy távolsági karral. Február 1-jétől ugyanis váratlan és rapid döntéssel a bajai Eötvös József Főiskola öt intézetéből a vízügyi képzést nyújtó két egységet épületükkel együtt átadják az NKE-nek, „a vízügy globális és nemzetbiztonsági jelentőségére” hivatkozva. Ilyen érvekkel persze a BME Atomfizika Tanszékét is az NKE-hez lehetne csatolni a reaktorával együtt, de inkább nem adok további ötleteket. Annyi biztos, hogy a bajai vízügyes oktatók nem járnak rosszul, hiszen az NKE állományát nem a szokásos egyetemi nómenklatúra szerint fizetik...


ITT OLVASHATÓ




A NEMZET NAPSZÁMOSAI



SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOG
Szerző: Tarski
2017.01.18.


Mielőtt bármit is kifejtenék, szeretném nyomatékosan kijelenteni, hogy végtelenül tisztelem Sándor Máriát, a fekete köpenyes nővért. Kevés olyan ember van, aki nyíltan meri vállalni a véleményét, azért ki mer állni és vállalja annak közvetlen következményeit, még ha az akár a munkahelyének elvesztését is jelenti. Sándor Mária ilyen nővér volt, aki ma már talán fogalomként vésődött be a fejünkbe és talán szimbólummá is vált számunkra. Ezért is kell óvatosan, kellő tisztelettel és megértéssel fogalmazni akkor, amikor az egyik internetes honlapon az ember elolvassa a legújabb blogbejegyzését. Az csak természetes, hogy ezekben az írásokban tükröződik az a sok-sok elszenvedett sérelem, ami egy egészségügyi dolgozó esetében nap mint nap megcsapta őt, és amit nem lehet kívül rekeszteni, elhessegetni akkor sem, ha alkalomadtán higgadtan, érzelmi túlfűtöttség nélkül kellene megragadni a valóságot. Egy olyan ember számára, mint például én vagyok, akit szakmámnál fogva nem érintett, mert nem érinthetett meg az a sok borzalom, ami Sándor Máriát naponta ingerelte, talán képes arra, hogy higgadtabban, és ebből adódóan reálisabban elemezze az általa felvetett problémákat. E probléma lényege pedig ez: mit ér az ember, ha egy nővér? Vagy általánosabban: mit ér az ember, ha egy bizonyos szakmát űz?



Sándor Mária egyébként jogosan állítja azt, hogy a pedagógusok azok az emberek, akik méltánytalanul háttérbe vannak szorítva a bérrendezés szempontjából. Szinte sikolyként hangzik az az igazság, hogy „....mi vagyunk azok, akik napi megélhetési problémákkal küzdünk, akiknek élete végéig kell a lakástörlesztést fizetni, a kocsi is hitelből van és örülünk ha a család minden tagjának meg tudtuk venni a bérletet. Örülünk, ha kapunk egy kis fusi munkát, ha valahonnan tudunk a családi kasszába egy kis pénzt tenni egy kis takarítás, gyermekfelügyelet, villanyszerelés... 5 -10 ezer forintért már erő felett. Ha korrepetálást tudunk vállalni, még pluszba a tanítás után, vagy a lehúzott 12- 13 órás műszak után, elmehetünk még fürdetni, ápolni, és halál fáradtan hazaeshetünk 22.00- 23..00 óra körül, hogy holnap újra kezdjük....” Velük szemben a Magyar Nemzeti Bank dolgozói busás jutalmat kaptak az elmúlt év végén, amit pontosan felsorol is. Ennek végén felteszi a kérdést: „Ennyivel többet ér az Ő munkájuk mint egy ápolónőé?” Ezt követően tovább sorolja azt, hogy milyen áldatlan állapotban van az egészségügy, s ezen belátható időn belül semmi javulás nem várható. S mivel az ellenzékre nem számíthatnak, ezért saját maguknak kell kezükbe venniük a sorsuk irányítását. A bejegyzés végén Sándor Mária ezt írja: „Minden eddiginél súlyosabb veszély fenyegeti a civil szférát, mely az utolsó ami még betöltheti a fékek és ellensúlyok szerepét. Márpedig fékek és ellensúlyok nélkül nem létezik demokrácia. A fékek és ellensúlyok MI VAGYUNK!”...







VILÁGMÉRETŰ ÖSSZEESKÜVÉST SZŐTT A CIVIL SZERVEZETEK KÖRÉ A KORMÁNY





444.HU
Szerző: Rényi Pál Dániel
2017.01.18.


"A béremelés fontos, de nem elég jó kampánytéma. Nem generál konfliktust, nem ütköznek érdekek, nincs vita, nem görgethető sokáig. Egy jó kampányhoz ellenségek is kellenek, akik ellen harcolni lehet, akik mobilizálják a tábort.” - válaszolta pár héttel ezelőtt kérdésemre egy kormányközeli elemző, amikor arról kérdeztem, vajon a minimálbér növekedését, és egyéb hangulatjavító intézkedéseit állítja-e a kommunikáció középpontjába idén a kormány.

Azóta az egyik legfontosabb belpolitikai fejlemény volt, hogy a Fidesz izomból nekiment a civil szférának: Németh Szilárd a Magyar Helsinki Bizottság, a TASZ és a Transparency kitakarításával is fenyegetőzött, és 
jogszabály is készül a szervezetek megrendszabályozására.

A 2014-es választások óta Orbán Viktor lépésről lépésre építgeti azt az összeesküvés-elméletet, ami szerint egy nemzetközi háttérhatalom próbálja megdönteni a kormányt. Ennek az építkezésnek a következő lépése ez az újabb civilezés, ami hirtelen jött ugyan, de egyáltalán nem váratlanul...

...Ha nincs ellenfél, keress magadnak

Orbán mindig is konfliktusokra építette politikáját, és mára áldozatos munkával eljutott odáig, hogy ellenzéke annyira vézna és megosztott, hogy riogatásra sem igen alkalmas. Riogatás nélkül viszont nehéz kellő hőfokon tartani az erre kondicionált szavazótábort.

A civilekkel szemben indított kormányzati zaklatás egy nagyobb hadjárat része, amiben minden szereplő egy célért küzd: a globális tőke, a liberális hegemónia és az irányított bevándorlás ellen küzdő magyar kormány összeomlásáért.

Oroszországban Vlagyimir Putyin évek óta sikeresen alkalmazza a civilszalámizás taktikáját. Az állam nemrég nem kívánatosnak 
minősített két Soros-alapítványt, és az uszítás olyannyira működik, hogy Vorkutában már Soros-alapítványok által kiadott könyveket égetnek.

Egy 2015-ben elfogadott törvény értelmében a Kreml felfüggesztheti azoknak a szervezeteknek a tevékenységét, amelyek megítélésük szerint veszélyt jelentenek az állam biztonságára, alig néhány hete pedig 
bezárattak egy Soros támogatásával (is) működő szentpétervári egyetemet.


Az autoriter politika nem tűri meg a függetlenség látszatát sem. Vagy barát vagy, vagy ellenség.

Orbán Viktor is ebbe az irányba indlt el. Az IMF, a multinacionális cégek és Brüsszel már az előző ciklusban is külső fenyegetésként jelentek meg a magyar kormány kommunikációjában, ami ellen minden eszközzel harcolni kell. Ez akkor sikerült is: a kormány szerint a pénzügyi hatalmak által magasan tartott rezsi megsemmisítő vereséget szenvedett a 2014-es választásokon.

A választások után az EU mellé felzárkózott Amerika, a külföldről pénzelt civilek, és a konspirációt árnyékból irányító „háttérhatalmak”. A narratíva szerint kezükben rezsi helyett már migráns és betelepítési kvóta van, erőforrásaik pedig szinte végtelenek.

Orbán szerint a civil erők ma már 
nagyobb veszélyt jelentenek az országra, mint a komplett magyar ellenzék, a Soros György által támogatott civil szervezetek pedig egy láthatatlan hatalom érdekeit érvényesítik az országban.


A kommunikáció továbbra is az elnök amerikai főtanácsadója, Arthur J. Finkelstein kottáját követi, és az emberek félelmeire és előítéleteire játszik rá. Finkelstein már begyakorolta ezt a taktikát: egy másik prominens ügyfele, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök júliusban 
fogadtatott el egy törvényt az izraeli parlamentben, ami szorosabb ellenőrzés alá vonja az ottani civileket.

Az amerikai kampányguru 3-4 havonta jár Budapesten, hogy a miniszterelnökkel egyeztessen, és a most zajló civilellenes kampányba is aktívan besegít.




AKIK A HATÁRON VADÁSZNAK, AZOK A HATÁRVADÁSZOK





GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Adorján György
2017.01.18.


Hogy kire vadásznak? Nem gyöngytyúkokra, dámvadakra, vagy holmi dúvadakra, hanem menekültekre. Emberekre! Bizony, bizony a nemzeti hitvallás szellemében, az emberi méltóságnak fittyet hányva, nemzetközi szerződésekre tojva, őszentsége keresztényi irgalmasságát lefitymálva – vadásznak az emberekre.

És toboroznak, már a középiskolákban is, jelentette a minap 
a police.hu. Bizony, bizony kedves honfitársaim, valamikor politechnika volt ezekben a sulikban, most meg határvadászat. Fogtátok a különbséget? Azon a bizonyos politechnikán megismerkedhettek a diákok a különböző szerszámokkal, hogyan kell azokat kézbe fogni és miként kell használni őket. Elsajátították az alapvető fogásokat, legalább annyit megtanultak, hogy adott esetben az öreg szakik még véletlenül se küldjék el őket reszelőzsírért.

Na de mi az a határvadászat? Bemutató, toborzó filmet is készített a rendőrség 
határvadász-csalogatónak. Itt aztán van mindenféle kamasznak való csábító betét. Séta a természet lágy ölén, motorcsónakázás, ürességtől vibráló szerb határmezők, vadles, meg helikopter, lóháton poroszkálás és dzsipekkel tili-toli a homokon, meg az elmaradhatatlan kondizás, no és pisztoly, vele a lőszer...




EDDIG KÖZEL SZÁZAN FAGYTAK HALÁLRA - TOVÁBBRA IS NAGY PROBLÉMA A LAKHATÁSI SZEGÉNYSÉG



TÉNYTÁR BLOG
Szerző: del Toro
2017.01.18.


Hogyha 80-100 ember halt volna meg mondjuk egy terrortámadásban, akkor valószínűleg már „nemzeti szükséghelyzet” lenne érvényben, a politikusok egymást taposva tartanának sajtótájékoztatókat és a TEK emberei fürtökben kommandóznának a zsúfoltabb köztereken. Azonban így, hogy ezek az emberek „csak” megfagytak, ráadásul többségük a saját lakásukban, sajnos nem ekkora a felhajtás. Pedig néhány programmal nagy mértékben javítani lehetne a leginkább rászorulók lakhatási körülményein.
Extrém hideg és lakhatás
Korábban mi is írtunk az egyre durvább lakhatási helyzetről. Nem csak a szegények, sokszor még a jobb módúak és a pályakezdők is bajban vannak, amikor a fizetés jelentős részét elviszi az albérlet költségei. Az idei télen azonban azok voltak a legnagyobb bajban, akik az utcán élnek vagy van ugyan lakásuk, ám fűteni egyszerűen nincs pénzük. Pár héttel ezelőtt, az extrém hidegben a rendőrség még meg tudta menteni azt a Budapesten élő asszonyt, akinek lakása fűtetlenül állt a mínusz 20 fok alatti hőmérsékletben, ám mások sajnos nem voltak ilyen szerencsések. 
A szociális ügyekért felelős államtitkár szerint mindenkinek van elég hely a hajléktalanszállókon. Mivel a szállók a leghidegebb napokban 110-125 százalékos kihasználtsággal működnek, a Szociális Fórum azt javasolta, az extrém hideg napokon az állam és az egyház engedje be a rászorulókat ezen intézményekbe. A kormány ezt a javaslatot visszautasította, mondván a szállókon mindenkinek jut hely.
Akárhogyan is van, azok számára, akiknek van lakásuk, ám a hideg hónapokban nincs kapacitása fenntartani, a templomok és állami intézmények nyitva tartása sem nyújtana megoldást. Érdekes módon a lakosság egy részének silány lakhatási körülményeivel, közvetett módon, szinte mindenki szembesülhet az országos szmog idején...


A CSOK-ból sokan kimaradnak, az EU lakásokra adott pénzét pedig einstandolná a kormány





2016.01.28. 08:02 del Toro

Elstartolt a CSOK, s máris jelentkeztek a járulékos hatások: az új lakások ára jócskán megemelkedett, több mint 300 lakás hirdetési ára nőtt legalább egymillió forinttal pár hét alatt. Arról már mi is irtunk, hogy a programtól aligha várható népességrobbanás, ennek ellenére nem ártana javítani a hazai lakhatási körülményeken. Bár Tuzson Bence, a propagandaminisztérium kormányzati kommunikációért felelős államtitkára szerint „az otthonteremtés nemzeti ügy”, a helyzet az, hogy a nemzet jelentős része kimarad az állami ingyen milliókból, miközben az uniós pénzeket is elkótyavetyélik.
Lázár János és a Miniszterelnökség még ősszel arról beszélt, hogy a családok azért nem kaphatnak lakásaik energiahatékonysági felújítására EU-támogatást, mert azt Brüsszel nem engedi meg. A valóság azonban az, hogy az EU kifejezetten a lakossági energiahatékonysági programra adta a 37,7 millió eurót, amelyből legalább 50 ezer háztartás energetikai korszerűsítését lehetne elvégezni.
Úgy tűnik tehát, Lázárék nem csupán hazudtak arról, hogy nem lehet lakossági energiakorszerűsítés, hanem tudatosan akarták másra költeni az előzőleg általuk benyújtott programra megítélt, lakossági felhasználásra elkülönített pénzeket.
lazar3_1.png
Szegények ≠ nemzet
A lakhatás igen komoly szociális probléma ma Magyarországon. Egy 2014-es jelentés szerint a teljes lakosság 27 százaléka lakik rossz, egészségtelen körülmények között. A teljes lakosság közel fele, 44 százalék él túlzsúfolt lakásban, ez az arány 67 százalék a szegények között. Összességében mintegy 1,5 millió ember tekinthető lakhatási szegénységben élőnek. Ugyancsak fontos megemlíteni, hogy a magyar lakásállomány egésze igencsak elöregedő félben van, átlagéletkora 50 év. Új házak, lakások a válság óta nem igazán épülnek, a válság előtti évekhez képest 2014-ben mindössze negyed annyi lakásépítési engedélyt bocsátanak ki.
9012087_e9c4a82edb5efc14fb8df89d4045efb9_wm.png
Igen is szükség lenne tehát állami beavatkozásra a lakáspiacon, azonban a CSOK pont azokat zárja ki ebből, akiknek legnagyobb szüksége lenne a lakhatási körülményeinek javítására. A CSOK azok közé a lakáspolitikai intézkedések közé tartozik, amelyek nem szociálisan célzottak. Egy olyan programot sikerült összerakni, amelyet elsősorban a középosztály, vagy az annál jobb körülmények között élők vehetnek igénybe. A szerényebb, vagyonnal nem rendelkezők sajnos kimaradnak CSOK-ból.
A rászoruló családok közül sokan nem rendelkeznek elég önrésszel vagy 180 nap társadalombiztosítási státusszal ahhoz, hogy igénybe tudják venni ezt. Ugyancsak ki vannak zárva a munkaviszonnyal nem rendelkezők, valamint a közmunkások. A kormányzati szándék az, hogy a programmal növeljék a vidék megtartóerejét. Ugyanakkor a program kritériumai miatt az várhatóan pont ellentétes hatású lesz, hiszen a magas munkanélküliséggel küzdő észak- és kelet-magyarországi régiók helyett, pont az iparilag fejlett Budapesten és Győrben épülhet a legtöbb új ingatlan. Ezáltal a CSOK tovább növelheti a gazdasági szakadékot az ország különböző pontjai között.
Lázár hazudott: az EU a lakosságnak szánta a lakások energetikai korszerűsítésére szánt pénzt, nem a kormánynak
Magyarországon a legtöbb lakás 1946 előtt, valamint 1970 és 1980 között épült. Ez azt is jelenti, hogy a hazai lakások többségének energetikai állapota meglehetősen rossz és elavult, holott ennek korszerűsítésével (pl.: új szigetelés, a fogyasztás mérséklése) lehetne elérni a valódi rezsicsökkentést. 
Mi is írtunk arról, hogy a lakóházak energetikai felújítása nagyban csökkentené közműszámláink végösszegét. Tavaly augusztusban fel is csillant a remény egy ilyen programra, amikor a fejlesztési tárca államtitkára kiszivárogtatta a Népszabadságnak azt az információt, hogy a 2014-2020-as uniós fejlesztési ciklusban 150 milliárd forint vissza nem térítendő és ugyanennyi visszatérítendő (hitel formájában nyújtott) támogatást oszthatnak ki a lakások energiahatékonysági felújítására.
Az uniós forrásokat a KEHOP (Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program) keretén belül kellett volna kiírni a magyar kormánynak. A 37,7 millió euróból, amely rendelkezésre állna, körülbelül 50 ezer háztartás korszerűsítését lehetne elvégezni, lakásonként mintegy 225 ezer vissza nem térítendő forint támogatás jutna lakásonként. A kormány ezt az összeget azonban inkább magára költötte volna, a pénzből inkább a középületek energiahatékonyságát kívánták javítani. A legbicskanyitogatóbb mégis az, hogy Lázár János mindezt azzal magyarázta, hogy az EU-s előírások nem teszik lehetővé a lakosságnak nyújtott támogatást. Ezt később megerősítette a Miniszterelnökség is:
A családok azért nem kaphatnak lakásaik energiahatékonysági felújítására EU-támogatást, mert azt Brüsszel nem engedi meg - erősítette meg Lázár János korábbi szavait a Miniszterelnökség.
Azóta megjött a válasz Brüsszelből, s nyilvánvalóvá vált, hogy az EU kifejezetten a lakossági energiahatékonysági programra adta a pénzt, sőt azt a kormány fogadtatta el korábban a Bizottsággal. Lázárék tehát nem csupán hazudtak arról, hogy nem lehet lakossági energiakorszerűsítés, hanem tudatosan akarták másra költeni az előzőleg általuk benyújtott programra megítélt, lakossági felhasználásra elkülönített pénzeket.
Pedig ha Magyarország nem fog tudni legalább 50 ezer olyan háztartást felmutatni 2020-ig, amelynél a KEHOP keretében végezték el az energetikai korszerűsítést, akkor a támogatást vissza kell fizetni.
Inkább szociális bérlakásokat!
Magyarországon meglehetősen alacsony a megfizethető lakhatási lehetőségek száma, azon belül is elsősorban az olcsó bérlakások hiányoznak. A magyar lakosság mindössze 11 százaléka lakik bérlakásban, ez az egyik legalacsonyabb arány Európában. Egy kiterjedt szociális bérlakásrendszer megoldást jelenthetne, vagy legalább is számottevően javíthatna a hazai lakhatási helyzeten, amely az egyik legjelentősebb akadálya a szegénységből való kitörésnek. A szociális bérlakásrendszer azt jelenti, hogy az állam, vagy az önkormányzat olyan lakásokat épít, amelyeket szociális alapon, kedvezményesen bérelhetnek a rászorulók.
Ma a teljes önkormányzati tulajdonban lévő lakásállomány mindössze 1,5 százaléka szociális bérlakás, ennek nagy része erősen leromlott állapotban van. Ráadásul rengeteg önkormányzati tulajdonban lévő ingatlan áll üresen, ami bicskanyitogató luxus a hazai lakhatási helyzetet ismerve. Egy jól irányzott szociális bérlakásrendszer a valóban rászorulókat segítené. Mérséklődne azon gyermekek száma is, akiket a rossz lakhatási körülményekre hivatkozva vesz az állam gondozás alá, elszakítva ezzel családjuktól.
1777368_vienna-sergison-bates-cf017578.jpg




Szociális bérlakás tervek a bécsi Nordbahnhof környékénforrás: bdonline.co.uk
Nagy múltra visszatekintő szociális bérlakásrendszer működik például Bécsben, jó példa lehetne a hazai kialakításához. Bécs városa 220 ezer szociális bérlakást üzemeltet és további 200 ezer bérleményét támogatja,  a tervek szerint 2020-ig pedig további évi 700 bérlakást kívánnak létrehozni. Nálunk eközben pont hogy csökken az önkormányzati kézben lévő ingatlanok száma. Ausztriában egyébként az összlakosság 19 százaléka lakik szociális bérlakásban, ez „csak” 17,5 százalékkal több a hazai adatnál. Összességében tehát úgy látjuk, hogy a CSOK helyett más eszközök, így például a szociális bérlakásmodell társadalmilag igazságosabb megoldást jelentenének a lakhatási probléma mérséklésére.


Ki nem találnád, hogy kik a gazdasági növekedés nyertesei!



2015.07.21. 08:05 Ténytár

Közel másfél éve azt tapasztaljuk, hogy a magyar gazdaság kezd helyrerázódni, legalábbis sokkal szebbek a KSH által publikált számok, mint 2008 és 2012 között. A mindennapi életben azonban alig látszanak ennek nyomai, mi több, az elmúlt 2 évben úgy emelkedett közel 100 ezer fővel a mélyszegénységben élők száma, hogy a magyar gazdaság valóban jobban teljesített, mint az azt megelőző években. 
Az ellentmondás feloldásának érdekében érdemes részletesebben megvizsgálni a számokat és összefüggéseket, valamint tisztázni azt, hogy a GDP csak egy „leegyszerűsített” mutató a gazdaság adott teljesítményéről. Az országban tapasztalható életszínvonal és életkörülmények tisztázásához viszont számos más mutatót is meg kell vizsgálni (pl. GINI-index, a területi egyenlőtlenségeket vizsgáló mutatók) ahhoz, hogy valós képet kapjunk az állapotokról.
atlantic-fa_0.jpg
Hatalmas lemaradásban a magyar gazdaság
Ahogy egy májusban megjelent cikkünkben is kifejtettük, hiába néhány negyedéves szép növekedési adat, a magyar gazdaság még mindig hatalmas lemaradásban van versenytársaihoz képest. Ennek nagyon egyszerű az oka: a 2008 utáni recesszióban a magyar gazdaság esett vissza az egyik legnagyobb mértékben (több mint 7 százalékkal csökkent 2009-ben), majd azt ezt követő években is csak elenyésző mértékben tudott növekedni. A Matolcsy György által jegyzett unortodox válságkezelés sem jelentett sok jót, 2012-ben például újra recesszióba zuhant a gazdaság (ebben az évben az EU27-ben csak Portugália és Görögország teljesített rosszabbul, mint hazánk), felemésztve az azt megelőző évek gyenge növekedését. 
A helyrerázódás csak 2013 végén indult meg. Mindez azonban arra volt elegendő, hogy idén sikerült elérnünk a válság előtti szintet. A magyar gazdaság tehát jelenleg ott tart, ahol 2008 szeptembere előtt volt, miközben a szomszédos országokat jóval kisebb mértékben érintette a válság, és a köztes időszakban jóval nagyobb növekedést tudtak produkálni.
De hogy mennyire rossz is a helyzet, azt jól tükrözi, hogy a '90-es évek végén, és a 2000-es évek elején még Magyarország volt a bezzeg ország, szomszédaink minket próbáltak másolni, most pedig mi vagyunk az az ország, akit senki sem akar másolni. Viszont jó tankönyvi példája vagyunk annak, hogyan lehet téves gazdaságpolitikával elszúrni a konvergenciát (ebben vaskosan benne volt a keze mind a baloldali kormányoknak, mind a Fidesznek.) 
Visszatérve a jelenlegi helyzetre, az alábbi tényt kell megállapítanunk:
Magyarországnak most már nem az az elsődleges célja, hogy felzárkózzunk Nyugat-Európához, hanem hogy ne maradjunk le még jobban a régióban és idővel beérjük Szlovákiát, Csehországot, vagy éppen Lengyelországot, amelyek az egy főre jutó GDP-ben nem rég hagytak le minket. 
Növekvő egyenlőtlenségek 
Az egy főre jutó GDP, vagy éppen a gazdasági növekedés azonban olyan mutatók, amelyek elsősorban csak arra jók, hogy a laikusok össze tudják hasonlítani a különböző országok gazdasági teljesítményét. Ha a magyar gazdaság valódi teljesítményét megszeretnénk vizsgálni akkor számos egyéb mutatóval kell foglalkoznunk, hogy valódi képet kapjunk. Például, hogy miből adódik össze a növekedés (termelési és felhasználási oldalról), mennyi tőke áramlik az országba, vagy éppen, a jövedelmek hogyan oszlanak meg a társadalom tagjai között. 
Mivel a bevezetőben kitértünk arra, hogy jelentősen emelkedett a szegények száma az elmúlt években, miközben a gazdasági növekedés 8 éve nem látott mértéket produkált, érdemes megvizsgálni ezt az ellentmondást. Ennek nagyon egyszerű magyarázata az, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségek nőttek 2010 óta, miközben a területi egyenlőtlenségek sem csökkentek. Vagy másként kifejtve: a gazdasági növekedés pozitívumai egy szűkebb réteg kezében összpontosultak, akik jórészt a nagyobb városokban és főként Budapesten élnek. Ez pedig részben annak köszönhető, hogy a 2010 utáni jövedelemtranszferek (elsősorban adóátalakítások, mint például az egykulcsos rendszer bevezetése, vagy olyan kedvezmények megszüntetése, mint az adójóváírás) miatt több jövedelem kerül a magasabb keresettel rendelkező csoportokhoz, miközben az alsó decilisekben kénytelenek kevesebb pénzből megélni. 
szegenyseg.png




Egy másik fontos tényező a foglalkoztatás/munkanélküliség. A gazdasági visszaesés közvetlen következménye volt, hogy a munkanélküliség 10 százalék felé emelkedett, mivel számos vállalat hagyta itt az országot, vagy éppen kényszerült rá nagyobb elbocsátásokra annak érdekében, hogy túléljen. A helyzet azóta sokat javult, és nem csak a gazdasági teljesítmény, hanem a munkanélküliségi ráta is elérte a válság előtti szintet.
Normál esetben mondhatnánk, hogy minden rendben van, mivel a gazdasági növekedés és a foglakoztatás növekedése/munkanélküliség csökkenése mellett szoros korrelációt lehet felfedezni. Nagyon egyszerűen kifejetve: ha a gazdasági növekedés motorja a növekvő belső fogyasztás/beruházási ráta növekedése, vagy éppen a növekvő export, akkor abból arra is lehet következtetni, hogy jobban megy a vállalatoknak, ha pedig jobban megy a vállalatoknak és a kilátások is jók, akkor növelhetik a termelésüket és új munkaerőt vehetnek fel. Csakhogy Magyarországon az a tapasztalat, hogy a munkanélküliségi ráta csökkenése elsősorban a közmunkaprogramnak volt köszönhető, és nem a versenyszféra hajtotta azt. 
ngm-munka-20150515_1.png
Igaz, hogy több tízezer fővel emelkedett a versenyszférában dolgozók száma, de mindez eltörpül a 200 ezer közmunkás mellett (ami tulajdonképpen aktív szociális segélynek tekinthető, hozzáadott értéke a gazdasági teljesítményhez pedig nagyon elenyésző). 
Kik a gazdasági növekedés nyertesei?
Hogy megfejtsük az újabb ellentmondást, érdemes részletesebben megnézni azt, hogy termelési és felhasználási oldalról hogyan teljesítettek az egyes ágazatok/szereplők:
Termelési oldalról azt láthatjuk, hogy az ipar és a szolgáltató szektor körülbelül azonos mértékben járult hozzá a növekedéshez. Az iparon belül kiemelkedik a feldolgozó ipar, és bár nincs további bontás, nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy tudjuk, elsősorban a járműgépgyártás dominált (a Mercedes és az Audi kapacitásbővítése). A szektor hozzáadott értéke nagyon magas, becslések alapján a Mercedes gyár beindulása teljes termelés mellett akár több mint 1 százalékot is lökhetett a növekedésen. Munkahelyteremtés szempontjából sem elhanyagolható a több ezer új munkahely, beszállítói szinten pedig tízezres a nagyságrend, de az arányokból jól látszik, hogy a növekedéshez való hozzájárulása lényegesen nagyobb volt, mint amennyi új munkahely létrejött. 
- Felhasználási oldalról azt láthatjuk, hogy a belső fogyasztás és a nettó export vette ki a részét a növekedésből. A nettó exportban semmi meglepő nincsen, a rendszerváltás óta Magyarország mindig is exportorientált gazdasággal rendelkezett kis nyitott gazdaság révén. Az utóbbi években pedig Nyugat-Európában is javult a helyzet, és a megrendelésállomány növekedésének köszönhetően hazánk export teljesítménye is sokat javult (lásd Mercedes). 
- A fogyasztásnövekedés pedig szoros összefüggésben van a kiskereskedelmi forgalom növekedésével is. Itt azonban érdemes kitérni arra, hogy a kockázatok csökkenése miatt például kevésbé tapasztalható az úgynevezett óvatossági megtakarítás. Másfelől pedig fontos megjegyezni, hogy a fogyasztást nem azok hajtják, akiknek időközben kevesebb lett a jövedelmük, és nem a közmunkások, akiknek a jövedelme jóval a létminimum alatt van.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az elmúlt másfél évben a gazdasági növekedésben jelentős szerepe volt az uniós források felhasználásának (a korábbi időszakokhoz képest jóval gyorsabb ütemben hívtuk le a pénzeket), és abból megvalósuló állami beruházásoknak, itt pedig nehéz konkrét nyertest kiemelni.
Természetesen egyszerű közhellyel mondhatnánk azt, hogy a társadalom a nyertese ezeknek a beruházásoknak, valójában jól tudjuk, hogy ez csak részben igaz: ha például az uniós forrásokat egy sikeresen pályázó vállalkozás jól használja fel, akkor annak valóban vannak nyertesei, és ez továbbgyűrűzhet, viszont a különböző állami látványberuházásoknak már kevésbé lehet megnevezni a nyerteseit, főleg úgy, hogy jól tudjuk, mennyire körüllengi a korrupció szelleme ezeket a beruházásokat. Mégis sokatmondó adat, hogy mostanra annyi pénzt kaptunk az Uniótól, hogy ha azt fejenként kaptuk volna, minden magyar gazdagabb lenne félmillió forinttal.
Kiknek nem lett jobb a gazdasági növekedés ellenére sem?
Összességében tehát nehéz egzakt megállapítást tenni arról, hogy kik is a gazdasági növekedés nyertesei, de az biztos, hogy nem az a 4 milliónál is több ember, akik a létminimum, vagy az alatti szinten élnek. Annyi biztos, hogy a növekvő teljesítmény esetünkben nem járt együtt a társadalmi különbségek csökkenésével, sőt nőtt a szegények, a társadalomból kirekesztettek száma. A növekvő egyenlőtlenségek pedig azt bizonyítják, hogy ők a jövőben sem tudnak hasznot húzni abból, ha a gazdaságnak éppen jobban megy. Persze sikersztorikról is hallani, igaz leginkább a kormányközeli mutyik kedvezményezettjeitől.  



Magyarország nagy vesztese lehet a Brexitnek



2016.07.04. 08:07 Ténytár

A britek népszavazásával eldőlt, hogy maximum két éven belül már csak 27 tagja lesz az Európai Uniónak. A Brexit komoly érvágás az integrációnak, és jelentős felfordulásokat hozhat a következő években, arról nem is beszélve, hogy a britek kilépésével rövid távon az Unió gazdasága sem jöhet ki jól. 
A bizonytalanság mellett a legnagyobb kérdés most minden tagország számára az, hogy mi lesz az uniós források elosztásával, hiszen a költségvetési ciklus 2020-ig tart (eddig kell lekötni a pénzeket), de a forrásokat egészen 2022 végéig le lehet hívni. A britek kilépésével az egyik legnagyobb nettó befizető esik ki.
A legnagyobb vesztesek így azok az országok lehetnek, amelyek gazdaságpolitikájukat az uniós transzferek felhasználása építették, köztük Magyarország
A magyar gazdaság uniós forrásoktól való függőségét már több bejegyzésünkbenbemutattuk, arról azonban kevés szó esett eddig, hogy a lehívott forrásokat mennyire rosszul használtak fel. A britek kilépése és az uniós források szétlopása miatt 2020-tól szomorú évek várhatnak Magyarországra, mivel nehéz elképelni, hogy a nyugati nagyhatalmak továbbra is ennyire elnézőek lesznek, főleg egy olyan kormánnyal szemben, amely erősen populista és egyáltalán nem segíti az integráció összetartását.
10752877_b16ca486ada101e888c074857c11a51f_x.jpg




Csökkenő gazdasági teljesítmény 
Az Európai Unió legkiszolgáltatottabb térségének a Közép-Kelet-Európa, Közel-Kelet, Afrika-régió (CEEMEAszámít, és a legnagyobb vesztesek innen kerülhetnek ki a britek Unióból való kilépésével. A kereskedelmi kapcsolatok nagyon fontosak ezeknek a nyitott gazdaságoknak, és jelenleg teljes bizonytalanság övezi azt, hogy milyen egyezségre sikerül majd jutni a britekkel a tárgyalások során. A legnagyobb kitettséggel Lengyelország rendelkezik, azonban ahogy a Morgan Stanley elemzése is rámutat, a CEEMEA feltörekvő piaci régióban GDP-arányosan Magyarország és Csehország a legkiszolgáltatottabb országok, még annak ellenére is, hogy Magyarország számára Nagy-Britannia közvetlenül nem elsődleges kereskedelmi partner. A britek kilépésével nemcsak a szigetország gazdasága fog ráfázni, hanem az Európai Unió területén is egy növekedési sokk lesz, ez pedig felnagyíthatja a közép-kelet-európai országok negatív folyamatait.
Bár a magyar kormány továbbra is 3,1 százalékos növekedéssel számol 2017-re, a legnagyobb elemzőházak már sorra elkezdték visszavágni növekedési előrejelzésüket a Brexit miatt. A legoptimistább forgatókönyvek szerint idén 2 százalék körül alakulhat a gazdasági növekedés Magyarországon, jövőre pedig 2,5 százalék környékén, a pesszimistább forgatókönyvek szerint viszont idén várhatóan nem lesz meg a 2 százalékos GDP-növekedés. 
A legvalószínűbb forgatókönyvek szerint a kormányokkal szoros kapcsolatot ápoló jegybankok, így például az MNB, megpróbálják elejét venni további lazításokkal a visszaesésnek. Ezért nem elképzelhetetlen, hogy az év második felében új, nem konvencionális eszközöket jelent be a magyar jegybank is, mivel az alapkamat további csökkentésére már kevés tér van. Mivel inflációs nyomás sincs a gazdaságban, az MNB továbbra is abban lesz érdekelt, hogy a forint gyenge maradjon a többi devizában szemben, bízva az exportorientált élénkítésben. 
Kevesebb uniós forrás
Magyarország számára a legnagyobb veszélyforrás az uniós források csökkenése, ezzel gyakorlatilag mindenki egyetért. Az elmúlt években a magyar gazdaságot az uniós transzferek hajtották, ami annak volt köszönhető, hogy a nettó transzferek mértékét jelentősen sikerült feljavítani az Orbán-kormánynak.
ded-20151126_3.png
kép forrása: portfolio.hu
Azzal, hogy sikerült jóval több uniós forrást lehívni, mint 2010 előtt, jelentősen javult a gazdasági teljesítmény, azonban ez is csak arra volt elég, hogy elérjük a gazdasági válság előtti szintet.  Az ország sebezhetőségét jól bizonyítja, hogy év első negyedévében nagyot zuhant a magyar gazdaság teljesítménye azzal, hogy az előző költségvetési ciklus pénzeit most először nem lehetett már felhasználni, az új költségvetési ciklushoz köthető nagyobb projektek pedig még nem indultak el. 
A britek kilépésével egy jelentős lyuk fog keletkezni a büdzsében, mivel Nagy-Britannia nettó befizető ország, az pedig teljesen egyértelmű, hogy a britek nem folyósítanak több pénzt azután, miután kiléptek. Az ottani euroszkeptikusok szerint például ezekből a pénzekből lehetne majd a brit gazdaságot felpörgetni. Nyilvánvalóan, ha kevés pénz áll majd rendelkezésre, akkor kevesebbet is lehet szétosztani a tagországok között, a folyamatot azonban teljes bizonytalanság övezi. Jogi szempontból például nem egyértelmű, hogy újra kell-e tárgyalni a mostani ciklusra vonatkozó kifizetéseket, vagy az országok megegyeznek, hogy arányosan mindenki kevesebbet fog kapni. Utóbbi a legvalószínűbb forgatókönyv, mivel Brüsszel kapacitásai így is le lesznek kötve a britekkel való tárgyalás során, egy az uniós tagországok közti birkózásra pedig senkinek sincs szüksége.
Egy másik érdekes kérdés, hogy Magyarország a tervek szerint például 2019-ig le szeretné kötni az összes uniós forrást, a brit kilépés viszont könnyen keresztbe tehet a magyar kormány terveinek. 
A 2020 utáni költségvetési ciklusban a nettó haszonélvezők, így Magyarország is, még jobban ráfázhatnak, hiszen a britek kilépésével alapból kevesebb pénz áll majd rendelkezésre. Jelen állás szerint pedig nem lehet elképzelni, hogy majd a németek, vagy a franciák pótolnák ki ezt az összeget. Sokkal valószínűbb, hogy az Unió alapítói megpróbálják még szorosabbra fűzni az integrációt. A britek mindig is ellenezték ezt, kilépésükkel pedig erősebb lesz a szorosabb integráció sürgető német-francia tengely. Ennek megakadályozása esetén viszont még több pénztől fognak elesni a nettó haszonélvező országok. Márpedig a populista kormányoknak, így Magyarország kormányának is,  ellenére van a szorosabb együttműködés, egy fiskális unióba szinte biztosan nem mennének bele. Pont ez a populizmus az, amiből a németeknek már elege van, és a migrációs válság idején mutatott együttműködés elmaradásakor már többször szóba került, hogy 2020 után jelentősen csökkentenék a pénzügyi transzfereket, mivel a kelet-európai országok - élükön Magyarországgal - nem hajlandóak együttműködni a nyugati országokkal, csupán a pénzt akarják.
A jóval kevesebb uniós forrás miatt nehéz évek jöhetnek 2020 után, hiszen jelen állás szerint semmi sem utal arra, hogy a magyar kormány olyan gazdaságpolitikába fogna, ami némileg függetlenítené magát az uniós források felhasználásától. 
Ide jönnének a nagy cégek?
A kormány fejében azonban van egy olyan forgatókönyv, hogy Magyarország egyáltalán nem járna rosszul a Brexittel, sőt, külföldi cégek idecsábításával még jól is jöhetnénk ki az egész folyamatból. 
A terv egyáltalán nem tűnik megalapozatlannak, hiszen rengeteg cég jelentette már be a népszavazás előtt, hogy a kilépés esetén fontolóra vennék, hogy elköltöztetik irodáikat, telephelyieket Nagy-Britanniából más országokba, a népszavazás eredményét látva pedig egyre többen erősítik meg, hogyha a briteknek nem sikerül megfelelő feltételeket kialkudniuk a kilépés során, akkor szedik a sátorfájukat. Az Unió vezető országai pedig egész biztosan nem akarnak kedvezményeket adni a briteknek, egyrészt azért, mert így akarják eltántorítani a többi euroszkeptikust egy esetleges népszavazástól, másfelől ők is tisztában vannak azzal, hogy profitálhatnak abból, ha nagyobb multik átköltöznek hozzájuk. 
Magyarország nagy valószínűséggel csak a lepotyogó morzsából csipegethet, mivel a nagy pénzügyi szolgáltatók Frankfurtba, vagy Dublinba költöznének, a nagyobb tech-cégek pedig Amszterdamba. A régióban ráadásul hátrányból indulunk, mivel a magyar gazdaság versenyképességi szempontokból alul teljesít a régió többi országához képest, és a meghatározó szektorokban pedig komoly munkaerőhiány van. Ilyen körülmények között maximum komolyabb adókedvezményekkel és garanciákkal lehet idecsalogatni bármilyen vállalatot Londonból. 
Elkótyavetyélt uniós transzferek
Ha már többször is szó volt az uniós transzferekről, érdemes arra is kitérni, hogy Magyarország kormányainak 2004-től hogyan sikerült elkótyavetyélniük több 10 milliárd eurót. Bár a Die Presseben megjelent cikk állítása, amely szerint ennyi pénzből nyugati szintre lehetett volna felhozni az országot, erős túlzás. A szerzőnek azonban abban igaza van, hogy az olyan fontos ellátórendszereket, mint például az egészségügy könnyen nyugati szintre lehetett volna emelni. Ehelyett a magyar kormányoknak (bal és jobboldal egyaránt) sikerült megcsinálniuk azt, amit talán keveseknek: miközben rengeteg pénzt kaptunk az Uniótól, megközelíteni sem tudtuk az uniós átlagot, a szegények száma pedig tovább növekedett Magyarországon. Hazánk gyakorlatilag úgy tartozik az elszegényedő országok sorába, hogy közben rengeteg uniós forrást kapott. 
A pénzek egy része viszont eltűnt a lefolyóban, vagy éppen szétosztották a haverok között. 2010 óta például az uniós források egy része a kormány holdudvarának zsebében landolt, természetesen minden rájuk szabott törvényt betartva. A túlárazott projektek láttán pedig mindenki csak csóválja a fejét, az Unió pedig nem egy ügyben indított már vizsgálatot. 
Nem véletlen, hogy a nyugat-európai országoknak egyre jobban elege van a térségből. Az erőteljes korrupció nem csak Magyarországra jellemző, nálunk azonban már annyira kirívó, hogy mindenkinek szemet szúrt, megerősítve, hogy 2020 után jelentősen meg kell vágni az uniós büdzsét. 



Az Európai Unió tartja lélegeztetőgépen a magyar gazdaságot





2017.05.16. 08:06 Ténytár

Miközben a magyar kormány egyre mélyebbre süllyed az Európai Unió ellen indított boszorkányüldözésben, a Fidesz továbbra is abban a tévhitben él, hogy az elmúlt évek – és várhatóan az idei év – növekedését a sikeres hazai gazdaságpolitika táplálja. Pedig pont a tavalyi év során bizonyosodott be, hogy amint kevesebb uniós pénz érkezik hazánkba, máris megáll az élet a gazdaságban. 
El lehet játszani azzal a gondolattal, hogy mi lenne akkor, ha a magyar kormány és Brüsszel vitája addig fajulna, míg végül megvonnák a támogatásokat az országtól. A Fidesz körüli oligarchák vélhetően nem vennék jó néven, ha elakadnának azok a fejlesztési támogatások, amelyekből zsíros pénzeket tudnak kiszakítani, így várhatóan a Fidesz egyből meghátrálásra kényszerülne Brüsszellel szemben, ha az uniós bürokraták végre felvennék a kesztyűt és hathatós választ adnának a magyar kormány álságos hangulatkeltésére
15047837_14612d20a2c582b2c391118cf5417605_wm.jpg
Uniós pénzek nélkül megállna az élet
Annak ellenére, hogy a legelvakultabb Fidesz-hívek még mindig elhiszik, hogy a Fidesz unortodox gazdaságpolitikájának köszönhető az elmúlt évek stabilitása, valójában elfogadott tény, hogy az uniós pénzek felhasználásának volumennövekedése adott lökést a magyar gazdaságnak.  2007 és 2009 között a nettó transzferek nagysága 2 százalék volt, 2010 és 2014 között már 4,4 százalék, az uniós források gyorsabb lehívása multiplikátorral együtt körülbelül 3 százalékkal dobta meg a GDP szintjét. Lényegében ez azt jelenti, hogy az elmúlt években stagnált volna végig a magyar gazdaság, ha nem érkezett volna Magyarországra évente több mint 2000 milliárd forintnyi támogatás. 
Csepreghy Nándornak egy kecskeméti fórumon sikerült abba az ellentmondásba ütköznie, hogy szerinte Magyarországra már olyan sok uniós pénz érkezett, hogy az azokból megvalósult fejlesztések révén az ország már képes az önálló növekedésre is. Az államtitkár érvelése még helyes is lehetne, hiszen különösebb logikai bukfenc nincs benne, csakhogy pont tavaly bizonyosodott be, hogy ha nem érkezik elegendő uniós transzfer az országba, akkor a legnagyobb ráutaltsággal rendelkező ágazatok teljesítménye egyből visszaesik.
Ha el is tekintünk attól, hogy Magyarország mennyire rá van utalva a uniós pénzekre, akkor sincs miért büszkének lenni, hiszen az elmúlt 6 évben az átlagos gazdasági növekedés nem érte el a 2 százalékot. Az Orbán-kormány gyakran hivatkozik arra, hogy Magyarország jól teljesít, mivel a növekedés meghaladja az EU28 átlagát, azonban a fejlettségi szintek közti különbség miatt ebben nincsen semmi meglepő. Ha figyelembe vesszük, hogy Magyarország egy felzárkózó ország, akkor katasztrofálisnak mondható ez a teljesítmény. 2013-ban például Magyarország nettó egyenlege 5 milliárd euró volt, de hiába a rengeteg pénz, ez csupán arra volt elég, hogy kijöjjünk a gödörből.
Hogy mennyire nem sikeres a magyar gazdaságpolitika azt jól bizonyítja, hogy 2016-ban mélypontjára süllyedt Magyarország versenyképessége. Ez már csak azért is fontos információ, mert a versenyképesség az, ami meghatározza, hogy egy gazdaság önerőből mekkora vonzóerővel rendelkezik a külföldi működő tőke számára. 2016-ban Románia és Bulgária beelőzött minket, ezzel sereghajtóvá váltunk a régióban. Érkezzen bármennyi pénz Brüsszeltől, a versenyképesség javításában ez nem fog segíteni, ahhoz már a magyar kormánynak kellene olyan lépéseket tennie, amelyek valóban nagyobb önállóságot adnának az országot. 
Sokat köszönhetünk az Uniónak
Csepreghy Nándornak köszönhetően nem is kell nagyon utána nézni a számoknak, hiszen az államtitkár maga jelentette ki, hogy az Európai Unió eddig közel 80 ezer magyarországi fejlesztéshez járult hozzá, amelyek révén több százezer új munkahely jött létre. Hogy mennyire fontos ez, azt jól jelzi, hogy a jelenlegi tervek alapján a magyar kormány minél gyorsabban le akarja hívni a 2014-2020-as ciklus támogatásait. Idén a felhasznált támogatások volumene ismét meg fogja haladni a 2000 ezer milliárd forintot, a 2018-as költségvetés és konvergencia programból pedig kiderült, hogy az NGM 4 százalék feletti növekedéssel számol mind 2017, mind 2018-ra nézve. Még ha be is jönnek a minisztérium számai, akkor sem kell ámulatba esni, mert a gyorsított lehívásnak az az eredménye, hogy 2020 után semmi sem marad. 
Az Európai Bizottság az NGM-nél jóval reálisabb számokkal állt elő, az Unió előrejelzése alapján sem idén, sem jövőre nem lesz 4 százalék feletti növekedés. 
Meghátrálásra lehet kényszeríteni Orbánt?
Az április végi uniós parlamenti vitanap és a néppárti egyeztetések után a magyar kormány valamennyire visszavett a Brüsszel elleni támadásokból, az óriás plakátokat egy része eltűnt, és több arra utaló jel is van, hogy a felsőoktatási törvény módosítását hajlandó átgondolná a kormány. A magyar miniszterelnök a zárt ajtós néppárti egyeztetésen ígéretet tehetett erre, konkrét lépések viszont nem történtek még.
Mindeközben négy baloldali EP párt olyan határozat tervezettel állt elő, amelyben kezdeményezik, hogy a parlament tegye meg az első lépést a 7-es cikkely szerinti eljárás elindításához, amelynek végén felfüggeszthetnék Magyarország szavazati jogát. Ezzel párhuzamosan az Európai Néppárt ennek egy puhább verzióján dolgozik, de a Fidesznek mindenképpen engednie kell jó pár területen, ha elakarják kerülni az uniós atombomba bevetését. Hogy mennyire lesz Orbán Viktor kompromisszumkész az néhány héten belül kiderül, mindenesetre sok múlik azon, hogy a Néppárt prominens személyei mekkora nyomást helyeznek a magyar kormányra. 
Ha az EP-n át is menne a határozat, még az sem jelent semmit, mivel a 7. cikkely szerinti eljárást a tagállami miniszterek négyötödös hozzájárulásával indulhat meg, arra azonban vajmi kevés esély van, hogy ez összejöjjön. Így tényleg csak a Néppárton múlik, hogy sikerül-e megfékezni Orbán ámokfutását. 
Ideje lenne felhagyni a hangulatkeltéssel
Szakértőnek sem kell lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy a magyar gazdaság jövőre az Európai Uniótól függ. Mivel a magyar gazdaság nem versenyképes – és minden kormányzati lépés ez ellen dolgozik –, így rövid és közép távon továbbra is az uniós források fogják lélegeztető gépen tartani az országot. Ez elegendő lehet arra, hogy a Fidesz törzsszavazóival el tudja hitetni, hogy az ország fejlődik, miközben ádáz lejárató kampányt folytat az ellen az Unió ellen, ami százezrek megélhetését biztosítja itthon.
A Fidesznek tavasszal sikerült annyira túltolnia a boszorkányüldözését, hogy megfejelve a lex CEU és civil-ellenes törvénnyel ismét központi témává vált a magyar helyzet az Európai Unióban. Nagy újdonságnak számít, hogy az Európai Néppárt sem állt ki a Fidesz mellett, és külön szorgalmazták az aggályos törvények visszavonását. Hogy Orbán Viktor mennyire lesz kompromisszum kész az néhány héten kiderül, attól azonban semmiképpen sem kell tartani, hogy Magyarország ellen komolyabb szankciókat fogadnának el. 
A legsúlyosabb büntetés az uniós források kifizetésének ideiglenes felfüggesztése lenne, idáig azonban biztosan nem fog elfajulni a vita. A brüsszeli bürokraták szemében azonban egyre nagyobb ellenszenvet szül a magyar kormány viselkedése: a magyar kormány amennyit csak tud, ki akar venni a közösből, a közös értékekhez azonban semmilyen módon sem akar hozzájárulni. Hosszú távon ez biztosan nem lesz fenntartható, ennek levét pedig 2020 után ihatjuk meg. 


Magyarország jobban teljesít: négy hazai régió az EU legszegényebbjei között





2016.03.29. 08:09 hata.mari

Rekordmértékű foglalkoztatottság és visszaszorított munkanélküliség, növekvő nyugdíjak, jóllakott gyerekek, működő reformok: ezek a kormányzati kommunikációban állandóan megjelenő motívumok ezek. Az első látásra biztatónak tűnő mutatók mögött azonban nem kevés torzítás és csúsztatás, esetenként hanta rejlik.
 Az Eurostat legfrissebb statisztikáinak eredményei pedig rávilágítanak arra, amit itthon folyamatosan próbálnak takargatni és kozmetikázni: Magyarországon órási méreteket öltött a szegénység. Az EU 276 régiója közül Magyarország négy régiója is a legszegényebbek között található.
Hogyan oldják meg tehát, hogy kevesebb legyen a szegények száma Magyarországon? Lejjebb veszik a „szegénység” definíciójának követelményeit. De a valóság ugyanaz marad: a legszegényebb egymillió magyar átlagos egy főre jutó jövedelme 30 ezer, a másodiké pedig 46 ezer forint volt 2014-ben. 30-50 ezer gyermek éhezik nap mint nap, és 200 ezerre becsülik azon kiskorúan számát, akik időszakosan (pl. nyári szünetben, hó végén) nem jutnak élelemhez, vagyis úgynevezett kríziséhezők.
ozd-141114-rg-1185-d0001f3b7955c0822b4e4.jpg
Forrás: 168ora.hu
Hasítunk - az adatok kozmetikázásában mindenképpen
Vegyük például az új munkahelyeket, a megnövekedett foglalkoztatottságot: ebben nagy szerepe van a külföldi telephelyen dolgozók csoportjának, valamint a közmunkának is, amelyről tudjuk, hogy a vele kereshető bér ugyan több mint a segély, de még mindig borzasztóan kevés a tisztes megélhetéshez. Ráadásul vannak olyan területek Magyarországon, ahol nem is kínálkozik semmilyen más munkalehetőség a közmunkán kívül - ez főként az ország keleti területeire jellemző: itt szinte csak közmunka keretében jöttek létre új munkahelyek.  
Összességében minek is köszönhető tehát a munkahelyek számának növekedése? Az alábbi táblázatban a 2015-ös év létszámváltozása látható a 2014-es év azonos időszakához képest. Míg az első negyedévben a versenyszféra járult hozzá legnagyobb arányban a emelkedéshez, addig az év második felére a súlya kevesebb mint a felére csökkent a közfoglalkoztatáshoz és külföldi telephelyen dolgozókhoz képest.
kozmunka4.png
Egyre nő a szegénység
A Fidesz hatalomra kerülésével és azóta tartó kormányzásával párhuzamosan a hallgatás is egyre nagyobb a szegénységben élőkről. Nem csoda, hiszen a Fidesz által kommunikált polgári Magyarországon a leggazdagabbak egyre gazdagabbak, a szegénységben élők száma pedig egyre nő, vagyoni helyzetükből kitörni pedig szinte a lehetetlennel egyenlő, a szegénység generációról generációra öröklődik.
Érdekes jelenség, hogy a KSH már ötödik éve nem közli, hányan is élnek Magyarországon a létminimum alatt. Tavaly pedig már hivatalossá vált, hogy a 2014-és évben közöltek utoljára ilyen adatokat. Azt persze cáfolták, hogy politikai nyomás hatására született volna a döntés, a hivatalos indoklás szerint a létminimum számítása felett „eljárt az idő”, pontosabb módszertant kívánnak bevezetni a szegénység mérésére.
A létminimum a társadalomban elfogadható szükséglet-kielégítési szinthez minimálisan szükséges javak és szolgáltatások összességét számszerűsíti a mindenkori fogyasztói árakon - áll a KSH definíciójában.
Ferge Zsuzsa szociológus, szegénységkutató megfogalmazása szerint a létminimum egy olyan szociális minimum, amelynek elvileg fedeznie kell az alapvető szükségleteket, és meg kell akadályoznia, hogy az emberek kirekesztődjenek egy társadalmilag még elfogadható életformából. A szociológus a Kettős Mércén megjelent írásában azon aggodalmát is kifejezte, hogy az új mutató kidolgozásban részt vevő szakértők többsége hiába javasolta a létminimum-számítások folytatását az összehasonlíthatóság kedvéért az új mutatók kidolgozásáig, valamint a szociális minimumok összekapcsolására a minimális bérekkel, ezeket a javaslatokat azonban a KSH elutasította.
Az új módszertannal pedig a KSH kizárólag a mélyszegénységben élőkre kíván fókuszálni. Hogyan oldják meg tehát, hogy kevesebb legyen a szegények száma Magyarországon? Lejjebb veszik a „szegénység” definíciójának követelményeit. Havasi Éva szociológus szerint az új mutatókkal a korábbi létminimumértékeket egy négytagú családnál sikerült az eredetinek 60-70 százalékra csökkenteni: szociális minimum helyett túlélési minimum és csiribí-csiribá, máris kevesebben élnek szegénységben Magyarországon.
Korábban ezt írtuk a témában:
A Tárki által 2014-ben készített jövedelmi felmérés szerint a legszegényebb egymillió magyar átlagos egy főre jutó jövedelme 30 ezer, a másodiké pedig 46 ezer forint volt. Valahol a negyedik tizedben érte el a 70 ezer forintot, a 80 ezret meg még följebb. A KSH-létminimum azonos évi jelentésében azt írja, hogy a különböző háztartástípusokra érvényes az egy főre számított értékek 2014-ben a 70 ezer forintos átlag körül, az 54 ezer és 87 ezer forint közötti sávban szóródtak. (Az 54 ezer a nagy családokra érvényes szám.) Vagyis, négymillió körül lehet azok száma, akik nem érik el a társadalmilag még elfogadható megélhetés szintet sem.
Nincs kiút: a legveszélyeztetettebb csoportok az idősek és a gyermekek
A szegénység ördögi köre miatt a szegénység csapdájába Magyarországon rengeteg gyermek születik bele, a rossz anyagi helyzet generációról generációra öröklődik. Az Eurostat adatai szerint hazánkban a gyermekszegénységet tekintve a harmadik legrosszabb a helyzet az Európai Unió tagországai közül. A gyermekszegénység a gyermekek 41,4 százalékát érinti, ami iszonyúan magas arány (Bulgáriában ugyanez az arány 45,2, Romániában pedig 51 százalék).
1_9_1.png
Tehát Orbán Viktor azon állításával szemben, hogy magyar gyerekek 90 százaléka szüleik anyagi helyzetétől függetlenül egyszerűen nem éhezhet, a Magyar Tudományos Akadémia és a Máltai Szeretetszolgálat kutatásából kiderül, hogy Magyarországon 30-50 ezer gyermek éhezik nap, mint nap, és 200 ezerre becsülik azon kiskorúan számát, akik időszakosan (pl. nyári szünetben, hó végén) nem jutnak élelemhez, vagyis úgynevezett kríziséhezők. A Gyermekétkeztetési Alapítvány elnöke, Király Gábor pedig a nol.hu-nak azt mondta, hogy a ma Magyarországon élő kb. 2 millió 18 év alatti gyerek közül ingyenes étkeztetésre csupán 375 ezer jogosult - ez pedig még messze van a 90 százaléktól.
A lakhatást tekintve sem jó a helyzet: a Habitat 2014-es kutatása szerint a gyermekek majdnem harmada (32,1 százaléka, kb. 555 ezer fő) él olyan lakásban, ahol beázik a tető, vagy nedvesek penészesen a falak, a padló, vagy a ház alapja. A rossz lakhatási körülmények, a hiányos étkezés, a szülők munkanélküliségével járó stressz kihat a gyerekek iskolai teljesítményére is, amely pedig kulcsa lehetne a szegénységből való kitörésnek. A tragikus állapotban lévő magyarországi oktatás viszont jobb esetben is csak konzerválja, rosszabb esetben még növeli is az egyenlőtlenségeket.
A gazdagok még gazdagabbak lettek, a szegények pedig még többen. A családi adókedvezmény eszméletlen torzítása ugyanúgy a jómódúakat segíti, ahogy az egykulcsos adó. Orbán szerint a nyugdíjakat is megvédték, de arról már nem szól a fáma, hogy  több százezer nyugdíjas nyomorog Magyarországon, közel 100 ezer főnek még 50 ezernél is alacsonyabb a nyugdíja, a nyugdíjasok több mint fele kevesebb mint 100 ezer forintot kap egy hónapra - ez a létminimumhoz közeli érték, vagyis egymillió nyugdíjas gyakorlatilag szegénységben él.
Nálunk vannak az EU legszegényebb régiói
Az Eurostat legfrissebb statisztikáinak eredményei pedig rávilágítanak arra, amit itthon folyamatosan próbálnak takargatni és kozmetikázni: Magyarországon órási méreteket öltött a szegénység. Az EU 276 régiója közül Magyarország négy régiója is a legszegényebbek között található: az egy főre jutó GDP Észak-Magyarországon az EU-átlag 42, Észak-Alföldön 43, Dél-Dunántúlon 45, a Dél-Alföldön 47 százaléka.
Az Európai Uniós kohéziós politikában használatos területi egység a NUTS 2-es régió (a NUTS rendszer magyarul a a Statisztikai Célú Területi Egységek Nómenklatúrája). Magyarországon 7 régió található, melyek 3-3 megyét foglalnak magukba (kivéve Közép-Magyarország esetén):
- Észak-Magyarország (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megye)
- Észak-Alföld (Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye)
- Dél-Alföld (Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye)
- Közép-Magyarország (Pest megye és Budapest)
- Közép-Dunántúl (Komárom-Esztergom-Fejér és Veszprém megye)
- Nyugat-Dunántúl (Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye)
  • Dél-Dunántúl (Baranya, Somogy és Tolna megye)


Így nyomorognak a gyermekek Magyarországon



2015.11.13. 08:08 Ténytár

A 2008-ban kezdődött gazdasági válság után Európa számos országában komoly problémává vált a gyermekszegénység. Az egyes országok azonban nagyon eltérő képet mutatnak. Ha a közép-európai országok statisztikáit vizsgáljuk, sajnos feltűnik, hogy Magyarország a rosszabbul teljesítők között szerepel. Egyelőre nem nagyon látszanak olyan kormányzati intézkedések, amelyek javítanának a helyzeten.
A Fidesz intézkedései is hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarországon ma minden negyedik gyermek szegénységben él, minden harmadik lakhatási körülményei problémásak. Az elmúlt időszak kormányzati intézkedései pedig attól az oktatástól vonja el a forrásokat, amely az egyedüli esélyt jelenthetné ezeknek a gyermekeknek a szegénységből való kitörésre. Míg a jómódú gyermekek szűk köre egyre jobban él, addig a szegénységben élők egyre távolabb kerülnek attól, hogy kikerüljenek a szegénység csapdájából.
Bár a Fidesz szerint nincs gyermekéhezés, valójában naponta több tízezer gyermek éhezik Magyarországon. A Magyar Tudományos Akadémia és a Máltai Szeretetszolgálat közös felmérése alapján 30-50 ezer gyermek nem jut elég élelemhez.
10361407_e72677030aa11358b0b8a66c67c981ee_wm_1.png
A Fidesz-KDNP válasza a gyermekéhezésre (kép eredetije:MTI)
Fidesz: gyermekszegénység=baloldali kampánytéma
A múlt héten civil kezdeményezők a gyermekéhezés felszámolását célzó programot dolgoztak ki, amelyet előzetesen a KDNP-t leszámítva az összes parlamenti párt támogatott. Hétfőn azonban a Népjóléti bizottság kormánypárti képviselői végül leszavazták a „Nemzeti Minimum” nevű kezdeményezést, a Fidesz- KDNP kifarolt a tervezet mögül. Harrach Péter, a Kossuth Rádiónak adott interjúban azzal indokolta a döntést, hogy az ellenzék „rárepült” a gyermekszegénység témájára és a KDNP „nem kíván baloldali kampányt támogatni”.


Selmeczi Gabriella, a népjóléti bizottság Fideszes elnöke azt mondta, hogy bár a civilek kezdeményezését támogatták, az ellenzék által megfogalmazott határozattervezet mögé már nem tudtak beállni, mivel az abban foglaltakon a kormány már dolgozik, és már az eredmények is látszanak. Közben Balog Zoltán EMMI-miniszter a Népszabadságnak úgy nyilatkozott, hogy a gyermekek hétvégi étkeztetéséről alapvetően a szülőknek kell gondoskodnia, ám ha valaki ezt nem tudja teljesíteni, akkor ott az államnak kell segítenie.
Azóta megszólalt Hegedűs Zsuzsa, a miniszterelnök Rogán-féle propagandaminisztériumban dolgozó főtanácsadója is, aki a következőt találta mondani:
Az Orbán-kormány a felsorolt intézkedésekkel felszámolta a rendszerszintű gyermekéhezést és nyomort...Egyéni esetek természetesen lehetnek, és azt sem állítom, hogy kevesen, de az nem a rendszer rossz vagy hiányos felépítéséből fakad. Sokkal inkább emberi mulasztásból, szülői felelőtlenségből...
A gyermekszegénység okai
Általánosságban elmondható, hogy ahol a válság jobban megviselte az adott nemzetgazdaságot, ott sokkal inkább megnövekedett a gyermekszegénység. Persze abban az országban, ahol erős a szociális háló, ott ez tompítja, sőt visszafordíthatja az elszegényedést.
A politikai válaszok is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az egyes országokban miként változtak a számok e tekintetben. Például Lengyelországban és Csehországban az állam képes volt ellensúlyozni a válság negatív hatásait, ezzel szemben Olaszországban és Magyarországon növekedett a gyermekszegénység mértéke.
Magyarországon a gyermekszegénység növekedéséhez nem csak a gazdasági válság, hanem számos kormányzati intézkedés is hozzájárult. A személyi jövedelemadó egykulcsossá tétele, valamint a minimálbér megadóztatása pont azokat sújtotta a leginkább, akik már eleve nélkülözésben éltek, vagy az elszegényedés veszélyének voltak kitéve. Tovább rontott a helyzeten a segélyezési rendszer átalakítása is. Mint arról mi is írtunk korábban, a közmunkaprogram létminimum közeli szinten tartja az embereket, továbbá nem ad reális esélyt a munkaerőpiacra való visszatéréshez. Külön érdekes, hogy a gyermekszegénységi mutatók annak ellenére romlanak folyamatosan, hogy az Orbán-kormány bevezette a gyermekek után járó családtámogatást.
A gyermekszegénység mértéke
Az Unicef 2014-ben kiadott jelentésében 41 országot vizsgáltak a gyermekszegénység szempontjából. Az első mérésben a szegénységi küszöb alatt élő gyermekeket vizsgálták, amely a medián jövedelmek 60 százalékánál volt meghúzva. Ez alapján, Magyarországon 2012-re 22,6 százalékra növekedett a gyermekszegénységi ráta, mely 3 százalékos növekedést jelent. Ez körülbelül 33 ezer fős növekedés 2008-hoz képest. Ezzel a romlás mértékének tekintetében a 41 vizsgált országból a 29. helyen állunk.
gyerm1.png
Forrás: Unicef Innocenti Report Card 12
A régiós országok közül csak Horvátországban volt nagyobb a romlás mértéke, a többi országban javult a helyzet. Kiemelkedően javult a helyzet Lengyelországban, ahol sokat csökkent a gyermekszegénység.
Még rosszabb a helyzet, ha a nélkülözési rátát vizsgáljuk. Ebben a mutatóban még Románia is jobban teljesít Magyarországnál. Míg Lengyelországban a gyermekek 11,8 százaléka él súlyos nélkülözés közepette, ez a szám Magyarországon 35 százalék. Nálunk már csak Bulgáriában rosszabb a helyzet. A legnyugtalanítóbb talán a tendencia alakulása, ugyanis míg a többi régiós országban évről-évre csökken a gyermekszegénység mértéke, addig nálunk ez növekedést mutat.
gyerm2.pngForrás: Eurostat
Egy másik 2014-es kutatás a lakhatási körülményeket vizsgáltaEszerint a gyermekek 32,1 százaléka (mintegy 555 ezer fő) él olyan lakásban, ahol beázik a tető, vagy nedvesek, penészesek a falak, a padló, vagy a ház alapja. Állami beavatkozás nélkül (például szociális bérlakások építése, felújítási programok) nem várható javulás, sőt a helyzet még romolhat is, hiszen a piacon elkezdtek növekedni az ingatlanárak, ami az alacsony keresetű családokat kiszoríthatja a jobb lakókörnyezetből3. A rossz lakhatási körülmények, a hiányos étkezés, a szülők munkanélküliségével járó stressz kihat a gyerekek iskolai teljesítményére is, amely pedig kulcsa lehetne a szegénységből való kitörésnek.
A szegénység csapdájában
A statisztikák szerint erős összefüggés van az iskolai végzettség és munkaerő-piaci lehetőségek között.  Egy 2012-es OECD-statisztika alapján a munkanélküliségi ráta 44,5 százalék volt azok körében, akik csak alapfokú (8 általános) végzettséggel rendelkeztek, azok körében viszont, akik diplomával, csak 3,9 százalék, ami még az OECD-átlagnál is jobb. Tehát az oktatási rendszer esélyt adhatna a szegénységből való kiemelkedéshez. 
Ennek ellenére az elmúlt 15 év kormányzatai folyamatosan forrásokat vontak el az oktatási rendszerből, ami egyrészt a színvonal folyamatos romlását, másrészt a felsőoktatásban a tandíj általánossá válását okozta. A forráskivonás hatása a jómódú családokra kevésbé drámai, hiszen itt a szülők megengedhetik maguknak, hogy különórákra járassák a gyermekeiket (nyelv, sport, zene, korrepetálás), akiket később, felsőfokú tanulmányaik során is tudnak még támogatni. A szegénységben élőknél ez értelemszerűen nem így van. Ráadásul az oktatás finanszírozásának csökkenése miatt egyre többen kényszerülnek arra, hogy az egyetemeken tandíjat fizessenek. Ezt sokan nem tudják megtenni, így pénzhiány miatt nem jutnak be a hazai egyetemekre, főiskolákra.
Összességében elmondható, hogy a szegénységben élők gyerekei nagyobb eséllyel szóródnak ki az oktatási rendszerből, így a szegénységük jó eséllyel „átöröklődik” a következő generációra is.
Elfeledett generáció
A gazdasági válság hatására felerősödött azon fiatalok száma, akiket a szakirodalom „NEET”-nek nevez. Ők azok a 14-26 év közötti fiatalok, akik már nem tanulnak, de még nem dolgoznak, vagy nem kaptak a végzettségüknek megfelelő munkát. Jellemzően harmincéves korukig a szüleikkel élnek, és stabil egzisztencia és jövőkép híján családot sem alapítanak. Ez a csoport elsősorban dél-európai országokban duzzadt hatalmasra, Spanyolországban például 24 százalékra teszik  a NEET-fiatalok arányát. Magyarországon nem ennyire rossz a helyzet, azonban az elmúlt néhány évben itthon is 15,4 százalékra növekedett ez az arányszám. Ez a jelenség abból a szempontból különösen aggasztó, hogy Magyarországon hatalmas probléma a társadalom elöregedése, így különösen nagy „pazarlás” a jövőkép nélküli fiatalok aránynövekedése.
gyerm3.png
Forrás: Eurostat
Sajnos Magyarországon egyre növekszik a szegénységben élő gyermekek száma, akár tudomást vesz erről a kormány, akár nem .  A kormányzat pedig ahelyett, intézkedéseket hozna a helyzet orvoslása érdekében, még tagadja is a gyermekéhezés létezését. Közben pedig egyre inkább nyílik a szegénységi olló. Ez azt jelenti, hogy míg egy szűk, jómódú réteg egyre jobban él, addig a szegénységben élők egyre távolabb kerülnek attól, hogy kikerüljenek a szegénység csapdájából.

Frissítés:

 Ahogy az Index is megírta, az Eurostat statisztikái szerint Európában 26 millió, vagyis minden negyedik gyereket fenyeget a szegénység. a magyarországi adatok EU-s összehasonlításban is aggasztóak, egyre romlik ugyanis a helyzet: nálunk van a 3. legtöbb szegény gyermek az egész közösségben.
10439861_eb49f316a17d14590d249c9159667909_wm.png
Forrás: Eurostat


Hatalmas szegénység és kiszolgáltatottság – Ez a szomorú igazság Orbán vízióival szemben



2016.05.09. 08:08 Frankó Provolone

Orbán Viktor nem oly régen arról beszélt, hogy vannak elképzelései arról, miként kell Magyarországból egy Európában kiemelkedő életminőségű országot létrehozni, hozzátéve, hogy ettől nem is vagyunk olyan messze, mint azt sokan gondolják. A szomorú valóság azonban egész más: nagyon is messze vagyunk attól, hogy „kiemelkedő életminőségű” országnak nevezzük magunkat.
Sorra látnak napvilágot a szegénység mértékét mutató hazai és nemzetközi kutatások, amelyekből világosan látszik, hogy Orbán víziói mindenféle realitást nélkülöznek. Az EU különböző felmérései azt mutatják, hogy a lakosság 20 százaléka él súlyos anyagi nélkülözés közepette, s ugyanilyen arányban vannak azok, akik nem tudják kellő hőmérsékletűre fűteni az otthonukat, a lakásuknak beázik a teteje, vizesednek a falai, vagy tartoznak a közüzemi számláikkal. A Policy Agenda szerint Magyarországon csak a tisztes megélhetéshez havonta személyenként 88 ezer forint szükséges, azonban a lakosság több mint 40 százaléka ennél alacsonyabb jövedelemből él. Ennyit a „kiemelkedő életminőségű” országról.
A régi módszertan szerint túl sok volt a szegény – változtattak is rajta
Őszre készül el új számítási modelljével a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), jóval lejjebb szállítva a megélhetéshez szükséges minimumjövedelem mértékét – adta hírül a Világgazdaság. A statisztikai hivatal már múlt nyáron közölte, hogy beszünteti eddigi létminimum-számítási módszerét. Ezt akkor azzal magyarázták, hogy az eddigi metódus nem volt alkalmas arra, hogy valós képet adjon a szegénységben élőkről és a leszakadókról.
A KSH a korábbi kiadványában az alábbiakat írta: [a hivatal] 2014-ben kezdeményezte a létminimum-számítás megújítását, mivel az addig használatban lévő mutatóval kapcsolatban számos szakmai, tartalmi és módszertani probléma merült fel. A mutató megnevezése nem tükrözi a számítás tartalmát: a név éhezésre, nélkülözésre utal, a tartalma viszont a mindenkori társadalmi normák szerinti tisztes megélhetést biztosító összeget jelzi. Ez az ellentmondás a mutató felhasználása körül is zavarokat okozott, mivel gyakran olyan jelenségeket (például a szegénységet) jellemeztek vele, amelyekre nem alkalmas.
A legutóbb azzal a magyarázattal jöttek elő a változtatásról, hogy a régi számítás alapján túl nagy az a réteg, amely a létminimum alá kerül (a lakosság csaknem 40 százaléka), és ilyen széles réteget alapul véve nem lehet komoly szakpolitikai intézkedésekről dönteni.
Ha a KSH nem is, mások kiszámolták...
Végül a Policy Agenda elemzői készítették el a Magyar Szakszervezetek Szövetségének felkérésére a 2015-ös létminimum számítást. Ők úgy mérték fel, hogy a szerény megélhetést biztosító jövedelem havonta és személyenként 88 ezer 16 forint, 660 forinttal több mint 2014-ben. Egy tipikus, két felnőttből és két gyerekből álló családnak 255 ezer forintra volt szüksége az egy évvel korábbi 253 ezer után a nélkülözés elkerüléséhez. Az adatok szerint a magyar lakosság 41,5 százaléka ennél alacsonyabb jövedelemből élt, azaz tavaly 10-ből 4 magyar élt a létminimum alatt.
39680_graf_9a.jpg
A Policy Agenda – az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudomány Intézet által kidolgozott normatív értékekből kiindulva – azt is kiszámolta, hogy egy létminimumon élő felnőtt havi alig több mint 24 ezer forintot költ élelmiszerre. Ez napi nyolcszáz forint. Ez az az összeg, amelyre a lakosság több mint 40 százalékának nem telik.
Az EU szerint sem állunk túl fényesen
A szegénységről és a társadalmi kirekesztésről az Európai Unió is végzett egységes felmérést: e szerint Magyarországon az emberek 20 százaléka él súlyos anyagi nélkülözés közepette (azaz úgynevezett depriváltságban), ami azt jelenti, hogy az alapvető anyagi javak kilenc fokmérőjéből négy hiányzik náluk.
deprevencia.png
A visegrádi országokra szűkítve a kört, sokkal jobb a többi országban a helyzet. A lengyeleknél a népesség 8,1 százaléka érintett a súlyos depriváltságban, a cseheknél 5,2 százalék, a szlovákoknál pedig egyelőre csak 2014-es adatok állnak rendelkezésre, de az is szignifikánsan kedvezőbb a magyarnál, 9,9 százalék.
deprivaltrangsor_160414.jpg
A gyermekek és a romák a legkiszolgáltatottabbak
Komor megállapításokat tett a szegénység magyarországi alakulásáról az Európai Bizottság (EB) nemrég megjelent országjelentése, amelynek munkaerő-piaci és szociális fejezetét a szervezet szakértői ismertették. A felmérés szerint Magyarországon a szegénység a leghátrányosabb helyzetben levőket, azaz a gyerekeket és a romákat érinti a legkomolyabban. 2014-ben a gyerekek 41,5 százalékát fenyegette szegénység vagy társadalmi kirekesztettség. A 18 év alatti gyermekek körében a rendkívüli nélkülözés aránya 32,4 százalékkal a második legmagasabb volt az EU-ban.
A jelentés arra is rámutat – írja a metropol.hu, hogy a romák kétharmada abszolút szegény – vagyis a nemzeti szegénységi határ alatt él –, míg ugyanez a mutató a nem romák körében 23 százalék volt 2014-ben. A két csoport között ilyen tekintetben nyílt az olló az elmúlt évtizedben. 
Az index.hu által ismertetett Eurostat felmérése is azt mutatja, igen messze vagyunk a kiemelkedő életminőségtől: Az EU statisztikusai szerint nagyjából kétmillió ember él Magyarországon, akik nem tudják kellő hőmérsékletűre fűteni az otthonukat, a lakásuknak beázik a teteje, vizesednek a falai, vagy tartoznak a közüzemi számláikkal. Ráadásul a legszegényebbek azok, akik kénytelenek a jövedelmük legnagyobb részét közüzemi számlákra elkölteni.  A teljes lakosság 23 százaléka súlyos anyagi nélkülözésre kényszerül, ami a visegrádi országok között a legrosszabb arány.
Sokan nem kérnek a szegények Magyarországából
A KSH egyik kiadványa uniós adatokat idézve 370 ezerre teszi a kitelepült magyarok számát, egy év alatt 48 ezer fővel bővült a létszám. A kivándorlás tehát a helyett, hogy stabilizálódna, minden évben egyre nagyobb méreteket ölt, ráadásul egyre nő az országot tartósan elhagyni szándékozók köre is: a Randstad kutatása szerint a magyarok fele hagyná el az országot, ha találna jó állást külföldön. A fiatalok és a képzettek külföldi munkavállalási hajlandósága pedig még ennél is magasabb. A 34 év alatti férfiaknak 79 százaléka gondolkodás nélkül menne külföldre, ha felkínálnának neki egy jó lehetőséget. Egy olyan országból, ahol Orbán szerint már majdnem kiemelkedő életminőség van, miért menekülnek az emberek? Talán, mert a fenti statisztikai adatok közelebb állnak a valósághoz, mint Orbán víziói?


Magyarországi szegénység: ha nem beszélünk róla, akkor nincs is?





2015.07.09. 08:08 Frankó Provolone

L.Simon László pár napja a Parlamentben azt a „költői kérdést” tette fel, hogyha valóban négymillió szegény él ebben az országban, akkor miért is követeli az ellenzék, hogy vasárnap vásárolni lehessen. Az a bizonyos 4 milliós szám a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) és a Tárki 2014-es méréseit egybevetve állapítható meg, hogy Magyarországon ennyi ember nem éri el a társadalmilag még elfogadható megélhetés szintjét. Hogy hányan is élnek pontosan a létminimum alatt, azt sajnos nem lehet tudni, mivel a KSH ezt az adatot 2011 óta nem közli, ráadásul a hivatal a jövőben már azt sem kívánja mérni, hogy mennyi is a magyarországi létminimum összege.
Ellenzéki politikusok és több kutató szerint ennek hátterében az állhat, hogy a mutató a kormány számára túlságosan negatív képet adott a sikerpropagandához képest, így a mutató eltörlésével leplezni lehet a negatív tendenciát. Bár a KSH-nál cáfolták a politikai nyomást, a hivatal döntése valóban több mint „érdekes”, hiszen két olyan mérést is elvetnek, amellyel így-vagy úgy, de a magyarországi szegénység mélységeit lehetne felmérni. Talán mondani sem kell, hogy ettől még hazánkban a szegénység igenis létezik, és ezt más mérések igazolják.
2014-ben a legszegényebb egymillió átlagos egy főre jutó jövedelme 30 ezer, a másodiké pedig 46 ezer forint volt. Valahol a negyedik tizedben érte el a 70 ezer forintot, a 80 ezret meg még följebb. Ferge Zsuzsa (MTA-tag, Széchenyi-díjas szociológus) szerint az adatok alapján négymillió körül lehet azok száma, akik nem érik el a társadalmilag még elfogadható megélhetés szintet sem.
image_1_1.jpg
Forrás: HVG
Mennyi is a létminimum? Annyiból meglehet élni?
A Központi Statisztikai Hivatal Létminimum 2014 kiadványából az derült ki, hogy a múlt évben havi 253 ezer forint volt egy tipikus, két felnőttből és két gyermekből álló háztartás, és nem egészen 80 ezer forint egy egytagú nyugdíjas háztartás létminimumértéke. A kiadványban alkalmazott számítás szerint a háztartások bő 35 százaléka él a létminimum alatt.
A KSH mérése kapcsán tudni érdemes, hogy aki a létminimum szintjén él, az nem szegény, hanem szűkösen, de megvan. A létminimum egy társadalmilag elfogadható szociális minimumjövedelem, nem a tényleges szegénységi küszöb. A létminimum azt jelenti, hogy ennyiből lehet megélni egy olyan életszínvonalon (lakhatást, élelmiszert, öltözködést, utazást is belevéve), amelyre a társadalom nagy része még úgy tekint, mint ami még éppen elfogadható.
Németh Zsolt, a KSH elnökhelyettese szerint mivel szakmai szempontból ez a számítás kevésbé alkalmas a szegénység mérésére, ezért a kiadvány ebben a formájában utoljára jelenik meg. A KSH döntésével az a probléma, hogy nem csak erről a mérésről „kíván leszokni” a hivatal.
A KSH sajnos már 2011 óta nem közli, hogy hányan is élnek Magyarországon a létminimum alatt. A hivatal cáfolta, hogy „politikai nyomásra" cselekednének így, ennek ellenére tény, hogy mostantól már csak azt a két „apróságot” nem mérik tovább, hogy mennyi a magyarországi létminimum összege, és pontosan hányan is élnek alatta.
Elvileg az ígéretek szerint a KSH majd egy másik mutatószámot fog kidolgozni, amely szerintük jobban tükrözi majd a szegénységi, leszakadási helyzetet. Ennek ellenére több mint feltűnő, hogy a két olyan mérést is elvettettek, amellyel így-vagy úgy, de a magyarországi szegénységgel foglalkozott.
Más statisztikák
Felmerül a kérdés, ha a KSH szerint a létminimum nem ad elég jó képet a szegénységről, akkor milyen mutatók alapján kellene meghatározni a küszöbön élő magyar lakosság anyagi helyzetét, a szegénységnek ugyanis nincs univerzális, mindenki által elfogadott definíciója, így más-más arányok jöhetnek ki, amikor is a szegénységet vizsgálják.
Egy, az Európai Unió által készített felmérés szerint például, amelyet az index.hu ismertetettMagyarországon a szegénység elég nagyon nőtt 2009 és 2013 között: 20,3 százalékról indult, 2013-ban már 26,8 százalék volt, 2014-re durván 24 százalékra csökkent.
Összehasonlításul: az uniós átlag 2013-ban 9,6 százalék volt, de például a szomszédos Szlovákiában is csak 10,2 százalék, Lengyelországban 11,9 százalék. A felmérésből az is kiderül, hogy Magyarországon a lakosság 31,1 százaléka, több mint 3 millió ember az, aki ki van téve a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának.
Az Eurostat mérései szerint ráadásul hazánk hét régiójából négy az Európai Unió húsz legszegényebb térségei közé tartozik.  Az egy főre jutó GDP alapján az Európai Unió 273 régiójából az Észak-Magyarországi a 8. legszegényebb térség.  A leginkább leszakadt régiók az elmúlt 4 évben semmit sem léptek előre.
Az utolsó, az Tárki által készített jövedelmi felmérés szerint 2014-ben a legszegényebb egymillió átlagos egy főre jutó jövedelme 30 ezer, a másodiké pedig 46 ezer forint volt. Valahol a negyedik tizedben érte el a 70 ezer forintot, a 80 ezret meg még följebb. A KSH pedig a mostani létminimum jelentésében azt írja, hogy a különböző háztartástípusokra érvényes egy főre számított [létminimum-] értékek 2014-ben a 70 ezer forintos átlag körül, az 54 ezer és 87 ezer forint közötti sávban szóródtak. (Az 54 ezer a nagy családokra érvényes szám.)
A két adatot egybevetve, Ferge Zsuzsa (MTA-tag, Széchenyi-díjas szociológus) szerint négymillió körül lehet azok száma, akik nem érik el a társadalmilag még elfogadható megélhetés szintet sem.
Amiről nem beszélünk, az nem is létezik?
Hogy a Fidesz mennyire nem szeret a szegénységről beszélni, arra jó példa, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumában a dolgozóknak megtiltották (az egységes kommunikáció érdekében), hogy olyan szavakat használjanak, mint például gyermekszegénység és mélyszegénység.
De nem csak a szegénység kapcsán figyelhető ez meg: a hátrányos gyerekek esetében például átfogalmazták a kritériumokat úgy, hogy kevesebben tartózzanak ide. Rengeteg a hajléktalan Budapesten? Egyszerűen kitiltották őket a város nagy részéből, így már nem is kell velük foglalkozni. Teljes foglalkoztatottságot akarnak, de valahogy sehogy nem jön össze az egymillió új munkahely? Turbózzuk fel a számot a közmunkásokkal, és számoljunk bele mindenkit, aki egy picit is dolgozott.
Ilyen módszerekkel kíván a kormány egy sor valós problémát megoldani, azonban egyszer csak robbanni fog az a bizonyos szociális bomba, amelyet, ha egy populista párt kihasznál, igen nagy veszélyekkel járhat.


Brutális lemaradásban a magyar régiók – Felzárkózás helyett még nagyobb lemaradás





2017.03.03. 08:06 Ténytár

Hétfőn publikálta az Európai Unió a régiók versenyképességi ranglistáját, és ennek alapján bátran ki lehet jelenteni, hogy a valóság nagyon távol áll attól, amit a Fidesz-propaganda kommunikál Magyarország teljesítményéről. A friss statisztika alapján egyetlen egy magyar régió versenyképessége sem éri el az uniós átlagot, még az egy főre eső GDP tekintetében erősebbnek mondható Közép-Magyarország sem. 
Ami talán még ennél is rosszabb, hogy 2013-hoz képest az összes magyar régiónak sikerült hátrébb csúsznia a listán, miközben a szomszédos országok régiói vagy stagnáltak, vagy erősödtek. Több éves szemléletben a kelet-európai blokk országai közül egyértelműen Magyarország teljesített a legrosszabbul. Külön vizsgálva az indikátorokat pedig még aggasztóbb kép körvonalazódik: az egészségügyi mutatók tekintetében például az utolsó 10 helyezett között 4 magyar régió szerepel, az oktatást összefoglaló indikátor helyzetében sem sokkal jobb a helyzet. 
regiok.png




Gyorsnaszád helyett lyukas gumicsónak
A kormány- és a kormányközeli propaganda szerint a magyar gazdaság nagyon jól teljesít, ennek eredménye pedig, hogy fokozatosan felzárkózunk az Európai Unió átlagához. A hétfőn publikált régiós versenyképességi statisztikák azonban teljesen más képről árulkodnak: erős helyett nagyon gyenge teljesítmény, felzárkózás helyett pedig egyre nagyobb lemaradás.  Elvonatkoztatva attól, hogy a magyar kormány saját hívei irányába nyilván nem is kommunikálna mást, érdemes megismerni, miből fakad az eltérés. Az a néhány fontos statisztika, amelyre rendszerint hivatkozik a kormány (például gazdasági növekedés, foglalkoztatás) kozmetikázott adatok, ami nem azt jelenti, hogy hamisítanák őket, hanem azt, hogy papíron szépen mutatnak, de a mögötte lévő teljesítményről kevés információt árulnak el. Két példa erre:
Az elmúlt 3 évben a gazdasági növekedés egész jónak volt mondható összehasonlítva az elmúlt 10 év teljesítményével, de ennek elsődleges oka, hogy Magyarország a legnagyobb nettó haszonélvezője az uniós forráselosztásnak. 
A foglalkoztatás rekordszinten van, miközben a munkanélküliség 5 százalék alatt, ami szintén nagyon jónak mondható, csakhogy a statisztikában benne vannak azok is, akik átjárnak a környező országba dolgozni, valamint több mint 200 ezer közmunkás. 
Ezzel szemben a most publikált jelentés rengeteg indikátorból épül fel, amelyek egyaránt tartalmaznak különböző makrogazdasági és más olyan társadalmi mutatókat, mint például az egészségügy vagy az oktatás helyzete, vagy éppen az üzleti környezetre, innovációs képességre vonatkozó indikátorokat. Ezek együttese alapján pontozzák a különböző régiókat, majd a pontok alapján osztályozzák őket. A versenyképességi osztályozás 1-től 5-ig terjedő skáláján Közép-Magyarország 4 pontot kapott (Budapestnek köszönhetően), a Nyugat-Dunántúl és Közép-Dunántúl 2-2 pontot, az összes többi magyar régió pedig a legalacsonyabb 1 pontot.
Ha Budapestet és környezetét kivesszük a kalapból, akkor jól láthatóan az összes magyar régió a versenyképességi rangsor utolsó egyharmadában helyezkedik el, és ezen belül is a sereghajtók között. Bár a kelet-európai blokk országai között nincs jelentős eltérés, ha a friss adatokat nézzük. Több időszakot is megvizsgálva már sokkal rosszabb kép rajzolódik ki hazánk: miközben a 2013-as eredményekhez képest a környező országok régiói vagy stagnáltak, vagy erősödtek a különböző indikátorok alapján, addig az összes magyarországi régió hátrébb csúszott, még Közép-Magyarország is.
Annak ellenére, hogy Budapest és környéke uniós összevetésben nem számít szegénynek (a GDP alapján a 263 régióból a 84. helyen szerepel), a versenyképességi rangsor 144. helyéről a 152-re esett vissza. Összességében ez azt jelenti, hogy Budapest és környéke nem azért gazdag”, mert versenyképes lenne, hanem azért, mert a magyar gazdaság szerkezete erősen itt centralizálódik, és néhány vidéki klasztert leszámítva a külföldi cégek számára sincs más lehetőség, mint Budapestre vinni telephelyeiket. 
Még rosszabb a helyzet, ha az egyes indikátorokat külön vizsgáljuk: Magyarország nem csak az uniós átlagtól van messze, hanem néhány innovációs mutatót leszámítva még Kelet-Európa átlagát sem éri el (ebben pedig a nagyon szegénynek mondható Bulgária és Románia is szerepel, ha őket kivennénk a kalapból, még rosszabb lenne a helyzet hazánk szempontjából).
magyaregio.png




A pontozás alapján kijelenthetjük, az egészségügy van a legrosszabb helyzetben. Itt az uniós átlag 75 pont, a magyar ennek felét sem éri el (35 pont), miközben a kelet-európai blokk országainak átlaga 48 pont. A régiók rangsorában itt az utolsó 10 között 4 magyar régió van, és a legutolsó helyezett is egy magyar régió. (Mielőtt valaki meglepődne azon, hogy a kelet-európai blokk országainak makrogazdasági környezetet mérő indikátora magasabb, mint a teljes uniós átlagé. Ez annak köszönhető, hogy a felzárkózó országokban magasabb a GDP növekedési üteme, mint a fejlett országokban, és az alacsonyabb bérek miatt a tőkevonzó képességük is jobb.)
A versenyképesség azért fontos mutató, mert a külföldi beruházások is részben ez alapján tudják eldönteni, hogy egy adott régióban mennyire érdemes beruházniuk, ráadásul nem csak rövid, hanem hosszú távon is méri egy ország fejlettségét/fejlődését. A jobb versenyképességi mutatók arról árulkodnak, hogy adott ország képes adaptálódni a folyamatosan változó gazdasági környezethez, és a többi országgal szemben valami pluszt tud felmutatni. 
Nem az első árulkodó jel
Nem ez az első versenyképességi rangsor, amely alapján Magyarország egyre rosszabbul teljesít. A Világgazdasági Fórum ősszel megjelent publikációja alapján is azt a következtetést vontuk le, hogy a magyar gazdaság nem versenyképes, és számos területen reformokra lenne szükség ahhoz, hogy ne maradjunk le még jobban a versenytársakhoz képest. Véleményünk szerint arról már nem is érdemes beszélni, hogy mikor zárkózunk fel az uniós átlaghoz. A magyar kormánynak inkább arra kellene kidolgoznia egy stratégiát, hogy hogyan tudnánk felvenni a versenyt Szlovákiával, Lengyelországgal, vagy éppen az egyre inkább felzárkózó Romániával. 
Nem túl biztató az az adat sem, hogy rengeteg pénz tűnik el még mindig a fekete gazdaságban. Egyes becslések szerint a külkereskedelemhez kapcsolódó áfacsalások közel 1000 milliárd forinttal torzítják a GDP-t adatot, hosszú távon visszanézve az adatokat pedig még nagyobb korrekcióra lenne szükség. 
Hosszú távon egyre nagyobb lemaradás
A magyar kormánynak ideje lenne felismernie, hogy számos területen sürgős reformokra van szükség, különben Magyarország egyre mélyebbre süllyed a régióban. Nem lehet örökké az uniós pénzekből fenntartani egy látszat növekedést, mert sosem lehet tudni, hogy a nettó befizető országoknak mikor lesz elege abból, hogy olyan országokat támogatnak, nem kevés pénzzel, amelyek képtelenek együttműködni fontos kérdésekben, röviden összefoglalva nem csapatjátékosok. Magyarország és a magyar régiók nem versenyképesek, ennek eredménye pedig könnyen az lehet, hogy 10 év múlva már nemcsak Szlovákia, hanem Románia is előttünk fog járni, ha a gazdaságpolitikai döntéshozók nem lépnek közbe, és ismerik fel, hogy a mostani irány nem jó. 



TELJES ELSZAKADÁS



HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2017.01.18.


Hosszú hónapok találgatásának vetett véget a brit miniszterelnök kedden, amikor végre kiállt, és elmondta, milyennek látja az Egyesült Királyság jövőjét a következő években, miként kívánja kormánya levezényelni a távozást az Európai Unióból. És persze ami minket a leginkább érdekel és érint: mi lesz a már a szigetországban élő és dolgozó, valamint az oda vágyó európaiak, így magyarok sorsa.

Kíváncsian figyeltem Theresa May beszédét (amiből pár dolog már előzetesen kiszivárgott ugyan, de azért az nem ugyanaz), amit figyelembe véve, hogy hét hónapja volt a népszavazás, nehezen lehetne elkapkodottnak nevezni.

Egyébként ezt emelte ki közleményében a német kormány részéről Frank-Walter Steinmeier külügyminiszter is: „üdvözöljük, hogy a brit miniszterelnök vázolta kormánya elképzeléseit a kilépésről, és végre némi világosságot teremtett a brit tervekkel kapcsolatban”.
Teljes lesz a távozás 

„Kilépünk az Európai Unióból, de nem hagyjuk el Európát. Ezért szeretnénk egy új, egyenlő partnerséget – egy független, önmagát irányító, Globális Britannia, és uniós barátaink, és szövetségeseink között” – mondta Theresa May.

A brit kormányfő egyértelművé tette, hogy az elszakadás teljes lesz, azaz nem lehet szó részleges, vagy társult tagságról, vagy bármiről, amivel „kint is vagyunk, bent is vagyunk”.

Azaz Theresa May kizárta a svájci, vagy a norvég modell alkalmazását, és azt is, hogy a tagság egyes elemeit megpróbálják megtartani. „Az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból, az én dolgom pedig az, hogy letárgyaljam ennek a Nagy-Britannia számára legjobb módját” – hangsúlyozta beszédében, amit egyébként például 
itt lehet teljes egészében elolvasni, ha valakinek olyanja lenne...



AZ ORBÁN NEVŰ MÁR SZART SEM ÉR NEKTEK? TRUMP NÉLKÜL SENKIK VAGYTOK?



KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2017.01.17.


Azt hittem, valami ócska hülye vicc, de nem. Ennél groteszkebb ma már nem lesz, úgyhogy iderakom, beszéljük meg. Miután kilógó nyelvvel és önelégülten rángatózó egóval, fényességes istenkirályunk elsőként gratulált minden idők Donald Trumpjának az ő nem remélt megválasztásához, kiderült, hogy dehogy lesz ott ő az amerikai főripacs elnöki beiktatásán.

Lássuk be (mondjuk, mi beláttuk), azért annyira nem fontos ő amerikai időszámítással és léptékkel mérve, még a Trump-féle moralitás latrinájából szemlélve sem, ezért aztán az egész magyar kormány, megtámasztva a barnanyelvű médiával ráizgult – megválasztása óta számomra érthetetlen és felfoghatatlan lelkesedéssel lefetyelik a hátsóját, ódákat zengenek róla és istenítik – az új világrendet megtestesítő, egyébként arcpirítóan közönséges és kiszámíthatatlan pojácára. Hogy miért, arról már írtunk korábban, és most is teszek egy kísérletet e nem mindennapi elmebaj tisztázására. A nap legviccesebb híre következik.

Ha tehát az Orbán nevű Viktornak nem sikerült elérnie, hogy meghívják a január 20-i beiktatási ceremóniára, majd szerveznek Trump-partit helyben. Igaz, hogy azon meg maga a kettőisten nem lesz jelen, de fájdalomdíjként olyan hatalmas nevek lépnek fel a péntekre szervezett buliban, hogy az érintett is megnyalogatná az összes ujját.

Az van, hogy az ’56 Lángja Alapítvány szervezésében péntek este fergeteges bulira kerül sor Budapesten, ahol olyan világhírű művészek szolgáltatják majd a jó hangulatot, mint Bayer Zsolt, Bencsik András, Bogár László vagy Nógrádi György. 
A hvg.hu szerint kormány seggéből kilógó civilek kiküldtek egy meghívót, amiben se a konkrét helyszín, se az időpont nem szerepel (de, közben megtaláltam). Viszont a lényeg, hogy várják Trump (és nyilván a magyar kormány) egyenesen beszélő, a politikai korrektségtől sugárban okádó híveit. Értsd mindenkit, aki úgy érzi, hogy egy új alapokon nyugvó magyar-amerikai kapcsolat kialakulását szeretné támogatni, aki a migráns-kérdés (- így!) ügyében a korlátozott és ellenőrzött, kvóta-kényszer nélküli politikát támogatja.

Azokat is, akiknek elege van abból, hogy saját nemzetük szeretete miatt szélsőséges elemként kezelik és rendszeresen megbélyegzik,és mindenkit, aki a konzervativ (– így!) értékek megőrzésének szükségességében hisz.

Mert szerencsére a globalista médiák minden igyekezete sem volt elég ahhoz, hogy az emberből kilúgozza a gondolkodás képességét...




FERENC PÁPA: ISMERJÜK FEL ISTEN TERVÉT A MIGRÁCIÓBAN!





SZEMLÉLEK BLOG
Szerző: SZEMlélek
2017.01.15.



Január 15. az elvándorlók és menekültek világnapja - az egyházfő üzenete rámutat a jelenség összetettségére, különösen a gyermekek kiszolgáltatottsága miatt aggódik.

Az utóbbi évszázadokban talán soha nem volt annyira aktuális, érzékelhető és válaszért kiáltó az elvándorlás, migráció folyamat, mint napjainkban. Az alábbiakban Ferenc pápa erre napra vonatkozó üzenetéből idézünk néhány részletet. A teljes szöveg 
a Vatikáni Rádió honlapján olvasható magyar nyelven.

"...a migráció jelensége elválaszthatatlan az üdvösség történelmétől, sőt, ennek részét képezi. A jelenség ugyanis kapcsolatban áll Isten parancsával: „A jövevényhez ne légy kegyetlen, és ne sanyargasd, hiszen ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén” (Kiv 22,20); „Szeressétek a jövevényt, mert ti is jövevények voltatok Egyiptom földjén” (MTörv 10,19). A migráció jelensége az idők jele, olyan jel, amely az isteni gondviselés művéről beszél a történelemben és az emberi közösségben, miközben az emberiség egységére utal. Az egyház egyáltalán nem hagyja figyelmen kívül a migrációs problematikát, sem a vele kapcsolatos gyakori drámákat és tragédiákat, még kevésbé azokat a nehézségeket, amelyek az elvándorlók méltó befogadásával járnak együtt, mégis arra bátorít, hogy e jelenségekben is ismerjük fel Isten tervét, abban a biztos meggyőződésben, hogy a keresztények közösségében senki sem idegen, és ez a közösség magához ölel mindenkit..."

"Néha nagyon nehéz meghúzni a határvonalat a migráció és az emberkereskedelem között. Sok tényező segíti olyan körülmények kialakulását, amelyben az elvándorlók, jelesen a kiskorúak, kiszolgáltatottá válnak: a szegénység és a túléléshez szükséges eszközök hiánya – amihez a média által keltett irreális várakozások is társulnak –; az alacsony fokú iskolázottság; a vendéglátó ország törvényeinek, kultúrájának és gyakran nyelvének nem ismerése."...



A BRÓKERCSŐD MIATT NEM STIMMELHET VOLDEMORT VAGYONNYILATKOZATA





ÁTLÁTSZÓ - MUTYIMONDÓ BLOG
Szerző: Katona Fruzsina
2017.01.18.


Bukott a Mengyi házaspár a brókercsődön, ezért sem stimmelhet a fideszes Voldemort vagyonnyilatkozata; Tamásiban már a pingpongszettet is túlárazzák; plusz két milliárd megy a Szépművészeti felújítására.
Ezekről ne maradj le!

Technikai okok miatt plusz 2 milliárd megy a Mészáros-közeli cégnek 
(Átlátszó)Rossz helyre fektetett be a Mengyi-házaspár (24)Kiegyezett a kartellező vasúti cég a GVH-val: a büntetés töredékét fizetik (Világgazdaság)

Ha van 3 perced:


Technikai okok miatt plusz 2 milliárd megy a Mészáros-közeli cégnek

A Szépművészeti Múzeumot lassan két éve bezárták, hogy megkezdődhessen a Román csarnok és a hozzá kapcsolódó terek felújítása. A költségek most 2 milliárddal növekedtek, olyan konkrét technikai okokra hivatkozva, mint, hogy “Organizáció módosítása szükséges”. A kivitelező, a közbeszerzéseken felívelőben lévő, Mészáros-közeli Magyar Építő Zrt. 
(Átlátszó)
Rossz helyre fektetett be a Mengyi-házaspár
A Mengyi-házaspár pechére a Hungária Értékpapír Zrt.-hez vitte kamatozni negyven milliós megtakarítását. Mivel Mengyi Ramóna nevére kötötték a szerződést, a brókercsőd után neki kellett vallomást tennie, a többi ügyféllel együtt. A vallomás alapján világos lett, hogy valójában férje foglalkozott a kötvényekkel. Mengyi “Voldemort” Roland azonban nem tüntette fel a vagyonnyilatkozatában a megtakarítást, az alapján összesen 3,8 milliója van már évek óta. 
(24)

Dunaújvárosban közpénzből terjeszthetik Habony lapját

A Modern Media Group levélben kérte Dunaújváros polgármesterét, hogy anyagilag támogassák a Lokál Extra terjesztését a városban. Ez éves szinten három millió forintba kerülne az önkormányzatnak, de két szakbizottságon már át is ment a javaslat. Annak ellenére, hogy még a bizottság fideszes delegáltja szerint is olvashatatlan a reklámokkal telenyomott bulvárlap. 
(Hír TV)
Tamásiban még a pingpongszettet is húszszorosan túlárazták
Tamásiban nemrég két uniós, a szegénységben élők helyzetének javítását célzó pályázat zárult, amire 270 millió forintot költhetett a település. A helyiek azonban nem látják hová lett a pénz. Az elszámolásból úgy tűnik, rendesen túlárazták még a kisebb tételeket is: az 1600 forintos pingpongszett például papíron 38 000 forintba került. A Jobbik feljelentést tett költségvetési csalás gyanúja miatt. 
(Hír TV)
Kiegyezett a kartellező vasúti cég a GVH-val: a büntetés töredékét fizetik
A Gazdasági Versenyhivatal még 2010-ben szabott ki rekordmagas, 7 milliárd feletti büntetést négy kartellező, a frissen beáramló uniós pénzekre utazó vasúti cégre. Ehhez a körhöz tartozott Szijjártó Péter apjának cége is, de ők megúszták a büntetést. A befizetett büntetés az államé lesz. Korábban csak a Strabag fizetett, most a Colas dunántúli anyacégével sikerült megegyezni, így legalább a büntetés egy részét befizetik. 
(Világgazdaság, Index)
A magyar hatóságok 7 év alatt sem léptek 4-es metró ügyben
Az nem lep meg senkit, hogy az elképesztően drágára sikerült 4-es metró építéséből óriási pénzeket loptak el: az Európai Csalás Elleni Hivatal jelentése szerint az elköltött pénz 36 százalékát, vagyis 167 milliárd forintot. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy az elszámoltatást a zászlajára tűző Fidesz-kormánynak miért nem sikerült ezt kinyomoznia. Mindenesetre vizsgálják, nyilvánosságra lehet-e hozni a teljes jelentést. 
(Vastagbőr, Népszava)
Ha van még két perced:
A börtönök túlzsúfoltsága miatt bővíteni kell a szirmabesenyői börtönt, de a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága hiába írta ki a pályázatot: nincs fedezetük a több milliárdos építkezésre. (Átlátszó)

A népszavazási kampánnyal zászlót bontott a Momentum Mozgalom
. Szerintük a korrupciót nem lehet egyik napról a másikra leváltani, a megelőzést és a tudatosságot tartják fontosnak. (Átlátszó)
Mészáros Lőrinc, Felcsút polgármestere ott van a település minden zugában: még az iskolai büfé üzemeltetését is a Mészáros és Mészáros Kft. végzi. (444)
A puccsszerűen bezárt Népszabadság története is rávilágít arra, hogy a bonyolult üzleti és politikai érdekektől akkor tud független lenni a sajtó, ha az olvasók támogatják. (Szakirodalom)
Bécsben az Immigrant Invest foglalkozik a letelepedési kötvények árusításával. Olyan jól megy nekik, hogy már két éve tudtak venni egy 750 ezer eurós ingatlant a legelőkelőbb negyedben. (168 óra)

Lezárják a brit és az amerikai hatóságok a Rolls-Royce négy éve indult vesztegetési ügyét
, persze csak miután befizették 671 millió fontos büntetésüket. (Figyelő)
Tíz határrendészt ítéltek másfél és négy év közötti szabadságvesztésre Szegeden, mert többször is pénzt fogadtak el a határon átkelő járművek vezetőitől. (MNO)

Polt Péter képviselői kérdésre elmondta
, hogy az elmúlt 7 évben 12 707, a nemzeti vagyont károsító személyt ítéltek el, de azt nem lehet tudni, ebből mennyien voltak közszereplők. (Index)




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése