Haditechnikai fejlesztések

Haditechnikai fejlesztések

Tovább bővülhet az Egyesült Államok ballisztikus rakéták elleni védelmi rendszere

Sikeres tesztek kövezik ki az új generációs LRDR radar útját.

• Zajlik az új LRDR radar tesztelési folyamata
• Az LRDR egy gallium-nitrit (GaN) félvezető technológián alapuló, aktív elektronikus sugárnyaláb-mozgatású radar
• Az LRDR Alaszka államban, Clear településen fog üzemelni

A Lockheed Martin hadiipari vállalat Washingtonban bejelentette, hogy a 2020-ra üzembe állítani tervezett nagy felderítési távolságú, diszkriminációs képességgel (* különböző típusú célok veszélyességi szint szerinti megkülönböztetésére, elkülönítésére alkalmas) rendelkező LRDR radar (Long Range Discrimination Radar) sikeresen átment az ún. előzetes szerkezeti felülvizsgálat folyamatán. A fejlesztési program ezáltal fontos mérföldkőhöz érkezett a 2015 októberében elnyert szerződés óta eltelt alig másfél év alatt.

Az LRDR egy gallium-nitrit (GaN) félvezető technológián alapuló, aktív elektronikus sugárnyaláb-mozgatású radar. A gyártó cég további GaN technológián alapuló projekteket is fejleszt. Az Egyesült Államok légiereje Kwajealein atollra tervezett Space Fence (*második generációs űrmegfigyelő rendszer) programja mellett egy új, nagy felderítési távolságú radart terveznek a piacra dobni. Ez a rendszer egyúttal az Egyesült Államok szárazföldi hadserege idei évre tervezett integrált légvédelmi és rakétaelhárító radar (Integrated Air and Missile Defense radar) pályázatán is indulni fog.

A ballisztikus rakétavédelmi rendszer támogatására tervezett igen jelentős méretű és teljesítményű LRDR elsősorban a ballisztikus rakétákat pályájuk középső szakaszán megsemmisítő védelmi részrendszer (Ground-based Midcourse Defense system - GMD) elemeként lesz üzemeltetve. Fő feladata az Egyesült Államok területére irányuló potenciális észak-koreai és iráni rakétafenyegetettség elleni védelem. A radar a gyártó cég vezetés, irányítás, harcvezetés és kommunikációs (Command, Control, Battle Management, and Communications – C2BMC ) rendszereibe integrálva fog üzemelni.

A rakétavédelmi ügynökség által nem egészen két éve meghirdetett 784 millió dolláros pályázaton szoros verseny mellett nyert a Lockheed a Raytheon és a Northrop Grumman vállalatokkal szemben.

Az LRDR Alaszka államban, Clear településen fog üzemelni. A GMD rendszer elfogó rakétáit a szintén Alaszkában található Fort Greely-be, valamint a Kalifornia állam területén található Vandenberg légi bázisra telepítették.

Az előzetes szerkezeti felülvizsgálat sikerével a Lockheed vállalat igazolta az úgynevezett ”6-os technológiai készültségi szint - TRL 6” elérését, ami a fejlesztési fázis befejezését (* valamint sikeres laboratóriumi körülmények közötti tesztelést) is jelenti egyúttal. Az ezzel párhuzamosan elért ”6-os gyártási készültségi szint” (* műveleti körülmények között üzemelő prototípus létrehozásának képessége) kikövezi az utat a TRL-7 (*műveleti körülmények között üzemelő prototípus létrehozása) eléréséhez az idei év folyamán.

A Lockheed vállalat egy skálázott (* többféleképpen konfigurálható, célirányosan bővíthető) LRDR rendszert használt a műveleti körülményekhez hasonló tesztkörnyezetben tartott demonstrációhoz.

A vállalat rendelkezik egy új, saját költségen létrehozott és üzemeltetett telephellyel (Solid State Radar Integration Site - SSRIS), ahol csökkentett kockázati tényezők mellett a félvezető alapú radarok technológiai készültségét tesztelik a fejlesztési fázisok folyamán. A jövőbeni radar rendszerek tesztelése is itt fog történni.

Chandra Marshall, a Lockheed vállalat LRDR projektjének igazgatója szerint ”A radar szerkezeti felépítése, a részegységek működésének tesztelése, rendszerbe integrálása az SSRIS-en lesz kivitelezve, mielőtt Alaszkába szállítanák. A teszt-létesítmény használatával jelentős költségmegtakarítás, valamint az esetlegesen felmerülő hibalehetőségek, kockázatok csökkenése érhető el.”

Az LRDR alaszkai kivitelezésének megkezdése 2019-re van tervezve, a radar integrálása a ballisztikus rakéták elleni védelmi rendszerbe pedig ugyanezen év végén kezdődik majd.

AVICOPTER néven kínai-orosz helikoptertervező iroda létesült

A „Rosztech” nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója, Viktor Kladov jelentette be a hírt, hogy a közös kínai-orosz tervezőcsapat felállítása elkezdődött.

• Kínai-orosz kooperációban készülhet egy új nehéz teherszállító helikopter
• A helikopter hajtóműve is fontos kérdés lesz
• Kína óriási ütemben fejleszti helikoptergyártó képességét

A feladatuk egy új, nehéz teherszállító helikopter kifejlesztése lesz. A projekt még nagyon a kezdeti fázisban tart, ez év végéig kell valami kézzelfoghatót letenniük az asztalra.

Sok kérdés vár még tisztázásra, ilyen például a hajtóművek kérdése. Az orosz fél a PD-14-es hajtóművet fejlesztené tovább, a kínaiak inkább a már meglévő D-18-ast építenék be. Ezt a hajtóművet az ukrán „Motor Szics” gyártja, ami az oroszok szempontjából nem túl szerencsés, tekintettel a két ország közötti megromlott kapcsolatra.

Az új projekt során a kínaiak felügyelnék a teljes összeszerelést, az orosz partner pedig mint egyedüli részegység-beszállító venne benne részt - így az összes engedélyeztetési eljárás is a kínaiakra hárulna. Az új helikopter tervezett össz-tömege 38,5 tonna lenne, a hasznos teher pedig 14-15 tonna.

Kína ugyan óriási ütemben fejleszti helikoptergyártó képességét, ám ilyen méretű nehéz szállítóhelikopter gyártásában még nem rendelkezik megfelelő tapasztalatokkal.

A mostani együttműködés előzményeként még februárban született egy együttműködési megállapodás a két ország között egy polgári célra létrehozandó nehéz helikopterről, illetve tavaly Putyin kínai látogatásakor megegyeztek egy hosszú törzsű utasszállító közös fejlesztéséről is.

Jövőhatározók

Nem panaszkodhatunk: a 2016-os év számos haditechnikai csemegével szolgált az érdeklődők számára. Ezekből választottunk ki „hadszínterenként” egyet-egyet, a világűrtől a tengerekig.

• Műholdak nélkül nincsen eredményes hadviselés
• A levegőben az orosz Kalibr cirkálórakéták teremtettek új helyzetet 2016-ban
• Ha hajó, akkor a USS ZUMWALT lopta el a show-t 2016-ban

Kezdjük is a „legmagasabb” területtel, a világűrrel. A 2000-es évek elejére már teljesen nyilvánvalóvá vált: műholdak nélkül nincsen eredményes hadviselés (de kereskedelmi navigáció, hajózás, repülés, kamionforgalom sem). Az űrben dolgozó csúcstechnika nem csupán a ma ismét előtérbe került hagyományos, „rendes” háborúkban, hanem az aszimmetrikus hadviselés során is óriási szerepet tölt be. A legismertebb, legtöbbet használt, alaprendszernek mondható műholdas navigációs megoldás amerikai. A köznyelvben csak GPS-nek nevezett, hivatalosan Navstar globális navigációs műholdrendszer mellé 2016 decemberében lépett be az európai Galileo. Hosszú út vezetett eddig: még 1999-ben kezdődött meg az amerikai rendszertől független, saját fejlesztésű, építésű és üzemeltetésű műholdas navigációs program. A 2003-as hivatalos programindításkor még elsősorban civil feladatokra szánrák a Galileo-t, de mára már a védelmi, katonai terület is legalább olyan fontossá vált. A program, mint szinte minden, közös európai védelmi projekt, folyamatos és sokszoros határidő- és költségtúllépésekkel küzdött és küzd. A Navstar és a Galileo közötti együttműködési megállapodást 2004-re sikerült megkötni, így a két, egymással konkurens rendszer a jövőben is korlátozások nélkül használható marad. 2016 december 15-én hivatalosan is elindult a Galileo kezdeti szolgáltatása, jelenleg 18 műhold segíti a pontos helymeghatározást. A tervek szerint 24 műhold, s mellette a világűrbe feljuttatott tartalék műholdak képezik majd az egész bolygón használható, polgári célokra egy méteres, titkosított adatcsatornákkal történő katonai felhasználás esetén egy centiméteres pontosságú, teljesen kiépített európai navigációs rendszert. 

A levegőben az orosz Kalibr cirkálórakéták teremtettek új helyzetet 2016-ban. A Novator tervezőiroda terméke az SS-27-N Sizzler nevet kapta a NATO-tól és 2015 október 7-én mutatkozott be „élesben” is a nagyvilágnak. A belépő látványosra sikerült: a Kaszpi-tengeri orosz hadiflotta indított összesen 26 darab 3M14T Kalibr-NK rakétát Szíria ellen, hivatalosan egyes terrorszervezetek kiemelt fontosságú célpontjai ellen. A Kalibr 2016-ban is többször előkerült, mint a szír célpontok ellen bevetett orosz fegyver: legutóbb november 15-én az ADMIRAL GRIGOROVICS fedélzetéről indítottak el 3 darab 3M14T-t. A nagy hatótávolságú cirkálórakéta több változatát is kialakították, alkalmazkodva az indító járművekhez, a feladathoz és persze a hazai vagy exportfelhasználáshoz. A szilárd hajtóanyagú (nagyobb hatótávolságú változatán sugárhajtóművet is elhelyeztek a célpont megközelítéséhez) rakétatest 220-2500 kilométer közötti távolságban képes eredményes csapásmérésre. A fegyvert elhelyezhetik hajófedélzeten, szárazföldi önjáró indítójárművön és tengeralattjárókon is. A Kalibr-ek megfelelő változata használható hajók ellen és szárazföldi célpontokra végzett csapásmérésre is. Egy speciális változatát tengeralattjárók ellen lehet használni, ekkor a 200-450 kilogrammos robbanófej helyére önirányító torpedó kerül. A szíriai tapasztalatok alapján ma már kijelenthető: Oroszország egy modern, megbízható, nagy pontosságú és hatótávolságú cirkálórakéta-rendszert alkalmaz és kínál a világpiacon. 

Ha hajó, akkor a USS ZUMWALT lopta el a show-t 2016-ban. A világ (talán) leghatékonyabb, de egyben (biztosan) legrondább rombolója, a DDG-1000 leginkább egy vízre tett F-117-es „lopakodónak” néz ki. Igaz, annál sokkal nagyobb (hiszen közel 15 ezer tonnás vízkiszorítású) és modernebb. A hajó alakja nem véletlen: az elsődleges cél a nehezen észlelhetőség, a radarsugarakkal szembeni láthatatlanság volt. Ennek megfelelően a fegyverzet és a hajó rendszereinek (radar, elektronikai felderítő- és önvédelmi, kommunikációs rendszerek) jelentős részér igyekeztek a hajótestbe elhelyezni. Ez sikerült: alig „lóg ki” valami a meglehetősen izgalmas formájú hajótest külső burkolata alól. Hiányzik például a jól megszokott hajóárboc és a radartányérok, hagyományos és műholdas kommunikációs rendszerek antennáinak erdeje is. Ami viszont látványos, az a hajóorrban elhelyezett két, radarkeresztmeszet-csökkentő toronyba épített 155 milliméteres löveg. A lövegcső csak a tüzelés előtt bukkan ki a burkolatból, igaz, akkor akár 140-190 kilométerre is képes pontosan lőni a műholdas és inerciális navigációs rendszerrel is felszerelt LRLAP lövedékekkel. A hagyományos, 155 milliméteres lőszerekkel ez az érték 25-30 kilométer. A hajó fő fegyverzete az Mk57-es merőlegesen beépített fegyvermodulok celláiból indítható 80 darab rakéta. Az ide betölthető RUM-139B rakéta póthajtású torpedórendszer a tengeralattjárók ellen, a RIM-66M Block IIIB és a RIM-162 ESSM légvédelmi rakéták a repülőgépek és a cirkálórakéták ellen, míg az RGM-109E Block IV Tomahawk cirkálórakéták a szárazföldi célpontok ellen hatásosak. A hajó tatján a Sikrosky SH-60F vagy modernebb MH-60R Seahawk helikopterek mellett az MQ-8 Fire Scout távolról irányítható forgószárnyasok is üzemelhetnek. 

A matuzsálemi korú, 1960 óta használt M113-as páncélozott lánctalpas járművek leváltására készült el az AVMP páncélozott, több feladatú harcjármű. A most is nyúzott prototípusok költséghatékonysági okokból nem teljesen új fejlesztésűek, hanem a jól bevált M2 Bradley-k alapján készültek el. A BAE Systems 2015-2017 között 29, különböző változatú (páncélozott szállító, mentő, parancsnoki, aknavető hordozó, mobil orvosi) prototípust épít és szállít le az amerikai hadseregnek. A tervek szerint közel 3000 darabot rendelnek majd az AVMP-kből, ezzel leváltva a még hadrendben álló, de igen alacsony hadrafoghatósággal rendelkező M113-as járműveket. A Bradley tornyát eltávolították a tervezők, s a jármű utasterének teteje is magasabbra került, hiszen a járművek minden olyan eszközt és rendszert be kell tudni fogadnia, ami az M113-asba belefér. A Bradley átalakított teste komoly extra oldalpáncélzatot kap és kiemelt fontosságú volt a jármű alatt felrobbanó eszközök hatása elleni védelem is. A tesztek befejezése után 2018-2020 között egy 289 darabos elősorozat készül majd, s ezután a 2618 példányos megrendelés következhet. 

Trautmann Balázs

Fotó: internet

Forrás: honvedelem.hu

Stratégiai szállítmányozás

Ha megvizsgáljuk a jelen, illetve a múlt háborúit, könnyen felfedezhető: a győzelem kulcsa a logisztika. Ha nincs hadianyag, élelmiszer és katona a tervezett időben a megfelelő helyen, lehet a hadvezér bármilyen zseniális, az ellenfél fog győzni.

• A stratégiai szállítmányozás fontossága
• A stratégiai készletek szállítása, felhalmozása stb. nagy szállítási kapacitással rendelkező logisztikát igényel
• A szállítás történhet vízen, levegőben, vasúton is

A stratégiai készletek szállítása, felhalmozása, illetve egy-egy hadművelet készlet-, üzemanyag-, pótalkatrész-, lőszer- és élelmiszerigényének kielégítése pontosan működő, nagy szállítási kapacitással rendelkező logisztikát igényel. Persze a feladat nehézsége sok mindentől függ: mennyire gyorsan és mekkora sereget kell a hadszíntérre vagy annak közvetlen közelébe szállítani, és ott mennyi ideig kell műveleteket végrehajtania. Az sem mindegy, hogy milyen infrastruktúra fogadja a katonákat, konténereket vagy éppen nehéz harckocsikat.

Vízen könnyű…

A legkönnyebb helyzetben akkor vannak a logisztikusok, ha egy vagy több, jól kiépített, nagy merülésű hajók fogadására is alkalmas kikötő várja őket a cél közelében. Ez volt a helyzet például az 1991-es és a 2003-as iraki hadműveletek előtt, amikor Kuvaitban fogadták ilyen feltételek az utánpótlásért felelős szakembereket. A stratégiai tengeri szállítás is több ágra bontható. Talán a legérdekesebb az amerikai tengeri szállítási parancsnokság (Military Sealift Command) előretolt raktárhajó-rendszere. A programban jelenleg 49 hajó vesz részt, amelyek a világtenger stratégiai fontosságú pontjain várakoznak. Egy-egy hajó fedélzetén annyi – konténerekbe és tartályokba elhelyezett – felszerelés, üzemanyag, lőszer van, amely elegendő a tengerészgyalogság légi és szárazföldi műveleteket egyaránt önállóan végrehajtani képes expedíciós egysége számára, akár 30 nap hadműveleti időtartamra is. A hajók saját darurendszerekkel rendelkeznek, így a minimális infrastruktúrával, de a szükséges vízmélységgel rendelkező kikötőket is használhatják.

Ennél kevésbé egzotikusak a stratégiai szállítási képesség gerincét jelentő szállítóhajók: a világ számos, tengerparttal és haditengerészettel, illetve expedíciós képességekkel rendelkező hadereje használ konténerszállító hajókat, tartályhajókat, illetve járművek, helikopterek szállítására alkalmas, speciális kialakítású, saját rámpával felszerelt Ro-Ro (Roll On/Roll Off, azaz a jármű képes saját maga fel- és legördülni) úszó egységeket. A dolog egyik szépséghibája a védtelenség: egy jól megszervezett és végrehajtott támadás az értékes szállítóhajó és persze a létfontosságú utánpótlás pusztulását is jelentheti. Erre kiváló példa az SS ATLANTIC CONVEYOR esete. A falklandi háborúban harcoló brit erők számára utánpótlást, többek között 12 helikoptert szállító hajót az argentin légierő két Exocet irányított rakétája találta el 1982. május 25-én, s három nappal később a kiégett hajó elsüllyedt. 

Drága, de működik

Ha tengerparttal, kikötővel nem rendelkező ország a célállomás, akkor elsősorban a stratégiai légi szállítási képesség jelenthet megoldást. Ez persze a létező legdrágább megoldás, ráadásul csak néhány ország rendelkezik valódi stratégiai légi szállításra alkalmas repülőgépekkel. Az ilyen teherbírású és hatótávolságú repülőgépek gyártóinak száma még kisebb: az Amerikai Egyesült Államok mellett Ukrajna képes megfelelő óriásgépeket felmutatni. Azaz tudott: a C–5 Galaxy és a C–17 Globemaster III-as gyártósorai is leálltak már az Egyesült Államokban, és a válságtól, az orosz inváziótól sújtott Ukrajna sem épít már An–124 Ruszlánokat (a pusztán a fém géptörzs megépítéséig jutott An–225 Mrija befejezéséről nemrég állapodtak meg Ukrajna és Kína képviselői).

A stratégiai szállító repülőgépek arra is képesek, hogy fedélzetükön akár nehéz harckocsit is szállítsanak. Igaz, a Galaxy például két, míg a Globemaster III-as csupán egy harckész M1A2 Abrams-t képes a levegőbe emelni, azaz a megfelelő erősségű harckocsi-alegység átszállítása nem egyszerű és nem is olcsó. Persze, ha nincs más megoldás, akkor a légihíd marad a legfontosabb logisztikai kapocs a külvilág, a biztonságos hazai vagy szövetséges területek felé. Afganisztánban például a repülőterek jelentik az egyetlen stabil és biztonságos katonai szállítási lehetőséget. A Pakisztánból induló, stratégiai fontosságú, a Haibár-hágón keresztül kanyargó útvonal jóval olcsóbb ugyan, de veszélyes. A rendszeres tálib fegyveres támadásoknak kamionok és szállítmányok százai estek áldozatul.

A stratégiai légi szállítás során számolni kell a repülőgépek légi utántöltésével is. Egy-egy teljesen megpakolt repülőgép hatótávolsága alaposan csökken, hiszen a hasznos terhelhetőség a rakomány és a betöltött üzemanyag között oszlik meg. Márpedig az Atlanti-óceán vagy a Csendes-óceán közepén igen ritkák a megfelelő hosszúságú pályával rendelkező repülőterek…

Lehet vasúton is…

A vasúti szállítás elvben a tökéletes kompromisszumot jelentené: megfelelő teherbírás mellé a hajókénál nagyobb sebesség és a repülőgépekhez képest tonnánként elenyésző költség jellemzi. Igen, ha van sín és rajta vonat: ez inkább a jól kiépített infrastruktúrával rendelkező országokat, kontinenseket jellemzi. A NATO nyugat-európai védelmi terveiben is számolnak az EU jól kiépített vasúthálózatával és persze más országok (Japán, Dél-Korea, Kína, Oroszország – hogy csak a stratégiailag izgalmasabb helyeket említsük) is támaszkodnak saját országuk vasútvonalaira. Azonban számos olyan „forró” műveleti terület van, ahol gyakorlatilag nincsenek vagy alig-alig fellelhetők megfelelő teherbírású és megbízható gördülőállománnyal (mozdonyok, tehervagonok, pőrekocsik) felszerelt vasútvonalak. Afganisztán, Irak vagy éppen Afrika nagy része nem éppen a sínben gazdag területek közé tartozik.

Ami már ott van

A legjobb szállítás az, ami már meg is történt, azaz már korábban sikerült felhalmozni a stratégiai készleteket, közel a leendő alkalmazási helyhez. Ezzel a megoldással sokkal rugalmasabban, gyorsabban lehet megkezdeni egy-egy műveletet, hiszen elegendő csak a katonákat a helyszínre juttatni. Az előre odaszállított fegyvereket, járműveket, felszereléseket „kézhez kapó” csapatok pedig már indulhatnak is feladataik végrehajtására. Az amerikai haderő számos ilyen előretolt depót épített ki a Közel-Kelettől Európán át Ázsiáig. Az Oroszország jelentette megnövekedett veszély miatt az amerikaiak például egy teljes gépesített dandár felszerelését helyezték át Európába – az élelmiszertől a nehéz harckocsikig. Igaz, ezek felügyelete, az ott tárolt járművek, eszközök folyamatos karbantartása, harckész állapotban tartása embert és pénzt igénylő feladat. De még mindig olcsóbb és egyszerűbb a depókban felállított karbantartóközpontokban a járműveket javítani, mint egy dandár harckocsi-állományát C–5 Galaxy szállító repülőgépekkel, kettesével áthozni az Atlanti-óceánon.

Magyar Honvéd 2016. október/Trautmann Balázs

Fotó: internet

Forrás: honvedelem.hu

Folytatódik az AN/TPY-2 radarok többlépcsős modernizációs programja

Megújul a ballisztikus rakéták elleni védelmi rendszer "mindent látó szeme”.

Az Amerikai Rakétavédelmi Ügynökség a Raytheon hadiipari vállalatot bízta meg a meglévő és újonnan hadrendbe állítani tervezett AN/TPY-2 radarok adórendszerének átalakítására, immáron GaN (Gallium Nitrid) félvezetők felhasználásával. A ballisztikus rakéták elleni védelmi rendszer egyik meghatározó radarja az új technológia alkalmazásától további képességjavulást remélhet, valamint a rendszer elavulását is késlelteti.

Az AN/TPY-2 radar jelenleg GaAs (Gallium-Arzenid) alapú félvezetőket használ a nagyteljesítményű, mikrohullámú adójel előállítása céljából. David Gulla, a Raytheon vállalat integrált védelmi rendszerek üzletágának, globális integrált szenzorok üzleti területért felelős alelnökeknént kijelentette: "A GaN technológiával készült alkatrészek jelentős, bizonyított előnyökkel bírnak az előző generációs, GaAs alapú félvezetőkkel szemben. Az új technológia alkalmazásával a Raytheon vállalat egy olyan fejlesztési irányt tud mutatni, amely alkalmassá teszi a rendszert, hogy még hatékonyabban védje az embereket és a kiemelt fontosságú létesítményeket a ballisztikus rakéták jelentette fenyegetések ellen otthon és külföldön egyaránt.”

A Raytheon vállalat közleménye alapján a GaN technológiával lehetőség nyílik a felderítési távolság, a felderítési valószínűség és a diszkriminációs képesség növelésére a gyártási költségek csökkenése mellett. Ez utóbbi, különleges tulajdonsága alkalmassá teszi a AN/TPY-2 radart a (légi) fenyegetettség szintjének megállapítására, azaz annak eldöntésére, hogy a detektált céltárgy harcászati robbanófej vagy közvetlen veszélyt nem jelentő "csali" vagy űrtörmelék.

A fejlesztési program létjogosultsága nem megkérdőjelezhető annak fényében, hogy több mint 6300 ballisztikus rakéta található a világon, melyek nem állnak NATO, kínai vagy orosz ellenőrzés alatt. Az évtized végére ez a szám akár 8000-re is emelkedhet.

Fordította: Vadász István

Forrás: MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred

Tobruq Legacy 2016: Nemzetközi gyakorlaton a győri katonák

A szlovákiai Lest-ből jelentjük!

Megérkezett a 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred kijelölt állománya hétfőn Szlovákiába, a többnemzeti „Tobruq Legacy 2016” légvédelmi harcászati gyakorlatra. A következő két hét során nyolc nemzet közel 1500 katonája áll készen arra, hogy demonstrálja a különböző nemzetek légvédelmi rakéta rendszereinek együttműködési képességét.

A több mint 100 főt számláló győri kontingens két részben, vasúti szállítással és közúti menetoszlopban érkezett meg a szlovákiai Lest katonai gyakorlóterére. Szeptember 18-án vasárnap a technikai eszköz egy része - zömében nehéz gépjárművek és lánctalpas harcjárművek - a vasúti berakást követően, katonai őrzés mellett vasúti szerelvényen indult a gyakorlatra, míg a személyi állomány nagyobbik része hétfő reggel közúti oszlopban hagyta el a győri laktanyát és hétórás utat követően érkezett meg a gyakorlat helyszínére.

A magyar katonák elfoglalták szálláshelyeiket a „Camp Slavia” táborban, melyen cseh kollegáikkal osztoznak. Az első nap további programjaként az ezred katonái a beérkezést követő adminisztratív eljárás (közkedvelt angol nevén „in processing”) keretében a házigazda szlovák féltől tájékoztatót kaptak a „Tobruq Legacy 2016” gyakorlat általános tudnivalóiról.

A „Tobruq Legacy 2016” nemzeti gyakorlatvezetője Könczöl Ferenc alezredes, míg a végrehajtó kontingens parancsnoka Matyi Tibor alezredes, a légvédelmi rakétaezred parancsnokhelyettese. A magyar kontingens részét képezi továbbá a győr légvédelmi rakétások munkájának támogatására az MH Összhaderőnemi Parancsnokságról, valamint az MH Légi Vezetési és Irányítási Központból érkezett szaktisztek is.

A többnemzeti gyakorlat kedden a hivatalos megnyitó ünnepséggel vette kezdetét, melyen a gyakorlat igazgatója, Miroslav Lorinc dandártábornok, a szlovák légierő parancsnokhelyettese a nemzeti rangidősök társaságában köszöntötte a gyakorlat résztvevőit, nyolc nemzet felsorakozott katonáit a földi telepítésű légvédelem (Ground Based Air Defence - GBAD) idei legnagyobb nemzetközi gyakorlatán.

A tábornok megnyitó beszédében felidézte, hogy a gyakorlat ötlete már 2013-ban felvetődött Csehország és Szlovákia között, 2014-ben pedig már a főként technikai támohgatást nyújtó USA is csatlakozott az alapító nemzetekhez. Az első, 2015. évi „Tobruq Legacy” interoperabilitási és harcászat gyakorlat keretében a résztvevő öt nemzet (amerikai, cseh, litván, magyar, szlovák) légvédelmi rakéta éleslövészetet is teljesített - nagy sikerrel.

A gyakorlat vezetője kiemelte, hogy az idei évre növekedett a résztvevők és a feladatok száma is. 2016-ban a szlovákiai Lest gyakorlóterén már nyolc nemzet közel 1500 katonája működik együtt az interoperabilitás jegyében, ugyanis a korábbi öt nemzet mellé csatlakozott Lengyelország, Lettország és Szlovénia is.

A gyakorlatot négy ország légi eszközei - köztük a kecskeméti Gripenek is - támogatják majd, valamint kilenc ország megfigyelői is jelen lesznek.

Az ünnepélyes megnyitót követően az első hét fő feladatai a tűzalegységek települési helyeinek felderítése, kijelölése majd elfoglalása. Ezt követi a rendszerellenőrzések végrehajtása, azaz a fegyverrendszerek működőképességének megállapítása, valamint az adat- és hangkommunikációs csatornák kiépítése, tesztelése. Ezt követően a különböző nemzetek fegyverrendszereinek, vezetési elemeinek egységes rendszerbe történő integrálása következik.

A magyar kontingens mind KUB, mind MISTRAL fegyverrendszerrel, továbbá a szükséges vezetési és támogató elemekkel képviseli hazánkat.

A felkészülést, kiképzést követően a többnemzeti harcászati gyakorlat valós végrehajtására szeptember utolsó hetében kerül majd sor, amit a „Tobruq Legacy 2016” gyakorlat szeptember 29-i sajtónyilvános VIP és Látogatói napja követ, illetve zár.

Helyszíni tudósításunk a felkészülés és a valós gyakorlat részleteivel, valamint sok fényképpel folytatódik a következő napokban az ezred weboldalán és a hivatalos Facebook oldalán.

Cseszreginé Csekei Judit szds.

Forrás: MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred

Elavult az Egyesült Államok rakétavédelme?

A globális geopolitikai környezet megváltozott, azonban az Egyesült Államok rakétavédelmi stratégiája változatlan maradt, ami sebezhetővé teszi Washingtont az új nukleáris kihívásokkal szemben – állítja egy amerikai elemző.

Amerika milliárdokat költött a rakétavédelmi technológiára, mert hisz benne, hogy a ballisztikus rakéták elleni védelmi képesség segít csökkenteni Washington és szövetségesei nukleáris fenyegetettségét a XXI. században. Ez a megközelítés a 2010-es Ballisztikus Rakétavédelmi Felülvizsgálaton (Ballistic Missile Defense Review) alapszik, amely Ivanka Barzashka, a Stanford Egyetem nukleáris biztonsági szakértőjének a The National Interest-ben írt cikke szerint most hatástalannak bizonyulhat.

A szerző ugyanitt rámutatott, hogy a téma megközelítésének három alapjellemzője az új stratégiai környezet hatására komoly kihívások elé néz.

Az első alapfeltevés az volt, hogy a nukleáris fenyegetés egyes regionális szereplők által növekedett és az új rakétavédelmi stratégia segít ezeket csökkenteni. Azonban az elmúlt évben megszületett a végleges megállapodás Irán atomprogramjával kapcsolatban. Teherán 2015 októberében már egy atomtöltet nélküli ballisztikus rakétát tesztelt.

Azonban a hagyományos fegyverek nem jelentenek stratégiai veszélyt az USA-ra, különösen, ha a nyugat és Irán kapcsolata rendeződik. Ami Észak-Koreát illeti, a helyzet rosszabb. Phenjan azt akarja, hogy a világ féljen kialakítás alatt álló a nukleáris képességétől. Januárban bejelentették, hogy Észak-Korea újabb atomkísérletet hajtott végre – olvasható szintén a cikkben.

A második feltevés az volt, hogy az Oroszország okozta nukleáris kockázat veszélye jelentősen csökkent a hidegháború lezárása óta. A rakétavédelmi felülvizsgálat rögzíti, hogy az USA és Oroszország „nem ellenség többé” és „nincs jelentős esélye köztük a háborúnak”. Azonban Krím Oroszországgal történő 2014-es újraegyesülését követően ez a szemlélet megváltozott. Barzashka szerint Kelet-Európában a katonai konfrontáció veszélye – és ezzel együtt a nukleáris kockázat is – megnövekedett.

A harmadik feltevés az volt, hogy az USA nukleáris fejlesztései nem növelik a nukleáris kockázatot, annak ellenére sem, hogy mind Oroszország, mind Kína határozottan ellenezte az USA programját. Oroszország kitart amellett, hogy az USA globális védelmi terve aláássa a nemzetközi stabilitást. Moszkva egy új fegyverkezési verseny kialakulásának lehetőségére is felhívta a figyelmet, illetve ellenintézkedések foganatosításával fenyegetett arra az esetre, ha Washington nem korlátozza a programot – írja az elemző.

Az USA „politikai indíttatásúnak” nevezte az orosz kommunikációt és reméli, hogy képes lesz elkerülni a moszkvai ellenlépéseket. 

Ennek ellenére most „Oroszország pontosan azt teszi, amit mondott, hogy tenni fog” – korszerűsíti nukleáris arzenálját és egy új űrvédelmi rendszert fejleszt. Kína szintén ellenezte az Egyesült Államok azon tervét, hogy THAAD rakétavédelmi rendszert (THAAD – Terminal High Altitude Area Defense) telepít Dél-Koreába.

„A mai világ megváltozott. Nem olyan, mint a hidegháború idején. A mai világban a rakétavédelem növelhet bizonyos nukleáris kockázatokat, miközben csökkent másokat. Lehet, hogy stabilizál egy összefüggésben, de destabilizáló lehet egy másikban” – mutat rá az elemző.

Egy új amerikai államapparátus felül fogja vizsgálni a katonai stratégiát, és ezen belül a nukleáris részt is - legalábbis a cikk megállapításai szerint.

„Ez természetesen számos vitás kérdést felvet. Megéri-e rakétavédelmi rendszert építeni Európában Irán ellen? Szükséges-e regionális védelmi rendszereket létrehozni Oroszországgal szemben? Kívánatos-e az USA és Oroszország rakétavédelmi képességeit illetően egy ellenőrizhető korlátozás bevezetése?” –kérdezi Barzashka, akinek véleménye szerint ezen három pontnak az újraértékelése kell, hogy képezze az alapját az USA új rakétavédelmi stratégiájának.

Fordította: Rácz Roland Dénes

Forrás: MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred

A Nagy Testvér figyel téged

Art of WAR  |   2016-03-07 10:57:44

Az orosz védelmi minisztérium hónap eleji bejelentése szerint 2016-ban előreláthatólag három nagyteljesítményű, Voronyezs típusú korai előrejelző radar kerül hadrendbe. A már üzembe állított négy hasonló típusú berendezéssel együtt az új radarok biztosítják az orosz korai előrejelző radarrendszer 2020-ig történő teljes körű modernizálását.

A Voronyezs típusú lokátor egy harmadik generációs, orosz fejlesztésű korai előrejelző radar, amelynek alap feladata az Oroszország ellen indított ballisztikus rakéták országhatáron belüli, illetve kívüli felderítése és követése.

A moszkvai székhelyű Műszaki és Informatikai Rendszerek Vállalat és a Nagytávolságú Rádiókommunikáció Tudományos Kutató Intézet által kifejlesztett új rendszer megépítése, tesztelése és hadrendbe állítása, a magas fokú szabványosításnak és a modulrendszerű felépítésnek köszönhetően körülbelül egy évet vesz igénybe, szemben az előző generációk 5-10 évével. Vlagyimir Tucskov, a Szvobodnaja Pressza katonai szakértője szerint a lecsökkent konstrukciós időt egy sor előre gyártott modul alkalmazása tette lehetővé, melyek egy futballpálya méretű platformon kerülnek elhelyezésre. A modulok magukban foglalják a helyőrségi épületeket és a lakónegyedeket is.

A Voronyezs típusú rendszerek energiafogyasztása nagyságrendekkel kisebb, mint a szovjet érából származó elődeié. A Darjel radar 50 MW-os fogyasztásával szemben, a Voronyezs három típusából kettőé 0,7 MW, a harmadik, „nagy teljesítményű” változaté 10 MW. Ez a tény nemcsak az üzemeltetési költségek csökkentése szempontjából fontos, hanem jelentősen egyszerűbbé teszi a berendezés desztillált vizes hűtőrendszerét is.Ennek köszönhetően az új állomások jelentősen kevesebbe kerülnek (kb. 19,6 millió US dollár), mint előző generációs társaik (130 - 261 millió US dollár).

Tucskov elmodása szerint a csökkentett méret és a visszafogott energiafelhasználás – a magas szintű technikai és üzemeltetési követelmények fenntartása mellett – a részegységek miniatürizálásának és a nagyteljesítményű számítógépek használatának köszönhető, amelyek együttesen biztosítják a munkaállomások hatékonyságának kisebb energiafogyasztás mellett történő optimalizálását. Ugyanekkor a szakértő megjegyzi, hogy a nagyfokú szabványosítás könnyebbé teszi a rendszer további fejlesztését is.

A Voronyes-osztályú radarrendszer három különböző típusú lokátort foglal magába: Voronyezs M, a Voronyezs DM (VHF és UHF frekvenciasávok) és a Voronyezs VP „nagyteljesítményű radar” (EHF sáv). "A rendszer felderítési távolsága 4500-6000 km, a detektálható légi célok magassága maximum 4 000 km. Más szóval"- írja Tuccsov - a Voronyezs képes ballisztikus rakéták, repülőgépek és műholdak felderítésére is. A rendszer 500 légi cél egyidejű követésére képes."

A rendszer jelenleg a következő négy állomásból áll:

- Voronyezs M, Lekhtusi, leningrádi régió. Ellenőrzés alatt tartja a légteret Marokkótól a Spitzbergákig. (Esetleges modernizálás után képes lehet akár az USA keleti partvidékéig „ellátni”)

- Voronyezs DM, Armavir, krasznodari régió. Légi célok felderítése Dél- Európa és az Észak-Afrikai partvidék felett.

- Voronyezs DM, Pionerskiy, kalinyingrádi régió. Hatókörzete Európa, beleértve az Egyesült Királyságot is.

- Voronyezs VP, Mishlevka, irkutszki régió. Felelősségi területe az USA nyugati partvidékétől Indiáig terjed.

A három új állomás, két Voronyezs DM és egy Voronyezs M tervezett telepítési helye: Jeniszejszk, krasznojarszki régió, Barnaul, altáji terület és Orszk, Orenburgi terület. Másik két radar építése is elkezdődött a Komi Köztársaságban és az amúri régióban, további egy van tervezve a jövő évre a murmanszki régióban.

Amennyiben kiépül az új korai előrejelző radarrendszer, leváltja a régi szovjet hálózat maradványait, amelyek képességeik nagy részét elvesztették a Szovjetunió összeomlása után. A volt szovjet éra legprominensebb képviselői a hasonló típusú rendszerekből a Don–2N és a Daryal.

A Don–2N típusú monstrumot a szovjet időszakban építették és 1991-ben Moszkva mellett helyezték üzembe (a teljes üzemképességet csak 1996-ban érte el). A hatalmas rendszer építése során 30 000 tonna acélt, 50 000 tonna betont, 20 000 km kábelt valamint 100 km hűtővíznek szánt csővezetéket használtak fel. Geometriailag az állomás egy 35 méter magas csonka gúla, ami biztosítja a régió 360 fokos lefedettségét oldalszögben. Az üzemi frekvencia SHF (cm-es) hullámsávú, a radar képes ICBM-ek (interkontinentális ballisztikus rakéták) 3700 km-en történő felderítésére.

"1994-ben – emlékezik vissza Tucskov – egy, az űrbeli objektumok felderítését és követését elemző, közös amerikai-orosz kísérlet sorozat keretében egy amerikai űrsikló 5-, 10- és 15 cm átmérőjű fémgolyók sorozatát bocsátotta ki. Míg az amerikai radarrendszerek csak az utóbbiakat észlelték, addig a Don–2N képes volt 1500 km távolságon felderíteni és követésbe venni az 5 cm átmérőjű golyókat is."

A Don–2N egyedi project volt Moszkva védelmére, a Daryel-széria radarjait szélesebb körben alkalmazták. Az 1980-as évek közepén két ilyen típusú berendezést helyeztek üzembe a Komi Köztársaságban és Azerbajdzsánban. A VHF frekvenciasávon üzemelő radar száz futball labda nagyságú cél egyidejű felderítésére és követésére képes 6 000 km távolságról. Az adó teljesítménye 350 MW. Ezeken kívül még nyolc Daryel-osztályú radar telepítését tervezték, de a Szovjetunió összeomlása miatt ezek nem kerültek megvalósításra.

Fordította: Hajnal István őrnagy

Forrás: MH 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred

Nariskin: Oroszországnak joga van katonai válaszlépésre is

Oroszországnak joga van katonai válaszlépésre is azt követően, hogy Törökország lelőtte az orosz légierő egyik gépét - vélekedett Szergej Nariskin, az orosz parlament alsóházának elnöke november 27-én, pénteken.

A politikus erről Bukarestben nyilatkozott a román Digi24 hírtelevíziónak. Elmondta, hogy a vadászgép lelövése gyilkos tett Törökország vezetése részéről, és ezt a tettet meg kell büntetni. „Tudjuk, hogy kik követték el a gyilkosságot, és el kellene ítélni őket” - mondta az orosz parlament alsóházának elnöke. Hozzátette, hogy Oroszország a nemzetközi jognak megfelelő lépéseket megteszi, de katonai válaszlépéshez is joga van. Emlékeztetett, hogy növelték a katonai kiadásokat az Sz-400-as légvédelmi rakétarendszer szíriai telepítése érdekében. Ennek feladata biztosítani az orosz repülőgépek biztonságát, amelyeknek meg kell semmisíteniük az Iszlám Állam és egyéb, Szíria területén tevékenykedő terrorista szervezetek infrastruktúráját - mondta.

Rámutatott: Moszkva gazdasági szankciókra is készül Ankarával szemben, és úgy vélte, hogy azok arányosak lesznek azzal, amit a török vezetőség tett. Hozzátette: Ankara tudatában kell legyen annak, hogy a vadászgép lelövése sokat ártott az orosz-török kapcsolatoknak.

Nariskin Bukarestben részt vett a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködési Szervezet parlamenti közgyűlésén, amelyet Azerbajdzsán, Albánia, Örményország, Bulgária, Görögország, Grúzia, Moldova, Oroszország, Románia, Törökország és Ukrajna törvényhozói jelenlétében tartottak meg. Oroszország most átvette a szervezet soros elnökségét Romániától. Ebből az alkalomból Nariskin beszédet mondott, amely közben ukrán képviselők tiltakoztak Oroszország politikája ellen, és kérték, hogy Moszkva adja vissza Ukrajnának a Krím félszigetet. Az orosz parlament alsóházának elnökének beszéde közben több törvényhozó a szónoki pulpitus mellett állva két molinót feszített ki, amelyen egyebek mellett az volt olvasható, hogy „Putyin, add vissza nekünk a Krím félszigetet!”, „2008 Grúzia, 2014 Ukrajna, ki következik? Putyin, állj meg!”. Nariskin „szégyentelen és gyáva” akciónak minősítette a tiltakozást.

Forrás: MTI

Oroszország a Kaszpi-tengerről lövi az Iszlám Államot

A Kaszpi-tengeren állomásozó hadihajókról kilőtt manőverező robotrepülőgépekkel mért csapást Oroszország az Iszlám Állam (IÁ) szervezetének szíriai állásaira – közölte szeptember 7-én, szerdán Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter Szocsiban, a Vlagyimir Putyin államfővel tartott találkozóján.

Sojgu szerint két nap leforgása alatt, intenzív felderítés eredményeképpen sok IÁ-létesítményt azonosítottak, köztük irányítóközpontokat, lőszerraktárakat, haditechnikai eszközöket és kiképzőtáborokat. A légierőn kívül bevetették ellenük a Kaszpi-tengeren állomásozó orosz flottát is. Négy rakétahordozóról 26, Kalibr-NK típusú csapásmérő robotrepülőgépet lőttek ki 11 célpontra. Minden célpontot megsemmisítettek, polgári létesítményekben nem keletkeztek károk – mondta. 

A találkozón a védelmi miniszter azt hangoztatta, hogy a bevetés bebizonyította a robotrepülőgépek hatékonyságát, hiszen mintegy másfél ezer kilométeres távolságból voltak képesek nagy pontossággal célba találni. 

Oroszország szeptember 30-án indított légi hadjáratot Szíriában, de manőverező robotrepülőgépeket eddig nem vetett be. Moszkva azt állítja, a dzsihadista IÁ, illetve más terrorcsoportok állásait támadja. A Nyugat, illetve Rijád és Ankara is azzal vádolja Moszkvát, hogy harci gépei jórészt a Bassár el-Aszad szíriai elnök rezsimje ellen harcoló, általuk támogatott lázadókat veszik célba, és ezzel tovább súlyosbítja a szíriai válságot. 

Vlagyimir Putyin azt mondta a Sojguval folytatott megbeszélésen, hogy a minapi párizsi tárgyalásain Francois Hollande francia elnök azt javasolta, egyesítsék a Bassár el-Aszad szíriai elnökhöz hü hadsereg és a Szabad Szíriai Hadsereg (SZSZH) lázadószervezet erőfeszítéseit az IÁ elleni harchoz. Putyin úgy fogalmazott: Hollande „érdekes gondolatot vetett fel, miszerint lehetne, legalábbis meg lehetne próbálni” egyesíteni erőfeszítéseiket, de Oroszország egyelőre azt se tudja, hogy hol tevékenykedik és ki vezeti az SZSZH-t. „Ha abból indulnánk ki, hogy az SZSZH a fegyveres szárnya az ellenzék úgynevezett egészséges részének, és sikerülne egyesíteni az erőfeszítéseket a közös ellenség, az IÁ és az an-Nuszra Front, illetve hozzájuk hasonló terrorszervezetek elleni harchoz, akkor megteremtődnének a szíriai politikai rendezés jó előfeltételei” – fejtette ki Vlagyimir Putyin.

Az orosz elnök megismételte Moszkvának azt a javaslatát, hogy amennyiben a partnerországok azt állítják, jobban ismerik a szíriai helyzetet, mert már több mint egy éve folytatják szíriai hadmüveleteiket, igaz, jogellenesen, akkor továbbítsák Oroszországnak a célpontokról rendelkezésükre álló információikat, és az orosz hadsereg megsemmisíti őket.

Irak is behívná az oroszokat az Iszlám Állam ellen

Irak hamarosan felkérheti Oroszországot, hogy mérjen légicsapásokat Irakban az Iszlám Államra, és a dzsihadista terrorszervezet elleni harcban vállaljon nagyobb szerepet, mint az Egyesült Államok - mondta október 7-én, szerdán az iraki parlament védelmi és biztonsági bizottságának elnöke.

„Lehet, hogy hamarosan, már a következő napokban vagy hetekben rákényszerülünk orosz légitámadásokat kérni. Ez attól függ, hogy mennyire sikeres az orosz légierő Szíriában” - mondta Hakím az-Zamili a Reuters brit hírügynökségnek.

Irak kormánya hatástalannak ítéli az Egyesült Államok vezette koalíció légicsapásait az Iszlám Állam (IÁ) ellen, amely az ország területének egyharmadát uralja. Bagdad emiatt reménykeltőnek tartja, hogy Oroszország is légitámadásokba kezdett Szíriában az IÁ ottani állásai ellen, mert úgy véli, Moszkva hatékony társa lehet a dzsihadisták elleni harcban iraki területen. 

Sok jel mindazonáltal arra mutat, hogy Oroszország elsősorban nem az Iszlám Államot támadja Szíriában, hanem sokkal inkább a szintén a szíriai kormány ellen harcoló, de mérsékelt ideológiájú felkelőket.

A Moszkvának szánt francia Mistralokat Egyiptom és az Emírségek veszi meg

Orosz jóváhagyással Egyiptom és az Egyesült Arab Emírségek veszi meg azt a két Mistral típusú hadihajót, amelyeket Párizs eredetileg Moszkvának szánt, de az ukrán válságból fakadó diplomáciai ellentétek miatt végül nem szállítottak le - adta hírül szeptember 3-án, csütörtökön az Egypt Independent című egyiptomi hírportál orosz sajtóértesülésekre hivatkozva.

Orosz katonai források szerint Egyiptom Moszkva által biztosított hitelekből veszi meg az egyik helikopterhordozót. Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnök tavaly nyári hatalomra kerülése óta a két ország jelentősen fokozta katonai és gazdasági együttmüködését. A hadsereg-főparancsnokból lett államfő alig több mint egyéves országlása alatt háromszor - legutóbb néhány napja - látogatta meg orosz kollégáját, Vlagyimir Putyint, aki idén februárban járt Kairóban. Putyin szóvivője, Dmitrij Peszkov az orosz sajtónak úgy nyilatkozott, országa reméli, hogy Párizs az orosz érdekek figyelembevételével értékesíti újra a hadihajókat, miután anyagi kötelezettségeit Moszkva felé rendezvén újra szabadon rendelkezhet a Mistralokkal. 

Oroszország még 2011-ben írt alá megállapodást Párizzsal a két Mistral megrendeléséről. A Vlagyivosztok névre keresztelt első hajó leszállítása 2014 októberében lett volna esedékes. Moszkvának az ukrán válságban játszott szerepe miatt, és amerikai, valamint brit diplomáciai nyomásra Franciaország tavaly szeptemberben felfüggesztette az átadást. Ugyanúgy, mint a másik, Szevasztopol névre keresztelt hadihajó esetében, amelyet eredetileg idén, az év második felében adtak volna át Moszkvának.

A Russia Today címü orosz állami tévé arab nyelvü honlapja szerint az eredeti szerződésben foglalt 1 260 millió euróból (közel 395 milliárd forint) Moszkva csak 893 milliót fizetett ki, a második részletet az Oroszországgal szemben hozott európai szankciók miatt visszatartotta. A honlap szerint Párizs először csak a 893 millió eurót akarta visszafizetni, de a két fél végül abban állapodott meg, hogy Franciaország a kártérítésekkel együtt csaknem egymilliárd eurót fizet Oroszországnak. A Mistralok megvásárlása iránt lapértesülések szerint Kanada és India is érdeklődött.

Új fegyvernem Oroszországban

Augusztus elsejétől egy új fegyvernemben egyesítettek Oroszországban mindent, ami a levegőben vagy afelett védi az ország érdekeit. A fegyvernem a lég- és űrvédelmi nevet kapta, hasonlóan Izrael megoldásához. Az orosz katonai vezetés így egy helyre integrálta a légierőt, a légvédelmi, a rakétavédelmi és az űrvédelmi erőket.

Szergej Sojgu védelmi miniszter szerint a most kialakított fegyvernem az optimális megoldás az ország lég- és ürvédelme hatékonyságának növelésére. A miniszter szerint a lépés is jelzi, hogy ma már a levegő és az ür felé tolódott el a modern hadviselés központja. A közös parancsnoksággal a fejlesztések katonai és technológiai kérdései is egy kézben összpontosulnak majd. Emellett a fejlesztések alkalmazása is hatékonyabbá válik, és az ürvédelem fokozatos továbbfejlesztése is biztosított lesz, tette hozzá a tárcavezető. Az új fegyvernemet a légierő eddigi parancsnoka, Viktor Bondarev tábornok vezeti majd.

Tíz legendás harckocsi

Eheti szubjektív tízes listánkba olyan harckocsikat gyűjtöttünk össze, amelyek neve fogalommá vált a harctereken.

Mark - 1, az első harckocsi a fronton

A Mark-1 brit nehéz harckocsi volt az első a világon, amelyet a fronton is bevetettek, így nem volt nehéz hírnévre szert tennie, hiszen nem volt még jelen konkurencia. Azért fejlesztették ki, hogy áttörje a megmerevedett frontokat és véget vessen az első világháború végtelennek tünő állóháborúinak. Első bevetésükre 1916. szeptember 15-én a somme-i fronton, Martinpuich és Combles települések között került sor. A harckocsik sikeresen vizsgáztak, néhány óra leforgása alatt többet haladtak előre, mint amire a gyalogság hosszú és véres harcok alatt képes lett volna. Ettől kezdve nagyobb számban használtak harckocsikat a nyugati fronton.

A legyőzhetetlen Tigris

A második világháborús német Tigris-páncélos neve rövid idő alatt a legyőzhetetlenség szinonimája lett. Hírnevét kiemelkedő páncélvédettségének és nagy teljesítményü, nyolcvannyolc milliméteres lövegének köszönhette. A Panzerkampfvagen VI 1942 augusztusában jelent meg először a harctéren, Leningrádhoz közel, a Ladoga-tó térségében. A típus sikerének és elrettentő erejének köszönhetően hamarosan az összes harctéren megjelent. A legyőzhetetlen páncélos hírneve a háború után sem csorbult, számos háborús film és könyv őrzi a mai napig.

Formabontó harckocsit alkottak a franciák

Nem csak az angoloknak sikerült újdonságokat kitalálni az első világháborús harckocsik „frontján”, a franciáknak is sikerült formabontó páncélost összerakniuk. Az FT-17-es méretei ugyan alulmúlták kortársaiét, ám annyi mértékadó újdonságot alkalmaztak rajta, hogy sokan ezt a típust tartják a világ első modern harckocsijának. Bár mindössze ketten kellettek az üzemeltetéshez, a torony és a benne elhelyezett löveg mellett olyan részleteket vonultatott fel, mint a parancsnoki kupola, illetve a páncélos küzdőterét és a hajtómüvet elválasztó páncélzat. A típus sikerét az is mutatja, hogy bár évtizedekig állt szolgálatban a világ legkülönbözőbb országaiban és számos változat készült belőle, az eredeti konstrukció mindvégig változatlan maradt.

Sok lúd disznót győz…

Az M4 Sherman közepes harckocsit az Egyesült Államokban fejlesztették ki. A kicsi és mozgékony harcjármü hamar elterjedt a szövetségesek hadseregeiben is, olyan sokat gyártottak belőle, hogy végül ez lett a háború legelterjedtebb páncélosa, amely az összes frontot megjárta. A sokoldalú jármünek számos változata volt, például használták lángszóróval felfegyverezve is. Karrierjének nem vetett véget a békekötés sem, 1945 után is számos konfliktusban felbukkant, például az arab-izraeli háborúkban is bevetették.

T-34, a szovjetek legsikeresebb harckocsija 

Kétségkívül a T–34-es közepes harckocsi volt a második világháború legsikeresebb, és legnagyobb példányban gyártott szovjet páncélosa. Tervezőinek sikerült megteremteni a harckocsikat jellemző három alapvető tulajdonság – mozgékonyság, tüzerő, páncélvédettség – összhangját, emellett viszonylag egyszerü volt legyártani és kezelni. 1941 nyarán a németeket igencsak meglepte a T–34-esekkel való találkozás. Harminchét milliméteres páncéltörő lövegük teljesen hatástalannak bizonyult a szovjet harckocsik ellen, lövedékei valósággal lepattantak róluk. Volt olyan T–34 amely húsznál is több találatot kapott és még folytatta a tüzelést. A Panzer III-as harckocsiknak szemtől szemben szintén nem volt esélyük a T–34-esek ellen.

Párduc, a legmodernebb német harckocsi

A Párduc, vagyis a Panzerkampfvagen V volt a németek legmodernebb harckocsija a második világháborúban. Fejlesztésének az volt a célja, hogy csökkentse a német páncélosok veszteségeit a keleti fronton, mivel a szovjetek modern T–34-esei megtizedelték a német PzKpfw III és IV-eseket. A harckocsit tüzerejének, páncélzatának valamint mozgékonyságának az aránya magasan az átlag fölé emelte így ez lett a második világháború egyik leghatékonyabb harckocsija, dacára a szövetségesek nyomasztó létszámfölényének. Az amerikai hadsereg statisztikája szerint egy „Párduc” kilövése öt Sherman, vagy kilenc T–34 elvesztésébe került. Gyenge pontja a meglehetősen vékony oldalpáncélzat volt. A németek ezért a páncélostámadások alkalmával oldalról rohamlövegekkel fedezték a támadó Panther-eket.

Tigrisvadásznak szánták a Sztálin nevét viselő harckocsikat 

Az ISZ-1-et az elavult KV sorozat leváltására tervezték, de alig készült el, a szovjet mérnökök máris nekiláttak egy továbbfejlesztett változat tervezésének. A fejlesztésre azért volt szükség, mert a kurszki csata bebizonyította, hogy a szovjet páncélosok tüzerő és páncélzat terén egyaránt hátrányba kerültek a német páncélosok új generációjával, vagyis a Panzer V Párduc és a Panzer VI Tigris harckocsikkal szemben. Felmerült tehát az igény egy nagyobb tüzerővel rendelkező szovjet nehéz páncélos megépítésére, amely sikerrel veheti fel a versenyt az újabb német közepes és nehéz harckocsikkal. A fenyegetés miatt a fejlesztési munkálatokat és a teszteket a lehető legrövidebb időn belül el kellett végezni, ezért a szovjet mérnökök az ISZ–1-es harckocsi továbbfejlesztése mellett döntöttek. 

A Varsói szerződés első rendszeresített harckocsija

A T-54-est a második világháború végén kezdték el fejleszteni a Szovjetunióban, a prototípusa 1945-ben készült el. Miután elkezdődött a hidegháború, és létrejött a Keleti blokk katonai szervezete, a Varsói Szerződés, a T-54 lett az első rendszeresített harckocsija. Javított változatával, a T–55-ös változatával együtt máig a legnagyobb példányszámban gyártott harckocsi, közel százezer darab készült belőle.

A legsikeresebb amerikai harckocsi

Régóta az M1 Abrams számít a legsikeresebb amerikai harckocsinak, amely az Amerikai Egyesült Államok hadseregének és tengerészgyalogságának is fő típusa. 1980-ban állították szolgálatba, azóta három fő változatát rendszeresítették. Fejlesztése alatt a tervezők egy esetleges Szovjetunió elleni háborút tartottak szem előtt, végül az Abramsokat a Közel-Keleten vetették be először a sivatagi Vihar hadmüvelet során. Az M1-ek jól szerepeltek a harcokban, Szaddam Husszein T-72-esei nem sok kárt tudtak tenni bennük. 

Távolsági rekordot állított fel a Challenger 

Challenger 1 közepes harckocsit a Brit Szárazföldi Erők használták a nyolcvanas-kilencvenes években. Az első-öbölháború alatt a britek száznyolcvan Challengert vittek Szaúd-Arábiába, és „Granby” hadmüvelet során vetették be őket. A harckocsik igen jól szerepeltek. Megsemmisítettek háromszáz ellenséges páncélozott jármüvet anélkül, hogy veszteséget kellett volna elkönyvelniük. Rekordot is sikerült felállítani a típussal, a történelem legnagyobb távolságú harckocsi - harckocsi elleni küzdelmét ugyanis egy Challenger tartja, amely egy iraki tankot angol források szerint több, mint öt kilométeres távolságból lőtt ki. 

USS Ross vs. Szu-24 - Mindenki másképp emlékszik

Oroszország és az Egyesült Államok - nem meglepő módon - teljesen másképp látja az amerikai Arleigh Burke-osztályú USS Ross (DDG-71) irányított rakétákkal felszerelt romboló és az Orosz Haditengerészet Szu-24M harci repülőgépeinek 2015. május 30-i találkozását a Fekete-tengeren.

A orosz hírügynökségi jelentések szerint az amerikai hajó (hírforrástól függően) orosz felségvizeken hajózott vagy afelé tartott a Fekete-tenger keleti részén, amikor az orosz repülőgép meghátrálásra késztette. Az orosz fél szerint a hajó a romániai Constanta kikötőjéből indult útnak, az orosz haderő által megszállva tartott Krím-félsziget irányába. A „provokatívan és agresszívan” viselkedő amerikai legénység miatt volt szükség a készültségi Szu-24-esek riasztására, akik erejük demonstrálásával fojtották el a határsértési kísérletet s védték meg Oroszország határait. Az állítólagos határsértésről semmilyen adat- vagy egyéb információt nem közöltek, így azt sem, saját észlelésük szerint hol tartózkodott a USS Ross.

USS Ross (Fotó: US Navy)

Az amerikai haditengerészet hivatalos közleménye szerint a romboló bármiféle agresszív viselkedés nélkül, nemzetközi vizeken hajózott, így a hajó bal oldalától 500 méter távolságban, körülbelül 200 méteres repülési magasságban elhúzó orosz repülőgép is nemzetközi légtérben repült. A hajó az előre eltervezetteknek megfelelően folytatta feladata végrehajtását, haladási irányán nem változtatott az orosz akció után sem. A Pentagon szerint hasonló találkozásokra számos esetben kerül sor a nemzetközi vizeken két állam hajóegysége és repülőgépe között, így ebben semmi különös nincsen. 

Figyelemre méltó, hogy az amerikai haditengerészet két videofelvételt is nyilvánosságra hozott, mely a USS Ross és az orosz Szu-24-esek közötti találkozókat mutatja be. Az első felvétel a május 30-i találkozóé. A videó tanulsága szerint a Szu-24-es fegyverzettel nem, csak két póttartállyal rendelkezett és nem fenyegette az Aegis lég- és rakétavédelmi rendszerrel, illetve SM-3 nagy hatótávolságú légvédelmi rakétákkal is felszerelt amerikai hajó és az azon szolgálatot teljesítők épségét. A második, június elsején nyilvánosságra hozott felvételen a USS Ross már az ukrán haditengerészet egységeivel, köztük a flotta zászlóshajójával, a Krivak-osztályú HETMAN SZAGAJDACSNYIJ (U130) fregattal együtt hajózik, amikor ismét legalább egy fegyvertelen Szu-24-es látogatja meg a köteléket.

Érdekesség, hogy szintén a USS Ross volt az a Fekete-tengeren hajózó amerikai hadhajó, melynek összes fedélzeti rendszerét megbénította egy magányos Szu-24-es zavarórendszere - legalábbis ha hinni lehet az orosz forrásoknak. Az akkori híradások szerint a romboló kénytelen volt visszatérni a romániai Constanta kikötőjébe, ahol az események hatására a tisztikar 27 tagja azonnal le is szerelt - állítólag. 

USS Ross in the Black Sea: May 30, 2015

https://www.youtube.com/watch?v=jno04lAG6D4

USS Ross in the Black Sea: June 1, 2015

https://www.youtube.com/watch?v=SME4w037FgA

Szu-24-est küldtek egy amerikai hadihajó ellen az oroszok

Az Orosz Légierő irányváltoztatásra kényszerített egy „agresszívan viselkedő” amerikai rombolót a Fekete-tengeren - jelentette 2015. május 31-én, vasárnap hajnalban a RIA Novosztyi orosz hírügynökség egy meg nem nevezett krími katonai forrásra hivatkozva. A washingtoni védelmi minisztérium tagadta, hogy bármelyik amerikai hadihajó szokatlan manővert hajtott volna végre.

Az orosz forrás szerint a rakétákkal felszerelt, USS Ross nevü amerikai romboló az orosz területi vizek felé haladt. „A hajó legénysége provokatívan és agresszívan viselkedett, ami aggodalmat váltott ki a Fekete-tengeri Flotta megfigyelőállomásainak és hajóinak illetékeseiből” - olvasható az orosz beszámolóban. Így azután Szu-24-est küldtek a körzetbe, amely „demonstrálta az amerikai legénységnek, hogy kész kíméletlenül megakadályozni a határsértést és megvédeni az ország érdekeit” - jelentette ki az orosz forrás. 

USS Ross (Fotó: US Navy)

Eileen Lainez Pentagon-szóvivő erre reagálva kijelentette: „A rutinjellegü manővereket végző Ross végig bőven a nemzetközi vizek határán belül maradt. Az amerikai haditengerészet a nemzetközi jogot tiszteletben tartva rendszeresen jelen van a Fekete-tengeren, és a Ross oda vezénylését előre bejelentettük”. 

Az ukrajnai válság kirobbanása, a Krím Oroszország általi bekebelezése óta folyamatosan feszült a helyzet az orosz és a nyugati haderők között, gyakran vannak hasonló incidensek Európában. Május elején Nagy-Britannia és Svédország riasztotta harci gépeit, mert területét megközelítették orosz bombázók. Áprilisban pedig az Egyesült Államok panaszkodott arra, hogy egy orosz harci gép veszélyes módon megközelített egy amerikai felderítőgépet a nemzetközi légtérben, a Balti-tenger felett.

Tíz nagyszabású fegyver, amit soha nem sikerült bevetni

A történelem során számos grandiózus fegyver tervét álmodták meg a mérnökök, tervezők. Nem egy azonban meg is maradt a tervezés fázisában, ezek közül gyűjtöttünk most össze tízet szokásos szubjektív listánkban.

Leonardo da Vinci „harckocsija” 

Már az ókorban is használtak harci szekerekre erősített sarlószerü kardokat, az így felszerelt szekerek pedig gyakorlatilag fünyíróként vágtak rendet az ellenség sorai között. Ezt fejlesztette tovább Leonardo, aki a szerkezethez egy olyan fogaskerekes irányítómüvet tervezett, amivel a kocsihajtók jobban tudták mozgatni a pengéket. A cél az volt, hogy a szerkezettel minél könnyebben lehessen lemetszeni az ellenséges csapatok végtagjait. 

Gőzágyút is tervezett Leonardo

Leonardo da Vinci meglepő tüzerejü gőzágyút is tervezett 1480 környékén. A szeneskazán és ágyú kombinációjaként felfogható fegyver nagy erővel kiáramló gőz segítségével lőtte ki a golyót. A gőzágyúnak a tervrajzok alapján harminchárom csöve lett volna három sorban elrendezve, amelyekkel felváltva lehetett tüzelni. A fegyvernek nemcsak mozgatható irányzéka volt, hanem gyorstüzelésre is képes lett volna, így a szerkezetet gyakorlatilag a Katyusa elődjének is tekinthetjük. Az ágyúcsöveket legyező alakra szétnyitva meglepően hatékony fegyvert lehetett készíteni közeledő csapatok ellen, valamint kerekeken mozgatva szállítása is könnyü volt. 

Füstbe ment tervek Anglia megszállására 

A napóleoni háborúk korában sokan foglalkoztak a léggömbök katonai felhasználásával. Volt, aki a léggömbök mozgatását vitorlával/evezővel próbálta megoldani - kevés sikerrel, volt olyan is aki egész repülőszigetet képzet el, amelyet több egymás mögé helyezett hidrogénballon emelt volna a levegőbe, és egy, gőzgéppel hajtott propeller mozgatott volna. Ekkoriban egy merész teoretikus hármas támadást képzelt el Anglia ellen. Miközben a haditengerészet egy hagyományos partraszállást hajt végre Dovernél, a szárazföldi haderők az előzőleg kiásott, csatorna alatti alagúton vonulnak fel, és harmadikként a léghajós deszant is támad egy csomó léggömbbel, amint kedvező a szél. 

Megtervezte, de megépíteni már nem tudta az első railgun-t 

Az elektromágneses ágyú ötlete koránt sem újdonság, egy francia feltaláló, Louis Octave Fauchon-Villeplee már 1918-ban lefektette az elméleti alapokat, majd 1919. április 1-jén levédette a szabadalmat, amit 1922. július 4-én be is jegyeztek. Fauchon-Villeplee tervein két párhuzamos gyüjtősín szerepelt, amiket mágneses mező vett körül, és egy lövedék kötötte össze őket. Amikor a gyüjtősíneket feszültség alá helyezték, az energia feltöltötte a síneket és a lövedéket, ami ennek hatására kirepült a fegyver csövéből. A korát meghaladó fegyver csak napjainkban került le a tervezőasztalról.

Hangágyúval vadásztak volna a bombázókötelékekre 

A hangágyú abból az ötletből eredt, hogy bizonyos frekvenciájú és intenzitású hanghullámok képesek kárt tenni mind a repülőgépekben és/vagy annak személyzetében. A furcsa szerkezetben metánt és levegőt égettek, az ezzel előidézett robbanásokat ezután hangtükrök segítségével irányították. Mivel a robbanások rövid időközönként követték egymást, ezért a hangjukat sikerült nagyfrekvenciájú hullámokká alakítani. A furcsa ágyú ötlete a második világháború alatt merült fel egy német tudós, dr. Zippenmayer fejében, ám a konstrukció hiányosságaiból adódóan képtelen lett volna a hanghullámokat nagy magasságba feljuttatni, így törölték a projektet. 

Kétségbeesett ötlet volt, nem is müködött a német szélágyú 

A szélágyú ötletével szintén dr. Zippenmayer jelentkezett Hitlernél a második világháború utolsó évében. Akkoriban a kétségbeesett OKH (Oberkommando des Heeres: a német szárazföldi haderő főparancsnoksága) már szinte válogatás nélkül finanszírozott minden olyan programot, ami az adott helyzetben akár minimális sikerrel kecsegtetett, így a szélágyú is zöld utat kapott. A dr. Zippenmayer vezette csoport koncepciója a szélcsatornákban végzett áramlástani kísérletek adataira épült, amelyek során bebizonyosodott, hogy egy erős forgószél hatására a repülőgépek szerkezete komoly károsodást is szenvedhet, irányíthatatlanná teheti, sőt megrongálhatja vagy jobb esetben össze is törheti a gépek vázát. A csoport javaslatának a lényege az volt, hogy a robbantás segítségével zárt tüztérben előidézett, különlegesen kiképzett fúvókákon keresztül a levegőbe juttatott légáramlat képes lesz komolyabb pusztítást véghezvinni. 

Termikus energiával pusztított volna a náci Németország 

A második világháborús német hadvezetés komoly érdeklődést mutatott a hagyományos robbanóanyagok helyett termikus energiával romboló fegyver iránt, amely a mai neutronbombához hasonlóan „tiszta”, tehát kizárólag az élő szervezetekre hatást gyakorló, az ellenséges haditechnikát, az épületeket, a harci eszközöket és a jármüveket egyáltalán nem károsító fegyverek egyik korai változata lehetett. A mérnökök javaslatának lényege abból állt, hogy az addigi, robbanás segítségével nagy mennyiségü hőt termelő és azzal pusztító bombák helyett egy olyan fegyvert fejlesszenek ki, amely becsapódáskor különböző kémiai reakciók által képes a hőt elvonni a környezetéből, így valamennyi élő szervezetet megfagyasztja. Bár egyes jelentésekben említés esik a termikus energiával pusztító fegyverről, sem vázlatok, sem tervek, sem prototípus nem került elő. 

Szénnel akarták üzemeltetni a németek csupaszárny villámbombázóját 

A tervek alapján meglehetősen szokatlan tüzelőanyaggal, szénnel müködött volna dr. Alexander Lippisch csupaszárny felépítésü gyorsbombázója, a P.13, amelyet az alternatív erőforrás mellett egy rakétamotorral is fel akart szerelni. A repülőgép modellje, amelyet a szokatlan sárkányszerkezet tesztelésére építettek, a próbákon remek teljesítményt nyújtott, és a furcsa konstrukció ellenére sem jelentkeztek avionikai problémák. A P.13-at, ha valaha is megépült volna, két darab MK103 típusú gépágyúval látták volna el, és maximális sebessége a mérnökök tervei szerint elérte volna az 1650 kilométer/órát. A P.13 azonban sosem készült el, mivel Lippisch félbehagyta a projektet. 

A Föld körül keringett volna támadás előtt a nukleáris meghajtású repülőgép 

Az Egyesült Államokban a szovjet rakéták fenyegetése miatt egy olyan fegyvert álmodtak meg, mely gyakorlatilag korlátlan hatótávolsága révén az egész Szovjetunió területén bevethető lett volna. A fegyver tervezői szerint már önmagában a hatalmas lökéshullámával alkalmas lehetett volna az alatta tartózkodó emberek megölésére, azonban a jóformán fedetlen reaktorából kiáramló gamma- és neutronsugárzás, továbbá a beszívott, majd a hajtómüvéből kirepülő radioaktív por még pusztítóbbá tehette volna a szerkezetet. A mindent elpusztító fegyver leglényegesebb eleme egy nukleáris torlósugárhajtómü volt, amely a projekt vesztét is okozta, mivel a bevetés során a szövetséges országokat is szennyezte volna. 

Tervben volt az atommeghajtású ürhajó 

1950-ben merült fel először az atomenergiával hajtott ürhajók gondolata. Az Orion Projekt volt az Egyesült Államok egyik legveszélyesebb és legelrugaszkodottabb állami beruházása. Terv szerint ugyanis nem hagyományos rakéta segítségével szállt volna fel az ürhajó, hanem felbocsájtás közben apró atombombákat robbantottak volna fel a felhőkarcoló méretü hajó mögött, ezzel biztosítva a kellő kezdősebességet. Az Orion ürhajó óriási tolóerővel és egyúttal halálos radioaktív dózissal rendelkezett volna. 

A világ tíz legerősebb hadserege

E heti tízes listánkban a világ tíz legnagyobb hadseregét gyűjtöttük össze és rangsoroltuk a Global Firepower statisztikája alapján. Ez az oldal többek között az ENSZ és a CIA publikus adatait használva méri a hadseregek ütőképességét.

Amerikai Egyesült Államok

Ahogy azt már évek óta megszokhattuk, 2014-ben is az Egyesült Államok hadserege végzett az első helyen. Idén több mint  600 milliárd dollárt költhettek el védelmi kiadásokra, amely világszerte a legmagasabb összeg és utolérhetetlen a többi ország számára. A komoly ráfordítás természetesen meg is térül, hiszen az amerikai hadsereg minden egyes haderőneme világelsőnek számít, a szárazföldi erőknél például 8 325 harckocsi és 25 782 fegyveres harcjármü vár bevetésre, a légierő pilótái nem kevesebb, mint 13 683 légi jármüvel repülhetnek, a világ bármely pontján történő beavatkozást pedig tíz repülőgép-hordozó segíti. 

Oroszország

Bár a hidegháború óta igencsak megkopott a nimbusza, az orosz medve idén ismét felkapaszkodott a dobogó második helyére. Védelmi kiadásokra közel 77 milliárd dollárt szántak, ami azt is jól mutatja, hogy a közelében sincsenek az első helyen álló amerikaiaknak. Természetesen így is komoly erőt tud felmutatni az orosz hadsereg. Ahogy azt megszokhattuk, nagy hangsúlyt fektetnek szárazföldi erejükre, a harckocsik (több mint 15 000 darab) és fegyveres harcjármüvek (27 607 darab) számát tekintve megelőzik az USA-t is. Légierejük sem elhanyagolható, hiszen 3000-nél is több légi jármüvet tartanak rendszerben.

Kína

Az ébredező keleti sárkánynak idén is csak a bronzérem jutott, annak ellenére, hogy évek óta gőzerővel folyik a hadseregfejlesztés, a védelmi kiadások is folyamatosan nőnek az ázsiai országban. Bár a nagyhatalmi terveket szövögető Kína a világ legnagyobb létszámú hadseregét tartja fenn (2 300 000-es létszámukkal gyakorlatilag utolérhetetlenek ezen a téren) védelmi kiadásokra „mindössze” 126 milliárd dollárt költött, összesítésben ez még csak a harmadik helyhez volt elég. Ám ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, a jövőben változhat a felállás, hiszen az őket megelőző orosz hadsereg fejlesztése nagymértékben függ az olaj világpiaci árától, míg Kína stabilabb hátországgal száll versenybe. 

India

Bár India nagyhatalommá válása a távoli jövő zenéje, a hatalmas ország méreteinek megfelelően hatalmas hadsereget tart fenn. A Pakisztánnal több évtizede tartó konfliktus miatt örökös készenlétben álló hadsereg 1 300 000-nél is több katonát foglalkoztat, de bármikor mozgósítható ennek a létszámnak akár a kétszerese is önkéntesként. Szárazföldi hadseregük legnagyobb ütőerejét 3 569 harckocsi és 5000-nél is több fegyveres harcjármü adja, valamint a 6500 ágyút felvonultató tüzérség. A haditengerészet és a légierő némileg gyengébb − bár utóbbi a maga 1900 bevethető harci repülőgépével és 600 helikopterével ott van a közvetlen élvonal mögött. Mindez a negyedik helyre volt elég a listán.

Nagy-Britannia

Bár világviszonylatban nem számít különösebben erősnek, Európán belül előkelő helyen áll a brit hadsereg. Harceszközökből kifejezetten keveset tartanak rendszerben a szigetországban, harckocsiból 407-et, repülőeszközből mindössze 908-at használnak, és az egykor hatalmas flotta is 66 hajóra csökkent. Ami a mai brit hadsereg erejét adja, az a technológiai fejlettség, melyet relatíve sok pénzzel, idén kicsivel több, mint 53 milliárd dollárral, (védelmi költségvetés terén alig maradnak el a sokkalta nagyobb haderőt finanszírozó Oroszországtól) és stabil, erős gazdasági háttérrel tartanak naprakészen. Ezzel kerültek a lista ötödik helyére.

Franciaország

A hatodik helyen álló Franciaország a maga 43 milliárd dolláros védelmi büdzséjével egyértelmüen Európa élvonalába tartozik. A világviszonylatban kis létszámú hadsereg jól felszerelt, légiereje és haditengerészete pedig kiemelkedő. Légi jármüvekből 1203-at, harckocsikból és fegyveres harcjármüvekből együttesen közel 8000-et, hajókból pedig 120-at tart rendszerben. 

Németország

Németország méretéhez és jelentőségéhez viszonyítva igencsak szerény méretü hadsereget tart fenn, viszonylag alacsony, 45 milliárd dolláros költségből − ennek ellenére ez elég volt a hetedik helyre. Harckocsikból 408 darabot, repülőgépekből 710-et, hajókból pedig mindössze 82-t tart rendszerben, így viszont jut pénz fejlesztésekre. Tisztikara kiválóan képzett, ráadásul Európa legerősebb gazdasága kellően stabil hátteret biztosít a hadseregnek (is). 

Törökország

A török hadsereg nemrég került fel a Global Firepower első tíz helyezettje közé; 2014-ben a nyolcadik helyen végzett. Törökország az elmúlt években nagy hangsúlyt fektetett a hadseregfejlesztésre, szinte egész hagyományos védelmi rendszerét megújítja.  18 milliárdos védelmi költségvetéséből csaknem 2000 harckocsit, 989 légi jármüvet és 115 hajót üzemeltet. Ha a jelenlegi trendek folytatódnak, a jövőben akár magasabb szintre is kerülhet a török hadsereg a tízes listán.

Dél-Korea

Mivel Dél-Koreát évtizedek óta fenyegeti agresszív északi szomszédja, nem meglepő, hogy méreteihez képest hatalmas hadsereget tart fenn, és nem kis összeget szán éves szinten védelmi kiadásokra. Idén több mint 30 milliárd dollárt költöttek el erre a célra, magasan túlszárnyalva Észak-Koreát, amely mindössze hadserege létszámával és nagyszámú harceszközével „büszkélkedhet”; a tízes listára kerüléstől is messze áll, szemben a sokkal fejlettebb és gazdagabb déli szomszéddal, ahol modernizálásra és számos fejlesztésre futja a hadseregen belül. Mindez idén a kilencedik helyre volt elég.

Japán

Japánban csaknem 50 milliárd dollárt költöttek el ebben az évben a hadseregre. A szigetország önvédelmi hadereje, a Dzsieitai 131 hajót tart rendszerben, ebből egy repülőgép-hordozó. Bár a második világháború okozta sokk hatására Japánban az alkotmány tiltja hadsereg, haditengerészet és légierő létrehozását, de engedélyezi önvédelmi erők fenntartását, melyre hagyományosan a GDP egy százalékát költik. Mivel az utóbbi években igencsak pörög a japán gazdaság, bőven jut pénz a hadseregre is. Évente átlagosan 50 milliárd dollárból gazdálkodhatnak, melynek általában a felét fordítják fejlesztésekre. Így kerültek fel a listára tizedikként.

Ugrásszerűen nőtt a kibertámadások száma

Harmadával nőtt a kibertámadások száma a harmadik negyedévben világszerte az előző negyedévihez képest - derül ki a Kaspersky Lab orosz kiberbiztonsági vállalat negyedéves jelentéséből.

A Kaspersky Lab védelmi szoftverével ellátott számítógépek több mint egymilliárd rosszindulatú támadást blokkoltak a harmadik negyedévben, 33,1 százalékkal többet, mint az előző negyedévben. A védelmi szoftverek 110 millió egyedi internetes címen találtak rosszindulatú kódokat, 31 százalékkal többön, mint a második negyedévben. A Kaspersky Lab mobil kártevő kódgyüjteménye 74,5 ezer mintával, az előző negyedévihez képest 14,4 százalékkal bővült a negyedév folyamán. A banki adatok eltulajdonítására szakosodott mobil trójai kártevőből a szakemberek 7 ezret azonosítottak a negyedév folyamán, közel három és félszer annyit, mint az előző negyedévben. A banki trójai kártevők támadási területe a harmadik negyedévben 70 országra bővült az előző negyedévi 31-ről.

Az informatikai biztonsági szakma a harmadik negyedévben „vörös riasztást” adott ki a kiemelten veszélyes Bash/ShellShock sérülékenység miatt, ami teljes hozzáférést tesz lehetővé az operációs rendszerhez egy sor széles körben használt eszközön, többek között routereken és vezeték nélküli elérési pontokon. A Kaspersky Lab két kiberkémkedési kampányt leplezett le a harmadik negyedévben: a „Crouching Yeti” és az „Epic Turla” kormányzati intézményeket, nagykövetségeket, katonai létesítményeket, kutatóintézeteket és informatikai cégeket, összesen több, mint 2800 célpontot támadott meg 45 országban. A harmadik negyedévben nagyban átrendeződött a támadások forrásául szolgáló országok listája. A második negyedévben sorrendben Németország, az Egyesült Államok, Hollandia, Oroszország és Kanada foglalta el az első öt helyet.

A harmadik negyedévben az Egyesült Államok egy nagy, 11,2 százalékpontos ugrással 33 százalékos részesedésre tett szert és így az első helyre rukkolt előre. Németország (13,5 százalék) a harmadik helyre esett vissza, Hollandia (18 százalék) pedig feljött a másodikra. Az ötödik helyről Ukrajna (4 százalék) kiütötte Kanadát, Oroszország (9 százalék) pedig megőrizte negyedik helyezését.

Tíz nagy erejű nukleáris robbanás

Az atombombáról mindenkinek a szerencsétlenül járt Hirosima és Nagaszaki ugrik be elsőként. Talán dereng még valami arról, hogy a franciák is kísérleteztek atombombával valahol a Csendes-óceán szigetein, és sejtjük, hogy a többi atomhatalom is folytatott hasonló kísérleteket. Heti tízes listánkba tíz hatalmas erejű nukleáris robbantást gyűjtöttünk össze, a szokásos szubjektív szempontok szerint.

Az első szovjet atombomba

Az első szovjet atombomba, kódnéven RDSZ–1 fejlesztése és építése 1946 áprilisában, a Szarov mellett létrehozott Arzamasz–16 telepen kezdődött. A programban dolgozó tudósok két bomba tervét készítették el. Az RDSZ–1 a plutóniumtöltetü amerikai Fat Man másolata volt, míg a vele párhuzamosan fejlesztett RDSZ–2 eredeti szovjet konstrukció volt. Az atomfegyver-programot felügyelő Lavrentyij Berija Sztálin utasítására az RDSZ–1 megépítését szorgalmazta. A huszonkét kilotonna TNT hatóerejével egyenértékü bomba az „Első villám” nevet kapta. A szovjet atomfegyver-fejlesztés kezdetben jelentősen elmaradt az amerikaitól, de később a Manhattan-terven dolgozó Klaus Fuchstól és társaitól kapott információknak köszönhetően sikerült jelentősen csökkenteni a hátrányt. A bomba hasadóanyagát a Majak-üzemben állították elő, az összeszerelését az Arzamasz–16 telepen végezték el. A robbantás helyszínének kijelölt Szemipalatyinszkba a legnagyobb titoktartás mellett vasúton szállították. A bombát a kísérleti robbantáshoz egy százötven méter magas toronyban helyezték el. Bár Moszkva ezt követően még közel egy hónapig nem tett bejelentést a történésekről, az Egyesült Államok nagyon hamar rájött, hogy az amerikai atommonopólium korszaka befejeződött, miután egy U−2-es kémrepülőgép levegőmintákat szolgáltatott a szovjet légtérből.

Ez volt a legnagyobb robbantás

A Cár-bombát eleve azzal a szándékkal építették meg a Szovjetunióban, hogy az övék legyen a világ legnagyobb nukleáris fegyvere. Ez sikerült is, olyannyira, hogy az ötvenes években kifejlesztett óriásbomba még ma is a legnagyobb hatóerejü atomfegyvernek számít. Mivel ezt a félelmetes pusztítóerőt demonstrálni is akarták az illetékes elvtársak, a bomba felrobbantása mellett döntöttek. Nyikita Hruscsov pártfőtitkár úgy rendelkezett, hogy a kísérleti robbantásra az SZKP XXII. Kongresszusának ideje alatt kerüljön sor. A bomba olyan nagy és nehéz volt, hogy a szállítására rendelt Tu–95 bombázót át kellett építeni, hogy a szerkezete elbírja a közel harminctonnás monstrumot, amely teljes egészében el sem fért a bombatérben, így azt a törzsbe félig besüllyesztett állapotban függesztették a gépre. A bombát 1961. október 30-án a Novaja Zemlja északi részén lévő nukleáris kísérleti telep fölött, négyezer méteres magasságban robbantották fel. A hatalmas tüzgömb elérte a földfelszínt, és kis híján a bombát kioldó repülőgépet is. A fényhatás még ezer kilométerről, így Finnországból is látható volt. A hőhatás akkora volt, hogy még száz kilométeres távolságban is harmadfokú égési sérüléseket okozott volna. A robbanáskor kialakult gombafelhő hatvannégy kilométer magasra emelkedett, a szeizmikus lökéshullámok háromszor kerülték meg a Földet.

Az amerikai rekord

Bár nem szólt akkorát, mint a Cár-bomba, az amerikaiak is „büszkélkedhetnek” hatalmas erejü nukleáris fegyverekkel. A legnagyobb erejü kísérleti robbantásukat a Castle Bravo fedőnévre hallgató hidrogénbombával hajtották végre, melyet 1954. március 1-jén robbantottak fel a Marshall-szigetekhez tartozó Bikini-atollon a Castle hadmüvelet első tesztjeként. A mai napig ez tartja az Egyesült Államok által felrobbantott legnagyobb hatóerejü nukleáris fegyver rekordját tizenöt megatonnás energiahozammal, ezzel együtt azonban a legjelentősebb véletlenszerü radioaktív szennyezést is előidézte. A robbanásból származó radioaktív kihullás megbetegítette az atollt előzőleg benépesítő lakosokat, akik később visszatértek a helyszínre, csakúgy, mint a Daigo Fukuryu Maru (Szerencsés Sárkány) japán halászhajó személyzetét. A robbantás hatásai nemzetközi aggodalmat váltottak ki a légköri termonukleáris tesztekkel kapcsolatban.

A franciák kísérletei

Bár a Godzilla címü film hatalmas szörnye a képzelet szüleménye, a film nyitójelenetében bemutatott francia nukleáris tesztek nagyon is valóságosak voltak. Franciaország 1960 és 1996 között a világ több pontján is hajtott végre atomkísérleteket. Eleinte a Szahara algériai részén, majd a Csendes-óceánon a Francia-Polinéziához tartozó Maruroa és Fangataufa korallzátonyokon folytak a légi, illetve víz alatti kísérletek. Ez idő alatt összesen kétszáztíz robbantást hajtottak végre, amelynek káros mellékhatásaként Tahitit is magas sugárdózis érte egy 1974-es robbantás után. A hadsereg mérései kimutatták, hogy a szigeten július 19-én és 20-án a radioaktív anyagokkal teli felhőkből hulló eső nagy mennyiségben tartalmazott az emberi egészségre rendkívül veszélyes elemet, plutóniumot.

Z betüt rajzolt az égre az angol atombomba

Az ötvenes években Anglia is kivette részét az atombomba-fejlesztésből, ennek célja leginkább a nagyhatalmi státus megőrzése volt, valamint a függetlenedés az Egyesült Államoktól. 1952 májusában a brit kormány bejelentette, hogy a tesztelést az Ausztrália partjaitól északnyugati irányban elhelyezkedő lakatlan Monte Bello-szigeteken, az ausztrál kormánnyal együttmüködésben fogják véghezvinni. A kutatás tudományos igazgatója dr. W.G. Penney atomfizikus volt, aki a világ első atombombájának megalkotásában is tevékeny szerepet vállalt. A Monte Bello-szigetek tiltott zóna lett, így a hajók és légi jármüvek nem léphettek be a térségbe. A robbantásra váró bombát egy fregatton helyezték el, amelyet aztán a nagy erejü robbanás megsemmisített. Az egyik jelen lévő tudósító feljegyezte, hogy az atombombák esetében megszokott gombafelhő helyett egy csúnyán írt z betüre emlékeztető felhő jelent meg a robbanás után. Ennek ellenére a kísérlet sikeres volt, a tudományos igazgató pedig a lovaggá ütést is kiérdemelte.

Az első hidrogénbomba-teszt

Ivy Mike volt a kódneve az Egyesült Államok első hidrogénbombatesztjének. A bombát 1952. november elsején robbantották fel a csendes-óceáni Enewetak-atollon az Ivy hadmüvelet részeként. Ez volt az első olyan próba, amelyben egy Teller-Ulam típusú lépcsős fúziós szerkezetet alkalmaztak, és általában ezt tartják az első sikeres hidrogénbombatesztnek, amelyben a robbanás hatóerejének jelentős része származott magfúzióból. A szerkezet méretei és fúziós üzemanyaga miatt nem volt bevethető termonukleáris fegyverként; kizárólag egy rendkívül óvatos kísérletnek szánták, hogy jóváhagyják a megatonnás nagyságrendü robbantások koncepcióját. A robbanás egy csaknem két kilométer széles és ötven méter mély krátert hozott létre az Elugelab-sziget helyén. Az általa keltett légnyomás és tengeri hullámok a tesztszigetekről minden növényzetet letéptek. Még a robbanás központjától ötven kilométeres távolságban elhelyezett hajókra is radioaktív koralltörmelék hullt, és az atoll körüli terület súlyosan szennyezetté vált. A robbanás helyén az intenzíven koncentrálódó neutronfluxus két új kémiai elemet eredményezett, az einsteiniumot és a fermiumot. 

Emiatt született meg a Greenpeace

Amchitka egy kicsi, vulkanikus sziget Alaszkában, az Aleut-szigetlánchoz tartozó Patkány-szigetek tagja. Mintegy hatvannyolc kilométer hosszú, szélessége három és hat kilométer között váltakozik. A távoli és igencsak festői sziget mégsem javasolt a turisták számára, ugyanis az Egyesült Államok Atomenergia Bizottsága ezt választotta helyszínül föld alatti kísérleti robbantásokhoz. A tesztek során három bombát robbantottak fel itt, a nyolcvan kilotonnás Long Shotot, a nagyjából egy megatonnás Mirlow-t, végül a közel öt megatonnás Cannikint 1971-ben, amely a legnagyobb erejü volt az USA által föld alatt tesztelt bombák közül. A Cannikin felrobbantása nem kerülte el a környezetvédő csoportok figyelmét sem, amelyek ekkoriban már komolyan foglalkoztak a sugárzás környezetkárosító hatásaival. Véleményük szerint a föld alatti kísérletek hozzájárultak a földrengések és a cunamik kialakulásához is. A később Greenpeace-ként ismertté váló szervezet első (sikertelen) akciója a sziget partjainál megrendezett tiltakozás lett volna. A már használaton kívüli kísérleti területen a sugárzás mértékét folyamatosan ellenőrzik, a legújabb adatok szerint radioaktív szivárgásnak nincs jele.

A bomba alatt állva figyelték a robbanást

Bármennyire hihetetlennek tünik is, az Egyesült Államokban zajlott olyan kísérlet, mely azt hivatott bizonyítani, hogy hogy egy, a levegőben felrobbanó nukleáris töltettel felszerelt rakéta veszélytelen a civil lakosságra nézve. Ezt bizonyítandó, a légierő öt magas rangú tisztje önként jelentkezett, hogy a robbanást − amelyet közben filmen rögzítettek − minden védőfelszerelés nélkül nézze végig közvetlen közelről. A tesztre azért volt szükség, mert a hidegháború kezdeti időszakában, vagyis az atomfegyver büvöletében olyan levegő-levegő rakétákat terveztek rendszerbe állítani, melyek nukleáris robbanófejük segítségével semmisítették volna meg az amerikai légtérbe merészkedő szovjet bombázókat. Ez érthető módon kiválthatta a lakosság ellenszenvét, az ő megnyugtatásuk érdekében végezték tehát a nem mindennapi tesztet. Ez volt a Genie becenéven ismert MB-1/AIR-2 levegő-levegő rakéta első, és mint utóbb kiderült, egyetlen éles próbája. A rakétából később több mint ezer darabot gyártottak le, és a nyolcvanas évek elején szerelték le őket.

  

A hajókat akarták elpusztítani

A Crossroads hadmüvelet során nukleáris fegyvereket tesztelt az Egyesült Államok a csendes-óceáni Bikini-atollon, 1946-ban. A program célja a nukleáris fegyverek hadihajókra gyakorolt hatásainak vizsgálata volt. A müvelet során két huszonhárom kilotonnás atomfegyvert robbantottak fel, az Able-t és a Bakert. Az Able-t a tengerszint felett százötvennyolc méterrel robbantották fel 1946. július 1-jén, a Baker felrobbantása huszonhét méterrel a víz alatt történt, 1946. július 25-én. A Baker robbantása következtében valamennyi teszthajó radioaktív szennyezést szenvedett. Ez volt az első eset, amikor a radioaktív hulladék azonnal koncentrálódott a helyszínen. A Baker robbanása olyan sok szokatlan jelenséget produkált, hogy két hónap múlva konferenciát tartottak a nevezéktan egységesítésére, és új kifejezéseket határoztak meg, hogy a leírásokban és vizsgálatokban használják őket. Az 1950-es évek nagyméretü termonukleáris tesztjei a Bikini-atollt alkalmatlanná tették a fenntartható mezőgazdaságra és halászatra. A radioaktív szennyezés miatt az atoll napjainkban is lakatlan.

 

Az atmoszférában is tesztelték?

Sokat lehet hallani arról, hogy az Egyesült Államok a Föld atmoszférája fölött is végrehajtott nukleáris kísérleteket. Ezeknek az atombombáknak a magnetoszférára gyakorolt hatása elhanyagolható volt, az 1962. július 9-én, a a Johnston-sziget felett négyszáz kilométerre felbocsátott „Starfish Prime” kódnevü hidrogénbomba viszont szó szerint egy mesterséges Van Allen-nyúlvány létrejöttét okozta, ami Hawaii-tól Új-Zélandig beragyogta a Csendes-óceán feletti égboltot. A helybéli szállodák „Szivárványbomba-partikat” tartottak a tetőkön és verandákon. Amikor a kisülés elérte a felszínt, az emberek rövid eszméletvesztésekről és elektromos üzemzavarokról számoltak be, például az elektromos garázsajtók maguktól nyíltak ki, csukódtak be. Ám az igazi látványosság természetesen az égen volt látható. 

Five men at atomic ground zero

https://www.youtube.com/watch?v=BlE1BdOAfVc

HD British Hydrogen bomb explosion test awesome

https://www.youtube.com/watch?v=4b3y_LUfnRA#t=20.387145

First Soviet hydrogen bomb test (1953)

https://www.youtube.com/watch?v=r0dUIq8gHgc

A tíz legdurvább kiberfegyver

Ma már nem magányos kémek, vagy kis hackercsoportok jelentik a legnagyobb fenyegetést Magyarország féltve őrzött titkaira, sokkal inkább a más államok által kifejlesztett kiberfegyverek. A fenyegetés annyira valós, hogy nem tudunk szó nélkül elmenni mellette, ezért sorra vesszük – szigorúan szubjektív szempontok alapján – korunk tíz legdurvább számítógépes kártevőjét.

Stuxnet

Az egyik legismertebb, legösszetettebb rosszindulatú szoftver (malware) azok közül, amelyeket már ismerünk. Nem lehet biztosan tudni, de bizonyos jelek arra utalnak, hogy valószínüleg amerikai-izraeli eredetü katonai vírusról van szó, amelyet az Irán elleni titkos digitális háborúhoz fejlesztettek ki. Anélkül, hogy a pontos technológiai részletekbe belemerülnénk, elmondható, a Stuxnet 2010-ben „bukott le” az iráni Busher erőmüben, amikor kiderült, hogy olyan károkat okozott az urándúsításra használt centrifugákban, amelyek miatt le kellett állítani azokat. Konkrétan leégette a centrifugák 20 százalékát és megfertőzött csak Iránban több mint 100 ezer számítógépet és 45 ezer szervert, és évekkel vetette vissza a helyi atomprogramot. Ez a történelem első olyan esete, amikor egy számítógépes vírus valós fizikai károkat okozott, a szakértők szerint ez volt az igazi kiberháború kezdete.

DuQu

Ha foglalkozunk a Stuxnettel, akkor nem lehet szó nélkül elmenni a Duqu mellett sem, hiszen nagyon sokan ezt az egyik variánsának tartják. Ráadásul a világon először a Budapesti Müszaki Egyetem Híradástechnikai Tanszékén müködő CrySyS Adat- és Rendszerbiztonság Laboratórium talált rá és számolt be róla a világsajtónak még 2011-ben. A szakértők megállapították, hogy a Duqu a Stuxnettel majdnem teljesen azonos, viszont merőben eltérő céllal készült: fő feladata az információszerzés ipari környezetben. A kémprogram elsősorban iráni létesítményeket támadott, de a valószínüsítik, hogy más államokban is bevetették. A DuQu tulajdonképpen az előfutára a Stuxnetnek, hiszen az előbbi által megszerzett információk alapján szabadítják rá az adott célpontra az utóbbit.

Évek óta folyik a titkos kiberháború

Flame (SKyWIper)

A valaha volt legkifinomultabb számítógépes vírusnak nevezte 2012-ben az internetbiztonsággal foglalkozó neves cég, a Kaspersky Lab a kártevőt, amely több mint 600 különböző célpontot támadott meg főként közel-keleti országokban. Akárcsak a Stuxnet, a Flame is bizonyosan állami fejlesztésü, ráadásul a célpontok alapján nem is nehéz kitalálni, hogy melyiké. A Flame már legalább 2010 augusztusa óta müködésben volt, amikor két évre rá felfedezték. A szakértők megállapították, hogy magánemberek, cégek, akadémiai és kormányintézmények tulajdonában álló számítógépet fertőzött meg Iránban, Ciszjordániában, Szíriában, Libanonban, Szaúd-Arábiában, Egyiptomban és Szudánban. A rendkívül összetett vírus képes ellopni fontos információkat a számítógépekről és az azok által felügyelt rendszerekről, el tudja érni az archivált dokumentumokat és hangfelvételek készítésére is alkalmas. A Symantec elemzői szerint a Flame hússzor hatékonyabb vírus, mint a Stuxnet, és célzott támadásokra is alkalmas.

Gauss

Fenti társaihoz hasonlóan nagy a valószínüsége, hogy amerikai-izraeli programról van szó a Gauss esetében is. A Libanonban, még 2012-ben felfedezett kártevő nagyon hasonlít a Stuxnethez és a Flame-hez azzal a különbséggel, hogy elsősorban banki tranzakciókat figyel a Közel-Keleten, és igyekszik minél több bizalmas adatot (a bejelentkezési információk mellett a pénzmozgásokat is) összegyüjteni. A kutatók azt állítják, hogy a Gauss célzottan támad, és nagyon mélyen képes behatolni a fertőzött rendszerekbe. Ráadásul rendkívül sokféle információt gyüjt, és felfedezni is igen nehéz (már legalább egy éve tevékenykedett, mire megtalálták, és ennyi idő alatt több mint 2500 számítógépet fertőzött meg csak Libanonban).

Mask

Szintén a Kaspersky fedezte fel a Maskot az idei év elején, és megállapították róla, hogy a valaha készült legdurvább kiberfegyver. A több operációs rendszeren is futó vírus elsősorban spanyol nyelvü (nem feltétlenül spanyolországi) kormányzati intézményeket, energia-, olaj- és gáztermelő vállalatokat támad már 2007 óta, ami jól jelzi, hogy milyen komoly védelemmel van ellátva. A kutatók több mint 380 áldozatot találtak 31 országban Algériától Spanyolországon át az Egyesült Államokig. A vírus lehallgatja az összes kommunikációs csatornát, és összegyüjti a legtöbb fontos információt az áldozatok gépéről. Az észlelés kivételesen nehéz a Mask fejlett rejtőzködési képességei miatt.

Irán is célpont volt

Miniduke

Erről a tavaly felfedezett vírusról biztosan tudjuk, hogy magyarországi célpontokat is megtámadott. A Müszaki Egyetemen müködő CrySyS Lab és a Kaspersky Lab közösen azonosította a kártevőt, amelyről gyorsan kiderült, hogy addigra megtámadta Európa kormányainak legalább a felét. A négy magyarországi célpont mellett még 59-et azonosítottak 23 országból. A számítógép felett az Adobe Reader sebezhetőségét kihasználva vette át az irányítást, a Miniduke-ot célba juttató fájlt egy valódinak látszó PDF-dokumentumba csomagolják. A magyar támadásokhoz használt verzió például egy Ukrajna NATO-csatlakozásához szükséges emberi jogi szeminárium megtartásáról szól. A megtámadott intézmények között akadt kongresszus, parlament, külügyminisztérium és emberi jogi szervezet is. Egyelőre nem tudni, pontosan mire képes a kártevő, mit keresett, milyen adatokat lopott el. Még egy érdekessége, hogy a kutatók szerint nem egy állam, hanem egy szervezet, 29A néven emlegetett csoport állhat a háttérben.

TeamSpy

Erről a vírusról is tudjuk, hogy magyarországi célpontokat támadott meg. A CrySyS Lab által azonosított kártevő magyar diplomáciai célpontokat ellen intézett célzott támadást több hullámban, 2004 és 2012 között. A szakértők szerint az áldozatok száma elérheti a több százat, viszont ezek között csak néhány magyar van. Ami igazán aggodalomra ad okot, hogy ezek viszont mind kiemelt célpontok voltak. A vírust elsősorban információgyüjtésre kondicionálta egy ilyen programok írásával foglalkozó csoport, és ipari létesítményeket, bankokat, elektronikai cégeket, kutatóintézeteket, NATO- és EU-követségeket támadtak vele. Ami igazán félelmetessé teszi, hogy már nagyon régóta müködik és állami, ipari titkokhoz, jelszavakhoz, leírásokhoz is hozzáférhetett.

Red October

A beszédes nevü, valószínüleg orosz kiberfegyvert a Kaspersky leplezte le még tavaly. A vírussal elsősorban a volt szovjet tagköztársaságokban müködő (ezek mellett természetesen nyugati célpontok is akadnak) kormányszerveket, nagykövetségeket, nukleáris kutatóközpontokat, hadiipari, illetve az olajiparban tevékenykedő cégeket fertőztek meg már 2007 óta. Fő feladata az volt, hogy érzékeny adatokat lopjon el, amelyeket aztán ipari és politikai kémkedéshez használhattak fel. Ennek a kártevőnek is van hazai vonatkozása, hiszen egy – pontosan meg nem nevezett – ország magyar nagykövetségén is felfedezték. A mai napig aktív Vörös október nagy figyelmet fordít a titkosított, kódolt dokumentumokra, még akkor is, ha azok egy, a számítógéphez csatlakoztatott okostelefonon, vagy pendrive-on vannak. Az adatokat egyszerüen lementi, akár a törölt fájlok közül is visszaállítva azokat, de figyeli a billentyüzetet és a webkamerákat is, majd pedig a megszerzett tartalmat elküldi a vezérlő szervereire. Eddig mintegy 55 ezer fertőzött gépet sikerült azonosítani.

A Vadászat a Vörös Októberre címü film kissé átdolgozott plakátja

NetTraveler

Ezúttal nem egy konkrét vírusról, inkább egy egész elektronikus – nagy valószínüséggel kínai – kémhálózatról van szó. A Kaspersky még tavaly nyáron azonosította a csoportot, amely célzott támadásokat hajtott végre a világ több mint 40 országában. Elsősorban tikos, érzékeny információkra utaztak emberi jogi aktivisták, olajipari cégek, tudományos kutatóközpontok és intézetek, egyetemek, magánvállalatok, kormányzati és állami intézmények, valamint követségek és katonai beszállítók számítógépein. A támadásokat általában adathalász e-mailek segítségével, az Office és a Java sérülékenységét kihasználva hajtották végre. A csoport még ma is tevékeny. 

Kimsuky

A végére nem a legdurvábbat, hanem az egyik legérdekesebbet hagytam, Észak-Korea kiberfegyverét, a Kimsukyt. A vírust a már annyiszor emlegetett Kaspersky leplezte le tavaly szeptemberben, és azt írták róla, hogy elsősorban dél-koreai célpontok ellen vetették be. A kibertámadás célpontja 11 déli szervezet, közöttük a Védelmi Kutató Intézet (Korea Institute for Defense Analyses, KIDA), az Egyesítési Minisztérium (Ministry of Unification), a Hyundai Merchant Marine vállalat, a két Korea egyesítését támogató több szervezet, valamint két kínai székhelyü intézmény volt. A kutatók úgy vélték, hogy Kimsuky vírus valószínüleg adathalász e-maileken keresztül terjed és a támadók a távoli hozzáférésre szolgáló TeamViewer program módosított változatát használják a fertőzött gépeken található fájlok ellopására. Ez az egyszerü kémprogram számos alapvető kódolási hibát tartalmaz, és a fertőzött gépekkel történő kommunikációt egy bulgáriai, web alapú, ingyenes e-mail-szerveren (mail.bg) keresztül kezeli.

Nyulas Szabolcs

Halott Kéz - a beláthatatlan pusztítással fenyegető orosz nukleáris csapásmérő rendszer
Forrás: https://kuruc.info/r/6/139303/

A hidegháború éveiben az USA katonai stratégiájának szerves részévé vált a „korlátozott megelőző nukleáris csapás” elve. Ezen elv szerint nem totális nukleáris háborút indítana az Egesült Államok, hanem vélt technikai fölényének birtokában „nevelő célzattal egy pár kulcsfontosságú létesítményt vagy várost” pusztítanának el. Hirosima és Nagaszaki borzalmai után az egyre magabiztosabb és önteltebb amerikai katonai doktrína ezúttal emberére akadt az egykor szövetséges, ám Churchill fultoni beszéde után nyíltan ellenségnek deklarált Szovjetunióban. A kubai krízis idején még mintegy tízszerese volt az USA nukleáris robbanófejeinek száma a szovjet potenciálhoz viszonyítva, ám a brezsnyevi „álmos szocializmus” idején a szovjet hadsereg a '70-es évek végére már több robbanófejjel rendelkezett, mint az USA, és ezt az előnyét a mai napig megőrizte. Maradt a feladat, hogyan rettentsék vissza az agresszív, profitéhes amerikai hadiipart a végzetes „megelőző csapás” alkalmazásától. A '80-as évek elejére Moszkvában egy új koncepciót alakítottak ki, a NATO-klasszifikáció szerint ez a „Dead Hand”, a Halott Kéz elve. Ez a már kilőtt és pusztító hatását kifejtett első amerikai csapás eredményétől függetlenül beindít egy automatikus totális ellencsapást, amely az összes ismert és titkolt nukleáris robbanófejet az előre beprogramozott célra indítja és vezeti, bár ekkor már talán senki sincs életben a „vendetta” indítására szolgáló katonák közül. E rakéták lehetnek akár az USA kontinentális peremén elhelyezett titkos silókban, a Föld körül keringő számtalan katonai műhold mélyében, a szibériai roppant erdőkben száguldozó, elfoghatatlan atombomba-vonatokban, vagy akár a végtelen tajga sűrű erdeiben. A „Halott Kéz” nem egyezkedik, nem tárgyal senkivel, és senki sem képes megállítani pokoli hatását. Derek Muir London
Forrás: https://kuruc.info/r/6/139303/

Система Периметр Dead Hand Мёртвая рука

https://www.youtube.com/watch?v=RyNR24VV05Y

A HALOTT KÉZ

A hidegháború éveiben az USA katonai stratégiájának szerves részévé vált a ,,korlátozott megelőző nukleáris csapás" elve. Ezen elv szerint nem totális nukleáris háborút indítana az Egyesült Államok, hanem vélt technikai fölényének birtokába egy pár kulcsfontosságú létesítményt elpusztítana.

Az oroszok még az 1980-as évek elején kidolgoztak egy olyan katonai eljárást, amit arra az esetre tartottak fent, ha úgy látják, hogy országuk megsemmisülése elkerülhetetlenné válik.

Ez az úgynevezett Halott Kéz elve, amit a Szovjetunió szétesésével félretettek, de a fokozódó nyugati nyomás hatására Putyin ismét élesített ezt a doktrínát. A lényeg a következő: Bizonyos teljes egészében automatizált fegyver rendszerek az ellenséges rakéták indításának észlelését követően működésben lépnek, és az összes nukleáris robbanófejet az előre beprogramozott célpontra lövik ki.

Nincs tétovaság, nincs emberi tényező. Amennyiben a rendszer úgy ítéli meg, hogy az országot érő támadás túl nagy, a Halott Kéz aktiválja magát és a létező összes rakétát útnak indítja, minden mindegy alapon, illetve azon elvi megfontolástól vezérelve, hogy ,,ha már nekünk pusztulnunk kell, akkor az ellenséget is magunkkal rántjuk". Ez egyfajta síron túli vérbosszú, ami vissza rettenheti pl. az USA-t attól, hogy totális atomháborút indítson Oroszország ellen.

Система Периметр Dead Hand Мёртвая рука

https://www.youtube.com/watch?v=RyNR24VV05Y

Периметр. Мертвая рука (03.06.2016) Документальный спецпроект

https://www.youtube.com/watch?v=fcnkQPXjBR4

 A Halott Kéz különböző egységeinek helyzete nem ismert, ez szigorúan titkos információ. Annyit lehet tudni, hogy a rendszer kezelni tudja a föld alatti silókat az űrbe telepített műholdakat, sőt azokat úgynevezett atomvonatokat is, amik a szibériai erdőségekben száguldoznak a nap 24 órájában.

Rövid idő alatt Magyarországot és Földet elpusztító világháborúvá alakulhat a NATO és Oroszország feltételezett összetűzése- legalábbis egy amerikai szakértői elemzés szerint.

A forgatókönyv szerint Észtország egyik városában orosz kisebbség tüntetésbe kezd. Putyin a segítségükre rohan és villám gyorsan megszállja Észtországot. Ezután a NATO erők támadást indítanak Oroszország ellen, hogy rákényszerítsék a kivonulásra . Putyin atom csapást mér válaszul a NATO haderőre. NATO totális atomcsapást indít válaszul. Putyin belehalna ,A Halott kéz aktiválódna. A forgatókönyv kimenetele: pár ezer ember halála Észtországban, több tízmillió ember halála Európában, és teljes emberiség pusztulása..