Fehér foltok tünedeznek.
Tarzalom
jegyzék :
Arany fehér por
Gondolatolvasás?
Inspiráció
Inogni látszik az elektromágnesesség eddigi elmélete
Megfeledkezni önmagunkról
Kutatás és Tematika
Technikai kreatívok
Az ismeret szintjei, nyelvezete
Charon Intézet Bemutató
Egy párhuzamos világba szöknek a neutronok?
Sötét villám
Az én felett
Arany fehér por
Arany
Fehér Por (‘White Powder Gold’) másnéven ORME-elemek
Bizonyos
vulkanikus eredetû kõzetekbõl nyert porok, amik felborították az
ásványtani, kémiai, mágnesfizikai, bio-kémiai ismereteket, a
legelképesztõbb gravitációs és térdimenziós anomáliákat is
kiváltva. Egyúttal anyagi bizonyítékai lettek a Szaharov-Puthoff
féle gravitációs elméletnek, és segítettek betekintést adni a
szupravezetõk titkaiba, a neuronsejtek fizikájába, valamint
gyógyászatilag is elképesztõ eredményeket produkáltak.
Ez az oldal a “Science of the Spirit Fundation” rendezésével 1995. július 28.-án Portland-ban (Oregon, USA) megtartott http://www.textfiles.com/bbs/KEELYNET/BIOLOGY/hudson2a.asc D. Hudson-elõadás kivonatos ismertetése. (Ö az új elemek felfedezõje, szabadalmi joggal. Az írás stílusa az õ stílusát próbálja visszadni. A személyes megjegyzéseim szögletes zárójelekben [ ] vannak, azok nem eredeti Hudson-i kiegészítések.) Egy hasonló Hudson-elõadásnak (Vancouver, British Columbia, ’95. nov. 15.) eredeti hanganyaga ingyen letölthetõ 4 részben mp3 formátumban:http://www.luminet.net/~wenonah/hudson/sound/hudson1.mp3 elsõ (2309 KByte),http://www.luminet.net/~wenonah/hudson/sound/hudson2.mp3 második,http://www.luminet.net/~wenonah/hudson/sound/hudson3.mp3 harmadik,http://www.luminet.net/~wenonah/hudson/sound/hudson4.mp3 negyedik rész:http://www.luminet.net/~wenonah/hudson/index.html Tommy Cichanowski portáljáról. További információk és más eredeti hanganyagok is találhatók ott, például a 95. nov. 16.-án megtartott tudományos irodalmat és mérési eredményeket bemutató elõadásának hanganyagai 5 részben (hudson5.mp3 – hudson9.mp3). Egy korábbi, 1995. febr. 10./11.-én Dallasban megtartott kétnapos elõadásáról videófelvétel is készült, amit az ottani helybeli The Eclectic Viewpoint forgalmaz. A dallasi dupla elõadás http://monatomic.earth.com/david-hudson/1995-02-dallas-toc.html teljes legépelt szövege letölthetõ itt 5 részben.
Ez az oldal a “Science of the Spirit Fundation” rendezésével 1995. július 28.-án Portland-ban (Oregon, USA) megtartott http://www.textfiles.com/bbs/KEELYNET/BIOLOGY/hudson2a.asc D. Hudson-elõadás kivonatos ismertetése. (Ö az új elemek felfedezõje, szabadalmi joggal. Az írás stílusa az õ stílusát próbálja visszadni. A személyes megjegyzéseim szögletes zárójelekben [ ] vannak, azok nem eredeti Hudson-i kiegészítések.) Egy hasonló Hudson-elõadásnak (Vancouver, British Columbia, ’95. nov. 15.) eredeti hanganyaga ingyen letölthetõ 4 részben mp3 formátumban:http://www.luminet.net/~wenonah/hudson/sound/hudson1.mp3 elsõ (2309 KByte),http://www.luminet.net/~wenonah/hudson/sound/hudson2.mp3 második,http://www.luminet.net/~wenonah/hudson/sound/hudson3.mp3 harmadik,http://www.luminet.net/~wenonah/hudson/sound/hudson4.mp3 negyedik rész:http://www.luminet.net/~wenonah/hudson/index.html Tommy Cichanowski portáljáról. További információk és más eredeti hanganyagok is találhatók ott, például a 95. nov. 16.-án megtartott tudományos irodalmat és mérési eredményeket bemutató elõadásának hanganyagai 5 részben (hudson5.mp3 – hudson9.mp3). Egy korábbi, 1995. febr. 10./11.-én Dallasban megtartott kétnapos elõadásáról videófelvétel is készült, amit az ottani helybeli The Eclectic Viewpoint forgalmaz. A dallasi dupla elõadás http://monatomic.earth.com/david-hudson/1995-02-dallas-toc.html teljes legépelt szövege letölthetõ itt 5 részben.
PRIVATE
“TYPE=PICT;ALT=David Hudson, 1995. “INCLUDEPICTURE \d
“d_hudson.jpg”David Hudson multimilliomos, egy harmadik
generációs igazi phoenix-i nagybirtokos gazdálkodó. Bevallása
szerint nagyon konzervativ és materialista volt. Fogalma sem volt mi
mindent fog csinálni, amikor belekezdett ebbe a dologba. “70’000
acre birtokon gazdálkodtam [kb 280 millió m2] Phoenix környékén
a Yuma Völgyben. Nagyon hatalmas, materialista ember voltam… 40
munkást fizettem hetente. 4 milliós hitelem volt a bankkal.
Mercedes Benzeket vezettem. 15’000 négyzetlábnyi [kb 1350 m2]
házam volt. Én voltam a Mr. Materialista.”
’75-76-ban a talajt kezelve fedezte fel hogy annak 4-6 %-a szokatlan tulajdonságokat mutat. Kémiai elemzéseknek vetették alá ezt az anyagot, feloldották és egy vérvörös színû oldatot kaptak. De amikor kémiailag lecsapódtatták ezt az anyagot egy cinkporos redukálószerrel, akkor meg feketévé vált, mint a nemesfémek. Egy nemesfémnél, ha kémiailag kihozzák a savból, akkor nem fog újraoldódni a savban. Kicsapódtatták ezt az anyagot a feketébõl és meg akárták szárítani azt. A szárítás folyamatában egy nagy porcelán tölcsérre (Büchner-tölcsér) rakták, amin szûrõpapír volt. Ez az anyag kb negyed hüvelyknyi [kb 6 mm] vastag volt a szûrõpapír tetején. A szárításra egyszerûen csak kiterítették az arizónai napra, ami 115 [°F] fokos [kb 46 °C] öt százalékos páratartalommal, szóval rendkívül gyorsan száradt.
Az történt hogy miután az anyag megszáradt, elrobbant. Úgy robbant el amihez foghatót Hudson még soha sem látott eddig. “Nem volt felrobbanás, nem volt berobbanás. Olyasmi volt mintha valaki 50000 villanykörtét egyszerre elsütne – csak egy paff! Minden anyag eltünt, a szûrõpapír eltünt és a tölcsér megrepedt. Ekkor fogtam egy vadonatúj ceruzát, meghegyezetlenül, felállítottam közvetlenül a tölcsér mellé és még egy adagot kezdtem szárítani. Amikor ez az anyag elrobbant, 30 százalékban elégette a ceruzát, de nem döntötte le. Minden eltünt az anyagból. Tehát nem robbanás volt, de nem is implózió. Ez egy iszonyatos méretû fényleadás volt. Olyan mintha a ceruzát egy tûzrakás mellé raknád és 20 perc múlva azt látod, hogy füstöl az egyik felén és leégett a fele. Pont így nézett ki közvetlenül a villanás után. Nos ez végképp elkápráztatott. Akármi is ez az anyag, vadul viselkedik. Azt tapasztaltuk, ha nem napon szárítottuk, akkor nem robbant el; de ha közvetlenül napon szárítottuk, akkor meg elrobbant.”
’75-76-ban a talajt kezelve fedezte fel hogy annak 4-6 %-a szokatlan tulajdonságokat mutat. Kémiai elemzéseknek vetették alá ezt az anyagot, feloldották és egy vérvörös színû oldatot kaptak. De amikor kémiailag lecsapódtatták ezt az anyagot egy cinkporos redukálószerrel, akkor meg feketévé vált, mint a nemesfémek. Egy nemesfémnél, ha kémiailag kihozzák a savból, akkor nem fog újraoldódni a savban. Kicsapódtatták ezt az anyagot a feketébõl és meg akárták szárítani azt. A szárítás folyamatában egy nagy porcelán tölcsérre (Büchner-tölcsér) rakták, amin szûrõpapír volt. Ez az anyag kb negyed hüvelyknyi [kb 6 mm] vastag volt a szûrõpapír tetején. A szárításra egyszerûen csak kiterítették az arizónai napra, ami 115 [°F] fokos [kb 46 °C] öt százalékos páratartalommal, szóval rendkívül gyorsan száradt.
Az történt hogy miután az anyag megszáradt, elrobbant. Úgy robbant el amihez foghatót Hudson még soha sem látott eddig. “Nem volt felrobbanás, nem volt berobbanás. Olyasmi volt mintha valaki 50000 villanykörtét egyszerre elsütne – csak egy paff! Minden anyag eltünt, a szûrõpapír eltünt és a tölcsér megrepedt. Ekkor fogtam egy vadonatúj ceruzát, meghegyezetlenül, felállítottam közvetlenül a tölcsér mellé és még egy adagot kezdtem szárítani. Amikor ez az anyag elrobbant, 30 százalékban elégette a ceruzát, de nem döntötte le. Minden eltünt az anyagból. Tehát nem robbanás volt, de nem is implózió. Ez egy iszonyatos méretû fényleadás volt. Olyan mintha a ceruzát egy tûzrakás mellé raknád és 20 perc múlva azt látod, hogy füstöl az egyik felén és leégett a fele. Pont így nézett ki közvetlenül a villanás után. Nos ez végképp elkápráztatott. Akármi is ez az anyag, vadul viselkedik. Azt tapasztaltuk, ha nem napon szárítottuk, akkor nem robbant el; de ha közvetlenül napon szárítottuk, akkor meg elrobbant.”
Ezután
fogtak valamennyi anyagot, amit nem a napon szárítottak meg, és
elhatározták hogy egy olvasztótégelyes redukcióba rakják. Az
olvasztótégelyes redukciónál vesznek egy olvasztótégelyt –
ami olyan mint egy nagyméretû ivópohár, csak porcelánból van –
és összekeverik ólommal és más ilyen salakosító adalékkal és
addig hevítik míg az ólom felolvad. Az történik, hogy minden
fém, ami nehezebb mint az ólom, bennemarad az ólomban, és mindaz
ami könnyebb nála, meg feljön. Állítólag, arany és ezüst
bennemarad az ólomban és minden más nem-nehéz elem ki fog jönni
az ólomból. Ez az igazi bevált módszer a fémelemzésre.
Ez az anyag leüllepedett az ólom aljára, pontosan úgy mintha arany, ezüst lett volna. Ez az anyag sûrûbb volt az ólomnál. Amikor leöntötték a fent úszó részt, azzal minden mást eltüntettek ami nem nemesfém. Amikor az ólmot is kiöntötték, ez az anyag szétválva ott maradt a megolvadt ólom alján. El volt különülve tõle egy rög formában, aminek aranynak és ezüstnek kellett volna lennie.
Elvitték ipari laboratóriumokba ezt a rögöt és azt közölték, hogy ‘itt nincs semmi más csak arany és ezüst’. Csakhogy fogva ezt a rögöt, asztalra helyezve, kalapáccsal ráütve szétört mint az üveg. Pedig nincs olyan ismert arany és ezüst ötvözet ami ne lenne puha. Arany és ezüst tökéletesen szétolvad egymásban és szilárd formákat alkot. Mindkettõ nagyon puha elem és bármilyen arany, ezüst ötvözet is az és képlékeny, ha más nincs benne. Kiteríthetõ és kilapítható. Ez az anyag meg széttört mint az üveg. Hudson ekkor már sejtette hogy itt valami szokatlan történik.
Ekkor fogták ezeket az arany, ezüst-rögöket és kémiailag kiválasztották az aranyat, ezüstöt belõle. Visszamaradt egy csomó fekete anyag. Amikor ezt a fekete anyagot elvitték ipari laboratóriumokba kielemzésre, azt mondták hogy vas, szilíciumdioxid és alumínium. Márpedig ez egyszerûen képtelenség, hiszen ez az anyag nem oldódott semmilyen savban, vagy bázisban ha teljesen száraz volt. Sem színtömény kénsavban, kénes salétromsavban, sem sósavas salétromsavban, pedig az még az aranyat is oldja. Senki nem tudta meghatározni igazából, hogy mi is ez az anyag.
Ezután Hudson elment a Cornell Egyetemre, ahol felkeresett egy nemesfémekre specializálódott Ph.D.-vel rendelkezõ szakembert, akinek 22 ezer dollárt fizetett hogy az általa ismert legtökéletesebb módon a legpontosabb analízist adja erre a furcsa anyagra. Az eredmény lehangolóan ugyanaz volt: vas, szilíciumdioxid és alumínium. Hudson nagyon mérges lett, hiszen nemcsak hogy nem kapott kiérdemlõ választ arra hogy mi is ez az anyag, de megtudta, hogy az akadémiai vizsgálatok nem vezetnek semmire sem.
Felkutatott egy német származású spektroszkópiai szakértõt, aki Los Angelesben a Lab Test vállalat spektroszkópiai berendezéseinek tervezõje volt. Sikerült elérnie hogy több évig foglalkozzon ezzel a témával. Egy szovjet szakkönyv (“A Platina-csoport Elemek Analitikai Kémiája”) szerint 300 másodpercig kell égetni ezeket az elemeket az elemzésre, míg az USA-ban csak 15 másodperces átlag-vizsgálatokat végeztek.
Ez az anyag leüllepedett az ólom aljára, pontosan úgy mintha arany, ezüst lett volna. Ez az anyag sûrûbb volt az ólomnál. Amikor leöntötték a fent úszó részt, azzal minden mást eltüntettek ami nem nemesfém. Amikor az ólmot is kiöntötték, ez az anyag szétválva ott maradt a megolvadt ólom alján. El volt különülve tõle egy rög formában, aminek aranynak és ezüstnek kellett volna lennie.
Elvitték ipari laboratóriumokba ezt a rögöt és azt közölték, hogy ‘itt nincs semmi más csak arany és ezüst’. Csakhogy fogva ezt a rögöt, asztalra helyezve, kalapáccsal ráütve szétört mint az üveg. Pedig nincs olyan ismert arany és ezüst ötvözet ami ne lenne puha. Arany és ezüst tökéletesen szétolvad egymásban és szilárd formákat alkot. Mindkettõ nagyon puha elem és bármilyen arany, ezüst ötvözet is az és képlékeny, ha más nincs benne. Kiteríthetõ és kilapítható. Ez az anyag meg széttört mint az üveg. Hudson ekkor már sejtette hogy itt valami szokatlan történik.
Ekkor fogták ezeket az arany, ezüst-rögöket és kémiailag kiválasztották az aranyat, ezüstöt belõle. Visszamaradt egy csomó fekete anyag. Amikor ezt a fekete anyagot elvitték ipari laboratóriumokba kielemzésre, azt mondták hogy vas, szilíciumdioxid és alumínium. Márpedig ez egyszerûen képtelenség, hiszen ez az anyag nem oldódott semmilyen savban, vagy bázisban ha teljesen száraz volt. Sem színtömény kénsavban, kénes salétromsavban, sem sósavas salétromsavban, pedig az még az aranyat is oldja. Senki nem tudta meghatározni igazából, hogy mi is ez az anyag.
Ezután Hudson elment a Cornell Egyetemre, ahol felkeresett egy nemesfémekre specializálódott Ph.D.-vel rendelkezõ szakembert, akinek 22 ezer dollárt fizetett hogy az általa ismert legtökéletesebb módon a legpontosabb analízist adja erre a furcsa anyagra. Az eredmény lehangolóan ugyanaz volt: vas, szilíciumdioxid és alumínium. Hudson nagyon mérges lett, hiszen nemcsak hogy nem kapott kiérdemlõ választ arra hogy mi is ez az anyag, de megtudta, hogy az akadémiai vizsgálatok nem vezetnek semmire sem.
Felkutatott egy német származású spektroszkópiai szakértõt, aki Los Angelesben a Lab Test vállalat spektroszkópiai berendezéseinek tervezõje volt. Sikerült elérnie hogy több évig foglalkozzon ezzel a témával. Egy szovjet szakkönyv (“A Platina-csoport Elemek Analitikai Kémiája”) szerint 300 másodpercig kell égetni ezeket az elemeket az elemzésre, míg az USA-ban csak 15 másodperces átlag-vizsgálatokat végeztek.
Egy
teljesen új tervezésû és az elterjedtnél 2-3-szor nagyobb méretû
analizáló gépet készítettek a német szakértõ bevonásával.
Ezzel sikerült kielemezniük ezt az anyagot. Az eredmény annyira
megdöbbentõ volt, hogy még a német spektroszkópiai szakember is
meghökkent. Pontosan úgy, ahogy a szovjet könyv írta, 70.-ik
másodperc után megjelent a palládium, majd késõbb a platina,
ródium, ruténium, irídium, ozmium méghozzá olyan mennyiségben
mint amilyet eddig természetes közegben sehol sem ismertek. Mik
ezek az anyagok? A legdrágább nemesfémek. Egy uncia arany
akkoriban $400 volt, ruténium $150, irídium $800, ródium meg
$3000. Az addig legnagyobb koncentrációban elõforduló nemesfémek
Dél-Afrikában fél mérföldnyi mélységbõl bányászva
tonnánként egyharmad unciányi mennyiségben vannak jelen összesen.
Ez az anyag meg tonnánként 6-8 uncia palládiumot, 12-13 uncia
platinát, 150 uncia ozmiumot, 250 uncia ruténiumot, 600 uncia
irídiumot és 800 uncia ródiumot tartalmazott! A német kutató
annyira elképedt, hogy egy szakcikket is írt egy német
spektroszkópiai folyóiratba. A legmegdöbbentõbb az volt hogy
senki sem sejtett semmit errõl az anyagról.
Hudson a 69.-ik másodpercnél abbahagyva a hevítést arra gondolt leteszteli az angolokat is. A londoni Harwell Laboratórium neutron aktiválásos nemesfém-specialista analízise szerint “semmilyen nemesfém nem volt található” az adott mintában. Pedig közvetlenül a kimutatható hevítési idõtartam elött volt már. Tehát visszakerült ugyanabba az eredeti állapotába. De mi lehet ez? Vagy átalakul egy teljesen más elemmé, vagy olyan elrendezésben van amit még soha sem láttak? Hudson elhatározta hogy komoly pénzt fektet a kutatásba.
Ekkor kereste fel John Sickafoose Ph.D.-s analitikus kutatót, aki a periódusos táblázat minden elemével dolgozott már 4 nemesfém kivételével, egy igazi specialista, aki azt mondta: “Dave, dolgozni fogok ezen ingyen mindaddig, amíg meg nem tudom mutatni, hogy hol tévedtél. Írásos beszámolót is készítek. Ezután kell hogy fizess nekem, óránként $60 dollárt, amit erre a kutatásra szenteltem.”
Három évvel késõbb John benyújtotta a számlát: $130′ 000. Ezt mondta: “Dave, az életem olyan egyszerû volt mielött találkoztunk. Ez az anyag semmihez sem fogható. Elmondhatom nem hasonlít semmilyen közönséges elemre sem a periódusos rendszerben. Ez amivel Te foglalkozol, arra fogja késztetni a tudósokat hogy átírják a fizika könyveket, átírják a kémiai könyveket és egy teljesen új szemléletet fog bevezetni”
Hudson a 69.-ik másodpercnél abbahagyva a hevítést arra gondolt leteszteli az angolokat is. A londoni Harwell Laboratórium neutron aktiválásos nemesfém-specialista analízise szerint “semmilyen nemesfém nem volt található” az adott mintában. Pedig közvetlenül a kimutatható hevítési idõtartam elött volt már. Tehát visszakerült ugyanabba az eredeti állapotába. De mi lehet ez? Vagy átalakul egy teljesen más elemmé, vagy olyan elrendezésben van amit még soha sem láttak? Hudson elhatározta hogy komoly pénzt fektet a kutatásba.
Ekkor kereste fel John Sickafoose Ph.D.-s analitikus kutatót, aki a periódusos táblázat minden elemével dolgozott már 4 nemesfém kivételével, egy igazi specialista, aki azt mondta: “Dave, dolgozni fogok ezen ingyen mindaddig, amíg meg nem tudom mutatni, hogy hol tévedtél. Írásos beszámolót is készítek. Ezután kell hogy fizess nekem, óránként $60 dollárt, amit erre a kutatásra szenteltem.”
Három évvel késõbb John benyújtotta a számlát: $130′ 000. Ezt mondta: “Dave, az életem olyan egyszerû volt mielött találkoztunk. Ez az anyag semmihez sem fogható. Elmondhatom nem hasonlít semmilyen közönséges elemre sem a periódusos rendszerben. Ez amivel Te foglalkozol, arra fogja késztetni a tudósokat hogy átírják a fizika könyveket, átírják a kémiai könyveket és egy teljesen új szemléletet fog bevezetni”
Az
a négy elem, amivel eddig még nem volt dolga benne volt ebben az
anyagban. De nem úgy és olyan mennyiségben ahogy várni lehetett.
Az írásba foglalt összetétele szinte teljesen ugyanaz volt mint
amit a német spektroszkópus szakértõ korábban meghatározott.
Viszont az anomáliáknak se szeri se száma nem volt. A ródium
például egy olyan könnyen elkülöníthetõ anyag, ami jellegzetes
tõzegáfonya-színû klorid oldatban. Semmi más anyag nem ad ilyen
színt klorid oldatban. Ezzel egyértelmûen különválasztható.
Ezt a színt sikerült elérniük, csakhogy a ródium kimutathatatlan
volt. Semlegesítve egy savas oldatban, vöröses-barna dioxid
formájában csapódik ki. Egy óráig hevítve adott nyomáson 800
fokon, majd hidro-redukálva egy fehér porhoz jutottak, pontosan úgy
ahogy a tiszta ródiumtól az elvárható, de az mégsem volt
kimutatható. De amikor 1400 fokon újrahevítették argon alatt
hõkezelve hófehérré vált vöröses-barna helyett, ami felrúgja
az eddigi ismereteket. Ennek nem lenne szabad bekövetkeznie. Ezt
hõkezelve anhidro-dioxiddá alakítva a minta harmadát lehûlése
után félretették ismét vöröses-barna volt. A megmaradt többi
anyagot oxigén alatt újrahevítették, lehûtötték, semleges
gázzal megtisztítva, hidrogénnel ismét felhevítve annak
oxidjaitól megszabadították. Lehûlve szürkés-fehér por lett.
Ennek felét félretették. A maradékot meg hevítve újra-oxidálva,
majd hidrogén-redukálva és hõkezelve azt ismét fehér porrá
vált. Ezt az anyagot is félretették. Az így kapott három mintát
elküldték az USA-ban legnagyobb hírnévnek örvendõ Pacific
Spectrochem-be elemzésre. Az eredmény: a vöröses-barna anyag:
vas-oxid, a következõ: szilíciumdioxid és alumínium de vas
nélkül, a harmadik meg kalcium és szilíciumdioxid. Itt a kutatók
szerint minden a feje tetejére állt. Elõszöris mi lett a
ródiummal? Hidrogénnel a “vas-oxid” megszünt vasnak lenni és
átváltozott szilíciumdioxiddá és alumíniummá, majd az
alumínium teljesen eltünt és kalcium jelent meg. Mi zajlik itt? Ez
az anyag teljesen kifigurázta a legnevesebb szakértõket is! Az
egész kémia, fizika a feje tetejére állt. John Sickafoose
megjegyezte hogy mi nem vagyunk amatõrök, tudjuk mit csinálunk, ez
az anyag semmi máshoz nem hasonlítható.
A
kutató nem tudott nyugodni, megkérte Hudsont hogy vigye el arra a
helyre, ahol a kõzetanyag található. Majd onnan további mintákat
véve további három évig végeztek újabb kutatásokat, mindent
egybevéve 1983 – 1989 között. Nemcsak õ, de három mester
vegyész és két technikus is, teljes munkaidõben. Rájöttek
hogyan lehet szétválasztani és tiszta formában kihozni az összes
nemesfémet. Beszereztek egy nagynyomású folyadék kromatográfiás
készüléket is, maga Sickafoose ilyen készülék tervezésébõl
írta a doktori disszertációját. Azóta a Dow Chemical
továbbfejlesztésével világszínvonalon egyedülálló computer
vezérlésû szétválasztó berendezéssé lett. Ezzel sikerült
minden nemesfémet különválasztani és többek között öt-féle
ródium-kloridot is elõállítaniuk. Ródiumot üzemanyagcellás
autók kísérleteinél alkalmaznak. De a ródium nem volt
kimutatható, csak erõsen feltételezhetõ. De amikor egy erre
szakosodott cégben felrakták a szénre az üzemanyag-cellás
technológiájukban, akkor minden úgy mûködött, mintha ródium
lett volna. Néhány hónap múlva mindent szétszerelve ismét
elküldték ezt a ródiumként viselkedõ anyagot elemzésre, ekkor
már 8 százalék ródiumot ki lehetett mutatni. Azaz a szénnel
érintkezve kezdett átváltozni a magkötése, fém-fém kötés
kezdett kialakulni. Igazi fémes ródium jelent meg, ahol korábban
ilyen nem volt!
Hudson szabadalmaztatta az összes ilyen technológiával különválasztott elemeket. Összesen 22 szabadalmi joggal rendelkezik az így elõállítható ORME (orbitális pályaszerkezetileg átmódosított monoatomos elemek) és S-ORME (rezonánsan párosított kvantum oszcilláló ORME rendszerek) anyagokra. [Az HYPERLINK "patent.html"ausztráliai szabadalmi leírás a legrészletesebb. Ugyanez más országokban szabadalmi nyilvántartásba véve lajstromszámok szerint: Ausztria AT152489, Németország DE3920144, Nagy-Britannia GB2219995, Franciaország FR2632974, Svédország SE8902258, Belgium BE1003134, Svájc CH680136, Spanyolország ES2016468, Olaszország IT1237457, Hollandia NL8901538, Ausztrália AU3662489, Japán JP2111820. Mindez leellenõrizhetõ, vagy akár meg is vásárolható a http://hu.espacenet.com/ Magyar Szabadalmi Hivatal Európai Úniós honlapján keresztül is, bár Magyarországon még nincs bejegyezve. Keresse a szabadalmi bejelentés nemzetközi megjelenítését lajstromszám alapján.]
Hudson szabadalmaztatta az összes ilyen technológiával különválasztott elemeket. Összesen 22 szabadalmi joggal rendelkezik az így elõállítható ORME (orbitális pályaszerkezetileg átmódosított monoatomos elemek) és S-ORME (rezonánsan párosított kvantum oszcilláló ORME rendszerek) anyagokra. [Az HYPERLINK "patent.html"ausztráliai szabadalmi leírás a legrészletesebb. Ugyanez más országokban szabadalmi nyilvántartásba véve lajstromszámok szerint: Ausztria AT152489, Németország DE3920144, Nagy-Britannia GB2219995, Franciaország FR2632974, Svédország SE8902258, Belgium BE1003134, Svájc CH680136, Spanyolország ES2016468, Olaszország IT1237457, Hollandia NL8901538, Ausztrália AU3662489, Japán JP2111820. Mindez leellenõrizhetõ, vagy akár meg is vásárolható a http://hu.espacenet.com/ Magyar Szabadalmi Hivatal Európai Úniós honlapján keresztül is, bár Magyarországon még nincs bejegyezve. Keresse a szabadalmi bejelentés nemzetközi megjelenítését lajstromszám alapján.]
Az
ORME (orbitally rearranged monatomic elements) anyagok, mint
kiderült, teljesen új formájú anyagok. [Az addigi ismeretek
szerint a következõ anyagokra léteznek: arany, ezüst, réz,
kobalt, nikkel, platina, palládium, ródium, irídium, ruténium és
ozmium. Ezek az anyagok stabilak, nem fémes-szerûek és egy eddig
teljesen ismeretlen elektron-pályás elrendezésben vannak módosult
"d", "s", és üres "p" pályákkal.
Azóta a higanynak is létrehozták már ilyen állapotú változatát,
és erõsen feltételezhetõ még a következõ anyagokra is: vas,
cink, cirkónium, molibdén, kadmium, és talán néhány más
ritkaföldfém is elképzelhetõ ilyen állapotban: szamárium,
európium, gadolínium, terbium, diszprózium, esetleg plutónium,
amerícium, kûrium, berkélium, kalifornium.]
Az új
elektron-pályáknak köszönhetõen ezek a monoatomos elemek
jellegzetesen egyedi elektromos, kémiai, mágneses és fizikai
megjelenési tulajdonságokkal rendelkeznek. [Az ilyen anyagok
ugyanannyi neutront, protont és elektront tartalmaznak mint a
közönséges elemek, csak a fizikai tulajdonságaik teljesen mások
az eltérõ elektron-pályák miatt és stabillá válnak az így
megnövelt energia állapotukban. Mivel teljesen különbözõ atomi
elnyelési/kisugárzási spektrumvonalakat produkálnak mint a normál
elemek, ezért közönséges spektroszkópiával kimutathatatlanok.
Csakis ICP-MS (Inductively Coupled Plasma Mass Spectroscopy)
tömegspektroszkópiával lehet kimutatni ezeket, ami az atommag
neutronjainak és protonjainak tömeg/töltés arányán mûködik.]
De az igazi meglepetések csak ezután jöttek. Az elsõ furcsa észrevétel az volt, hogy ezek az elemi fehér porok a levegõn 20-30 %-nyi súlygyarapodást mutattak. Ennyi gázt képtelenség hogy be tudjanak szívni magukba. A legújabb hõgravimetrikus analizáló berendezéssel teljesen zárt rendszerbeli légköri állapotokat lehet tartani, közben oxidálni, hidrogénesen redukálni, hevíteni stb. Egy ilyen mintát ezzel a géppel percenként 1.2 [°C] fokos hevítéssel és percenként 2 fokos hûtéssel oxidálva 102 %-os súlyú lett, majd hidrogénes redukálás után 103%-nyi. Eddig még nics gond. De amikor hófehérré válik [pl. irídiumnál a negyedik hevítési ciklusban], akkor meg kissé kevesebb mint 56% súly volt csak mérhetõ. Valami itt rendkívül furcsa – gondolták. Majd ugyanezt a közel 56% súlyú anyagot újrahevítve addig míg üvegszerûen összezsugorodott, és feketévé vált, akkor meg megjelent a teljes súly. Tehát idõközben mégsem tûnt el anyag, csak egyszerûen nem volt mérhetõ, majd ismét azzá vált. Ha az 56% súlyú anyagot hagyták lehûlni, akkor tartósan ennyi súlyt mutatott. Bizonyos újabb hõkezelések után meg teljesen elveszítette a súlyát, de hûlve meg eleinte 300-400% súlyú is lett.
Idézet az elõadásból: “Gondoljatok arra, hogy a kísérleteket végzõk igen tapasztalt kutatók voltak, és ezt mondták, ‘Nézz ide! Ez egyszerûen képtelenség!’”
Ez a gép olyan tökéletesen tervezett és szabályozható, hogy mérni lehet hogy a fûtõelem által keltett mágneses mezõ mennyire van hatással a súlyra. Sõt úgy tervezték hogy a fûtõelem körül egy az általa keltett mágneses térrel teljesen ellentétes teret hoznak létre benne, hogy azok egymást semlegesítsék, aminek eredményességét hagyományos mágnesezhetõ anyagok vizsgálatakor kiválóan lehet tapasztalni. Ott nincs semmi súlyváltozás, függetlenül attól hogy az a minta mágneses, vagy nem mágneses volt-e.
De az igazi meglepetések csak ezután jöttek. Az elsõ furcsa észrevétel az volt, hogy ezek az elemi fehér porok a levegõn 20-30 %-nyi súlygyarapodást mutattak. Ennyi gázt képtelenség hogy be tudjanak szívni magukba. A legújabb hõgravimetrikus analizáló berendezéssel teljesen zárt rendszerbeli légköri állapotokat lehet tartani, közben oxidálni, hidrogénesen redukálni, hevíteni stb. Egy ilyen mintát ezzel a géppel percenként 1.2 [°C] fokos hevítéssel és percenként 2 fokos hûtéssel oxidálva 102 %-os súlyú lett, majd hidrogénes redukálás után 103%-nyi. Eddig még nics gond. De amikor hófehérré válik [pl. irídiumnál a negyedik hevítési ciklusban], akkor meg kissé kevesebb mint 56% súly volt csak mérhetõ. Valami itt rendkívül furcsa – gondolták. Majd ugyanezt a közel 56% súlyú anyagot újrahevítve addig míg üvegszerûen összezsugorodott, és feketévé vált, akkor meg megjelent a teljes súly. Tehát idõközben mégsem tûnt el anyag, csak egyszerûen nem volt mérhetõ, majd ismét azzá vált. Ha az 56% súlyú anyagot hagyták lehûlni, akkor tartósan ennyi súlyt mutatott. Bizonyos újabb hõkezelések után meg teljesen elveszítette a súlyát, de hûlve meg eleinte 300-400% súlyú is lett.
Idézet az elõadásból: “Gondoljatok arra, hogy a kísérleteket végzõk igen tapasztalt kutatók voltak, és ezt mondták, ‘Nézz ide! Ez egyszerûen képtelenség!’”
Ez a gép olyan tökéletesen tervezett és szabályozható, hogy mérni lehet hogy a fûtõelem által keltett mágneses mezõ mennyire van hatással a súlyra. Sõt úgy tervezték hogy a fûtõelem körül egy az általa keltett mágneses térrel teljesen ellentétes teret hoznak létre benne, hogy azok egymást semlegesítsék, aminek eredményességét hagyományos mágnesezhetõ anyagok vizsgálatakor kiválóan lehet tapasztalni. Ott nincs semmi súlyváltozás, függetlenül attól hogy az a minta mágneses, vagy nem mágneses volt-e.
A
kutatók arra gondoltak, hogy a gép szokatlanul mûködik, ha
monatomos elemeket vizsgálnak vele. A gépet gyártó cég szerint
viszont minden szupravezetõ veszít a súlyából, amit mások is
tapasztaltak. De hogy milyen anyaggá válik késõbb a lassú
hevítést követõ hûlés során, amikor többszörös
súlygyarapodást mutat, arra nem tudtak választ adni.
[HYPERLINK "s_orme_suly.gif"Ez az ábra az ausztrál szabadalmi hivatalba benyújtott HYPERLINK "patent.html"leírásból van. Az 55.55%-os súly "akkor jelenik meg, amikor ez az anyag elõször változik fehér porrá", vagyis színtiszta monoatomos elemmé (alsó ábra). Amikor az anyagot tovább hevítik (pl. "kvarc-üveggé"), visszanyeri a súlyát, majd újabb hõkezelések után kb 815 fokon teljesen elveszíti a súlyát, amíg forró, a nullánál is kevesebbet mutat. A felsõ ábra a 850 fokosra hevített anyag tükörszimmetrikus hûlési diagramja, ahol a hûlés során tapasztalt óriási súlynövekedési anomáliák láthatók, "300-400%-os súlyokkal is". HYPERLINK "abra08.gif"Itt egy másik kettõs-ábra a szabadalmi leírásból. Az S-ORME állapotú irídium legelsõ melegítési súlyváltozása, alatta pedig a kb 850 fokról való hûlés okozta súlynövekedési anomáliák tükörszimmetrikus grafikonja. Az alul levõ grafikon az igazi bizonyítéka a szupravezetõ jelenlétének, mert pl. a vasnál ez egy vízszintes vonal lenne.]
Mik a szupravezetõk? Az ember azt gondolná, hogy valami szuperjó vezetõ anyag, és amikor ellenállásmérõvel összeköti, akkor egy nagy zuppot fog majd látni a skálán. Csalódni fognak, nem így van! Semmilyen áramvezetõ képessége sincs. Definíció szerint semmilyen feszültség-különbséget, vagy mágneses mezõt nem enged meg a belsejében. Akkor meg mire jó, ha nem lehet feszültséget kelteni benne? Hogyan lehet egyáltalán felhasználni?
A szupravezetõk belsejében egyetlen fényfrekvencia halad, mint egy lézer, ami örökké folyik benne, és a szupravezetõk körül ez egy ún. Meissner mezõt kelt. Ez a mezõ kizár minden külsõ mágneses mezõt és külsõ frekvenciát az anyag belsejében. A tisztán egy elembõl álló szupravezetõk mûködés közben csakis hófehér színûek lehetnek, mert minden fénysugarat visszavernek.
Egy rádiófrekvenciás adóval a szupravezetõt rezonánsan ráhangolhatjuk a mellé helyezett áramkörhöz és ezzel a belsejében elektron-párok keletkeznek és elmozdíthatók a szupravezetõben, mert azok a legkisebb ellenállást keresik. Ezek az elektron-párok szinkronban vannak a gerjesztõfrekvenciával. Elsõ hallásra megdöbbentõ dolognak tûnik az hogy két ugyanolyan, de ellenkezõ irányú másfél fordulatos elektron-részecske egymással párt alkotva fényként viselkedik. Bármilyen furcsa, mégis így van! Ezek az elektron-részecskék tökéletesen és tükörképesen párt alkotva többé nem részecskepárok, hanem fény, ami nem tud kijönni a szupravezetõk belsejébõl.
PRIVATE “TYPE=PICT;ALT=ujjhegy aura”INCLUDEPICTURE \d “ujj.jpg”De még ennél is furcsább hogy egy elektron egy tér-idõben létezve képes leadni fényt, vagy felvenni fényt és ezzel átkerül egy másik tér-idõbe, vagy egy olyan frekvenciára ami számunkra és mûszereink számára kimutathatatlan. Ilyen fény-jelenségeket mutatnak a Kirlián fotók. [Az ábrámon egy ujjhegy aura felnagyított képe látható.]
[HYPERLINK "s_orme_suly.gif"Ez az ábra az ausztrál szabadalmi hivatalba benyújtott HYPERLINK "patent.html"leírásból van. Az 55.55%-os súly "akkor jelenik meg, amikor ez az anyag elõször változik fehér porrá", vagyis színtiszta monoatomos elemmé (alsó ábra). Amikor az anyagot tovább hevítik (pl. "kvarc-üveggé"), visszanyeri a súlyát, majd újabb hõkezelések után kb 815 fokon teljesen elveszíti a súlyát, amíg forró, a nullánál is kevesebbet mutat. A felsõ ábra a 850 fokosra hevített anyag tükörszimmetrikus hûlési diagramja, ahol a hûlés során tapasztalt óriási súlynövekedési anomáliák láthatók, "300-400%-os súlyokkal is". HYPERLINK "abra08.gif"Itt egy másik kettõs-ábra a szabadalmi leírásból. Az S-ORME állapotú irídium legelsõ melegítési súlyváltozása, alatta pedig a kb 850 fokról való hûlés okozta súlynövekedési anomáliák tükörszimmetrikus grafikonja. Az alul levõ grafikon az igazi bizonyítéka a szupravezetõ jelenlétének, mert pl. a vasnál ez egy vízszintes vonal lenne.]
Mik a szupravezetõk? Az ember azt gondolná, hogy valami szuperjó vezetõ anyag, és amikor ellenállásmérõvel összeköti, akkor egy nagy zuppot fog majd látni a skálán. Csalódni fognak, nem így van! Semmilyen áramvezetõ képessége sincs. Definíció szerint semmilyen feszültség-különbséget, vagy mágneses mezõt nem enged meg a belsejében. Akkor meg mire jó, ha nem lehet feszültséget kelteni benne? Hogyan lehet egyáltalán felhasználni?
A szupravezetõk belsejében egyetlen fényfrekvencia halad, mint egy lézer, ami örökké folyik benne, és a szupravezetõk körül ez egy ún. Meissner mezõt kelt. Ez a mezõ kizár minden külsõ mágneses mezõt és külsõ frekvenciát az anyag belsejében. A tisztán egy elembõl álló szupravezetõk mûködés közben csakis hófehér színûek lehetnek, mert minden fénysugarat visszavernek.
Egy rádiófrekvenciás adóval a szupravezetõt rezonánsan ráhangolhatjuk a mellé helyezett áramkörhöz és ezzel a belsejében elektron-párok keletkeznek és elmozdíthatók a szupravezetõben, mert azok a legkisebb ellenállást keresik. Ezek az elektron-párok szinkronban vannak a gerjesztõfrekvenciával. Elsõ hallásra megdöbbentõ dolognak tûnik az hogy két ugyanolyan, de ellenkezõ irányú másfél fordulatos elektron-részecske egymással párt alkotva fényként viselkedik. Bármilyen furcsa, mégis így van! Ezek az elektron-részecskék tökéletesen és tükörképesen párt alkotva többé nem részecskepárok, hanem fény, ami nem tud kijönni a szupravezetõk belsejébõl.
PRIVATE “TYPE=PICT;ALT=ujjhegy aura”INCLUDEPICTURE \d “ujj.jpg”De még ennél is furcsább hogy egy elektron egy tér-idõben létezve képes leadni fényt, vagy felvenni fényt és ezzel átkerül egy másik tér-idõbe, vagy egy olyan frekvenciára ami számunkra és mûszereink számára kimutathatatlan. Ilyen fény-jelenségeket mutatnak a Kirlián fotók. [Az ábrámon egy ujjhegy aura felnagyított képe látható.]
A
szupravezetõkbe így lehet energiát berakni, ami ott marad, nem
illan el belõle valahol, örökösen benne marad. Ahhoz hogy
kiszedjük ezt az energiát, mellé kell egy újabb vezetéket
helyezni, rezonánsan rá kell hangolni és abban a pillantban puff,
lejön ez az energia. Ha felraktak rá egy energiát, akkor nem kell
attól tartani, hogy az akárcsak egy ici-picit is veszítene belõle,
örökkön-örökké ott marad 100 %-ban. Ezért hívják õket
szupravezetõknek, nincs semmi “veszteségi ellenállásuk”. A
szupravezetõkben levõ részecskékre az idõ mint olyan egy
értelmetlen fogalom.
Ha például permanens mágneses térbe helyezik õket, akkor azonnal gerjesztõdnek, bár belsejükben nincs semmi kimutatható változás. De a körülöttük levõ Meissner mezõ nagyobbá válik, ami arra utal hogy belül nagyobb fénymennyiség folyik. A tudósok azt kérdezhetik, hogyan lehet megmérni a szupravezetõ belsejében közvetlenül a benne levõ energiát? A válasz lehangoló, sehogy. Eddig az emberiség még nem alkotott olyan mérõkészüléket ami nem a differencia-különbség elvén mûködne. Márpedig a szupravezetõkben belül semmilyen differencia-különbség elvi alapokon nem létezhet.
Az anyagok közül csak a szupravezetõk keltenek negatív induktivitást. Semmilyen más anyag nem ilyen. Ezek egyszerûen magukba építik a pozitív mágneses mezõ egy részét. Ez az jelenti, ha van egy ilyen szupravezetõ anyagod, akkor elektromos vezetékek mellé helyezve bekebeleznek energiát onnan. Ha egy árammal mûködõ készülék mellé helyezed azt, a készüléket tönkreteheti, vagy üzemzavarossá teheti.
Szaharov, a néhai orosz atomfizikus, aki sajnos háziõrizetével vált ismertté, még az 1960-as években azt mondta, hogy a gravitációt nem mágneses térként fogják majd pontosan meghatározni, mert nem az. Szerinte a gravitáció a protonok, neutronok és elektronok kölcsönhatása a mindenütt jelenlevõ vákuumenergiával. A vákuumenergia a világmindenségben mindenütt jelen van, idõ- és térfüggetlenül, úgy mint egy éter. Ha minden anyagot, hõt kiszivattyúzunk, akkor is ott marad. Ha nincs jelen anyag, akkor nincs jelen proton, neutron, elektron, ami a vákuumenergiával való kölcsönhatást okozná, ezért anyag nélkül nincs gravitáció.http://www.stargate.net-hed.co.uk/hal.htm Dr. Hal E. Puthoff, aki korábban távérzékelési kísérleteket folytatott tudományosan, késõbb pedig megalapította a texasi Institute for Advanced Studies-t, matematikailag összefoglalta Szaharov gravitációs elméletét, és a Physical Review-ban megjelentetett egy cikket 1989. március 1.-én, aminek a címe “Gravity as a Zero-Point Fluctuation Force”. Ebben matematikailag kifejti, hogy amikor az anyag két dimenziós felület mentén (és nem a szokásos három dimenziós térben) kölcsönhatásba lép a vákuumenergiával, akkor elméletileg elveszíti gravitációs súlyának 4/9-ét (azaz 5/9-e marad csak meg). Márpedig a szupravezetõk definíció szerint két dimenzióban rezonáló kvantum osszcillátorok és nem három dimenzióban. Ez tökéletesen egybevágott a mérési eredményekkel. 5/9 = 55.555… % Ennyi maradt az anyag súlya a melegítés során amikor színtiszta 100%-os ORME-anyaggá változott. Ezzel ez a szupravezetõként viselkedõ por anyagi bizonyítéka lett a fenti elméletnek.
Ha például permanens mágneses térbe helyezik õket, akkor azonnal gerjesztõdnek, bár belsejükben nincs semmi kimutatható változás. De a körülöttük levõ Meissner mezõ nagyobbá válik, ami arra utal hogy belül nagyobb fénymennyiség folyik. A tudósok azt kérdezhetik, hogyan lehet megmérni a szupravezetõ belsejében közvetlenül a benne levõ energiát? A válasz lehangoló, sehogy. Eddig az emberiség még nem alkotott olyan mérõkészüléket ami nem a differencia-különbség elvén mûködne. Márpedig a szupravezetõkben belül semmilyen differencia-különbség elvi alapokon nem létezhet.
Az anyagok közül csak a szupravezetõk keltenek negatív induktivitást. Semmilyen más anyag nem ilyen. Ezek egyszerûen magukba építik a pozitív mágneses mezõ egy részét. Ez az jelenti, ha van egy ilyen szupravezetõ anyagod, akkor elektromos vezetékek mellé helyezve bekebeleznek energiát onnan. Ha egy árammal mûködõ készülék mellé helyezed azt, a készüléket tönkreteheti, vagy üzemzavarossá teheti.
Szaharov, a néhai orosz atomfizikus, aki sajnos háziõrizetével vált ismertté, még az 1960-as években azt mondta, hogy a gravitációt nem mágneses térként fogják majd pontosan meghatározni, mert nem az. Szerinte a gravitáció a protonok, neutronok és elektronok kölcsönhatása a mindenütt jelenlevõ vákuumenergiával. A vákuumenergia a világmindenségben mindenütt jelen van, idõ- és térfüggetlenül, úgy mint egy éter. Ha minden anyagot, hõt kiszivattyúzunk, akkor is ott marad. Ha nincs jelen anyag, akkor nincs jelen proton, neutron, elektron, ami a vákuumenergiával való kölcsönhatást okozná, ezért anyag nélkül nincs gravitáció.http://www.stargate.net-hed.co.uk/hal.htm Dr. Hal E. Puthoff, aki korábban távérzékelési kísérleteket folytatott tudományosan, késõbb pedig megalapította a texasi Institute for Advanced Studies-t, matematikailag összefoglalta Szaharov gravitációs elméletét, és a Physical Review-ban megjelentetett egy cikket 1989. március 1.-én, aminek a címe “Gravity as a Zero-Point Fluctuation Force”. Ebben matematikailag kifejti, hogy amikor az anyag két dimenziós felület mentén (és nem a szokásos három dimenziós térben) kölcsönhatásba lép a vákuumenergiával, akkor elméletileg elveszíti gravitációs súlyának 4/9-ét (azaz 5/9-e marad csak meg). Márpedig a szupravezetõk definíció szerint két dimenzióban rezonáló kvantum osszcillátorok és nem három dimenzióban. Ez tökéletesen egybevágott a mérési eredményekkel. 5/9 = 55.555… % Ennyi maradt az anyag súlya a melegítés során amikor színtiszta 100%-os ORME-anyaggá változott. Ezzel ez a szupravezetõként viselkedõ por anyagi bizonyítéka lett a fenti elméletnek.
Hudson
személyesen felkereste Puthoff urat és megmutatta neki a mérési
eredményeket. Hal Puthoff ezt válaszolta:
”Dave, tudod-e hogy a
gravitáció az ami meghatározza a tér-idõt? Amikor ez az anyag
csak 56 %-os súlyát mutatja az igazi tömegének, akkor tudod-e
hogy ez az anyag ténylegesen elgörbíti a tér-idõt? Az lenne jó,
ha tudnánk egy olyan anyagot találni, ami teljesen elgörbíti a
tér-idõt; aminek egyáltalán nincs gravitációs vonzása. Kisebb
mint nulla.” [Ezt hívta 'egzotikus anyag'-nak a
munkájában.]
Márpedig pontosan ez történik további hõkezelése során. Amikor Puthoff ezt megtudta ezt mondta: “Dave, abban a pillanatban nem láthatod ezt az anyagot. Elméletileg vissza kell hogy húzódjon ebbõl a három dimenzióból. Nem is szabadna ebben a három dimenzióban lennie.” Hudson ezt megerõsítette, hiszen az anyag láthatatlanná vált, amit õ akkor úgy értelmezett, hogy bizonyára más frekvencián rezeg, ami láthatatlanná teszi, ezt válaszolta: “Pont így van. Belenézhetsz a tartóedénybe egy kvarccsõn keresztül, és nincs semmi a tartóedényben. De a tartóedény nem annyi súlyt mutat, mintha nem lenne benne semmi sem, hanem kevesebbet!” Mintha valami elszippantana még az “üres” tartóedény súlyából is. [Hal Puthoff ekkor javasolt egy kísérletet a negatív súlyú állapotban lévõ láthatatlan anyagra. Eszerint egy pálcával megbökve vajon kiesik-e a tálból, vagy benne marad-e? Ezt évekkel késõbb sikerült kivitelezni és a válasz: benne marad! Nem lehet hozzáérni, minden anyag keresztülhatol rajta amikor ebben az állapotban van.]
Márpedig pontosan ez történik további hõkezelése során. Amikor Puthoff ezt megtudta ezt mondta: “Dave, abban a pillanatban nem láthatod ezt az anyagot. Elméletileg vissza kell hogy húzódjon ebbõl a három dimenzióból. Nem is szabadna ebben a három dimenzióban lennie.” Hudson ezt megerõsítette, hiszen az anyag láthatatlanná vált, amit õ akkor úgy értelmezett, hogy bizonyára más frekvencián rezeg, ami láthatatlanná teszi, ezt válaszolta: “Pont így van. Belenézhetsz a tartóedénybe egy kvarccsõn keresztül, és nincs semmi a tartóedényben. De a tartóedény nem annyi súlyt mutat, mintha nem lenne benne semmi sem, hanem kevesebbet!” Mintha valami elszippantana még az “üres” tartóedény súlyából is. [Hal Puthoff ekkor javasolt egy kísérletet a negatív súlyú állapotban lévõ láthatatlan anyagra. Eszerint egy pálcával megbökve vajon kiesik-e a tálból, vagy benne marad-e? Ezt évekkel késõbb sikerült kivitelezni és a válasz: benne marad! Nem lehet hozzáérni, minden anyag keresztülhatol rajta amikor ebben az állapotban van.]
Hal
Puthoff szerint egy ilyen állapotban levõ anyaggal elméletileg
tér-idõ utazást is lehetne tenni. Viszont lehûlve megjelent
újból, elõször jókora nagy súlygyarapodásokkal, majd teljesen
lehûlve ismét közel 100%-os súlyú lett. [HYPERLINK
"s_orme_suly.gif"Az elsõ ábrán fenn ez jól látható,
ha figyelembe vesszük a különbözõ kiindulási súlyokat is.
Jobbról balra kell szemlélni.]
Az amerikai Haditengerészeti Kutatóközpont SQUID (Superconducting Quantum Interference Devices) készülékeivel kimutatták hogy a test sejtjei egymással szupravezetõkkel kommunikálnak. Egy szupravezetõs gyûrût helyezve a test köré szószerint láthatóan fény halad sejtrõl sejtre.
Valójában az idegsejtek között nem áram folyik, ahogy azt sokan feltételezik, aminek az elektromágneses hullámai fénysebességgel terjednek, hanem fény, ami -most kapaszkodjon meg- a hangsebesség körüli hullámokat kelt a testben. A szupravezetõk körül keltett hullámok is hangsebességgel terjednek. Vajon mennyi meghökkentõ dolog vár még felfedezésre a szupravezetõk körül? Bizonyára jónéhány, pedig a gyógyászati hatásait akkor még nem is sejtették.
Hudson megdöbbenve kimutatta, hogy az állati agyminták szárított porának több mint 5%-a ilyen anyag, pontosabban nagy spin-es ródium és irídium. A következõket mondta: “Ez szószerint az élet fénye. Ez a test azon része amit a tudósok nem tudnak kimutatni. Szénnek mondják mivel nincs elnyelõ vagy kibocsátó spektruma és azt tételezik fel hogy szén, pedig nem az. 11 különbözõ elem lehet, de alapvetõen nagy spin-es ródium és irídium. Ezek rezonánsan kapcsolódnak és szószerint az élet fényét folyatják állandóan a testedben.” A test körül így kialakul egy Meissner mezõ.
“Ezek [a nagy spin-es szupravezetõk] szószerint atomi lelkek a testedben. Ezek azok az atomok amik rezonáns harmóniában vannak egymással és a vákuum energiával, és a vákuum energia egy másik dimenzióként is felfogható ahol nincs idõ. Minden ami valaha is létezett és minden ami valaha is létezni fog elraktározódik a vákuumban. Barátaim, amikor találkoztok Istennel, akkor a vákuumban fogtok egyesülni. Onnen jött minden anyag, onnan eredeztethetõ minden anyag, és ott tárolódik minden információ. És a kapcsolatod a világgal ezekkel a rezonáns oszcillátorokkal történik, amik kvantum rezonanciában vannak a vákuum energiával. Ez hozza az élet fényét a kvantumvilágból a makro testbe, amit a saját fizikai testednek hívsz…”
“…Eljön az idõ és meg fogjátok érteni hogy ezen atomok mindegyike a vákuum energiával rezonál. Nem lehet egyetlen atomot külön hasznosítani… Ez egy örökmozgó gép. Amikor egy [ORME-] atom elõre és hátra rezonál a kétdimenziós síkban, egy kvantumnyi hullám jön ki belõle állandóan. A következõ atom magába ágyazza és állandósítja ezt a hullámot. Az atomok ténylegesen túl messze vannak egymástól hogy közöttük bármilyen kémiai kapcsolat is legyen, mégis egymástól távol is, tökéletes únióban, harmóniában rezonálnak egymással. Az energia szószerint az atom körül forog örökkön-örökké. Kérdezted-e magadtól miért nem fogynak ki az atomok az energiájukból? Azért mert állandóan a vákuum energiába merülnek…”
Ténylegesen készíthetõ belõlük egy gyûrû, amiben a Föld mágneses terével rezonánssá válik. Hudson szerint egy egyedi elembõl álló (1-es típusú) szupravezetõ 0.000000000000002 erg mágneses energiára is érzékeny. (2×10 a mínusz 15.-en erg = azaz 2 femto-erg). Egy erg egy elektron körüli mágneses tér energia mértékegysége. A Föld általunk viszonylag gyengének tartott mágneses mezeje kb 0.5 Tesla. 1 Tesla kb 1 trillió erg. energiával egyenértékû (18db nulla az 1 után!) Ez az anyag meg az erg ezerbillomodnyi töredékrészére is érzékeny. A gondolatokat roppant erõs mágneses hatásként érzékeli és behatással vannak rá. [Elméletileg a világon nincs olyan gondolat ami ne lenne rá hatással. Ennek visszafejtéséért csak tudni kell ráhangolódni. Mivel az agy legalább 5%-a ilyen elemi szupravezetõ, ezzel a telepátia és tisztánlátás tudományos megértéséhez nagyban hozzásegít.]
Az amerikai Haditengerészeti Kutatóközpont SQUID (Superconducting Quantum Interference Devices) készülékeivel kimutatták hogy a test sejtjei egymással szupravezetõkkel kommunikálnak. Egy szupravezetõs gyûrût helyezve a test köré szószerint láthatóan fény halad sejtrõl sejtre.
Valójában az idegsejtek között nem áram folyik, ahogy azt sokan feltételezik, aminek az elektromágneses hullámai fénysebességgel terjednek, hanem fény, ami -most kapaszkodjon meg- a hangsebesség körüli hullámokat kelt a testben. A szupravezetõk körül keltett hullámok is hangsebességgel terjednek. Vajon mennyi meghökkentõ dolog vár még felfedezésre a szupravezetõk körül? Bizonyára jónéhány, pedig a gyógyászati hatásait akkor még nem is sejtették.
Hudson megdöbbenve kimutatta, hogy az állati agyminták szárított porának több mint 5%-a ilyen anyag, pontosabban nagy spin-es ródium és irídium. A következõket mondta: “Ez szószerint az élet fénye. Ez a test azon része amit a tudósok nem tudnak kimutatni. Szénnek mondják mivel nincs elnyelõ vagy kibocsátó spektruma és azt tételezik fel hogy szén, pedig nem az. 11 különbözõ elem lehet, de alapvetõen nagy spin-es ródium és irídium. Ezek rezonánsan kapcsolódnak és szószerint az élet fényét folyatják állandóan a testedben.” A test körül így kialakul egy Meissner mezõ.
“Ezek [a nagy spin-es szupravezetõk] szószerint atomi lelkek a testedben. Ezek azok az atomok amik rezonáns harmóniában vannak egymással és a vákuum energiával, és a vákuum energia egy másik dimenzióként is felfogható ahol nincs idõ. Minden ami valaha is létezett és minden ami valaha is létezni fog elraktározódik a vákuumban. Barátaim, amikor találkoztok Istennel, akkor a vákuumban fogtok egyesülni. Onnen jött minden anyag, onnan eredeztethetõ minden anyag, és ott tárolódik minden információ. És a kapcsolatod a világgal ezekkel a rezonáns oszcillátorokkal történik, amik kvantum rezonanciában vannak a vákuum energiával. Ez hozza az élet fényét a kvantumvilágból a makro testbe, amit a saját fizikai testednek hívsz…”
“…Eljön az idõ és meg fogjátok érteni hogy ezen atomok mindegyike a vákuum energiával rezonál. Nem lehet egyetlen atomot külön hasznosítani… Ez egy örökmozgó gép. Amikor egy [ORME-] atom elõre és hátra rezonál a kétdimenziós síkban, egy kvantumnyi hullám jön ki belõle állandóan. A következõ atom magába ágyazza és állandósítja ezt a hullámot. Az atomok ténylegesen túl messze vannak egymástól hogy közöttük bármilyen kémiai kapcsolat is legyen, mégis egymástól távol is, tökéletes únióban, harmóniában rezonálnak egymással. Az energia szószerint az atom körül forog örökkön-örökké. Kérdezted-e magadtól miért nem fogynak ki az atomok az energiájukból? Azért mert állandóan a vákuum energiába merülnek…”
Ténylegesen készíthetõ belõlük egy gyûrû, amiben a Föld mágneses terével rezonánssá válik. Hudson szerint egy egyedi elembõl álló (1-es típusú) szupravezetõ 0.000000000000002 erg mágneses energiára is érzékeny. (2×10 a mínusz 15.-en erg = azaz 2 femto-erg). Egy erg egy elektron körüli mágneses tér energia mértékegysége. A Föld általunk viszonylag gyengének tartott mágneses mezeje kb 0.5 Tesla. 1 Tesla kb 1 trillió erg. energiával egyenértékû (18db nulla az 1 után!) Ez az anyag meg az erg ezerbillomodnyi töredékrészére is érzékeny. A gondolatokat roppant erõs mágneses hatásként érzékeli és behatással vannak rá. [Elméletileg a világon nincs olyan gondolat ami ne lenne rá hatással. Ennek visszafejtéséért csak tudni kell ráhangolódni. Mivel az agy legalább 5%-a ilyen elemi szupravezetõ, ezzel a telepátia és tisztánlátás tudományos megértéséhez nagyban hozzásegít.]
Hudson
kíváncsi volt vajon meddig hõkezelhetõek. Mi történik ha
hatalmas nagy hõhatásnak teszik ki ezeket? Beszerzett egy volfrám
elektródás ívkisûléses heggesztõ-szerû, erõs hûtéssel
ellátott hõkemencét, amibõl kiszivattyúzták a levegõt és
hélium plazmagázt vezettek be. A gyártó szerint 35-40-szer lehet
egymás után felhasználni a volfrám elektródát, percekig égetve.
De a gyártók nem gondoltak szupravezetõkre, mert még egy
másodpercig sem tudták használni. Egy nagy zzzzp után minden
elnémult. Az elektróda beleolvadt ebbe az anyagba. Ami megmaradt
egészen más anyaggá alakult mint ami elõtte volt. Kb 2000-szeres
hõ keletkezett, ami szétolvasztott mindent. Ez nem kémiai hõ
volt, hanem nukleáris hõ. A laboratórium rézvezetékei porladozni
kezdtek. Egy közeli üvegedényben parányi buborékok keletkeztek
és érintésre az üveg szétporladt. Ez gamma-szintû sugárzás
okozta károsodás volt. Ha túlságosan nagy energiát kaptak,
csakis akkor viselkedtek így.
Hudson szerint ezek olyanok mint minden nõ, ha nagyon nagy erõt fejtesz ki rájuk, akkor semmi hasznosat sem kapsz tõlük vissza, csak hasonló, vagy még nagyobb erõszakot, de ha értesz a nyelvükön, akkor meg úgy muzsikálnak ahogy akarod
Az ilyen elemi szupravezetõ fehér porok gyógyászati felhasználhatóságát a Bristol-Meyers-Squibb jelentette elõször, miszerint a DNS molekulákat korrigálja. Rákos, sugárzásos károsodásokat korrigáltak ki a sejt jelenlétében. De nem kémiailag hatnak a sejtekre, mint ahogy az várható lenne.
Hudson gondolt egyet és kipróbálta a nagyon beteg kutyáján, akinek kétféle láza és látható daganata volt az oldalán. Napi egy mgr port injekcióban beadott a tumorba és egyet a vérkeringésbe másfél hétig. A lázak elmúltak, a tumor szemmel láthatóan leapadt és eltünt. Erre abbahagyta a kezelést, de egy hét múlva a daganat ismét megjelent és növekedni kezdett. Ekkor újabb és hosszabb ideig tartó ugyanolyan kezelést adott neki, amire a rák eltünt. A kutya visszanyerte egészségét és jól érezte magát. [Hudson egy másik elõadásában dupla ekkora mennyiségeket említett. Ez abból eredhet hogy ez az anyag nagyjából csak a felét mutatja igazi tömegének. Azaz 1 milligramm ténylegesen közel 2 mg hatóanyagot jelent.]
A helyi doktor ezt látva megjegyezte “ez egy rendkívüli anyag”. Volt egy halálos AIDS-es betege, aki a betegség végsõ fázisában volt már, szerinte egy-két napnyira a haláltól. Már intravénásan táplálták, öltözni, de még beszélni sem tudott. Gondolta itt nincs veszteni valója és injekció-kezelés alá fogta. 10 napi kezelés után az intravénás táplálásra nem volt többé szükség. A beteg fokozatosan visszanyerte erejét, képes volt magát rendbetenni. Másfél hónap múlva tökéletesen rendbejött és elhagyhatta a kórházat. Az orvos szerint senki meg nem mondaná hogy valaha is AIDS-e volt neki.
A doktor ezen fellelkesülve elhatározta hogy kipróbálja más halálos betegnek tartott páciensén is. Volt egy Kaposi Sarcoma-s (egy bizonyos gyógyíthatatlannak vélt bõrrák) betege, akinek vagy 30 kóros elváltozásos helyen jelent meg a KS a bõrén. Napi 1 milligramnyi injekciót kapva másfél hónap kellett mire minden folt eltünt a bõrérõl. Az orvos teljesen elképedt. A jelenlegi orvostudomány csak sugárkezelést tud alkalmazni egy bizonyos ideig, majd azt is abba kell hagyni a szövõdmények miatt, és a betegen nem tudnak tovább segíteni. A kezelés után a KS teljesen eltünt.
Egy másik nagyon beteg AIDS-es nõnél is alkalmazni kezdte, aki a HIV-t 11 éve szerezte, a fehér vértestecskék és T-sejtek száma rendkívül rossz volt már. Elõször szájon keresztül kapta ezt a port egy hónapig, de semmi hatást nem mutatott. Ezután injekcióban kapta meg és másfél órán belül a fehér vértestek száma 2200-ról 6500-ra nõtt. De az állapota már nagyon súlyos volt, magas láza volt és az orvos csak fele annyi injekciót mert beadni neki késõbb. Sajnos, meghalt. Közvetlenül az elsõ injekciót követõ vérvétel laboratóriumi vírus elemzésénél alig volt AIDS-vírus kimutatható a vérben. [Talán a szer mégiscsak használt volna, de vagy késõ volt már, vagy túl keveset kapott.]
Hudson szerint ezek olyanok mint minden nõ, ha nagyon nagy erõt fejtesz ki rájuk, akkor semmi hasznosat sem kapsz tõlük vissza, csak hasonló, vagy még nagyobb erõszakot, de ha értesz a nyelvükön, akkor meg úgy muzsikálnak ahogy akarod
Az ilyen elemi szupravezetõ fehér porok gyógyászati felhasználhatóságát a Bristol-Meyers-Squibb jelentette elõször, miszerint a DNS molekulákat korrigálja. Rákos, sugárzásos károsodásokat korrigáltak ki a sejt jelenlétében. De nem kémiailag hatnak a sejtekre, mint ahogy az várható lenne.
Hudson gondolt egyet és kipróbálta a nagyon beteg kutyáján, akinek kétféle láza és látható daganata volt az oldalán. Napi egy mgr port injekcióban beadott a tumorba és egyet a vérkeringésbe másfél hétig. A lázak elmúltak, a tumor szemmel láthatóan leapadt és eltünt. Erre abbahagyta a kezelést, de egy hét múlva a daganat ismét megjelent és növekedni kezdett. Ekkor újabb és hosszabb ideig tartó ugyanolyan kezelést adott neki, amire a rák eltünt. A kutya visszanyerte egészségét és jól érezte magát. [Hudson egy másik elõadásában dupla ekkora mennyiségeket említett. Ez abból eredhet hogy ez az anyag nagyjából csak a felét mutatja igazi tömegének. Azaz 1 milligramm ténylegesen közel 2 mg hatóanyagot jelent.]
A helyi doktor ezt látva megjegyezte “ez egy rendkívüli anyag”. Volt egy halálos AIDS-es betege, aki a betegség végsõ fázisában volt már, szerinte egy-két napnyira a haláltól. Már intravénásan táplálták, öltözni, de még beszélni sem tudott. Gondolta itt nincs veszteni valója és injekció-kezelés alá fogta. 10 napi kezelés után az intravénás táplálásra nem volt többé szükség. A beteg fokozatosan visszanyerte erejét, képes volt magát rendbetenni. Másfél hónap múlva tökéletesen rendbejött és elhagyhatta a kórházat. Az orvos szerint senki meg nem mondaná hogy valaha is AIDS-e volt neki.
A doktor ezen fellelkesülve elhatározta hogy kipróbálja más halálos betegnek tartott páciensén is. Volt egy Kaposi Sarcoma-s (egy bizonyos gyógyíthatatlannak vélt bõrrák) betege, akinek vagy 30 kóros elváltozásos helyen jelent meg a KS a bõrén. Napi 1 milligramnyi injekciót kapva másfél hónap kellett mire minden folt eltünt a bõrérõl. Az orvos teljesen elképedt. A jelenlegi orvostudomány csak sugárkezelést tud alkalmazni egy bizonyos ideig, majd azt is abba kell hagyni a szövõdmények miatt, és a betegen nem tudnak tovább segíteni. A kezelés után a KS teljesen eltünt.
Egy másik nagyon beteg AIDS-es nõnél is alkalmazni kezdte, aki a HIV-t 11 éve szerezte, a fehér vértestecskék és T-sejtek száma rendkívül rossz volt már. Elõször szájon keresztül kapta ezt a port egy hónapig, de semmi hatást nem mutatott. Ezután injekcióban kapta meg és másfél órán belül a fehér vértestek száma 2200-ról 6500-ra nõtt. De az állapota már nagyon súlyos volt, magas láza volt és az orvos csak fele annyi injekciót mert beadni neki késõbb. Sajnos, meghalt. Közvetlenül az elsõ injekciót követõ vérvétel laboratóriumi vírus elemzésénél alig volt AIDS-vírus kimutatható a vérben. [Talán a szer mégiscsak használt volna, de vagy késõ volt már, vagy túl keveset kapott.]
Egy
másik AIDS-es férfinél akinek a kezdeti vírus szám 57000 volt a
vérében, már csak mankókkal tudott járni. A doktor szerint még
2-3 hete volt hátra az életébõl. Szájon keresztül vette be a
porkapszullákat és 60 nap kellett mire a víruszszáma csökkenni
kezdett, ezután havonta 30%-al esett ez a vírusszám. 7 hónap
múltán alig volt valami is kimutatható a vérében, teljesen
rendbejött napi 50 milligramm szájon keresztül szedett
mennyiségtõl.
Egy másik orvos is két halálosnak tartott mellrákos betegen alkalmazni akarta ez a port. Az egyik igen fiatal, csak 42 éves volt, a másik 57 éves. A fiatalabb nõ két évvel korábban mindtkét mellét leoperálták már, intenzív sugárkezelést kapott azóta is, de a rák a nyakra, vállra, a gerincére és a bordákra is átterjedt. Az orvosok már feladták a reményt. A nõ felkészült a halálra, megírta a végrendeletét. Ekkor 100 milligramm mennyiséget kezdett szedni szájon keresztül kapszullában. Másfél hónap kezelés után a szakorvos szerint nem maradt egyetlen rákdaganatos sejtje sem. A nõ felkutatta Hudson telefonszámát és hálásan köszönetet mondva mesélte el neki a történetét.
De a másik nõn nem hatott ez az anyag, sajnos õ már nem él. [Ö is kapszullákban kapta és nem injekcióban.]
A Chicago-i Egyetem egér-kísérleteinél ez az anyag az esetek felében rákgyógyító, az esetek másik felénél meg rákot gyorsító volt. Azt tapasztalták, ha ösztrogénnel együtt adják, akkor 24 órán belül minden rák eltünt.
Egy másik orvos is két halálosnak tartott mellrákos betegen alkalmazni akarta ez a port. Az egyik igen fiatal, csak 42 éves volt, a másik 57 éves. A fiatalabb nõ két évvel korábban mindtkét mellét leoperálták már, intenzív sugárkezelést kapott azóta is, de a rák a nyakra, vállra, a gerincére és a bordákra is átterjedt. Az orvosok már feladták a reményt. A nõ felkészült a halálra, megírta a végrendeletét. Ekkor 100 milligramm mennyiséget kezdett szedni szájon keresztül kapszullában. Másfél hónap kezelés után a szakorvos szerint nem maradt egyetlen rákdaganatos sejtje sem. A nõ felkutatta Hudson telefonszámát és hálásan köszönetet mondva mesélte el neki a történetét.
De a másik nõn nem hatott ez az anyag, sajnos õ már nem él. [Ö is kapszullákban kapta és nem injekcióban.]
A Chicago-i Egyetem egér-kísérleteinél ez az anyag az esetek felében rákgyógyító, az esetek másik felénél meg rákot gyorsító volt. Azt tapasztalták, ha ösztrogénnel együtt adják, akkor 24 órán belül minden rák eltünt.
Volt
még egy doktor Floridában is , aki egy hasnyálmirigyrákos
betegnek adta, aki már a végsõnek hitt stádiumban volt. A beteg
rohamosan veszített a súlyából és kétségbeesetten ki akart
próbálni bármit is. 60 napig szedte kapszullában és akkor
visszanyerte erejét, azóta teljesen felépült. A doktor nem
értette. Ez egyszerûen nem lehet, tudomása szerint senki sem éli
túl a hasnyálmirigy rákot.
“Ez az anyag nem valami ellenes. Ez nem anti-AIDS. Ez nem anti-cancer. [cancer=rák] Ez pro-life. [élet-melletti] Ez szószerint a lélek. Ez az anyag nem arra van hogy AIDS-et gyógyítson. Ez arra van hogy tökéletesítse a testünket. Ez az anyag nem gyógyszer, hanem korrigálja a testet, abba az állapotba, ahol lennie kell az egészséges mûködéséhez…”
“…Valójában az immunrendszerünk az, ami lekûzdi és meggyógyítja a betegségeket. Ha képes vagy tested minden sejtjének DNS molekuláját kikorrigálnod abból a károsodásból, amit a rák, vagy egy vírus, mint például az AIDS-vírus okozott, akkor szószerint tökéletessé válsz. Visszatérsz abba az egészséges állapotba, ahol lenned kellene…”
“Ez az anyag ténylegesen is egy filozófiai anyag. Azért van hogy felvilágosítson minket, és megemelje az emberiség tudatát. Ha történetesen közben betegséget gyógyít, úgy legyen. Nehéz megértenünk, hogy valójában ez az amire való…”-zárta be az elõadását David Hudson.
Megjegyzés A “White Powder Gold” elnevezés (szószerint “Fehér Por Arany”) alatt sokan csak az ORME-aranyat értik, mások viszont (akárcsak én is) általánosították ezt a kifejezést az összes ilyen monoatomos szupravezetõ elemre, magyarul inkább “Arany Fehér Por”-ként, beleértve az S-ORME elemeket is. Ebben az értelemben az “arany” tulajdonképpen “aranyat érõ”-t jelent, ami egyben felöleli a bibliai és más eredetû utalásokat is.
Készítettem egy HYPERLINK “tablazat.html”táblázatot milyen anyagok, fogyasztható növények és gyógynövények tartalmazzák a legtöbb ilyen monoatomos ródiumot és irídiumot (kapcsolatokkal). További kiegészítéseket, forrásmunkák kapcsolatait és könyvajánlatokat is találhat ott. A teljes HYPERLINK “patent.html”ausztráliai szabadalmi leírás pedig itt van (ingyen közreadom).
P. A.
2002. november 17.
“Ez az anyag nem valami ellenes. Ez nem anti-AIDS. Ez nem anti-cancer. [cancer=rák] Ez pro-life. [élet-melletti] Ez szószerint a lélek. Ez az anyag nem arra van hogy AIDS-et gyógyítson. Ez arra van hogy tökéletesítse a testünket. Ez az anyag nem gyógyszer, hanem korrigálja a testet, abba az állapotba, ahol lennie kell az egészséges mûködéséhez…”
“…Valójában az immunrendszerünk az, ami lekûzdi és meggyógyítja a betegségeket. Ha képes vagy tested minden sejtjének DNS molekuláját kikorrigálnod abból a károsodásból, amit a rák, vagy egy vírus, mint például az AIDS-vírus okozott, akkor szószerint tökéletessé válsz. Visszatérsz abba az egészséges állapotba, ahol lenned kellene…”
“Ez az anyag ténylegesen is egy filozófiai anyag. Azért van hogy felvilágosítson minket, és megemelje az emberiség tudatát. Ha történetesen közben betegséget gyógyít, úgy legyen. Nehéz megértenünk, hogy valójában ez az amire való…”-zárta be az elõadását David Hudson.
Megjegyzés A “White Powder Gold” elnevezés (szószerint “Fehér Por Arany”) alatt sokan csak az ORME-aranyat értik, mások viszont (akárcsak én is) általánosították ezt a kifejezést az összes ilyen monoatomos szupravezetõ elemre, magyarul inkább “Arany Fehér Por”-ként, beleértve az S-ORME elemeket is. Ebben az értelemben az “arany” tulajdonképpen “aranyat érõ”-t jelent, ami egyben felöleli a bibliai és más eredetû utalásokat is.
Készítettem egy HYPERLINK “tablazat.html”táblázatot milyen anyagok, fogyasztható növények és gyógynövények tartalmazzák a legtöbb ilyen monoatomos ródiumot és irídiumot (kapcsolatokkal). További kiegészítéseket, forrásmunkák kapcsolatait és könyvajánlatokat is találhat ott. A teljes HYPERLINK “patent.html”ausztráliai szabadalmi leírás pedig itt van (ingyen közreadom).
P. A.
2002. november 17.
Gondolatolvasás?
Posted
in: Cikkek/Videók.
Tagged: Dr.
Masaru Emoto, gondolatolvasás, Jung, morfogenetikus
mzők.Hozzászólás
Te
is gondolatolvasó vagy!
“A
telepátia az a képesség, mikor valaki távollevők gondolatairól,
állapotáról és távoli eseményekről – ismeretlen módon –
tudomást tud szerezni.” /Akadémiai magyar értelmező szótár/
Manapság
egyre többen mutatnak érdeklődést a paranormális jelenségek, a
spiritualitás és a holisztikus gyógyítás iránt, s egyre több
tudós feszegeti a materialista szemlélet szűkös határait.
Telepatikus
képességekkel minden ember rendelkezik több-kevesebb mértékben,
és át is élte már, csak esetleg nem tudatosult benne. Például
csörög a telefon, s tudja, hogy ki van a vonal másik végén, vagy
egy rég nem látott ismerős arca befurakodott a gondolatai közé,
s éppen az az ember jelentkezik valamilyen kommunikációs
csatornán. A tudomány régóta vitatja az elme és elme közötti
kommunikáció fizikai csatornákon kívüli létrejöttét, a
számtalan bizonyíték ellenére is mereven ragaszkodva
álláspontjához. L.L. Vasziljev orosz professzor az elsők között
vizsgálta a harmincas években a gondolatátvitel jelenségét,s
kísérletei megdöbbentő eredménnyel zárultak. Mikor a
vizsgálatokban résztvevő információküldő – és fogadó
személyeket teljesen leárnyékolt vasfülkébe (a rádióhullámokat
kizáró Faraday kalickába) helyezték el, akkor is megfigyelhető
maradt a telepátia jelensége. Sőt, a több ezer km-es távolság,
a hatalmas víztömeg vagy vastag falú páncélos tengeralattjáró
sem állta útját a gondolatoknak egy másik kísérletben.
Ezzel
megdőlt az az elmélet, miszerint a telepátia egy úgynevezett
mentális rádióhullám, melyet az agyunk által előállított
elektromos energia közvetít. Ma már tudjuk, hogy a
gondolatátvitel a tér és idő korlátait sem “ismeri”, s az
árnyékolás inkább jobb vizsgálati körülményeket teremt
számára. Levonhatjuk ebből azt a következtetést, hogy a jelenség
egy magasabb tér-idő dimenzióban helyezkedik el, s a newtoni
fizikai törvényei nem alkalmazhatóak rá, tehát nem fizikai
jelenség.
Ezen
a vonalon tovább haladva, mikor nem fizikai módon közvetítjük a
gondolatot és a szándékot saját elménk és a befogadó között,
már lehetségesnek tűnhet az, hogy az imáink és a mantráink
“hatékonyabbak”, mint gondolnánk?
Dr.
Masaru Emoto japán tudós csodálatos fényképekkel is
bizonyította, hogy az ima erejével hogyan lehet befolyásolni
pozitív irányba az erősen szennyezett víz egyes tulajdonságait.
Felvetődik
az a kérdés, hogy ha az általunk ismert egyik kommunikációs
csatorna sem lehet a gondolataink közvetítője, akkor vajon mi
lehet az az ismeretlen közeg, amely a gondolatátvitelt lehetővé
teszi?
Az
ötvenes években nagy visszhangot váltott ki a 100. majom hatás,
amelyet még ma is vitatnak. A közel harminc évet felölelő
kutatás a japán makákó majmok viselkedési szokásait vette
górcső alá. A majmoknak homokba dobáltak édesburgonyát. Az
egyik nőstény rájött arra, hogy a zavaró homokot le tudja mosni
a burgonyáról, s megtanította a többieknek is. Mikor már
nagyszámú majom elsajátította ezt a folyamatot, a környező
szigeteken élő és a japán szárazföldön honos majmok is
egyszerre csak mosni kezdték a burgonyát. Hogyan léptek egymással
kapcsolatba a majmok?
Rupert
Sheldrake angol biológus szerint minden élőlényt összeköt
valamilyen energetikai információs mező, melynek a morfogenetikus
mező nevet adta. Továbbmenve egy-egy szociális, társadalmi stb.
alapon létrejött csoportnak is lehet ezen belül morfikus mezője,
amely biztosítja a mentális kapcsolatot a tagok között.
Ezek
a kötelékek teszik lehetővé szerinte a telepátia jelenségét, s
ez alapján sokkal szorosabb kapcsolatban állunk az élőlényekkel
és a többi emberrel, mint korábban gondoltuk. Ez az elmélet
alátámasztja C. G. Jung svájci pszichiáternek a kollektív
tudatalattival kapcsolatos meglátásait is, mely szerint minden
eddig élt és élő embernek van egy közös emlékezete, melyhez
bárki tud csatlakozni,s meg is tapasztalja az életében különböző
szimbólumokon keresztül.
Egy
magyar pszichológus, Mérei Ferenc arra hívta fel a figyelmet, hogy
egy adott csoport tagjainak ereje összegződik, s visszahat a
csoporttagok egyéni fejlődésére. Ha pedig eléri a kritikus
tömeget (100. majom effektus), akkor a hatás tovább gyűrűzik,s
átlépi az adott közösség határait.
A
telepatikus képességek fejleszthetőek. A jobb agyfélteke
“tornáztatása”,a meditatív és természetesen létrehozott
módosult tudatállapotok mind fejlesztik a befogadó érzékenységét.
Az álmainkban való elmélyedés is egy jó bevezető módszer
lehet.
A
telepátia ugyanakkor spontán is megnyilvánulhat krízishelyzetben,
vagy ikrek, anya-gyermek és egymásra hangolódott párok között.
A jelenséget megérteni, logikát keresni benne felesleges, viszont
az így kapott üzeneteket elfogadni, a képeket, a szimbólumokat
“kibontani” mindenképpen érdemes.
Nagy
Erika Transzperszonális pszichológus
-
Szóval gondolatolvasás. Azt mindenképpen leszögezhetjük, hogy
hivatalosan ezt lelkiismeretesen elhallgatják, illetve polgári
alkalmazásában, csak alulról kezdeményezve történt ebben az
ügyben bármi is. Az arctalanság a hallgatáshoz tökéletesen
megfelel és ki vállalná el a tudós társadalomból bárki is,
hogy reklámozza, hogy; – Én vagyok a hülye, de nagyon. Hajlamos
az ember, hogy elhiggyen dolgokat és társadalmunk jeleskedett is
benne, hogy hogy az értelmi színvonal ne legyen túl magas. Ebből
kifolyólag csak a szükséges katarzis után beszélhetünk arról,
hogy ebben változás következzen be. A katarzis az lehet egyéni,
vagy kollektív, de mind a két esetben olyan tapasztalásokkal jár,
ami belülről kiindulva változtat meg bennünket. De nézzünk még
egy pár gondolatot még ehhez a majom ügyhöz.
Mi
is kell a változáshoz emlősök esetén?
A
majmoknál és az embereknél is rövidre zárva az kell, hogy a
csorda pozicionált és domináns hímjei nagyságrendekkel kevesebb
levegőt vegyenek. :) Ugyanis majmoknál a pozíciókban
levő hímek képtelenek a fejlődésre, hiszen miután hatalomra
kerültek minden változás veszélyeztetheti harc árán szerzett
javaikat és hatalmukat és ez folyamatos fókuszt követel. De
pontosan így van ez az embereknél is. A majmokra még gy pillanatra
visszatérve, valóban egy nőstény volt az elkövető a fent
említett effektusnál. A továbbadása a dolognak úgy ment, hogy a
kölykök vették át, majd a kölykök egymástól, utána meg a
kölyköktől más anyák. A hímek nagyon lemaradtak a dologban,
mert maximum húsz % vette át az új viselkedési mintát.
A
gondolatolvasás, mint jelenség nem is kérdés, hogy létezik-e? A
kérdés az, hogy mi az, ami csak lehetőség marad ebben a
létezésben. A fizikai síkon való megnyilvánulás, mindig is
trendi volt, főleg a “fiatal lelkek” számára. Az ember egy jó
ideig élvezője a lehetőségeknek, aztán, hogy ebben meddig tud
eljutni, az mindig egyéni. Ez meghatározza nem is kicsit, hogy az
egyed mennyire lesz terhelhető, mennyire válik a szokásai rabjává.
Majd eljön az az felismerés az értelem számára, hogy valami
nagyon, nagyon nagy turpisság van a dolgok mögött. Ezután és
csak ezután leszünk már néha gondolatilag is csendesebbek. Sokan
és régóta foglalkoznak a telepátiával és ez tudományosan is
érdeklődésre tartott számot. Azonban a fizikai síkon belül
értelmezve, ez sohasem lesz megmagyarázható. Azt régóta tudjuk
már, hogy vannak “adók” és “vevők”. Ezt a fajta spontán
hangolódási képességet, a gondolkodási és létezési síkok
ismerete nélkül, mindig csak hiányosan lehet tárgyalni.
Gondolatok,
képek, benyomások, érzetek, amik ilyenkor keletkezhetnek, valóban
minden ember és állat sajátja. Ám olyan “hangos” agy, mint az
emberi, – ezeket a legtöbb esetben “agyonbonyolítja”. Az élet
oly egyszerű. Mi meg elvárásokból építkező rengeteget
építettünk magunk köré. Mai társadalmunk, tény, hogy ösztön
szinten létezik. Erről tettek azok is, akik egy kicsivel több
sütnivalót kaptak, szereztek. És ebből is lett ma az, ami lett.
De gondoljunk el egy olyan állapotot, ami szerint nem, hogy hazug
szavad nem lehet, de még hazug gondolatod sem. A hazug szó és
gondolat nem fér össze a gondolatolvasással. És ma sajátságosan
ott jelentkezik, hogy annyira befolyásolhatóak vagyunk –
amiatt, hogy nem ismerjük magunkat, – hogy nem jogosíthat
semmiféle elvárásra egyetlen gondolatunk sem.
Nem
tudom miért hiszi azt a ma embere, hogy mást érdemel? Főleg ha
ismeretlen közegről beszélünk. De hát akkor a válasz is
egyértelmű. Egyébként közvetett módon a tudomány is
tárgyalja a telepátiát is, meg a morfogenetikus mezőket is. Van
egy kifejezés; – Tacit tudás.
“A
kimondatlan tudás az egyének fejében, személyes tapasztalataikban
rejtőzik. Döntő szerepe van a gyakorlati problémák megoldásában
annak ellenére, hogy gyakran nemhogy másoknak, de tulajdonosának
sincs tudomása a létezéséről – aztán egyszer csak történik
valami és a titkos tudás megmutatkozik. Ezt a fajta tudást sejtik
az ösztönös megérzés mögött. A mindennapi életben legtöbbször
semmilyen esemény nem világít rá a néma tudásra. A kezembe
került írások közül az egyik megkockáztatott egy becslést,
miszerint egy-egy vállalaton belül az összes tudás 80 százaléka
tacit tudás.” Pollányi Mihály
Ergo
eddig is, meg ezután is az a kimondatlan, rejtett tudás döntően
befolyásolta társadalmunkat. S hogy ezt nem lehet véglegesen
ignorálni az ember hétköznapjaiból, – ez egyben jelzi azt is,
hogy mindegy mi látszik a felszínen.
Murzsicz
András
Inspiráció
Nos
akkor vágjunk a közepébe újra.
Szokásommal
ellentétben szakítok a hagyománnyal, és leírom azokat a
kiforratlan ötleteket is, melyek még nincsenek kísérletileg
visszaigazolva.
A
visszajelzések alapján sokan nagyon várnak valamiféle
információra, útmutatásra, – MIT ÉS HOGYAN KELL – csinálni.
Ez így nem helyes elgondolás. Nincs olyan hogy KELL, és a
HOGYAN-nak pedig végtelen módja létezik. Talán közelítsük meg
másképp a dolgot. Mint azt az előző cikkben is említettem,
döntéseink egy elágazás, egy “fa-struktúrát” mutatnak. És
mi döntjük el, döntéseinkkel – ha tetszik – melyik idővonalon
haladunk végig. De át is ugrálhatunk egy másikra.
A
cikk célja az inspiráció.
Tehát
az egész ahonnan indul, az a SZÁNDÉK, akarunk-e változtatni,
felülünk-e a hullámra, vagy megpróbálunk betartani neki?
Egyáltalán részt veszünk-e a rendszerben? Melyik síkot
választjuk tevékenységünk fő színterévé? Ezeket a kérdéseket
fel kell tennünk rögtön a legelején.
Itt
már nem beszélhetünk olyan fogalmakról hogy sikeresség a “SIKER”
“SUCCESS” egy olyan népszerű fogalom, legalább annyira mint az
olyan semmitmondó dolgok mint a “GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS”. Nem,
nem így kell mérnünk magunkat. A bevezető eszmefuttatás talán
furcsának, és szokatlannak tűnhet, de rögtön meglátjuk, hogyan
is kapcsolódik ez a hőn áhított ENERGIA kérdéséhez.
ENERGIA
Mi
is az energia? A tankönyvek felületesen általában a következő
állításokat szokták tenni:
- a testek változtató képessége
- valami ami idővel változhat
- egyszerűen a HŐ (!!!)
- valami ami átalakul, de mindig megmarad
- a testek változtató képessége
- valami ami idővel változhat
- egyszerűen a HŐ (!!!)
- valami ami átalakul, de mindig megmarad
Energetikában
sokkal árnyaltabban fogalmaznak: Az ún. intenzív mennyiségek
egyensúly-különbsége indítja meg az extenzív mennyiségek
“áramlását”.
Intenzív
mennyiség pl. a hőmérséklet, a nyomás, a feszültség,
sűrűség.
Amennyiben egy fizikai rendszeren belül ezek eloszlása nem egyenletes, megindul az úgynevezett extenzív mennyiségek áramlása.
Amennyiben egy fizikai rendszeren belül ezek eloszlása nem egyenletes, megindul az úgynevezett extenzív mennyiségek áramlása.
EZ
AZ AMIT HÉTKÖZNAPI MEGFOGALMAZÁS “ENERGIÁNAK” ÉRZÉKELNEK.
Mit
is jelent ez? Ha forró és hideg vizet összekeverünk, a tál egyik
része nem forró a másik nem hideg lesz, hanem langyos vizet
kapunk. Ha két tartályban nem azonos a nyomás, és összekötjük
őket, akkor a nyomás ki fog egyenlítődni, valamely köztes
értékre. Az akkumulátor két sarka között a feszültségkülönbség,
ha ki tud egyenlítődni a fogyasztón (pl. egy izzón) keresztül,
akkor ÁRAM indul meg (a nevében is benne van: – Áramlás) és az
akkumulátor elkezd merülni, azaz a töltés elkezd kiegyenlítődni
és így tovább. És ahogy Newton is megfogalmazta relatív nyitott
térben a közlekedő edények elvét, – úgy sorolhatnánk még,
de a lényeg az, hogy minden a kiegyenlítettség állapotára van
ítélve és ehhez ebben a “anyagi világban” időnek kell
eltelnie.
A
fizika (és a tudomány) mindig próbál korrektül fogalmazni. Tehát
mielőtt egy rendszert vizsgál, megmondja, hogy a jelenségcsoport,
amit vizsgál, mi annak az értelmezési tartománya.
Az
energia nagyon sok, többször, pontosan megismételt mérés alapján
megmarad egy rendszeren belül. Tehát erről ne is álmodjunk, hogy
így, ezen a módon a tétel sérülni fog.
Az
Univerzum energiájára is több (természetesen elméleti) feltevés
létezik. Az egyre gyorsuló ütemben táguló univerzumban ugyanis
(elméletileg) az energiamegmaradás már nem lenne igaz. De a
legújabb elméleti feltevés igazolni látszik, hogy ez sem igaz.
(Érdemes
a Youtube-on Dávid Gyula kozmológiai előadásait meghallgatni az
ELTE-ről. Nagyon tanulságos.)
Entrópia
Az
entrópiával a fizikai egyik ága, a termodinamika foglalkozik. Az
entrópia a rendezetlenség mértékével kapcsolatos fogalom. Itt
nem is a pontos fizikai meghatározás az érdekes, hanem a spontán
végbemenő folyamatok iránya. Mondok egy példát. A forró tányér
leves az asztalon ki fog hűlni. Még senki nem mesélte az
ellenkezőjét. A szoba levegője valamennyivel felmelegszik, és a
két rendszer felvesz egy egyensúlyi állapotot. Ez az adott
rendszer entrópia maximuma.
Informatikában
is használják a fogalmat, negatív előjellel, mint negentrópia,
mely egy rendszer rendezettségét jellemzi.
Nézzük
egy kicsit tágabb nézőpontból a dolgot: Hogyan kapunk elektromos
áramot? (egyszerűség kedvéért megújuló energiaforrást,
vízi-erőművet válasszunk.)
A
víz átfolyik az erőművön, ott meghajtja a turbinát, az
megforgatja a generátort, ez a hosszú távvezeték és
transzformátorláncon át végül kigyújtja szobánkban a
lámpánkat. A lámpa fény és hőt ad le. Mi történik ezzel?
Melegíti a lakást, illetve a fény, egy icipici része a szemünkbe
kerül, de a maradék szintén elnyelődik, és melegíti a
környezetét.
Ez
az energia tulajdonképpen szétsugárzódik, megy a szabadba. DE JÓ
LENNE ezt visszaforgatni, és akkor kapnánk egy körfolyamatot.
Hiszen
a vízi-erőmű honnan kapja az energiát? A vizet a felhők, és a
pára mozgása viszi fel magasabban fekvő tájakra. Ezt pedig a Föld
hője mozgatja. De hiszen – mondanánk – ebben benne van a mi kis
villanylámpánk leadott hője is.
A
körfolyamat látszik. DE! A rendszer mégis veszteséges. Nos
itt túr bele a folyamatba az entrópia. Az energiaáram nem fog az
Én kedvemért adott helyre koncentrálódni, mert az
egyensúly-felbomlást eredményezne. Ez pedig spontán nem történik
meg.
Nos
– hogy megint csavarjunk egyet a dolgon- az ÉLET úgy néz ki hogy
ellene megy az entrópiának. Ugyanis energiát vesz fel a
környezetéből, és NÖVELI A RENDEZETTSÉGET.
Nagyon
póriasan fogalmazva szaporodik, alkot, a földből házakat épít,
információt “mozgat” transzformál stb. És még sok minden. Ha
az élet megszűnne, akkor az egész lassan visszasüllyedne
valamiféle egyensúlyi állapotba. (Itt ezen a ponton nehéz
elméleti elgondolást tenni, mert a rendszereknek, pl. Föld, vannak
határai, így nehéz lenne pontosan megmondani hogy mi, és főleg
mennyi idő alatt történne) Tehát ha szeparált egy rendszer (pl.
bolygó az űrben) akkor az is befolyásolja, hogy a rendszer önmagán
belül meddig tud változni. Ha ez a megfogalmazás jobban tetszik
“mit tekint ő egyensúlyi állapotnak, vagy entrópiamaximumnak”
A szigorúan fizikai – materiális – szempontból az élőlények
tulajdonképpen rendszeridegen létezők. Hogy lehet ez? A Jóisten
tudja? :)
És
itt kell visszacsatolnom oda, ahol a cikket kezdtem. Úgy néz ki,
hogy az élő rendszerek képesek megborítani – legalábbis
lokálisan – a teljes egyensúly beállására irányuló, a
rendszer tulajdonságát képező folyamatot. De mi borítja meg? A
SZÁNDÉK. Ez megint furcsán hangzik igaz? Itt még messzebbre kell
mennünk. Teljesen mindegy hogy kozmológiailag közelítjük meg a
“nagy bumm”-al, mely egy pici pontból indult ki, majd nem
homogén módon tágult.
Vagy
közelíthetjük a bibliai megközelítéssel; Kezdetben vala az ige…
Nos
egészen biztos vagyok benne, hogy a folyamat sokkal összetettebb,
és ezen a szinten már nem választható el a megfigyelt és a
megfigyelő. És ebben nagyon sok szimbolika is van. Nem szándékozom
ezzel a kérdéskörrel “darázsfészekbe nyúlni”. – Próbáljuk
meg az analógiákat megérteni és ezzel a szándék lényegét is.
Szóval ez az egész “valami” azért
jött létre, hogy az energia és az információ áramolhasson.
Ráadásul transzformációs lépések sokaságán keresztül, ami
ezáltal érdekesebbé, még cizelláltabbá teszi, formálja,
érleli. Fantasztikus nem?
Néhány
a “nyulat a bokorból kiugrasztó” kérdés :
Mi
van ha a Teremtő megfigyeli önmagát?
A
megfigyelők Mi vagyunk?
Mi
van ha a Megfigyelő megfigyeli a rendszert?
Az
emberen belül hol van a Megfigyelő?
Hogyan
kapcsolódik ez a személyiséghez?
A
megfigyelő a puszta jelenlétével miért befolyásolja a rendszert?
Mi
történik ha több megfigyelő szándékos interakcióba lép?
Mi
történik, ha szándékaik egy irányba mutatnak?
Ha
“minden egységes” lenne, akkor mégis hogy érzékeljük
különálló létezőnek magunkat?
Nos
jó gondolkodást :)
Egy
picit – a végén – térjünk vissza az energetikához, mert
gyanítom mindenkit ez érdekel. Az ún. szabadenergia-rendszerek
megalkotásához a természetből kell ihletet meríteni. A természet
működési mechanizmusából kiindúlva jellemzően azt idézi elő,
hogy az erőforrások egyensúlyban vannak, ebből kifolyólag,
bőséggel állnak rendelkezésre. A Nap süt eleget, van elegendő
ennivaló, van elegendő víz, stb. Ez az adott élőlény populációt
nagyszerűen el tudja tartani. Minden élőlény ebből annyit merít,
amennyire szüksége van. Nem többet, nem kevesebbet. Egy róka nem
fogja az egész erdő madárállományát kiirtani, mert neki olyan
kedve van, vagy éppen kacsamájra vágyik. Ő annyit vesz el, ami a
saját szükségleteire, és pl. kicsinyei felnevelésére szükség
van. (Tételezzük fel hogy nem egy pszichopata tömeggyilkos rókáról
van szó :)
Az
Indián kultúra még figyelembe vette ezt. Nem véletlenül tudott
évszázadokig harmóniában élni a természettel.
Lépjünk
most kicsit túl, a csak anyagi szemléleten és próbáljuk magasabb
nézőpontból nézni a földi folyamatokat. Divat a túlnépesedésről,
mint minden baj okozójáról beszélni. No rendben. De a folyamatnak
OKA van. Ebbe még senki nem gondolt bele? A népesség növekedése,
az információáramlás növekedése, és az őrült iramú
szociális érintkezések egyfajta “sűrűség” növekedést
eredményez.
Nagyobb
sűrűség =nagyobb súrlódás, nagyobb ellenállás.
Igen, de a hatáskeresztmetszet is nagyságrendekkel növekszik.
Igen, de a hatáskeresztmetszet is nagyságrendekkel növekszik.
Erre
mondtam, hogy döntés, és szándék. Az adott folyamatból sok
mindent ki lehet hozni. Ez már csak RAJTUNK múlik.
Ez
Nikola Tesla (nem szó szerinti) idézete:
“Elegendő
energia jön a Földre ahhoz, hogy minden egyes embernek másfél
millió száz wattos lámpát gyújthassunk. Mindenféle primer
hajtóanyag nélkül ez az energia bárhol elérhető”
Az
Univerzumban, de leegyszerűsítve a mi rendszerünkben a Galaxis
középpontjából olyan brutális mennyiségű kozmikus sugárzás
érkezik, melyet ésszel felfogni sem tudunk.
Ennek
– egy része – rögtön kölcsönhatásba lép az anyaggal, ezt
elnyelik a környező csillagködök. Ebből a galaxis ragyogása. De
mire ide jut, már meg van szűrve, csak olyan komponensek maradnak,
melyek nem, – vagy csak csekély mértékben – lépnek
kölcsönhatásba az anyaggal. És mint tudjuk; – Ez működik
a Világegyetem, de az ember szintjén is.
És
most következzen a komolyabb műszaki rész. Kész megoldást nem
tudok és ebből kiindulva nem is fogok adni. Ezt “együtt”
illene kidolgozni. – Ez benne van a kódban.
Az
eddigi tapasztalatok alapján a szabad-energiával kapcsolatos
jelenségcsoport így néz ki:
-
Mindegy hogy transzformátor vasat, plazmát, vagy vizet rezget, ha
elektromos tér és mechanikai rezonancia egyszerre van jelen,
illetve számunkra nem megfogható módon fluktuál, akkor
anyagátalakulások kezdődnek, mely sugárzással jár.
- A mechanikai rezonancia plazmánál ion-akusztikai jelenségként értelmezendő, víznél pedig az elektródok rezgését jelenti. (ami szintén a rezonancián alapul)
- A mechanikai rezonancia plazmánál ion-akusztikai jelenségként értelmezendő, víznél pedig az elektródok rezgését jelenti. (ami szintén a rezonancián alapul)
-
Fontos még az úgynevezett határréteg-hatás is, azaz az áramnak
át kell haladnia egy olyan rétegen, ami vékony üreges
struktúrákból áll. (itt visszautalnék a Grebenikov-cikkre)
Ez okozza az elektrolit kondenzátorok anomáliáit, az akkumulátorok töltődését, és az extrém hatásfokú vízbontási effektust. A pontos oka, gyanú szerint a vékony csatornák a szigetelőben extrém térerősségeket hoznak létre.
Ez okozza az elektrolit kondenzátorok anomáliáit, az akkumulátorok töltődését, és az extrém hatásfokú vízbontási effektust. A pontos oka, gyanú szerint a vékony csatornák a szigetelőben extrém térerősségeket hoznak létre.
-
Az effektus által keltett sugárzás érzékeny GM-számlálóval
érzékelhető, azonban csak kb. a háttérsugárzás kétszeresére
nő meg. Ez nem indokolná a megnövekedett kimeneti teljesítményt.
-
A biológiai effektusok hasonlóak pl. a röntgencsővel tapasztalt
hatással. A berendezés így nem veszélytelen. De RTG sugárzást
nem lehet kimutatni. Valami más összetételű “frekvencia
eredőről” van itt szó.
Ha
a Paul Brown szabadalmát tekintjük, akkor a sugárzást a tekercs
anyaga fogja be, és rezonancián ez többlet rezonáns áramot
eredményez.
Tehát
maradnak még nyitott kérdések:
-
Vajon NMR (Mágneses Magrezonancia) jelenségről van szó, vagy
pedig valami teljesen egzotikus dolog? Miért kell a mechanikai
rezonancia?
- Az NMR jelenséggel az a baj, hogy mágnesesen térfüggő. Márpedig itt gyorsan változó mágneses tér van. SŐT a vasmag ebben az üzemmódban telítés-közeli állapotban van. (- Lehet hogy pont ez az egyik stabilizáló tényező)
- Kapcsolatban áll-e a szilárdtestfizikában fotonoknak nevezett kristályrácsban terjedő “állóhullámokkal”?
- Az NMR jelenséggel az a baj, hogy mágnesesen térfüggő. Márpedig itt gyorsan változó mágneses tér van. SŐT a vasmag ebben az üzemmódban telítés-közeli állapotban van. (- Lehet hogy pont ez az egyik stabilizáló tényező)
- Kapcsolatban áll-e a szilárdtestfizikában fotonoknak nevezett kristályrácsban terjedő “állóhullámokkal”?
Teljesen
teoretikusan két megoldás tűnik egyáltalán elképzelhetőnek: Az
atomfizika tagadja, hogy a magerők és az elektronhéjak
energiaszintjei hatni tudnának egymásra. (több nagyságrend
energiaszint-különbség) Márpedig az elektromos áram csak az
elektronhéjakat “borzolja” a maghoz nem nyúl. Ahhoz nukleáris
energiaszintek kellenének.
– DE a kísérletek nem ezt bizonyítják. Lehetséges elektromosan alacsony energiájú anyagátalakulási reakciókat indukálni. EZ BIZTOS.
– DE a kísérletek nem ezt bizonyítják. Lehetséges elektromosan alacsony energiájú anyagátalakulási reakciókat indukálni. EZ BIZTOS.
Itt
ez megint felvet két kérdést:
-
Vagy a kristályrácsban (ill. plazmában) történik valami olyan
effektus, ami lokálisan extrém energiasűrűséget hoz létre.
-
Vagy (és a szabadenergia-kutatók inkább erre hajlanak)
Valamiképpen az anyagban egy olyan rezgő struktúra jön létre,
aminek a hatáskeresztmetszete nagyságrendekkel megnő a bejövő
müon-fluxusra. Ha jól tudom ezek neutrínók, és hatalmas
mennyiség áramlik át rajtunk, csak nem lép kölcsönhatásba az
anyaggal. (Egy medencényi vízben napi 1-2 ütközést detektálnak)
Az
úgynevezett “japan rod” szabadalom egy speciális ötvözet,
amely pl. kadmiumot is, és szerves anyagokat is tartalmaz, és
állítólag olyan speciális anyag, aminek jóval nagyobb a
hatáskeresztmetszete a müon fluxusra.
Ha
ez igaznak bizonyul, akkor ez megmagyarázná azokat az anomáliákat,
melyek fellépnek. Anyagátalakulást, illetve többlet energiát
termelnek, amely asz elektromágneses spektrum bármely részén
felbukkanhat. (leggyakrabban hő) Természetesen az lenne a jó, ha
erős béta-sugárzást kapnánk, mert akkor csak el kell vezetni az
áramot. Nyilván ehhez:
-
Meg kell érteni a folyamatot, ennek szabályzását és biztonsági
kérdéseit
- Milyen anyagok jöhetnek szóba
- Milyen szabad paraméterek vannak még, melyek befolyásolják a folyamatot.
- Milyen anyagok jöhetnek szóba
- Milyen szabad paraméterek vannak még, melyek befolyásolják a folyamatot.
Az
ajtó nyitva, csak be kell lépni.
Roskó
Farkas
Inogni látszik az elektromágnesesség eddigi elmélete
Posted
in: 1
Charon Intézet.
Tagged: Egyesült
Államok Nemzeti Szabványügyi és Technológiai
Intézete,elektromágnesesség, elektron, kvantum-elektrodinamika, mágneses
mező, NIST, proton, QED, rádióhullám,tömegvonzás, világegyetem. Hozzászólás
Átértékelésre
szorulhat a fizika egyik alappillére, amennyiben igazolást nyernek
az Egyesült Államok Nemzeti Szabványügyi és Technológiai
Intézete (NIST) új ion-csapdájával végzett kísérleteinek
eredményei.
A
Physical Review Letters-ben közzétett eredmények szerint az
elektromágnesességen alapuló jóslatok nem teljesen fedik le az
atomok egzotikus állapotokban tanúsított viselkedését. A
kérdéses elmélet az úgynevezett kvantum-elektrodinamika (QED),
ami a modern fizika egyik fő támasza az anyagra gyakorolt
elektromágneses hatások pontos leírásának köszönhetően,
különös tekintettel az elektronok viselkedésével kapcsolatos
magyarázatára. Az elmélettel kapcsolatos kiváló tapasztalatok
ellenére a fizikusok jó ideje gyanítják, hogy a QED nem ad teljes
képet a valóságról. Az NIST legfrissebb eredményei igazolni
látszanak ezeket a feltevéseket, amik a fizika más területeire is
kihathatnak.
Az
NIST ion-csapdája A QED tesztelésének egyik módja, hogy veszünk
egy viszonylag nehéz atomot – például titánt, vagy vasat – és
megfosztjuk a mag körüli elektronjainak többségétől. “Ha a
titán huszonkét elektronjából húszat eltávolítunk, egy magasan
töltött iont kapunk, ami sok tekintetben hasonlít egy, az eredeti
méretének tizedére összezsugorított hélium atomra” –
magyarázta John Gillaspy, a NIST fizikusa. “Ironikus, de ebben a
szokatlan állapotban a QED hatásai felerősödnek, így
részletesebben vizsgálhatjuk azokat”
A
kvantum-elektrodinamikának számos alkalmazása van, például
megjósolható vele, mi történik, ha egy atommag körül keringő
elektron összeütközik egy elhaladó részecskével. A gerjesztett
elektron egy pillanatra egy magasabb energiaállapotba ugrik, azonban
gyorsan vissza is tér eredeti pályájához. A folyamat
fénykibocsátást eredményez, egy foton szabadul fel, a QED pedig
képes megjósolni ennek a fotonnak a színét, vagyis előrejelezhető
a hullámhossza. Az NIST csapata azt vette észre, hogy az erős
pozitív töltésű ionokban a fennmaradó elektronok észlelhetően
más színű fotonokat generálnak, mint amit a QED megjósol. Ez
megingatja az elektromágnesesség, a világegyetem négy alapvető
erői egyikének elméletét.
Gillaspy
reméli, hogy eredményeik a kísérlet megismétlésére sarkallják
majd tudóstársait, melyekből még pontosabb mérések születnek.
Az NIST csapat jelenleg egzotikus atomok által kibocsátott fény
mérésén dolgozik, ami Gillaspy szerint meg fogja erősíteni a
jelenlegi eredményeiket.
Az
elektromágnesesség
Az
elektromágneses kölcsönhatás, vagy elektromágnesesség az
elektromágneses mező fizikája. Az elektromágneses mező az
elektromos és mágneses mezők által létrehozott, a tér
teljességét betöltő hatásmező. Míg az elektromos mező a
statikus elektromosságot előidéző töltés eredménye (amely
elektromos vezetőben elektromos áramot hoz létre), addig a
mágneses mező az elektromos töltés mozgásából származik (mint
egy elektromos vezetőben folyó áram) és az állandó mágnesekhez
hasonló mágneses erőben nyilvánul meg.
Az
“elektromágnesesség” kifejezés az elektromosság és
mágnesesség közeli kapcsolatára utal. Például a mágneses mező
változása elektromágneses indukciónak nevezett elektromos mezőt
hoz létre, amely lehetővé teszi olyan hétköznapi eszközök
létezését, mint az áramfejlesztő generátorok (és dinamók),
villanymotorok és transzformátorok. Az elektrodinamika az
elektromágnesesség és a mechanika közös területe, amely az
elektromágneses mezőnek az elektromos töltésű részecskékre
gyakorolt mechanikai hatásait tanulmányozza.
Elektromágneses
erőnek nevezik az elektromágneses mezőnek az elektromos töltésű
részecskékre gyakorolt hatását. Ez a fajta erő a természet négy
alap-erőinek egyike. A másik három 1) az atommagot összetartó
erős nukleáris erő, 2) a radioaktív bomlás bizonyos fajtáiért
(Béta-bomlás) felelős gyenge nukleáris erő 3) a tömegvonzási
(gravitációs) erő. A fizikai testek közötti minden kölcsönhatás
(erő) végső soron e négy alapvető erők következménye, mégis
a hétköznapi életünkben a gravitációtól eltekintve,
gyakorlatilag minden jelenségért az elektromágneses erő felelős.
Durva
megközelítésben, az atomok közötti kölcsönhatásokban, minden
erő az atom belsejében lévő elektromos töltésű protonokra és
elektronokra ható elektromágneses erőre vezethető vissza.
Például, mikor húzunk, vagy nyomunk valami tárgyat, az általunk
kifejtett erő a testünk és a tárgy egyes molekulái közötti
kölcsönhatás eredménye, sőt, az elektronok keringéséből adódó
kölcsönhatásokon keresztül minden kémiai folyamat is ez erőkön
keresztül zajlik le.
Mindezeken
felül, a fény- és rádióhullámok nem mások, mint az
elektromágneses mező megháborításának mozgása, amit
elektromágneses hullámoknak hívunk. Tehát minden optikai, vagy
rádió-frekvenciás jelenség ténylegesen elektromágneses
természetű. Elektromágneses erőnek nevezik az
elektromágneses mezőnek az elektromos töltésű részecskékre
gyakorolt hatását. Ez a fajta erő a természet négy alap-erőinek
egyike. A másik három 1) az atommagot összetartó erős nukleáris
erő, 2) a radioaktív bomlás bizonyos fajtáiért (Béta-bomlás)
felelős gyenge nukleáris erő 3) a tömegvonzási (gravitációs)
erő. A fizikai testek közötti minden kölcsönhatás (erő) végső
soron e négy alapvető erők következménye, mégis a hétköznapi
életünkben a gravitációtól eltekintve, gyakorlatilag minden
jelenségért az elektromágneses erő felelős. Durva
megközelítésben, az atomok közötti kölcsönhatásokban, minden
erő az atom belsejében lévő elektromos töltésű protonokra és
elektronokra ható elektromágneses erőre vezethető vissza.Például,
mikor húzunk, vagy nyomunk valami tárgyat, az általunk kifejtett
erő a testünk és a tárgy egyes molekulái közötti kölcsönhatás
eredménye, sőt, az elektronok keringéséből adódó
kölcsönhatásokon keresztül minden kémiai folyamat is ez erőkön
keresztül zajlik le.
Mindezeken felül, a fény- és rádióhullámok nem mások, mint az elektromágneses mező megháborításának mozgása, amit elektromágneses hullámoknak hívunk. Tehát minden optikai, vagy rádió-frekvenciás jelenség ténylegesen elektromágneses természetű.
Mindezeken felül, a fény- és rádióhullámok nem mások, mint az elektromágneses mező megháborításának mozgása, amit elektromágneses hullámoknak hívunk. Tehát minden optikai, vagy rádió-frekvenciás jelenség ténylegesen elektromágneses természetű.
sg.hu/richpoi.com
Megfeledkezni önmagunkról
Posted
in: 1
Charon Intézet.
Tagged: autotelikus
élmény, áramlat, boldogság, C.
Vann Woodward, Csikszenmihályi
Mihály, dimenzió-jóga, dimenzióváltás, Donald
Campbell, felfedezés, kreatív
folyamat, kreativitás, kudarc, Mark
Strand, Platón, problémamegoldás, siker, Subrahmanyan
Chandrasekhar, tudós. Hozzászólás
Megfeledkezni
önmagunkról, az időről és a környezetről
Amikor a zavaró tényezőket kiiktattuk, és fennáll az áramlat minden egyéb feltétele, a kreatív folyamat az áramlat minden dimenzióját magára ölti. A költő Mark Strand beszél erről:
“Hát, tökéletesen benne vagy a munkában, elveszted az időérzéked, teljesen feloldódsz, elmerülsz abban, amit csinálsz, és mintha lebegnél a megcsillanó lehetőségektől. Ha ez túlságosan felerősödik, akkor a túl nagy izgalom miatt felállsz. Nem tudod folytatni a munkát, és a végét se látod, mert folyton megelőzöd saját magad. A lényeg, hogy annyira.., de annyira telítődsz, hogy nincs se jövő, se múlt, csak egy kiterjesztett jelen, amit, huh, hogy is mondjam, megpróbálsz értelemmel felruházni. Majd ízekre szedni, aztán újra összerakni. Anélkül, hogy túlzottan odafigyelnél, milyen szavakat használsz. Magasabb szintre hozod az értelmezést. Ez nem egyszerűen alapkommunikáció, mindennapi kommunikáció; ez totális kommunikáció. Amikor dolgozol valamin, és jól végzed a dolgod, akkor úgy érzed, hogy amit elmondasz, azt másképp nem is lehetne elmondani.”
Amikor a zavaró tényezőket kiiktattuk, és fennáll az áramlat minden egyéb feltétele, a kreatív folyamat az áramlat minden dimenzióját magára ölti. A költő Mark Strand beszél erről:
“Hát, tökéletesen benne vagy a munkában, elveszted az időérzéked, teljesen feloldódsz, elmerülsz abban, amit csinálsz, és mintha lebegnél a megcsillanó lehetőségektől. Ha ez túlságosan felerősödik, akkor a túl nagy izgalom miatt felállsz. Nem tudod folytatni a munkát, és a végét se látod, mert folyton megelőzöd saját magad. A lényeg, hogy annyira.., de annyira telítődsz, hogy nincs se jövő, se múlt, csak egy kiterjesztett jelen, amit, huh, hogy is mondjam, megpróbálsz értelemmel felruházni. Majd ízekre szedni, aztán újra összerakni. Anélkül, hogy túlzottan odafigyelnél, milyen szavakat használsz. Magasabb szintre hozod az értelmezést. Ez nem egyszerűen alapkommunikáció, mindennapi kommunikáció; ez totális kommunikáció. Amikor dolgozol valamin, és jól végzed a dolgod, akkor úgy érzed, hogy amit elmondasz, azt másképp nem is lehetne elmondani.”
Strand pontosan ragadja meg a kiterjesztett jelenben való áramlás érzetét, valamint azt a mindent elsöprő érzést, hogy az ember az egyetlen helyes módon, az éppen megfelelő dolgot csinálja. Ez valószínűleg nem gyakran történik meg, de amikor megtörténik, szépsége minden kemény munkát igazol.
A
kreativitás mint autotelikus élmény
Mindez visszavezet ahhoz, amiről a fejezet elején beszéltünk, és ahhoz a megfigyeléshez, hogy a munka örömét az összes válaszadó a munkáért kapott mindenféle külső jutalmazás elé helyezte. A többséghez hasonlóan a pszichológus Donald Campbell is félreérthetetlen tanácsot ad a saját területére lépő fiataloknak:
Azt mondanám: „Ne menj tudományos pályára, ha a pénz érdekel. Ne menj tudományos pályára, ha nem tudod élvezni akkor is, ha nem leszel híres. Hagyd, hogy a hírnév olyasvalami legyen, amit kegyesen fogadsz, ha elnyered, de győződj meg róla, hogy olyan pályáról van szó, amit élvezni tudsz. Ehhez belső motiváció kell. És próbálj olyan feltételeket teremteni, amelyek lehetővé teszik, hogy akkor is tudj dolgozni a téged belülről motiváló kérdéseken, ha azok mások számára nem izgalmasak. Próbáld a környezeted úgy alakítani, hogy belül akkor is örömöt szerezzen a munka, amikor szorít az idő.”
Mindez visszavezet ahhoz, amiről a fejezet elején beszéltünk, és ahhoz a megfigyeléshez, hogy a munka örömét az összes válaszadó a munkáért kapott mindenféle külső jutalmazás elé helyezte. A többséghez hasonlóan a pszichológus Donald Campbell is félreérthetetlen tanácsot ad a saját területére lépő fiataloknak:
Azt mondanám: „Ne menj tudományos pályára, ha a pénz érdekel. Ne menj tudományos pályára, ha nem tudod élvezni akkor is, ha nem leszel híres. Hagyd, hogy a hírnév olyasvalami legyen, amit kegyesen fogadsz, ha elnyered, de győződj meg róla, hogy olyan pályáról van szó, amit élvezni tudsz. Ehhez belső motiváció kell. És próbálj olyan feltételeket teremteni, amelyek lehetővé teszik, hogy akkor is tudj dolgozni a téged belülről motiváló kérdéseken, ha azok mások számára nem izgalmasak. Próbáld a környezeted úgy alakítani, hogy belül akkor is örömöt szerezzen a munka, amikor szorít az idő.”
A
tudósok munkájuk autotelikus voltát gyakran egyfajta derűként
jellemzik, mely az igazság és a szépség kereséséből származik.
Valójában, amit leírnak, az a felfedezés, a problémamegoldás
élvezete, az afölött érzett öröm, hogy képesek egy megfigyelt
összefüggést egyszerű és elegáns formába önteni. Vagyis nem
egy rejtélyes és kimondhatatlan külső cél jár jutalmazó
értékkel, hanem a tudományos tevékenység maga. A kutatás a
lényeg, nem a megszerzett tudás. Ez a különbségtétel bizonyos
mértékben természetesen félrevezető, hiszen az alkalmi sikerek
hiánya a tudós kedvét szegné. De ami a tudományt belsőleg
jutalmazó értékűvé teszi, az a vele való mindennapi
foglalatoskodás, nem a ritka siker.
A
Nobel-díjas fizikus, Subrahmanyan Chandrasekhar saját motivációját
a következőképp írja le: “Két dolog van, amit az emberek
általában nem tudnak rólam. Soha nem dolgoztam olyan területen,
ami bármilyen értelemben felkapott lett volna. Ez az egyik dolog. A
másik dolog pedig: Mindig olyan területen dolgoztam, amely,
legalábbis, amikor én foglalkoztam vele, senkit sem érdekelt. A
siker kétértelmű szó. Siker a külvilág szemében? Vagy siker
önmagad számára? És ha a külvilág szemében sikernek minősül
valami, akkor azt hogyan értékeled? Az ilyen siker általában
irreleváns, hibás és célját tévesztett. Akkor mit mondhatunk
róla? Kívülről nézve elmondhatod, hogy sikeres vagyok mert írnak
a munkám bizonyos aspektusairól. De ez a dolog külső megítélése.
És nekem fogalmam sincs arról, hogy ezt az ítéletet hogyan
értékelhetném. A siker nem tartozik a motivációim közé. Mert a
siker a kudarccal áll szemben. De az ember életének egyetlen
említésre méltó erőfeszítése sem siker, és nem is kudarc. Mi
az, hogy siker? Van egy probléma, amit meg akarsz oldani. Nos, ha
megoldod, akkor ez bizonyos korlátozott értelemben siker. De ez
lehet egy triviális probléma. Szóval a siker megítélése olyan
dolog, amit soha semmilyen értelemben nem vettem komolyan.”
Nos,
ezek az emberek, úgy tűnik, megszívlelték saját tanácsaikat.
Egyiküket sem a pénz vagy a hírnév hajtotta. Néhányan
találmányaiknak és könyveiknek köszönhetően kényelmes jólétet
tudtak teremteni, de ezért egyikük sem érezte magát
szerencsésnek. Ha szerencsésnek tartották magukat, annak oka az
volt, hogy olyan munkáért fizették őket, melyet nagy élvezettel
végeztek, ráadásul azt érezhették, hogy amit tettek, azzal
részben az emberiséget segítik. Tényleg szerencsésnek érezheti
magát az olyan ember, aki szavakkal tudja igazolni élete tetteit,
mint például C. Vann Woodward, aki arról beszél, miért
foglalkozik történelemmel: “Érdekel. Kielégülési lehetőség.
Elérni valamit, amit fontosnak tartasz. Ennek tudata vagy
motivációja nélkül szerintem az élet elég unalmas és céltalan
lenne, és az ilyen életből én nem kérnék. Csak élni bele a
világba úgy, hogy egyáltalán semmi értelme sincs annak, amit
csinálsz – nos, ennél kétségbeejtőbb helyzetet elképzelni sem
tudnék.”
Áramlat
és boldogság
Milyen összefüggés van az áramlat és a boldogság között? Ez egy nagyon érdekes és kényes kérdés. Elsőre könnyen arra a következtetésre juthatnánk, hogy a kettő ugyanaz. A kapcsolat azonban ennél tulajdonképpen valamivel bonyolultabb. Először is az áramlat alatt általában nem érezzük magunkat boldognak – annál az egyszerű oknál fogva, hogy az áramlat során csak azt érezzük, ami a tevékenység szempontjából releváns. A boldogság zavaró tényező. Az írásba merült költő vagy az egyenletein dolgozó tudós nem boldog, amíg gondolatmenetét követi, semmi esetre sem.
Csak azután tudjuk átadni magunkat a boldogság érzésének, hogy kikerültünk az áramlat-állapotból, egy-egy szakasz végén vagy azokban a pillanatokban, amikor elkalandozik a figyelmünk. És persze van, amikor az alkotóra rátör a boldogság, a megelégedettség érzése, a vers elkészülte vagy az elmélet bizonyítása után. Hosszú távon minél többször éljük át az áramlatot a hétköznapi életben, annál nagyobb eséllyel leszünk boldogok. Ez azonban azon is múlik, hogy az áramlat-élmény milyen tevékenység eredménye. Sajnos sokan érzik úgy, hogy csak olyan követelményeknek tudnak megfelelni, mint az erőszak, a szerencsejáték, a szexpartnerek váltogatása vagy a drogok. Persze ezek is lehetnek örömteliek, azonban ezek az epizodikus áramlat-élmények nem adódnak össze, és nem hozzák meg Idővel az elégedettség és a boldogság érzését. Az öröm nem vezet kreativitáshoz, de hamar függőséggé alakulhat – az entrópia melegágyává.
Milyen összefüggés van az áramlat és a boldogság között? Ez egy nagyon érdekes és kényes kérdés. Elsőre könnyen arra a következtetésre juthatnánk, hogy a kettő ugyanaz. A kapcsolat azonban ennél tulajdonképpen valamivel bonyolultabb. Először is az áramlat alatt általában nem érezzük magunkat boldognak – annál az egyszerű oknál fogva, hogy az áramlat során csak azt érezzük, ami a tevékenység szempontjából releváns. A boldogság zavaró tényező. Az írásba merült költő vagy az egyenletein dolgozó tudós nem boldog, amíg gondolatmenetét követi, semmi esetre sem.
Csak azután tudjuk átadni magunkat a boldogság érzésének, hogy kikerültünk az áramlat-állapotból, egy-egy szakasz végén vagy azokban a pillanatokban, amikor elkalandozik a figyelmünk. És persze van, amikor az alkotóra rátör a boldogság, a megelégedettség érzése, a vers elkészülte vagy az elmélet bizonyítása után. Hosszú távon minél többször éljük át az áramlatot a hétköznapi életben, annál nagyobb eséllyel leszünk boldogok. Ez azonban azon is múlik, hogy az áramlat-élmény milyen tevékenység eredménye. Sajnos sokan érzik úgy, hogy csak olyan követelményeknek tudnak megfelelni, mint az erőszak, a szerencsejáték, a szexpartnerek váltogatása vagy a drogok. Persze ezek is lehetnek örömteliek, azonban ezek az epizodikus áramlat-élmények nem adódnak össze, és nem hozzák meg Idővel az elégedettség és a boldogság érzését. Az öröm nem vezet kreativitáshoz, de hamar függőséggé alakulhat – az entrópia melegágyává.
Az áramlat és a boldogság közötti összefüggés tehát attól függ, hogy az áramlat mennyire komplex tevékenység eredménye, hogy mennyire vezet új követelményekhez, és ezáltal személyes és kulturális kiteljesedéshez. Ebből azt a következtetést vonhatnánk le, hogy minden interjúalanyunk boldog, mert élvezi a munkáját, ami mindenképpen komplex. A helyzetet azonban több tényező bonyolítja tovább. Mi történik például, ha valaki harminc éven keresztül élvezte, hogy fizikus lehet, ám munkája eredménye egy több millió embert elpusztító nukleáris eszköz? Mit érzett volna Jonas Salk, ha vakcináját életek megmentése helyett biológiai fegyverként használják? A mai világban ezek semmiképpen sem lényegtelen kérdések, hiszen felvetik annak lehetőségét, hogy az áramlat-élményt nyújtó komplex tevékenységek akár hosszan tartó boldogtalanságot is okozhatnak. Mindent együttvéve azonban sokkal könnyebb boldognak lenni, ha az ember addigi élete örömteli volt.
Az
áramlat és a tudat evolúciója
Az emberek sok mindennek tudnak örülni: testi örömöknek, hatalomnak, hírnévnek és az anyagi javaknak. Egyesek sörösüvegeket gyűjtenek, néhányan pedig még azt is élvezik, ha maguknak vagy másoknak fájdalmat okozhatnak. Annak ellenére, hogy mindenki másképp jut hozzá, az átélt boldogságérzés szinte mindannyiunknál ugyanolyan. Arról lenne szó, hogy mindenféle örömöt érdemes kipróbálnunk? Két és fél évezrede Platón azt írta, hogy a társadalom legfontosabb feladata megtanítani a fiatalokat arra, hogy a helyes dolgokban leljenek örömöt. Platón már a maga idejében is konzervatívnak számított, azaz igencsak határozott elképzelése volt arról, hogy mik azok a „megfelelő dolgok”, amelyeknek a fiatalok örülhetnek. Mára túlontúl kifinomulttá váltunk ahhoz, hogy határozott véleményünk legyen ebben a kérdésben. Ugyanakkor azzal valószínűleg egyetértünk, hogy jobban éreznénk magunkat, ha gyerekeink jobban élveznék az együttműködést az erőszaknál, az olvasást a lopásnál, a sakkozást a kockázásnál; a túrázást a tévézésnél. Másképpen szólva, akármilyen relativisztikusak és toleránsak lettünk is, elvárásaink továbbra is vannak. És nagyon is azt szeretnénk, ha a következő generáció is ugyanezeket tartaná fontosnak. Sokan sejtjük továbbá, hogy a következő generáció csak abban az esetben fogja megőrizni az általunk értékesnek tartott dolgokat, ha azok többé-kevésbé örömöt jelentenek számára.
Az emberek sok mindennek tudnak örülni: testi örömöknek, hatalomnak, hírnévnek és az anyagi javaknak. Egyesek sörösüvegeket gyűjtenek, néhányan pedig még azt is élvezik, ha maguknak vagy másoknak fájdalmat okozhatnak. Annak ellenére, hogy mindenki másképp jut hozzá, az átélt boldogságérzés szinte mindannyiunknál ugyanolyan. Arról lenne szó, hogy mindenféle örömöt érdemes kipróbálnunk? Két és fél évezrede Platón azt írta, hogy a társadalom legfontosabb feladata megtanítani a fiatalokat arra, hogy a helyes dolgokban leljenek örömöt. Platón már a maga idejében is konzervatívnak számított, azaz igencsak határozott elképzelése volt arról, hogy mik azok a „megfelelő dolgok”, amelyeknek a fiatalok örülhetnek. Mára túlontúl kifinomulttá váltunk ahhoz, hogy határozott véleményünk legyen ebben a kérdésben. Ugyanakkor azzal valószínűleg egyetértünk, hogy jobban éreznénk magunkat, ha gyerekeink jobban élveznék az együttműködést az erőszaknál, az olvasást a lopásnál, a sakkozást a kockázásnál; a túrázást a tévézésnél. Másképpen szólva, akármilyen relativisztikusak és toleránsak lettünk is, elvárásaink továbbra is vannak. És nagyon is azt szeretnénk, ha a következő generáció is ugyanezeket tartaná fontosnak. Sokan sejtjük továbbá, hogy a következő generáció csak abban az esetben fogja megőrizni az általunk értékesnek tartott dolgokat, ha azok többé-kevésbé örömöt jelentenek számára.
Sok
gyerek nő fel abban a hitben, hogy a futballisták és a
rockzenészek boldogok, és irigylik a szórakoztatóipar sztárjainak
– elképzeléseik szerint – mesés életét. Ha megkérdezik
tőlük, mik szeretnének lenni, ha felnőnek, legtöbbjük a sportot
vagy a szórakoztatóipart választaná. Csak jóval később jönnek
rá, ha egyáltalán rájönnek, hogy ezeknek ez életeknek a
csillogása közönséges ámítás, és hozzájuk hasonlónak lenni
minden, csak nem boldogság. Sem a szülők, sem az iskola nem túl
hatékony abban, hogy rávezessék fiatalokat a helyes dolgok
élvezetére. Az ostoba modellekkel megbolondított felnőttek ezt
gyakran csak még tetézik azzal, hogy a komoly mondatokat unalmasnak
és nehéznek láttatják, a komolytalanokat pedig izgalmasnak és
könnyűnek. Az iskola legtöbbször képtelen megtanítani, mennyire
izgalmas, milyen megigézően szép lehet a tudomány vagy a
matematika: megmerevedett irodalmat vagy történelmet tanítanak, a
felfedezés izgalmát semmibe véve.
A kreatív egyének ebből a szempontból példaértékű életet élnek. Rávilágítanak arra, hogy mennyire érdekes és élvezetes a komplex szimbolikus tevékenység. Átküzdötték magukat a közöny mocsaras vidékén és az érdektelenség sivatagán, és szüleik, valamint néhány látnoki képességű tanár segítségével az ismert világon túl találták magukat. A kultúra úttörőivé váltak, a jövő férfijai és női számára követendő modellé – ha lesz egyáltalán jövő. Az emberi tudat az ő példájukat követve léphet túl a múlt korlátain, a gének és a kultúrák által agyunkban előrehuzalozott programokon. Gyerekeink vagy az ő gyerekeik talán több örömöt lelnek majd a versírásban és tételek bizonyításában, mint a passzív szórakozásban. E kreatív egyéneknek az élete a biztosíték rá, hogy ez nem leheletlen.
Csikszenmihályi
Mihály
-
Most nézzünk egy párhuzamot, illetve az autotelikus élmény
mélységi lehetőségeit, működési mechanizmusát egy más
megfogalmazásban. Hangsúlyozzuk, hogy a mágia szó alatt az élet
ismeretét, tiszteletét értjük. Amit a köztudat ismer, illetve
bizonyos körökben alkalmaznak – “kedves” bohóckodások. (a
szerk.)
…A
dimenzió jóga ezzel a fáradságos és nehéz folyamattal szemben a
síkok statikus energiáit hasznosítja. A statikus dimenzióenergia
fogalma kis magyarázatra szorul. Említettük, hogy minden létsík
alaprezgés skálája különböző. Az emberi érzékszervek csak
bizonyos rezgéseket képesek felvenni, és a kozmikus koordinátához
való tartozás csakis meghatározott hullámhosszokon belül teszi
lehetővé az élettevékenységet. Minden birodalomnak megvan a
nyelve, matériája, ruházata, technikája. Az egyes síkok
irányítói elementáris erőket fordítanak arra, hogy a koordináta
alapanyagai megmaradjanak a rendszeren belül. Ezért valamely
rendszerbe behatolni csak többletenergiák útján lehet. Az áttörés
után viszont titáni erők szabadulnak fel. Részleteket e helyütt
nem lenne célszerű megadni. Megvilágításunkat szándékosan
tartjuk általános mederben, mert a vázolt jelenség egyetemes,
azaz polidimenzionális. Az analógia maga éppúgy vonatkoztatható
az atomerő liberációjára, mint a szattwikus megvilágosodásra.
Ebből a szempontból tekintve a lelki folyamatok ugyanolyanok, mint
a kémia vagy a fizika reakciói. Az intellektuális változások is
tulajdonképpen dimenzióváltozások.
A
dimenzió jóga több analógiát tartalmaz régi rendszerek
elmélyedési skálájával. Megállapítható azonban, hogy az antik
változat és az új módszer között lényeges eltérések vannak.
Mindenekelőtt ilyenek:
l.
A dimenzió-jóga erőlködésmentes.
2.
A változások a tudat hangolódásával egyidejűek.
3.
A siddhik a magasabb dimenzióba való behatolással egyidejűleg
jelentkeznek.
4.
Magasabb rendfokozatú létsík azonnal mágikus energiákat szabadít
fel.
5. Ezekkel
azonban nem lehet visszaélni, mint a siddhikkel, mivel a
dimenzióenergia csak saját síkján aktív.
6.
A morális biztosítékok eleve adva vannak.
Újszerűen
hat a negyedik és ötödik pont, minthogy az a sok ezer éves mágia
és jóga legfőbb veszélyét kiküszöböli. A régi
rendszerben csak a példa kedvéért a sakti jóga azáltal vált
aggályossá, hogy az operátor magasabb kozmikus síkok energiáit
próbálta kultikus manőverek révén alacsonyabb síkokra
levonzani, s az alacsony nívóra transzformált erővel azután
tetszés szerint lehetett elbánni. A dimenziópraxis ezzel
szemben az operátort emeli magasabb síkra, s a felszabadult erők
is kizárólag ezen a síkon érvényesülnek.
A
dimenzióváltás gyakorlati keresztülvitelének sikerét mindig
csodás könnyűség érzet, extázishoz hasonló lebegési tudat
kíséri. Az utazó kolosszális erők birtokában érzi
magát, és ami a legcsodálatosabb, egészen elvész, lemarad az a
képesség, hogy a kapott nagyszerű energia-kvalitásokat az alsóbb
síkokon valami értéktelen ügy szolgálatába állítsa.
Felszabadult ideonhullámok és pszichonkvantumok annál jobban
eltávolítanak a szokványos földi céloktól, minél nagyobb a
frekvenciájuk. Ezért a hiányért bőségesen kárpótolja a
dimenzióutazót a megismert új célok és lelkiállapotok
sokfélesége, gazdagsága és az érzések összehasonlíthatatlan
intenzitása.
Említettük,
hogy a Dimenziókorszakban az emberi nem megvilágosodott utódai
hamarosan rájöttek a földi élet töredékes voltára. Az okkult
érzékszervek birtokába jutott gondolkodók az élet előzményeinek
és folytatásának hosszú skálájával ismerkedtek meg. S ekkor
világossá vált, mi az a kreatív tevékenység, amit a földi
tartózkodás rövid átmenetében leginkább érdemes végezni. Az
élet értelmének felismerése, illetve kutatása egyike a
legelőkelőbb életcéloknak, hiszen nyilvánvaló, hogy nem lehet
jól eltölteni olyan expedíciós utazást, amelynek értelmével az
utazók nincsenek tisztában.
Wictor
Charon
Kutatás és Tematika
Posted
in: 1
Charon Intézet.
Tagged: Charon
Intézet, flow, jövőkutatás, KOZMIKUS
TUDATÚ ember, kutatás,nterdiszciplináris
szemlélet, technológia, tematika, Wictor
Charon.Hozzászólás
A
Charon Intézet technológiai részlege célul tűzte ki egy
alternatív kutatási tematika felállítását. Ennek egyik
legfontosabb eleme az interdiszciplináris szemlélet kialakítása,
mely a tudományágak újraegyesítésére törekszik.
(Lexikális értelemben „több tudományterületet érintő”-t
jelent).
Az
egyes tudományágak mára már részterületekre szakadtak, az egyre
nagyobb bonyolultságuk, szerteágazósságuk miatt. Emiatt
gyakran előfordul, hogy a fő ágak közötti határterületek
figyelmen kívül maradnak. Ez különösen igaz, ha alkalmazott
kutatásról van szó, ahol a tudományos intézmény egy adott,
megcélzott témakörben kutat, erre kap anyagi támogatást, de nem
„nyúlhat át” más részterületre, ha az a fő kutatási
vonalat, a „flow”- t nem érinti.
A
következőkben ismertetésre kerülő kutatási témák ma már nem
csak az Intézet portfóliójában szerepelnek kizárólagosan. Ilyen
sokrétű tematikához különleges emberek, és különleges
képességekkel rendelkező emberek kellenek. Az intézet nem
utasítja el, sőt fő céljának tartja a kutatási területek
bevonásába a spiritualitást és az extra-szenzoros képességeket,
a tudományos elveket betartva. Megtartva a bizonyíthatóságot,
megismételhetőséget és természetesen a kísérletekkel való
igazolhatóságot. A különleges képességű személyek
együttműködéséhez egy egészen másfajta hozzáállásra van
szükség.
Azt
nem lehet üzleti, ismerősi, gazdasági, vagy érdekközösségi,
személyes barátsági alapokra helyezni. Ez már több annál.
Ebben adhat útmutatást Wictor Charon munkássága, az
Intenzitástan. (Ezen kívül számos technológiai, oktatási,
képzési, és a jövőre vonatkozó segítséget ad). Amiben tehát
alapvetően különbözünk, az a hozzáállás.
Az
Intézetünk célul tűzte ki, a ma még nem létező, vagy elnyomott
technológiák újramegvalósítását, az Intenzitástan alapjai
által vezérelve és különleges képességű embereket bevonva. A
haladás így nagyságrendekkel gyorsabb lehet, mivel egyrészt
kevésbé fékezik személyiségi problémák, másrészt semelyik
tudományos műszer nem veheti fel a versenyt, azzal a gépezettel,
ami több millió éves előnyben van a ma létezőkhöz képest és
az maga a KOZMIKUS TUDATÚ ember.
Intézetünk
amiben új, hogy előremegy kissé az időben, és az emberek életét,
és az életükben bekövetkező változást segíti és azt
igyekszik megkönnyíteni. Nem vagyunk egyedül. A világon mintegy
3500 kis underground kutatócsoport teszi ezt hasonló szándékkal.
A változás bekövetkezik, mint ahogy a földtörténeti korok,
katasztrófák, a fajok kialakulása, pusztulása, az ember
kialakulása és mostani történelme is különböző periódusokból
áll.
Egyes jövőkutatók úgy vélik, hogy ciklikusan a technika, a spiritualitás, a biológia és a (..) váltja egymást, attól függően melyik a domináns. Pl a hivatalos ókorban erősen a spirituális, az újkorig a “külső” vallás, azóta pedig az anyagelvűség, mint irányzat dominált. Most egy átmeneti korszak van a technika, és „valami más” között. A technika – ebben a nyers tudományos formájában kezdi elérni ezt a szintet, amikor egy adott társadalom igényeit már nem elégíti ki. Ezért automatikusan megtörténik a váltás, amely először egy igényben, aztán találmányokban-eszközfejlesztésben, majd végül a tömeges elterjedésben nyilvánul meg. Ugyanez történet a 80-as években a számítógép elterjedésekor.
A
tudomány nem fog összeomolni, és eltűnni. Már jelentkeznek
azok az apróbb „jelek” melyek mutatják, hogy van merre még
kutatni a hivatalos tudománynak is. Gondolok itt a bécsi
100Km-es kvantum-teleportációs kísérletre, vagy a
véletlenszám-generátor kísérletekre, a dupla vak
gondolatátviteli kísérletekre, a kognitív irányzatok
megjelenésére, amelyeket nem lehet tudománytalannak nevezni.
Roskó
Farkas
Technikai kreatívok
Posted
in: 1
Charon Intézet.
Tagged: alkimista, határtudomány, kúlturáliskreatívok, szabad
eneregia, technikai
kreatívok, technológia. Hozzászólás
Amikor
először hallottam 2011-ben a Kulturális Kreatívokról, rögtön
úgy éreztem, hogy igen, ez nagyon közel áll a
gondolkodásmódomhoz, illetve akiket ismerek, azokéhoz is. Először
Fogel Frigyes “Kulturális Kreatívok” című filmjében
hallottam a jelenségről. Ez nem egy csoport, nem egy
mozgalom, nem egy eszme. Talán úgy lehetne a legjobban
megfogalmazni, hogy ez egy jóval tágabb nézőpont, egy tágabb
gondolkodásmód. A nemzetközi felmérések igen meglepő eredményt
hoztak. – Kiderült hogy itt többről van szó, mint pusztán egy
rétegről. Már jóval több mint 100 millió ember van a Földön,
aki ezt a nézőpontot képviseli. Nagyon fontos megjegyezni,
hogy ők nagy többségben elszigeteltek, nem tudnak egymásról. Az
alap az egy nagyon egyszerű idea, de elég nehéz
megfogalmazni, vagy még csak körülírni is hogy miről szól. Ez
más mint szimplán vallás vagy egy ezoterikus tanítás. Ez
valamiféle meghatározhatatlan kapcsolat az EGYséggel. A
legtöbb embert ez irányban a megérzései vezetik, és nem
feltétlenül a gyakorlati tudása.
Az
ősi, illetve a ma is élő törzsi kultúrákban ez még a
legcsekélyebb módon sem kérdés. Annál inkább a nyugati
típusú (berendezkedésű) társadalmakban.
Ez
sok mindent eredményez, ami a hozzáállásban mutatkozik meg. És
ezt ezek az emberek ösztönösen csinálják, nem tanította erre
senki őket…
Békében élni, egységben… - NE NEVESS ez nem egy new-age hippi mozgalom, és TOTÁLISAN vallás-független.
Békében élni, egységben… - NE NEVESS ez nem egy new-age hippi mozgalom, és TOTÁLISAN vallás-független.
-
Megújuló energiaforrások használata, illetve önellátó
élelmezés, ami tulajdonképpen egy speciális nézőpontja a
természettel való összhangnak.
- A lehető legkevesebb beavatkozás és erőszak alkalmazása a természet felé, és persze egymás iránt.
- Tisztesség, őszinteség, tisztességes kereskedelem.
- A lehető legkevesebb beavatkozás és erőszak alkalmazása a természet felé, és persze egymás iránt.
- Tisztesség, őszinteség, tisztességes kereskedelem.
A
legtöbb mai politikus vagy szociális elemző, társadalomtudós
elveti ezeket, mert megvalósíthatatlannak tartja hivatalosan.
– Valóban. Ha a 3% birtokolja a vagyon 97%-át akkor ez
valóban igen nehéz… Hol van itt az egység, az egyensúly
kérdem én? A Kulturális Kreatívok bővebben kifejti ezt. –
Ez már egy világjelenség. De ha úgy tetszik (hidd el vagy
sem) ez lesz az egyik NAGY MEGLEPETÉS. Abban a szerencsés
helyzetben vagyok hogy ismerem majdnem az összes kutatót aki a
technológia témakörében munkálkodik. Nagyon széles
érdeklődési területről jönnek. – Hiszem, hogy van közös,
ideánk, illetve nézőpontunk.
Én
három fő vonalat találtam a kreatív emberek, csoportok
mentén:
-akulturális kreatívok – kiemelkedő kreatív tevékenységük a művészetetekben, zenében, szociális tevékenységekben
-öko-tudatos, bio, önellátó közösségek
-szabad gondolkodású kutatók, feltalálók (mint mi) – elneveztem önkényesen Technikai Kreatívok-nak. Ha tud valaki egy jobb elnevezést, akkor hajrá…
-akulturális kreatívok – kiemelkedő kreatív tevékenységük a művészetetekben, zenében, szociális tevékenységekben
-öko-tudatos, bio, önellátó közösségek
-szabad gondolkodású kutatók, feltalálók (mint mi) – elneveztem önkényesen Technikai Kreatívok-nak. Ha tud valaki egy jobb elnevezést, akkor hajrá…
Például
ők: szabad-energia kutatók, megújuló energiaforrásokat kutatók,
határtudományokat kutatók (például a kapcsolat a
technológia és az elme között), az ANYAG-ot kutatók, alkimisták,
illetve ma: részecskefizika, kvantumfizika. A Technikai Kreatívok
mindig a technológiával akarnak egy problémát megoldani, de ez a
dolognak csak egy része. A legjobb amit tehetünk: KÖZÖSEN
DOLGOZNI ÉS KIEGÉSZÍTENI EGYMÁST. Úgy érzem több terület van
még, amelyben szintén léteznek a maga “kreatív elméi”, a
maguk speciális látásmódjával. Számomra nem kérdés hogy
egyszer megtalálják egymást.
Nagyon
érdekes változások zajlanak napjainkban az élet minden területén.
A kreativitás ilyen fokú előtérbe kerülésére azt hiszem nem
volt még példa a technológiában. – Ez pedig egy igen-igen
valóságos, és küszöbön álló manifesztációja, egy új
tudománynak.
Rosko
Farkas
Az ismeret szintjei, nyelvezete
Posted
in: 1
Charon Intézet.
Tagged: 1
Charon Intézet, a
gondolkodás módjai, új
eon, dimenziórendszerek, Hermes
Trismegistos, Jó
tanítás, képalkotási
kényszer, komfortzóna, Kozmikus
öntudat, kozmosz, kreatív
analógiák,szattwikus
tudat.Hozzászólás
A
gondolkodásunk, a szavaink értelmezése, vajon hogyan is lehetne
egységes? Egyazon dologra is nagyon sokféleképpen emlékezünk.
Másképp raktározza el az agyunk az információkat, s nagyon
sokféle asszociációs kapcsolódási lehetőséggel rendelkezünk.
A
fő nehézség az, hogy a szavaink általános értelmezését,
jellemzően nem is vagyunk hajlandóak túllépni. Jellemzően
szavakra reagálunk, s legtöbb esetben nem is érdekel bennünket,
hogy a másik valójában mit szeretne közölni, mondjuk egy
párbeszéd során.
„A fizikai dimenziórendszerek tér és idő mértéke szerint hatványozódnak, tartalmuk azonban mindig tér- és időbeli marad. A szavak, melyek rendelkezésünkre állnak, gyakran megtévesztőek. Nyelvünk ugyanis az érzékelhető világ jelenségeire van beállítva, és ha a magasabb dimenziórendszerekben végbemenő történéseket próbáljuk ismertetni, a régi fogalmak félrevezetnek, mert ideatartalmuk mindig határolt idő- és térbeli koncepcióra utal.
Ezt a nehézséget mindenkinek egyénenként kell leküzdenie, és a rendelkezésre álló „kifejezési lehetőségeket közérthetőbbé kell formálnia” a magasabb rendszerek jelenségeinek leírása érdekében. Új tartalmat adva a régi szavaknak, kibővítve a szűk definíciókat a határok elasztikussá tétele által. Másik lehetőség: új szavak kreálása a tágult rendszer igényeinek megfelelően. Az Új Eónban újjá kell teremteni a gondolkodás módját, mivel ez az egyetlen lehetőség, hogy a teljességként alig érzékelhető Kozmoszt, mely se nem három, se nem négy, hanem sokdimenziós, megismerhessük.”
Wictor Charon
A
XXI. században kezdünk végre túljutni az önálló fogalomalkotás
nehézségein és egyre több jelenségre vannak már kifejezéseink.
Vajon mit is jelenthet az a szinte folyamatos kívánságunk, hogy a
tanításokat úgy adják át nekünk, hogy számunkra érthető
legyen. Azt is szoktuk mondani, hogy ami egyszerűen van
megfogalmazva, az a „jó tanítás”.
Mit
akar ez mondani napjainkban?
Akkor,
amikor az életünk legnagyobb része azzal telik el, hogy hogyan
feleltessük meg a külvilágot az elvárásainknak. Akkor, amikor
igazán a válaszok helyett, még mindig csak a kérdések érdekelnek
bennünket. Akkor, amikor esetleges válaszok esetén, még mindig
arra a bizonyos „képalkotási kényszerre” ülünk fel
folyamatosan.
Mi
az, ami ebben a rohanásban megállásra késztethet bennünket? Azt
mondják egy jó válasz, akkor lehet az, ha elgondolkodásra
készteti a kérdezőt. Hogy is van ez az úgynevezett „egyszerű”
válaszok esetén? Úgy gondolom, nem lehet igenben és nemben ezeket
a kérdéseket és válaszokat megfeleltetni a közvélemény
hangulatának.
A
titkos tudás, vajon mitől az? Mit jelent az, hogy; „Sokkal
könnyebb a szertartásokat gyakorolni, mint a valódi működési
mechanizmusokat megismerni”?
Mi az, amiért az istennek sem sikerül lerángatni a Jóistent az
elvárásaink szintjére? Szaporodnak a kérdések, s még esélye
sincs annak, hogy mindenki számára egységesen kielégítő
válaszokat fogalmazzunk meg. Mit jelent Hermes Trismegistosnak az a
mondása, hogy „Az
istenek soha nem fognak lejönni az emberekhez, de az emberek
felmehetnek az istenekhez”?
„Az Új Eón emberének szattwikus tudata háromféle logika egyesített szemléletével rendelkezik. Ehhez járul az időkapcsolás és intenzitásreguláció folyamata, mely az egyes érzékelési frekvenciák (korszakok) között semmiféle földi tempóhoz, még a gondolat gyorsaságához sem hasonlítható polidimenzionális és szintetikus meglátást (gondolkodást) tesz lehetővé. Ez a kerubi tudatállapot főbb tevékenységének vázolása, mely a modern gondolkodó számára azért nehezen felfogható, mert a jelenlegi emberi tudat korlátolt, és csak annak kozmikus öntudattá való fejlesztése után lesz képes ezeknek a magasabb funkcióknak átélésére olyan síkon, ahol az emberi elme még tájékozódni tud. Ennek az állapotnak a megközelítéséhez szükséges a részletekből való kiemelkedés, a zavaró, elcsökevényesítő definíciók mellőzése, abból a szempontból, hogy ne gátolják a kreatív analógiák szabad kialakulását.”
Wictor Charon
A
fentiek kapcsán megvizsgálhatjuk, hogyan léphetünk túl a
szokásos értelmezési kísérleteken. Mik azok a motívumok,
működési mechanizmusok, melyek „síkon belül” tartják a
gondolkodásunkat. Hogyan vonatkoztatható ide is
a megosztottság elve
a fizikai és pszichikai értelmezésben. Miért és hogyan jogosít
kizárólag a mentális sík valódi szintézisre?
A
jelenlegi emberi tudat korlátoltsága több tényezőből fakad. A
kondicionáltság következtében lelassult tudati működés,
alacsony hatásfokkal képes csak elmetevékenységet
folytatni. Felgyorsult világunk intenzívebb megértést is igényel
és ennek alapjait fektette le és bontotta ki Wictor Charon.
Az
Intenzitástan tükrében már nem csak a saját képalkotási
kényszereink működtetnek bennünket, s nem csak arra fogunk
figyelni, hogy biokémiai reakciók, vagy egyéb elmebeli érdekek
szerint reflexáljunk automatikusan a másikra, illetve a külvilágra.
Ilyenkor már nem csak arra figyelünk, hogy mit mond a másik, hanem
arra is van többletfrekvenciánk, hogy a komfortzónánkon túllépve,
valós ismereteket szerezzünk és a jelenhez igazodó intenzív
intuíciókat alkalmazzunk. Többek között ebben kíván segítséget
nyújtani Intézetünk és ehhez fejlesztett és fejleszt
széleskörűen technológiát is. Célunk az, hogy visszaigazolható
módon tudjuk emlékeztetni tudatunkat valódi állapotára és
képességeire.
Végezetül
meg csak annyit, hogy a szavak értelmezésénél valóban
megállhatunk. Leélhetjük az életünket sok esetben a felszínen
is. Ám, megtanulhatunk figyelni arra is, hogy hogyan lássunk túl a
szavakon, s még a gondolatokon is. A felszíni látásmód az, ami
igenben és nemben próbál válaszokat találni… Melyek aztán a
természettől eltávolodva silányulnak kizárólagosan, az élettel
szembeni elvárásokká… – Nos, ezeken van lehetőség túllépni.
Murzsicz
András
Charon Intézet Bemutató
Posted
in: 1
Charon Intézet.
Tagged: Albert
Einstein, érzelmi
/pszichikai/ logikai és gondolati intelligencia, újkori
hermetika, C.
G. Jung, Charon
Intézet, fizikai
sík, Louis
Pauwels - Jacques Bergier, objektív
információk, Scherbák
Viktor, Tér
és Idő koordináta, Wictor
Charon. Hozzászólás
A
második világháború és az 56-os forradalom idején a szellemi és
lelki „szabadság” fogalma már elementáris erővel jelezte
megnyilvánulási szándékát. A harc és a szabadságharc eseményei
történelmileg is publikált évei voltak e változásnak. Ezekben
az időkben is tevékenykedtek olyan emberek Magyarországon, akik
már akkor sem fegyverrel harcoltak a szabadságért.
Az
objektív információk folyamatosan leképezhetőek voltak és
jelentős tudósok, gondolkodók, újítók munkásságát
inspirálták nyíltan vagy rejtetten. Ennek legkivételesebb,
legautentikusabb hazai képviselője Wictor Charon (polgári nevén
Scherbák Viktor, zeneszerzői nevén Galánthay Papír Viktor
(1907. 09. 17-1976. 10. 22.).
Ezekben
az időkben alkotta meg azt a hatalmas életművet, amit a jelen
időkig kötelező volt titokban tartani. Egyre inkább tapasztaljuk
az igényt, hogy ez a hagyaték napvilágot lásson.
„Napjainkban az anyaguralom korszakát éljük. Nagy tömegek a matériát emelik oltárra, annak minél teljesebb birtoklásáért folytatnak élet-halál harcot. Az embereknek alig jut lélegzetvételnyi idejük azoknak a problémáknak a megoldására, melyek csak a nyugalmas szemlélődés és a befelé fordulás periódusaiban tudnak kibontakozni. A hajszoltság, a munka megszállottjai azonban fájdalmasan érzik ezeknek a végső kérdéseknek a fenyegető, bujkáló örök jelenlétét. Az ember hármas életében a fizikai lét fenntartása annyi erőt emészt fel, hogy legfeljebb az individuum démoni énje tevékenykedik az érzelmek síkján a sztereotip szeretet-gyűlölet végletei között ingadozva.”
Wiktor Charon
I.
Kiknek szól…
Azoknak
a „kereső” embereknek, akik egyre őszintébben szeretnének
válaszokat kapni legbelső kérdéseikre s nem elégíti ki
maradéktalanul a hovatartozásuk. Azoknak, akik tudatosabban
szeretnék végig járni személyiség és tudatfejlődésük
zarándokútját.
II.
Miről szól?
A
CHARON INTÉZET olyan látásmódot és szemléletet képvisel, ami
nem ragaszkodik semmilyen dogmához, előíráshoz és elváráshoz.
Olyan szellemiségű igényességet elégít ki, amely globálisan is
időtálló és „időfüggetlen”.
Az
a megközelítés, melyet az INTÉZET magáénak vall
eszközrendszerét és lényeglátását figyelembe véve, olyan
színt tölt be a társadalom palettáján, amely a működési
mechanizmusaink megértéséhez segít hozzá.
III.
Eszközei
„Az újkori hermetika egyik járatlan ösvénye az intenzitástan. Ez a ma még teljesen ismeretlen tudomány valamikor a nem nagyon messzi jövőben minden emberi értékelés alapja lesz. Ki fog derülni ugyanis, hogy a Tér és Idő koordinátái elégtelen meghatározói a „Biológiai létünk” finomabb tartalmainak. A fizikai sík „formáinak” nincs más kiútja a rettenetes feszültségű örvényekből, melyek anyagukat mozgatják, mint vagy átmenni az ellentétükbe, vagy egy fokozattal feljebb lépni a dimenziók létráján. Ennek a folyamatnak a következménye az öregedés, degenerálódás, de ez viszi a háromsíkú embert felfelé a szattwikus magaslatok irányába.”
Wictor Charon
Az
egyensúlyra való törekvés e feszültséggel teli kor
automatikusan jelentkező megváltási lehetősége. Az ezredforduló
generációja, amely a régi sablonokat már kinőtte, változásokat
kényszerít rá a ma társadalmára is. Az egyéniségek
megértésre való törekvése a mindennapokban is megjelenik. Egyre
többen fektetnek bele energiát, egyre többen ismerik és
foglalkoznak vele gondolatban pszichikumban és tettben…
Mire
is használjuk ezt a megnőtt agyi tevékenységet, vagy ezt a
valóban alanyi jogú tudatos részvételt a létezésben?
“Nem színvonalkülönbségről, hanem sebességkülönbségről van szó. Ugyanaz a véleményünk a legnagyobb misztikus szellemekről. A csoda a gyorsulásban rejlik, a magfizikában éppúgy, mint a pszichológiában. Úgy hisszük, hogy a harmadik tudatállapot, más néven az éber állapot tanulmányozásánál ebből a fogalomból kell kiindulni.Kétségtelen, hogy a pszichológiai én, amit mi személyiségnek nevezünk, majd el fog tűnni.De mi nem hiszünk abban, hogy az embernek ez a „személyiség” az utolsó erénye.”
Louis Pauwels- Jacques Bergier
Mit
jelent az, hogy többsíkú gondolkodás? Gondolati, logikai
intelligencia, intenzitástan?
Ezekről
szeretnénk nyíltan beszélni, ismertetni, azokat a működési
struktúrákat, melyek mindig is működtették az egyént és a
társadalmat. Egyelőre nem veri ki az emberek szemét, hogy mennyire
kényszerítő erejű a gondolkodáson is módosítani, illetve több
síkot is beépíteni, tudatosítani a látásmódunkba. Ez valóban
konkrét célként szerepelhet, azzal összhangban, amit az Európai
Unió is támogat papíron, és ez pedig a társadalom minőségének
javítása. Egy kiegyensúlyozott személyiség egyformán látja
rövid és hosszú távú céljait is. A működési mechanizmusok
ismerete nagyban módosít szokás-kombinációinkon, és
automatikusan változik az akció-reakció minősége is pontosan a
„megfigyelés” eredményeképpen. A megfigyelő szerepének
jelentősége pedig már ismert a kvantumfizikából és a vallások
mélylélektanából is…
Kézzelfogható
világunkban egyre fontosabbá vált, mint befolyásoló tényező az
érzelmi /pszichikai/ logikai és gondolati intelligencia.
A
gondolkodás tárgya helyett a mód az, ami konzekvenciaképes. A mód
és „ahogyan” hozzáállunk az ittlétünkhöz.
“Nem tudjuk megoldani a magunk által okozott problémákat, ha ugyanúgy gondolkodunk, mint amikor létrehoztuk őket.”
Albert Einstein
“Minden probléma csak egy személytelenebb síkon oldható meg.”
C. G. Jung
Amennyiben
nem csak az okozatok rehabilitációjával és preventálásával
generáljuk újra és újra a szenvedés okait lehetőségünk van
változtatni, módosítani a sorsunkon, mert nem hiábavaló az Ember
jelenléte itt a földön.
Murzsicz
András
Egy párhuzamos világba szöknek a neutronok?
Posted
in: 9
Írások.
Tagged: atommag, neutron, neutroncsillag, nukleon, Pauli-elv, párhuzamos
világ,tükörrészecskék. Hozzászólás
Fizikusok
tükörrészecskék létezését feltételezik, megmagyarázandó a
kísérleti megfigyelésekben mutatkozó rejtélyes neutron
veszteséget. A tüköranyag létét már több tudományos
összefüggés is felveti egy ideje, ideértve a sötét anyag utáni
kutatásokat.
Zurab
Berezhiani és Fabrizio Nesti, az olasz l’Aquila Egyetem elméleti
fizikusai újraelemezték azokat a kísérleti adatokat, amiket a
francia Laue-Langevin Intézet Anatolij Szerebrov professzor által
vezetett csapata nyert ki rendkívül alacsony hőmérsékleteken
elvégzett kutatásukból, melyben egy “neutron vesztésként”
ismert jelenség következett be. A kísérletben a francia
csoport rövid időszakokra elvesztette a szubatomi részecskék
nyomát. Az adatok tanúsága szerint a nagyon lassú szabad
neutronok veszteségi aránya a rájuk ható mágneses mező
irányától és erejétől függ, egy olyan anomáliát teremtve,
ami nem magyarázható az ismert fizikával.
Berezhiani
szerint egy tükörrészecskékből álló, egyfajta párhuzamos
világ megmagyarázná a neutronok “elvesztését”, majd
visszatérésér, mivel minden neutronnak meglehet a képessége,
hogy átugorjon saját láthatatlan tükörpárjába és vissza, a
két világ között oszcillálva. A magyarázat felettébb
elrugaszkodott, azonban nem zárható ki, sőt egy ilyen átmenet
bekövetkezésének a valószínűsége elméletileg érzékeny a
mágneses mezők jelenlétére, ezáltal kísérletileg észlelhető.
Ez a neutron-tükörneutron oszcilláció egy néhány másodperces
időskálán kialakulhat, állítja a tanulmány, hozzátéve, hogy a
neutronok ilyen gyors – jóval gyorsabb mint a tízperces neutron
bomlásból adódó eltűnésének lehetősége, bár meglepő, nem
zárható ki a jelenlegi kísérleti és asztrofizikai korlátokkal.
Alapvetően,
ha a Földet egy megközelítőleg 0,1 Gauss fluxussűrűségű
“tükör” mágneses mező venné körül, az képes lenne
elősegíteni a neutronok oszcillációját a két világ között
úgy, ahogy Szerebrov kutatócsoportja észlelte. Elméletileg a Föld
felépíthet egy ilyen tükör mágneses mezőt foglyul ejtve a
galaxisban lebegő tüköranyagot, amik a rejtélyes sötét anyagot
is alkothatják.
Mindez
egy rendkívül körmönfont magyarázat egy olyan problémára, ami
akár egészen hétköznapi is lehet, azonban egy párhuzamos
világokat, a tükörrészecskéket és a sötét anyagot összevonó
hipotézist érdemes alaposabban megvizsgálni.
A
neutronról
A
neutron az atommag egyik összetevője, ezért a protonnal együtt
nukleonnak nevezzük. Jele: n. A neve a latin neutral (semleges)
szóból ered amihez egy görög -on végződést kapcsoltak.
1930-ban Walther Bothe és H. Becker (Németország) azt találták,
hogy ha nagy energiájú alfa-részecskékkel bizonyos könnyű
elemeket (berillium, bór, lítium) bombáznak, akkor egy rendkívüli
áthatolóképességű sugárzás keletkezik. Először ezt
röntgen-sugárzásnak gondolták, bár annál is nagyobb volt az
áthatolóképessége, és az eredményeket nagyon nehéz volt ily
módon értelmezni.
A
következő eredményt 1932-ben Irène Joliot-Curie és Frédéric
Joliot-Curie publikálták. Ha a kijövő sugárzást paraffinra,
vagy más hidrogéntartalmú anyagra bocsátották, akkor abból nagy
energiájú protonok lökődtek ki. Ezt még nehezebb volt
röntgen-sugárzással magyarázni. A neutront végül James Chadwick
fedezte fel, aki ezért Nobel-díjat kapott. Sokféle kísérletet
végzett arra, hogy kizárja a röntgensugárzási elméletet. Azt
feltételezte, hogy egy protonnal nagyjából egyező tömegű
semleges részecske lökődik ki. Ezt a feltételezését több
kísérlet elvégzésével igazolta is. A részecskét semleges volta
miatt nevezték el neutronnak.
Az
atommagon kívüli, szabad neutron nem stabil, átlagos élettartama
885,7±0,8 s (majd 15 perc). Elbomlik protonra, elektronra és
anti-elektronneutrínóra. Bomlását a gyenge kölcsönhatás
okozza. Sokféle atommag képes elnyelni (abszorbeálni) neutront,
mivel semlegessége miatt az atommag nem taszítja el magától,
ezért képes a belsejébe hatolni. A keletkező izotópok gyakran
radioaktívak. A különféle neutronszám miatt a periódusos
rendszer 108 eleme több, mint 5000 izotópot hoz létre, nagy részük
rövid élettartamú.
A
neutron semlegességének következménye, hogy könnyen áthatol a
legtöbb anyagon, mivel elektromágneses kölcsönhatást nem létesít
az anyaggal. Ezért a neutronsugárzás árnyékolására nem
alkalmas a radioaktív alfa-, béta- és gamma- (ill. röntgen-)
sugarakat hatékonyan elnyelő ólomlemez, még vastagon sem.
Az
atomerőművekben működés közben sok neutront nyel el (a 235-ös
urán hasadásakor keletkező) sokféle xenonizotóp közül a 135-ös
tömegszámú, melynek már 3 000 000 barn a hatáskeresztmetszete.
Ezt reaktorméregnek is nevezik, keletkezése elkerülhetetlen, és a
reaktorfizikában igen nagy jelentőségű xenonlengés-t okozza (sok
más mellett ennek, az akkor már rég ismert effektusnak a
figyelembe nem vétele is szerepet játszott a csernobili
katasztrófában).
Egy
atommagban a Pauli-elv szerint nem lehet se túl kevés, se túl sok
neutron adott mennyiségű proton mellett. Ez a magyarázata, hogy a
több mint 5000 izotóp nagy része instabil, spontán elbomlik.
Viszont extrém körülmények között sok neutron is összeállhat,
ez a neutroncsillag. De ez, bár a tömegsűrűsége hasonló az
atommagokéhoz, mégsem tekinthető egy óriás atommagnak, amelyik
csak neutronokból áll, mivel az atommagokban a nukleonokat a magerő
tartja egyben, a neutroncsillagban viszont a gravitáció.
sg.hu/richpoi.com
Sötét villám
Posted
in: 9
Írások.
Tagged: Új
típusú villám, Dwyer, fulgurit, gamma-sugárzás, sötét
villám, sugárzásimpulzus. 1
hozzászólás
Új
típusú villámot fedeztek fel egy floridai kutatóintézet és
egyetem tudósai. A kutatócsoport vezetője, Joseph Dwyer sötét
villámnak nevezte el a jelenséget, mivel a hagyományos, vakító
fényű villámokkal ellentétben azt semmilyen fényjelenség nem
kíséri.
A
láthatatlan villám nagy energiájú sugárzásimpulzussal jár,
amit a röntgen- és a gamma-sugárzás tartományában lehet
észlelni. Ilyen sugárzást általában a kozmikus háttérsugárzás
tartalmaz, illetve atomrobbantásnál szabadul fel. A sötét villám
nagyjából egymilliószor akkora sugárzásdózist tartalmaz, mint
egy hagyományos villám, és azt gömbszerűen, a tér minden
irányába szórja szét, ellentétben a villámok elektromos
kisüléseivel, amelyek koncentráltan, egy irányban haladnak a
felszín felé.
A
kutatók szerint a sötét villám a hagyományos villámhoz
hasonlóan a viharfelhőkben felgyülemlett energiát és
feszültséget vezetik le. Sötét villám leginkább akkor érheti
az embert, ha repülőn utazik, de akkor sem veszi észre az áldozat,
annak ellenére, hogy egy pillanat alatt akkora sugárdózist kap,
amit normál esetben egész életében szedne össze. Mivel nehéz
észlelni, egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy bárkibe valaha
sötét villám csapott volna bele, és ettől valamilyen károsodás
érte volna. Az észleléséhez sugárzásmérő műszerre lenne
szükség, ami tipikusan pont nincsen a repülőgépek fedélzetén,
illetve elvileg a sötét villám becsapódása után pár pillanatra
kékeslila derengés veszi körül a gép testét.
A
kutatók szerint nagyjából ezer hagyományos villámcsapásra jut
egy sötét villám, vagyis az világszerte éves szinten lecsapó
egymilliárd villám mellé egymillió láthatatlan villám is jut,
amiről eddig nem tudtunk. Hogy miért és mikor alakul ki sötét
villám, azzal kapcsolatban a felfedezői is csak találgatnak
egyelőre, Dwyer szerint a kulcsot a viharfelhőben levő, extrém
nagy sebességű elektronok jelenthetik, amelyeket a mély-űrből
érkező kozmikus sugárzás gerjeszt. Ezek az elektronok normál
állapotú atomokkal ütköznek, ami láncreakciót indít el, és
végül rövid, de nagy energiájú sugárzásimpulzus
elszabadulásához vezet.
Az
elmúlt évtizedben a tudósok rájöttek, a viharok a hagyományos
villámokon túl nagy erejű gammasugár kitörések, úgynevezett
földi gammasugár villanások létrehozására is képesek. Ezek a
villanások annyira intenzívek, hogy sok száz kilométerrel
távolabb, a világűrben is el tudják vakítani a műszereket.
Mivel a sugárzás nagyjából a kereskedelmi repülőjáratokéval
megegyező magasságban alakulhat ki, a tudósok megpróbálták
megállapítani, milyen veszélyeket rejt ez a jelenség a gépeken
utazókra.
A
tanulmány végre a helyére teszi azokat az eredményeket, amiket
korábban a viharok által generált gammasugárzás szegényes
ismeretének köszönhetően a “nem túl biztonságostól”
egészen a hajmeresztőig kategorizáltak. A Florida Tech tudósai
kifejlesztettek egy fizikán alapuló modellt, a viharok által
létrehozott nagy energiájú sugárzás kezelésére, melyet a héten
mutattak be Bécsben, az Európai Földtudományi Egyesület
sajtótájékoztatóján.
Az
új modell szerint a viharok a hagyományos villámok helyett
időnként az elektromos lebomlás egy egzotikus válfaját
produkálják, melyben nagy energiájú elektronok, és antianyag
megfelelőik, a pozitronok vesznek részt. Az elektronok és
pozitronok közötti kölcsönhatás robbanásszerű növekedést
okoz ezeknek a nagy energiájú részecskéknek a számában, az
észlelt földi gamma-sugár villanást bocsátva ki, gyors ütemben
kisütve a viharfelhőt. A folyamatban egészen minimális látható
fény képződik, ezért a jelenséget “sötét villámlásnak”
nevezték el.
Az
új modell magyarázatot adhat a villanásokkor észlelt
tulajdonságok többségére, valamint segítségével kiszámítható
a repülőgépben tartózkodó egyénre irányuló dózis nagysága
is, amennyiben a gép éppen rossz helyen és időben tartózkodik. A
vihar csúcsainál a dózis 10 mellkas röntgennel egyenértékű,
ami az egy év alatt elszenvedett természetes háttérsugárzásnak
felel meg. “A vihar közepe közelében azonban a sugárdózis
ennek a tízszerese is lehet, ami megfelel a gyógyászati
eljárásoknál alkalmazott legnagyobb dózisnak, nagyjából egy
teljes test CT-nek” – mondta a kutatás egyik vezetője, Joseph
Dwyer.
“Bár a pilóták jelenleg is mindent megtesznek a viharok elkerülése érdekében, alkalmanként a gép az elektromos viharokban köt ki, földi gamma-sugár villanásoknak téve ki az utasokat” – magyarázta Dwyer. “Ritkán ugyan, de elképzelhető, hogy több száz ember, anélkül hogy tudna róla, folyamatosan kapja a jókora dózisokat a sötét villámoktól”. Azt még nem tudják, milyen gyakran alakul ki ez a jelenség, azonban Dwyer és kutatótársai remélik további kutatásokkal erre is választ tudnak majd adni. A floridai tudósok most a mély-űrt figyelő, a gamma-sugárzást vizsgáló műholdakat próbálják bevonni a kutatásaikba, hogy megerősítsék a sötét villámok létezését, és többet tudjanak meg róluk.
“Bár a pilóták jelenleg is mindent megtesznek a viharok elkerülése érdekében, alkalmanként a gép az elektromos viharokban köt ki, földi gamma-sugár villanásoknak téve ki az utasokat” – magyarázta Dwyer. “Ritkán ugyan, de elképzelhető, hogy több száz ember, anélkül hogy tudna róla, folyamatosan kapja a jókora dózisokat a sötét villámoktól”. Azt még nem tudják, milyen gyakran alakul ki ez a jelenség, azonban Dwyer és kutatótársai remélik további kutatásokkal erre is választ tudnak majd adni. A floridai tudósok most a mély-űrt figyelő, a gamma-sugárzást vizsgáló műholdakat próbálják bevonni a kutatásaikba, hogy megerősítsék a sötét villámok létezését, és többet tudjanak meg róluk.
A
hagyományos villám nagy energiájú, természetes légköri
elektromos kisülés. Keletkezhet felhő–felhő és felhő–föld
között. Áramerőssége a 20-30 000 ampert is eléri, kivételes
esetekben meghaladhatja a 300 000 ampert is. A villám elektromos
gázkisülés, ami felhőn belül, felhők között, vagy a talaj és
felhők között jön létre. Többnyire vonalas szerkezetű, de van
felületi villám is, amely a felhők felületén keletkezik. Ritkább
jelenség a gömbvillám. A villám keletkezése a felhők
vízcseppjeinek, jégkristályainak súrlódására, széttöredezésére
vezethető vissza.
A
tulajdonképpeni villámot elő-villám vezeti be, amely több
lépésben ionizálja a levegőt, és így egyre nagyobb szakaszát
vezetővé teszi. Eközben a földfelületről (vagy az ellentétes
előjelű elektromossággal feltöltött felhő felől), főként a
kiemelkedő részekből megindul az ellentétes előjelű
elektromosság áramlása a felhő felé. Ugyanazon az ionizált
légcsatornán több villám is áthaladhat. A kisülésben
szállított töltésmennyiség mindössze 1-2 C, az átlagosan 0,2
s-ig tartó kisülési időtartam alatt 30-40 000 amperes áramerősség
lép fel. A villám sebessége 180 km/s. A hőmérséklet elérheti a
30 000 K-t. Ha a villám homokos talajba csap, üvegszerű anyag
keletkezik, aminek a neve fulgurit.
sg.hu/richpoi.com
Az én felett
Posted
in: 9
Írások.
Tagged: ciklikusság, egzakt
természettudomány, Lao
Ce, megváltás, Nikola
Tesla,párhuzamos
síkok, természet. Hozzászólás
“Köszi
a megemlékezést. Aranyosak vagytok. 47 éve írtak fel a halálra
ítéltek listájára. Vágóhídra szánt baromként. Azt viszont
nem feltételezték és soha nem is mondták, hogy fel fog tűnni
előbb utóbb, hogy minden éjjel meghalok és minden reggel
megszületek. A gépnek, aminek szántak, nincs szüksége ilyen
ismeretre. Az elme amely börtönbe születik, az idővel saját
börtönévé válik. A tudat ki van zárva. Amíg a beteg hamis én
szerte nem foszlik. Ez vagy a test elmúlása után lepleződik le,
vagy a tudat még is valahogy beszűrődik és ha talál még
elevent, akkor “kitörésre” készteti a lelket és egyben a
testet is az adott állapotból. Na most ez történik velem is.
Azért akarok itt is “kitörni”, mert gépiesé vált a
tevékenységünk. Az is tiszta, hogy nem lehet másképp, mert
legtöbben, a fizikai síkjukon is monoton gépies mesterséges, a
mechanikus időben élnek. Tehát a játék is a robot világ
meghosszabbítása és totál arra is van megalkotva. A fantáziánk
is fertőzött. Korlátozott üzemmódban sínylődik. Fél. Nincs
hozzáférése az egészhez. A maszkok mögött rejlő torzszülött,
bezárta önmagát és ragaszkodik a nyomorához…..stb.
Memóriaként
élni büntetés a fantáziának és ez a fajta fantáziálás
büntetés minden létezőnek. Kártékony. Ártalmas. Életellenes.
Ebből van egyre inkább elegem. A rossz gyümölcsöt termő fát ki
kell vágni. Mindenkinek a sajátját. Nem a másét. Erre viszont
meg kell érni. Mert nyesegetni hiábavaló. Gyökerestől kell
megszabadulni tőle.”
A
fenti sorokat egy barátom írta egy internetes fórumon, amikor a
saját poklaiban tett látogatást. Aki, hogy Tolle szavaival éljek,
szintén “frekvencia-tartó”. – kimásoltam, mert akkor
megfogott, gondoltam, majd írok hozzá valamit valamikor. - Ez
is vagy fél éve pihent a szerkeszteni való anyagok között.
Sok
helyről jön, hogy világunk elférfiasodott, a “Jang” irányába
tolódott el és hogy a nők fogják megváltani világunkat.
Ismert történelmünkben csak elvétve voltak matriarchális
társadalmak, bár köztudott, hogy felépítési rendszerükben,
jóval természetközelibb volt a működésük. Ezekről lehet
találni elégséges irodalmat. Azonban e téma kapcsán is adott a
lehetőség, hogy értelmezési zsákutcában találjuk magunkat.
-
De hol itt megint a csúsztatás? Miért lehet ez is tömegeknek
szánt hullámvasút?
Azért,
mert ez is alkalmas arra, hogy megosszon, – hogy továbbra is
langyos vízben tartsa az érzékeinket. Olyan világban élünk
jelenleg, amikor érezzük, hogy minden változik, de nincs tiszta
képünk róla. Olyanok vagyunk, mint a béka, akit beraktak egy tál
vízbe és alágyújtottak. Együtt emelkedik a saját hőmérsékletünk
a vízével, de mivel nem a forró vízbe dobtak egyből, sokáig nem
tűnik fel semmi. És ez a felvetés is lehetőséget ad az
elmének, hogy továbbra is vagy-vagy-ban fogalmazzon meg válaszokat.
Játsszuk a megszokott játékainkat és nem vesszük észre, hogy
közben csendesen megváltoztak a játékszabályok. Természetesen
pici, apró csúsztatásokkal van tele az életünk, s ettől oly
színes is, – de ezek csak a fekete és a fehér lenne?
A
tény az, hogy a nők nem fognak megváltani semmit, hacsak nem
magukat. Főleg abban az értelemben nem, ahogy a mindennapi
gondolkodás ezt feltételezi. Vannak már ez irányban is mindenféle
összecsördülések, konferenciák, s biztos vagyok benne, hogy
ennek is már sokan látják értelmezési hiányosságait. Még
mindig utaznánk a tömegmegváltás felé, holott ebben csak azok
tolonganak, akik megélni akarnak a közvetítői jutalékból. De
erről is esett már szó több cikkben is. Ha csak a fenti idézetből
indulok ki, ott sem az a lényeg, hogy férfiről, vagy nőről van-e
szó, ilyen vagy olyan nemű az, aki elkövette. De tágítsuk tovább
a dolgot.
Nézzük
meg a valóságtartalmát. Ha túllépünk egoisztikus korszakunk
hazabeszélésein, amiről már tettünk említést, akkor a női
“befogadó” minőség az ami közelebb visz bennünket a
válaszhoz. Mai világunk csodálatos zűrzavarában nem gondolom,
hogy általános értelemben beszélhetünk tiszta női
princípiumokról. Emberen belül is annyira keverednek manapság a
“milyenségek”, hogy családon belül sem egyértelmű, hogy ki
viszi a puskát. Pszichológiai tény, hogy viselkedési morálon
belül is vannak nőies férfiak és férfias nők. Testi
adottságok alapján téves olyan következtetést levonni, amiből
egyenesen következhet a problémamegoldás képessége. A
helyes válasz megtalálásában segítségünkre lehet Lao Ce
mondása; – Keresd magadban a nőt!
Az
hogy jelenlegi társadalmunk felépítése eltolódott a
patriarchátum felé, az látható. Ez Lao Ce korában sem volt
másképp és inkább az egyensúly hiányára hívja fel a
figyelmünket. Az hogy beleragadtunk ebbe a hiányba, egy jó ideje
látszik. S hogy az énünktől mennyire vagyunk képesek elszakadni,
meghaladni, az attól függ mennyire ismerjük fel ezt a mókuskerék
működési mechanizmusát. Az első nő Éva. Nevének eredeti Ó
héber jelentése életadó, élethordozó. Az ego, az én
igenlésénél megrekedt, ahogy Wiktor bá’ mondaná, ideiglenesen
időbe helyezett centrális görcs. Az élet igenlése csak a saját
és mások életének, energiájának, fókuszának birtoklásában
merül ki. Ezért viszont felesleges a férfi minőséget hibáztatni,
hiszen erre a lépcsőfokra épül az, ami ebben a korszakban egyre
inkább megmutatkozik. Ez a ciklikusság fogalmi rendszeréből
egyenesen következik is. De mégis mi lehet az alapja ennek a női
minőségnek, ami ma, mint hiány jelentkezik és hogyan gyógyítható?
Amennyiben őszintén vagyunk, “gyermekien” kíváncsiak és
érdekelnek a kérdéseken túl a válaszok is. – Mindig megkapjuk.
“Egy
kis történelem
Az
a fajta orvoslás, amit ma csinálunk, a betegségről szól. Vajon
ez mindig így volt? Nem. Mivel a problémák túlnyomó
része nem túl jelentős, és érzelmekre vezethető vissza, nem
igényelnek különösebb orvosi beavatkozást. Ehelyett inkább az
egyénnek van szüksége rá, hogy meghallgassák, tanácsokat
kapjon, és biztassák.
Ezenkívül
a nők azok, akik ügyelnek a család egészségére, akik
konzultálnak az orvossal a gyerekeik és még a férjük nevében
is. Az egészség mindig is a nők érdekeltsége volt. Gondoskodni
valakiről alapvetően női hivatás. Érzelmeket, intuíciót,
felismeréseket, jó megfigyelőképességet, könyörületet,
odaadást, szeretetet és bölcsességet igényel.
Ezek
a tulajdonságok örökletesen női jellegűek, és általában
erősebben fejlettek a nőkben, gyerekekben, idősekben, a szerény
természetű emberekben, valamint az extraszensz képességekkel
megáldott emberekben. Ez az, ami miatt az egészségápolást
elsősorban nők látták el.
Családos
anyák és nagyanyák gyógyító szereik tárházával. Dadák,
bábák, kuruzslók, gyógynövényekkel gyógyító javasasszonyok
stb. Empirikus (vagyis tapasztalati) alapokon gyógyítottak, – a
tapasztalatokra és a józan észre alapozva. Így az egészségügy
nem került sokba, a szegények számára is elérhető volt. Az
emberek bölcs embereknek hívták őket. A hatóságok pedig úgy
bántak velük, mint a boszorkányokkal és a
sarlatánokkal. /Statisztikai adat, hogy az egyház pl. a
középkorban évente 10 000 embert végzett ki az inkvizíció
égisze alatt csak Európában./
Miután
az – akkoriban mindenható – Egyház a betegségeket az
elkövetett vétkekért járó isteni büntetésnek tekintette, a
betegségeket, a szenvedést és a halált üdvösnek és hasznosnak
találta. Ennek okán ellenezte az orvostudomány gyakorlását; amit
egészen a 13. századig nem fogadott el. Ekkor az egyetemeken orvosi
fakultások nyíltak, ahonnan a nők ki voltak tiltva.
Így
született meg a hivatalos orvostudomány, amelyet már a férfiak
uraltak. Az Egyház szigorú ellenőrzése alatt állt, amely
kiterjesztette rá saját doktrínáit. A hatóságok által elismert
orvoslás a babonákon alapult. Férfiak űzték, és a gazdagok
érdekeit szolgálta. A hatóságok már nagyon hamar eltiltottak
bárkit az orvostudomány gyakorlásától, akinek nem volt
diplomája. A férfiak megjelenése az egészségügyben egyben
a nők által végzett orvoslás felszámolásának kezdetét
jelentette. Azét az orvoslásét, mely gyakorlatias, hatékony és
megfizethető volt.
Miért
űzzük mégis szinte kizárólag a betegség központú orvoslást?
Ami ráadásul egy vagyonba kerül. A válasz: a hatóságok
rákényszerítik a gyógyászokat, hogy az ő érdekeiket
szolgálják. Akár a sötét középkor inkvizíciós vallási
törvényeiről, akár napjaink egészségügyi törvényeiről van
is szó, az eredmény mindig ugyanaz. Emberek egy kis, kiváltságos
csoportja törvényeket alkot, hogy uralhassa, kiszipolyozhassa a
többséget; főleg azokat, akik a legnagyobb szükségben szenvednek
a társadalmunkban. A történelem egyszerűen megismétli
önmagát.”
Ghislaine
Lanctot
Vajon
mi sarkalná jobban az eljövendő korszak kibontakozását, hacsak
nem az, hogy egyre többször, amikor felébredünk a saját
dolgainkkal foglalkozunk. A megértéseink mélységétől függően,
választunk magunknak életcélt. Egyre kevésbé feszülünk neki a
jelenlegi rendszernek, egyre kevésbé folytatjuk a mindennapi
“energia-csatákat” és alkotni kezdünk. Észrevesszük, hogy
vannak döbbenetesen szép pillanatai a létezésünknek, még akkor
is, ha a mindennapos problémáink egyre inkább az egekig nőnek.
Közben meg tudjuk, hogy mindannyiunknak ott javallott helytállnia,
ahol van. Hiába járjuk be a világot, mindig minden körbe ér és
hazatérünk.
Ha
mondjuk szappant szeretnék főzni, mert abban tudom, hogy nincsenek
ismeretlen kemikáliák, és egyébként is voltak ezzel, – engem
megváltoztató tapasztalataim, – akkor a körülöttem élőknek a
bensőmből is fogok tudni adni valamit. Ha technológiai az
érdeklődésem, abban is széles a spektrum. Talán ami
megvizsgálandó, hogy mi a köze a természethez és nem utolsó
sorban az ember saját természetéhez milyen módon kapcsolódik.
Hogyan illeszkedik abba a változásba, amelyet ma már senki sem
tagadhat. Tágul az ismeret, de valahogy mégis minden
leegyszerűsödik. És egy idő után már azt nem érted, hogy a
többiek miért nem értik. Erre is megjön a válasz, de ekkor már
egyre többször felismered, hogy mekkora értéke van a Te számodra
a saját nyugalmadnak. Először harcolunk mindig mások ellen
csordába rendeződve, aztán harcolunk másokért, szintén nem
egyedül, de ekkor már közösségként. Majd meghagyjuk másoknak a
harcokat és tesszük a dolgunkat. Hiszen idő közben nagyon sok
sebet kapunk és adunk is.
Az
ember a Földről című filmben, ami ha figyelsz rá, felér egy jó
kis agyjógával, a végső konklúzió, mégis az, hogy; – Az
igazság oly annyira egyszerű. De ezért a látásmódért az
embernek a sebeivel kell fizetni, hiszen ennek megtapasztalása és
folyamatként való megélése, nem a felszíni pezsgésről szól. A
hatalom arról szól manapság, hogy csak semmi nyugalom. Őrizzük
meg a pánikot!
A
történelem valóban ismétli önmagát. És itt jön be a képbe,
hogy szűkebb világunk is több síkkal rendelkezik és minden
visszavezethető a legegyszerűbb formában a rezgésekre. Az ember
nem más, mint egy rezgés-komplexum, amely minden egyes esetben
egyedi jellemzőkkel bír. Ezekből alakul ki a személyiség, majd
jóval később az egyéniség. Az egyéniség már saját tengellyel
rendelkezik és Önmagán belül is képes látni a személyes
rezgésállapotait. Minden ember egyben, egy energia rendszer is.
Ennek az áramoltatásáért felelős például a meridián háló.
Ami meg ezt felügyeli az az immun-rendszer. Ha a meridián
rendszerünk elhangolódik, azt betegségnek nevezzük. Tőlünk
függ, milyen úton járunk, s hogy ezzel az “úttal” mit
kezdünk.
Hadd
idézzem megint egy pillanatra Teslát a tegnapi cikkből;
“…Ezt
szem előtt tartva, az életben elég korán elkezdtem fegyelmezni
magam, kitervelve egy olyan életvitelt, amelyet a legtudatosabbnak
és megvalósításra érdemesnek gondoltam. Azóta mindennél
jobban szeretem a munkámat, így természetes, hogy addig kívánom
folytatni, ameddig csak meg nem halok. Nincs szükségem szabadságra,
vagy arra, hogy véget érjen a munkám. Ha az emberek olyan munkát
választanának, ami megegyezik a természetükkel, a boldogság
összes nagysága mérhetetlenül megnőne a világban. Sokakat
elszomorít és elcsüggeszt az élet rövidsége. Mi értelme van
hát, megkísérelni bármit is megvalósítani?, mondják ők. Az
élet oly rövid. Sohase fogjuk megérni a munka befejezését. Nos,
az emberek jelentősen meghosszabbíthatnák az életüket, ha
tennének érte valamit. Az emberi lények sok olyan dolgot tesznek,
amik egyenesen a korai halálhoz vezetnek.” Nikola Tesla
Nagyon
sok mindent tudunk már az életben. Elmével, szívvel és lélekkel
is. Mostanában az történik, hogy szép lassan minden a helyére
kerül értelmezésben is. Meghaladjuk a férfi, vagy női
kategóriákat és emberekként, végre sok sok vajúdás után
tesszük a dolgunkat. És akkor megváltozik a világ. – Velünk
együtt.
Murzsicz
András
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése