A Fidesz-kormány 29 pontos programjának elemzése
Bevezető
Egy
kormány politikai programhirdetését mindig nagy figyelem övezi a
társadalom, illetve a külső szemlélők részéről. Néhány éve
a túlbuzgó Gyurcsány Ferenc meglehetősen rövid időközönként
adott programot, ezért leértékelődött ennek az aktusnak a
fontossága. Az elhúzódó szociálliberális korszak azonban
kitermelte azt a meglehetősen naiv, optimista szavazóbázist, amely
a Fideszre való voksolástól várták és várják az ország
felemelkedését. Így hát nagy várakozás kísérte a csodavárók
és a külföld részéről Orbán Viktor miniszterelnök hétfői
bejelentéseit.
A
Bankszövetség elnöke máris kifogásolta az általa képviselt
szférát érintő terhek bevezetését. Szerinte a bankszektor nem
kapott állami forrásokat, így nehezen indokolható a banki
különadó bevezetése. Jogi gengszterizmusról van itt újra szó,
hiszen a bankok szép summát kaptak az IMF egyébként nem létező
pénzéből. Ezeket mind a magyar dolgozóval tervezik kifizettetni.
Elhangzott
hétfőn, hogy a spekulációból át kell menni a termelésbe. Itt a
kapitalizmus II. világháború utáni két fajtájának
megkülönböztetéséről van szó. A termelő kapitalizmus, vagy
rajnai kapitalizmus az úgynevezett jóléti állam kapitalizmusának
modelljét jelentette. Nagy vonalakban erről a rendszerről azt
lehet elmondani, hogy a kormányzat erőteljesen figyelembe vette a
szakszervezetek véleményét döntéshozatalkor, a piaci szabályozás
határozottabb volt; a rajnai modellnek mellesleg nagy szerepet
szántak az új Németország megszilárdításában. A Milton
Friedman neve által fémjelzett angolszász vagy versengő
kapitalizmus a munkavállalói érdekeket háttérbe szorította, a
piacnak nagy terepet adott, lebontotta az államot.
Magyarországon
a jóléti modell bukása után történt a politikai átmenet
(átmentés). A washingtoni konszenzus néven elhíresült avagy
hírhedté vált hármasnak kellett itthon érvényesülni:
dereguláció (piaci folyamatokba való állami beavatkozás
korlátozása), privatizáció és liberalizáció. Orbán már
tavaly év elején megemlítette a változtatási szándékát a
termelés irányában. Nem lesz itt semmilyen termelés! Nem lennénk
hungaristák, ha nem néznénk és nem láttatnánk a politikai
színfalak mögé, így ki kell mondanunk, hogy a kormány a gazdái
megbízását fogja csak teljesíteni. A népnyúzás folytatása,
valamint a nyomorba döntés a feladatuk. Áttanulmányozván a 29
pontjukat, szemügyre vételezvén a programban lévő
összefüggéstelenséget, elmondható, hogy megvalósíthatatlan.
Nem mintha bármit is meg akarnának valósítani saját akaratukból.
Nincs saját akaratuk. Ők csupán a szavazófülkék forradalmának
győztesei...
Ez
az úgynevezett akcióterv arra kiválóan alkalmas, hogy egy időre
lekösse a jobbra vágyó társadalom figyelmét, illetve
lecsillapítsa az országot úgymond finanszírozó befektetők,
helyesebben fogalmazva, a hazánkat eladósító spekulánsok "ölési
kedvét". Mindenféleképpen rosszul jár a magyar ember.
A
Fidesz szellemi holdudvarának számító Századvég Alapítvány az
utóbbi években sokat foglalkozott a "jó kormányzás"
elméletének kidolgozásával, vélhetően a definíció gyakorlati
alkalmazásának lehetőségeivel is. A "jó kormányzás"
alatt ők az átfogó kormányzati koncepciót, meghatározott
stratégiát és a kabinet elképzeléseit szakpolitikai szintekre
megfelelően lebontó működést értették. Hangsúlyozták a
részcselekvések közti összefüggő logika megteremtésének
fontosságát. Nos, a most meghirdetett akciótervből hiányoznak a
"jó kormányzás" érvényességi kellékei. Sokkal inkább
a "jó átverés", illetve a "jó magyarirtás"
fogalmak írják le a program tartalmát.
A
program-pontokról
Figyeljük
meg, hogy minden intézkedés lehetővé teszi a Fideszes
hurráoptimista sikerkampánynak, hogy pozitív színben tüntesse
fel az intézkedéseket, de mindegyik vagy egy lózung, vagy az
árnyoldala nem elhanyagolható, vagyis egyik sem tekinthető tisztán
pozitív intézkedésnek. Az az érzésünk is támadhat, hogy a
kormány ugyan néha egyet lép előre (amit mindenütt ováció
fogad), majd azonnal kettőt hátra (amit vagy elhallgatnak, vagy a
liberális közgazdászok sikerként és pozitívumként könyvelnek
el, miközben nyilvánvalóan csak a cionista és cionbarát elit
érdekeit szolgálja).
1.
500 milliós éves árbevétel alatt a cégek társasági adóját
19%-ról 10%-ra csökkentik.
Nem
egyértelmű, hogy akkor ez mely cégekre vonatkozik? A külföldiekre
is vagy sem? A kis cégekre és a nagy cégekre is egyaránt? A nagy
cégek, amelyeknek természetszerűen többet kell fizetniük, miért
fizetnek majd kevesebbet? Ki fogja a kieső bevételeket állni, ha a
versenyszféra nem? Vajon a veszteséges állami vállalatok, vagy a
lakosság?
A
cégek nyereségadójának csökkentése szintén egy maszlag csupán,
a javaslat lényege nem ebben áll, hanem abban, hogy a kedvezményes
haszon mértékét 50-ről 500 millióra növelték. Miről szól ez?
Arról, hogy a kedvezményes társasági nyereség adó a nagy és
gazdag cégekre fog vonatkozni. Ezzel azonban milliárdok esnek ki az
adózásból, amit a minimálbér megadóztatásával kívánnak
pótolni. A kis cégekre, magánvállalkozásokra ez amúgy sem
vonatkozik, mert minden kisvállalat a nyeresége minimalizálására
törekszik könyvelésében. Vagyis ebből csak a nagy cégek
profitálnak, az államháztartás kárára.
2.
Két év alatt bevezetik az egykulcsos családi adót, cserébe
kivezetik a rendszerből az adójóváírás intézményét. Az
egykulcsos személyi jövedelemadó 16% lesz.
Itt
azt lenne jó tudni, hogy vajon az eltörlendő kedvezmény nagyobb-e
mint a jövőbeni. Mert ha nagyobb vagy egyenlő, akkor a legjobb
esetben is csak egyhelyben toporgás van, és ez az intézkedés is
látszatintézkedés, mint a többi. Mindenesetre az, hogy a
családosoknak jobb lesz, azonnal a kisebbségek nagycsaládjait
juttatja az eszünkbe. Akiknek pedig nincs még családjuk (az eddig
is sanyargatott magyarság tagjainak), valószínűleg nem is lesz,
mert a megélhetésük még inkább veszélybe kerül, nem tudnak
tartalékot képezni, az eddigi szinten sem egy elviselhető
életszínvonalat fenntartani. Az egykulcsos adórendszer minden
elemző szerint a vagyonosabbaknak jelent könnyítést.
3.
A kis- és középvállalkozások 10 kisadóját eltörlik.
Tíz
kis adó eltörlése okos dolog, csak elfelejtették megnevezni,
melyek is lennének ezek. Ha a mondvacsinált, érvényesíthetetlen
adófajtákat törlik el, akkor ez is egy nagy semmi.
Nagyjából
az egyes ponthoz hasonlítható intézkedés. Ugyanazok a kérdések
merülnek fel. Ne feledjük, hogy ennyi "előny" még
nagyon kevés a multinacionális cégek gazdasági erőfölényének
leküzdéséhez. Ellenben kialakulhat egy olyan vállalati réteg,
amely kiválóan kiszolgálhatja ezeket a cégeket, és akkor megint
nem versenytársaik, hanem szolgáik lesznek, ami a tőlünk
kisajtolt és a külföldre irányuló tőkekivitelt hatékonyabbá
teheti.
4.
A minimálbér adóköteles lesz.
Ez
az egykulcsos adórendszerrel együtt sok jót nem ígér. Nem
beszélve a minimálbéres kisvállalkozások sorsáról. Ez legalább
egyértelmű. Még több adó, azoktól, akik már így is napi
megélhetési problémákkal küzdenek. Így gyorsan meg is
válaszoltuk a feltett kérdésünket az első pontban, hogy honnan
pótolják majd ki a kieső bevételeket, amelyeket a cégek nem
fizetnek be.
Aki
ilyen intézkedést hoz, az tisztában van a következővel. Az
állami szférán kívül hogy is működik a fizetési rendszer ma?
Az alkalmazottak nagy része úgy dolgozik, hogy minimálbérre van
bejelentve, vagy kevéssel fölé, minimális összeggel. Vagyis
ebből nem fizetett adót. Az e felett keletkezett összeget a
munkáltató úgymond zsebbe fizeti. Ezt a megoldást Magyarországon
sok százezren követik - megkockáztatjuk, hogy a vállalkozók és
alkalmazottak felénél így működik -, ami jelentős szám.
Miért
törvényszerű ez? Mert tudni kell azt, hogy mekkora összegre van
szüksége egy családnak ahhoz, hogy egyáltalán létezzen, persze
a XXI. század - mondjuk - normális keretei között. Nem
dorbézolóan, csak úgy alapfokon, de normálisan. Egy négytagú
család esetében ez kb. 200 000 forint havonta. Ez az összeg
általában úgy jön össze, hogy ha mindkét nevelő dolgozik -
akkor a fent leírt módon nagyjából kigazdálkodható. Általában
a férj százezer felett keres, az asszony valamivel százezer alatt.
A minimálbér kettőjüknél 140 000 forint, míg a többi a zsebbe
fizetett összeg. Ha ez nincs meg, a család elindul lefelé a
lejtőn, és valószínű, hogy hitelproblémái lesznek, mivel ma
Magyarországon szinte nincs is hitel nélküli család. Mit hoz a
minimálbér adója? A fizető munkáltató azt fogja mondani, így
is, úgy is adózni kell belőle, ezért bejelenti teljes összegre
az alkalmazottakat. A család azonnal kevesebbet kap a 200 000 forint
16 %-ával, vagyis havi 30 000 forint ugrott, ami nagyjából mondjuk
700 000 ilyen alkalmazott esetén 10 milliárd 500 millió forint
havi szinten. Viszont az ezeknél a családoknál kieső 30 000
forint - ami éves szinten 360 000 forint kiesés-, azt jelenti, hogy
a létezés legalsó fokára csúsznak le. Sem felső iskola, sem
egyetem, vagy hasonló szóba sem jöhet. Az összes, 1 300 000
minimálbéres esetében 20 milliárd feletti összeg. A vásárlás
országosan 16 %-al csökkenni fog, tehát a húzó ágazat, a
kereskedés is hatalmas hátrányt fog szenvedni - ami még
valamennyire szinten tartotta a pénzügyi mozgást.
Abban
az egy esetben el lehetne fogadni hasonló mértékű népnyúzást,
ha a kormány kijelentette volna, hogy ezt a havi 20 milliárd
forintot bele kívánja helyezni a krízishelyzetbe került
egészségügybe, és a lezüllesztett oktatásba, az iskolákba. De
sem iskolákról, de legfőképp ami jellemző, a kórházakról
egyetlen szó sem esik az akciótervben. Mire kell akkor ez a
jelentős összeg? Természetesen hiteltörlesztésre!
5.
A vér szerinti egyenes ági vagyonmozgás (foglalkoztatás, öröklés,
gyermekekről való gondoskodás) az állam hatókörén kívül
kerül.
A
vérségi vagyonátruházás illeték és adó mentessége az egyik
legirritálóbb javaslat. Ugyanis ennek lenne alapja, de
elfelejtették szándékosan meghúzni az összeghatárokat, és azt,
hogy ez milyen rendszerességgel történhet. Vagyis: ha egy család
kisebb összegű házát ráíratja gyerekeire, az legyen illeték és
adómentes. De mekkora összegig? Ezt fontos lett volna meghatározni.
De nehogy a milliárdos vagyonok tulajdonváltása részletekben
átjátszásra kerülhessen, ezért annak mértékét, és
gyakoriságát is ellenőrizni kellett volna. Vagyis mivel az előző
kormány az MDF javaslatára bevezette az örökség összeghez
kötött illetékmentességét, ennek a módosításnak semmi
értelme, hacsak nem az, hogy szintén a milliárdos vagyonok után
ne kelljen fizetni semmit, vagyis újra a gazdagok járnak jól.
6.
A beruházások során kevesebb engedélyt kell majd kérni.
Ez
akár jó is lehetne, ha a magyarok lennének a beruházó felek.
Viszont már láthattuk, hogy nekünk főleg a multikat kiszolgáló
szerepkör van szánva. Vagyis: megkönnyítették a betelepülők
befektetéseit, beruházásait. Mellékesen: eddig a gyakorlatban
bármilyen engedély megszerzését, szabványnak a bevezetését,
munkaügyi előírásokat a szabályok megszegését könnyedén meg
lehetett valósítani. Kapcsolatok és pénz kérdése volt, és
gyaníthatóan az is marad.
7.
Egyszerűbb lesz az egyszerűsített foglalkoztatás.
Ez
most komoly? Intézkedésként kommunikálják, hogy valami valóban
hasonlítani fog arra, amire a neve utal?
Kalákatörvény
részleges módosítása. Előzőleg bevezették, hogy senki se
dolgozhasson „ingyen” rokonánál, ismerősénél. Ideje lett
volna ezt a vérlázító és antiszociális törvényt teljesen
eltörölni. Ez a részleges feloldás csak kibúvó a törvény
teljes eltörlése alól. Viszont Orbán megfogalmazása erről a 29
pont kihirdetésében ködös, értelmezhetetlen, konkrétumok
nélküli.
8.
Ingatlan bérbeadása esetén a bérbeadónak ne kelljen vállalkozóvá
válnia.
Ez
talán pozitív, ha albérletek kiadását akarják megkönnyíteni,
de gondoljunk bele, mi van, ha valaki egy irodaházat vagy
gyárépületet ad bérbe külföldieknek.
Az
ingatlan bérbeadása egy csapda. Itt is meg kellett volna jelölni,
ki mit ad bérbe. Mert ha valaki a kis nyaralóját a Balaton
partjánál bérbe adja pár hétre, vagy esetleg egy hónapra, akkor
az segíti fenntartani, karbantartani az adott ingatlant. De ha
valaki 5 üzlethelyiséget, vagy egy komplett gyárat ad ki, az
igenis vállalkozzon, és fizessen adót. Főleg a jelenlegi irodák,
és üzlethelyiségek bérleti díjainak ismeretében. Ez a törvény
újra csak a gazdagoknak jó. Kevesebb nyom marad arról, hogy mi
történik valójában az ingatlanokkal, a fentiekkel együtt
összevetve fennáll a veszélye, hogy hatalmas pénzek mozdulnak
meg, ingatlanvagyonok kerülnek ki a még talán magyarnak nevezhető
gazdaság rendszeréből. Tehát nem felvásárolják Magyarországot,
egyszerűen csak kibérlik.
9.
Szabad gyümölcspárlat-készítési (pálinkafőzési) jog.
A
szakszerűtlen pálinkafőzés esetén fokozott a veszélye a
metil-alkohol és egyéb egészségkárosító anyagok megmaradásának
a végtermékben. Eddig is az főzött pálinkát aki akart,
külföldön elég olcsón lehetett eddig is jó pálinkafőzőt
kapni egy egyszerű vegyesboltban, de házilag is bármikor össze
lehetett eszkábálni egyet. A pálinkafőzés javaslata egyenesen
botrány. Egy döglődő ország 29 pontos vészcsomagjában mi a
fenét keres egy ekkora ezredrangú ökörség? – Hacsak nem direkt
tették bele, hogy leköpjék vele az országot. "Nesze igyál
te hülye, úgyis csak ez maradt neked!" Ahelyett, hogy azonnal
bevezettek volna egy nyaralási programot, mivel az árvíz, és a
gazdasági helyzet miatt rengeteg gyerek nyaralása és család
pihenése ellehetetlenült. Ahhoz azonban a javaslatok között végre
valamit adni is kellett volna. Mert a pálinkafőzés nem adott
semmit, megengedi, hogy jól berúgjatok.
10.
Újra áfamentes lesz az adományozás.
Újabb
pénzmozgások válnak ellenőrizhetetlenné. A közhasznú és
fokozottan közhasznú alapítványok jelentős része eddig is
pénzmosodaként működött, most még inkább ez lesz
tapasztalható. Az egyházak áfamentes adományozásának akkor
lenne értelme, ha a jelenlegi egyházaknak is lenne értelme. Az
összes történelmi egyház, hiteltelen hivatalnoki bandává
züllött, semmi gyakorlati haszna nincs. Így ezek támogatása is
túlragozott huszadrangú kérdés. Majd ha nem zsidókkal lesznek
tele az egyházak, és újra lesz némi hasznuk, akkor vissza lehet
térni erre a kérdésre.
11.
Könnyíteni kell a kistermelők feldolgozási és
élelmiszerforgalmazási lehetőségeit.
Kik
lesznek ezek a kistermelők? Netalán a piacra most belépőket
akarják majd a régiekkel szemben előnyhöz juttatni? Hiába
könnyítik a feldolgozási, forgalmazási lehetőségeket, ha
hiányzik a magyar áruk védelme! A kistermelők jelentős
könnyítései nehéz kérdés lesz. Szintén nincs kifejtve semmi,
ötletelés szintű az egész. Az látszik, hogy az ötlethez pénz
kell, amit EU pénzekből akarnak finanszírozni. Erre semmi esély
nem lesz, tehát ez csak ötlet fog maradni.
12.
Kibővítik a Széchenyi-kártya programját.
Pontosan
mivel bővítik ki? A Széchenyi-kártya amúgy is csak a jó
mérleggel rendelkező cégeknek járt, a nehéz helyzetű
vállalkozókon semmit nem segít. Újra a gazdag cégek járnak jó.
13.
Átrendezik az uniós források felhasználást a kis- és
középvállalkozások javára.
Több
vesztegetési pénz (lobbipénz) fog befolyni a pályázatot elbíráló
személyekhez, vagy egyszerűen a Fideszes vállalkozóknak könnyebb
lesz előnyt szereznie másokkal szemben, kapcsolataik miatt. Eddig
az MSZP lakatta jól a saját embereit, most a Fidesz teszi.
Személyes
tapasztalatunk, hogy ezeket a pénzeket a mezőgazdaság még
csak-csak megkapja, azon kívül senki. Mire meg kellene kapni,
addigra elfogy... Másrészről minden ilyen pénz utófinanszírozású.
Vagyis, előre ki kell fizetnem a befektetést, és utólag kapom meg
a pénzt. Miből fektessek be? Hitelből? Később pedig kijelentik,
sajnos elfogyott a pénz, nekem pedig nyakamon marad a hitel. Mivel
hitellel nem lehet tőkealapot képezni, az új vállalkozás azonnal
halálra is van ítélve.
Emellett
a kormány további intézkedéseket kíván tenni a kölcsönös
felelősségvállalás jegyében:
14.
Költségstop a közszférában.
Ez
elvileg két éve érvényben van – elvileg. Ennek a kijelentésnek
a magyar politikai rendszer korruptságát ismerve egyszerűen nem
lehet hitelt adni. Amúgy is lett volna költségstop, mert fogyóban
az elkótyavetyélhető állami tulajdon. Ez egy reklámfogás, a 29
pontban van néhány.
15.
A bérek felülvizsgálata a közszférában.
Elősegíti
a nem-fideszes alkalmazottak elleni intézkedéseket.
16.
A költségvetési kiadások felülvizsgálata az alapoknál és a
tárcáknál.
Mint
a 14. pontnál. A tolvaj esküdözik hogy nem fog lopni, és kitúrja
a többi tolvajt, hogy a teljes zsákmány az övé legyen.
17.
Külső megbízások és feladat kiszervezések teljes körű
felülvizsgálata.
Mint
a 13. pontnál.
18.
A hatvan napon túli végkielégítések és egyéb juttatások
megadóztatása a közszférában 98%-kal.
Ez
a teljes megvonással egyenlő. A végkielégítések megvonása
nincs összeghez kötve, egyszerűen megvonták. Ez, és az utána
jövő bértömeg pontok a leépítések egyértelmű jele. Az
viszont nem mindegy honnan építenek le. Az az állami hivatalokban
megjelölt pár száz ember semmit nem jelent. Viszont kérdés, hogy
a hivatalokban feleslegesen tébláboló emberek tízezreit, vagy
mondjuk a tanárokat, erdészeket, orvosokat, tűzoltókat akarják
leépíteni.
19.
Havi bruttó 2 millió forint fizetési plafon bevezetése az állami
szférában, beleértbe a Magyar Nemzeti Bankot is.
Ez
az összeghatár csak az ott üldögélőknek nem vérlázító. Más
egy év alatt nem keresi meg a felét! Végignézve az eddigieket, ez
mindössze annyit jelent, hogy kevésbé nyilvánvalóan fogják
kivonni a pénzeket a rendszerből. Ügyesebben, észrevétlenül.
20.
A közszférában áttérés a bértömegű gazdálkodásra, a
bértömeg 15 százalékos mérséklését kell elérni. Az állami
vállalatok igazgatóságainak 100-ról 10-re való csökkentése.
Ez
is politikai intézkedés, az ellenzék embereinek eltávolítására.
21.
A pártokra jutó költségvetési támogatás összege 15%-kal
csökken.
Nem
valószínű, hogy ezt tényleg megvalósítják. Egyszerűen más
csatornákon folyatják majd ki a pénzeket. A pártoknak semmiféle
állami támogatást nem szabadna kapni, semmilyen célra sem. Tartsa
el a tagsága a pártokat. Ha nem boldogul belőle, akkor szűnjön
meg.
22.
Költségvetési felügyelőket küldenek ki a költségvetési
pénzekből gazdálkodó intézményhez.
Erősíti
a Fideszes ellenőrzést. A kulcspozíciók megszerzésével és
a központosított irányítással a gazdasági diktatúra
nyilvánvaló jeleibe ütközünk.
23.
Beszerzési stop a közszférában.
Nem
hihető intézkedés… pontosan mire is fog ez vonatkozni? A
közalkalmazottak íróeszközeire, vagy a tisztviselők
luxustárgyaira? Az utóbbira biztos, hogy nem.
24.
Nemzeti Eszközkezelő Társaság létrehozása, ehhez kerülnének a
bedőlt lakáshitelesek jelzálogfedezetei.
Jól
hangzó intézkedés, de alig hihető, hogy ez valóban a magyar
emberekért lesz. Biztosra vehetjük, hogy a hátrányos helyzetűek
(nem-magyarok) előnyben lesznek, és mire a magyarokhoz érünk,
egyszerűen elfogy a pénz. Hivatalos lakásmaffia?
A
bedőlt lakáshitelesek kezelése szép dolog, de nem a hiteleket
kellene kezelni, hanem az egész rendszert. Orbán azonban a 29 pont
felolvasásakor elkötelezte magát a bankok mellett. Az, hogy 200
milliárdos különadót akar bevezetni a bankokkal szemben, ezek
után egyértelműen csak parasztvakítás. A képet összerakva a
moratórium kitolásán kívül semmi komoly dolog nem történt.
25.
Banki különadó bevezetése.
Ez
tulajdonképpen lakossági adó, mivel a bankok egy tollvonással
továbbhárítják a lakosságra. Gyökeres beavatkozás nélkül ezt
a bankok minden további nélkül áthárítják az ügyfelekre.
Nyilvánvalóan a közép- és nagyvállalkozások, mint kiemelt
ügyfelek mentesek lesznek ez alól. Arról nem is beszélve, hogy a
világban összefüggő bankrendszer nem csak közvetlenül, hanem
közvetetten is behajthatja a pénzét a lakosokon, és akkor a
Magyar Állam már semmibe sem szólhat bele.
26.
Jelzálogot csak forint alapú hitelre lehet majd bejegyeztetni.
Ez
is egy viccértékű intézkedés. Eddig mindenkit tönkretettek a
devizahitelekkel, most pedig megígérik, hogy nem devizahitelekkel
fogják tönkretenni a lakosságot (azt nem ígérték meg, hogy nem
teszik tönkre, sőt…).
27.
Másodlagos élelmiszer-vizsgálat bevezetése, hogy „ne
áramolhasson be Európa élelmiszer-hulladéka akadálytalanul
Magyarországra”.
Nem
hihető, hogy ez valóban bevezetésre kerül. A multinacionális
cégek legfeljebb bérbe vesznek hatalmas területeket (az
ingatlanbérlés és a beruházás ugye könnyebb lesz), és helyben
megoldják a termelést, a feldolgozást és a csomagolást is.
Valószínűbb, hogy a multik egyszerűen kijátsszák ezt az
intézkedést. Megint csak részintézkedés a magyar áruk védelme
helyett!
28.
Moratórium a közüzemi díjak emelésére, a díjak újratárgyalása
a szolgáltatókkal.
Nem
hihető, hogy valóban csökkentenének bármilyen díjat. Viszont
hatalmas reklámmal beharangozhatják, hogy tevékenységük
eredményeként a válság miatt sem emelkedik semmi! Vagyis nem
csinálnak semmit, és megtapsoltatják magukat.
29.
Kilakoltatási moratórium 2010. december 31-ig.
És
utána mi lesz? Január elsejével kilakoltatás, télvíz idején?
Az uzsorakamatot és a bankok egyoldalú szerződésmódosításait
vajon mikor fogják büntetni, vagy legalábbis betiltani,
felszámolni? Mikor fognak a bankok kártérítést fizetni azért a
felmérhetetlen anyagi és nem anyagi kárért, amelyet a szegényebb
rétegeknek okoztak?
Összegzés
Értékelésünkben
a program jó szándékkal való megvalósíthatóságát vizsgáltuk.
Félretettük előítéleteinket, miszerint semmi jót nem várunk a
Fidesztől, és eltekintettünk az elméleti megvalósítást
átértelmező gyakorlati tényektől is. Például: a beruházások
könnyítése szép és jó, de tudjuk, hogy kik fognak beruházni…
A
programból viszont kimaradtak a lényegi tételek. Többek között
a felelősségre vonás és a magyar föld védelme, ami ugye a kevés
kampánytéma között szerepelt. A magyar áruk védelme, a multik
megadóztatása szintén nem szerepel a programban. Az sem derül ki,
hogy lesz ebből 200 ezer új munkahely. Csalóka adószabályozás
(melynek a vége jó esetben is az „egyik zsebbe be, a másikból
ki” lesz), néhány kétes tartalmú, nem kifejtett pont,
hangulatjavító intézkedések, és nem épp egy államcsőd
elkerülését célzó vészprogramhoz illő lényegtelenségek.
Tehát
eddig ott tartunk, hogy az Izraelből betelepülő zsidó tömegek
állampolgárságot kaphatnak (hála a bamba nemzetieknek), a
háromszoros gyilkosokat már megbüntetik, épül a rendőrállam,
és kialakulóban egy háborús konfliktus. De főzhetünk pálinkát!
Hungarista
Szellemi Közösség – Jövőnk.info
Itt
ki a bérgyilkos , az egész politikai maffia , vagy csak a Pintér
gyilkosság BT – je.
Babits 1919.-ben írt híres és elfeledett verse a Tanácsköztársaság ellen
Babits
Mihály
Szíttál-e lassú mérgeket?
Szíttál-e lassú mérgeket?
Szíttál-e
lassú mérgeket, illatok átkait?
jaj, rosszabb, aki kába Szók mérgéből tudva szítt
melyektől elzsibbad az ész, és megőrül a Tett -
ó, kárhozat, kiben a szó először született
az ábrándokbahurkoló, álomharanghuzó,
biborszinű, tömjénszagú, trombitahangu szó.
Haza... Szabadság... hallod ezt? ó ember! messze fuss,
mert ellenséged aki szól, zsarnok és háborus:
mert minden édenek neve vad poklokat büvöl
s Kasszandra átkát gúnyosan visszárul veri föl
jaj, rosszabb, aki kába Szók mérgéből tudva szítt
melyektől elzsibbad az ész, és megőrül a Tett -
ó, kárhozat, kiben a szó először született
az ábrándokbahurkoló, álomharanghuzó,
biborszinű, tömjénszagú, trombitahangu szó.
Haza... Szabadság... hallod ezt? ó ember! messze fuss,
mert ellenséged aki szól, zsarnok és háborus:
mert minden édenek neve vad poklokat büvöl
s Kasszandra átkát gúnyosan visszárul veri föl
Hazánk,
harsan, s már durva harc dúlja a drága tájt,
s új tusa borzadt oka lesz, ha ki békét kiált.
Eszmét neveznek - és a föld bitókkal fölfakad;
jövőt - és viszik halni már a gyönge fiukat
népjavát - s a nép új nyomort lát, újabb szenvedést;
emberközösség: pompa-szó! de kerüld mint a kést;
szabadság: ez még csábosabb; de vigyázz, ki ne mondd,
mert súlyosabb bilincsbe fogsz botolni majd, bolond!
s új tusa borzadt oka lesz, ha ki békét kiált.
Eszmét neveznek - és a föld bitókkal fölfakad;
jövőt - és viszik halni már a gyönge fiukat
népjavát - s a nép új nyomort lát, újabb szenvedést;
emberközösség: pompa-szó! de kerüld mint a kést;
szabadság: ez még csábosabb; de vigyázz, ki ne mondd,
mert súlyosabb bilincsbe fogsz botolni majd, bolond!
Ó,
varázs van a szavakon, hogy a Teljesedés
fordítva értse mind, s legyen elátkozott vetés,
hol a konkolyt arassa az, ki a buzát veti,
s szive melegjén ölyvtojást költsön a gerle ki.
Ember azért, ha jót akarsz, tanácsom megfogadd
és köpd ki fogaid közül a véres szavakat, -
sőt hogyha érzed, hogy a szó, ez álnok gyűtövény,
ártatlan is, csírázni kezd lelkednek mezején,
égesd föl inkább a mezőt, és legyen kételyed
tikkadt és izzó, mint a láng száraz mező felett.
fordítva értse mind, s legyen elátkozott vetés,
hol a konkolyt arassa az, ki a buzát veti,
s szive melegjén ölyvtojást költsön a gerle ki.
Ember azért, ha jót akarsz, tanácsom megfogadd
és köpd ki fogaid közül a véres szavakat, -
sőt hogyha érzed, hogy a szó, ez álnok gyűtövény,
ártatlan is, csírázni kezd lelkednek mezején,
égesd föl inkább a mezőt, és legyen kételyed
tikkadt és izzó, mint a láng száraz mező felett.
1919
július.
Az 1989-től szabad választások napjainkig és a mögöttes MAZSIHISZ
Lehet-e
nagyobbat hazudni? Természetesen. Lehet-e fokozni a kommunista
diktatúra évtizedei alatt elkövetett becsapásokat? Mindezeket már
időtartamban is meghaladja az az évszázados fondorlatos
megtévesztés, amit a zsidóság tett a magyarság ellen. Ennek
igazolására azonnal fellapozható a minden család otthonában
fellelhető ÚTMUTATÓ a 2005. évi személyi jövedelemadó
bevalláshoz, melynek 7. oldalán kezdődik az egyházak listája. Ez
máig érvényes, csak még bővebb lett jó néhány lumpen
alakulattal.
A
felsorolás elején a Magyar Katolikus Egyház, a Magyarországi
Református Egyház, a Magyarországi Evangélikus Egyház, ezt
követi a Karma-Kagyüpa Közösség, később a leghosszabb nevű OM
VISHWA GURU DEEP HINDU MANDIR Vallási Közösség és Szellemi
iskola, a leghangzatosabb nevű pedig a Szakja Tasi Csölig Buddhista
Egyházközösség. A zsidóság NINCS a magyar történelmi egyházak
sorában! A nevében zsidó (és az alig felismerhető, mégis zsidó
érdekeltségű) csoportok elvegyülnek a hivatalos nyomtatvány 129
csoportosulást tartalmazó felsorolásában. Közülük ma a
legismertebb nevű a MAZSIHISZ (Magyarországi Zsidó Hitközségek
szövetsége), melynek neve éppenséggel azt mutatja, hogy nem
egyház, hanem civil szervezet. Ugyanolyan szövetség, mint a KÉSZ
(Keresztény Értelmiségiek Szövetsége), ami természetesen nem
azonos sem a katolikus, sem a református egyházzal.
Megjegyzendő,
hogy a KÉSZ az egyházak listáján nem is szerepel, és nem kér
adományt az adózók egyházi felajánlásából. A MAZSIHISZ
azonban igen, az idézett adózási ÚTMUTATÓ egyházi rangsorának
32. helyén. A MAZSIHISZ-nek természetesen nem rabbija van, hanem
elnöke, alelnöke, akiknek nem a zsidó hitéletben, hanem a magyar
politikában van szerepe. Világosan mutatja ezt a debreceni zsidó
hitközség is, melynek ügyvezető igazgatója egy volt szocialista
építőipari vállalat kultúrfelelőse, elnöke pedig a helyi
kórház (anyagi botrányai miatt) bukott gazdasági igazgatója. Nem
is kellene velük foglalkozni, ha nem ez a hitközség szervezné
rendszeresen, immár hetedik éve a zsidó testvérközösségek
nemzetközi konferenciáját. Ennek keretében rendre meghívták és
díjazták a politikai élet elöljáróit, így Kósa Lajos (Fidesz)
debreceni polgármestert, Torgyán József (FKgP) minisztert, Nagy
Bercelt (az Országgyűlés alelnökének, Áder Jánosnak a
tanácsadója volt), Kiss Péter MSZP kancellária minisztert. Az
általuk alapított tolerancia-díjban részesültek a helyi és az
országos, tudományos és hitélet vezetői: köztük Glatz Ferenc
(MTA akkori elnöke), Bölcskei Gusztáv református püspök,
Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát és legutóbb Erdő Péter
bíboros, esztergomi érsek. A debreceni hitközségnek nincs rabbija
sem, így Erdő Péternek a helyi hitközség által adományozott
tolerancia díja érseki rangjához méltatlan közegben került
átadásra. Erdő Pétert 2006-ban megválasztották az Európai
Katolikus Konferencia elnökének. A MAZSIHISZ egy helyi, az Európai
Katolikus Konferencia pedig egy európai civil szerveződés, ami
lehet a Vatikán meghosszabbított karja, de működésében
politikai célokat szolgál. Az utóbbi elnökeit nem nemzeti, hanem
éppenséggel nemzetek fölötti, európai érdekből és
szolgálatért nevezik ki. Az európai szolgálat ma hazaárulást
jelent politikai, egyházi és tudományos szinten. A MAZSIHISZ név
szerint is zsidó, az Európai Unió pedig megjelölés nélkül, a
nemzetközi zsidóság alattomos erőszakszervezete. Erdő Péter
közszereplésével az a kép válik teljessé, melyben látszólag
demokratikus keretekben (pl. európai uniós parlamenti választással,
de alkotmány hiányában!) a vezető politikusok, az egyházi és a
tudományos élet elöljárói és a rejtőzködő zsidóság
szövetsége dönt.
Mintha
Márai gondolatával - így Sándor napjának elhaladtával hiú
reménységet, vak melegséget hozva - ismétlődnének a történtek:
„És
a világ beszél csodáról,
Papok
papolnak bátorságról.
Az
államférfi parentálja,
Megáldja
a szentséges pápa.”
Glatz
Ferenc és Vízy E. Szilveszter vezetésével a Magyar Tudományos
Akadémia is fényes külsőségek között rendezte meg 56-os
emlékkonferenciáját, idézve `56-nak a kádári, és a ma sem
különb posztkádári értelmezését. Mert a tudósok sem a költő
nyomán keresték a választ: – Miért,
hogy meghasadt az égbolt,/ Mert egy nép azt mondta: „Elég
volt.”.
A magyar népet évszázadokon át sanyargatta a
„trón és „oltár”szövetsége. A
mai utódok álnemzeti, álkeresztény és áltudományos színben
teszik ugyanezt. Lásd az eleddig markáns ideológia nélküli
Jobbikot, aki mostanra valami furcsa véletlen folytán
tradicionalizmusra építi fel jövőjét és a Fidesszel köt titkos
választási paktumot a háttérben a posztkommunista-cionista MSZP
teljes felszámolására, szétzúzására. Ami még nem lenne baj,
sőt! De a Jobbik belső mechanizmusa számunkra már ismeretes,
remélem ti is emlékeztek még az előző választásokra és az
utána történt bomlasztások sorozatára. Ha vezetői nem, de a
magyar nép, a tizenötmilliós magyar nemzet érti-e még, lesz-e
bátorsága kimondani Dr. Nagy Attila orvos, közíró igaz és
buzdító szavait, hogy: KOMMUNISTA, CIONISTA UNIÓ – BÜSZKE,
SZABAD MAGYARNAK NEM VALÓ!
Várhegyi
Kálmán - Jövőnk.info
A nagy orrabukás: az izraeliek többsége nem tartja fontosnak, hogy a palesztinok elismerjék a zsidó műállamot
Az
izraeliek többségének fontosabb a béke annál, hogy a palesztinok
elismerjék az országot zsidó nemzetállamnak – derül ki friss
közvélemény-kutatási adatokból, amelyeket a Háárec című
izraeli lap közölt vasárnap.
Benjámin
Netanjahu miniszterelnök a tavaly július végén kezdődött
"béketárgyalásokon" kormánya központi követelésévé
tette, hogy a palesztinok ismerjék el Izraelt zsidó államnak. Ezen
áll, illetve várhatóan bukik a John Kerry amerikai külügyminiszter
közvetítésével zajló egyezkedés sikere, pedig az izraeli
közvélemény számára sokkal fontosabbnak tűnik ennél a béke és
az arab világgal való kapcsolatok normalizációja.
A
Rafi Smith vezetésével a Dani Ávrahám közel-keleti békeközpont
felkérésére végzett felmérés eredménye szerint az izraeli
lakosság 69 százaléka fontosabbnak tartja, hogy az egész arab
világ normális kapcsolatokat ápoljon és békeegyezményeket
kössön Izraellel, mint hogy a palesztinok elismerjék Izraelt zsidó
államnak. Mindössze 21 százalék helyezte előtérbe a
palesztinokkal szembeni követelést.
A
lakosság 59 százaléka úgy véli, hogy fejlett védelmi eszközök
megszerzése is fontosabb az elismerésnél. A kutatásból kiderült,
hogy sok függ a kérdések megfogalmazásától is. Ez különösen
jelentős tanulság egy múlt héten elfogadott törvény fényében,
amely gyakorlatilag kötelezővé tenné a népszavazást egy
területcserékkel járó rendezés elfogadásánál.
A
megkérdezettek 64 százaléka kész lemondani az arabok lakta
kelet-jeruzsálemi lakónegyedekről, ha ezáltal biztosított, hogy
a zsidók többségben maradnak az országban, de csak 54 százalék
támogatja ezt, ha úgy teszik fel a kérdést: elfogadja-e, hogy a
kelet-jeruzsálemi arab negyedek a palesztinok felügyelete alá
kerüljenek. Sőt, arra a kérdésre, hogy Kelet-Jeruzsálemben
lehessen-e a palesztin főváros, már csak 44 százalék mondott
igent, 55 százalékos elutasító többség ellenében.
A
kutatásban 49 százalék támogatta, 42 százalék pedig
elutasította, hogy területcserékkel az 1967-es határokon
alapuljanak a béketárgyalások. Ötvenhárom százalék elfogadja,
hogy csak azokban a nagy ciszjordániai települési blokkokban
lehessen építkezni, amelyek a területcserék révén várhatóan
Izraelhez kerülnek a megegyezés után. Ugyanakkor ezt az építési
tilalmat 37 százalék ellenzi.
2014.03.17.
18:59
Jövőnk.info
- Hírfigyelő Szolgálat
A gajdesz: Keresztényhalál! – 1.
A gajdesz szót
a szovjet zsidó terroristák hozták be Magyarországra. A
Szovjetunióba viszont a kommunizmus alatt Amerikából
visszavándorolt cionista zsidók vitték. A szó félig héber,
félig angol: goj-death
= keresztényhalált jelent.
Mózes
V. 7. 16. És megemészted mind a népeket, amelyeket neked ad az Úr,
a te Istened; ne kedvezzen a te szemed nekik.
Ésaiás
60. 10. Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik
szolgálnak neked. 12. Mert a nép és ország, amely neked nem
szolgáland, elvész és a népek mindenestül elpusztulnak. 16. És
szopod a népek tejét és a királyok emlőjét szopod.
Ésaiás.
49. 23. És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyaik
dajkáid, arccal a földre borulnak előtted, és lábaid porát
nyalják.
A
zsidókórság terápiájában rámutattam, hogy a zsidó élősdiség
azzal biztosítja magát a fertőzött társadalom bosszúja ellen,
hogy a támadásba és védekezésbe belevonja a kiszipolyozott
társadalom egyes szerveit is. A zsidó élősdiség rombolásának
és védekezésének leghathatósabb tényezője a zsidócsahos. A
zsidó élősdiségnek ez a hivatásos harcosa sohasem zsidó, hanem
a fertőzött társadalomnak fajtagadó fia. Ha a zsidókóros
társadalomnak kiszipolyozott népét csürhenépnek nevezzük, akkor
a zsidócsahos hivatását úgy határozhatjuk meg, hogy az
befolyásolja a csürhenépet önmegadásra, türelemre és
tiszteletre a zsidóság iránt; a zsidócsahos kötelessége tagadni
a zsidóság bűneit, magasztalni az erényeit, hogy ne kelljen
mindezt maguknak a zsidóknak tenniük, mert az szemet szúrna a
népnek. A zsidócsahosok fedezik a zsidóság romboló munkáját,
általuk valósítja meg a zsidóság mindazokat a társadalmi és
gazdasági intézményeket, amelyekre szüksége van az élősködő
fajuralom biztosítása végett. A zsidócsahosok küzdenek azon
társadalmi és politikai pártok ellen, amelyeket a zsidók
mesterségesen szétválasztanak, és egymás ellen uszítanak, hogy
állandó zenebonájukkal eltereljék a társadalom figyelmét a
zsidó élősdiség jelenségeitől. Hivatásuk természete kizárja,
hogy a zsidócsahosok valamennyien egy párthoz tartozzanak.
Ellenkezőleg, a legellentétesebb irányú pártok élén kell
harcolniuk, hogy minden pártban védelmezzék a zsidó élősdiség
érdekét és egymás ellen acsarkodva,sohase engedjék elcsitulni a
tülekedést, nehogy a kiuzsorázott csürhenépnek ideje legyen
ráeszmélni a zsidóság bűneire. Két dologban megegyezik minden
politikai zsidócsahos: valamennyi meggyőződéses híve annak a
harcos csoportnak, amelynek az élén viaskodik (pl, a munkáspártnak
vagy a polgári pártnak; a legitimista pártnak vagy a nemzeti
királyság pártjának), továbbá valamennyi fanatikus híve a
zsidóparazitizmusnak. Dulakodásaik közben teljes jóhiszeműséggel
rombolják a saját fajtájuk érdekeit, és meggyőződésből
védelmezik a zsidóságot. A zsidócsahos és a zsidóság
kapcsolata pejoratív értelemben hasonlít a mi kultúránkban honos
példából kiragadva a pulikutya és a juhász viszonyához. A zsidó
uszít, a csahos pedig lót-fut, acsarkodik, marakodik, csahol, mint
az ebek a csürhe körül. A csürhe arra való, hogy a zsidóság
nyírja, megfejje, kihasználja, levágja szükségleteihez képest.
Az egész csürhenép fölött a zsidóság akarata uralkodik, de a
csahosok űzik, hajtják, terelik a zsidók érdekei szerint. Mint az
ebek, a csahosok is mindenben gazdájuk akaratát lesik,
félve-tisztelve szegődnek ahhoz az irányhoz, amit a gazdájuk
elibük szab. Ütést ők is kapnak, ha félreértik vagy rosszul
teljesítik gazdájuk akaratát, mégis aránylag több kedvezményt
élveznek, mint a csürhe.
A zsidócsahostól meg kell különböztetni az uszítót. A zsidócsahos mindig keresztény, az uszító mindig zsidó. Az uszító szellemi tekintetben fölötte áll a csahosnak, mert a legtöbb kezdemény, indítás és uszító eszme tőle származik, a zsidócsahos csak végrehajtja, amit az uszító sugalmaz. Az uszító mindig fajtáját és az ellenséges faj szolgálatába szegődik. Nem árt kiemelni, hogy a közélet az uszítóról, minden kiválósága ellenére, aránylag kevesebbet lármázik, mint a zsidócsahosról. Ugyanis a zsidó élősdiség érdeke azt kívánja, hogy inkább a zsidócsahosok szerepeljenek cselekvők gyanánt, míg az uszítónak jobb csak háttérben maradnia.
A zsidócsahostól meg kell különböztetni az uszítót. A zsidócsahos mindig keresztény, az uszító mindig zsidó. Az uszító szellemi tekintetben fölötte áll a csahosnak, mert a legtöbb kezdemény, indítás és uszító eszme tőle származik, a zsidócsahos csak végrehajtja, amit az uszító sugalmaz. Az uszító mindig fajtáját és az ellenséges faj szolgálatába szegődik. Nem árt kiemelni, hogy a közélet az uszítóról, minden kiválósága ellenére, aránylag kevesebbet lármázik, mint a zsidócsahosról. Ugyanis a zsidó élősdiség érdeke azt kívánja, hogy inkább a zsidócsahosok szerepeljenek cselekvők gyanánt, míg az uszítónak jobb csak háttérben maradnia.
Álljon
itt egynéhány név a 20.
század nevesebb uszítói közül,
találomra összeszedve a legkülönfélébb hivatáskörből:
Molnár Ferenc, Bródy Sándor, Kunfi Zsigmond, Jászi Oszkár, Kun Béla, Szende Pál, Vázsonyi Vilmos, Vadász Lipót, Miklós Andor stb.
Ugyancsak néhány jól ismert zsidócsahos, a legkülönfélébb rendeltetésűek:
Eötvös Károly, Lengyel Zoltán, Fényes László, Krúdy Gyula, Károlyi Mihály gróf, Hock János, Balthazár Dezső stb.
Molnár Ferenc, Bródy Sándor, Kunfi Zsigmond, Jászi Oszkár, Kun Béla, Szende Pál, Vázsonyi Vilmos, Vadász Lipót, Miklós Andor stb.
Ugyancsak néhány jól ismert zsidócsahos, a legkülönfélébb rendeltetésűek:
Eötvös Károly, Lengyel Zoltán, Fényes László, Krúdy Gyula, Károlyi Mihály gróf, Hock János, Balthazár Dezső stb.
A
zsidócsahosokat a zsidó sajtó tenyészti ki tervszerű
előrelátással és módszeres elvek szerint a kiszipolyozott
társadalom fajvérei közül. Kétféle eljárás divatos: kész
embereket befogni zsidócsahosnak, vagy ismeretlen senkiket ifjú
koruktól fogva idomítani és emelni, míg tekintélyt szereznek és
használhatnak a zsidóságnak. Lássuk a két módszert külön-külön.
Az éber zsidószellem mindig résen van, és eleven vigyázattal
kíséri a közélet minden mozzanatát. Nyomban észreveszi, amint
egy értékes új ember megjelent a nyilvánosság előtt.
Tisztviselő, politikus, író, művész vagy tudós, amint valami
jelentős sikerhez jutott, tüstént magára vonja a zsidóság
figyelmét és mielőtt körülnézne, már szorgos vizsgálatnak van
alávetve. Ezt a gyors és mégis mélyreható vizsgálatot teljes
joggal nevezhetjük csahossági próbának. A szimatzsidók egész
raja sereglik az új ember köré, lázasan fürkészik, honnan
származott, milyen a múltja, kik a barátai, milyenek az elvei
szóval minden apróságot, amiből ki lehet ismerni, milyen az
értéke az illetőnek a zsidóság szempontjából. Állandóan
rajzik körülötte egy nyaláb zsidó, egyik-másik barátnak
mutatja magát. Ha létrejön a barátság, két-három nap múlva a
pesti zsidóság jobban ismeri az illetőt, mint a saját édesanyja.
Amikor nehezebbe válik a hozzáférkőzés, kierőszakolnak nála
egy interjút: nyilatkozzon valami közéleti kérdésről, mindig
olyanról, amiből kiderül az illető álláspontja a zsidó
élősdiséggel szemben. Ha a most jött ember a zsidóság híve és
egyébként is vannak tehetségei, azonnal megkezdődik a
szemérmetlen sajtókoncert, az összes vagy az illetékes zsidó
lapok versenyezve magasztalják az illetőt, míg általánosan
elismert közéleti nagyságot nem csinálnak belőle. Sohasem
akadály, ha az új ember múltjában valami sötét folt van: annál
szolgálatkészebb eszköze lesz a zsidóságnak, mert tudni fogja,
hogy csak addig kap kegyelmet, amíg jól viselkedik.
Ha
esetleg az új ember megbízhatatlan a zsidóság számára, akkor
ennek futótűzként terjed el a híre. Minden zsidó azután
szimatol, vannak-e gyarlóságai, piszkos dolgai és csakhamar az
egész társadalom igről-igre tájékoztatva van, milyen hitvány,
semmirekellő ember az illető. Ha a veszedelmes ember véletlenül
szeplőtlen életű, ami egyre ritkább jelenség a rothadó magyar
társadalomban, akkor rágalmakat csiholnak rá, terjesztik szóval,
írásban, félszavakkal vagy nyílt vádaskodással, amíg csak a
veszélyes embert félre nem löki a megundorodott társadalom.
Folytatjuk…
Kiss
Sándor – Várhegyi Kálmán
A gajdesz: Keresztényhalál! – 2.
A
csahossági próbát az olyan emberen alkalmazzák, aki váratlanul
jelent meg a közélet színterén és már adva van, amikor a
zsidóság észreveszi, csak igazolásra vár. A legtöbb
zsidócsahost azonban ők maguk emelik ki az ismeretlenség
homályából. Ifjúkorától fogva nevelik, tolják mindig
magasabbra, amíg hasznát nem vehetik. A zsidócsahosnak való
tehetséget már pályája kezdeten fölismeri a zsidóság; azon túl
soha meg nem szűnő éberséggel segíti lépésről lépésre;
dicsőíti, magasztalja, csinál belőle országos, európai vagy
világtörténeti nagyságot. A gyermekkorától fogva nevelt
zsidócsahosnak mintapéldája Ady Endre. Fölismertek már
diákkorában, körülvettek zsidó barátokkal, s úgy
elnyomorították lelkét, hogy ellensége lett a saját fajának.
Amikor meghalt, az Egyenlőség dicsekedve írta le idomításának
történetét.
Az
utolsó 25 esztendőnek minden közéleti szerepvivője kivétel
nélkül (persze akad szép számmal arcát adó zsidó is közöttük)
zsidócsahos volt, mégpedig közülük is a legátkosabb emlékűek
az országos és európai hírű politikai pártvezérek. Hiszen a
20.század törekvése mostanra csúcsosodott ki igazán. Azt, hogy
mit pusztítottak ezek a mesterségesen fölmagasztalt, önhitt
történeti nagyságok fajtájuk jövőjén, kifejezni nem elég
erőteljes még a mi tényleg kifejező nyelvünk sem. Szinte
kimondhatatlan, leírhatatlan. Az elmúlt évtizedek politikusai
közül egy sem jutott volna ahhoz a jelentőséghez, amit elért, ha
nem a zsidóság nevelte volna. A saját fajtájukat érintő
kérdésekben százféleképpen gondolkodtak ezek a fajtagadók, sőt
országpusztító dulakodást folytattak szüntelenül, de a
zsidóságot illetőleg sohasem volt közöttük nézeteltérés,
annak a javára mindig egyetértően cselekedtek. Hírnevük és
tekintélyük semmi arányban sincs egyéni tehetségükkel, sem
azokkal a szolgálatokkal, amiket saját magyar fajtájuk érdekében
tehettek volna, nagyságuk híre viszont egyenes arányban van azzal,
hogy mennyit használtak a zsidó élősdiségnek. A zsidócsahosokat
állandóan ellenőrzi a zsidóság. Egyikben sem bízik olyan vakon,
hogy egészen a maga fejére hagyná. A legcsekélyebb kezdemény
láttára, ami ártani látszik a zsidó élősdiségnek, iziben
rátámadnak a zsidócsahosra és nyilatkozatra bírják parlamentben
vagy sajtóban. Ha sejtésüket igazolja a zsidócsahos magaviselete,
akkor a társadalmi, parlamenti és a sajtótámadásnak olyan
orkánját zúdítják rá, hogy az iszonyodva siet visszacsinálni
mindent, amit bűnéül róttak és rimánkodó nyilatkozatban
igyekszik eloszlatni a félreértést. Ha nem teszi, vagy már nem
teheti, irgalmatlanul félrelökik. Így buktatták meg annak idején
a Wekerle-kormányt (1909-ben) a jövedelemarányosan emelkedő
adókulcsokra vonatkozó törvények miatt, így riasztottak meg a
forradalom kitörésekor Balthazár Dezsőt királypárti
nyilatkozata miatt stb. A zsidócsahos rendszerint idejében észre
szokott térni, mihelyt megjelenik nála a félelmetes szimatzsidó,
a fúrószemű sajtóterrorista, hogy magyarázatot kérjen ballépése
miatt. Nagyon érdekes volt a zsidóság magatartása, amikor a
zsidóbolsevizmus bukása után a "liberális" korszak
zsidócsahosai kezdtek visszaszállingózni a közéleti
szerepléshez. Különleges helyzet volt ez, amiben még nem volt
része a zsidóságnak. A magyar levegő még fülledt volt a zsidó
rémuralom vérszagától (1919), az egész ország tele volt a
keresztény és nemzeti megújhodás lármájával. A zsidóságnak
sohasem volt inkább szüksége megbízható zsidócsahosokra, mint a
kommunizmusra következő korszak várható válságai közepette.
Legelőször persze az évtizedes múltú, sokszorosan kipróbált
zsidócsahosokra kellett gondolniuk. De minden okuk megvolt, hogy
ezekben se bízzanak föltétlenül: elvégre kinek nem nyitották
föl a szemét a lefolyt események iszonyú tanulságai, ha csak egy
parányi nyitottsága, rugalmassága is van az emberi agyvelőnek?
Hiszen a zsidó rémuralom idejében még a kivégzésnek is gajdesz
(keresztényhalál) volt az azonos értelmű kifejezése, annyira a
gojok bőrére ment az egész dáridó. Bizony nem lett volna okos
dolog az adott helyzetben próba nélkül megbízni, még a
legmegátalkodottabb zsidócsahosban sem. Nem is tették, minthogy a
zsidók semmit sem tesznek vaktában. Mielőtt akárkit pártfogásukba
vettek volna a régi zsidócsahosok közül, mielőtt elkezdtek volna
érdekükben a szokásos sajtókoncertet, amivel az illetőt ismét
tekintélyhez segítik, újra alávetették mindegyiket a csahossági
próbának, mintha csupa új emberek lettek volna. Egyik-másikat még
az ország határán kívül, Ausztriában, Svájcban
megnyilatkoztatták: mi a véleménye a zsidóságról? Nagyatádi
Szabó Istvántól föl a nagy grófokig, Andrássy Gyuláig, Apponyi
Albertig minden számba vehető közéleti férfiúnak nyilatkoznia
kellett. És íme! A liberális zsidócsahosok egytől-egyig a régi
nótát fújták meg most is! Majd a csuda ette meg az embereket
bámulatukban, jórészt még magukat a zsidókat is, hogyan
lehetséges ez, hát ezek még most se tanultak volna? Horthy sem!
Milyen érdekes a mai Horthy-kultusz felélesztése! kik is
asszisztálnak hozzá? Jobbik, Fidesz segédlettel, hatalmas
népfelmérések hatására, a fehérlovas-romantika érzelmeire
hatón!
A
zsidócsahosok lélektana
Egy
nagyon érdekes fejezetéhez jutottunk itt el, amire részletesebben
kell kitérnünk. Az idézett közéleti példák, de még
kinek-kinek a saját személyes tapasztalatai is, azt igazolják,
hogy a zsidócsahosság olyan feloldozhatatlan lelki kapcsolat a
zsidó élősdiség és a zsidócsahosok között, amire nem ismer
példát a történelem! Ha puszta barátság, szövetség vagy
érdektársulás volna, érthető lenne, de nem az, s így teljesen
érthetetlen az a párját ritkító szívósság, megátalkodottság
és odaadás, amellyel a régi kipróbált zsidócsahosok kitartanak
a zsidó élősdiség mellett, felülkerekedve a józan belátás
tanácsán, az egyéni és faji fönnmaradás életösztönén. A
zsidócsahosság és zsidó élősdiség viszonya nem is barátság,
szövetség, pártállás vagy puszta érdektársulás, hanem a
folytonos megigézettség állapota, megerősítve a félelem és az
anyagi függés eszközei által. Az
egyenrangú tényezők kapcsolata, amely pusztán meggyőződésen,
érzelmi közösségen, szabad elhatározáson alapszik, többnyire
annál lazább, annál inkább bíráló és annál bomlékonyabb,
minél régibb. A zsidócsahos ellenben annál szolgálatkészebb,
minél régebb idő óta van befogva, mert hosszabb gyakorlat után
inkább érezteti hatását a fegyelmező lelki kényszerítés, mint
rövidebb idő után. Ez minden ismétlődő lelki folyamatnál így
van. A
zsidócsahosság az egyik oldalon öntudatlan függés, a másikon
tudatos irányítás. Éppen
azért olyan állhatatos, mivel az egyik részén öntudatlan, a
másikon tudatos. Olyanforma ez a viszony, mint a médium és a
hipnotizőr között, amelyet a pszichológiában raportnak neveznek;
csakhogy nem olyan merev, mint a hipnózisban. Egyébként a
különbség nem minőségi, csak fokozati. Nem merném állítani,
hogy a zsidócsahos állandóan sugalmazott magatartását az
egyszerű szóbeli ráhatással maradék nélkül meg lehetne
magyarázni. Más, un. okkult lelki hatások is működnek itt,
amelyek ellenállhatatlan erővel sugároznak ki az óriási
akaraterejű zsidó agyból és megragadják, lenyűgözik,
átformálják a tehetetlen goj egész lelki világát, különösen
személyes érintkezés útján. Bármiként legyen a dolog, annyi
kétségtelen, hogy a
zsidócsahos nem pártember, hanem médium, álláspontja nem
meggyőződésén, hanem lelki beállítódáson alapszik. Végül
elveszti minden józan eszét és önálló akaratát, és valósággal
lesi, kitalálja parancsolója gondolatát. S
miközben az egyik médium kineveti a másikat, hogy mennyire
szolgaian teljesíti a hipnotizőr utasításait, arról sejtelme
sincs, hogy éppen olyan raportban van: Egyforma lekicsinyléssel
fitymálják egymást az ellentétes pártok élén föllovalt
zsidócsahosok. Az idősebb zsidócsahosok raportja már nem is
normális fizikai tünemény többé, hanem elmekórtani jelenség. A
felsőséges zsidó sugalmazás igézetének többé-kevésbé ki van
téve minden normális ember, de ezek a szánalmasan megfegyelmezett,
járomba tört öreg alakok már olyanok, mint a járókelő
beszélőgépek. Ezeknél már hiábavaló minden szép szó,
meggyőzés vagy tanulság. Révült ábrázattal, agyvelőtelenül
járnak. Fél szemük állandóan parancsolójuk ábrázatára
szegeződik, és beszélnek, cselekednek, marakodnak a kapott
irányítás szerint. A megrögzött zsidócsahosok örökre
elvesztek a fertőzött társadalom számára: valljanak bár
akármilyen tetszetős elveket, beszeljenek bárminő csodás
zenével, akaratuk nem szegődhet a zsidó élősdiség ellen soha. A
zsidócsahosok kitenyésztésében a zsidósugalmazásnak mindig
elsőrendű szerepe van. Vannak emberek, akik már születésüknél
fogva alkalmasak arra, hogy zsidócsahosok legyenek egész életükben.
Olyan már a lelkiségük, idegalkatuk, hogy képtelenek ellenállni
a zsidó befolyásoló erőnek. Ezek aztán tehetetlenül sodrodnak
bele a zsidó sugalmazás hálójába, ha a zsidó élősdiség
hasznavehetőnek találja őket valamilyen feladatra.
Magától
vetődik fel itt a hátborzongató kérdés: ha már a zsidó
csahosságra veleszületett alkalmassága van a léleknek,
lehetséges-e egyáltalán, hogy a zsidócsahosok sokasága kevesebb
lehet valaha? Valóban úgy tetszik, hogy maga a természet rendelte
a zsidóságot a társadalompusztításra, midőn a zsidó fajnak
sátáni igéző erőt, a gojoknak viszont nagyobb fokú
megigézhetőséget fejlesztett ki fajiságukban? A helyzet bizony
eléggé kilátástalan a gojokra, annál inkább, minél
erőteljesebben hajlamosak veleszületetten, fajilag a zsidókórságra;
viszont a zsidóságnak annál biztatóbb a helyzete, mert
boszorkányos tehetsége a világ minden fajtájával szemben,
elvitathatatlan valóság. És mégis van némelykor egy résút.
Mindenféle hipnózisnál nagy akadály az az ellenszenv, amely
valami titkon fölgerjed a hipnotizőr és médiuma között. A
legügyesebb hipnotizőr is nagyon nehezen, vagy egyáltalában nem
ejtheti meg az olyan egyént, aki gyűlölettel van iránta
eltelve. A
zsidó igézet is egy neme a hipnózisnak és ennek is csak egyetlen
hathatós akadálya lehet: a zsidógyűlölet. Ebben
van a zsidóellenes agitáció lélektani és szociológiai
tudományos alátámasztása. Azon kormányok, amelyek különböző
liberális ürügyekkel a zsidóellenes propagandát korlátozzák,
tulajdonképpen azt az egyetlen hathatós védelmet semmisítik meg,
ami a zsidócsahosságra hajlamos egyéneket megmentheti a zsidó
befolyásolás hatalmától: a zsidógyűlöletet.
Utóirat
Talán
így már érthetőbbé válik, miért játszik mozgalmunkban
főszerepet a kereszténység, a szeretet vallása, a szabadság
hite; az Igazság – az Igazságosság fegyvernemei. Ez a mi igazi
erőnk eme gonoszság felett, Testvéreim. Ezt kell megértenetek! Mi
nem valamiféle bigott szektariánus rendet akarunk ráerőszakolni a
magyarságra és a félszeg népekre, nemzetekre. Mi fegyvert
kovácsolunk és adunk a lelki küzdelmekhez kezetekbe, igazi
fegyvert!
DJK
– Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Kiss Sándor – Várhegyi Kálmán
Kiss Sándor – Várhegyi Kálmán
A gajdesz: Keresztényhalál! – 3.
Kiábrándításul
hozzá kell tennem, hogy a társadalmi befolyásolás ellen a
gyűlöletnek koránt sincs minden esetben az a vértező ereje, mint
a közvetlen egyéni ráhatás esetében: hiszen tudjuk már, hogy a
zsidó élősdiség ritkán lép közvetlenül, személyesen a tömeg
elé uszítani, hanem uszító eszméivel, sajtójával zsidócsahosai
által, szóval személytelenül jelentkezik. Lásd Ukrajna végóráit
napjainkban. Ezzel szeretnénk rávilágítani a jelenben zajló
folyamatokra semmibe vesző politikai értékelés helyett. Ha úgy
tetszik nekünk ez a politikai értékelésünk, ez a háttérfeltárás,
a mozgatórugók köztudatba emelése. Hiszen így lehet látni az
igazi ellenség arcát és zsarnoki nemtelen harcát a közmédián
vakult szemeknek is. Azért történik meg számtalanszor a
zsidókoros társadalomban, hogy még a lelkük mélyéig
„antiszemiták” is, a zsidó uszító eszmék szolgálatába
szegődnek (lásd az ukrán Szektor történetét – mi nem
szeretnénk ilyen hibákat vagy kiszűretlen alvó árulókat
sorainkban és reméljük, hogy az egész magyar szélsőjobbnak intő
példaként lebeg majd, hogy hová kell álni a küzdelmekben a
pillanatnyi előnyök helyett). Ugyanis nem tudják, hogy akit
támogatnak, azt a zsidóság küldte közéjük, vagy amikor
marakodnak, a szóban forgó eszmét a zsidóság koholta nekik.
Hiába a magyarországi keresztény pártok minden zsidóellenessége,
amikor a zsidók érdekeit szolgáló törvényeket megszavazzák,
mert például - Hegedűs Lóránt terjeszti eléjük. Hiába a
keresztény pártok minden egységi fogadalma, amikor az emberfeletti
zsidó elme kieszeli és kieszközli számukra - a királylátogatás
botrányos eseményét. Ilyen esetekben tökéletesen hatástalan
minden antiszemitizmus. A zsidó nem uszíthatja őket közvetlenül
és személyesen, mint a liberális korszakban gyakorta tette, de
kifőz és színre hoz olyan eseteket vagy eszméket, amelyek kapcsán
a legkeresztényibb pártoknak is össze kell veszniük, mert össze
nem veszni lehetetlenség. Aztán hetekig marakodnak a kitervelt
esemény körül, mint Peleus lakodalmas népe az Eris almáján,
miközben a zsidó élősdiség vigyorog a háttérben. Ilyenkor
azután hetekig nincs más kérdés, csak a királylátogatás. A
lapok, mind a keresztények, mind a zsidók egyébről sem írnak,
mint hogy megbukik-e a kormány az adott botrány folytán, vagy sem.
Minden tökfilkó politikus nyilatkozik a kérdésről.
Vádolják
és ösztönzik egymást; lendületes szónoklatokat tartanak mindkét
oldalon. Az újságok gyönyörű vezércikkeket hoznak a kérdés
alkotmányjogi és külpolitikai vonatkozásairól,holott öt perccel
a király távozása után lényegében újra a zsidókorság lett
Magyarország legfontosabb gondja, nem pedig a királylátogatás.
Erről azonban épp azért feledkeznek meg, mert mindenki amavval
törődik! Hol van meg példa a felsőséges emberi elme hasonló
méreteire, amely olyan ellenállhatatlan kényszerrel tudna saját
akaratának alávetni milliók akaratát, mint a zsidók teszik a
gojokkal? A zsidócsahosok nevelésének és fegyelmezésének
eszközei között az igézettel rokon és jelentőségében vele
egyenértékű a félelem. A zsidócsahosok részben azért szegődnek
a zsidó élősködéshez, azért állnak szolgálatába, mert félnek
tőle. A tiszteletteljes ragaszkodásnak, a meggyőződéses
hódolatnak többnyire félelem az alapja más vonatkozásban is. Az
ebről is azt állítják, hogy szereti a gazdáját, ragaszkodik
hozzá. Nem kétséges, hogy fél is tőle. De az emberekben is
mindig tiszteletet és ragaszkodást gerjeszt az olyan hatalom, amely
félelmetes, kemény és könyörtelen. Velünk születik az a
természetes ösztön, hogy sietünk úgy föllépni a veszéllyel
szemben, hogy a legtöbb oltalmat nála találjuk. Hódolattal,
rajongással, sőt szeretettel szoktunk közeledni az olyan
hatalomhoz, amelyről tudjuk, hogy támadójával szemben rettenetes,
de hódolójával szemben könyörületes. Ezért szereti a gyermek a
szigorú, de igazságos szülőt, ezért rajonganak az alattvalók az
erőskezű császárok iránt, ez az alapja az Isten iránt való
szeretetnek is. Ragaszkodunk ahhoz, megalázkodunk az előtt józan
életösztönből, akivel nem tanácsos szembeszállni.
Ragaszkodásért oltalmat nyerni okosabb, mint szembeszállva
eltiportatni. Ezt érzi meg a legbutább ember is, sőt az leginkább,
mert annak nincs is más ösztöne, mint a puszta egyéni létet
fönntartani. Nos, a zsidó élősdiséget mindenki olyan
kérlelhetetlen, bosszúálló hatalomnak ismeri, amely jutalmazni is
tud, ha úgy hozza a sors. Lépten-nyomon látjuk, miként csap le
vaspöröllyel mindenhova, ahol támadást szimatol. Nem tétováz,
nem alkuszik, hanem támad és megtorol könyörtelenül előbb vagy
utóbb. Büntetése mindig súlyosabb, mint a fenyegetése. Soha sem
kiabál önmagáról, mint hatalomról, mindig személytelenül lép
föl. A büntetése azonban nem marad el, ha késik is. Ez a
rejtőzködő természete fokozza félelmetességét. Föllépésének
ilyen a jellege, akár egyeseket büntet, akár egész népet. (Vörös
uralom, Magyarország bojkottja.) Az ilyen hatalom az erőseket
megsemmisíti, a gyávákat elbűvöli, magához kapcsolja. A
zsidócsahosokat is ez a félelem ragadja meg, és ez erősíti a
zsidó igéző erő hatását. Az elfojtott örökös remegés a
lélekben rajongássá változik az egészséges idegrendszer
célszerű működése folytán. Persze, egészen más viselkedést
vált ki az olyan hatalom, amely tétovázik és következetlen,
amely hol megtorol, hol alkudozik, általában nagyon fenyeget, de
kicsit üt. A tétovázó hatalom azt a vélelmet köpi magáról,
hogy egészében véve csak üres pöffeszkedés, amelynek csak annyi
az ereje, amennyit egyezkedéssel kialkuszik. Különben nem
alkudozna,amikor sújtani kell. Megvetést ébreszt maga iránt, mint
az az ellenség, aki éktelenül fenyegetőzik, de amikor tettre
kerül a sor, szépen meglapul, vagy egyezkedik. Emlékezzünk az
1920. évi törvényre árdrágítás és uzsora ellen: huszonöt
bot, börtön, ötszázezer koronáig emelhető pénzbüntetés. A
jelek szerint azóta nem volt komoly árdrágítás és uzsoravétség
Magyarországon. Legalább is ezt lehet gyanítani a 200-500 koronás
büntetésekből. Meg lehet érteni, miért mosolyognak a zsidók a
magyarok hetvenkedésein.
A
nyugati kultúrnépek nem csapnak olyan lármát a megtorlás előtt,
de jókat húznak a zsidó-polipra. Még jobban alászállítja a
magyar államhatalom tekintélyét a zsidók szemében, amikor azt
látják, hogy ugyanez a hatalom milyen iszonyú erős tud lenni,
amikor saját fajtestvéreit kell sújtani. Az agyonsanyargatott
magyar-nép védekező kitörései, amellyel rácsap hébe-korba a
véren élősködő piócákra, nem maradnak rettentő megtorlás
nélkül. Itt aztán kijár a börtön, a fegyház, sőt a kötél
is. A magyar társadalom úgy viselkedik, mint a gyerek, amikor
földhöz veri magát, mert nem meri, ill. nem tudja visszaadni a
felnőtt ütlegeit. A magyar társadalom is úgy cselekszik: ha a
zsidó élősdiség elkeseríti, agyonüti saját fajtáját. A zsidó
nem csinál ilyen megalázó képtelenséget. Nem ismer más
igazságot csak a magáét.
Kiss
Sándor – Várhegyi Kálmán
A gajdesz: Keresztényhalál! – 4.
Mindent
eltipor, ami ellenszegül neki. Saját fajvérei ellen nem lép fel
büntetőileg más fajok érdekében, mert faji önérzettel
visszautasít minden panaszt, amit zsidó bűnösök ellen tesznek.
Igen fontos kötélék a zsidó élősdiség és a zsidócsahos
között az anyagi érdek. Az átlagember nagyon hajlandó jónak,
helyesnek tartani az olyan állapotot, amiből hasznot húz. A
zsidócsahosok hasznot latnak a zsidók élősködéséből, tehát
az a természetes "meggyőződésük" hogy ez az állapot
így jó és helyes, és ellene küzdeni bűn és ostobaság.
Mindazok szívesen küzdenek a zsidó élősködésért, akik
személyes hasznát érzik annak. Jó példa a mágnások
viselkedése. Valamikor lehetetlen jogfosztásnak ítélték a nemesi
kiváltságok eltörlését, mert az hasznos volt nekik. Ugyanígy
vannak most a zsidó élősdiséggel. A mágnások kivétel nélkül
részvényesei, felügyelői és igazgatói a zsidó nagyipari,
kereskedelmi és hitelvállalatoknak. Munka nélkül (mint a régi
feudális korszakban), pusztán a nevükért dús jövedelmet húznak
osztalékok, jutalékok címén. Világos, hogy nekik ez az állapot
kedves, jó és igazságos. Tehát túlnyomó részük zsidócsahos
is. Ugyanilyen indítékok miatt zsidócsahos a vállalati
igazgatóságba beválasztott miniszteri tanácsos, a miniszterségig
fölmagasztalt többszörös bankigazgató. Ki kívánhatja azt, hogy
egy bankigazgató-pénzügyminiszter a zsidó élősdiség átkos
voltat hirdesse, amikor ő maga annak csak áldásait élvezi?
A
tisztviselők óriási hányada szinten zsidócsahos. A tisztviselő,
akit bőrig nyúzott a zsidó élősdiség, most sokkal jobban
ragaszkodik a zsidósághoz, mint 50 évvel ezelőtt, amikor még
valóban "tekintetes úr"volt. A lerongyolt, kiéhezett
tisztviselő helyzetéhez illő rabszolgalélekkel hálálkodik
minden morzsáért, amit nagy leereszkedéssel nyújt neki az ő
romlásán meggazdagodott zsidó. A kormányférfiak mindig
hangoztatják, hogy lehetetlenség annyira fokozni az ország
közjövedelmeit, hogy emberi megélhetést lehessen biztosítani a
tisztviselőknek. Pedig annak a jövedelemrésznek, ami a
tisztviselők életszínvonalánál hiányzik, meg kell lennie
valahol a nemzeti jövedelem részei között. Az a gazdasági érték,
ami a társadalmi termelésben a tisztviselők munkateljesítményére
jut, nem vesz el a semmiségben. A tisztviselő munkája is értékké
válik a társadalmi termelés összesített hozadékában, és ha a
tisztviselő azt nem kapja vissza a nemzeti jövedelemből, akkor
másutt kell annak fölgyülemlenie. Már pedig, oda, ahová ez az
érték fölhalmozódik, mindenesetre igazságtalanul kerül. Az
államra hárul a kötelesség, hogy közadók alakjában elvegye és
visszajuttassa annak, akitől származik. A tisztviselők munkájának
a terméke is a zsidóság jövedelmébe folyik bele, csakúgy, mint
a munkásoké. Csakhogy a tisztviselők nem vehetik vissza folytonos
béremeléssel, mint a munkások (azok is csak nagyon csekély
hányadát). Az állam kötelessége tehát, hogy a zsidó
élősdiségtől elvegye adók alakjában azt a zsákmányjövedelmet,
amit a jogos életszínvonalhoz képest túlontúl elveznek, mert azt
a zsidóság úgyis másoktól vonja el. Mindaddig lehet emelni az
ország közjövedelmeit, amíg akadnak dúsjövedelmű zsidók és
nem zsidók, akik élvezetekben dőzsölnek, miközben mások
nyomorognak. Az eldőzsölt zsákmány úgy sem értékesül termelő
vállalatok alapításában, hanem csak arra való, hogy hirdesse a
társadalom igazságtalanságát. A tisztviselő annak van
elkötelezve, akinek létfönntartását köszöni. Az államnak
nincs, mert az maga hirdeti, hogy képtelen emberi megélhetéséről
gondoskodni. Ellenben annál többen kötelezik el magukat a
zsidóságnak, mert az segíti, sápolja, vesztegeti azokat, akikre
szüksége van. Az ilyenek aztán fanatikus csahosaivá lesznek a
zsidó élősdiségnek. A társadalmi zsidókorságnak ez a beteges
folyamata úgy jellemezhető röviden: a zsidó élősdiség
kifosztja a dolgozó társadalmat; úgy tesz szert
zsákmányjövedelemre, ebből a zsákmányból megvásárolja az
állam legfontosabb közhivatali szerveit, amelyekre szüksége van.
Az államhatalom elnézi ezt a fosztogatást, mintha csak ezt
mondana: én nem bántom a te zsákmányjövedelmedet, mert a
nagyarányú adóztatás bolsevizmus. Tartsd meg a zsákmányodat,
inkább nem fizetem a tisztviselőimet. A zsidóság viszont úgy
gondolkozik: ha nem fizeted a tisztviselőidet, az csak neked baj,
annál jobb forradalmár és hívebb zsidócsahos válik belőlük. A
zsákmányjövedelemből majd fizetem én a te tisztviselőidet a
nekem teljesített szolgálatok mértéke szerint. A zsidó élősdiség
kifosztja a milliókat, de a zsákmányból zsoldjába fogadja a
zsidócsahosok seregét, hogy fölhasználja azt a kifosztott milliók
ellen. Megvizsgáltuk milyen eszközökkel tenyészti a zsidóság a
zsidócsahosokat, lássuk, miként bánik velük. Már említettem,
hogy a zsidósag több-kevesebb kedvezményben részesíti a
zsidócsahosokat, akiket felhasznál a csürhenép elbolondításában,
kifosztásában és leigázásban. Az anyagi jutalmazáson kívül
esetenként országos, európai vagy világhíres nagyságokat csinál
belőlük, mert jól tudja, hogy a csürhenép szívesen követi a
híres embereket. Azonban árnyoldalai is vannak ennek a viszonylag
kedvező helyzetnek. Mindenféle árulásnak megvan az az erkölcsi
kockázata, hogy az áruló nem számíthat az elárult felek
jóakaratára, tehát egészen ki lesz szolgáltatva azon hatalom
kényének, amelynek javára árulóvá lett. Viszont az árulót az
sem szokta túlságosan sokra becsülni, aki felhasználja. Fokozott
ez az erkölcsi kockázat a zsidócsahosoknál, mert a zsidó a
legönzőbb, leghazugabb, leghűtlenebb faj a világon. Amikor a
zsidó kifosztja, uszítja, leigázza a társadalmat, akkor ebben a
romboló munkában a zsidócsahosok járnak legelöl. A zsidóság
őket tünteti föl cselekvők gyanánt, hogy ne legyen annyira
feltűnő a saját bűnössége. Amikor aztán a törvény, a
jogrend, a közvélemény, a népharag megtorlást követel, a zsidó
élősdiség mindig a zsidócsahost veti oda áldozat gyanánt.
(Zuschlág-ügy, Simon-ügy – ezek nem a baloldal kizárólagos
ügyei, hanem az egész inogó demokrácia odavetett „becsület-mentő”
koncai) Feleljen az, aki elkövette a bűnöket, ordítja ilyenkor a
tömegnyilvánossággal burkolódzó ellenlábas (lét-érdekeik
főződnek hozzá) vokális csorda. A mindenkori háború (a
politikai dimenzió is egy hadszíntér) folyamán elkövetett „hadi”
csalásokat szinte kivétel nélkül zsidók csináltak, ők agyaltak
ki a maguk javára. De talán egy sem volt olyan, amibe gojokat is
bele ne kevertek volna, mint részeseket. Ezek voltak a gaztettekben
a zsidócsahosok. Amikor aztán törvényes számonkérésre került
a sor, a zsidó gazember sátáni ravaszsággal kievickélt a
veszedelemből, de annál mélyebben taszította bele a zsidócsahost,
aki a bűntettnek végrehajtója gyanánt szerepelt. Innen van az,
hogy a háborús bűntettekért elítélt bűnösök között a gojok
számaránya eléri a 27%-ot. Akkor látnánk ennek a számnak
iszonyú aránytalanságát, ha ki tudnánk mutatni, hogy a bűnös
úton szerzett haszonnak hány százaléka jutott a zsidónak. Ezt
azonban éppen a zsidócsahosok szerepe miatt nem lehet kimutatni.
Más
példa. A háború alatt űzött fosztogatásokat a zsidó élősdiség
nagyon sok helyen a kibérelt hatósági szervek fedezete és
támogatása mellett űzhette olyan biztos sikerrel. Amikor aztán
ugyanez a fosztogató zsidóság megcsinálta a forradalmat,a
népharag kitörésének áldozatul dobta azokat a zsidócsahos
tisztviselőket, akiket felhasznált azelőtt a saját céljaira, s
akiket éppen ezért meggyűlölt a nép. A nép haragja kitombolta
magát a jegyzőkön, szolgabírákon és rendőrtisztviselőkön, a
bűnösök mellett persze ártatlanokon is: az élősködő zsidó
pedig majdnem sértetlenül úszta meg a veszélyt.
Más
példa. Az Est, a Pesti Napló, a Világ, a Népszava, a Magyarország
és a többi zsidó lap zsidó uszítói megcsinálták, a pesti
zsidó tőkések finanszírozták a forradalmat, amelybe
belevadítottak néhány keresztény zsidócsahost is. Amikor felelni
kell a bűntettekért, egymás után kerülnek börtönbe, fegyházba
azok a zsidócsahosok, többnyire munkások, rongyos tisztviselők,
akiket magával ragadott az ellenállhatatlan zsidó uszítás, mert
a tömeg előtt elszónokoltak vagy végrehajtották a zsidó lapok
boszorkányosan befolyásoló erejű vezércikkeit. De az összes
gazság kigondolói és uszítói még ma is kedélyesen rothasztják
tovább a magyar társadalmat ugyanazokban az újságokban.
Más
példa. A kommunista zsidó rémuralom mészárlásait nagy részben
degenerált, kétségbeesett, tudatlan keresztény terrorfiúk
hajtottak végre, akiket a szó szoros értelmében az őrületbe
kergetett a zsidó uszítás, akiknek lelkiereje, önállósága,
öntudatlansága úgy viszonylik a zsidóuszítók céltudatos
értelmi tehetségéhez, mint egy a millióhoz. Ezek a gyámoltalan
embergépek egymás után kötélre kerülnek, mint javíthatatlan
közveszélyes fenevadak, teljes joggal: de varázslóik a zsidó
sajtóboszorkányok és szakszervezeti ördögök ma is élvezik a
"keresztény kurzus" összes áldását. Ne feledjük el,
hogy ezek az ún. terrorfiúk ugyanúgy válhattak volna keresztes
vitézekké is, ha történetesen arra uszította volna őket az
ellenállhatatlan varázsló, a zsidószellem. Ha száz kivégzés
után újra születnének, mindannyiszor újra belesodródnának a
sátáni zsidóakarat bűvkörébe, mert erre készteti őket
lelkiségük, határtalan alsóbb szintű értelmük a zsidóéhoz
viszonyítva. És még további ilyen tízezrek élnek a magyar
földön, bármely pillanatban kész eszközei a felsőséges zsidó
akaratnak, amely úgy használhatja őket tetszése szerint, mint
élettelen szerszámokat. Az elmondottak után vizsgáljuk meg Tisza
István sorsát. Amikor közelgett az idő, hogy a zsidóságnak
számolnia kell rémítő háborús bűnökért, a könyörtelen
népnyúzásért, szóval félni kellett egy zsidóellenes lázadás
kitörésétől, megcsinálták a forradalmat és a kirobbanó
népharagnak zsákmányul lökték oda a hadiközpontok
megteremtőjét, a háborús kormányzat fejét, Tisza István
grófot. Nagy áldozatba került, de nem volt kicsi a nyereség sem:
a zsidó élősdiség Tisza gróf vérével váltotta meg magát a
háborús bűnei büntetésétől! A legfelségesebb tragikum,
amelyet termelt a tragédiákban bővelkedő magyar történelem.
Bonyodalmában Károlyi Mihály tragédiája is hasonlít ehhez, csak
a végkifejlésből hiányzik a felséges vonás, minthogy Károlyi
alávaló jellemével az nem is férne össze. Károlyi egyike volt
az obstrukciós korszak leghasznavehetőbb zsidócsahosainak. Az ő
jelleme a mai parlamentáris fiskus és választási kvóta egészét
magában hordozza. Az októberi forradalmat is az ő cégére alatt
csinálta a zsidóság, mint a mai szennyes fülkeforradalmakat.
Mindazt a világtörténeti gazságot, amit elkövetett nálunk a
zsidó élősdiség a forradalommal és bolsevizmussal, Károlyi
fedezete alatt csinálta és az egész mai garnitúra sajnálatos
„példaképévé” emelhetjük gátlástalan személyét. Amikor
ennek a farsangnak is elkövetkezett a böjtje és a fellángoló
népszenvedély megint bosszúért kiáltott, odaállította neki a
zsidóság az egész rendszer főcsahosát, Károlyi Mihályt. Mai
nyelven a pártdiktatúrát. Ő csinált mindent, felelős mindenért,
mint ahogy a kommunista egy-pártiság kicsúcsosodott
(rendszerváltás helyett) az őrjöngő tömeg-kapitalizmus
választmányi jogrendjében, ami a káosz maga. Ez a halászat kora
a zavarosban. Tehát Károlyi Mihály jellemtelen ember volt és
bűnhődése nem lehetett más, mint erkölcsi bukás. Amint egész
életének, erkölcsi halálának is csak a zsidó élősdiség látta
hasznát; a zsidó parazitizmus Károlyi gyalázata árán menekült
meg forradalmi bűneinek megtorlása elől. Ez a mai helyzetben is
generált jelenség, lásd, minden mai párt megígéri a
felelősségre vonást pozíció előtt. Azonban már utána esze
ágában sincs azt kivitelezni, még a demokratikus satnya keretek
között sem. Mert ennek spirálos jellemzője előbb-utóbb az
ítélőt is bedarálja. Hiszen csak bűnelkövetéssel lehet 4 évig
életben maradni ebben a viszonyrendszer(telenség)ben és a stafétát
átadva valamelyik hasonszőrűnek a következő 4 évet kitölteni…és
így tovább.
Jó
példa Friedrich István esete is. Kétségtelenül részese, sőt
egyik csahosa volt az októberi forradalomnak. Tiszát a zsidók
gyilkoltatták meg, és amikor felelni kellett Tisza meggyilkolásáért
fő bűnösnek Friedrich Istvánt kiáltottak ki, a forradalmi
kormány egyik zsidócsahosát, annyival is inkább, mert időközben
hűtlen lett a zsidó élősdiséghez. Az említett példák alapján
a zsidó élősködés egyik biológiai törvénye gyanánt
megállapíthatjuk, hogy azokat a keresztényeket, akikre támaszkodva
a zsidó élősdiség a társadalmat pusztítja, leszámolás esetén
ez az élősködés áldozatul szokta odavetni a számon kérő
felsőbb hatalomnak és az ő bukásuk árán szokott a büntetés
elől maga megmenekülni.
Kiss
Sándor – Várhegyi Kálmán
A gázai övezet szintén Oroszország része kíván lenni
A
Krím Oroszországhoz csatlakozásáról szóló szerződés aláírása
mellett a Palesztin információs központ honlapjának orosz nyelvű
verzióján olyan információk jelentek meg, hogy Gázában egy
csoport alakult meg, amelyik az Izrael területén létező palesztin
enkláve kormányzatához kíván fordulni azzal a javaslattal, hogy
rendezzenek népszavazást a területen Oroszországhoz való
csatlakozás céljából.
ruvr.ru
A Terv – matt három lépesből ALBERT PIKE három világháborúja és a jelen eseményei
Ezt
az alcímet választottuk jelen írásunknak, hiszen felettébb
érdekesek az egyezések, majd meglátjátok. Korántsem akarunk
belemenni semmilyen voodoo-ba és egyéb tébolydába, valamint
világvége hangulatot sem célunk vetíteni, de a kiértékelése
„hősünk” meggyőződéseinek szinte minden esetben helytálló.
A jelen eseményeinek megértéséhez mindig érdemes kutakodni a
múltban és olyan helyeken, amiket nem "ők" adnak kész
válaszként (vagy mégis? – ezen is érdemes elgondolkodni, hogy
ki vezet kit), hanem mélyebbre ásva, gondolkodva megtalálhat
bárki. Ezek a vázolt események ma már nagyon gyakran szóba
kerülnek, főleg a jelenleg is zajló események kapcsán (most
például Ukrajna és a Nyugat viszonyhelyzete): - mi felé tereli a
világot a piramis csúcsa, de nincsenek mellé téve a tények,
szemelvények. Most viszont próbáltuk összeszedni az elmúlt és
megvalósult történéseket, olvasd, itt most nagyjából egyben.
1859
és 1871 között Albert Pike dolgozta ki a jövőben kirobbantandó
három világháború elméleti- és katonai stratégiáját, amelyre
három „forradalommal” párhuzamosan kerülne sor! Amely
világháborúk végül is lehetővé tennék, hogy a 20. század
végére az Illuminatusok elérjék céljukat, a világ feletti
hegemónia megszerzését és a világ egy központból történő
irányításának a létrehozását. Természetesen 33.szintű
szabadkőműves volt, a Skót Rítushoz tartozott. Íme,
saját megfogalmazása abból a Mazzinihoz írott levélből, amely a
mai napig megtalálható a londoni British Museum Library-ben a
katalogizált levelek között:
„A
szabadjára engedett nihilisták és ateisták segítségével olyan
félelmetes társadalmi kataklizmát provokálunk, amely
szörnyűségében meg fogja mutatni a nemzeteknek az abszolút
ateizmus, a barbárság, és a legvéresebb felfordulás
hatékonyságát. A polgárok ekkor mindenütt rákényszerülnek,
hogy védelmezzék önmagukat a forradalmárok kisebbsége ellen, és
meg fogják semmisíteni a civilizáció lerombolóit. A többség,
amelynek istenhívő szelleme ettől kezdve iránytű nélkül marad,
kiábrándul a kereszténységből. Ezek a kiábrándult keresztények
- vágyódva egy ideálért, de nem tudva hová forduljanak
imádatukkal - el fogják fogadni az igazi fényt a tiszta luciferi
doktrina egyetemes megnyilvánulásán keresztül, amely ekkor végre
széles körben ismertté válik. Ez a megvilágosodás annak az
általános mozgalomnak lesz az eredménye, amely a kereszténység
és az ateizmus lerombolását vagy elpusztítását fogja követni,
amelyek egyidejűleg lesznek legyőzve és megsemmisítve.”
Állítása
szerint, a fellazítás során az
első világháborút azért
kell megszervezni, hogy az illuminátusok megdöntsék a Romanov
dinasztia hatalmát Oroszországban és ebben az országban
kipróbálják a hatalom monopolizálásának egy új rendszerét (ez
lett a Szovjetunió bábszörnye és az azóta létrehozott
mindenfajta népszövetség és uniók ezt szolgálták a
nemzetállamok helyett), az ateista kommunizmust. Vagyis minden
létrehozott negatív előjelű, pozitív kicsengést kölcsönözve
nekik. Tudjátok – Azért kell, mert – az elavult (sötét)
középkort (a tudástradíciót) a felvilágosodás (Nem mind arany,
ami fénylik - a pénzvallás magasabb dimenzióba helyezése) új
(mindennél sötétebb) előnyei…blablabla megmagyarázás az
empátiához. Egy ilyen háborúhoz szükséges volt konfliktus
kirobbantására a brit és a német birodalom között. A mi
Monarchiánk merénylete csak mellékcselekmény volt. A háború
után megszilárdult kommunista rendszer (ez a Szovjetunióra
értendő, mert a többi kísérlet itt még elbukik Európában)
aztán felhasználható további kormányok megdöntésére és az
illuminátus hegemónia kibővítésére. A
másodikat azért
kell kirobbantani, mert a nemzetállami és a politikai cionizmus
ellentéteit kell kihasználni. Vagyis itt már Európa teljes igája
a cél. Ennek a háborúnak meg kell semmisítenie a birodalmi (amit
filozófiailag a fasizmus képvisel), illetve a nemzeteszményt (amit
a nácizmus testesít meg ebben az értelemben) és el kell vezetnie
Izrael állam (1948-50) létesítéséhez Palesztinában. A második
világháború alatt a nemzetközi kommunizmust meg kell erősíteni,
hogy alkalmas legyen a világ sakkban tartására. Ez olyannyira
sikerült, hogy a látszat ellenére egy hatalommá vált kelet és
nyugat, csak a nyugat fellazítása sikeresebb és hamarabb
bekövetkezett, mint a keleti blokk terrorja még napjainkban is
tart. Nemhiába, hiszen itt mindig újjászületik a Nap mégha
néha-néha el is szenderül egy éjnyi pár órácskára/évtizedre. A
végső harcnál ez lehet az ütőkártyánk, a keleti bölcsesség,
az igaz hit, bármi legyen is az! Ma a vallási hovatartozás
tulajdonképpen lényegtelen, mivel nihilista-ateista a világ nagy
része, viszont az Igazságba vetett hit lesz a harcos új erő! A
harmadik világháborúra azért
kerülne sor, hogy megoldja a politikai cionizmus és az iszlám
világ közötti konfliktust. A két oldal kölcsönösen kimerítené
egymást, és ez előkészítené a háttérerők illuminátus
világközpontjának az átfogó és teljes hatalomátvételét.
1871. augusztus 15-én Pike azt mondta Mazzininak, hogy a harmadik
világháborút követően sor kerül a világtörténelem legnagyobb
horderejű változására. Ezek után mindenkinek javaslom,
gondolkodjon el, hol tartunk éppen, mert még nem késő! Történelem
órákon ezek sohasem kerültek szóba. Viszont úgy néz ki a dolog,
hogy szándékosan (valószínűleg végső megcsúfolásunkra vagy –
Mi szóltunk előre! – az ateizmusunk stádiumának tesztjeként)
nyilvánosságra hozták. Ezért nekünk (hacsak nem része ez is a
tervnek) olyan helyzeti előnyünk van, amilyen soha nem volt :
Tanulhatunk a hibákból és talán felszínre törhet az ellenszer
is, a tudásunk másodpercek alatt ezrekhez jut el az internet által!
A tudás hatalom! De kevés! Mert a tudást ők kontrollál(hat)ják,
mert az ő kezükben van ez is. Szeretet
kell és Igazság, ami eljut hozzád és kialakul tőlük a fegyvered
a hit, amivel már bárki ellen bátran szembeszállhatsz és a
páncélod a szabadság, ami megvéd és felold a szellemiségük
rabigájából. Ezért
naponta ugrik a világ lépcsőfokokat és Ébred rá az igazi
valóságra. Hál'istennek naponta találkozom én is veletek!
Hasonlítsd
össze a céljaikat és az eddigi ismert és mai világpolitikát!
Minden ott van a helyén, ugye? Érdekesség a Georgia-i Tanúkövek
(Georgia Guidestones) falaiban kőbe vésve nyolc nyelven (Angol,
Spanyol, Swahili*, Hindu, Heber, Arab, Kinai, Orosz ). 1980-ban
állították fel az Elbert County domb tetején. New World Order
Stonehenge-nek is nevezik érthető okokból: - Tartsd az emberiség
létszámát 500millió fő alatt! - Drasztikus népességcsökkenés
okozása egy 3.világháború kirobbantásával, aminek az iszlám és
a kereszténység között kell létrejönnie, mégpedig oly módon,
hogy a
fennmaradt emberiség egyszer s mindenkorra felhagyjon a nemzet és
vallás eszméjével, hiszen
ezek mind gátolják az eredeti terv megvalósítását. A harmadik a
család intézményének felszámolása a jövőben, de ennek
bomlasztása már elég jól halad a
nők munkába hajtásával, amit a feminizmussal indítottak el, majd
a szingli életmóddal népszerűsítenek jelenleg, és az egyneműek
házasságával szüntetik meg annak szentségét, de ez messzire
visz, nem is megyek bele. A gyerekek kiszakítása a családból,
6-24 éves korukig az ún. közoktatás rendszerébe küldésével,
ahol azt a tudást kaphatják csak meg, amit a rendszer megenged).
Figyeljétek a híreket !!! Egyre több keresztények és a
kereszténység ellen elkövetett támadás lesz a világ minden
pontján. Ezek nem véletlenszerűek, persze a híradók nem
kapcsolják össze - de ez is része a tervnek, amit a háttérből
irányítanak. Az iszlám világot fogják "ráugrasztani"
a keresztény világra. Az iszlám fundamentalizmus felpiszkálása
van éppen folyamatban. Szíria és Irán megtámadása pedig a végső
löketet adhatja meg (Szíria megtámadása teljes egyetértésben
eldöntetett és meg is történt) Keresztény templomokat fognak
megtámadni, keresztény embereket lefejezni, főleg ha még előtte
netán muzulmánról keresztelkedtek át. Közel-Kelet,
Észak-Afrika-Szudán-Dél-Afrika - Indonézia. Ezeken a helyeken
nagyon valószínű. A maradék emberiség számára olyan
világkormány bevezetése van előkészületben, ahol "A végső
terv" a transzhumanista, futurisztikus állam, mely az eugenika
elvein alapszik (ezt a II. világháborúban már megpróbálták, de
akkor nem sikerült nekik) Charles Darwin, Huxley ennek az alapjait
teremtették meg. A holywoodi filmekben és a Zeitgeist-ban már
megmutatták ez kb. hogy fog kinézni. "Lightos verziójára"
pedig már ízelítőt láthattok az USA-ban (totális kontroll,
szabadságjogok eltörölve, média ontja a szemetet, drónok
repkednek a kertekben pl. újságírók, ellenállók után
nyomozva). Nemsokára elkezdődik egy nagy hadművelet az USA
határain belül: A terv elkezdésének egyik előfeltétele a
lakosság lefegyverzése az USA-ban, hiszen komoly ellenállást
okozhat egy az Alkotmány Második Passzusa szerint jogosan otthon
tartott fegyverarzenál.
Feldolgozta:
Várhegyi Kálmán és
Jövőnk.info – Hírfigyelő Szolgálat
Jövőnk.info – Hírfigyelő Szolgálat
Valóban a háború küszöbén áll a világ? Hasonlóságok 1914 és 2014 között
Egy
évszázaddal ezelőtt az osztrák trónörökös elleni merénylet
elég volt ahhoz, hogy az ó- és újvilág közötti érzékeny
egyensúlyt felborítsa és egy sok millió életet követelő
háborúba taszítsa a világot. Vajon a történelem megismétli
önmagát?
1914-ben
a világ elkezdett kísérletezni a gazdasági globalizációval.
Az
optimisták azt gondolták, hogy a kísérlet segítségével véget
lehet vetni minden háborúnak.
A
koncepcióról azonban kiderült, hogy a régi birodalmi és az új
terjeszkedési nézetekkel is ellentétes.
Feszültség
alakult ki az óvilág ipari és katonai hatalmai és az újraéledt
„új” gazdaságok ambíciói között.
Ugorjunk
az időben száz évet és tegyük fel a kérdést: Nem emlékeztet
ez a felállás valamire?
Margaret
MacMillan, az Oxford Egyetem nemzetközi történelem professzora
(akinek Kína jelenkori gazdasági és katonai erőfitogtatásáról
írt tanulmánya felborzolta a tudományos körök kedélyeit)
szerint igen.
Margaret
nincs egyedül a véleményével. Számos diplomata, tudós, szerző
és újságíró jutott hasonló következtetésre.
És
így vélekednek a kínai szakértők is.
„Akik
nem tanulnak a történelemből, megismétlik a hibákat,” mondják
egyesek.
Talán.
Mark
Twain szerint „a történelem nem ismétli magát, de rímel.”
Amennyiben
ez igaz, lássunk néhány sort a versből:
- Letűnő
birodalmak: a
jövőtől félve megragadnak mindent, amit lehet;
- Előkelő
hely a világban: az
új hatalmak nagy ambíciókkal érkeznek;
- Globális
forráspontok: szakadár
államok és vitatott területek;
- Globalizáció: annak
minden „előnyével” és nyomásával;
- Fegyverkezési
verseny: az
új technológiák semmisé teszik a régi erőviszonyokat.
A
rím mindenképpen fellelhető.
Lássuk
akkor a két „14” közötti hasonlóságokat:
Hanyatló birodalom
Melyik
volt a világ szinte rivális nélküli gazdasági és katonai
nagyhatalma csaknem egy évszázadon át? A brit birodalom. Az ipari
forradalom, ami először hihetetlen erőt biztosított és végül
mérhetetlen arroganciát eredményezett, lett a veszte is egyben,
mivel a birodalom katonai fölénye szinte egyik napról a másikra
megszűnt a kialakuló fegyverkezési versenyben.
[Időkjelei:
Azért itt fontos megjegyezni, hogy csupán a mindenki számára
látható hatalmi erők változtak, a világot ténylegesen irányító
családok nem.]
Vajon
most az Egyesült Államok van hasonló helyzetben?
2013-ban
komoly csorba esett a világ jelenlegi szuperhatalmának
szavahihetőségén. A Julian Assange, Bradley Manning és Edward
Snowden által kiszivárogtatott információk leleplezték az
Egyesült Államokra jellemző kettős mércét. (Időkjelei: Igen,
tudjuk, hogy ezek az emberek megrendelésre adhatták a
kiszivárogtatott információkat, de attól még az információk
hasznosak maradnak számunkra. Főleg, ha tudjuk, hogy ez csak a
jéghegy csúcsa és tisztában vagyunk a nyilvánosságra kerülés
okaival. Diplomáciai és erkölcsi hírneve darabokban, ugyanakkor
továbbra is magának követeli a világ elsőszámú nagyhatalma és
erkölcsi irányadója címet. Az ország nemcsak nemzetközi, de
számos belső gonddal küzd, miközben Barack Obama egy olyan
egyetemes egészségbiztosítási rendszert akar ráerőltetni a
lakosságra, amit ma már szinte mindenki gyanakodva fogad. Egy olyan
nemzetről beszélünk, amely súlyos kritikákat fogalmaz meg Kína
kémkedési politikájával szemben, miközben felfoghatatlan
mennyiségű adatot gyűjt a világ minden, beleértve saját
állampolgárairól. Egy olyan nemzetről, amely felháborodik a
terrorista cselekményeken, miközben saját drónjai esküvői
meneteket bombáznak. Egy évtized óta először ennek az országnak
a hatalmas hadserege nem áll hadban egyetlen országgal sem. Ez a
masszív intézmény kénytelen lesz egy új ügyet találni magának,
hogy megőrizze immunitását az egyre több területet érintő
költségvetési kiadáscsökkentésekkel szemben. Az Egyesült
Államok jó ideje tovább nyújtózik, mint ameddig a takarója ér.
De vajon képes lesz szembenézni a valósággal? A csökkenő
forrásokat és halmozódó adósságokat látva, az Egyesült
Államok egyre inkább úgy érezheti, hogy bizonyítania kell a
világ előtt. Demonstrálnia kell, hogy még mindig ő a világ
jóságos bírája, esküdtszéke és ítéletvégrehajtója. Irakban
és Afganisztánban már láthattuk, hogy milyen végletekig képes
elmenni ennek bizonyítására.
Előkelő hely a világban
Akkoriban
Németország volt az új világhatalom. Modernizálta a gazdaságát
és rendbe tette pénzügyeit. Ami hiányzott az a birodalmi státusz
és nemzetközi befolyás, valamint a növekvő ipar ellátásához
szükséges nyersanyagok voltak. Emellett számos régi sérelmet
táplált a múlt háborúi és területi kompromisszumai kapcsán.
Ahogy erősödött, egyre agresszívabb követelésekkel állt elő.
A világ bizonytalanul és békéltető hangnemben fogadta a
különböző provokatív „incidenseket”, ami megerősítette,
még magabiztosabbá és arrogánsabbá tette a császárt, a háború
kirobbanását eredményezve 14-re. Vajon láthatók párhuzamok a
mai Kínával? Gazdasági növekedése egyetlen más gazdasághoz sem
hasonlítható. (IJ: Bár ezzel kapcsolatban vannak kétségek.)
Ipara vezető pozíciót élvez a világban. Katonai ereje pedig
folyamatosan nő. Kína elkezdte újdonsült erejének fitogtatását.
A Dél- és Kelet-Kínai tengerekkel kapcsolatos ambíciói nem
számítanak titoknak a világ előtt. A „védelmi légibázis”
agresszív terjeszkedése miatt Japánnal és Dél-Koreával folyó
komoly vita csak egy az elmúlt évek ilyen jellegű konfliktusai
közül, amelyekkel Kína a nemzetközi hangulatot teszteli. Ide
sorolhatjuk az új kínai repülőhordozó anyahajót „megfigyelő”
amerikai cirkáló „majdnem” megtámadását is. Ezek mellett
Kína is táplál sérelmeket. Számos olyan háborút vívott,
amivel más országok nem igen törődtek. Több olyan egyezmény is
született, ami a belső forrongásokon keresztül kihasználta és
elnyomta az országot. Újabban pedig egy olyan világrendbe
próbálják belekényszeríteni, ami nyugati értékeken alapul. Ez
pedig igencsak sérti a több ezer éves kultúrával rendelkező
ország nemzeti büszkeségét. Kína úgy érzi, többé nem kell
csendben eltűrnie az ilyen bánásmódot. És akkor ott van még
India is. Ez az egymilliárd lakosú, szintén folyamatosan erősödő
gazdasággal, katonasággal, de leginkább egyre ütőképesebb
haditengerészettel rendelkező ország egy újabb tényező, amivel
az amerikai katonai stratégáknak számolniuk kell. Zavargásokkal
terhes idők – A globális bizonytalanság és polgári felkelések
megint csak összekötik napjainkat az egy évszázaddal ezelőtti
időkkel.
Globális forráspontok
Ma
terrorizmusnak nevezzük. Egy évszázada az anarchia szót
használták. Autóba rejtett pokolgépek, politikai merényletek.
Látszólag véletlenszerű politikailag motivált, erőszakos
cselekmények. Akkoriban is éppen ilyen hírek töltötték meg az
újságok címlapjait. Valamennyi eseményt a társadalmi
elégedetlenség számlájára írták, ami minden határon, nyelven
és valláson túllép. A magányos farkasnak, akkor is, most is,
hatalmában állt megváltoztatni a világot. Akkor is, most is,
egyetlen jól irányzott és időzített golyó, a megfelelő
környezetben és pontosan kiszámított reakcióval elég volt a
komoly nemzetközi hatást kiváltani. Akkor az osztrák trónörökös
ellen, a bosnyák anarchista mozgalom kivitelezésében elkövetett
merénylet indította el a sikertelen diplomáciai folyamatot és
szolgáltatta az ürügyet a háború kirobbantásához. A
nemzeteknek ma is vannak területi ambícióik. Akkor Elzász
Lotaringia volt. 2014-ben ott van például Tajvan. Kína számára
talán ez a legkínosabb ügy. Ez a „régi Kína” utolsó
bástyája, amit Mao Ce-tung meg akart szerezni. És még mindig ott
van. Kína még mindig saját területének és saját népe részének
tekinti és úgy gondolja, hogy a világnak semmi köze az ügyhöz.
Az Egyesült Államok természetesen ebben az esetben sem maradhat ki
a disputából. A világ rendfenntartójaként, megvilágosult
önérdeke által diktálva, mindent megtesz, hogy Tajvan gazdasági
erejét távol tartsa Kína szorító ölelésétől. Tajvan emellett
egy elsüllyeszthetetlen repülőgép hordozó is, ahonnan az USA
területi befolyását érvényesítheti. Az ősi japán-kínai
ellenségeskedésről se feledkezzünk meg. Az 1930-as évek brutális
japán területfoglalásai, aminek a nankingi mészárlás lett az
eredménye, még mindig nyílt seb Kína testén. A múlt hibáinak
folyamatos tagadása Japán által szintén nem segít a helyzeten.
Ott
vannak továbbá a világ különböző pontjain található,
egymástól szinte független ambíciók. Oroszország. Dél-Amerika.
Észak-Korea.
Ezek
mind egyre erősödő és egyre nagyobb önbizalommal rendelkező
„szakadár” államok/régiók.
Mindegyik
képes lenne olyan konfliktust kirobbantani, ami az egész világot
lángba boríthatja.
Hatalmi
átrendeződés – Az Egyesült Államok, amely sok éven keresztül
szinte az egyetlen biztos pontnak számított a világ gazdaságában,
hihetetlen mértékben eladósodott. Vajon Kína veszi át helyét a
gazdasági befolyás terén?
Globalizáció
1914-ben
a brit birodalom volt a világgazdaság központja. Innen indult az
ipari forradalom. Tengerészeti fölényével a kis szigetcsoport a
föld területének egyharmada felett uralkodott és lefektette a
szabályokat egy új világ számára. A fejlett orvostudomány,
technológia és kommunikáció világa számára.
Korábbi
birodalmakhoz hasonlóan önelégült lett, és túlságosan bízott
saját erejében. Idővel más nemzetek is elindultak a modernizáció
útján, megreformálták gazdaságukat, a brit birodalom pedig
stagnálni kezdett.
Ráismerünk
a mai Egyesült Államokra?
Az
„Újvilág” ipari ereje egészen az űr- és információ koráig
repítette a világot.
Azonban
ugyanaz a fegyverkezési verseny, ami a Szovjetunió gazdaságát
romba döntötte, az Egyesült Államokat pedig szuperhatalmi
státuszra emelte, most visszaüt.
Az
Egyesült Államok továbbra is megszállottan fejleszti az újabbnál
újabb fegyvereket, amelyeket nem habozik bevetni az 1990 óta folyó
„kisebb” háborúiban.
Ma
új fegyverkezési verseny folyik, aminek Ázsia a központja.
Az
Egyesült Államok számára központi fontossággal bír, hogy
haderejének legjavát ebbe a térségbe vigye át. Ez a
szuperhatalom első reakciója, azonban a lépés számos,
potenciálisan bénító hatású kihívással jár.
Az
Internet elterjedése néhány nem várt következménnyel járt,
aminek eredményeként a világ a vártnál lényegesen gyorsabb
ütemben halad a globalizált gazdaság felé.
Ennek
eredményeként az Egyesült Államok eladósodott. Mégpedig nagyon.
Fő
hitelezője pedig nem más, mint Kína.
Ez
a rendkívül instabil kapcsolat komoly fennakadásokat okoz a
globális gazdaságban szerte a világon.
Kína
gazdasága nagyjából olyan ütemben növekszik, amilyen ütemben
zsugorodik az Egyesült Államoké. Ez a váltás minden bizonnyal
alapjaiban rázza majd meg a világot.
Közel-Kelet
Bár
a történelem nem pontosan ismétli önmagát, a mai Közel-Kelet
aggasztó módon hasonlít az akkori balkánra. A toxikus
nacionalizmusnak a régihez hasonló keveréke azzal a veszéllyel
fenyeget, hogy külső hatalmakat is beleránt a konfliktusba,
miközben az Egyesült Államok, Törökország, Oroszország és
Irán saját és „ügyfeleik” érdekeit próbálják védeni.
Vajon Oroszország úgy érzi majd, hogy támogatnia kell Szíriát,
mint ahogy azt korábban tette Szerbiával vagy, ahogy Németország
tette az Osztrák-Magyar Monarchiával?
Fegyverkezési verseny
Akkoriban
Anglia uralta a tengereket.
Flottájának
nem volt riválisa, sem erő sem pedig méret tekintetében. Majd
megépítették a Dreadnought csatahajót, ami minden korábban épült
csatahajót egy csapásra elavulttá tett. Egyik napról a másikra
évtizedek befektetése vált elavulttá. Nagy-Britannia akaratán
kívül kiegyenlítette az esélyeket.
Új
és igen költséges verseny indult a legnagyobb és legjobb
haditengerészet címért.
Mindeközben
az új csatahajók is fokozatosan fölöslegessé váltak: a légierő
fejlődése szinte észrevétlenül folyt.
Most
az Egyesült Államok uralja a vizeket.
Hihetetlen
flottájának se méreteit, se erejét tekintve nincs párja.
Emellett
a légtereket is uralja, ami tovább növeli önbizalmát.
A
világ azonban változik. Mégpedig szédítő ütemben.
Az
aduásznak számító atomfegyverek egyre több nemzet kártyái
között szerepelnek. Vajon az egyre olcsóbb pilótanélküli gépek
hasonló szerepet töltenek majd be, mint 1914-ben a gépfegyverek,
amiknek erejével szinte senki sem számolt akkoriban?
És
ott van a kiberháború. Vajon mekkora csapásokat képes egy
számítógép alapú támadás mérni egy nemzetre?
Sajnos
ezt csak egy komoly háború kirobbanásával fogjuk megtudni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése