Ahol megállt a tudomány…

Clare Voyant:

 Ahol megállt a tudomány…

Világfelfogásomban és érdeklődési körömben az 1990-es év igazi fordulópontot hozott. Foglalkozásom szerint közgazdász vagyok, érdeklődési köröm eléggé széles,   gondolkodásmódomat a szkepticizmus,  de nagyfokú nyitottság és rugalmasság a jellemzi. A tudományos elméletek iránt mindig is vonzódtam, de bármilyen tárggyal vagy tudományággal foglalkoztam, a jelenségek magyarázatául szolgáló elméletek igazságát illetően mindig kétkedéssel viseltettem. Materialista világnézetem a kilencvenes években azonban látványosan összeomlott,  mivel sok olyan jelenségről szereztem tudomást, amelyre a materialista szemléletű tudományok nem tudtak magyarázatot adni. Nemcsak a tudomásomra jutott jelenségekről volt szó, hanem olyan személyes megtapasztalásról, amely cáfolhatatlanul ellentmondott a tudományos világszemléletnek,  materialista világnézetem szilárdnak gondolt alapjai megroggyantak, majd hamarosan az egész építmény is összeomlott. Az első, majd a további rengeteg megmagyarázhatatlan jelenség megismerése, megélése megingatta azt az addigi hiedelmemet, hogy a materialista tudomány módszerei alkalmasak a világ egyre mélyebb megismerésére és hogy ennek semmiféle elvi akadálya nincs: amit ma nem tudunk, idővel megismerjük és magyarázni is képesek leszünk.Ekkor beálltam a spirituális igazságkeresők táborába.  A furcsábbnál furcsább jelenségek tanulmányozása eljuttatott ahhoz a felismeréshez, hogy nincs a világon olyan meglepő és megmagyarázhatatlan dolog, amelyre azonnal rá merném vágni, hogy ezt aztán már végképp nem hiszem el, ilyen dolog nincs, ilyen eset nem történhetett meg. A furcsa dolgoknak ilyen megközelítése természetesen nem azonos azzal a hittel, amellyel egy vallásos ember viszonyul az ilyen jelenségekhez, azt gondolván, hogy az vagy a sátán vagy Isten műve, és ezért nem gondolkodik el az ilyen ide vagy oda besorolható dolgoknak a valósághoz való viszonyán. Az én felfogásom csupán annyit jelent, hogy egy furcsa, lehetetlennek tűnő jelenség igaznak és lehetségesnek való elfogadásához a magam részéről nem szabom feltételként, hogy a jelenség létezését a tudomány  objektív eszközeivel és módszereivel bizonyítsa be (nekem). Azt a felismerést is magában foglalja ez az új szemlélet, hogy a „valóság” ismeretlen mélységei a tudomány materialista módszereivel és szemléletével nem tárhatók fel, de talán más módon valamilyen szinten azért el lehet jutni a rejtett igazságokhoz. Ez azonban nem egyszerű: miután elmémet megszabadítottam a tudományos gondolkodásmód okozta kötöttségektől és szűklátókörűségtől, mint minden szabadgondolkodású igazságkeresőt, engem is az a veszély fenyegetett, hogy elnyel az egymásnak ellentmondó ezoterikus eszmék, elméletek, filozófiák, iskolák dzsungele, amelyben már nem leszek képes tájékozódni.

A filozófiai elméletek vízválasztója az, hogy mit tart elsődlegesnek: az anyagot  vagy a tudatot/szellemet. Egy materialista számára  teljes képtelenségnek tűnik egy olyan állítás, hogy az anyagot és mindent, ami a fizikai világban létezik,  azt szellem vagy egy tudat teremtett és hogy minden, ami az Univerzumban létezik, tudatos tervezés eredménye.  Ez azonban csak addig tűnik képtelenségnek, amíg az ember a tudomány paradigmái segítségével képzeli el, hogy mi is az anyag vagy mi a tér és az idő, és a vallások paradigmáival képzeli el, hogy mi is a szellem vagy az Isten. Ha nem is könnyen, de már hozzáférhető az a tudásanyag, amely a helyére teszi a dolgokat: a tudomány ellenpólusa nem a hit/vallás, hanem a spirituális tudomány.  .

A spirituális tudáshoz vezető úton rengeteg akadállyal kell megküzdeni,  de az igazság keresése mind az elme, mind a szellem számára rendkívül frissítő hatású és számomra kimondottan örömöt nyújtó fontos tevékenység, amelyet nem cserélnék le valami más hobbira.

Azt remélem, hogy azok, akik készek arra, hogy teljesen új gondolatokat befogadjanak, hatéves kutatómunkámat össszegző könyvemből és más írásaimból sok  kérdésükre kapnak olyan választ, amely segíti őket a világ működésének jobb megértésében A nyitott szellemű igazságkeresők tisztában vannak azzal, hogy az igazságkereséssel nem állhatnak le, mert minden megválaszolt kérdés 10 másikat vet fel. Ahogyan tudatunk képes lesz ráhangolódni és behatolni az anyagi világon túli dimenziókba, addigi tudásunk, ismereteink gyors ütemben érvénytelenné válnak és meg kell békélnünk azzal a gondolattal, hogy egyes cáfolhatatlannak látszó magyarázatok és ok-okozati összefüggések csak bizonyos korlátok között állják meg a helyüket.

  A könyv rövid bemutatása

A  szerzõ álnevének jelentése: tisztánlátó. Ezotérikus értelemben véve a tisztánlátás (clairvoyance) egy képesség, adomány, amellyel én sajna nem rendelkezem., így aztán a tisztánlátást nem gyakorolom, hanem több más metafizikai témával egyetemben- kutatom.   Az elsõ öt év eredményeit könyvem elsõ részében osztom meg azokkal, akik maguk is szívesen utánajárnának a nagy titkoknak, de ezt ilyen -olyan okból nem tudják megtenni. Az én utamról a könyv Bevezetõ helyett c. elsõ fejezetében olvashatsz. Felfogásomat, kutatási módszeremet, annak nehézségeit megismerheted a következõ két fejezetbõl itt közölt részletekbõl.. A könyv által tárgyalt témákról a tartalomjegyzékbõl tájékozódhatsz, melyet e bevezetõ alatt találsz.

                      

Ha szeretnél a könyvhöz hozzájutni, e-mailben megrendelheted. 

E-mail címem: sysmus@t-online.hu  A könyv ára 2600.-ft, ami a postaköltséget is magában foglalja. A könyv terjedelme 327oldal.   

          

             

Tartalom

1.Bevezetõ helyett:  

 1.1.Hogyan és miért omlott össze materialista világnézetem?

1.2.Az út kezdete: hol és hogyan keressem az igazságot..

1.3.Viszonyulásom az isten kérdéshez és a vallásokhoz

1.4.Kérdések, kérdések, kérdések: a metafizikai puzzle egyre nagyobbá és bonyolultabbá vált…

1.5. Már több lett egy hobbinál: feladattá vált a spirituális igazságkeresés

1.6.Az intenzív kutatás idõszaka

1.7.Az ufó jelenséghez való viszonyulásom
 

2.A spirituális igazságkeresés céljai, módszerei és lehetséges forrásai

 

2.1.Miért van szüksége az emberiségnek és az egyéneknek a spirituális igazságok megismerésére

2.2. Tudomány és metafizika

2.3 Metafizikai tudás és a metafizikai megtapasztalások viszonya

2.4. Az igazságkeresés nehézségei

2.5. A nyelvezettel kapcsolatos nehézségek

2.6. A metafizikai tudás megszerzésének forrásaival kapcsolatos problémák

2.7 . Dezinformáció: akkor hát hogyan találjuk meg az igazságot?

2.8. Saját fõ forrásaim, amelyek beváltak és amelyek nem

Urantia Könyv

Cassiopaea

A Kozmikus Tudat

 

3.Kutatási módszereim és annak buktatói 

4. A titokzatos és kitagadott éter lenne a megoldás az elméleti fizika gondjaira?

4.1. Miért pont az éterelmélet

4.2.Gravitáció és éter

4.3. A gravitáció további rejtélyei: gravitáció és inercia

4.4. Gravitáció és éter

4.5. Forgó mozgás és éter

4.6.Mágnesesség, elektromosság és éter

4.7.További érvek az éter létezése mellett

4.8.Éter és kvantummechanika

4.9.Hogyan gondolkodnak a kortárs fizikusok az éter tulajdonságairól

4.10.Keely és az éter

4.11.  Tesla és az éter

4.12. A Hutchinson jelenség

4.13.Ahol már az éterelmélet sem segít...

4.14 .Titokzatos energia: vajon az éter lenne az?

4.    4.15.Hatnak-e a geometriai formák az éterre?

4.16. Poltergeist és más furcsa jelenségek a természetben és a Föld bizonyos pontjain

5. Paranormális jelenségek a térben: magyarázatok és nyitva maradt kérdések

5.1. Paranormális jelenségek: innentõl fogva felejtsük el a fizikai elméleteket és az éterelméletet

5.2. A másvilág jelentkezése gépeken keresztül

5.3. Nevezzük õket egyelõre szellemeknek…

5.4. Spontán paranormális jelenségek

6. Anyag, energia, tudat: semmi sem az, aminek látszik

 6.1. Pradigma-váltás nélkül nem megy…

6.2.Gondolatátvitel és médiumitás

6.3..Az asztrálutazás: vajon mi az, ami utazik?

6.4.Gondolati energia hatása a fizikai anyagra

6.5.Hogyan mûködik a mágia?

6.6.Biológiai testekre való ráhatás gondolati energiával

6.7. Energiateremtés gondolattal

7.Az idõ rejtélyei

7.1. Praktikus célokra megfelelõ az idõfelfogásunk, de csak arra…

7.2.Jövõbeli események megérzése: mi lehet a magyarázat?

7.3.Idõfelfogásunk nagy kihívása: a valóra vált jóslatok.

7.4.Idõutazás: nemcsak elméletben lehetséges!

7.5.Spontán idõutazások

7.6.Idõutazás: egy elképesztõ állítás

7.7.Az idõérzék szubjektivitása

7.8.És mi történik az idõvel a csillagközi utazáskor?

8. A földön kívüliek: minél többet tudtam meg, annál több lett a rejtély

8.1. Hogyan lehetséges, hogy az ufó téma ennyire háttérbe szorult?

8.2. Végre nekiláthattam az ufó-téma feltérképezéséhez

8.3. Elképesztõ információk a neten

8.4. Hogyan lehet mindezt titokban tartani?

8.5. Mitõl annyira bizarrak az ufó-jelenségek?

8.6. Mitõl váltak ennyire tömegessé?

8.7. A földön kívüliek az emberi fajhoz tartoznak?

8.8. A látogatók számára a távolság nem probléma

8.9. Kozmikus háború dúl „felettünk”?.

9. Az emberi tudat anomáliái

9.1. Szubjektív példák az emberi tudat anomáliáira

9.2. Kiemelkedõ mentális teljesítmények és spirituális szûklátókörûség: ez is anomália

9.3. Más egyéb jellegû tudati anomáliák: a tudat alattiban keressük az okukat?

9.4. A tudatalatti programozása, mint az anomáliák magyarázata

 10. A többdimenziós ember: alig tudunk errõl valamit…

10.1 Az emberiség ember-fogalmának problémái 

10.2. Energiatest, tudat, dimenziók

10.3. Hogyan értelmezzük a lények többdimenziós voltát?

10.4..Úgy lent mint fent, az anyagvilág csak illúzió, stb.. Honnan vegyünk egy használható világképet?

10.5.A Kozmikus Tudat kommunikációiból kibontakozó világkép tömör ismertetése

10.6.A Kozmikus Tudat kommunikációjának nyitva maradt kérdései és lyukai

1.Bevezető helyett: 

1.1.Hogyan és miért omlott össze materialista világnézetem?

Világfelfogásomban és érdeklődési körömben az 1990-es év igazi fordulópontot hozott. Foglalkozásom szerint közgazdász vagyok, érdeklődési köröm eléggé széles,   gondolkodásmódomra a szkepticizmus,  de nagyfokú nyitottság és rugalmasság jellemzi. A tudományos elméletek iránt mindig is vonzódtam, de bármilyen tárggyal vagy tudományággal foglalkoztam, a jelenségek magyarázatául szolgáló elméletek igazságát illetően mindig kétkedéssel viseltettem. A kilencvenes évekig magaménak vallott marxista világnézethez (dialektikus és történelmi materializmus) is kritikusan, sok-sok fenntartással viszonyultam, mivel túlságosan absztrakt volt ahhoz, hogy akár természeti, akár társadalmi jelenségek jobb megértéséhez megfelelő segítséget nyújthatott volna. de még mindig jobbnak és elfogadhatóbbnak tűnt a számomra, mint akár a vallásos világképek vagy az idealista filozófia által kínált elméletek. Egészében véve azonban a materialista világnézetet egészen a kilencvenes évekig nem kérdőjeleztem meg, mivel addig nem kerültem  olyan ismeretek birtokába, amelyek teljes mértékben ellentmondtak volna ennek. Úgy vélekedtem, hogy a materialista világnézet a tudományos gondolkodók világnézete, és sehogyan sem értettem, hogyan létezhetnek vallásos tudósok. (Azóta persze már értem…)

Materialista világnézetem a kilencvenes években azonban látványosan összeomlott,  mivel sok olyan jelenségről szereztem tudomást, amelyre a materialista szemléletű tudományok nem tudtak magyarázatot adni. Nemcsak a tudomásomra jutott jelenségekről volt szó, hanem olyan személyes megtapasztalásról, amely cáfolhatatlanul ellentmondott a tudományos világszemléletnek,  materialista világnézetem szilárdnak gondolt alapjai megroggyantak, majd hamarosan az egész építmény is összeomlott, az egészet, úgy ahogy volt, kidobtam az elmémből és beálltam a spirituális igazságkeresők táborába. Miután tehát elmémet megszabadítottam a tudományos gondolkodásmód okozta kötöttségektől és szűklátókörűségtől, és mivel már korábban sem voltak erős kötődéseim egyetlen filozófiához, egyetlen irányzathoz sem, az a veszély fenyegetett, hogy elnyel az egymásnak ellentmondó ezoterikus eszmék, elméletek, filozófiák, iskolák dzsungele, amelyben már nem leszek képes tájékozódni.  Annak kritériuma, hogy valamely elméletet egy adott időpontban elfogadtam vagy elvetettem, az volt, hogy a valóságra vonatkozó addigi ismereteim rendezésében, magyarázatában az adott filozófiai konstrukció vagy elmélet mennyire megfelelő, hogy számomra szubjektíve milyen mértékben tűnik helyesnek, azaz igaznak. Nyitott és rugalmas gondolkodásomnak és a világnézeti kötöttségek elvetésének köszönhetően a sok-sok zavarba ejtő jelenséggel való szembesülés nem okozott semmiféle érzelmi megrázkódtatást vagy zavarodottságot, mint amit egy hamis vallásos dogmákban hívő ember érezhet, amikor valaminek a hatására hirtelen ráébred, hogy hamis hite és világképe nevében mi mindent követett el saját maga és mások ellen (ez a felismerés azért nem igazán gyakori), vagy amit egy megrögzött materialista  ember érezhet, amikor váratlanul misztikus élményben van része és ennek hatására  hirtelen megtér, istenhívővé vagy spirituális beállítottságúvá válik.  Az én esetemben csupán arról volt szó, és persze ez sem kevés, hogy az első, majd a további rengeteg megmagyarázhatatlan jelenség megismerése, megélése megingatta azt az addigi hiedelmemet, hogy a materialista tudomány módszerei alkalmasak a világ egyre mélyebb megismerésére és hogy ennek semmiféle elvi akadálya nincs: amit ma nem tudunk, idővel megismerjük és magyarázni is képesek leszünk. A megingást teljes fordulat követte: a furcsábbnál furcsább jelenségek tanulmányozása eljuttatott ahhoz a felismeréshez, hogy nincs a világon olyan meglepő és megmagyarázhatatlan dolog, amelyre azonnal rá merném vágni, hogy ezt aztán már végképp nem hiszem el, ilyen dolog nincs, ilyen eset nem történhetett meg. A furcsa dolgoknak ilyen megközelítése természetesen nem azonos azzal a hittel, amellyel egy vallásos ember viszonyul az ilyen jelenségekhez, azt gondolván, hogy az vagy a sátán vagy Isten műve, és ezért nem gondolkodik el az ilyen ide vagy oda besorolható dolgoknak a valósághoz való viszonyán. Az én felfogásom csupán annyit jelent, hogy egy furcsa, lehetetlennek tűnő jelenség igaznak és lehetségesnek való elfogadásához a magam részéről nem szabom feltételként, hogy a jelenség létezését a tudomány  objektív eszközeivel és módszereivel bizonyítsa be (nekem). Azt a felismerést is magában foglalja ez az új szemlélet, hogy a „valóság” ismeretlen mélységei a tudomány materialista módszereivel és szemléletével nem tárhatók fel, de talán más módon valamilyen szinten azért el lehet jutni a rejtett igazságokhoz. Egy tudományosan gondolkodó, a tudományos módszerek iránt elkötelezett ember számára általában nem könnyű ilyen felismerésig eljutni, ezért a fizikai világokon kívüli valóságtartományok leírásában, megértésében nem is a tudomány művelői járnak az élen. A tudósok között igen kevés ember van még mindig, aki akárcsak arra is hajlandó lenne, hogy az általa művelt, kutatott területen elismerje, befogadja elméjébe  és figyelembe is vegye a zavarba ejtő tényeket, pláne ha azok megingatják a lehetséges és lehetetlen dolgokról alkotott hiedelmeit.

Én  a tudományos gondolkodás iránt elkötelezett emberként kezdtem igazságkeresési pályafutásomat, de az első revelációszerű élményem hatására felismertem, hogy más úton kell járnom. E könyv végülis ezekről a próbálkozásokról és azok nem várt eredményeiről szól.  Az alábbiakban bevezető gyanánt összefoglalom a kezdeteket, amelyek a kilencvenes évek közepéig tartottak. A könyv első részében  bemutatom, hogy 5 évnyi sokirányú kutatással, gondolkodással meddig sikerült eljutnom a világ nagy titkainak magyarázatában és milyen kérdéseken akadtam el. Az utolsó két évben aztán e kérdések többségére is sikerült közvetve választ találnom egy nem földi eredetű forrásból A történések, jelenségek, rejtélyek mélyebb, rejtett  okainak megismerése csak olyan emberek számára válik lehetővé, akik nem elégszenek meg a „szakértők” többnyire felületes és egyoldalú magyarázataival és elemzéseivel, és akik  tudatában vannak annak, hogy az egyének és az egész emberiség életét láthatatlan erők irányítják, de legalábbis befolyásolják. E felismerés vagy bizonyosság nélkül az ember nem képes arra a paradigmaváltásra, összes korábbi hiedelmei radikális elvetésére, ami ahhoz szükséges, hogy a multidimenziós valóság titkai akárcsak alapfokon feltáruljanak előtte. Az a tudás, amelynek birtokába kerültem 2006 nyarán,  már 2002 óta  megszerezhető, de megtalálásához –legalább is az én számomra – minden bizonnyal végig kellett járnom a sok-sok zsákutcával teli utat, amely részleges felismerésekhez és rengeteg újabb és újabb kérdéshez vezetett. Az általam bejárt sok-sok zsákutca  leírásától az olvasót megkímélem; az általam tanulmányozott, de használhatatlannak bizonyult elméleteket, forrásokat csak abban az  esetben említem meg, ha tanulmányozásuk  valamilyen tanulsággal szolgált. Mivel ez nem tudományos szemléletű mű, ezért  mellőzöm az „irodalom” felsorolását is. A szövegben utalok rá, hogy milyen forrásokból merítettem. 

Bár  nincs túl nagy jelentősége annak, mi is volt az első  revelációszerű élményem, amely tudományos, materialista világképemet romba döntötte, mivel sok minden más is lehetett volna,  de mégis lényegesnek  tartottam ennek leírását,  hogy megmutassam, az én esetemben nem a kilencvenes évek elejére jellemző világnézetváltásról, és nem is valami váratlan misztikus élményről van szó. Az  ezoterika illetve metafizika iránti érdeklődésem 1990-ben ébredt fel, amikor egy J. Silva- féle „Agykontroll” tanfolyam elvégzése kapcsán először tapasztaltam meg  a tudomány eszközeivel semmiképpen sem magyarázható jelenségeket.  Azidőtájt Magyarországon igen korlátozott volt az ezoterikus olvasmányokhoz vagy információkhoz való hozzáférés, de ilyen témájú könyveket addig nem is kerestem, a létezésükről sem tudtam. José Silva Agykontroll c. könyve véletlenül került a kezembe és  igencsak felcsigázta a kíváncsiságomat.  A könyvben leírt mentális technika segítségével elért fantasztikus eredmények igaz voltát nem vontam kétségbe, de azt igen, hogy azok a csodák úgy, ahogyan az esettanulmányokban a módszer feltalálója leírta, mindenkivel  megtörténnek. A könyv elolvasása után azonnal jelentkeztem egy kétnapos agykontroll tanfolyamra. Nem hittem abban, hogy majd nekem is sikerülni fog mindaz, amit a könyv ígért, de úgy gondoltam, ha belőlem nem is sikerül a módszer által ígért látnoki, öngyógyítói és gyógyítói képességeket kihozni,  az is már megérné a részvételt, ha megfigyelhetem,, miképpen működnek az ott leírt mentális technikák –másoknál. Az eredmény lenyűgöző volt: két nap tréning után a több száz résztvevő mindegyike látnokká vált, köztük én is. A távgyógyítás képességét a tanfolyam idején még nem lehetett tesztelni, de a látnoki képesség elnyerését igen.  A tanfolyam utolsó gyakorlataként páros feladatot kaptak a résztvevők. Miután begyakoroltuk, hogy  agyműködésünket gyorsan alfa szintre vigyük és begyakoroltuk a szokatlan dolgok belső vizuális megjelenítését, azaz a vizualizációt, a párosok egyik tagja alfa szintre ment, a másik tagja pedig megadta egy általa ismert valamilyen betegségben szenvedő  személy nevét, korát és lakóhelyét. Az alfában lévő másik embernek elmélkedés, értékelés nélkül azonnal közölnie kellett, milyen képek bukkantak fel képzeletében a beteg személy külsejével, környezetével és persze betegségével kapcsolatban. A feladat jellegéből adódóan mindenki csak társa teljesítményét ítélhette meg, sajátját csak a társa visszajelzése alapján. Az eredmény kivétel nélkül mindenkit lenyűgözött.. A tanfolyamon tanult távgyógyítási és egyéb technikákat a későbbiekben alkalmaztam és csodásan működött minden technika, amire szükségem volt. Hát ez volt az a lökés, amely egész világlátásomat fenekestül felforgatta. Természetesen, aki nem alkalmazta a tanultakat, annak számára a tanfolyam csak egyszeri élmény maradt, amely nem hagyott mélyebb nyomokat az illető hitrendszerében.  Az agykontroll technika rejtélyét fokozta, hogy a tanfolyam után egy folyóirathoz be lehetett írni beteg emberek adatait (csak a nevüket, korukat és a lakhelyüket), akiken a tanfolyamot végzettek „gyakorolhattak”. A „megfejtés”, (a beteg külsejének jellemzői és betegsége) egy másik lapon megtekinthető volt, így az ember értékelni tudta, hogy az alfa állapotban a képzeletébe beúszó képek és gondolatok  mennyire voltak helytállók. Saját találataim nem voltak ugyan 100%-osak, de a találatok aránya és jellege nem hagyott kétséget afelől, hogy itt valamilyen ismeretlen és valóban lenyűgöző jelenséget tapasztaltam meg. Ma már se szeri, se száma a csodálatos eredményeket produkáló pszichikus képességeknek és gyógyítási módszereknek, de 1990-ben ez az élmény valóban revelációként hatott, legalábbis rám. Ez volt az a tapasztalat, amely materialista szemléletemet alapjaiban megingatta.

Igaz, már ez előtt is voltak  olyan élményeim, amelyeket nem voltam képes beilleszteni abba a képbe, amelyet az ember biológiájáról tanultak alapján kialakítottam. Ilyen volt például egy hipnózis bemutató, amit igen érdekesnek és titokzatosnak találtam. Furcsa volt: miként lehet a színpadról embereket egy-két mondattal hipnotikus transzállapotba vinni, és ebben a transzállapotban hogyan válnak képessé olyan dolgokra, amelyekre normál állapotban az ember általában vagy azok az emberek konkrétan nem  lettek volna  képesek? A hipnózisban történő furcsaságokon kívül láttam másféle furcsa dolgokat is, (például a szovjet tévében egy színházteremben végrehajtott tömeges gyógyítást, amelyen elképesztő igen látványos gyógyulások  történtek. A jelenség a tévén keresztül nézve is bekövetkezett, magam is megtapasztaltam, ami igen nagy hatást tett rám és alaposan felcsigázta a kiváncsiságomat, hogy miként lehetséges ez? Ez a gyógyító még a szovjet időkben tartotta a szeánszait, és az illető elmondta a közönségnek, hogy fogalma sincs, honnan van ez a képessége és egyáltalán miként működik ez nála.) Persze ezek a jelenségek is  felkeltették az érdeklődésemet, de még nem inspiráltak arra, hogy ezek magyarázatát filozófiai mélységekig kutassam. Az érdeklődés tehát ott szunnyadt és alkalomra várt, hogy  beindulhasson az igazságkeresési projekt.

Az agykontroll tapasztalattal kíváncsiságom már kritikus tömeget ért el. Ettől kezdve tudatosan kezdtem keresni olyan műveket, amelyek a felmerülő kérdésekre (hogyan történhetnek meg lehetetlennek hitt dolgok) választ kínálhattak.  A kilencvenes évek elején sorban jelentek meg az un. megmagyarázhatatlan (a tudományos elmétekkel nem megmagyarázható) jelenségekről szóló illusztrált könyvek, így egyre bővült azon tények és ismeretek köre, amelyekre igaz vagy legalábbis elfogadható magyarázatot „kellett” találnom. A kilencvenes évek közepétől már egyre több és több New Age-es mű  került a piacra, de néhány év úgy telt el, hogy semmivel sem jutottam közelebb a rejtélyek megoldásához, azaz valamiféle nem hiten, hanem tudáson alapuló magyarázathoz. A kilencvenes évek elején még ott tartottam, hogy magukat a „lehetetlen” jelenségeket próbáltam minél szélesebb körben feltérképezni Amikor először hallottam és olvastam a kézrátétes gyógyításról, halálközeli élményekről, testen kívüli utazásról, majd tisztánlátásról és pszichikai kémkedésről, még elképzelésem sem volt arról, hogy mi lehet az, ami ezeket összekapcsolja.. Akkor még az foglalkoztatott, hogy miként lehetséges test nélkül érzékelni, látni, hallani, érezni, majd minderre emlékezni vagy az, hogy pontosan mi lehet az (miből van, mik a tulajdonságai), ami a testi halál után  a test felett lebeg és lát vagy egy alagúton átszáguldva a fény és a szeretet világába érkezik, ahol mindenféle lénnyel találkozik, kommunikál velük, majd visszatér a testébe, hogy azután mindenről beszámoljon. A keleti tanok valamilyen magyarázattal szolgálnak, de ezek is eléggé sokfélék és az én számomra túlságosan metafórikusak vagy elvontak. Az un. megváltozott tudatállapotra alapozó gyógymódok és meditációk csodás eredményeket produkálnak: az ember látóvá vagy látnokká válik, tudást, bölcsességet szív magába, más emberek gondolataira képes ráhangolódni, állatokkal kommunikálni,  ismeretlen adatokat, információkat „lehívni” az univerzumból és sok minden egyébre.  De miért és hogyan?

Úgy gondoltam, hogy természettudományos, biológiai műveltségem alapján megbízhatóan meg tudom ítélni egy-egy eseményről, hogy a tudomány az egyes tudományágak jelenlegi paradigmáival képes-e ezek magyarázatára. Abban az időben a megmagyarázhatatlan jelenségek enciklopédikus ismertetésének nagy divatja volt, ezek általában tematikailag  csoportosítva ismertették az ilyen jelenségek garmadáját. E jelenségek létezésében nem kételkedhettem, hiszen  valamennyi elfogadható módon volt dokumentálva. Ráadásul rájöttem már eléggé korai szakaszban, hogy ha egy-egy jelenségre találnék is elfogadható tudományos magyarázatot, az nem fogja lefedni a többi jelenséget, mivel természetük annyira különbözött egymástól.  Konstatáltam, hogy a hivatalosan elismert tudományágak közül csak a parapszichológia foglalkozik ezekkel a jelenségekkel. Ez volt akkor az egyedüli tudományág, amely megkísérelte a pszichikus képességeket tudományos módszerekkel vizsgálni és ezzel egy kis ajtót nyitott afelé, hogy egyáltalán bebizonyítsa a tudományok nyelvén és módszereivel (kísérletek, az eredmények statisztikai értékelése), hogy az olyan jelenségek, mint a telepátia, a prekogníció (jövőbelátás) –léteznek.  Az ember pszi képességeinek tudományos magyarázatával természetesen adósak maradtak a parapszichológusok, mert a kísérletek ehhez nem vittek közelebb, de már az is kiváltotta a tudományos világ  ellenállását sőt ellenszenvét, hogy elismerték és bizonyítani próbálták a paranormális pszichikai jelenségek létezését. A parapszichológusok által végzett kísérletek, a tudományos alaposság ellenére vagy talán éppen amiatt, nem voltak és nem is lehettek alkalmasak arra, hogy az általuk vizsgált és mért pszi jelenségeket a materialista tudományok által elismert elméletekbe vagy paradigmákba illesszék. Sem a telepátiát, sem a jövőbelátást, sem fizikai jelenségek nem fizikai erőkkel való befolyásolását  nem lehetséges a fizika fogalmaival és törvényeivel  magyarázni, de még leírni sem.  Gyorsan felismertem, hogy a parapszichológia eredményeinek és módszereinek a tanulmányozása nem visz közelebb a rejtélyek megfejtéséhez.

Az emberi (és állati) pszi jelenségeken kívül azonban rengeteg másféle paranormálisnak nevezett jelenség is létezik. Olyan jelenségekről van szó, amelyek a fizika vagy a biológia vagy az orvostudomány területéhez tartoznának, ha feltételezhetnénk, hogy a tudomány képes e rejtélyek megoldására. Reménykedtem, hogy külföldön vagy belföldön találok majd olyan könyveket, amelyek valamennyire útba igazítanak, hiszen e témák iránti érdeklődés akkoriban egyre nőtt. Akkor még úgy gondoltam, nem kell sokáig várni, amíg a tudományok is ráharapnak ezekre a rejtélyes jelenségekre, hiszen a tudósok leghőbb vágya, hogy egy-egy felfedezéssel beírják magukat a tudománytörténet nagy felfedezőinek dicsőségkönyvébe és kivívják a tudományos világ elismerését és csodálatát. Végülis a legkiválóbb és legbátrabb tudósoknak mindig is sikerült áttörni az akadémiai konzervatizmust, amelyet csupán a féltékenység és az irígység táplál. (legalábbis én akkor így gondoltam). Azt is feltételeztem, hogy talán csak Magyarországon van e téren lemaradás, de ezt hamarosan behozzuk, mind a kutatás, mind az eredmények publikálása terén.  Mindkét feltételezés tévesnek bizonyult: ezen a téren a nemzetközi tudóstársadalomnak nem sikerült áttörést elérnie és így Magyarországnak sem volt mit behoznia. A  legtöbb tudományos kutató, aki munkája végzéséhez közpénzek elnyerésére van utalva,  vagy évekig dolgozott valamilyen témán és abban eredményeket ért el, vagy egyszerűen csak mentális korlátai vannak, konok ellenállást tanúsít a belé plántált  világképbe vagy a hivatalos tudomány által elfogadott elméleti rendszerekbe be nem illeszthető jelenségek tanulmányozásával szemben, és ennek az ellenállásnak más a természete és az oka is, mint amellyel egyes forradalmi újdonságnak számító tudományos felfedezésnek vagy elméletnek kellett megküzdenie.  Az un. megmagyarázhatatlan jelenségek az egész tudományos (materialsta) világképet alapjaiban rengetik meg. E jelenségek létezésének puszta elismerése egyes területek teljes tudásanyagának hitelességét kérdőjelezné meg. Ezekben láttam akkoriban a tudományos világnak a paranormális jelenségektől való elzárkózásának okait.

A kilencvenes évek elejéhez képest az internetezés terjedésével mérhetetlenül felgyorsult az információáramlás. A megmagyarázhatatlan jelenségekről szóló információk exponenciális mértékű szaporodása, a róluk szóló híradások gyors és ma már világméretű hozzáférhetősége ellenére a tudomány intézményei és tekintélyes képviselői ezekről azonban továbbra sem vesznek tudomást. A metafizikai valóság vizsgálatának a tudományok köréből való kizárása, mi több, e valóságok tagadása és e témáknak  a  filozófia és vallás kompetenciájába  utalása az exponenciálisan szaporodó tények és bizonyítékok ellenére ma ugyanúgy  jellemző, mint  100 évvel ezelőtt. Csupán arról lenne szó, hogy egyedileg mindenki (tisztelet a kivételnek) úgy gondolkodik, hogy lelkileg és egzisztenciálisan is kényelmesebb megoldatlan kérdések nélkül éldegélni, egy-egy részletkérdéssel elvegetálni, mint veszélyes, ismeretlen utakon tévelyegni?  E jelenség részletesebb körüljárása arról győzött meg, hogy ennél többről van szó. Ugyanis annak is kell, hogy oka legyen, hogy a hivatalos tudomány nem adja fel konzervatizmusát,  a metafizikával, a transzcendentális valóságtartományokkal való foglalkozással szemben tanúsított ellenállást. Egyáltalán hogyan lehetséges, hogy a tudósok nem fordulnak a metafizika felé, amikor pedig tapasztalniuk kell, hogy fizikai, biológiai, antropológiai, kozmológiai elméleteik igen gyenge lábakon állnak és azokat jelenségek ezrei cáfolják nap nap után. Ez a kérdés rendkívül fontos, a visszatartó mechanizmusok okainak mélyebb megértése, feltárása sorsdöntő lehet az emberiség további sorsának alakulásában. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása  nem is olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Amikor jobban elmélyedtem az egyes tudományágak alaptéziseinek és paradigmáinak a tanulmányozásában, amit az internet  -mint minden mást is- óriási mértékben megkönnyített, elcsodálkoztam azon, milyen óriási szakadék húzódik  korunk fantasztikus technikai tudása és vívmányai, valamint a tudományok  paradigmáinak és alapvető elméleteinek gyengeségei között. A világról, az emberről alkotott tudományos kép reménytelenül hamis.  De vajon miért van ez így?

1.2.Az út kezdete: hol és hogyan keressem az igazságot.

 Miután a tudományos megközelítéssel kudarcot vallottam és ráébredtem, hogy ott hiába keresek jó magyarázatokat a megmagyarázhatatlan jelenségekre, az ezoterikus áramlatokkal próbálkoztam.

A kilencvenes évek közepén egy ezoterikus témákkal foglalkozó konferencián nagy áttörést éltem meg: bizonyságot szereztem arról, hogy szellemek márpedig léteznek és lehetséges velük a kommunikáció. Ez új irányt adott a számomra: talán a szellemjelenségek tanulmányozása és a szellemekkel való kommunikáció, a tőlük való informálódás választ ad sok kérdésre, talán mindegyikre. Bár a paranormális jelenségek többségének a szellemekkel való kapcsolata nem bizonyítható és nem is látható be egykönnyen, de úgy gondoltam, érdemes ezen a nyomon elindulni. Elkezdtem tehát „szellemtannal” foglalkozni. Tanulmányoztam a spiritizmus korai és későbbi történetét, a beszélő és író médiumokon keresztül közreadott leghíresebb szellemi közléseket és tanításokat, a teozófiai írásokat. A szellemek és a médiumitás iránt érdeklődők ebben az időszakban a Szellemi Búvárok Egyesületében juthattak „szellemi” táplálékhoz, azaz spirituális irodalomhoz, információhoz. Az egyesület éveken keresztül igen jól betöltötte az ezoterikus és szellemtani ismeretek terjesztésének a funkcióját és e tekintetben valóban pluralista volt: mindenki talált az érdeklődési körének megfelelő előadást, az egyesület által kiadott folyóiratban igen érdekes cikkek, tanulmányok jelentek meg. A folyóirat tematikája igen változatos volt, nem volt kifejezett világnézeti irányultsága.  A folyóiraton kívül az egyesület könyvtárában mindent elolvastam, amit elolvasásra érdemesnek tartottam.

Az egyesület rendezvényeit látogatták olyan idősebb emberek, akik fiatal koruk óta foglalkoztak „szellemtannal”, azután olyanok, akik valamilyen ezoterikus praktikát űztek vagy valamely ezoterikus ágazat iránt érdeklődtek és ehhez akartak  elméleti ismereteket szerezni, továbbá újoncok, akiket minden ezoterikus téma érdekelt, de korábban nem foglalkoztak ezekkel a témákkal. Azt tapasztaltam, hogy az ilyen témák iránt érdeklődő emberek többsége teljesen nyitott volt, nem akadtak ki e témák szokatlanságán és nem okozott számukra problémát e jelenségek elfogadása. Akkor még nem jöttem rá ennek az egyszerű magyarázatára: meggyőződéses materialisták nem-igen jártak ilyen helyekre. Azt tapasztaltam, hogy az egyesületbe járó embereket a „szellemtannak” egészen más oldalai érdekelték, mint engem. Míg engem főként az érdekelt, hogy miként tud egy szellem egy emberen keresztül beszélni és akár fizikai jelenségeket is létrehozni, addig az emberek döntő többségét inkább az üzenetek, a tanítások tartalmi oldala érintette meg. Kérdéseik is más jellegűek voltak, mint amelyek engem fogalkoztattak:  miért élünk, mi az ember feladata, hogyan éljünk Istennek tetsző módon, hogyan oldjuk meg napi problémáinkat, hogyan lehetne az emberek erkölcseit magasabb szintre emelni, stb.   Ezzel szemben engem inkább érdekelt az, hogy miként megy végbe a szellemekkel való kommunikáció, hogyan használják a szellemek a médium agyát, milyen az élet a túlvilágon, azt kik és miként szabályozzák, stb. Tanulmányoztam azokat a jelenségeket, amelyek médium közreműködésével szellemek képesek voltak előidézni. Lenyűgöztek például a korai spiritiszta körökben bemutatott és tudományos pontossággal dokumentált, nagytekintélyű tudós és közéleti személyiségek által tanúsított materializációs jelenségek, amelyek során a semmiből először un. perisprit, azaz egy ködszerű dolog keletkezett, majd abból már rég meghalt ismert vagy ismeretlen ember bontakozott ki, állatok, növények, tárgyak keletkeztek a semmiből. Az emberekkel lehetett beszélgetni, az állatok tették, amit tenni szoktak. A nagyobb tömegű dolgok anyaga ahogyan keletkezett, ugyanúgy enyészett el: elvékonyodott, majd szétoszlott és eltűnt, a kisebb tárgyak azonban fennmaradtak.  Ugyancsak lenyűgözött az automatikus írás, rajzolás vagy a médiumi zeneszerzés, a médium által nem ismert nyelven való beszéd és írás, továbbá, hogy tárgyból is jött a beszéd, stb.stb Ezek csak kiragadott példák, a szellemeknek tulajdonítható furcsa jelenségek sora igen hosszú, és ezek önmagukban is igen sok kérdést vetnek fel. Ezeknek egy részére maguk a szellemek is adnak valamiféle válaszokat, de ezek csak újabb és újabb kérdéseket vetettek fel. A szellemtannal és a szellemközlésekkel való ismerkedés tehát végső soron csak gyarapította a furcsa jelenségek listáját és a megoldást nem hozta sokkal közelebb.

 A médiumitás titkain túl a számomra az sem volt világos, hogy a spiritiszta  médiumok által közreadott szellemi tanítások többsége hangnemüket, stílusukat és tartalmukat illetően miért oly kenetteljesek és miért hasonlít a többségük keresztény papi prédikációkra. Az egyesület tevékenységének egyik ága a XIX.szd második felében és a XX.század. első felében elterjedt un. evangéliumi spiritizmus hagyományainak felélesztése volt.  Miután megismerkedtem a legnevezetesebb szellemszerzők munkáival és magam is eljártam egy ilyen körbe, arra a következtetésre jutottam, hogy a spiritizmus felett alaposan eljárt az idő. Úgy gondoltam, hogy a spiritizmus, mint mozgalom, a szellemvilág kezdeményezésére jött létre abból a célból, hogy a másvilág lakói felhívják magukra az emberek figyelmét. Ebben az időben a materialista tudományok egyre inkább elterelték az emberek figyelmét és gondolkodásmódját a spirituális kérdésektől, és a materializmus nemcsak a gondolkodásra, de az életfelfogásra és az erkölcsökre is rányomta a bélyegét. A szellemek mindkét fronton bírálták a materializmust. Egyrészt „tettekkel” próbálták a tudományok bűveletébe került embereknek bizonyítani, hogy a tudományos módszerekkel vizsgált valóságon túl létezik egy láthatatlan világ is, láthatatlan intelligens lényekkel, egy transzcendens valóság, amely talán még erősebben strukturált, mint a fizikai valóság. Nem láttam azonban tisztán abban a kérdésben, hogy  vajon mi köze lehet a szellemeknek a vallásokhoz, továbbá, hogy a spiritiszta körökben jelentkező vagy médiumokon keresztül beszélő vagy író szellemek többsége vajon miért vallásos hangvételű. De nem ez volt a legfontosabb kérdés, ami foglalkoztatott. Ennél sokkal fogasabb kérdések izgatták a fantáziámat. Például az, hogy miként lehetséges, hogy a szellemek saját világukat teljesen valóságos, szilárd környezetként látják, érzékelik, mi mégsem látjuk azt, amit ők látnak. A térben hol helyezkednek el az un. „szférák”, és fizikailag vajon mi jellemzi az ő valóságukat? Miért nem látjuk azt? Mitől függ a szellemek tudásának a színvonala, mitől függ az előrehaladásuk a „szférákban”: az elért tudástól vagy „jóságuktól”? Az emberi szellemek által közreadott írásokból az derült ki, hogy létezik valami földön túli, kozmikus erkölcs is, amelyet a szellemeknek is követniük kell és amelynek a szellemtanítók próbálják megnyerni a rájuk hallgató, figyelő embereket. A szellemek által a médiumokon keresztül átadott prédikációszerű erkölcsi tanítások untattak, nem érdekeltek túlságosan, de az igen, hogy ha létezik egy kozmikus vagy szellem-erkölcs, azt ki diktálja és pontosan miben áll ez? Ki és miként vezérli a reinkarnációkat és miként működik a karma?

1.3.Viszonyulásom az isten-kérdéshez és a vallásokhoz

Az egyesület könyvtárából hozzáférhető magyar, német és angol nyelvű könyvekből elég jól áttekintettem mindazt, amit a témában az a XX. évszázad közepéig tudni lehetett. Az információkat azonban nem tudtam elrendezni magamban, mert nem álltak össze rendszerré.  Próbálkoztam a New Age-s médiumi közvetítésekkel is, de ilyenek csak nagyon kevés számban álltak rendelkezésemre és nem nyújtottak új információkat az általam vizsgált kérdésekben. A kozmikus etikával kapcsolatos kérdéseim az érdeklődésemet valamelyest a vallások felé terelték. Próbáltam megérteni és választ kapni arra a kérdésre, hogy vajon az egyes vallások etikai tanításai továbbá metafizikai kérdésekre adott válaszai hogyan viszonyulnak a szellemek által adott tanításokhoz illetve információkhoz. Azután rájöttem, hogy ennek a kérdésnek nincs túl sok értelme, mert a szellemvilágban ugyanannyi téves eszme kereng, mint az evilági vallási tanításokban. Lehetséges ugyan, hogy a vallások egyes elemeit szellemek inspirálták, de honnan tudjam, hogy mely elemeket és hogy ha még tudnám is, nem biztos, hogy az inspirált szövegek igazak és értékesek. Némi kutakodás és spekulálás után arra a következtetésre jutottam, hogy a szellemvilág törvényeinek vagy valóságának a megismerését a vallások tanulmányozása nem segítené elő a számomra. A vallásoktól való idegenkedésem nem sokat enyhült ebben az időszakban, de Istennel kapcsolatos felfogásom gyökeresen megváltozott. Már nem tagadtam Isten létezését, de kénytelen voltam ekkor még  az istennel kapcsolatos kérdéseimet félretenni, mert azokra sem reméltem a vallások tanulmányozása által válaszokat kapni, hiszen mindnek más és más az istenfelfogása, az erről megkérdezett emberi szellemek pedig megvallották, hogy a teremtést és Istent ők sem értik, ezek a kérdések túl távol vannak tőlük, nem rendelkeznek még ilyen tudással. Az emberi forrásmunkák sem vittek közelebb az Istennel kapcsolatos dilemmák és kérdések megfejtéséhez.  

Ugyanakkor nem annyira hittem, mint inkább felismertem, hogy a világ dolgait valamilyen mindent átfogó intelligencia irányítja. Már materialista koromban is gyanítottam, hogy az élővilág, a maga hihetetlen bonyolultságában, változatosságában nem jöhetett létre véletlen kis változások halmozódása útján, hogy a fajok elképesztő változatossága nem alakulhatott ki a természetes kiválasztódással, azaz azáltal, hogy a sok véletlenszerű mutáció közül azok maradtak fenn, amelyek az adott egyedeknek a környezethez való alkalmazkodása szempontjából előnyösek voltak. Tehát hogy az evolúciós elméletek- legalábbis a fajok és a fantasztikus biodiverzitás kialakulására valamint az ember oly rövid időszak alatti „létrejöttére” nem szolgálnak meggyőző magyarázattal. Úgy éreztem, hogy a földi élővilág és az ember kialakulásában valamilyen tudatos teremtő erőnek kellett közreműködnie. A kilencvenes évek közepe táján már eljutottam arra a gondolatra, hogy ha egyszer léteznek szellemek, akkor kell hogy legyen egy hierarchia is, amelynek a csúcsán szintén szellemnek kell lennie. Ha pedig létezik egy szellemhierarchia, akkor létezniük kell teremtő isteneknek is, amelyeknek talán közük van a vallási tanításokhoz, de ez az összefüggés nem volt valami világos a számomra. Ha mondjuk léteznek teremtő istenek, akkor bizonyára számuk végtelen sok. De ezeket az isteneket is teremtenie kellett valakinek. Az, hogy ez miként történt, bizonyára felfoghatatlan az emberek és az emberi szellemek számára. Na és vajon ha a teremtő isteneknek közük van a vallások létrejöttéhez, mi a kapcsolat köztük, azaz hogyan jött létre ennyiféle vallás és miként lehet megtalálni a vallások értékét és igazságtartalmát? Az tudniillik, hogy a vallások Istenről szólnak, tanításaikról a vallások képviselői azt állítják, hogy egyenesen Istentől származnak, számomra nem bizonyítja azt, hogy Isten egy személyiséggel rendelkező lény, akivel bárki kapcsolatot tud teremteni vagy aki így vagy úgy beavatkozik az emberek életébe. Vagy ha mégis így lenne, hogyan lehetséges ez? Ismertem azt az állítást, hogy az Isten bennünk van, de ezt végképpen nem tudtam értelmezni. Problémám volt az olyan állításokkal, hogy „Isten szeret bennünket, embereket,” és hogy „az emberek Isten gyermekei.” Ezen a szinten csak odáig jutottam el Isten létével kapcsolatos spekulációmban, hogy  ha a szellemvilágban vannak hierarchiák meg „szférák”, akkor kell hogy legyen egy legfelső szellem-hatalom, amely a szellemhierarchiát irányítja. Éreztem, hogy ez egy gyermeteg elképzelés, de fogalmam sem volt arról, hogyan léphetnék tovább, hogyan tudnék valamilyen színvonalasabb  metafizikai világképre és istenképre szert tenni.

Ezek a kérdések több körben vissza-visszaterelték érdeklődésemet a vallásokhoz. Vajon a vallások egyenértékűek, vagy valamelyiknek kiemelkedő jelentősége vagy igazsága van? Vajon kik voltak a Biblia szerzői? Ki volt valójában Jézus Krisztus és honnan származnak a keresztény vallás hittételei? Milyen helyet foglalhat el Krisztus a szellemi hierarchiában? Miért magasztalta fel Krisztus a hitet, mint fontos emberi értéket, amely hegyeket mozgat meg? Miben áll, mivel magyarázható a hit ereje, miben mutatkozik ez meg és egyáltalán: mit értett Jézus a hiten? Úgy általában valamiben való hitről van szó, vagy istenhitről? Feltettem a kérdést magamnak, hogy nekem szükségem van-e hitre és ha igen, mifélére? Nem tudtam meggyőzni magamat arról, hogy hitre nekem is szükségem lenne, bár láttam, hogy sok esetben ez mennyire hasznos. Őszintén szólva azonban nem értettem, mi okozza az istenhit pozitív megnyilvánulásait, bár nem tagadhattam, hogy ezek léteznek. Nem értettem azonban, hogy minek kellene egy modern korban élő embernek a hit, amennyiben a hiten istenhitet értünk és nem más egyebeket. Olyan kérdések izgattak, amelyeket egy vallásos embernek eszébe sem jutnak, mert már gyerekkorában kész válaszokat kapott rájuk, és az emberek felnőttkorukban már nem elmélkednek olyasmiken, amit gyermekkorukban megfellebbezhetetlen igazságokként beléjük sulykoltak, vagy amit saját spirituális útkeresésük során egyszer valamikor magukévá tettek és igazságok gyanánt elfogadtak. Ateisták többnyire szintén nem elmélkednek ilyen kérdéseken, mivel ők csak azt hiszik el, amit látnak vagy ami tudományos (azaz materialista módszerekkel) bizonyítható. Így kérdéseik sincsenek.  De aki sem nem materialista, sem nem vallásos, hanem igazságkereső, abban bizony jogosan merülhetnek fel  ilyen kérdések a hittel kapcsolatban.

A Bibliával többször próbálkoztam, időnként bele-beleolvasgattam,  de az Ótestamentum untatott, sok esetben egyenesen taszított, az Újtestamentum mondandóját, üzentetét nem értettem, de magával a Bibliával kapcsolatban  sok kérdés izgatott. Ha én ennyire idegenkedek tőle, akkor másokra miért tesz olyan nagy  benyomást?. Úgy gondoltam, hogy akinek nem volt semmilyen vallási „előélete”, azokra a Biblia olvasása ugyanolyan hatást tenne, mint rám. Az Ótestamentum istene haragvó, bosszúálló „személyiségként” mutatkozik meg, igazán nem egy vonzó olvasmány. Az Újtestamentum mondanivalóját nem voltam képes megfejteni, a krisztusi példabeszédekkel nem nagyon tudtam mit kezdeni, nem értettem meg az üzenetüket. Ugyanakkor szerettem volna megérteni, hogy mi az, ami a Bibliából vagy Jézus Krisztus tanításaiból egyetemleges érvényű, isteni törvény vagy igazság. Próbáltam utánanézni a legismertebb idézetek és példabeszédek értelmezésének. Azzal gyorsan tisztába jöttem, hogy sem szóról szóra való értelmezéssel, sem a teológiai értelmezéssel nem tudok mit kezdeni. Az általam elolvasott, médiumi írással keletkezett szellemi közlések és művek szerzői között olyan szaktekintélyek szerepeltek, mint maga Jézus és egyes apostolai. Jóllehet ezek a szellemi megnyilatkozások nagyon érdekesek és sok részlet tekintetében valóban megvilágosító hatásúak, mivel egy sor addig értelmetlennek tűnő szöveg értelmet nyert magyarázatuk által, ugyanakkor ezek sem megbízhatóak, mivel igen sokféle értelmezés létezik ugyanarra a történetre vagy példabeszédre vagy akár Jézus életére vonatkozóan. Azt azonban elképzelhetőnek tartottam, hogy ezeknek a szövegeknek talán több szintű értelmezése lehetséges, vagyis többféle magyarázat is igaz lehet. Végülis a Bibliával és a vallásokkal kapcsolatos kérdéseimet besoroltam a többi kérdés közé. Ezek sem látszottak könnyebben megválaszolhatónak, mint a többi. Megnyugtatásul előre bocsátom, hogy  ezekre a kérdésekre is olyan válaszokat találtam, amelyek a számomra a helyükre tették a dolgokat. Ez is több évbe telt, amíg e válaszokra rátaláltam.

  

1.4.Kérdések, kérdések, kérdések: a metafizikai puzzle egyre nagyobbá és bonyolultabbá vált…

Bár a régebbi szellemközlések többsége a keresztény hittételekre hajazott, azért találtam világias szellemiségű, tárgyilagos stílusú szellemközléseket is. Ezek közül jó néhányat elolvastam, az elsőket a téma újdonsága miatt, később már válogatóssá váltam, majd  hamarosan ez a forrás is kimerült: e műveket meglehetősen sekélyesnek, triviálisnak találtam, másik részét pedig zavarosnak, igazságtartalmukat illetően is kétségeim voltak,. És persze újabb és újabb kérdések… Ilyenek például: az univerzumon belül hol van a „helye” az univerzum atyjának, a fő vagy csúcsistennek? Hol helyezkednek el azok a szellemhierarchiák, amelyektől közlések származhatnak. Vajon a fizikai világ terében tartózkodnak ezek az entitások, csak láthatatlanok? Szükséges-e a tiszta tudathoz anyag vagy a tudat anyag nélkül is tud létezni?  Mit jelent az, hogy az ember multidimenzionális lény? Egyes emberi lelkek kísértetként vagy láthatatlan szellemként köztünk élnek és esetenként látjuk őket vagy érezzük a jelenlétüket. De hová mennek a többiek? Mit jelent az, hogy a fénybe mennek? Miért látnak a halálból visszatértek sokszor alagutat? Valóságos ez az élmény? Hogyan, milyen kritériumok alapján lehet az értelemmel rendelkező entitásokat kategorizálni?   Hogyan oszlanak meg a spirituális világok, mi alapján történik ott az univerzum részekre osztása, hogyan terjed az információ, hogyan közlekednek a különböző entitások a világmindenségben?  Tulajdonképpen milyen szubsztancia a gondolat, hogy azt téren és időn át ”küldeni” lehet? Hogyan lehetséges, hogy a gondolatátvitelben a nyelvtudásnak nincsen szerepe?  Vannak-e a gondolatoknak fizikai jellemzői? Hogyan lehetséges gondolatokat anyagi jellegű eszközök nélkül rögzíteni?

 A szellemi közlések tanulmányozása során az a probléma is felmerül, hogy miként lehet megállapítani, vajon megbízható-e egy-egy „szellemszerző”? Továbbá, hogy mitől függ a  szellemek tudásszintje, és mi a szellemek szándéka közléseik közreadásának. Válaszokat a korábbi kérdéseimre, amelyek még mindig a megmagyarázhatatlan, furcsa jelenségek okaira irányultak, ezekből sem kaptam, ezzel szemben ezek a tanulmányok újabb és újabb irányokba terelték az érdeklődésemet. Újabb és újabb területekre kalandoztam,  új összefüggéseket tártam fel, de ez nem érintette azt a helyzetet, hogy egyre több lett a kérdés és a lehetséges válaszok helyességéről egyáltalán nem voltam meggyőződve.  Nem tudtam, hogyan különböztethetném meg az igazat a hamistól. Érzéseimre hallgattam: amit érdekesnek találtam, azt megítélés nélkül elolvastam, amit unalmasnak vagy szükségtelennek vagy zavarosnak éreztem, azzal nem vesződtem. Ha bármely információ valamely kérdésben akárcsak kis megvilágosodást adott, annak már örültem és elmémben elraktároztam. Ezáltal lassacskán bár, de nőtt az az alap, amelyre igazságkeresésem során építhettem.  Ekkor a kirakós játékom még úgy festett, hogy egy-egy szigetcsoport úszkált a nem-tudás tengerében,  de egyikről sem lehetett még a szigetcsoportot sem áttekinteni, nem hogy a szigetcsoportok között közlekedni.. A szigetcsoportok között pedig akkora volt a távolság, hogy  még látni sem lehetett egyikről a másikat, csak tudni lehetett, hogy több szigetcsoport létezik.  

Akkor még nagyon irigyeltem azokat a „szellemkutatókat”, akik saját maguk képesek kommunikálni, vagy saját médiumot „tartanak”, aki közvetíti a számukra a kérdéseikre adott válaszokat. Megpróbálkoztam hát egy tanfolyammal, amely a médiumi képességek fejlesztését ígérte. A tanfolyamon valami mindenkinek sikerült: volt, aki látott,, volt, aki hallott valamit vagy gondolatokat kapott.  Azután megtanultuk, hogyan lehet testünkbe hívni „szellemi vezetőnket”. Ez nekem is sikerült: semmi máshoz nem hasonlíthatóan érdekes élmény volt ez egy olyan személynek, aki addig azt gondolta, hogy a teste csak saját akarata által vagy külső erő hatására mozoghat csak. Mi akkor egy idegen láthatatlan entitásnak engedtük át a testünket, hogy abban nyilvánuljon meg, azaz mutassa meg, hogy ott van. Testünk valóban mindenféle mozgást végzett, nekünk csak hagyni kellett. Az ember érezte a testében az idegen erőt, amely mozgatta. Nem volt benne semmi félelmetes, de minden esetre rendkívül szokatlan élmény volt. Később, már a tanfolyam után rájöttem, hogy ezzel a módszerrel, ha korlátozott formában is, de kommunikálni tudok ugyanezzel a szellemlénnyel, akit  a szellemi vezetőmnek gondoltam. Úgy tudtam, hogy a szellemi vezető olyan  „szellem”, aki ezt a feladatot önként vállalja. Nem voltam ebben teljesen biztos, hogy az volt, de mindenképpen „külsőnek” tűnt. Ez számomra szintén revelációszerű felfedezés volt: amint gyakoroltam a testbehívást, azt vettem észre, hogy fejem finoman mozog: vízszintes és függőleges irányban. Hirtelen rájöttem, mit akar ez jelezni. Rákérdeztem: igen-nem-et jelent ez a mozgatás? Válasz: függőleges fejmozgás, azaz : igen!  Ezt megelőzően már elég jól bántam az ingával: kérdésekre igen-nem válaszokat kaptam, de fogalmam sem volt róla, hogy ki mozgatja az ingát, ha én nem, és mégis mozog, és honnan jönnek az információk, amelyekről nekem nincs tudomásom?  Ez is egyike volt a megválaszolatlan kérdéseimnek.  A fejmozgatás és az ingamozgatás azonos tőről fakadó jelenségek. Nem voltam azonban tisztában azzal, hogy az ilyen kommunikációban milyen szerepet játszik a módszer, például a segédeszköz milyensége. Vajon van-e szerepe annak, hogy az embernek a feje mozog vagy az ingája vagy a varázsvesszője vagy éppen Quija táblával dolgozik (ez betűk összerakására alkalmas eszköz, amely kézben tartva egy táblára írt betűkön automatikusan mozogva írja ki a feltett kérdésre a választ.)  

Az agykontroll technikák közül főként a gyógyítást alkalmaztam. Közben egy-két másfajta energia- illetve szellemgyógyászati iskolával is megismerkedtem. 1996-ban mellrákban  betegedtem meg. Úgy határoztam, hogy minden technikát bevetek az eltüntetésére, ami akkor a birtokomban volt, de a fő módszer maradt a vizualizáció, azaz az agykontroll módszer. Azt programoztam, hogy a tumor egyre jobban összezsugorodik, egy áthatolhatatlan szövetréteg veszi körül, ami miatt nem jutván tápanyagokhoz, a tumorsejtek elpusztulnak és elenyésznek.  Három hétig nem vettem észre változást, ezért befeküdtem a kórházba műtétre. Azon a napon aztán hirtelen, átmenet nélkül a csomó a felére zsugorodott. Fontolóra vettem, hogy elhalasztom a műtétet, hátha nem is lesz rá szükség, ha sikerül eltűntetni a daganatot. Ugyanakkor bizonytalan voltam, hogy ha látszólag el is tűnik, vajon bízhatok-e  abban, hogy nem újul ki. Mivel nem értettem, „csupán” megtapasztaltam az egész jelenséget, nem mertem vállalni a kockázatot. A műtét beigazolta, hogy a csomó valóban jóval kisebb lett, mint volt és el volt szigetelve a környező szövetektől. Ezen felbátorodva, minden orvosi utókezelést elutasítottam. A műtét után tovább kutattam a témát: hogyan működik ez az egész, hogyan lehetséges az, hogy a képzeletnek ilyen ereje vagy hatása van? A gyógyítással kapcsolatos jelenségek is ugyanolyan sokféleséget mutattak, mint a megmagyarázhatatlan fizikai jellegű jelenségek. Lehetetlen volt valamilyen egységes magyarázatot találni a rendelkezésre álló könyvekből, forrásokból.. A műtét után még két gyógyító energia tanfolyamon kaptam un. beavatást, amiről nem tudtam, hogy mi a szerepe és miként hat. Döbbenetes volt számomra, hogy mindegyik csodásan működik, pontosan úgy, ahogyan a tanfolyamvezetők (magasabb fokozatot elért emberek) azt előre állították. Megismétlődött az agykontroll tanfolyamon tapasztalt csoda, és megint nem tudtam belenyugodni, hogy olyasmit alkalmazok és tapasztalok meg, amit egyáltalán nem értek. A gyógyítók nagy többsége gyakorolja, nem csodálkozik és nem tesz fel magának vagy másoknak olyan kérdéseket, hogy miért és miként működnek ezek a gyógyenergiák. Elfogadják, hogy ezek isteni adományok, ajándékok, Isten pedig mindenható. Lehet, hogy tényleg nem kéne foglalkozni a miértekkel? Tudásvágyam megakadályozta, hogy olyan könnyen feladjam a válaszok utáni kutatást. Úgy gondoltam, hogy igenis, meg kell érteni, hogyan és miért működik az energiagyógyászat, a szellemgyógyászat és a pszisebészet meg a többi új, alternatív un. spirituális gyógymódszer. Nemcsak azért, mert az ember kíváncsi lény és tudásra szomjas, hanem azért is, mert megfelelő tudás birtokában jobban be lehet vonni a pácienst a gyógyítási folyamatba és ha ő is érti, hogyan működnek ezek az erők, akkor többet tehet saját gyógyítása és gyógyulása érdekében. Ehhez azonban a gyógyítónak is értenie, tudnia kell, mi hogyan megy végbe. Amikor először saját magamon, de másokon is alkalmazni kezdtem e gyógytechnikákat, a fejemben teljes káosz uralkodott: mitől függ egy-egy módszer hatékonysága?  Mennyire intelligens a gyógyító energia és mennyire szükséges a gyógyító tudása? Mennyiben függ a hatás a betegtől és mennyiben a gyógyítótól? Miben áll ez a függés, ha van? Egyáltalán hogyan lehet egy energia intelligens, amely megtalálja a hibát és kijavítja?  El lehet-e rontani valamit, ha nem jól és pontosan vitelezzük ki a technikát, vagy az intelligens energia úgyis tudja, mit hogyan kell kijavítani, meggyógyítani? Lehet-e akarattal  vagy akaratlanul ártani ezekkel a technikákkal?  Egyáltalán hogyan lehetséges, hogy ilyen sokféle technika létezik és voltaképpen mindegyik sikeresen alkalmazható? Vajon az ilyen energiával vagy vizualizálással való gyógyításban mindig közreműködnek szellemek vagy tényleg van olyan energia, amely önmagában véve, anélkül, hogy egy szellemlény közvetítené azt, intelligens? E kérdésekre még részletesebben visszatérek, itt most csak jelezni kívántam, hogy a távgyógyítás misztikája is szaporította a felderítendő jelenségek, kérdések körét.

Igazságkutatási hobbimat ebben az időszakban a következő munkamódszerrel űztem: volt egy kérdésállományom és volt egy válaszállományom. A kérdéseket úgy fogalmaztam meg, hogy azokban a mindenkori tudásszintem tükröződött, ami természetes: tudás, ismeretek nélkül a kérdések is buták, félreérthetők, kuszák és többnyire valamilyen téves prekoncepcióra alapoznak, annak a megerősítését vagy cáfolatát várja a kérdező. Buta kérdésre pedig nehéz bölcs választ kapni. A válaszokat akkor írtam be, ha valamely olvasmányom alapján valamilyen egy bizonyos  válasz tűnt a legjobbnak és legelfogadhatóbbnak. Természetesen maguk a kérdések is időről időre teljesen megváltoztak: sokról utóbb úgy gondoltam, hogy badarság a kérdés is, vagy hogy az adott kérdésben mélyebbre tudok már hatolni, vagy teljesen más összefüggésrendszerben kell gondolkodnom egy kérdésről, mint legutóbb.  A válaszok pedig sorra megdőltek, egyre gyorsabb ütemben.  A sok olvasás ugyan nem eredményezett válaszokat a kérdéseimre, de annyi haszon volt belőle, hogy kifinomult az igaz és a hamis megkülönböztetésének az érzéke.

Ezen közben észrevettem, hogy rengeteg a pszichikus képességű ember, hogy egyre több embernek vannak transzcendentális élményei és tapasztalatai, de ezek magyarázatán nem sokan gondolkoznak,  hogy egyre több az olyan ember, aki csak a maga módján vallásos, vagy vallását és új ezoterikus hiteit más-más rekeszben tárolja, hogy az a kör, amely valamilyen újfajta gyógyító szolgáltatást nyújt, tömegesen magáévá teszi a New Age divatos eszméit, amelyekkel a magam részéről  nem tudtam teljesen azonosulni, de igen sok minden megérintett belőle. Ezeket is próbáltam kritikusan feltérképezni és elemezni.

1.5. Már több lett egy hobbinál: feladattá vált a spirituális igazságkeresés

A 2000-es évben teljesen  elfogytak az olyan könyvek, amelyektől az addigiaknál kielégítőbb választ remélhettem a kérdéseimre, legalábbis nekem úgy tűnt, hogy sem idehaza, sem külföldön nem tudtam felhajtani jó könyveket (angolul és németül olvasok nehézség nélkül).  Így már csak ritkán revideáltam a kérdés-felelet anyagot és amikor hosszabb szünet után 2000 közepe táján elővettem a kérdések-válaszok listáját, kénytelen voltam sorra kihúzni magukat a kérdéseket is, mert már valamennyit saját új mércém szerint túlságosan butának  találtam. Mindegyiket másként tettem volna fel, de az új módon feltett kérdéseimre a régi válaszok végképpen alkalmatlanok voltak, így azokat is töröltem. A komputeremben semmi sem maradt, több év után megállni látszott a tudományom. Ott álltam a rengeteg kérdéssel és tanácstalan voltam, hogyan tovább? Akkor már hittem abban, hogy „kérjél, adatik”. Kértem hát az „illetékesektől”, segítsenek, hogy olyan forrásmunkához jussak, amelynek segítségével tovább haladhatok. Fő motivációm az érdeklődés, a kíváncsiság volt, az a vágy, hogy kérdéseimre jó, igaz választ találjak. De ezen felül más is volt: akkor már igaznak fogadtam el a reinkarnációt és ha nem is voltam biztos abban, hogy pontosan mi is az az esszencia, ami több életen át megőrződik és átvivődik az új inkarnációba, de  azt leszűrtem magamban, hogy egyes emberek életük folyamán hirtelen vagy fokozatosan ráébrednek arra, hogy valamilyen spirituális jellegű feladatuk van, amelynek előzménye volt előző életükben..  Arról, hogy amennyiben valóban így van ez, ezt a feladatot ki és milyen körülmények között határozza meg, majd kéri számon a teljesítését, zavaros elképzeléseim voltak az olvasmányaim alapján. Annyit szűrtem le ezekből a tanokból, hogy a feladat esetleg kapcsolatban van –legalábbis egyes esetekben – az un. karmával, amelyet le kell dolgozni ahhoz, hogy az illető megszabaduljon korábbi, másokkal szemben elkövetett rossz vagy ártó tettei következményeitől. Ugyanakkor gyanítottam, hogy a Karma ledolgozása nem meríti ki az életfeladatot vagy egy magasabb rendű, spirituális életcélt. Arról azonban csak találgatásokba tudtam bocsátkozni, hogy miként, minek a hatására megy végbe egyes emberekben egy hirtelen pozitív irányú változás, minek a hatására ébred fel valakiben egy szunnyadó gyógyítási vagy pszichikus képesség, hogyan tudnak egyes emberek rövid idő  alatt  mentálisan és lélekben átalakulni, pozitív irányban változni. Akkoriban, a kilencvenes években ez sokkal gyakoribb jelenség volt, mint manapság. Fogalmam sem volt róla, hogy minek a hatására és miként történhet ez meg, hogyan lehetséges az ilyen furcsa poazitív fordulat?

Sok megszívlelendő New Age-s irodalmat olvastam, egy-egy értékesnek látszó gondolatot elraktároztam, de ezek nem akartak összeállni, kaotikusan kavarogtak az elmémben. Egyes rejtélyes értelmű gondolatokat azért raktároztam el az elmémben anélkül, hogy mélyebb értelmét értettem volna, mert több, egymástól független forrásban visszaköszönt ugyanaz a gondolat. Jóllehet az egyes források különböző terminus technicus-okkal operálnak, azért a hasonlóság, egybecsengés megfigyelhető és ilyen esetekben azt feltételeztem, hogy az egyelőre nem túl világos gondolatok mögött talán valami mélyebb értelem rejlik, aminek egyszer majd sikerül a végére járnom.  A tudásvágyon  és az érdeklődésen kívül most már egy más motiváció is kezdett előtörni: kezdtem kedvemet lelni abban,  hogy  a hozzám hasonló beállítottságú embereknek  kezdő lökést adjak ahhoz, hogy materialista hitrendszerükben megingassam őket.  Az ilyen akcióim inkább egy segítő szándékból adódtak, nem gondoltam arra, hogy ezzel komolyabban kellene foglalkoznom. Nem éreztem  úgy, hogy  valamiféle spirituális feladatom lenne.  Fokozatosan azonban ráébredtem arra, hogy van ilyen, de fogalmam sem volt arról, hogy az én esetemben mi lenne az, és egyáltalán mi  a spirituális értelme egy feladat felvállalásának. Nem magam jöttem rá, hanem olvasmányaim vezettek rá, hogy  az  útkereső embernek magának kell rájönnie, ki kell találnia, mi a neki rendeltetett vagy esetleg testetöltése előtti létformájában saját magára kiszabott feladat.  Hallottam emberekről, akik spontán módon ráébredtek erre a feladatra, olyanokról, akik fiatal koruk óta érezték, mit kell tenniük, és olyanokról is, akiket valamilyen súlyos trauma, például betegség, szenvedélybetegség  vagy egy halálközeli élmény ébresztett rá erre. Vannak, akiknél a feladat felismerését valamilyen misztikus élmény idézi elő vagy kíséri. Egyesek hirtelen ébrednek rá a feladatukra, mások fokozatosan, de az emberek többségében nem tudatosul az, hogy meg kell találniuk életük értelmét, feladatát, csupán rövidebb vagy hosszabb távú anyagi vagy egyéb jellegű célokat tűznek maguk elé. A legtöbben azonban céltalannak és értelmetlennek érzik az életüket vagy még addig sem jutottak el, hogy ezt megfogalmazzák magukban, csupán ürességet vagy levertséget éreznek. Miután ráébredtem, hogy meg kell találnom a magam spirituális életfeladatát, a kérdést úgy tettem fel: mi az, amivel én másoknak segíteni tudok,  olyasvalami, ami adottságaimnak megfelel és amit jól tudnék csinálni. Úgy gondoltam és most is így gondolom, hogy az én feladatom bizonyára az, hogy materialista szemléletű embereknek segítsek elindulni egy olyan úton, amelyen haladva ők is előbb-utóbb igazságkeresőkké válnak és elérhetnek bizonyos spirituális megvilágosodást. Úgy véltem, hogy legalábbis az elindításukban hasznos szolgálatot tehetek, hiszen egy hívő ember vagy olyan ember, aki már valamilyen vallás vagy spirituális tanítás vagy irányzat mellett elkötelezte magát, nem találja meg olyan jó érzékkel egy materialista beállítottságú emberrel a hangot, mint az, aki maga is az volt. Ezt saját tapasztalatból tudom.  Ha egy gyakorlatias, kételkedő ember állít egy szokatlan, nehezen elhihető dolgot, az számomra hitelesebb volt, mint amikor egy vallásos beállítottságú ember állította, hogy valamilyen csoda történt vele. Addig is sok materialista beállítottságú embert ingattam meg és indítottam el – ha nem is az igazságkeresés, de legalább az elbizonytalanodás útján. A materializmust filozófiai irányzatként, világnézetként értelmeztem, amely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, megbukott a szememben és erre akartam másokat is ráébreszteni.

A kilencvenes években még messze voltam attól a későbbi felismeréstől, hogy egyenesen az emberiség sorsa (nem túl távoli jövője) függött és függ továbbra is attól, hogy számszerűen hány ember vagy az emberiség mekkora hányada ébred rá a spirituális igazságokra az elkövetkező néhány év alatt.. Azt sem tudtam akkor még, hogy nem is a felvilágosítás vagy bizonyos dolgokra való ráébresztésről van szó, hanem egyenesen ébresztésről. Nem tudtam még akkor megfogalmazni, hogy a materializmusnak mi az ellentéte, az antipólusa. Ma már sokkal differenciáltabban látom, értem ennek a szónak a valódi értelmét és mély tartalmát. A filozófiai elméletek vízválasztója az, hogy mit tart elsődlegesnek: az anyagot  vagy a tudatot/szellemet. Egy materialista számára  teljes képtelenségnek tűnik egy olyan állítás, hogy az anyagot és mindent, ami a fizikai világban létezik,  azt szellem vagy egy tudat teremtett és hogy minden, ami az Univerzumban létezik, tudatos tervezés eredménye.  Ez azonban csak addig tűnik képtelenségnek, amíg az ember a tudomány paradigmái segítségével képzeli el, hogy mi is az anyag vagy mi a tér és az idő, és a vallások paradigmáival képzeli el, hogy mi is a szellem vagy az Isten. Ha nem is könnyen, de már hozzáférhető az a tudásanyag, amely a helyére teszi a dolgokat: a tudomány ellenpólusa nem a hit/vallás, hanem a spirituális tudomány.  Ennek a tudásanyagnak a meglelése volt a legnehezebb. Ennél már csak a terjesztése nehezebb.

Az emberek többségénél nem könnyű feladat a mentális jellegű spirituális felvilágosítás. A materialista szemléletű vagy világnézetű embereknél a tudományos, szkeptikus beállítódásnak álcázott szűklátókörűség, a vallásos légkörben nevelkedett embereknél pedig  a beléjük táplált vallási dogmákhoz való fanatikus ragaszkodás akadályozza a tisztánlátást. A teljesen új paradigmák iránti fogékonyság eléréséhez, tehát bizonyos fokú mentális nyitáshoz valamilyen lökés kell, amely sem nem túl erős és nem is túl erőtlen. Az emberek többsége elzárkózik, ha nagy adagban kap  spirituális/metafizikait információt, különösen ha az akár tudományos, akár vallási hiedelmeivel ütközik. Az elutasítás abban nyilvánul meg, hogy ilyesmiről hallani sem akarnak, vagy az ilyen témájú információ nagy indulatokat vált ki, vagy egészen rövid idő után fáradságot érez az, akinek az elméjében az új igazságokkal szemben gátak épültek ki. Ez tapasztalat volt, az okát sokáig nem értettem. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy melyik csoport számára könnyebb feladat az igazság keresése, a spirituális igazságok megismerése. Először azt gondoltam, hogy a hit ezt megkönnyíti, a hitetlenség, a racionalitás pedig akadályozza, de ez téves feltételezésnek bizonyult. A hit megkönnyíti a szokatlan dolgok elfogadását, hiszen aki Istenben hisz, az minden további nélkül elhiszi, hogy a világon rengeteg olyan csoda és megmagyarázhatatlan dolog történhet, ami Isten műve és felesleges az okait fürkészni. Erre legtöbbször igényük sincs a hívő embereknek. Az igazságkeresés azonban kemény mentális feladat, amelyben az elme nem vonulhat passzivitásba. A hit értékként való hangoztatása az egyházak és a különböző vallási  szekták részéről ügyesen leplezi azt a tényt, hogy a vallási vezetők fő célja híveik gondolkodóképességének és kritikai szellemének kiiktatása, és ezáltal ellenőrzésük, manipulálásuk megkönnyítése. A hit szerepének a kérdése persze ennél sokkal összetettebb, itt most csak arra szerettem volna rámutatni, hogy a hit nem segíti a spirituális igazságok megtalálását. Márpedig a spirituális útkeresés értelme ezen igazságok megtalálása. Visszatérve a materialista és a vallásos csoport spirituális felvilágosulási esélyeinek összehasonlítására: az istenhívőkkel és vallásosokkal szemben a materialisták keményen lezárják elméjük kapuit az olyan jelenségek elől, amelyek nem férnek bele tudományosan megalapozottnak hitt világképükbe. Ha velük történik valami szokatlan, azt gondolják, hogy pszichéjük tréfálta meg őket, ha mástól hallják, akkor egyszerűen tagadják, nem hiszik el, valótlanságnak gondolják az ilyen történeteket vagy jelenségeket. Ha saját kutatási vagy szakterületükön hallanak ilyen jelenségekről, akkor csalást keresnek bennük vagy elegánsan nem vesznek róluk tudomást. Ez az érme egyik oldala. A másik oldal viszont az, hogy mivel a materialista világszemléletű emberekre inkább jellemző a mentális nyitottság, mint a vallási dogmákkal kielégített emberekre,  nagyobb az esélye annak, hogy ha egyszer megbizonyosodtak valamiről, amit addig nem hittek volna el, akkor felébred az érdeklődésük, megpróbálnak a dolognak utánajárni, magyarázatot keresni, és a meggyőző magyarázat iránt fogékonyabbak, mint a vallási dogmákhoz kötődő csoport tagjai.  Egy materialista beállítottságú emberrel egy másik (volt) materialista, aki világnézetét nem valamely vallás vagy szent írás irányába változtatta,  könnyebben szót ért. Miután megfogalmaztam magamnak azt a feladatot, hogy a magam út- és főként igazságkeresése eredményeinek a megosztásában inkább a materialista beállítottságúakra fogok orientálódni, újra és újra rá kellett ébrednem, hogy addig ezt nem tehetem meg, amíg saját magamban össze nem áll egy olyan kép, amely a gondolkodó elme számára is be- illetve elfogadható. Ez maga után vonta, hogy most már nemcsak hobbiként,  saját tudásvágyam kielégítése céljából kell mindazokkal a témákkal  foglalkoznom, amelyek a tudomány „hatáskörén” kívül esnek, hanem azért is, hogy felismert feladatomat képes legyek magasabb szinten, igényesebben és eredményesebben teljesíteni. Más szóval nem elegendő a szabad, parttalan tallózás az interneten és a rendelkezésre álló forrásokban, hanem célt kell kitűzni. A cél pedig nem lehet más, mint a kérdésekre az elérhető legjobb válaszokat nemcsak megtalálni, hanem rendezni és azután valamilyen formában közreadni. Ez pedig már felelősség, munka, nem csupán szórakozás.

1.6.Az intenzív kutatás időszaka

E kitérő után elérkeztünk a történet következő fejezetéhez. 2000-ben felfedeztem az Interneten egy hatalmas, „szellemek” által írt revelációt, a 2087 oldalas Urantia Könyvet. Erről még több helyütt is szó lesz, itt csak annyit, hogy ez a mű tartalmazza csaknem valamennyi témát, amellyel addig foglalkoztam és nagyon mély értelműnek és bölcsnek tűnt .

.

Amíg nem mélyültem el a részletekben, csak olvastam és próbáltam rendkívül furcsa szóhasználata és stílusa által homályba burkolózó mondanivalóját megérteni, addig még nem tudtam érdemben foglalkozni azzal a kérdéssel, vajon mennyi lehet e mű igazságtartalma. A könyv azokkal a kérdésekkel foglalkozott rendkívül részletesen, amelyek engem izgattak. Amikor megpróbáltam a könyv alapján saját szavaimmal visszaadni mindazt, amit saját megvilágosodásom szempontjából fontosnak tartottam, akkor  ébredtem rá, hogy erre valami miatt nem vagyok képes. Valamiképpen a gondolatok elsikkadtak, kicsúsztak az ember keze közül, mint az angolna. Nem volt egyszerű dolog rájönnöm, mi a baj ezzel a könyvvel. Az Urantia Könyv eredeti nyelve az angol, és bár nyelvileg jól érthető, megértése és összerakása számomra teljesen reménytelen volt. Azt, hogy mi minden akadályozta e mű intellektuális megemésztését, a metafizikai forrásokkal foglalkozó részben írom le. Bár az Urantia Könyv (UK) a benne foglalt információáradat ellenére nem felelt meg a várakozásomnak, ti. hogy választ kapjak belőle rengeteg, szerteágazó kérdésemre, ugyanakkor arra inspirált, hogy új vonalakon haladjak, gondolkozzak. Kérdéseim, amelyekre választ kerestem, az Urantia Könyv feldolgozása után további letisztuláson, mélyülésen mentek keresztül, körük pedig tovább bővült, kritikai érzékem igen sokat fejlődött.  

Nyugdíjasként 2001 közepétől most már teljes erő- és időbedobással szentelhettem magamat a metafizika világában való elmerülésnek. Amikor felfedeztem az angol Google kereső nyújtotta hatalmas lehetőségeket, kinyílt előttem a világ.  Már nem volt szükség arra, hogy kérdéseimet evidenciában tartsam: azokat kulcsszavakká sűrítettem, begépeltem a Google keresőbe és máris válogathattam a forrásmunkák között. Ahogyan az ember új összefüggésekre lel, az azt jól kifejező kulcsszó párosítást betáplálva a Googleba, máris új ösvényen haladhat. Így mindennek azonnal utána lehet nézni, minden új nyomot fel lehet tárni. Az angol Google (de csak az) soha nem hagyott cserben: a legvadabbnak tűnő asszociáció alapján kiválasztott kulcsszavakra is mindig az jön be, amit kerestem. Az internet által nyújtott lehetőségeknek nincsen párjuk: ilyen szerteágazó tematikában enélkül lehetetlen lenne eredményt elérni. A probléma csak az, hogy a komolyabb forrásmunkákhoz nem lehet az interneten hozzájutni, azokat továbbra is meg kell vásárolni. Ugyanakkor némi szerencsével rá lehet bukkanni igen értékes anyagokra, amelyeket a weboldal fenntartói azért bocsátanak ingyen rendelkezésre, mert az információ közreadásával szolgálatot kívánnak tenni az embereknek, sőt, nyugodtan úgy is lehetne fogalmazni, hogy az emberiségnek.  Sajnálatos módon egyre kevesebb az ilyen ingyenes értékes információ. A spirituális tudáshoz vezető úton rengeteg akadállyal kell megküzdeni, (amelyekkel a következő fejezetben foglalkozom), de az igazság keresése mind az elme, mind a szellem számára rendkívül frissítő hatású és számomra kimondottan örömöt nyújtó fontos tevékenység, amelyet nem cserélnék le valami más hobbira.

Visszatérve az Urantia Könyv utáni útkeresésemre: az interneten tallózva olyan benyomásom támadt, hogy a New Age filozófiák elterjedése időben egybeesett a metafizikai jelenségek felszaporodásával. Vajon ez csak véletlen időbeli egybeesés vagy talán a két dolognak van valami közös alapja? Kétségtelen, hogy nőtt az olyan jelenségek száma, amelyek nem a mi fizikai világunkba ”valók”.  Mintha lyukak keletkeznének azon a falon vagy inkább energetikai védőburkon, amely a fizikai anyagot és fizikai világot elválasztja a nem fizikai dimenzióktól. Ezek a lyukak mind magukban az emberekben, mind fizikai környezetünkben konstatálhatók. Ez is felvet kérdéseket: egyrészt, miért erősödtek ezek a metafizikai hatások, másrészt mivel magyarázható az, hogy az információs robbanás ellenére és annak ellenére, hogy egyre több embernek van ezoterikus természetű élménye, tapasztalata, ismerete, képessége, mégis ezek a jelenségek viszonylag igen kevés változást hoztak az emberek gondolkodásában, erkölcseiben, mindennapi életében. Hogyan lehetséges ez? Mi határozza meg, hogy az emberiség spirituális fejlődése milyen irányt vesz? Vajon van-e összefüggés a metafizikai jelenségek elszaporodása és az emberiség spirituális felemelkedése vagy netán romlása között?  Mi lehet az?

A metafizikai és a spirituális ismeretek olyan világokról szólnak, amelyek a földi tudományos módszerek számára nem hozzáférhetők. A spirituális igazságkereső rá van utalva arra, hogy ezekből a világokból származó információval dolgozzon. Számomra nagy problémát okozott, hogy miközben tudtam: valahol a szellemvilágban létező entitásoktól  kellene megbízható információs forrást találnom magamnak, jómagam azonban nem voltam képes a kommunikációra. Próbálkoztam mindenfélével, de nem ment, ma sem megy, de már nem is szeretném, ha menne.. Channelinggel kapott anyagok tartalma persze időszerűbb és modernebb, mint a régieké, ugyanakkor többnyire színvonaluk triviális vagy tele vannak tűzdelve halandzsával. Igazi gyöngyszem rendkívül kevés akad közöttük. Találtam közvetített anyagot ismert személyek szellemétől, kollektív csoporttudattól, földön kívüli emberi fajok képviselőitől, a „jövőből” való entitásoktól, továbbá állatoktól, a „Földanyától”, felemelkedett mesterektől és szentektől. Rendkívül nehéz eligazodni azon, hogy egy anyag amiatt zavaros, sekélyes, hamis, ájtatos, esetleg primitív, mert alacsony fejlettségi fokon álló entitástól jön vagy azért, mert az információt küldő entitás zavart akar kelteni, szándékosan félre akar vezetni, vagy netán  rossz szándékok vezérlik. Szerettem volna tudni, hogy „odaát” miként viszonyul a spirituális tudás a spiritualitáshoz, hogy a szellemlényeknél is előforul-e, hogy magasszintű tudásukat negatív célok érdekében használják? Más szóval ha egy „odaátról” való közlés magas szintű tudásról tesz tanubizonyságot, ez kizárja-e a rossz szándékú megtévesztést? E kérdés kapcsán elkezdtem kutatni, hogy mi is a „gonosz” spirituális értelmezése,  hogyan értelmezik a „szellemek” a gonoszságot a maguk szempontjából illetve világában. Sejtettem, hogy kell lennie valami közösnek ebben, ugyanakkor az anyagi világ olyan jellegű bűnöket valósít meg, amelyek egy nem fizikai világban értelmezhetetlenek. Tudjuk, hogy a gonoszság és a sokféle emberi gyarlóság végső soron háborúkhoz, pusztuláshoz, pusztításhoz vezet. Vajon a szellem- vagy nem fizikai világokban hogyan ütköznek meg a jó és a rossz erők és hierarchiák? Léteznek-e  kozmikus háborúk? Ha igen, milyen formában? Hogyan viszonyul a Teremtő a gonosz erőkhöz? Ha feltételezzük, hogy a rossszindulatú erők harci módszerei mindig agresszívabbak, a jó erőknek  milyen módszerek vagy eszközök állnak rendelkezésre? Agresszió ellen agresszivitással válaszolnak vagy léteznek más lehetőségek is? Létezik-e valamiféle kozmikus etika, létezik-e isteni akarat, és ha igen, mi az? Vannak olyan magasabb dimenziók, ahová a negatív, pusztító, gonosz  erők, entitások nem jutnak „fel”?

A „szellemhierarchiák”, a közöttük lévő munkamegosztás, jó vagy rossz szándékaik felvetik a dimenziók kérdését. Hogyan is van felépítve az univerzum láthatatlan része?  Milyen részekre, szektorokra, szegmensekre oszlik, egyáltalán diszkrét vagy folytonos az az ismérv, amely alapján a metafizikai világok szegmentálódnak?  Ki, mi határozza meg az intelligens entitások mozgását ezekben az univerzum részekben? Hogyan történik az univerzum és részeinek irányítása?  A közvetített anyagok forrásai, a szellementitások ugyanis rendkívül sokfélék, sokféle „életmódot” folytatnak, hatalmuk és feladataik, céljaik és módszereik átláthatatlanul, mondhatni, hogy végtelenül sokfélék, és persze igen sokféle ismérv alapján sorolhatók be különféle rendszerekbe és kategóriákba.  Ez újabb kérdéseket vet fel: miben különböznek az emberi lelkek (emberszellemek) a másféle entitásoktól, például az angyaloktól vagy isteni lényektől? Egyáltalán milyen ismérvek mentén lehetne kategorizálni e világok „lakóit”? Vannak-e az azonos „táboron” belül is csoportérdekek? Milyen természetűek ezek, ha vannak?  Más szóval: vajon a „jó”, sőt isteni kategóriába sorolható szellemeknek is lehetnek csoportérdekeik, nézeteltéréseik? Léteznek gonosz istenek? Az Urantia Könyv szerint az univerzum minden részegységében földi államokéhoz igen hasonlító, hierarchikus jellegű közigazgatási rendszerük van, a feladatkörök, a hatalmi viszonyok és a döntési jogkörök szabályozottak. Más forrásokból származó utalások is megerősítik ezt.  De annak ellenére, hogy az Urantia Könyv több száz oldalon tárgyalja a szellemi és isteni entitások különböző csoportjait, szintjeit és rangjait, az egésznek se füle, se farka, semmiféle használható információt nem tartalmaz.

Az ufó jelenséghez való viszonyulásom

Még a kilencvenes években már szép számmal hozzáférhetők voltak az ufókról szóló információk. Az ufó jelenséggel kapcsolatos információk igazságtartalmával kapcsolatban nem-igen voltak kétségeim, de ez a téma ugyanolyan bizarr volt kezdetben a számomra, mint a szellemvilágról szóló megnyilatkozások, revelációk.  Kezdetben az ufo témát úgy kezeltem, mint a megmagyarázhatatlan jelenségek egyikét, azt remélve, hogy egyszer majd csak összeáll ebből is valami rend vagy rendszer, amelyben a bizarr jelenségek és esetek elhelyezhetők és valami értelmet nyernek. Az ufo történetek olyannyira bizarrak, és olyan mértékű tanácstalanság tükröződött azoknak az embereknek a munkáiban, akik valamilyen céllal foglakoztak ezzel a témával a kilencvenes évek közepéig, hogy a rejtélyek gyors megoldásához nem fűztem reményeket és a témát jó néhány évre félretettem. Végül ebben is az internet hozott áttörést. Korábban csak néhány könyv állt rendelkezésre, amelyekben vagy regressziós hipnózissal gyógyító orvosok  földön kívüliek által eltérített emberek memóriájából bányászták ki az eltérítéssel kapcsolatos történéseket. Kezdettől fogva úgy éreztem, hogy itt nem az a kérdés, hogy az információk megfelelnek-e a valóságnak, hanem hogy mi az oka a történetek bizarrságának. Az egyik rejtély az volt, hogy mennyire sokfélék a földön kívüli vagy idegen fajok, mennyire sokfélék az űrhajóik, hogy titokzatos fekete autók, helikopterek és fekete ruhás emberek is szerepelnek a történetekben, amelyek illetve akik képesek felszívódni, nyom nélkül közlekedni, láthatatlanná válni.  A helyszínek is rendkívül furcsák: nem minden eltérített találja magát egy űrhajóban, hanem nagyon furcsa környezetekben, amelyre nagy térségek jellemzők és ahol rengeteg ember is jelen van. Egyesek furcsa körülmények között tartott emberi embriókról számoltak be. Nem értettem, miért érték sorozatos támadások, fenyegetések, furcsa balesetek azokat az embereket, akik ufókutatással foglalkoztak vagy megfigyeléseiket pubikálták illetve jelentették, miért tűntek el hihetetlen módon a bizonyítékok, fényképek. Azután a kilencvenes évek közepétől kezdtek egyre nagyobb számban napvilágra kerülni amerikai titkos dokumentumok, amelyek az interneten részben hozzáférhetők, a legérdekesebbek pedig meg is rendelhetők. Az amerikai titkos szervezetek alkalmazottai közül többen kezdtek el beszélni: megdöbbentő titkok kerültek napvilágra, amelyekhez én csak azután jutottam hozzá, amikor megkezdtem ez irányú kutakodásomat az interneten. (2002, de inkább 2003 tól., miután kiszabadultam  az Urantia Könyv jelentette zsákutcából.)

A földön kívüli téma tanulmányozása annyi új kérdést vetett fel, amelynek még példálózó felsorolása is szétfeszítené e bevezető kereteit. E téma egyre csak dagadt, se vége se hossza nem volt az utána járni való kérdéseknek. Kutatásom egyre újabb és újabb mélységeit tárta fel e témának, mígnem elérkeztem ahhoz a felismeréshez, hogy bizony csaknem valamennyi szál itt fut össze. Ennek a témának a kutatása rengeteg nehézséggel jár. Ekörül  találhatók földünk legrejtettebb és legsötétebb titkai. Itt kell keresni azokat az okokat, amelyek annyira fontossá teszik az „ébredést”. Kutatásaim során megdöbbentő és hihetetlen történetekre, történésekre derült fény a számomra. Kezdetben mindezek csak fokozták a káoszt, mert sem egymással, sem más témákkal nem voltam képes összekapcsolni ezeket. A rengeteg különféle történetből kiderült, hogy igen komplex jelenségről van szó, amelyek megértéséhez megint csak tágítani kellett a vizsgált kérdések körét. A teljesség igénye nélkül néhány ilyen kapcsolódó témakör:  Földönkívüli technológia:  antigravitáció, láthatatlanság, időutazás, közlekedés az űrben. Ki a „földön kívüli” és ki az „idegen”, mitől idegen az idegen, miben különböznek az idegenek a földi embertől, van-e kapcsolat a különböző vallások kialakulása és a földön kívüliek látogatása között, kik, mikor és milyen céllal látogatták és látogatják jelenleg is a Földet, hogyan és kikkel kommunikálnak, miért teszik amit tesznek,  mi a szerepük az emberiség sorsának meghatározásában stb.  A történetek és a magyarázatok egyaránt hihetetlenek, rejtélyesek és nélkülöznek mindenfajta racionalitást. Egyre szenvedélyesebben kutattam, kerestem a válaszokat, a jó magyarázatokat. A földön kívüliekkel kapcsolatos ismeretek óriási tempóval bővülnek, egy idő után már nem tűnt reménytelen vállalkozásnak az igazságkeresés. A kérdések köre azonban egyre csak tágult, úgy látszott, hogy bár a puzzle rései szűkültek, de a kirakandó kép mérete is egyre jobban kiterjedt, így a témák és a köztük lévő rések száma is persze egyre csak nőtt. Például:   univerzumi szemléletben mi az ember, milyen helyet foglal el a teremtmények  sorában?   A kérdést nincs értelme az evolúció szemszögéből tárgyalni. A kérdéseket másként kellett feltenni: meg kell érteni, milyen „alkotórészekből” áll az ember, ezek miként viszonyulnak egymáshoz. Mit jelent az, hogy az ember többdimenziós lény.  Új módon kell definiálni az ember különböző testeit, amelyeknek csak egyike a fizikai test, az emberi lelket, szellemet, tudatot, elmét, az ember életerejét, a különböző energiatesteit tápláló és fenntartó energiákat, ezeknek az energiáknak a forrását, a jellegzetességeit. Más szóval az embert teljesen új módon, új szemléletben kellene  leírni ahhoz, hogy például az ufó jelenségeket a helyükre tudjuk tenni.

Az emberi lény látható és láthatatlan alkotórészeinek felfedése, „átvilágítása” teljesen más megvilágításba helyez egy sor más dolgot: segít megérteni egy sor lelki jelenséget, fizikai, lelki és pszichiátriai betegség feltáratlan okait,  eszköz nélküli gyógyításuk lehetőségének megértését,  a távgyógyítás titkait. Segít megérteni a médiumitás, a telepátia,  a hipnózis, a tudatbefolyásolás  jelenségét és a pszí jelenségeket.  Ezek a témák több összefüggésben is előkerülnek, többféle megvilágításba helyezve vizsgáljuk ezeket.

                                                                           *******

Ebben a bevezető részben sejtetni engedtem, miről szól ez a könyv. A bevezetőben saját vívódásaimat, igazságkeresésem utam kezdetének és folytatásának állomásait írtam le. Nyilván nem ez a legésszerűbb és legrövidebb út, amit én jártam be. Az internet előtti időszak nem hozott túl sokat a konyhára. Célom az, hogy az utat a hozzám hasonló igazságkereső, nyitott gondolkodású emberek számára lerövidítsem. Az én utam nem logikus út, a véletlenek hozták ezt a sorrendet, no meg az időzítés. Aki már a XXI. században fog hozzá, annak eleve könnyebb dolga van, viszont aki korábban lehorgonyzott valamely iskolánál, annak nehezebb az új igazságokat felfedezni és pláne befogadni és elfogadni azokat. Azt remélem, hogy azok, akik készek arra, hogy teljesen új gondolatokat befogadjanak, több kérdésükre kapnak olyan választ, amely segíti őket a világ működésének jobb megértésében és tudományok elméleti-gondolati zsákutcáiból való kijutásban, a világban folyó események hátterének megértésében. A nyitott szellemű igazságkeresők tisztában vannak azzal, hogy az igazságkereséssel nem állhatnak le, mert minden megválaszolt kérdés 10 másikat vet fel. Ahogyan saját tudatunk tágul, a világmindenség egyre nagyobb szeleteit képes átfogni, úgy változik a róla alkotott képünk. A lényeg, hogy mindig tisztában kell lennünk azzal, milyen rendszerben mozgunk és kutatunk: ennek

2.6.  A metafizikai tudás megszerzésének forrásaival kapcsolatos problémák

Tegyük fel, hogy bármi okból történt, de elhatározzuk, hogy utánajárunk a metafizikai rejtélyeknek, válaszokat keresünk kérdéseinkre. De kinek tegyük fel a kérdéseinket?  Ha az igazságkereső útjára lépsz, egy dologban biztos lehetsz:  a válaszokat nem várhatod a tudományoktól és nem várhatod a vallási tanításoktól sem (semelyiktől) Mindkettő korlátozza a spirituális megismerést. A tudomány amiatt korlátoz, mert kirekeszti a spirituális/metafizikai megközelítést (forrásokat, módszert) illetve a fizikain túli valóságtartományokat vizsgálódási köréből.  A tudomány kérdésfeltevése már önmagában is materialista, a szónak mindkét értelmében: egyrészt abban az értelemben, hogy a fizikain túli valóságokat és a fizikai test nélküli életet és tudatot nem ismeri el létezőnek, másrészt abban az értelemben is, hogy csak a – végső soron pénzben kifejezhető -haszonnal kecsegtető témákkal foglalkozik. A vallási tanítások tartalmazhatnak spirituális igazságokat, de mégsem alkalmasak arra, hogy folytonosan változó kérdéseinkre statikus forrásokból szűrjük le a válaszokat. A vallási tanítások egyszerűen nem ezt a célt szolgálják.

A metafizikai tárgyú írások tanulmányozása során tehát egyformán zsákutcába kerülünk akkor is,  ha szó szerint próbáljuk értelmezni azokat, de akkor is, ha eleve mesének, mítosznak, hiedelemnek gondoljuk őket, mert az emberi elme spekulációinak tűnnek. Ha egy művet a valóságtól nagyon elrugaszkodottnak érzünk, akkor átsiklunk olyan értékes adalékokon, amelyek fényt vethetnek az ókori bölcsesség rejtett valóságtartalmára. Például az özönvizet ma is ugyanúgy értelmezzük, mint amit a szó jelent: mindent elöntő áradatnak. De az égi járművekre használt különféle kifejezések értelmezésénél már csak kevés embernek jut eszébe, hogy azok is valóságosak lehetnek, mégpedig űrhajók, a mítikus istenségek pedig esetleg más dimenzióból vagy más világokból jött látogatók! Csak az atomrobbantás hatásait ismerő embernek jut eszébe, hogy az ősi indiai írások pusztító égi tüzét valamiféle nukleáris robbantásként értelmezze, pedig erről van szó.  Metafizikai tudás nélkül az ősi írások tanulmányozója nem tudhatja biztosan, mi az, amit szó szerint kell érteni, mi az, amit valami egészen más értelmet takaró szimbólumnak kell értelmezni, amely mögött igen mély tudás húzódhat meg. 

A fentieken kívül más körülmények is akadályozzák, hogy a metafizikai tárgyú írásokból kihámozzuk azok mondanivalóját és igazságmagvait. Fontos figyelembe venni az eredeti írásra vagy tanításokra rárakódott későbbi szándékos torzításokat, változtatásokat. Tekintettel arra, hogy a régi időkben a népesség túlnyomó többsége írástudatlan volt, a szövegek gondozása, másolása, fordítása, értelmezése egy szűk csoport privilégiuma volt. A vallások kérdéseivel külön foglalkozunk majd, most ebből a témakörből csak annyi tartozik ide, hogy a régi, ősi tudást tartalmazó szövegek közül azokat, amelyeket vallási szövegekként használtak fel későbbi korokban, valamennyit folyamatosan és többszörösen alakítgatta a papság aszerint, hogy mikor mire volt szükség az emberek irányításához és ellenőrzéséhez. Nem beszélve arról a későbbiekben bővebb kifejtésre kerülő és nagyon kevéssé ismert körülményről, hogy a különböző civilizációk, korok vallások papsága mögött mindig is ott voltak a különböző nemes és nemtelen céloktól vezérelt láthatatlan erők A történelmi korokból származó vallási könyvek célja nem az emberek spirituális felvilágosítása volt és ma sem az. A vallási tanítások célja egészen más: az embereket rábírni, hogy az őket ellenőrző és irányítani kívánó entitásokat istennek tekintsék, életük során az istennek  vagy isteneknek kikiáltott entitásoknak tetsző erkölcsi, életmódbeli, politikai magatartásszabályokat kövessék. A vallásalapító szent írásokat nem igazán érdemes forrásmunkaként használni a spirituális igazságkeresőnek. Nem arról van szó, hogy a vallási tanítások értéktelenek vagy teljességgel hamisak lennének, csupán arról, hogy a vallási írásoknak nem az a rendeltetése, hogy a XXI. század modern embere számára a világ működésének titkait feltárják. Vallási könyvekből kutatni a metafizikai igazságokat olyan, mintha az ember egy gyógyszer valóságos tulajdonságairól a gyógyszerhez mellékelt, betegek számára készített tájékoztatóból próbálná megismerni a gyógyszer hatásmechanizmusát, vagy egy műszaki cikk működési módjáról a reklámból akarna valós és részletes képet kapni.

A régi egyiptomi, sumér és a keleti írások és a különböző természeti népek ősi mítoszai rengeteg értékes utalást tartalmaznak a metafizikai világokról, az emberiség vagy az adott nép, törzs, nemzet eredetéről, régmúlt történetéről,  ősi, titkos mágikus tudásról, megannyi olyan dologról, amely a mai ezoterikus praktikákban és metafizikai elméleti iskolákban, irányzatokban legalábbis töredékesen valamilyen formában fel-felbukkan. A spirituális igazságok kutatói szinte valamennyien belesétálnak abba a csapdába, hogy a régi, eredeti  vallási és misztikus írások egyikével-másikával, vagy a hozzájuk hasonló származékos művekkel próbálkoznak. De honnan vegye az ember a kulcsot az ilyen írások megértéséhez? Legtöbbször nem létezik ilyen kulcs, az embernek bele kell törődnie, hogy a misztikus szövegeket nem érti meg, ha pedig egy szakember (kutató)  magyarázatát hívja segítségül, akkor talán ez megkönnyíti a dolgunkat, de feltételeznünk kell, hogy  a magyarázat nagy valószínűség szerint erősen torzítja az eredeti szöveg mögöttes mondanivalóját. Mielőtt elmerülnénk valamely misztikus írás megfejtésében, érdemes kielemezni, hogy mi az oka az értelmezési nehézségeknek.  Az ok sokféle lehet és annak eldöntése szempontjából, hogy foglalkozzunk-e egy adott forrással, tanítással, szerzővel, revelációval stb, nem mindegy, hogy mi az az ok, ami nehezíti egy írás megértését vagy befogadását.  Lehetséges, hogy a szerző túl sok szimbólumot használ és ezeket nem értjük, lehet, hogy hiányoznak a definíciók és bizonyos fogalmakat más értelmezésben használnak, mint amit mi ismerünk. Lehet, hogy a szöveg tudálékos és semmitmondó,  lehet, hogy az eredeti szöveg van eltorzítva vagy rossz a fordítás vagy a fordító félreértett bizonyos kulcsszavakat az eredeti nyelvben. Nagyon fontos, hogy mindent csak az adott rendszerben értelmezzünk. Ha az olvasmányunk régi időkből származik, tudnunk kell, hogy ezek helyes értelmezéséhez nagyon nagy tudás, szakismeret, intuíció és gondolati rugalmasság szükséges. Minden dolognak, amit  fontosnak vagy érdekesnek tartunk, érdemes több forrásból utána nézni. Kalandozásokat tehetünk a teozófiai szerzőknél, a keleti filozófiáknál, próbálkozhatunk a tibeti, indiai és egyéb buddhista tanításokkal, a különböző jóga tanításokkal és sok egyébbel. Ezek a tanítások azonban eredeti formájukban teljességgel érthetetlenek és ugyanúgy, mint mondjuk a Biblia esetében, csak morzsányi igazságokat vagyunk képesek kivonni belőlük, amelyek azután elménkben olyan zűrzavart teremtenek, ami egy szétszórt puzzlehoz hasonlatos.

Akár eredeti szövegeket próbál az igazságkereső tanulmányozni, akár ezeket ismertető és értelmező modern kori szerzők műveiből próbálja ezeket megérteni, az eredmény nem lesz arányban az erőfeszítéssel, a befektetett idővel és szellemi munkával. (kivéve, ha célunk egy célirányos, profi kutatás elvégzése). Ha nem az eredeti műveket olvassuk, hanem erre hivatott tudósok, kutatók értelmezése, magyarázata alapján ismerkedünk meg e művekkel, akkor ki vagyunk téve annak is,  hogy ezekben sok a tévedés, félreértés és torzítás, bár az még mindig jóval kevesebb, mint abban, ahogyan mi, laikusok értelmeznénk ezeket az igen rejtélyes és misztikus, szimbólumokkal teletűzdelt írásokat, és az sem utolsó előny, hogy már előemésztett formában vesszük magunkhoz e nehéz szellemi táplálékot. Jómagam utólag azt mondhatom, hogy ezek a kalandozások ha nem is teljesen hiábavaló, de nélkülözhető forrásoknak bizonyultak a számomra.

Marad még három lehetőség: a spirituális beállítottságú emberek könyvei, anyagai,  a magas  szintű szellemformában lévő entitásoktól származó, médiumok által közvetített anyagok, és végül a saját tudatunk felső rétegeiből lehívott információ.  

A könyvekkel két probléma van: az egyik a hozzáférhetőség. Ha az igazságkereső olvas angolul (főként), akkor az Interneten  óriási választékból rendelhet könyvet,  de a könyvek drágák és csak ha az ember a kezében forgathatja,  akkor derül ki, hogy elolvasásra érdemes könyvet vásárolt -e drága pénzen és igen drága postai költségen. A másik probléma a könyvekkel, hogy egy-egy témába részletesen belemennek a szerzők, de a részletekből nem áll össze olyan kép, amely ellentmondásmentesen lefedne több, feltételezhetően egymással összefüggő jelenséget.  Így aztán könyvek százait rendelheti meg és tanulmányozhatja, mégsem biztos, hogy a kívánt mértékben halad, azaz sikerül kielégíteni spirituális tudásvágyát. Sokkal jobb megoldás az interneten való keresgélés  és weblap olvasás. Az ember  azonnal utánanézhet egy-egy kérdésnek vagy kételyének, ellenőrizheti az információkat, utánanézhet egy-egy információ történetének, rámehet fórumokra, hogy a tényállítások igazságáról meggyőződjön. Az interneten célirányosan kereshetünk médiumok által közreadott- szellemlényektől, entitásoktól, földön kívüliektől származó- információkat. Természetesen mindenki a saját környezetét, világát ismeri a legjobban, ezért metafizikai témákban legjobb metafizikai entitásoktól tájékozódni. Ennek azonban előnyei mellett- sajátos problémái vannak.

A spirituális tudás gyarapítása fokozatos folyamat, és nem azonos azzal a misztikus élménnyel, amit a keleti filozófiák megvilágosodásnak neveznek, amit a megváltozott tudatállapotú emberek a magasabb dimenziójú tudásfrekvenciákra való ráhangolódással érnek el. A tudás fokozatos megszerzése nem örvendeztet meg a meditációs technikákkal elérhető misztikus élménnyel, viszont az elért szintről nem  kell visszaugrania egy alacsonyabb, anyagiasabb szintre. Az innen-onnan megszerzett tudásban, válaszokban mindig maradnak hézagok, sőt ellentmondások is, de a fontos az, hogy a tudat nem áll egy helyben, hanem tágul és felfelé emelkedik, egyre nagyobb valóságtartományokat képes befogni, egyre inkább belát a dolgok mögé vagy azok belsejébe. Magának a kirakós játéknak végtelen számú eleme van és nincsenek határai, de nincs is rá szükség, hogy az ember  az univerzum teljes képét kirakja.  Az átlagos igazságkereső mindig csak annyit tűzhet ki célként maga elé, hogy az általa megfogalmazott kérdésekre minél jobb, igazabb válaszokat találjon. A kérdések számát és jellegét az illető mindenkori spirituális tudásszintje és igazságkereső szenvedélyének foka határozza meg. Az, hogy adott pillanatban egy spirituális kutató hány puzzle elemet szeretne összeilleszteni és milyen természetű elemekről van szó, teljesen egyéni dolog.  Én azonban meg vagyok győződve arról, hogy nagyobb az esélye annak, aki a világ megismerését puzzle játéknak tekinti és tervszerűen, kérdéseinek felmerülése mértékében és ezek által meghatározott keretek között halad előre a spirituális tudás megszerzésében, mint annak, aki egész életén át egy-két mestert vagy vallási tanítást követ illetve tanulmányoz, vagy annak, aki a világnak csak egy kis szeletét kutatja, vagy annak, aki pszi képességei vagy meditációi révén szerez vagy kap spirituális információkat, de azokat nem dolgozza fel, nem próbálja „kirakni”, hanem mozaikszerű bölcsességekként raktározza el elméjében, vegyítve azokat a már ott korábban megtelepedett vagy oda beengedett hiedelmekkel, például vallási vagy más egyéb tanításokkal. (Ez alól kivételt képeznek azok a tanítványok, akiknek valóban isteni magasságokból leszállt mesterei vannak. A mesterekre való hagyatkozásnak azonban veszélyei vannak: a tanítvány nem tudhatja biztosan, hogy mestere valóban az-e és olyan-e, amilyennek mutatja vagy mondja magát.

A metafizikai világokról nyilván azok a lények tudnak a leghitelesebb igazságokkal szolgálni, amelyek ott élnek, nevezzük őket egyelőre metafizikai entitásoknak. Az entitás szóval elkerültem a metafizikai információs forrás mibenlétének a pontosabb meghatározását. Az entitás lehet bármilyen szintű és bármilyen formával vagy testtel rendelkező tudat. A metafizikai entitások mondandójához, tudásához, tanításaihoz médiumok vagy közvetítők segítségével férhetünk hozzá, ha saját magunk nem rendelkezünk médiumi képességgel. A továbbiakban ennek a forrásnak az előnyeivel és hátrányaival, azaz problémáival és buktatóval foglalkozom.

Mivel jómagam nem rendelkezem médiumi képességekkel, a médiumitással és médiumi közvetítéssel történő kommunikációval kapcsolatban ugyan nem volt semmiféle előítéletem, de mielőtt eldöntöttem volna, hogy az ilyen kommunikáció mennyiben és milyen feltételek mellett használható a számomra, magát a médiumitás jelenségét is körül kellett járnom. A médiumitás maga is rendkívül érdekes és fontos téma, ezért ennek külön részt szenteltem. Érdekes dolog, hogy a jelenséget maguk a médiumok sem igazán értik, aki rendelkezik ilyen képességgel, az azt ugyanolyan magától értetődő adottságként fogja fel, mint ahogyan a zenei vagy matematikai tehetséget felfogják anélkül, hogy azon spekulálnának, hogy ez miben is áll és honnan és miért kapták meg ezt a tehetséget. A spirituális kommunikáció, modern nevén: channeling, csak úgy megtörténik: az erre képes ember  gyakorlás segítségével vagy csak úgy spontán módon információkat, képeket, érzeteket kap valahonnan, amelyeket vagy szavakba tud önteni, vagy nem.  Tanulmányoztam azt, hogy a kommunikáló szellemek hogyan írják le az élő személyen keresztüli kommunikációt a maguk szemszögéből, hogy a médiumok különböző típusai miként tapasztalják meg a jelenséget,  hogy milyen a közvetített anyag nyelvezete, tartalma milyen célokat hordoz és időben milyen tendenciákat mutat, hogy mitől függ a médiumi képesség, hogy a közlések színvonala és igazságtartalma mennyiben függ a médium személyiségétől, képzettségétől, hitrendszerétől, transzállapotának mélységétől és mennyiben függ a médium tulajdonságaitól vagy adottságaitól az, hogy milyen forrás (milyen entitás) veszi igénybe a médium képességeit. Mindezek a kérdések igen fontosak annak eldöntése szempontjából, hogy mennyiben, milyen feltételekkel használhatjuk a mások által vagy akár a saját magunk által lehívott vagy kapott spirituális információt és a következőkben a médiumitással ebből a szempontból foglalkozom.

A médium az eredeti értelmezés szerint a spiritizmus fő szereplője, olyan személy, akin keresztül halottak szellemei beszéltek.  A spiritizmus lényege, hogy egy-egy médium aki ilyen képességekkel rendelkezett, általában egy-egy csoportban szellemeket idézett meg és azokhoz lehetett kérdéseket intézni. A spiritizmus már a XIX. Században népi foglalatossággá vált, így a szellemekkel való érintkezés kikerült a titkos társaságok monopóliumából. A szellemekkel való kommunikáció természetesen nem a spiritizmussal kezdődött,  hiszen a primitív vallások a természeti népeknél lényegében a szellemekkel való kommunikáció rítusaira épültek, Keleten pedig a különböző meditációs technikák voltak a kommunikáció fő technikái.  Sem az ima, sem a meditáció, sem a sámándob, sem az extatikus táncok nem hasonlítanak a médiumon keresztül történő kommunikációra, amelynek eszköze az emberi nyelv és amely lehetővé teszi a bonyolultabb gondolatok, eszmék közlését, a folyamatos beszéddel vagy írással. Amikor még a médiumi közvetítéssel készült művekből próbáltam a szellemvilágról tájékozódni, akkor úgy gondoltam, hogy nem a médiumon, hanem a kommunikáló entitáson múlik, hogy mennyire anyag jön le. A médiumok által különböző metafizikai lényektől kapott információkhoz, amelyek lehetnek feltett kérdésekre adott válaszok vagy a lény önálló mondanivalója, könyvformában vagy internetes weblapokon juthatunk hozzá. Az igazságkereső nem ússza meg azt, hogy ezeket a közvetített anyagokat tanulmányozza. Joggal feltételezi az ember, hogy a láthatatlan világokról azok képesek a leghitelesebb információt nyújtani, akik ott élik az életüket. Ugyanakkor egy igazságkereső azt sem kerülheti el, hogy megpróbálja megérteni ezt a jelenséget és  meghatározni azokat a kritériumokat, amelyek alapján tesztelheti a közvetített információkat. Ezek a kritériumok végülis hasonlók ahhoz, amelyek alapján az ember-szerzők műveit megítéli az ember,  de nem teljesen: ezeknek a forrásoknak bizonyos sajátosságai vannak.

Amikor egy „odaátról” származó közlést az ember a maga elvárásai szempontjából minősít, több szempontot kell mérlegelnie. Az első, hogy a közlés tartalmában megfelel-e az elvárásaimnak, tehát az adott fázisban érdekes-e a számomra. Egy időben nagyon érdekelt, hogy élik meg az emberi szellemek a túlvilági életet. Ehhez nem volt szükséges, hogy nagyon magas röptű anyagokat keressek. Az is érdekelt, hogy ők hogyan kommunikálnak a médiummal és egymással, hogy miként vannak „berendezve” az ottani világok, hogyan történik a beilleszkedés és miként történik az újabb inkarnációra való felkészülés, stb. Érdekelt, hogy mit tanultak, mit látnak másként, mint földi életük során, hogy mennyire tűnik fizikainak a túlvilági élet, stb. Az ilyen jellegű érdeklődést könnyű kielégíteni, sok ilyen megnyilatkozást, médiumok által írt könyv található az interneten és a piacon egyaránt. Mivel azonban a spirituális értékek és a bölcsesség egészen más, mint a földi erkölcsi szabályok és a földi intelligencia vagy tudás, a földi élet során elnyert tekintély egyáltalán nem garancia arra nézve, hogy az ilyen ember szellemétől származó információ magasabb szintű, mint egy ismeretlen, névtelen szellemtől származó információ vagy közlés. Olyan szellemek is megnyilatkozhatnak, akik odaát folytatják ugyanazt a tevékenységet, amit életükben műveltek, és egyszer csak még élő volt munkatársuknál jelentkeznek és „súgnak” neki. Így például egy kutató, aki azzal foglakozott, hogy rádión, magnón szellemhangokat és közléseket vett fel, halála után jelentkezett a társánál és tanácsokat adott, hogy miként könnyítheti meg a szellemek számára a technikai eszközökön keresztüli kommunikációt. Odaátról érkezhet nagyon értékes technikai ismeret vagy tanács.  A testben élő ember ezt vagy intuícióként éli meg vagy nagyon is tudatában van annak, hogy kitől kapott odaátról üzenetet.

Sok tudós jut nagy ötletekhez vagy kap megoldást egy általa keresett problémára, sok művész kap ihletet „odaátról”, anélkül, hogy tudna erről a lehetőségről. El-vagy befogadja a segítséget, anélkül, hogy felismerné, honnan jött a gondolat. Ez negatív, rossz, félrevívő gondolatokra is ugyanígy igaz. Az embereket segíthetik, de ki is használhatják a különböző rendű és rangú entitások, anélkül, hogy észrevennék. A pszichikus adottságokkal rendelkező egyéneket odaátról megtalálják bizonyos entitások, közlésekkel ostromolhatják őket anélkül, hogy ők ezt kérnék vagy kérdeznének. Különböző behízelgő sugalmazásokkal rá tudják venni a „kiválasztott” médiumokat, hogy tegyék közzé a közléseket vagy gyűjtsenek maguk köré embereket, akik aztán ezt megteszik. Így a fenti egyszerűbb témákon túlmutató médiumi közvetítéssel keletkezett anyagok majdnem mindig valamilyen rejtett célt szolgálnak. Logikai úton is kikövetkeztethető, hogy a más világokban lakóknak ugyanúgy lehetnek vitáik, filozófiai, vallási természetű nézetütközéseik, sőt háborúik is, mint nekünk, földi embereknek. Az egyes csoportoknak saját önös céljaik, érdekeik lehetnek.

Spirituális tudás nélkül azonban a közvetítő könnyen áldozatul eshet annak, hogy hazugságok vagy megtévesztő féligazságok közvetítésére használják őket, a közreadott anyagok  olvasója pedig annak, hogy a „tanítás” vagy „reveláció” minden szavát elhiggyék, vagy azért, mert a médium nagyon „spirituálisnak” tűnik vagy tünteti fel magát, vagy azért, mert a küldő tekintélyes személyiségnek adja ki magát, vagy mert nem veszik a bátorságot, hogy véleményt nyilvánítsanak, nehogy megsértsék a médiumot, aki ilyen szép és nemes üzenetek továbbítására lett a felsőbb szellemlények által kiválasztva. A közlések olvasói vagy hallgatói sokszor maguknak sem akarják bevallani, hogy egy tekintélyesnek gondolt forrásból származó szöveget zavarosnak, semmitmondónak, hamisan ájtatosnak vagy sekélyesnek stb. tartanak. Sokszor azonban egyáltalán nem könnyű eldönteni, hogy miként kezeljünk egy-egy tanítást: akárcsak ideiglenes jelleggel is befogadjuk-e az elménkbe, vagy inkább tartsuk távol magunkat.  A legveszélyesebbek az igazságot a félrevezetéssel ravasz módon ötvöző anyagok. Ha egy anyagban részigazságokat vagy meggyőző bölcsességeket fedezünk fel, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az egész igaz.

A spiritiszta körökben hosszú időn keresztül csak halottak szellemei szólaltak meg.  Kérdésekre válaszoltak, tanításokat adtak le, amelyeket a médium maga vagy másvalaki lejegyzett, és ezeket könyvek formájában adták közre. Az emberi szellemlények szívesen beszéltek arról, miként látják odaátról saját elmúlt életüket,  hibáikat, bűneiket, miként élnek jelenleg, vagy haláluk után milyen utat jártak be.  Egyesek érdekesen írják le, hogy ők, mint szellemlények, miként érzékelik a földi fizikai világot, hogy miként élik meg érzelmeiket, szenvedélyeiket, kikkel hogyan és miről kommunikálnak, hogy kik segítik őket és milyen célok felé haladnak. A földi életükben hírneves emberek szellemként való jelentkezése és mondanivalója éppen azért lehet értékes és érdekes, mert rávilágítanak a földi tudás és a bölcsesség, a földi  és a kozmikus vagy isteni értékek különbségeire. Egy földi életében ismert vagy híres személy szellemként való megnyilatkozása nem biztos, hogy alkalmas, sőt, nagy valószínűséggel nem lesz  alkalmas arra, hogy spirituális információt nyerjünk tőle, mégis igen tanulságos és érdekes lehet. Sok esetben beszámolnak arról, hová, milyen környezetbe került a lelkük, hogyan vélekednek életükről, másokhoz való viszonyukról, hogyan segítik odaát spirituális emelkedésüket, ami tudatszintjük és ezzel együtt tudásuk, kreativitásuk, hatalmuk emelkedését is jelenti. Az életükben ismertségre szert tett szellemek közléseihez ugyanakkor fenntartással kell viszonyulni, mert nem biztos, hogy azok, akiknek mondják magukat. Egyes szellemek, hogy nagyobb figyelmet szerezzenek maguknak és mondandójuknak, gyakran adják ki magukat az emberek által tisztelt és nagyra becsült személyiségnek vagy angyaloknak. Ezekre a csalásokra azonban rá lehet jönni. Ezekből a szellem-közlésekből kiderül, hogy a „túlvilág” valamiképpen szektorokra van felosztva,  és az alsóbb szektorban tartózkodó szellem nem mehet feljebb és nem érti, nem látja, nem tudja megtapasztalni a felettes világokat, de onnan származó szellemek közreműködésével hozzájuthatnak a saját szintjüknek megfelelő magasabb szintű információhoz, ha megvan bennük az érdeklődés és a tanulni vágyás. A szellemvilágokban iskolák és szellemi tanítók működnek. Lefelé ugyanis nem zártak a szektorok:  például a segítő munkát ellátó szellemek, angyalok (angyal az, aki annak mondja magát) lefelé képesek „utazni”, kommunikálni,  ismerik ezeket a világokat. A szellemek között is ki ebben, ki másban tehetséges. Egyesek jó pszichológusok, mások jó tanítók, megint mások a testben élő emberekkel való kommunikáció terén ügyesek.

Most itt még nem foglalkozunk azzal, hogy miként, milyen kritériumok alapján minősíthetjük vagy definiálhatjuk mi, földi emberek az odaátról kapott információk küldőit, forrásait. Itt kialakul egy róka-fogta-csuka helyzet: az a tudás, amely alapján ezt valamennyire hiteles módon eldönthetnénk, csakis ezektől a metafizikai entitásoktól vagy intelligenciáktól szerezhető meg. „Szellem”-forrásokból tehát rengeteg érdekes és figyelemre méltó információhoz juthatunk, de sajnos igen nehéz megítélni, mi igaz belőle és mi hamis. Egy biztos:   triviális, kioktató vagy ájtatos stílusú vagy halandzsának tűnő anyagokkal nem érdemes foglalkozni. Sajnos a nagy többség ilyen. Ha már most figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy magára a médiumra nézve milyen veszélyekkel járhat az, ha általa nem ellenőrizhető entitások őt „használják”, akkor azt kell mondanunk, hogy  az ilyen források tanulmányozása az igazságkutató számára nem jelent nagyobb kockázatot, mintha emberi szerzők  téveszmékkel telített tudományos vagy filozófiai  műveitől hagyja félrevezetni magát, mert hisz a nagy tekintélyű szerzőknek.  A médium szempontjából másként áll a dolog: ő mindenképpen kockázatot vállal azzal, hogy „privát szférájába” bebocsátást engedélyez egy más entitásnak. A médiumitás eme vonatkozásával a tudat-kontrollal foglalkozó fejezetben még visszatérek.

A New Age hajnalán, a hatvanas években channelingnek nevezték a metafizikai entitásokkal vagy energiákkal való kommunikációt.  A kommunikáló entitást  forrásnak fogom nevezni, a médiumot pedig közvetítőnek vagy médiumnak. A modern időkben mind a kommunikáció formái, mind a kommunikálni kívánó entitások köre kibővült. A források köre a földön kívüli nem fizikai testben élő humanoidokkal, más bolygók, sőt más univerzumok lakóival bővült. Vannak emberek, akik állatokkal is képesek telepatikusan kommunikálni, ezt a képességüket szolgáltatásként is kamatoztatják. Az állatokkal való kommunikáció teljesen új megvilágításba helyezi az intelligenciáról, a lélekről, az evolúcióról stb. alkotott elképzeléseinket, ismereteinket és mindenképpen elgondolkodtató. Később divatba jött angyalokkal kommunikálni, amelyekről annyit lehetett biztosan tudni, hogy nem inkarnálódnak fizikai testben, egyébként nem különböznek nagy mértékben az emberi szellemektől.

Ha az ember már képes belátni a nyilvánvalót, hogy a láthatatlan világokban miriádnyi láthatatlan, tudattal és lélekkel rendelkező entitás nyüzsög,  és szeretne ezekkel a lényekkel vagy intelligenciákkal kapcsolatba lépni, akkor felvetődik a kérdés, hogy miként találja meg a kommunikálni vágyó ember a hozzá való, a szellemi szintjének megfelelő tudású és habitusú szellempartnert?  Egyáltalán kívül kell-e keresni a spirituális tudás forrását? Ez a kérdés nagyon sokáig izgatott és komoly dilemmát jelentett. Hogyan csinálják ezt mások? Ha mondjuk nekem is menne a channeling, hogyan válasszam meg a „partnert”? Vagy ha segítségül hívok egy bölcs tanítómestert „odaátról”, akkor automatikusan olyan valaki jönne, akire vágyok?  A spiritiszta írásokból úgy tudtam, hogy minden ember mellett van egy szellemi vezető  vagy őrangyal vagy talán több is, aki mindig elérhető, csak figyelni kell rá és fel kell vele venni a kapcsolatot. Nagyon irigyeltem azokat, akik szabadon és bármikor képesek voltak „saját” angyalukkal beszélgetni. Én hiába próbálkoztam az erre a célra megadott meditációkkal, nekem nem jött be se kép, se hang. Tudtam viszont ingázni, de nem tudtam, „ki” adja a választ és hogy vajon megbízhatok-e a válasz helyességében?   Azt sem tudtam, hogy amikor ingázok, meg kell-e neveznem, hogy kitől várok választ. Mivel mentálisan nem ment, próbáltam ingázás segítségével beszélgetni a mellém rendelt szellemi vezetővel. Ez így nem volt egyértelmű. Ezek a kérdések később mind tisztázódtak. Ez a kérdés is sokkal bonyolultabbnak bizonyult, mint ahogyan azt korábban gondoltam.  

Miután mint médium, saját kérdéseimre nem kaptam „odaátról” válaszokat, kivéve az igen-nem válaszokat, így azután megpróbáltam olyan médiumi anyagokat találni, amelyek kérdésekre adott válaszokat tartalmaztak. Ez azért volt ésszerű próbálkozás, mert feltételezhető volt, hogy más spirituális igazságkeresők hasonló kérdéseket tesznek fel, mint amelyek engem foglalkoztattak.  Az interneten több olyan csoport üléseinek jegyzőkönyveit találtam, amelyek tagjai kérdéseket intézhettek a forrásnak. Ez nagyon érdekes tanulságokkal szolgált. A kérdésekre adott válaszok úgy születnek, hogy egy-egy médium körül kialakul egy csoport, amely a közvetítéshez szükséges energiákat biztosítja, azaz segíti a médiumot energetizálni és a kérdéseket is felteszi. A kérdések színvonalát a kérdezők spirituális tudatszintje határozza meg. A legalacsonyabb szintet az jelenti, ha csak saját személyére, problémájára terjed ki az érdeklődése. Egy alacsony tudatszintű  csoportban például ha az emberek csak saját életük problémáiról kérdezgetnek egy szellemi entitást, akkor lehet hogy ezekre nagyon bölcs és használható válaszokat fognak kapni, de ezek a világ vagy a Föld vagy az ország stb. problémáira választ váró vagy metafizikai igazságokat kutató ember számára nem túl érdekesek. Ha a kérdezőt az emberiség jövője, múltja vagy problémái érdeklik, de kérdésének megfogalmazása arról tanúskodik, hogy gondolkodása zavaros vagy tárgybéli tudása alacsony színvonalú, vagy a kérdés valamilyen prekoncepciót takar, akkor  a válasz is triviális, esetleg zavaros és primitív lesz. A kommunikáló entitások hihetetlenül fogékonyak: a válaszok színvonala tükörképe a kérdések színvonalának. Ha jók és okosak a kérdések, a válaszok is azok. A feltett kérdésből ugyanis nemcsak a kérdező beállítottsága, tudásszintje derül ki, hanem az is, hogy milyen szintű spirituális információt képes be- illetve elfogadni.  Amennyiben a kommunikáció csoportban megy végbe és a csoport tagjai tesznek fel kérdéseket, akkor eléggé változó lehet a színvonal, de egészében véve a válaszok nem a kérdező szintjéhez, hanem a csoport átlagos spirituális szintjéhez igazodnak. Ezekkel csak az a bökkenő, hogy ha a csoport jó színvonalú és jó kérdéseket fogalmaz meg, a válaszok is magas színvonalúak lehetnek, de az már  korántsem biztos, hogy nem félrevezetőek.  Logikusan, tisztán megfogalmazott válaszok, még ha csöpögnek is a jóakarattól, a szeretettől és a segíteni akarástól, akkor sem biztos, hogy nem húzódik meg sanda szándék a lejött kommunikációban, például egy kötődés irányába való befolyásolás.   

Hogyan viszonyuljunk hát a médiumok által terjesztett anyagokhoz? Nekem az a véleményem e tekintetben, hogy minden elolvasható, ami érdekes, az olvasás még akkor sem  ártalmas, ha megtévesztő hazugságokat vagy tendenciózusan félrevezető információt kapunk. Minél többet olvasunk, annál jobban fejlődik ösztönünk, az anyaggal kapcsolatos megérzésünk. Minden ilyen anyagot kezeljünk kétkedéssel, semmit ne vegyünk készpénznek Minden új információnak utána kell nézni más forrásokból, meg kell kísérelni beilleszteni az addigi ismeretek közé. Természetesen sűrűn előfordul, hogy amit egy adott szinten igazságnak érzünk, arról kiderül, hogy nem az. Ez nem probléma, ilyenkor a hamis tant egyszerűen ki kell dobni elménkből és igyekezni kell a keletkezett űrt valami jobbal betölteni. A közvetítő szemszögéből más a helyzet: ha kártékony információt közvetít vagy terjeszt egy médium,  az olyan, mintha rossz ügy szolgálatába állna. Ráadásul kiteszi magát annak, hogy  rosszindulatú entitások energiát lopnak tőle és akkor sem tud tőlük szabadulni, ha szeretne. Ez azonban a médium problémája. Az információ olvasója vagy felhasználója csak akkor van kitéve ilyen veszélynek, ha „hívővé” válik és nem a fentiek szerint jár el.

Meg kell vizsgálnunk azt is, hogy olyan esetekben, amikor a forrásnak az a szándéka, hogy tiszta tanítást vagy megvilágosító hatású,  hasznos, igaz információt küldjön, vajon ilyen esetben maga a médium  akaratán kívül nem torzíthatja-e a közvetítendő gondolatokat? A médium telepatikus képességekkel megáldott személy, akinek az agya nemcsak olvasni képes más entitások gondolatait, de képes azokat szavakká formálni, azaz a rezgések formájában érkezett információt nyelvi eszközök segítségével kifejezni. Ez a számára nem jelent szellemi erőfeszítést, a dolog  automatikusan, az éber tudat kikapcsolása mellett történik, legalábbis ha transzmédiumról van szó. De ha a médium nincs transzban, akkor is így történik, csak ilyenkor a médium tudatában van a fejében szavakban megfogalmazódó gondolatoknak.  Hogy ez hogyan lehetséges, arra még más helyütt visszatérünk. Itt csak azt a kérdést járjuk körül, hogy miként függ a közvetített szöveg minősége a médiumtól. Pontosabban, hogy a médiumnak mely tulajdonságai befolyásolják a közvetített információ minőségét, a torzítás mértékét és irányultságát. Az a közhiedelem, hogy minél mélyebb transzban van a médium, annál kevésbé képes saját gondolataival keverni a közvetítendő idegen gondolatokat, hiszen transzban saját tudata ki van kapcsolva. Ha tehát a kommunikáló szellemlény vagy energia „tiszta” és „magas” régiókban honol, akkor tiszta és igaz információ „jön le”. Mivel a médium tudatos elméje ki van kapcsolva, ezért nem képes elemezni, megítélni, felülbírálni, korrigálni az idegen gondolatokat, vagy nem képes megítélni, hogy ő maga azokkal egyetért-e.

A magas szintű, új, esetleg meghökkentő metafizikai információk közvetítésére csak rendkívül kevés ember alkalmas. Ezért annyira ritka a megbízható, magas szintű, nagyobb részben valós információkat közvetítő médiumi közvetítéssel közreadott, ráadásul magas szintű forrásoktól származó anyag. Az egészen „magas helyről” küldött információnak ugyanis „fordítói” láncon kell keresztülmennie. Ne felejtsük el, hogy az információ energia, rezgések formájában továbbítódik, amelyek erősíthetik vagy gyengíthetik vagy torzíthatják egymást. Magas szintről származó gondolatok csak olyan személy tudatában képesek manifesztálódni, azaz kifejeződni, akinek szintén nagyon magas az energia frekvenciája. Ellenkező esetben, amikor az információ „leszáll” egy alacsony rezgési szintre, akkor torzul és összekuszálódik.

2.7. A dezinformáció: akkor hát hogyan találjuk meg az igazságot?

Az igazságkeresők előző részekben tárgyalt nehézségei között külön kell említeni a dezinformációt, amely egyrészt a már tárgyalt körülmények egyenes következménye is lehet, de mindezektől független tényezőként is foglalkoznunk kell ezzel  a nem kis jelentőségű akadállyal. A dezinformálás, a hazugságok, a szándékos félrevezetés a metafizikai entitásoknak ugyanúgy sajátja, mint az embereké.  A helyzetet bonyolítja az igazságkeresők számára, hogy a metafizikai kommunikáló entitások természete, céljai ismeretlenek, ők láthatatlanok, „személyazonosságuk” közvetlenül nem ellenőrizhető.  Ha lehet ezt mondani, még fajuk szerint sem azonosíthatók be, hiszen bármit állíthatnak magukról, bármilyen formában mutatkozhatnak vagy nem mutatkoznak. Ha a befogadó nem rendelkezik az ehhez szükséges tudással, akkor nincs védelem a félrevezetés ravasz formáival szemben.  A metafizikai lények, entitások ráadásul emberi ügynökhálózatot építettek ki. Az ügynökükké tett emberek sokszor jóhiszeműen terjesztik a hamis, félrevezető spirituális és más információt könyvformában és az interneten.   Ezek különféle módon terelik magukra a figyelmet. A célok a legkülönfélébbek lehetnek: ezekre még részletesen visszatérünk, mert a módszerek és célok megértéshez még foglalkoznunk kell előbb a kommunikáló entitások áttekintésével és  a dezinformáció terjesztésének motivációival, amelyek az egyes csoportok valószínűsíthető céljaiból vezethetők le.  Általánosságban azonban elmondható, hogy a fő cél az emberek sötétségben tartása annak érdekében, hogy e célokkal szemben ne tanúsíthassanak ellenállást illetve önvédelmet. A módszerekről pedig szintén az általánosság szintjén az alábbiak a legfigyelemreméltóbbak:  mély metafizikai igazságok keverése hazugságokkal, az emberi terjesztők egójára való építés: ők kiválasztottak, szent feladatuk az adott anyag rögzítése és terjesztése, a terjesztőknek az adott kommunikáló csoport iránti érzelmeinek, hűségének biztosítása  tudatuk manipulálásával, az agymosás legkülönfélébb eszközeivel.

Fentiekből kiderült, hogy a feladat nem egyszerű. Meg kell küzdeni a források megbízhatatlanságával,  sokszor álságosságával, szándékos félrevezetéssel, saját előítéleteinkkel, hiedelmeinkkel, a bizonyítási lehetőség szinte teljes hiányával, továbbá azzal, hogy a logikus gondolkodás legfeljebb a hamis információk kiszűrésében segít, de az igazság megtalálásában nem. Nem hagyatkozhatunk érzéseinkre sem, mert azokat elménk befolyásolja, vagy megfordítva, az érzések elnyomják az elme hangját.,. Akkor hát miként járjunk el, hogyan kerülhetjük el a csapdákat? Egyáltalán mik lehetnek a csapdák?

Beszéljünk először a csapdákról.   A spirituális igazságkeresőnek először  is tisztában kell lennie azzal, hogy a  dolog jellegéből adódóan az igazság keresése során kapcsolatba kerül olyan emberekkel, akiknek hasonló az érdeklődésük. A témák összefonódnak a vallásokkal,  a New Age-s filozófiák hozzáigazodtak az emberek spirituális igazságok iránti éhségéhez, és ahhoz a felismeréshez, hogy a hagyományos vallások nem elégítik ki az emberek spirituális témák és tapasztalatok iránti igényét. Az igazságkereső ki van téve annak a veszélynek, hogy ha csatlakozik egy tanuló- vagy önfejlesztő vagy valamely spirituális témájú reveláció köré szerveződő csoporthoz, az előbb-utóbb elszektásodik. Ez úgy történik, hogy a csoport hangadója magát vezetőnek, az igazság letéteményesének tekinti, elkezdi kioktatni és tanítványoknak tekinteni a csoport tagjait, majd minden módon rájuk telepszik, a szabad véleménycserét elfojtja és megtiltja. Ez nem minden esetben történik így, de eléggé jellemző. Ezt a csapdát úgy lehet kikerülni, ha az ember nem kötődik sem egy csoporthoz, sem egy tanhoz, iskolához, személyhez, akkor sem, ha az illető mesternek mondja magát, hanem folyamatosan keres, kutat és felülvizsgálja hiedelmeit és nem fogad el, nem tesz magáévá olyan eszméket, tanításokat, amelyeket kétes értékűnek tart. Ha egy csoport valamilyen szempontból már nem elégíti ki spirituális igényeit, legokosabb odábbállni. A spirituális érdeklődésű vagy valamilyen spirituális fejlesztő  praktikákat folytató csoportok mindig ki vannak téve akár egyes résztvevő emberektől, akár metafizikai entitásoktól származó pszichikai támadásoknak. Érzékeny személyeket az ilyen támadások alattomos módon meg is betegíthetnek anélkül, hogy gyanítaná az összefüggést…

A spirituális megismerés egy kirakós játékhoz hasonlítható, és nagyon hasznos, ha ekként fogjuk fel. Minden ismeretet meg kell próbálni beilleszteni a meglévők közé. Ha sehová sem illeszkedik, mert kilóg meglévő ismereteink köréből, de látunk benne fantáziát, akkor keressünk szomszédos, illeszkedő elemeket.  Fontos, hogy mindig kérdéseink mentén haladjunk, ne pedig véletlenszerűen. Csak akkor kapjuk meg pontosan azt az információt,  amire szükségünk van, ha  tudjuk, mire van szükségünk és azt magunkban meg is fogalmazzuk. A bennünket figyelő, segítő szellemi vezetők vagy saját felettes tudatrészeink akkor tudnak odavezetni bennünket a megfelelő tanítóhoz, társhoz, csoporthoz, odairányítani figyelmünket vagy kezünket a megfelelő forrásmunkához, ha gondolatban megfogalmazzuk, hogy mit is keresünk. A gondolati káoszban nekik is nehezebb olvasni és nem is érzik szükségét, hogy a felületesen gondolkodó embereknek ilyen segítséget nyújtsanak.  

Sokszor kerülnek a birtokunkba olyan spirituális témájú könyvek vagy közvetített anyagok, amelyekkel kapcsolatban úgy érezzük, hogy bizonyára mély bölcsességet rejtenek, csak mi még nem érjük fel ésszel, hogy mit is akarnak mondani. Más szóval nem tudjuk, mitől érezzük zavarosnak és ha annak érezzük, vajon miért olvassuk mégis el, hogyan lehetséges, hogy  inkább csak érezzük, mint eszünkkel felfogjuk, hogy lehet benne valami mélység, amihez azonban nem tudunk igazán hozzáférkőzni. Így vagyunk a régi misztikus tanításokkal, filozófiákkal vagy akár egyes modern közvetített, szellemektől vagy földön kívüli lényektől vagy intelligenciáktól származó írásokkal. Én bizony sok forrásmunkával kapcsolatban megéltem ezt az érzést. Egyik legkeményebb dió a hatvanas években keletkezett Seth könyvek voltak (Jane Roberts médium és író könyvei). Aki még a megjelenése idején, a kilencvenes évek közepe táján olvasta, tudja, miről beszélek. 

2.8. Saját fő forrásaim, amelyek beváltak és amelyek nem

A spirituális igazságkeresés nem hasonlít semmilyen más fajta tudás megszerzéséhez. Mint már többször utaltam rá, a spirituális tudás olyan tudást jelent, mely figyelembe veszi a láthatatlan a láthatatlan valóságtartományok létezését és a mi világunkra gyakorolt rejtett többnyire rejtett és kiszámíthatatlan hatásait. Az előzőekben rávilágítottam, mennyire nehéz feladat ez.  Az igénybe vehető források nem igazán hitelesek, legtöbb esetben szándékosan vagy nem szándékosan, de félrevezetőek, hézagosak. A nem evilágból való forrásokkal és entitásokkal nincs közvetlen kommunikációs lehetősége az igazságkeresőenk, közvetítőkre van utalva.  Mind a forrásokkal, mind a közvetítéssel rengeteg probléma merül fel. Nem lehet valamilyen didktikai elv szerint előre haladni a tudás megszerzésében. Egyetlen lehetséges módszer a kérdések mentén való előrehaladás. A kérdések azután  rengeteg irányban szétágaznak.  A kilencvenes években a források és a kutatásra fordítható idő hiányával küszködtem, a kétezres években pedig a források bősége és hozzáférhetősége is biztosított volt, de a rengeteg féle anyagot nem voltam képes összegyúrni. Sok ezer weboldalban tallóztam, több száz ilyen tárgyú könyvet elolvastam és több ezer erre érdemes fájlt mentettem el a számítógépemben, amelyekben érdekes vagy használható információkat találtam: tényanyagokat, egyéni tapasztalatok leírását,  közvetített (channeled) anyagokat, tanulmányokat, teóriákat, képeket, egész könyveket stb. stb  Ezekből magozgatni azonban rendkívül fárasztó és időigényes munka és rengeteg a zsákutca, amikor az ember úgy érzi, hogy egy adott témában most nagyobb a homály, mint korábban volt, mielőtt még az adott témában elkezdett kutakodni. A nagyobb tudás ugyanis exponenciálisan több kérdést szül, amelyekre egy pont után nem találunk választ. Egyetlen jó vaskos könyvet találtam, az Urantia Könyvet, mely látszólag pontosan azt tartalmazta rendszerbe foglalva, amit kerestem. Tanulmányozása azonban egyetlen eredménnyel járt: még több lett a kérdésem és még reménytelenebbnek tűnt, hogy azokrta választ találhatok.  

Az alábbiakban bemutatok három olyan forrást, amellyel a legtöbb időt töltöttem el, terjedelmük és széleskörő, átfogó spirituális/metafizikai  tartalmuk miatt és azt is, hogy miért bizonyultak végső soron zsákutcának

2.8.1.Az Urantia Könyv és a belőle levont tanulságok

 Az Urantia Könyv teljes terjedelmében földön kívüli intelligenciák által alkotott igen terjedelmes mű, több mint 2000 oldalt tesz ki. Keletkezésének körülményei eléggé homályosak és titokzatosak, mivel a körülményeket titokban tartották azok az emberek, akik a könyvet gondozásba vették és alapítványként a későbbiekben terjesztésükről gondoskodtak.  A XX. Század elején egy amerikai pszichiáter dr Sadler gondalatátviteli kísérleteket folytatott egy önképző csoporttal, amelyben szociológiai, pszichológiai kérdésekkel foglalkoztak. A doktor foglalkozott a médiumitással is, de a médiumokat és az általuk közvetített dolgokat nem sokra tartotta, mert úgy vélte, hogy a médiumok vagy csalók, vagy saját tudatalattijuk tartalmát szólaltatják meg. Egyszer azonban furcsa kivételre bukkant: földön kívüli intelligenciáktól médiumon keresztül üzenetet kapott,  hogy csoportja nagy lehetőséghez jutott: ahelyett, hogy a telepátiával kísérleteznének,  gyűjtsenek össze értelmes kérdéseket és egy Földön kívüli szellemcsoport fogja a kérdéseiket magas szinten megválaszolni. Összegyűjtöttek 5000 körüli kérdést és akkor elkezdtek írásban áramolni a válaszok. A pszichiáter és a társaság valamennyi tagja le volt nyűgözve a szöveg mélységétől, újszerű látásmódjától, a leadott információ teljesen egyedi jellegétől. A médumról annyit árult el a pszichiáter, hogy ő olyan személy, akire nem vonatkozik a médiumokról kialakított véleménye, mivel egyrészt nem akaratlagosan vett részt a „projektben”, az anyagokat olyan mély transzban, lényegében éjszakai alvás közben írta, melyből nem lehetett felébreszteni, ő maga nem is tudott róla, hogy alvás közben oldalak százait írja vagy inkább íratják vele. Azt akarta, hogy személye maradjon titok, hiszen akarata ellenére végezte az írást.  Valószínűleg e helyzet miatt állította Sadler és a projekt többi résztvevője is, hogy az Urantia Könyv nem médiumi közvetítéssel jött létre.  Valóban azonban nincs lényeges különbség egy mély transzállapot és egy mély alvásállapot között, az utóbbi csak egy még mélyebb tudatállapot. Különbség csak a tekintetben van, hogy a médium mennyire tekinti szolgálatnak, üzletnek vagy kényszernek a médiumi közvetítést. Az Urantia Könyv esetében a médium nem szabad akaratából, hanem kényszer hatása alatt, mint tehetetlen közreműködő eszköz, hajtotta végre az írást. A forrás morálja szempontjából azonban nem közömbös, hogy a médiumot kényszerítik-e a munkára, azaz akarata ellenére csinálnak médiumot belőle vagy meggyőzik, hogy ez a munka hasznos szolgálat, mert az embereknek szüksége van a segítségével közvetített tanításokra vagy információra és ezek után önként és örömmel vállalja a feladatot. Az Urantia Könyv esetében a médiumot kényszerítették, hiszen tőle idegen volt ez a feladat, sőt kimondottan zavarta.

Az Urantia Könyv láthatólag a szellem szerzők deklarált szándékai szerint és az egész munkamenet ismerete alapján valószínűsíthetően igényes, magas szinvonalú írás, saját meghatározásuk szerint korszakos reveláció A földön kívüli szellem szerzőkről annyit lehet tudni, amennyit saját rendjükről, amelyhez tartoznak, bemutatnak. Tudható, hogy egy-egy írás szerzője a Könyvben ismertetett szellemhierarchiában milyen helyet foglal el, a hierarchia leírása pedig nagyon részletes. Ehelyütt az Urantia Könyvvel kapcsolatban csak azzal foglalkozom, hogy milyen következtetésekre jutottam e művel kapcsolatban.  Az Urantia Könyv tartalmával e könyvben külön részben nem foglalkozom, mert a szerzők saját értékelésével szemben én nem tartom ezt a művet sem jelentősnek, sem  értékesnek, inkább csak furcsának, misztikusnak és kétség kívül érdekesnek. Tanulmányozását nem ajánlanám, mivel igen nehéz és olyan ravasz módon semmit mondó, hogy az ember csak utólag veszi észre, hogy semmiféle használható spirituális tudást nem kapott belőle. Míg azonban a Biblia esetében soha nem kételkedtem abban, hogy azt  közönséges emberek írták más, régi források felhasználásával,  az Urantia Könyv esetében nem volt egy pillanatra sem kétségem afelől, hogy a szerzők nem emberi, hanem metafizikai lények. 

Az Urantia Könyvnek nemcsak a keletkezése misztikus, de az egésznek a tartalma és nyelvezete is az. Az Urantia Könyv átfogja a teljes világmindenséget, annak teremtését, az azt belakó lényeket, az univerzumok közigazgatási rendszerét, a szellemi hierarchia ismertetését, a  kozmoszban előforduló energiák osztályozását, a földi élet, a fajok, az ember kialakulását, az ember történetét, a civilizáció történetét, a vallás, tudomány és filozófia funkcióit, Jézus Krisztus életét 700 oldalon keresztül, hogy néhány témát említsek a legfontosabbak közül. Ez a könyv magában viseli az összes lehetséges buktatót, amellyel szellemszerzők által írt, diktált vagy materializált (ez most itt közömbös, hogy miként keletkezett) mű tanulmányozója szembesülhet. Ugyanez vonatkozik a vallási szövegek vagy mítoszok tanulmányozóira is, amennyiben ilyen forrásokból akarnak a tudományok látókörén kívül eső témákban tájékozódni és tanulni.

Először is, az UK teljességgel saját használatra gyártott fogalmakkal és nevekkel operál. A Könyv angol nyelven íródott, teljes mértékben tudatos emberi közreműködés nélkül. Az Urantia Könyv nem használ szimbólumokat, példabeszédeket, stílusa racionális, filozófikus, tehát nem érzelmes, ájtatos, nem az érzelmekre, hanem az értelemre hat. Furcsa módon azonban igen gyakran fordult elő, hogy a mondatban nem volt számomra ismeretlen szó, mégsem értettem a mondat értelmét. Az angol nyelv sajátossága, hogy csaknem minden szónak igen sok jelentése van és a zavart az okozta, hogy egy-egy szót nem a szokványos értelemben használ,  hanem egy ritka vagy talán régebbi értelmezésben. Mintha kompjuter fordította volna a szöveget egy kozmikus vagy ki tudja milyen nyelvből angolra olyan módon, hogy egy szótár által felkínált jelentésekből találomra kiválaszt egyet. A metafizikai fogalmakat is igen furcsán és egyedi módon fejezi ki. Ilyen például a fizikain túli dimenziók megjelölésére használt morontia szó, amely az angol nyelvben nem létező szó. Az Urantia a Föld neve, az emberi „fajokat” színekkel jelöli, de olyanokkal, amelyek nem jellemzőek az emberi fajtákra. Van közte zöld, narancs, lila, indigó, azt állítva, hogy a különböző színű gyermekek mind egy előember (inkább még állati, mint emberi) pártól születtek testvérekként és így keletkeztek a Földön az ősi emberi fajok. A föld az élő szervezetek létrehozásának kísérleti terepe volt., ahol az élőlények létrehozását sok százezer labor kísérlet előzte meg. Több száz oldalon tárgyalja a könyv a különböző szellemhierarchiákat, valamennyien az Univerzális Atya, a Teremtő Fiú és a  Végtelen  Szellem teremtési vonalához kapcsolódnak. A Fiú a szellemet képviseli, a Végtelen Szellem pedig az intelligenciát, a kozmikus elmét. Tele van soha nem hallott információval olyan témákban, amelyekkel kapcsolatban a gondolkodó, metafizikai igazságot kutató embernek ezer kérdése lenne, de a könyvben válaszokat nem talál rájuk. Nem könnyű rájönni, mi lehetett a szerzők célja a sok képtelen történettel valamint a teljes szellemhierarchia olyan módon való leírásával, mint ahogyan egy ország államigazgatási rendszerét írná le egy tankönyv a különböző kormányszervek, bizottságok, hivatalok megnevezésével, feladatkörük, munkamódszereik és hivatali hierarchiájuk ismertetésével Ami engem illet, miután alaposan áttanulmányoztam a könyvet,  ráébredtem, hogy  valamiképpen az egész hamis, értelmetlen és kiagyalt. Próbáltam kiszűrni belőle a lényeget, de nem sikerült, mert  az egész nagy könyv képtelenségek sorozata. A filozófiai elmélkedés nagy része ember-szerzők műveiből van összeollózva, de igen eredeti módon változtatták meg az emberi szerzők gondolatmenetét, úgy, hogy az csak egyes szövegrészleteiben hasonlít a forrásműre, de mondanivalója tekintetében egészen más, meglehetősen homályos és zavaros. Ilyen részek például azok, ahol a vallás, a tudomány, a filozófia funkcióiról ír, vagy Isten ismérveiről. A szerzők azt állítják, hogy feljebbvalóik a szellemhierarchiában nem engedélyezték a számukra, hogy olyan témákban, amelyek a tudományok hatáskörébe tartoznak, több információt szolgáltassanak, mint amennyi a könyv születésekor a tudósok rendelkezésére állt, a földi tudományok vívmányaként. Itt-ott azonban elejtettek néhány apróságot, amit csak később fedezett fel a tudomány, ezzel az olvasóban megerősítve azt a hiedelmet, hogy az UK  az igazságot tartalmazza. 

Az Urantia Könyvön kitapasztalhattam a metafizikai forrásmunkák felhasználásának összes lehetséges csapdáját. Igen mély gondolkodásra és kutatásra kényszerített: utána akartam járni annak, hogy olyan szellem entitások, amelyek számunkra rejtett, ismeretlen világokról ilyen terjedelmű furcsa, de ugyanakkor konzisztens, belső ellentmondásoktól mentes művet tudtak létrehozni, (ami ilyen nagy terjedelmű mű esetében nem kis teljesítmény), vajon miért nem alkottak olyan revelációt, amely valóban az emberiség számára fontos és szükséges spirituális tudást és útmutatást tartalmazott volna. Utólag azonban úgy gondolom, nem véletlen, hogy ez a kihívás az utamba került. Ha tartalma nem is adott használható tudást, de rengeteg új kérdést inspirált, amelynek utána kellett néznem. Tehát segítségével jobban tudtam tematizálni a kutatómunkámat. Az ilyen műfajú művek megértése, értékelése, igazságtartalmuk megítélése rendkívül nehéz feladat, igazi nagy kihívás minden tekintetben. Fejleszti az ember gondolkodóképességét és kritikai érzékét, amelyre az ilyen források tanulmányozása során nagy szüksége van. Kezdetben nagyon szerencsésnek éreztem magam, hogy olyan tudásra tehetek szert, amely csak nagyon kevés embernek van a birtokában. De aztán, amikor végigrágtam magam az egész könyvön és megpróbáltam gondolatban összerakni a részeket,  ráébredtem, hogy „a király meztelen”. Az ilyen művekben való elmélyedésnek az a buktatója, hogy a metafizikai igazságokat kereső embert könnyen kelepcébe csalja. Az UK olvasótáborán egyértelműen megfigyelhetők a  fundamentalizmus ismérvei: az olvasótábor meg van győződve arról, hogy a világon hozzáférhető legmagasabb rendű és rangú spirituális igazság birtokában vannak. Nem igénylik, hogy más forrásmunkákkal is megismerkedjenek, fórumukon idézetekkel bombázzák azokat, akik a Könyv valamely részét nem értik vagy nem tudják értelmezni, de nem veszik észre, hogy az egész, úgy ahogyan van,  teljesen hasznavehetetlen és értelmetlen. Kritikusai kizárólag azon az alapon bírálják, hogy a kereszténység illetve a Biblia eszmeiségétől eltér. Kénytelen voltam megtapasztalni, hogy az UK közösség hasonló vonásokat mutat, mint egy liberálisabb vallási szekta: témáikat, vitáikat ugyanúgy behatárolja az UK, mint ahogyan  a vallási közösségeknél az elfogadott hittételek. Miután ráébredtem arra, milyen fékező, mondhatni butító hatása van annak, ha egy egyén vagy egy közösség szinte vallásos tisztelettel adózik egy könyvnek, egy revelációnak, ( vagy egy tanítónak vagy egy vallásnak,) még a korábbinál is könnyedebb módon szabadulok meg a szellemi lomoktól, a téves eszméktől, koncepcióktól, amelyek egy ponton már nem állják ki a megmérettetést.  Megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy semmiféle hit vagy kötődés nem segíti az embert az igazságkeresésben, hanem ellenkezőleg, megállítja, fékezi. Bármennyien és bármilyen tekintélyes személyek  állítsák is, hogy valaki vagy valami az igazság letéteményese, az a tudás, tanítás vagy információ legfeljebb egy adott időszakban, az emberek egy csoportja számára tűnik igaznak vagy az jelenti a számukra adott körülmények között elérhető igazságot. Aki valóban szomjazza az igazságot, annak nem szabad leragadnia senkinél és semminél. Korunkban a spirituális/metafizikai ismeretek gyorsan bővülnek, senki sem kényszerül arra, hogy az úton megálljon, leragadjon. Senki tanításait, állításait nem szabad készpénznek venni, de új információkat, magyarázatokat, elméleteket, új igazságokat csupán azon az  alapon elutasítani, hogy azok nem illeszkednek bele meglévő hiedelmeinkbe, -legyenek azok tudományos, vallási vagy kulturális hiedelmek,- nem indokolt és nem helyes. Az új paradigmákat, meghökkentő új metafizikai felismeréseket nem elutasítani kell, hanem ha kételkedünk, utána kell nézni, kutatni, amíg megalapozottan el nem tudjuk dönteni, hogy befogadjuk azt az információt elménkbe vagy kiutasítjuk.  Sajnos kevés az ezoterikus érdeklődésű ember, aki spirituális útkeresése vagy az igazság keresése folyamán képes állandóan és folyamatosan felülvizsgálni és kiselejtezni a téves gondolatokat, eszméket, vélekedéseket. Rengeteg viszont a kreatív ember, aki művészi vagy technikai vonalon képes folyamatosan megújulni. A művészetek, a tudományok vagy a technika területén megnyilvánuló kreativitás azonban sajnálatos módon nem zárja ki a metafizikai valóság, a világ nagy titkainak megismerésében megnyilvánuló szűklátókörűséget, a téves eszmékhez, hitekhez való merev ragaszkodást, illetve a félrevezethetőséget, ami végül ahhoz vezet, hogy a jó és értékes emberek is könnyű prédájává válnak tudatlanságuknál fogva a sötét erőknek. A tudatlanság ugyan nem bűn, de az áldozati bárány szerepben nincs semmi  felemelő.

2.8.2. Cassiopaea

A Cassiopaea  entitáscsoport szintén egy amerikai kis csoportnál jelentkezett, quija táblás kommunikációs „üzemmódban”.  A kommunikáció hetente megtartott üléseken történt és több évig folyt. Az entitás úgy mutatkozott be, hogy a hatodik dimenzióban létezik és úgy aposztrofálta magát, hogy „mi a ti jövőtök vagyunk”. (we are you in the future). Csak olyan kérdésekre válaszolt az entitás, amely elég háttértudást és kutatást feltételezett a résztvevők részéről, azaz eléggé konkrét volt ahhoz, hogy igen rövid válaszokat lehessen rájuk adni.  A csoport vezetőjét és fő kérdezőjét az igazság iránti olthatatlan kíváncsiság vezérelte. Az entitás igen gyakran adott talányos válaszokat, amelyeket nem volt hajlandó megmagyarázni, ehelyett   a közös gondolkodásra. kutatásra, networkingre, azaz internetes hálózatépítésre buzdította a csoportot. A Cass. Csoport arra hivatkozott, hogy ha kész információkat adna át, akkor beavatkozna a kérdezők szabad akaratába, mivel ők választották az igazságkeresés rögös útját, így azt saját erőből kell végigjárniuk, ők ehhez csak bizonyos vezérlést, segítséget adnak. . Az interneten  az ülések teljes szó szerinti jegyzőkönyve elolvasható. A csoport vezetőjének írásai is letölthetők voltak, amelyekben a kérdések hátterét lehetett elolvasni. Mivel a csoport vezetője szinte a nulláról indult, természetes, hogy rengeteg magán jellegű kérdést is intéztek a Cass. Csoporthoz. Nagyon tanulságos és érdekes volt nyomon követni egy ilyen csoport életét és spirituális fejlődését, észjárását, küzdelmét, belső konfliktusait, azt, hogy ezeket mi okozta, a Cass. milyen tanácsokat adott a különböző helyzetekre és problémákra. 

  

2.5.3. A Kozmikus Tudat

A Kozmikus Tudat  mint a neve mutatja, univerzális tudat, tehát nincs személyisége, nem szellem,  úgy lehetne mondani, hogy az isteni tudat. A Kozmikus Tudat fogalmával tehát itt most csak mint 2006 nyaráig saját legértékesebb és minden egyébnél megvilágosítóbb forrásommal foglalkozom. A Kozmikus Tudat, amikor az univerzum teremtését vagy felépítését próbálja az emberek számára emészthető módon elmagyarázni, magát is leírja. Azt állítja magáról, hogy „ő” nem szellemlény, hanem a világmindenséget átszövő tudati energia, amelyből bármilyen információ ráhangolódással lehívható. Probléma csak a lehívással lehet. Amikor az interneten eljutottam a CosmicAwareness.org nevű honlapra, még nem sejtettem, hogy igazi gyöngyszemre vagy inkább gyöngysorra leltem. Amit a honlapon találtam, sokat ígérő volt. A Kozmikus Tudat kérdésekre válaszol, amelyekre a választ egy transzmédium közvetíti. A médiumot a Kozmikus Tudat fordítónak nevezi. A beküldött kérdések közül  a szerkesztő választja ki azokat, amelyekre a „fordítón” keresztül választ kérnek a Kozmikus Tudattól. A hetvenes évektől kezdve hírleveleket bocsátanak ki, amelyek a kérdéseket és a válaszokat tartalmazzák. A témákról témalista alapján lehet megrendelni a régi hírleveleket, amit én meg is tettem, így több száz kérdésre kapott választ tanulmányozhattam, időben széthúzva, 1977-től napjainkig. A kérdések a legáltalánosabb metafizikai témáktól a legkonkrétabb egyedi esetekig mindenféle témát felölelnek: társadalmi tendenciák okainak feltárását, az emberiség eredetére vonatkozó kérdéseket, a kozmikus etika törvényeit, az egyén számára megmagyarázhatatlan eseményeket, rejtélyes jelenségeket, tárgyakat, könyvek, cikkek, hírek igazságtartalmára vonatkozó kérdéseket, természeti jelenségekre, ufóeseményekre, a Földet látogató földön kívüli, más dimenziókból származó fizikai és nem fizikai lényekről, állatok viselkedésére vonatkozó kérdések, az emberi természetre, az emberiség és a Föld jövőjére vonatkozó kérdések, különféle gyógymódokra és új gyógyító hatású szerekre és eljárásokra, furcsa természeti jelenségekre, emberekkel megesett furcsa esetekre, stb-.stb., a legegyedibb kérdésektől az univerzumra vonatkozókig terjedő skálán mindenféle témában. A CAC (Cosmic Awareness Communications) CosmicAwareness.org honlapján megtekinthető azon témák indexe, amelyekkel a közlések fennállásuk 39 éve alatt foglalkoztak. Nemcsak az lenyűgöző, hogy a Kozmikus Tudat rezgéseiben a legrejtettebb személyekhez, valamely dátumhoz vagy helyhez kötött információ megtalálható és a „fordító” képes ezt „lehívni”, hanem az a mód is, ahogyan például a nehezen értelmezhető vagy valamilyen téves prekoncepcióra alapozódó kérdések esetében elmagyarázza, mi a hiba a kérdésben, és minden ilyen eset jó alkalom arra, hogy világos gondolkodásra késztesse olvasóit és ehhez útmutatást adjon.  Felhasználja a különböző kultúrák, vallások szimbólikáját, ha úgy gondolja, hogy ezzel jobban meg tud világítani egy-egy olyan kérdést, rámutatva egyúttal arra is, hogy milyen igazságmagvai vannak az adott rendszernek (vallásnak, mítosznak, asztrológiának, filozófiának). Amikor nem válaszolhat, nem ködösít, hanem elmagyarázza, hogy a választ még nem tárhatja fel vagy azért, mert veszélyt hozna a fordítóra és a szervezetre, vagy azért, mert az emberek még állnak készen arra, hogy az igazságot befogadják, mert még túl keveset tudnak a dologról. Egyes esetekben kérdés nélkül tart kis előadást a Kozmikus Tudat általa időszerűnek tartott témáról vagy valamely kérdés apropójából,  attól esetleg elkalandozva, valamilyen általa fontosnak tartott témát vagy kérdést a szokásosnál részletesebben világít meg. Ezekben az anyagokban annyi a gyöngyszem, hogy az ember kedvére csemegézhet és a puzzle kirakása igazi élvezetté vált. Annyi új, megdöbbentő és számomra teljesen ismeretlen információ volt ezekben az anyagokban, hogy igen sok esetben kételkedtem igazságukban. Ilyenkor az interneten utánanéztem és kivétel nélkül minden esetben bebizonyosodott, hogy nem légből kapott fantáziáról van szó, mert az adott információnak a Földön élő emberek egy csoportja már birtokában van. Sok ezernyi oldal elolvasása után arra a következtetésre jutottam, hogy a Kozmikus Tudat csak olyan információt tár fel, ami így vagy valakik számára már tudott. Ezek olyan információk, amelyeket az interneten meg lehet találni valahol, de ha az embernek sejtelme sincs egy dolog, esemény vagy történés létezéséről, akkor szinte semmi esélye sincs, hogy ezekre rátaláljon. Íme néhány példa: hogy a Marson és a Hold túlsó felén bázisok vannak, ahol emberek együtt dolgoznak földön kívüli emberekkel, hogy a Föld át és át van fúrva föld alatti járatokkal, hogy a Föld belsejében sok tízezer éves civilizációk laknak, hogy bizonyos földön kívüliek gyerekek ezreit tüntetik el, hogy az emberek nagy része hibrid, hogy a „szellemvilágban” teljesen más törvények uralkodnak, mint amire más forrásokból lehetett következtetni. Minden számomra új és megdöbbentő információnak igen alaposan utánajártam és eközben újabb és újabb részletekre bukkantam. Az egyes témák kifejtése során végigvezetem az olvasót azon a folyamaton is, ahogyan egyre mélyebbre ásva a megdöbbentő felismerések messze túlvittek azon, amit a Kozmikus tudat elárult. Az is igaz, hogy ezekről a dolgokról még a nyolcvanas években, de főleg a kilencvenes években megjelent kommunikációkban olvastam és valahogyan  úgy 2001-től vagy 2002-től kezdve úgy vettem ki, hogy a kommunikációk nyitottsága csökkent, kevés új titok került napvilágra. Sokáig nem értettem, mi lehet ennek az oka, aztán rájöttem és bizony az ok elég félelmetes. Az összeesküvés-elméletekről fokozatosan bebizonyosodott a számomra, hogy azok nem elméletek… Tévedés persze előfordul ezekben az anyagokban is, hiszen a médium halandó ember és teljesítménye sem mindig jár a csúcson. A fordítók csodálatosan tiszta és világos, nagyon gazdag, de ugyanakkor sallangmentes nyelven fejezik ki  a kozmikus nyelv eszközeivel nekik átadott gondolatokat. Az, hogy ez miként történik, hogy a tudatos tudat kikapcsolásával miként képes az agy automatikusan lefordítani a rezgésmintázatok formájában betáplált gondolatokat emberi nyelvre és emberek számára felfogható gondolatokká formálni azokat, az természetesen felfoghatatlan titok és az is marad. De hát ez ugyanolyan jelenség, mint az ihlet. Ha a zeneszerzőnek meg kellene magyarázni, hogyan születik meg a fejében a muzsika, ugyanúgy nem lenne rá képes, mint ahogyan a médium sem tudja, miként képes transzállapotban a kozmikus nyelvet emberi nyelvre fordítani. És persze ugyanez vonatkozik minden szokatlan vagy az átlagot messze meghaladó különleges emberi (sőt állati) képességre.  

A kétezres évek első felében Kozmikus Tudat kommunikációi nemcsak fő forrásom volt (bár korántsem az egyetlen), hanem  abban is segített eligazodni, hogy a más forrásokból származó információk megállják-e a helyüket. A Kozmikus Tudat kommunikációi segítségével rengeteg olyan  információt kaptam, amelyek az embereket foglalkoztatták.  A kérdezz-felelek módszer azonban nem volt alkalmas arra, hogy a Kozmikus tudat egy konzisztens, átfogó kozmológiai ismertetést adjon az anyag, antianyag, az energiák, a tudat, az elme stb. összefüggéseiről. Sok kérdésben továbbra sem tudtam összerakni a puzzle-t. Így e könyv írása is akadozott: saját kútfőből nem voltam képes kitölteni a hézagokat.  Ez az akadozás és keresgélés egy évig tartott, mígnem 2006 nyarán megtaláltam, amit kerestem: olyan metafizikai/spirituális tudományt, amely rendszerbe foglalta mindazt, ami a Kozmikus Tudattól töredezett információkként érkezett.  Sok minden a helyére került. Persze nemcsak a puzzle-kirakás jelentett problémát (az, hogy mi mivel függ össze), hanem a hézagok is:  ez a forrás ebben is segítségemre volt.  Szellemiségét tekintve nagyon jól egybevágott a Kozmikus Tudat rendszerével, de annál összehasonlíthatatlanul magasabb színvonalat  képvisel.  Ez az anyag azoknak és azokhoz szól csak, akik azt megtalálták. 

3. Az igazságkeresők nehézségei

3.1. A nehézség jellege

A spirituális megvilágosodáshoz szükséges információk és tudás megszerzését nehezítő egyik legnagyobb dilemma, hogy a metafizikai világokról leginkább metafizikai intelligenciáktól lehet autentikus információkhoz jutni. Aki már foglalkozott ezoterikával, az tudja, hogy a metafizikus intelligenciákkal való kommunikáció segítségével történő tájékozódás, ismeretszerzés, a megszerzett információ felhasználása, értékelése egyáltalán nem egyszerű dolog. Ezen a téren másfajta nehézségekkel kell megbirkózni, mint a misztikus szövegek tanulmányozása során. Az első nehézség, hogy legtöbbször a spirituális tanulmányokat folytató, igazságkutató ember saját maga nem képes az ilyen intelligenciákkal való kommunikációra. A második probléma, hogy nem tudja, milyen kritériumok szerint értékelje a mások által közvetített metafizikai forrásból származó közléseket, mit higgyen, mit nem, hogyan vélekedjen az ismeretlen világokról szóló és ismeretlen világokból származó közlések igazságtartalmáról. Ha saját maga rendelkezik telepatikus/médiumi képességekkel, akkor miként kezelje a kapott információkat? Hogyan haladjon a spirituális ismeretszerzésben, milyen utat válasszon?

Az alábbiakban ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk, külön tárgyalva a két esetet, tehát amikor az igazságkereső ember maga is képes lehívni vagy közvetlenül, mint médium hozzáférni metafizikai információhoz, és azt, amikor a kutató mások által közvetített anyagokra van utalva. Előre kell bocsátani, hogy valószínűleg a második eset a gyakoribb: az igazságkeresők többnyire saját maguk nem rendelkeznek médiumi képességekkel. Ez nem véletlen: a médiumitáshoz passzív elme, sőt transzállapot szükséges. Az igazságkereső ember elméje éber és kritikus, ha kapna is valamilyen gondolatot, azonnal bekapcsolná a saját elméjét, megpróbálná azon nyomban elbírálni, értékelni a kapott infó igazságtartalmát. Csakhogy az ilyen kommunikáció idejére a tudatos elme többé-kevésbé ki van kapcsolva,  háttérbe van szorítva.

A metafizikai lényekkel, közöttük saját felső tudatrészeinkkel való kapcsolatfelvétel mellett szóba jöhetne az értékes régi misztikus, filozófiai és tudományos írások tanulmányozása. Rendkívül ritka azonban az olyan ember, aki  a metafizikai tárgyú régi és új írásokat nem csupán kedvtelésből, érdeklődésből vagy mentális torna gyanánt, hanem a metafizikai valóságok megismerésének forrásaként próbálja felhasználni. A keleti írások tanulmányozása, megértése tanító, guru nélkül reménytelen vállalkozás.

Aki metafizikai tárgyú forrásokat azzal a céllal tanulmányoz, hogy a metafizikai valóságok megértéséhez kulcsokat találjon, ezeket olvasgatva, tanulmányozva úgy érzi vagy inkább megérzi, hogy a  vallási és a misztikus írásokból és prófétáktól, bölcsektől származó mondások, szimbólumok mögött valamilyen mély titokzatosság és rejtett bölcsesség lehet. A misztikus írásokat az ember először inkább a jobb agyféltekéjével fogja fel, ahhoz hasonlóan, ahogyan az ember például egy nonfiguratív képzőművészeti alkotáshoz viszonyul: valamilyen benyomást tesz rá, talán teszik is neki, de nem tudja szavakban pontosan visszaadni,  hogy pontosan mi tetszik és miért tetszik. Ennek az az oka, hogy a transzcendens valóságokról szóló művek szerzői különböző okok miatt metafórákkal, szimbólumokkal, analógiákkal, megszemélyesített isteni lényekről szóló történetekkel írják körül a mondanivalójukat. Ezért az ilyen műveket tanulmányozó ember nem a bal, hanem inkább a jobb agyféltekéjével fogja fel e művek üzenetét, ha a jobb féltekéje aktív. Ha nem, akkor ezekből a szövegekből nem sokat ért. Az emberi racionális nyelv nehezen birkózik meg az olyan jelenségek leírásával, amelyeket nem az öt érzékszervünkkel érzékelünk vagy amelyek ilyenekből logikai úton nem vezethetők le.  

A metafizikai igazságkereső olyan sajátos nehézségekbe ütközik, amelyek a megismerésnek különösen erre a területére jellemzők. Hiába nyitott és intelligens a metafizikai igazságok kutatója, ezeket a nehézségeket nem kerülheti el. Ehelyütt ezek közül hárommal foglalkozunk itt: a metafizikai ismeretek forrásaival kapcsolatos valamint a nyelvi kifejezési formákból adódó problémákkal végül a dezinformációval, azaaz a megtévesztő, félrevezető, manipulatív információk terjesztésével.

3.2. A nyelvezettel kapcsolatos  nehézségek

A műszaki emberek könnyen szót értenek, mivel a műszaki fogalmak tartalma egyértelmű, a műszaki terminológia pontosan definiált. A tudományos nyelv már kevésbé egyértelmű, mivel a paradigmák mögöttes koncepciója időben is változik illetve értelmezése nem annyira egységes, mint a műszaki területeken. Megegyezés van a logikus gondolkodás szabályai tekintetében is: abban, hogy miként kell a tényekből következtetéseket levonni, hogy mi fogadható el egy ténymegállapítás bizonyítékaiként, hogy miként kell egy elméletet vagy magyarázatot érvekkel alátámasztani.  A tudományokban, a technikában a félreértések lehetősége nem jelent túl nagy gondot a szakmabeliek kommunikációjában. A tudomány szimbólumai, definíciói, képletei mind az emberi érzékszervekkel érzékelhető valóságra vonatkoznak és az abból logikai műveletekkel levezethető következtetésekből adódnak, ezek rövidített kifejezési formái egy-egy szakmai csoport megállapodása alapján kerülnek alkalmazásra és elfogadásra. A szavaknak az értelmezése persze idővel változik, amint változik a mögöttes koncepció vagy ismeretanyag, de a kommunikáció során vagy a szövegösszefüggésből általában kiderül, hogy a szavak mely értelmezése  illik bele egy adott gondolatsorba.

A metafizikai tárgyú szövegekkel azonban  más a helyzet. Az ezek tárgyát képező fizikain túli valóságokat az ember nem észleli, legalábbis nem testi érzékszerveivel. Így persze jóval nehezebb megállapodásra jutni, hogy a különbözőképpen érzékelt és értelmezett valóságtartományok tulajdonságait miként írják le, hiszen ezekkel kapcsolatban hiányzik az emberi tapasztalat. Az azonban, hogy valamit az ember nem képes érzékszerveivel észlelni, vagy hogy valamit csak az emberek kicsiny hányada lát, más része nem vagy másként látja, még nem bizonyítja, hogy az a dolog nem létezik, de még azt sem, hogy az valami nem fizikai jellegű dolog. Például az angyaloknak nevezett lényeket vagy a testet elhagyó lelket csak kevés ember képes látni, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem léteznek, de még azt sem, hogy ezek anyagtalanok. Csak azt lehet biztosan tudni róluk, hogy láthatatlanok a számunkra vagy hogy nincs tömegük vagy inkább súlyuk. Azon valóságtartományokat, amelyeket nem vagyunk képesek érzékszerveinkkel észlelni,  nem vagyunk képesek leírni az észlelhető, szilárd fizikai anyagi valóságra kitalált szavakkal, mert azok csak a mi anyagi világunkra vannak kitalálva. A probléma valójában nem a nyelvi kifejezés korlátaiból adódik, hanem abból, hogy ezen valóságtartományok leírására használt szavak mögöttes koncepciójáról való megegyezés és egyetértés hiányzik, így a metafizikai témákról beszélgető emberek eszmecseréje süketek párbeszédévé válik. Nemcsak a szerzők és az olvasók között, de az egyes szerzők között sem létezett ilyen megegyezés a szóhasználatot illetően, ezért az ilyen szövegek tanulmányozói hiábavalóan próbálkoznak azzal, hogy más művekből metafizikai tárgyakra vonatkozóan magyarázatot vagy kiegészítő információt szerezzen.

 Minden tanítás, szerző, vallás a saját egyéni értelmezésében használ bizonyos neveket, szavakat, szimbólumokat. Például az indiai bölcselet paradigmáit le sem lehet fordítani, ami még nem lenne probléma, ha az eredeti elnevezéseket definiálni lehetne. Azoknak azonban csak saját szövegkörnyezetükben van értelme. Metafizikai fogalmak  definíciójához  a fizikai világra vonatkozó fogalmakat  kellene kölcsönözni, amelyek azonban egy más paradigmarendszerrel leírható valóságtartományra vonatkoznak. Például a harmadik szemes látást „látásnak” nevezzük, ami azt a képzetet kelti, hogy itt láthatatlan dolgok ugyanolyan módon való látásáról van szó, mint a fizikai látás esetében.  Megegyezéses értelmezés híján bizony nem lehet tudni, hogy a fizikai valóságra vagy valamilyen metafizikai valóságra vonatkozik egy-egy szöveg, hogy egy szót, kifejezést szimbólumként, metafóraként, vagy szó szerint kell-e értelmeznünk. Ezt a nehézséget megtapasztalhatjuk, ha akár vallási, akár mitológiai vagy misztikus szövegeket tanulmányozunk. El lehet képzelni, hogy az értelmezési bizonytalanságok mennyire torzítják e művek fordításait! De még ha valaki az eredeti nyelven képes is ezeket a műveket tanulmányozni, akkor isrendkívül kicsi a valószínűsége annak, hogy az olvasó azt értse a szövegeken, amire  a szerző gondolt. Még csak nem is kell a vallások vagy a misztika területére kalandoznunk ahhoz, hogy példákat találjunk a paradigmák tisztázatlansága miatt felmerülő problémákra. A nyelvi kifejezéssel kapcsolatos nehézségek akkor is jelentkeznek, ha a tudomány tárgya átnyúlik a metafizikai valóságtartományokba. Egy tudományág paradigmái is megtévesztők lesznek, ha bizonyos jelenségekről azt feltételezik, hogy azok anyagi jellegűek vagy anyagi eredetűek vagy természetűek, holott nem azok. Vegyük szemügyre például a pszichológia egyes paradigmáit. A tudat, a gondolat, az álom, a lélek, az elme olyan jelenségek, amelyeknek magyarázata nem vezet sehová, ha ehhez fizikai, biológiai, fiziológiai, kémiai paradigmákat használnak. Ezeket a jelenségeket egy anyagi dologhoz, az agyhoz kötik, pedig ezek a metafizikai valóságtartományhoz tartozó jelenségek, mivel szubsztanciájuk az emberi értékszervekkel nem észlelhetők és nem a fizikai világ törvényei vonatkoznak rájuk. Például a gondolatot a medicina az agyhoz és az idegszinapszisok működéséhez köti, tehát az élő anyaghoz, így azután például a telepátiát nem képes magyarázni, de tulajdonképpen magát a gondolatot vagy mondjuk az emlékezést sem. Akárcsak a testen kívüli érzékelést, sőt testen kívüli gondolkodást sem! A lélek szót mindenféle területen és értelmezésben használjuk, de a tudomány nem-igen tud mit kezdeni vele, mivel mint érzékszerveinkkel nem érzékelhető dolgot, a tudomány nem képes annak értelmezését úgy definiálni, hogy mindenki ugyanazt értse ezen a fogalmon. Így azután a lélek a tudományok által nem is használható paradigma. A lélek fogalmának materialista megközelítésére jellemző, hogy a lélek létezésének egyik meggyőző bizonyítékát abban látják a kutatók, hogy a halál beálltával a test néhány grammot veszít a súlyából. Tehát a testből valóban távozik valami, bizonyára a lélek az, és aminek súlya van, az bizonyára létezik. Lehetséges, hogy ez valóban így  van,  de a lélek objektív létezésének akkor sem a súlya a legjellemzőbb bizonyítéka.

Minden metafizikai témában író szerző, legyen az ember vagy a mondanivalóját médiumon keresztül átadó szellemlény,  meg kell hogy birkózzon a nyelvhasználatból fakadó következő dilemmával:  mondanivalójának kifejezéséhez csak a meglévő nyelvi szókészletből választhat. Ha azonban olyan fogalmakkal operál, amelyekhez már valamilyen vallási, filozófiai, ezoterikai vagy netán fizikai koncepció tapad és ezt a fogalmat teljesen más koncepció, elmélet megvilágítására akarja használni, akkor ezzel  összezavarja az olvasót. Ha azzal próbálkozik, hogy mondandója újdonságát, minden hasonló témájú koncepciótól való különbözőségét új, ismeretlen szavak kreálásával vagy más nyelvekből, például a szanszkrit nyelvből és írásokból való átvételével adja olvasói tudtára, hogy saját rendszere mely vallási vagy filozófiai rendszerhez áll közel, ezzel sem könnyíti meg olvasója dolgát, sőt…  Például a teozófia, amely igen magas színvonalú metafizikai iskola, rengeteg hindu szót adaptált, emiatt rendkívül nehézkes, sok esetben igen nehéz megérteni. Elég jó megoldás, ha a szerző részletes glosszáriumot mellékel. Csakhogy akkor a megértési gondok már a glosszárium olvasásakor fellépnek, hiszen abban a  fogalmakat összefüggésükből kiragadva kell röviden megmagyarázni. Jómagam ezt a dilemmát megpróbálom azzal áthidalni, hogy mondanivalómhoz a legegyszerűbb, legismertebb fogalmakat használom, de magában a szövegben próbálom meg körüljárni az adott fogalom értelmezése körüli nehézségeket és félreértéseket, amelyekből téveszmék, zavaros elméletek és hiedelmek születtek. Tisztában vagyok azzal, hogy ezt a dilemmát és az olvasó számára ebből fakadó befogadási nehézségeket bizonyára így sem leszek képes áthidalni.  Mindenképpen zavaró ugyanis, ha valamilyen általunk már értelmezett és bizonyos összefüggésrendszerbe behelyezett szón vagy terminológián  valami egészen más dolgot kell érteni, különösen, ha az a más értelmezés szokatlan és meghökkentő. Az emberek többsége könnyebben megbékél az érthetetlen, misztikus fejtegetéssel, mint az érthető, de korábbi világképéhez nem illeszkedő világmagyarázatokkal. Ez még akkor is így van,  ha az a szokatlan magyarázat sokkal jobb, mint amit korábban magáénak vallott.  A misztikus dolgok iránt vonzódó emberek egy-egy tanító vagy eszme iránti szimpátiától vezérelve szívesen befogadnak elméjükbe vagy elbíbelődnek egy-egy zavaros tanítással, amelynek mélyebb értelmén reménytelen vállalkozás lenne elmélkedni, mint  olyan új paradigmákon, amelyek régi hiedelmeik felülvizsgálatára ösztönöznék őket.

3.3.  A metafizikai tudás megszerzésének forrásaival kapcsolatos problémák

Tegyük fel, hogy bármi okból történt, de elhatározzuk, hogy utánajárunk a metafizikai rejtélyeknek, válaszokat keresünk kérdéseinkre. De kinek tegyük fel a kérdéseinket?  Ha az igazságkereső útjára lépsz, egy dologban biztos lehetsz:  a válaszokat nem várhatod a tudományoktól és nem várhatod a vallási tanításoktól sem (semelyiktől) Mindkettő korlátozza a spirituális megismerést. A tudomány amiatt korlátoz, mert kirekeszti a spirituális/metafizikai megközelítést (forrásokat, módszert) illetve a fizikain túli valóságtartományokat vizsgálódási köréből.  A tudomány kérdésfeltevése már önmagában is materialista, a szónak mindkét értelmében: egyrészt abban az értelemben, hogy a fizikain túli valóságokat és a fizikai test nélküli életet és tudatot nem ismeri el létezőnek, másrészt abban az értelemben is, hogy csak a – végső soron pénzben kifejezhető -haszonnal kecsegtető témákkal foglalkozik. A vallási tanítások tartalmazhatnak spirituális igazságokat, de mégsem alkalmasak arra, hogy folytonosan változó kérdéseinkre statikus forrásokból szűrjük le a válaszokat. A vallási tanítások egyszerűen nem ezt a célt szolgálják.

Forduljunk tehát metafizikai tárgyú könyvekhez? A metafizikai tárgyú írások tanulmányozása során zsákutcába kerülünk akkor is,  ha szó szerint próbáljuk értelmezni azokat, de akkor is, ha eleve mesének, mítosznak, hiedelemnek gondoljuk őket. Ha egy ilyen írást a valóságtól nagyon elrugaszkodottnak, mítikusnak érzünk, akkor átsiklunk olyan értékes részleteken, amelyek fényt vethetnek az ókori filozófia, szent könyv, teremtéstörténet vagy mítosz rejtett valóságtartalmára. Például az özönvizet ma is ugyanúgy értelmezzük, mint amit a szó jelent: mindent elöntő áradatnak. De az égi járművekre használt különféle kifejezések értelmezésénél már csak kevés embernek jut eszébe, hogy azok is valóságosak lehetnek, mégpedig űrhajók, a mítikus istenségek pedig esetleg más dimenzióból vagy más világokból jött látogatók! Csak az atomrobbantás hatásait ismerő embernek jut eszébe, hogy az ősi indiai írások pusztító égi tüzét valamiféle nukleáris robbantásként értelmezze, pedig erről van szó.  Metafizikai tudás nélkül az ősi írások tanulmányozója nem tudhatja biztosan, mi az, amit szó szerint kell érteni, mi az, amit valami egészen más értelmet takaró szimbólumnak kell értelmezni, amely mögött igen mély tudás húzódhat meg. 

A fentieken kívül más körülmények is akadályozzák, hogy a metafizikai tárgyú írásokból kihámozzuk azok mondanivalóját és igazságmagvait. Fontos figyelembe venni az eredeti írásra vagy tanításokra rárakódott későbbi szándékos torzításokat, változtatásokat. Tekintettel arra, hogy a régi időkben a népesség túlnyomó többsége írástudatlan volt, a szövegek gondozása, másolása, fordítása, értelmezése egy szűk csoport privilégiuma volt. A vallások kérdéseivel külön foglalkozunk majd, most ebből a témakörből csak annyi tartozik ide, hogy a régi, ősi tudást tartalmazó szövegek közül azokat, amelyeket vallási szövegekként használtak fel későbbi korokban, valamennyit folyamatosan és többszörösen alakítgatta a papság aszerint, hogy mikor mire volt szükség az emberek irányításához és ellenőrzéséhez. Nem beszélve arról a későbbiekben bővebb kifejtésre kerülő és nagyon kevéssé ismert körülményről, hogy a különböző civilizációk, korok vallások papsága mögött mindig is ott voltak a különböző nemes és nemtelen céloktól vezérelt láthatatlan entitások. A történelmi korokból származó vallási könyvek célja nem az emberek spirituális felvilágosítása volt és ma sem az. A vallási tanítások célja egészen más: az embereket rábírni, hogy az őket ellenőrző és irányítani kívánó entitásokat istennek tekintsék, életük során az istennek  vagy isteneknek kikiáltott entitásoknak tetsző erkölcsi, életmódbeli, politikai magatartásszabályokat kövessék. A vallásalapító szent írásokat nem igazán érdemes forrásmunkaként használni a spirituális igazságkeresőnek. Nem arról van szó, hogy a vallási tanítások értéktelenek vagy teljességgel hamisak lennének, csupán arról, hogy a vallási írásoknak nem az a rendeltetése, hogy a XXI. század modern embere számára a világ működésének titkait feltárják. Vallási könyvekből kutatni a metafizikai igazságokat olyan, mintha az ember egy gyógyszer valóságos tulajdonságairól a gyógyszerhez mellékelt, betegek számára készített tájékoztatóból próbálná megismerni a gyógyszer hatásmechanizmusát, vagy egy műszaki cikk működési módjáról a reklámból akarna valós és részletes képet kapni.

A régi egyiptomi, sumér és a keleti írások és a különböző természeti népek ősi mítoszai rengeteg értékes utalást tartalmaznak a metafizikai világokról, az emberiség vagy az adott nép, törzs, nemzet eredetéről, régmúlt történetéről,  ősi, titkos mágikus tudásról, megannyi olyan dologról, amely a mai ezoterikus praktikákban és metafizikai elméleti iskolákban, irányzatokban legalábbis töredékesen valamilyen formában fel-felbukkan. A spirituális igazságok kutatói szinte valamennyien belesétálnak abba a csapdába, hogy a régi, eredeti  vallási és misztikus írások egyikével-másikával, vagy a hozzájuk hasonló származékos művekkel próbálkoznak. De honnan vegye az ember a kulcsot az ilyen írások megértéséhez? Legtöbbször nem létezik ilyen kulcs, az embernek bele kell törődnie, hogy a misztikus szövegeket nem érti meg, ha pedig egy szakember (kutató)  magyarázatát hívjuk segítségül, akkor talán ez megkönnyíti a dolgunkat, de feltételeznünk kell, hogy  a magyarázat nagy valószínűség szerint erősen torzítja az eredeti szöveg mögöttes mondanivalóját. Mielőtt elmerülnénk valamely misztikus írás megfejtésében, érdemes kielemezni, hogy mi az oka az értelmezési nehézségeknek.  Az ok sokféle lehet és annak eldöntése szempontjából, hogy foglalkozzunk-e egy adott forrással, tanítással, szerzővel, revelációval stb, nem mindegy, hogy mi az az ok, ami nehezíti egy írás megértését vagy befogadását.  Lehetséges, hogy a szerző túl sok szimbólumot használ és ezeket nem értjük, lehet, hogy hiányoznak a definíciók és bizonyos fogalmakat más értelmezésben használnak, mint amit mi ismerünk. Lehet, hogy a szöveg tudálékos és semmitmondó,  lehet, hogy az eredeti szöveg van eltorzítva vagy rossz a fordítás vagy a fordító félreértett bizonyos kulcsszavakat az eredeti nyelvben. Nagyon fontos, hogy mindent csak az adott rendszerben értelmezzünk. Ha az olvasmányunk régi időkből származik, tudnunk kell, hogy ezek helyes értelmezéséhez nagyon nagy tudás, szakismeret, intuíció és gondolati rugalmasság szükséges. Minden dolognak, amit  fontosnak vagy érdekesnek tartunk, érdemes több forrásból utána nézni. Kalandozásokat tehetünk a teozófiai szerzőknél, a keleti filozófiáknál, próbálkozhatunk a tibeti, indiai és egyéb buddhista tanításokkal, a különböző jóga tanításokkal és sok egyébbel. Ezek a tanítások azonban eredeti formájukban teljességgel érthetetlenek és ugyanúgy, mint mondjuk a Biblia esetében, csak morzsányi igazságokat vagyunk képesek kivonni belőlük, amelyek azután elménkben olyan zűrzavart teremtenek, ami egy szétszórt puzzlehoz hasonlatos.

Akár eredeti szövegeket próbál az igazságkereső tanulmányozni, akár ezeket ismertető és értelmező modern kori szerzők műveiből próbálja ezeket megérteni, az eredmény nem lesz arányban az erőfeszítéssel, a befektetett idővel és szellemi munkával. (kivéve, ha célunk egy célirányos, profi kutatás elvégzése). Ha nem az eredeti műveket olvassuk, hanem erre hivatott tudósok, kutatók értelmezése, magyarázata alapján ismerkedünk meg e művekkel, akkor ki vagyunk téve annak is,  hogy ezekben sok a tévedés, félreértés és torzítás, bár az még mindig jóval kevesebb, mint abban, ahogyan mi, laikusok értelmeznénk ezeket az igen rejtélyes és misztikus, szimbólumokkal teletűzdelt írásokat, és az sem utolsó előny, hogy már előemésztett formában vesszük magunkhoz e nehéz szellemi táplálékot. Jómagam utólag azt mondhatom, hogy ezek a kalandozások ha nem is teljesen hiábavaló, de nélkülözhető forrásoknak bizonyultak a számomra.

Marad még három lehetőség: a spirituális beállítottságú emberek könyvei, anyagai,  a magas  szintű szellemformában lévő entitásoktól származó, médiumok által közvetített anyagok, és végül a saját tudatunk felső rétegeiből lehívott információ.  

A könyvekkel két probléma van: az egyik a hozzáférhetőség. Ha az igazságkereső olvas angolul (főként), akkor az Interneten  óriási választékból rendelhet könyvet,  de a könyvek drágák és csak ha az ember a kezében forgathatja,  akkor derül ki, hogy elolvasásra érdemes könyvet vásárolt -e drága pénzen és igen drága postai költségen. A másik probléma a könyvekkel, hogy egy-egy témába részletesen belemennek a szerzők, de a részletekből nem áll össze olyan kép, amely ellentmondásmentesen lefedne több, feltételezhetően egymással összefüggő jelenséget.  Így aztán könyvek százait rendelheti meg és tanulmányozhatja, mégsem biztos, hogy a kívánt mértékben halad, azaz sikerül kielégíteni spirituális tudásvágyát. Sokkal jobb megoldás az interneten való keresgélés  és weblap olvasás. Az ember  azonnal utánanézhet egy-egy kérdésnek vagy kételyének, ellenőrizheti az információkat, utánanézhet egy-egy információ történetének, rámehet fórumokra, hogy a tényállítások igazságáról meggyőződjön. Az interneten célirányosan kereshetünk médiumok által közreadott- szellemlényektől, entitásoktól, földön kívüliektől származó- információkat. Természetesen mindenki a saját környezetét, világát ismeri a legjobban, ezért metafizikai témákban legjobb metafizikai entitásoktól tájékozódni. Ennek azonban előnyei mellett- sajátos problémái vannak.

A spirituális tudás gyarapítása fokozatos folyamat, és nem azonos azzal a misztikus élménnyel, amit a keleti filozófiák megvilágosodásnak neveznek, amit a megváltozott tudatállapotú emberek a magasabb dimenziójú tudásfrekvenciákra való ráhangolódással érnek el. A tudás fokozatos megszerzése nem örvendeztet meg a meditációs technikákkal elérhető misztikus élménnyel, viszont az elért szintről nem  kell visszaugrania egy alacsonyabb, anyagiasabb szintre. Az innen-onnan megszerzett tudásban, válaszokban mindig maradnak hézagok, sőt ellentmondások is, de a fontos az, hogy a tudat nem áll egy helyben, hanem tágul és felfelé emelkedik, egyre nagyobb valóságtartományokat képes befogni, egyre inkább belát a dolgok mögé vagy azok belsejébe. Magának a kirakós játéknak végtelen számú eleme van és nincsenek határai, de nincs is rá szükség, hogy az ember  az univerzum teljes képét kirakja.  Az átlagos igazságkereső mindig csak annyit tűzhet ki célként maga elé, hogy az általa megfogalmazott kérdésekre minél jobb, igazabb válaszokat találjon. A kérdések számát és jellegét az illető mindenkori spirituális tudásszintje és igazságkereső szenvedélyének foka határozza meg. Az, hogy adott pillanatban egy spirituális kutató hány puzzle elemet szeretne összeilleszteni és milyen természetű elemekről van szó, teljesen egyéni dolog.  Én azonban meg vagyok győződve arról, hogy nagyobb az esélye annak, aki a világ megismerését puzzle játéknak tekinti és tervszerűen, kérdéseinek felmerülése mértékében és ezek által meghatározott keretek között halad előre a spirituális tudás megszerzésében, mint annak, aki egész életén át egy-két mestert vagy vallási tanítást követ illetve tanulmányoz, vagy annak, aki a világnak csak egy kis szeletét kutatja, vagy annak, aki pszi képességei vagy meditációi révén szerez vagy kap spirituális információkat, de azokat nem dolgozza fel, nem próbálja „kirakni”, hanem mozaikszerű bölcsességekként raktározza el elméjében, vegyítve azokat a már ott korábban megtelepedett vagy oda beengedett hiedelmekkel, például vallási vagy más egyéb tanításokkal. (Ez alól kivételt képeznek azok a tanítványok, akiknek valóban isteni magasságokból leszállt mesterei vannak. A mesterekre való hagyatkozásnak azonban veszélyei vannak: a tanítvány nem tudhatja biztosan, hogy mestere valóban az-e és olyan-e, amilyennek mutatja vagy mondja magát.)

A metafizikai világokról nyilván azok a lények tudnak a leghitelesebb igazságokkal szolgálni, amelyek ott élnek, nevezzük őket egyelőre metafizikai entitásoknak. Az entitás szóval elkerültem a metafizikai információs forrás mibenlétének a pontosabb meghatározását. Az entitás lehet bármilyen szintű és bármilyen formával vagy testtel rendelkező tudat. A metafizikai entitások mondandójához, tudásához, tanításaihoz médiumok vagy közvetítők segítségével férhetünk hozzá, ha saját magunk nem rendelkezünk médiumi képességgel. A továbbiakban ennek a forrásnak az előnyeivel és hátrányaival, azaz problémáival és buktatóval foglalkozom.

Mivel jómagam nem rendelkezem médiumi képességekkel, a médiumitással és médiumi közvetítéssel történő kommunikációval kapcsolatban ugyan nem volt semmiféle előítéletem, de mielőtt eldöntöttem volna, hogy az ilyen kommunikáció mennyiben és milyen feltételek mellett használható a számomra, magát a médiumitás jelenségét is körül kellett járnom. A médiumitás maga is rendkívül érdekes és fontos téma, ezért ennek külön részt szenteltem. Érdekes dolog, hogy a jelenséget maguk a médiumok sem igazán értik, aki rendelkezik ilyen képességgel, az azt ugyanolyan magától értetődő adottságként fogja fel, mint ahogyan a zenei vagy matematikai tehetséget felfogják anélkül, hogy azon spekulálnának, hogy ez miben is áll és honnan és miért kapták meg ezt a tehetséget. A spirituális kommunikáció, modern nevén: channeling, csak úgy megtörténik: az erre képes ember  gyakorlás segítségével vagy csak úgy spontán módon információkat, képeket, érzeteket kap valahonnan, amelyeket vagy szavakba tud önteni, vagy nem.  Tanulmányoztam azt, hogy a kommunikáló szellemek hogyan írják le az élő személyen keresztüli kommunikációt a maguk szemszögéből, hogy a médiumok különböző típusai miként tapasztalják meg a jelenséget,  hogy milyen a közvetített anyag nyelvezete, tartalma milyen célokat hordoz és időben milyen tendenciákat mutat, hogy mitől függ a médiumi képesség, hogy a közlések színvonala és igazságtartalma mennyiben függ a médium személyiségétől, képzettségétől, hitrendszerétől, transzállapotának mélységétől és mennyiben függ a médium tulajdonságaitól vagy adottságaitól az, hogy milyen forrás (milyen entitás) veszi igénybe a médium képességeit. Mindezek a kérdések igen fontosak annak eldöntése szempontjából, hogy mennyiben, milyen feltételekkel használhatjuk a mások által vagy akár a saját magunk által lehívott vagy kapott spirituális információt és a következőkben a médiumitással ebből a szempontból foglalkozom.

A médium az eredeti értelmezés szerint a spiritizmus fő szereplője, olyan személy, akin keresztül halottak szellemei beszéltek.  A spiritizmus lényege, hogy egy-egy médium aki ilyen képességekkel rendelkezett, általában egy-egy csoportban szellemeket idézett meg és azokhoz lehetett kérdéseket intézni. A spiritizmus már a XIX. Században népi foglalatossággá vált, így a szellemekkel való érintkezés kikerült a titkos társaságok monopóliumából. A szellemekkel való kommunikáció természetesen nem a spiritizmussal kezdődött,  hiszen a primitív vallások a természeti népeknél lényegében a szellemekkel való kommunikáció rítusaira épültek, Keleten pedig a különböző meditációs technikák voltak a kommunikáció fő technikái.  Sem az ima, sem a meditáció, sem a sámándob, sem az extatikus táncok nem hasonlítanak a médiumon keresztül történő kommunikációra, amelynek eszköze az emberi nyelv és amely lehetővé teszi a bonyolultabb gondolatok, eszmék közlését, a folyamatos beszéddel vagy írással. Amikor még a médiumi közvetítéssel készült művekből próbáltam a szellemvilágról tájékozódni, akkor úgy gondoltam, hogy nem a médiumon, hanem a kommunikáló entitáson múlik, hogy mennyire anyag jön le. A médiumok által különböző metafizikai lényektől kapott információkhoz, amelyek lehetnek feltett kérdésekre adott válaszok vagy a lény önálló mondanivalója, könyvformában vagy internetes weblapokon juthatunk hozzá. Az igazságkereső nem ússza meg azt, hogy ezeket a közvetített anyagokat tanulmányozza. Joggal feltételezi az ember, hogy a láthatatlan világokról azok képesek a leghitelesebb információt nyújtani, akik ott élik az életüket. Ugyanakkor egy igazságkereső azt sem kerülheti el, hogy megpróbálja megérteni ezt a jelenséget és  meghatározni azokat a kritériumokat, amelyek alapján tesztelheti a közvetített információkat. Ezek a kritériumok végülis hasonlók ahhoz, amelyek alapján az ember-szerzők műveit megítéli az ember,  de nem teljesen: ezeknek a forrásoknak bizonyos sajátosságai vannak.

Amikor egy „odaátról” származó közlést az ember a maga elvárásai szempontjából minősít, több szempontot kell mérlegelnie. Az első, hogy a közlés tartalmában megfelel-e az elvárásaimnak, tehát az adott fázisban érdekes-e a számomra. Egy időben nagyon érdekelt, hogy élik meg az emberi szellemek a túlvilági életet. Ehhez nem volt szükséges, hogy nagyon magas röptű anyagokat keressek. Az is érdekelt, hogy ők hogyan kommunikálnak a médiummal és egymással, hogy miként vannak „berendezve” az ottani világok, hogyan történik a beilleszkedés és miként történik az újabb inkarnációra való felkészülés, stb. Érdekelt, hogy mit tanultak, mit látnak másként, mint földi életük során, hogy mennyire tűnik fizikainak a túlvilági élet, stb. Az ilyen jellegű érdeklődést könnyű kielégíteni, sok ilyen megnyilatkozást, médiumok által írt könyv található az interneten és a piacon egyaránt. Mivel azonban a spirituális értékek és a bölcsesség egészen más, mint a földi erkölcsi szabályok és a földi intelligencia vagy tudás, a földi élet során elnyert tekintély egyáltalán nem garancia arra nézve, hogy az ilyen ember szellemétől származó információ magasabb szintű, mint egy ismeretlen, névtelen szellemtől származó információ vagy közlés. Olyan szellemek is megnyilatkozhatnak, akik odaát folytatják ugyanazt a tevékenységet, amit életükben műveltek, és egyszer csak még élő volt munkatársuknál jelentkeznek és „súgnak” neki. Így például egy kutató, aki azzal foglakozott, hogy rádión, magnón szellemhangokat és közléseket vett fel, halála után jelentkezett a társánál és tanácsokat adott, hogy miként könnyítheti meg a szellemek számára a technikai eszközökön keresztüli kommunikációt. Odaátról érkezhet nagyon értékes technikai ismeret vagy tanács.  A testben élő ember ezt vagy intuícióként éli meg vagy nagyon is tudatában van annak, hogy kitől kapott odaátról üzenetet.

Sok tudós jut nagy ötletekhez vagy kap megoldást egy általa keresett problémára, sok művész kap ihletet „odaátról”, anélkül, hogy tudna erről a lehetőségről. El-vagy befogadja a segítséget, anélkül, hogy felismerné, honnan jött a gondolat. Ez negatív, rossz, félrevívő gondolatokra is ugyanígy igaz. Az embereket segíthetik, de ki is használhatják a különböző rendű és rangú entitások, anélkül, hogy észrevennék. A pszichikus adottságokkal rendelkező egyéneket odaátról megtalálják bizonyos entitások, közlésekkel ostromolhatják őket anélkül, hogy ők ezt kérnék vagy kérdeznének. Különböző behízelgő sugalmazásokkal rá tudják venni a „kiválasztott” médiumokat, hogy tegyék közzé a közléseket vagy gyűjtsenek maguk köré embereket, akik aztán ezt megteszik. Így a fenti egyszerűbb témákon túlmutató médiumi közvetítéssel keletkezett anyagok majdnem mindig valamilyen rejtett célt szolgálnak. Logikai úton is kikövetkeztethető, hogy a más világokban lakóknak ugyanúgy lehetnek vitáik, filozófiai, vallási természetű nézetütközéseik, sőt háborúik is, mint nekünk, földi embereknek. Az egyes csoportoknak saját önös céljaik, érdekeik lehetnek.

Spirituális tudás nélkül azonban a közvetítő könnyen áldozatul eshet annak, hogy hazugságok vagy megtévesztő féligazságok közvetítésére használják őket, a közreadott anyagok  olvasója pedig annak, hogy a „tanítás” vagy „reveláció” minden szavát elhiggyék, vagy azért, mert a médium nagyon „spirituálisnak” tűnik vagy tünteti fel magát, vagy azért, mert a küldő tekintélyes személyiségnek adja ki magát, vagy mert nem veszik a bátorságot, hogy véleményt nyilvánítsanak, nehogy megsértsék a médiumot, aki ilyen szép és nemes üzenetek továbbítására lett a felsőbb szellemlények által kiválasztva. A közlések olvasói vagy hallgatói sokszor maguknak sem akarják bevallani, hogy egy tekintélyesnek gondolt forrásból származó szöveget zavarosnak, semmitmondónak, hamisan ájtatosnak vagy sekélyesnek stb. tartanak. Sokszor azonban egyáltalán nem könnyű eldönteni, hogy miként kezeljünk egy-egy tanítást: akárcsak ideiglenes jelleggel is befogadjuk-e az elménkbe, vagy inkább tartsuk távol magunkat.  A legveszélyesebbek az igazságot a félrevezetéssel ravasz módon ötvöző anyagok. Ha egy anyagban részigazságokat vagy meggyőző bölcsességeket fedezünk fel, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az egész igaz.

A spiritiszta körökben hosszú időn keresztül csak halottak szellemei szólaltak meg.  Kérdésekre válaszoltak, tanításokat adtak le, amelyeket a médium maga vagy másvalaki lejegyzett, és ezeket könyvek formájában adták közre. Az emberi szellemlények szívesen beszéltek arról, miként látják odaátról saját elmúlt életüket,  hibáikat, bűneiket, miként élnek jelenleg, vagy haláluk után milyen utat jártak be.  Egyesek érdekesen írják le, hogy ők, mint szellemlények, miként érzékelik a földi fizikai világot, hogy miként élik meg érzelmeiket, szenvedélyeiket, kikkel hogyan és miről kommunikálnak, hogy kik segítik őket és milyen célok felé haladnak. A földi életükben hírneves emberek szellemként való jelentkezése és mondanivalója éppen azért lehet értékes és érdekes, mert rávilágítanak a földi tudás és a bölcsesség, a földi  és a kozmikus vagy isteni értékek különbségeire. Egy földi életében ismert vagy híres személy szellemként való megnyilatkozása nem biztos, hogy alkalmas, sőt, nagy valószínűséggel nem lesz  alkalmas arra, hogy spirituális információt nyerjünk tőle, mégis igen tanulságos és érdekes lehet. Sok esetben beszámolnak arról, hová, milyen környezetbe került a lelkük, hogyan vélekednek életükről, másokhoz való viszonyukról, hogyan segítik odaát spirituális emelkedésüket, ami tudatszintjük és ezzel együtt tudásuk, kreativitásuk, hatalmuk emelkedését is jelenti. Az életükben ismertségre szert tett szellemek közléseihez ugyanakkor fenntartással kell viszonyulni, mert nem biztos, hogy azok, akiknek mondják magukat. Egyes szellemek, hogy nagyobb figyelmet szerezzenek maguknak és mondandójuknak, gyakran adják ki magukat az emberek által tisztelt és nagyra becsült személyiségnek vagy angyaloknak. Ezekre a csalásokra azonban rá lehet jönni. Ezekből a szellem-közlésekből kiderül, hogy a „túlvilág” valamiképpen szektorokra van felosztva,  és az alsóbb szektorban tartózkodó szellem nem mehet feljebb és nem érti, nem látja, nem tudja megtapasztalni a felettes világokat, de onnan származó szellemek közreműködésével hozzájuthatnak a saját szintjüknek megfelelő magasabb szintű információhoz, ha megvan bennük az érdeklődés és a tanulni vágyás. A szellemvilágokban iskolák és szellemi tanítók működnek. Lefelé ugyanis nem zártak a szektorok:  például a segítő munkát ellátó szellemek, angyalok (angyal az, aki annak mondja magát) lefelé képesek „utazni”, kommunikálni,  ismerik ezeket a világokat. A szellemek között is ki ebben, ki másban tehetséges. Egyesek jó pszichológusok, mások jó tanítók, megint mások a testben élő emberekkel való kommunikáció terén ügyesek.

Most itt még nem foglalkozunk azzal, hogy miként, milyen kritériumok alapján minősíthetjük vagy definiálhatjuk mi, földi emberek az odaátról kapott információk küldőit, forrásait. Itt kialakul egy róka-fogta-csuka helyzet: az a tudás, amely alapján ezt valamennyire hiteles módon eldönthetnénk, csakis ezektől a metafizikai entitásoktól vagy intelligenciáktól szerezhető meg. „Szellem”-forrásokból tehát rengeteg érdekes és figyelemre méltó információhoz juthatunk, de sajnos igen nehéz megítélni, mi igaz belőle és mi hamis. Egy biztos:   triviális, kioktató vagy ájtatos stílusú vagy halandzsának tűnő anyagokkal nem érdemes foglalkozni. Sajnos a nagy többség ilyen. Ha már most figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy magára a médiumra nézve milyen veszélyekkel járhat az, ha általa nem ellenőrizhető entitások őt „használják”, akkor azt kell mondanunk, hogy  az ilyen források tanulmányozása az igazságkutató számára nem jelent nagyobb kockázatot, mintha emberi szerzők  téveszmékkel telített tudományos vagy filozófiai  műveitől hagyja félrevezetni magát, mert hisz a nagy tekintélyű szerzőknek.  A médium szempontjából másként áll a dolog: ő mindenképpen kockázatot vállal azzal, hogy „privát szférájába” bebocsátást engedélyez egy más entitásnak. A médiumitás eme vonatkozásával a tudat-kontrollal foglalkozó fejezetben még visszatérek.

A New Age hajnalán, a hatvanas években channelingnek nevezték a metafizikai entitásokkal vagy energiákkal való kommunikációt.  A kommunikáló entitást  forrásnak fogom nevezni, a médiumot pedig közvetítőnek vagy médiumnak. A modern időkben mind a kommunikáció formái, mind a kommunikálni kívánó entitások köre kibővült. A források köre a földön kívüli nem fizikai testben élő humanoidokkal, más bolygók, sőt más univerzumok lakóival bővült. Vannak emberek, akik állatokkal is képesek telepatikusan kommunikálni, ezt a képességüket szolgáltatásként is kamatoztatják. Az állatokkal való kommunikáció teljesen új megvilágításba helyezi az intelligenciáról, a lélekről, az evolúcióról stb. alkotott elképzeléseinket, ismereteinket és mindenképpen elgondolkodtató. Később divatba jött angyalokkal kommunikálni, amelyekről annyit lehetett biztosan tudni, hogy nem inkarnálódnak fizikai testben, egyébként nem különböznek nagy mértékben az emberi szellemektől.

Ha az ember már képes belátni a nyilvánvalót, hogy a láthatatlan világokban miriádnyi láthatatlan, tudattal és lélekkel rendelkező entitás nyüzsög,  és szeretne ezekkel a lényekkel vagy intelligenciákkal kapcsolatba lépni, akkor felvetődik a kérdés, hogy miként találja meg a kommunikálni vágyó ember a hozzá való, a szellemi szintjének megfelelő tudású és habitusú szellempartnert?  Egyáltalán kívül kell-e keresni a spirituális tudás forrását? Ez a kérdés nagyon sokáig izgatott és komoly dilemmát jelentett. Hogyan csinálják ezt mások? Ha mondjuk nekem is menne a channeling, hogyan válasszam meg a „partnert”? Vagy ha segítségül hívok egy bölcs tanítómestert „odaátról”, akkor automatikusan olyan valaki jönne, akire vágyok?  A spiritiszta írásokból úgy tudtam, hogy minden ember mellett van egy szellemi vezető  vagy őrangyal vagy talán több is, aki mindig elérhető, csak figyelni kell rá és fel kell vele venni a kapcsolatot. Nagyon irigyeltem azokat, akik szabadon és bármikor képesek voltak „saját” angyalukkal beszélgetni. Én hiába próbálkoztam az erre a célra megadott meditációkkal, nekem nem jött be se kép, se hang. Tudtam viszont ingázni, de nem tudtam, „ki” adja a választ és hogy vajon megbízhatok-e a válasz helyességében?   Azt sem tudtam, hogy amikor ingázok, meg kell-e neveznem, hogy kitől várok választ. Mivel mentálisan nem ment, próbáltam ingázás segítségével beszélgetni a mellém rendelt szellemi vezetővel. Ez így nem volt egyértelmű. Ezek a kérdések később mind tisztázódtak. Ez a kérdés is sokkal bonyolultabbnak bizonyult, mint ahogyan azt korábban gondoltam.  

3.4.Channeling útján hozzáférhető  ismeretek „odaátról”

Miután mint médium, saját kérdéseimre nem kaptam „odaátról” válaszokat, kivéve az igen-nem válaszokat, így azután megpróbáltam olyan médiumi anyagokat találni, amelyek kérdésekre adott válaszokat tartalmaztak. Ez azért volt ésszerű próbálkozás, mert feltételezhető volt, hogy más spirituális igazságkeresők hasonló kérdéseket tesznek fel, mint amelyek engem foglalkoztattak.  Az interneten több olyan csoport üléseinek jegyzőkönyveit találtam, amelyek tagjai kérdéseket intézhettek a forrásnak. Ez nagyon érdekes tanulságokkal szolgált. A kérdésekre adott válaszok úgy születnek, hogy egy-egy médium körül kialakul egy csoport, amely a közvetítéshez szükséges energiákat biztosítja, azaz segíti a médiumot energetizálni és a kérdéseket is felteszi. A kérdések színvonalát a kérdezők spirituális tudatszintje határozza meg. A legalacsonyabb szintet az jelenti, ha csak saját személyére, problémájára terjed ki az érdeklődése. Egy alacsony tudatszintű  csoportban például ha az emberek csak saját életük problémáiról kérdezgetnek egy szellemi entitást, akkor lehet hogy ezekre nagyon bölcs és használható válaszokat fognak kapni, de ezek a világ vagy a Föld vagy az ország stb. problémáira választ váró vagy metafizikai igazságokat kutató ember számára nem túl érdekesek. Ha a kérdezőt az emberiség jövője, múltja vagy problémái érdeklik, de kérdésének megfogalmazása arról tanúskodik, hogy gondolkodása zavaros vagy tárgybéli tudása alacsony színvonalú, vagy a kérdés valamilyen prekoncepciót takar, akkor  a válasz is triviális, esetleg zavaros és primitív lesz. A kommunikáló entitások hihetetlenül fogékonyak: a válaszok színvonala tükörképe a kérdések színvonalának. Ha jók és okosak a kérdések, a válaszok is azok. A feltett kérdésből ugyanis nemcsak a kérdező beállítottsága, tudásszintje derül ki, hanem az is, hogy milyen szintű spirituális információt képes be- illetve elfogadni.  Amennyiben a kommunikáció csoportban megy végbe és a csoport tagjai tesznek fel kérdéseket, akkor eléggé változó lehet a színvonal, de egészében véve a válaszok nem a kérdező szintjéhez, hanem a csoport átlagos spirituális szintjéhez igazodnak. Ezekkel csak az a bökkenő, hogy ha a csoport jó színvonalú és jó kérdéseket fogalmaz meg, a válaszok is magas színvonalúak lehetnek, de az már  korántsem biztos, hogy nem félrevezetőek.  Logikusan, tisztán megfogalmazott válaszok, még ha csöpögnek is a jóakarattól, a szeretettől és a segíteni akarástól, akkor sem biztos, hogy nem húzódik meg sanda szándék a lejött kommunikációban, például egy kötődés irányába való befolyásolás.   

Hogyan viszonyuljunk hát a médiumok által terjesztett anyagokhoz? Nekem az a véleményem e tekintetben, hogy minden elolvasható, ami érdekes, az olvasás még akkor sem  ártalmas, ha megtévesztő hazugságokat vagy tendenciózusan félrevezető információt kapunk. Minél többet olvasunk, annál jobban fejlődik ösztönünk, az anyagok igazságtartalmával kapcsolatos megérzésünk. Minden ilyen anyagot kezeljünk kétkedéssel, semmit ne vegyünk készpénznek Minden új információnak utána kell nézni más forrásokból, meg kell kísérelni beilleszteni az addigi ismeretek közé. Természetesen sűrűn előfordul, hogy amit egy adott szinten igazságnak érzünk, arról kiderül, hogy nem az. Ez nem probléma, ilyenkor a hamis tant egyszerűen ki kell dobni elménkből és igyekezni kell a keletkezett űrt valami jobbal betölteni. A közvetítő szemszögéből más a helyzet: ha kártékony információt közvetít vagy terjeszt egy médium,  az olyan, mintha rossz ügy szolgálatába állna. Ráadásul kiteszi magát annak, hogy  rosszindulatú entitások energiát lopnak tőle és akkor sem tud tőlük szabadulni, ha szeretne. Ez azonban a médium problémája. Az információ olvasója vagy felhasználója csak akkor van kitéve ilyen veszélynek, ha „hívővé” válik és nem a fentiek szerint jár el.

Meg kell vizsgálnunk azt is, hogy olyan esetekben, amikor a forrásnak az a szándéka, hogy tiszta tanítást vagy megvilágosító hatású,  hasznos, igaz információt küldjön, vajon ilyen esetben maga a médium  akaratán kívül nem torzíthatja-e a közvetítendő gondolatokat? A médium telepatikus képességekkel megáldott személy, akinek az agya nemcsak olvasni képes más entitások gondolatait, de képes azokat szavakká formálni, azaz a rezgések formájában érkezett információt nyelvi eszközök segítségével kifejezni. Ez a számára nem jelent szellemi erőfeszítést, a dolog  automatikusan, az éber tudat kikapcsolása mellett történik, legalábbis ha transzmédiumról van szó. De ha a médium nincs transzban, akkor is így történik, csak ilyenkor a médium tudatában van a fejében szavakban megfogalmazódó gondolatoknak.  Hogy ez hogyan lehetséges, arra még más helyütt visszatérünk. Itt csak azt a kérdést járjuk körül, hogy miként függ a közvetített szöveg minősége a médiumtól. Pontosabban, hogy a médiumnak mely tulajdonságai befolyásolják a közvetített információ minőségét, a torzítás mértékét és irányultságát. Az a közhiedelem, hogy minél mélyebb transzban van a médium, annál kevésbé képes saját gondolataival keverni a közvetítendő idegen gondolatokat, hiszen transzban saját tudata ki van kapcsolva, így nem képes elemezni, megítélni, felülbírálni, korrigálni az idegen gondolatokat, vagy nem képes megítélni, hogy ő maga azokkal egyetért-e, tehát az ilyen közlés „tisztább”, mint az, amelyet tudatának birtokában lévő médium közvetít. Az igaz, hogy kevesebb torzítással jön le a szellemi üzenet egy transzban lévő médium közvetítésével, de ez nem jelenti azt, hogy a transzmédium által közvetített anyagok bármilyen szempontból „tisztábbak” vagy felsőbb rendűek a tudatuknál lévő médiumok által közvetített anyaghoz képest. Minden esetre etikailag kifogásolható, ha egy szellem kiszorítja a médium testéből annak saját tudatát (szellemét) és teljesen  birtokba veszi a testét. Amely szellem ilyet tesz, annak közléseihez jobb ha erős fenntartásokkal viszonyulunk.   

A magas szintű, új, esetleg meghökkentő metafizikai információk közvetítésére csak rendkívül kevés ember alkalmas. Ezért annyira ritka a megbízható, magas szintű, nagyobb részben valós információkat közvetítő médiumi közvetítéssel közreadott, ráadásul magas szintű forrásoktól származó anyag. Az egészen „magas helyről” küldött információnak ugyanis „fordítói” láncon kell keresztülmennie. Ne felejtsük el, hogy az információ energia, rezgések formájában továbbítódik, amelyek erősíthetik vagy gyengíthetik vagy torzíthatják egymást. Magas szintről származó gondolatok csak olyan személy tudatában képesek manifesztálódni, azaz kifejeződni, akinek szintén nagyon magas az energia frekvenciája. Ellenkező esetben, amikor az információ „leszáll” egy alacsony rezgési szintre, akkor torzul és összekuszálódik.

3.5. A dezinformáció: akkor hát hogyan találjuk meg az igazságot?

Az igazságkeresők előző részekben tárgyalt nehézségei között külön kell említeni a dezinformációt, amely egyrészt a már tárgyalt körülmények egyenes következménye is lehet, de mindezektől független tényezőként is foglalkoznunk kell ezzel  a nem kis jelentőségű akadállyal. A dezinformálás, a hazugságok, a szándékos félrevezetés a metafizikai entitásoknak ugyanúgy sajátja, mint az embereké.  A helyzetet bonyolítja az igazságkeresők számára, hogy a metafizikai kommunikáló entitások természete, céljai ismeretlenek, ők láthatatlanok, „személyazonosságuk” közvetlenül nem ellenőrizhető.  Ha lehet ezt mondani, még fajuk szerint sem azonosíthatók be, hiszen bármit állíthatnak magukról, bármilyen formában mutatkozhatnak vagy nem mutatkoznak. Ha a befogadó nem rendelkezik az ehhez szükséges tudással, akkor nincs védelem a félrevezetés ravasz formáival szemben.  A metafizikai lények, entitások ráadásul emberi ügynökhálózatot építettek ki. Az ügynökükké tett emberek sokszor jóhiszeműen terjesztik a hamis, félrevezető spirituális és más információt könyvformában és az interneten.   Ezek különféle módon terelik magukra a figyelmet. A célok a legkülönfélébbek lehetnek: ezekre még részletesen visszatérünk, mert a módszerek és célok megértéshez még foglalkoznunk kell előbb a kommunikáló entitások áttekintésével és  a dezinformáció terjesztésének motivációival, amelyek az egyes csoportok valószínűsíthető céljaiból vezethetők le.  Általánosságban azonban elmondható, hogy a fő cél az emberek sötétségben tartása annak érdekében, hogy e célokkal szemben ne tanúsíthassanak ellenállást illetve önvédelmet. A módszerekről pedig szintén az általánosság szintjén az alábbiak a legfigyelemreméltóbbak:  mély metafizikai igazságok keverése hazugságokkal, az emberi terjesztők egójára való építés: ők kiválasztottak, szent feladatuk az adott anyag rögzítése és terjesztése, a terjesztőknek az adott kommunikáló csoport iránti érzelmeinek, hűségének biztosítása  tudatuk manipulálásával, az agymosás legkülönfélébb eszközeivel.

Fentiekből kiderült, hogy a feladat nem egyszerű. Meg kell küzdeni a források megbízhatatlanságával,  sokszor álságosságával, szándékos félrevezetéssel, saját előítéleteinkkel, hiedelmeinkkel, a bizonyítási lehetőség szinte teljes hiányával, továbbá azzal, hogy a logikus gondolkodás legfeljebb a hamis információk kiszűrésében segít, de az igazság megtalálásában nem. Nem hagyatkozhatunk érzéseinkre sem, mert azokat elménk befolyásolja, vagy megfordítva, az érzések elnyomják az elme hangját.,. Akkor hát miként járjunk el, hogyan kerülhetjük el a csapdákat? Egyáltalán mik lehetnek a csapdák?

Beszéljünk először a csapdákról.   A spirituális igazságkeresőnek először  is tisztában kell lennie azzal, hogy a  dolog jellegéből adódóan az igazság keresése során kapcsolatba kerül olyan emberekkel, akiknek hasonló az érdeklődésük. A témák összefonódnak a vallásokkal,  a New Age-s filozófiák hozzáigazodtak az emberek spirituális igazságok iránti éhségéhez, és ahhoz a felismeréshez, hogy a hagyományos vallások nem elégítik ki az emberek spirituális témák és tapasztalatok iránti igényét. Az igazságkereső ki van téve annak a veszélynek, hogy ha csatlakozik egy tanuló- vagy önfejlesztő vagy valamely spirituális témájú reveláció köré szerveződő csoporthoz, az előbb-utóbb elszektásodik. Ez úgy történik, hogy a csoport hangadója magát vezetőnek, az igazság letéteményesének tekinti, elkezdi kioktatni és tanítványoknak tekinteni a csoport tagjait, majd minden módon rájuk telepszik, a szabad véleménycserét elfojtja és megtiltja. Ez nem minden esetben történik így, de eléggé jellemző. Ezt a csapdát úgy lehet kikerülni, ha az ember nem kötődik sem egy csoporthoz, sem egy tanhoz, iskolához, személyhez, akkor sem, ha az illető mesternek mondja magát, hanem folyamatosan keres, kutat és felülvizsgálja hiedelmeit és nem fogad el, nem tesz magáévá olyan eszméket, tanításokat, amelyeket kétes értékűnek tart. Ha egy csoport valamilyen szempontból már nem elégíti ki spirituális igényeit, legokosabb odábbállni. A spirituális érdeklődésű vagy valamilyen spirituális fejlesztő  praktikákat folytató csoportok mindig ki vannak téve akár egyes résztvevő emberektől, akár metafizikai entitásoktól származó pszichikai támadásoknak. Érzékeny személyeket az ilyen támadások alattomos módon meg is betegíthetnek anélkül, hogy gyanítaná az összefüggést…

A spirituális megismerés egy kirakós játékhoz hasonlítható, és nagyon hasznos, ha ekként fogjuk fel. Minden ismeretet meg kell próbálni beilleszteni a meglévők közé. Ha sehová sem illeszkedik, mert kilóg meglévő ismereteink köréből, de látunk benne fantáziát, akkor keressünk szomszédos, illeszkedő elemeket.  Fontos, hogy mindig kérdéseink mentén haladjunk, ne pedig véletlenszerűen. Csak akkor kapjuk meg pontosan azt az információt,  amire szükségünk van, ha  tudjuk, mire van szükségünk és azt magunkban meg is fogalmazzuk. A bennünket figyelő, segítő szellemi vezetők vagy saját felettes tudatrészeink akkor tudnak odavezetni bennünket a megfelelő tanítóhoz, társhoz, csoporthoz, odairányítani figyelmünket vagy kezünket a megfelelő forrásmunkához, ha gondolatban megfogalmazzuk, hogy mit is keresünk. A gondolati káoszban nekik is nehezebb olvasni és nem is érzik szükségét, hogy a felületesen gondolkodó embereknek ilyen segítséget nyújtsanak.  

Sokszor kerülnek a birtokunkba olyan spirituális témájú könyvek vagy közvetített anyagok, amelyekkel kapcsolatban úgy érezzük, hogy bizonyára mély bölcsességet rejtenek, csak mi még nem érjük fel ésszel, hogy mit is akarnak mondani. Más szóval nem tudjuk, mitől érezzük zavarosnak és ha annak érezzük, vajon miért olvassuk mégis el, hogyan lehetséges, hogy  inkább csak érezzük, mint eszünkkel felfogjuk, hogy lehet benne valami mélység, amihez azonban nem tudunk igazán hozzáférkőzni. Így vagyunk a régi misztikus tanításokkal, filozófiákkal vagy akár egyes modern közvetített, szellemektől vagy földön kívüli lényektől vagy intelligenciáktól származó írásokkal. Én bizony sok forrásmunkával kapcsolatban megéltem ezt az érzést. Egyik legkeményebb dió a hatvanas években keletkezett Seth könyvek voltak (Jane Roberts médium és író könyvei). Aki még a megjelenése idején, a kilencvenes évek közepe táján olvasta, tudja, miről beszélek. 

3.6. Saját fő forrásaim, amelyek beváltak és amelyek nem

A spirituális igazságkeresés nem hasonlít semmilyen más fajta tudás megszerzéséhez. Mint már többször utaltam rá, a spirituális tudás olyan tudást jelent, mely figyelembe veszi a láthatatlan  valóságtartományok létezését és a mi világunkra gyakorolt többnyire rejtett és kiszámíthatatlan hatásait. Az előzőekben rávilágítottam, mennyire nehéz feladat ez.  Az igénybe vehető források nem igazán hitelesek, legtöbb esetben szándékosan vagy nem szándékosan, de félrevezetőek, hézagosak. A nem evilágból való forrásokkal és entitásokkal nincs közvetlen kommunikációs lehetősége az igazságkeresőnek, közvetítőkre van utalva.  Mind a forrásokkal, mind a közvetítéssel rengeteg probléma merül fel. Nem lehet valamilyen didaktikai elv szerint előre haladni a tudás megszerzésében. Egyetlen lehetséges módszer a kérdések mentén való előrehaladás. A kérdések azután  rengeteg irányban szétágaznak.  A kilencvenes években a források és a kutatásra fordítható idő hiányával küszködtem, a kétezres években pedig a források bősége és hozzáférhetősége is biztosított volt, de a rengeteg féle anyagot nem voltam képes összegyúrni. Sok ezer weboldalban tallóztam, több száz ilyen tárgyú könyvet elolvastam és több ezer erre érdemes fájlt mentettem el a számítógépemben, amelyekben érdekes vagy használható információkat találtam: tényanyagokat, egyéni tapasztalatok leírását,  közvetített (channeled) anyagokat, tanulmányokat, teóriákat, képeket, egész könyveket stb. stb  Ezekből magozgatni azonban rendkívül fárasztó és időigényes munka és rengeteg a zsákutca, amikor az ember úgy érzi, hogy egy adott témában most nagyobb a homály, mint korábban volt, mielőtt még az adott témában elkezdett kutakodni. A nagyobb tudás ugyanis exponenciálisan több kérdést szül, amelyekre egy pont után nem találunk választ. Egyetlen jó vaskos könyvet találtam, az Urantia Könyvet, mely látszólag pontosan azt tartalmazta rendszerbe foglalva, amit kerestem. Tanulmányozása azonban egyetlen eredménnyel járt: még több lett a kérdésem és még reménytelenebbnek tűnt, hogy azokra választ találhatok.  

Az alábbiakban bemutatok három olyan forrást, amellyel a legtöbb időt töltöttem el, terjedelmük és széleskörő, átfogó spirituális/metafizikai  tartalmuk miatt és azt is, hogy miért bizonyultak végső soron zsákutcának

3.6.1.Az Urantia Könyv és a belőle levont tanulságok

8.A földön kívüliek: minél többet tudtam meg, annál több lett a rejtély

8.1. Hogyan lehetséges, hogy az ufó téma ennyire háttérbe szorult?

Az ufókkal kapcsolatos igazság feltárására is igaz, hogy akkor  tudtam a velük kapcsolatos kérdéseimmel a holtpontról elmozdulni, amikor  kellő szabadidő és internet hozzáférés birtokában rávethettem magamat a szisztematikus, kereső segítségével történő kutatásra. Nem lehetett panaszom, anyag volt bőven,  ami megkönnyítette a dolgomat, ugyanakkor   az egész téma annyi hihetetlennek tűnő, bizarr információt  hozott felszínre, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre kellett ásni és igen sokféle, korábban nem is gyanított összefüggésre kiterjeszteni a kutatást. Ennek a témának a tárgyalásánál is úgy járok el, mint a spiritiszta üléseken történt valóban hihetetlen jelenségek  leírásakor:  itt sem foglalkozom azzal, hogy az ufók létezését vagy az eltérítettek történeteinek igazságtartalmát bizonygassam, hiszen amikor tömeges jelenségről van szó, akkor a bizonyíték éppen a jelenség tömegessége. Még amikor az első ufó könyvekkel ismerkedtem, akkor sem kételkedtem az azokban leírt esetek és megfigyelések igazságában, hiszen akkoriban „leltároztam” a paranormális és megmagyarázhatatlan jelenségeket és az ufó jelenségek sem voltak kevésbé hihetetlenek, mint mondjuk a  materializációk vagy a médiumitás . Az ufó témák mélyebb tanulmányozása során egyre inkább arra a megdöbbentő és számomra egyértelmű felismerésre jutottam, hogy ez a Föld legjelentősebb, legaktuálisabb problémája, miközben a felszínen szinte semmi nem látszik ebből: az élet lényegében úgy folyik, mint azelőtt. Minden pozitív és negatív változásnak, az emberiséggel, országokkal, kisebb-nagyobb embercsoportokkal és egyénekkel történő  eseményeknek –jóknak és rosszaknak -  látszólag természeti, társadalmi, gazdasági, politikai vagy az emberi pszichében rejlő okai vannak, amelyeket meggyőző módon le lehet vezetni azok előzményeiből. Ez azonban csak azoknak tűnik így, akik ufó ügyekben teljesen tájékozatlanok és akik nem gondolkodnak el bizonyos „hogyan lehet az” kérdéseken. Ha  csak könyvekből és magazinokból vagy a médiából próbálunk tájékozódni az ufókat vagy földönkívüli látogatókat érintő témákról, akkor csak egyes érdekes, szokatlan és nem túl gyakorinak gondolt esetek, bizonyítékok, lényegében töredékes, összefüggéseikből kiragadott információk alapján alakíthatjuk ki a témához való viszonyulásunkat. Az ufó kutatók, szakértők, tudósok véleménye nem hogy eligazítást nem ad, de még inkább összezavarja az embereket a tekintetben, hogy mit is gondoljanak az egész ügyről. Az egész ufó téma besorolódott a többi olyan jelenség közé, amelyekhez való viszonyulást a létezésében való hit oldaláról közelíti meg a közvélemény. (hisz-e Ön a szellemekben vagy az ufókban?). Ha töredékes is az információ, de hiány nincs belőle: nem az információhiány akadályozza (legalábbis az angolul olvasni tudók számára) az embereket, hogy  kedvük szerint tájékozódhassanak és megpróbálják összerakni a puzzle-t. Az ufó témákkal foglalkozó könyvek között csak kevés az olyan, amely átfogóan, jelentőségének megfelelően tárgyalja a témát. A részletekből internetes kutatás nélkül valóban  nem könnyű átlátni az ufó jelenségeket. Az interneten való tájékozódás után azonban az ember ráébred arra, mennyire sok  embernek volt ufó megfigyelése vagy valamilyen kapcsolata földön kívüli lényekkel, mennyire sokan megbarátkoztak már ezzel a ténnyel, hogy milyen bőséges és sokoldalú információ áll rendelkezésre, és mennyire benne van a köztudatban, hogy földön kívüli űrhajók egyenként és csapatostul jönnek-mennek, az idegen jövevények sok esetben  köztünk járnak-kelnek. Ezek után  nem győztem csodálkozni, mi lehet az oka annak, hogy egy ilyen  valóban szenzációs témára a média nem harap rá és az emberek többségét a téma közel sem  foglalkoztatja olyan mértékben, amilyenre súlya, fontossága és érdekessége alapján következtetni lehetne. A földön kívüliekkel kapcsolatos  érdeklődés  hullámzik: hol felcsap, hol elcsendesedik, az utóbbi években határozottan az elcsendesedés érzékelhető. Mi lehet ennek az oka?  Miért csappant meg az érdeklődés az utóbbi években? Talán kevesebb lett az ufó megfigyelés? Az adatok arra utalnak, hogy bár van egy rövidtávú hullámzás a megfigyelések számában, de egészében nem beszélhetünk csökkenő tendenciáról, éppen ellenkezőleg. A másik lehetséges ok, hogy  a médiák manipulálják az emberek ezirányú érdeklődését, bár nehezen elképzelhető, hogy jószántukból és önként teszik ezt. A médiákra nem jellemző, hogy  lemondanának egy ilyen érdekes, sőt szenzációs esetekben bővelkedő téma részletes, sokoldalú bemutatásáról, az érdeklődés fenntartásáról.  Ha mégis így van, felmerül a kérdés, hogy miért és milyen indíttatásból vagy kiknek a nyomása alatt teszik ezt? Mert tény, hogy a média ebben a kérdésben az érdekeivel szemben viselkedik. A média furcsa, közömbös hozzáállása  az ufó témákhoz azonban nem kelt feltűnést, mert időnként azért foglalkoznak vele, de hogyan? Az ufó műsorokban érdekes eseteket ismertetnek, el is játsszák mindazt, ami a tanúkkal történt, de valahogyan minden ilyen műsort elhumorizálnak, amivel kétségbe vonják a bemutatott tanú, eset vagy megfigyelés hitelességét.   Nem közvetlenül teszik ezt, de valamiképpen minden ufós műsornak az a végkicsengése, hogy az adott esetben lehet hogy ufó vagy földön kívüli szerepelt, de nem biztos…Tehát meg kell kérdezni egy szakértőt, hogy az adott eset összefüggésbe hozható-e földön kívüli látogatókkal? Aztán megszólaltatnak tudósokat és szakértőket, akik abban nyilatkoznak, hogy szerintük elképzelhető-e, hogy az adott esetek úgy történtek, ahogyan azt a szemtanúk állítják. Legtöbbször nem tartják elképzelhetőnek. Erősítgetik, milyen okai lehetnek, hogy azok az emberek rengeteg más emberrel egyetemben ufókról képzelegnek. A nézők-hallgatók pedig arra vannak szocializálva, hogy a szakértőknek hinni kell, mert tudományos képzettségük és gondolkodásuk a véleményüket autentikussá teszi. Csaknem minden ufókról szóló tv műsornak ez a forgatókönyve. A cáfoló vagy kételyének hangot adó un. tudós szakértőké a végső szó. Csakhogy nem egy-egy esetet kellene ismertetni, hanem azt, hogy adott időszak alatt hány bejelentés volt, ezeknek melyek a közös illetve eltérő vonásai stb. és akkor nevetségessé válna minden olyan szakértői vélemény, amely a jelenség lehetetlenségére hivatkozva az egész ufó jelenséget tagadja és a tanúkat nevetségessé próbálja tenni. Ha a média meggyőződött róla, hogy amit bemutatott, az tényeken alapszik, akkor felesleges a tényeket nem ismerő un. szakértőket megszólaltatni. Ugyanez a forgatókönyv, amikor emberek beszámolnak arról, hogy nem az orvosi kezelés, hanem valamilyen energiakezelés vagy meditáció gyógyította meg őket az orvosok vélekedése szerint gyógyíthatatlan betegségükből,  és akkor megkérdeznek egy orvost, hogy szerinte lehetséges-e ez, amire természetesen azt nyilatkozza, hogy ez lehetetlenség.  Pedig csak arról van szó, hogy a megszólaló szakemberek tudása egyoldalú, nem rendelkeznek azzal a metafizikai tudással, amely az általuk lehetetlenségnek vélt tényeket magyarázza és nincsen tudomásuk arról, mennyi ugyanilyen vagy hasonló más eset történt.

Az már a kilencvenes évek elején hozzáférhető ufó irodalomból is kiderült, hogy az ufó szemtanukat  az Egyesült Államokban rejtélyes erők üldözik, fenyegetik, a média pedig megpróbálja a tanukat diszkreditálni és nevetségessé tenni, ami legtöbbször sikerrel járt. Gyanítható volt, hogy mind a média magatartása, a tanúk üldözése és nevetségessé tétele valamint az érdektelenség mesterséges fenntartása mögött valamilyen sötét titok lappang. Kezdetben (a kilencvenes évek elején) fogalmam sem volt, mi lehet az.  Nem tudtam,  miért hallgattatta el az amerikai hadsereg és a titkosszolgálat a szemtanúkat és a későbbiekben miért üldözték a tanukat.   Ez volt az egyik kérdéskör, amelyen elindulhattam:  a Roswell-i ufóbaleset és az azt követő bejelentés áradat hatására beindított kutatási projekt (1947-69), amelynek eredményeit a Kék Könyv tartalmazta, a kiértékelésre létrehozott Condon bizottság elkente. Vajon azóta mi történt  az USA-ban az ufó fronton?   Ez a kutatás nagyon sok, számomra új, mondhatnám, hogy sokkoló információt hozott a konyhára.

8.2. Végre nekiláthattam az ufó-téma feltérkézezéséhez

Ma már hozzáférhető az amerikai kormányszervek és bizonyos földön kívüli csopportok földi kapcsolatainak dokumentumai és e kapcsolatok eseményei, fázisai, a titkolózás okai és háttere, az embernek csak tudnia kell, hogy mit keres, a téma minden összefüggésére bőséges anyagok, elemzések, interjúk és a titkosítás alól felszabadított dokumentumok találhatók.  A kilencvenes évek közepétől már  elég sok információt feltettek emberek az internetre, de akkor még nem volt internet hozzáférésem, csak 2002-ben  vetettem rá magam az ufó témák kutatására, miután felhagytam a vaskos Urantia Könyv tanulmányozásával. Már ez a titokzatos reveláció is felébresztette bennem a gyanút, hogy lényegében minden olyan intelligencia, amely bármilyen értelemben különbözik a földi embertől, széles értelemben földön kívülinek tekinthető. Egyébként az Urantia Könyv létrejöttének történetét elbeszélő írásban is úgy szerepel, hogy egy földön kívüli intelligencia ajánlotta fel, hogy kérdéseket intézzenek hozzájuk. Az Urantia Könyv szerzői azonban nem említik, hogy valaha is fizikai testben lévő földön kívüliek látogatták a bolygónkat. Az Urantia Könyv után a következő forrás, amely arra inspirált, hogy kutassam az un. szellemhierarchia és az ufó irodalomban szereplő földön kívüliek közötti összefüggést, a Cassiopaea.org portál anyagainak tanulmányozása. A honlapot egy házaspár tartja fenn. Az asszony (Laura Knight) leírja, mennyi rendkívül furcsa dolog történt vele addigi élete során és a jelenben is. A kilencvenes évek elejétől egy magát Cassiopaea-nak nevező lélekcsoporttal tartott fenn szintén kérdezz-felelek kapcsolatot egy médium segítségével. Quija táblával dolgoztak, amely, mint ismeretes, eléggé nehézkes eszköz az „odaátról” érkező szövegek rögzítésére, (az eszközt lazán tartják és a kommunikáló entitás a médium kezét mozgatva a betűkből kirakja a szöveget.) Így igen rövid válaszokat adtak a nekik feltett kérdésekre. Laurával és az oda járó csoport tagjaival külön-külön és egymással összefüggésben egyaránt történtek furcsa és érthetetlen dolgok, amelyek hátterére és magyarázatára rákérdezhettek és a Cass.-k válaszoltak. Az asszony férje lengyel fizikus volt, akivel szintén furcsa és rá nézve veszélyes dolgok történtek attól az időszaktól kezdve, hogy sorsát és életét össze akarta kötni az asszonnyal. A házuk felett rendszeres volt a fekete helikopterek, furcsa, fekete repülőgépek, felbukkanása, felbukkantak az ufó megfigyeléseiket nyilvánosság elé vitt embereket gyakran felkereső rejtélyes  fekete ruhás, robotszerű  emberek (MIB), sok furcsa vegzálás, rejtélyes  betegségek, merényletszerű támadások érték őket, főként Laurát, amelyek során életük többször is veszélyben forgott. Akkor, a kilencvenes évek elején, amikor a Cassiopaea-val való munkát elkezdték, még nekik sem volt sok fogalmuk arról, mi lehet e furcsa történések hátterében. Kiderült, hogy a ház egy föld alatti bázis felett helyezkedik el, a közelben katonai támaszpont van, hogy valamennyiüket rendszeresen és gyakran eltérítik, de nem tudnak róla, hogy a csoportjukban  beépített és kívülről manipulált ügynökök vannak, hogy a csoport vitáit arról, amit üzenetként vagy válaszként kaptak, gyakran monitorozzák láthatatlan lények.  Az asszonyt a „lélekcsoport” arra buzdította, hogy amit nem ért, kutatással, utánajárással próbálja megfejteni. Laura óriási szorgalommal kutatta fel és tanulmányozta át mindazokat az anyagokat, amelyekről úgy gondolta, hogy közelebb vihetik a Cass.  rövid válaszai értelmének megfejtéséhez.. Írásaiból és az ülések dokumentálásából kiderül, még a kapott segítség ellenére is igen messze vannak a velük történt és történő rejtélyes esetek megfejtésétől, pedig hangyaszorgalommal kutatott, írt, levelezett. A Cass. üzenetek, válaszok talányossága, amelyek mélyebb értelmét csak hosszas gondolkodás, megbeszélés és kutatások eredményeképpen sikerült úgy-ahogy megfejteniük, a csoportot szinte az őrületbe kergette. A Cass. Csoport önmeghatározása is talány volt, különösen a fizikus férj számára, mivel azt mondták magukról, hogy mi ti  jövőtökből valók vagyunk. A weblapon lévő cikkek és könyvek sok mindent elárultak arról, miként folyik a lakosság vegzálása, hogyan működnek a titkosszolgálatok, mi a céljuk. Laura már pedzegette, hogy mindenhol találkozhatunk gátlástalan, lélektelen, erőszakos emberekkel, akik sokszor átlagon felüli intelligenciájukkal visszaélnek, semmiféle erkölcsi gátlásuk nincs. Ennek az embertípusnak a jellemzőit különböző forrásokból összeszedte és a Cass. célozgatásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy ez az emberi mivoltából kivetkőzött, minden emberi érzést nélkülöző embertípus talán valamiféle hibrid, vagy legalábbis valamely földön kívüli, nem emberi faj génjeit hordozza. A Cass. az embereket nem a vallások által kedvelt jó-gonosz kategóriákba sorolja, hanem a magukat (STS: service to self)  a másokat(STO) szolgálókra. A harmadik dimenziós, anyagi testben élő ember a dolgok természetéből adódódóan csak magát szolgáló lehet, de a kérdés az, hol helyezkednek el az egyes egyének e skálán.  A Cassiopaea weboldalon olvasható anyagok rengeteg adattal, adalékkal gazdagították tárgyi tudásomat és a puzzle új elemeket kapott, de új kérdéseket is felvetett. A Cass. lélekcsoportból sok különböző néven bemutatkozó „egyén” jelentkezett, akik Laura kutatásaihoz is segítséget nyújtottak, amikor kérdésekkel fordult hozzájuk. A kérdezéses műfaj nekem fekszik, ha jók a kérdések. Laura kérdéseit gátolta az, hogy előre tudta, ha rámenős, „indiszkrét”, azaz egyenes kérdéseket tesz fel, vagy nem kap választ, vagy csak egy piciny segítséget kaphat, neki kell a talányos választ megfejtenie.  Így végülis én magam Laura munkájából annyit profitáltam, hogy Laura utánakutatott azoknak a kérdéseknek, amelyek engem is izgattak, a Cass. folyamatosan minősítette, hogy jó úton jár-e Laura gondolkodása és következtetései.  Mivel Laura minden ilyen párbeszédet dokumentált, így ezen keresztül sok érdekes adalékkal ismerkedhettem meg. Persze ennek során ezernyi saját kérdésem is támadt.  A Cass. előtt  már találtam olyan  channelingeket, amelyekben földön kívüliek beszéltek arról, hogy honnan és miért evakuálódtak ide a Földre,  de ezeket csak a puzzle elemeinek tekintettem, amelyek várják, hogy megtaláljam a helyüket a nagy kirakós játékban.

     

Már nem tudom, hogyan találtam rá a Kozmikus Tudat Kommunikációi (CAC) elnevezésű csoportra, de nagyon örültem neki, mert ugyanazokkal a témákkal foglalkoztak, mint a Cass. Csoport,  a kérdezők köre azonban sokkal nagyobb volt és a „fordító” közvetítésével legtöbbször világos, egyértelmű válaszok érkeztek a Kozmikus Tudattól, amely magát nem entitásként, hanem egy isteni tudatszintként definiálta. A KT-t „interjúvoló” szervezetnek tekintélyes múltja volt akkor, amikor rátaláltam, már  harminc év óta válaszolt a rejtelmes hírekre és jelenségekre vonatkozó kérdésekre. Amikor mindent elolvastam, amit a honapukra feltettek(cosmicawareness.org), kiválasztottam és megrendeltem a témakatalógus alapján rengeteg korábbi kiadványukat, amelyek engem különösen érdeklő kérdésekkel foglalkoztak. Ez a puzzle kirakásához nagy segítségnek bizonyult.  Kiderült, hogy a KT már a nyolcvanas évek végétől  kérdésekre válaszolva egyre több tényt és korábban titkosan kezelt összefüggést világított meg a földön kívüliekről és azok földi kapcsolatáról és tevékenységéről, bár néhányszor  megtagadta a válaszadást arra hivatkozva, hogy a kérdés az amerikai kormány által titkosan kezelt ügyeit érinti és ezért nem tárhat fel olyan információkat, amelyek nyilvánosságra hozatala veszélyeztetné a vele dolgozó embereket (és az olvasókat). A kilencvenes évek elején azonban már egyre több megdöbbentő információt adott arról, milyen tevékenységeket folytattak a múltban és folytatnak a jelenben nálunk itt a Földön és más csillagrendszerek bolygóin egyes földön kívüli csoportok. A kiadvány amerikai olvasóit is hideg zuhanyként érték a leleplezések és  sokan lemondták a kiadványt, mert úgy gondolták, hogy a KT megtéveszti és félrevezeti őket. A KT közléseinek tanulmányozásának köszönhetően már célirányosan kutathattam, mert engem őszintén szólva még 2002-ben is váratlanul érintettek ezek a közlések, egy részüket el sem akartam hinni, ezért mindennek utána akartam keresni. Nos,  tengernyi anyagot találtam minden, a KT által a kilencvenes években leleplezett, számomra  hihetetlennek tűnt kérdésben. (emberek tömeges eltérítése genetikai kísérletezés és orvosi vizsgálódások céljából, vagy testükből kivont anyagok táplálékként való felhasználása érdekében, emberi szaporítóanyagok elvétele tenyésztési célokból, állatcsonkítások, emberek asztrális síkon való vegzálása, energiavámpírkodás, implantátumok beültetése, az emberi értékrendszer háttérből történő befolyásolása, tudatbefolyásolási kísérletek, és sok egyéb). Az internetre feltett anyagok és információk  forrását főként az amerikai kormány szolgálatában álló különféle szakemberekkel készített interjúk képezik, azoké, akik - amikor az amerikai kormány a közvélemény nyomására feloldotta a titkosítást az ufó dossziékra, - elkezdtek beszélni, interjúkat adtak a rádióban és tévében, könyveket írtak. Újságírók és ufó kutatók  gyűjtögetni kezdték az információkat az inkognitóban maradni kívánó kormány-alkalmazottaktól  és feltették az internetre a korábbi hétpecsétes titkokat. Az információknak ezt a körét aztán összeesküvés-elméleteknek minősítették azok az erők, amelyek meg akarták akadályozni, hogy a napvilágra került információk a tömegeket felébresszék. Azóta csak „conspiracy” címszó alatt találhatók meg az anyagok a keresőkben, csak a megfelelő szót kell hozzátenni, pld. az ufo szót, és máris válogathatunk a leleplező anyagokban.

8.3. Elképesztő információk a neten

 A kilencvenes években ismertté vált, hogy földönkívüli csoportok igen nagy számban vannak jelen a bolygónkon, kiterjedt, hatalmas föld alatti városokban élnek, sok ezer kilométeres járatok kötik össze a városokat illetve bázisokat. Ezek egy része újonnan épült és épül emberi segítséggel, más részük ősidők óta létezik. A földkéregben lévő járatokban ősidők óta éltek (jelenleg is élnek) földön kívüli fajok, amelyek ilyenformán nem is tekinthetők földön kívülieknek. Ezekkel a KT nem-igen foglakozott, mondván, hogy az új jövevények jelentik most a problémát, azokkal kell foglalkozni, de nem cáfolta azokat a hozzá intézett kérdésekbe foglalt  értesüléseket, miszerint a Föld belsejében valóban élnek részben az embereknél magasabb tudati fejlettségi szinten lévő lények, akik igen régen húzódtak le oda, másrészt degenerált, rendkívül agresszív lények. A földön kívüli látogatók sok kormánnyal vettek fel kapcsolatot, egyes egyházakkal, titkos  társaságokkal már jóval régebb óta  kapcsolatban állnak. Ezek a kapcsolatok ilyen-olyan módon tükröződnek a valláslapító írásokban és a titkos társaságok tanításaiban.  Az elmúlt hetven évben  egyre többen és egyre intenzívebben kapcsolódtak be  a földi életbe, a háttérből irányítják, befolyásolják a világ vezető politikusait, bankárait és iparmágnásait.  Az is ismertté vált, hogy a Földre települt idegen nemzetségek vagy fajok között vannak olyanok, amelyek az emberiségre nézve rendkívül veszélyes tervek végrehajtására készülődnek.  Az, hogy pontosan mi a végső valós céljuk, természetesen az interneten hozzáférhető anyagokból nem derült ki egyértelműen, azt még a földi hatalmi piramis csúcsán állóknak sem kötik az orrára. Az azonban elég egyértelmű, hogy érdekükben áll a jelenlétükkel kapcsolatos tények és valós céljaik homályban tartása, bár bizonyára más és más okokból. Az is kiderült, hogy a kapcsolatok nem szorítkoznak az un. kontaktszemélyekkel való kapcsolatteremtésre és  személyek eltérítésére, azaz űrhajóikra illetve bázisaikra hurcolására, hanem rendszeres együttműködés folyik a föld alatti bázisokon és azokon kívül is az egyes kormányszervezetek és az idegenek között  titkos megállapodások alapján.  Ennek az együttműködésnek a céljaira és részleteire vonatkozóan igen sok információ (és bizonyára sok dezinformáció is)  napvilágra került. Visszatekintve a Roswell-i ufó baleset óta eltelt idő történetére, rejtély volt legalábbis a számomra, hogy miképpen lehetett a földön kívüliek tömeges beszivárgását úgy konspirálni, hogy ennyi évtized elmúltával  a közvélemény egyik fele még mindig nem hiszi el, hogy az idegenek köztünk vannak, a másik fele elhiszi vagy tudja ugyan, de nem különösebben érdekli a dolog. Miképpen lehetett azt elérni, hogy emberek tíz és százezreit térítik el több-kevesebb rendszerességgel, és  bár sokszor vannak erről emlékeik, és a jeleit, nyomait is látják, mégsem beszélnek róla, sőt legtöbben nem is kívánnak többet tudni erről a dologról. Ez is olyan kérdés volt, amelyben érdemes volt elmélyedni, mert a válasz kutatása során sok mindenre fény derült azzal kapcsolatban,  hogyan lehet egyének és tömegek gondolkodását, magatartását, reakcióit bizonyos irányba terelni, úgy befolyásolni, hogy csak az anyagi világ dolgai foglalkoztassák őket, csak a mának éljenek, jövőjük alakítását pedig azokra bízzák, akik folyamatosan manipulálják őket, ne keressék a dolgok mélyebb okait és összefüggéseit, és elfogadják azt a dogmát, hogy az erős hit megvédi őket minden rossztól.

Amikor a titkos üzelmekre, az állampolgárok nagy tömegeit érintő  titkos projektekre, agykontroll és tömeges tudatállapot befolyásolást előidéző kísérletekre, a különböző titkos fegyverekre, a földön kívüliekkel kötött megállapodásokra fény derül, az amerikai kormány úgy tesz, mintha ezeket a tevékenységeket nemzetbiztonsági érdekből folytatták volna, de demokratikus országról lévén szó, a közvélemény nyomására beszüntetné. Mivel azonban ezeket a tevékenységeket a rendkívül magas titkossági fokozat miatt még az elnök és kormány sem képesek ellenőrizni, így új projektnevek alatt földön kívüliek részvételével, irányítása alatt vagy segítségével folyó titkos tevékenységek zavartalanul tovább folynak. A baráti földönkívüliek is rejtetten kénytelenek működni, mert lelepleződésük veszélynek tehetné ki őket és a velük együttműködő embereket, akik értékes segítséget nyújtanak egy-egy kárelhárító akcióban. A tömegesen beszivárgó, titkos akciókra készülődő csoportoknak pedig elemi érdekük, hogy előkészületeik, akcióik titokban maradjanak legalább addig, amíg a nyilvánosságra kerülés veszélyeztethetné terveik sikeres végrehajtását. Több-féle galaktikai szövetség állítja magáról, hogy csak a Föld megmentése, az emberiség felelőtlensége miatt fenyegető veszélyek kivédése, semlegesítése  a céljuk. Ez még hihető is lehetne,  de mondani mindent lehet…Ha emberek megkérdezik, miért nem mutatkoznak meg a nagyközönség számára, azt válaszolják általában, hogy az emberiség még nincs erre felkészülve és nem szeretnének riadalmat és pánikot kelteni.  Amikor időről időre a jelenlétük jelei (űrhajóik mozgása, állatcsonkítások, gabonakörök, eltérítettek beszámolói, a beléjük ültetett implantátumok felfedezése, fénygömbök megjelenése a digitális fényképeken stb.) annyira tömegessé váltak, hogy már nem lehetett ezek nyilvánosságra kerülését megakadályozni,  taktikát váltottak: sugallásaik hatására olyan sci-fi filmek készültek, amelyek meglehetős pontossággal ábrázolják az űrháborúkat, az emberek és az űrlények harcát, az űrutazás technikai megvalósítását, a dimenziós és időutazást, a jövő technikáját. Fikciónak van beállítva a valóság… Az ifjúság úgy szokott hozzá a gyíkszerű szörnyekhez és űrfigurákhoz, a csillagháború látványaihoz, ahhoz a gondolathoz, hogy ezzel a technikával könnyedén elpusztítatható vagy éppen leigázható egy bolygó, hogy talán már nem is csodálkoznának és pánikot sem keltene, ha megjelennének a nyílt színen. Talán ennek a taktikának is köszönhető, hogy az emberek fejében összekevedik a sci-fi a valósággal, illetve a sci-finek köszönhetően megszokták a témát, az ufó megfigyelések már nem tűnnek olyan nagy szenzációnak, ezért már érdeklődést sem váltanak ki. Az akciófilmek képezik a másik olyan kategóriát, amely annál fogva, hogy filmekről van szó, fikciónak gondolható, valójában nem az, hanem a színtiszta valóság:  a  titkosszolgálatok hihetetlen technikai felszereltsége, az, hogy lehetetlen elrejtőzni előle, hogy a szervezet képes mindenen és mindenkin keresztülgázolni, hogy semmi és senki nem tartja vissza őket a legerőszakosabb és legbrutálisabb leszámolásoktól, likvidálásoktól illetve megoldásoktól,  hogy összemosódik, jó vagy gonosz ügyet szolgálnak-e és hogy az ügynökök minden áron teljesítik a rájuk bízott feladatot, nem kérdeznek és nincsenek etikai skrupulusaik, -mindez történetbe ágyazva fikciónak tűnik. A sci-fi és az akciófilmek nézői nemcsak hogy nem gondolkodnak el azon a lehetőségen, hogy a filmeken talán jövőbeli saját életüket látják, de ez a gondolat a többségének meg sem fordul a fejében. Az emberek egy része „nem hisz  az ufókban”, a másik része észrevétlenül hozzászokik a látványhoz és a filmek és játékok sugallta világhoz: az erőszakhoz, az olyan akciókhoz, amelyeknek kimenetelétől egész bolygók vagy éppenséggel konkrétan a Föld fennmaradása múlik, a fantasztikus hatású sugárfegyverekkel vívott háborúkhoz, a gyíkszerű földön kívüli szörnyekhez., stb. Olyan technikákat állítanak be fikcióként, amelyek már léteznek és amelyeket más használnak a lakossággal szemben. Az emberek tömeges megfigyelésére már most is hihetetlen technikák állnak rendelkezésére. És nemcsak a figyelésükre, hanem gondolataik ellenőrzésére és befolyásolására is.  Ezek között  már bőségesen vannak mágikus, valóban sci-fi –nek gondolható eszközök és módszerek, ezek között gyaníthatóan nem kevés a földön kívüliek segítségével és az ő céljaik támogatására  létrehozott eszköz és módszer.  Erről legátfogóbban  dr. Begich-Roderick: Földfelkelte c. könyvében olvashatunk valóban megdöbbentő és meglehetősen félelmetes összefoglalót. E könyv  kiadása  önmagában véve is bátor vállalkozás volt,  bár ebben meg sincs említve, hogy e technikák alkalmazását a háttérből esetleg földön kívüli látogatók szorgalmazzák és segítik. E könyv szörnyű és ijesztő tényeket tartalmaz az amerikai katonai fejlesztési elgondolásokról és a már megvalósult technikákról és eszközökről..

8.4. Hogyan lehet mindezt titokban tartani?

Emberek eltérítéséről (abduction)  már a kilencvenes évek elején-közepén publikálásra került jó néhány beszámoló.  A tanuk éber állapotban, emlékeikre hagyatkozó beszámolója vagy hipnózisban feltörő emlékei az eltérítésekről  és minden olyan jelenség, ami a földönkívüliek látogatásával hozható összefüggésbe, kezdetben reménytelenül kusza és érthetetlen elemeket tartalmazott, amelyekkel egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Maguk az eltérítettek is, amikor hipnózisban visszaemlékeztek arra, mi történt vagy mit tettek velük, gyakran mondták zavartan, hogy hiszen ennek az egésznek semmi értelme sincs. Más szóval nem tudták ésszel felfogni, mivel magyarázzák, ami velük történt. Ezeket az elemeket és megfejtésüket egészen vázlatosan foglalom itt össze, mert  az általam összegyűjtött anyagok részletesebb ismertetése több könyvet tölthetne be, ráadásul egy-egy résztémáról már igen sok jó könyvet írtak. (Sajnálatos módon – valószínűleg az érdeklődés csökkenése miatt az utóbbi tíz évben nem túl sok valóban jó új könyvet adtak ki Magyarországon, de amerikai szerzők könyveiből igen nagy a választék). Az én célom egy idő után már nem az újabb és újabb történetek gyűjtése volt, mert akárhányat olvastam, nem vittek közelebb a rejtélyek megfejtéséhez. Ehhez  számos olyan mellékvágánynak tűnő témát kellett feltérképezni, amelyről csak menetközben derült ki, hogy nagyon is köze van a földön kívüliekhez. E kalandozások során egyre világosabbá váltak olyan rejtett nagy összefüggések is, amelyekről a kezdetben sejtelmem sem volt, majd  ezek lehetősége csak bizonytalan kérdések és gyanú formájában merült fel bennem.. Ezek az összefüggések egyáltalán nincsenek benne a köztudatban, ezért ha ezekről írok, úgy járhatok, mint a Kozmikus Tudat közléseit közreadó kis csoport, amely elveszítette tagsága jó részét, amikor a Kozmikus Tudat a korábban visszatartott információt elkezdte először óvatosan, utána már kevésbé kíméletesen közreadni .Ezért én is a fokozatosság módszerét alkalmazom., mint ahogyan én is fokozatosan, saját tempómban haladtam az egyre vadabb információk befogásában. Kezdetben csupán az  ufó történetek bizarr elemeinek megfejtésével próbálkoztam, ezek  felderítése vezetett el bizonyos mély összefüggések gyanításához, majd megismeréséhez és igazságként való elfogadásához. Meg kell hogy mondjam, senkitől sem veszem rossznéven, aki a valóban igencsak nyugtalanító, sőt félelmetes információkat elhárítja magától azzal az indokolással, hogy nem hiszi el.  Nem jó és nem célravezető reakció, de  talán érthető.  Mindenkinek szíve-joga, hogy a kellemetlen tényektől való menekülést válassza, homokba dugja a fejét, vagy  megjátssza maga és mások előtt a felvilágosult embert, aki csak a tudományban hisz. 

Térjünk vissza a csökkenő érdeklődés kérdésére: mi lehet ennek az oka? Lehetséges, hogy az utóbbi években  az ufó megfigyelések száma ugyan nem csökkent,  de a megfigyelések önmagukban nem keltenek túl nagy érdeklődést. De vajon a tömeges eltérítések mellett miért megy el a publikum és a média is ilyen közönyösen?  Talán a korábbinál kevesebb az un. eltérítésről szereznek tudomást az ufó-kutatók, akik az eseteknek utána néznek és feldolgozzák, megírják, publikálják azokat?   Több lehetséges ok is szóba jöhet: vagy valóban kevesebb az eltérítés, vagy  az eltérítettek nem tudnak róla, hogy eltérítik őket több-kevesebb rendszerességgel, mert az eseményeket törlik a memóriájukból vagy az eltérítés idejére kikapcsolják az éber tudatukat. Lehet még egy harmadik ok is: az eltérítettek tudatába beprogrammozzák, hogy egyrészt felejtsék el, ami velük történt és ha mégis feljönnek az emlékképek, semmiképpen sem szabad beszélniük róla.  Utánajártam: az eltérítés nem kevesebb, hanem egyre több.  Kit gyakran, kit ritkábban térítenek el, vannak családok, amelyeknél az eltérítés a második, sőt harmadik nemzedékre is kiterjed. Az eltérítés technikáját viszont olyannyira tökéletesítették, hogy az áldozatok valóban nem tudnak  arról, ami velük éjszaka történik, legalábbis reggel, mire felébrednek, memóriájukból törölve van minden emlék. Fogalmuk sincs arról, hogy  félelmeik és szorongásuk hátterében  az eltérítések alkalmával átélt szenvedések és félelmek lehetnek. Az  ufó kutatók többsége minden bizonnyal szintén az eltérítettek között van. Egyesek éppen azért lettek ufó kutatók,  mert volt valamilyen ufókkal kapcsolatos élményük, ami felkeltette érdeklődésüket. Másoknak, akiket a téma valóban izgat, az az álma, hogy legyen egyszer un. negyedik típusú találkozása, hogy  részesei vagy legalább tanúi lehessenek egy kapcsolatfelvételnek.  Sokuknak volt is ebben része, csak nem tudnak róla. Nagyon valószínűnek látszik abból, ahogyan az ufó kutatók többsége a témához viszonyul, hogy legtöbbjüket tudtukon kívül megdolgozták már, hogy  kutatásuk tárgyában csak olyan dolgokat hozzanak nyilvánosságra, amelyek  nem leplezik le a beszivárgó idegenek igazi szándékait, hanem ellenkezőleg,  jó színben tüntetik fel őket.  Miért pont az ufó kutatókat hagynák ki a megdolgozásból?  Az akciók eredményesek. Az ufó kutatók közül csak kevesen vállalják fel, hogy leleplezzék az emberiség elleni valóságos összeesküvéseket, amelyek korántsem elméletek. A baráti, segítő földön kívüli csoportok éppen ezért óvakodnak az ufó kutatóktól.  Egészen más szempontok alapján választják meg  emberi segítőtársaikat.  Az eltérített vagy kontaktszemélyek szempontjából nem könnyű a földön kívüliek szándékának a megítélése. Általánosságban el lehet mondani, hogy amikor ez nem teljesen egyértelmű, amikor kételyre okot adó jelenségekkel jár (az erőszak minden fajtája), ott gyaníthatóan nem a legjobb szándékkal történik a kapcsolat felvétel vagy -tartás.

A titkolózás és az eltérítések tömegessé válása, az áldozatokkal szembeni gyakori erőszak és atrocitások (fájdalmas vizsgálatok és orvosi beavatkozások,  anyagok levétele, implantátumok beültetése, gondolatsugallatokkal való zaklatás) közötti összefüggés  nem tűnt nagyon merész feltételezésnek. A történetekben az a furcsa (többek között), hogy  mind a „humanoidok” külsejére vonatkozó leírások, mind azok a történések, amelyek az eltérített emberekkel nemcsak az eltérítések alatt, hanem utána is történnek, hihetetlenül bizarrak.  Éjjel nappal hangokat hallanak a fejükben,  időnként igen furcsa helyeken találják magukat vagy olyan dolgokat látnak a környezetükben, amelyek egyszerűen nem lehetnek ott.  Teljesen éber állapotban nagy tárgyakat látnak olyan helyen, ahol röviddel azelőtt nem volt semmi és tudják, hogy a tárgynak (növénynek, állatnak) nem lehetne ott lennie.. Vannak, akiknek olyan emlékeik vannak, mintha kettős életet élnének: egyet éber tudatállapotban és egy másikat, amelyre csak töredékesen emlékeznek.  Maguk az eltérítések is rendkívül bizarr módon mennek végbe: van, akit a levegőben lebegve szállítanak, van, aki egyszerre csak teljesen idegen helyen találja magát. Van, aki megbetegszik, van aki meggyógyul. Van, aki istenként imádja vagy tiszteli a látgatókat, van aki retteg tőlük. Nyilvánvaló, hogy ilyen dolgokat nem kezd el mesélni az áldozat fűnek-fának, mivel nem szeretnék, ha bolondnak vélnék őket vagy jóindulatúan rábeszélnék őket, hogy forduljanak orvoshoz. Aki a többség szerint lehetetlen dolgokat állít, bármennyire is igazak ezek az állítások, a társadalmak kivetik magukból. Láthatóan a politikának, a médiáknak, a vallási intézményeknek sőt a tudomány intézményeinek sikerült kihasználniuk  az embereknek azt a gyengéjét, hogy a közvélemény igen könnyen befolyásolható, hogy az emberek előnyben részesítik a készen kapott kliséket, mint az önálló gondolkodást. Az emberek befolyásolásának régóta ismert trükkjei vannak, amelyek hatékonysága a modern technika eszközeivel sokszorosára növelhető.

8.5. Mitől annyire bizarrak az ufó-jelenségek?

Vajon mire vezethető vissza a földön kívüliekkel való érintkezés és találkozások által keltett benyomások  bizarr, érthetetlen, ellentmondásos és emberi ésszel fel nem fogható jellege?

Ez több tényező együttes hatásából áll össze:

Egy az égen megfigyelt azonosíthatatlan tárgy még nem hozza ki az embert a normális kerékvágásból. Amit azonban az eltérítések alatt megélnek, az valóban felfoghatatlan a számukra, amikor utólag visszaemlékeznek rá.  De aki mások történeteit olvassa, azok számára a bizarrság talán még hatványozottabb, mert kívülállóként tisztábban látja e történetek által felvetett sok-sok megválaszolatlan kérdést.. Tekintsük át, mi okozza ezt a benyomást az ufó ügyek iránt érdeklődő emberekben?:

Először is:  a beszámolókban szereplő lények igen nagy változatossága. A kilencvenes évek elején még csak egy-két földön kívüli ember vagy „humanoid” típus leírásával lehetett találkozni az ufó irodalomban. Aztán ahogyan gyűltek a történetek, kiderült, hogy igen sok fajta, egymáshoz egyáltalán nem hasonlító lénnyel találkoztak az emberek a Föld minden sarkában.  Az egyes tanúk által leírt vagy lerajzolt  lények (humanoidok) külleme rendkívül változatos volt.  Méretük a kb. hatvan centitől  a három méteresig terjedt. Állatszerű figurákat is láttak: egyikük-másikuk hüllőre, imádkozó sáskára, rovarra, macskára emlékeztet.. Bőrük színe és szövete, testarányaik, szőrzet, ujjaik száma stb tekintetében igen nagy különbségeket mutatnak, akárcsak természetük, kommunikációs módszerük.. Abban is különböznek, hogy honnan jöttek ide: távoli csillagképben lévő bolygóról, a párhuzamos vagy antianyag-univerzumból, más galaxisról vagy egyenesen a jövő időből. Az eltérített személyeket vagy űrhajóra vitték, ahol bemutatóban vagy oktatásban, vagy orvosi vizsgálatokban vagy fájdalmas és ártalmakkal járó beavatkozásokban volt részük. Gyakran súlyos betegségeikből kigyógyítják őket, amivel örök hálára kötelezik őket. Csakhogy a gyógyítás nem minden esetben bizonyítéka az idegenek jóindulatának.  Az ember is kihívja az állatorvost beteg háziállatához, aki gyógykezelésben részesíti, még akkor is, ha az állatot csak azért tartja, hogy majdan elfogyassza vagy eladja a vágóhídnak.  A tanuk beszámolnak arról, hogy robotszerűen viselkedő   vékony testalkatú lények együtt dolgoztak teljesen emberi külsővel rendelkező   idegenekkel, akikről nem derült ki, hogy földi emberek vagy földön kívüliek. Telepatikusan kommunikálnak, de  vannak köztük, akik  közöttünk járnak-kelnek és kifogástalanul beszélik annak az országnak a nyelvét, ahol landoltak. Vannak köztük hús-vér emberek némi furcsa beütéssel és vannak olyanok, akik külsejüket képesek szemmel láthatóan változtatni, sőt képesek szellemként láthatatlanná válni vagy éppenséggel falon át közlekedni. Vannak olyanok, amelyeknek csoporttudatuk van, azaz egyszerre és egyformán  reagálnak. A természetük is nagyon különbözik az emberekétől és egymásétól is.  Vannak közöttük érzelem nélküliek, gátlástalanok, érzéketlenek, zombiként viselkedők és vannak kedvesek, jól kommunikálók, vannak megfigyelők és spirituális tanítómesterek.  Vannak közöttük hüllőszerűek (angolul lizards vagy reptoids) és vannak olyanok, akik természetes szaporodásra nem képesek, klónozással szaporodnak, ezért teljesen egyformának látszanak.   Valamennyiük technikai ismeretei magasan meghaladják az emberiségét. Vannak közöttük szép emberek, de a szép vagy félelmet keltő külső (az emberekétől való különbözőség miatt) semmit nem árul el arról, hogy barátról vagy ellenségről van-e szó.. Vannak mézes-mázos  behálózók és ködösítők és vannak olyanok, akiknek valóban a segítség- és védelem nyújtás a céljuk. Vannak láthatók és láthatatlanok, amelyeknek csak a jelenléte érezhető és vannak olyanok, amelyek képesek szellemként felszívódni és falon át közlekedni. Nincs könnyű helyzetben az az ember,  aki tudja vagy sejti, hogy földön kívüliek látóterében van: sokszor igen nehéz eldönteniük, akarják-e tudni az igazságot, akarnak-e tenni valamit ennek érdekében.  És hogy ha megtudta az igazságot, elhiggye-e. Melyik magyarázat  jobb a számára: az, ha úgy gondolja, hogy az agyával van valami baj vagy ha megtudja, hogy ismeretlen szándékú idegeneknek van kiszolgáltatva, akik azt teszik vele, amit akarnak.

Másodszor azért, mert nem lehet megtudni az idegenek igazi céljait, szándékait. Vajon miért teszik, amit tesznek, és miért éppen az elmúlt évtizedekben kulminált a Föld iránti érdeklődés?

Az eltérítések és a látogatások célját többek között azért  olyan nehéz átlátni, mert egyrészt hazugságokkal leplezik igazi, legkevésbé sem  emberbaráti céljaikat, másrészt azért, mert az egyes csoportoknak más és más titkolt terve és célja van a Földdel vagy az emberiséggel. Arról végképp alig van valós, nem pedig félrevezető információ,  hogy egymással  milyen kapcsolatban lehetnek ezek a csoportok és szövetségek: kik tartoznak egy-egy szövetséghez vagy egy táborba, kik versengenek és kik milyen célok érdekében működnek együtt egymással?. Egy másik izgalmas vagy inkább nyugtalanító kérdés: ugyan sokféle bizonyíték van arra, hogy földön kívüli látogatók minden korban előfordulhattak, de vajon miért sűrűsödik ez a jelenlét a XX. század közepétől kezdve?  Miért lett hirtelen ilyen nagy a nyüzsgés?  Az első időben már volt sejtésem arról, hogy ez a Föld sokat emlegetett 2012-ben esedékes valamiféle dimenziós ugrásával függ össze, ami kedvező alkalmat teremt  egyes földön kívüli nemzetségek számára a Földdel kapcsolatos céljaik eléréséhez.  Annak kiderítése érdekében,  hogy valóban van-e összefüggés és mi lehet az, utána kellett járnom annak,  mit is jelent az un. fotonövezetbe való belépés vagy a dimenziós ugrás, amelyet különböző channelinggel kommunikáló szellemlények, földön kívüli látogatók vagy éppenséggel ősi írások különböző szavakkal, de lényegében egybehangzóan 2012-re jósolnak?  Igen sok ősi írás utal erre a dátumra, ezek szintén ki vannak gyűjtve egyes honlapokon. (keresőszavak: photon belt, 2012, Earth changes). Gondoltam, biztos lehet ebben  valami igazság, ha ennyien állítják ezt egybehangzóan egymástól függetlenül. El sem tudtam képzelni, honnan tudták például a mayák, hogy a Gergely naptár időszámítására átszámítva 2012-ben lezárul egy korszak.  A Kozmikus Tudat is megerősítette, hogy 2012 körül igen nagy változások fognak bekövetkezni, de már a kilencvenes évek végén belépett a Föld a változások korába. A KT is fotonövezetnek nevezte azt a valamit, amibe nemcsak a Föld, de az egész naprendszerünk égi vándorlása során belekerül. A leírások alapján úgy képzeltem, hogy a fotonövezet lényegében  egy magasabb frekvenciával bíró övezet, egy másmilyen energiaövezet, amely a Föld rezgésszámát (a Schumann rezgést) is megemeli, ami azt jelenti, hogy a Földön anyag sűrűsége csökken.  Ha igaz az, hogy az idegen látogatók  nagy aktivitása ezzel a közelgő eseménnyel kapcsolatos, akkor megalapozott a feltételezés, hogy ez valamilyen nagyszabású változás lesz, amely vagy a földi életre jelent veszélyt és ez esetben a látogatók vagy szemlélőként, megfigyelőként (katasztrófa turizmus), vagy segítségnyújtási célzattal jött ide. Az sem zárható ki és ez volt a valószerűbb verzió, hogy  nem a Föld változása jelenti a veszélyt az emberiségre nézve, hanem a változás kedvez olyan hódító szándékú csoportoknak, amelyek éppen erre az alkalomra vártak és készültek. Ez esetben a baráti csoportok célja nem az emberiségnek a Földről való elmenekítése, hanem a Föld megvédése a megszállástól és ki tudja, mitől. Ez a következtetés inkább spekulatív jellegű volt, nem tudtam ekkor még eldönteni, mi lehet az igazság.. A kilencvenes évek végén ugyanis már találkoztam olyan, az un. Zétáktól származó channeling útján való, amely szerint az ő lakóhelyük tönkrement és lakhatatlanná vált, fajuk degradálódott és most új helyet keresnek maguknak.  Fajuk megmentéséhez szükségük van az emberek segítségére, amit az eltérített személyektől várnak. Bevallottan az eltérítések célja  olyan hibrid létrehozása, amelyben az ő fajuk genetikai adottságai továbbélnek, így szeretnék fajukat feljavítani és életképessé tenni, természetesen a Földön. 

8.6.Mitől vált ennyire tömegessé?

Ha tényleg létezik összefüggés a Föld változása és a  megfigyelők és látogatók tömegessé váló megjelenése között, akkor felmerülhet mindenkiben a jogos gyanú, hogy valamiféle legalább galaxis mértékű változás várható, amelyben így vagy úgy, de igen sokféle társaság érdekelt vagy érintett. A Kozmikus Tudat és más források is sejtetni engedték, hogy valóban a Földet, sőt egész naprendszerünket érintő változás óriási érdeklődést kelt a földön kívüli más fajok körében, mert annak hatalmas kihatása lesz. A kérdés: vajon hogyan történhet ez a hatás? Hogyan lehetséges, hogy a galaktika méreteihez képest jelentéktelen Föld vagy akár a Naprendszer dimenziós ugrása annyira jelentős és olyan sok más fajt és égitestet érint?  A változást galaktikai mértékben pozitívnak vélik, de ez nem volt egyértelmű az emberiség szemszögéből, mert ugyanakkor a változással együtt –nem lehetett pontosan megállapítani, milyen összefüggés következtében, de igen nagy kataklizmákat is előre jeleztek az újabb kommunikálók. Az is vélelmezhető, hogy a változás önmagában pozitív azoknak, akik túlélik a különböző kataklizmákat, mert a magasabb dimenziókban jobb élete lehet az embereknek. A 2012-es fotonövezettel kapcsolatos megnyilatkozásokból az derült ki a számomra, hogy valamilyen nagy változás biztosan lesz, de nem tudni, hogy negatív vagy inkább pozitív, hogy pontosan mitől is függ az, hogy melyik, és miért ennyire bizonytalan a kimenetel. Később mindezekre a kérdésekre fény derült. A kimenetel attól függ, miként dől el a földön kívüli táborok közötti harc, úgy is mondhatnánk, hogy csillagháború.  Annak megértése, hogy mi is az a fotonövezet (valójában nem is övezet és semmi köze a fotonokhoz), így kiragadva nem érthető meg, de a későbbiekben ezekre a kérdésekre választ kapnak. Valóban nem lehetett tudni még 2001-ben, talán 2002-ben sem, sőt azután sem volt még 100%-ig biztos, hogy ez a változás a Föld lassú vagy gyors pusztulását vagy ugrásszerű felemelkedését hozza, és ha ez utóbbit, miben fog ez megmutatkozni. Az utóbbira való kilátás egyre erősebb, bár ez nehezen hihető. Most már értem és tudom, mi az oka a bizonytalanságnak és mi dönti majd el a változás kimenetelét. 

Valóban van összefüggés a Föld látogatókkal való elözönlése és a „fotonövezetbe való belépés” között. Mindenféle fajta forrásból származó információból minden kétséget kizáróan kiderült, hogy sok háborúzó beállítottságú, agresszív, hódító, rengeteg lakott bolygót tönkretevő, elpusztítotó és leigázó nem emberi faj csapatai áramlottak be.  De vajon mi lehet a szándékuk és mire készülnek?  Sok ufó szakértő úgy vélekedik, hogy ha az emberiség kipusztítása vagy a Föld megszállása lenne a céljuk, azt már rég megtehették volna, de nem tették meg, tehát nem ez a szándékuk. Csakhogy lehet más nem emberbaráti céljuk is, például  bizonyos anyagok, a vízkészlet és egyáltalán a Föld, mint lakóhely és az emberiség, mint munkaerő vagy (élet)energiaforrás birtoklása de úgy, hogy a Föld ne károsodjon, és az emberiség észre se vegye, mi vár rá és mire észreveszi, ne tehessen semmit.  A földön kívüliek egyeseket elrémisztő, másokban imádatot és odaadást ébresztő, de mindenképpen titokzatos  tevékenységéről nagyon sok adat gyűlt össze, akárcsak az amerikai kormány és a nemzetek felett álló „titkos” kormány és a földön kívüliek kapcsolatáról, annak céljáról és következményeiről. Ezekből az értesülésekből nem könnyű kihámozni, mi a valóság: ki miről tudhatott és ki a felelős a kialakult helyzetért. Még nehezebb annak megállapítása, hogy az egész emberiséget érintő negatív tendenciák mögött milyen mértékben állnak földön kívüli erők. Ha a részletekben túlságosan elmerül az ember, akkor elbizonytalanodik, hogy mi igaz, mi a kitaláció és mi a szándékos félrevezetés.   Ha az ember elkezd azon spekulálni, hogy vajon mire készülődnek, milyen részük lehet  a földön kívülieknek az emberiséget ért vagy fenyegető trendek bekövetkeztében, ha nincs birtokában sok-sok ténynek, információnak, akkor hajlamos azt hinni, hogy az emberiség magának köszönheti mindazt a bajt, szenvedést és pusztulást, amit átélt és ami még minden bizonnyal rá vár. A tudósok és a közvélemény, a történészek és politológusok szintén így gondolják. Pedig ha a tényeket puzzle-szerűen megpróbáljuk összerakni, rájönnének, hogy a „conspiracy” információ nagy része – félelmetes igazság!  

A harmadik tényező, ami a puzzle kirakását nehezíti: a földön kívüliek és a földi emberek kapcsolatának szövevényessége és titokzatossága.

Amikor az első ufó könyveket elolvastam (a kilencvenes évek közepe táján), akkor még csak az egyéni megfigyelésekről, történetekről, eltérítésekről, kapcsolatfelvételekről írtak az ufó kutatók. A földönkívüliek és a kormányok kapcsolatáról csak akkor szereztem tudomást, amikor elmélyedtem az internetes kutatásban. Ugyanakkor az egyéni kapcsolatokról is rengeteg új tény került napvilágra.  Ezek az új információk sok mindent megmagyaráznak arról, miért és kik üldözték a tanúkat és miért maradhatott olyan titokzatos és tagadott téma mindaz, ami kapcsolatban van a  földön kívüli látogatókkal.

A németek már a harmincas években találtak lezuhant ufót, (erről fénykép látható az ezzel foglalkozó weszájtokon), az amerikaiak Roswellben, 1947-ben, majd később még számos esetben, de azokról kevesebb az információ. Corso ezredes A Roswelli Titok c. könyvében (1997-ben adták ki) leírja, hogy 14 évvel a roswelli baleset szupertitkos megbizatás miatt a Pentagonba hívták. Megkapta azt a  ládát, amelyben az ufó roncsban és a körülötte szétszóródott és a katonák által begyűjtött holmikat őrizték hét lakat alatt, azza a megbízással, hogy mint hadifejlesztési csoportfőnök, próbálja megfejteni a lezuhant járműnek és berendezéseinek technikai titkait és abból kihozni, amit lehet, de úgy, hogy semmi szín alatt ne szivárogjon ki, honnan származik a ládában lévő „holmi”. Maguk a munkába bevont kutatók se tudhatták meg, mi az és honnan származik, amit vizsgálnak.  Arról nem számol be Corso, hogy magának az égi járműnek a titkát  sikerült-e megfejteni, de sok minden mást igen: ebből születetett meg a tranzisztor, a sötétben látó szemüveg és egy csomó más technikai találmány.  Corso leírja, hogy főnöke, Trudeau tábornok olyan tervet forgatott a fejében, hogy a Holdon kellene katonai bázist létesíteni, amelynek segítségével minden ellenséges támadót be lehetne mérni és ki lehetne lőni. A „holmiból” hasznosítható technikai újítások, fejlesztések is lényegében ezt a célt kellett hogy szolgálják Corso olyan tudósokat, mérnököket nyert meg az ügynek, akik már hasonló irányban végeztek kutatásokat, mint amilyen fejlesztési ötletek az ufó roncsban és körül talált tárgyak elemzése alapján Corsonak eszébe jutottak. Így jöttek létre olyan találmányok, mint  a tranzisztor, a szupererős sérthetetlen szövet, amelyből a mellvédek készülnek, az uránnak kezelt mindenen áthatoló lövedék, az éjjel látó szemüveg, a száloptika, a lézersugár, a lopakodó technika, amely radarok számára láthatatlan bevonatot jelent, az élelmiszertartósítás sugárkezeléssel, és egy sor más olyan innováció, amelynek ötlete abból származott, ami az ufóból hiányzott egy sor olyan tárgy, amelynek pedig benne kellett volna lennie.. Ilyenek voltak: az élelem, ivóvíz, mosóvíz, hulladéktároló, gyógyszer, kötszer, pihenésre szolgáló bútordarab. A hiányokkal kapcsolatban arra következtettek, hogy vagy kis felderítő űrhajóról van szó, amelynek anyaűrhajó bázisról indítanak rövid utakra, vagy valamilyen idő vagy térugró technikával működő járműről. Arra is gondoltak, hogy az ufonauta lényegében egy szerves anyagú, emberszerű robot lehet, amelyet egy-egy feladatra hoznak létre, nincs szüksége tehát élelmiszerre stb.-re. Corso azonban 1997-ben megjelent könyvében nem említi - mert valószínűleg nem tudott róla - azt az egyezmény, amelyet  az amerikai kormány Eisenhower elnöksége idején, 1951-ben a földön kívüliek az emberiségre nézve rendkívül veszélyes csoportjaival kötött arról, hogy az amerikai kormány besegít a föld alatti bázisok építésébe, szakképzett munkaerő rendelkezésre bocsátásában, eltűri, hogy állampolgárokon orvosi vizsgálatokat végezzenek, cserébe pedig technológiákat kap. Corso úgy tudta, hogy a Gorbacsov érában kezdődött enyhülés, sőt együttműködés a Szovjetunióval azért kezdődhetett meg, mert felismerték, hogy a Föld megvédése a közös ellenségtől, a földön kívüliektől összefogést igényel. A Reagan által szorgalmazott stratégiai védelmi kezdeményezés (SDI) ezt a célt szolgálta: védőpajzs kiépítését az űrből érkező esetleges nukleáris támadással szemben. Corso ezt írja: „Az ufósok nem jóindulatú idegen bolygólakókként jöttek, hogy megvilágosítsák az emberi lényeket. ….Amíg képtelenek voltunk a védekezésre, hagynunk kellett, hogy azt csinálják, amit akarnak…. Egyfajta fegyverszünetet kellett  velük kötnünk, amíg nem találjuk meg leküzdésük módját. A feltételeket ők szabták meg, mert tudták, hogy mi legjobban a lelepleződéstől félünk.” Corso 1997-ben diadalmasan  arról írt, hogy a Tesla találmányaiból táplálkozó sugárfegyverek hatékony védelmet biztosítanak az emberiségnek az űrellenség támadásaival szemben. Corso könyve nagy port vert fel, mivel bennfentesként írta. Sokan hamisítással vádolták, igaza bizonyítására pert akart indítani, de mielőtt ezt megtehette volna, szívrohamban meghalt.  Pedig Corso a könyvében az  egész sötét ügynek csak kis  szeletét mutatta be, amit ő tudott belőle.  Bizonyára nem volt tisztában azzal, hogyan sikerült „időt nyerni” és még nagyon sok más dologgal. Az is valószínű, hogy ha előbb publikálja a könyvét, nem érte volna meg a nyolcvan éves kort…

A földön kívüliekkel való együttműködést folytató titkos szervezetek és vállalatok alkalmazásából kilépett emberek ez idő tájt kezdtek beszélni. Szó nincs arról, hogy az amerikai védelmi rendszernek saját erőből sikerült volna a Föld védelmét megoldani. Éppen ellenkezőleg: a titkos együttműködés csak tovább rontott a helyzeten, mert az amerikai kormány a lehető legveszélyesebb társaságot választotta partnerként. Az együttműködési megállapodás keretében a földön kívüliek (zéták) bizonyos technikákat minden bizonnyal átadtak, de semmiképpen sem olyat, amellyel megkönnyítették volna az amerikai hadseregnek saját kiűzetésüket. Minden jel arra mutat, hogy olyan technikákat adtak át, amelynek használata az ő céljaikat segíti. Az eltérítésekbe való beleegyezés semmivel sem menthető: az emberek akaratuk ellenére történő elrablását, a velük illetve rajtuk folytatott genetikai kísérletezést és más módon való használatukat semmiképpen sem lehetett jóindulatúnak vagy ártalmatlannak feltételezni. Ráadásul az eltérítések száma fokozatosan tömegessé vált és nem történik meg az amerikai kormányszervek tájékoztatása az eltérített személyek számáról és kilétéről. Az ufó ügyek szupertitkos szervezetekhez kerültek, amelyek nemzetbiztonsági szempontokra hivatkozva kivonták tevékenységüket mindenfajta demokratikus ellenőrzés alól. A földön kívüli kapcsolatokkal foglalkozó részlegek az egyébként is sötét üzelmeket folytató szervezeteken belül kis királyságokat képeznek, így nemcsak a kormány, a  kongresszus, a szenátus, az elnök, de még az anyaszervezetek ellenőrzése alól is kivonják magukat, mindezt nemzetbiztonsági érdekekre való hivatkozással teszik. A földön kívüli csoportok úgy befészkelték magukat mindenhová, hogy most már emiatt kénytelenek a kormányok titkolózni, mert nem vallhatják be népeiknek, hogy tehetetlenek és kiszolgáltatottak. Ezért nem történik meg a nyilvános színvallás.  Az információk felszabadítása után más módszereket találtak ahhoz, hogy az ufó témák ne nagyon sokáig és intenzíven foglalkoztassák a közvéleményt. 

Visszatérve arra a kérdésre, hogy vajon mire készülődnek és az emberiségnek mire kell felkészülnie velük kapcsolatban?  Melyek azok a tények, amelyek segítenek e kérdésre megadni a választ?

Sok találgatást lehetett és lehet ma is olvasni erről és egyre több olyan ember tanúvallomását, akiben felébredt a lelkiismeret, hogy aljas ügyet szolgál vagy csak egyszerűen ráébredt arra, hogy rászedték vagy hogy agymosásban részesült, és emiatt vak engedelmességgel, sőt lelkesedéssel (abban a hiszemben, hogy hazájukat szolgálják) valójában gonosz és sötét érdekeket és ügyeket szolgáltak.  A nagy leleplezők közül többen gyanús körülmények között

életüket veszítették. Fokozatosan kiderült a számomra a „conspiracy” webszájtokból és más forrásokból, hogy milyen szervezett és tömeges agymosás folyik minden vonalon. a megtévesztésnek sokkal szofisztikáltabb és veszélyesebb módszereit alkalmazzák, mint a  tulajdonképpen ártalmatlan üzenetek, amelyeket médiumok tesznek közzé honlapjukon. Ez nem más, mint a tömeges tudatmódosító és tudatbefolyásoló technológiák alkalmazása.  A CIA, a Nemzetbiztonsági Ügynökség és más titkosszolgálatok gyanútlan egyéneken, katonákon és foglyokon a tudatmódosítási, agyprogramozási kísérleteket végeztek. Az is lelepleződött, hogy a CIA-val összejátszó  szabad kőműves szervezetek miképpen gyártottak hűséges agymosott tagjaik gyermekeiből, valamint gyermekotthonok lakóiból olyan bármilyen célra felhasználható robot-embereket, akiknek személyiségét  gyermekkorban alkalmazott elképzelhetetlenül szadista, kegyetlen  testi és lelki kínzásokkal  tördelték darabokra. Az egyes személyiségtöredékek aztán bármilyen célra és feladatra programozhatók, mivel nem tudnak egymásról, ezért a feladat végrehajtása után egy másik személyiséget lehet aktivizálni és ezzel az előző program törlődik.  Néhány ilyen sokszemélyiségű felnőttnek sikerült valamennyire integrálnia a személyiségeit és visszaemlékezni arra, mi is történt vele. Erről lásd például Drábik János Tudatmódosítás c. könyvét.  Az egyéni tudatmódosítási és befolyásolási projektekről bőséges, kimerítő cikkeket lehet találni az interneten mind control kereső szavakkal.  Ha az ember ehhez hozzáteszi az  ufo, alien vagy lizzards   szavakat vagy esetleg a secret government szavakat, akkor már egy kevésbé szellőztetett összefüggés szálaiba gabalyodhat bele.  A hetvenes, nyolcvanas években már nemcsak egyének, hanem tömegek tudatát, gondolkodását és magatartását befolyásoló módszerek és technológia is rendelkezésre állt. Ezek előállítására és alkalmazására is persze kiterjedt a titkos szervezetek (az un. titkos kormány) és egyes földön kívüli csoportok együttműködése. Az állampolgárok utáni kémkedés, gondolataik monitorozása hihetetlenül szofisztikált technikát eredményezett. A tömeges tudatbefolyásolással próbálják (egyébként sikerrel) hozzászoktatni és elfogadtatni a lakossággal, hogy a (hamis) biztonságért cserébe fokozatosan mondjanak le önként szabadságjogaikról. A konzervatív, vallásos világszemlélet terjedésével elérik, a létbizonytalanságtól, a merényletektől, egyáltalán a bizonytalanságtól rettegő ember jól és könnyen ellenőrizhető. Ezt szolgálja, ha nem ismerik ki magukat a világban, védtelen a tudati manipulációval szemben, sőt annak létezéséről és módjáról sincs tudomásuk illetve tudásuk. Lehet, hogy a hibridizációnak nem is az a célja, amit a lakóhelyüket elhagyni kénytelen  Zeta Reticuli-beliek elmondtak, hanem egészen más: egy engedelmes, nem lázongó, nem gondolkodó, spirituális fejlődésében megrekesztett tömeg létrehozása genetikai és tudati manipulációval? Ez a lehetőség először csak bizonytalanul körvonalazódott, aztán egyre több felismerés erősítette meg a megalapozottságát.

A rejtélyesség negyedik tényezője legyen az, hogy nem ismerjük a régmúlt történetét, amikor minden jel szerint a földön kívüli látogatók egyes időszakokban szintén intenzív érdeklődést mutattak a Föld iránt,  és e látogatások céljairól és hatásairól csak nagyon halvány fogalmunk van.  Lehetséges, hogy van valamiféle folytonosság a látogatások, pontosabb a Földre való beszivárgás mai céljai és a régmúlt látogatások között?  

A kilencvenes évek elején  már a KT közlésekben olvastam arról, hogy az Orion-beli drakon-ok (Draconians) és a Sirius és Pleyadok-beli Annunakik  ősidők nemcsak látogatták a Földet, hanem itt éltek. Az emberiség mai arculatának kialakításához is közük volt más földön kívüliekkel együtt. Töredékes információkat adott arról, hogy az egyes  származási helyük  szerint elnevezett földön kívüliek milyen szerepet játszottak az emberiség régmúlt történetében. Másrészt arra is célzott, hogy egyes istenek  (például Jehova) valójában földön kívüli entitások, akiket istenként imádtak az emberek.  Ősi sumér, egyiptomi, indiai, kínai  vallásos és misztikus írásokban és más természeti népek teremtéstörténetében valóban előfordulnak olyan utalások, amelyek  ufókra, modern fegyverekkel vívott háborúkra, és égi látogatókra utalnak: olyanokra, akikkel az emberek párosodtak, akiktől tanultak vagy akiktől féltek vagy akiket istenként imádtak. A mai nyilatkozó látogatók közül is többen állítják, hogy ősidők óta itt élnek, és a Föld tulajdonképpen az övék. Ebből az következik, hogy vissza szeretnék szerezni és erre készülnek.  Nemcsak az ősrégi írásokban szerepelnek, hanem a későbbi korokban is sok ufó megfigyelést rögzítettek, de ezek száma persze meg sem közelíti az utóbbi időszak megfigyeléseinek gyakoriságát.. A kilencvenes évek elején kezdtek napvilágra kerülni a régi múltra visszatekintő titkos kapcsolatok egyes földön kívüli csoportok és az emberek főként vallási-egyházi szervezetei között. Ide tartoznak a szabad kőműves  páholyok, az illuminátusok,  a különböző egyházak. De hogyan lehetséges, hogy a földön kívüliekkel való kapcsolat több évszázadon keresztül nem került be a köztudatba?  Hogyan lehetséges, hogy ha nem is tömegesen, de mégis előfordultak itt a Földön más fajú és más küllemű emberi lények, de erről csak most, korunkban kezdtek el információk kiszivárogni?  Egyre többször gondolkodtam el azon, hogy ez csak egyféleképpen lehetséges: úgy, hogy más néven nevezték őket és az emberiség nem ébredt rá az összefüggésekre. Például arra a lehetőségre, hogy  azok a figurák, akiket a mítoszok és vallások isteneknek, démonoknak, szellemhierarchiának vagy éppenséggel bukott angyaloknak neveznek, valójában valamennyien „földön kívüliek” voltak és a földön kívüliek hatása sokkal mélyebb, mintsem hogy csak időszakos látogatásokról kellene beszélnünk. Ez azt jelentené, hogy a régi kapcsolatoknak és a mai nagy érdeklődésnek kell hogy legyen valamilyen összefüggése. Ehhez azonban fel kellett deríteni, mi lehet, mi mindenre terjedhetett ki a régi kapcsolat.    Erich von Däniken már a hetvenes évektől ezen a nyomvonalon kutatott. Azokat a tárgyakat és építményeket, amelyekkel kapcsolatban erősen gyanítható, hogy létezésükhöz a földön kívüli „isteneknek” valami köze lehetett, nem kevésbé rejtélyesek és bizarrak, mint jelenlétük mai megnyilvánulásai. Ismeretlen rendeltetésű objektumok (pld. a Nasca vonalak, a furcsa építmények, mint például a világ különböző tájain  fellelhető piramisok, különböző föld alatti barlangokból előkerült titokzatos gépek, Stonehenge, különböző több millió éves faragott kövek, a kristálykoponyák). Más tárgyak esetében a hogyan csinálhatták kérdés az izgalmas: a Föld különböző pontjain találhatók olyan hatalmas kövek, amelyek szállítása és felemelése, hézagmenetes illesztése talán még a mai technika mellett sem lenne megoldható. A legnehezebbek súlya az 1000 tonnát is eléri.  A Kozmikus Tudat és más források a mai, nekik tulajdonítható jelek között említik a gabonaköröket, a  vérző és könnyező Mária szobrokat, a kommunikációra képes energiagömböket, az ufókat, a nagy holografikus jeleneteket, amelyeket szemtanúk tömege lát. 

Internetes kutatásaimat ezen a vonalon folytattam és ez a feltételezés segített megfejteni sok-sok rejtélyt. A megfejtés persze nem megy saját kútfőből, de ezen a vonalon (istenek és földön kívüliek vagy istenek és ufók) keresgélve, az ember olyan forrásmunkákra lel, amelyeket egyébként csak úgy vak tyúk is talál szemet alapon soha sem találna meg. A kilencvenes évek végén és 2000-től egyre több információ került napvilágra azokról a régmúlt korokról, amelyekről az emberiség azt gondolja, hogy az emberi fajnak akkor még nyomai sem voltak a Földön. Minden valószínűség szerint sok magas technológiai szintet elért faj tette már tönkre saját bolygóját vagy vált a „csillagháborúk” áldozatává.  A Föld több milliárd éves fennállása alatt szintén többször szenvedhetett el olyan kataklizmákat, amelyek elsöpörték a Föld felszínén kialakult életet és persze civilizációkat, ha voltak. Az a feltételezés, hogy az ember az állatvilágból emelkedett ki, arra támaszkodik, hogy nagyon ősi, tehát több tízezer vagy több százezer éves civilizáció nyomait nem sikerült fellelni, ellenben  a több tízezer éves eszközök, emberi maradványok arra utalnak, hogy az ember ősei emberszabású majmok voltak.. Ha mégis előkerül egy-egy több millió éves megmunkált tárgy vagy más bizonyíték arra, hogy a Földet ezekben a régi korokban is intelligens lények népesítették be vagy lakták, azt a tudomány elhallgatja, mert nem fér össze az ember kialakulásáról és fokozatos, elsősorban technikai tudás tekintetében értelmezett  evolúciójáról  szóló elméletekkel. Találtak például Dél-Afrikában mesterségesen kifaragott golyókat párhuzamos vonalakkal olyan sziklába ágyazva, amelynek korát 2,8 milliárd évesnek becsülik.  Megkérdezték a KT-ot, igaz-e a hír? Válasza az volt, hogy igaz, a golyót az Annunakik használták aranybányászathoz, amit vibrációs technológiával végeztek. A golyók, amelyek olyan kemények voltak, hogy semmivel sem sikerült karcolást ejteni rajtuk, a gép tartozékai voltak, amelyeket az annanukik csak egyszerűen eldobtak. Az ősidőkből fennmaradt rejtélyes tárgyakkal, ábrázolásokkal, építményekkel több kutató is foglalkozott, e tárgyak tárháza eléggé bőséges, és nagyon sok kérdést vet fel. De mégis nyitva marad a kérdés: miért csak ennyi maradt az ősi nagy civilizációkból, például Atlantisból? Vajon azért nem találják például Atlantisz romjait, vagy a még régebbi civilizációk maradványait, mert azok nem léteztek, vagy esetleg más okai vannak, például az, hogy valamilyen pusztító kataklizma vagy háború során mindennek még az írmagja is elpusztult vagy az óceán fenekére került?  Atlantis pusztulását a különböző channeling források  egybehangzóan a több alkalommal történt háborúknak tulajdonítják.  Atlantisról többféle metafizikai forrásból meglehetősen bőséges információk találhatók.  A sumér írásokból Zacharia Sitchin művei nyomán is  kiderül, hogy  isteneik földön kívüliek.  Sok mindent megtudhatunk arról,  milyen sötét  játékokat űztek ezek a földön kívüli istenek az emberekkel.

Az indiai Mahabharata-ban egyértelűen atomtámadás leírásait tartalmazza nem is egy helyen. A radioaktív hamu most is egy három négyzetmérföldes területet borít az indiai Jodhpur város közelében, ahol sok a rendellenességgel születő csecsemő, és a tudósok egy atomtámadás során hamuvá égett város nyomait tártak fel. Az indiai atomháború a tudósok szerint ie. 8000-12000 között lehetett. Ha évmilliókon sőt milliárdokon keresztül a Föld kozmikus csaták színtere volt időnként, akkor nagyon is elképzelhető, hogy az egész bolygóra kiterjedő háborúk már több ízben  akár  minden életet elpusztíthattak. Lehettek másfajta háborúk is. Hogy milyen fegyverekkel vívhatják ezeket az olyan lények, mint amelyek jelenleg Földünket látogatják és meghódítására készülnek, fogalmat alkothatunk annak alapján is, hogy milyen fegyverek kifejlesztésén fáradoznak az Egyesült Államok katonai fejlesztési intézetei jelenleg.. Az interneten (elf, mw, acoustic, non-lethal weapons kulcsszavakkal)  valamint a már említett Földfelkelte c. könyvből lehet tájékozódni ezekről. A fejlesztés alatt lévő rendszerek leírása meglehetősen rémisztő. Azért, hogy az ezek kifejlesztéséhez szükséges kísérleti tevékenységeket zavartalanul, feltűnés nélkül, a média figyelmét és tiltakozását elkerülve folytathassák, olyan technológiákat eszelnek ki, amelyek észrevétlenek maradhatnak. A kísérleti alanyoknak fogalmuk sincs arról, hogy rajtuk különféle biológiai, idegkárosító, egészségkárosító vagy agyműködést befolyásoló kísérleteket folytatnak. Így nem derülhet ki, hogy nemzetközi egyezményeket sértenek. A kísérleti módszerek: a levegő, az ivóvíz, a talaj, az élelmiszer szennyezése, oltóanyagok szennyezése és sok egyéb. Kórházakban  a betegek számára ellenőrizhetetlen gyógyszerkísérletek folynak. A lakosság mindezekről csak az alternatív információs forrásokból szerezhet tudomást és csak akkor, ha tudatosan keresi ezeket a forrásokat.  A különböző sugárfegyverek célja az emberek harcképtelenné tétele, de a hang és a mikrohullámú sugárfegyverekkel más dolgokat is lehet művelni: földrengéseket, szélviharokat, tornádókat, felhőszakadásokat vagy éppenséggel aszályokat  előidézni.  Ez a technológia lehetővé teszi az anyag eltüntetését (energiává változtatásáti.) A elektromágneses impulzus (EMP) fegyverekkel pillanatok alatt le lehet bénítani egy város elektromos áram ellátását és minden elektronikus berendezését meg lehet bolondítani. Nem folytatom a modern fegyverek által kínált szinte korlátlan lehetőségeket, amelyekkel nagy embertömegeket lehet elpusztítani, megfosztani egészségétől és cselekvő vagy gondolkodó képességétől. Ezek után el lehet képzelni, mennyi lehetősége van erre egy nagyságrendekkel magasabb technikai fejlettségi szinttel bíró űrtámadónak. Vajon az, hogy eddig nem éltek ezekkel a lehetőségekkel, azt jelenti, hogy nem áll szándékukban? Nem feltétlenül jelenti ezt.  Nem valószínű, hogy ha idegenek több csoportja is új lakóhelyet keres, akkor a kiszemelt új lakóhelyet el akarná pusztítani. Az emberiségre azonban nem biztos, hogy szükségük van vagy lesz, hiszen ha az emberiség ráébred, hogy a Földet idegenek készülnek birtokba venni, nyilván minden rendelkezésre álló erejével, a kényszer alatt nemzetközi összefogással ellenállna. 

Vajon  lehet-e összefüggés a rejtélyes múltbéli pusztulások, hatalmas földi kataklizmák és az ötven év óta tartó egyre intenzívebb földön kívüli erők jelenléte között? Ha igen, mi lehet az? És ha igaz az, hogy az emberek a történelem előtti korokban valóban földön kívülieket imádtak istenként, vajon nem lehetséges, hogy valamennyi mitológiai istenségről szóló legendának van valamilyen valóságtartalma? Hiszen például a görög és római istenségek esetében éppenséggel lehetne ilyen összefüggésekre gondolni.  Ha feltételezzük, hogy az istenségek valós földön kívüli lények, vajon mifélék lehettek? Hogyan nézhettek ki? Ha magasabb dimenziós lényekről van szó, hogyan tették magukat láthatóvá és milyen formát öltöttek ehhez?  Az írásos emlékek (sumér, egyiptomi, különböző népek legendái és mítoszai) elég sok, de ugyanakkor meglehetősen hézagos információt szolgáltatnak ezzel kapcsolatban..  A hézagosság abból is fakad, hogy óriási időintervallumokat ölelnek át, és nem tudni, mi volt e régi írásoknak a  forrása: más írásos emlékek vagy az emberi memória őrizte meg a történelem előtti korok történéseit?. Ha az ember  az ezen művek tudományos elemzéséből levonható következtetések alapján szeretne választ kapni arra a kérdésre, vajon mi köti össze a földön kívüli fajok régmúlt időkben való földi jelenlétét és földi ténykedését a mai látogatásokkal, az adatok legfeljebb a spekulációhoz elegendőek, és újabb kérdéseket inspirálnak. Az újabb kérdések pedig az emberiség kialakulásával és egyáltalán az emberi faj helyének, jellemzőinek meghatározásával kapcsolatosak.

A földön kívüli látogatókról készült rajzokat szemlélve és azon szerzők könyveit olvasva, akik a régi írásokból kihámozták a földön kívüli istenségnek tartott lények számlájára írható eseményeket, felmerült bennem a kérdés: tulajdonképpen melyek az emberiséghez tartozás ismérvei?

8.7. A földön kívüliek az emberi fajhoz tartoznak?

Ezen a kérdésen elmélkedve jutottam el ahhoz a gondolathoz, hogy a kérdésfeltevést pontosítani szükséges: nekünk, földi embereknek kiket kellene embereknek és kiket más fajú, emberszerű lényeknek tekinteni? Mai világunkban, Földünkön a földön kívüliekről szerzett információk figyelembe vételével kit is tekintsünk embernek? Egy alakját változtatni képes hüllőember („reptoid”, „lizzard” vagy Draconian)  vagy egy kékszínű manópeszerű lény vagy egy rovarkinézetű lény vagy egy „szürke” élő  robot (greys) embernek tekinthető-e?  (Az interneten egyes webszájtokon katalógusba vannak gyűjtve azon idegen fajok, amelyekről ufó kutatóknak a kontaktszemélyek és eltérítettek leírást adtak. Ez a lista elég tekintélyes: külső és személyiség jellemzőket egyaránt tartalmaznak.)  Milyen ismérvek alapján dönthető el, hogy ki ember és ki nem az? A kétlábon járás vagy a szervek hasonlósága, vagy a Földön való születés dönti el abban az esetben, ha tőlünk semmiben sem különböző földön kívüliekről van szó? Vajon fizikai teste, intelligenciája vagy dns-e teszi az embert emberré? A földön kívüli, külsejükben csak kis, sőt tömegben észrevehetetlen különbségeket mutató emberkülsejű lényeket embernek kell-e tekinteni?  Vagy egyszerre a Földhöz tartozás és a földi emberéhez hasonló külső legyen az emberi fajhoz tartozás kritériuma? Ez nem jó megoldás. A Földön jelenleg élő emberek számos alkalommal inkarnálódhattak más fajú lényekként, más bolygókon is, ezért mivel az emberi tudatalatti hordozza a régi életek emléknyomait, sok ember érzi magát valamiképpen idegennek, máshonnan valónak, holott külsőleg semmilyen vonatkozásban nem különböznek embertársaiktól és a Földön születtek.  És hogyan minősítsük azokat az indiai szent embereket, akik évszázadok óta itt-ott mutatkoznak hús-vér testben, majd eltűnnek? (ilyen például Babaji, de többen is vannak). 

Az idegenek lehetnek láthatatlanok vagy félanyagiak és olyanok, akik kinézetüket kedvük szerint képesek változtatni. A kérdés eldöntése átvisz a multidimenzionális anatómia kérdésköréhez. További érdekes kérdések is adódnak: negyedik dimenziótól felfelé, az olyan lények esetében, akik gondolattal teremtik a valóságukat és semmi perc alatt képesek bárhol „megjelenni” láthatatlanul vagy akár látható formában,  az ilyen  lények esetében egyáltalán hogyan kell értelmezni egy bolygóhoz vagy csillagrendszerhez való tartozást? És miként, mi szerint lehet a „fajukat” meghatározni? A negyedik dimenzióból jelentkező emberi lelkeket eddig „szellem”-nek neveztem, mivel még nem foglalkoztam azzal a kérdéssel, hogy mi is az egyáltalán, ami a test halála után más világokban tovább éli az életét valamely számunkra láthatatlan valóságtartományban. Ha léteznek olyan földön kívüli fajok, amelyek azért láthatatlanok a számunkra, mert a negyedik dimenzióhoz tartoznak, akkor vajon „ott” hogyan viszonyulnak az ugyanebben a dimenzióban tartózkodó emberi „szellemekhez”? A spiritiszta üléseken a jelentkező „szellemek” közül miért nem említette senki, hogy „ott”, ahol ők élik az életüket, léteznek más, földön kívüli magasabb dimenziós látogatók? Lehetséges, hogy azért, mert ott is isteneknek, tanítóknak, a Karma urainak vagy „mestereknek”  és hasonlóknak adták ki magukat? Vagy a negyedik és magasabb dimenziókban egyáltalán nincs jelentősége annak, hogy melyik bolygón szokott inkarnálódni az illető, melyik bolygót érzi sajátjának?   Lehetséges, hogy „odaát” ehhez a származási kérdéshez úgy viszonyulnak az ottaniak, mint mi emberek ahhoz, hogy ki milyen nemzetségű?  Vagy azért vannak más ismérvek is, amelyek alapján egy-egy dimenzió lakói egymást kategorizálják? Az eredeti kérdés vonatkozásában, hogy ti. ki tekinthető embernek, arra a következtetésre jutottam, hogy maga  az emberi faj fogalma csak arra jó, hogy a földi ember bizonyos külsődleges kritériumok alapján megkülönböztesse magát az állatoktól és a növényektől. Arra viszont nem alkalmas, hogy az embert megkülönböztesse a más dimenzióbeli entitásoktól  és a földön kívüli lényektől. Azért nem alkalmas, mert az emberi faj fogalma, ahogyan azt az ember értelmezi, olyan elméletekre épül, amelyek nem számolnak sem felső dimenziós lényekkel, sem földön kívüli intelligens, fizikai testben élő lényekkel, akik a földi embertől mindenféle külső és belső vonatkozásban különbözhetnek.  A fogalomzavar fokozza a földön kívüliekkel kapcsolatos rejtélyeket. Ha feltételezzük, hogy mondjuk az  egyiptomi, görög, római, indián, indiai, zsidó, kínai stb. istenek földön kívüliek voltak és a Föld történetének ilyen-olyan történelem előtti időszakaiban  különböző  dolgokat műveltek itt a Földön a bolygóval és lakóival, akkor felmerül  a kérdés:  milyen biológiai és genetikai keveredés történhetett és mennyi közük lehet ezeknek a régmúlt eseményeknek az emberiség mai arculatához?  Mint ahogyan a mai látogatók egy része hármadik dimenziós, azaz látható fizikai testtel rendelkezik, más részük viszont láthatatlan, ez bizonyára ősidőkben is így volt.  Továbbgondolva: az űrutazásra képes lényeknek meg kellett hogy legyen az a képessége, hogy testüket magasabb dimenzióssá alakítsák, hiszen másként az űrutazás elképzelhetetlen a sok fényévnyi távolságban lévő csillagrendszerekből.  Akkor viszont nem az a lényeg, hogy az ember által a lények különböző kategóriáira aggatott elnevezések szerint találjuk meg a különbségeket, hanem az, hogy az ember megértse, milyen  fizikai-szerkezeti vagy más egyéb (tudati, spiritualitásbeli) ismérvei vannak a különböző dimenzióhoz tartozó entitásoknak.. Lehetséges, hogy amit a vallások angyaloknak, sőt bukott angyaloknak neveznek, azok bizonyos földön kívüliek voltak, akiket ma más néven ismerünk. Miért ne nevezhették volna az emberek a rejtélyes negyedik és magasabb dimenzióbeli látogatókat angyaloknak vagy isteneknek és miért ne adhattak volna neveket nekik? Ugyanígy: miért ne tisztelhették volna a földi bennszülöttek istenként az idelátogató idegeneket?  Mindez persze nemcsak egy gondolatsor eredményeként létrejött spekulatív következtetés, hanem rengeteg tény szó amellett, hogy ez sok esetben így volt.. És ha még egy merész lépést tennénk a gondolkodásban: miért is ne mondhatták volna magukat istennek, hogy az emberek imádják őket, féljenek tőlük és engedelmeskedjenek akaratuknak? De miért akarhatták ezek a feltételezett földön kívüli  ősi istenek, hogy az emberek engedelmeskedjenek nekik? Vajon egyáltalán miért látogatták az idegenek a Földet? Továbbá: az összes néven nevezett angyal, arkangyal és istenség esetében magasabb dimenziós lényekről van szó, akik valamely bolygóra érkezvén többé-kevésbé emberi külsőt képesek ölteni, vagy léteznek olyan szellemlények, amelyek soha nem inkarnálódnak, hanem tulajdonképpen csak tudatos energiának tekinthetők?  Ez a kérdés ide kívánkozik, mert ha a földön kívüliekre nem is tudjuk ráhúzni az emberi faj fogalmát, mégis tudnunk kellene, hogy milyen erőktől kell tartanunk és melyekre  lehet a bajban számítani. Ehhez valamiféle támpontok kellenének, hogy mi micsoda és ki kicsoda.

A Kozmikus Tudat közléseivel való megismerkedésem előtt azzal próbálkoztam, hogy felderítem, mit lehet tudni az egyes dimenziókról és az azokat lakó lényekről. Miben különböznek vajon az egyes dimenziókban lakó lények?  Az asztrálvilágokról elég sok beszámoló van asztrálutazóktól és az azokat lakó lényektől.  Ebből az derült ki, hogy ezek a világok nem nagyon különböznek a mi világunktól, legfeljebb csak abban, hogy számunkra láthatatlanok. Azt már nem tudtam az ellentmondásos közlésekből kihámozni, hogy mi a helyzet az ötödik és a hatodik dimenzióval. Úgy gondoltam, hogy a dimenziók száma nem egy objektív dolog, hanem az ember modellalkotó hajlama teremtette. Ezért úgy képzeltem, hogy valamely ismeretlen magasságokban már olyan intelligenciával, áttekintéssel és teremtőképességgel rendelkező entitások tartoznak, amelyeket már méltán isteni lényeknek vagy istenségeknek lehet titulálni. A különböző ezotérikus tanítások és a „szellemközlések” szerint is az isteni világoknak nevezett magas dimenziókban már csak az isteni törvényeket tiszteletben tartó entitások „laknak”. De vajon mennyi lépcsőfok van addig és az isteni törvényeket (erről később még szó lesz) nem követő, mondjuk úgy, hogy hódító, pusztító, uralomra törő erők milyen dimenziós magasságokba juthatnak fel és mire képesek? Az Urantia Könyv szerzői  azt állítják, hogy magasabb szinteken ritka az olyan lázadó, mint Lucifer. A Teremtő-közeli teremtő istenségek és az univerzumok rendjéért felelős és igazgatását ellátó entitások vigyázzák, hogy érvényesüljön a Teremtő (az Univerzumi Atya) akarata. Az azonban nem derült ki egyik közlésből, revelációból sem, hogy vajon ki és hogyan akadályozza meg, hogy  nagy tudású, de gonosz, hataloméhes, uralomra vágyó entitások szintén belépjenek akár az isteni világokba vagy isteni hatalomra tegyenek szert a nagy univerzum egy-egy szögletében? Vajon mi garantálja, hogy a Földet nem támadhatják meg már-már isteni tudással rendelkező magas dimenzióbeli lények?  Hiszen a mítoszok is tele vannak  gonosz istenekkel és mindenfajta szörnyűséggel, melyeket isteni lények követtek el. Amikor ezekre a kérdésekre és sok másra, melyek menet közben tömegesen merültek fel, megkaptam a válaszokat, akkor láttam, hogy a kérdések jogosak voltak és a válaszokat csak azért találhattam meg, mert feltettem ezeket a kérdéseket.  A válaszok egyáltalán nem megnyugtatóak.

A channeling és más tényezők, amelyekről később lesz szó, lehetővé tették, hogy az emberiség, ha csak töredékes formában is, de tudomást szerezzen a Föld és lakóinak több milliós éves történetéről. A Síriusról való annunakik, a zéták, a drakon-ok (sárkányemberek) és még számos más faj képviselői, amelyek közül egyesek  nemcsak látogatják a Földet, de annak lakói és elpusztítói is voltak évszázezrekkel és évmilliókkal ezelőtt,  a múlt század közepétől elkezdtek a Földre visszaszállingózni.  Egyesek közülük szeretnének itt megtelepedni, de jelenleg még a Föld  energia és természeti viszonyai nem felelnek meg a számukra, ezért bázisaikon technológiai eszközökkel biztosítják a fenntartásukhoz szükséges feltételeket. Köztük vannak olyanok, amelyeknek genetikai állománya romlik, nem képesek már az evolúcióra, fajuk lassan pusztul, mert elpusztították életenergia ellátási rendszerüket. Ezek a fajok nem az emberi értelmezés szerinti gonoszságból veszik el az emberektől (és belőlük), amire szükségük van, hanem így akarják biztosítani fajuk túlélését illetve feljavítását. Az eltérített emberektől genetikai szaporító anyagokra és más testi anyagokra is szükségük van. Más csoportok más projektek előkészítésén és megvalósításán fáradoznak.  Többen különféle módokon üzeneteket küldözgetnek, ehhez médiumokat használnak fel, akik az üzeneteket weboldalaikon teszik közzé. Többnyire ezek a szövegek nagyon együttérzőek, kedvesek, leereszkedők, sugárzik belőlük a segítőkészség, máskor az emberiség kritikája és az emberiség lehetséges kipusztulására való figyelmeztetés. Egyes megnyilatkozásokból kilóg a lóláb: csupán leplezni próbálják igazi szándékaikat, más esetekben a megnyilatkozás nem tartalmaz semmi érdekeset, egy prédikációhoz hasonló. Mindezek ellenére  érdemes volt tallózni ezekben, mert ki lehet ezt-azt hámozni igazi szándékaikról, technikájuk adta lehetőségeikről, társadalmukról, filozófiájukról, tudományukról stb.  Közléseik alapján nem egyszerű eldönteni, melyik csoport melyik táborba tartozik: barát vagy ellenség.  Egyesek a megtévesztés mesterei. Nagy előnyük, hogy tudatuk az emberekénél jóval magasabb szintű és ennek megfelelőek képességeik is. Belelátnak az emberek gondolataiba, könyvtárnyi könyv tartalmával képesek megismerkedni anélkül, hogy a könyvekbe belenéznének.  A különböző forrásokból kiderült  (a Kozmikus Tudat már a kilencvenes évek elején erről gyakran szólt),  hogy az egyes hódító szándékú csoportok egymással is versengenek és próbálják egymást kijátszani. A Földet és az univerzumunk rendjét védelmező erőkkel szembeni sikeres harc érdekében azonban ellentéteket félretéve szövetségeket és megállapodásokat kötöttek és kötnek és az egyes akciókban együtt is működnek. Időről időre megnevezte a pozitív és negatív irányultságú csoportokat származási helyük illetve a szövetség neve szerint.

8.8. A látogatók számára a távolság nem probléma

távolság nem probléma

A mai tudomány még a görbült tér feltételezése mellett sem tartja elképzelhetőnek, hogy több száz, de még akár csak néhány fényévnyi távolságok űrutazással való megtétele lehetséges.  Márpedig a látogatók ősidők óta jönnek-mennek, nem számít a távolság. A földön kívüliek térben és időben egyaránt képesek utazni és közöttük tőlünk megkülönböztethetetlen külsejű emberek is vannak, bár e vonatkozásban ez nem is lényeges. Az az einsteini tétel, miszerint a fénysebesség a létező legnagyobb kozmikus sebesség valóban kizárná ennek lehetőségét, de mivel a távoli csillagrendszerekből, sőt más galaktikákból való látogatók mégis csak itt vannak, ebből csak az következhet, hogy vagy a fénysebesség határ nem igaz, vagy csak a látható harmadik dimenzióban igaz. Ez esetben  azonban csak részigazságról beszélhetünk, amelynek az űrhajózás lehetőségei szempontjából semmiféle revelanciája nincs.  Valójában a térről, az időről, az univerzum felépítéséről való tudományos elképzelést kellene felülvizsgálni, mert a multidimenzionalitás tagadása vagy elméleti absztrakcióként való felfogása az, ami elsősorban felülvizsgálatra szorulna. Az az állítás, hogy a fénysebesség a kozmikus csúcssebesség,  ahhoz hasonló,  mintha egy szobához kötött ember annak alapján, hogy a szobában mindig kellemes a hőmérséklet, arra a következtetésre jutna, hogy a Föld klímája igen kellemes lehet. Az emberiség be van zárva egy dimenzióba, ahonnan nem lát ki.  Azt én sem tudtam sokáig kideríteni,  hogyan értelmezik a teret, az időt, sőt az anyagot sem a magasabb dimenziókban. Valamennyi támpontot adott egy Ummó nevű bolygóról érkezett földön kívüli látogató csoport, amely még a hetvenes évek végén és a nyolcvanas években különböző kontaktszemélyeknek tanulmányokat diktáltak le saját világképükről, tudományukról, nyelvi és más kommunikációs módszereikről és más kérdésekről. Ezekben az anyagokban olvastam arról, hogy az emberek tér és időfogalma teljesen irreleváns. A távolság mérése is helytelen paradigmákon alapszik. Az univerzumot alkotó legkisebb részecskék pörgési tengelye más-más szöget zár be és a párhuzamos világokat úgy kell érteni, hogy egy-egy világon belül  ezek a szögek azonosak, a különböző világokban pedig eltérők, így az egyes világok (dimenziók egymáshoz képest szögeket zárnak be). Az egyes világokban más és más az idő sebessége. Végig azt hangsúlyozták, hogy nem képesek az ember nyelvén elmagyarázni világképüket és saját paradigmáikat valamint az ezek koncepcionális értelmezését, mert egyszerűen nincsenek olyan szavaink, amelyekkel kifejezhetnék amit szeretnének átadni. Hát valóban, nem volt érthető. Ők a tudományos és metafizikai fogalmaikat betűkombinációkkal fejezték ki, ezek jelentését megmagyarázták, majd a szövegben ezeket a betűkombinációkat használták. Hogy ezt most mégis megemlítem, annak az az oka, hogy ez a szögdolog, a tér és az idő illúzió jellegének a kifejtését aztán a már említett EMV tanításban újra felleltem. Abban már értelmet nyert és szerves részét képezte  ennek az ősi spirituális tudásanyagnak. De évekig hiába kerestem a megoldást: hogyan lehetséges az űrutazás? Logikus gondolkodással a következőkig tudtam eljutni: a számomra ismertté vált jelenségekből megbizonyosodtam, hogy mind az élő test, mind a tárgyak dematerializálhatók illetve materializálhatók, ami valójában azt jelenti, hogy áttranszportálhatók egyik dimenzióból a másikba. Arra is láttunk példákat, hogy pszí energiával, azaz az elme erejével változásokat lehet létrehozni az élő és élettelen anyagokban egyaránt. Azt is tudjuk a metafizikai entitások közléseiből, hogy a magasabb dimenziókban a valóság teremtése gondolati energiával történik. Mivel a látogatók nagyobb része számunkra láthatatlan, feltételezhető, hogy egyik-másik fajtájuk is képes minderre. Az asztrálutazásban az ember tudatát hordozó energiateste vagy annak egy része a fizikai testtől leválva, önálló utazgatásra képes, mind a térben, mind az időben. Mindebből levonható az a következtetés, hogy a mondjuk negyedik vagy magasabb dimenzióban élő földön kívüliek, ugyanúgy közlekedhetnek, mint az asztrálutazó vagy mint a „szellemek”. Amint átkelnek a dimenziókapun, ők maguk és az űrhajó is materializálódik, azaz besűrűsödik és láthatóvá, fizikai anyagúvá válik. A homályt az okozza, hogy nem ismerjük a negyedik és magasabb dimenziók szubsztanciájának a természetét. Valóban titokról van szó, de nem is annyaira technikai titokról, hiszen a lezuhant ufóról napvilágra került leírás bizonyítja, hogy a hardver nem volt annyira bonyolult: a járműnek nem volt hajtóműve és hajtóanyaga sem, hanem  maga az egész multidimenzionális univerzum működése és a multidimenzionális fizika törvényei azok,  amik  titkot képeznek. Azok a fajok vagy entitások, legyenek akár angyali vagy sátáni céljaik, amelyek megszerzik e titkokat, és a titkos tudás birtokába jutnak,  sok mindent meg tudnak oldani, ami az emberi tudomány számára elképzelhetetlen.  Például képesek egész bolygókat meghódítani és lakosságukat rabszolgájukká tenni. Képesek bolygókat áthelyezni, elpusztítani, fekete lyukba tenni illetve mindettől megmenteni. Istenek-e ezek a földön kívüli entitások, akik minderre képesek?  Nem feltétlenül, de az emberek attól még nevezhetik vagy gondolhatják őket annak.

8.9. Kozmikus háború  dúl „felettünk”?

Ugyanúgy, ahogyan a hatalmas anyaűrhajók létezése nem fikció, hanem  valóság, a kozmikus háborúk sem fikciók.  A földi vezetőkkel megállapodásokat kötött földön kívüliek olyannyira fifikások, hogy a rendkívül agresszív,  és veszélyes, hódító szándékú nemzetségek igazi terveit még a piramis csúcsán álló világvezetők sem ismerik.  Szerencsére  a Föld és az emberiség megvédésére elkötelezett  galaktikai szövetségek résen vannak és vészhelyzetben megvédik a Földet és lakóit a kozmikus ellenségtől, mint ahogyan azt több ízben megtették az utóbbi évtizedekben, de különösen 2000-től.. Annak megértése, hogyan is folyhat ez a kozmikus háború úgy, hogy abból az emberiség alig vesz észre valamit, illetve hogy ami ebből mégis lejön, annak kiváltó okait egészen máshol keresi. (természeti katasztrófák, a folytonos háborúk, az emberiség spirituális, tudati és testi degradációja), egyúttal a csillagközi űrhajózás nagy rejtélyéhez is kulcsot ad.  A dolog az univerzum multidimenzionális felépítésével függ össze, akárcsak a csillagközi űrutazás titkai.  (Türelem, a dolog lényegére fény fog derülni, de maradt még néhány lépcsőfok, amelyet előtte meg kell másznunk.)

 A rakétatechnikával működtetett űrutazás csak porhintés.  Az oroszokról nem tudni, van-e együttműködésük valamely földön kívüli csoporttal. Erről nem találtam semmiféle hiteles információt. Az  amerikaiak azonban már birtokában lehetnek legalábbis olyan ufó technikának,  amellyel pár perc alatt el lehet jutni a Holdra és a Marsra. Lehetséges, hogy ezek felett a járművek felett nem rendelkeznek szabadon, de tény, hogy mindkét égitesten bázisok működnek, amelyeken emberek dolgoznak.  A bázisok a felszín alatt vannak és földön kívüliek irányítják ott a dolgokat. Az élethez szükséges feltételek megteremtése végülis ugyanolyan típusú feladat, mint maga az űrutazás.  A lakhatatlannak tűnő, igen zord éghajlatú és atmoszféra nélküli bolygókról csak annyi mondható el biztosan, hogy a fizikai testében élő ember vagy állatok a felszínükön nem  létezhetnek. A multidimenzionális technika azonban lehetősé teszi mind a lények testi szubsztanciájának változtatását, mind egy behatárolt területen a külső körülmények gondolati energiával történő megváltoztatását.

Az univerzum felépítésének és működési mechanizmusának a megértése után már nem fog annyira lehetetlennek tűnni az intergalaktikus űrutazás vagy akár az időutazás.  A látható égistestek és a közöttük lévő látható távolság is egészen más, mint aminek látszik…Négy évig kellett kutatnom a választ ezekre a kérdésekre, amíg a magam szintjén és igényeim szerint kielégítő válaszokat találtam, amelyeket  a többivel együtt nemsokára megosztok az olvasóval.